A JATE hallgatói mozgalmának és önkormányzatának …users.atw.hu/nagybalazs52/files/melleklet4rb.pdfA történetet 1981-ben kezdődik. A rendszer bel- és külpolitikai válsága

Ökrös Csaba

EPER ÉS BÉR A JATE hallgatói mozgalmának és önkormányzatának története

(1981-1994)

Szakdolgozat

JATE BTK Kommunikáció szak

1997

Előszó

2

I. ELŐSZÓ

A JATE Hallgatói Önkormányzatának (JATE HÖK) történetében jól tükröződik a sa-

játos kelet-európai rendszerváltás. Olyan történetet olvashatnak, amelyben a szocialista rendszer ifjúsági hatalmi elitje, a KISZ által birtokolt monopolisztikus jogosítványok a demokratikus rendszer alapintézményének, egy önkormányzatnak a kezébe kerülnek. Ki-használva a rendszerváltás politikai vákuumát, a HÖK a KISZ hatalmi pozícióira rátele-pedve, azokat engedményekkel, kisebb-nagyobb „csatákkal” megszerezve példátlan ha-talmi koncentrációt hozott létre. A történetet a „sajátos” jelző helyett akár a „szánal-mas”-sal is jellemezhetnénk, csakhogy a HÖK a JATÉ-n (és a nevét többször változtató szervezetén keresztül országosan) jelenleg nagyobb hatalom, mint annak idején a KISZ volt. Törvényben és az intézményi szabályzatban biztosított kizárólagos jogosítványai nem csak egyetempolitikai, de példátlan gazdasági hatalmat is biztosítanak neki.

Igaz, a hallgatói önkormányzatok, azok közül is a legprofibbnak és mintaadónak te-kintett JATE HÖK részint kivívott, részint az intézményvezetés által önként átengedett pozíciójából fakadóan olyan szolgáltatásokat nyújt a hallgatóknak, amelyek jelenleg az ország kevés egyetemén találhatóak meg. Ráadásul egyetemi tanácsi részvételükkel – a reformokat felkaroló oktatói lobbyk mellé állva – az egyetem stratégiai döntéseit is meg-felelő irányba befolyásolhatják. Mindenki jól jár – mondhatnánk. Csakhogy a JATÉ-n – a hallgatók és néhány oktató körében – az önkormányzatnál népszerűtlenebb és hiteltele-nebb intézményt nem találni.

Mi legitimizálja akkor a hatalmukat? Miként alakult ki ez a rendkívül stabil pozíció? A történetet feldolgozva ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Eseménytörténettel ösz-szekötött dokumentum-riportot írtam, amelynek minden momentuma tényekkel alátá-masztható.

A történetet 1981-ben kezdődik. A rendszer bel- és külpolitikai válsága abban is meg-nyilvánult, hogy az egyetemeken, így a JATE BTK-n is megélénkült a hallgatói közélet. A tét ekkor a KISZ megreformálása. Ám az ekkor alakuló bölcsészkari kiadvány, a Gon-dolat-jel köré csoportosuló hallgatói elit fellépése a kiszes érdekvédelemnél többet jelen-tett. Ez az egyetemi közéletben országosan is egyedülálló, KISZ-es köpönyegben megje-lenő fél-szamizdat lap jelentette a JATÉ-n később kialakuló egyetemi reformmozgalmak, sztrájkok, majd az azokból kinövő önkormányzat szellemi hagyományát. A szükséges védelmet a történet elejétől a végéig a különböző reformokat támogató oktatók adták.

A majd 15 éves történet leglényegesebb szakasza az átmenet időszaka, amely az 1988-as – ’56 utáni első magyarországi – sztrájktól a hallgatói önkormányzatok létrejöt-tén (1990) keresztül a biztos megmaradásukat jelentő 1992-es évig terjed. Ebben az idő-szakban alakult ki a JATE HÖK struktúrája, gazdasági-politikai hatalma, amit az 1993-as felsőoktatási törvény országosan, az 1994-ben elkészült végleges JATE HÖK Alapsza-bály pedig helyi szinten erősített meg.

Sajnos a munkámban előre nem látható nehézségek is jelentkeztek. A kutatást nehezí-tette, hogy a nyolcvanas évek egyetemi párt- és KISZ-iratai eltűntek. A Csográd megyei levéltárban csupán néhány rendezetlen pártirat található, a KISZ-gyűjteménynek pedig

Előszó

3

teljes egészében nyoma veszett. Legnagyobb sajnálatomra – és meglepetésemre – az 1990-92-es évek HÖK-iratai is elvesztek. A HÖK irodán található első jegyzőkönyvek 1992-ből származnak. (A HÖK 1990 őszén jött létre.) Szerencsére a JATE Dokumentá-ciós Tár megőrzött néhány iratot. A dolgozat alapját ezért egyrészt ezek a dokumentu-mok, másrészt a résztvevőkkel folytatott személyes beszélgetések adják: az „oral history” előny és hátrány is egyben: nem csak rossz emlékezet létezik, hanem a dolgok aktualitásukat vesztve nyilvánossá is válhatnak. Jelentős segítséget adott a kordokumen-tumként is használható Gondolat-jel.

Mivel célom egy folyamat bemutatása volt, nem akartam állandóan megszakítani azt a hangulatot vagy a struktúrát érzékeltető példákkal, történetekkel. Ezért azokat többnyire lábjegyzetekbe írtam, így a lábjegyzet a történet szerves, néha kifejezetten magyarázó része.

Úgy gondolom, hogy a százmilliók felett rendelkező és ezért az egyetemisták ezreinek sorsát befolyásoló csoporttársam vagy az egyetempolitika hatalmi mocsarában elmerülő 20-22 éves hökös képviselő képe eléggé abszurd. Ennek ellenére a hallgatói önkormány-zat léte nem kérdőjelezhető meg.

A kérdés csupán az, hogy milyen mértékű jogosítvánnyal rendelkezzen.

* * *

A segítségért külön köszönet illeti: a JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűj-teményének (Dokumentációs Tár) dolgozóit (Laczkó Sándor, Vincze Gábor); az interjú-kat vállaló egykori és jelenlegi hallgatókat és oktatókat (Anderle Ádám, Bedő Katalin, Fábri György, Fekete Csaba, Fónyi Tamás, Galamb György, Gyukity Márk, Hévízi Ottó, Jaczkovics László, Majó Zoltán, Róna-Tas András, Szilasi László, Várnagy József); a magán-KISZ-gyűjteményét rendelkezésemre bocsátó Zilahi Tibort; a stilizálásban nyúj-tott segítségéért oktatómat, Mikola Gyöngyit.

Tartalom

4

Tartalom:

I. ELŐSZÓ ____________________________________________________________ 2 II. A KISZ-EN BELÜLI REFORMOK ( 1981) __________________________________ 6

Élcsapat vagy tömegmozgalom? A KISZ dilemmája _______________________ 6 Kiszes kiszesek és nem kiszes kiszesek. Reformszárnyak a JATÉ-n ___________ 7 Nem-funkcionáló funkcionális KISZ-sejtek. Az alapszervezetek átalakítása _____ 8 Egy egységnyi jóváhagyott reform. A hallgatók oktatói véleményezése ________ 9 Frontális támadás a KISZ ellen. Az első HKR-tervezet vitája és bukása (1981) _ 10

III. VEZÉREK GYŐZELMEK NÉLKÜL? EGYSZER FENT, EGYSZER LENT (1981-88) _________________________________ 13

Reform helyett fejlesztés. Jámbor Szándék______________________________ 13 Szilárd szervezeti alapok nélkül. A hallgatói érdektelenség _________________ 14 Reformerek KISZ-es köpönyegben. A Gondolat-jel alapszervezet ___________ 16 A demokratizmus egy új formája. A Hallgatói Képviseleti Rendszer (HKR) születése és bukása ________________________________________________ 17 „Ellenségnek tekintenek bennünket”. A KISZ agóniája A hallgatói mozgalmak legalizálása. Az 1985. évi oktatási törvény ___________ 20

IV. MENT-É A SZTRÁJK ÁLTAL ELÉBB A VILÁG? AZ 1988-90-ES SZTRÁJKMOZGALMAK_____________________________________ 24

Új politizálási stílus. A ‘88-as sztrájk előzményei_________________________ 24 Az „Eper és vér” romantikájának bukása. Az 1988-as „fordított” sztrájk ______ 27 Fej – lábak nélkül. Az OFÉSZ megalakulása ____________________________ 31 „Csodák nem történtek.” Sztrájk után, sztrájk előtt (1988-90) ______________ 33 A forintosított érdekek sikere. Az 1990-es sztrájk ________________________ 34 A politizáló arc. Az OFÉSZ és a sztrájk________________________________ 37

Tartalom

5

V. GYARMATOSÍTÁS. A JATE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK HŐSKORA (1990-91) ______________ 38

Demonstrációból intézményesülés. A JATE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának létrejötte _________________ 38 A reális kompromisszum. A HÖK első rektorválasztása ___________________ 40 Osztunk, szorzunk. A HÖK gazdasági csatája ___________________________ 41 Reform vagy szereptévesztés? Az EHÖK 1/3-os egyetemi tanács-beli képviselete _______________________ 44 A tartalom és a forma. A HÖK-ön belüli viták___________________________ 47

VI. A TÖRVÉNYES JOGÁLLAPOTÚ INTÉZMÉNY. A HÖK JOGI INTEGRÁCIÓJA (1992-94)____________________________________ 49

A HÖK képben van. Csirik János rektorrá választása _____________________ 49 Iroda és politika. Az önkormányzat funkcióinak szétválása _________________ 50 Törvénybe foglalva. A felsőoktatási törvény ____________________________ 51 Integrálódás az intézménybe. A JATE HÖK alapszabálya __________________ 52 Társadalmilag elfogadott struktúra? A zárt ajtók mögötti problémák _________ 53

VII. IRODALOMJEGYZÉK:_______________________________________________ 56

A KISZ-en belüli reformok (1981)

6

II. A KISZ-EN BELÜLI REFORMOK ( 1981)

„Ezen öncenzúrával és posztsztálinista szemlélettel terhelt anyag miatt jelentettek fel

engem ma pluralizmust és reformot hirdető elvtársak 1981 tavaszán” – firkantotta tollal az 1981. évi KISZ kongresszus előtt készült elemzése fénymásolatának tetejére Géczi József. Bár a szerző a ’81-es küldöttgyűlések tapasztalatait elemezve csupán olyan to-vábbgondolásra szeretett volna ösztönözni, amely – mint írja – „segítheti mind a jelenlegi és a későbbi politikai munkát, mind pedig a marxizmus-leninizmus tanszékek sajátos fel-adatának jobb értelmezését”, tehát benne szó sem volt a kommunista szemléletű oktatás megkérdőjelezéséről, mégis, Géczi mellett a JATE Természettudományi Karán (TTK) ekkor már eljárás folyt több, KISZ-en belüli reformot sürgető hallgató ellen.

Élcsapat vagy tömegmozgalom? A KISZ dilemmája

„...A KISZ-szervezetek által szervezett képviseleti rendszer nem tudja megfelelően

összefogni és képviselni a hallgatóság különböző érdektörekvéseit, (...) [ezért] érdeklő-déssel fogadnak minden előremutató kezdeményezést és javaslatot, amely az ágazat munkáját javítja” – derült ki a művelődési minisztérium 1976/77-es Ifjúsági Parlament (IP) intézkedési tervének végrehajtásáról készült 1982-es – a következő IP ülésén készí-tett – beszámolójából. Bár a minisztérium kiindulópontja korábban az volt, hogy a fiata-lok érdekképviseletét csak a KISZ láthatja el, amelynek szervezetei szervezettségi arány-tól függetlenül kötelesek képviselni az egész hallgatóság érdekeit, a nyolcvanas évekre – mint az az említett beszámolóból is kiderült – a KISZ körül megváltozott a helyzet.

A KISZ-nek 1957-es alapítása után szívós harcot kellett folytatnia az ifjúság megnye-réséért, a szervezet elfogadtatásáért, ami a 60-as évekre járt sikerrel. A KISZ létrehozá-sakor más ifjúsági szervezet működtetése az akkori politikai helyzetben kivihetetlen volt, ezért felmerült a kérdés: az ideológiai „élcsapat” szerep mellett miként tudna a szervezet – a párt iránymutatásának megfelelően – igazi tömegmozgalommá válni. Ennek lehetősé-gét a felsőoktatási intézményekben (is) a hatvanas évek beat- és farmerforradalmi moz-galmai jelentették. A KISZ ugyanis – némi habozás után – a mozgalom számára pozití-vabbnak tűnő vonulatai mellé állt, vagyis igyekezett beintegrálni, hasznosítani az általuk felszabadított energiákat. Ezzel az ifjúsági szervezet immár eleget tett annak az elvárás-nak, hogy az ifjúság szórakoztatásának intézményévé is váljon.

A 60-as évek végén egyrészt a már említett beatmozgalom, a szélső- és újbaloldali né-zetek (pl.: „Che-kultusz”) konjuktúrája, másrészt az ’56-osok után jövő nemzedék poli-tikai identitáskeresése a hallgatók körében – intézményesítve pedig a KISZ-en belül –a reformok iránti igény megjelenéséhez vezetett. Ez – azon kívül, hogy erősítette a moz-galmi jelleget – elindította a bürokratikus mechanizmusok felszámolását.

A 70-es évek közepe táján aztán megkezdődött a KISZ bomlása, visszahúzódása. Ön-célúvá vált a szervezet mozgatása, elhalványult a közösségteremtő funkció. Elvált egy-mástól a mozgalmi életet rutinból vagy praktikus megfontolásból, de legtöbbször mégis elkötelezett tudattal vinni akaró vezetők és a közönyös, mozdíthatatlan, a kívül állás po-


7

zíciójában tetszelgő tagság. Így jelenhettek meg a beszámolókban olyan mondatok, hogy „a vezetés jól dolgozik, csak az alapszervezeti munka nem megy”, vagy a „hallgatók mindig ugyanazokkal a kérdésekkel jönnek elő és csak követelnek, de nem jönnek a mozgalmat segíteni”, a másik oldalon pedig: „mi felvetjük a problémákat, és nem történik semmi, akkor pedig kár is felvetni”.

A közömbös hallgatóság azonban a nyolcvanas évek elején látványosan aktivizálódott. Az 1980 őszi és a ‘81 tavaszi országos KISZ-kongresszus előkészületei során megmu-tatkozó egyetemi aktivitás a felsőoktatásban is megnyilvánuló általános problémára irá-nyult. A magyar társadalom és a gazdaság addigi védettségét ugyanis nem lehetett to-vább fenntartani, az életszínvonal növekedése megállt, ami a kulturális-oktatási szférát, elsősorban a hallgatóságot nagymértékben érintette. Megjelentek a képzési, elhelyezke-dési gondok, az értelmiségi pályák telítődése miatt élesebbé vált a verseny, növekedett a társadalmi visszaélések és összefonódások száma1. Nagy hátszelet adott az események-nek a lengyelországi Szolidaritás sztrájkja, amely bizonyos egyetemi csoportokat a párt által irányított KISZ-reformnál radikálisabb fellépésre ösztönzött.

Kiszes kiszesek és nem kiszes kiszesek. Reformszárnyak a JATÉ-n

„Számunkra az volt a fontos, hogy bizonyos problémákat végigverjünk a KISZ struk-

túrán, miközben az annyira átdemokratizálódik, hogy bármilyen problémát kezelni tud” – világít rá a KISZ megújulására lehetőséget látó Gonda István arra, miként próbált a KISZ az új kihívásokhoz alkalmazkodni. A TTK konzervatív vezetése azonban ezt sem tűrte. Az egyetemi küldöttgyűlésig még eljutott az aktivitásuk, „ott azonban csak a böl-csészekkel lehetett volna valamit csinálni”2.

„Tartalmi elemeiben igen, formájában azonban nem voltunk rendszerellenesek”3 – hangsúlyozza annak a szűk hallgatói csoportnak a különutasságát Hévizi Ottó, amelyik 1981-ben – egyéb lehetőség híján – KISZ-alapszervezetként létrehozta a fél-szamizdat jellegű Gondolat-jel című újságot4. A bölcsészkar közéleti elitjét tömörítő csoport ugyan-is – Hévizi szerint – különbözött a már akkor is jól kitapintható KISZ-es (re-form)irányvonaltól. A korábban politikai faliújság készítésével nyilvánosságot keresők nem kívánták az egypártrendszer felszámolását5, ám a rendszer kereteit sem akarták ma-gukra venni. „Mi elővezettük politikai cselekedeteinket és vártuk, hogy ezek felesleges-ségét és veszélyét az ellenkező oldal indokolja„. Ebből következett, hogy olyan dolgokat

1 Erről bővebben lásd: Balog Iván: Egyetemi hallgatói mozgalmak Szegeden a nyolcvanas években, 1990. In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság, Szeged 2 Interjú Gonda Istvánnal, 1988. Szeged, (kézirat), JATE Dokumentációs Tár 3 Interjú Hévizi Ottóval, Ökrös Csaba, 1997., (kézirat) 4 A politikai faliújságból kinövő Gondolat-jel kényszerű „kiszessége” az akkori sajtójogszabályok-ból eredt. Létrehozásának története jól példázza különutasságukat: Czupi Gyula és Szijj Ferenc a lapala-kítás ötletével felkeresték egyik oktatójukat, Ilia Mihályt, aki azt ajánlotta a fiúknak, hogy időszaki kiadványként valamilyen KISZ-szervezethez csatlakozzanak. A hallgatók eleinte ezt ellenezték, ké-sőbb mégis belementek. 5 Erre bizonyíték, hogy egy 1981-es Gondolat-jelről tartot kari pártértékelésben az akkori alapszerve-zeti-titkár elhatárolódott a politikai pluralizmustól, amit a kari párttitkár nagy megelégedéssel vett tudomásul. Gondolat-jel, 1981.6-7. 22. oldal


8

tettenk, ami nem fért bele a rendszerbe. A merész és magabiztos fellépés hátterét a párt reformszárnya biztosította. Az oktatók közül ugyanis egy jelentős, elsősorban fiatal réteg – a párton belüli merevség és konzervativizmus elleni küzdelemben a hallgatókban part-nert látván – melléjük állt. Ügyük így óhatatlanul politikai színezetet kapott6. A Gondo-lat-jel-es csoportot ennek ellenére (elsősorban kényszerű kiszes alapszervezetisége miatt) a hallgatók egy része a KISZ-en belüli reformszárnnyal azonosította7. Amíg a kiszes kö-pönyeg egyik oldalról támadófelület volt, addig a másik oldalról védte őket. „Nyilvános-sághoz akartunk jutni, hogy a hallgatókra kényszerített politikai kiskorúságot megszün-tessük” – értékeli „megalkuvásukat” Hévizi Ottó. Nem-funkcionáló funkcionális KISZ-sejtek. Az alapszervezetek átalakítása

Bár Gondát, mint ellen-KISZ-vezető jelöltet kizárják a szervezetből, a KISZ-en belüli reform mégis megindul. Fő csapása a kari KISZ-alapszervezetek átalakítása felé muta-tott. A korábban szigorú vertikális tagoltságú (szakhoz, évfolyamhoz, csoporthoz kötő-dő) KISZ-alapszervezetek ugyanis értéküket és funkciójukat vesztették, túlhaladottak lettek. Ahogy akkor egy KISZ-vezető fogalmazott: a forma teljesen csődöt mondott, a tartalom kétséges volt. A kari KISZ-vezetés nem ellenezte a korábbi struktúrát felrúgó változtatást, ám az egyetemi igen. A hatalom ugyanis éppen a korábban átlátható és könnyen ellenőrizhető vertikális hierarchia felbomlásától félt. De félt a felszabaduló ener-giáktól is, nem tudta, mi lesz ennek a folyamatnak a vége. (Jól példázza ezt D.-né, a TTK kari párttitkár első reakciója „Mi ez a lengyel stílus?”8, amikor a TTK KISZ küldött-gyűlésén a BTK-hoz hasonló programot terjesztettek be.) A JATE BTK új, inkább hori-zontálisan szerveződő alapszervezeti rendszere az érdeklődésen alapult. A funkcionális-nak nevezett alapszervezetek lényegében munka-közösségek voltak9, saját maguk válasz-tották vezetőiket, ellenőrzésképpen azonban ún. patronáló tanárokat kaptak. A megala-kulás feltétele a profil megjelölése, a tevékenység közhasznúvá tétele (pl. előadások szervezése) volt. Az alapszervezetek mellett azonban megmaradt a korábbi forma is, ami a hallgatók többségének lehetővé tette a kényelmes közönybe való menekülést. A 120 hallgatót érintő 12 új alapszervezet ugyanis elit csoportként, „csupán saját körön belül,

6 Az oktatók és a hallgatók egymásra találásának, a gondolatjelesek magabiztosságának, de a Gondo-lat-jel politikai üggyé válásának is jó bizonyítéka az 1982-es rendőrségi ügy. Abban az évben formá-lisan egy lopás-ügy miatt több gondolatjeles hallgatót beidéztek a rendőrségre. Hévizi Ottó elmondása szerint a párttikkár csak óvatosan, félig-meddig próbált segíteni, amikor hozzá fordultak. A dékánhoz küldte őket, mint az állami vezetés képviselőjéhez, mondván: ez állami ügy. A gondolatjelesek a dé-kánt válaszút elé állították: vagy segít leállítani a kihallgatásokat vagy nyilvánosságra hozzák az ad-digi kihallgatások rekonstruált jegyzőkönyvét. Hogy emiatt-e, vagy más miatt szűnt meg a rendőrségi ügy, a mai napig nem derült ki. De megszűnt. 7 Nem is jogtalanul. A Gondolat-jel ugyanis az évek folyamán – talán az alapító atyák szándékától eltérően – egyre inkább a KISZ-en belül kereste a megoldásokat. A KISZ pedig felkarolta az újság kezdeményezéseit. A kari KISZ egyébként még az 1986-os beszámolójában is (vagy: már?) „propa-gandaeszközének” tekinti a lapot. 8 Interjú Deák Ágnessel,1988. Szeged, (kézirat) JATE Dokumentációs Tár 9 Így jött létre például a valláskritikai, Gondolat-jel, történész, közművelődési, Faliújság alapszerve-zet, stb.


9

elszigetelten működött”10. A passzivitást ez sem oldotta meg. Már az 1982-es BTK kül-döttgyűlés a csődről szólt: a kari KISZ vezetőség csődjéről, a KISZ-tagság csődjéről, a KISZ csődjéről11. Egy egységnyi jóváhagyott reform. A hallgatók oktatói véleményezése

„Ha az egyetemi demokráciát 100 egységnek tekintjük, akkor a hallgatói-oktatói vé-

leményezési rendszer ebből egy, bár nagyon fontos egység. Én az egyetemi demokráciá-ról is úgy gondolkodom, hogy vagy mind a 100 egysége megvan, vagy a meglévők sem érnek sokat” – villantotta fel Raffay Ernő tanársegéd 1981-ben az akkor beindított KISZ-en belüli reformok ellentmondását. Bár a politikai rendszer által a legkorábban „engedé-lyezett”, az oktatók véleményezésére irányuló reform megindult, ez csupán a felszínt érintette. Az 1980-ban a JATE BTK-n beérett reform akkor már az ország több egyete-mén működött. A véleményezés mintáját a JATE BTK KISZ a Műszaki Egyetemtől im-portálta. A kari tanács által 1980. novemberében elfogadott „A karon folyó munka okta-tói véleményezése” néven futott – mára már mosolyogtató követelményeket tartalmazó – rendelkezés12 egy korábban tabunak számító dologhoz nyúlt.

Évek óta folyt ugyanis a vita arról, hogy egy hallgató oktatóról szóló véleménye mit érinthet. Az oktatók többsége egyetértett a rendszer létrehozásával, a nagyobb jogosít-ványokat azonban ellenezték. A legfőbb ellenérv az volt, hogy a hallgató csak egy részét látja annak, amit a tanár egészben átlát, a hallgatók éretlenek az ilyen véleményalkotásra, ráadásul egyes „szűk hallgatói körök manipulálhatók”.13 Így a vezetés csak bizonyos, meghatározható pontig engedett. A véleményezésnek ugyanis az oktatóra nézve követ-kezménye nem volt, az optimistábbak is csupán hosszú távú eredményekről, a hallgatók és az oktatók közti együttműködés javulásáról beszéltek.

A hallgatók huzamosabb aktivitását feltételező rendszer szép lassan kimúlt. A diákság ismételten szkeptikusan viszonyult a „hosszú távon beérő eredményekhez”. „Jobb lenne, ha ennek elsajátításával várnánk még egy jó pár évet; akkor talán már rá sem kellene szoknunk” – összegezte véleményét egy nagyobb közéleti aktivitással rendelkező hallga-tó 1982-ben14. A kudarcot a véleményezést szorgalmazó KISZ-es vezetők is érezték, ezért pótmegoldásként rövidebb távon ható rendszert hoztak létre. A „másfajta vélemé-nyezés” a TTK-n az Ezüst kréta díjat, a BTK-n az év történésztanárának adományozott plakettet jelentette, amely a létrehozók szerint is csupán „a közös vélemény kulturált ki-fejezését” jelenthette15. A jutalmazás ráadásul nem alkalmas az esetleg politikai megfon-tolásokból a karokra ültetett vagy egyéb okokból (felkészületlenség, rossz

10 Gyorsbeszélgetés Deák Ágnessel, Gondolat-jel, 1982.4. 1-2. oldal 11 Kalmár Melinda: Álságos idők, Gondolat-jel, 1982.4. 12 A rendelkezés szerint az oktatóknak a félév elején közölnie kellett a követelményeket, „amennyiben az oktatott tárgy jellege engedi” a hallgatókkal együtt kellett a tematikát megbeszélni, a félév végén pedig meg kellett indokolni a hallgatók jegyeit. A KISZ-szevezet joga volt összegyűjteni a csoportok véleményét a szemináriumokról és az előadásokról, és ezt a tanszéki összekötők ismertették a tanszé-ki értekezleten. 13 Interjú Kristó Gyula egyetemi tanárral, Gondolat-jel, 1981. 5. 4-5. oldal 14 Nemakarásnak nyögés a vége, Gondolat-jel, 1982.1. 12-13. oldal 15 A karon folyó munka másfajta véleményezése, Gondolat-jel, 1981.4. 12-13. oldal


10

előadóképesség, alkoholizmus) alkalmatlan oktatók megbélyegzésére. A kari közéletet és a reformok ellentétét jól mutatja az a tény is, hogy a BTK-n 1981. május 6-án lebonyolí-tott történész emlékplakett odaítélésére megrendezett szavazáson a második körben „bennmaradt” Raffay Ernőre és Karsai Lászlóra összesen 27-en szavaztak. „Ha ilyen ese-tek újból előfordulnának, inkább meg kell szüntetni a dolgot, hiszen nyilvánvalóan nin-csen rá igény” – sopánkodott az egyik történész szervező16.

„Sajnos az [1980-as] javaslatot kidolgozó KISZ-vezetőség leköszönésével a kontinui-tás – többek között – ezen a területen is megszakadt” – sajnálkozott 1986-ban a KISZ-vezetés17. A véleményezés újabb kezdeményezésére már csak a Hallgatói Képviseleti Rendszer (HKR) életbelépése után, 1985-ben került sor, „ám ez részben a nagy ellenállás miatt, részben a kitartás hiányában nem jutott túl a kezdeményezés szintjén.”18 Az okta-tók hallgatói véleményezése a JATE BTK-n – több kísérlet ellenére – mind a mai napig nem jött létre. Frontális támadás a KISZ ellen. Az első HKR-tervezet vitája és bukása (1981)

„A Galamb Gyurit és Bárdi Nándort le kellene géppuskázni”. Ez a kívánság állítólag

egy párttag oktató szájából hangzott el a JATÉ-n a Hallgatói Képviseleti Rendszerrel (HKR) kapcsolatban 1984-ben19. Bár a feltételezhetően első felindultságban kikotyogott vélemény kirívóan szélsőséges példának számított, mégis jól mutatja azt az – elsősorban konzervatív oktatók által képviselt – ellenállást, amit a KISZ patronálásával és közremű-ködésével kidolgozott bölcsész-reform megalkotóinak még 1984-ben, a viszonylag sza-badabb légkörben is le kellett küzdeni. Akkor azonban sikerült az, ami ’81-ben még nem: a rendszer (legalább papíron) működni kezdett. Igaz, az már egy felpuhított program volt. A ‘81-ben – a „gondolatjeles” csoport által – kidolgozott HKR-tervezet még politi-kai kérdéseket feszegetett.

„A Hallgatói Képviseleti Rendszer létrehozását azért tartjuk szükségesnek, hogy na-gyobb lehetősége legyen annak, hogy a hallgatók partnerként, alkotó módon vehessenek részt egyetemi életünk folyamatos alakításában. Ennek érdekében igyekeztünk azt a leg-hatékonyabb formát megtalálni, mely az érdekfeltáró, érdekközvetítő és érdekegyeztető munkát a legegyszerűbben és leggyorsabban képes elvégezni.” – írják 1984-ben a korábbi hallgatói érdekvédelmi rendszer megváltoztatását fontosnak tartó, és a kidolgozással megbízott KISZ-reformerek.

A mondatok között megbújó, már az 1981-es tervezetben is felismerhető – bár nyíltan ki nem mondott – gondolatot, hogy ti. KISZ tagnak lenni nem kötelező, de hallgatói ér-dekképviseletre a nem KISZ-tagnak is joga van, vagyis az érdekvédelem ne KISZ-alapszervezeti alapon működjön, az is erősítette, hogy a KISZ nyolcvanas évekbeli ha-nyatlása folyamatos volt. Ráadásul a még működő új alapszervezetek nagy része már nem a tanulócsoportokra épült, ezért a tanulmányi és szociális érdekek képviseletét is

16 Egy szavazás tanulságai, Gondolat-jel, 1981.5. 28-29. oldal. 17 A BTK KISZ 5 éves beszámolója, in: Még élünk?! A JATE BTK KISZ-vezetőség kiadványa, 1986. Zilahi Tibor egykori kari KISZ-titkár magánarchívumából 18 A BTK KISZ 5 éves beszámolója, in: Még élünk?! A JATE BTK KISZ-vezetőség kiadványa, 1986. Zilahi Tibor egykori kari KISZ-titkár magánarchívumából 19 Interjú Galamb Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)


11

meg kellett változtatni. A KISZ lépett: a BTK KISZ-küldöttgyűlése határozatban bízta meg a Gondolat-jel alapszervezetet, hogy dolgozzon ki egy tervezetet.

A példa Budapestről jött: az ELTE BTK KISZ-szervezete már túl volt egy HKR-rendszer vitán, ahol a KISZ-es munkacsoport mellett egy független hallgatói csoport is készített egy koncepciót. „A HKR képviselet akkor lenne a leghatékonyabb, ha a KISZ érdekvédelmi jogosítványaiból is gyakorolhatna néhányat, úgy, hogy a KISZ politikai irányítása biztosítva legyen” – írják a „gondolatjelesek” a tervezet nyilvános vitára bocsá-tásakor20. A „kiszes” lap által kidolgozott koncepció 1981-ben még nem kerülhette ki a KISZ-t. (Mint ahogy még 1984-ben sem. A KISZ jogait törvény szavatolta21.) Ám a ter-vezet egyes pontjai jól tükrözik a csoport – már korábban említett – politikai felfogását: Minden hallgató jogosult a képviseletre, a hallgatók képviselőit pedig a „demokratikus választási elveknek megfelelően” választják meg – írják. A rendszer fő szerve a tanuló-csoportok által megválasztott csoportvezetőkből, a tanszéki és KISZ-képviselőkből és egyéb választott hallgatókból álló Kari Hallgatói Tanács (KHT), amely félévente ül ösz-sze. Két ülés között az ügyeket a kari tanácsban 1/3-os arányban résztvevő, a KHT által választott hallgatói csoport viszi. (A rendszer ugyanilyen felépítéssel egyetemi tanácsi szinten is működik.) A KHT egyetértési joggal bír hallgatókat érintő szabályzatok, intéz-kedések készítése-módosítása esetében, vagy a hallgatókat érintő személyi kérdésekben. Ugyanakkor a KHT egyetértési jogot formált a hallgatók számára juttatott állami támo-gatásokról szóló rendelkezések kiadása, valamint az intézményi költségvetésben biztosí-tott alapok és rendkívüli segélyek felosztása esetében. A KISZ szervezetek a képviselő-testületek döntéseit érvényteleníthették, ám a „gondolatjelesek” egy fellebbviteli fórum létrehozását is szükségesnek tartották.

A HKR-tervezet közzétételét követően lezajlott vitában22 az egyértelműen KISZ-jogosítványokat igénylő elképzelésekkel szemben a KISZ fellépett. A kifogás a tömegbá-zis hiánya és a törvényi szabályozás volt. Kalmár Melinda bölcsészkari KISZ-vezető sze-rint23 a tervezet megalkotója olyan öntudatot, politikai kézséget feltételez a hallgatóktól, ami valójában nem létezik. Deák Ágnes, a BTK akkori KISZ titkára – aki saját bevallása szerint a belső reform kedvéért volt két évig kari KISZ-titkár24 – pedig a régi rendszer fenntarthatóságát és a KISZ-jogosultságok KISZ-hatáskörbe tartozását hangoztatta. Nem értett egyet egy különálló bizottság felállításával, mert „[ezek létrehozásával] holt-vágányra kerülünk. (...) Nem olyan bizottságra van szükség, ami magában megtárgyalja pl. azt, hogy milyen tanterv kell, hanem azt az 5-6 embert kellene bizottsággá tenni, akik ott ülnek ezeken a fórumokon.”25 A kari KISZ-titkár hivatalból eredő ellenállása érthető. A HKR-tervezet frontális támadást jelentet a KISZ ellen, hiszen az elképzelés hátterében egy KISZ-től különálló bizottság létrehozása volt, ami akár a hallgatók számára a kari

20 Gondolat-jel, 1981.5. 21 Az 1971. évi IV. törvény az ifjúságról rendelkezett. Az ifjúság társadalmi szervezeteiről szóló VII. fejezet 27. §-ának 1. pontja szerint „Az ifjúság egységes politikai társadalmi szervezete a Magyar Kom-munista Ifjúsági Szövetség (KISZ)”, amely jogosult az ifjúságot az állami szervek előtt képviselni, érde-keit és törvényes jogait védeni, az ezeket sértő intézkedések ellen fellépni, az ifjúságot érintő rendelkezé-sek és intézkedések esetén a jogszabályokban meghatározott egyetértési jogot gyakorolni. 22 A nyilvános vita helye a Gondolat-jel volt. 1981.6/7; 23 Gondolat-jel, 1981. 6-7. 13. oldal, JATE Dokumentációs Tár 24 Interjú Deák Ágnessel, 1988., (kézirat), JATE Dokumentációs Tár 25 Interjú Deák Ágnessel, 1988. (kézirat), JATE Dokumentációs Tár


12

tanácsba delegáló testületként is működhetne. Vagyis semmi mást nem csinál, mint az egyetemen belüli képviseletet és érdekvédelmet leszakítja a KISZ-ről. „Tervezetünk olyan «játékszabályokat» próbál lefektetni, amelyek komolyabb, tétre menő játékokat is lehetővé tesznek” – írja a vitában a „gondolatjeleseket” képviselő Szijj Ferenc.

A Hévizi által már említett politikai magatartás az ellenkező oldalt kényszerítette arra, hogy ellenlépésével igazolja a tervezet veszélyességét. A hatalom zavarban volt a szokat-lan fellépés miatt. Bár a BTK KISZ vezetése a szervezet hanyatlása miatt örült volna, ha valaki ellátja az érdekképviseletet, a párt a politikai kihívást mégsem engedhette meg magának. A tervezet meghiúsulásában jelentős szerepet játszott, hogy 1981-ben a hiva-talos ideológia szerint az ifjúság politikai irányítása még a KISZ feladata volt. Hiába gondolták a „gondolatjelesek”, hogy a KISZ törvényben szabályozott jogsultságainak problémáját megoldják, ha bizonyos jogokat intézményi szinten megkapnak. A szerveze-ti-formális keretek feszegetése nem fért bele a politikai játéktérbe.

Ment-é a sztrájk által elébb a világ? Az 1988-90-es sztrájkmozgalmak

13

III. VEZÉREK GYŐZELMEK NÉLKÜL? EGYSZER FENT, EGYSZER LENT (1981-88)

Reform helyett fejlesztés. Jámbor Szándék

„A KISZ-nek joga, lehetősége és képessége van [az érdekképviselet irányítására], po-

litikamentes érdekképviselet nem létezhet, (...) éppen ezért a törekvések egy része KISZ ellenes”26 – ítélte el az 1981-es Ifjúsági Parlamenten felszólalásában Korcsog András, a művelődési minisztérium államtitkára a korábbi törekvéseket. Ezzel – a KISZ politikai vezető szerepét továbbra hangsúlyozó – verdikttel indíthatnánk a nyolcvanas évek köze-péig-végéig tartó időszakot, amelyet a hatalom és az intézmények részéről a reformok visszafogása, a hallgatók részéről pedig a közéleti passzivitás kinyilvánítása jellemzett.

Az 1983-as gödöllői Diákparlament „a nem-megoldásokról, a negatív megoldásról, diszfunkcionális, egymásba fonódó félcselekvésekről, fél-re sikerült szándékokról, sem-mint a reformról”27 szólt. A Gondolat-jel cikkének összegzése jól foglalta össze a hata-lom oldaláról követett, a gazdasági helyzetből fakadó, részben kényszerű politikát.

A változás előszele az 1983-as gödöllői Diákparlamenten28 kezdett fújdogálni. Az 1981-ben elhatározott és Gödöllőn megvitatott – a felsőoktatás átalakításának program-ját tartalmazó – „Kék füzetet” Köpeczi Béla, a kulturális miniszter már úgy jellemezte, hogy „nem reformról van szó, hanem fejlesztésről”, vagyis a pénzszűke inkább egy idő-ben elnyújtott, lépcsőzetes változtatást tesz lehetővé. Világossá vált: a pénzeszközök te-rületén pozitív változás nem várható. A hallgatóság 150 milliós szociális juttatás és ösz-töndíjemelése sem pótolta az korábbi évek 40%-os reálérték-csökkenését, sőt még 10%-kal alatta is maradt29. Köpeczi szerint a felsőoktatásra fordítható összegek költségvetési

26 Gondolat-jel, 1982.1. 7-8. oldal 27 Galamb György: Semmit a reformról, Gondolat-jel, 1983.3. 4-7. oldal 28 November 4-6. Érdemes áttekinteni a 70-80-as évek diákfórumait. A pártállamra jellemző vertikális és kettős struktúra itt is élt. Ahogy Galamb György fogalmazott: az „egyházi” oldalt jelentették a kü-lönféle KISZ-fórumok (kari, egyetemi, városi, megyei, országos), amelyeken mindig az egyel alacso-nyabb szintú fórumok képviselői vettek részt. A másik, a „világi” oldalt a diákparlamentek képvisel-ték, amelyeknek szintén megvoltak a kari, egyetemi és országos szintjei. Ezek nyilvános, hallgatói alanyi jogú parlamentek voltak, amelyeknek a csúcsán az Országos Ifjúsági Parlament (más néven az Országos Diákparlament) állt. Azonban a KISZ befolyása itt is érvényesült, hiszen például probléma-felvető hozzászólással élhetett. Az ifjúsági parlamenteket mindenhol létre kellett hozni, ahol egy bi-zonyos számú 35 évnél fiatalabb dolgozott vagy tanult. Az Ifjúsági Parlamentek határozatokat hozhat-tak, amelyeket az államnak végre kellett hajtani. Amennyiben az állam a végzéseket nem tudta meg-valósítani, akkor is be kellett róla számolnia az ifjúságnak a következő parlamenten. A végre-nem-hajtásnak viszont következménye nem volt. 29 Egy Gondolat-jelben közzétett gazdasági elemzés szerint – Tomka Béla: Ösztöndíj, 1984.4. – a BTK hallgatóknak juttatott szociális támogatás összege 5%-kal csökkent, miközben a hallgatói lét-szám növekedett, az infláció pedig 9,1 százalékos volt. A csökkenés reálértékben tehát 19%-ot jelen-tett.


14

arányát csak 1990 után tartják emelhetőnek, addig csupán ennek az aránynak (ekkor 0,9%) a megőrzése, ill. a reálértéken tartása a cél. Az is kiderült, hogy az 1981-es diák-parlament intézkedési tervének 84%-a nem vált valóra. Az okokat Bihari Mihály, a mű-velődési minisztérium akkori osztályvezetője többek között „bizonyos tárcaközi ellenté-tekben”, a minisztériumot is megkötő ügyviteli nehézségekben, és a kompetenciájába nem tartozó 1981-es igények kényszerű felvállalásában jelölte meg. Kiderült: a miniszté-riumot a társtárcák és a Tervhivatal magára hagyták. Ám mivel a minisztérium a reform-törekvések akadályát a helyi ellenállásokban is látta30 ezért az egyetemek felé a centrali-záció jegyében lépett fel.

* * * Voltak azonban autonóm helyi szintű reformtörekvések, mint például a „Jámbor szán-

dék” elnevezésű, oktatók által kidolgozott tervezet a JATE BTK-n. A Gondolat-jel első és második generációja által Hajóson tartott egyetemi oktatási reformbörzén elgondolt ötlet célja: egy bölcsészkari tantervi reformmal változtatni az egyetem egy részének szer-kezetén. A hallgatók – hogy sikerük biztosítva legyen – visszanyúlva a ‘81-es „hagyomá-nyokhoz”, fiatal oktatókat kerestek meg, akik felvállalták az ötletet. Az egymásratalálás nem volt nehéz: a „második egyetem” keretein belül 1981-től folyamatosan zajlottak a szabadabb szellemű oktatók által tartott szemináriumok, valamint repülőegyetemi elő-adások31.

A felkért oktatók tanrendeket, tanterveket készítettek, a követelményeket lebontották szakokra. Egyik jellegzetes követelményük volt, hogy „a hallgatói teljesítmény kritériuma ne az legyen, hogy jár-e órákra, hanem tartalmi jegyek alapján” döntsenek az érintettek. Megreformálták a felvételi rendszert, szétválasztották a szakokat. Csakhogy a kétszakos variációban megoldatlannak tűnt az egész rendszer, hiszen „nemhogy csökkentettük vol-na az órák számát, hanem majdnem a duplája lett”. A fiatal oktatók reformját felkarolta a vezetés, a minisztérium felé a „nálunk milyen nagy reformkezdeményezések vannak” szlogent hangoztatta előszeretettel, de minden hiába volt. A Jámbor szándékhoz a mini-mum másfélszakosság bevezetése kellett volna. Bár Pozsgai Imre művelődési miniszter még 1981-ben vállalta, „hogy a tanárképzés koncepciójának keretein belül megvizsgálja a bölcsészkarokon az egy ill. másfél szakos képzés kialakításának feltételeit”32, az egysza-kosság az oktatási elképzelésekbe ne fért bele. A Jámbor szándék kari szinten nem jutott tovább, az elképzelések többsége is csak csupán az évtized végén ért be, a bölcsészkari tantervreform által bevezetett egyszakosság keretében öltött testet. Sikertelensége elle-nére 1981 után újabb nyíltszíni bizonyítéka volt a hallgatók és a reformszellemű, elsősor-ban fiatalabb oktatók – immáron hagyományosnak mondható – egymásra találásának.

Szilárd szervezeti alapok nélkül. A hallgatói érdektelenség

„Vannak olyan benyomásaim, hogy a [kari közéletet jellemző görbe] hullámzásai

mintha kiegyenlítődtek volna. Csak nem középen, hanem a közepesnél alacsonyabb szin-ten.(...) Ennek a szintnek nincsenek meg a szilárd szervezeti alapjai”. A dékán 1984 tava-

30 Galamb György: Semmit a reformról, Bihari Mihály felszólalása; Gondolat-jel, 1983.3. 4-7. oldal, 31 Erről bővebben lásd: Balog Iván: Egyetemi hallgatói mozgalmak Szegeden a nyolcvanas években, 1990. In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság, Szeged; 32 Kokas Károly: A Felsőoktatási Ifjúsági Parlamentről, Gondolat-jel, 1982.1. 7-8. oldal


15

szán tett33 – diplomatikusnak is mondható – kijelentése jól mutatja a bölcsészkari közélet akkori állapotát. Pedig a hallgatók számára adott volt a lehetőség, hogy a tágabb érte-lemben vett, nem csak szociális érdekvédelem beinduljon és meggyökeresedjen (lásd pl. HKR). A dékán szerint a feladatok elvégzése „korántsem függ olyan mértékben (...) fö-löttünk álló tényezőktől, mint erre gyakran hivatkoznak. Lehet, hogy a feltételeknek (...) van olyan visszahatása, amely befolyásolja itt az egyetemen a politizálási kedvet. De ettől függetlenül ezt a kari közeget jobban, folyamatosabban lehetett volna változtatni, javíta-ni.” Serfőző Lajos szavainak nyomatékot adott, hogy a nyolcvanas évek közepére meg-változott az egyetemi pártbizottság hozzáállása. Míg 1981-ben a Gondolat-jel alapszer-vezetről tartott kari pártértékelésben az akkori alapszervezeti-titkár politikai pluraliz-mustól való elhatárolódása a kari párttitkár nagy megelégedését váltotta ki34, néhány év-vel később ugyanaz a párttag, egyetemi párttitkárként már „védte a gyerekeket”. „Én 1981-ben a rendszert féltettem szegény Melindáéktól (Kalmár Melinda, BTK kari KISZ-vezető – ÖCS) , de ez aránytévesztés volt a részemről. 1985-től néhányan azt gondoltuk, hogy az átalakulás társadalmi árát a minimálisra csökkentve olyan piacgazdaság felé kell vinni az országot, ahol a közvetlen demokrácia érvényesül, ahol a politikát az emberek-hez közelebb hozzuk. A diákmozgalmak mintha ezt a fajta közvetlenséget igényelték volna. Ebben lehetett őket támogatni.”35

A hatalom korábbi merevségének enyhülése nem segített. Az évtized kezdetén a re-formerek a fennálló egyetemi rendszer fokozatos átalakítását, mintsem a gyökeres meg-változtatását tűzték ki célul. A változás lehetősége és igénye az évtized közepén a hallga-tókat már nem érdekelte, a KISZ-en kívüli hallgatói tevékenységeknek továbbra sem ju-tott terep, a hallgatóság a passzivitásba menekült. Még a látszat-vívmányok, mint például az oktatók véleményezése is, szép csendesen kimúltak, az alapszervezetek pedig, ame-lyek a reformok kezdeményezői voltak, tömegbázis nélküli elit zárványokként kezdtek működni36.

A közéleti aktivitás visszahúzódását akár természetesnek is vehetjük. A demokratikus rendszerekben sem ég állandóan teljes lángon a hallgatói aktivitás. A hallgatókat meg le-het mozgatni, de nem folyamatosan. A közélet ciklikussága ugyanígy felmerül ‘88-ban, majd ‘95-ben. A korszak egyik meghatározó közéleti szereplője – a ‘82-től két évig a Gondolat-jel főszerkesztői tisztét betöltő Galamb György – szerint „ a diák- és főleg a bölcsészlét ab ovo ellenkezik a hierarchikus, tartós diákszervezeti munkával és működte-téssel.”37 A kari tanácsba beszorult diákpolitizálás elkedvetlenítő tényezőt jelentett.

A közélet visszaszorulásának legbiztosabb magyarázatát abban látja a főszerkesztő, „hogy a cél már akkor kimerülni látszott egy szervezet kiépítésében és a formális garan-ciák kérdésében. Az volt a követelések gyengébb oldala, hogy mit akarunk kezdeni a megszerzett jogokkal. Az eszközök váltak céllá, ami a kádári korszakban való politizálás egyik ördögi köre volt.” Bár a „harcnak” voltak fontos területei, mint például a kollégi-

33 Jó gyakorlópálya lehet az egyetemi öt év, interjú Dr. Serfőző Lajossal, Gondolat-jel, 1984.2. 7-9. oldal 34 „Anderle Ádám válaszolt: örömmel vette, hogy a szerkesztőség elhatárolta magát a politikai plura-lizmustól.” Gondolat-jel, 1981.6-7. 22. oldal 35 Interjú Anderle Ádámmal, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 36 Balog Iván: Egyetemi hallgatói mozgalmak Szegeden a nyolcvanas években, 1990. In. Civilizációs korszakváltás és Ifjúság 37 Interjú Galamb Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)


16

umi politika, a képzés tartalmi reformja, a tanrend, a vizsgaszabályzat reformja (lásd pl. Jámbor Szándék), a mozgalom csődje, s annak legnyilvánvalóbb jele, a HKR halála elő-revetítette, hogy immáron mindegy, hogy a KISZ vagy tőle független hallgatók mozgó-sítanak: egyik mögött sincs valós hallgatói támogatottság.

Reformerek KISZ-es köpönyegben. A Gondolat-jel alapszervezet

Hogy mennyire volt igaza a dékánnak, amikor a közéleti válságról beszélt, azt jól mu-

tatja a Gondolat-jel szerkesztési elvének és az azt meghatározó szerkesztőgárda szemlé-letváltozás-átalakulásának nyolcvanas évekbeli folyamata.

Az „alapító atyák” által 1981-ben létrehozott félszamizdat-jellegű lap az 1981-es akti-vitásnak köszönhette születését. A JATE BTK KISZ alapszervezetként létrejött és ké-sőbb is ilyen formában működött periodika első generációjáról, különutasságukról, KISZ-hez fűződő kapcsolatukról már volt szó. Ők azonban hamarosan végeztek, ezért helyüket már 1982-ben átvette a második generáció, amely – mint ahogy az akkori fő-szerkesztő, Galamb György látja – tudatosan törekedett arra, hogy az újság a kari KISZ bizottság égisze alatti működést olyan cégérként használja, ami legalizálja a lapot. Ennek megfelelően a Gondolat-jelet igyekeztek a napi politikai és érdekvédelmi témák megtar-tása mellett társadalom-politikai irányba elvinni. Galamb szerint 1984-re már a tradíciók-ból kiveszett a KISZ, nem kényszerültek belső oppozícióra38. Ám a kérdés az volt, hogy mennyit foglalkozzanak az egyetemi közélettel, a kari reformokkal. A válasz nem késett: az érdekvédelmi tanács bukása után az egyetemi hallgatói elit a szakmai kérdések felé fordult. 1983. szeptemberében egy Gondolat-jel-es összejövetelen a szerkesztők nagy vita után elhatározták, hogy a Gondolat-jel mellett létrehoznak egy társadalomtudományi és egy irodalmi lapot. A Gondolat-jel köpenyéből így bújt elő az Aetas és Harmadkor39. Az átalakulás mérföldkő volt. Itt kezdett elválni egymástól a kari szakmai és közéleti elit. A Gondolat-jel-ből eltűnt az intézménycentrikus oppozíció, bár helyette megjelent egy általánosabb, országos ellenzékiség. Ekkor foglaltak állást például a Mozgó Világ-,40 Nagymaros vagy Szárszó-ügyben41. A lapból – a „kor követelményeinek” megfelelően – eltűnt a diák-érdekképviselet.

A HKR létrehozásának időszakában nevelődött ki és kudarca után szerezte meg szer-kesztést a harmadik generáció. A (részben kényszerű) helyzetet jól tükrözik az 1986. évi első szám bevezetőjében megfogalmazottak „Utoljára egy évvel ezelőtt, 1985 decembe-rében jelent meg a lap. (...) Az irodalmi lap megjelenése előre jelezte, az Aetas jelentke-zése pedig bizonyította annak a folyamatnak a létezését – amely a HKR kudarca után vált nyilvánvalóvá –, hogy a kari élet súlypontja a közéletről a szakmai munkára tevődött át. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet visszavonulni egy korábbi stádiumra és közéleti lapot csinálni akkor, amikor jóformán megszűnt a kari közélet. Ránk, fiatalokra várt az a fel-adat, hogy újra lapot csináljunk a haladó Gondolat-jelből. Az utóbbi egy év bizonyította:

38 A Gondolat-jel kiszes szerepének ellentmondásosságát jól mutatja, hogy míg ők belső oppozíciót emlegettek, addig a KISZ még 1986-ban is saját orgánumának, propagandaeszközének tartotta a la-pot. A BTK KISZ-vezetőség beszámolója, 1986. febr. 18. Zilahi Tibor magánarchívumából. 39 Interjú Takács József fel, 1988, JATE Dokumentációs Tár. 40 Gondolat-jel, 1984.2. 2-7. oldal 41 Gondolat-jel, 1984.3. 2-8. oldal


17

nem tudtunk megbirkózni vele.” Nem csoda, ha ezek után így vall róluk egy régi gondo-latjeles: „Ölükbe hullott a lap és sok mindent nem tudtak vele csinálni. Korábban azok számítottak kiváló figuráknak, akik műveltek voltak, sokat olvastak, a munka olvasáscentrikus volt. Itt már a személyes intellektualitás, a teljesítmény háttérbe szo-rult42.

Hiába volt az újabb diákparlamenti időszak, a felsőoktatási törvény megjelenése, az újbóli radikális és intézménycentrikus fellépés mögött ugyanúgy nem volt támogatottság. A demokratizmus egy új formája. A Hallgatói Képviseleti Rendszer születése és bukása (1984-86)

„Az okokat [amelyek miatt a JATE BTK-n nincsenek olyan szervezeti keretek, ame-

lyek bírják a hallgatói diákparlamentek bizalmát], anélkül, hogy megfeledkeznénk az egyetem keretét meghaladó problémákról, a demokratikus diákfórumok hiányában ke-reshetjük” – írta az 1984-es bölcsészkari diákparlament előtt a Gondolat-jel szerkesztő-sége, és egyúttal felvetette, hogy a diákság beleszólása a kar életébe csak akkor biztosít-ható, ha a diákparlament életre hívja azokat a demokratikus szerveket, amelyek a két parlament között a diákság ügyeit, problémáit képviselik a kari, egyetemi szervekben. A „gondolatjelesek” – a korábbi tapasztalatokat felhasználva – egy lehetséges jövőképet is előrevetítettek. „Ha ez a parlament is hatástalanul oszlik szét, valami azért történni fog: a diákság körében tovább erősödik a közöny, a cinizmus, az értelmes közösségi cselekvés lehetőségét tagadó álláspont”. Rajtuk és a bölcsészvezetésen végül is semmi nem múlt.

„A kari pártközvélemény elfogadja a kialakult helyzetet és megpróbál alkalmazkodni hozzá. (...) Az alapállás mindenképpen az az igény, hogy a HKR működjön és demokra-tikusan működjön” – mondta Balázs Mihály bölcsészkari pártszervezeti titkár 1985-ben egy vele készült interjúban43. Nem mindenki viszonyult azonban ilyen mérsékelten a do-loghoz. A Délmagyarország egy pedagógus alapszervezet gyűléséről írt tudósításában „már-már botránykővé vált diákparlamentről és diáklapról” beszélt.

Az 1984. novemberében összeül kari Diákparlament tényleg botránnyal – bár nem po-litikaival – indult. A hallgatók gyűlése ugyanis szavazás- és határozatképtelen volt. En-nek ellenére a vita megindult: egyrészt a KISZ-vezetés által megbízott – a HKR-tervezetet elkészítő – bizottság44 előterjesztése, másrészt kari KISZ vezetőség ezzel egyet nem értő négy tagja által készített javaslat osztotta meg a hallgatóságot. A vitában hamar kiderül: a HKR KISZ-től való teljes függetlenedése jogilag továbbra is lehetetlen. Hiába mondta ki ugyan a KISZ központi bizottsága, hogy az érdekvédelmi jogosítványo-kat a KISZ-nek le kell adnia, a törvényi szabályozás nem tett lehetővé valós reformot. A végül elfogadott fúziós tervezet szerint a HKR a bölcsészkari KISZ-szervezet politikai irányításával működik.

A HKR-tervezet szerint a hallgatók érdekképviseleti szervét két kari tanács között a hallgatókból választott héttagú Érdekvédelmi Tanács (ÉT) látja el, amelynek öt tagja egyben a kari tanács, két tagja az egyetemi tanács szavazati jogú tagjai is és a hallgatókat érintő kérdésekben45 egyetértési joggal46 és véleményezési ill. javaslattételi joggal47 ren-

42 Interjú Takács Józseffel, 1988, JATE Dokumentációs Tár 43 Kézség a toleranciára, Gondolat-jel, 1985.1. 3-6. oldal 44 A tervezetet Bárdi Nándor és Bellavics István jegyezte, Gondolat-jel, 1984.5. 45 A hallgatókat érintő kérdés az volt, amit a kari tanács tagjainak 51%-a annak elfogad


18

delkeznek. A rektor azonban az egyetértési jogot vétójognak fogta fel, sőt az oktatók a kinevezésükkel kapcsolatos egyetértési joggal sem értettek egyet, ezért további komp-romisszumot jelentett, hogy a hallgatók egyetértési igényét csupán lényegtelenebb dol-gokra (a demonstrátori kinevezésekre) mérsékelték. A záradékban pedig lefektették, hogy a HKR döntése előtt a kari KISZ-vezetőség és az ÉT kötelesek konzultálni, a kari KISZ-vezetőség pedig kezdeményezheti a HKR-tisztségviselők visszahívását.

„Ez igen, ezt kivívtuk. Mi, a hallgatók, KISZ tagok és nem tagok megszavaztuk a demokratizmus egy új formáját”48 – lelkendezett egy kortárs hallgató. Ám hiába volt a párt-, és KISZ-támogatás, a mellékszereplővé degradált hallgatóság passzivitása aláásta a kompromisszumokkal elért „sikert”. Ahogy az ÉT egy tagja utólag látja: csupán szelep-funkciója volt, semmilyen változást nem hozott. Ahogy régebben 4-5 hallgató, a HKR-rel együtt most 12-13 hallgató volt jelen a tanácsokban és esetleg a szavazáson volt szere-pük. A HKR által delegált képviselők az egyetemi tanácsban nem értették a nyelvezetet, nem ismerték a személyi összefüggéseket, idegenül mozogtak az egyetemi tanácsban, ellentétben a KISZ-szel. „[Nem politizáltunk okosan], nem találtuk meg a funkciónkban a lényeges súlypontot; ezt kellett volna: a kar életében benn maradni, attól nem elszakad-ni. De úgy gondoltuk, hogy az első és legfontosabb a szabályzat, beleveztünk ebbe az ügybe” – értékeli egy másik ÉT-tag egy évvel a HKR létrehozása után a kudarc okait49.

A kudarc tulajdonképp már a létrehozáskor elkerülhetetlen volt. Az ÉT nem tudta maga mögé állítani a kar hallgatóit, a KISZ volt az, aki megpróbálta életben tartani a tőle félig független HKR-t. A KISZ patronálásával létrejött, KISZ-en kívüli rendszer ellent-mondására világít rá az a tény, hogy hallgatói alanyi jogon a BTK KISZ titkárát is jelöl-ték a HKR fő szervébe, az ÉT-be és csak két helyen múlt, hogy nem lett ott is képviselő.

A fiaskó belső oka azonban valószínűleg abban keresendő, hogy hiába lett volna egyetértési joga a HKR-nek a tanácsban, az igazi érdekvédelemtől akkor is messze lett volna. A mégoly engedékeny egyetemi tanács ugyanis csupán olyan végrehajtó szerv volt, amelyet fentről rendeletekkel utasítottak. Felismerték: a tényleges érdekképviselet lehetetlen. „Egyszerűen nincsenek ilyen érdekek, vagy ha vannak, akkor ésszerűbb és biztonságosabb más csatornán elérni ezeket a célokat”. És kitűzték a célt, amit majd csak négy év múlva tud a hallgatóság megvalósítani: „Érdekképviseletet ott kell csinálni, ahol a döntéseket hozzák. A kari tanács végrehajtó szerv, a döntések a minisztériumban ké-szülnek, ott kell egy ÉT, aminek egyetértési joga van.”50

A HKR ennek ellenére – korát megelőzve – jelentős állomása volt a KISZ-től függet-len hallgatói szervezkedés hagyományainak lerakására. A HKR-t szorgalmazó Galamb György 1984-ben így érvelt mellette: „kormányzati szándékoktól függetlenül, társadalmi kezdeményezésre létrejöhetnek fontos eredmények, melyeket a szokásjog és a helyi nyil-vánosság is életben tarthat. A helyi – kari vagy akár egyetemi – diák-érdekképviselet ki-építése lehetővé tenné, hogy az egyetemen belüli döntésekbe beleszólhassunk.”

46 Az egyetértési jog a tervezet szerint az ösztöndíjak elosztására, a diákjóléti bizottság döntéseinek meghozatalára, a demonstrátorok megbízására terjedt ki. Az egyetértési jog a HKR részéről többségi döntést jelentett. A döntéshez kellett az ÉT legalább négy tagjának egyetértése. 47 A véleményezési és javaslattételi jog kiterjedt a hallgatók tanulmányi, szociális érdekvédelmi ügye-iben. 48 Cserkaszky Miklós, Gondolat-jel, 1984.6. 49 Az ügy érdekében, beszélgetés Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1985.4. 20-26. oldal. 50 Az ügy érdekében, beszélgetés Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1985.4. 20-26. oldal.


19

Ám a választott vezetők hiába mentek felkészülten az ülésekre, egyéb lehetőség híján belefulladtak a kari politizálásba. Az akkor megfogalmazott gondolatok a nyolcvanas évek második felében, a felsőoktatási törvény életbe lépése után értek be.

„Ellenségnek tekintenek bennünket”. A KISZ agóniája

„Aktivisták hiányában, szükséghelyzetben, egy teljesen tapasztalatlan, ismeretlen,

kezdő gárda vette át a stafétabotot. Programot sem ők nem tudtak megfogalmazni, sem a küldöttgyűlés nem fogalmazott meg nekik” – írja az 1982-84-es mozgalmi évről Fischer Lajos bölcsészkari KISZ-titkár51. Ennek tudatában nem csoda, ha a 1983. október 20-i kari gyűlésen mindössze 29-en jelentek meg. A vezetőség az őket ért kritikák miatt meg-sértődött, a titkár pedig lemondott. Bár az egyetemi KISZ-bizottság kötelezte őket a munkára, az azonban a minimálisra szorítkozott. „Ellenségnek tekintenek bennünket” – fogalmazta az éves beszámolóban a kari vezetőség.

A KISZ-agónia eme bohózatba illő fejezete jól tükrözi a tendenciát: a hetvenes évek 80-90%-os BTK kari KISZ-szervezettsége, 1982-re 65%, 1984-re 46%, 1985-re 36% lett. Valójában azonban – a kari KISZ-munkát tekintve – ez az arány is túlzottnak tűnik. A KISZ halódását jól érzékelteti, a JATE BTK KISZ-szervezetének 1984 április 19-i – KISZ-vezetők fogalmazása szerint is „meglehetősen furcsa körülmények között lezaj-ló”52 – évi küldöttgyűlése, ahol nem sikerült titkárt választani. A jelölőbizottság által állí-tott jelöltek ugyanis visszaléptek, „a kari vezetés megválasztására pedig két okból nem került sor: hiányoztak a jelöltek, valamint (...) sok küldött távozása miatt szavazatképte-lenné vált a küldöttgyűlés.”53 Hogy túllépjenek a kellemetlen közjátékon, a tanácskozás eredményessége érdekében megvonták azon alapszervezetek küldötteinek mandátumát, amelyek egyik küldöttgyűlésen sem képviseltették magukat; így meglett a szükséges arány. A küldöttgyűlés második fordulóján (ahol a döntés érvényessége már nem volt részvételi limithez kötve) ezzel a jól bevált trükkel legalább egy „öttagú korcs”54 vezető-séget sikerült választani. 1985-ben pedig – szó szerint – „találtak egy embert”, aki elvál-lalta a kari KISZ-szervezet vezetését.

A KISZ fokozatos haldoklásának újabb bizonyítéka az alapszervezetek számának ala-kulása is. Míg 1982/83-ban – a KISZ értékelés szerint a kar mozgalmi életében központi helyet elfoglaló – 26 alapszervezet létezett, melyből 11 új típusú volt, addig 1983/84-ben ez az arány már csak 17/8. (Kari KISZ-értékelés szerint: lényegében önmagukban befelé fordulva működnek). 1985/86-ra pedig mindössze egy (új típusú) alapszervezet műkö-dött, amelynek KISZ értékelése: nem működik. Érdekes és szórakoztató a Gondolatjel 1984-es KISZ-alapszervezetekre vonatkozó felmérése55. Eszerint pl. a IV/C alapszerve-zet esetében „a titkártól kapott tájékoztatás szerint az elmúlt évben nem végeztek mun-

51 A BTK KISZ 5 éves beszámolója, in: Még élünk?! A JATE BTK KISZ-vezetőség kiadványa, 1986. Zilahi Tibor egykori kari KISZ-titkár magánarchívumából 52 A BTK KISZ 5 éves beszámolója, in: Még élünk?! A JATE BTK KISZ-vezetőség kiadványa, 1986. Zilahi Tibor egykori kari KISZ-titkár magánarchívumából 53 Gondolat-jel, 1984.2. hírek, 23. oldal 54 A BTK KISZ szervezet beszámolója, 1986. február 18., Zilahi Tibor egykori kari KISZ-titkár ma-gánarchívumából. 55 Gondolatjel, 1984, Különszám az elsőéveseknek.


20

kát, de a nem működők közül ez a legjobban működő alapszervezet, mivel a kari KISZ-vezetőség több tagja innen kerül ki”. Az orosz könyvtáros alapszervezet titkára pedig tiltakozott az ellen, hogy ő titkári funkciót viselne. Elmondta, hogy ő nem vállalta a tit-kárságot és nem tudja, miért éppen őt keresték meg. „Az elmúlt évben egyébként néhá-nyan rendezgették a tanszéki könyvtárat”.

A már nyíltan emlegetett válság nem akadályozta meg a szervezetben bízó aktív hall-gatókat, hogy újabb és újabb tervezeteket készítsenek a KISZ hallgatói bázisának helyre-állításában (ide tartozott a HKR is, lásd fentebb.). Bár a HKR kidolgozása és vitája javí-tott a KISZ presztízsén, a kilábalást azonban nem tette lehetővé.

A HKR létrehozásában játszott szerepe, annak kudarca és a KISZ – megváltozott helyzethez alkalmazkodó – kényszerű szemléletváltása a szervezet pillanatnyi felélénkü-lését eredményezte. A KISZ már nem úgy próbált fellépni, mint az egész egyetemi ifjúság képviselője, hanem mint egy öntevékeny csoport, amivel megpróbáltak a realitásokhoz alkalmazkodni. Ezzel a mozzanattal, ha megállítani nem is tudták, de legalább lelassítot-ták az évek óta folyó, és a biztos megszűnéshez vezető folyamatot. Ráadásul a törvé-nyekben biztosított és az intézményekben gyakorolt jogosítványai miatt továbbra is meg-tartotta politikai funkcióját és anyagi monopóliumát, így jóval függetlenebb volt a többi csoportnál. Jól tükrözi ezt az 1985 elején keletkezett „cselekvési program”, amely már így jellemzi a szervezetet: „A kari KISZ vezetőség is úgy működik, mint egy olyan hall-gatói csapat, amelynek választott érdeklődési köre: élen lenni a kar életében, lehetőség szerint mindenhol, mégpedig – a hallgatói érdekek képviseletében – aktívan jelen len-ni”56. Egyszerre deklarálták magukat öntevékeny és viselkedtek koordináló csoportként, mint első az egyenlők között. „Ez nagyon okos és reális politika volt a részükről” – mondja az akkori ÉT egyik tagja57.

A KISZ és a kialakult Hallgatói Képviseleti Rendszer azonban egyvalamiben hasonlí-tott egymásra: tömegbázis nélküli szervezetek voltak, amelyek legitimitásukat nem a tag-ságból szerezték, hanem felülről kapták. A HKR a KISZ, a kar, a párt, de nem a tagság jóváhagyásával jött létre. „Két héten belül heten maradtunk. Persze a tekintély, a diák-parlament holdudvara végigkísért bennünket, amit elértünk, egyedül annak köszönhetjük, hogy ezt azok, akikkel tárgyaltunk, nem felejtették el”58. A hallgatói mozgalmak legalizálása. Az 1985. évi oktatási törvény

„Vegetatív periódus volt, ahol az volt a cél, hogy az intézményt fenntartsuk fontosabb

időkre”59. Bár a jellemzés a Gondolat-jel egyik akkori szerkesztőjének, Szilasi Lászlónak az újság 86-87-es periódusára vonatkozott, valójában érvényes a JATE közéletére is. Miközben az egyetemen a közéleti pangás uralkodott, országos szinten az 1983-as gö-döllői IP utáni látszatreform60 folyt. Az intézményekben nem működtek azok a mecha-

56 Serkentő válasz, Gondolat-jel, 1985.2.23-26. oldal 57 Az ügy érdekében, beszélgetés Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1985.4. 20-26. oldal. 58 Az ügy érdekében, beszélgetés Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1985.4. 20-26. oldal. 59 Interjú Szilasi Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997., (kézirat) 60 A gödöllői IP a következő állásfoglalást hozta: „Az előterjesztett javaslat nem tudott megfelelni az ifjúság előzetes elvárásainak, mert az nem a felsőoktatás reformprogramja. A parlament véleménye szerint a javaslat teljes megvalósulása esetén sem eredményezné a felsőoktatás gyökeres korszerűsíté-


21

nizmusok, melyek a szűk reformer réteg szándékait a cselekvésig vihették volna, a mi-niszteriális késztetés pedig a dokumentumok gyártására szorítkozott.

A megújulás rákfenéje már akkor is nyilvánvaló volt. Az intézményvezetésnek, csak-úgy, mint az oktatóknak és a hallgatók többségének, nem volt érdeke a változtatás: az eddig viszonylag kis terhek, kevés feladat a tananyag készítés terén, a diploma (és nem a tudás) intézményi és társadalmi értékelése mindenkit megelégedéssel töltött el. A refor-mok végrehajtására azért sem kerülhetett sor, mivel túl sok érdeket sértett: politikailag ugyan megbízható, de szakmailag gyenge oktatók tömegének egzisztenciáját veszélyez-tethette. Az oktatás túlideologizáltságának – marxizmus-leninizmus tantárgyak, orosz oktatás, honvédelmi nevelés – megbolygatása pedig ekkor még a politikai rendszert alap-jait érintette volna.

Ebben a helyzetben fogadták el 1985-ben az új oktatási törvényt61, amelynek egyik legnagyobb eredménye a KISZ mellett szerveződő hallgatói mozgalmak legalizálása lett62. Mivel a törvény sok kérdésben alacsonyabb jogszabályokra hagyta a döntést, 1986 februárjában Győrbe összeült az országos felsőoktatási fórum, ahol először jelent meg a minisztérium-hallgatók-intézmények trió kölcsönös érdekharca. A hallgatók képviselői ugyanis, bár általában az intézményi autonómia élharcosai voltak, azokban kérdésekben, ahol érezték, hogy saját intézményükben gyengék lesznek, azonnal minisztériumi szabá-lyozást követeltek. (Ezzel a stratégiával az 1988-as sztrájk idején és 1993-ban, a felsőok-tatási törvény vitájakor ismételten találkozunk.) A siker ekkor nem maradt el. Az oktatá-si törvényen alapuló miniszteri rendelet63 a Szervezeti és Működési Szabályzatok (SZMSZ) kivételével az összes intézményi-kari szabályzat (ösztöndíj-, vizsga-, tanulmá-nyi és fegyelmi ügyek) és a hallgatókat közvetlenül érintő oktatás-szervezési intézkedé-sek (vizsganapok, vizsgarend) esetében egyetértési joggal ruházza fel a hallgatói önkor-mányzatokat64. A változások fő irányának elvét jól mutatja az a nagy jelentőségű minisz-teri rendelet65 is, amely az intézményi tanácsokban egyharmados képviseletet biztosított a hallgatóknak. A törvény által még mindig kiemelt jelentőséggel kezelt KISZ-nek azonban a miniszteri rendelet még mindig meghagyta a politikai jogokat66.

sét – noha célként ezt fogalmazza meg -, ehhez ugyanis a felsőoktatás reformja szükséges, amely csak széleskörű társadalmi reformfolyamatok része lehet. A javaslatban foglalt célok, irányok többségével a parlament egyetért...”. Az IP-t követő minisztertanácsi döntés (1983. dec. 8.) a Művelődési Minisz-térium dokumentumát csak mint munkaanyagot fogadta el. Major Gábor, A hallgatói képviselet átala-kulása és helyzete a felsőoktatási reform tükrében, (kézirat), Pécs, 1984. 61 A rendeletekkel együtt 1986. szeptember 1-én lépett hatályba. Az egyetemeknek pedig 1987. szep-tember 1-re írta elő az Szervezeti és Működési Szabályzatok (SZMSZ) kötelező módosítását. 62 A „Hallgatók öntevékenységének kibontakoztatására, a hallgatói célokra fordított támogatások elosztására” című fejezet lényegében a diákönkormányzatok felállításáról rendelkezett. 63 A művelődési miniszter 24/1986. (VIII. 31.) számú rendelete „A felsőoktatási intézményekben mű-ködő KISZ-szervezetek, továbbá a hallgatói közösségek és a hallgatói képviselők jogairól” szólt. 64 Az újonnan létrejövő hallgatói érdekképviselet véleményezési jogot kapott továbbá az intézmény hallgatókat érintő fejlesztési terveinek megalkotása és a demonstrátori megbízások kiadása esetében. Ezt egészítette még ki a tanárok oktató-nevelő munkájának véleményezési joga. A kollégiumi és diákszociális ügyekben alapvetően a hallgatói közösségek hozhatták a döntéseket. 65 A művelődési miniszter 20/1986. (VIII. 31.) számú rendelete „A felsőoktatási intézmények szerve-zetéről és működéséről” szólt. 66 A kari KISZ szervezetnek egyetértési joga van az intézmények szervezeti és működési szabályza-tának hallgatókra vonatkozó részének kiadása, módosítása; tanulmányi- és vizsgarend; ifjúsági moz-


22

A változások fő iránya nyilvánvaló: a hallgatói alapon szerveződő önkormányzatok el-sősorban olyan kérdésekben kaptak meghatározó szerepet, amelyek a diákokat közvetle-nül érintik (pl. tanulmányi-, ösztöndíj- és vizsgaszabályzatok, vizsgarend, diákjóléti ügyek). A KISZ egyetértési és véleményezési jogosítványai ellenben sok esetben maga-sabb szintűek voltak, és az intézmények általános működését meghatározó rendelkezé-sekre (is) irányultak. Bár ez már csak papíron volt így (hiszen szinte nem volt tagsága, ráadásul nem is élt a jogosítványokkal67), ennek ellenére a KISZ – a még meglévő jogai mellett – néhány agilis és a baloldali értékeknek elkötelezett vezetőjének köszönhetően az egyetempolitikában egészen a megszűnéséig különálló hatalmi szerepet töltött be. En-nek egyik bizonyítéka: az JATE egyetemi tanácsának 1988. március 10-i ülése, amikor Tóth János hallgató a „néhány tíz, esetleg egy-két száz embert érintő” KISZ Bizottság 100 ezer forintos támogatásának aránytalanságát hangsúlyozva egy alaposabb vizsgáltra tett indítványt. Bedő Katalin, az egyetemi KISZ titkár viszont ezt határozottan visszauta-sította, arra hivatkozva, hogy csak a KISZ küldöttgyűlésnek kötelesek beszámolni, mivel ez nem egyetemi, hanem KISZ-es pénz68.

„Én azt gondolom, hogy ha a hallgatóknak ezt a szisztémát nem sikerül élettel megtöl-teni, akkor már többé nem lehet azt mondani, hogy fönt elszúrtak valamit” – mutatott rá 1987-ben69 Kristó Gyula arra a tényre, hogy a JATÉ-n az SZMSZ 1987-es módosítása megadta a lehetőséget az alanyi jogon járó hallgatói érdekek érvényesítésének, ám ez pont a kari közélet válsága idején jött. Az új SZMSZ szerint70 a Kari Hallgatói Tanács-nak (KHT) a tanulmányi csoportvezetők voltak a tagjai, akiket a tanulócsoport (hallgatói alapközösség) választott meg. Egyetértési joga volt a kari szabályzatok hallgatókat érin-tő rendelkezéseinek elfogadásakor és módosításakor. A KHT felett az általa delegál hall-gatókból álló Egyetemi Hallgatói Tanács (EHT) állt, amelyet csak a rektor hívhatott ösz-sze. A hallgatók képviselői – igaz, néhányan az aktív KISZ-es múltnak köszönhetően KISZ-tagként – részt vehettek a kari és egyetemi tanácsokban71.

galom helyiségeinek létrehozása, megszüntetése; népköztársasági ösztöndíjra, külföldi ösztöndíjra és tanulmányútra vonatkozó javaslatok; végzősök ajánlása; pályakezdő oktatók-kutatók alkalmazása; hallgatók kitüntetései; hallgatókkal közvetlenül foglalkozó adminisztráció vezetőinek felmentése, megbízása és kitüntetése. A KISZ szervezet előzetes véleményének kikérése szükséges továbbá az intézmények fejlesztési tervének, illetve költségvetésének a megalkotása, és az intézmény vezetőinek a kinevezése, felmentése és kitüntetése esetén. 67 Hogy mennyire így volt, íme egy bizonyíték: a JATE április 14-i ET-ülésen Kerepesi Károly vetette fel azt a kérdést, hogy mi szükség van a hallgatók tanácsbeli megválasztásakor a „társadalmi szer-vek” véleményezési jogára, vagyis arra, hogy a KISZ véleményezze azokat a hallgatókat, akiket a többi hallgató javasolt tanácstagnak? Bár Bedő Katalin elismerte ezt a jogosítványt, ugyanakkor még-sem tartotta lényegesnek, hiszen a gyakorlatban nem is élt. „ Nem értem, hogy ez miért jelent akkora gondot neked, (...) mikor a fő gond az volt, hogy egyáltalán találjunk jelölteket, a választásokat egyébként is a KISZ szervezte”, jobb híján. A következő ET-n finomították ezt a jogosítványt. 68 1988. március 10-i ET, Egyetemi Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal 69 Beszélgetés Kristó Gyula dékánnal, készítette Tóth István és Farkas Zoltán, Gondolat-jel, 1987.4. 3-7. oldal 70 A JATE új SZMSZ-ét az egyetemi tanács 1987. július 6-i ülésén fogadta el (95/1986), miután a KISZ EB június 27-i ülésén megtárgyalta és eleget tett egyetértési jogának. A hallgatókat a TTK-n és a BTK-n fórumon tájékoztatták. 71 Addig, míg az 1986. szeptember 29-i ET-n csak a KISZ titkár képviselte a hallgatókat, később már jelen voltak az „egyetemi hallgatói” státuszú képviselők is (1986. október 16-án tartott 32 tagú ET-n


23

„Jó lenne, ha szabályzat nélkül lenne meg a hallgatóknak az aktivitása, de ha már nincs így, én abban bízom, hogy az SZMSZ keretei adnak lehetőséget arra, hogy ezt a kedvet meghozzák” – mondta szintén a dékán, és meglepődve tapasztalhatta, hogy 1988 őszén a hallgatók ki is használták a legális kereteket.

a KISZ titkár mellett 6 egyetemi hallgató is helyet kapott. Az SZMSZ elfogadása után 12 hallgató ült az ET-ben. (Az új összetételű, 37 szavazati jogú taggal rendelkező ET 1987. november 19-én ült ösz-sze először.) Egyetemi Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal


24

IV. MENT-É A SZTRÁJK ÁLTAL ELÉBB A VILÁG? AZ 1988-90-ES SZTRÁJKMOZGALMAK

Új politizálási stílus. A ‘88-as sztrájk előzményei

„Csak a lényegtelen dolgok hangzanak el, mert a lényegesek úgyis pusztába kiáltó

szóként hatnak” – jellemezte keserűen az ország egyetemein 1988 februárjától ülésező különböző szintű ifjúsági parlamentek lehetőségeit Tóth Sándor, a JATE fiatal oktatója. A szegedi bölcsészkar oktatói és dolgozói parlamentjén elhangzott ironikus értékelés mellett a hangulatot jól jellemzi a párt országos lapjában megjelent írás egy részlete is: „Az előző ciklus (1984-87) azt mutatta: a parlamentek jelentős része nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Az intézkedési tervek ilyen-olyan összeállításával sokfelé elintézettnek is vették a bennük foglaltakat”72.

A felsőoktatás válsága a már említett nyolcvanas évek közepéhez képest is tovább mélyűlt. Magyarországon ekkor általában a költségvetés 5-5,5%-át fordították az okta-tásra, amiből a felsőoktatás 10%-ot kapott. Ám ez az összeg 1988. január 1-től nominál-értékben 20%-kal csökkent73. Az oktatás színvonalának további jellemzője, hogy az érettségizettek aránya mindössze 30% volt. Az oktatási tevékenységek hivatalos megbe-csülésére pedig mi sem volt jellemzőbb, hogy az értelmiség keresete alig haladta meg az országos átlagot74, ha pedig ehhez a második gazdaságban szerzett jövedelmeket is hoz-zászámoljuk, akkor az értelmiség reáljövedelme bőven az országos átlag alatt volt. „Csak átfogó társadalmi és gazdasági változások során juthatnak jobb helyzetbe a fiatalok” – írja a már említett Népszabadság cikk. Alighanem igaza volt.

A hallgatók és az intézmények helyzete a felsőoktatási reform elmaradása miatt lát-szott tarthatatlannak. Valószínűleg a legtöbb intézményben ugyanazokat a gondokat fo-galmazták meg és követeléseket támasztották, amint a JATE BTK hallgatói az ifjúsági parlament intézkedési tervében: a kötelező honvédelmi, ideológiai tárgyak és a kötelező orosz-oktatás eltörlése ill. szabadon választhatósága, új típusú bölcsészképzés, politikai fórum szerepű országos diákparlamentek évenkénti megrendezése, rugalmasabb és ma-gasabb minőségi követelményeket támasztó képzési rend, kötelező óra- és vizsgaszámok csökkentése, stb. Hiába volt azonban az igyekezet a hallgatók részéről és hiába ismerte el és fogalmazta meg ugyanazokat a gondokat az 1988. áprilisában összeülő országos IP75

72 Az ifjúság parlamentjei, Népszabadság 1988. február 13. 73 A JATÉ-tól 1987-ben 4,5 milliót, 1988. január 1-től 7,76 milliót állami támogatás zárolása címén elvontak. Beszámoló az 1988. február 25-én megtartandó oktatói és nem oktató dolgozók ifjúsági parlamentjére, Dr. Burger Kálmán rektorhelyettes. 74 1986-ban az átlagjövedelem 6300 Ft volt, az értelmiségi átlagkereset pedig 6900 Ft, Diákparlamen-ti értesítő, 1988. 75 „Az elmúlt öt évben a jogi keretek megteremtése érdekében jelentős lépések történtek, de az MSZMP Politikai Bizottsága által 1981-ben elhatározott és a gödöllői IP-n 1983-ban támogatott re-form nem valósult meg, a tárgyalt időszakban a felsőoktatáson belül és kívül nem történt lényegi el-


25

– ahol a minisztérium még a kötelező honvédelmi és orosz nyelvi oktatás eltörlését és a korábbi marxizmus-leninizmus tárgyak társadalomtudományi tárgyakká való átalakítását is megígérte – a konfliktus kirobbanása nem volt elodázható.

* * * 1988 elején a JATÉ-n az új vizsgaszabályzat által megszigorított tanulmányi rend, a

kötelező órák miatti túlterheltség és az ideológiai tárgyak túlhangsúlyozott szerepe állt a problémák középpontjában. „Az elmúlt években – amikor nem volt ilyen szigorú a Ta-nulmányi- és Vizsgaszabályzat – sem buzgott olyan nagyon a hallgatókban, főleg nem a KISZ körül, az önálló tenni akarás” – mondta a dékán. Ennek ellenére úgy vélte, „akiben [a közéletiségre] affinitás van, azt a legszigorúbb tanulmányi- és vizsgaszabályzat sem riaszthatja el”76.

Nem is riasztotta, sőt fellépésre ösztönözte. „Nem titkolt célunk, hogy ezzel a lépé-sünkkel egy új politizálási stílust honosítsunk meg a karon. Mivel mi hallgatók 1/3-os ki-sebbségben vagyunk, az egyetemi tanácsban javaslataink általában érdemi tárgyalás szint-jéig sem jutottak el az üléseken” – indokolta aláírásgyűjtési akcióra vonatkozó döntésü-ket a második félév megindulásakor négy bölcsész. A „hathatósabb eszköz” igénybe vé-tele a túlzott óraszámnak volt köszönhető 77. A hallgatók szerint az óraszám csökkenté-sére a legkézenfekvőbb, ha az ideológiai és pedagógiai tárgyak számát csökkentik. Az aláírásgyűjtési akciónak köszönhetően megállapodás született a hallgatók és a dékán kö-zött, melyben a vezetés megígérte, hogy az 1988-89-es tanévtől egyetlen tanszéken sem kötelező az előadások látogatása a bölcsésztárgyak tekintetében, „a marxista tárgyak esetében a Kar lépéseket tesz az előadások kötelező jellegének beszüntetésére, hosszabb távon pedig a kötelező óralátogatás egyetemleges eltörlése is megvalósulhat”. A problé-más második félévi óraszámcsökkentést a hallgatóknak nem sikerült elérni.

A kari közéletben vezető szerepet játszó csoport(ok) újból aktivizálódtak. A kari di-ákparlament 1988-ban egy öttagú Operatív Bizottságot (OB) bízott meg „a kari közélet katalizálására”. A BTK hallgatóit képviselő bizottság lényegében a HKR kudarcának mostohagyereke volt. Nem volt formális testület, tehát a Kari Hallgatói Tanács jogosít-ványait nem gyakorolhatta, viszont „javaslattevő szerepe kiterjedhetett a kari közélet minden kérdésére, beleértve a kari fórum összehívását, ill. a hallgatói képviselők beszá-moltatását is”78. „Lényegében a 81-es szituáció ismétlése volt, ahol szintén egy nem mű-ködő struktúrán kívül hoztunk létre egy dolgot, hátha az valamit elér” – mondta az egyik korábbi KISZ vezető79.

mozdulás (...) A társadalom egyre nagyobb rétegei számára megkérdőjeleződnek a hatalomgyakorlás eddigi módszerei, intézményei, a szocializmus korábban stabilnak hitt elvei, értékei. (...) Az intéz-ményrendszer gyors, átfogó koncepció alapján megvalósuló reformjának lényegét az állampolgárok és közösségei öntevékenységének és önállóságának erősítése, a nyilvánosság bővítése, az érdekbeszámí-tás helyett nyilvános érdekütköztetésekre épülő társadalmi tervezés és gyakorlat kialakítása jelentse. Lehetővé kell tenni a pluralizmus szervezeti leképezését. (...) Szükségszerű és elengedhetetlen az ok-tatás átfogó reformja. (...) Nem fogadható el az a politika, mely az oktatást, különösképpen a felsőok-tatást a stagnálás állapotába kényszeríti.” Az országos IP állásfoglalása, Veszprém, 1988. 76 Beszélgetés Kristó Gyula dékánnal, Gondolat-jel, 1987.4. 3-7. oldal 77 A Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat 4.§. (2) bek. 9. pontja szerint az órák száma átlagosan heti 32, de maximum 34 lehet, viszont a szakpárok 18%-a esetében az órák száma elérte a heti 36-ot. 78 A BTK hallgatói ifjúsági parlamentjének intézkedési terve, 1988. Gondolat-jel, 1988.2. 79 Interjú Deák Ágnessel, 1988, JATE Dokumentációs Tár


26

Az irányítást és a hatalmat magához ragadó Operatív Bizottság – amelybe a korábbi szűk hallgatói elit jelöltette magát – munkához látott.


27

Az „Eper és vér” romantikájának bukása. Az 1988-as „fordított” sztrájk

„Amit tettünk, nem volt más, mint hogy felismertük saját nyomorunkat és aztán szé-

pen belenyugodtunk” – néz szembe a ‘88 őszi sztrájkok sikertelenségével másfél évvel később Hafner Zoltán a Gondolat-jel 1990-es oldalain. Hogy a kudarcélmény nemcsak az egyetemet érintő változatlanságból eredeztethető, azt a sztrájk-vezetés második vonalába tartozó és a megosztottságot, érdekellentéteket hangsúlyozó Hafner értékelése mellett a ‘88-as vezetők későbbi visszaemlékezései is megerősítik.

Az 1988. szeptember 26. és november 23-24. között lezajlott sztrájkhullám sűrű pilla-nataiban az ellentétnek azonban még nem voltak világos frontszakaszai. De mi is történt valójában az ’56 utáni első magyarországi sztrájk alatt?

„Megcsapott bennünket a szabadság szele, elhatároztuk, hogy nem tűrünk tovább”80 – idézi fel Szilasi László a – hatalom által akkor csupán demonstrációnak, bojkottnak aposztrofált – ‘88-as szegedi sztrájk egyik elindítója és vezetője akkori életérzését. A forradalmi lendület kiváltója azonban profánabb holmi társadalmi igazságkeresésnél: a szeptember végén Budapesten megrendezett Live Aid koncert. Az akkor a kari közélet-ben vezető szerepet játszó két ötödéves, Pikó András és Szilasi László ugyanis ott voltak a koncert éjszakáján, amelynek szabadságérzése kitartott a másnapi Szegedre érkezésig. Szinte kapóra jött a magas óraszámok megoldatlansága. Az óralátogatással és a tanítási gyakorlattal túlterhelt ötödévesek, akik szívesebben foglalkoztak volna a szakdolgozat-készítésessel vagy élvezték volna az utolsó évüket, a tettek mezejére léptek.

A két fiú – akik nem voltak tagjai az Operatív Bizottságnak – kihasználva az OB jogát a tanács összehívására, barátaik segítségével szeptember 26-ára a JATE BTK-ra rendkí-vüli kari gyűlést hívtak össze. A téma: a felsőoktatás helyzete és állapota, az egyetemi autonómia és a tanszabadság volt. Az OB a kari gyűlésre készített „Állásfoglalás-tervezetében” követelte a tantervutasítás megszüntetését, tanszabadság létrehozását, új oktatási alaptörvény létrehozását, a kötelező óralátogatás megszüntetését, az ideológiai tárgyak helyetti társadalomelméleti tárgyak bevezetését. A konkrét elképzelések mellett az OB követelte a felsőoktatás anyagi feltételeinek javítását is. A rendkívüli kari gyűlés az Állásfoglalás-tervezetet változtatás nélkül elfogadta, és követelései nyomatékosítására két nappal későbbre, szeptember 28-ra figyelemfelhívó sztrájkot szavazott meg.

„Az évek hosszú sora óta húzódó intézkedések a véleménynyilvánításnak és követelé-seknek radikálisabb formáit provokálják, és ezt a demokratikus egyetemi közélet meg-nyilvánulásának tartjuk”81 – ezekkel a mondatokkal csatlakozott az MSZMP JATE BTK történész alapszervezete – majd rajtuk kívül a JATE központi könyvtára és a JATE BTK szakszervezete – a bölcsészhallgatók döntéséhez.

Bár a sztrájk a bölcsészkarról indult ki, a bölcsészek pedig nem keresték meg a JATE többi karát, később mégis csatlakozott hozzájuk a természettudományi kar. A dolog pi-kantériája, hogy a konzervatív TTK-n a KISZ volt az egyetlen hallgatókat tömörítő szer-vezeti forma, ezért a KISZ vezetés ajánlotta fel a bölcsészeknek a csatlakozási tárgyalá-sokat – emlékezik vissza Várnagy József, akkori KISZ-vezető. Mivel a természettudósok nem gondoskodtak anyagi fedezetről, a TTK KISZ-nek a JATE MSZMP bizottsága –

80 Interjú Szilasi Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 81 Állásfoglalás, MSZMP JATE BTK Történész Alapszervezete, JATE Dokumentációs Tár


28

Anderle Ádám engedélyezésével – adott ezer forintot a későbbi, második demonstráció szervezésére.

Az akkori bölcsész-dékán, Kristó Gyula által is fordított sztrájknak nevezett82 meg-mozduláson felolvasták az Állásfoglalás-t, majd az összegyűltek előadásokat hallgathat-tak meg a középkori és a kortárs nyugati universitasokról. Ezután Szörényi Zsolt minisz-tériumi osztályvezető, Bodnár László rektorhelyettes és Kristó Gyula dékán konzultált a sztrájkolókkal, aminek eredményeképp a minisztérium ígéretet tett arra, hogy a sajtó út-ján 30 napon belül választ ad a kari állásfoglalásra.

„Az első sztrájkig simán ment minden. A sztrájk napján lejött a minisztériumból egy főokos, aki végig azt hangsúlyozta, hogy nem tárgyalóképes. Erre mi lehurrogtuk, úgy menekült el Szegedről” – nyilatkozta Hafner már 90-ben83.

Hogy valójában miért menekült el a „tárgyalóképtelen főokos” a hallgatók autonómiá-ra és a tanszabadságra vonatkozó követelései elől, érthető: a pontok ugyanis lényegében a minisztérium intézmények feletti ellenőrzését, felügyeletét vették célba. Bár a miniszté-rium álláspontja szerint – mint azt Józsa György minisztériumi főosztályvezető által „Kristó (dékán) elvtársnak” október 13-án küldött leveléből is megtudhatjuk – az Állás-foglalásban felsorolt követelések legtöbbje az 1985-ös oktatási törvény szerint intézmé-nyi hatáskörbe tartozik, sőt egyes követelésekre kari szintű intézkedések már történtek is, és bár Pusztai művelődési miniszterhelyettes szerint a minisztérium éppen „egy folya-mat kibontakozásának állapotában, egy meghatározott szakaszban van”84, valójában azonban a művelődési minisztériumi irányelvek majdnem mindent előírtak85. A hatáskörét féltő minisztérium az egyetem és a kar vezetésének passzolta át a labdát: „a folyamatos munkakapcsolat, a megfelelő fórumok működése, a kar vezetése és a hallgatók közötti párbeszéd elkerülhetővé tennék a véleménynyilvánításuk szeptember 28-i formáját”, ezért „a hallgatók informálását a döntésekről, ill. a hallgatói képviselők bevonását a döntés-előkészítő munkákba a jövőben még körültekintőbben kell végezni”86.

A kar vezetése, az oktatók, a párt és a szakszervezet jelentős része azonban a sztráj-kolók követelései mellett állt ki, vagy legalábbis ügyesen lavírozva a semlegesség pártjá-ra, a kivárásra helyezkedett. Az autonómia és az oktatók fizetésemelésének kérdésében természetesen a hallgatók mellé álltak, ám a tanszabadság már kemény oktatói érdekeket sértett. Az órák és a vizsgák számának csökkentése, a tanárok ellenőrzése, a kontrasze-lekció megszüntetése oktatói húsba vágó kérdés volt. A hallgatóknak itt a „főgonosszal”,

82 „Az én megítélésem szerint a klasszikus sztrájktól alapvetően különbözik, hiszen a klasszikus sztrájkokban a munkát be szokták szüntetni. Szó nincs munkabeszüntetésről, az Auditorum Maximum teli van hallgatókkal”. Ötödik sebesség, 1988. szept. 28. Petőfi rádió 83 Interjú Tóth Andreával és Hafner Zoltánnal, Gondolat-jel, 1990. márc-ápr. 84 Tanakodó, Petőfi rádió, 1988. október 19. 21.05. 85 „A tantervi irányelvek az előírásoknak megfelelően általános és keret jellegű szabályozást jelente-nek és csupán „a szak képzési célját, a képzés időtartalmát, a szakképesítés megjelölését, azoknak az alapvető tudománycsoportoknak a felsorolását, amelyeknek az oktatása kötelező, az ideológiai oktatás tárgyait és óraszámait, alap- és szakképzés, valamint az elméleti- és gyakorlati képzés arányát, a heti legmagasabb óraszámot, az oktatási időszak legalacsonyabb és legmagasabb vizsgaszámát, az állam-vizsga típusát, az államvizsga tantárgyak körét és az államvizsgák követelményeit tartalmazzák.” Józsa György főosztályvezető levele Kristó Gyula dékánnak, 1988. október 13. JATE Dokumentáci-ós Tár 86 Részlet Józsa György Kristó Gyula dékánnak írt leveléből, 1988. október 13., JATE Dokumentá-ciós Tár


29

a minisztériummal kellett volna összefogni, ám ez helyi szinten lehetetlennek bizonyult. A „szélsőségesebbek” szerint egy radikális akcióval az oktatókat is nyílt állásfoglalásra le-hetett volna kényszeríteni. „Keményen fel kellett volna vetnünk a személyi kérdéseket is. Ezt nem tettük meg, így most sem mondtuk ki nyíltan, hogy ez vagy az a tanár nem az egyetemre való.”87

„A válasz egyetlen ponton sem tartalmaz világos, egyértelmű, egyetértő választ” – in-dokolták a BTK hallgatói, miért vetették el a határidő letelte előtt másfél nappal megér-kezett minisztériumi iratot egy újabb kari fórumon okt. 31-én. A minisztérium kommuni-kációja „a negatívumokat nem létezőknek, a pozitívumokat pedig már elérteknek dekla-rálja, s a lehető legtávolabb áll az igen-nem jellegű kijelentésektől, s legfőbb feladata az információk, a gondolatok eltakarása”88. Az újabb kari gyűlés – immáron megosztottan – november végére egy országos demonstrációval párhuzamos második szegedi sztrájkot határozott el.

Az Ady téri sportpályán november 23-án megrendezett demonstráció azonban ku-darcba fulladt. „A második sztrájk életem egyik legrosszabb élménye volt. Alig lézengtek az egyetemen” – mondja a főszervező Pikó András. Egy eseménytelen hónap elég volt arra, hogy a bázis kifusson az ember alól és megossza a hallgatókat.

* * * „Elterjedt az a nézet, hogy a sztrájk két vezetője azért igyekszik mérsékletre inteni a

diákságot, mert megijedtek, hogy a lehetséges oktatói állásuk veszélybe kerülhet, ráadá-sul kivonulva az utcára a rendőrség őket fogja felelősségre vonni”89 – céloz másfél évvel később Hafner arra a konfliktusra, amelyik a leginkább megosztotta a sztrájkolókat. Bár a lefizetés vádját Szilasi – aki ‘89-ben, két évi demonstrátorkodás és egy évi könyvtároskodás után az irodalmi tanszékre került – tagadja, azt ő is elismeri, hogy a mozgalom túlhaladt a vezetőkön. A radikalizálódás mértéke megosztotta az egyetemis-tákat.

Az október 31-i kari gyűlésen a konkrét kérdés az volt: kilépjenek-e az egyetem falain kívülre, avagy maradjanak meg a falakkal zárt sportpályán? A kari gyűlés előtt az OB-ból kilépett és a változásokat radikálisabb fellépéssel kikényszeríteni akaró Tóth Andrea sze-rint az OB figyelmen kívül hagyta az évfolyamgyűlés akaratát, amivel a falak közé szorí-tották a demonstrációt. Bár a vezetők még a demonstráció előtt tárgyaltak a dékánnal, aki szintén taktikátlannak tartotta diákok utcára vonulását, azt Pikó András – akinek ké-sőbb Katona Tamás kínált állást a történelem tanszéken, ám ő visszautasította – is tagad-ja, hogy megállapodtak volna a dékánnal. „Féltünk attól, ha kivonulunk az utcára, az megfordítja a közhangulatot”90.

Hogy 1988-ban egy utcai tüntetés mennyire volt kockázatos, szubjektív dolog, de mindenféleképp politikai szándékot jelzett volna. Ezt pedig a vezetők kerülték. „Az egyik kari gyűlésen egy felszólaló megkérdezte, hogy ez most kommunistaellenes de-monstráció-e vagy sem, amire – mivel a Pikó lökdösött, hogy mondjam, hogy nem, mert nagyon rá fogunk faragni – én határozottan mondtam, hogy nem” – emlékszik vissza Szilasi a politikai hozzáállásukra. Hogy miért próbálták (jelszavakban) eltusolni a politi-kai hátteret, alighanem érthető. A rendszer ekkor – ha stabil már nem is, de – még ütő-

87 Interjú Tóth Andreával és Hafner Zoltánnal, Gondolat-jel, 1990, márc-ápr. 88 Válasz a válaszra, JATE BTK Operatív Bizottság, JATE Dokumentációs Tár 89 Hafner Zoltán: A sztrájk után, a sztrájk előtt, Gondolat-jel, 1990, márc-ápr. 90 Interjú Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1990. márc-ápr.


30

képes volt. A sztrájkban részvettek elmondása szerint a belügyminisztérium az egyete-men belül figyeltette a sztrájkolókat. Ráadásul az egyetemisták körében népszerű ellen-zéki párt, a FIDESZ is kijelentette, hogy „nem revolúciót, hanem evolúciót” szeretne. A kormány pedig igyekezett az egyetemisták ellen hangolni a közvéleményt. Az október 10-i szegedi pártértekezleten például egy hozzászóló megjegyezte: a munkásfiatalok dol-gozni akarnak, nem sztrájkolni.

Ellentéteket azonban nem csak a radikalizálódás mértéke, hanem a vezetés kérdése is szült. Pikó szerint a mozgalomnak nem használt Tóth Andrea és baráti körének húzódo-zása, akik viszont úgy érezték: néhányan kisajátítják a vezetést. A konfrontáció oka a múltban keresendő: az évek alatt kialakult „második egyetem” belterjessé és függetlenné tette a kari hallgatói elitet. A vezetők hozzászoktak a lanyha közéleti érdeklődéshez, és mikor lehetőség adódott, sem tudták kihasználni a felszabadult energiákat, ill. azokat a saját elképzelésüknek megfelelő irányba akarták terelni.

Az ellentéteket tovább fokozta, hogy a hallgatóságtól fokozatosan távolodó sztrájkbi-zottság – „elveszítve a tiltakozás értelmét és megingatva a hallgatóság hitét a dolog tisz-taságát illetően” – igyekezett hivatalos alapot és bázist teremteni a sztrájknak, amivel „ki-tolta a mozgalmat az egyetemről”91. Bár szeptember 28-án, az első sztrájk napján az OB egyik képviselője még egyértelműen kijelenti: „mi nem kívánunk mozgalommá válni”92, a húsz nappal a határidő letelte előtt kiadott és az egyetemek tanácsainak diákképviselői-hez eljuttatott dokumentumban93 az OB az ország teljes felsőoktatási struktúrájának át-alakítását követelve javaslatot tett a felsőoktatási intézmények közötti (hallgatói) egyez-tetésre, közös fellépésre a minisztériummal szemben. Az október 31-i második sztrájkot megelőző kari gyűlésen pedig – ahol már a szervezet létrehozásáról is szó esett – ott vannak a debreceni, budapesti és pécsi hallgatók is.

A minisztérium válaszára adott viszont-válaszból pedig már egyértelműen kiderül: mi-vel „az MM nem adott érdemes és konkrét választ egyetlen követelésünkre sem, arra a következtetésre jutottunk, hogy egyedül egyetlen intézmény sem képes kiharcolni még a tisztességes kommunikáció esélyét sem a művelődési kormányzattal szemben. A további párbeszéd érdekében ezért társulva az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzat Testületével kísérletet és felhívást teszünk egy Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására, amely a felsőoktatás mindenkori kizárólagos képviseletét megvalósítaná” 94.

A szegedi mozgalom ezzel tovább lépett: a súlypont az országos szintű érdekvédelem-re helyeződött.

* * * „Az a legszörnyűbb, hogy rajtunk kívül mindenki kikaparta magának a gesztenyét: a

rektor, a dékán, a szakszervezet, a tanárok. A diákokat előretolva a hátunk mögött elér-ték, amit akartak. Érdemi változás az oktatás terén viszont azóta sem történt”95 – vonta meg a sztrájk mérlegét a radikálisabb Hafner Zoltán. A sztrájknak azonban voltak sikerei, bár ez már nem csak a szegedi mozgolódásnak volt köszönhető. Az ötödévesek problé-mája megoldódott (? – Ö.Cs.), eltörölték a marxista tárgyak és az orosz nyelv kötelező oktatását, emelték a pedagógusok fizetését, nagyobb lett az autonómia és a tanszabadság

91 Interjú Tóth Andreával és Hafner Zoltánnal, Gondolat-jel, 1990, márc-ápr. 92 Tóth Péter nyilatkozata az Ötödik sebességnek, 1988. szept. 28. 93 Válaszra várva, kiadta a JATE BTK Operatív Bizottsága, JATE Dokumentációs Tár 94 Válasz a válaszra, 1988. okt. 31. JATE, Dokumentációs Tár 95 Interjú Tóth Andreával és Hafner Zoltánnal, Gondolat-jel, 1990, márc-ápr.


31

és több pénzt kapott az egyetem. „A felsőoktatási intézmények belső struktúrája viszont változatlan maradt, az ösztöndíjrendszer nem változott, egyetlen egyetemre nem való ta-nárt sem bocsátottak el, a szigorlat és a kollokvium között nincs különbség”96.

A sikertelenség okát Pikó András így látja: „kiderült, hogy a megvalósult kari refor-mok is alap nélküliek, mivel az általános és középiskolai oktatás ugyanolyan rossz, mint volt. Tizennyolc éves korig létezik egy szörnyen működő oktatási rendszer, és erre ala-pozva szeretnénk mi európai szintű egyetemet létrehozni. Ez képtelenség.”97 Fej – lábak nélkül. Az OFÉSZ megalakulása

„Véletlenül szereztünk tudomást egymásról, egyáltalán nem volt kapcsolatunk más egyetemek, főiskolák hallgatói önkormányzataival, mert azok nem is léteztek” – mondja Fábri György98, a második szegedi sztrájk idején országossá váló demonstrációkat irányí-tó, hallgatói önkormányzatok összefogását sürgető diákvezér. Az ekkor már az ELTÉ-n végzett filozófia aspiráns szeptember-októberben viszont elég sokat van Szegeden, ahol az elképzeléseinek megfelelő tömegbázist látja. „Eleinte bizalmatlanság uralkodott, hi-szen a szegediek úgy érezték, elkezdtek csinálni valamit, aztán jönnek a nagypofájú pesti bölcsészek, akik rájuk akarnak ülni” – emlékezik vissza a kezdetekre. A közös érdek azonban feloldja az ellentéteket. A JATE Operatív Bizottsága is belátta: szükség van a problémák országos szintű képviseletére. Bár az idő távlatából mindkét fél magáénak tudja a vezető szerepet, valószínű azonban, hogy az ELTE, mint az ország vezető egye-teme adta a érdekképviselet politikai súlyát, Szeged pedig a mozgalmi tapasztalatokat.

Hiába volt azonban Fábri Györgynek célja egy országos hálózatú, a hallgatói önkor-mányzati testületeket tömörítő szervezet kiépítése, szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy – bár a törvény lehetőséget ad rá – hallgatói önkormányzatok még nincsenek. Az akkori 19 egyetemből Fábri szerint 5-6-ban működtek, de azok is „legfeljebb félállapotban létezgettek”.

A demonstrációkat azonban megszervezték, sok helyen az utolsókat rúgó KISZ segít-ségével. A konfliktusok a KISZ-szel a november 23-24-i (második szegedi) sztrájk után néhány nappal, november 26-án összeülő országos Ifjúsági Parlamenten kezdődtek. A nyár eleji veszprémi diákparlament kecskeméti folytatásán „a minisztérium a KISZ KB képviselőivel és a küldöttek KISZ-es részével összefogva megakadályozta, hogy az IP meghirdesse a szövetség [az OFÉSZ] megalakítását”99. De mit takar valójában ez a ho-mályos mondat?

Az IP-t a KISZ hívta össze, a küldöttek többségét is azok a kiszesek alkották, akik a veszprémi parlamenten kompromisszumot kötöttek a minisztériummal. De meghívták rá az ekkor már létező és az ifjúság körében népszerűségnek örvendő, azok képviseletét magára vállaló FIDESZ képviselőit is. A harmadik csoportot a formálódó OFÉSZ-szimpatizánsok tették ki. Bár a FIDESZ – ahogy Alapító Nyilatkozatában is említi – az ifjúság érdekképviseletét érintő kérdésekben együtt kívánt működni az ifjúságot képvise-

96 Hafner Zoltán: A sztrájk után, a sztrájk előtt, Gondolat-jel, 1990, márc-ápr. 97 Interjú Pikó Andrással, Gondolat-jel, 1990. márc-ápr. 98 Interjú Fábri Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 99 Major Gábor: A hallgatói képviselet átalakulása és helyzete a felsőoktatási reformok tükrében, Pécs, 1994. (kézirat)


32

lő más szervezetekkel, mégis, nem titkolt célja volt, hogy alternatívát kínáljon a KISZ-szel szemben100. „Akkor úgy nézett ki, hogy a KISZ és a FIDESZ fogja mozgatni az ifjú-ságot” – mondja Fábri. A formálódó OFÉSZ képviselői léptek: a KISZ vezetése által uralt diákparlamenti forma helyett a hallgatói önkormányzatokon alapuló országos szer-vezet létrehozását követelték. A KISZ azonban ellenállt, amit a FIDESZ képviselői, köz-tük az akkori ELTE ÁJTK hallgatói képviseletének elnöke, Deutsch Tamás is támoga-tott101. A KISZ véleménye az volt, hogy amíg nincsenek hallgatói önkormányzatok, fenn kell tartani a diákparlamentet. A KISZ és a minisztérium (a FIDESZ egyetértésével) az Országos Felsőoktatási Tanács létrehozásában gondolkodott, ahol a hallgatóknak a kari és egyetemi struktúrához hasonlóan 1/3-os arányuk lett volna (a többit oktatók és egye-temi vezetők tették volna ki). A döntésképtelenné váló kecskeméti diákparlament az OFÉSZ-t támogató képviselők véleményét figyelmen kívül hagyva megszavazta a javas-latot, bár a tanács később mégsem jött létre. A testület létrehozásával, főleg az akkreditáció mikéntjével az egyetemek vezetése sem értett egyet. „Tudatosan keverve van az érdekképviselet és a tanácsadás. Ezt el kell választani. A miniszter olyan tanács-adó szervet hoz létre, amilyet akar. És hozzon is létre. Azt vesz be ebbe a szervbe, akit erre alkalmasnak tart. Az egyetemek és a diákság pedig olyan érdekképviseletet választ, amilyet helyesnek tart.”102

„1989 őszétől 1990 tavaszáig egy helybejárós időszak, meddő szervezkedés ment” – nyújt bepillantást Fábri György abba, mivel töltötték idejük nagy részét az 1990-es akti-vizálódásig a formálódó OFÉSZ-apparatcsikok. A Budapestről és Szegedről más város-okba utazó agitátorok a ‘85-ös törvényben lefektetett jogokról világosították fel társai-kat. A körutazások legfontosabb feladata: segítséget nyújtani az OFÉSZ alapjául szolgáló helyi hallgatói önkormányzatok kialakításában. Meg kellett találni azokat a hallgatókat, akik lerakják az egyes intézményekben az önkormányzatok alapjait.

Az OFÉSZ megalakulására 1989. május 6-ig kellett várni. Ekkor az ELTE BTK ta-nácstermében „az ország tízegynéhány különböző pontjáról érkező felsőoktatási intéz-mény hallgatói képviselői kimondták az OFÉSZ (Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség) megalakulását”103. Az Alapító Nyilatkozat szerint a legfőbb cél az egyetemi autonómia helyreállítása, az intézményekben az önkormányzatiság érvényesítése, ösztön-díjrendszer és az oktatás szervezeti struktúráinak reformja. A nyilatkozat kimondta: szervezet a pártpolitizálástól távol marad.

Az OFÉSZ már a kezdetekben kijelentette, hogy nem a kevesebb óraszámért, az ala-csonyabb követelménykért és a magasabb ösztöndíjakért harcoló hallgatói szakszerveze-tet akar lenni. „Nem érdekvédelmet, hanem érdekképviseletet határoztunk meg. Azt mondtuk, hogy a hallgatók érdeke az, hogy minél többet érjen a diploma és a hallgatók, mint az intézmény polgárai minél jobban funkcionálhassanak” – mondja Fábri. A gond azonban az volt – egy, a 90-es szegedi sztrájkban vezető szerepet játszó hallgató szavai-val élve –, hogy a kelet-európai reformokhoz hasonlóan felülről jött létre egy nagy ernyő, amelynek nem voltak lokális sejtjei.

100 Alapító Nyilatkozat, Fiatal Demokraták Szövetsége, Budapest, 1988. nov. 21. 101 A történetet Major Gábor, egykori OFÉSZ-alelnök írta le szakdolgozatában. Major Gábor: A hall-gatói képviselet átalakulása és helyzete a felsőoktatási reformok tükrében, Pécs, 1994. (kézirat) 102 Róna-Tas András, 1989. január 26-i ET ülés, Egyetemi Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal 103 Az OFÉSZ 5 éve, Jubileumi kiadvány, szerkesztette Bajnai Zsolt, OFÉSZ, 1994.


33

A másik, akkor még lappangó, az 1995-ös sztrájk idején viszont annál nyilvánvalóbbá váló problémát az OFÉSZ kizárólagos képviseletre törekvése jelentette. A KISZ-es mo-nopóliumot idéző magatartás alapgondolata az volt – mondja Fábri –, hogy mivel az in-tézményi önkormányzatok az összes választó és választható hallgató elvén létrejövő kép-viseleti és önszerveződő egységek, ezért a hallgatói képviseletnek intézményi – és orszá-gos – szinten is egységesnek kell lennie, mert ha nem az, leszűkül az (egyetem)politikai mozgástere. Több csoport ugyanis már megosztja a hallgatói képviseletet. A siker érde-kében történő egyeduralkodásra való törekvésnek azonban nem volt reális alapja: az OFÉSZ létét biztosító hallgatói önkormányzatok legitimitása, mint utóbb kiderül, az in-tézményekben megkérdőjelezhető. A választásokon, ahol egyáltalán tartottak választáso-kat, a hallgatói részvétel minimális volt. Ezt Fábri is elismeri: „‘89 őszig 50-60 %-os volt az egyetemi HÖK-ök szervezettsége. Az országos szintű képviselet nem hogy a választá-soktól szakadt el, hanem az önkormányzatoktól is, hiszen nem volt élő kapcsolat”104.

A szervezet széleskörű elismerését jelentette azonban, hogy 1989. december 15-én Glatz Ferenc fogadta az OFÉSZ képviselőit, majd 1990. április 8-9-én az Országos Egyetemi Fórumot szervező Magyar Rektori Konferencia hívta meg a szervezetet. 1990. június végén pedig összeült az OFÉSZ első kongresszusa Gödöllőn, ahol felállt a szerve-zet ügyvivő testülete. A kongresszus egyik fő témája az ösztöndíjrendszer átalakítása volt. Az új kormány ugyanis az OFÉSZ figyelmeztető tanácsi ellenére csupán felemás módon alakította át a korábbi rendszert. Növekedtek a feszültségek.

„Csodák nem történtek.” Sztrájk után, sztrájk előtt (1988-90)

„Csodák nem történtek, de a célokhoz közelebb kerültünk”105 – értékelte a JATE rek-

tora a ‘88-as szegedi sztrájkot. Csákány Béla diplomatához illő mértéktartó értékelése a megmozdulások egykori vezetőinek pesszimizmusát igazolja: nemhogy csoda, de lénye-gében semmi nem történt. A sztrájk után ellaposodott a dolog. Az ötödéves vezetők vé-geztek, a második vonalbeli sztrájkolók pedig sértődötten visszavonultak, vagy nem vol-tak „érettek” a megmozdulást „befejezésére”. A ‘88-89-es tanév végére a kari hallgatói tanácsok működésképtelenné váltak, határozatképtelenség miatt nem tudták a tanácsbeli képviselőiket megválasztani. Az egyetemi tanácsig jutott problémát az egyetem vezető szerve úgy oldotta meg, hogy felfüggesztette az SZMSZ-nek a hallgatók egyetemi testü-letbe történő választására vonatkozó rendelkezéseit106 és felhívta a karok hallgatói taná-csait, hogy szeptember 30-ig válasszák meg kari képviselőiket. Ennek következtében a későbbi ET hallgatói képviselete 5-7 főre korlátozódott. Bebizonyosodott: a hallgatókat meg lehet mozgatni egy sztrájkra (de csak rövid ideig), az „utómunkálatok” (a szabályza-tok készítése, az egyetemi tanácsi aktív fellépés, stb.) azonban még nem mennek. Nem volt hozzá intézményi struktúra.

1989. februárjában a hosszú agóniát követően megszűnt a KISZ107. Bár Csákány Béla kijelentette: a korábban a kommunista ifjúsági szervezetnek juttatott lehetőségeket (mint

104 Interjú Fábri Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 105 Szegedi Egyetem, 1989. március 13. 106 Emellett azonban lehetővé tette, hogy – ahol létezett – a kari szabályzatokban lefektetett szabályo-kat alkalmazzák. 1989. július 5-i ET ülés, Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal 107 A 7/1990 MM rendelet a korábbi KISZ-jogokat érvénytelenítette.


34

például az iroda fenntartása, gyűlések szervezése) minden, a törvényeket betartó szerve-zet megkapja, ez azonban nem vonatkozott a KISZ számára – a törvényekben biztosított – jogokra. Igaz, a rektor ez ügyben felülvizsgálatot ígért. A helyi – az egyetem vezetésé-től függő – engedményekre lehetőség nyílt, az országos törvényi szabályozásra azonban 1993-ig kellett várni.

Az 1990. május 10-i bölcsészkari hallgatói fórumon a fő téma az érdekvédelem, egy saját alkotmány kidolgozása volt. A 40 (!) résztvevővel lefolytatott kari gyűlésen a hall-gatók felléptek a papíron még létező Operatív Bizottság ellen, követelve, hogy a testület csak képviselje, de ne fogalmazza meg a hallgatók helyett a véleményüket. A nem éppen tömegeket mozgató kari közélet visszaesését Csákány Béla a ‘88-as mozgalom sikeré-ben, de minimum a kompromisszumában látta108. Elvetette azt a felvetést, hogy mindez a ‘88-as diákmozgalmak eredménytelensége okozta frusztráltságból eredne. „A helyzet az, hogy 1981 utáni hallgatói nemzedékeknek nem adatik meg az öreg konzervatívok legyő-zésének, vagy az igazságtalanul elszenvedett vereségnek a katartikus élménye”. Az en-gedékeny, néha kifejezetten támogató intézményi miliő segítségével létrejött siker passzi-vitást váltott ki.

„Alulról történő kezdeményezésként a diákönkormányzat nem működik, felülről pedig nem lehet létrehozni, bár én magam is szeretném látni” – mondta a rektor.

Erre nemsokára sor is került, ám neki sok örömöt nem okozott. A forintosított érdekek sikere. Az 1990-es sztrájk

„Bízom a magyar egyetemi és főiskolai oktatók és hallgatók nagykorúságában” – fe-jezte ki reményét Andrásfalvynak Bertalan 1990. aug. 27-i tanévnyitó beszédében, utalva az általa kiadott rendelet kedvező fogadtatására. Az 1990 májusában felálló új kormány-nak és miniszterének nem is kellett csalódnia. A hallgatók már valóban nagykorúak vol-tak és ezt be is bizonyították. Az OFÉSZ-t a művelődési minisztérium még 1990 nyarán meghívta a hallgatói juttatások átalakításáról szóló tárgyalásokra, ám mivel az új minisz-teriális vezetés nem találta meg a közös nevezőt a hallgatói szervezettel, kiéleződött a feszültség.

Az augusztus 28-án megjelent „Andrásfalvy-rendelet”109 célja az volt, hogy a hallgatói juttatások rendszerét új alapokra helyezze. A minisztérium ugyanis a hallgatók támogatá-sa címén minden nappali tagozatos hallgató után egységes, előre meghatározott összeget (a normatívát) utalt ki az intézményeknek. A változás húsbavágó volt, hiszen a kormány által megszabott normatíva fix összegéből kellett az egyetemeknek elosztani a tanulmányi ösztöndíjat, a „húspénzt”, a szociális és egyéb címen kiosztott támogatásokat, jutalma-kat. Eddig – bár a minisztérium szabta meg, hogy mekkora összeget fordíthatnak az in-tézmények a hallgatók támogatások különböző formáira – a hallgatóknak juttatott ösz-szeg nem előre kiszabott, hanem képlékeny volt. Ha például valaki elérte a minisztériumi rendeletekben lefektetett tanulmányi átlagot, akkor az annak megfelelő összeget – bár-mennyi volt is az, és bármennyien érték is el – kifizette neki az állam (Ezen kívül juttatott pénzt a hallgatóknak szociális támogatásra és járt a húspénz.) Bár a normatív támogatás

108 Szegedi Egyetem, 1990. május 23. 109 7/1990. számú MM rendelet, 1990. aug. 28.


35

bevezetése a reform szempontjából előrelépés volt, a minisztérium által kiszámított ösz-szeg azonban a korábbi támogatásnál is kevesebb lett volna110.

A rendelet nagy vesztesei a nagyobb egyetemek lettek (JATE, DOTE, KLTE, ELTE, BME), ahol a korábban leutalt pénzek – a sok tanuló, az alacsony követelményrendszer és az ebből következő jó átlagok miatt – magasabbak voltak. Az ezentúl leutalt alacso-nyabb összegű normatívát viszont ugyanannyi (jó tanulmányi eredményű és szociálisan rászoruló) hallgató között kellett kiosztani. A minisztérium nem vette figyelembe, hogy pont azoknak a nagy egyetemeknek taposott a lelkébe és a pénztárcájába, amelyek képe-sek és hajlamosak voltak a visszavágásra.

* * * A szegedi JATÉ-n a ‘90-es tanulmányi év kezdetekor Balázs Mihály ifjúsági

rektorhelyettes összehívta a három kar hallgatóit és oktatóit, hogy megvitassák a rendelet egyetemi kihatásait. A zsúfolt Dugonics téri aulában a még szervezett képviselet nélküli hallgatók a rendeletet szidva, arra a megállapításra jutottak, hogy nem a rektorhelyettesnek kell panaszkodni, hanem saját maguknak kell lépni. Aznap este a Kár-olyi kollégiumban összegyűlt 20-25 hallgató kidolgozta a tervet: a minisztériumot ada-tokkal és számításokkal kell térdre kényszeríteni. Már a vita során kiderült, hogy két csoport és ennek megfelelően két vezetőaspiráns található a társaságban. A határozot-tabb fellépést követelő csoport szószólója Gyukity Márk volt, akit egyik ismerőse szóvi-vő típusú, karizmatikus, retorikájában radikálisabb vezetőnek tartott. A bürokratikus gondolkodásmódot Fónyi Tamás képviselte. Ő szakmai oldalról, a jogszabályok felől próbálta megfogni a problémát.

A hallgatóknak azonban a pénzszűkítés miatt hátrányos helyzetbe került egyetem ve-zetése is segített. A rektor – akinek politikai meggyőződése valószínűleg nem egyezett az Antall-kormánnyal – saját rektori keretéből finanszírozta a hallgatók kiadásait, a kiberne-tikai laboratórium a számítógépes kapacitást biztosította, a pénzügyi osztály pedig lehe-tővé tette az adatokhoz való hozzáférést. Ennek köszönhetően a diákok három évre visz-szamenőleg feldolgozták a JATE hallgatói kifizetések kimutatásait. A normatíva elvét elfogadva elkészítettek egy új jogszabálytervezetet, amelyben az általuk megemelt össze-gű normatív támogatási rendszer a hallgatók családjainak jövedelemviszonyaira és a min-denkori létminimum-számításokra támaszkodna111. A szegediek emellett egy maximális követeléscsomagot készítettek, amely többek között tartalmazta a rendelet visszavonásá-nak, a támogatások reálértéken való megtartásának követelését, a tandíj bevezetésének elhalasztását, amíg a hallgatóknak hitelre vagy munkára nincs lehetőségük.

A munka közepén jelent meg Szegeden az OFÉSZ Fábri György és Sasvári Szilárd személyében. Az egyik szegedi vezető visszaemlékezése szerint112 az OFÉSZ felbukka-nására a szegediek rettenetesen idegesek lettek. „Nem hívta őket senki, ráadásul azon túl, hogy ők voltak az OFÉSZ, semmit nem csináltak” – mondja az akkori Irinyi kollégium

110 Az új összeg mindössze 3150 Ft lett volna. A JATÉ-n az 1989/90-es év I. félévében 2750 Ft, a II. félévben 3401 forint volt a hallgatóknak juttatott állami támogatás, ami nominálértékben 7,4%-os csökkenést jelentett volna az infláció figyelembevétele nélkül! A két összeg az inflációval számolva 1990-ben 3603 Ft, ill. 4455 Ft-ot ért. (A sztrájkban résztvevő szegedi hallgatók számításai.) 111 A tervezetben a normatívát négy részre osztották: alanyi jogon járó támogatás, szociális támogatás, általános és kiemelt ösztöndíj és szakmai gyakorlatok költségtérítése. Ezzel lényegében lefektették a JATÉ-n mai napig működő rendszer alapját. 112 Fónyi Tamás, interjú Fónyi Tamással, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)


36

bizottsági titkára. Ennek ellenére a szegediek is rájöttek: nem számít, hogy Szeged mit követel, mert a kormány ide nem (nem ide) jön tárgyalni. A ‘88-as utódok felismerték: legitim szervezet kell az – általában országos problémákat feszegető – követelések érvé-nyesítésére. Erre adott volt – ahogy Gyukity fogalmazta – az ekkor „csipkerózsika álmá-ból ébredt OFÉSZ”. Csakhogy az OFÉSZ-hez való csatlakozáshoz létre kell hozni a még nem létező hallgatói önkormányzatot. Gyukity Márk szerint ennek a ténynek a felismeré-se után kezdtek el feljárogatni az OFÉSZ gyűlésekre, ahol kemény lobbymunkát folytat-tak. A tervük az volt, hogy – mivel nem volt egységes, országos követeléscsomag – min-denféleképp be kell lépni és a szervezeten belül kell kierőszakolni, hogy a Szegeden elké-szült programok váljanak OFÉSZ programmá. A JATÉ-n szeptember 20-án tartották az össz-egyetemi diákgyűlést, ahol összeállították az OFÉSZ munkaértekezletére továbbí-tandó követelések listáját és egyúttal elfogadták a JATE hallgatói önkormányzatának működési elveire vonatkozó javaslatot. Hogy az OFÉSZ követeléscsomagját melyik cso-port munkája fémjelezte, a két fél eltérő emlékezete miatt nehéz eldönteni, egy visszaem-lékező szerint azonban nagy presztízscsata volt113. A kormánnyal való tárgyalásokra egymással kiegyezett hallgatók azonban a minisztériummal nem tudtak megegyezni. Szeptember 15-én a Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott OFÉSZ választmányi ülésen Bakos István a kultusztárca képviselője a minisztérium ösztöndíjra vonatkozó el-képzeléseit védte, később pedig kijelentette: „Párbeszédhez partnerre van szükségünk. (...) Én a jelenlegi szituációban kétségesnek érzem azt, hogy az OFÉSZ valóban képviseli a hallgatók összességét”114.

Az eredménytelen tárgyalások miatt az OFÉSZ szeptember 19-én meghirdette a – ké-sőbb a szociális és anyagi követelései miatt „húspénz” jelzővel emlegetett – sztrájkot. A követelések között szerepelt a hallgatói önkormányzatok pozícióinak védelme is. A de-monstráció elhatározásakor azonban a korábbi ellentétek még léteztek. Fábri György szerint az OFÉSZ nem akart nagy demonstrációt, „én magam politikai okokból nem, mert azt gondoltam, hogy az első demokratikus kormánynak egy f... miniszter miatt nem kell neki esni”. A szegediek viszont – Fábri szerint – radikálisabban léptek fel: tisztoga-tást követeltek a felsőoktatásban. „A szegediek annyi gesztust kaptak, hogy az már sok. A dokumentumaikat módosítottuk, ők ezt finomításnak nevezték, szerintem inkább ép-eszűvé tettük”. A szeptember 26-i országos demonstráció békésen zajlott le. Az OFÉSZ hivatalos kiadványa szerint a szervezet „mértéktartó álláspontot igyekezett képviselni, nem engedett sem a szociális demagógiának, sem a felelőtlen indulatoknak”115. Még a budapesti sztrájk alatt beleegyezett a minisztérium, hogy a jövő évi költségvetési tárgya-lásokba bevonják a hallgatók képviselőit és a demonstrációt követő héten megoldást ke-resnek a pénzügyminisztériummal a diákok szociális helyzetének megoldására. A meg-egyezés értelmében a kormány által kiszámított normatíva 600 forinttal emelkedett.

113 Fónyi Tamás elmondása szerint egy OFÉSZ gyűlésen például Gyukity Márk Fábrival való össze-tűzése után ajtócsapkodva rohant el. Gyukity Márk szerint a szegedi pontokat „nagy viták árán ke-resztül nyomtuk az OFÉSZ-on, a szegedi program alapján pedig kinevezték a háromfős minisztéri-ummal tárgyaló delegációt”. Fónyi Tamás elmondása szerint a tárgyalóküldöttség esetében a meg-egyezés úgy jött létre, hogy a Kollégiumok Országos Szövetségének hallgatói elnöke javaslatára a tárgyalóküldöttségben Fábri, a JATE és ők, mint semleges fél vegyenek részt. 114 Szegedi Egyetem, 1990. szept. 24. 115 Az OFÉSZ 5 éve, Jubileumi kiadvány, szerkesztette Bajnai Zsolt, OFÉSZ, 1994.


37

„Az akkoriak [‘88-asok] problémákból eszméket és elvi követeléseket csináltak. A mostaniak olyan szinten tudják tartani a követeléseket, melyekkel mozgósítani lehet, amelyek forintban is kifejezhetőek, amelyek húsbavágóak” – hangzott el szeptember 26-án Szegeden. És valóban: Andrásfalvy rendelete ismét kihívás volt, a válasz most sem késett. A politizáló arc. Az OFÉSZ és a sztrájk

A hét évvel ezelőtt történt események különböző felidézése, hogy ti. az OFÉSZ –

ahogy egy szegedi sztrájkvezér mondta – csupán legitimizálni akarta magát azzal, hogy kisajátította a JATE által elkészített dolgokat, vagy valóban életképes szervezetként lé-pett fel, ahogy Fábri állítja, mára lényegtelen kérdéssé vált. Az azonban biztos, hogy a ‘90-es sztrájk nagy tekintélyt adott – az ekkor még mindig igazi tagság nélküli – szerve-zetnek.

Az állami támogatásból élő egyesület első elnöke Fábri György lett. (1990. október 26.) Az OFÉSZ teljes energiával belevetette magát az új felsőoktatási törvényi koncepci-ók vitájába, „ahol a testület fő csapásiránya – amellett, hogy az önkormányzatokat legali-zálja az egyetemeken – az volt, hogy minél jobban belebetonozza magát a kizárásos kép-viseleti pozícióba”116. A koncepciók gyártása és értékelése mellett (talán ezeknek kö-szönhetően) „a fiatalos, lendületes szervezetnek időközben egy komoly, politizáló arca is lett” – fogalmaz az 5 éves ünnepi kiadvány. Fónyi Tamás szerint azonban a testület leg-nagyobb problémáját az jelentette, hogy Fábri volt az elnöke, aki kisajátította az egyesü-letet. „Megkerülve az OFÉSZ-t, sokszor testületi határozatok és felhatalmazás nélkül egyedül döntött, tárgyalt”. A ‘90-ben a vezetésből már kiszállni akaró Fábrit viszont nem érdekelte, hogy mennyire szeretik a szervezetben. „Úgy gondoltam, hogy nem az a fon-tos, hogy szeretnek-e, hanem a hallgatói pozíciók megerősítése, a reformok megvalósítá-sa, és lehetőség szerint a hatalmon lévők gyengítése. És ez sikerült”117.

116 Egy, a mondatait névvel nem vállaló, az akkori testülethez közelálló személy véleménye. Az OFÉSZ öt éves ünnepi kiadványa az akkori eseményekről fogalmazva „a hazai felsőoktatás egyik fajsúlyos szervezeteként” említi az egyesületet. 117 Interjú Fábri Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)

Gyarmatosítás. A JATE HÖK hőskora (1990-91)

38

V. GYARMATOSÍTÁS. A JATE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK HŐSKORA (1990-91) Demonstrációból intézményesülés. A JATE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának létrejötte

„Pikóék egyik történelmi tévedése az volt, hogy a ‘88-as sztájkhullám után létrehozott

OFÉSZ mellett nem csinálták meg az első HÖK választásokat”118 – értékeli Gyukity Márk a nagy elődök hiányosságait. Hogy miért nem léptek ez irányban a ‘88-as vezérek, nem feladatunk értékelni, az azonban biztos, hogy a rendszerváltás után könnyebb hely-zetben lévő ‘90-es vezetők ugyanúgy érezhették: egy önjelölt és hivatalos tárgyalásra jo-gosulatlan csapat az érdekképviseletet nem képes hosszú távon ellátni. A sztrájkkal pár-huzamosan tehát elkezdték szervezni az első választásokat. Már az 1990. szeptember 20-i JATE diákgyűlésen kinyilvánították, hogy a sztrájk kimenetelétől függetlenül elérkezett az idő, hogy a JATE megszülje első diákönkormányzatát. A helyzeti előnyt az intézmé-nyesülésre ki kellet használni. „Azt mondtuk, hogy egy lendülettel, élve a nyilvánosság adta lehetőséggel, élve azzal, hogy az egyetemen minimális ellenállásba sem ütközünk, minősítsük át, tegyük történelmivé és intézményessé a demonstrációt, akár enyhe erő-szakkal is.”119 Utóbbira azonban nem volt szükség.

Egyrészt ugyanis a sztrájkolók céljaival egyetértő egyetemvezetés is igényelte, hogy a mozgolódás élére valamilyen hivatalos szerv álljon (hiszen például az egyetem pénzét is költötték) másrészt az egyetemi tanács még az 1990. június 7-i ülésén – jövőbeni össze-tételéről tárgyalva – eldöntötte, hogy karonként két hallgatói képviselő lesz tagja az ET-nek120. Bár a rektornak ekkor még nem volt világos, hogy azok miként választódnak ki, a sztrájk által meglendített közéletben ez is kialakult.

A formálódó hallgatói önkormányzat által készített tervezet szerint a karonként öt, tehát összesen 15 hallgatót tömörítő Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) ügyvi-vő testülete abból a hat, karonként 2-2 emberből állt, akik az egyetemi tanács képviselői lettek121. A választással csak egyetemi tanácstagokat és egyetemi karokról egyetemi hall-gatói önkormányzati (EHÖK) képviselőket választottak. (A kari szintű hallgatói képvise-letet csak a következő évben választják meg, ugyanekkor csökkentik az EHÖK képvise-

118 Interjú Gyukity Márkkal, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 119 Interjú Gyukity Márkkal, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 120 A rektor megjegyzése a 90-es évek előtti állapotokról: „Engedjék meg hallgató kollegáim, hogy talán tréfálkozva is, de nem rossz szándékkal jegyezzem meg, hogy általában a tényleges kari képvi-selet egy vagy két hallgató volt az ET-ben, hiszen a megválasztott hallgató tanácstagjaink rendszerint csökkent létszámban jelentek meg. A hallgatói képviselet kérdésében elhangzott több olyan vélemény, hogy karonként két hallgató jelenléte az ET-ben hasznos és kedvező lenne. A kiküldött javaslatban (SZMSZ tervezetben) azonban egy hallgató szerepel karonként.” 1990. június 7-i ET ülés, Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal 121 Javaslat a hallgatói önkormányzat működési elvére, 1990, JATE Dokumentációs Tár


39

lők számát kilencre.) A következő egyetemi tanácson pedig elfogadták, hogy a tagok ál-tal választott EHÖK elnök ezen a jogán bekerül az ET-ba.

Az október elején, közvetlenül a sztrájk után megrendezett első hallgatói önkormány-zati (HÖK) választásokat az egyetem vezetése írta ki és szervezte meg. A sztrájkvezé-reknek azonban szembesülniük kellett a valósággal: a részvétel minimális volt. A böl-csészkaron a második nap délig mintegy 40 hallgató adta le voksát. A TTK-n 1400 hall-gatóból 260 szavazott, a jogi karra pedig a hallgatói érdektelenség volt jellemző122. A hallgatók egyik vezetője, mint ahogy éveken keresztül az utána következők sem érezték személyes kudarcnak a szerény részvételt. Mint mondja, őt bőven kielégítette a választá-sok megtörténte. Az egyetemistákból a sztrájkokkal a lelkesedés és az aktivitás maxi-mumát préselték ki, „így az is csoda volt, hogy valaki elment”, másrészt nem voltak illú-zióik az egyetemisták politikai és érdekvédelmi érettségével kapcsolatban.

A HÖK létrejöttével egyidőben megszületik létezésének legnagyobb ellentmondása: a szervezet iránti hallgatói érdektelenség. Az intézményi struktúrába a vezetés felől legáli-san betagozódó szervezet a hallgatói választásokon állandó illegitimitással küzd123. A HÖK elébement a problémának: ideiglenes és későbbi állandó szabályzatukban sincs a választások érvényességére vonatkozó kikötés. Ahogy egy későbbi EHÖK elnök indo-kolja: „a választójog egy jog, amivel lehet élni és nem élni. A vele való nem élés is dön-tés.”124

A szavazás utáni első ülésen megválasztják az elnököt125. A közéleti aktivitás csökke-nése mellett újabb probléma jelentkezett. Az önkormányzat nem tudta behelyezni magát az egyetemi struktúrába. A HÖK-nek nem voltak törvényben lefektetett jogai126, igaz, létrehozását a fennálló jogszabályok engedélyezték. Bár működése elvileg integrálódott az egyetemi működésbe, azonban minden döntéséhez az egyetemi tanács jóváhagyása kellett. Nem volt pénze, állandó szabályzata (ez majd csak 1994-re készül el), infrastruk-túrája pedig annyi, amennyit a sztrájkolók „megszereztek” az egyetem vezetésétől. A pénzügyi és politikai ex-lex állapotot jól tükrözik az első irodavezető ,Fónyi Tamás mondatai: „kaptam fizetést, de hivatalosan nem volt munkáltatóm, nem volt munkahe-lyem. Engem a hallgatói önkormányzat bízott meg azzal, hogy az irodát vezessem, vi-szont neki nem volt semmije”.

122 Szegedi Egyetem, 1990. október 9. 123 Az 1991-es választásokon az ÁJTK-n a hallgatók 40%-a, a TTK-n 48%-a, BTK-n 22%-a vett részt. Az 1992-es választásokon az ÁJTK-n a hallgatók 34%-a, BTK-n 25%-a, a TTK-n 51%-a sza-vazott. Az 1993-as választásokkor a leköszönő HÖK beszámolóra a 4604 hallgatóból 160-an voltak kíváncsiak. A választásokon 1656 hallgató (TTK 725, ÁJTK 522, BTK 409) vett részt (36%). 1994-ben a JATÉ-n 1630 hallgató élt a választási jogával, ami már 30% alatti eredményt jelent. Az 1995-ös választásokon összesen a hallgatók 16,5%-a adta le szavazatát. A legtöbben az ÁJTK-n, a legke-vesebben a BTK-n (7%). 1996-ban, amikor a felsőoktatási törvény módosítása miatt már minimum 25%-os részvétel kötelező a választások érvényességhez, a BTK-n 45%, az ÁJTK-n 51,7%, a TTK-n szintén közel 50% szavazott. Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal 124 Interjú Várnagy Józseffel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 125 Mátics Péter 126 A 7/1990-es rendelet a KISZ jogait automatikusan megszüntette, ám nem rendelkezett arról, hogy ezeket a jogokat ki birtokolhatja. Erről majd csak az 1993-as felsőoktatási törvény szól.


40

A reális kompromisszum. A HÖK első rektorválasztása

A HÖK intézményesülése – egyetemi tanácsi részvételének köszönhetően – azért

megindult. Ennek első jelentősebb eseménye a rektorválasztás volt. A korábbi rektor, Csákány Béla ugyanis a politikai váltás miatt felajánlotta lemondását127. A formálódó hallgatói önkormányzat ekkor még nem szavaz egységesen. Várnagy József, a ‘88-as TTK-s KISZ-es vezető például nem-mel szavazott, mert úgy vélte: Csákányt azért nem kell meneszteni, mert rektor volt az előző rendszerben. Ennek ellenére felmentik és az EHÖK testülete most már egységesen arra a Róna-Tas Andrásra teszi a voksot, aki még a sztrájk alatt, egy kampányízű beszédben állította maga mellé a hallgatóságot. Róna-Tas ugyanis felismerte, hogy mekkora szerepe van a hallgatók képviselőinek. „Nekem kezde-tektől fogva meggyőződésem, hogy a változások motorja a fiatalság. (...) Egy vezetőnek meg kell oldania, hogy minden oldalról megkapja a támogatást. (...) Feladata, hogy a sze-replőkkel mindig megtalálja az ésszerű együttműködés feltételeit. Fontosnak tartottam a hallgatókkal való konszenzusképzést.”128 A rektor-jelölt – elmondása szerint – azonban csupán azt kéri a hallgatóktól, hogy a rendszerváltás miatt egyértelmű döntés szülessen, vagyis a hallgatók egy tömbben szavazzanak. Egy akkori HÖK-ös szerint Róna-Tas kompromisszumot kínált a hallgatói önkormányzatnak: a HÖK támogatásáért tovább biztosítja az egyharmados képviseletet az egyetemi tanácsban, biztosítja a HÖK költség-vetését, és állja működésének technikai feltételeit. Várnagy szerint azonban nem volt egyeség: „Mindkét jelöltet meghallgattuk, s bár egyikük sem volt a szívünk csücske, ő valamivel jobbnak tűnt”.

A megválasztott rektor a következő év elején a hallgatói képviselők támogatásával a HÖK-öt ellenőrző ifjúsági rekorhelyettesi pozícióba nevezi ki Csirik Jánost129, aki a hall-gatói önkormányzatiságról, az egyetem stratégiai fejlesztéséről azonos nézeteket vall a hallgatókat képviselő testülettel. Róna-Tas Andrássy Adél személyében új gazdasági fő-igazgatót is kinevez.

127 Csákány Béla 1985-88, majd négy évre történő újraválasztása után 1988-90 között volt az egye-tem rektora. Rektorsága előtt 1978-85-ig az MSZMP Szegedi VB tagja, 1982-85 között a JATE párt-bizottságának titkára. Újraválasztásakor Anderle Ádám, a pártbizottság titkára a régi-új rektor érde-mei elismerése mellett a következőket mondta: „...Úgy látjuk és úgy emlékeztünk, hogy különösen a hallgatói ügyekben az első évben szükségtelenül alakultak ki feszültségek. (...) Úgy látjuk, hogy ta-nácsként kellene azt is adni, hogy a hallgatói fórumokkal kapcsolatosan nagyon sok türelemre lesz és van szükség”. Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal 128 Interjú Róna-Tas Andrással, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 129 1991. április 26-tól. Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE Rektori Hivatal


41

Osztunk, szorzunk. A HÖK gazdasági csatája

„(A HÖK) háborút visel ellenem, de ha az egyetemi tanácson nem tudják keresztül-

vinni az akaratukat, ebben az esetben maradok a helyemen”130 – nyilatkozta az új gazda-sági főigazgató mit sem sejtve nem sokkal leváltása előtt. A HÖK-pártinak semmiféle-képpen nem nevezhető főigazgató asszony és a HÖK között lezajló, a gazdasági hatalo-mért folytatott egy éves küzdelem végül is az önkormányzat győzelmével végződött: a néhány nappal későbbi rektorválasztáson a HÖK Csirik Jánost támogatta, aki megválasz-tása után a következő költségvetési vita után eltávolította az útból Andrássy Adélt131.

A hallgatói önkormányzat és a főigazgató asszony konfliktusának az oka: a pénz. „A hallgatói helyi érdekképviselet semmi másról nem szól, mint a hallgatói jóléti támogatá-sok elosztásáról”132. Mivel a komolyabb, az ország hallgatóságát érintő kérdésekben a helyi önkormányzatoknak nincs lehetőségük az érdekképviseletre, helyi szinten a képvi-selet abban merül ki, hogy a pénzt ki és hogyan osztja el.

A célt az OFÉSZ már 1990-ben kitűzte, amikor a tandíj- és ösztöndíjrendszer ked-vezményeinek kezelésében és a diákszociális ellátás gyakorlati lebonyolításában az alanyi jogú hallgatói képviseleteknek döntő szerepet követelt133. Helyi szinten a programot Várnagy József, EHÖK-elnök adta ki. „Úgy véljük, hogy az önkormányzatnak, mint a hallgatók által választott szuverén testületnek joga, hogy a hallgatói juttatások elosztásá-nak elvét, módját, arányát és idejét meghatározza, s az ebből következő feladatokat ere-jéhez mérten átvállalja”. A hallgatói önkormányzat igyekezett rátenni a kezét az összes olyan pénzre, amelyet a hallgatók révén kapott az egyetem, tehát, amely – szerinte – őt illette.

A HÖK akciója előtt a normatíva számfejtését az egyetemi hivatalok intézték, ami ru-galmatlan és megbízhatatlan volt, hiszen például a szociális támogatások odaítélésénél nem volt valós elbírálási szempontrendszer – mondja a későbbi irodavezető, Majó Zol-tán. A hallgatói önkormányzat azonban nem tudott a gazdasági hivatal ellen fellépni, mert az az egyetemi rendszeren belül különálló intézmény volt. Bár az egyetemi tanács-ban ott voltak a hallgatók, a gazdasági hivatallal kapcsolatos ügyekbe nem volt beleszó-lásuk. A tét azonban nem csak az volt, hogy ki ossza, hanem az is, hogy ki kamatoztassa a hallgatóknak leutalt, ‘92-ben már több százmillióra rúgó állami normatívát és az abból megmaradt, kb. 20 milliót kitevő összeget, a maradványt134.

Bár az 1991. februárjában kelt minisztériumi állásfoglalás szerint az átmenetileg ren-delkezésre álló szabad pénzeszközöket államilag garantált értékpapírokba lehetett for-gatni, az egyetem hivatalosan mégsem kamatoztathatta a pénzét, hiszen a költségvetési intézményekre vonatkozó szabályok ezt nem engedték. A költségvetési intézmények

130 HÖK kontra GH, Szegedi Egyetem, 1992. március 25. 131 Egy akkor HÖK-ös hallgató szerint Csirik János egy átgondolt és rafinált lépéssel távolította el Andrássy Adélt, aki egy eljárás során hibát követett el. „Csirik mesterien járt el, mert úgy rendezte, hogy a főigazgatót ezután már egy kis ügy miatt is ki lehetett rúgni.” 132 Interjú Fónyi Tamással, Ökrös Csaba, 1997., (kézirat) 133 A felsőoktatás átalakítása, vitaanyag. Szegedi Egyetem, 1990. május 8. 134 Az egyetemek maradványa az intézmények által a minisztérium felé lejelentett nem-valós hallgatói létszámból is eredhetetett. Ilyen volt például, hogy a két különböző karon két szakot felvevő diákokat mindkét kar hallgatójának beszámolták.


42

nemzeti banki számláján lévő pénzek pedig nem kamatoztak. Ám hogy kiskapuk voltak, azt az egykori önkormányzati vezető is elismeri: „A vita témája a pénzek kamatoztatása volt, mert a pénzeket, köztük a hallgatók pénzét az egyetem szépen kamatoztatta. Mi azzal az igénnyel léptünk fel, hogy mi szeretnénk ezt látni, és mi szeretnénk kamatoztat-ni, mert onnantól kezdve ez a pénz garantáltan ide jön vissza”135. A HÖK a harcot meg-nyerte136. A korábban a hivatalok jogkörébe tartozó, a pénzek kezelésére és átutalására szóló aláírási jogot az ifjúsági rektorhelyettes jogkörébe utalták, amit ő átruházhatott a HÖK-re. Ezt Csirik János meg is tette. Mivel a korábbi csoportrendszer széthullott, az egyetemista banki átutalással kapta pénzét. Az EHÖK az államtól egy hallgató után járó havi 6500 Ft-ot kitevő évi összeget három nagy (és néhány kisebb részre) osztotta fel. Így a hallgatók „saját” pénzüket nem kapták meg egy összegben, hanem az EHÖK által felosztott rendszerből tanulmányi és szociális helyzetüknek megfelelően részesedtek. Míg az alanyi jogú juttatást például minden hallgató megkapta, a tanulmányi ösztöndíjhoz csak az EHÖK által meghatározott átlag felettiek jutottak hozzá. A szociális támogatást szintén az EHÖK által kidolgozott „szoctám-rendszer” alapján a rászorulók kapták meg. (A szociális támogatás rendszere a szülök jövedelmén és életkörülményeik önkéntes be-vallásán múlt. Az EHÖK-tagok ennek alapján saját hatáskörükben bírálták el a beadott pályázatokat.) Az EHÖK a hallgatói normatíva egy részéből juttatott pénzt a kari HÖK-öknek, finanszírozta a hallgatói iroda működését és fizette a HÖK-tisztviselőket.

Az EHÖK hallgatói normatíva felosztása (havonta, forintban)

1992 1993 1994 1995 1996 Tanulmányi ösztöndíj 2550 2900 3000 3000 4570

Alanyi juttatás 1948 2310 2360 2410 - Szociális juttatás 700 670 670 670 1490

Kari rendelkezésű 200 305 205 185 195 EHÖK működés - 80 75 70 75

Támogatások/jutalmak 702 235 190 165 245 Összesen 4690 6500 6500 6500 6500

135 Interjú Várnagy Józseffel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat). Egyébként Fónyi Tamás szerint nemcsak a JATE élt a kamatoztatással. Elmondása szerint egy esetben ő maga intézte a HÖK-nek az ügyletet, amelyben államilag garantál értékpapírok befektetéséről volt szó. A 22 millió kamatait azonban Andrássy Adél csak nagy rábeszélésre akarta a HÖK egyetemen belüli számlájára vezetni. 136 A HÖK jogát a hallgatói normatíva elosztására az ET 44/1991-es határozata ismerte el. A hallgatói normatíva 1992 után 6500 fő/hó volt. Minden nappali tagozatos hallgató után járt. A kari rendelkezésű pénzekből osztották ki (saját hatáskörben) a kari önkormányzatok a eseti szo-ciális támogatást, a tudományos és diákcélú jutalmakat. A támogatások/jutalmak keretbe tartozott a kulturális, sport támogatás, a nyelvvizsgaösztöndíj, kol-légiumok támogatás, a rektorhelyettesi keret, szakmai gyakorlat. A bérletet – amit minden egyetemista „megkapott” az egyetemtől – az alanyi támogatás keretéből finanszírozta az EHÖK. Az EHÖK működésre elvont összegben szerepelt a „hallgatói jutalom”, amivel lényegében a HÖK által – saját hatákörben – felkért belső vagy külső munkatársak munkáját honorálták (plakátolás, adat-rögzítés, stb.). Csak érdekesség, hogy ez az összeg pl. 1995-ben 1,5 milliót tett ki.


43

Nappalis hallgatók száma 3919 4604 - 5975 - Az EHÖK által elosztott

pénz1 180,4 299,3 - 388,4 -

1 évente, millióban (saját számítás – Ö. Cs., egyébként forrás: JATE, Hallgatói Iro-da)

„Én nem a HÖK mai vezetésének vagyok elkötelezve, hanem a többi diák érdekeit

kell képviselnem. Olyan kifizetéseket eszközölhetek, amelyek tiszták. Ha valami homá-lyos, köteles vagyok letiltani a pénzt”137. Hogy a HÖK létét szinte elutasító, az önkor-mányzat felől viszont szakmai inkompetenciával vádolt Andrássy Adél mennyire látott a HÖK esetleges kiskapui mögé, arról nem volt hajlandó nyilatkozni138, az egyetemi újság 1992-ben megjelent cikkében azonban sokat sejtetően megjegyzi: „Az egyetemnek el kell számolnia a pénzekkel, a hallgatók majd egy napon meg fogják tőlük kérdezni, hogy hol a pénz.”

A kényes pontot jelentő pénz kérdése azonban nem csak a főigazgatót érdekelte. A hallgatók körében kezdettől fogva számos pletyka keringett a hallgatók pénzének sza-bálytalan kezeléséről, amit senki sem tudott bizonyítani. „Természetesen az fontos és el-engedhetetlen, hogy a HÖK-nek beleszólása legyen e pénzek elosztásába, a jelenlegi telj-hatalom azonban elfogadhatatlan. A jelenlegi szabadság csábít a rosszra. Miért éppen a HÖK-képviselőktől várhatnánk el, hogy szentek legyenek?” – mutatott rá a bizalmatlan-ság okára az egyetemi újság publicistája139. A cikk jól tükrözte a hallgatók HÖK-kel szembeni ellenérzését.

* * * Talán a HÖK egyetlen intézménye sem keltett és kapott annyi kritikát, mint a

Prudentia alapítvány. Az 1991 koraőszén megszületett intézmény létrehozása a HÖK és a GH közti háború ismeretében már nem meglepő. Finoman fogalmazva a Prudentia ala-pítvány (és általában a nagyobb egyetemek nagyobb önkormányzatai mellett létrejövő alapítványok) annak köszönhetik létrejöttüket, hogy az egyetem részeként működő hall-gatói önkormányzatok nem független gazdálkodó szervezetek. A JATE HÖK létrehozá-sában résztvevő egyik hallgató szerint „a függetlenség egyrészt azért volt fontos, hogy a pénzek felett rendelkező gazdasági főigazgatónak ne legyen kiszolgáltatva a HÖK, más-részt pedig, hogy azokat a kötöttségeket, amelyeket a költségvetési intézmények gazdál-kodása jelent, megkerülhessék (mint pl. a pénzek kamatoztatása, szabad pénzeszközök mozgatása)”.

Az EHÖK ekkori „kiskapu-ismeretét” mutatja a Prudentia létrehozásának története. Egy 1991-es szegedi OFÉSZ-rendezvényen a szegedi hallgatói önkormányzat néhány tízezer forinttal többet fizetett a rendezvényt megrendező Talent kft-nek140, vagyis túl-számlázott, a cég pedig viszonzásul, mint alapító létrehozta a Prudentia alapítványt. Bár volt szó róla, hogy a kft. később is támogatólag lép fel, ez nem valósult meg. Az alapító

137 HÖK kontra GH, Szegedi Egyetem, 1992. március 25. 138 Két nyilvánosságot kapott probléma: A Volán-bérletek (amiről később lesz szó) és az autó, amit a Prudentia hallgatói alapítvány vett saját pénzéből, s amelyik azóta is szúrja a hallgatók szemét. Bár ez nehezen megfogható probléma, egy egykori HÖK-ös szerint „az autót maximálisan kihasználták”. 139 Szegedi Egyetem, 1993. május 20. 140 Bár a létrehozás körülményét nem, de a cég nevét tartalmazza az 1992. február 13-i ET ülés jegy-zőkönyve. Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal


44

kivonult, a Prudentia viszont élni kezdett. Az alapító okirat szerint az alapítványi titkárt a HÖK választja (szinte kivétel nélkül volt HÖK-tag került oda), kuratóriumának tagjai a hallgatói önkormányzat egyetemi tanácsbeli tagjai, elnöke az EHÖK elnök. Az alapítvány non-profit jelleggel működött, tehát a bevételeit valamilyen formában vissza kellett for-gatnia hallgatók támogatására.

Az alapítvány a pénzteremtésre először a bérleteket használta fel. A városi közlekedé-si vállalatnak – a diákok lógásai miatt – kapóra jött a Prudentia ajánlata. „A Tisza Volán-nak megérte olyan alapítványt támogatni, amely segített, hogy az összes diáknak legyen bérlete.” – mondja egy akkor az alapítványhoz közelálló hallgató. A Prudentia ugyanis az EHÖK által felosztott normatíva alanyi támogatás részéből minden nappalis hallgatónak vett bérletet, amiért a Volán az alapítvány számlájára utalta a bérletek árának néhány százalékát141. Így a Volán – lógósok, ill. nem-tömegközlekedők miatti – korábbi foghíjas bevétele jóval magasabb lett (a Volán ráadásul a bérlet állami kiegészítése miatt is több-letbevételhez jutott), a Prudentia számlája viszont gyarapodott. A hallgatóknak pedig ha kellett, ha nem, lett városi bérletük.

Haszon volt a hallgatói könyvutalványon is. Ezt a hallgatónként számított állami tá-mogatást korábban teljes egészében az egyetemi nyomda, mint kiadó kapta. A HÖK – némi tárgyalás után – rátette a kezét az akkor mintegy hatmillió forintra és kidolgozta a hallgatóknak félévente juttatott, csak könyvvásárlásra fordítható könyvcsekk rendszerét. A Prudentia legyártatta a könyvcsekkeket, átadta a hallgatóknak, akik elvásárolták, a boltok pedig visszahozták. A gazdasági hivatal pedig, miután leellenőrizte az egyenleget, kifizette a boltnak a pénzt. Az alapítvány lebonyolítási költségekre megkapta a könyv-csekk értékének néhány százalékát142.

A HÖK-nek pénze származott a fénymásolásból, később pedig a JATE klubból is. Az adózás utáni nyereséget (1996-ban 1,9 millió Ft143) azonban a non-profit alapítványnak vissza kell forgatni hallgatóknak kiírt pályázatokba – mondja Majó Zoltán, aki a fejlődés irányát a HÖK tulajdonlásában látja. „Tulajdonosok akarunk lenni, mert ahol az egyete-misták a fogyasztók, ott nekik is kell élvezni a hasznot”.

A HÖK számára a politikai hatalom mellett immár a gazdasági is fontos, ha nem fon-tosabb lett. Reform vagy szereptévesztés? Az EHÖK 1/3-os egyetemi tanács-beli képviselete

„‘92 első felében a tét – meggyőződésem szerint – az önkormányzat léte volt”144 – ol-

vasható Várnagy József leköszönő EHÖK vezér ‘92-es értékelésében. Hogy a – penge-

141 Hogy mennyit, annak közléséhez a riportalany – bár megmondta, de – nem járult hozzá. „Lehet, hogy szemet szúr olyan embernek, akinek nem kellene, hogy szemet szúrjon, és a rosszindulatú embe-rek ebből ügyet csinálnának.” Az azonban biztos, hogy a HÖK 1992-ben a havi normatívából 148, ’93-ban 210, ’94-ben 260, ’95-ben 310, ’96-ban 320 forintot különített el a bérletre. (1992-ben a kö-zel 4000 hallgatóval számolva ez évente hatmilliót, 1995-ben a 4500 hallgatóval majdnem 14 milliót jelentett.) 142 A évente kétszer juttatott könyvcsekk értéke 3000 ill. 2500 forint volt. Ez 4000 hallgatóval (1992) évi 22 milliót, 6000 ezerrel (1995) 36 milliót jelentett. 143 Ez az összeg Majó Zoltán közléséből származik, mivel az alapítvány irataiba nem lehet belenézni. 144 Várnagy József: Gondolatok a hallgatói képviseletről, Szegedi Egyetem, 1992. október 20.


45

élen táncolás ellenére mégis egyetempolitikai és gazdasági természetű konfliktusok sorát felvállaló – elnöknek igaza lehetett, azt világosan mutatják a ’91-92-ben lezajlott és a nyilvánosságot sem nélkülöző konfliktusok is.

„Legjobb tudomásom szerint nincs egyetlen olyan külföldi demokratikus ország sem, ahol az egyetemeken a hallgatókra ekkora hatalmat ruháztak volna, és a személyi kérdé-sekre, az egyetem oktatási, kutatási és gazdálkodási ügymenetére ilyen döntő befolyást gyakorolnának” – érvelt egy szegedi akadémikus oktató a hallgatók 1/3-os egyetemi ta-nácsi képviselete ellen 1992-ben145. A Várnagy-féle HÖK – amely megalakulása óta foly-tatta a küzdelmet a tanács-béli képviseletért – a „támadásra” reagálva így érvelt: „...A konzervatív erők igyekeznek minimálisra szorítani – valamifajta európai „normákra” hi-vatkozva – a demokratikus vívmányokat. Ezek az erők nem csak a hallgatói képviseletet akarják megnyirbálni. (...) Azt hiszem, a feudalizmus intézményét csak nagyon kevesen támogatják.”146 Hogy mennyien támogatták, nem tudni, de voltak ellenkező nézeten álló rektorok is. A szintén hallgatói támogatással SZOTE rektorává választott Fráter Lóránd érvelése : „A hallgatóság az a hajtóerő, amely kikényszeríti a változást! Őket kizárni, vagy részvételüket a tanácsokban ennél kisebb arányra korlátozni a változtatás szem-pontjából felelőtlenség”147. Konzervativizmusról, a HÖK szereptévesztéséről vagy valódi reformról volt szó az 1991-ben fellángolt – az EHÖK egyetemi tanács-béli képviseleti arányáról szóló – vitában?

A rendszerváltáskor, a KISZ-jogok megszűnésével a lehetőség a megalakuló hallgatói önkormányzatok előtt állt. A felsőoktatás reformját hirdető hallgatók az abban érdekelt egyetemek támogatásával szinte komolyabb konfliktus és harc nélkül tették rá a kezüket a korábban KISZ és egyéb hallgatói szervezetek által birtokolt jogokra (egyetértési, vé-leményezési jog, stb.). Igaz, a „szerzett jogokat” legfeljebb az intézményi szabályzatok-ban lehetett lefektetni, hiszen hallgatói önkormányzatokról törvény nem rendelkezett. Az „intézményesülés” lehetősége azonban egyetemenként változott. Ezért egyrészt helyi szinten az érdekvédelmi funkció ellátásához szükséges „szerzett jogok” jogszabályi rög-zítése lett a hallgatói önkormányzat egyik első feladata. Ezzel párhuzamosan pedig az OFÉSZ képviseletével országos szinten megindult a készülő felsőoktatási törvény vitája, amelyben a tét szintén az örökölt jogok törvényi biztosítása volt.

A HÖK segítségével 1990-ben rektorrá választott Róna-Tas András ma már differen-ciáltabbnak látja a rendszerváltás idején általa is indokoltnak tartott erős HÖK jogosítvá-nyokat. „A kérdés az, hogy a diákönkormányzat mögött milyen hallgatói támogatottság áll. Azt nem tartanám jónak, ha egy egymást kooptáló kis csoport olyan befolyással ren-delkezne az egyetem életében, ami a diákok közömbösségének a hátán nyugszik, és nem a diákok akaratából van. A diákok részvétele az egyetemi közéletben megváltozott, és ennek a jogi következményeit is végig kell gondolni. A közvetlenül a diákokat érintő ügyekben legyen beleszólásuk, de nem vagyok biztos benne, hogy az egyetem stratégiai kérdéseiben meghatározó szerepet kell játszaniuk.”148. Az egykori rektor jól érzékelte, hogy a HÖK rájött: a részvétel joga hatalmat ad. Az autonómiát fokozatosan visszakapó egyetemeken az intézményi tanácsban és a bizottságokban dől el minden, létérdekük te-hát a minél magasabb számú részvétel. (A képviseleti arány fenntartása az ekkor már tár-

145 Solymosi Frigyes: Demokratizmus és agyhiány, Magyar Nemzet, 1992. júl. 15. 146 Várnagy József: Gondolatok a hallgatói képviseletről, Szegedi Egyetem, 1992. október 20. 147 Szegedi Egyetem, 1990. november 10. 148 Interjú Róna-Tas Andrással, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)


46

gyalások témájaként szereplő tandíj miatt is fontos volt: valószínűsíthető volt ugyanis, hogy mértékének megállapítása szintén az intézményi tanácsok hatáskörébe fog kerülni.)

Bár az egyetemi tanácsi 1/3-os képviselet lehetőségét az 1985-ös törvény biztosította, betartása nem volt kötelező. A JATÉ-n 1987-től már létezett az 1/3-os hallgatói képvise-let, igaz egy részét a – szervezeti és hallgatói jogon delegált KISZ képviselők tették ki. Az 1/3-os arány azonban – a KISZ megszűnte utáni ideológiamentes, légüres térben – hamar ellenérzéseket váltott ki. A rektor az SZMSZ átalakításával kapcsolatban már 1989-ben így nyilatkozott: „Külföldi kollegáim mindig meglepődnek a hallgatói képvise-let jelentős mértékén, különösen azt nem értik, hogyan szólhatnak bele a hallgatók az ok-tatók kiválasztásába. Szerintem azonban ebben igenis pozitívan részt vehetnek. De a – jelenlegi – hallgatói képviseleti arányszámot túlzottnak tartom”149. Bár néhány oktatónak továbbra is sok volt az 1/3-os hallgatói képviseleti arány, az 1990. júniusi 7-i ET ülésen megszavazták a karonkénti 2 hallgatói képviselőt, ami a 23 tagú tanácsban mégis majd-nem az egyharmadot jelentette150. A HÖK 1/3-os ET-képviselete sorsforduló a szervezet életében: ezzel a lépéssel megszűnik a lehetősége az érdekmentes hallgatói érdekképvise-letnek. A hatalomban ülő, abból részesülő önkormányzat egyértelműen (egye-tem)politikai szervezetté, „politikacsinálóvá” vált.

A HÖK erőteljes támogatásával rektorrá választott Róna-Tas és az önkormányzat kö-zött már 1991 közepén voltak kisebb feszültségek. A rektor az 1991. szeptemberi egye-temi tanácsülésen, a második önkormányzati választások előtt arra tesz javaslatot, hogy – mivel a hallgatóknak tisztában kell lenni a választások fontosságával – a választások ér-vényességéhez a hallgatók felének vagy 25%-ának részt kell vennie151. (Az oktatók egy része a 10%-os arányt látta volna elfogadhatónak.) A szavazáson megszületett kompro-misszum szerint a hallgatók csak akkor tarthatnak igényt a tanács helyeinek egyharmadá-ra, ha a választásokon a választók legalább egyharmada részt vesz152. Ha az nem éri el az 1/3-ot, akkor részvételük arányosan csökken. A választás eredményes volt, néhány oktató azonban tovább harcolt a valós vagy vélt „szereptévesztés” ellen153. Az érvényes-ségre vonatkozó kikötés pedig később elfelejtődött. A kari és egyetemi HÖK szabályza-tokban a nyomát sem lelni.

Bár a rektor megbízásának meghosszabbítását 1991. októberében a HÖK is megsza-vazta, nem erősítette a rektor és a céltudatos HÖK-elnök közti bizalmat a – talán éppen az 1/3-os képviselet miatt – 1992 elején felszínre került ellentét. Várnagy József ugyanis

149 Csákány Béla felszólalása, 1989. június 8-i ET ülés, Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal 150 Tipikus ellenérv volt, hogy a hallgatók nem jártak ülésekre, ezért felesleges karonként kettőt meg-választani. Egy magát egyébként hallgatói képviselet-pártinak valló oktató így érvelt: „ilyen kis lét-számú tanácsban azt mondani, hogy 7 hallgató legyen benne, ezt megint olyannak érzem, ami már strukturálisan alakítja át a tanácsot. Én nem mennék most abba bele, hogy 7 hallgató legyen.” Egy újabb érv: „Két külföldi példát említenék: a regensburgi egyetem szenátusa 14 tagú, és a 12 karú egyetemet 1 hallgató képviseli. A salzburgi egyetem 17 tagú szenátusában 2 hallgató van.” 151 Ilyen arányú hallgatói képviseletet javasolt a Rektori Konferencia is a felsőoktatási törvény kon-cepció-tervezetéhez 1991. tavaszán. 152 Egyetemi Tanács jegyzőkönyve, 1991. szeptember 26-i ET ülés, Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal 153 Például Solymosi Frigyes akadémikus, aki 1992. február 13-án a Professzorok Gyűlésén felszólal-va, továbbra is irreálisnak tartotta a HÖK 1/3-os ET-beli arányát, mert számára „elfogadhatatlan, hogy egy másod-, harmadéves diák döntsön fontos kérdésekben.”


47

– ahhoz, hogy el tudja látni az EHÖK elnöki teendőket – megválasztásakor halasztott, amit a tanulmányi bizottság engedélyezett. A rektor azonban felvetette, hogy Várnagy milyen jogcímen vesz részt az ülésen, és ha már részt vesz, akkor csupán tanácskozási jogköre lehetne, EHÖK elnökként aláírási joga viszont nem. A kérdés felvetésének hátte-re: az SZMSZ nem szólt az EHÖK elnök halasztásáról, arról, hogy az elnök jogviszonya ebben az esetben megszűnik vagy csak szünetel. Várnagy elmondása szerint az volt a szerencséje, hogy megbízási szerződéssel az egyetemi könyvtár alkalmazottja volt, és a JATE HÖK szabályzata nem mondta ki, hogy az EHÖK elnöki posztot csak egyetemi hallgató töltheti be. Az 1992. febr. 13-i és március 30-i ET-n megtárgyalt Várnagy-kérdésben az ET úgy határozott, hogy mivel az elnök pozíciójánál fogva tagja a tanács-nak, nincs akadálya a részvételének, egyúttal elfogadta a HÖK alapszabályának módosí-tását (A halasztás nem minősül kizáró oknak154). „Az igazság az, hogy az oktatók és a dékáni vezetés nem támogatta a hallgatói képviselettel szembeni bekeményítést”155.

„Mikor a mostani önkormányzatot a hallgatók megválasztották, becslésem szerint nem mérték fel, hogy mekkora hatalmat biztosítanak a HÖK részére. Hiányoznak azok a mechanizmusok, amelyek a hallgatók és a HÖK közötti oda-vissza csatolást biztosítanák. A hallgatóságnak a HÖK-kel szemben érvényesíteni kell a beszámolási kötelezettséget, hiszen ők választják őket” – mondta Csirik János, a HÖK felügyeletével 1991. tavaszán megbízott ifjúsági rektorhelyettes. A HÖK támogatásáról ismert későbbi rektor jól látta át a helyzetet: a felsőbb szinteken hatékony hallgatói képviseletnek képtelen az őket megválasztó hallgatókkal kommunikálni. „‘88-92-ig a rendszerváltás szabadságérzete meglovagolható volt. Amint a HÖK-ök létrejöttek, megjelentek az intézményi szabályza-tokban, hatáskörük, jogállásuk lett, attól kezdve a vezetők kiváltak, a hallgatói tömeg pedig tőlük elidegenedett” – ad egy lehetséges magyarázatot az EHÖK hallgatóktól való távolodására egy későbbi EHÖK elnök156. Bár Csirik is szorgalmazta, hogy a diákok el-lenőrizzék választott testületüket, a kialakított struktúrában erre lehetőség sem volt. A HÖK szabályzata ugyanis csupán a megválasztott HÖK hallgatók felé irányuló beszámo-lási kötelezettségét írja elő. A beszámoló elfogadása vagy elutasítása nem járt következ-ménnyel, legfeljebb legközelebb nem választják meg őket. A félévente megrendezett, egyirányú kommunikációra predesztinált HÖK fórumok lassan a korábbi KISZ-es diák-parlamentek résztvevőinél is kevesebb hallgatót vonzottak. „Hiába hirdetek én meg akármit, ha a kutya nem olvassa el”. Várnagy József panasza a tyúk és a tojás problema-tikáját veti fel: miből lett mi? A hallgatói közöny váltotta ki a HÖK öncélú és elszeparált politikáját, vagy pont a HÖK kamarillapolitikája a hallgatói érdektelenséget? A tartalom és a forma. A HÖK-ön belüli viták

Talán a HÖK hallgatók felé irányuló kommunikációjaként, a hallgatói érdeklődés ge-

nerálásaként kell értelmezni az 1992 tavaszán az egyetemi újság lapjain megjelenő egész

154 Az évhalasztás az általában ötödéves – szakdolgozó – EHÖK elnökök körében nyilvánvaló ok. Ezzel élt pl. Várnagy József, Mátics Péter, Fekete Csaba is. Ám érdekesség, hogy kezdetben (majd később egyre sűrűbben) az OFÉSZ (HÖKOSZ, HÖOK) vezérek nem álltak hallgatói jogviszonyban semmilyen felsőoktatási intézménnyel, vagy másoddiplomások, PhD-sek, tanársegédek voltak. 155 Interjú Várnagy Józseffel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 156 Interjú Jaczkovics Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)


48

oldalas HÖK-összeállításokat. Bár általában itt is csak utólagos ismertetésekről van szó, a leírt és a nyilvánosság elé tárt problémák felvetése mégis a HÖK-ön belüli különböző nézetek létezését és harcát jelentette.

„A normatíva felosztása és a hallgatói iroda működése rengeteg visszaélési lehető-ségre nyújthat alkalmat (bár nyugodtam állíthatom, hogy ezt a lehetőséget még senki nem használta ki – ám ettől ez még létező veszély). Másrészt nincs mód igazi jogorvoslatot kapni a hallgatói önkormányzat hibás döntéseire” – kezdi cikkét egy akkori Hökös, aki egyfajta belső ellenzékiként a HÖK jogi és etikai felügyeletét egy választott, „hallgatók-ból és tekintélyes oktatókból álló” bizottságra bízta volna. A képviselő szerint a nyilvá-nosság (és ezzel a kommunikáció javulása), a hatalommegosztás a hallgatói képviselet jobb működését eredményezné. Hogy a komoly jogokkal (felszólítás lemondásra, felül-vizsgálat, a testület döntéseinek hatályon kívül helyezése, stb.) ellátott felügyelő-bizottság beváltotta volna-e a hozzá fűzött reményeket, nem tudni, mert nem valósult meg. A felügyelő-bizottság működését az EHÖK vezetők elvetették és ma is elvetik. A későbbi állandó HÖK-szabályzatot megalkotó Jaczkovics László szerint az ellenőrző bi-zottság csak plusz időrablást jelentett volna. Mivel a HÖK intézményi kereten belül van – gazdasági és törvényességi ügyekben létezik ellenőrzés (rektor, ifjúsági rektorhelyettes). A felügyelő-bizottság működését egyébként a beszámolók jelentették – mondja.

Az informális úton hozott gyors döntésekkel jellemezhető egyetempolitikában immár járatos HÖK nem kívánt időt pazarolni a nyilvánosságra. Ezzel azonban még távolabb került a hallgatói tömegektől.

„A választási listára kerüléshez szükséges 5 jelölőszavazat, programadás és a válasz-tási gyűlésen való megjelenés”157 – javasolta a HÖK-képviselőjelöltség feltételeinek a Választási Szabályzat tervezetében a már említett Soós Gábor. Az 1992. szeptember 10-i EHÖK ülésen tárgyalt tervezetben – a cikkíró szerint – tornádónyi vihart kavart az az elképzelés, miszerint egyetlen jelöléssel (a sajátjával) ne lehessen HÖK-képviselő jelölté válni. Soós megjegyzi, van olyan képviselő, aki 4 szavazatért kapott fizetett HÖK man-dátumot. A tervezet azonban nem kapta meg az EHÖK-ben a 2/3-os többséget, mert a többség szerint nem biztos, hogy a hallgató a programra szavaz (lehet, hogy ismerősre, külsőre, stb.), így az előterjesztő Soós szerint egy létező hallgatói igény maradt kielégí-tetlen. Az akkori elnök, aki a tervezet ellen szavazott, úgy látta158, hogy nem abszurdum, ha valaki saját magát tartja a legalkalmasabbnak a munka elvégzésére, hiszen a választás a jelölt és a választó egyedi kapcsolatrendszere, ahol a jelölt a választásokon igyekszik meggyőzni a választókat. A programadás nem kötelező, a hallgatói igény kielégülhet, ha elmennek a választói gyűlésre. A vezetés viszont hiába érvelt a hallgatók nagykorúságá-val, a választási gyűlésekre a többezres egyetemről rendre csak néhány hallgató volt kí-váncsi. A választások – ahol a jelöltek ismeretlensége miatt elsősorban az informális, baráti kör nagysága számított – tétnélküliek, a választói gyűlések színvonalatlanok és ér-dektelenek lettek.

157 Marha mérges vagyok, Szegedi Egyetem, 1992. szeptember 24. 158 Én nem vagyok mérges, Szegedi Egyetem, 1992. október 9.

Irodalomjegyzék

49

VI. A TÖRVÉNYES JOGÁLLAPOTÚ INTÉZMÉNY. A HÖK JOGI INTEGRÁCIÓJA (1992-94) A HÖK képben van. Csirik János rektorrá választása

„Adtunk egy mattot a vezetésnek, mert a Csiriket tettük meg rektornak”159. Várnagy

József magabiztosságot sugárzó kijelentése arra a ’92-es rektorválasztásra utal, amelyen – a szerintük a politikai egyezséget elutasító Andrássy Adélt pártfogó Róna-Tas András lemondása után (ennyi időre vállalta a rektorságot) – az ifjúsági rektorhelyettest, Csirik Jánost választották meg. A nem titkolt büszkeséggel kijelentett mondat a HÖK ekkor már létező hatalmát mutatja. „A legerősebb érdekérvényesítő csoport” kihasználta a lehe-tőséget: a neki megfelelő jelöltet támogatta. Figyelembe véve az egyetemi tanács 14 ok-tatójának, dolgozójának és három karának néha ellentétes érdekeit, a kezdetektől egy-ségben szavazó 7 Hökös képviselő már-már a mérleg nyelvét jelentő, sőt annál is befo-lyásosabb hatalmi csoport lett: az egyetemi tanácsban szinte bármit el tudott érni és meg tudott akadályozni.

Az első HÖK részvétellel lezajlott választásokon az egyetem struktúrájába még be nem épült hökös hallgatók az informális kapcsolatokon keresztül megkötött kompro-misszum ígéretével választották meg Róna-Tas Andrást rektornak. 1992-re változott a helyzet. Csirik János személyében egy hivatalos és – valamennyi érintett elmondása sze-rint – gyümölcsöző ifjúsági rektorhelyettes-HÖK kapcsolatból lett rektorság. A szemé-lyes jó viszony mellett a kapcsolat kiválóságához hozzátartozott az a tény is, hogy az if-júsági rektorhelyettes felügyelte a HÖK-öt (így például sok segítséget is nyújtott a HÖK-nek a pénzügyi harcban), ami azért egy – az akkori hallgatói önkormányzathoz közelálló bennfentes – hallgató szerint is „furcsa helyzet” volt. Az önkormányzat fölé felügyelő-ként ugyanis lényegében a rektor által, HÖK egyetértéssel kinevezett tisztviselőt helyez-tek, ami informális alkuk, kompromisszumok és összefonódások lehetőséget rejtette (és rejti) magában. Bár egy későbbi EHÖK elnök szerint ez egyáltalán nem ellentmondás, mert a rektornak joga és kötelessége a törvényes felügyelet, ugyanakkor már Róna-Tas is igyekezett olyan ifjúsági rektorhelyettest találni, aki megfelelt a HÖK-nek160. Természe-tesen a lehetőség ott van – mondja Jaczkovics, hiszen „ameddig szimpátiák, elvbarátok vannak, addig ez meglesz. Az apró támogatásokat és keresztbetevéseket nem lehet ki-szűrni. De ahol ennek peremfeltételeit és kontrolját a törvényekkel biztosítják, ott ez nem baj.”

A választás persze nem csak ezen múlt. Róna-Tas, aki nem indult a választásokon, a 21 tagú ET-ben centralizált, egyszemélyi vezetésű egyetempolitikája miatt a karoktól sem kapott volna támogatást – mondja egy akkori HÖK tag. Az 1992. március 30-án le-zajlott választáson az első fordulóban a karok a három jelölt közül még nem Csiriket tá-

159 Interjú Várnagy Józseffel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 160 „Én például rektorhelyettesnek is olyat javasoltam, akit a hallgatók támogattak”. Interjú Róna- Tas Andrással, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat)

Irodalomjegyzék

50

mogatták (11 szavazatából 7-et a HÖK-től kapott), a második fordulóban azonban már nyert az ifjúsági rektorhelyettes (15:6-ra, egy szavazat érvénytelen)161. A HÖK segítsé-gével született meglepetést egy akkori hallgatói ET-tag így látta: „Andrássy Adélba (a szavazatszámláló bizottság elnöke – Ö.Cs.) szó szerint beleszakadt a levegő, Róna-Tas pedig majdnem leesett a székről”. A következő költségvetési vita után pedig Csirik me-nesztette a főigazgatót.

„Úgy érzem, hogy a hallgatók támogatása mellett az oktatókét is sikerült megnyer-nem”162 – összegezte véleményét az újdonsült rektor. Csirikkel a HÖK-nek nem kellett egyezséget kötni, mert a korábbi ifjúsági rektorhelyettes hagyta, hogy menjenek a dolgok a maguk útján. „Az, hogy Szegeden a HÖK kinőtte magát, az ország legerősebb és klasszikus modellje lett, annak a peremfeltételeit Csirik János biztosította” – értékeli a rektor tevékenységét egy későbbi EHÖK elnök163. Tény, hogy Csirik János rektorsága alatt164 a JATÉ-n – többek között a felsőoktatási törvény elfogadása miatt – meghatáro-zó változások mentek végbe. Az egyetemi autonómia növekedett, a működés demokrati-kusabb lett, a finanszírozásban a normatív finanszírozás érvényesült. Csirik visszaszorí-totta a tanszékek, karok lobbyzását. A változásoknak az EHÖK haszonélvezője lett. A rektor elfogadtatta a HÖK struktúráját, finanszírozását az ET-vel. A formális kapcsola-tokon kívül azonban gyümölcsözőbb volt az informalitás. „Csirikkel gyakorlatilag kétna-ponta találkoztunk. Mindenben képben voltunk, amiben pedig nem, abba ő hozott kép-be”165.

Ezek a mondatok azonban már előrevetítik az elkövetkezendő időket. A HÖK igazi hivatása a magas szintű egyetempolitika lesz, a hallgatói ügyeket pedig az iroda intézi. A komoly pénz és döntés joga azonban az önkormányzatiság csapdája is volt. Iroda és politika. Az önkormányzat funkcióinak szétválása

„A hallgatói önkormányzat mindig egyes személyeken fog múlni, akiket ennek a 4000

fős egyetemnek kell kitermelni166” – mondta ‘93-ban az a Majó Zoltán aki 1991-től a TTK HÖK képviselőjeként, 1992-től pedig hallgatói irodavezetőként mind a mai napig az egyik legnagyobb befolyással bíró egyetemi hallgató167. Bár egyesek szerint az iroda-vezető Majó erőteljes személyisége, a testületre való rátelepedése is oka a túlbürokratizá-lódásnak, az iroda már Majó előtt, 1992-ben foglalkoztatott hallgatókat kiszolgáló sze-mélyeket. A hivatal-vezető személyisége a hallgatói iroda megnövekedett hatalma közti összefüggést nehéz megállapítani. Az azonban biztos, hogy az önkormányzat már Vár-

161 1992. március 30-i ET ülés, Egyetem Tanácsi Jegyzőkönyvek, JATE, Rektori Hivatal 162 Szegedi Egyetem, 1992. március 25. 163 Interjú Jaczkovics Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 164 Csirik János 1992. márciusától 1994. márciusáig rektor, majd 1994. márciusi újraválasztása után (15 szavazattal) szeptemberben a kultusztárca helyettes államtitkára 1995. márciusáig, amikor a kor-mány tandíjra vonatkozó döntései miatt lemond. Ezután visszajött Szegedre és az egyetemen dolgozott tovább. 1997. tavaszán rektorjelölt, ám 12-10 arányban alul marad Mészáros Rezsővel szemben. 165 Interjú Jaczkovics Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 166 Majó Zoltán, irodavezető, Szegedi Egyetem, 1993. febr. 26. 167 Majó Zoltán irodavezetőként, majd a Prudentia Alapítvány gazdasági ügyeit intéző vezetőként dolgozott. Jelenleg az Universitas KHT ügyvezetője, miközben közgazdász-hallgató.

Irodalomjegyzék

51

nagy elnöksége alatt elindult a túlzott hivatali működés lejtőjén. Az EHÖK funkcióit mindenféleképpen kettéválasztó elnök szerint az EHÖK politikai döntéshozó testület, a végrehajtást az egyre terebélyesedő irodának kell átvennie. A Várnagy előtti EHÖK-elnök viszont úgy látja: az önkormányzat bürokráciáját éppen az különbözteti meg az egyetem bürokráciájától, hogy részt vesz a végrehajtásban, így közvetlenül is látja és ta-pasztalja a döntései hatásait. Várnagy jól látta: az érdekérvényesítés és a hallgatók ellátá-sa két külön feladat, ám azt nem vette észre (vagy észrevette, de nem érdekelte), hogy az önállósuló politikai erővé váló EHÖK testületnek – pont a funkciók szétválasztása miatt – nincs hallgatói visszacsatolása.

A bürokratizálódás az irodától megnövekedett felelősséget és munkát igényelt. Míg az EHÖK testület a karjait emelgette a szavazásokon, az immár a HÖK által számfejtett normatíva, az infrastruktúra kiépítése mind több energiát emésztett fel. Az önkormányzat új irodát lobbyzott ki magának, komoly számítógépparkot szereztek be, létrejött az ön-kormányzati hivatal. Minél több hallgatót vettek fel az egyetemre annál jobban duzzadt a munka és az apparátus, és minél több pénzt tudott a HÖK maga alá hajtani168, annál in-kább bürokratizálódott. Törvénybe foglalva. A felsőoktatási törvény

Miközben a JATÉ-n a HÖK saját kis gyarmatosítását vitte véghez, az OFÉSZ az 1991

őszére napvilágot látott felsőoktatási törvénytervezet kritikájába merült bele. Az orszá-gos szervezetet meghívást kapott az oktatási bizottságba, így elképzeléseinek mintegy 90%-a bekerült a készülő törvénybe, amely 1993. július 13-án látott napvilágot169. A ke-retjellegű törvény legfontosabb eleme az autonómia volt. A törvény értelmében a hallga-tói önkormányzatok a felsőoktatási intézményi önkormányzat részeként működnek. A hallgatói képviselők csakúgy, mint 1985-ben, törekedtek rá, hogy azokban a kérdéseket, amelyeket nem akartak intézményi szintre hagyni, mert nem bíztak a nem mindig enge-dékeny intézmény-vezetésben, a törvény részletesen szabályozza. Ezt azonban nem tud-ták elérni170, részletes szabályozás nem születetett, egyetértési jogaik, döntési jogköreik nem kerültek bele a törvénybe. Az csupán azt mondta ki, hogy a HÖK-ök joga pl. az ok-tatói munka véleményezése, vagy a képviselők küldése az intézményi tanácsokba (itt mi-nimum 1/4, maximum 1/3-os képviseletet írt elő), vagy a részvétel a hallgatók tanulmá-nyi, ösztöndíj- és támogatási ügyeinek intézésében171. A keretjelleg következtében az in-tézmények saját szabályzatukban határozhatták meg, hogy mely ügyekben illetékes a

168 Jaczkovics EHÖK elnök elmondása szerint elnöksége alatt (1993-94) 371 millió forint ment át papíron a kezei között. 169 1993. évi LXXXV. tv. 170 A hallgatók ezen törekvése érdekes módon egy korábbi OFÉSZ alapítón, Sasvári Szilárdon bukott meg. Az akkor már felsőoktatási albizottsági elnökként szereplő politikus ugyanis a kulturális bizott-ság ülésén – ahol az ellenzéki pártok között a kormány álláspontjával szemben már viszonylagos kon-szenzus alakult ki a kérdésben – a kormány álláspontja mellett foglalt állást. Major Zoltán: A hallga-tói képviselet átalakulása és helyzete a felsőoktatási reformok tükrében, (kézirat) 1994. 171 A törvény két intézményi bizottságban kötelezővé tette a hallgatói részvételt: a hallgatók fegyelmi ügyeivel foglalkozókban legalább 1/3, a hallgatók tanulmányi ügyeiben első fokon eljáró bizottságok-ban pedig legalább 50%-os részvételt garantált a hallgatók képviselői számára.

Irodalomjegyzék

52

hallgatói testület. Mégis, a hallgatói önkormányzatok intézményesülésének garanciája volt, hogy a működésükhöz és a szabályzatban meghatározott feladatok elvégzéséhez a tárgyi és anyagi feltételeket az intézmény vezetésének kellett biztosítani.

„A törvény által adott jogok nem elégségesek a HÖK működési feltételeinek biztosí-tásához, az intézményi autonómia könnyen formálissá teheti őket. Az intézmények több-sége jelenlegi rendkívüli szűkös működési feltételei közepette nem valószínű, hogy ké-pes, illetve egyáltalán akarja ezeket az intézményeket eredeti funkciójuknak megfelelően használni, működtetni” – értékelte a törvényt az OFÉSZ172.

Integrálódás az intézménybe. A JATE HÖK alapszabálya

„Az 1993-as törvény megszületése nagy győzelem volt. A HÖK onnantól kezdve legi-

tim lett, benne voltunk a törvényben, törvényes jogállapotú intézmény lettünk”. Ezt már az időközben OFÉSZ vezérré avanzsált Várnagy József173 posztjára került Jaczkovics László174 mondta. A jogász EHÖK-elnöknek jutott az a szerep, hogy a már létező és működő – bár a három évi gazdasági és jogi ex-lex miatt csupán ideiglenes – struktúrákat leszabályozza, az önkormányzatnak állandó szabályzatot készítsen és azt helyi szinten integrálja a JATE SZMSZ-ébe. Az 1994. április 7-12 között lezajló vitában az EHÖK és kari HÖK képviselők megvitatták a JATE Hallgatói Önkormányzatának statútumát, amelyet az egyetemi tanács 1994. júniusában elfogadott, így életbe lépett a Jaczkovics szerint azóta is sok önkormányzatnak mintaként szolgáló szabályzat.

A JATE HÖK alapszabálya lényegében megerősítette az eddig használt struktúrát. Az EHÖK elnök szerint „benne a hallgatói érdekek és a hallgatói önkormányzat pozíciója megfelelően érvényesítve lett.”175 Az önkormányzati szisztéma két részre bomlik: kari és egyetemire. A kari önkormányzatok működését lényegében visszaszorító elv az egyetemi önkormányzat elsőbbségét hangsúlyozza. Bár létezetek a 8-15 fős kari HÖK-ök, ame-lyeknek önálló szabályzatuk is volt és részt vettek a kari tanácsok működésében is, pénz-ügyileg az EHÖK által elosztott normatívától függtek (A havi egy főre jutó 6500 forintos

172 Felsőoktatási törvény – megújulás? in Az OFÉSZ 5 éve, szerk.: Bajnai Zsolt, OFÉSZ 1994. 173 Várnagy József 1993. márciusától 1994. áprilisáig az OFÉSZ elnöke. Elnöksége alatt kerül sor a brüsszeli Student fair- kalandra, amelynek felelőséül teszik meg. Az OFÉSZ közel 30 millió forintot költött a Brüsszelben megrendezett nemzetközi hallgatói kiállításon részt vevő magyar küldöttségre, amit a vezetés nagyrészt kölcsönökből finanszírozott. Ezeknek a törlesztése a következő OFÉSZ el-nökségek feladata lett. Meg nem erősített információk szerint a hiányt a kormány is segített leküzdeni. Várnagy József ezután a miniszterelnöki hivatalban dolgozott, most az ORTT-ben tevékenykedik. Karrierjéről így vélekedik: „A HÖK nagyban segített. Amit a KISZ-ben tanultam, azt a HÖK-ben kamatoztattam, amit pedig ott, azt a nagypolitikában. (...) Nem mondhatnám, hogy előre tervezett do-log volt. Amikor elkezdtem az OFÉSZ felé mozogni, ahogy a ranglétrát bejártam, akkor már felismer-tem. De azt, hogy idevezetett a sors, sokféle véletlen egybeesésén múlt. Nem én kerestem a kapcsola-tokat, hanem adódott a lehetőség, én pedig éltem vele.” Interjú Várnagy Józseffel, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 174 Jaczkovics László 1991-92 között ÁJTK HÖK-ös, 1992-93-ban EHÖK tag, 1993. novemberétől 1994. novemberéig EHÖK elnök. Közben OFÉSZ alelnök (1994-95), később HÖKOSZ melletti „gazdasági koordinátor, az országos hallgatói szervezet alapítványának, a Free-alapítványnak tisztvi-selője a mai napig is. A diploma megszerzése után egy jónevű fővárosi ügyvédi irodában dolgozik. 175 Elnöki beszámoló, 1993-94, EHÖK iroda

Irodalomjegyzék

53

normatívából 1994-ben 205, 1995-ben 185, 1996-ban 195 forintot kaptak hallgatóként az eseti szociális támogatás, a tudományos jutalom és egyéb diákcélú jutalom kiosztásá-ra.) A választásokon a hallgatók karonként 2-2 küldöttet választottak az egyetemi ta-nácsba és karoktól függően 8-15 főt a kari tanácsokba. Kihasználva a maximális törvényi lehetőséget így majdnem 1/3-os (22/7) képviseletük lett a legfőbb intézményi tanácsban. Az egyetem vezetése a törvényi előírásoknak megfelelően még a ‘93-as év végén – mó-dosította a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot – biztosította a hallgatók 50%-os részvé-telét a hallgatók tanulmányi és vizsgaügyeiben eljáró bizottságokban. Az egyetem – szin-tén a törvény előírása miatt – a költségvetésből támogatta a hallgatói önkormányzatot. A HÖK 1994. február 11-i ülésén 400 ezer forint támogatást kért az egyetemi költségve-tésből, amit meg is kapott, sőt, az ET hallgatónként 100 forintot ajánlott meg. (A JATÉ-nak ekkor 5000 hallgatója volt.) Társadalmilag elfogadott struktúra? A zárt ajtók mögötti problémák

Jaczkovicsnak azonban, aki még Várnagy elvét osztotta („Arról lehet szó, hogy a

hökösök osztanak és bírálnak, de arról nem, hogy napi 6-8 órában bürokrataként fogad-ják a hallgatókat”), továbbra is szembe kellett néznie a teljes hallgatói közönnyel, sőt az egyre inkább kialakult ellenszenvvel. Az EHÖK 1993. november 8-i ülésén például már felvetette a Prudentia Alapítvány és a körülötte kialakult negatív hangulat ügyét.

Míg a hatalmukat és tekintélyüket féltő oktatók felől a hallgatói önkormányzatot első-sorban az a vád érte, hogy a nagyarányú egyetemi tanácsbeli képviselet miatt olyan dön-tésekbe is beleszólnak, amihez nem lenne közük, addig a hallgatókat inkább a pénzek át-láthatatlan mozgása és egyéb jogosultságok kezeléséből származó visszaélések lehetősé-ge bosszantotta. A korábbi gazdasági főigazgató szerint hallgatóként ekkora pénzek fe-lett rendelkezni felelőtlenség és lényegében büntethetetlen, hiszen a hallgató hallgatói jogviszonyban, de nem munkaviszonyban van az egyetemmel és felelősségérzete sem le-het, hiszen legfeljebb nem választják meg legközelebb. Ez ellen azonban a korábbi HÖK-vezetők és oktatók is tiltakoztak. Hangsúlyozták: a HÖK törvényességi felügyeletét a rektor, gazdasági felügyeletét pedig a gazdasági hivatal látja el. „Ezenkívül egy HÖK-tag büntetőjogilag ugyanúgy felelősségre vonható, mint bárki más” – mondja Jaczkovics. A visszaélést azonban egy olyan zárt testületben, amelynek presztízsét – mind a hallgatók, mind az egyetem érdekében – vigyázni kell, nehéz tetten érni. Nyilvánosságra hozatala nem érdeke sem az egyetem vezetésnek, sem az önkormányzatnak. Az esetleges lopások, csalások kiderülése ugyanis a HÖK – egyébként sok funkciójában jogos – létét veszé-lyezteti. A problémákat, ahogy egy korábbi kari HÖK elnök elmondta, saját körben, zárt ajtók mögött oldották meg, amelyekről legfeljebb egy-két hökös „önkéntes lemondása” árulkodott176.

176 Voltak azonban kivételek. „Egy másodéves jogászlány jött be hozzám, hogy nem kapott eseti szociáli támogatást, és ez pont akkor volt, amikor nyolc jogi HÖK-ös részesült ebben a «kitüntetés-ben»”. (A pénz hiúsági kérdés, Szegedi Egyetem, 1995. május 3.) Bár az ÁJTK HÖK elnöke nem tudott az EHÖK elnök által említett esetről, és azt a magyarázatot adta, hogy „a pénzt inkább kiosz-tották, mintsem visszakerüljön a nagy közös egyetemi kalapba”, a probléma valós volt. Az EHÖK által szétosztott normatíva egy kis részével rendelkező kari önkormányzatok ugyanis fix szabályok hiányában, saját elveik szerint döntöttek a szociális segélyekről, támogatásokról, jutalmakról és ezek

Irodalomjegyzék

54

A hallgatók lesújtó ítéletét azonban nem csak az átláthatatlan pénzügyek okozták. Az EHÖK kialakult struktúrája – mint arra már többször utaltam – nem tette lehetővé a hallgatók által történő ellenőrzést. Az 1990-es választások után egy erős önkormányzat és annak élén egy erős, széles jogosítványokkal rendelkező elnöki poszt jött létre. A hall-gatói önkormányzatok úgy épültek bele az egyetemi, majd a kari struktúrákba, hogy ké-sőbb már nem volt lehetőség ezen változtatni. Igaz, az önkormányzat részéről – mint lát-tuk – nem is mutatkozott akarat. „Nem vagyok ellene, hogy a feladatok a hallgatók által ellenőrizhetőek legyenek, de szerintem ez a struktúra felel meg a legjobban a társadalmi-lag legelfogadottabbnak, vagy a demokráciában a legbejáratottabbnak” – nyilatkozta elő-deihez hasonlóan a ‘95-96-os évek EHÖK elnöke. Szerinte az egyetemi közéletben az EHÖK jelenteti a hallgatók parlamentjét, amely az egyetemistáknak – ahogy a HÖK ál-landó szabályzata is kimondja – a félévente megrendezett fórumokon számol be működé-séről és tájékoztatja az őket érintő fontosabb eseményekről.”177 A néha tucatnál keve-sebb hallgatót érintő ellenőrző fórumnak szánt hallgatói gyűlések azonban kudarcba ful-ladtak. A hallgatókat kielégítette, hogy a HÖK biztosítja számukra az anyagi jólétet, cse-rébe ők sem érdeklődtek a magasabb régiókban zajló egyetempolitika vagy a tudomá-nyosan kidolgozott „szoctám-rendszer” iránt. Igaz, ha bele akartak volna szólni, akkor sem tehették volna: a HÖK-tag egy módon (volt) véleményezhető: ha legközelebb nem választják meg. A struktúra merev és változtathatatlan volt.

Az egyetemi életnek, a hallgatóságnak kellene egy mintát kikényszerítenie az őt kép-viselő szervezetből – mondja egy, a hallgatói önkormányzatok létrehozásában nagy sze-repet játszó hallgató. „Ha a hallgatóság erre képtelen, akkor az önkormányzati nívó már nem is a HÖK-funkcionárius kvalitásáról, hanem az összegyetemi diákság érdekérvénye-sítésében felmutatott nívójáról szól. Mivel a HÖK egy demokratikusan választott testü-let, a tevékenysége hű tükre a diákéletnek. Ha a hallgatókat ennyire érdekli, akkor ilyen önkormányzatot érdemelnek”.

* * * A HÖK intézményesülésében érdemeket szerzett EHÖK-elnök szerint az önkormány-

zat munkájában a pszichológiai törést 1994 jelentette: „1993-ig számítom azt a „hős-kort”, amikor kifejezetten élmény volt úgy dolgozni a HÖK-ben, hogy gyakorlatilag a nagypolitikai rendszerváltást kellett megcsinálni egyetemi szinten. El kellett hódítani a Tanulmányi Osztálytól, a dékáni hivataloktól a feladatokat, funkciókat, Gyarmatosítás volt.” Az utánuk következő generációknak már csak a „munka” maradt.

Ám az a rendszer, ami az 1990-92-es időszakban az önkormányzat haladását szolgál-ta, most repedezni látszik. A rendszerváltás idején a „korszellemnek” megfelelően kihar-colt-átengedett jogok, funkciók már nem az önkormányzat hatalmi pozícióját, hanem a hatalom mögötti különféle érdekeket erősítik. Egy egykori vezető szerint a jogosítvá-

mértékéről, ami mindenféleképpen alkalmat adhatott a visszaélésekre. (A kari önkormányzatok, főleg az ÁJTK megpróbált nagyobb pénzzel járó nagyobb autonómiát kiharcolni, ám ez nem ment.) Egy másik érdekes történet a Prudentia alapítvány által működtetett JATE Klub kávézó esete. Az 1995 elején lezajlott „ügyben” – aminek részleteit máig jótékony homály fedi – három EHÖK-tag mondott le, miután az EHÖK-elnök által – titkos határozatban – megbízott hallgató kémeket megszé-gyenítő ügyességgel bizonyítékokat szerzett arról, hogy a Prudentia kuratóriumában ülő néhány ön-kormányzati képviselő titokban át akarta játszani a kávézót egy külső ember kezébe. Kinek az erköl-cse – kinek a joga, Szegedi Egyetem, 1995. február 14. 177 JATE HÖK alapszabályzat, 1994.

Irodalomjegyzék

55

nyok „ma már soknak tűnnek, látszik, hogy bő a kabát”178. Mintha a mostaniak nem tud-nának mit kezdeni velük. „Számomra megdöbbentő volt az EHÖK rektorválasztás előtti tanácstalansága” – értetlenkedik a struktúrát leszabályzó és azt egyébként továbbra is jónak tartó Jaczkovics László.

Pedig pont az 1997-es rektorválasztás bizonyította be, hogy az egyetemi tanács leg-jobb érdekérvényesítő csoportja a hallgatói közélet után az egyetempolitikában is elveszí-tette ártatlanságát179. A kari és önös érdek már nemcsak az oktatókat, hanem az egye-tempolitika mocsarában elmerülő hallgatókat is megosztja.

* * * A hallgatói önkormányzatok története sikersztori. Ezt mutatják a kivívott-

megszerzett jogok és az egykori HÖK-vezérek büszke, már-már cinikus vallomásai is. A siker azonban paradox. Ha megnézzük a ’81-es HKR-tervezetet, akkor azt látjuk,

hogy abban a HÖK jelenlegi működésének minden lényeges formális és tartalmi jellemző-je megtalálható, vagyis a „kitűzött” célok valóban teljesültek. Csakhogy az először a KISZ megreformálásáért, majd az egyetem demokratizálásáért indított politikai mozga-lom egy KISZ-nél is nagyobb egyetempolitikai és gazdasági hatalommal rendelkező, a hallgatókat még kevésbé reprezentáló szervezet létrehozását eredményezte. Cinikusnak tűnhet, de igaz: amíg a KISZ legalább ideológiai érveken nyugvó egyeduralmat gyako-rolt, addig a HÖK filozófiája ideológiamentes: egyedüli cél a hatalom megszerzése és megtartása. A KISZ ideológiai uralmát felváltotta a kevesek informális diktatúrája.

A HÖK túlnyerte önmagát. Ezt mai és korábbi képviselői is elismerik. Egy nagytekin-télyű JATE hökös szerint elképzelhető, hogy a hallgatói önkormányzat önszántából ön-kontrolt gyakorol. A változtatás szándékához (amennyiben létezik) azonban már nem elég az esetleges helyi hökös önkorlátozás. Az ’93-as felső-oktatási törvény 1996-os módosítása szerint180 ugyanis a hallgatói önkormányzatok tagja a felsőoktatási intézmény minden beiratkozott hallgatója, akiknek „országos képviseletét a Hallgatói Önkormány-zatok Országos Konferenciája látja el”.

A KISZ mellett, majd a KISZ megszűnése után létrejött hallgatói érdekképviseleti rendszer kizárólagosságát és anyagi működésének állami biztosítását – akárcsak annak idején a KISZ-ét – törvénybe betonoztatták a HÖK-képviselők.

A jogokért vívott csatákat megnyertük ugyan, de a háborút elvesztettük.

178 Interjú Jaczkovics Lászlóval, Ökrös Csaba, 1997. (kézirat) 179 Az 1997-es rektorválasztás szavazása után kiderült, hogy minimum egy hallgató nem tartotta be az EHÖK korábbi, zártkörű ülésen szavazással meghozott döntését. Az íratlan szabály eddig az volt, hogy az egyetemi tanácsi szavazásokon az EHÖK hét képviselője egységesen azt az álláspontot kép-viseli, amely egy korábbi, belső szavazásukon egyszerű többséggel nyert. A HÖK-alapszabály ebben a kérdésben nem egyértelmű: aszerint „az ET-beli jogait az EHÖK testületileg gyakorolja”. A szava-zás bebizonyította, hogy az önálló kari érdek – fakadjon az bármiből is – feszegeti az egyetemi ta-nácsban korábban egységesen fellépő, de mégis különböző karokról érkező képviselők egységét. 180 A Felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényt az 1996. évi LXI. törvénnyel módosították. A törvény többek között kimondja: „A HÖOK működésének pénzügyi fedezetére az éves hallgatói normatíva országos keretösszege egy ezrelékének megfelelő összeget kell előirányzatként biztosíta-ni.”

Irodalomjegyzék

56

VII. IRODALOMJEGYZÉK

1. Gondolat-jel, A JATE BTK KISZ-szervezetének kiadványa, 1981-1990. JATE, Egye-

temi könyvtár 2. Szegedi Egyetem, 1989-ig a szegedi felsőoktatási intézmények MSZMP bizottságának és

ifjúsági szervezetének lapja, majd a szegedi felsőoktatás lapja, 1986-97; 3. Személyes interjúk (kézirat). Ökrös Csaba, 1997. április-június (Anderle Ádám, Bedő

Katalin, Fábri György, Fekete Csaba, Fónyi Tamás, Galamb György, Gyukity Márk, Hévizi Ottó, Jaczkovics László, Majó Zoltán, Róna-Tas András, Szilasi László, Várnagy József)

4. JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjteményének (Dokumentációs Tár) által összegyűjtött dokumentumok; a) Interjú Deák Ágnessel, Takács Józseffel, Gonda Istvánnal, Szőnyi György End-

rével, Szente Zoltánnal, Maleczki Mártával, (kézirat) készítette Jankó Attila, 1988.

b) Dokumentumok: A JATE közművelődési Szabályzata; A felsőoktatás fejleszté-sének feladatairól és cselekvési programjáról (előterjesztés a minisztertanács-hoz); Tervezet a JATE SZMSZ Hallgatói ügyekkel foglalkozó részéhez; Értesí-tés az 1988. szeptemberi kari gyűlésről; Állásfoglalás-tervezet; A JATE BTK történész alapszervezetének állásfoglalása az Operatív Bizottság tervezetével kapcsolatban; Józsa György főosztályvezető levele Kristó Gyula dékánnak; Vá-lasz az MM-től az Állásfoglalásra; Válaszra várva, az Operatív Bizottság vála-sza a válaszra; Az ELTE BTK koordinációs bizottságának meghívása; Beszá-moló az 1988. február 25-én megtartandó oktatói és nem oktató dolgozók ifjú-sági parlamentjére; Javaslat a hallgatói önkormányzat működési elvére;

5. HÖK-archívum, Szeged, Hallgatói iroda; 6. Egyetemi Tanácsi Jegyzőkönyvek, 1986-94, JATE rektori hivatal; 7. A JATE Szervezeti és Működési Szabályzatai, 1981-94, Egyetemi könyvtár; 8. A felsőoktatást érintő törvények, rendeletek; 1985-1994, Magyar Közlöny; 9. Balog Iván: Egyetemi hallgatói mozgalmak Szegeden a nyolcvanas években, 1990. In:

Gábor Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és ifjúság - A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged, 1992.

Irodalomjegyzék

57

10. Balog Iván: Az első, a második és a nulladik egyetem (Tézisek a szegedi hallgatói elit értelmiségi szerepvállalásáról), In: Balog Iván-Gábor Kálmán-Kántor Zoltán-Mátay Me-linda: Az ifjúság és az elit - A kulturális és politikai elit és az ifjúság az átmenetben. Ok-tatáskutató intézet, Bp. 1994.

11. Géczy József: A diákifjúság tegnap és ma; 12. Major Gábor: A hallgatói képviselet átalakulása és helyzete a felsőoktatási reform

tükrében (kézirat). Pécs, 1984.; 13. Fábri István: Az ELTE diákszervezeteinek érdekképviseleti tevékenysége (1987-1990),

(kézirat). 1996. ELTE szociológiai és szociálpolitikai intézet továbbképző központ; 14. Harcsa István (szerk.): Ifjúságstatisztikai Adattár - 1988. Budapest, 1990. 15. Stumpf István: Politikai rendszer és ifjúsági szervezet. In: Verók Éva-Werner Ottó

(szerk.): Ifjúsági rétegek és a KISZ. Budapest, 1988. 16. Zsíros Mária: A KISZ szervezettségének és befolyásának problémái az 1980-as évek

elején. In: Verók Éva-Werner Ottó (szerk.): Ifjúsági rétegek és a KISZ. Budapest, 1988. 17. Az OFÉSZ 5 éve, Jubileumi kiadvány, szerkesztette Bajnai Zsolt, OFÉSZ, 1994.; 18. Zilahi Tibor magánarchívuma; 19. Ötödik sebesség, Petőfi rádió, 1988. szept. 28.; 20. Tanakodó, Petőfi rádió, 1988. október 19.; 21. Lantos Gabriella-Pikó András: Mozgalmárok és önkormányzatok, Szegedi körzeti rádió,

1995. november 12. 22. Alapító Nyilatkozat, Fiatal Demokraták Szövetsége, Budapest, 1988. nov. 21.; 23. Solymosi Frigyes: Demokratizmus és agyhiány, Magyar Nemzet, 1992. júl. 15.; 24. Az ifjúság parlamentjei, Népszabadság, 1988. február 13.;

A JATE hallgatói mozgalmának és önkormányzatának …users.atw.hu/nagybalazs52/files/melleklet4rb.pdfA történetet 1981-ben kezdődik. A rendszer bel- és külpolitikai válsága

Documents