A DÉLVIDÉKI MAGYARSÁG KÖZÉLETI FOLYÓIRATA …

A DÉLV IDÉKI MAGYARSÁG KÖZÉLETI FOLYÓIRATA

2009. augusztus 20. IX. évfolyam, 3. sz.

CIP – Katalogizacija u publikacijiBiblioteka Matice srpske, Novi Sad

008+32(497.113=511.141)

MOJARACS : a délvidéki magyarság közéleti folyóirata /felelős szerkesztő Vajda Gábor. – 1. évf., 1. sz. (2001) –

. – Szabadka : Aracs Társadalmi Szervezet, 2001–. –Ilustr. ; 29 cm

Tromesečno.ISSN 1451-1762

COBISS.SR-ID 94357250

a Szülőföld Alap,

a Tartományi Művelődési Titkárság

és az óbecsei önkormányzat.

Támogatók:

TARTALOM

3

2009/3. IX. é vf.

4

2009/3. IX. é vf.

5

I. István magyar király 1038. augusztus 15-ét, Máriamennybemenetele napját, a mi Nagyboldogasszony-na-punkat megelőző utolsó hetében, „mikor már nem voltkétséges halálának hamari napja, előszólította a püs-pököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyja-it, ...majd kezét és szemét a csillagokra emelve így ki-áltott fel: >Mennyek,1 (Ég) Királynője ( Regina caeli), evilág jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben aszentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot(regnum) az előkelőkkel (cum primatibus) s a néppel (po-pulo) a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzá-dot mondva, lelkemet a kezedbe ajánlom<.”2 A Szűza-nya kultuszát lépten-nyomon tapasztalhatjuk korai írottforrásainkban, hiszen a Szent István-legendákban Ist-ván a Szűz Mária kegyelméből lehetett király: „MennyeiKirálynőm (Regina celestis) ...aki királynak állítottál”,3 de„az Isten szülőanyja, az örökszűz Mária (dei genetricisac perpetue virginis Marie)” oltalmával4 indul harcba Kop-pány és Konrád császár ellen is. Ezt az ősi magyar ha-gyományt a protestáns Heltai Gáspár5 így foglaltaössze a XVI. században: (István) „Nagybódogasszonynapján esmet mind behívatá a püspekeket és az ura-kat. És mikoron missét mondattanak vólna előtte, esmetmegszólítá és inté őket minden jókra, és monda: Én azMagyarországot ajánlottam még régen a Szűz Mária asz-

szonyunknak, s aszt választottam pátronának a ma-gyaroknak és az ő nevére verettem a magyaroknak pén-zét. Ez okaért állhatatos szűvel szolgállyatok minnyájanAsszonyunknak. És ha valami veszedelem akarna jőnireátok, az ő palástyával befedezi és mególtalmazza Ma-gyarországot, mert Ő a Patrona Hungariae.”

Az kétségtelen, hogy a Mária országa, a Regnum Ma-rianum csak a XVII. századtól terjedt el szélesebb körben,6a Boldogasszony-, Mária-tisztelet ősisége azonbanmegkérdőjelezhetetlen, hiába igyekezett a marxista tör-ténelmi materializmus számos képviselője „liturgikus ízűleírásnak” és „időzített felajánlási” jelenetnek beállítani7István király tettét. Mások „félremagyarázási kisérletnek”nevezték a Szent-Korona-tant és Mária országát.8

A Szűz Mária-kultusz korai megléte azonban sok-kal súlyosabb kérdéseket is felvet, hiszen a fenti ada-tok arról szólnak, hogy egyrészt az Árpád-házi feje-delmek és királyok családja eleve szent,9 másrészt pe-dig arról, hogy a belénk táplált és sulykolt történeti képSzent István királyról és tetteiről, velejéig hamis, hi-bás és hiányos. Egy, évszázadokon át barbár, ter-mészetimádó pusztai népség ugyanis egy nemze-déknyi idő alatt semmiképpen sem alkothatta volnameg Mária országát. Mert mit tanultunk, mit tanulunk,mit hallunk és olvashatunk István királyról? Röviden

2009/3. IX. é vf.

BAKAY KORNÉL

Szent István király

1 A menny szó a helyes magyar fordítás. Így használja például: Bogyay Tamás, Stephanus rex. Budapest, Ecclesia. 1988,116. - A Mennyek Királynője kérdéskörrel behatóan foglalkozik Falvay Károly.

2 István király emlékezete. A bevezető tanulmányt írta: Györffy György. A legendák latin szövegét magyarra fordította:Kurcz Ágnes. Budapest, Magyar Helikon. 1973, 79 - 80. - Árpád-kori legendák és intelmek. Gondozta: Érszegi Géza. A szö-vegeket fordította: Csóka J. Gáspár, Érszegi Géza, Kurcz Ágnes, Szabó Flóris. Budapest, Szépirodalmi Kiadó. 1983, 48 - 49.- Az eredeti latin szöveg: Gombos F. Albin, Catalogus fontium historiae hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpaddescendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I. Budapestini 1937, 2592-2593, ( A továbbiakban: Gom-bos, Catalogus ) - Scriptores rerum hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. SzentpéteryImre. Budapestini, 1938. II. 431. (A továbbiakban SRH )

3 Dümmerth Dezső, Az Árpádok és a magyar szent-kultusz kialakulása. Budapest, Junior. 1989, 102.4 István király emlékezete. 44. - SRH II. 381.5 Heltai Gáspár, Krónika az magyaroknak dolgairól. Sajtó alá rendezte: Kulcsár Margit. Budapest, Magyar Helikon. 1981,

94. - vö. Szekfű Gyula, Szent István a magyar történet századaiban. In: Szent István Emlékkönyv III. Szerkesztette: Seré-di Jusztinian. Budapest, 1938, 30.

6 Lánczy Gyula, Vatikáni anyagok Magyarországnak Szent István király által pápai hübérül való felajánlásához. In: SzentIstván király emlékezete. Szerkesztette: Nagy Gyula. Budapest, Atheneum. 1901, 44 - 46. - vö. Zétényi Zsolt, A Szent Koro-na - eszme mai értelme. Budapest, Püski. 1997, 64-65.

7 Például: Klaniczay Gábor, Szent István legendái a középkorban. Világosság. Materialista világnézetű folyóirat. 29 (1988)692.

8 Elekes Lajos, István király. Társadalmi Szemle 25 (1970) 74.9 Ferdinándy Mihály, Az Istenkeresők. Az Árpádház története. Budapest, Rózsavölgyi. 1943, 159. - vö. Bartoniek Emma,

A királyi hatalom eredetéről. Századok 70 (1936) 481 - 496.

6 Szent István király

2009/3. IX. é vf.

a következőkben foglalhatjuk össze a hivatalos ké-pet.10

A IX. század végén a félelmetes besenyők és abolgárok által űzetve és megveretve a Kárpát-me-dencébe sodródott egy vad, nomád, pusztai lovas-nép, amely nép primitív és pogány volt, varázsló sá-mánokkal és bűbájos táltosokkal, télen-nyáron vá-szonsátorban lakott, a földön vagy szénán hált, a der-mesztő hideg elől néhány négyzetméternyi területűföldputrikba húzódott, mint a pockok, dolgozni nemszeretett, írni-olvasni nem tudott,11 házakat, várakatépíteni nem tudott, ezért szakadatlanul rabolt és gyil-kolt, kifosztotta és felégette a művelt nyugat temp-lomait, városait és várait, a papokat megölte, az apá-cákat megbecstelenítette, a kincseket és javakat el-rabolta.12 S ez így folyt a X. század végéig. Jeles tet-teket hajtott végre a honszerző Árpád nagyfejede-lem, ámde utódai már gyengék voltak13 és az el-erőtlenedett ország népe a végpusztulás szélére sod-ródott, miután a kulturált és erős Nyugat katasztro-fális vereséget mért a magyar rablóhordákra14 955-ben a Lech-mezején, majd Arcadiapolisnál 970-ben.Így aztán nem lehetett tovább „idegen testként”15 Eu-rópát sarcolni és pusztítani. Vagy beleilleszkedünkEurópába, vagy kiirtanak bennünket is, mint koráb-ban a hunokat és az avarokat. S ekkor lépett fel Gézafejedelem, aki - úgymond - belátta, hogy csak egy jár-

ható út van a magyarság számára: nyugton marad-ni, nem kalandozni, nem rabolni, hanem megtanul-ni földet művelni, megtanulni falvakban letelepültenélni, megtanulni megbecsülni a civilizáció értékeit smindenek előtt felhagyni az ocsmány, rút és bűnösistentelenkedéssel, a pogánykodással és felvenni Jé-zus Krisztus igaz hitét. E nagy munkához Géza hoz-zá is kezdett, de nem tudta a művét befejezni, így anagy átalakítás, a nagy fordulat végrehajtása túl-nyomórészt fiára, Vajk-Istvánra maradt, aki külföldi,elsősorban német lovagok segítségével, legyőzte apogány Koppányt, a pogány erdélyi gyulát, a Ma-ros-vidéki hét feleséges Ajtonyt, majd pedig ke-gyetlenül, tűzzel-vassal terjesztette a keresztény-séget, s ezzel megmentette a magyarságot. Majdpedig, igazodva az európai rendhez, ő is megkoro-náztatta magát a pápától - császári hozzájárulásmellett - kért és kapott koronával. Ezután német min-tára pénzt veretett, törvényeket alkotott, amelyekzöme egyszerű kimásolása a frank törvényeknek.Erővel fellépett az ősi öröklési rend ellen, mivel nemengedte meg, hogy Koppány herceg a levirátus elveszerint fejedelem legyen, hanem az elsőszülött fiú ha-talomátvételét „vezette be”. Természetesen a né-met császári udvartól kért írástudókat, akik elké-szítették az okleveleket és leírták a törvényeket, va-lamint az Intelmeket.16

10 A legújabb állásfoglalás egy újságcikkben olvasható: Szilas Zoltán, Nem menekülhetünk legendákba. Kosáry Domo-kos szerint a XXI. század kedvezőbb lehet a magyarságnak. Vasárnapi Újság, 1998. aug. 23. Kosáry, aki a honfoglalásun-kat “futóversenyként” értelmezi, elveti László Gyula álláspontját, azt “az ő művészi fantáziájának kissé romantikus szüle-ményének” tartja, a magyar múlt dicsőségét hirdetők, szerinte, egy “álvilágot próbálnak kitalálni”, “emóciókba menekülnek,romantikus mesékbe, mert nem tudnak szembenézni azzal, ami velük, velünk és körülöttünk történt.” Kosáry Domokos ma-gas tudományos posztokat töltött be, nem mindegy tehát, hogy miket állít a magyar őstörténetről, amellyel egyébként so-hasem foglalkozott.

11 Engel Pál, Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Szerkesztő: Glatz Ferenc. Budapest,Háttér. 1990, 12: /a magyarok/ “nem tudtak sem írni, sem olvasni, szívből utáltak minden munkát ,de különösen a kétkezit...”

12 Engel id. mű 49- 50.: “A Kárpát-medence új lakói történetük első évtizedeiben éppúgy a szomszédok kifosztásárarendezkedtek be, mint hun elődeik és mint később a magyarok.” Uott 109.: /a források/ másról sem szólnak, mint pusz-tításról, városok, falvak, kolostorok kifosztásáról és felgyujtásáról, bestiális kegyetlenkedésekről, öldöklésről és nemi erőszak-ról, fiatal nők és gyermekek rabláncra fűzéséről...”

13 Kristó Gyula, Az augsburgi csata. Sorsdöntő történelmi napok 8. Szerkeszti: Szakály Ferenc. Budapest, Akadémiai Ki-adó. 1985, 54: “a X. század eleje óta eltelt félévszázad alatt a magyarok az egy fő alatt álló népek közül kiválva visszacsúsztaka sok fő alatt álló népek csoportjába.”

14 A rendkívül tudatosan nemzetellenes beállítottságú Engel Pál akadémikus “vidám rablóbandák” (sic!) “kedélyes fosz-togatásairól” értekezik. Id. mű 109.

15 Hatházi Gábor, Az “államálmodó” Géza nagyfejedelem emlékezete (997 - 1997). Szent István Király Múzeum Közlemé-nyei D. sorozat 251 (1997) 7 - 54. A rendkívül gyenge kivitelű kiadvány szövegében szinte minden közhely megtalálható.

16 Tulajdonképpen ezt a képet rajzolta meg már Pauler Gyula is, A magyar nemzet története az Árpádházi királyokalatt. I. Budapest, MTA. 1893, 6 - 100. - Karácsonyi János, Szent István király élete. Budapest, Szent István Társulat. 1904. -Deér József, Pogány magyarság, keresztény magyarság. Budapest, K.Magyar Egyetemi Nyomda. 1938, 79 - 105. - Hóman Bá-lint, Szent István. Budapest, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda. 1938. - Bónis György, István király. Budapest, Művelt Nép.1956. Igen sajnálatos, hogy e kitűnő jogtörténész ilyen monográfiát írt. Teljesen “áthatja” a marxista szemlélet, s odáig el-megy, hogy “gyűjtögető gazdálkodásról” ír (57.o.), s mindent a szlávoktól tanultunk el. - Bartha Antal, István és kora. Nép-szabadság 1970. augusztus 9 - 1970. augusztus 19. - Györffy György, István király. In: István király emlékezete. Budapest,Magyar Helikon. 1973, 7 - 16. - uő István király és műve. Budapest, Gondolat. 1977. - Kristó Gyula, Levedi törzsszövetségétőlSzent István államáig. Elvek és utak. Budapest, Magvető. 1980. - uő A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 3. Szeged, 1994, 102 - 127. - uő A magyar állam megszületése. Szegedi Közép-kortörténeti Könyvtár 8. Szeged, 1995. - uő A magyar nemzet megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 12. Sze-ged, 1997, 5 - 73. - Bogyay Tamás id. mű. - Zsoldos Attila, Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig. Tör-ténelmi Kézkönyvtár. Budapest, Csokonai. 1997, 36 skk. A teljesen zavaros szerkezetű könyv külön recenziót kíván. - Csor-ba Csaba, Árpád népe. Budapest, Kulturtrade. 1997, 150 - 167. - Magyar Zoltán, Koppány. Budapest, Móra. 1998.

Szent István király 7

2009/3. IX. é vf.

Nos hát valóban ilyen arculata volt a mi SzentIstván királyunknak? Valóban igaz volna az az ál-lítás, hogy Szent István óta a „magyarság már visz-szavonhatatlanul a kereszténységhez tartozik s aKeletről támadó nomád és pogány rokonaival nemérez semmi kapcsolatot... a magyarság véglegelszakadt Kelet kultúrájától és végleg az európaikereszténység egységébe lépett”?17 Valóban igazaklehetnek azok az állítások, amelyek szerint I. Ist-ván király csakis és elsősorban a nyugati rómaikereszténység érdekeit nézte és elítélte, ostorozta ésmegvetette a keleti örökséget? Valósan el lehet hi-tetni a magyarsággal, hogy „Szent István korávaltökéletes cezúra állítódott a magyar lélek-térbe”, „amagyar művelődés, a X. századdal búcsút mon-dott Kelet pusztáinak és beolvadt a Nyugatba”?18

Szent István magyar király valóban azt akarta vol-na, hogy a mi országunk ne egynyelvű és egy-szokású birodalom legyen, mert az ilyen országgyenge és esendő? Hanem fogadjuk be az ide-geneket, adjuk fel ősi műveltségünket, felejtsük előseinket, holott a „Pannónia földjén lakó magyaro-kat...az Isten titkos terve vezérelte korábbi ter-mészetes lakhelyükről a napnyugati részekre”,19 shagyjuk szétdaraboltatni az országunkat?20

Ki kell mondanunk végre: évszázadok óta nemértettük meg Szent István királyt!

Szent István király története nem Géza nagyfe-jedelem uralkodásával kezdődik, akiről azt állítják,hogy hozzákezdett az állam kiépítéséhez s ezért he-lyénvaló őt „államálmodónak”21 nevezni, hanem sok-kal korábban. Nyilvánvaló, mindenekelőtt azt kell tisz-táznunk, államnak nevezhető-e Atilla birodalma, akazár kaganátus vagy Baján avar országa? Az el-múlt fél évszázadban eluralkodott marxista dilet-tantizmus22 bevezette a nomád törzsi állam za-

varos fogalmát,23 amely megenged bizonyos sze-repet a lovas népeknek,24 ám tagadja annak va-lóságos állami voltát,25 illetve állam helyett a bi-rodalom szót használja, min-tegy megkülönböztetésül.26 Újabban világossá vált,hogy a hunok birodalma nemcsak valóságos ál-lam volt, de Atilla nagykirály megkísérelte létre-hozni az ókori világ egységes Európáját, amely Kö-zép-Ázsiától az Atlanti óceánig terjedt volna.27 An-nak alapján, hogy a magyar fejedelemségnek kez-dettől meghatározott területe volt, rendelkezéséreállt a hatalomérvényesítéshez szükséges eszköz-rendszer (hadsereg, testőrség, bíróságok), képes volta központi hatalom fenntartásához szükséges anya-gi forrásokat (vámok, adók) biztosítani, egyértelmű,hogy a Kárpát-medencei magyar állam a IX. szá-zad végén jött létre.28 Nos, akkor hát mi változottmeg a Kárpát-medencében a X. század végén? Mi-ért nevezhetjük mégis korszakváltásnak Géza fe-jedelem (972 -997) és I. István (997 - 1038) ural-kodási idejét? Helyes választ csak akkor adhatunk,ha feltesszük azt a kérdést is: mi változott meg aKr.sz. utáni 960-as évektől az akkori egyetemesvilágban Kínától az Atlanti-óceánig?

A legfontosabb változás már a VII. századbanbekövetkezett az arab hódítások révén.29 A ma-gyarság esetében az arab invázióval megegyezőhatású volt a kazár állam meggyengülése a IX.század első harmadában, amelynek nem aláren-delt bábja volt a magyarság,30 hanem egyenran-gú résztvevője. A Kazáriából kivált magyarok nyu-gatra, a Kárpát-medencébe költözése után Kelet-Eu-rópa nagyhatalma, a kazár állam rendkívül meg-gyengült s éppen a 960-as években kapott ha-lálos döfést a kijevi Rusz fegyveres erejétől. Ugyan-ebben az időben (970-ben) II. Ottó (967-983) né-

17 Benda Kálmán, A magyar nemzeti hivatástudat története. Budapest, 1937.18 Vámos Ferenc, Hagyományok a máglyán. A magyar történetírás válsága. Budapest, Hajék Könyvtár I., 66.19 Szent István nagyobb legendája. Id. mű 41.20 E kérdésről lásd: Szádeczky-Kardoss Irma tanulmányát ugyanebben a számban.21 Ezt az idétlen jelzőt Hatházi Gábor használta, id. műben.22 Különösen meghökkentő, hogy még 15 évvel ezelőtt is Kristó Gyula a honfoglalás korát mint “bomló ősközösségi

társadalmat” jellemezte és egész tanulmánya a “kibékíthetetlen osztályellentétek okán napirendre került állam kialaku-lásáról” szól, kőkeményen képviselve a marxista elveket. Kristó Gyula, A régi és az új határán. In: Tanulmányok az Ár-pád-korról. Nemzet és emlékezet. Budapest, Magvető. 1983, 9 - 25.

23 Nomád társadalmak és államalakulatok. Szerkesztette: Tőkei Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó. l983, 51 - 65.24 Róna-Tas András, A nomád életforma geneziséhez. In: A magyarság korai története. (Tanulmányok) Magyar Őstörté-

neti Könyvtár 9. Szerkeszti: Zimonyi István. Szeged, 1995, 79 - 93.25 Ezt képviselte például Elekes Lajos és kiváló hajdani aspiráns-növendéke: Kristó Gyula.26 Kristó Gyula, A korai magyar államról. História Könyvtár. Budapest, 1996, 5 skk.27 Harmatta János, A honfoglalásról új szemmel. Magyar Nyelv 102 (1998) 100.28 Ezt vallotta Acsády Ignác, Timon Ákos, Deér József, Szekfű Gyula.29 Bakay Kornél, Őstörténetünk régészeti forrásai. I. Miskolc, 1997, 264-265.30 Bakay Kornél, Őstörténetünk régészeti forrásai II. Miskolc, 1998, 100-110. - Róna-Tas szerint a magyarságnak a Ka-

zár Birodalomba való beilleszkedésére vonatkozó “részleteket illetően a sötétben tapogatózunk és feltevésekre kell szo-rítkoznunk”. Róna-Tas András, A honfoglaló magyar nép. Budapest, Balassi. 1996, 296 - 297.

8 Szent István király

2009/3. IX. é vf.

met-római császár feleségül vette a bizánci csá-szár leányát, Theophanu-t s ezáltal a magyar fe-jedelemség két tűz közé került. A magyar fejedelmihatalom azonban nem hanyatlott le, Géza fejede-lem nem azért módosított hatalmi politikáján, mertaz ún. rablóhadjáratok kudarcba fulladtak, a ma-gyarság egyáltalán nem került végveszélybe, hiszenha a sokat idézett augsburgi vereség valóbanolyan súlyos lett volna31 - a németek haladéktala-nul elfoglalták volna országunkat. Erre azonban kí-sérlet sem történt. Egyetlenegyszer, 991-ben voltösszecsapás Civakodó Henrikkel, s bár Géza feje-delem serege győzött, néhány év múlva mégis át-engedte a magyar fejedelem a Bécsi-medencét, avégleges határt a Lajtánál jelölve ki. Mindezt azérttette, amiért 972-ben először, majd 973-ban má-sodszor elküldte 12 főemberéből álló követségéta német császárhoz Quedlingburgba,32 kérve ésmegengedve, hogy a római kereszténység térítői je-lenjenek meg az országban. Géza és fia, Istvántehát azt ismerte fel zseniális éleslátással, hogyegyszer és mindenkorra megváltozott a világhelyzet.Kazária és Közép-Ázsia elvesztésével elveszett Ke-let hatalmas ereje, elveszett a hátország, amely nél-kül az egész Európával hadakozó magyarság nemtud tartósan megmaradni, kivált, hogy a német csá-szárság és a bizánci birodalom harapófogójába ke-rült Magyarország. Ekkor és ezért döntött úgyGéza nagyfejedelem, hogy felveszi a nyugati, judeo-kereszténységet és ezt a római vallást ráerőltetia népére is. Ez, kétségkívül, sorsdöntő, hatalmas el-határozás volt, amelynek valóra váltásához ke-ménységre, sőt kegyetlenségre volt szükség.Alaptalan és hamis tehát az az állítás, hogy Tak-sony fejedelem „makacsul ragaszkodott” a kalan-dozásokhoz és a pogánysághoz ( sőt, először 963-ban ő kért térítő püspököt, Zacheus személyében!),

alaptalan és hamis az az állítás, hogy a magyar-ság vert hordaként zúdult be a Kárpát-medencé-be, alaptalan és hamis az az állítás, hogy a be-senyők ellenségeink voltak, hiszen Taksony ésGéza fejedelem felesége is besenyő volt s mindenbizonnyal besenyőket kell értenünk a „fekete ma-gyarok” kifejezés alatt is! Alaptalan és hamis az azállítás, hogy a magyarság a IX-X. században kislélekszámú, vad, istentelen, barbár33 nép volt, olya-nok, mint a szibériai népek a XVII-XIX. században,amelyek totemeket állítottak és gyilkos galócától el-kábult sámánjaik voltak csak. Ellenkezőleg: csakisa Teremtő Egyistent imádták, akinek jelképe volta Nap, de tisztelték a Földanyát és a Boldogasz-szonyt. Sokan keresztények voltak. IX-XI. századitemetőinkben nagyszámú kereszt került elő.34 Azazonban igaz, hogy honalapító eleink nem rómaikeresztények voltak! Ez a judeokereszténység ide-gen volt népünktől, de azért egyetlen térítő papotsem öltek meg a X. században,35 tehát tettlegesellenállást nem tanúsítottak. Alaptalan és hamis azaz állítás, hogy őseink 837-től 970-ig rablóhadjá-ratokat vezettek volna Európa „művelt népei ésországai” ellen,36 s ezek az „osztályellentétektől (?)gyötört, az állam kialakulásának küszöbére érke-zett társadalom mély válságának (?) megoldásá-ra szolgáltak” volna.37 Alaptalan és hamis az azállítás, hogy Koppány herceg38 azért támadt Istvánfejedelem ellen, mert „az ősi szokásjog szerint” alegidősebb férfi a fejedelmi trón birtokosa.39 Ha vé-gigtekintünk a fejedelmek és a királyok során, Ál-mos nagyfejedelemtől kezdve, akkor éppen azt lát-juk, hogy Álmost fia, Árpád, Árpádot a fia, Zolta kö-vette, őt talán Fajsz (Falicsi-Vál?), majd Zolta fia,Taksony, Taksony fia Géza, Géza fia, István kö-vetkezett, sőt Istvánt is a fia, Imre herceg követtevolna.40 A trónöröklési rend41 a származás jogá-

31 Kristó Gyula (1985) id. mű 81 - 111.32 Bakay Kornél, Hungary in the tenth and eleventh centuries. In: Sacra Corona Hungariae. Kőszeg, 1994, 19.33 Saxo jegyzte fel: I. Ottó 962-ben devictis barbaris gentibus Avaribus (!)... MGH SS VI. 1844, 616. - Őseinket bar-

bárnak tartani, régi eredetű szemlélet. Szontágh Gusztáv A magyarok eredete. Új Magyar Múzeum 1 (1850) 88.: Mi szé-gyen az, hogy barbárok voltunk ?

34 Bakay Kornél, Őstörténetünk régészeti forrásai II. Miskolc, 1998, 000.35 Nevelős Ágoston, Szent István, a keresztény Magyarország megteremtője. In:Szent István. Első nagy királyunk élete

és alkotásai. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1938, 49.36 Teljesen torz ezeket a hadjáratokat “kalandozásoknak” nevezni. Vö. Pap Gábor, “Angyali korona, szent csillag”. In:

Anonymus. Budapest, Korona Unio.1996, 12.37 Kristó Gyula (l985) id. mű 37.38 A név maga Cupan alakban a név eléggé gyakran előfordul forrásainkban.39 Ezt a nézetet elsősorban Györffy György vallja és hirdeti: István király. In: István király emlékezete. Budapest, Ma-

gyar Helikon. 1973, 8. - uő. István király és műve. Budapest, Gondolat. 1977, 114 skk. - Györffy epigonjaként jelenik megMagyar Zoltán, Koppány. Budapest, Móra. 1998, 18 skk.

40 Wertner Mór, Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, Pleitz Könyvnyomda. 1892, 13 - 44. - vö. Vajay Szabolcs,Südost Forschungen 21 (1962) táblázatai.

41 Fraknói Vilmos, A királyi trónöröklés rendje az Árpádok korában. Budapest, Stephaneum. 1912. - Csekey István, Amagyar trónöröklési jog. Jogtörténeti és közjogi tanulmány oklevélmellékletekkel. Budapest, Atheneum. 1917. - Fraknói Vil-mos, A magyar királyválasztások története. Budapest, 1921. - Bartoniek Emma, A magyar királyválasztási jog a középkor-ban. Századok 70 (1936) 359 - 406. - Tóth Sándor, A magyar fejedelmi méltóság öröklődése. Acta Universitatis Szege-diensis 83 (1986) 3 - 8. - Kristó Gyula, Árpád fejedelemutódai. Acta Universitatis Szegediensis 84 (1987) 11 - 20.

Szent István király 9

2009/3. IX. é vf.

nak és rendjének (jure et ordine geniture) alapjánállt, s a 27 uralkodó közül 12-t a fia követte a tró-non, a hiányzó 15 esetben azonban 12 uralkodónaknem volt elsőszülött fia! Így tehát mindössze háromesetben mellőzték az elsőszülött fiút! Az elsőszü-löttség joga (primogeniturae jura concedens) tehátteljesen bizonyított. Ez azonban nem csorbítja a nem-zet királyválasztási jogát, az örökösödés és a meg-választás együtt jelentkezik.42 Koppány herceg éppenúgy keresztény volt, mint István, Gyula és Ajtony, sőtSarolt és Géza, csakhogy egyikük sem akarta a ke-leti kereszténységet felcserélni a nyugati latin ke-reszténységgel! Koppány tehát nem azért támadt had-dal István fejedelemre, mert a levirátus híve volt s mert„vérfertőző házasságra akart lépni” Géza özve-gyével,43 hanem azért, mert nem tudta elfogadni - snyilván elhinni sem - hogy Kelet ereje és hatalma vég-leg elveszett. Az Istvánnal dacoló főurak, mint az er-délyi gyula és a marosvári Ajtony viselkedésében,magatartásában erősen szerepet játszhatott a hir-hedt, máig meglévő magyar önzés és arisztokratiz-mus,44 de a fő ok nyilván az lehetett, hogy minden-képpen őrizzük meg Kelet örökségét és ne fogadjukel Nyugat törvényeit és uralmát.

Szent István király valódi nagysága az, hogy el-sőként ismerte fel azt a mindmáig érvényes alaptör-

vényt, hogy a magyarságot, Kelet népét csakis a la-tin kereszténységbe, az európaiságba elrejtve lehetmegmenteni. Csak úgy tudjuk önmagunkat megőriz-ni, ha elrejtekezünk.

Alaptalan és hamis az az állítás, hogy Szent Ist-ván királyunk feladta az ősi múltat. Nem! Törvény-gyűjteményében megőrizte az ősi ötös számrend-szert, uralmi jelvényeiben megtartotta a jogart45 ésa koronázási palástot,46 amelyen régi keleti jelké-pek fedezhetők fel.47 Szarkofágján látható, bárnem hivalkodó helyen, a Napisten jelképe: a spirá-lis és a Földanya szimbóluma: a rombusz.48 De Ke-let örökségének tiszteletét a legeslegjobban azmutatja, hogy országát - természetesen az egészKárpát-medencét magában foglaló országunkrólvan szó! - felajánlotta az ősi Napbaöltözött Bol-dogasszonynak, illetve az ő hasonmásának SzűzMáriának, Jézus anyjának, aki a magyarok pátrónájalett. De ha Szűz Mária a magyarság segítője, az őszent fiának, Jézusnak is annak kell lennie. Jézustmegfeszítették, amint megfeszítették Magyaror-szágot is. Jézus feltámadott, Mária országának isfel kell támadnia. Szólítsuk meg bátran újra és újraszent királyunkat:

Hol vagy István király, téged magyar kívánGyászos öltözetben te előtted sírván.

42 Tóth Sándor szerint változás következett be Taksony korában s úgy vélekedik, hogy egyetlen öröklési rend kizá-rólagosságáról nem beszélhetünk.

43 Györffy György ide vonatkozó fejtegetése azért áll gyenge lábakon, mert elképzelést sehol sem büntettek, csakis meg-történt vérfertőzést. Koppány viszont nem vette nőül Saroltot.

44 Bíbó István kifejezései.45 László Gyula, Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. In: Szent István Emlékkönyv. Szerkesztette: Se-

rédy Jusztinian. Budapest, 1938, 517 - 558.46 Bakay Kornél, Saint Stephen, King, Founder of the State and the Coronation Mantle. In: Sacra Corona Hungariae. Kőszeg,

1994, 371 - 405.47 Varga Géza, Tejút-jelkép a koronázási paláston. Hunnia 105 (1998) 19 - 24.48 Fettich Nándor, Szent István király márványkoporsója a középkori krónikás és legendairodalomban és a székesfehérvári

kőtárban. Magyar Történelmi Szemle 2 (1971) 491 - 599. - vö. Nagy Árpád, Orogine et iconographie du sarcophage deSzékesfehérvár. Alba Regia 13 (1972) 167 - 184.

10

2009/3. IX. é vf.

Tűrve a tébolyt*

Kérdezed: hát fölszabadíthatók-éItt azok, kik méla alázatukkalLeigázottságukat is csupán úgy ─

Tűrve a tébolyt! ─

Úgy, csak úgy élik meg akár kizöldültHelyzetet termő, lehetetlenül szép,Balzsamosan életerőt sugárzó

Fölszabadúlást

Kard alakú levél

Uszítva ébreszt, harsog a rádióMint végrehajtó Rád kukorékol ésFürdővizével int a reggelÖntene vissza az újszülöttel

Fullánkok izzó színe előtt a mézOmló virágpor sárga cipőjénCsábít a méreg: árulásátLeplezi édesen ingadozva

Földindulásból lelki erőt merítHetvenkedő száj szörnyetegével élEgyütt az ember: rázza rongyátSzélnek ereszti kiáltozását

Már szólni sem tud! Kard alakú levélA nyelve csak leng, ráng e tavaszban ésSzeretne bízni önmagábanBármiben itt, ami zöldülő fény

Húsunk túsza

Szárazföldi erőkkel úgy kizöldültA kéj szőre, a hadrafogható testGyakorlóterein viháncoló fény:

Becsapódik a látomás

Szétomló puha bomba vagy: grafitszőrt,Rövidzárlatot ontasz önfeledtenYVillámló suhanás, magasfeszültség

Durran, szikraesőben ég,

Nyögő nemzetiségként panaszt hordPiciny szájad, amíg a szót belé nemFojtom: mint menekültsegélyt, aléltan,

Nyelvem megkaparintja mégY

És őrjöngve, szirénaként vonít márHúsunk túsza a tűzvonalban, újultErővel, ha rakétatámadását

Nyögjük, mímeli nagy baját.

Elhízott panaszok

hámló madzagbaöltöztetett sörösüvegbenporosodnak a vérvörösműanyag-rózsákhátterükben azzal aberámázott színes fényképpelmelyet rólukkészített afurfangos mester

a kényelmetlenpadokon üldögélőbetegek terebélyesedőpanaszaikkalennek a csendéletneka részleteitfürkészhetikegyre erőtlenebbülegyre kiszolgáltatottabban

TARI ISTVÁN

Versek

* A Betakarják az eget című készülő verseskötet anyagából.

11

2009/3. IX. é vf.

„Libidóelvonás”

Freud 1918. november 29-én Ferenczi Sándorhozírott levelében így próbálja Ferenczit a várható ese-ményekre, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullá-sára, Magyarország feldarabolására felkészíteni: Tu-dom, hogy Ön magyar hazafi és e tekintetben fáj-dalmas tapasztalatok várhatókY Vonja el libidóját ahazáról és helyezze a pszichoanalízisre, különben kel-lemetlenül fogja érezni magát.2

Sokat jelentő figyelmeztetés. Kiderül belőle, hogya küszöbön álló változások előre láthatóak voltak, va-gyis számos figyelmeztető jele volt a közelgő ve-szélynek. Nincs tudomásom róla, hogy Ferenczimegfogadta-e Freud tanácsát, de ez nem is annyiraérdekes. A problémás helyzetek kezelésének a mód-jára vonatkozóan tartottam fontosnak megemlíteni azesetet. Bizonyára sokan voltak, akik – bár nem tud-tak róla – Freud tanácsának a szellemében jártak el– amennyit csak lehetett visszafogták hazafias érzé-seiket. A többség azonban nem ezt tette: az ember-ek negyed századon át Trianonról beszéltek, sosemheverték ki azt a csalódást, amelyet Magyarország fel-darabolása okozott nekik.

Napjainkra megfordult ez az arány. A nemzet több-sége túltette magát a helyzeten, áthelyezték libidójukat,az anyagiak hajszolása vagy szakmai karrierjük épí-tése köti le őket. És vannak, de a kelleténél sokkal ke-vesebben, akik ma is a nemzetet ért szörnyű igaz-ságtalanság gondolatával fekszenek és kelnek. An-nak, hogy valakit a nemzettudat ápolása helyett azanyagiak hajszolása vagy szakmai karrierjének az épí-tése köt le, sem az anyaországban, sem a többséginépek esetében nincs különösebb jelentősége. Attólmég magyarok, szerbek, románok, szlovákok ma-radnak. A kisebbségi helyzetben levők esetébenazonban más a helyzet: identitástudatuk elbizonyta-lanodása, anyanyelvük romlása az első lépés későbbiasszimilálódásukban.

A libidó kezelésének kérdése lenne az egész? Elégmást gondolni, mást szeretni, mást akarni, és meg-szabadulunk a nyomasztó gondok egész sorától? Pszi-chológiai tény, hogy a szoros azonosulás valamivelvagy valakivel gyakran jár azzal a következménnyel,hogy a kedvezőtlen változások később fájdalmasanérintenek bennünket, legyen szó barátságról, szere-lemről, pártról, elvekről, nemzetről. Különösen fáj-dalmasak a csalódások, ha következetesek akarunkmaradni önmagunkhoz, ha erénynek tekintjük a ki-tartást és az állhatatosságot.

Ezzel a dilemmával életünk folyamán mindannyi-an szembekerülünk. Tartsunk-e ki elveink mellett, vagyalkalmazkodjunk a körülményekhez? Maradjunk megmagyaroknak, szerbeknek, albánoknak, románoknak,szlovákoknak vagy váltsunk identitást, lépjünk be azerősebb, sikeresebb népek sorába. Legyünk mind an-golok, franciák, németek, olaszok? Nézzünk mindigelőre, vagy körömszakadtáig harcoljunk saját iga-zunkért? Meddig lehet a libidóáthelyezéssel elmen-ni? Lehet-e tiszta lelkiismerettel élni, ha úton-útfélenmegtagadjuk önmagunkat? Másfelől, ha szembe-szegülünk a változó időkkel, meddig lehet kitartani?Meddig maradjunk azok, akik vagyunk? Mit vesztünkazzal, ha asszimilálódunk? Mikor válik az állhatatos-ság rögeszmévé? Előremutató, bölcs dolog-e a fáj-dalmas csalódások sorába belepusztulni? És sorol-hatnánk tovább a megválaszolásra váró kérdések so-kaságát.

(*) Tartsunk-e ki elveink mellett, vagy alkal-mazkodjunk a körülményekhez? Nézzünk mindigelőre, vagy körömszakadtáig harcoljunk sajátigazunkért? Mikor válik az állhatatosság rögesz-mévé?

Freud említette „libidóáthelyezés” néha elkerül-hetetlen. De mikor tegyük meg az első lépést? Med-dig várjunk vele? Hol a határ? Erre vonatkozóan nincsszabály. Tudjuk viszont, hogy a különböző szükség-letek, törekvések körüli alku önmagunkon belül és egy-

HÓDI SÁNDOR

Van-e alternatívája az asszimilációnak?1

1 Részlet a szerző Farkasveremben című hosszabb tanulmányából, amely régebb óta megjelentetésre vár a Fórum Kiadó-nál.

2 Jones, Ernst; (1960-1962): Das Leben und Werk von Sigmund Freud. Bd. 1-3. Berns-Stuttgart, Huber. Idézi Harmath Pál:Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. – A budapesti mélylélektani iskola története, 1908-1983 – Az Európai Pro-testáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadása, 1986.)

12 Van-e alternatívája az asszimilációnak?

2009/3. IX. é vf.

más között is súlyos konfliktusokkal jár együtt. A küz-delem, a próbatét, a kitartás, a csalódás fontos részea személyiség társadalmi éretté válásának.

(*) A küzdelem, a próbatét, a kitartás, a csa-lódás fontos része a személyiség társadalmi éret-té válásának.

Mindennapi életünkben általában tisztában vagyunkvele, mikor milyen kockázatot vállalunk magunkra egy-egy döntésünkkel. Előfordul azonban, hogy – minthaa fájdalmas csalódástól nem akarnánk megkímélni ma-gunkat – a figyelmeztető jeleket nem vesszük figye-lembe. Szabálynak tekinthető, hogy minél több fára-dozással, áldozattal, frusztrációval jár valaminek amegszerzése és megőrzése – beleértve nemzeti iden-titásunkat is –, annál nagyobb értéket képvisel szá-munkra. Azokban a társadalmakban, amelyekben azegyéni szabadság és érvényesülési vágy a legfőbb ér-ték, minden egyéb háttérbe szorul. Az individualizmusnehezen egyeztethető össze az önös érdekeken túl-mutató dolgokkal. Az, akiknek a magyar, a szerb, aromán, a német, az angol beszéd helyzetüknél fog-va természetes létállapot, ennek nem tulajdonítanakkülönösebb fontosságot. Azok számára viszont, akik-nek naponta kell megküzdeniük érte, és örülnek, havalakivel anyanyelvükön beszélhetnek, felbecsülhe-tetlen értéket jelent. Azok, akik keveset ruháznak beemberi kapcsolataikba, érthetően könnyebben fordí-tanak hátat egymásnak.3 Ami fordítva is igaz: a kö-zösséggel való szoros azonosulás arra készteti az em-bereket, hogy ismételten kísérletet tegyenek a prob-lémák rendezésére, és ezek az emberek a helyzetmegoldása tekintetében is reménykedőbbek.

A libidókezelés bár egyéni döntés kérdése, alap-jában véve neveltetésünk, közösségi beágyazottsá-gunk függvénye.

A „német doktorok”

Amikor Freudot meghívták Amerikába, hogy a pszi-choanalízisről tartson előadássorozatot, az egyikhelyen a „német doktorok” tiszteletére a német csá-szárság címerével díszítették fel a szálláshelyüket. A„német doktorok” közül Freud osztrák, Frenczi magyar,Jung pedig svájci volt.

Amerikában ezt akkor sem értették, de ma sem lát-nak tisztán a nemzettudat vonatkozásában. Egysze-rűen nem értik a nemzeti hovatartozással kapcsola-tos problémákat. Amerikában ugyanis többnyire csakolyan embereket ismernek, akik bár különböző szár-

mazásúak, az amerikain kívül nem fűtik őket más ha-zafias érzések, mert egykori nemzeti identitásukrólkönnyűszerrel áthelyezték libidójukat másra – neve-zetesen a pénzre. Nem értik, hogy a kis népek fenn-maradása – küzdelme, versengése, harca – elvá-laszthatatlan a nemzeti identitástól. Nem értik, hogyaz emberek társadalmi helyzetüknél, gazdasági kö-rülményeiknél, társas kapcsolataiknál, személyi adott-ságaiknál, neveltetésüknél fogva ugyanazt a valósá-got sokféleképpen élhetik meg. Ugyanazon oknál fog-va nem értik, ahogyan a jólétben élők sem tudják át-érezni és elfogadni azoknak az életérzését és világ-látását, akik sok mindenben hiányt szenvednek.Másképpen merül fel a nemzeti hovatartozás érzésea sikeres, prosperáló, gazdasági és katonai hata-lommal rendelkező nemzetek tagjainál, és máskénta leigázott, szabadságuktól megfosztott népeknél.4

Azt mondtuk, hogy Európának abban a szögleté-ben, amelyben élünk, talán az élet egyetlen vonat-kozásában sincs annyi kétség, zavar, elhallgatás,csúsztatás, mellébeszélés, mint a nemzeti identitásvonatkozásában. Ez nem az emberek sajátos lelkü-letéből adódik, hanem a nemzeti közösségek egy-máshoz való viszonyából. Abból a körülményből, hogya gyengébb pozícióban levő népek tagjai hosszabb-rövidebb ideig kénytelenek alávetni magukat az erő-sebb, a többségi nép akaratának. És minthogy az időkváltoznak, és forgandó a népek szerencséje, az erő-viszonyok is megváltoznak, utóbb azok kerekednekfelül, akik korábban hátrányos megkülönböztetésbenrészesültek. Ez történt Trianonban, és ez történik maaz egykori Jugoszlávia területén.

Szőnyeg alá söpört problémák

Jugoszlávia széthullását megelőzően Borisav Jo-vić az államelnökség elnöke interjút adott bizonyos LeoSchultzbergernek, a New York Times újságírójának.Az 1991. február 11-én Belgrádban folytatott be-szélgetés témája a nemzetek közötti problémákra vo-natkozott. Borisav Jović a beszélgetés során el-mondta, hogy Jugoszláviában, amióta létrejött, min-dig voltak nemzetek közötti problémák, amelyekettöbb-kevesebb sikerrel kezeltek. A helyzet az, mond-ta, hogy ezek a problémák most felhalmozódtak, ésvagy megoldjuk őket, vagy felrobbantják az országot.Az egyes nemzetek közötti néztkülönbség oka az,mondta Jović, hogy mind többen vannak – elsőssor-ban az albánok –, akik olyan jogokat követelnek ma-

3 Hódi Sándor: Köszönöm, Drágám! Szerelem, szex, házasság a Vajdaságban. A házastársi konfliktusok pszichológiai és csa-ládszociológiai vizsgálata. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2006.

4 Hódi Sándor: Nemzeti önkép. Régiókutatás. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2003.

Van-e alternatívája az asszimilációnak? 13

2009/3. IX. é vf.

guknak, amelyek nem illetik meg őket, amelyeket nemkaphatnak meg, mert azokat a nemzetközi közösségsem ismeri el senkinek.

Borisav Jović a népek önrendelkezési jogairól be-szélt, rávilágítva a probléma lényegére: nevezetesenarra, hogy ez a kérdés nyílt és megoldatlan világszerte.Az interjút az amerikai lap nem közölte.

A történet igen tanulságos. A lecke fel volt adva.Amerika és a nagyhatalmak azonban nem tudtak mi-hez kezdeni vele, ezért Jugoszlávia – mérhetetlenszenvedést okozva – széthullott. Az egykori testvér-népek véres háborúba keveredtek egymással. Anagyhatalmak ötletesebb megoldás híján az egyrezsugorodó országot gazdasági szankciókkal sújtották,zárlat alá helyezték, lebombázták, anélkül, hogy anemzetközi közösség a népek önrendelkezési jogá-val kapcsolatosan valamilyen előremutató álláspont-ra jutott volna.

Amit a világ közvéleménye előtt megpróbálnak utó-lag a szerbek nyakába varrni, az korántsem csak szerbprobléma. A különböző népek együttélésének, az et-nikai közösségek közötti kapcsolatoknak a rendezé-se Trianon óta kiált megoldásért. És nemcsak itt, Kö-zép- és Kelet-Európában vagy a Balkánon, de a hely-zet ebben a vonatkozásban Nyugaton sem sokkaljobb. A napokban adott hírt róla a média, hogy a fran-cia nemzetgyűlésben a képviselők többsége végremegszavazta azt a rendkívüli javaslatot, amely a re-gionális (azaz kisebbségi) nyelvek elismerését be-venné a francia alkotmányba.5

A kisebbségi vagy regionális nyelvek elismerésé-nek ügye eddig a francia politikai élet tabutémája volt:a francia politikusok attól féltek, hogy minden ilyen lé-pés a kisebbségek részéről ilyen-olyan követelések-hez, végső soron a szeparatista tendenciák erősö-déséhez vezethetne. A franciáknak ugyanaz a di-lemmájuk, mint amit Borisav Jović fejtegetett Ju-goszlávia széthullását megelőzően.

Franciaország 1999-ben aláírta a „kisebbségivagy regionális nyelvek európai chartáját”, de mind-máig nem ratifikálták, arra hivatkozva, hogy ez a char-ta ellentétes a francia alapelvekkel, mert jogot adnaa regionális nyelvek használatára. Franciaországbana bretontól a korzikain, az elzászin, az okszitánon, akatalánon, a savoyain át a flamandig mintegy 75 re-gionális nyelv létezik. Ennyiféle nép szenved a fran-cia elnyomástól.

Franciaországban tehát – de említhetnénk Spa-nyolországot vagy Olaszországot is – a népek sok-féleségét és egyenjogúságát illetően ugyanaz a ki-látástalan, sötét történelmi időszak honol, mint Szer-biában vagy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia

utódállamaiban. Ha Trianonra gondolunk, ezt a kö-rülményt mindenképpen szem előtt kell tartanunk.

Az még csak hagyján, hogy Nyugaton nem értik,miért fáj a magyaroknak Trianon. Mint ahogyan nemértik azt sem, hogy a szerbek miért ragaszkodnak fog-gal-körömmel Koszovóhoz. Ennél sokkal nyugtala-nítóbb, hogy a nemzeti kérdés kezelésében a volt szo-cialista országokban sem következett be érdemi vál-tozás a rendszerváltás után. A növekvő szólás- és saj-tószabadságnak köszönhetően a kérdés irodalmaugyan gazdagabb lett, a politikai viszonyulás azonbanmit sem változott, továbbra is a problémák elhallga-tásának, a nemzetiségi kérdés bagatellizálásának le-hetünk tanúi. A múlttal való szembenézés, a jelen hely-zet felmérése és a jövőre vonatkozó megoldáskere-sés ott is elmaradt, ahol a korábban együtt élő nép-ek nem kérnek többet egymásból, (Csehszlovákia,Szovjetunió), vagy ahol háborúba keveredtek egy-mással (Jugoszlávia). A politikusok rendületlenül az-zal áltatják magukat és a világot, hogy nemzetiségiproblémák nincsenek, vagy ha vannak, majd megol-dódnak önmaguktól. Miközben az illetékesek itt is, ottis megpróbálják homokba dugni a fejüket, a térség-ben mindenütt pattanásig nőnek a bel- és külpolitikaifeszültségek, a nemzeti kisebbségek több ezres tö-megeit késztetve politikai szervezkedésre vagy me-nekülésre. Ezt a bűzös politikai állóvizet kavarta fel Ko-szovó.

Az önvédelmi harc

Minden népnek, különösképpen a kisebbségek-nek, a nemzetrészeknek áldozatos önvédelmi harcotkell folytatnia, ha fönn akar maradni más népek ten-gerében. Ebben a vonatkozásban példamutató volta koszovói albánok küzdelme. Példás önfegyelem-mel szervezték meg párhuzamos államukat, és har-colták ki szabadságukat. Az (állam)igazgatás –anyakönyvvezetés, bíróságok –, az iskolák, azegészségügyi szolgáltatás is a föld alá vonult. Az al-bánok nem vettek rész a választásokon, a nép-számláláson, az albán asszonyok nem szültek„szerb” kórházban, az albán gyermekek nem jártakszerb iskolába.

Közben zajlottak az újkori balkáni háborúk: Szlo-vénia, Horvátország, majd Bosznia kivált az egykoriJugoszláviából. Önállóvá vált Macedónia, aztán kiváltMontenegró. Csak a vak nem látta, hogy eljön Koszovófüggetlenné válásának ideje is. Különösen azt köve-tően, hogy az albánok létrehozták a Koszovói Fel-szabadítási Hadsereget (UCK), és az önállóságért fo-lyó küzdelem átlépett a fegyveres szakaszába.

5 Gesztus (MTI/AP). Magyar Szó. 2008. május 24., 25. (szombat-vasárnap)


2009/3. IX. é vf.

A szerbek részéről gyakran elhangzik a vád,hogy az USA, a CIA segítette, pénzelte az UCK-t. Nemkétséges, hogy az albánok önrendelkezési küzdel-mének utolsó fázisában szükségük volt külső segít-ségre, a nagyhatalmak jóváhagyására és támogatásra.De vajon miért ne éltek volna az albánok a felajánlottsegítséggel, miután a szerbekkel nem tudtak zöld ágravergődni? Melyik kisebbség nem tenné ugyanezt?

Koszovó függetlenné vált. És ezzel a berlini kong-resszus óta érvényes „szabályok” föl lettek rúgva. Újállam született Európában. A lecke föl lett advamindazoknak, akik Trianon óta nem hajlandóakszembenézni egy nyugtalanító kérdés megoldatlan-ságával.

A szerbek a trianoni döntést igazságosnak tartot-ták, elvégre az egykori Magyarországból jelentős te-rületeket – közel húszezer négyzetkilométert – csa-toltak a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz több mint600 ezer magyarral. Legfeljebb azt sérelmezték,hogy a békediktátummal nem jutottak nagyobb zsák-mányhoz, hiszen az első világháború végén Ma-gyarország déli területeit egészen Barcs–Baja–Szegedvonaláig szállták meg a szerb csapatok.

Ahogyan azt A déli végeken című tanulmánykö-tetem bevezető részében kifejtettem6, a történelem ta-nulsága szerint – bár a rettegés, a fenyegetettség, amegalázottság nem egyforma arányban sújtotta az ittélő népeket – a továbbiakban senki sem kíván a szer-bekkel egy fedél alatt élni. A népek akaratából a hatköztársaságból hat független állam jött létre. A két au-tonóm tartomány közül az egyik, Koszovó szintén ön-álló álammá vált. Egyedül a Vajdaság maradt Szer-bia foglya, s azon belül a magyarság, amely hosszúhányattatás után gazdaságilag megtörve, politikailagszétzilálva, régi-új vezetőitől megtévesztve, lélek-számát tekintve felére csökkenve éli napjait mindengyors és látványos változás reménye nélkül. A sok-féle nép közül, akiket egy fedél alá sodort a történe-lem, egyedül a délvidéki magyaroknak nem sikerültsemmiféle önállóságot sem kivívni maguknak. Hely-zetük éppen olyan nyílt és megoldatlan, amilyen volt,ma is a trianoni döntés foglyai.

Ami pedig a szerbeket illeti, sem az ország szét-hullása, sem Koszovó elvesztése semmiféle tanul-sággal sem járt számukra. A Szerbiában maradt ki-sebbségekhez, köztük a magyarokhoz való viszo-nyulásuk sem változott érzékelhetően. Ma is ugyan-annak a rögeszmének a foglyai, amely az újkori bal-káni háborúk sorához és Jugoszlávia széthullásáhozvezetett. Nevezetesen, hogy ők az államalkotó nép,következésképp több jog illeti meg őket, mint amennyijár másoknak.

Mindemellett sem jobb, sem rosszabb a helyzet,mint Romániában, Ukrajnában vagy Szlovákiában,ahol a dolgokról hasonlóképpen vélekednek. Itt is, ottis, néha hevesebben és durvábban, néha szelídebbformában folyik a magyarok elleni gyűlöletkeltés, na-pirenden vannak a sértegetések, gyalázkodások,atrocitások, ütlegelések. A magyar nemzetrészek pe-dig önemésztő türelemmel viselik mindezt, sem azutódállamok törvényei, ill. hatóságai, sem pedig Ma-gyarország kormánya és közhatalmi szervei nem ré-szesítik őket semmilyen védelemben sem. A legfájóbbazonban a nagyhatalmak, jelesül az Európai Unió bű-nös közönye.

Egyre csak mondogatjuk – jobbára csak magunkközött –, hogy ez így tovább nem mehet! De nem tör-ténik semmi. Megy tovább minden a régi kerékvá-gásban, és ez vélhetően így lesz mindaddig, amíg azönrendelkezés kérdése a magyarok esetében is na-pirendre nem kerül.

A szerbek és Koszovó

A szerbeknél maradva – nemrégiben választásokvoltak Szerbiában. A választás központi témája Ko-szovó volt. A szerbség bölcsőjének elvesztése a köz-véleményt különösebben nem érdekeli, a politikaihecckampány azonban erre épült. A szerb pártok több-sége Koszovót Szerbia elválaszthatatlan részeként de-finiáló alkotmány mellett foglalt állást, élükön Koštu-nicával. Koszovó elvesztését egyedül az LDP tartot-ta elfogadhatónak, vezetőjük, Čedomir Jovanović sze-rint el kell fogadni tényként, hogy a tartomány 1999óta nem része Szerbiának.

A nagygyűlésen, amelynek jelszavai „KoszovóSzerbia szíve!” és „Koszovót nem adjuk, nem ve-hetik el tőlünk!” voltak, Vojislav Koštunica minisz-terelnök mondott harcos, gyújtó hangú beszédet. –Nincs az a próbálkozás, nincs olyan hatalmas ésszörnyű erő, amely bármelyik szerbet bármikor arrakényszeríthetne, hogy ne azt mondja: Koszovó Szer-biáé – harsogta. – Soha, senki nem fogja azt hal-lani tőlünk, hogy nem a miénk az a hely, ahol szü-lettünk, s amelyhez államunk, egyházunk s mi va-lamennyien elszakíthatatlanul kötődünk! – utalt aszerb történelem koszovói gyökereire a kormány-fő.

A nagyszabású demonstrációt elvben a belgrádikormány és a parlamenti pártok szervezték, de Bor-is Tadić elnöknek a kormánykoalíciót vezető De-mokrata Pártja, az ugyancsak kormánypárt G17 Plusés a Liberális Demokrata Párt elhatárolta magáttőle.

6 Hódi Sándor: A déli végeken. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2008., 5. o.


2009/3. IX. é vf.

Mindennek dacára a koszovói parlament meghoztafüggetlenségi nyilatkozatát, az azt megelőző és kö-vető örömünnepek megosztották a világ közvélemé-nyét. Az álláspontok összebékíthetetlenek. Az egyi-ket Hashim Thachi, a független Koszovó (Koszova)miniszterelnöke, a hajdani gerillavezér fogalmaztameg, ami így hangzik: „Koszovót soha többé nem fog-ják Belgrádból kormányozni.” A másik álláspont a „Ko-szovó Szerbiáé”, amit nemcsak Vojislav Koštunicaképvisel, hanem a választásokon politikai ellenlába-sa, Tadić szerb elnök is, aki szerint „Szerbia soha nemfogja elfogadni Koszovó függetlenségét.”

A két „soha” közül az albánoké tűnik valószí-nűbbnek, hiszen Koszovó függetlenségének elis-merésével ez a kérdés voltaképpen eldőlt. Szerbiá-ban is lezajlottak a választások. Az ország mindvé-gig megosztott volt, és az is maradt. Az ún. demok-ratikus politikai irányzat felerősödött, a kormányzás-hoz szükséges megnyugtató többségre azonbannem sikerült szert tenni. De vele szemben a nacio-nalista szárny sem jutott döntő fölényhez. Tudnunk kellazonban, hogy a politikai különbségeknél erősebbekazok a szálak, amelyek összekötik a két politikai tá-bort, ez a szál pedig – Koszovó.

Fájdalmas a szerbeknek Koszovó elvesztése.Mondhatnánk erre, hogy a magyaroknak is fájdalmasvolt Trianon, amikor is a szerbek ugyanolyan alaponkapták meg a Délvidéket, ahogy most az albánok Ko-szovót. Trianonban az utódállamok az önrendelke-zésre való hivatkozással kaptak meg korábbi magyarterületeket. Az önrendelkezési elv azonban felemásmódon érvényesült, hiszen a magyarokat, akik az el-csatolt területeken éltek, senki nem kérdezte meg. Ígykerültek színtiszta vagy majdnem színtiszta magyarvárosok, falvak egyik napról a másikra idegen fenn-hatóság alá. Így veszett el Koszovó szerbek lakta ré-sze is Szerbia számára.

Trianoni példa

Szerbia hasonló helyzetben van ma, mint a meg-csonkított Magyarország volt Trianon után – mondjáksokan. Hasonlóak voltak az első reakciói is. Jövőjétarra a lapra alapozza, hogy „mindent vissza!” – füg-getlenül attól, hogy ennek mi a realitása. Nekünk ezena téren vannak már tapasztalataink: azóta sem sike-rült a román többségű Erdély, a szlovák többségű Fel-vidék, a szerb többségű Vajdaság „egészének” visz-szaszerzése, még akkor sem, amikor ennek a törté-nelmi körülmények látszólag kedveztek. Vajon mibenbízhatnak akkor a szerbek, hogy a kilencven száza-

lékban albánok lakta Koszovó egyszer visszatérSzerbia kebelébe?

A mai szerb politikusok ugyanabból indulnak ki,amiből a hajdani magyar politikusok. Nevezetesen,hogy népességi arányait tekintve a történelmi Ma-gyarországon a románok, szlovákok, szerbek a ma-gyarokhoz viszonyítva kisebbséget alkottak, nemvolt tehát joguk kiszakadni. Ezt magyarázgatta volnafentebb említett interjújában az amerikai újságírónakJović is. Minthogy a szerbek Jugoszláviában több-ségben vannak, más népek nem élvezhetnek ugyan-olyan jogokat, mint ők. Ezt mondja ma Koštunica ésBoris Tadić is. Igaz, hogy Koszovón belül az 1,8–1,9milliós albánság 90 százalékos többséget alkot, deSzerbiában a 10 milliós (államalkotó) szerbséghez ké-pest kisebbségben vannak – vagyis nem volt jogukkiszakadni.

Amikor Apponyi Albert híres beszédében mindenlétező érvet felsorakoztatott a Kárpát-medence föld-rajzi, politikai, kulturális egysége mellett, a győztesekmár régen eldöntötték Magyarország feldarabolását.Az olyasfajta kifejezések, mint az „ezeréves haza”, va-lószínűleg csak mélyítették magyarellenességüket. Ad-digra ugyanis a pánszláv propaganda eredményekéntaz Osztrák–Magyar Monarchia a „népek börtönének”,a magyarság pedig a kisebbségek barbár elnyomó-jaként tűnt fel a nyugati világban. Azonkívül a párizsigyőztesek némi joggal érvelhettek a délszláv, a szlo-vák és különösen a román elem nagy – és egyre nö-vekvő – súlyával.

Amikor Boris Tadić, Vojislav Koštunica vagy éppena belgrádi radikálisok egyre csak azt hangoztatják,hogy Koszovó a szerb nemzet bölcsője, az ezerévesSzent-Istváni Magyarország 1920-as emlegetéséhez ha-sonló reakciókat váltanak ki a nyugati világban. Mindenféletörténeti érv hasztalan volt Trianonban is, és hasztalana mostani Koszovó-vitában is. Akkor is, ma is, már a vitaelőtt eldőlt minden. Ráadásul a szerb érveknek ugyan-az a gyengéjük, ami a magyaroké volt annakidején. Nemtudták kezelni a kisebbségi kérdést, ahogyan az egykoriközfelfogás szerint a dualista Magyarország sem tudottkiegyezni a maga kisebbségeivel. Zárójelben azért ér-demes megjegyezni, hogy Európában először a több-nemzetiségű Magyarország alkotott nemzetiségi törvé-nyeket: az elsőt 1849-ben, a másodikat 1868-ban emel-te jogerőre a magyar országgyűlés.7

Történelmi előzmények

A modern szerb állam 1815-ben alakult meg Đor-đe Petrović (Karađorđe) felkelése után. Az ottomán

7 Für Lajos: Sors és történelem. Magyar Forum Könyvkiadó, évszám nélkül.


2009/3. IX. é vf.

török birodalomtól részben függetlenedett hercegséga mai Vajdasághatárától a mai Közép-Szerbiáigtartott.Szerbia területi gyarapodása az első, és főként a má-sodik balkáni háborúhoz köthető, a második balkániháborút lezáró 1913-as bukaresti szerződés után te-rülete megduplázódott, ekkor alakultak ki az országjelenlegi déli és keleti határai. Ekkor került vissza azországhoz a középkori szerb állam területe, Koszo-vó is.

Szerbia az első világháborúban megszerezte a maiVajdaságterületének a javát is – leszámítva a Sze-rémséget, ami ekkor, illetve a világháború után létre-jött Szerb–Horvát–Szlován Királyság és az 1929-benszületett Jugoszláv Királyság korszakában Horvátor-szághoz tartozott. A Jugoszláv Királyságban egyébkénta mai értelemben nem beszélhetünk Szerbiáról, hiszenakkor az országot kilenc bánságra szakították – ezekközül kettő horvát, négy pedig szerb többségű volt.

A II. világháború után a titói Jugoszláviában a Sze-rémség keleti részét is Szerbiához csatolták, a bán-ságokat pedig eltörölték. Ekkor alakultak ki az utód-államok mai határai. Ez alól csak az 1974-es alkot-mánymódosítást követő időszak volt kivétel, amikorKoszovó és Vajdaság kilenc évig széles körű auto-nómiát élvezett. A kilencvenes években dúló ju-goszláv háborúkat a szerbség annak ellenére területiveszteségként élte meg, hogy a hivatalos Szerbia te-rülete sértetlen maradt. De szerb többségű területekszakadtak le a közös államról Boszniában és Hor-vátországban is. A modern Szerbia első területvesz-tése azonban Koszovó volt.

A szerbek területi és etnikai vesztesége a magyaroktrianoni veszteségéhez hasonló. Elvesztették Bosz-nia-Hercegovinát 1.247.897 szerb lakossal (az össz-lakosság 31 %-a), Montenegrót 198.414 szerb lakossal(az összlakosság 32 %-a), Horvátországot 202.315szerb lakossal (összlakosság 4,5 %-a), Koszovót173.900 szerb lakossal (összlakosság 7 %-a). Maradta Közép-Szerbia (szerb 89 %) és a Vajdaság (szerb65 %).

A magyar veszteségek ismeretesek számunkra. Atrianoni diktátummal az ország magyarságának 33százaléka, (kb. 3,3 millió lakos) került idegen orszá-gokba. Nagy részük, az 1,6 milliós erdélyi, partiumi,bánáti magyar román állampolgárrá vált. A többiekCsehszlovákiához (881 ezer Szlovákiához, 185 ezerKárpátaljához), a Szerb–Horváth–Szlovén Király-sághoz (568 ezer) és Ausztriához (26 ezer) kerültek.

A „népszaporulatra alapítottönrendelkezési elv”

Miközben a délvidéki magyarokat demográfiai té-ren érte a legnagyobb veszteség, a koszovói albánok

demográfiai robbanásuknak köszönhetik győzelmü-ket. Elsősorban azzal vívták ki szabadságukat, hogybelakták a térséget, ahol laknak. Ezt sokan fel is ró-ják nekik, köztük magyar politikusok is. Ez utóbbiakazt nehezményezik, hogy az ezeréves Magyaror-szágot hasonló elv alapján darabolták szét Trianon-ban, mint most Szerbiát. A kisebbségek természetesszaporulatuknak köszönhetően megváltoztatták ademográfiai arányokat, majd a politikai határokat is.Óva intették a magyar kormányt és az ellenzéket Ko-szovó függetlenségének elismerésétől, mondván,hogy Koszovó elismerésével a magyar kormány„visszamenőleg igazolná” a trianoni és párizsi béke-diktátumok érvényességét. Meglátásuk szerint ugyan-is a népek és országok sorsát nem lehet a „népsza-porulaton nyugvó önrendelkezési elvre alapozni”.

De vajon miért ne lehetne? Miért kell kárhoztatniaz albánokat azért, ami a javukra irható? A gyara-podásnál miért lenne haladóbb, előremutatóbb vala-mely nép pusztulásához, kihalásához vezető nem-zetpolitika? Miért kellene a nemzetközi joggal ez utób-bit jutalmazni?

Való igaz, hogy az albán demográfiai robbanás egy1912-ben az Albán Klánok Szövetsége PrizreniKongresszusán hozott döntésnek az eredménye.Az albán nemzet akkor vezetői úgy döntöttek, hogytámogatni fogják a sokgyermekes családokat, és eztmindenkinek előírják. Kvótákat határoztak meg arravonatkozóan, hogy a törzs, a klán hány gyermek utánköteles támogatni a családot élelmiszerrel, ruhane-művel, pénzzel. A klánok vezetői arról is döntöttek,hogy támogatják a gyerekek iskoláztatását, ameny-nyiben azok szorgalmasak és tehetségesek, és a tá-mogatás kiterjed az alapképzéstől a külföldi egyete-mi tanulmányokig.

És ez a nemzetpolitika működött és ma is műkö-dik. Az albán családokban, még a városi értelmisé-giek esetében is, ma is tradicionálisan sok gyermekvan, ezért nőhet az albánok aránya Szerbián belül, deMacedóniában és Crna Gorában is. Ez a gyarapodás,amennyiben nem sikerül Szerbiában, Macedóniában,Montenegróban megfelelő életszínvonalat biztosíta-ni, újabb feszültségforrásokat vetít előre. A megoldás– ahogyan A. Sajti Enikő, a Szegedi Tudomány-egyetem Történeti Intézetének egyetemi tanára nyi-latkozta egyik interjújában – nem az albánok elűzé-se, nem a tömeges kivándorlás, hanem a minden ki-sebbség számára fontos életszínvonal, értékrend ésjövőkép megteremtése.

A népszaporulatra alapított önrendelkezési elvetfelesleges kárhoztatni, veszett fejsze nyele lenne a ma-gyar nemzetpolitikát erre a tagadásra alapozni. Az ős-honos európai népek, pl. a skótok, katalánok, basz-kok, korzikaiak stb. önálló államhoz való jogát a jö-


2009/3. IX. é vf.

vőben aligha lehet elvitatni, ezt azonban meg is kellérniük, demográfiai értelemben talpra kell állniuk. Vo-natkozik ez az elcsatolt magyar nemzetrészekre is.

A politikai rendező elvek zűrzavara

Sajátos fintora a történelemnek, hogy jelenleg Szer-biával ugyanazt az igazságtalanságot követik el anagyhatalmak, mint Trianonban Magyarországgal,amikor a nemzetközi jog sárba tiprásával kerültek bi-zonyos területek Jugoszláviához, más területek Ro-mániához, Csehországhoz, Ukrajnához. Ez lehetkeserű elégtétel, vagy lehet rajta bosszankodni, en-nél azonban előremutatóbb, ha megpróbáljuk a jövőirányvonalát, rendezőelveit kitapintani.

Úgy tűnik, hogy az európai határok újrarajzolóinálma bölcsebb dolog a kisebbségi önrendelkezési elv-re hivatkozni, mint a terület sérthetetlenségére. Saj-nos ezt a fejleményt a magyar politika sem ismerte fel,és nem próbálta meg a maga javára fordítani. Lera-gadtunk a területi sérthetetlenség elvénél, még min-dig a „többségi népesség” jogalapján viszonyulunk Tri-anonhoz, és ezen az alapon viszonyulunk a szerbektragédiájához is.

Nem szolgál mentségül számunkra, de valamelyestmagyarázza a dolgokat, hogy a nemzetközi politiká-ban sem egyértelmű a helyzet a vezérlő elvek szem-pontjából: hol az önrendelkezési jogon, hol a terüle-ti sérthetetlenségen van a hangsúly. Koszovóvalkapcsolatban az önrendelkezési elv érvényesült, aszéteső Jugoszláviával kapcsolatban azonban mégmás volt a helyzet. Valamennyi politikai tényezőazon volt, hogy az egykori köztársaságok határai a füg-getlenné válás után is sérthetetlenek maradjanak.Ezért ragaszkodott – és ragaszkodik ma is – a nem-zetek közössége az egységes Bosznia–Hercegovina„területi integritásának” fenntartásához, holott ez azegység nyilvánvaló politikai fikció.

A rendező elvek következetes alkalmazásával te-hát – erre Jugoszlávia ékes példa – még bajok van-nak. A tendencia azonban – és erre Koszovó a pél-da – az önrendelkezési elv irányába mutat.

Koszovó (nem?) precedens

Koszovó függetlenné válása kapcsán számtalan-szor elhangzott és elhangzik, hogy Koszovó nem le-het precedens más elnyomott népek számára. Ezzelkapcsolatban csakugyan érdemes eljátszani a gon-dolattal, hogyan festene Európa térképe, ha mindenfüggetlenségre törekvő népcsoport követelné – és ki-vívná – magának ugyanazt a jogot, amit az albánok.És vajon – az albánok példáján felbuzdulva – miértne követhetnék mások is? Ki, és milyen alapon tilthatja

ezt meg nekik? Ki vitathatja el, hogy minden nép-csoportnak joga van saját jövőjének meghatározá-sára?

(*) hogyan festene Európa térképe, ha mindenfüggetlenségre törekvő népcsoport követelné – éskivívná – magának ugyanazt a jogot, amit az al-bánok?

Ha a szerbiai albánoknak joguk volt kikiáltani a ma-guk „önálló, szuverén és demokratikus” államát, ak-kor miért nincs joguk ugyanerre (vagy valami hason-lóra) a boszniai szerbeknek vagy muzulmánoknak, amacedóniai és montenegrói albánoknak, vagy akár azerdélyi, felvidéki és vajdasági magyaroknak? És so-rolhatnánk tovább.

A fejlemények kiszámíthatatlanok. Sokan attól fél-nek, hogy az elszakadási mozgalmak végkimenete-lükben a nemzetek újraegyesülésének lehetőségét ve-títik előre. Az albánok mozgalma az összes balkániállam egyesülését ígérheti. A szerbek előbb-utóbb lét-rehozzák majd Nagy-Szerbiát. A Trianonban szét-szakított magyarok (valamilyen formában) újra egy-másra találnak. És így tovább.

Elképzelhető, hogy Koszovó függetlensége do-minóhatást vált ki. Így vélekedik erről Thomas Fleinersvájci jogászprofesszor is, aki szerint Koszovó ese-tében a nemzetközi jogot „semmibe vették”, akárcsakaz ENSZ BT határozatait, hiszen Koszovó függet-lenségét egyoldalúan, Szerbia hozzájárulása nélkülkiáltották ki. A világszervezet 1999. júniusi, 1244-esszámú határozata Koszovó esetében széles körű au-tonómiát és önkormányzatot irányoz elő, független-ségről, önálló államról azonban szó sincs. Az ameri-kaiak és a nyugati országok többsége szerint azon-ban ezek a dokumentumok elévültek, árnyaltabban fo-galmazva: a balkáni fejlemények és a tények már meg-haladták az 1999-es határozat időszerűségét.

Vannak országok, amelyek – tartva az esetlegeskövetkezményektől – hevesen tiltakoznak, hangos-kodnak, elítélően nyilatkoznak, ennél azonban egye-lőre többre nem nagyon ragadtatják magukat. Alighameglepő, hogy nemtetszésüknek rendre azok az or-szágok adnak hangot, amelyek érintve érzik magukat.Az oroszok, románok, szlovákok, spanyolok, görögök,ciprusiak stb. számára rémálom saját belpolitikaihelyzetükbe belegondolni: mi lesz, ha az ott élő ki-sebbségek a talpukra állnak, és egy napon a terror-cselekményektől sem riadnak vissza, hogy érvénytszerezzenek önrendelkezési jogaiknak.

Teszik vagy nem tetszik, Koszovó függetlensé-gének kikiáltásával Európa válaszúthoz érkezett.Nemcsak azért, mert Koszovó az önrendelkezési tö-rekvések új hullámának a kezdetét jelentheti, hanemmert – erre mintegy válaszreakcióként – a nemzet-állami nacionalista indulatok is felerősödhetnek. Fé-


2009/3. IX. é vf.

lelmükben a kisebbségeket elnyomó államok igyek-szenek szorosabbra fogni a gyeplőt, ami viszont azetnikai mozgalmak erősödését gerjeszti.

Ebből a bűvös körből nehéz lesz kitörni. A legin-kább még az lenne előremutató, ha Koszovó füg-getlensége precedens értékű lenne, ami nem feltét-lenül az elszakadások, megannyi önálló kis állam lét-rejöttének sorozatát jelentené, hanem a kisebbségekhelyzetének huszonegyedik századi szintű rendezé-sét. Erre vonatkozóan nincs recept, talán nem is le-het egységes rendezési elvet alkalmazni, hiszenahány kisebbség, ahány nemzetiség, annyiféle sa-játosság és igény. Ennek ellenére az önkormányza-tiság lehet olyan elv, amelyet különböző mértékbenés formában érvényesíteni lehetne, s amely menténmegoldható lenne a kisebbségek helyzetének törté-nelmileg elodázott rendezése.

Koszovó függetlenné válásával új szelek kezdenekfújdogálni az egykori kisantant-országokban is. Ma mársem a szerbek, sem a szlovákok, sem a románok nemidegenkednek annyira a kulturális és oktatási auto-nómia megadásától, mint korábban. Félő azonban,hogy mire megbarátkoznak a gondolattal, a kulturá-lis autonómia a kisebbségek számára kevésnek fogbizonyulni. Az idő azoknak dolgozik, akik felismerik ahelyzetet, és sarkukra mernek állni. A magyarok, saj-nálatos módon, ahelyett, hogy felhasználnák a ked-vező politikai széljárást, inkább hátrálnak, kibúvókatkeresnek, áltatják magukat, külső segítséget várnak.

A koszovói albánok összefogását és küzdelmétnem említhetjük egy napon a kisebbségben élő ma-gyarok autonómiatörekvésével. Ez utóbbi ugyanis nemegyéb erőtlen tiltakozásnál, amelyben több a lemon-dás, mint a helyzet változtatására irányuló valós szán-dék. Ellentétben az albánokkal, akik fegyveres harcotfolytattak szabadságukért, a magyarok részéről egydemonstrációra sem telik, ezért nem sikerült felhívnia világ közvéleményét helyzetükre. Úgy látszik, meg-fáradt nép vagyunk, amelynek a hangját sem halla-ni.

Ki kivel van?

Az önáltatás abból is látszik, hogy a magyarok fel-emás módon viszonyulnak Koszovóhoz. Sokan az al-bánokkal vannak, hiszen a kisebbségben élő ma-gyarokat látják bennük, osztoznak az örömükben,büszkék rá, hogy legalább ők megvalósították az ál-mukat. Mások inkább a trianonihoz hasonló traumát

átélő szerbekkel éreznek sorsközösséget. Megértésselfogadják, hogy félmillió ember dühöng és tiltakozikBelgrád utcáin. Úgy érzik, hogy a hol felcsapó, holalábbhagyó indulatok áttételesen a magyarok ér-zésvilágáról szólnak, magyarán a szerbek helyettünkis tiltakoznak.

Függetlenül attól, hogy ki kinek drukkol, a szerb Tri-anon a magyarságnak számos tanulságot kínál. Elő-ször is azt kell tisztán látni, hogy a délvidéki magyarsága legnagyobb vesztese az elmúlt időszaknak.8

Kilátásaink

Kik és hogyan alakították a balkáni történelmet,részleteiben talán soha nem fogjuk megtudni. Tit-kosszolgálatok, diplomaták nyilvánosságot sohasemlátott állásfoglalások alapján tették és teszik a dolgukat.Talán azon vannak, hogy súlytalan kis egységekre da-rabolják a térséget, és ezt mi az önrendelkezési tö-rekvések támogatásának véljük. Talán ez is a meg-oldás, így legalább egyik népnek sem lesz oka rá-rontani a másikra.

Felhevült szónoklatokban el-elhangzik, hogy az ön-védelmi harcban ne legyünk szerények. „Ne érjük beholmi kettős állampolgársággal és ingatag autonó-miákkal, hanem hajtsuk végre a trianoni revíziót, s sze-rezzük vissza elbitorolt, gyönyörű országunkat. Bá-torsággal, tisztességgel, szeretettel és szorgalommalteremtsünk itt egy olyan világot, hogy csodájára jár-janak mindenféle nációk.”9

Ingatag autonómiák? Hol vagyunk mi az autonó-miáktól? Az alacsony természetes szaporulat és anagyarányú betelepítés következtében a határontúli magyarság demográfiai kilátásai több mint agga-szóak. Számarányuk – a nemzettudat károsodása ésa politikai megosztottság következtében – hathatós ér-dekérvényesítésre sem elegendő. Pártjaik elvesztet-ték hitelüket, politikai képviseletük régi motorosok ke-zébe került, a magyar választópolgárok többsége pe-dig hiú reményekkel áltatva magát többségi pártok-ra adja le voksát.

Aki nagyot markol, keveset fog

A XIX. századi nemzetébredések után most a füg-getlenségre törekvő népcsoportok mozgalmának le-hetünk tanúi. A területhódításoknak nem sok esélyükvan. A demokratizálódás azonban távlatilag kedveza szeparatista mozgalmaknak, a régiók távlati szu-

8 Szabó Z. László: A szerb Trianon. Magyar Hírlap, 2008. január 15.9 Siklósi András: A Kárpát-medence magyarsága csak együttesen, összefogva védekezhet az őt érő támadások, gyalázko-

dások ellen! A beszéd elhangzott 2008. ápr. 2-án a budapesti Külügyminisztérium előtti tüntetésen.


2009/3. IX. é vf.

verenitásának, az autonómiák létrehozásának, és egy-egy nemzet új alapokon történő integrációjának.Nem valószínű, hogy valaha is sikerül visszaállítaniaz I. világháború előtti állapotokat. Bizonyára nem isjutnánk vele előbbre, hiszen azért hullott szét, mertmegoldhatatlan feszültségek terhelték. Nyilvánvalóazonban, hogy tágabb értelemben egész Európa tar-tós békéje, fejlődése attól függ, hogy az itt élő nép-ek megkapják-e a teljes önrendelkezést minden téren.Lehetséges, hogy a sors iróniája folytán, annak az elv-nek köszönhetően kerülhet sor a Trianon okozta se-bek gyógyítására, a magyarság egységének helyre-állítására, amely miatt egykor szétdarabolták.

Ennek a kivárása azonban nem elegendő. Az ön-rendelkezés, az autonómiák, az önállóság önmagá-ban véve nem jelentenek semmit. A népesség szá-ma, a terület nagysága, sőt az ország gazdagságasem számít sokat, ha az emberek lelke sérült, ha nincséletkedvük, ha nem kívánnak utódokat, ha maguknakélnek, és nem akarnak továbbmenni az erős, életre-való népek útján. Azzal, hogy az európai népek – azalbánokat kivéve – lemondtak gyermekeikről, elfo-gadták a nyugati civilizáció hanyatlását, egyesek sze-rint civilizációjuk halálának 21. századi időpontját is.10

Farkasveremben

Trianon nagy erkölcsi és politikai csapda szá-munkra. Palotás Zoltán találó kifejezésével érve – Far-kasverem.11 Kimondhatjuk-e, hogy Trianonról mit tar-tunk igazságnak, anélkül, hogy figyelembe vennénkazt a világpolitikai erőteret, amelyben élünk? Meg le-het-e írni az igazat? Kimondható-e, hogyan, milyen in-dítékok alapján került rá sor, milyen hatással volt ésvan a magyarság életére, és milyen nyílt és burkoltüzenetet hordoz magában a jövő szempontjából?

Trianon témája annyira összetett, hogy több ol-dalról, különböző tudományterületek felől kell elemezni,megközelíteni, körüljárni. A tudományos igényű elem-zések igyekszenek történelmi tényekre, földrajzi, et-nikai, geopolitikai adatokra támaszkodva bővíteni is-mereteinket, és ezek birtokában minden kiművelt em-berfőnek joga van arra, hogy véleményt alkosson adolgok állásáról. De vajon az érintett tudományok –a történelem, a közgazdaság, a szociológia – uralkodóirányzatai a hatalmat gyakorló politikai rendszerekbenkimondhatják-e az igazságot? Különösebb tudomá-nyos ismeretek, speciális szakmai képzettség nélkülis lehetőségünk van elgondolások és következtetések

levonására. Ehhez azonban időről időre helyükre kel-lene tenni a történelem kiforgatott, elhallgatott ese-ményeit, vissza kellene adni a szavak, fogalmak ere-deti, valódi, igaz értelmét, meg kellene állapodni a sors-kérdésekben, a magyar szempontok, érdekek helyesértékelésében, a társadalom többségének véleményekellene, hogy tükröződjön a jövőre irányuló célkitű-zésekben.

Az igazság kimondásával szemben hatalmas el-lenérdekek működnek a háttérben. Trianon még mais a tabutémák sorába tartozik. „Ezt a problémakört,mint holmi antigént, antitestet, úgy löki-taszítja ki ma-gából politika, a sajtó, a tudomány, a közgondolko-dás.”12 Jobbára az irodalom és művészet is. Az egyen-irányított média és társadalmi kommunikáció ellené-re ugyanakkor szerencsére már sokszor szóba kerül,könyvek, tanulmányok jelennek meg róla. Ezek azon-ban jellegüket tekintve többnyire afféle demonstráci-ók, vádiratok, szembeszegülés a nagypolitikával,kormányzással, törvényhozással, a közgondolko-dással.

Trianon farkasverem, mert miközben fogva tartjatudatunkat, és gúzsba köti gondolatainkat, összeku-szálja, egymásba gubancolja, elzárja előlünk a terü-letvesztésnél is súlyosabb problémákat. Olyan új ve-szedelem hatalmasodik el a civilizált világban, amelybékés viszonyok közt is minden eddigi háborúsko-dásnál nagyobb pusztítással fenyeget – figyelmeztetFekete Gyula. Ez pedig a jövő megrablása, kizsák-mányolása, fölélése.

(*) Trianon farkasverem, mert miközben fog-va tartja tudatunkat és gúzsba köti gondolatain-kat, összekuszálja, egymásba gubancolja, elzár-ja előlünk a területvesztésnél is súlyosabb prob-lémákat.

Trianon nehezen kiheverhető tragédia a magyar-ság számára. „A trianoni békekötés nemcsak a terü-leteinket, gazdasági lehetőségeinket és magyarjainkmillióit vette el, hanem erőszakosan kettévágta a nem-zetté válásunk akkor már évszázadok óta tartó fo-lyamatát. Mintha megtörte volna a nemzetnek a jövőbevetett hitét és a bizalmát önmagában.”13 Raffay Ernőhelyénvalóan mutat rá, hogy nemcsak területrablás tör-tént Trianonban, hanem lélekcsonkítás is. A történelmidokumentumok, levéltári források, egykori beszédek,levelek, tervezetek, cikkek alapján tudjuk, kik és ho-gyan vettek részt Trianon előkészítésében és a bé-keparancs ránk kényszerítésében. De ki tudná meg-mondani, ki fogja kibogozni, „melyik hatalmi tényező

10 Patrick J. Buchanan. A Nyugat halála. 110.o.11 Dr. Palotás Zoltán: A trianoni határok. Interedition, Budapest, 1990.12 Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vitairat a jövő megrablásáról. Püski, Budapest, 1992.13 Raffay Ernő: Trianon titkai avagy, hogyan bántak el országunkkalU Tornado Dannenija. Budapest, 1990.


2009/3. IX. é vf.

volt a főbűnös a magyarság békebeli – de mindkét vi-lágháborúnál súlyosabb – pusztulásában”?14

Dilemmák

Dilemma előtt állok, hogy kimondjam-e mire gon-dolok. Ismerjük Kossuth Lajos intő szavait. „Nemzet-nek lehet elnyomást tűrnie, de (Y) mert valamely jo-gát nyomban nem képes megvalósítani, nem szabadarról önként, örök időkre lemondani.”15 Az, amit a nem-zet legnagyobb tragédiájának tartunk, elvileg gyógyít-ható, idővel orvosolható. Sokkal nagyobb veszélyt hor-doz magában az a modell, amely a modern civilizáci-óval együtt hódít, és amelynek az Európai Közösség-hez újonnan csatlakozott államok mindenáron szeret-nének megfelelni. Szinte áttekinthetetlenül bonyolult kér-déskör. A kórismét Fekete Gyula így fogalmazzameg: a kórokozók magát a társadalmi újratermelést tá-madják meg, a társadalmi együttélést szűkítik, káro-sítják, gátolják, és teszik fokról fokra lehetetlenné.

Újra kell gondolnunk, hogy mit hoz számunkra aNyugattal való szoros összefonódás. Úgy tűnik, hogymegint csak a „kereszténység védelméért”, az Euró-pai Közösségért, a nyugati civilizációért való újabb ésújabb áldozatvállalást. Felmerül a kérdés: nem fe-lesleges-e ez az áldozatvállalás? Európa népei sosemhálálták meg a magyarság történelmi szerepvállalá-

sát, és éppen fénykorukban – a trianoni döntéssel –halálos csapást mértek Magyarországra. Vajon vál-tozott-e azóta a Nyugat viszonyulása Magyaror-szághoz? Szívén viseli-e az Európai Közösség Európalegnagyobb lélekszámú kisebbségének, a Kárpát-me-dencében hét országba szétszórt magyar nemzetré-szeknek a sorsát? Tett-e, akár egyetlen gesztust is,helyzetük javítása, rendezése érdekében?

Újra kellene gondolnunk azt is, hogy miközben aSzent István-kultusz szellemében egy keresztény Ma-gyarországban gondolkodunk, hogyan lehetne ezt ösz-szeegyeztetni azzal a keresztényietlen felfogással (lel-külettel), melynek szellemében egy-két évtized alatttöbb mint 7 millió abortuszt követtek el magyaranyák, magyar párok, magyar családok.

Lesújtó dilemmák ezek. Számos más gondunk-ba-junkkal együtt azonban ezek is szervesen hozzá-kapcsolódnak a Trianonban elszenvedett traumák ér-telmezéséhez, mint ahogyan megkerülhetetlenekegy olyan nemzettudat kimunkálásában, amely nem-csak igazságtételt akar a múlt vonatkozásában, ha-nem ugyanakkor távlatot kínál számunkra a jövő szem-pontjából: véget vet a demográfiai eróziónak, meg-szünteti a kivándorlás okait, vonzó perspektívát jelentnemcsak a magyaroknak, hanem a térségben élő másnépek számára is, és ezzel mérsékeli, vagy megál-lítja az asszimilációt.

14 Fekete Gyula: id. mű.15 Raffay Ernő: id. mű.

21

2009/3. IX. é vf.

mindig kisebbséget alkotott. Fennmaradásuk kis lét-számuk ellenére, mind a mai napig csodával határos.

„A peremhelyzet általában előidézheti az anyate-rület kulturális elemeinek makacs őrzését, kérdés, mi-lyen mértékben? A képletet bonyolítja, hogy a bánságimagyarok zöme akkor hagyta el korábbi hazáját, ami-kor ott az Alföldre jellemző újkori földrajzi folyamatokkibontakoztak vagy kezdtek kibontakozni, de az új he-lyen ennek esetleg még nem voltak meg a feltételei.A telepesek nagy része az anyatelepülések szegé-nyebb rétegeiből került ki. De nem tudjuk, vajon mithoztak magukkal tárgyakban és értékekben.”3

A Verseci-hegy szomszédságában fekvő magyartelepüléscsoport megjelölésére az általam használtföldrajzi tájnév – Versec környéki magyarság – nemismeretes az egyetemes magyar nyelvterületen be-lül.

Talán a Dél-Bánát lenne a reájuk is vonatkozó, dee megjelölés szélesebb területet foglal magában, mintamit e kutatás a vizsgálat céljául megjelölt.

A Versec környéki magyar lakosság elszigetelt, sa-játos fejlődésű és kultúrájú maradványa az egyetemesmagyar nyelvterületnek. A valamikor multietnikusterületet három, nagyjából egyforma nagyságrendűnemzet lakta:

– a saját országában (Magyarországon) élő, de atörök időkben megfogyatkozott magyarság,

– a törökök elől Magyarország területére menekülthatárőrvidéki szerbség

– és a bécsi udvar elnemzetietlenítő politikájánakeredményeképpen oda telepített németség.

A Délvidék (mai nevén Vajdaság) Jugoszláviáhozvaló csatolásával megkezdődött a vidék elszlávosítása,ami koroktól és rendszerektől függetlenül a mai na-pig tart. A Versec környéki magyar közösségek pa-rányi lélekszámuk ellenére is túlélték a királyi Ju-goszlávia „Govori drzavnim jezikom”, vagyis beszéljállamnyelven kendőzetlen és durva módszerét. Sor-suk az alárendeltségből sohasem tudott kilépni. A mun-kaadóikhoz való viszonyuk a jogi felszabadulás után

A kutatási terület kiválasztásakor a VajdaságiMagyar Kalendárium 1998. kiadványban közölt de-mográfiai adatok játszottak szerepet. Valójában ek-kor szembesültem kishazám1 (Vajdaság) számada-tokban2 is bemutatott etnikai arculatával. A kutató-pontok kiválasztásakor csak az a szempont vezérelt,hogy a Versec környéki magyarlakta falvak mindegyikeképviselve legyen. Kivételt Versec képez, mely városistátusával nem igazodik a paraszti kultúrához, de nemkerülhettem meg, hiszen közigazgatásilag, s ese-temben a téma szemszögéből központi szakrális he-lyet tölt be Délkelet-Bánátban. Versec város a magaegyedi polgári vonásaival, ugyanakkor a városba köl-töző polgárosuló parasztság miatt olyan archaikus ele-mek őrzője, mint például a betlehemes játéknak, azarató és szüreti ünnepségeknek, de említhetném azévente megrendezendő színházi fesztivált is, amelya város szülöttéről, Jovan Sterija Popovicról kapta anevét, a Sterija-játékok (ejtsd: Szterija-játékok), samelynek mindig van magyar résztvevője. E kulturá-lis elemek feldolgozása külön kutatást és feldolgozástigényel.

Dolgozatom célja, hogy bemutassak egy kisebbföldrajzi-néprajzi egységet a történelmi Magyarországdéli peremterületéről, ahol a magyar etnikai közösség

1 A kishazám kifejezést Dudás Károly írótól tanultam el.2 Vajdasági Magyar Kalendárium 1998. 102-115.3 Kósa L.: 1998. 159.

SZŐKE ANNA

„Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva”A vallás megtartó ereje a Versec környéki magyarságnál

A Verseci-hegy,a Déli-Kárpátok utolsó nyúlványai

22 „Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva”

2009/3. IX. é vf.

sem változott, nem tudták levetkőzni teljesen az alá-vetettséget magukban foglaló kötöttségeket, ami a„rendi formák” továbbélését jelentette.4 Hol osztály-tagozódásuk miatt kényszerültek alázatra, hol az ál-lamhatárok átrendezése miatt váltak másod-vagy har-madrendű polgáraivá annak a társadalmi rendszernek,amely éppen aktuális volt letelepedésük két év-százada alatt.

A Versec környéki települések magyar vonatkozásúnéprajza az elszórt adatoktól eltekintve napjainkig sincskellőképpen feltárva. Sem a néphit, sem pedig a népivallásosság területéről származó szokásokat és hie-delmeket rendszerező feldolgozás nem áll rendelke-zésünkre. A jugoszláviai magyar néprajzi kutatásoktöbbnyire elkerülték a Versec környéki magyar (vagymagyarok által is lakott) településeket.Kálmány Lajosnépköltési hagyatéka az Észak-Bánát – etnikailag jólkörülhatárolható terület – folklórkincsének össze-gyűjtésére vállalkozott. Az 1969-ben alakult tudo-mányos intézmény, a HungarológiaiIntézet (Újvidék)a szerémségi és bánáti kutatások eredményeiről ki-adványaiban számolt be. Ezek a gyűjtések kevésbéérintették az általam vizsgált területet. Katona Imre1972-ben felderítő jellegű gyűjtést végzett Észak-Bá-nát három községében.5 Tóth Ferenc, fiatalon elhunytvajdasági (topolyai) néprajzkutató Ürményházángyűjtötte fel a néphit és népszokások rendszerét a sze-relemtől a keresztelőig.6 A népi gyógymóddal kap-csolatban Ferenczi Imre közöl adatokat a jugoszláviaiBánság északi területéről: Feketetó (Cerna Bara), Csó-ka, Hódegyháza (Jázovó), Kikinda, Padé, Rábé,Szaján és Verbica (Egyházaskér) helységekből.

Munkám középpontjában a Versec környéki ma-gyar etnikum vallási életének, mint egyedüli magyarintézményrendszernek a kutatása szerepelt, amelymint később kiderült, sokrétű és bonyolult feladatnakbizonyult. Elsősorban azért, mert a gyűjtőpontkéntszolgáló faluk magyar és nem magyar lakossága azodatévedt magyar nemzetiségű személyt bizonyos tá-volságtartással fogadja. Tartózkodóak az idegenmagyar emberrel szemben. A szerb és román nem-zetiségű lakosság gyanakvóan tekint mindenre, amimagyar vonatkozású és lázítót lát benne. Az ott élőmagyar embert félelem tölti el, ha a tömbmagyarságterületéről érkezik látogató. Ismerkedésünk kezdeténtöbben is hangsúlyozták: Nem tudunk mi semmit,hagyjanak minket. Jó nekünk így, ahogy van. Az idő-sebbek lelkében félelem lakozik, a fiatalabb nemze-dék pedig már nem szólal meg magyarul.

A gyűjtőmunka elsődleges célja a recens anyag fel-tárása volt, s annak leíró jellegű ismertetése. Törekedtem,hogy a hitükhöz és a vallásukhoz kapcsolódó szokásokés hiedelmek lehetőleg minden fontos részletét bemu-tassam abban az állapotban, ahogyan azzal gyűjtése-im során találkoztam. A monografikus kutatásban a vizs-gált községek környezetükkel való kapcsolatainak fel-tárásaira is törekedtem. Egy-egy település magyar kul-túrája általában főbb vonásaiban a magyar népi mű-veltséghez kapcsolódik, azonban az eltérő jegyek rend-kívül figyelemre méltóak. Sajátos csoportkultúra jellem-zőiként tekinthető az egy településen belül fellelt anyag.7

Az itt élő magyarság helyzetét mindig a történelemformálta, a földrajzi adottságok kevésbé. A közlekedésiviszonyok Temesvártól elszakadva Pancsovához ésBelgrádhoz hozták őket közelebb. A nagy távolságokés a rossz összeköttetés elválasztotta őket a tömb-ben élő magyarságtól, különösen a Bácskától. Ez azártság meghatározója lett életmódjuknak. A társa-dalomban bekövetkezett bármilyen változást, beleértvea fejlődést is, másodkézből tapasztalták meg.

Jómagam 2000. őszétől 2005. decemberéig vé-geztem gyűjtőmunkát ezen a sokak számára idegenvidéken. Pedagógusi tevékenységem lehetővé tette,hogy bejárjam Bácska és Bánát minden olyan települé-sét, ahol magyarok is élnek, s azt tapasztaltam, hogya Versec környéki települések: Nagyszered, Fejérte-lep, Versecvát, Temeskutas, Temesvajkóc és Ud-varszállás teljesen ismeretlenek. Az pedig, hogyezeken a településeken, bár kis számban, de ma-gyarok is élnek, a döbbenet erejével hatott. Igaz, atöbbségi nemzethez és a tömbben élő magyarsághozviszonyítva létszámuk elenyésző, s eltűnésük is márnéhány helyen csak órák kérdése. Lásd Vatin (Ver-secvát), Temeskutas, Nagyszered.

Az említett kis közösségek nemzeti hagyomá-nyaikat a második világháborúig töretlenül megőriz-ték. A kommunista társadalomhoz való gyors alkal-mazkodást a béres sorsra jellemző megaláztatásban,a nagybirtokosi uradalmi rendszerből fakadó al-sóbbrendűségben kell keresnünk. A rendszerválto-zástól kezdve (1945) vallásosságuk fokát is a politi-kai tényezők határozták meg. Szegénységükkel ma-gyarázzák vallási és nemzeti identitásuk feladását azasszimiláció kezdeti szakaszában. Az ott élő magyarokutolsó képviselői ők. Életük tanulsága, mentalitásukalakulása a társadalomban elfoglalt helyüket tükrözi.

Az öt év alatt, amíg havi rendszerességgel talál-koztunk, megtapasztaltam, milyen erővel kötődnek et-

4 Kósa L.: 2003. 341. Tanulmányában Erdei Ferencet idézi, amikor a „rendi formák” definíciót használja.5 Katonai.: 1983. 78-104. Rábé, Majdán és Oroszlámos6 Tót F.: 1983. 107-131.7 Ujváry Z.: 1990. 6.

„Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva” 23

2009/3. IX. é vf.

nikai jegyeikhez, mit tesz a katolikus és reformátusegyház annak érdekében, hogy megtartsa őket hitük-ben, nyelvükben, hogyan próbálja kivezetni őket el-szigeteltségükből? Szokásaikban a legkülönbözőbbarchaikus és interetnikus elemek keverednek. A ma-gyar nyelv, mint anyanyelv ismerete és használata kor-osztályonként változó. A legidősebbek, 70-80 évesekhasználnak legkevesebb idegen (szerb) szót. A kö-zéposztálynál félnyelvűség (szemilingvalizmus) je-lentkezik, vagyis súlyosan korlátozva vannak mindkétnyelvben. A fiatalabb nemzedéknél pedig már meg-történt a nyelvcsere.8 Esetükben anyanyelvük el-vesztése egyben a saját etnikai (magyar) csoporthozvaló tartozás (kötődés) elvesztését is jelenti. A magyarzenének már csak elvétve van természetes helye eb-ben a közegben.

Bánságban a szerbek 110 településben abszolúttöbbséget képeznek, ezek közül 34-ben az arányuk-meghaladja a 90%-ot. A 10 ezer lelket meghaladó te-lepülésekben több mint 50 %-os a szerbek aránya. Ígyvan ez Fehértemplomban, Kikindán, Keveváron (Ko-vin), Törökbecsén, Pancsován, Versecen, Nagy-becskereken.

A szerbek már 1948-ban is a Bánság népessé-gének 59,9%-át, 1981-ben pedig 64,6%-át adták. Amagyarok csak 24 bánsági településben voltak ab-szolút többségben (közülük 11-ben arányuk meg-haladta a 90 %-ot, de ezek mind kis lélekszámú te-lepülések.) A magyarok 1948-ban a Bánság népes-ségének 18,2%-át, 1981-ben pedig 13,7%-át képez-ték.9 Dél-Bánátnak 2002-ben 313 937 lakosa volt, amagyarok száma 15 444.10

Nagy kiterjedése miatt Délkelet-Bánátnak Verseca központja. A magyarság szempontjából már csaknagy odafigyeléssel tudná ezt a szerepet ismét be-tölteni. Az „ismét” szó hallatán kérdések tömkelege ve-tődik fel az idegenből idekerült magyar történelmet éskultúrát ismerő emberben. Magyar tannyelvű iskolájukmár régen nincs, a művelődési egyesületek külső se-gítség nélkül vitatható minőséget produkálnak, ha vanegyáltalán ilyen a településen. Az egyház az egyedüliintézményes keret, amely még összetartja a kis lé-lekszámú közösségeket.

A Versec környéki magyarság elszigetelt régiókéntél a Vajdaságban. A régió szó jelentését a Magyar Ér-telmező Kéziszótár a következőképpen határozza

meg: vidék, övezet, szellemi tevékenységnek, jelen-ségnek bizonyos területe.11 Ezekben a definíciókbana Versec környéki magyarság helyét próbálom meg-találni, illetve egy mondattal kifejezni összetartozá-sukat, amelyben sajátosságok, értékek, közös elemekegy csoporttá nyilvánítják őket. A birtokukban lévő kul-turális elemek és a környezeti tényezők egy különö-sidentitásrégió kialakulását szülték. Ők a Verseckörnyéki magyarok.

A vizsgált településeken kisebb, zárt, önálló ala-kulatot csak a hívek csoportja alkot. Szülőföldjükön –Udvarszállást kivéve – nélkülöznek mindenféle ma-gyar intézményrendszert. Ami számukra ebben az át-meneti állapotban az intézményrendszert jelenti az avallás és a jeles napi ismeretek birtokában a szoká-sok megtartása. Különleges identitás-státusukat a tör-téneti-földrajzi12 környezetben egyszerűen csak Ver-sec környéki magyarság – nak definiálom. Fenn-maradásukat Kálmány Lajos így jellemezte: „A vi-szonylag későn betelepült magyarok megmaradásáttöbbek között a vallás is biztosította, mely még a nyelv-nél is élesebb határvonalat húzott közéjük meg a szer-bek, románok vagy a németek közé, hiszen ezek másfelekezetekhez tartoztak.”13

A Bánság betelepítésének története

A Bánság a Maros, a Tisza és a Duna Folyók va-lamint a Déli-Kárpátok nyugati nyúlványai – a Szörényiérchegység – által közrefogott Torontál, Temes ésKrassó-Szörény vármegyék területét jelenti. A tá-jegységen ma három ország: Szerbia, Románia és kisrészben Magyarország osztozik.

A Karas folyó, a Deliblátói homokpuszta és a Ber-za folyó által határolt terület etnikai összetétele az el-múlt három évszázad alatt állandó változásban volt,s változásban van napjainkban is. Az 1990-es évek-ben Jugoszláviában kirobbant belháború megváltoz-tatta a vajdasági nemzetiségek százalékarányát. Anapjainkban is zajló betelepítésekből fakadóan az ottélő magyarság demográfiai mutatója – az alacsonynépszaporulaton túl – még nagyobb csökkenést mu-tat.

A honfoglalástól a 13. századig Dél-Magyarországe területe is a magyarok által sűrűn lakott országrészvolt. A középkorban még virágzó magyar vidék. A ta-

8 Göncz L.: 1999. 25.9 Mirnics K. 2000. 48.10 Az adatok a Létünk 2005. 3. sz. folyóiratból származnak, szerző nélkül. Lábjegyzetben a harmadik oldalon ezt olvashatjuk:

Esélyek és lehetőségek a vajdasági magyar szórvány felzárkózására. E tanácskozásra, melynek fontosabb dokumentumait azalábbiakban közöljük, Újvidéken került sor 2005. június 30-án, a Mozaik Alapítvány szervezésében.

11 Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972.12 Kocsis K.: 1993. 128.13 Balassa I.: 1989. 255.


2009/3. IX. é vf.

tárjárás után, az utolsó Árpád-házi királyaink alatt azoláhok lassan szivárogtak délnyugat irányába, aKrassó-Szörényi hegyvidékre, majd 1389-ben, a rigó-mezei csata után a szerbek is mind tömegesebbenvándoroltak észak felé. A történészek bizonyították,hogy a szerbek Nagy Lajos uralkodása alatt jelennekmeg először ezen a vidéken.14

A török hódoltság idején, a másfél évszázadosuralom alatt a terület elnéptelenedett, úgyszólvánteljesen kipusztult. A mohácsi csatát követő, egy-mást érő török hadjáratok sorra pusztították el azősi magyar helységeket és lakosságukat. A föld-műveléssel virágzó gazdálkodásokat pusztasággátették. A történelmi Magyarországon Bácska és Bá-nát a török elleni harcok első és utolsó csatame-zejévé vált. Temesvár eleste után (1552) lakossá-ga elmenekült. A karlócai békekötést követően(1699) a Maros-Tisza köze és Temesvár továbbrais török kézen maradt. A felszabadult területekre abécsi kormány a szerbeknek ingyen adott földet ésmesszemenő kiváltságokat. Ennek fejében nemcsak határvédésre kötelezte, de a kormányzattal elé-gedetlen magyarság féken tartására is felhasznál-ta őket,15 később a Rákóczi-mozgalom leveréséreis.

„Az 1690-1691. évi császári pátensek egységesnépcsoportként számoltak a szerbekkel, biztosítottákszámukra a szabad vallásgyakorlás jogát, s elismer-ték vezetőiknek az általuk megválasztandó egyházielöljárókat és vajdákat. Ezzel azonban a katonai szol-gálatukat előlegezte meg, amelyeket tőlük mint ha-tárőrzőktől várt; belőlük ugyanis 1698 és 1901 közötta Száva, a Duna, a Tisza és a Maros mentén ún. szerbhatárőrvidéket alakított ki, amelyeknek működését akörnyékbeli császári várak parancsnokai hangoltákössze. Ezzel a szerbség olyan kollektív előjogot ka-pott, amellyel az ország egyetlen más nemzetiségesem rendelkezett, s amely eleve meggátolta a földe-surakat abban, hogy saját fennhatóságukat rájuk is ki-terjeszthessék.” 16

A török kiverése után a visszafoglalási időben szer-bek, románok, bolgárok, albánok, görögök és kis-számú magyarság lakta a területet. Ez az etnikai tar-kaság csak színeződött III. Károly idejében (1711-1740) a bevándorolt német népességgel.

A pozsareváci béke megkötésével (1718. III. Ká-roly Habsburg császár és király békét köt III. Ahmedszultánnal) a szultán lemondott a Temesi Bánságról.Ugyanakkor a bécsi kormány nem csatolta Magyar-országhoz Temes, Torontál és Krassó megyéket.„Azokat kiszakítva az ország testéből »Temesi Bán-ság« néven katonai szervezetű osztrák koronatarto-mánnyá alakította.”17 Ettől kezdve még fokozottabbantelepített le németeket az osztrák birodalom különbözőrészeiből. A németekkel kis számban olaszok, fran-ciák és spanyolok is érkeztek. Két évtized alatt tizenöt-húszezer császárhű, katolikus telepes költözött ide kül-földről. Letelepedést kaptak az Olténiából menekültbolgárok és a szerb-bolgár határvidékről származókrassovánok is. Ez időben a Bánság egyedül a ma-gyarok és a protestánsok számára volt tiltott terület.A telepesek az elvadult, mocsaras vidékből virágzótermőterületeket hoztak létre.

Bánát népe sokat köszönhet gróf Mercy ClaudiusFlorimund tábornoknak, az első katonai parancsnok-nak (1717-1722. kormányzásának ideje). Az ő ne-véhez fűződik Bánát kultúrtájjá való átszervezése.Azonnal hozzálátott a mocsaras vidékek lecsapolá-sához, beindította a folyamhajózást, hogy megfelelőhelyet biztosítson a betelepülőknek. Fejlesztette a gaz-daságot, ipart, selyemhernyó-tenyésztést szerve-zett. Fehértemplomon selyemgubó-feldolgozást ho-zott létre.

A bécsi kormány nem törődött Magyarországnakaz ezen országrészhez való jogos igényével, sőt aszerb és német családoknak a királyi kamara ked-vezményes letelepedési feltételeket biztosított.18

Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) a Dél-vidék és a telepesek történetében korszakalkotó in-tézkedések történtek. A betelepítések még nagyobbarányban folytak, s azokat intézményesen szabályozta.1751-ben a Temesi bánságra vonatkozó kormányzatirendszert megszüntette19 és „kincstári-polgárivá”alakította át. Visszaállította a megyei rendszert. A ma-gyarság szempontjából ez a megoldás sem voltmegnyugtató, mert Dél-Magyarországot továbbra isosztrák tartományként kormányozták, hivatalos nyel-ve a német volt és szellemisége is német maradt.20

Az 1762. évi rendelet szerint a földesurakat ura-dalmaik benépesítésére kötelezte.21

14 Buchmann K.: 1936. 125.15 Bodor A.: 1914. 6.16 Szakály F.: 1990. 298.17 Buchmann K.:1936. 10.18 Juhász A.: 1999. 7.19 A terület a Temesi bánság nevet 1718-1778. ill. 1849-1860 közt viselte. Utóbb Temes Bánság és Szerb Vajdaság címen a

Bácska és Szerémség egy részével együtt. MNL. 1982. V. 242.20 Buchmann K.: 1936. 43.21 Bodor A.: 1914.13.


2009/3. IX. é vf.

Engedélyezte a cigányok letelepedését.A gyarmatosítási folyamat nem foglalta magában

a magyar családok bevándorlását. A bécsi udvar ésa bécsi intéző körök szerint a magyarság csak úgy tart-ható féken, ha az délről a határőrség, vagy más meg-bízható nemzetiség, északról pedig Ausztria vas-gyűrűje közé van ékelve. Így, a meghonosodott oszt-rák uralom egy nem magyar lakossággal bíró támpontbiztosításával megfigyelése alatt tartotta a magyar-ságot.

A „Benépesítési főutasítást” (1763) követően új fal-vakat már nem csak a folyóvizek, várak és utak mel-lé lehetett telepíteni. Előtérbe kerültek a gazdasági célútelepítések is, mint például a szőlőtelepítések. Versec,Temeskutas és Fehértemplom ez utóbbi szempon-toknak köszönheti fejlődését.

A telepítendő falvak arculatát is körvonalazta a ren-delet. A falu közepén kell állnia a templomnak, a papl-aknak vagy parókiának, úgyszintén a falu központ-jában építendő az iskola és a kocsma. A főutcák szé-lessége 18-20, a mellékutcák 6-8 öl. Kötelezte a tu-lajdonosokat, hogy az utak mellé eperfákat és jege-nyéket ültessenek. A versecről kivezető utak menténmég ma is ott találjuk az eperfákat, amelyekhez az ottélő idős embereknek szomorú emlékük fűződik.1945-ben a szerb partizán „felszabadító” csapatok azeperfákra akasztották fel a „bűnösnek” találtatottmagyarokat.

Vatin, Nagyszered, Fejértelep, Udvarszállás, Te-mesvajkóc településszerkezetében felismerjük a né-met telepes faluformát: a gyümölcsfákkal beültetettszéles utcákat, a jobb módúak szárazkapu bejáratúépületeit, a barokkos építészeti stílust, a kibic abla-kokat. Romos külsejükkel már csak egy letűnt kortidéznek.22

II. József, földművelő németekkel erősítette aBánság településeit. A Türelmi rendelet folytán enge-délyezte a protestánsok letelepedését. Ettől kezdvevalamivel szabadabb szellem lengi be a volt dél-ma-gyarországi területeket. Sajnos, II. József, még a né-meteknél is többre becsülte a rácokat és a románo-kat. Óhaja, hogy birodalma lakossága szerbekkel gya-rapodjék, uralkodásának a vége felé kiteljesedett.

A földesúr-jobbágy viszonyát a Temesi Bánság Ma-gyarországhoz való visszacsatolásakor (1778) az1780-ban életbe lépő „Bánsági urbárium” szabályoz-ta. Az urbárium a földesurat tekintette a föld kizáróla-

gos tulajdonának, a jobbágyat csak haszonélvezőnek,aki a törvényes keretek között mindenben alá van vet-ve a földesúr joghatóságának. Az urbárium annyibankülönbözött a magyarországi urbáriumtól, hogy néhányrendelkezése kedvezőbb volt a jobbágy számára.23

1781-ben a kincstári birtokok eladása következett,s ezzel az uralkodó megszűnt a Bánság egyetlen föl-desura lenni. Az eladandó birtoktestek eladását kü-lönböző kedvezményekkel is fokozni szerette volnaa kincstár: megkapják a magyar nemességet, a vá-sárolt birtok árának csak a felét kell készpénzben le-fizetni, a többit 10 év alatt törleszthetik. Niczky Kris-tóf, aki az árverést szervezte, szeretett volna minéltöbb kisnemest és polgárt megnyerni a Bánság bir-tokainak felvásárlására. Sajnos, minden kedvez-mény és agitálás hasztalannak bizonyult, részben apénztelenség, részben a Bánság rossz híre miatt. Azország távolabbi részéből magyar vásárló alig akadt.Így került a Bánság legnagyobb része – 164 telepü-lés és puszta – a bánsági állapotokat jól ismerő, azok-kal azonos nézeteket valló szerb, makedón és örménykereskedők tulajdonába. Az újdonsült földesurak ki-zsákmányoló, gyors meggazdagodási törekvéseiketbrutális kegyetlenségekkel akarták megvalósítani. Akincstári birtokok eladásával az új tulajdonosok kezébekerült a földekkel együtt a kincstári falvak lakosságais, akik továbbra is cselédi és jobbágyi alárendelt-ségben maradtak. Ezzel megtérült a kincstárnak a be-telepítés sokmilliónyi költsége.24

Az országon belüli vándorlások a török megszál-lás megszűntével a magyarok vándormozgalmaiteredményezte. A Habsburg kormány betelepítése mel-lett jelentős volt az országon belüli migráció. A rob-banásszerűen meginduló „új honfoglalás” két forrás-ból táplálkozott: a török iga elől elmenekült lakosok egyrésze visszatért korábbi lakóhelyére, ugyanakkor a sű-rűn lakott felföldi megyékből északról délre megindulta spontán népmozgás.25

Az elpusztásodott területekre a kamara a telepítésikötelezettséget vállaló új földesurakat, a középkori föl-desurak utódjait telepíti le, de érkeznek vállalkozó szel-lemű parasztok, szerb katonák, szökött magyar, ru-szin, szlovák, román jobbágyak is a jobb jövő remé-nyében. A hivatalos beköltöztetés mellett nagy lakos-sághullámzás kezdődött el.26

Az újkori népmozgásnak a kutatók: Kálmány La-jos, Györffy István, Bálint Sánor politikai és gazdasági

22 Kibic ablakoknak nevezik a ház falától 30-40 cm-re kiugró ablakkeretet. Ide behajolva, „bekönyökölve”, tökéletes kilátást nyúj-tott az utca eseményeire. Innen szemlélődtek. A kibic-fenster mögött leskelődtek. Bela Duranci: A városiasodás – Szabadka újarculata c. munkájában többször is említi. 2003. 24

23 Hegedűs A.: 1986. 45124 Hegedűs A.: 1986. 452. Tóthújkomlós a Bánságban c. tanulmányában a szerző a Torontál megyei település lakosainak ki-

szolgáltatottságát tárja fel.25 Ács Z.:1996. 94.26 Penavin O.: 1986. 429.


2009/3. IX. é vf.

hátteret tulajdonítanak. Az újkori migrációban Felföld,a Dunántúl és a Kisalföld nyugati fele, a Felső Ti-szavidék és Erdély népességkibocsátó, az Alföld ésKelet-Dunántúl pedig befogadó szerepet játszott.27 APalócföld is jellegzetesen „kibocsátó terület” volt. Nép-sűrűség tekintetében is sűrűn lakott terület és földjeiterméketlenebbek az Alföld termőföldjétől.

Paládi Kovács Attila a palóc kirajzást vizsgálva há-rom nagy migrációs hullámot különít el.

Az első szakasz 1686-tól számítható, s az 1730-as évekre már be is feleződött. Főként jobbágyakáramlottak északról dél irányába a közeli megyékbe:Pest, Heves, Borsod. Számottevő a szökött jobbágyakszáma, emiatt az 1733-1734-ben kiadott rendeletbena megyék erősen korlátozták a jobbágyakat szabadmozgásukban.

A második korszak az 1730-as évektől az 1790-es évekig tartott, s melyet a szervezett földesúri tele-pítések korszakának is nevezhetünk. Ebben a peri-ódusban kerül sor a kincstári birtokok eladására az ud-vari kamaránál. Ez az ún. híres és emlékezetes bé-csi árverés (1781).

A szervezett és a szervezetlen spontán népmoz-gás nem mindig határolható el egymástól. Előfordul-tak átmeneti formák is, mint például a toborzó tevé-kenységet folytató földesurak ügynökei, akik hivata-los eljárás nélkül is alkalmat biztosítottak néhány la-kos számára lakóhelyük elhagyásához.28

Erre a népvándorlási korszakra többnyire a job-bágyok családonkénti (szökött jobbágyak) népvándor-lása volt a jellemző, bár közel sem csak jobbágyak vet-tek részt benne. Megkezdődik a régi tulajdonosok moz-golódása is. Az északi megyék kisnemesei is töme-gesen költöztek le a Jászságba, sőt egészen Bács me-gyéig.29 Az egykori birtokosok leszármazottai csalá-di birtokaikat csak akkor kaphatták vissza, ha azok-jogosságát eredeti oklevelekkel is igazolni tudták. Abirtokjog elbírálását végző „Újszerzeményi Bizottság”számos magyarországi nagybirtokot nem a valamikorimagyar tulajdonosának származtatott vissza, előny-ben részesítette a német földesurakat, s kezükre ját-szotta az őshonos magyar területeket.

A második szakaszban az újratelepítések egészsora kezdődik el Bácskában és Észak-Bánátban. Eza korszak az ellenreformáció, az erőszakos katolizá-lás kora. Többségében ebben a korszakban kelet-

keztek betelepítések révén Bácska magyar községei.A kincstár, a volt határőrvidéket elhagyó szerb ha-tárőrök egy részének helyére a Jászkun Kerületből akövetkező helyekre telepít:

1. 1750-ben Magyarkanizsára2. 1755-ben Zentára (Jászberényből)3. 1760-ban Adára, Topolyára4. 1767-ben Óbecsére5. 1770-től1774-ig Moholra, Adára,Bácsföldvárra,

Óbecsére, Péterrévére, Topolyára, Szenttamásra,Zentára, Martonosra.

6. 1783-ban Temerinbe7. 1786 Moravicára (Jászkisérről)

Elszórtan érkeznek még máskor és más települé-sekre is a Jászkun területekről, noha a kedvezménymindössze háromévi adómentesség, szemben a né-met telepeseknek nyújtott felettébb jó kedvezménnyel.30

Ez a korszak az ellenreformáció, az erőszakos katoli-zálás kora. Többségében ebben a korszakban kelet-keztek betelepítések révén Bácska magyar községei.

A beköltözött nép sok helyről telepíttetett. Közülüksokan származnak Észak-Magyarországról, a Jász-ságból, a Kunságból, Szeged városából és környé-kéről, a Dunántúlról. „Gyetvai Péter írja: »Kiskunságontotta dél felé a népfeleslegét.«” (A Tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. Században) „Most márAdára is, Moholra is mint a sáska, olyan tömegesenjönnek a magyarok, a házaik gyorsan szaporodnak.Megesett az is, mint Péterrévén, a kerületi magiszt-rátus az Udvari Kamarának jelenti 1765-ben, hogy »azelőző évben ide is sok magyar jött földet kérni, de nemtudtunk nekik adni.«”31

A palóc kirajzás harmadik korszaka 1790-1850 kö-zött történt. A túlnépesedett Szeged környéki falvak-ból kirajzó dohánykertész famíliák egyre nagyobb csa-patokban szállták meg a „lentség” lakatlan részeit, To-rontál megye nagybirtokait. Csernyére 1792-ben köl-töznek dohánykertészek Szegedről. Padéra 1784-ben200 főből álló dohánykertész „csapatot” hozat OrmodyIstván földbirtokos.32 Magyarittebét 1786-ban Békésés környékéről magyarokkal telepítik be. Torontálvá-sárhelyre (Debelyacsa) 1794-ben a kincstár Tisza vi-déki református magyarokat telepít.33 A csanádi tiszt-tartóság 1770-ben Ó-Oroszlánosra, 1773-ban RábéraSzeged vidéki dohánykertészeket telepít.34

27 Paládi-Kovács A.: 1993. 1605.28 Bárth J.: 1998. 9.29 Paládi-Kovács A. 1989. I. 171.30 Penavin O.: 1986. 429.31 Penavin O.: 1998. 25.32 Kalapis Z.: 1992. 8.33 Bakator J. – Mészárosné Bába L.: 2003. 11.; Simon S.: 1998. 17.34 Juhász A.: 1999. 9.


2009/3. IX. é vf.

Hogy őket mi késztette otthonaik elhagyására, azt afeljegyzések nem örökítették meg. Lehet, hogy nye-reségvágy, az újnak a kívánása.39 Azt sem szabad fi-gyelmen kívül hagyni, hogy oly században vagyunk,mely telítve van a telepítés, az elvándorlás gondola-tával.40

A kunhegyesi reformátusok 1785 májusában kel-tek útra és megszállták a bácsfeketehegyi pusztát. Pa-csér és Moravica lakosai Karcag, Kisújszállás, Kun-madaras, Túrkeve és Jászkisér településekről szár-maznak (1786).

A tiszaroffiak és a tiszaderzsiek közül 63 család keltútra 1786 nyarán és gróf Hadik András futaki ura-dalmához tartozó községbe telepedett le. Ez idő tájtötven szerb család élt már Piros község területén.41

A jász-palóc népesség 1850 és az első világháborúközött is hozott létre kis településeket. A Délvidékena telepítések egészen a világháború kezdetéig foly-tatódtak. A kincstár kedvezményes áron kínálta be-telepítésre a bácskai Duna melletti erdőket. 16 teleplétesült, ezek közül a legnagyobb az Apatini járáshoztartozó Szilágyi. A falu keltezésének éve: 1899.

A palóc kirajzások időpontját tekintve három te-rületet nevezhetünk meg, mint a migráció állomás-helyeit:

Az első az elsődleges kivándorlások övezete:Észak-Pest, Dél-Borsod és a Jászság. A betelepül-tek zöme közvetlenül a Palócföldről érkezett.

A másodlagos kirajzás területe: Kiskunság, Pestmegye déli és Bács északi része, továbbá a Nagy-kunság és a Tisza melléke.

A harmadik élettér Bácska középső és déli része,a Bánság és az Arad-Csanád-Békés határvidékén ki-alakult telepek.

A nyelvi és a kulturális vonások a harmadlagos te-rületeken maradtak meg a legkevésbé.42 A Versec kör-nyéki magyarság feltételezhetően a harmadik kiraj-zásból vándorolt tovább. Pontos eredtük feltáratlan,csak szokásaikból következtetünk palóc származá-sukra. „Udvarszállás palócos nyelvjárású csoport, ki-sebbség, származási helye bizonytalan” – írja Palá-di-Kovács Attila a Palócok c. könyvben.43

A XVIII. század első felében lezajlott belső migrációa magyarság alföldi térnyerését jelentette. A nép-telenné vált területek „második honfoglalása” volt ez.44

Torontál vármegye kezdetben vonzó volt a bete-lepülők számára, de a század végére már annyira be-népesült és feltöltődött, hogy például az 1890-es évek-ben a földárak az égig szöktek és a falvak határábanmár nem volt letelepedésre alkalmas földbirtok. En-nek következtében óriási volt a kivándorlás.35 1896-ban Torontálvásárhelyről sokan elköltöznek az akkortelepített Fejértelepre. Rokoni kapcsolataikat napja-inkban is ápolják.

1798-ban a dohánytermesztő gányók érkeznekSzeged környékéről. Ürményháza 1817-ben települt,alakosságát szerződéses kertészekkel telepíti beÜrményi József temesvári kincstári igazgató. Szajánkülönböző helyekről verődött össze, jelentékeny ré-sze a Jászságból.36

A jászkunok kiváltságait Mária Terézia, az örökö-södési háború következtében megromlott anyagihelyzet miatt, ellenszolgáltatás fejében hajlandó voltvisszaállítani. És a jászkunok vállalták a nehéz ter-heket, mert szabadulni szerettek volna a földesúri alá-vetettség alól. (Redemptió) II. József 1781 októbe-rében kiadott türelmi rendeletének jóvoltából refor-mátus magyarok is költözködhettek Bácska lakatlanpusztáira. A kormányintézkedések azonban csak a zsi-lip szerepét töltötték be. Az elvándorlási okok ettől füg-getlenül alakultak ki.37 A jászok elvándorlási rugójagazdasági természetű volt. A kedvezőtlen vízrajzi vi-szonyok miatt szűk területre szorult a megművelhe-tő föld java. A Tisza mellett, valamint a Tisza, Berettyóés Hortobágy közt a „hevenyészve” szabályozott vi-zek, és a mocsárterület nyújtotta táplálék kevésnekbizonyult. Mind kevesebb jószágtartásra volt lehető-ség a szűkre szabott földterületen, s a folyók örökösáradása miatt. A népsűrűség ugyan nem nagy, de akedvezőtlen térszínen ez is sok, a föld eltartó ké-pességét túlhaladta.38 Ez a földínség a kivándorlásközvetlen oka. „Boross István kisújszállási lakos is»Patsérra mégyen lakni, életének jobb móddal lehe-tő folytatása végett«.” A szegényebb népelemekboldogulását keresők indítékai ezek. A zsellér ember,aki kevésbé volt lakóhelyéhez kötve, mint a birtokkalrendelkező redemptus vállalja a jobb élet reményé-ben az ismeretlen terület meghódítását. Esetükben azelvándorlás rugója gazdasági természetű volt. Az ösz-szeírásokban elég sok módosabb embert is találunk.

35 Gubás J. 1997. 72.36 Diószegi V.: 1968. 240-242.37 Nagy Kalozi B. 1943. 25.38 Uo. 30.39 Lásd. Szilágyi M. 1998. 71-77.40 Uo. 35.41 Pénovátz 1998. 52.42 Diószegi V.: 1968. 241.43 Palád-Kovács A.: 1989. I. 174.44 Bárth J.: 1998. 8.


2009/3. IX. é vf.

ben csehekkel növelte. Nagyszereden még ma is álla pém templom. Pémeknek nevezték az evangélikuscseheket.47

Krassó-Szörény megye első magyar községeUdvarszállás volt. 1835-ben népesült be Jám tő-szomszédságában, a gróf Bissingen-uradalom terü-letén. Ekkorra már ugyanis a külföldiek tízezrei talál-tak maguknak otthont az egykori színmagyar nyelv-területen.

A kiegyezés után (a sokféle néptáj közé) magyarnyelvszigetek létrehozásával remélte a magyarkormány az államnyelv újbóli megtanulását. Szinténa kiegyezéssel hozható összefüggésbe Temes me-gye magyar lakosságának növekedése. Még 1869után is átlagban 23 százalékkal növekedett a mai Bá-nát délkeleti részének megművelhető és lakható te-rülete. Felparcellázták, és művelésre alkalmassá tet-ték a delibláti homokpuszta egy részét. A futóhomokmegkötése céljából szőlőtelepítésbe kezdett a ma-gyar kormány. Az új szőlőtelepekre tömegesenköltöztek át a nincstelen parasztok Dél-Bánát min-den helységéből, de még Bácskából is. (Fejértelep1896)

A XIX. Század utolsó évtizedeiben növekszik Te-mesvajkóc, Nagyszered, Versecvát (Vatin) lakosainaka száma. Versec és Fehértemplom lakossága 25-28százalékkal gyarapodott 1869 és 1900 között, rész-ben a magyarság beköltözése által. A filoxeria vészmiatt nem gyarapodott Temeskutas lakosainak szá-ma. Udvarszállásnak a századfordulóra (1900) 11 szá-zalékkal megnőtt a magyar lakossága.

Versec és környéke az újratelepítés után multi-kulturális környezetté változott. A többségi nemzethezviszonyítva a magyarság számaránya állandó válto-zásban volt. A sematizmusok és hiányos népszám-lálási adatok szerint a magyarság lélekszáma 1880és 1910 között a legmagasabb. A többségi német jel-leget a táj Mária Terézia és II. József uralkodása ide-jén nyerte el.

Bánság a Kárpát-medence, de talán a világ leg-tarkább etnikai területe. Élnek itt szerbek, horvátok,bunyevácok, sokácok, magyarok, románok, szlovákok,szlovének, ruszinok, bolgárok, németek és más nép-ek, mind sajátos színt adva a vidéknek. Ez az etnikaisokszínűség a török hódoltság után alakult ki. A sokfelől jött, több nyelvet beszélő, különböző szokású ésviseletű nép, sajátos, úgymond egyedi arculatúvá tet-te Dél-Bánátot.

A bácskai falvak legtöbbje a jubileumi évfordulók al-kalmával rendre így fogalmaz: (település neve)... új-ratelepítésének 225. évfordulóján. A szó, hogy újra-telepítés, az élettér visszafoglalását tudatosítja.

Az, hogy a visszaköltözködés fogalma mennyibenélt a betelepülők személyes emlékében, nem tud-hatjuk. A 18. századi migráció a jobbnak látszó élet-feltételek, az évekre szóló adómentességek hatásá-ra is kibontakozhatott. A népesedés eredetvizsgála-tán túl néhány alapos szociográfiai, helytörténetivizsgálat arra enged következtetni, hogy az ország te-rületének jó része állandó mozgásban volt az említettszázadban. A Duna-Tisza közén végbemenő belsőmigrációról a házassági anyakönyvek is értékesadatokkal szolgálnak. Példaként említhetném Kis-hegyes újranépesedésének első évtizedét. A Bé-késszentandrásról származó 81 családon túl45 a há-zasságkötések elemzésekor láthatjuk, hogy honnan,mely távolságokról jöttek az említett településre a há-zasulandók és többnyire – a családnevekből követ-keztetve – maradtak is. Az 1769-1789 időszakban Ma-gyarország legkülönbözőbb területeiről Kishegyesrenősültek, vagy férjhez ment fiatalok származási he-lyének néhány példája: Baracska, Bicske, Dombóvár,Borsod, Félegyháza, Jászapáti, Mélykút, Nagykáta,Csongrád, Fülöpszállás, Varsány (Nógrád m.), Bács-bokod, Nagykőrös, Komárom, Madaras, Tataháza, Te-mesvár, Siklós, Sátoraljaújhely.46

A már letelepedett, „hazát” talált Versec környékitelepülések lakóinak migrációja ötven-hatvan kilo-méteres körzeten belül történt. Ezen belül pedig igengyakori. Évi rendszerességgel költözködtek egyik te-lepülésről a másikra. A házasságkötések vizsgálatá-ra lenne szükség megtelepedésük egy bizonyos idő-szakából (az első világháborútól visszafelé), össze-hasonlítva az 1960 után köttetett házasságokkal.Ugyanis 1960 után mozgásterületük beszűkült a ter-melési és társadalmi viszonyok átalakulásából ere-dendően, s csak feltételesen állíthatjuk, hogy az asz-szimilációnak ez is egyik fontos tényezője volt.

A Délvidék betelepítése nem volt zökkenőmentes.I. Ferenc (1792-1835) a németeken és a szerbekenkívül alföldi magyarokat és felvidéki szlovákokat is te-lepített. Krassó-Szörény hegyvidékre mintegy négy-ezer cseh is betelepült. Fábián (Cesko Selo-Csehfalva)a középkori Ábel falu helyén, Udvarszállás szom-szédságában 1803-ban létesült. Nagyszered, mint ha-tárőrvidéki falu lakosainak számát ugyanebben az év-

45 Virág G.: 2002. 42.46 Czékus G.: 2002. 46-49.47 Kik a pémek? Alig ismert, önálló dialektust beszélő, különös sorsú (német) alcsoport. Népnevük a BOHEMIA (Csehország),

avagy azon belül a BÖHMERWALD elnevezésből ered, hiszen a Szudéta-vidékről telepedtek át Dél-Bánság hegyvidékére. A mairománia területén Szörényordason és Temesfőn éltek pémek. Szilágyi Aladár: Népek kohója, Krassó-Szörény. In. Erdélyi Riport– Heti hírmagazin. IV. évfolyam 44. sz. 2005. Nagyvárad.


2009/3. IX. é vf.

(1991-1996) hódítás kudarca után nagyjából egymil-lió szláv lakos költözött a Vajdaságba. A szerb la-kosság számának gyors és aránytalan felszaporodása,és az új „házigazdák” viselkedése átformálta a Bán-ság (és Vajdaság) arculatát. Egykori európai jellegételvesztette, lassan elbalkániasodott. A passzív, el-maradott és primitív vidékekről beözönlött lakosságota haladó gondolkodású, polgári hagyományok szerintélő őslakosság képtelen volt „felszívni”, és a maga min-tájára formálni. A korábbi faluközösségekből kiszakadtcsaládok új telephelyükön egységes szellemi mű-veltséget alakítottak ki, amely most, a harmadikévezred kezdetén az eltűnés (megszűnés) korszakábalépett. Multietnikus jellege lassan k átbillent a mono-etnikus szférába. A magyarok – a betelepítések tük-rében, a demográfiai adatok ismeretében és a nagy-fokú migráció következtében – másodfokú kisebb-séggé degradálódtak ezen a területen. Az államha-talom (Habsburg, jugoszláv, szerb) sohasem feled-kezik meg saját nemzetállamiságának kiépítéséről,erősítéséről.

Ahogyan a palóc kirajzást is korszakokra lehet fel-osztani az időpontok ismeretében, egyszer talán el-készül a Versec környéki magyarság kultúrájának kor-szakonkénti elemzése is: az összeverődés és az ön-szerveződés, a felemelkedés és az eltűnés szakaszai.Kirajzásuk indokoltságát 150-200 év távlatából felfedni,akár megítélni, forrásanyag hiányában képtelenség.A kutatók is különböző szemszögből vizsgálják a kö-zösségből történő kiszakadást, a szülőföld elhagyá-sát.

„Lehet, hogy a lehetőségek délibábos csábítása,a merész, a bukás kockázatát magában hordozó ma-gabízó vállalkozás is gyakran késztetett kisebb-na-gyobb csoportokat lakóhely-változtatásra.”52

„Közismert történeti-szociológiai tény, hogy a te-lepesek általában a társadalom perifériájáról verbu-válódnak. Ritkán hagyja el szülőfaluját az, akinek háza,földje, jó megélhetése van. Annál könnyebben el-szakadnak a valamilyen okból elégedetlenek, akikanyagi gondokkal küszködnek vagy összeütköztek ere-deti közösségükkel.”53

A Bánság még sokáig vonzó maradt a szegény em-berek számára. A jobb megélhetés reményében azúj államalakulat létrejötte után is sokan áttelepültek aBácskából.

„– Régen a moholi tanyákon cselédeskedtünk- me-sélte a hatvanhárom éves Kecskés Imre, a jó beszé-

A Versec környéki falualapítások pontos történe-te többnyire ismeretlen. Hozzávetőlegesen következ-tethetünk a betelepítés évére. A szakirodalom is ke-veset foglalkozott a kelet-bánáti területek történelmé-vel, betelepülésének kérdésével. A Szegedről törté-nő kirajzásról és a hozzá kapcsolódó, többnyire folk-lórkutatásokról bőséges irodalom áll rendelkezé-sünkre. A keleti peremvidék azonban nem került a fi-gyelem középpontjába. A határainkon túli magyaroknéprajza c. tanulmánykötet sem tesz említést róluk aBánság c. fejezetben. Nem így az Al-dunai széke-lyekről és a jugoszláviai Bánság északi és középsőrészéről.

„A településtörténeti források a 17-20. század kö-zött egy észak-dél irányú migrációról tudósítanak. Et-nokulturális csoportunk elsődleges (nógrádi-hevesi-borsodi) lakossága költözött a csoport másodlagos(jászsági) lakóhelyére, majd rajzott ki mindkét cso-portból még délebbre. A migráló etnikum palóc.”48 Amarkolábnak nevezett hiedelem kutatásakor Dió-szegi Vilmos említést tesz Udvarszállásról.49

A sok helyről összeverődött nép, az egymást sok-szor nem ismerő telepeseket faluközösséggé kellettszervezni. A mindenkori kormány, a múltban is, a je-lenben is jól tudta/tudja, miben rejlik a közösségbenélés elemi feltétele, kritériuma. „Az összetartozásnak,a közösségként létezésnek szimbolikus kinyilvánítá-sa miatt is alapvető követelmény volt, hogy a falunaklegyen temploma, paplakja, iskolája, helységháza, slegyenek ezekben a közösséget szolgáló, egyszers-mind vezető-irányító személyek.”50 Ez ma is így van.Dél-Bánátban gombamód szaporodnak a hagyma-kupolás ortodox templomok.

A szerb hatalmi akarat 1918-ban megvalósult. Vaj-daságot 1918. november 25-én csatolták el Magya-rországtól, és e vidék a történelmi Magyarország másdéli területeivel együtt a december elsején kikiáltottSzerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. 1920 és1941 között az új délszláv államhoz csatolt Bácská-baés a Bánságba, új nevén a Vajdaságba nagyszá-mú szláv telepest költöztettek. Új szerb településeketlétesítettek, beékelve a magyarlakta falvak közé, aho-vá a szaloniki önkéntesek családjait telepítették. A ki-rályi Jugoszlávia így kívánta megváltoztatni az etni-kai arányokat.51

A német lakosság kiűzése után (1945) teljesenmegváltozott a multinacionális Vajdaság képe. A kétvilágháborút követően és a legutóbbi Milosevici

48 Balassa I.: 1989. 253.49 Diószegi V.: 1968. 244.50 Szilágyi M. 2000. 451.51 Beszédes V. 2000. 147.52 Szilágyi M.: 1998. 71.53 Kósa L.: 2003. 76.


2009/3. IX. é vf.

Az érsekek egyre több alapítványt hoztak létre,hogy a segítségre szorulókat támogassák.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alattaz egyházmegye, különösen a déli részek sokat szen-vedtek a császári udvar által bujtogatott szerb felke-lőktől. Több plébános is a szerb vérengzések áldozatalett, és a lakossággal együtt sokan menekülni voltakkénytelenek.

Kunszt József érsek (1852-1866) sokat áldozott azoktatásügy, a papnevelés fejlesztésére. Kalocsára hív-ta a jezsuitákat és rájuk bízta a korábban piarista ke-zelésben lévő gimnáziumot, valamint letelepítette a vá-rosban a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővéreket,akik kiépülő intézményeikkel nagyot lendítettek a le-ánynevelés ügyén Kalocsán, és később az egyház-megye számos más településén is. Kunszt érsek in-tézkedéseivel székhelyét a Délalföld egyik iskola-központjává tette.

A 20. században az egyházmegye területe több-ször is jelentősen módosult. Trianon után a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye elveszítette területének közelháromnegyedét. A plébániák és lelkészségek alig többmint egyharmada maradt Magyarország területén. Ahatáron kívül maradt mintegy száz plébániából aSzentszék 1923. február 10-én, Szabadka központ-tal megszervezte a Bácsi Apostoli Adminisztratúrát.A bácsi címet az érsekek 1968-ig, az önálló SzabadkaiPüspökség megalapításának idejéig viselték.

A köztudatban általában csak Kalocsai Érsek-ségnek titulálták. 1993-tól az egyházmegyei határokországos módosításának részeként megszületett a Ka-locsa-Kecskeméti Főegyházmegye.

A névváltozások a területi névváltozásokat is ma-gukban foglalják. 1993-tól a Kalocsa-KecskemétiFőegyházmegye Péccsel és Szeged-Csanáddal al-kot egy érseki tartományt.

A Csanádi egyházmegye

A vizsgált települések történelmében a Nagy-becskereki Egyházmegye alapítását illetően áttekin-tést érdemel a Csanádi Püspökség kialakulása.

A Nagybecskereki Püspökség a Csanádi Püs-pökséghez tartozott. Szent István uralkodása idejénjött létre. Szent István király 1030-ban alapította az ősiCsanádváron az egyházmegyét és küldte oda elsőpüspöknek gyermeke, Imre herceg nevelőjét, SzentGellért püspököt. Az egyházmegye történetét meg-határozta földrajzi fekvése.

dű nyugalmazott juhász. – Amikor apám elment a há-borúba, hat gyereke volt, én voltam a hatodik. Ami-kor visszajött, még négy született. Ki arra szolgált, kiamarra, csak vendégségbe jártunk haza. Egy nap agazdám átadta az apai üzenetet: »Mentek Bánátba.«– mondta. Megijedtem nagyon, mert a bácskai oldal-ról a Bánátot erdős vadonnak láttam. Ellentmondanipersze nem lehetett, amikor megérkeztem, a ház előttmár két megrakott kocsi állt. Pontosan emlékszem adátumra: 1928. április elseje volt. A tavaszi cselédcserenapja. A komp vitt át bennünket a túlsó partra, egy-re az utat figyeltem, mert vissza akartam szökni. Va-dont vártam mindenütt, de megnyugtató szépség fo-gadott a Böge menti szántóföldeken, a kerektói gaz-daságban. »Nézd, öcsém, szarvasok« – mutatott egyikkísérőnk a liget felé. Egy egykonyhás cselédház-bankaptunk szobát, apám, mivel gulyásnak állt bemindjárt az istállóba ment átvenni a marhákat. Így jöt-tünk mi Bánátba.”54

A Kalocsai egyházmegye*

Vajdaság két történelmi egyházmegyéje közül aCsanádi Egyházmegye az, amely térbelileg szorosankapcsolódik a kutatási területhez. De szót kell ejtenünka Kalocsai Egyházmegyéhez tartozó bácskai területrőlis.

Szent István király feltehetően 1002-ben, az elsőpüspökségek között szervezte meg a kalocsai egyház-megyét.

Kalocsa-Bácsi Érsekség neve az egyházmegye kö-zépkori, két központú működésére utal. A kalocsai ér-seki szék jelentette Magyarország második egyháziméltóságát.

A török hódoltság előtt Szerémség is a kalocsai-bácsi érsekséghez tartozott, azon kívül Szeged is.

Bács, a Duna menti és az északnyugat-bácskai ré-szek pasztorációs központja volt. A török hódoltságidején plébániája kiterjedt egészen Jánoshalmáig. Atörök után ott már sem székesegyház, sem káptalannem működött.

A török megszállás jelentős törést okozott az Ér-sekség életében.

A 18. század az újrakezdést jelentette az egy-házmegye és az érseki székváros számára.

1748. az esperes kerületek felállításának kezde-te. Ekkor az érsekséget két esperesi kerületre: a ka-locsaira és a bácsira osztották fel.

54 Kalapis Z.: 2005. 166.

* Az adatok Harmath Károly OFM tanulmányából és a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár internetes oldaláról származnak.(http://www.asztrik.hu/archivum/info/historia.htm)


2009/3. IX. é vf.

Arról, hogy a Csanádi Püspökség miképpen ala-kult és épült ki, Szent Gellért legendája tájékoztat:

„Ajtony keresztény volt ugyan, de nem római, ha-nem a bizánci rítust követte, székhelyén görög mo-nostort alapított, és egyébként is „tökéletlen volt a ke-resztény vallásban, mivel hét feleséget tartott”. Szi-laj lovakból hatalmas ménesei voltak, temérdek mar-hája, emellett sok vitéze is, akiknek erejében bízvaszembeszegült Istvánnal, és megvámolta a király só-ját, amelyet Erdélyből a Maroson szállítottak le. A ki-rály ezért 1030 táján ellenségnek nyilvánította, és Csa-nád nevű vezérét küldte ellene, aki a legenda szerintmég pogányként Ajtonytól pártolt hozzá. Ajtony ele-sett a csatában, és helyére Csanád került, mint a ki-rály és Ajtony házának princeps-e. Marosvárott,amelyet azóta Csanádról neveztek, püspökség léte-sült, amelynek élére a király a bakonyi erdőségben re-meteként élő olasz Gellértet hívta meg. Ajtony tarto-mányból lett a csanádi egyház megyéje.”55

Gellért püspök kinevezésével és egyházszerve-zésével a nyugati típusú egyházszervezet jelentmeg a történelmi Magyarország déli részén. Az egy-házszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egy-házmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére amagával hozott papok közül azokat állította, akik tud-tak magyarul. Feladatának tartotta az itt élők meg-keresztelését. Nevéhez fűződik a Mária kultusz meg-honosítása, illetve a Szent György-tisztelet.56

A történelem viharai többször is érintik a Csaná-di Püspökséget, oly annyira, hogy a török hódoltságlétrejötte egyúttal Csanádnak, mint püspöki szék-helynek a megszűnését is jelentette. A rendes egy-házi hierarchia teljesen összeomlott. Kalocsán, Csa-nádon, a Szerémségben nem volt püspök. Igenmegcsappant a katolikusok száma is. A székesegy-házat mecsetté alakították át. A névleges püspök ál-talában Nagyszombatban tartózkodott. A Csanádi egy-házmegyében a török győzelme után a magyarságcsak Temesvárott és környékén maradt meg, de odais hamarosan letelepedtek a raguzai kereskedők. Avidéken jezsuiták (Temesvár) és ferencesek (Karán-sebes, Lippa) gondoskodtak a hívek lelki ellátásáról.57

1700-ra új helyzet állt elő. 1685-ben Csanád visz-szakerült a törököktől a keresztények kezére. 1718-ban megindul az a nagyszabású betelepítési akció,amelynek egyetlen lényeges kitétele volt, hogy a 18.század nagyobbik felében semmiféle magyar bete-lepítést nem engedélyeztek. A sok, nem túl látványoslépés után új lehetőségek nyílnak az egyház előtt. Ezt

elősegítette az is, hogy már a harmadik délvidéki be-telepítési hullámmal magyar népesség is jöhetett errea területre. 1800 és 1828 között több mint száz plé-bániát hoztak létre. Az elsők között Versecen 1720-ban és Fehértemplomon 1723-ban. (Versec első plé-bánosa Heiler Anzelm ferences plébános volt, 1720).Ezt követően népiskolákat, valamint egyházi és szo-ciális intézményeket működtetett az egyház.

A püspökök egyházi és világi tevékenységük ki-fejtése során mindvégig tekintettel voltak a soknem-zetiségű, soknyelvű népességre. Ez nem csak azt je-lentette, hogy a katolikusok mellett német, szlovák, ro-mán, szerb, bolgár falvak voltak, hanem azt is, hogya katolikusok mellett görögkatolikusok, szerb és ro-mán ortodoxok, magyar reformátusok, cseh evangé-likusok és zsidók egyaránt benépesítették e területet.58

A hatalmas területű, egymillió-kétszázezres lé-lekszámú ősi Csanádi Egyházmegyét a trianoni bé-keszerződés három részre szakította szét. Ennek ér-telmében a püspökség nagyobb része Romániáhozkerült, a kisebbik része a Szerb-Horvát-Szlovén Ki-rálysághoz. Egy egészen kis hányada maradt Ma-gyarország számára. Irányítása 1923-ig Temesvárróltörtént. Jelenleg négyzetkilométerben és a hívek szá-ma szerinti nagyságrendben a második helyen áll aNagybecskereki Egyházmegye, és csak a harmadikhelyet foglalta el a szegedi rész, amelyből későbbmegalakult a Szeged-csanádi Egyházmegye. A Csa-nádi Egyházmegye 248 plébániája közül 62 esett avajdasági Bánátba. A bánáti katolikusok elszakadtaka Csanádi egyházmegyétől, és az újonnan megala-kult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz kerültek. Azállam vezetőségének, akár a katolikus egyháznak ér-dekében állt az egyház helyzetének rendezése.Ezért XI. Pius Pápa 1922. május 24-én Pellegrinettibíborost nevezte ki apostoli nunciussá Belgrádba. Azúj nuncius legelső feladatának a Bánáti Apostoli Kor-mányzóság felállítását tartotta. Az államhatalommegszabta, hogy hivatalos nyelvként a szerbhorvátnyelvet kellett elfogadni, ennek megfelelően mindenokmányt és bizonylatot szerbhorvát nyelven kény-szerültek kiállítani.

A vajdasági bánsági egyház életében igazi öröm-ünnep 1986. december 16-a, amikor II. János Pál pápapüspökséggé emeli az apostoli kormányzóságot,„Az Apostoli Szentszék rendelkezése alapján ésa Belgrádi Apostoli Nunciatura 215/1986 sz.a. le-irat értelmében 1986. december 16-án a BánátiApostoli Kormányzóságot Zrenjanini (Nagybecs-kereki) Püspökséggé emelte és az újonnan szer-

55 Vigília 1999/11/ 842.56 Bővíz L. 2005. 5.57 Harmath K. 2000. 5-13.58 Bővíz L. 2005. 14.


2009/3. IX. é vf.

zinÓlécz – Stari Lec Rezsőháza – Rudolfsgnad – Kni-canin Surján – Surjan Szentmihály – Mihajlovo Szár-csa – Sutjeska Törökbecse – Novi Becej Torontál-szécsání – Secanj Zigmondfalva – Lukicevo Szé-csenfalva – Duzine (passzív)

Déli esperességhez tartozó települések: Alibu-nár – Alibunar Borcsa – Borcsa Torontálvásárhely –Debeljaca Fábián – Cesko Selo Fehértemplom –Bela Crkva Fejértelep – Susara Beresztócz – Ba-natski Brestovac (passzív) Gálya – Gaj Glogány – Glo-ganj Györgyháza – Valika Greda (passzív) Herte-lendyfalva – Vojlovica Istvánvölgy – Hajducica To-rontálalmás – Jabuka (passzív) Karasjeszenő – Ja-senovo Karolyfalva – Banatski Karlovac Körtéd – Krus-cica Kevevára – Kubin – Kovin Temeskutas – Gu-durica – Kudricz Nagymargita – MargitaÚjfalu – Mar-kovicevo Nagyszered – Veliko Srediste Omlód – Ho-molic – Omoljica (passzív) Ópáva – Opovo Pancse-vo – Pancevo Perlez Kevepallós – Plocic Sándo-

vezett (218/1986. sz. a. 1986. XII. 17.) Belgrádi Met-ropólia keretébe sorolta szuffragáneusként aSzabadkai Egyházmegyével együtt.”59

1988. február 14-én a felszentelték a Nagybecs-kereki Egyházmegye első megyéspüspökét, msgr.Huzsvár Lászlót.

Az 1930-as években a térségben mintegy kettő-száznegyvenezer katolikus élt. Létszámuk a másodikvilágháborút követően a németség kényszerű távo-zásának következtében a felére csökkent. Jelenlegmár a Temesvári és a Nagybecskereki Egyházmegyeterületéről is hiányoznak az egyházat támogató, ön-tudatos német hívek. Napjainkban az egyházmegyekatolikus lakossága hetvenezres lélekszámú, erősszórványjelleggel. A papság vállalta, hogy tudatosít-ja a hívekben, hogy a Nagybecskereki Egyházmegyenem tegnap indult, annak ellenére, hogy a hivatalosbulla 1986-os dátumot visel.

Az egyházmegyében a főpásztorral együtt hu-szonöt lelkipásztor teljesít szolgálatot, átlagban mind-egyikük négy-öt leányegyházat is ellát.60

2006. február 15-én mgsr. Huzsvár László püspökmegalakította a Nagybecskereki Egyházmegye Saj-tóirodáját. A főpásztor fontosnak tartja a folyamatosés minőséges tájékoztatást. A sajtóiroda vezetésével,Bővíz László beodrai és padéi plébánost bízta meg.Az Egyházmegyei Sajtóiroda március 19-én, Szent Jó-zsef ünnepén kezdte működését. Mivel a Nagy-becskereki Egyházmegye többségében szórványjellegű plébániák közössége, ezért nagyon fontos,hogy ezeket a közösségeket életük folyamatos be-mutatásával bekapcsolják abba a híráradatba, amelya magyar egyház keretén belül van. Ezáltal nem csaka szélesebb körű tájékoztatást tudja majd megvaló-sítani az egyház, hanem a szórványközösségek ön-kezdeményezéseit is ismerteti majd.

Az egyházmegyének 2000 óta van honlapja,melynek rendszergazdája Bővíz atya.

A Nagybecskereki egyházmegyeesperesi kerületei

Központi esperesi kerülethez tartozó telepü-lések: Aracs – Törökbecse Begafő – Klek (passzív)Beodra – Novo Milosevo Bóka – Boka Écska – EckaElemér – Elemir Ernőháza – Banatski Despotovac(passzív) Erzsébetlak – Belo Blato Istvánföldje – Kra-jisnik (passzív) Kanak – Konok Káptalanfalva – Bu-senje Lazarföld – Lazarevo Lukácsfalva – Lukino SeloMelence – Melenci Módos – Jasa Tomic Múzsla –Muzla Nagybecskerek – Zrenjanin Nezsény – Neu-

59 Erős L. 1993. 176.60 Hírvivő, 2005. 177.sz. 1.

A Nagybecskereki Egyházmegye térképe


2009/3. IX. é vf.

rehyháza – Ivanovo Székelykeve – Skorenovac Tár-csó – Starcevo Udvarszállás – Dobricevo Ürmény-háza – Jermenovci Temesvajkóc – Vlajkovac Ver-secvát – Vatin Versec – Vrsac Zichyfalva – Plandiste

Keleti esperességhez tartozó települések: Be-gaszentgyörgy – Zitiste Bikács – Bikac Csősztelek –Cestereg Tamásfalva – Hetin Katalinfalva – Ravni Top-lovac Kisorosz – Rusko Selo Klári – Radojevo Ma-gyarcsernye – Nova Crnja Mollyfalva – Molin Szerb-csernye – Németcsernye – Srpska Crnja Párdány –Medja Törzsudvarnok – Banatski Dvor – RogendorfSzenthúbert – Banatsko Veliko Selo (Passzív) Szer-bittabé – Srpski Itabej Tóba – Toba (esperesi kerületszékhelye) Torda- Torda Basahíd – Basaid (passzív)Tótszeg – Novi Kozarci (passzív) Töröktopolya – Ba-natska Topola

Északi esperesi kerülethez tartozó települések:Bocsár – Bocar Csóka – Coka Egyházaskér – Vrbi-ca Feketetó – Crna Bara Dyála – Djala Hódegyháza– Jazovo Kanizsamonostor – Banatski Monostor Ki-kinda – Kikinda Majdány – Majdan Homokrév –Mokrin Nákófalva – Nakovo Oroszlámos – BanatskoArandjelovo Padé – Padej Rábé – Rabe Szaján – Sa-jan Szanád – Sanad Tiszaszentmiklós – OstojicevoTörökkanizsa – Novi Knezevac

Megjegyzés: a kiemelt (sötétebb betűk) tele-pülések a kutatás tárgyát képezik.

A Bánáti református egyházmegye gyülekezetei

II. József trónra lépésével gyökeres változás kö-vetkezik a vallásügy kezelésében. Az 1781. októ-berében kiadott türelmi vagy türelmességi rendeletnagy könnyítéseket jelentett a protestánsoknak. Nemcsak az articuláris helyeken építhettek szabadontemplomot, iskolát, paplakot, hanem mindenütt,ahol legalább száz család élt együtt, s az egyháziélet gyakorlása elegendő anyagi erővel rendelke-zett.61

A protestánsok nagy örömmel fogadták II. Józsefrendeletét, bár az egyes gyülekezetek kérvényeinekelbírálása, azok lefolytatása lassan haladt. Szabad köl-tözködési jogukkal élve, az első, Bácskába letelepedniszándékozó protestáns telepesek 1785-ben keltekútra.62 Karcagot 700 fő hagyta el, s indultak Bácská-ba a jobb élet reményében.63

Az újonnan beköltözőkre jellemző volt az erős jász-kun tudat, amely magába olvasztotta a történelmi, et-nikai és privilegális tudatot. E tudattartalmak ritkán öl-

töttek dokumentálható megnyilvánulási formát, azon-ban megmaradásukat csakis az erős identitástudat-nak köszönhetik. Kultúrájukban és vallásukban soknépi elemet őriztek meg.64

A Bánáti Református Egyházmegye gyüleke-zetei65: Torontálvásárhely (26214 Debeljaca, Tito mar-sall tér 3.): Lelkipásztor: Móriczné Bátki Anna lelkészés Móricz Attila lelkész. Munkanapi istentiszteletminden reggel 7,30-tól és vasárnap fél 10 órakor. Szór-ványai: 11000. Belgrád, ul. Dobracina 33. Istentisz-telet minden hó második vasárnapján délután 5 óra-kor. Lelkipásztor Móricz Attila.

Magyarittabé (23236 Novi Itabej ul. M. Tita 57.)Lelkipásztor Marton Károly. Szórványai: Nagykikinda(23300 Kikinda, Dositeljeva 40.): Lelkipásztor Mar-ton Károly és Ilona. Istentisztelet minden hónap elsővasárnapján délután 3 órakor. Egyházaskér (Ver-bica): Évente 4-5 alkalommal.Törökbecse (Novi Be-cej): Évente 5-6 alkalommal. Begaszentgyörgy(Zitiste): Családlátogatás minden évben egyszer.Bóka: Megbeszélés szerint családlátogatás. Sza-ján: Megbeszélés szerint családoknál házi isten-tisztelet.

Nagybecskerek (23000 Zrenjanin ul. Narodneomladine 2): Istentisztelet minden vasár-és ünnepnapdélelőtt 10 óra. Lelkipásztor: Marton Ilona.

Pancsova (26000 Pancevo), ul. 6. Oktobra br.1.) Istentiszteletek ideje vasárnap és ünnepekelső napján. Beszolgáló lelkipásztor ifj. HalászBéla.

Székelykeve, Kovin, Gaj: Szórványgyülekezetek4-2-1 szolgálattal. Hertelendyfalva (26000 Pančevo-Vojlovica, trg Vojvodjanske brigade 2.): Istentiszte-let vasár-és ünnepnapokon. Lelkipásztor: ifj. HalászBéla.

Versec (26300 Vrsac, ul. Gavrila Principa 25.): Is-tentisztelet évente nyolc alkalommal az evangélikustemplomban. Lelkipásztor ifj. Halász Béla.

Fehértemplom (26340 Bela Crkva): évente 6-7 al-kalommal van istentisztelet. Gondozó lelkipásztor ifj.Halász Béla.

Nagyszered (26380 Veliko Srediste): Olvasott is-tentisztelet minden vasárnap délelőtt. Gondnok: Há-jek Frantisek, felolvasók: Jozefa Klepácková és BétaHájková. Lelkipásztor: ifj. Halász Béla.

Fejértelep (Susara, 26330 Uljma): Istentiszteletminden második vasárnap délután. Gondozó lelki-pásztor: ifj. Halász Béla, gondnok: ifj. Alföldi Sán-dor.

61 A Magyar Református Egyház története. 1995. 199.62 Erről bővebben a Bánság betelepítésének története fejezetben szóltam.63 Örsi J. 1990. VII. 355.64 Részletesen Bánkiné Molnár E. 1995. 83-84.65 Az adatok a Református Évkönyv 2005 kiadványból származnak.


2009/3. IX. é vf.

ához való csatlakozását. Az elszakadási folyamat1920. június 4-én Trianonban fejeződött be.68

A trianoni békekonferencián a kisebbségi jogok kétnagy területét körvonalazták: a) az általános szabad-ságjogokat (nyelvi, vallási szabadság); b) azokat a spe-ciális jogokat, amelyek a kisebbségeket, mint állam-polgárokat illették meg. Lényegében mindkettő a sza-bad nyelvhasználatot, a nemzeti jellegű kulturális te-vékenység lehetőségét és az anyanyelvi oktatást biz-tosította. Ennek ellenére az első világháború előtti 645magyar nyelven oktató iskolából 1934-ben már csak132 működött.69 A szórvánnyá válás folyamata a ma-gyar etnikum számára ekkor kezdődött. Az új állam-határok megvonásával a leszakított területeken élőmagyar lakosság, így a vajdasági is, a kisebbségi lét-ben találta magát. Az új helyzet elsőként a nyelvte-rület peremvidékén elő magyarokat érintette, azokat,akik a kisebbségi etnikai tömbtől elszakadva és el-szigetelve éltek.

Az új államalakulat, az SZHSZ Királyság Európaelszegényedett államai közé tartozott. Ez a kultúrá-ra is érvényes volt. A 150 éves török megszállás mi-att kulturális hagyományokban és magyar nemzetiségűértelmiségiekben a Délvidék szegényebb volt a Fel-vidéknél és Erdélynél is, 1918 után pedig teljesen el-veszítette középosztályát. Részben az impériumvál-tozás után önként, részben kiutasító végzés alapjánaz értelmiség elhagyni kényszerült szülőföldjét. A ma-gyar és a német etnikum, amely európai gondolko-dással bírt, egy teljesen más mentalitású etnikum alá-rendeltjévé vált.

Az új országhatár megvonásának következtébena földbirtokosok és a földművesek vagyonának egyrésze az országhatár másik oldalán rekedt. Ez a ténylétrehozta az ún. kettősbirtokosságot.70 Ezek a föld-tulajdonosok kezdettől fogva akadályoztatva voltak me-zőgazdasági munkálataik végzésében. 1934-ben, akirálygyilkosság után (1934. október 9.) helyzetük vál-ságosra fordult, s októbertől decemberig 2700 sze-mélyt űztek el a hatóságok Vajdaságból Magyaror-szágra.

Az oktatás szerepea teljes szórvánnyá válás folyamatában

A központosított hatalom minden intézkedése a dél-vidéki területek elszlávosítására irányult. Az 1929. évielemi iskolai törvény leszögezi, hogy a tanítás nyel-ve az államnyelv. A tiszta kisebbségi településeken

A szórványosodás és a szórvánnyá válásvitathatatlan tényezői

Magyarok Más A magyaroknemzet. százalékar.

Versec 1800 34823 4,91%Temesvajkóc 182 996 15,45%Vatin 67 183 26,80%Nagyszered 99 1241 7,39%Temeskutas 44 1223 3,47%Fejértelep 241 135 64,10%Udvarszállás 200 26 88,50%Összesen 2633 38627 0,68 %

A Versec környéki magyarság számaránya atöbbségi nemzethez viszonyítva 2002-ben

Versec és környéke Európa jelenlegi régiós fel-osztásában Közép-Európához tartozik.66 Társadalmiés kulturális kapcsolatai alapján azonban egy meg-foghatatlan, sztereotípiákkal teletűzdelt földrajzi terület,mely szellemiségében inkább hordoz kelet-balkáni ele-meket, a tárgyi kultúra külső megnyilvánulásaiban pe-dig az Osztrák-Magyar Monarchia jegyeit viseli ma-gán.

Amikor Versec központjában, a Sava Kovacevic té-ren sétálunk, emberek százait látjuk napsütéses idő-ben a vendéglők szabadtéri teraszain társalogni. Azodalátogató turista némi várakozás után jut csak ülő-helyhez, hogy elfogyassza török kávéját.

– Itt az emberek mikor dolgoznak? – teszi fel a kér-dést az idegen. A falvakban más a helyzet. Román,szerb, macedón, magyar vagy bosnyák, mind-mindszorgalmas mezőgazdasági munkás.

Így képez Versec és környéke funkcionálisan ésstrukturálisan is térbeli egységet. Tucatnyi népcsoport-jaival egy történelmileg kialakult heterogén etnikai„szerkezet”, sajátos kulturális régió sajátos regioná-lis identitástudattal Közép-Kelet-Európában vagy Ke-let-Közép-Európában.67 A térség olyan, mint a nagyszerb nacionalisták által előidézett (1991-1995) etni-kai belháború előtt létező Jugoszlávia volt. Az ál-lamalkotó szerb nép mellett élnek itt horvátok, ma-gyarok, románok, szlovének, macedónok, albánok(siptárok), szlovákok.

A vesztes világháború után, a németek és a ma-gyarok nélkül az 1918. november 5-ei újvidéki nem-zetgyűlésen a szerbek kimondták a mai Vajdaság te-rületének elszakadását Magyarországtól és Szerbi-

66 Gereben F.: 2003. 3.67 Romsics I.: 1998. 01. A címoldal68 Hegedűs A.: 2000. 18.69 Romsics I.: 1998. 213. Az adatok a volt Jugoszlávia egész területére vonatkoznak. Magában foglalja Baranya, Szlavónia

és a Muravidék iskoláit is.


2009/3. IX. é vf.

is megnyitották a szerb nyelvű osztályokat. Ilyen voltUdvarszállás és Fejértelep. A törvény előirányozta anyolcosztályos elemi képzést, de ezt a rendelkezésta második világháború végéig nem hajtották végre. Atanulók többsége csak az alsó tagozat négy osztály-át végezte el. A Versec környéki uradalmi cselédekgyermekei még ezt sem. Ebben az időben hihetetle-nül magas volt az analfabétizmus a cselédség sora-iban.

A megszorítások közé tartozott az is, hogy a ki-sebbségek nyelvén csak akkor lehetett osztályt nyit-ni, ha legalább 30 tanuló jelentkezett. Ekkor szűnt megVatinban a magyar tannyelvű oktatás osztatlan tago-zata, de a környék tanyavilágában működő tanyasi is-kolák osztatlan magyar csoportjai is végleg eltűntek-Zichyfalváról, Györgyházáról és Kanakról. Így a sa-ját államukban a szellemi marginalizálódás útjára kény-szerültek. A vizsgált területen Versec kivételével, ottnyolcosztályos iskola működött, a többi településenosztatlan osztályok voltak 1-4-ig.

A kisebbségi pedagógusokat tanfolyamokon ké-pezték át, hogy a „rendszer szellemében” tanítsanak.„Ha a településen több épületben folyik a tanítás, aszerb tagozatok közé magyar, a magyar tagozatokközé szerb tagozatokat kell beosztani a szerb nyelvtanulása végett.”71 – szólt az utasítás. A felettes ha-tóság a magyar könyvek egy részét megsemmisítet-te. Az óvodákban csak szerb nemzetiségűek tanít-hattak, akik beszélték az illető kisebbség nyelvét, az-zal a nem titkolt céllal, hogy a gyermekek az iskolá-ban iratkozás előtt megismerjék a szerb nyelvet.

A közoktatásban is komoly változások történtek.Függetlenül a békeszerződésben foglaltaktól a közép-fokú kisebbségi oktatás minden formáját visszatartotta,lényegében megszüntette az állam. 1931. december5-én megjelent az új polgári iskolai törvény. Ez elő-irányozta az összes magánpolgári iskola megszün-tetését. A nem államnyelven működő polgárik azon-nal megszűntek.72 A rendelkezést a törvényhozó ígyindokolta: ezek az iskolák az állam fejlettebb része-in működnek, felkészültebbek az állami iskoláknál, éskiszorítják növendékeikkel a gazdaság minden terü-letéről az államalkotó elemet.

A külföldi egyetemi tanulmányok elől is elzárták akisebbségi fiatalságot. 1926-ban a kormány megtiltotta,

hogy a kisebbségiek, különösen a magyarok ma-gyarországi egyetemeken tanuljanak.73 A törvénymeghozatala azonnal éreztette hatását.

Mintegy 35 000 értelmiségi távozott az új határokmegvonása után a Délvidékről.

A durva intézkedések mindenhol éreztették hatá-sukat, hiszen tanító, postás, jegyző, vasutas és másmagyar értelmiségi távozott a falvakból, városokból.A délvidéki magyarság élete megtorpant, attól füg-getlenül, hogy a németekkel együtt vajdaság 58%-átjelentették. A szerbek és a bunyevácok ekkor még ki-sebbségben voltak. Az erőszakos demográfiai képmegváltoztatásának legradikálisabb történése, hogyaz I. világháborút követően új szerb településeket lé-tesítettek, ahová szaloniki önkéntesek családjait te-lepítették.

A királyi Jugoszlávia74 így kívánta megváltoztatniaz etnikai arányokat.75 A második évtized végére azintézkedések következményei már vészes jelenségetidéztek elő.

A jobbágyfelszabadítás után a főúri birtokok Dél-Bánátban is megmaradtak, esetleg gazdát cseréltek.A birtokosok önálló uradalommal rendelkeztek. GrófBissingen Nippenburg Ernő (ősnemes würtenbergicsalád sarja), gróf Gyürky László és Frisch Gyula(nagybirtokos) nemesek nevei még sokáig élni fog aVersec környéki magyarság tudatában. Birtokaikat acselédek és a falusi agrárproletárok76 százai művel-ték. A majorságok ezen a területen sem ismeretlenek.A majorok közössége a falvaktól elkülönülő, jellegzetestársadalmi rétegződést alakított ki. A naggyá duzzadtmajorokban a cselédgyerekek oktatására egy tanítós,négyosztályos iskolát emeltek. Ezek voltak a későb-bi tanyasi iskolák elődjei, s ezek nagytöbbségét a kor-mány megszüntette, illetve államnyelvűvé változtat-ta. Az uradalmi cselédek a kommenciós lakásokbólálló házakban sanyarú körülmények között tengettékéletüket. Gazdáik az év legnagyobb részét, de a te-leket kötelezően külföldi városokban töltötték. Bérkéntkülönböző juttatásokban részesültek.

Az útviszonyok és az uradalmakhoz való kötöttségnem tette lehetővé a településközti kommunikációs le-hetőségek új hálózatának kialakítását.77 Közösségiéletet csak a birtokokon és a hozzájuk közel esőte-lepülésen éltek. Összefüggő tömböt nem képeztek.

70 Horváth M.: 1994. 60.71 Horváth M.: 1994. 57.72 Horváth M.: 1994. 59.73 U.o.74 Sándor király 1929. január 6-án kiáltványt bocsátott ki, amelyben bejelentette, hogy felfüggeszti az 1921-ben hozott alkot-

mányt. 1929. októberétől a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nevét Jugoszláv Királyságra változtatták.75 Beszédes Valéria.: 2000. 147.76 Balassa-Ortutay: 1980. 65.77 Mirnics K.: 1991. 247.


2009/3. IX. é vf.

Úthálózat nélkül tájékozódási lehetőség nélkül ma-radtak. Oktatási és művelődési létesítmény hiányábankiszorultak a társadalmi élet peremvidékére. Hátrányoshelyzetüket növelte szakképzetlenségük. Az oktatá-si objektumok felszámolása illetve szerb tannyelvűvétörténő átalakítása képtelenné tette őket az önszer-veződésre. A királyi Jugoszláviában az egész okta-tást a nagyszerb eszmék, a nemzeti kizárólagosság,a nemzeti kisebbségek iránti türelmetlenség és az el-nyomó politika jellemezte. A magyar iskolahálózatnak,mint nemzeti intézményük alappillérének megcsor-bítása katasztrofális csapást mért a szétszórt kiste-lepülések magyarjaira.

A Délvidéknek (Bánát kivételével) az anyaor-szághoz történt visszacsatolása csak röpke történel-mi pillanat volt, amit aztán 1944 őszétől egy olyan, né-hány hónapig tartó vészes időszak követett, amely akitelepítés és részleges kiirtás veszélyét zúdította avajdasági magyarságra.

Az 1946. január 31-én elfogadott szövetségi al-kotmány szavatolta Jugoszlávia népeinek egyenjo-gúságát, továbbá a nemzeti kisebbségek a JugoszlávSzövetségi Népköztársaságban kulturális fejlődésükés szabad nyelvhasználatuk jogát és védelmét élve-zik. 1960-ban hoztak első ízben törvényt az olyan is-kolák alapításáról és szervezeti felépítéséről, ame-lyekben a tanítást a nemzetiségek nyelvén is meg-szervezhették. Az 1969. alkotmányfüggelék részleteziaz alkotmánytörvényt: „Az iskoláskor előtti és az ál-talános oktatást és nevelést a népek és nemzetisé-gek nyelvén kell biztosítani. A középiskolai, főiskolaiés egyetemi oktatást és nevelést a törvénnyel össz-hangban, a népek és nemzetiségek nyelvén bizto-sítják.” Ez a rendelkezés nyitott utat egyes vajdasá-gi felsőoktatási intézményekben a magyar nyelvű ok-tatás részleges megszervezésére.78 Ekkor már a ki-sebbség helyett mindenütt a nemzet és nemzetiség-terminust használták hivatalosan.

Új mozzanatnak számított, hogy a törvény a vegyesösszetételű lakosú helységekben lehetővé tette az ún.kétnyelvű oktatás bevezetését, ami a későbbiekbenalkalmat nyújtott bizonyos manipulációra, az anya-nyelvű oktatás háttérbe szorítására, sőt kijátszására.A törvénnyel párhuzamosan a megvalósításban jelenvoltak a kisebbségi jogok szűkítésére irányuló hal-ványabb és rejtettebb törekvések. A jogcsorbítási pró-bálkozás egyik esete a területi iskolák megszervezése.Ezt megelőzően már egy hasonló hullám végigsöpörta kisebbségi művelődési intézményeken. A megokoláslényege: mivel az életben, a mindennapi gyakorlatbana különböző nemzetiségek együtt élnek, helytelen és

természetellenes a művelődésben és az oktatásbankülönválasztani őket. Tehát szükség van a különbö-ző tanítási nyelvű iskolák „odacsatolására”, integ-rálódására. Ez a törekvés mindenekelőtt a kisebbségiiskolák egyesítésére vonatkozott. Őket akarták meg-menteni az elszigetelődéstől.

A két és több (ritkább esetben három) tanítási nyel-vű iskolák kialakításának pedagógiai megokoltságáta következő érvekkel támasztották alá:

A nemzetiségi és a szerbhorvát ajkú tanulókegyüttes, közös iskolában folyó nevelése nagyobb le-hetőséget nyújt a másik nyelv elsajátítására (a magyarnemzetiségű tanulók ez által könnyebben sajátítják ela szerbhorvát nyelvet):

– hatékonyabban elősegítheti egymás kulturálisörökségének és nemzeti értékeinek jobb megismeré-sét, a testvériség-egység, a teljes értelemben vett éskonkrét körülmények között megvalósuló nem-zetköziség fejlesztését

– a különböző nemzetiségű tanulókat bevezeti azegyüttélés szabályaiba, szokásrendjébe stb.

Volt ebben az egészben valami elfogadható is, dea frázisszerűen ható szép szavak, nemes törekvésekmögött egészen más, többek között asszimilációs el-gondolások, törekvések (is) meghúzódtak. Egyes ve-zetők és befolyásos személyek feltehetően így tud-ták csak elképzelni az együttélést, illetve a kisebb-ségek „kézbentartását”.79 A megvalósítás kezdetbencsak településeken belül történt: Nagyszereden, Te-mesvajkócon, Versecen egy épületbe került mindennemzetiség tanulója. Szélesebb körben ez az intéz-kedés egész Bánát iskolahálózatára kihatott. Későbba települések iskoláit is központi irányítás alá vonták:Fejértelepet Uljmához (Homokszil) csatolták, Udvar-szállást Jasenovohoz (Karasjeszenő). Vatinban az ele-mi iskola alsó tagozatai összevont szerb osztályba jár-nak és Versecen folytathatják a felső négy osztályt.

Művelődési és kulturális tevékenységeklehetőségei 1920-tól

Kötődéseik, kapcsolataik a társadalmi közösségekfelső szintjeivel nem alakulhatott ki. Az uradalmirendszerben azért nem, mert vagyontalanok voltak,a szocialista-kommunista rendszerben pedig azértnem, mert magyarok. Ezen a vidéken vezető beosz-tásba magyar nemzetiségű személy nem juthatott.Részben ezzel magyarázható az 1990. után megje-lenő vajdasági magyar pártok lelkes fogadtatásaezen a vidéken és a pártvezetői tisztségek fölnagyí-tása, túlhangsúlyozása.

78 Tóth Lajos: 1994. 16-17.79 Tóth L.: 1994. 31.


2009/3. IX. é vf.

Az új állam első 23 évében a helyi jellegű, nemzetiszínezetű művelődési egyesületek nem kaptak mű-ködési engedélyt. A feltételezhető szellemi/alkotói ön-szerveződés betiltása hozzá tartozott a régi jugoszlávkormány elnyomatási programjához. A második vi-lágháború utáni évek némi változást hoztak a ki-sebbségek művelődési életébe. 1945 után sokasod-ni kezdtek a művelődési egyesületek (minden nem-zetiségre vonatkozik), így az önálló magyar kultúr-egyesületek is. Udvarszállás, Fejértelep, Temesvaj-kóc és természetesen Versec az amatőrizmus intéz-ményét keltette életre. Nagyszered és Vatin ekkor erremár nem volt képes.80 Udvarszálláson még ma ishasználható állapotban van a színházterem, későb-bi nevén művelődési otthon. Fejértelepen az amatőrszínjátszó mozgalom az 1990-es években szűntmeg.

Ez a mindenképpen pozitívnak minősíthető fo-lyamat az ötvenes évek közepén megtörik81, s báraz eldugott kis verseci településekre azonnal nemhat a testvériség-egység eszméje, 1960-ban már ne-kik is alkalmazkodni kell a felülről jövő utasítások-hoz. A regionális szervezeti együttműködés kötelezővolt. Ez azt jelentette, hogy a színtiszta magyar te-lepüléseknek a társadalmi események megünnep-lését együtt kellett megszervezni az államalkotó nem-zettel: Udvarszállásnak Karasjeszenővel (Jaseno-vo) és Temesőrrel (Straza). Egyik településnek semvolt magyar lakosa. Ez az erőltett együvé tartozása két világháború között a magyarság elszigetelő-déséhez vezetett. Vertikális szerveződési kultúr-politika érvényesült a nyelvi összetartozástudatszétverésekor.

Az iskola, mint az anyanyelv és a nemzetiidentitás hordozója a művelődési intézményekmegszüntetésével együtt az identitás megőrzésé-ben elvesztette értékhordozó tartalmát. A nyelvreépülő kulturális közösség a jugoszlávság eszmé-je alatt tovább szűkült, s lassan a hétköznapi érint-kezés eszközévé vált.82 Ebben a hétköznapi nyelv-használatban egyetlen kohéziós erő működött: aHAGYOMÁNY, egészen 1990ig, a rendszerváltá-sig.

A két világháború között a délvidéki magyarságminden társadalmi rétege egy állandó bizonytalanság-ban élt. Titkon a visszarendezés politikai megoldá-sában reménykedtek.

A jugoszláv nemzet, egykézés,demográfiai adatok

A nemzeti identitásvesztés a népszámlálások al-kalmával a statisztikai adatokban is megjelent. Az 1961és 1991 között a jugoszláv nemzetiségűnek vallottakszáma az ötszörösére nőtt a Vajdaságban.

1961-ben 3 174 fő, 1991-ben 174 295 főre gya-rapodott. A jugoszláv nemzet, mint etnikum, az 1948-as népszámláláskor nem is szerepelt a kérdőíven.

Nagyságrendben a harmadik legnagyobb etniku-mot a magukat jugoszlávoknak vallók képezték. A la-kosság 8,65%-a.83

A többnemzetiségű Észak-Bánát nyolc településé-nek népességfogyása az 1981. és az 1991. évi nép-számlálások összevetésekor 16,25 százalékkal csök-kent.19 Nagybecskereken a magyarság csökkenése15,6%, Nagykikindán 15,8%, Magyarcsernyén 20,6%,Begaszentgyörgy 22,3%, Törökbecse 15,2%, Török-kanizsa 16,3%, Torontálszécsány 11,6%, Csóka 11,7%.

A nemzetiségi hovatartozás szempontjából a ma-gyarok esetében a legnagyobb a lélekszámcsökke-nés. Az új államban a természetes népszaporulatszembeötlően megtört.

A Bánságban, ahol az egykézés csak az uraság-nál volt divatban a második világháború után, vagyisaz „igazi felszabaduláskor” ahogyan errefelé 1945-ötnevezik, a cselédeknél is elkezdődött. A népszámlá-lási adatok némi csökkenést mutatnak a születési szá-mokat illetően a szerb nemzetnél is ebben az időszak-ban, de ők a betelepítésekkel (kolonizációval) egyen-súlyban tartották a népességi mutatót. Gubás Jenőszociográfiai munkájában84 Szabó György 1939-ben megjelent tanulmányára hivatkozva, arról számolbe, hogy az egykézés nem a zsellérséget és a sze-gényebb sorsúakat fertőzte meg, hanem a gazdasá-gilag erős és a viszonylagos jólétben élő réteget, a 10-20 holdas birtokosokat. Az egykézés szindrómája gyor-san terjedt a háború után. A felemelkedés utáni vágymindennél erősebbnek bizonyult. „Mi hatan vótunktestvérek, mai szemmel nézve embertelen körülmé-nyek között nevelkedtünk. Máma má nem is lehetneúgy élni. Nem kívánom, hogy mégeccé visszagyűjjönaz a világ” – nyilatkozta az egyik adatközlő.85

Az elcsatolás következtében Vajdaság magyar né-pessége lecsökkent, különösen a peremvidékeken voltszembetűnő a magyar demográfiai mutatók vissza-

80 1952-ben Temesvajkócon Szkokin Erzsébet tanítónő tanította be és rendezte a Biri c. színdarabot. Az előadással tájoltaka környék településeire: Versecre, Károlyfalvára, Réthelyre (Ritisevo) és a tanyavilágba. Az előadásokat télen tanulták, amikor amezei munkák szüneteltek és Vízkereszt után lovas kocsival indultak bemutatni.

81 Bosnyák I.: 2000. 283. 17 Gereben F. 1998. 110.82 Biacsi A.: 1994. 17.83 U.o. 109.84 Gubás J.: 1997. 72-73.85 Horváth Katalin, szül. 1936. Adatközlés éve: 2003.


2009/3. IX. é vf.

esése. A kisebbségek számára fokozatosan elapad-tak azok az összekötő hajszálerek, melyek az euró-pai modernizációs folyamatokat továbbították volna.Az egzisztenciálisan megoldatlan helyzetük meghiú-sította európai emancipációjukat.86 Az 1981-1991 kö-zötti időszakban a magyar abszolút vagy relatívtöbbségű települések 85,7 százalékában a népességmár képtelen volt a reprodukcióra és itt beállt a de-populáció gyorsuló üteme.87

Közlekedés, útviszonyok

A falvak izoláltsága kb. 1970-ig datálható. A tá-volsági járatok – autóbusz és vonat – ekkor már rend-szeresen közlekedtek napjában többször is Verseckörnyékén. A városba vezető járatok pedig rendsze-resek voltak. Versec érintésével, esetleg egy átszál-lással elérhetővé vált minden település. Izoláltakcsak a tömbben élő magyarságtól voltak: Szabadkától,Zentától, Magyarkanizsától, egyszóval a bácskairésztől. A települések magyar lakosai egymás közötttarthatták volna a kapcsolatot, de erre képtelenek vol-tak. Egyszerűenelszoktak a magyar-magyar kap-csolattartástól. Önszerveződés és információ hiá-nyában, a kilométerekben mért távolság Bácskátólvagy az anyaországtól megtízszereződött.88 Mindgyakrabban fordult elő, hogy hosszú hetekig, hóna-pokig sem kaptak információt távolabbi nemzettár-saikról. Lassan a befogadó többségi társadalom(Szerbia) kulturális-civilázációs szintje nagyobb von-zerőt gyakorolt rájuk, mint az anyaország. Az „ők” ésa „mi” elkülönülésének tudata már nem az államalkotónemzetre vonatkozott, hanem akika határ másik ol-dalán éltek. Az országhatárokkal szemben bizonyosambivalencia volt tapasztalható. Életkörülményeik ja-vulása, a megváltozott értékrendszer csak erősítetteprovincializmusukat.

Az anyanyelv és az államnyelv viszonya

A hatvanas években a magyar nyelv miatt mindgyakrabban kerültek hátrányos helyzetbe. Nagyobbmegrázkódtatás akkor érte az embereket, amikor ki-mozdultak a faluból, és azt tapasztalták, hogy nyel-vükkel nem sokra mennek. Az információk szerb nyel-ven jutottak el hozzájuk, a falvakba a Magyar Szó na-pilap el sem jutott, a Magyar Televízió adásait pedignem tudták fogni. A nemzettudat mind szegényebb lett,

kezdett elapadni. A magyar nyelv kommunikációs esz-közzé vált csak a családon belül és falubeli nemzet-társaikkal való találkozáskor. Vegyes nyelvterületena nyilvános magyar beszédet is mellőzték, nehogy va-laki félremagyarázza. A közéletben (munkahely) és aközigazgatás szférájában értelmét vesztette a magyarnyelv. Gyermekeiket önként, vagy más választás hí-ján a jobb érvényesülés reményében szerb nyelvű is-kolákba íratták. (A bentlakásos lehetőséget nemvállalták a szülők.) Hitték, hogy kisebbrendűségük, má-sodrangúságuk ezzel megszűnik. Azok az érvelések,amelyek az anyanyelv szépségét, gazdagságát bi-zonygatták, valamint azt, hogy a maradandó tudásalapja az anyanyelven történő tanulás, és hogy csakaz a tudás a tökéletes, amelyet anyanyelvén sajátítel az ember, üres frázisoknak bizonyultak. Az isko-lázatlanabbak számára, de még a műveltebbeknél isteljes mértékben hatástalanok maradtak. A magyarnyelv és irodalom szépsége a falu lakosságát nem ha-totta meg, hisz képzettségének a hiányosságai miattennek értékelésére képtelenek voltak.89

A szerb nyelvet érdemein felül magasztaló isko-lapolitika és a környezet kulturális igénytelensége mi-att a lakosságban nem alakulhatott ki igény a magyarkultúra és műveltség értékei, valamint az anyaországföldrajzi szépsége iránt. Az 1960 után felnövekvő nem-zedék már csak Magyarország fővárosát tudta meg-nevezni Vatinban és Nagyszereden.

Megszínesedik a liturgia nyelve

A vallásszabadságot az alkotmánytörvény folya-matosan biztosította 1918- tól. Jogi státusának elis-merése azonban nem jelentett többet, mint a ki-sebbségnek a hazai jogrendszeren belül történő el-ismerését. Korábban az etnikai hovatartozás velejá-rója volt, hogy mindenki gyakorolja vallását abban azegyházban, amelyhez hite szerint tartozott. Ezzel el-lentétben az oktatási programok, az oktatási tanter-vek ateista eszméken alapultak. A kommunista párttagjai (hivatalosan a JKP tagjai) számára tiltva volt avallásgyakorlás nyilvános formája. S mivel a fel-emelkedés reményében a magyar kisebbség töme-gesen jelentkezett felvételre, lassan apadni kezdett aszentmisék látogatottsága.

1990-ben, a JKP szétesése után a felszabadultság-érzet gyorsan átfutott a szórvány minden nemzetén.A szerbek is „mozgolódni kezdtek”, kissé lassabban,

86 Végel L.: 1990. 646.87 Mirnics K.: 2000. 38.88 A két világháború közti periódusra jellemző migrációhoz nem fűződött kulturális vonatkozású esemény, így önszerveződést

sem kívánt meg tőlük.89 Gubás j.: 1997. 64-65.


2009/3. IX. é vf.

mint a magyarok és a románok. Az asszimilálódott éskevésbé asszimilálódott magyar népesség gyakorol-ni kezdte szülei vallását. Vallásgyakorlásuk azóta fel-erősödött, de vallás és nemzeti identitástudat tele-pülésenként változó.

A Katolikus Egyházak mindegyike két nyelven szóla híveihez. Versecen a magyar és a szerb nyelv mel-lett németül is felolvassák az evangéliumot.

Udvarszállás: Vallási és nemzeti identitásuk ösz-szeforrt. A magyar közösség mindegyike gyakoroljakatolikus hitét. A településen domináns szerep jut avallásnak. Megerősödött az egyháznak a művelődé-si tevékenysége, a társadalmi funkciója. Különbözőprogramokat szervez a plébános részükre. Nemzetiünnepeiket szentmisék alkalmával a plébános tuda-tosítja híveiben. Múltjuk és jelenük, egyház és nem-zeti identitás kontextust képeznek.

Nagyszered: A lényegesnek ítélt identitásjegyek kö-zül vallásuk az, amely múltbéli gyökereikkel azo-nos.Manapság is, a csoporthoz való tartozást bármely ka-tolikus vallású nemzet képezheti. A csoporthoz (ös-szetartozás) való tartozás alapja, hogy azonos ideo-lógiát valljanak. Nagyszereden ez így természetes, hi-szen a nagyszámú német lakossággal együtt gya-korolták vallásukat, ünnepeiket. A szentmiséken ma-gyarul és szerbül énekelnek és imádkoznak. A va-sárnapi és az ünnepi szentmisék az egyedüli alkalmak,amikor ünneplőt ölthetnek magukra az emberek. Aházi, az egyéni, a családi vallásgyakorlás Nagysze-reden közelsem kap akkora szerepet, mint a nyilvá-nos alkalom. Ők a vallási alapon szerveződő ki-sebbségi csoport

Temesvajkóc: Erről a településről vándoroltak el alegkevesebben az 1960-as években, a nyugati mun-kavállalás alkalmával. Vallásgyakorlásuk többnyire ott-honaikban jut kifejezésre. Mivel saját katolikus temp-lomuk nem volt, időnként eljártak a román ortodoxtemplomba. Keresztutat is a románokkal járták közö-sen. A templom hiánya olyan mély nyomot hagyottbennük, hogy ma sem érzik szükségét a templombajárásnak.

A verseci magyar közösség strukturális asszimi-láción ment át. Nem érzik magukat megkülönböztet-nek nemzeti hovatartozásuk miatt. A nemzeti identi-tás megtartása a lelkészre lenne bízva, viszont a Ka-tolikus Egyház szerepfelfogásában jelentős hangsúlytkapnak az egyetemesség szempontjai: az evangéli-umnak nemzetek feletti üzenete van.

Tanulságok

A bemutatott településeken élő magyar csalá-dok más népek közé beékelt csoportok, amelyek-nek sem önálló egyházközösségük, sem sajátpapjuk nincs. Csekély létszámuknál fogva a magyargyerekek kizárólag szerb iskolába járnak, hittantnem tanulnak, még kevésbé anyanyelvükön írni, ol-vasni. Naponta érintkeznek a falu túlnyomó több-ségét kitevő szerb gyerekekkel, és játszás közbenis azok nyelvét használják.90 A települések né-pességének strukturális felépítését megismervenyomon követhetjük a szórvány fogalom értelem-szerű változásait és a szórványosodás különbözőfázisait. Ezen a vidéken a magyar kisebbségolyan területi, földrajzi, társadalmi helyzetben él,amely számukra nem teszi lehetővé nemzeti ho-vatartozásuk megélését, illetve nemzeti hovatar-tozásuk megélése nem teljes körű, mert a más kul-túrájú többségi közegben megszűnt az intézményesnemzeti kultúra rendszeres és nyilvános megélé-se.91

Lélekszámban kevesen, távol a tömbmagyarság-tól, élmények és impulzusok nélkül most jutottak eloda, hogy jövőképüket egy másik nemzet érték-rendszerében lássák. A sajátos jegyeikhez való ra-gaszkodás intézményrendszer nélkül elhalványo-dott, s csak idő kérdése, mikor tűnik el. Ezt az eltű-nési folyamatot igyekszik lelassítani az egyház min-den településen. Csoporttudatuk csak a templomhozfűződik.

Ha az elmondott sok problémát generalizáljuk, azazfigyelembe vesszük, hogy a világ legnagyobb részénaz emberek nem élnek homogén nyelvi, vallási ésnemzeti közösségben, s nincs rá gyógyír, akkor azegyenjogúság és a szabadság eszméje is csak illú-zió.

Az újvidéki Magyar Tanszék nyelvészei PanavinOlga irányításával végeztek felméréseket Fehér-templomon (Bela Crkva) és Fejértelepen, de ezek anyelvi jelenségeket célozták meg. Az 1995-ben meg-jelent jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjte-ményben, Penavin Olga szövegközléseiből tudhatjuk,hogy korábban a magyar mesekincs valamennyiműfaját kedvelték ezen a vidéken. A legnépszerűb-bek a tündérmesék és a trufák voltak. Fejértelepről Al-földi Sándor mesefa két meséjét olvashatjuk a köz-readott gyűjtések között.92

90 Tóth Pál P. 1999. 33. A szerző hasonló helyzetet mutat be.91 Bodó B.: 2003. 17.92 Penavin Olga.: Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény II. 1995. 309-311. Alföldi Sándor: A buta asszony és A

rászedett farkas.


2009/3. IX. é vf.

Vajdaság etnikai térképe – 1941

Vajdaság etnikai térképe – 2002


2009/3. IX. é vf.

TELEPÜLÉSTÖRTÉNETFejértelep – Susara; Vatin – Versecvát; Temes-

vajkóc; Udvarszállás; Nagyszered; Versec

Udvarszállás„Mink itt istenféléshez vagyunk kötve.”

Vasúttól, piactól, ipari létesítményektől, a magyartelepülésektől is távol, küzdelemmel, kitartással és hit-tel – a mostoha körülmények ellenére – megélhetéstés kultúrát teremtetettek maguknak az udvarszállásiak.

A Krassó-Szörény megye alsó részén, az akkorioláh bánsági határőrvidék területére I. Ferenc (1792-1835) nagyobb számban telepített ausztriai némete-ket és cseheket. Néhai Horváth József, a falu króni-kásának feljegyzései szerint Jám községet és ahozzá tartozó birtokokat gróf Bissingen NippenburgErnő, würtenbergi ősnemes család tagja kapta hitbi-zomány címén. Jámi birtokán, a Karas folyó bal part-ján elterülő szántóföldeken 1833-ban Uvarszállás né-ven helységet alapított, pontosabban tanyákat épített.Így jött létre Krassó-Szörény megye első magyar köz-sége Jám tőszomszédságában. Az egyidejűleg tele-pített német, tót, cseh lakosok idővel elmagyarosod-tak, s helyükbe is magyarok jöttek Arad és Bács me-gyéből.93 Paládi-Kovács Attila kutatásai94 alapjánbizonyítható, hogy a lakosság döntő többsége az észa-ki magyar területről érkezett.

Az 1833 és 1848 közötti időszakban a vidékgyors ütemben fejlődött. Felépült a templom, az iskola,egy kocsma, egy sör- és spirituszgyár. Az 1848-as sza-badságharc következtében a lakosság kénytelenvolt elmenekülni. 1849 után azonban nagyobb részükvisszatért. A szabadságharc után siralmas állapotokuralkodtak, földig lerombolt, kiégett házak fogadták avisszatérőket. Egy ideig sem iskolájuk, sem templo-muk nem volt, de lassan kiheverték a nagy csapást.A gróf 1863-ban új iskolát és templomot építtetett. Aziskola épületéből később községháza lett.

A magyar állam 1896-ban, az ezeréves jubileum em-lékére egy új iskolával ajándékozta meg a községet.

Napjainkban 226 (ebből 26 szerb) lakosával, kétutcájával, elvágva a külvilágtól éli paraszti kultúráját.Keletről a Déli-Kárpátok legnyugatibb vonulata, egykilométerre Románia és északról a Karas folyó ha-tárolja a falut. A hozzá legközelebb eső nagyobb te-lepülés Straza (Temesőr), az aradi vértanú, Damja-nich János szülőfaluja.

Az egy tantermes iskolában a tanítás összevont,osztatlan tagozatban folyik magyar nyelven elsőtől ne-gyedik osztályig, 10-13 tanulóval. Az ötödik osztályt

Karasjeszenőn (Jasenovo) folytatják, szerb nyelven.Iskolabusz jön értük minden reggel. Az őslakosokmindannyian hívő katolikus vallású emberek.

A lakosok számaa népszámlálási adatok szerint

1873-ban 72 házban 425 lakos (ekkor a legtöbb alakosok száma)

1948-ban 368 lakos (57 fõvel kevesebb, mint 75évvel korábban)

1953-ban 414 lakos (az elõzõhöz viszonyítva 46-al több)

1961-ben 408 lakos (nyolc év alatt mindössze 6-al csökken)

1971-ben 334 lakos (tíz év alatt 74-el csökken)1981-ben 306 lakos ebbõl 28 szerb1991-ben 265 lakos ebbõl 33 szerb95

2002-ben 226 lakos ebbõl 26 szerb96

Az első világháborúban a nagybirtokot teljesen ki-fosztották, a Jámban lévő grófi kastélyt pedig felgyúj-

94 Erős L. 1993. 456.95 Mirnics K. 2003. 339.96 Krasószombatnak 200 lakosa van, ebből 11 magyar. 2002. évi népszámlálási adatok.

Temesőr, Damjanich János szülőfaluja (2003)


2009/3. IX. é vf.

tősége az 1970-es évektől hozzájuk is elért, ezt azon-ban csak a leánygyermekeknél érvényesítették, ter-mészetesen volt kivétel is, amikor a fiúgyermek is to-vább tanulhatott. A lányok Versec és Fehértemplomközépiskoláiba iratkoztak, s ott bentlakókká váltak.Népszerűek voltak az egészségügyi és a vegyésze-ti szakok, a tanítóképző román és szerb nyelven. Azipari tanulók körében a fodrászat, a kozmetika és afényképészet. Az udvarszállási lányok előtt kitárult avilág. Lassan megindult a műveltségi kiegyenlítődésa falusi és a városi lányok között. Az elzárkózottságlezárult. Fiatalságukat a városban töltötték. A többséginyelv elsajátítása és a környezet lehetővé tette a más-nyelvű közösségek kultúrájának „elvállalását”. Mun-kába álltak, legtöbbjük ott is ment férjhez, más nem-zetiségű (a többségi nemzethez tartozó) férjet talál-tak maguknak, s csak vendégként térnek haza. A vá-rosi kultúra iránti nagyfokú nyitottság jellemzi napja-inkban is a lányokat.

A fiúgyermekeket otthon fogták a szülők, ami a faluparaszti életviteléből fakadt. Ők művelték/művelik aföldet, ami számukra természetes, hisz beleneve-lődtek. Mindezzel párhuzamosan magányosakkáváltak, idővel az öreglegények szerepében találták ma-gukat. 1995-ben a feketepiacnak köszönhetően meg-jelent az emberkereskedelem is. Ekkor a faluban 28agglegény élt. Látatlanból négyen vettek maguknakfeleséget Macedóniából. Egy feleségért ötezer németmárkát kellett fizetni. Ezek a házasságok azóta is szé-pen funkcionálnak. A feleségek a maguk módján meg-tanultak magyarul, gyermekeik a többi helybéli diák-kal együtt negyedik osztályig magyar iskolába járnak.

Az életszínvonal emelkedése megváltoztatta a faluéletritmusát. Lehetővé vált a gyorsabb közlekedés, atovábbtanulási lehetőségek is elérhetővé váltak. Ad-dig mindannyian azonos munkát azonos időben vé-

tották. Udvarszállást 1924-ben határ menti községneknyilvánították.

A falvak új arculatát formáló erő (az állampolitika)a települések társadalomnéprajzára és gazdaságiszerkezetére is rányomta bélyegét. A tízéves szerbiaiháború (1990–2000), majd az ezt követő gazdaságiszerkezetváltás négy alapvető módosulást ered-ményezett a falu életében.

Első következményként kell említeni a megvál-tozott kulturális sokszínűséget, melyet a szomszé-dos településekre történő más nemzetiségűek (me-nekültek) tömeges betelepülése eredményezett. A be-vándorlás egyetlen települést sem került el, és min-denhol megbontotta a valaha létező agglomerációt.A vizsgált települések közül ez legjobban Udvarszállástérintette, ahol a lakosság a XX. század végéig szín-tiszta magyar települést tudhatott magáénak. Ud-varszállás Krassószombat97 tőszomszédságában te-rül el. A múltban egy kilométer hosszú szántóföld vá-lasztotta el egymástól a két falut. A szerb kormány dön-tése alapján 1995ben erre a szabad területre új la-kóházak épültek állami költségen a menekültek ré-szére. A „betelepülők” két hullámban érkeztek: 1991és 1995 között a horvátországi szerbek, majd 1999-ben Koszovóról települtek északra szintén a szerbek.

Az új lakosok igencsak otthonosan mozogtakmindkét településen, s lassan terjeszkedni kezdtek.Az új házakba költöztetetteket fokozatosan követtékrokonaik a távoli hegyvidékekről, akik már a megvá-sárolt üres házakba költöztek. Krassószombat ese-tében ez nem volt annyira szembetűnő, mint Udvar-szálláson, mert Krassószombat maga is telepes falu.Az 1945-ben elűzött németek helyére érkeztek kolo-nistaként a lícsányok (líkai szerbek) és a hercegovi-naiak.

A kulturális heterogenitás a vegyes házasságok-nál kezdődött. Második következmény a lakosságszámának növekedése, vagy legalábbis korábbi lét-számának megtartása az új pólusok megjelenésével.A szocialista társadalmi rendszerben meghonosodottgazdasági szerkezet a rendszerváltást követően fel-bomlott, s az egykoron pontosan kijelölt támpontok(munkahelyek) eltűntek vagy megüresedtek. He-lyükre más tevékenységek; bevándorló illetve felvá-sárló közösségek kerültek. Tehát a faluban és a hoz-zá tartozó legközelebbi környezetben új pólusok je-lentek meg, amelyek egyenlőre idegenek az ott élőmagyarság számára.

Harmadik következmény a demográfiai adatoksokszínűsége. Napjainkban a magyarok részéről azelköltözés veszélye áll fenn. A továbbtanulás lehe-

97 Puskó G. 2002. 2-3.98 Enyedi Gy. 2001. 15.

Udvarbelső csipkés góréval (2004)


2009/3. IX. é vf.

geztek, egyszerre keltek, egyszerre feküdtek, egy-szerre jöttek össze az utcai kispadokon.98 Ebből a kö-zösségből kiszakadtak a lányok, a televízió megje-lenése feledtette az „esténkénti kiüléseket, a kispa-dot”. Fellazultak az integrációs szálak.

A negyedik következmény az életszínvonalbelikülönbség. Az új betelepülők és birtokfelvásárlók, akikSzerbiából érkeznek, a gazdag lakossági réteghez tar-toznak. Szembetűnően nő az őslakosok és az új bir-toktulajdonosok közötti anyagi természetű különbség.Mivel az újgazdagok más nemzetiségűek (szerbek)az etnikai polarizáció is fokozódik. Az udvarszállási-ak mentalitása – a helyhez kötött életmód – ellenté-tes az ezredforduló (2000) tájékán megjelent betola-kodókéval. Az udvarszállásiak számára elképzelhe-tetlen volt, hogy száz kilométerre délebbre vásárol-janak maguknak erdőt, házat vagy üdülőtelket. Pén-züket renoválásra, új ház építésére, a ház bővítésé-re, gépkocsi és mezőgazdasági gépek vásárlásáragyűjtötték. Mivel a faluban kulturális rendezvény ésszórakozási lehetőség nincs, az udvarszállásiak élet-formájához szorosan kötődött a nagyra méretezett ki-használatlan lakóház. Örömüket, életcéljukat a ház-építésben juttatták kifejezésre. A régi épületeket a 70-80-as években rendre lebontották és helyükre hatal-mas, minden emberi energiát felemésztő otthontpróbáltak építeni. Az értékrendet a külsőségekből for-málták, elsősorban a lakberendezésben, a pedáns-ságban, a kertek művelésében. Ehhez igazodtak agyerekek is. Adott modellként öröklődött ez azéletszemlélet. A mostani generáció tagjai is úgy lát-ják, hogy a közösség szemében a ház, a berendezés,a kerítés számít értéknek.99 A háborús évek követ-keztében a vegetáló gazdasági élet miatt általában egy

szobában (többnyire a konyhában) élik az életüket. Ta-karos, pedáns házaikba a világot a televízió viszi be.

Napjainkban átalakulási folyamatát éli a falu. Aszerb betelepülőkkel kapcsolatban egységes állás-pontot képviselnek: „Ezt fölűrű irányítják! Mé nem men-nek Banatska Suboticára, ott szerbek vannak, még-se ott vesznek házat” – magyarázzák az ott lakók. Et-nikai elkülönülésük eddig senkit sem zavart, mert csaksaját településükön jutott kifejezésre. Földművelésselés állattenyésztéssel foglalkoztak. Termékeiket szom-batonként a verseci piacon értékesítették. Háziipar afaluban nem alakult ki. Másfajta érvényesülésre nemtörekedtek. A mezőgazdasági munkát nem éreztékkényszernek, rájuk a kötelező nyolcosztályos iskolasem hatott különösebben, hiszen saját uraik voltak.A mezőgazdaságból eredő javaikat az állami szektor,a közeli termelőszövetkezetek felvásárolták. Így voltez 2000-ig. Azóta az értékesítést is maguknak kellmegoldani. A privatizáció többszörösen negatívan érin-ti őket. A tanyasi életformának megfelelő életmódot(még) nem vállalják fel, bár a vidék úthálózata köz-tudottan Dél-Bánátban a legrosszabb.

Az 1990 előtti évtizedekben az udvarszállási ma-gyarság számára az etnikai identitás kifejezése,megnyilvánulási formája nyitott és lehetséges volt. Eza nagy szabadság – amit kevés helyen tudtak élveznia Vajdaságban – köszönhető volt a tömbmagyarságtólvaló nagy távolságnak, a homogén nemzetiségű kö-zösségnek. Az útviszonyok sem tették lehetővé a te-lepülés bármikori megközelítését, így a közösségi iden-titás fontos formái a nyilvános szférában kaphattak he-lyet, mint például az úrnapi körmenetben.100

A nagypénteki kerepelés, a nagypénteki fürdés, amájusfaállítás, a Szent Iván-napi tűzugrás, a betle-hemezés sohasem szorult a magánszférába, vagy pe-dig a közösségi nyilvánosság rejtett dimenziójába. Az1945 utáni évtizedekben sem sokasodtak meg az ál-lami vonatkozású rendezvények. A fizikai tér birtok-lása a harmadik évezredig a birtokukban volt.

Kulturális élet az egyháztól függetlenül nem volt ésma sincs a faluban, így társadalmi élet sem folyik. Vanviszont szatellit antenna majd minden házon, s a DunaTelevízió adásait és az M2 műsorát rendszeresen né-zik, figyelemmel kísérik. Ez az egyedüli kapocs a ma-gyar világgal. Művelődési házuk rendelkezik olyan le-hetőségekkel, amelyek kielégítenék bármilyen kultu-rális rendezvény cselekvéssorainak lebonyolítását, ámaz iskolai műsorokon kívül művelődési program meg-szervezésére képtelen a falu. Alapképzettségük neméri el azt a szintet, amely képessé tenné őket egy ün-nepi műsor kidolgozására. Ismeretségük is hiányos

99 Bodó J. 2001. 56-63.100 Keményfi R. 2003. 19-23.

Udvarbelső (első udvar) fafaragásos góréval(hambár) (2004)


2009/3. IX. é vf.

előadóművészek tekintetében. A tömbmagyarságtólvaló nagy távolság miatt a költségek igen magasaklennének, az előadások bevétele nem fedné a kia-dásokat, így maradnak a hagyományokhoz fűződőszokáscselekvések. Talán ezért is időtállóak és erő-sek.(A tanítónő is csak az elemi iskola alsó négy osz-tályát fejezte be magyar nyelven.) Udvarszállás kiö-regedő falu, az otthon maradó néhány fiatal házas-pár pedig átveszi az idősebbektől tanult régi formát,és igyekeznek azt változtatás nélkül gyakorolni.

Templomuk

A részleges iskolai oktatáson kívül a vallás képe-zi az anyanyelvi kontextust. Kulturális eseményeik azegyházhoz, a templomhoz fűződnek. Vallási életük akifejezője etnikai identitásuknak. A településen belülkis létszámuk ellenére sem – egyenlőre – képeznekkisebbséget. Mindennapos interakciójukban a tele-pülésen belül anyanyelvüket használják. Bár a nyelv-sziget terminológiát kritikusan, fenntartással fogadjaa néprajz, ők mégis igazi nyelvszigetet képeznek a ma-gyar nyelvterületen belül.101

Kilépve a falu határából nyelvet váltanak, mert se-hol sem boldogulnak anyanyelvükön. Bízunk abban,hogy vallásuk különféleképpen és különböző mér-tékben alkalmas lesz az etnikai tartalmak megőrzé-sére (hordozására). Szeretnénk az udvarszállásiakattovábbra is úgy számon tartani, mint akik peremtáji,magyar nyelvszigeti helyzetükből adódóan mindmá-ig számtalan archaikus kulturális jelenség őrzői.102

Az egyházközösség szervezettségi formája: Fe-hértemplom aktív leányegyháza. Mindig Fehértemp-lom egyházához tartozott. Az első templomot 1861-ben Nippenburgi Bissingen Ernő gróf, kegyúr építet-te téglából. A templom 78 négyzetméter nagyságú. Vé-dőszentje Kisboldogasszony. A használatos liturgikusnyelv a magyar.

1848 március 25-től szeptember 8-ig helybenlakó káplánja volt a falunak. Ez az egyedüli időpont,amikor a településnek ott lakó lelki gondozója volt, eb-ből arra következtethetünk, hogy az 1835 körül te-lepített falu keresztény lelki gondozásban részesül-hetett már a kezdetektől fogva. Feltételezhetőenvallási életük gyakorlását imaházaknál tartották temp-lomuk felszenteléséig.

A hívek száma a sematizmusok szerint103:1847 – 362, 1851 – 274, 1852 – 320, 1865 – 392, 1886

– 461, 1902 – 403, 1913 – 381, 1919 – 381, 1935 –306.

Az 1936. évi adat már a Szerb-Horvát-Szlovén Ki-rályság idejéből származik, amikor a 306 hívőből 229a magyar, 59 a cseh és 18 a német. 75% magyar, 25%más nemzetiségű.

Az összlakosság háromnegyede katolikus csehés német nemzetiségű volt. A német lakosság el-menekült, a csehek pedig beolvadtak a magyar-ságba.

Udvarszállás telepítvényes falu, gróf Bissingen bir-tokán jött létre. Lakosainak száma a migráció függ-vényében állandóan változott. Két utcája középen, de-rékszögben metszi egymást. Központját az útkeresz-

101 Szőke A. 2005. 108-119.102 Erős L. 1993. 455.103 Bármennyire is fontos lenne, hogy a leányegyházakban minden vasárnap legyen szentmise, az egyházi előírások ezt nem

teszik lehetővé. Egy lelkipásztor három szentmisét mondhat egy vasárnap. Ezen felül lelkipásztori szempontból kimondottan ká-ros. Kivétel a hétköznapokra eső ünnepek, ekkor növelheti a szentmisék számát.

A régi templom,amelyet ma kápolnának használnak (2002)


2009/3. IX. é vf.

teződés határozza meg, ahogyan azt eredetileg a ke-gyúr kijelölte.

A közösség kultikus középpontja a templom,amely a konfiskálás során (1946-ban államosítottákaz egyházi vagyont) elvesztette a hozzá tartozó te-rületet: az udvart, a kertet és a hozzá tartozó objek-tumokat. 1941 előtt telekkönyvileg egy tulajdont ké-peztek a templom, az iskola és a mai művelődési-ésközösségi ház. Az új Jugoszláviában 1945-től atemplom jelentősége valamelyest gyöngült a közös-ségen belül, bár a hatalom ateista politikája igazábólsohasem ért el erre az eldugott kis etnikai szigetre. Eb-ben az időben kulturális rendezvényeiket parancsraaz iskola biztosította. Ma már úgy tekint rájuk a fe-hértemplomi és a karasjeszenői iskolaközpont, mintetnikai unikumra, és hagyja őket nemzeti sajátossá-gaikban elkülönülten tevékenykedni.

Udvarszálláson az elvallástalanodás jelei nem tud-tak felerősödni, sem gyökeret verni az elszigeteltség,a hatalom részéről tapasztalt nemtörődömség ésegyéb okok miatt. A politikai szervezetek a két-há-romszáz fős közösséget nem tartották tényezőnek. Apedagógus – legyen bárki is az –, egy idő után az in-

gerszegénykörnyezetben és magányában elfásul. Ígyaz állami ünnepek intenzitása is csökkent, s az oktatásiintézmény szerepe a külsőségekben mind kevésbé ju-tott/jut kifejezésre. Ezek a tényezők csak segítettékés segítik a templom minőségi szerepének kibonta-kozását.

1990-től már végérvényesen a templom az egyet-len olyan helyiség, ahol a közösségi élet kifejezésrejuthatott. Bár szervezettségileg Udvarszállás Fehér-templom leányegyháza, s a lelkipásztornak is Fe-hértemplomról kellett volna ellátni, a hívek lelki gon-dozását, mégis ezt a feladatot Gyuris László plébá-nos látta el Versecről. A fehértemplomi plébános, Ma-tanovic Josip nem beszélte a magyar nyelvet, ezértbelső megegyezés alapján ezt a feladatot 2004-igmag. Gyuris László vállalta magára. Ez idő tájt Gyu-ris atyához hét leányegyház tartozott, így havonta csakegy alkalommal tudott szentmisét bemutatni a hozzátartozó templomokban.104 Ezt az űrt pótolta a helybelikántor, aki a szárazmisét rendszeresen megtartotta.Tekintélye a faluban mindenek felett állt.

Hitoktatásra akkor került sor, amikor a plébános afaluban tartózkodott: temetés, gyászmise, szentmise,hétköznapra eső ünnepi alkalmakkor. Ilyenkor min-denki tudta, hogy a szakrális esemény befejeztévelkezdődik a hittan.

Időközben új templom építésébe kezdett az egy-ház. A régi templom falai kezdtek vizesedni, a szige-telést már a szakemberek sem ajánlották, s a kis kö-zösség is vágyott egy szép, korszerű templomra. Iga-zi szorgalmazója Horváth István, a pasztorális tanácselnöke volt. Huzsvár László megyéspüspökkel együtt-működve 2003. május hetedikén, Gizella napjánmegtörtént az ünnepélyes alapkőletétel. A hívek

104 Hírvivő 2004. szept 12. 5.

Buzgó szül. Bene Erzsébet kilenc évesen,1951-ben, Udvarszálláson egy iskolai műsorban

2003. május 7. Msgr. Huzsvár Lászlómegyéspüspök, Gyuris László plébános azalapkőletételi ceremónián. Horváth István

lehelyezi az alapkövet


2009/3. IX. é vf.

szerint azért ezen a napon, mert a templomgondnokkislányát Gizellának hívják.

Új templomuk az e célra megvásárolt parasztházhelyén épült fel a Nagybecskereki Egyházmegye tá-mogatásával és a falu összefogásával. Pénzadományformájában csekély összeggel tudta a lakosság támo-gatni az építkezést, ellenben terményben és saját mun-kájukkal segítették új templomuk felépítését. Az ala-pokat teljes egészében az udvarszállásiak ásták ki.A tervrajz Magyarországról származott, Császár Fri-

gyes magyarkanizsai mérnők pedig a helyi adottsá-gokhoz adaptálta. A mesterek Bácskából, Magyar-kanizsáról érkeztek és egy üres házban biztosítottakrészükre elszállásolást. A falu gondoskodott a napiebédről, illetve a főtt ételről, megbeszélés szerint 8-10 főre főzött egy-egy család. Kivétel nélkül, mindenkikivette részét a mesterek ellátásában. A padok Vas-tag Miklós nagybecskereki asztalos mester műhe-lyében készültek. Az új Kisboldogasszony templomot2004. szeptember nyolcadikán szentelték fel. Az ol-tárkép Gályról, a templomból származik. A németekelűzése után a nagygályi templom kegytárgyait Len-ner Miklós prelátus mentette át Udvarszállásra, az or-gonával együtt. Az orgona időközben tönkrement, deaz oltárkép a régi templom sekrestyéjében épen meg-maradt. Mielőtt az őt megillető helyre került volna,Huzsvár László püspök Versecen a múzeumbanrestauráltatta. Az oltárkép olajfestmény, Szűzanyát áb-rázolja, karján a kisded Jézussal. Mérete: 130x230 cm.Alkotója ismeretlen, jobb sarkában csupán egy szó ol-vasható: Krepp.

Az oltárkendőket a püspök hozta Magyarország-ról.

Templomszentelés

A hívek a régi templom előtt gyülekeztek. Ha-rangszó kíséretében elindult a menet, melyet HorváthIstván,az egyházközség elnöke vezetett, kezében ma-gasra emelve az evangéliumos könyvet. Őt népvi-seletbe (magyar ruhában) öltözött kislányok és fi-úcskák követték. Utánuk haladtak az egyházta-nácstagok, a papság, s végül a püspök atya. A kör-menet bevonult az új templomba. Msgr. Huzsvár Lász-ló nagybecskereki megyés püspök, msgr MatanovićJosip tiszteletbeli esperes, nyugalmazott fehér-templomi plébános, Fiser János székelykevei espe-resplébános, Gyuris László verseci plébános és Ki-rály Tibor fehértemplomi plébános. Az egyházfők kö-rülállták az oltárt, amelyen csupán egy tál víz és egynéhány szálból álló virágseprű volt. Király Tiboratya felolvasta a templomszentelési okiratot. Az ok-irat szövege:

„URUNK IRGALAMAS JÓSÁGA megengedte,hogy a SZENT SZŰZ SZÜLETÉSÉNEK tiszteletéreépült udvarszállási templom avatásáról (cum ritu be-nedictionis) rendelkezhessem, és Isten népe bennecsaládiotthonára leljen, naponta ünnepelhesse agolgotai áldozatnak a megjelenülését, amelyben azÚr Jézus mennyei Atyja iránti engedelmességből élet-ét áldozta érettünk.

Alulírott székespüspök a Nagybecskereki helyi egy-ház főpásztoraként a templomavatás időpontjául

KIJELÖLÖM

2003. május 7. Horváth Gizella első osztályoskislány tartja a Bibliát az alapkőletételkor

Az új Kisboldogasszony templom (2005)


2009/3. IX. é vf.

2004. szeptember 5-ét, az évközi liturgikus idő 23.Vasárnapját, azzal, hogy a megáldási szertartás dél-előtt 11 órakor kezdődjék az Istentiszteletbeli Kong-regáció által 1977-ben jóváhagyott szöveg szerint.Atemplom védőszentjéül a BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁ-RIÁT választom, emlékezve A SZENT SZŰZ SZÜ-LETÉSNAPJÁRA, amelynek ünnepe minden évszeptember 8-án van. E napot a templom búcsújáuljelölöm.

A régi, 1861-ben épült eddigi templom Kisbol-dogasszony címnevét azonnali hatállyal megszünte-tem,és az épületet ravatalozó templomnak rendelemHÉTFÁJDALMÚ SZENT SZŰZ címnévvel, azzal,hogy e mai naptól kezdődően az elhunytak ravatalo-zása és temetése benne, illetve belőle történjék.

Isten túláradó kegyelméért imádkozom, hogy az újtemplom egyben új lelkület kezdetét jelentse az ud-varszállási híveknek a körében. Fűzze őket eggyé aszeretet. Érződjék körükben az egymást megbecsü-lő jóindulat. Tegyék e nap örömét teljessé azzal, hogyfelismerik egymásban a hittestvért. Alázatosak, sze-lídek és megbocsátók legyenek. Senki se keresse csaka maga javát, hanem a másét is. Ne okozzanak egy-másnak fájdalmat hamissággal, hazudozással, egy-más megrágalmazásával. Épüljenek inkább Isten élőtemplomává hívő magyar népünk megszentelődésére.

Főpásztori áldásommal:Huzsvár László székespüspök”105

A plébános felkérésére a püspök szenteltvízzel be-hintette a falakat, majd az oltárt. A szentmise a szo-kásos szertartás szerint folytatódott, a Hiszekegyet kö-vetően a kántor a Mindenszentek litániáját énekelte.A püspök atya megtömjénezte az oltárt, a falakat,eközben a nővérek felöltöztették az eddig csupasz ol-tárt: oltárterítővel takarják le, rákerül a feszület, a gyer-

tyák, a virág, a kehely a paténával. A felajánlást kö-vetően a püspök atya megáldja és megtömjénezi aSzűzanyát ábrázoló oltárképet.

Az új templom felszentelése előtt a püspökség Fe-hértemplomra (Bela Crkva) magyar papot helyezettKirály Tibor atya személyében, aki ellátja a fehér-templomi plébániához tartozó leányegyházakat, ígyaz udvarszállási hívek lelki gondozását is. A püs-pökségnek nem titkolt szándéka hitükben erősíteni afehértemplomi egyházkerületben élő horvát és magyarkatolikusokat. Király plébános aktív szerepet vállal azegyházi élet fellendítésében. Minden vasárnap 11.15-kor tartja a szentmisét, az ünnepnapokat is mindigmegtartják. Hetente egyszer jár ki hitoktatást tartani,és legtöbbször misézik is ezen a napon. Szeretné, haminél többen bekapcsolódnának a vallási életbe. Cél-ja, hogy felvegye a kapcsolatot a többi szórványtele-püléssel és a tömbben élőkkel. A szomszédos fal-vakban és a Fehértemplomon élő cseh hívekkel is sze-retné kialakítani a kapcsolattartást a közös katolikushit által. Ezért is került most összetűzésbe az udvar-szállási hívekkel. Király Tibor atya többnyire mindenhétvégére szervez hívei számára zarándoklatokat, kö-zös imanapot az egyházmegye területén, amelyekhezautóbuszt is biztosít. Az udvarszállásiak eddigi zárt val-lási környezetüket megbontani látják. A két évtizedalatt, amíg a verseci plébános látta el őket szolgála-tával, hozzászoktak a passzív magatartásformához.A másik probléma a szombatonkénti verseci piac. Áru-csere forgalmukat csak ezen a napon tudják lebo-nyolítani, a vallási „kirándulások” pedig legtöbbszörszombatra esnek.

105 Alföldi Sándor (szül. 1913) adatközlő így jellemezte szülőfaluját.

A csupasz oltár mögött msgr. Huzsvár Lászlópüspök a templomszentelési szertartást mutatja

be. 2004. szeptember 5.

A templomszentelésen résztvevők az újtemplomról készült fényképet ajándékba kap-ták, melynek oltárkép (2005) hátoldalán a fenti

szöveg olvasható. (balra) – A felöltöztetett oltárés a Szűzanyát ábrázoló (jobbra)


2009/3. IX. é vf.

Napjainkban az egyház kilép a szűk keretből, te-szi ezt Udvarszálláson is. Az ottani hívek ragaszkod-nak új papjukhoz, csak hirtelen sokat kíván tőlük.

A falu életével kapcsolatban felsorolt decentrali-zációs folyamatok egyenlőre nincsenek kihatással azudvarszállásiak vallásosságára. Lokális identitásukerős, egyetlen belső intézmény létezik: a katolikus egy-ház. Vallási ünnepeiket szigorúan megtartják. Az el-sőáldozás, a bérmálkozás a falu legnagyobb ese-ményének számít. 2005-ben hat elsőáldozó volt a fa-luban.

Az új templom és kerített udvara valóságosan isés jelképesen is körülhatárolja a megszentelt te-ret.Újszerű építészeti stílusa kiemelkedik környeze-téből. Ünnepeik középpontjában az új épület szim-bolikus tartalmával központi helyet foglal el a falu élet-ében. A régi templomból halottas házat képeztek ki,középen a ravatalozóval. Ezért ezt az objektumot más-ra nem is használhatják.

Kulturális összetartozásukat a vallásnak köszön-hetik.

Fejértelep – Susara„Most már oldalról is hoznak feleséget”

„Itt nem szeretik a gyüttmenteket. Ez itt az alvidék,itt a szegényeket sohasem kérdezik. A faluból nem voltkivezető út, ha bejött az őszi eső, nem tudtunk kimennia faluból egészen 1983-ig. Kicsi a falu, most már ol-dalról is hoznak feleséget, Romániából és Macedó-niából. Régi szokásokról? Már csak a családban lo-csolkodnak. A rózsafűzért még végzik az idősek. Éven-

te 1-2 gyermek születik. Mária-lányok már nincsenek.Valamikor de szépek voltak. Nagyon mélyek a fáj-dalmak az új háború miatt.”106

Fejértelep létrejöttével, betelepítésével kapcso-latban megoszlanak a vélemények. Az 1959-ben Belg-rádban kiadott hivatalos lap107 az elnevezését illető-en 1813-ig nyúlik vissza. PRAEDIREM SCHUCHA-RA néven szerepel, mint lakatlan terület a térképeken.I. Ferenc (1792–1835) – aki a beköltözőknek újabbkedvezményeket ígért – a határőrvidék és a Krassó-Szörényi hegyvidék benépesítésére törekedett. A maiAlibunár, Antalfalva (Kovacica) és a pancsovai járásterületén több új határőr községet is alapított.108 „A hola szerb és német nyelvterületek a krassói oláhságnyúlványaival találkoznak, a delibláti kincstári homok-puszta vízművekkel ellátott részére homoki szőlő-műveléssel foglalkozó nagycsaládú alföldi kisembe-rek könnyen helyezhetők, eleinte állami szőlőtelepekmunkásaiként is.”109

1818 után megkezdték Schuchara puszta határ-ának erdősítését a futóhomok megkötése céljából. Azidők múlásával, a kutak és az erdei utak párhuzamoskiépítésével helyenként megkezdődött a szervezet-len szőlőtelepítési folyamat és a parcellához való kö-tődöttség ideiglenes kunyhók kiépítésével.110

Egészen 1896-ig Fejértelepet (akkor még Schu-chara) úgy tekintették, mint egy szőlészeti telepet, szét-szórt tanyákkal, szállásokkal.111

1896-ban az akkori földművelésügyi miniszter,Fejérvári Géza báró terve alapján tervezett betelepí-tésre került sor és megalakult Fejértelep. Az új te-lepülést alapítójáról Fejértelepnek nevezték el. Akörnyék lakossága a száraz homokbuckákra épültújfalut szívesebben jelölte a Szusara, Susara név-vel.

Az 1894 évi V.t.c. rendelkezései alapján a dél-ma-gyarországi telepítések nem külföldi, hanem főként Bé-kés, Torontál és Temes vármegyei magyar csalá-dokkal történtek. A Fejértelepre betelepülő magyar la-kosság főként Torontál és Temes megyéből szár-mazott, ellenben nagyszámú sváb lakosság is érke-zett a nagy német nyelvterület legkülönbözőbb ré-szeiből.112

Minden új telepes falu felekezetre való tekintet nél-kül imaházat is kapott, templomot csak később épí-tettek a telepesek maguknak. Az imaházakban oltárt,szószéket, aranyozott kelyhet, keresztelő medencét,

106 Sluzbeni glasnik Beograd (Hivatalos lap) 1959.107 Bodor A. 1914. 24.108 Bodor A. 1914. 61.109 Kézirat. Beretka Sándor verseci helytörténész bocsátotta rendelkezésemre.110 Szerbül: Vinogradska kolonija vagy Vinogradsko naselje salaskog tipa.111 Buchmann K. 1936. 115.112 Buchmann K. 1936. 74.

Fejértelep – a „szálloda” (2005)


2009/3. IX. é vf.

keresztet, ostyasütő vasat, egyházi ruhákat és ha-rangot is kapott minden új falu lakossága.113

A lakosság alakulása 1900-tól114: 1900 – 304,1905 – 750, 1910 – 946, 1919 – 1016, 1931 – 1183ekkor a legmagasabb, 1948 – 748, 1953 – 851, 1961– 819, 1971 – 648, 1981 – 496 ebből 362 magyar, il-letve a lakosság 72.10%, 1991 – 472 ebből 312 ma-gyar, illetve a lakosság 66.10%, 2002 – 376 ebből 241magyar, illetve a lakosság 64.10%.

Az utóbbi tíz évben (1991–2002) Fejértelep lako-sainak száma 20.34% csökkent.

Házakra leképezve 213 házban 376 fő lakik. Egyházra 1,7 fő jut, ami azt jelenti, hogy házanként át-lagban még két személy sem él. A jelek szerint ezekaz adatok drasztikus lakosságcsökkenést prognosz-tizálnak, illetve a település elöregedését jelentik.Nemzetiségekre lebontva a lakosság 1/3-t kitevő szer-bek is számbelileg hasonló százalékban csökkentek,mint a magyarok. A korosztályt tekintve a magyarságátlagéletkora a más nemzetiségűekhez viszonyítva kb.öt évvel magasabb.

Az eredeti Susara a telepítéskor öt kilométerre nyu-gatabbra terült el, azonban vízhiány miatt a lakosságkeletebbre húzódott. Ósusarának ásott kútja, kápol-nája és temetője volt. Lakosai németek, utcája két sorházból állott. A magyarok viskókban, vagy a föld fel-színe alá ásott földkunyhókban laktak. Vízhiány mi-att a lakosság fokozatosan elköltözött a négy kilo-méterre beljebb fekvő (mai helyére) síkságra, ahol biz-tosítva volt a vezetékes ivóvízellátás. Újsusara há-zainak felépítésekor a gazdaságon belül elfoglalt stá-tus érvényesült. A falu központjában németek építettekmaguknak méreteiben is nagyobb, mutatósabb ott-hont. A magyarság – melyben benne foglaltatik a cse-lédség is – a falu peremrészein telepedett meg. Nap-jainkban is még a német házakra jellemző kibic ab-lakok tanúskodnak arról, hogy számottevő német la-kosság élt a településen. A régi település 1945-ig lé-tezett. Amikor a háború után a németeknek el kelletthagyniuk az országot, a házakat lerombolták éscsak a kápolna maradt helyükben.

A lakosság zöme földművelésből, erdészetből ésalkalmi munkából él. A kertészkedés kifizetődik, mertBelgrád és Pancsova közelsége biztosítja az áru ma-radéktalan értékesítését. Tavasztól őszig az erdő ésa mező is kiegészítő pénzforrásul szolgál. Tavasszalcsaládostul járják az erdőt, szedik az időszaknak meg-felelő éppen vadon nyíló virágokat: februárban csok-rokba (csomókba) kötik a hóvirágot, májusban agyöngyvirágot, a mezőről begyűjtik az árvalányhajat,

a rezgőt, s a főváros virágüzletei nagyban felvásároljáktőlük.

A megélhetés másik fontos alapja a méhészet,amelyhez ugyancsak az erdő nyújt kiváló lehetőséget.A deliblátói méz messze földön híres. Délről, Szerbi-ából érkeznek a forgalmazók. Azt is ugyanúgy, minta virágokat, nagyban felvásárolják.

Az országra jellemző múlt századi felvirágozás(1960–1990) lehetővé tette a legeltető állattartást. Afalut övező legelők napjainkban is táplálékul szolgálnaka szarvasmarháknak és a juhoknak, de mindhiába,amikor értékesítésükre nincs mód. A jugoszláv államfelbomlásával ez a gazdasági ág is megszűnt. Az idő-sek emlékezetében erőteljesen élnek az 1970/1980-as évek, amikor 600-800 szarvasmarha ment ki reg-gelente a legelőkre. A kolompok zaja, s a gulyások os-torcsattogása hiányzik leginkább a település életéből.

113 Az adatokat Beretka Sándor kéziratában szerepelnek, Belgrádi Statisztikai Hivatal adatai114 Bódi J. 2002. 23-27.

Református temető (Fejértelep, 2006)

Német házak kibic-ablakokkalFejértelep főutcáján (2004)


2009/3. IX. é vf.

Oktatás

1896-tól számítva nyolc évvel később, 1904-benmegnyílt az első állami magyar iskola, majd a rákö-vetkező negyedik évben – 1912 – felépült a némettannyelvű iskola is. A második világháború után a Ju-goszláviában törvénybe lépő kötelező nyolc osztályosiskola elvégzése csak 1973-ban érvényesült Fejér-telepen. Addig az öt osztály elvégzésére voltak adot-tak a körülmények. Teichmann Magdolna tanítónő, akiegyébként Bácskából került Dél-Bánatba, tanította azötödik osztályos tanulókat is. 1973-ra Versecen fel-épült a kollégium, amelyben az önkormányzat szál-lást biztosított a környező települések magyar ajkúgyermekeinek, ezzel is segítve az anyanyelven tör-ténő tanulás kontinuitását. Ekkor még létezett Ver-secen magyar tannyelvű oktatás. A fejértelepi tanu-lók tíz éven keresztül (1973–1983) Versecen bentla-kók voltak. A hatodik, hetedik és nyolcadik osztályt Ver-secen végezték el. Hetente egy alkalommal utaztakhaza. Télen havonta csak egyszer volt erre lehetőség.A gyerekek elszakítását a családtól nem minden szü-lő nézte jó szemmel, s nem is engedte gyermekét kol-légiumba. Ezért van az, hogy napjainkban a felnőttekközül sokan csak az elemi iskola alsó négy osztály-át tudhatják magukénak.

A anyanyelv elhagyása, illetve a nyelvcsere fo-lyamatát 1983-tól jegyezhetjük. Azok az emberek, akikmagyar nyelven tanultak, ma is egymás között magyarnyelven társalognak, míg az utánuk következő ge-neráció fokozatosan hagyja el anyanyelvét.

1983-ban megépült az aszfaltút Susara és Izbis-te között, s ettől kezdve lehetőség nyílt a tanulók napiutaztatására. A szülők gyorsan feladták a kollégiumibentlakást, éltek a lehetőséggel, hogy gyermekükegyütt marad a családdal.

Az uljmai iskolaközpontban csak szerb nyelven fo-lyik az oktatás, ezért a szülők fokozatosan átirányí-tották gyermekeiket az első osztálytól a szerbnyelvűtagozatra. Susarán 2002-ben teljesen megszűnt a ma-gyar nyelvű oktatás, amit maguk a szülők számoltákfel gyermekeik „boldogulása érdekében”. A felső ta-gozatosokért minden reggel fél hétre jön az autóbuszés viszi őket a számukra idegen kulturális közegbe Ulj-mára és Izbistére.

Az oktatás intézményrendszere megkerülhetetlentémakör a fejértelepi lakosok vallásosságát illetően.Mivel a településnek önálló plébániája sohasem volt,leányegyházként oldalági ellátásban részesült, az is-kola szerepe hatványozottabban élt az emberekben.A második világháborút követő ateista szemléletmóderős táptalajra talált a hívek számában amúgy is meg-gyengült faluban. Az új eszmevilág fejlesztésében ki-emelkedő szerepük volt a tanügyi dolgozóknak. A né-

met tannyelvű iskola megszűnésével az állami isko-lában két állandó tanító volt alkalmazva. A két-tan-termes iskolaépület az uljmai (Homokszil) Branko Ra-dicevic Elemi Iskola igazgatóságához tartozik. Az egyiktanteremben együtt tanul az első és a harmadik, a má-sik tanteremben a második és a negyedik osztály.

Az egyházon kívül eső bármilyen eseménynek –művelődési, állami ünnepek – a megvalósítója a kétosztálytanító.

Az uljmai Branko Radičević Iskola fejértelepitanulói az iskolanapi fellépésen

(2003. márc. 25.)

Stafétavárás 1977-ben.A háttérben Tito fényképe, a jugoszláv zászló,

előtérben a fellépők magyar ruhában


2009/3. IX. é vf.

Fejértelep a betelepítések legfiatalabb csoportjá-ba tartozik. A faluközösséggé szerveződés folyama-ta is igen gyorsan bekövetkezett, attól függetlenül,hogy lakosai a németeken kívül a Vajdaság különbözőrészeiről verődtek össze: Doroszlóról, Torontálvá-sárhelyről, Ürményházáról, Székelykevéről, György-házáról, Nagygájról. A település fennállása óta elteltegy évszázad elmúltával spontán nyelvcsere ésidentitászavar van kialakulóban. Az identitáskategó-riák elváltak természetes alapjuktól.115 A modern iden-titás szubjektíven konstruált, az identitásválság mö-gött idegenség rejlik. Mivel mindannyian gyökérte-lenként kezdték életüket, számukra nem volt ismerta közeli települések és a származási helyük társa-dalmára jellemző alá-és fölérendelt szerep. Hiá-nyoztak azok az individuumok, akik magasabb szin-tű tudásukkal irányították volna a telepeseket. A kom-munista rendszer gondoskodott a vezéregyéniségekmegjelenítéséről, de ezeket nem vették komo-lyan.Tekintélyt, elismerést a mindenkori tanítók tud-tak csak kivívni maguknak. Így alakulhatott ki, hogya falu életét szervező, irányító személyek azzal,hogy az államnyelv tökéletes elsajátítása mellettszálltak síkra, hagyománynélkülivé tették a fiatalokat.Az Uljmáról visszakerült fiatalok más nemzet kultúr-áját sajátítják el, s szülőfalujukban negatívan viszo-nyulnak őseik szokásvilágához, vallásosságához. Amai magyar fiatalok (7 éves kortól 20 éves korig) csakaz iskolai oktatás nyelvén kommunikálnak egymás-sal, anyanyelvüket nem használják.

A Szent László templom

Vallásukat tekintve többnyire katolikusok, de je-lentős a reformátusok és a nazarénusok jelenléte is.A katolikus hívek 1955-ig továbbra is a falu régi he-lyén lévő kápolnába jártak, közben a nagy távolságmiatt a falu iskolatermében kezdtek szentmiséket tar-tani. Az iskola előtt emeltek haranglábat, róla hívo-gatták a harangok a híveket.116 Egészen 1962-ig ide-iglenesen több magánházban miséztek. Ekkor ahívő közösség az egyházi hatóság támogatásávalmegvásárolta Pajor István családi házát és három szo-bájából imaházat képeztek ki. Közben az 1896-banépült ósusarai magányos kápolnát 1987 telén föl-gyújtották.

1955-től a kápolna leégéséig a templom védő-szentjének napján, Kisboldogasszonykor, szeptem-

ber nyolcadikán a hívek – évente egy alkalommal –ellátogattak a régi kápolnához.

1988-ban a bánsági részek helyi egyháza élére újfőpásztort nevezett ki a szentszék msgr. Huzsvár Lász-ló személyében, aki 1990-ben templomépítésbe kez-dett. Azzal a szándékkal indította be a munkálatokat,hogy ne csak a fejértelepi hívek, hanem az egész püs-pökség hasznát lássa a felemelésre kerülő épületek-nek. A következő év 1991. április 18-án végbementaz alapkőletétel szertartása. „Olyan lelkipásztorkodá-si központunk legyen, ahol kisebb csoportokbanrendszeresen lelki napot tarthassanak híveink.” –mondta ünnepi beszédében Huzsvár László püspök.

Az Árpád-házi Szent László tiszteletére épült lel-kipásztorkodási központ templomának a felavatásá-ra 1994. június 27-én került sor.

Az oltárképet Patai László, budapesti művész fes-tette. Szent Lászlót ábrázolja, amint vizet fakaszt a

115 Emléklap-Susara 1994. Kiadja: Biskupski ordinarijat Zrenjanin. Odgovara msgr. Huzsvar Laslo, biskup. Zrenjanin. Trg Slo-bode 8.

116 A deliblátói erdő területe 30 000 hektár. Vadgazdasága fejlett. Ide járnak a belgrádi, pancsovai politikusok, állami intézményekvezetői vadászni. Itt építettek maguknak víkendházakat. Az állami ünnepeket rendszeresen és napjainkban is Fejértelepen töl-tik. Ilyenkor az ő látogatásukhoz igazodott az iskolai ünnepi műsor.

A fejértelepi Szent-László templom (2004)


2009/3. IX. é vf.

sziklából. Tárgyi anyag az ósusarai templomból ke-vés maradt fenn. A Szent Imre herceget és a SzentGellért püspököt ábrázoló szobrok Dalmáciából ke-rültek Ósusarára az első világháború idején. Azadatközlők elmondása szerint egy katonatiszt men-tette meg őket a tűzvésztől és hozta el Bánátba. Fel-tételezések szerint a katonatiszt osztrák származásúvolt, s a fejértelepi németekhez rokoni kapcsolat fűz-te.

Fejértelep Kubin (Kevevára, Kovin) aktív leány-egyháza. A Déli Esperesi kerülethez tartozik. A hívő-közösség lelkipásztorkodási adatai: a hívőközösségmaroknyi, valamivel több, mint 300 tagot számlál. Egé-szen csekély a létszáma az ortodox híveknek. Az it-teni hívek mindig leányházat képeztek, oldalági el-látásban részesültek: Keveváráról 1913, Károlyfalváról1935, Fehértemplomról 1946, a nyolcvanas évekbenVersecről is, majd 1990-től a lelkipásztori teendőketFiser János esperes-plébános látja el Székelykevé-ről. Kéthetente, vasárnap délutánonként tart szent-misét, nyári időszakban délután négy órától, télen há-romtól. A közösségnek hiányzik a lelkipásztor állan-dó jelenléte. A településnek sohasem volt állandó lel-kipásztora. Mindig oldalágról látták el. Az új lelkipásztoriközpont sem úgy épült, hogy ott plébánia működhetne.

A vasárnapi szentmiséken húszan-harmincanvesznek részt, a lakosság 10%-a. Ünnepnapokon mása helyzet. Akkor megduplázódik ez a szám. Ugyan-akkor a kisszámú részvételtől függetlenül a lakosokbüszkék templomukra, különösen a nyári lelki sze-mináriumok idején, amikor sokan látogatnak el hoz-zájuk.

A vallási közönyösség fokozatosan alakult ki. Eb-ben több tényező kölcsönhatása játszott közre, így pél-dául a templom, mint szakrális helyszín hiánya, a lel-kipásztorok nélkülözése, de szerepet játszott a kom-munista eszmerendszer is. Ez utóbbi megerősödé-sének egyik oka a település elszigeteltsége a ma-gyarságtól, ugyanakkor nagyfokú nyitottsága a szerb-ség felé.25 A templom és az imaház helyszíneinek vál-tozása sem tette lehetővé, hogy kialakuljon a közös-ségi élet szakralizált csomópontja.117 Köreikben nemismeretes a templomi ülésrend. Vallásosságuk meg-nyilvánulási jegyei nem különösen jutnak kifejezésre.Katolikus lakosairól nem mondhatjuk el, hogy mélyenvallásosak lennének. Szentképi ábrázolások a ház-belsőkben nem gyakoriak. A magánáhítat szentké-peinek őrzése, elhelyezése az imakönyvekben csaka nagyon időseknél fordul elő. Az úrnapi szentelt vi-rág, mint bajelhárító mágikus erő, csak néhány ház-ban ismeretes.

A betlehemezésnek az 1950-es évekig volt ha-gyománya. A németség elűzésével és a szocializmuserősödésével ez is meggyengült, s az 1960-as évek-re végleg eltűnt.

A római katolikusok hitéletében a templomhoz fű-ződő vallásgyakorlat mellett pap hiányában kevés sze-repe volt a magánáhítatnak. Azokon a vasárnapokon,amikor nincs jelen a plébános, úgynevezett szá-razmisét tartanak, de ilyenkor mindössze 5-6 hívő ve-szi a fáradságot, hogy elmenjen a templomba.

Ünnepnapokra készülődve összefognak a hívek,hogy kitakarítsák a templomot. Azok is részt veszneka takarításban, akik nem járnak templomba, vagy másnemzetiségűek. A más felekezethez tartozók (refor-mátusok, nazarénusok) természetesen nincsenekjelen az ilyen jellegű megmozdulásokon, de a másnemzetiségűek, főként a vegyes házasságok révénFejértelepre került fiatalasszonyok szívesen segíte-nek a templom és a lelkipásztorkodási központ min-den helyiségének takarításában. Munkaakciót szer-veznek Szent László-napra, Kisboldogasszony nap-jára és karácsonyra. Tíz-tizenöten jönnek össze, s amikülönös, „a munkaakció résztvevői” kevés kivételtőleltekintve nem templomba járó emberek, mégis úgyérzik, a templom a közösséggé, és annak megőrzé-sében mindenkinek szerepet kell vállalnia. Az oltár-terítő, a miseruha és minden egyéb kellék, mely mo-sásra és vasalásra szorul, Csula Veronka feladata. Eszakrális tárgyak gondozását ő vállalta magára. Atemplom díszítése is az ő feladata, de virágado-mánnyal bárki szívesen segíti aktivitását. Szombat dél-utánonként begyűjti a virágokat a templom sekres-tyéjébe. Megfigyelhető, hogy a vallásukat nem gya-

117 Bartha E. 1992. 40.

Szent Imre hercegszobra

Szent Gellértpüspök szobra


2009/3. IX. é vf.

korló emberek szorgalmasan (rendszeresen) adnakvirágot a templom díszítésére. Szilágyi László temp-lomgondnok s egyházi felelős tölti be a harangozó, akántor, a karbantartó, a szervező, az eseményekrőlszámot vezető egyén szerepét.

Az 1970-es évekig a szülők tudták befolyásolni afiatalságot, azonban ennek fellazulásával elmaradt atemplomból a Mária-lányok szerepe, a betlehemezésés lassan a szentmisén való megjelenés is.

A faluból kivezető utak mentén mindössze egy útmenti kereszt található, Károlyfalva felé, közel a faluszéléhez az ún. Bádogkrisztus-kereszt. A múltbanezen az úton mentek a verseci búcsúra keresztaljjal(szept.14.), s a kereszt előtt meghajtották a lobogó-kat.

Az esztendő napjaihoz fűződő vallásos tartalmúszokások közül a karácsony és a húsvét jelenti hité-letük otthoni, családban történő gyakorlását.

A református egyházközösség Fejértelepen

A legdélibb európai református szórvány. Isten-tiszteletet minden második vasárnap délután tartanakfél 2 órakor. Nyáron este 7 órakor. Gondozó lelki-

pásztor Halász Béla, aki Hertelendyfalváról látja el szol-gálatával a kis közösséget. Gondnokuk ifj. Alföldi Sán-dor.

1969-ben híveiknek száma 110, akik főleg To-rontálvásárhelyről, részben Magyarittebéről kerültekide 1915 körül. Kedves kis imaházuk 1994-ben épült.Ekkor még minden vasárnap tartottak istentiszteleteta mintegy 60 tagot számláló szórványgyülekezetben.Tíz évvel később, 2004-ben 20-25 fő látogatta a két-hetente tartott istentiszteleteket.

Nazarénusok

A szabadegyházi közösségek megjelenésérőlnincsenek pontos adataink. Fejértelepre a környezőtelepülésekről hozták magukkal vallásukat. Legtöbbena szabadegyházi közösségek baptista családjábólszármazó nazarénusok voltak. Tagjai általában egy-szerűen csak „hívőknek” nevezik magukat. Hittanilaga protestáns evangéliumi kereszténység anabaptis-ta ágának ultra-konzervatív fundamentalista irány-zatába lehet őket sorolni. Történelmük során a kormarginális vallásszabadságának és saját elhatárolóvilágnézetüknek köszönhetően, csaknem folyama-tosan a társadalom szélén éltek.118

Hogy mikor és hogyan alakult a vajdasági gyüle-kezet, bizonytalan adatok állnak a kutatók rendelke-zésére. Történetük az 1830 harmincas években indult.Bölcsője Svájc volt. Alapítója Fröhlich Sámuel Hein-rich (1803-1857). A magyarországi nazarénusok tör-ténetét Eötvös Károly nyomán és saját kutatásaik alap-ján Kardos László vallásszociológus és Szigeti Jenő,adventista lelkész-teológus dolgozták fel az 1988bankiadott Boldog emberek közössége c. könyvükben.

Az 1857-es népszámlálás alkalmával a Bánságban3-an vallották magukat a nazarénusokhoz tartozónak.Első nagyobb gyülekezetüket Bács megyében, Pa-cséron alapították. Az 1870-es években már Bácskáttarttották a nazarénusok legfontosabb központjá-nak. Az új hitet a nagykikindai ihletőségű Hackel Fe-renc hozta Budapestről 1851-ben. A református gyü-lekezet iratai szerint 1854 tavaszán indulhatott útjá-ra pacséri Kalmár István missziós tevékenysége. In-nen, mint központból terjedt Ómoravicára, majd na-gyobb körben Hegyesre, Feketicsre, Bajára, Kulára,Óbecsére, Moholyra, Péterrévére, Szabadkára, Ti-szaföldvárra és Újvidékre. Terjeszkedésüket az egy-házak egyre aggasztóbbnak látták, ezért 1887 júni-usában Czrepaján, Torontál megyében egy papi ér-tekezletet tartottak, melyen több református és evan-gélikus lelkész mellett görögkeletiek, sőt egy római ka-

118 Nevüket az Újszövetségben is megemlített, Nazamusoktól (ami Istennek szentelt, szent életet élő, szent embert jelent) (Máté2:23. ap. csel. 24:5) származtatják, mely a Názáret szóval együtt a Héber Netzer (magyarul: ág) (mint szőlővessző) szógyökér-ből ered.

A fejértelepi református gyülekezet imaháza(2003)

54

2009/3. IX. é vf.

„Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva”

tolikus lelkész is megjelent. A tanácskozás célja az volt,hogyan megakadályozni a nazarénusok „sza-porodását”. A lelkészek között ott találjuk a lajosfal-vi (Padina, napjainkban is komoly helyet foglal el a na-zarénus egyházban) lelkészt, a pancsovait, szinte márBánát minden településén jelen vannak.119

Puritán életszokásaikat továbbra is megőrizték. Atöbbnemzetiségű településeken a szabadegyháziközösségek bensőséges kapcsolatot alakítottak kiszomszédjaikkal, de a tágabb lakóközösséggel is. Atöbbség egyszerűen csak hívőknek, vagy másvallá-súaknak nevezi őket. Számuk rohamosan csökken.Gyermekeik, utódaik kevés kivétellel nem követik szü-leik hitvallását.

Ma mintegy 6-7 aktív felnőtt nazarénus él Fejér-telepen, családtagjaikra gyakorolt aktív hatásuk alap-ján ez a szám 20-ra kerekíthető.120

„Az új egyházak nemcsak Isten és ember közöttmunkálták a békét, hanem a különböző nemzetiségekközött isO” – Szeberényi Lajos Zsigmond 1888-banírja a bácskai nazarénusokról – „A nacionalizmus, melya soknyelvű Bácskában a forradalom után itt és ott fel-lobbant, minden erejét elvesztette a nazarénusoknál.Aki közéjük lépett és megkeresztelkedett, az feltétlenültestvér lett, tekintet nélkül a nyelvi különbözőségre.”121

Az újprotestáns egyházak fennmaradása, gyako-ri lélekszámváltozásai nem csupán a háború okoztakövetkezményekre vezethető vissza. Ennek a tér-ségnek a lakosai nemzetiségüktől és gazdaságiokoktól függően állandó lelki válságban szenvednek.Sok esetben pusztán az egymás mellett élés formá-ját keresik a nacionalizmus feszültségében és talál-nak menedékhelyet a szabadegyházak valamelyiké-ben.

Tagjaik egyszerű emberek, akik a puritán vallá-sosság örököseként élik meg hitüket.

A világháború után több mint harmincan voltak. Azinterjúalanyok elmondása szerint a legtöbb esetbenszüleik hozták magukkal hitüket. Egy 1932-ben szü-letett nazarénus édesapja Ürményházáról, az édes-anyja Istvánvölgyéről (Hajducica) származott.122 Őseiis nazarénusok voltak. Testvérei szétszóródtak Bánátkülönböző településein. Gyermekeik megszakítottáka vallási öröklődés kontinuitását. A nazarénus életvi-telben rejlő puritán szokásokat már nem vállalják felaz utódok. Tanaik összegzése: Fölkarolják azt, aki rá-szorul; Itt csak a földi szépségnek élnek és az örökélet nincs keresve.

Saját gyülekezetük van egy magánházban. A ta-gok takarítanak. Minden vasárnap és csütörtökön 9-11 és 15-16.30 órakor együtt olvassák a bibliát sajátmagyarázatukban. Tanítójuk Zentáról (Bácska) min-den hónapban egy alkalommal meglátogatja őket. Köz-ponti otthonuk Padinán van. Itt épült fel a hitgyülekezetotthona amerikai segítséggel.123 Magyarországi elő-adókat is fogadnak, olyankor mindenki önköltségenutazik a találkozóra.

Különböző hitvallású házastársak esetében a túl-élő szokásai szerint temetik el az elhunyt házastár-sat. Ezt a nazarénusok nagyon egyszerűen indokol-ják: „Mert én ott akarok lenni a temetésen. Ha kato-likus temetés van, vagy bármilyen, akkor én nem le-hetek ott a házastársam temetésén. Ha én haltam vol-na meg előbb, akkor ő döntötte volna el, mely hit sze-rint temet el.”

TEMESVAJKÓC„Más vót azelőtt a nép. Szegíny vót, de a lelkük gaz-

dagabb vót.”

Versectől egy karnyújtásnyira, múlt és jövő közöttőrlődik lassan Temesvajkóc. A Delibláti-homokpusz-ta csücskében heterogén etnika környezetben élnekmég magyarok. A környéken, Temesvajkóc vonzás-körében a XIX. században több magyar nagybirtokosttartottak számon.

Temesvajkócról a történelmi vonatkozású magyarszakirodalomban kevés adatot lel az érdeklődő. En-nek feltételezhetően egy oka lehet az, hogy a XX. szá-zadig magyar családok alig lakták ezt a települést.Csak az 1894 évi V. t.c. rendelkezései alapján kö-vetkeztek be változások, s a dél-magyarországi be-

119 Ahol az adatok származási helye nincs feltüntetve, azok a Boldog emberek közössége című könyvből származnak (1988)120 Szigeti J. 2000. 296.121 Szigeti J. 1998. 357-360.122 Az adatközlő kérte nevének eltitkolását.123 Padina település Antalfalva községhez tartozik, közel Torontálvásárhelyhez. Magyar neve: Nagylajosfalva, Lajosfalva. La-

kosainak száma: 6367, ebből 7 magyar.

Temesvajkóciaka XV. Gyöngyösbokrétán 1978-ban

55

2009/3. IX. é vf.


telepítések ettől kezdve már nem külföldi, hanem ma-gyar családokkal történtek.

A magyarságnak a terjeszkedése Dél-Magyaror-szágon csekélyebb mértékű volt, mint például Észak-Bánátban. E (nem) terjeszkedésnek is főként gaz-dasági okai voltak.124

Az írásos emlékek először 1597-ben tesznek em-lítést róla Vlajkoc néven, mint Sibijski kenéz tulajdo-na. Százhúsz évvel később (1717-ben) már Vlajko-vác néven szerepel 22 házzal, aminek lakosai szer-bek. A szerb nyelvű monográfiák kiemelten szomo-rú hangnemben tüntetik fel ezt az évszámot, minthogy„ez az az év, amikor Vlajkovác (Temesvajkóc) teljesmértékben osztrák fennhatóság alá került.”125

1800-ra lakosainak többsége román.1809-ben a románok felépítik első templomukat.1832-ből a következő felekezeti hovatartozásról áll-

nak rendelkezésünkre adatok: 1252 pravoszláv, 2 ka-tolikus, 3 zsidó.

A történelem során többször is cserélődtek a te-lepülés tulajdonosai. 1829-ben Bethlen Imre kapjaajándékba a császárságtól Ilka pusztát, majd 1845-ben a temesvajkóci határ egyharmadát Mocsonyi Já-nos gróf kapja.

Az 1848-as szabadságharc mélyen érinti Vlajko-vác lakóit. Ekkor már (1848) 1375 pravoszláv lakosavan, 6 katolikus és 9 zsidó. A szerb nyelvű monográfiaa szabadságharcosokat felkelőknek említi, s a szerblakosság ezt úgy is éli meg, akik elől menekülniük kell.Mielőtt a szerb lakosság teljesen elhagyná Temes-vajkócot, az osztrák katonaság Versecről segítségetnyújt a szerbeknek és kemény harcok árán leverik a„lázadókat” és visszafoglalják Vajkócot.

1859-ben gróf Mocsonyi György a falu központ-jában felépítette a környék legszebb kastélyát, amelyBissingen-kastély néven vált közismertté.126 A kas-télynak kétezer kötetes könyvtára volt és a kastély kö-rül arborétumot alakítottak ki.127

1872 fontos dátum a pravoszlávok életében, a szer-bek vallásilag elkülönülnek a románoktól és rá egyévre, 1873-ban felépítik a saját (szerb) templomukat.Az évszázadok folyamán mind jobban megerősödő ro-mán és szerb értelmiségi osztály fokozottan vált a ma-gyar állameszme ellenségévé, s vált egyúttal a ma-gyar államtól való elszakadás előkészítőjévé.

1894-ben vasútállomást kap a falu, amely elér-hetővé teszi a Versec-Kovin útvonalat.

Lakosai számának növekedése a XIX. századvégén a XX. század elején és a katolikus hívek szá-ma a sematizmusok szerint:

1869 – 1484 – 10 katolikus, 1880 – 1354 – 84 ka-tolikus, 1890 – 1532 – 66 katolikus, 1900 – 1590 – 202katolikus, 1910 – 1650 – nincs adat, csupán ennyit tu-dunk: ebből 273 magyar, 1919 – 313 katolikus, 1935– 243 katolikus (ebből 220 magyar és 23 német), 1983– 280 katolikus, 1991 – 1328 – 267 magyar, 2002 –1178 – 182 magyar.

A délvidéki románság elszakadó törekvésének hat-hatós támogatója volt különösen az erdélyi görögkeletiromán egyház, de előmozdították ezt az erdélyi románpénzintézetek is, míg a hazai szerb elkülönülő tö-rekvések a gazdag karlócai ortodox szerb pátriárkapártfogását élvezték. Így a temesvajkóci szerbek is ésrománok is ezekre a szervezetekre támaszkodva kü-lön gazdasági és kulturális gazdasági tevékenységetfejthettek ki.

1900-tól a román és szerb nyelvű ortodox egyhá-zak olyan kiterjedt autonómiával és olyan hatalmas bir-toktestekkel rendelkeztek, hogy független nemzet-politikai működésüket függetlenül gyakorolhatták a ma-gyar államban. Saját nép-és középiskoláik, tanítóképzőintézeteik voltak, s ezért megtudták erősíteni a nemmagyar kultúrát.128

„1919. január 10-én a szerb katonaság felszaba-dítsa Temesvajkócot a megszálló osztrák-magyar ura-lom alól.”129

A grófi tulajdonban lévő földbirtokok megművelé-séhez béreseket és cselédeket Magyarország észa-ki területéről biztosítottak a tulajdonosok. A szolgák

124 Buchmann K. 1936. 115.125 Kolarski B.. 1988. 24.126 Mocsonyi Georgína grófnőt feleségül veszi gróf Bissingen-Nippenbuurg Ernő. 1888-ban Georgína megörökli a kastélyt, de

ekkor már mint Georgína Bissingen-Nippenburg. Innen a kastély közismertté vált neve.127 Egyedül itt található a Vajdaságban az Amerikában honos mocsártuja és különböző mocsárciprusok.128 Szekfű Gy. 1988. 197.129 Kolarski B. 1988. 27.

A temesvajkóci Bissingen kastélyeredeti állapotában (2003)

56

2009/3. IX. é vf.


többsége a magyar nemzetiségből került ki. Egy-egygrófi birtokon 40-50 család dolgozott. (Három nagyobbgrófi birtokról tudunk: Bethlen, Bissingen és Je-szenszky). Fizetésüket, munkabérüket terménybenkapták.

Egy család évi fejadagja a családtagok számátólfüggetlenül így alakult: 1 400 kg búza, 400 kg kuko-rica, 32 kg szalonna, 1/2 hold földterület kertnek, 1 1/2hold szántóföld lakás (istálló) és tűzrevaló.

Temesvajkóc lakosainak nemzetiségi össze-tétele a XX. század második felében130

1953 – 1830 lakos1961 – 1855 lakos (itt a legmagasabb)összetétele: 742 román, 657 szerb, 364 magyar,

80 szlovák, 12 egyéb1971 – 1522 lakos1981 – 1355 lakosösszetétele: 485 román, 535 szerb, 299 magyar,

36 egyéb (a népszaporulat a románoknál a legkisebb)Húsz év alatt (1961-1981) a szerbség 122 lélek-

számmal, azaz 23% csökkent, a románság 257 lé-lekszámmal, 35% csökkent, a magyarság 65 lélek-számmal, 17% csökkent.

1991 – 1328 lakos ebből 267 a magyar2002 – 1178 lakos ebből 182 a magyarTíz év alatt (1991–2002) 32%-kal csökkent a ma-

gyarok száma.„Az anyakönyvi bejegyzés szerint utoljára 1920-ban

tartottak Temesvajkócon főúri esküvőt. Gróf BissingenErnő harmincöt éves Rudolf fia és a huszonhároméves gróf Mocsony Mária Lívia kötött házasságot a tri-anoni határok életbe lépése előtt. A házassági anya-könyvben aláírásával tanúként szerepel az écskai Pa-laviciny Antal őrgróf és a zsombolyai CsekonicsSándor gróf.131 Egyébként 2004-ben tíz, 2005ben hétházasság köttetett, de egyik sem magyarok között.

Oktatás és kultúra

Minden nemzetnek a saját fejlődési korszaka is-mert. A szerbek és a románok korábban települtek errea vidékre a török hódoltság után, mint a magyarok.Ezért fennmaradt tárgyi és írásos emlékeik is régeb-biek, mint a magyaroké, akikről köztudott, hogy jóvalkésőbb történt újratelepedésük Temesvajkócra.

Az egyházi (pravoszláv) adatok szerint 1746-banmár létezett iskola a szerb ajkú gyerekek részére. Azelső szerb iskolai épület 1872-ben épült. 1918-ig a ta-nítás csak szerb nyelven folyt, de kötelező volt a ma-gyar nyelvet is oktatni, írni, olvasni magyar nyelvenmindenkinek tudnia kellett. A román nemzetiségű gye-

rekek 1870-től részesültek iskolai oktatásban azegyház keretein belül.

A magyarok a grófi birtokokon éltek, az első isko-la (osztály) is a Nagyrétben volt (u Velikom ritu), grófJeszenszky Béla birtokán. Az első tanító Libor József,később Petrovity Sándor. A fölszabadulás után (1945)a magyar családok beköltöztek a faluba és az isko-la is áttevődött a faluba. Itt az első tanító: BaricsekGyörgy,1948-tól pedig Szkokin Erzsébet egészennyugdíjba vonulásáig, 1980-ig. (Őt napjainkban is em-legetik). 1953-tól közös épületbe járt mindháromnemzet diákja.

A szerb iskolát „Branko Radicevic”-nek nevezték,a román tannyelvűt „Progresul”, a magyar közösségpedig a Petőfi Sándor nevet vette fel.

Templomuk

Az egyházközség szervezettségi formája: Versecaktív leányegyháza a Déli esperesi kerületben. Min-

130 Az adatok Borivoj Kolarskitól származnak.131 Kovács Nándor, 2005. 11.16. Hét Nap

Döme Vera magyar ruhában egy iskolaiünnepség alkalmával 1970-ben (Temesvajkóc)

57

2009/3. IX. é vf.


dig Versechez tartozott. A liturgikus nyelve a magyar.Buzgó hívek hírében álltak, akik gyalog jártak be szent-misére Versecre, 10 km távolságra. Körülbelül tizen-öt éven át a román görögkeleti templomban misézetta Versecről kiszálló lelkész, az egyházi elöljárók szó-beli kölcsönös beleegyezésével mindaddig, míg sa-ját templomuk fel nem épült.132

Új templomukat 1996-ban szentelték fel: Árpád-háziSzent Margit. Templombúcsú: január 18. AzoltárképÁrpád-házi Szent Margitot ábrázolja, mint a szegényekés a betegek pártfogóját. A kép mérete 145 x 95 cm.

Útmenti kereszt és más katolikus szakrális emléknem található a faluban. Ortodox emlékoszlop is csakegy áll a falu központjában. A magyarságot ehhez aszakrális helyhez semmilyen esemény nem fűzi.

Hatvan magyar család él, ebből ötvenen fizetnekhitközségi adót. A Mária Társulatban öten vannak. Té-len, a hideg miatt otthon történik a titokváltás.

Lakodalmi és egyéb szokásaikat összehasonlítvaaz Ung vidék szokásvilágával, a temesvajkóciakMatyócvajkóccal, régi nevén csak Vajkóccal, Szirén-falvával és Nagyszelmenccel mutatnak legtöbb hason-lóságot. Feltételezhetően, egy részük arról a vidék-ről származott.

A családi hagyományok még őrzik a származásemlékét.

Nagyszered„Elvállaljuk a karácsonyt.”Nagyszered teleklábas falu, három hosszú pár-

huzamos utcája, öt derékszögű keresztutcája sza-bályos téglalapot alkot. A telektömbök két-két egy-mással érintkező teleksorból állnak. A téglalap alakútelkeken – a hosszúkás portákon, ahogyan itt neve-zik – a házak az utcafronton helyezkednek el, vé-gükben a gazdasági épületekkel. Minden fő és mel-léképület a szomszédos telekkel párhuzamosan hú-zódik. A gazdasági udvar lezárásával kezdődik a kert,melynek végét kertlábnak nevezik, s ahol találkozika két utca portáinak vége.A két utca között széles kert-sáv húzódik. „Általában a telepített vidékekenY a Te-mes közben gyakori”133Az Árpád-házi Szent Margit templom (2005)

Stációképek a templomban (2005)

Az oltárképen Árpád-házi Szent Margit,mint a betegek és

szegények pártfogója(2005)

Út menti ortodoxemlékoszlop (2005)

132 Erős L. 1993. 460.133 Bárth J. 1992. 237.

58

2009/3. IX. é vf.


dék lakosainak számát. Ekkor hozta létre Csehfalvát(Fábiánfalva) és gyarapította velük Nagyszered la-kosságát. Az evangélikus cseheket pémeknek ne-vezték, templomukat a mai napig is csak úgy emle-getik, hogy a pémek temploma.

1841-ben a kincstári birtokok eladásakor Nagy-szered Lázárovics Golub tulajdonába került. A króni-kások szerint a Lazarevicok 1803-ban Szerbiából te-lepültek Bánátba. Eleinte Kevevárán éltek, mígnem1823-ban a családalapító Golub Lazarevic megvá-sárolta a kincstártól a nagyszeredi uradalmat, 1839-ben pedig a kisszeredit is. A falu központjában lévőkét kastélyt a Lázárovics család építette.135 A kastély1896ig volt a Lazarevicok birtokában, majd Frisch Gyu-la nagybirtokos vásárolta meg és leszármazottainaktulajdonában volt egészen 1945-ig. Ezután államo-sították és az iskola kapott benne helyet. Az idős em-berek még emlékeznek a Frisch-birtokon béreskéntvagy parádéskocsisként eltöltött évekre. „Itt ment avasút, Kutasrú Versecre vezetett, azon szállították aszőlőt meg a bort. Vót itt állomás is. Ősszel főpakó-tuk, bevagonoztuk kedvenc lovait is és ementek Bécs-be. Tavaszig a főispán vezette a birtokot. Addig nemis hallottunk ruluk.” (adatközlő: Buzgó Sándor)

Nagyszered elsősorban mezőgazdaságból él. Aszázad első felében a temeskutasi svábok és a kör-nyék nagybirtokosai foglalkoztatták őket. Ma min-denkinek van egy kis földje, saját gazdasága. A ter-mészeti adottságok, legelőikkel a Kárpátok lankái le-hetőséget biztosítanak a nagyállattartásra. A házakudvarából minden reggel összeverődik a tehéncsor-da, hogy a gulyással egész nap kint legyen a legelőn,majd este visszatérnek a faluba gazdájukhoz. A tej-termékeket (juhtúró, birka tarhó, tehéntúró) a verse-ci piacon értékesítik.

Népszámlálási adatok Nagyszeredről: 1919 –1022 (ebből 401 magyar), 1948 – 2050, 1961 – 2160,1971 – 1810, 1981 – 1698, 1991 – 1584 (ebből 140magyar), 2002 – 1340 (ebből 99 magyar).

1961 és 1971 között 350-nel csökken Nagyszeredlakosainak száma. Ez volt a nagy kivándorlások év-tizede. Szóbeli közlésekből tudjuk, hogy ekkor a jobbélet reményében először illegálisan, majd 1968tól le-gálisan hozzávetőlegesen 150 magyar nemzetiségűszemély hagyta el a falut. Az elvándorlás jelentős mé-reteket öltött, és a későbbiekben felgyorsította Nagy-szered elöregedését és szerbbé válását. 1965-ben voltaz utolsó magyar lakodalom.

A településen alsó és felső tagozatos szerb nyel-vű általános iskola van. Az iskola 100-120 diákja kö-zül kevés a katolikus, mindössze 5-6 fő. A falubannincs könyvtár, mozi, művelődési ház. 1955-ben

Korábban a településre az etnikai szegregáció volta jellemző. Három utcájának elnevezése is etnikai tar-talmat hordozott: északról a Magyar utca, amelyneklakói a legszegényebbek voltak. Hol a talajvízzel küz-döttek, hol a hegyekről lezúduló vízmennyiség öntötteki őket. Ma már többnyire elnéptelenedett utca lett be-lőle, a házak többsége romokban, lakóik beljebbre köl-töztek, kihaltak, vagy külföldre vándoroltak. A főutca vagy középső utca a németeké és a szerbekévolt, szilárd anyagból épült házaik ma is sértetlenek.A harmadik utca pedig a pém utca, illetve a reformá-tus csehek utcája. Itt található a református templomis, amelyet romos állapota miatt már nem használnak.

Napjainkban etnikumtól függetlenül történik a la-kóhelyválasztás.

A nagy történelmi múlttal rendelkező kis településVersectől 13 km-re északkeletre terül el. Az 1717 évikamarai jegyzékben Veliki Srediste szóalakban 72 ház-zal van feltüntetve. 1900-ban a századfordulón 402házban 2287 lakossal kiemelt helyet foglalt el a híresszőlőtermő vidék gazdaságában.

Az első betelepítésre 1717 és 1723 között kerültsor. Erre akkor a rajnai medence katolikus lakossá-ga kínálkozott a legalkalmasabbnak. Az ottani el-szegényedett lakosság könnyen hajlott arra, hogy egynyugodtabb életet biztosított területre költözzék.

Nagyszered Temesvajkóchoz és Vatinhoz ha-sonlóan a török hódoltság idejétől számítva mindig isszerb többségű település volt. A kincstár a határőrvidékmegerősítésére szívesen látta a délről észak feléáramló szláv néptömegeket. Görögkeleti templomukállítólag 1636-ban épült.134

A visszafoglaláskor az országnak e részében aliglakott más népelem, mint a Tisza-Maros-Duna vidé-kére letelepített szerbség. Törzslakosnak a szerb ésaz oláh számított. A magyarok szervezett betelepítésé-re nem került sor. Ők a németektől később, különbözőidőpontokban érkeztek és alakították ki új otthonukatTemeskutas vonzásában, ahol munkalehetőségre nyíltalkalom.

A falu lakosainak összetétele 1945-ig a telepítettfalvakra jellemzően alakult: németek, szerbek, ma-gyarok, csehek és kisebb számban románok lakták.Hitük szerint római katolikusok (németek és magya-rok), görögkeletiek (románok és szerbek) és refor-mátusok (csehek és magyarok). Református vallásúmagyarok csak a 19. század elején jelentek meg.

Az etnikai elosztást nézve, a magyarság a sor-rendben a negyedik helyen állt.

1800 és 1850 között a császári kormány több csehtelepülést alapított Temes megyében. 1803 körül, ahatárőrvidék megerősítésekor csehekkel növelte a vi-

134 Borovszky S. Temes vármegye135 Borovszky S. Temes vármegye

59

2009/3. IX. é vf.


szűnt meg a magyar iskola. Az utolsó tanítónő Haj-nal Erzsébet volt, aki Nagykikindáról került oda. A ka-tolikus templom melletti épületben volt az egyházi is-kola. Az egyik tanteremben a csehek, a másikban amagyarok tanultak.

A templomokon kívül mi egyéb is lehetne számukraa megtartó erő?

Templomaik, vallásuk

A településen három templom van. A görögkeletiés a katolikus templom a térré szélesedő fő utcánépült. A református vagy ahogyan itt nevezik a pémtemplom pedig a pém utcában (úgy is mondják, hogya csehek utcája) található. Katolikus templomukat1898-ban a kutasi kegyúr építette. Területe 60 négy-

zetméter. A templom szentélye a valamikori nemze-ti sokszínűséget tükrözi. A fehér hímzett oltárterítőka német jelenlétet idézik, a régi lobogók egyikén hor-vátul írja az adományozók nevét. Egy 1925-ből szár-mazó selyem oltárterítőre szlovák szöveget hímeztek.

Az egyházközösség Versec aktív leányegyháza aDéli esperesi kerületben. Lelkipásztor mag. GyurisLászló, verseci plébános. Védőszentje: Rózsafüzér Ki-rálynéja. A templombúcsú napja október első vasár-napja. A liturgikus nyelv a magyar.

A hívek száma a sematizmusok szerint: 1847 –565 katolikus, 1865 – 437, 1889 – 503, 1902 – 646,1913 – 843, 1927 – 832, 1935 – 824 (ebből 624 né-met és 200 magyar), 2005 – 72.

Januárban, vízkereszt tájékán házszentelés cél-jából harminc házat keres fel a plébános Buzgó Sán-dorral, az egyházközösség elnökével. A legtöbb he-lyen egy vagy két személy lakik.

A Nagyszeredi Református Egyházközség azegyik legismeretlenebb egyházközség a Vajdaságban.A gyülekezetet elszerbesedett csehek alkotják.

Az első cseh telepesek az 1840-es években ér-keztek Morvaországból. A cseh telepesek ekkor már100 éve létező német református gyülekezetet talál-tak.

1863-ban volt a pém templom alapkőletétele és1866 október 20-án pedig a templom felszentelése.Azóta ezt a napot minden évben megünneplik.136

A nagyharangon a következő felirat olvasható (for-dítás csehről): „Isten kegyelméből a NagyszerediCseh-Morva Evang.Ref. Egyház, a Cseh Testvérekutódai, akik 1852-ben telepedtek le, a templom fel-szenteleve 1866-ban, a harangok pedig 1868-ban.”

„1890-ben megnyílt az új imaház a templom mel-lett, a parókia udvarban.

1900-ban 300 lelket számlált a gyülekezet.1969-re számuk nagyon megcsappan, már alig 100

híveiknek száma.Az utóbbi harminc évben Elizabeta Hajekova, aki

egyben gondnoka és kántora is a gyülekezetnek ol-vasott fel cseh nyelvű prédikációkat. Férjével, Fran-tisek Hajekkel hű őrállóként vezetik a gyülekezetet.Gondozó lelkipásztor Halász Béla, Hertelendyfalvá-ról.

Utoljára 1982-ben járt Cseh Testvéregyház anagyszeredi gyülekezetben.”137

2002-ben 33 egyházjárulék-fizető volt. A gyülekezetfogy, de ragaszkodik az élő igéhez, ezért minden va-sárnap délelőtt-délután tartanak felolvasásos isten-tiszteleteket. A magyar beszolgáló lelkészek évente56 istentiszteletet tartanak szerb nyelven. A gyüle-

A nagyszeredi római katolikus templom (2003)

A német feliratú oltárkendők a valamikorinémet hívekre emlékeztetnek

136 Kiss N. 2003. 101.137 Vajdasági Református Évkönyv, 1998.

60

2009/3. IX. é vf.


egyik templomban sem és verselésre sem szólaltat-ják meg.

A nemzetek közösségi szellemét megsemmisítettea kommunista diktatúra. Az átveszem, megtartomésátadom hármasság nem érvényesült. Az elődökhözvaló hűség megszakadt. Élő szóban, anyanyelvükönsem adták tovább ősi hitüket a magyarok. Imára, fo-hászra nem szoktatták gyermekeiket. A 2002. évi nép-számlálási adatok 99 magyar személyt regisztrálnak.Településükön számuk már nem tényező. Mindany-nyian idősek, nemzeti identitásuk egyetlen kapasz-kodója a vallásuk.

Az igazi érvágás az volt, amikor külországba tá-voztak a magyarok.

Nagyszered vallási élete a múltban szorosankapcsolódott Temeskutas –Kudritz vallási életéhez.A település 3 kilométerre keletre terül el Nagysze-redtől. Templomába rendszeresen eljártak a szere-di hívek.

kezetet néha meglátogatják cseh református lelkészekCsehországból, és ilyenkor a gyülekezet anyanyelvénhallhatja a megtartó Igét.

Az utóbbi harminc évben Elizabeta Hajekova, akiegyben gondnoka és kántora is a gyülekezetnek ol-vasott fel cseh nyelvű prédikációkat. Férjével, Fran-tisek Hajekkel hű őrállóként vezetik a gyülekezetet.Gondozó lelkipásztor Halász Béla, Hertelendyfalvá-ról.

Utoljára 1982-ben járt Cseh Testvéregyház anagyszeredi gyülekezetbenben.137

Nagyszereden a baptisták a legrégebbi szabad-egyházi közösséget jelentik. Terjeszkedésüket itt is,mintmindenhol, a vegyes nemzetiségű háttér teszi le-hetővé. Újabb kori sikeres megtelepedésük okát azembereknek a szerbiai háborútól való menekvésébenkell keresnünk. Amikor mindenki befelé fordult, s fé-lelmében még a kaput is bezárta, a baptista feleke-zet menedéket és új értékrendet kínált. Az alacsonyképzettségűek a bizonytalanság és a válság korsza-kában rendkívül megnyugtató válaszokat kaptak lel-ki bizonytalanságukra. Ezen a vidéken a térítők a szerbetnikumhoz tartoztak. A magyarok közül is sokan val-lást cseréltek. Ez magyarázható azzal is, hogy a ka-tolikusok életéből hiányzik a karizmatikus egyházi ve-zető, aki ott élne közöttük.

Az új baptistákat nem nézi jó szemmel egyik fe-lekezet sem. „Ott hagyták a reformát hitet és átmen-tek baptistába, mer ott kaptak csomagot.” Az anyagijuttatásokhoz kötött vallásgyakorlat ellenszenvgene-ráló hatást váltott ki minden etnikumnál. A közösségigyekszik az átkeresztelkedetteket fokozatosan atársadalom peremére szorítani. Az elhalálozott bap-tista vallású személynek nem szólnak a harangok. Til-takozásuk jeléül nem húzzák meg a lélekharangot

137 Vajdasági Református Évkönyv, 1998.

A pém templom (2004)

A pravoszláv templomNagyszered központjában (2004)

A német lakosoktól fennmaradt sarokház,szárazkapu bejárattal, felette,

hozzáépítve a góré (2004)

61

2009/3. IX. é vf.


TEMESKUTAS

A helység alapításának ideje 1719. Az első kato-likusok Elzászból érkeztek. A plébániát 1742-ben ala-pították. A helységet a kincstártól 1828-ban Béger Bá-lint és Heiser Ignác megvásárolták.

A jelenleg üresen álló templomot 1787-ben épí-tették. Védőszentje: Keresztelő Szent János születése.A templombúcsú napja: június 24. Hívek nélkül azenyészet vette birtokába.138

Röviden a hívek számáról a sematizmusok sze-rint: 1838 – 1235, 1902 – 1961, 1927 – 2006, 1935– 2050 ebből 1194 német és 56 magyar, 1983 – 217ebből 217 szlovén, 72 magyar és 52 horvát.

1954-ig önálló plébánia. Ekkor leányegyházkéntVersechez csatolták.

Az utolsó helybeli lelkipásztor Aufsatz Mihály volt(1936-1954).

„1982 és 1992 között e templomban rendszere-sen tartott liturgiát a helybeli görögkeleti szerb papaz egyházmegyei, illetve püspöki hatóság szóbeli en-gedélyével, illetve hallgatólagos beleegyezésé-vel.”139

2006 augusztusától újból miséznek a KeresztelőSzent János születése templomban. 16 szlovén és 3magyar katolikus hívő lélek kérte a szentmisék szük-ségességét. A szentmisét szerb és horvát nyelvenGyuris László plébános mutatja be minden hónap har-madik vasárnapján. Télidőben a kora délutáni órában,amíg világos van. A templomban nincs villanyáram,csak a gyertyák fényei adnak némi világosságot.

VERSEC

Ha a Bánság földrajzi területét – a történelmi Ma-gyarországhoz hasonlóan – úgy tekintjük, mint a tör-ténelmi Bánság, akkor területe mélyen benyúlik a maiRománia területére. Az 1920-ban történt felosztás sze-rint viszont a történelmi Bánság nyugati pereme az ak-kor alakult (régi) Jugoszláviához került. A történelmiBánságot szemlélve Versec a Déli-Kárpátok nyuga-ti vonulatához, a történelmi Bánság délnyugati sar-kában található.

Mai szemmel, a történelmi tények tükrében Verseca Vajdaság délkeleti peremén terül el. A város köz-vetlen elődjének tekinthető Érdsomlyó neve csak a XIII.században jelenik meg írásos formában. 1227-ben ki-rályi birtok, II. András királyunké. Domonkos rendházaa tatárjárás előtt épült.140

Itt található a középkori Magyarország egyik leg-jelentősebb végvára, a város felett 641 m magasság-ban az ún. Zsigmond vára, mai nevén a Verseci vár.A folytonos török betörések ellensúlyozására építet-ték a dél-magyarországi várakat Zsigmond király(1378–1439) uralkodása idejében. Akkor keletkezetta verseci vár is, melynek oltalma alá került Podvrsán.

138 Erős L. 1993. 305.139 Erős L. 1993. 306.140 Szöllősy Vágó L. 2003. 135.

Nagyszeredi utcarészlet.Az utca végén a pém templom (2003)

A temeskutasi Keresztelő Szent Jánosszületése templom (2004)

62

2009/3. IX. é vf.


A középkori Magyarország déli védelmi vonula-tának fontos láncszeme volt a vár. 1408–1431 közötta szerb despotoké a vár a hozzá tartozó falvakkal. Azaz idő tájt idetelepülő szerbek a maguk településé-nek a „Podvrsac” (Hegycsúcs-alji) nevet adták, eb-ből eredeztetik a város mai nevét: Vrsac, Verschez,Versec.

Versec a török világban a temesvári vilajethez tar-tozott és Erdély határán feküdt, végvár volt. (Versecet1552-ben foglalja el a török.)

1690 őszén az ószerbiai nép északra vándo-rolván, Csárnojevics Arzén pátriárka Versecre ispüspököt nevez ki, amit Lipót király (1694) jóvá-hagyott. Ekkor telepedtek le a hagyomány szerintVersecen az ipeki és decsáni helyekről származószerbek (a mai Koszovó területéről). Az elnépte-lenedett területekre nem csak szerbek telepedtekle, a hegyekből ideszivárgott románság is otthon-ra talált ezen a vidéken. Szervezett betelepítésrea pozsareváci béke után került sor (1718). Az elsőbetelepítési hullámmal a katolikus németek elsőcsoportja a Rajna vidékéről 1717-ben érkezett.Egyszerre 600 család jött a Bánság déli csücské-be.

A plébániát 1720 alapították, a kincstár volt a ke-gyúr. Az első templom 1730-ban kőből épült. Az újtemplom, a monumentális Szent Gellért székesegy-ház, a verseci katedrális – ahogyan köznyelven ne-vezik – 1860 és 1863 között neogótikus stílusban épültkét toronnyal. A templom konszekrálása 1863. dec-ember 27-én történt nagy ünnepség keretében. Atemplom Biebel János oravicai műépítész tervei sze-rint.141 A verseci görögkeleti szerb püspökség első írottemlítése 1594-ből való. 1750-től épült a pravoszlávpüspökség, a pravoszláv templom és a barokk püs-pöki palota 1759-ben, a székesegyház 1783–1785 kö-zött.

Versec német többségű város volt, magyar lako-sainak száma csak 1868 után növekedett 28-30 szá-zalékkal.

A város szülötte Herczeg Ferenc (1863–1954) író,a század eleji és a két háború közti kor irodalmábanaz irodalmi konzervativizmus vezéralakja, az úri osz-tály ideológiájának, szellemiségének irodalmi képvi-selője.142

Az egyre szegényebb verseci magyar művelődé-si élet 2006-ban házigazdája volt a Durindó és Gyön-gyösbokréta szemlének, mint a vajdasági magyar nép-dalkórusok és néptáncosok legrangosabb ren-dezvényének.

A történelmi események áttekintéseaz évszámok tükrében

1820-ban szerb papnevelde létesült.1854-ben alakult meg az Evangélikus Lutheránus

Fiókegyház.1854-ben megnyitotta kapuit a német tanítóképző.A görögkeleti theológiai intézet kibővül, külön vált

a szerb és a román tanfolyam.1859–1860-ban megépült az új városháza.1867-ben tűntek fel az első nazarénusok.1869-ben a bánsági Ágoston Hitvallású Vándor-

lelkész székhely anyaegyházzá alakult.1888-ben megnyitották az első Fröbel-féle iskolát.1900-ban épült a központi pályaudvar, ahonnan

vasúti vonal vezetett Lugosra, Nagybecskerekre,Kevevárára és Pancsovára.

1912-ben a református egyház is megalakult.A magyar kulturális élet csak a kiegyezés után bon-

takozott ki. Több magyar lap is ekkor jelenik meg: aDélvidéki Nemzetőr (1886), a Délvidék (1892), a Ver-sec és Vidéke (1908).

141 Erős L. 1993. 467.142 Magyar Irodalmi Lexikon I. 1963.

63

2009/3. IX. é vf.


Népszámlálási adatok

1900-ban 25199 lakos, ebbõl 13 387 német, 8 112szerb, 2 635 magyar, az összlakosság 10.45% 753román 1910-ben 27 730 lakos, ebbõl 14 406 német,4 890 magyar, az összlakosság 14% 1981-ben 37 192lakos, ebbõl 3 215 magyar, az összlakosság 8.91%1991-ben 36 885 lakos, ebbõl 2 125 magyar, az össz-lakosság 5.76% 2002-ben 36 623 lakos, ebbõl 1 800magyar, az összlakosság 4.91%

Ma Versec lakosainak száma közelit a 37 000-hez.Népességének etnikai összetétele tarka képet mu-tat.Legnagyobb számban élnek itt szerbek, románok ésmagyarok. Az utóbbiak lélekszáma a város lakosaihozviszonyítva mindössze 4.91%-át teszi ki.

A római katolikus templom védőszentje Szent Gel-lért püspök és vértanú. A templombúcsú napja szep-tember 13-14. (A hegyi Szent Kereszt kápolna bú-csúja.) A mellékoltárok szobrai – a Jézus Szíve és aMária Szeplőtelen Szíve – Dél-Tirolban készültek. Azöt harang közül a 2 140 kg súlyú a legnehezebb. Ajelenlegi orgona 1913-ban Temesvárott készült.143

Versecen volt egy 1826-ban emelt Szent Orbán,a szőlőskertek védőszentjének szentelt kápolna,ahová a hívek eleinte körmenetben érkeztek. A ká-polnát 1966-ban az egyházközösség lebontotta.

Az 1837-es pestisjárvány emlékére építették a jár-ványra való emlékeztetőül a Szent Rókus kápolnát.A kápolna köré akkor temetőt alakítottak ki, s amelyetigen gazdag síremlékek díszítettek144. Ezt a temetőt1965-ben a városi elöljáróság megszüntette, a ha-lottaikat hozzátartozóik áthelyezhették a városi te-metőbe. A kápolna, mint műemlék ma is ott áll, a mil-lenniumi emlékműhöz vezető hegyi úton. A közel-múltban felújították, s a verseci hívek újból használ-ják.145

A hegyi kápolna a Nagybecskereki Egyházmegyelegrégibb és leghíresebb búcsújáró kegyhelye. A SzentKereszt Felmagasztalása kápolna 1729-ben épült ésazóta is fennáll. (Búcsúnapja szeptember 14.) A ká-polna mellett, a domboldalra közadakozásból 1984-ben építették a 7-7 stációt a Krisztus és a két lator ke-resztjével. A stációkat tárgyi és eszmei mivoltukbanvalakik rendszeresen megsértik. A milosevicsi hábo-rú idején (1991–1996) kiverték az agyag (égetett ke-rámia) képeket, de az is megtörtént, hogy befújták fe-kete festékkel.

A katolikus hívek száma: 2 220 lélek.A hitoktatás szerbhorvát nyelven történik. A magyar

nemzetiségű hitoktatásban résztvevő gyermekek

alacsony létszáma miatt a plébános együtt tartja a hit-tant minden római katolikus gyermek számára.

A szülők, hogy megkönnyítsék a gyermekek szo-cializációját, a szerb nyelv tanítását szorgalmazták amúltban, amelynek eredményeként 1990-ben meg-szűnt a magyar tannyelvű iskola a városban.

A városi magyar közösség strukturális asszimilá-ción ment át. Az egyházon kívül a Petőfi Sándor Ma-gyar Művelődési Egyesület az a hely, ahol a ma-gyarság kulturális élete kibontakozhat. 2005-ben 60-70 fő tagsága volt.

Versec magyarságának nemzeti identitása több-nyire a mindenkori lelkészre van bízva.

VATIN – VERSECVÁT„Ha otthagynám a templomot, megverne a Jóisten”

Versectől északra fekvő kisközség. Házainakszáma 92, lakosaié 647, akik közül 78 magyar, 150német és 409 szerbajkú. Római katolikus és görög-keleti vallásúak. Jelenleg grf Gyürky Lászlónénak ésViktornak van itt nagyobb birtoka. A községbeli temp-lom a görögkeleti szerbeké.” – olvashatjuk a Ma-

143 Borovszky S. É.N. 136.144 Silling István a VMNA-ban tesz róla említést. 2003. 139.145 Erős L. 1993. 468.

A vatini Kisboldogasszony templom (2005)

64

2009/3. IX. é vf.

gyarország vármegyéi sorozat Temes vármegye kö-tetében.146

A sematizmusok messzebbre nyúlnak vissza. Azelső feljegyzések a híveket illetően 1847-ből származ-nak.147 A hívek száma ekkor 15. 1935-ben 170, eb-ből 73 magyar és 53 német.

Lakosainak száma a közelmúltat illetően: 1981-ben417, ebbõl 139 a magyar 1991-ben 316, ebből 100 amagyar 2002-ben 250, ebből 67 a magyar.

Az egyházközség szervezettségi formája: Versecaktív leányegyháza a Déli esperesi kerületben. Lel-kipásztora mag. Gyuris László. 1919-ig Moravica (Ro-mánia) leányegyháza volt, de 1919-ben Versechezcsatolták.

Római katolikus templomuk 1935-ben épült. Tor-nyot csak 1940-ben építettek hozzá. A templom vé-

dőszentje Kisboldogasszony. A templombúcsú nap-ja: szeptember első vasárnapja.

Negyven négyzetméterével, a benne kiteljesedőszentek kultuszával, kilenc szentképével és különbö-ző kegytárgyaival Vatin húszadik századi magyarsá-gának katolikus vallásosságát őrzi és történelmet idéz.Itt a szentek iránti tisztelet nem aktualizálódott, nin-csenek fogadalmi táblák, nincsenek új gyertyatartók,lobogók. A Kisboldogasszony templomban megállt azidő. A templomi kilenc szentkép a világegyház szent-jei közül csak Jézust és az Istenanyát ábrázolja. AzIstenanya megnevezést egyedül csak itt hallottuk azadatközlőtől. Az atya a hónap utolsó vasárnapján jutel Vatinba misézni. Ettől függetlenül a papot nagyontisztelik. Húsz család fizeti a hitközségi adót. 2005-benkét bérmálkozó volt. A verseci templomban bér-málkoztak.

A település jellegzetessége a fennmaradt sváb há-zak és az előző rendszerben épült kocka-házak ke-veredése.

1930-ban megszűnt a magyar iskola.Nagyszered és Vatin között légvonalban 15 km a

távolság. Autóúton csak kerülővel, Versecen ke-resztül lehet ezt az utat megtenni, ami ez esetben 40km. A múltban, az átlós távolság vonalán több nagy-gazda tanyája is sorakozott. Tulajdonosaik a kom-munista rendszert nem várták meg, külföldre mene-kültek. Többségük Ausztriában telepedett le. Az is-mertebb és emlegetett tanyák nevei: Pászt tanya, Ka-rátsonyi tanya, Hadik tanya, Pecha tanya. A vatini idő-sek mindegyike valamelyiken béres vagy cselédvolt. Az Ausztriában élő Pászt család leszármazott-jai 2003. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napjáraegy bekeretezett szentképet adományoztak a temp-lomnak.


146 Borovszky S. én. 360.147 Erős L. 1993. 462.

Szentmise télen a templom melléképületében(2005)

Az elmúlás, a kihalás jelei Vatin utcáin

Az oltár

65

2009/3. IX. é vf.

A kor jelensége, hogy az üresedő határ egy részéta Szerbiából érkezők veszik meg alacsony áron. Be-lőlük alakul a falu új farmer típusú gazdarétege.

EMLÉKEK EGY KÉZZEL ÍROTT(JEGYZŐ)KÖNYV NYOMÁN

Vajdaságban ritkaság számba megy olyan rész-letes jegyzetfüzet birtokába jutni, mint amilyent VirágImre, topolyai lakos őriz. Adatközlőnk 1938-ban Va-tinban született. Kisiskolásként került el Versecre, majdSzabadkára, s telepedett le Bácska szívében, Topo-lyán. Édesapja a templom írnoka, egyházi felelőse volt,a pasztorális tanács tagja. A jegyzetfüzetet tőle örö-költe.

A bejegyzések a templomépítéssel egy időben,1935-től kezdődnek. Végigkísérhetjük a templomépí-tésre adakozók névsorát, a templomhoz kapcsolódótörténéseket, azt is, hogyan tartották karban és ala-kítgatták templomukat a hívek.

Néhány kiragadott példa híven tükrözi a kis tele-pülés katolikus lakosainak vallásosságát.

Az első bejegyzés 1935. április 17. A feljegyzéseknémet és magyar nyelven váltakoznak. A bejegy-zéseket Virág János vezette.

1940-ig, amíg a torony el nem készült, csak ima-házként emlegetik. A telket, imaház építése céljábólTretter Johann, német nagygazdától ajándék címenkapták a vatini katolikusok. 1945 után a templom mel-letti ingatlant, mely Tretter Johann jogtulajdona volt,államosították, helyén szövetkezetet létesítettek.

A bejegyzésekből láthatjuk, hogy a helyi hitkö-zösségen kívül a környék katolikus lakosai is gyűjtöt-tek azért, hogy hittestvéreiknek legyen imaházuk. Dél-kelet-Bánát katolikus települése irigylésre méltóösszefogásról tett tanúbizonyságot ezekben az évek-ben.

A gyűjtést szervező települések névsora: Nagy-gáj (Gáj) Ürményháza (Örményháza) Szécsenfalva(Kis Szécsány) Kanak Torontálújfalu (Krivabara – Mar-kovicevo) Mária Radna Zichyfalva (Plandiste – Mari-olana) Óléc (Stari lec) Györgyháza (Velika Grada)

Az esperes úr rendszeresen utalt át bizonyos ösz-szeget az imaház építésére. Támogatást kaptak azApostolok Egyesülettől. A hitközség, hogy az épít-kezést elkezdhesse, Herter J. zsidó kereskedőtől kértés kapott kölcsön nagyobb összeget, amelyet már akövetkező évben elkezdtek törleszteni. Erre több he-lyen is találunk utalást a füzetben. Ausgabe – Kiadásokcím alatt olvashatjuk, hogy milyen arányos részle-tekben törlesztették Herter úrnak az imaházért járó tar-tozást.

Egységes adományban egyezhettek meg a lako-sok, mert mindegyik nevénél törlesztéskor ott szere-

pel: a százból 20 din, a százból 50 din. Paraszti gaz-dálkodásból élhettek a templom javára adakozó va-tiniak, mert az első törlesztések a gyűjtés három évealatt – 1935–1937 – mindig július hónapban kezdődtek.

1936-ban a legtöbb bevétel az imaházból származóperselypénz volt. A perselypénzek átvételének pon-tos időrendi bejegyzéséből következtethetünk aszentmisék rendszerességére. Az év minden vasár-napján volt szentmise. A verseci Rózsafüzér Társu-lat rendszeresen, minden évben támogatta az egyház-községet.

A bevételt és a kiadást is az év végén két tanú alá-írásával a jegyzőkönyvvezető lezárta.

A templom javára adakozók névsora: Babcsá-nyi Rozália, Pálinkás Rozália, Virág Antal, Koszor Mi-hály, Kókai András, Kis István, Vancsik András, VirágJános, Oláh Kati, Virág Mihály, Feifer Guszti, Szasza-rád Tomnik, Kecskés János, Rákóczi József, HugyeraJózsef, Jéli Jolán, Kis Kati, Veverka Mátyás, KorcsikPéter, Kozma Kati, Kohl Miháj, Dimitrije Sándor, Ma-jer Péter, Gránity Mirko, Joczó Kesánszki, KoczkaGábris, Jákovlov Milán, Rácz Miklós, Dám Léni,Bohn Sándor, Vingert Jolán, Péki András, OlájGyörgy, Csonk András, Koszor Milán, Gundi Johan,Matesz Mihály, Koszor László, Svarcz Johan.

1938-ban keresztállításra gyűjtöttek. A templom elészerettek volna keresztet állíttatni. Negyvenen járultakhozzá.

1952-ben oltárra gyűjtöttek. Többségük 100 dinárraljárult hozzá, egyharmaduk 70 dinárt adott a közösbe.Családonként 20 kg búzát is be kellett adni, aminekértéke 400 dinár volt. Az oltár-gyűjtésben negy-venen vettek részt.

Többen munkájukkal segítették templomukat. Ki mi-hez értett, azt végezte el az épületen. Az ilyen sze-mély nevét is pontosan bejegyezték. A bevételek kö-zött még a következő tételek szerepelnek: Máriától per-selypénz (minden valószínűség szerint a Szűz Máriaperselyre gondoltak), a harangszentelésből meg-maradt pénz, a búcsúi mulatságból származó bevé-tel. A búcsúi mulatságnak még napjainkban is nagyhagyománya van. Igaz, hogy a résztvevők már nemmagyarok – vagy, az idősek még beszélnek magya-rul, – de megtartják, s a bevételt a templom javára for-dítják.

A harangozásból komoly bevételt könyvelhetett ela hitközség. A templomkertből eladtak három darabakácfát, ennek bevétele x összeg. 1955-ben szere-pel először temető címszó alatt bevétel. Az interjúa-lanyok nem emlékeznek rá, hogy mikor kezdték ér-tékesíteni a sírhelyeket. Az akkori pénztárosok, jegy-zőkönyvvezetők pedig elhaláloztak.

1964-től Virág Mihály veszi át a pénztárosi teen-dőket Nadj Anatól. (Ekkor már mind gyakrabban for-


66

2009/3. IX. é vf.


dul elő, hogy a neveket szerbül írják.) Még ebben azévben szeretnék a villanyt bevezetni a sekrestyébe ésa gangra. Negyvennégyen járultak hozzá ezer-ezerdinárral.

1971-ben a templomtorony pléhvel történő behú-zása a hívek önkéntes adakozásából.

Adakozók névsora: Virág Antal, Kovács József,Bakai István, Farkas Juliana, Buvári Sándor, Móric Fe-renc, ifj. Bakai István, Rákóczi Mátyás, Kóci Imre,Kecskés Erzsébet, Faor Verona, Kóci József, BakaiAndrás, Koszor István, Tuba András, Farkas József,Plukovác Teréz, Nagy Mária, Móricz István, Mészá-ros István, Móricz Mihály, Mészáros István, Móricz Mi-hály, Kiss István, Vancsik Rozália, Agyi Mihály, Vin-ce Antal, Koszor Péter, Csonka András, KárászAndrás, Péki András, Csonka József, Korcsik János,Bipak János, Ondra Ferenc, Virág Mihály, Kiss Katalin,Lázár Antal, Rákoci János, Lázár József, GyurgyevMihály, Fátyol Pál, Sebi Mihály, Koszor János, Rusz-nyák Kálmán, Koszor Ferenc, Kókai Mátyás, Virág Ist-ván, Koszor Mihály, Kovács Mátyás, Kárász Péter, Kó-kai András, Bukován Viktória, Nédics Elizabett, Né-dics Dusanka, Püspökség.

Eddig a bevételekről, az adományokról esett szó.Tekintsük át néhány év kiadásait is.

1938. év kiadásai. – Óléczi templomra segély, Égőolajra 2 db. stafli, 2x3/4, 5 m. hosszú és 6 db. há-romnegyedes deszka, 22 m drót kerítésnek és szegégő oljara egy üveg tenta, ceruza és toll, 7 db. desz-ka stukatúr, 4 m. drót, 200 db. falczos cserép, a fal-ra égő gyertya, 50 kiló mész, fél kilo firnajsz és fél kilofesték, feszületnek pléh, kapocs-szeg a temetőfához,2 liter tej festeni, kreppsz papír, 2 liter bor az oétár-ra, 100 db vályog az imaházhoz, templomi adóra no-tesz, papír és ceruza, toronykereszt.

1940-ig a kiadások zöme az építkezésre, az ima-ház felújítására és a torony megépítésére ment el.1942-ben olvashatjuk az olyan kiadásokat, amelyeka templomi szertartásokkal vannak összefüggés-ben:

– Jézus-őrzőknek– A papnak vonatra (Versecről utazott a pap)1951-ben:– oltár ruha, drukkolás, slingelés, karácsonyfa– egy kila stricliA jegyzőkönyveket 1982-ig vezették. Azután

egy hosszú szünet következett. 1995-től Kalnak Zo-ran, magyar származású hívő jegyzi a bevételt, demár szerb nyelven. Kiadás nincs, mert a bevételt(perselypénz, hitközségi adó) átadják a verseci plé-bánosnak.

Irodalom

Ács Zoltán1996 Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth Könyvki-adó, Budapest.A Magyarság Néprajza IV. Felelős szerkesztő: Márfai Péter. 1992. Szek-szárdi Nyomda. SzekszárdAmbrozai Beáta – Nagy Beáta – Jana Noskova1999 Változás és állandóság a búcsúvásárban. In. Szerk. Pusztai Ber-talan: Szent és profán között. A szegedi-alsóvárosi búcsú. Szegedi Val-lási Néprajzi Könyvtár. Szeged. 25-29.Ambrus Vilmos2004 Abetlehemes szerepe az identitás megőrzésében. In. VerebélyiKincső (szerk.): Szabad-e bemenni betlehemmel? Budapest. 117-126.Antalóczy Péter Márton1999 Amegújulási mozgalmak a mai egyházban. Vigilia. 1. Szerk. Lu-kács László. Budapest. 29-34.Bakó Ferenc1966 Amájfa és a májusi kosár Heves megyében. In. Az Egri MúzeumÉvkönyve. Eger. 257-303.1983 A palóc lakodalom. In. Novák László – Ujváry Zoltán (szerk.): La-kodalom. Folklór és Etnográfia, Debrecen. 102-108.1987 Palócföldi lakodalom. Gondolat Kiadó, Budapest.1992 A felföldi palóc lakodalom tájszavai. In. Viga Gyula (szerk.): Kul-túra és Tradíció I. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. Miskolc. 101-119.Bakator Judit – Mészárosné Bába Lúcia2003 Hosszú a jegenyesor. Debelyacsa monográfiája. Pancsevó.Balassa Iván1989 A magyar falvak temetői. Corvina Kiadó, Budapest. 1989 A ha-tárainkon túli magyarok néprajza. Gondolat Kiadó, Budapest.Balogh István

1972 A paraszti művelődés. In.Szabó István (szerk.): A parasztság Ma-gyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. II. Akadémiai Kiadó,Budapest. 487-564.Barna Gábor Molnár Ágnes – Barna Gábor1983 Az Ung vidéki lakodalom jellemzőiről. In: Novák László – UjváryZoltán (szerk.): Lakodalom. Folklór és Etnográfia, Debrecen. 119-126.2001 Búcsújárók. Kisebbségkutatás könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest.Bartha Elek1983 A lakodalom és a ház kultikus összefüggései. In. Novák László– Újváry Zoltán (szerk.): Lakodalom. Folklór és Etnográfia, Debrecen.381-384.1984 Házkultusz. Folklór és Etnográfia, Debrecen.1984 Etnikai különbségek és a vallások integráló ereje. In. Kunt E. –Szabadfalvi J. – Viga Gy. (szerk.):Interetnikus kapcsolatok Északke-let-Magyarországon. Miskolc. 97-102.1987 Vallás és etnikum. In: Dankó Imre és Küllos Imola (szerk.): Val-lási néprajz 3. Debrecen.1990 A hagyományok rétegződése és a szerkezeti sajátosságok Szé-kelykeve vallásos népéletében. In. Főszerkesztő: Paládi-Kovács Atti-la; Niedermüller P. (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom. 199-211.1992 Vallásökológia. Ethnica Kiadás, Debrecen.1998 Néphit, népi vallásosság. In. Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folk-lór. Osiris Kiadó Budapest. 470-505Bálint Sándor1973 Karácsony, húsvét, pünkösd. Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Bu-dapest.1977 Ünnepi Kalendárium. Szent István Társulat, Budapest.1981 A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. Magve-tő. Budapest.

67

2009/3. IX. é vf.


1994 Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története ésnéprajza. Szent István Társulat, Budapest. 1998. Ünnepi Kalendári-um II. Mandala Kiadó, Szeged.Bánkiné Molnár Erzsébet1995 Jászkunok a XVIII-XIX. Században. Történelmi és néprajzi ta-nulmányok. Csokonai Kiadó, Debrecen.Bárth Dániel2005 Esküvo, keresztelo, avatás. Egyház és népi kultúra a korai újkoriMagyarországon. MTA-ELTE. Budapest.Bárth János1992 MNL. V. 237. Budapest.Bellosics Bálint1902 Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez. (Másodikközlemény) Ethnographia. 70-78.Beszédes Valéria1995 Örökségünk I. Életjel, Szabadka.1998 Örökségünk II. Életjel Szabadka.2000 Abácskai és a bánsági magyarság népéletének néhány vonat-kozása. In. Gábrityné Molnár Irén-Mirnics Zsuzsa(szerk.): Vajdasági marasztaló. MTT Könyvtár, Sza-badka. 139-145.2001 Ünnep ez minekünk. Életjel, Szabadka.Biacsi Antal1994 Kis délvidéki demográfia. Az MTT és a szabadkai Szabadegye-tem kiadása. Életjel, Szabadka.Bindorffer Györgyi1996 Identitás kettos kötésben. Etnikai identitás és kulturális repre-zentáció a dunabogdányi svábok körében. MTA OTI Etnoregionális Ku-tatóközpont Munkafüzetek 13. Budapest.Dr. Bodor Antal1914 Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közál-lapotokra. Budapest.Bodó Barna2003 Identitás és szórvány diskurzus. In. Komlós Attila (szerk.): Nyel-vünk és Kultúránk, A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságánakfolyóirata. 3. szám. Budapest. 16-28.Bodó Julianna2000 Jelek a térben. In. Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudományjelene és jövoje a kisebbségben élo közösségek életében c. konferenciaeloadásai. Lilium Aurum, Dunaszerdahely. 56-63Bódi Jenő2002 Kövek és képzetek. In. Fejos Zoltán és Szijártó Zsolt (szerk.): Egytér alakváltozásai. Tabula Könyvek, Budapest. 22-39.Borovszky Samu (szerk.)é. n. Magyarország vármegyéi (Temes vármegye). 129-150; 435-448.Borús Rózsa1998 Bácskai lakodalmak. Grafoprodukt, Szabadka.Bosnyák István2000 Adatok a délvidéki magyar tanügyi, muvelodési, tudományos ésmuvészeti civil szervezetek múltjához és jelenéhez. In. Gábrityné Mol-nár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Vajdasági marasztaló. MTT Könyv-tár 3. Szabadka. 281-287.Botka József1983 Karácsony. Ünnepi kalendárium, vallási hagyományok, székely-kevei népélet. Kikinda.Bodi Erzsébet2001 Prémes perec, örömkalács. Lakodalmi kalácsok. In. Györgyi Er-zsébet (szerk.): Lakodalmi szokások. Budapest. 98-104.2003 Karácsony böjtje a görög katolikusok táplálkozási kultúrájában (há-rom falu példáján). In. EthnicaV. évf. 1 sz. Szerk. Ujváry ZoltánBovíz László2005 Szent Gellért osi egyházmegyéjének 975 éve. Püspöki hivatal,Nagybecskerek.Buchmann Károly1936 Adélmagyarországi telepítések története. Budapest.Czékus Géza2002 Kishegyes múltja a demográfiai adatok tükrében. Logos, Tóthfalu.Csiszár Árpád1998 Aberegi népélet. Ethnica Kiadás, Debrecen.Dampfingen Irén2006 Szilágyi telepes község története. Logos, Tóthfalu.

Diószegi Vilmos1968 Apalóc kulturális csoport határa és kirajzása. In. Ortutay Gyula(szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest.217-251.Dobosy László1989 Szokások és hiedelmek a Hangony-völgyben. Gömör néprajzaXIX., Debrecen.Dömötör Tekla1972 Magyar népszokások. Budapest.1983 Naptári ünnepek-népi színjátszás. Akadámiai Kiadó, Budapest1983 Aszentiváni tuzgyújtás szokásának interetnikus kutatásához. In.Szeli István (szerk.): Jugoszláviaimagyar folklór. A Magyar Nyelv, Iro-dalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Újvidék. 58-63.1986 Régi és mai magyar népszokások. Tankönyvkiadó, Budapest.Bela, Duranci2003 Avárosiasodás – Szabadka új arculata. In. Üzenet. 3.sz. Szabadka.24-29.Engel Pál1999 Akeresztény királyság megalapítása. In. Vigília 1999/11. Szerk.Lukács László, Budapest.Enyedi György2001 Anagyvárosi régiók és a globális gazdaság, In. Beszteri Béla ésMikolasek Sándor (szerk.): Regionális lokalitás a 21. században. Ta-nulmánykötet. A MTA Veszprémi Területi Bizottsága, Komárom. 11-24.Eros Lajos1993 Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történeté-hez. Logos, Tótfalu.Fekete J. József1996 Gondolatok az urbánus temetorol. In. Üzenet. XXVI. Szabadka.303-308.Gereben Ferenc1998 Az anyanyelv az identitástudat szerkezetében, In. Régió. 2. szám.95-112.Göncz Lajos1999 Amagyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Osiris–Forum. Bu-dapest–Újvidék. 2004 Avajdasági magyarság kétnyelvusége. Nyelv-pszichológiai vonatkozások. Magyarságkutató Tudományos TársaságMTT Könyvtár 8. Szabadka.Grynaeus Tamás2001 Akét Szent Antal. In. Barna Gábor (szerk.): Szenttisztelet. Nép-rajzi Tanszék, Szeged. 275-286.Gubás Jeno1997 Veszendo végeken. Logos, Tóthfalu.Gunda Béla1963 Akultúra integrációja és az etnikai csoportok alakulása. In. Mu-veltség és Hagyomány V. Debrecen. 3-23.1983 Folklore-gyujtés a Szerémségben. In. Szeli István (szerk.): Ju-goszláviai magyar folklór.Értekezések, monográfiák 3. AMagyar Nyelv,Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete,Újvidék. 64-76.Györgyi Erzsébet1992 Akoncentrált életút megjelenítése a házasságkötés szokásköré-ben. In. Viga Gyula (szerk.): Kultúra és Tradíció I. Tanulmányok UjváryZoltán tiszteletére. Miskolc. 73-79.2001 Ádámtól, Évától a parasztla-kodalomig. In. Györgyi Erzsébet (szerk.): Lakodalmi szokások. Jelen-lévo múlt. Planétás Kiadó, Budapest. 6-12Hajdú Gabriella2000 Az utazás, mint modern mítosz. In: Fejos Zoltán – Szijártó Zsolt(szerk.): Turizmus és kommunikáció (tanulmányok). Néprajzi Múzeum-PTE Kommunikációs Tanszék. Budapest-Pécs. 191-201.Hajdú-Moharos József2000 Magyar településtár. Budapest.Harmath Károly2000 Az egyházi élet újraszervezése a török hódoltság után. In. Be-szédes Valéria (szerk.): A jó Istendicsoségére. Kiss Lajos Néprajzi Tár-saság, Újvidék. 5-13.H. Bathó Edit1983 Ajász lakodalom szokásrendszere. In. Novák László – Ujváry Zol-tán (szerk.) Lakodalom. Folklór és Etnográfia, Debrecen. 160-164.Hegedus Antal1986 Tótújkomlós a Bánságban 1782-1788. Békési Élet, XXI. 4. sz. 451-466.


2009/3. IX. é vf.

Hetény János2001 Egyházi inkulturáció a szentek népi tiszteletében. Barna Gábor(szerk.): Szenttisztelet. Néprajzi Tanszék, Szeged. 41-48.Hoppál Mihály1987 Technika és rítus. Egy lakodalom jelrendszere. In. Kósa László(szerk.) Népi Kultúra – Népi Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest.353-397. 1996 Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest.Horváth Mátyás1994 Központosítás és konszolidáció a háború elotti jugoszláviai ma-gyar iskolákban. In. Üzenet. XXIV. évfolyam. 1-2. sz. Szabadka. 54-60.Ikvainé Sándor Ildikó1992 Apeskirek szerepe a szerb népszokásokban. In. Viga Gyula(szerk.): Kultúra és Tradíció I. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére.Miskolc. 141-165.Illyés Endre2002 Illyés Endre néprajzi tanulmányai. Vallási Néprajz 11. Debrecen.Juhász Antal1999 Észak-Bánság paraszti muveltségébol. Táj és népi kultúra 3. Ju-hász Antal szerk. A József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tan-székének kiadvány-sorozata, Szeged. 3-31.Jung Károly1992 Köznapok és legendák. Forum Könyvkiadó, Újvidék.2000 Régi-ek Kalendáriuma. Forum Könyvkiadó, Újvidék .Kalapis Zoltán1992 Betuk és képek. Forum Könyvkiadó, Újvidék.2005 Élet, élet, csu-da élet. Forum Könyvkiadó, Újvidék.Kardos László – Szigeti JenoBoldog emberek közössége – A magyarországi nazarénusok. Buda-pest.Katona Imre1983 Jeles napok és ünnepi szokások maradványai Észak-Bánátban.Beszámoló egy felderíto jellegugyujtésrol. In. Szeli István – BosnyákIstván (szerk.): Jugoszláviai magyar folklór 3. Értekezések,monográfiák.A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Újvi-dék. 78-104.Keményfi Róbert2003 Akisebbségi tér változatai. MTA Társadalomkutató Központ, Bu-dapest.2003 Etnikai és felekezeti térszerkezetek elemzésének statisztikai-ge-ográfiai módszere a néprajztudományban In. Foszerk. Paládi-KovácsAttila, szerk. Vargyas Gábor: Népi Kultúra – Népi Társadalom. AkadémiaiKiadó, Budapest. 127-163.Kisbán Eszter1963 Atáplálkozás alakulásának problémái. In. Gunda Béla (szerk.): Mu-veltség és Hagyomány. Debrecen. 189-201.Kiss Mária1986 Aszokásformák állandósága és változékonysága a Pest megyeidélszlávoknál. In. Kósa László (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társada-lom. Akadémiai Kiadó, Budapest. 317-336. 1988 Délszláv szokások aDuna mentén. Akadémiai Kiadó, Budapest.Kiss Nándor2003 Ott jártam: Nagyszered. In. Botos Elemér és Botos Andrea (szerk.):Református Évkönyv. Novi Sad. 100-103.Klamár Zoltán2003 Sírkövet emeltetik. In. Múzeumi kutatások Csongrád megyében.Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 185-198. 2004 Halálban is közösség.Az adorjáni temeto vizsgálata. Studia Comitatensa 29. Szentendre.Kocsis Károly1993 Az etnikai konfliktusok történeti, földrajzi háttere a volt Ju-goszláviában. Teleki László Alapítvány, Budapest.Kónya Sándor2004 Harmatozzatok, egek. Thurzó Lajos MMK, Zenta.Borivoj, Kolarski1988 Vlakjovac – monografija sela. VrsacKorkes Zsuzsanna1983 Lakodalmi szokások a Kiskunságban. In. Novák László – UjváryZoltán (szerk.): Lakodalom.

Folklór és Etnográfia, Debrecen. 185-192. 1988 Lakodalmi szokások.In. Bag. Néprajzi Tanulmányok I. Múzeumi Füzetek 35. Aszód. 241-261.1992 Népszokások és viseletek Kartalon. Kartal. 2004 Rozmaring a ma-gyarországi paraszti ünnepnapokban. In. A Magyar Mezogazdasági Mú-zeum Közleményei 2001-2004. Budapest. 150-166.Korpics Márta2000 Zarándok és turista, In: Fejos Zoltán – Szijártó Zsolt (szerk.): Tu-rizmus és kommunikáció (tanulmányok). Tabula Könyvek. Néprajzi Mú-zeum-PTE Kommunikációs Tanszék, Budapest-Pécs. 167-190.Kósa László1984 Hagyomány és közösség. Magyar népi kultúra és társadalom. Bu-dapest 1998 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlásaMagyarországon 1880-1920. Jelenlévo múlt. Planétás Kiadó, Budapest.2003 Nemesek, polgárok, parasztok. Néprajzi, történeti, antropológiaiés muvelodéstörténeti tanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest.Kovács Endre1982 Doroszló hiedelemvilága. Forum, Újvidék.Kovács Nándor2005 Eltunt idok nyomában. Hét Nap. 11/16. Szabadka.Kovács Szöszill2004 Templomszentelés Udvarszálláson. In. Hírvivo – Katolikus heti-lap, 2004. szept. 12. Tóthfalu. 2005 Három egyházmegye közös jubi-leuma, Hírvivo – Katolikus hetilap, 2005. október 12. 177. szám.2006Öt nyelven fohászkodnak a nemzet lelki megújulásáért. Hírvivo. 2006.március 26. 202. szám.Krupa András2000 Amagyarországi szlovákok kalendáris szokásainak elhalási ten-denciái összefüggésül a társadalmi és életmódbeli változással In. Cse-ri Miklós, Kósa László, T. Bereczki (szerk.): Paraszti múlt és jelen azezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság és a szentendrei SzabadtériNéprajzi Múzeum közös kiadványa, Szentendre. 317-330.Kunt Erno1983 Temetok népmuvészete. Corvina Kiadó, Budapest.Ladó János1978 Magyar utónévkönyv. 4. Kiadás. Budapest.Luby Margit1935 Aparasztélet rendje. Népi szokások, illendo magatartás, babonákSzatmár megyében (Szamoshát, Tiszahát, Nyírség). Budapest.Lukács László1999 Az egyház: a communio és mozgalom. Megújulási mozgalmak azegyházban Vigilia 1. Budapest. 1-13.Madar Ilona1989 Fejezetek Zaboralja társadalomnéprajzához. Folklór és Etnográfia,Debrecen.Magyar Értelmezo Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1972.Magyar Irodalmi Lexikon I. 1963. Akadémiai Kiadó, Budapest.Magyar Néprajz VII. A katolikus egyházi év ünnepei. Népszokás, nép-hit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó. 1990.Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1982. 5. kötetManga János1940 Zoborvidéki lakodalom. Néprajzi Értesíto. Budapest. 265-270.1948 Szlovák kapcsolatok a palóc karácsonyi szokásokban. In. Eth-nographia. LIX. 94-102.Marót Károly1939 Szent Iván napja. In. Ethnographia. Budapest. 225-296.Eliade, Mircea1987 Szent és profán. Európa Kiadó, Budapest.Mirnics Károly1991 Aszórványmagyarságtól a szigetmagyarságig. In. Létünk. Újvidék.1-2. sz. 244-268.2000 Demográfiai jellemzok, társadalmi mutatók. In. Gábrityné MolnárIrén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Vajdasági marasztaló. MTT Könyvtár 3.Szabadka. 23-52.2003 Amagyarok aránya községek és települések szerint. In. GábritynéMolnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek. Sza-badka. 25-84.Abraham A. Moles1996 Agiccs. A boldogság muvészete. Háttér Kiadó, Budapest.Molnár Ágnes – Barna Gábor1983 Az Ung vidéki lakodalom jellemzoirol. In: Novák László – UjváryZoltán (szerk.): Lakodalom. Folklór ésEtnográfia, Debrecen. 119-126.


2009/3. IX. é vf.

Morvay Judit1984 Akomaválasztás stratégiái Kolozsnémán 1750-1870. In. Hofer Ta-más (szerk.): Történeti antropológia. MTA, Budapest. 281-292.Nagy Beáta(Ambrozai Beáta – Nagy Beáta – Jana Noskova)1999 Változás és állandóság a búcsúvásárban. In. Pusztai Bertalan(szerk.): Szent és profán között. A szeged-alsóvárosi búcsú. SzegediVallási Néprajzi Könyvtár, Szeged. 25-29.Nagy Ödön2000 Az élet fordulói. In. Nagy Olga (szerk.): Változó népi kultúra. Ko-lozsvár-Bukarest.Orosz György2001 Énekes vándor koldusok a régi Oroszországban, in: Barna Gá-bor (szerk.): „Nyisd meg Uram, szent ajtódat...” Köszönto kötet Erdé-lyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Szent István Társulat Kiadója, Sze-ged. 217-237.Örsi Julianna1974 Amurokonság egyik formája Karcag társadalmában. Ethn.LXXXV. Budapest. 354-366. 1990 ANagykunság mint néprajzi csoport.In. Szolnok megyei múzeumok évkönyve. VII. Szolnok. 347-366.Paládi Kovács Attila1973 Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyarfaluban. In. Népi Kultúra – Népi Társadalom VII. Akadémiai Kiadó, Bu-dapest. 291-327.1989 APalócföld kiterjedése. In. Bakó Ferenc (szerk.): Palócok. I. Ku-tatástörténet, föld és nép. Eger. 169-213.1992 Settlement history and Folklore Debrecen In. Elek Bartha-KoticsJózsef (szerk.): Ethnographica et Folkoristica Carpathica. 7-8.1993 Újkori migrációs folyamatok az Alföldön és a népi kultúra alaku-lása. In. Békési Imre – Jankovics József – Kósa László – Nyerges Ju-dit (szerk.): Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Ma-gyarországon III. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság – Scrip-tum Kft., Budapest-Szeged. 1605-1614.2003 Településtörténet és folklór Udvarszállás falu példája. In. Tájak,népek, népcsoportok (Válogatott tanulmányok) Akadémiai Kiadó, Bu-dapest. 384-392.Pál József – Újvári Edit2001 Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Budapest.Papp György1994 Betlehemnek nyissunk ajtót! Betli Bt., Szeged.Papp Richárd2003 Etnikus vallások a Vajdaságban. MTA Kisebbségkutató Intézet,Gondolat Kiadói Kör. Budapest.Penavin Olga1975 Szlavóniai kórógyi szótár. I-III. Forum, Újvidék.1986 Ahajdani bácskai jász telepek. In. Üzenet. Szabadka. XVI. évfo-lyam 7-8. sz. 428-434.1988 Népi kalendárium (Az esztendo néprajza a jugoszláviai magyar-ság körében) Forum, Újvidék.1998 Atelepítések és a nyelvjárások In. Üzenet. XXVIII. Évfolyam. 1-2. sz. Szabadka. 23-37.Pénovátz Antal1998 Emléksorok a bácskai református falvak XVIII. század végi meg-településérol. In. Üzenet. XXVIII. évfolyam, 1-2. szám. Szabadka. 46-55.Pócs Éva2001 Az asztal és a tuzhely, vagy hol van a szentsarok. In. Hála J., Szar-vas Zs., Szilágyi M. (szerk.): Számadó, MTA Néprajzi Kutatóintézete,Budapest. 375-388.Puskó Gábor2002 Adalékok „Liszka József: A (cseh)szlovákiai magyarság populá-ris kultúrája (1918-1998)” címu dolgozatához. In: Acta Ethnologica Da-nubiana 2-3. (2000-2001), Komárom-Komarno. 261-274.A.R. Radcliffe-Bown1997 Atársadalmi struktúráról. In. Sárkány Mihály (szerk.): Mérföldkö-vek a kulturális antropológiában. Panem Kft. Budapest. 406-438.Réso Ensel Sándor2000 Magyarországi népszokások. Osiris Kiadó, Budapest.Roheim Géza1984 Abuvös tükör. Magveto Kiadó, Budapest.1990 Magyar néphit és népszokások. Universum Kiadó, Szeged

Romsics Ignác1998 Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép-és Délkelet-Európá-ban a 19. és a 20. században. Napvilág Kiadó, Budapest.Sári Zsolt2000 Egy ünnep mindennapjai. Ethnica Kiadás, Debrecen.Sárkány Mihály1983 Alakodalom funkciójának megváltozása falun. Ethnographia . XCIV.279-285.Seres Andrea2002 Lakodalmi vendéglátás: gyökeres változás gondolata vidéken azezredfordulón. In. Bartha Elek (szerk.): Ethnographia. 3-4.Silling István1994 Templomok, szentek, imádságok. Tanulmányok a vajdasági népivallásosság tárgykörébol. JMMT,Logos, Újvidék/Tóthfalu.1995 Kínján esék esete. Vajdasági archaikusnépi imádságok. Forum Könyvkiadó, Újvidék.1996 A kupuszinai temeto.In. Üzenet. XXVI. Évfolyam, 7-8. sz. Szabadka. 346-356.1998 Tegnapés ma. Adalékok Nyugat-Bácska néprajzához. JMMT. Újvidék.2002 Akupuszinai temeto néprajza. In. Vallási néphagyomány. Írások a vaj-dasági népi vallásosságkörébol. Forum Könyvkiadó, Újvidék.153-167. 2003 Népi vallásosság.In. Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. 131-155.2003 Vajdasági népiimádságok és nyelvezetük. Forum Könyvkiadó, Újvidék.Silling Léda2005 A táplálkozáskultúra interetnikus kapcsolatokból eredo változá-sai a bácskai Kupuszinán. In. Klamár Zoltán (szerk.): Etnikai kontakt-zónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében. A Pest Me-gyei Múzeumok Igazgatósága, Aszód. 139-148.Simon Sándor1998 Feljegyzések Magyarittebérol (1786-1986) Logos, Tóthfalu.Sinkó Katalin1987 Afalvédok képi világa. In. Kovács Ákos (szerk.): Feliratos falvé-dok. Corvina, Budapest. 24-32.Szabó László1983 Lakodalmi szövegek, játékok esztétikai kérdései. In. Novák Lász-ló – Ujváry Zoltán (szerk.): Lakodalom. Folklór és Etnográfia, Debre-cen.Szabó István – Szabó László1976 Házasodjunk, hajajaj. Szolnok.Szakály Ferenc1990 Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Budapest.Szarka László2004 Kisebbségi léthelyzetek – Közösségi alternatívák. Az etnikaicsoportok helye a kelet-középeurópai nemzetállamokban. MTA Ki-sebbségkutató Intézet, Budapest.Szekfu Gyula1988 Amagyar állam életrajza. Maecenas Kiadó, Budapest.Szendrey Ákos1940 Az életvize a karácsonyi népszokásokban. In. Ethn. 393-400.Szigeti Jeno1991 Anév és névhasználat vallásos háttere az Ószövetségben. In. Dan-kó Imre – Küllos Imola – Molnár Ambrus (szerk.): Vallási Néprajz 5. Deb-recen. 55-66.1998 Aprotestáns kisegyházak interetnikus kapcsolatai az Osztrák-Ma-gyar Monarchiában. In. Eperjesi Erno, Grin Igor és Krupa András (szerk.):Az együttélés évezrede a Kárpát-medencében. Békéscsaba-Debrecen.357-360.2000 AXIX. századi újprotestáns egyházak kialakulása a Kárpát-me-dencében In. L. Imre Mária (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-me-dencében III. Pécs. 55-66.Szilágyi Miklós1998 Relatív túlnépesedés, továbbtelepülés. Békés megyeiek részvételeBácska és Bánátbenépesedésében. In. Üzenet. XXVIII. Évfolyam. 1-2. sz. Szabadka. 71-77. 2000 Otthonteremtés, faluközösséggé szer-vezodés – idegenben. In. Cseri Miklós, Kósa László,T. Bereczki Ibolya (szerk.): Paraszti múlt és jelen. Magyar Néprajzi Tár-saság, Szentendre. 445-460.2004 Ahivatásos vofély. In. Borsos Balázs – Szarvas Zsuzsa – VargyasGábor (szerk.): Fehéren, feketén Varsánytól Rititiig. Tanulmányok Sár-kány Mihály tiszteletére. I. Budapest. 327-347.Sluzbeni Glasnik NRS Beograd 1959.

70 „Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva

2009/3. IX. é vf.

Szoke Anna2001 Az utolsó átváltozás üzenete. In. Ando György – Eperjessy Erno– Grin Igor – Krupa András (szerk.): A nemzetiségi kultúrák az ezred-fordulón (Esélyek, lehetoségek, kihívások). Magyar Néprajzi Társaság,Békéscsaba-Budapest. 507-522.2004 Régi és új hagyományok Székelykeve vallásos népéletében. Eth-nica VI/1. 5-9. Szerk. Ujváry Zoltán. Debrecen.2005 Akontaktzóna határviszonyai a Versec környéki településeken. In.Klamár Zoltán (szerk.): Etnikai kontaktzónák a Kárpát-medencében a20. század második felében. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága,Aszód. 108-118.Szöllosy Vágó László2002 Egy kisváros a nagy történelem sodrában: Versec. In. Krekity Olga(szerk.): Vajdasági Magyar Kalendárium. Szabadka. 134-141.Tarcai Béla1997 Fénykép a temetoben. In. A Herman Ottó Múzeum ÉvkönyveXXXV-XXXVI. Miskolc. 349-361.Tárkány Szucs Erno1980 Akézfogóval összefüggo jogi népszokások In: Kósa László(szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest.119-153.1981 Magyar jogi népszokások. Gondolat Kiadó, Budapest.Tátrai Zsuzsanna1990 Magyar Néprajz VII. Jeles napok-ünnepi szokások. In. DömötörTekla (foszerk.): A katolikus egyházi év ünnepei. Akadémiai Kiadó, Bu-dapest.1997 Jeles napok – ünnepi szokások. Jelenlévo múlt. Planétás Kiadó,Budapest.Tomka Ferenc1999 Akatekumenátus. Vigilia 11. Lukács László szerk. 802-807.Tóth Ferenc1983 Anéphit és a népszokások rendszere Ürményházán a szerelemtola kereszteloig. In. Szeli István –Bosnyák István szerk. Jugoszláviai ma-gyar folklór. Értekezések, monográfiák. 3. AMagyar Nyelv,Irodalom ésHungarológiai Kutatások Intézete, Újvidék. 107-130.Tóth Pál Péter1999 Szórványban. Püski Kiadó, Budapest.Tripolsky Géza1993 Munkák, ünnepek, népszokások. A Tisza-vidék néprajzához ésfolklórjához. Jugoszláviai MagyarMuvelodési Társaság, Újvidék.1998 Hasonló és különbözo szokások a Tisza vidék népeinél. In. Szerk.Eperjessy Erno, Grin Igor, Krupa András: Az együttélés évezrede a Kár-pát-medencében. Békéscsaba-Debrecen. 361-365.Tüskés Gábor-Knapp Éva2001 Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. században. Osiris Ki-adó, Budapest.

Victor, W. Turner1997 Átmenetek, határok és szegénység: a communitás vallási szim-bólumai. In. Bohannan, Paul – Glazer, Mark (szerk.): Mérföldkövek akulturális antropológiában. Panem Kft., Budapest. 675-711.Ujváry Zoltán1990 Folklór írások. Herman Ottó Múzeum, Miskolc.1996 Az interetnikus kapcsolatok kérdései a Kárpát-medencében. In.Katona Judit – Viga Gyula (szerk.): Az interetnikus kapcsolatok kuta-tásának újabb eredményei. Miskolc. 25-29.1997 Népi színjátékok és maszkos szokások. Multiplex Media – Deb-recen University Press, Debrecen.Végel László1990 Akisebbségek közép-kelet-európai küldetése. In. Létünk. 6. sz.Újvidék. 643-647.Velki Magdolna2005 Magyar-nyelvtudás idegen nyelvi környezetben a nyelvi síkok tük-rében. In: Komlós Attila (szerk.): Nyelvünk és Kultúránk, A Magyar Nyelvés Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata,XXXV. 3-4. sz., Budapest. 71-89.Verebélyi Kincso1992 Amájusfa körül. In. Viga Gyula. (szerk.): Kultúra és Tradíció I. Ta-nulmányok Ujváry Zoltántiszteletére. Miskolc. 237-247. 1993 Ahagyomány képei. Folklór és Et-nográfia, Debrecen. 2005 Szokásvilág. Studia 46. Debrecen. 2005 Min-den napk, jeles napok. Hétköznapok és ünnepek a népszokások tük-rében. Timp Kiadó, Budapest.Vidacs Bea1985 Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen. Ethn. XCVI. 509-526.Virág Gábor2002 Kishegyes. Helytörténeti tanulmányok és dokumentumok. JMMT-Újvidék.Virág Magdolna1994 Temetés Tövisháton. A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 4., Deb-recen.Vörös Ferenc1999 Két szlovákiai település mai névadási szokásainak összevetése.Magyar Nyelvor, 95. sz.Zana Ágnes2003 Vegyes házasságok vizsgálata a kevert etnikumú Tekén. In. Ke-ményfi Róbert (szerk.): Néprajzi Látóhatár. A Gyorffy István NéprajziEgyesület folyóirata, Debrecen. 3-4. sz. 167-179.Matthias, Zvekanovic1977 Hitélet. Újvidék. Szerk. Msgr. Matthias Zvekanovic. Szabadka.Bauman Zygmunt1997 Modernség és ambivalencia. In. Feischmidt Margit: Multikultura-lizmus. Osiris Kiadó, Láthatatlan Kollégium, Budapest. 47-59.

71

2009/3. IX. é vf.

Kabol – szerb nevén Kovilj – Újvidéktől lefelé, aDuna mellett légvonalban mintegy tíz kilométerre fek-szik. Magyar szempontból egy nevezetességérőlvolt tudomásom: Itt született Gál László költő és új-ságíró, a Magyar Szó egyik alapító szerkesztője. A het-venes években egy riportúton ott járva, a szerb ko-lostorban egy pópának tűnő alkalmi beszélgetőtárs-tól érdekes dologról hallottam. Miután megtudta,hogy magyar újságíró vagyok, azt közölte, hogy a ko-lostor alapításának mind szerb, mind pedig magyartörténelmi szempontból rendkívül fontos oka van. Itttalálkozott ugyanis Szent Száva a magyar uralkodó-val, akik fontos egyezségre jutottak, s ennek emlé-keként alapították közösen. Sosem jártam utána, van-e a közölteknek bármi valós magja. Ha csakugyan voltilyen találkozás, akkor az egyházalapító szerb pátri-árkának nyilván II. Endre volt a Kabolra érkező kirá-lyi társa.

Mostanában egyre gyakrabban motoszkál a fe-jemben, hogy itt kellene találkozzon a mai magyar ésszerb államfő, hogy egy fontos emlékművet avassa-nak fel, amely nagyon hiányzik a Délvidékről.

Néhány hónappal ezelőtt felhívott telefonon egyelőttem addig teljesen ismeretlen férfi. Meglehetősenhiányos magyarsággal szólt. Tisztességesen bemu-tatkozott: Horvát Urbán, kaboli születésű, a hetvenesévei felé közeledik. Utólag kiderült, hogy tisztességesmagyar neve Horváth Orbán, édesapja néhai HorváthMihály. Mint maga közölte, valaki az anyakönyvbenegyszerűen módosította a nevét. Magyarul pedig azértnem beszél jobban, mert olyan volt az élete, hogy azis csoda, nem veszítette el magyarságtudatát is. Ezazonban igen erős benne. Van neki egy írása a ka-boli eseményekről, azt szeretné megmutatni. Valamivelközelebb hozta a témát azzal, hogy megjegyezte: Nemcsak Dunafalvy Lajosnak és Molnár Andornak volt sze-repe abban, hogy 1942 januárjában Kabolon nem voltvérengzés.

Nem mondta, nem kérdeztem, miféle esemé-nyekről. A két említett név teljesen világossá tette előt-tem, hogy arról a számomra megfejthetetlen talány-ról van szó, miért végezték ki a partizánok 1944-benMolnár Andor községi bírót, annak ellenére, hogy Du-nafalvy Lajos csendőrparancsnokkal elejét vette az1942 januárjában már-már beindított kaboli razziának,noha már megérkezett a csendőri különítmény is az-zal a határozott feladattal, hogy a jegyzékükön levőkétszáz helybeli szerbet kivégezzék.

Dunafalvyról sokat írt az újvidéki szerb sajtó. En-nek révén terjedt el hőstettének, a szerbmentés tör-ténetének a híre. Egy falubeli zenész indulót szerzetttiszteletére, feleségének pedig táncdalt. A szerb saj-tó azonban kizárólag csak őt emlegette sokáig. Mol-nár Andorról a közelmúltig nem esett szó. Nemgyőztem csodálkozni, miért. Dunafalvy ugyanis csakrövid ideig élt Kabolban, 1941-től 1943-ig. Hogy-hogyróla ilyen szépen megemlékeznek, a helybeli szerb-mentő társáról pedig nem? Holott a falubíró a bőrétvitte a vásárra a kétszáz kiszemelt áldozat meg-mentéséért. Az történt ugyanis – tudtam meg hama-rosan az után, hogy fölmerült az ő neve is –, hogy az1942 januárjában a helyszínre kiszállt csendőrök kéz-hez kaptak egy okmányt, amely arról szól, hogy Mol-nár bíró és néhány helybeli magyar társa az életük-kel szavatolják, hogy a kiszemelt kaboliak nem el-lenségei az 1941-ben visszaállított magyar hatóság-nak. A kapott kéziratban az olvasható, hogy harma-dik szervező társuk is volt a szerbmentő magyarok-nak, Horváth Mihály, a falu másik részének a bírója.

Könnyű ezt így leírni: életükkel szavatolták..., deképzeljük magunkat 1942 januárjába, amikor itt Újvi-déken és környékén...

Nos, tudjuk, ugye. A razzia! Az, amelyikről már min-dent tudunk, amit tudhatunk. S nem amaz a másik,amelyiknek a megtörténtét a szerb állam még ma semismerte el hivatalosan, s amely e tanulmányunknaka témáját képezi. A kérdésem: Miért történt Kabolonis vérengzés, hiszen ott – mint Dunafalvy története ré-vén már a szerb közösség is értesülhetett – 1942-bena helybeli magyarok összefogtak és megmentették akivégzésre szánt szerb polgártársaikat. Általánosab-ban pedig: Mi szükség volt a Délvidéken második raz-ziára, amelynek több tízezer magyar ártatlan polgáresett áldozatául? Ha megtaláljuk a választ ezekre akérdésekre, akkor már sok minden egyéb világossáválik számunkra. Például az, hogy miért kellett a titóiérában úgy tenni, mintha a második razzia meg semtörtént volna. Meg az, hogy miért nincs hősi emlék-művük a kaboli szerbmentő magyaroknak. Meg mi-ért nincs Újvidéken, Csúrogon miért rombolják le...

Néhány nappal azután, hogy Horváth Orbán tele-fonon jelentkezett, megkaptam tőle a kéziratot. Szer-bül volt írva, de azóta a szerzővel már magyarítottuk.Hamarosan meg fog jelenni egy idén indult új ma-gyarországi folyóiratban, a Trianoni Szemlében. Itt csu-pán egy – tessék erre jól odafigyelni, vagy inkább ta-

MATUSKA MÁRTON

Miért?

72 Miért?

2009/3. IX. é vf.

lán megkapaszkodni: hihetetlennek tűnő, és szörnyűtartalma miatt alig elolvasható részt fogunk belőle idéz-ni azzal a megjegyzéssel, hogy hasonlót találni a kéz-iratban többet is. Eligazításul még annyit bocsátunkelőre nyomatékosítva a fentebbiekben már említet-teket, hogy 1944 végéről szól az írás, az Alsó- és Fel-sőkabol „felszabadulása” utáni néhány hétről.

Tehát idézet Horváth Orbán kéziratából:„LincsHevesen indult. (...) Slavko Keđar indította. Ő volt

a szervező és a parancsnokló. Személyes példávalmutatta, hogyan kell eljárni. O Véleményem szerinta lincselés válogatás nélkül minden helyben elfogottmagyarra egyformán vonatkozott. Szándékosan em-lítettem az elfogott szót, mert a későbbiek során azakciót úgy emlegették, mint »a magyarok fogása«.[‘Vatanje Mađara] (O)

Az első csoportban elfogott magyarokat annak azépületnek a pincéjébe zárták, ahol Alsókabol közsé-gi hivatala volt. Itt ütötték-verték, majd összekötözvekocsin elszállították őket a Duna-partra. Ott embertelenmódon kínozták, megölték, majd a Dunába dobtákőket. Egy asszony tanúsítása szerint jajszavuk fél Du-nagárdonyig elhallatszott. Ezt attól az asszonytól nagy-néném, Rókáné Horváth Veronka hallotta.

Az öldöklés azzal kezdődött, hogy Slavko Keđar– saját kezűleg –, még szállítás közben, a kocsin, amegkötözött Molnár Andornak felhasította a mellka-sát és kézzel kitépte a szívét.”

Horváth Orbán írásának nem ez a minősíthetetlenesemény áll a középpontjában. Jeleztük már fennebb,hasonlókat idézhetnénk még többet is. Ő írásának cí-méül adta a téma velejét: Miért? Ezt a kérdéstugyanis, amelyet oly sokan feltettek már az1944–1945-ös vérengzés áldozatainak hozzátartozói,a csodával határos módon megmenekült túlélők, a ku-tatók, meg azok is, akik csupán csak olvastak, hallottakarról, mi történt a titói felszabadulás hónapjaiban a Dél-vidéken élő magyarokkal. MIÉRT VOLT MÁSODIKRAZZIA?

A választ kezdjük egy újabb kérdésfelvetéssel,amelyre hivatalosan megfogalmazott választ is talál-hattunk. Miért adott ki rendeletet Tito 1944. október17-én Versecen arról, hogy katonai közigazgatást kellbevezetni a bánsági, bácskai és drávaszögi részeken?A hivatalos indoklást Tito összes műveinek egyik láb-jegyzetében olvashatjuk.1 Maga a rendelet szövegecsupán azt hozza fel indoklásul, hogy e területek –mármint azok a területek, amelyeken a katonai igaz-gatást Tito elrendelte – „rendkívüli körülmények” kö-zött éltek a háború alatt, s minél előbb fel kell számolnia „népünknek okozott bajokat”, amelyek többek kö-zött az „ide települt idegen elemek” miatt támadtak.A rendkívüli körülmények alatt azt kell érteni, hogy aBánságnak ez a része Szerbiához tartozott, de németprotektorátusként működött. A Drávaszög (Baranya)és a Bácska pedig visszakerült Magyarországhoz. Az

idegen elemek alatt a bukovinai székelyeket kell ér-teni, akik a húsz évvel korábban ide telepített szláv– elsősorban szerb – telepesek helyére kerültek az1941. áprilisi visszacsatolás után. A rendelet a szlá-vokat „népünk”-nek minősíti, a betelepített magyaro-kat pedig „idegen elemek”-nek.

Ez a kiadvány, amelyben a rendeletet magyar nyel-ven megtalálhatjuk tudományos igénnyel íródott,nem a háború utolsó esztendejének kapkodós zűr-zavarában. Ez már békeidőben megfogalmazott, át-gondolt, megfontolt magyarázat a rendelet indoklá-sának indoklásául. A szerb eredeti kiadás 1982-benjelent meg a Komunist kiadásában, két évvel Tito ha-lála után. A lábjegyzeteket Milovan Dželebdžić állítottaössze. A magyar kiadás a Forum Könyvkiadónál, Új-vidéken, 1988-ban, Bordás Győző főszerkesztésévellett közkinccsé. Jómagam a Forum Kiadó folyosójá-ról szedtem föl, ott állt halomba dobálva hónapokonát. A Tito rendeletében olvashatónál konkrétabb in-doklás, amelyet a könyv kiadói természetesen ámí-tásul szántak a világnak és a kései olvasóknak a 180.lábjegyzet utolsó mondatában olvasható: „...amelyekarra késztették Titót, hogy a kölcsönös leszámolásokatés újabb vérontást megakadályozandó, bevezesse aBánáti, Bácskai és Baranyai Katonai közigazgatást.”Tehát az utólag, 1982 táján megfogalmazott indoklásszerint a katonai közigazgatás bevezetésével Tito megakarta akadályozni az újabb vérontást.

Vérengzés mégis volt, ezt Tito is tudta, ki ismondta. A történetet leírja a memoárjában Isa Jova-nović, Tito egyik akkori vajdasági segédvezére. Azesemények idején a Jugoszláv Kommunista Párt vaj-dasági vezetőségének meghatározó személyiségevolt, hiszen a szervezőtitkári tisztséget töltötte be. Az1987-ben az Institut za istoriju (Történelmi Intézet) ki-adásában megjelent: U službi revolucije (Sećanja) [Aforradalom szolgálatában (Emlékezések)] című köny-vében ezt is írta: „A megszállás alatti kegyetlenségekmiatti elkeseredettségében a nép némely helysé-gekben bosszút állt a magyarokon, ebben részt vetta hadsereg is. Sok ártatlan is lakolt azonban.”2 Meg-lehetősen szűkszavú, de fontos bizonyítéka ez annaka körülménynek, hogy a katonai közigazgatás tarta-ma alatt a Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregnem csupán elnézte a magyarok között csapott vé-rengzést, hanem részt vett benne.

Térjünk vissza Kabol, illetve Horváth Mihály pél-dájára.

A partizánok bejövetelének napjaiban el akartmenni a faluból, a helybeli szerbek azonban lebe-szélték, mondván, ha megmentetted a falut, talán miis meg tudunk menteni téged magadat. Amikor azon-ban, jó egy hónappal a partizánok érkezését követő-en elkezdődött a vérengzés, mégpedig Molnár An-dorral, a szinte idézhetetlen kegyetlen módon, Horváthvédelmezői megijedtek, s egyikük a saját házában el-rejtette. Fegyveres partizánok egy csoportja azonban

1 Josip Broz Tito Összegyűjtött művei, 24. kötet, 47–48. oldal.

Miért? 73

2009/3. IX. é vf.

elment érte, de a ház tulajdonosa fenyegetésre semszolgáltatta ki. A rejtegetői tisztában voltak vele,hogy náluknál erősebb hatalommal állnak szemben,ezért éjjel, rőzsével letakarva kicsempészték őt a fa-luból és Újvidékre vitték, ott rejtegették hónapokon át.Akkor tőrbe csalták, nyilván a titkosrendőrség. Aztüzenték neki, menjen haza, nem lesz bántódása. Szö-vetkezet alapítását bízták rá. Hazament, nem sokra rá,1945 húsvétjakor letartóztatták, Újvidéken börtönbe zár-ták és állítólag halálra ítélték majd kivégezték, de hoz-zátartozói soha semmilyen hivatalos okmányt nem tud-tak szerezné még csak arról sem, hogy le volt tartóz-tatva. Fia, Orbán azt írja, hogy az említett Slavko Ma-karin Keđar, aki Molnár Andort a leírt vadállati módonlemészárolta felülről kapott utasítást a kivégzésekre.Amíg ő meg nem mutatta, mit vár el tőlük a felsőbb ha-talom, addig Kabolon nem esett senkinek bántódása.3Horváth Orbán véleménye szerint édesapjának azértkellett meghalnia, mert túl sokat tudott és nagyon kel-lemetlen tanú lehetett volna később. E megállapításávalegyetértvén azonban sokkal súlyosabb következ-ményt kell levonni éppen a kaboli történésekből is, sazokat kell általánosítani az egész délvidéki véreng-zés miértjére vonatkozóan, éppen arra a kérdésre advameg a pontos választ, hogy miért mészároltak le ha-talmas ártatlan tömeget, köztük olyan hősöket, mintMolnár Andor és Horváth Mihály.

Kezdjük azzal, hogy mindenekelőtt őket és ahozzájuk hasonlókat kellett eltüntetni. Kellemet-

len tanúk voltak. Nemkívánatos, példamutató hő-sök. Hiszen ők nem voltak még csak baloldaliaksem, sőt, elkötelezett ellenségei voltak a kom-munistáknak. Ellenezték ugyan a diverzáns akci-ókat, de menteni igyekeztek az üldözött ellenál-lókat. A visszacsatolt Bácskában a magyar ál-lamnak voltak példás, erkölcsös polgárai, akik élet-üket kockáztatták egy többségében szerb falumegmentéséért, és a kockázat megérte. Mit lehe-tett volna kezdeni velük? Hiszen Tito és társaik ki-mondták: Horthy fasiszta államfő, Magyarországfasiszta állam. Ha életben maradnak, ők lettek vol-na az eleven cáfolatai ezen állításoknak.

Horváth Orbán is megfogalmaz valami egészen ha-sonlót, amivel szintén egyet kell érteni: „Minden ilyengyilkosságnak az volt az üzenete a magyarok szá-mára, hogy menjetek innen. A legdurvább üzenetKabolról érkezett, ahol iszonyatos módon meg-gyilkolták azokat, akik nemhogy nem követtek elbűncselekményeket, hanem éppen hogy meg-mentették a falut.”

Nem lehet az ilyen üzenetet elfelejteni. Mindaddiga fülünkben dübörög, amíg a szerb állam el nem is-meri, ami velünk történt. Amíg föl nem állítjuk azt a mél-tó délvidéki emlékművet, amelyen ott van Horváth Mi-hály és Molnár Andor neve is. Az avatásán pedig tart-hatnánk egy újabb magyar-szerb államfői-egyházfőicsúcstalálkozót. Mint Szent Száva és II. Endre tették,ahogyan a rege mondja.

2 Idézett mű, 198. o. Saját fordítás – M. M.3 Utaljunk itt arra, hogy Zentán sem a partizánok érkezésekor történt a tömeggyilkosság, hanem jóval később, november ele-

jén. Addig többször rájuk telefonáltak, hogy mi lesz már? Mikor kezdik? Ennek részleteiről néhai Brindza Károly beszélt a MagyarSzóban közölt 45 nap 44-ben című tárcasorozatban, amit azonban később visszavont, mert megrettent attól, hogy megnevezteazt a magyar politikust, aki a zentaiakat a kivégzésekre buzdította. Temerinben is egy, Újvidékről érkező fegyveres egység vé-gezte az emberek begyűjtését és kivégzését.

Alsókaboli városháza Horváth Mihály

74

2009/3. IX. é vf.

A magányos lámpás

Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon – Fejeze-tek a Dráva-szög történetéből; Újvidék – ForumKönyvkiadó, Eszék – HunCro Sajtó- és Nyomdaipa-ri Kft. 2004. 331 p. (reprint kiadás) Első kiadás: Újvi-dék – Forum Könyvkiadó, 1976; második, bővített ki-adás: Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1977. 361 p.

Eszéki és újvidéki könyvkiadók közös gondozá-sában látott napvilágot immár harmadik kiadásban Ba-ranyai Júlia mindmáig kellőképpen nem értékeltmunkája, a Drávaszög történetét bemutató Vízbe ve-sző nyomokon című könyve. Ám, hogy ismét megje-lent, azt bizonyítja, hogy mégsem járt el felette a lom-ha idő, s a háborús évek keserves megpróbáltatásaiután a drávaszögi magyarság hazatérését követőenaz újrakezdés sorsdöntő pillanataiban visszatért e mű-höz, hogy újraolvasva megfontolt sorait, megtalálja afolytatható élet emberi lélekkel és szenvedéllyel mér-hető formáit. A bibliához fordul így az ember, ha a nagyelszánások bátor pillanatait elbizonytalanodott szán-dékai környékezik.

Baranyai Júlia könyve először 1976-ban az újvidékiForum kiadásában jelent meg, s a körülötte sáfárko-dók talán megsejtettek valamit a mű jelentőségéből,mert a rákövetkező esztendőben némileg bővített vál-tozatban ismét megjelent. A kritika – ha lett volna hoz-zá bátorsága – akár lelkesedhetett volna az akkor, stalán még ma is egyedülálló remekműért, de mert nemvolt kellő bátorsága, ezért csak módjával ünnepelteazt. Voltaképpen tanácstalanság övezte a Vízbe ve-sző nyomokon megjelenését, mint ahogyan a nagy lá-tomások után a megigézettek is csak magukba ros-kadtan hunyorognak. A történelmi materializmus ká-nonja túl keretesre szabta a látni engedett világ ér-telmezhetőségét, aminek következtében csak a hi-vatalos zsinór fegyelme mentén lehetett szólni nem-zeti örökségről és a magyar hagyományvilág vállal-ható értékeiről. Mert Baranyai Júlia könyve errőlszól: a pusztulásnak indult drávaszögi magyar kö-zösség bátorításáról, a búcsújárás kegyelméről, és azarándokok megerősödött hitéről és megújuló élet-erejéről. A vörösmarti tanárnő azzal a szándékkal vit-

te olvasóit a táj múltjának sok évszázados rengete-gébe, hogy az együttes emlékezésben közös erő-forrásra leljenek. S lám, a „vízbe vesző nyomokon”most új sereglet, új keresztalja indul az általa kijelöltemlékezés ösvényein.

Kétségtelenül, a Vízbe vesző nyomokon címűkönyv 1976-ban sajátos történelmi pillanatban látottnapvilágot – a délvidéki magyar történetírásnak szin-te a holtpontján. Néhány évvel korábban, 1971-benBori Imre megjelentette ugyan az Irodalmi hagyo-mányaink – Kilenc évszázad írásaiból című antoló-giáját, 1975-ben pedig az Irodalmunk évszázadai címűkötetével jelezte a hagyományaink feltárásának sür-gető igényét, történetírásunk meghatározó és mindenmást kiszorító, kizárólagos irányzatát azonban aPetkovics Kálmán, Brindza Károly és Urbán Jánosmunkásmozgalmi kutatásai jelentették. Az egykorikommunistákra kiszabott börtönbüntetések éves le-bontásától, a magyarjainkat gyilkoló partizánegysé-gek zászlóaljainak létszámáig és azok ellátmányo-zásáig a baloldali forradalmiság minden részletérőlszóltak ezek a könyvek, miközben egyetlen olyan műnem került kinyomtatásra, amely történelmünk elmúltkorszakainak valós eseményeibe nyújtott volna a szá-munkra betekintést. A gondolkodásunk felett őrködőhatalom éberen ügyelt szellemi elszigeteltségünk ki-kezdhetetlenségére, s ha kellett, erőszakkal is távoltartotta tőlünk a múltunkkal foglalkozó irodalmat.Ilyen megfontolásból történhetett meg, hogy hosszúéveken át valahol raktárban porosodtak (majd nyom-talanul eltűntek) a Penavin Olga szerkesztette, s 1973-ban a Forum Hagyományaink sorozatának ötödik kö-teteként megjelent Szlavóniai hétköznapok címűkönyv kinyomtatott példányai, anélkül, hogy a múltairánt érdeklődő délvidéki magyar olvasó a kezébe ve-hette volna a történelmi szövegválogatást. És mégcsak nem is ez volt szellemi kiszolgáltatottságunkmélypontja; tíz évvel később, 1986-ban – vélt „kleri-kál-nacionalista” szélsőségei okán – bírói döntésseltiltották be az Óbecse 1985 című egyházi kiadványt.

Meglepő tehát, de mégis megjelent Baranyai Jú-lia könyve, melyben a tanárnő a hagyomány-tisztelet,a szülőföld szeretete, és a történelmi múlt esemé-nyeinek feltárása terén mutatott követendő példát.

MÁK FERENC

Közösségi távlatokés apadó nemzeti hagyomány a Drávaszögben

közösségi távlatok és apadó nemzeti hagyomány a Drávaszögben 75

2009/3. IX. é vf.

Mindemellett azt is bebizonyította, hogy a helytörté-netírás is művelhető példás igényességgel, s hogy kel-lő szakmai felkészültséggel a helyi eseményekből iskibontható a nemzeti történelmünk egésze. A vörös-marti tanárnő mindvégig a Duna és a Dráva körülzártakiszögelés évszázadainak eseményeiről írt, ám tör-ténetei során folyamataiban jelennek meg az ókor, anépvándorlás korának, a magyar honfoglalásnak ésországteremtő nemzeti történelmünknek nagy ese-ményei. A török pusztítás, a hódoltság kora, a refor-máció, az 1848–1849-es forradalom és szabadság-harc, majd a nemzeti felemelkedés korának drávaszögieseményei a magyar történelem egységes folyama-taiba épülnek be. Márpedig a történelmi értékekmelletti állásfoglalás akkor, amikor iskolai tananyag-gá nőtt a délvidéki magyar közösség gyökértelensé-géről szóló tanítás, szinte kánonellenesnek, megtor-lásért kiáltó szentségtörésnek számított.

Nem feledhető: kinevezett írástudóink és ideoló-giai fegyelmezőink többsége még makacsul hivatko-zott Szenteleky Kornél téves megállapítására, mely-ben irodalmi életünk koraibeli megszervezője leki-csinylően szólt a gazdag, jóllakott és megelégedett pa-raszt és a táj magyarságának hagyomány-nélkülisé-ge közötti összefüggésekről, amit (feltételezhetően)idővel maga is revideált volna. Már az is hiba volt, hogya vajdasági parasztot az időtlen butaság jelképévéavatta, az pedig, hogy benne a Délvidék szellem- éskultúra-nélküliségének megelevenítőjét látta, hosszúévtizedekre száműzte a történelemből a táj lakóját. Eb-ből született a kommunista doktriner elhatározás: azönmagáról történő gondolkodás mesterségesen al-kotott „értékrendjével” együtt újra kell formálni és al-kotni a délvidéki magyarság nemzeti – jószerével csakközösségi – tudatát. Nemzeti történelmünk kimagaslóhősei helyett ezért kaptuk ideálnak gyilkos hordák sö-tét árnyékú, arctalan alakjait, idegen mítoszok kétesértékű garabonciásait.

A helyzet lényegén még az sem változtat, hogy adélvidéki magyar irodalomban a hetvenes évek ide-jén láthatóan megszaporodtak a történeti ihletésű mű-alkotások. Olyan regényeket vehetett akkoriban az ol-vasó a kezébe, mint Deák Ferenc Aszály (1974),Gobby Fehér Gyula Szent bolond (1976), Gion Nán-dor Virágos katona és Rózsaméz című regényeit a Lat-roknak is játszott (1976), és Brasnyó István Visszacímű művét a Tükrös madonna című kötetben (1976).Volt azonban egy lényeges különbség: az említett re-gényírók többsége akkortájt rezignáltan, a valóság előlmenekülve fordult a történelem felé. A felsorolt re-gények – talán Gion Nándor művei jelentenek némikivételt – a lemondó és folyton hátráló gondolkodói ma-gatartás termékei, míg Baranyai Júlia könyve a kö-zösség vállalható értékeihez történő visszataláláshoz

adott szellemi-lelki programot. A tanárnő könyvébennem az a hős, aki elmenekül, aki hátat fordít a kihí-vásoknak, hanem az, aki a hagyományok talaján egye-nesedik fel az időben. Baranyai Júlia könyve maga azeleven tiltakozás a gondolkodásunkat befolyásolniigyekvő, tőlünk idegen törekvésekkel szemben, s ez1976-ban egyedülálló megnyilatkozás volt. A szerzőa legszebb történetírói hagyományokhoz tért vissza.(Nem volt tehát meglepő, hogy 1977-ben, az előző évikönyvtermés értékelésekor Brasnyó István Tükrös ma-donna című kötete kapta az elismerésnek szántHíd-díjat.)

Ennek kimondását a korabeli kritika – ha felismerteis – nem vállalhatta. De mert akkoriban (immár fél év-százada) nem lebegett előtte értékelhető történeti műpéldája, jogosnak tűnik a gyanú, hogy fel sem ismerte.Ezért a tétova értelmezési kísérletek sora. „Egészenkülönös, nehezen meghatározható műfajú könyvvellepte meg olvasóit Baranyai Júlia” – emelte ki érté-kelésében Juhász Géza, aki nem mellesleg a kötetszerkesztője is volt. Nem tekinti ugyan hibának, de amű feltűnő sajátosságának véli az írói módszer he-terogenitását, azt, hogy a rómaiak kora és a közép-kor eseményeit tárgyaló történeti fejezetek után iro-dalomtörténeti fejtegetések következnek, majd aszerző váratlanul a művelődéstörténeti oknyomozásterületére lép, hogy a XVIII. és XIX. század bemuta-tásakor ismét az irodalomtörténeti fejtegetésekrehelyezze a hangsúlyt. Majd ahogyan közelit a jele-nünkhöz egyre erőteljesebben kapnak hangsúlyt a tár-sadalomtörténeti okfejtések, hogy az utolsó fejeze-tekben a tájélmény már egészen egyéni hangvételűvallomásokban, lírai jegyzetekben és naplószerűszámvetésekben jelentkezzen. Juhász Géza azonbanmegtalálta a műfaji meghatározás kényszere alóli ki-búvót, amikor megállapította, hogy a Vízbe vesző nyo-mokon című könyv minden tekintetben édes testvé-re a tanárnő által néhány évvel korábban Vörösmar-ton létrehozott tájtörténeti múzeumnak, hiszen mind-kettő „gazdag tárháza a Drávaszög irodalmi és kul-turális emlékeinek”. Hangsúlyozta a szerző szülőföldiránti lelkes ragaszkodását és határtalan rajongását,majd jó marxistaként hozzátette: Baranyai Júlia „lát-hatóan nem Baranya történetét, még csak nem is kul-turális történetét vagy irodalomtörténeti emlékeitakarta könyvében ismertetni, hanem ezen túlmenő-en e táj lelkét, ezt a társadalmi, gazdasági fejlődés kér-lelhetetlen törvényszerűsége következtében eltűnő-ben lévő életformát és emberfajtát kívánta megra-gadni”.

Utasi Csaba méltatásában „lezáratlan, pontosankörül nem határolható nagy anyag”-nak nevezte a kö-tet történeti talaját, de ő is nyomban hozzátette: „csöp-pet sem zavaró körülmény, hogy művében történeti

76 közösségi távlatok és apadó nemzeti hagyomány a Drávaszögben

2009/3. IX. é vf.

fejezetek, írói portrék, néprajzi leírások, szájhagyo-mányban élő emlékek stb. váltogatják egymást. Ösz-szességük ugyanis a teljesség benyomását kelti, még-pedig nem pusztán azért, mert időrendben követik, ésszerencsésen kiegészítik egymást, hanem mert egy-bekapcsolja őket a stílus egy igen fontos sajátsága,melyet talán belülről láttatásnak nevezhetnénk leg-találóbban”. A mű erényének tekinti, hogy a szerzőfolytonosan párhuzamokat teremt a múlt és a jelen kö-zött, s személyes jelenvalóságának érzetét keltve, min-tegy végigvezeti olvasóját a régi utakon. KartagNándor ebben a történeti alakokkal „együtt élő tanárnőelfogódott hangját” vélte hallani. Vajda Gábor azért te-kintette Baranyai Júlia könyvét a jugoszláviai magyarhagyománykutatás mérföldkövének, mert a szerző „ahelyi kultúrtörténeti vonatkozásokat nem önmagában,hanem a magyar és az európai korabeli történelmi ese-ményeket, valamint szellemi áramlatokkal összefüg-gésben mutatja be”.

A baranyai táj szülöttje, Bosnyák István jutott a leg-közelebb a mű szellemiségéhez, amikor az aktuáliseszméktől és ideológiáktól távol kutatta a könyv lé-nyegét, hiszen Baranyai Júliának nem fogalmiak, nemeszmékbe formált, testetlen alakok a hősei. „A törté-nelem az ő számára – legyen az bármilyen »régi«, bár-mennyire ködbe vesző is – mindenkor életet, küzdőés győző, harcoló és elbukó, vagy éppen félúton meg-torpanó emberi életeket jelent, s ezeknek megjele-nítését, alkotói életre keltését tartja elsődleges írói fel-adatának, nem pedig az eszmetörténet részkérdé-seinek mélyreható boncolását. Az ideológiatörténet he-lyett az ideológiákat megtestesítő konkrét emberek tör-ténete” a könyv. Az epikus hajlamot tekinti a szerzőlegfőbb erényének, „a réges-régi és közeli, a ködbevesző és a még tapintható múlt szépírói fantáziávaltörténő rekonstruálásának és megelevenítésének aképességét”. Ebben a szerzőt a kortárs NemeskürtyIstván méltó rokonának tekinti őt, s kimondja: „epikusiés történelemmegjelenítő erényei elévülhetetlen alkotóidokumentummá teszik Baranyai Júlia életművel föl-érő könyvét”.

Tüskés Tibor boldog embernek vélte Baranyai Jú-liát, hiszen megérte két nagy álma megvalósulását:a vörösmarti néprajzi gyűjtemény állandó múze-umban történő elhelyezését és a Drávaszög múlt-ját megörökítő könyve megjelenését. Véleményeszerint könyvének igazi értékét abban kell látni, hogy„a horvátországi, drávaszögi szórvány-magyarságotsegíti saját múltjának megismerésében, tudatosí-tásában, az önbecsülésben, létében és megmara-dásában”. Ő azonban már felrótta a szerző tárgyi té-vedéseit, ami önmagában legalább annyira értel-metlen, mint szóvá tenni a népmese történelemi hűt-lenségét.

„Egészen egyéni” történetírásról szólt Herceg Já-nos A Drávaszög világa című 1974-ben megjelent mél-tatásában, amikor a Vízbe vesző nyomokon címűkönyv első változatáról, Baranyai Júlia Dunatájbanmegjelent cikksorozatáról mondott véleményt. Ő isnagyra értékelte a szerző epikai hajlamát, melyneknyomán a múltba merült események szinte életre kel-tek a tanárnő előadásában, „amely sose nélkülözte alírát, és a mesébe illő kitérőket”. Elmondta, cikksoro-zatával hézagpótló feladatot teljesített a szerző, hiszenha ő nincs, senkinek se jut eszébe magyarul megír-ni a Duna és Dráva szögletébe szorult, egyedülálló mó-don sajátos vidéket; rajta kívül nem is igen akadt vol-na kellő felkészültségű, és a témáját ilyen sokoldalúanfeldolgozó filológus erre a vállalkozásra. „Baranyai Jú-lia élő történetet írt, földrajzi, ethnográfiai és nyelviszempontokat arányosan érvényesítve a munkájában.Így azután az olvasó nemcsak azt tanulta meg tőle,hogy mi volt, hanem azt is, hogy mi miért volt ezen avidéken úgy, ahogy volt. A körkép történelmi rajzábanmai színek is fölfedezhetők, mintha a régmúlt ese-mények visszfénye verődnék vissza a megváltozottidőben. És így teljes a vidék élete! A történetírás szak-tudás, s a cédulázgató, levéltári adatok után kutatgatóoknyomozó historikusok nem így írták volna meg ezta munkát. De mennyivel szimplább és szegényebb lettvolna minden adatgazdagsága, hitelessége és tár-gyilagossága ellenére az ilyen beszámoló egy vidékéletéről, amelyet történelmi és földrajzi fordulatok gaz-daságilag és természetesen szellemi tekintetben ismerőben új helyzetbe vittek.” És bár a krónika adta„helyzetképben” ő is hajlamos a közismert történelmiesemények bemutatása mellett új társadalmi viszo-nyok tükörképét is látni, mégis a példamutatást tart-ja a legfontosabbnak. „Nemzedékek nőttek fel, akikilyen részletes előadást sose hallottak, s talán nem ishallanak már majd népükről, a szűkebb hazájukról. Ésaz az érzésünk, hogy a szerző tudta ezt. Tudta márakkor, amikor szép feladatát vállalta, és senkire éssemmire sem várva, egyedül írta meg népének tes-tamentumát. Helyenként ellágyulva, a visszafojtottkönnyek lírájával, személyes emlékeknek is helyet en-gedve, de hihetőleg éppen ezzel ébresztve fel a ta-lán lankadó figyelmet azokban az olvasókban, bizto-sabbakban, akik szívesebben néznek előre, mint hát-ra.” Majd megjegyezte: fontos lenne a halk és decensemlékező prózát könyv formájában is megjelentetni.

Csalódott viszont, amikor ez két évvel később,1976-ban tényleg megtörtént. „Mi azonban, akikkönyvének anyagát korábbról ismerjük, kicsit meg-csonkítottnak látjuk a kinyomtatott művet. Az egészkompozíció így talán kerekebb és zártabb, mint a kéz-irat sok-sok kitérőjével. De a vidék is zártabb lett, mintha csak a világgal összekötő útjait el-elvágta volna hol-


2009/3. IX. é vf.

mi literátori igyekezet. Néhány felejthetetlen képre em-lékezünk, méghozzá a közelmúltból, s hiányoljuk a szí-nes kitérőket. És remek alakok, jellegzetes baranyaitípusok tűntek el ezen a szerkesztői balfenéken. Hi-ányzik a távolabbi vidékek átsugárzása sok-sok de-rűvel és ízes történettel” – írta Herceg János 1977-bena kötetet méltatva. És bizonyára igaza volt, hiszen aszemélyes hangvétel, a vallomásos előadás az, amiBaranyai Júlia történetírását igazán élményszerűvéteszi. (2004-ben ezért talán helyesebb lett volna a hely-reállított szöveg közlése.) Ez az, ami az előtte járónagy történetíró nemzedék jeleseinek útjára vezérelteőt. Csak egy Szentkláray Jenő, egy Dudás Gyula, egyMilleker Bódog tudott ilyen személyes ihletettséggelszólni az elpusztított templomok, a leégett városrészeklátványa nyomán támadt fájdalomról, vagy a meg-zabolázott folyó, a bőséges szüret nyújtotta gyönyö-rűségéről – holott ők is csak történelmet írtak. De aXIX. századi elődöknek még a sajátjuk, szinte az ott-honuk volt a megszólaltatott historikum, még magukragombolhatták a világot, amelynek eseményeit szám-ba vették. Számukra a történelem elsősorban sze-mélyes élmény volt, s csak utána közösségi emlé-kezet. Ebben volt méltó követőjük háromnegyed év-század múltán is Baranyai Júlia, amikor magyarság-élménye kapcsán így fogalmazott: „bele kell nyu-godnunk a ténybe, bármilyen fájdalmas is, hogy Ma-gyarország nem Nyugat sokat emlegetett védőbás-tyája, csupán sokat szenvedett gyepűje volt”, vagy ami-kor Csúza említésekor a vele kapcsolatos élményétszenvedélyes vallomásba szőtte: a falu „egykorú Vö-rösmarttal, Árpád-kori település. De ősibb ízű, ben-sőségesebb levegőjű. Kedvesebb szavú, mint a ci-vilizáció hatásának korán kitett, forgalmas Vörösmart.Mindig Csúzán találtam meg a régi Baranyát, a nagyonrégit.”

Az pedig már egészen berzsenyies, ahogyan Ba-ranyai Júlia a maga tájélményét is megfogalmazta. Fe-hér Ferenc idézte egy 1968. szeptember 11-én hoz-zá intézett leveléből: „Vége az én szép őszi csatan-golásaimnak a falu határában – írta a tanárnő –, aholilyenkor olyan kedves találkozásaim voltak megkésett,csökött, magányos napraforgókkal, elvénhedt kálvi-nista varjak elnyújtott, a levegőben bánatosan úszóhangjával. [Y] Valójában alvadtvér-dalok szakad-hatnak fel immár belőlem is, látván az én világom el-múlását, pusztulásátY” Tudta, hogy az ő feladata szól-ni a Drávaszögről, hogy ő küldetéses ember – és eznem önhitség kérdése. A nagy történelmi művek ak-kor születtek, amikor a közösségi esemény és azegyéni szenvedély egy nagy, hatalmas megrendült-ségben egymásra találtak, amikor a haldokló idő em-beri élménnyé válik. „Nem lesz sok értelme annak akönyvnek, csupán megkésett lármafa, vagy talán már

lélekharang, de megmarad letűnő világunk emlékeY”– írta a szerző 1972. december utolsó napjaiban egyugyancsak Fehér Ferenchez intézett levelében. Kö-zel négy keserves évtized múltán úgy látszik ez az em-lékezés még mindig felemel, és még mindig vissza-vezet kallódó önmagunkhoz.

S ha felemel, hát okuljunk a példáján! Találjunkvissza régi tájainkra, s a művekben szólaljon meg szü-lőföldünk visszahódítása szép felismerésének igénye.Hány falu, hány város, hány sajátos hangulatba ésszínbe öltözött régió roskadt önmagába az elmúlt év-század során, hány vidék őrzi halotti némaságban,vagy siratja kálvinista varjak károgásában az elve-szettségét! Csak néhány jó tollú pedagógus, néhánylelkes lokálpatrióta – kihaló-félben lévő csodabogár –szenvedélyes felsorakozása kellene, hogy újra elevenlegyen a példa: akkor lesz a miénk a szülőföldünk, haélettel töltjük meg. Mert nem elég lakója lenni a táj-nak, hitvallássá kell azt fényesíteni. Vállalásainknakmi vagyunk a gazdái, ebben legalább nem tehet el-lenünk senki.

A lámpa fényénél

Dr. Lábadi Károly Élet egy háború után című ta-nulmányáról (2008)

Lábadi Károly gazdag életműve mentén – sokszáz tanulmány és tucatnál is több könyvvel a hátamögött – eljutott az összegezés korszakába. Mun-kásságának ismeretében boldog elvárással fordulaz érdeklődés a jeles Drávaszög-kutató felé: sokat-ígérő és szép volt az érlelődés, gazdag lesz a be-takarítás is, amikor a begyűjtött fény és ragyogásmár belülről, a telt gerezdből szórja ragyogását afeléje forduló tekintetekre. Harminc évvel ezelőtt arajongó szeretet vitte drávaszögi útjaira a szerzőt,ma is ez az olthatatlan rajongás igyekszik elsimí-tani az aggódás ráncait – honnan is? A néprajzku-tató és a műveit olvasók arcáról, de legfőképpen atáj összegyűrt történelmének horizontjáról. A hu-szadik századi megpróbáltatások – három hatalmasháború, hat rendszerváltás, a mindezekkel együttjáró népirtás és üldözetés – után az egytizedérecsökkent délbaranyai magyar közösségnek van-emég reménye, van-e még lehetősége a megmara-dásra, bízhat-e sorsa jobbra fordulásában? Igen, havan benne élni akarás, ha van benne feltörekvőszándék – ami a hagyománytiszteletben és a szü-lőföld szeretetében érhető tetten. Bence Lajos, azugyancsak töredezett muravidéki magyar közösségjeles költője és irodalomtörténésze mondotta a kö-zelmúltban a pár ezer főre apadt Lendva-környékimagyarságról: mi már egyszer kihaltunk, de jöttek


2009/3. IX. é vf.

fiatalok, akik újult elszánással életre serkentettéka közösséget.

Lábadi Károly Élet egy háború után című tanul-mányában ugyancsak az életre serkenésnek a le-hetőségét kutatja. A honfoglalástól kezdve ezeréven át, háborúktól, hadjáratoktól, történelmi meg-próbáltatásoktól űzötten, de mindvégig megingat-hatatlanul élt egyre szűkülő szülőföldjén, a Dráva fo-lyó mentén és a környező mocsarasban elszórt fal-vaiban a magyarság. Az utolsó, 1991–1998 között le-zajlott hét éves háború azonban immár életerejébenroppantotta meg a közösséget, és amellett, hogy so-káig a szülőföldjének, lakott falvai felszámolásánaka veszélye is a feje fölött lebegett, kikezdte hagyo-mányos értékrendjét is. A hagyományait őrző és kul-túráját, társadalmi életét reprodukálni képes 120.000-es közösség a XIX. század fordulóját követő egy év-század alatt majdnem a tizedére csökkent. E tragi-kus tények ismeretében a néprajzkutató Lábadi Ká-roly az etnográfia történeti eszközeivel felvértezve,statisztikai mutatók, az életet szabályozó törvényesrendeletek, az egyházak, az iskolák, a civil szerve-zetek működési feltételeit biztosító „szabályozotttényszerűségek” mérlegelésével próbálja felkutatni aháború utáni talpra állás lehetőségét. Alkotmányosszabályozottságtól a népoktatói elszánásig mindentmérlegre tesz, ami adatszerűen vagy leírhatóságá-ban megragadható, mindent felkutat, ami tartalmá-val, kisugárzó hatásával életre bátorítja, gyarapodásrabiztatja a drávaszögi magyar közösséget. A lélek, atudati világ általa oly jól ismert tájai és évszázadoselrendezettségének biztonságot adó rejtekei helyettmost a külső világ, a társadalmi kényszerűséget éskényszerhelyzetek marathonját futja végig, miközben– éppen a korábbi ismeretei alapján maga is tudja,hogy amiről beszél, a megmaradás, az élni akaráskérdése voltaképpen nem más, mint a szikkadó asz-szonyi öl tragédiája. Van rá példa a régióban, hogyévszázados illegalitásban kényszerítve is újjászülethetegy nemzet, s még államalapító erejét is megmu-tathatja – ha van benne élni akarás, ha felelősség-tudata és küldetéses ereje erre sarkallja őt. LábadiKároly – akinek oroszlánrésze van abban, hogy Dél-Baranya a népismeret tekintetében ma a legfelkuta-tottabb magyar régiók egyike – mindenkinél jobbantudja, hol rejlenek a közösség túléléshez szükségesszellemi és lelki tartalékai, hová kell fordulnia ahhoz,hogy a felnőttkor küszöbén egy horvátországi magyarfiatal a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzete,az asszimilációs kényszerek, a nyelvvesztés és a gyö-kértelenség csábításai ellenére is a szülőföldjéncsaládalapításra szánja el magát. Ez pedig a meg-tartó emlékezet és a hagyomány, a kereszténynemzeti értékrend.

„A Drávaszög magyarsága tetszhalott állapotba ke-rült” – olvasható a tanulmány összefoglaló részében,muravidéki áthallásokat is ébresztve az olvasóban. Azéletben maradás ösztönének köszönhetően – az el-múlt századok történéseihez hasonlóan – a szerbmegszállás megszűntével, amikor a felszabadultmagyarlakta területek ismét Horvátországhoz tartoz-tak, „a településeken megjelentek azok a helyi kez-deményezések, melyek egyénektől, egyének cso-portjától, egyesületektől indultak el, s az volt a céljuk,hogy a közösséget újból összekovácsolják, s vala-milyen formában megéljék együvé tartozásukat.” Anépszokások felelevenítésében visszakapják értel-müket a vallási, a családi és a közösségi ünnepek, sújra van tartalma az emberélet fordulóit jelző ese-ményeknek, mint ahogyan a háborús emlékművek ál-lításában a történelemhez fűződő viszonyulás is új-raértékelődik. A régi felelevenített és az új, átvett rí-tusok az azonosságtudat erősítését szolgálják. „Lát-hatóan megkezdődött a társas kapcsolatok helyreál-lítása és lassú átalakítása – foglalja össze kutatása-inak eredményét a szerző, ám hozzáteszi – még hosz-szabb időnek kell eltelni ahhoz, hogy kiderüljön, a meg-lazult közösségek tagjai miképpen értelmezik ezeketaz önszerveződő folyamatokat.”

Szerteágazó és feltűnően gazdag forráskutatásnyomán született meg Lábadi Károly Élet egy hábo-rú után című tanulmánya, melyben a hagyományosnépismeret és a modern szociológia elemeinekegyensúlya egyszerre jelzi a tudományos igényességmagas fokát és a reményeibe menekülő néprajzku-tató megalapozott optimizmusát. A tényismereteinekmélysége mellett az elkötelezettség hőfoka az, ami je-lentős eseménnyé avatja Lábadi Károly jövőt fürké-sző, egyszersmind a jövőre nyitott írását.

„Kérik a szívemet cserébe”

Lábadi Károly: Várdaróc – a rét melletti falu; Vár-daróc, 2008. 96 p. + 12 t.

Barokkos homlokzatú tornácos ház tiszta szobá-jának ládafiában évszázados homályban búvik mega csécses pruszlik, melynek utolsó viselője talán ép-pen az elmúlt háborúban távozott szülőföldjéről, a jó-ravaló drávaszögiek Istenhez megtérő útján. Bizonyáraő is örökölte a nemes ruhadarabot, melynek pusztalátványa is egykor dalra fakasztotta a dévaj legényeket.A régi – mára már végkép eltűnt – világ rendjében sokévszázados, biztos helye volt a földi élet kellékeinekés hozzájuk fűződő szokások színes világának; s eholmik itt feledett tárgyi mivoltukban elegendő esz-köznek bizonyulnak ahhoz, hogy a lélek meginduljona dédszüleink nyomára vezető ösvények bármelyikén.


2009/3. IX. é vf.

Talán ismerős dal is felcsendül a ruhanemű láttán:„Érik a fekete cseresznye / Kérik a szívemet cseré-beY”, s a régi boldog ölelések nyomán még egy ki-csit fájdogál a szív is. Mindez azonban már a múlté,s mára már csak az örökéletű morkoláb búvik meg kö-zöttünk, hogy elevenen tartsa a félelmet szorongó lel-künkben. Ám valahol az ő hatalma is megtörik, s anéprajztudós Lábadi Károly új könyvében boldogantér haza választott szülőföldjére, a Drávaszög emlé-kekben gazdag vidékére.

Hazatér, és újra rálép az emlékezet keskeny ker-ti ösvényére, hogy tovább mondja a Drávaszög em-berének romantikus történetét. A most megjelent Vár-daróc – a rét melletti falu című könyvében éppen egyúj fejezethez érkezett, oda, ahol a régi, törött csere-pek a Krisztus előtti évezredben is itt élt „mészbeté-tes kerámia népé”-re emlékeztetnek, a földből előkerültgombafejes fibula pedig a középkor némileg cizellál-tabb világára. Római légiók vonultak egykor e vidé-ken – kőhajításnyira a szlavón tájtól –, s üldözték alimesekre betörő barbár hordákat, de fosztogatott ittmenekülő török lovas és felelőtlenül vitézkedő ke-resztény zsoldos, a Szent Liga katonája is. Legne-vesebb prédikátora, Gyimóti István 1776-ban írt élet-rajzi vallomásában keserűen vetette papírra: „Bara-nyában egynémely szokatlan dolgok történtek. Közülükemlékezetre méltók a következők. Az említett évekegyikében úgy megfogyatkozott az anyatej, hogy amagyarok, törökök, ruméliaiak, olaszok, szlávok cse-csemői a szükséges táplálék hiányában meghaltak.A fák az erdőkben, különösen a hernyóktól ellepett töl-gyek, egyáltalán nem hoztak levelet és termést. A kö-lesből készült lepények időlegesen megrontották azember látását. A búzából, még a lánglisztből sütött ke-nyéré is szokatlanul keserű volt. Megtörtént, hogy alovak elpusztultak az árpától, csak egy maradt meg,mivel ennek nem adtak belőle. Voltak emberek, akika kenyértől vagy egész nap aludtak, vagy egy időreeszméletlenség vett erőt rajtuk, és őrültségeket mű-veltek. De minden között a legrettenetesebb és leg-siralmasabb volt a több napon át tartó kegyetlen kín-zások, a nyomorult jajveszékelések után egyesek lá-bának térdből való letépése, jó néhánynak tőből valókitépése, ugyanígy a karok könyökig vagy vállig valóletépése.” Ezékiel próféta rémült utóda szőtte egybedrávaszögi látomásait, hogy örök emléket állítson atájra ránehezedő emberi szenvedésnek.

Várdaróc Laskó és Bellye között található „félúton”,a löszparti magaslaton, hiszen a település életét min-denkor meghatározta a víz közelsége. Valamikor vé-geláthatatlan ártéri erdők szélei kínáltak letelepedésrealkalmas területet, hisz e vidéken az élet forrása úgy-szólván karnyújtásnyira volt az embertől. Írott törté-nelme évszázadokra nyúlik vissza: 1697-ben I. Lipót

a zentai csata és számos más délvidéki háború győz-tes hadvezérének, Szavoyai Jenőnek adományoztaBellyét és a környező falvakat, köztük Darócot is, dea birtok a herceg halála után, 1736-ban újra a kamaratulajdonába ment át. 1784-ben Mária Krisztina, Albertfőherceg neje vásárolta meg, 1822-ben pedig már Ká-roly Lajos főherceg tulajdona lett a domínium, akitőlaz akkor már európai hírű mintagazdaságot Frigyesfőherceg örökölte. „Daróc népe azonban mindebbőlkeveset érzékelt, továbbra is földművelésből, állatte-nyésztésből és halászatból tartotta el magát, s fizet-te a rá kiszabott járulékot.” Jól jellemzi a várdaróciakéletét a mondás: miszerint a kopácsi ember egy ló-val szánt, a laskói kettővel, a daróci hárommal, amia föld megművelésének nehézségét jelentette.

A Várdaróc melletti réten évszázadok óta ártéri gaz-dálkodás folyt, bölcsen használva ki a víz közelségét.A gyáripar térhódítása előtt – mutatott rá a néprajzos– a daróciak önellátóak voltak: maguk termesztettéka ruháik alapanyagát, a kendert és a lent. „Generá-ciók örökítették át az alapanyag feldolgozásának tu-dományát, s azt a művészkedő hajlamot, mely a vi-selet és a használati tárgyak, a hajlék díszítésének te-rületén érvényesült.” Az 1870-es években azonbanmár megkezdődött a kivetkőzés, a hagyományos vi-selet elhagyása. Időközben építkezési szokásai ismegváltoztak. Míg korábban a környező erdők sza-badon kínálták az épületanyagot, köztük a rengeteglegnemesebb fáját, a tölgyet, Mária Terézia már be-vezette az urbáriumot, s ezzel megszűnt az erdők sza-bad használata, s megnőtt az úrbéri kiszolgáltatottság.

A várdaróci eklézsia krónikája a XVIII. század kö-zepétől kezdve őrizte meg a prédikátorok névsorát.A reformáció iskolateremtő törekvéseinek köszön-hetően Darócnak már a XVI–XVII. századtól volt is-kolája, külföldet járt első fia pedig Daróczi Orbán volt,aki – a krónikák szerint – 1564-ben a würtenbergiegyetemen tanult. Legnevesebb prédikátora a már idé-zett Gyimóti István nem a Drávaszög szülötte volt, fel-tehetően Veresmarti P. János diáktársaként került etájra.

Sajátos, évszázadok során kialakított lakodalmi,születési és temetési népszokások, a jeles napok ésaz ünnepek szokásrendje, valamint a daróciak hie-delemvilága hűen őrzik a küzdelmes élet misztiku-mának részleteit. A termékenység rítusát, az ünnepekrendjét, a betegség és a gyógyulás, a gazdálkodás ésa táplálkozás mindennapi történéseit át- meg átszőttea babonás hiedelem – egyénivé formálva a várdaró-ci ember világképét –, a gyerekeket, mint mindenütt,itt is képzeletbeli alakokkal riogatták: „közülük való afarkasszerű természetfeletti lény, a bákász, a nagy fe-keteségből álló búsbizger, a külsőleg nehezen meg-határozható, inkább a nevével félelmet keltő kalarász,


2009/3. IX. é vf.

balaló, az égitestevő szellemlény, a morkoláb, a va-sorrú bába, a bakróka, az este leselkedő, de köze-lebbről meg nem határozható rézfaszú bagó.”

A falu a XX. század közepén (a magyar időket kö-vető első népszámlálás alkalmával), 1948-ban volt alegnépesebb, akkoriban több mint 1200 lelket szám-lált a település, az ezt követő hatvan év alatt azon-ban a lakosság száma megfeleződött. 2007–2008-banmagyar iskolában már csak hét gyermek kezdte mega tanulmányait. Egy, a sorsával küszködő falu magáramaradt lakosságára szakadt rá a kilencvenes évek-ben a szerb agresszió, és a pusztító háború sodor-ta a közösséget reménytelenül a végső megsemmi-sülés felé. Várdaróc azonban ma is áll, s próbál meg-kapaszkodni a magyarság beomló partjai mentén.Küzdelme óriási, annak végkimenetele azonbankétséges. „A karcsú füzet csak arra adott alkalmat –írta könyvében a néprajztudós Lábadi Károly –,hogy kóstolót nyújtsunk abból a szellemi gazdag-ságból, mely évszázadok során felhalmozódott a rétmelletti falu, Várdaróc képzeletbeli kaptárában. Ez a»tudás« apáról fiúra öröklődött. Mindig akadtak,akik gyarapítani tudták, s tovább hosszabbították en-nek a tudásnak a láncát. [Y] A drávaszögi magyarnépcsoportnak, Várdaróc népének sorsában, is-métlődő kilátástalanságában eddig mindig erőt adóremény volt anyanyelvi kultúrája, de most, amikor atörténelem csillagzatainak konstellációja szerintannyi nyomás és kísértés veszi körül – a huszadikszázadban három háborút élt meg –, vajon meg tud-ja-e őrizni? Van-e módja ennek? Mi a titka, hogy netűnjön el az a gazdag örökség, melyet a várdaróci-ak elei kezdtek megalapozni?” – olvasható az útra-valónak szánt kötet utolsó lapján. Az igazi kérdés, aszórványmagyarság megmaradási esélyeinek kulcsaaz: van-e még akkora erő a magyar nemzeti gon-dolatban, amely újra felemelhetné a leszakadó pe-remvidék elárvult lakóit.

„Tölts hozzá bortP”

Lábadi Károly: Boranyja – A drávaszögi szőlészetés borászat kultúrhistóriája; Pélmonostor, 2007. 201[12] + [33 illusztráció] p.

A drávaszögi népélet kiváló ismerőjének Ujlaki Kor-nél Dezső darázsi plébános úrnak A túronyi csata címűelbeszélésében valamikor az 1848–49-es szabad-ságharc idején a szalántai fuvarosok és a káptalan mo-gyorósában dézsmát szedő gyerekek együtt lár-mázták fel a falut, jelezve a lázadó szerb martalócokérkezését. – Jönnek a serezsánok! – kiáltozták ré-mülten, és a lovak közé csaptak. Nem sokkal ezutánvalaki kívülről erőteljesen berúgja a parókia ajtaját, és

a „küszöbén megáll dugóhúzó módjára kipödört ba-juszával, gyilkos tekintetével Stokuća őrnagy”. A ret-tegett haramiavezér azonnal statáriumot hirdetett, majda kémjelentések ismeretében – túszként magával ci-pelve a halálra rémült kántort – bevonult a legelőke-lőbb borospincébe. „Túronyban az uraság pincéjébenharsogott a nóta. Stokuća kékült-zöldült, úgy ordítottvalami pattogós rác bordalt. A kántor medveként mor-mogott hozzá.” Majd miután kedvükre kimulattákmagukat, megneszelve Rózsa Sándor betyársere-gének érkezését – akik a szerencsétlen debreceni csa-tát követően „egy hét alatt olyan szépen, olyan ész-revétlenül jutottak Mohácsig, hogy tán a madár fi-gyelmét is kikerülték” –, olyan gyorsan illantak el, aho-gyan azt másnaposságuk megengedte. Bor azonbanbőségesen akadt az útközben alaposan megszom-jazott, seregnyi szegénylegénynek is – akik a több akó-nyi hordók társaságában folytatták a háborút. A Drá-vaszögben így esett a dicsőséges turonyi csata – sbár ez kedélyesebb változata a tragikus történelmi ese-ményeknek, annyi mindenesetre kiderült: a bor és aborospince sorsformáló szerepet játszott a táj és an-nak lakói életében.

A Drávaszögben – tágabb értelemben: Dél-Bara-nyában – ugyanis közel két évezreden át a szőlőter-melés és a borászat szervezte maga köré az életet,bőven szolgáltatva témát a népélet és a társada-lomtörténet tudós kutatói számára. A drávaszögiszőlészet és borászat sokdimenziós kultúrhistóriájátírta meg Lábadi Károly Boranyja című legújabb köny-vében. A baranyai, drávaszögi embernek szent meg-győződése, hogy szülőföldjén terem a világ legjobbbora, s ezért nem is Baranyának, hanem inkább Bo-ranyjának kellene nevezni a tájat. S hogy ez mennyireígy van, bizonyítják az írott történelmi források és anépmondák, melyek e régi keletű hiedelmet őrzik. Bo-dai Ferenc már 1820-ban a Tudományos Gyűjte-ményben megjelent, a délmagyarországi vármegyé-ről készült beszámolójában úgy vélte, a vidék „a Borbőségéről és jóságáról nevezett Bor-anyjának vagyBaranyának”. Bayer Márton 1822-ben az „ebbéli kü-lönös bőség” okán ugyancsak a Bor-anyja nevet vél-te a vármegye névadójának. Fényes Elek pedig ígyfogalmazott: „Hogy Baranya a boroknak hazája légyen,az úgy is tudva van közönségesen; sőt némelyek ne-vét szinte innen akarják lehozni azt állítván ti: hogy Ba-ranya annyit tégyen, mint Bor-anyja.” (1836). Hasonlóvélekedést a Mátyás királyról szóló népmondában istalálunk, mi több, a történelmi Baranya vármegye cí-merében is ott szerepel a bibliából jól ismert jelenet,amint „Jozsué és Keleb az ígéret földjének felderítői,a tejjel-mézzel folyó Kánaán bőségét úgy érzékeltették,hogy a gránátalma és füge mellett egy óriási szőlő-fürtöt vittek magukkal”. Ily módon Baranya legalább


2009/3. IX. é vf.

a bor legendakörében azonosult Kánaán áldásos vi-dékével.

„Ha a baranyai ember hegyet emleget – mutatottrá Lábadi Károly –, akkor azokra a dombokra gondol,melyek a Duna menti részen emelkednek ki a talaj-ból, s az enyhe magaslatoknak mind a déli, mind azészaki oldalára – kedvező klimatikus viszonyok kö-zepette – szőlősorok kapaszkodnak. Ez a Baranya-báni hegy a nyúlványaival. A Duna melletti Kiskő-szegtől Pélmonostorig húsz kilométer hosszan hú-zódik, tengerszinti magassága 243 méter.” A térké-peken a jobb bort adó déli oldal horvát neve Gradac,az északi Spoljac néven szerepel, a hegy tetején pe-dig ott kanyarog a Török út, sok évszázados távlatotadva a tájnak. „A Báni dombvonulat északi oldalán so-kác falvak találhatók, a szőlőtermő területek megne-vezése ott már nem magyar. Délre Kiskőszegtől Vö-rösmartig domborodnak a kisebb szőlőhegyek: Esze-hegy, Várhegy, a Kis- és a Nagyhegy, a Hársashegy,Szamárszurdok, a Danóci hegy és a Csatári dűlő, aholmár a csúzai gazdáknak is volt szőlejük. Csúzásról1865-ben Pesty Frigyes kérésére Ács Gedeon lelkésza következő szőlősdombok neveit írta össze: Kerekhegy, Danóc, Középhegy, Hársas hegy és Csúza kút-ja. Sepse környékén emelkedik a Szár-, a Cukorhegy,a Bodolai, a Csúzai és a Báni hegy, valamint a Tacillóhegyek is errefelé magasodnak. A küvi, azaz Kő ha-tárában és Karancs közelében a Pörös hegy, aNagyhegy, az Árki hegy, a Hunyar hegy, a Monostorihegy mind-mind szőlőtermő terület.”

A mediterráneum e ragyogó szegletében, a drá-vaszögi klimatikus viszonyok kiválóan megfelelnek afehér burgundi és a sauvignon szőlőfajtának, melybőla legjobb olasz rizlinget préselik ki. Kisebb területenelőfordul a hárslevelű, a furmint, a rajnai rizling, bárettől kései, novemberi szüretelése és alacsony cukorfoka miatt korábban idegenkedett a táj szőlősgazdá-ja. „A hazai kadárt nem sikerült megőrizni, kipusztult,a filoxéra áldozatául esett, helyette az ojtott kadárnaknevezett fajtával kísérleteztek (Y). A vörösbort adószőlő közül az oportó kezdett meghonosodni. Első-sorban az Alfaluk sík határában, de a szőlőhegyek né-mely részén terjedtek el az olyan igénytelen oltványok,mint az Otello, noah, puritán, több csaszlaféle, azazsaszlaféle, a piros delavera, valamint a francia.” A sző-lőültetvényeken ugyancsak honos csemegeszőlő, akoránérő csabagyöngye, melyet jellegzetes illata mi-att szagosszőlőnek is neveznek, fehér és piros sasz-la, a „szőlőskertek királynője”, az ürmös, az irsai oli-vér, valamint a bogyójának alakjáról kecskecsöcsű-nek nevezett – másutt lugasként felfuttatott –, ugyan-csak páratlan zamatú szőlő. A XIX. század utolsó har-madában, a filoxéra megjelenése után azonban a ha-gyományos zamatú szőlők, az úgynevezett „hazai faj-

ták” lassan-lassan kiszorultak az ültetvényekből, s ez-zel a történelmi borvidék is arculatot és karaktert vál-tott. Új arcát egészen 1945-ig sikerült megőriznie, ek-kor azonban a szőlőhegyek jó része – mintegy70–75 százaléka – kicsúszott a gazdák kezéből, abellyei birtok része lett, s ezzel egyszersmind ipari jel-leget is öltött, elveszítve régi varázsát és karakterét.

A borvidéknek roppant gazdag története van.Pannóniában a római császárság idején hozták lét-re az első szőlőültetvényeket. Lábadi Károly szerintEutropius történetíró számolt be arról, hogy a közeli„Szerémségben, Sirmiumban és az Almus hegyen(Fruska gorán) Probus császár tervszerűen telepítettszőlőt. Még a mocsarakat is kiszárította, hogy helyelegyen a bort adó növénynek.” A harcokhoz szokottkatonái azonban megunva a szőlőművelést, fellá-zadtak ellene és megölték a császárt – korai mártír-jává téve őt ezzel a bor kultúrájának. Augustus csá-szár uralkodása idején a baranyabáni (popováci) hegy-séget a rómaiak „páratlanul nemes, aranyszínű bor-terméséről Mons aureusnak, azaz Aranyhegyneknevezték”, s ez az elnevezés még ma is közszájon fo-rog. A virágzó római borkultúra legszebb bizonyítékaaz időszámításunk szerinti III. századból származó,Bánban a XVIII. század második felében a Pogándombon talált, a szőlő és a bor istenének, Libernekemelt 112 centiméteres oltárkő.

A török hódoltság idején – amikor a rája tizedet fi-zetett a bor után – a drávaszögi települések közül aszőlészet és a borászat szempontjából Vörösmartnakjutott megkülönböztetett szerep, jelentős kikötő- ésvámhivatalként működött. Mellette Hercegszőlőstemlegetik gyakran az adókötelezettségeket számontartó defterek. A XVI. századtól a református sallári-umok (díjlevelek), az egyházi alkalmazottak javadal-mazásáról szóló írásos megállapodások őriznek szá-mos kultúrtörténeti jelentőségű információt. A java-dalom tételei között a bor (a borjárandóság) akkori-ban feltűnően előkelő helyen szerepelt.

A felszabadító háborúk végkifejletekor, 1687-benLotharingiai Károly Dárdán és környékén gyűjtötte ösz-sze csapatait, hogy leszámoljon a pogány seregek-kel. A győztes háború után a földesúri nagybirtok tu-lajdonjogában is változások következtek be. „A kincs-tár vette birtokba azokat – foglalta össze Lábadi Ká-roly a korabeli eseményeket –, melyekről korábbi tu-lajdonosai nem tudták hitelt érdemlően igazolni, hogytulajdonosaik voltak, de ugyanez történt azokkal a bir-toktestekkel is, amelyeknek földesúri családjai kihal-tak. A kincstár kezelésbe vette ezeket a birtokokat, éselajándékozta olyanoknak, akik jeleskedtek a török el-leni harcokban, vagy akikkel szemben jelentős tar-tozása volt. A török alatt és azt megelőzően a későbbibellyei és dárdai uradalom falvai a Draskovicsok, a Zrí-


2009/3. IX. é vf.

nyiek és a Lórántffyak kezén voltak. A felszabadító har-cok után érdemeinek elismeréséül és a 25 ezer raj-nai forint tartozás fejében a kamara ezeket az 1697-es zentai csata győztesének, Savoyai Jenőnek ado-mányozta. A 27 falu között volt Bellye, Daróc, Laskó,Hercegszőlős, Kő, Sepse, Csúza és Vörösmart. Az újtulajdonos számára 1717-ben állították ki a birtok-bavételi parancsot.”

A drávaszögi ember világának – egészen a kö-zelmúltig – meghatározó eleme volt a szőlőművelésés a bortermelés. A szőlőkultúra szinte keretet adottaz életének. Nem a föld jelentette a vagyont (és veleegyütt a társadalmi felemelkedés lehetőségét), hanemaz ültetvény, s a baranyai embert öntudatossá tette,ha a munkája gyümölcsét látta. Tudta, hogy a szőlőfokozott helytállást követel tőle, hiszen amíg az egyholdnyi földön termesztett szántóföldi kultúra termő-re fordulásához évi 10–15 nap munkájára van szük-ség, az ugyanekkora területű szőlő ennek a tízsze-resét, évi 100–150 nap erőfeszítését követeli tőle. Aszőlő és a bor a vallásához fogható módon átjárja amindennapjait, keretbe foglalja a gondolkodását. Aszőlőművelés összefügg a sorsfordító, nagy esemé-nyekkel, átlényegíti a születés, a házasság, a csalá-di élet és a halál misztériumát. Alakítja világszemlé-letét, színessé teszi hiedelemvilágát, mederbe tereliaz élete folyását. Döntő szerepe van a lakókörnyezetekialakításában, az étkezési szokásaiban, és a be-tegségek elleni küzdelmében. Formát ad eszközeinek,és lélekkel tölti meg az ökonómia rideg valóságát.

A hagyományos világ régi évszázadaiban a drá-vaszögi hegyen a szőlő és a bor maga volt az élet,ami köré célok, elhatározások és elszánások szer-veződtek. Bizonyság erre a Sepsei krónika, melyet1866 és 1962 között (néhány tragikus esztendő ki-maradásával) közel egy évszázadon át három nem-zedék tagjai, köztük Südi Mária és férje Kiss KonyaJános vezetett, s amelynek középpontjában ugyan-csak a szőlő és a bor áll. A kiegyezés előtti eszten-dőben gazdasági emlékeztetőként indult feljegyzésekidővel családi naplóvá terebélyesedtek, s vidékünkönszinte egyedülálló módon, három emberöltő ese-ményeit foglalják magukba. 1866-ban az első be-jegyzés mindössze ennyi: „a búza kihánta a fejét éselfagyott”. A következő évben „koronáztatott meg Fe-rencz József”. A nagy árvíz sokszor átlépte a „tőtést”,s amit nem vitt el a víz, azt olykor elverte a jég. S haaz időjárás kegyeibe fogadta volna a baranyai em-bert, hát jöttek az ellenséges hordák, és kifosztottáka pincát, a hambárt, az udvart és az egész vidéket.Az 1914-es esztendő bejegyzése: „Idén anyi a gyü-mölcs, hogy a fák össze rogynak, eladtunk már 43véka gyümölcsöt, körte, kajszin, Párizs alma volt ez.Most ütött ki a háború a szerbekkel, el vittek 120 ka-

tonát Sepséről Július 27 és 28án. Másodszor vagyokbíró ebben a nagy veszedelemben, magam is sokatszenvedek. 50 veka késöben érő körtét, 170 veka szil-vát. A mi lovunk, kocsink oda van a háborúba,Szerbiába. Kocsit úgy fogatunk 278 forintért, és aján-lom, hogy ha valamikor háborút értek, tik rosz kocsit,rosz lovat adjatok, mert akié rosz volt, az már haza-jöt, a mijenk most is odavan. Decz. 31, mert a mienkjó volt a ló, kocsi új. kedves Gyermekeim ijen hábo-rút még senki nem ért, mert egész világ verekedik.Jánosom is katona lett, 29 éves korában is beso-rozták, és ebben az évben olyan kevés búza termet,mint mondják 1866-ban (Y).” Nem voltak kegye-sebbek az elkövetkező esztendők sem.

1916 – „Április 5dikén már bevonultak az ötven éve-se emberek is, e hó 16án sorozták a 18 éves gyere-keket is. (A jegyzet folytatója Kiss Kónya János) [Y](Feleségétől származik a folytatás) Ez évben mindenrézneműt elvitt az állam. A lovakat bevásárolták az ál-lam részére. Február 21tül sok árt adtak érte, a mi lo-vunk be vált 2850 koronáért. (Y) Ez év Októberébenvitték el a harangot. Az egész országból rekvirálnakszünet nélkül. Minden személyre ki van vetve, hogyhány deka liszt jár (Y).” 1920 – „Gyümölcs az idén na-gyon sok volt, Szőlő nagyon gyengén volt mindenki-nek, volt olyan ember, hogy az ivóbora sem termettmeg. Kukorica rendesen volt.”

S a majdnem-kánaáni Drávaszög valóságának egyepizódja: 1925 – „Ez év eleje nagyon jó volt, nagyonszépen mutatkozot minden, gyönyörű volt minden ve-tés ugy, hogy az én gyermekeim nekem mondták,hogy menjek ki a határba, nézzem meg a szépséget.El is mentem Julis 1 első napján a hazai szőlőbe, éssoha életembe olyan szépet nem láttam, mind a ha-zai szőlőnk milyen volt, mert a lugason voltak egy sukhoszi fejek. A kukoricza gyönyörű, itt volt a szőlőnél,és Julius 5én jött egy ropant sötét felhő tele jégel, éselvágott mindet ugy, hogy 400 ével ezelőt volt ilyenjég, föl volt jegyezve a laki [Főherceglaki] pusztai Kró-nikába, mert nem hogy elverte a kukoriczát, hanemel is vitte a földről úgy, hogy 6 lánczon nem maradtegy honal [hónaljnyi] kukoriczaszár. (Y) Kő felől a fá-kat tekergete sorra, és nemcsak a levelét, hanem afákról a kérget is levágta ugy, hogy fehéren maradta fáknak a nyugati oldala. Istenem, ilyen földön levőembert ilyent nem látott.” 1927 – „Ebben az évben aszőlőkre nézve jó időjárás volt, elég szépen termett.Szüret után 6 ezer liter borunk volt, szilva is sok volt,eladtunk 15 métert.”

1944 – „Ez évben minden bőven volt, búza, ku-koricza, más minden sok volt, gyümölcs, szőlő bővenvolt. Ez év szomorú volt nekünk, mert a háború be-következet, az Orosz hadjárat végig gázolt bennün-ket, mindenünket elvitték, 2 lovunkat, kocsinkat. Amit


2009/3. IX. é vf.

bírtak, a háztól elvittek, mink pedig a pince ligba hú-zódtunk meg, mert a háznál nem maradhattunk, mertannyi orosz katona volt, hogy egymást érte. Udvarunk,kertünk tele volt kocsiukkal, lovakkal. 5 nap it voltak.Minket nem bántottak, csak amit akartak, élelmet, min-denkitől elvittek. Bizony ez nagyon nehéz napok vol-tak, mert a nagy izgalom meg a félelem, amit sohanem lehet el felejteni. Ruhákat, lábbeliket, új varógépet,minden elvittek. Szólni nem mertünk, örültünk, hogynem bántottak. 2 kövér disznónkat levágták. Kukoricza2 láncz úgy maradt szedetlen. November 29én el-mentek, azután szedtük meg.” De korántsem ez voltaz utolsó megszállás, és az utolsó fosztogatás. Ezena tájon úgy látszik folyton új és új hordák születnek.Ma, százötven év múltán az 1866-os bejegyzés így

módosítható: Baranyában „az élet kihánta a fejét éselfagyott”.

Lábadi Károly Boranyja című könyvében fölfedtea bor köré szerveződött élet megannyi értékét és je-lenségét, s ahogy a kenyér közelségében megjelenika megváltás, úgy a bor misztériumából is kicsordul azember fiának mérhetetlen szenvedése – a küldetéseshalál örök tragédiája. Mindamellett azonban látni kel-lene az újjászületés határtalan lehetőségét is. Azt, amittalán maga Baranyai Júlia sem látott már Vízbe ve-sző nyomokon című könyve lapjain. Ezért olyan ne-héz távlatot mutatni a csüggedőknek, ezért olyan ne-héz makacsul és rendületlenül ragaszkodni a szülő-földhöz! Jó, hogy vannak művek, amelyek hazave-zetnek bennünket.

84

2009/3. IX. é vf.

Július 3-án múlt egy esztendeje, hogy Vajda Gá-bor kritikus, irodalomtörténész, az Aracs című közé-leti folyóirat alapító felelős szerkesztője váratlanul el-távozott közülünk, durván megcáfolva a népi böl-cseletet, miszerint: nem hal meg az, akinek elvége-zetlen munkája, befejezetlen feladatai vannak. VajdaGábor úgy ment el, hogy élete fő műve, A délvidékimagyarság eszme- és irodalomtörténete befejezetlenmaradt, A megfélemlítettségben (1945–1972) és Azautonómia illúziója (1972–1989) című 2006-ban, illetve2007-ben megjelent kötetei után már nem tudta lezárnihatalmas ívű történeti művét. És ez most nekünk, ittmaradtaknak felettébb hiányzik. Az 1989-es, és az aztkövető esztendők eseményei, társadalmi és politikaitörténései ugyanis csak nyitányát jelentették annak atragikus, véres balkáni háborúktól terhes korszaknak,amely – úgy tűnik – végérvényesen megroppantottaa délvidéki magyar közösség életét – befejezve a kö-zel egy évszázados haldoklásának keserű folyama-tát. Ami 1989 után, velünk történt, az az 1918–1920-ban létrehozott délszláv államhoz csatolt Délvidék ma-gyarsága sorsának beteljesülése volt, annak a ki-szolgáltatottságnak az eredménye, amelyben apáinkhárom nemzedékének sem sikerült megtalálnia a he-lyét e lapályos-ingoványos földön. A többségi nemzetirántunk tanúsított örökös bizalmatlansága felfokozotthevülettel sodorta közösségünket a véres háborúknakabba rettenetes forgatagába, amelyben a vérben fo-gant Jugoszlávia, születéséhez hasonló módon, vé-resen múlt ki. Ennek a kiszolgáltatottságnak a törté-netét írta volna meg Vajda Gábor, ha kegyes hozzáaz idő, és alkalmat ad történeti műve befejezésére.

Ha az irodalomtörténész befejezhette volna esz-me- és irodalomtörténeti munkáját, könyveiben két do-log minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert volna.Az egyik, hogy a délvidéki magyarság önismereténekleépítése, nemzettudatának felszámolása módsze-resen, határozott politikai programok elképzelései alap-ján történt, másrészt, hogy a délszláv állam ellenünkkidolgozott politikai ideológiája legádázabb végre-hajtóinak jelentős része a magyarság soraiból kerültki. Vagyis: nemzettársaink voltak azok, akik közéletipozícióikból eredően beleszóltak – olykor erőszako-san beleavatkoztak – a családi életünk történéseibe,

az iskolai neveltetésünk tartalmi lényegébe, életünkegzisztenciális kérdéseinek eldöntésébe, társadalmihelyzetünk meghatározásába, hitéletünkbe, ünne-peinkbe, társasági kapcsolatainkba, határt szabtak ál-mainknak, és keretet adtak kulturális elképzelése-inknek. Megbocsájthatatlan bűn, hogy mindezt elkö-vették velünk szemben, mert pusztító tevékenysé-güknek köszönhető, hogy a délvidéki magyarság a bal-káni háborúk küszöbén oly hatalmas mértékben váltkiszolgáltatottá, s hogy ennek következtében ma, kétévtized elmúltával sincs határozott elképzelése a jö-vőjét illetően. A leggyalázatosabb dolgot művelték ve-lünk: kiölték a lelkünkből a hűség érzését, értékren-dünkből pedig annak morálisan értelmezhető fogal-mát. Mai, parttalan hányódásunk okai abban kere-sendők, hogy a hagyománytudatunk, a családi élet-ünk, a nemzeti önismeretünk, a vallási meggyőző-désünk, az anyanyelvi kultúránk iránti igényünk mé-lyéről kitörölték, savas ideológiákkal kimaratták az élet-nek igazi méltóságot biztosító elkötelezettséget, a hű-séget. Erről szólt Vajda Gábor eszme- és irodalom-történeti munkája, néven nevezve azok többségét, akikszerepet vállaltak ebben a dicstelen munkában, akik-nek ténykedése művekben, kötetekben, lapokban, po-litikai publicisztikában, vagy hitelesített párthatáro-zatokban dokumentáltan jelen van.

Fájdalmasan tragikus számvetés Vajda Gábor mű-vének, A délvidéki magyarság eszme- és irodalom-történetének két kötete; olvasását elviselhetővé csakaz emberi helytállás szép példáinak a bemutatása te-szi. Azoknak az íróknak, művészeknek és tanároknaka példája, akik nem álltak be a sorba, akik a kufárokközött is kitartóan rejtegették a hűség becses porté-káit. A történetíró könyörtelen volt a bírálatban és kö-vetkezetes a számonkérésben, tudta, hogy a túlélőkérdekében szól, hogy balladás időkben az esküsze-gők népes seregét leplezi le. Halálával azonban a kö-vetkeztetések levonását az utókorra hagyta: műve min-den olvasójának magának kell – immár a saját élet-évek, a helytállásával – kikerekítenie a történetet. Néz-zen mindenki szembe a hűság kérdésével, a kihívássalés a beteljesüléssel egyaránt.

Ezzel együtt is a három kötetre tervezett mű töredékmaradt. A harmadik kötet A képmutatás kultúrája

MÁK FERENC

Vajda Gábor emlékezete

Vajda Gábor emlékezete 85

2009/3. IX. é vf.

(1990–2005) tervezett kilenc fejezete közül mindösszea negyedik, a Jelen mérlege című részig jutott el. Az elsőhárom fejezet voltaképpen politikatörténeti fejtegetés:a délvidéki magyarság 1989 utáni közösségi újjászer-veződésének történetét írta meg. Ezután következett vol-na irodalmunk, színház- és sajtótörténetünk, művészetiéletünk és oktatástörténetünk részletes bemutatása. Akötet címadó, bevezető tanulmányát, a Formális vál-tozások az irodalomban című fejezettel, és a – feltéte-lezhetően később a kötetbe illesztendő, A mai vajda-sági magyar értelmiség magatartása című tanul-mánnyal együtt – az Aracs 2008. 4. számában közöl-tük. (A Szólamok és akarások – „Hogyan tovább a há-ború után?” című tanulmányát a szerző még életébenugyancsak az Aracsban jelentette meg.) A most közöltA színházi csőd leplezhetetlensége helyzetjelentés aszellemi életünk állapotáról. Ezután következett volnairodalmunk utolsó tizenöt évének eszmetörténeti elem-zése – erre azonban már nem került sor.

A szándék azonban – Vajda Gábor halála után –megingathatatlanul él tovább: minden elkötelezett em-bernek számot kell vetni a hűség kérdésével. Kö-zösségi sorskérdéseink vízválasztója ez. A számon-kérők sorában immár ott tornyosodik, magasan föl-öttünk áll Vajda Gábor alakja is.

Vajda Gábor hagyatéka azonban még valamirefigyelmeztet. Közéletünkből történt távozásávalmintha lapjainkból eltűnt volna az igényes kritika, aközösségéért aggódó ember bíráló megjegyzése ésszámonkérése is. Ő lett volna az utolsó, aki számonkérte a magyar iskolák, a nemzeti hagyományokhozhű irodalom, a lelkünket gyötrő valóságot bemuta-tó színház, és a Kosztolányihoz méltó magyaranyanyelv hiányát? Ő lett volna az utolsó, aki érde-mesnek tartotta a közéleti viszonyok bírálatát, és amindenkor többet érdemlő délvidéki ember önfeladásigesztusainak ostorozását? Ő lett volna az utolsó, akiszakadatlanul perben állt való életünk megannyi meg-ficamodásával – a felelőtlen pártpolitikusok dőre-ségével, és az önhitt értelmiségi magatartás bántófölényével? Ő lett volna az utolsó, aki nemcsak do-hogott a magyarság asszimilációs mutatóinak szé-dítő növekedése láttán, de programot is kínált a szel-lemi építkezéshez? Aki úgy vívta meg mindennapiháborúit, hogy közben messze előre tekintett? Ta-lán korai a kérdés megválaszolása, de az kétség-telen, Vajda Gábor halála után bántóan csendes letta közéletünk. Távozásával eltűnt még egy ember, akinaponta figyelmeztetett bennünket a kötelessé-günkre.

Az Aracs szerkesztősége július 3-ánmegemlékezett az egy éve elhunyt alapítófelelős szerkesztőről a bácsfeketehegyi

temetőben

A helybeli könyvtárban Vajda Gábor törekvéseitidézték fel és bemutatták az Aracs folyóirat

legújabb számát: (balról) Bata János,Tari István, ft. Utasi Jenő, Matuska Márton,

Gubás Ágota és Gubás Jenő.

86

2009/3. IX. é vf.

kotva kellett volna – demonstratívan – megteremte-ni a magyar színjátszás alapjait. Akkor is, ha ebbenaz időben többen nyilatkoztak úgy, hogy a színházépülete nem használhatatlan s a megjavítása nem ke-rülne túl sokba. Akkor is, ha a Népkör nem rendelkezetta korszerű színjátszás feltételeivel.

Előbb azonban az illúziók iskoláját kell kijárni, a test-vériség-egység valós tartalmát fenékig üríteni. Ta-pasztalni adatott (vagy legalábbis úgy kellett tenni,mintha az ember csalódna a változott mentalitásúnakgondolt helyi politikusokban), hogy a szabadkai Vég-rehajtó Tanács az általa kinevezett bizottságnak a vizs-gálati eredményét sem hagyja jóvá, ha az nem felelmeg a jugoszlávságot sulykoló állampolitika eszmé-nyének. Márpedig nem hagyja jóvá, mivel a bizottságaz épület gyors és célszerű fölújítása, a kocsma ésa biliárd kiköltöztetése, a szerbhorvát, ill. a magyar tár-sulat visszaállítása, a tájolás folytatása, külföldi szí-nészek és más koncepciójú rendezők szerződtetésemellett foglal állást. A küldötteknek tehát nem volt le-hetőségük dönteni. Ez ilyen formán még egyszer meg-ismétlődik, s csupán a harmadik jelentés alapján látlehetőséget a Végrehajtó Tanács a ristići koncepcióátmentésére. Akkor, amikor már Ljubiša Ristić az új-vidéki Szerb Nemzeti Színháznak az igazgatója, s mégannyi figyelmet sem szentelhet a szabadkai színházvalós gondjainak (a többi között a tájolás kötelessé-gének), mint korábban, s inkább csak az „etnikailagtiszta”, vagyis az anyanyelven működő színház szü-letésének megakadályozásában, az ennek működé-sére átutalt tartományi támogatás eltulajdonításábangyakorolja a szerepét. A tartományi oktatási és mű-velődési miniszternek (Szám Attilának) csak az a fon-tos, hogy magyar előadások is legyenek. A magyartársulat létét a színház belügyének tartják.

Az időközben nagy nehézségek árán polgármes-terré lett Kasza József személyében új ellenféllel ta-lálja magát szemben az államvédelmi szerepét mindkevésbé titkoló szerb színházi diktátor. Ristić köre kez-detben a külföldi sikerekben találja meg önigazolását– a magyar sajtóvisszhangnak a nézőket állítólag ma-nipuláló konzervatív elfogultsága ellenében. A magyartársulat visszaállításának szándékát viszont a rend-szer alattomos megbélyegző kifejezésével, az „etni-

1988/89-ben a fenyegető háború és a fokozódó eg-zisztenciális gondok részben elvonták az emberek fi-gyelmét az ő szemükben minden tekintetben romnakszámító szabadkai Népszínházról. Ambícióban, kül-földi vendégszereplésekben persze ekkor sem volt hi-ány, habár a színházi tér nélkül olykor kérdésessé vál-tak a szabadkai bemutatók. A tetejében már 1988 ele-jén följelentést tettek a Népszínház ellen a három-negyedévi mérleg meghamisítása, a szabálytalanügyvitel miatt. S az eset kapcsán fiktív váltót is em-legettek. Ehhez egy „tyúkper” is társult: a SzabadkaiFilharmónia bíróság útján visszakövetelte a Nép-színháztól az eltulajdonított leltári értékeit.

Nem csoda, hogy a kritika fokozottabb kétellyel fo-gadta az előadásokat. Már a címek is gúnyosak: Tű-zijáték, lángszőnyeg, tömjénfüst – Közönségre vár-va – Szabadka, akárcsak Genf – A trójai ló hadmű-velet – Gyanús színházmodell – Színházi tyúkper...– olvashatjuk a lapokban. Ristić államfenntartó misz-sziójának tudatában azonban ekkor sem akart alá-szállni a fellegeiből. A színház nyugtázza a zár-számadást, mert állítólag külföldről 350.000 dollár ér-kezett. Pedig aligha állt a külföldiek érdekében az „egy-séges jugoszláv kultúrtér” Ristić hangoztatott céljánakmegteremtése. Persze, számára a jugoszlávságavantgárd nemzetköziséget is jelentett. Ennek fej-lesztése érdekében viszont számítógépközpontotakart létesíteni, hogy könnyebb legyen a kapcsolat-tartása.

A közvetlen támadások azonban ez idő tájt is föl-bukkantak. Pósa Rózsa időnként élesen, de pontosanösszegezi a károkat, amelyeket Ristić a szabadkaiszínházi életnek okozott a mértéktelen önbizalmával.Szöllősy Vágó Lászlónak azzal a javaslatával (MSZ,1990. II. 20.) viszont már képtelen egyet érteni,hogy a majdnem harmadára csökkent magyar szí-nészgárdának a Népkörben kellene megpróbálnia aszínház újralapítását. Az érv: a szélhámosnak kell tá-voznia az adott célra kellően fölszerelt épületből. A„kell” hangsúlyozása ekkor még a demokráciábavetett hitet jelenti, amely a kitört polgárháborút kö-vetően a kilencvenes években egyre inkább a „kellene”alakot ölti. Ma már világosan látszik, hogy a Népkör-ben, annak két világháború közötti szellemét újjáal-

VAJDA GÁBOR

A színházi csőd leplezhetetlensége

A színházi csőd leplezhetetlensége 87

2009/3. IX. é vf.

kai tisztasággal” próbálja ellehetetleníteni. Rákény-szerül az övön aluli ütésekre, minthogy már az álta-la korábban futtatott színészek (Jónás Gabriella,Korica Miklós) is továbbállásra készülődnek. Ha ui. avilághír szárnyain még meg lehetett bocsátani a szín-házi nyelv zavarosságát, az anyanyelv visszaszoru-lását, addig a színészek növekvő egzisztenciális bi-zonytalansága a realitásra való ráeszmélést ser-kenti. Olyannyira, hogy senki sem meri fölvenni azigazgató odadobott kesztyűjét: senki sem képes a do-táció felét elfogadva újjáalakítani a magyar (nyelvű)drámát. Viszont tény: a vajdasági magyar közvéle-mény gyorsan megfeledkezik erről a – mindenképpenérthető, de mégiscsak – gyávaságról. Arról, hogy et-nikai tisztaság vádja ide, fasizmus rágalma oda, azanyanyelvi színház védelmére kész embereket sen-ki sem meri mozgósítani, mivel a „közvélemény” leg-feljebb csak feleselni bátorkodik azokkal, akik a ju-goszlávizmus terrorját a színházra is kiterjesztettékSzabadkán.

Ezzel összefüggésben Ristićnek a magyar nyelvűsajtó állítólagos ellenpropagandájára vonatkozó vád-ja is egyoldalú. A 7 Nap kedvezően fogadta, nem tá-madta, igaz, hónapokig hallgatott róla. Csak az új szín-ház kudarcának jelei ösztönözték elmarasztaló bírá-latra. A Magyar Szó viszont – Bartuc Gabriellának kö-szönhetően – mindvégig dicsérte is. Persze, első-sorban a szerbhorvát előadásokat. Igaz, először Ge-rold és Gombás Gabriella, majd utóbb Szöllősy VágóLászló révén, támadta is. Miként a Dolgozók és a Ké-pes Ifjúság is. S ugyanezt tette a Napló számos éleshangnemű cikkében, interjújában. A kifogások azon-ban elsősorban a színház nyelvhasználata, ill. a ma-gyar előadások kapcsán hangzanak el. A színházi dik-tátor az ígéretével ellentétben nem tanult meg ma-gyarul. Arra pedig tudatosan nem fordított energiát,hogy a magyar ajkú néző szemével nézze a műhe-lyében rendezett, vagy legalábbis a szárnyai alá vettdarabokat. A kaposvári színház vendégszerepeltetésea Marat halála kapcsán még sokat ígérő telitalálat volt,viszont a meghívott magyar rendezők munkájába, halett volna ideje, akkor sem lehetett volna érdemi be-tekintése Ljubiša Ristićnek.

A „megváltó” erőszakossága

A pohár betelt s a vajdasági magyarok akkor meg-alakult érdekvédelmi szervezete, a VMDK fölismeri alétjogosultsága bizonyításának egyik fontos lehető-ségét. Az általa megszövegezett petíciót tartományszerte több száz közvetítő kínálja aláírásra a ma-gyaroknak. Ebben az előző évtizedben elképzelhe-tetlen vállalkozásban húszezernél több ember a kéz-jegyével jelezte, hogy a hagyományos műsorszerkezet

visszaállítása mellett van, s fontosnak tartja az épü-let rendbe hozását, a tájolást és a támogatás célszerűfölhasználását.

Erre Ristićnek sem kell több, s már az akció ele-jén kijátssza azt a kártyáját, amely ellen a magyarokaz előző évtizedben többé-kevésbé védtelenek vol-tak, s a beléjük nevelt félelem révén az állam pillanatnyiszükségletei szerint zsarolhatták őket. Ristić és fele-sége, Nada Kokotović pamfletet jelentet meg (MSZ,1990. VIII. 3.), amelyben egyrészt az északi határ ál-taluk fontosnak tartott védelmére, másrészt pedig en-nek okára, az állítólag éledő magyar fasizmusra cé-loznak. A több párt által támogatott petíció mögött –a régi délszláv paranoiának megfelelően – szegedi hát-teret és római katolikus mesterkedést gyanítanak. Sze-rintük a fasiszták egyelőre még a szerkesztőségek-ben és a házakban vannak, nem vonultak ki az utcáraa kirakatokat beverni és lincselni. Jellemző, hogy aző ószláv-kommunista mentalitásuk szerint a polgárokírásban kinyilvánított tiltakozó, ill. követelő véleményelincselési szándékkal azonos. Ebben az időben leg-feljebb tiltakozni lehet a Ristićéhez hasonló ocs-mányságok ellen, pereskedni nem érdemes. Így az-tán Kabók Erika a leközölt pamflet mellett visszauta-sítja a rágalmakat.

Nincs az a sértés, amelyet a délvidéki magyaroknem lettek volna kénytelenek lenyelni. Németh Jánosszelíd iróniával búcsúztatja a zsarnok színházigaz-gatót, miként Szabó Lajos is. Főleg a lefasisztázás fájnekik. A magát mellőzöttnek érző Árok Ferenc színészis ekkor mondja ki: „Tucatáruként kezelt bennünketRistić.” (7N, 1990. VIII. 24.) Ekkor még sokan re-ménykednek, hogy a városból kiutált hírhedt rende-zőnek nem lesz képe folytatni a magyar- és kultúr-aellenes tevékenységét.

Az akcióra természetszerűleg következik a reak-ció. A néhány délszláv női név után, sajnos, egy ma-gyar férfiúé (a Balla Lászlóé) is fölbukkan azok között,akik ellenpetícióhoz kezdenek aláírásokat gyűjtetni ajugoszláv „avantgárd” színház védelmében. Az ered-mény mérsékelt. Az alig 6–7000 aláírás tanúsága sze-rint arra is lehet gondolni, hogy a „fasiszták”, ill. az ál-taluk félrevezetettek száma jóval nagyobb annál, mintahogyan azt Ristićék sejtetni igyekeznek.

Az ellenpetíció lényeges mozzanata, hogy nem aristići színház megtűréséért, hanem az egyeduralko-dó voltáért száll síkra. Ezért a magyarok közül sokanmerő dacból a színházi diktátor távozása mellett fog-lalnak állást. Még Ristić egyik kedvezményezettje, Ko-vács Frigyes is, aki stílusos szellemességgel – Test-vérem az egységben, go away! – a Naplóban (1990.VI. 27.) vesz búcsút a nagy főnöktől. Azonban két hó-nap alatt valamennyi elpárolog a színész dühéből, úgy-hogy most már egy külön és sajátos színház formá-

88 A színházi csőd leplezhetetlensége

2009/3. IX. é vf.

jában a ristićit is el tudná viselni (N, 1990. IX. 19.), azegészséges konkurencia és a béke érdekében. Ez lettvolna a normális megoldás – mondhatjuk ma, ha a je-les rendező óvatosan visszahúzódna a „kaptafájához.”Ma sem lehetünk biztosak benne, hogy ez utóbbibana cezaromániája vagy pedig a gonosz küldetése aka-dályozta-e. Ezzel kapcsolatos kétségének ad hangotBrenner János is, amikor arról vall, hogy „Kezdettőlfogva van egy rossz érzésem: Ristić szabadkai meg-jelenésében szándékosság van. Valahogyan kipro-vokálni az itteni magyarság tűrőképességét. Beléjüktalpalni egy érzékeny pontjukon.” (N, 1990. VIII. 22.)

Természetesen dőreség lenne nem venni tudo-másul, hogy nacionalizmus is lappang a magyar pol-gároknak az anyanyelvi színházi előadásokat köve-telő petíciójában, s nem ritkán a déli „avantgárd” irán-ti viszonyulásukban is. Olyanok is megszólalnak a Ris-tić elleni szóbeli fölkelés idején, akiknek korábban ki-sebb gondjuk is nagyobb volt a színháznál, úgyhogymeg sem fordul a fejükben, hogyan lehetne anyagi-lag javítani, szellemileg pedig emelni a szabadkai (avajdasági) színjátszás nívóját. Csakhogy az ő naci-onalizmusuk a nemzeti elfogultságnál mélyebbről, ön-védelmi igényként, a korábban fölgyülemlett másfaj-ta sérelmek megnyilatkozásaként tör föl. Az évtizedekóta leginkább takargatottan fosztogatott várost ezek-ben az években nyíltan nyomorgatja a balkáni dikta-túra. A szerbesítés tébolyának fokozódásakor a nö-vekvő anyagi károsodásért a kimondott szavak, a til-takozások által lehetetett némileg elégtételt szerez-ni. Elsősorban a nemzetiségi jogok szűkülése, a ma-gyar nyelv visszaszorulása miatt háborogva.

Az államvédelem viszont a jugoszláv egységmegbontásában látja e törekvés lényegét. Hiábapróbálják szájba rágni a publicisták – elsősorban Ge-rold és Dudás –, hogy a jugoszlávság nem születik pa-rancsuralomra, hanem csak a kinyilvánított különbö-zőség sajátos harmóniájaként valósulhat meg, a ki-sebb- és felsőbbrendűségi érzetből egyaránt táplál-kozó délszláv üldözési mánia a másságban szakadárfenyegetést érzékel. Annál inkább, minél nyilvánva-lóbb számára, hogy a titói célok csődöt mondtak, s amálladozó országot legfeljebb a szerb uralom tarthatjaegyben.

Hogy milyen mélyre süllyedt a jugoszláv beállí-tottság szellemi szintje, az a petíció egyik tagjának 7Napban közölt cikkéből (1990. IX. 21.) egyértelműenkiderül. A nyilatkozó (föltehetőleg tanár) nem éri föl ész-szel, hogy a közönségnek – ha fontos szerepet szána kultúrának a saját sorsa irányításában – nem csu-pán joga, hanem kötelessége is a színház koncep-ciójának fölülbírálása. Akkor is, ha a színháznak – kel-lő taktikával – inkább formálnia, mint kiszolgálnia kella közízlést. A nyilatkozó – a jugoszláv kultúra jellemző

sznobizmusának megfelelően – nem akarja tudni, hogya színház nem emberfeletti abszolútum, hanem köz-szolgálat. A színház „szószék”, „tanterem” és „műhely”,ahonnan az anyanyelvnek kell tisztán csengenie, csaknem olyan leegyszerűsítetten, az esztétikai élmény-től függetlenítetten, ahogyan azt a szerb politikai ér-dekeknek e szószólója gúnyolódva gondolja. A kom-munisták által megrontott kultúrájú vajdasági ember-ek számára (nemzetiségtől függetlenül), sajnos,alapvető ismereteket is kellene közvetítenie a színházaz élmény hullámhosszán. Jól tudta ezt az állam,amely mindenáron a keveréknyelvűséget részesítet-te előnyben ott, ahol ezáltal a vélt szeparatizmusnakés irredentizmusnak a csíráját akarta a nemzetiségianyanyelvűség fölszámolásával megsemmisíteni.

A nyilatkozó a saját lelkiállapotát vetíti bele az ural-kodó politika közhelyeibe, mikor kijelenti: „Sorainkban...pánikszerűen védik egyesek a különbözőségre valójogukat, félve, rettegve a nyelvek és kultúrák érint-kezésétől, átszövődésétől.” A multikulturalizmus va-lóban úgy kellene, mint a kenyér. Ha egyáltalán létezneemberéletet okosan megtartó kultúra a délszláv kom-munizmus tiporta tájon. A multikulturalizmushoz anemzeti kultúrák szuverén fejlődése során lehetett vol-na eljutni. A jugoszlávizmus a maga nagyszerb akar-nokságával, a szabadkai színház átmeneti több-nyelvűsítésével ettől a normális államérdeknek is meg-felelő polifóniától akart megszabadulni.

Az újvidéki Gerold László a szabadkai missziója so-rán akkor ér a kritikusi pályafutásának csúcspontjá-ra, amikor a Budapesten írt levelében (MSZ, 1990. XI.4.) nyíltan a színházi zsarnok elűzésére buzdít. Az örö-költ közönyt és a növekvő fásultságot ostorozza, ami-kor szemrehányást tesz a VMDK-nak, hogy nem kezdakcióba a meghiúsult petíció után. Külön hívja föl afigyelmüket a színházi életben érdekelt íróknak (Tol-nai Ottónak, G. Fehér Gyulának, Varga Zoltánnak, Ko-peczky Lászlónak és Deák Ferencnek) a tiltakozásfolytatásának fontosságára. Gerold – nem úgy, mintaz előtte megszólalók nagy többsége – a helyezetnekmegfelelően pánikszerűen és türelmetlenül reagál azeseményekre. Adekvátan és teljes erkölcsi joggal. Azadott körülmények között az ő hangja a leghitelesebb.Pedig – immár köztudott tények alapján – kemény vá-dakat szögez Ljubiša Ristić mellének, demagógnak,hazugnak, csalónak, rágalmazónak stb. titulálva őt. Atartományi minisztériumot is gyáva taktizálás bűnébenmarasztalva el.

Nagyon is érthetően. Ekkora (1991-re) már ui. aszabadkai színházzal kapcsolatos tartományi ese-mények úton-útfélen az abszurd komédia jegyeit mu-tatják. Ezen azonban a legkevésbé Bori Imre, az avant-gárd apostola tud nevetni: „Yerre mifelénk a változ-tatás a pusztulás és a pusztítás kezdete is. Hát nem

A színházi csőd leplezhetetlensége 89

2009/3. IX. é vf.

éppen most siratjuk és gyászoljuk például a magyarszabadkai színjátszást?” (MSZ, 1991. V. 4.)

Az is kiderül, hogy a szabadkai Népszínház az új-vidéki Szerb Nemzeti Színháznak 633.000 dinárral tar-tozik, amely összeg behajtása végett meg is jelennekaz érdekeltek. Ristićet viszont beperelik, de hiába védi4 ügyvéd, kiderül, hogy – ha figyelmetlen gépiességgelis, de – fiktív szerződéseket írt alá, hogy az így eltu-lajdonított összegből fedezze a színházban meg-szokott koktélpartikat. Emellett Újvidéken a VajdaságiMűvelődési Alap keretében bizottság alakul a tájolássalvállalt kötelezettségek teljesítésének fölülvizsgálására.Ristić ui. hamis adatokat közölt a tájolással kapcso-latban, s a fellengzős kijelentései ellenére újabb pénztigényelt a magyar előadásokra. Ennek ellenére az Új-vidéki Színháznak részben át kellene vennie a tájo-lás feladatát. Ami érthető, ha Kabók Erikának a risti-ći szélhámosság kapcsán a tájolás minőségének vizs-gálatára kell fölhívnia a figyelmet (MSZ, 1991. II. 17.),mivel a hírhedt rendező és igazgató megvásárolt si-lány produkciókkal szúrja ki a vidéki magyarok sze-mét.

A cél azonban szentesíti az eszközöket. Az ezutánkövetkező horvátországi, majd boszniai tömegesrablógyilkosságokhoz képest, vagyis egyelőre ezek-nek a történéseknek az előérzetében nem sokat szá-mít, hogy Ljubiša Ristić folytathatja a szabadkai (tar-tományi) színházi garázdálkodásait. Elfeledkezve aszabadtéri játékainak csődjéről, arcátlanul jelenti beaz igényét, hogy neki 3-4 épületre lenne szüksége, dea város csupán egy mozi termet hajlandó a rendel-kezésére bocsátani. Hogy ez éppen a még viszony-lag tűrhető számú nézővel működő Jadran, amiatt leg-kevésbé fő a Ristić-párti vezetők feje. Ennek kapcsánelőször azzal hitegetik a szabadkaiakat, hogy 1993-/94-re fölújítják a színház épületét. De mikor a szak-emberek jutnak szóhoz, kiderül, hogy a pályázatra be-futott művek közül négyre támaszkodva, csak az ez-redfordulóra tudják befejezni a javításokat.

Magyar nyelvű színház

Közben átmeneti megoldásként kínálkozik Sza-badkán a kiskunhalasi, ill. bajai színházzal való szö-vetkezés lehetősége, amely ügyben Kasza polgár-mester próbál eljárni, végül lemondva a magyarországitámogatásról. Ekkoriban tapasztalja meg, hogy az ilyenügyekben a többségiek vehemensen támadják a régikulcs szerint, míg azok részéről, akiknek az érdekétképviselni igyekezne, nincs érdemi támogatás, vagyisaz ilyen vállalkozás során legfeljebb egy kisebb cso-port élén eshet csapdába. Nem ide tartozik annak bi-zonyítása, miszerint ezt a leckét a későbbi évekbentúlságosan is jól megtanulta.

A másik kísérlet Bosnyák Istvánnak a vajdaságimagyar színjátszás kapcsán szervezett kerekasztal-beszélgetésen elhangzó javaslatából ered. Faragó Ár-pád és Vajda Tibor elképzelése szerint a tervezett Vaj-dasági Magyar Népszínház Szabadkán székelne, dekoordinálná a vidéki tagozatok munkáját.

Ennek szellemében gondolkodnak a Szabad Lí-ceum résztvevői is 1993 januárjában. Itt azonban in-kább a leendő színház programjáról esik szó, VajdaGábor bevezetője (MSZ, 1993. I. 15.) után. Ennek szel-lemében különös tekintettel a körülményekre és a le-hetőségekre az esztétikai szempontot a nevelő és amegismerő aspektussal egyeztetve kellene érvé-nyesíteni. A sznobizmus ellenében lassan győzve lea provincializmust mint tudatlanságot, lelki hasadt-ságot, történelmi időn kívüliséget. Ezt a törekvést avárosvezetés Kovács Frigyes próbálkozásai ellené-ben gondosan elszabotálja, s a későbbiekben sem en-gedi kellő mértékben kifejezésre jutni, mert a szerbiaibelügy érdekével ellenkezik a vajdasági magyarságöntudatosodása, önmagáról és a világról való szuveréngondolkodása. De különben is: a cezarománia min-dig eltökélten igyekszik a saját homlokmagasságáiglehúzni a kultúra plafonját...

Így aztán máig elhallatszik Barácius Zoltán akko-ri önkritikus lélekharang-kongatása: „Mi vajdaságiak– pontosítsuk: szabadkaiak – elvesztettük a csatát.Még csak nyilatkozni sem tudunk/merünk őszintén,gátlástalanul a színházról. A Nagy Mellédumálás dí-vik. Sírunk-rívunk, megadjuk magunkat a sorsunknak....el akartuk hitetni a közvéleménnyel, hogy mi vagyunka világ közepe... A hamis értékképzés, a ragaszko-dás egy régen megunt stílushoz/formához előbb-utóbba totális csődhöz vezet.” (MSZ, 1992. I. 23.) Miköz-ben Nagybecskereken, Zomborban, Versecen újfényben ragyog minden, Újvidéken pedig új színházépült.

Ne ámítsuk magunkat: a szabadkai színházi kul-túrát nem Ljubiša Ristić tette tönkre, ő csupán durvánfölgyorsította s energikusan befejezte a korábbi év-tizedek körültekintően etnocíd „munkáját”.

Szabadkán a Népszínház romos fedele alatt pár-huzamosan működik a szerb és a magyar együttes,azonban a közös új igazgató sem ismerheti a ma-gyarok művelődési helyzetét, lelkiállapotát s az ennekmegfelelő drámai formát. Ez azt is jelzi, hogy a sze-rény önkormányzati támogatásnak köszönhetően azalig néhány színészre, főleg fiatalokra csökkent ma-gyar társulat a lehetetlent kísérli meg, amikor – többszempontot véve figyelembe – színházi kultúrát pró-bál teremteni. Deák Ferenc Határtalanul c. (belgrádirendező közreműködésével) bemutatott drámájától el-tekintve azonban nem kerülhetnek színpadra olyanművek, amelyek fölráznák a magyarságot a közö-

90 A színházi csőd leplezhetetlensége

2009/3. IX. é vf.

nyéből, kétségbeesettségéből. Deák műve is – a so-vén propaganda által megvaduló, majd a hadi rok-kantsága és a vezetőkben való csalódása eredmé-nyeként összeroppanó szerb férfi típusának ábrázo-lásával – a sajtóból ismerteket viszi színpadra.

Gerold László joggal állapítja meg a kilencvenesévek első felének délvidéki drámatermésével (9 mű-vel) kapcsolatban: „Ebből az alig-termésből még ke-vesebb képezheti érdemi vizsgálódás tárgyát, ha akára »hol élünk?« »mi történik velünk?« alapkérdések-re keressük a feleletet, akár az autentikus drámainyelv, a műfaji megnyilatkozás felől szemléljük az em-lített szövegeket.” (Vajdasági magyar dráma1991–1996. In: Drámakalauz, 1998. 124. p.)

Abban azonban téved Gerold, hogy a rendezőkkonzervativizmusa, a realizmus konjunktúrája aka-dályozza Tolnai Ottó Könyökkanyar és Varga ZoltánIndiánsirató c. művének színpadi érvényesülését. Nemelsősorban a modernség populizmus általi akadá-lyozásáról van szó. Inkább arról, hogy Tolnai és Var-ga drámája a vajdasági magyar-szerb viszonynak akorábbi évtizedekben tiltott, s óvatosságból később isháttérben hagyott vonatkozásait állítja előtérbe. Egy-felől a menekültek egy részének nemzeti mentalitássalösszefüggő, gátlástalanul fosztogató hajlandóságát,másfelől a valamiképpen mindig diszkriminált ma-gyarok pszichéjét kellett volna tehát a színház esz-közeivel föltárni. Ez eleve lehetetlen volt, hiszen a szín-ház mint az alkotói véleménynyilvánításnak egyik igenhatásos formája továbbra is azok kezében van, akik(több okból kifolyólag) óvják a magyarságot a mélyebbés hitelesebb igazságukkal való szembesüléstől.

Hogy ez így van, arra az a bizonyság, hogy Sza-badkán és Újvidéken viszonylag sok „modernül”megrendezett darabot mutatnak be. Ezek világatöbbnyire – a jobbik esetben is – csak távolról függ ösz-sze a vajdasági magyarság helyzetével. Az élmény-közelség legfeljebb a háborúban, a zsarnokság súlyoskövetkezményeiben, a kiszolgáltatottság reményte-lenségében fejeződik ki. A csekély számú látogató (éshangadója, a kritika) a közérzetében, sőt a vélemé-nyében erősödik meg a látottak által. Azt veszi tudo-másul, amivel korábban is tisztában volt. A háború ésa nyomor sajátos passzivitást, túlélési taktikát fejlesztettki benne, s a színházat felügyelő hatalom számára fon-tos, hogy a mű üzenete ne billentse ki a nézőt ebbőla látszólag mindenkinek megfelelő egyensúlyából.

Habár a diákcsoportok szervezetten is látogatjákaz előadásokat (részben éppen ezért), a magyarságélményvilágától többnyire idegen az a kreativitás,amely akár a szabadkai, akár az újvidéki színpadonmegtestesül. A helyi és a magyarországi művelő-déspolitikai érdek ugyanakkor egybeesik, ezért ter-mészetes, hogy a színvonalas produkciókat számos

esetben díjazzák az anyaországi fesztiválokon. Ma-gyarországon emberségből sem bírálják az egyébkéntigen tehetséges, és nem ritkán figyelemre méltó ala-kításokat nyújtó (szabadkai) színészeket. A vajdaságivisszhang szintén igen tapintatos, hiszen a gyöngébbprodukcióra is elfogadható okoknak tűnnek az elő-készületek nehézségei és a színészek életkörülmé-nyei. A repertoárt szintén nem illik elmarasztalni. An-nál kevésbé, mert a valóságukkal való minél teljesebbszembenézésre képtelen felelősök a színház prog-ramját nem hajlandók alárendelni a közvetett neve-lés céljának. A színház a Délvidéken (miként általá-ban a művelődés intézményei) a maga módján inkább„fenti” mint „lenti” érdekek hangadója. Akkor is, ha alátogatottabb szórakoztató darabok vannak műsoron.Ilyen értelemben – jóllehet nyomorúságos körülmé-nyek között működik – luxus-érdeket szolgál. A szű-kös anyagiakat ti. a látszat fenntartása érdekében biz-tosítják számára.

A köztársasági minisztérium a kilencvenes évek kö-zepén az Újvidéki Színházra bízná a szabadkaiNépszínház tájolását. Talán ezzel az ötlettel, a máraddig is vállalt többletteljesítménnyel függ össze aza körülmény, hogy Újvidéken 13 színész tiltakozik akét vezetője ellen, akik állítólag anyagi és erkölcsi okokmiatt egyaránt alkalmatlanok az irányításra. A meg-oldást a Vajdasági Színház megteremtésében látják.Arról viszont kevés szó esik, hogy a SzínművészetiAkadémia hallgatói több tantárgyat nem az anya-nyelvükön hallgatnak, s hogy a többi között emiatt isvitatható a fölkészültségük.

A polgárháború befejeződését követően a súlyoskörülményekhez képest mégis valamelyest rendeződnilátszik a színházi élet Szabadkán és Újvidéken. A ren-deződés látszata azonban a színpadi munka tekin-tetében sem teljes. Másképpen nem panaszkodhat-na a dramaturg Franyó Zsuzsanna Rekviem eltávo-zott színművészeink középnemzedékéért címen a kö-vetkezőképpen: „37 színművész (22 színész és 15 szí-nésznő) és 2 rendező távozott el az utóbbi évtized-ben. (Y) a legfiatalabb nemzedék kénytelen eljátszania legidősebb nemzedék szerepkörét.” (Fészekhagyóvajdaságiak, 2001. 248. p.)

Az Újvidéki Színháznak a születése óta csakDeák Ferenccel, G. Fehér Gyulával és részben Tol-nai Ottóval sikerült komolyabb együttműködést te-remtenie. Mivel azonban 1971-ben a belügy Deákotfizikai bántalmazással nyilván egy életre elriasztottaaz eredeti élményvilágától, e szomorú esetből az író-társak és a színház felelősei is levonták a tanulságot.Az emberek viszont – ha nem sznobok és egyéb ér-dekek sem vezérlik őket – csak akkor mennek szín-házba tévénézés helyett, ha úgy érzik, közvetleneb-bül szól hozzájuk a darab, mint az inkább csak álta-

91

2009/3. IX. é vf.

lános emberi üzenetű film, vagyis ha abban a sza-badság élményük teljesedik ki számukra hozzáférhetőszínházi nyelven. Amihez szélesebb körű tudás aján-latos (mint az elmúlt 30 év repertoárjában szereplő vi-lágirodalmi művek többségéhez), nem tudja igazánvonzani őket.

Ez nem jelenti azt, mintha nem értenénk meg Fra-nyó Zsuzsannát, amikor az Újvidéki Színház harmincéve c. írásgyűjteményben (2004) a másság modernrealizmusát emeli ki mint az intézményének vi-szonylag eredeti stílusát. Annál is inkább, mert a cé-lozgató rendezés csupán diktatórikus körülmények kö-zött válik szükségszerűvé és – lelki egyensúly szem-pontjából – szükségessé is. Viszont azt is jó tudni, mitmondott Juhász Géza („ez a színház mindössze hú-széves és nem alakult még ki a közönsége”) JuhászErzsébet („el kell dönteni, mely réteghez szól, mertanélkül üres művelődési manifesztum”) és Pap József(„Újvidéknek sosem lesz olyan közönsége, amely

számbelileg kielégíthetné egy színház szükséglete-it”) 1992-ben (Hogyan tovább a háború után?, JMMT,1993. 172. p.), s hogy egy évtized múlva miért kell azÚjvidéki Színháznak a tévében hirdetnie önmagát.

Amit az említett jubileumi kiadvány tartalmaz, in-kább csak közönségcsalogatásra jó. De arra semegyértelműen. Mert bizony Tolnai Ottó a rá jellemzőstílusban fügét mutat az Újvidéki Színháznak. És – atetejében – az egyik főművét, a világirodalmi rangú Kö-nyökkanyart olyan benyomást keltve ismerteti a ki-advány, mintha már bemutatták volna. Erre termé-szetesen nem kerülhetett sor, hiszen a vajdasági ma-gyarságnak és a nyakára telepedetteknek a leglé-nyegéről lehetett volna általa mélyről jövőn és föl-szabadítóan sziporkázó szellemességeket kínálni anézőknek a vajdasági háznak ütközött balkániakatszállító teherautó kapcsán. Ez a megoldatlanság azírókat és írásaikat méltató írások hányaveti stílusában,számos nyelvi helytelenségében is tükröződik.

A színházi csőd leplezhetetlensége

92

2009/3. IX. é vf.

1982 nyarán látogatott el hazánkba Franciaországújonnan megválasztott köztársasági elnöke: Franco-is Mitterand.

Ha nem csal az emlékezetem, a bűnös trianoni bé-keszerződés elfogadása óta ő volt az első francia ál-lamfő, aki vaddarazsak kíséretében Magyarországföldjére lépett. Nem tudom, milyen feltételei, óhajai éskikötései voltak, csupán azt tudom, hogy meghosz-szabbított otthonosságának érdekében nem vezetőpolitikusokkal, Kádárékkal és Aczél Györgyékkelakart legelőször találkozni, hanem Illyés Gyulával. Ért-hető ez, hiszen az elnök nemcsak a hírét hallotta Ily-lyésnek, de néhány könyvét is olvasta. Többek közötta Puszták népét és az Ebéd a kastélybant. Nem be-szélve a verseiről, amelyeket magas rangú francia köl-tők fordítottak: Eluard, Guillevic, Frenaud. Mitterandtehát nemcsak politikusként akarta megismerni Ma-gyarországot, hanem a művészet, a műveltség, a tör-ténelem és a közép-európai gondolkodás magasla-tairól is.

Mitterand az első, hivatalos villásreggelijére ezérthívta meg Illyés Gyulát.

A találkozásuk utáni másnapon, homlokon csókoltegy vakmerő múzsa és azt súgta a fülembe, hogy hív-jam föl Illyést és faggassam ki, miről beszéltek az el-nökkel.

Már léptem is oda a telefonhoz és hívtam Illyést,aki nemrég egy nevezetes baráti társaság előtt kije-lentette, hogy saját kamarillája titkárának engemakar kinevezni: fizetés persze nincs, se illatosított zseb-kendők, sőt meg kell tanulnom a filozofikus köhögésminden fortélyát.

- Elfogadja a megbízatást? – kérdezte tőlemIllyés uralkodói humorával.

- Nem, nem fogadhatom el, mert én önfejű vagyok,és mérgemben megrágom a tárgyalóasztalt is.

- Semmi gond, Flóra asszony majd magát isráncba szediY

Az emlékezés itt megszakadt, mert fölvette Illyésa telefont.

- Ki beszél, amott?- Csoóri Sándor – mondtam neki a megszokott lám-

palázzal.- Valami baj van?

- Csak a megszokottak. De szeretném megtudni,hogyan zajlott le a történelmi villásreggeli?

- Ugorj föl hozzám! Várlak!Fél óra múlva ott ültem már a kamarillát vezető tit-

kár fölavatatlan székén, kezemben egy kupica pá-linkával.

Koccintottunk.- Tehát Mitterand – itta ki a pálinkát Illyés – Ha hi-

szed, ha nem, öt perc múlva már Trianonról beszél-gettünk. Azt mondta az elnök, hogy Trianon az egymocskos dolog volt. Egy mocskos ügy!

- És mégY?- Mást nem mondott!Szégyenünkben egyszerre hajtottuk le a fejünket

Illyéssel.- Hát, igen! – kezdtem el újra dadogniY Lehet,

hogy két-három percig bűnösnek is érezhette magátaz elnök. Az elődei, Clemanceau-val az élen, úgy osz-tottak igazságot, hogy például az Ipoly folyónkat, ha-józható folyóként tüntették fel térképeiken a földrajziszakértők.

Végül, még így is hálásak voltunk Mitterand el-nöknek, hogy francia létére, Trianont mocskos ügyneknevezte!

Két-három hónappal később egyik Franciaor-szágban élő 56-os magyar költő barátom beszámoltMitterand elnök újabb kitárulkozásáról. Az elnök sa-ját hazájában megismételte, hogy Trianon az egymocskos ügy volt, amely megszülte a második vi-lágháborút, az emberiség történelmének legiszo-nyúbb botrányát. Ha mára megértettük is ezt, követ-kezményeit nem hozhatjuk helyre, hisz Trianonban ele-ven húsba vágtunk bele nagy késekkel, ezt „helyre-hozni” csak így tudnánk ma is. Egyetlen lehetőségünkmaradt: Trianon sok évtizedes következményeinek akezelése, gyógyítása.

Egy francia államelnöktől jó volt hallani ezeket areményt szülő mondatokat. Jó volt, mert mi, magya-rok is így gondoljuk ezt, hiszen Trianon nem múltbe-li, lezárt eseménye az Időnek, hanem mindennaposbotránya.

Beleszövődik még az álmainkba is.Három héttel ezelőtt azt álmodtam, hogy Sütő And-

rással ballagunk Farkaslaka felé. Ő egy talicskát tol,

CSOÓRI SÁNDOR

Beszélgetések és álmokMitterand és Illyés

Beszélgetések és álmok 93

2009/3. IX. é vf.

én pedig egy biciklit. Egyszer csak megtorpan And-rás.

- Odanézz! – mondja nekem. – Oda, a sűrűségre!Öngyilkosok! Egy nő, meg egy férfi!

Ahogy közelebb érünk hozzájuk, egyszerre is-merjük föl a két alakot: a férfi Ceausescu, az asszonypedig a felesége, Elena.

Ötlépésnyire állunk meg tőlük.- Te, ezek szalmabábuk – mondom elcsodálkoz-

va. Könnyedén himbálóznak. Gyere, tapogassukmeg a lábszárukat.

- Megyek inkább gombászni.András kettőt-hármat lép és egy kasza esik le elé

a magasból.- Gyere, kotródjunk innen, a kasza rosszat jelent.Erre a babonás mondatra ébredtem föl. Aznap ju-

tott el hozzám a hír, hogy a Székelyföldön ötven ma-gyar tisztségviselőt bocsátottak el az állásukból: ta-nítót, tanfelügyelőt, közigazgatási szakembert. A ro-mánok már most gondoskodnak arról, hogy a szé-kelység ne teremthessen magának semmiféle auto-nómiát. Ugyanígy gondolkodnak rólunk a szlovákok,a szerbek, az ukránok. A termőre forduló fát már azelső virágzása idején megnyomorítják. Trianon, ki-lencven év után is előre dolgozik. Hiába fényeskedikaz Európai Unió, hiába nyílnak panaszirodák, a Mit-terand által emlegetett gyógyítás sehol se folyik.

*

Folytassam?Folytatom.

Milán Kundera idézetével állok Mitterand mögé. Le-veszem a polcról A felejtés és a nevetés című köny-vét, ezt az 1993-ban magyarul is megjelentetettkönyvét, s megkeresem benne egyik történésszel foly-tatott eszmecseréjét. A történészt Milán Hübl-nek hív-ták. Gustáv Husák elnöklése alatt Kundera lakásábanüldögélnek és a hradzsini toronyrácsokat nézegetik.Egyszerre csak a vastag szemüvegű Milán Hübl el-kezd beszélni. S úgy beszél, mintha egy fekete hol-ló toporogna a szíve körül. Ezt mondja: A nemzete-ket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik az em-lékezetüket. Megsemmisítik a könyveiket, műveltsé-güket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír,más műveltséget nyújt, és más történelmet gondol kinekik. A nemzet aztán lassan nem érti jelenét, és el-felejti múltját. A környező világ pedig sokkal hamarabbfelejt.

Hát a nyelv?Azt minek vennél el tőlük? Puszta folklórrá válik,

és előbb-utóbb halállal kimúlik.

*

Világos, de kétféle beszéd a kisebbségbe taszított,töredékes népek jövőjéről. Melyiket fogadjuk el irány-mutatónak? Reménykedjünk a francia elnök, Mitterandlátomásában, vagy higgyünk inkább Kundera barát-jának? Mitterand kimondatlanul is az autonómiáról be-szélt, a cseh történész pedig a lassú elhalásról, meg-semmisülésről.

Álljunk végre mi is a tükör elé!

94

2009/3. IX. é vf.

közösség darabokra tört. Ilyen megrázkódtatás tör-ténelme során egyszer érte a népet, Mohács után,amikor éppily módon szakadt három részre.

YIsmerjük a számítgatásokat, mennyivel lett vol-na több magyar Mohács nélkül.

Lehet reális becslés, hogy a természetes szaporo-dás közös átlaga szerint a századunkban levált há-rommillió ötven év folyamán mennyire nő természetesviszonyok között, a saját közösségében. Hozzávéve azokseregét, akik a rázkódtatások következményei miatt in-nen »tántorogtak« világgá, a katasztrófa világméretbenpárját ritkítjaY” (Válasz Herdernek és Adynak)

A kommunisták egyik nagy bűne, hogy később,amikor ők kerültek hatalomra (nemcsak a huszadikszázad végén és a huszonegyedik elején, hanem aszocializmusnak nevezett korban is), nemhogy tu-domást sem akartak venni az egyik fő ideológusuk Tri-anonnal kapcsolatos, számunkra pozitív vélemé-nyéről, hanem mindent megtettek annak érdekében,hogy a felnövő nemzedékek tudatából kitöröljék az el-szakított nemzetrészeknek még az emlékét is. (És Le-ninre vesztegetve még egy mondatot: a finnek, mivelott nem kommunisták uralkodtak, éppen Vlagyimir Il-jicstől kérték és kapták meg függetlenségüket!) Szin-te minden határon túli magyarnak vannak olyan fájóemlékei – akár a közelmúltból is – amikor magyaror-szági nemzettársaik lerománozták, -ukránozták és -szerbezték őket, illetve bennünket, és az is többünkkelmegesett, Magyarországon járva nemzettársaink el-csodálkoztak azon, milyen jól beszélünk magyarul! Va-jon hol tanulhattunk meg ilyen jól?

A Trianon-tiltás ellentétes irányba is hatott (ter-mészetesen, hiszen az utódállamokban is, eltekintveAusztriától, ahol viszont az anyagi jóléttel „vették meg”a magyarokat, a kommunisták voltak hatalmon):még napjainkban is sokan „átmennek a magyarokhoz”,március 15-e a magyaroknak valamilyen ünnepe, ami-kor is munkaszüneti nap, meg felvonulás van a „ma-gyaroknál”, mostanság meg kisebb-nagyobb utcai har-cok, gumibottal (ami volt régebben is), gumigolyókkal(talán az is volt már akkoriban is) és könnygázzal (amiegészen biztos volt már korábban is). Ennek a Tria-non-tiltásnak és -elhallgatásnak egyenes következ-ménye volt a 2004. december 5-ei népszavazás ered-ménye, illetve eredménytelensége a kettős állam-

„Jellegzetes magyar sajátosság: azt hinni másokról,amit magunkról hiszünk, és azt föltételezni, hogy má-sok is úgy gondolkodnak, ahogy mi – mintha nem lé-tezne sajátos nemzeti érzése és érdeke és nemzetibüszkesége másoknak.”

Huszár Zoltán

Írásom gerincét az a 2002-ben íródott dolgozatomalkotja, amelyben Illyés Gyula Szellem és erőszakcímű könyvének a trianoni országcsonkításra vonat-kozó részleteit igyekeztem földolgozni. Az azóta el-telt hat esztendő a fölvetett kérdésekre nem adott vá-laszt, mi több, hogy egy klasszikust idézzünk: a hely-zet csak fokozódott!

Illyés könyve már 1978-ban elkészült, de csak tízévvel később, 1988-ban jelenhetett meg, aminek „ma-gas szintről származó tilalom” volt az oka. Azóta im-már két, zavaros évtized múlt el, de mint ahogyan azaz alábbiakból, reményeim szerint, kiderül, Illyésgondolatainak időszerűsége három évtized múltán mitsem csökkent. Volt négy év, 1998 és 2002 között, ami-kor úgy tűnt, a Kárpát-medencei magyarság nyolc-vanéves szétszakíttatása után felcsillanhat az egy-ségesülés reménye, az a remény, amely Illyés ta-nulmányaiból is kiolvasható, de akkor, 2002 őszén eza remény szertefoszlóban volt, és most, 2008 októ-berében az uniós vasfüggöny mögött és 2004. dec-ember 5-e után akár hiú ábrándnak is tűnhet, de tud-juk, tudnunk kell: a Berlini Fal is az öröklétnek készültY

Délvidéki, kisebbségi sorsba kényszerített ma-gyarként nem tudok uniós érdekek szerint élni és gon-dolkodni, én nem tudok másban, csak nemzetben élniés gondolkodni. A nemzettest kárpátaljai és délvidé-ki részei még most is, a XXI. század első évtizedéneka vége táján úgy vannak elszigetelve a nemzettől, mintahogyan az összes elcsatolt terület el volt vágva a tri-anoni döntést követő években, valamint a szocializmusinternacionalista világában. A különbség csupánannyi, hogy az internacionalista szólamokat mára a glo-balizmus és a globalizáció jelmondatai váltották föl.

„A marxista pártok, elöl az akkor még élő Leninpártjával, történelmi bűnnek nevezték azt a békedik-tátumot, amely a magyar anyanyelvűek közül mindenharmadikat – összesen több mint hárommillió lelket– más államokba helyezettY A magyar anyanyelvű

BATA JÁNOS

Duna menti irodalmi (vagy akár másmilyen)konföderáció – inkább álom, mint valóság*

Duna menti irodalmi konföderáció 95

2009/3. IX. é vf.

polgárság kérdésében. Ezért nem lehet és nem is sza-bad az országot, a „nép”-et okolni, sokkal inkább azo-kat, akik ötven éven át, majd 2002-től újra hazugsá-gokkal vezették félre az embereket.

A kommunisták másik nagy bűne a természetesnépszaporulat akadályozása. Vajon hány millió meg-születendő élettől fosztotta meg a nemzetet, a hazáta szocializmus liberális, abortuszbarát „gyermekvé-delmi” törvénye, és vajon mekkora pusztítást végzetta szocialista-liberális kormány gyermek- és család-ellenes rendelkezéseivel, azokkal a próbálkozásaivalés tetteivel, amelyekkel a művi meddővé tételt és akábítószerek szabad használatát szorgalmazta, szor-galmazza? Mostanság már nemcsak az egyke a szép,mert ugye, ha egy a gyerek, több jut neki, meg a ház-nak és az autónak, hanem szépek a szinglik, a ho-moszexuálisok, meg még a pedofilek is!

„A számokkal mérhető meggyengülésnél szinte ka-tasztrofálisabb lett, ami a nemzeti tudatot érte. Szel-lemi összetartó erő – a közérzés kohéziója – nélkülnincs nemzetY

A (megcsonkított magyarság) Ya Horthy-rend-szerrel szemben szinte a szomszédos országokszellemével érzett közösséget. Masaryktól és Beneštőltöbb jót várt a nép a nemzet javára, mint a magyar ál-lam irányítóitól.” (VálaszY)

Most, amikor a haza idestova két évtizede az el-nyomó, idegen hatalom béklyóit magáról ledobta, va-jon most az ország nemzeti tudata jobb állapotban van-e, mint volt Trianon után? Igen, azt kell mondanunk,igen, s hinnünk, bíznunk kell benne, még akkor is, haa média baloldali, liberális hangadói ennek az ellen-kezőjéről szeretnének nap mint nap meggyőzni ben-nünket. Hinnünk kell benne, mert az elszakított nem-zetrészek egyetlen megmaradási esélye a haza sze-retete, törődése, a közérzés illyési kohéziója.

Hinnünk kell a nemzeti tudat ébredésében és lán-golásában, még akkor is, ha nevesnek mondott és lát-tatott közéleti személyek a hazában mindent meg-tesznek azért, hogy a hazát lejárassák, hogy minélrosszabb képet fessenek róla. Közöttük nem kevesenvannak olyanok, akiket a haza éppen az elcsatolt te-rületekről fogadott magába, onnan, ahol ők abból él-tek igen jól, hogy Magyarországot folyamatosanszidták, bírálták, s azt az országot, amelyben magyarkisebbségiként éltek, az egekig fölmagasztalták, éshűen szolgálták. Hinnünk kell, és hiszünk még akkoris, ha ugyanezek a személyek, szellemi elődeik és utó-daik szavukat akkor nem hallatták, amikor a román dik-tátor falvakat rombolt, amikor a szerb diktátor emberekszázezreit tette földönfutóvá, és martalócai vonulásáttömegsírok jelölték. Ezek a nevesnek mondott és lát-tatott közéleti személyek siránkoztak a szerbiai hidakés kőolaj-finomítók 1999-es NATO-bombázása miatt,de mélyen hallgattak a srebrenicai muzulmánok és a

koszovói albánok tömeges kivégzésekor. Ők azok,akik boldogan pezsgőztek egy ügynök-miniszterel-nökkel és román kollégájával a Kempinsky-szállóban,megünnepelve a román állam megalakulását, és őkazok, akik a magyar állam megalakulásának ünnepéta (magyar) Országháza előtt szerb cigányokból állórezesbanda zenéjével ünnepeltetik.

„Ya XX. század derekán eszelősségének szabadutat engedve felelős államférfi – Beneš – olyan kom-mentálással (a szavak súlyának olyan semmibe ve-vésével) foglaltatta kormányprogramba, majd tör-vénybe egy országrész magyarságának teljes jog-fosztását, vagyis egy nép maradéktalan kiűzését, hogya felelőtlen kórus rá évtizedekig az lett: vissza vala-mennyivel Ázsiába, ott a helyük, ahonnan ide éknekidefurakodtak.” (VálaszY)

A kórus ma is hallatja hangját! Az ukránok évekkelezelőtt, a Tisza már-már menetrendszerű áradásakor az-zal vádolták meg Magyarországot, hogy szándékosanárasztott el ukrán (!) területeket, miközben a bajba ju-tott, főképp magyar lakosságon az ukrán kormány iga-zából nem segített. A magyarországi segélyszállítmá-nyok nélkül az árvíz sújtotta területek magyar és nemmagyar lakossága éhen halt vagy megfagyott volna. Nap-jaink magyar iskola- és kultúraellenességéről pedig van-nak, akik nálam sokkal többet tudnának mondani.

Ukrajnát elintézhetnénk egy laza kézlegyintéssel,hiszen a Felvidék egy részét megkapó állam sem uni-ós, sem NATO-tagállam, tehát mondhatnánk: Ukraj-na még csak tanulgatja a demokráciát, ebből erednemzeti türelmetlensége, de ugyanakkor honnanered Szlovákia egyre erősödő magyarellenessége?Azé a Szlovákiáé, amely már évek óta tagja a de-mokrácia csúcsát jelentő Európai Uniónak és a leg-erősebb katonai szövetségnek? Míg néhány évvel ez-előtt csupán gyalázkodó falföliratok és Petőfi szob-rának elcsúfítása, megcsúfolása volt tapasztalható, ad-dig mára mindennapossá váltak a diplomácia szint-jére emelkedett magyarellenes megnyilatkozások, mi-közben a szlovák parlament és az ország vezető po-litikusai örök időkre érvényessé tették és érvényes-nek tartják a már említett, rasszista szellemiséget tük-röző Beneš-dekrétumokat. Mi több, tudtommal a tör-vény ítélőszéke elé citálhatják azt, aki egyáltalán megmeri kérdőjelezni ezeknek, a legsötétebb korokat idé-ző rendelkezéseknek a jogosságát! A hisztérikus ma-gyarellenesség eredője természetesen Trianon, a Tri-anon-szindróma. Érthető, hogy ekkora vehemenciá-val reagál minden egyes magyar rezdülésre egy olyanország, amelynek egyetlen talpalatnyi földje soha atörténelem során nem volt az övé, leszámítva ezt azidőszakot a „bársonyos” forradalom óta.

Az úgyszintén uniós és NATO-tagállamban, Ro-mániában is sziszegve kapják föl a fejüket mindazok,akiknek a fülébe eljut a magyar autonómia említése,

96 Duna menti irodalmi konföderáció

2009/3. IX. é vf.

hiszen számukra, történelmi tapasztalataik, törté-nelmi múltjuk alapján az autonómia, az önrendelke-zés joga egyenlő egy adott országból (esetükben Ma-gyarországból) történő kiválással.

A még mindig különutas, Oroszország felé erősenhúzó Szerbiában sem vélekednek másképp az ön-rendelkezésről. Ami a szerbeknek jár és járt a múltban,(pl.: a Délvidék hozzácsatolása a Szerb-Horvát-Szlo-vén Királysághoz 1920-ban) az, számukra teljes mér-tékben elfogadható módon, nem jár és nem is járhata magyaroknak. Mindannak ellenére sem, hogy az azó-ta eltelt időben az egykoron oly sokat emlegetett tör-ténelem süllyesztőjében (mások a történelem sze-métdombjának is nevezték azt a helyet) már réges-régeltűnt az említett Királyság, el a Jugoszláv Királyság,a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Ju-goszláv Szövetségi Köztársaság, majd Kis-Jugoszlá-via, Szerbia-Montenegró államszövetsége. Szerbiábólmár csak Szerbia maradt a Szerb Vajdasággal – Ko-szovó, amely egykoron Szerbia egyik tartománya volt,napjaink nemzetközileg elismert, független állama.

Szerbiában azonban nemcsak az autonómiáról nemakarnak hallani sem, hanem létezésünk jogosságát ismegkérdőjelezik. Minden bizonnyal nincs olyan na-gyobb települése Szerbia északi részének, ahol ne len-ne a falakra írva: „Szerbia a szerbeké, magyarok ki-felé!”, vagy, nemes egyszerűséggel: „Halál a magya-rokra!” Hogy ezek nem csupán a firkáló fiatalok falravetett gondolatai, mi sem bizonyítja jobban, mint az,hogy a Szerb Parlament sem hozott határozatot a kol-lektív bűnösség eltörléséről (ez a „bűnösség” a ma-gyarokat és a németeket sújtja), valamint a demok-ratikusnak mondott szerb kormány irányítja az etnikaiarányok megváltoztatását azzal, hogy a Nyugat-Eu-rópából visszatoloncolt romákat, akik azelőtt soha dél-vidéki területeken nem éltek, Szerbia északi részein,azaz a magyarok lakta vidékeken telepíti le.

A szenttamási Emberi Jogi Központ jelentése sze-rint 2003-tól 2008 áprilisáig 86 esetben ért fizikai tá-madás magyarokat nemzeti hovatartozásuk miatt, 63esetben történt magyar intézmények megrongálása, ma-gyar nyelvű föliratok átfestése, jelentek meg falfirkák,röpiratok, fenyegető levelek. Katolikus templomokat, te-metőket és vallási emlékhelyeket 32 esetben rongáltakmeg, verbális támadás, gyűlöletbeszéd és fenyegetés37 esetben hangzott el magyarok kárára. Mindezek do-kumentált esetek. A valós atrocitások száma ennél jó-val nagyobb, mert nagyon sokan a sértettek közül nemmerik bejelenti az ellenük elkövetett támadásokat.

Idézet Illyéstől, 1966-ból: „Először is egy csődöt kellbevallanunk egymásnak és olvasóinknak; egy kudarcotkell tudatosítanunk.

Szellemi és irodalmi életünk nem is egy, hanem há-rom – ha ugyan nem négy – nemzedékének egy vál-lalkozása szenvedett szekértörést.

YSemmire úgy elő nem készítettük az utánunk kö-vetkező nemzedéket, mint erre. Elhitettük velük,testvéri kezek fogadják majd a kinyújtott kezüket. Me-leg pillantás gyúl pillantásukra, ha vigyázó szemüketimmár nem Párizsra, hanem Pozsonyra, Bukarestre,Belgrádra vetik.

Mi erre más választ érdemeltünk volna. Így komp-romittálódtunk áttételesen író voltunkban is. Emlék-szem a pillanatra, midőn megtudtam, hogy a szlová-kiai magyarok deportálásának kormánybiztosa azegyik neves szlovák költő; miniszteri felelőse pedig egymásik, nálánál is jelentősebb költő. Költőként is ki-sebbnek éreztem magam.” (Három levél)

„Nem először írom le a fájdalmas élményt. Nemkaptunk viszonzó pillantást. Nálunk folyóiratok, moz-galmak alakultak nem kis részben azért, hogy a test-véri kéznyújtást kifejezzék. Ezúttal mi magyarok vol-tunk rosszabb helyzetben, alul. Lehetett tehát úgy islátni: a kéz fölfelé nyúl. Vártunk, hogy odaát jelenikmeg egy Ady, egy Bartók. Illetve, ha már megvan, leszide is szava.

Azt ígértem: a valóság talaján maradok, s most aztkérdem, nem volt-e délibábos ábránd ez a remény is.”(Elpuskázott tartomány)

Hiú, délibábos remény volt ez a múlt század kö-zepén, és naiv ma is az, aki ilyen ábrándokat kerget!Nincs tudomásunk se szerb, se horvát, de még szlo-vén Cseres Tiborról sem, aki megírta volna a délvi-déki magyarság hideg napjait! Nemhogy nincs, demind a mai napig még csak levéltári kutatásokat semlehet végezni a délvidéki magyarokat ért 1944-es tö-meges kivégzésekről. (És lehet, hogy tévedek, de hi-ányoznak a román, az ukrán és a szlovák Cseresekis!) A kilencvenes évek miloševići politikájának esz-mei szerzői a Szerb Tudományos és Művészeti Aka-démia akadémikusai, valamint a Szerb Írószövetségvezető írói voltak. A Boszniai Szerb Köztársaság el-nöke, a jelenleg Hágában, a nemzetközi törvényszékáltal háborús bűnökkel vádolt fogoly, Radovan Ka-radžić, akit a szerbek jelentős része mind a mai na-pig, és mindannak ellenére, amit tudni lehet róla éstetteiről, néphősnek tart, amellett, hogy korábban pszi-chiáterként tevékenykedett, költő is volt. És lehet, té-vedek abban is, de nincs tudomásom arról sem, hogylett volna egyetlen szerb író, költő, aki a legutóbbidélszláv háború alatt fölemelte volna a szavát az ár-tatlan emberek védelmében, legyenek azok horvátok,bosnyákok vagy albánok. Márpedig ártatlan ember-ek százezrei haltak, sokszor iszonyatos körülményekközött, borzalmas halált.

Duna menti irodalmi vagy bármilyen más konfö-deráció? Sokkal inkább álom, talán ábránd, mint va-lóság.

* Elhangzott Székesfehérváron, 2008. október 6-án a HatáronTúli Irodalom Napjai c. tanácskozáson.

97

2009/3. IX. é vf.

Honlapja és a 2008-ban megjelent gyűjtemé-nyes kötete, a Tartsd meg a sziklát is, egy Fo-hásszal kezdődik, amelyben Isten oltalmába ajánl-ja hazáját, és a Szent Korona erejét kéri segítsé-gül. Miért tartja ezt fontosnak?

– Mint minden magát magyarnak valló költőnek,számomra is rendkívül fontos a történelem. Mária or-szága vagyunk, és van a Szent Koronánk, mely min-den más koronától különbözik, hiszen olyan aurávalbír, amely földi és égi erőket összpontosít. Ez egyál-talán nem költői túlzás. Nem véletlen a Szent Koro-na meghurcoltatása sem. Akié a Korona, az lehetettMagyarország ura, de ugyanakkor minden ítéletet,minden közjogi intézkedést a Szent Korona nevébenhirdettek ki. Ilyen jogi intézmény, ha csúnyán így ne-vezzük, a világon nincsen. A Szent Korona a ma-gyarság egységét jelképezi minden időkben. Költő-ként más tulajdonságokkal is felruházom. A Fohászaz én stílusomtól úgymond független, mert én más-képpen, sokkal szürrealistábban látom a világot. Meg-tisztelő megbízatás volt, amikor felkértek, hogy írjammeg. A Magyar Rádió akart egy sorozatot készítenia magyar történelemről, külön hangkazettán, és ah-hoz kellett. Nem az én kútfőmből van, én csak ösz-szeszedtem a gondolatokat, amelyeknek lett egy ima-jellege is. Nem tartom önálló költői alkotásnak, én fo-galmaztam meg, és erre büszke is vagyok, mert haa tartalmát tekintjük, vállalható, ősi ügy. Szolgálat volt,amit remélem, hogy jól végeztem el. Amikor Dobo-gókőn jártam, akkor láttam több helyen is kiragaszt-va. Én magam valami tízezer példányt írtam alá. Ál-dásként, invokációként be kellett tennem ezt a kis Fo-hászt a kötetem elejére, hiszen minden szavávalegyetértek. Most már nem ártana, ha a felsőbb ha-talmak is hathatósabban avatkoznának közbe abbaa morális válságba, amelyben vergődik a magyar tár-sadalom. Ez a Fohász engem is meg akar erősíte-ni. Mindenkinek joga van úgy imádkozni Istenhez,ahogy tud, ahogy bír. Van egy régi magyar mondás:segíts magadon, és az Isten is megsegít. Ahhoz vi-szont senkinek nincsen joga, hogy elhagyja magát,mert van egy pont, ahol sem Isten, sem a Szűzanyanem fog helyettünk cselekedni. Erre is fel akartam hív-ni a figyelmet. Muszáj cselekedni, már régen kellett

volna, mert az eltelt húsz esztendő a magyarság to-tális ellehetetlenülését jelentette.

Honnan jött az ötlet, hogy gyűjteményes köte-te legyen Tartsd meg a sziklát címmel? Hogyan le-het tartani a sziklát Magyarországon és az elsza-kított területeken?

– Sziszüphosz mítosza egy pogány görög mítosz,ugye, ő az, akinek büntetésből állandóan vissza kellgörgetnie a sziklát a hegyre. Nekünk, magyaroknak,meg kellene tartanunk ezt a sziklát, amely rendre, év-századok óta visszagördül és nemzedékeket taposagyon. Felettem is eljárt az idő. Sok kötetem jelentmeg, hol viharosabb, hol szélcsendesebb időkben. APüski Kiadó, melyet nagyon nagyra becsülök, a ma-gyarságért tett elévülhetetlen szolgálata miatt is,kért fel, hogy állítsak össze egy gyűjteményes köte-tet. Az ember ilyenkor önmaga fontosságát is átérziegy pillanatra. Nincs az a költő, aki, ha ilyen lehető-sége adódik, ne akarná összegyűjteni a verseit. Di-ákkori verseket, és sok mindent így is kihagytam.

Például a Nyaficai cicókákat.De mivel ilyen történelmi helyzetben élünk, a Vi-

tézeknek való dévaj balladákat benne hagytam. Nembiztos, hogy helyesen tettem, persze, lehet másfajtafegyverekkel is szolgálni a hazát. Alkatilag nem va-gyok véresen komoly, de vannak történelmi helyze-tek, amikor nyomatékosnak kell lenni, főleg akkor, ami-kor a hatalmon lévők egy része látszólag szeleburdi,másik része gátlástalanul korrupt, a harmadik nem éliát, fogalma sincs milyen helyzetben van az ország,a negyedik nem tudja a gyökereit. A történelmi hely-zettel szembe kell nézni. Én még hiszek ezekben aszavakban. Hiszek abban, hogy van még azért böl-csesség, jellem és tálentum. Ez a kilencvenhárome-zer négyzetkilométerre csonkított terület megpróbáléletben maradni, közben magyarellenes törvényekethoznak Szlovákiában, keleten pedig el akarják zavarnia magyar tanfelügyelőket. Olvastam, hogy az lennea kívánatos, ha a magyarság lélekszáma öt-hat mil-lióra csökkenne. Én ezt költőként is olvasom, a kezemökölbe szorul, és azt is mondhatnám, hogy csök-kenjetek ti. A világ csúnya helyzetben van, és enneka kiszolgálása nagyon vissza fog ütni. Nemrég voltamCsángóföldön, és nagyon megrendültem, mert őket

Tartsd meg a sziklát!Haza, politika, költészet és egy gyűjteményes kötet adta

az apropóját a Döbrentei Kornéllal való beszélgetésünknek

98 Tarstsd meg a sziklát!

2009/3. IX. é vf.

aztán mindenki elhagyta. A mi történelmi középosz-tályunk is, amit nem bocsátok meg Mátyás királynaksem. Persze, azért vannak jó jelek is. Pl. Déván, Böj-te atyánál, ahol a frissen kimeszelt menzán AssisiSzent Ferenc jelmondata látható, az iskola falán pe-dig Petrás Mária Krisztus a keresztfán című diplo-mamunkája. Kevélyen hiába lobognak az ősi Déva vá-rán az „ottani” tulajdonosi zászlók, hosszú távon vanremény arra, hogy legalább a lelki közösséget megtudjuk tartani. Ez minden elszakított területre vonat-kozik. Az átkozott Trianon-ügyre az EU áldását adja,hiszen látjuk és halljuk, hogy mi történik Délvidékenis. Ez nagyon fáj az embernek. Viszont ott van a csík-somlyói búcsú, a Trianon után szétszakított protestánsegyházak újraegyesülése, az elcsatolt országré-szeknek a Kű Lajos által szervezett ifjúsági labdaru-gó bajnoksága, tehát vannak jelek, amelyek azt je-lentik, hogy ez a nép lecsökkentve bár, de tartja a szik-lát. Énnekem, Döbrentei Kornélnak, nem mindegy,hogy a világban hogyan vélekednek rólunk. Nem vol-tunk mindig ilyen elveszett, ilyen magunkra hagyott,„egy tál lencsés” nép.

Hadd idézzek Öntől egy gondolatsort, amit na-gyon aktuálisnak tartok: „Felmenőim példái – élet-útjuk, sorsuk – meggyőzően bizonyították szá-momra, hogy lázadjak föl, tiltakozzak mindenigazságtalanság ellen, és ne hagyjam annyiban.Nem lehet, nem szabad folyton hátrálni a gonoszelől, nem engedhető meg, hogy harc nélkül meg-szállhassa a lélek stratégiai pontjait, mert akkorelvész minden.” Megszállta a gonosz a lélek stra-tégiai pontjait, vagy van még remény? Leszünk-e elegen tartani a sziklát?

Lényegbevágó ez a kérdés. Természetesen egy-re többen vannak a társadalom minden rétegéből,akik tartják a sziklát, hogy önmagukat, az utódaikatés ezt a hazát ne tudja agyonnyomni. Tobzódik a go-nosz, de énszerintem kezd kimerülni, mert a gonoszis kimerül egyszer. El is számítja magát, felületes-sé válik, nem következetes, és eljut oda, mint az azember, mondjuk Néró, de mondhatnám Rákosi elv-társat is, hogy azt hiszi magáról, ő Isten. Holott csaknémi sárból gyúrt figura, némi lélekkel, amely aztánki is száll belőle. A médiumok, amelyeket megvá-sároltak bizonyos körök, izolálnak. Azt az érzést akar-ják sugallni, hogy egyedül vagyunk, hogy nincseneksziklát tartó emberek. Nagy ritkán egyet-egyet be-engednek, de tulajdonképpen létrehoztak, működ-tetnek egy mesterséges értéktelenségi rendszert. HaBudapesten valaki bekapcsolja a tévét, úgy tűnik,hogy csak az a pár darab színész van Magyaror-szágon, vagy csak az az egyetlen genetikus. Van egyteremtett hamis értékrend. Ugyanakkor tartja a szik-lát a nagyon tehetséges vidéki színész, aki vissza-

utasította a Kossuth-díjat, hogy őt ne tüntesse ki sem-milyen nemzetáruló. Én is megpróbálok mindentmegtenni. A Sátán előbb-utóbb megbukik. A rend-szerváltás, vagy ahogy Wittner Mária mondja, agengszterváltás óta eltelt húsz évben lerombolták amagyarságot, de Magyarországon rendkívül sok em-berben megvan az életösztön. El kell mondanom,hogy az nem tetszik a saját népemben, hogy ezeketa banditákat mindig meg is választják. És utána si-ránkoznak. Úgy érzem, hogy az én belső erkölcsi ér-tékrendemhez viszonyítva kell ilyen verseket írni, ilyennyilatkozatokat tenni, mert különben nem éreznémjól magam. A pokol fenekén élni nem egészen jó, apokol napsütése nem jókedvünk tele. Egy ilyen két-ségbeesett helyzetben hadd idézzem Ady Endrét, akiszerint egy kis népnek még lélegzetet is radikálisankell vennie.

Hol húzzuk meg a határt költészet és politikaközött? Meg kell-e húzni, meg lehet-e húzni egyál-talán?

– A művészetek, így az irodalom is az élet teljes-ségével foglalkoznak. Az élet teljességébe beletartozika politika is. Vannak szerencsésebb sorsú nemzetek,és szerencsésebb életközegben élő művészek, akiknem kellett átéljék azt, amit nekünk igen. Itt most Tri-anonra, az 1956-os forradalomra és az 1989-el kez-dődő időszakra gondolok. Nem létezik, hogy a tuda-talattiban ne jönne elő a becsapottság érzése, az em-berben van ugyanis egy vele született igazságérzet.Elképesztő a lét, amilyen magas tud lenni, éppolyandöglesztően mély is tud lenni. Magyarországon élni,írni, amikor a csángókkal így bánnak, amikor a kína-iak bejöhetnek, amikor a hazugság töviseivel kivert ve-remben élünk, kihívás. Ebben a történelmi helyzetbena költő hogy írhat pl. a szerelemről, ami ugye a le-gősibb téma és mindenekfölött való?

A Vértesben és Pécsett is katonai bázisokat hoz-nának létre. Hova mehet ki a költő egy szép ter-mészeti verset írni? Rosszul lesz a jó barátom, amentő tizennégy órán át cipeli, de nem fogadják besehol. A létezés olyan drasztikusan szakad ránk,hogy már ún. poétikus témák sincsenek. Amikor Fel-lini alkotott, akkor igenis volt joga és lehetősége arra,hogy akár a Nyolc és felet, akár a Rómát megcsi-nálja, hogy arra az ősi témára összpontosítson ele-gánsan és minden erejével, ami az ember sorsa éskeletkezése. Wajdának nem adatott meg a sze-rencsés történelmi helyzet, meg kellett csinálnia aHamu és gyémántot, a Csatornát. Én is gyerekver-sekbe menekültem egy időben, de az idill megtörik.Nem tudom, hogy meg lehet-e húzni a határt köl-tészet és politika között, főleg ilyen rendezetlen po-litikai környezetben. Költőt nem lehet hosszú távonbecsapni.

Tarstsd meg a sziklát! 99

2009/3. IX. é vf.

Napjainkban tét a Kárpát-medencei magyarságmegmaradása. Milyen szerepe van ebben a köl-tészetnek, Önnek?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolására teljesmélységében nincs is lehetőség. Azt tudom, hogy amagyar értelmiség egy része ebből a nemzetmentőakcióból teljes mértékben kivonult. Egy európai cse-lédlépcsőn állnak, és pár kitüntetésért cserébe cser-benhagyták ezt az országot. Volt, aki nem hagyta cser-ben. Ilyen volt pl. az Aracs áldott emlékezetű szer-kesztője, Vajda Gábor, aki nagyszerű esszékben, hoz-záértő műveltséggel próbált valamit megmenteni, vagyamiként teszi ezt az áttelepült Hornyik Miklós. Ren-geteg festőről tudok, aki Ceausescu ideje alatt kimentaz erdőbe és felakasztotta magát. Azoknak az em-bereknek egy része, akik ezt a kérdést mélységébenfelfogták, és tudták, hogy a létről vagy nemlétről szól,nem bírta ki a történelmi nyomást. Vagy kivégezték,

vagy végzett magával, mert az élet olyan kilátásta-lannak tűnt, hogy nem volt értelme a szónak. Egy-kétszerencsés azért megmaradt, és mindig is meg fogmaradni. Ez a Sátán egyik legnagyobb baja, hogy nemtud gyökeresen kiirtani semmit. Vannak férfiak, höl-gyek, művészek, vonulatok, akik igenis felveszik a har-cot. Említhetném Fekete Gyulát, Csoóri Sándort, BíróZoltánt, Szervátiusz Tibort, és még sorolhatnámazok sorát, akiket meg is hurcoltak. Járom az orszá-got, és látom, hogy nem vagyunk egyedül, nagysze-rű férfiak és nők vannak, akik tartják egymásban a lel-ket, megvan hozzá az erkölcsi érzékük, a műveltsé-gük. Én szeretném visszaszerezni a csángókat, sze-retném, ha Erdély autonóm lehetne, és azt is sze-retném, ha azoknak a kisebbségeknek, pl. a csán-góknak, akik ide akarnak tartozni, legalább megadnáka saját nyelvükhöz való jogát.

Az interjút Szigeti Réka készítette

100

2009/3. IX. é vf.

Franciaországi útja előtt (Magyar Szó 2009. má-jus 28., csütörtök) Boris Tadić, Szerbia államelnökea Le Figarónak nyilatkozott. Azt jelentette ki titokza-tosan, hogy „olyan stratégiai partnerséget szeretneFranciaországgal, amely egykoron volt még az elsővilágháború előtt”.

Milyen szépen hangzik a diplomácia nyelvén! Le-fordítva köznapi nyelvre, a sejtelmes szóvirágok mö-gött az valószínűsíthető, hogy, mint egykoron, Szer-bia ismét szeretné megkapni Franciaország enge-délyét – beleegyezését, „valamihez”. Mit jelentett eza francia-szerb „stratégiai partnerség” az I. világhá-ború előtt? Franciaország többszáz éves gyilkos vi-szályban volt a feudális német kisállamokkal. Azután,hogy Bismarck egyesítette ezeket egy erős állambaa XIX. század végén, a kölcsönös gyűlölet áthatottamind a két országot. Franciaország mindent elköve-tett, hogy az oroszok segítségével harapófogóba szo-rítsa a „Drang nach Osten”-i német törekvéseket.

A nagyszerb eszmeiséggel és megszállottsággaláthatott értelmiség, tiszti gárda és politikai elit, nemmáshol, hanem az egységes és oszthatatlan nem-zetállam politikai filozófiája megalkotásának a böl-csőjében – Franciaországban (és nem Oroszor-szágban – mint sokan hiszik) kapta kiképzését és mű-veltségét. (A szerbek csak nyelvrokonok az oro-szokkal, minden más tekintetben s főleg szellemisé-gükben, mint az ég és a föld különböznek egymás-tól.) Nos, a francia nemzetállami filozófia oltotta be-léjük a területi terjeszkedés erjesztőgombáját. Goethemondja a Faustban, hogy „kicsiket nagyok teszneknaggyá”, vagyis, hogy csak nagyok tehetnek naggyákicsiket. Franciaország éppen ezt tette a szerbekkel.Miután megnyerte az I. világháborút és döntő szóhozjutott Európa áttérképezésében, azt tett „naggyá”, akitakart. Politikai akarata perdöntő volt. Ez meg is tör-tént a Párizs melletti Versailles-i béketárgyalásokon:a francia-szerb „stratégiai partnerség” gyümölcse újhatárokat húzott. Franciaország lehetővé tette, hogy„átértelmezzék” a wilsoni „népek önrendelkezéséről”szóló nemes elveket. A wilsoni nemes elvek terület-rablók, fosztogatók – a politikai bűnözők és bűnözésfilozófiájává és gyakorlati útmutatójává váltak a „kis”szövetségesek – köztük az imperialista törekvésű szer-

bek (Dimitrije Tucović) tudatában. Franciaországnak,az akkor már feltörekvő és később a brit birodalom sze-repét átvenni készülő Amerikai Egyesült Államok azértadott szabad kezet, mert „szanitáris kordont” akart lét-rehozni a proletár világforradalom exportálására ké-szülő Orosz Föderáció körül.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy mennyiben hasonlóaz akkori és mostani világháborús helyzet?

Az Európai Unió gazdasági téren egyre működő-képesebb. Franciaországnak ugyan vezető szerepevolt létrejöttében, de ma már tagjainak közösségi tes-tületévé válik. Az Európai Unió tagja a II. világhábo-rú után politikailag megsemmisített, s (titkon remélve)mindörökre most már önálló politikára képtelen Né-metország, amely azonban továbbra is gazdaságinagyhatalom.

Keleten ott tornyosul az Atlanti Óceántól a Csen-des Óceánig elterülő államkapitalista Orosz Föderá-ció; a CIA titkos jelentése szerint a világ legnagyobbipari és mezőgazdasági nyersanyagtartalékaival ésenergiahordozó készletével. Madeleine Albright, azUSA képviselője az ENSZ-ben „nagyon elszólta”magát, amikor kijelentette, hogy „igazságtalanság,hogy egy olyan kis nép, mint az orosz, a világ és em-beriség nyersanyag készleteinek és energiahordo-zóinak kétharmadával rendelkezik”. Kijelentése be-indított egy fékevesztett, eszeveszett fegyverkezésiversenyt.

Szerencsére a kölcsönös elrettentés egyensúlyaazonban továbbra is megvan és működik. Világháborúnem fenyeget. Európa békés, békések a kilátásai is.

Ha így van, mi is lehet az a Tadić által óhajtott „stra-tégiai partnerség”? Hogyan is szeretné Szerbia ismételjátszani a „világpolitikai tényező szerepét”? Ilyen sze-rephez ma nincs lehetőség. Nem felel meg hozzá anemzetközi viszonyok hálózata. Elképesztő méretű-vé vált a kölcsönös függőség gazdasági, kereskedelmi,pénzügyi, infrastrukturális, telekommunikációs ésúgyszólván minden téren a globalizálódó világban.

A szerbek, a szerb értelmiség és politikai elit saj-nos nincs tudatában annak, hogy Szerbia már nema második koszovói előtt, hanem után van, amelyneksúlyos következmények majd az elkövetkező évtize-dekben és évszázadokban válnak nyilvánvalóvá (az

MIRNICS KÁROLY

Trianon mai utóéléseA nagyhatalom árnyékában ismét „nagyként” tetszelegni

– szerb nosztalgia –

Trianon mai utóélése 101

2009/3. IX. é vf.

1389-es koszovói ütközetre is sokáig csak úgy te-kintettek, mint egy ütközetre a sok közül; jóval későbbvált világosság, hogy sorsdöntő volt és megsemmi-sült 500 évre a szerb állam és államiság minden for-mája.)

A szerb társadalom kiesett a jelenidőből. Min-den sejtje beteg, sejtszövetei megöregedtek. Aszerb társadalom képtelen a megfiatalodásra, anemzedékcserére. A balkáni belháborúban és anemzeti kisebbségek ellen vívott ádáz és kíméle-tet nem ismerő harcokban megsemmisült a szerbtársadalom növekedésre, és megújulásra képesereje. Nosztalgiázni lehet. Mítoszokat lehet gyár-tani és kóros lelkülettel éltetni. A valóság előtt sze-met hunyni lehet. Mindez azonban elfedi a ténye-ket. A tények azt mutatják, hogy „elfogyott az idő”– az idő, amit többé nem lehet sem visszaszerez-ni, sem megvenni.

Ha valami, aminek meg kellett volna történnie amaga történelmi idejében, nem történt meg – utólagsem történt meg. Minden későbbi vele való próbál-kozás csak torz politikai alakzatokat és politikai aka-ratot eredményez. (Ha egy nemzetállam nem jött lép-tre 1800-ig, létrehozásának utólagos próbálkozásai1800 után már vagy sikertelenek, vagy teljesen torzalakzatokban jelentkezett.) Ennek következtében,hosszútávon vizsgálva a jövőt (a torz értelmiségi-esz-mei próbálkozásokból kifolyólag) a szerb államiság léteis nagyon bizonytalan. Szerbia kiesett a jelenidőből,a múltidőbe zuhant és biztató és értékes jövő nélkü-li ország – földrajzi terület.

Mivel is próbálkozik tehát a szerb államelnök? Aszerb külpolitika továbbra is valamennyi Kis-Antant or-szággal naprakészen egyeztet „a történelmi örökség”,a kisebbségek asszimilációja lehetőségeinek kérdé-seiben: sanyargatásukban és nyomorgatásukban.Ezen kívül voltaképpen nem is létezik szerb külpoli-tika.

A kezdeményező mindig Románia, a „nagymerszű”latin hagyományú ország; hiszi, hogy nyugati rokonaitámogatására mindenkor számíthat. Szerbia soha nemmert vele ujjat húzni; 1920-ban nagy területi követe-lései voltak vele szemben, de meghátrált; ma a ro-mánok feszítik a húrt a vlah kérdésben. A románokmindenkit, aki nem román, kirúgnak az állami köz-igazgatás minden szintjén; eltávolítanak minden nemrománt a tudományos és más közintézményekből ésközvállalatokból; mindenkit, aki nem román elszige-telnek, és tevékenységét lehetetlenné teszik a gaz-daságban, kereskedelemben és pénzforgalomban.Először megszabadultak a zsidóktól (kiirtották őket),azután a németeket egyenként eladták, s most a ma-gyarokat hegyi pásztorokká teszik (éppen azzá, amika románok voltak a középkorban).

A szlovákok „felfedezték”, hogy „eljött az ideje”,hogy ők lépjenek a valamikori magyar földesurak ésmágnások helyébe, s a magyarokból csináljanak agúnytörténetekből ismert málészájú, igénytelen, egy-ügyű tótot. Pozsonyból ősi szlovák, királykoronázó vá-rost csinálnak, lézersugarakkal a vár ormain lebegtetettSzent István-i koronával.

A szerbek nagy bajban vannak. Nem volt sikeresa kisebbségek asszimilációja; eltűnt az a „jugoszlá-vnak lenni érdemes és büszke tett” titói közege; az „ön-ként vállalom”, amely oly sikeressé tette. Ma szerb-bé válni nem különösen büszke dolog. Közben a szer-bek száma hihetetlen gyorsan fogy; Kelet- és Dél-Szer-bia teljesen elnéptelenedett; a szerb nem akar albánszomszédot még látni sem.

A magyarok inkább választják az emigrációt, minta nyomort és sanyargatást. A szerbek megveszik amagyaroktól a házakat és lakásokat, de ez mit semér: az előzőleg általuk idetelepített romákkal-cigány-okkal kell majd együtt élni. Az Európai Unió területé-ről a readmisszió (kitoloncolás) következtében újabb-nál újabb cigányszállítmányok érkeznek (az EurópaiUnió nyugati országai kétszínű politikát folytatnak:„nem rasszisták”, de „nem akarnak” a cigányok ösz-szetett problémáival bajlódni).

Csak francia segítséggel meg lehet-e akadá-lyozni egy újabb határmódosítást Dél-Szerbiában?Aligha. A lakatlan területeket előbb-utóbb más nép-ek fogják belakni. Netalán Szerbia inkább vállalja még-is, hogy meglevő, csonka államhatárain belül to-vábbterjeszkednek az albánok, és mindent felvásá-roljanak? Ez sem más, mint a határmódosítás el-odázása..!

Bár a folyamatos szerb beáramlás és a magyar ki-költözés következtében kétharmados a szerb né-pesség túlsúlya, s már minden pozíciót, sőt munka-helyet is megszereztek, a szerbeknek úgy tűnik, hogya Vajdaság is „veszélyben” van. Az Európai Unió po-litikája által szorgalmazott európai régiók kialakításaodavezethet, hogy Belgrád elvesztheti ellenőrzését aVajdaság felett. Ebben az esetben Szerbia nem tud-ja megtartani a Vajdaságot – elszakad.

A szerb nemzetstratégia ezért tehát siet a dol-goknak elébe vágni. Új alkotmányával majd saját magafogja tucatnyi közigazgatási körzetre osztani az országterületét. Vajdaságot földrajzi és történelmi fogalom-má fogják változtatni. A vajdasági szerb autonomis-ták hőbörögni fognak, de gyorsan kifulladnak és abbais fogják hagyni, túl kevesen vannak és nem követ-kezetes a politikai akaratuk.

Vajdaság Autonóm Tartomány elbukásával nyil-vánvalóvá fog válni, hogy a magyar kisebbségi jogokatáruba bocsátó, alkudozó, kufárkodó és kereskedő(csak a Vajdaság autonómiáját szorgalmazó!) politi-

102 Trianon mai utóélése

2009/3. IX. é vf.

kai elit rossz lóra fogadott: teljesen téves politikát foly-tat 1994 óta.

Szerbia körzetesítésével, persze, semmi sem fogmegoldódni. A haddelhadd mindig ott kezdődik, ami-kor a gazdaságfejlesztés és a nemzetközi gazdasá-gi kapcsolatok lehetőségei késleltetve nyílnak meg,vagy egyáltalán meg sem nyílnak.

Szerbia nem fog tőkét, technológiát sem kül-gazdasági piacot kapni. Gazdaságilag tovább foggyengülni, és politikailag el fog szigetelődni. Gyer-

mektelenné válik, még több százezer fiatal fog emig-rálni.

A kisebbségi kérdés ostoba kezelésének ezek a kö-vetkezményei. Franciaország beleegyezhet Szerbia kör-zetesítésébe, de Franciaország nem Szerbia. Franciaor-szág a maga történelmi idejében vált nemzetállammá ésma is úgy működik: minden bevándorlótól megköveteli,hogy belátható időn belül franciává váljon. Nemzetállam– de birodalom is. Franciaország beleegyezése tehát nemsokat fog érni. Egy fecske nem tud nyarat csinálni.

103

2009/3. IX. é vf.

1993. június 3.A szerb Megújhodási Mozgalom vezetői börtönben,

Draškovićot a rendőrök összeverték. Nem tudok el-lenállni a gondolatnak, hogy a parlament előtti tö-megtüntetést a titkosszolgálat szervezte. Ez a sze-rencsétlen, politikai analfabéta Vuk (és hisztérika fe-lesége, Danica) pedig bedőlt a provokációnak. Nemlesznek itt tömegtüntetések, sem egyéb megrázkód-tatások. Milošević (és 100.000 rendőre) végleg győ-zött.

1993. június 10–11.Vékással Veszprémben A kultúrtanti visszavág (A

Symposion-mozgalom krónikája) bemutatóján. Hul-lafáradtan érkezünk Bozsik lakására, a veszprémi vár-kapu közvetlen közelébe, a hegy tövébe épült há-romemeletes ház első emeletére (vagy földszintjére?)– persze, fölülről (!!!) közelítjük meg a házat. Eléggéleromlott, balkáni. (Szürreális az egész.) Az esten ke-vés érdeklődő mellett néhány újságíró: a Beszélőből,Rajsli Emese a Magyar Narancsból, azután a helyi ká-beltelevíziótól, egy helyi hetilaptól, valamint IllésSándor Új Hírek nevű „ötmegyei” napilapjától. (Itt ka-pott munkát Fenyvesi Ottó és felesége, Bartuc Gabi.)Aztán megjelent a színen Kalapáti is, kissé megkés-ve.

Vékás János tézisét, mely szerint az Új Symposi-on fenntartása jugoszláv államérdek volt, és egybe-esett a Tito-korszak jugoszláv államnemzeti koncep-ciójával, nem nagyon értették meg. Vékásnak perszeigaza van, ez azonban így valóban sommás megál-lapítás. Tézisét árnyalni és finomítani kell majd.

1993. június 13.Az engedetlenség hét aranyszabálya, amit még

1991. őszén fogalmaztam, egyre érdekesebb karriertfut be. A Hírmondóban történt publikálása után bekerülta VMDK évkönyvébe is, mint a háborúval szembeniellenállás egyik fontos dokumentuma.

1. Ne találjanak meg!2. Ha megtaláltak, ne vedd át!3. Ha átvetted, ne írd alá!4. Ha aláírtad, ne jelentkezz!

5. Ha jelentkeztél, ne menj el!6. Ha elmentél, fordulj vissza!7. Ha visszafordultál, ne gyere egyedül!

Valóban fontos volt, és ezt, amikor fogalmaztam,nem is sejtettem. Olyan pillanatban nyújtott valamiféleorientációt, amikor tulajdonképpen még mindenki hall-gatott. (Ez vonatkozik lényegében a VMDK-ra is.) Azemberek ugyanis válsághelyzetekben nem pusztánelvi deklarációkat várnak, hanem praktikus, hétköz-napi „recepteket” is. Úgy látszik, a hét aranyszabályilyen volt. Én ugyan eredetileg nem „aktivizáló” célzattalközöltem – inkább a katonai mozgósításokkal szem-beni szatírát láttam benne, ezért került a „Bolond Is-tók országlása” rovatba, de azért már akkor is érez-tem, hogy nagyon a lényegre tapintottam.

Érdekes, hogy akkor a hatóság nem figyelt fel aszövegre, vagy nem látta célszerűnek, hogy egy el-lenem vagy a Hírmondó elleni támadással még inkábbnépszerűsítse. Később körzeti szervezetek állásfog-lalásában tért vissza a hét szabály, mint hivatalosVMDK-s álláspont.

1993. április 6-án a szövetségi parlament alsóhá-zában (Polgárok Tanácsa) Milorad Crnjanin, a SzerbRadikális Párt hírhedt uszítója az évkönyvben meg-jelent szövegre hivatkozva feltette a kérdést, hogy mi-kor fogják már betiltani a magyarok szervezetét: „Pos-tavljam pitanje Vladi i ostalima – šta će se preduzetida se ovakve stvari kazne i da se partije koje u svomdelovanju imaju ove zahteve i ideje se ukinu, prestajuda rade ili da se prema njima preduzmu odgovaraju-će mere.» Crnjanin javaslatához hozzátartozik egyéb-ként, hogy meghamisítja az eredeti szöveget, mert elé-be kanyarint egy mondatot: »U slučaju mobilizacije«– és akkor jön a 7 pont.

Április 12-ei válaszában (21 – Br. 020 – 9/93) a Szö-vetségi Kormány hangsúlyozza, hogy a betiltás kér-désében nem a szövetségi, hanem a szerbiai hatal-mi szervek az illetékesek.

Ezzel, úgy tűnt, a támadások abba is maradnak.Meglepő módon azonban a Bolond Istók országlását(de lehet, hogy az évkönyvet is) nemcsak Šešelj vaj-da csatlósai olvassák, hanem még a nagy Orosz Fö-deráció is! A VMDK küldöttségével (tartományi kép-

CSORBA BÉLA

Káposztalevelek 1993-bólKecskéknek és nyulaknak

104 Káposztalevelek 1993-ból

2009/3. IX. é vf.

viselőivel és Ágoston Andrással) 1993. június 11-énlezajlott találkozóján (Újvidék, Tartományi Képvise-lőház) ugyanis Sikin nagykövet úr ismét szóbahozzaa dolgot, nehezményezve, hogy a VMDK efféle uta-sításokat ad ki. Az orosz diplomata szerint a magya-roknak az állam iránti lojalitásukat azzal kell kinyil-vánítaniuk, hogy eleget tesznek a katonai szolgálat-nak. Az oroszokat bizonyára aggasztják a vranjei ésa sabáci katonagyilkosságok (mindkét esetben ma-gar sorkatona lövöldözte le a többieket – ha egyál-talában hiteles a hivatalos verzió), de a kikindai ma-gyar katona fegyveres szökése is. Ugyanakkor Sikinfelszólamlása azt is jelzi, hogy az oroszok az eddigi-eknél konkrétabban be kívánnak avatkozni a szerbiaitörténésekbe, akár a mikrorészletek szintjén is. Per-sze a legvalószínűbb, hogy az orosz nagy testvért Pan-kov úr instruálta aranyszabály-ügyben, talán úgy ál-lítva be a dolgot, hogy a VMDK-nak áttételesen még-iscsak köze van a gyilkosságokhoz. Ugyanakkor anagykövet közölte azt is Ágostonékkal, hogy Miloše-vić ígérete szerint a VMDK betiltására nem fog sor ke-rülni.

Mitagadás, némi büszkeséggel vettem tudomásul,hogy életművem e csekély jelentőségűnek hitt darabjátaz Orosz Föderáció nagykövete ilyen veszélyesnektartja. Mit mondjak?... Már ezért is érdemes volt meg-írnom.

(Később tudom meg, hogy Tom Kelly is felvetet-te temerini találkozóján a VMDK-soknak az arany-szabályok kérdését, megjegyezve, hogy az egy »na-gyon szellemes szöveg«. Íme az orosz és az ameri-kai álláspont közti különbség! Istenem, milyen szo-morú, ha egy birodalomnak nincs humorérzéke!)

1993. június 22.Milić od Mačve szerb festőpróféta és nacionalis-

ta politikai atyamester nemrég tektonikus rengésekethelyezett kilátásba, melyben láncreakció-szerűen elfog pusztulni az egész nyugati világ. A katasztrófátcsak a szerbek élik túl, no, nem mindegyik, csak annyi,ahány elfér egy szilvafa árnyékában. Az apokalipszistkövetően a szerbek fogják megújítani az európai ci-vilizációt, és a szerb lesz a planetáris nyelv. Milić misz-tikus propagandaháborújába mellesleg az Atlantisz-mítosz bombáját is már régen bevetette, együtt a»mennyei nép« víziójával, amely, ha jól gondolom, aszerb jobboldali populizmus atyjának, Ljotićnak a fe-jéből pattant ki. Mindez együtt a pszeudo-teslai „V aköbön egyenlő zéró” formulával, vagyis a nagyszerbtitkos fegyver receptjével, amellyel el lehet pusztíta-ni az oly átkos Vatikánt és az európai metropolisokat– íme a balkáni fasiszta kóklerség esszenciája, amitcsupán egy kis pravoszláv tömjénfüsttel kell keverni,hogy tömegáruvá válva könnyen fogyasztható legyen!

1993. június 23.Az ellenzéki szerb hetilap, a Vreme tegnapelőtti

számában olvasom, hogy tovább ragozzák a hétaranyszabályt. Ez a buzgólkodás kezd gyanússá vál-ni. Lassan kételkedni kezdek már abban is, hogy va-lóban Meneder József ölt Vranjéban és valóban KisNándor gyilkolt Sabácon. Manapság hullát könnyenlehet találni. De lássuk a Vremét!

„Škrbić ezredes nekünk azt mondta, az eddig is-mertek alapján nincs arra utaló bűnjel, hogy a vran-jei és a sabáci esetben szubverzív tevékenységről len-ne szó. Azonban »a Vajdasági Magyarok Demokra-tikus Közössége politikai programját a hadköteles-séggel szembeni politikai engedetlenségre építette«.Erre az érvre többen, például Dragan Božinović, azészak-bácskai körzet vezetője is hivatkoztak. AVMDK-t vádolta, mert ennek a pártnak egyes veze-tői szándékosan vagy véletlenül »sokat tettek« azért,hogy szerencsétlenségek történjenek a kaszárnyák-ban. »Egyebek mellett, sajátságos inspirációkép-pen, ennek az évnek az elején megjelent egy kalen-dárium is, amelyben közzétették a Hadsereggelszembeni engedetlenség hét aranyszabályát. Enneka pártnak a vezetői gyakran beszélnek arról, hogy bé-keszeretők, ugyanakkor gyakorlati viselkedésükkel ár-tatlan emberek legyilkolására uszítanak.« Azonban –teszi hozzá a Vreme – ha megnézzük a VMDK 1993-as évkönyvét, látható, hogy a körzetvezető súlyos vád-jai ingatag lábakon állnak.” (Mađarski sindrom, Vre-me, 1993. június 21.)

1993. június 27.Vasárnap. Tegnap délelőtt fáradtan érkeztem

haza Belgrádból a képviselőház üléséről. Péntekenéjfélig tartott a vita, majd a szavazás. Božović és Še-šelj cinizmusa már senkit sem lep meg. Ami viszontigen: a Crna Gora-iak (mármint a Marović vezette »de-mokratikus szocialisták«), akik küzül sokan aláírták aBožović leváltására benyújtott kezdeményezést, be-jelentették, hogy ezt ők csak didaktikai okokból tették,hogy ezután javuljon meg a házelnök, de ők bizonynem fognak ellene szavazni. Végül 100 jelenlevőből26-an a leváltására szavazunk, 70-en Božović mel-lett stb.

Hazafelé jövet az újvidéki cigánytelep mellett ha-lad el az autóbuszom. Két utas beszélget mögöttem.Az egyik, látva a putrikat és az ütött-kopott sátrakat,gunyorosan megjegyzi: »Unproforci«. Majd hozzáte-szi: »Mudžahedini«. S ezen aztán jót nevetnek.

Vasárnapra virradó éjjel – úgy kettő és három kö-zött – arra ébredek, hogy négy-öt szerb fiatalemberteli torokból szerelmi, majd pedig harci dalokat gajdolvahalad az úton a Telep felé. Érzékelhetően részegek,így azután még félelmetesebb a nacionalista, hábo-

Káposztalevelek 1993-ból 105

2009/3. IX. é vf.

rús förmedvények tartalma. A másik szobában al-szanak a gyerekeim, sőt itt van hétéves unokaöcsémis. Mi lesz, ha ezek az őrültek betörik az ablakokat?Éppen egy hete, hogy Hering István kocsmájába mo-lotovkoktélt dobtak, de szerencsére csak a függönyégett le. Izgatottan fülelek. Az ablak nyitva, mindenthallani. Körülbelül a házunk elé érnek, amikor egyi-kük csitítani kezdi a társaságot, de ezt a többiek nemveszik mindjárt tudomásul. Tanakodnak. Nem értempontosan, hogy miről. Mire az egyik felbődül: »Usta-šo! Zakoljićemo vas, kad nam bude trebalo!« Majd lár-mával elvonulnak.

Aligha kétséges, az üzenet (a halálos fenyegetés)nekem szólt. Meg - hozzám intézve a szót – a szom-szédaimnak. Meg úgy általában a magyaroknak.

Amikor ezt írom, éppen befejeződik a Hősök terénBeethoven IX. szimfóniája. Érzem, valahol a szívemés a gyomrom táján, hogy most sírni volna jó. De egyhatalmas kő zárja már el a könny forrásait. Egy ha-talmas, kővé vált kenyér, kővé vált szabadság, kővévált lélek – enélkül már nem is lehetne itt élni, ebbena förtelmes, fasiszta pokolban. Elfásultunk, meg-fagytunk, megkövültünk mindahányan.

1993. június 30.Tüskés Tibor egyik írásában böngészgetve akad

meg a szemem Lovász Pál nevén. Lovász Bácsföld-váron született, Temesváron jelentek meg első ver-sei. 1931-ben alapította meg Pécsett a Janus Pan-nonius Társaságot, majd pedig a Sorsunk című fo-lyóiratot. Ezt talán érdemes volna valakivel egyszerújralapoztatni. Lovász egyidős volt a nagy pécsi»guruval«, Várkonyi Nándorral, mindketten 1896-banszülettek.

1993. július 2.Zrínyi Miklós a franciákról: »Bizonyára hadakozó,

dicsőséges, hatalmas, de az is nyilván vagyon, mikornem magának keres s nem magának hadakozik, nemigen sok jót várni tűle. A mi magyar históriánk két pél-dát mutat felőlök... Egyikből sem csinálhatunk ma-gunknak kívánatos emlékezetet. Ahhoz, a francúz, hagyőzedelmes, eltűrhetetlen, ha nyomorodott, sem-mirekellő.«

Nemzetkarakterológia ide vagy oda, Zrínyit a ha-lála óta eltelt 330 év (benne Rákóczi szabadsághar-ca, a nagy majd a kis Napoleon szélhámossága, vé-gezetül a trianoni becstelenség) csöppet sem cáfol-ta. Félek, ugyanilyen örökérvényűek az oroszokról tettmegfigyelései is: »Muszkát... sem remélhetjük, semnem kívánhatjuk. Az ő országok messze, az ő nép-ek goromba, az ő hadakozások semmirekellő, vitéz-ségek nevetséges, politikájok ostoba, birodalmuktyrannis...« Nyilvánvaló, hogy ezek az észrevételek

olyan kulturális, történelmi közhelyeket képviselnek,amelyek túlélték az évszázadokat, éppen valósá-gosságuknál fogva.

1993. július 6.A NI SVET-ben olvasom a hírhedt Mirković tá-

bornokkal készített interjút. Stevan Mirković két év el-teltével beismeri azt, amit különben mindenki tud a voltJugoszlávia területén: hogy a horvátországi háborúta szerbek robbantották ki. A riporternek ezt mondja:„Tudnia kell, hogy az első robbantásokat a szerbekcsinálták Kninnél, Babićnak, illetve annak a Đujić pap-nak az emberei. A katonaságnak most itt kellett vol-na a két fél közé állni, de elbukott a vizsgán, mert nemvolt határozott álláspontja.” (1993. június 28., 5. oldal)

Ennek – és minden egyébnek – a fényében vajonnem teljesen abszurd Konrád György álláspontja,amely szerint „túl korán” ismerték el Horvátország ön-állóságát? Ez Konrád részéről butaság vagy infor-mációhiány, az amerikai külpolitika részéről pedig ahagyományos pilátusi gesztus. Kimondatlanul azt üze-nik, hogy nem a támadó a bűnös, hanem a megtá-madott – mert létével okot adott rá. A „vérszomjas”ökör miatt nem ihatott tiszta forrásvizet a „gáláns” far-kas, ezért lemészárolta, de ő úgy egyébként nem vé-rengző, és különben is a világ legjámborabb állata. Va-lóban ez volna a miloševići abszolutista államról táp-lált liberális álomkép?

1993. július 7.A múlt heti Vreme a krajinai szerb hadsereg lap-

jából idézi Momo Kaport, aki lelkesülten ír Eduard Li-monov orosz íróról, mert az többször járt a szlavóniai,a hercegovinai és a krajinai fronton, és néhány – „in-kább jelképes, mintsem harcias” – sorozatot is leadottaz ellenségre. Kapor büszkén sorolja fel az önkéntesfrontszolgálatot lelkesen végző szerb írókat is – a tel-jesség igénye nélkül: Žika Lazić, Nebojša Jevrić, Mom-čilo Selić, Rajko Petrov Nogo, Gojko Đogo...

A szerencsétlen Gojko Đogo! Tolnai szép versetírt hozzá, amikor G. Đ. a börtönben ült. Nekem so-hasem tetszett tömjénfüstös nacionalizmusa. Az egykülön mese, hogy miért éppen az ő esete inspiráltaTolnait versírásra, pedig volt egynéhány költő és íróa rács mögött Tito alatt és Tito után is. A Đogóhoz írtversből azután lett egy kis balhé, de a legkevésbé Tol-nait érintette. Annál inkább Sziverit és a Symposiont...

1993. július 8.Tokióban a hét nagyhatalom még egy utolsót be-

lerúgott Boszniába. Kijelentették, hogy nem kívánnakharcolni a muzulmánok helyett. De hát nem is erre lettvolna szükség. Nem az a baj, hogy az angolszász ésa francia fiúk nem akarnak meghalni a bosnyákokért,

106 Káposztalevelek 1993-ból

2009/3. IX. é vf.

hanem az, hogy a fegyverembargóval megakadá-lyozzák a bosnyákok hatékony önvédelmét. S mind-ezt teszik azzal a farizeusi ürüggyel, hogy el akarjákkerülni a vérontást. Eddig több tízezer halott ésmásfél-kétmillió földönfutó a bizonyíték, hogy a nagy-hatalmi képmutatás az elmúlt évtizedek során sem-mit sem változott.

1993. július 15.A görögök szemforgatása a jugoszláv válság kér-

désében egyszerre elképesztő és undorító. Miközbenazon mesterkednek, hogyan lehetne felosztani Ma-cedóniát, Micotakisz és a többiek nem győzik hang-súlyozni a macedón „veszélyt” és a macedón „irre-dentizmust”. De a baloldal legalább ennyire ócska. Ittfekszik előttem Andreasz Papandreunak, a PASZOKvezetőjének a nyilatkozata a podgoricai („titográdi”) Po-bedában. Újságírói kérdésre kijelenti: „Hangsúlyoznomkell – hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy ezt tu-dom – azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeketKaradžić foganatosít a béke érdekében Boszniában.A külföldi sajtó támadásai ellenére a béke harcosa Ka-radžić úr.” Itt tart most a görög és a nemzetközi bal-oldal politikai félistene! A tömeggyilkosokból ismét –ki tudja, hányadszor – békeharcosok lesznek. Mint-ha láttuk volna már ezt a komédiát!

1993. augusztus 3.Dobrica Ćosić tavaly megjelent bölcselmeit sze-

melgetem. Egy mazsola a sok közül: »Kizárólag anagy nemzetek körében tehet szert jelentőségre azemberi személyiség, az egyes ember. A kis nemze-teknél ez nem lehetséges a nemzet mítoszai és tabuimiatt. A kis nemzetek esetében egyedül a nemzet le-het naggyá. A kis nemzeteknél az első erkölcsi kö-telesség az egyes embert alárendelni a közösségnek,a népnek, az államnak. A szerb az az ember, aki nemember, ha nem szerb, ha nincs nemzettudata, akárdicsőítse, akár káromolja nemzetét. « (Srpsko pitan-je, demokratsko pitanje. Politika, Beograd, 1992. 157.)

Szép kis antiindividualista, nacionalista krédó. Vajonehhez a Ćosićhoz mit szól Végel Pepi?

1993. december 11.Most olvasom – a Naplóban – Gion Nándor Nép-

szabadságnak adott interjúját. Némi önkritikával ír az1983-ban történtekről, a Symposion likvidálásában ját-szott szerepéről. Azonban simít. Szerepét általában min-den téren jelentékteleníteni próbálja. Szövegében vanegy fontos mondat is: először mondja ki a résztvevők kö-zül világosan, hogy a politikai leszámolás főinstruktoraaz autonóm tartomány elnöke, vagyis Major Nándor volt.

Nyolc nap múlva választások. A nép belefáradt afolytonos, értelmetlen voksolásba. Senki sem hisz aváltozásokban. Az ellenzéki pártszónokok sem.

Paroški tegnap este a tévében kijelenti: vissza kelladni a telepes szerbeknek azokat a földeket, ame-lyeket ők a korábbi években eladtak, hogy nagyobbnyugdíjat kapjanak stb. Mint fröcsögi, így, az ingye-nes visszaadás következtében Vajdaság termőföld-jeinek kilencven százaléka szerb kezekbe kerülne, ésvéget lehetne vetni a magyar szeparatizmusnak ésszecesszionizmusnak. Az üzenet lényege világos: elkell venni a magyar paraszt földjét, és szerbnek kelladni. Fasiszta program.

Arkan, a hóhér szinte szó szerint ugyanazt mond-ja, amit Šešelj mondott a tavalyi kampány során: akia VMDK-ra szavaz, az pakolhat az országból.

A szegénység minden eddiginél nagyobb. Újvidékenegy ismert tanárházaspár káposztaleveleket gyűjt a pi-acokon, hogy legyen miből levest főzni pici gyerekének.

Házamnál naponta tucatjával fordulnak meg az em-berek élelmiszerért vagy orvosságért. Ez utóbbi ne-kem sincsen, noha nemrégiben fél teherautónyi szál-lítmányt hoztam a Vox Humanának, korábban megegy teherkocsi túlélési csomagot – ízetlen, majdnemehetetlen, a lakosság már el is nevezte atompornak–, meg jó minőségű holland kakaót s bébiételt. Egy-szer Csikós Pali, egyszer pedig Vučenović Milan adotta szállításhoz kamiont.

107

2009/3. IX. é vf.

A szerb kormány július 2-án elfogadta a nemzetikisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényterve-zetet, mely – a sajtójelentések szerint – „sürgősségieljárásban kerül a köztársasági képviselőház elé”. A(most már) javaslat elfogadását nyilvánvalóan aszerb kormányfő július 6-ai budapesti útjához időzí-tették. A kormányülés után Svetozar Čiplić emberi jogiés kisebbségügyi miniszter nyilatkozatot adott aszerb sajtónak „a törvény várható előnyeiről”. Elmondtaazt is, hogy a törvény szövege „95 százalékban” azo-nos azzal, amiben a kisebbségi nemzeti tanácsok kép-viselőivel tavaly megegyeztek – „kivéve a nemzeti ta-nácsok pénzelésére valamint a választói névjegyzékösszeállítására vonatkozó szakaszokat”.

Hét évet késik

A (röviden) nemzeti tanácsokról szóló törvény meg-hozatala legalább hét évet késik. A szerb kormány-nak eredetileg csak „a nemzeti tanácsok megvá-lasztásának szabályait” kellett volna törvényileg ren-dezni. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabad-ságainak védelméről szóló – még a volt JugoszlávSzövetségi Köztársaság (JSZK) Hivatalos Lapjának2002. február 27-ei számában közzétett – törvény 19.szakaszának utolsó (13.) bekezdése ugyanis előírja,hogy „a nemzeti tanácsok megválasztásának sza-bályait külön törvény fogja rendezni”. A nemzeti ta-nácsokat – törvény híján – a volt JSZK Hivatalos Lap-jának 2002. július 26-ai számában megjelentetett, anemzeti kisebbségek tanácsát megválasztó elektoriközgyűlés munkájáról szóló szabályzat alapján vá-lasztották meg. A vajdasági magyar nemzeti kisebb-ség elsőként választotta meg nemzeti tanácsát a Sza-badkán, 2002. szeptember 21-én tartott elektori köz-gyűlésén. A tanács megbízatása azonban már csak-nem három éve megszűnt. Hét év nem kevés idő egynemzeti kisebbségi közösség jogainak és szabad-ságainak megvalósítása szempontjából, Szerbiamégsem tartotta fontosnak, hogy ezt a kérdést ren-dezze. Vagy éppen azért, hogy ne legyen törvényesalapja a nemzeti kisebbségi önkormányzati-ság/autonómia e fontos intézménye megválasztásá-nak és működésének? Külön kérdés, hogy mivel fog-

lalkozott (illetve nem foglalkozott) az emberi jogi éskisebbségügyi minisztérium 58 beosztottja az elmúltegy év alatt és, hogy miért csak most került sor a tör-vénytervezetnek a kormány elé terjesztésére?

Mi változott?

A nemzeti tanácsokról szóló törvény javaslatávalnemcsak az a gond, hogy túl hosszú ideig készült –valójában az emberi jogi és kisebbségügyi miniszté-rium 2008. július 7-ei felállítása előtt is már létezett atervezet –, hanem az is, hogy milyen változtatások-kal fogadta el a szerb kormány. Čiplić a kormányülésután ugyanis azt nyilatkozta, hogy „a törvény elfoga-dása után a nemzeti tanácsok állami szervezeteknekszámítanának”. Ha ez így igaz, és nem a miniszter té-vedéséről van szó, akkor ez lényegében módosítja anemzeti kisebbségi tanácsok jogi helyzetét és anemzeti kisebbségek önkormányzatának a megva-lósítását és a nemzeti tanácsokkal is egyeztetett – ak-kor még – munkaváltozat szövegét is. Elképzelhetetlenugyanis, hogy az államilag irányított és pénzelt nem-zeti tanácsok megfogalmazhatják és kifejezhetik anemzeti kisebbségek érdekeit.

Sokáig vitatott volt, hogy a 2002. évi, úgynevezettkisebbségvédelmi törvény hatályos-e vagy sem, mi-vel időközben megszűnt a JSZK és Szerbia és Mon-tenegró államközössége is. A szerb (és a hatalomhozközeli magyar) tisztségviselők és a Magyar Nemze-ti Tanács vezetői ugyanis azt állították, hogy ez a tör-vény, napjainkban is hatályos. Ha ez így van, akkornem lett volna szükség a nemzeti tanácsok hatás-köreinek az új törvénybe való foglalására és módo-sítására. Nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenlegi szerbhatalmi szervek számára a nemzeti kisebbségek ön-kormányzatának, illetve a nemzeti tanácsok jelenle-gi (az említett törvénybe foglalt) illetékességi köre istúlságosan szélesnek, ezért elfogadhatatlannak lát-szik.

Ezt igazolja a nagybecskereki Civil Társadalom Fej-lesztéséért Központ (CRCD) legújabb közleménye is,amelyben felhívja a figyelmet, hogy a „a nemzeti ki-sebbségek jogainak megvalósulása terén hátralépéstjelent az oktatási kerettörvény”. A Nemzeti Oktatási

BOZÓKI ANTAL

Lesz-e nemzeti önkormányzat?

108 Lesz-e nemzeti önkormányzet?

2009/3. IX. é vf.

Tanács 43 tagja közül a 15 kisebbségi nemzeti tanácsugyanis csak egyetlenegy tagot választhat. Nyilván-való, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó ok-tatás megvalósulására és fejlesztésére egy kisebbségiképviselő szinte semmiféle hatást nem tud gyakorol-ni.

A követelmények minimuma

A magyar szellemi élet megőrzéséért és fejlesz-téséért felelős intézmények, valamint a délvidékimagyarság érdekében tevékenykedő civil szerveze-tek, történelmi egyházak, politikai szervezetek és azértelmiségiek képviselői a Szabadkán, 2008. október3-án megtartott tanácskozáson elfogadott Nyilatko-zatban fogalmazták meg azt a minimumot, amit a nem-zeti kisebbségi tanácsokról szóló törvénynek tartal-maznia kell. Ennek lényegi tartozéka, hogy „az álta-lános választói névjegyzék részét képező választóinévjegyzéket a közigazgatási szervek hozzák létre ésgondozzák, együttműködve a magyarság érdekvé-delmi szervezeteivel” azzal, hogy szavatolniuk kell azönkéntesség elemét a választópolgárok számára.

A nemzeti tanácsok illetékességével kapcsolatbanaz az álláspont került elfogadásra, hogy ezeknek a ta-nácsoknak „döntéshozatali, véleményezési, javas-lattételi és egyetértési hatáskörökkel” kell rendelkez-niük, valamint, hogy „intézményeket, közhasznú gaz-dasági társaságokat és alapítványokat hozhassanaklétre”. Fontos kitétele még a Nyilatkozatnak, hogy anemzeti tanács törvényben szabályozott jogkörénekmegszegésével hozott jogi aktusok „a törvény erejé-nél fogva legyenek semmisek”.

A szabadkai tanácskozás szerint a nemzeti tanács„az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a hivatalosnyelvhasználat területén hatáskörébe utalt kérdése-ket jogszabályszerű általános aktusokkal szabályoz-za, valamint egyedi döntésekkel rendezze a törvén-nyel összhangban”. A közös álláspontok szerint a nem-zeti tanács „az állam, a tartomány, valamint a helyi ön-kormányzatok döntése alapján átruházott hatáskör-ben közhatalmi feladatokat látna el”.

„Szűkmarkúbb” törvény

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség(VMSZ) elnöke az újvidéki Dnevnik napilapnak

adott július 4-ei nyilatkozatában „kedvezően érté-kelte”, hogy a szerb kormány jóváhagyta a nemze-ti tanácsokról szóló törvényjavaslatot. A belgrádi Blicnapilapnak adott korábbi nyilatkozatában Pásztormár „jelezte azt is, hogy értesülései szerint a nem-zeti tanácsokról szóló törvény tervezetét a kormányúgy módosította, hogy az a jogkörök vonatkozásá-ban szűkmarkúbb lesz a szakértők által megfogal-mazott eredeti dokumentumhoz képest”. A VMSZ el-nökét is kötelezik azonban a szabadkai tanácsko-zás álláspontjai, amelynek egyébként ő volt a „ház-elnöke”.

A VMSZ elnökével szemben a Vajdasági MagyarDemokrata Párt (VMDP) a „jelenlegi formájában el-fogadhatatlannak tartja a nemzeti tanácsokról szólótörvényjavaslatot”. – A javaslat azáltal, hogy az ok-tatás, a művelődés, a tájékoztatás és az egyenjogúnyelvhasználat tekintetében csak többszörösen el-lenőrzött véleményezési jogot kapott, alkalmatlannávált a magyar autonómia politikai funkcióinak érvé-nyesítésére. A szerb kormány által elfogadott meg-fogalmazás következtében a nemzeti tanács nem vál-lalhatja a vajdasági magyar közösség alapértékeinekfeltárását, kifejezését és képviseletét. A törvényjavaslatértelmében például nincs joga politikailag legitim ál-lásfoglalást kialakítani a magyarverések ügyében. Ezígy nem autonómia – a fogalmazott a VMDP a július7-ei közleményében.

A terjedelmes, 138 szakaszból álló törvényjavas-lat, amelyek közül 82 a választási szabályokkal fog-lalkozik és mindössze 14 a tanácsok illetékességével,most – a kormány által elvégzett változások szem-szögéből – újabb alapos elemzést érdemel. Szüksé-ges lenne tehát, mivel lényegileg meghatározza anemzeti önkormányzat megvalósulását, hogy a vaj-dasági magyar közélet szereplői, a civil szervezetekés a Magyar Érdekvédelmi Fórum (MÉF) is mielőbbállást foglaljanak a törvényjavaslatról, még mielőtt aszerb parlament elé kerülne. Amennyiben a tör-vényjavaslat szövege nem tartalmazza teljes egé-szében a Szabadkán egyeztetett álláspontokat, a Ma-gyar Koalíció, illetve a Vajdasági Magyar Szövetségköztársasági parlamenti képviselőinek szükségszerűenellene kell szavazniuk. Erre kötelezi őket a Nyilatko-zat és az erkölcs is.

(Vajdaság MA, 2009. július 12.)

109

2009/3. IX. é vf.

Attól függően, hogy egy kisebbségi közösségnekvannak-e 1) a köztudatban jól beágyazott történelmigyökerei, hagyományai, szellemi értékei, szokásai, kü-lönállóságát segítő magatartási mintái, (folyamatosvolt-e a hozzájuk történő ragaszkodás az előző tör-ténelem folyamán); 2) az előzőekből származtatva,mindig kimutatható-e a politikai akarata különállósá-gi sajátosságokhoz a politikai elitje és képviselete ré-széről; 3) világosak-e a megmaradás értékei és cél-jai, minden rétegében, az egész társadalmi struktú-rájában – nagy mértékben módosulhat a többségi et-nikum társadalma és az államnemzet által gerjesztettellenséges (ritka esetbe segítő) körülmények hatása.(Az államnemzetek általában birodalmi logikáhozigazodnak, és ezért elnézőbbek az etnikai szokásokés értékek kimutatásával szemben, mint a nemzet-államok törekvései. A magyar kisebbségek éppennemzetállami törekvésű országok területén élnek.)

Ezenkívül, ma már szükségszerűen állandó fi-gyelemmel kell kísérni, hogy a globalizálódó gazda-sági, kereskedelmi, pénzügyi és más folyamatokvalóban mennyire „kisebbségellenesek”, milyen kény-szerítő hatásúak a nemzetállam egész helyzetére éskülön a kisebbség-politikájára, tényszerűen megál-lapítható-e, hogy ezeknek is a céljuk a kisebbségekfelszámolása. A nemzetállami politikai ugyanis elő-szeretettel hivatkozik rájuk és a „szabadkéz” politikájaa következmény mentességének a lehetőségeit ép-pen itt keresi; „a nemzetközi közösséget úgysem ér-dekli komolyan a kisebbségi kérdés”; a megrovás eny-he lesz és mindig büntető intézkedésektől mentes afeledés részét képezi. A nemzetállam kisebbségpo-litikája ezek szerint csupán „hozzájárulás” a globali-zálódó világfolyamatokhoz.

Ezt az „elméleti keretet” a magyar kisebbségekhelyzetéből származtatom. Az „elméleti keret” rész-ben megfelelő számú hipotézist tartalmaz, amelyeketaz előzőleg, vagy utólag végzett kutatások eredmé-nyei igazolnak vagy elvetnek.

A Vajdaságban végzett tudományos kutatások ésmagyarságkutatás értékei még kevés hipotézist iga-zolnak, felületesek, pontosításra szorulnak – éppenalkalmi jellegükből kifolyólag. A magyarságkutatásban

pótolhatatlan időkiesés történt és történik az „elmé-leti keretet” érintő minden vonatkozásban.

A vajdasági és anyaországi kutatók (egymástól füg-getlenül) alkalom szerint adta lehetőségekhez, és amegrendelő igényeihez igazodva végeztek kutatást.E kutatások tartalmukban értéktelen és használha-tatlan adathalmazzá változtak, mert nem ismételtékmeg őket különböző körülmények között. Egy tudo-mányos kutatás eredményeit mindig meg kell erősí-tenie, vagy elvetnie egy később végzett kutatásnak.A tudományosság ereje a longitudinálisan szervezettönmagát ellenőrző jellegzetességeiben van. Akkor ésidáig tudományos módszerekkel összegyűjtött ésrészben feldolgozott anyag mennyiségében, de nemteljes minőségében láthat.

A Délvidéken még mindig van – bár éveiben rend-kívül elöregedett – kutatógárda: néprajzkutatók, ha-gyományápolók, irodalomkritikusok, irodalomtörté-nészek, helytörténészek. Nincs jogkutató, közgaz-dászkutató, politikai művelődéstörténész stb. A meg-levő kutatógárda azonban nagy hozzáértéssel és aka-rással dolgozik. A szociológiai és szociálpszichológiaikutatások hiányából kifolyólag azonban, számunkrateljesen ismeretlen a legfontosabb? A kutatásokeredménye és értékei milyen mértékben épülnek bea közösségi köztudatba; amikor cselekszik, figyelembeveszi-e őket a politikai elit? Tulajdonképpen mi is vá-lik a köztudat részévé? Felületes ismereteink szerinta kutató értelmiségiek hordalék anyagot termelnek ésnem közösségi javakká váló, köztudatot formáló ér-tékeket. A különböző kutatók munkája meddőhányórakerül, és annak méreteit növeli.

A felületes ismeret azonban csak egy hipotézisséválik, amelyet számos sok éven keresztül végzett ku-tatásnak kellene igazolnia, módosítania, vagy elvet-nie. Csak ezek után lehetne pontosabban meghatá-rozni, hogy mi is köztudat-formáló tényező? A sajtó?A televízió? Melyik része? Ma már egyik sem, hanemvalami más stb.

Ma a Délvidéken sehol sem folyik szervezett ésmegtervezett magyarságkutatás, s ezen túlmenőentudományos kutatás. Ennek következtében nagy ér-tékvesztésnek vagyunk a szemtanúi. A magyarság je-lenlétének pótolhatatlan, megszámlálhatatlan tárgyi

MIRNICS KÁROLY

Magyarságkutatásunk helyzete

110 Magyarságkutatásunk helyzete

2009/3. IX. é vf.

és szellemi értékei mennek veszendőbe és tűnnek elmindörökre.

A Délvidéken mint az anyaországban a kutatóknem ismerik sem saját tudományos diszciplinájukonbelül, sem interdiszciplinárisan a csapatmunkát. Ezminden kutatás tudományos értékét, de végsősorbangyakorlati vonatkozásait is nagyon megkérdőjelezi (atársadalomtudományi, elsősorban szociológiai ésszociálpszichológiai kutatásokra gondolok, pedigégető szükség lenne rájuk). A magányos kutató is dol-gozhat tudományos módszerekkel a kutatásaiban, degyakorlati eredményt csak a csapatmunkában végzettmultidiszciplináris feldolgozás nyújthat.

Mint a várható mezőgazdasági termést végző be-csüs, akinek ma már rendelkezésére áll és birtokábanvan valóban minden tudományos módszer, s mégiskénytelen már egy jó eső vagy egy héttel tovább tar-tó aszály után módosítani a számértékeit, úgy állnaka dolgok a „kemény” s még inkább a „lágy” társada-lomtudományokban. A kutató a körülmények kiszol-gáltatottja. A változó tényezők és ezek változásánaka frekvenciája csillagászati számú. Mégis, bizonyosszámú változó tényező és ezek hatása valószínűsít-hető hatására oda kell figyelni, kutatni kell őket, ha ál-tala megmaradás lehetősége nyújtható.

A körülmények állandóan változnak, ha ezek le-csapódását a köztudatbab nem kutatjuk, egy lépéstsem tehetünk előre a tudományosságban. Megma-radunk csupán egy pusztuló világ, süllyedő magyarközösség krónikásának. – Jó lenne ennél többnek len-ni.

Sajnos a magyarságkutatás minden tekintetben ésvonatkozásban megrekedt a Délvidéken (mint aho-gyan az anyaországban is). Sekély vizeken evezünk,mert általánosságot ismételgetünk. Általános igaz-ságokból nem lehet a köztudatra hatni. Az általáno-sításnak annyi a tudományos értéke, mint a politikaiközhelyek ismételgetésének. Az általánosítás jelen-sége akkor áll elő, ha megszűnik az intézményesítettfolyamatosság gyakorlata a kutatásokban. Most eb-ben az állapotban vagyunk. Nem kutatjuk a kisebb-ségi közösség társadalmi struktúráját és ennek di-namikáját. Ismeretlenné vált számunkra a társadalmirétegek között lejátszódó kommunikáció a gazdaságtólkezdve a művelődéssel bezárólag. Nem tudjuk, mi-lyen mértékű és jellegű elszigeteltségben él és tevé-kenykedik az alkotó és reproduktív értelmiség, milyena kapcsolatrendszere a társadalom többi rétegével;milyen a politikai elit akaratát kimutató hatása az ér-telmisége és befogadása az egyes társadalmi réte-gekben, a tömbmagyarságban és a szórványban.

Természetesen tudományos módszerekkel min-dent lehet kutatni. De ez nem elég. Nem csak az a fon-tos, hogy műszakilag jó állapotban van a hajó és a sze-mélyzet jól képzett, hanem az is, hogy ismerje az úti-célt: hogy tudja, hova akar eljutni és miért.

Ha magyarságkutatás céljait újabban a kistérségekkutatásának a céljaival helyettesítik, vagy összeke-verik, akkor zavar van már az „elméleti keretben” is.

A Délvidéken a magyarságkutatás a pénztelen-ségtől szenved. Még nagyobb baj, hogy a fiatalokatmég kötéllel sem lehet rávenni a tudományos kuta-tásra. A legnagyobb nehézséget a kiöregedő kutatógárda képezi. Hiányoznak azok a személyiségek, akikszervezőképes tapasztalattal rendelkeznek a tudo-mányos kutatás területén (ennek a lényege tapasz-talatcsere, az ifjú nemzedék ráirányítása a legfonto-sabb kutatni, érdemes problémákra, arra, ami új ered-ményt ad és nem fullad a jól ismert általánosítások-ba.

Úgy, ahogy most van kutató szervezettség a Vaj-daságban (hasonlóan az anyaországban tapasztalt-hoz) begubózott az egyéni affinitás elszigeteltségé-be, más kutatóktól elzárkózó témaválasztásba. Iga-zán jelentős tudományos eredmény ma már még amagyarságkutatás területén sem születhet. A célra-törő csapatmunka e téren is nélkülözhetetlen.

A szerb állam kevés adatot szolgáltat a magyar ki-sebbségről. Ezeket is elzárja, és nem bocsátja „akár-ki” rendelkezésére. Ez lehetetlenné teszi a kutatásokata „kemény” társadalomtudományok területén. Magyarvonatkozású gazdasági kutatások nincsenek. A ke-vésszámú népszámlálási adat lehetővé tesz bizonyosdemográfiai rálátást a magyar kisebbség jelenére ésjövőjére. Ezek a szociológiai kutatásokhoz is kis mér-tékben segítséget nyújtanak, de nem helyettesíthetikazokat.

A szociológiai kutatások végzése (és mindenféleadatgyűjtés a kisebbségek helyzetével kapcsolatban)voltaképpen a törvényesített állami engedélyhez vankötve. Ezt azonban nem veszik szigorúan. Tudják,hogy az ilyen kutatások lebonyolítása különben is szá-mos más akadályba ütközik. Ebből kifolyólag ered-ményei eleve torzulásra vannak ítélve.

A vajdasági magyarság érzékelhető és értékelhetőeredményeket ért el az úgynevezett „lágy” társada-lomtudományok területén: az irodalomkritikában és iro-dalomtörténetben. E területen is azonban, szinte min-den eddigi eredmény újraértékelés tárgyát képezi. Min-denki többször is, és újból és újból megmérettetik.

A tudomány és irodalom egy eltűnő magyarság kró-nikása.

111

2009/3. IX. é vf.

Ott, valahol a bánsági veszendő végeken, a Kár-pát-medence legdélebbi magyarlakta településein, egykis nemzettöredék vívja hősi küzdelmét a fennmara-dásáért. Sokszor a tömb- és az anyaországi ma-gyarságtól elfeledve, magára hagyatottan, mégis tö-retlen erővel védi magyarságát, kultúráját és hagyo-mányait. Hogy ez a kis közösség más, idegen nyel-vű népek által elszigetelve megőrizhesse nemzeti iden-titását, nagyon sok lelkes, öntudatos ember munká-jára van szükség. Ezt a munkát, pontosabban annakis csak egy töredékét ismerteti ez a beszámoló arróla rendezvénysorozatról, amely megkísérli összefog-ni, kulturális élményben részesíteni, anyanyelvre ok-tatni, magyar öntudatra nevelni a dél-bánsági ma-gyarságot, és ezt, hangját hallatva, a világ tudomá-sára is hozni.

Sajnos, ezt az üzenetet, amely egyfajta segítség-kérés is, a tömb magyarsága csak nagyritkán hajlandómeghallani, még kevésbé támogatást nyújtani. Pedig

néha elég lenne csak egy kis erkölcsi támogatás, ki-tartásra biztatás. Persze, azért az anyaországi pén-zeszközökből egy morzsányi a dél-bánsági szórványtis megillethetné. Mert aki közelebb van a tűzhöz, aza húsosfazékból is többet markolhat.

A Dél-Bánság magyarsága sajnos e tűztől messzeesik, legtöbbször, még a melegsége sem érződik elodáig. Ezért szükséges ez az összetartás, hogyegymás szíve melegével gyújtsa lángra és éltesse azta tüzet, amely a megmaradást biztosítja. És egyszertalán, amint Reményik Sándor írta, „ez a sok – sok tit-kos láng / Összefogna egy láncba Y! / Az égig, a csil-lagos égig érne, / És minden idegen rongy benneégne!”

Az Aracs kiemelt feladatának tartja a szórványhangját hallatni, főleg a legveszélyeztetettebb dél-bán-sági magyar közösségből, ezzel is jelezve, hogy csakaz egymásba kapaszkodás hozhatja meg a magyarfeltámadást.

GUBÁS JENŐ

Bevezető gondolatok Erdei Ernő beszámolójához

A DÉLVIDÉKI MAGYARSÁG KÖZÉLETI FOLYÓIRATA …

Documents