A GYERMEKSZEGÉNYSÉG ELLENI NEMZETI STRATÉGIA …...Ferge Zsuzsa Bass László, Darvas Ágnes, Hadházy Ágnes (MTA Gyermekszegénység elleni Programiroda) Vezetõi összefoglaló

7

A GYERMEKSZEGÉNYSÉG ELLENI NEMZETISTRATÉGIA SORSA KÖLTSÉGVETÉSIMEGSZORÍTÁSOK ÉS VÁLSÁG IDEJÉN

Ferge ZsuzsaBass László, Darvas Ágnes, Hadházy Ágnes

(MTA Gyermekszegénység elleni Programiroda)

Vezetõi összefoglaló

2007 óta romlik a gyerekes családok helyzete. Ez különösen igaz a hátrányos helyzetûkistérségekre, és minden sebezhetõ csoportra, amilyenek a szegények általában, a ro-mák, a munkanélküliek, a hátrányos helyzetû településen élõk, a sokgyerekesek, az ala-csony iskolai végzettségûek. A romlás oka az elõre is látható rossz gazdasági helyzet ésforráshiány, az elõre nem látható mélyülõ gazdasági válság, illetve a politikai elkötele-zettség gyengesége olyan idõszakban, amikor a hosszú távú tudatos politikai cselek-vést ellehetetlenítik rövid távon sürgetõnek látszó, a közfelelõsséget gyakran szûkenértelmezõ lépések. A gyerekszegénység összetett okai közül a jelen tanulmány új szem-pontból mutatja be a területi lejtõ és a gyerekszegénység összefüggéseit az európaimezõnyben. Az összehasonlítás legfõbb tanulsága, hogy Magyarországon kirívóanmagas a falusi gyermekszegénység, amelynek kezeléséhez sajátos eszközök is kelle-nek. Ezek egyike a legrosszabb helyzetû csoportok számára nyújtott szolgáltatások je-lentõs mennyiségi, minõségi és szemléleti javítása. A gazdasági nehézségek és a vál-ság ellenére parancsoló nemzeti kötelezettség a gyerekszegénység elleni küzdelemsúlyának visszaadása, a nemzeti program tényleges megkezdése.

BEVEZETÉS

A „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia nyomatékosan felhívta a figyel-met arra, hogy sürgetõ ügyrõl van szó. Ha 2007-ben az elõzetes elképzeléseknek meg-felelõ lendülettel elindult volna a program, akkor is legalább 25 év kellene ahhoz,hogy a legnagyobb mai problémák megoldása megkezdõdjön, azaz a mainál keve-sebb legyen a piacképtelenné „képzett” fiatalok száma, és a szülõk valamivel jobbfeltételek között kezdjenek a következõ generáció felneveléséhez. Az Egyesült Álla-mokban félreverik a harangokat és a legnagyobb nemzeti problémák között tartjákszámon a középiskolából való lemorzsolódást: 2003-ban a 16–19 évesek 8 százalékaesett ki a középiskolából és maradt érettségi nélkül.1 A szakemberek egy része új kuta-tási adatok nyomán „lemorzsolódási válságról” beszél.2 Magyarországon ez az arány2004-ben 19,9% volt (Köllõ 2009: 16). Ha a mai lemorzsolódási arányok fennmarad-

1 http://www.aecf.org/KnowledgeCenter/PublicationsSeries/KCIndicatorBriefs.aspx2 New York Times, 2009. május 9. http://www.nytimes.com/2009/05/09/opinion/09sat2.html?_r=1&th=&emc=th&pagewanted=print

8

nak, akkor – még néhány százalék késõbb végzettséget szerzõvel is számolva – a mostszületõ generáció minden ötödik-hatodik tagja húsz év múlva is esélytelen lesz arra,hogy munkához, tisztes életszínvonalhoz jusson.

A Nemzeti Stratégia (miként az Oktatási Kerekasztal „Javaslatok a magyar közok-tatás megújítására” címû Zöld Könyve, 2008) ezt a folyamatot akarta volna gyorsítani.Sajnos azonban már 2007-ben sem történtek meg a kezdéshez szükséges lépések a gyen-ge politikai elkötelezettség és a forrásszûke miatt. 2008 eleje óta a politikát intenzívenbefolyásolni kezdte a szegény- és cigányellenes közhangulat. Ezért az intézkedésekegy része bünteti a szegényeket, és természetesen gyermekeiket is. 2008 õsze óta aválság a forrásszûkét abszolút hiánnyá változtatta, úgy, hogy már a szegényeket segítõrendszerek szinten tartása sem látszik lehetségesnek.

A szegények és a gyerekek lesznek a válság nagy vesztesei, köztük persze a cigá-nyok és gyermekeik. A forráshiány tény; tény az is, hogy a globális piac és az EUelvárásai rontják az amúgy is csekély költségvetési mozgásteret. Mindebbõl az követ-kezik, hogy a bankok, illetve általában a piac mûködésének fenntartása – valószínûlegokkal-joggal – a kormányzat elsõdleges célja. Az már azonban a hazai erõviszonyokkövetkezménye, hogy az „elsõdleges” cél gyakorlatilag kizárólagossá változott. A nempiaci intézmények és a piac rövid távú szempontjából „érdektelen” csoportok nem, vagyalig érdemesek védelemre. A védendõk közé tartozik a középosztály. A piaci szem-pontból érdektelenek között ott vannak a szegények, a romák és a gyerekek. (Ott van-nak az idõsek is, bár az õ helyzetüket valamennyire javítja politikai erejük.) Ezért vanveszélyben a Nemzeti Stratégia megvalósulása: igaz, hogy hosszú távú terv, de a hosszútáv már rég elkezdõdött. Ha a terv késik, félõ, hogy nem csak a megvalósulása nyúlikki végtelenül, de a folyamatok egy része is közben megfordíthatatlanná válik.

1. A GYEREKEK SZEGÉNYSÉGE AZ EURÓPAI MEZÕBEN

A gyerekszegénység – egyáltalán, a jövedelemeloszlás – mérése nehéz. Magyarorszá-gon például a KSH ugyanarról az évrõl – 2004-rõl – három adatot közöl három külön-bözõ adatfelvétel alapján. A gyermekes családok között a szegények aránya (laekeniindikátorral mérve) a Háztartási Költségvetési Felvételben 14,3%, a jövedelmi felvé-telben 15,3%, a VÉKA (EU-SILC)3 felvételben 16,7%. Az adatok értelmezését nehe-zíti, hogy különbséget kell tenni a szegény háztartások és szegény gyerekek között.Minthogy a nagycsaládosok között több a szegény, mint ott, ahol kevés a gyerek, agyerekek szegénységi aránya nagyobb, mint a gyerekes háztartásoké. 2005-ben példá-ul a VÉKA szerint a gyerekes háztartások szegénységi aránya 20,5%, a 0–17 éves gye-rekeké pedig 25%. Ez a magyar gyerekszegénységi arányt az európai mezõben a ko-

3 A VÉKA – Változó Életkörülmények Adatgyûjtés – EU-SILC néven valamennyi tagországban folyik.A SILC viszonylag nagy – 5000 háztartás fölötti – mintával dolgozik, amelynek egy része több éven átmarad a mintában, azaz panelfelvételként is szolgál. A hangsúly a jövedelmeken, az alapvetõ életkö-rülményeken, és egy évente változó problémát vizsgáló blokkon van.

Ferge Zsuzsa, Bass László, Darvas Ágnes, Hadházy Ágnes

9

rábbinál rosszabbnak mutatja: közelebb vagyunk a mezõny végéhez, mint korábbi ada-tok szerint (1. ábra).

Az egyes országok között nagy különbség van a szegénység nagyságrendjét, mély-ségét és összetételét illetõen. Az EU néhány éve a szegénység és kirekesztés egyik köz-ponti kérdésének tekinti a gyermekszegénységet, és több, a gyerekek helyzetét és agyerekekkel kapcsolatos politikákat ismertetõ anyagot kért a tagországoktól. 2006-banúj munkabizottságot alakított, amely a tagországok jelentései alapján tanulmányt állí-tott össze (European Commission 2008a), 2007-ben pedig a szegénység-kirekesztésnemzeti, nem kormányzati szakértõitõl kért jelentést a gyermekszegénységrõl (ezekösszefoglalása: Frazer and Marlier 2007). Más összefüggésben felfigyelt arra, hogy aszegénység és kirekesztés vizsgálatánál nem kaptak hangsúlyt ennek a rurális terüle-tekhez kötõdõ formái és problémái. Ezért 2006–2007 folyamán 15 országban készülttanulmány a vidéki szegénységrõl (European Commission 2008b).4 A két közelítés nemteljesen találkozott össze. A gyermekszegénységgel kapcsolatos anyagok nem helyez-tek hangsúlyt a vidék–város problémára, a vidéki szegénységkutatás pedig a gyerme-kek helyzetére. Ezért sokáig megfelelõ összehasonlító adatok sem voltak. 2008 óta vanfolyamatban a már említett EU-SILC5 adatbázis részletes feldolgozása. Az adatszerû-en most elõször vizsgált egyik kérdés a gyerekszegénység területi elhelyezkedése. Azadatok elemzése még folyik. Itt csak egy-két elõzetes eredményt mutatunk be a gye-rekszegénység területi megoszlásának országonként eltérõ arányairól.

A gyerekszegénység teljes aránya 10 és 26 százalék között mozog viszonylagegyenletesen növekvõ eloszlással. A két szélsõ érték közötti „fesztávolság”, range, 16százalék, és nincsenek feltûnõen elkülönülõ országcsoportok (1. ábra). A városi gye-rekszegénységi adatok ennél jobban szórnak: a range 20%, és van egy viszonylag jólkörülhatárolt országcsoport. Ebbe a csoportba fõként erõsen iparosodott nyugat-eu-rópai országok tartoznak, magas városi gyerekszegénységgel (2. ábra). A falusi sze-génység szóródása még nagyobb, a range 25%. Néhány országban nagyon magasak,30 százalék fölöttiek a ráták. Az arányok két nagy csoportba sorolhatók. A nyugati ésészaki országokban többnyire 15% alatti a falusi gyerekszegénység, a keleti és déliországok többségében 20, sõt 30 százalék feletti. Azaz a szegényebb dél-nyugati ésnéhány kelet-európai országban a falusi gyerekek harmada szegény (3. ábra).

4 A témával két konferencia foglalkozott, a második Budapesten: „Küzdelem a vidéki szegénység éstársadalmi kirekesztõdés ellen.” Konferencia az Európai Bizottság szervezésében, Budapest, 2009.június.5 Az európai adatbázis egyik elemzõje a TÁRKI. A munka még nem fejezõdött be, de a gyerekekrevonatkozóan néhány adat megismerhetõ Gábos András (2009) összefoglalójából, lletve néhány, mégnem publikált adatot a TÁRKI rendelkezésemre bocsátott, amit ezúton köszönök.

A gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia sorsa…

10

Forrás: EU-SILC, Gábos 2009

1. ábra. A GYEREKSZEGÉNYSÉG ARÁNYAI AZ EU TAGÁLLAMAIBAN, %, 2005


0–17 éves gyermekek szegénységi aránya, %, 2005

Dánia

Finnor

szág

Német

orsz

ág

Fran

ciaor

szág

Svédo

rszá

g

Luxe

mbu

rg

Ausztr

ia

Cseh K

öztá

rsas

ág

Szlová

kia UK

Észto

rszá

g

Portu

gália

Írors

zág

Görög

orsz

ág

Belgium

Olaszo

rszá

g

Spany

olors

zág

Mag

yaro

rszá

g

Letto

rszá

g

Litvá

nia

Leng

yelor

szág

Finnor

szág

Letto

rszá

g

Dánia

Német

orsz

ág

Litvá

nia

Szlová

kia

Svédo

rszá

g

Fran

ciaor

szág

Észto

rszá

g

Írors

zág

Görög

orsz

ág

Mag

yaro

rszá

g

Cseh K

öztá

rsas

ág

Portu

gália

Leng

yelor

szág

Spany

olors

zág

Luxe

mbu

rg

Ausztr

ia

Olaszo

rszá

g

Belgium UK

városi gyermekszegénység aránya, %, 2005


2. ábra. A VÁROSI GYEREKSZEGÉNYSÉG ARÁNYAI AZ EU TAGÁLLAMAIBAN, %, 2005

11


3. ábra. A FALUSI GYEREKSZEGÉNYSÉG ARÁNYAI AZ EU TAGÁLLAMAIBAN, %, 2005

A városi és a falusi gyerekszegénység-arány között nincs erõs összefüggés. Van,ahol nagyon hasonló a két arány – ilyenkor többnyire mindkettõ alacsony. Van, ahol avárosi szegénység kiugró és nem nagy a falusi szegénység (UK), és megfordítva: egyesesetekben kiugró falusi szegénységhez alacsony városi gyerekszegénység társul (Bal-tikum). A két arány közti különbségek, vagy rések még jobban széthúzzák a mezõnyt:a rések –13 és +26 százalékpont között szóródnak (4. ábra). (A mínusz elõjel azt jelzi,hogy a városi gyerekszegénység aránya nagyobb.)


falusi gyermekszegénység aránya, %, 2005

Finnor

szág

Dánia

Fran

ciaor

szág

Luxe

mbu

rg

Ausztr

ia

Svédo

rszá

g

Német

orsz

ág

Cseh K

öztá

rsas

ág UK

Belgium

Szlová

kia

Észto

rszá

g

Portu

gália

Írors

zág

Görög

orsz

ág

Olaszo

rszá

g

Mag

yaro

rszá

g

Letto

rszá

g

Leng

yelor

szág

Spany

olors

zág

Litvá

nia


4. ábra. A FALUSI ÉS VÁROSI GYEREKSZEGÉNYSÉG KÖZÖTTI RÉS AZ EU TAGÁLLAMAIBAN, %, 2005

falu város közötti gyermekszegénység különbsége (rés), %, 2005

UK

Luxe

mbu

rg

Ausztr

ia

Belgium

Fran

ciaor

szág

Cseh K

öztá

rsas

ág

Dánia

Finnor

szág

Német

orsz

ág

Szlová

kia

Észto

rszá

g

Olaszo

rszá

g

Portu

gália

Írors

zág

Görög

orsz

ág

Spany

olors

zág

Mag

yaro

rszá

g

Leng

yelor

szág

Litvá

nia

Letto

rszá

g

Svédo

rszá

g

12

A rés alapján az eddiginél világosabban rajzolódnak ki egyes országcsoportok. Azábra baloldalán leginkább korán iparosodó országok találhatók, mint Anglia (UK) ésBelgium, de Luxemburg, Ausztria és Franciaország is (Hollandiáról nincs adat). A ma-gas városi gyerekszegénység ezen országok többségében a bevándorlók nagy számá-val, ezen belül a szegény vagy bevándorlók által lakott városi szegregátumokkal függössze. Ugyanakkor a falvak jellege teljesen átalakult, vagy átalakulóban van. Angliá-ban például a „középkorú középosztály” vidékre megy. A ritkán lakott területeken jó-val több a magas képzettségû lakos, kevesebb az egyszülõs család, etnikai kisebbséggyakorlatilag nincs, az átlagos jövedelmek magasabbak, mint városon (Joshi et al., é.n.).Ugyanakkor Londonban (az országos tervek mellett) részletes, sürgetõ feladatokat istartalmazó programot dolgoztak ki az Európában egyik legmagasabb, nyomasztó vá-rosi gyerekszegénység ellen (London 2008).

A második országcsoportba a hagyományosan erõs jóléti államok tartoznak, elsõ-sorban a skandinávok. Norvégia, noha nem tagállam, az EU kérésére elkészítette a ta-nulmányt a rurális szegénységrõl. Ebben részletesen leírja a falvakra, ritkán lakott vi-dékekre irányuló szociálpolitikákat. Ezek lényege magas szintû univerzális ellátásokbiztosítása, és emellett speciális figyelem a nehéz helyzetû csoportokra, például a fo-gyatékos gyerekekre, vagy ritkán lakott területeken élõ gyerekekre. E kettõ kombiná-ciójának egyik eredménye a falu hátrányainak ledolgozása szolgáltatások elérhetõvétételével, mindenütt jó iskolákkal, jó közlekedési lehetõségekkel. Finnországban, Dá-niában ugyanezen elvek érvényesülnek. Ezekben az országokban hosszú távon gon-dolkodó társadalompolitikai beavatkozások hatására mind a városi, mind a falusi gye-rekszegénység alacsony, és a kettõ között gyakorlatilag nincs különbség.

A harmadik (vagy harmadik és negyedik) országcsoportban azokat az országokattaláljuk, amelyekben közepes vagy elég magas a városi, és ennél sokkal magasabb ará-nyú a falusi gyerekszegénység. Minden mediterrán ország, továbbá Csehország, Szlo-vákia és, talán Szlovénia kivételével (Szlovéniáról nincs adat), minden kelet-európaiország ezen a térfélen van. Magyarország egyértelmûen ehhez a csoporthoz tartozikviszonylag magas városi, és nagyon magas falusi gyerekszegénységgel. Ezekben azországokban a szegény gyerekek 65-90 százaléka, Magyarországon – Görögország-hoz és Lengyelországhoz hasonlóan – 65%-a falun él. Az arányok néhány balti állam-ban elérik a 90 százalékot.

Azt az eddigi adatok egyértelmûvé teszik, hogy a vidéki szegénység, ezen belül afalusi gyerekszegénység az eddig véltnél nagyobb gondot jelentenek. Szinte mindenidevágó jelentés sürgetõnek látja azt, hogy a falusi szegénység „horizontális” szem-pontként mindenütt megjelenjen. A vidéki szegénységkutatás összefoglaló anyaga(European Commission 2008b) a Kohéziós Politikát és a Közös Mezõgazdasági Politi-kát (CP, illetve CAP) tartja például a két legfontosabb olyan európai politikának, ame-lyek befolyásolhatnák a vidéki szegénység csökkentését. Ez a lehetõség azonban nemválik valósággá, egyik dokumentum sem fordít különös figyelmet a szegénység-össze-tartozás-kirekesztés kérdéseire. (Arra már felhívtuk e tanulmányban a figyelmet, hogya gyerekszegénységre irányuló fontos kutatásokból is többnyire kimaradnak a telepü-lési lejtõhöz kapcsolódó problémák.) Voltaképpen mindig arról van szó, hogy az intéz-ményi szervezõdések (és az érdekek) okán a különbözõ dokumentumok többnyireszektorális közelítésben készülnek, a társadalmi kérdések, ezen belül a szegénység és


13

kirekesztés ügye pedig csak „multiszektorális”, a magyar szóhasználatban komplexmódon közelíthetõ.

Konkrétan a falusi szegénységgel küzdõ országok jelentéseinek többsége rámutat,hogy hiányoznak vagy kapkodóan rosszul szervezõdnek át a gyerekek egész iskolaipályafutását segítõ intézmények és szolgáltatások; hogy a szolgáltatások elérhetõségenehéz és költséges, többek között a rossz közlekedési lehetõségek miatt; hogy nemhalad az értelmes munkahelyteremtés; és hogy mindezek nyomán a területi szakadéknõ vagy nõhet.

Érdekes módon az említett jelentések egyike sem figyel fel néhány további, csakMagyarországra vagy a kelet-európai országok egy részére jellemzõ sajátosságra. Azegyik jelenség a magas technológiára épülõ külföldi tõke szerepe az egyenlõtlen terü-leti fejlõdésben, illetve az eleve hátrányosabb területek fokozatos, erõsödõ leszakadá-sában (Kuznets-Williamson hipotézis, l. Róna 2008). A másik a szegények és cigá-nyok városokból való kiszorítása, iskolai és lakóhelyi szegregálása, amely Magyarországmellett Szlovákiában vagy Csehországban is mindennapi gyakorlat (Lengyelország-ban nem: nincs roma).

Ami a közös problémákat illeti, az Európai Bizottság kirekesztéskutatásának össze-foglalója négy kategóriában csoportosítja a vidéki területek problémáit: demográfia(öregedés, elnéptelenedés), távolság, oktatás-képzés és munkaerõpiac. Úgy látja, hogyezek együtt olyan „bûnös kört” alkotnak, ahol a folyamatok interakciója minden jelen-séget felerõsít és újratermel. A közpolitikák szerepét épp a bûnös kör megszakításábanlátja. Javasolt politikáinak többsége jól ismert, de kevés helyen funkcionál megfelelõ-en. A javaslatok közül itt csak két olyat emelünk ki, amelyek nincsenek eléggé közép-pontban. Az egyik az oktatás néhány sajátos vonatkozása, a másik a munkahelyterem-tés szociális gazdasággal összefüggõ ügye.

A Bizottság az oktatás-képzés esetében a falusi hátrányok leküzdéséhez – a jó, ki-egyensúlyozott minõségû és könnyen elérhetõ közoktatási intézmények mellett – a leg-korábbi években nyújtott képességek fejlesztését, továbbá a középfokú képzés megfe-lelõ adaptálását javasolja megoldásként. A képességek korai fejlesztése ma már bekerülta magyar szegénységellenes küzdelem középpontjába: a Biztos Kezdet szemléletû in-tézmények, programok, gyerekházak kezdenek meghonosodni, és fejlesztésükhöz for-rásokat is nyújt (költségvetési tételekkel kiegészítve) a Nemzeti Fejlesztési Terv. Azalapfokú közoktatásban több, fõleg kelet-európai országban jelenik meg az a gyakor-lat, hogy pénzügyi-piaci meggondolásokból átszervezgetnek, összevonnak iskolákat,nem biztosítva ezek elérhetõségét. (Magyarország is a helyi „elitek” érdekei által ve-zérelt pazarló átszervezések éveit éli.) Ilyen esetben az összefoglaló jelentés a helyilegkönnyen elérhetõ, szórt iskolaszervezést tartja megfelelõnek. A középfokú szakkép-zésnél a vidék jellegének megfelelõ szakmaiságot helyezi a jelentés elõtérbe. A javas-latok közül kiemelendõ az adott térség fejlõdési potenciáljához illeszkedõ, hangsúlyo-san technikai képzés fontossága, illetve az, hogy a mezõgazdasági képzések/tréningekvonzó és magas színvonalú alternatívát kínáljanak. Magyarországon az ilyen típusúképzések és tréningek – a középiskolától kezdve – új lehetõségeket nyitnának a mun-kanélküliség és megélhetés kezelésére, különös tekintettel a magyar mezõgazdaság elv-ben jó, gyakorlatban „szétpolitizált” adottságaira.


14

A megfelelõ mezõgazdasági felkészítés mindenképpen jó átvezetés lenne az EU-jelentésben is javasolt (egyik) megoldáshoz, ahhoz, hogy a tartós munkanélküliség ésaz alacsony foglalkoztatás ellen a szociális gazdasági szektor lehetõségeit használja kiaz ország. A szociális földprogramok egy része már ilyen jellegû megoldás. A szociá-lis szövetkezetek további lehetõséget kínálnak alacsony képzettségû embereknek ér-telmes munkára és megélhetésre, a további fejlõdés perspektívájával. Ez annál fonto-sabb lenne, mert 2009-ben a szakképzetleneknek munkát kínáló legfontosabb eszköz,az „Út a munkához” program még akkor sem lenne alkalmas a falusi szegénység csök-kentésére, ha vállalt céljai mind teljesülnének. Túl minden, a munka értelmével, elér-hetõségével, nyílt piactól való távolságával összefüggõ problémán a közfoglalkozta-tásban elérhetõ kereset – minimálbér az év kisebb részében, alacsony segély a másikrészében – tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a családokat a szegénységbõl kiemelje.

A gyerekszegénység okai között Magyarországon – joggal – perdöntõként tartjukszámon a szülõk foglalkoztatását. Kevesebb figyelmet fordítunk azonban arra, hogymennyire segít a szegénységet leküzdeni a munkavállalás. Egy (ugyancsak viszonylagúj) európai összehasonlító elemzésbõl az tûnik ki, hogy a munkavállalás csak akkorelég segítség, ha mindkét szülõ keres, és legalább egyikük viszonylag tisztes keresetiszintet ér el. Általában kevéssé enyhíti a szegénységet, ha egy szülõ keres, és az õ ke-resete alacsony. Magyarországon – mint a legtöbb kelet-európai országban – a munka-bérek színvonala alacsony, a béregyenlõtlenségek pedig nagyok. Ezért a szülõk mun-kavállalása kevésbé segít a család szegénységén, mint a fejlettebb országokban. Hapéldául két szülõ közül egy munkát vállal, ez nálunk csak negyedével (25 százalék-pont) csökkenti a gyerekszegénységet, az EU-25-ben pedig felével (50 százalékpont).


Forrás: European Commission (2008a) saját számítás.

5. ábra. A SZÜLÕI MUNKAVÁLLALÁS HATÁSA A GYEREKEK SZEGÉNYSÉGÉRE, 2005(HÁZTARTÁS: 2 SZÜLÕ + GYEREK, TELJES MUNKAIDÕBEN FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA SZERINT)

EU25

Cseh K

öztá

rsas

ág

Finnor

szág

Mag

yaro

rszá

g

Leng

yelor

szág

Svédo

rszá

g

nincs foglalkoztatott

1 foglalkoztatott

2 foglalkoztatott

15

A területi lejtõ mind meredekebbé válása, illetve a hátrányos helyzetû kistérségeknehéz helyzete Magyarországon a tudományos kutatásokban jelentõs helyet foglal el(Kovács et al. 2008, Váradi 2008), és újabban jelentõs társadalmi-tudományos erõk in-dítottak mozgalmat a vidék, a falvak felemelkedéséért.6 A Nemzeti Fejlesztési Tervben(NFT) – a társadalmi célokra szánt szûkösen mért összegekhez képest különösen –jelentõs helyet foglal a „Nem mondunk le senkirõl” program, amely a 33 leghátrányo-sabb helyzetû kistérség felzárkóztatását célozza. Az eredetileg ugyancsak kiemelt fon-tosságúnak tekintett „Gyerekesély zászlóshajó”, amely a Nemzeti Stratégia céljait kö-vette volna, kezdeti jelentõségébõl veszített. 2013-ig a 33-ból 11 kistérség kezdhet hozzáa Nemzeti Stratégia helyi alkalmazását szolgáló kistérségi komplex gyerekprogram ki-dolgozásához. Emellett hangsúlyos program az NFT-n belül a „Biztos Kezdet Gyerek-házak” létrehozása. Az eddigi munka fontos eredménye, hogy a „Nem mondunk lesenkirõl” programban horizontális prioritásként jelenik meg a gyerekek helyzete, illet-ve a 11 érintett kistérségben kapcsolat van a területi felzárkóztató program és a komp-lex gyerekesély-program között. Ugyanakkor részben a gyerekszegénység elleni fellé-pést szolgáló NFT-n belüli források szûkössége, részben a szektorális-ágazati érdekekmeglehetõsen nehézzé teszik egy komplex gyerekesély-program megvalósítását. A he-lyi stratégia kidolgozása és bizonyos felkészítõ képzések után a program minden ele-mére külön kell majd pályázni, legyen szó a szülõk munkavállalásának könnyítésérõl,a „Biztos Kezdet Gyerekházakról”, szociális, gyerekjóléti vagy oktatási infrastruktú-ráról, vagy épp cigánytelepek rehabilitásáról. A pályázatok kiírásának ideje sem tudigazodni az egyes kistérségekben zajló folyamatokhoz. Más szavakkal: a gyerekek sorsátjavítani akaró össztársadalmi, komplex fejlesztési program olyan kirakós játékként je-lenik meg, ahol az egyes játékdarabkák esetlegesen kerülnek a helyükre, illetve egyrészük hiányzik. Ennek ellenére, vagy épp e nehézségek léte miatt, roppant fontos elõ-relépésnek tekintjük, hogy a két komplex program elõkészítése során a központi irá-nyítás egyre jobban figyelembe veszi a helyi érdekeket, és egyre nagyobb teret nyitkülönbözõ együttmûködéseknek.

2. A „HELYZET”

ÁLTALÁNOS HÁTTÉR

2008-ban az életszínvonal minden összetevõje romlott, és e tendenciák 2009-ben foly-tatódni látszanak.

A bruttó hazai termék (GDP) 2009 I. negyedévében 6,7 százalékkal volt ala-csonyabb, mint egy éve. Az ipari termelés vesztesége ennél nagyobb, a terme-lés volumene az év elsõ négy hónapjában 23,5%-kal alacsonyabb volt, mint azelõzõ év azonos idõszakában (KSH gyorsjelentés7).A munkanélküliség 1995 óta a legmagasabb szintet érte el, és már nemzetkö-zileg is magas. 2009. február-áprilisban a foglalkoztatottak átlagos létszáma

6 http://www.parbeszedavidekert.hu/index.php?oldal=gondolatok7 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde20903.pdf


16

3 millió 767 ezer, a munkanélkülieké 412 ezer fõ volt, a munkanélküliségi ráta9,9% (KSH gyorsjelentés8). Még tragikusabb a TÁRKI áprilisi Omnibusz kuta-tásának adata. „A 2009. április elõtti 12 hónapban az aktív népesség 16%-a ve-szítette el állását. A munkahely elvesztése leginkább Dél-Dunántúlon és a kis-településeken élõket, illetve az alacsony iskolai végzettségûeket, a fiatalokat ésa cigány származásúakat érintette” (Sík 2009). A munkáltatók a III. negyedévigtovábbi 4 százalékos csökkenést vetítenek elõre, noha a többség inkább a mun-kaidõ és a bérek csökkentése mellett igyekszik a jelenlegi létszámot megtarta-ni. Más szavakkal az valószínûsíthetõ, hogy a válság elsõ évében minden hato-dik családot megérintett a munkanélküliség, és 2009 végéig minden ötödik családérintett lehet.A nettó reálkereset 2008-ban 2007-hez képest 7 százalékkal csökkent. Ez a ten-dencia 2009-ben folytatódott. A legalább 5 fõs vállalkozásoknál és a költségve-tési intézményeknél 2009 elsõ három hónapjában a reálkereset (a fogyasztóiárindex 3,0%-os növekedése mellett) 2,7%-kal maradt el az elõzõ évitõl.A háztartások fogyasztási kiadása jelentõsen csökkent, 2009 I. negyedévében7,3 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál.A háztartások eladósodottságának növekedését jelzi, hogy a háztartási hitelekGDP-hez viszonyított aránya egy év alatt 4%-kal nõtt: 2007 III. negyedévében27,9 százalék, 2008 ugyanezen idõszakában 32,3 százalék volt (Magyar Nem-zeti Bank 2009). A Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) „negatív lis-tás” lakossági alrendszerében a fennálló hitelmulasztások száma 2008 decem-berében 669 221, míg 2009. márciusban már 741 271 volt.9 A háztartásokközüzemi díjtartozásáról csak közelítõ adatok vannak. Információink szerint2009 márciusában három áramszolgáltató (ELMÛ-ÉMÁSZ, EON, EDF) szol-gáltatási területén 41 ezer áramkikapcsolás volt. Csak az EON és az EDF ügy-felei közül mintegy 260 ezer háztartásnak van díjhátraléka.

A társadalom felsõ 20-30 százalékában a romlások feltehetõen kevéssé voltak ér-zékelhetõk, sõt, jövedelemben, lakáshelyzetben sokféle javulás is lehetett. A rosszabbhelyzetû 30-50 százalék viszont többnyire az átlagosnál nagyobb veszteségeket szen-vedett el. A hatások társadalmi eloszlásáról egyelõre csak informált sejtések vannak. Arendelkezésre álló mikroszimulációs modellek sem alkalmasak arra, hogy kiszámít-suk, hogyan érintheti a szegény családokat, ha több baj is éri õket egyszerre. Becslé-sünk szerint azok a családok, amelyekben halmozódnak az anyagi következmények-kel járó válságjelenségek – munkahelyvesztés, keresetcsökkenés, lakáshitel visszafizetésellehetetlenülése – jövedelmük túlnyomó részét elveszthetik. A következmények vi-szonylag gyorsan jelentkeznek az élet más területein és okoznak szorongásnövekedést,pszichoszomatikus megbetegedéseket, családi zavarokat, a gyermekekkel kapcsolatosvágyak-tervek visszametszését.

A politika intézkedései gyakorta nehezítik a szegények helyzetét. A korábban egyén-re szabott munkanélküli ellátásokat 2006-tól alakította át a kormányzat családi alapú,

8 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog20904.pdf9 http://www.bisz.hu/lakossagi_adatok.php


17

a gyermekek számával növekvõ, az európai normákhoz közelítõ segélyezéssé. A csa-ládi segélyezést az „Út a munkához” program 2010. január elsejével megszünteti. Tu-domásunk szerint ennek a lépésnek a következményeirõl nincsenek hatáselemzések,illetve nem ismerünk olyan tervet, amely szükség esetén pótlásról gondoskodna. A 2009-ben hozott intézkedés a családi pótlék indexelésének felfüggesztésérõl mindenkit érint,csak a szegényeket (akiknek árindexe is magasabb az átlagnál) a többieknél jobban. A’szocpol’ alternatíva nélküli megszüntetésével eltûnt a vagyontalanok és kisjövedel-mûek lakáshoz jutási esélye. A kormány által 2009 júniusában elfogadott egy vagytöbb krízisalap (melyek mûködési szabályairól még csak kevés részletet ismerünk10) eproblémák egy kis részére idõleges megoldást kínálhat. Jó mûködésük esetén a kila-koltatások egy része megelõzhetõ. Sajnos, még ezt a szolidaritást igénylõ új intézménytis már indulásakor megérintette a szegényeket kirekesztõ szándék: a segélyezett nemkaphat válságsegélyt. Megítélésünk szerint válságkezelés esetén nem lenne helye a túl-szabályozásnak – ez ugyanis az adott esetben a szegényekkel szembeni zéró-toleranci-ához vezet. Hibának – remélhetõleg javítható hibának – látjuk azt, hogy a most bajbakerülõk segítése csak egy egyszeri pénzsegélyre szorítkozik, holott nem kis részük mássegítségre, információra, családi válság esetén szociális munkára szorulna.

A KSH legújabb létminimum-számításai meglehetõsen szilárd alapot adnak azok-nak a feltételezéseknek, hogy a válság hatásai differenciáltak: az eleve rosszabb hely-zetûek húzzák ismét a rövidebbet. A létminimum értéke 2008-ban 108,2%-a volt azegy évvel korábbi értéknek, vagyis sokkal jobban nõtt a 3% körüli inflációnál. „Ennekfõ oka, hogy a létminimum környékén élõk fogyasztásában döntõ részt képviselõ élel-miszer- és háztartási energiaárak növekedési üteme 2008-ban – csakúgy, mint az elõzõévben – meghaladta a fogyasztói árindexét” (Központi Statisztikai Hivatal 2009). Azállítás kimondatlan másik fele az, hogy a szegények átlagosnál jóval magasabb árinde-xével a jobb helyzetûek átlagosnál jóval alacsonyabb árindexe áll szemben.

Összefoglaló adatunk még nincs a szegénység alakulásáról. Az országos kép he-lyett egy – rossz helyzetû – kistérségben négy év alatt bekövetkezett változásokkal ér-zékeltetjük a gyermekek életét jellemzõ tendenciákat.

GYERMEKSZEGÉNYSÉG A SZÉCSÉNYI KISTÉRSÉGBEN11

Az országos adatok szerint 2005-2008 között a gyermekes családok 18–19%-a élt amedián jövedelem 60%-a alatti jövedelembõl. A szécsényi kistérségben ennél az arány-nál sokkal nagyobb mértékû a gyermekek szegénysége: 2007-ben elérte a 40%-ot, azazkétszer magasabb volt az országos értékeknél, 2008-ra a szegény családok aránya to-vább nõtt, 44 százalékra.

10 http://www.szmm.gov.hu/ main.php?folderID=13565&articleID=41382&ctag= articlelist&iid=1,http://www.kisspeter.hu/web/hirek/meh_tp/090617_krizis_alap.html11 A jelentés e részének alapja: Bass, Farkas 2009.


18

1. táblázat. A SZEGÉNYSÉGI RÁTA* ALAKULÁSA A TELJES NÉPESSÉGBEN ÉS A GYERMEKET

NEVELÕ CSALÁDOK KÖZÖTT 2003–2008 (SZEMÉLYEK ARÁNYA, %)

országos** szécsényi kistérség12

teljes gyerekes gyerekesnépesség családok családok

2003. 13,8 19,4 –2004. – – 38,32005. 13,2 18,1 33,12007. 12,7 19,0 40,42008. – – 43,6

*az egy fogyasztási egységre (OECD1) jutó jövedelem mediánjának 60%-a alatt** Forrás: TÁRKI Monitor 2003. 2005. 2007.

A gyermekes családok szegénységének növekedésében szerepet játszott a foglal-koztatás még mindig tovább csökkenõ szintje, a nagyon alacsony és csökkenõ bérek, asegélyek reálértékének évek óta tartó változatlansága, az õket különösen terhelõ árnö-vekedések, az adósság- és uzsoraspirálok, és mindehhez az adóssággal kapcsolatos hi-vatali eljárások érzéketlensége.

A foglalkoztatás esetében minden mutató romlott az elmúlt négy évben. Az aktívkeresõk aránya a családtagok között 2004 és 2008 között 47-rõl 35 százalékra csök-kent, a munkanélküliek száma kétszeresre nõtt. A kis minta ellenére már felsejlik atársadalombiztosítási nyugdíj eróziója: csökken a nyugdíjas inaktívak aránya. A csök-kenõ munkalehetõségek hatására nõ azon gyerekek aránya, akiknek családjában mársenki nem keres, azaz hiányzik a pozitív társadalmi minta. A foglalkoztatott nélkülicsaládokban élõ gyermekek aránya az elmúlt 4 évben megduplázódott, 2004–2005-bena kistérségben a 0–18 éves gyerekek mintegy ötöde élt olyan családban, ahol „senkisem dolgozott”, 2008-ra ez az arány 40%-ra emelkedett.

A rossz foglalkoztatási mutatók ellenére mind a sokgyerekes, mind a roma csalá-doknál a jövedelmek 30-40%-a még mindig a „piacról” származik. Minden ellenkezõpopulista hiedelem ellenére a segélyek szerepe még a szegény családok életében iskorlátozott. Mind az összes szegény, mind az összes roma család esetében (a két körátfed) összjövedelmük 10-11%-a származik segélybõl.

A jövedelmek alacsony szintje és kiszámíthatatlansága, illetve a rezsi növekedéseelõbb-utóbb a családok eladósodásához vezet. 2004 és 2008 között 20-ról 24%-ra nõttaz eladósodott családok aránya a kistérségben. A többségnek semmilyen tartaléka nincs.A kilakoltatás lehetõsége 5 százaléknál, a közmûkikapcsolás veszélye ennél nagyobbaránynál áll fenn. Igaz, víz eleve nincs a lakások 8 százalékában. A közmûproblémát

12 Saját jövedelemmérésünk és a TÁRKI adatfelvétele közötti módszertani eltérések miatt a szécsényikistérség adatait korrigáltuk (mintegy 15%-kal megnöveltük). E korrekció után a szécsényi kistérség-ben élõ gyermekes családok egy fogyasztási egységre jutó jövedelmének mediánjai az országos átlag-nak kb. 75%-át érik el, ami Nógrád megye gazdasági és jövedelmi viszonyainak más mutatóit vizsgál-va reálisnak tûnik.


19

növelik azok az egyre gyakoribb jelzések, hogy a közmûvek zéró toleranciával érvé-nyesítik kikapcsolási jogaikat annak ellenére, hogy a kormányzat bevezette a „védettfogyasztó” kategóriát, s ezzel jó esetben hathatott volna a szolgáltatók szemléletére is.A következõ levélrészletek az e területen abszurd zéró tolerancia uralmára, a hatalmifölénnyel való visszaélésre mutatnak. Az elsõ levelet egy négy gyermeket nevelõ anyaírta13, akinek legkisebb gyermeke különösen sok gondoskodást igényel.

„…a részletfizetést elutasították. Mire elküldtem a védett fogyasztó dokumentumotaddig megjelentek, hogy öt percem van, hogy az órát kikössék, mert ha nem, jön amunkagép, és az utcáról vágja el a vezetéket. Kértem õket, várjanak hétfõig, hadd sze-reltessem át a gáztûzhelyemet palackossá, mert Kamillának speciális táplálásra vanszüksége. Ekkor igazán marcona lovagokká váltak és nyúltak a telefonjaikért, hogy jönis a munkagép.” A gázt végül az óra kikötésével kapcsolták ki.

A második levél írója öt gyermeket taníttat, férje munkás, õ alkalmi munkákat vál-lal, és idén hihetetlen erõfeszítéssel szerzett érettségit.

„…tavaly lecseréltük a villanybojlert átfolyós vízmelegítõre, de tegnap lekötöttékagázórát ezért most 10 literes fazékban melengetem a vizet fürdéshez. Hiába érkezett bea védett fogyasztói Határozat és a kitöltött formanyomtatvány, hiába volt az a sok email,hogy tárgyalok az OTP-vel a Hitelmentõ program kapcsán.”

A jövõ szempontjából talán a legnagyobb problémát az iskolázási mutatók romlá-sa jelenti, együtt az erõsödõ szegregációval. A probléma azért súlyos, mert az oktatásaz egyetlen kormányzati terület, ahol az utóbbi 10-15 évben jogilag és anyagilag (nor-matívákkal, infrastruktúra-javító hazai és európai pályázatokkal) alátámasztott erõfe-szítések történtek az esélyek egyenlõtlenségének csökkentéséért. Sajnos a kiegészítõszolgáltatások szórványosak és idõlegesek maradtak, a szemléletváltás elõsegítéséértis túl kevés történt. Megítélésünk szerint ezek a hiányok súlyos szerepet játszottak azerõfeszítések változó, gyakorta rossz hatékonyságában. Országosan így is van néhányjavuló mutató. Végeredményben azonban a szándékok és eszközök a rossz helyzetûkistérségekben többnyire hatástalanok maradtak, az esélyek egyenlõtlensége inkábbnõtt, mint csökkent. A szegregáció teljesítményzüllesztõ hatását illusztrálja a 2. táb-lázat, amely szerint a szegregált iskola negyedikesei közül szinte senki nem léphetötödik osztályba. Az átszervezések során a kistérség központi településén lévõ iskolatársult két kistelepülés kislétszámú és szegregált iskolájával. Az egyesülés után meg-maradt tagiskolákban az oktatás feltételei elégtelenek. Az osztatlan osztályokban fo-lyó oktatás kudarcát jelzi az alapkészségek elsajátításának alacsony szintje, ami meg-gátolja a továbbhaladást. A kisvárosi párhuzamos osztályok közötti különbségekugyancsak a halmozottan hátrányos helyzetû tanulók kedvezõtlenebb oktatási körül-ményeire utalnak. Az alsó tagozat végén azokban az osztályokban, ahol nagy arány-ban vannak kedvezõtlen helyzetû gyerekek, a többség nem csak „funkcionális”, ha-nem valóságos analfabéta.

13 Az emberek kétségbeesésükben nekünk, az MTA Irodának is írnak segélykérõ vagy csak egyszerûenpanaszkodó leveleket.


20

2. táblázat. NEGYEDIK OSZTÁLYOS TANULÓK TELJESÍTMÉNYÉNEK DIAGNOSZTIKAI MÉRÉSE*EGY HÁTRÁNYOS HELYZETÛ KISTÉRSÉG HÁROM TELEPÜLÉSÉN, 2009

kisváros községA.oszt. B.oszt. C. oszt. 1.tagiskola 2.tagiskolakevés kisebb rész fele többség többségHHH HHH HHH HHH HHH

kevés kevés roma romaTerület és teljesítményszint roma roma

Olvasás és szövegértésElfogadhatatlan, gyenge 60 72 84 100 100Következõ osztályfokra

40 28 16 - -átmehetÖsszesen 100 100 100 100 100

MatematikaElfogadhatatlan, gyenge 5 12 26 100 84Következõ osztályfokra

95 88 74 - 16átmehetÖsszesen 100 100 100 100 100

*A követelményminimum teljesítésénél a diagnosztikus mérés fokozatai:0–50% = elfogadhatatlan, 50–80% = nagyon gyenge, 80–100% = következõ osztályfokra

átmehetA táblázatban a két gyenge fokozatot összevontuk. A diagnosztikus méréseket végezte Zágon

Bertalanné.

A gyengén teljesítõ iskolák hatására egy hosszú távon nézve is tragikus trend jelentmeg a kistérségben. Az évtizedeken át javuló országos és kistérségi iskolázottsági ten-dencia megfordult. A legfeljebb 8 általánost végzettek aránya, amely a 60 év felettiek-tõl haladva folyamatosan csökkent, a 20–29 éves korosztályban újra igen magassá vált.

3. táblázat. A GYERMEKES CSALÁDOKBAN ÉLÕK LEGMAGASABB BEFEJEZETT ISKOLAI

VÉGZETTSÉGE KORCSOPORTONKÉNT (SZÉCSÉNYI KISTÉRSÉG, 2007, SZÁZALÉK)

Legmagasabb befejezett 20–29 30–39 40–49 50–59 60–xiskolai végzettség éves éves éves éves éves

0-8 osztály 54 40 37 45 66szakma 17 19 35 29 17érettségi 25 28 20 18 7diploma 4 13 9 7 7összesen 100 100 100 100 100


21

Az iskola egyre kevésbé vállalja azt, hogy szervezze, gazdagítsa a gyerekek tan-órákon kívüli idejét (Kereszty 2008). Ez természetesen elsõsorban azokat a gyereke-ket érinti, akiknek családja nem tudja megfizetni a sport, a nyaralás, a külön nyelvta-nulás költségeit. A már nem tanuló fiatalok számára az iskolához képest még kevesebbtevékenységi lehetõség van.

„Ezek a gyerekek sehova nem jutnak el, tényleg, nemhogy nyáron nyaralni – az isnagy gondot jelent, hogy egyszer elmenjenek fürdõbe vagy valami ilyesmi programra.Nem is mennek sehova, itthon vannak, nem csinálnak semmit.” (pedagógus)

A 2008. évi kérdõíves vizsgálat külön kérdezte a fiatalokat szabadidõs szokásaik-ról. Négy típust különített el, az olvasó-netezõ „könyvmolyt”, a szórakozóhelyeket atöbbieknél gyakrabban látogató „kocsmázót” (aki persze azért sokat tévézik, sportol isolykor); a minden lehetõséget kihasználó „színest”; és a csak csellengõ, mindenbõlkirekesztõdõ „passzívat”. A kép sivár. A szegénység erõteljesen összekapcsolódik a sza-badidõ eltöltésének jellegével: a „passzív”, semmit sem csináló fiatalok 95%-a él sze-gény családban (56%-uk roma). A három aktívabb csoport között nincs jelentõs stá-tuskülönbség. A szegénység határa tehát nem a kocsma és a könyv között, hanem asemmi és a valami között található. A kulturálisan is kirekesztõdött csoport az iskolá-ban is a legrosszabb teljesítményt mutatja (tanulmányi átlaguk 2,2), és nekik van alegkevesebb barátjuk (átlagosan 13). A már nem iskolás (zömmel munkanélküli) fiata-lok mindegyike ebbe a csoportba tartozik.

Más szavakkal: a kutatás új nézõpontként emelte be a gyermekszegénység vizsgála-tába a gyermekek-fiatalok iskolán belüli és iskolán kívüli kirekesztését. A kérdés to-vábbi kutatásokat igényel.

A sokféle területi-társadalmi hátrány csökkentéséhez helyes jogszabályok és bõvü-lõ források mellett elengedhetetlenek a személyes, egyénnek-családnak-gyereknek-kö-zösségnek nyújtott szolgáltatások. A kistérségben kisebb-nagyobb javulás éppen egyesszolgáltatások elérésében, használatában mutatkozik – többnyire azokon a területeken,amelyekre a program erõfeszítései koncentrálódtak. Javult a legkisebbek óvodázási ará-nya, már négy gyerekház szolgálja a gyerekek korai képességfejlesztését, gyakoribb azIT-hozzáférés a roma gyerekek körében is, többen fordulnak a családsegítõkhöz, gyer-mekjóléti szolgálathoz, és elégedettebbek is velük. Ugyanakkor a kistérségi alapszolgál-tatások több szempontból is problémásak. Több települést lát el egyetlen szakember, ígyegy-egy falunak heti néhány órára van csak „saját” szociális szakembere, akinek semideje, sem energiája nem jut a feladat teljes, megoldást jelentõ ellátására. Ezek a hiányoksúlyosan veszélyeztetik a Nemzeti Stratégia teljesítését.


22

3. A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE, JAVÍTÁSUK LEHETÕSÉGEI

AZ ALAPELLÁTÁSOK TERÜLETI ELOSZLÁSA

A Nemzeti Stratégiáról szóló országgyûlési határozat szerint „bár a legszegényebbek-nek és a legkiszolgáltatottabbaknak van szüksége a legmagasabb szakértelemre, a leg-jobb minõségû szolgáltatásokra, e helyett sokszor a minimumforrásokból létezõ, fél-megoldást jelentõ szolgáltatási lehetõségek, kvázi-szakmai segítségek jutnak nekik.”14

Ezek a megállapítások figyelemfelhívók és a folyamatok részletes elemzését igénylik.Az ellátatlanság hátterében számos tényezõ áll. A gyerekeknek, illetve a gyerekes

családoknak nyújtott közszolgáltatások szabályozási és finanszírozási rendszere nemveszi figyelembe az országban tapasztalható jelentõs területi egyenlõtlenségeket.15 Aszabályozás nem a valós szükségletekhez, hanem többnyire csak a létszámokhoz iga-zodik. A „valós szükségletekrõl” keveset tudunk, ám az közismert, hogy a hátrányoshelyzetû településeken az átlagnál sokkal nagyobb arányban élnek rossz helyzetû gye-rekek, akiknek szükségletei az átlagosnál jóval nagyobbak. Ugyanakkor még a szabá-lyozás szerint szükséges létszámokat sem tudják az illetékes felelõsök biztosítani: egyesterületeken (pl. gyerekorvos, gyógypedagógus) kiáltó a szakemberhiány.

A hiányok, ellátatlanságok az egészségügyi, gyerekjóléti, szociális alapellátások-nál, valamint a pedagógiai szakszolgálatok szolgáltatásainál egyaránt megfigyelhetõk.A finanszírozás jelenleg csaknem egységes normái nem teszik lehetõvé a szükségle-tekhez igazodó számú szakember foglalkoztatását. Emellett számos szolgáltatás azérthiányzik, mert azok mûködtetése csak nagyobb lélekszámú (10-20-40 ezer fõ felettiváros) településeken kötelezõ. Márpedig a hátrányos helyzetû kistérségekben sok a kis-település, és alkalmasint nincs is nagyobb város. Ezeket a legelemibb mennyiségi össze-függéseket foglalja össze a 4. táblázat. A gyerekek, és különösen a többségében nemcsak anyagi segítségre szoruló, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülõgyerekek sokkal nagyobb arányban élnek a hátrányos, illetve leghátrányosabb helyze-tû kistérségekben, mint amilyen arányban oda jutnak a szolgáltatások.

14 47/2007. (V. 31.) OGY határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007–2032)15 Ugyanerre a problémára hívta fel a figyelmet két szervezet is a 33 leghátrányosabb helyzetû kistérségelzárkóztatását célzó program értékelésekor: Javaslat a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat munkatervé-hez, MAGOSZ, 2009. január 21., http://www.nfu.hu/az_ lhh_program_a_magyar_nenzeti_videki_halozat_elnoksegi_ulesen), illetve Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöksége a 33 leghátrá-nyosabb helyzetû kistérség felzárkóztatására indított programról, 2009. április, http://www.nfu.hu/az_lhh_program_a_ magyar_nenzeti_videki_ halozat_ elnoksegi_ulesen)


23

4. táblázat. AZ ÖSSZNÉPESSÉG, A SZEGÉNYEK ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETI MEGOSZLÁSA

Ebbõl: NemLHH47 LHH 33 LHH Összesen n, ezer

ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK 1 2 3 1+3MEGOSZLÁSAÖssznépesség, 2007 15 10 85 10,0450-19 évesek, 2006 17 11 83 220SZEGÉNYEK - feltételezettszükségletek megoszlása *Roma népesség, 2001(Népszámlálás) 34 34 66 100 125Rendszeres szociális segélyezettek,2007 45 32 55 100 195Rendszeres gyermekvédelmikedvezményben részesülõk, 2007 36 25 64 100 490SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍ-TETTSÉGÉNEK MUTATÓI, példákBetöltött védõnõi helyek (2007) 16 11 84 100 4900 Házi gyermekorvosi szolgálatokszáma (2007) 11 6 89 100 1581

Bölcsõdei férõhelyek megoszlása(2007) 6 3 49 100 25000

Családi napközivel rendelkezõtelepülések megoszlása (2007) 4 0 68 100 71Óvodai férõhelyek megoszlása (2008) 16 10 47 100 354000

Gyermekjóléti szolgáltatásba bevontgyerekek (2007) 23 15 77 100 121000Adósságkezelõ szolgálatok számakistérségenként (2007) 15 12 85 100 75(Településszám) 28 23 72 100 3175

Forrás: TEIR, szociális AIR, KSH „Legyen jobb a gyerekeknek” TEIR adatok (2007) alapjánösszeállított adatbázisa* A szegények kistérségek szerinti megoszlására közvetlen adat nincs. A segélyben részesülõkszáma közelítõ információ.


24

Feltûnõ a védõnõi és gyermekorvosi ellátottság kistérségi lejtõhöz és az annak alap-ján feltételezhetõ szükségletekhez képest fordított alakulása. Régóta ismert, és évekóta nem változó tény a 0–3 évesek napközbeni ellátásának (bölcsõde, családi napközi)fejlettebb régiókban történõ koncentrálódása. Az óvodai ellátás adatai kedvezõbben ala-kulnak, pontosabban az ellátatlanságok egyformán érintik a különbözõ helyzetû kis-térségek településeit.

A problémák nagyságrendjéhez (segélyezettek megoszlása) képest már a szociálisszolgáltatások (gyerekjóléti szolgálat és családsegítõ szolgálat) száma is kevésnek tû-nik. A gyerekjóléti szolgáltatásokban ellátott gyerekek száma pedig messze elmaradaz ezekre a térségekre jellemzõ veszélyeztetettségi vagy védelembe vételi gyakorisá-gokhoz képest. A leghátrányosabb helyzetû kistérségekben a veszélyeztetettségi aránya 0–17 évesek körében csaknem kétszerese a többi kistérségre jellemzõ szintnek (15,5,illetve 8,6%16), a védelembe vett gyerekek átlagos száma is másfélszerese a jobb hely-zetû kistérségekre jellemzõ adatoknak (átlagosan 100 0–17 éves közül 3, illetve 2 gye-rek17).

Égetõ kérdés az adósságkezeléshez való hozzáférés hiánya. A szabályozás – a szo-ciális törvény szerint csak a 40 ezer lakos feletti településeken kötelezõ az ellátás –eleve sújtja a nagyváros-hiányos és természetesen az aprófalvas, hátrányos helyzetûrégiókat.

A 4. táblázat csupán szolgáltatások létérõl és nem-létérõl szól, a leghátrányosabbhelyzetû kistérségekben elérhetõ szolgáltatások tartalma, színvonala ennek alapján nemítélhetõ meg. A statisztikai adatgyûjtés jellemzõi és a szolgáltatások tartalmára vonat-kozó lágy adatok szinte teljes hiánya miatt nem tudható, hogy milyen mértékben felel-tethetõk meg egymásnak az eltérõ fejlettségû kistérségekben a szükségletek és az ezekreválaszt adni hivatott szolgáltatások. A szolgáltatások színvonalát – érthetõ módon –jelentõsen befolyásolják azok a strukturális körülmények, amelyek között mûködnek.Az eddigi tapasztalatok alapján annyi állítható, hogy a szolgáltatások egy része a rosszfeltételek miatt (kis létszám, rossz közlekedés, nem létezõ munkafeltételek) nem is teszkísérletet érdemi munkára. Mondhatnánk, hogy egészséges védekezõ stratégiával vissza-vonul az adminisztratív teendõkhöz, szinte ki sem lép a hivatal kapuján, nehogy szem-besülnie kelljen az ilyen feltételek mellett elláthatatlan problématömeggel.

SZAKELLÁTÁSI HIÁNYOK

Természetesen a gyerekeknek – bárhol is éljenek – nem csupán egészségügyi és szoci-ális alapellátásokra van szükségük. Orvosi szûrésekre és szükség esetén az azt követõterápiára, pedagógiai-pszichológiai vizsgálatokra és azokkal megalapozott fejlesztésekre(korai fejlesztés, logopédiai ellátás stb.) is jelentõs igény van. Településsoros statiszti-kák hiányában nem tárható fel a különbözõ fejlettségû településcsoportok helyzete. Atöbb éve folyó szécsényi program és egy kistérségi komplex gyerekesély-programokmegvalósítását elõkészítõ TÁMOP projekt keretében folytatott munka tapasztalatai azon-

16 Forrás: KSH „Legyen jobb a gyerekeknek” címmel a TEIR 2007-es adataiból összeállított adatbázisa(2009. május)17 Forrás: mint elõbb.


25

ban rávilágítanak a leghátrányosabb helyzetû kistérségekben élõ gyerekek súlyos ellá-tatlanságára.

A nevelési tanácsadókhoz és a szakértõi bizottságokhoz való eljutás esélye nemfüggetlen a család lakóhelyétõl. „A leghátrányosabb helyzetû kistelepüléseken élõ szülõknem viszik el gyermekeiket vizsgálatra, és a nevelési tanácsadóba vagy a szakértõi bi-zottsághoz való eljutás technikai feltételeinek megteremtésében sem a kistérségi társu-lás, sem az iskola, sem a gyermekjóléti szolgálat vagy falugondnoki rendszer nem se-gíti a szülõket” (Szügyi 2009). Legrosszabb helyzetben Nógrád és Tolna megye van,ahol csupán a kistérségek felében van telephelye a nevelési tanácsadónak (uo.). Ezek-ben a megyékben az ún. gondozásba vett esetek aránya is jelentõsen elmarad az átla-gos országos szinttõl (25,35, illetve 49%) (uo.).

Széles kört felölelõ kutatások tanúsítják, hogy például a korai fejlesztést igénylõgyerekek megközelítõleg 30%-a ellátatlan marad. Az ellátottak 50%-a a fõvárosban él,miközben az érintett népességnek (0–4 éves korúak) csupán 14%-a fõvárosi. „A leg-nagyobb ellátási gondokat az észak-magyarországi régió mutatja, amelynek megyéiszinte minden mutatóban alatta vannak az országos átlagnak” (Kereki-Lannert 2009:12).

Az ellátatlanság, a szükségletekhez nem igazodó szolgáltatási kínálat hátterébenelsõsorban a szabályozási és finanszírozási rendszer áll. A legegyszerûbb és legkézen-fekvõbb megoldás a létszámnormák és részben a finanszírozás differenciálása az ellá-tandó szükségletek alapján. Ezt a leghátrányosabb területekre való célzással számosszolgáltatásnál (védõnõi ellátás, gyerekjóléti szolgáltatás, adósságkezelés stb.) viszony-lag egyszerûen meg lehet oldani.18

Ugyancsak viszonylag könnyen orvosolható lenne az alapvetõen kistelepülések ál-tal alkotott leghátrányosabb helyzetû kistérségek kimaradása olyan szolgáltatásokból,amelyek jelenleg csak a nagyobb városok esetében, lakosságszámtól függõen kötelezõjellegûek (l. pl. adósságszolgálat, illetve bölcsõde).

Az egészségügyi szakellátásokhoz, valamint a pedagógiai szakszolgálatok nyújtot-ta ellátásokhoz való hozzáférés javításának elõfeltétele a szükségletek felmérése rend-szeres egészségügyi és pedagógiai-pszichológiai szûrõvizsgálatok, a gyerekek fejlõ-dését követõ teljesítménymérések segítségével. A szükségletek ismerete alapjántervezhetõ meg a területre szabott gondozási, terápiás ellátások rendszere. Természe-tesen a hiányzó szakemberek (pl. gyógytornász, pszichológus, pszichiáter, hogy csaka legégetõbb hiányokat soroljuk) alkalmazása és az ehhez szükséges források közpon-ti keretekbõl való biztosítása elengedhetetlen feltétele a helyzet javításának.

A javítás módja sem egyértelmû. A földrajzi távolságok, az útviszonyok, a közle-kedési lehetõségek alapján döntendõ el, hogy az ún. mobil-szolgáltatások vagy az érin-tettek eljutásának segítése lehet-e a megoldás. Ez nem egyszerûen technikai, hanemszemléleti kérdés is. Csak a rossz (a „kliensek” kiszolgáltatottságát evidenciaként ke-zelõ) hazai szokásjoggal magyarázható, hogy mobil szolgálat helyett óvodás és kisis-kolás gyerekeket csoportosan utaztatnak be logopédiai foglalkozásra a pár kilométerre

18 A konkrét javaslatok összeállítása jelenleg folyik, eddig a védõnõi szolgáltatásra vonatkozóan dolgo-zott ki a GYEP a finanszírozás és a szabályozás módosítására vonatkozó tervezetet.


26

lévõ „központ”-ba, ahol nem feltétlenül ideális körülmények között, több órát felesle-gesen eltöltve jutnak hozzá a 30-40 percet igénylõ fejlesztéshez.

Ha vannak is a gyerekeknek és családjaiknak nyújtott szolgáltatások, hatékonysá-guk azon múlik, hogy a különbözõ ágazatokhoz és intézményekhez tartozó szakembe-rek képesek-e közös munkára, egymást erõsítõ beavatkozásokra.

„Széthullóban lévõ közösségek vannak, széthullóban lévõ értékek vannak, érdekekés érdekközösségek vannak… és a legnagyobb probléma az, hogy ha ez a gyerek sze-génységben születik és így nõ fel és ezt a mintát látja, akkor az õ gyerekei is valószínû-leg így vagy ennél még rosszabb körülmények között fognak felnõni. (…) És hova fogez vezetni? Igen, egyre rosszabb lesz, ha nem fogunk össze, hogyha nem fog össze egykistérség, ha a védõnõ, a gyerekorvos, a pedagógus, az önkormányzati adminisztrátorelrakja a mappát, összegyûlik az iratanyag, esetleg iktatja is és raktározza…de aztánnem történik semmi. Én úgy gondolom, hogy nem lehet így pontot tenni ezeknek a tör-téneteknek a végére.” (Szécsényi szociális munkás felszólalása egy konferencián)

A SZOLGÁLTATÁSI SZÜKSÉGLETEK DIFFERENCIÁLTSÁGA

Számos lokális „szegénységellenes” program – legyen az telepfelszámolási, oktatásiintegrációs stb. program – azt mutatja, hogy nehéz helyzetekben a program indulása-kor sokféle, a mainál biztos több szolgáltató, és a jelenleginél nagyságrendekkel inten-zívebb szolgáltatás kell. A kezdeti „sub” elengedhetetlen. Az intenzitás az idõvel foko-zatosan csökkenhet, sõt csökkennie kell – de ha nagyon nehéz helyzetekrõl van szó, ahelyzet javulása után is folyamatosan szükséges a fenntartó szolgáltatás.

Ez éppen úgy igaz a szociális és gyerekjóléti ellátásokra, mint az óvodai, iskolaiszolgáltatásokra. Az elõzõekben már bemutatott, tragikusnak is nevezhetõ iskolai elõ-menetel (l. 2. táblázat) hatékony javítása érdekében a kistérségi program oktatási szak-értõje a következõ fejlesztéseket, programokat tartja sürgõsnek és elengedhetetlennek:

„Három éves kortól a rendszeres óvodába járás biztosítása.Az óvodákban vegyes csoportok vannak, ez kedvez ugyan bizonyos fejlõdésijellemzõk alakulásának, de lehetetlenné vagy legalábbis nehézzé teszi az isko-lai tanuláshoz szükséges képességek hatékony fejlesztését, a sokszor hatalmashátrányok kompenzálását. Középsõ és különösen nagycsoportos korban, gyógy-pedagógus, illetve fejlesztõpedagógus segítségével, speciálisan kidolgozott fej-lesztést kell megszervezni. Másként nem kompenzálhatók a lemaradások. Azoptimális szintre történõ fejlesztés nélkül pedig kódolva van a jelenlegi helyzet,vagyis a tanulási sikertelenség.Javasolt lenne az érintett tagiskolákban a „Lépésrõl lépésre” program bevezeté-se, amely egységbe, rendszerbe foglalja mindazt a pedagógiai lépést, módszert,eszközt, amelynek alkalmazása elengedhetetlen.Az olvasás–szövegértés hallatlan gyenge volta, és fõként a létrehozó okok miatta Meixner módszerrel történõ olvasástanításra van szükség. Enélkül továbbra isfunkcionális analfabétákat „hozunk” létre. A jelenleg alkalmazott módszerekegyike sem képes az elmaradások csökkentésére, sõt maga hozza létre a tanulá-si nehézségeket, zavarokat.” (Zágon Bertalanné)


27

Hasonló, csak még bonyolultabb beavatkozási rendszert, szolgáltatástömeget igé-nyel például egy szegénytelep visszavezetése a lét alatti létbõl a társadalomba. Hogyezek a folyamatok közelebbrõl mi mindent jelentenek, azt egy konkrét példa segítsé-gével illusztráljuk, idézve a projektet leíró tervbõl és beszámolóból.

„A Szécsényi kistérség települései közül N. falu az egyik, ahol a Szécsényi Gyerek-esély Program (SZGYP) a legintenzívebben nyújtja komplex szolgáltatásait. A 900 fõstelepülés lakosságának 40-50 százaléka cigány. Ez az arány a kistérségen belül is ma-gas. N. falu problémái hasonlóak sok hátrányos helyzetû kistelepüléséhez: az országosátlagnál háromszor magasabb a munkanélküliségi ráta (a munkavállaló korú népesség19%-a volt ez év májusában nyilvántartott álláskeresõ); a népszámlálási adatok alapjána háztartások mintegy felében nincs foglalkoztatott (2001); az óvoda 130 százalékosférõhely-kihasználtsággal mûködik; a cigány gyerekek aránya az óvodában és az isko-lában egyaránt 70 százalék körüli.

A faluban két szegregátum van (A. utca és B. utca), amelyek nem csak térben kü-löníthetõk el egymástól: a lakáskörülményekben, az ott élõ emberek lehetõségeiben, ahelybéli nem romák viszonyulásában is jelentõsek a különbségek. Az A. utca lakóinakéletminõsége nem sokban tér el a falu átlagától, és az itt élõket az elõítéletek, a kire-kesztettség is kevésbé érintik, mint a B. utcaiakat. Markánsan jelen van az országbantapasztalható ítéletalkotási gyakorlat, amely érdemes és érdemtelen szegényekre, eb-ben az esetben »jó« és »rossz« cigányokra osztja a helyi társadalom legalsó csoportja-it. A faluszéli, de a falutól minden más szempontból is messze álló B. utca klasszikuscigánytelep. A cigánysor hét házában élõ nyolc család (összesen 58 fõ, közülük mint-egy negyven gyerek) többdimenziós kirekesztettsége tetten érhetõ a lakáskörülmények,a munkalehetõségek, valamint a helyi intézményekhez és szolgáltatásokhoz való hoz-záférés terén. […]

A településen jelen lévõ problémák már régen indokolták volna, hogy fõállású szo-ciális szakember legyen a faluban. A szociális ellátórendszer lyukas mûködése, a szak-emberhiány oda vezetett, hogy a problémák igazi mély gyökerére sohasem tudtak rá-világítani. Mindenkinek volt valamilyen résztudása, ennek mentén próbáltak tennivalamit a családok érdekében, de soha nem tudták õket megfelelõ módon megerõsíte-ni, mert hiába adtak bármit a számukra, ha annak a használatát, kezelését, megmunká-lását már nem tanították meg. A családok csak élni akartak, »túlélni« mindenáron, mi-közben a felhalmozott áramadósság, a vízprobléma, az egyéb adósságok éskintlévõségek kezelésének a teljes hiánya egyre mélyebb szegénységbe taszította õket.Hiányoztak a jelzõrendszeres megbeszélések, a szakmaközi együttmûködések. Az egyesszakterületeken észlelt problémák ott is maradtak, pedig mindenki segíteni próbált amaga módján és eszközeivel, de a marginalizáció nemhogy csökkent volna, hanem egy-folytában növekedett. […] Különösen a szociális szolgáltatásoknál érzõdik idõnként –de nem csak náluk –, hogy mintha népnevelõként fel kellene Csipkerózsika-álmukbólébreszteni a szakembereket, ráirányítani a figyelmüket saját szakmaiságuk fontosságá-ra és felelõsségeire.”19

A program szolgáltatások sorát vitte a településre. A faluban mûködik Biztos Kez-det Gyerekház, az óvoda és az iskola munkáját iskolai koordinátor segíti. Az érintett

19 Lakhatási program elõkészítése, GYEP, 2009. május


28

cigánysoron fõállású szociális munkás dolgozik, aki az alakuló közösségi helyszínt ismûködteti. A munkában részt vesz még egy szociális szakember, aki heti rendszeres-séggel mûködteti a szakmaközi megbeszéléseket az érintett helyi óvónõ, védõnõ, pe-dagógusok, önkormányzati munkatársak, családgondozó, gyerekjóléti szolgálatot el-látó és más szakemberek bevonásával. A településen folyó munkában szerepet vállalegy foglalkoztatási tanácsadó is. A településen, a kistérség egy másik községével kö-zösen, elkezdõdött az adósságkezelési szolgáltatás megszervezésének elõkészítése is.”

A tapasztalatok szerint a meglévõ szolgáltatások létszámbeli és szakmai megerõsí-tése, a hiányzó szolgáltatások bekapcsolása csak akkor lehet hosszú távon hatékony,ha nagyon intenzív szakmaközi munkával párosul. Ez a tevékenység erõsítheti megolyan mértékben a gyerekekkel és családjaikkal foglalkozó helyi szakembereket, te-remtheti meg azt a fajta szakmai elkötelezõdést, ami nélkül ez a munka elképzelhetet-len. A mélyszegénységben élõ gyerekekkel és családjaikkal folytatott munka kezdetiidõszakában napi kapcsolatra van szükség. Ha néhány nap kimarad a családgondozás-ból, nagyon könnyen elvesznek az eredmények (ismét szaporodnak pl. az óvodai-is-kolai hiányzások stb.). Intenzív közösségi munka nélkül ugyancsak kérdéses az ered-ményesség. A szomszédságon belüli konfliktusok, sokszor elmérgesedett kapcsolatok,valamint a tágabb faluközösséggel való kapcsolat alakítása egyaránt elengedhetetlen-né teszik a közösségi tevékenységeket.

„Feltételezhetõ, hogy a komplex munka egyre nehezebb lesz. Megkíséreljük az ele-meit leírni, de valóban minden mindennel összefügg. Elkezdõdött a lakók felkészítésea változásokra, de a neheze még most jön. Az aprónak tûnõ eredmények megõrzéseéppen olyan fontos, mint a tényleges, fizikai lakásállapotok jobbítása, és annak fenn-tarthatóvá tétele. A lakhatási program végsõ soron a két utóbbit jelenti, a közösségi ésegyéni szociális munka „csupán” eszköz ahhoz, hogy az embereket képessé tegyükazok végigvitelére – segítséggel, de róluk, az õ életükrõl van szó. Másrészt viszont: haa lakhatási körülmények javítására (esetleg integrált lakókörnyezetbe költöztetésre) nincsvagy csak minimális szinten van lehetõség, az esetkezelésre, a közösségszervezésre,szolgáltatásokra akkor is szüksége van a B. utcának. Ehhez õket tevõleges részessé,aktív résztvevõkké kell tennünk.”

4. AJÁNLÁSOK A KORMÁNYZAT SZÁMÁRA

Az ország fenntartható jövõje a gyerekek elindításán múlik. Az ezt szolgálóNemzeti Stratégia a gazdasági nehézségek és válság hatására súlytalanná vált, agyerekszegénység 2007 óta nõ. A politika felelõssége e trend megfordítása.2008 óta erõsödik a szegény- és cigányellenes közhangulat, amely a kormány-zati politikákban mind sûrûbben érezteti hatását (UMA, Szociális és Gyerekvé-delmi tv. módosításai, válságkezelési tervek). A szegények megrövidítésénekálságos indoka a középosztály erõsítésének szükségességére hivatkozás. Megkell találni azokat a politikai és szociálpolitikai megoldásokat, amelyek a kétcélt egyszerre tudják szolgálni.Tipikusan ilyen, a két célt együttesen szolgáló eszközök az univerzális ellátá-sok, akkor is, ha forrásszûke miatt csak fokozatosan (kistérségek vagy csopor-


29

tok helyzetének rosszasága szerint) vezethetõk be. A kormányzat – jelentõs ta-nácsadói háttérrel – jelenleg a középosztály számára fenntartott kedvezménye-ket, valamint a szegényeket (rosszul és szûkmarkúan) célzó ellátásokat kívánjabõvíteni az univerzális megoldások terhére. A tendencia ellentétes a gyermekekérdekeivel, egyre jobban kirekeszti a szegényeket – gyerekeikkel együtt.Kistérségi tapasztalatok alapján egyre nagyobb biztonsággal állítható, hogy atartós és mély szegénység további romlása csak akkor állítható meg és fordítha-tó meg, ha az induláskor – és utána megfelelõen hosszú ideig – intenzív és sok-rétû szolgáltatást nyújtunk az érintetteknek. E nélkül a rég elvesztett remény,amely minden cselekvés alapja, sem adható vissza.

IRODALOM

Bass L., Farkas Zs. 2009. Gyermekes családok helyzete a szécsényi kistérségben 2004–2008.Gyermekesély Füzetek 4. Budapest: MTA–GYEP Iroda.

European Commission 2008a. The Social Protection Committee. Child Poverty and Well-Being inthe EU. Current status and way forward. Directorate General for Employment, Social Affairsand Opportunities, January 2008.

European Commission 2008b. Poverty and Social Exclusion in Rural Areas. Executive Summaryand 15 country studies in Annex. http://Ec.europa.eu/employment_social/spsi

Fazekas K., Köllõ J., Varga J. (szerk.) 2008. Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Ma-gyarország – holnap. Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal. Budapest: Ecostat.

Ferge Zs. 2009. Social policies can make a difference: European urban-rural disparities in childpoverty. Elõadás a Küzdelem a vidéki szegénység és társadalmi kirekesztõdés elleni konferen-cián, Budapest, 2009. június 11–12.

Frazer, H. and E. Marlier 2007. Tackling child poverty and promoting the social inclusion ofchildren in the EU. Key lessons. Independent overview based on the 2007 first semester nationalreports of national independent experts on social inclusion. Synthesis Report. On behalf of theEuropean Commission. http://www.peer-review-social-inclusion.net/policy-assessment-activities/reports/first-semester-2007/

Gábos A. 2009. A gyermekszegénységgel és az ezzel összefüggõ szakpolitikákkal kapcsolatos nem-zetközi irodalom áttekintése és TÁRKI empíria. Tanulmány, készült a Legyen jobb agyermekeknek!A Nemzeti Stratégia Értékelõ Bizottság számára, Budapest.

Joshi, H., G. Hughes and B. Dodgeon (é.n.). The Social Dynamics of Rural England: Insights fromlongitudinal datasets.

http://www.rerc.ac.uk/findings/documents_longitudinal/L2Defrapresentation.pdfKereki J., Lannert J. 2009. A korai intervenciós intézményrendszer hazai mqködése. Kutatási zá-

rójelentés. TÁRKI–TUDOK, Budapest, 2009. februárKereszty Zs. 2008. Otthonos iskola. 6–14 éves gyerekek jólléte az iskolában; szempontok, szerve-

zeti keretek, terek, szolgáltatások. Tanulmány, készült az MTA Gyerekszegénység elleni Prog-ramiroda számára. Budapest, 2008. www.gyerekszegenyseg.hu

Kovács K., Somlyódyné Pfeil E. (szerk.) 2008. Függõben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepü-lések világában. Budapest: KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság.

Köllõ J. 2009. A pálya szélén. Budapest: Osiris, 245.Központi Statisztikai Hivatal 2009. Létminimum 2008. Budapest: KSH.Magyar Nemzeti Bank. Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2009.London Child Poverty Commission, Final Report, February 2008, http://www.londoncouncils.

gov.uk/children/londonchildpovertycommissionfinalreport.


30 Ferge Zsuzsa, Bass László, Darvas Ágnes, Hadházy Ágnes

Róna P. 2008. Felzárkózási modellünk három nagy sebbõl vérzik. Népszava Online – Reflex. 2008.január 9.

Sik E., Simonovits B. 2009. Kik vesztették el az állásukat? http://www.tarki.hu/hu/news/2009/kitekint/20090612.html

Szikra D. 2009. KIDS COUNT. Indikátor összefoglaló. Elõtanulmány a GYEP számára. Buda-pest.

Szügyi J. 2009. Nevelési tanácsadók, közoktatás, szegénység. Tanulmány a GYEP megrendelésé-re, Budapest, 2009. május.

Váradi M. M. (szerk.) 2008. Kistelepülések lépéskényszerben. Budapest: Új Mandátum Könyvki-adó.

A GYERMEKSZEGÉNYSÉG ELLENI NEMZETI STRATÉGIA …...Ferge Zsuzsa Bass László, Darvas Ágnes, Hadházy Ágnes (MTA Gyermekszegénység elleni Programiroda) Vezetõi összefoglaló

Documents