A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai

2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám ■ 1168–1175.1168

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

DOI: 10.1556/OH.2013.29673


A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai

Szeverényi Csenge dr.1 ■ Varga Marcell dr.2

1Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségügyi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika, Debrecen

2Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ, Budapest

Napjainkban a babahordozás virágkorát éli, amelynek különböző módszerei, lehetőségei már-már divatirányzat-ként jelennek meg. A babahordozás kifejezés a babák kötődő nevelését segítő, testközelben, erre alkalmas eszközök-kel való hordozását jelenti. Gyermekortopédiai szakrendeléseken a szülők teljes joggal fordulnak a szakemberekhez kérdéseikkel, hogy az orvosok milyen hordozási módszert javasolnak. A szerzők röviden bemutatják a különböző hordozóeszközöket, és a témával kapcsolatos szakirodalmat áttekintve összefoglalást adnak a babahordozás orto-pédiai vetületeiről, a hordozás kapcsán felmerülő balesetek lehetséges okairól. Hordozás során a gyermek egészséges fejlődése szempontjából a csípők és a gerinc megfelelő pozicionálására és védelmére kell figyelni, míg a hordozó személyt illetően a gerincvédelem a legfontosabb szempont. Az irodalom áttekintése alapján megfelelő hordozó-eszköz használatával a babahordozás ortopédiai szempontból is előnyös, használata támogatható.Orv. Hetil., 2013, 154, 1168–1175.

Kulcsszavak: babahordozás, kötődő nevelés, csípőficam, spondylolysis

Orthopaedic relevance of baby carryingRecently, various ways of carrying a baby have become popular again. Different methods and options of infant car-rying are largely influenced bycurrent fashion trends. The term of baby carrying refers to carrying the infant close to the caregiver’s body with special devices, which aid attachment parenting. The authors often face the question in the pediatric orthopedic clinic: what kind of carrying method to recommend to the parents. In this article the authors briefly present the different means of carrying devices and they review the literature regarding orthopedic conse-quences of baby carrying. For the healthy development of a child position and correct support of the hips and the spine are essential, whereasthe carrier’s spinal protection is also an important aspect. After reviewing the literature, the authors conclude that baby carrying with an adequate device has advantages from orthopaedic point of view.Orv. Hetil., 2013, 154, 1168–1175.

Keywords: baby carrying, attachment parenting, hip dysplasia, spondylolysis

(Beérkezett: 2013. május 25.; elfogadva: 2013. június 13.)

A nyugati társadalomban a kötődő nevelés régi mód-szere ismét virágkorát éli. Több vizsgálat igazolta a szülő–gyermek közötti optimális kötődés fontosságát, annak fiziológiai és pszichológiai előnyeit. A kötődésel-mélet szerint a biztonságosan kötődő gyermek később magabiztosabb, önállóbb, kezdeményezőbb, érzelmileg stabilabb, kapcsolataiban kiegyensúlyozottabb lesz. Az elmélet alapelve a gyermek alapvető érzelmi és fizikai igényeinek mindenkori kielégítése. A gyakorlati meg-valósításhoz a gyermek igénye szerinti táplálás, a szülők

közelében való alvás és a gyermek testközeli hordozása szükséges [1, 2, 3]. A fenti igények kielégítésének mód-jai a történelem során időben is sokat változtak, és mind-máig jelentős kulturális különbségek is mutatkoznak.

Az empátiás vagy kötődő nevelés előtérbe kerülésé-nek részeként a babák testközeli hordozása ismét nép-szerűvé vált, és bár figyelembe véve a babahordozás számtalan előnyét, a hordozás ortopédiai vonatko-zásai nem minden szempontból tisztázottak. Ortopédiai szakrendeléseken gyakran elhangzik a kérdés a szülők

30.indd 1168 2013.06.18. 14:35:06


ORVOSI HETILAP 2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám1169

részéről, javasoljuk-e a hordozást, és ha igen, milyen hordozóval, milyen helyzetben, mennyi ideig. Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni a piacon található meglehetősen széles skálán rendelkezésre álló hordozó-eszközök és az ortopédiai szempontból nem túl bősé-ges irodalom áttekintésével.

Tájékozódtunk az üzletekben kapható és az inter-neten forgalmazott hordozók fajtáiról, az itt terjesztett tájékoztató anyagokról, valamint a hordozással, a gerinc- és a csípőfejlődéssel kapcsolatos hozzáférhető szakiro-dalmat is áttekintettük. Ezek alapján készült összefog-lalónk.

Hordozófajták

A hordozókat áttekintve számos fajta kapható a pia-con. A leggyakoribbak az alábbiak:

Kendők, csatos kendők [1. a) és b) ábra]: ezek már akár újszülöttkortól használhatóak; nagyon sokféle felhelye-zési módjuk van, ami szabadságot ad a hordozási mód megválasztásában, de a helyes kötözés technikáit meg kell tanulni.

Kötős és csatos kenguruk (2. ábra): általában háton való hordozásra és négy-hat hónapos babák esetén használatos, de vannak fajtáik, amelyek az elöl vagy ol-dalt hordozást is lehetővé teszik, illetve olyanok, ame-lyek már kisebb babák számára is biztonsággal használ-hatók.

Félvállas hordozók (karikás kendők, babaerszény), csípő-hordozók [3. a) és b) ábra]: csak aszimmetrikus hordo-zást engednek; oda kell figyelni, hogy a gyermek kapjon levegőt az erszényben (a babaerszények egyes fajtái-nak forgalmazását emiatt betiltották).

Vázas háti hordozók (4. ábra): csak egyféle hordozást tesznek lehetővé, és a váz általában önmagában is na-gyon nehéz.

Nem ortopédiai vonatkozások

Evolúciós szempontból az emberi faj az emlősöknek egyértelműen abba a csoportjába tartozik, amelyben az utódokat a szülő a testén hordozza. Erre a csoportra jellemző, hogy az anyatej zsír- és fehérjetartalma ala-csony, így a megfelelő tápláltság fenntartásához gya-kori szoptatásra van szükség, ami miatt a gyermeknek a szülő közelében kell lennie. A három-négy hónapos korig működő fogóreflex és a hat-hét hónapos korig észlelhető átkarolási reflex is azt jelzi, hogy a gyermek-nek ösztönösen szüksége van az anyja közelségére, és hogy a szervezete alkalmas az anya testén való megka-paszkodásra. Az újszülötteknél meglevő éretlen hősza-bályozás is az anyai test közelségét teszi szükségessé [1, 2]. A hőtermelésért felelős barna zsírszövet az új-szülött hátán nagyobb mennyiségben van jelen, mint a hasi területen. Ebből adódik, hogy a folyamatos fron-tális érintkezés az anyával a kihűlés ellen is véd. Azaz az

1. ábra a) Kendő. b) Csatos kendő

a)

b)

újszülött testének több szempontból is az a fiziológiás, ha az anyán van, térdeit felhúzva, arccal az anya felé.

Koraszülöttek kórházi és otthoni gondozásánál a századfordulón új módszer bevezetésére került sort.

30.indd 1169 2013.06.18. 14:35:07


2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám ORVOSI HETILAP1170

2. ábra Kötős kenguru

3. ábra a) Babaerszény. b) Csípőhordozó

A módszert kengurumódszernek hívják, amelynek egyik alapeleme, hogy a koraszülött minél többet érint-kezzen az anya bőrével. A kengurumódszer szerint a gyermek hordozása az anya mellkasán, arccal befelé for-dított helyzetben javasolt. A kengurumódszer hatásos-ságáról számos vizsgálat folyt, amelyek eredményeit a WHO 2003-ban összefoglalta, és a módszerről gyakor-lati útmutatót adott ki [4]. Ezek alapján elmondható, hogy a kengurumódszer azon túl, hogy segíti a bizton-ságos kötődést, stabilabb szívritmust, légzést és hősza-bályozást, valamint gyorsabb súlygyarapodást ered-ményez, erősíti az immunrendszert, a függőlegesebb testhelyzet miatt ritkábban alakul ki gastrooesopha-gealis reflux és következményes otitis media. A hordo-zás tartós vestibularis ingert biztosít, így az egyensúly kialakulása a hordozott babáknál sokkal jobb. A hordo-zás közbeni mozgás, a függőlegesebb testhelyzet, a fej hosszasabb egyensúlyozása miatt a paravertebralis izom-zat is gyorsabban erősödik [5, 6, 7, 8].

Egyre több bizonyíték szól amellett is, hogy az időre született újszülötteknek is a koraszülöttekhez hasonló előnyei származnak a gyakori bőrkontaktusból és a test-közeli hordozásból [1, 9, 10].

Ortopédiai szempontok

Ortopédiai szempontból a babahordozásnak két fő ve-tülete van, hiszen a hordozásban két személy vesz részt: az egyik a hordozott baba, a másik a hordozó személy.

A babákat illetően elsősorban a csípők és gerinc hely-zetére kell figyelni. Az újszülött sík felületre fektetve a csípőjét spontán, úgynevezett nyugalmi-alvási hely-zetben, azaz körülbelül 90 fok flexióban és 50 fok abdukcióban tartja (5. ábra).

a)

b)

30.indd 1170 2013.06.18. 14:35:08



Több vizsgálat igazolta már, hogy ez az a helyzet, amiben a gyermek csípője a legideálisabban fejlődik, és a dysplasiás csípők esetén használt terpeszpelenka, il-letve Pavlik-szíj is ezt a helyzetet igyekszik fenntartani [11, 12]. Ha a gyermeket szoros pólyákba tekerve tart-ják, a lábait lehúzva, mint például egyes indián és esz-kimó csoportoknál vagy ahogy ez Japánban a 60-as években divat volt, azt tapasztalták, hogy a csípőficam gyakorisága jelentősen megnőtt. Miután Japánban rá-jöttek erre az összefüggésre, és a pólyázást már nem javasolták a kismamáknak, a csípőficam gyakorisága a korábbi szintre csökkent vissza. Ebben az időszakban Japánban olyan eseteket is közöltek, hogy amíg a csípő-ficamos gyermek várta a sorát a műtétre, az orvos a terpesztett helyzetben való hordozást javasolta, és mire sor került volna a műtétre, a korábban ficamos vagy instabil csípő stabilan a helyére került [13]. Az Afriká-ban élő természeti törzsek között a csípőficam gya-korlatilag ismeretlen. Ennek hátterében azt gondoljuk, hogy a gyermekek folyamatos terpesztett lábakkal való hordozása áll [14, 15, 16].

Ugyanakkor vizsgálatok azt is igazolták, hogy ameny-nyiben a csípő túlzott abdukcióban és berotációban van, a combfejet ellátó artériák megfeszülnek, és ha ez az állapot tartósan fennáll, fejnecrosis alakulhat ki [14]. Azaz, ha egy nem megfelelő hordozóban a csípőab-dukció mértéke túl nagy (egyenként közel 90 fok) vagy ha a gyermeket elöl, arccal kifelé hordozzák, és a com-bok nagyon hátrafeszülnek (például egy testesebb hor-dozó esetében), akkor a femurfej vérellátása sérülhet.

Ezek alapján tehát a csípő szempontjából az a jó hor-dozó, amely a csípőket körülbelül 90–110 fok flexió-ban és 50–60 fok abdukcióban tartja [14]. Ez leginkább háton vagy elöl, arccal befelé vagy csípőn való hordo-záskor valósul meg [1. a) ábra].

A baba gerincét illetően már nem tudunk ilyen egyértelműen állást foglalni. A felnőttkori fiziológiás görbületek újszülöttkorban még nincsenek jelen. A gör-bületek fokozatosan alakulnak ki a külső körülmények-hez alkalmazkodva. A születéskor még C alakú gerin-cen néhány hónapos korban alakul ki a nyaki lordosis, amikor a baba elkezdi emelni a fejét. Amikor nagyjá-ból egyéves korára elkezd mászni, kialakul a lumbalis lordosis is. Az összes fiziológiás sagittalis irányú gör-bület csak az önálló járáskor jelenik meg. A gerinc vé-delme szempontjából tehát az a logikus, ha hordozás közben a mindenkori görbületeket megőrizve hor-dozzuk a babát, ugyanakkor a gerinc fejlődése és a paravertebralis izmok erősödése szempontjából fontos, hogy a gyermek teret kapjon az önálló mozgáshoz is. Ezek alapján, ha az újszülött babát vízszintes helyre tesszük, akkor háton fekve a háti görbület kiegyenese-dik, ami a fiziológiás C görbület ellen dolgozik. Azt is tapasztaljuk ugyanakkor, hogy az íves aljú kocsis hor-dozókban a gyermek nagyon hamar elalszik, hiszen ez a fiziológiás háti görbületet megtartva nagyon ké-nyelmes neki. Ehhez hozzájárul az is, hogy a kocsis

4. ábra Vázas háti hordozó

5. ábra Nyugalmi-alvási helyzet

hordozóban a gyermek egész teste és a feje is körbe van párnázva, ami biztonságérzetet nyújt a számára. Ugyanakkor, amikor a gyermek felébred, akkor ugyanez a fenti közeg már inkább beszűkíti a mozgásterét, gá-tolja, hogy az izomzata fejlődjön, hogy a világot szem-lélje. Ebben a korban a testközeli hordozásnál az a fon-tos, hogy a gerinc C alakú görbülete megmaradjon a hordozóban, és mivel a gyermek még nem tudja saját magát megtartani, a hordozónak a gerinc teljes hossza mentén biztosítania kell a megtámasztást. Ez vonatko-zik a nyaki szakaszra is, elsősorban azon babáknál, akik még nem tudják önállóan megtartani a fejüket, de a későbbi életkorban is hasznos, ha a fej megtámaszt-ható, ha esetleg a gyermek elalszik hordozás közben [1. b) ábra].

Nagyon kevés vizsgálatot végeztek a babahordozás gerincre gyakorolt hatásáról. Pozitív hatások között a paravertebralis izomzat gyorsabb erősödését írták le, de felmerül a kétely, hogy a függőleges hordozás nem terheli-e túl a gyermek gerincét, okozhat-e például spondylolysist, spondylolisthesist vagy derékfájást a ké-sőbbi életkorban.

Vizsgálatok alapján a spondylolysis előfordulási gya-korisága az életkorral párhuzamosan a felnőttkor eléré-

30.indd 1171 2013.06.18. 14:35:09



séig nő. Ez arra utal, hogy az eltérés nem veleszületett, amelyet több száz újszülött holttestének vizsgálata is igazolt [17]. Ugyanakkor a családi halmozódás jelzi az örökletes tényezők szerepét [18]. Egyes eszkimó tör-zseknél, ahol szintén magasabb a spondylolysis, spon-dylolisthesis gyakorisága, azt találták, hogy a városba költözött eszkimóknál ez a gyakoriság alacsonyabb lett a természetben élő társaikhoz képest. Ezek az adatok a környezeti tényezők jelentős szerepét támasztják alá [18, 19].

Napjainkban a spondylolysis etiológiáját illetően az egyik legelfogadottabb nézet az, hogy a spondylolysis tulajdonképpen egy fáradásos törés, amelyet általában a lumbalis gerincszakasz ismétlődő hiperextenziója, eset-leg hiperflexiója okoz [18, 20, 21]. A fent említett esz-kimó törzseknél a babákat úgynevezett papoosban hordozzák, amiben egy merev deszkaszerű eszközhöz szorosan rögzítik a gyermekeket. A papoosban a gyer-mek gerince hátrafeszül a hordozóeszközhöz, ami a gerinc túlterhelődéséhez vezethet. Mindezek alapján a spondylolysis etiológiájaként az eszkimóknál nemcsak a genetikai tényezők, hanem a rossz hordozás lehetősége is felmerül.

Ugyanakkor a spondylolysis kezelésében a paraver-tebralis izomzat megerősítése áll elsődleges helyen, így a hordozott babákra jellemző erősebb paravertebralis izomzat a spondylolysis megelőzésében akár segíthet is.

Kirkilionis közel 200 német gyermek vizsgálata so-rán azt találta, hogy a megfelelő hordozóban hordo-zott gyermekeknek iskolába menetel idején kevesebb gerincproblémája volt, mint társaiknak. Ezeket a gyer-mekeket egy hónapos koruktól kezdve már rendszere-sen hordozták, átlagosan napi 1–3,5 órán át, minimum egyéves korukig. Azon gyermekeknél, akiket naponta 5–8 órán át hordoztak, szintén nem mutatkozott ge-rincprobléma. Kirkilionis [13] eredményei megnyug-tatóak, ugyanakkor más hasonló témával foglalkozó közleményt az irodalomban nem találtunk.

A babát hordozó személy szempontjából elsősorban a gerinc kíméletére kell odafigyelni. Ebben segít, ha a baba hordozását már egészen korán elkezdik, hogy a még kis súlyú baba hordozásakor elkezdődjenek meg-erősödni a hordozó hát- és hasizmai. Gyakori tapaszta-lat, hogy ha csak fél éves kor körül kezdik hordozni a babát, akkor a nagyobb súlyú baba túlzott terhet ró a hordozó személy gerincére, és így a hordozást a hor-dozó személy csak rövid ideig bírja. Egyébként is „hát-fájós” szülők esetén a gerinc védelme szempontjából javasolt a gerinc szimmetrikus terhelése, azaz célszerű a babákat szimmetrikusan a háton vagy elöl hordozni, és ha a gyermeket a kocsis hordozóban viszik valahova, azt is érdemes nem féloldalasan lógatva cipelni, hanem két kézzel szimmetrikusan megtartani. A hosszas oldalt történő hordozás a hordozó gerincének aszimmetrikus terhelése miatt okozhat panaszokat. A hordozó gerin-cének túlterhelését az is megelőzheti, ha a hordozó-eszköz a hordozó gerincén is végigér, azt is mintegy

megtámasztja. Ebben segít az is, ha a hordozott baba egészen közel van a hordozó testközéppontjához. Minél közelebb és minél magasabban van a gyermekhordozás közben, a hordozó személy testtartása annál jobb lesz, a hordozás annál kényelmesebb lesz, annál egyenlete-sebb a súlyeloszlás.

Babahordozás közben előrehajlás helyett mindig cél-szerűbb leguggolni. Ezzel nem csak a babát óvjuk az esetleges túlzott elmozdulástól, hanem a hordozó de-rekát is óvjuk a sérüléstől.

Vállfájós szülők esetén egyes hordozóeszközök, pél-dául a kendők lehetővé teszik egyik vagy mindkét váll szabadon hagyását. A gerinc és a vállak kíméletét, a ter-helés egyenletesebb eloszlását segíti az is, ha a vállpán-tok egészen szélesek.

Kutatással támasztották alá azt is, hogy a nők gerincé-nek és medencéjének anatómiája felkészült a terhesség során elöl jelentkező nagyobb súlyra, ami a hordozás-kor is felhasználható az elöl, egészen testközelben való hordozáskor [22]. Nagyobb súlyú gyermek elöl történő hordozása ugyanakkor már nagyon megterhelő lehet, így ilyenkor érdemesebb inkább háton hordozni a gyer-meket.

A babahordozás során nemcsak a hátizomzat erősö-dik meg, hanem a szülés utáni fogyásban is segíthet a hordozás közben végzett fizikai munka. A babahordo-zás az édesanyának jóval nagyobb mozgásteret is biz-tosít a mindennapokban.

Hordozási hibák

Az utcákon, boltokban számos rossz babahordozót lehet látni. Helytelen, ha nincs megfelelően megtámasztva a gyermek gerince és feje (6. ábra).

Ha túl sok a hely a hordozó személy teste és a baba között, akkor a baba gerince nincs jól megtámasztva, és a baba görnyedt testtartást vehet fel. Ilyenkor a hor-dozó gerincére is nagyobb terhelés hat, mintha a test-középpontjához közel lenne a baba.

Helytelen, ha a gyermek lábai lógnak. Ez a helyzet nem tartja fenn a csípők számára ideális terpesztett hely-zetet, és ilyenkor a gerinc is csak egy ponton támasz-kodik fel a hordozóra, ami a gerinc túlterhelését okoz-hatja (7. ábra).

Ha a gyermek elöl vagy hátul, arccal kifelé forgatott helyzetben van, nagyon gyakori, főleg nagyobb testű szülőknél, hogy ebben a helyzetben a medence pont a fiziológiással ellentétes irányba billen, a combtöveket és a vállakat a hordozó túlzottan leszoríthatja, hátra-húzhatja, és ilyenkor a lábak is általában vagy lógnak, vagy túlzott terpeszben vannak. A kifelé fordított hor-dozást pszichológiai szempontból sem javasolják hosz-szabb időn át, mert a gyermek számára egy idő után túl sok lehet a külső inger, ami elől ebben a helyzetben nem tud elfordulni. Ebben a pozícióban a gyermek elaludni is nehezebben tud, ha arra van igénye (7. és 8. ábra).

30.indd 1172 2013.06.18. 14:35:09



7. ábra A csípők kinyúlnak, a gerinc túlterhelődhet

6. ábra A fej megtámasztásának hiánya a nyaki gerinc sérüléséhez ve-zethet

8. ábra Arccal kifelé hordozás rossz példája

Helytelen, ha a gyermek arccal befelé fordítva, de túl alacsonyan helyezkedik el a hordozó testén, főleg, ha lóg a lába. Ilyenkor a hordozó minden egyes lépésénél hát-ranyomja a baba csípőjét egy kényelmetlen helyzetbe és a gyermek medencéje is egy idő után kórosan alkal-mazkodhat és előrebillenhet (9. ábra).

Traumatológiai vonatkozások

Mivel egyre több baba válik úgynevezett hordozott babává, így a hordozás közben elszenvedett sérülések száma is elkerülhetetlenül nő.

Ahogy már korábban írtuk, a gyermek nyakának meg-támasztása nagyon fontos. Ennek célja az ostorcsapó-dási jelenség elkerülése, azaz annak megelőzése, hogy a gyermek feje – a gyenge nyaki izomzat miatt akár enyhe mozgás következtében is – nehogy hirtelen hátra –, majd előrebillenjen, ami a gerincvelő sérülését okoz-hatja.

Kerülendő a csecsemőt háton hordozni zsúfolt nagy-városi forgalomban, tömegközlekedési eszközön, hi-

szen adott esetben előfordulhat, hogy a gyermeket a tolongás közben észrevétlenül összenyomják, s ez a gyermek életébe is kerülhet.

30.indd 1173 2013.06.18. 14:35:10



9. ábra Túl alacsonyan történő hordozás

Frisbee és Hennes az Egyesült Államokban vizsgálták a babahordozás során elszenvedett sérüléseket 1990 és 1998 között [23]. Ez idő alatt 51 sérülést jelentettek, amiből 11 (22%) esetben volt szükség kórházi ellátásra. A sérülések legnagyobb részben fej- és arcsérülések voltak, és a baleset okaként három tényező szerepe merült fel: rosszul megtervezett hordozóeszköz (ezek jelentős részét már kivonták a forgalomból); a hordo-zóeszköz rossz állapota (például: elhasználtság miatt el-szakadó pántok, anyagok); a hordozóeszköz nem meg-felelő használata (például: kis gyermek a nagy lábnyíláson kiesik; nagy gyermeket megsért a cipzár, elszakad alatta a pánt).

Következtetések

A testközeli babahordozás a kötődő nevelés szerves részét képezi. Számos kutatás igazolta a babára kifej-tett pszichés és belgyógyászati előnyeit, ugyanakkor a babahordozás ortopédiai vonatkozásairól nagyon kevés vizsgálatot végeztek. Mindent áttekintve azonban úgy tűnik, hogy a megfelelő hordozóban való babahordo-zásnak ortopédiai szempontból nincsenek káros hatá-sai, sőt segítheti a csípők fejlődését és a paravertebralis izmok erősödését.

A gyermek lelki és testi fejlődése szempontjából egy-hat hónapos korig elsősorban elöl, arccal befelé, hat hónapos kor után, amikor a gyermeknek már na-gyobb igénye van, hogy a külvilágból minél többet lás-son, féloldalasan a csípőn vagy szimmetrikusan a háton, arccal befelé javasolt a gyermek hordozása. Az arccal befelé fordított helyzet elsősorban pszichés okokból javasolt. Ebben a helyzetben, ha a gyermek sokallja a külső ingereket, könnyen elfordulhat azoktól, szemben

az arccal kifelé fordított helyzettel. Napi két-három órányi hordozás biztonsággal javasolható. A hordozás idejében is fontos betartani az egyensúlyt, érdemes változtatni a hordozási pozíciókat és a gyermeknek az önálló mozgásra is teret biztosítani. Alapelv, hogy az a jó hordozó, amelyikben a gyermek olyan helyzetben van, ahogy az anya is ölbe venné, tartaná a kezében a gyermeket. A baba szempontjából kiemelten fontos a csípők 90–110 fokos flektált és körülbelül 50 fokos abdukált helyzete, a gerinc és a fej megtámasztása. Kerülendők azok a helyzetek, ahol a gyermek gerince nem tudja tartani a korára jellemző fiziológiás görbü-leteit, ugyanakkor a függőleges hordozással járó sok mozgás segíti a gerinc menti izmok megerősödését.

A hordozó szempontjából a gerinc kíméletére kell odafigyelni. Ennek érdekében a minél kisebb súlyú babával elkezdett hordozás, a fokozatos terhelés fon-tos. Gerincpanaszok esetén lehetőleg szimmetrikusan kell hordozni, és oda kell figyelni, hogy a baba minél közelebb legyen a hordozó személy testközéppontjá-hoz, valamint, hogy a hordozóeszköz a hordozó ge-rincét is végig megtámassza. Vállpanasz esetén a vállak kihagyását lehetővé tevő hordozóeszközök használata javasolt.

A hordozás közbeni balesetek elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy a szülők megfelelően tájékoztatva legyenek a biztonságos babahordozás alapvető szem-pontjairól, arról, hogy a gyermeket mindig jó minőségű, a gyermek súlyának, méretének és korának megfelelő eszközben hordozzák.

KöszönetnyilvánításHálásan köszönjük Varga Gregorynak a grafikai munkák elkészítését és Tatár Mariannának a hordozóeszközök áttekintésében nyújtott segítségét!

Irodalom[1] Schön, R. A., Silvén, M.: Natural parenting – back to basics in

infant care. Evol. Psychol., 2007, 5, 102–183.[2] Barr, R. G., McMullan, S. J., Spiess, H., et al.: Carrying as colic

„therapy”: a randomized controlled trial. Pediatrics, 1991, 87, 623–630.

[3] Csóka, Sz.: Quality of life and equal opportunity in the mirror of early attachment. In: Kopp, M. (ed.): Hungarian mental state, 2008 – Quality of life equality enhancement in the Hungarian society. [Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükré-ben. In: Kopp, M. (ed.): Magyar Lelkiállapot, 2008 – Esélyerő-sítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Ed.: Kopp, M.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008. [Hungarian]

[4] Department of Reproductive Health and Research World Health Organization: Kangaroo mother care – A practical guide. Ge-neva, 2003.

[5] Charpak, N., Ruiz-Peláez, J. G., Figueroa, Z., et al.: A rand-omized, controlled trial of kangaroo mother care: results of fol-low-up at 1 year of corrected age. Pediatrics, 2001, 108, 1072–1079.

[6] Conde-Agudelo, A., Belizán, J. M., Diaz-Rossello, J. L.: Kangaroo mother care to reduce morbidity and mortality in low birth-

30.indd 1174 2013.06.18. 14:35:10



weight infants. Cochrane Database Syst Rev., 2011, 16, CD002771.

[7] Ruiz-Peláez, J. G., Charpak, N., Cuervo, L. G.: Kangaroo mother care, an example to follow from developing countries. BMJ, 2004, 329, 1179–1181.

[8] Feldman, R., Eidelman, A. I., Sirota, L., et al.: Comparison of skin-to-skin (kangaroo) and traditional care: Parenting out-comes and preterm infant development. Pediatrics, 2002, 110, 16–26.

[9] Moore, E. R., Anderson, G. C., Bergman, N.: Early skin-to-skin contact for mothers and their healthy newborn infants. Cochrane Database Syst. Rev., 2007, 18, CD003519.

[10] Stening, W., Nitsch, P., Wassmer, G., et al.: Cardiorespiratory stability of premature and term infants carried in infant slings. Pediatrics, 2002, 110, 879–883.

[11] Bellyei, Á., Lakatos, J., Szendrői, M.: Disorders of the hip joint. In: Szendrői, M. (ed.): Orthopedics. [A csípőízület betegségei. In: Ortopédia. Ed.: Szendrői, M.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005, 309–322. [Hungarian]

[12] Herring, J. A.: Developmental dysplasia of the hip. In: Herring, J. A. (ed.): Tachdjian’s pediatric orthopaedics from the Texas Scottish Rite Hospital for Children, 4th ed. Saunders Elsevier, Philadelphia, 2008, 637–756.

[13] Kirkilionis, E.: Ein baby will getragen sein. Kösel-Verlag, München, 2005.

[14] Brunner, R.: Developmental dysplasia and congenital dislocation of the hip. In: Hefti, F. (ed.): Pediatric orthopedics in practice. Springer Verlag, Berlin, 2007, 177–200.

[15] Roper, A.: Hip dysplasia in the African Bantu. J. Bone Joint Surg. Br., 1976, 58, 155–158.

[16] Salter, R. B.: Etiology, pathogenesis and possible prevention of congenital dislocation of the hip. Can. Med. Assoc. J., 1968, 98, 933–945.

[17] Klemencsics, Z. L., Kiss, R. M.: Biomechanics in the pathogenesis of spondylolysis and spondylolisthesis. [A spondylolysis és a spondylolisthesis kialakulásának biomechanikája.] Orv. Hetil., 2001, 142, 227–233. [Hungarian]

[18] Haun, D. W., Kettner, N. W.: Spondylolysis and spondylolisthe-sis: a narrative review of etiology, diagnosis, and conservative management. J. Chiropr. Med., 2005, 4, 206–217.

[19] Tower, S. S., Pratt, W. B.: Spondylolysis and associated spon-dylolisthesis in Eskimo and Athabascan populations. Clin. Or-thop. Relat. Res., 1990, 250, 171–175.

[20] Illés, T., Lakatos, J., Varga, P. P.: Disorders of the spine. In: Szen-droi, M. (ed.): Orthopedics. [A gerinc betegségei. In: Szendroi, M. (ed.): Ortopédia.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005, 245–248. [Hungarian]

[21] Hefti, F., Brunner, R.: Spondylosis and spondylolisthesis. In: Hefti, F. (ed.): Pediatric orthopedics in practice. Springer Verlag, Berlin, 2007, 101–108.

[22] Whitcome, K. K., Shapiro, L. J., Lieberman, D. E.: Fetal load and the evolution of lumbar lordosis in bipedal hominins. Nature, 2007, 450, 1075–1078.

[23] Frisbee, S. J., Hennes, H.: Adult-worn child carriers: a potential risk for injury. Inj. Prev., 2000, 6, 56–58.

(Szeverényi Csenge dr.,Debrecen, Nagyerdei krt. 98., 4032e-mail: [email protected])

30.indd 1175 2013.06.18. 14:35:10

A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai

Documents