A BIRTOKVISZONYOK VÁLTOZÁSA HAJDÚBÖSZÖR- MÉNYBEN A …hbml.archivportal.hu/data/files/145062397.pdf · A magyar mezőgazdaság XX. századi életében túl nagy és túl gyakori

A BIRTOKVISZONYOK VÁLTOZÁSA HAJDÚBÖSZÖR-MÉNYBEN A XX. SZÁZADBAN

Mónus Imre

A magyar mezőgazdaság XX. századi életében túl nagy és túl gyakori volt a kikényszerítő szándékú állami beavatkozás. Az előző századokban viszont a szükséges mértékben sem engedték az érvénye-sítését, azt mondván, hogy „Bécsből eredt, ősi jogokat sért.”1 A hajdúvárosokban az „ősi jogok” a hajdúk letelepítéséig nyúl-nak vissza, amely a birtokviszonyok sajátos módját alakította ki. Így a hajdúböszörményi birtokstruktúra is elüt a volt jobbágy-falvakétól nemcsak azáltal, hogy hiányzik belőle a feudális eredetű nagybirtok, s ami van az már belső fejlődés eredményeként jött létre, hanem erős polarizált jellege miatt is. Ez utóbbi mutatkozik meg a tulajdonképpeni középparaszti kategória /15 - 30 hold/ igen alacsony arányában. A feudális nagybirtok hiánya, s a századok óta meglévő szabad birtokforgalom a XIX. század végére tőkés módon tagolt bir-tokviszonyokat hozott létre, mely jellemző volt a XX. század első fe-lében is. Változást az 1920. évi XXXVI. törvény ígért a földreform vég-rehajtására, ugyanis a nemzetgyűlés elfogadta kishaszonbérletek és házhelyek juttatását a nincsteleneknek. Az 1921. évi XLV. törvény értelmében összeírták az 1000 kat. holdnál nagyobb földterülettel ren-delkezők birtokát, azt átadva kishaszonbérletbe a rászorulóknak. A hajdúböszörményi nincstelenekre ez a törvény nem volt elő-nyös, mert itt alig volt 1000 kat. holdon felüli birtok. A törvény elren-delte a földigénylők összeírását, melynek végrehajtását a HADRÖÁ /hadirokkantak, özvegyek, árvák/ egyesület vállalta magára, de fizetett munkaerőt a város nem biztosított, így az egyesület titkára és egy - két hadirokkant, hadiözvegy végezte el. A földigénylő hadirokkantak és hadiözvegyek száma a névsor többszöri átvizsgálása után 300 fő maradt, akik 2000 □ öl, illetve 1600 □ öl földterületet kaptak a réten 1927-ben. 1300 fő volt azon nincstelen földigénylők száma, akik a Bagota legelő mellett megváltott Egri Káptalan Polgártól átvett földjéből kap-

1 Romány Pál: Agrárinnováció a magyar századokban. Társadalmi Szemle. 1995. 12. 36. o.

tak volna, de a rossz földminőség és a várostól való több, mint 25 km-es távolság miatt sokan lemondták. A hat év alatt lezajlott szerény földreform kb. 1500 kat. hold földet érintett. Ezen kívül 394 házhelyet osztottak ki a lakásnélküliek-nek a város szélén. Az országos Földbirtokrendező Bíróság a Hajdúböszörményi Vitézi Szék részére 368 kat. hold földet juttatott 46 legénységi állo-mányú vitéznek vitézi telek céljára. Az elosztás mértéke érdem szerint 6 - 20 kat. holdig terjedt. Ebben voltak a városhoz közel lévő jó minő-ségű földek is. A differenciálódás eredményeként 1935-ben a böszörményi ha-tár 94 %-a magántulajdonban volt, 6 %-a volt városi, egyházi, közbir-tokossági, alapítványi föld. A 94% magántulajdon megoszlása kat. hold 0,5 - 5 5 - 50 50 - 100 100 - 500 500 - 1000 1000 felett tulajdonos 2833 1930 76 36 4 2 1945. évi földreform A század közepén a magyar földreform része volt annak az eu-rópai áramlatnak, állami szándékú beavatkozásnak, amely a II. világ-háború után a birtokviszonyok demokratizálásával az új rendszer tá-mogatását jelentette. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés programjába is vet-te a földosztás végrehajtását, mert a földnélküli tömegek követelték több évszázados vágyuk valóra váltását. Ezen is múlt vagy bukott, hogy a parasztság támogatja-e az új rendszert. 1945. január 14-én jelent meg a Nemzeti Parasztpárt földreform-tervezete. Hajdú megye nagyszámú agrárproletáriátusa, kisparasztsága tevékenyen részt vett a törvény előkészítésének politikai csatározásai-ban. A Nemzeti Parasztpárt hajdúböszörményi vezetősége 1945. feb-ruár elején a város képviselőtestülete elé terjesztette a földreformot sürgető határozatát. A demokratikus pártok küldötteiből álló testület egyhangúlag elfogadta a beterjesztést és továbbította a kormánynak. A

határozat javaslatot is tartalmazott a meghagyandó paraszt- és úrbirtok felső határát illetően. A parasztbirtok felső határát 100 holdban, az úrbirtokét 50 holdban jelölte meg.2 Hajdúböszörmény, nagy kiterjedésű határával az Alföld, köze-lebbről a Tiszántúl azon települései közé tartozik, melyeknél jelentős az egy lakosra jutó szántóterület. Területe 31.078 hektár, 58.000 kat.hold. A lakosság száma 30.598 fő volt 1945-ben, a földreform idején. A város birtokstruktúrájában az öt holdon aluli parasztok jelen-tették a meghatározó szerepet a földreform előestéjén. 1944-ben a birtokmegosztás a következő volt: 1944 év földbirtokosok száma összes terület (kh) 0 – 5 hold 3212 8.030 5 – 25 " 787 9.630 25 – 50 " 384 8.630 50 – 100 " 136 11.160 100 hold felett 8 850 E kimutatásból néhány következtetést lehet levonni. 528 család rendelkezett a város szántóföldjének felével. Részükre átlagosan 40 hold jutott. 3212 család volt a törpebirtokosok száma, ahol egy család-ra átlagosan 2,5 hold jutott. Ezen családok nagy része is szeretett vol-na a földreform idején még földhöz jutni, mivel 2,5 holdból nem lehet egy családot eltartani. A megélhetés egyedüli forrásának a megfelelő nagyságú termőföldet tekintették. A Földigénylő Bizottság felhívására 1378 földigénylő család jelentkezett. A kiosztható kevés földterület arra kényszerítette a Bi-zottságot, hogy csökkentse az igénylők számát. Felülvizsgálták az igénylők jogosultságát és csak 1156 család igénylését fogadták el. A felosztási terv kialakításakor a bizottság figyelembe vette a rendelet alapelveit a juttatás nagyságát tekintve: a jó földekből 3 hold-

2 HBML. HbFl. XXII. 2/b. 2.d. 985/1945.

ban, a közepeseknél 5 holdban állapította meg az átlagot, a gyenge minőségű földeknél maximálisan 10- 15 hold volt a határ, de ezen belül a szántó területe nem haladhatta meg a 4-5 holdat. A bizottság alapelvnek tekintette, hogy a juttatott földnek el kell tartania 4-5 főt és legalább 1 lábas jószágot. A juttatásnál döntő szempont volt a család nagysága. Hajdúböszörményben elsősorban a három vagy ennél több gyermekes családok részesültek juttatásban. 3278 kat.hold földet vet-tek el a földreform céljaira. Ez 23 földbirtokos család földjének az 50, illetve a 100 holdon felüli részét jelentette, de volt benne városi és egyházi földterület is. 583 család kapott földet, a rászorulók alig fele. A családonként kiosztott földterület 3-6 kat.hold volt. Hajdúböszörményben 1945. április 15-én a Sembery-birtokon kezdődött meg ünnepélyes keretek között a földosztás és 17-re már be is fejeződött. 1946 év Földbirtokosok száma 0 - 5 hold 3657 5 – 25 " 872 25 – 50 " 384 50 - 100 " 136 100 hold felett - A város mezőgazdaságának bázisát változatlanul a középbirto-kos réteg képezte, mivel a szántóföld 6,4 %-ában beállt birtokviszonyváltozás lényegében a 100 holdon felüli birtokot szüntet-te meg, s növelte a törpebirtokosok számát. Elmondhatjuk, hogy a hajdúböszörményi földosztás alapjában véve keveset változtatott a birtokviszonyokon, mert a Bizottság nem tudott egész várost átfogó földreformot végrehajtani, ugyanis nagy kiterjedésű urasági birtok és egyházi birtok nem volt.

Az 1945-ben elvett földterület sok vitát és peres ügyet eredmé-nyezett, mert többen visszakövetelték földjüket és a Megyei Földbir-tokrendező Tanácshoz fordultak a helyi Földigénylő Bizottság dönté-sének felülvizsgálására. Ezek a perek általában nem változtatták meg a korábbi döntéseket. Az új gazdák birtoknagysága így is alatta maradt az országos átlagnak és ez kedvezőtlen tényezőként jelentkezett a gazdálkodásban. Az 1945-ös tulajdonváltás a mezőgazdaságban a feu-dális jellegű földbirtokrendszer megkésett fölszámolása volt, de ön-magában nem jelentett fejlődést az agrártermelésben. Ellenkezőleg: a már akkor is tegnapot képviselő izomerőre alapozott mezőgazdasági munkát kiterjesztette a valamennyire már előbb tartó volt nagybirtok-ok területére is.3

Egyéni gazdálkodás 1945-49 között

Az UFOSZ - Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége - az új gazdák segítésére jött létre. A földhöz juttatottak talpraállását - az igásállat és munkaeszköz hiányon túl - nehezítette a telekkönyvezés elmaradása, a juttatott föld tényleges birtokba adásának befejező aktusa. Különösen azoknál az újgazdáknál jelentett akadályt, akik elkezdtek volna a földjükön épít-kezni. Az UFOSZ az Országos Földbirtokrendező Tanács segítségét kérte a telekkönyvezés meggyorsításához. A jövedelemmel alig ren-delkező családokat terhelte a juttatott föld törlesztési összege és az adók fizetése is. A vetőmaghiány enyhítésére az állam némi vetőmag-gal segítette a legjobban rászorulókat. Az országban kialakult helyzetbe a hajdúböszörményi valóság csak úgy illeszthető be, hogy itt a termelés változatlanul a paraszti középüzemekben folyt továbbra is, változás a gazdálkodás struktúrá-jában nem volt. A földnélküliek - számuk 1948 végén meghaladta a kétezer főt - földet kényszerültek bérelni a tehetősebb középparasztok-tól, a nem földműveléssel foglalkozó földtulajdonosoktól, az egyhá-zaktól és közintézményektől. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a városban a gazdasággal rendelkezők 27,2 %, 1486 fő művelt részes vagy haszonbérbe vett földet.

3 Romány Pál: Agrárinnováció a magyar századokban. Társadalmi Szemle. 1995. 12 .sz. 32.

A hajdúvárosokhoz hasonlóan Hajdúböszörményben is a családi munkaerőn alapuló közép és tehetősebb gazdaságok idegen munkaerőt is foglalkoztattak. Az l949. évi népszámlálás 2057 mezőgazdaságban dolgozó - gazdasággal nem rendelkező - munkásról tesz említést. Az újonnan földhöz juttatottak sokszor igáért dolgoztak a közép- és mó-dosabb gazdáknál. Sokan az államtól a szántási hitelt vették igénybe. 1945-ben a földosztás első évében 2700 hold föld maradt megműve-letlen, elsősorban az igaerőhiány miatt. 1946-ban a gondok mellett már eredményről is lehet beszélni, ugyanis minden földhöz juttatott megművelte, bevetette földjét. 1947-ben tovább nőtt a termelési kedv. Az új gazdák maguké-nak érezték a földet. Sokan ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamon vettek részt, hogy szaktudásuk gyarapításával is segítsék a termelést. A gazdasági stabilizáció bekövetkezésével a közterhek alakulá-sában az átmeneti enyhülés után újra a parasztságot sújtó adóterhek jelentkeztek. A természetbeni földadó és kötelező beszolgáltatás mel-lett új adókat is vetettek ki (mezőgazdasági fejlesztési járulék, általá-nos jövedelemadó). A terhek növekedése a város parasztságában nyugtalanságot váltott ki. A megnövekedett közterhek erősen prog-resszívek voltak, különösen a 40 holdon felüli birtokokat terhelték. A kis- és középparaszti gazdaságok adói is növekedtek, de nem olyan mértékben, hogy veszélyeztették volna a termelést, sőt általában lehe-tővé tették a termelés szerény bővítését is.

Beszolgáltatás, adóztatás

1948 májusában új beszolgáltatási rendszert vezettek be, mely-hez gazdalajsromot készítettek. Ennek összeállítása során sok problé-ma adódott a város sajátos birtokviszonyai miatt (megosztatlan közös birtokok, bérletek). A későbbiek során a gazdalajstromot többször átdolgozták, ennek alapján állították össze a „kuláklistát.”4 Ebbe a kategóriába azokat a földbirtokosokat sorolták, akiknek földterülete a 25 holdat meghaladta és megműveléséhez általában ide-gen munkaerőt is alkalmaztak. A földreform után kialakult birtokvi-szonyok alapján 520 család rendelkezett 25 holdon felüli birtokkal. Ez a város szántóterületének a felét jelentette. Ezek a gazdaságok nagy-ban hozzájárultak a város mezőgazdaságának megerősödéséhez, a 4 HBML. HbFl. XXIII. 502/b. 1.d. 12/1950.

szabad munkaerő foglalkoztatásához. Kimutatható, hogy ezek a gaz-dák a város napszámra járó és munkanélküli csapatából kerestek a helyi újság apróhirdetéseiben hónapos, éves, kommenciós gazdasági cselédet, mezőgazdasági mindenest, szabadtanyást, jószág mellé gon-dozót. A kormány a nincstelen parasztság gazdasági kérdéseit a kisha-szonbérleti törvény megalkotásával kívánta megoldani. A 9000/1948. sz. kormányrendelet nyomán Hajdúböszörményben a városi Földbérlő Szövetkezet szeptemberben alakult meg. A felhívásra 787 fő nyújtott be kérelmet földhaszonbérletre. Szeptember közepéig 80 bérbeadó 2505 hold földjéből 1183 holdra kimondta a Bizottság az előhaszonbérleti jogot és átadta a Földbérlő Szövetkezet 211 tagjának. 1948. őszén országosan is, de Hajdúböszörményben is megerő-södött a gazdag-parasztság ellenes hangulat, a rendszer szervezett tá-madást indított a 25 kat. holdon felüliek ellen a kollektivizálás érde-kében. Ez naponta olvasható volt a Hajdúböszörményi Hírek hasábja-in, „szabotázsakciók” formájában, s az ebben résztvevők elítéléséről.5 Országos szinten ezt szolgálta a beszolgáltatás progresszív emelése és adókivetés nagysága. Pedig meg kell állapítanunk, hogy 1945-1948-ig a város mezőgazdasága a háború utáni mélypontról jelentős fejlődésen ment át, és ennek az eredménynek a középparasztságon túl jelentős mértékben részese volt a nagyobb földbirtokkal rendelkező réteg. Ezek gazdálkodását a begyűjtési rendszer 1948-1953 között tel-jesen lehetetlenné tette. A rendszer legkegyetlenebb támadása indult meg a módos parasztság ellen, a legbrutálisabb módszerektõl sem ri-adtak vissza a tönkretétel érdekében. Mivel a beszolgáltatás és az adózás progresszív jellege olyan súlyos volt a 25 holdon felüli gazdaságokra, hogy azt a termésből és az állatállományból nem tudták fizetni, a padláslesöprések és ingósá-gok elárverezése után minden áron igyekeztek a gazdák a földtől meg-szabadulni. Az volt a fontos, hogy ne legyen a nevükön a föld, mert akkor nem kell az elviselhetetlen terheket fizetni, és megszűnnek a kegyetlen zaklatások. Hajdúböszörményben is naponta többen adták be a tanácsházára a földfelajánlási kérelmüket 1950-1952. évben.6 A földtől való megszabadulás sem volt könnyű, mert aki hiva-tásszerűen a földből élt, attól nem vették el. A fejlődő nagyipar vonz-

5 Hajdúböszörményi Hírek 1948. szeptember 25., október 23., 30. 6 HBML. HbFl. XXII. 2/b. 65.d. 5250/1949.

erő volt a földtől való megszabaduláshoz, mert aki igazolta az iparban való munkavállalást, az megismételhette a földfelajánlást. A kérelmek egy részét elfogadták, más részét elutasították különböző indokok miatt.

A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása 1949-ben megjelent a részleges tagosítási törvény, ami a nagy-üzemi gazdálkodásra alkalmas táblák kialakítását tette lehetővé, s a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének elmaradhatatlan velejá-rója volt, és elindította a birtokcserét. A tagosításról szóló 1949. évi 3.sz. rendelet alapján Hajdúbö-szörményben a Ságvári Tsz., Vörös Csillag Tsz., Táncsics Tsz., Dózsa Tsz., Petőfi Tsz. és a Pallagpusztai Állami Gazdaság Hajdúböszörmé-nyi üzemegysége részére végezték el a tagosítást 1949. szeptember 24-én.7 A tagosításról megállapították, hogy „szabályszerű volt, pedig a legjobb földeket vették el, és helyette a tagok által bevitt rossz minő-ségű, sokszor szikes földet adták. Az állami gazdaság táblájára vonatkozólag a tagosítási jegyző-könyv a következő megállapítást tartalmazza: „Az Államkincstár tu-lajdonába a Kolozsvári Kiss Lászlóné, Dr. Baltazár László, Dr. Ko-vács Elemér, Kövér Pál és Dr. Kövér Sándor, Dr. Semberi Miklósné, özv. Friedrich Józsefné és Újvárossy István által az állam részére ajándék, illetve vétel címén felajánlott ingatlanoknak megfelelő terület adatott.”8 A felsoroltak úribirtokosok, földjüket tanyával, teljes beren-dezéssel vették állami tulajdonba. A kényszerfelajánlások miatt az állami tartalék földterület fo-lyamatosan nőtt 1950-1952-ben. Ekkor már szinte minden úribirtokos „felajánlotta” földjét az államnak, így 1951-ben újra lehetőség nyílt, hogy tagosítás útján újabb táblát csatoljanak az állami tartalék földből az állami gazdasághoz. A később belépett tsz. tagok földjét újra tagosította l950- ben a Vörös Csillag Tsz., Dózsa Tsz., Kossuth (Táncsics) Tsz., Petőfi Tsz.. Ugyancsak 1950-ben tagosítottak az újonnan alakult tsz-ek is. 1951-ben is voltak résztagosítások mind a régi, mind az új tsz-ekben az át- 7 HBML. HbFl. XXIII. 508/b. 1.d. 8 Uo. A felsoroltak úribirtokosok, földjüket tanyával, kastéllyal, teljes berendezéssel és felszereléssel vették állami tulajdonba.

szervezéssel járó tulajdonváltozások károsan hatottak a föld termőké-pességére, a beadással járó túlkapások és kényszerítő intézkedések hátráltatták a termelés fejlődését.9 Volt olyan földterület ami 1945-1960 között többször cserélt gazdát. 1948-1955 között közel 10000 hold földet „ajánlottak fel” a gazdák az államnak Hajdúböszörményben. A működő termelőszövetkezet támogatása már nem volt olyan fontos a vezetés számára, mint az új tsz. létrehozása. Pedig a tsz-ek rendkívül rossz eszközellátottsága, a tagok többségének élelmezési és ruházkodási gondjai szinte taszították az embereket a termelőszövet-kezetektől. A parasztság nem akarta megismerni a szovjet típusú tsz-eket, csökönyösen ragaszkodott az egyéni gazdálkodáshoz. A középparasztság tartózkodását nem sikerült feloldani, csak elvétve fordult elő, hogy középparaszt kérje felvételét a termelőszö-vetkezetbe. A rendszer ezt a magatartást a módosabb parasztság káros befolyásával magyarázta és még szorosabbra fonta a gazdasági hurkot a 25 holdon felüliek nyaka köré. A Városi Tanács 1952-ben a központi Statisztikai Hivatal elnö-kének a következőket jelentette:10 25 holdon felüliek az 1952.évi gaz-dalajstrom alapján 326 fő. Ebből helyben lakók száma 332. Földbirtokuk összterülete 1948. előtt 13738 kat. Hold. Földbir-tokuk összterülete 1952-ben 5025 kat. hold. Eredetileg a „kuláklistán” 357 fő szerepelt, de a kishaszonbér-letbe kiadott és az állam által elvett földterületek nem tették egyértel-művé a „kulákká” nyilvánítás határát, mert volt olyan gazda is a listán, akinek csak 15 hold volt a nevén, a többit családtagok nevére íratta, vagy kiadta idegeneknek kishaszonbérletbe. Ezt az eljárást a Megyei Tanács törvénytelennek nyilvánította és a rendelet kijátszásának tekin-tette. Elrendelték, hogy a családtagok beadási könyvét be kell vonni és a családra együttesen kell kivetni az ötszörös, „kulákkulcs” utáni be-adási kötelezettséget. Elrendelték továbbá, hogy a gazdák nem köthet-nek kishaszonbérleti szerződést a Járási Tanács jóváhagyása nélkül. Ezek az eljárások mind a rendszer túlkapásai közé sorolhatók, melyek a lakosság szabadságjogait törvénytelenül korlátozták.

9 Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. 220. Az átszervezéssel járó tulajdonváltozások, a beadással járó túlkapások, kényszerítő intézkedések hátráltatták a termelés fejlődését. 10 HBML. HbFl. XXII. 502/b. 2.d. Jelentés a KSH elnökének 466/1952.

A hagyományos paraszti gazdálkodás megszüntetése sok prob-lémát vetett fel Hajdúböszörmény kis- és középparasztsága életében. Akik a beszolgáltatási kényszer hatására léptek a tsz-be, sajnálták földjüket, a gazdasági hátteret, kialakult életformájukat. Sokan sors-csapásként élték meg a belépést.

Az 1953. júniusi határozat után Az erőltetett termelőszövetkezeti mozgalom miatt a mezőgazda-ság termelőerőinek fejlődésében 1949 után egyenetlenségek és zökke-nők voltak. A gazdag parasztság jelentős részének felszámolása, visz-szaszorítása, a középparasztság visszahúzódása a mezőgazdasági ter-melésben és a termelőerők fejlesztésében, visszalépést eredményezett. Az illetékes vezető szervek szinte figyelmen kívül hagyták a termelésben döntő súllyal szereplő egyéni gazdaságokat. Nem biztosí-tották számukra a szükséges eszközöket, műtrágyát, hitelt stb. A me-zőgazdasági politika megvalósítása során az egyéni gazdák mostoha sorsra jutottak. A termények beszolgáltatási árait olyan alacsonyan tartotta a Rákosi-rendszer, hogy a termelő fillérekért volt kénytelen odaadni termésének legalább kétharmad részét. Különösen felszínre kerültek a gondok a MDP 1953. évi júniusi határozata után. A Központi Vezetőség elemezte az elmúlt évek poli-tikai és gazdaságpolitikai helyzetét, hibáit, ajánlásokat tett az ország-gyűlés és a kormány számára: helyre kell állítani a törvényességet; tartózkodni kell a termelőszövetkezeti mozgalomban az erőszak al-kalmazásától; gondoskodni kell a lakosság életszínvonalának folyama-tos emelkedéséről; módosítani kell az ipar és a mezőgazdaság fejlesz-tésének arányait; biztosítani kell a mezőgazdaság erőteljesebb fejlesz-tésének lehetőségét. Az elvi döntéseket konkrét intézkedések követ-ték. Így eltörölték a terménybeszolgáltatási hátralékokat, kártérítése-ket, bírságokat, csökkentették a beszolgáltatási kötelezettségeket, majd több évre előre megkapták a közös és kisparaszti gazdaságok a beszolgáltatási irányszámokat; jelentősen mérsékelték az adókat, ko-rábbi hátralékokat engedtek el, csökkentették a gépállomások munka-díjait; megszüntették a kuláklistákat; az állami tartalékföldekből lehe-tővé tették az igénylést azoknak, akiktől korábban elvették földjüket; 1953 októberétől lehetővé tették a szövetkezetekből való kilépést.11 11 Poór János: A Hajdúböszörményi Béke termelőszövetkezet története BP. 1985. 19.

Az első hetekben megyeszerte kilépési hullám bontakozott ki. A határozat után minden hajdúböszörményi termelőszövetkezetből több kilépő volt. Az Alkotmány Termelőszövetkezet helyzete nagyon meg-rendült, mert onnan léptek ki legtöbben.12 Erről az időszakról Hajdúböszörmény Város Tanácsi Végrehajtó Bizottsága jegyzõkönyve így ír: „Az Alkotmány tsz-ben fel kell fi-gyelni a vezetőség munkájára, mert ott komoly hiányosság van. A mezőgazdasági osztály dolgozóinak feladata volna, hogy a rendelete-ket ismertesse a tsz - tagokkal. Ha ismernék a kormányrendeletet, nem volna egy kilépő sem, egészen más hangulat lenne a csoportban. Nem vette észre az osztály, hogy ott is az ellenség dolgozik. Meg kell ma-gyarázni, hogy Nagy Imre min.elnök a beszédében kihangsúlyozta; nagy segítséget nyújt a kormány az egyéni gazdálkodóknak is, de leg-nagyobb segítséget a csoportoknak nyújtja a nagyüzemi gazdálkodás tovább fejlesztéséhez. Meg kell magyarázni a kilépni szándékozók-nak, hogy mennyi az az adóság, amit a földdel együtt ki kell adni, mert az ingatlant terheli és mi az az előny, ami a tsz tagjait megilleti. A kulákok ellen pedig az osztályharcot tovább kell folytatni, mert a transzferálás nem megy olyan mértékben, ahogyan kellene.”13

Az 1956-os forradalom után Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után a város 12 termelőszövetkezetéből 4 tsz. feloszlott (Alkotmány, Rákó-czi, Bocskai, Micsurin Tsz.) köztük van az 1953-ban erősen megingott Alkotmány Tsz. is. A többi termelőszövetkezetet sem kerülte el a for-radalmi vihar. A Dózsa Termelőszövetkezetből 52 fő jelezte kilépését (főleg a földtulajdonnal rendelkezők), végül 42 fő lépett ki. A kivitt föld miatt kevés lett a művelhető földterület és az elnök a felbomlóban 12 HBML. XXIII. 502. 9, 140, 142. 13 HBML. HbFl. XXIII. 502/a. 3.k. Városi Tanács VB. Jkv. 1953. X. 2. 147, 149, 150.sz. Az idézetből érezhető a túlkapás, a szövetkezeti törvény elferdítése, ahol nem él az egyesülési szabadság és tulajdonszabadság elve. A népi szövetkezetek helyett a „kolhoz mintájú” szö-vetkezeteket erőltették. A „népi szövetkezeti eszme” nyíltan nem nyert teret a magyar szövet-kezeti ideológiában. Az eszme megalkotója – Erdei Ferenc – egy rövid politikai háttérbe szorítottság időszaka után maga is vezető egyéniségévé vált a “szovjet” megoldás elméleti irányzatának, s a gyakorlatba bevezetett akcióinak. – Süveges Márta: Szövetkezetek és alkot-mányok. Társadalmi Szemle, 1996. 3.sz. 38.

lévő Béke Tsz földterületéből visszakérte volna a korábban átadott 60 holdat. A Béke Tsz tagsága két részre akart bomlani, mert egyik része 12 taggal I. típusú szövetkezetté akart visszafejlődni, másik része 30 taggal III. típusú tsz akart maradni. Ez a fejlődést és munkát visszave-tette, de később III. típusú tsz-ként továbbra is együtt dolgoztak. A Vörös Csillag Tsz-ből 7 fő jelentette be kilépését. Ők a földön kívül még a vagyongyarapodásból is részesültek a földterület nagyságának megfelelően. A Dózsa Tsz ezt nem adta meg. A Zója Tsz-ből is sokan kiléptek, a megmaradt tagok pedig két csoportban dolgoztak tovább: Haladás és Zója Tsz néven. A Kossuth Tsz-ből 6 fő lépett ki.14 Ezek a számok is mutatják, hogy a tsz-szervezés nem az önkén-tességre épült. A kilépések a megmaradt tsz-ekben sok problémát okoztak a gazdálkodásban, különösen ha földdel léptek ki. A gazdasági visszaesés érezhető volt nemcsak a tagság és a föld-terület csökkenés miatt, hanem a terménykészletek szétosztása és az állatállomány csökkenése miatt is. Az 1956-os forradalom célkitűzéseinek, eredményeinek egy része kedvezően érintette a parasztságot: a beadási kötelezettség eltör-lése, a vetési kényszer megszüntetése, a parasztságot sújtó intézkedé-sek és a hibák kiküszöbölése, a vitás földügyek rendezése megfelelő biztatást jelentett számukra. A kormány parasztpolitikája visszaadta az egyénileg dolgozó parasztság munkakedvét, termelési biztonságát. Az egyéni parasztgazdaságok a város mezőgazdaságában to-vábbra is döntõ szerepet játszottak. 1957-ben a város összes szántóte-rületéből, 38.000 kh-ból az egyénileg gazdálkodók 31.000 kh-at mű-veltek. 1958 elején Hajdúböszörményben 6869 egyéni termelő dolgo-zott: 15 0 - 2 kh 2920 fő; 2 - 5 kh 1478 fő; 5 - 25 kh 2421 fő;

14 HBML. HbFl. XXIII. 502/a. 6.k. Városi Tanács Vb. jkv. 1957. jan. 25. 15 Hajdúböszörmény története Debrecen, 1973. - Gazdag István: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1956 - 60 között. 445.

25 kh - 50 fő. A tsz-ek kimutatásokon vezették a tulajdonváltozásokat a kü-lönböző tagosítási jegyzőkönyvek és kártalanítási jegyzőkönyvek alapján. Kimutatták, hogy a tagosított terület állami tartalék föld, vagy a tagok vitték be a tsz-be, vagy más egyénileg dolgozó paraszt földje volt: területe, AK értéke, telekkönyvi betétszáma, helyrajzi száma. Ugyanezt a kimutatást kellett elkészíteni arról a területről, melyet kár-talanításba adtak az egyénileg dolgozóknak. Ezen kívül vezetni kellett azt a kompenzációt, ami a területek között keletkezett nagyságban, esetleg AK értékben. Erről nemcsak az illetékeseket, hanem a, földhi-vatalt is értesíteni kelett a tulajdonbejegyzés céljából. Ha az illető tsz-tag kilépett a tsz-ből, ezt újra adminisztrálni kellett ellentétes előjellel. Így regisztrálták a tulajdonváltozást.16 Az emberibb hangnem, az ira-tok elfogadható stílusa is a változást érzékeltette. Az 1957-58 évi konszolidáció talpraállította az egyéni gazdasá-gokat. Az Elnöki Tanács l0.sz. tvr. alapján 1957-ben több száz fő haj-dúböszörményi kérte vissza a kényszerből felajánlott földjét, amit a Városi Tanács VB. jogosnak is talált. A kérelem mellé birtokívet vagy telekkönyvi szemlét kellett csatolni, ami a birtokviszonyt igazolta.17 Az 1958. évi agrárpolitikai tézisek már sejteni engedték a tsz. szervezés újabb áradatát. A termelőszövetkezetek pártalapszervezetei-ben olyan vélemény alakult ki, hogy az egyéni parasztok kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint a szövetkezetek tagjai. Ez a következtetés nem is állt messze a valóságtól.

A kollektivizálás végrehajtása A termelőszövetkezetek nagyarányú fejlesztése az MSZMP Központi Bizottsága 1958 decemberi határozata értelmében 1959-ben kezdődött meg. Széleskörű szervezői munka előzte meg az akciót. Kezdetét vette az egyéni termelők agitációja. Hajdúböszörményben a tsz. vezetőségi tagjain kívül helybeli közalkalmazottak és debreceni munkások is részt vettek a szervezésben. Az első napokban a paraszt-

16 HBML. HbFl. XXIII. 508/b. 1.d. Csereingatlanok, földfelajánlások, tagosítások. 17 U.o. XXIII. 508/a. 8,9.d.

ság próbált ellenállni, de naponta kétszer is megjelentek az agitálók. Heteken át tartott a lakosság agitációja, amíg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. Ha szükséges volt, az idegi és lelki dresszurát is fel-használták. Volt olyan kisparaszt, aki vasvillával zavarta ki udvarából a tsz. agitátorokat, mert nem akart a tsz-be belépni. Hajdúböszörmény város halotti anyakönyve szerint 1959. december 1 - 1960. április 30-ig 8 fő volt öngyilkos, ebből 6 fő férfi. Összehasonlításként jegyzem meg, hogy 1958. december 1-1959. április 30-ig 4 fő volt öngyilkos, ebbõl 2 fő férfi. Megállapíthatjuk, hogy Hajdúböszörményben az elő-ző év azonos időszakához viszonyítva megkétszereződött az öngyilko-sok száma, a földműveléssel foglalkozó férfiak száma háromszorosára emelkedett. Az ok az erőltetett tsz-szervezésben, annak módszereiben kereshető. Ez a négy hónap volt a tsz-szervezés fő időszaka a városban. Közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek kötelező volt, az agitálás, aki ezt megtagadta volna, állásából való elbocsátással fenyegették. Akinek volt vezető beosztású gyermeke, vagy értelmiségi családtagja, azt szintén azzal kényszerítették a tsz-be, hogy különben elbocsátják hozzátartozóját a munkahelyéről. Volt olyan is, akit hazaküldtek a munkahelyéről, hogy majd csak akkor menjen újra dolgozni, ha szülei aláírták a belépési nyilatkozatot. Ezek a rendszer végső fogásai voltak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. 1960 tavaszára a tsz-be tömörítés megtörtént. Ezt követte a tsz-ek megnövekedett területének rendezése, a nagymértékű táblásítás. Ugyanakkor négy kisebb tsz (Búzakalász, Arany-kalász, Előre, Hala-dás) beolvadt más tsz-ekbe. Így 1961-ben 7 tsz. és áll. gazd. kezelésé-ben volt szinte az egész hajdúböszörményi határ:18

A tsz-ek földterülete háztáji területtel együtt me. kat.

hold. Sorsz. A tsz. neve 1961. 1962. 1966. 1967. 1969. 1. Béke 6612 6225 6409 9320 10250 2. Bocskai 7680 7163 7133 10429 11219 18 Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1945-1970. Szolnok 1975. 14, 60.

3. II. Kong. 6124 5911 5961 6004 6532 4. Kossuth 3425 3529 3213 - - 5. Ságvári 2984 3240 2894 - - 6. Vörös Cs. 9824 10260 9825 9888 10704 7. Zója 3434 3336 3114 3102 3150 Összesen: 40083 39666 38549 38738 41855 Áll.Gazd. 2733 Eb-ben az összesítésben a rét, 1egelő is benne van. A magánkézen maradt 1-2 % szántóföldről nem készítettek ösz-szesítést. A földbirtokosoktól és úribirtokosoktól kötelező felajánlás útján elvett, vagy minimális megváltással elvett több ezer kat. hold földterület teljesen az állam tulajdonába került. Ezeknél a földeknél a tulajdonos teljesen megváltozott. A tsz-be lépett emberek földje a tulajdonlapon megmaradt, de a földhivatalban ráírták, hogy „földrendezéssel megszűnt”. Ez azt jelen-tette, hogy a tsz. kezeli, de a tulajdonos azt sem tudta melyik tsz. táb-lájába tartozik és nem rendelkezhetett vele. Az első években általában nem volt földhasználati díj, csak a későbbi évektől adtak a tsz-ek anyagi helyzetüktől függően AK-ként néhány kg. búzának megfelelő összeget. Akik nem léptek be a tsz-be, de földjük a táblásítás következté-ben a táblába esett, azok a város legtávolabbi részén a legrosszabb minőségű földekből kaptak kártalanítást. Legtöbben nem fogadták el, így a következő évben a tsz-ek felfogták azt a területet is. Azt az 1-2 % dolgozó parasztot, aki hivatásszerűen továbbra is mint egyénileg dolgozó a földművelésből élt, szintén hasonló körülmények között kártalanították. Csak ezeknek az embereknek maradt a földbirtok a nevükön, de a terület itt is megváltozott. Földjüket a réten mérték ki, ahol az aranykoronaérték 4-5 körül volt kh-onként. A volt rizsföld és a kanálisok környéke ez. Több száz panasz érkezett ez ügyben a Városi Tanácshoz, mert nagy része a vízállás és szikesedés miatt megművel-

hetetlen volt. Olyan panaszos is volt, akinek jó minőségű szántóföldje helyett legelőt mértek ki a réten, s ez részére elfogadhatatlan volt.19 1961-ben az állam, a földhivatal ezt a nagy tulajdonváltozást úgy egységesítette, hogy az 1945 előtti betéteket és helyrajzi számokat megszüntette és 0-val kezdődő helyrajzi számokat vezetett be és telje-sen új nyilvántartást (katasztert) állított fel. Erről a földtulajdonosokat nem értesítették, csak a tsz-ekben és a Földhivatalban volt megtalálha-tó egészen a rendszerváltozásig. A föld elvesztésén túl sokszor igásállatot, mezőgazdasági szer-számokat is be kellett adni a tsz-be. A parasztember úgy érezte, hogy teljesen kihúzták a lába alól a megélhetés talaját. Az első években a tsz-ek gazdálkodása sem volt biztató. 1961 évben 648 Ft. volt átlagosan egy tsz-tag havi keresete pénzre átszámítva, de az iparban már 1000 Ft. felett volt a jövedelem. Még ettől is rosszab volt az átlag 1960- ban, az indulás évében. Nagy volt a szervezetlenség, a földterületek szétszórtan voltak a határban, a tagoknak a bevetett földet is be kellett vinni. Az új tagok nem ismer-ték a közös munka stílusát, kedvük sem volt hozzá és nagy volt az aggódás az emberek lelkében. Ezekben az első években a korábbi évek jobb időszakának tartalékait élték fel az új tsz-tag családok. Mint minden sérelmet, a föld elvesztését is átvészelték az emberek, vagy legalább is tudomásul vették. A tsz-t csak azok hagyták el, akik más ágazatokban (ipar, kereskedelem) találták meg elképzeléseiket. Összegezve megállapíthatjuk, hogy 1945 és 1961 között nem-csak Hajdúböszörményben, hanem egész Magyarországon többször is változtak a tulajdonviszonyok. 1945-ben Hajdúböszörmény város szántóterületének kis része cserélt gazdát, később 15 %, ez fokozato-san növekedett, 1961-re elérte a 98 %-ot. Nem a klasszikus adásvétel formájában cserélt gazdát a birtok, nem is öröklés miatt, hanem a leg-újabb kor olyan módszert alkalmazott, ami kényszerítette a tulajdonost a földről való lemondásra az állam, illetve a termelőszövetkezetek javára. „Az államszocializmus során létrehozott szövetkezetek tehát kényszerkollektívák, kényszerszövetkezetek lettek.”20

19 HBML. HbFl. XXIII. 508/a. 13.d. 351/1-260. 1960. év. 20 Süveges Márta: Szövetkezetek és alkotmányok. Társadalmi Szemle. 1996. 3. 45.

Az átszervezés idején nem alakítottak új termelőszövetkezete-ket, hanem a már működő tsz-ek taglétszáma nőtt meg. 1961-ben a következő tsz-ek működtek a városban: Sorsz. tsz. neve ta-gok száma földterület 1. Béke 980 6612 kat.h. 2. Dózsa 1132 7680 " 3. II. Kongresszus 915 6124 " 4. Kossuth 418 3425 " 5. Ságvári 434 2984 " 6. Vörös Csillag 1396 9824 " 7. Zója 554 3434 " 1967-ben egyesült a Dózsa tsz a Kossuth tsz-szel Bocskai né-ven, és ugyancsak egyesült a Béke tsz a Ságvári tsz-szel Béke tsz né-ven. Így 1967 évtől öt tsz-e lett a városnak, valamint a Bakóháti Álla-mi Gazdaság, amit 1962-ben Hajdúnánás Tedej Állami Gazdasághoz csatoltak. Ez a hat gazdaság ölelte fel a hatalmas böszörményi határt, de egy gazdaság több üzemegységet is működtetett.

Az egyesülés utáni állapot 1967-ben: Sorsz. tsz. neve ta-gok száma földterület

1. Béke 1382 9320 kat.h. 2. Bocskai 1707 10429 " 3. II. Kongresszus 851 6004 " 4. Vörös Csillag 1310 9888 " 5. Zója 465 3102 " összesen: 5715 38743 kat.h. A tsz-ek végleges földterület mennyisége 1970-re alakult ki: Sorsz. tsz. neve tagok száma földterület 1. Béke 1816 13383 kat.h. 2. Bocskai 1616 11219 " 3. II. Kongresszus 891 6525 " 4. Vörös Csillag 1225 10699 " 5. Zója 478 3151 "

összesen: 6029 44977 kat.h.21 A város jelentős erdőterülettel is rendelkezik. Az állam a tulaj-donváltást az erdőművelési ágazatban is végrehajtotta. Az erdő egy része a város tulajdonában, a többi magántulajdon volt. 1970-ben a város erdőterülete 4208 kat. hold volt az alábbi megosztásban: - az erdőgazdasághoz tartozott 2877 kh. - állami gazdaság /vállalat/-hoz tartozott 70 " - termelőszövetkezetek tulajdona volt 1260 " kezelője a tsz-ek társulása /TÖVÁL/ volt - magántulajdon volt 1 " összesen 4208 kh. 22 A tsz-ek szántóterületéből a tagok egy hold háztáji földet kap-tak, amit közösen műveltethettek, vagy egyénileg művelték. Közös művelés esetén a tsz-nek a művelési költséget kellett befizetni. 1970 után már olyan lehetőség is volt a háztáji részesedésre, hogy az átlag-termés kiszámítása alapján szemes kukoricában kérték ki a háztájira jutó részesedést a művelési költségek levonása után. Volt olyan lehe-tőség is, hogy a megállapított kukoricamennyiségnek az értékét kész-pénzben vették fel a tagok. Az 1960 utáni években még munkaegység számítás alapján fizették a dolgozók bérét a zárszámadás után, évköz-ben csak előleget adtak a munkaegység arányában, de ennek a bérfize-tési formának csak kis része volt a készpénz, zömmel a természetbeni kifizetés érvényesült. A termelőszövetkezeti tagság nagy szociális hátránya volt, hogy az 1960 körüli években még a tagok betegségük idején nem kaptak 21 Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1945-1970. Szolnok 1975. 22 Az 1260 kh erdő része a tsz-ek összes földterületének ugyanúgy, mint a nádas, rét, legelő vagy szőlő terület.

táppénzt, de nyugdíj jogosultságuk sem volt. A később bevezetett tsz-tagi nyugdíj 260 Ft volt. A munkaegységszámítás a tagok között egy visszataszító fizetési forma volt. Sokan azért sem akartak a tsz-ben dolgozni, mert úgyis kevés volt a fizetés, és létbizonytalanságot éreztek abban, hogy a zár-számadás után jár-e még nekik fizetés, vagy amit megkaptak termé-szetben, annyi az összes részesedésük. Ezt a tsz vezetői is belátták, és ahogy a gazdasági mutatók engedték, és a központi terményértékesítés kialakult, fokozatosan tértek át a havonkénti bérfizetésre előbb az al-kalmazottaknál, aztán a tagoknál is. Ez jelentette a termelőszövetkeze-ti élet stabilizálását, de ugyanakkor a nagyfokú gépesítéssel a kézi munkaerőnek is nagy részét kiiktatták, és a szövetkezeti munkamorál is fokozatosan megváltozott.

A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének alakulása:

Me: Ft/év Sorsz. tsz. neve 1961. 1967. 1970. 1975. 1980. 1. Béke 7746 22153 28575 á á 2. Bocskai 9277 20242 23623 t t 3. II. Kongresszus 9798 20150 20960 l l 4. Vörös Csillag 10103 23049 27869 a a 5. Zója 5045 18673 23585 g g

40415 48500 A termelőszövetkezeti tagok jövedelme 1980 után is tovább emelkedett. A hajdúböszörményi tsz-ek jó adottságúak voltak és jól működő gazdaságoknak számítottak. Eredményeik mindig meghalad-ták a megyei és országos átlagot.

1 kh termőterületre jutó tiszta vagyon /Ft/

Terület 1961. 1965. 1970. Országos nincs adat 3389 6865 Megyei 1458 3244 5455 Városi Hb. 1907 5695 9203

1 dolgozó tag évi munka utáni jövedelme /Ft/ 23

Országos 8210 12156 17667 Megyei 8755 12512 17355 Városi Hb. 7785 15064 25320 A termelési eredmények emelkedése, a tagok jövedelmének alakulása mutatja, hogy az 1960-ban kényszerrel kialakított szövetke-zetek 1985-re Hajdúböszörményben, de országosan is jól beállt terme-lő gazdaságok lettek, mert a magas állami támogatással tudtak alkal-

23 Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1956-70. Szolnok 1975. 260, 261.

mazkodni a kialakuló gazdasági, társadalmi környezethez. Ez az álla-pot közel harminc évig tartott, a föld az állam és a tsz-ek tulajdonában volt.

A változás évei 1988 után olyan reformokat valósítottak meg ezek a gazdaságok, melyek fejlődésüket, fennmaradásukat biztosították a változó politikai, gazdasági helyzetben. 1989-ben megjelent a XXIII. törvény a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról. Az átalakulás feltétele a szö-vetkezet vagyonának a tagok közötti megosztása volt, amit a tsz-ek vagyonnevesítés címén el is végeztek. Aki nem kívánt az átalakult szövetkezetben tovább tag lenni, vagyonrészét, földjét kivehette. Ez megindította az ingatlanok adás-vételét, a birtokmozgást. Az Országgyűlés 1991. június 26-án fogadta el az első kárpótlá-si törvényt a tulajdonviszonyok rendezése, a forgalmi viszonyok és a piacgazdaság jegyében szükséges vállalkozások biztonságának megte-remtése érdekében. A kárpótlási törvény az állam által elvett ingatla-nok tulajdonosainak, vagy azok örököseinek biztosított kárpótlást kár-pótlási jegy formájában. A törvény kötelezte a termelőszövetkezeteket az állam által elvett földekből kárpótlási földalap kijelölésére, melyet kárpótlási jegyért licitálás útján vehettek meg a kárpótoltak. Az így vásárolt földet a Földhivatal tulajdonlapon az új tulajdonos nevére írta. Ezzel kialakult a jelenlegi birtokstruktúra. A licitálásra ki nem jelölt földterületet a szövetkezetek a helyi önkormányzatnak adták át. A földműveléssel foglalkozó szövetkeze-tek tagjai saját földjüket és bérelt területeket művelnek. A rendszerváltás után az erdő és legelő hasznosítására is új ren-delet jelent meg, mely lehetővé tette az erdő-és legelőtulajdonosok társulását. Az 1989 - 94 közötti öt év teljesen átalakította a birtokviszonyo-kat, újra az egyén tulajdona lett a föld, melynek művelését korszerű gépparkkal kialakított gazdaságokban, vagy az Országgyűlés által 1992. január 6-án elfogadott szövetkezeti törvény alapján létrejött önkéntes társulásokban /szövetkezetekben/ célszerű végezni.