A házinyúl takarmányozása · A mikroorganizmusok közül a Bacteroides genusba tartozók fordulnak el ő legnagyobb arányban.. Ennél kevesebb az aerob és anaerob mikróbák

62

4. FEJEZET

A házinyúl takarmányozása

4.1 A nyúl emésztőrendszere

A házinyúl emésztőcsövét a szájüreg, a nyelőcső, az együregű gyomor, a vékonybél, a vakbél, a remese- és a végbél alkotja.

Az emésztőrendszer (apparatus digestorius) a 6-7 centiméter hosszúságú szájüreggel kezdődik. A szájüreget oldalt a pofák, felül a kemény- és a lágy szájpadlás, alul pedig a nyelv és a szájfenék határolja. Elöl találhatók a fogak, amelyek a takarmány felaprításában játszanak fontos szerepet. A tejfogak már a méhen belül, a magzati élet során kifejlődnek. Ezeknek a fogaknak a váltása a világrajövetel utáni 18. napon kezdődik és a 28. napig tart. A fogváltás és – kihasadás után alakul ki a kifejlett nyulakra jellemző végleges fogazat, amely 28 fogból áll. A fogképletből (lásd 2. fejezet) jól kiolvasható, hogy a felső fogsorban 4 metszőfog két sorban, egymás mögött található. Ezek közül kettő – naponta 0,4 mm-t növő – metszőfog elől, míg mögöttük két kis metszőfog helyezkedik el. A felső fogsorban található még 6 előzápfog és 6 valódi zápfog. Az alsó fogsorban két, napi 0,47-0,75 mm-t növő nagy metszőfog, 4 előzápfog továbbá 6 valódi zápfog figyelhető meg.

A szájban kétféle mirigy található meg. A kisebbek a szájüreg nyálkamirigyei, amelyek a

nyálkahártyán és a szájszervekben helyeződnek el. A nagyobbak a szájüregen kívül található, páros, lebenykés szerkezetű nyálmirigyek, amelyek kivezetőcsövei a szájüregbe nyílnak. Ezek közé sorolható a fültőmirigy, az áll alatti nyálmirigy, a nyelv alatti nyálmirigy, a szemgödör alatti mirigy és a pofai nyálmirigyek.

A szájüreg a garatban, majd nyelőcsőben (oesophagus) folytatódik. Ez utóbbi 12-15 cm hosszúságú, amelynek harántcsíkolt izomrétegét az alsó harmadban simaizomréteg váltja fel.

A nyelőcső a patkó alakban görbült, együregű, egyszerű gyomorba (gaster) torkollik. A gyomor a hasüreg felső részében helyezkedik el és a vakbéllel együtt a nyúl fő rezervoárját jelenti. Üres állapotban súlya 16-23 g, tartalmának súlya pedig 90-100 g körül alakul. Maximális űrtartalma a 140-220 ml-t érheti el. Az egyes szervek, továbbá azok tartalmának súlyát az 14. táblázat mutatja be.

14. táblázat. A kifejlett nyúl gyomrának, egyes bélszakaszainak és azok tartalmának a súlya (g) (Fekete és Bokori, 1978)

A szerv A tartalom

megnevezése súlya (g) súlya (g) élősúly (%) gyomor 23,1 ± 0,7 94,0 ± 5,9 4,2

vakbél 37,6 ± 0,8 106,0 ± 6,1 4,6

remesebél 28,3 ± 0,1 29,8 ± 2,3 1,3

vékonybél 55-65 20-40 0,9-1,7

63

A gyomor után következik a 4-6 m hosszú bélcsatorna, amely vékony- és vastagbélből áll. A bélcsatorna teljes hossza óriás nyulak esetén átlagosan 597 cm, ebből a vékonybél 375 cm. A közepes testű nyulaknál a bélcsatorna hossza 574 cm, míg a vékonybél átlagosan 356 cm.

A vékonybél három szakaszból áll: patkóbél (duodenum), éhbél (jejunum) és csípőbél (ileum). Az üres vékonybél súlya 55-65 g , míg tartalma 20-40 g között változhat. A gyomorvégnél (pylorus) veszi kezdetét az epésbél, amely egy tág U-alakot alkot. Ennek saját bélfodrában helyezkedik el a hasnyálmirigy (pancreas). A patkóbélbe ürül a hasnyálmirigy váladéka . Ezt a bélszakaszt követi az éhbél és a csípőbél. Az utóbbi a vakbélbe történő beszájadzása előtt egy 2 cm átmérőjű tágulatot (sacculus rotundus) képez, amely igen sok nyiroktüszőt tartalmaz. A vékonybél nyálkahártyáján bélbolyhok helyezkednek el. Ezek megnövelik a hámfelületet, összehúzódásukkal és elernyedésükkel aktívan részt vesznek a felszívódásban. A bél perisztaltikus mozgása segítségével a béltartalmat összekeverik a bélnedvvel.

A vékonybél után a három szakaszra tagolható vastagbél található. A vakbél (intestinum caecum) a hasüreg jobb oldalát szinte teljes egészében kitölti. Általában 40 cm hosszú (30-55 cm között változik), átmérője a kezdeti szakaszban 3-4 cm, hátrafelé 2 cm-re szűkül. A vakbél üres súlya mindössze 20-25 g. Ennek ellenére tartalma a 100-140 grammos súlyt is elérheti. Így az a teljes emésztőcsatorna űrtartalmának 49 %-át teszi ki (15. táblázat).

17. ábra. A nyúl emésztőrendszere (FAO kiadvány, 1997)

64

15. táblázat. Az emésztőcsatorna egyes részei űrtartalmának viszonylagos nagysága különböző háziállatfajok esetében, %-ban (Fekete és Bokori, 1978)

Ló Szarvasmarha Sertés Nyúl

Gyomor 9 71 29 34

Vékonybél 30 19 33 11

Vakbél 16 3 6 49

Vastagbél 45 7 32 6

Összesen 100 100 100 100

A vakbélhez kapcsolódik a féregnyúlvány, amely a tenyésztett háziállatok közül csak a nyúlban fordul elő. 8-13 cm hosszú, sima felületű hengeres szerv, amely sok nyiroktüszőt tartalmaz.

A csípőbél beszájadzása után a remesebéllel (intestinum colon) folytatódik a bélcső. A remese kezdeti szakasza (proximalis szakasz) gurdélyos. A distalis szakasz a vékonybélhez hasonlóan sima. E két szakasz közötti rövid remesebél-szakaszt fusus colinak nevezik, ami a lágy bélsár képződésekor a bélmozgásokat szabályozza. A remesebél hossza 120-140 cm, tartalma 30 g, míg üres állapotbeli súlya 28 g.

A bélcsatorna utolsó szakasza a végbél (rectum), amely a végbélnyílásban (anus) végződik. Az emésztőrendszerhez kapcsolódik a máj is. A nyúl mája 80-120 g súlyú és négy lebenyből áll. Két baloldali, egy jobboldali és a farkalt (középső) lebeny alkotja.A jobb májlebeny felületén helyezkedik el az epehólyag, amely a máj váladékát, az epét tárolja. A napi epetermelés kb. 115 g. Az epe az epevezetéken keresztül a duodenum kezdeti szakaszába nyílik. 4.1.1 Az emésztésélettani sajátosságok.

Az emésztőcső egyes szakaszaiban eltérő pH viszonyok uralkodnak. A gyomortartalom pH-ja 2,15, a vékonybéltartalomé 7,2, a vakbélé 6,0, míg a remesebél proximális részében a pH 6,6. Az epe és a hasnyálmirigy-nedv kompenzáló hatásának tulajdonítható, hogy a vékonybélben a legkisebb a pH ingadozás. A vakbéltartalom alacsonyabb pH-ja a mikróbás fermentációnak tudható be. A különböző mikróbák tevékenységének hatására ugyanis a cellulózból illó-zsírsavavak keletkeznek. A vakbéltartalom szárazanyagtartalma 23 %. A vakbélben 109/g, míg a remesebélben és a végbélben 108/g az összcsíraszám. Az éhbélben ennél kisebb. A mikroorganizmusok közül a Bacteroides genusba tartozók fordulnak elő legnagyobb arányban.. Ennél kevesebb az aerob és anaerob mikróbák száma. A Lactobacillusok és a Clostridiumok csak zöldtakarmány fogyasztása esetén jelennek meg a tápcsatornában. Protozoák is viszonylag nagy mennyiségben vannak, míg az Escherichia coli a különböző környezeti tényezők függvényében előfordulhat. A bélflóra egyensúlyát a terápiás dózisban adott széles hatásspektrumú antibiotikumok - mint például az ampicillin – felboríthatják. Ennek következményeként bélgyulladás vagy elhullás is felléphet.

4.2 A nyúl emésztése 4.2.1 Takarmányfelvétel

A nyulak takarmányfelvételét az éhség és az étvágy határozza meg. Az éhségérzetet a vér glükóz-, aminósav-, tejsav-, és illózsírsav szintjének a csökkenése, a száj és a garat nyálkahártyájának a kiszáradása, továbbá a kiürült gyomor összehúzódásai keltik. Az étvágy

65

egyedhez kötött, tanult jelenség, amely attól is függ, hogy az állat milyen takarmányokat kedvel jobban.

A nyúlra jellemző az „energiára evés”, vagyis a napi tápanyagfelvételt az energiaigénye határozza meg.

A nyulak takarmányfelvételét szabályozó rendszer csak mintegy 35 napos kortól alakul ki teljes mértékben. A táplálékfelvételt kedvezőtlenül befolyásolhatja a túl magas környezeti hőmérséklet (17 ˚C-nál magasabb). A kisebb szárazanyag felvétel következményeként csökken a vízfelvétel, a növendék nyulak súlygyarapodása, valamint a szoptató anyanyulak tejtermelése.

4.2.2 Ízlelés

A nyúl ízlelő szervei, az ízlelőbimbók a nyelv felületén találhatók. Képesek

megkülönböztetni az édes, a savanyú, a sós és a keserű ízeket, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a takarmányok ízletességére.

A nyulak kedvelik az édes fűféléket, szénákat, gyökgumós takarmányokat. Az ízérzékelés segítségével az állatok nem veszik fel a penészes, rothadt vagy számukra mérgező táplálékot.

4.2.3 Emésztés

A felvett takarmányt a nyúl fogaival, ajkai és nyelve segítségével felaprítja és pépesíti. Majd

a táplálék a nyelőcsövön keresztül a gyomorba kerül, ahol megindul a tápanyagok emésztése. Az emésztés tulajdonképpen olyan lebontási folyamatok összessége, amelyek során az összetett anyagokból felszívódásra alkalmas egyszerű vegyületek keletkeznek.

A fehérjék emésztése a gyomorban kezdődik pepszin és sósav segítségével, amikor a fehérjékből néhány aminósavból álló peptidek keletkeznek. A pepszin inaktív pepszinogén formájában termelődik, amely a sósav okozta alacsony pH hatására aktiválódik. A pepszin az 1,0-2,0 és a 3,0-3,5 pH tartományok között hatékony. A nyúlban a pepszinaktivitás csak a 3. héttől emelkedik. A pepszin mellett rennin (kimozin) is termelődik, amely a legfontosabb tejfehérjét bontó enzim. Ennek a pH optimuma 3,5-4,0. A szilárd takarmányra való áttéréssel a pepszintermelés nem változik, viszont a rennintermelés minimumra csökken.

A vékonybélben a hasnyálmirigy váladékában és a bélnedvben is található specifikus (tripszin és kimotripszin), valamint egyéb polivalens enzimek tovább folytatják a peptidkötések hasítását. A keletkező aminosavak a nyálkahártyán át a véráramba jutnak. A kimotripszin termelése csak a 18-21 napos kortól kezd jelentőssé válni.

A fehérjék bontása legtöbbször nem tökéletes, ezért a vakbélbe még részlegesen lebontott táplálékkal bekerült fehérjemolekulák és emésztőenzim maradványok is bejuthatnak. A vakbélben élő mikroorganizmusok ezekből építik fel testüket. A mikróbák testanyagai a cekotrófia révén hasznosulnak vagy a remesebélben részlegesen lebomlanak és felszívódnak.

A lipidek lebontása más emlősfajokhoz hasonlóan zajlik. A legfőbb zsíremésztő enzim a lipáz, amely már az anyatejben is megtalálható. Így a szopósnyulaknál a lipidek lebontása a gyomorban megkezdődik. Ennek ellenére a zsírbontás fő helye a vékonybél, ahol egyrészt a hasnyálmirigy által termelt lipáz hatására a lipidek glicinre és zsírsavakra esnek szét és a bélbolyhok vérereibe kerülnek. Másrészt az epe hatására emulgeálódnak és a nyirokereken keresztül szívódnak fel.

A nyúl emésztése szempontjából a szénhidrátokat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a könnyen lebontható szénhidrátok csoportja, ahová a különféle cukrok és a keményítő sorolható. Ezek lebontására a nyulak számos enzimmel rendelkeznek, mint például az amiláz, maltáz, laktáz, szacharáz. Ezeknek a szénhidrátoknak a lebontásakor glükóz keletkezik, amely a vékonybél falán keresztül szívódik fel.

A másik csoportba a rostalkotók tartoznak (cellulóz, hemicellulóz, pektin). A rostanyagok bontására nem alakult ki saját cellulózbontó enzim. A cellulózbontást a vastagbél, különösen

66

a vakbél bélflóráját alkotó mikroorganizmusok végzik. A könnyen lebomló rostanyagokból illó zsírsavak keletkeznek

4.2.4 Lágybélsár-evés (cekotrófia)

A növényevő állatok a táplálékkal jelentős mennyiségű nyersrostot vesznek fel, amelyet

csak az emésztőrendszerük valamely rezervoárjában baktériumos fermentáció révén képesek hasznosítani.

A kérődzőkben ennek a helye a gyomor és a vékonybél előtti előgyomrok, a ló és a nyúl esetében a vastagbél egyik szakasza a vakbél. Mind a kérődzők előgyomrában, mind pedig a nyúl vakbelében folyó szénhidrátemésztés során illó zsírsavak képződnek, majd pedig a véráramba jutnak.

A kérődzőknél a fölépült baktériumfehérjék az oltógyomorban és a vékonybélben aminosavakra bomlanak, és felszívódnak. A vakbél utáni vastagbél szakaszokban ilyen irányú lebontófolyamatra és a táplálóanyagok hasznosítására nincs lehetőség. Ezt a hiányosságot a nyúl cekotrófiávalval pótolja. Ez tulajdonképpen bélsárevést jelent, függetlenül annak formáitól és okaitól. Az állatok egy része csak viselkedészavar vagy súlyos táplálóanyaghiány következtében vesz fel bélsarat. Egyes állatfajok (rágcsálók és a nagy vakbéllel rendelkező növényevők) esetében célszerűbb inkább táplálóanyag-újrafelvételről beszélni.

Rendszertanilag egymástól távol eső fajoknál (számos rágcsálófaj, hód, növényevő majmok) kialakult egy sajátos mechanizmus, amelynek révén a táplálóanyagokban gazdag vakbéltartalmat és a hasznosítható anyagokban szegény normál bélsarat külön képesek üríteni.

A házinyulak és általában a nyúlfélék cekotrófiájára (álkérődzés) az jellemző, hogy a bélrendszerben kétféle bélsár képződik, amelyből az egyiket elfogyasztják.

Az elfogyasztásra alkalmas bélsarat lágy bélsárnak, vagy keletkezési helyére utalva cekotrófnak, sőt nagy B-vitamin tartalma miatt vitaminbélsárnak is hívják. Korábban éjszakai bélsárnak is nevezték, hiszen a házinyulak legtöbbször éjszaka fogyasztják el. Ezzel szemben az éjszaka aktív üregi nyúl nappal a föld alatti járataiban fogyasztja el a cekotrófot. A szoptató anyanyúl pedig 8 óránként végez bélsár-újrafelvételt.

Azt a bélsarat, amelyet nem fogyaszt el a nyúl, kemény vagy valódi bélsárnak nevezzük. A kétféle ürülék mind fizikai állapotában, mind kémiai összetételében jelentősen

különbözik. A valódi bélsár szárazanyagtartalma lényegesen nagyobb, míg fehérjetartalma csekély a

lágy bélsárhoz hasonlítva (16. táblázat). A lágy bélsár fele baktériumtestekből épül fel. A valódi bélsár 8-10 mm-es viszonylag

kemény golyó formájú, a cekotróf pedig 5-10 apró golyóból álló fürt, amelyet kocsonyás nyálkaburok tart össze. Ezek a fürtök általában 2-3-szor hosszabbak, mint a valódi bélsárgolyók. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat szájába szívja, amelyet rágás nélkül nyel le. A gyomorban a nyálkaburok egy darabig megvédi lágy bélsarat a sósav hatásától, mialatt tejsavas fermentáció zajlik le benne. A mikroorganizmusok 40 %-a feloldódik a pylorusi részben termelődő bakteriolitikus enzim (lizozim) hatására. Vízfelvétel hatására térfogatuk megnő, szétmállanak és elkeverednek a gyomortartalommal. A táplálékkal elkevert cekotróf ezután az epésbélbe kerül.

67

16. táblázat. A kétféle bélsár beltartalmi értékeinek összehasonlítása (Fekete és Bokori, 1984)

Összetevők Kemény bélsár Lágy bélsár

Szárazanyag, % 52,7 38,6

Nyersfehérje, % 15,4 25,7

Nyerszsír, % 3,0 5,3

Nyersrost, % 30,0 17,8

Nyershamu, % 13,7 15,2

N-mentes kivoható anyag, % 37,9 36,0

Bruttó energia, MJ 18,2 19,0

A bélcső egyes szakaszainak szerepe a kétféle bélsár keletkezésében Mindkét bélsárforma a remesebél proximális szakaszában képződik. Egy szeparáló

mechanizmus hatására a folyadékot és az apró részecskéket a valódi bélsár érkezésekor a gurdélyok körkörös mozgása visszajuttatja a vakbélbe. Ezt a folyamatot a remesebél aktív folyadékszekréciója segíti. Ez a folyamat a lágy bélsár kiválasztásakor nem működik. A lágy bélsár nagyobb átalakulás nélkül halad át a remesén, ahol csak a golyócskákat összetartó nyálkaburok alakul ki. A valódi bélsár termelődéséhez a vakbélből származó tartalom a remeseszakaszban jelentős átalakulást szenved. A mikroorganizmusok kb. 70 %-a szétesik és a bomlástermékeik közül a vitaminok és a N-tartalmú anyagok a bélfalon keresztül felszívódnak. A distalis szakaszban a bélsár víztartalma lecsökken és kialakulnak a bélsárgolyók.

A cekotrófia jelentőségét mutatja, hogy annak meggátlása esetén a növendék nyulak 12-25 %-kal gyengébb súlygyarapodást érnek el.

4.3 Táplálóanyag-szükséglet

A táplálóanyag-szükségletet életfenntartó és termelő szükségletre lehet osztani. Az életfenn-tartáshoz szükséges mennyiségű táplálóanyagot a nem termelő, munkát nem végző, nem koplaló, hőközömbös környezetben lévő állatnak van szüksége. Ez a táplálóanyag mennyiség a legfontosabb életjelenségek (keringés, légzés, kiválasztás, idegrendszer működése, izomtónus ) fenntartására, továbbá a takarmányok felvételére és megemésztésére, valamint az egészségi állapot fenntartását szolgáló mozgásra fordítódik.

A termelés táplálóanyag-igényét a növekedés, a hústermelés, a szaporodás, a vehem építése,

a tejtermelés, a szőr- vagy gyapjútermelés igényei szabják meg. Az életfenntartás és valamilyen termelés táplálóanyag szükségletét rendszerint nem lehet különválasztani.

A takarmányozással a szervezetbe az életfenntartáshoz és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat optimális mennyiségben igyekszünk bevinni. Ilyenek az energia, a fehérje, nyersrost, valamint az ásványi anyagok és a vitaminok.

4.3.1 Energiaszükséglet

Szerte a világon a monogasztrikus állatok, így a sertések, lovak esetében is a takarmányaik

energiaértékét emészthető energiában (DE = digesztibilis energia) fejezik ki. Ennek mérték-egysége Joule (J). Monogasztrikus állat lévén, a nyulak energiaigényét is ebben adjuk meg.

68

Az emészthető energia nem más, mint az emésztőcsőből felszívódott táplálóanyagok energiatartalma. Ennek meghatározása úgy történik, hogy a takarmánnyal felvett energiából (BE = bruttó energy) levonjuk a bélsárral ürülő emészthetetlen anyagok energiáját (FE = faecal energy). Képletesen ez az alábbi módon néz ki: DE = BE - FE.

Az együregű, egyszerű gyomorral rendelkező állatok és így a nyúlnál is az emészthető

energia azért alkalmas a takarmányok energiaértékének kifejezésére, mert elfogadható szorosságú összefüggés áll fenn a takarmány nettó és emészthető energiatartalma között. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a nyúlnál is lényegesen kevesebb metán képződik az emésztés során, mint a kérődzőkben. Másrészt a monogasztrikus állatok által fogyasztott takarmányokban a termikus energia hányada állandóbb, mint a kérődző takarmányokban.

Egy kg-os élősúlyú kifejlett nyúl létfenntartartásához szükséges energiasszükséglete 1,4-1,5

MJ. Ennek kb. 70 %-a a szövetek pótlására fordítódik, a további 30 % pedig hőveszteségnek tekinthető. A termeléshez természetesen ennél jóval több energiára van szükség. Minden testsúlykilogrammra a termelés típusától függően 1,0-1,2 MJ energiát vehetünk számításba.

A különböző korú, ivarú, testsúlyú és hasznosítási irányú nyulak táplálóanyag- és azon belül

energiaszükségletét a 17., 18., 19. táblázat tartalmazza.

17. táblázat. A nyulak növekedésének napi energiaszükséglete (Vetési F., 1990)

Kor (hét) Napi energiaigény

(KJ DE/g testsúlygyarapodás) 8-9. 17,25

10-11. 21,34

12-13. 24,69

14-15. 28,45

16-17. 31,8

18-19. 35,56

20-21. 39,33

22-23. 42,68

24-25. 46,44

18. táblázat. Növendék nyulak napi energia (DE, MJ) és fehérjeigénye (g) (Vetési F., 1990)

Napi átlagos testsúlygyarapodás, g

Testsúly 20 25 30

DE Em.nyfehérje DE Em.nyfehérje DE Em.nyfehérje

0,8 0,58 6,4 0,64 7,0 0,75 8,3

1,2 0,71 7,8 0,81 8,9 0,93 10,3

1,6 0,88 9,7 1,00 11,1 1,16 12,8

2 1,04 11,4 1,19 13,2 1,37 15,0

2,4 1,18 13,0 1,34 14,8 1,54 16,9

69

19. táblázat. Kifejlett nyulak napi energia- és fehérjeigénye (Magyar Takarmánykódex, 1990)

Kategóriák Napi táplálóanyag-igény

DE,MJ Nyfehérje (g) Em.nyfeh. (Em. nyfeh.) / (DE,MJ)

Tenyésznövendék (3-4 kg) 1,5 26 17 11,3

Üres anya (4-5 kg) 1,42-1,57 22 14 8,9-9,1

Vemhesség első 20 napja 1,70-1,90 23 16-17 9,2

Vemhesség utolsó 10 napja 1,90-2,20 32 21 10,2

Szoptatás 1.hete 3,48 77 50 14,4

Szoptatás 2.hete 4,56 94 61 13,4

Szoptatás 3.hete 5,16 97 63 12,2

Szoptatás 4.hete 5 102 66 12,7

Tenyészbak 1,8-2,0 29 18-20 10

Gyapjútermelő angóra (3-4 kg) 1,58 31 20 11,9

A nyulak energiaszükségletét elsősorban a nagy energiatartalmú gabonamagvakkal lehet

kielégíteni. Szintén magas az olajos magvak (napraforgó, repce, szójabab) emészthető energiatartalma is, de az alacsony energiatartalmú szálas- és gyökgumós takarmányokból a cekotrófia segítségével a nyersrostból is képes a nyúl jelentős energiamennyiséget nyerni.

A szervezet megfelelő energiaellátása rendkívül fontos, hiszen az energia teszi lehetővé az életfolyamatok fenntartását és a termelést. Különösen nagy energiára van szükség a fehérjedús nyúlhús és az igen koncentrált nyúltej előállításához.

A nyúl az alacsonyabb energiatartalmú takarmányokból nagyobb mennyiséget vesz fel, míg az energiában gazdagból kevesebbet. Ha azonban a takarmány energiatartalma egy bizonyos határ alatt van, akkor már abból nem képes annyit felvenni, hogy szükségletét kielégítse.

Francia kutatók összefüggést mutattak ki a nyulak energiaigénye és a kénsavtartalmú aminosavak (metionin, cisztin) aránya között. Ennek értelmében a nagyobb energiabevitel esetén, növelni kell ezeknek az aminosavaknak a bevitt mennyiségét.

4.3.2 Fehérje- és aminosavigény

Korcsoporttól és hasznosítási iránytól függetlenül minden nyúlnak szüksége van fehérjére. A szervezet testfehérje-állományának gyarapítására (növekedés), fehérjetartalmú termékek előállítására (tejfehérje, magzatépítés, angóragyapjú) kizárólag fehérjét tud felhasználni. A fehérjék szerepét tovább növeli, hogy a szervezetben lejátszódó kémiai folyamatokat fehérje jellegű enzimek katalizálják, valamint számos életfolyamatot szabályozó hormon is fehérje természetű.

Ezért a nyulak fehérjeigényét körültekintően kell kielégíteni. Ha a takarmány keveset tartalmaz fehérjéből, akkor az állat genetikailag kódolt termelőképessége nem tud kibontakozni, csökken a termelése, a takarmány rosszul értékesül és az ellenállóképesség csökkenése miatt nő az elhullások száma. Túl sok fehérje etetése, ami meghaladja az állat transzformáló képességét nemcsak drágítja a termelést, de a keletkező káros anyagcseretermékek feleslegesen terhelik a szervezetét.

Ennek fényében azt mondhatjuk, hogy a termelő nyúlnak 16-17 % fehérjét tartalmazó takarmányra van szüksége. A hízónyulak igénye 15-16,5 % körül alakul. A szoptató anyanyulak ezzel szemben 16-18 % fehérjetartalmú takarmányt igényelnek. A növendék és kifejlett nyulak emészthető fehérjeigényét az 5. és 6. táblázat tartalmazza.

70

A fehérjék aminosavakból épülnek fel. A takarmány fehérjék általában 18-23 féle aminósavból állnak. Ezekből 10 aminosavat a nyulak maguk egyáltalán nem, vagy nem kielégítő mennyiségben tudnak előállítani. Ezeket esszenciális (másnéven nélkülözhetetlen) aminosavaknak szokták nevezni. Ilyenek az arginin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, fenil-alanin, treonin, triptofán és a valin. A többi aminosavat a nyúl maga is képes szintetizálni. A lágy bélsár elfogyasztásával az állatok értékes fehérjékhez, aminosavakhoz jutnak, amivel hiányos ellátás esetén képesek fehérje- és aminosavszükségletüket fedezni.

A szervezet a létfenntartásához és a termeléshez az esszenciális aminosavak meghatározott mennyiségét és arányát igényli. A nyulak takarmányozásában a legfontosabb szerepet a lizin, metionin, a cisztin, az arginin és a treonin játszanak. A 20. táblázatban a növendéknyulak és a szoptatós anyanyulak aminósavigénye látható. 20. táblázat. A nyulak aminosavszükséglete egyes szerzők szerint a takarmány százalékában (Lebas, 2004)

Aminosavak Adamson INRA AEC Lebas Maertens 1973. 1984. 1985. 1989 1995.

Metionin + cisztin 0,60 0,60 0,65 0,55 0,62 Lizin 0,70 0,75 0,75 0,90 0,85 Arginin 1,00 0,80 0,90 0,80 0,80 Treonin 0,50 0,70 0,65 0,70 0,70 Triptofán 0,15 0,22 0,22 0,15 0,15 Valin 0,70 0,85 0,85 0,85 0,85 Leucin 0,90 1,25 1,30 1,25 1,25 Izoleucin 0,70 0,70 0,65 0,70 0,70 Hisztidin 0,45 0,43 0,40 0,43 0,43 Fenilalanin + Tirozin 0,60 1,40 1,30 1,40 1,40 DE MJ/kg - 10,95 10,45 10,90 10,50

4.3.3 Nyersrostigény

A nyúl a nyersrostot viszonylag gyengén képes megemészteni, táplálóanyag-igényének

fedezésében is kicsi szerepet játszik. Ennek ellenére mégis nélkülözhetetlen a nyulak takarmányozásában. A nyersrost ugyanis gyorsítja a bélmozgásokat, növeli a passzázst, azaz gyorsítja a béltartalom áthaladását a bélcsövön. Nyersrost hiányában renyhülnek a bélmozgások és bélsárpangás léphet fel, sőt a lágybélsár képződésben is zavar keletkezik.

Ennek következtében különböző emésztőszervi megbetegedések, így bélgyulladás, hasmenés sőt elhullás is kialakulhat. A nyersrost előbb felsorolt kedvező hatását a strukturális hatékonyságával magyarázzák. A kellő bélmozgásokat csak a struktúrával bíró szálas rost képes kiváltani. A legnagyobb strukturális hatékonysággal a hosszú szálú széna és szalma bírnak. Ezeket lisztté őrölve nem tudják ezt a funkciót biztosítani. A nyersrost hátrányos hatásai közül kiemelendő, hogy rontja a takarmány táplálóanyagainak emészthetőségét. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy az emésztőenzimek a rostos sejtfal következtében nem jutnak hozzá a tápláló sejttartalomhoz. Másrészt pedig a nagyobb nyersrosttartalom következtében felgyorsul a passzázs, ami az emésztés számára rendelkezésre álló időt lerövidíti. A nyúltakarmányoknak ezért legalább 12-15 %-ban kell nyersrostot tartalmazniuk.

A gabonafélék kevés nyersrostot tartalmaznak, nem rendelkeznek strukturális hatékonysággal. Kivételt csak a zab jelent, ami 133 g nyersrostot tartalmaz 1000 g szárazanyagban. Jó rostforrást jelenthetnek a nyúltápokba a szénák, napraforgó (héjas), valamint a különböző korpák is

71

4.3.4 Ásványianyag-szükséglet

Az ásványi anyagok a szervezetben számos funkciót látnak el. A csontvázrendszer és a fogak alkotóelemi. Egyes szerves vegyületek, így a fehérjék és lipidek egy részében is megtalálhatók, amelyek az izomrendszer és a létfontosságú szervek építőkövei. Az ásványi anyagok számos enzim aktivátorai vagy azok aktív centrumát alkotják. Oldott sóik a vérben és más testfolyadékokban szerepet játszanak az ozmózisos viszonyok és a sav-bázis egyensúly fenntartásában.

A szervezetben előforduló elemek közül a makroelemek g/kg, míg a mikroelemek mg/kg vagy ennél is kisebb nagyságrendben (µg/kg) fordulnak elő.

► Makroelemek

A gerinces állatok – és így a nyúl – testének hamutartalmát zömében csak hét makroelem

alkotja. Ezek a kalcium (Ca), magnézium (Mg), nátrium (Na), kálium (K), foszfor (P), kén (S), és a klór (Cl).

Kalcium és foszfor. A nyúl szervezetében található ásványi anyagok 60-70 %-t e két makroelem teszi ki. Az elégtelen kalcium- és foszforellátás a fiatal nyulakban növekedési és csontosodási zavarokat okoz (angolkórt). A hiánytünetek alacsony súlygyarapodásban és az ellenállóképesség csökkenésében is megnyilvánulhatnak. A tenyészállatok esetében gyenge fogamzás, terméketlenség, magzatfelfalás, csonttörékenység és lesoványodás figyelhető meg. A szakszerű Ca- és P-ellátás alapvetően a mennyiségi ellátottságtól, a bevitt kalcium és foszfor megfelelő arányától és a D-vitamin jelenlététől függ.

A választott növendék és hízónyulak, valamint a tenyészállatok takarmányának 0,7-0,8 % kalciumot és 0,4-0,5 % foszfort kell tartalmaznia.. A vemhes- és szoptató anyanyulak ugyanakkor 1,20 % kalciumot és 0,6-0,8 % foszfort igényelnek a takarmányukban. Növendéknyulaknál, ha túl magas a takarmány Ca-tartalma, akkor cink és magnézium hiány léphet fel.

A pillangósok (lucerna és vöröshere) gazdagok kalciumban, míg az abraktakarmányok foszforban. A takarmánykeverékekben a helyes arányukat takarmánykiegészítő anyagokkal állíthatjuk be. A kalciumot szénsavas mésszel, míg a foszfort ÁP-17, ÁP-18, valamint monokalciumfoszfát (MCP) készítményekkel lehet pótolni.

Magnézium. A magnézium mennyisége alapján átmenetet képez a makro- és mikroelemek között. A gyakorlati takarmányozás során általában nem kell számolni magnéziumhiánnyal. Az esetlegesen előforduló Mg-hiány súlyos görcskészséggel jár, míg a jelentősen megnövekedett mennyisége bódult állapotot okoz. Növendékeknél alkalmanként szőrrágás formájában jelentkezhet a hiánya. A szoptató anyanyulak magnéziumigénye minimum 20 mg /ttkg/nap. Nátrium és klór. Hiányuk esetén termeléscsökkenés, a tenyészállatokban szaporodási zavarok és az anyanyulaknál a tejtermelés csökkenése léphet fel. Túladagolás hiányos ivóvízellátás, vagy nagy NaCl-tartalmú takarmányok (halliszt) etetése esetén fordulhat elő. Gazdasági takarmányok etetése mellet 0,5 % konyhasókiegészítés elegendő. A két elemet külön-külön vizsgálva a növendéknyulak bruttó Na-igénye a légszáraz takarmányban 0,25 %, míg klórigénye 0,32 %. Kálium. Káliumhiánnyal gyakorlatilag nem kell számolnunk, hiszen a takarmányok bőven tartalmazzák. Inkább túladagolása jelenthet gondot. Súlyos esetben a baknyulak heréjében és mellékveséjében szövettani elváltozások jelentkezhetnek. Intenzíven műtrágyázott

72

területekről származó takarmány okozhat hasonló tüneteket vagy vesebántalmakat. Súlyos K-hiány (0,3 takarmány %-nál kisebb koncentráció) izomelfajuláshoz vezet.

Kén. A kén a szervezet fehérjéinek, azon belül a kéntartalmú aminosavaknak (metionin és cisztin) a felépítésében vesz részt. Ezeknek jelentős szerepe van a szőrfejlődésben. Az angóra nyulak gyapjának minden grammja 38 mg ként tartalmaz. A gyapjútermelés szempontjából az ideális N:S arány a takarmányban 7:1. Az angórák takarmányának 0,3 % ként kell tartalmaznia. A húsnyulak számára szükséges kénmennyiséget a természetes takarmányok tartalmazzák.

► Mikroelemek

A test hamutartalmának mintegy 1%-át mikroelemek teszik ki. Kis mennyiségük ellenére hiányuk súlyos zavarokat okozhat. Vas. A vashiány nyulaknál gyakorlatilag nem fordul elő. Az újszülött nyulak jelentős vastartalékkal születnek, így a malacoknál ismert szopóskori anaemia nem figyelhető meg. Réz. A vérképzésben játszik szerepet. Hiánya esetén csökken a növendék nyulak ellenállóképessége, hasmenés és étvágytalanság léphet fel. A rézigény 3-5 mg/ takarmány kg körül alakul. A magas molibdéntartalmú takarmány másodlagos rézhiányt okozhat. Jód. A nyúl minimális jódigénye a takarmányban 0,2 mg/tak.kg. Súlyos túladagolása esetén a pajzsmirigy jódfelvétele gátolt, így golyvakeltő és embriotoxikus hatású lehet. Kobalt. Gyakorlati takarmányozási körülmények között hiánya nem vagy csak ritkán fordul elő. Hiánytünete borzolt szőrzettel és mozgászavarokkal jár. Cink. Hiánytünetei, ami bőr- és szőrelváltozásokkal és szaporodási zavarral járnak, 3 mg/tak.kg cinkkoncentrációjú takarmánynál fordulnak elő. Carregal és mtsai (1985) a 30 mg/kg cinkszintű alaptápot cink-szulfáttal 70, 90 és 100 mg/kg koncentrációra egészítettek ki. Az ezzel etetett nyulak takarmányfelvétele, takarmányértékesítése és súlygyarapodása szignifikánsan nem különbözött a kontroll csoportétól. 4.3.5 Vitaminszükséglet

A nyulak szervezetükben egyes vitaminokból jelentős mennyiséget tudnak szintetizálni,

amelyek kiválóan hasznosulnak. K-vitamint és a B-vitamin-csoport tagjait a vakbélflóra elő képes állítani, amelyet a cekotrófia során az állat értékesít. Más vitaminokat viszont nem képesek a nyulak előállítani, így ezekről a takarmányokban kell gondoskodni. Gondot leggyakrabban az A-, a D- és az E-vitaminok hiánya okozhat.

A szükségesnél kisebb felvétel vagy a rossz hasznosulás okozta részleges hiányuk (hipovitaminózis) a növekedés-, ellenállóképesség- és termeléscsökkenést, teljes hiányuk (avitaminózis) klinikai tünetekben is megnyilvánulhat. Túladagolásukkal (hipervitaminózis) csak helytelen terápiás adagolás során kell számolni.

73

A javasolt vitaminszintek (INRA, 1983): A-vitamin 10.000 NE/kg B1-vitamin 2 mg/kg D-vitamin 900 NE/kg B2-vitamin 4 mg/kg E-vitamin 50 mg/kg Pantoténsav 20 mg/kg K-vitamin 2 mg/kg B6-vitamin 2 mg/kg B12-vitamin 0,01 mg/kg Niacin 50 mg/kg Folsav 5 mg/kg Biotin 0,2 mg/kg takarmány.

Az A-vitamin hiánya elsősorban a szaporodásban és a fiatalkori növekedésben jelentkezik. A kis mennyiségű A-vitamin bevitel hízónyulaknál gyenge súlygyarapodást, majd lesoványodást és hasmenést okozhat.

A növényi eredetű nyúltakarmányokban az A-vitamin előanyaga (provitaminja), a karotin található meg. Ebből a vegyületből a nyúl májának szöveteiben képződik A-vitamin.

A karotin legfontosabb természetes forrásai a sárga, sárgászöld növényi részek és termések. Sok (60-150 mg/kg) karotin van a sárgarépában, a frissen kaszált zöldtakarmányokban. Ezeknek az etetésével az A-vitamin hiányát elkerülhetjük. Ha azonban ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a kereskedelmi forgalomban lévő vitaminkészítményekkel pótolhatjuk. Az intenzív nyúltápok megfelelő mennyiségben tartalmazzák.

A D-vitamin (kalciferol) hiánya növendék nyulakban csontosodási zavarokat okozhat. A

pontos napi igény vitatott. 23 000 Ne D3-vitamin/tak.kg már toxikus hatású. Az állat vérének a Ca- és P-szintje megnő, az állat lesoványodik, a lágy szövetekben, a gyomor nyálka-hártyájában, a tüdőben, a légcsőben, a vesékben és a vérerekben meszesedés látható és az állat elhullik.

Nagyobb mennyiségű D-vitamint a természetesen szárított szénafélék tartalmaznak (200-4000 NE D-vitamin/ tak.kg).

Az E-vitamin (tokoferolok) hiánya szaporodási zavarokat, izomsorvadást, szívizomgyul-

ladást és májelfajulást is okozhat. Kiemelendő az antioxidáns hatása. Mind a takarmányok oxidációra érzékeny anyagainak védelmében, mind pedig a szervezetbe került peroxidokkal szemben jelentős antioxidáns hatást fejt ki.

A nyulak napi E-vitamin (α-tokoferol) igénye 1 mg/ttkg. Ez kb. 17 mg/tak.kg-os adagnak felel meg. A gyakorlatban azonban ennél többet, mintegy 40-50 mg/tak.kg javasolnak. Ennek magyarázata, hogy javítja a vágottáru minőségét (avasodás elleni védelem), valamint a nyulak immunállapotát javítja.

A nyúl az életfenntartáshoz és a növekedéshez szükséges K-vitamint (fillokinonok) emésztőcsatornájában előállítja. Vemhes anyanyulak azonban 2 mg/tak.kg kiegészítésre szorulnak. Ennek a vitaminnak a hiánya ugyanis a placentában vérzéseket okozhat, ami vetéléshez vezet. A tápokban nagy arányban előforduló pillangós szénák a nyulak igényét fedezik.

A lágybélsár-evés révén a nyúl a legtöbb B-vitamin iránti igényét (részben vagy teljesen)

fedezi. Előfordulhat azonban, hogy emésztőszervi megbetegedések esetén a lágybélsár-képződés és a cekotrófia megszűnik. Ilyenkor jelentkezhet a B-vitaminok hiánya. Egyes gyógyszerek adagolása (pl.:szulfonamidok) szintén kiválthatják a hiánytüneteket, amelyek rossz szőrfejlődéssel, idegrendszeri zavarokkal, továbbá izomsorvadással és gyenge fejlő-déssel járhatnak.

A nyúl C-vitamin -kiegészítést nem igényel.

74

4.4 A különböző korú és hasznosítású nyulak takarmányozása

4.4.1 Üresen álló anyanyulak és pihenő tenyészbakok A tenyészállatok takarmányfelvételét az elhízás elkerülése végett korlátozni szükséges. Takarmányadagjuk táp etetése esetén 12-14 dkg-nál ne legyen több. Táp helyett természetesen gazdasági abraktakarmányokat (árpa, takarmánybúza, zab), emellett szénákat, zöldtakarmányokat és gyökgumósokat is etethetünk.

4.4.2 Vemhes anyanyulak

Az első vemhesség alatt az anyanyulak súlygyarapodása a vemhesség 21.napjáig hasonlóan

alakul, mint az üresen álló anyáké. A vemhesség utolsó szakaszában a magzatok gyors növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges fehérje- és energia biztosítása következtében az anya saját testének fehérje- és zsírtartalma, ezáltal a magzatok nélküli súlya is csökken. A fialás után az első szoptatás alkalmával az energiatartalékok mozgósításával az anyák súlya szintén csökken. Az anyanyulaknál – más állatfajokkal ellentétben - ez az energiaveszteség a szoptatás végéig megmarad és nem alakul ki pozitív energiamérleg.

Ezért is nehéz a vemhes, különösen pedig a szoptató anyanyulak táplálóanyag-igényét maximálisan kielégíteni. Ezt nehezíti, hogy az anyák csak korlátozott mennyiségű szárazanyagot képesek felvenni (21. táblázat). Emiatt már a vemhesség alatt is jó minőségű, könnyen emészthető, fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag takarmányokat szükséges etetni. A takarmánynak kellő mennyiségben és arányban kell tartalmaznia kalciumot és foszfort a magzatok csontozatának kialakulásához.

A fokozott táplálóanyag ellátás nem az anyanyulak elhízlalását jelenti. Túlságosan magas energiatartalmú takarmányt (kukorica) nem ajánlatos etetni. A vemhesség első felében célszerű a takarmányfelvételt korlátozni. Kísérletek ugyanis azt bizonyítják, hogy a vemhesség első felében korlátozott takarmányozásban részesült anyanyulak kisebb születési súlyú, de életképesebb fiókákat hoznak világra, mint azok az anyák, amelyek korlátlanul fogyasztottak takarmányt.

A vemhesség első két hetében ezért 13-15 dkg nyúltápot és ha lehetőség van rá, akkor napi 5-8 dkg jó minőségű réti szénát kell adni nekik.

A vemhesség 20. napjától kezdve a magzatok intenzíven fejlődnek. Az anya hasüregében egyre nagyobb helyet foglalnak el. Emiatt az emésztőrendszernek egyre kisebb hely marad. Kerülni kell ekkor a terimés, nagy térfogatú és nehezen emészthető takarmányok etetését az előrehaladottan vemhes állatoknál. Ezek ugyanis megterhelik a belső szerveket, sőt a légzést is nehezítik. A takarmányadag 14-16 dkg nyúltápból álljon, melyet a fialás előtti 1-2 napban 10-12 dkg-ra szokták csökkenteni. Gondoskodni kell ilyenkor az anyanyulak vitamin- és aminósav-igényének biztosításáról is.

75

21. táblázat. A nyulak várható maximális takarmányfelvétele (Magyar Takarmánykódex, 1990)

Kategória Maximális takarmányfelvétel (szárazanyag g/nap) Hízónyúl 1,1 kg 70-90 Hízónyúl 1,4 kg 95-100 Hízónyúl 1,7 kg 117 Hízónyúl 2,0 kg 136 Hízónyúl 2,3 kg 154 Hízónyúl 2,5 kg 164 Hízónyúl 2,7 kg 173 Hízónyúl 3,2 kg 192 Vemhes anya 2,5 kg-os 140 Vemhes anya 3,5 kg-os 165-170 Vemhes anya 4,5 kg-os 185 Szoptató anya, 7-es alommal - 1.hét 273 2.hét 327 3.hét 330 4.hét 313 + 130٭ 5.hét 418 + 331٭ Tenyészbak, üres anya 4,5 kg 167

6,8 kg 279 a 7 szoptatott fióka fogyasztása ٭

4.4.3 Szoptató anyanyúl

A szoptató anyanyúl takarmányozásánál figyelembe kell venni annak laktációs görbéjét.

Erről leolvasható, hogy a tejtermelés a fialás utáni 21.napig fokozatosan nő, majd a laktációs csúcs elérése után csökken. A házinyúl teje igen koncentrált. Zsírtartalma átlagosan 13,5 %, fehérjetartalma 12-13 %, míg energiatartalma 8,7 MJ/kg.

A metabolizálható energia transzformációs hatásfoka a házinyúl tejtermelése esetén 70-75 % és az emészthető energiának 95 %-a alakul át metabolizálható energiává. Így 1 kg tej termeléséhez az anyanyúlnak 13 MJ DE-re van szüksége. 50%-os fehérjehasznosítást feltételezve 1 kg tej termeléséhez 270 g nyersfehérjét tartalmazó takarmányt kell az állatnak felvennie. Fontos a megfelelő aminósav-ellátás biztosítása. A szoptató anyák tápjának lizintartalma 0,8-1,0 %, metionin+cisztintartalma pedig érje el a 0,6-0,75 %-ot.

Az anyák táplálóanyag-igényét elsősorban olyan tenyésznyúltáppal elégíthetjük ki, amely optimális mennyiségben tartalmaz értékes komponenseket, vitaminokat és áványi anyagokat. Ennek 1 kg-ja 11-11,5 MJ emészthető energiát, valamint 17-18 % nyersfehérjét tartalmazzon. Az elmúlt néhány évben a figyelem az energia- és fehérjeigény mellett az energia-rost arányára összpontosult. A takarmány energiatartalmának növelésével ugyanis nő a keményítő-, és csökken a nyersrost tartalma. Ez a már szilárd takarmányt is fogyasztó kisnyulaknál emésztőszervi rendellenességekhez vezethet. Főleg akkor kell számítani ilyen megbetegedésre, ha a fiókák is az anyanyulak igényei szerint összeállított tápot kapják.

A választás körül a kisnyulaknál kialakuló emésztőszervi megbetegedések miatt a tápok összetételét elsősorban a kisnyulak igényeihez igazítják (pl.:magasabb nyersrosttartalom, alacsonyabb keményítőszint). Ezzel viszont az anyanyulak kerülnek hátrányba.

Erre a különös helyzetre jelenthet megoldást, amikor az anyanyulak a saját igényeikhez alakított tápot kapják a tejtermelés 15-20. napjáig. Eddig ugyanis a kisnyulak még szinte kizárólag anyatejet fogyasztanak. Ezen életkor után a kisnyulak igényét figyelembe véve állítják össze a tápot, amit mind az anyanyulak (egészen a következő fialásig), mind pedig az

76

ivadékai is kapnak. Nagyüzemi viszonyok között, ahol a mesterséges termékenyítést, ezáltal pedig a fialásokat is programozzák, ez a fajta takarmányozási technológia megvalósítható.

A szoptató anyanyulak takarmányozását elsősorban tápra kell alapozni. Emellett jó minőségű pillangós- vagy réti széna is adagolható. Ez a kisnyulak szilárd takarmányra való áttérését is nagymértékben elősegítheti. Gabona magvak közül a zab és az árpa ajánlható. A nyári időszakban egyedenként 20-30 dkg mennyiségű zöldtakarmány, míg télen 5-10 dkg gyökgumós takarmány is adagolható. Ezek mind laktagóg, vagyis tejtermelést fokozó hatású takarmányféleségek.

4.4.4 Tenyészbakok

Nagy odafigyeléssel és hozzáértéssel kell takarmányozni a tenyészbakokat. Nem lehet cél

sem a túl jó, sem pedig a leromlott kondíció. A bakokat ad libitum takarmányozva még a fedeztetési időszak alatt is elhízhatnak, hiszen a

heti néhány ugratás nem jelent számukra akkora igénybevételt, mint egy anyanyúl számára az intenzív tejtermelés vagy a vehemépítés.

Ennek elkerülése érdekében akkor járunk el helyesen, ha az állatok takarmányfelvételét korlátozzuk és a teljes jóllakottság 70-80 %-ának megfelelő takarmányadagokat biztosítjuk számukra.

A napi fejadag tápból középnagytestű fajták esetén 15-18 dkg legyen. A korlátozott takarmányozással a bakok jobb minőségű ondót termelnek, ami pozitívan befolyásolja a teljes állomány szaporasági mutatóit.

A tenyészbakok takarmányának fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdagnak kell lennie. A gabonafélék közül célszerű zabot, árpát és búzát adni nekik. Az ivari élet serkentése és étrendi okokból nyáron zöldtakarmányokkal, míg télen gyökgumósokkal egészíthetjük ki étrendjüket.

Bodnár és mtsai (1997) kimutatták, hogy a bakok takarmányának téli karotinkiegészítése kedvezően hat a spermatermelésre. Napi néhány dekagramm sárgarépa etetésével a spermaminőség (a spermiumkoncentráció, az élő sejtek aránya, és az ép sejtek aránya egyaránt) javult.

Ezekkel a takarmányféleségekkel óvatosan kell bánni, hiszen rontják a szervezeti szilárdságot és petyhüdtté válik az állatok teste. 4.4.5 Hízónyúl

A növendék nyulak életük első időszakában kizárólag anyatejjel táplálkoznak. Mivel a

házinyúl teje nagy mennyiségben tartalmaz táplálóanyagokat, ezért a kisnyulak fejlődése igen gyors. Ezt támasztja alá, hogy a borjú születési súlyát élete 47. napjára, a malac 10 napos, míg a kisnyúl 6 napos korára kétszerezi meg.

A kisnyulak takarmányozásáról a tejtáplálás időszakában csak közvetve, az anyanyúl takarmányozásával gondoskodhatunk. A szilárd takarmányra való áttéréssel csökken az anyatej jelentősége. A kisnyulak életük 23-25. napján a napi táplálóanyag-szükségletük egyik felét tejből, a másik felét viszont már a szilárd takarmányból fedezik. A 30. napon a szilárd táplálék 70 %-os arányt képvisel. Ez arra enged következtetni, hogy a 30. nap után már nagy biztonsággal elválaszthatók a kisnyulak. Intenzív szaporítás esetén a cél, hogy a fiókák mielőbb érjék el az előbb említett 70 %-os táp fogyasztást, ezzel is lehetővé téve a korai választást.

A 42. napra az anyanyulak tejtermelése 80 g körülire csökken, ami a kisnyulak szempontjából már jelentéktelen, hiszen elsősorban szilárd takarmányon élnek. Táplálkozásélettani szempontból a 42. nap után történő választás már nem indokolt.

A 30-35 napos kori elválasztás során arra kell ügyelni, hogy a választás előtti és utáni táp összetételében nagy különbség ne legyen, hiszen ez törést jelenthet a nyulak életében.

77

Célszerű a választás utáni 1-2 hétben a tápot adagolva adni, amivel elkerülehetjük, hogy a növendékek egyszerre nagyobb mennyiségű takarmányt vegyenek fel és „bezabáljanak”.

Javasolt a táp mellé fiatal növényből készített, finom szálú, dús levélzetű, zöld szinű szénát adni, amelyik fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag. Az ilyen szénát szokás bárány-, borjú- vagy vitaminszénának is nevezni. A széna nyersrosttartalmánál fogva nagy strukturális hatékonysággal bír, ami a bélműködést normális helyzetben tartja. Egyes szakemberek a választás utáni hetekben speciális elválasztó nyúltáp etetését javasolják, amelyben keményítőben szegény, de rostban dús alkotórészek (zab, búzakorpa, szárított répaszelet) szerepelnek.

Gippert és mtsai (1992) kísérletben igazolták, hogy a kontroll szabvány hízónyúltáppal szemben a speciális leválasztó nyúltáp etetésekor az emésztőszervi megbetegedésekből eredő elhullások a felére csökkentek. Az eredmények annak tulajdoníthatók, hogy az elválasztást követően a nyulak keményítő bontó enzimaktivitása nem tökéletes, a keményítőben gazdag takarmányt nehezen képesek megemészteni. A rostban szegény tápok etetése esetében bélsárpangás lép fel. Az ilyen közegben a patogén baktériumok elszaporodnak, toxinjaik emésztőszervi megbetegedést válthatnak ki.

A takarmányfelvétel a 6-7.héten fokozódik. A hústipusú fajták (újzélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér) és a hibridek növendékeinek növekedési erélye életük első 8 hetében igen nagy, ezért 15-17 % nyersfehérje tartalmú nyúltápok etetése indokolt számukra. Ezt 2-4 dkg főként rétiszénával lehet kiegészíteni. A 7. héten a tápfogyasztás már eléri a 8-10 dkg-ot.

A 22. táblázatban különböző hasznosítású és korú nyulak számára készített tápok javasolt beltartalmi értékei láthatóak.

22. táblázat. A nyúltápok ajánlott táplálóanyag-koncentrációja (a légszáraz anyag %-ában) (Magyar Takarmánykódex, 1990)

Ajánlott táplálóanyag-koncentráció (%)

Táplálóanyag Egység Életfenn- növendék vemhes szoptató tartás nyulak számára Emészthető energia MJ/kg 8,8 10,6 10,4 10,8-13,0 Nyersfehérje % 12 15-18 15 19-22 Em.fehérje % 8 9 12 11 13-16 Nyersrost % 14-15 12-14 10-13 10-12 Nyerszsír % 2-3 2-3 2-3 3-5 Kalcium % 0,4 0,4 0,6-0,8 1,1 Foszfor % 0,2 0,3 0,5-0,7 0,8 Lizin % ? 0,65 ? 0,75 Metionin % ? 0,6 ? 0,6 A-vitamin NE/kg - 6000 12000 12000 D-vitamin NE/kg - 900 900 900

E-vitamin mg/kg 50 50 50 50

A hízlalás második felében a hízónyulak fehérjeigénye csökken, energiaigénye pedig nő.

Ezért számukra ennek megfelelő összetételű hízónyúltáp etetését kell bevezetni. Kombinált takarmányozás esetén a nyúltáp mennyiségét csökkentve energiában gazdag

abraktakarmányokat is lehet etetni. Számításba jöhetnek a kukorica, az árpa és a takarmánybúza. A táp és a szemes gabonafélék összekeverése nem javasolt, mert a nyulak válogatnak belőle, egy részét pedig ki is kaparhatják az etetőből.

A 8-10 hetes növendékek már 10-14 dkg abrakot is fogyasztanak. Emellett még naponta 3-4 dkg szénát is biztosítani kell számukra. Zöldtakarmányokat csak kis mennyiségben vagy egyáltalán ne etessünk. Figyelembe kell venni, hogy minél nagyobb arányban etetünk

78

tömegtakarmányokat a hízónyulakkal, annál később fogják elérni az értékesítési testsúlyt. Ezáltal a hízlalási idő 1-3 héttel is kitolódhat. 4.4.6 Tenyésznövendékek

A tenyésznövendékeket a hízónyulak közül küllemük, származásuk, szüleik és sajátteljesítményük (súlygyarapodás, testsúly, takarmányértékesítés) alapján választjuk ki. Eddig az életkorig a hízónyulakkal azonos takarmányozásban részesülnek.

10-12 hetes kortól a tenyésznövendékek külön takarmányozását elkezdjük. Úgy kell nevelni őket, hogy a nőivarú nyulak alkalmasak legyenek a vemhesség és a laktáció által megkívánt intenzív anyagcsere-folyamatok, valamint a bakok a fedeztetéssel járó megterhelések elviselésére. A tenyésztésre kiválasztott nyulakat 12-13 % fehérje.- és 8,0-8,5 MJ/kg emészthető energiatartalmú takarmánnyal kell etetni. A tenyésznövendékek elhízását megakadályozandó, hogy kimérve kapják meg a takarmányukat. Ezzel az elhízás, túltáplálás kedvezőtlen hatásait, úgymint a rossz ivarzás, gyenge termékenyülés, a vemhesség során bekövetkező rendellenességeket ki lehet védeni.

Ennek a korcsoportnak a takarmányozását gazdasági szemestakarmányokkal is meg lehet oldani. Célszerű a napi adag felét tápból, míg másik felét elsősorban zabból, árpából és takarmány búzából összeállítani. A nagy energiatartalmú, zsírosító hatású kukoricát mellőzni kell a tenyészállatok takarmányozásából.

Ezek mellet nyáron 15-20 dkg zöldtakarmányt, télen pedig 8-12 dkg gyökgumóst (sárgarépa, takarmányrépa, csicsóka) is lehet etetni. Az év minden szakában jó minőségű pillangós- vagy rétiszéna etetését előtérbe kell helyezni. 4.4.7 A rex nyulak takarmányozásának sajátosságai

A prém minőségét (hossz, tömöttség, sűrűség) számos takarmányozási tényező

befolyásolja. Legfontosabb ezek közül az esszenciális aminósav-ellátás (Met+Cys, Leu, Arg). Ezek hiányában a szőrt alkotó keratin képzése zavart szenved. Ha általános fehérjehiány van, a szőrtüszők egy része inaktív marad, és a prém ritkább lesz. Zsír és cinkhiány esetén a szőrtüszők degenerációjából eredő szőrhullás figyelhető meg.

A 8. Nyúltenyésztési Világkonferencián (2004) kínai kutatók a rex nyulak takarmányo-zásáról mutattak be új eredményeket. Az eltérő korosztályú rex nyulakat különböző emészthető energia és nyersfehérje tartalmú takarmánnyal etették. Figyelemmel kísérték a táp beltartalmi értékeinek hatását a termelési eredményekre.

A vemhes és szoptató rex anyanyulaknak a normál szőrű fajtákhoz hasonlóan 15-20 %-os nyersfehérje tartalmú táp etetése javasolt. Gu és mtsai (2004) 17,5 % fölötti fehérjeszintet javasolnak. Ezen ajánlást kísérleteik eredményével támasztják alá. Szoptató anyanyulakat három csoportra osztottak. Az egyes csoportok eltérő nyersfehérje tartalmú tápot kaptak (17,5 %, 16 % és 14 %). Vizsgálták a 30 napos egyedi választási súlyt, a választási alomsúlyt és a választásig felnevelt kisnyulak arányát. A 17,5 %-os nyersfehérje tartalmú táppal etetett anyanyulak és azok utódai a szoptatás alatt szignifikánsan jobb eredményt értek el, mint a másik két csoportban lévők.

Ren K. és mtsai (2004) megállapították, hogy a vemhes rex anyanyulak 10,5 MJ /kg emészthető energiánál és 17,5 % nyersfehérjénél nem igényelnek többet a tápjukban. Kísérleteikben az ilyen beltartalmú takarmánnyal etetett vemhes anyáknál volt a legmagasabb a születéskori alomszám, az élő kisnyulak száma és a születéskori alomsúly. Az ennél magasabb energiaszint, illetve a lényegesen alacsonyabb és magasabb fehérjeszint egyaránt rontotta az előbbi termelési eredményeket.

Gu ás mtsai a 35 és 45 napos korban választott rex nyulakat négy csoportra osztották. Az egyes csoportok különböző emészthető energia és nyersfehérje tartalmú tápot kaptak. Az (1)-es csoport tápja 10,97 MJ DE /kg, 18,98 % nyersfehérjét, a (2)-es csoporté 11,31 MJ DE/ kg,

79

19,36 % nyersfehérjét, a (3)-as csoport 11,31 MJ DE/kg, 17,37 % nyersfehérjét, a (4)-es csoporté 10,72 MJ DE/ kg, 17,4 % nyersfehérjét tartalmazott. A vizsgálat a nyulak 5 hónapos koráig tartott. Sem az 5 hónapos kori súlyban, sem a súlygyarapodásban nem mutatkozott szignifikáns különbség a csoportok között. A prém minősége az alacsonyabb energiatartalmú táp etetése esetén javult, függetlenül annak nyersfehérjetartalmától. Ezért a prémtermelő rex nyulak tápjának emésztehető energiatartalma ne legyen magasabb 10,5 MJ/kg-nál.

A takarmányban a normál szőrű nyulakhoz hasonlóan legalább 12 % nyersrostnak kell lennie. Ez már biztosítja az optimális növekedést és egészségi állapotot. Ezt támasztja alá Gu és munkatársainak (2004) beszámolója is. A kutatók 40 napos rex nyulakat véletlenszerűen 4 csoportra osztottak és 4 különböző rosttartalmú takarmánnyal etették őket: 7%, 9%, 12%, 14%. A 12 % nyersrosttartalmú tápot fogyasztó csoport nyulainak volt a legmagasabb a súlygyarapodása és a legjobb a takarmány értékesítése. Amíg a 7 % és 9 % rosttartalmú takarmány etetésekor nagy számban mutattak a nyulak hasmenéses tüneteket, addig a másik két csoportnál ez nem volt megfigyelhető. A táplálóanyagok emészthetősége a nyrersrostszint emelésével egyértelműen romlott. 4.5 A nyulak ivóvízigénye

A nyulak számára nélkülözhetetlen az ivóvíz a szervezetükben lejátszódó életfolyamatokhoz. Vízre van szükségük a különböző szervek és szövetek felépítéséhez és működéséhez. A kilélegzett levegővel, a bőrön keresztül való párolgással, a vizelettel, a bélsárral, továbbá a termelt tejjel nagy mennyiségű vizet veszít az állat. Különösen nagy mennyiségű ivóvizet igényelnek a szoptató anyanyulak, amelyek naponta akár 1-1,5 l vizet is elfogyasztanak.

A nyulak a takarmány víztartalmából (vegetációs víz) és az ivóvízből fedezik vízszükségletüket. Általánosan elmondható, hogy a házinyúl 1 kg takarmány szárazanyagra számítva a vegetációs vízzel együtt naponta 1,5-2,0 liter ivóvizet igényel.

Éppen ezért a nyulak előtt mindig legyen tiszta ivóvíz, amelynek szagtalannak, jóizűnek ,és fertőző csíráktól mentesnek kell lennie.

Az ivóvíz hőmérséklete 10-15 ºC. Ha túl hideg vízből egyszerre sokat iszik az állat, akkor gyomor,- bélhurut, sőt elvetélés is jelentkezhet. A langyos víz viszont nem üdít kellően, és az állat nem iszik eleget.

A víz hőmérsékletének fontosságát Duperray és mtsai (1998) kísérleti eredményeikben igazolták. Normál (17-19 ºC) hőmérsékleten tartott anya- és növendéknyulak termelését hasonlították össze olyan egyedekkel, amelyeket meleg épületben (nappal 30-32 ºC, éjjel 25 ºC) helyeztek el, és a teremhőmérséklettel megegyező, illetve hűtött (18-19 ºC) vizet ihattak. A magas hőmérsékleti környezet a legtöbb termelési tulajdonságra negatívan hatott. Így a választási- és vágási súly 19, illetve 16 %-kal csökkent. A hőstressz kedvezőtlen hatása az ivóvíz hűtésével mérsékelhető. A kísérlet eredményei alapján a meleg istállóban tartott és meleg ivóvizet fogyasztó nyulakkal szemben a hűtött vizet fogyasztók vemhesülési aránya 70 %-ról 85 %-ra nőtt. Ezen kívül nőtt a választási súly, a napi súlygyarapodás és a takarmány-hasznosítás is javult.

A folyamatos vízellátás szükségességét újabb kutatási eredmények is alátámasztják. Verdelhan és munkatársai (2004) a nyulak korlátozott ivóvízellátásának a takarmányfogyasztásra gyakorolt hatását vizsgálták. 4 csoportra osztották a hízónyulakat. A kontroll csoport ad libitum, míg a másik 3 csoportban anyulak 1 óra 30 perces, 2 óra 30 perces és 4 órás időszakban kaptak naponta ivóvizet. A napi vízfogyasztás 62, 72 illetve 87 %-ra csökkent a kontroll csoportéhoz képest. A takarmányfelvétel pedig 78, 83 és 87 %-ra esett vissza.

Boisot és munkatársai (2004) hízónyulak korlátozott ivóvízellátásának hatását vizsgálták a súlygyarapodásra, elhullási arányra és vízfogyasztásra. A kontroll csoport egyedei a nap 24 órájában, a kísérleti csoportok napi 2, illetve 3 órában kaptak vizet. A teljes hízlalási időszak

80

alatt a súlygyarapodás a vizsgált csoportokban 10, és 8,5 %-kal, a vízfogyasztás 18,1, illetve 14,6%-kal csökkent a kontrolléhoz képest. Elhullás a vizsgált időszakban elenyésző mennyiségben fordult elő, minden csoportban hasonlóan alakult.

Összességében elmondható, hogy a folyamatos ivóvízellátásszinte minden termelési mutatót javít. Csak akkor léphet fel megbetegedés (pl.. hasmenés), ha nagy időközökben hirtelen, sok vízhez jutnak egyszerre és emellett jelentős mennyiségű zöldtakarmányt is fogyasztanak. 4.6 Takarmányismeret

Hazánkban több mint 700 takarmányféleséget használtak fel nyulak takarmányozására, de a rendszeresen etettek száma csak 30-40 takarmány közé tehető.

Takarmányon mindazokat a friss vagy tartósított növényi és állati eredetű anyagokat, illetve ezek ipari feldolgozásakor keletkező melléktermékeket, továbbá mikrobiális és ásványi eredetű anyagokat értjük, amelyeket az állatokkal azok energia-, fehérje-, ásványi anyag- és hatóanyagszükségletének a kielégítése céljából etetünk.

A takarmányok csoportosítása többféle szempont (eredet, szárazanyag-, illetve víztartalom, élettani-hatás, stb.) szerint lehetséges.

Eredetük, kémiai összetételük és dietetikai hatásuk alapján leggyakrabban a következő

csoportokba sorolhatók: I. Magvak és termések II. Gyökér-, gumós és kabakos takarmányok III. Szénák IV. Forró levegővel szárított zöldtakarmányok V. Mezőgazdasági melléktermékek VI. Zöldtakarmányok VII. Élelmiszer-ipari melléktermékek és hulladékok VIII. Állati eredetű takarmányok IX. Takarmány-adalékanyagok X. Takarmánykeverékek (nyúltápok)

I. Magvak és termések

Gabonamagvak

Hazánkaban nagy mennyiségben állnak rendelkezésre takarmányozási célra gabonamagvak. Légszáraz állapotban 6-14 % nyersfehérjét, 2-5 % nyerszsírt, 2-10 % nyersrostot, 65-70 % N-mentes kivonható anyagot (elsősorban keményítőt) és 1-2 % nyershamut tartalmaznak. A nyulak számára esszenciális aminósavakból keveset vagy nem megfelelő arányban tartalmaznak. Fehérjéjük alacsony biológiai értékű.

Energiatartalmuk magas, ami az endospermiumban raktározott keményítőnek és a csírában található olajnak tulajdonítható. Nyersrosttartalmuk alacsony, ez alól a zab jelent némileg kivételt 11-12 %-os rosttartalmával. Nyershamutartalmuk alacsony, amiben a nagyobb mennyiségű foszfor szerves fitinfoszforsavként van jelen. K- és Mg-tartalmuk közepes, Ca-ból csak keveset tartalmaznak. Csíraolajukban sok az E-vitamin, maghéjukban a B-vitamincsoport minden tagja megtalálható a B12-vitamin kivételével. C- és D-vitamint nem tartalmaznak.

A nyúltakarmányozásban elsősorban magas energiatartalmuk miatt kerülnek felhasználásra. Etetéskor szükség van fehérje-, nyersrost-, kalcium- és vitamin-kiegészítésre is.

A zab (Avena sativa) a nyulak legkedveltebb abraktakarmánya. A zab ízletes és jó dieteikus hatással bír. Nyersfehérjetartalma 10-12 % körüli. Fontosabb aminósavtartalma a nyersfehérje százalékában a következőképpen alakul: metionin 1,6 %, metionin + cisztin 3,70

81

%, lizin 3,7 %, treonin 3,6 %, triptofán 1,3 %, arginin 6,55%. A nyersfehérje többi részét az élettanilag kevésbé fontos aminósavak, valamint az amidanyagok adják. A zabszem pelyvái a mag súlyának 20-40 %-át is kitehetik, így nyersrosttartalma eléri a 11-12 %-ot is. 4-5 % nyerzsírt tartalmaz, amelyben sok értékes telítetlen zsírsav található. Ezeknek köszönhető a kellemes íze és a kiváló étrendi hatás. Jelentős a nyálkatartalma, amely védi a nyulak emésztőrendszerét a mechanikai sérülésektől és késlelteti a toxikus anyagok felszívódását. Lecitintartalma növeli a súlygyarapodást és serkenti az ivari aktivitást. E-vitamin- tartalma a többi gabonafélétől lényegesen magasabb, míg karotint nem tartalmaz.

Alacsonyabb energiatartalmánál fogva kiváló takarmánya a tenyésznyulaknak. Ezenkívül, ha emésztőszervi megbetegedés lép fel, javasolt a zab egyedüli etetését bevezetni. Kalcium és foszfor-tartalma a nyulak szükségleténél kisebb, így ezekből kiegészítésre szorul. Egyes tenyésztők szerint kizárólag zabbal etetett nyulaknál nem lépnek fel sem emésztőszervi-, sem hiánybetegségek. Nyúltápokba korlátozás nélkül bekeverhető.

A zab vetésterülete napjainkban 40-50ezer hektárra esett vissza. Ennek a kiváló nyúltakar-mánynak a beszerzése így nehézségekbe ütközik.

Az árpa (Hordeum sativum) a zab után a legjobb abraktakarmány. Takarmányozásra elsősorban az őszi árpát használják fel. Nyersfehérje tartalma 11-12 %. Aminósavösszetétele a kukoricáénál kedvezőbb. A nyersfehérje százalékában 3,56% lizin, 1,78 % metionin, 4,11% metionin + cisztin, 3,44% treonin, 1,22 % triptofán és 4,36 % arginin található benne. Nyersrosttartalma közepes, 4-5 % körül alakul. Nyerszsírtartalma kicsi (1,5-2,5 %), viszont zsírsavösszetétele kedvező.

Összességében elmondható, hogy a nyulak az árpa táplálóanyagait jobban értékesítik, mint a kukoricáét.

Szemesen is etethető a nyulakkal. Emésztőszervi betegségek fellépésekor a zabhoz hasonlóan diétás takarmányként használható fel. Korábban bevált szokás volt pörkölt árpa etetése a hasmenéses nyulaknál. Keverékekben 1-3 mm-es szemcsenagyságúra darálva etetendő, mert így jobban értékesül.

Árpát hazánkban 300-400 ezer hektáron termesztenek, így a zab helyettesítésére felhasználható a nyúltápokban. Általában a napi takarmányadagban 20-40 %-ban szerepel, tápokba leggyakrabban 10-30 %-ban keverik be.

Búzából (Triticum aestivum) az utóbbi években egyre többet használnak fel takarmányozási célra. Korábban csak az étkezésre alkalmatlan búza került a nyulak elé, ma viszont már nagy terméshozamú, de alacsony sikértartalmú takarmánybúzákat is termesztenek.

Nyersfehérje-tartalma 14-15 %, vagyis a többi gabonamagtól magasabb. A fehérje biológiai értéke alacsony lizin-, metionin- és treonin-tartalmánál fogva kicsi. Aminósavtartalma a nyersfehérje százalékában 2,7 % lizin, 1,55 % metionin, 3,79 % metionin + cisztin, 2,86% treonin, 1,13 % triptofán és 5,10 % arginin.

A búza nyersrosttartalma kicsi (2-3 %). Rostjában kevés lignin található. Nyerszsírtartalma 2 % körüli. A búza csíraolajában sok az E-vitamin, héjában pedig a B-csoportbeli vitaminok. Kalciumban szegény így ebből kiegészítésre szorul.

A nyulakkal szemesen és takarmánykeverékekben (tápokban) is etetjük. Utóbbiba 10-30% arányban keverhető be, de etetése mellet gondoskodni kell a megfelelő rostellátásról. A nyúltápokba azért is keverik, mert csirízesedik az előkészítés során, így szilárd, nem morzsálódó granulátum készíthető.

Kukoricát (Zea mays) hazánkban mintegy 1,0-1,2 millió hektáron termesztenek. Az abraktakarmány bázisnak kb. 60-70 százalékát a kukorica adja. Energiában a leggazdagabb gabonaféle, amit elsősorban a benne felhalmozódott keményítő, oldható szénhidrát és 3-4 %-os nyerszsírtalma ad. Csíraolajában nagy mennyiségű ízanyag halmozódik fel és biológialag értékes zsírsavat is tartalmaz. Emiatt a nyulak szívesen fogyasztják.

Nyersfehérje tartalma 10-15 %-kal kisebb a többi gabonafélétől. Fehérjéi biológiailag kevésbé értékesek, ami alacsony lizin- és triptofán-tartalmából ered. A kukorica aminosav-

82

tartalma a nyersfehérje százalékában a következő: 2,95 % lizin, 2,11 % metionin, 4,37 % metionin+ cisztin, 3,55 % treonin, 0,78 % triptofán, 4,85 % arginin.

Az utóbbi időkben olyan kukoricahibridek előállítása történt, amelyek lizintartalma az átlagosnál magasabb. Ezeket opaque-hibrideknek nevezik. Lizintartalmuk eléri a szárazanyag-tartalom 0,3-0,4 %-át, a 0,2 %-os átlagértékkel szemben.

A kukorica strukturális hatékonyság nélküli nyersrostot tartalmaz 2-3 %-ban. A szemek sárgásvörös színét a benne található karotinoid anyagok (kriptoxantin, zeaxantin) adják. A csíraolajában 25-40 mg/kg E-vitamin található. B-vitaminból kevesebbet tartalmaz a többi abraktakarmányhoz képest. Ásványi anyagokban szegény, így kiegészítésre szorul belőle.

A kukorica takarmányértékét nagymértékben ronthatja a különböző gombákkal való fertőződés (aspergillus, Fusarium és Penicillium fajok). A gombák által termelt toxinok súlyos emésztőszervi megbetegedéseket vagy akár elhullást is okozhatnak. Enyhébb esetekben a növendéknyulaknál az étvágy csökkenését, a takarmányhasznosítás romlását és a súlygyarapodás mérséklődését figyelhetjük meg. Tenyészállatoknál szaporodási zavarok jelentkezhetnek.

A kukorica hízlaló takarmány, így tenyésznyulak takarmányozásában ha lehet csak kis mennyiségben, 10-20 %-ban használjuk fel. Nagyobb arányban etetve az anyanyulak gyengén ivarzanak, rosszul vemhesülnek. Hízónyulaknak a napi adagjában, illetve tápjukban 10-35 %-ban használható fel.

A kukoricát szemes vagy darált formában egyaránt lehet nyulakkal etetni. A darát mindig frissen etessük fel, mert néhány nap alatt megkeseredik és megavasodik.

A tritikálé (Triticale rimpaui) a búza és a rozs állandósult hibridje. Közepes energiatartalmú gabonaféle. Metioninban gazdagabb, míg triptofánban szegényebb a többi gabonánál. Az ivari folyamatokra kedvező hatással bír. Nyulak napi abrak adagjának 20-30 százalékát lehet vele fedezni.

A rozs (Secale cereale) kevésbé alkalmas nyúltakarmányozásra. Beltartalmi értékei megközelítik ugyan a búzáét, de a nyulak számára nehezen emészthető. Nyersfehérje tartalma valamivel alacsonyabb, de lizintartalma magasabb a búzáénál. Étrendi hatása rossz, mert friss állapotban etetve a gyomorban megduzzad. Íze kesernyés, ezért a nyulak nem szívesen fogyasztják. Emiatt és esetleges anyarozstartalmának következtében a nyúl keveréktakarmányokban 10-15 %-nál nagyobb mennyiségben ne szerepeltessük. Vemhes anyanyulakkal sem érdemes etetni az előbb említett rossz tulajdonságai miatt. Baknyulaknál azonban az ivari életet kedvezően befolyásolja.

Hüvelyes magvak

A hüvelyes magvak fehérjetartalma ( 22-43 %) kétszer-háromszor is nagyobb a gabonamag-vakénál. Esszenciális aminósavtartalmuk szintén jelentősen eltér a gabonamagvakétól. A hüvelyes magvak lizinben gazdagok, míg metioninban, cisztinben, sőt némelyek (borsó és lóbab) még triptofánban is szegények. A gabonamagvaknál fordított a helyzet. Ezek lizinből kevesebbet, míg metioninból és cisztinből többet tartalmaznak. A hüvelyes- és gabonamagvak tehát előnyösen kiegészítik egymás aminósav-garnitúráját.

Energiatartalmuk megegyezik a gabonamagvakéval. Foszforban gazdagok, de kalciumból is több van bennük, mint az előbbi csoportban. A hüvelyesek nagy része antinutritív anyagokat tartalmaznak, sőt van olyan, amelyet ezen vegyületek inaktiválása nélkül nem is lehet etetni. Az inaktiválás hőkezelési eljárással, főzéssel, gőzöléssel történik. Csersavtartalmuk miatt dugító hatásúak Szárazon etetve őket, az emésztőrendszerben megduzzadnak, megterhelik a gyomrot. Darakeverékek esetén, előzetes hőkezelés, majd beáztatás után etethetők.

A borsó (Pisum arvense) a legelterjedtebb hüvelyes abraktakarmány Az újabb nemesítésű fajták fehérjetartalma 25 % -ot is eléri. A nyersfehérje százalékában 6,91 % lizint, 1,02 % metionint, 2,56 % metionin + cisztint, 4,01 % treonint és 0,89 % triptofánt tartalmaz.

83

Nyersrosttartalma közepes (5-6 %), zsírtartalma 2 % körül alakul. Antinutritív anyagokat nem tartalmaz, de dugító hatása miatt nehezen emésztődik, sőt bélelzáródást is okozhat. A nyulak takarmányába 10-15 %-os mennyiségben keverhető.

Az édes csillagfürt (Lupinus albus, Lupinus luteus) kétféle változatát is termesztik. Takarmányozásra a sárga virágú változat alkalmasabb. Fehérjetartalma magas (34-42 %), de a fehérje biológiai értéke nem éri el a szójababét. A nyersfehérje százalékában 5,80 % lizint, 1,10% metionint, 2,80 % metionin + cisztint, 4,20 % treonint és 1,00 % triptofánt tartalmaz. Nyersrosttartalma eléri a 15-16,5 %-ot is, ami a táplálóanyagok emészthetőségét rontja. Darált formában 3-8 %-ban etethető nyulakkal.

A lóbab (Vicia faba) termesztése nem nagy területen történik Magyarországon. Alkalmanként azonban felhasználják nyulak takarmányozására is. A lóbabban is vannak antinutritív anyagok (vicin, konvicin), de a legújabb hibridekben ezek mennyisége olyan alacsony, hogy előkészítés nélkül is etethetők. Fehérjetartalma kisebb, mint a szójáé, de magasabb a borsóénál. Nyulak takarmánykeverékébe 3-5 %-ban ajánlott bekeverni.

A szójabab (Glycine max) magas fehérjetartalmával (35 %) és igen kedvező aminósav-összetételével kitűnik az összes növény közül. A nyersfehérje százalékában 6,59 % lizint, 1,45 % metionint, 2,94 % metionin + cisztint, 3,99 % treonint és 1,32 % triptofánt tartalmaz. Limitáló aminósava a metionin. Nyers állapotban etetve antinutritív anyagai zavarják a hasnyálmirigy működését, gátolják a tripszin enzim működését és így rontják a fehérje hasznosulását.

Élelmezési célokra kivonják belőle az olajat és a visszamaradó extrahált darát használják fel takarmányozásra.

A nyúltápokba 5-10 % mennyiségben javasolt bekeverni, de ennél nagyobb arányban is etethető. Felhasználásának általában a magas ára szab határt.

II. Gyökér-, gumós és kabakos takarmányok

A gyökgumós takarmányoknak nagy a vegetációs víztartalmuk (70-95 %). Zsírban, fehérjében, rostban és ásványi anyagokban azonban szegények. Fehérjéjük nagy részét amidanyagok adják. Sok keményítőt vagy cukrot tartalmaznak. Tejtermelést fokozó hatásuk van. Etetés előtt célszerű megmosni, majd szeletelni őket. Nagy víztartalmuknál fogva könnyen megfagynak. Fagyott vagy romlott állapotban etetve emésztőszervi megbetegedéseket okoznak. Emiatt nagy körültekintéssel használhatók fel takarmányozási célra. A nyulakkal naponta és egyedenként csak 4-6 dkg-ot lehet etetni, különben a szervezetet petyhüdtté teszi. Tenyészállatoknak csak kisebb mennyiségben adható. Kevés és kis hatékonyságú rostot tartalmaznak. Etetésükkor gondoskodni kell a nyulak rostpótlásáról szálastakarmányokkal.

A burgonya (Solanum tuberosum) nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Az ún. disznókrumpli – kis méretű gumók – olcsón beszerezhetető a betakarítás idején. A burgonya szárazanyagtartalmának 75-90 %-a keményítő. Nyersfehérje tartalma a szárazanyag 6-14 %-a. Ennek több, mint a fele NPN anyag. Magas vegetációs víztartalmánál fogva valódi fehérjetartalma kicsi, de fehérjéi biológiailag igen értékesek. Kedvező aminósavösszetételű. A szárazanyag százalékában 5,5 % lizint, 1,5 % metionint, 1,2 % triptofánt és 4 % teronint tartalmaz. Gazdag C-vitaminban, de ásványi anyagokban szegény. A gumók héjában szolanin található, ami a nyulak számára mérgező. Főzés során a szolanin kioldódik és a főzővíz leöntése után etethető az állatokkal. A főtt burgonyából felnőtt nyulakkal naponta 4-6 dkg-ot etessünk. Ennél nagyobb adagban számolni kell dugító hatásával.

Csicsókához (Helianthus tuberosus) napjainkban egyre nehezebben lehet hozzájutni. Pedig édes íze miatt a nyulak kedvelik. A gumók szárazanyag-tartalmának 75-80 %-át fruktóz molekulákból felépülő inulin és inulidin, továbbá szabad glükóz és fruktóz molekulák adják. Csírázáskor nem etethető, mert mérgező anyagokat tartalmaz.

84

A takarmányrépa (Beta vulgaris var. crassa) értékes, ízletes takarmány. A szárazanyag 15 %-át teszi ki nyersfehérjetartalma. Ennek 50 %-a NPN anyagokból áll. A szárazanyag 35-40 %-a szacharóz. Nyersen, szeletelve kis adagokban etethető. A darakeverékeket a szeletelt répára szórva szokták etetni.

A sárgarépa (Daucus carota) az egyik legfontosabb téli gyökgumós nyúltakarmány. Ízletes, jó étrendi hatású. Az A-vitamin provitaminja - a karotin - fajtától, az alkalmazott agrotechnikától, továbbá a tárolástól függően 40-300 mg/kg-os mennyiségben található benne. Reszelt sárgarépát kamillateával együtt adva enyhíti a hasmenés tüneteit és segít a bélnyálkahártya regenerációjában. Baknyulakkal etetve javítja az ondó minőségét. A nyulak elé csak az egészséges, földdel nem szennyezett sárgarépa kerülhet, különben hasmenés léphet föl.

Takarmánytök (Cucurbita maxima) a nyulakkal az őszi időszakban etethető. A nyulak kevésbé szeretik, mint a répát. Igen gazdag karotinban. Magja 30-40 % kedvező zsírsavösszetételű olajat és 30 % nyersfehérjét tartalmaz. A tök szeletelve, darakeverékekkel megszórva napi 4-5 dkg-os adagban etethető.

III. Szénák

A szárítással konzervált, kaszált zöldtakarmányt szénának nevezzük. A szénák elfogyasztásával az állatok jelentős mennyiségű karotinhoz, vízben és zsírban oldódó vitaminhoz, esszenciális ásványi elemekhez, íz- és zamatanyagokhoz jutnak.

A széna minőségét – takarmányozási értékét - számos tényező befolyásolhatja: a termőhely fekvése, a növényzet botanikai összetétele, a növény kaszáláskori fenofázisa, és a szárítás sikere.

A botanikai összetétel szerint fűféle-, pillangós- és keverékszénákat különböztetünk meg. Ez a csoportosítás lesz az alapja a későbbiekben a szénák takarmányozási szempontból való értékelésének.

Az egymást követő növedékekből készített szénák összetétele, levél:szár aránya eltérő. Az első kaszálásból származó szénát anyaszénának nevezzük. Ez nagy tömeget ad, tápláló, ízletes, de vastag szárú. A későbbi növedékekből készült sarjúszéna vékonyabb szárú, levelesebb, de kevésbé ízletes, így az állatok nem olyan szívesen fogyasztják. A fehérjékben, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, zöld színű, kiváló minőségű szénát bárányszénának, csikószénának és borjúszénának is szokták nevezni. Ezek illatosak, zamatosak, így a fiatal állatok hamar rászoknak a szilárd takarmány fogyasztására. A szénák minőségét meghatározza a szárítás és a tárolás mikéntje. A szárítás alatt elrontott széna minősége a tárolás során már csak romlani fog, javulni nem. A lekaszált zöldtakarmányokat a szárítás során jelentős – akár 20-40 %-os veszteség is érheti. Ezek a következők:

A növények sejtlégzése a kaszálás után még egy ideig folytatódik, habár anyagcserefolyamatai ilyenkor már disszimilatív jellegűek, táplálóanyag utánpótlásra, szintézisre nem képes, hiszen kapcsolata a talajjal megszűnt. A légzési veszteség miatt a bekövetkező táplálóanyag-veszteség 10-15%-ot is elérhet.

A renden száradó növény –elsősorban az első kaszálás májusban- megázhat, kilúgozódhat. A csapadék a fehérjék 15-20 %-át, a szénhidrátok 20-30 %-át , az ásványi anyagok 40-50 %-át is kioldhatja. Csapadékos időjárás esetén a takarmány teljesen tönkremehet, elrothadhat.

A megszáradt levelek egy része lepereghet, amennyiben a szénát nem megfelelő napszakban rendsodorják vagy rendkezelik. Megfelelő kezelés esetén is számolni kell levélpergési veszteséggel - különösen a pillangósoknál (lucerna, baltacim) – a forgatás, a felszedés, bálázás és a kazalrakás folyamán. Az így bekövetkezett veszteség 10-20 % is lehet.

A frissen behordott széna utóerjedésen megy keresztül még akkor is, ha nedvességtar-talma nem haladja meg a kedvező 20-22 %-ot. Ezért az új szénát nem szabad 6 hétig etetni. A kívánatosnál korábban kazlazott széna jó táptalaja a mikroorganizmusoknak, amelyek gyorsan

85

szaporodnak és táplálóanyagaik egy részét elbontják. Ekkor a kazal hőmérséklete gyorsan emelkedik és akár a 70 ◦C-ot is meghaladhatja a hőmérséklete, amikor is szenesedik, az így keletkező gázokat adszorbeálja, ami levegő hozzájutásakor öngyulladáshoz vezethet. Barnaszéna akkor keletkezik, ha a kazlazott széna hőmérséklete kissé 55 ◦C fölé emelkedik, ekkor a takarmány cukortartalma karamellizálódik. A barnaszéna íze, illata kellemes, könnyebben rágható a zöld szénánál, de a táplálóértéke kisebb, hiszen a magas hőmérséklet jelentősen rontja az emészthetőséget, denaturálja a fehérjéket, bontja a karotint. Az erjedési veszteség kedvező esetben is 3-7 %-kal csökkenti a széna táplálóanyagtartalmát.

A szárított takarmány táplálóanyagainak emészthetősége kisebb a zöldtakarmányokánál. Az emészthetőség elsődleges oka a vízveszteséggel együttjáró denaturálódás. A másik ok az előbb említett bemelegedés. Így a fehérjék emészthetősége 30-50%-kal csökken, míg az összes emészthető táplálóanyagból 10-15 %-kal tartalmaz kevesebbet a széna, mint a zöldtakarmány.

A zöldtakarmány karotintartalma a szárítás során 25-35 %-kal csökken. Ennek magyarázata a levegő oxigénjének illetve a növény karotináz enzimének jelenléte. A széna karotintartalma a kazalban az utóerjedés során 20-30 mg/kg értékre is lecsökkenhet, ami 70-80%-os csökkenést jelenthet a zöldtakarmányéhoz képest. A fűfélék szénái

Ebbe a csoportba tartoznak a rétek, legelők fűterméséből és a szántóföldön termesztett fűféle növényekből készített szénák.

A réti széna takarmányértékét a fűfélék összetétele mellett, a gyomok aránya, a betakarítás ideje és a szénaszárítás módja határozza meg A rétet akkor kell kaszálni, amikor a vezérnövény virágzik, ugyanis ekkor tartalmazza a gyep a legtöbb táplálóanyagot. Ha a kaszálás későbbre tolódik, a fűtermés esetleges növe-kedésének ellenére a széna minősége romlik. Csökken a fehérje- és szénhidráttartalma, nő a rosttartalma, és romlik a táplálóanyagok emészthetősége. A sarjúszéna minősége általában jobb, mint az anyaszénáé, hiszen a sarjút fiatalabb növények alkotják. Ez azért van így, mert az első kaszálás után a legtöbb fűfaj nem indul még egyszer szárba, a gyep túlnyomórészt levélzetből áll, rosttartalma kisebb. Azonban figyelemre kell lenni arra is, hogy az aszályos nyarak után a gyenge minőségű füvek alkotják a sarjút. Ősszel a nappalok rövidebbek, hűvösebbek, a napsütéses órák száma kisebb, csapadékosabb az időjárás, így a széna nehezen szárad, rosszul tárolható és így gyenge minőségű lesz.

A szántóföldi fűfélék szénái kevésbé változatos botanikai összetételüknél fogva gyengébb minőségűek, mint a réti szénák. Rostban gazdagok, nyersfehérjében és zamatanyagokban szegényebbek.

A szudáni cirokfűből készített széna nem igazán elterjedt, hiszen a nagyobb mérvű elterjedését a ciánglikozid tartalmától való félelem korlátozta. Az 50-60 cm-es növénymagasság felett azonban már biztonsággal legeltethető és széna is készíthető belőle. Nehezen szárad, ezért megfelelő minőségű szénát csak akkor készíthetünk belőle, ha gabonasortávolságra vetjük, hiszen így dúsan elágazik a földfelszín fölött, kedvezőbb lesz a levél:szár aránya. Kemény szára miatt elsősorban a lovakkal etetik, de ha bugahányáskor kaszálják, akkor a szarvasmarhák és a juhok is szívesen fogyasztják. A virágzás előtt betakarított szudáni fű széna 11,8 % nyersfehérjét, 26 % nyersrostot tartalmaz.

A tavasziak közül a zabosbükköny szénája jó minőségű, 14,5 % nyersfehérjét, 30 % nyersrostot és 2,6 % nyerszsírt tartalmaz. Hátránya, hogy kissé nehezen szárad.

86

Pillangósok szénái

A lucernaszéna a nyúltartásban szinte nélkülözhetetlen. Fehérjében és Ca-ban gazdag, jó étrendi hatással rendelkezik. A legjobb szénát a virágzás előtti lucernából lehet készíteni, amikor is a növények alsó levelei sárgulni kezdenek. Bimbózáskor kaszált lucernából szárított széna 15-17 % nyersfehérjét tartalmaz, amelynek biológiai értéke jó, a növényi eredetű fehérjék sorában elöl helyezkedik el. 30-60 mg/kg karotint és 400-500 NE/kg D-vitamint tartalmaz. Ilyenkor 18-20 % rostot tartalmaz, vékony szárú, levélzete dús, kellemes illatú. A levélben több, mint kétszer annyi emészthető nyers-fehérje, háromszor annyi karotin van, mint a teljes szénában. A lucernaszéna betakarításakor ezért különösen gondosan kell eljárni, különben a levélpergési veszteség miatt a széna veszít értékéből. Oda kell figyelni a rendsodrásra és a bálázásra. Ezeket még akkor kell elkezdeni mikor még kissé harmatos a renden lévő széna, és abba kell hagyni amikor a harmat teljesen felszárad. A lucernát akár 4-5-ször is meg lehet kaszálni egy évben. Az egyes kaszálásokból készített széna minősége eltérő. Az anyaszéna vastagabb szárú, levél : szár aránya nem a legkedvezőbb. A többéves lucernásban tavasszal gyakran nagy mennyiségben jelentkezik a pásztortáska, amely rontja a széna minőségét, ugyanis magas szaponintartalmánál fogva puffasztó hatású. Az ilyen lucernaszénát nyulakkal nem szabad etetni. A második kaszálásból készített széna szára vékony, nem túl dús levélzetű. A harmadik növedék vékonyabb szárú dús levélzetű.

A vöröshereszéna a lucernaszénával közel egyenértékű. Kevesebb benne viszont a fehérje (13-19 % nyersfehérje), puhább szárú, ezért főleg tehenekkel és növendékekkel etetik Kevésbé ízletes, étrendi hatása sincs olyan jó. Dugító és felfúvó hatású, amely elsősorban a lovaknál jelentkezik.

A baltacimszéna a legtáplálóbb és legízletesebb pillangósszéna. Étrendi hatása hasonló, mint a réti szénáé. Laktagóg hatású, tehát a tejtermelést kedvezően befolyásolja. Hamar vénül, így legkésőbb java virágzásban kell kaszálni. Gyorsan szárad, ezért könnyű belőle szénát készíteni, a levélpergés azonban óhatatlanul nagy.

IV.Forró levegővel szárított zöldtakarmányok Zöldnövénylisztek

Zöldnövénylisztet a fiatalon lekaszált növény forró levegővel való megszárításával és megőrlésével kapják. Leggyakrabban a fehérjében gazdag, pillangós virágú növényeket, elsősorban a lucernát használják fel lisztkészítésre. A lucernát zöldbimbós fejlődési stádiumban takarítják be és szárítják meg. Az így készített lucernaliszt a nyulak egyik legfontosabb takarmánya, mert a nyúltápokba 20-40 %-os arányban kerülnek bekeverésre. Egyrészt anyulak nyersrost-igényének kielégítésére, másrészt a fehérje pótlására. Ügyelni kell a gyorsszárítás optimális hőmérsékletének a betartására, nehogy megpörkölődjön a növény, ezáltal pedig csökkenjen a benne levő biológiailag aktív anyagok hatékonysága, a fehérjék emészthetősége és biológiai értéke. A lucerna zöldnövénylisztnek az előnye, hogy a növényt a kaszálás után azonnal feldolgozzák, így nincs a megázás miatti kilúgzás, légzési-, levélpergési- és karotinveszteség sem. A nyulak jól értékesítik a nyresrostban gazdagabb, fehérjében szegényebb lucernalisztet is.A hazai nyúltápoba kevert lucernaliszt többnyire 17-19 % nyersrost- és 20-24 % fehérjetartalmú.

A nyúltenyésztők napjainkban találkozhatnak a teljes kukoricanövény-liszttel is. Ezt a viaszérés végén levő teljes kukoricanövény vágás utáni szárítása és őrlése révén nyerik. Nagy nyersrosttartalma miatt nyulak tápjának kiegészítésére alkalmas, de táplálóanyagtartalma sem elhanyagolható.

87

Szénalisztek

A hagyományos módon vagy légáramoltatásos (hideg levegős) technikával készített széna őrleményt szénalisztnek nevezzük. Az energiaárak emelkedésével egyre inkább terjed hazánkban ez a fajta eljárás. Így is jó minőségű lucernalisztet lehet készíteni, amivel a nyulászok mind gyakrabban találkoznak is.

V. Mezőgazdasági melléktermékek

Ide soroljuk a gabonafélék, a fűfélék, a hüvelyesek és néhány olajos növény betakarításakor visszamaradó melléktermékeket. Szalmafélék

A szalma a növény termés nélküli szárát és levelét jelenti. Ez már többnyire teljesen száraz és a növény fejlődésének késői stádiumából származik, így rosttartamuk nagy (30-40 %), fehérjetartalmuk kicsi (2-8 %), zsír- és vitamintartalmuk alacsony. Mivel táplálóértékük lényegesen rosszabb, mint a szénáké, ezért a nyulak elé csak kényszerből kerülnek. Nyersrosttartalmuk nehezen emészthető és rontja a többi táplálóanyag emészthetőségét is. A szalmafeltárás során NaOH-dal vagy ammóniával kezelik a szalmát, amely révén a lignin-cellulóz kötés gyengíthető és ezáltal a nyersrost és a többi táplálóanyag emészthetőség is javítható vele. Egyes szakemberek szerint az így kezelt szalmát hízónyulak tápjába a rosthiány elkerülésére 20 százalék mértékig lehet bekeverni. A rosthiányos tápok kiegészítésére csak a jó minőségű, tiszta, nem poros szalmafélék alkalmasak.

A gabonaszalmák közül a tavasziak szalmája az értékesebb. A tavaszi árpa szalma nyersrosttartalmának, N-mentes kivonható anyagainak nagyobb az emészthetősége, és ezáltal a nettó energiatartalma. Szóba jöhet még a zabszalma vagy a kölesszalma is nyúltakar-mányként. Ezek puha szálúak, dús levélzetűek, finom rostúak és a legszívesebben fogyasztott tavaszi szalmafélék.

Az őszi betakarítás idején nagymennyiségben áll a nyúltenyésztők rendelkezésére a leveles kukoricaszár. Táplálóértékét jelentősen befolyásolja a betakarítás ideje. A szemterméssel egyidejűleg betakarított szár értékesebb, mint amikor csak néhány héttel a szem után kerül betakarításra. A később érő (hosszabb tenyészidejű) fajták szára nagyobb takarmányértékű, mint a korábban érőké. A nagyobb FAO számú kukoricafajtáknak kisebb a nyersrosttartalma és kedvezőbb az emészthetősége. A szénarácsba helyezett leveles kukoricaszárról a nyulak elsősorban a leveleket eszik le, míg a szárhoz egyáltalán nem nyúlnak. Egyes nyúltartók a visszamaradt szárat szecskázva adja a nyulaknak, amelyek a némi tápanyagtartalommal rendelkező bélállományt így képesek elfogyasztani.

A hüvelyesek szalmái értékesebbek, mint a gabonaszalmák, mert fehérjetartalmuk nagyobb és a nyulak a táplálóanyagaikat jobban képesek emészteni. Száruk puhább, de vastag és ezért nehezen száradó, könnyen penészedik.

A legértékesebb hüvelyes szalma a borsószalma. Puha szár, dús levélzet és viszonylag nagy (7-9 %) fehérjetartalom jellemzi. A nyulak kiválogatják belőle az értékesebb részeket, a száron rajtamaradó hüvelyeket.

Más hüvelyesek szalmájához ritkán jutnak a nyulászok. A szója szalmája csak akkor értékes, ha a levél és a szár egyaránt jól megszáradt. Értékes még a lencse szalmája, amely 10-13 % fehérjét és sok ásványi anyagot tartalmaz. A bükköny, csillagfürt és a lóbab szalmája rostban gazdag, ezért gyenge minőségű.

88

Pelyva- és törekfélék, egyéb növényi maradványok A pelyvát, a töreket, a kukoricacsutkát, a napraforgótányért egyes állatfajok

takarmányozásában felhasználják. Nyulakkal általában nem vagy legfeljebb csak háztáji körülmények között etetik ezeket. Jelentőségük minimális. VI. Zöldtakarmányok

A zöld növények talajfelszín feletti részét (szár, levél, termés) nevezik zöldtakarmánynak,

amelyeket a nyulakkal a lekaszálás után friss zöldként etetnek. A legolcsóbban előállítható takarmányok, amelyek kora tavasztól egészen késő őszig etethetők az állatokkal. Természetszerűek, mert a nyulak takarmányozás-élettani igényeinek jól megfelelnek. Ízletesek, így a nyulak hajlamosak többet elfogyasztani belőlük, mint azt szükségleteik megkövetelnék. A nyulak kiválasztószervét kevésbé, nem löketszerűen terheli a magas vegetációs víztartalmuk (70-85 %). Tejtermelést fokozó (laktagóg) hatásúak, így a szoptató anyanyulak számára etetése különösen kedvező. Táplálóanyagaiknak döntő többségét oldott állapotban tartalmazzák, ezért könnyen emészthetők.

Fehérjetartalmuk a növényfajtól függően változó. A pillangósokban van a legtöbb nyersfehérje (18-25 % a szárazanyagban), amelynek akár 40-45 %-a is amid-N lehet. Könnyen oldható szénhidrátokban a pillangósok szegények, míg a fűfélék közepes mennyiségben tartalmazzák.

A nyersrosttartalmuk a vegetáció előrehaladtával, a későbbi fenofázisokban jelentősen nő és a szárazanyag 15-45 %-át is eléri. A zsenge zöldtakarmányok nem elégítik ki a nyulak rostigényét, így ezek etetése mellett szénát vagy egyéb rostban gazdag takarmányt is adni kell az állatoknak. A zöldtakarmányok szerves anyagainak az emészthetősége a virágzás és a bugahányás előtt jó, majd később gyorsan romlik, ami a rosttartalom elfásodásával magyarázható.

Ásványianyag-tartalmuk a termőhely adottságaitól, az agrotechnikától nagymértékben függ. Foszfortartalmuk kicsi (2-3 g/kg szárazanyag). A pillangósok viszont kalciumban (13-15 g/kg) és káliumban gazdagok, de nátriumból és magnéziumból a nyulak szükségleténél kevesebbet tartalmaznak. Vitaminok közül jelentős mennyiségű karotinforrások. K- és E-vitamin tartalmuk kielégítő, de D-vitaminban hiányosak. Egyes zöldtakarmányok tartalmazhatnak egészségre káros anyagokat is (kumarin, szaponin, glikozidok és ösztrogén hatású anyagok).

A nyulak számára a zöldtakarmányok kiváló étrendi hatásúak, fokozzák a bélperisztaltikát, ezáltal a béltartalom áthaladása is felgyorsul. Kedvezően befolyásolják az ivari életet is. Az állatok szervezetét azonban petyhüdtté teszik. A has térfogata megnő, esetleg lógó has is előfordulhat. Ez a tenyészállatoknál, de különösen a kiállításra kerülő példányoknál nem fogadható el. Ezekkel a takarmányokkal fedezhető az intenzíven szaporított anyanyulak igénye. Nem kielégítőek a nagy növekedési erélyű hízónyulak számára sem. A zöldetetés nem mellékes előnye, hogy az igen drága takarmánykeverékek kiválthatók velük.

Hátrányként említhető, hogy magas víztartalmuknál fogva nehezen tárolhatók. Könnyen befüllednek, megpenészednek, így emésztőszervi megbetegedéseket okoznak. Megázott vagy nedves állapotban nem, csak megfonnyasztva etethetők a nyulakkal. A zöldtakarmányok elsősorban a kis tenyészetekben kerülhetnek felhasználásra, míg a nagyüzemi nyúltelepeken ezek etetésének gépesítése nem megoldható.

A réti fű a természetes zöldek közül a legfontosabb. A rétek és kaszálók botanikai összetétele változatos. A pázsitfűfélék és pillangósvirágúak mellett savanyúfüvek, gyógyhatású növények, gyomok egyaránt megtalálhatók. A különböző növényfajok egymás tápláló- vagy hatóanyaghiányát ellensúlyozzák, így etetésükkel kiegyensúlyozott takarmányhoz jutnak a nyulak. Mivel ízletesek, ezért nagy mennyiséget képesek elfogyasztani belőle. A nyulászok a vegetációs időszakban (tavasztól őszig) szinte korlátlanul juthatnak

89

fűhöz, amelyet ezen időszak alatt zöldként, míg télen szénává szárítva etetik. Nem szabad forgalmas út mellett található árokpartról gyepet begyűjteni, mert az nagy mennyiségben tartalmazhat toxikus anyagokat. A táblaszéleken fejlődő dús fűben a szántóföldi kultúrákban használt kemikáliák felhalmozódnak. Ezek etetése is kerülendő. A réti fű nyersfehérje-tartalma széles határok között változhat. Általában a szárazanyag 10-20 %-át teszi ki. Nyersrosttartalmuk 20-30 % körül alakul. A kalcium és foszfor aránya általában 2:1 körüli. 5-7 g Ca-ot és 3-3,5 g P-t tartalmaznak 1000 g szárazanyagban. ►Szántóföldi termesztett zöldtakarmányok

A szántóföldi zöldtakarmányokat azon területeken termesztik, ahol nem áll rendelkezésre gyepterület. Ezeket elsősorban a kérődzők takarmányozásában használják fel, de alkalmanként nyulakkal is etethetik azokat.

A réti fűhöz hasonlóan táplálóak, ízletesek, de hangsúlyt kell fektetni a betakarítás idejének helyes megválasztására. Túl fiatalon kaszálva kicsi a hozamuk, elvénülten nagy a nyersrost-tartalmuk, csökken a táplálóértékük. Fűféle zöldtakarmányok

A kukoricsacsalamádé kerül leggyakrabban a nyulak elé. Elsősorban másodvetésben

termesztik, zöldhozama még így is eléri a 15-22 t/ha-t. Csalamádétermesztésre az erősen fattyasodó fajták alkalmasak. Nyersfehérje-tartalma kb. fele a zöld lucernáénak. Ennek növelésére gyakran szójával vagy borsóval együtt vetik. A nyulak számára a címerhányás megkezdődésekor a legjobb a csalamádét betakarítani. Ekkor már a termés mennyisége megfelelő, a táplálóanyagainak az emészthetősége is még jó. A későbbiekben a nyersrost-tartalom növekedésével emészthetősége jelentősen csökken.

A szudáni cirokfű kiváló szárazságtűrése miatt az aszályos években is bőséges termést ad (50-60 t/ha). Fehérjetartalma a kukoricanövénynél lényegesen magasabb, vetekszik a zöld fűével. 40-60 centiméteres növénymagasságnál célszerű kaszálni. Etetésére fokozatosan kell áttérni ciánglikozid (durrin)-tartalmánál fogva, habár ennek koncentrációja az előbb említett fejlettségi állapot elérésekor már a toxikus szint alá esik. A lekaszált szudánifüvet az óvatosság kedvéért 24 órán át fonnyasztani érdemes, ezzel is csökkentve a mérgezés veszé-lyét.

A zöldrozs az egyik legkorábban (április első fele) etethetö zöldtakarmány. Kaszálását a kalászhányás előtt kell elkezdeni, mert ekkor a nyersfehérje-tartalma a szárazanyag 10-12 %-át is elérheti. Hamar vénül, rosttartalma még a 40 %-ot is meghaladhatja, ami a takarmányozási értékét jelentősen csökkenti. A téli száraz takarmányok után a nyúl kevésbé jó íze ellenére is szívesen elfogyasztja. A rozsot bükkönnyel vagy borsóval együtt vetve lényegesen nagyobb fehérje- és zöldhozamot igér.

A zabot általában borsóval vagy bükkönnyel együtt vetik. Zölden történő etetése bugahányástól a tejesérés kezdetéig történik. Ezután nyersrost-tartalma hirtelen megnő, karotin-tartalma pedig erősen lecsökken. Pillangós virágú zöldtakarmányok

A pillangósok a nyulak legfontosabb és legértékesebb zöldtakarmányai. Fehérjében,

vitaminokban, az ásványi elemek közül kalciumban és vasban gazdag. A lucernát termesztik hazánkban a pillangósok közül a legnagyobb területen. A lucernának

a hazai talaj- és éghajlati adottságok kedveznek, így zöldhozama a hektáronkénti 20-50 tonnát is elérheti. Túl korán kaszálva zöldtermése alacsony, a kései betakarításkor a szárak elfásodnak, a nyulak pedig csak a leveleket fogyasztják el. Bimbózáskor a szárazanyagának nyersfehérje-tartalma 27 %, virágzáskor már csak 18-20 %, miközben a nyersrost-tartalma 30-

90

34 %-ra nő. Kalciumból a szárazanyag százalékában 1,5-2,0 %-ot, vasból pedig 100-140 mg-ot tartalmaz. Karotinból zöldbimbós állapotban 50-70 mg, míg virágzáskor 40-50 mg van 1 kg eredeti anyagban. A nedves, megázott, de a frissen kaszált zöld lucerna felfúvó hatású, amely szaponin-tartalmának tulajdonítható. Ennek kiküszöbölésére egy napig fonnyasszuk. Etetésekor a fokozatosság elvét be kell tartani. A téli szálastakarmányba néhány zöld szálat keverünk, majd a zöldlucerna arányát fokozatosan emeljük.

A vöröshere kétéves növény és csak kétszer kaszálható egy évben. Kiemelendő, hogy a lucernánál még erősebben felfúvó hatású. Táplálóértéke megközelíti a lucernáét, a szervezet számára nélkülözhetelen aminósavakból azonban kevesebbet tartalmaz. Kalciumban szegényebb, viszont foszforban gazdagabb a lucernánál.

A bíbor here egyéves növény. Csapadékosabb területeken, főleg a Dunántúlon termeszthető sikeresen. Tavasszal igen korán kaszálható. A bolyhos-szőrös felületű növényt a nyulak virágzásig szívesen fogyasztják. Az elvénült, durván bolyhos növényből a felvétel már jelentősen csökken.

A takarmánybaltacim az egyik legértékesebb pillangós. Táplálóanyagokban gazdag, ízletes, felfúvódást nem okozó zöldtakarmány. Az anyanyulak tejtermelését növelő hatású. A somkórónak egy- és kétéves változata is ismert. A termőterülettel szemben igénytelen, így homoktalajokon is kielégítő mennyiségű (20-25 t/ha) termést ad. Gyorsan vénül, a virágzás kezdetéig etethető. Kumarint tartalmaz, amit silózás és szárítás után is megőriz. Nyulaknál a kumarin-tartalma miatt emésztőszervi betegségeket okozhat.

A csillagfürtöt is gyenge homoktalajokon termesztik. Három változata ismeretes. A fehérvirágú-, a sárgavirágú- és a kékvirágú csillagfürt. Nyulakkal a keserű változat nem etethető, mert antinutritív anyagokat tartalmaz. Tartós fogyasztásakor súlyos megbetegedést, lupinózist válthat ki. Az édes csillagfürtöt a nyulak szívesen megeszik. Annak ellenére, hogy lupulintartalma minimális ez is okozhat felfúvódást. Ezért kevésbé értékes hízónyulakkal célszerű próbaetetést végezni. Más puffasztó vagy antinutritív anyagot tartalmazó takarmány etetésekor is hasonló óvatossággal kell eljárni. ►Egyéb zöldtakarmányok

A takarmánykáposzta (Brassica oleracea var. Acephala) óriás, torzsás és ezerfejű változata ismert. Jó a fagytűrőképessége, egészen januárig etethető, így a zöldtakarmányozás az őszi időszakban meghosszabbítható. Nagy terméshozammal (30-35 t/ha) rendelkezik. A kistermelői nyulászok akár a kertjükben is termeszthetik. Víztartalma nagy és puffasztó hatású. Gyakran válthat ki nyulaknál hasmenést. A földdel szennyezett káposztarepce a vemhes anyanyulaknál liszteriózist okozhat, amely az állatok elvetéléséhez vezethet.

A leveles cukorrépafej a cukorrépa betakarításakor keletkezik. A szárazanyag tartalma csekély, mintegy 21 %. Ennek 8-10 %-a a nyersfehérje, amelynek jelentős részét NPN anyagok (betain és glutaminsav) teszik ki. A földszennyezés itt is gyakori, amely az emésztő-rendszer súlyos bántalmait okozhatja. Csak olyan répafejet szabad feletetni, amelyet egyből szállítójárműre raktak, máskülönben elengedhetetlen a mosás. Oxálsav-tartalma magas, amelynek egy része a kalciumhoz kötve ürül ki. Etetésekor kalcium-pótlásról feltétlenül gondoskodni kell. Csekély táplálóértéke ellenére édes íze miatt a nyulak kedvelik. Magas cukortartalmánál fogva hasmenést válthat ki. Ezért célszerű száraz takarmányokkal együtt etetni és bármely rendellenesség jelentkezésekor etetését rögtön fel kell függeszteni.

A kerti hulladékok egy részét a néhány anyanyúllal és azok szaporulatával foglalkozó tenyésztők felhasználhatják takarmányozási célokra. Ilyenek a káposzta, kelkáposzta, spenót, sóska, saláta levelei. Ezek mind laxánsak, tehát rendelkeznek némi hashajtó hatással. Etetésük maximális óvatosságot igényel. Sáros, szennyezett takarmány nem kerülhet a nyulak elé.

91

VII. Élelmiszer-ipari melléktermékek

Az ide tartozó takarmányok nagyon sokfélék és változatos összetételűek lehetnek. Vannak olyanok, amelyek gazdagok táplálóanyagokban, míg mások kevésbé értékesek. A gyártási technológia korszerűsödésével a kinyerés hatásfoka nő, és így a melléktermékekben visszamaradó értékes anyagok aránya jelentősen csökken. Mivel ennyire változatosak, minden egyes alkalomkor célszerű próbaetetést végezni. Malomipari melléktermékek

Mind a gabona, mind a hüvelyes magvakat hántolással, majd őrléssel teszik alkalmassá az emberi fogyasztásra. A gabona először a koptatógépbe kerül, ahol a koptatópor nevű melléktermék keletkezik. Ennek nincs takarmányértéke.

A korpa a hengerszék által leválasztott maghéj nagy részét tartalmazó termék. A korpában nemcsak a héj, az aleuronréteg, a csíra, hanem az endospermium egy része is megtalálható a kiőrlés fokától függően. A korpák beltartalmi értékének nagyságát az aleuronréteg és az endospermium aránya határozza meg. 10-16 % nyersfehérjét tartalmaznak, amiben az esszenciális aminosavak részaránya igen változó. A N-mentes kivonható anyagok mennyisége 55-58 %, míg nyersrost-tartalmuk 8-14 % között változik. Nagy foszfor- és kálium-tartalmúak, ezért a korpákkal ellensúlyozható például a pillangós szénák foszforhiánya. A mikroelemek közül sok mangánt és cinket tartalmaznak. Gazdagok B-vitaminokban. Különösen nikotinsav, pantoténsav és piridoxin-tartalmuk a jelentős.

A korpák tartalmazzák a magvak héját, valamint az azok felületén esetlegesen megtelepedő különböző gombákat is. Ezek a gombák mikotoxinokat termelhetnek, amelyek az állat szervezetébe jutva fejtik ki káros hatásukat. Korábban megfigyelték már a növekedés visszamaradását, vetélést, sőt nagyobb méretű elhullásokat is olyan nyúlállományoknál, ahol a tápba mikotoxinnal fertőzött korpát kevertek. Az árpa-, rozs- és zabkorpa csak nagyon ritkán fordul elő a nyúltakarmányozásban. A búzakorpa ezzel szemben a leggyakrabban rendelkezésünkre álló malomipari melléktermék, amely a tápok mintegy 40-50 %-ában előforduló komponens. Laggyakrabban 10-15 %-os arányban keverik a tápba. Korábban többféle minőségben állították elő. Ma már viszont az egységes búzakorpa van csak forgalomban. Ennek a nyersfehérjetartalma 10-16 %, N-mentes kivonható anyagok aránya 51-58 % között változik. Nyersrostban, foszforban gazdagabb, mint maga a szem. Laktagóg hatásáról is beszámoltak már. Gazdag B-csoportbeli vitaminokban, a csírarészek olajában pedig sok az E-vitamin. Nagy a réz- és kálium-tartalma- Enyhén laxáns hatású. A nyulak napi takarmányadagjában 2-3 dkg-ban szerepelhet. A nyulak takarmányozásában felhasználható még a gabonamagvak csírája, amelyet még a szemek őrlése előtt eltávolítanak. Magas, 26-29 % nyersfehérje és 6-8 % nyerszsírtartalmú. Kedvező a lizin- és metionintartalma is. Nyersrostból csak minimális mennyiséget tartalmaz. Sok foszfor (12 g/kg) és magnézium (2,8 g/kg) található benne. Ezen kívül közepes mennyiségű vasat, cinket, kobaltot, szelént, mangánt és rezet tartalmaz.

A kukoricacsutka nagyon nehezen emészthető a nyulak számára. Táplálóanyagokból is csak minimális mennyiséget tartalmaz. Alkalmanként azonban a takarmányok rosttartalmának a beállítására használják fel finomra darált formában. Maximum 5 %-ban etethető. Növényolaj-ipari melléktermékek

Régebben az olajosmagvakból az olajat kizárólag préseléssel nyerték ki. Az így

visszamaradt melléktermék az olajpogácsa volt. Ha pedig szűkülő lyukbőségű perforált hengeren nyomták át a magvakat, akkor az expeller maradt vissza. Az olajpogácsa olajtartalma 10 %, míg az expelleré 5 % volt. Ma már viszont a sajtolás után a visszamaradó olajat zsíroldószerekkel végzett extrakcióval vonják ki. Az így kapott mellékterméket

92

extrahált darának nevezik, melynek olajtartalma már csak 1-2 %. Alacsony olajtartalmuk ellenére jó nyúltakarmányok, mert 35-50 % fehérjét is tartalmaznak. Így a nyúltakarmányok fehérje kiegészítésére alkalmasak lehetnek. A fehérjéjük jól emészthető, de biológiai értéke nem teljes.

Az extrahált napraforgódara a legfontosabb olajipari melléktermék. A legjobb minőségű dara 40 % nyersfehérje mellett 12-14 % nyersrostot tartalmaz. Fehérjéiben sok a kéntartalmú aminósav, míg lizinben szegény. A szerves anyagok emészthetősége a nyersrosttartalomtól függően 30-70%. A nyulakkal, ha lehet a héjtalanított napraforgódarát etessük. Az olajnyerés alatt ugyanis a héj elveszíti olajtartalmát, rugalmasságát. Így a héj tűhegyes, merev részekre töredezik, amely a nyulak nyálkahártyáját felsértheti. A héjtalanított napraforgódara kellemes ízű a nyulak számára, jó étrendi hatású, élénkíti a bélmozgásokat. Nyúltápokba és háztáji keverékekbe egyaránt 5-15 %-ban adagolható.

Az extrahált szójadara nagy részét külföldről importálják. Kiemelkedően magas, 44-49 % nyersfehérjét tartalmaz, amiben sok a lizin és triptofánból is kielégítő mennyiség van bene. Mivel a kéntartalmú aminósavakban relative szegény, ezért a gabonamagvakkal jól kiegészítik egymás aminósav-garnitúráját. Nyerszsírból 1-2 % található benne. B3-, B5- és D-vitaminban gazdag. A szójában sok antinutritív anyag található, amelyek hőkezelés hatására inaktiválódnak. Leggyakrabban 12-15 %-ban kerül a nyúltápokba.

Az extrahált repcedarát korábban csak a kérődzők takarmányozásában használták fel. A hagyományos repcefajtákban található glikozidokból ugyanis enzimhatásra mustárolaj szabadult fel, ami gyomor-, bél- és vesebántalmakat válthatott ki az állatoknál. Az ún. duplanullás repcefajták megjelenésével ez a veszély elmúlt, hiszen ezekben mérgező anyagok már nincsenek. Fehérjetartalmuk 36-38 %, míg nyersrostból 12-15 %-ot tartalmaznak. Tenyészállatokkal csak kevesebbet célszerű etetni. ezeknek 3-5 %-ot, míg hízónyulaknak 8-12 %-ot lehet bekeverni a takarmányukba.

Az extrahált lenmagdara a legjobb étrendi hatású olajipari melléktermékek a nyulak számára. Fehérjetartalma magas, de annak biológiai értéke csak közepes. Így hízónyulak takarmányába csak néhány százalékban keverik be. Sok foszfort és B-csoportbeli vitamint tartalmaz. Nyálkaanyagai emésztőszervi betegségben szenvedő állatok számára kedvezőek.

Az extrahált földidiódara ritkán előfordulhat a nyúltápokban. A földimogyoró növényolaj-ipari feldolgozása során keletkezik. 48 % nyersfehérjét tartalmaz, amely nincs olyan nagy biológiai értékű, mint a szójáé. Rostból mindössze 6-8 %-ot tartalmaz. Takarmány-keverékekben 2-3 %-ban fordulhat elő. Különösen oda kell figyelni arra, hogy gyakran Aspergillus flavus gombával fertőzött importált tételek kerülnek be hazánkba. Csak akkor használható fel takarmányozásra, ha az aflatoxin-tartalma 0,05 mg/kg alatt van. Cukoripari melléktermékek

A nedves répaszelet a cukor kivonása után nyert melléktermék. Az ún. kilúgzott (diffúziós) répaszelet 5-6 % szárazanyagot tartalmaz. Egyszeri préseléssel a szárazanyaga 8-9 %-ra, míg kétszeri sajtolással 18-20 %-ra nő. Nyulakkal darával összekeverve etethető. A friss répaszelet rosszul tárolható, így csak annyit érdemes egyszerre beszerezni, amennyit rövid idő alatt fel lehet etetni. Befülledt, penészes répaszeletet nem szabad nyulakkal etetni, mert hasmenést idéz elő.

A szárított répaszelet igen jó nyúltakarmány, amely jól is tárolható. Nyúltápokba is bekeverik 5-15 %-os arányban. Háztáji nyulászatokban a takarmány 5-10 %-ában adagolható. Felhasználás előtt néhány órával be kell áztatni, mert különben a térfogata a gyomorban többszörösére duzzadhat. A beáztatás után lecsurgatott répaszeletet darakeverékekkel morzsalékossá keverjük. A jó minőségű szárított répaszelet energiatartalma megközelíti a gabonafélékét, fehérjetartalma 10 % körüli, könnyen emészthető nyersrosttartalma 16-18 %.

A melasz a cukorgyártás során az oldatban levő cukor kikristályosítása után marad vissza. Szirupszerű sűrűségű, karamellillatú folyadék. Kiváló nyúltakarmány, amelynek

93

táplálóértékét a 75 % szárazanyag 15-50 %-át kitevő cukrok adják. Nyersfehérje-tartalma 8-10 %, aminek nagy része amidvegyület. Sok K-ot tartalmaz, aminek következtében nagyobb adagban etetve hasmenést okozhat. A melasz nehezen tárolható, ezért mielőbb fel kell használni. Jó étrendi hatású, a melasz etetését abbahagyva a nyulak étvágya átmenetileg visszaesik. Egyes takarmánykeverő üzemekben a tápba is belekeverik, egyrészt táplálóanyag-tartalma, másrészt ízesítő és ragasztó hatása miatt. Szeszipari- és sörgyári melléktermékek

Alternatívát jelenthetnek a hobbi nyúltenyésztők számára a szeszipari melléktermékek, a különféle moslékok és a törkölyök. Ezeket elsősorban a kérődzők takarmányozásában használják fel, de a nyulak számára is értékesek lehetnek. A gabonaalapú szeszmoslékok értékesebbek, mint amit a cukorrépából, gyümölcsből, burgonyából nyernek. A moslékokat és törkölyöket száraz darával morzsalékossá keverve lehet etetni. Itt is célszerű próbaetetést végezni.

A szeszélesztőt szárított formában hozzák forgalomba. Fehérjékben, vitaminokban (főként B-csoportbeli) gazdag. Magas ára miatt csak 1-3 %-ban szokták adni.

A sörélesztő a szeszélesztőhöz hasonlóan értékes takarmány. A szárított sörélesztő 90 % szárazanyagot tartalmaz. A szárazanyag 53-54 %-át teszi ki a nyersfehérje tartalma. Nyersrostot nem tartalmaz, míg zsírtartalma is alacsony (1,3 %). Elsősorban olyan tenyésztőknek ajánlott a felhasználása, akik maguk állítják elő a nyulaik keveréktakarmányát. Ebben az esetben kiváló fehérjetakarmány áll a rendelkezésükre.

A sörtörkölyt az édes cefre leszűrése után kapják, amely a cukorrá lebontott keményítőn kívül tartalmazza a teljes maláta (árpa) őrleményt. Az árpa fehérjéjének, zsírjának, rostjának jelentős részét tartalmazza, de vízben oldódó vitaminokból keveset tartalmaz. Laktagóg hatása miatt elsősorban szoptató anyanyulakkal javasolt az etetése napi 3-4 dkg-os fejadagban.

VIII. Állati eredet ű takarmányok

Mindig vita övezte azt, hogy a nyulaknak szükségük van –e állati eredetű takarmányokra (fehérje). Jelenleg az a szakemberek álláspontja, hogy a nyulak számára nem feltétlenül szükségesek. Ennek ellenére a fontosabb, esetlegesen felhasználásra kerülő állati eredetű takarmányféleségek bemutatása fontos lehet még a nyúltakarmányozásban. Tejipari melléktermékek

A tej és a tejtermékek alkalmasak a nyúl, elsősorban a szoptató anyanyulak etetésére. A fölözött tej jöhet főként számításba, ami nem más, mint a zsírtalanított teljes tej. Ez

zsírban oldódó vitaminokat nem tartalmaz. Azonban a teljes tej összes fehérje-, tejcukor-, ásványi anyag- és B-vitamintartalmát megőrzi. Felhasználásra frissen vagy teljesen megsavanyodott állapotban (megalvadt) kerülhet. A tejtermékek etetésekor nem szabad hosszú ideig az etetőkben hagyni az állatok által el nem fogyasztott takarmányt, mert az megsavanyodva emésztőszervi bántalmakat okozhat.

Sovány tejport korábban keverőüzemeink 1-3 %-ban keverték a nyúltápokba. Ma már azonban magas ára miatt legtöbbször kihagyják a receptúrákból. Pedig kitűnő fehérjeforrás, hiszen nyersfehérjéje 90 % fölötti emészthetőségű. Húsipari melléktermékek

Vágóhidakon, húsfeldolgozó üzemekben, a konzerviparban nagy mennyiségben keletkező melléktermékeket sorolják ide.

94

A néhány évvel ezelőtt kirobbant BSE-botrány (Bovine Spongioform Encephalopathia- szivacsos agyvelőbántalom) következtében mind hazai, mind nemzetközi szinten igen szigorú intézkedéseket hoztak ezen melléktermékek állati takarmányozásban való felhasznál-hatóságáról. A rendeletek tiltják vagy jelentősen korlátozzák ezen takarmányok importját, gyártását és felhasználását a gazdasági állatok takarmányozásában. A kérődzők vágása során keletkező melléktermékeket és azok hulláit is elégetéssel semmisítik meg. A nem kérődző állatok hulláit komposztálják. Az emberi fogyasztásra nem alkalmasnak minősített sertés vagy baromfi vágásából származó vágóhídi melléktermékekből megfelelő hőkezelés után előállított hús- és csontliszt kizárólag nem kérődző állatokkal, így nyulakkal is etethető. Ez alól kivételt jelent az, ha a termék exportjának feltétele, hogy a termék olyan állatokból készüljön, amely nem fogyasztott állati eredetű fehérjét.

A húslisztet túlnyomás alatt 133 °C-on, 3 bar nyomáson, 30 percig tartó főzés során készítik. Alapanyagát elkobzott szervek, hús, csont, vér, toll és szaruanyagok jelentik. Ezután a főzetnek csökkentik a zsírtartalmát és szárítják. A főzés során a patogén mikroorganizmusok elpusztulnak és a fehérjék emészthetősége is javul. A húsliszt nyersfehérje-tartalma 45-60 5, amelynek 10 %-a származhat maximum keratinfehérjéből. Zsírtartalma max 15 % lehet. Nyershamu-tartalma általában 30 %, Ca-tartalma 10 %, P-ból pedig 3-5 %-ot tartalmaz. Nyúltápokban 1-3 %-ban használják fel.

A hallisztet elsősorban Norvégiából és Peruból hoztak be korábban. Halakból, a halfeldolgozó üzemekben visszamaradt apróhalakból és halhullákból szárítással, részleges zsírtalanítással, majd őrléssel állítják elő. Nyersfehérje-tartalma 65-75 %, sok lizinnel, metioninnal és egyéb esszenciális aminósavakkal. Sok B-vitamint, P-t (20-30 g/kg), Cu-t (45-55 g/kg) és sót tartalmaz. A jó minőségű halliszt 2-3 %-nál több sót és 10 %-nál több nyerszsírt nem tartalmazhat. Nyúltápokba 1-2 %-os mennyiségben kerülhet. IX. Takarmány-adalékanyagok

A takarmány kiegészítők közé olyan anyagokat sorolunk, amelyek a legkülönbözőbb mechanizmusok útján – pl. az állatok táplálóanyag-ellátásának javításával, az emésztőcső baktérium flórájára gyakorolt hatásukkal, a táplálóanyagok emészthetőségének javításával, a takarmány-felvétel növelésével, egyes táplálóanyagok védelmével – járulnak hozzá az állatok egészségének megőrzéséhez, termelésének növeléséhez, takarmányhasznosításuk, valamint az állati termékek minőségének javításához, valamint a takarmányok jó minőségének fenntartásához.

Az antibiotikumokat az 1950-es évektől fogva szubterápiás dózisban keverték a

takarmányokhoz, amellyel jelentős termelésnövekedést és a takarmányhasznosítás javulását érték el. Ezeket az eredményeket ma azzal magyarázzák, hogy az állat táplálóanyag-szükségletének csökken az a hányada, amelyet a szubklinikai betegségek leküzdésére, egészségi állapotuk megőrzésére fordítanak. Másrészt az antibiotikumok segítenek a stabil mikroflóra fenntartásában is. Ezen hozamfokozók használatakor a patogén mikro-organizmusok rezisztensé válhatnak. A rezisztens kórokozók a táplálékláncon keresztül az ember egészségét is veszélyeztetik. Az 1970-es évektől kezdve ezért csak olyan antibiotikumok kerülhetnek takarmányadalékként felhasználásra, amelyeket a humán gyógyászatban egyáltalán nem használnak. A nyúltakarmányokban cinkbacitracin, flavomicin és virginomicin fordulhatnak elő. A hozamfokozásra felhasznált antibiotikumok köre környezet- és egészségvédelmi okok, a fogyasztói igények változása és a szigorúbb nemzetközi szabályozás miatt várhatóan szűkülni fog.

A probiotikumok élő mikróbákat tartalmaznak, amelyek javítják az állatok bélflórájának az

egyensúlyát. Ezek a mikroorganizmusok az emésztőrendszerben nem tapadnak meg tartósan, ezért a probiotikumokat meghatározott időnként folyamatosan biztosítani kell. Ezekben a

95

leggyakrabban alkalmazott csírák a Lactobacillus, Bifidobacterium, Streptococcus, Enterococcus és Bacillus nemzetségbe tartozó baktériumfajok, továbbá a Saccharomyces cerevisiae ésaz Aspergillus oryzae gombák. Tejsavtermelő baktériumokat tartalmazó probiotikumokat a választás után célszerű adagolni növendéknyulaknak. Ezek a készítmények csökkentik az emésztőszervi megbetegedések fellépésének kockázatát, növelik a nyulak súlygyarapodását és javítják a takarmányértékesítést is.

A prebiotikumok olyan az állatok által nem emészthető oligoszacharidok, amelyek

módosítják az intestinális mikroflóra növekedését és aktivitását a vastagbélben, elősegítik a bélfertőzések megelőzését és kivédését. Önálló takarmánykiegészítőként vagy probiotikus csírákkal együtt is használható.

Egy mannán-oligoszacharid alapú adalékot tartalmazó terméket öthetes korban leválasztott növendéknyulak tápkába keverték 6 héten keresztül. A kontroll csoportéhoz képest a súlygyarapodás 5 %-kal, a takarmányértékesítés pedig 11 %-kal javult. Hatásmechanizmusát tekintve adszorbeálja a patogén baktériumokat (Salmonella, Escherichia coli), így a kórokozók nem tapadnak a vékonybél hámsejtjeihez és kimosódnak az emésztőcsatornából.

Szimbiotikumról akkor beszélünk, ha egyazon készítményben probiotikum és prebiotikum

is található. Az egyik ilyen készítmény, amely tejsavtermelő baktériumokat, enzimeket és élesztő kultúrát tartalmaz, 5-12 hetes korú újzélandi fehér nyulak takarmányába keverték be. A választást követő 3 hétben (5-8 hetes kor között) az emésztőszervi megbetegedésekből származó elhullásokat mérsékelte, a súlygyarapodást 5-6 %, míg a takarmányértékesítést 17 %-kal javította.

A különböző nyúltápok makro- és mikroelem kiegészítését a nyulak hasznosítási irányának,

korának megfelelően premixekkel szokták kiegészíteni. A takarmánygyártók a tápban 3,5-5,0 %-ban felhasználandó makroelemeket, nyomelemeket, esetleg aminósavakat tartalmazó komplett premixeket forgalmaznak. Az egyes elemek a premixekben általában szervetlen sók formájában vannak jelen, értékesülésük azonabn különböző okok miatt gyakran nem kielégítő. Egy hazai cég olyan folyékony halmazállapotú készítményt gyárt, amelyben a fémek kelát formában találhatók. Ezek a kelát vegyületek értékesebbek a szervezet számára, mert a fémek aktivitása ezekben a komplexekben 105-107-szer nagyobb, mint ionos állapotban. A készítmény szerves alkotói a glicin, a borostyánkősav és Na2-EDTA, míg a szervetlenek a B, Co, Cu, Fe, Mg, Mn, Ni, Se, V és a Zn koordinatív kötésben. A készítmény nemcsak összetételében és halmazállapotában különbözik az eddigi mikroelem kiegészítőkkel szemben, hanem abban is, hogy nem a takarmánnyal, hanem az ivóvízzel veszik fel a nyulak.

Jakab (2002) ennek itatásakor az előhasi anyanyulaknál kedvező hatást figyelt meg a születési alomszámra. Csökkent a kis születési súlyú, életképtelen fiókák száma és nőtt az életképes szaporulat aránya. Többször fialt anyáknál a szoptatás alatt a takarmány fogyasztás növekedését, a tejtermelés fokozódását figyelték meg. Ezzel magyarázható, hogy több, mint 600 grammal nagyobb alomsúly felnevelésére voltak képesek 21 napos korra, azon anyanyulakkal szemben, amelyek ivóvizét nem egészítették ki a készítménnyel. A hízónyulaknál a takarmányértékesítést 0,18-0,4 kg-mal javította az alkalmazott koncentráció függvényében. Szignifikánsan nőtt a nyulak súlygyarapodása is.

A szerves savakat a nyúltenyésztésben főként a bélcső mikroflórájának befolyásolására

használják. Az ivóvíz savanyításával lehetőség nyílik a gyomor- és béltartalom pH-értékének csökkentésére. A hasznosnak tekinthető (tej- és illó zsírsav termelő) bélbaktériumok (pl. Lactobacillus, Bifidobacterium) alacsony pH-érték mellett is jól növekednek. A patogén , illetve rothasztó baktériumok optimális növekedése 6,5-7,5 közötti pH mellett történik, sőt savtoleranciájuk is alacsonyabb. Nyulakkkal leggyakrabban almaecetet itatnak, amelyet

96

biológiai eljárással almaborból állítanak elő. Természetes hatóanyagtartalmú, amely segíti a sejtek regenerálódását, erősíri az állatok immunrendszerét. Számos baktériummal szemben bakteriosztatikus, míg az E.coli, Staphylococcus, Salmonella baktériumokkal szemben baktericid hatású. Itatásánál az elhullás csökkenését, nagyobb súlygyarapodást és jobb takarmányértékesítést figyeltek meg. X. Takarmánykeverékek (nyúltápok)

A takarmánykeverék gyártás ma már minden háziállatfaj számára készít és forgalmaz tápokat. A takarmánykeverék alatt olyan terméket értünk, amely az állatok táplálóanyag – szükségletét egymagában is teljes egészében is kielégíti. Ezek tartalmazzák a nyulak számára szükséges energiát, fehérjét, aminosavakat, zsírt, nyersrostot, ásványi anyagokat és vitaminokat.

A hazai takarmánykeverék-ellőállítás az 1960-as években átalakított malmokban kezdődött, majd egészen a ’80-as évek végéig a termelés volumene folyamatosan nőtt, amikor a termelés az éves 8 millió tonnát is elérte.

Nyulak részére hazánkban az 1960-as évek közepén dolgoztak ki tápokat. Az első, az ún. egységes nyúltáp a háztáji nyúltartók állományai számára készült. Ennek a nyersfehérje-tartalma még csak 13 % volt, de már ásványi anyagokkal, vitaminokkal, sőt kokcidioszta-tikumokkal is kiegészítették. A tenyésztők a táp mellett gazdasági abraktakarmányokat és melléktermékeket is etettek.

A nagyüzemi nyúltenyésztés térhódításával párhuzamosan ún. hibridtápokat fejlesztettek ki. Ezek a tápok már figyelembe vették a nagy teljesítményű új fajták és hibridek nagyobb táplálóanyag-szükségletét. A nagyüzemi nyúltelepeken állat-egészségügyi és munka-szervezési okokból eredően már nem volt megoldható az egyéb takarmányok etetése, így a tápoknak komplex módon tartalmaznia kellett a táplálóanyagokat. Abban az időben a tápok már differenciáltak voltak, tehát külön tenyész-, hízó- és növendéknyulak részére is készültek. Napjainkban Magyarországon számos hazai és külföldi cég is gyárt nyúltápokat, így a kínálat bőségesnek nevezhető. Egyes cégek külön háztáji-, tenyész-, hízó I.-, hízó II.-nyúltápot és ezek kokcidiosztatikummal kiegészített változatát is gyártják. A takarmánykeverő üzemek a komponensek arányát változtathatják, de a beltartalmi értékeket legtöbbször megtartják. Ezért az emészthető energia, a nyersfehérje, a nyerszsír és a nyersrost aránya állandó, még akkor is ha az összetétel némileg változik is. Az 23. táblázatban a tenyész- és hízónyúltápokban található összetevők előfordulási aránya látható. A táblázatban található előfordulási arányon azt értjük, hogy az irodalomban közölt tápok hány százalékában szerepelt az adott komponens. Ezen kívül a különböző takarmánykeverékekben előforduló minimális, a leggyakoribb és a maximális értékek is feltüntetésre kerültek.

A táblázatból kitűnik, hogy a gyári tápokban 40-60 %-ban találhatók abraktakarmányok (búza, árpa, kukorica, zab, cirok), 20-40 % lucernalisztet, 10-18 %-ban extrahált olajpogácsákat (napraforgó, szója, repce), továbbá 0,5-5,0 %-ban premixeket (ásványi anyagok, vitaminok) kevernek

97

23. táblázat. A tenyész- és a hízónyúltápok összetétele Tenyésznyúltáp Hízónyúltáp

Komponensek Előfor- Min. Leggya- Max. Előfor- Min. Leggya- Max. dulás koribb dulás koribb Búza 80 13 15-18 25 44 7 10-15 23 Árpa 40 10 20 25 68 13 15-20 43 Kukorica 20 0 10 21 50 5 15-20 45 Zab 40 5 10-15 26 25 10 10-15 27 Cirok 10 0 0 22 0 0 0 0 Búzakorpa 40 0 5-10 20 68 4 10-15 36 Extr. Napraforgódara 30 8 10 13 44 6 8-10 12 Extr. Szójadara 80 9 12-15 18 44 3 8-10 19 Extr. Repcedara 0 0 0 0 9 0 0 9 Lenmagfdara 10 0 0 3 19 0 0 4 Gyapotmagdara 10 0 0 3 9 0 0 8 Lucernaliszt 100 10 30-40 40 91 15 20-40 60 Fűliszt 10 0 0 20 9 0 0 8 Búzaszalma 10 0 0 21 56 2 10-15 25 Szárított répaszelet 30 9 10 23 9 0 0 7 Melasz 50 0 0-3 3 25 0 0-3 25

Zsiradék 10 0 0 2 9 0 0 4

Egyes vélemények szerint elegendő egyféle, egységes nyúltáp etetése. Inkább az etetett mennyiséget kell változtatni. Úgy gondolják, hogy a többszöri takarmányváltást megsínylik a nyulak. Mások szerint a különböző korcsoportú- és hasznosítási irányú nyulak takarmányozásánál figyelembe kell venni az állatok mindenkori táplálóanyag-szükségletét, illetve azt, hogy milyen termelési vagy élettani állapotban vannak. Ennek megfelelően a tápok összetételével és beltartalmi értékeivel alkalmazkodnunk kell a nyulak igényeihez. A nyúltápok kizárólag granulált formában kerülnek forgalomba. Fontos a nyulak számára a granulátumok mérete.

Maertens (1995) vizsgálta a granulátum méretének hatását a különböző korú nyulak termelési eredményeire. Szoptató anyanyulakat és azok utódjait 2,5, 3,2 és 4,8 mm átmérőjű granulátummal etettek a laktáció 21 és 28. napja között. A pellet átmérő nem befolyásolta szignifikánsan sem a szopós nyulak súlygyarapodását, sem a takarmányfogyasztását. A vékonyabb granulátum etetése kevésbé volt előnyös. Az eredmények megcáfolták azt a hipotézist, miszerint a vékony (2-3 mm-es) granulátum etetése előnyös a fiatal nyulak takarmányfogyasztására. A továbbiakban választott nyulaknál 28 és 56 napos kor között annak a hatását vizsgálták, hogy a választást megelőzővel azonos méretű tápot etettek vagy más méretű granulátumot adtak nekik. A 4,8 mm átmérőjű granulátumot kapó nyulak naponta 2,9 grammal többet gyarapodtak, mint a vékonyabb pelletet evők. Különösen a nagy méretről a kis méretre történő váltás volt kedvezőtlen (37,5 g/ nap súlygyarapodás). Ezzel szemben az ellentétes váltás (2,5mm-ről 4,8 mm-re) eredményezte a legjobb súlygyarapodást (45,1 g/nap). A szerző véleménye szerint azért ad kedvező eredményt a vékony táp etetése, mert bizonyos mennyiségű takarmány elfogyasztásához ezeknek a nyulaknak hosszabb ideig kellene enniük. A szerző vizsgálta a három granulátumméret esetén a por arányát. A 2,5 mm-es táp esetén a porfarkció 0,6 % volt, míg a 3,2 és 4,8 mm pelletnél 3-5– szörös értéket mértek. A nagyobb (4-5 mm) garnulátum etetésekor tehát lényegesen nagyobb a poros táp kikaparása és a kihulló törmelékrészek miatti pocséklás. Nagyon fontos követelmény a granulátum kellő szilárdsága. A szállítás, rakodás, kezelés során nem eshetnek szét lisztes részekké. A takarmányforgalmazó cégeknek garantálniuk kellene a poros hányad felső határát. A 24. táblázatban a különböző hasznosítási irányú és életkorú nyulak tápjának ajánlott

98

beltartalmi értékeit tünteti fel. A félintenzív szaporítás jelen esetben átlagosan évi 40-50 választott nyúl/ anyanyúl, míg az intenzív szaporítás 50-nél több választott nyúl/anyanyúl termelési szintet jelent. Az egységes táp pedig a különböző korú nyulak takarmányozására egyaránt alkalmas, kompromisszumot jelent a nyulak különböző csoportjainak igényei között.

24. táblázat. A nyúltápok javasolt beltartalmi értékei a különböző korú és hasznosítási irányú nyulak számára (Lebas, F., 2004) Növendéknyúl Anyanyúl Egységes

Hasznosítási irány 18-42 42 és 80 Félintenzív Intenzív nyúltáp

napos kor között szaporítás

Ajánlás a legmagasabb termelési szint elérésére

Emészthető energia (MJ/kg) 9,5 10,5 11 10,5 9,5

Nyersfehérje (g/kg) 150-160 160-170 180-190 170-175 160

Emészthető fehérje (g/kg) 110-120 120-130 130-140 120-130 110-125

Em.feh. : em.energia aránya (g/MJ) 10,7 11,5 12,7-13,0 12,0-12,7 11,5-12,0

Nyerszsír (g/kg) 20-25 25-40 40-50 30-40 20-30

Aminósavak

Lizin (g/kg) 7,5 8,0 8,5 8,2 8,0

Metionin és cisztin (g/kg) 5,5 6,0 6,2 6,0 6,0

Treonin (g/kg) 5,6 5,8 7,0 7,0 6,0

Triptofán (g/kg) 1,2 1,4 1,5 1,5 1,4

Arginin (g/kg) 8,0 9,0 8,0 8,0 8,0

Ásványi anyagok

Kalcium (g/kg) 7,0 8,0 12,0 12,0 11,0

Foszfor (g/kg) 4,0 4,5 6,0 6,0 5,0

Nátrium (g/kg) 2,2 2,2 2,5 2,5 2,2

Kálium (g/kg) <15 <20 <18 <18 <18

Klór (g/kg) 2,8 2,8 3,5 3,5 3,0

Magnézium (g/kg) 3,0 3,0 4,0 3,0 3,0

Kén (g/kg) 2,5 2,5 2,5 2,5 2,5

Vas (g/kg) 50 50 100 100 80

Kobalt (g/kg) 6 6 10 10 10

Cink (g/kg) 25 25 50 50 40

Mangán (g/kg) 8 8 12 12 10

Zsíroldható vitaminok

A-vitamin (NE/kg) 6000 6000 10000 10000 10000

D-vitamin (NE/kg) 1000 1000 1000 (<1500) 1000 (<1500) 1000 (<1500)

E-vitamin (NE/kg) ≥30 ≥30 ≥50 ≥50 ≥50

K-vitamin (mg/kg) 1 1 2 2 2

Vízoldható vitaminok

C-vitamin (ppm) ≥250 ≥250 ≥200 ≥200 ≥200

B1-vitamin (ppm) ≥2 ≥2 ≥2 ≥2 ≥2

B2-vitamin (ppm) ≥6 ≥6 ≥6 ≥6 ≥6

Nikotinsavamid (ppm) ≥50 ≥50 ≥40 ≥40 ≥40

Pantoténsav (ppm) ≥20 ≥20 ≥20 ≥20 ≥20

B6-vitamin (ppm) ≥2 ≥2 ≥2 ≥2 ≥2

Folsav (ppm) ≥5 ≥5 ≥5 ≥5 ≥5

B12-vitamin (ppm) ≤0,01 ≤0,01 ≤0,01 ≤0,01 ≤0,01

Kolin (ppm) ≤200 ≤200 ≤100 ≤100 ≤100