A késő reneszánszból a barokkba átvezető
szakasz – a 16. század második fele – a
manierizmus (maniera = modor,
modorosság). „Semmit sem mondanak el
egyszerűen: keresik a meglepő
ellentéteket, szeretik a szójátékot, …
szellemes körülírásokkal ragyognak”
(Szerb A.)
(Pl. Sir Philip Sidney, John Lyly angol
költők; mint műfaj: a pásztorregény)
A reneszánszot és a manierizmust követő
korstílus és stílusirányzat.
Idő: kb. 1600–1750
Maga a szó (barocco) olasz eredetű, mely
egy nyakatekertséget, bonyolultságot
kifejező alakzat neve. Mint oly sok
korstílus elnevezése, ez is gúnynévként
ragadt a korszakra.
Célkitűzése: a reneszánszban jelentkező, vallási területen a reformáció által megbomlott egység helyébe a katolikus vallás jegyében újraegységesíteni Európát és a világot is.
Az eszme terjesztői, a barokk műveltség és az ellenreformáció gondolatának legfontosabb hordozói a jezsuiták.
A rendet 1540-ben Loyola Szent Ignác alapította Spanyolországban.
Az ellenreformáció gyors terjedését az 1545-ös tridenti zsinaton magárataláló katolikus egyház mellett éppen a jezsuita rend rendkívüli szervezettsége, tökéletes felépítése, katonás fegyelme és az általuk kialakított újfajta magas színvonalú oktatási rendszer (Ratio studiorum) biztosította.
A rekatolizációgyors sikerét a “cuius regio, eiusreligio” (=akié a hatalom, azé a vallás) elv alkalmazása okozta. A jezsuiták sikerének titka a “modus vivendi” elv, a rendkívül gyors alkalmazkodás a helyi körülményekhez.
a “miles Christi”, “athleta
Christi” (=Krisztus
katonája, atlétája), azaz az
intellektuálisan és fizikailag
is felkészített férfi, aki képes
megvédeni vallását.
A barokk válasza a reformáció
puritanizmusára a pompa, a gazdagság, a
látvány, az illúzió, a mozgalmasság és
dinamizmus.
A meggyőzés a tömegekre irányul, ezért a
dogmákat a teológia elvont szférájából az
érzékek és érzelmek mindenki számára
érthető szintjére kell áttenni.
a bécsi Karlskirche
a Belvedere,
a Schönbrunni kastély,
az egri Minorita-, a budai Szent Anna-
templom,
a fertődi Esterházy-, a keszthelyi Festetich-
kastély
szenvedélyesebb dallamosság,
kontrasztok, hangszerrel kísért szólóének,
új műfajok.
opera: Claudio Monteverdi: Orfeo (1607)
versenymű: Antonio Vivaldi: Négy Évszak
oratórium: Georg Friedrich Händel: Messiás
fúga: Johann Sebastian Bach
kantáta
Bach: H-moll Mise, Máté Passió
A kor ízlése szerint a legmagasabb rangú műfaj az eposz és a tragédia; s a közirodalomban ezek a meghatározó műfajok.
Eposz:
Torquato Tasso : Megszabadított Jeruzsálem
John Milton: Elveszett paradicsom
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Tragédia (dráma):
Lope de Vega: A kertész kutyája
Calderón: Az élet álom (A barokk a spanyol irodalom fénykora)
Megjelenik a regény is. Meghatározó szerepre azonban csak a XVIII. század közepétől tesz szert.
Cervantes: Don Quijote
Célja a meghökkentés
Eszközei: virtuóz rímtechnika, újszerű költői képek, hasonlatok, pátosz, érzelmi telítettség, körmondatok.
Pl.: „Azért tegyünk törvényt magunkra, vétkesítsük magunkat, sirassuk most bűneinket, hogy akkor ne sírjunk, mikor a világ előtt bűneink kitudódnak, mikor az utolsó sentenciakiadatik: hanem az igazakkal örüljünk és
vigadjunk örökkön-örökké.” Pázmány Péter: Az utolsó
ítéletnek rettenetességérűl