A GYAKORLATI OKTATÁS MÓDSZERTANAkovacsm/Gyakorlati%20oktat%e1s%20m%f3dszertana/A%20... · legyen, a gyakorlati oktatóknak és az elméletet tanítóknak egyaránt ismerniük kell

Kovács Miklós

A GYAKORLATI OKTATÁS MÓDSZERTANA

Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.

Szerző: Kovács Miklós tanszéki mérnök

Lektor: dr. Szekeres Tamás egyetemi tanár

© Kovács Miklós, 2008

A gyakorlati oktatás módszertana Tartalomjegyzék

Hiba! A hivatkozási forrás nem található. | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 3 ►


Tartalomjegyzék

Bevezetés ..................................................................................... 5

1. A gyakorlati oktatás módszertanának alapkérdései .................. 7

1.1. A gyakorlati oktatás módszertanának fogalma, tárgya................. 7

2. A gyakorlati oktatás dokumentumai ....................................... 9

2.1. Országos Képzési jegyzék (OKJ) ................................................ 10 2.2. A szakmák központi programja (kiegészítő tananyag) .............. 29

3. A gyakorlati képzés célja.........................................................41

4. A gyakorlati oktatás tartalmi kérdései ....................................43

4.1. A tanulók gyakorlati tevékenységének tartalmi struktúrája ...... 43 4.2. A munkatevékenység szerkezete ................................................ 45

5. A gyakorlati képzés szakaszai .................................................52

5.1. A bevezető szakasz ..................................................................... 53 5.2. Az alapkészségek kialakításának szakasza .................................. 56 5.3. A termelőmunkára való átmenet szakasza ................................. 63

6. A gyakorlati oktatás jellemző eljárásai ....................................65

6.1. A tárgyi eljárás ........................................................................... 65 6.2. A műveleti eljárás ....................................................................... 67 6.3. A műveleti komplex eljárás ........................................................ 71

7. A gyakorlati foglalkozás felépítése ..........................................75

7.1. A bevezető foglalkozás ............................................................... 76 7.2. A tanulók gyakorlatai ................................................................ 90 7.3. A befejező foglalkozás ................................................................ 96

8. A laboratóriumi gyakorlatok módszerei (kiegészítő tananyag) .............................................................................. 102

9. A szakmai vizsga (kiegészítő tananyag) ................................ 105

9.1. A szakmai vizsga fogalma, célja ................................................ 105 9.2. Példák gyakorlati vizsgafeladatra ............................................. 105

A gyakorlati oktatás módszertana Tartalomjegyzék



10. A gyakorlati képzés eredményei .......................................... 109

10.1. A fizikai terhelés sajátosságai .................................................. 109 10.2. A tanulók mozgásváltozásai ................................................... 111 10.3. Az érzékelés fejlődése ............................................................. 111 10.4. A fiziológiai változások .......................................................... 112 10.5. Az ellenőrzés, önellenőrzés változása ..................................... 113

Irodalomjegyzék ....................................................................... 114

A gyakorlati oktatás módszertana Bevezetés



Bevezetés

A szakképzést végző intézményekben a szakmai elméletet tanító műszaki szakoktatók és a szakmai gyakorlatot oktatók szoros együttműködésben dolgoznak együtt. Ahhoz, hogy az elméleti ismereteket és a gyakorlati tevékenységet oktatók munkája egyaránt eredményes legyen, közösen kell megtervezniük a szakmai elméleti tárgyak és a szakmai gyakorlat oktatását.

A műszaki szakoktatók a szakmai elméleti tárgyakat tanítják, amelyek a tanulók gyakorlati tevékenységének alapját képezik. A szakmai gyakorlatokon az adott gyakorlati tevékenység elméleti alapjait is fel kell eleveníteni ahhoz, hogy a tanulók tudatos munkavégzése biztosított legyen. Ugyanakkor a gyakorlati tevékenység közben a tanulók olyan ismeretekre tesznek szert, amelyekre az elméleti órákon építeni lehet.

Látható, hogy a szakmai elmélet és a szakmai gyakorlat egymásra épülő, egymást kölcsönösen feltételező részei a szakmai képzésnek. Annak érdekében, hogy a két terület együttműködése zavartalan legyen, a gyakorlati oktatóknak és az elméletet tanítóknak egyaránt ismerniük kell a másik terület módszertani jellemzőit, jellegzetes tanítási eljárásait, problémáit és igényeit.

Ez a jegyzet elsősorban a műszaki szakoktató szakos hallgatóknak készült, és a gyakorlati oktatás módszertani alapjaival ismerteti meg az olvasót.

Az első fejezet a gyakorlati oktatás módszertanának alapkérdésivel foglalkozik. Tárgyalja a gyakorlati oktatás módszertanának fogalmát, tárgyát, feladatait.

A második rész azokat a dokumentumokat veszi sorra, amelyek alapján a gyakorlati oktatást végző intézmények képzésüket megtervezik. Ez a fejezet részletesen bemutatja a 2006. évtől érvényes Országos Képzési Jegyzéket (OKJ-t). Ez a rész azért különösen fontos, mert az OKJ képezi az alapját a szakmai képzésben bevezetendő (illetve néhány szakképző intézményben, például egyes győri középiskolákban már bevezetett) modulrendszerű képzésnek. A jegyzet konkrét példákat idéz az OKJ-ből, annak érdekében, hogy

A gyakorlati oktatás módszertana Bevezetés



a Szakmódszertan tantárgyat tanuló gépész szakirányú hallgatók a félévi beadandó feladatukat ez alapján meg tudják tervezni.

A jegyzet további részében szó esik a szakképzés megszervezéséről, amely a külső (vállalati) szakképző helyek számának jelentős csökkenése miatt újabb feladatokat ró az iskolákra. Bemutatja a gyakorlati oktatás személyi és tárgyi feltételeit. Ezen a ponton ismét hivatkozik az OKJ-re, amely pontosan rögzíti, hogy egy adott szakma gyakorlati képzése milyen iskolai és tanműhelyi felszereltség birtokában indítható, illetve folytatható.

Részletesen tárgyalja gyakorlati oktatás szakaszait. Az egyes szakaszokkal kapcsolatban bemutatja a szakasz célját, és azt, hogy mik a gyakorlati oktató feladatai az adott szakaszban. Szót ejt a gyakorlati képzésben alkalmazható tanítási eljárásokról, amelyeket konkrét példákon keresztül, jellegzetes munkadarabokat bemutatva elemez.

Külön kitér a gyakorlati foglalkozás (a tanulók egy gyakorlati napjának) megtervezésére. A gyakorlati foglalkozás felépítését szintén konkrét példákkal illusztrálja. Egy adott fémipari témakör, a reszelés példáján keresztül mutatja be a foglalkozás megtartásának egy lehetséges módját.

Végül szót ejt a gyakorlati képzés eredményeiről, amelyek a tanulókban bekövetkezett változásokként jelennek meg.

A tananyag egyes fejezeteinek végén önellenőrző kérdéseket, feladatokat talál az olvasó. A kérdések a tananyag legfontosabb elméleti részeire kérdeznek rá, a feladatok pedig megpróbálják önálló munkára serkenteni az olvasót. Az önálló munka leginkább a jegyzetben szereplő elméleti, gyakorlati tudnivalók saját szakterületre történő alkalmazását szorgalmazzák.

Győr, 2008. január

Sikeres munkát, jó tanulást kíván a szerző!

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati oktatás módszertanának alapkérdései



1. A gyakorlati oktatás módszertanának alapkérdései

1.1. A gyakorlati oktatás módszertanának fogalma, tárgya

Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk a gyakorlati oktatás módszertanán! A pedagógiának valamely tantárgy tanításával foglalkozó ágát módszertannak, metodikának nevezik.

A szakmai gyakorlat tanításával kapcsolatos kérdések, tények, tapasztalatok és módszerek rendszeres feldolgozása alkotja a gyakorlati oktatás módszertanát.

A gyakorlati oktatás módszertana pszichológiai és oktatáselméleti előtanulmányokra épül. Elsajátítása csak akkor lehetséges, ha az olvasó már tisztában van a pszichológia és az oktatáselmélet alapjaival. A módszertan tananyagának tárgyalása során ismertként használunk több, a pszichológia és az oktatáselmélet tanulása során megismert fogalmat. Példaként említhetők az alábbiak:

• oktatás, • képzés, • tanítás, • tanulás, • ismeret, • jártasság, • készség, • motiváció stb.

A gyakorlati képzéshez tehát elméleti oktatás is kötődik, ugyanis a szakmai gyakorlat tanítása során fel kell eleveníteni az adott tevékenység elvégzéséhez kapcsolódó elméleti ismereteket is. Emiatt is szükség van a pszichológiában és az oktatáselméletben tanultakra. Tevékenység: jegyezze meg, mi a gyakorlati oktatás módszertanának tárgya!

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati oktatás módszertanának alapkérdései



A gyakorlati oktatás módszertanának tárgya a szakmai gyakorlat oktatása. A szakmai gyakorlat (a szakmai elmélettel együtt) a szakmunkásképzésben az adott szakma gyakorlására készít fel. Feladatok: 1. Fogalmazza meg, mit értünk a gyakorlati oktatás módszertanán! 2. Indokolja meg, miért van szükség a gyakorlati oktatás

módszertanának tanuláshoz pszichológiai és oktatáselméleti ismeretekre!

3. Fogalmazza meg, mi a gyakorlati oktatás módszertanának tárgya!

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati oktatás dokumentumai



2. A gyakorlati oktatás dokumentumai

Sorolja fel a gyakorlati oktatás központi kiadású és a helyben készített dokumentumait! A pedagógiai dokumentumok egy része központi kiadású, másik része helyben készített dokumentum.

A központi kiadású pedagógiai dokumentumok országos érvényűek, minden oktatási intézménynek figyelembe kell vennie a bennük foglaltakat.

A helyben készített pedagógiai dokumentumokat az iskolák oktatói, vezetői állítják össze. Ezek a dokumentumok az adott oktatási intézményben végzett oktató-nevelő munkát szabályozzák. Tartalmukban követniük kell a központi kiadású dokumentumokban rögzített irányelveket.

A központi kiadású dokumentumok a következők:

• az Országos Képzési Jegyzék (OKJ); • a szakmák központi programja; • a tankönyvek; • műszaki ügyrend; • a módszertani útmutatók; • a szaktárgyi módszertani kézikönyvek.

Az iskolában, helyben készített dokumentumok a következők:

• az oktatási-termelési terv; • a tanmenet; • a foglalkozási vázlat; • a csoportnapló; • a munkanapló.

Először tekintsük át a központi kiadású dokumentumokat!




2.1. Országos Képzési jegyzék (OKJ) Tevékenység: jegyezze meg, mit jelent az „OKJ” rövidítés! Fogalmazza meg, mi az OKJ szerepe a szakképzésben! Az Országos Képzési Jegyzék az állam által elismert szakképesítések jegyzéke. Az OKJ alapvető szerkezetét a szakképzési törvény írja elő. Táblázatos formában tartalmazza a szakképesítések adatait. Iskolarendszerű szakképzés keretében csak az OKJ-ben szereplő szakmákban indítható képzés.




1. táblázat. Az OKJ részlete


A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Irodalomjegyzék Vissza ◄ 12 ►


Az OKJ táblázatos szerkezetű. Az egyes szakmai képzések megszervezése szempontjából fontos ismerni, hogy a táblázat egyes adatait hogyan kell értelmezni. Az alábbiakban ezt mutatjuk be.

2. táblázat

A „szint” oszlopban található kétjegyű szám a szakképesítés szintje. A szintet jelző számok (szintkódok) jelentését a következő táblázat mutatja. Tevékenyég: jegyezze meg, mit értünk, alap-, rész- és ráépüléses szakképesítés alatt! A szintkód második számjegye utal a szakképesítés típusára, az alábbiak szerint: 1: rész-szakképesítés: nem fedi le a szakképesítés teljes képzési

tartalmát. Például a hegesztő szakma rész-szakképesítése a gázhegesztő szakma

2: szakképesítés (vagy alap-szakképesítés): általában több munkakör ellátására képesít. Például a hegesztő szakképesítéssel be lehet tölteni gázhegesztő és fogyóelektródás védőgázas ívhegesztő munkaköröket.

3,4,5: ráépülő szakképesítés: meghatározott szakképesítéshez hozzáadott kiegészítő képzéssel együtt alkot egy speciális/magasabb szintű szakképesítést. A ráépüléses szakképesítés többnyire önálló, speciális munkakör ellátására készít fel. Példa: a fegyverműszerész szakképesítésre épül a vadászpuska-műves szakképesítés.




Az OKJ táblázatóból nem lehet megállapítani, hogy egy adott rész-szakképesítés mely alap-szakképesítéshez tartozik. Ezt majd a szakmai- és vizsgakövetelmények ismeretében lehet eldönteni. Tevékenység: Tanulmányozza az alábbi táblázatot! Fogalmazza meg, hogy milyen összefüggés van a szintkód számértéke és a képzés szintje között!

3. táblázat

A 3–5. számjegy (lásd 2. táblázat) a szakképesítés tanulmányi

területe. Az alábbi táblázat a háromjegyű szám jelentésére mutat példát a Műszaki, ipari és építőipari képzések köréből.

4. táblázat Szám A képzés jellege 520 Általános műszaki képzés 521 Gépgyártás, műszer- és fémipar




523 Elektronika és automatizálás 525 Gépjárművek, hajók, repülőgépek

gyártása 542 Textil-, ruha-, cipő- és bőripari képzések 543 Fa-, papír-, műanyag-, üvegfeldolgozás

A 6–7. számjegy az azonos szintű és tanulmányi területű szakképesítések sorszáma.

A szakképesítés azonosító számát a szakképesítés megnevezése követi.

Továbblépve a táblázatban, az alábbi adatok következnek:

A szakmacsoport oszlop számadatai a következőket jelentik:




5. táblázat

Az ágazati besorolás római számaihoz tartozó adatokat itt nem

ismertetjük. Magyarázatra szorulnak még a képzés munkarendjének betűjelei:

N: nappali E: esti L: levelező S: egyéb sajátos munkarend TK: iskolarendszeren kívüli, adott óraszámú képzés (tanfolyami

képzés) T: t távoktatás

Az „Iskolarendszeren kívüli képzési idő” feliratú oszlop adatai is fontosak a képzések szervezése szempontjából. Ezek az óraszámok a tanfolyami képzésre (TK) vonatkoznak. A távoktatás során, amely általában jelenléti képzésből és egyéni tanulásból áll, előírt óraszámok mást jelentenek, mert a feltüntetett-óraszámba az egyéni felkészülés tervezett óraszámát is be kell számítani. Előírás viszont, hogy az előírt képzési idő legalább 20%-át jelenléti képzésre kell fordítani.




A következőkben az OKJ alapelveit, azaz

• a modularitást; • és a kompetencia-alapúságot

vizsgáljuk.

2.1.1. A modularitás elve az OKJ-ben

Tevékenység: fogalmazza meg, mit értünk modul alatt! Jegyezze meg, milyen elemeket tartalmaz a modul leírása! Az OKJ szerint a modul olyan önálló tananyagegység, amelynek az elsajátítása akkor kezdődhet meg, ha a tanuló előzetesen meghatározott feltételeknek eleget tesz, és befejezésekor mérhető a tanulói teljesítmény. Ennek megfelelően a modul a tanulási-tanítási folyamat cserélhető alapegysége. A modul leírása a tananyagegység feldolgozásához szükséges összes elemet (tananyag, tevékenységek, feladatok, alkalmazott módszerek és munkaformák, követelmények stb.) tartalmazza. Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk modularitás alatt!

A modularitás a modulrendszer érvényesítését jelenti. Az OKJ-ban lévő valamennyi szakképesítésre jellemző, hogy véges számú, egymástól jól megkülönböztethető követelménymodulból áll. Tevékenység: az alábbi ábra és az ábra alatti magyarázat alapján tanulmányozza a szakmák moduláris felépítését!

A képzési rendszer átláthatóságát úgynevezett modultérkép biztosítja (1. ábra). Ez tartalmazza az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott szakmai moduljait, és megadja azok egymáshoz történő kapcsolódásait is.

1. ábra. Modultérkép három szakképesítésre

Az 1. ábra három szakképesítés moduljait tünteti fel. Látható, hogy a 0110-06 számú modul része mindhárom szakképesítés képzési programjának. (A 0110-06 számú modul neve egyébként „Általános




gépészeti munka-, baleset-, tűz- és környezetvédelmi feladatok”.) A 0225-06 modul a hegesztő szakmában nem jelenik meg, és találunk több olyan modult (például a 0281-06), amely a felsoroltak közül csak egy szakmában fordul elő. Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk alapmodul, kiegészítő modul és saját modul alatt!

Vannak olyan követelménymodulok, amelyek a szakképesítések

széles körében megtalálhatóak, hidat képezve nemcsak szakmacsoporton belül, hanem akár átívelve több szakmacsoportot is. Ezek az ún. alapmodulok. (lásd 2. ábra, 1–8 számmal jelölt modulok!). Vannak olyanok, amelyek bár több szakképesítésben megtalálhatóak, de nem annyira általános a megjelenésük, mint az előző kategóriának; ezek az ún. kiegészítő modulok. (lásd 2. ábra, 9–16 számú modulok!). Végül minden szakképesítésnél található legalább egy ún. saját modul, amely az adott szakképesítést megkülönbözteti az összes többitől (lásd 2. ábra 17–28 számú modulok!).




2. ábra. Szakképesítések moduljai

Nézzünk példát a fenti elvek érvényesülésére a gyakorlatban1

1 Az adatok forrása:

! Tekintsük a géplakatos és a gépi forgácsoló szakma moduljait.

www.nive.hu oldal „Modultérkép” menü

http://www.nive.hu/�




3. ábra. Közös modulok két szakképesítésben

Ahogy az a 3. ábra alapján látható, a felkiáltójellel jelölt modulok mindkét szakképesítés programjában szerepelnek. Ezek alapmodulnak tekinthetők. Például a 0110-06 Általános gépészeti munka-, baleset-, tűz- és környezetvédelmi feladatok modul nem csak ennek a két szakképesítésnek, hanem további 34 fémipari szakmának a programjában is megtalálható.

Kiegészítő modulnak tekinthető a 0220-06 Gépészeti kötési feladatok modul, amely a Finommechanikai gépkarbantartó, gépbeállító, a Felvonószerelő, a Késes, köszörűs, kulcsmásoló, a Szerkezetlakatos, az Építő- és szállítógép-szerelő és az Épületlakatos szakma programjában szerepel.

Ahogy említettük, minden szakképesítésnél található legalább egy ún. saját modul, amely az adott szakképesítést megkülönbözteti az összes többitől. Erre jó példa a Géplakatos szakma egyik rész-szakképesítése, a Gépbeállító. Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogy a gépbeállító szakma moduljai között csak egy olyan modul van (a 0347-06 számú), amely nem szerepel a géplakatos moduljai között, és egyetlen más szakmában sem fordul elő.




4. ábra. Példa saját modulra a Gépbeállító szakmában

2.1.2. A kompetencia-alapúság elve az OKJ-ben

Jegyezze meg, mit ért kompetencia alatt az OKJ! Az OKJ a kompetenciát a munkafeladat elvégzésére való alkalmasságként határozza meg. Ennek két vetülete van:

• a feladatprofil; • a tulajdonságkompetencia-profil;

Ezek a profilok további részekre oszthatók:




5. ábra. Kompetenciák az OKJ-ben

Fogalmazza meg, mit értünk feladatprofil alatt!

A feladatprofil A feladatprofil a szakmai követelményeket adja meg. A

feladatprofil azt határozza meg, hogy az adott foglalkozásban, munkakörben melyek a munkavállaló feladatai. A feladatprofil a konkrét munkakör elemzéséből kiindulva felsorolja mindazokat a munkafeladatokat (feladatcsoportokat, tevékenységeket, műveleteket), amelyeket a munkavállalónak a szakképesítés birtokában el kell tudnia végezni.




Részlet a Géplakatos szakma feladatprofiljából:

„A szakmai követelménymodul azonosítója és megnevezése: Általános gépészeti technológiai feladatok I. (szerelő)

A szakmai követelménymodul tartalma:

Feladatprofil:

Tanulmányozza és értelmezi a munka tárgyára, céljára vonatkozó dokumentumokat

Kiválasztja, ellenőrzi és karbantartja az általános kézi és kisgépes fémalakító műveletekhez használatos gépeket, szerszámokat, mérőeszközöket, védőfelszereléseket

Egyszerű gépészeti műszaki rajzokat készít

Egyszerű alkatrészek, szerkezeti egységek elkészítéséhez művelet-, ill. szerelési tervet készít

Előkészíti a munkafeladat végrehajtását, az ahhoz szükséges anyagokat, segédanyagokat, előre gyártott elemeket, gépeket, szerszámokat, mérőeszközöket, felfogó- és befogóeszközöket, szállító- és emelő-berendezéseket, védőfelszereléseket, személyi védőfelszereléseket

Előrajzol szükség szerint a dokumentáció alapján

Tanulmányozza és értelmezi a munkafolyamatokra, eszközökre, technológiákra vonatkozó dokumentációt

Tanulmányozza és értelmezi az általános gépészeti anyagokra és alkatrészekre vonatkozó információkat (szabványok, műszaki táblázatok, gyártmánykatalógusok)

Kiválasztja az általános, gépészeti célú anyagok és alkatrészek közül a feladatnak megfelelőt

Meghatározza a szükséges anyagmennyiséget

…” Fogalmazza meg, mit értünk tulajdonságkompetencia-profil alatt!




A tulajdonságkompetencia-profil A tulajdonságkompetencia-profil a munkavállalótól elvárható kompetenciakészletet adja meg, amelynek birtokában képessé válik a foglalkozás gyakorlására, a munkakör betöltésére, a tevékenység ellátására. A tulajdonságprofil tartalmát általában szakértői csoportmunkával állapítják meg.

A tulajdonságkompetencia-profil szerkezete:

• szakmai kompetenciák; • személyes kompetenciák; • társas kompetenciák; • módszerkompetenciák.

A szakmai kompetenciák két részre bonthatók:

• szakmai ismeretekre; • szakmai készségekre.

6. ábra. Szakmai kompetenciák

Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk szakmai ismereteken! A szakmai ismereteken a foglalkozás/munkakör alapvető feladatainak ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, valamint azok alkalmazását értjük.




Az OKJ szerint a szakmai ismeretek alkalmazási típusai a következők: Tevékenység: tanulmányozza az alábbi felsorolást! Fogalmazza meg, hogy az „A” típustól az „E” típus felé haladva hogyan változik az önállóság foka!

„A” típus Önálló, gyors és hibátlan ismeretalkalmazás (a legmagasabb szint).

Ilyen típusú ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerű megkövetelni, ahol a munkafeladat kockázattal jár (baleseti, környezeti, kártételi stb.); egyszerűek, előre tervezhetők, ismerhetők a körülmények, feltételek; valamint a kompetencia pótolhatatlan, hiánya vagy hibázás esetén meghiúsul a munkatevékenység.

„B” típus A szokásos munkahelyi körülmények között hibátlan ismeretalkalmazás, hibázás esetén meghiúsul a munkatevékenység.

„C” típus A szokásos munkahelyi körülmények között közvetlen személyes vezetői, szakmai irányítás, közreműködés nélkül, de források, segédeszközök igénybevételének lehetősége mellett; tájékozódásra, előzetes próbára, segédtevékenységekre is elegendő idő alatti; összességében, illetve önellenőrzés és javítás után megfelelő minőségű eredménnyel történő ismeretalkalmazás. Ez a középső szint.

„D” típus Részben közvetlen személyes vezetői, szakmai irányítással, részben önállóan végzett megfelelő ismeretalkalmazás.

„E” típus A szokásos munkahelyi körülmények között vezetői, szakmai irányítás mellett, személyes, a feladatra célzott segítség lehetősége mellett; kérdésfeltevésre, feladat közbeni értelmezésre, tájékozódásra, eszközhasználatra elegendő idő alatti; a hiba ismeretében javított, legalább egyes meghatározó részleteiben megfelelő minőségű ismeretalkalmazás. Ez a legalacsonyabb szint.




Részlet a Géplakatos szakma központi programjából (az Általános gépészeti technológiai feladatok I. [szerelő] tulajdonságprofilja):

„Tulajdonságprofil: A Szabványok használata A Gyártási utasítások értelmezése A Gépkönyv, kezelési, szerelési, karbantartási útmutatók használata B Mértékegységek B Műszaki rajzok olvasása, értelmezése, készítése B Szabványhasználati ismeretek”

C Géprajzi alapfogalmak C Síkmértani szerkesztések D Ábrázolási módok Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk szakmai készségeken! A szakmai készségeken a foglalkozás/munkakör szokásos feladatainak ellátásához szükséges, begyakorolt tevékenységeket értjük. A készség lineáris (tehát elágazásokat, döntési pontokat nem tartalmazó) algoritmus szerint végrehajtott, begyakorolt tevékenység, végrehajtása automatikusan, tudati ellenőrzés nélkül megy végbe. Ez azt jelenti, hogy a tevékenység elemei rutinszerűen egymást követik.

Az OKJ szerint a szakmai készségek szintjei a következők:

Tevékenység: tanulmányozza az alábbi felsorolást! Fogalmazza meg, hogy az 5. szinttől az 1. szint felé haladva hogyan változik az önállóság foka!

5. szint A szakember a szokásostól eltérő munkahelyi körülmények között is képes a tanult ismeretek magas szintű, önálló, gyors, hibátlan és szakszerű alkalmazására, tevékenységének és a munka eredményének önálló ellenőrzésére.

4. szint A szakember a szokásostól eltérő munkahelyi körülmények között is, közvetlen vezetői, illetve szakmai irányítás nélkül, önállóan,




gyorsan, kevés hibával képes a tanult ismeretek szakszerű alkalmazására, a munka eredményének ellenőrzésére, a feltárt hibák javítására.

3. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között közvetlen vezetői, illetve szakmai irányítás nélkül, források és segédeszközök igénybevételével képes a tanult ismeretek önálló, gyors és szakszerű alkalmazására, a feltárt hibák javítására.

2. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között, rendszeres irányítás mellett képes a munkavégzésre, illetve a feladat ellátására, a hibák segítséggel történő feltárására és azok önálló javítására.

1. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között folyamatos irányítás és célzott segítségnyújtás mellett képes a munkavégzésre, illetve a feladat ellátására, az ismeretek megfelelő minőségű alkalmazására.

A szakmai és vizsgakövetelmények az ismeretek alkalmazását és a készségeket az ismertetett rendszer szerint határozzák meg. Feltüntetik az ismeretek alkalmazásának típusát, és az egyes szakmai készségek szintjét is.

Részlet a Géplakatos szakma központi programjából (az Általános gépészeti technológiai feladatok I. [szerelő]):

„A szint megjelölésével a szakmai készségek: 2 Gépészeti alkatrészrajz készítése 2 Diagram, nomogram olvasása, értelmezése

3 Olvasott köznyelvi szöveg megértése 3 Köznyelvi szöveg hallás utáni megértése 3 Információforrások kezelése 4 Gépészeti rajz olvasása, értelmezése 4 Gépipari mérőeszközök használata 5 Fémmegmunkáló kéziszerszámok és kisgépek használata 5 Munkabiztonsági eszközök, felszerelések használata”




2.1.3. A szakképesítések kapcsolódása a kompetenciákon keresztül

A 10. ábra négy, a szakma gyakorlásához szükséges kompetenciák tekintetében egymáshoz közelálló szakképesítés viszonyát mutatja be. Egy-egy háromszög egy adott szakma kompetencia-halmazát jelöli. Látható, hogy az egyes szakképesítésekhez rendelt kompetenciák között átfedések vannak. Miért van arra szükség, hogy a kompetenciák ilyen jellegűek legyenek? Miért nem lehet olyan rendszert alkotni, amelyben a szakképesítések semmiféle átfedéssel nem rendelkeznek?

Egyrészt azért nem, mert az egyes szakképesítésekkel betölthető munkakörök, az ezen munkakörökben elvárt tevékenységek között is jelentős átfedések vannak. Másrészt mindennapi gyakorlat, és a munkaadók elvárása is az, hogy bizonyos esetekben a különböző munkakörökben dolgozó emberek képesek legyenek más munkatársak feladatát rövidebb vagy hosszabb ideig átvenni, így gondoskodva a folyamatos munkavégzésről. Az egymástól tartalmilag mereven elválasztott szakmaszerkezetnek tehát nincs értelme, nem életszerű.




7. ábra. Átfedések a szakképesítések kompetencia-tartalmában

Kérdések, feladatok 1. Jelölje meg az alábbiak közül a gyakorlati oktatás helyben (az

iskolákban) készített dokumentumait! Szakmák központi programja; Csoportnapló; Tanmenet; Műszaki ügyrend; Foglalkozási vázlat; Módszertani útmutatók; Szaktárgyi módszertani kézikönyvek. Oktatási-termelési terv; Munkanapló.

2. Mi az OKJ szerepe a szakképzésben? 3. Milyen összefüggés van a szakmai azonosító számában szereplő

szintkód számértéke valamint a képzés szintje és a bemeneti követelmények között?

4. Fogalmazza meg, mit értünk alap-, rész- és ráépüléses szakképesítésen! Keressen példát mindegyikre az OKJ-ben!




5. Fogalmazza meg, mit ért az OKJ modul alatt! Sorolja fel, milyen elemeket tartalmaz a modul leírása!

6. Fogalmazza meg, mit értünk alapmodul, kiegészítő modul és saját modul alatt!

7. Mit ért az OKJ kompetencia alatt? 8. Sorolja fel, milyen profilokra osztja az OKJ kompetenciákat! 9. Fogalmazza meg, mit értünk feladatprofil alatt! 10. Fogalmazza meg, mit értünk tulajdonságkompetencia-profil alatt! 11. Fogalmazza meg, mit értünk szakmai ismeretek alatt! 12. Az OKJ a szakmai ismeretek alkalmazási típusait A…E

csoportokra osztja. Hogyan változik az önállóság foka A-tól E felé haladva?

13. Fogalmazza meg, mit értünk szakmai készségek alatt!

2.2. A szakmák központi programja (kiegészítő tananyag)

Az egyes szakmák központi programjai részletesen tartalmazzák azokat az információkat, amelyek alapján a képzést meg kell (és meg lehet) szervezni. Egy adott szakma képzésének megtervezésekor a képző intézmény pedagógiai programjából és a központi programból kell kiindulni.

Az alábbiakban - kiegészítő tananyagként- a központi programot mutatjuk be részletesebben.

A központi programok az alábbi részekből állnak:

2.2.1. A központi program I. része

Az első rész 10 további egységre tagolható.

1. A képzés szabályozásának jogi háttere A program felsorolja azokat a törvényeket, amelyek előírásokat tartalmaznak a képzés megszervezésével kapcsolatban. A központi programban külön nem említett szervezési kérdésékben a törvények előírásai az irányadók.




2. A szakképesítés OKJ-ben szerelő adatai Az OKJ-ből származó adatok mellett itt ír elő a program néhány fontos, a képzés szervezését meghatározó adatot. Például a géplakatos szakma esetén:

„Szakképzési évfolyamok száma: 3 Elmélet aránya: 30% Gyakorlat aránya: 70% Szakmai alapképzés (iskolai rendszerben): van Időtartama (évben vagy félévben): 1.5 év Szintvizsga (iskolai rendszerben): szervezhető Ha szervezhető, mikor: a második tanév első féléve végén”

Az elmélet-gyakorlat arányának feltüntetése fontos eleme a központi programnak, ugyanis ez alapvetően meghatározza a szakképzés időbeli tervezését. A szakképző iskolákban kéthetes, azaz 10 napos időciklusra készül az órarend. A 30%–70% elmélet-gyakorlat arány azt jelenti, hogy a 10 napból 3 napot az elméleti, 7 napot a gyakorlati képzésre fordítanak.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlati oktatás szempontjából a legkedvezőbb megoldás az, ha az egyik héten minden nap gyakorlati képzés folyik, a másik héten pedig vagy hétfő-kedd-szerda, vagy szerda-csütörtök-péntek napokra kerül az elméleti oktatás.

8. ábra. Az elmélet-gyakorlat beosztása

Így a tanulók 7 napot töltenek (a hétvége kivételével) folyamatosan szakmai gyakorlaton. Ez főleg azoknál a szakmáknál hasznos, ahol egy-egy gyakorlati tevékenység hosszabb ideig, több napig tart. A tanulók így az esetek többségében az elejétől a végéig tudják követni a folyamatot. A megoldás hátránya, hogy két elméleti tanítási ciklus között sok idő, (a hétvégékkel együtt 11 nap) telik el, emiatt a tanulók „elfelejtik”, mivel foglalkoztak az elméleti órákon. További




probléma, hogy a szerdai napon minden osztály elméleti képzésen van, ez pedig tanteremhiányt okozhat.

A másik lehetséges megoldást a 12. ábra mutatja.

9. ábra. Elmélet-gyakorlat

Ez a megoldás megtartja a gyakorlati rész egységét, ugyanakkor közelebb hozza egymáshoz az elméleti részeket. Megoldja a fent említett szerdai tanteremhiány-problémát is.

3. A képzés személyi és tárgyi feltételei A központi program itt nem bocsátkozik részletekbe, általában csak a vonatkozó törvények adatait írja le. A témáról részletesen a ” című fejezetben lesz szó.

4. A tanulók felvételének feltételei

5. A szakképesítéssel betölthető munkakörök

6. A képzés célja Általános megfogalmazás, 2-3 mondatban írja le a képzés a célját. A konkrétabb célokat a szakmai követelménymodulok alapján lehet meghatározni.

7. Szakmai követelménymodulok felsorolása Tartalmazza az OKJ-ben említett kompetenciákat modulonként

A géplakatos szakképesítés moduljai például – amelyeket a program bővebben kifejt – az alábbiak:




6. táblázat. A géplakatos szakma moduljai

A 31 521 10 1000 00 00 azonosító számú, Géplakatos megnevezésű szakképesítés szakmai követelménymoduljainak azonosítója megnevezése 0111-06 Általános gépészeti technológiai feladatok I. (szerelő) 0110-06 Általános gépészeti munka-, baleset-, tűz- és

környezetvédelmi feladatok 0345-06 Gépbeállítási feladatok 0220-06 Gépészeti kötési feladatok 0221-06 Gépelemek szerelése 0225-06 Általános anyagvizsgálatok és geometriai mérések 0346-06 Géplakatos feladatok

8. A képzés szerkezete A képzés szerkezetét szakképzési évfolyamonként mutatja be a program, az alábbi ábrának megfelelően:




10. ábra. A képzés szerkezete

Az ábráról látható, hogy a képzés egy tanévben 36 hétig tart, és hetente 35 órát ír elő. A 35 órából 25 órának a tartalmát köti meg a program, de a fennmaradó 10 óra kötelező megtartására is utal. Megadja, hogy ebben az időkeretben mely konkrét tananyaggal lehet foglalkozni, illetve lehetővé teszi azt, hogy az iskola a helyi igényeknek megfelelő tananyagot is oktasson. Ez utóbbi lehetőséggel főleg akkor élnek az iskolák, ha egy adott vállalat számára képeznek tanulókat, és a „szabad sávban” vállalat-specifikus ismereteket oktatnak.




Ugyanebben a részben közöl a központi program egy táblázatot, amely az egyes modulok óraszámát pontosítja, illetve felosztja azokat elméleti, elméletigényes gyakorlati és gyakorlati részekre (lásd 9. táblázat!)

7. táblázat. A géplakatos szakma moduljainak óraszámai

Az elméletigényes gyakorlati órák legtöbbször laboratóriumban, mérőszobában, tanműhelyi tanteremben folynak, és a tanári magyarázat kiegészül a tanulók gyakorlataival. Az oktatás általában csoportbontásban folyik.




Amint látható, a korábban említett 0111-06 Általános gépészeti technológiai feladatok I. (szerelő) modult itt már több kisebb részre bontja a program (lásd a 9. táblázat 1–3 sora).

9. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei Itt szerepelnek a vizsgára bocsátás feltételei, és a szakmai vizsga részei.

A vizsgán minden modulból külön kell vizsgát tenni. A géplakatos szakma 0111-06 Általános gépészeti technológiai

feladatok I. (szerelő) modul esetén például az alábbiakat írja elő a program:

„A hozzárendelt 1. vizsgafeladat: összetett lemezalkatrész készítése A hozzárendelt jellemző vizsgatevékenység: gyakorlati Időtartama: 240 perc A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: technológiai dokumentáció készítése A hozzárendelt jellemző vizsgatevékenység: írásbeli Időtartama: 120 perc A vizsgarészben az egyes feladatok aránya: 1. feladat: 70% 2. feladat: 30%”

A 30%-70% arány az értékelésre utal: az 1. feladat pontszáma a vizsgán megszerezhető pontszámból 70%-ot tesz ki, a 2. feladaté 30%-ot.) Azt, hogy az egyes modulok súlya a vizsga egészében mennyi, külön megadja a központi program.

10. Egyéb feltételek, beszámítható előzetes tanulmányok

2.2.2. A központi program II. része

A II. részben a központi program tananyagegységeket ismerteti. Például a géplakatos szakma 9. táblázatban bemutatott moduljai közül a 2. sorban szereplőt az alábbiak szerint részletezi a központi program:




Megjegyzés: „sza” = szakmai alapképzés; „szk” = szakmai képzés

Geometriai mérés Hozzárendelt feladatkompetenciák:

Tanulmányozza és értelmezi a munka tárgyára, céljára vonatkozó dokumentumokat

Kiválasztja, ellenőrzi és karbantartja az általános kézi és kisgépes fémalakító műveletekhez használatos gépeket, szerszámokat, mérőeszközöket, védőfelszereléseket

Gépipari alapméréseket végez (hossz, szög, merőlegesség stb.)

Alak- és helyzetpontossági méréseket végez általános eszközökkel

Tanulmányozza és értelmezi a munkafolyamatokra, eszközökre, technológiákra vonatkozó dokumentációt

Hozzárendelt szakmai ismeretalkalmazások: B típus Műszaki rajzok olvasása, értelmezése, készítése B típus Mértékegységek B típus Műszaki mérés eszközeinek ismerete B típus Hosszméretek mérése és ellenőrzése B típus Szögek mérése és ellenőrzése B típus Alak- és helyzetpontosság mérése és ellenőrzése C típus Mérési utasítás

Hozzárendelt szakmai készségek: 4. szint Gépipari mérőeszközök használata 3. szint Egyéb mérőeszközök használata 4. szint Gépészeti rajz olvasása, értelmezése




3. szint Köznyelvi szöveg hallás utáni megértése

Hozzárendelt módszerkompetenciák: Figyelem-összpontosítás Gyakorlatias feladatértelmezés Áttekintő képesség

Hozzárendelt személyes kompetenciák: Pontosság Önállóság Döntésképesség

Hozzárendelt társas kompetenciák: Határozottság

Tanulói tevékenységformák: Hallott szöveg feldolgozása jegyzeteléssel 10% Alkatrész rajz értelmezése 40% Csoportos versenyjáték 30% Csoportos megbeszélés 20%

A képzési helyszín jellege: Mérőszoba

Képzési idő: 36 óra elméletigényes gyakorlat csoportbontásban

A tananyagelem tartalmának tömör meghatározása: • Külső felületek mérése, ellenőrzése tolómérővel, talpas

tolómérővel, mikrométerrel, mérőórával. • Belső felületek mérése, ellenőrzése mélységmérő tolómérővel,

mikrométerrel, mérőórával • Szögmérés mechanikai szögmérővel, és optikai szögmérővel • Szögmérések szinuszvonalzóval • Külső kúpok mérése, ellenőrzése • Belső kúpok mérése, ellenőrzése • Mérés mérőhasábokkal • Külső és belső felületek ellenőrzése idomszerekkel




• Külső és belső menetek jellemző méreteinek mérése, ellenőrzése. Munkadarabok mérése

• digitális mérőeszközökkel. Munkadarabok mérése mikroszkóppal. Felületi érdesség

• ellenőrzése, mérése. Körfutás ellenőrzése, tengely ütésellenőrzése, mérése mérőórával

• Munkadarabok alak- és helyzetpontosságának mérése. Egyenesség, síklapúság,

• derékszögesség, párhuzamosság, egytengelyűség, körkörösség ellenőrzése, mérése

• Mérési dokumentumokat készítése • Felvételi vázlat készítése

Az iskolákban ezen leírások alapján kell az egyes tantárgyak konkrét tartalmát összeállítani. A központi program tehát nem közöl pontos témákat, és nem rendel azokhoz konkrét óraszámokat. Ezeket az iskola határozhatja meg a helyi képzési igényeknek és szokásoknak megfelelően, illetve figyelembe veheti a tanulók előképzettségét is.

A központilag kiadott dokumentumok közül az OKJ-t és a szakma központi programját néztük át eddig, ezeken kívül a – szintén ebbe a kategóriába sorolható – tankönyveket kell még megemlíteni.

A tankönyvek a szakmai gyakorlat oktatásának fontos eszközei. Az iskola tantervének megfelelően megismertetik a tanulókat az adott szakmában alkalmazott technológiával, a munkaműveletekkel, a szerszámokkal, a mérőeszközökkel és a balesetvédelmi előírásokkal. A tankönyvek fontos részét képezik a gondosan megszerkesztett ábrák és a fejezetenkénti önellenőrző kérdések.

A helyben (a szakképző intézményben) készített dokumentumok a következők:

Az oktatási-termelési terv a gyakorlati oktatást végző iskolák fontos dokumentuma. Alapvető feladata az oktatási és a termelési igények összehangolása. A gyakorlati oktatás megvalósításához szükséges valamennyi gyártmányt és munkát tartalmazza. Egy tanévre készül, két féléves bontásban. Az oktatási-termelési terv elkészítése a gyakorlati oktatásvezető feladata. Megjegyezzük, hogy a gazdálkodó szervezetek egy részénél a szakmai gyakorlati képzés




számára nem lehet oktatási-termelési tervet készíteni. Ennek az az oka, hogy a vállalat, kisiparos megrendelések alapján dolgozik, és nem lehet azt biztosítani, hogy minden, a központi programban előírt munkának megfelelő rendelés érkezzen be. Ugyanez a helyzet a szolgáltató szakmáknál: a márkaképviselet szakszervize, vagy az autószerelő kisiparos nem tudja megtanítani pl. az automata váltók szerelését, ha a gyakorlati idő alatt nem érkezik ilyen jármű a szervizbe.

A tanmenet az egyetlen olyan pedagógiai terv, amelyet hagyományosan elkészítenek a pedagógusok, így a szakoktatók is. Szerepe az, hogy az egész éves tananyagot tanítási hetekre és tanítási órákra bontsa. Mivel ma már nincsenek formai követelmények a tanmenettel szemben, így gyakran csak egyszerű tematika formáját ölti, azaz feltünteti az oktatott témák nevét, tartalmát és időszükségletét. A tanmenet eredeti formájában témakörönként tartalmazta az új fogalmakat, az oktatási tapasztalatokat, a tervezett szemléltető eszközöket és a kapcsolódó tananyagrészeket is. Emellett módot adott egyéni megjegyzések feltüntetésére is, a későbbi hasznosítás érdekében.

A tanmenet elkészítésekor fontos szempont az elméleti és a gyakorlati tanmenetek összehangolása. Erről bővebben a 9.2 részben lesz szó.

A foglalkozási vázlat a gyakorlati oktatási munkanap pedagógiai dokumentuma. A szakoktató készítheti el. Alapvető részei a bevezető foglalkozás, a szakmai gyakorlat és a befejező foglalkozás terve. Elkészítése már nem kötelező, bár a tudatos pedagógiai munkavégzést jelentős mértékben segíti. A nevelőmunkát ugyanis a tervszerűség biztosítása érdekében meg kell tervezni, és az elkészített terv alapján kell végezni.

A csoportnapló vezetésére akkor van szükség, ha a gyakorlati képzés nem a szakiskolában, hanem kihelyezett formában, üzemben vagy egyéni mesternél, tanuló szerződés alapján folyik. Ilyenkor az oktató nem tudja vezetni az iskolai osztálynaplót, az osztálynapló helyett a csoportnaplóba teszi meg a szükséges bejegyzéseket. A csoportnapló tartalmazza a tanulók személyes adatait, a hiányzásokat és a késéseket, az osztályzatokat, a selejtet, a szerszámtörést és az




oktató megjegyzéseit. Az oktató rendszeresen vezeti a csoportnaplót. A csoportnapló a tanulók tanulmányi előmenetelének fontos dokumentuma.

A munkanapló a gyakorolt műveletek és az elvégzett munkák nyilvántartására szolgál. A munkanapló vezetése a tanuló feladata. A munkanapló általában táblázatos formában készül. A munkanapló bal oldalán az elvégzett gyakorlati munka adatai szerepelnek, jobb oldala a szakma jellegétől függően az elkészítendő munkadarab vázlatát tartalmazza. Az oktató ellenőrzi a munkanapló vezetését, kitölti a napi és a heti értékelés rovatait, és aláírja azt. A munkanapló így szoros kapcsolatot létesít a munkahely és a szülői ház, valamint az iskola között.

A munkanapló a szakmai gyakorlati oktatás ellenőrzésének alapvető dokumentuma. A pontosan vezetett munkanapló bejegyzései alapján nyomon követhető a képzésért felelős szervezet szakmai tevékenysége.

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati képzés célja



3. A gyakorlati képzés célja

Tevékenység: fogalmazza meg, mi a szakmai gyakorlati képzés célja! A szakmai gyakorlati oktatás célja az, hogy a tanulókat az adott szakmában felkészítse az önálló, megfelelő minőségű munkavégzésre. A cél értelmezésekor általában problémát jelent a munkavégzés „megfelelő” minőségének meghatározása. Azt természetesen nem várhatjuk el egyetlen képző intézménytől sem, hogy a szakmai vizsgát tett tanuló a leendő munkahelyén mind a minőség, mind a mennyiség terén ugyanolyan teljesítményt nyújtson, mint a gyakorlattal rendelkező szakmunkás. Az azonban elvárható, hogy a frissen végzett szakmunkás a szakma általános elvárásainak megfelelő minőségben és gyorsasággal végezze munkáját. Kérdés, hogy mikor tekintjük eredményesnek a gyakorlati képzést. Mi az a szint, aminek elérésekor a szakmai bizonyítványt kiadhatja az iskola? Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni a képzési szint és a szakmai szint fogalmát. Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk képzési szinte és szakmai szint alatt! Keressen példákat saját szakterületéről a szakmai és a képzési szint különbségére!

A képzési szint A képzési szint a szakképzési idő végére reálisan elérhető tudásszint. A szakképzés központi programjai a képzési szintet tartalmazzák. A szakmai vizsgán azt mérik, hogy a jelölt elérte-e a képzési szintet. A gyakorlati képzés céljával kapcsolatban azonban mindig figyelembe kell venni azt, hogy az a szakképzési cél alá van rendelve.

A szakmai szint A szakmai szint a gyakorlott, tapasztalatokkal rendelkező szakember tudásszintje. A szakmai szint természetesen nem érhető el a képzési idő végére. Felmerül a kérdés, hogy a gyakorlott, tapasztalatokkal szakember tudása milyen paramétereiben tér el a frissen végzett szakemberétől.

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati képzés célja



Az eltérés egyik jellemzője a munkavégzés gyorsasága. A gyakorlott szakember ugyanazt a munkát gyorsabban el tudja végezni. A gyorsabb munkavégzés köszönhető egyrészt annak, hogy a szükséges mozdulatokat kevesebb idő alatt el tudja végezni, másrészt annak, hogy tapasztalatai alapján bizonyos problémák megoldásán nem kell gondolkoznia. Például egy autószerelő, aki egy adott típust már hosszabb ideje javít, a hibajelenségből sokszor teljes biztonsággal meg tudja állapítani a hiba okát. Erre egy kezdő autószerelő nem mindig képes.

A munkavégzés másik jellemzője a minőség. A kezdő szakember el tudja végezni a munkát az elvárt (szabványnak megfelelő) minőségben. A gyakorlott szakember viszont sok esetben hozzá tud tenni valami pluszt (pontosság, esztétikusabb megjelenés, frappánsabb műszaki megoldás), ami munkájának eredményét jobb minőségűvé teszi, mint a kezdő szakemberé.

Kérdések, feladatok 1. Fogalmazza meg, mit értünk képzési szinten és szakmai szinten! 2. Melyik szint elérése várható el a képzési idő végére? 3. Mondjon példákat saját szakterületéről a szakmai és a képzési

szint különbségére!

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati oktatás tartalmi kérdései



4. A gyakorlati oktatás tartalmi kérdései

4.1. A tanulók gyakorlati tevékenységének tartalmi struktúrája

A tananyag-tartalom meghatározásának alapja a szakképző intézmény tanterve. A tanulók gyakorlati tevékenységének struktúrája a tananyag elemzése során tárható fel.

A munkafolyamatok, munkatevékenységek típusai:

• termelési folyamat; • üzemeltetési folyamat.

Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk termelési és üzemeltetési folyamat alatt!

4.1.1. A termelési folyamat

A termelési folyamatban a tanuló munkája valamilyen hasznos termék létrehozására irányul. Ennek érdekében a tanuló a munka tárgyát technikai eszközök segítségével alakítja.




11. ábra. Példa termelési folyamatra

A munka tárgya és a technikai eszköz kölcsönhatásaként létrejövő technológiai folyamat változást okozhat az anyag összetételében és tulajdonságaiban (kohászat), az anyag fizikai-kémiai tulajdonságaiban (hőkezelés), a munkatárgy méreteiben és formájában (forgácsolás, kovácsolás), a munkatárgy felületén (festés, krómozás) és az alkatrész kapcsolatában és helyzetében (szerelés).

A technológiai folyamatokat kisegítő folyamatok (előkészítés, állványra szerelés, szállítás stb.) teszik lehetővé.

A termelési folyamat eredménye a munka terméke, ezt a tanuló tevékenysége hozza létre.

4.1.2. Az üzemeltetési folyamat

Az üzemeltetési folyamat lényege a gépek, járművek kezelése, működtetése. A termelés az üzemekben, gyárakban és tanműhelyekben részfolyamatokból áll, ezeket általában külön műhelyekben (forgácsoló, öntő, hegesztő, szerelő stb.) végzik. Az egyes műhelyekben elhelyezett gépeket üzemeltetni kell. A műhelyek közötti szállítás során járműveket kell üzemeltetni.




12. ábra. Példa üzemeltetési folyamatra

Tevékenység: keressen példákat saját szakterületéről termelési és üzemeltetési folyamatra!

4.2. A munkatevékenység szerkezete Tevékenység: jegyezze meg a munkatevékenység összetevőit! Minden munkatevékenységnek szerkezete van, vagyis összetevőkre bontható. A munkatevékenység összetevői a következők:

• munkafolyamat; • összetett munkafeladat; • munkaművelet; • műveletelem; • mozdulat.

A munkafolyamat összetett munkákból épül fel. Az összetett munkák munkaműveletekből állnak. A munkaműveletek műveletelemekből épülnek fel. A műveletelemek alkotórészei a mozdulatok, más néven fogások. A munka bonyolultsága miatt előfordulhat az is, hogy a műveletelemek is több szintre bonthatók.




A munkafolyamat A munkafolyamatok során az ember valamilyen munkaeszközzel munkát végez, és ez a munkavégzés a munka tárgyára irányul. A munka tárgya lehet nyersanyag, félkész termék, alkatrész, szerkezeti elem, szerkezet stb.

A munkaművelet A munkaművelet a munkafolyamat önálló, jól elhatárolható, technológiai szempontból egynemű része, amelyet ugyanazzal az eszközzel és ugyanazon a munkahelyen végeznek.

A műveletelem A műveletelem a munkaművelet legkisebb, jól elhatárolható, azonos módon végzett része, amelynek időtartama mérhető.

A munkamozdulat A munkamozdulat a munkavégzés legkisebb része. A munkát végző személy szempontjából közelítve munkamozdulatnak minősíthető például egy testrész (ujj, kéz, láb, törzs), illetve az egész test munka közbeni, irányváltoztatás nélküli áthelyezése. Ilyen lehet a nyúlás egy szerszám után, a szerszám megfogása, a munkavégzés helyének jobb megközelítése céljából a járás, vagy a jobb hozzáférhetőség érdekében a részleges helyváltoztatás (pl. súlypontáthelyezés). A munkamozdulat megfigyelhető, de közvetlenül nem mérhető. A munkamozdulat vizsgálata igen fontos a munka termelékenysége szempontjából.

Az egyes munkamozdulatok elvégzése, annak minősége, sebessége

összefüggésben van a munkát végző személy tulajdonságaival, ügyességével, gyakorlottságával. A mozdulatok céltudatos, tervszerű egymásutánisága időmegtakarítást jelent. A felesleges mozdulatok energiát emésztenek fel, terhelik és fárasztják a munkát végző személyt, ennek következtében csökken a munkavégzés teljesítménye. Éppen az említettek miatt fontos a munkamozdulatok rendszerének kialakítása, a fölösleges mozdulatok kiiktatása.

Sokszor háttérbe szorul például a fémipari képzés során a szerszámok szakszerű fogásának megtanítása (lásd 16. ábra!) A




gyakorlati oktatók evidensnek tekintik azt, hogy ezt mindenki tudja. Az ezen a téren meglevő hiányosságok azonban szükségtelen erőkifejtéshez vezethetnek, vagy azt eredményezik, hogy a tanulók nem tudják a munkamozdulat szakszerű és hatékony elvégzését megtanulni.

13. ábra. A szakmai gyakorlat során megtanítandó

szerszámfogástípusok

A tanulók gyakorlati foglalkozásainak megtervezése során tehát a munkafolyamatok részekre bontjuk, felvázoljuk az elvégzendő munkafolyamatokat, munkaműveleteket, műveletelemeket és azokat a mozdulatokat, amelyeket a képességek fejlesztése céljából gyakoroltatnunk kell. Ez a tevékenység segít a foglalkozás konkrét




tartalmának, a tanulókkal végeztetendő munkatevékenységnek a meghatározásánál, a foglalkozás időtervének elkészítésénél.

A munkafolyamat szerkezetét a 17. ábra mutatja.

14. ábra. A munkafolyamat szerkezete

Az ábra egyes szintjein (az első szint, a munkafolyamat kivételével) az egyszerűség kedvéért csak két-két elemet tüntettünk fel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes szintek pontosan két elemet tartalmaznak. Az elemek száma változó lehet.

A szakmák egy részében munkafolyamatokat is el lehet különíteni, más szakmák esetében a munkatevékenység szerkezetének legmagasabb szintjét az összetett munkák jelentik. Az építőipari szakmáknál a munkafolyamatok több szakma együttműködéséhez kötődnek (például egy épület felépítése a kőműves, az ács-állványozó, a tetőfedő, a bádogos és a burkoló szakmák együttműködését igényli).

Néhány, a munkafolyamatra vonatkozó szakmai példa:

• autószerelő szakma: az autó műszaki vizsgára való felkészítése; • villanyszerelő szakma: családi ház villanyszerelése; • gázvezeték- és készülékszerelő szakma: családi ház gázszerelése.




A tevékenységelemzést az autószerelő szakmára fogjuk bemutatni. Az áttekinthetőség érdekében az összetevők közül mindig csak egyet emelünk ki, és azt bontjuk alkotó részeire.

Az autószerelő szakma esetében a munkafolyamat az autó műszaki vizsgára való felkészítése. Ez a következő összetett munkákból áll: motorjavítás, futómű javítás, fékjavítás, sebességváltó javítás, tengelykapcsoló javítás és kormánymű javítás stb. Természetesen két műszaki vizsga között, egyedi problémák esetén nincs munkafolyamat, csak az egyes meghibásodásoknak megfelelő összetett munkák merülnek fel.

Emeljük ki a további elemzés kedvéért az összetett munkák közül a futómű javítást. A futómű javítás összetett munka hibás csapágy esetén a következő munkaműveletekből áll: a kerék leszerelése, a hibafeltárás, a kerékcsapágy kiszerelése, a kerékcsapágy beszerelése és a kerék visszaszerelése.

Vizsgáljuk a munkaműveletek közül a kerékcsapágy kiszerelését. A kerékcsapágy kiszerelése munkaművelet a következő műveletelemekből áll: a kerékagy kiszerelése, a csapágy lehúzása a féltengelyről és a kerékagyból a csapágy kiszerelése.

Tekintsük a műveletelemek közül a kerékagyból a csapágy kiszerelését. A kerékagyból a csapágy kiszerelése műveletelem további rész-műveletelemekből épül fel: a Seeger-gyűrű kivétele, a szimmering kivétele és a csapágy kiütése.

Emeljük ki a további elemzés kedvéért a rész-műveletelemek közül a Seeger-gyűrű kivételét. A Seeger-gyűrű kivétele a következő mozdulatokból, fogásokból áll: a fogóért nyúl, a fogót megfogja, a fogót a Seeger-gyűrűhöz viszi, a fogóval a Seeger-gyűrűt megfogja, a fogóval a Seeger-gyűrűt kiemeli, a fogót és a Seeger-gyűrűt leteszi.

Láthatóan a mozdulatok, fogások szintje már tovább nem bontható elemekből áll. A 18. ábra az olajcsere elemzésén keresztül ad újabb példát a fent elmondottakra. Tevékenység: a fentiek alapján keressen példát saját szakterületéről a munkatevékenység összetevőire!




15. ábra Példa a munkafolyamat szerkezetére




Kérdések, feladatok 1. Fogalmazza meg, mit értünk termelési folyamaton és üzemeltetési

folyamaton! Mondjon példákat mindegyik folyamatra! 2. Mondjon példát saját szakterületéről a munkatevékenység

összetevőire!

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati képzés szakaszai



5. A gyakorlati képzés szakaszai

Tevékenység: ezt a fejezetet az alábbiak szerint dolgozza fel: • Jegyezze meg, milyen szakaszokra osztható a gyakorlati képzés! • Jegyezze meg az egyes szakaszok időtartamát! • Fogalmazza meg, mi az egyes szakaszok szerepe a képzésben! • Jegyezze meg, mik az oktató feladatai az egyes szakaszokban!

Az egyes szakmák képzési idejét az OKJ írja elő. A szakmák többsége esetén az úgynevezett „szakképző évfolyamok” száma kettő. Ez azt jelenti, hogy a tanulók az iskola tizedik évfolyamának elvégzése, vagy az érettségi vizsga után, két tanéven keresztül részesülnek olyan képzésben, amely gyakorlati oktatást is tartalmaz. A gyakorlati oktatás aránya a képzésen belül szakmafüggő, a leggyakoribb a 60%–40%, illetve a 70%–30% gyakorlat–elmélet arány, a gyakorlat javára.

A gyakorlati képzésre rendelkezésre álló idő három, jól elkülöníthető részre osztható a képzés tartalma szerint. Ezt a három részt a gyakorlati képzés szakaszainak nevezzük. Ezek a szakaszok a következők:

• bevezető szakasz; • az alapkészségek kialakításának szakasza; • a termelőmunkára való átmenet szakasza.

16. ábra. A gyakorlati oktatás szakaszai és időtartamuk




5.1. A bevezető szakasz A tanulók egy része úgy választ szakmát, hogy nem rendelkezik arról pontos ismeretekkel. Nem ismeri jól a szakmai munkatevékenységet, annak szépségeit, nehézségeit, problémáit.

A szakképzést végző iskolák sokat tehetnek ez ellen az úgynevezett nyílt napok megszervezésével. Több iskola követi azt a gyakorlatot, hogy a nyílt napok alkalmával a leendő tanulóknak az elméleti képzés mellett a gyakorlati oktatást is bemutatja. Az iskola tanulói a tanműhelyben végzik a gyakorlati feladatokat, és ezt láthatják a leendő diákok is.

További lehetősége a szakképző iskoláknak az, hogy a tanulók általában már a 8. évfolyam elvégzése után bekerülnek a szakképző intézménybe, de a konkrét szakmai képzés csak a 10. évfolyamot követően kezdődik meg. A közben eltelt időben az iskolának lehetősége van arra, hogy úgynevezett pályaorientációs órákon mutassa be a 10. évfolyam elvégzése után az adott intézményben tanulható szakmákat.

5.1.1. A bevezető szakasz szerepe

A bevezető szakasz szerepe elsősorban az, hogy felkeltse az érdeklődést a szakma, és annak elsajátítása iránt.

5.1.2. A bevezető szakasz időtartama

A bevezető szakasz a gyakorlati képzés egy rövid, az első 1-3 gyakorlati napot magába foglaló része.

5.1.3. Az oktató feladatai a bevezető szakaszban

Tevékenység: jegyezze meg, milyen módszerekkel lehet felkelteni a tanulók érdeklődését a szakma iránt! A tanulók szakma iránti érdeklődésének felkeltése elsősorban a szakma jellegzetes termékeinek, munkaműveleteinek bemutatása révén érhető el. Azoknál a szakmáknál, ahol a munka eredménye valamilyen munkadarab (esztergályos, asztalos, kovács, pék stb.) lehetőleg olyan termékeket kell bemutatni, amelyekkel a tanuló a mindennapi életben találkozik. Ezzel erősíthetjük azt az érzést, hogy munkájának értelme és eredménye lesz. (A műhelyekben érdemes




felkészülni erre, és eltenni a raktárba bemutatásra szánt munkadarabokat.)

17. ábra. Forgácsoló szakma jellegzetes munkadarabjainak

bemutatása

Bizonyos szakmáknál (karosszérialakatos, autószerelő) a műhelyben nincs mindig lehetőség a konkrét termék bemutatására. A probléma fényképek, filmfelvételek segítségével oldható meg: a karosszérialakatos fényképet készít az összetört, majd megjavított autóról, és azt mutatja be a tanulónak.




18. ábra. Karosszérialakatos műhely

Az autószerelő végigvezetheti a tanulót a műhelyen, elmondhatja, hogy az adott járművön éppen milyen javítást végeznek. Az autókon elvégzett munkával kapcsolatban meg kell említeni, hogy az miért fontos a jármű biztonságos közlekedése, a kényelem, vagy az alacsony fogyasztás stb. szempontjából.

Egyes szakmáknál lehetőség van üzemlátogatás szervezésére. Például a forgácsoló, vagy lakatos jellegű szakmát választó tanulókat érdemes elvinni olyan üzembe, ahol az adott szakma képviselője a végtermék egy összetevőjét készíti. Ekkor be kell mutatni azt, hogy az adott munkadarab milyen szerepet tölt be a végtermékben, és annak jó minősége miért fontos a késztermék szempontjából.

Fontos, hogy ne csak az adott szakmára koncentráljunk, hanem adjunk áttekintést az egész üzem munkájáról. Itt lehet kiemelni azt, hogy az adott szakma, szaktudás miért nélkülözhetetlen az üzemen belüli tevékenység tekintetében.

További lehetősége az oktatónak a szakma iránti érdeklődés felkeltésére az, hogy a gyakorlati munka során használt gépeket, szerszámokat megmutatja a tanulóknak. A forgácsoló szakma esetén például nagyon látványos lehet egy CNC-gép bemutatása működés közben. Hatásos lehet a korábbi és az új technológia bemutatása, és (például forgácsoló szakma esetén, lásd 25. ábra!) annak érzékeltetése,




hogy napjainkban menyivel jobb körülmények között dolgozhatnak a szakmunkások, mint korábban.

19. ábra. Régi és új technika bemutatása

A gépek bemutatása során elegendő, ha egy egyszerű alkatrészt készítünk el a géppel, a gépi művelet közben az oktató beszélhet a gépről, a munkadarabról, a programozásról stb. Már itt fel lehet hívni a tanulók figyelmét arra, hogy a munkadarab elkészítéséhez mely tantárgyak (szakmai ismeret, anyagismeret, műszaki ábrázolás stb.) tananyagának ismerete fontos.

Az autószerelő tanulóknak meg lehet mutatni például egy környezetvédelmi vizsgálat (zöld kártya) folyamatát. Itt fel lehet hívni a figyelmet a számítógép és a mérőműszerek szerepére. Be lehet mutatni a fényszóró beállításának folyamatát, vagy a kódkiolvasó használatát.

A bevezető szakaszban kell megismertetni a tanulókkal gyakorlati munkahelyüket és annak rendjét (öltözködés, tisztálkodás, házirend, egyéni szerszámok stb.), a baleset és a tűzveszély elhárítására vonatkozó szabályokat.

5.2. Az alapkészségek kialakításának szakasza 5.2.1. Az alapkészségek kialakítása szakasz szerepe

Az alapkészségek kialakításának szakaszát a termelő tevékenység megalapozása szakaszának, alapképzésnek is szokás nevezni. A fő feladat a szakma gyakorlásához szükséges alapvető jártasságok és készségek kialakítása. Ebben a szakaszban tulajdonképpen a szakma tantervében meghatározott alapműveleteket kell megtanítani. Az




alapképzés szakaszában a termelési feladatokat az oktatási feladatoknak alá kell rendelni.

Tevékenység: jegyezze meg, mit értünk produktív és improduktív munkadarabon!

A tanulás történhet produktív és improduktív munkavégzéssel. A produktív munka eredménye valamilyen hasznosítható munkatermék. Ilyen például a fémipari alapképzésben a kalapácsfej vagy a fűrészkeret készítése.

Az improduktív munka nem eredményez valamilyen hasznosítható munkaterméket, hiszen a munkadarab csak gyakorlásra szolgál (ilyen például a fémipari alapképzésben a fúrás gyakorlása, a kilyuggatott munkadarab a gyakorlás végén eldobható). A tanulás során törekedni kell arra, hogy a tanulók produktív munkadarabokat készítsenek.

5.2.2. Az alapkészségek kialakítása szakasz időtartama

Ez a szakasz a gyakorlati képzés leghosszabb, a képzési időnek 65-75%-át kitevő része (a kétéves képzési idejű szakmák esetén általában másfél évig tart). A szakasz időtartama nem határozható meg pontosan, nagyban függ a szakma jellegétől és a tanulók előrehaladásától.

5.2.3. Az oktató feladatai az alapkészségek kialakítása szakaszban

Az alapkészségek kialakításának szakaszában az oktató feladatai a következők: Tevékenység: fogalmazza meg, miért fontos az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása!

• Az elméletben tanult szakmai-műszaki fogalmakat össze kell kapcsolnia a konkrét munkadarabbal vagy munkafolyamattal. Az összekapcsolás célja többes: segíti az elméleti és a gyakorlati ismeretek egységének megteremtését, ugyanakkor biztosítja azt, hogy a tanulók tisztában legyenek a munkavégzés elméleti alapjaival. E nélkül nem képzelhető el tudatos munkavégzés. Ha a tanuló nincs tisztában azzal, mit miért tesz, akkor tevékenysége a betanított munkáséhoz lesz hasonló. Ha a tanuló ismeri az




elméleti alapokat, akkor a tevékenységet más feltételek mellett, különleges helyzetekben is végre tudja hajtani. Példák az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására: a) A fémiparban a reszelés során a munkadarab anyagától

függően kell a reszelő vágatosztását megválasztani. Adott anyagú munkarab reszelésekor az oktatónak fel kell hívnia a tanulók figyelmét erre, és érdemes átismételni a vágatosztás fogalmát.

b) Az autószerelő szakmában át kell ismételni a nyomaték fogalmát a hengerfejcsavarok meghúzásának tanításakor.

c) A burkolónak ismernie kell a területszámítás összefüggéseit a szükséges burkolóanyag kiszámításához.

• A hiányos elméleti tudást pótolnia kell megfelelő magyarázatokkal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az oktatónak kell megtanítani a teljes anyagot: pusztán arról van szó, hogy az aznapi munkavégzéshez szükséges elméleti ismeretek meglétét megfelelő kérdésekkel ellenőriznie, és szükség esetén pótolnia kell.

• Biztosítania kell a jártasságok, készségek tanulásának célravezető sorrendjét. Ügyelnie kell arra, hogy az egyszerűbbtől haladjon a nehezebb, összetettebb felé.

• A gyakorlati ismereteket, a jártasságokat és a készségeket olyan alaposan kell elsajátíttatnia, hogy azokat a tanulók konkrét termelési feladatok megoldásában biztosan és helyesen alkalmazni tudják.

5.2.4. Példa az alapkészségek kialakításának szakaszában végzett munkára

Nézzünk példákat arra, hogy az alapkészségek kialakítása szakaszban a fémipari alapképzés keretében milyen munkadarabokat készítenek a tanulók. Az alábbiakban három olyan munkadarabot mutatunk be, amely egy gépipari szakközépiskola gyakorlati tanmenetében szerepel. Az alkatrészeket az itt jelzett sorrendben készítik el a tanulók.




20. ábra. Az első munkadarab térhatású képe

21. ábra. Az első munkadarab műszaki rajza

Az alkatrész produktív (azaz valamilyen célra felhasználható) munkadarab. A darab elkészítése előtt a tanulók már megtanulták az elkészítéshez szükséges műveleteket. A tanulók munkájukat műszaki rajz alapján (lásd 27. ábra!) alapján végzik. Lényeges eleme a feladatnak a rajz elemzése. Az oktatónak fel kell hívnia a figyelmet az egyes rajzi jelek jelentésére, értelmezésükre.

Kiindulási alapként a tanulók egy 100 mm-nél 1-2 mm-rel hosszabb nyers darabot kapnak. A nyers darabon ellenőrizni kell annak síklapúságát. Az előírt 100 mm-es hossz kialakítása reszeléssel történik. Közben nemcsak a hossz megfelelő értékére kell ügyelni, hanem a hosszabb és a rövidebb oldal merőlegességére is. A további munkák számára a reszelt felület szolgál bázisként.

A darabon gyakorolják a tanulók az előrajzolást, a fúrást, a süllyesztést és a lekerekítést. A tűrés a hosszméretek esetén ±0,2 mm.

A síklapúság ellenőrzésekor a reszelésnél korábban tanultakat is fel lehet használni (lásd 28. ábra!) A keresztirányú reszelésnél a reszelő által érintett, és emiatt fényesebb, illetve a reszelő által nem




érintett, emiatt sötétebb felületrészekből lehet a felületi egyenetlenségekre következtetni.

22. ábra. Keresztirányú reszelés

A darab megfelelő színvonalú elkészítése után újabb műveletek tanulnak, majd a következő darabot készítik el.

23. ábra. A második munkadarab

Munkadarab elkészítéséhez további alapműveleteket kellett megtanulni: új elemként jelenik meg a horony és a négyzet alakú rész kimunkálása. Munkájukat ebben az estben is műszaki rajz alapján




végzik (lásd 30. ábra!). A munkadarab rajza lehetőséget ad arra is, hogy az ábra elemzése alapján újabb rajzi jeleket tanuljanak meg.

24. ábra. A második munkadarab műszaki rajza

A harmadik munkadarab (lásd 31. ábra!) az addig tanultak összefoglalására és értékelésére szolgál. Az addig tanult műveletek mindegyikét kell tudni az alkatrész elkészítéséhez.




25. ábra. A harmadik munkadarab

A munkát ebben az esetben is műszaki rajz (32. ábra) alapján végzik a tanulók, a műveleti sorrendet is ez alapján kell meghatározniuk.

26. ábra. A harmadik munkadarab műszaki rajza

Ahogy azt a bemutatott három munkadarab példája mutatja, az alapkészségek kialakításnak szakaszában az egyszerűbbtől a




bonyolultabb felé haladás elvét kell követni, és ügyelni kell arra, hogy mindegyik alapművelet (pl. reszelés, fűrészelés, fúrás, süllyesztés stb.) begyakorlására elegendő idő és alkalom legyen.

5.3. A termelőmunkára való átmenet szakasza 5.3.1. A termelőmunkára való átmenet szakaszának szerepe

A termelőmunkára való átmenet szakaszában a pedagógiai instrukciók (az oktatói közbeavatkozások) száma lecsökken, szerepüket a termelési irányítás veszi át. A tanuló megkapja a megoldandó feladatot, és az oktató egyre többször csak a végrehajtás eredményét ellenőrzi. Az önállóság fejlesztése csak akkor kerülhet előtérbe, amikor a tanulók munkájának minősége már magas fokú, és a diákok teljesítményének fejlesztésére van szükség.

5.3.2. A termelőmunkára való átmenet szakaszának időtartama

Ez a szakasz a gyakorlati képzés befejező része, a képzési idő 25-35%-a. A szakasz tényleges időtartama függ a szakma jellegétől, és attól, hogy a tanulók az előző szakaszban milyen eredményességgel dolgoztak.

5.3.3. Az oktató feladatai a termelőmunkára való átmenet szakaszában

• Biztosítja, hogy a tanult jártasságok és készségek színvonala ne essen vissza. A visszaesés azért fordulhat elő, mert az aktuális termelési feladatok miatt egy részükre esetleg nincs szükség. Ez a szakmai vizsga közelsége miatt is fontos oktatói feladat. Egyes, tanműhellyel rendelkező oktatási intézmények ebben az időszakban be szokták rendelni a gyakorlati képzésüket külső gyakorlóhelyen teljesítő tanulókat a tanműhelybe: a vizsga előtt átismétlik a tanulókkal az alapvető gyakorlati ismereteket.

• Biztosítja, hogy a tanuló tervszerű munkaprogram szerint dolgozzék (a termelési gyakorlatok egy részén éppen a tervszerű munkaprogram hiányzik).

• A szakmai irányítás mellett pedagógiai ellenőrzést és szakaszos irányítást is végez, mivel bizonyos mérvű oktatói ellenőrzésre és irányításra még szükség van.




Kérdések, feladatok 1. Sorolja fel a gyakorlati képzés szakaszait! 2. Mennyi ideig tartanak a gyakorlati képzés egyes szakaszai? 3. Mi a bevezető szakasz szerepe? 4. Mik az oktató feladatai a bevezető szakaszban? 5. Milyen módszerekkel lehet felkelteni a tanulók érdeklődését a

szakma tanulása iránt? 7. Hogyan oldható meg a szakmai iránti érdeklődés felkeltése azon

szakmák esetén, ahol a munkatevékenység eredménye nem egy konkrét munkadarab?

8. Válasszon ki egy tetszőleges szakmát, és tervezze meg a gyakorlati képzés bevezető szakaszát! – Milyen munkadarabokat mutatna be a tanulóknak? – Milyen üzemben tenne látogatást, mit mutatna meg ott a

tanulóknak? – A szakma mely jellemző gépeit, szerszámait mutatná be?

9. Mi az alapkészségek kialakításának szerepe? 10. Mik az oktató feladatai az alapkészségek kialakításának

szakaszában? 11. Mit értünk produktív és improduktív munkadarabon? 12. Mit értünk azon, hogy az oktatónak össze kell kapcsolnia a

szakmai elméletet a szakmai gyakorlattal? 13. Miért fontos az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása? 14. Keressen példákat saját szakterületéről az elmélet és a gyakorlat

összekapcsolására! 15. Mi a szerepe a termelőmunkára való átmenet szakaszának? 16. Mik az oktató feladatai ebben a szakaszban?

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati oktatás jellemző eljárásai



6. A gyakorlati oktatás jellemző eljárásai

A gyakorlati képzés során alapvetően két tananyag-feldolgozási eljárást alkalmazunk, a tárgyi eljárást és a műveleti eljárást. Az alábbiakban ezeket az eljárásokat, illetve ezek együttes alkalmazásának lehetőségeit elemezzük.

6.1. A tárgyi eljárás Tevékenység: fogalmazza meg, mit értünk tárgyi eljáráson! A tárgyi eljárás lényege az, hogy a jártasságok, készségek kialakítása a termelőmunkában előforduló produktív alkatrészek, illetve termékek sorozatának elkészítése során történik. Az oktatás alapja a termék, amelynek elkészítése során a szakma több alapműveletét kell alkalmazni.

Nézzük meg ezt egy fémipari példán. A 33. ábra egy olyan munkadarabot ábrázol, amelynek elkészítéséhez több fémipari alapművelet szükséges. Az ábrán jelzetteken kívül meg kell határozni (ki kell számítani) a hajlítás előtti hosszt, és egy anyagból (laposvasból) le kell darabolni a kiindulási hossznak megfelelő anyagot.

27. ábra. Több művelettel elkészíthető munkadarab




Itt utalunk vissza a gyakorlati oktatás szakaszainál tanultakra. Ott azt mondtuk, hogy az alapkészségek kialakítása szakaszában az oktatónak össze kell kapcsolnia a szakmai-műszaki fogalmakat a gyakorlattal. Jó példa erre a kiindulási hossz számítása. Fontos, hogy az oktató alkalmazza az elméleti órán tanult képletet, esetleg magyarázza el a képlet és a munkadarab közötti kapcsolatot. Ezzel tudja biztosítani azt, hogy a tanuló más alakú munkadarab esetén is tudja alkalmazni ezt a számítási módot.

A munkadarab produktív (például két másik alkatrész összekapcsolására lehet felhasználni), és több alapművelet elsajátítását teszi lehetővé. A tárgyi eljárás alkalmazása során ebből a darabból sokat készítenek a tanulók, lehetőleg annyit, hogy mindegyik alapműveletet megfelelően begyakorolják. Tárgyi eljárás alkalmazása esetén ezt a munkadarabot az első művelettől az utolsóig egyszerre készíti a tanuló. Tevékenység: jegyezze meg a tárgyi eljárás előnyeit és hátrányait!

A tárgyi eljárás alkalmazása az alábbi előnyökkel jár: 1. Az oktatás termelésszerűen folyik (hiszen a munkadarab

produktív), az alapműveleteket egymáshoz kapcsolódóan, összefüggéseiben látja a tanuló.

2. A produktív munkadarabok ösztönző, aktivitásra serkentő hatásúak.

3. A változatos munkadarabok segítik a szakma megszerettetését. Az alkotás öröme gyorsítja a munkatevékenység megtanulását. A tanulók a munkadarab produktív volta miatt hasznosnak érzik az elvégzett tevékenységet.

A tárgyi eljárás hátrányai: 1. Egyes esetekben elvész az oktatási cél és helyette a termelés lép

előtérbe. Mivel a munkadarab produktív – azaz valahol ezt fel fogják használni – a megrendelt mennyiségnek megfelelő számú darab készül belőle: a) Ha túl sok darabot rendelnek belőle, akkor a tanulók egyrészt

megunják a gyártást, másrészt esetleg hosszabb ideig gyakorolják az elkészítéshez szükséges alapműveleteket a




szükségesnél (más műveletek elsajátítására kevesebb idő marad).

b) Ha kevés darabot rendelnek, akkor nincs idő az alapműveletek megfelelő begyakorlására.

2. A szakmai gyakorlatok oktatásának első időszakában -amikor a termelést kihangsúlyozottan az oktató-nevelő munkának kellene alárendelni- megnehezíti a jártasságok és készségek helyes kialakítását: a) Nem biztosított az, hogy a tanuló az egyszerűtől az összetett

felé halad. b) A tanulók csak annyi időt töltenek az egyes alapműveletek

gyakorlásával, amennyit a termék lehetővé tesz. 3. Az elmélet és a gyakorlat kapcsolata nehezen valósítható meg. Sok

iskolai (és üzemi) tanműhelyben megrendelésre gyártanak munkadarabokat. Ha például egy olyan darabot rendel a megrendelő, amelyen fúrási művelet is van, de a tanulók elméletből még nem tanulták az ehhez szükséges ismereteket, akkor az elmélet nem köthető a gyakorlathoz, és ez a gyakorlati oktató munkáját is jelentősen megnehezíti. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy ugyanannak a darabnak a gyártásával sok időt töltenek a tanulók a gyakorlaton, közben az elméleti oktatás a tanterv szerint halad tovább. Az elméleti képzés így jóval előbbre fog tartani a gyakorlati képzésénél. Ha az elméletben tanultakat rövid időn belül nem alkalmazzák a tanulók a gyakorlatban, akkor az elméleti képzés hatékonysága csökken.

Hátrányai miatt a tárgyi eljárás kizárólagos alkalmazása nem célravezető.

6.2. A műveleti eljárás Tevékenység: fogalmazza meg, mit értünk műveleti eljáráson! Jegyezze meg, hogyan alkalmazható ez az eljárás produktív é improduktív munkavégzés során, illetve szalagszerű termelésben! A műveleti eljárás alkalmazása során abból indulunk ki, hogy a szakmai munkatevékenység visszavezethető alapműveletekre. Ezek az alapműveletek szükségesek ahhoz, hogy a leendő szakmunkás szakmájának valamennyi termékét el tudja készíteni. Az egyes




szakmák alapműveletei meghatározhatók és nehézségi fokozataik alapján megtaníthatók.

6.2.1. A műveleti eljárás alkalmazása improduktív munkával

Improduktív munkában gyakoroltatunk egy-egy munkaműveletet a magas begyakorlottsági fokig. Ide sorolható például az, amikor a hegesztők a pálca vezetését tanulják: hulladék vasdarabokon próbálgatják a mozdulatokat, majd amikor már nem fér több varrat a vasdarabra, eldobják azt. Szintén improduktív módon gyakorolnak a kőműves-tanulók, amikor például a téglák kötésbe rakását tanulják: habarcs nélkül (homokkal) felraknak néhány sort, majd szétszedik és kezdik elölről.

6.2.2. A műveleti eljárás alkalmazása produktív munkával

A műveleti eljárásnak van olyan formája is, amelynek alkalmazása során ki lehet használni a produktív munkadarab elkészítéséből származó előnyöket: produktív termékeken egy-egy alapműveletet begyakorolnak a tanulók, majd a következő műveletet a korábban félretett, és újra elővett félkész terméken folytatják. Nézzünk erre egy fémipari példát.

28. ábra

Az ábrán látható produktív munkadarab elkészítése műveleti eljárással a következő. A tanulók a kiindulási átmérőnek megfelelő méretű nyers munkadarabokat kapnak. Az első művelet – a gyártás




sorrendjéből adódóan – a kisebb átmérő kialakítása hosszesztergálással. A tanulók több munkadarabon elvégzik a hosszesztergálást, és a félkész darabokat (a készítő tanuló azonosítására alkalmas jellel ellátva) elhelyezik a raktárban. Annyi munkadarabon végzik el ezt a műveletet, amennyi a művelet megtanulásához kell.

A következő művelet a beszúrás elkészítése. A félkész munkadarabokat előveszik a raktárból, és minden tanuló a saját, korábban készített darabjain elvégzi a beszúrás kialakítását. A termékek ezután is visszakerülnek a raktárba. A harmadik művelet a letörés kialakítása. Ezt is minden tanuló a raktárból elővett saját darabjain gyakorolja be. Egyszerre tehát mindig csak egy adott műveletet gyakorolnak.

Egyes szakmák esetén a „munkadarabot” nem lehet raktárba tenni. Például autószerelő szakma esetén a fényszóró, vagy a futómű beállításának tanítása nem oldható meg az említett módon. Ekkor azt a módszert lehet alkalmazni, hogy az adott tevékenységnek csak egyes elemeit gyakorolja a tanuló (például futómű beállításnál a műszerek felhelyezését, vagy a mérőműszer leolvasását), majd amikor ezt már megfelelően megtanulta, akkor tér át egy másik, a futómű-beállításhoz tartozó művelet tanulására.

29. ábra. Futómű beállítása




6.2.3. A műveleti eljárás alkalmazása szalagszerű termelésben

Szalagszerű termelésben a tanuló az egyik alapműveletet begyakorolja, majd a termék technológiája szerint a következő alapművelettel folytatja a tanulást (a tanulók előre elkészített forgatókönyv szerint cserélnek helyet a technológiai folyamatban).

A szalagszerű termelésben a legegyszerűbb a műveleti eljárás megvalósítása. A szalag egy-egy munkahelyén annyi időt tölt a tanuló, amennyi az adott művelet megtanulásához szükséges.

30. ábra. Szalagszerű termelés a Toyota gyárban

A „szalagszerű” termelésben történő tanulás egyes olyan szakmák esetén is megvalósítható, ahol valójában nem szalag mellett folyik a munkavégzés, a tanulás elve viszont ugyanaz. Tekintsünk példaként egy süllyesztett furat kialakítását. A furat kialakítása két lépcsőben történik, először maga furat, utána a süllyesztés készül el, a munkát két szakmunkás végzi egymás után. A tanuló először a furat kialakítását végző szakember mellett dolgozik, majd amikor ezt a műveletet már a kellő színvonalon el tudja végezni, átmegy a másik szakmunkás mellé, ahol a süllyesztést gyakorolhatja a szükséges ideig. Tevékenység: jegyezze meg a műveleti eljárás előnyeit és hátrányait!

A műveleti eljárás előnyei: 1. Az oktatási cél (a művelet megtanulása) van előtérben, az

könnyen elérhető.




2. Az alapműveletek végrehajtásához szükséges jártasságok és készségek jól elsajátíthatók, az alapműveleteket megfelelően el lehet magyarázni, az elmélettel össze lehet kapcsolni.

3. A munkadarab elrontása általában (improduktív munka vagy félkész termék megmunkálása esetén) a tárgyi eljárásénál kevesebb kárt okoz, és mivel egy alapművelet végrehajtásáról van szó, kisebb a hibalehetőség is.

A műveleti eljárás hátrányai: 1. Az alapműveleteket elszigetelten sajátítják el a tanulók, a

műveletek összekapcsolása háttérbe szorul. Nehezebb megtanítani így például azt, hogy mi a műveletek célszerű sorrendje egy adott munkadarab elkészítésekor.

2. A hosszú gyakorlás unalmas és érdektelen, a tanulók aktivitására nem lehet építeni.

3. A befejezetlen vagy improduktív munka nem adja a munkasiker érzését. Mivel a munka „termékét” nem használják fel semmire, a tanulókat nehezebb rávenni a precíz, pontos munkavégzésre.

4. Az összetett munkafeladat készítését csak viszonylag hosszú idő elteltével, az alapműveletek elsajátítása után teszi lehetővé, addigra viszont az először tanult alapműveleteknél fennáll a felejtés veszélye.

5. Az improduktív munkavégzés miatt sok anyag megy veszendőbe.

Hátrányai miatt a műveleti eljárás kizárólagos alkalmazása szintén nem célravezető.

Amint láthattuk, mindkét eljárásnak (a tárgyi és a műveleti eljárásnak is) vannak hátrányai, emiatt egyiket sem lehet a képzés során kizárólagosan alkalmazni. A két eljárást azonban lehet úgy kombinálni, hogy mindkettőnek az előnyei legyenek túlsúlyban, a hátrányokat pedig lehetőség szerint kiküszöböljük. Ez a tárgyi és a műveleti eljárás együttes alkalmazásával oldható meg.

6.3. A műveleti komplex eljárás Tevékenység: fogalmazza meg, mit értünk műveleti komplex eljárás alatt! Sorolja fel, melyek ennek az eljárásnak az előnyei!




Ahogy azt korábban bemutattuk, a műveleti eljárás egy–egy alapművelet megtanulását célozza, a tárgyi eljárás viszont több műveletet tanít egyszerre egy munkadarab elkészítésén keresztül. A két eljárás kombinációja, azaz a műveleti komplex eljárás azt jelenti, hogy műveleti eljárással (legtöbbször improduktív munkával) megtanítunk 2-3 alapműveletet, majd elkészíttetünk a tanulókkal egy olyan produktív munkadarabot, amely a tanult 2-3 művelettel előállítható.

A fémipari képzésben gyakran alkalmazzák ezt a módszert. Például a tanulók megtanulják a reszelés, a fűrészelés és a fúrás műveletét, majd ezeket felhasználva kalapácsfejet készítenek.

Néhány művelet megtanulását és egy produktív munkadarab elkészítését követőn természetesen nem ér véget a műveleti komplex eljárás alkalmazása. Arra kell törekedni, hogy az eljárás alkalmazása folyamatos legyen. Jelöljük az egyes megtanítandó alapműveleteket M1, M2, M3, …-mal, az elkészítendő komplex munkadarabokat (tárgyakat) pedig T1, T2, …-vel. Ezek alapján a gyakorlati képzés folyamata az alábbiak szerint alakulhat:

M1, M2, M3 → T1; M4, M5 →T2; M6, …

Azaz az M1, M2, M3 alapműveletek megtanítása után ezek felhasználásával elkészítünk egy produktív munkadarabot (T1), újabb műveleteket (M4, M5) tanítunk, majd egy újabb tárgy (T2) elkészítése következik, és így tovább.

Lényeges eleme a folyamatnak a T2, T3, … tárgy kiválasztása. Arra kell törekedni, hogy pl. a T2 tárgy elkészítéséhez ne csak az M4, M5 műveleteket kelljen felhasználni, hanem az M1, M2, M3–at is, vagy legalább ezek közül valamelyiket.

Érdemes újra visszatérni a műveleti és a tárgyi eljárás tárgyalásánál felsorolt hátrányokra. Ha jól átgondoljuk a műveleti komplex eljárás alkalmazását, azt láthatjuk, hogy mind a műveleti, mind a tárgyi eljárás hátrányait sikerül kiküszöbölni ezzel a módszerrel: az oktatási cél lehet a döntő a képzésben, biztosítható az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé történő haladás, az alapműveletek összekapcsolása is tanítható, az egyes műveletek gyakorlása közé beiktatott produktív




munkadarab oldja az unalmas gyakorlást, a korábban tanult műveleteket sem felejtik el a tanulók.

Az alábbiakban konkrét példákon keresztül bemutatjuk a műveleti komplex eljárás alkalmazási lehetőségét.

A fémipari szakmát tanuló diákok először megtanulják a fémek darabolását fűrészeléssel (M1), valamint a hajlítást (M2), improduktív munkadarabokon. Ezután elkészítik az alábbi tárgyat (T1):

31. ábra

A képzés a fúrás (M3), a süllyesztés (M4) és a lekerekítés (M5) tanulásával folytatódik, improduktív darabokon. Az addig tanult műveletek alapján elkészítenek egy másik tárgyat (T2), amelyhez valamennyi említett műveletet fel kell használni.

32. ábra




A produktív munkadarabok elkészítésnek különösen a gyakorlati képzés első néhány hónapjában van nagy jelentősége. A tanulók jól sikerült, szép munkadaraboknak különösen örülnek, és legtöbbször büszkén mutatják barátaiknak, szüleiknek munkájuk első kézzelfogható eredményeit. Ez nagyban segíti a szakma iránti elkötelezettség kialakulását.

Kérdések, feladatok 1. Sorolja fel a gyakorlati oktatás jellemző eljárásait! 2. Fogalmazza meg, mit értünk tárgyi eljáráson! 3. Sorolja fel a tárgyi eljárás előnyeit és hátrányait! 4. Válasszon ki 2-3 fémipari alapműveletet (fúrás, reszelés, fűrészelés

stb.), és tervezzen olyan munkadarabot, amelyen keresztül ezek a műveletek tárgyi eljárással taníthatók!

5. Fogalmazza meg, mit értünk műveleti eljáráson! 6. Fogalmazza meg, hogy alkalmazható a műveleti eljárás produktív

és improduktív munkadarabok felhasználásával, valamint szalagszerű termelés esetén!

7. Sorolja fel a műveleti eljárás előnyeit és hátrányait! 8. Fogalmazza meg, mit értünk műveleti komplex eljáráson! 9. Fogalmazza meg, hogyan küszöböli ki a műveleti komplex eljárás

a tárgyi és a műveleti eljárás hátrányait! 10. Saját szakterületével kapcsolatban tervezzen műveleti komplex

eljárást! Válasszon ki 4-6 (M1-M6) alapműveletet, tervezzen tárgyat (T1), amely 2-3 művelettel elkészíthető, majd tervezzen egy másik tárgyat (T2), amely az előző 2-3 művelet, illetve a további 2-3 művelet felhasználásával készíthető el.

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati foglalkozás felépítése



7. A gyakorlati foglalkozás felépítése

Ez a fejezet segítséget ad a beadandó feladat elkészítéséhez. Tevékenység: • Olvassa át egyszer a teljes fejezetet! • Ezután válasszon saját szakterületéről egy oktatandó gyakorlati

tevékenységet! • Haladjon a fejezet logikája szerint, és a választott gyakorlati

tevékenységhez tervezze meg a bevezető foglalkozás egyes részeit, a tanulók gyakorlatait és a befejező foglakozást!

Gyakorlati foglalkozáson egy adott gyakorlati napot értünk. Ez a legtöbb esetben 7 gyakorlati órából áll, amelyek 60 percesek. A gyakorlati foglalkozás három, egymástól jól elkülöníthető részből áll:

• Bevezető foglalkozás. • A tanulók gyakorlatai. • Befejező foglalkozás.

A bevezető foglalkozásra a munkanap elején kerül sor. Az oktató a bevezető foglalkozáson készíti elő az aznap elvégzendő gyakorlati munkafeladatokat, a tényleges gyakorlati munkavégzést. A bevezető foglalkozást követő szakmai gyakorlatokon történik meg a gyakorlás. Az oktató a szakmai gyakorlatokat követő befejező foglalkozáson elemzi és értékeli a munkanap folyamán tapasztaltakat.

Ahhoz, hogy a gyakorlati foglalkozás eredményes legyen, az oktatónak foglalkozási vázlatot kell készítenie. Ez a vázlat szolgál arra, hogy az oktató megtervezze a gyakorlati nap egyes részeit. A vázlat a tudatos oktatói tevékenység alapja. Alaposan megtervezett foglalkozási vázlat esetén a szakmai gyakorlat eredményesebb lesz, így az elkészítésébe fektetett energia megtérül.




7.1. A bevezető foglalkozás (Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a szakmai gyakorlati nap bevezető foglalkozása nem tévesztendő össze a gyakorlati képzés bevezető szakaszával!)

A bevezető foglalkozás hossza általában 30–60 perc között van, de erősen függ az adott napra tervezett munkafeladat elmélet-igényességétől, illetve attól, hogy az adott tevékenység hányadik gyakorlati napjánál tart éppen a képzés. Amennyiben az adott tevékenységet már például a 2. vagy 3. gyakorlati napon gyakorolják a tanulók, akkor a bevezető foglalkozáson nem kell feltétlenül az összes, tanult munkafeladathoz kapcsolódó ismeretet felidézni.

Ha az oktató az előző napokon meggyőződött arról, hogy a tanulók ismerik a munkafeladat végrehajtásához szükséges elméleti tananyagot, akkor elegendő, ha az adott napi feladat specialitásaira koncentrál a bevezető foglalkozáson: a motiváció után például elemzik az új munkadarab rajzát, megtervezik az elkészítés módját stb.

A bevezető foglalkozás az alábbi részekre bontható:

1. Motiváció. 2. Az elméleti ismeretek átismétlése. 3. A gyakorlati tevékenység bemutatása. 4. Baleseti lehetőségek ismertetése. 5. A selejt okainak és a műszaki követelményeknek a bemutatása. 6. A bemutatott tevékenység visszakérdezése a tanulóktól.

7.1.1. A motiváció

A motivációnak a gyakorlati oktatásban is nagyon fontos szerepe van az eredményesség szempontjából, ezért a bevezető foglalkozás elején az oktató egyik legfontosabb feladata az, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését az elvégzendő munka, illetve a megtanulandó gyakorlati tevékenység iránt. A tanulás hatékonysága akkor a legjobb, ha sikerül belső késztetést kiváltani a tanulóban a tanulás megvalósulása érdekében.

A jól sikerült motiváció az alábbi tényezőkre hat pozitívan:

• a tanulói magatartására,




• a tanulás intenzitására, • a tanult ismeretek tartósságára, • a személyiség alakulására.

A gyakorlati foglalkozáson megvalósítható mozzanatok közül az alábbiak önmagukban is alkalmasak arra, hogy a tanulókat motiválják:

• közvetlen tanulói megtapasztalás, • az egyéni vagy csoportos megfigyelésre és elemző munkára épülő

gyakorlati munkavégzés, • a kézzelfogható produktum minőségi előállításának lehetősége, • a produktum, mint a munkavégzés valóságos gyakorlati

visszaigazolódása.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a tanulók a gyakorlati foglalkozáson a számukra érdekes tevékenységeket végezhetnek, mindezt szakszerű tanulásszervezés mellett, akkor jobb eredményt érhetünk el, mint unalmas tevékenységrendszer és szakszerűtlen tanulásszervezés révén.

A motiváció a napi munkavégzés megkezdése előtt, a bevezető foglalkozáson a célkitűzéssel kezdődik. Fontos, hogy ismertetessük a tanulókkal a napi munkavégzés célját, ezen belül az elvégzendő munkafolyamatot. A legfontosabb motiváló tényezők egyike a célok egyértelmű meghatározása. A munkakezdés hangulata, a napi teendőkhöz való kezdeti érzelmi viszonyulás alapvetően meghatározza az adott nap hangulatát, ezen keresztül az eredményességét.

A motiváló hatású célkitűzés legfontosabb módjai az alábbiak:

• Egyszerű bejelentés: „Szinte minden fémipari szakma, így a géplakatos gyakorlásához is elengedhetetlen a kéziszerszámok szakszerű és hatékony használata. A mai napon az egyik leggyakrabban használt szerszám, a reszelő használatának módjával ismerkedünk meg. Megtanuljuk, hogyan kell a reszelőt megfogni ahhoz, hogy a lehető legkisebb erőkifejtéssel a legjobb eredményt tudjuk elérni.”




• A tanuló hiányos ismereteire, azok kiegészítésének fontosságára való utalás (pl. a lánghegesztés tanulásakor): „A hegesztésnél nagyon fontos a láng alakjának helyes beállítása. Vajon mi történik, ha nem a megfelelő alakú lánggal dolgozunk?” Ugyanez a példa említhető a villamos hegesztésre is: „Mit kell tenni ahhoz, hogy a villamos ívhegesztés során a pálca ne »ragadjon« oda a hegesztendő munkadarabhoz?”

• Probléma-felvetés: „A jó fémipari szakember ki tudja választani azt a technológiát, amellyel a legegyszerűbben elkészíthető egy adott munkadarab. Vajon hogyan lehetne a legegyszerűbben kialakítani ezen az alkatrészen az itt látható hornyot?”

• Érdeklődés-felkeltő kérdések megfogalmazása: „A lemezek hajlításakor táblázat alapján lehet meghatározni a legkisebb hajlítási sugarat. Vajon mi történne akkor, ha a táblázatban megadott értéknél kisebb hajlítási sugárral dolgoznák? ”

• Az elvégzendő tevékenység céljának tudatosítása: „A fúrást csak akkor lehet hatékonyan elvégezni, ha a fúró éle nem kopott, és helyesen van kialakítva. Most azt fogjuk megtanulni, hogyan kell a fúró élét helyesen és szakszerűen kialakítani.”. Vagy: „Az itt látható munkarabon el kell végezni az élek letörését. A letörés azért fontos, mert megkönnyíti a csatlakozó alkatrészek összeszerelését és az éles sarkok így nem okoznak balesetet.”

• A munkavégzés legfontosabb fázisainak kiemelése „Ahhoz, hogy a mérést az elvárt pontossággal el tudjátok végezni, nem elég a tolómérő működési módjának ismerete. Azt is tudnotok kell, hogy a mérendő felületre hogyan kell illeszteni a mérőpofákat, mekkora erőt kell kifejteni az illesztéskor, és hogyan lehet rögzíteni a mérőpofákat a mérés végén, a mért érték helyes leolvasása érdekében.”

• Az ismeretek társadalmi hasznosságának felismertetése: „A környezetkímélő munkavégzés, a környezettudatos magatartás nemcsak azért fontos, mert azt jogszabályok írják elő. Létkérdés az emberiség számára, hogy környezetét megkímélje. A gépek karbantartásának és tisztításának is megvannak azok a környezetvédelmi előírásai, amiket felétlenül be kell tartani.”




A tanulás-tanítás hatékonyságát legjobban az növeli, ha az ösztönzés a tanuló belső lelki szükségletéből, érdeklődéséből, tudásvágyából fakad. Az oktatónak olyan helyzeteket kell teremtenie, hogy a tanulókban kérdések merüljenek fel gyakorlati tananyaggal kapcsolatban, amelyekre keresik a választ. A tanulókat folyamatosan olyan szakmai problémahelyzetek elé kell állítani, amelyek a szakmai munkájuk során várhatóan gyakran előfordulnak, és amelyek megoldásában emiatt szívesen vesznek részt. A valóságos problémahelyzetek, illetve konfliktushelyzetek felvetése, azok gyakorlatias megközelítése, továbbá a megoldás megkeresésére irányuló törekvés és a konkrét megoldásban testet öltő tevékenység a korszerű oktatás alapja, és egyben a legjobb motivációs lehetőség.

Amennyiben az adott napon egy konkrét munkadarab elkészítése a feladat, akkor az oktatónak be kell mutatnia egy korábban készített munkadarabot, lehetőleg olyat, amelyet egy előző csoport tanulói készítettek. (Ezzel rögtön utal arra, hogy a feladat megoldható.) A munkadarab bemutatása során elemezni kell annak alakját, az egész munkadarabnak és egyes részeinek a funkcióját, az elkészítés menetét.

Javítási, beüzemelési, összeszerelési folyamat tanításakor az adott folyamat fontosságát lehet elemezni, illetve arra utalni, hogy az adott folyamat hibás elvégzéséből milyen problémák adódhatnak.

A munkadarab kiválasztásakor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az adott darab mely, a központi programban előírt műveletek megtanítására alkalmas. További szempontként kell figyelembe venni, hogy a tanulók munkája várhatóan eredményes legyen. Olyan feladatokat kell adni, amelyek nem túl könnyűek és nem is túl nehezek, a tanulók érezzék az eredményességet. A „lépésről lépésre” vagy az „apró sikerek” taktikája alkalmazható. Pozitív visszajelzésekkel kell elismernünk a tanulók eredményes munkáját. Az elismerés hiánya egy idő után demotiváló hatású.

Előfordulhat, hogy a foglalkozás célját helytelenül tűzzük ki, mert mondandónkkal a termelésre és nem a tanulási feladatra koncentrálunk. Ekkor romlik a tanulás minősége, a helytelen cél-megfogalmazás eredményeképpen a tanuló is helytelen célokat tűz maga elé. Lehetséges, hogy fokozott pontosságra törekszik, de ennek érdekében csökkenti munkateljesítményét, máskor viszont gyors




munkára törekszik, ugyanakkor csökkenti önellenőrzését és munkájának korrigálását, sőt az is megtörténhet, hogy elveti a tanulmányi célokat és csupán arra törekszik, hogy az idő teljen.

7.1.2. Elméleti ismeretek átismétlése

Az elméleti ismeretek átismétlése fontos szerepet játszik a szakmai gyakorlatok előkészítésében. A munkatevékenység ugyanis elméleti és gyakorlati ismeretekre (előzetes tudásra) épül. Az elméleti ismereteket általában korábban, az iskolai elméleti képzés óráin (szakmai ismeretek, fizika, kémia stb.) tanulják a diákok.

Az elméleti ismeretek ismétlése során először azt kell ellenőrizni, hogy a tanulók mit tudnak az adott munkatevékenység elméleti hátteréről. A tanulók az elméleti részeket elvileg már tanulták az iskolában. Az oktatónak rendelkeznie kell olyan szakelmélet tankönyvvel, amelyet a tanulók az iskolában használnak. Ez alapján kell ellenőriznie a tanulók elméleti felkészültségét. Ez az ellenőrzés általában kérdések formájában történik.

A kérdések alapján kiderül, hogy a tanulók tisztában vannak-e az adott gyakorlati nap teljesítéséhez szükséges elméleti ismeretekkel. Fontos, hogy az oktató által feltett kérdések az elméleti tananyagnak csak arra a részére vonatkozzanak, amely az adott napi tevékenységhez kell. A szükségtelen elmélet tárgyalása – amellett, hogy sok időt elvesz – megosztja, eltereli a tanulók figyelmét.

Fontos megemlíteni, hogy a bevezető foglalkozás célja nem az elméleti ismeretek megtanítása. Ha az oktató mégis erre kényszerül, akkor az azt mutatja, hogy az elméleti és a gyakorlati képzés nem szinkronban halad. Ilyen esetekben célszerű egyeztetni az iskolával, és össze kell hangolni az elméleti és a gyakorlati képzés tanmeneteit.

7.1.3. A gyakorlati tevékenység bemutatása

Az elméleti ismeretek közlése után az oktató bemutatja azt a gyakorlati tevékenységet, amelyet az adott napon meg szeretne tanítani. A bemutatás lépései a következők:

1. A megoldandó munkafeladat ismertetése. 2. A szükséges gépek, szerszámok, készülékek, anyagok bemutatása. 3. A műszaki előírások ismertetése, dokumentáció tanulmányozása.




4. A munkatevékenység teljes (oktatói) bemutatása. Fontos, hogy az oktató először olyan sebességgel, intenzitással mutassa be a tevékenységet, ahogy azt egy gyakorlott szakmunkás végezni szokta.

5. Részleges, esetleg lassított bemutatás, egyes fontos részeknél szóbeli magyarázattal.

6. Az ellenőrzési módok bemutatása. Fontos megemlíteni azokat az ellenőrzési pontokat, amelyek segítenek a selejt elkerülésében.

7. Hibalehetőségek ismertetése. 8. A bemutatott tevékenység visszakérdezése a tanulóktól.

A tevékenység jellegétől függően meg lehet kérni egy, vagy több tanulót, hogy a bemutatott tevékenységet próbálják meg elvégezni. A tanulók által végzett bemutatást értékelni kell: kiemelni a pozitívumokat, és megemlíteni a hibákat, azok kiküszöbölésének módját. Több lépésből álló, bonyolultabb tevékenységek esetén mindezt több lépcsőben is el lehet végezni.

7.1.4. A baleseti lehetőségek ismertetése

A tanulók megismertetése a baleseti lehetőségekkel, veszélyforrásokkal szintén fontos szerepet játszik a szakmai gyakorlatok előkészítésében. Ennek indoka az, hogy baleseti veszély mindig fennáll, és ez különösen igaz a tanulókra. A baleseti veszély okai a következők:

• Az életkori sajátosságok (vigyázatlanság, hirtelenség, játékosság, meggondolatlan viselkedés).

• A konkrét munkatevékenység ismeretének hiánya (a tanulók nem ismerik a veszélyforrásokat).

• A kevés élettapasztalat (a tanulók nem ismerik a balesetek várható következményeit).

Az oktatónak ismertetnie kell, hogy a technológia betartása esetén milyen balesetek fordulhatnak elő, ezek bekövetkezésének valószínűsége hogyan csökkenthető (megelőző, tudatos óvintézkedések). El kell magyaráznia, hogy a baleset bekövetkezése esetén a baleset súlyossága hogyan csökkenthető (mit kell tenni balesetkor). Rá kell mutatni arra, hogy a technológia be nem tartása




esetén milyen szabálytalanság milyen balesetet okozhat (ok-okozati összefüggések feltárása).

A tényszerű ismertetés, a pontos magyarázat azonban nem elegendő. A tanulók figyelmének felkeltése és fenntartása érdekében érzelmi hatásokra is szükség van. Nagyon hatásos lehet egy jó oktatófilm-részlet bemutatása, vagy egy baleset színes elbeszélése és alapos elemzése.

7.1.5. A selejt okainak és a műszaki követelményeknek a bemutatása

A munkatevékenység célja, hogy a kívánt eredményt elérjük, vagyis a munkát elvégezzük, a munkadarabot előállítsuk. Ez nem mindig sikerül, selejt keletkezik. A selejtnek két fajtája ismeretes, az egyik a javítható selejt, a másik a nem javítható selejt.

A selejt elkerülése érdekében munkaműveletenként meg kell ismertetni a tanulókkal, hogy milyen selejt okok lehetnek, és a selejt mikor javítható, illetve mikor nem javítható. Azt is ismertetni kell a tanulókkal, hogy a selejt hogyan előzhető meg, a javítható selejt hogyan javítható ki.

7.1.6. A bemutatott tevékenység visszakérdezése a tanulóktól

Az oktatói bemutatás végén ellenőrizni kell, hogy a tanulók megértették-e az elhangzottakat. Itt nem a bevezető foglalkozás elején elhangzott kérdéseket kell megismételni, hanem az oktatói bemutatás során mondottakat, illetve a munkamenettel kapcsolatos ismeretekre kell rákérdezni.

7.1.7. Példa a bevezető foglalkozásra

A fémipari képzés egyik fontos alapművelete a reszelés. A témakör első gyakorlati napjának felépítése a következő lehet. Az oktató mindenekelőtt bemutat olyan munkadarabokat, amelyeken reszelési művelet is előfordul. Ezzel hangsúlyozza a megtanulandó technológia ismeretének fontosságát, illetve felveti a problémát, amelyet az adott technológiával lehet megoldani. Lehetőleg olyan munkadarabokat kell keresni, amelyeket később a tanulók a szakmai gyakorlatuk során el fognak készíteni és/vagy a mindennapi gyakorlatban




felhasználható. Utalni kell arra, hogy mely felületek készíthetők reszeléssel. Ilyen darabok lehetnek az alábbiak:

33. ábra. A nyers és az elkészítendő munkadarab a reszelés

tanításához

Az érdeklődés felkeltése után következik az aznap elkészítendő munkadarab bemutatása. A reszelés tanulásának első napján ez lehet improduktív feladat egy adott darab felületének síkba reszelése, adott vastagságú anyagrész eltávolítása.

Az elméleti ismeretek átismétlése során az oktató ellenőrzi a tanulók tudását, kérdéseket tesz fel a reszelés elméleti ismereteivel kapcsolatban. A tanulók ezeket az ismereteket elméleti órán már tanulták. Az első gyakorlati napon a reszelő használatát gyakorolják a tanulók: egy improduktív munkadarabon síkfelület reszelése a cél.

Vizsgáljuk meg, hogy a tankönyvben szereplő elméleti tananyagból mit kell feldolgozni az adott napon! A tananyag első része a tankönyvben:




34. ábra. A reszeléssel kapcsolatos tananyag első része a

tankönyvben2

A

42. ábra tananyagrészeiből a fogak alakjára, kialakításuk módjára, a különböző eljárással készült fogak egyes szögeinek értékére vonatkozó ismeretekre a gyakorlati munka végrehajtásához nincs szükség, ezeket nem kell tárgyalni. (Az elméleti órákon ezeket természetesen fel kell dolgozni!)

A tananyag további részleteit a 43. ábra mutatja. A vágatfajták közül elegendő a keresztvágat tárgyalása, mert az adott gyakorlati napon csak azt fogják használni a tanulók.

Az egyszeres vágat és a ráspolyvágat fogalma megemlíthető, azt is meg lehet kérdezni a tanulóktól, hogy mely anyagok megmunkálásához használhatók, de keresztvágat és a ráspolyvágat egyéb jellemzőit szükségtelen tárgyalni.

2 Képforrás: Frischherz-Skop: Fémtechnológia 1. B+V Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1997.




35. ábra. A reszeléssel kapcsolatos további tananyag

Fontos viszont a vágatosztás fogalma, hiszen a megmunkálandó anyagtól függ, hogy milyen vágatosztású reszelőt használunk. A tanulóknak saját szavaikkal el kell tudniuk mondani a vágatosztás fogalmát, és azt is tudniuk kell, hogy adott anyaghoz, illetve technológiához milyen vágatosztású reszelőt használunk.

A reszelő konkrét feladathoz történő kiválasztása szintén lényeges. A tankönyv ezzel kapcsolatban az alábbi elméleti ismereteket adja:




36. ábra. A reszelő kiválasztásának elvei

37. ábra. A munkadarab befogásával kapcsolatos tananyag

Az oktató az összes kiválasztási szabály átismétlése helyett választhatja azt a megoldást, hogy többféle reszelőt bemutatva a tanulóknak megkérdezi, hogy az adott feladathoz melyiket kell használni. A tanulóknak természetesen meg kell tudniuk indokolni választásukat.

A munkadarab befogása a satuba többféleképpen lehetséges, a tankönyv valamennyi módszert tárgyalja, a segédeszközök (sikattyú,




védőpofák stb.) felsorolásával és használatuk módjával együtt. (lásd 45. ábra!)

Mivel az adott munkadarab esetén segédeszközre nincs szükség, az ábrán látható tananyagrészekből csak a nagyméretű reszelő vezetésére van szükség.

Az elméleti ismeretek felidézése ezek alapján a következők szerint történhet. (K-val az oktató által feltett kérdést, V-vel a várt választ jelöljük.)

Az oktató közli a tanulókkal, hogy a munkadarab anyaga acél.

K: Milyen vágatú reszelőt alkalmazunk acél megmunkálásához? V: Keresztvágatú reszelőt. K: Keresztvágatú reszelőnél miért nem azonos a vágathornyok

dőlésszöge? V: A fogak így nem egymás mögé kerülnek, ezzel elkerülhető a

vájatképződés. K: Mit jelent a vágatosztás fogalma? V: A reszelő egy centiméternyi hosszára eső vágatok száma. K: Mi alapján döntjük el, hogy milyen vágatosztású reszelőt használunk? V: Lágy anyagokhoz nagy, keményekhez kis vágatosztásút használunk. A

nagyolást durva, a készre reszelést finom vágatosztású reszelővel végezzük.

Az oktató ezt követően különböző reszelőfajtákat mutat meg a tanulóknak. (lásd 46. ábra!).

38. ábra. Reszelőfajták




A tanulók feladata az, hogy kiválasszák a munka elvégzéséhez használható szerszámot. A választást az előzőekben átismételt elméleti ismeretek alapján indokolniuk kell a tanulóknak.

K: Mit használunk a munkadarab megfogásához? V: Satut. K: Mivel ellenőrizzük azt, hogy a reszelt felület sík-e? V: Élvonalzóval. K: Hogyan ellenőrizzük a felületet élvonalzóval? V: Légrés módszerrel.

Az oktató egy munkadarabon bemutatja az ellenőrzés módját. (A módszer bemutatásához lehet például írásvetítőt használni: az oktató a vetítő felületére helyezi a munkadarabot és az élvonalzót.) Az ellenőrzéshez olyan munkadarabot kell felhasználni, amelyen a helyesen kialakított és a hibás felület egyaránt megfigyelhető.

Az elméleti ismeretek felidézése után célszerű megbeszélni a tanulókkal, hogy milyen feladatokat kell elvégezni a munkadarab elkészítése során. Tanulmányozni kell a műszaki előírásokat, ehhez szükség van az elkészítendő darabot ábrázoló műszaki rajzra. A rajz értelmezése, tanulmányozása fontos a tanulók rajzolvasási készségének fejlesztése érdekében.

Ezt követően kerül sor a gyakorlati tevékenység bemutatására. Az oktató ezután bemutatja a munkadarab befogásának módját, majd a reszelés műveletét.




39. ábra. A reszelés műveletének bemutatása

Először normál sebességgel, majd lassítva. Felhívja a figyelmet a reszelő megfogásának, mozgatásának és az erőkifejtésnek a módjára.

40. ábra. A reszelő vezetésének bemutatása

A munkafolyamat egy adott pontján bemutatja az ellenőrzés módját, az esetleges hiba javításának lehetőségeit.

A baleseti lehetőségek ismertetése során fel kell hívni a tanulók figyelmét a hibás reszelőnyélből adódó problémákra, a reszelő helytelen megfogásának veszélyeire, illetve arra, hogy reszelés során nem lehet a szerszám teljes hosszát kihasználni.




Selejt ebben az esetben a reszelő hibás vezetéséből és a rossz erőkifejtésből adódhat.

A bemutatott tevékenység visszakérdezése. Fontos, hogy itt nem az elméleti ismeretek újbóli tárgyalása történik, hanem a szakoktató által bemutatott gyakorlati munkával kapcsolatban kell kérdéseket feltenni. Ennek keretében az oktató rákérdezhet arra, hogy miért az adott reszelővel dolgoztak, hogyan kell a reszelőt megfogni, hogyan kell azt vezetni, milyen erőkifejtésre van szükség, hogyan lehet ellenőrizni az elvégzett munkát.

7.2. A tanulók gyakorlatai A bevezető foglalkozás után következik a gyakorlati foglalkozásnak az a része, amikor a tanulók a konkrét gyakorlati tevékenységet végzik. Az oktatónak a tanulók gyakorlatait is meg kell terveznie. Ez természetesen nem tervezhető meg olyan részletességgel, mint a bevezető foglalkozás, hiszen az oktató tevékenységét erősen befolyásolja a tanulók aznapi teljesítménye.

A tanulók gyakorlatainak módszertani kérdéseit a tárgyi, a műveleti és a műveleti komplex eljárással kapcsolatban már tárgyaltuk: az oktatónak el kell döntenie, hogy az adott anyagrészt melyik módszerrel tanítja. A műveleti komplex eljárással kapcsolatban leírtak alapján a legcélravezetőbb módszer a következő:

a) Adott tevékenység esetén először annak alkotóelemeit oktatjuk. (Műveleti eljárás.) Ha a tanuló a munkamozdulat elvégzésekor hibázik, azt azonnal javítani kell, ellenkező esetben tanulás címén a hibás művelet gyakorlása folyik. A reszeléssel kapcsolatban alkotóelemek lehetnek a reszelő megfogása és vezetése, a munkadarab befogása a satuba, a reszelt felület ellenőrzése.

b) Ezt követően az alkotóelemek összekapcsolását egy konkrét munkadarabon keresztül tanítjuk. (Tárgyi eljárás. A két eljárás együttes alkalmazása a műveleti komplex eljárás.)

c) Ezután következhet a munkatevékenység különféle változatainak gyakoroltatása (végrehajtás különböző feltételek között).




A tanulók tevékenységét az oktatónak ellenőriznie kell. Az ellenőrzés kiterjedhet a tevékenység végrehajtásának módjára, illetve a tevékenység eredményére.

Egy adott tevékenység tanulásának kezdetén az ellenőrzésnek a tevékenység minden elemére ki kell terjednie. A tanulók fejlődésével az ellenőrzés egyre inkább valamelyik időszerű, kiemelt paraméterre korlátozódik, az oktató a tevékenység többi paraméterrel csak szembetűnő eltérés esetén foglalkozik.

Az alapkészségek kialakításának szakaszában nagyon fontos a gyakori, az egyes műveletek utáni ellenőrzés. Ez a selejt megelőzésének alapvető eszköze. Az önálló munkára való átmenet szakaszában az oktatói ellenőrzés fokozatosan ritkul, és egyre inkább a munka átvételére irányul.

Az ellenőrzés és az önellenőrzés kölcsönhatásban vannak egymással. A munkatanulás kezdeti szakaszában a tanulók önellenőrzése még fejletlen, ilyenkor még gyakori oktatói ellenőrzésre van szükség. Minél fejlettebb a tanulói önellenőrzés, annál ritkább a gyakorlás közbeni oktatói ellenőrzés.

A tanulók a kapott munkafeladatot önállóan, de a gyakorlati oktató közvetett irányításával hajtják végre. A gyakorlati oktatói irányító tevékenységnek ki kell terjednie az alábbiakra:

7.2.1. A tanulók munkájának folyamatos megfigyelése

A tanulókat a munkavégzés során folyamatosan meg kell figyelni. A megfigyelés részben a munkavégzés eredményére, részben az ahhoz szorosan kapcsolódó szervezési, technológiai, munkavédelmi stb. szempontokra terjedjen ki.

A gyakorlati oktatónak az alábbi szempontok szerint kell a folyamatos megfigyelést elvégeznie:

• a megbeszélteknek megfelelően kezdik-e el a tanulók a kijelölt feladatot;

• aktívan bekapcsolódnak-e tanulók a munkába; • szakszerűen használják-e a gépeket, berendezéseket, szerszámokat,

eszközöket; • betartják-e a munkavédelmi előírásokat;




• ergonómiai szempontból (testtartás, mozdulatok) helyes-e a munkavégzésük;

• milyen típushibákat követnek el a tanulók a munkavégzés során; • milyen az együttműködés a csoport tagjai között; • mennyire jellemzi önállóság a tanulók munkáját; • képesek-e követni a változó munkafeltételeket; • hogyan alakul a tanulók munkateljesítménye a munkavégzés

során; • milyen a tanulók munkaminőség iránti igénye; • milyen a tanulók igénye a munkahelyi környezettel kapcsolatban.

7.2.2. A tanulók munkájának támogatása

A megfigyelés eredményeként feltárt hibákat, hiányosságokat korrigálni kell. A korrekció többféle módon történhet. A legfontosabb, hogy a hibát ne egyszerűen közöljük a tanulóval, hanem próbáljuk meg őt rávezetni a hiba felismerésére, annak következményeire, a hiba kiküszöbölésének lehetőségeire és a korrekció hogyanjára. Ha indokolt, kisegítő magyarázattal vagy bemutatással segítsük a tanuló munkáját. Ahol lehetőség van rá, használjunk analógiát a probléma, vagy a megoldás érzékeltetésére, ezzel is segítve a megoldás felé történő elmozdulást.

Gyakori, hogy a gyakorlati oktatónak be kell avatkoznia a tanuló munkájába. Ez általában akkor történik, ha a helytelen munkavégzés következtében közvetlen balesetveszély jelenik meg, vagy ha annak a veszélye áll fenn, hogy a munkavégzés bizonyos elemei nem megfelelő módon rögződnek.

A beavatkozás lehetőségei • A gyakorlati oktató probléma észlelésekor azonnal megállítja a

munkavégzést, és ő maga mutatja meg a munka folytatásának helyes irányát;

• A probléma észlelésekor, a munkavégzés megállítása után az oktató felhívja a figyelmet a helyes megoldástól való eltérésekre, azok okaira és az eltérések magyarázatára. A tanuló ilyenkor döntési lehetőséget kap;




• Az oktató a problémák feltárása után megmutatja a helyes utat, eljárást;

• A gyakorlati oktató csak olyan mértékben avatkozik bele a tanuló munkájába, hogy felhívja a figyelmet a pontosságra, a figyelem és a felelősségérzet fontosságára.

A beavatkozás mértékét befolyásoló tényezők: • a tanuló személye; • a feladat jellege, nehézségi foka.

A beavatkozás mértéke: • Ha a tanuló a helyes megoldás irányába mozdul el, akkor célszerű

hagyni őt dolgozni, folytatni a munkát; • Ha a rossz megoldás felé mozdul a tanuló, akkor be kell

avatkozni, mivel a rossz irány követése tanulási zavart, esetleg anyagi kárt, vagy a legrosszabb esetben balesetveszélyt jelenthet. A beavatkozás – a beavatkozás lehetőségeinél leírtakkal összhangban – egyszerű korrekció, vagy végső esetben a munkavégzés leállítása is lehet.

A tanulót mindenképpen le kell állítani, ha:

• Nem tud eligazodni a munkájában, és tevékenységével biztosan selejtet fog okozni.

• Baleseti veszély fenyegeti. • Várhatóan tönkreteszi a szerszámot, a gépet, a berendezést.

A megfigyelés alapján az oktató beavatkozása többféle lehet:

• Aktív, amikor azonnal megállítja a munkát, beavatkozik, és saját maga megmutatja a helyes munkamódszert.

• Közvetlen, amikor csak az eltéréseknek és az okoknak a magyarázatára szorítkozik, és esetleg bemutatja a helyes eljárást.

• Nevelői, amikor pontosságra, önellenőrzésre, figyelemre, felelősségérzetre hívja fel a figyelmet.

A beavatkozás módszertani megfontolásai: Az oktató úgy nyújtson segítséget a tanulónak, hogy vegye figyelembe a tanuló munkavégzésének önállósodási folyamatát. Ez




azt jelenti, hogy kezdetben, amikor a tanuló még nem önálló, erőteljesebb gyakorlati oktatói támogatásra tart igényt, és ezt meg is kell kapnia.

Később, a begyakorlottság magasabb fokán a tanuló már képes önálló munkavégzésre, az igény az oktatói segítség iránt csökken. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy magára hagyjuk a tanulót, tevékenységét folyamatosan követni kell ekkor is. A nagyobb munkavégzési tapasztalattal rendelkező tanulókat hatékony munkaszervezésre, döntések meghozatalára kell késztetnünk.

7.2.3. Példa a tanulók gyakorlataira

A bevezető foglalkozással kapcsolatos példát folytatva, a reszelés oktatásán keresztül mutatjuk be a tanulók gyakorlatainak egy lehetséges megvalósítását.

A bevezető foglalkozást követően az oktató kiosztja a tanulóknak az elkészítendő munkadarab rajzát és a nyers munkadarabokat. A tanulók előkészítik a szükséges szerszámokat, mérő- és ellenőrző eszközöket. Az oktató közli, hogy mikorra kell a feladatot elkészíteni. Jelzi, hogy ellenőrizni fogja a végeredményt, közli az ellenőrzés szempontjait:

• A felületek síklapúsága. • A méretek pontossága.

A tanulók a bevezető foglalkozáson kapott információk alapján megkezdik a munkát. Az oktató folyamatosan ellenőrzi a tanulókat az alábbi szempontok szerint:

• A munkadarab helyes befogása. • A reszelő helyes vezetése, az erőkifejtés módja. • A méretek és felületek ellenőrzésének gyakorisága. • A biztonsági előírások betartása. • A munkatempó (a túl gyorsan, vagy túl lassan haladó tanulókat

figyelmeztetni kell).




7.2.4. Példa műveleti komplex eljárásra a reszelés témakörében

A 8. fejezetben említettük a gyakorlati oktatás jellemző eljárásait. Az alábbiakban egy lehetséges módját mutatjuk be a műveleti komplex eljárásnak a reszeléssel kapcsolatban.

Sík felület reszelését improduktív munkadarabon gyakorolják a tanulók. Erre az improduktív munkadarabra jó példa a korábban már bemutatott, hengeres felületből kialakított darab:

41. ábra. A műveleti eljárás első munkadarabja

A lényeg ebben az esetben az, hogy a sík felület megfelelő legyen. A darabot egészen addig fel lehet használni a gyakorlásra, amíg „el nem fogy”, azaz mérete miatt már nem lesz megmunkálható. (Műveleti eljárás, M1 művelet)

A reszelés egyik további művelete a letörés kialakítása. Ezt az alábbihoz hasonló munkadarabon gyakorolhatják a tanulók. (Műveleti eljárás, M2 művelet)

42. ábra. A műveleti eljárás második munkadarabja

Amikor a két korábbi műveletet már megfelelően végre tudják hajtani a tanulók, akkor következhet egy produktív munkadarab,




amelynek elkészítéséhez mindkét művelet ismerete szükséges (Tárgyi eljárás, T1 tárgy).

43. ábra. A tárgyi eljárás munkadarabja

A három munkadarab elkészítése során megvalósul az M1 M2 T1 gyakorlati sorrend, ami a műveleti komplex eljárásnak megfelel.

7.3. A befejező foglalkozás Az oktató feladatai a befejező foglalkozáson:

7.3.1. A munkafeladatra vonatkozó kérdések megbeszélése

Az oktató ellenőrző kérdéseket tesz fel a munkatevékenységre vonatkozóan. Ezek segítségével állapítja meg, hogy a tanulók megértették-e a gyakorlatok elméleti részét, illetve milyen tudatossággal végezték munkájukat.

7.3.2. A tanulók munkájának értékelése

Az oktató a gyakorlást követő befejező foglalkozáson megbeszéli és értékeli a tanulókkal a nap során tapasztaltakat. Megerősíti az elért eredményeket, korrigálja a hibákat és meghatározza a további tennivalókat. Az oktató megfigyelései, feljegyzései alapján összefoglalja a nap során elkövetett hibákat. Ennek során elemzi a hibák okait, feltárja a további tennivalókat (a kijavítás lehetőségei a következő gyakorlatra). A hibáknak azonban csak egy részét jelzi a munkatermék, az elemzés során a gyakorlat alatt tapasztalt egyéb hibákra is ki kell térni (az aktivitás hiányára, a magatartásra, a




munkatempóra stb.). Az oktató összességében és egyénileg is értékeli a tanulók munkáját.

• A visszajelzésnek leírónak kell lennie, nem pedig kritikusnak. Amennyiben az oktató saját megfigyeléseit, reakcióit írja le, a diákokra hagyja, hogy megfogadják vagy nem fogadják meg az észrevételt. Ha a visszajelzés során elhagyja a negatívumok hangsúlyozását, csökkenti a szükségességét annak, hogy a tanuló védekezzen. Tehát, kerüljük az éles megfogalmazásokat.

• Az értékelés konkrét jellegű legyen. A visszajelzéseknek egy meghatározott magatartásra, teljesítményre kell vonatkozniuk, nem pedig általában az egész személyre. Minél részletesebb a konkrétumokra történő hivatkozás az értékelés során, annál könnyebben elfogadható az a tanuló számára.

• Az értékelés nem lehet szélsőséges, annak mérsékeltnek kell lennie. Romboló hatású lehet, ha saját igényeinket fogalmazzuk meg és nem tartjuk szem előtt a tanuló fejlettségi szintjét, akivel az adott információt közöljük.

• Az értékelésnek használhatónak kell lennie. A visszajelzésnek olyan tevékenységre, viselkedésformára kell vonatkoznia, amelyet a tanuló képes megváltoztatni. Ha olyan hibákra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket a tanuló nem tud megváltoztatni, a visszajelzés használhatatlan lesz a tanuló számára.

• Az értékelés az egyéni sajátosságok figyelembevételére épüljön. A visszajelzés akkor a leghatásosabb, ha a tanuló maga fogalmaz meg kérdéseket, amelyre az oktató aztán válaszolhat. Fontos volna, hogy a tanulóban is meglegyen az igény arra, hogy munkáját, teljesítményét, hozzáállását az oktató minősítse.

• Az értékelés megfelelő időben történjék. Minél kevesebb idő telik el az adott tevékenység és a visszajelzés között, annál nagyobb a hatása. A visszautaló, tegnapelőtt, múlt héten stb., megjegyzések nem sokat segítenek, mert az emlék másképpen él a tanulóban és az oktatóban. Egy-egy magas színvonalon (vagy a tanuló szintjéhez képest magas színvonalon) elkészített munkadarab pozitív értékelése kedvezően hat a tanuló hozzáállására, és motivációs hatással is bír.




• Az értékelés világos és pontos legyen, minél pontosabb fogalmakkal történjen. Ellenőrizni kell, hogy érthető volt-e a tanuló számára. Az erkölcsi értékelést és értelmezést kerüljük, ha a visszajelzésünk tevékenységre vonatkozik.

• Az eredmények elismerése, dicsérete fontos motiváló tényező. A teljesítményről a visszajelzés orientál és erősít. Soha nem kritizálhatunk megalázóan. Ha kritizálunk, akkor lehetővé kell tennünk, hogy a tanulók maguk ismerjék fel a hibákat, s elfogadják a kritikát.

7.3.3. A következő gyakorlati munkára történő utalás

Az oktató megbeszéli a tanulókkal, hogy a következő gyakorlati napon milyen munkát fognak végezni. Utal arra, hogy az aznapi tevékenység során elsajátított ismeretek, munkafogások hogyan alkalmazhatók az új munkafeladatnál.

7.3.4. Házi feladat kiadása

Az oktató olyan házi feladatot ad, ami a másnapi munkára való felkészüléshez szükséges (Ezzel általában a tankönyv bizonyos részeinek átismétlésére ösztönzi a tanulókat.) Elmondja, hol található a tananyag a tankönyvben, mit és hogyan kell megtanulni, milyen tevékenységet kell tudni elvégezni a tanulás után.

A befejező elemzésbe a tanulókat is célszerű bevonni. Észrevételeiket különösen az aktivitással, a magatartással és a munkatempóval kapcsolatos hibák okainak feltárásában lehet hasznosítani.

A befejező foglalkozásnak csak a menetét lehet előre megtervezni, a pontos tartalmát nem, hiszen az oktató nem láthatja előre a gyakorlás során felmerülő tanulói hibákat. A befejező foglalkozás eredményessége a gyakorlatok megtervezése során kiválasztott megfigyelési szempontoktól függ.

7.3.5. Példa a befejező foglalkozásra

A reszeléssel kapcsolatos gyakorlat befejező foglalkozása például az alábbiak szerint alakulhat. A gyakorlás befejezését követően az oktató a munkafeladatra vonatkozó kérdéseket tesz fel:

• Miért a keresztvágatú laposreszelőt használtuk?




• Hogyan kellett a munkadarabot rögzíteni a satuban? • Hogyan kellett vezetni a reszelőt a sík kialakításakor? • Hogyan ellenőriztük a munkát? • Stb.

A tanulók munkájának értékelése természetesen nem tervezhető meg minden részletében, hiszen a gyakorlaton történtek nem láthatók előre. Az oktató gyakorlás közbeni megfigyelései alapján alábbiak szerint lehet készülni az értékelésre:

• Az elkészült munkadarabok értékelése. • A tipikus hibák feltárása, elemzése. • A mindenki által jól megoldott részek kiemelése. • A tanulók véleményének megkérdezése a faladatról: Mi volt a

legnehezebb a feladatban? Miért? Melyik volt a legkönnyebb feladatrész? Miért?

• A tanulók viselkedésének, munkához való hozzáállásának elemzése.

A következő gyakorlati munkára utalás lényeges, hiszen az oktatónak lehetősége van arra, hogy a tanulók érdeklődését felkeltse a következő munka iránt. Arra kell felhívnia a figyelmet, hogy az adott napon tanult tevékenység hogyan lesz felhasználható a következő gyakorlati feladat megoldásában. Nagyon hatásos lehet a következő napon elkészítendő munkadarab bemutatása.

A házi feladat kiadása is ehhez kapcsolódik: a következő gyakorlathoz szükséges elméleti ismeretek átismétlésére kell felhívni a tanulók figyelmét. Fontos, hogy a tankönyv vonatkozó részét oldalszám szerint jelöljük meg a tanulóknak.

Az oktatási nap három része láthatóan összefügg egymással. A bevezető foglalkozás megtervezése hatással van a gyakorlatok sikeres elvégzésére. A gyakorlatok alapos megtervezése pedig a befejező foglalkozás tartalmára van kihatással. Átgondolt megfigyelési és ellenőrzési szempontok nélkül nehéz tudatos tapasztalatgyűjtést végezni. Felszínes megfigyelések alapján pedig a tanulói hibák okainak feltárása sem lehet eredményes.




Kérdések, feladatok 1. Sorolja fel a gyakorlati foglalkozás három részét! 2. Mi a bevezető foglalkozás szerepe a gyakorlati foglalkozás

eredményessége szempontjából? 3. Sorolja fel a bevezető foglalkozás részeit! 4. Milyen motivációs lehetőségei vannak a gyakorlati oktatónak a

bevezető foglalkozáson? Keressen példákat saját szakterületéről az alábbi motivációs lehetőségekre: a) Egyszerű bejelentés. b) A tanuló hiányos ismereteire, azok kiegészítésének

fontosságára való utalás. c) Probléma-felvetés. d) Érdeklődés-felkeltő kérdések megfogalmazása. e) Az elvégzendő tevékenység céljának tudatosítása. f) A munkavégzés legfontosabb fázisainak kiemelése. g) Az ismeretek társadalmi hasznosságának felismertetése.

5. Miért csak az adott tevékenységhez kapcsolódó elméleti ismereteket kell felidézni a bevezető foglalkozáson?

6. Ismertesse a gyakorlati tevékenység oktató általi bemutatásának módját!

7. Mit kell elmondania az oktatónak a baleseti lehetőségek ismertetésekor?

8. Mit értünk az oktató által bemutatott gyakorlati tevékenység visszakérdezésén?

9. Válasszon ki a géplakatos központi programból valamilyen szakmai ismeretet (Pl. reszelés, fűrészelés stb.)! Nézze meg, hogy ahhoz milyen alkalmazási típust (A…E) és szakmai készség-szintet (1…5) rendel a központi program. Ezek alapján tervezzen olyan munkadarabot, amelyen keresztül egy adott munkaműveletet műveleti eljárással meg lehet tanítani! Tervezzen bevezető foglalkozást az adott művelet tanításának első gyakorlati napjához!

10. Sorolja fel a tanulói tevékenység megfigyelésének néhány szempontját!

11. Milyen esetekben kell mindenképpen leállítani a tanuló gyakorlati tevékenységét?




12. Mit értünk az oktató aktív, közvetlen és nevelői beavatkozásán? 13. Sorolja fel, mit kell megbeszélni a tanulókkal az egyénileg és a

párban végrehajtható feladatok kiadása során! 14. A korábban megtervezett bevezető foglalkozáshoz tervezze meg a

tanulók gyakorlatait! 15. Sorolja fel a befejező foglalkozás részeit! 16. Milyen elvek alapján kell értékelni a tanulók munkáját? 17. Milyen szempontok szerint kell kiadni a házi feladatot? 18. A bevezető foglalkozás és a tanulók gyakorlatai alapján tervezze

meg a befejező foglalkozást!

A gyakorlati oktatás módszertana A laboratóriumi gyakorlatok módszerei (kiegészítő tananyag)



8. A laboratóriumi gyakorlatok módszerei (kiegészítő tananyag)

Ahogy azt a szakmák központi programjának tárgyalásakor már láttuk, a gyakorlati oktatás egy része úgynevezett elméletigényes gyakorlat. Ezek a gyakorlatok legtöbbször külön erre a célra kialakított teremben (laboratóriumban) folynak.

A laboratóriumi gyakorlatokon a tanulók általában ugyanúgy tevékenyen részt vesznek a munkában, mint a műhelygyakorlatokon, viszont több elméleti tananyagrésszel ismerkednek meg, mint a műhelygyakorlat során.

A laboratóriumi gyakorlatokon a tanulók legtöbbször valós élethelyzetekkel (méréssel, különböző kísérletekkel, vizsgálatokkal) találkoznak, és az itt tapasztaltakat a tanultak rögzítésére, a fizikai-technikai törvényszerűségek megállapítására használjuk fel. Ezeken a gyakorlatokon a legjellemzőbb tevékenységek a mérési gyakorlatok, szerelési, beállítási, szabályozási, anyagvizsgálati, ellenőrzési munkák.

A következőkben a mechanikai mérési gyakorlatokra térünk ki bővebben.

A mechanikai mérési gyakorlatok feladata az, hogy felkészítse a tanulókat a termékek, gyártmányok méretének és minőségének ellenőrzésére, saját munkájuk ellenőrzésére, és biztosítsa az ellenőrzéshez szükséges tulajdonságok (felelősségérzet, igényesség, pontosság) fejlődését.

A fémipari szakmák központi programjaiban a mérés tananyaga az első témák között szerepel, hiszen az itt megtanult ismeretekre szinten minden tantervi téma feldolgozásakor szükség van. Lényeges eleme ennek a gyakorlatnak, hogy a tanulók saját maguk végezzék el a méréseket. A mindennapi gyakorlatban előfordul, hogy egyes méréseket, amelyeknél drága mérőműszert kell használni, vagy az adott műszerből csak egy áll rendelkezésre, az oktató mutatja be a tanulóknak, önálló tanulói mérésre nincs lehetőség. Ebben az esetben nem beszélhetünk mérési gyakorlatról, csupán bemutatásról.

A mérési gyakorlatok a korábban tárgyalt gyakorlati foglalkozáshoz hasonlóan feloszthatók bevezető részre, a tanulók




gyakorlataira és befejező részre. Az egyes részekre ugyanazok a módszertani megfontolások érvényesek, mint amit a gyakorlati foglalkozás esetén említettünk:

A bevezetés során:

• motiváljuk a tanulókat a mérés elvégzésére, • kérdések és szükség esetén magyarázat segítségével tisztázzuk a

méréshez szükséges elméleti ismereteket (utalni kell az egyes mérőműszerek felhasználási területére, méréspontosságára, méréshatárára is),

• bemutatjuk a mérést, megbeszéljük annak menetét (egyes mérések bemutatása történhet olyan munkadarabokon, amelyeken a mérendő jellemző hibája pl. a síklapúságtól való eltérés eltúlozva látható: az adott hiba így könnyebben bemutatható),

• felhívjuk a figyelmet a baleseti lehetőségekre, • ismertetjük a mérési hibák lehetséges okait, • kérdések alapján ellenőrizzük, hogy a tanulók megértették-e az

elhangzottakat.

A mérési gyakorlatok elvégzése során is érvényesek a korábban a tanulók gyakorlatainál említett módszertani elvek. Sajátosságként emelhető ki, hogy a tanulók mérési munkájának hatékony ellenőrzése csak úgy valósítató meg, ha rendelkezünk olyan úgynevezett mesterdarabokkal, amelyek méretei előre ismertek. A tanulók a mérés eredményét a mérőlapon rögzítik. A mesterdarabok ismert méretei és a mérőlapok alapján a tanulók munkája könnyen minősíthető.

A mérési gyakorlat végén a befejező foglalkozásnál megismert módon kell eljárni. Specialitása a mérési feladatok értékelésének, hogy az elvégzett mérést annak pontossága alapján értékelhetjük. A bevető foglalkozáson tapasztaltakat – azt, hogy a tanulók mennyire voltak tisztában a mérés elméleti alapjaival – össze kell hasonlítanunk a mérés eredményességével. Amennyiben a megfelelő elméleti tudáshoz gyenge mérési eredmény társul, akkor valószínűleg a tanulók figyelmével, vagy munkamódszerével volt probléma.




Kérdések, feladatok 1. Fogalmazza meg, mi a mechanikai mérések gyakorlat szerepe a

fémipari gyakorlati képzésben! 2. Mikor beszélünk csak bemutatásról a mérési laborgyakorlat

esetében? 3. Sorolja fel a mérési gyakorlat három részének módszertani

sajátosságait!

A gyakorlati oktatás módszertana A szakmai vizsga (kiegészítő tananyag)



9. A szakmai vizsga (kiegészítő tananyag)

9.1. A szakmai vizsga fogalma, célja A szakmai vizsga fogalmát a szakképzés jellegétől függően többféleképpen lehet meghatározni. Ezek közül egyet kiemelve a szakmai vizsga meghatározása: az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítés megszerzésére szervezett állami vizsga.

Célja annak megállapítása, hogy a vizsgázó rendelkezik-e a szakmai és vizsgakövetelményeknek (követelménymoduloknak) megfelelő kompetenciákkal.

Eredményes vizsga esetén a vizsgázó szakképesítést (részszakképesítést) igazoló bizonyítványt kap. Szakmai vizsgát a szakképző intézmények, illetve a szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézmények szervezhetnek.

9.2. Példák gyakorlati vizsgafeladatra Ahogy azt korábban említettük, a gyakorlati vizsga konkrét vizsgafeladatait a vizsgát szervező intézmény állítja össze. A feladatok meghatározásánál természetesen figyelembe kell venni az adott szakma központi programjában meghatározott elveket.

Az alábbiakban két jellemző fémipari gyakorlati vizsga feladatait és a megoldás értékelésének módját mutatjuk be.

Az első feladat a fémipari alapműveletek (reszelés, fűrészelés, menetvágás, fúrás stb.), valamint a hegesztés számonkérésére szolgál. A vizsgafeladatot műszaki rajz (lásd 52. ábra!) és műveleti utasítás alapján készítik el a tanulók (lásd 53. ábra!)




44. ábra. Gyakorlati feladata fémipari alapismeretekhez: motortartó

bak




45. ábra. Műveleti utasítás és értékelőlap a motortartó bakhoz




A következő feladat fémforgácsoló szakmai vizsgán szerepelt.

46. ábra. Fémforgácsoló vizsgafeladat és értékelőlap

A gyakorlati oktatás módszertana A gyakorlati képzés eredményei



10. A gyakorlati képzés eredményei

A tanulás eredményei vizsgálhatók a munka tárgyán (a munka minősége javul), mérhetők a munka elvégzéséhez szükséges munkaidővel (csökken), és megállapíthatók a tanulókban létrejövő élettani és pszichológiai változásokból is. A tanulókban létrejövő változások lehetnek mozgásváltozások, az érzékelés fejlődése és fiziológiai változások.

10.1. A fizikai terhelés sajátosságai Tevékenység: fogalmazza meg, hogyan változik a tanulók energiafelhasználása a gyakorlás ideje során! Minden új munkaművelet tanulása fokozott fizikai igénybevétellel jár. A gyakorlás kezdetén a tanulók igyekezete a munkaművelet elsajátítására először növeli az energiafelhasználást. Ez ilyenkor csaknem kétszerese a gyakorlott szakmunkás energiafelhasználásának. A gyakorlás hatására az energiafelhasználás fokozatosan csökken, és megközelíti a gyakorlott szakmunkásnál mérhető alacsonyabb értéket.

Az energiafelhasználás és a gyakorlás időtartama közötti összefüggést a 56. ábra mutatja. Az új munkaműveletek tanulásakor a tanulók fizikai igénybevétele fokozott. A tanulás során a begyakorlatlanság közel kétszeres fizikai terhelést jelent a gyakorlott munkához viszonyítva. Ezzel minden új téma tanításakor, ha az jellegzetesen eltér a már tanult alapműveletektől, számolnunk kell.




47. ábra. Energiafelhasználás a gyakorlás során

Tevékenység: Jegyezze meg, mit értünk dinamikus és statikus izommunka alatt! Jegyezze meg, melyik típusú izommunkát kell kerülni a gyakorlás során! Gyakori, hogy a munkagyakorlatokon nem ismerjük fel, hogy mi a tanuló problémája. Az izommunkánál ugyanis két munkatípust különböztetünk meg. A dinamikus és statikus izommunkát. A dinamikus izommunka folyamatos mozgással jár. A tanulók lendületesen állandó izom-összehúzódással és elernyedéssel dolgoznak. Az izmok így gazdaságosan dolgoznak, hiszen az izmok táplálása az un. izompumpával (a vér szivattyúzásával) fokozottan biztosítja a munkához szükséges tápanyagot, és a tartós munkavégzést. A statikus izommunka, amelynek típusa pl. a tartás, állás, szorítás, nem mozgatja a terhelés alatt levő izmokat. A tápanyag utánpótlás csökken és a tanulók kimerülése gyorsan bekövetkezik.

A tanítás folyamatában tehát alapvető módszertani elv, hogy ne kényszerítsük a tanulókat statikus munkavégzésre. Különösen a munkátlanság, az igen alacsony munkatempó vezet a gyors kifáradáshoz. A tanuló szervezete a vérellátása, a légzése stb. is a munka hatására tudatától függetlenül alkalmazkodik, az egész szervezet edződik.




A tanulói terhelés csökkentése igen fontos. Az edzettséghez képest fokozottabb terhelés a tanulástól vonja el a figyelmet. Hamar bekövetkező elfáradás igen lecsökkenti a tanulás hatékonyságát.

Célszerű, ha úgy szervezzük meg a foglalkozást, hogy a bevezető részben a tanulók pihenjenek, üljenek. Az alkatrészek, szerszámok, mérőeszközök elrendezése biztosítja, hogy a tanulók ne végezzenek felesleges mozgásokat.

A foglalkozás tervezésekor felvetődhet a kérdés, hogy mennyire terhelhetők a tanulók. A terhelés tervezésekor az alábbi tényezők vehető figyelembe:

• A testhelyzettől függően, az ülve, térdelve, guggolva, állva, hajlottan állva, és menet közben végzett munkának a leírt sorrendben növekszik az energiaigénye.

• A munkafajtától függően a csupán kézzel, egy karral, két karral, vagy testtel végzett munka sorrendjében fokozódik az energiaigény.

10.2. A tanulók mozgásváltozásai Tevékenység: fogalmazza meg, hogyan változnak a tanulók mozdulatai a gyakorlati idő előrehaladtával! Minden mozgástanulást, így a munkamozgások tanulását is az jellemzi, hogy kezdetben sok a felesleges mozgás (pl. a tanulók egész felsőteste mozog, amikor csak a karoknak kellene). Jellemző a fokozott erőkifejtés (például a szerszám erős szorítása és nyomása). A mozgások szabálytalanok és aránytalanok, a szükségesnél nagyobbak.

Később a gyakorlás hatására a mozgások szabványosodnak, közelítenek a gyakorlott szakmunkás által végzett mozgásokhoz. A mozgások sorozata összeolvad, folyamatos lesz. A tanuló már nem gondolkozik azon, hogy mi lesz a következő lépés a munkájában. Fokozatosan kialakul a megfelelő munkaritmus.

10.3. Az érzékelés fejlődése Tevékenység: Keressen példát saját szakterületéről arra, milyen érzékelése fejlődik az adott szakmát gyakorlóknak az átlagosnál jobban!




A munkavégzés gyakorlásának következtében az érzékelés terjedelme szélesedik, finomodik és differenciálódik. A tanuló a szakma sajátosságainak megfelelően például egyre több színt és színárnyalatot képes felismerni és megkülönböztetni. A tanuló felismeri szakmájának jellegzetes hanghatásait, és következtetni tud ezek forrására. A tanuló tapintó érzékelése is a munkavégzésnek megfelelő mértékben finomodik. Például:

• a szobafestő, az autófényező egyre több színt, színárnyalatot képes felismerni és megkülönböztetni;

• a szerelő jellegű szakmákat tanulók „ránézéssel” megállapítják a csavarkulcsok, csavarok jellemző méretét;

• az autószerelő a motor hangjából következtet a működési problémákra;

• a banki alkalmazott tapintással felismeri a hamis pénzt.

Ismert tény, hogy a munkatanulás kezdetén a munkavégzést a látással történő ellenőrzés segíti. A tanuló a munkamozdulatokat a szemével követi. A gyakorlás során a fogó és a tapintó érzékelés fejlődik, és fokozatosan, részben átveszi a látás, vagyis a szemmel való ellenőrzés szerepét. A tanuló ilyenkor az egyes mozgásokat a szemével már nem vagy csak alig követi.

A mozgás és az érzékelés együtt fejlődik. A tanulóval nem csak a megtanulandó munkamozgásokat kell megfigyeltetnünk, hanem a helyes és a helytelen munkavégzés során keletkező érzékleteket is. Az érzékelések így összekapcsolódnak a gyakorolt munkaművelettel. A gyakorlás hatására javul tehát a tevékenység szabályozása és a tanuló önellenőrzése és önértékelése is. Ez a tanuló teljesítményében és munkájának minőségében is érezteti a hatását.

10.4. A fiziológiai változások A fiziológiai változások bekövetkezhetnek a testi fejlődés (serdülés, növekedés) és a munkavégzés hatására is. A munkavégzésnek azonban az esetleges túlterhelés miatt káros hatásai is lehetnek. Ezért fontos az, hogy a tanulókat mindig csak az életkoruknak, testi fejlettségüknek megfelelő terhelésnek tegyük ki.




A munka hatására változások következnek be a tanuló mozgatórendszerében (csontozat, izomrendszer), a tanuló idegrendszerében (szabályozó rendszerében) és a tanuló vegetatív rendszerében (vérkeringés, légzés stb.).

A munkatanulás okozta terhelések hatására fokozatosan erősödik a tanulók csontozata és izomrendszere. Ez különösen a jelentős fizikai megterheléssel járó szakmák esetében figyelhető meg. A terhelésnek kitett ízületek erősödnek, és mozgékonyabbá válnak. A gyakorlás hatására csökken a hirtelen mozdulatok során előforduló rándulás, ficam, sérülés veszélye.

A munkatanulás kezdeti szakaszában a szerszámok sokszor feltörik a tanulók kezét. Ennek a kezek fokozott igénybevétele az oka. A figyelmesebben elosztott terheléssel ez is elkerülhető.

10.5. Az ellenőrzés, önellenőrzés változása A gyakorlás során a tudat szerepének, az ellenőrzésnek és önellenőrzésnek a szerepe módosul. Csökken az ellenőrzés tudatossága és gyakorisága, a tanulók tudata fokozatosan tehermentesül. Lehetővé válik, hogy a tanuló a tevékenység nagyobb összefüggéseire fordítsa figyelmét. Egyre jobban figyelheti a környezetében beálló változásokat, a munka céljára, tervezésére irányíthatja gondolatait. Az ellenőrzés változása és tökéletesedése, amely a mozgások és műveletek automatizálódása során megy végbe nem csökkenti a tudatos ellenőrzés szerepét. Abban az esetben, ha váratlan akadály, vagy hiba lép fel a tanuló munkájában, vagy változtatni kell a munkacselekvések módján, akkor megfigyelhető, hogy a tanuló tevékenysége lelassul, vagy megszakad, és a tudata, a gondolkodása segítségével korrigál, munkáját a feltételekhez, lehetőségekhez igazítja.

Kérdések, feladatok 1. Fogalmazza meg, hogyan változik a tanulók munkatevékenység

közbeni energiafelhasználása, illetve mozgása a gyakorlás ideje során!

2. Mondjon példát saját szakterületéről arra, milyen érzékelése fejlődik az adott szakmát gyakorlóknak az átlagosnál jobban!

A gyakorlati oktatás módszertana Irodalomjegyzék



Irodalomjegyzék

Benedek András (szerk): Szakképzés-pedagógia. Typotex Kiadó, Budapest, 2006.

Dunaújvárosi Főiskola Pedagógia Tanszék: A szakmai gyakorlatok oktatásának módszertana (Tanulmányok) http://indy.poliod.hu/modulok/egyeb/ta032-24tanulm.doc

Emőkey András – Rakaczkiné Tóth Katalin – Szilágyi Klára – Völgyesy Pál: A mesterképzés pedagógiája. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2005.

Emőkey András – Rakaczkiné Tóth Katalin – Szilágyi Klára – Völgyesy Pál: A gyakorlati oktatás. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2004.

Frischherz-Skop: Fémtechnológia 1. B+V Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1997.

Földes Zoltán – Nagy Tamás – Nyéki Lajos: Pedagógiai alapismeretek. MKIK Szolgáltató Kht, Budapest, 2003.

Géplakatos szakmai- és vizsgakövetelmények: https://www.nive.hu/nft/download/ download.php?dir=szvk/rendeletben_kiadott_PDF/&filename=034_SZVK116_Geplakatos.pdf

Gyülingné Schindler Rózsa: Szakmai- és vizsgakövetelmények, vizsgáztatás az új OKJ alapján. Szakképzési Szemle 2007/2, 186–212. oldal.

Henczi Lajos: Kézikönyv a szakmai vizsga megszervezéséhez. MKIK: NSZFI Budapest, 2007.

Kamocsai Gábor: A gépjárműszerelők gyakorlati oktatásának módszertana (segédlet). Győr, 1988.

Kata János: Korszerű elemző módszerek a szakképzésben. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.

Keményfi Róbert: Az ipari „szakmai gyakorlatok” tanításának módszertana. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971.

Lukács Endréné: Az új rendszerű vizsgáztatás módszertani kérdései. (NSZFI elektronikus tananyag)

Lükő István: Szakképzés-pedagógia. Műszaki Kvk. Budapest, 2007.

A gyakorlati oktatás módszertana Irodalomjegyzék



Országos Képzési Jegyzék https://www.nive.hu/szakkepdb2/okj/download/ download.php?filename=OKJ2007_070423.xls

Szakképzési ABC. Competitor-21 Kiadó, Budapest, 1999. Szatmáry Béla: Az ipari „szakmai gyakorlatok” tanításának általános

módszertana. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971. Szenes György: Az iskolarendszerű szakképzés jelene és jövője

Szakképzési Szemle 2007/3, 293–299. oldal. Udvardi-Lakos Endre: Kompetencia, modularitás – paradigmaváltás a

gyakorlatban I. A modularitás. Szakképzési Szemle 2005/4, 91–114. oldal.

Udvardi-Lakos Endre: Kompetencia, modularitás – paradigmaváltás a gyakorlatban II. (kompetencia és modularitás), Szakképzési Szemle 2006/1, 91–114. oldal.

Udvardi-Lakos Endre: A kompetencia-kártya, avagy paradigmaváltás a gyakorlatban. https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/szakkepzes_kutatas_2003-006/download.php? filename=A_kompetencia_kartya_avagy_paradigmavaltas_a_gyakorlatban.doc&dir=szakkep_kutatas_files

A GYAKORLATI OKTATÁS MÓDSZERTANAkovacsm/Gyakorlati%20oktat%e1s%20m%f3dszertana/A%20... · legyen, a gyakorlati oktatóknak és az elméletet tanítóknak egyaránt ismerniük kell

Documents