8 12 GNES - epa.oszk.huepa.oszk.hu/02500/02518/00208/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1…8 12 DUKKON AGNES VALLOMÁS, ARS POETICA ÉS MŰVELŐDÉSI PROGRAM TÓTFALUSI KIS MIKLÓS ELŐSZAVAIBAN

8 12 D U K K O N AGNES

VALLOMÁS, ARS P O E T I C A ÉS MŰVELŐDÉSI P R O G R A M TÓTFALUSI KIS MIKLÓS ELŐSZAVAIBAN

Az irodalomtörténet jól ismeri Tótfalusi Kis Miklós, a hazai mostoha körülmények között íróvá kényszerült világ-hírű könyvnyomtató sorsát, tevékenységét, de gyakorlatban alkalmazott művelődési terveit többnyire általánosságban, egész életműve alapján értékeli. Az értékelés méltó Tótfalusi munkásságához, de a befejezett mondatot újra fel kell oldanunk: az elmúlt években előkerültek olyan Tótfalusi-szövegek (előszavak, üdvözlő versek, kalendáriumi szövegváltoztatások és rigmusok), melyek lényeges vonásokkal gazdagítják Kis Miklósról alkotott képünket. Ezek az eddig ismeretlen vagy feldolgozatlan források csupán filológiai szempontból is rend-kívül értékesek és fontosak, de igazi jelentőségük abban áll, hogy hozzájárulnak Tótfalusi művelődési terveinek pontos fel-térképezéséhez és egyéniségének árnyaltabb megismeréséhez. Tehát két kulcskérdésben jutot tunk előbbre általuk:

1. Hogyan, milyen tényezők hatására válik Tótfalusi számára mind fontosabbá az írás-olvasás, a műveltség elterjesztésének ügye; mivel szolgálhatja legjobban nemzete boldogulását.

2. Fő művét, a Mentséget teszik indokolttá és teljessé, mert egy-két kalendáriumi toldalék kivételével mindegyik 1698, tehát a Mentség megírása előtt keletkezett; azokról az évekről adnak hírt, melyeket szerzőjük kemény munkával töltött el, bízott az igazság és az emberi akaraterő győzelmében, s az ellenségeivel folytatott harc még nem emésztette fel erejét, életkedvét.

* Helyszűke miatt 1977I1. számunk DOKUMENTUM rovatában közöljük Tótfalusi Kis Miklós eddig ismeretlen előszavait.

A Szerk.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 7 9 7

Utaltunk Tótfalusi emberi arcának valósághű megrajzo-lására, egyéniségének megismerésére. Akár hollandiai, akár hazai tevékenységét elemezzük, végső soron mindig vissza kell térnünk ehhez a kérdéshez: Kis Miklós életét és halálát néhány teljesen váratlannak látszó fordulat határozza meg, melyek jellemének ismerete nélkül érthetetlennek, különösnek tűnnének.

Ifjúkorában teológusnak, papnak készül, de a körülmények nyomdásszá és betűmetszővé teszik — a felismert szükség-szerűség alapján, hiszen nem képlékeny jellem, hogy ok nélkül idomuljon minden külső hatáshoz.

Az 1680-as évek végén Amszterdamban mint híres betű-metszőt és gazdag embert tartják számon, mikor elhatározza — a holland polgárok számára teljesen érthetetlen módon — hogy hazatér Erdélybe, mert ott nagyobb szükség van rá, mint Hollandiában. Az elhatározás nem hirtelen jött, hiszen ő azért ment Nyugatra, hogy az ott szerzett tudással vissza-térjen; de ritka céltudatosság és erő kellett ahhoz, hogy egy delelőjén álló pályát félbehagyjon és negyvenéves fővel újra kezdje életét.

Ismét a legvégső szükség, az önvédelem lobbantotta fel benne az elhatározást, hogy tollat ragadjon a „maga ment -ségére" — így lett a tipográfusból író az utókor számára. Tótfalusi íróvá válását azonban nem tekinthetjük teljesen előz-mények nélküli jelenségnek az írói mesterség oldaláról sem : az enyedi kollégiumban szerzett tudása alapján a hollandiai évek-ben rendszerint így írja alá üdvözlő verseit: Nicolaus Kis, Hung. A. Lit. M. (azaz: Kis Miklós, magyar, az irodalom-tudományok mestere).

A Mentségnek tehát vannak előzményei; az e tanulmányban elemzésre kerülő kisebb terjedelmű és horderejű írásaiban már korán megcsillannak azok a gondolatok, melyeknek kavargása és áradata a Mentsége t a 17. század egyik legizgalmasabb és legszebb emlékiratává teszi. Azért választottuk ezt a szabály-talan önéletírást az itt bemutatandó előszavak és üdvözlő versek hátteréül, mert az utóbbiak konkrét adatokkal vagy személyes

8 12 Dukkon Agnes

hangjukkal kiegészítik e felháborodást és lelkesedést egyaránt kiváltó vitairatot. Másrészt pedig arra törekedtünk, hogy egységben lássuk azt a két évtizedet, melyet Kis Miklós alkotó korszakának tarthatunk, megismerjük mindazt, amit létre-hozott, s magát az alkotót is.

•

Tótfalusi Kis Miklós előszavai a levelezéséhez és a kalendá-riumaihoz képest izgalmasabb újdonságokat tartalmaznak a mai olvasó számára. Könyvnyomtatói és kiadói tevékenysége során nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy gondola-tait, elveit a nyilvánosság elé tárja s minél több olvasót győz-zön meg a művelődés hasznosságáról és szükségességéről. Ezért főleg olyan kiadványokhoz írt szívesen előszót, melyek témájuknál fogva szélesebb néprétegek érdeklődésére tart-hattak számot (Biblia, magyar nyelvű orvosi könyvek, nevelő célzatú etikai, teológiai értekezések stb.). Kis Miklós nem volt elfogult kiadó : Pápai Páriz Ferenc nagyjelentőségű Pax Corpor-r/sának 1695-ös kiadásában a sajátján kívül még három üdvözlő verset közöl — közülük kettőt ellenségei tollából.1 Számára itt nem a személyes ellentét volt a lényeges, hanem az, hogy a Pax Corporis népszerűségét segítse elő — ha kell, akár befo-lyásos és jónevű tudós ellenfelei írásaival is.

A Pax Corporis második, kolozsvári megjelenését köszöntő versek egyben azt is bizonyítják, hogy Tótfalusi korában az előszó mennyire divatos műfajjá vált. Alig van olyan érteke-zés, tudományos vagy szépirodalmi jellegű mű , melyhez a szerző, a kiadó vagy egy-két jó barát ne írt volna előszót vagy ajánlást. A „kegyes olvasó" ugyanis egyre fontosabb lett a könyvek írói és kiadói számára — mint könyvvásárló és mint a műveltség terjesztését feladatul vállaló szerző gondola-

1 Az üdvözlő versek szerzői : E N Y E D I ISTVÁN, a nagyenyedi kol-légium teológia-professzora, SZATHMÁRNÉMETI SÁMUEL és CSEPREGI TURKOVICS M I H Á L Y , a kolozsvári ref. koll. professzorai. A két utóbbi TÓTFALUSI l egfőbb ellensége volt haláláig.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 7 9 9

tainak befogadója. Ezzel függ össze az előszónak mint műfaj -nak a fejlődése is: a pársoros rövid ajánlástól eljut a komoly értekezésig és formában is tökéletesedik. Kezdetben körülbelül egyenlően oszlanak meg a prózai és verses előszavak (15. század), később a próza javára változik az arány. A tartalmi, gondolati fejlődés azonban sokkal lényegesebb a formainál, mert az előszóban foglalt eszmék egyrészt jellemzik írójukat és korukat, másrészt bennük jelenik meg először az irodalom-kritika igénye, mivel a legtöbb előszó egyben értékeli is a könyvet.

Tótfalusi előszavaiban ráismerhetünk a 17. századi európai ember új típusú magatartására: a racionális szemléletmódra, a hasznosság és az érték előtérbe kerülésére, melyek Nyugaton a polgári fejlődés szükségszerű velejárói voltak, s a filozófiá-ban Descartes foglalta össze és emelte a szürke, hétköznapi utilitarizmus fölé oly magasra, hogy jeles követői egy ember-öltővel később is meríthettek belőle példát vagy ihletet anélkül, hogy elavultnak hatottak volna az újra felelevenített descar-tes-i tanok. De Kis Miklós nemcsak európai volt, hanem ma-gyar is — viselkedésében, érzelmeiben, gondolkodásában —, s ez előszavaiban ugyanolyan határozottsággal tükröződik, mint európaisága. Példa erre a közösség (nép, nemzet — a 17. századi értelmezésben) érdekeit aggódó figyelemmel kísérő magatartása és hazaszeretete, mely írásaiban és tevékeny, alkotó életében egyaránt kifejezésre jutott.

Az előszavak témaköre

Az eddigi kutatások során előkerült üdvözlő versekkel és ajánlásokkal együtt tízre nőtt a Tótfalusi—előszavak száma, de ezt még mindig nem tekinthetjük véglegesnek.2 Az alábbi

2 Ahhoz, hogy teljes biztonsággal megállapíthassuk a TÓTFALUSI-előszavak számát, nemcsak az összes hazai kiadványát kell átvizsgál-nunk, hanem a korabeli külföldi kiadóknál megjelent magyar szer-zők műveit is. Ezt a feltevést látszik igazolni az a három TÓTFALUsitől származó, latin nyelvű üdvözlő vers, melyeket APÁTI MIKLÓS,

8OO Dukkoti Agnes

t á b l á z a t b a n m e g j e l e n é s i i d e j ü k s o r r e n d j é b e n t ü n t e t j ü k fe l a K i s M i k l ó s e lőszava i t t a r t a l m a z ó k i a d v á n y o k a t . ( A z „ e l ő s z ó " m e g n e v e z é s t g y ű j t ő n é v k é n t a l k a l m a z z u k , m i v e l i d e t a r t o z n a k a z a j án l á sok és a z ü d v ö z l ő v e r s e k is — s z e r e p ü k , c é l j u k a z o -n o s s á g á n á l f o g v a . )

A könyv szerzője A m ű címe Jelzete A kiadás

helye, éve

Károlyi Szent Biblia R M K Amszterdam, Gáspár I. 1 3 2 4 1 6 8 6

Szenczi Molnár Szent Dávid Sol- R M K Amszterdam, Albert tári .. . I. 1345 1 6 8 6

Musnai Mihály Dissertatio The- R M K Leyden, ologica . . . III. 3405 1 6 8 6

Apát i Miklós Vita Triumphans R M K Amszterdam, III. 3 4 9 1 1 6 8 8

D i m j é n Pál Disputatio Medi- R M K Leyden, cina . . . I I I . 3 5 6 2 1 6 8 9

Zádorfalvi Dissertatio The- R M K Utrecht , Már ton ologica . . . III. 3577 1 6 8 9

Haller János Hármas Istória R M K Kolozsvár, I. 1 4 7 0 1 6 9 5

Pápai Páriz Pax Corporis R M K Kolozsvár, Ferenc I. 1474 1 6 9 5

Pápai Páriz Pax Aulae R M K Kolozsvár, Ferenc I. 1488 1 6 9 6

Werbőcz i István Decretum Latino- R M K Kolozsvár, Hungaricum I. 1 9 2 4 1 6 9 8

A fe l so ro l t ak k ö z ü l a Biblia és a Zsoltárok e l ő szavá t m é l t á n a l e g i s m e r t e b b és l e g f o n t o s a b b T ó t f a l u s i - í r á s o k k ö z t t a r t j a s z á m o n az i r o d a l o m t ö r t é n e t . K i s M i k l ó s m ű v e l ő d é s i p r o g -r a m j á n a k a lap té te le i a Zsoltárok e l ő s z a v á b a n — p á l y á j a kez -

D I M J É N P Á L és ZÁDORFALVI M Á R T O N disszertációihoz ír t . ZOVÁNYI J E N Ő tesz említést róluk A Theológiai Lexikon számára írt cikkeiben (Budapest, 1940. 307.) A versek fordításáért ezúton fejezem ki kö-szönetemet K O L T A Y jENŐnek, a Szombathelyi Püspöki Könyvtár könyvtárosának.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 0 1

detén — már elég határozottan kifejeződnek. A szerző az egész nemzethez szól, hangsúlyozva mondanivalója komoly-ságát s összefoglalva azokat a feladatokat, melyeket az ország kulturális felemeléséhez, a polgári fejlődés kibontakoztatásá-hoz meg kell oldani: i . a műveltség alapvető fokának általá-nosítását, 2. az anyanyelven folyó oktatást, 3. a könyvnyom-tatás és a könyvkiadás megszervezését, mely egyben az előző két feladat technikai megvalósítása is lenne. Ezek a célok világosan kapcsolódnak Apáczai Csere János törekvéseihez: még abban is, hogy Tótfalusi szintén a helyes művelődéspoli-tikában, a népművelő tevékenységben látja az ország előre-haladásának lehetőségét és útját, de ezt nem elméleti, hanem gyakorlati síkon igyekeznek kifejezésre juttatni (tehát nem ideológiát teremtenek, hanem pedagógiai, könyvkiadói m u n -kásságukat állítják az ügy szolgálatába). Mindkettejüknek igaza volt, mert társadalmi, politikai téren semmiféle reális lehetőség nem nyílt az előrehaladásra; s az igazán elhivatott emberek bármely korban rábízhatják-e a megoldásra váró gyakorlati feladatokat a történelem öntörvényű folyamatára? Mindketten annak a feltevésnek bizonyítására szentelték életüket, hogy a műveltség, az emberi értelem s a józan ész diadala hozhat valódi megújulást, haladást a társadalomban, tehát nem szabad bele-egyezni, hogy a hatalom megállítsa, visszafordítsa ezt a folya-matot. (Példa rá Apáczai szembekerülése II. Rákóczi György-gyei, Tótfalusi és Bánffi György kormányzó pere.)3

Ezek a gondolatok meglehetősen szétszórva bukkannak fel Tótfalusi előszavaiban, ahogy az időszerű gondok, életé-nek, környezetének változásai előhívták őket. Hollandiában

3 TÓTFALUSI K I S M I K L Ó S és BÁNFFI G Y Ö R G Y kormányzó közöt t a harc a bálványosváraljai malom birtoklásáért robbant ki, melyrő l a Mentség ben is több helyen találunk utalásokat. N e m tekintve az örökség jogi kérdéseit, a kormányzó követelésében főleg az a bántó , hogy egy nála sokkal szegényebb embertől akar visszavenni olyan bir tokot , mely számára egyáltalán nem létszükséglet; s támogatás helyett még inkább megnehezít i a nyomdá ja felszerelésével küszkö-dő Kis MIKLÓS helyzetét.

8 12 Dukkon Agnes

a biblia-kiadás elvi és gyakorlati kérdései foglalkoztatják, majd az orvostudomány és az etika kelti fel érdeklődését (többek között Dimjén Pál és Apáti Miklós művei), Kolozsvárott szintén a tudományos, de ugyanakkor a népnek szóló műve-kért lelkesedik (Pápai Páriz Ferenc könyvei), majd közvetle-nül a Mentség megírása előtt — 1698 — Werbőczi István Decretum Latitio-Hungaricumának. kiadásakor a törvényesség követelményéről s tiszteletben tartásáról elmélkedik s nem tit-kolja el elégedetlenségét a korabeli Erdély törvényhozásának gyakorlatával szemben.4

Elmélkedés a Diadalmas Életről és a Legfőbb Jóról

Tótfalusi verses bevezetői sokban különböznek a Biblia és a Zsoltárok előszóitól : üdvözlő versek, melyeknek nem az a feladatuk, hogy a nagy előszavakhoz hasonlóan egy egész orszá-got érintő kérdést elemezzenek, hanem a szerző és a mű érdemeit méltatják s az olvasó figyelmébe ajánlják. Üdvözlő versei közül tartalmára, terjedelmére nézve messze kimagaslik az Apáti Miklós Vita Triumphansának latin nyelvű bevezetője. Érdemes elidőznünk ennek a mintegy száz sornyi, diszticho-nokból álló versnek az elemzésénél, létrejöttének néhány érdekes motívumánál, mert a többi üdvözlő vershez képest itt találunk legtöbb újdonságot Kis Miklós egyéniségére vonatkozóan. Ez nem jelenti azt, hogy a többi verses beve-zetője érdektelen, jelentéktelen írás, hiszen Tótfalusira különö-sen jellemző — a korabeli szokás ellenére —, hogy nem ok

4 W E R B Ő C Z I ISTVÁN Decretumdnak ajánlása: Inclyto Gubernio Reg io Transsi lvaniae. . . és az olvasóhoz intézett előszó : Typographus Candido Lectori S(alutem). A második szöveg magyar fordítását VÁSÁRHELYI J U D I T készítette, munkájáér t ezúton fejezem ki köszö-netemet. Az ajánlás magyar szövegét közzéteszi J A K Ó Z S I G M O N D : Erdélyi féniks. Tótfalusi Kis Miklós öröksége. Bukarest, 1974. 162.A két latin szöveg hasonmását közli H A I M A N G Y Ö R G Y : Tótfalusi Kis Mik-lós, a betűművész és tipográfus c. művében . Bp., 1972.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 0 3

nélkül, nem díszes szóhalmazokkal dicséri a szerzőt és művé t : az ő csalhatatlan értékmérője a „közjó" és „nemzete haszna".

Már a Musnai Mihályhoz írott latin nyelvű üdvözlő versé-ben is megjelenik ez a szempont, ha nem is olyan eredeti és igazán Kis Miklósra jellemző módon, mint a későbbi beve-zetőkben :

M e n j ! kezeidet, nyelvedet , szívedet és magadat egészen szenteld a munkára! T e önmagadat készítsd a hazának! Bár véget vetnének m á r az istenek a harcnak, hogy én is hazatérhetnék innen, s veled együtt örülhetnék odahaza.5

Tótfalusi leveleiben is gyakran találkozunk ezzel a kíván-sággal: szeretett volna minél hamarabb hazajönni Amszter-damból, hogy itthon munkához lásson, külföldön szerzett tudását, mesterségét hasznosítsa. Pataki Istvánhoz küldött levelében hangja egészen líraivá válik:

„Elhozza Isten az én szabadulásomnak is idejét, eljő a j ó tavasz és akkor a darvakkal én is szárnyra kerekedvén régen e lhagyot t honomat megkeresem."6

Korai volt még a hazakészülődés 1686-ban: hírnevét még csak ezután alapozta meg a betűmetszéssel. Az 1680-as évek második fele azonban nemcsak a mesterségbeli tudás elmé-lyülését, művészetté érlelődését hozta meg Tótfalusi számára, hanem elméleti, filozófiai felkészültségének gazdagodását is. 1685-ig minden gondolata a hazai eseményekre irányult, minden idejét a Biblia hibáktól megtisztított, új kiadására szentelte, levelei is ezzel foglalkoztak, s hiába élt Hollandiában, számára csak az erdélyi ügyek léteztek. 1685 után megváltozik a helyzet: munkájának elismerése, a sok külföldi megrendelés és anyagi körülményeinek lényeges javulása lehetővé teszi, hogy tekintetét most már egész Európára irányítsa, melyben hazája is benne van. Kapcsolatban állt a Hollandiában tanuló

5 M U S N A I LÁSZLÓ: Tótfalusi Kis Miklós verse. Erd. Múz. 1947. 128 — 130.

6 Levél PATAKI ISTVÁNIIOZ. Erdélyi féniks. 1974. 323—324.

4 Irodalomtörténet

8 12 Dukkon Agnes

magyar diákokkal, de ez nem csupán a honfitársak összetarto-zásának vállalása, hanem komoly szellemi kapcsolat volt, mely Tótfalusit összekötötte az egyetemek világával is.

Apáti Miklós volt az egyik ilyen közvetítő, ugyanakkor Tótfalusi barátsága és tudása az ő számára is sokat jelentett. Erdélyi János Apátiról szóló tanulmányában a neves német-alföldi tudósokkal együtt említi Tótfalusi nevét is, mint akinek fontos szerepe volt ifjabb honfitársa szellemi fejlődésében.7

Tótfalusi tehát főleg Apáti Miklós révén került kapcsolatba a tudományos világgal, s az enyedi kollégiumból hozott coccejánus-kartéziánus iskolázottsága elősegítette, hogy az 1680-as években Nyugat-Európában újra feléledő és felerősödő etikai és természetjogi érdeklődésre érzékenyen reagáljon. Szerzők és címek szerint nem ismerjük azokat a könyveket, melyek ebben az időben kezébe kerültek, de 168 8-ból van egy forrásunk, melyből következtethetünk Tótfalusi olvas-mányaira: Apáti Miklós Vita Triumphansának üdvözlő verse.8

Ezt a nagyon értékes, gondolatgazdag írást egyben Tót-falusi „ars poeticájának" is tekinthetjük. A latin nyelv és Apáti könyvének elemzése mögé rejtőzve legszemélyesebb gondola-tait mondja el, s a vers elolvasása után érthetővé válik az a rendíthetetlen kitartás, mellyel élete végéig dolgozott, s az a bátorság, mellyel vállalta a harcot ellenségeivel szemben.

7 Spanheim, Wit t ich, La Moyne , Galliard, Tr igland, Volzog, Lec-wen, Van P o o t . . . Poiret, Arno ld és honfia, Tótfalusi Kis Miklós leckéi és társasága, (Kiemelés t ő l em: D . A.) továbbá Reinhard , a j og -tudós, Burcher, a bölcsész, Gronovius, a nyelvész, tör ténet és régi-ségbúvár vezetése adák meg elméjének a magasabb tudományos irányt, protestáns tanultságot és míveltséget, levén mindnyájan olyan férfiak, kik úgy hittek, »hogy a lelkiisméreten csak az Isten az úr«. ERDÉLYI J X N O S : A hazai bölcsészet történetéhez III. Apáti Miklós. Sárospataki Füzetek 1857. II. 625 — 634.

8 Apáti (Nicolaus) Vita Tr iumphans civilis sive universa vitae humanae peripheria ad men tem illustris herois et philosophis D . Renat i Des Cartes ex unico centro deducta (A győzedelmes polgári élet, avagy az emberi élet egyetemes területe a kiváló hősnek és f i -lozófusnak, Descartes-nak szellemében egy közpon tbó l levezetve.) Amstelodami, 1688.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 0 5

A vers tartalma etikai kommentár Apáti Miklós művéhez. Felismerhető benne a 17. század második felében újra feltá-madó sztoikus filozófia illetve erkölcstan hatása (az erények különös hangsúlyozása, a világ hívságainak elvetése stb.), valamint a feltörekvő polgárság racionálissá, értelem és ember-központúvá váló filozófiájának nyoma.

Tótfalusi feltehetően nemcsak a Vita Triumphanst ismerte, hanem annak forrásait is, különben nem elemezte volna olyan részletesen és belső azonosulással a könyvet.

Kik voltak tehát Apáti példaképei, gondolatainak irányítói? Erdélyi János a Vita Triumphans szerzőjének „epistola nuncupa-toriá"-ját idézi:

„Megval lom, írja ő, hogy Cartesius szerint írván, másokból is kik követői voltak, merítettem. I lyenek Szilágyi M á r t o n . . . Poiret Péter, Le Grand, de la Forge. A hittaniakban, melyek szorosan ösz-szefonvák a bölcsészettel nála, Amesiust, Coccejust, jogiakban Jus-tiniánt, Grotiust, Hube r t Vitriariust, Houtuynt követé ." 9

A Vita Triumphans legfontosabb mondanivalója a szabad akarat eszméjének kifejtése, a fá tum, a vak sors tanának eluta-sítása s a legfőbb jó elérésének útja. A szabad akaratról és a lelkiismeretről alkotott véleménye — „embertől magától függ erénye, maga kötelezi magát lelkiisméret és alku szerint" — Grotius és részben Descartes hatását mutatja. Grotius teológiától független természetjogi elmélete fontos szerepet játszott a 18. század második felének filozófiájában. A Legfőbb Jó kérdése pedig szinte állandóan szerepel a kor legizgalmasabb, legtöbb embert foglalkoztató témái között.

A Vita Triumphans üdvözlő versében Tótfalusi Kis Miklós is ezeknek a gondolatoknak szentelt legtöbb időt. A vers zárt szerkezete alátámasztja a tartalom logikus felépítését, szigorú-ságát: a „Teljes J ó " — a „Diadalmas Élet" elemzésével kez-dődik, s hosszú gondolatsor után ide torkollik a befejezés is, keretet alkotva a komor, néha drámai hangú fejtegetéseknek.

Az élet mindenek fölöt t a legnemesebb aktus, És a nagy tetteket dicsővé téve Diadalmas —

* ERDÉLYI J Á N O S i . m . 6 2 9 .

4 *

8 12 Dukkon Agnes

— így kezdi Tótfalusi a verset, ezzel ajánlja az olvasó figyelmébe Apáti tanulmányát. De az élet nem önmagától lesz ilyen, hanem nagy küzdelmek árán, s ahogy ezt Tótfalusi megfogalmazza, ráismerhetünk benne tetteinek, nagy tervei-nek belső mozgatóira :

Győzz, de hogy tud j élni ezzel a győzelemmel, tanuld m e g : Itt lélek, itt erő, i t t lelki hatalom v a n !

Győzd le az ellenségeket (senki sem diadalmaskodik ugyanis, hacsak n e m győz) ,

Akik megtámadják az életet és tönkreteszik a tiedet."

Ezek a sorok minden eddigi Tótfalusi-írásnál meggyőzőbben bizonyítják könyvnyomtatónk tudatos felkészülését, feladat-vállalását: ha már feltette életét egy olyan ügy szolgálatára, melynek megvalósítása neki személyesen is, és mint egy adott közösség tagjának is a „Legfőbb Jó t " jelenti, akkor nem lehet megállni félúton, nem lehet megelégedni féleredményekkel. Ugyanis minden kompromisszum különféle ellentmondásokat igyekszik egymáshoz szelídíteni, ezért a teljességet akaró ember számára nem létezik olyan lehetőség, mely valahol középutat találna a Jó és a Rossz között, vagy amely szükség esetén engedményt tenne a Rossznak.

A bevezető gondolatok után Tótfalusi sorra veszi azokat a dolgokat, melyek a Rosszat képviselik, az Élet elpusztítására törekszenek. A természet magában hordozza az ellentéteket: a jót és a rosszat, az életet és a halált; a zsenik gonosztevőkké válhatnak, ha az észt értelemellenes cselekedetek szolgálatába állítják. Hogyan lehet ebből a bűvös körből kitörni?

Válasz helyett Tótfalusi előbb a világ hiábavalóságára irá-nyítja a figyelmet, melyet komor pillanataiban ő is a pusztu-lásba vezető haláltáncnak lát, akárcsak a sztoikus filozófia követői :

. . . Miféle elvetemült kor Amely az Életnek csak hálóit és cselvetcseit termi?

Csalárdságaival és egyúttal példáival tőrbe ejtve, Rabságba veti és hajtja az erőset is.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 0 7

Mindenki megromlot t : érzelmeidből merítesz, Bármer re fordulsz is, mindez csak hiúság!

Bármi ellene mondana is, látván a dolgok végét, Minden a pusztulásba vezet . "

Tótfalusi belső átélése, indulata itt a sztoikus filozófia egyik alapvető gondolatát nagyítja fel s hangsúlyozza erősebben: a mulandóság állandó tudatát, az élvezetek, a világi dicsőség ürességét.10 Kis Miklós azonban nem általánosítja a halál, a mulandóság gondolatát (hiszen akkor nem küzdött volna az életért, a tudás terjesztéséért), hanem a kor bírálatával azono-sítja, mely csalárdságot, rosszat termett. Elveti a Sors, a Vélet-len szerepét szinte kizárólagossá nagyító nézeteket is — ebben teljes mértékben Apáti Miklós s közvetve Hugo Grotius elvei-hez kapcsolódik. Úgy véli, hogy sokszor a puszta emberi rosszindulatot tüntetik fel a sors akaratának azok, akik „siet-nek a véletlen, a sors látszatával feldúlni" életét. Szinte saját későbbi helyzetét vetíti előre, hiszen ez történt vele 1698-ban az eklézsia-megkövetés rákényszerítésekor.

A természetben rejlő ellentmondások bűvös köre az egyes ember életében is tükröződik a végletes szenvedélyek átélésé-ben, melyek az emberi lélekben vívják pusztító harcukat egy-más és az ember ellen : gyűlölet és szerelem, keserűség és vágy, gyász és öröm, kényelmesség és félelem szennyezi be a fizikai és etikai életet. Tótfalusi gondolatai ennél a résznél kezdenek a mélypontról felfelé ívelni : azért irányította az olvasó figyel-mét az élet sötét örvényeire, mer t az ajánlott könyv segítségé-vel ezeket elkerülheti, s a szerző egyúttal megtanítja a „dicső-séges Élet parancsára, törvényére, szabályára". A „Legfőbb

xo TÓTFALUSI egyáltalán nem vol t sztoikus, m é g ha ismerte is en-nek a filozófiának a tanait. Indulatai lényegesen más irányba viszik, bár majdnem ugyanazokkal a szavakkal szól a világról, mint másfél évezreddel korábban M A R C U S A U R E L I U S : „Milyen gyorsan eltűnik minden! A testeket elnyeli a világűr, emléküket az idő méhe, de ilyenek mind az érzékelhető jelenségek, főleg az élvezettel kecseg-tető, fá jda lommal rettentő, hiúságtól felfújt do lgok . " Marcus Aurelius Elmélkedései Bp., 1974. 20.

8 12 Dukkon Agnes

Jóhoz", a „Diadalmas Élethez" vezető lépcsőfokok felsorolása pedig magát Tótfalusit is kiemeli abból a nyomasztó lelkiálla-potból, melybe az élet feloldhatatlan ellentmondásainak átélése vetette :

— az első fok a szabad akarat, az egyén lelkiismereti szabad-sága:

Szabadon tudod irányítani bármelyik cselekedetedet, Sajdt döntéseddel felelősséggel élsz.

— a következő a józan ész és az erények útja:

A m i n t az érzelmeidet az ész igájába ha j tod , A rossztól mindig vissza tudsz lépni a jóhoz .

— de ahhoz, hogy az erények útján haladjon a cél felé az ember, le kell győznie a fátumot:

A sors vak támadó fegyvereit szórd szét, És soha ne félj semmiféle fenyítéstől.

A váratlan események nehézségeitől ne ijedj meg, És ne rettegj a rossz hír szennyétől.

A jóra való törekvés, az igazság keresése tehát közelebb visz a „Legfőbb Jóhoz", a hivatás követése és betöltése a Teljes Élethez. A vers utolsó mondataiban Tótfalusi az olvasóhoz szól, de önmaga célját, feladatát határozza meg:

Életeddel bizonyítsd a szerző elgondolását, Amit bizonyítottál, dicsérd . . .

így készülődött Kis Miklós 1688-ban a hazajövetelre s a Dia-dalmas Élet kivívására.

A filozófiai-etikai fejtegetéseken kívül a keletkezési idő és a győzelem motívuma ad különös jelentőséget ennek az előszónak.

Tíz évvel később, 1698-ban a Mentség írásakor Tótfalusi visszaemlékezik egy jelenetre, mely még az enyedi kollégium-ban, tehát kb. húsz évvel korábban játszódott le. Egyik társá-val versenyeztek, hogy ki tud hamarabb anagrammát össze-állítani a saját nevéből:

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 0 9

„ É n hamarjában ezt csináltam a magamébó l : Nicolaus Also Thottfalusi : Sola tota laus in hoc fulsit (Egyedül ebben tündököl t minden dicsőség) . . . Én magam megsokallám ezt magamtól — m o n d o k : Si sola et quidem tota laus in hoc fulsit (Ha egyedül, és-pedig minden dicsőség ebben tündökölt) — tehát úgy másnak sem-mi sem maradna. Ezt — mondok — soha el nem érhetem, kivált, ha prédikátor leszek. Ez, noha csak játék volt akkor, mindazonáltal nagy stimulust adott az oldalamba, hogy valaha annak valamiben megfelel-hessek."11 (Kiemelés tő lem: D . Á.)

Ez a fiatalkori emlék azt bizonyítja, hogy 1688-ban, az üdvözlő vers írásakor nem új gondolat volt Kis Miklós szá-mára példával bizonyítani a „diadalmas élet" lehetőségét és igazságát, hiszen az anagramma figyelmeztetése állandóan azt sugalmazta neki, hogy valamiben megfeleljen a „jóslat-nak". 1698-ban, amikor élete legnehezebb szakasza kezdődik, még mindig nem tudta felejteni a nagy elhatározást, nem adta fel a harcot, hiszen maga fogalmazta meg, hogy a teljes jót csak teljes győzelemmel lehet elérni. Ezért vált különösen drámaivá az eklézsia-megkövetést közvetlenül megelőző időszak Kis Miklós számára: talán érezte, hogy ekkor dől el a harc közte és ellenségei között, s a Mentség is erre a küzde-lemre készült. A győzelmet csak a jövő hozta meg.

A Vita Triumphanst köszöntő vers önmagában is elegendő bizonyíték Tótfalusi komoly filozófiai érdeklődésére. Ezen a területen igyekezett választ keresni az élet értelmét kutató töprengésekre; Apáti disszertációjának elemzésével egyben saját életének célját, elméleti „alapját" fogalmazta meg.

„Nemzete hasznára . . ."

Tótfalusi Kis Miklós előszavai és verses bevezetői — bármeny-nyire különböző időben és helyen keletkeztek (Hollandia— Erdély) — mégis egységes fejezetet alkotnak a nagy nyomdász életművében. Valamennyit a Mentség előtt írta, akkor, amikor

1 1 TÓTFALUSI Kis MIKLÓS : Maga Mentsége . . . Kiad. B Á N IMRE, b e v . KLANICZAY T I B O R . B p . , 1 9 5 2 . 1 0 4 .

8 i o Dtikkon Agnes

még nem omlott össze minden terve a sok nehézség ellenére sem. Ezért a legszembetűnőbb sajátossága mindegyik írásának az a sorok közül kisugárzó érő és bizakodás, melyet a közös-ségért, a hazáért végzett munka tudata adott neki. Amikor 1695-bcn kiadja barátjának, Pápai Páriz Ferencnek Pax Corpo-risát, üdvözlő versét ezzel a címmel vezeti be: „E könyvnek hasznos voltának, becsületre való szerzőjének nagy dicsíreti-vel előadása." Tótfalusi nagyon jól ismerte kora kulturális és szociális elmaradottságát, ezért minden olyan törekvést örömmel üdvözölt, amely a hazai gondokon igyekezett segíteni. Az első nyomtatott, magyar nyelvű orvosi könyv második kiadása alkalmából nemcsak az emberi ész hatalmát dicséri („Többféle az orvosság, Az elme már oly fel hág"), hanem barátja igyekezetét is, hogy a „közönséges jóért" munkálkodott, s hogy műve elsősorban a szegényeknek szól, akiknek nincsen pénzük „orvos-doctorokra".

Haller János könyvét, a Hármas Istóriát azért tartja értékes-nek, mert hozzájárult az „ékes magyar nyelv" műveléséhez s olvasóközönsége tanításához:

Oktat mindeneket , mutatván munká já t Emberi erőnek, s elmének nagy javát .

Homályos do lgokból világos igéket Szóllani s tanulni oktat mindeneket .

Ugyanezt a szándékot dicséri Pápai Páriz Ferenc másik könyvének, a Pax Auláénak megjelenésekor is:

„Nemze te hasznára Láttyuk, magát adta És életét rendelte."

1698 elején került sor a Tripartitum újabb kiadására, melyről Tótfalusi a Mentségben röviden beszámol. A könyvhöz latinul ír ajánlást „Erdély Tekintetes Kormányának, a Császári Fen-ségű Tanácsos Uraknak", s a rá jellemző nyíltsággal és hatá-rozottsággal fejti ki a véleményét a törvények kiadásának szükségességéről; különösen hangsúlyozza ezek fontosságát

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 811

„e szerencsétlen időkben" és „ingadozó hazában". Ebben az írásában is ugyanazt a hangot figyelhetjük meg, melyet a Biblia és a Zsoltárok előszavában: azon fáradozik, hogy minél többet tehessen a haza javára. Ezt többször is hangsúlyozza:

,, . . . hogy ne szalasszam el az alkalmatosságot, amellyel minden-kinek egyaránt szolgálhatnék, és h o g y tanúsítsam, miszerint inkább a közönséges, semmint az egyéni haszon előmozdítására igyekszem, . . . úgy véltem, h o g y ezt a kiadványt nyomtatásban közzé kell t ennem . . .

A mostani szerencsétlen időket szem előtt tartva, bárki csak eb-ből is kellőképpen megtapasztalhatja, hogy mi és könyvnyomta tó műhelyünk mennyire elköteleztük magunka t a közönséges haszon-tételre."1 2

Tótfalusi nem dicsekvésnek szánta e szavakat, hanem ily módon akarta tudtára adni a tanácsos uraknak, hogy a közjó érdekét nekik, a politikusoknak sokkal inkább kötelességük figyelemmel kísérni és szolgálni, mint a nyomdásznak és könyv-kiadónak, „. . . mivel igen tisztelt Uraim, a ti vállaitokon nyugszik az állam legfőbb terhe" — figyelmezteti Kis Miklós a vezető főrendeket.

Az ajánló levél után az olvasóhoz intézett előszó következik a könyvben: Typographus Candido Lectori S(alutem). Ebben Tótfalusi történeti áttekintést ad a Tripartituin létrejötté-nak okairól és körülményeiről: a magyar uralkodók is felismer-ték a törvények szükségességét az államigazgatásban, de a külső és belső harcok miatt nem maradt idő ezek írásba fog-lalására — míg végülWerbőczi István el nem végezte ezt a fontos munkát. Ezután pedig felsorolja a könyv fordítóinak nevét.

A Hármaskönyv kiadásakor Tótfalusi ismét azzal a szellemi igénytelenséggel találkozik szembe a „megrendelők" részéről, mint kezdettől fogva annyiszor hazai munkássága idején: nem tartják szükségesnek a tévedéseket és a fordítási hibákat kijavítani, mert már azokhoz mindenki hozzászokott. Mind az ajánlásból, mind az előszóból kiderül, hogy Tótfalusi

12 Erdélyi féniks. 162.

8 12 Dukkon Agnes

nagyon fontosnak tartja a törvények helyes alkalmazását és a törvényesség mindenkori betartását — még az olyan „kedve-zőtlen" időkben is, mint az 1690-es évek voltak. E véleményé-vel szintén kora racionális szelleméhez kapcsolódik, de a sorok mögött személyes tapasztalatait is ott érezzük, hiszen éppen ebben az időben tetőződik vitája a kolozsvári papokkal (látszatra kicsinyes, de valójában Tótfalusi kiadói terveit s személyes életét, magatartását érintő kérdésekben) s pere Bánffi György kormányzóval a bálványosváraljai malom miatt; ennek során átélhette, mit jelent a törvények lábbal tiprása :

„Csúf dolog nem ismerni a megtisztított és bevett törvényeket , melyek szerint ki-ki különböző ügyeiben, melyek az életet zaklatottá teszik, azt kívánja magának, ami igazságos; csúfabb, sőt a legcsú-nyább azokat ügyintézéskor lábbal t iporni ." 1 3

Végezetül ismét a hibák kijavításához és a fordításhoz tér vissza nyíltan elítélve azoknak az álláspontját, akik inkább szentté avatják a tévedéseket, csakhogy ne kelljen változtatni a régi, megszokott formákon (s nemcsak a könyvkiadás területén).

Egy torzóban maradt életmű tanítása

Tótfalusi Kis Miklós 1688-ban a Vita Triumphans előszavá-ban megfogalmazta a lassanként felismert, ifjúkora óta lelké-ben hordozott célt: a szép, értelmes és szabad élet megterem-tésének vágyát, melynek dicsősége és haszna csak úgy válik az egyén javára, ha munkáját a közösségnek szenteli.

A meggyőzhetetlen akadályok azonban céljától „felette igen messze vetették" őt, s minden igyekezete ellenére sem azt adhatta nemzetének, amit szeretett volna: a könyvnyom-tatás mesterségét s a tudás megszerzésének forrásait, a köny-veket. Adott könyveket; betűművészete és könyvkiadói tevékenysége sem maradt ismeretlen az utókor számára; de

1 3 TÓTFALUSI K I S MIKLÓS: Tipographus Candido Lectori S(alutem). Idézet a szöveg kéziratban levő fordításából.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 1 3

mindebből az a nép, akiért ő dolgozott, talán csak a kalendá-riumokat kapta meg. N e m követjük el az anakronizmus hibáját, s nem azzal folytatjuk e gondolatsort, hogy ha T ó t -falusit nem akadályozzák munkájában, megoldja a 17. század második felének égető művelődési kérdéseit. De ha a „vég-hetetlen injuriák" nem keserítik meg minden napját, s nem döntik olyan korán a sírba, szilárd alapot teremthetett volna a megújuló magyar nyomdászatnak, kiadói tevékenységével pedig a tudománynak és az irodalomnak.

Előszavaiból kibontakozik egy olyan szellemi egység létre-hozásának igénye, mely irányította volna az egyes tudomány-ágak fejlődését a bírálat, a rendszerezés és a népszerűsítés esz-közeivel. N e m csupán a baráti érzelmek vezérelték tehát a különböző grammatikai, orvosi, filozófiai stb. művek elő-szavainak megírásában, hanem ennek a szükséges és már rég-óta időszerű tudomány- és műveltségszervező elvrendszer kidolgozásának a gondolata.

Első alkalommal a Zsoltárok előszavában hívja fel „szerető nemzete" figyelmét az írás-olvasás fontosságára, s egyúttal önmaga számára is meghatározza a megoldandó feladatokat. A következő előszavak és üdvözlő versek ezt a programot igyekeznek valóra váltani, s Tótfalusi tudatos, értékelő, minden hasznos gondolatra, szellemi termékre odafigyelő buzgalmát tükrözik. Az Apologia Bibliorumban (1697) össze-foglalja a helyesírás egységesítésének és ésszerűsítésének elveit s egyben védekezni kényszerül, amiért ezek alapján javította ki a Bibliát. A helyesírási reformok fogadtatása, népszerűtlen-sége jellemzi Tótfalusi egész művelődéspolitikájának sorsát: a vezető értelmiség nagy része latba vetve egyházi és világi befolyását, mindent megtesz, hogy ne érjen célt. így csak egy töredékét valósíthatta meg annak, amire felkészült, amire el-hivatottnak érezte magát. A történelmi helyzet és közvetlen környezete arra kényszerítette, hogy a Mentséget írja meg a könyvnyomtatás és a művelődés fellendítése helyett, hogy tragikus sorsú író legyen a szellemi élet irányítója helyett, Pedig nem „önjelölt" volt a „sola tota laus in hoc fulsit"

8 12 Dukkon Agnes

jóslatával, hiszen hollandiai dicsősége és hírneve igazolta ezt az indulást. A Mentség első mondata azonban azt sejteti, hogy a sok méltatlan bántás és csalódás után Tótfalusi önmaga szá-mára is magyarázatot keresett, vajon miért fordult visszájára minden cselekedete:

„Igazán mond ják a teológusok, hogy Isten az ö v é i t . . . abban szokta meglátogatni, amit legnagyobb javoknak tartanak világ sze-rint ."1 4

A körülmények meghatározó erején kívül Tótfalusi egyé-niségének is nagyon fontos szerepe van ebben a drámában: volt bátorsága mindig a legtöbbre törekedni, a virtust a szó legnemesebb értelmében követni. A „Diadalmas Élet"-ről szóló elmélkedései is azt bizonyítják, hogy az élet értelmének kutatásában, a hivatás betöltésében nem szabott magának korlátokat, hanem a végtelen felé irányította képzeletét. Barátai, tisztelői ezt csodálták benne a leginkább :

„ . . . ama lobogó vágyakozása és buzgósága, m e l y a közjó szol-gálatára vitte, lelkének semmi nyugtot sem h a g y o t t . . ."15

Ellenségei szemében pedig ez volt legnagyobb vétke. Csepregi Turkovics Mihály a nagy nyomdász ravatalánál mondott búcsúbeszédében büszkeségnek, elbizakodottságnak nevezi ezt a lobogó vágyakozást és elmarasztalja érte a halott Tótfalusit:

Annyira büszke vagy ember , az érdemeidre, hogy i m m á r N a g y vakon azt hiszed, ugyanolyan lesz fo ly ton a sorsod? N e m Isten, hanem emberi lény vagy, s élj az agyaddal, T u d d meg hát, ki vagy.1 6

Helyzetének drámaiságát fokozta az is, hogy a Hollandiában töltött évek nyomát letörölhetetlenül magán viselte a hazai

14 Mentség 25. 16 Részlet TÓTFALUSI K I S M I K L Ó S halotti kár tá jából ( 1 7 0 2 ) Erdélyi

féniks. 418. 1 6 CSEPREGI TURKOVICS M I H Á L Y verse a halotti ká r t án : Ecce h o m o .

Erdélyi féniks. 419.

Tótfalusi Kis Miklós előszavai 8 1 5

elmaradottabb világban is. Az Amszterdamban magába szívott, sajátjává vált ésszerű világ levegője, az érték, a hasznosság megbecsülése és hangsúlyozása több ellenséget szerzett neki, mint barátot; ugyanakkor ő már nem tudott és nem is akart visszalépni egy lépéssel ahhoz, hogy elfogadják terveit s őt magát. Jogosan utasította vissza azt a helyet, melyet a társa-dalmi ranglétrán kijelöltek számára a kolozsvári református egyház vezetői — akik közül néhányan tanulótársai voltak, s úgy érezték, eljött az ideje, hogy itthon fölébe kerekedjenek Hollandiában nagy hírnévre szert tett társuknak.

Tótfalusi életművében kiemelkedő szerepe van két időpont-nak és hozzájuk kapcsolódva két írásműnek: 1688-ban Amsz-terdamban megírta a Vita Triutnphans előszavát; 1698-ban Kolozsvárott pedig a Mentséget. Ha csak a címeket állítjuk szembe, már az is sokat elárul a közben eltelt időről :

„Diadalmas Élet" — „Maga személyének, életének és külö-nös cselekedeteinek mentsége . . . "

Amíg Hollandiában tartózkodott, minden esemény azt látszott bizonyítani, hogy a „Teljes Jó" fogalmával jelölt élet-cél megvalósítható, elegendő az akaraterő és az „erények útjának" követése. A Bibliát és Szenczi Molnár Albert zsoltárait kiadta a saját költségén — minden akadály ellenére —, köz-ben betűmetszést vállalt megrendelésre, hogy a szükséges pénzt előteremtse. Ezalatt elsajátította a könyvnyomtatás és a betűmetszés minden mozzanatát, ez utóbbiban európai hírnévre tett szert. Arra is volt ereje, hogy támogassa Hollan-diában tanuló magyar honfitársait — anyagiakban és erköl-csiekben egyaránt.

Mindezt figyelembe véve érthető, hogy a Vita Triutnphans előszavában miért tartja lehetségesnek az élet nehézségeinek legyőzését. Az egyes ember akaraterejének túl nagy jelentőséget tulajdonít, mert még n e m ismeri egészen a körülmények meghatározó erejét:

Mi akadálya, hogy saját erőddel magadat boldoggá tedd, Sőt, ezúton hasonlóvá válj Istenhez?

8 12 Dukkon Agnes

Ezt a kérdést pályája csúcsán, közvetlenül hazaindulása előtt teszi fel magának Tótfalusi, s a Kolozsvárott töltött évek vála-szolnak rá. 1698-ban érkezik el a mélyponthoz: innen vissza-tekintve írja meg a Mentséget, melyben a védekező és vádoló sorokból kicsendülnek a „Diadalmas Élet" kérdéseire felelő szavak is.

A körülményei megakadályozták munkájában, ellenségei fölébe kerekedtek, de a Mentség megírása azt bizonyítja, hogy legyőzni mégsem tudták: életét, „különös cselekedeteinek" történetét átmentette a jövő számára, mely őt igazolta. S nemcsak az indulat, a szenvedélyes hang teszi hitelessé ezt az írást, hanem az a keserűségen átütő bölcsesség, mely által a konkrét vád gyakran általános érvényű tanítássá válik:

„ . . . ha Istennek szolgái, ne igyekezzenek veszteni, avagy ujjat vonni azokkal, akik hasonlóképpen istennek hű szolgáinak mutat ják magokat . . .

Tempora sunt iniqua: nem kellene megszakadoznunk, sőt egyenes vállal a terhet supportálnunk." 1 7

Évtizedes küzdelmek tapasztalatait magába foglalva a Ment-ség az összetartás gondolatával fejeződik be, melyben nem a legyőzött, hanem a „Diadalmas Élet" lehetőségét az utolsó pillanatig őrző Tótfalusi Kis Miklós szól mindenkori olvasó-jához.

17 Mentség 155 — 156.