3 - A Magányos Harcos

TAMORA PIERCE

A magányos harcos

A Nőstényoroszlán éneke 3. részA mű eredeti címe: The Woman Who Rides Like a Man

Book Three of the Song of the Lioness series by Tamora Pierce

Copyright © 1986 by Tamora Pierce Hungárián translation: © Gordos Judit Fordította: Gordos Judit

ISBN 963 9 574 62 7 ISBN 963 9574 65 1

Kiadja a Geopen Könyvkiadó 2006 Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója

1. fejezet

Férfiként Lovagló Nő

Sir Alanna, Trebond urának leánya, a tortalli királyság egyetlen női lovagja élvezettel lubickolt az oázis vizében. Örömét lelte a fürdőzésben, amelyet már három napja nélkülöznie kellett. Nehéz elképzelni, hogy északon tél van, jutott eszébe. A Nagy Déli Sivatagban a hőmérséklet éppen megfelelő volt számára, bár - ízlése szerint - túl sok volt körülötte a homok.

- Jobb, ha sietünk - intett Korem, Alanna jól megtermett, fegyveres kísérője, aki a tavacskát eltakaró bokrok túloldalán állt őrt. - Ha ez a bazsirok víznyerő helye, nem lenne jó, ha megvárnánk, hogy idejöjjenek, és kiderüljön, felesküdtek-e a királyra, vagy az ellenkező táborból valók.

Alanna kijött a vízből, és fölkapta ruháit. Egyáltalán nem volt kedve bazsir törzsi férfiakkal találkozni, különösen nem lázadókkal. Koremmel a Tortall déli határán fekvő Tira felé tartottak, s útjukat ugyancsak rövidre kurtíthatja, ha összeütközésbe kerülnek a harcedzett sivatagiakkal.

Az ifjú megszárítkozva kék fiúinget és térd alatt gombolódó nadrágot húzott magára. Bár női mivolta már nem volt többé titok, mint korábban, amikor a királyi palotában tanult, Alanna még mindig jobban szerette a nagyobb szabadságot adó férfiruhát. Furcsa érzés volt arra gondolnia, hogy amikor utoljára egy oázisban fürdött, akkor még Jonathan herceg apródja volt, aki éppen akkor tudta meg, hogy barátja nem fiú, hanem lány. Elmúltak azok az idők, amikor laposra kellett kötnie a mellét, és soha nem mehetett úszni. Ezt azonban egyáltalán nem bánta.

Alanna Hűséges névre hallgató macskája figyelmeztetően nyávogott.- Alanna! - kiáltott Korem rögtön a macska jelzése után. - Bajban vagyunk.Alanna kardját megragadva Koremhez és a lovakhoz futott. Egy közeledő

porfelleg törzsi férfiakra vagy banditákra utalt. Alanna grimaszt vágva felugrott Holdfény hátára. Előrevágtatott, hogy fölvegye a felé rohanó Hűségest, akiből mindössze egyetlen fekete csík látszott a homokban. A macska felugrott gazdája ölébe, majd bemászott a ló nyergére erősített bőrkosarába. Alanna jó természetű kancája nyugodt maradt, hozzászokott már a macska hirtelen jövés-menéséhez.- Próbáljuk elérni az utat! - mondta Alanna Koremnek.Erős vágtába kezdtek, Alanna szorosan ráhasalt Holdfény sörényére.

Visszanézve látta, hogy Körém a fejét rázza.- Ez így nem lesz jó! - üvöltötte. - Megláttak bennünket. Menj tovább,

feltartom őket.Alanna sarkon fordította lovát, megállt, s kezében máris ott csillogott

Villám nevű kardja.- Milyen barátnak nézel te engem? Itt bevárjuk őket.Korem káromkodott.- Ha a lányom lennél, elevenen megnyúználak. Eredj!Alanna makacsul rázta a fejét. Ekkor már látta üldözőiket: hegylakók

voltak, a sivatagi fosztogatók legrosszabbjai közül valók. Háta mögé nyúlva kicsatolta pajzsát a tartószíjakból, s bal karjára csúsztatta. Korem is ugyanezt tette.- Makacs leány - morogta. - Inkább összeakaszkodnék tíz bazsir törzzsel,

mint egyetlen hegylakóval.

Alanna bólintott. A bazsirok halálos ellenfelek voltak, de szigorú becsületkódexüket komolyan vették. A hegylakók az öldöklésért és a fosztogatásért éltek.

Kényelmesebb fogást keresett Villám markolatán, és erősebben szorította karján a pajzsot. A sebesen közeledő hegylakók félkörben széthúzódtak, hogy Alannát és kísérőjét közrefogják. A lovagnő ádázul összeszorította állát, s kiadta a parancsot.- Rohamra!- Hogy mit?! - nyögött fel Korem.Alanna szemből rohamra indult a hegylakók ellen. Korem nyelt egy nagyot,

s csatakiáltást hallatva követte úrnőjét.Holdfény az első támadót elérve a levegőbe emelkedett: már hosszú évek

óta harcra képezték. Alanna az ellenség dühödt kiáltásaival nem törődve vagdalkozott Villámjával.

Az egyik félszemű gonosztevő a lovagnő mögé került, s megragadta kardot tartó karját. Hűséges haragos nyávogással kiugrott kosarából, és kieresztette körmét. A félszeművé lett hegylakó felsikoltott, elengedte Alannát, s próbálta elrángatni arcától a macskát.- Vigyázz, leány! - üvöltött Korem, egyszerre védekezve három támadó

ellen. A kísérő felkiáltott fájdalmában, amikor egyik ellensége mély vágást ejtett kardforgató karján. A volt katona káromkodva dobta el pajzsát, hogy átvegye pengéjét ép bal kezébe, s újra támadott.

Társa figyelmeztetésére Alanna megpördült, és egy óriási termetű hegylakóval került szembe: egy vörös hajú, hosszú bajszú, vigyorgó húskolosszussal. A támadó térdével irányította bozontos lovát, így mindkét kezével szabadon forgathatta nem mindennapi, kristálypengéjű kardját. Alanna végigpillantott a borotvaéles pengén, és nagyot nyelve lebukott a vörös hajú első csapása elől. A férfi most az ellenkező irányból suhintott, s Alannának alig maradt ideje, hogy kivédje pajzsával a csapást. Az ütközés okozta fájdalomkiáltást váltott ki belőle. Visszavágott Villámmal, de elvétette, mert támadója idejében félreugrott.

Alanna nem követte, mert nem akarta, hogy a férfi diktálja a feltételeket. Ehelyett feltartotta nőstényoroszlános pajzsát, és várt.

Az óriás visszatért, óvatosan körözni kezdett a lány körül. Pónija előrelendült, mire Holdfény felágaskodott, és kapáló patájával visszariasztotta a támadót. Alanna pajzsa újabb ütést fogott fel. A lány egész testében érezte a csapás erejét.

Remélem, a bátyám elegendő védőbűbájt tett a pajzsomra, gondolta komoran, különben nem éli túl első csatáját.

Holdfényt az óriás fürge pónija felé fordította. Egyetlen rúgással előrelendítette aranyszínű kancáját, s lecsapott ellenfelére. Tortall lovagja volt, nem engedhette, hogy packázzanak vele.

Minden lehetőséget kihasznált, hogy ellenfele védekezését áttörve támadjon. A férfi újra és újra kivédte csapásait, s közben dühítőén vigyorgott.

Alanna hátrahúzódva levegő után kapkodott, s igyekezett megőrizni önuralmát. Az óriás ekkor ellentámadásba lendült. Alanna homlokáról izzadságcseppek gördültek alá. Pislognia kellett, de most nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Ellenfele taktikája eltért azoknak a lovagoknak a harcmodorától, akikkel korábban küzdött, így nem tudta, mire számítson.

A déli nap hirtelen egyenesen a szemébe világított. A férfi pontosan ezt akarta elérni. Alanna csak az utolsó pillanatban vette észre a lesújtó kardot. Villámmal keményen védte az ütést, s a két kard szikrázva összecsapott. Fémpengék csengése hallatszott, s a lecsapó kristálypenge elvesztette lendületét.

Villám pengéje közvetlenül a markolat mellett vált ketté az ütközetben.

Holdfény félreugrott, hogy a hegylakó ne érhesse el Alannát, aki nem tudta levenni szemét kardja markolatáról, amelyet továbbra is szorongatott. Villám azóta szolgálta, hogy megérett a kardforgatásra. Hogyan harcolhatna nélküle?

Alanna felocsúdva kábulatából, fejszéje után nyúlt. Egész testében remegett a haragtól. Minden erejére szüksége volt, hogy megőrizze önuralmát, és ne kövessen el végzetes hibát. Fejszével a kezében kiáltást hallatva a hegylakóra támadt. Nem hallotta sem a többi hegylakó figyelmeztető kiáltását, sem Korem örömujjongását, csupán az óriás pónijának zihálását és saját el-elakadó lélegzetéin k hangját. Meglendítette fejszéjét, s káromkodott, mivel a hegylakó lebukott, és elugrott a csapás elől. Alanna utánavetette magát, de a férfi, aki meglátott valamit ellenfele mögött, felüvöltött. Alanna dühödten látta, hogy a bandita megfordítja póniját, odakiált annak a néhány hegylakónak, aki még életben maradt, s elnyargal. Alanna utánairamodott.

- Gyere vissza, te gyáva féreg! - kiabálta.Az óriás megfordult, és nevetve megrázta felé kardját. Hangját azonban

megakasztotta a melléhe fúródó fekete nyíl . Az első nyilat több is követte, amelyek sorban terítették le a hegylakókat. Mindössze ketten menekültek meg közülük, akik úgy eliszkoltak lovaik hátán, amilyen gyorsan csak tudtak, három fehér burnuszos férfival a nyomukban.

Egy fehér köpenyes, bíbor zsinóröves bazsir közeledett Alanna felé, aki közben leszáll t lováról, s a kristálykardot forgató hegylakó testét vizsgálgatta. A penge a férfi teste mellett csillogott a homokban. Csillámlása hirtelen ragyogássá erősödött, amely egy pillanatra elvakította Alannát. A lovagnő nem akart hinni a szemének: a látóterét kitöltő narancssárga fényben egy kép rajzolódott ki előtte.

A kristálytiszta, kék égre mutató sötét ujjat - talán egy oszlopot - látott, amely előtt egy férfi állt rongyos, szürke öltözetben, szemében őrület villogott. Égett fa füstjének szagát érezte.

Szeme kitisztult, s a látomás eltűnt.Alanna az inge alá nyúlt, és előhúzott egy kristályt, amelyet három évvel

azelőtt magától a Nagy Anyaistennőtől kapott. Az isteni ajándék, amely egykor parázsló faszéndarab volt Alanna tábortüzében, most átlátszó kristálybevonat alatt izzott tovább. Alanna ismerte a titkát: tudta, ha megérinti, amikor varázslat van körülötte, láthatóvá válik előtte a levegőt betöltő varázserő fénye. Ez alkalommal narancssárga mágikus fény remegett a kard körül. s ezt látva Alanna összeráncolta homlokát. Még nem volt olyan rég, hogy dolga akadt a varázserő e színárnyalatával, s ennek emléke nem volt túl kellemes számára.

Az Alannát követő bazsir homokot rúgott a kardra.- Gonosz - szólalt meg a sivatagi férfi enyhén rekedtes, halk hangján. -

Legyen a sivatagé.Alanna, amikor figyelme elterelődött a mágiáról, rájött, hogy sír. Olyan

volt, mintha nem is a fegyverét, hanem a társát vesztette volna el.Fémes csillámlás vonta magára figyelmét, megállt, hogy felvegye Villám

porba hullott pengéjét. A levált darabot a hüvelyébe csúsztatta, a hasznavehetetlenné vált markolatot pedig a helyére kötözte. Ha nem próbálja előhúzni, senki nem tudhatja, hogy nem ép a kardja. Nyeregbe szállva maga elé vette Hűségest, s Korem lova mellé vezette kancáját.

- Sajnálom, leány - vigasztalta Korem kedvesen, s kezét Alanna karjára tette. - Tudom, mit jelentett neked ez a kard. De most nincs időd ezen gondolkozni. Lehet, hogy ezek az emberek barátok, de az is lehet, hogy nem azok. Ki tudja, miért mentették meg a bőrünket. Jobb, ha összeszeded magad, és beszélsz velük.

Alanna bólintott, s megpróbálta rendezni gondolatait. Szabadítóik lazán körbevették őket, mialatt a férfi, aki a homokba temette a kristálykardot, könnyedén vezetve egy jól megtermett, mogyorószín csődört, csatlakozott

hozzájuk. A többiek utat engedtek neki Alanna és Korem felé. A férfi egy ideig nem szólt semmit, csak nézte Alannát és kísérőjét.

Végül fejet hajtott.- Halef Seif vagyok, a Véres Sólymok bazsir törzsfőnöke - mutatkozott be

hivatalosan. - Azok, akik meghaltak, engedély nélkül hatoltak be a területünkre. Ti szintén engedély nélkül jártok erre. Miért ne bánnánk veletek ugyanúgy, ahogyan velük tettünk, Férfiként Lovagló Nő?

Alanna fáradtan megdörzsölte a fejét. Túlságosan kimerült volt, és szédelgett ahhoz, hogy hajlékonyan követni tudja a bazsirok között megszokott udvariassági formaságok bonyodalmas fordulatait.

Nehéz volt zöld ágra vergődni ezekkel a sivatagi harcosokkal, szerencsére azonban Alanna szakértő tői tanulta szokásaikat.

Hűséges gazdája vállára mászott, mire moraj támadt az őket figyelő törzsbeliek között. Alanna dühösen pillantott macskájára, hiszen tudta, hogy az állat tisztában van azzal, hogy nyugtalanítja a bazsirokat. Nem sok violaszemű fekete macskát láthattak eddig, gondolta.- Egyre nehezebb vagy ahhoz, hogy a vállamon pihenj - suttogta a macskának.- Ne törődj vele - nyávogta Hűséges. Nyávogását Alanna ugyanúgy

megértette, mint az emberi szót. - Inkább beszélj velük.Alanna hirtelen magabiztosnak és élénknek érezte magát.- Remélem, méltányosan bántok velünk, Halef Seif, Véres Sólymok

törzsfőnöke! - válaszolt végül. - Nem vettünk el tőletek semmit, nem bántottunk senkit és semmit. Sem én, sem a barátom. Csupán dél felé vezet az utunk. Bántalmaznád a király harcosait?

Ez a próbálkozása kudarcot vallott, mert Halef Seif vállat rántott.- Nem ismerünk semmiféle királyt.Alanna hallotta, hogy Korem nyugtalanul fészkelődik nyergében. Bizonyára

könnyebben szót lehetett volna érteni olyan emberekkel, akik sajátjuknak ismerik el Roaldot, Tortall királyát. A lázadók bizonyára nem örülnek Roald meglehetősen szokatlan, ifjú lovagjának.- Ti nem ismeritek el a királyt, de más bazsirok Igen. Ha tudomásukra jut,

hogy feltartóztatjátok a királyság egyik lovagját és társát, bizonyára óvatosságra intenek benneteket - figyelmeztette Alanna a bazsir törzsfőnököt.

Ez némi derültséget váltott ki a lovasok között. Kizárólag vezetőik arckifejezése maradt továbbra is komor.- Olyan gyenge a királyod, hogy nőket alkalmaz harcosként? Nem sokra

tarthatjuk az ilyen királyt. S nem sok jót gondolhatunk arról a nőről sem, aki olyan szerénytelen, hogy férfiruhában és fedetlen arccal lovagol.

Alanna a hegylakók tetemeire mutatott, akiket Koremmel együtt megöltek.- Ők sem gondolták, hogy méltó ellenfél lehetek. Biztosak vagytok abban,

hogy a barátom és én már halottak lennénk, ha ti nem léptek közbe? A kardomat ugyan elvették. - Nagyot nyelt, majd vakmerőn folytatta. - De a kard nem minden. Van fejszém, tőröm és lándzsám is. Mellettem áll Korem Smythesson, hogy fedezze a hátamat, ahogyan én is az övét.

-Nagy szavak egy ilyen kicsi nőtől - jegyezte meg Halef Seif. Alanna semmit sem tudott leolvasni az arcáról. Az egyik lovas, a többieknél kél fejjel magasabb bazsir, lova hátán előrelépett, s áthatóan kutatta Alanna arcát. Hirtelen elégedetten bólintott.- Ő az! - kiáltotta. - Halef, ő a Tűzfényű.- Folytasd, Gammal! - rendelkezett Halef.A hatalmas harcos olyan mélyen hajolt le Alannához, amennyire csak nyerge engedte.- Emlékszel rám? - kérdezte reménykedve. - Én voltam a legkisebb nyugati kapu őre a kővárosban, amelyet az északiak Perszepolisznak hívnak.

Hat esős évszakkal ezelőtt történt. A feljebbvalód a kék szemű egy aranypénzzel vásárolta meg hallgatásomat.Alanna az emlékezéstől elmosolyodott.- Hát persze! Az érmére köptél, és beleharaptál.A nagy termetű ember a törzsfőnökére nézett.- Ő az. Ő jött a kék szemű herceggel, az Éjsötéttel, s ők ketten szabadítottak meg bennünket a Fekete Várostól. - Miközben beszélt, a gonosz elleni jelet rajzolta a levegőbe a mellkasa előtt. - Én engedtem ki őket a városkapun azon a hajnalon.Halef felvont szemöldökkel figyelte Alannát.- Igaz ez? - kérdezte tőle.Alanna vállat vont.- Igen, Jonathan herceggel a Fekete Városba mentünk - erősítette meg a bazsir által mondottakat. - Megküzdöttünk az ysandirokkal, a Névtelenekkel - mondta gyorsan, miközben az emberek zúgolódni kezdtek. - S legyőztük őket. Nem volt könnyű.

Egy sovány férfi, a bazsir sámánok zöld köpenyében ledobta fejéről csuklyáját. Csenevész szakálla előreugrott sárga állán.- Hazudik! - kiáltotta, s közben lovát Alanna a törzs tagjai közé állította.

- A Tűzfényű és az Éjsötét isten tüzes szekéren az égbe ment, amikor a Névtelenek elpusztultak. Ezt mindenki tudja!- Visszatértek a kővárosba lovuk hátán - makacskodott tovább Gammal. -

S a kanca, amelyen a Tűzfényű lovagolt, ugyanaz volt, mint ez itt: homokszín ló olyan farokkal és sörénnyel, mint a felhő.

Míg a bazsirok egymással vitatkoztak, Korem közelebb húzódott úrnőjéhez.- Hová mentél? És mit csináltál? - kérdezte halkan.- Kérdezd inkább úgy, hogy mit csináltunk Jonnal együtt - suttogta vissza

Alanna. - Meséltem neked arról, hogy a Fekete Városban jártunk, vagy nem? Ott küzdöttünk meg a démonokkal, s Jonathan ott tudta meg, hogy lány vagyok. Hat évvel ezelőtt történt.- Ha tudtam volna, hogy egy élő legendával kell járnom-kelnem, kétszer is

meggondolom, mielőtt vele tartok - morgott Korem.

- Csönd legyen! - adta ki Halef Seif az utasítást. Alannára nézett. - Egyelőre maradjunk annyiban, hogy az északi király harcosa vagy, Férfiként Lovagló Nő. A pajzsod bizonyíték erre. Én, mint a Véres Sólymok törzsfőnöke, meghívlak benneteket ma esti tábortüzünkhöz.

Alanna a magas bazsirra emelte tekintetét, s közben arra gondolt: Vajon van más választásunk? Végül meghajolt.- Meghívásodat megtiszteltetésnek vesszük. Annyi bizonyos, hogy gondolni

sem gondolhatunk arra, hogy visszautasítsuk.

A sátor, amelyen Koremmel osztoznia kellett, tágas és szellős volt. Bőven meg volt rakva kényelmes párnákkal és szőnyegekkel. Alanna lehuppant, s azon morfondírozott, amit a faluból látott. A sátrak körülbelüli számából ítélve, a Véres Sólyom törzset legalább húsz család alkotta. Lehetnek köztük olyan nőtlen férfiak is, akik egy nagy, közös sátorban külön élnek a családjuktól. A sámán - a férfi, akinek burnuszát zöld zsinór fogta össze - a falu legnagyobb sátrában tűnt el. Tanárától, Sir Mylestól tudta, hogy a sámán lakhelye egyben a törzs templomául is szolgál.

Álmodozását a törzs három ifjú tagja szakította félbe. Kettejük arcát fátyol takarta, amelyet a bazsir lányok havivérzésük első megjelenésétől kezd ve hordanak. A magasabbik lány tálcán ételt és bort egyensúlyozott kezében. Óvatosan letette Korem és Alanna közé a földre, míg a másik lány és a magas, jóképű fiú a vendégeket bámulta.

- Még soha nem láttam világos szemű nőt - tört ki a fiúból. - Az északi égből lehulló eső mindennek kimossa a színét?- Dehogy is, Ishak - torkollta le a kisebbik lány. - Hogyan lehetne akkor

violaszín a szeme?- Ishak! Kourrem! Csönd! - csattant fel a tálcát vivő lány. Mélyen

meghajolt Alanna és Korem előtt. - Bocsássatok meg a barátaimnak. Megfeledkeztek róla, hogy már őket is felvették a törzs felnőtt tagjainak sorába - dühös pillantásokat vetett társaira. - Azért hagytam, hogy velem jöjjetek, mert megígértétek, hogy egy szót sem szóltok. Nem tartottátok be a szavatokat!- Nem esküdtem meg az őseimre - tiltakozott az Ishaknak szólított fiú

kajánul.- Megengedi a macskád, hogy megsimogassam? - kérdezte Kourrem, a

kisebbik lány Alannától. - Az ő szeme is violaszín, mint a tiéd. Nagyon jóképű: Nem a bátyád, akit valamilyen erős varázslat macskává változtatott?

Hűséges, akinek tetszett a dicséret, odasündörgött a látogatókhoz, és hagyta, hogy simogassák és hízelegjenek neki. Alanna mosolygott a feltételezésen, hogy ő és Hűséges valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással. Sokan csodálkoztak már azon, hogy egyforma a szemük színe.- Nem - válaszolt nekik, bort töltve Koremnek és magának. - Hűséges

valódi macska. A bátyám varázsló, de még mindig emberi formája van... legalábbis volt, amikor utoljára láttam.- Kara vagyok - mutatkozott be a magas lány. - Én szolgállak benneteket,

amíg a törzs nem határoz sorsotok felől. S most mennünk kell - jelentette be vonakodva. - Nem lett volna szabad ilyen sokáig időznünk. Akhnan lbn Nazzir azt mondja, hogy ha nem vigyázunk, megrontasz bennünket.

Alanna és Korem aggódó pillantást váltott egymással.- Ki ez a.. . - nézett Korem tanácstalan arccal, amikor nem volt képes

felidézni a szokatlan bazsir nevet. - Az, aki azt mondja, hogy bántani akarunk titeket?- Akhnan lbn Nazzir - válaszolt Ishak az ajtóból. - A sámán. Azt állítja,

hogy démonok vagytok, s azért jöttetek, hogy próbára tegyétek a hitünket.Kourrem összehúzta a szemét.- lbn Nazzir egy öreg, lelketlen ember, akinek a szakálla helyén gaz nő.Kara döbbenten tessékelte ki Kourremet és Ishakot a sátorból. Korem

aggodalmasan csóválta a fejét. Itt valami bűzlik. Nem tetszik ez nekem - adott hangot nyugtalanságának. - Gondolod, hogy tehetünk valamit?

Alanna éppen az egyik hímzett takarót csavarta magára.- Most alszom egyet - ásított. - Amíg a törzs nem dönti el, hogy mit tegyen

velünk, addig semmit sem tehetünk. - Pillanatok alatt mély álomba merült. Hűséges az orra alatt gömbölyödött össze.

Korem éppen a harmadik pohár datolyaborral foglalatoskodott, amikor Halef Seif benézett a sátorba.- Alvás közben szelídebbnek tűnik - jegyezte meg halkan. - Ha felébred,

mondd meg neki, hogy a törzs vacsora előtt a tábortűznél dönt sorsotokról. Majd értetek küldök.

Korem bólintott, és kiitta borát. Alannának igaza volt. Most nem sok mindent tehettek. Kényelmesen elhelyezkedett, s maga is elszunnyadt.

Az utolsó napsugarak is eltűntek a nyugati égről, amikor Alanna felébredt. Korem halk horkolással még mindig aludt, Hűséges nem volt sehol. Alanna ásítva és nyújtózkodva lépett ki sátruk ajtaján. Furcsának találta a falu csendjét. Olyan volt, mintha teljesen kihalt lenne. Már éppen indulni akart, hogy szétnézzen, amikor Ishak, aki a sátor bejárata mellett kuporgott, elkapta

nadrágja szárát. A fiú szája elé emelt ujjal csendre intette, s visszavezette a sátorba.- Ez a Hang ideje - magyarázta, amikor már bent voltak. Korem az alvás

közben összeborzolódott haját igazgatta. - A törzs valamennyi felnőtt tagjának jelen kell lennie, de engem ideküldtek, hogy álljak a szolgálatodra. - Felnézett, mert odakintről hangokat hallott. - Vége, hamarosan értetek küldenek, s akkor hozzájuk kísérlek benneteket.- Nem félsz, hogy megrontunk? - kérdezte Korem tréfálkozva.A fiú megrázta a fejét.- Halef Seif azt mondja, hogy csak az tér gonosz útra, aki maga is akar.

Halef Seif bölcs ember, ismeri az emberi lelket.- Bölcsebb, mint a sámánotok? - kérdezte Alanna.- Akhnan Ibn Nazzir egy vén sivatagi tyúk - mondta a fiú lenézően. -

Mágiájával többet árt, mint használ. - Sóváran pillantott Alannára. - Ibn Nazzir azt mondja, hogy te északi varázslónő vagy. Megtanítasz a varázstudományodra? Nézd! Máris tudok valamit - kinyújtotta a kezét, s figyelmét az ujj hegyein növekvő vöröses tűzgömbre összpontosította.

Alanna félreütötte a fiú kezét, megzavarva ezzel Ishak koncentrációját. - Semmit nem tudok a varázslásról - mondta nyersen. - És ez a jövőben is így lesz. A varázserő csak fájdalomhoz és halálhoz vezet.

Kara nézett be az ajtónyíláson, és meghajolt.- Ishak, segíts vendégeinknek, hogy elkészüljenek - rendelkezett. Nagyot

nyelt, és Alannára nézett. - Szükséged van segítségre, Férfiként Lovagló Nő?Alanna mosolygott .- Köszönöm, Kara, magam is elboldogulok.A lány újból meghajolt.- Ishak a nagy tűzhöz kísér benneteket, amikor elkészültök - mondta,

mielőtt leengedte a sátor bejáratának lapját.Korem már nyitotta is Alanna egyik nyeregtáskáját, s kivette belőle

páncélingét és nadrágját. Ishaknak elakadt a lélegzete a csodálattól, s áhítattal simította végig ujjaival az aranyozott páncélinget. Alanna tizennyolcadik születésnapjára kapta az inget barátaitól. Bár volt egyszerű, acélból készült páncélinge is, de ezt külön a lány számára készítették, s kivételesen könnyű volt. Derekára csatolta az ametiszttel kirakott övet, amelyről eltávolította a kard és a tőr hüvelyét. Nem lenne túl udvarias fegyverben megjelenni, ráadásul még mindig fájt, ha Villámra nézett. Címerképével, a két lábon álló nőstényoroszlánnal díszített, hosszú szárú kesztyűjét felakasztotta övére, s intett Koremnek.- Odakint megvárlak benneteket - vetette oda. - Gondolkodnom kell.Valójában Hűséges lágy pisszegésére válaszolt, aki odakint várt rá a sátor

előtt. Kiment, és macskája mellé lépve a gyorsan leszálló sötétséget fürkészte.- Mit akarsz? - suttogta. - Itt vannak ezek az emberek...Mozgó árnyékot látott az éjszakában. Alanna megdermedt. Akhnan Ibn

Nazzir egy lovat vezetett a sötétben.- Mit gondolsz, miben mesterkedik? - kérdezte Alanna Hűségest. -

Gondolod, hogy rosszat forral?Igen - felelte a macska. Azt kérdezte a fiataloktól, akik a sátradban jártak, hogy

milyen értékeid vannak? Nem hiszem, hogy ezt minden hátsó szándék nélkül tette.Alanna felsóhajtott, s követte Ishakot és Koremet a tábortűhöz. Nem volt

elég nehéz az élet már anélkül is, hogy kihívja maga ellen egy bazsir sámán haragját?

Koremmel együtt Halef Seif jobbjára ültették, Hűséges pedig Alanna keresztbe tett lába elé feküdt. Miközben a törzs férfitagjai nagy kört formálva leültek a fényt árasztó tűz köré, Alanna közelebbről szemügyre vette Halef Seifet. Most, hogy humusza nem volt a fején, a törzsfőnök késő harmincasnak

nézett ki. Horgas orrú, szikár ember volt. Orrcimpájától éles vonal húzódott vékony szája szegletéig. Olyan férfi, aki sokat tapasztalt életében, állapította meg róla Alanna.

A törzs asszonyai a férfiak mögül figyelték az eseményeket, szemük csillogott fátyluk mögött. Alanna megpróbálta elrejteni idegességét. Barátságot szeretett volna kötni ezekkel az emberekkel, de nem tudhatta, vajon ők is ezt akarják-e. Zöld villanás vonzotta magára tekintetét, s a többiekkel együtt ő is a sámán felé fordult, aki Halef Seiffel szemben foglalt helyet. Önelégültnek látszott. Valami azt súgta Alannának, hogy rosszban sántikál.

Halef megemelte a hangját, hogy mindenki hallja.- Két hang van a törzsünkben. Az egyik a behatolók befogadása mellett

szól, mondván, hogy az egyikük szent, a másik pedig egy szent szolgája, s megérdemlik tőlünk a tiszteletet. A másik hang a halálukat követeli, mondván, hogy az északi király alattvalói, s hogy egy nő nem viselkedhet férfiként. Szokásaink szerint az idegeneknek meg kell hallgatniuk mindkét hangot, s válaszolniuk kell rájuk. Mindig is így volt. Mielőtt a többiek szólásra emelkednének, én elmondom, amit el kell mondanom. Én vagyok a Véres Sólymok törzsfőnöke, így jogom van hozzá.

- Nem tudom, hogy ez a nő-e a Tűzfényű, aki eljött az Éjsötét Istennel, hogy megszabadítson bennünket a Fekete Várostól. Azt állítja magáról, hogy az északi király szolgálatában áll, aki az ellenségünk. Ennek ellenére békével járt földünkön, amíg meg nem támadták a hegylakók, akikkel szemben derekasan küzdött. A szolgájával együtt sok hegylakót megöltek, akik az ellenségeink. Úgy lovagol, mint egy férfi, fátyol nélkül jár, mint egy férfi, és úgy harcol, mint egy férfi. Hagyjuk, hogy bebizonyítsa, felér egy férfival, érdemes fegyverei viselésére és barátságunkra - mondta, s ezzel lehajtotta fekete fejét.

A vita megkezdődött. Elsőként a sámán beszélt. Alanna nem csodálkozott, hogy istenkáromlással vádolja öltözködése és életmódja miatt. A palotabeli papok egy része többé-kevésbé ugyanezt állította, amikor feltárta igaz valóját. A sámán után Gammal itt emelkedett szóra, s újra elmesélte a hat évvel ezelőtt a Fekete Városnál történt furcsa eseményeket.

Egy Hakim Fahrar nevű magas bazsir arról beszélt, hogy minden betolakodónak halál a méltó büntetése. A törzs más tagjai pedig az enyhébb büntetés mellett szóltak, mondván, hogy az a nép, amely nem változik együtt az idővel, kihalásra van ítélve. A vita egyre csak folyt, s Hűséges elszunnyadt közben. Ha nem saját és Korem életéről lett volna szó, Alanna unta volna a hosszú beszédeket. így azonban növekvő tisztelettel figyelte Halef Seif azon igyekezetét, hogy minden férfi véleményét meghallgassa. Ez nem az első, de nem is az utolsó alkalom volt, amikor látta, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a bazsirok annak, hogy mindenki elmondhassa, amit gondol. (Ahogyan azt később fölfedezte, voltak dolgok, amelyekhez még az asszonyok is hozzászólhattak.)

Mindössze egyszer mondtak olyat, amit nem tudott hová tenni.- A Hang megbecsülését fejezte ki, amikor ő és a kék szemű herceg

visszatértek a Névtelenekkel folytatott küzdelemből - mondta Gammal felhevülten a sámánnak.- Gammal, de a Hang azt is mondta, hogy nekünk magunknak kell

döntenünk a nő sorsáról - figyelmeztette Halef. - Maradj nyugodt. Az igazság győzni fog

Alanna összeráncolta szemöldökét, Ishak említést tett neki a „Hang idejéről", s most Gammal és a törzsfőnök is a „Hangról" beszélt neki. Azon töprengett, tett-e említést Myles valaha is egy ilyen nevű bazsir istenről vagy papról. Nem hiszem. Majd megkérdezem Halef Seifet erről a „Hangról"..., ha túlélem ezt az éjszakát.

A törzs legidősebb férfi tagja fölemelte a kezét. - Van mód arra, hogy eldöntsük, mi legyen ezzel a nővel. Férfiként viseli

fegyvereit. Engedjük, hogy férfiként harcoljon. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy párbaj döntsön sorsáról. Ha győz, jobb, ha a törzs befogadja. Ha veszít, a szolgája is haljon meg.A sámán rikoltozva felugrott.- Az istenek kegyét fogja élvezni az az ember, aki megöli. Erre megesküszöm!- Ha maguknak az isteneknek a kegye a jutalom - kérdezte Alanna szelíden -, miért nem ölsz meg te magad? - nevetés moraja hallatszott. A sámán megpördült maga körül, és átható pillantást vetett Alannára.- Gúnyt űz a szokásainkból - visította.- Gúnyt űzök a sámánból, aki a tulajdonomban lévő dolgok iránt érdeklődik, s a halálomért kiált azt állítván, hogy megsértem az isteneket. Mered azt mondani, hogy nem érdeklődsz a tulajdonomban lévő értékek iránt? - kérdezte rendületlenül, tekintetét egy pillanatra sem vette le a sámán merev szempárjáról.Halef elgondolkodva az állát dörzsölte.- A tulajdonodban lévő értékek egyharmada azé, aki legyőz, másik harmada a törzsfőnöké és a harmadik harmada a papé. Ez mindig is így volt.Alanna dühösen mosolygott .- Én is így gondoltam.Halef Seif felemelte a kezét.- A törzs férfi tagjai szavazással döntik el, megadják-e az istenítélet jogát a

Férfiként Lovagló Nőnek.A nők pergamendarabokat, írónádat és tintát osztottak szét a férfiak között,

majd visszatértek közéjük, hogy összeszedjék az összehajtogatott pergamenlapokat, amelyeket Halef Seif megszámolt. Nagy gonddal hajtott szét minden egyes papírt, és lette őket az előtte lévő két halom valamelyikére, hogy senki ne vádolhassa a szavazás eredményének megmásításával. Alannát újra lenyűgözte a bazsirok becsületessége.

Végül a szavazatokat összeszámlálták.- Párbaj lesz – jelentette be végül Halef Seif.

2. fejezet

Véres Sólymok

Alanna felállt, és idegesen a tunikájába törölte kéri, amely hirtelen megizzadt.- Elfogadom a törzs akaratát. Ki áll ki ellenem?Hakim Fahrar felállt.

- A törvény az törvény. Én küzdök a törzsem nevében.Alanna lehajolt, hogy lehúzza csizmáját és harisnyáját, s közben szemügyre vette ellenfelét. A férfi egy fejjel és vállal magasabb volt nála, félmeztelen törzse kemény izmokat mutatott a tábortűz fényénél. Fürgének látszott, de hogy mennyire, az majd csak a harc során derül ki igazán.Korem, érdes keze ellenére finoman, hátrakötötte a lány haját egy bőrszíj jal. Miközben Alanna lazítógyakorlatokat végzett, kísérője mellé térdelt.- Légy óvatos! - intette suttogva. - Errefelé halálig küzdenek.Alanna homokkal megdörzsölte tenyerét.- Nem fogok ölni, ha nem kell - válaszolta csendesen, mert eszébe jutott utolsó párbaja. Korem vállat vont.- Legyen, ahogy lennie kell, de ha az a kérdés; hogy te halj meg vagy ő, inkább ő legyen az.Alanna pajkosan régi mesterére nevetett, és átvette Ishaktól saját tőrét, amit a sátrából hozatott el a fiúval.- Ezzel egyetértek.Várt, hogy a sámán befejezze ellenfele felkészítését, s közben a nyakán függő kristályparazsai babrálta. Sehogy sem tudta kiverni fejéből négy héttel korábbi párbaját, amely azzal végződött, hogy Roger nagyherceg holtan feküdt a nagy trón terem padlóján. A varázsló-nagyherceggel ellentétben Alanna jelenlegi ellenfelét nem gyűlölte. Igazán remélte, hogy aznap este nem kerül sor öldöklésre.Halef feláll t.- Készen állsz, törzsünk harcosa?Hakim tőrével üdvözölte a törzsfőnököt.- Készen állok.- Készen állsz, északi király lovagnője?Alanna csontszáraz szájjal szintén üdvözölte a kérdezőt:- Igen.A törzsfőnök erősen összecsapta tenyerét, mire a férfiak hátrább húzódtak. Hakim éles szemmel körözni kezdett Alanna körül.- Készülj a halálra, nő! - kiáltotta.

Alanna leguggolt, figyelte a férfi mozgását, de néma maradt. Nem volt szokása sértéseket kiabálni ellenfelére, s ezen most sem akart változtatni. Emlékezett George, a tolvajkirály tanácsára, és Hakim pengéjén tartotta szemét. A férfi szúrt, Alanna kiiért a döfés elől, majd gyorsan ellenfele mellé ugrott, s a mellkasa felé döfött. A férfi hátralépett, s újból körözni kezdett, szemén látszott, hogy nagyon éber. A lány villámgyors visszavágása óvatossága intette Hakimot.

Magasról színlelt támadást indított, majd valóban szúrt, de akkor már alulról fölfelé. Alanna úgy fordult, hogy az oldala legyen a férfi felé, s hogyan Hakim karja elsuhant mellette, megragadta, s átfordította a férfit a csípőjén. Korem örömujjongásban tört ki - a birkózás mindig is Alanna gyenge pontjának számított -, majd amikor észrevette, hogy a bazsirok dühös pillantásokat vetnek rá, elhallgatott.

Mivel Alanna nem akarta kihasználni fölényét, nem ugrott rá Hakimra, így a férfi talpra gördült. Nadrágjába törölte kezét, szemét pedig le nem vet- le

Alannáról. A bazsir izzadt, s Alanna érezte a férfiból áradó félelmet. Hadd tanulja csak meg, milyen ellenfél lehet egy nő, gondolta, miközben támadott.

Összeakasztott kardmarkolattal dulakodtak. Alanna a földre vetette magát, és elgurult, majd talpra ugrott. Hakim vadul előrelendült, pengéje Alanna védtelen válla felé hasított. A lovag elfor dúlva átvágta a férfi felkarjának alján az izomköteget. Pengéjét éppen akkor rántotta ki, amikor a bazsir egyik öklével gerincoszlopa közepére csapott, kihajtva a levegőt a tüdejéből. Alanna ekkor újra a földre vetette magát, és elgurult. A férfi rá vetette magát, de a lány ez alkalommal a lábával átvetette a férfit a feje fölött, aki átrepült az üres küzdőtéren.

Alanna nehezen lélegezve talpra ugrott. Hakim felemelkedett, izzadságot törölt ki szeméből. Lassú volt, így Alanna megtalálta közben az egyensúlyát. Megragadta a férfi kést tartó kezét, s Alanna saját tőre markolatával nagyot koppantott a halántékára. Hakim elterült, mint a kő, s lent is maradt.- Megölheted - mondta neki Halef. - Jogod van hozzá.Alanna megtörölte izzadó arcát.- Nem ölök, ha elkerülhető. Nem szeretem a fölösleges dolgokat.Néhány férfi kivitte Hakimot a körből, Korem pedig törülközőt nyújtott át

Alannának. Hűséges gazdája bokájához dörgölőzött.- Jól harcoltál - suttogta a volt katona. - Mindannyian büszkék lehetünk erre

a küzdelemre, akik tanítottunk téged.A bazsirok körülvették őket, hogy gratuláljanak a győzelemhez. Csupán

néhányan maradtak távol, köztük Akhnan lbn Nazzir, a sámán is. Alanna a békülés szándékával, felé nyújtott kézzel közeledett az öreghez.- Béke van közöttünk? - kérdezte. - Nem áll szándékomban megbántani

téged, sem a szokásaitokat.- Természetellenes nő! - vicsorgott a sámán. - Egyensúly soha nem áll

helyre, ameddig te férfiként viselkedsz! - Lángoló dühvel nézett a hallgató bazsirokra. - A törzsünk szenvedni fog, amíg ezt a női démont el nem üldözzük. - Összefogva magán burnuszát, nagy léptekkel távozott.

Egy pillanatig mindenki csöndben volt. Végül Alanna vállat vont, és Halef Seif felé fordult.- És most? - kérdezte.A törzsfőnök merev arca nem sok jót jósolt a sámán számára. Majd ő is

vállat vont.- A törvény az törvény. Túlélted a párbajt, így közénk tartozol. - A törzs

tagjai egyetértően morogtak. - Akhnan lbn Nazzir már nem fiatal. Nehezen barátkozik meg az új elképzelésekkel. - Alannára mosolygott . - S most a törzs harcosává avatunk, csakúgy, mint társadat, Koremet, ha mellette szólsz.- Természetesen mellette szólok. Hogy is kérdezhetsz ilyet?- Akkor nyújtsd a karodat - utasította Hale Alanna engedelmeskedett. A

férfi egy gyors mozdulattal hosszú, vékony vágást ejtett a lány alkarjának belső oldalán. Csuklóját feltartva saját karjával ugyanezt tette, majd sebét Alanna sebéhez nyomta.- Legyél egy törzsünkkel, s népünkkel - szólalt meg határozott hangon.

Lágy hangja hirtelen e mélyült és csengővé változott. Alanna megrázkódott, ahogyan az idegen varázserő átjárta testét Tájékoztatás nélkül is tisztában volt azzal, hogy Halef Seif csupán médiuma a mágikus erőnek amely olyan ősi volt, mint maguk a bazsir törzsek

Összekeveredett vérük magasba tört, majd a homokba csöpögött. Az esemény szemtanúi éljenzésben törtek ki. A nyakában lógó zsarátnokkristályt megérintve figyelte, hogyan hajtja végre a szertartást Gammal Koremmel. A törzsi mágia csillogó, fehér színű volt. A levegőt megtöltve magába ölelt minden egyes bazsirt, aki jelen volt.

Hagyta, hogy Ishak bekötözze karját, s egy pillanatra együtt érzett Koremmel. A volt katona szemmel láthatóan nem örült, hogy egy mágikus

(bár meglehetősen rövid) cselekmény részesévé tették, Ettől kezdve a bazsirok közé tartoztak, vér és varázslat kötötte őket a sivatagi néphez.

Kezdetét vette az evés-ivás. Az asszonyok ételt szolgáltak fel, miközben a férfiak történeteket meséltek. Legnagyobb legendáikat idézték fel a törzs két új tagja előtt. Az ég keleten már szürke volt, amikor Alanna feladta, és elment lefeküdni. Koremet a nőtlen férfiak közé költöztették. Alanna új helyzete nyilvánvalóan nem jelentett számára kivételt az illemszabályok alól. Derűsen párnájára hanyatlott, és azonnal álomba merült.

Arra ébredt, hogy szemébe süt a napfény. Sátrának ajtaja nyitva állt. A nap helyzetéből látta, hogy dél van. Nyöszörögve és fájó fejét tapogatva letápászkodott.- Ősidők óta várunk arra, hogy felébredj - közölte vele Kourrem.Alanna haragos tekintetet vetett a két bazsir lányra, akik előző nap

fogadták.- Már hajnal volt, amikor lefeküdtem - dörmögte. Bebújt az egyik válaszfal

mögé, hogy átöltözzön. Nagyon öregnek érezte magát, és igencsak megviselte az egész éjszaka tartó datolyaborozás.- A törzs harcosává tettek - mondta Kara tiszteletteljes hangon. - Pedig nő

vagy.Alanna egy tiszta, sárgásbarna burnuszt húzott magára, amelyet a ruhái

között talált. Ha már bazsir lett, akár öltözhet úgy is, mint egy bazsir. A válaszfal mögül előjőve megmosta arcát egy tál vízben.- Akhnan Ibn Nazzir azt mondja, démon vagy - tudatta vele Kourrem. -

Azzal vádol, hogy felborítottad az örök Egyensúlyt. Mindannyiunktól azt követeli, hogy öljünk meg.

Alanna élénken megtörölte arcát, és megfésülködött, mielőtt válaszolt.- Képtelenség. Ha az örök Egyensúlyotok felborult; miért kelt fel a nap? Ha

démon vagyok, miért fáj ennyire a fejem? - Friss vízzel megtisztította a fogát.- Az északi nők mindannyian harcosok? - kérdezte Kourrem. Kara a reggelit

készítette elő: gyümölcsöt, hűtött gyümölcslevet, kenyeret és sajtot - Mindannyian varázslók és női démonok?

Alanna fájó fejét dörzsölte. Ezt mind meg kell ennie?- Egyáltalán nem - válaszolt Kourremnek. Tőrökülésben leült a szokatlanul

alacsony asztalhoz, Fellelkesedve hívta a lányokat: - Miért nem tartotok velem? Örülnék a társaságnak. - Ez nem volt teljesen igaz, de arra gondolt, lehet, hogy a lányok éhesebbek nála abban a pillanatban.

Kourrem nem kérette magát, Kara azonban tétovázott.- Ez nem lenne helyes - aggályoskodott, s bizonytalan tekintettel nézett

fátyla mögül.- Dehogynem helyes - mondta Alanna határozottan. - Nő vagyok, nem?

Legalábbis az voltam, amikor legutoljára ellenőriztem.Ezen még Kara is mosolygott . Ő és Kara levették fátylukat. Kara volt az

idősebb, finom csontozató, sötét szemű, száját két mély gödröcske keretezte. Kourremnek pajkos szürkésbarna szeme és hegyes, kicsi álla volt. Mindketten, még gyorsan növő tinédzsernek is, túlságosan vékonyak voltak. Szegényes ruhát viseltek. Ha Alanna jól emlékezett arra, amit Sir Mylestól tanult, akkor ezek a lányok elég idősek voltak ahhoz, hogy férjhez menjenek. A sivatagi népek már akkor házassági szerződést kötnek lányaiknak, amikor azok tizenkét éves korukban fátylat öltenek. Miért volt ez a két lány még mindig hajadon?

Alanna elvett egy kenyeret, s a lányok is mohón evéshez láttak.Ha az északi nők nem harcosok - kíváncsiskodott tovább Kourrem tele

szájjal -, hogyan lettél le lovag?Alanna vonakodva mosolygott.

- Nem volt könnyű - vallotta be. Látva, hogy hallgatósága feszülten figyel, felsóhajtott, s folytatta - Tízéves voltam. Az anyám meghalt, amikor nekem

és ikertestvéremnek, aki fiú, életet adott. Atyám tudós ember volt, többet foglalkozott a munkájával, mint velünk. Korem nevelt fel bennünket és az öreg Maude, a falu javasasszonya. Thom nem szerette az erdei életmódot, az íj lövést, én igen. Ő a mágiához értett.

- Amikor az atyánk úgy döntött, hogy nekem kolostorba kell mennem, hogy úrhölgyet neveljenek belőlem, nem volt ínyemre a dolog. Thom pedig nem akart a palotába menni, hogy lovag legyen.- Helyet cseréltetek - suttogta Kourrem. Kara szeme csészealj nagyságúra

kerekedett.Alanna bólintott.- Thom ajánlóleveleket hamisított nekünk atyánktól. Ő az Istenek Városába

ment, én pedig mint Alan, az ő fiúikre, a palotába.- A bátyád lánynak álcázta magát? - érdeklődött Kara.Alanna nevetett:- Természetesen nem. A zárdában fogadtak fiúkat is, akik papok vagy

varázslók akartak lenni mintegy tizenkét éves korukig. Thom onnan a Mit- rász-papokhoz ment, és ott fejezte be tanulmányait. Mindössze néhány hónapja hagyta ott őket. Ő a valaha élt legfiatalabb mágusmester.- Bizonyára nagy a hatalma - sóhajtott Kara. - Igen, így van - válaszolta Alanna lassan. És vele együtt a becsvágya is, tette

hozzá csak önmagának.- S te oly sok éven át úgy éltél, mint egy fiú? - kérdezte Kourrem. - És

senki nem vette észre? Senki nem tudta?- Az egyik tanárom, Sir Myles, Olau bárója megsejtette. Mágiához kellett

nyúlnom, hogy megmentsem Jonathan herceg életét az izzasztóláz idején, s Myles szemtanúja volt ennek. Bizonyára látod valamit, ami elárult. Éveken át tudta, de nem szólt senkinek. George Coopernek én magam mondtam meg, amikor egyszer javasasszonyra volt szükségem.

Ki az a George Cooper? - kérdezte Kourrem.Alanna mosolygott .

- A Tolvajok Királya.- Elmondtad a titkodat egy tolvajnak? - akadt t ' l Kara lélegzete.- Tudtam, hogy bízhatok benne. Mindig jó volt hozzám.- Volt még valaki rajtuk kívül, aki tudta? - kérdezte Kourrem, akinek

újból teli volt a szája.- Jonathan herceg megtudta, amikor az ysandirok ellen harcoltunk - ezt

hallván mindkét lány a gonosz elleni jelet rajzolta maga elé, hiszen, mint minden bazsir, ők is úgy nőttek fel, hogy rettegtek az ysandiroktól. - Eltüntették rólam a ruhámat - folytatta Alanna pirulva. - Akkorra már elég idős voltam ahhoz, hogy Jonathan lássa rajtam, hogy lány vagyok.- A melled - bólintott Kara. Csodálkozva hozzátette. - Tényleg! Hogyan tudtad azt eltitkolni?- Lekötöttem - vallotta be Alanna. - Az ingemet soha nem vetettem le a fiúk előtt. Eleinte nehéz volt, de később beletörődtek, hogy különc vagyok.- Meg mindig nem értem - húzta fel értetlen kedve a szemöldökét Kara. - A

nők gyengébbek a férfiaknál, nem harcosnak születtek. Biztosan észrevették...- Rajtam ugyan nem - mondta Alanna határozottan, s kiitta gyümölcslevét.

- Keményen dolgoztam a pajzsomért. Korán keltem, késő éjjelig gyakoroltam. Nehéz volt, nagyon nehéz. De megérte. Elég jó voltam ahhoz, hogy Jonathan herceg a fegyverhordozójának válasszon.- Nem változtatta meg a véleményét, amikor kiderült az igazság? - kérdezte

Kourrem, miközben leszedte az asztalt.Alanna újból elpirult.- Nem. Azt mondta, hogy nem érdekli, én akkor is az egyik legjobb harcos

vagyok az udvarnál.

- Ezt a mi férfijaink közül senki nem mondta volna - motyogta Kourrem. - Még akkor sem, ha igaz.- Azt nem tudhatod - mondta Alanna a fiatalabbik lánynak. - Én is csak a

legutóbbi időkben tudtam meg, hogy Myles egész idő alatt tudta, hogy ki vagyok. A férfiak különösek. - Karára nézve megkérdezte: - Miért vagy olyan szomorú?- Soha nem volt egy fiatalember körülötted - magyarázta gyászosan. -

Tudod... aki szerelmi zálogokat hozott volna neked, vagy elvitt volna sétálni.. .- Körülöttünk sem volt - emlékeztette Kourrem.- Bennünket gyakorlatilag kiközösítettek a törzsünkből - válaszolt neki

Kara. - Alanna esete részen más.- Hacsak Jonathan herceg nem... - motyogta Kourrem. Mindkét lány látta

Alanna arcán a ködös mosolyt, s kuncogtak.- Itt az ideje, hogy körülnézzek a faluban - közölte Alanna, és felállt. Nem

mesélhette el nekik, hogy Jonnal való kapcsolata messze túlhaladta az apró ajándékok és a közös séták időszakát. S azt sem mondhatta el ennek a két ártatlannak, hogy George, a Tolvajok Királya nemegyszer tudomásául adta, hogy szeretné átvenni Jonathan helyét Alanna szívében.

Csak megzavarnám őket, mentegetőzött maga előtt Alanna, amikor a lányok újra feltették fátylukat. Bár, ha jobban meggondolom, nem lehetnének nagyobb zavarban, mint én.

A poros sátorfalu csendes volt, csak a gyerekek nevetése és a tyúkok kotkodácsolása hallatszott innen-onnan. Csupán néhány férfit látott, a többiek vagy kilovagoltak, vagy alszanak a tegnap éjszaka után, gondolta Alanna rosszkedvűen. Az asszonyok többsége kitért előle. Csodálkozva megállt, és figyelte, hogy belenéz-e valaki a szemébe. Csak a legkisebbek tették, s őket is elragadták előle az anyák.- Tényleg azt hiszik rólam, hogy valamifajta démon vagyok - suttogta

megütközve.- Csak tudatlanok - válaszolt Kourrem makacsul. - Mi tudjuk - Kara, Ishak

és én -, hogy te egy közönséges nő vagy.- Nem közönséges - mormogta Kara -, de valóságos.Alanna megállt.- S miért gondoljátok ti hárman olyan készségesen rólam, hogy valódi

ember vagyok? - kérdezte. A lányok egymásra néztek.- Akhnan Ibn Nazzir azt mondja, hogy minket hármunkat könnyű eltéríteni

a jó útról, s hogy az ördögi dolgok melegágya vagyunk - magyarázta Kara. Az arca elsötétült. - Lehet, hogy én tényleg gonosz vagyok - kiáltotta. - De nem vagyok egy rosszindulatú öregember, aki nem képes elfogadni semmit, ami új. Nem közösítem ki az embereket csak azért, mert nem hajolnak meg előttem.

Kourrem gyászosan bólintott.- Ez igaz - erősítette meg a Kara által mondottakat. - Halef Seif nem

engedi, hogy kiűzzön bennünket a sivatagba, de ha Akhnan Ibn Nazzir még mindig itt lesz, amikor Halef Seif meghal, akkor.. .- Démon!

A gyűlöletes kiáltás a hátuk mögül jött. Alanna sarkon fordult, s azonnal Villám markolatához kapott. A szíve egy pillanatra megtelt fájdalommal, mikor eszébe jutott, hogy a kardja használhatatlan.

Ibn Nazzir, a sámán állt mögöttük, mellette asszonyokkal és néhány férfival. - Démon! - sikoltott újra, s remegő ujjal Alannára mutatott. - Nem elégedtél meg Halef Seif lelkével, a fiataljainkét is megpróbálod ellopni! - Megragadta Kara kínját, s úgy elrántotta Alanna mellől, hogy a lány csaknem elesett.

Halef Seif kijött az egyik közeli sátorból. Alanna és Kourrem mellé lépett. A törzsfőnök felhúzta szemöldökét.

- Azt hiszem, megőrzöm a lelkemet, Akhnan Ilin Nazzir - mondta halkan. - Biztosan észrevennem, ha elveszett volna.

Alanna tágra nyílt szemmel bámulta a kardot, amelyet tegnap még nem látott Ibn Nazzir oldalán. Az a kristálykard volt, amely oly alaposan helybenhagyta Villám pengéjét. Az a kard, amelyről azt gondolta, hogy elnyelte a sivatag homokja. H á t ebben mesterkedett, ezért lopózott ki tegnap éjszaka, gondolta. A kard markolatának díszítése jellegzetes volt. Valahol már látta, de hol?- Elvarázsolt téged - kiabált a sámán vérben forgó szemmel. - Ahogyan

ezeket is megbűvölte.. .- s egy karmozdulattal a lányokra mutatott. Eakadt a lélegzete, amikor Hűséges - látszólag a semmiből - hirtelen előugrott, s előtte landolt a homokon köpködve. - Tűnj el, démon! - üvöltötte. Őrjöngve remegő sárga mágikus jeleket rajzolt a levegőbe.

Alanna ellenlépéseket tett.- Állj! - az ujjaiból lila varázserő kúszott elő, és abban a pillanatban

körbevette Hűségest, amikor a sárga tűz elhagyta a sámán kezét. A sámán varázslata széttöredezett a Hűségest védő varázsfalon. Ibn Nazzir káromkodott. Egy pillanatra, amíg a violaszín fal szétfoszlott, csend uralkodott.- Talán ezentúl udvariasabb leszel a Férfiként Lovagló Nő társaival

szemben, Akhnan Ibn Nazzir - jegyzete meg Halef Seif, halk figyelmeztetéssel hangjában. - S most mondd el, honnan szerezted a kardot, amelyet az oldaladon viselsz.- A sivatagban feküdt, bárki felvehette volna, aki képes rá - nyögte ki az

öregebb férfi. - Ismertem a varázsigét, amellyel enyhíthettem az éhségét, és nagyobb életet lehelhettem belé.. .- Hadd lássam! - rendelkezett Halef Seif, s a kardért nyúlt. Amikor a sámán

tétovázott, a fiatallabb férfi arca elkomorult. - Én vagyok itt a törzsfőnök, s addig én is maradok, amíg a Törzsek Hangja el nem veszi az ehhez való jogomat. A kéréshez jogom van. Ne szegülj ellen!

A sámán dühtől remegve lecsatolta a kard hüvelyét, s Halef Seif felé nyújtotta. A törzsfőnök érte nyúlt.

Ál1ítsd meg, figyelmeztette Hűséges Alannát.Ne érj hozzá! - kiáltott Alanna.

Mindenki ránézett. Ibn Nazzir szeme színtiszta gyűlölettől lángolt. Villám markolatát babrálva Alanna folytatta.

- Az ilyen kardok harapnak, Halef Seif. Azt képzelem, ezt Akhnan Ibn Nazzir is tudja - ezzel megragadta a kristálykard ezüstmarkolatát, és kihúzta.A kard varázsereje keresztülhasított rajta. Alan na összeharapta a száját, hogy föl ne sikoltson a fájdalomtól. Izzadság csorgott végig az arcán, ahogyan a tiszta mágikus erővel küzdött, hogy lassan saját akarata alá kényszerítse.Végül a kard ellenállása gyengült. Halefre nézett.

- Megölhetett volna, hacsak nem rendelkezel a varázserővel. - A férfi megrázta a fejét. - A kardnak varázsereje van, de ezt az erőt gyilkolásra és rombolásra használták. Csak az tudja megtörni halalmát, akinek varázsereje van. Nem kell, hogy nagy varázsló legyen az illető, csak elég makacsnak kell lennie.Halef Seif Ibn Nazzirra támadt.- Tudtad ezt? - lágy hangjában fenyegetés érződött. Esküszöm, nem! - kiabálta a sámán. - Csak annyira ismerem a hatalmát, amennyire bármely férfi, aki a kezébe fogja.- Vagy bármelyik nő... - morogta maga elé Ishak, aki követte Halefet.lbn Nazzir dühös pillantást vetett rá, majd újból Halef Seifhez fordult.- Hogy ez ártani tud a törzsfőnöknek, mi többi meg tudja ölni.. . - annyira

kihúzta magát, amekkorára csak tudta. - Ez olyan támadás lenne, amelyet

sámán nem tud elkövetni, Halef Seif. Ez a nő olyannyira megrontott, hogy mindenütt gonoszt látsz, ahová csak fordulsz?

Alanna szemügyre vette a kristálykardot. Markolata kicsit hosszabb volt Villám markolatánál, okkult szimbólumokat véstek bele, s a gombját zafír- és gyémántkövek díszítették. Nem olyan régen látott hasonló szimbólumokat.. .

Eszébe jutott, hogy hol, mire eldobta a pengét, s rémülten lépett el mellőle. A sámán lecsapott rá, felkapta, és hüvelyébe csúsztatta.- Mi a baj? - kérdezte Korem kedvesen. Alanna észre sem vette, hogy ott

van.- Roger - suttogta. - A markolata.. . ugyanolyan, mint Roger nagyherceg

varázspálcája! Soha ha nem szabadulok meg tőle - megfordult, és a sátrába menekült, nyomában a rohanó Hűségessel.

- Ki az a Roger? - kérdezte Halef Seif Koremtől, amikor a tömeg szétszéledt.

Alanna barátja megvárta, amíg magukra maradnak, s csak azután válaszolt, erős hangját letompítva.

- Roger, Conté nagyhercege. Ő volt Jonathan herceg után a tortal1i trón következő várományosa.Halef a gonosz elleni jelet rajzolta maga elé a levegőbe.

- A nagy boszorkánymester, akit alig egy hónapja öltek meg? Korem bólintott. - Igen. Ő végzett vele, amiért a királyné életére tört - sóhajtott. - Alanna mindig is gyűlölte a nagyherceget, ráadásul félt is tőle. A nagyherceg ugyanígy érzett iránta. A lány törvényes párbajban győzte le a varázslót a király és az egész udvar előtt, mégis rosszul érzi magát miatta - Korem sötét szeme elrévedt. - Sokért nem adnám, ha tud nám, hogyan kerülhetett most az útjába egy kard, amely Roger varázspálcájához hasonlít. Halef Seif Korem vállára tette a kezét.

- Az istenek kiválasztottja. Ez nem elég magyarázat?

Alanna sötétedésig egyedül maradt sátrában, Hűségest simogatta, és emlékeiben kutatott. Akárhonnan is nézte, nem látta, hogyan tehetett volna másképpen. A lovagi próba felnyitotta a szemét, él ezért átkutatta Roger nagyherceg lakosztályát. Elegendő bizonyítékot talált ahhoz, hogy nyíltan vádat emelhessen ellene: a királyné viaszból készült mását, amely addig foszladozott a folyó víz alatt, míg a királyné maga is már-már haldoklott, a király, a trónörökös, a fontos udvari tisztségek viselőinek, sőt saját magának a viaszmását, valamennyit sűrű fátyolba kötözve. A bizonyítékot a király elé vitte, s az egész udvar előtt adta át. Roger párbaj általi igazságtételt követelt, amelyben Alanna győzött.

Gyűlölte Roger Contét, de nem tudta elfelejteni a látványt, amikor a mélyen a palota alatt fekvő sírkamrába cipelték. Míg élt a herceg, Alanna oly sok időt töltött azzal, hogy a varázslóról, Jonathan unokatestvéréről gondolkozott, hogy nehéz volt elfogadni, nincs többé.

Nevetséges vagy, jegyezte meg Hűséges. Ő felalprított volna, és fenevadak elé vet eledelnek, ha győz. Gonosz volt. Megérdemelte a halált.- Bárcsak én is ilyen egyszerűen láthatnám - mondta Alanna bánatosan. -

Még mindig az járj fejemben, lehet, hogy elsiettem a dolgot.Ő is éppen azt akarta, hogy ezt gondold. Nem emlékszel? - hangzott a macska

csípős válasza.Alanna még mindig kételkedve megrázta fejét.- Jóságos Anyám! Máris sötét van?

- Az éjszaka itt gyorsan leszáll - jegyezte meg Halef Seif az ajtónyílásból. Alanna mellé guggolt, arcát árnyék borította. - Már egyesültünk a Törzsek Hangjával. Eljön.

- Ki ez a „Törzsek Hangja"? - akarta tudni Alanna.

- Ő az első közöttünk - válaszolt a törzsfőnök. - Napnyugtakor összegyűlünk tüzeink körül, és egyesülünk vele - valamennyi bazsir férfi és nő. Ekkor ismeri meg gondolatainkat és kívánságainkat. Megtudja, mi történt velünk a nap folyamán, így szívünk és elménk tökéletes ismeretében hozhatja meg döntéseit.

Alanna megborzongott, hagyta, hogy a bazsir talpra segítse.- Kétlem, hogy alkalmas lennék az ilyen életre - mondta szárazon. - Nap mint nap hordozni azt a rengeteg emlékezést? Hát, azt már tényleg nem.Halef Seif kuncogott, amikor kivezette Alannát a sátorból.- Nem sokan kapnak elhívást a Hang életére, ha ez megnyugtat téged - jegyezte meg. - Egy hét múlva itt lesz - a magas bazsir egy pillanatra felsóhajtott, s öregebbnek nézett ki, mint évei száma mutatta. - Köztünk szólva, törzsünkhöz tartozó nő - mondta halkan -, remélem, hogy a Hang segít Igazságos megoldást találnom lbn Nazzirral kapcsolatban. Az öreg férfi megzavarja a törzset, felborítja a törzsfőnök és a sámán közti egyensúlyt. Ennek nem lehet jó vége. - Arcán keserű kifejezés jeleni meg. - Gyere. Még vannak történetek, amelyeket nem hallottál. Mielőtt elfelejteném, a Hang megkért, mondjam meg neked, hogy találkoztatok a perszopoliszi kastély napnyugati szobájában.A napnyugati szobában? - kérdezte magában Alanna meglepetten. A perszopoliszi kastély kormányzója! Hogy is hívták? Ali Mukhtab. Ő vitt bennünket oda, engem, Iont, Raoult, Alexei és Garyt. Ő volt az, aki a Fekete Városról mesélt nekünk. Magas volt, szép mellényt viselt, s átható szeme volt. Jon a bazsirok írott történetéről érdeklődött nála.. .- Ali Mukhtab? - suttogta döbbenten. - Ali Mukhtab a Törzsek Hangja?- Igen, ő - erősített meg sejtését Halef Seif. - Ki lenne alkalmasabb a kastély őrzésére, ahol

a legrégebbi emlékeink vannak? Gyere! Most ismerd meg a törzsedet! A Hang hét nap múlva itt lesz. Ő majd válaszol a kérdéseidre.Halef Seif szavában bízni lehetett. Alanna és Korem vadászatról tértek vissza a törzs ifjaival, amikor Hűséges eléjük szaladt a faluból.

Itt van , nyávogta Alannának az ő külön nyelvükön. A Törzsek Hangja. Nagyon jó ízlése van- szereti a macskákat.

- Tudom, hogy szereti a macskákat, de azt nem gondolom, hogy ez a jó ízlés jele - válaszolt Alanna és odavezette Holdfényt, ahol a többi ló ki volt kötve. - Kivel van most?A sámánnal, válaszolta Hűséges. Az öreg egyik asszony barátja azzal csalogatta el mellőlük Halefet, hogy vita támadt az asszony családjában.

- Nem jók a hírek? - kérdezte Korem visszafojtott hangon, miközben lecsutakolták a lovakat.Alanna nemet intett a fejével. - Ibn Nazzir megelőzött bennünket Ali Mukhtabnál.Korem felhúzta sűrű szemöldökét.

- A Törzsek Hangja? Nem azt mondtad, hogy barátokátok voltatok valamikor?Alanna megvonta a vállát, s előrement a sátrához. - Az hat évvel ezelőtt volt. Lehet, hogy azóta megváltozott. Nem tudom, hogy már akkor is ő volt-e a „Törzsek Hangja". - Felhajtotta sátrának bejáratát, és megállt, mert meglepődött az öt, takarosan elrendezett csomagon, amelyet bent látott. - Mi van ezekben a...

- A bazsirok első írott történelme - a hátuk mögött megszólaló kellemes hang hallatán Alanna és Korem megrezzentek. Megfordultak, és Ali Mukhtab állt előttük. A Törzsek Hangja bő, kék burnuszt viselt, amelyet sötétebb kék zsinór fogott össze. Alanna emlékezett rá, hogy ez a bazsirok szent színe. A férfi ugyanolyan volt, mint a mikor utoljára találkozott vele: magas, dióbarna bőrű férfi takarosra nyírt bajusszal. Nagy, sötéten ragyogó szemét hosszú, göndör szempillák szegélyezték. Meghajolt, s szép ívű szája alig látható mosolyra húzódott.

Alannának idejében eszébe jutott, mit követet az udvariasság, s behívta a férfit. Már éppen az járt a fejében, mivel kínálhatná meg kivételes vendégét, amikor Kara és Ishak belépett

hűtött borra és gyümölccsel kezükben. Először Ali Mukhtabot, azután Alannát és Koremet kínálták a finomságokkal, majd letáboroztak odakint a sátor bejárata előtt. Mukhtab kuncogott.- Látom, befogadtak benneteket - jegyezte meg. - Ez a kettő azon három fiatal közül való,

akiket megbűvöltetek?- Senkit nem bűvölt meg! - morgott Korem, s egy hajtásra kiitta poharát. - Ibn Nazzir egy

szívtelen, féltékeny öregember.- Korem Smytheson - mutatta be kísérőjét Alánná a bazsirnak. - Ő tanított meg a lovagi

tudományok alapjaira, s ő vigyázott rám apród koromban.Egy pillanatig Korem magán érezte Mukhtab figyelmének teljes erejét, mialatt a bazsir tágra

nyílt szemmel tetőtől talpig végigmérte a volt katonát. Szokatlan módon a termetes Korem elvörösödött,

- Alanna Trebond - mondta, mintha kérdezték volna. - A Smythessonok nemzedékek óta szolgállak a Trebondokat.- Neked mindig szerencséd volt a barátaiddal - mondta Ali Mukhtab Alannának. -

Feltételezem, mára már te is tudatában vagy ennek. - Alanna bólintott és elpirult. - S most már lovag vagy, s elmondtad mindenkinek, hogy nő vagy. Mégsem vagy boldog?Alanna idegesen babrálta nyakában lógó kristályparazsát.- Néhány dolog nyugtalanít.

Nem tiltakozott, amikor a férfi köve után nyúlt, kezébe vette, és megnézte. Végül felsóhajtott, s hagyta, hogy a lány visszadugja kincsét az inge alá.- Az istenek kedveltjeinek mindig sok a gondja - jelentette ki. - A sámán azt mondja, hogy természetellenes vezető vagyok, mert nem rendelem el, hogy öljenek meg téged. Azt gondolja, hogy megbabonáztál engem. Igaz ez? - mosolygott. Alanna hirtelen úgy érezte, hogy egy kő esett le a válláról. Ez a titokzatos férfi még mindig barátsággal visel- ictik iránta, bármi legyen is az oka.Korem gúnyosan felhorkant:- S vajon mikor volt erre ideje?Mukhtab bólintott.- Én is ugyanezt kérdeztem, de nem kaptam rá kielégítő választ. Amikor az iránt érdeklődtem, hogy a Törzsek Hangja hogyan rendelhetné el a törzs egyik tagjának megölését törvényes eljárás nélkül, s igazságos meghallgatás nélkül a tábortűz előtt, Ibn Nazzll azt válaszolta, hogy a Névtelen Istenek megkaparintják a lelkemet saját élvezetükre. - A bazsir összerázkódott. - A törvény az törvény, s ezt ő is ugyanúgy tudja, mint mindenki. - Komoly tekintettel nézett Alannára. - A halálodat akarja, Trebondi Alanna. 1- Kezében volt a lehetőség, amikor Hakimmal összemértem az erőmet - válaszolt a lány

látszólag nemtörődöm hangon. - Nem értem, miért zavarja össze most a dolgokat.- Te félelmetes teremtmény vagy a szemében - mondta a Hang ünnepélyesen. - Nem

foglalod el helyedet atyád sátrában, s nem hagyod, hogy a férfiak döntsenek a sorsodról. Úgy lovagolsz, mint a férfiak, úgy harcolsz, mint a férfiak, s úgy gondolkodsz, mint a férfiak...- Úgy gondolkodom, mint egy emberi lény - védekezett hevesen Alanna. - A férfiak

egyáltalán nem gondolkodnak másként, mint a nők... csak nagyobb hűhót csapnak amiatt, hogy egyáltalán képesek gondolkodni.

Miközben Korem nevetett, Mukhtab ezt mondta:- Nem vetted még észre, hogy az emberek, legyenek férfiak vagy nők, ha egy intelligens

nővel kerülnek szembe, akkor azt mondják róla, úgy viselkedik, mint egy férfi?Alanna erre nem talált választ. Dühös pillantást vetett a hahotázó Koremra.- Azok között, akik a sámán mögé állnak, sok a nő - folytatta Mukhtab. - Félelmet

ébresztesz bennük. Túlságosan új vagy, túlságosan más. Máshogyan kellene viselkedniük most, hogy már te is a törzshöz tartozol? Jobb, ha meghalsz, és legendává válsz. A legendák nem kényszerítenek senkit változásra.

- Ez túlságosan ostoba beszéd - csattant fel Alanna. - Miért hoztad el hozzám a bazsirok történetét? - mutatott az összecsomagolt tekercsekre. - Hat évvel ezelőtt Jonathan herceg jelezte, hogy érdeklődik a bazsirok írott történelme iránt - felelt Mukhtab. - Miután visszatértetek északra, a népemmel együtt hosszasan dolgoztunk ezen az írott történelmen. A törzsünk nagyon régi. Ezek a tekercsek elmesélik egész történelmünket attól az időtől kezdve, amikor elhagytuk földjeinket, hogy átkeljünk a

Nagy Belső-tengeren. Arra kérünk, juttasd el őket a herceghez, amilyen gyorsan csak lehet. Ez számunkra létkérdés - ekkor Koremra nézett - Szeretnék vele négyszemközt beszélni! Korem feltápászkodott, és távozott. Alanna megvárta, amíg elmegy, s csak azután kérdezte: Miért olyan fontos ez? Hosszú ideig nem akartam visszatérni a palotába - ha egyáltalán valaha is vissza akartam menni, gondolta szörnyű honvággyal a szívében.

- Létkérdés - suttogta Ali Mukhtab közelebb hajolva Alannához -, mert közeleg az életem vége. Mielőtt utolsó betegségemet bevégezném, Jonathan hercegnek a Törzsek Hangjává kell válnia.

3. fejezet

A bazsir sámán

Alanna egy pillanatra elképedve nézett a Hangra, végül mosolyt erőltetett az arcára.- Természetesen tréfálsz, ugye!

- Soha nem voltam komolyabb.Alanna megrázta a fejét, mint aki nem érti.- Azt hiszem, jobb, ha elmagyarázod.- A törzsek egy része két nemzedék óta harcban áll az északi királlyal - kezdett bele Mukhtab. - Ezért mindkét oldalon nagy árat fizetnek. A mi népünkön belül keserű ellentét áll fenn azok között, akik elfogadják a királyodat, és azok között, akik nem. S végül úgyis az északi király győz majd.- Ezt honnan tudod? - kíváncsiskodott Alanna.- Valamennyi Hang rendelkezik némi profetikus képességgel - hangzott a válasz. - Ha folytatjuk a küzdelmet, a te királyod fog győzni, mert ez alkalommal az Egyensúly neki kedvez. Legyőzött népemet - most már népünket - pedig elűzik a sivatagból, amely az életet jelenti számunkra, nekünk a sivatag az anyánk és atyánk. Mindazokat a dolgokat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hadat viseljünk a király ellen és az ellenségeink, a hegylakók ellen, elveszik tőlünk. A törzseink szétesnek, nem leszünk többé egy nép. Ha azonban Jonathan herceg a Törzsek Hangjává válna, egy napon ő lenne a király – mégpedig bazsir király. Úgy ismerne bennünket, mint mi saját magunkat. A „lázadóknak" nevezett törzsek akkor békét kötnének vele, mert senki nem háborúzna a Törzsek Hangja ellen. Békét kötnének, Jonathan pedig vérfürdő nélkül Tortall részévé tenné őket.- Kénytelenek vagyunk elfogadni az északi királyt, nincs más választásunk. Ezt azonban úgy is megtehetjük, hogy soha ne kelljen elfelejtenünk kik vagyunk. Ennek Jonathan herceg a kulcsa. A halálom után ő lesz a Hang, és a népem biztonságban lesz.Alanna a nagyujját rágcsálva gondolkodott. - S mi van, ha Jonathan ezt nem akarja? - mondta végül. - Úgy látom, a feladat sok szívfájdalommal jár.

Ali Mukhtab elmosolyodott. - Jonathan uralkodásra született, ahogyan te arra hogy saját utadat járd. Ha van mód arra, hogy hogy uralkodóvá váljék, akkor ő azt az utat fogja választani. Évek óta figyelem. Nem fog nemet mondani egy ekkora hatalomra. - A köpenye alól egy viasszal lezárt, vastag levelet húzott elő. - Elküldenéd neki ezt és a történelmet, hogy maga dönthessen?Alanna átvette a levelet. Mukhtabnak igaza volt: Jonnak magának kell döntenie. - Gondoskodom róla, hogy megkapja.Korem még akkor is a fejét csóválta, amikor a lábára húzta lovaglócsizmáját.- Nem szívesen hagylak most itt - tiltakozott vagy a huszadik alkalommal. - Ennek az AkhnanIhn Nazzimak már a tekintetéből is az süt, hogy legszívesebben a farkasok étkéül lökne téged, te pedig visszaküldesz engem Koraszba.- Minél hamarabb érsz Koraszba, annál hamarabb visszajöhetsz, hogy vigyázz rám -

mondta Alanna ellentmondást nem tűrő hangon. - Fontos dologról van szó.- Az nem az, hogy megóvjalak attól a kivénhedt héjától? - kérdezett vissza Korem. - Azt

mondtad, Ali Mukhtab küld velem egy embert.- A málhás lónál vár rád - mondta Alanna, és szeretetteljesen rávigyorgott barátjára,

miközben kifelé sétáltak. - Velem minden rendben lesz. Hűséges majd vigyáz rám.Korem összeráncolt homlokkal nézte az előttük nyargaló fekete macskát.- Némi védelem - motyogta. Megálltak, csodálkozva látták, hogy Hakim Fahrar várakozik

a lovakkal. A magas bazsir meghajolt.- Én kísérlek el - válaszolt a tekintetükből sugárzó kérdésre. - A Hang rendelkezett így.Alanna egy pillanatra átölelte Koremet.- Észre sem veszed, s máris újból itt vagy - mondta leplezve érzelmeit. - Menj hát!Nézte, ahogy a két férfi ellovagol a málhás lóval a hátuk mögött. A kristályparazsat

babrálva, nedves szemével hunyorgott.

Nem vagy egyedül, jegyezte meg Hűséges. Én mmég mindig itt vagyok.Alanna felemelte a cicát, és szorosan magához ölelte. Nem csak azért sírt, mert

elveszettnek éreze magát Korem nélkül. Arra gondolt, hogy a mogorva szolga nemsokára látja Jonathant, ő pedig nem,A Próba. Csak merült és merült végtelennek tűni vízmélységekbe, tüdeje majd felrobbant a levegő hiányától. Küzdött, egyre küzdött, de nem talált föl a felszínre. Kinyitotta a száját, hogy sikoltson...

Összerázkódva, remegve ébredt, a szája úgy össze volt szorítva, hogy fájt az állkapcsa. A lovagi próba kamrájában tilos volt megszólalni!

Hűséges a földre huppant Alanna mellkasáról, a macska súlya idézte fel alvó elméje előtt azt a szörnyű pillanatot. Már-már rákiáltott, amikor észrevette, hogy Hűséges farka és szőre az égnek mered. Csöndben fülelt egy pillanatig, majd motoszkálásra lett figyelmes. Kemény, gyengéden egymáshoz ütődő tárgyak halk koccanását hallotta. Alanna óvatosan felemelte harci fejszéjét a fegyverállványáról, s hangtalanul kisurrant sátra hátsó részén. Hűségessel a háta mögött megkerülte ideiglenes otthonát, szellemként mozogva a tábor többi árnya között.

Egy összekuporodott alak ábrákat rajzolt sátra bejárata elé. Azonnal tudta, ki az, s sejtette, miben mesterkedik. Felemelte fejszéjét, és a sámán lába elé hajította a homokba, majd nagy léptekkel maga is odasietett. Varázserejének violaszín fénye lila nappali fényt varázsolt a hely köré.

- Démon, felszólítalak téged, hogy ne tégy kárt bennem! - rikoltotta az öreg. - Mitrász nevében...

- Maradj csöndben! - dörrent rá Alanna látva, hogy az emberek előszaladnak sátraikból. - Siketült felébresztened mindenkit!

Amikor végre ráismert, Ibn Nazzir hangja elakadt a dühtől.- Kiűzlek innen! - kiabálta. - Megtisztítom tőled törzsünket, s visszaküldelek a

Sötétségbe, ahová tartozol!A vénember által rajzolt jeleket szemügyre véve Alanna gyomra felkavarodott. A

homokban az Idramm Kapuja nevet viselő varázsjel bontakozott ki előtte, Roger nagyhercegtől hallott róla, aki őt és Jonathant varázslásra tanította még fiatalabb korukban.- A világunkban sokféle teremtmény létezik - magyarázta Conté nagyherceg. -

Démonoknak, elemi erőknek, szellemeknek nevezzük őket. A számuk végtelen. Vannak közöttük olyanok, amelyek az általunk Jónak nevezett erőt szolgálják, és vannak olyanok, amelyek a Gonosz szolgálatában állnak. Az Idramm Kapuja varázslattal az összes ilyen lényt bizonyos távolságon belülre hívhatjuk. Ennek eredménye - a nagyherceg széles válla itt megrázkódott - katasztrofális. Csak egy bolond hoz létre olyan Kaput, amelynek nem szab határt.

A sámán által rajzolt Kapu már csaknem elkészült. Alanna megborzongott. A szimbolikus jelek között nem szerepeltek korlátot szabó elemek.- Ostoba, tudatlan, gonosz vénember! - kiáltott rá, meztelen lábával szétkenve a rajzot. -

Az egész falut elpusztíthattad-volna. Vagy ez nem érdekelt, csak az, hogy engem is magaddal ránts?!

Ali Mukhtab áttört az összesereglett emberek gyűrűjén. Alanna dühtől elfojtott hangon tudatta vele:- Iddrarn Kapuján dolgozott!A Hang elfehéredett.- Megőrültél? - kiáltott Akhnan Ibn Nazzirra. - Hogy merészelsz olyan varázslathoz

nyúlni, amelyhez nem értesz?- Megtéveszti az embereinket - siránkozott a sámán, - Téged is megtévesztett, Ali

Mukhtab. Csak míg akartam szabadítani a sivatagot ettől a gonosz nőtől...- Mindannyiunktól megszabadítottad volna a sivatagot! - sziszegte dühödten Mukhtab. -

Menj a sátradba, sámán! S maradj ott, amíg megtalálom a számodra a méltó büntetést! Amint az öreg elmenekült, Alannához fordult. - Mindannyiunkat megmentettél - mondta neki.Alanna Hűségesre mutatott, aki álmosan pislogott.- A macskámnak köszönd - mondta. - Ő ébresztett föl.

Amikor másnap reggel felkelt, Ishak, Kara és Kourrem már várt rá, s egymással versengtek Hűséges hízelgő dorombolásáért.-Elkényeztetitek - mondta Alanna nyersen, miközben felöltözött. - S aztán nekem kell

majd együtt élnem egy felfuvalkodott macskával.- A férfiak nem hiszik, hogy ő csupáncsak egy macska - közölte vele Ishak. - Vannak, akik

azt gondolják, hogy isten. Mások meg démonnak tartják. Egyik sem - tájékoztatta Alanna a fiút. Felemelte Villámot. - Megmutatná valamelyikőtök, hogy hol találom a kovácsműhelyt?

A kovács Gammal volt, a Perszepoliszból ismert termetes méretű barát. Vigyorgott örömében, hogy szívességet tehet Alannának. Haragos pillantásokat vetett az Alannát kísérő lányokra, mire azok elmentek az útból, Ishaknak pedig egy fújtatót nyújtott a kezébe.- Ne sajnáld, fiú! - tanácsolta, miközben megfordult, hogy a fogóját megkeresse.Ishak rémülten nézett Alannára.- Még soha nem csináltam - suttogta.Amikor Gammal visszatért, Alanna nekihevülten pumpálta a fújtatót, a tűz pedig fehéren

izzott. A nagy bazsir megcsóválta a fejét, és fogójával felvette Villám pengéjének hosszabbik részét, a tűzbe tartva hevítette, amíg úgy nem gondolta, hogy elég forró. Alanna ellenséges morajlást véli hallani, de Gammal elterelte róla a figyelmét, amikor zúgó hangon megkérdezte:- Hol tanultad meg a fújtató használatát, Férfiként Lovagló Nő?- A király fegyverkovácsaitól - kiabálta túl ál tűz bömbölését és a fújtató lihegését. -

Háborúban álltunk Tuzánnal. Egy sebesülés miatt nem harcolhattam, ezért náluk próbáltam meg hasznossá tenni magam. Magad is tudsz kardot javítani? - kérdezte a kovács. Még neki is fel kellett emelnie a hangját, hogy túlharsogja a műhely zaját.

Alanna megrázta a fejét.- Meg tudok javítani egy közönséges kardot - mondta -, de nem egy ilyen finoman

megmunkáltat.Gammal kihúzta a pengét a tűzből, Alanna pedig abbahagyta a fújtató működtetését. A lihegés megszűntével Alanna tisztán hallotta a Villám letört pengéjéből jövő zümmögést.- Gammal, ne...! - kezdte mondani, de a kovács már lecsapott. Kalapácsa találkozott az izzó fémmel, s a bekövetkező robbanás mindenkit földhöz vágott. Amikor Alanna nagy nehezen talpra állt, a tűz már kialudt, az üllő középen elrepedt, Gammal pedig eszméletlenül feküdt. Alanna gyorsan felélesztette a vízzel, amit Kourrem hozott. A magához tért férfi megadóan mosolygott.Ez hiba volt, jegyezte meg Hűséges biztonságos távolságból. Nézd a pengét!Villám még mindig az üllőn feküdt. Egy pillanattal később Alanna megérintette. A penge hideg volt, ahogyan a tűzhely is.- Nem arra készült, hogy kalapács érintse - szólalt meg Ali Mukhtab hangja váratlanul.

Alanna meglepetten sarkon fordult, mert nem hallotta, hogy a Hang megérkezik. - Más módot kell találnod a megjavítására, Trebondi Alanna. - Hirtelen elmosolyodott fehér fogait elővillantva. - Ebben a törzsben az emberek élete nagyon csendes volt, mielőtt közénk érkeztél - tette hozzá, mielőtt megfordult, és elment.Alanna dühös pillantást vetett a távozó Hang hátára, majd észrevette, hogy Kara, Ishak és

Kourrem kuncognak.- Igaza van - mondta Kara. - De mi nagyon örülünk, hogy jöttél.Alanna sóhajtva hüvelyébe csúsztatta a pengét, újból a helyére kötözte a kard markolatát.

Találnia kell valamilyen más módot arra, hogy megjavítsa. Varázslástan órán nem foglalkoztak kard kovácsolással. S addig is mivel vív majd? Felkészületlennek érezte magát Villám nélkül.- Ezek hárman örülhetnek a jöttödnek - jegyezte meg Gammal kedvesen. Alanna élesen

körülnézett kísérői után, akik kissé távolabb Hűséges figyelmét próbálták felkelteni egy színes labda iránt. - Azelőtt nem sok becsületük volt. Gyere a sátramba, az asszonyom majd ad neked valamilyen frissítő italt - tette hozzá. - A fiatalok addig majd vigyáznak a macskádra is meg magukra is.

Alanna követte a kovácsot az otthonába, elgondolkodva rágcsálta nagyujját. Gammal felesége szolgált fel nekik, s nyugtalanul tekintgetett ki fátyla mögül.

- Miért? - kérdezte végül Alanna. – Intelligensek, éberek és gyorsak, én szeretem őket. Miért nem becsülik őket?Gammal pipára gyújtott, elmélyülten szippantott belőle, mielőtt válaszolt.

- Ishak, a fiú mindössze hatéves volt, amikor azt állította, hogy képeket lát a tűzben - mesélte.- Ez természetes - mondta Alanna meglepetten. - Ő maga mondta nekem, hogy

rendelkezik varázserőveI. Nem kapott túl sok útmutatást ahhoz képest, hány éves... Gammal nem foglalkozott ezzel. - Kourrem ágya fölött tűzgolyók függtek, s a lány játszott velük. Kara anélkül hajigálja a dolgokat mérgében, hogy hozzájuk érne. A sámán azt mondja, hogy átkozottak. Ishak családja a nagyapja gondjára hagyta a fiút, a lányokat azonban rokonaik elűzték, amikor már gondoskodni tudtak magukról. Alanna azt hitte, rosszul hall. - De hát mindezek a varázserő jelei - suttogta. - És lbn Nazzir azt állította, hogy átkozottak?Gammal bólintott. - Vannak a törzsben olyanok, akik azt gondolják, a sámán hibát követett el. Ők gondoskodnak hármójukról, ruházzák és etetik őket. Halef Seif is közéjük tartozik. - Feltételezem, te is - találta ki Alanna éles szemmel.Gammal fejét lehajtva ismerte el, hogy így van, mikor Alannában egy újabb kérdés fogalmazódott meg.- Ez azt is jelenti, hogy a lányokat soha senki nem tanította? Nem tudják, hogyan

használhatják hatalmukat? - Gammal bólintott. - Könyörületes Nagy Anyaistennő - sóhajtott fel Alanna. - Szívesebben élnék egy kígyókkal teli gödörben mint két olyan lánnyal egy faluban, akik nem tudják, hogyan irányíthatják varázshatalmukat. Senki nem gondolt arra, mi történhet? Kellett, hogy tanuljanak némi uralmat varázserejük felett különben már egyikőtök sem lenne itt. Nem vettetek észre semmi különöset, amikor valamelyikük haragszik vagy beteg?

Gammal higgadtan bólintott.- Egyszer villámlás csapott le az égből, s majdnem eltalálta a sámánt - mondta. - És

sokszor vannak nagy szelek és különös viharok. A sámán azt akarja, hogy ilyenkor öljük meg őket, de Halef Seif nem hagyja. A Hang sem hagyja, így velünk élnek, amíg az Egyensúly olyan irányba nem mozdul, amely kedvez nekik.

Alanna hamarosan távozott. A bazsirok hajlottak arra, hogy hagyják a dolgokat úgy történni, ahogy történnek, ami meglepő volt, tekintetbe véve, milyen lendületesek. Nem tudják, hogy a dolgokat csupán egyetlen módon lehet megváltoztatni mégpedig, ha tesznek ennek érdekében valamit? Megpróbálta elmesélni zavarát Ali Mukhtabnak, aki derült rajta.- Hiszünk a Nagy Egyensúlyban - mondta Alannának. - Végül minden jóra fordul. Az

Egyensúly eltolódik... nem lehet megjósolni, hogyan. Tudod, ez olyan, mint a sivatag. Az ember nem változtathathatja meg a sivatagot, s az ember nem befolyásolhatja az Egyensúlyt.

Alanna megrázta a fejét elkeseredésében.-Nem hiszek abban, hogy csak várjunk arra, hogy a dolgok megtörténjenek - morgolódott.

- Ha vártam volna, hogy a ti Egyensúlyotok kiigazítja magát, akkor ma egy lord felesége vagyok, s semmi mást nem ismernék az otthonunkon és a földjeinken kívül.- Talán te magad is az Egyensúly eszköze vagy - vetette fel Mukhtab. - Puszta

jelenléteddel kimozdítod a mérleg nyelvét.- Képtelenség - tiltakozott Alanna, a nyakában függő zsarátnokkövet babrálva.

Alanna napokig gondolkodott három ifjú barátja dolgán. A fiatalok nem voltak keserűek vagy lehangoltak sorsuk miatt, s kérdéseik végeláthatatlan sora arról tanúskodott, hogy szeretnének tanulni. Saját nyugalma érdekében maga is vállalta volna tanításukat, de a bazsir szokások nagyon szigorúak voltak ebben a tekintetben. Mágiát kizárólag a sámán taníthatott, s ez volt az egyetlen törzs - amelynek sámánja maga is bizonytalankodott varázserejét illetően -, ahol senki nem kapott képzést. Még Ali Mukhtab sem védené meg, ha megsértené a bazsir szokásokat.

Kourrem sóvárgó tekintete szíven ütötte Alánnál, Ishak szünet nélkül próbálta megmutatni neki varázserejét. Kara pedig Kara volt: félénk, mindig szolgálatkész, inkább udvariatlan szót és ütést várt, mint Alanna kurta köszönömjeit. A lovagnő maga is egyfajta kitaszított volt, attól a naptól kezdve, hogy; felfedte titkát. Nem szerette volna, ha fiatal árnyékainak is ez az élet jut. Bár déli száműzetése önkéntes volt, nem voltak illúziói afelől, hogyan fogadnák, ha túlságosan hamar visszatérne a palotába.

Csaknem egy héten át rágódott ezen a problémán, miközben új törzsével ismerkedett. Halef Seif társaságában férfiakkal találkozott, akikkel a hegylakókkal folytatott állandó háborúskodásról beszélt, s arról, hogy a rengeteg juh- és kecskenyájnak új legelőkre van szüksége. Találkozott néhány asszonnyal Kara jelenlétében, vadászott a fiatal férfiakkal, s Ali Mukhtab segítségével a bazsirok gazdag történelmével ismerkedett.

Egyik este, amikor Alanna még mindig azon gondolkodott, mit kellene tennie, a törzsfőnök sátrába hívták. A Törzsek Hangja is ott volt, párnák tetején trónolt, és hosszú pipáját szívta. A feszültnek tűnő Halef Seif mellette foglalt helyet, Gammal és egy másik férfi két, megkötözött és térdeplő ember fölött álltak, míg körülöttük néhány másik törzsbeli férfi figyelte az eseményeket.

Alanna az ajtóban bizonytalankodott, áthelyezni Hűségest bal oldalára.- Értem küldtetek? - kérdezte Haleftől. A két térden álló férfin kívül mindenki kérdőn

ránézett.A törzsfőnök behívta Alannát.

- Ez a két férfi tegnap érkezett az Alvó Oroszlán törzshöz, amelynek tagjai a testvéreink. Megpróbálták sivatagi embernek álcázni magukat, de teljesen egyértelmű, hogy északról jöttek.

Alanna közelebb lépett hozzájuk, hogy lássa az elfogottak arcát. Mindketten lefelé néztek.- Az Alvó Oroszlánok törzse bizonyára tudja, hogyan kell a kémekkel bánni - jegyezte

meg, de még mindig nem értette, miért hívatták. - Hacsak nem érezték úgy, hogy a Hangnak is látnia kell őket.- Ezek az emberek utánad érdeklődtek, Trebondi Alanna - válaszolt Ali Mukhtab.

Hűséges leugrott Alanna válláról, s az egyik térdeplőhöz sétált, akinek lustán az arcához dörgölőzött. A férfi meglepetten felnézett.- Fürgeujj! - kiáltott fel Alanna döbbenten. Az Anyaistennő nevében, mi a jóságos eget keresel te itt?Erre a másik férfi is felemelte a fejét, akit csak futólag ismert a Tolvajok Királyának udvarából. A tolvaj, akit Alanna évek óta „Fürgeujj" néven ismert, grimaszt vágott.- Azt mondta, nem tudhatod meg, hogy itt vagyunk - dörmögött. - Azért jöttünk, hogy megtudjuk, mi van veled, s hogy biztonságban vagy-e.- Alanna, gondolom, magyarázatot adsz nekünk a maga idejében - jegyezte meg Halef finoman. Alanna, zavarában elvörösödve, Halef Seif arcába nézett.- Ezeknek az embereknek a gazdája az én legrégibb és legjobb barátom.- Ki lehet a gazdájuk, hogy kémeket küld hozzánk hírvivők helyett, akik nyíltan közelednének szándékukat illetően?Alanna felsóhajtott.- A gazfickók udvarának uralkodója, a tortalli tolvajok királya. Ha ismernéd, tudhatnád, hogy mindig kémeket küld, s nem hírvivőket. - Újra Fürgeujjhoz fordult. - Mi a jó égért figyeltet engem? Tudnia kell, hogy jól vagyok.Fürgeujj a fejét rázta.- Én nem kérdőjelezhetem meg őfelsége akaratát - tájékoztatta Alannát. - Különösen nem merném ezt tenni az utóbbi időben, mióta olyan ingerlékeny lett. Tudtuk, hogy elfognak bennünket, - vállat rántott. - Még mindig jobb volt, mint Koraszban maradni, s állni George dühét. Alanna mosolygott. - Még soha nem láttam George-ot dühösnek, anélkül is elég ijesztő. Halef Seif, Ali Mukhtab, ne büntessétek meg ezt a két embert uruk parancsa miatt. George-nak, a tolvajok királyának ellentmondani... nos, az olyan dolog, amit egy zsebmetsző soha nem tesz. Pipáját kivéve szájából Ali Mukhtab így szólt: - Hallottam már erről a George Cooperről. Agy mondod, nem tanácsos ujjat húzni vele.

- Ez a két ember bizonyára nem látott olyat, amit a bazsirok nem akartak, hogy lássanak - mutatott rá Alanna.

- Az a kívánságod, hogy szabadon engedjük őket? - kérdezte Halef Seif a Hangtól. Ali Mukhtab bólintott, és Gammal letérdelt, hogy elvágja a foglyok köteleit. - Hallgassatok rám! - szólította meg őket Halef szigorúan. - Most bántódás nélkül hazatérhettek királyotokhoz, de figyelmeztetlek benneteket, és üzenjük neki, hogy legközelebb a kémeit levágott orral küldjük vissza - intett Gammáinak. - Adj nekik enni, és ereszd őket útjukra, és gondoskodj róla, hogy jó messzire legyenek északra, mielőtt visszatérsz hozzánk.- Mondd meg George-nak, hogy jól vagyok, és elégedett - tette hozzá Alanna, miközben Fürgeujj és társa ügyetlenül feltápászkodtak. – Csak szeretném a saját életemet élni egy ideig.Fürgeujj bólintott.- Megmondom, de nem hiszem, hogy tetszeni fog neki.A társa körülnézett a bazsir arcokon.- Kénytelen lesz belenyugodni - jegyezte meg szárazon. Sietve kikísérték őket a sátorból, nyomukban a harcosokkal.Alanna észrevette, hogy Halef Seif és Ali Mukhtab őt nézi. A törzsfőnök kézmozdulatára leült, Halef szívott egyet a pipájából, és ő is helyet foglalt, mire az egyik törzsbeli férfi, aki a sátorban maradt, bort töltött mindannyiuknak.- Van még több ilyen barátod is, Alanna, aki keresni fog? - érdeklődött Ali Mukhtab.Megrázta a fejét.- George öntörvényű.- Hogyan kerültél ismeretségbe egy ilyen emberrel? - A Hang engedte, hogy Halef meggyújtsa pipáját az övéről.- Akkor találkoztunk, amikor először Koraszba mentem fiúruhában - válaszolta. - Barátok lettünk...- Így lophatott a palotában - jegyezte meg Halef szárazon.- Egyáltalán nem. Soha nem segítettem volna neki lopni. Ő tanított engem késsel

harcolni, falra mászni létra nélkül... - vigyorodott el. - Mindebféle hasznos dologra. S ő szerezte nekem Holdfényt.A Hang szeme szúrós volt.- Bizonyára közel áll hozzád ez a...- Cleorge Cooper - segítette ki Alanna. - A legjobb barátom a világon, Jonathan herceg

mellett.- Ez a barát sokat kockáztat azzal, ha hírszerzőket küld utánad délre.

Alanna elpirult.- George aggódik értem - mormogta.

George szeret téged - nyávogott Hűséges.- Csönd! - szólt rá Alanna, mert látta, hogy a két férfi a macskát nézi. Előfordul, hogy az emberek megértik Hűségest. Alanna ezt most nem szerette volna. Felállt, s közben úgy belebotlott burnuszába, hogy majdnem orra bukott. - Ha nincs több kérdésetek...- Egyelőre nincs - bólintott a törzsfőnök, s alig bírta elrejteni mosolyát kézfeje mögött.

A zavaró eset hamar feledésbe merült, s nem sokkul később Alanna elhatározta, hogy közbenjár Nazzirnál Kara, Kourrem és Ishak érdekében. Az utóbbi napokban nem zajlott szópárbaj közte és a sámán között, s Alanna azt remélte, hogy alábbhagyott az öreg haragja. Fegyvereit és hűsítő burnuszát hátrahagyva, ujjatlan tunikában és térdnadrágban (az öreg így tisztán láthatta, hogy fegyvertelen) elindult a sámán sátra felé, hogy szemtől szembe találkozzon vele. Dél felé járt az idő.

Hűséges, mint mindig, most is elkísérte szénfekete, zsörtölődő árnyékként. Botorság, amit teszel, figyelmeztette gazdáját, miközben a varázsló sátra felé közeledtek. Süvölteni fog, mindennek elmond majd, és minden bizonnyal kipróbál néhány varázsigét, amelyekről vajmi keveset tud.- Mégis meg kell próbálnom - dünnyögte Alanna a sátor előtti nagy, puszta térre lépve. A

sámán otthona egyben a falu templomául is szolgált. Alanna tiszteletteljes távolságban

megállt a sátor letakart bejáratától, karját szélesre tárta, hogy mindenki láthassa, nincs nála semmi.- Akhnan lbn Nazzir! Békével jöttem hozzád, nyitott...A talaj felrobbant előtte, s a robbanás ereje is és Hűségest is a földre küldte, porral és

homokkal borítva őket.Én megmondtam - jegyezte meg Hűséges undorodva, miközben nekilátott a

mosakodásnak.Alanna talpra állt, leveregette magáról a piszkot, s próbálta visszatartani a dühét.

- Ez ostobaság volt! - kiabálta. - Megsérülhetett volna valaki, s lehet, hogy nem én lettem volna. Azzal a szándékkal jöttem hozzád, hogy békét kössünk...

- Te nem hozol ránk mást, csak háborút és ínséget! - hangzott a fojtott kiáltás a sátorból. - Halef Seifet testi vággyal rontottad meg, a Törzsek Hangjára pedig gyarló szavaiddal eresztettél bűbájt.

- A férfiak és nők testi vágy nélkül is lehetnek barátok - kiabált vissza Alanna. - Az egyetlen személy, aki rontás alatt áll közülünk, az te vagy, a féltékenységed és irigységed miatt! - Elhallgatott, hogy haragtól remegve letörölje homlokáról az izzadságot. Az ostobaságot mindig is nehezen viselte, most kezdte elveszteni azt a kevés béketűrést, amije volt.

A idős férfi még mindig nem volt hajlandó kijönni, bár a szóváltásuk már az egész falut összecsődítette.

- A nyakadban hordod a démon szemét - kiáltotta a sámán.Alanna a nyakához nyúlt, és megérintette a zsarátnokkristályt.- Ez nem démonszem! –kiáltotta őrjönve. – Ez a Nagy Anyaistennő záloga, amit a saját kezéből kaptam! – azok, akik hallgatták őket, erre félelemmel vegyes tisztelettel hátraléptek. Az Anyaistennőt itt is ugyanúgy imádták, mint északon, senki nem vette volna a szájára a nevét ok nélkül. A sámán követőiben felébredt a gyanú, hogy nagyon nagy hibát követtek el.- Bocsánatkérést követelek, amiért megsértetted az istennőmet! – kiabálta Alanna – Most azonnal követelem! gyere ki és kérj bocsánatot!Tessék –gondolta elégedetten. – Ez majd helyre teszi a gyáva öreget.Nem fog bocsánatot kérni- figyelmeztette Hűséges – Hanem... Alanna azonban ugyanúgy érezte, ahogy a macska. Alig jutott ideje arra, hogy lila védőpajzsot vonjon maguk köré, hogy védelmezzen a sátorból kitörő sárga láng ellen. Alanna megvonaglott, ahogy a sárga varázserő lecsapott, de gondolatait sikerült a varázsigéjére összpontosítania. Dühében befogta a sámán tüzének utolsó foszlányát, és visszadobta. a parányi láng berontott a sámán sátrába, s kiűzte onnan az öreget, mielőtt eltűnt szem elől. Alanna haragos tekintetet vetett Ibn Nazzirra, s villámgyorsan gondolkodott. A sámán a kristálykardot viselte, melynek még a látványától is jeges félelem futkosott a hátán. Nem csupán az aggasztotta, hogy Roger hercegre emlékezteti, de azt is tudta, hogy a sámán valamikor fosztogató volt. Vagyis kétségtelenül tudta használni a kardot. Ha nem tévedett, ő sokkal erősebb varázsló volt a sámánnál, az öreg vívóképességei azonban veszélyesen ismeretlenek voltak előtte, különösen, mivel nála nem volt fegyver.- Sértegetted az Istennőt, aki pártfogásába vett – szólította meg az öreget, mikor az rá figyelt . – Kétszer minden figyelmeztetés nélkül rám támadtál úgy, hogy nem adtam rá okot. Mondd meg nekem, miért ne követelném az életedet, hiszen jogom van ehhez, mint a törzs tagjának. Akhnan Ibn Nazzir kirántotta a kristálykardot, és egy kiáltás kíséretében Alannára támadt. Alanna kitért a támadás elől, és távolabb lépett. Nem törődött a törzsbeliek kiáltozásaival, akik a varázsló becstelensége miatt tiltakoztak. Ibn Nazzir, aki teljesen eszét vesztette, szintén nem törődött velük. Őrült vigyorral újból Alannára rontott, két kézzel forgatva a halálos pengét. A lovagnő félreugrott. Mindig zümmögést hallott, valahányszor a kristálykard elsuhant mellette. A hangtól enyhe rosszullét kerülgette, olyan volt, mintha Roger herceg közelében állna, s ő irányítaná a pengét, hogy az életére törjön.

Üres kézzel, a sámán mozdulatait megfeszített figyelemmel kísérve hajladozott, és ugrált el a csapások elől.

lbn Nazzir nem bizonyult olyan nehéz ellenfélnek, mint Roger herceg. Időnként összevissza hadonászott, nem vigyázott az egyensúlyára, ráadásul lassú volt. Alanna valójában magától a kardtól tartott, úgy érezte, az öreg nem támadna ilyen jól, ha nem ez a kard lenne a kezében. Megragadta a zsarátnokkristályt, és elsuttogta a védőfalépítő varázsigét.

Sötétlila tűz keletkezett, amely forgószélként igyekezett körbefogni Ibn Nazzirt. Az öreg rikácsolni kezdett, és megforgatta maga körül a fegyvert. A fal eltűnt. Támadásba lendült. Alanna föl ugrott, és a földre rúgta a sámánt, majd rávetette magát, s birkózni kezdtek a kardért. A zümmögés olyannyira felerősödött, hogy minden más zajt elnyomott. A lány érezte, hogy láthatatlan kezek ragadják meg a torkát, miközben azt is látta, hogy a sámán arca egyre szürkébbé válik.

- Hagyd abba! - kiabálta, hogy az öreg meghallja. Akaraterejét segítségül hívva, megragadta a mágikus ujjakat, s távol tartotta magától. - Nincs elég erőd! A saját életerődet használod el!

A sámán a hátára döntötte Alannát. A lány belekapaszkodott a kard markolatába. Ilyen közelről ellenfele biztosan nem véti el, ha sikerül megszereznie a kardot. Küzdöttek. A sámánról izzadságcseppek hullottak Alanna arcába. A férfi egyre szürkébb lett, orrlyukai és szája körül kék csíkok jelentek meg.Minden elsötétült. Felhő szállt rájuk, amely hirtelen beterítette Alannát, elzárta előle a levegőt, és eltompította az érzékeit. A lány tovább harcolt arra az erőtartalékra támaszkodva, amelyet hosszú évek munkájával épített fel. A sötétséget lassan félretolta saját violaszín tüze, amely szikrázott és lángokban tört ki, ahol csak a kristálypengét érintette. Távoli jajkiáltást hallott.A sötétség eltűnt. Akhnan Ibn Nazzir halálában tágra nyílt szemmel összecsuklott, és ráesett.

Gammal és Halef lehúzták az öreget Alannáról, Ishak pedig segített neki talpra állni. Alanna szédült a kimerültségtől. Kara és Kourrem hozzásiettek, hogy két oldalról támogassák. Ali Mukhtab utálkozó szemmel nézett fel, miután megvizzgálta Ibn Nazzir testét.

- Semmilyen sérülést nem látok rajta, mégis halott. Mi okozta a halálát?Alanna megdörzsölte a szemét. Mind testét, mind varázserejét túlerőltette. Szeretett volna a sátrába menni és lefeküdni.- Olyan erőt használt, amellyel nem rendelkezett - préselte ki végül magából. - Nem volt olyan nagy varázsló. Saját életerejéhez nyúlt azért, hogy engem holtan lásson. - Jobb kezét nézve döbbenten látta, hogy a kristálykardot tartja vele.

- Ha kitartott volna, lehet, hogy ő győz, de én szívósabb voltam nála. Rendszerint az vagyok - tette hozzá Alanna keserűen. - Sajnálom, hogy bajt hoztam rátok - mondta, és megfordult, hogy távozzon.

- Egy pillanat - szólt utána Halef halk, de határozott hangon. Alanna visszanézett, és látta, hogy a férfi a sámán sátrára mutat. - Mától ez az otthonod.

Alanna szabad kezével Kourrem vállába kapaszkodott.- Nem értem.Ali Mukhtab feláll t, s a törzsfőnök mögé lépett.- Halef Seifnek igaza van. Megölted az öreg sámánt. Ezért most át kell

venned a helyét, amíg nem állítasz magad helyére egy fiatalt, vagy valaki meg nem öl.

Ez túl sok volt Alannának:- Ostobaság! - kiabálta a kimerültségtől elcsukló hangon. - Nem vagyok...

Én lovag vagyok! Soha nem tanultam varázslást. . .

- Védtelenül hagynál bennünket a hegylakók sámánjaival szemben? - kérdezte Halef csendesen. Alanna összeszorította ajkát, mert eszébe jutott a hegyi varázslókról szóló bazsir mesék. – Ez a törvény. Nálunk ez a szokás - mondta, s felhajtotta a sámán sátrának ajtólapját. - Mostantól kezdve ez az új otthonod, Férfiként Lovagló Nő.Alanna egy pillanatig indulatosan nézett a Hang és a törzsfőnök szemébe. Nem akart helyhez kötötten időzni, kalandot keresett. Újabb kimerültséghullám öntötte el, s elfordította tekintetét. Hűséges várakozásteljesen ült a nyitott ajtó mellett.

- Azt sem bánom, ha ez magának a sírásónak a kunyhója - sóhajtott. - Csak lefeküdhessek valahol. - Kara és Kourrem segítségével bevonult a sámán

sátrába, kezében még mindig a kristálykardot szorongatva.

4. fejezet

Varázslóiskola

Alannának - mint a Veres Sólymok sámánjának egyik legelső tette volt, hogy megkörnyékezte Ali Mukhtabot és Halef Seifet. Engedélyüket kérte ahhoz, hogy Karát, Kourremet és Ishakot felkészítse a sámánságra maga helyett.

- Ishak már ismer néhány varázslatot - mondta nekik. - S bizonyos mértékben mindhárman képesek irányítani varázserejüket, különben a falu már nem létezne. Nem sok időbe telik kitanulniuk a sámánságot, s jobbak lesznek, mint lbn Nazzir valaha is volt.

A férfiak kifejezéstelen arccal, hosszú pillanatokig gondolkodtak Alanna javaslatán. Alanna igyekezett nyugodt maradni. Hogyan találhatna más jelöltet, ha nem taníthatja ezt a három fiatalt? S mellett, ha a kiközösítettekből sámán válik, a falu igazán sokat tesz azért, hogy a gyerekeket ért igazságtalanságot, amelyet lbn Nazzirnak köszönhettek, helyrehozza - Alanna legalábbis így gondolkodott.

- Nekünk eddig nem voltak női sámánjaink - mondta Ali Mukhtab. - De ez a törzs már sok új dolgot látott a Férfiként Lovagló Nő érkezése óta.

- A sámánunk ebben a pillanatban is nő - vetette közbe Halef Seif enyhe mosollyal.

- Vagyis neked tetszik az ötlet? - kérdezte Mukhtab. A törzsfőnök arcán a mosoly szétterült,

- Azt hiszem, nagyon érdekes lenne látni, mi történik. Egy dolog biztos: a fiatalok hallgatnak jelenlegi sámánunkra.

Mukhtab bólintott.- Akkor így legyen - mondta Alannának. Az istenek mosolya kísérjen!Alanna feláll t.- Köszönöm - mondta. - Minden bizonnyal szükségem lesz az istenek

jóindulatára.A három fiatal a sátra előtt várta visszatértét, Alanna körülnézett, s

elégedettnek látszott. A hely nagyon megváltozott az óta a délután óta, amikor először betántorgott a sátor belsejébe. Réz- és ezüst tárgyak ragyogtak lágyan a lámpák fényénél. A sznőnyegek eredeti, dús színeikben pompáztak. A függönyök, amelyek lakóterét a templomi résztől elválasztották, patyolattiszták voltak. Tulajdonképpen kellemes érzés hazajönni, gondolta.

- Kérted, hogy itt várjunk rád - szólította meg az egyenes beszédű Kourrem. - Beszéltél a törzsfőnökkel és a Hanggal. Bajban vagyunk?

Alanna megrázta a fejét, s elfogadta az Ishak által kitöltött datolyabort.- Valóban rólatok beszéltünk - válaszolta. - De nem vagytok bajban.

Engedélyt kértem, hogy taníthassalak benneteket a sámánságra. És ők igent mondtak.Egy pillanatig három szempár - a lányok sötétbarna és Ishak szürkésbarna szeme - meredt rá. Kourrem sírni kezdett.

Azt hittem, nem akarsz velünk mágiáról beszélni - emlékeztette csodálkozva Ishak.Kara csatlakozott Kourremhez, ami nyugtalanította Alannát.

- Lányok, hagyjátok abba! Nem akartalak megríkatni benneteket. Igyatok egy kis bort! - majd Ishakhoz fordult. - Azt akkor mondtam, amikor még nem tudtam, hogy a lányok semmilyen képzést nem kaptak, s te is csak egy

keveset. Kourrem! Kara! Kérlek, ne sírjatok! Az igaz, hogy torkig vagyok a mágiával, de valakinek tanítania kell benneteket, s az a valaki én vagyok. Hallgassatok ide!

Hatalmas sóhajjal leült egy párnára. A lányok sírása hüppögéssé szelídült, mindannyian Alannára figyeltek. - Apród, majd fegyverhordozó koromban élt a palotában egy férfi, a király unokaöccse, Jonathan herceg unokatestvére. Rögernek hívták, ő volt a Keleti Földek legnagyobb varázslója. Jóképű és elbűvölő férfi volt, szerették az emberek.Úgy éreztem, én vagyok a világon az egyetlen, akt tudja, hogy rosszat akar Jonathan hercegnek, hogy olyan baleseteket idéz elő, amelyek majdnem a trónörökös életébe kerülnek. Azt hiszem, ő raboltatott el engem az ellenséggel a tuzániak ellen vívott háború alatt. Két holdtöltével ezelőtt, a lovagi próbám alkalmával megtudtam, hogy varázshatalmával elvakított mindenkit - magamat is beleértve -, hogy leplezze előttünk gonosz terveit. Meg akarta ölni a királynét. Megvádoltam Rogert a király és az egész udvar előtt. Roger Isten ítéleti párbajt követelt.

Nagy levegőt vett. Fájó volt, ami ezután következett.- Megvívtunk. Átvágta.. . - Alanna elpirult, nem tudta, hogyan fejezze ki

magát. - Fiúnak álcáztam magam - a mellére mutatott, s még inkább elvörösödött.

A gyors észjárású Kourrem mentette meg szorultságából.- Azt akarod mondani, hogy lekötözted a melledet, hogy lapos legyen, ő

pedig átvágta a kötést?Alanna bólintott.- Amikor Roger herceg - és vele együtt mindenki - rájött, hogy lány

vagyok, őrjöngeni kezdett. Karddal és varázslattal támadott, de nem csupán engem. A varázslata megölte volna a királyt és Jonathant is. Meg kellett állítanom, ezért megöltem. Azóta, hogy ez történt, úgy érzem, hogy a varázslatot - bármilyen varázslatot - nagyon könnyű gonoszságra használni. - Nagy levegőt vett. - Ennél is rosszabb azonban, ha az ember nem törődik varázsképességeivel. Az olyan, mint ez a kristálykard - amikor ezt mondta, megérintette a pengét, amelyet most a derekán viselt.

- Nem vettem róla tudomást, ezért lbn Nazzir felhasználhatta ellenem. Meg kell tartanom magamnak, uralkodnom kell fölötte, hogy soha többé ne fordíthassák ellenem. S ez az, amit nektek hármótoknak is meg kell tanulnotok varázserőtökről, különben saját magatok ellen fordul. - Alanna zavarában megdörzsölte az orrát. Nem volt a szavak embere. S most ráeszmélt, hogy olyan dologba kezdett, amelynek során még sok beszédet kell tartania. - Holnap reggel kezdünk. Jobb, ha lefekszetek.

A következő pillanatban Alanna három ujjongó tizenéves ölelései és csókjai közepette találta magát. Fejcsóválva kitessékelte őket, és leeresztette sátra bejárati lapját éjszakára.

A tanulás jót tesz majd nekik - mondta H Ű S É G E S N E K ,miközben lefekvéshez készülődött.

A macska farkát lustán csóválva figyelte gazdáját. Neked is jót fog tenni , jegyezte meg . Lehet, hogy felnőttet csinál belőled, bár ezt kétlem .

Alanna dühös pillantást vetett rá, miközben takarójába burkolózott.- Örülök, hogy velem vagy, és őrzöd a szerénységemet - motyogta, mielőtt

elaludt.Én is örülök, hogy te is ezt teszed, válaszolt Hűséges, és befészkelte magát

Alanna orra alá.

A sírkamra sötét volt és mozdulatlan. A lány háta mögött az ajtót egy kőtömb zárta el, amelyet a palotaszolgák helyeztek oda. Előtte egy gránittömbön feküdt Roger, Conté hercegének holtteste. Olyan volt, mintha csak aludna. A

Sötétség Istenének papjai jó munkát végeztek a tartósításánál. Fekete bársonyzekéje elrejtette vállsebét és a mellkasán lévő szúrást, amely véget vetett Alannával vívott párbajának. Néma ma csönd ült a kamrában. A herceg halott volt.

A férfi szeme hirtelen kipattant. Alanna hátralépett, szíve rémülten kalapált. Roger herceg mosolygott.

Alanna ledobta magáról takaróit, kigurult A Z ágyból, és remegett. Feltápászkodott, és Hűségessel a nyomában kifutott sátrából. Odakint lihegve kapkodta a hideg éjszakai levegőt, a szél csapkodta izzadságban úszó testét.

- Elsőként a tűzgyújtás varázsigéjét tanuljátok meg - közölte tanítványaival. A sivatagban voltak, nem messze a falutól. Alanna nem akarta, hogy emberek és sátrak legyenek a közelükben, ha netán baleset történne. A törzs egyik harcosa biztonságos távolságból őrizte őket felhúzott, lövésre kész íj jal a kezében. A hegylakók túl közel voltak ahhoz, hogy őrzés nélkül bárki messzire merészkedhetett volna.Alanna még egy gallyat helyezett a többi tetejére.- Bárki, aki rendelkezik varázserővel, könnyedén tüzet gyújthat, vagy fényt támaszthat - mondta. Kényelmetlenül érezte magát. Tanított már apródokat és fegyverhordozókat arra, hogyan kell harcolni, de mágiát még soha senkinek. Aggódott, nehogy rosszul csináljon valamit. - Azt nézzük, amit meg akarunk gyújtani - később már nem kell majd ránézni -, és magunk elé képzeljük, hogyan ég. Majd arra kell gondolni, hogy meg szeretnénk gyújtani.

- S mi van akkor, ha nem akarom meggyújtani? - kérdezte Kara.- Kell, hogy akard - válaszolt Alanna -, különben mi az ördögért

használnád ezt a varázsigét? - Aha! - Minden varázslat gyökere az akarat - folytatta Alanna. - A dolgok azért

történnek meg, mert akarjuk, hogy megtörténjenek. Mint minden más az életben - a harcossá, a sámánná vagy a jó szakáccsá válás -, a varázslat is csak akkor jön létre, ha eléggé akarjuk. Ha összpontosítjuk az akaratunkat, s elképzeljük az elménkben, hogy valami ég, akkor az akaratunk valóságossá válik. Az a dolog valóban égni fog. Kara, te próbáld ki elsőkén!A magasabbik lány a gallyakból rakott halomra sandított. Izzadság csorgott végig az arcán a próbálkozástól. Parányi füstfelhő emelkedett föl a gallyak közül, de hamar elhalt.- Elsőre nem rossz - biztatta Alanna. - Nekem még így sem sikerült, amikor először próbáltam, Jól van, Kourrem, te következel!Kourrem összeráncolta homlokát, két szemöldöke összeért. Végül megrázta a fejét.- Azt hiszem, nem akarom eléggé – sóhajtotta.- De sámán akarsz lenni, nem? - kérdezte AlannlKourrem arca felragyogott.- Igen.- Nem lehetsz sámán, ha ezt nem tudod megcsinálni. Még lbn Nazzir is képes volt tüzet gyújtani.Kourrem szeme elkerekedett az ijedtségtől. A következő pillanatban szikrák pattogtak a gallyak között.Alanna vigyorgott.- Na látod! - Megvárta, amíg a szikrák kialszanak, majd Ishakra mutatott. - Te jössz.A fiatalember önelégült mosollyal mutatott a gallyakra. A farakás egyetlen lángoszlopban azonnal elenyészett. Alanna egy végtelennek tűnő pillanatig nézte a fiút, viszketett a tenyere, szerette volna letörölni Ishak arcáról a pimasz kifejezést. Tudta, hogy ez az érzés nem volt méltó saját magához,

Ishak mindössze fel akart vágni egy kicsit. Végül uralkodott magán, és bólintott.

- Kifelejtettem, hogy te már ismered a tűzvarázst. Mielőtt továbbmegyünk, jobb, ha pontosan kiderítem, hogy mit tudtok.

- Tudok tüzet és világosságot gyújtani - mondta Ishak. - Megtalálok dolgokat. Időnként előre látom, mi fog történni.

- Megálmodta például, hogy jobbá teszed az életünket - szólt közbe Kara lelkesen. - Kinevettük, amikor azt mondta, hogy egy nő lesz a jótevőnk, aki ráadásul harcos. Ez az előtt a nap előtt történt, amikor Halef Seif a falunkba hozott téged.Alanna bólintott.

- És te, Kara? Tapasztaltál olyat, hogy a dolgok megváltoztak csak azért, mert te azt akartad, hogy másmilyenek legyenek? Látsz képeket a tűzben? - A dolgok elmozdulnak, amikor haragszom - suttogta Kara pirulva. - Még az is előfordul, hogy repülnek a levegőben. Ilyenkor aztán a többiek megvernek.

- Szelet tud támasztani - kotnyeleskedett Ishak. - S ha sír, akkor esik. Nem mindig, de időről időre előfordul.

- Időjárás-mágia - mondta Alanna. - Sámánként hasznát fogod venni. S te, Kourrem?

- Én nem tudom - vallotta be a legfiatalabb tanítvány. - Időnként színes tűzlabdákat látok, és játszom velük. Az öregek szeretik, ha meglátogatom őket, amikor betegek. Azt mondják, jobban érzik magukat, ha mellettük vagyok. Azt hittem, ez azért van, mert történeteket mesélek nekik de.. . - reménykedő szemmel nézett Alannára.

Alannának eszébe jutott, hogyan tette őt próbára Baird herceg azon a napon, amikor Jonathan megkapta az izzasztólázat. Kinyújtotta kezét.

- Rosszul aludtam az éjjel - mondta Kourremnek. - Még mindig fáradtnak érzem magam. FOGD MEG a kezem, és önts belém erőt.

Kourrem megfogta Alanna kezét, és azt mondta:- Nem tudom, hogyan.- Találd meg saját erődet, majd a kezeden keresztül küldj belőle nekem -

utasította Alanna. - Csináld!Kourrem engedelmeskedett. Alanna a következő pillanatban érezte, ahogyan

a csiklandó energia a testébe áramlik, s a nyakán feláll a szőr. Elkapta a kezét, és kirázta belőle a csiklandást.

- Csak egy kicsit voltam fáradt - mondta a lánynak, aki úgy nézett ki, mint aki mindjárt sírni kezd. - Nem kellett volna ilyen sok energiát adnod. - Kezét csípőjére téve a fiatalokra nézett- Gondolkoznom kell azon, hogy mit tanuljatok - vallotta be. - Mindhárman tudtok már valamennyit, különben nem tudnátok olyan jól uralkodni varázserőtök fölött, ahogyan tudtok.

- Ezt honnan tudod? - kérdezte Kara.- Ishak varázsereje korlátozása nélkül felégetheti n volna mind a

négyünket - válaszolta Alanna. Ha te nem tudnál uralkodni a hatalmadon, a falut már régen elpusztították volna a szelek és az esők. Kourrem pedig darabokra téphetett volna az imént azzal, amit csinált.

- Akkor miért kockáztatod, hogy tanítasz bennünket? - kérdezte Kourrem. - Nem tudtad, hogy nem teszek benned kárt, vagy igen?

Alanna vigyorgott.- Lehet, hogy én nem tudok szelet kavarni, s N E M látom előre a jövőt,

viszont meg tudom védeni magam, s titeket is, ha kell. - Megvakarta a fejét - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha az összpontosítást gyakoroljuk, amire tanítottalak benneteket. Aztán elmentek a sátrakért, amit kértem, és felállítjátok őket az enyém mellett.

- Miért akarod, hogy sátrat állítsunk? - kérdezte Kara, miközben mindannyian engedelmesen leüllek a talajra.

Alanna törökülésben melléjük telepedett.- Mivel a tanítványaim vagytok, mellettem kell élnetek, rendes körülmények között - válaszolta.

- Mivel azonban hárman vagytok, a sátorkészítőtől kértem egy nagyobb sátrat a lányoknak, és kisebbet Ishaknak. Hé, hagyjátok ezt abba! - kiáltotta, amikor a fiatalok rávetették magukat, és magukon kívül ölelgetni kezdték.

Vacsora után a sámántanoncok elmentek, hogy berendezzék új otthonukat, Halef Seif pedig Alannáért jött.

- Az éjszaka hűvös - mondta neki. - Kilovagolsz velem?Alannát nem kellett kétszer kérni. Gyorsan felnyergelték lovaikat, majd

tudatták az őrökkel, hogy milyen irányba mennek. Amint a falun kívülre kerültek, Alanna megkönnyebbülten mélyeket lélegzett. Sivatagi növények illatát érezte, a por és a lovak szagát - száraz, megnyugtató illatokat, amelyek mindennél jobban emlékeztették arra, mennyire más is élete ezekben a napokban, mint a palotában volt.

- Szeretném, ha mellettem ülhetnének a tűz körül - szólalt meg hirtelen nagyon halkan, gondolva az esetleg közelben ólálkodó ragadozókra, legyenek azok emberek vagy állatok. - Joguk volna hozzá, hiszen a tanítványaim, vagy nem?

- Két lány van közöttük - válaszolt Halef Self, akinek az arcát eltakarta a sötét, s hangja sem árult el semmilyen érzelmet.

- Én is nő vagyok.- Észrevettem.

Alanna azt hitte, csúfolódik vele. - Azt sem bánom, ha háromfejű varangyok - suttogta élesen. - Mindannyian sámánok lesznek, a törzsnek pedig meg kell tanulnia.. .

A bazsir pisszegve csöndre intette. Hűséges felágaskodott kosarában Holdfény hátán. Az állat hátán felállt a szőr, farkával csapkodta magát. Alanna figyelni kezdett az éjszaka neszeire, s meghallotta, hogy az alattuk lévő szűk hasadékban kövek gurulunk a sziklákon lopakodó emberek lába alatt. Alanna és Halef Seif hangtalanul leszáll tak a lóról. A lány egy mozdulattal nyugalomra intette Hűségest, s követte a férfit a szurdok pereméig. Lefeküdtek a földre, hogy kémlelhessenek.

Alanna szeme hozzászokott már a holdtalan sötétséghez, s öt hegylakó osonó árnyékát látta lent a mélyben. Az egyikük megbotlott egy sziklában, halkan káromkodott, miközben egyik társa rápisszegett, hogy maradjon csöndben. Alanna gúnyolni nevetett magában, mert eszébe jutott, hogy már apród korában is több hónapra elegendő büntetőfeladat járt volna neki egy ilyen hibáért.- Fosztogatók. A nyájunkat keresik. - Halef lélegzete borzolta Alanna haját a füle mögött. Ha csak pár centivel távolabb van, meg sem hallja, amit mond. - Szerintem ne zavarjuk meg az őrséget. - Már-már felemelkedett, majd újra visszafeküdt Alanna mellé. - Egy kis fény jól jönne, sámán - súgta, s közben mosolygott.

Alanna villámgyorsan magába nyúlt, hogy megkeresse a parányi fényt, amely mindig égett benne, s amit csak ő tudott megtalálni. Előhúzta a tüzet, izgatottság uralkodott el rajta, ahogy a tűz kívánságának megfelelően, gyorsan növekedni kezdett. Tenyeréből lilás fény tört elő, amelynél minden jobban látszott. A hegylakók kiáltozva takarták el szemüket. Halef Seif harci kiáltások közepette lerohant a szurdokba. Idő hiányában, és mert mindkét kezére szüksége volt, Alanna viharsebesen körülnézett. Meglátott egy követ, rámutatott, s ráparancsolt varázserejére. Nem volt biztos abban, hogy meg

lehet tenni, amit akar, de nem volt ideje gondolkodni. A violaszín tűz a szikláim áramlott. Úgy itatta át a követ, ahogyan az előbb őt magát. A fény egy pillanatra imbolyogni kezdett, úgy tűnt, kialszik, majd a kő részévé vált, amely így jelzőtűzként világította meg a lenti csatateret.

-Tortallért s a királyért! - kiáltotta Alanna, és Halef Seif után vetette magát. Előhúzta a kristálykardot, s érezte vészjósló zümmögését a kezében. A kard varázsereje újra megmutatkozott, s megpróbálta elvonni a lány figyelmét. Alanna azonban kizárólag a Halef Seifre rontó hegylakókra figyelt . Összeszorította ajkát, s akaratával megállj t parancsolt a kardnak.

Két bandita észrevette Alannát, és rárontottak. Egyikük fejszével, a másikuk karddal. A lány lebukott a felé lendülő fejsze elől, s közvetlenül támadója mellett ugrott föl újra, hogy átdöfje. Egy pillanatra émelyítő, sötét örömmámor borította el elméjét. Alanna megdermedt. Tudta, hogy a kard varázsereje a jobb harcos feltörő büszkeségét az ölés visszataszító élvezetévé változtatja. A lány lihegett, küzdött a vággyal, hogy újra és újra beledöfjön támadójába, mígnem Halef Seif a nevét kiáltotta. Villámsebesen megpördült, hogy a kristálykarddal még idejében fölfogjon egy lecsapó fegyvert. A támadó penge nagyobb és erősebb, tulajonosa pedig magasabb és megtermettebb volt Alannánál. A különös, szürke penge azonban állta a csapást. Kísérteties fényben villódzott, amely magára vonta a hegylakó figyelmét. Alanna kibontakozva a közelharcból hátraugrott, majd alulról fölfelé döfve visszatámadott. A hegylakó, aki még mindig a pengét bámulta, megpróbálta kivédeni a támadást, de túlságosan lomhán. A kristálykard felé cikázott, s a védekezést kijátszva mély sebet ejtett a férfi nyakán. Alanna ez alkalommal felkészülten várta a kristálykard erőkiáramlását, amelyet akaraterejével a gyökerénél fojtott el. Ha le kellett volna írnia az érzést, amely elöntötte, leginkább egy csomóhoz hasonlította volna a kín varázserejének fonalán, amelyet most elméje segítségével átvágott, kihúzott a kard építőanyagából és belehajított az éjszakába. A legutolsó, még életben maradt fosztogató úgy döntött, hogy elfut a győzedelmes Halef Seif elől, de a gonosz, amelyet Alanna a kardból kirepített, éppen hátba találta a menekülőt, aki azon nyomban hamuvá égett.

- Ez nem állt szándékomban - suttogta a lány riadtan, miközben kardját az egyik halott férfi ruhájába törölte. A kard most csöndesebben zümmögött, s a visszataszító örömmámor, amelyet gyilkolás közben érzett, puszta árnyékká zsugorodott Alanni emlékezetében.

- Esztelenség lett volna futni hagyni, hogy hírt vigyen a törzsének - mondta erre a törzsfőnök szigorúan. - Mi történt? Mintha nem harcoltál volna teljes erőddel. - Éles tekintete a kristálykardra fordult, ahogy Alanna visszadugta a hüvelyébe. Ez a kard gonosz. Ellened fog fordulni.

Alanna megrázta a fejét.- A valóságos dolgok között csak nagyon kevés gonosz van, Halef Seif -

válaszolta. - A mágia önmagában nem gonosz, csak fel lehet használni gonosz célok érdekében. Ha a mágikus erő valamilyen módon egyenes útra terelhető.. .

- S mi van akkor, ha a kard varázserejét már láthatatlan időkkel ezelőtt fordították gonoszra? - kérdezte a lánytól. - Mi van, ha nem vagy elég ahhoz, hogy legyőzd? Alanna álla előreugrott, violaszín szeme fenyegetőn villogni kezdett.- Megfogadtam, hogy megtöröm ezt a kardot, s meg is teszem – sziszegte összeszorított fogakkal. Nincs olyan kard, még ez sem, amelyik engem legyőzhet. - Füttyentett, s Holdfény lefutott hozzá. Halef Seif csődörével maga mögött Alanna nyeregbe szállt, de még mindig komoran nézett a törzsfőnökre. - S ez így is lesz. – a bazsir, egy mosolyt elnyomva, szintén lóra ült. - Ahogy mondod, Férfiként Lovagló Nő.

Alanna arra számított, hogy leány tanítványai nem lesznek majd hajlandók a tábortűz mellé ülni, de tapasztalnia kellett, hogy alábecsülte a tanoncok iránta érzett tiszteletét. A lányok, amint megtudták, hogy Alanna megengedi nekik fátyluk viselését, beleegyeztek. Kara ijedtnek tűnt, Kourrem pedig makacsul összeszorította állát, de a következő este mindketten leültek Ishak és Munna közé. A leszálló csendben mindketten a talajt nézték. Néhány pillanatra mindenki elnémult. Majd újra megindult a beszélgetés, ahogy a férfiak egymás után rántották meg vállukat beleegyezésük jeléül. Azon az estén, s a következőn meg a rákövetkezőn az asszonyok bizonyultak távolságtartónak. Olyan udvariatlanul szolgálták ki a lányokat és Alannát, hogy az már bántó is lehetett volna, ha Halef Seif nincs jelen. Alanna felsóhajtott. Hogyan érhetné el, hogy a törzs asszonyai elfogadják őt és tanítványait? Nem lehet rájuk kényszeríteni, hogy szeressék azokat a változásokat, amelyeket a Véres Sólymok életébe hozott. A tanórák folytatódtak. Közösen tanulmányozták a törzs oltára előtt fekvő, szertartási mágiáról szóló tekercseket. Ezekben a varázslatokban, amelyek között a lámpák megtisztításától az új templom felszenteléséig minden szerepelt, Ishak volt a legeredményesebb. Alanna növekvő nyugtalansággal figyelte a fiú erősödő elbizakodottságát. Alanna számára, aki az apródok és a fegyverhordozói között, akiket tanított, kisebb szemtelenségekhez és visszabeszélésekhez szokott, egyértelmű volt, hogy Ishak elbizakodottsága egyre veszélyesebb méreteket ölt.

- Hagyod végre, hogy továbblépjek? - követelte Alannától egyik este, amikor az ifjú sámán és tanítványai Alanna sátrának közösségi részében pihentek. Kourrem egy általa felállított szövőszékkel foglalatoskodott, Kara pedig segédkezett neki a fonál felvetésében, Alanna azonban tudta, hogy nagyon figyelnek. - A szertartási mágia nagy részét már megtanultam. Nem tanítanál valami értelmesebbet?Alanna Hűségest simogatta, aki tökéletes elégedettséggel nyúlt el az ölében, s ugyanolyan élénken figyelt, mint a lányok.

- Mire gondolsz egészen pontosan?- A jövendőmondás varázsigéit szeretném megtanulni - mondta fénylő szemmel. - Akkor előre láthatnám a jövőt. Vagy megtaníthatnál arra, hogyan lépjek ki a testemből...

- Nem, Ishak - szakította félbe Alanna kedvesen, tudva, hogy csalódást okoz neki. - Még nem állsz készen arra, amit kérsz. Sajnálom.- Én pedig tudom, hogy készen állok – vágott vissza a fiú szabad folyást engedve indulatainak. Majd észrevette magát, az ajkába harapott, és csöndesebben folytatta. - Legalább azt engedd meg, hogy a kezembe fogjam a kardodat. Felhasználhatnám a varázserejét...Alanna megrázta a fejét.

- Rajtam kívül senki nem használhatja.- Szeretnék valami érdekeset tanulni! – rikoltotta. - Nem engeded, hogy használjam a kardodat! Nem tanítasz magasabb szintű mágiára...- A varázslatok, amelyekről beszéltél, hatalmas erejűek és kényesek. Te még nem vagy elég türelmes hozzájuk, Ishak, hallgass rám! - folytatta Alanna, miután a fiú elfordult tőle. Vagy nem tudod, mi történik, ha olyan varázslattal próbálkozol, amelyre még nem vagy felkészülve? Ha szerencsés vagy, a VArázslat nem működik. Ha nem, elszabadul, s felemészt téged. Meghalhatsz, s senki nem tud visszahozni. Légy türelmes! Ne próbálj lépéseket átugrani, ahogyan azt a szertartási mágia tanulása közben tetted. Ne is tagadd! Láttam. A mágiával vigyázni kell!

- Ugyanolyan rosszindulatú vagy, mint Akhnnil Ibn Nazzir! - tört ki a fiúból. - Van varázserőid, egy természetfölötti képességekkel megáldott macskád, zálogod az istennőtől s egy varázskardod, s mindezt meg akarod tartani magadnak. Nem akarod, hogy más is szórakozzon! - Ezzel sarkon fordult, és elrohant

Alanna gondterhelten megrázta a fejét.- Ez nem szórakozás - morogta inkább magának, mintsem Hűségesnek és a két lánynak.

Két másik, aggódó tekintetű tanítványára nézett, és mosolyt erőltetett az arcára. Ishak le fog csillapodni, s holnap majd talál valami új dolgot, amiért lelkesedhet, legalábbis remélte. - Működik ez a dolog? - kérdezte Kourremtői.A lányok kaptak az alkalmon, hogy másra terelődik a szó, és bólintottak.

- Örülök, hogy megengedted, hogy felállítsam, Nem érzem magam jól, ha esténként csak itt ülök üres kézzel, ahelyett, hogy szőnék.

- Jól tudsz szőni? - érdeklődött Alanna. Kourrem megrázta a fejét. - Nem, de szeretném megtanulni - a szövőszékre sandított. - Kicsit tudok.

- Nem kicsit, nagyon tud - jelentette ki Kara. Jó szövő. Fontos, hogy egy nő valamihez jól értsen, hogy tisztességet és jó szerencsét hozzon férje házáa - tette hozzá bölcsen.

- Ti ketten szeretnétek férjhez menni? - tudakolta Alanna.- Nem tudom - vallotta be Kara, aki ültében átölelte karjával a térdét. - Amíg

kiközösítettek bennünket a törzsben, reménykedhettünk, hogy egy törzsbeli férfi feleségül vesz bennünket. De hogy sámánok vagyunk, nem tudom. Akhnan Ibn Nazzir elődjének volt felesége, Ibn Nazzirnak azonban nem... túlságosan piszkos volt. Van olyan férfi, aki egy sámánt akar magának feleségnek'Alannának eszébe jutott, hogy Jonathan megkérte, legyen a felesége.

- Csak annyira, amennyire egy férfi olyan nőt akar elvenni, aki harcos - mondta biztatóan. – s én két olyan férfit is ismerek, akik engem szerettek volna feleségül venni. Kara arca felragyogott.

- Kourrem, hallottad ezt? - visította boldogan, két férfi is feleségül akarta venni Alannát! Talán nekünk is van esélyünk.

- Ühüm - hangzott Kourrem válasza, miközben ellenőrizte, hogy jól vetette-e fel a fonalat a szövőszéken. - Én még nem akarok férjhez menni. Egyelőre rengeteg a tanulnivalóm.

Alanna hangosan felnevetett.- És még azt gondoltam, hogy én vagyok itt egyetlen, aki így gondolkozik!

Ishak bűnbánóan visszajött, még mielőtt a lányok távoztak.- Rosszul viselkedtem - mondta csendesed Alannának. - Megpróbálom fékezni magam. Hallgatni fogok rád, és azt teszem, amit mondasz. - Ezután, mivel túlságosan megviselte,

hogy egy nőtől - még ha az maga a Férfiként Lovagló Nő is - kell bocsánatot kérnie, sarkon fordult, és elrohant. Alanna összevonta szemöldökét, és azon töprengett, vajon a fiú megalázkodása nem puszta mutatvány volt-e. Ujjaival kitapogatta a nyakában függő

kristályparazsat, felsóhajtott, miközben Kourrem szövőszéke kattogni kezdett. Nem tehetett mást, mint várta Ishak legközelebbi kitörését.

5. fejezet

Tanítványok

Kourrem minden este szakított időt a szövésre. Még Alanna is látta, aki pedig semmit nem tudott a szövésről, hogy a lány legalább annyi időt tölt el hibáinak kijavításával, mint magával a szövéssel.

- Egyszerűen keveset tudok - mondta Alannának egyik este, mialatt Kara és Ishak az egyik varázsigékkel teli tekercs használhatóságáról vitatkoztak. - Kicsi koromban tanítottak szőni, de már régóta nem gyakoroltam. - reményvesztetten sóhajtott. - Emlékszel Hakim Fahrarra, arra a férfire, akivel megküzdöttél a törzsünkből? - Alanna bólintott. - Az ő anyja a legjobb szövő a törzsben. Megkérném, hogy segítsen, de... - grimaszolt. - a nők azt gondolják, hogy Kara és én elfelejtettük, hol a helyünk, mivel a férfiak között ülünk.- S ebben az sem segít, hogy megsebesítettem Fahrar asszony fiát - tette hozzá Alanna csípősen. Kourrem bólintott. Alanna felborzolta a lány haját. - Mindent odaadnék, hogy segítsek, de nem tudom, hogy kell szőni.Mindhárom tanítványa – még Ishak is – kerekre nyílt szemmel bámult rá. Végül Kara suttogva kinyögte:

- Te nem tudsz szőni?- A harcosok nem tanulnak ilyesmit - szólt Ishak megvetően a lányokra.Kourrem hirtelen felállt.- Rögtön visszajövök - közölte, s kisietett a sátorból.- Csak azt gondoltam, minden lányt megtanítanak szőni kiskorában - magyarázkodott Kara,

- Nem tudod, hogyan kell gyapjút kártolni, fonalul fonni, vagy... - zavartan abbahagyta.- Sütni sem tudok - árulta el Alanna. - Csak annyira tudok főzni, amennyire a katonák

menet közben rákényszerülnek.Kara megcsóválta a fejét. A lány sok tekintetben: nagyon is átlagos bazsir nő volt, s Alanna

gyakran fejtörést okozott neki. Próbálta megmutatni Alannának a szövés alapelemeit, amikor Kourrem visszatért nagy szövőszékének kicsinyített, ölbe vehető változatával. A lány letérdelt Alanna mellé.

- Meg tudlak tanítani a legegyszerűbb mozdulatokra, ha akarod - ajánlotta. - Nem fogsz tudni, mondjuk, övet szőni, de kezdetnek jó lesz.

- Szeretném megtanulni - vallotta be Alanna - Jó mulatságnak tűnik.Kourrem vigyorgott.- Jó érzés, amikor minden jól megy - mondta, - Valójában nem lenne szabad a tanulást a

szövéssel kezdeni. Nálunk először mindenki a kártolást tanulja meg, hogy hogyan kell kifésülni a gyapjúból piszkot és a gubancokat, aztán, hogy hogyan kell jó fonalat sodorni, s csak aztán engednek minket a szövőszék közelébe.

Alanna felnevetett.- Ez így van az összes harctechnika esetében is, amit tanultam - magyarázta csodálkozó

hallgatóinak. - Először meg kellett tanulnunk a fegyverkészítést, s csak aztán használhattuk őket.

- Meg kell értened, hogyan készülnek a dolgok, mielőtt bánni kezdesz velük - mondta Kara bölcsen. Az arca hirtelen felragyogott. - Hiszen a mágiáról is ezt tanítottad nekünk.

- Vagyis, ha tudod, hogyan alkották meg a kristálykardot, akkor le tudod győzni, az uralmad alá tudod hajtani - tette hozzá Ishak.Alanna elnyomta hirtelen támadt aggodalmát. Ez még nem minden, Ishak. - Alanna kényszerítette a fiút, hogy szigorú szemébe nézzen. - ha uralkodni akarsz a természet erői felett, egyrészt ismerned kell ezeket az erőket magukat, másrészt akarnod is kell, hogy irányítani tudd őket. A mágusnak addig kell erősítenie az akaraterejét, hogy legyőzze vele saját varázserejét. Különben a varázserőd saját magad ellen fordul. Érted, amit mondtam? - kérdezte nyomatékosan a fiútól.

Ishak dacosan nézett Alannára, majd elfordította tekintetét.- Természetesen értem.Alanna összehúzta szemöldökét, aggódott Ishakért, de nem volt értelme, hogy tovább

erőltesse a témát. Szemügyre vette a kezében tartott szövőkeretet.- Mit kell ezzel csinálni?

Kourrem bemutatta az eszközt, megnevezve egyes részeit, s elmondta, mire jók. Amikor befejezte, fogta a vetélőt, és végigfuttatta egyszer a fal vetett kereten. Ekkor a vetélőt Alanna kezébe nyomta.

- Te jössz.A szövőszék mellett a sokkal inkább fegyverekhez szokott lovag durvának és esetlennek

érezte magát, végül nagy levegőt vett, s elindította a vetélőt.Abban a pillanatban, amikor a dolgok mozgásba jöttek, Alanna rájött, hogy fogalma sincs

arról, minek kell történnie. A fonalak másodpercek leforgása alatt reménytelenül összegubancolódtak. Kara elnyomott magában egy kuncogást, s még Kourremnek is mosolyoghatnékja támadt. Ishak unatkozni látszott.

Alanna lette a szövőkeretet. Már évek óta nem érezte magát ilyen zöldfülűnek, mint most.- Talán mégis a többi dolgot kellene először megtanulnom. A tanáraimnak igaza volt, a

valódi tudáshoz nem vezet rövidebb út.- Szívesen tanítalak - ajánlkozott Kourrem -, ha még mindig szeretnéd megtanulni. Bár

butaságnak tűnik, hogy ilyen sok bajlódást fölvállalj, miközben azok a dolgok, amelyekkel te foglalkozol sokkal fontosabbak.

- Mi lehet fontosabb a ruhánál, amit viselek? - kérdezte tőle Alanna.- Kourremnek igaza van - jegyezte meg Ishak vörösen. - Miért bajlódnál

szövőszékekkel és az asszonyok dolgával, amikor tudsz harcolni és varázsolni?Alanna vagy észrevette a gúnyt Ishak hangjában, vagy azt látta meg, hogy a lányok megbántottan elpirulnak, s babrálni kezdik fátylukat. Ráfér kis megleckéztetés, gondolta, és felvette a fonalat. Ez alkalommal meg is ka/)ja.

- Úgy gondolod, hogy a szövés buta tevékenység?- Asszonymunka - ásított Ishak, akár egy igazi bazsir férfi. - Rendben van, ha nincs jobb

dolgod.Alanna villámgyorsan csomót kötött a fonálra. Ishak elesett, ahogy a szőnyeg, amelyen állt,

kiugrott a lába alól, és földre döntötte a fiatalembert. A szőnyeg ezután őrült lebegéssel körözni kezdett a sátorban.

- Jól értettem, amit mondtál? - kérdezte MÉG egyszer, miközben a lányok alábuktak a szőnyEG elől, Hűséges pedig fújtatott és prüszkölt. - A fonallal való munka kevésbé fontos, mint a démonokkal való beszélgetés és a jövőbelátás?

Amikor Ishak szólásra nyitotta száját, Alanna gyorsan egy másik csomót kötött a fonalra. A szőnyeg abbahagyta vad utazását, s megállt közvetlenül Ishak feje fölött.

- Amíg figyelsz rám - folytatta Alanna -, szeretnék mondani néhány dolgot a fonalmágiáról. Soha nem használtam. Amit tudok, azt a falubeli javul asszonytól tanultam gyerekkoromban, és a palotabeli gyógyítóktól láttam. Tudom, hogy egy nő egy darab fonallal a kezében képes legyőzni egy csapat felfegyverzett lovagot, ha elég erős az akaratereje. A férfiak - főleg a gyógyítók - szintén alkalmazzák a fonalmágiát, a nők azonban könnyebben elsajátítják. Gondolom, azért, mert a legtöbb nő tud szőni, fonni és varrni. Bocsánatkéréssel tartozol tanulótársaidnak Ishak.

Kilazította a második csomót, s a szőnyeg lassan leereszkedett Ishak fejére.- Nem bánhatsz úgy Karával és Kouremmel ahogy a törzs férfi tagjai bánnak a nőkkel. Ők

egyenrangúak veled. Amit csinálnak, amit tanulnak, ugyanolyan fontos, mint amit te teszel és tanulsz. Őszintén szólva néha ügyesebbek nálad.Kioldotta az első csomót, mire a szőnyeg körbement a sátorban, majd megállt, ez alkalommal pontosan Ishak előtt. Alanna teljesen kioldotta a második csomót, s a szőnyeg megremegett.

- Az útjában állsz - szólt rá a fiatalemberre. A fiú ijedten félreállt, s a szőnyeg puhán eredeti helyre ereszkedett. - Remélem, világosan fejeztem ki magam.Ishak levegő után kapkodott, szemében a felfedezés fénye csillogott.

- Megtanítod ezt nekem? - kérdezte türelmetlenül. - Szeretném megtanulni akkor is, ha női varázslat.Alanna szívét egy kéz szorította össze fájdalmasan. Ishak egy pillanatra akaratos bátyjára emlékeztette. - Úgy hiszem, bocsánatkérést említettem.

- Sajnálom - fordult Ishak a lányok felé. - folyton elfelejtem.Kara áhítattal nézett az Alanna kezében lévő fonalra.

- Úgy érted, Kourrem és én szövés és varrás közben varázslatokat hajthatunk végre? S nem kell mást tennünk, mint csomókat kötnünk?Alanna felsóhajtott, hirtelen nagyon fáradtnak és öregnek érezte magát.

Reggel mindannyiótokkal foglalkozom majd - ígérte meg. - Most pedig mindenki menjen a sátrába. A fiatalok, mint mindig , most is engedelmesen távoztak, élénk beszélgetés közepette. Amikor elmentek, Hűséges kedvenc megfigyelőhelyére Alanna bal vállára ugrott. Ez érdekes dühkitörés volt, jegyezte meg . Miért nem keresel olyan valakit, aki vissza tud vágni?- Önfegyelmet kell tanulnia - válaszolt Alanna lámpaoltogatás közben -, különben még

megsért egy vénséges, ráncos sámánasszonyt, aki csomókkal gúzsba köti.Lehet, válaszolta a macska.- Nemcsak lehet - ellenkezett Alanna. - Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy a

varázslókra a legváratlanabb helyeken várnak csapdák. Így legalább tudom, hogy nem akarok neki rosszat. Lehet, hogy más nem lenne vele ilyen kedves.Nem állhatsz mindig egy másik ember és a végzete közé, figyelmeztette Hűséges . Nem szabad azt gondolnod, hogy vigyázni tudsz az egész világra.

Alanna kuncogott, és megrángatta kedvence hosszú, fekete farkát.- Ki vigyáz akkor, ha nem én?Hűséges méltatlankodva morgott egyet, majd hideg orrát belenyomta Alanna fülébe.

A csomómágia tanítása mellett Alanna megtanította tanoncainak a gyógyfüvek, a kövek és a fémek nevét, és azt, hogy milyen hatalmuk van. Ishak és Kara tiltakoztak a sok megjegyeznivaló ellen, de keményen tanultak. Alanna Ishak miatt nem tudott aludni. A fiú gyorsabb volt a két lánynál, érzéke volt a mágiához, de az a mohóság, amellyel a veszélyes varázslatokra vágyott, félelemmel töltötte el Alannát. Nem volt önuralma, mint a lányoknak, Talán, mert őt a törzs jobban elfogadta? Alanna gyakran kapta rajta, hogy a kristálykardját bámulja. Attól félt, hogy a fiú egy napon nem törődve parancsával, megpróbálja használni.Alanna a szövés tanulásában kétbalkezesnek bizonyult, a lányok zavarban voltak. Alanna emlékeztette magát, hogy apródéveinek kezdetén egyátalán nem ment neki a kardforgatás, de ez nem enyhített sértett hiúságán. A helyzetet csak nehezítette, hogy semmilyen módot nem látott arra, hogy Kourrem megtanulhassa a szövés haladottabb technikáit, amit a lány szeretett volna elsajátítani.

- Nem tudom megcsinálni - kiáltott fel Kourrem munka közben az egyik éjszaka. Egy halom összegubancolódott fonal feküdt a szövőszékén. - Ostoba vagyok és tanulatlan...

- Eltévesztetted a mintát - szólt be egy száraz hang az ajtónyílásból, amely a sátor templomi részébe vezetett. Alanna tanítványaival együtt megfordult, hogy lássa az apró öregasszonyt, aki ott állt. Alanna felismerte. Halef Seif egyszer megmutatta neki Hakim anyját, aki Kourrem szerint a törzs legügyesebb szövőjének számított.

Az idős asszony felemelt egy meggyújtatlan füstölőt.- Az Anyának akartam áldozni, amikor meghallottam, mi folyik itt - magyarázta. Melléjük

sétált, és a füstölőt Alanna kezébe nyomta. - Fond meg ezt! - mondta neki, ő maga pedig a nagy szövőszék mellett ülő Kourremhez lépett. – Látod, itt, meg itt... eltévesztetted a mintát... És itt - szemügyre vette Kourrem korábbi munkáját, miközben Kourrem Kara karjába markolt. - Hm Nem rossz, tekintve, hogy olyan valaki csinálta, aki nem kapott rendes képzést a szövésben. Szoros, egyenletes szövés. - Kourrem szája széles mosolyra fakadt a dicséret hallatán. Bizonyára évek óta ez az első, amit a törzs asszonyaitól kaphat. gondolta Alanna.

Fahrar asszony közelebb lépett, s felemelte a kártolófésűket, majd megvizsgálta Alanna munkáját.

- Legyél türelmesebb - mondta a sámánnak, s szemében derültség látszott. - Így benne maradnak a kicsi piszkok - s ezzel visszalökte a gyapjúdarabokat Alannának. - Kezdd elölről, és ne siesd el. Gyorsabban megy majd, ha gyakorlatod lesz benne.

Az asszony nagy levegőt vett. - Ígéretes szövő vagy, Kourrem, gyermekem, de még neked is tanulnod kellene, nem pedig tanítani. Biztos vagyok benne, hogy a te szövésednek is van még mit fejlődnie, Kara. - A magas lány elpirult, és a lábát nézte. - S neked is olyan tanárra lenni szükséged, sámán, akinek van már gyakorlata a tanításban - közölte szigorúan Alannával. - Kourrem engedelmével tőlem fogsz tanulni, ennek a két fiatal lánynak pedig megmutatom, mi az, amit még megtanulhatnak. Ez a fiatalember pedig kétségtelenül talál majd magának hasznos elfoglaltságot, tiniig a nők dolgoznak - tette hozzá szárazon. A lányok arcán látott könnyekért és megkönnyebbülésért Alanna legszívesebben megölelte volna a

tekintélyt parancsoló asszonyt. Ehelyett azonban úgy találta helyénvalónak, ha tiszteletteljesen bólint. - Elfogadom szíves ajánlatát, Fahrar asszony, magam és tanítványaim nevében - no végre, ujjongott magában. Egy asszony a törzsből elismerte, hogy létezünk, s még csak Halef Seif vagy Ali Mukhtab közbenjárását sem kellett kérnem!

- A nevem Mari, Hakim anyja vagyok - válaszolta. - Na, kezdjünk hozzá, lányok. Mutassátok, mit tudtok még.

Amikor Korem egy héttel később visszatért, egészen másnak találta a dolgokat, mint elutazása előtt. Sok mondanivalója akadt a Véres Sólymoknál tapasztalt változásokkal kapcsolatban. Szerencsére mindent maguk között, Alannának és Hűségesnek mondott el.

- Azt hittem, hogy unatkozni fogsz ebben a faluban - kezdett bele mondókájába, miközben kipakolt a sátrában. Alanna Hűséges fülét vakargatta, s figyelte Koremet. - Azt hittem, megülsz majd az ismeretlenség homályában, nyugton maradsz, a többiek pedig elkerülnek. Ehelyett visszajövök, te vagy a törzs istennő által megáldott sámánja, magadhoz vettél három fiatalt, s arra kényszeríted a helyi asszonyokat, hogy fogadják el, hogy két közülük való a férfiak mellett ül...

- Lilul a fejed - jegyezte meg Alanna, amikor öreg barátja szünetet tartott, hogy levegőt vegyen

- Nem tudsz nyugton maradni néhány rövid hétig? - kiabált dühösen Korem.- Nem kértem Ibn Nazzirt, hogy támadjon rám - védekezett Alanna. - Mégis megtette, én

pedig megöltem. A törzset pedig nem hagyhatom sámán nélkül. Mivel nem áll szándékomban, hogy, az első rivális sámán megöljön, vagy hogy örökre itt maradjak, választottam magam mellé három tanítványt. Nem tehetek róla, ha két lány is van közöttük, de így esett, a törzsbeliek pedig tisztelettel tartoznak nekik, ha azt akarják, hogy valaha is jó sámánok legyenek. És nem... nem lehetett volna csupán Ishakot kiválasztani közülük. Mi van kor, ha valami történik vele? Különben is M indhá rmuka t képezni kell, s a bazsir szokások... Mellesleg észrevetted, hogy könnyebb megszegni otthon a király törvényeit, mint itt szembeszegülni a bazsir szokásokkal?... A bazsir szokások szerint pedig nekem kell tanítanom őket. Emellett ostobaság lenne csupán egy sámánt kiképezni, miikor hármat is lehet.

Korem fáradtan leült, és elfogadta a brandyt, amit Alanna töltött neki. Széles, napbarnította arca ráncos volt az aggodalomtól.

- Leányom, egymásnak ugrasztod ezeket a szegény ördögöket - mondta kimerülten. - Évszázadok óta nem változtak, s olyan dolgokat akarsz elfogadtatni velük, amelyeket még saját néped sem tud elfogadni, legalábbis nem egykönnyen.

- Te nem látod? A bazsirok szemében én legendának számítok. Elfogadnak tőlem olyan dolgokat, melyeket mástól nem fogadnának el. Nem ostobaságból akarom a változásokat. Ők is tudják, hogy három sámán jobban megvédi őket, könnyebb lesz velük az életük. Már az asszonyok is kezdik elfogadni a lányokat. Legalábbis Mari Fahrar.Korem lehajtotta serlegének tartalmát, de a fejét rázta, amikor Alanna újból tölteni akart neki. - Aggódom miattad - vallotta be a férfi. - Nem szeretem, hogy mindig kívülálló vagy, idegen. Már felnőttél, de nekem még mindig olyan vagy, mintha a gyerekem lennél, és szeretnélek boldognak látni.

Alanna letette Hűségest, és átölelte barátját.- Itt nem érzem magam idegennek - vallotta be a szemét törölgetve. - Olyan, mintha már

régóta ismerném ezeket az embereket... mintha egész életemben ismertem volna őket. Nem mindig értek egyet velük, de megértem őket.

Korem elérzékenyülve hallgatta Alannát, majd a torkát köszörülve megkérdezte:- Akkor hát te is egyesülsz a Hanggal napnyugtakor? Hakim az utazás alatt minden este

megállásra kényszerített, hogy a tűzbe bámulhasson. - Megrázkódott a válla, ahogy befejezte a kipakolást nyeregtáskájából. - Kísérteties volt.

Alanna újra felemelte és a vállára ültette Hűségest.- Ezt az egyet nem teszem - válaszolt bánatosan. - Ez pontosan olyan, mintha egy

részemet adnám Ali Mukhtabnak. Egyelőre senkinek nem akarok magamból adni.- Még Jonathan hercegnek sem? - kérdezte Korem ravaszkodva. Alanna vérvörös lett, és

kuncogott. - Arra kért, mondjam meg neked, hogy hamarosan találkoztok... valamilyen útmutatást emlegetett Ali Mukhtabtól... No és levelet is hoztam neked Lord Thomtól és Sir Mylestól - a zömök ember egy pillanatig harcolt magával, majd beadta a derekát. - És van itt neked egy másik levél is — vonakodva előhúzta a levelet zekéje alól. - El kellett volna

égetnem, amikor ideadta. Remélem, hogy több eszed van annál, mint hogy továbbra is szóba állj egy ilyen emberrel és a hozzá hasonlókkal.

- George! - mondta Alanna boldogan. - Jól van? Biztonságban van?- Ez? Virágzik - csattant fel Korem. - S mikor hagysz fel azzal, hogy egy ilyen

gazemberrel barátkozol, mint ez?Alanna pajkosan vigyorgott.- Amikor te felhagysz az ivással - nevetett, miközben Korem káromkodott, olvasni

kezdte a levelet.George levele rövid volt, tartalma azonban pírral vonta be Alanna arcát. Tudta, hogy idősebb barátja szerelemmel szereti, s ő maga is többet érzett iránta barátságnál, mégis Jonathan volt számára az első. George ezt tudta, s elfogadta, de a szavaiból kiderült, hogy a férfi továbbra is reménykedik.

Myles levele hosszú volt és közlékeny, mindenkiről beszámolt az udvarnál, nemesekről, szolgákról egyaránt. Alanna jól tudta, hogy a legtöbb előkelő származású emberrel szemben Myles nemcsak a hozzá hasonló társadalmi helyzetűekkel barátkozott, hanem mindenféle népekkel. Cookról és Stefanról, az istállófiúról ugyanolyan részletességgel be tudott számolni, mint a királyról vagy Jonathanról. Csak amikor másodszor is elolvasta levelét, akkor vette észre, hogy Thomról semmit nem írt.

Thom saját levele bőségesen pótolta ezt a hiányt.

Kedves Alanna!

Korem elmesélte, hogy egy csoport civilizálatlan sivatagi ember befogadott maga közé. Milyen szokatlan ez tőled! Azt állítja, hogy most már te is a törzs férfi tagjai" közé számítasz. Feltételezem, pontosan erre vágytál egész életedben. Légy szíves, ne légy rám dühös!(Alanna dühösen összeráncolta homlokát.) Én jól érzem itt magam. Mindenki nagyon udvarias, a könyvtárban pedig van néhány olyan klasszikus olvasmány a mágiáról, amely még a mestereimnek sem volt meg. A tanulmányaimban rohamosan haladok előre. Magamhoz vettem Roger herceg néhány követőjét, köztük például a gyönyörű eldornei Deliát. A lány nőként nem érdekel, de azt hiszem, tudja, hová rejtette Roger herceg a legtitkosabb kéziratait. Legalábbis utalást tett erre, s az az érzésem, hogy nem hazudik. Élvezem a luxust: az egzotikus ételeket, a finom ruhákat és a kiszolgálást. Eljön az idő, amikor utazni fogok, de csak akkor, amikor itt már semmi újat nem tanulhatok. Próbálj meg ne felháborodni rajtam!

Szeretettel, Thom

Nem sokkal Korem visszatérte után Mari magával hozta Fardát, a törzs bábáját, hogy békét kössön az új sámánnal. A bába és a sámán perceken belül gyógyítási recepteket cseréltek egymással. Másnaptól Farda tanította a sámánjelölteket a gyógyfüvek titkaira. Ettől kezdve az asszonyok többsége lassan megbékélt Alannával és fiataljaival. Voltak asszonyuk, akiket sosem fognak megnyerni maguknak, akik mindig gyanakodva tekintenek majd az újra, de ők voltak kevesebben. Mivel Alanna tudta, kinek köszönheti az asszonyok megenyhülését, megpróbált köszönetet mondani Mari Fahrarnak. A Idős asszony azonban elhárította a hálálkodást.

- Minden változik - mondta nyíltan Alannának - Nem árt a férfiaknak, ha tudják, hogy az asszonyoknak is van hatalmuk. Alannának nevethetnékje támadt. Mielőtt Mari és Farda belépett az életébe, Alanna nem tudta, hogy a törzs asszonyai nem félelemmel, hanem szeretetteljes tiszteletlenséggel tekintenek férjeikre. Időnként úgy érezte, hogy nem a tanoncai, hanem ő maga kap tőlük leckéket.

Kara éppen dolgozni kezdett azon a képességén, hogy irányítani tudja a szeleket, amikor a férfiak elmentek éjszakai fosztogatókra vadászni: két hegylakóra, akik elragadtak egy juhnyájat és a fiút, aki őrizte őket. Alanna és Korem az íj használatára tanították a fiúkat, amikor az őrszemek riadót fújtak.Korem káromkodott.- Szándékosan távolították el a férfiakat! - A fiúkhoz fordult. - Most megnézhetjük, hogyan tudtok mozgó célpontra lőni.- S mi lesz a sámánjaikkal? - siránkozott az egyik asszony. - Először varázslattal támadnak majd.Alanna érezte, hogy a szél természetellenesen fúj.- Kara! Kourrem! Ishak! - kiáltotta, amikor megkésve eszébe jutott, hogy Farda sátrában vannak, a falu túlsó végén. Értékes pillanatokat veszítene, ha értük szaladna...A három tanítvány futva közeledett Hűséges nyomában, és zihálva kapkodták a levegőt.- A macska szólt, hogy a hegylakók támadnak, és hogy szükséged van ránk - szólt lihegve lshak - Nem tudom, hogyan érthettük meg...

- Én egy szót sem értettem - duzzogott Kourrem - Te és Kara mondtátok...- - Csitt! - szólt rájuk Alanna. Koremra nézett. - sámánként kell fellépnem... - kezdett bele. A volt palotaőr még mindig az íjász fiúknak magyarázott, miközben az Alanna nagy sátrába tartó asszonyok és gyerekek sorban özönlöttek mellettük.- Tedd, amit tenned kell - mondta a férfi kurtán, a megragadta egy erős, fiatal nő karját. - Te! Fogd a lándzsát, és védekezz! - A nő egy pillanatig csak nézett, majd rohant, hogy engedelmeskedjen. A falu öreg férfi tagjai, akiket nem vittek el az üldözésre, már Korem körül gyülekeztek, akit elfogadtak vezetőjüknek. Több asszony is lándzsát, fejszét fogott, másokra hagyva gyermekeiket a sátorban.

Alanna egy dombra vitte föl tanítványait, ahonnan mind a sátrakat, mind a falu keleti határát jól lehetett látni, ahonnan az ekkor már süvöltő szél közeledett. A támadókat, akiket porfüggöny rejtett, elsőként Kara fedezte fel.Öt zöld köpenyes férfira mutatott, akik pónikon közeledtek.

- Az ő sámánjaik is zöld ruhát viselnek - kiabált, hogy hallani lehessen a szélviharban. - Az előttük lévő por él. Amikor korábban jöttek, Akhnan Ibn Nazzir nem tudta legyőzni őket, s a pordémonok megöltek három embert.

- Nem vagyok Akhnan Ibn Nazzir! - kiabált vissza Alanna. A kristálykardot előhúzva a pengére fókuszálta figyelmét, amelyet pontosan maga elé tartott. Eljött az ideje, hogy felhasználja a kard varázserejét, amelynek segítségével megsokszorozódik az a képessége, hogy eltörje és szilánkokra szaggassa a dolgokat. Elkiáltotta a varázsigét, s saját energiáit a füstös pengébe küldte, majd onnan a földre néhány száz méterrel a közeledő támadók elé. A föld felmorajlott és megrepedt, mély árok képződött a becsapódás mentén. Az ellenség első vonalában haladók belelovagoltak az árokba, mert a pordémonok az ő látásukat is zavarták.

- Ez egy pillanatra megállítja őket! - kiáltotta Alanna. - Kourrem! Van nálad néhány fonaldarab? - A lány előhúzott néhány szálat a zsebéből, ezekben a napokban sehová nem ment nélkülük - Próbálj megbéklyózni annyi pónit, amennyit csak tudsz! - Kourrem vigyorgott, és sűrű szemöldökét összevonva munkához látott.

- Kara! - folytatta Alanna. - Fordítsd vissza a szelet, hogy az ő arcukba fújjon! - Mindkét lány letépte fátylát, hogy jobban lásson, miközben Alanna harmadik tanítványához fordult. – Ishak! Emlékszel, hogyan kell tüzet dobni?

- Igen! - kiáltotta.- Amikor elég közel érnek, perzseld ki őket a nyergükből! Ishak üvöltve kérdezte:

- S mi lesz a pordémonjaikkal és a sámánjaikkal?- Okét hagyd rám!

Az erős szél hangja megváltozott: Kara dolgozott burnusza őrülten csapkodott a szélben. Kourremnek köszönhetően az első póni megbotlott, elesett, és ledobta magáról lovasát, Ishak ujjaiból láng csapott elő, s elborított egy megtermett férfit.

A hegylakók pónijaikkal átugratták az árkot. Alanna újból kinyújtotta a kristálykardot, és a pordémonok elé küldte varázserejét a talajba, amely újból megnyílt előttük. A barna poroszlopok UGyanolyan könnyedén haladtak át a második árkon, mint az elsőn. Alanna ekkor rájuk irányította figyelmét, hogy lássa, miből állnak.

Lelketlen energiacsomók voltak, amelyeket a sámánok irányítottak, alakot pedig a sivatagi homok és por adott számukra. Alanna tudta, hogy nem szabad kettéhasítania őket, mert akkor kétszerannyival kellene megküzdenie. Ehelyett violaszín tűzcsóvát küldött a sámánok felé, hogy a bajt a gyökerénél fojtsa el. Az egyik sámán a földre esett, amikor Alanna varázslata elérte, s haláltusája közben sikoltozott kínjában. A második tűzcsóva, egy vörös színű, egy másik sámánt pusztított el. Ishak észrevette, mi Alanna célja, és segített neki.

A megmaradt három sámán körül sokszínű varázspajzs emelkedett. A varázslók, miután túljutottak első meglepetésükön, védekezni kezdtek Alanna ekkor egy csillogó, ametisztszínű falat emelt egyikük köré, elzárva tőle a levegőt. A bezárt ember pónija pánikba esett, felágaskodott, ledobta lovasát a porba, miközben gazdája levegő után kapkodott. Amikor Alanna már biztos volt abban, hogy a sámán halott, egy másikkal szemben is ugyanezt a trükköt alkalmazta. Az utolsó életben maradt varázsló Ishak vörös lángja ellen harcolt, de vesztett. Az utolsó két sámán halálává a pordémonok összeomlottak.

A megfogyatkozott számú hegylakók elviharzottak a tetemek mellett. Kourrem megremegett, összeesett, kimerült az erőfeszítéstől, amellyel egyszerre öt varázslatot próbált meg fenntartani. Kara fehér volt, és rosszul nézett ki, de a sámánok halálával a szél is elült. Alanna leültette a lányt Ishak még mindig az ellenséget gyújtogatta, és elragadtatottan nevetett rajtuk, ahogy próbálták kioltani magukat.

- Gyönyörű, Alanna! - kiabálta hangosan, mert nem vette észre, hogy a szél már nem ordít - A hatalom gyönyörű!

- Nézd! - akadt el Kara lélegzete, miközben nyugat felé mutatott. Halef Seif és az emberei őrjöngve száguldottak be lovaikon, kivont karddal a faluba. Az Ishak, Korem, a becsülettel küzdő idős emberek, az asszonyok, a fiúk és a törzs fiatal harcosai közé szorult ellenségnek nem maradt esélye, Alanna azokat kapta el, akik megpróbáltak elmenekülni, így senki nem élte túl a támadást.Abbban a pillanatban, amikor a harcnak vége lett, Alanna visszaterelte a forráshoz tanítványait, ahol Farda már munkára fogta az asszonyokat, sebeket tisztítottak és kötöztek. Alanna leültette Karát és Kourremet, sietve feltűrte ingujját.

Megöltek valakit? - kérdezte Fardától, miközben megmosta a kezét. A termetes bába megrázta a fejét.

- Legsúlyosabb Hasszam és Mikál sérülése. Hasszamnak fejsérülése van, Mikálnak pedig nyílt seb a combján. Megnézed valamelyiküket?

Alanna bólintott, és belépett a hatalmas sátorba, érezte, hogy Ishak követi. A sérültek csöndben feküdtek az egyszerű oltár elé fektetett szőnyegein, s várták, hogy valaki megnézze sebeiket. Látta, hogy Farda megtanította az asszonyoknak, hogyan kell ellátni a sérüléseket, mivel a falu valamennyi matrónája lelkesen tevékenykedett. A sérültek némelyike, mint Hasszam is, még csak fiú volt, de ugyanolyan némán viselték a fájdalmakat, mint a férfiak.Alanna Hasszam mellé térdelt, s rámosolygott. Egy nagy, kerek szemű nő, aki nemrég ment férjhez, egy tál forró vízzel és tiszta kötözőanyaggal mellé sietett. Alanna megmártotta az egyik szövetdarabot a vízben, s óvatosan kimosta vele Hasszam sebét.

- Mi történt azzal a hegylakóval, aki ezl tette veled? - kérdezte viccelődve. - A lelke keresi a helyet, ahol nyugalmat találhat?

- Korem levágta, miközben harcoltam vele - válaszolta a fiú, aki összerándult, amikor Alanna óvatosan kihúzta haját a sebből. - Azt mondják, abecsület nem olyan fontos, amikor tolvajok ellen küzd az ember.

- Gyógykenőcsre, cérnára és vékony tűre van szükségem. Mondd meg Fardának! - utasította Alanna a várakozó lányt, aki bólintott, és elsietett. Alanna közelebbről megvizsgálta a sebet. - nem emlékszem, Korem nekem is ezt mondta, amikor olyan idős voltam, mint te, s ez nem is volt olyan régen. Ne mozdulj! - Alanna behunyta szeméi, elméje segítségével a fiúba nyúlt, hogy megvizsgálja, mekkora kárt okozott benne a sérülés. Belül elkomorult, amikor megérezte Hasszam koponyájában a betegséget: a fiú komoly agyrázkódást szenvedett. Mégis, lehetett volna sokkal rosszabb is. A csont nem törött el, s vérzés sem volt az agyában. Megszorította a fiú kezét.

- Megütötted a fejedet - mondta neki, mivel tudta, hogy fogalma sincs arról, mi is az az agyrázkódás. - Szédülni és émelyegni fogsz egy ideig, s az állás is nehezen menne, ezért ne is próbáld, én pedig segítek neked elaludni,

hogy nyugodtan össze tudjam varrni a sebedet. Rendben? – a fiú bólintott, nagy szemében bizalom tükröződött. Alanna újból rátette kezét a fiúéra, s megkereste magában varázsereje meleg tüzét. A tűz ez alkalommal lágyan és csendesen áramlott végig a karján. Ő maga is csaknem ugyanúgy ellazult, mint a fiú, aki azonnal elaludt. Egy pillanat szünetet tartott, és felsóhajtott, mielőtt figyelmét újra környezetére összpontosította volna. A nő visszatért a kért anyagokkal. Alanna gyakorlott ujjal festetlen fonalat fűzött a tűbe. A bámészkodó Ishakra pillantva rászólt:- Tedd magad hasznossá, ha lehet! Tartsd a fejét! - A fiatal bazsir engedelmeskedett, s az alvó fiú fejét gyengéden, de határozottan a kezébe vette.- Nem fog fájni? - kérdezte aggodalmasan, amikor Alanna kipróbálta, milyen hegyes a tű.- Juj! Nem, most nem, mert a varázserőmmel elaltattam. Fogd erősen!Gyorsan varrni kezdett, s közben hálát adott az isteneknek azért a gyakorlatért, amelyet a palotabeli gyógyítók mellett szerzett a tuzáni háború során. Amikor a varrással elkészült, elvágta a fonalat, majd tiszta kötéssel bekötözte a gyógyírral bekent sebet. Végül maga vette kézbe a fiú fejét Ishak helyett. Hasszam meg sem rezzent. Álma csak mélyült , ahogy Alanna varázsereje segítségével próbálta gyógyítani a sérülést, amelyet az egyik hegylakó fejszéje okozott. Halványan hallotta háta mögött Hűséges nyivákolását, munkája azonban teljesen lekötötte figyelmét. Amikor már minden segítséget megadott a természetnek, amit csak tudott, valódi álmot bocsátott a fiúra. Ha minden jól megy, marosan jobban lesz, s megússza egy érdekes sebhellyel, amit a lányok majd csodálhatnak rajta.

Alanna feláll t, zúgott a füle. Mivel Hasszam sérülése teljesen kitöltötte gondolatait, először azt hitte, túl gyorsan állt föl. Émelyítő gyengeség tört rá gyomortájról. Alanna káromkodott, miközben a lába összecsuklott alatta. A harcban és a kristálykard fölötti uralom fenntartásának izgalmában, a törzs fiataljai iránt érzett aggodalmában túlerőltette magát, több varázserőt használt el, mint szabad lett volna.

Soha nem tanulok, gondolta keserűen, ahogy elájult.

Koromsötét volt, amikor magához tért. Hűséges egyenesen a fülébe fújtatott, s egy vékony kéz rázta a vállát. Fáradtan kinyitotta a szemét, de akárhogy erőlködött, nem látott tisztán. - Igazán jobb lenne, ha hagynátok pihenni motyogta. - Kicsit túlerőltettem magam, ennyi a.

- Hűséges mondta, hogy keltsünk fel - szabadkozott Kara. - Azt mondta, Ishakkal van valami.

Alunnába belehasított a félelem, s kényszerítette magát, hogy fölüljön. A csontig hatoló kimerültség láncként húzta vissza.

- Ishakkal? Az ég áldja, most mit csinál? - Riadalna csak fokozódott, amikor észrevette, hogy a nyakában függő zsarátnokkristály meleg. Mit meleg, forró!Nála van a krístálykard! - siránkozott Hűséges - Amíg a törzs a Hanggal találkozott, idejött, és elvitte.

Alanna vadul kalapáló szívvel talpra ugrott. Forgott vele a világ. Szemét próbálta nyitvatartani. Nem volt éppen jó formában a leszámoláshoz. Megragadta a kristályparazsat, és könyörgött az Istennőhöz Ishak érdekében. Testébe erő áramlott, végtagjai megnyugodtak.

Behunyt szemmel próbált jelt kapni - bármilyet arra vonatkozóan, hol lehet önfejű tanítványa. Elméje rátalált a varázskard mágikus hálójá ul. amely most új erőre kapva őrjöngött. A fegyver éppen hogy elfogadta Alanna uralmát maga fölött, Ishak akaratának azonban soha nem fog engedelmeskedni.

Szemét nyitva tartva rohanni kezdett a domb felé, ahol aznap reggel a támadók ellen küzdöttek.

A fiú saját vörös varázstüzében ragyogott, a hüvelyében lévő karddal a kezében. A fegyvert narancsszínű ragyogás vette körül, amely harcban állt Ishak varázserejével.

Alanna elméje egy pillanatra megremegett, Ishak helyét egy látomás vette át:Az azúrkék eget gyors viharfellegek borították. Egy oszlop mutatóujjként meredt az égre. A pózna aljában tűz égett, s egy megkötözött nő üvöltött a kíntól.

A látomás elillant, s újra tisztán látta tanítványát.- Ishak! Ne! - kiáltotta teljes erejéből Alanna. Kinyújtotta kezét, de az

energiasugár, amelyet ti fiú felé dobott, gyenge volt, s jóval a cél előtt szertefoszlott. Nem tud időben közbelépni. - Ne tedd! A kard... ellened fordul!

- Miért lenne a tiéd, Férfiként Lovagló Nő? - kiáltott vissza a fiú győzelemittasan. - Még csak nem is veszed a kezedbe. Saját varázserődet sem használod ki teljesen. Nem érdemelsz többet! A kard engem illet! Én akarom a hatalmat!

- Akkor miért nem hozzád került a kard, hanem hozzám? - kiáltotta Alanna, remélve, hogy le tudja kötni fiút a beszélgetéssel. Már a domb lábánál járt. - Nem használhatod ezt a hatalmat, Ishak! A kardot megrontották. Ne! Ishak kihúzta a kardot, és magasba tartotta. Erősen pulzáló narancsszín tűz remegett a penge fénylő szürkéje körül. A fiú nevetve Alannára irányította a kardot, s egy szót kiáltott, amelyet Alanna nem hallott. Ösztönösen felhúzott maga körül egy védőpajzsot, amelybe minden erejét belevetette, amelyet az Istennőtől kapott. Csupán védekezni akart, de a kard varázslata visszaverődött a védőfalról, s tűzlabdába burkolta Ishakot. A fiú felüvöltött. S már nem volt sehol.

Alanna arcán könnypatak csordult végig, miközben felvánszorgott a dombtetőre. Semmi nem maradt a fiú és a kardhüvely után, amelyet Ishak öntudatlanul a földre hajított. Alanna ingujjával megtörölte szemét, s azt kívánta, bárcsak hallgatott volna rá a fiú még egyszer utoljára.

A törzs tagjai már várták, amikor kezében a csillámló kristálykarddal leereszkedett a dombról.

- S most mit fogsz tenni? - kérdezte Halef Seif kedvesen.- Befejezem a másik két sámánotok képzését. Ezt fogom tenni - válaszolt

komoran. - Mi mást tehetnék?

6. fejezet

Szertartások

Az első bazsir sámánok egy héttel Ishak kristálykarddal elkövetett végzetes hibája után érkeztek. Az éjszaka folyamán érték el a falut, s amikor Alanna reggel fölébredt, keresztbetett lábakkal az oltár előtt ültek. Hűséges szemközt ült velük, s ünnepélyes tekintettel viszonozta a rámeredő tekinteteket.

Azt mondták Alannának, tanulni és tanítani jöttek, mivel minden bölcs sámán próbál új dolgokat tanulni. Amit mondtak, komolyan is gondolták, s nem voltak egyedül. Napokon belül még többen érkeztek tanítványaikkal, s nemsokára - Mannával, Karával és Kouremmel együtt - tizennégy sámán és hat tanítvány csereberélte varázslatait a Véres Sólymok sátraiban.

- Örülhetsz - jegyezte meg Ali Mukhtab egyik este, amikor későig ébren maradtak. - Többet elértél, mint a legtöbb bazsir egész élete során. Lányokat képeztél ki sámánnak. Mágiaiskolát indítottál, amely fennmarad, és a maga nemében a legnagyobb létező iskolává válik majd. Még az Istenek Városából is jönnek ide papok, sőt Kartak harcos varázslói is jelezték érdeklődésüket.Alanna a Törzsek Hangjára bámult. A férfi ködös, távolba néző, sötét tekintetétől megborzongott.

- Te tudtad, hogy ez az iskola létre fog jönni? - kérdezte elakadó lélegzettel. - És soha nem szóltál róla?

Ali Mukhtab mosolygott , majd beleszippantott hosszú szárú pipájába.- Megtanultam - ahogyan azt minden Hangnak meg kell tanulnia - hallgatni

a jövőről. A jövő a segítségem nélkül történik meg.Alanna felhorkant, és hosszú pillanatokig gondolkodott azon, amit hallott.

Végül így szólt:- Arra még mindig nem tudtam rávenni Karát és Kourremet, hogy vegyék le

a fátylat az arcukról. - Erről már nem is beszélt többé a lányokkal, mert ebben a kérdésben nem tudtak megegyezni

- Igazuk van - állt az oldalukra Ali Mukhtab. - Hátat fordítottak sok régi elvárásnak, de ezen soha nem fognak változtatni. A fátyol nélküli nő rossz hírű nő a bazsirok szemében. Tisztességes nők nem állnak szóba vele, tisztességes férfiak pedig nem közelednek hozzájuk.

Alanna a tolvajok királyának udvartartásához tartozó asszonyokra gondolt, és felsóhajtott. - Szomorú. A legintell igensebb nők némelyike, akiket életem során megismertem, prostituált volt. Tudod, a nemes kisasszonyokat nem nagyon ismertem. - A talaj hirtelen megremegett a lába alatt, s ő felnézett. - Látogatók? Ilyen későn? - Mukhtab vidám mosollyal ütötte ki pipájából a hamut a tűzbe.- Azt hiszem, ezek a látogatók kedvedre valók lesznek.Kimentek a sátor elé, ahol a törzs férfi tagjai már összegyűltek az érkezők körül. Öten voltak: a törzs két harcosa, egy felfegyverzett katona az Olau báróság egyenruhájában, valamint - Alanna nagy örömére - Sir Myles, Olau bárója és Jonathan herceg.

Valahogyan sikerült köszöntenie a vendégeket, akiket bemutatott a törzsfőnöknek, a Hangnak, a látogatóba érkezett sámánoknak és a tanítványainak. Kourremet foglyul ejtette Jonathan, Kara pedig Mylest nézte áhítattól tágra nyílt szemmel. A lovag rámosolygott, és azt mondta:

- Van egy táncoló medve Koraszban, amelyik majdnem olyan lompos, mint én. - Kara elpirult fátyla alatt, és elfutott.A nemes férfi melegen üdvözölte Alannát és Koremet, tiszteletteljes távolságból kezet nyújtva feléjük.Vendégsátrat állítottak az újonnan érkezetteknek, de amikor eljött a pihenés

ideje, úgy alakult, hogy a herceg követte Alannát otthonába. A sátor belsejében csak ők ketten voltak, még Hűséges is másik helyet keresett magának.

Hosszú perceken át nézték egymást: a rövid vörös hajú, violaszemű nő halványkék, leeresztett csuklyájú bazsir köpönyegben és a széles vállú fiatal férfi, éjfekete hajjal és ragyogó zafírkék szemmel. Jonathan kényelmes, sárgásbarna térdnadrágot és pamutinget viselt kedvenc királyi zubbonya alatt, ennek ellenére csak a vak nem látta királyi származását.

- Nem akartalak megszégyeníteni a törzsbeliek előtt - szólalt meg végül Jonathan, s Alannán boldog remegés futott végig mély hangja hallatán. - Myles azt mondta, hogy itt a férfiak nem érintik meg nyilvánosan a nőket.

- Nem - válaszolta kezét összefonva köpenye alatt.A férfi félszegen folytatta:- Itt maradok egy ideig. Ali Mukhtab szerint itt sokat tanulhatok.- Tudják őfenségéék, hogy itt vagy?Jonathan vállat vont.

- Úgy tudják, hogy Mylesszal vagyok. Azt mondtam nekik, hogy egy időre el kell távolodnom az udvartól. Belefáradtam abba, hogy emberek folyton hízelegnek nekem - mosolygott. - senki nem vitatkozik velem, mióta eljöttél. Alannának nem tetszett Jonathan hangjának tónusa, s a szemében megvillanó büszkeség, ezért megkérdezte:

- Kizárólag ezért jöttél? Hogy elszabadulj otthonról?- Természetesen nem. - váratlanul káromkodva két hatalmas lépéssel

legyőzte a közéjük feszülő távolságot. Megragadta, és szorosan magához vonta Alannát, arcát a lány vállába fúrta. Alanna átölelte Jonathan nyakát. Ez már az a Jonathan, akit szeretett.A férfi kényszerítette, hogy ránézzen. - Nagyon hiányoztál - suttogta. Szenvedélyein megcsókolta. Alanna viszonozta csókját, s érezte, hogy szerelme érintésétől forróság fut végig a testén. Alanna alvóhelyére hanyatlottak. Ami eztán következett, abból tudták, hogy még mindig vágynak egymásra. Később Alanna fölkelt, hogy eloltsa a lámpásokat. Jonathan figyelte, ahogyan körbejárt a sátorban.- Miért mosolyogsz? - érdeklődött, amikor kioltotta az utolsó lángot is. Alanna lefeküdt, befészkelte magát Jonathan mellé, s elégedetten mosolygott .

- A bazsiroknál a rossz hírű nők nem viselnek fátylat - kezdett a magyarázatba. - Én mindig is fátyol nélkül jártam, de csak most értem el, engem is rossz hírűnek tartsanak.Jon kuncogott és megcsókolta.- Ezt örömmel hallom. Már aggódtam. Itt van ez a sok jóképű férfi.- Nem kellett volna - nevetett a lány. - Sámánként és harcosként tisztelnek, eszükbe sem jut, hogy nő vagyok.- Ez nagy butaság a részükről - suttogta Jonathan. - Én nem tudom elfelejteni.. . Nem mintha nem próbáltam volna az utóbbi hónapokban.- Bizonyos vagyok benne, hogy próbáltad - mondta Alanna elgondolkodva, mert eszébe jutott, hogyan rajongják körül a hölgyek csapatostul Jonathant a tortalli udvarnál.Egy ideig csendben feküdtek egymás mellett a sötétben. Gondolkodtak, s elégedettséggel töltötte el őket egymás közelsége. Majd Alanna próbálkozott- Jon?

- Szándékomban áll a Törzsek Hangjává válni - túrt bele Alanna hajába.Alanna felült.- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni'Alanna érezte szerelme vállrándítását.- Csak úgy.Lassan visszafeküdt.- Ali Mukhtab azt mondta, hogy a szertartás veszélyes.

- Szükségem van a hatalomra, amelyet nyerhetek vele. A bazsirok rendkívüli emberek, Alanna. A történelmük legalább olyan régi, mint a miénk, sőt még régebbi. S túl sok embert veszítünk miattuk. Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha ők is Tortallhoz tartoznának, mintsem háborúznunk kelljen saját határainkon belül.

- Én jól érzem magam közöttük - vallotta be Alanna. - Örülni fogok, ha a katonáinknak már nemi kell harcolniuk ellenük.

- Olyannyira jól érezted magad, hogy nem is akarod elhagyni őket? - Alanna kimért és gyanakvó lett.- Csak akkor mehetek el, ha már Karát és Kourremet átsegítettem a sámánná válás szertartásán. Miért?

- Azt reméltem, hogyha vége, hazajössz.- Kétlem, hogy már elült volna a Roger herceggel vívott párbajom miatti

botrány – emlékeztette a herceget Alanna.Jonathan szájára tette kezét, hogy elhallgattassa.

- Gyere haza, mint a jegyesem.A szavak közéjük álltak. Végül Alanna kinyögte.

- Jon, ezt nem tehetem.- Miért nem?- Azért, mert én egy skandalum vagyok. Megöltem az unokabátyádat. Hat

éven át fiúruhában rejtőzködtem...- Én majdnem végig tudtam, hogy mi vagy igazából.- Hercegnőt kell feleségül venned, aki hatalmat és aranyat hoz neked -

folytatta Alanna. - Ez a kötelességed. S szűz leányt kell elvenned.- Szűz voltál, amikor először együtt voltunk- Ezt rajtad kívül senki más nem tudja - kiáltott fel Alanna

reményvesztetten. Aztán eszébe jutott, milyen vékonyak a sátor falai, s visszafogta hangját.

- A hátad mögött majd azt beszélik, hogy egy egész sereggel lefeküdtem.- Gondolod, hogy a barátaid eltűrnék az ilyesfajta beszédet? Több barátod van az udvarnál, mint hinnéd. Ami a hatalmat hozó feleséget illeti, hát neked is van hatalmad. Lovagnő vagy, bazsir sámán. Feleségül vehetném valamelyik bazsir főnök lányát, s nem nyernék vele annyit, mint veled. S köztünk szólva - folytatta, s hangja hirtelen megkeményedett - már belefáradtam abba, hogy ilyen dolgokkal bajlódjam. Azt akarom, amit akarok, s nem csak azt, ami Tortall számára hasznos. Egész életemet azzal töltöm, hogy odafigyeljek arra, hogy mit mondok, mit csinálok, mert attól kell félnem, hogy megsértem a kereskedőket, a gallaiakat, a papokat vagy bárki mást. Aggódjanak ők amiatt, hogy megsértenek-e engem, vagy sem, ne pedig fordítva. - S ezért akarsz engem feleségül venni? - suttog Alanna. - Mert be akarod bizonyítani mindenkinek, hogy nem érdekel, mit gondolnak?Egy hosszúnak tűnő pillanatig a herceg nem válaszolt. Amikor megszólalt, a hangja nagyon visszafogott volt.

- Azt hittem, szeretsz, Alanna.- Szeretlek - válaszolta Alanna indulatosan. – De... - amit Jonathan

mondott, a megbántottság, amit a hangjából hallott, aggasztotta a lányt. Hogyan magyarázhatná meg, hogy nagyszerűen érzi magát távol az udvar intrikáitól és cselszövőitől? Itt nem kell figyelnie a viselkedésére és a

szavaira, csak arra, hogy ne sértse meg új törzsének szokásait. Hogy az első alkalommal lehet teljes egészében önmaga, s hogy még mindig ismerkedik magával.

- Legyél a feleségem, kedves - suttogta Jonathan. - Szeretlek. Azt akarom, hogy a feleségem légy.

Ez túl sok volt Alannának, és túlságosan hirtelen jött.- Engedd meg, hogy gondolkozzak rajta - könyörgött. - Szeretlek, Jon,

igazán szeretlek. De időre van szükségem.- Rendben - mondta Jonathan már-már vidáman. Elalvás közben Alanna

azon gondolkodott, vajon mit talált Jon olyan szórakoztatónak az előbb.

Alanna szokás szerint a nappal együtt kelt. Jon még aludt. A lány felöltözött, és a sátor templomi részébe ment. Myles már ott volt olyan frissen, amilyen mindig is szokott lenni reggelente. Alanna szorosan átölelte öreg barátját, s beszélgetve kisétáltak a napfényre. A lány megmutatta Mylesnak a falut, még a dombra is fölvitte, ahol tanítványaival együtt szembe kellett néznie az ellenséges hegylakókkal, s ahol Ishak a végzetével találkozott. Jonathan lánykéréséről nem szólt egy szót sem, félig azt remélve, hogy ha senki nem említi, Jon meggondolja magát.

- Miért jöttél? - kérdezte a dombról lefelé haladtukban.- Azt gondoltam, jobb lesz Jonathannak, ha van mellette valaki.- Mindig nagyon érző szívű vagy - nevetett Alanna. Integetett Marinak, aki

éppen felhajtotta sátra bejáratát, hogy beengedje a friss reggeli levegőt.- Mari Fahrar - magyarázta Mylesnak. - A törzs, legjobb szövője. Tanít

engem szőni.Myles kuncogott, zöldesbarna szemében vidámság csillogott.- Női munka, lovag úr?!Alanna mélyen elpirult.- Nem akarok tudatlan lenni.Myles átölelte a lány vállát.

- Bátran bevallod, ha nem értesz valamihez, azután megpróbálod megtanulni.

- Ez így is van, de borzasztó rosszul megy a szövés.- Úgy tudom, a gyakorlat teszi a mestert - mondta Myles még mindig

nevető szemmel. - Alanna, tulajdonképpen két oka van jövetelemnek.- Ó? Jont kísérted... S mi a másik?

Myles elgondolkodva simogatta szakállát.- Gondolkodtam a helyzeteden most, hogy Thom az udvarnál van, te

pedig kóborolsz. - Alanna vállára tette kezét. - Tudod, hogy mindig is nagyon kedveltelek.Alanna mosolygott .

- Te vagy az egyetlen az ismerőseim közül, aki megbocsátotta, hogy hazudtam kilétemet illetően.

- Jusson eszedbe, hogy már sokkal régebben tudtam, mint hogy elárultad nekem. Hallgass rám! Thom jól él az udvarnál.. .

- Joga van hozzá - mutatott rá Alanna, készen arra, hogy megvédje bátyját. - Trebond Lordja, éveken át úgy élt, mint egy pap.

- Nem kérdőjelezem meg, hogy ehhez joga van. Én miattad aggódom. Ha folytatod utazásaidat, szükséged lesz pénzre, hogy fedezd a szállásodat, ha így megvesztegess embereket.. . Ne ráncold a homlokodat! Vannak népek, akik a kenőpénzt az államkincstár támogatására használják. S most gondolj az én problémámra. Nem leszek fiatalabb. Nem vagyok házas, és nem vagyok társasági ember. Nem valószínű, hogy megházasodom, és gyermekeim születnek. Te mindig is olyan voltál számomra, mintha a lányom lennél.. . időnkét, mintha a fiam is. - Az idős férfi szeme csillogni kezdett - Szeretnélek megtenni az örökösömmé.

Alanna válaszra nyitotta száját, de nem jött ki hang a torkán, mert az elszorult, s a szemét könnyek égették. Myles vállon veregette, és elengedte

- Nem szükséges most azonnal válaszolni.- Nem tudom visszautasítani - suttogni Alanna, és hevesen átölelte a férfit.

– Myles, hogyan köszönjem ezt meg neked?Myles összeborzolta a lány haját.- Badarság. Nyerek egy örököst, akinek van fogalma arról, hogyan kell egy

birtokot igazgatni mindazok után, hogy Trebondot éveken át irányítottad a bátyád helyett.

- Korem segítségével - emlékeztette a lány.- Igen, Korem segítségével, de te hoztad meg a komoly döntéseket. S

tudom, hogy ugyanúgy gondját viseled majd Olau báróságnak, ahogyan én. - Összedörzsölte kezét. - S most, hogy ezzel megvagyunk, nem ehetnénk valamit?

Alanna éppen reggeli után mosogatott, amikor Farda megtalálta.- Szeretnék veled négyszemközt beszélni, s azt hiszem, valahol máshol

szükség lesz rád, amikor elmondtam, amit akarok.Alanna szólt Umar Kommnak, a legidősebb és legnagyobb tiszteletnek

örvendő sámánnak, aki az „iskolájukat" vezette. A sámán bólintott, Alanna pedig elhagyta a sátrat, amelyet megtöltöttek a látogatóba érkezett sámánok, a tanítványok, Jonathan és Myles. Farda saját otthonába vitte s erősködött, hogy igyon egy csésze teát.

- A Törzsek Hangjáról van szó - mondta hirtelen, s sápadt arcán aggodalom tükröződött. – Belátom, az én tudásom nem elegendő ahhoz, hogy megmondjam, mi a baj, de azt látom, hogy beteg. Megígértette velem, hogy nem szólok erről neked, de nem hallgathatom el.

Alanna összeráncolta homlokát. Átfutott rajta, hogy Ali Mukhtab sápadtnak tűnt, amikor legutóbb találkozott vele, de találkozásaik főleg este zajlottak, s Alanna mindig a pislákoló fáklyáknak és a tábortűz gyenge fényének tulajdonította a dolgot.

- Szükségem van a gyógyszeres táskámra - mormogta. Farda szótlanul átnyújtotta neki. Valószínűleg az egyik lánytól kérte el. - Miért éppen hozzám jöttél? A látogatóba jött sámánok között bizonyára van, aki.. .

Farda sértődötten kiegyenesedett.- Te vagy a Véres Sólymok sámánja. Mondjam azt a vendégeknek, hogy a

mi sámánunk nem elég jó a Törzsek Hangjának gyógyítására?Alanna elmosolyodott.- Sajnálom, hogy megkérdeztem.Ali Mukhtab arca eltorzult, amikor Alanna belépett a sátrába.- Nincs nő, még Farda sem, aki képes lenne titkot tartani - morgott. Sápadt

volt és izzadt, ahogyan visszahanyatlott ágyára.Alanna melléje térdelt, s kinyitotta a vászonzsák száját, amelyben gyógyító

eszközeit és anyagait tartotta.- Farda helyesen cselekedett. Csitt.A vizsgálat rövid volt. Mindössze annyit kellett tennie, hogy varázsereje

segítségével átvizsgálja u férfit. A halál ott volt, gyökeret eresztett Ali Mukhtab mellkasában. Feketén, visszataszítón pusztított. Alanna a sarkára ült, arca ugyanolyan fehér volt, mint a férfié.

- Erről már régóta tudnod kellett - vádolta n Hangot. - Lehetetlen, hogy nem tudtál róla.

- A Hangnak megadatik, hogy ismerje saját végét - ismerte el a férfi.- Akkor miért nem állítottad meg? - vádaskodott fájó szívvel Alanna. Szerette Ali Mukhtabot. - Bármelyik tapasztalatlan sámán el tudott volna bánni ezzel a betegséggel a legelején...

- Eljött az időm - válaszolta a Hang fáradtan. - Nem harcolok ellene.- Ha harcoltál volna, akkor ma egészséges vagy.- A férfi mosolygott .- Szegény Férfiként Lovagló Nő. Oly sokat tudsz, s mégsem tudsz semmit.

- Most már csak nagyon keveset tehetek érted - mondta Alanna csendesen. - A betegség túl meszeire jutott - fogta meg a férfi kezét, akinek körvonalait csak elmosódottan látta könnyei fátylán át. - Sajnálom, Ali Mukhtab.A Hang válaszként megszorította Alanna kezét.- Tudsz enyhíteni a fájdalmaimon? Meg kell tanítanom Jonathan hercegnek a törvényeinket.Alanna bólintott. Lassan kieresztette magából varázserejét, amelynek violaszín tüze összefonódott kezükön keresztül a férfi testébe áramlott.A ráncok kisimultak a Hang arcán, és Ali Mukhtab elaludt. Alanna megrázta fejét, hogy kitisztuljanak gondolatai, majd buzgón gyógyfüveket kezdett keverni egy kis edényben. Felnézett Fardára.- Készíts teát ennek a keveréknek egy csipetéből - ne többől, mert nagyon erős -, s amikor felébred, adj neki belőle. Minden reggel szüksége lesz rám a varázslat miatt.Elindult az ajtó felé, de Farda megállította.- Mennyi ideje van még hátra? - kérdezte a bába, akinek nagy, sötét szemében fájdalom tükröződött.Alanna fáradtan és gondterhelten vállat vont.- Ha nem követek el hibát, akkor van még egy hónapja - mondta egyenesen.

Kisétált a ragyogd napfényre. Ha bárki látta, hogy könnyező szemét törölgeti, azt hihette, az erős fény miatt van.

Az új vendégek Jonathan jövetelétől számítva napokon belül érkezni kezdtek. A látogatók a bazsir törzsek főnökei, vezetői, törvényhozói és végrehal tói voltak. Mindenki számára világos volt, azért jöttek, hogy megnézzék maguknak azt az embert, akit a Törzsek Hangja utódjának jelöltek, s az is egyértelmű volt, hogy nem örültek annak, amit láttak: a gyűlölt északi király fiát, aki nem tartozott közéjük.

Az igazi baj azonban csak akkor kezdődött, amikor megérkezett Amman Kemail, az Alkonyati Sárkányok törzsfőnöke. Alanna észrevette, hogy a férfi követi Jonathant és Ali Mukhtabot napközben, s ösztönei azt súgták, hogy baj lesz. Látta Kemail tűnődő tekintetét, amikor a férfi hallgatta, hogyan válaszol Jonathan Ali Mukhtabnak a bazsir törvényekkel kapcsolatos kérdésekre: mintha a bazsir mérlegelné a herceg alkalmasságát. Még kevésbé tetszett neki az, ahogyan a többi férfi félrehívja Kemailt beszélgetni. Ez a magas, izmos férfi egyértelműen tekintélynek számított a bazsir törzsfőnökök között, s megjelenése számos bazsir vállánál levette a kételkedés terhét Ali Mukhtab választottjával kapcsolatban.

- Baj lesz - mondta Alanna Jonathannak a vacsora utáni mosogatás közben. - Amman Kemail, fogadni mernék rá.

Jon láthatóan sértődötten kiegyenesedett.- Netán arra utalsz, hogy nem tudom megvédeni magam? Megköszönném, ha

eszedbe jutna, hogy én már lovag voltam, amikor te még csupán fegyverhordozó... Az én fegyverhordozóm.Mi a baj veled mostanában? - siránkozott Alanna kétségbeesetten. - Bocsánatodért esdeklek, királyi felség! Nem állt szándékomban kétségbe vonni képességeidet az önvédelem férfias művészetében. Ostoba voltam, hogy aggódtam amiatt, hogy bajod eshet. Bocsáss meg nekem! Engedd meg nekem, hogy emlékeztesselek, ezek az emberek a halálig küzdenek. - A kezében lévő törlőt ledobva kimasírozott a sátorból, állkapcsát olyannyira összeszorította, hogy az már fájt. Jon érkezése pillanatától sértődékeny volt, úgy viselkedett,

mintha bizonygatnia kellene saját magának, vagy éppen Alannának valamit. Alanna ezt nem szerette. A palotában a kölcsönös szenvedélyen kívül semmi mást nem kellett bizonyítaniuk egymásnak. Szerelmüknek ez a része még mindig változatlan volt, de időnként, amikor beszélget tek, Alanna legszívesebben befogta volna a fülét, hogy kizárja Jonathan hangját.

Melyikünk változott? - tette fel magában a kérdést, amikor leült a bazsir férfiak közé. És az Anya- istennő nevére, miért?

Egy pillanattal vagy kettővel később Jonathan elfoglalta helyét Ali Mukhtab mellett. Alannára nézett, és megcsóválta fejét. Mintha egy akaratos kisgyerek lennék, aki egy iciri-picirit hisztizett, gondolta Alanna. Lenézett Hűségesre, aki éppen letelepedőben volt a lába előtt. A macska őrülten csapkodott a farkával. Gazdájához hasonlóan ő is bajt szimatolt.

Amman Kemail megvárta, hogy az asszonyok elkezdjék felszolgálni az ételt. Ali Mukhtab felajánlotta kenyere egy darabját Jonathannak, amikor az Alkonyati Sárkányok főnöke feláll t, és Jonathan hercegre mutatott.

- Nem osztom meg a kenyeremet az északi király fiával!Az addig is csendesen folyó beszélgetés zaja azonnal elnémult. Myles, aki

Alanna mellett ült, suttogva megszólalt:- Sejthettem volna.Ali Mukhtab lassan felnézett az álló férfira.- Van valamilyen ellenvetésed, amelynek hangot szeretnél adni, Amman

Kemail?- A herceg nem közülünk való. Nem nyerte el a jogot ahhoz, hogy

barátságban üljön velünk együtt, vagy hogy kenyeret kapjon a Törzsek Hangjától. Bizonyítsa párharcban, hogy érdemes minderre!

- Párharcra szólították fel Jonathant, az északi király fiát - szólt Ali Mukhtab kifejezéstelen hangon. - Ki szól ellene?

Mielőtt Alanna felállhatott volna, Kara és Kourrem megragadta a vállát, Hűséges pedig az ölébe ugrott.

- Gondolkodj - sziszegte Myles, majd gyorsan hozzátette: - A Hangon kívül még harcosként sem fogadta el senki. Ha közbelépsz, mindig bennük él majd a gyanú, hogy a herceg hagyja, hogy mások küzdjenek meg helyette. Jonathan már igazi lovag volt a tuzáni háború idején... Nem egy tapasztalatlan fiúról van szó.

- Még soha nem harcolt test test elleni küzdelemben a palota gyakorlóudvarain kívül - suttogta Alanna remegve.

- George Cooper azonban őt is ugyanúgy megtanította verekedni, ahogyan téged! Használd a józan eszedet, Alanna!

A lány tudta, hogy Mylesnak igaza van. Ez azonban nem segített rajta, miközben nézte a készülődő Jont. A herceg levetette tunikáját, ingét, csizmáját. Az arca sápadt volt és mozdulatlan. Korem átvette tőle kését, amíg Jonathan bemelegítő gyakorlatokat végzett. Amman Kemail szintén ágyékkötőig vetkőzött, sötét arca ugyancsak merev volt. Mindkét férfi egyformán izmos volt, a bazsir azonban néhány centiméterrel a herceg fölé magasodott.

Alanna lerázta magáról Kara és Kourrem kézéi, és a herceg mellé guggolt.- Gondold át, mit akarsz itt bevégezni - suttogta korábbi veszekedésüket

feledve. - A bazsirok kérlelhetetlenek, amikor a becsületükről van szó. Ne szégyenítsd meg Kemailt!

A férfi Alannára mosolygott.- S mi lenne, ha magamat szégyeníteném meg?Alanna visszamosolygott szerelmére.- Ez még előtted áll, hercegem, de ha szabad javasolnom, ne most próbáld

ki.Jonathan megragadta Alanna kezét, és megcsókolta.

- Túl sokat aggódsz, Lady Alanna - felállva át verte kését Koremtől, amelyet egy fejbólintással köszönt meg. Mindkét küzdőfél felkészült, Ali Mukhtab pedig megadta a jelt az összecsapásra.

Amman Kemail előreugorva támadott, s késével véres vágást ejtett Jonathan mellkasán. A hercen bizonytalanul hátralépett, a bazsir pedig újból támadott. Alanna behunyta szemét. Csodálkozó moraj lás nyittatta ki vele újra. Kemail bal karja használhatatlanul lógott, vér csöpögött a vállán lévő sebből, Jonathan pedig előrehajolva járt körülötte.

A bazsir szemből támadásba lendült, Alanna pislogott. Jonathan hátraugrott. Majd újból előre, és bal lábával erősen Kemail mellkasába rúgott. A bazsir csattanva a földre esett. Erőtlenül talpra küzdötte magát, Jonathan azonban máris újból támadott. Kemény öklében szorított tőre markolatával olyan gyorsan sújtott le egyenesen Kemail vállára, hogy Alanna követni sem tudta a mozdulatát. A bazsir elesett, és mozdulatlanul maradt. Az ütéstől elvesztette az eszméletét.

Ali Mukhtab előrelépett.- A tiéd. Megölheted - jegyezte meg a Hang, akinek az arcáról semmilyen

érzelmet nem lehetett leolvasni. Körülöttük a bazsir férfiak, a vendének és a Véres Sólymok egyaránt csendben maradlak. - Győztél. Jogod van hozzá.

Jonathan megrázta a fejét.- Amman Kemail őszinte kételyeket fejezett ki. A helyében én is ezt tettem

volna. Nem ölhetek meg egy embert csak azért, mert nem kedvel ennem, bár remélem, megváltoztatja a véleményét, ha jobban megismer.

A még mindig eszméletlen törzsfőnököt férfiak emelték fel, és vitték el a körből saját sátrába. Azok, akik maradtak, elgondolkodva figyelték Jonathant.

Korem Jonathanhoz sietett egy törölközővel, Kara pedig átnyújtotta Alannának gyógyító zsákját. Alanna először a Jonathan mellkasán lévő seb ellátásához fogott hozzá. A sebből kikerült vér már alvadni kezdett.

- Milyen voltam? - kérdezte Jonathan zihálva, s elfogadta a vizestömlőt Kourremtől.

- Honnan tanultad ezt a harcmodort? A rúgást és ezt a fajta ökölcsapást? - kérdezett válasz helyett Alanna, miközben gyógykenőcsöt dörzsölt a sebbe. - Ezt nem George tanította neked.

Jonathan rámosolygott .- Körülbelül egy hónappal azután, hogy eljöttél, egy Farkas nevet viselő

sang harcos jött a palotába. Vele gyakoroltam. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar a hasznomra válik majd, amit tanultam.

- A sang harcosok furfangosak - vetette közbe Korem. - De ez jó munkát végzett veled.

- Mit jelent az, hogy sang harcos? - kérdezte Kara suttogva Alannától.- Olyan emberek, akiket gyerekkoruktól harcosnak nevelnek - válaszolt

helyette Myles. - Úgy használják a fegyvereket, mintha azzal születtek volna, de puszta kézzel és lábbal a legveszedelmesebbek. A férfiak és nők...

- És nők? - hápogott Kara a csodálkozástól.- Nem sok nő éli túl a sang harcosok életmódját, de azok, akik mégis,

ugyanúgy legendává válnak, mint a férfiak - közölte Myles. - Ahogy mondtam, nagyra értékelik a személyes becsületet, újabb és újabb kihívásokat keresnek, és soha nem maradnak sokáig egy helyben.

- Mint Alanna - mutatott rá Kara.- Nagyon hasonlóan - értett egyet Myles mosolyogva.Alanna befejezte a herceg bekötözését. Érdekes volt hallania, hogy Myles a

lányokat ugyanúgy tanította, ahogyan annak idején őt magát. Összetűzte a kötést, hogy a helyén maradjon, amikor Ali Mukhtab hozzájuk lépett.- Kiérdemelted közöttünk a helyedet, Jonathan, Conté hercege - mondta

ünnepélyesen. - Gyere velem népünk körébe!Jonathan bólintott, és felállt.

- Mit kell tennem?Alanna, Myles és a többiek végignézték a szertartást, amely a bazsirokhoz

és a sivataghoz kötötte Jonathant. Csak az ostoba nem láthatta, hogy a bazsirok még annyira sem örültek Jonathan bazsirrá avatásának, mint annak idején a Véres Sólymok Alanna befogadásának. Csendben nézték, amikor Ali Mukhtab vágást ejtett Jon és saját karján, s a szertartást nem követte ünneplés.- Téged megünnepeltek, igaz? - kérdezte Jon Alannától, amikor már ágyban

voltak.- Igen - suttogta.- Még most sem bíznak abban, hogy jó Törzsek Hangja leszek. Egyszerű: a

tetteimmel kell meggyőznöm őket - zárta le a kérdést. Átölelte Alannát, és közelebb húzta magához. - Tudom, hogy kicsit nehéz lehetett engem az utóbbi időben elviselni - ismerte el. - Egész életemben rendes voltam, és be voltam zárva, s ez az utóbbi időben nyomasztani kezdett. Szeretnék kiszabadulni, és megtenni mindent, amit nem lenne szabad. Valószínű, hogy ezt mégsem teszem, de most harcolok ezzel az érzéssel. Megértesz?- Nem - válaszolta Alanna. - Az egész életemet azzal töltöttem, hogy

elkerüljem ezt a csapdát, amelyikről most beszélsz.- Nos, drága oroszlánlány, én beleszülettem ebbe a csapdába. Túljutok ezen

a nyughatatlanságon, legalábbis remélem. Igazán jó király és jó Törzsek Hangja szeretnék lenni.

- Akkor menni fog - nyugtatta meg Alanna. - Ebben egy pillanatig sem kételkedem.

Jonathan bazsirrá avatása után Alanna nem sok időt töltött Karával és Kourremmel. Hagyta, hogy a látogató sámánoktól tanuljanak. Ali Mukhtabnál tett napi látogatásainak száma kettőre nőtt, s minden alkalom kimerítette és elgyengítette. Szabad óráiban Mylesszal beszélgetett, mindent megtanult, amit az Olau báróságról tudnia kellett, Jon pedig Ali Mukhtabbal tanult késő éjjelekig.

Végül Myles bevallotta, hogy már nincs semmi olyan, amit Alanna ne tudna a birtokairól.

- Ha nem bánod, szeretném, ha itt fogadhatnálak hivatalosan örökbe. A bazsir szertartás viszonylag egyszerű, s a mi törvényeink szerint is elfogadják - kuncogott. - Azt hiszem, sivatagi barátaid örülnének, ha kapnál egy apát, még ha csak ilyen rossz hírűt is, mint jómagam vagyok.

Alanna átölelte az öreget. Észrevette, hogy ez minden egyes alkalommal könnyebbé válik számára. A nőiség sok előnyös oldalának egyike volt, hogy kimutathatta érzelmeit. A fiúknak nyilvánosan ezt nem volt megengedett.

- Egyáltalán nem vagy rossz hírű, vagyis nem olyan nagyon. Ha mondjuk rendesebb ruhákban járnál. Megengedhetnéd magadnak. - Megtudta, hogy Myles sokkal gazdagabb, mint hitte, amit a nemesemberhez nem méltó, kereskedelem iránti érdeklődésének köszönhetett.

- De én így érzem jól magam - mentegetőzött a lovag. - Természetesen, ha feleségül mész Jonathanhoz, időről időre ki kell majd tennem magamért.

Hűséges hirtelen nyivákolt egyet látva, milyen szemeket mereszt Alanna barátjára.

- Honnan tudtad?- Nem vagyok vak. Idefelé végig merengett. Amikor pedig mégsem, akkor

arról beszélt, hogy miért házasodik egy trónörökös.- Ó! - Alanna a kristályparazsát babrálta. - Azt mondtam neki, hogy

gondolkodom a dolgon.- Miért?

- Nem vagyok biztos abban, hogy a megfelelő oknál fogva akar engem feleségül venni - vallotta be. - Dühösnek tűnik amiatt, hogy az emberek elvárják, hogy megadott módon viselkedjék, csak azért, mert trónörökös. „Csapdának" nevezi helyzetét, amelybe beleszületett. - Felvette Hűségest, és a nyakába ültette. - Nem ítélem el azért, mert lázad... Ez az egyik oka annak, hogy elhagytam az udvart. De nem tetszik az ötlet, hogy lázadásának bizonyítására vesz feleségül engem. Ettől én egy dologgá válok, annak bizonyítékává, hogy azt tesz, amit akar, s elvesztem a személyiségemet.

- Szeret téged - figyelmeztette Myles.Alanna felsóhajtott.- Tudom. De kíváncsi vagyok, akkor is feleségül kérne-e, ha nem lenne

nyughatatlan. Soha nem szerettem, ha az emberek szemmel tartottak, és folyton rólam beszéltek, még akkor sem, amikor kedves dolgokat mondtak. S még mindig nem tanultam meg együtt élni a gondolattal, hogy megöltem Rogert. - A macska a füléhez nyomta orrát, s Alanna összerezzent. - Jól érzem itt magam. A bazsirok elfogadnak. Önmagam lehetek közöttük. Vagyis olyannyira önmagam, mint bárki, aki sámán és harcos, s nem akarja megsérteni mások érzéseit.

- Szereted Jont?Alanna megvakarta Hűséges fülét, a lány violaszín szemében szomorúság

ült.- A szerelem csodálatos dolog, de nem elég ahhoz, hogy együtt tartson

bennünket hosszú éveken át a házasságban. Nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos abban, hogy készen állok a házasságra. S abban sem vagyok biztos, hogy Jon készen áll rá. Biztosnak kell lennem, ha Roald király utódjához kívánom kötni az életemet - mosolygott . - Igen, szeretem. Ez a gond.

Myles felállt, s Alanna vállára tette kezét.- Ebben az esetben az egyetlen tanács, amit adhatok, hogy megfontoltan

dönts. Ha ennyire bizonytalan vagy, rossz döntést hozhatsz, ha most férjhez mész. A nem még mindig igenre változtatható, de az igent nagyon nehéz nemre változtatni. Gyere. Mosolyogj! Menjünk, és nézzük meg, miben mesterkednek a tanítványaid.Alanna tanítványait könnyen megtalálták. A faluban tartózkodó valamennyi sámán, ahogyan Jonathan, Ali Mukhtab, Farda és Halef Seif is a forrás körül gyűltek össze. Az Ali Mukhtab sátra előtti üres térben állt Kara, fátylai csapkodtak körülötte, ahogy egy kavargó poroszlopot emelt éppen maga elé a levegőbe. Alannának mosolyognia kellett a büszkeségtől. A bazsir lány hosszú utat tett meg a kezdetektől, amikor még nem volt képes uralma alá hajtani az általa felkeltett szeleket.

Majd Kourrem lépett elő kezében egy szál fonallal. Mozgó ajakkal bonyolult csomót kötött a fonalra. Erre a porförgeteg, amely lassan növekedett az ég felé, elült. A por lassan szállt le, s újra egy kupai képződött a helyén. Kourrem ekkor egy második csomót is kötött, s a maradék por is a földre hullott A sámánok megtapsolták a két lányt, akik nevettek és pirultak a fátyluk alatt.

- Már tudnak annyit , mint bármelyik másik sámán - mondta Umar Komm Alannának. - Hamarosan fel kell avatnunk őket.

Alanna összevonta szemöldökét.- Még nagyon fiatalok. Attól tartok, ha elmegyek, bajba kerülnek.Az idős férfi nevetett.- Úgy aggódsz értük, mint a sivatagi fajd a fiókái miatt - mondta. - De

igazad van. A túlságosan fiatal sámán gyászt hozhat törzsére. Azt hiszem, Mahman Fádul szívesen lenne törzsem vezető sámánja - mondta, s a fiatal férfi felé biccentett fejével, aki vele érkezett. Ennek a jóképű férfinak az volt a szokása, hogy csodálattal bámulta Alannát. - Ha kívánod, átjövök a Véres

Sólymokhoz, és vigyázok a fiókáidra, Férfiként Lovagló Nő. Vezethetem ezt a sámán iskolát.Alanna nagyujját rágcsálta.- Azt hiszem, úgy érezném, hogy elhagyom az őrhelyemet - vallotta be.Umar Komm megrázta a fejét.- Senki nem gondolja, hogy életed végéig velünk maradsz, már az is megtiszteltetés népünknek, hogy ilyen hosszú ideig nálunk maradtál. S bármikor visszatérhetsz.Alanna úgy érezte, megkönnyebbült.- Ha így áll a dolog, akkor boldogan elfogadom az ajánlatodat - mondta. - Öt nap múlva telihold, a lányokat akkor felavathatjuk.- Nagyszerű - bólintott Umar Komm. - Szólok az asszonyoknak, hogy olyan ünnepi lakomára készüljenek, amelyet sokáig megemlegetünk. - Rövid ideig hallgatott, majd félrehívta a lányt. - Alanna, mennyire beteg a Törzsek Hangja? Alanna Ali Mukhtabra pillantott, aki szürke arccal egy magas botra támaszkodott.- Miért kérdezed?- A sámánok beszélnek róla halkan, maguk között. Van szemünk, és látunk. Ugye haldoklik?Alanna bólintott.- Népünk már kezdi gyanítani. Amikor egyesülünk a Hanggal, öregnek érezzük, fáradtnak. Fegyelmezett az elméje, ezért nem engedi, hogy ennél többet tudjunk, de ha valaki virágkorában megérintette a gondolatait. . .- Én soha nem egyesültem a Hanggal - vallotta be Alanna.Umar Komm mosolygott .- Hát persze, hogy nem. Félsz, hogy elveszted magad, ha mással egyesülsz.. . még akkor is, ha szerelmi egyesülésről van szó, mint az északi hercgeddel.- Mindenki tud a dolgaimról? - kérdezte mogorván, alig tudta visszafogni a hangját.- A bazsirok tisztán látnak - válaszolta a sámán. - Az északi urak mindketten szeretnek téged a maguk módján. Örülnénk, ha a Férfiként Lovagló Nő a Törzsek Hangjával házasodna össze,- S ha mégsem? - kérdezte komolyan.A sámán arcán csodálkozás látszott.- Miért? Akkor te még mindig a Férfiként Lovagló Nő maradnál, a herceg pedig a Törzsek Hangja, Természetesen csak akkor, ha kiállja a próbát.Alanna elnézést kért, mert látta, hogy Ali Mukhtabnak pihenésre van szüksége. „Ha", valóban, gondolta.

Azon az estén vacsora után Halef Seif félrevonta Alannát.- Sir Myles, Olau bárója azt mondja nekem, hogy szeretne téged sátrába vinni, mint örökösét - tudatta a lánnyal. Alanna bólintott, mire a törzsfőnök arcán mosoly áradt szét. - Számomra furcsa érzés azt mondani, hogy a lányává akar fogadni téred, mert a mi népünknél egy lány nem örökölheti az atya összes vagyonát. Sir Myles elmondása szerint ti ketten már régóta barátok vagytok.- Tőle tanultam mindent, amit a bazsirokról tudtam, mielőtt idekerültem -

mondta Alanna. - Igazából számos hasznos dolgot tanultam tőle nevelkedésem alatt. Megtiszteltetés számomra, hogy örökbe szeretne fogadni.

- Sok szokatlan dolog történt veled születésed óta - tréfálkozott Halef Seif. - Azt hiszem, az sem különösebb a többinél, hogy találtál a magad számára egy apát. Szeretnéd, ha még ma este lezajlana a szertartás?

- Ma este?

- Miért halogatnánk? Körülötted van a törzsed, Itt van a herceged, hogy áldását adja.. .

Alanna lenyelte a torkában formálódott gombócot.- Miért is ne? - mondta bátran. - Huh... ez is úgy zajlik majd, mint amikor

befogadtatok a törzsbe?- Pontosan úgy - ismerte el a törzsfőnök, miközben visszakísérte Alannát a

tábortűz mellé. Alanna a csuklóján lévő sebhelyre nézett, amelyet akkor szerzett, amikor a törzs tagjává fogadták, s elfintorította az arcát. Elég hiú volt ahhoz, hogy ne akarjon több sebhelyet szerezni, mint amennyivel már úgyis rendelkezett, de elég okos volt ahhoz, hogy tudja, tekintettel választott életmódjára, bizonyára szerez még néhányat. Halef Seil magasba emelte kezét, hogy mindenki rá figyel jen. Myles feláll t, leporolva nadrágja fenekéről n port.

- Ma este az északról jött Sir Myles, Olau bárója, a bazsirok barátja, szeretné a sátrába vinni a Véres Sólymok Alannáját mint lányát és örökösét - Várt, hogy elüljön a meglepetés moraja, s csak aztán szólalt meg. - A törvényeink értelmében hét tanú szükséges ehhez a szertartáshoz. Ki vállalkozik rá?

Alanna elpirult, amikor látta, hogy a körben ülő csaknem valamennyi férfi önként jelentkezett. Halef Seif Ali Mukhtabot, Jonathant, Koremot, Umar Kommt, Gammalt, a kovácsot választotta, amikor Alanna félénken közbeszólt:

- Halef Seif! - A törzsfőnök ránézett. - Szerelném, ha a tanítványaim is tanúk lehetnének.

Újra moraj hallatszott. A nők a törvény szerint nem vehettek részt az ehhez hasonló szertartásokban. Alanna összeszorította a fogát. Ha egyszer sámánok lesznek, akkor a törzs valamennyi tevékenységében részt kell venniük. Kara és Kourrem húzódoztak, de a férfiak előreterelték őket a többi szemtanú mellé. Halef Seif a kését hevítette n nagy tűznél.

- Tűrd fel az ingujjadat, és mosolyogj! - suttogta Myles, s közben ő is tette, amit mondott. Alanna feltűrte jobb karján az inget arra gondolva, hogy ez nem ugyanaz volt, mint csatában megsebesülni, ahol előfordult, hogy a sebesülés után még hosszú percekig nem érezte a fájdalmat, mert a harc izgalmának szinte fájdalomcsillapító hatása volt. Most pedig nem volt mit tenni, mint megerősíteni maiját, amikor Halef Seif felhasította Myles csuklóját, majd az övét, s amikor a vér kiserkent, egymáshoz szorította őket. Halef Seif szavait hallgatva Alanna újra átélte a különös összekötő varázslatot:

- Váljatok eggyé egymással, a bazsirokkal és szeretett sivatagunkkal - az elkeveredett vércseppek lehullottak a homokba, amely fölitta őket a törzsi férfiak ünneplő kiáltozása közepette.

- Nos, olyan nagyon rossz volt? - kérdezte Myles, miközben Farda mindkettőjük csuklóját bekötözte. Alanna grimaszolt, és nézte, hogyan írják alá a szemtanúk a szerződést, amelyet Myles Koraszból hozott magával. Majd ráeszmélt, hogy ezentúl van egy apja, aki szereti, s az arcán lecsorduló könnyek közt nevetett.

Jonathan később a kristálykarddal a kezében találta. Alanna megpróbált még egy ördögi foltot kiűzni a kard anyagából. A lány Jonathanra mosolygott, és letörölte az izzadságot a homlokáról egy hűsítő kendővel.- Úgy érzem, a varázserőm minden egyes alkalommal növekszik, amikor ezt teszem - mondta elakadó lélegzettel a hercegnek.Jonathan a homlokát ráncolta.- Mindig ilyen nagyon kimerít? - Amikor Alanna nem válaszolt, gyengéden hozzátette: - Vagy azért fáraszt el ennyire, mert kimeríted magad Ali Mukhtab életben tartásával?

- Életben kell tartanom ahhoz, hogy te a Törzsek Hangja lehess - válaszolta a lány, s megforgatta a kardot az ujjai között. - S ez az, amit te akarsz, s ő is ezt akarja. Azt hiszem, most már odaadhatom - s ezzel átnyújtotta Jonathannak a kristálykardot. - Már nincs olyan rossz állapotban, mint volt. amikor én átvettem Ibn Nazzirtól.A herceg átvette a fegyvert, szemöldöke felhúzódott, amint megérezte az erejét. - Iszonyatos lehetett.Alanna vállat vont.- Csak tudnám, mi köze van Roger herceghez!Jonathan visszaadta a kardot, először a markolatát nyújtotta félé, s Alanna visszacsúsztatta a hüvelyébe.- Megkérdeztem Mylest erről. Emlékeztetett valamire. Tudtad, hogy Roger híres amatőr ékszerkészítő volt fiatalabb korában?Alanna szélesre kerekedett szemmel nézett rá.- Nem.- Markolatokat, függőket készített. . . Azt hiszem, a varázspálcáját is maga

alkotta meg.- És a pengét? - érdeklődött.Jonathan zordan elmosolyodott.- Átnéztem Roger könyveit, papírjait, azokat, melyeket megtaláltam. Többet

tudok róla, mint akkor, amikor meghalt. Igen, szerelmem, azt hiszem, a pengét is ő készítette. Szeretném, ha újra Villám lenne az oldaladon.

- Én is. De még mindig nem találtam meg a módját, hogyan javíthatnám meg. - Alanna felsóhajtott, majd letette a kardot, s elfogadta Jonathan segítő kezét, hogy felálljon a párnáról, amin ült. Alanna addig az oltár előtt foglalatoskodott, s most Jonathan visszavezette a sátor hálórészébe.

- Alanna? - kérdezte, miközben készülődött az éjszakára. - Még mindig viseled azt az amulettet, amelyet Cooper asszony adott neked gyermekáldás ellen?

Alanna megmutatta neki a medált, amely félig elrejtve ugyanazon a láncon függeszkedett, mint a zsarátnokkristály.

- Mindig rajtam van.- Bízom benne, hogy leveszed, ha egybekeltünk - mondta ásítva Jonathan.Meg nem szeretnék most azonnal gyerekeket, gondolta magában riadtan Alanna.

Uralkodva érzelmein, szárazon válaszolt.Még nem házasodtunk össze, hercegem.

Jonathan álmosan kuncogott.- Természetesen még nem, gyönyörű oroszlánnőm. Gyere az ágyba!

A telihold előtti napon Alanna még hajnal előli felébresztette Karát és Kourremet. Egyedüli kísérőként ellovagolt velük a legközelebbi oázishoz. Mi után imát mondott felettük, beküldte őket a fagyos vízbe rituális tisztálkodásra. Végig szótlanok voltak. Egyiküknek sem volt szabad beszélni, amíg le nem zajlik az esti beavatási szertartás. Egyikük sem használhatott varázslatot, s az öltözködésen kívül semmilyen más tevékenységet nem folytathattak. Csöndben visszatértek a táborba, Alanna sátrába, ahol letérdeltek az oltár elé. Két szempár meredt az oltáron égő lámpára. A két lány pillanatokon belül felszínes révületbe esett. Órákon át ebben az állapotban maradtak, s azon az életen gondolkodtak, amelynek elébe néztek.

A nap már felkelőben volt, amikor Alanna belépett Ali Mukhtab sátrába. A Hang ébren volt, éppen egy csésze teát vett át Fardától.

- Tehát a fiókáid megkezdték a szertartást. - Alanna grimaszolt, s kinyitotta gyógyszeres zsákját. Már az egész tábor Umar Komm megszólításával illette a lányokat. - Mit érzel ezzel kapcsolatban?

- Olyan, mintha én magam állnék újra a lovagi próba előtt - vallotta be, miközben a férfi pulzusát vizsgálta a csuklóján. - Hogy aludtál?

- Azt várod tőlem, hogy azt mondjam, úgy aludtam, mint egy csecsemő? - Ali Mukhtab tréfakedvelő természete felcsillant túlságosan is nagy szemében. Soványsága és bőrének szürkés színe ekkor már a legfigyelmetlenebb törzsbelieknek is feltűnt.

- Azt várom, hogy ne vezess félre, hanem az igazat mondd! - Alanna mindkét kezét a férfi karjára helyezte, nagy levegőt vett, és felkészítette magát arra, hogy újra megküzdjön a fájdalommal. Ez minden egyes alkalommal nehezebbnek bizonyult mind neki, mind Ali Mukhtabnak.

Amikor Alanna eleresztette a férfi karját, hátrabillent, s elesik, ha Farda meg nem fogja. Alanna szédült és émelygett . Mostanában mindig így érezte magát, valahányszor ezt a varázslást alkalmazta, s erre naponta háromszor is szükség volt. Átvette a törlőkendőt Fardától, és letörölte vele homlokát. Ali Mukhtab szeme már-már lecsukódott.

- Mennyi ideig kell még Jonathannak tanulnia? - kérdezte reszelősen a férfitól. Hangja ugyanolyan erőtlen volt, mint ő maga. - Mikorra készül fel?Alannának a haldokló férfi szájához kellett hajolnia fülével, hogy hallja, amit mond.

- Újholdra. Tizennégy nap múlva.- S mi történik, ha nem sikerül neki? - A gondolat ijesztő volt számára. Ha

Jonathan kudarcot vall, a herceg meghal. Ali Mukhtab pedig.. .A Hang mosolyogni próbált.- Akkor még várok a halállal. Alanna... Ibn Nazzir túlélte a sámánná avatás

szertartását. A fiókáidnak is menni fog.A telihold fénye kísérteties fehérré változtatta a sivatag homokját.

Megfelelő díszlet a beavatáshoz, gondolta Alanna, miközben Umar Komm felolvasta a bazsirok által tisztelt istenek névsorát. A lányok a homokban térdeltek boszorkánytüzekkcl körülvéve, amelyek Alanna violaszín és Umar Komm kékeszöld színében világítottak. Mindkét tanítványa fáradtnak, de nyugodtnak tűnt, » Alanna büszke volt rájuk. Jó sámánjai lesznek a törzsnek akkor is, ha viselni akarják fátylukat, gondolta elégedetten.

Umar Komm befejezte az istenek nevének felsorolását. s intett Alannának. Alanna a lányok felé nyújtotta kezét annak tudatában, hogy mindenki, aki az utóbbi időkben a Véres Sólymok sátraihoz látogatott, őt figyeli . A tűzkör áthatolhatatlan akadályként lángolt Alanna és tanítványai között.

- Ha tiszta a szívetek és erős az akaratotok, gyertek hozzám! - hívta magához őket ezekkel a szavakkal, amelyeket aznap tanult Umar Kommtól és a többi sámántól.

Kara felállt. Egy pillanatra elbizonytalanodott a feje fölé magasodó varázslángok láttán. Majd összeszorított szájjal sétált át a tűzgyűrűn. Kourrem habozás nélkül követte. Alanna és Umar fényfalakat varázsolt, majd Alanna újra magához hívta a tanítványait.

- Ha az istenek útját követitek majd, gyertek hozzám!A lányok egymás mellett léptek át a fényen. Kani lelassított, már-már

megállt egy pillanatra, de mindketten átjutottak a túloldalra. Alanna és Umar Komm mély árkot varázsoltak eléjük. Alanna harmadszorra is szólította őket:

- Ha teljesítitek kötelességeiteket népetekkel és törzsetekkel szemben, gyertek hozzám!

Ez volt a legnehezebb a próbák közül, mert ehhez kellett a legszilárdabb elhatározás. Csak kevés varázsló emelkedett föl a talajról. Kis távolság megtétele is túlságosan sok energiát igényelt. Alanna maga is kételkedett abban, hogy jelen állapotában, amikor Ali Mukhtabot életbe n kellett tartania, képes lenne rá.

Kourrem habozott, küzdött, hogy megerősítse elhatározását. Nem használhatott fonalat, s sziklával sem tölthette meg az árkot. Át kellett repülnie rajta.

Kara, alsó ajkát beharapva, elindult. Nagyon lassan átlebegett a hasadékon. Már majdnem elérte a másik oldalt, amikor Kourrem is elindult, hogy utolérje. A túloldalon mindketten kimerülten rogytak a földre. Csak akkor rezzentek föl, amikor Umar Komm felemelte Kourremet, Alanna pedig Karát.

- Mostantól bazsir sámánok vagytok - közölte Alanna tanítványaival.- Üdvözöllek benneteket testvéri szövetségünkben - mosolyodott el Umar

Komm.

7. fejezetA Törzsek Hangja

- Így mindenki tudni fogja - magyarázta nekik -, hogy a beleegyezésemmel dolgoztok. Eldöntöttétek már, hogy ki lesz a vezető sámán? Ha nem értenétek egyet valamely kérdésben, egyikőtöknek rendelkeznie kell döntéshozói hatalommal.

Egy pillanatig aggódva néztek egymásra. Alanna tudta, hogy nehéz választás elé állította őket, de azt is tudta, hogy ezt nekik maguknak kell eldönteniük, nem pedig neki.

- Kourrem - mondta Kara. - Ő könnyebben tud dönteni, nem bizonytalankodik annyit , mint én. S a férfiakkal szemben is bátrabb.

Alanna átölelte a magas lány vállát.- Ha szükséges, te is ki tudsz állni a férfiak elé, Kara. - Kourremre nézett. -

Te is úgy látod, hogy igaza van?Kourrem vállat vont, s ironikusan mosolygott- Nem tudom, hogy igaza van vagy sem, de azt hiszem, én leszek a fősámán.

Úgysem tehetünk semmit egymás beleegyezése nélkül.Alanna felvette gyógyító zsákját.- Megmondom Halef Seifnek és Ali Mukli tabnak - jelentette be. - Addig is

azt javaslom, hogy folytassátok tanulmányaitokat a többi sámánnal.A következő tizenöt napot Alanna csaknem végig Ali Mukhtab mellett

töltötte. A Hangból szemmel láthatóan szállt kifelé az élet. Lesoványodott, szürkés bőre lötyögött a csontjain, tekinteti megfakult. Valahogyan összeszedte az erejét arra. hogy Jonathant tanítsa, hangja órákon át duruzsolt, miközben azért küzdött, hogy eligazítsa a herceget a bazsirok megannyi törvényében.

Ez alatt az idő alatt Jonathan keményebben dolgozott, mint azt Alanna valaha is látta. Tananyagának elsajátítása mellett megpróbálta maga mellé állítani a bazsir törzsfőnököket és törvényalkotókat, Körültekintően és eltökélten tárgyalt az egyes emberekkel külön-külön, kikérve véleményüket, Olyan diplomáciai érzékről tett tanúságot, amelynek létezéséről Alanna addig nem is tudott. Jonathan ezekben a pillanatokban tűnt a legélénkebbnek és legboldogabbnak. Az idő többi részében nyugtalan és ingerlékeny volt, s valahányszor magukra maradtak, tiltakozott a homok, a hőség és a Irt kék miatt, amelyeket Ali Mukhtabtól vennie kellett. Nem kérdezte Alannától, döntött-e már a házasság kérdésében, a lány pedig hálás volt ezért.

A herceg nyilvánosan mindössze egyszer veszítette el önuralmát. Egyik reggel, amikor Alanna befelezte mágikus gyógyítását, és kilépett Ali Mukhtab sátrából, Jonathan már várt rá. A herceg arcán hangos tekintet ült, amelyet Alanna már túl jól ismert az utóbbi időkben.

- Lovagoljunk ki! - szólította fel minden bevezetés nélkül. Úgy tűnt, nem veszi észre, mennyire kimerült és sápadt Alanna. - Szeretnék elszabadulni innen.

Alanna csak nézett rá.-Jon, nem lehet. Most készen áll a tanításodra.- Nem érdekel - csattant fel a herceg. - Attól a perctől tanulok, mióta

betettem a lábamat ebbe a faluba. Lovagolni megyek. - Elfordult, de Alanna megragadta a karját.

- Ha kettesben vagyunk, panaszkodhatsz az unalmadról vagy bármiről, amiről csak szeretnél - sziszegte. - De ez a férfi ott bent azért tartja magát életben, mert neked tudnod kell mindazt, amit neki meg kell tanítania számodra. Megkszönném, ha nem viselkednél úgy, mint egy elkényeztetett kölyök. Ha a Hang hatalmát akarod, meg kell tanulnod a Hang leckéit!

- Nem én kértem, hogy engem válasszon! - suttogta Jonathan felhevülten, s széles vállával eltakarta beszélgetésüket a kíváncsiskodó törzsbeliek elől. A bazsirok csodálkozva látták, hogy veszekszenek, bár nem hallották, miről.

- Viszont hajlandó voltál elfogadni az ajánlatot! - suttogta vissza. - Neked aztán mindenkinél jobban tudnod kell, hogy mindennek megvan az ára. Ne mondd nekem, hogy belefáradtál a fizetés be! Ez nem a megfelelő idő és hely erre! - Alánon a herceg szemébe nézett, amíg Jonathan el nem fordította tekintetét. A férfi szó nélkül belépett Ali Mukhtab sátrába.

Aznap éjjel Jonathan maga volt a gyengédség és megbánás, s Alanna haragja elpárolgott. Szerette Jonathant teljes szívével. De a házasság?

A következő este Myles társaságában vacsorázott új sátrában, amelyet azután kapott, hogy a nagyot átadta Karának és Kourremnek. A vacsora végeztével összeszedte bátorságát, hogy örökbe fogadó atyja tanácsát kikérje.

- Myles, mi történik akkor, amikor Jon megházasodik?A lovag először élesen pillantott rá.- Minden nemesi származású feleség első kötelessége, hogy örökössel

ajándékozza meg férjét. Gondoskodni kell az örökösről, különösen, ha az ország trónja az örökség, vagyis ez a kötelesség különösen vonatkozik arra, aki Jonathanhoz megy feleségül. Ha a királlyal bármi történik - ne adj isten -, vagy Jonnal, nincs közeli Conté rokon. Ha Roger élne, ő örökölné a trónt - s tudom, hogy ez volt, amit akart -, de nincs örökös Roger után. Atyja meghalt még kisfiú korában, anyját pedig a születésénél vesztette el.

- Mint én - suttogta Alanna.Myles bólintott.- Sajnos gyakran előfordul. Roger egyetlen közeli rokona a király volt. A

Conté-vonalon ritka a nagy család - tette hozzá egy sóhaj kíséretében. - Csak harmad-és negyed-unokatestvérek vannak. S ez polgárháborút jelent, ha Jon örökös nélkül hal meg.

Alanna ehhez nem fűzött hozzá semmit: Myles megerősítette félelmeit. Harcolt magában a kitörni készülő pánikkal, s azt gondolta: Meg nem állok készen a gyerekszülésre!

- Nos? - szólt újra Myles. - Azt kérdeztem, elfogadtad Jonathan ajánlatát?- Még mindig gondolkodnom kell rajta.- Igen? - A férfi szemmel láthatóan meglepődött. - A viselkedéséből arra

következtettem, hogy igent mondtál.- Komolyan beszélsz?- Elég gyakran látlak benneteket együtt. Ha nem lenne olyan biztos abban,

hogy igent mondasz, több időt szánna udvarlásra, arra, hogy megnyerjen magának. Nos, lehet, hogy tévedek. Nem vagyok mindenható. - Myles ölébe vette HŰSÉgest, s gyengéden vakargatni kezdte a fülét. - Miért gondolkodsz még mindig, ha szabad kérdeznem?

- Emlékszel, mit mondtam arról, hogy Jon nem helyes indokok alapján akar engem feleségül venni? - Myles bólintott. - Nos, azóta, hogy ezt mondtam, semmi nem történt, ami megváltoztatta volna a véleményemet. Tudom, hogy keményen dolgozik, hogy Hang lehessen belőle, és megkedveltesse magát a bazsirokkal, de amikor nem velük foglalkozik.. . nos, elkényeztetettnek tűnik. A palotában ez eszembe sem jutott. Bizonyos értelemben természetesen minden herceg Elkényeztetett. Ki ne lenne az, ha mindig hízelegnek neki?

- Nem hiszem, hogy bármelyikünkre ez a veszély leselkedne - vetette közbe Myles borúsan, táncoló szemekkel.

- A felelősség talán megnyugtatná Jont - ismer te el Alanna egy sóhaj kíséretében. - Nem gondolom róla, hogy rossz ember, sőt valójában nagyon jó embernek tartom. Az utóbbi időben azonban nem vagyok biztos abban, hogy túlságosan szeretném. Egyre azt mondogatom magamban, hogy túl lesz rajta, de mi lesz, ha mégsem?

- Sok fiatal nő mindenét feláldozná, hogy a helyedben legyen - nem lehetett tudni, mire célzott ezzel Myles.

- De nem én - csattant fel Alanna, s ujjaival a zsarátnokkristályt babrálta. - Boldog vagyok, minta idejöttem, s szeretek itt lenni. Nem akarom ezt feladni. Nem akarok jól viselkedni, ahogyan az egy nemesember feleségéhez illik. A király és a királyné megpróbálná megakadályozni, hogy kényelmesen öltözködjem. Az is lehet, hogy még gyógyítani sem hagynának. Nem mehetnék oda, ahová szeretnék. Semmi kockázat, semmi kaland. - Alanna szégyenkezve elpirult. - Szeretem Jont, de túl sok kérdés vár bennem tisztázásra ahhoz, hogy elsiessem a dolgot. Nem vagyok biztos abban, hogy készen állok a házasságra, még akkor sem, ha Jon igen.

Döbbenten fedezte fel fogadott apja szemében a büszkeséget.- Kevés olyan ember van, aki elég bölcs ahhoz, hogy tudja, lehet, hogy nem

áll készen egy ekkora vállalkozásra. Örömmel látom, hogy alaposan megfontolod ezt a kérdést. Jut eszembe... Találkoztam George Cooperrel, mielőtt elhagytam Koraszt.

- Hogy van? - kérdezte Alanna, s kíváncsiság ébredt benne, vajon miért hozta szóba Myles a tolvajt.

- Megkért, hogy mondjam meg neked, egy időre Port Kainnba teszi át székhelyét. Úgy tűnt számomra, gondjai voltak az ottani gazemberekkel, ezért megpróbálja őket a helyes útra terelni. - Myles egy gyűrött papírfecnit húzott elő egyik rejtett zsebéből, amelyen az alábbi cím állt George kézírásával: Azik-ház, Kutya utca. - Reméli, meglátogatod, ha itteni kötelezettségeid engedik.Alanna összehajtotta a papírlapot. George-ot újra látni! Majd eszébe jutott Jonathan. Mint a herceg menyasszonyjelöltje, sosem maradhatna újra kettesben George-dzsal.

- Kétlem, hogy meg tudom látogatni - mondta, és felállt. - Bocsáss meg, Myles! Megfuttatom Holdfényt.

A karámhoz sietett, s felnyergelte a kancát, nem törődve a józan ésszel. Bár a hegylakók Ishak utolsó csatája óta nem merészkedtek a Véres Sólymok területére, előfordulhat, hogy csak az alkalomra várnak, hogy megtámadjanak egy magányos lovast. Bölcsebb lenne, ha vinne magával valakit.

Egyedül nekivágott a nyílt sivatagnak, azt kívánva, bárcsak olyan iramban lovagolhatna, hogy maga mögött hagyja a rejtélyeket és a szívfájdalmat.

Szabadnak lenni... igazán szabadnak, gondolta komoran, miközben vágtára fogta Holdfényt. Hogy soha ne kelljen semmiért és senkiért aggódnom, odamenni, ahová akarok, anélkül, hogy másokra egyáltalán gondolnom kellene... Koraszban Rogert és sok mindenki mást kellett magammal cipelnem, csakúgy, mint a törzset, mióta megöltem Akhnan Ibn Nazzirt. Azt kívánom, bárcsak önmagamon kívül senkit ne kellene magammal cipelnem...

Patazajt hallott maga mögött, ezért sarkon fordította Holdfényt, s gyorsan előrántotta a kristálykardot hüvelyéből. Majd kesernyésen elmosolyodott, amikor felismerte Koremet és barna pejét.

Talán nem is lennék boldog, ha teljesen egyedül lennék , gondolta egy sóhaj közepette, s bevárta kísérőjét.Alanna már Ali Mukhtab sátrában aludt, hogy varázsereje és gyógyszerei segítségével mindig készen álljon a Hang hanyatló erejének megerősítésére. Az újhold megjelenése előtti napon, amikor az éjszakai ég sötétbe borult, Mukhtab pihenni küldte Jonathant, hogy szedje össze minden erejét. A tanulás a végéhez érkezett, már csak maga a szertartás volt hátra. Alanna, miután mindenkit kiküldött, a legmélyebb álmot bocsátotta a Hangra, remélve, hogy külön erőt ad neki ezzel az éjszakai próbához.

Odakint érezte a falun ülő elfojtott feszültséget. A törzsi embereknek a Hang megválasztása fontosabb volt, mint a király megkoronázása. A Törzsi k Hangja pap, atya és bíró volt a bazsirok számára Halef Seiftől tudta, hogy a Hang soha nem cselekedett anélkül, hogy népe többsége a háta mögött ne állna; a bazsir elmék és szívek ismerete sokkal nagyobb teher volt számára, mintsem szembeszálljon velük. Ez az értesülés megerősítette Alánnál abban, hogy soha ne akarjon egyesülni a Hanggal az erre szentelt alkonyi pillanatokban. Még saját magát sem értette, s nem akarta, hogy bárki - még ha az illető olyannyira önzetlen is, mint a Hang - ismerje gondolatait és problémáit.

Miközben a törzs vacsorázott (a tűz mellett nem zajlott szertartás), Alanna felkereste Jonathant. A herceg böjtölt. Az alkalomra magára öltött fehér burnuszában sápadtnak és elszántnak tűnt.

- Szerencsét akartam kívánni neked - magyarázkodott. Nem tudta, mit mondjon a hercegnek, aki olyan terhet készült a hátára venni, amelyet ő bármi áron elutasítana. Egy pillanatig úgy tűnt, a herceg nem ismeri föl. Majd felállt, és Alanna felé tárta karját.

- Mondd, hogy szeretsz - kérte, s mosolyogni próbált. - Szükségem van a bátorításodra.

Alanna a karjába futott, s ugyanolyan s szenvedélyesen ölelte a herceget, ahogyan az őt.

- Hát persze hogy szeretlek - suttogta. - Ebben biztos lehetsz.Jonathan szótlanul ölelte magához, olyan szorosan, hogy már fájtak Alanna

csontjai. Végül a lány megszólalt.- Jon? Miért akarsz Hang lenni? Már így is terhesnek érzed a

kötöttségeidet.- Hanggá kell válnom - válaszolt a herceg gyengéden. - Ha ezt meg tudom

csinálni, a bazsirok vezetőjévé tudok válni, és akkor csak nagyon kevés dolog maradhat előttem rejtve az emberi lélekről. A bazsirok nem különböznek olyan nagyon tőlünk, Alanna. Ha ismerem őket, tudom, hogyan gondolkodnak, akkor tudni fogom, hogyan gondolkodik a legtöbb ember. Ezzel a tudással pedig a legnagyobb - a legjobb - uralkodó lehetek, aki valaha is élt.

- S ez olyan fontos neked?- Ez az, amire születtem - válaszolt Jonathan nyersen. - Ez az, amit tenni

fogok, nyugtalan vagyok vagy sem. Bármi ellenére.

Jonathan és Ali Mukhtab a domb tetején álltak, tűz égett kettejük között, amelynek lángjai derékmagasságig csaptak föl. A Hang valahogy megállt saját lábán, nem volt mögötte senki, hogy elkapja, ha elesik. Alanna a többi sámánnal kissé távolabb várakozott: nem mehettek közelebb, amíg a szertartás be nem fejeződött, s tilos volt használniuk varázserejüket.

Hűséges hátsó lábára állt, miközben mellső lábával Alanna combjába kapaszkodott. Alanna felemelte anélkül, hogy szemét levette volna az előtte zajló jelenetről, s igyekezett, hogy ne szorítsa túl erősen magához a macskát. Remegett félelmében, mivel nem állt módjában, hogy befolyásolja, ami történni fog.

Ali Mukhtab mindkét kezét magasba emelte hangja hirtelen felerősödött, ahogy kántálni kezdett. A nyelv, amelyen megszólalt, ősi volt, még abból az időből való, amikor a bazsirok kőépületekben éltek a Nagy-Belső-tenger másik partján. Alanna nem értette a szavakat. Érezte azonban az erőt, amely kezdte betölteni a levegőt: a sötét, forrongó erőt, amely választ hívott elő a derekán függő kristálykardból Alanna ösztönösen megérintette a fegyver markolatát, s elméjével csöndre intette. A penge elcsendesedett, de Alanna még mindig érezte remegését.

Ali Mukhtab abbahagyta a kántálást, mire hirtelen erős szél kerekedett, amely viselőik arcába csapta a humuszokat, s apró pordémonokat emeli föl a talajról.

- Jonathan, Conté hercege! - Mukhtab hangja lágy volt. mégis visszhangozva gördült tova a lég ben. - Északi idegenként jöttél közénk, hogy eggyé válj a bazsirokkal. Mi okunk lenne rá, hogy megengedjük neked, a tortalli király fiának, hogy belépj népünknek eme legszentebb körébe?

Jonathan arckifejezéséből Alanna látta, hogy ez a kérdés nem volt benne a szertartás forgatókönyvében. A hercegnek őszintén kellett válaszolnia, mégpedig mindenki füle hallatára.

Legyen helyes a válasz, könyörgött némán Alanna a Nagy Anya istennőhöz.Hirtelen kékesfehér színű fényözön töltötte be az egész környéket, amely mindenkit elkápráztatott. A látásukat elvakító fénykörből Jonathan hangját hallották.

- Mert ismerem és tisztelem a történelmeteket, Ismerem és tisztelem a törvényeiteket. Mert nem szeretném látni, hogy harcosaink bazsirokat mészárolnak, ahogyan azt sem, hogy bazsirok mészárolják a mi harcosainkat. - A domboldalon a sámánoknál lejjebb várakozók között derűs elégedettség hangja hallatszott, s Alanna érezte, hogy kissé oldódik benne a feszültség. Szeme kezdett kitisztulni, s legalább már a fent magasodó két férfi körvonalai kirajzolódtak tekintete előtt. Jonathan folytatta.

- Mert népeink, a te néped és az enyém, csak együtt válhatnak naggyá. Mert.. . - s ekkor a hangja nagyon lehalkult. - Mert tudni szeretném a választ a férfiak és a nők miértjeire.Csönd lett. Alanna biztos volt abban, hogy mindenki hallja szívének dobbanásait. Majd Ali Mukhtab újból magasba emelte mindkét kezét. Baljában megcsillant a tőre.

- Legyen meg az istenek akarata! - kiáltott fel. Hatalmas mennydörgés rázta meg alattuk a talajt, amikor a Hang hosszú sebet ejtett végig jobb karján. Ez a vágás sokkal hosszabb volt annál, amit Alannán ejtettek akkor, amikor a bazsirok maguk közé fogadták, s másodszor, amikor Myles örökbe fogadta. Könyörületes Anyám! gondolta Alanna elszörnyedve. Nem veszíthet ennyi vért!

Jonathan hasonló vágást ejtett saját jobb karján, párhuzamosan azzal a sebbel, amelyet bazsirrá avatásakor kapott. Hűséges kiugrott Alanna szorításából, s feliramodott a hegyre a két férfi mellé. Alanna próbálta visszahívni, de Kara szája elé tette egyik kezét, Kourrem pedig figyelmeztetőn rázta meg fejét. Alanna összeszorította fogát, s nem mozdult. Kara közben elvette róla kezét. A két férfi egyike sem adta jelét, hogy észrevette az Ali Mukhtab mellé telepedett Hűségest, még ha látták is. Szemük egymásba kapaszkodott, miközben a Hang a tűzön át a herceg felé nyújtotta vérző karját. Jon előrenyúlt , és megragadta a felé nyújtott kezet. Mindkét férfi veszélyesen közel került a lángokhoz. A tűz sistergett, ahogy összevegyült vérük a forró, izzó fára csöppent.

- Kettő Egyként - Ali Mukhtab hangja félbehagyott reszelésként visszhangzott Alanna fülében,A levegő egyre inkább megtelt feszültséggel, Kara és Kourrem reszketve kapaszkodtak egymásba. Umar Komm megragadta Alanna vállát. Alanna, hálásan az érintésért, saját kezével betakarta az öreg sámán kezét.

- Kettő Egyként - hallatszott Jonathan lágy és elhaló hangja, mintha a herceg transzban lenne.

- Kettő mint Egy és Sok - Ali Mukhtab hangjának panaszos színezete felborzolta Alanna hátán a szőrt.

- Kettő mint Egy és Sok - Jonathan fékezhetetlenül remegett egész testében. A tűz hirtelen a két férfi feje fölé csapott, s pillanatok alatt elborították őket a lángok, amelyek villámgyorsan vakító fehérre változtak. A burnuszuk égni kezdett. Umar Komm, mintha megérezte volna Alannában a késztetést, hogy a

két férfihez fusson, erősebben markolta Alanna vállát. Az öreg még a szertartás kezdete előtt figyelmeztette a lányt, hogy bármi történjék is, nem beszélhet, és nem avatkozhat közbe. Az istenek vigyáznak Jonathanra és Ali Mukhtabra, ha sikerre ítéltettek.

- Egy mint Sok! - hangzott az erőltetett kiáltás Ali Mukhtab szájából, miközben a kékesfehér fények sok nézőt fejük elfordítására bírtak. A szavak varázshatalommal zengtek, Alanna sajgó csontjaiba hatoltak, s remegésre kényszerítették a kristálykardot.

- Egy.. . - Jonathan hangja őrjítő fájdalommal volt teli, de hallatlan erőfeszítéssel rávette magát, hogy folytassa - . . . mint Sok.

Hatalmas hangorkán keletkezett, amely szinte megsüketítette az embereket. Alannának egy pillanatra úgy tűnt, hogy ezrek lelkesült kiáltását hallja. A tűz hirtelen kialudt. A sötétséget Jonathan sikolya szakította félbe. Alanna hallotta, hogy egyikük elesik, vagy talán mindketten. Urnát Komin ekkor már két kézzel fogta vissza, s Alanna valahol a lelke mélyén csodálkozott, mekkora ereje van az idős férfinak.

Végül minden elcsendesedett. A szél sivatagi fuvallatta szelídült. Umar Komm nem szorította tovább Alanna vállát, s erő áramlott körülöttük a levegőben.

- Most majd meglátjuk - jelentette ki, miközben fölvette a botot, amelyet azért dobott le, hogy visszatarthassa Alánnát.

- Gyerünk - utasította a sámánokat. Mindannyian felkapaszkodtak a domb tetejére. A többiek Ali Mukhtabhoz mentek, Alanna pedig Jon mellé térdelt, s remegő ujjakkal próbálta kitapintani a pulzusát. Szíve lassan és erősen dobogott. Megfogta a herceg karját, s készült, hogy kötést tépjen saját köpenyéből, de megállt. Jonathan könyökhajlatától a csuklójáig két sebhely futott végig, egy vörös és egy kékes színű. A kék sebhelyet érintés kor melegnek érezte, sokkal melegebbnek, mim azt Jonathan testhőmérséklete előidézhette volna Alanna megborzongott. Ali Mukhtab viselt ugyanilyen sebhelyet jobb karján.

Alanna felnézett Umar Kommra.- Jól van. - A többi sámánra pillantva, akik éppen felemelték Ali Mukhtab

testét, suttogva kérdezte: - A Hang? - Kérdése ellenére ő maga is tudta az igazságot.

Jonathan felriadt, s a kék sebet dörzsölgetve felült.- Én vagyok a Törzsek Hangja - mondta reszelős hangon. - Ali Mukhtab, aki

előttem volt a Hang, elhagyta a földi létet. Én megmaradok. - Alanna vállára támaszkodva felállt, a szemtanúk pedig olyan erősen éljeneztek, ahogyan csak a torkukon kifért. Ali Mukhtab testéért férfiak jöttek, miközben Alanna patakokban ömlő könnyeit törölgette arcáról.

- Nem ment el - vigasztalta Jonathan. - Itt van, bennem van. Mindannyian itt vannak, az összes Hang. - A herceg a mellette álló emberre nézett. - Nem leszek olyan rossz, Amman Kemail. Nem vagyok bölcs, de készen állok a tanulásra.

A hatalmas termetű törzsfőnök kissé elmosolyodott .- Amikor Hanggá váltál, mindannyian melletted álltunk... - szeme Alannára

villant. - Mindannyian, a Férfiként Lovagló Nőt kivéve. Jó Hang leszel, Jonathan, Conté hercege.

Megragadták egymás karját.- Ha sikerrel járok, azt a bazsiroknak köszönhetem, nem pedig magamnak -

válaszolta Jonathan,Halef Seif közeledett. Mélyen meghajolt a Törzsek Hangjává vált herceg

előtt.- Ideje, hogy népünk az alkalomhoz illően örvendezzen - szólt a

törzsfőnök. - Ali Mukhtab megszabadult fájdalmaitól, a Törzsek Hangja pedig tovább él. Égessük el elhagyott testét, hogy szeretett isteneinkhez küldjük őt.

Gyertek le a faluba. Megemlékezünk Ali Mukhtabról, s iszunk békevágyunkra.

- Milyen volt? - kérdezte Alanna Jontól. Egymás mellett feküdtek összegömbölyödve, Hűséges pedig köztük vert tanyát a takarók tetején. A hajnal már küldeni kezdte fénysugarait a sátorlapokon át.

Hosszú csönd következett.- A legrosszabb dolog volt, ami valaha történt velem - mondta végül. -

Rosszabb volt, mint élet és halál közt lebegni, amikor megmentettél az izzasztólázból. Rosszabb, mint az ysandirok elleni küzdelem a Fekete Városban. Olyan volt, mint ha.. . - nagy levegőt vett. - Mintha emberek ezrei üvöltöttek volna a fejemben, akik mindannyian azt akarják, hogy őket hallgassam meg legelsőként. Mintha mindegyikük én magam lennék, csak a rossz dolgok az életekben sokkal jobban fájtak, mivel az érzés megsokszorozódott. Az összes Hang életét átéltem, összesen négyszázötvenét, Alanna. S láttam a saját halálomat. Lánc voltam, s minden egyes láncszemem szerteszét húzott. Egy időre elvesztettem Jonathant, mindenki voltam rajta kívül.

- Nem csoda, hogy üvöltöttél - suttogta Alanna olyan közel tartva magához Jonathant, amennyire csak a macska engedte.

- De a dolgok, amiket láttam... - emlékezett Jonathan, s úgy tűnt, közben teljesen megfeledkezik Alannáról. - Láttam a varázserőt, amellyel Hűséges életben tartotta Ali Mukhtabot. Láttam azokat a területeket a Nagy-Belső-tengeren túl, amelyekkel régen rendelkeztünk. Láttam, hogyan szöktünk meg az ysandiroktól, s építettük föl Perszopoliszt. Éreztem arcomban a sivatagi szelet, ahogy a homokban lovagolunk, s nem uralkodik fölöttünk semmiféle király. Láttam az isteneket, akik figyelték, hogyan éljük az életünket. Az Anyaistennő gyönyörű - mondta, s zafírkék szemében félelemmel vegyes tisztelet ragyogott. - A legtökéletesebb nő, s ugyanakkor mégsem nő. Mitrász ragyogott, a Sötétség Istene fénytelen volt, mégis nyugalmat árasztott. Nem tudnám még egyszer végigcsinálni, de nem felejtem el többé, hogy Egy vagyok, és mégis Sok. Amikor az élelem túlságosan korlátozottnak érzem, amikor úgy érzem, nem vagyok szabad, csak magamba kell néznem, én azonnal egy másik ember lehetek. Elmehetek bárhová. - Alannához fordult, és szenvedélyesen megcsókolta, majd hozzátette: - Alanna, most először érzem magam szabadnak, mióta nevet kaptam.Amikor Alanna másnap reggel kilépett Jonathan sátrából, Halef Seifet a törzs forrásának szélénél találta, mintha várt volna valakire. Felemelkedett helyéről, és elkísérte Alannát a karámba, majd nézte, ahogy a lány kefét vesz elő, s tisztogatni kezdi Holdfényt. Végül megszólalt.

- A Törzsek Hangjának hamarosan vissza kell térnie otthonába.Alanna előrehajolt, hogy elérje kancája térdhajlatát, s onnan morgott vissza.- Szerencséje volt, hogy ilyen sokáig távol tudott maradni.- Jó, hogy olyan Hangunk van, aki egyben az északi király fia, ahogyan az

is, hogy a sámánunk a Férfiként Lovagló Nő.Alanna neheztelő pillantást vetett lova nyaka alól a törzsfőnökre.- Akkor voltál velem utoljára ilyen hivatalos, amikor a törzshöz kerültem -

vádaskodott. - Mi bánt, Halef Seif? - Amikor a férfi továbbra is habozott, hozzátette: - Azt gondoltam, te mindig egyenes leszel hozzám.

- Elhagyod a törzset? - kérdezte végül a férfi. - Visszatérsz vele, hogy a házában élj a feleségeként?

Alanna nagyot nyelt. Ha egyenességet akart, most megkapta.- Nem tudom - vallotta be, s közben elfoglalta magát a kanca farkának

fésülésével. - Már gondolkodtam a dolgon, de még nem tudtam dönteni.

- Mára rendelte a lovait - közölte a törzsfőnök kérlelhetetlenül. - Minden bizonnyal azt várja, hogy vele menj, ha a menyasszonya leszel. - Amikor látta, hogy Alanna elsápad, hozzátette: - A te lovaid előkészítéséről is rendelkezett.

Alanna érezte a rajta eluralkodó ingerültséget.- Ehhez nem volt joga. Még nem adtam neki választ.- Talán azt gondolja, tudja, mi lesz a válaszod.Alanna eltette a kefét.- Jobb, ha beszélek vele. - Átcsúszott a lovakat körülvevő kötél alatt, s

Halef Seif szemébe nézett. - Senki nem nyergelheti fel Holdfényt, csak akkor, ha én kérem. - Nagy léptekkel távozott, s közben azt mondogatta magában, hogy Jonathan valószínűleg fáradt volt, s elfelejtette megkérdezni, vajon tervezi-e Alanna, hogy vele tart, amikor ma elmegy. Tulajdonképpen azt sem mondta, hogy távozik.

Nyugalom, emlékeztette józanabb énje, amikor belépett a herceg sátrába. Azáltal, hogy Hanggá vált, a kevésbé fontos dolgok valószínűleg kimentek a fejéből, s nem mer tovább itt maradni.

Jonathan éppen Mylesszal és Koremmel tanácskozott. Az egyik törzsbeli fiú már csomagolta a herceg holmiját. A herceg rámosolygott .

- Utasítottam Karát és Kourremet, hogy csomagoljanak neked össze - jelentette be. - Ha szürkületkor indulunk, lesz néhány hűvös óránk a lovaglásra.. .

- Beszélhetnénk négyszemközt, Jonathan? Tudom, hogy Korem és Myles megbocsátanak nekünk

Korem látva Alanna összeráncolt homlokát nem várt tovább, távozott. Myles Alannáról Jonra nézett, s aggodalmat lehetett leolvasni az arcáról.

- Rendben van, Myles. Körülbelül egy órán belül készen leszünk.Myles megállt Alanna mellett.- Semmi olyat ne mondj, amit megbánhatsz - figyelmeztette.- Nem fogok. - Megragadta a nyakában függő zsarátnokkövet, s bizonygatta

magának, hogy amit az imént hallott, egyszerű tévedés, amely még helyrehozható. Myles felsóhajtott és kisétált, lehajtva maga mögött a sátor bejáratát.- Nem említetted, hogy ma hazaindulsz. - Alanna azon igyekezetében, hogy visszafogja haragját, nyers volt és tömör.- Azt hittem, tudsz róla - válaszolta Jonathan, miközben összehajtott egy térképet. - Ha nem Mylesszal lennék, a szüleim már tűvé tették volna értem az egész országot. Vissza kell mennem.- Nem mondtam, hogy veled megyek, s nem kérdeztél meg, mielőtt elrendelted, hogy pakolják össze a holmimat.- Azt gondoltam, hogy az esküvőnkre készülünk. Nem gondoltam, hogy még várni akarsz.- Még nem mondtam neked igent - emlékeztette Alanna feszült hangon.Jonathan csodálkozva nézett rá.- De tudom, hogyan érzel irántam.- Nagy felelőssége van annak, aki hozzád megy feleségül. Még időre van szükségem ahhoz, hogy gondolkozzam a válaszon.- Még több időre! - Tényleg derül ezen , gondolta Alanna egyre dühösebben. - Beszéljünk komolyan. Az együtt töltött évek után a válaszodnak egyértelműnek kellene lennie.Alanna olyan erősen szorította össze a száját, hogy fájt kinyitnia.- Számomra nem az.Jonathan az asztalra csapott az összehajtogatott tekerccsel. Látszott, hogy kezdi elveszteni a türelmét.- Hagyd abba, Alanna. Már elég engedményt tettem a benned lakozó női félénkségnek...

- Női félénkségnek?! - kiabált Alanna. - Mióta jellemző rám a lányos félénkség?!- Beszélj halkabban - csattant fel Jonathan. - Azt akarod, hogy az egész törzs hallja? Egyébként mi ütött beléd? Azt hittem, hogy már mindent megbeszéltünk.- Azt mondtam, hogy időre van szükségem a döntéshez. - Bár Alanna hangja halkabb volt, szemének villámló violaszíne továbbra is megmutatta dühét.Jonathan mosolya a férfi felsőbbrendű mosolya volt.- Minden nő ezt mondja, amikor egy férfi megkéri a kezét.- Valóban? - kérdezett vissza ingerülten Alanna. - Látom, tapasztalt vagy házassági ajánlatok terén!- Legalább annyira, mint te - vágott vissza Jonathan.- Amikor én azt mondom, hogy még gondolkodási időre van szükségem, akkor valóban erre van igényem.Jonathan kimerülten sóhajtott.- Rendben, volt időd gondolkodni. Mi a válaszod?- Az, hogy még több időre van szükségem a döntéshez.Jonathan egy pillanatig csak nézett rá, s lassan piros foltok jelentek meg az

arcán.- Ez nevetséges - siránkozott. - Rendben van. tudhattam volna, hogy nem

szereted, ha mások döntenek helyetted, de azt hittem, már minden el van rendezve...

- Nem, nincs. Hogyan merészeled a hozzájárulásomat magától értetődőnek venni?

- Nos, semmilyen jelét nem adtad annak, hogy visszautasítasz, vagy igen? - kérdezte, és két kezét összekulcsolta haragjában. - Gondold meg jól, Trebondi Alanna, mielőtt további bosszúságot okozol nekem. Vannak nők, akik bármire képesek lennének azért, hogy feleségül vegyem őket.. .

- Akkor miért nem választasz közülük? - vágott vissza Alanna. - Tudod, mi a te bajod, Jonathan? Elkényeztettek azok a finom nők ott, az udvarban. Soha eszedbe sem jutott, hogy mondhatnék nemet is.

- S kit választanál helyettem, Férfiként Lovagló Nő? - akarta tudni Jonathan. - Gondolom, George Cooper megfelelőbb számodra.. .

- George! - Alanna szóhoz sem jutott erre az új vádra.- Azt hiszed, vak vagyok? Láttam, hogyan néz rád.- S mit szóljak én az udvarban körülötted nyüzsgő nőkhöz, s ahhoz,

ahogyan ők néznek rád? - kérdezett vissza Alanna. - Ráadásul tudom, hogy némelyikükkel még viszonyod is volt. Önhitt alakot csináltak...

- Ők legalább nők, Lady Alanna! - mondlii Jonathan. - S tudják, hogyan kell nő módjára viselkedni.

Hallgatás állt közéjük, miközben Alanna egy szerre próbálta magát visszatartani attól, hogy pofonvágja Jonathant, és attól, hogy könnyekben törjön ki. Végül sziszegve ezt válaszolta:

- Nem megyek hozzád feleségül.Jonathan ekkor már fehér volt a haragtól.- Én pedig azt gondolom, hogy ezzel szerencsésen megszabadultam egy

katasztrófától.- Nyilvánvalóan! - vágott vissza Alanna. - Találj magadnak nőiesebb

feleséget, Jonathan, Conté hercege! - s ezzel Alanna kiviharzott a sátorból.Kara és Kourrem felnéztek csomagolás közben, s csodálkozva látták, hogy

Alanna bemasírozik saját otthonába.- Nem megyek sehová - közölte feldúltan. - Ha legközelebb valaki ezt

mondja nektek, először kérdezzetek meg engem.A lányok meghajoltak, és elkerekedett szemmel távoztak. Alanna levetette

magát matracára, s dühös könnyekben tört ki.

A könnyeket hosszú, kimerült álom követte. Amikor fölébredt, már sötét volt, Jonathan és Myles már nem voltak sehol.

-Jonathan! - Lianne királyné szólította a fiát. Jonathan engedelmeskedett a hívásnak, megpróbálva letörölni homlokáról a ráncot, amely rajta ült, mióta több mint egy hete visszaérkezett a sivatagból. Hallotta az udvaroncok egymás közti sutyorgását szokatlan gorombaságáról.

Csak beszéljenek, gondolta dühösen, miközben meghajolt anyja trónja előtt. Mit érdekel az ennem?

Anyja intett egy karcsú, szőke lánynak, hogy jöjjön közelebb.- Jonathan herceg - szólt a királyné, miközben a szőkeség elmerült egy

mély meghajlásban -, engedelmeddel bemutatom Josaine hercegnőt, Josaine a Réz-szigetek uralkodójának második leánya. Közöttünk fog élni egy ideig. Leánykorunkban jó barátságban voltunk az édesanyjával. Josaine, a fiam, Jonathan.

Josaine felnézett a hercegre a bókolásból, hatalmas kék szeme csodálattal volt tele.

- Jonathan herceg - szólt lágy, fátyolos hangon. - Megtiszteltetés számomra azzal a férfival találkozni, aki oly bátran küzdött a tuzáni háborúban.

Jonathan megfogta Josaine kezét, s ujjhegyét könnyedén megcsókolva talpra segítette.

- Akkoriban még csupán fiatal fiú voltam, hercegnő - emlékeztette a lányt. - Nincs kedve táncolni? - Örömmel - mondta a hercegnő, és méltósága teljesen kisétált a táncparkettre Jonathan oldalán, aki elégedetten látta, hogy a lány magas (feje búbja a szeméig ért), karcsú és tejfehér bőrű. Jó lesz , gondolta keserű elégedettséggel. Segít majd, hogy bebizonyítsam annak a.. . nőszemélynek ott délen, hogy soha többé nem akarok tőle semmit.

8. fejezet

Tolvajok királya

Port Kainn kikötőváros Kutya utcájában az Azik-ház egyike volt a sok, egymástól magas fallal elválasztott, hatalmas otthonnak. Úgy nézett ki, mintha egy tiszteletre méltó kereskedő háza lenne.

- Hogy egy Trebond odáig jusson, hogy tolvajokkal áll szóba... sőt azok közül is a legrosszabbakkal.. . - morgott Korem, miközben megrángatta a csengő kötelét.

- Ez a tolvaj a legjobb barátom - figyelmeztette Alanna ellentmondást nem tűrő hangon. - S ő nem gondolja, hogy akkor kap meg engem, amikor akar.

Jonnal lezajlott összetűzése után megpróbálta figyelmét a törzs ügyeire összepontosítani, de gondolatai mindig másutt jártak. Korem döntött úgy, hogy vele tart, amikor végül elhatározta, hogy meglátogatja George-ot. Alanna azt kívánta, bárcsak csukva tartotta volna inkább a száját, amikor ezt az ígéretet tette. Korem soha nem helyeselte George-dzsal kötött barátságát. Barna szemű, vörös hajú fiatal férfi kukucskált ki a kapusfülke ajtaján, és felkiáltott. Gyorskésű Marek, George helyettese és örök riválisa villáin gyorsan leszedte a nagy kapuról a keresztrudat, és beeresztette őket.- Gyorsan - sziszegte. - Mielőtt felismernek benneteket.A kapun belül Alanna és Korem leszáll tak a lóról. Marek visszatette a kapu

keresztrúdját, majd megragadta Alanna kezét. A férfi éles metszésű, jóképű arca élénk vidámságról árulkodott.- Még mindig meglepetésszámba megy látni téged lekötetlen mellel -

magyarázkodott, nem törődve Korem figyelmeztető morgásával. - S jó látni téged, aki miatt őfelsége mogorva lett, megkeserítve mindannyiunk életét. - Bevezette őket a házba, s közben megkérdezte:- Hol barnultatok le ilyen szépen?- A sivatagban voltunk - válaszolt Alanna, mi közben Marek mutatta nekik

az utat. - Bazsir lett belőlünk.Marek megrázta a fejét.- Ha ezt nem te mondanád...- Vendégek? - egy begyes vörös hajú lépett elő az árnyékból az előcsarnok

végéből. - Ki jött ilyen korán? - Amikor meglátta Alannát, felnevetett. - Jó, hogy látlak, leányka. Az unokatestvérem örül majd neked.Alanna bordáját fájdalmas, kemény könyökcsapás érte.- Mutass be! - mormogta Korem gazdája fülébe.Alanna mosolyogva tett eleget a kérésnek.- Rizpa, ez itt Korem Smythesson. Korem volt az első mesterem, most pedig a kísérőm. Rizpa George unokatestvére, a Gazfickó udvarához tartozó hölgyek királynője - tette hozzá pajkosan.Korem Rizpa keze fölé hajolt.- Hogyan gondolhatnék bármi rosszat is a gazemberekről, amikor ilyen hölgyek is vannak közöttük.Rizpa mosolygott.- Örülök, ha azt hallom, hogy egy ilyen erős katona jó véleménnyel van rólunk - válaszolta fátyolos dorombolással.Alanna döbbenten vette észre, hogy flörtölnek egymással. Annál is megdöbbentőbb volt az a felismerése, hogy Korem szép szál férfi volt nagy pocakjával és minden egyebével együtt. Még csak nem is öreg, jutott eszébe.

Mindössze negyven körül lehel. Sok katona házasodik ebben a korban, amikor már nem viszket a lába alatt a talaj...Korem, aki érezte, hogy Alanna és Hűséges figyeli, elengedte Rizpa kezét, és enyhén elpirult.Most már jobban örül annak, hogy idejöttetek, jegyezte meg Hűséges pihenőhelyéről Alanna vállán.

Az emeleten valaki becsapott egy ajtót, s egy férfihang lekiabált.- Rizpa! Kértem, hogy küldjék fel a reggelimmel a Kereskedők Házának az

alaprajzát.. .- Látogatóid érkeztek, rokon! - kiáltott vissza Rizpa Alannára kacsintva. -

Jó szándékú, becses vendégek, ha ítéletem nem csal.Alanna letette Hűségest a padlóra, mert elbizonytalanodott, és furcsán

érezte magát. S mi van, ha George nem akar tőle semmit?A magas tolvaj leszáguldott a lépcsőn, felkapta Alannát, és nevetve

körbeforgatta.- S én még azt gondoltam, hogy megfeledkeztél rólam - mondta, és újból

talpra állí totta a lányi. - Nézzenek oda! Milyen barna és erős, a bazsirok öltözékében...

Alanna a férfi barátságos, mogyorószín szemébe nézett, s könnyekben tört ki.Rizpa mosolyogva karon fogta Koremet.- Megmutatom a szobáitokat - mondta. - Gondunk lesz rá, hogy te és Lady

Alanna semmiben ne szenvedjetek hiányt.Korem aggódó pillantást vetett a George vállán zokogó Alannára, majd

megrázta fejét, és elindult Rizpa után. A tolvajok királya lenézett Hűségesre, aki rezzenéstelen szemmel nézte őket a padlóról.- Te is - mondta neki, s mutatóujjával Korem és Rizpa irányába bökött. -

Mars!Tudod, úgysem mond neked semmit , jegyezte meg Hűséges, miközben engedelmeskedett.- Tényleg így lesz? - kérdezte George Alannától, aki burnusza ujjával próbálta megtörölni szemét. George hatalmas zsebkendőt húzott elő nadrágzsebéből, s a lány apró orrához tartotta.- Fújd ki! - szólt rá határozottan.Alanna átvette a zsebkendőt, kifújta az orrát, és letörölgette az arcán csordogáló könnypatakot.- Mióta érted, amit Hűséges mond? - kérdezte még mindig elfúló hangon.- Csak olyankor értem, amikor ő azt akarja, hogy értsem. Most pedig mondd el, miért sírsz. - Amikor Alanna fejrázással tiltakozott, tovább próbálkozott. - Történt valami, mialatt a sivatagban voltál?- Igen - válaszolt a lány vonakodva -, de semmi köze a bazsirokhoz. Ők tisztelettel bánnak velem.George szeme elkerekedett.- Összevesztél Jonathannal.- Nem akarok beszélni róla.- Mielőtt délre indult, jelezte, hogy megkéri a kezed. - A férfi szemében remény gyulladt. - Csak nem azt akarod mondani, hogy visszautasítottad?- Tényleg nem akarok beszélni róla - ismételte kétségbeesett hangon.

George újból erősen magához szorította.- Akkor nem is fogsz - suttogta. - Gyere. Reggelizz velem, s meséld el,

milyenek a bazsir törzsek.Alanna, amikor George eleresztette, szipogva távolabb lépett, majd követte

barátját az emeletre.- Nem hiszem, hogy ne tudnál róluk mindem - bosszankodott. - Mindenütt

van szemed és füled. Emellett Fürgeujj és barátai is biztosan elmondtak neked mindent.

George mosolyogva terelte be Alannát magán lakrészébe.- Ne fordítsd ellenem, hogy aggódom a biztonságodért. Ráadásul a fiúk

semmi említésre méltóról nem tudtak beszámolni.- Rendben - sóhajtott fel Alanna, miközben becsukta az ajtót. - Mit

szeretnél tudni?

Szokatlan társaságot gyűjtött maga köré George az Azik-házban. Rizpa és Marek mellett volt ott még három gazfickó Koraszból: Orem és Shem, két hatalmas és izmos testvér, valamint Ercole, egy apró termetű, hajlékony férfi. Velük volt emellett még egy Joesh nevű férfi is, akit Alanna nem ismeri. Sötét bőrű, nyúlánk, széles vállú férfi volt, akinek a járásán Alanna gyakorlott szeme azonnal látta, hogy kiváló egyensúlyérzékkel rendelkezik. Alannának fogalma sem volt róla, miért volt ott ez a férfi, de a többiek, köztük Harra, Rizpa nagytermetű társnője azért voltak jelen, hogy segítsenek George-nak a Port Kainn-i gazfickók elégedetlenségének leverésében.- Nem tudom, mi az oka - mesélte George aznap este a kandalló mellett -,

de az itteni fiúk hirtelen azt gondolták, hogy több jár nekik a részüknél, s maguknál tartották azt, ami a városnak és az embereimnek jár. Amikor finoman emlékeztettem őket arra, hogy kötelezettségeik vannak velem szemben, egyenesen azt válaszolták, hogy szeretnének megszabadulni tőlem. - Megrázta a fejét. - Szerencsére időben érkeztem, és sikerült elintézni a lázadók vezérét és legfontosabb embereit.

Alanna, aki jól tudta, hogy George gyűjti azoknak a fülét - s időnként egyéb részeit is, akik szembeszegülnek vele, egy mosolyt rejtett a keze mögé.Rendesen nem érzett együtt a tolvajokkal, azokkal pedig még annyira sem, akik alábecsülték George-ot.- Ha már elintézted, miért vagy még mindig itt?- Látni akartam, valóban sikerült-e felszámolnom az engedetlenséget -

válaszolta. - S azt akartam, az itteni alvilág lássa, hogy létezem, s hogy hogyan dolgozom. Talán, mivel mindig a fővárosban élek, túl messze vagyok a népemtől a többi tortalli városban. - Egyenesen Alanna szemébe nézett. - S már csak nagyon kevés dolog van, ami ott tartana.- Ne, George - suttogta kényelmetlenül.- Rendben, nem folytatom - mondta barátságosan a férfi. Csend ült közéjük,

amit végül Alanna tört meg.- Ki ez a férfi, ez a Joesh? Új fiú? Nem emlékszem rá.George mosolygott, miközben kényelmesen elhelyezkedett mély

karosszékében.- Joesh? Ő nem gazfickó. Ő Sólyom, sang harcos, Rizpa egyik barátja.

Megbízom benne, tartja a száját, különben nem lenne itt.Alanna csodálkozva felült.- Még egy sang harcos? - Jonnal ellentétben neki soha nem volt alkalma

élőben találkoznia ezekkel a legendás harcosokkal. Amikor valamelyikük rövid látogatásra érkezett a palotába, Alanna mindig távol volt valamilyen küldetéssel. Vágyott rá, hogy kipróbálja magát egy olyan harcossal szemben, akit gyerekkorától a küzdelemre neveltek...

George észrevette Alanna elgondolkodó tekintetét, s megrázta a fejét.- Nem, leány, nem hívod ki az én fedelem alatt. Nem szeretném, ha

véletlenül megölnének. Ezek a sang fiúk sokkal gyorsabbak a valaha élt legjobb lovagoknál, s ezt el kell hinned nekem. Emellett szeretném, ha pihentetnéd lovag voltodat, amíg nálam vagy.- Mást sem tettem, mióta lovaggá ütöttek - jegyezte meg Alanna keserűen,

miközben visszahanyatlott karosszéke mélyére. - Kezdek berozsdásodni.- Te ugyan nem, leány - nevetett George. - Te soha nem fogsz

berozsdásodni.

Alannának nem volt alkalma kideríteni, van-e olyan jó harcos, mint Joesh, mert amikor reggel felkelt, a Sólyom már elhagyta a házat. George nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, miért ment el a harcos, Alanna azonban sejtette, hogy a házigazda kérésére tette. A lovagnőt bántotta az elszalasztott lehetőség, de csak egy kicsit. Az élet nyugalmasan telt az Azik-házban, s idegennek tűnt a gondolat, hogy ismeretleneket hívjon ki párbajra. George és emberei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy vendégeik jól szórakozzanak. Alannának olyan gondoskodásban és megbecsülésben volt része, amilyet sem apród vagy fegyverhordozó korában, sem pedig Férfiként Lovagló Nő minőségében nem tapasztalt.

Az egyik csípős őszi napon Rizpa elvitte őt Port Kainn piacaira, ahol Alanna a Sir Mylestól kapott járandóságán két női ruhát, női alsóneműt, cipőt és egy csinos kendőt vásárolt. Nem tudta elfelejteni Jonathan gúnyos megjegyzését, amellyel a férfi arra utalt, hogy hiányzik belőle a nőiesség. Sebein azonban sokat gyógyított George tekintete, amikor megjelent előtte lila gyapjúruhájában.

George különösen igyekezett kielégíteni Alanna kívánságait és hóbortjait. Szakított időt arra, hogy hosszú sétákat tegyenek a tengerparton, éjszakába nyúlóan sakkoztak, vagy éppen csak beszélgettek. Mivel azelőtt a palota és a város lakóinak fürkésző tekintete előtt élték életüket, most szokatlan volt, hogy mindössze ketten vannak, s csupán a háziak tudtak arról, hogy egyáltalán Port Kainnban vannak. Ha George újra udvarolt neki, akkor azt nagyon visszafogottan, finoman tette.

- Ha udvarol, bárcsak ne lenne olyan szemérmes - vallotta be Alanna Hűségesnek az egyik éjszaka, miután a tolvaj a szobájába kísérte. - De az is lehet, hogy esze ágában sincs udvarolni. Lehet, hogy ő is nőietlennek tart. - Minden figyelmeztetés nélkül könnycseppek gördültek alá az orcáján, s Alanna szipogott.

Sajnálod magad, válaszolt Hűséges minden együttérzés nélkül . Te provokáltad ki, hogy Jonathan azt mondja, amit mondott. Tudod, milyen büszke. Ha nem kényszeríted, valószínűleg még csak eszébe sem jut, hogy nem vagy nőies.

Alanna céklavörösen a haragtól egy párnát vágott macskája felé, de nem találta el.- Te is olyan vagy, mint Korem! - kiáltotta, s elfelejtette közben, hol van. -

Ha mindenért én vagyok a hibás, akkor miért maradtok egyáltalán mellettem? Miért nem mentek Jonathanhoz, s miért nem látjátok el őt a jó tanácsaitokkal? Biztos vagyok benne, hogy sokkal több hálát mutatna érte, mint én! - A kilincs után kapott, hogy kirohanjon a szobából, de hirtelen megmerevedett. Az ajtó nyitva volt, s George ott állt az ajtókeretnek támaszkodva, izmos karját keresztbe fonva széles mellkasán.- Nem illik hallgatózni - dörrent rá Alanna.- Ezt nem vonom kétségbe - értett egyet a férfi lágy hangon. - Másrészt

viszont, ha egy kicsit hangosabban kiabálnál, talán maga Jonathan is meghallaná, hogy van két önkéntes szövetségese itt Port Kainnban. - Kedvesen megérintette Alanna arcát. - Kislány, nem meséled el, mi történt a sivatagban?

Alanna elhúzódott az érintés elől, s akaratlanul könnyek csorogtak le az arcán.- Nem vagyok rá képes, George - suttogta. - Ne kérj erre, kérlek!George felsóhajtott.- Jól van hát - mondta, s megfordulva távozott. Léptei egyáltalán nem

hallatszottak a kőpadlón. Alanna bezárta az ajtót, s hagyta, hadd ömöljenek a könnyei. Álomba sírta magát.

Másnap későn ébredt, megtörve a korán kelés szokását, amelyet még apród korában vett fel. Már majdnem dél volt. Fáradtan, kisírt szemekkel indult lefelé a lépcsőn halk léptekkel. A konyha felé tartott, de George hangja, amely a férfi dolgozószobájából szűrődött ki, eltérí tette. Arra gondolt, most visszaadja a hallgatózást, ezért keresett egy helyet, ahonnan mindent hallott.- Olyan szép? - kérdezte George elgondolkozva.- A magas, formás szőkék közül való - hangzott Marek lelkes válasza. -

Királynői jelenség olyan ajkakkal, hogy az ember azt gondolná, maga az Istennő viseli őket.- Biztos vagy benne, hogy a herceg viszonozza az érdeklődését? - A mély,

morgó hang Koremtől származott, ami meglepetésre késztette Alannát. Mit keres Korem egy George és Marek közti beszélgetésen?- Már hogyne, jóember, a nap minden pillanatát vele tölti, úgy bánik vele,

mintha el lennének jegyezve - hallatszott Marek válasza. Alanna, aki közben rájött, miről folyik a beszélgetés, hirtelen szorítást érzett a torkában. - És a királyi pár is elégedettnek tűnik a helyzettel. Amikor Josiane hercegnő nem Jonathannal van, akkor a királynővel dugják össze a fejüket, minden bizonnyal az esküvőt tervezgetik.- De még nem kérte meg a kezét – mutatott rá George.- Azon a napon fordult a lány javára a kocka, amikor eljöttem - válaszolt

Marek. - Stefán, a palotabeli istállófiú azt mondja, a lány akkor sem ostromolhatta volna eredményesebben, ha Jonathan egy vár, a hercegnő pedig a királyi seregek főparancsnoka. Abban a pillanatban bemutatták őket egymásnak, amint a herceg visszatért titokzatos utazásáról, s a trónörökös azóta nem tágít mellőle.- Jobb, ha ezt nem meséljük el a lánynak - mondta Korem aggodalmasan.

- Az összetűzésük óta félig nincs magánál. Nem szívesen gondolok arra, mit tenne, ha ezt hallaná.

Alanna elsettenkedett az ajtótól, remegő ajkába harapva. Szóval Jon máris talált helyette valakit. Elég gyorsan ment. Kirohant a teraszra, s az alatta húzódó tengert nézte. Miközben ő sírdogál, és megkeserít i barátai életét, s azon gondolkodik, hogyan kérhetne bocsánatot, addig ő egy ismeretlen, gyönyörű hercegnővel táncol és flörtöl. Vagyis nem gondolta komolyan, amikor feleségül kérte, ő pedig játszotta az ostobát.- Mennyit hallottál a beszélgetésből? - lépett George a teraszra komoly

tekintettel.Alanna hamis mosolyt villantott rá.- Hallottam? Hallanom kellett volna valamit?George a vállára tette a kezét.- Leánykám, nem vagyok sem vak, sem ostoba. Hallottad, hogy Korem,

Marek és én Jon legújabb hódításáról beszéltünk. Észreveszem, amikor a közelemben vagy, nem tudtad? Ez az összes, amit a látásom tudni enged rólad.

Alanna összerezzent. Keserűsége ellenére meglepődött.- Megfeledkeztem róla, hogy látó vagy.- Amikor rólad van szó, vagy másról, akinek varázsereje van, meglehetősen

haszontalan, mert azok, akik rendelkeznek varázserővel, rejtve vannak a látók elől. Mindenesetre a látásom nem olyan erős, mint az anyámé. Ennek ellenére megérzem, ha a közelemben vagy, így tudom, hogy hallgatóztál. - Amikor Alanna nem válaszolt, folytatta: - Elmondod most már, mi történt közted és Jon között a sivatagban?

Alanna elernyesztette a vállát, s hagyta, hogy George leültesse a terasz falában kiképzett padra. A férfi mellette ült a vállát átölelve. Alanna csendben hozzákezdett.- Veszekedtünk. - Lassan, el-elhallgatva, részletesen elmesélte, mi történt,

nem szépített a történteken. - Talán hamis volt a büszkeségem - ismerte be végül. - Talán nem lett volna semmi bajom, ha vele tartok, s nem csinálok

ügyet abból, hogy nem kérdezte meg, mit akarok. Nem örültem azoknak a dolgoknak, amiket mondott, de nem akartam elűzni.- Rossz férfit kérdezel - mondta George szokatlanul érdes hangon. Alanna

most először, mióta beszélni kezdett, fölnézett a férfi szemébe. A tolvaj megfordította, hogy szembekerüljenek egymással, nagy kezét a lány vállán pihentetve. - Örülök, hogy megmutatta neked, hogy a nemesek büszkék és hálátlanok, s magukon kívül senkire nem gondolnak.- Én is nemes vagyok - suttogta Alanna, aki nem tudta elfordítani tekintetét

George sóvárgó szeméről.- Nem, te az én kedvesem vagy, az egyetlen nő, akire valaha vágytam. -

George szorosan magához vonva megcsókolta Alannát. A meglepett lány egy pillanatig ellenszegült, majd átadta magát a csóknak, élvezte a szoros ölelés védelmét. George elhúzódott, s erősen figyelte Alanna arcát. - Nem Jonathan herceg az egyetlen hal a tengerben - mondta neki gyengéden. - S van egy bizonyos hal, aki teljes, csalárd szívével szeret téged.

Alanna hozzábújva újra ránézett.- Örülök - mondta őszintén. - Most azonnal szükségem van rá, hogy

szeressenek. Csókolj újra, kérlek.- Ó, nem! - tiltakozott George, s kapkodva levegőt vett. - Ha most újra

megcsókollak, egyik dolog jön a másik után, s ez itt nem a legjobb hely az ilyesfajta történésekhez.- Akkor vigyél engem olyan helyre, amely megfelelő - kérte Alanna. S

amikor George továbbrais tétovázott, hozzátette: - Tudom, mit teszek, George. S nem csak azért, mert Jon talált magának valaki mást. Ennek már régen meg kellett volna történnie közöttünk.

George torkát köszörülve feláll t.- Nos, hát - hirtelen elnevette magát. - Gyere velem, édes leánykám.

Ha Korem észrevette, hogy Alanna George szobájaba költöztette holmiját, vagy nem szólt semmit, vagy csak Rizpának mondta el a véleményét. Ügy tűnt, örül, hogy Alanna végre maga mögött hagyta haragját és önsajnálatát. Rizpa egy nagy, szemtelen kacsintással nyugtázta, amikor először kapta rajta az ifjú lovagnőt, hogy távozik George lakrészéből, a tolvajok pedig egyáltalán nem tettek megjegyzést a történtekre. Az Azik-házban csupán a hangulat változott: az emberek fütyörésztek munkájuk végzése közben, Marek élcelődött a szolgálólányokkal, Rizpa és Korem pedig olyanok voltak, mint a szerelmes tizenévesek.

Azon az őszön mindössze egyetlen dolog zavarta a Kutya utcai ház nyugalmát: Alanna Korasz felől fokozódó mágikus erőkoncentrációt érzékelt - eleinte próbált nem törődni vele, mert azt gondolta, hogy a dolog depressziója része. Az érzés azonban nem szűnt, s végül megemlítette George- nak. A tolvaj emlékeztette rá, hogy az egyetlen ember Koraszban, aki ilyen erőt össze tud gyűjteni, csak Thom lehet, mire Alanna egymás után küldte az üzeneteket ikertestvérének. Ha nem Thom volt a mágia oka, tudnia kellett, ki (vagy mi) idézi elő, de a fiatal varázsló egyik üzenetre sem válaszolt. Amikor a George kandallójában égő tűzön keresztül próbált meg vele kapcsolatot létesíteni két nappal mindenszentek előtt, mindössze egy sűrűsödő felhőbe ütközött, amelyen nem tudott áthatolni.- Mit látsz? - kérdezte George kedvesen, miközben Alanna a lila lángokba

bámult.

Varázslatot, válaszolt Hűséges, amikor Alanna nem mutatta semmi jelét annak, hogy meghallotta George kérdését . Az egész, város körül. Semmilyen

módon nem lehet Thom közeiéhe férkőzni, hogy megtudjuk, ő idézi-e elő a jelenséget vagy sem .

George a macskára nézett - nem tudott hozzászokni, hogy néha megérti, mit mond -, és grimaszolt.- Lehet tudni, hogy rossz szándékú vagy sem?- Nem érzékelek benne gonosz erőt - szólalt meg Alanna olyan hangon,

mint aki fennhangon gondolkodik. - Thom pedig nem köszönné meg, ha a városba lovagolnék, és félbeszakítanám valamelyik melyik kísérletét.Amennyiben arról van szó, jegyezte meg HűségeiAlanna még egy ideig a tűzbe nézett. Hirtelen megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, összecsapta tenyerét, s a szokott varázsigével véget vetett a varázslatnak:- Úgy legyen!- Vársz? - kérdezte George kedves tekintettel Alanna bólintott. George

kezét nyújtotta, és segített neki talpra állni. - Akkor a várakozást töltheted kellemesen is - mondta nevetve, és egyenesen az ágyra döntötte Alannát.

Mindenszentek napja zordan és viharosan érkezeti. A hullámok csapkodták a ház alatt i sziklákat, s a szél mindent magával ragadott, ami nem volt szilárdan rögzítve. Amikor Alanna fölébredt, George már nem volt sehol, a fővárosba szólították üzleti ügyei. Üzenetén az állt, reméli, hogy visszatér éjszakára, de ha túlságosan elhúzódnak a dolgok, akkor inkább a Táncoló Galambban éjszakázik Koraszban, mintsem kockáztatja az utazást a sötétben. Ne várja meg, és ne aggódjon. Ha jó lesz, hoz neki meglepetést. . . még csak nem is lopottat. Ezen Alanna elnevette magát, ráismerve a tréfára, amely a sok ajándékot kísérte, amelyeket George neki és Jonnak adott ismeretségük évei alatt. Jon emlékére egy pillanatra elkomorodott, de hamar felvidult. George napnál világosabban szerette, s Alanna úgy válaszolt barátja szerelmére, mint a nyíló virág a napsugárra. Még soha nem kényeztették és bántak vele úgy, mintha érték lenne. Jon mindig bajtársként hánt vele, kivéve, amikor szerelmeskedtek. Alannának ez általában tetszett, gyarló énje azonban vágyott rá, hogy Jon úgy udvaroljon neki, ahogyan az udvar nemes hölgyeinek. Most George-tól egyszerre kapta meg a bókokat és a bajtársi viszonyt, s ez jó volt így együtt.

Dél felé kalapácsként verte le a kimerültség. Alig jutott el az ágyáig, ahol azonnal mély, álom nélküli alvásba zuhant.

Amikor felébredt, már koromsötét volt, s a szél orkánként zúgott a zárt ablaktáblákon kívül. Kinyújtotta kezét, s ráparancsolt az ágya melletti gyertyatartóban álló gyertyákra, hogy világítsanak. Ezt a műveletet gondolkodás nélkül végezte nap mint nap, mióta bazsir sámán lett belőle. Parancsára azonban nem lobbantak föl a lángok, s amikor magába nézve tudását kereste, varázserejének mindössze nyomát találta. Csak ezután vette észre, hogy zsarátnokkristályának tüze egyre sürgetőbben táncol, s hogy kristálykardja hetek óta nem hallott erősséggel zümmög hüvelyében.

Amíg aludt, valami elszívta varázserejét.A megrakott tűzről vett izzó ágacskával meggyújtotta a gyertyákat, s a

könyvtár felé vette útját. Volt ott néhány részletes könyv a mágiáról, s már megígérte magának, hogy átnézi őket. S most kiváló alkalmat talált erre.

Hűségest sehol sem látta, miközben nesztelenül áthaladt a csendes termeken. Marek és a többi férfi George-dzsal tartottak, Rizpa és Korem valószínűleg Rizpa lakrészében tartózkodtak, Harra pedig, Rizpa barátnője korán lefeküdt. A szolgák hazamentek éjszakára. Alanna furcsán érezte ma gát, magányosnak és elszigeteltnek. Tudta, hogy törődnie kellene azzal, hogy valaki elszívta varázserejét, de nem volt rá képes.

Már csaknem éjfélre járt, amikor az utolsó kötetet is becsukta, és fáradtan megdörzsölte szemét. Ahogyan azt sejtette, az egyetlen személy, akinek elegendő ereje volt, és aki elég közel állt Alannához egy ilyen erőelszíváshoz, nem lehetett más, mint ikertestvére. Haragudnia kellett volna, de az érzelmei halottak voltak. S újra elálmosodott.

Hirtelen hatalmas dörgést, robajt hallott - nem hallott -, amely saját eltompult érzékeit is felriasztotta. A kristálykard felsikoltott, majd elhallgatott. Valahonnan Hűséges fájdalmas vonítása hallatszott. Másodpercekkel később az ajtó felcsapódott, s a macska Alanna mellkasára vette magát. Alanna nyugtatni próbálta az állatot, simogatta bundáját, magához szorította. Egy teljes órába telt, amíg a macska annyira megnyugodott, hogy elengedte Alanna tunikáját, s az ölébe telepedett.

Vége, bármi volt is, nyávogta ásítás közben . Végre hajtotta a varázslatot, amelyhez szüksége volt arra a rengeteg erőre.

Alanna visszavitte Hűségest hálószobájába. Senki más nem riadt fel, amiből arra következtetett, hogy csupán ő és Hűséges érzékelték a történteket.

- Akár el is feledhetjük - javasolta a macskának, miközben helyére akasztotta kristálykardját. - Kétlem, hogy Thom magyarázattal szolgál majd.

Meglepetésére a másnap visszatérő George levelet hozott neki a fiatal varázslótól. Thom ezt írta:

Legdrágább Alannám!

Ennek a levélnek minden bizonnyal korábban kellett volna megérkeznie hozzád, de csak akkor jöttem rá, hogy jelenlegi munkám befolyással lehet rád, amikor George barátod magyarázatot követelt tőlem. Mindenszentek napján egy nagyon titkos és csak a beavatottak számára érthető kísérletet fogok végezni, amely senki más számára nem bír jelentőséggel egy Mesteren kívül, megígérem. A kísérlet nagyon érzékeny, és rengeteg varázshatalomra van szükség hozzá. Hogy ezt megszerezzem, kölcsönveszem a varázserődet, hiszen te soha nem használsz belőle többet kis töredékénél. Tudom, hogy nem bánod. Ha kényelmetlenséget, aggodalmat okoztam, kérlek, bocsát meg.

Szerető testvéred

Thom

- Én igenis bánom! - csattant fel George, amikor Alanna felolvasta neki a levelet. - Éreztem, hogy megremeg a város, amikor becses kísérletét végezte. A bátyád egyáltalán nem gondol ránk, egyszerű emberekre.

Alanna még aznap reggel dühös hangú levelet írt testvérének, amelyben ugyanezt közölte vele. Most csak mosolygott, és rázta a fejét.

- A Mitrász-kolostorban tanult meg titkolózni - mondta. - Ha arra sem vette a fáradságot, hogy nekem előre szóljon, miért törődne a többi varázserővel rendelkező emberrel? Legyünk hálásak, amiért csak kísérletezik, s nem valami rosszban sántikál.

Thom válasza dühös levelére még a hét letelte előtt megérkezett, amelyben a varázsló a legmélyebb megbánásáról és bocsánatkéréséről biztosította Alannát. Mivel varázsereje visszatért, Alanna elhatározta, hogy ezzel lezárja az egész történetet, érezte, hogy Thom soha többé nem veszi kölcsön

varázserejét megkérdezése nélkül. A mindenszentekkor végzett kísérleteknek nem voltak nyilván való káros következményei.

Amikor decemberben leesett az első hó, Alanna megütközve fogadta jöttét. George nevetett, amikor a lány előszedte meleg ruháit, és több réteg selyembe és gyapjúba burkolta magát. Alanna nem törődött a csúfolódással, hiszen barátaitól éveken át ugyanezt kellett elviselnie. Most jobban hiányzott neki a sivatag, mint eddig bármikor, s a Halef Seiftől rendszertelenül kapott levelek csak erősítették honvágyát. George, Alanna rosszkedvét látva, nagy igyekezettel próbálta szórakoztatni kedvesét, hogy elterelje figyelmét a hidegről, de egy héttel a télközép ünnepe után a lány egy egész napot töltött a könyvtárban térképek fölé görnyedve.- Ugye nem akarsz elmenni? - kérdezte Alannától, amikor vacsorához ültek.

Korem és Rizpa, akik velük tartottak, aggódva néztek a lányra.A fiatal lovag elpirult, és vállat vont.- Velem jöhetsz.George felhúzta egyik szemöldökét.- Én? A sivatagba?

- Gondolom, mégsem - ismerte el Alanna borúsan, miközben a szolgálólány levest öntött tányérjába. - Itt annyira hideg van. Nem találom a helyem.

A szájához emelte kanalát, amikor Hűséges őrjöngve, nyávogva az asztalra ugrott, s lerepítette gazdája levesestányérját. A zsarátnokkristály fehér hőt lövellt ki magából, ahogyan George visszarántotta Alannát. Korem is ellökte maga elől a tányért, Rizpa pedig a menekülő szolgálólány után futott. Másodperceken belül visszatért vele. Olyan erővel markolta a rémült nőt, hogy a fogoly semmilyen meggondolatlanságot nem követhetett el.

Alanna kinyújtotta kezét, s az asztalon álló tányérokat lila tűzhullám mosta végig. Döbbenten nézett George-ra.- Mindegyiket megmérgezték.George Rizpára nézett. A vörös hajú szája fenyegetően elkeskenyedett, a

szolgáló hiábavalóan küzdött fogása ellen.- Azt hiszem, többet megtudhatunk tőle, ha a nemes hölgy nincs jelen -

mondta unokatestvérének.- Szükségetek lesz rám - mondta nekik Korem. Alannára pillantott. - Várj a

könyvtárban.

Alanna nem vitatkozott, amikor Rizpa, Korem és George kivezették a tiltakozó szolgálót a szobából Inkább a konyhába ment, hogy kikérdezze a szakácsot, aki készülődött hazafelé éjszakára. Megtudta tőle, hogy a lány, aki mindössze két hete dolgozott nekik, Koraszból jött. Állítólag a nagybátyjánál lakott, de a szakács gyanította, hogy az egyik fogadóban szerez némi mellékkeresetet a férfivendégek szórakoztatásával. Ennek ellenére jól végezte a munkáját, csendesen, s télen nehéz megfelelő segítséget kapni Port Kainnban.- Még egy utolsó kérdés - mondta Alanna - s szólok Mareknak vagy valaki

másnak, hogy vigyen haza kocsival. Hozott magával ajánlólevelet a koraszi gazemberektől?

A szakácsot már maga a gondolat is sértette, hogy olyan valakit engedne be a házba, akit nem tisztáztak. A háztartási könyvből kivette a piszkos papírdarabot, amelyet a szolgáló hozott magával. A papírt, amelyen az állt, hogy a nő megbízható, „Karom" aláírással látták el.

A szakácsot Orem kísérte haza, Alanna pedig komolyan átgondolta az esetet. Valószínűnek látszott, hogy a mérgező célpontja George volt, hiszen Roger herceg és lbn Nazzir halála óta Alannának nem volt olyan ellensége, aki az életére akart volna törni.

- Ki az a Karom?- kérdezte, amikor George fáradtan és izzadtan bejött a könyvtárba egy órával később.

A tolvaj grimaszolt, miközben brandyt töltött magának.- Az egyik új, fiatal férfi a fővárosból. Ronda, mint a kecske. Egyik szeme

hiányzik, az arcára valamikor savat öntöttek, s lila heg maradt utána. Miért kérdezed?

Alanna átnyújtotta neki a cédulát, amelynek segítségével a mérgező bebocsátást nyert a házba, s közben figyelte a tolvaj élénk arcát.- Beszélt a szolgálólány?- Hm? Ó, a lány? Mindössze annyit mondott, hogy egy férfi adta neki a

mérget és a pénzt. - Letette a papirost, s fáradtan dörzsölni kezdte az arcát. - Túlságosan gyorsan vége lett.- Varázslat végzett vele?George megrázta a fejét, s hatalmas bőr karosszékébe süppedt.- Nem, legalábbis nem olyan, amit én ismerek. Amulettet viselt a nyakában.

Amikor levettük róla, meghalt. - Tunikája zsebében keresgélve, egy láncon függő, kicsi, kerek medált vett elő. - Nézd meg.

Alanna megérintette, s azonnal érzékelte a gonoszt, mivel a zsarátnokkristály forrón fellobbant. Elkapta a kezét. - Dobd a tűzre!

George meglepetten engedelmeskedett. Az amulett sercegett, majd elolvadt.- Miért?- Méreggel itatták át. - Alanna brandybe mártotta barátja zsebkendőjét, és

átnyújtotta a csöpögő anyagdarabot George-nak. - Töröld meg ezzel a kezed! Gyorsan! Korem és Rizpa is megérintették?

George engedelmeskedett, fintorogva a brandy kipárolgásától.- Nem, csak én.- Vedd le a tunikádat, és dobd a tűzre. Ez nem varázslat, hanem méreg,

amelyet a déli dombvidéken termő tűzvirág indáiból nyernek. Farda beszélt róla nekem, a Véres Sólymok javasasszonya.- Hogyan hat? - érdeklődött George kíváncsian.- Hosszú időn át érintkezned kell vele, hacsak meg nem iszod, vagy egy

vágáson át nem lép be a bőrödön keresztül, vagy ehhez hasonló. Mindaddig, amíg az érintkezés fennáll, nincs semmi baj, de ha kifogy a méregforrás, vagy valaki elveszi a forrást, akkor.. .- Meghalsz - morogta maga elé George elgondolkozva, nézte, hogyan

emészti el a tűz a ruháját. - S ha valaki beteszi az ételedbe, vagy ilyesmi, észre sem veszed. - Rémülten Alannára nézett. - Az ételünkhöz adagolták?

Alanna megrázta a fejét.- A zsarátnokkristály figyelmeztetett volna, talán még Hűséges is. -

Lenézett a tűz előtt összegömbölyödött macskára. Hűséges ásított, és a farkával csapott egyet, jelezve, hogy nem szeretné, ha zavarnák.- Akkor hát Karom - sóhajtott George, s töltött magának még egy pohár brandyt. - Valószínűleg egy javasasszony segítségével.- Mit fogsz tenni?George vállat vont.- Mit tehetnék, leánykám? Vissza kell mennem Koraszba, hogy lássam, mit főzött ki ez a Karom. - Letette a poharát, s magához húzta Alannát. - Gyere velem!Alanna ijedten húzódott el tőle.- Koraszba? George, nem tudok.- Egyszer úgyis szembe kell nézned Jonathannal - figyelmeztette George kérlelhetetlenül.- De nem most. Most nem megyek. George! Miért kell olyan sietősen visszamenned? Gyere velem délre. Hagyd, hogy a gazemberek találjanak maguknak másik uralkodót.George megrázta a fejét.

- Nem hagyhatom el őket, Alanna. Azok a fiúk, akik elismerést akarnak kivívni, egész életemben a nyomomban járnának, hogy megöljenek. S honnan tudhatom, hogy ez a Karom nevű fickó jól bánik majd a népemmel? Ugyanolyan felelősséggel tartozom értük, mint Roald saját alattvalóiért, vagy te a trebondiakért.Alanna ökölbe szorította kezét. - Én pedig nem mehetek vissza Koraszba. Ha melletted maradok, előbb-utóbb felismernek. A botrány bántaná Mylest, aki most a gyámom. Ha a palotába megyek, folyton nyaggatnának, hogy öltözködjem úgy, ahogyan egy hölgyhöz illő, menjek férjhez, s felejtsem el, hogy valaha is megszereztem a pajzsomat.George felsóhajtott.- Akkor ez minden, nem igaz? Én nem fordítok hátat a gazemberek

udvarának, te pedig nem tudsz lemondani a kalandjaidról. - Kezébe vette Alanna kezét. - Gyere az ágyba. Ha reggel Koraszba akarok lovagolni, először még sok istenhozzádot kell mondanunk egymásnak.

Amikor Alanna egy héttel George elutazása után délnek indult, Korem vele tartott.- Rizpa várni fog rám - morogta, amikor Alanna kérdezősködött felőle. -

Egyezséget kötöttünk. Tudja, ha nem vagyok melletted, egészen bizonyosan megpróbálkozol valamilyen őrültséggel. Most pedig hagyj békén egy öregembert, rendben?

Alanna nem kérdezősködött tovább, hanem örült, hogy nem kell egyedül megtennie a hosszú utat vissza a Véres Sólymok sátraihoz.

9. fejezetFogadó a Táncoló Galambhoz

Már csaknem besötétedett, mire George, Marek és Ercole elérték Korasz városkapuját. Épp idejében érkeztek, mert a nagykaput már zárták mögöttük éjszakára. A később érkező utazók vagy gyalog mentek be a városba, vagy visszafordultak az első fogadóig, míg a kaput ki nem nyitják hajnalban. Mindhárom férfi fáradt volt. Az úton Port Kainn-ból, amely rendesen mindössze fél napig tartott lóháton, meg kellett küzdeniük a téli széllel és hófúvással.

- Volt már kellemesebb utunk is, fenség - jegyezte meg Ercole, ahogy befordították lovaikat a Táncoló Galamb istállóihoz vezető hosszú sikátorba. - És melegebb is.

A sikátorban sötétebb volt, mint a fáklyák megvilágította főutcákon, s George-ot valami nyugtalanította. Megállította gesztenyebarna kancáját, s tekintetével átfésülte az árnyékokat. Marek és Ercole, akik észrevették főnökük éberségét, maguk is fürkészni kezdték a sötétet, s előkészítették hosszú botjukat. A tortall i köznép számára tiltott volt a kard viselése, s ezt a törvényt csak George merte megszegni.

George centinként engedte előre lovát, amíg észre nem vett egy kiszögellést. Arcán zord mosollyal egy rúgással ugrásra késztette lovát. Az eddig rá várakozó férfi egy pillanattal később ugrott, s George mögé esett. Több, maszkot viselő támadó is rájuk rontott a környező sikátorokból és az ajtóbeugrókból. George lerohant egyet, majd sarkon fordult, hogy elkapjon egy másikat, aki lova nyergét ragadta meg. Egyetlen szemvillanással ellenőrizte, hogy Marek és Ercole lóháton maradtak, bár megpróbálták őket kivetni nyergükből.

George kancája felágaskodott, s egy rúgással a levegőbe röpítette a férfit, aki megpróbálta átvágni hevederét. A tolvajkirály vigyorgott. Még legbizalmasabb emberei közül is csak kevesen tudták, hogy kedvenc hátaslovát ugyanúgy megtanította harcolni, mint a nemesek harci ménjeiket, ahogyan Holdfény is megtanult Alannáért harcolni. A Szépség nevet viselő kanca ide-oda ugrált, szemét forgatva kutatta, van-e olyan ostoba, aki patái közelébe merészkedik.

Marek felkiáltott, s megmarkolta vállát, ahol sötét rózsa bomlott ki világos felöltőjén. George, akinek figyelmét lekötötte társa, nem vette észre a feje fölött a tetőn lesben álló férfit, amíg az a hátára nem ugrott.

Küzdöttek egymás késéért. George minden trükköt bevetett, hogy ledobja magáról ellenségét. A támadó erős volt, megtermettebb, mint George, de nem számított a tolvajkirály már-már természetfeletti gyorsaságára. George nem törődve a hátában fellépő fájdalommal, olyan helyzetbe csavarodott, hogy ki tudta szabadítani egyik kezét. Kabátujjába rejtett tőrét villámgyorsan kézbe kapta, s abban a pillanatban támadójába döfte. A bérgyilkos levegő után kapott, s leesett a lóról a hóba.

Mintha ennek a férfinak a halála jelzés lett volna, a többiek lefékeztek, és elfutottak. George utánuk akart eredni, de Ercole figyelmeztette Marek sérülésére. A fiatalabb férfi nyergére hanyatlott, karjából bőségesen csöpögött a vér a latyakos talajra.

Ercole beletörölte késeit kabátujjába, s visszacsúsztatta őket a csuklójánál lévő tokjukba.- Egy szót sem szóltak, fenség. Egyetlen szót sem.Vagyis fogalmunk sincs, kik lehettek, ez biztos. - George felemelte

Mareket. Most az egyszer szerette volna, ha rendelkezik Alanna gyógyító

képességével. - Kibírod, amíg biztonságos helyre érünk, fiú? - Marek erőtlenül mosolygott. Az utca házaiból és üzleteiből kiszűrődő fényfoszlányok mellett fiú jóképű arca fakónak tűnt.

- Már évek óta próbálom megszerezni a trónodat, George, s most közösen harcolhatunk egy bitorló ellen.

- Bírod még egy kis ideig?- Hogyne. - Marek felegyenesedett nyergében. - Vezessen fenséged!George kézbe fogta Marek lovának kantárját, befordult egy másik

mellékutcába, s közben erősen gondolkodott. Amíg nem ismeri ki az ellenség természetét, a Táncoló Galamb nem biztonságos hely számára s legközelebbi emberei számára. Mareket és Ercolét anyja fallal körülvett házának hátsó bejáratához vezette, bízva abban, hogy az ellenségei ott nem állítottak neki csapdát. Megérzését igazolta az elreteszelt kiskapu előtti érintetlen hóbucka, amely mutatta, hogy senki nem járt arra az utóbbi időben. Lováról leszállva kulcsaival kinyitotta a kettős zárat, majd bevezette Mareket és Ercolét. Az ifjút, aki félrecsúszott a nyeregben, Ercole tartotta a helyén egyik kezével.

- Az istálló ott van - közölte George csöndesen, miközben lecsúsztatta Mareket a lováról. - Hacsak nincsenek idebent hívatlan vendégek, itt biztonságban vagyunk.

- Vidd be a fiút - javasolta Ercole. - Még mindig erősen vérzik.George egy másik kulcspár segítségével belépett anyja konyhájába. A

teáskanna a tűzhelyen állt, de különben sötét volt. Mareket a nagy asztal mellett i padok egyikére fektette, s a Tolvajok Királya minden idegszálával figyelve elindult a ház belsejébe. A földszint sötét volt. Furcsa, még vacsoraidő sincs, gondolta. Majd mozdulatlanná válva az emeletre vezető lépcső árnyékába húzódott, amelyen egy idegen asszony jött lefelé.

Gyors mozdulattal elkapta a nőt, s nagy tenyerével befogta a száját.- Ne sikítson! - figyelmeztette. - Mondja meg, mit keres Cooper asszony

házában!Elvette a nő szájáról a kezét, s az asszony lassan, reszketve levegőt vett.- Beteg. Gyógyító vagyok, ideköltöztem hozzá, amíg jobban lesz. - George

felé fordult, s barna szemében harag lobbant föl. - George Cooper! Teljesen megrémítettél! Mégis, mit képzelsz?! Úgy surransz be anyád házába, mint egy tolvaj!

George felismerte a nőt, s elmosolyodott.- Kuri asszony, hiszen tolvaj vagyok. - Látva, hogy az asszony alig kap

levegőt a megrázkódtatástól, megkérdezte: - Mi baja az anyámnak?- Nem tudom. Mindenszentek óta olyan gyenge, mint egy ma született

kismacska. Most kezdi visszanyerni az erejét.George felnézett az emeletre. Felmegyek hozzá, amint lehet. De előbb

hoztam valakit, akit el kellene látni.Kuri komoran ingatta a fejét, amikor meglátta Mareket. Könnyedén a

vállára kapta a sérültet, úgy vitte, mintha súlytalan lenne.- Nyisd ki a gyógyító szoba ajtaját. - George engedelmeskedett, s lámpát

gyújtott, miközben Kuri a hosszú asztalra fektette a fiút. - Forró vízre van szükségem. Tedd magad hasznossá! - parancsolt George-ra, s közben levágta Marek válláról a kabátot.

George visszament a konyhába, s a tűzre húzta a teáskannát, hogy a víz felforrjon. Ercole a tűzhely fölött melegítette a kezét. Tájékoztatta az idősebb férfit a dolgok állásáról, majd Kuri asszony szolgálatába állította, mielőtt maga felszaladt az emeletre anyja hálószobájába.Eeni Cooper mogyorószín szemében kutató tekintettel fiára nézett.

- Éreztem, hogy a házban vagy. Sikerült Kurit halálra rémítened?- Én úgy láttam, meg se rezzent. Mi történt? Nem sokkal mindenszentek

előtt találkoztunk, s akkor még erősnek tűntél.

- Túl mélyen próbáltam behatolni valakinek a varázslatába. A védőbűbájok azonban erősebbek voltak.- Thom! - sziszegte George. - A Sötétség Istenére, Anyám, ha kárt tett benned értékes „kísérletével".. .

- Lady Alanna bátyja? Gondolhattam volna. Másnak nincs ekkora ereje manapság. - Az asszony megrázta a fejét. - Ha legalább tudtam volna, hogy miben sántikál! - Fölsóhajtott, s figyelme újra George-ra irányult . - S mit keresel itt ilyenkor? Azt hittem, el sem mozdulsz Lady Alanna oldaláról.

George megrázta a fejét, s elfordította tekintetét.- Elváltak az útjaink, anyám.. . Ő kalandok után indult, én pedig.. .- Öt hete figyelik a házunkat. - Cooper asszony, mint mindig, olvasott fia

gondolataiban. - Egy férfi, aki nem árulta el a nevét, megpróbálta kikérdezni a lányt, aki takarítani jár hozzám. Ő azonban tudja, mi a dolga, nem ellenkezne akaratommal, így hallgat.

George hallotta Kuri asszony határozott lépteit a lépcsőn fölfelé.- Újra elmegyek, ha megbizonyosodtam róla, hogy Marek jól van.- Az ifjú Marek megsérült? - Cooper asszony soha nem találkozott vele, de

fiától sok szórakoztató történetet hallott már, hogyan próbálja megszerezni magának Marek a gazemberek udvarának trónját.

- Megmarad - jelentette be Kuri, mert hallotta kintről az asszony kérdését. - De sok vért vesztett, ezért lefektettem az egyik pihenőszobában.

- Életben marad? - George csupán most árulta el aggodalmát ősrégi riválisa iránt, akit közben a barátjának tudhatott.

- Életben marad, és semmi kétség, még több bajt fog kavarni.George megkönnyebbülten bólintott.- Anyám, szükségem lenne szobára még egy emberem és a magam számára,

de csak ma estére. Holnap akárhová is, de elmegyünk.- Természetesen. - Anyja hangja derűs volt, de tekintete aggodalmat árult

el. - George...- Nem tudok megváltozni, anyám - mondta. - S ez az ára a

romlottságomnak, amit meg kell fizetnem. - Megcsókolta anyja arcát, s Kuri asszonyra nézett. - Ercolét magammal viszem. Beengedjük majd magunkat.

- Ezt nem kétlem - vágta rá a gyógyító mogorván. George nevetve megpaskolta az asszony arcát, majd Ercole keresésére indult a földszinten.

Már a ház falán kívül voltak, s az ajtókat kulcsra zárták maguk mögött, amikor Ercole megkérdezte:

- Mégis, hová megyünk?- A Táncoló Galambba - válaszolt George komoran, mielőtt egy gyapjúsálat

húzott a nyakába és az állára. Ercole folyékony káromkodásba kezdett, s követte a királyt.

Alanna palotaévei alatt, amikor nemes ifjúként lovagi iskoláit végezte, meglehetősen sok időt töltött a Táncoló Galambnak nevezeti fogadóban. Ez volt George főhadiszállása, azoknak a gazembereknek a királyi udvara, akik felesküdtek a Tolvajok Királyára. Ez volt a gyülekezőhelyük, amikor nem dolgoztak. Több kijárattal rendelkezett, köztük olyanokkal is, amelyeket csupán George és a jó öreg Solom, a fogadós ismert. George és Ercole az egyik ilyen bejáraton jutottak be az emeletre vezető lépcsők mögötti sötét lépcsőházba. A sötétség védelmében beláthatták a nagytermet, amely a szarufákig telve volt tolvajokkal, szajhákkal, virágárusokkal, orgazdákkal, hamisítókkal, házalókkal, jövendőmondókkal, kuruzslókkal és kisebb hatalmú varázslókkal, titkos ügyleteket lebonyolító kereskedőkkel, álpapokkal, sőt még néhány nemesember is volt köztük. Öreg Solom és szolgálólányai serénykedtek, ételt, italt szolgáltak fel, s közben szemmel tartották a nagy kandalló melletti asztalt, George megszokott helyét.

George arcán zord mosoly terült el. A nagyteremben csaknem mindenki csöndes volt, és félt. Amikor George ült az asztalnál, a lárma akkora volt,

hogy az emberek saját gondolataikat sem hallották. Most Solom és segítői csapták a legnagyobb zajt.

George asztalánál, bár ahogyan azt a Tolvajok Királya megfigyelte, nem a „trónján", a Karomnak nevezett férfi ült. Megfigyelőhelyükről nem láttak mást, csak a hátát. Mellette csupán közvetlen cini bórái foglaltak helyet, három gonosz, kegyetlen alak, akiket George nem szívesen engedett volna a háta mögé. George tekintetével átkutatta a termet, hogy lássa, vannak-e jelen olyanok, akik saját udvartartásához tartoznak. Ott látta a részeg zavarodottságot mutató Tudóst a tűz másik oldalán. Fürgeujj sehol nem volt. Rizpa Port Kainnban maradt, Orem és Shem viszont a terem végében ültek, és kockáztak.

George, miután meggyőződött róla, hogy mind a hat kés, melyet magánál hordott, készenlétben áll, fejével intett Ercole-nek. Majd a Tolvajok Királya kilépett a fényre idősebb társával a háta mögött, és megkocogtatta Karom vállát.

- Köszönöm, hogy melegen tartottad a helyem, barátom - duruzsolta negédesen.

Karom felugrott, s közben feldöntötte kupáját. Nadrágjára észrevétlen ömlött a barna sör, miközben George-ot bámulta.

- De... Te...- Tudom, azt mondtam, hogy még egy ideig Port Kainnban maradok -

mondta George barátságosan. - De látjátok! Olyannyira hiányozni kezdett ez a sok barátságos arc, s olyannyira unatkoztam, mert nem voltatok ott, hogy ne hagyjatok eltunyulni. - Orem és Shem kihúzott késekkel a bejárati ajtóhoz húzódtak, hogy védjék, ha kell.Két másik férfi, akikről George tudta, hogy megbízhat bennük, a hátsó kijáratot és Ercole hátát fedezték. - Rád csöpög a sör - tette hozzá „trónjára" csúszva. Szemét egy pillanatra sem vette le Karomról. A férfiról közismert volt, hogy a legváratlanabb dolgokra képes, s nem volt kizárva, hogy ostobán ott helyben George-ra támadjon.

Karom egy hosszú pillanatig farkasszemet nézett George-dzsal. Végül megfordult, és csatlósaira támadt.

- Mit meresztitek rám a szemeteket! Fogjatok egy rongyot, és töröljétek föl ezt a mocskot! - Tekintete visszasiklott George arcára. - Isten hozta újra köztünk, fenség. - Nem törődött az egyik férfi lusta próbálkozásával, hogy letörölje a sört nadrágjáról. - Bízom benne, hogy visszaútja eseménytelen volt.

- Kicsit fagyos. - Karom kifogyott a szóból, de nem kockáztatott. George elfogadott egy kupa forralt bort Solomtól anélkül, hogy az öregre nézett volna. - Minden csendes volt errefelé?

- Csendes, mint a Sötétség Istenének templomában - válaszolt Solom. Karom távozni készült az asztaltól nyomában embereivel.

- Ne menj el! - szólt utána George, és egy széles kézmozdulattal a székre mutatott. - Ülj le mellém, és meséld el, mi történt azalatt, amíg távol voltam. Sajnálatos lenne, ha azután, hogy Port Kainnban elrendeztem a nehézségeket, itt újabbak születtek volna.

Az egyszemű tolvaj tétovázott, s George remélte, hogy a férfi elég őrült ahhoz, hogy visszautasítsa. Ez elég lett volna ahhoz, hogy összecsapjanak, s Karomnak esélye sem lett volna vele szemben egy késharcban. Karom azonban ráförmedt egyik emberére.

- Hozz egy tiszta széket!A csatlós sietve engedelmeskedett, George pedig rádöbbent, hogy Karom

úgy beszél, mint egy nemes.- Engedd meg, hogy meghívjalak egy italra! - mosolygott George, s

odaintette Solomot. - Elintéznivalóm van veled, barátom.

Karom megrázta a fejét, amikor Solom borral kínálta, mire az öreg fejcsóválva teletöltötte George kupáját.

- Mit tettem, amivel megsértettem, felség? - kérdezte Karom fakó és ártatlan arccal.

- Igazoltál egy szolgálólányt, aki a házamba került Port Kainnba, s aki megpróbált megmérgezni engem és hozzátartozóimat. Karom mester, te bizonyára jól ismerted.

- Egy szolgálólányt? Én nem küldtem magához senkit - válaszolta a meggyanúsított tolvaj.

George az orra alá csúsztatta a koszos papirost, hogy szemügyre vehesse. Az egyszemű alaposan megvizsgálta az elé tett írást, ide-oda forgatta a fény felé, s közben száját biggyesztette. Végül megrázta a fejét, és visszaadta a cetlit.

- Igazán nagyszerű hamisítvány - mondta a legteljesebb nyugalommal. - De hamisítvány. Nem én írtam ezt a levelet.

- Biztos vagy benne? - kérdezte George halkan. - Jobb, ha alaposan átgondolod, különben nem fogok örülni, ha később mást hallok.

- Kérdezz meg bárkit ebben a teremben - ajánlotta Karom, s széles mozdulattal mutatott az őket bámuló tömegre. - Küldtem valaha szolgálót őfenségéhez a kikötőbe?

Az emberek lassan nemet intettek a fejükkel, s George (némi elismeréssel) látta, hogy Karom a legjobb mentséget találta a maga számára. Nincsenek szemtanúk, a nő meghalt anélkül, hogy megnevezte volna megbízóját, így Karom tiszta volt.

- Szerencséd van, Karom barátom - mondta a fiatalabb férfinak. - Remélhetőleg mindig ilyen szerencsés leszel. Természetesen arra gondolok, hogy nem veszel részt mások összeesküvéseiben.

- Én is remélem, fenség - válaszolta Karom enyhe mosollyal. - Nem szeretnék részt venni semmilyen vesztésre ítélt vállalkozásban.

Mire a hajnal beköszöntött, a nagyteremben már csak azok maradtak, akikről George tudta, hogy hűségesek hozzá. Karomból annak ellenére nem tudott kiszedni semmit, hogy egész éjszaka maga mellett tartotta. Ez nem lepte meg. Majd most megtudja az igazat azoktól, akikben megbízott.

Embereit egymás után elküldte más-más tolvajokhoz, hogy megtalálják azokat, akik nem voltak jelen, és hogy megtudakolják, ki is valójában ez a Karom. Párosával küldte őket, meghagyva, hogy nézzenek a hátuk mögé. Shem azzal az üzenettel lovagolt vissza Port Kainnba Rizpához, hogy amint Alanna és Korem távoztak, jöjjön a városba. George-nak szüksége volt rá, hogy kiismerje magát az udvarhoz tartozó nők között. A nők engedelmeskedtek George-nak vonzó külseje és kedvessége miatt, Rizpa azonban ismerte a titkaikat.

Végül már csak Tudós maradt. Már Solom is visszavonult emeleti szobájába, hogy kipihenje az éjszaka fáradalmait és aggodalmait.

- Legyél körültekintő, de találd meg nekem Sir Mylest, Olau báróját - utasította George az öreg hamisítót. - Szükségem van rá, hogy álruhában idejöjjön, amint leszáll az est.

Tudós bólintott, s leöntötte torkán forralt borának maradékát.- Tudom, hol találom. És.. . fenség... - George ránézett, s meglepetten látta,

hogy könnyek gyűlnek az öreg szemébe. - Örülök, hogy újra közöttünk vagy. Ez a Karom rossz ember.

Amikor az ajtó bezáródott Tudós mögött, George szívből jövően felsóhajtott. Ercole előlépett az árnyékból, s ugyanolyan elcsigázott volt, mint gazdája. - Itt alszunk?

George nemet intett fejével.- Nem kínálom fel a fejemet tálcán Karomnak. Észrevétlen visszamegyünk

anyám házába.

- S ma éjjel?- Éjszakára van egy jobb rejtekhelyem - fölállt, és rácsapott Ercole vállára.

- Gyere, menjünk, és nézzük meg, hogy van Marek.

Myles Karomot figyelte egy rejtekhelyről, a nagyterem falába vágott nyíláson keresztül. Mögötte George várakozott. Öreg Solom beszélgetést kezdeményezett Karommal pontosan a lyuk előtt, hogy Myles minden szót jól halljon.

Egy másodperc múlva a lovag hátralépett, és bólintott. George nesztelenül kivezette a rejtekhelyről, s az emeletre kísérte abba a lakrészbe, amelyet békésebb időkben elfoglalt. Ott brandyt töltött Mylesnak, s megvárta, hogy az idősebb ember kifújja magát, majd megkérdezte:

- Nos?- Kétség nem fér hozzá - válaszolta Alanna nevelőapja. - Karom nemesnek

született, és jó nevelést kapott, legalábbis egy ideig - homlokát ráncolta, s a fejét ingatta. - Az zavar, hogy ismerem a hangját. Hallottam már beszélni korábban, de nem mint tolvajt. - Poharát nyújtotta, hogy George újra tölthessen. - Talán igaza van a lányomnak Abba kellene hagynom az ivást.

George nevetett.- Engedje meg, Sir. hogy gratuláljak Alanna örökbefogadásához! Jó szívre

valló cselekedet!- Inkább az volt a kedves, hogy hagyta - hárította el Myles a dicséretet. -

Bárcsak rendbe jönnének a dolgok közte és Jonathan között. Meg ne bántódj, George, de hiányzik, hogy nincs az udvarban.

- Ahogyan nekem is hiányzik - vigasztalta az öreget a tolvaj. - Alannáról jut eszembe... Tud valamit arról, hogy mit művelt drágalátos testvére mindenszentekkor? - S elmesélte Mylesnak, ami az anyjával történt.

A lovag felsóhajtott, és a fejét csóválta.- Tudom, hogy a palotában a varázserővel rendelkezők napokig dühösek

voltak utána Thomra. Hallottam valami elképesztő szóbeszédet.. . - egy pillanatra félbeszakította mondandóját, mint aki nem tudja, hogyan is mondja, majd folytatta. - Jó okom van arra, hogy azt gondoljam, Thom halottat próbált feltámasztani, hogy próbára tegye saját erejét

George nem próbálta leplezni elszörnyedését n hír hallatán.- Halottat? Épeszű az a férfi? A halott azért halott, hogy az is maradjon!- Hallottam egy beszélgetést Thom és Lady Delia között - folytatta Myles. -

Úgy láttam, a hölgy gúnyolódott vele, mondván, ha valóban ő a ma élő leghatalmasabb varázsló, akkor fel kell támasztania a halottat, ahogyan azt a szóbeszéd szerint Kerel, a Bölcs tette. A palotában számos fiatal próbálja kitapogatni Thom hatalmának valódi határait. Azt hiszem, játéknak fogják fel a dolgot.

- Játéknak? - suttogta George. - Játék a feje tetejére állítani a világot, olyan erőket segítségül hívni, amelyeket ember nem használhat csak úgy szórakozásból?

- Én is így gondolom - értett egyet Myles sötéten. - Talán tévedek, George. Megpróbáltam beszélni vele, de azt hiszem, megsértettem a hiúságát azzal, hogy örökbe fogadtam a húgát. Féligazságokkal és történetekkel traktált, semmi konkrétumot nem mondott, még csak nem is hazudott. Tudom, hogy éppen komoly gondjaid vannak, de.. .

- Mi lehet annál komolyabb, mint amire gondol?A lovag arcán mosoly suhant át, és George most először érzékelte, mennyire

félhet Myles. A mosoly tíz évet fiatalított rajta.- Ha megpróbálnál beszélni Thommal! Tekintve, hogy te.. . ki vagy...- S hogy milyen tiszteletre méltó vagyok... - tréfálkozott George

mosolyogva.

Myles viszonozta a nevetést.- Ami azt illeti, igen. Thom talán beszélne veled, vagy legalábbis többet

mondana az igazságról.- Ráadásul nekem is van elintéznivalóm a fiatalúrral - emlékeztette George

Mylest, amikor eszébe jutott anyja megviselt arca. - Amint megtudtam, mi folyik itt, felmegyek a palotába.

Myles felemelkedett, magára kanyarítva köpenyét.- Próbálok megtudni valamit Karomról - ígérte. - A sérülések, amelyeket

összeszedett, különösen a savhelyek az arcán, nem mindennapiak. Különösen nem egy nemesembernél.

George megragadta Myles karját.- Maga jó barát, Sir Myles. Tudnia kell, hogy ezt nem fogom elfelejteni.Miután George kikísérte a lovagot, visszatért, hogy újból uralkodjon

udvartartásán a Táncoló Galambban. Ez alkalommal is egész éjjel ott maradt, hogy lássa, ki van ott, s hogy őt is lássák. A következő napokban kisebb-nagyobb információk jutottak el hozzá, ahogy Rizpa és Shem visszatért, s munkához látott. Nem törtek még egyszer az életére, de tudomására jutott egy nagy értékű ékszerrablás, amelyet nem tisztáztak vele. Egy héttel Rizpa visszatérése után maga köré gyűjtötte a hozzá közel állókat egy földalatti teremben, a piacteret alkotó utcák alatt.

Ahogyan összerakták, amit tudtak, barátságtalan kép bontakozott ki előttük.- Embereinknek csaknem felét megnyerte magának lekenyerezéssel vagy

megfélemlítéssel - összegezte George a történteket. - Már jó ideje tervezhette mindezt, már akkor, amikor még a városban sem volt. Olyanok segítségével dolgozik, mint Zorina, a boszorkány és Nave, az orgazda. Rajtuk keresztül akasztotta belénk a horgait. - Fölsóhajtott. - Lassan, megfontoltan kell lépnünk. Vissza kell vásárolnunk az embereinket, s fényt kell deríteni a titkokra, amelyeket felhasznál ellenük.

- Miért? - kérdezte Marek. - Miért nem öljük meg, s azzal el van intézve?- Mert az egyik embere előáll, és átveszi a helyét - válaszolta George. - Az

egész szervezetét szeretném, nem csak őt magát. Mert segítség áll mögötte, s szeretném tudni, ki az. S azt is szeretném tudni, hogy ki ő maga, s miért nem úgy hívott ki versengésre, ahogyan azt bármelyik másik gazember tette volna.

- S ha győz? - érdeklődött Rizpa, barna szemében aggodalommal.- Ha győz, akkor nem érdemlem meg, hogy én legyek itt a főnök - George

arca elkomorodott. - Ha győz, nem tudhatom, nem árul-e el mindannyiunkat a várparancsnok úrnak, vagy valaki nálánál is rosszabbnak, mert nem tudom, mi a célja. Mostani helyzetében uralkodhat rajtunk, de el is pusztíthat bennünket. Van köztetek valaki, aki fogadni szeretne, melyik jön be? - Senki nem válaszolt, de George nem is igazán várt válaszra. - Akkor hát mindannyian tudjátok, mi a teendő, s hol kell kérdezősködnötök. Amint a hegyi utak járhatóvá válnak kelet felé, elküldök valakit, hogy megtudja, mit csinált ez az ember Gallában, mielőtt közénk jött.

Lord Thom, Trebond ura, a legfiatalabb Mitrász-beavatott ajkán gúnyos mosollyal borral kínálta vendégét.

- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy vendégül láthatom húgom barátját - mondta. - Különösen, hogy a fejedbe kerülhet, ha meglátnak itt a palotában.

- Miért nem nevezel egyenesen Alanna szeretőjének? - javasolta George. A lila és aranybrokát köpeny árából, amelyet Thom viselt, egy szegény közember egy egész évig élhetett volna családjával együtt . - A dolgok úgy állnak, hogy számos dolgot meg kell beszélnem veled. Nem várhattam legközelebbi városi kirándulásodig, hogy találkozzam veled.

- Különösen, mivel soha nem megyek a városba - ismerte el Thom. - Szóval Alanna visszatért a sivatagba, elkötelezett Koremje felügyelete alatt. Milyen

önzetlen ez tőle. Hacsak nem attól tartott, hogy Jonathan rábeszéli, vonja vissza nemleges válaszát. Nem kell aggódnia. A trónörököst az utóbbi időben teljesen lefoglalja Josaine hercegnő.

George nem hitt a fülének és a szemének. Ha Alannának nem lennének barátai , gondolta , s ha túlságosan félénk lett volna ahhoz, hogy megmutassa, hogy érző emberi lény, álruhája és minden más ellenére, akár ilyen szörnyeteggé is változhatott volna. Ez a férfi puszta ész és cinizmus, szívnek nyoma sincs benne .

- Nos, meglehetősen rosszindulatú vagy, nem? - jegyezte meg barátságosan. - Miért nem beszélünk arról, mit csináltál te itt mindenszentekkor?

Thom violaszín tekintetéből nehezteléssel vegyes tiszteletet lehetett kiolvasni.

- Bizonyos vagyok abban, hogy már Alannával és veled is közöltem, hogy kísérleteket végeztem.

George arcán utálkozó arckifejezés jelent meg.- Én pedig abban vagyok biztos, hogy nem ez történt. Nem vetted észre,

hogy az anyám próbára teszi a védőbűbájaidat? Vagy olyan sokan próbálták megtudni, miben sántikálsz, hogy észre sem vetted azokat, akiket félholtan hagyott a próbálkozásod?

- Éreztem, hogy valaki teszteli a védelmet - vallotta be Thom. - De... Túlságosan elfoglalt voltam. Sajnálom, ha az anyád volt az, aki bajba került, de nem volt joga beleártania magát egy ilyen varázslatba. Szerencséje van, hogy túlélte.

- Örülök, hogy te is így gondolod. S mi lehetett az a kísérlet, amelyet ilyen erőkkel kellett védened? - Amikor Thom nem válaszolt, George tovább kérdezett. - Kit próbáltál meg feltámasztani halottaiból?

Thom talpra ugrott, a gúnyos kifejezés eltűnt a szája szegletéből.- Ne merészelj kérdőre vonni, George Cooper! - kiabálta haraghullámok

közepette. - A testvéremhez fűződő kapcsolatod itt semmit nem ér, ne tedd próbára a türelmemet!

George felállt, mogyoróbarna szemében komor tekintet ült.- Eszedbe ne jusson engem fenyegetni, barátom - figyelmeztette csendesen.

- Nem szenvedhetem.- Nincs több mondandóm a számodra - préselte ki magából Thom

összeszorított fogakkal. - Tűnj innen! - Távozom hát - válaszolt George. - De nincs szükség a látásomra ahhoz,

hogy megmondja, bajba sodortad magad, akár nagy varázsló vagy, akár nem. - Tétovázott, majd szárazon folytatta. - Kétségtelenül megbánom még, amit most mondok, de a húgod kedvéért tudatom veled, hogy hívhatsz, ha szükséged lesz rám.

Thom felhúzta magát.- Saját magam is bőven meg tudom oldani a gondjaimat.- Ezért reszketsz hát? - kérdezte George. - Jobb, ha iszol egy brandyt, hogy

megnyugtasd az idegeidet, uram. Nem szívesen gondolok arra, hogy van a világunkban olyan dolog, amely még a te képességeidet is meghaladja. - Gúnyosan meghajolva magára hagyta Thomot.

S addig nem tehetek vagy mondhatok semmit, amíg meg nem tudom, mi űzi ezt az. embert úgy, mint a sírkertek kísértő vén szellemét , mondta magának komoran a tolvaj, miközben kisurrant a palotából . De az összes késemre fogadom, amim csak van, hogy olyan bajba keveredett, amiből nem egykönnyen mászhat ki .

George mosolygott. Bajok a gazembereknél, bajok Thommal. A jövő izgalmasnak ígérkezett. Legalább nem fog unatkozni. S amennyiben nem veszti el a fejét, jó lesz újra Koraszban

lenni.

10. fejezetA halálra ítélt varázslónő

Bizonyos értelemben Alanna számára csalódást okozott, hogy a Véres Sólymok nélküle is jól megvoltak. Nem merült föl olyan kérdés, amelyet Kara és Kourrem ne tudott volna megoldani Umar Komm segítségével. A varázslóiskolában a tűzmágia ezerféle formájával foglalkoztak, s ez olyan valami volt, amelyet Alanna már alaposan tanulmányozott. Rávette a sámánokat, hogy az egyik délutánt szenteljék Villámnak (amely Alanna összes varázslata ellenére törött maradt), de minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. A legutolsó próbálkozás elfújt néhány sátrat, s ez arra kényszerítette Halef Seifet, hogy leállí tsa kísérletezéseiket a falu közelében.

Alannának a sikertelenség kedvét szegte, s gyakran lovagolt ki egyedül, ahonnan csak napnyugta után tért vissza, szándékosan kerülve azokat a pillanatokat, amikor a többiek a Törzs Hangjával egyesültek. Jon csupán ezekben a percekben hiányzott neki. A George hiánya miatt érzett fájdalma és rosszkedve azonban nem akart szűnni, mert George volt az az ember, aki meg tudta nevettetni.Éppen Holdfényt kefélte le az egyik ilyen lovaglás után, s azon gondolkodott, most mit fog tenni, amikor Halef Seif rátalált.- Nyugtalan vagy - jegyezte meg. - Mi a baj?Kancája keféjét eltéve válaszolt.- Tudtad, hogy hat nappal ezelőtt volt lovaggá avatásom egyéves évfordulója?- Korem említette - vallotta be a törzsfőnök.- Az évfordulók elgondolkodtatnak. Eszembe jutott, mi minden történt velem, mióta elnyertem a pajzsomat. - Egymás ritmusát felvéve sétáltak a falu fölé magasodó domb felé.- Megölted a varázsló herceget.- Tudod, Halef Seif, erről már nem álmodom többé. Talán hiba volt, s túl gyorsan cselekedtem, de vége. Azóta már olyan sok minden történt. Idejöttem, találkoztam veled, Karával, Kourremmel.. .- És Ishakkal - emlékeztette a férfi, miközben lassan felmásztak a hegyre.Alanna bólintott, s szája közben fájdalmasan eltorzult.- Azt hiszem, ami Ishakkal történt, megtanított arra, hogy nem büntethetem magam olyan dolgok miatt, amelyek megtörténtek, s nem lehet rajtuk változtatni. A halála után tovább kellett tanítanom Karát és Kourremet, nem sirathattam a fiút. S büszke vagyok a lányokra.- Olyan tanítványok, akikre bármelyik sámán büszke lehetne. Ami azt illeti,

bármelyik törzs. - A domb tetején meghajolt, hellyel kínálva Alannát egy lapos tetejű kövön. Alanna nevetett, leporolta a követ, s közben látta a kő körül található megfeketedett foltokat, ahol annak idején a tanítványaival a varázslatokat gyakorolta, s az égésfoltokat, amelyek Jonathan Hanggá avatási szertartására emlékeztették. Leült. Halef Seif mellé térdelt, s a falut figyelte.

- Tudod, furcsa.. . Többet tanultam a többi nőről, mióta közétek jöttem, mint előtte bármikor. Az apródok és a fegyverhordozók nem sok időt töltenek nők társaságában, s különben is.. . - nevetett. - Híres voltam félénkségemről, ha nőkről volt szó.

Halef kuncogott.- Szóval felfedezted, hogy szereted saját nemedet?

- Hogyan ne szerethetném a többi nőt? - kérdezett vissza Alanna. - Különösen mióta ismerem Karát, Kourremet, Mari Fahrart és Fardát? Nem érzem magam olyan kényelmetlenül amiatt, hogy nő vagyok, mint korábban.

- De most tovább kell menned? - kérdezte a férfi.- Utálom, ha haszontalannak érzem magam - vallotta be. - A sok-sok év

után, amelyet tanulással és feladatok teljesítésével töltöttem a palotában, hozzászoktattam magam a munkához. Mivel Kara és Kourrem nagyszerűen végzi a dolgát, semmi szükség rám. Arra gondoltam, hogy délre megyünk Koremmel, hátha ott találunk valami tennivalót.

- Nekem lenne egy feladatom a számodra, ha elfogadod - most először bátortalanságot hallott a férfi hangjában, amit még soha nem tapasztalt.

- Mi lenne az?Halef Seif tétovázva mosolygott .- Van egy barátom, egy nő, aki varázsló Aloisban, a Hegyvidéken fekvő

Tirragen-tó mellett. Három éjjelen át azt álmodtam, hogy veszélyben van, s tűz vágja el tőlem. - Megrázta a fejét. - Együtt nevelkedtünk, amíg föl nem fedezte, hogy varázsereje van. Nem maradhatott tovább. Nem volt közöttünk egy Férfiként Lovagló Nő, hogy azt mondja, sámán lehetne belőle. De gyakran visszajön közénk.

Lehet, hogy ő az oka annak, hogy Halef Seif soha nem házasodott meg, gondolta Alanna .

- Én magam mennék hozzá, de a kötelességeim nem engednek ilyen szabadságot.. .

Alanna a karjára tette kezét.- Elmegyek. Ne aggódj a barátod miatt. Ha bajban van, mindent megteszek,

hogy segítsek rajta.A férfi egy pillanatra Alannáéra tette kezét, s az aggodalom elsimult az

arcán.- Köszönöm, Alanna.

Alois ötnapi lovaglásra volt észak felé a Hegyvidéken keresztül. Korem és Alanna burnusz helyett bőrbe és páncélingbe öltöztek. Alanna gondoskodott róla, hogy fedetlen, nőstényoroszlános pajzsa feltűnő legyen. Bazsirnak öltözve bajba kerülhettek volna, de mint tortall i katonák egy teremtett lélekkel sem találkoztak.

Az út alatt Hűséges végig Alanna közvetlen közelében maradt, soha nem csavargott el. A lovag tudta, hogy apró termetű pajtása aggódik.

- Mi fog történni, amit nem mondasz el nekem? - szögezte neki végül a kérdést, amikor elhagyták a jelzést, amelyről tudták, hogy a falu közelében járnak.

Nem tudom, vallotta be Hűséges, csak rosszat sejtek. S ezzel kosarába húzódott idegesen remegő farokkal.

Január dacára gyönyörű idő volt. Meleg szellők fújtak, s a hó elolvadt a talajról. Alanna arra számított, hogy az egyre sűrűbben álló kunyhók körül gyerekek játszanak majd, de annak ellenére, hogy már a falu közelében jártak, nem láttak senkit. Ha voltak is emberek, akik figyelték őket kunyhóikból, nem adták ennek jelét. Egy hangra felriadt, s megfordult nyergében. Korem húzta le a ponyvát kerek bőrpajzsáról, sötét arcán komor kifejezéssel.

- Rossz előérzetem van - vallotta be. - Te is érzed?Alanna elhúzta a száját, és kioldotta a szíjakat, amelyek pajzsát Holdfény

hátuljához erősítették. A nőstényoroszlánt bal karjára illesztette, jobbjával pedig kihúzta a kristálykardot. Már nem is zümmögött. Haragos és ijedt

kiabálást hallott. A szavakat nem lehetett kivenni, a hangok azonban a falu központja felől jöttek, a kunyhók mögül.

Tovább ügettek, s igyekeztek kideríteni, honnan származnak a hangok. Senki nem futott eléjük, hogy üdvözölje őket. A falu kunyhói ugyanolyan kihaltak voltak, mint amelyeket a falun kívül láttak.

A tágas téren, amely a falu főtereként szolgált, tömeg gyűlt össze. Egy magas, szikár férfi kopott, szürke köpenyben egy emelvényen állt, amely a körülötte állók fölé emelte fejét és vállát. Alanna érzékeit kellemetlen ismerősség érzése borzolta fel. Koremmel együtt megálltak egy nagy kunyhó eresze alatt. Szemükkel átkutatták a területet, hogy lássák, vannak-e fegyveresek a botokat és földműves szerszámokat lengető falusiak között, s várták, hátha kiderül, mire ez a nagy felhajtás.

- Yahzed elveszejti a lelketeket! - süvöltötte az emelvényen álló ember. Tágra nyílt szeme megszállottságot tükrözött. Mögötte egy oszlop magasodott az ég felé, amelynek látványa megizzasztotta Alannát. Hol látta már ezt a képet? - Yahzed dühös és vérszomjas! Engedelmeskedjetek a parancsának! Tisztítsátok meg magatokat az ősi gonosztól, különben Yahzed járvánnyal és éhínséggel tisztít meg benneteket! Engedelmeskedjetek Yahzed szolgájának! Csak így szabadulhattok meg a Kövek Istenének haragjától!

Férfiak egy csoportja vette körül a magas oszlopot, valamit vonszoltak. Alannának eszébe jutott: kétszer látta ezt a helyet és a tömeget hergelő, tébolyult férfit. Csak a második alkalommal, az önmagát megsemmisítő Ishak halálakor, látott egy nőt, aki az oszlopon égett.

A falusiak egy csoportja küzdött valamivel, miközben Korem ezt suttogta:- Ez a Yahzed, ha jól tudom, az egyik szkanrai isten. Komisz fráter. Halálos

ellensége a boszorkányságnak s mindennemű varázslatnak...Alanna összehúzta szemöldökét. Miért küldte neki az istennő ezt a látványt?

Mit jelenthet?Orrlyukai égő fa füstjét észleltek, s valaki üvöltött kínjában.- Most elvégzitek, amit Yahzed kér tőletek! - sikította a pap. - Égessétek

meg a boszorkányt! Tisztítsátok meg a falut a romlottságától! - Az emberek helyeslően, elégedetten ordítoztak, és a nő, akit a tűzre vetettek, újból felüvöltött.

Alanna magához tért. Egy évvel azelőtt még tétovázott volna, de egy éve még nem volt bazsir sámán. Nyitott tenyeréből lila tűz lángolt föl, amely földre döntötte azokat, akik hozzá értek.

- Ne! - kiáltotta. Amikor a tömeg megfordult, hogy rátámadjon, kristálykardjával eléjük mutatott, s megnyílt a lábuk előtt a föld.

- Démon! - kiáltotta a pap, s a magasba tartott egy hatalmas, fekete, csillag formájú függőt. A függő közepén lévő drágakő megcsil lant a napban, elkápráztatva Alannát, de a lovagnőt ez nem érte meglepetésként: ezzel a trükkel egyszer már találkozott. Roger herceg sokkal tehetségesebben használta ellene, mint ez az ember. Kinyújtotta karját, pajzsát maga és a pap közé emelte, s közben varázsigéket mormolt. A pap siránkozva felkiáltott, amikor először a drágakő, majd a medál megremegett, s ezernyi szilánkra esett szét a markában.

Alanna komor arccal előreugratott, Korem a háta mögött maradt. Hűséges felegyenesedett Alanna előtt a nyeregben, hátát domborítva, fölálló szőrrel, s dühösen fújtatott. Az egyik falusi kapáját lengetve Alanna felé futott. Korem közéjük lendült pején, s kardlapjával félrelökte a férfit. Kövek röpültek feléjük, az egyik fejen találta Alannát. Egy pillanatra elszédült, és megingott. Iszonyatos düh támadt benne, mire a kristálykardjából kilövellő mágikus villámok a levegőbe repítettek három kődobálót. Az emberek ijedten futottak szerteszét.

Alanna mindkét kezét kiszabadította, s a tiszta kék ég felé emelte.- Istennő! - kiáltott a patrónusához. - Adj esőt!

Egy pillanatra minden megdermedt, majd a zsarátnokkristály lassan, méltóságteljesen pulzálni kezdett, ahogyan az égen hatalmas viharfelhők takarták el a napot. Fülsiketítő villám csapott le, s ömleni kezdett az eső, kioltva a tüzet a póznánál.

- Köszönöm, Hatalmas Úrnő! - suttogta Alanna, s érezni kezdte a kimerültség első, akadékoskodó jeleit varázserejének használata következtében.

A tőrrel felszerelkezett pap Alannára támadt. Hűséges rávetette magát, s a férfi arcára ugrott. A megszállott üvöltött, s addig próbálta eltávolítani magáról a macskát, míg Korem kardja nem végzett vele.

- Ne vesztegesd az időd az ilyenekre - javasolta Hűségesnek, aki megpróbált kikászálódni a test alól.

Alanna az oszlophoz érve elvágta az áldozat köteleit. A nő térdre csuklott a még füstölgő hasábok között, nem törődve sérüléseivel és az esővel.

Korem, aki csatlakozott hozzájuk, a sérült nőt a nyergébe emelte, és óvatosan körül párnázta.

- Mennünk kell! - kiáltotta, hogy túlharsogja az égzengést. - Vissza fognak térni, s akkor már jobban föl lesznek fegyverkezve, ebben biztos vagyok.

- Megölted a papot! - egy hosszú fejszével fölfegyverzett fiatal férfi közeledett feléjük. - Az istene rajtunk áll majd bosszút érte.

Alanna leszáll t lováról, s kihúzta kristálykardját.- Menj innen! - parancsolt rá Koremre, s újból a karjára vette pajzsát. A

volt katona tétovázott, ezért Alanna rákiáltott: - Tedd, amit mondtam, mielőtt jönnek a többiek!

Korem homlokát ráncolva engedelmeskedett. Alanna szembefordult a fegyveres falulakóval.

- Ne légy ostoba! - mondta neki. - Lovag vagyok, esélyed sincs velem szemben.

- Hazudsz! - támadott a férfi, aki gyakorlott kézzel bánt fejszéjével. Alanna felfogta a lecsapó fegyvert pajzsával, s félrelökte. Ugyanazzal a mozdulattal pajzsa alól felfelé hasított kristálykardjával. A férfi hátraugrott, s megcsúszott a sárban, Alanna pedig lerepítette a fejsze fejét a nyeléről. A kristálykard zümmögni kezdett, s Alanna érezte, hogy betölti a gyilkos élvezet, amelyről azt gondolta, hogy már kitörölte a fegyverből. Alanna megremegett, látása elhomályosult.

A fiatal férfi élvezettel kiáltott, s a fejszenyéllel nagy erővel lecsapott Alanna védtelen jobb oldalára. A lovag térdre esett, s éppen az utolsó pillanatban emelte föl pajzsát, hogy kivédje a fejét célzó csapást. A kristálykard sípolt a kezében, támadója életét követelte. Alanna keze izzadt, amitől a kard markolata csúszóssá vált a markában. Így érzett Ibn Nazzir, amikor saját életerejét használta föl ahhoz, hogy engem megöljön, futott át a fején. Félredobta a kardot, felugrott a földről, s pajzsával a férfira rohant.

A falulakó felkiáltott és hátraesett, kiejtve kezéből a nyelet.Alanna odaugrott és megragadta. A kristálykard és a férfi közé

helyezkedett, erősen figyelve a férfit.- A kard varázskard - mondta lihegve az arcát kutató férfinak. - Ha

fölveszed, megöl. Miért dobtam volna le különben?- Nem hiszek neked - lihegte.- Akkor próbáld ki!A férfi oldalra lendült, majd előre. Azt gondolta, Alanna nem lesz elég

gyors, de a lovag fejbe vágta a fejsze nyelével, s a támadó eszméletlenül a földre bukott.

Alanna egy pillanatig megingott, gyűjtötte az erőt, hogy letérdeljen, és megnézze, megölte-e ellenfelét. A férfi pulzusa egyenletes és erős volt, a fején volt egy púp, de úgy ítélte meg, túléli.

- Most talán megtanulod, hogy ne köss bele idegen lovagokba - suttogta, s letörölte arcáról az izzadságot. Fölemelte a kristálykardot, s hüvelyébe csúsztatta, nyomát sem érezte varázserejének.

- Lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy megpróbált engem megtörni, hogy rávegyen a gyilkolásra - mondta Hűségesnek, aki meglehetősen távolról szemlélte a csatát.

Akarsz rá fogadni? kérdezte a macska.Alanna kézbe fogta Holdfény kantárját, s felszáll t.- A legkevésbé sem.Hűséges a nyeregbe ugrott, Alanna pedig elfordította kancáját a falutól. A

tér sarkából még egyszer visszanézett. Az oszlop még mindig állt a fel-felvillanó villámok megvilágításában. Alanna rámutatott, s kiejtett egyetlen, erős varázsszót. Az oszlop nyílként ugrott ki a talajból, s ezer apró szilánkra esett szét, nem nagyobbakra egy fogpiszkálónál.

Alanna és Korem pihenőt tartottak a reggel látott jelzésnél. A lovag sietősen takarót terített a vizes fűre. Korem óvatosan ráfektette a varázslónőt. A nő, akit megmentettek, negyven év körüli volt, arcát sötét haj keretezte, szeme sötétbarna színű volt. Testét régi és új sebek borították. Szája sarkát friss vérzés emelte ki. Csúnyán megégett.

Alanna megfogta kezét, s átkutatta varázserejével, de már tudta, mit talál majd.

-Ne pazarold az erődet, gyermek mondta a nő rekedt hangon. - Tudom, hogy haldoklom.

Alanna csüggedten visszavonult.- Hogyan kaptál ilyen mély sérüléseket?- Tegnap megköveztek - hangzott a válasz. - Szegény gyermekeim, ki

vigyáz ezentúl rájuk?- Sajnálja őket?! - kérdezte Korem döbbenten.- Szörnyű telük volt - suttogta. - Elfogyott az élelmük. Yahzed papja azt

mondta nekik, hogy ez miattam van, hogy az élelmiszerkészletek feltöltődnek, ha megölnek engem. Éhesek voltak.

- Ostobák! - morogta Korem.A varázslónő megfogta Alanna kezét.- Ti ketten megadtátok nekem azt a halált, amit kívántam magamnak, azt,

hogy barátok közt távozhassak. Halef Seif küldött benneteket? - Alanna bólintott. - Imádkoztam, hogy segítsen rajtam. Ne gondoljátok, hogy túl későn érkeztetek. Az életemnek már egy hete vége volt, amikor rám tették a kezüket. Hogyan élhetnék úgy tovább, hogy tudjam, azok, akiknek életet adtam, akikről gondoskodtam, a halálomat akarják? - Alanna kezét megszorítva azt mondta: - Nyisd meg előttem a szívedet!

Alanna kedves, gyengéd jelenlétként érezte a varázslónőt lelkében, aki enyhítette keserűségét a nő közelgő halála fölött. Egy másodperccel később az idősebb nő elengedte Alanna kezét, izzadva és remegve az erőlködéstől.

- Te vagy az, akire szükségem van - zihálta. - Hallgass meg, Trebondi Alanna. Adhatok neked egy ajándékot. Elfogadod?

Alanna megérintette a zsarátnokkristályt. Meleg volt, de nem forró, s rájött, hogy a varázslónő fontos dolgot akar neki mondani.

- Hallgatlak.A nő elcsigázott ajkát mosoly választotta szét.- Jól figyelj! Megvan a tudásod kettétört kardod megjavításához: benne

volt a varázsigében, amely eggyé tett a Véres Sólymokkal s a nevelőapáddal. Abban a varázsigében van, amely a herceget a Törzsek Hangjává avatta. Vedd a kristálykardot, és egyesítsd saját kardoddal. Szükséged lesz rá. Sötét idők jönnek TortalIra.

Alanna remegő ajkába harapva bólintott.

A varázslónő megtépázott ruhájába nyúlt, s egy megégett selyemborítékot húzott onnan elő, amely kidudorodott a tartalmától.

- Ezt a tűzbe vittem volna magammal, de így elviheted Halef Seifhez. Tudni fogja, mit tegyen vele. - A varázslónő megrázkódott, végtagjai remegni kezdtek. Amikor a rohamnak vége volt, folytatta. - Ne hagyd, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy ezt a borítékot átadd Halef Seifnek!

- Átadom - nyugtatta meg Alanna. - Nyugodt lehetsz.A nő bólintott.- Olyan fáradt vagyok - suttogta. - Köszönöm.Hűségesre mosolygott. - Mindhármatoknak. - A légzése hirtelen felületessé vált. - Mondd meg Halef Seifnek, hogy várni fogom, amikor megteszi az utat. . .A hangja szertefoszlott. Légzése pillanatokon belül leállt, s Alanna gyengéden becsukta szemét. A lovagnő csak állt, könnyeitől nem látott semmit.Korem eltemette a varázslónőt.- Tudod egyáltalán, hogy hívták?Alanna megrázta fejét, s figyelte, hogyan hajítja társa az utolsó lapát földet a sírra.- Halef Seif soha nem említette, s ő sem.- Szomorú, hogy jeltelen sírban kell hagynunk - szomorodott el Korem. - De az életünkbe kerül, ha visszamegyünk a faluba, hogy megtudjuk.- Nem marad jeltelen - suttogta Alanna. Nincs hozzá erőd, figyelmeztette Alannát Hűséges. Mikor tanulod meg, hol kell megállnod?- Ezt még megteszem - hárította el Alanna. - Mindketten menjetek távolabb.Amikor Korem és Hűséges engedelmeskedtek, Alanna ökölbe szorította

kezét. Nem volt varázsige arra, amit tenni akart, de elhatározása olyan erős volt, hogy ez nem akadályozta abban, hogy mégis megpróbálja. Ha a varázslatok leginkább az akaraton múlnak, nem kell mást tennie, mint megmondania a földnek, mit akar, s Alanna ezt tette.A talaj a sír fejrészénél megrázkódott. Amikor Alanna kinyitotta szorosra

zárt szemét, a sír mellett egy gránitoszlop állt, melyen vésett betűkkel ez állott: „Itt fekszik Alois varázslónője, aki szerette az embereket, akik megölték. „

Korem átvette a vezetést, és olyan messzire vitte Alannát a falutól, amennyire csak lehetett. Úrnője már majdnem eszméletét vesztette, amikor letáboroztak. Kimerülten a földre omlott, még csak észre sem vette, mikor Korem ráhúzta a hálózsákját. Másnap reggel sem lehetett felébreszteni. Mivel hűséges nem mutatott különösebb aggodalmat, Korem letelepedett, hogy ő is pihenéssel töltse a napot.

A nap éppen lenyugvóban volt, amikor Alanna egy álomból felébredt:A trónterem megtelt: a király, a királyné trónjukon ültek,Gareth herceg a király, Jon pedig a királyné mellett állt. Bár tisztán látta őket, egyetlen hangot sem hallott a szájukból. Barátai döbbent iszonyattal nézték, ahogy Thom az uralkodó pár elé vezet egy hajbókoló embert. A férfi, akit bemutatott, megfordult, s Alanna szemébe nézett: Roger volt az, Conté hercege. Alanna világosan értette, amit mondott: „Nem könnyű engem megölni, igaz Nőstényoroszlán? Köszönet ezért a bátyádnak. S ne feledd visszaadni a kardomat!”

Úgy ült, mint aki karót nyel, ruhája teljesen átizzadt.- Újabb rémálmok? – kérdezte Korem, aki egy kondérban ételt

kavargatott. – A rémálmok sosem igazak leányka. Gyere, egyél!Alanna elmesélte neki az álmát, miközben ettek.

- Időnként azt hiszem, én magam szeretném, ha visszajönne. – sóhajtott tányérját letéve.Korem kipróbálta a furulyát, amit faragott- Nos, kettőtöknek elintézetlen ügye maradt – jegyezte meg – Nem adatik

meg mindannyiunknak hatalmas ellenség. Neked ott volt a herceg. A gond az, hogy miután legyőztél egy ilyen ellenséget, az élet üresnek tűnhet.- Nem gondolod .. . , hogy az álmaim profetikusak?

- Voltak már ilyen álmaid?- Nem. Időnként látomások, de nem álmok.- Nem valószínű, hogy ilyen későn egyszer csak elkezdesz profetikus

álmokat látni. Az álmaid csupán álmok. - Gyanakodva figyelte, hogyan rakja ki maga elé Alanna a kristálykardot és Villám két darabját. - Most meg miben sántikálsz?

- A varázslónő megmondta, hogyan javíthatom meg Villámot, s most megpróbálom.

Hűséges Alanna mellé telepedett, Korem pedig távolabb húzódott. Alanna egy pillanatig a jobb karján végigfutó két hosszú sebhelyet nézte bosszúsan. Összeszorította fogát, s tőrével húzott egy harmadik sebet melléjük, s hagyta, hogy a vércseppekből mindkét kardra jusson. Erős szél támadt, a tűz lilára változott.

- Egy - suttogta Alanna. Behunyta szemét, s próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. - Kristály és egész, törhetetlen, erős. Egy... kristály a markolatnál, egyenes acél, kettétörve - por szállt az arcába. - Kettő.. . - a három darabot közelebb helyezte egymáshoz. - Szétválasztva, mégis együtt . Létezés. Létrejövés - erő járta át a testét. - Egy! - kiáltotta a süvöltő szél ellen. - Egy penge, törhetetlen és egész!

Testét egy utolsó erőhullám járta át, olyan erő volt, amelynek nem lehetett ellenállni, s Alanna elájult.

- Ezek az őrült, ostoba mutatványok! - hallal szőtt Korem ismerős zsémbelése a sötétben Alanna mellett. - Az ember azt gondolná, hogy megvárja, hogy felépüljön a tegnapi tűzijáték után, de nem, ő nem. - Alanna úszott kifelé a sötétből Korem hangja felé. - Nem, neked be kell bizonyítanod, hogy Lord Thom vagy, s bármit megtehetsz.

Alanna erőlködött, hogy kinyissa a szemét, s halványan mosolyogni próbált a férfira, aki fölültette és megtámasztotta. Takarókba volt csavarva.

- Csak a kardomat akartam megjavítani. Nincs több tűzijáték ma estére, Korem, megígérem.

A férfi felhorkant, látszott, hogy egyáltalán nem hisz neki. Óvatosan felemelt valamit, s Alanna kezét a markolatra illesztette.

Alanna már ahhoz is fáradt volt, hogy felemelje a Villám megviselt kristálygömbjével megkoronázott ezüstmarkolatot. A penge vékony volt, olyan, mint Villámé régen. Acélból volt, amely kísérteties szürke fénnyel világított. Nem érződött benne ellenséges varázslat, sem düh, jól illett Alanna kezébe.

Miközben a lány szemügyre vette a kardot, Korem megjegyezte:- Elég nagy utat tettél meg, nem igaz? Még egy éve sincs, hogy azt

mondtad, soha többé nem varázsolsz. Most pedig sámán vagy, és saját varázsigéket gyártasz.

Alanna bánatosan mosolygott .- Észrevetted már, hogy amikor megpróbálod megtagadni egy részed, a

dolgok úgy alakulnak, hogy arra bizonyos részedre sokkal nagyobb szükséged lesz, mint a többire? Féltem a varázserőmtől, mert azt hittem, nem lehet irányítani. A kristálykard azonban megtanított rá, hogy igenis lehet. Mielőtt a bazsirokhoz jöttem, sok ártó varázslattal találkoztam. A sámánságom azonban ebből is kigyógyított. Azt hiszem, már nem félek a varázserőmtől. Én uralkodom a varázserőm fölött, nem pedig fordítva. S most már a

képességeim birtokában segíteni tudok az embereken, azt tehetem, amire felesküdtem. Lehetett érteni, amit mondtam? - kérdezte aggodalmasan.

Korem nevetett.- Legalább annyira, mint bármit, ami egy nemes szájából jön.- Túl sok időt töltöttél tolvajok között - mondta neki Alanna. Nagyujját

végighúzta a penge élén, s megvágta magát. Boldog mosollyal magasba emelte Villámot. - Most már készen állok bármire!

- Ha már szóba került - szólt közbe Korem. - Mi a következő? Hová megyünk reggel?

Valami új helyre? kérdezte Hűséges. Farkával ide-oda csapkodott az izgatottságtól. Alanna bemászott hálózsákjába. Kimerült volt, de elégedett. - Hát, először vissza kell vinnünk a varázslónő borítékját Halef Seifhez - ásított. - Elég fontos lehet, különben nem hagyta volna, hogy inkább megégjen, mintsem olyan valaki kezébe kerüljön, akiben nem bízhatott.

- Nagyszerű. És aztán?- Azt hiszem, délre lovagolunk - tudatta Alanna kísérőivel. - Barnesh,

Marénia királya nagy lovagi tornát tart áprilisban. Szeretnék újra lovagként élni. S talán vár ránk valamilyen kaland útközben. Jól hangzik?

Már éppen ideje volt, morgott Hűséges, mialatt összegömbölyödött Alanna orra alatt.

Korem kiszólt hálózsákjából.- Nagyszerűen hangzik. Most pedig pihenj, Nőstényoroszlán.Alanna kitapogatta maga mellett Villám markolatát. Megjavított fegyverét

markolva várta, hogy leszálljon rá az álom, az ajkán fáradt mosoly játszadozott. Első lovagéve letelt. Túlélte. S ha nehézségek várnak rá a jövőben... készen áll fogadásukra, úgy bizony.