2016/2real-j.mtak.hu/6772/2/klio1602_full.pdf · Fekete-templom, a Bogurodzica és Malbork), nem is beszélve a vallási és a világi jelentések eredendő összefonódásáról.

�

2016/2

Vallási

emlék

ezethely

ek

Kelet-K

özép-E

urópában

Almáss

y László és

a SALAM had

művelet

Délszláv

menekül

tek

Egyipto

mban

�

KLIÓ. Történelmi szemléző folyóirat

Szerkesztőbizottság: Orosz István akadémikus, professor emeritus DE, elnök;Bárány Attila akadémiai doktor, egyetemi tanár, DE, főszerkesztő;

dr. Fodor Mihályné ny. főiskolai adjunktus, NYF, DE; Kozári Monika PhD MTA Doktori Tanács; Madarász Imre CSc habil. egyetemi docens, DE és

Reszler Gábor PhD főiskolai tanár, NYE, szerkesztők.Műszaki szerkesztő: Erdélyi Tamás.

A borító Borsi Csaba munkája.Nyomtatták a Kapitális Nyomdában, Debrecenben.

A szerkesztőség címe: dr. Fodor Mihályné,Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelmi Intézet

4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Telefon: 52-512 900/23 096Kiadja a KLIÓ Alapítvány.

Kuratórium: Solymosi László akadémikus, professor emeritus, DE, elnök;Barta Róbert habil. egyetemi docens, DE; Bitskey István akadémikus,

professor emeritus, DE; Györkös Attila egyetemi adjunktus, DE és Pete László habil. egyetemi docens, DE.

Megjelent

a Magyar Tudományos Akadémia,a Nemzeti Kulturális Alap,a Debreceni Egyetem Bölcsészet-tudományi Kar Történelmi Intézete,valamint a Nyíregyházi Egyetem támogatásával.

A folyóiratot az MTMT indexeli és a REAL archiválja:http://real-j.mtak.hu/2048/

A KLIÓ az interneten is olvasható: http://www.c3.hu/~klioe-mail címek: [email protected]

[email protected] A folyóirat megjelenik minden negyedév középső hónapjában. Előfizethető a KLIÓ Alapítványnál (4033 Debrecen, Herpay Gábor u. 50. Adószám: 18792234-1-09). Előfizetési díj egy évre 800 Ft + postaköltség.

ISSN 1216–2965

3

E számunk szerzői

FelhívásKérjük szerzőinket, hogy négyévesnél régebbi anyagot ne válasszanak ki ismerte-tésre! Elvárjuk, hogy a recenziók szerzői mindenkor a szakma erkölcsi normáinak megfelelően dolgozzanak, és írásuk benyújtásával egyúttal vállaljanak felelős-séget a hatályos szerzői jogszabályok megtartásáért! Másodközlésre, kérjük, ne küldjenek a KLIó-ba ismertetéseket!Várjuk korábbi és újabb szerzők ismertető írásait!

A KLIÓ Alapítvány kuratóriuma és a szerkesztőség

Barabás Gábor PhD tudományos munkatárs, PTEBiernaczky Szilárd CSc. ny. egyetemi docens, néprajzkutató, afrikanistaBitskey István akadémikus, professor emeritus, DEDinnyés Patrik doktorandusz, EKFF. Molnár Mónika tudományos munkatárs, MTA BTK ITIFodor Mihályné ny. főiskolai adjunktus, NYF; a KLIÓ szerkesztője, DEJakab Attila PhD vallástörténész, mb. előadó, ELTEKárbin Ákos PhD főlevéltáros, Budapest Főváros LevéltáraKurunczi Jenő PhD történész, GyulaMadarász Imre CSc. habil. egyetemi docens, DEMagyarosi Ádám doktorandusz, DE Történelmi és Néprajzi Doktori IskolaPeterecz Zoltán PhD főiskolai adjunktus, EKFB. Stenge Csaba dr. igazgató, Tatabánya M. J. Város LevéltáraS. Varga Pál akadémikus, egyetemi tanár, DESzilágyi Imre ny. tudományos főmunkatárs, Magyar Külügyi IntézetTakács Levente PhD egyetemi adjunktus, DE

(Rövidítések: EKF: Eszterházy Károly Főiskola; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tu-dományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; DE: Debreceni Egyetem; MTA BTK ITI: Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézet; NYF: Nyíregyházi Főiskola; PTE: Pécsi Tudományegyetem)

A folyóiratban megjelentetett cikkeket lektorálták: Barta Róbert, Bárány Attila, Györkös Attila, Lévai Csaba és Tóth Orsolya.

�

25. évfolyam KLIÓ2016/2 Történelmiszemlézőfolyóirat

TARTALOM

Emlékezetkultúra és eszmetörténetJoachim Bahlcke, Stefan Rohdewald, Thomas Wünsch (szerk.): VallásiemlékezethelyekKelet-Közép-Európában(S. Varga Pál) 3Stefan Rohdewald: Nemzetek istenei. Vallási emlékezeti alakok Szerbiában,BulgáriábanésMakedóniában1944-ig(Bitskey István) 27

ÓkorLinFoxhall:Atársadalminemekazókorban(Takács Levente) 33GabriellaAragione:Akeresztényekésatörvény(Jakab Attila) 38

Középkor és kora újkorAndreasHolndonner:Kommunikáció–jogszolgáltatás–integráció. Apápaságésatoledóiérsekség(kb.1085–1185)(Barabás Gábor) 43StephenOrtega:Kultúrákköztikapcsolatokakora-újkoriföldközi- tengeritérségben:oszmán-velenceitalálkozások(F. Molnár Mónika) 50GuidoDall’Olio:EgyújLuther-életrajzcsomópontjai(Madarász Imre) 55M.A.Petrova:II.KatalinésII.József.Azorosz–osztrákszövetség formálódása,1780–1790(Dinnyés Patrik) 58

ÚjkorI.V.Omeljancsuk:AparlamentarizmusaXX.századelejioroszországi konzervatívokideológiájában(Kurunczi Jenő) 67PeterWinzen:BernhardvonBülowésavilágpolitikaiálmok (Kárbin Ákos) 73KornelijaAjlec:DélszlávmenekültekEgyiptombanaII.világháború idején(Szilágyi Imre) 79SylviaSöderlind,JamesTaylorCarson(szerk.):Akétszínűésasokszínű amerikaikivételesség(Peterecz Zoltán) 85

2

KunoGross,MichaelRolke,AndrásZboray:AlmásyLászló ésaSalam(had)művelet (Biernaczky Szilárd) 91IgorSzeidov:Aszovjetlégierőakoreaiháborúban(B. Stenge Csaba) 96

TörténetírásFrancoisFuret:Hazugságok,szenvedélyekésillúziók–Ademokratikus elképzelésekillúzióiaXX.században(Fodor Mihályné) �0�Lynd,Staughton:Az„alulrólfelfelészemlélt”történelemművelése és„alakítása”–egyEgyesültÁllamok-belipélda(Magyarosi Ádám) 109

3

EMLÉKEZETKULTÚRA ÉS ESZMETÖRTÉNET

Vallási emlékezethelyek Kelet-Közép-Európában

KevésjelenségmutatjaolyhívenaII.világháborúutániEurópaszellemiarculatának változását,mint az emlékezetkultúra átalakulása.A nagy vi-lágégésutánaNyugatafelejtésjótékonyhatásábanbízva,aKeletamúltvéglegeseltörlésénekszándékávallátottnekiazújjáépítésnek,sfordítottatekintetétajövőfelé.Hogyafelejtésnemcsakgyógyít,deártis,arrólleg-inkábbaháborúutánszületett-felnőttnémetnemzedékmagatartásatanús-kodik,amelyik,nagykorúváválván,bizalmatlanulnézteaszépújvilágot,sszámonkérteszüleinaszőnyegalásöpörtmúltat.1968amúlthozvalóviszonyulásnakisújiránytszabott;eztleginkábbaHolokausztemlékeze-ténektudatosításamutatja.(MinderrőlrészletesenlásdAlieda Assmann: Az emlékezet átalakító ereje,ford.MátéÉvaGyöngy,StudiaLitteraria,Emlé-kezethelyek,2012/1–2.,9–23.)

Atudománybanaz1980-asévekreérettbeaváltozáshatása.Azemléke-zetkutatások,amelyekeleinteaközelmúltraskiemeltenaHolokausztrairá-nyultak,akorábbimúltemlékezetétiscélbavették.Ennekleglátványosabberedménye a Pierre Nora kezdeményezésére létrejött tudománytörténetijelentőségűmunka,Az emlékezet helyei (Les lieux de Mémoire,1984–92),amely a modern társadalom felejtéskultúrájának horizontján vizsgálja afranciák nemzeti emlékezetét.

AzemlékezethelyfogalmafutótűzkéntterjedtszétEurópahumántudo-mányosságában;anemzetiemlékezethelyekkutatásaszintedivatjelenséggévált–ennekmindenelőnyéveléshátrányávalegyütt.Alegfőbbpozitívum,hogyaközösemlékezetbenőrzöttmúltszéleskörbenfelértékelődött(ebbenJan és Alieda Assmannmamárklasszikusaknakszámítómunkáiisközre-játszottak).Azemlékezethelyfogalmaugyanakkor–eztmagaNoraisszó-vátette–kiüresedettésfelhígult;anemzetiemlékezethelyeketleírókötetekolykornemsokbankülönböznekegy jobbbédekkertől.Azutóbbi időbenazt is többensürgették– ígyAleidaAssmann,Pim den BoervagyCsáky Móricis–,hogyakollektívemlékezetkutatásanecsaknemzetikeretekkö-zöttfolyjék.Ennekatendenciánakimmárolyaneredményeivannak,mint

4

az Európai emlékezethelyek (Europäische Erinnerungsorte1–3.,2012)–azEmlékezethelyek Kelet-Közép-Európában című konferenciakötet (Erin-nerungsorte in Ostmitteleuropa, 20��), a Német–lengyel emlékezethelyek (Deutsch-polnische Erinnerungsorte,1–5.,2006–2013),vagyéppenCsá-kyMóricmonográfiája,A városok emlékezete (Das Gedächtnis der Städte, 2010).Haezekakötetekaz egyesnemzeti emlékezetközösségekközöttiközvetítésre vállalkoznak vagy éppen a nemzetek fölötti (közép)európaiemlékezetkereteinekmegalkotásánmunkálkodnak,jelenkötetünkmárki-indulópontjábaniskülönböziktőlük,hiszennemanemzeti,hanemaval-lási-felekezetiemlékezetettárgyalja.Egyiklegfőbbtanulságaugyanakkor,hogyKelet-Közép-Európábanakétféleemlékezetés identitásközöttmé-lyebbekésszorosabbakakapcsolatok,mintahogyanaztazeddigikutatásfeltételezte.

Akiindulópontkülönbözőségeugyanakkornempusztántematikaikér-dés; a vallási emlékezet, jellegénél fogva, általános elméleti-módszertanitanulságokatiskínál.AbevezetőtanulmánytíróThomas Wünschabbólin-dulki,hogyfordítottarányvanarendelkezésreállóadatokésazemléke-zethatóerejeközött;amúltalig ismert,elmosódómozzanatairaépülráaleggazdagabbemlékezetistruktúra.EjelenségetszemelőtttartvaWünschelutasítjamindaz–európai–kollektívemlékezetautentikuséshanyatlókorszakra való felosztását, ahogyan aztNora tette a „milieu” és a „lieu”szembeállításával(ti.hamégmindigbenneélnénkazemlékezetben,nemkellenehelyeketszentelnünkneki),mindaztazesszencialistamegközelí-tést,amelyazemlékezéstatörténelemhezméri.Amiazelőbbitilleti,nincs„érintetlenemlékezet”; a szentekéleténekpéldául eleve része azutóélet.Emlékezetéstörténelemközösnevezőjepedignemaz„igazság”,hanemaz,hogymindkettő(Th. Lessingkifejezésével)azértelemnélkülitruházzafelértelemmel;azemlékezetkutatásnakazafeladata,úgymond,hogyamúltműködésének,(szociális)hatásának[Wirksamkeit]módjátvizsgálja(XIX).Azemlékezethelyekmintaközösségijelentésképzéstartóskristályosodásipontjaitehát(L. Niethammmer kifejezésével)szociális artefaktumok, ame-lyekelevearraszolgálnak,hogyaközösségszükségleteinekmegfelelője-lentéseket tárgyiasítsanak (XXII).AhogyTomáš Halíkkatolikus teológusfogalmazott1999-ben,JanHus–atörténelemnagyszemélyiségeihezha-sonlóan–„vetítővászon,amelyreatörténelemsoránakülönbözőcsoportokésvéleményáramlatokkivetítikeszményeiketésellenségképeiket”(idézve:Just,647). Jegyezzükmeg:a„vetítővászon”mégsem tiszta fehér felület;a projekciós tesztek ábrájához hasonlít inkább, amelybe szemlélője sajátasszociációitvetítibele.

5

Emegújítottfogalomhasználatsemnyomhatelugyanakkoregyhiány-érzetet,amelyakötetolvastáncsakerősödik.Haanemzetiemlékezetku-tatásábannagyszóródásmutatkozikamozgatóerőkértelmezésétilletően,satörténelmi,szociális,politikaimagyarázatokgyakranelfedikakollektívemlékezetantropológiaigyökereit,egyolyankötettől,amelyavallásiemlé-kezetetvizsgálja,elvárható,hogyennekkulturálisantropológiaihátterétisérintse.Mertbármennyire„szociálisartefaktumok”isavallásiemlékezet-helyek(amintanemzetiekis),jelentésükésfunkciójukmagyarázatátnemmerítikiamúltműködésének,szociálishatásánakszámbavétele.Avallásolyanemberialapviszony,amely–afelekezeteksajátosvetületeiben–sajátdimenzióiszerinthatározzamegakereteiköztműködőemlékezésdinami-káját.BárWünschhivatkozikavallástkulturálisrendszerkéntleíróClifford Geertzre (XXVI.,XXIX),eztavonatkozást legföljebbközvetettutalásokérintikakötetben.

Amiakötetcímébenszereplőföldrajzifogalmatilleti,ismeretes,hogynincs közmegegyezés Európa e nagyrégiójának kiterjedésében és meg-nevezésében.A német nyelvű emlékezetkutatásban egyre gyakrabban je-lenikmegZentral-Europa– igaz, ez anévarra szolgál,hogyazOsztrákBirodalom történelmi-kulturális örökségétmegszabadítsa az „utódállami-ság”pejoratívasszociációitól,miközbenakompromittált„Mittel-Europa”fogalmátismellőzi.AkötetszerkesztőikitartottakaKelet-Közép-Európamegjelölésmellett,sokkal,hiszenazérintett területkiterjedtebbaHabs-burg-monarchiánál; térképét–maiországneveket említve–Ukrajna,Fe-hér-Oroszország, Litvánia, Lengyelország – Németországból az egykoriPoroszország–,Csehország,Szlovákia,Magyarország,Ausztria,Horvát-ország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Románia és Bulgária alkotja. Elehatárolásgyakorlaticélokatszolgál–azonbanezzelegyüttésezúttal iskulturálismeghatározottságú,sőt,kifejezettenakollektívvallásiemlékezetszempontjátköveti;aztaterritóriumotfedi,amelyet–Norakifejezésével–„amúlthozvalóviszonytipikusstílusa”jellemez.(XXX.)Azemlékezéseközösstílusánakalakításábankiemelkedőszerepetjátszottamultikonfesz-szionalitás – vallások és felekezetek bonyolult kölcsönhatása.A nemzetiemlékezetkutatójaszámáranemismeretlenezajelenség;a–maradjunkakötet terminusánál – kelet-közép-európai nemzetek emlékezeténekközösstílusátafelekezetiösszeszövődöttséghezhasonló–sattólnemisfüggetlen–multietnikusviszonyrendszerhatározzameg.Azidegencsoporttólvalóelkülönülés,mintakollektív identitásképződésénekalapelve,e régióbanellentmondásosanérvényesül;sokféleidegenneléssokféleképpenszembe-sül,dinamikájamegoszlikésgyorsanváltozik–avallási,politikai,etnikai,

6

territoriáliséskulturálisdimenziójúidegen–sajáttörésvonalakszámosakésfolytonváltozóiránybanmetszikegymást.Ezamultikonfesszionalitásés-etnicitásugyanakkor–mondhatjukWünschnyomán–nemcsakaközös-ségidentitásátésfolytonosságátbiztosítójelentésekirántiszükségletetésaz ebből adódókonfliktusokat fokozza fel, de – s ezt ritkán emlegetik atérséggelkapcsolatban–akonfliktusokelkerüléseéskezeléseirántiigénytis(XXVII).

Nembonyolítottasokelméletimegfontolásazemlékezethelyekkatego-rizálásátsem.Besorolásukat–amintaztszámos,hasonlóvolumenűkötetmutatja–elvilegsokféleségükésösszetettségüknehezíti.Egyemlékezet-helylehetegyszerrehelyszínésesemény(pl.Mohács),tartozhatkülönfé-lecsoportokemlékezetéhez(akereszténységvédőbástyája),ezenbelülazegyescsoportoktudatábanhordozhatellentétesvagyegymástkizárójelen-tést (a lembergiLyčakiv-nekropolisz, a fehérhegyi csata), egyes emléke-zethelyek elválaszthatatlanok egymástól (JohannesHonterus és a brassóiFekete-templom, a BogurodzicaésMalbork),nemisbeszélveavallásiésavilágijelentésekeredendőösszefonódásáról.Azösszekapcsolódóemléke-zethelyekesetébennehézeldönteni,melyiklegyenanévadó;kötetünkbena Bogurodzicánálszerepelagrunwaldicsata,SzigetvárnálZrínyiMiklós,holott fordítva is lehetne.Aszerkesztőkabból indultakki,hogyazemlé-kezethelyekinkábbegymásmellérendeltelemekhalmazát,semminthie-rarchikusrendszertalkotnak(XXIII),ezértnégynagy,átfogókategóriábasoroltákahatalmasanyagot:helyek[Stätte],tárgyak[Artefakte],emberek,üzenetek [Kommunikate].A négy fejezet az emlékezés földrajzi, tárgyi,személyi,illetveeszmeidimenziójáttárjafel.Azegyesfejezetekenbelülazemlékezet tárgyaszerintikronologikus rendérvényesül.Kétértelműségekperszeígyisadódnak–a„helyek“gyakranartefaktumokhozkötődnek(lásdMáriapócs: a pócsiMária-kép), az artefaktumok személyekhez (a prágaiSzentVitus-székesegyház)stb.

Akötetösszesen101emlékezethelyettárgyal(fejezetekszerint:27,21,35, 18), s látványos nemzetközi szerzőgárdát vonultat fel; a szerkesztőkugyanakkor igen rövidpórázra fogtáka szerzőket.Aszócikkekegységesszerkezetűek,a tárgyihordozóleírásátazemlékezéskorszakainakkrono-logikusbemutatásaköveti–egészenaposztszovjetországokfordulatutániidőszakáig.Mindenszócikketegy-egyillusztrációegészítkiskiadósfor-rás-ésszakirodalom-jegyzékkövet.Kiemelendőakötetszintemindvégigérvényesülő tárgyilagos beszédmódja, amely példaszerű egy ilyen, máigelevenkonfliktusokatérintőtémabemutatásaesetében.Azegyszerű,kézi-könyvszerűszerkezetmegkönnyítiacélzottolvasást(ezttovábbsegíti,hogy

7

akönyv–aszokásoskihagyásokkaléskorlátozásokkal–GoogleBook-kéntisolvasható),másrészrőlazonbanelfediazokatanagyléptékűésjelentősé-gűösszefüggéseket,amelyekazegységesfelépítésénekköszönhetőenakötetegészébenfeltárulnak.Legkézenfekvőbbazemlékezetkorainak„hosszanti”egybeolvasása–különösenvilágosanacionalizálódásuraltaXIX.század,aszovjetkorszak,illetveakelet-közép-európaipolitikaifordulatutániidő-szakemlékezettörténetielkülönülése–,azalábbiakbanazonbanmégisbi-zonyoskategoriálisösszefüggéstemelekki.

(Jelentésképzés)

Wünschtételétsarkítva:ajelentésképzésannáltermékenyebb,minélkevésbékötikmegtények;akollektívemlékezetnekcsakazértvanszükségetényekre,hogyáltalukatörténetirealitásaurájátbiztosíthassaaközösségéletétirányítójelentésekszámára.Ezidézielő(Wünschkifejezésével)a„jelentésrobbanást”aszentekéleteésacsodákesetében,amelyekaligellenőrizhetőeseményekenalapulnak(XIX).Atételtörténelmieseményekreisigazlehet–az1389-esrigómezeicsata,amelyrőlmégaztsemlehettudni,melyikfélkerültkigyőz-tesenbelőle, azértválhatott a szerbekvallási (majdnemzeti) identitásábankulcsszerepetjátszónépmondatermőtalajává,mertszabadteretengedettazarchetípusokatalkalmazó,történetmondóköltőifantáziának(Radić, 826). A legújabbkoriemlékezethelyekegyike,aSzovjet-Litvániábanillegálisanki-adottkatolikusegyházikrónikáé,megmutatja,hogyatényekmégakkorsemmeghatározóakazemlékezésszempontjából,haismerjükőket.Azinformá-cióscélbólkiadottkrónikagyorsanésLitvániahatáraintúlazellenállásésahithezvalóhűségszimbólumávávált–utóbbpedig,ejelentésénélésjelentő-ségénélfogva,aszovjetkorszaktólvalóegységeselhatárolódásbansegítettealitván társadalmat (Subačius,424).Comeniusesetearravilágítrá,hogyamúltjelentésétmeghatározókontextusváltozásafontosabb,mintmagukatények;ComeniusaXVII.századközepénavilágvégeközeledtérőlírvaaHabsbur-gokközép-európaihatalmánakmegszűnésétiselőrevetítette–aXIX.századvégérea„jóslat”eredetiapokaliptikuskontextusaelhalványult,ígyacseheknemisláthattakmástbenne,minttudatospolitikaiprogramot.(Bahlcke–Rez-níková,700).AXIV.századbanmártírkénttiszteltsuceavaiÚjSzentJánospéldájaaztmutatja,hogyatényekatörténészeketsemtántorítjákelahagyo-mányozott jelentéselfogadásától,haeztazáltaluk igazolnikívántnemzetinarratívaindokolja(Zach,653–654).

Ha avallási emlékezet jelentésképzésimechanizmusait követjüknyo-mon,legáltalánosabbnakamágikuserejűmetonímiaésazanalógiamutat-

8

kozik.Ametonímiaazérintkezésalakzata;egykonkrétszakráliseseményvagy személy közvetítő szerepet tölt be a közösség lakótere és az isteniszféraközöttazáltal,hogymindkettővelérintkezik.Jellegzetestípusaacso-da, illetve a szentek ereklyéi. A metonimikus elv érvényesülésének különös eseteMáriapócs; a csodatévő kegyképetBécsbe szállították, ámott nem könnyezetttöbbé–mígmásolatávalazeredeti helyszínenmegismétlődöttacsoda (Fata,197–198).Azérintkezésfontosságátjelziaszentekereklyéiértfolytatottküzdelem; jellemzőafehéroroszországiPolackvédőszentjének,Eufrozinánakazesete.Avárosortodoxközössége1832-tőlfogvatöbbszörkérelmezteaszentföldimaradványainakvisszahozatalátKijevből,hogyamultikonfesszionálisPolackbanidentitásáterősíthesse.Atranslatióravégül1910-benkerültsor,aközösségazonbanmáraztissikerkéntkönyvelteel,hogy–1870-ben–visszaszerezteaszentegyikközépsőujját(Jobst,577–578).Agörögkatolikusszent,JosafatKuncevičcsodatévőerejűholttesté-nekishányatottsorsjutott;Polackba,aholérsekkéntműködött,balkezéneknéhánycsontjakerültvissza(Jobst/Rohdewald,730).Azérintkezésmoz-zanata jól láthatóakontaktrelikviákesetében–olyantárgyakrólvanszó,amelyekkel a szentek fizikailag érintkeztek; példáulPrzemyślben Josafatkultuszavörösatlaszruhájánakdarabjaihozkapcsolódott(uo.,728).

Azanalógiaazarchetípusravagyavallásiszövegekvalamelyik„alapo-zótörténeté”-reépít.Gyakori,hogyazemlékezethelymegismétliamitikus„alapozótörténet”valamelyikelemét(Chersonesmint„oroszAthosz-hegy”–Jobst,8;Kijevmint„újJeruzsálem”Berezhnaya,37,Strahovmint„újSion-hegy”,Born,58;Nagyszombatmint„kisRóma”,Bitskey,149,aszentSzűzképmásávalékesítettvilniusivároskapu,a„Hajnalkapuja”amennykapujánakallegorikusmása,Mickűnaitë,379,asziléziaievangélikusokjogaitbiztosítóXII.KárolyésI.Józsefmint„újSalamon”,Mall,957stb.).Azemlékezethelyugyanakkormagaisszolgáltathatmintátésjelentést,mintahelyekpatrónusai(ahogyanSzentSzaniszlószétszakítotttagjaiegycsodaáltalegyesültek,úgyfogaszétszakítottLengyelországisegységesülni,Bałus, 272). Ilyen szerepet töltöttekbearigómezeicsatahőseiis,akikaszabadságharcosszerbcsapatoknévadóilettekaXIX.században(Radić,828).

(Vallási és nemzeti emlékezet)

Kötetünkegybehangzóésgazdagonillusztrálttanulságaszerintakelet-kö-zép-európairégióbanavallásiésanemzetiemlékezetközöttsemstrukturá-lisan,semtörténelmilegnincséleshatárvonal.Ahatalmaspéldaanyagegye-nesenarrólgyőzmeg,hogyakétemlékezetfajtánakezatipikusviszonya.

9

Wünschszerintavallásiközösségektörténelmipotenciáljaiolyan„nucleu-sok”,amelyekkésőbbbelekerülnekamodernnemzetképződésfolyamatá-ba.Ezazértlehetígy,mertavallásiemlékezetáltalkitüntetetthelyeknekgyakranmáraközép-éskoraújkorbanisvoltvilági–politikaivagyéppenetnikai-territoriális–vonatkozásuk;eztWünschprimerszekularizációnaknevezi (XXVIII).A világi hatalom legitimációját kezdettől fogva vallásikultuszokszolgálták,vagypéldáulacsodatévőMária-képeknekNagyLa-joshadjárataitól(XIV.század)afehérhegyicsatáig(XVII.század)szerepükvoltkatonaisikerekben(Born,53–54,917).Aszenttéavatottkirályok(Ist-ván,AnjouHedvig),aszentként tiszteltdinasztiák(aszerbNemanjidák),adinasztiák,országokvédőszentjei(Vencel,sziléziaiHedvig,suceavaiÚjSzent János), a koronázási templomok (a pozsonyi Szent Márton-, a prá-gaiSzentVitus-székesegyház,akrakkóiWawel),afelekezetilegelkülönülőnyelvi-etnikai közösségek szent helyei, szövegei (a lembergi zsidókGil-dene Rojsezsinagógája,abrassói lutheránusszászokFekete-temploma,acseh, amagyar protestánsBiblia-fordítás) – protonemzeti jelentéseket ishordoznak.

Avallási emlékezetvilágias felülírásának tendenciája– amásodlagosszekularizáció–areformációközegébenkezdődött(lásdapomerániaiszent,OttovonBambergkultuszánakhangsúlyváltozásátaXVII.században,Ker-sken563).Avilágiasodásifolyamatazonbanmásfelekezetekreisjellemző–JosafatKuncevičgörögkatolikusmártírpéldáulfontosszerepetjátszottaXVIII.századbanalengyel–litvánállammegrendültegységénekhelyre-állításában(Jobst/Rodewald,729).Apolitikaimellettazetnikaimotívummegjelenésérőltanúskodikalegrégibb,írásbanfennmaradtlengyelegyháziének (Bogurodzica)története:az1410-es,anémetlovagrendterjeszkedésétmegállítógrunwaldicsatatetteközismertté,később,századokonát,anémetfenyegetéselleniharcszimbólumalett–miközbenmindvégigmegmaradtaz„igazhit”(arómaikatolikusvallás)himnuszának(Skierska,285–286).Azantemurale christianitatistoposzátalengyelnemességmáraXVI.századmásodikfelébenalengyelnemesiköztársasággalazonosította;erreépülhe-tettatoposzXIX.századilaicizáltváltozata,amelyalengyeleknekmintanyugaticivilizációvédelmezőinekelismeréséthivatottelősegíteni(Srodec-ki,807,809).JanHuskésőbbi,csehnemzettudatbanbetöltöttszerepétazalapoztameg,hogyaprágaiegyetem„nemzetei”(akülönbözőországokbólszármazódiákokcsoportjai)közüla„natiobohemica”adtaHusnézeteinekbázisát,Hus(selvbarátja,PrágaiJeromos)megégetéseutánkövetőikere-kedtekfelülacsehhatalmiharcokban,ahuszitaelveketkövetőutraquista(kétszínalattáldozó)egyházgyakorlatilagnemzetiegyházzávált,Huskul-

�0

tuszapedighamarkialakultacsehnépivallásosságban–nemisbeszélveacsehnyelvésirodalomterénnyújtottérdemeiről(Just,638–642).Megfor-dítva, a protestantizmusa miatt üldözött Comenius cseh és szlovák nemzeti tudatbanbetöltöttszerepétaXIX.századbannagymértékbenmeghatározta,hogyanemzetiébredéskétapostola,aszlovákJanKollárésacsehFran-tišek Palacký a protestáns kisebbséghez tartoztak.Comenius kultusza azerőszakkalrekatolizáltCsehországbannemistaláltellenállásra–üldözte-téseacsehnépsorsszimbólumávávált–,aszlovákokpedig,akikrészbenprotestánsokmaradtak,sComeniusműveit isolvashattákaXVII–XVIII.században,könnyenelfogadhatták(Bahlcke/Řezníková,697–701).

KülönösenerősenérvényesültvallásiésnemzetielemkölcsönhatásaatörökuralomalólaXIX.századelejénfelszabadulóterületeken;abulgáriaiRila-kolostor–mintazószláv(bolgár)nyelvűegyháziírásbeliségfenntar-tójapéldáulelválaszthatatlanuljelképeziazortodox-keresztényhitésabol-gárnemzetfelszabadulását(Ziemann,260);akolostorma„zarándokhely,nemzetikonnotációval”,amelyahatáron túlibolgárokszámára is identi-fikációspontkéntszolgál(uo.,266–267).Hasonlószerepjutottabosznia-hercegovinaiferenceseknek,akikaboszniaihorvátokvallásiéskulturálisidentitásánakőrzőivoltakatörökhódoltságidején(Lalić, 630).

Nemzetiésszakráliskapcsolataamodernkorbansemegyszerűenlegiti-mációsjelenség,inkábbjelentésekésidentitásokszorosösszeszövődése.Amáremlítettrigómezeicsata,amelynekemlékeszázadokonát„anacionálismítosz”-kéntéltazortodoxszerbektudatában,éppeléglehetőségetkínáltahhoz,hogynemzetijelentésseltöltődjönfel–aváltásráadásulpapokköz-reműködésénekvoltköszönhetőaXIX.századelején,sanemzetiésval-lásiidentitásszorosösszefonódásáhozvezetett(Radić,827,831).Drámaihelyzetet teremtett a karlócai patriarchátus elzárkózása a nemzeti-etnikaielvektől;arománajkúhívekésazegyreegyházellenesebbnemzetimoz-galomszorításábanvégülkénytelenvoltnemzetiiránybafordulni(Aleksov, 191).Egylengyelkegyhely,alicheńiegyolyan,1813-asMária-látomáshozkapcsolódik,amelybenaSzűzanyanemakisJézust,hanemalengyelcí-mersasttartjakezében;akegyhelyet,ahol1989utánnemzetiésvallásiele-meketegyesítőhatalmasmoderntemplomépült,alengyelekinkábbérzikmagukénak,mintCzęstochowát(Gąsior,440,446).XX.századipéldánkaz1934-benkeletkezettvilniusiJézus-képkultuszalehet:aképen,amelyegymisztikuslátomásnyománkeletkezett,azirgalmasJézusszívébőlfehéréspirosfénysugárzik–aVilniusbólelüldözöttlengyelekeztúgyértelmezték,hogy Jézus nemcsak személyük, de Lengyelország iránt is irgalmas lesz(Subačius,414).

��

Kötetünkbentehátnemoknélkülkapkulcsszerepetazetnokonfesszio-nalitás fogalma.Avallás nacionalizálódása és a nemzet szakralizálódásainkábbhangsúlyeltolódáskéntértelmezhetőfolyamat.AXIX.századnaci-onalizmusaiígykészenkapjákamintátazoktólakorábbipolitikaitörekvé-sektől,amelyekavallásibuzgóságraépítettéklegitimációjukat.Avallásiésanemzetiemlékezetviszonyánakalakulásaugyanakkormégsemírhatóleegy egyenes vonalmentén.Avallási-felekezeti emlékezethelyeknemzetiátértelmezéseújtörésvonalakathozhatlétre.

Mégmindigavallásiésanemzetiemlékezetviszonyánálmaradva:Kelet-Közép-Európaszámosnemzete–főlegazújonnanlétrejöttállamokbanélők–határozzamegmagátállamnemzetialapon,ámesetükbenisérvényesana-cionalizmus-kutatásnakazazújabbkeletűfelismerése,hogyazállamnemzetiformációsemnélkülözhetiakultúrnemzetigyökereket,sezaszükségletet-nokonfesszionálismozzanatokatismozgósít.Horvátországbanpéldául–nemsokkal az önálló államiságmegszületése után – nagy érdeklődés támadt asokáigelhanyagolt,XVI.századbanvirágzóglagolitaíráshagyományiránt;ezanemzetiszempontbólislényegesvallásiemlékezetkiszélesedéséveljárt–példáulfelelevenítetteakereszténység védőbástyája toposzt, amely ehhez az íráshagyományhozkapcsolódik(von Erdmann,241–242).HasonlóankapottkultúrnemzetifunkciótavallásiemlékezetazállamiságátsokáignélkülöznikényszerülőLengyelországban,máraXVIII.századvégétől(Bałus,273).

Ha olyan emlékezethelyeket keresünk, amelyek ma is a vallási-felekezeti emlékezethordozói,leginkábbolyanokattalálunk,amelyek–kivételszerűen–nemkerültekbeazetnokonfesszionálisidentitásképz(őd)ésfolyamatába.IlyenDorotheavonMontau,akit–anémetlovagrend(hatalmilagmotivált)erőfeszítéseellenére–nemavattakszentté;kudarcotvallottakulmipüspöktörekvéseisaXVII.században,illetveazelűzöttnémetekéaXX.századelején,hogyPoroszországpatrónájávátegyék–aprotestánsuralomfolytánpedigkultuszhelyemáraXVI.századbanelenyészett.Ígyavárandósanyákésazéletutolsóórájánakpatrónájalett,svégülII.JánosPálavallástólvalóelhidegülés elleniküzdelem jegyébenavatta szentté1976-ban (Samerski, 614–615;NBanémetWikipédiamindezekellenéreaNémetLovagrendésPoroszországvédőszentjekéntemlíti).

Mindezaztistanúsítja,hogyavallásihátterűnemzetiemlékezethelyekesetébensosemhagyományokkitalálásáról,hanem(Anhony D. Smith sza-vával) „megtalálásáról” van szó.Általában, amodernista nemzetkoncep-ciókképviselőiszámára,akikszerintanemzeta–modern–nacionalistaideológiaszülötte,számosmegfontolnivalótkínálnakkötetünkvonatkozófogalmaiéselemzései.

�2

(Heterotópia)

Aszócikkekegyiklegáltalánosabb(akötetalcímébenisjelzett)közössajá-tosságaazoknakakonfliktusoknakabemutatása,amelyeketaKelet-Közép-Európátjellemzőmultikonfesszionalitás(és-etnicitás)idézelő.Akollektívemlékezetviszonylatábaneztajelenségetaheterotópiafogalmávalírhatjukle.AfogalmatMichel Foucaultvezettebe;olyanzárványokatjelöltvele,amelyeknemilleszkednekazőketkörülvevőtérbe.Báravallásiemlékezet-helyebbenazértelembenönmagábanisheterotópiánaktekinthető–hiszenáltalaaszenttérprofánkörnyezetbeékelődikbele–,ezúttalazameghatá-rozásjönszámításba,amelyszerintaheterotópia„egymásnakellentmondóhelyszínekformájátölti”,„hatalmábanállütköztetnitöbbteretegyetlenva-lóshelyen, többolyanhelyszínt,melyekönmagukban inkompatibilisek”.(Más terekről. Heterotópiák [1967], ford.ErhardtMiklós, http://exindex.hu/index.php?page=3&id=253,2004).Azegymástkizáró,egymássalriva-lizálóemlékezetistruktúrákhordozójakéntGyörgy Péterhasználtaakifeje-zést,kétbudapestitemetőta„szétesettemlékezet”hordozójakéntelemezve(A szétesett emlékezet. Két temető példája,StudiaLitteraria,2012/1–2.,Em-lékezethelyek,122.,123.,125.).Akifejezésezúttaltehátarravonatkozik,hogyugyanazokazemlékezethordozókegymássalversengő,akáregymástkizárómódonválnakidentitástmegalapozójelentéshordozókká.

Avallásiemlékezetbenaheterotópiaeredetilegajelentésképzéstermé-ke:egyesközösségekugyanazokata szakrálisképleteket,archetípusokat,alapozótörténetekethasználjákfelidentitásukmegalapozására.Ebbőlön-magábannemszármazikkonfliktus;akereszténységvédőbástyájának to-poszátKelet-Közép-Európaszámos,anyugatikereszténységheztartozóor-szágaésközösségealkalmaztamagáraakésőközépkorban,Máriaegyszerretöbbország/néppatrónája,saz„újJeruzsálem-Sion”„másodikRóma”stb.címreisbékésenpályázhatnakkülönbözőemlékezethelyek.Kivételesenaziselőfordul,hogyegyfelekezetiésnemzeti„ütközőzónában”lévővallásiemlékezethelymindkétvonatkozásbanösszekötőszerepet játszik. Ilyenakelet-poroszországi Heiligelinde (Święta Lipka) XV. században alapítottMária-zarándokhelye,amelyetareformációháttérbeszorított,ámaXVII.századivallásszabadságrévénvisszanyerteszerepét,sprotestánsokéslen-gyelkatolikusokislátogatták.AkápolnaoltárképénláthatóMáriátahívekmaa„kereszténységegységénekanyjaként”tisztelik,sakegyhelyazöku-menikusdialógusmellettanémet–lengyelpárbeszédnekisfontoshelyszíne(Kopiczko,126–133).Hanemisközösemlékezethelyeknek,deafelekezetiemlékezethelyekbékésegymásmellettélésénekgyakorlatáraamultikultu-

�3

rálisvárosiközegkínáltleginkábblehetőséget,ahogyanaztaXIX.századiPozsonypéldájamutatja(Buran,163–164).

Afelekezetekköztiellentétekaheterotópiaolyantípusáthozzáklétre,amelyben az emlékezet tárgya egymást kizáró jelentéseket kap. BocskaiIstvánpéldáulprotestánsrészrőlavallásszabadságésareformátusvallásvédelmezőjének, katolikus oldalról törökkel kollaboráló, szentháromság-tagadó eretneknek minősült, mindjárt halála után (Etényi, 7�2). Josafat Kuncevyčet, aki aBresztiUniót, vagyis a lengyel–litvánkirályságkeletirítusúegyházánakarómaikatolikusegyházzalvalóegyesüléséttámogatta,máréletében„lélekrabló”-nakneveztékortodoxellenfelei,sördögképébenábrázolták a vilniusi ortodox Szentlélek-templom Utolsóítélet-freskóján;feldühödöttortodoxhíveköltékmeg1623-ban.Későbbaruténgörögkato-likusokkörébentovábbélőkultuszasemtudtaazukránnemzetitudatvallásipluralizálódásátkieszközölni(Jobst/Rohdewald,726–727–734).ValójábanaBresztiUnió(1595–96)mintemlékezethelymagaisidetartozik;hameg-osztóhatásakezdetbenakeletiésnyugatiegyházszervezethezvalótartozásterénérvényesült,utóbbanemzetiemlékezetekkezdtékamagukmódjánértelmezni–alengyeleksajátnemzetükönbelülimegosztóhatásttulajdoní-tottakneki,arutén-ukrándiskurzusbanalengyelekkelvalókonfliktusele-mévévált(Augustynowicz,900);Ukrajnaeurópaihelyzeténekkettősségétmainapigmeghatározzaakétfelekezetnyugati,illetvekeletiorientációjá-nakfeszültsége.Ilyenszerepelettazortodoxrománokatmegcélzógyula-fehérváriuniónakis(1697–1701).Arománortodoxegyházmáigavallási-lagegységesrománnemzetmegosztásáraésazortodoxegyházalávetéséreirányulóosztrákhatalmiszándéknaktulajdonítja,mígagörögkatolikusokszerintcsakisazuniótettelehetővéapolitikaiegyenjogúságotésazoktatásmegszervezésétarománokszámára(Weber,944).Asortahorvát-szlavónkatonai határőrvidéken 1611-ben bevezetettmarčai unió folytatja, amelyazittélőortodoxszerblakosságpápaifennhatóságalávonásátcélozta;eztsohanemérteel,aXIX.századbanazonbanfelkerültaszerb-horvátemlé-kezetháborútérképére(Aleksov/Kudelić,907).

Afelekezetiheterotópianemzetekközöttiemlékezetkonfliktushozveze-tettComeniusesetébenis.AmenekültkéntLengyelföldönélőComeniustalengyelek„hálátlan”-nakminősítettékaXIX.századvégén,amiért–pro-testánsként–aXVII.századilengyel–svédkonfliktusbanazutóbbifélpárt-játfogta;Comeniusnakacsehnemzetidiskurzusbanbetöltöttszerepemiattezazértelmezésacseh–lengyelellentétetszította.AII.világháborúutánilengyelComenius-képetatudósnémet(!)protestantizmusahomályosítottael(Bahlcke/Řezníková702).

14

Kiemelkedő példája az egymást kizáró felekezeti emlékezeteknek az1620-as fehérhegyi csata, amelyCseh- ésMorvaországban felszámolta aXV.századvégeótafennállóvallásbékét,ésmegnyitottaazutatazártka-tolikus vallási állam létrehozása előtt.Míg a katolikusok aXVII–XVIII.századbanegyértelműenpozitívanítéltékmegakatolikusvallásésatörvé-nyesuralkodógyőzelmét,aXIX.századbankibontakozócsehnemzetitu-datavesztesek,arejtőzködésrekényszerülőprotestánsokemlékezetéttettemagáévá;acsataanemzetimegaláztatás,akulturáliselnyomás,apolitikaihanyatlás szimbólumává vált. Ebben is szerepe volt annak, hogy a csatanemzeti vonatkozású újraértelmezését az evangélikus történész, Palackýkezdeményezte. (Mikulec915,919)

JanSarkander1995-ös szentté avatásaviszont, akit csehprotestánsokkínoztakhalálra1620-banskanonizációjátalengyelkatolikusegyházsür-getteII.JánosPálnál,acsehprotestánsokhevestiltakozásátváltottaki,mertSarkanderbenaz erőszakos rekatolizációmegtestesítőjét látták.A tiltako-zókatnemhatottameg,hogyapápaaprágaiszenttéavatásiszertartásonbocsánatot kért a katolikusok részéről elkövetett erőszaktételekért – ki-emelve,hogyilyenbenSarkandersohanemvettrészt(Samerski,724–725).Ebbeasorba tartozikPetroMohyla,aXVII.századelsőfeléneknyugatiműveltségűortodoxreformteológusais,ellentétesmegítélésemögöttnemisegyszerűenkétfelekezetvagykétetnokonfesszionáliscsoport,hanemanyugatiésakeletikereszténységközöttiellentéthúzódikmeg.Eredendő-en(másésmásmozzanatokatkitüntetve)mindkétfélelfogadóanértékelte;ezakkorváltozottmeg,amikorazoroszszlavofil ideológia,Mohyla teo-lógiájánakés az általa szervezett kijevi akadémia struktúrájának„nyuga-ti”vonásaimiatt,megbélyegezte.Mindaszlávortodoxvilágban,mindalengyel emlékezetbenmegosztottságotokozott adilemma,vajonMohylaorosz- vagy lengyelellenes volt, támogatta vagy elutasította-e a BresztiUniót (Brüning, 741–742); azukránnemzetidiskurzusbavégül azukránoktatástörténetébenalapvetőszerepűnekmegítéltkijeviakadémiaalapító-jakéntvonulhatottbe(uo.,744).HasonlóanjártahorvátStrossmayerpüs-pökis,aki–nyelvnemzetialapon–délszlávegységbengondolkozott,sazortodoxésrómaikatolikusdélszlávokköztiellentéteta„kirillometódiánuseszme”általkívántaáthidalni.Törekvésemindhorvát,mindszerbrészrőlelutasításratalált,mégpedigmindvallási,mindnemzetivonatkozásban.Ajugoszlávérakétvilágháborúköztihorvátszeparatizmusa,amelyikelutasí-tottaStrossmayeregyházegyesítőeszméjét,apüspökötahorvátkultúraér-dekébenkifejtettmunkásságaésaszerbortodoxegyházzalvalósúrlódásairévéntudtaahorvátönállóságapostoláváátszínezni–aszerbortodoxegy-

�5

házat téve felelőssé Strossmayer egységtörekvéseinek kudarcáért (Kube, 760).A„kirillometódiánuseszme”maga ismegosztottsághozvezetett.AkatolikuscsehAntonCyrilStojanolmütziérsek,akiaszlávnépekfeleke-zetiegyesülésétkezdeményezteaXIX.századvégén,érdembennemtudtabevonni az orosz ortodox egyházat, amely az orosz cár vezette pánszlávegység jegyében gondolkozott a szláv apostolok örökségéről.A délszlávortodoxrégióban(Bulgária,Szerbia)pedigmegindultakétszentnemzetikisajátítása(Beham/Rohewald,483–487).

Afelekezetköziellentétekazértnemhasítottákszétagályarabnakelhur-colt felső-magyarországi protestáns prédikátorok emlékezetét,mert bár afelekigencsakeltérőenítéltekazeseményfelől,akatolikusoksemállítottákbekedvezőfényben,ezértinkábbmarginalizálásáratörekedtek;akésőbbi,nemzetialapú(magyar,szlovák)értelmezésektörésvonalapedignemako-rábbifelekezetihatárvonalonalakultki(Kónya,927).VégülkivételesnekmondhatóaXV.századbanéltlengyelferencesszerzetes,DuklaiSzentJá-noskultusza;lembergisírjáhozaXVI.századbananemegyesültgörögésörményrítusúegyházhíveiiselzarándokoltak;integratívfunkciójátvallásiésetnikaitérenalengyel–ukránhatárrégióbanmáigmegtartotta(Wünsch,672,674).

Avallásiésnemzetiemlékezetösszefonódásamárafentleírtesetekbenisszerepet játszott;olykor–mintpéldáulamagyarok(holkatolikus,holreformátuskézbenlévő)SzentMihályszékesegyházaésarománokortodoxpüspökségénekegyarántszékhelyülszolgálóGyulafehérváresetében–ele-veeldönthetetlen,hogyazetnokonfesszionálisheterotópiábanafelekezetivagyazetnikaielemameghatározó(Kühner-Wielach,15).Vannakazonbanemlékezethelyek,amelyekanacionalizálódáshatásárahasadnakszét.KétnemzetrivalizálásánakhelyszínévéváltaXIII.századikijeviPočajiv-kolos-tor,amelyaBresztiUnióótaakétkeletirítusúfelekezetközöskegyhelye-kéntműködött,mégsemváltkonfliktusforrássá.AzellentétekaXIX.századelejénkezdődtek,amikoregyikrészrőlukránnemzetikegyhelyként,másikrészrőlazoroszortodoxiaközpontjakéntkezdtékértelmezni.(Berezhnaya,74)A lembergi Lyčakiv-nekropoliszt a város lengyel és ukrán lakossága„klasszikus”heterotópiáváváltoztatta:mindkétnemzeticsoportmegalkot-tabenneamagaemlékműveit,megrendezteamaga temetésimeneteitésmegemlékezettközösségénekkiemelkedőalakjairól–atemetővallásivo-natkozásaianemzetiemlékezeteknekrendelődtekalá.AkiszorítósdiaXX.századbankorszakokraoszlott;alengyeluralomidejéna„semperfidelis”Lemberghőslengyelvédőinekemlékétőrizte,aszovjet-ukránidőszakbana lengyel emlékeket buldózerrel akarták eltüntetni; az emlékezetháború

�6

csak2005-bencsitultel. (von Werdt,87–89);azesetetérdemesösszevet-niGyörgyPéter fentemlítettpéldáival.)AnemzetiemlékezetekellentétehasítottaszétaszigetváriZrínyiMiklósemlékétis.Akereszténységvédel-mezője–akitazosztráktörténetiirodalomaXIX.századelejénaközösbi-rodalmimúltnagyalakjaként,amagyarkollektívemlékezetpedignemzetihősként ünnepelt – a horvát nemzeti emlékezetbe „horvátLeonidasként”vonultbe(Srodecki815)–igaz,ezapozíciójakétségessévált,mivel(a300.évfordulónvalóhorvátrészvételelutasításánakindoklásaszerint)hazájael-lenségeit–ti.amagyarokat–védelmezte.VeleszembenaHabsburg-ellenesfelkelésmártírja,ZrínyiPéterkerültanemzetihősegyértelműhelyzetébe.(Fata867–868;kellemetlenelírásaszócikkben,hogyazObsidio Szigetiana latineposzkéntszerepelbenne;NB.aSzigeti veszedelem költőjétamásikszerzőZrinskinéven,eposzátpanegirikusiratkéntemlíti,Srodecki815.)Az1568-astordaivallásbéke–amelyreazellenreformációidőszakábanafele-déshomályaborult–összetettetnokonfesszionálisjellegeellenéresemváltütközőponttá.Annyibanmégisafentitípusraemlékeztet,hogyaXIX.szá-zadbana(magyar)nemzetiemlékezetvettebirtokába–aprotestánsegyhá-zaknakaHabsburg-ellenreformációvalszembeniemancipációjátemelveki.Aszázadutómegemlékezéseisoránugyanakkor(Kálvinhalálának,majdazunitáriusegyházmegalapításának300.évfordulója,amillenniumiünnepsé-gek)akatolikusokraiskiterjedővallásitoleranciakerültelőtérbe.Ezminterdélyivívmányközvetvekapottnemzetifunkciótalegújabbkorimagyarkollektívemlékezetben.(Dücker,877–879)Shaakoraújkormásikjelen-tősvallásbékéje,avarsóikonföderációLengyelországrekatolizációjautánsokáigcsakaprotestánskisebbségemlékezetébenmaradtfenn,a lengyeltörténészekkitartómunkájánakköszönhetően,népszerűsítőkiadványokéstankönyvekútján,az1970-esévektőlkezdvealengyelnemzetiemlékezetszervesrészévévált,snemzetibüszkeségreadokot,hogyalengyelnemesiköztársaság – Erdélymellett – a korabeli Európa legtoleránsabb államaiközé tartozott.A lengyel történészekkülföldiaktivitásánakköszönhetőenakonföderációazeurópaikollektívemlékezetbeisbekerült,szövegefel-került azUNESCO„Világemlékezet”-listájára. (Kempa, 893–894)Amiarégió első vallásbékéjét illeti (Kutná Hora [Kuttenberg], 1485), hasonlókarrierreszámíthatott, sFrantišekPalackýmáraXIX.századbandíszhe-lyetszántnekiacsehnemzettörténetihagyományaiközt;aXX.századbanmégsemnyerteelméltóhelyét(Just,849).

Arivalizálásvelejárója,hogyafelekigyekeznekazilletőemlékezethely-bensajátkultúrájukjellemzőitkimutatni.Aszignifikánsminőségekkülön-féléklehetnek;alengyelBogurodzicaesetébenpéldáulanyelvjátsszaezta

�7

szerepet–afehéroroszok,ó-fehérorosznyelvisajátosságokatfedezvénfelszövegében,magukénakvindikáljákahimnuszt(Skierska,290).Avitaleg-szembetűnőbbterepeazartefaktumok–elsősorbanműalkotások–stílusa.(A„stílusviták”aztisjelzik,mennyireindokoltanvezettebeNoraaz„em-lékezésstílusa”kifejezést.)PočajivortodoxpüspökepéldáulazértépíttetettaXX.századelejénújszékesegyházat,mertarégi,amelyetagörögkato-likusokemeltek,azellenségesrómaikatolicizmusnyugatistílusábanépült(Berezhnaya,77).Megfordítva,alembergigörögkatolikusSzentGyörgyszékesegyházatbarokkstílusúátépítéseruháztafelaXVIII.századköze-pénanyugatikereszténységkeletivégbástyájánakszerepével(von Werdt, 86),sanyugatikereszténységhezvalótartozástdemonstráltaaz1875-benneorománstílusbanépítettfüzesmikolai(Nicula)görögkatolikustemplom(Born,215;ennektovábbitörténetesincstanulságoknélkül:amikorafor-dulatutánagörögkatolikusokvisszaköveteltékatemplomot,a„nyugati-as”székesegyházközelébenneobizáncistílusútemplomépítésekezdődött–vesdössze:„hagymakupoláshonfoglalás”).AzHagiaSophiamintájátkö-vetőbelgrádiSzentSzáva-templom(alapjait1939-benszenteltékfel,máignincsbefejezve)azortodoxiaszerepéthivatottvolnaerősíteniatöbbvallásúJugoszlávKirályságban(Rohewald595).Sajátoskontrasztotképezezek-kelabrassóiFekete-templom,amelyannakköszönhetirenoméjátarománnemzeti diskurzusban, hogy nyugat-európai stílusával összekötő szerepettöltbearománnemzetésaNyugatközött(Weber,311).Keletiésnyugatistílusvitájátreprezentáljaavilniusi„Hajnalkapuja”SzűzMária-képénektörténeteis.Afestménynyugatimesteralkotása,avárosortodoxlakosságaazonbanikonnaktekintette;szerintükaképakrímiChersonesból,azorto-doxvallásbölcsőjébőlszármazik(Mickűnaitë,380).

Aszakrálisemlékezethelyekkörülistílusvitagyakranfolytatódottnem-zetikeretekközött;aprágaiSzentVitus-székesegyházfelújításakor(XIX.század vége) a cseh oldal a gótikávalmint „germán építészeti stílussal”szembena„csehreneszánsz”erősítésétszorgalmazta.Végülaneogótikusverzióvalósultmeg–ezviszontanáci ideológiánakszolgáltatottalapot,hogy a cseh kultúra német gyökereinek bizonyítékaként kezelje a temp-lomot (Bartlová, 256–257).Mindez természetesen nem lehetett akadályaannak, hogy az új évezredben a templom a csehek – talán a legkevésbévallásoseurópainemzet–nemzetiszimbólumáváváljék(NB.aHabsburg-uralkodókképeitmár1929-beneltávolították).Adologpikantériája,hogy– ugyancsak aXIX. század utóján – Steindl Imre azért tisztítottameg akassaidómotabarokktoldásoktólsállítottavisszagótikusjellegét,mert–akassainémetszületésűHenszlmannImrétkövetve–a„mátyásigótikában”

�8

adicsőségesmagyarmúltfelidézőjétlátta(atemplom1474–77-benépült).Acsehszlovákállambanadóma szlovákgótika, aművészetileg szlávokuraltarégiófőobjektumalett(Kušniráková,297–299).

AXX–XXI.századfordulójánavallásiésanemzetiemlékezetviszony-latában új perspektíva nyílik:megelevenedik a „másodlagos szekularizá-ció” (XIX. század)korábannemzetileg széthasított emlékezethelyek (kö-zös)vallásijelentése,salkalmatteremtamegbékélésre.ElsőkéntSziléziakegyhelyeikerültekilyenszerepbe,amelyekvégigéltékanémetéslengyelnemzetiemlékezetrivalizálásánakáldatlankorszakait.Felső-Sziléziaegyikkegyhelye(Wartha/Bardo)anémetekelűzéseutánalengyelkatolicizmushelyszínévévált,azelűzöttekpedigNyugat-Németországbanállítottakpót-kegyhelyetmaguknak.Azeredetikegyképmásolataelégvoltahhoz,hogy„megőrizzékkatolikusidentitásukatéselhagyotthazájukemlékét”,ahhozazonban–amáriapócsimásolattalellentétben–nem,hogyazeredetiteljesértékűhelyettesítőjévéváljék.Avallásiszükségletvégülanemzetiellentétfeloldását szolgálta;amikorazelűzöttnémetekvisszalátogathattakkultu-szukeredetihelyszínére,ezalengyel–németmegbékéléselőttnyitottutat.(Haubold-Stolle,179–180)Hasonlóanköltözött át a (német)Hedvig-kul-tuszaSziléziábólelűzöttnémetekkelegyüttBajorországba,Alsó-Szászor-szágbaésÉszakrajna-Vesztfáliába,hogyaközöskegyeletezúttalis(máraz1960-asévekben)vallásialaponvégbemenő lengyel–németközeledéshezvezessen–sHedvighelyiszentbőla„népekköztimegbékéléspatrónájá”-válépjenelő(Irgang,605).Eváltozáshátterétazapásztorlevélvilágítjameg, amelyetWyszyński bíboros adott ki Lengyelországmegkeresztelé-sénekmillenniumához közeledvén (1965); ebbenminden vétketmegbo-csátott, amelyet németek követtek el lengyelek ellen az ezer év során, sviszonosmegbocsátást kért a németektől is (Pleszczyński, 800 –NB. azújkori lengyel történetírás gyakran a német veszély elhárítására irányulótörekvéskéntértelmezteakereszténységfelvételét).1989–90utánafeleke-zetiösszetartozásvezetettanemzetiellentétekoldásáhozaSziléziábólel-űzöttnémetprotestánsok„béketemplomai”esetébenis(ezekonnankaptáknevüket,hogyavesztfáliaibékeutánakatolikusAusztria,svédnyomásra,kénytelenvoltmegengedniműködésüket,(Gehrke,385,391).Aschweid-nitzi(Świdnica)béketemplomanémetektávozásautánakisebbségilengyellutheránusoktemplomalett,majd–afelekezetikapcsolatokfeléledésével–anémetéslengyelevangélikusokközösemlékezethelyévévált(uo.,392).Egy vallási emlékezethely, a vilniusi Irgalmas Jézus-kép kultusza nyitottutatkétszomszédoskatolikusnemzet,alengyelésalitvánközeledéseelőttis;bárakultusznemzetiárnyalatalengyelrészrőlnemtűntel,alárendelő-

19

döttaképközöskatolikustiszteletének(Subačius,414).Nemjutottilyenegyértelműenpozitív szerep a lutheránus szászokbrassóiFekete-templo-mának.Bármennyireszolgálisazeltávozottnémetekszámáraeredetiha-zájukemlékéül, a románnemzeti emlékezet fokozatosaneltünteti eredetifelekezeti és etnikai karakterét (Weber,302).Igaz,akisajátításvisszaishat:JohannesHonterus emlékezete a róla elnevezett iskola romándiákjainakidentitásában ismegjelenik, s ez lehetőséget teremtett arra, hogy a szászreformátoralakjaközvetítőszerepetkapjonamai,románBrassóéskiván-doroltszászlakóiközött(Roth,690).Nemváltanemzetiemlékezetekkö-zöttiközvetítővéakatolikusNagyszombat.BármáraXIX.századvégénisvoltpéldailyenközvetítésreakésőbbiSzlovákiaterületén–alőcseibúcsú-konnémet,szlovák,rutén,magyarnyelvűmisétegyaránttartottak(Šoltés, 112),NagyszombatavegyesetnikumúkatolikusFelsőmagyarország„KisRómá”-jábólaXX.századiszlováknemzetidiskurzusban„szlovákRómá”-váváltozott(Bitskey,155).Szlovák–magyarviszonylatbanMáriamintazországvédőszentjeisamegosztóemlékezethely–méghaaSzűzanyaazértválhatottisSzlovákiavédőszentjévé,mertarómaikatolikuselitérzelmilegerősenkötődötthozzámintMagyarországvédőszentjéhez(azutóbbiróllásdŠoltés, ��3, vö. Buran, �6�).

Az idő azonban a megbékélésnek dolgozik – maguknak a felekezetiheterotópiáknakazesetébenis.Afehérhegyicsataáldozatainakmaradvá-nyaitökumenikusszertartáskeretébentemettékújraaz1999-esévfordulón(Miklec,922),magyarolvasónakpedigkülönösenemlékezetesaz1991-esév,amikorII.JánosPálpápaarészvétkoszorújáthelyezteeladebrecenigályarab-emlékműnél(Kónya,929).Etnokonfesszionálismegbékélésnekisnevezhetnénk,hogyawroczławi(Breslau)városvezetésazsidóközösségvezetőivelközösenleplezteleanagymúltú,aháborúutánaligemlegetettzsidószemináriumemlékérekészültemléktáblát(Eiden,985–986).

(Instrumentalizáció)

Azinstrumentalizációazemlékezetkutatásegyikkritikuspontja.Norakét-osztatúemlékezettörténetimodelljévelrokonazastratégia,amelyszerintazinstrumentalizációtaz„autentikus”emlékezettelvalóvisszaélésnekkelltekinteni.ThomasWünsch,akielutasítjaakétosztatúmodellt,súgylátja,azemlékezethelyekeleveésegészükbenutólagosértelmezésekáltaljönneklétre,azinstrumentalizációtisefolyamatkereteiközthelyeziel.Ígyelosz-likazazavar,amelyetavallásiemlékezethelyekprimerszekularizációjaso-ránfellépőfunkcióváltások–azinstrumentalizáció,apolitikaiéstársadalmi

20

kisajátítás–kelt.Ajelentésképzésnekugyanakkormindeljárásaiban,mindcéljaittekintvevanegyelkülöníthetőtípusa,amelymeglévőjelentésekkö-zösségipotenciáljátállítjahatalmitörekvésekszolgálatába.Amásodlagosszekularizációkorátmegelőzőenugyanakkormégapolitikaiésazegyházihatalominstrumentalizációstörekvéseinek,illetveahatalomvilágiésvallá-sicéljainakszétválasztásasemindokolt.Ahatalmitörekvéseknekekkorazisrésze,hogymegerősítsékazáltalukkitüntetettfelekezetpozícióitariváli-sokkalszemben(lásda„pietasAustriaca”-t,asvédnyomásraengedélyezettevangélikus„béketemplomok”vagyaprotestánsgályarabokésMichieldeRuyteresetét).Ahiányoldaláróljólpéldázzaeztaviszonytazsidósághely-zete;mivelazsidóvallásmögöttsohanemálltsajáthatalmitámasz,anti-szemita népmozgalmakvagyhatalmi atrocitásokkövetkezményeknélkülelérhettékaközösséget,amintaztalembergivagyagartenbergi(Sadgora)zsidóközösségsorsapéldázza(von Werdt,84;Corbea-Hoise,754).

Az instrumentalizációkorai példájaként említhetjükRilaiSzent János(Iván)példáját;II.IvánAszencárazértvitetterelikviáit1195-benazakkoribolgárfővárosba,Tărnovóba,hogykultuszátsajátcsaládjaszámárahasz-nosítsa (Ziemann,262).Az instrumentalizációnakezamódjavégigkísériavallásiemlékezethelyekkoraiszekularizációját.EgymásikkoraitípusraegyXIII.századilengyelkrónikábantalálunk,amelyanagylengyelpoliti-kaielitnekaztatörekvéséttükrözi,hogyközpontjának,Poznańnakvallásilegitimációtbiztosítson;verziójaszerintapogányMieszkoPoznańbanis-merkedettvolnamegakereszténységgel(poznać:’megismerni’,Pleszczy-ński,796).

Amodern értelemben vett politikai instrumentalizáció tipikus esete akrímiChersonesemlékezete.Ahellenisztikuskorbanfelvirágzótelepülés,amelyaz. i.e. I. századbanrómaiuralomalákerült,az i. sz. III. század-banbefogadtaakereszténységetsabizánciidőszakbanmissziósközpontszerepét játszotta, a IX–X. században került kapcsolatba a szláv-ortodoxvilággal.CirillésMetód860-banjártitt,988-banpedigittkereszteltékmegVlagyimirnagyherceget,akiaztánországátkeresztényhitretérítette.Ahelyszellemeafélszigetannektálása(1783)utánsemfoglalkoztattaacáripoliti-kát;antikésközépkorimúltjátlaikusokkezdtéknépszerűsíteniaXIX.szá-zadelején,selőszörazegyházhasználtafel,az„oroszAthosz”létrehozásá-nakszándékával.Az„oroszkereszténységbölcsőjének”toposzaaz1856-oskrímiháborúutánkapottszerepetazannektáltfélszigetvallási-etnikaiho-mogenizációjánaklegitimálásában.Ahelyezutánanacionalistainstrumen-talizáció jegyébenváltheterotópiává,alárendelődveaKijeviRuszorosz,illetveukránvoltafelőlzajló–máigtartó–vitának(Jobst,4–11).

2�

Az antemurale-toposz,amelybefeléegyesít,kifeléelhatárol(Srodecki,813), általánosíthatóságamiatt különösen alkalmas az instrumentalizációtávlatainak szemléltetésére. Protonemzeti jelentése, amelyet már a XVI.századi lengyelvagymagyarértelmezés ismutat,önmagában itt sem te-kinthető instrumentalizációnak.Politikai felhasználásánakelső jele, hogylengyel ésmagyar uralkodók anyagi támogatás elnyeréséhez használták,propagandisztikuscéllal–Mátyásakármás(nyugati)keresztényországokelleniháborúihozis.Azújkorbanatoposzfüggetlenedikvallásikontextusá-tól–mintpéldáulaXIX–XX.századilengyelpolitikaielitesetében,amelyLengyelországotanémet„DrangnachOsten”törekvésselszembenminősí-tiaszlávságvédőbástyájának;KossuthretorikájábanMagyarországasza-badságvédőbástyájáváválik.AtoposzhasználatánakLengyelországbanis,Magyarországonisszélesteretnyitottakommunizmussalmintkeletibar-bársággalszembenivédekezés;ejelentéstulajdonítástráadásul–hogyakörbezáruljon–akatolikusegyházismagáévátette(Srodecki,810).Alegmes-szebbreSzekfü Gyulament,akiMagyarországvédőbástya-szerepérehivat-kozvaszorgalmaztaTrianonrevízióját(uo.,814).Minderrőlrészletesebbenistájékozódhatazolvasó,ugyanisSrodeckimonografikusanisfeldolgoztaa kereszténység védőbástyájatoposzt(lásdBitskeyIstvánrecenzióját,Klió2015/4,15–20).

Az emlékezetkutatás szempontjából az instrumentalizációs törekvésekés a közösségi jelentésképződés közti kölcsönhatások érdemelnek legin-kább figyelmet.A világi – etnikai identitáshordozó – funkció a szászokXIV–XVI.századbanépülterdélyierődtemplomaiesetébensemminősíthe-tőinstrumentalizációnak.AhelyzetaXIX.századvégénváltozik,amikoramagyarpolitikakorlátoztaazerdélyiszászokönállóságát,sezafrissenala-kultNémetBirodalomfeléorientáltaőket;azerődtemplomokkezdtekaNé-metBirodalommalazonosított„Őshazá”-hozkötőláncszemekkéntfeltűnni.Eztazújjelentéstinstrumentalizáltaanémetpropagandaakétvilágháborúközött,mondván,hogyaszászerődtemplomokanyugati(német)kultúrakeletivédőbástyái–ezzelegyúttalakereszténység védőbástyája emlékezet-helyetisbevontaeszköztárába.Akonstrukcióannyirasikeresvolt,hogyahidegháborúidején,akommunizmusmintkeletidespotizmusellenébenisjólműködött.(Born342–343)

Azinstrumentalizációszélsőségesesetbenkiistörölhetiazemlékezet-hely eredeti vallási jelentését.A husziták prágai Betlehem-kápolnájának1952-esújjáépítésénekkizárólagosfunkciójaazvolt,hogyahuszitizmustaszocialistacsehszlovákállamlegitimációjánakszolgálatábaállítsa;azújrafelépítettkápolnasohanemtöltöttbevallásifunkciót(Bartlová, 3�3, 3�5.,

22

317,Just,646).Avallásiemlékezethelyekvallástalanításánakpéldájaavár-naicsatahelyszínén1964-benfelállítottbetonszarkofágis,amelyreacsatá-banrésztvevő–immárszocialista–országokcímereikerültek,kifejezendőakelet-európaiországokösszefogásátamindenkorielnyomókkalszemben(Bagi,836).MintahogyMohácspéldájaisarratanított1976-ban,hogybárMagyarországotévszázadokonátmagárahagytaavilág,ennekaszocialistaországoknemzetköziségevégetvetett(K. Lengyel,859).

Különös típust képviselnek az olyan emlékezethelyek, amelyeket ele-vehatalmi-politikaicélzattalhoztak létre. IlyenaCroy-szőnyeg,amelyareformációkulcsfiguráinakcsoportjátábrázolja.Aszőnyegetaprotestánshitvédelemben jeleskedő pomerániai hercegek rendelték meg 1554-ben,propagandisztikus céllal. Az alkotás azonban utóbb elvesztette politikaifunkcióját,és–miutánanémetegyesítéstkövetőenközszemléretették–alutheránusfelekezetiésapomerániaihelyiidentitáserősítőjévévált–sőt,mégaLengyelországhozcsatoltHátsó-Pomerániahelyiemlékezetkultúrá-baisbekerült(Wisłocki, 350, 352, 357).

AMária-ésSzentháromság-oszlopokatazosztrákhatalomkezdteemel-niaharmincévesháborúután,akatolikushomogenizáció,adinasztiáhozkötődő vallásgyakorlás (PietasAustriaca) meggyökereztetése érdekében.Azoszlopok, amelyekenaHabsburg-ház jelképei ismegjelennek, anépivallásosság formáira is rájátszanak. A XIX. század nemzeti mozgalmaikritikusanviszonyultakhozzájuk– többnyirecsakaHabsburg-jelképekettávolítottákel róluk,deaprágaiMária-oszlopot1918-ban le isdöntötték(Born,396).Ennekmagyarázatátmárazelső,MünchenbenfelállítottMá-ria-oszlopfeliratamegadja,amelyMáriánakmondköszönetetaprotestánscsehekfölöttaratottfehérhegyigyőzelemért(uo.,397–mintmárvoltrólaszó,acsászárisereggyőzelmétegycsodásfénybenfeltűnőMária-képsegí-tette, Mikulec,917).Báraz1650-benállítottprágaioszlopasvédtámadássoránnyújtottvédelemértmondköszönetetMáriának,aprágaiakafehérhe-gyigyőzelememlékművétláttákbenne(uo.,920).ApozsonyiMária-oszlopisafőtérbirtokbavételétjelképezte,miutánaközelievangélikustemplomajezsuitákélett(Born,399);SzentIstvánpedigazértkerültaz1687-benfel-állítottgyőriMária-oszloptalapzatára,hogyegyértelművétegyeazoszmánigaalólfelszabadultországmintRegnum Marianum hovatartozását. A Má-ria-oszlop1744-benareformátustöbbségűKolozsvárrais„megérkezett”,jegyezzükmeg,ezaszobormárnemhatalmi törekvést tükröz,hiszenaz1738–44-espestisjárványelvonulásértadhálát.Asopronioszlopfelállításátpedigaprotestáns többségűvárosipolgárság is támogatta1701-ben(uo.,401,403.).Ezekahatalmikezdeményezésrelétrejöttemlékezethelyektehát

23

végülavallásiemlékezethordozóiváválhattak,miutánpolitikaiüzenetükaktualitásátvesztetteésfeledésbemerült.

Végülemlítsünkmegegyolyanesetetis,amelybenazinstrumentalizá-cióafelekezetielnyomástgyakorlóhatalommalszembenérvényesült.Az1707-esaltranstädtibékeelvbenugyanbiztosítottaaHabsburg-uralomalattélősziléziailutheránusokszabadvallásgyakorlását,ahatalomazonbanvo-nakodottvisszaszolgáltatniatemplomokat.Anépivallásosságegykülönösmegnyilvánulása, a nyilvános gyermekimádság, ekkor sajátos fordulatotvett;aprotestánsgyermekekegyszercsakarrakezdtékkérniaJóistentaköztereken,hogyhaddlegyeneknekiktemplomaik.Nagyvitatámadt,va-jonIsten,ember,vagyördögsugalltaezeketazimákat,azisvitatott,volt-eszerepükatemplomokvisszaszolgáltatásában,ajelenségmindenesetremé-lyenbevésődöttaközösségemlékezetébe.(Mall,960–961).

A fenti példák azt sugallhatják, hogy az instrumentalizációs törekvé-sekjelentésképzőeljárásaiakadálytalanulérvényesülhetnek.Nos,ahorvát„Hazaoltárának”történeteazefféleszándékkudarcárólszól.AközépkoriMedvedgradváránakaz1980-asévekbenfeltártromjaitFranjoTuđman,afüggetlenHorvátországelsőelnöke–arégészekóvásaellenére–„revitali-zálni”kívánta,azállamireprezentációhelyszínétalakítvakibelőle.HiábakedvezettTuđmannak,hogyavárrólaligmaradtfennadat–ígyajelentés-képzésbensemmisemkötötteakezét–,vállalkozásánaksorsátmegpecsé-telte,hogyaz„oltár”,amellyelaháborúbanelesettkatonákemlékétakartamegörökíteni,akatolikusegyházésaháborúvallástalanrésztvevőinekel-lenkezésétegyarántkiváltotta;előbbinemtévesztetteelhatásátavallásilagismegújulóhorváttársadalomra(Grünfelder/Lalić,430,434).

A vallási emlékezet instrumentalizálásának legsúlyosabb öröksége,amelyetanacionalistaideológiákátvettek,ahomogenizáció.Mindazokazeszközök,amelyeketaHabsburg-Birodalomarekatolizációsoránbevetettakollektívemlékezetkisajátításaterén,visszaköszönnekaXX.századnem-zetihomogenizációspolitikáiban.

Medialitás

Az emlékezethelyeket érintő elsődleges és másodlagos szekularizációközötti határvonalat leginkább az emlékezethelyek mediális beágyazott-ságánakváltozásaimutatjákmeg–amelyeknemfüggetlenekakollektívemlékezetet nacionalizálódásától sem.A premodern vallási emlékezet ametonimikusjelentéstulajdonítástbiztosítóközvetlenhordozókatrészesítielőnyben;azereklyékesetébenahordozóésamédiumelsemválikegy-

24

mástól–azüzenetcsakközvetlen jelenlétáltalérhetőel.Aligkülönböz-nekezektől azokazábrázolások, amelyekhezcsodákkapcsolódnak (lásdCzęstochowa,Máriapócs).Aközvetlenjelenlétetigénylőmediálisviszonyfőműfajaiazarándoklatésajubileum.Amodernemlékezetkultúraegyiklegjellegzetesebbvonásaezzelszemben,hogyahordozóésmédiumelválikegymástól,ésahordozóelőttszabadmozgástérnyílik.Apremodernkorban–anépivallásosságműfajaimellett–leginkábbaszentekéletírásaterjed-hetettszélesebbkörben.Akönyvnyomtatásazonbanújhelyzetetteremtett,amelymásemlékezethelyeketisérintett;példáulazantemurale christiani-tatis–ahumanistáknépszerűsítőtevékenységenyomán–azegészeurópainyilvánosságbanelterjedt,asokszorosítottképiábrázolásnakköszönhetőenmesszea tanultakkörén túl (Srodecki,804–805).Abban,hogyamagyargályarab-papokeseteegyáltalánemlékezethellyévált,kulcsszerepetkapottazérintettekmemoárjainakXVII.századbankezdődő,nyomtatásáltaliter-jesztése (Kónya, 928).A barokk kormár ismerte a tömegmédium-hatástskihasználhatta,hogya rézmetszetésakalendáriumakegykép tömegesterjesztéséttettelehetővé(Petrovszky,588).Arégiésmodernmediálisvi-szonyok sajátos találkozását jelzi, hogy Cirill ésMetód vita-ját 350000példánybannyomtattákkiésosztottákszétOroszországbanaz1863-asmil-lenniumalkalmából(Beham/Rohdewlad,486).

Amodernkorbanbekövetkező„mediálisboom”egyikprominensalak-jaSzent István;zenei jelenléteBeethoven1812-benkomponáltnyitányá-tól Erkel operáján át (1885) az 1983-as rock-operáig terjed, az operábólfilmkészültstb.(Magyar,538–539.)BambergiOttóemlékezetét2011-bengyermekkönyvnépszerűsítette,amelybenegytízéveskisfiúanagyapjávalvégigjárjaaszentmissziósútjánakállomásait(Kersken, 570). Petro Mohyla orosz-ortodox értelmezésének népszerűsítését dokumentumfilm szolgálta2007-ben,Ukrajnábanbélyeget adtakki aMohyla-akadémiaújraindításaalkalmából,aRomániábankiadottbélyegpedigamoldávhoszpodárokstí-lusábanábrázolja(Brüning,744).

Sajátoshelyzetbenvanaprotestánsvallásiemlékezet,amelykezdettőlelutasítjaametonimikusérintkezésenalapulójelentésképzést.Ezavallásiszükségletelfojtvamégisfel-felbukkanaprotestánsemlékezetmédiumai-ban.Comeniust,akirőllegendákisterjengnekszülőföldjén,aXIX.század-banháromhelységisszeretnésajátszülötténektudni(Bahlcke/Řezníková,695,699),JohannesHonterusrólpedigiskolájaalapításának300.évfordu-lóján,1845-benneveztekelforrástésmezőtBrassóközelében(Roth687).Protestánsközegbentűnikfelapanteonizáció–aprofánközegbentörténőszoborállítás is;JohannesBugenhagennek,LutherésMelachtonreformá-

25

tor-társánakmár1781-benszobrotállítottakegydániaiközparkban;aXX.században egyházi kitüntetés, alapítvány és egy harang is viseli a nevét(Garbe,681–682).Apanteonizációáltalánossáválásátmutatja,hogyII.Já-nosPálnakLengyelországban3000szobravan,nevétiskolák,utcákviselik(Samerski,789).

Amediális robbanáspárhuzamosavallásiemlékezethelyekXIX. szá-zadi nacionalizálódásával. Nemzeti funkciójuk van a szerb népköltésze-ti hagyományáltal is gyakranmegénekelt nemanjidauralkodóról,StefanDečanskirólszólódrámáknak(Petrovszky,589),sugyanezatendenciájukaHedviglengyelkirálynőtnépszerűsítőirodalmiészeneműveknek(Flem-ming, 621–622). JanHusmegégetése a cseh történelmi festészet kedvelttémája lett (Just,643);a tordaivallásbékefestőimegörökítésétamagyarmillenniumalkalmábólrendeltékmegKörösfői-KrischAladártól(Dücker, 878). III. István,azAthletaChristi,adicsőségesmoldvaiuralkodóemlé-kezetétvers,dráma,többregényésszámoséletrajzörökítettemeg(Zach, 666).Azújabbmediálisfordulatotamohácsicsatárólkészültszámítógépesanimációvetítielőre(K.Lengyel,862).

Konklúziók

Mégmaisvannak,akikafelejtéstőlvárjákatörténelmitraumákgyógyu-lását,azellenségeskedővallásiésnépcsoportokmegbékélését.Ámelégaközelmúlteurópaiháborúskonfliktusaira–abalkániraésakelet-ukrajnaira– utalni, hogy belássuk: ami felejtésnek látszott, az az emlékek átmene-ti elfojtása volt; a „Pax sovietica” és a „Pax jugoslavica”múltával újulterővel törtekelőazelfojtottemlékek.Akelet-közép-európai társadalmaktelevannakilyenfélig-meddigelfojtott,„pacifikált”emlékekkel.Csakazemlékezés felerősítésében–AleidaAssmannkifejezésével–„azemléke-zésátalakítóerejében”bízhatunk;abban,hogyazemlékekfeldolgozása,azemlékezetközösségekpárbeszédemegváltoztatjaazemlékezetbengyökere-zőidentitásokatésellenségképeket.Amásodikvilágháborúutánifelejtés-paradigmamegbukott;aHolokausztbanviselt felelősségévelszembenézőNémetország,adiktatúrautánkötött„csendpaktumot”felmondóSpanyol-országátalakulásaazemlékezésgyógyítóhatásáróltanúskodik.

IlyenemlékezetstratégiaiváltásraKelet-Közép-Európánakisnagyszük-ségevolna–ehhezkínálkivételeslehetőségetafentebbbemutatottkötet.Amultikonfesszinálisésmultietnikustér,amelybenakötetazegyesközös-ségekemlékezetétésidentitásátelhelyezi,önkritikáraéskölcsönöselfoga-dásrakésztet,anélkül,hogyönfeladástsugalmazna.Akihívásugyanakkor

26

nemcsakazérintettrégióközösségeinekszól;atérségtőlnyugatabbraélőolvasóarraabelátásrajuthat,hogyEurópamúltja–ésjelene–nemérthetőmegésnemkezelhetőnyugatifelénektörténelmébőléskultúrájábólelvontsémák általánosításával (jegyezzükmeg: aMagyarországgal kapcsolatosklisékoszlatásábanakötetkülönösenisjeleskedik).

Hogyakötetvalóbankifejthessehatását,többnyelvenishozzáférhetővékellenetenni–azangolmellettelsősorbantermészetesenatérségnyelvein;magyarfordításafelbecsülhetetlenhasznothozhatnaamagyartudomány-nakéstársadalomnakegyaránt.

ReligiöseErinnerungsorteinOstmitteleuropa.KonstitutionundKonkurrenzimnationen-undepochenübergreifendenZugriff(VallásiemlékezethelyekKelet-Közép-Európában.Szerke-zetükéskonkurenciájuknemzeteketéskorszakokatátfogómegközelítésben).Herausgege-benvonJoachimBahlcke,StefanRohdewald,ThomasWünsch.InVerbindungmitMeinolfArens,KatrinBoeckh,MártaFata,NorbertKersken,StefanSamerski,DanielUrsprungundEvelinWetter.AkademieVerlag,hn.[Berlin],2013.1037o.

S. Varga Pál

27

Nemzetek istenei. Vallási emlékezeti alakok Szerbiá-ban, Bulgáriában és Makedóniában 1944-ig

A különböző emlékezetkultúrák kutatásának valóságos konjunktúráját(Hochkonjunktur)lehettapasztalniazutóbbiévekben:ezzelamondattalin-dítjamonográfiájánakfejtegetéseitaszerző.Álláspontjátvalóbanmegerő-síthetjük,azemlékezethelyek(lieux de mémoire, Erinnerungsorte) kutatá-sánakmáramárközismertésbőségesszakirodalmaállrendelkezésünkrealegkülönfélébbeurópainyelveken.Ebbőlatörténettudományitrendbőlegyönállósodószakterületkiválásánaklehetünkezúttaltanúi:avallásiemléke-zetkiemelkedőszemélyiségei,afelekezeti,nemzetiésetnikaiidentitástuda-totformálóalakjaiimmárautonómkutatásiiránytémájáváváltak,sennekafelfogásnakajegyébenmostegyimpozánsmonográfiamutatjabeaBalkánközépső területeinmáigeleven ilyen jellegűkultuszok történetét.Akötetszerzője,Stefan RohdewaldaJustusLiebigUniversitätGiessenprofesszora,szakterületeadélkelet-európaitörténelem,korábbanmármunkatársavoltegyhasonlószempontúnagyívűvállalkozásnak(Religiöse Erinnerungsorte in Ostmitteleuropa, Berlin, De Gruyter, 20�3).

Akötet kronologikus rend szerint háromnagy egységre tagolódik: azelsőakezdetektőlaXVIII.századvégéigtekintiátakultuszokkeletkezé-sét Szent tanítók, uralkodók és fővárosok címmel,afelsoroltfogalmakataszerzőekorszaknak–ahomogénnemzeti felekezetikultúrákkialakulásiidejének–médiumaikéntértelmezi.AmásodikegységahosszúXIX.szá-zadottárgyalja,ezaszerzőjellemzéseszerintazázsiaiigától(asiatisches Joch)megszabaduló, európai keresztény öntudatra ébredő balkáni népekkultuszigényénekkielégítéséthozóidőszak,amelybenatöbbszázvagyép-penezerévesmúltfelidézéseakollektívidentitásterősítőtényezőkegyikelett.Végül a harmadiknagy fejezet az1918 és 1944közé eső évtizedekemlékezetkultúrájának krónikája, amely ebben a koncepcióban a szóbanforgónemzetekvallásikultuszfiguráiáltaltörténőmozgósításánakésszak-ralizálásnakkora.Azidőrendiáttekintéstnyújtófejezetektanulságosanmu-

28

tatjákbeazegyeskorszakokeltérőértékvilágát,azemlékezetmozgásátakultuszteremtésterén.Afejtegetéseketvégülegyolyanösszegzészárjale,amelyazemlegetettszemélyeketcsoportosítja,ésezáltalhelyezielazegészjelenségeteurópaikontextusban.

A részletesenbemutatott történelmi személyekközt érthetőmódonazelső helyen szerepel a görög–szláv lakosságú Thesszalonikiban születetttestvérpár,Kyrill(Konstantin)ésMethod,akikethalálukutánigenhamarszenttéavattak.860körülabizáncicsászárakéttestvértmissziósmegbíza-tássalakazárokközéküldteaFekete-tengerpartjára.863-banújfeladatotkaptak:RastislavmorvafejedelemkéréséreMorvaországbamentek,ahovámagukkalvittékazokataperikopákatésliturgikusszövegeket,amelyeketgörögbőlőkfordítottakószlávnyelvre,éslejegyzésükhözőkállítottákösszeazírásjeleket(aglagolitaábécét,amelybőlacirillírásbeliségkifejlődött),ezzelaszlávegyházikultúránakmindmáignagyrabecsültmegalapozóiváváltak.

Azutánukkövetkezőifjabbgenerációttanítványaikjelentették:OhridiNaum(830–910)ésOhridiKliment(Kelemen,840–916),nekikköszönhe-tőkazelsőírásosmegemlékezésekatestvérpárról,azőműveikalegkorábbiforrásokKyrillésMethodtetteiről,elkötelezettortodoxkereszténymenta-litásukról.Naumotabolgárokmisszionáriusának,apostolánaktartják,szü-lőhelyén,Ohridbanóegyháziszlávnyelvűiskolát,majdkolostortalapított,halálautánazortodoxegyházszenttéavatta.Ugyanúgytársátis:KlimentOhridelsőérsekelett,rólaneveztékelaXIX.századbanalapítottszófiaiegyetemet(magyarul:OhridiSzentKelemenEgyetem).Amonográfiarész-letesenelemziazokataszövegeket,amelyekbenkikristályosodtakaszenttéavatott szláv apostolok karakterjegyei, s azok a későbbi kultuszokban ismeghatározószerepetkaptak.AsortTheophylaktos,Ohridgörög-bizánciérsekefolyattaaXII.században,amikorKlimenthagiográfiáját írtameg,folytatvaatradíciót.MintRohdewaldkifejti,abizánciszerző„bulgarizálta”aszlávszenteket,azaztevékenységükmagasztalásábanabolgárokkrisztia-nizálásakapottmeghatározóhangsúlyt.

Atovábbi,rendkívülalaposfejtegetésekbenaszerzősorravesziazokata forrásokat, amelyekmegörökítik az egyes szentek életrajzát, kialakítvaliturgikuskultuszukat,majdikonográfiájukatis.Mivelavizsgálttérségbenetnikumok,nyelvek,vallások,politikaicsoportoksokaságaélt(sélmind-máig)egymásmellettvagyéppenegymássalkeveredve,ígyállandótörek-vésmutatkozikazegyeskiemelkedőszemélyiségekkisajátítására,asajátkulturális örökség részévé asszimilálására.A bizánci fennhatóság alatt, ahatalomárnyékában élnek tovább ezek a kultuszok, olykor transzetnikus

29

távlatokbanövelvealakjukat,máskorviszontazegy-egyetnikumhozkötéstörekvésefigyelhetőmegaforrásokban.

Azábrázoltfolyamatokbangyakrankapottszerepetazereklyékértfolyórivalizálás, a szentéletű, gyakran csodatévő személyek tetemei, csontma-radványaifelértékelődtek,afontosabbegyházicentrumokszámottevőerő-feszítésekettettekilyenekmegszerzésére.Magyarvonatkozásúkuriózum,hogyIII.Bélakirály1183-banzsákmánykénthoztaelIvanRilszki(RilaiSzentJános,876–946)ereklyéitEsztergomba,amiaztjelzi,hogyabolgárremetetiszteletemár–aszerzőszavaival–„transzetnikuséstranszkulturá-lis”jelenséggévált.Arómaiorientációjúesztergomiérsekellenkezéseutánviszont visszaszállították az ereklyétBulgáriába,VelikoTarnovóba, aholcsodásgyógyulásokatregisztráltak,selőbbanéphit,majdírásoslegendáknöveltékhírét.Végüla rilaikolostoregykori alapítójábólBulgáriavédő-szentje,abolgárvallásosemlékezetegyikreprezentánsalakjalett,magaakolostorpedig„abolgárságPannonhalmája”,nemzetiöröksége.Rohdewaldrészletesenáttekintiazokataszövegeket,amelyekfolyamatosanújrafogal-maztákalegendákat,sezáltalfokrólfokraemeltékaszentnépszerűségét.

Önállóalfejezetfoglalkozikaszerbeknemzetiszentjeivel,aNemanja-dinasztiatagjaival.Azapa,StefanNemanja(1113–1199)nagyzsupánabi-záncicsászártól,I.KomnenosManueltőlviszonylagosönállóságotkapottaszerbtörzseketegyesítőterületkormányzására,időskoráraazonbanvallá-sosérzelmeinekhatásárakolostorbalépettésaSimonnevetvettefelszer-zetesként.Életrajzát(Litija svetog Simeona)fiaírtameg,ezvoltazelsőlé-pésazemlékezetialakkáemeléseterén.Fia,RaskoNemanjič(1174–1236)folytattaaszerbekvallásostudatánakésetnikaiösszetartozásánakerősíté-sét,őlettSzentSzáva(SzvetiSzava)névenazönállószerbortodoxegyházmegalapítója,elsőérseke,aszerbállamiságmegteremtője,aszerbegyházinyelvésirodalomlétrehozója.Szávaeredetilegbizánciműveltséggelren-delkezett,alegfontosabbliturgikusszövegeketéskolostoriszabályzatokatültetteátgörögbőlszerbre,ígypl.azAthoshegyénáltalaalapítottHilandarikolostorreguláit(Hilandari Tipikon)ésszámosegyébszöveget.

MivelazonbanRohdewaldmonográfiájánaknematörténetieseményekfelmondása,hanemazemlékezetkultúrakiformálódásánaknyomonköve-téseafeladata,ezértatárgyaláscentrumábaaszövegek(ésművészetiáb-rázolások)révénkonstruálódóidentitásmegvilágításakerül.SzvetiSzavaestébenennekelsőmarkánsillusztrációjaaDomentijaáltalmegfogalmazottVíta(1242–1253),amelybenaHilandarkolostorbeliszerzetesazegyház-alapítóélettörténetétmegírta.EbbenSzávátnépeújfényrehozójának,meg-világosítófáklyájánaknevezi,akiaszerbhazamegszervezője,megújítója

30

isegyben,sőtszabadítóMózese,amásodikIzraelmegteremtője.A„Jessegyökere”,„Jessefája”metaforávaligyekezettszakralizálniazországalapítógesztust.Ezabeállítás, ez ahangütésmegalapozta akésőbbiSzáva-kul-tuszt,nemvéletlen,hogyakövetkezőévszázadokbanegyreerősebbhang-súlyokkalSzerbiavédőszentjeként,államalapítójaként,nemzetiidentitásá-nakmegtestesítőjekéntkezdtékőttisztelni.

Rohdewald rendkívül alapos elemzései természetesen azt is érzékelte-tik,hogyakultuszoktörténetekorántsemmutatvalamiféleegyenesvonalúfejlődést,nohaazegymástkövetőésegymásretorikájátátvevő,alaudációsalakzatokatfokozószövegekösszefüggéseinyilvánvalóak.Azévszázadoksoránazonbanakultuszokintenzitásábantörések,elhalványulások,olykorerőszakoseltörlésükreirányulókísérletekismutatkoznak. Szávaeseteistipikus példája ennek: ereklyéit ugyanis 1594-ben a török hódítás soránSzinánbasaamileševainyughelyrőlkidobattaésnyilvánosanelégettette,megbosszulvaígyakorábbiszerbfelkelést.Azonbanaszentország-ésegy-házalapítótiszteleteekkorramárolyanerősenmeggyökeresedett,hogyazelsőalkalommalújjáépítettékazemlékhelyetésanemzetiszenttiszteletemégcsakerősödöttaviszontagságoseseményekután.

Atovábbiakbanamonográfiabemutatjaarigómezeicsatábanelesettekmártírkéntvalótiszteleténekdokumentumait,majdpedigakanonizáltszerbésbolgáregyházfők(I.Joachimbolgárpátriárka,valamintaszerbérsekekArsenije,Jevstatije,NikodimésJefrem)tiszteleténekkialakulásátmindapopulárisemlékezet,mindazértelmiségielitírásműveisegítségével.

AkötetmásodikegységeaszentkultuszoknakahosszúXIX.századfolyamánkeletkezőújraértelmezéseit,újkontextusbaillesztéseitkísérivégig. Egyre erőteljesebben hangsúlyozódik ekkor már a szentek or-szágalapító, etnikai identitást teremtő hatása, Száva tisztelete példáulaSzerbiahatárainkívülélőösszesszerbvédőszentjelesz,éljenekazokbárazoszmánbirodalombanvagyéppenazOsztrák–MagyarMonarchiaterületén.RilaiJánosabolgárokiskolaiszentjévé(Schulheiliger)lesz,azoktatásiintézményeksorrarendelikmegazőtábrázolóműalkotáso-kat.KyrillésMethodmáregyenesenapánszlávizmusszimbolikusalak-jává emelkedik, tiszteletükBulgáriában, Szerbiában ésMakedóniábanegyarántfellendült,demégHorvátországbanismegjelentekanyomai.OhridésKlimenta„szlávságmegváltója”,a„bulgárnacionalizmusko-vácsa”, a„bulgárkarakteralfájaésomegája” jelzőketkapta.Egymástkövettékabalkánnépeinekjubileumiünnepségei,amelyekazegyház-éskultúraalapítószenteksokszáz(vagyéppenfélezer)évesévfordulóinnemzettudatukaterősítő rendezvényekké lettek.Az I.világháborúelő-

3�

estéjénezaszakralizáltnemzettudatgyakranamilitarizációeszközévévált.

Amonográfia harmadik nagy egységemár a világháború utáni emlé-kezetkultúra jelenségeit veszi sorra.Ebbenmeghatározó szerepet játszottNagy-Jugoszlávialétrejötte,amelyújdimenziókatmozgósított.Rohdewaldvizsgálódásai egyrészt az egységesítő törekvéseketmutatjákbe, amelyekrévénapolitikaivezetés„jugoszlávemlékezetfigurákként” igyekezett in-terpretálni a korai egyházfők, dinasztikus szentek, csodatévő doktorok,remetékéskolostoralapítókalakját.Ezatörekvésazonbannemsoksiker-reljárt,mivelazegyesetnikumok,régiók,vallásiközösségektovábbraisigyekeztekegyedülivagylegalábbisleghitelesebbörökösökkéntfeltüntetnimagukat.

A fejtegetéseket 28 illusztráció kíséri, amelyekOhridi SzentKliment1230-bólvalóábrázolásátólegészenaz1930-asévekbenmegjelentújságokképanyagáigmutatjákbeavallásosemlékezetkultúraművészetialkotásait.Aközépkorbanazikonfestészetremekeiörökítettékmegaszentekképmá-sait,leszármazásukútját,csodatételeiket,olykorazáltalukalapítottkolos-torokkalaháttérben.Adélszláv ikonfestők,képírók(zográfok)örökségéta barokk kor fogalmazta újra, a XVIII. századtól jelentekmeg nagyobbszámbanahistorizáló,ikonszerűfestmények(„ikonenähnlichesGemälde”),amelyekabalkáninépeknemzetiöntudatraébredésénekjegyébenkészül-tek.EnnekaművészetitörekvésnekegyikkiemelkedőképviselőjeStanislavDospevski(1823–1878),akinekreprezentatívfestményeKyrillésMethodalakjátjelenítimegmennyeikeretben,acirillábécépapírtekercsévelakö-zéppontban.Azújabbszentábrázolásokközülkalendáriumiésújságokbanközöltképekszemléltetikazemlékezetkultúramodernkorimegjelenítéseit,ezeketgyakranaháborúsmozgósításokraigyekezettfelhasználniaminden-koripolitika.EzekafejtegetésekaXX.századtörténeténekkutatóiszámáraszámosértékesadattalszolgálhatnak.

Akötetet igengazdag– többmintnegyven lapra terjedő–naprakészbibliográfia kíséri, amely jó alapot admind a részletek iránti érdeklődéskielégítésére,mindatovábbikutatásokelősegítésére.Eztszolgáljaanagygonddal összeállított névmutató is, amely az ilyen nagymennyiségű (éstöbbnyire kevéssé közismert) nevet felvonultatómunka használhatóságá-nak alapfeltétele.

Az impozánsmonográfia egyetlen hiányosságaként említhetjük, hogynincsbenneegyolyantájékoztatótérkép,amieligazítanáazolvasótatár-gyalt országok, népek és kultuszhelyek geográfiai elhelyezkedéséről. Ezmár csak azért is fontos lett volna, mert a Közép-Balkánon az etnikai, val-

32

lásiéspolitikaihatárokkorántsemesnekegybemostsem,atörténelembenpedigmégkevésbémondhatóezel.Hamégazt ishozzátesszük,hogyakötetsorozatánakacímébenéppavizualitáshangsúlyozódik,méginkábbindokoltahiányérzetünk,amitabőségeséspontoselemzésekésábrákcsakrészben tudnak pótolni.A kötet ettől függetlenül is nagy nyeresége nemcsupánabalkanológiának,hanematágabbeurópaiművelődéstörténetnek,politológiának és a jelenkorban is fontos szerepet játszó identitástudatokkutatásának is.

StefanRohdewald:GötterderNationen.ReligiöseErinnerungsfigureninSerbien,BulgarienundMakedonienbis1944(VallásiemlékezetialakokSzerbiában,BulgáriábanésMakedó-niában1944-ig),Köln–Weimar–Wien,BöhlauVerlag,2014,905(VisuelleGeschichtskul-tur,Bd.14.)

Bitskey István

33

ÓKOR

A társadalmi nemek az ókorban

Lin Foxhall,aleicesteriegyetemprofesszorasszonya,egyolyanterületettárgyalkönyvében,amelynekamagyarmegfelelője(atársadalminemekel-mélete)talánkevésbéismert,mintazangolterminus:gender studies. Nem ezazelsőkísérleteezenaterületen.Kéttanulmánykötetetisjegyzettszer-kesztőkéntJohn Salmonnalegyütt,amelyekegyazonévbenjelentekmeganevesRoutledgekiadógondozásában:Thinking Men. Masculinity and its Self-Representation in the Classical Tradition(Gondolkodóférfiak.Aférfi-asságésönreprezentációjaaklasszikushagyományban.1998)ésWhen Men were Men. Masculinity, Power and Identity in Classical Antiquity (Amikor aférfiakférfiakvoltak.Férfiasság,hatalomésidentitásaklasszikusantik-vitásban.1998).Jelenismertetéstárgyáulszolgálókönyvéről,amelyinkábbanőkre,nőiszerepekrekoncentrál,báróhatatlanulkitéraférfiakrais,angolnyelvenmárszülettekrecenziók.�

Aklasszikusantikvitástanulmányozásábanahuszadikszázadközepéigazanézőpontdominált,amivoltaképpenazókorigvisszavezethető.Atörté-nelminarratívaakiemelkedőférfiakésaháborúk,csatákkörérendeződik;ahozzájukképestkisebbértékűnőklegfeljebbalkalmankénttűnnekfelvagytragikushősnőkéntvagyprostituáltként.Akutatásaz1970-esévektőlkez-dettanőiszerepek,agenderkutatásafeléfordulni.Előbbegyfajtafeministanézőpontotvettfel,dokumentálniésbizonyítaniakarván,hogyazantikvi-tásban a nőket elnyomták.Az egyoldalúmegközelítés ellenére elkezdtékmásfénybenvizsgálniaforrásokat.EnnekafolyamatnakabemutatásateszikiabevezetőzömétFoxhallkönyvében.Atudománytörténetikitekintéstaforrások szemrevételezése követi. Bármilyen elemzésnél figyelembe kellvenni,hogyazírottforrásokzömétazelitheztartozófelnőttférfiakalkot-ták,írták.Akönyvbenaszónokibeszédek,orvositraktátusokésalevelekkapnak teret, a régészeti emlékanyagmellett. Ez utóbbi felhasználása ésértelmezéseaműtalánlegnagyobberénye. � Renee Marie Gondek, Bryn Mawr Classical Review, http://bmcr.brynmawr.edu/2014/2014-

05-23.html.ThomasK.Hubbard,AHB Online Reviews4(2014)89–91,http://ancienthisto-rybulletin.org/online-reviews-vol-4.

34

Aszűkebbszakterületéttekintverégészszerzőnőkönyvesorravesziazokatalehetségeshelyzeteket,amelyeknélatársadalminemszerepetjátszhatottazókor-ban.Nincsezekközöttapolitika,aklasszikusantikvitásállamaibanugyanisnemcsakanőket,deafelnőttférfiakjelentőshányadátiskirekesztettékapolitikagya-korlásából.Amásodikfejezetalegszűkebbésaleginkábbkézenfekvőterületet,acsaládotésházasságotmutatjabe.

Aháztartásésacsaládtárgyalásakorelőbbsorraveszi,kiktartozhattakaház-tartáshoz,majdaházasságésaházasságtöréskérdéseitvizsgáljaagörögöknélésRómában.Mindkétkultúrára igaz,hogyaháztartásvagycsaládfogalmábajóvaltöbbszemélytértettek,mintamainukleáriscsaládesetében.Beletartoztakarabszolgák,sőtafelszabadítottakrabszolgákis.Rómábanatágabbértelembenvettcsaládbasoroltákmégazún.agnátrokonokat,akiktulajdonképpenacsaládfőférfiágirokonaivoltak.Arómaicsaládfölöttaférficsaládfőnek(pater familias) széleskörű,jogilagbiztosítotthatalmavolt.Nagyjábólhasonló–elméleti–né-zeteketvallottArisztotelész,akiszerinta férfiakanőkfölöttállnak,ezértegyhelyesenberendezettgörögvárosállambannekikkellirányítaniuk,ellenőrizniükanőket.Aházasságemocionálisvetületéttermészetesensemagörögök,semarómaiaknemhagytákfigyelmenkívül,depéldáulCiceronemsoroltaaztamélyéshosszú-távúkötelezettségekközé,holott szerinte ide tartozikahazaszeretetvagyszülők-gyerekekközöttiviszony.Anemekközöttiintézményesítettviszonytaházasságteremtettemeg,amitalapvetőenaférfiakdominánsszerepejellem-zett.Jólmutatjaezt,hogyagörögvárosállamoktöbbségébenazapaésfelnőttfiútestvérnélkülmaradtnőketegyközeliférfirokonnakkellettfeleségülvenni,vagyéppen–hozománybiztosításával–megfelelőmódonkiházasítani.ArómaiházasságintézményébeAugustuskorátóltörvényhozásútjánbeleavatkozottazállamis,mégpedigajogilagelismertésrendezettkapcsolatok,vagyisaházasságvédelmében.ArómaiEgyiptombanhúszéveskoráraanőklegalábbhatvanszáza-lékaházasvolt,sezazarányazéletkorelőrehaladtávalemelkedett.Igaz,hogyaválásokszámaisigenmagas,talánakoraiéletkorbanmegkötöttházasságoknakköszönhetően.Aházasságtöréstagörögöknemaházasfelekközöttiérzelmisza-kadáskéntvagyerkölcsiproblémakéntfogtákfel,hanemabbólaszempontból,hogyaházasságtörésfenyegetiagyermekektörvényesszármazásárólfelállítottvélelmet,amivagyoniéspolitikaiszempontbóliskihatásokkaljár.Rómábanajog–maiszemmelnézve–sajátosanértelmezteaházasságtörést.Aférfiakatnemlehetettbeperelni,hapéldáulprostituáltakkallétesítettekházasságonkívüliilletveházasságmellettiszexuáliskapcsolatot.Aférfiakésnőkhelyzeténekezamegkü-lönböztetéseszámosmásterületenistettenérhető.

Azidentitás,apolgárjog,avagyoniviszonyokstb.miattegyarántfontosvolta leszármazás,acsaládfaszámontartása,különösen igazezapolitikaivezető

35

szerepetjátszócsaládok,nemzetségekesetében.Azismertesetekbenaleszárma-zástkét-háromgenerációravisszamenőentartottákszámon,decsakférfiágon.Mindenesetremégezazidőintervallumisjóvalhosszabbvolt,mintazegyessze-mélyekéletideje.Azelitcsaládokcsakaférfiakvonalántettekerőfeszítéseket,hogyáthidaljákeztazidőbeli„szakadékot”,nőkesetébencsaknéhányszortettekkivételt,pl.kiemelkedő tettetvégrehajtónőknél.Amindennapiéletbenolykorkeveredőszerepekközéazidőésazemlékezésrévénmerevhatárokathúztak.Akülönbségmáragyermekkortólkódolvavoltagyerekkitételben,anevelési-oktatási lehetőségekbiztosításában,sőtmégahalálutánemlékezés,azemlékmegörökítésénekterületénis.Afejezetegyikfigyelmetérdemlőmegállapítása,hogyagörögöknélafiúkazotthoninevelésbőlkikerülveeléghamarkapcsolatbakerültekaszexualitáskülönfélevetületeivel,mígarómaiaknáleztmegpróbáltákkorlátokközött tartani.Utóbbiaknál– legalábbisazelithezsorolhatócsaládokesetében–alányokképzésérenagyobbhangsúlytfektettek.

A„Testek”(Bodies)címűfejezetbenLinFoxhallabbólindulki,hogyaklas-szikus antikvitásban a test, a külsőmegjelenés az egyén szociális és erkölcsijellemzőivelszoroskapcsolatbanállt.Atestimegjelenésmorálisimplikációkathordozott.Aszéptesthezpozitívtartalomkapcsolódott,azönkontrollésazauto-nómférfikülsőkifejeződésénektartották.Anőkesetébenugyanehhezakülsőtu-lajdonsághozacsábítás,becsapásképzeteitrendelték.Érdekesjelenségektarkít-jákeztazösszképet.Arómaimatrónákszobrainafejegyedilegésrealisztikusankidolgozott.EztafejetillesztikráegyVenusmintájáramegalkotott,fiatal,szépésmeztelennőitestre.Ugyancsakfigyelemreméltó,hogyankezelikazokatanő-ket,akikazantikvitásbankizárólagosanférfiaknakfenntartottszerepekettöltöttekbe:azamazonok,ArtemisistennővagyéppenarómaiakellenlázadóBoudicca.Mindezaztmutatja,hogyatársadalminemekkijelölthatáraitátlehetettlépni,deeztcsakkismértékbentoleráltaakorabeli–férfi–közvélemény.

Azötödikfejezet,amelya„Vagyon”(Wealth)címetviseli,aztvizsgálja,ho-gyanfüggöttösszeamateriálisjavakmegszerzéseéshasználataatársadalmine-mekkel.Előszöravagyonöröklésútjántörténőátháramlásátmutatjabeaszerző-nő,megállapítva,hogymindagörögök,mindarómaiakkörébenvoltakbizonyoskorlátozásokanőkelőtt(pl.alexVoconia,Kr.e.169).Avagyonukkalsemfeltét-lenülgazdálkodhattakfüggetlenül,mivelaklasszikuscivilizációkismertékanőkgyámságának jogintézményét.Teljesen autonómgazdasági szereplő csak férfilehetett,bárazantiktársadalmaksajátosságaimiattközülüksemmindenki.Ezeknélamondhatniközismertnektekinthetőinformációknál,sokkalérde-kesebb,hogyanőksajátmunkájukkalisszerezhettekvagyont.Egyvizsgá-latszerintaklasszikuskoriAthénban27foglalkozásneveadatoltnőneműformában,legtöbbjeatextilkészítésselkapcsolatos,dedajkák,táncosnőkés

36

prostituáltakistalálhatókafelsorolásban.Anőkésatextilkészítésszorosemocionálisésgazdaságikapcsolatátmástípusúforrásokismegerősítik:aszövőszéksúlyaitgyakranszemélyesjelekkelláttákel,amelyekhasználó-jukat,tulajdonosukatazonosították.A„tisztességesnő”képzetéheztapadóelvárásokkorlátoztákanőkszámáraelvállalhatófoglalkozásokkörét.Ekö-rönkívülaprostituáltakmunkájaalegtöbbszörfelidézett.Szolgáltatásaikigénybevétele a férfiak számára elfogadott volt, amennyiben nem túlzottmértékbenéltekvele.Ezugyanisazönfegyelemhiányakéntelítélendővolt.Aprostituáltaktevékenységenemhogyillegálisnemvolt,demégcsakfél-reesőhelyekresemkényszerítettékőket.Pompeiibenazegyikazonosítottbordélyházaforumszomszédságábankerültelő.Többhelyenfeltártakut-cáranyíló,egymásmellettsorakozóegyágyasszobácskákat(cellae meretri-ciae),amelyekszinténaprostitúcióvalhozhatókösszefüggésbe.

Atéréshasználatatársadalmikonstrukció.Azantikvitástérhasználatátgenderszempontbólközelítimegahatodikfejezet,amelyaházakat,sport-pályákatésfürdőketelemzi.Alakóházakesetében,bárazirodalmiforrásokutalnakférfiésnőiházrészekre,inkábbaztűnikvalószínűnek,hogyidőbenelkülönültenhasználtákazegyeshelyiségeket,ráadásulanemektérhaszná-latánakidőbelielkülönülésétbefolyásolta,hogymagán-,illetveközéleti-üz-letihasználattalisszámolnikell.Asportpályák–különösenHellászban–aférfiszerepekreprezentálásánakfontosterepei.AKr.e.IV.századigrégé-szetilegnemmutathatókkielkülönülthelyek,ezértaddigmultifunkcionálishelyekszolgáltakatevékenységmegvalósítására.Ezekviszontjellemzőentávolestek(pl.avárosfalakonkívül)anőkáltalgyakranfelkeresetthelyek-től,útvonalaktól.Afejezetlegtalányosabbrészeafürdőkkelkapcsolatos.Aszerzőkimutatja,hogysommásanmegfogalmazvaarómaifürdőkultúrábannemcsakatársadalmirétegeknemkülönültekelegymástól,hanemane-meksem.Arómaifürdőktöbbségecsupánegylétesítménnyelrendelkezett.A principatuskorábanráadásultöbbszörpróbáltákbetiltanianőkésférfiakközösfürdőzését.Azismétlődőtiltásarrautal,hogyélőéstartósgyakorlat-talállunkszemben.ÖsszegzésülaztállapítjamegLinFoxhall,hogyabszo-lútértelembennagyonkevéshelyvoltnemekmenténstrukturált.

Avallásról szóló fejezetben a szerzőnő azt vizsgálja,milyen szerepetjátszottakanőkazegyesszertartásokban(pl.áldozatbemutatásnál),illetvehogyanvettek résztazegyesvallásiünnepeken,valamintaszerelmimá-giában.Azortodoxnézetszerintanőktöbbnyirenemvehettekrésztazál-dozatbemutatásban.Foxhalleztcáfolandóolykorelsőpillantásrameglepőforrásokatishasznál.Kimutatjapéldául,hogyazattikaivázafestményekenanők–bára férfiakénálkisebbarányban– feltűnnekazáldozatiállatok

37

értékesnektartottrészeivel.Rómábanpedigmégazáldozatiállatokleölői,mészárosaiközött is találhatunknőt (CIL6.9824).Hasonlóahelyzetazünnepekkelis.ANagyPanathénaiaünnepénaversenyjátékokbólkivoltakzárvaanők,mégisegyősiarisztokratanemzetségnőitagja,AthénéPoli-asistennőpapnőjekéntszerepetkapott,sapeplos-vivőnőkisnagyvaló-színűséggelelőkelőcsaládokbólkerültekki.Azelitheztartozásezesetbenátmetszetteanemekáltalkijelölthatárokat,amimégiscsakmeglepőade-mokratikusberendezkedésűnek tartottAthénban.APanathénaiaazathéniállamünnepevolt, ezzel szemben az ún.Thesmophoria démosok szerintszerveződött.Arítusaititkosakvoltak,azünnepencsaknőkvehettekrészt.DémétérésKóréünnepevolt,akikanya–lányakapcsolatbanálltakegymás-sal.Anőileszármazásapolitikaiéletbennemjátszottszerepet,deérdekesmódonapolgárjogotmégisdémosokszerinttartottáknyilván.Azállamiün-nepeketközpontihelyekentartották,mígpl.aThesmophoriátfélreesőkön.AVesta-szüzek testületemondhatniközismert,dea feliratosemlékanyagárulkodikarról,hogyavallásiegyesületektevékenységébenisrésztvetteknők,akárpénzügyitámogatókéntis.Arészvételfüggetlenvoltatársadalmihelyzettől.RómábancsaknőkvehettekrésztaBonaDeaünnepségen,ami-nekmegsértéseközbotrányhozvezetett,mintazkiderültClodius„szentség-törése”kapcsán.BonaDeakultuszaállamielismeréstésvédelmetélvezett,ezzelszembenaBacchus-tiszteletbizonyos formáitazállambetiltottaésüldözte.Amagyarázataszerzőszerintabbankereshető,hogy,bármindkétkultuszfőszereplőinőkvoltak,azelőbbitazállamellenőrzésealatttartottaazáltal,hogyarítusokatelőkelő(értsd:apolitikaielitrokonságábatartozó)nőkvégezték,azutóbbibanbárkirésztvehetett.Anőiszerepvállalásgyanúsvoltazállamotvezetőférfiakszemében,hacsaknematársadalmihelyzetszentesítette.

Aszerzőnő,nohasokesetbencsakrekapituláljaazeddigiismereteket,átfogóképetnyújtatársadalminemekszerepéről,ígykönyvejóbevezetőlehet azoknak, akik a társadalmi nemek elméletére és szerepére kíváncsi-ak az antikvitást illetően.Ezmegfelel a sorozat (Key Themes in Ancient History) célkitűzéseinek.Régészvoltából fakadóanaz irodalmiés felira-tosforrásokmelléodaállítjaarégészetiemlékanyagot,amiolykorérdekesmegvilágításbahelyeziakorábbinézeteket.

Foxhall, Lin: Studying Gender in Classical Antiquity.(Agenderkutatásaaklasszikusantikvi-tásban)CambridgeUniversityPress,2013.XI+188o.

Takács Levente

38

A keresztények és a törvény

Gabriella Aragione aStrasbourgiEgyetemProtestánsTeológiaiKaránakoktatója tulajdonképpenaGenfiEgyetemésapárizsiÉcolePratiquedesHautes Études (vallástudományi szekció) közös doktori programja ke-retébenmegvédettdisszertációjánakegyösszefüggőrészét jelentettemegmonográfia formájában,későbbrehalasztvaagnosztikusoknakésMarki-onnak a törvényre (nomosz)vonatkozóreflexióit.Művébenteháttudatosanösszpontosítazoknakazókeresztényszerzőknekagondolataira,akikvalósvagyelképzeltpogányszemélyeknekcímeztékaz írásaikat.Figyelménekközéppontjábanavizsgáltíróknakarómaibirodalompolitikájáhozéskul-túrájáhozvalóviszonyulásaáll.Ebbőlkifolyólagtulajdonképpenháromlé-nyegeskérdéstvizsgál.Éspedig:mivoltazókeresztényekhozzáállása1.afennállótörvényekhezéshagyományokhoz;illetve2.azsidótörvényhez;valamint3.rendelkeztek-esaját,sajátságostörvénnyel?

Ahétfejezetretagolódóműértelemszerűenabbólindulki,hogymiisvolt az az intellektuális hagyomány és kulturális kontextus, amelyben akeresztényszerzőkálláspontjukatmegfogalmaznikényszerültek(La nais-sance d’un nouveau sujet politico-religieux,13–21.o.).Hiszenagöröggon-dolkodókatmárévszázadokótafoglalkoztattáka társadalomalapjaira,azemberiközösségekfejlődésére,azeltérőjogirendszerekre,illetvealegjobbkormányzásiformáravonatkozókérdések.Mindannyianmegegyeztekab-ban,hogyegyetlenemberiközösség–mégalegkisebb–semélhetolyanszabályok,törvényeknélkül,amelyekmeghatározzákazegyesszemélyekjogait,illetvekötelességeit.Végeredménybenanomoszlettazafogalom,amely a különböző korok és gondolkodók reflexióit katalizálta; erőteljesideológiaiésönazonosságidimenzióvaltelítve.Afelvetődőkérdéstehátazvolt,hogyakeresztények(khrisztianoi), mint genosz,milyenalaponfogal-mazhatjákmegaz igényeiket és aköveteléseiket?Hiszen a judaizmustólelszakadva már nem élvezhették a religio licita nyújtottavédelmet.Azanomoszpedig, amelyrehivatkoztak–azegyedüli Istenkinyilatkoztatása,amely a helyes életmódot és istentiszteletet határozzameg – a kortársak

39

(„pogányok”) számára egyszerűenmeg- és elfogadhatatlannakbizonyult.Aproblémaalapvetőenabbóladódott,hogyalátszólagpusztánvallásikér-désneknagyonkomolypolitikaiés társadalmi implikációivoltak.Hiszenakeresztényéletmódösszeütközésbekerült akorabeli normákkal (nomi-moi).Lényegébenvéveezenazalapon–vagyisasajátságos,mindazsidó,minda„pogány”életviteltőlkülönbözőéletvitelen–indultelakeresztényönazonosságkikristályosodása.Akutatásokelsősorbankétiránybanvizs-gálták,vizsgáljákakérdést:egyrésztanép(„újnép”vagy„filozófusnép”),másrésztavallásiegyesületvonatkozásában.Akétmegközelítésazonbannemannyiraantagonisztikus,hanemsokkalinkábbkomplementer.Együt-tesen világítanak rá a kereszténység,mint vallási és társadalmi jelenség,univerzálisés lokálisdimenzióira.G.Aragioneazonbanmégisanépkéntvalómeghatározást–ésakorabeliértelmiséggel,hivatalosságokkalpárbe-szédetszorgalmazószerzőket(Arisztidész,Jusztinosz, Meliton, Athénago-rasz, Tatianosz, Theophilosz,valamintAlexandriaiKelemenésÓrigenész)–részesítielőnyben,mertakeresztényekcsakisebbenaminőségbenvin-dikálhattákmaguknak a saját/sajátságosnomoszt, ésmindenekelőtt azt ajogot,hogyannakazelőírásaiszerintéljenek.Ugyanakkornagyobbfigyel-metszentela„másodikszofisztikának”,amelymintegyújmegvilágításbahelyeziakeresztényapologetikusirodalmat,ésrávilágítarra,hogyazegyesszerzőkesetébentulajdonképpenelitkeresztényekről,a„tudásszakembe-reiről”(professionnels du savoir;17.o.)beszélhetünk,akikelhagytakegyközösségetésidentitást,mégpedigegymásikközösségértésidentitásért.Ezutóbbiazonbannemvolteléggékiforrott.Akeresztényidentitásegyéniésközösségimeghatározásavalójábanazőalkotóitevékenységükeredménye.Afolyamatvégén–kb.177–180körül–Kelszoszazelső„pogány”értel-miségi,akifelismerte,hogyakereszténységsokkaltöbb,mintegyvallásiközösség;valójábanegyellen-társadalom, amely sok tekintetbenkivonjamagátakoinosz nomoszhatályaalól.Akeresztényekellenírtművénektény-legeshatásaazonbanismeretlen,hiszenÓrigenészcsakjófélévszázaddalkésőbbvállalkozottacáfolatára,nemisannyirasajátkezdeményezésből,hanemmecénása,Ambroszioszkérésére.

Akönyvmásodikfejezetevilágossáteszi,hogya„törvény”közelrőlsemtekinthetőanomosz pontos fordításának (La réflexion sur la loi et les lois: définition des problèmes et des enjeux, 23–53. o.). Ez is abba a fogalmikategóriábatartozik(alogoszhoz,vagyapoliszhozhasonlóan),amelyfoga-lomjelentésénekeredetigazdagságátszintelehetetlenmodernnyelvenvisz-szaadni,mertamögöttemeghúzódórealitástképtelenekvagyunkpontosanmegragadni.G.Aragione tehát arravállalkozik,hogyvázoljamagánaka

40

szónak/fogalomnakatörténetét,Hérodotosztólegészenarómaibirodalomidőszakáig.Mivelegyadottkortólkezdődően(Kr.e.azV.század,Athén)apolitikaitörvényjelöléséreishasználták,agondolkodásbanértelemszerűenfelmerültatörvényhozókérdése,akinektársadalomszervezőifeladatottu-lajdonítottak.Platóntkövetőenpedigadolgokmércéjeazisten,ésnemazemberlett(Törv.4,716c).

Aharmadikfejezetbenatörvényekértékelésekerülelőtérbe(Toutes les lois ne sont pas de véritables lois,55–77.o.).Szóesikmagánakatörvény-nekazabszolútalapjáról(legfőbbjó),avalódiságáról,azilletékességiterü-letéről(polgári,avagyszakrális),valamintazidejéről(örökérvényű,vagyidőleges).Teljesentermészetestehát,hogyarómaibirodalombanvitatkoz-takatörvényről(lásdpl.Cicero,AlexandriaiPhilón),ahogyazanegyedikfejezetbőlkiderül(Pourquoi des débats sur la loi dans la Rome impériale?, 79–104.o.).Annálisinkábbmivelamásodikszofisztikagondolkodásábanfontosszerepetjátszottarómaibaszileiaésagörögpaideia (lásd pl. Aelius Ariszteidész).

Akeresztényeknek tehát ebbe az intellektuális, kulturális, politikai éstársadalmikörnyezetbekellett beilleszkedniük, identitásukatmeghatároz-niuk.A törvény kérdése számukramegkerülhetetlenné vált, ahogy az azötödikfejezetbőlkiviláglik(Les chrétiens ont-ils un nomos ou un anti-no-mos? Le témoignage de Celse, 105–131. o.).Tisztázniuk kellett ugyanisa viszonyukat/viszonyulásukat egyrészt az érvényben lévő törvényekhezéshagyományokhoz,másrésztpedigazsidótörvényhez;illetvefelkellettmutatniuka saját törvényüketésa törvényhozójukat.AhogyazKelszoszvádjaibólkiderül,akortársakatelsősorbanakeresztényekrejtőzködése,ahagyományoktólvalóelszakadás,ésatanításbanfelfedezettellentmondá-sok zavarták.

Ahatodikfejezetbentehátaszerzőmintegyértelemszerűenteszifelakérdést:beszélhetünk-ekereszténynomoszról(Peut-on parler d’un nomos chrétien?,133–187.o.)?Órigenésztidézvekijelenti:ahhoz,hogyakérdéstmeglehessenválaszolni,előszörmagátatörvényfogalmátkelltisztázni.Azapologéták hangsúlyozták, hogy a keresztények rendelkeznekmindazok-kalaminőségi tulajdonságokkal(alapító,antikvitás, láthatóság),amelyekszükségesekahhoz,hogysajátnomoszuklegyen.Rámutattakarra,hogyakeresztényekegyolyanújgenosztalkotnak,amelyazantikvitásbangyöke-rezik.Tulajdonképpenazőtörvényhozójuklelhetőfelmindamózesitör-vény,mindagörögfilozófiaigazságtartalmamögött.

Az álláspontok azonban olyan mértékben eltértek egymástól, hogya feszültségmondhatni kikerülhetetlennek bizonyult, ahogy az a hetedik

41

fejezetbenmeg is fogalmazódik (Une tension sous-jacente,189–219.o.).AzIstent imádókugyanismagukat triton genoszkéntkülönböztettékmegmindagörögöktől,mindpedigazsidóktól.AzellentétSeptimiusSeveruscsászáruralkodásaalatthelyikeresztényüldözésekbenváltnyilvánvalóvá,202és204között.EbbenakontextusbanfogalmaztamegÓrigenész,hogytulajdonképpenmit is jelentkeresztényneklenni.Szerinteakeresztényekegyspirituálistermészetűésegyetemességrehivatottnépetalkotnak.Olyannomoszuk van, amely értelemmel felfogható, ellenben nem kizárt, hogymindenmásikkalösszeegyeztethetetlen.Hiszenakeresztényelőször–ésmindenekelőtt–egyháztag,éscsakazutánállampolgár.Mivelezazistenieredetűésajórairányulónomoszmindenekfelettáll,lényegébenvéveegye-dülalkalmasegyolyanstabiltársadalommegteremtésére,aholindifferens-séválnakahagyományosetnikaisajátosságok.

A világosan strukturált, és eredeti gondolatokat megfogalmazó mo-nográfia–amelyetaforrásszövegekjegyzéke(261–275.o.)teszkönnyenkezelhetővé–tartalmasbibliográfiával(221–259.o.)zárul.Ennekértékétaznöveli,hogyaforrásokfelsorolásamellettamásodlagosszakirodalmattematikusankategorizálja.Ebbőlkörvonalazódik,hogykikazokamodernszerzők,akik1.anomosz fogalmát,atörvénnyelkapcsolatoskérdéseket,apolitikaigondolkodást,acivilizációkközöttiidentitás-határokmeghatáro-zását,azetnográfiaiproblematikát;2.arómaibirodalompolitikaiéskultu-rális életét, illetve 3. a nomoszvitábanszerepetvállalókeresztényszerzőketésakorabelitörténetikontextusttárgyalták.

Átfogó és mélyreható kutatásának eredményekéntG. Aragione állás-pontjaaz,hogyazáltalavizsgáltkérdésekrelehetetlenáltalánosésegyér-telműválasztmegfogalmazni.Azegyesszerzőknézeteieltérőek.Ellenbenközösbennükaz,hogyazoka(„pogány”)kortársakszámáraegyszerűenel-fogadhatatlanok.Azókeresztényszerzőkhiábahangoztatjákalojalitásukat,akonfliktusmindiglehetségesmindapolitikaihatalommal,mindpedigatársadalommal.Időnkéntezértisrobbannakkikeresztényüldözések.Ake-resztényekkelszembeni–különösenavárosiértelmiségkörébenmegfogal-mazódó–fenntartásokatelsőnekKelszoszfoglaltastrukturáltrendszerbe.Véleménye szerint a kereszténység egy olyan palesztinai mozgalomhozkötődik,amelyfellázadtazsidóságellen,elterjedveabirodalombantulaj-donképpenmegtagadtaagyökereit,elzárkózikaszerepvállalásoktól,vagyismintegykivonulatársadalomból,ésvégeredménybenmagátafennállótár-sadalmirendetveszélyezteti.Akorabelikeresztényértelmiségtermészete-senarraazálláspontrahelyezkedett,hogyasajátkoruktörvényeivalójábannem is törvények.Ebbőlkifolyólagaz isteni eredetűdoktrínaelfogadása

42

lehetővétetteszámukra,hogyvégsőbúcsútmondjanakezekneka(nem-)tör-vényeknek.�Constantinushatalomrakerülésével–ésakereszténységintéz-ményesbetagolódásávalabirodalmihatalmistruktúrákba–értelemszerűenamagatartásokésálláspontokradikálismegváltozásának,újraértelmezésé-nekésújraértékelésénekleszünkmajdatanúi.Deaközhiedelemmelellen-tétben,eznemConstantinusszalkezdődik,hanemmáraIII.századutolsóharmadában.Constantinustehátnemelindítója,hanemhaszonélvezőjeegyolyanátalakulásifolyamatnak,amelyetahatalombanlevőkortársaiközülegyedülőismertfel,éslehetőségkéntegyedülőragadottmeg.Minttudjuk,sikerrel.

GabriellaAragione:Les chrétiens et la loi. Allégeance et émancipation aux IIe et IIIe siècles. (Akeresztényekésatörvény.LojalitásésemancipációaII–III.században) (Christianismes antiques)LaboretFides,Genève–Paris,2011,280o.

Jakab Attila

1 LásdÓrigenész:Kelszoszellen[V,40].Fordította,azelőszótésajegyzeteketírta,valamintanévmutatótkészítetteSomosRóbert.(Catena.Fordítások,11)KairoszKiadó,Budapest,2008.

43

KÖZÉPKOR – KORa ÚjKOR

Kommunikáció – Jogszolgáltatás – Integráció A pápaság és a toledói érsekség a XII. században (kb. 1085– kb. 1185)

Andreas Holndonner a német medievisztika fiatal korosztályának egyik jeles képviselője. Recenzálandó kötete az Erlangeni Egyete-men (Friedrich-Alexander Universität Erlangen-Nürnberg) 2012-ben megvédett disszertációjának átdolgozott, és részben kiegészített, 2014-ben megjelent változata. Holndonner 2009 és 2012 között egy Klaus Herbers vezette kutatócsoport („Päpstlich geprägte Integration-sprozesse in Ost- und Westeuropa (11.–13. Jh.) – Universale Einheit oder vereinheitlichte Vielfalt?”)1 tagjaként a középkori kereszténység centrumának és perifériáinak viszonyával, majd ezután egy másik, szintén az erlangeni professzor által vezetett projekt kutatójaként a középkori kánonjog teológiai vetületeivel foglalkozott.2

Holndonner munkájában a toledói érsekség és a pápaság közöt-ti kapcsolat közel száz évét, nagyjából az 1085 és 1185 közötti idő-szakot dolgozta fel. Könyve bevezetésében kitér olyan fontos, egész kutatását meghatározó kérdésekre, mint a középkori integráció fo-galmának a meghatározása, illetve a pápai reformok által az egész kereszténységre, illetve konkrétan az Ibériai-félszigetre kifejtett el-méleti és gyakorlati hatás. Az 1085-ben a muszlimoktól visszafoglalt Toledo esetében Holndonnernek azzal is számolnia kellett, hogy a kereszténység végvidékén, egy, bár korábbi keresztény hagyomá-nyokra támaszkodó, de újonnan visszaállított érsekség esetében mi-lyen hatással jártak a XI. század végén elkezdődő pápai reformok.

A szerző ennek megfelelően a következő kérdésfeltevésekkel kezdte vizsgálódásait: hogyan működtek azok az integrációs fo-lyamatok, amelyek révén Toledo a pápák által vezetett egyetemes egyház részévé vált? Egy konstans folyamatról beszélhetünk-e, vagy 1 http://www.mittelalter.geschichte.uni-erlangen.de/cms/forschung/abgeschlossene-fors-

chungen/paepstlich-gepraegte-integrationsprozesse.php(Letöltve:2016.02.01.) 2 http://www.ikgf.uni-erlangen.de/people/index.shtml/andreas-holndonner.shtml (Letöltve:

20�6. 02. 0�.)

44

inkább krízisek tarkította fejlődésről? Volt-e valamilyen korlátja az integrációnak és találhatók-e a római centrumra visszaható válasz-reakciók? Holndonner három olyan központi fogalommal dolgozott, amelyek könyve címében is megjelentek: kommunikáció, jogszol-gáltatás és integráció. Ezek közül talán a legutolsó meghatározása állítja legnehezebb kihívás elé a kutatót. A szerző definíciójában ezt olyan egységesülési folyamatként írja le, amely rendelkezik szociá-lis dimenzióval is, és amely által új elemek jelennek meg egy már fennálló rendszerben. Mivel azonban az integráció csak közvetetten érhető tetten a pápai oklevelekben (ahogyan más forrásokban is), a kutatáshoz különböző kritériumok és indikátorok meghatározására is szükség volt. Ezek azok az úgynevezett pápai eszközök, amelye-ket a XI–XIII. század során a nyugati kereszténység különböző terü-letein mindenütt bevetettek: oklevelek és privilégiumok, a kánonjog elterjedése és vele együtt a római jog újrafelfedezése, a pápákat sze-mélyükben képviselő legátusok megbízása és tevékenysége, vala-mint a delegált bíróság rendszere. Nem feledkezhetünk el továbbá a pápaság és a helyi egyházak közötti személyes összeköttetéseknek a kapcsolatok fejlődését alakító erejéről sem, ami elsősorban a kle-rikusok római útjai, illetve különböző zsinatok révén jöhetett létre. Toledo esetében ezt az általánosnak tekinthető felsorolást kiegészíti egy speciális elem, amely az érsekség különleges földrajzi és szociá-lis helyzetéhez, valamint a korábbi muszlim uralomhoz kapcsolódik: a liturgia. Az úgynevezett mozarab rítus körüli problémák ugyanis azon konfliktusok (belső és a pápasággal fennálló egyaránt) részét képezték, amelyek hosszú távú hatásuk révén mégis az integráció egyfajta megnyilvánulásának tekinthetők.

A kötet bevezetésében Holndonner kitér továbbá a fennálló for-ráshelyzetre is, kiemelve egyebek mellett a Historia Compostellana je-lentőségét, amely egy elbeszélő forrás és egy chartularium keveréke-ként jellemezhető. Ugyancsak fontos szerepet játszanak elemzésében a fennmaradt diplomatikai források, elsősorban a pápai és legátusi oklevelek, amelyekkel kapcsolatban a szerző a korábbi kiadásokat, pl. az Iberia Pontificia köteteit is érinti. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a német történész számos olyan forrást is bevont vizsgálódásába, amelyeket eddig nem adtak ki, ezek közül többnek a szövege megta-lálható a kötet mellékletében.3

3 Holndonner,2014.Anhang8.595–598.

45

A könyv első fejezete – bár a szerző megállapításával élve, az integrációs folyamatoknak ritkán van pontos kezdő és végpontja – Toledo 1085-ös visszafoglalásával indul. A vizsgálódás fő témáját a VII. Gergely pápa által a világi uralkodók irányában általánosan támasztott igények, illetve ezek speciális, helyi megjelenései adják. Az Ibériai-félsziget mint kultúrák és vallások olvasztótégelye ugyan-is olyan kihívások elé állította a pápákat, illetve univerzális igénye-iket, amelyek máshol ebben a formában nem jelentek meg. Toledo esetében ez talán leglátványosabban a már említett mozarab liturgia esetében volt megtapasztalható. VII. Gergely Holndonner elemzése szerint ugyanis látványosan elutasította e rítus alkalmazását, szám-talan konfliktust kiváltva és felvállalva ezáltal, de a liturgia mégis tovább élt a XII. században is.

A szerző nagy hangsúlyt fektet analízise során a toledói érsekség, és tágabban León és Kasztília vizigót előzményeire, illetve ezen örök-ség XI–XII. századi hatására, ami – a korábbi egységes királyság he-lyén kialakuló új uralmi centrumok teremtette helyzettel együtt – a pápasághoz fűződő kapcsolaton is nyomot hagyott. Elemzése szerint a keresztény egyházszervezet újjáalakítása és kiegészítése mellett – nem meglepő módón – kiemelkedő jelentőségű volt 1085 után a ró-mai liturgia, valamint a bencés szerzetesség megjelenése a területen. Ugyancsak fontos volt a hispániai primátus kérdése, nem volt ugyanis kezdettől fogva egyértelmű, hogy Toledo érseke fogja betölteni ezt a szerepet, hiszen arra esélyes volt Braga, Burgos és Palencia főpapja is. A vizsgált korszakban VII. Gergely mellett két kiemelkedő szerep-lővel kell még számolnunk Holndonner elemzése szerint: VI. Alfonz kasztíliai és leóni királlyal és Bernát toledói érsekkel.

Jelentős változásnak tarthatjuk, hogy VII. Gergely utódai alatt enyhült a feszültség a pápaság és Toledo között, amihez Bernát ér-sek több itáliai útja is hozzájárult. Az egyházfők mindazonáltal nem mondtak le a római liturgia bevezetéséről, nem ismerték el egyen-rangúként a mozarabot, bár azt bizonyos templomokban továbbra is gyakorolhatták. III. Celesztin a XII. század végén pedig egyenesen a muszlimok uralma alatt élő mozarabok megsegítésére hívta fel a ke-reszténységet. Nem kell azonban csodálkoznunk ezen a változáson, hiszen, mint később még kitérünk rá, a pápa volt korábban az első személyesen Toledóban járt bíboros-legátus.

A könyv második fejezetében Holndonner áttér a toledói érsekség számára 1088-ban és 1093-ban adott pápai privilégiumok elemzésére.

46

Az ismertetésünkben már többször említett érsek, Bernát jelentősége ebből a szempontból is kiemelendő, hiszen az említett – igen jelentős – külön jogok kieszközlésében nagy szerepe volt a hispániai főpap 1088-as, II. Orbán pápánál tett látogatásának. Bernát ekkor személye-sen vette át érseki méltósága jelképét, a palliumot a pápától, elsőként az ibériai főpapok közül, egy olyan időszakban, amikor a pápai re-formok folyományaként, ahogyan azt Holndonner is hangsúlyozza, a metropolitai hatalom kezdett háttérbe szorulni. A sajátos hispániai helyzet azonban épp ekkor hozta magával a – még formálódó jogi hátterű – primátus kérdésének a felértékelődését. 1093-ban pedig egy másik, a későbbi eseményekre nagy hatású pápai privilégium révén Bernát érsek állandó legátusi rangra tett szert. II. Orbán dön-tésének érdekessége, hogy megindokolásakor, a primátussal ellen-tétben, már nem utalt a korábbi vizigót hagyományokra, és azt nem is kötötte össze közvetlenül a toledói főpap hispániai elsőségével. A pápa intézkedéseinek hatására a toledói primátus a XI. század vé-gére realitássá vált, a felújított és újonnan alapított egyházmegyék, köztük a tarragonai érsekséggel, ugyanis kikerültek a narbonne-i ér-sek joghatósága alól.

A kötet harmadik fejezetében a pápai-toledói kapcsolat XI–XII. század fordulója körüli eseményeibe nyerhetünk mélyebb betekin-tést. Holndonner ebben a fejezetben egyértelműen a korábbi szoros kapcsolatok, ugyan nem jelentős, de érezhető lazulására helyezi a hangsúlyt. Ennek első jele a korábban említett privilégiumok föld-rajzi határainak a szűkítése volt. Az Ibériai-félsziget többször hang-súlyozott politikai töredezettsége ugyanis a terület egyházi struktú-rájára is hatással volt. VI. Alfonz mint imperator totius Hispanie ugyan igyekezett minden lehetséges módon támogatni Bernát érseket pri-mátusa realizálásában, de a gyakorlatban az Kasztílián és Leónon kívül nem tudott érvényre jutni, 1093 után egyrészt az elmaradó pápai támogatás miatt sem. A toledói főpap igyekezett kialakítani az alárendelt püspökségek hálózatát, de nem minden esetben járt si-kerrel. Santiago de Compostela és Valencia főpapjai például exempt státuszuk elismertetése révén törekedtek a toledói igények elhárítá-sára. Bernát érsek később az Urraca kasztíliai királynő és I. Alfonz aragóniai király házassága körüli problémák kapcsán már nyíltan el-lentétbe került II. Paszkál pápával. A rossz viszony egyik lehetséges hatásának tarthatjuk a szerző szerint, hogy a pápa tovább nyirbálta Toledo különjogait, valamint azt, hogy Bernát hasztalanul igyeke-

47

zett megakadályozni a XII. század elején a bragai püspökség érseki rangra emelését. Az események azonban érdekes fordulatot vettek, tekintve, hogy Mór bragai érsek 1117-ben VIII. Gergely néven ellen-pápa lett, majd ő koronázta császárrá V. Henriket. A fejezet végén a szerző a toledói érsekség egy másik rivalizálását veszi górcső alá, a Santiago de Compostelával kialakuló vitát, amelyben a vizigót tradí-ciók és a Jakab apostol sírja nyújtotta más jellegű legitimáció megüt-közését is megfigyelhetjük.

A negyedik fejezet a szerző által késleltető elemekként aposztro-fált ellentétes fejlődési tendenciákat elemzi. Toledo jelentősége és a hispániai egyházszervezetben betöltött kiemelkedő szerepe ugyanis a XII. század eleji nehézségek ellenére sem változott meg jelentősen, Compostela nem volt képes átvenni riválisa szerepét. Holndonner az 1112 és 1130 közötti időszakot tekintve kiemelten foglalkozik Boso kardinális legációjával, sőt, Bernát, az állandó legátusi felha-talmazással rendelkező toledói érsek és az említett pápai oldalkö-vet gyümölcsöző együttműködéséről ír, ami a korábban hűvösebb-nek mondható pápai-toledói viszony enyhülését is eredményezte. Ez egyebek mellett újabb, Toledónak adott apostoli privilégiumok formájában is megmutatkozott, valamint a reconquista pápai támo-gatására is hatással volt. Megtörtént továbbá Toledo és Compostela között az érdekszférák elhatárolása, egyértelműen az előbbire nézve kedvező végeredménnyel.

A következő nagyobb egység arra a kérdésre keresi a választ, hogy a XII. század első nagyobb szkizmája alatt miért tűnik a to-ledói–pápai viszony a korábbiaknál jóval visszafogottabbnak. A szer-ző ezzel kapcsolatban elsősorban a ciszterciek és az Ágoston-rendi kanonokok szerepét emeli ki, az 1127 és 1143 közötti – lappangási – időszak ugyanis a két szerzetesrenddel fennálló konfliktusok és együttműködések révén jellemezhető Holndonner szerint. Ennek le-zárása pedig VII. Alfonz király és az Ibériai-félszigetre küldött pápai legátusok kapcsolata, valamint az utóbbiak által elnökölt zsinatok révén ragadható meg. A munka hatodik része a korábbi lappangás után a felszínre törő konfliktusokkal foglalkozik, amelyeket a szerző az integráció hajtóerejeként jellemez. Az 1143 és 1179 közötti éveket tekintve ugyanis a toledói primátus körüli viták tekinthetők igazán meghatározónak. A Toledo és Braga közötti konfliktus újult ki el-sőként, amely összekapcsolódott világi ellentétekkel is, nevezetesen a kasztíliai királyok Portugália feletti igényeivel. A konfliktus egyik

48

megjelenési formája a már említett zsinatokon keresendő, de a bra-gai érseknek küldött pápai iratok is számos adalékkal szolgálnak a kérdéshez. Sőt, általánosságban elmondható, hogy a különböző pá-pai mandátumok, privilégiumok és protekciók nagy hatással voltak az események alakulására, még ha csak fenntartásokkal is beszél-hetünk az egyházfők „spanyol politikájáról”. Holndonner nagy fi-gyelmet szentel továbbá a kánonjog XII. századi ibériai terjedésének, illetve ehhez kapcsolódóan a főpapok közötti pápai eljárásoknak is, amelyek szintén az integráció egyik eszközének, vagy inkább útjá-nak tekinthetők. Maga a konfliktus a toledói primátus ismételt pápai elismerésével zárult.

A könyv hetedik fejezetének központi kérdése abban határozha-tó meg, hogy milyen hatással volt a Toledót érintő integrációs fo-lyamatokra III. Sándor pápa 1159-es megválasztása, tekinthető-e, és ha igen mennyiben, az ezt követő időszak egyfajta áttörésnek? Holndonner az 1160-as éveket még egyfajta válságidőszaknak tart-ja, amihez nagyban hozzájárultak az öt ibériai államalakulat közötti szüntelen ellentétek, ahogyan III. Sándor pápa és I. Frigyes császár konfliktusa is. A szerző vizsgálja még mások mellett János toledói ér-seknek a fennálló kettős pápaválasztás körüli problémákban játszott szerepét és az 1166-os segoviai zsinat hatását, míg a konfliktus vég-pontját a XIII. század elejére helyezi. A kötet záró, nyolcadik része is az előzőleg az integrációban végbemenő áttörésként aposztrofált té-mához kapcsolódik, annak néhány elemét veszi alaposabban górcső alá. Ezek közül talán Hyacinth bíboros-legátus missziói emelhetők ki, aki mellesleg az első olyan legátus volt, aki ibériai tartózkodása során egészen a Tajo parti városig eljutott. A pápai oldalkövet által megélénkített kapcsolatok mutatkoztak meg például a toledói érsek-ség újabb pápai privilégiumaiban is.

Holndonner a több mint húsz oldalas összegzés után mindössze-sen kilenc melléklettel gazdagítja az általa összeállított, eddig sem alábecsülendő mennyiségű információhalmazt, egyebek mellett megadva a fellelhető XI–XII. századi liturgikus könyvek listáját, ösz-szegyűjtve Bernát érsek legátusként kiadott okleveleit, illetve közre-adva több eddig nem hozzáférhető, vonatkozó pápai iratot. A kötetet egy igen terjedelmes forrás- és irodalomjegyzék, valamint a személy- és helynév mutató zárja le. Andreas Holndonner munkája mind-azonáltal nem csak terjedelme, vagy az utóbb említett mellékletek és kiegészítések miatt tekinthető különösen impozánsnak. A fiatal

49

erlangeni történész könyvében a hispániai történelem, és szűkebben véve a toledói-pápai kapcsolatok történetét tekintve olyan mérvű fel-készültségről és ismeretekről tett tanúbizonyságot, amire érdemes minden a téma iránt érdeklődő kutatónak odafigyelnie. Holndonner kötete bátran odaállítható professzora, Klaus Herbers munkái mellé, ami önmagában is garancia a magas minőségre.

Andreas Holndonner: Kommunikation – Jurisdiktion – Integration. Das Papsttum und das Erzbistum Toledo im 12. Jahrhundert (ca. 1085 – ca. 1185) [(Kommunikáció – Jog-szolgáltatás – Integráció. A pápaság és a toledói érsekség a XII. században (kb. 1085–kb. 1185)]. Berlin – München – Boston, 2014. Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen. Neue Folge. Bd. 31: Studien zu Papstgeschichte und Papsturkunden.

Barabás Gábor

50

Kultúrák közti kapcsolatok a kora újkori földközi-tengeri térségben: oszmán–velencei találkozások

Stephen Ortega könyve az Ashgate kiadó gondozásában jelent meg a„Transculturalism,1400–1700”sorozatnegyedikköteteként.Ezasorozatolyantanulmányokközlésétjelöltemegcéljául,melyekazEurópa,Ázsia,Afrika ésAmerikaközti kora újkori államközi politikai kapcsolatokat ésezekegymásrahatásátmutatjákbe.Ekönyvekutazók,kereskedők,felta-lálók,térképkészítők,különbözőművészekésírókírásaitvizsgálvareflek-tálnakazadottterületpolitikai,gazdasági,nyelvészetisajátosságairaéster-mészetesenazadottkulturáliskörnyezetre,a„transzkulturalizmus”,vagyisazemberiségtúlélésétbiztosító–akultúrákközti–átjárásésátjárhatóságjegyében.

StephenOrtega,aSimmonsCollegetörténelemtanszékénektanára,aholegyetemestörténetet,aziszlámtörténetétésazegyescivilizációkegymásrahatásánaktörténetét(crossculturalhistory)oktatja.Köteteabevezetőnésazárszónkívülösszesen5fejezetettartalmaz,melyetrészletesbibliográfiaéstárgymutatózár.Ortegabevezetőjébenkiemeli,hogyazértszületettmegezakönyv,mertazeddigikutatásokelhanyagoltákaziszlámvilágésEurópaviszonylatában,akultúrákköztikapcsolatokbanamuszlimhatásvizsgálatátaNyugaton.ÍgyezakötetalapvetőenaXVI–XVII.századioszmánvilágésaVelenceiKöztársaságkeresztényalattvalóiköztikultúra-közikapcsola-tokatveszigórcsőalá.Azoszmán-európaitársadalmikapcsolatokkomplexkutatásához ugyanis relatíve kevés szakirodalom áll a rendelkezésünkre.AzújabbakközülmegkellemlíteniEric Drusteler és Nathalie Rothman munkáit�,akikazonbanennekakapcsolatitengelynekegymásikvetületé-rehelyezikahangsúlyt.Ortegakiemeli,hogyPaolo Pretoalapvetőköny-ve2iscsakegyfejezetbenfoglalkozikaVelencébenélőtörökközösséggel. � Eric Drusteler, Venetians in Constantinople: Nation, Identity, and Coexistence in the

Early Modern Mediterranean.Baltimore,JohnHopkinsUniverstiyPress,2006.;NatalieRothman, Brokering Empire: Trans-Imperial Subjects between Venice and Istanbul. Ithaca, 20�2.

2 Paolo Preto, Venezia e i turchi,Firenze,1975.

5�

Hozzáteszi továbbá,hogyCemal Kafadar és Maria Pia Pedani80–90-esévekbenmegjelentelemzései3mellettmégmindigavilághírű iszlamista,Bernard Lewis4könyveadjaa legszélesebbáttekintéstamuszlimokkoraújkorieurópaijelenlétéről,depontazoszmánokrólőiskevéskonkrétumottud felsorakoztatni.

Ortega kötete abban különbözik az előbb felsoroltaktól, hogy nem akorábbanmártöbbszörelemzetttémára,azOszmánBirodalombanélőéstevékenykedő keresztény és zsidó közösségekre összpontosít elsősorban,hanem azokra a muszlim törökökre, vagyis pontosabban fogalmazvaoszmánalattvalókrahelyeziahangsúlyt,akikVelencevárosába, illetveaVelenceiKöztársaságterületéreérkeztek.Ezenakorábbankevesetvizsgáltaspektusonkeresztülvilágít rá a fennállóhatalmi, társadalmiés földrajziviszonyokra,melyekamuszlimutazóknakakeresztényvilághozvalókap-csolódásipontjaitjelentették,ésakorábbanmarginálisnaktekintettmuszlimrészvételreakülönbözőszintűésformájúkapcsolatokésegymásrahatásokalakításában. Időbeli keretnek pedig elsősorban a lepantói csatát követőciprusihadjárat(1573)ésakrétaiháborúkezdete(1645)közöttiidőszakotjelöltekiaszerző,mintegyrelatívnyugodtbékeperiódust,amikorissokoszmán,vagyismuszlimalattvalóérkezettVelencébekereskedni.Ezazon-bannemjelentszigorúidőbelibehatárolást,mivelOrtegaolyanérintkezé-si formákatéskereskedelmigyakorlatot isbemutat,melyeka fent jelzettidőszakelőtt,illetveutánismegtalálhatókvoltak.AkétnépköztihivataloskapcsolatokaXIV.századmásodikfeléignyúlnakvissza,sazezekbenakoraiszázadokbanmegkötöttbékékésmegegyezésekismereteelengedhe-tetlenülszükségesahhoz,hogymegértsükakésőbbifejlődésalapjátésazidőközbenbekövetkezőváltozásoklényegét.AzoszmanistakutatókközöttmárkorábbanbekövetkezettparadigmaváltástOrtegaishangsúlyozza:ahe-lyett,hogyúgygondolnánkazOszmánBirodalomra,mintegyönmagábazárkózó,vagyéppenellenkezőleg,más,külsőhatásokáltalmeghatározottállamalakulatra,aztkellmegvizsgálni,hogyazoszmánokáltal felhalmo-zotttudásésazáltalukgyakorolthatalommilyenmódonnyilvánultmega 3 CemalKafadar,ADeathinVenice(1675):AnatolianMerchantsTradingintheSerenis-

sima.In:JournalofTurkishStudies10.1986.191–218.;MariaPiaPedani,In nome del Gran Signore. Inviati ottomani a Venezia dalla caduta di Costantinopoli alla guerra di Candia,Venezia, 1994. Ortega nem veszi figyelembe azonban későbbimunkáit, amikpedigszámáraishasznosadalékokkalszolgálhattakvolna:uő.,Venezia porta d’Oriente.Mulino,Bologna,2010.;uő.Turchi in Canal Grande.AnnalidiCa’FoscariXLVI.2.2007.39–54.;uő.Ottoman Merchants in the Adriatic: Trade and SmugglingActaHistriae16/1–2.2008.155-172.;uő.Ambassadors’ Travels from the East to Venice. In: Annali di Ca’ Foscari48/3.2009.183–197.

4 BernardLewis,The Muslim discovery of Europe.Nortoned.,NewYork,1982.

52

birodalomhatárainkívül.Ortegaéppenennekaszempontsornakamentén,vagyisahatalomkifejeződésénekésmegjelenésénekakülönbözőaspektu-saimenténosztottaötfejezetrekötetét.

Azelsőfejezetbenaztazoszmánhálózatotmutatjabe,melyaVelencébenélőmuszlimközösség számára próbáltmegfelelő lakhatási körülményeketbiztosítani. Ortega ennek érdekében bemutatja azokat az előkészületeketés megegyezéseket, melyeket ebben az ügyben az oszmánok a velenceihatóságokkal intéztek, és ezen keresztül azt az erőfeszítést, amit az itáliaiköztársaságtettannakérdekében,hogyelrendezzeezeknekagyakranazál-lamifelügyelettőlfüggetlencsoportoknakahelyzetét.Igazugyan,hogyezeka közösségek szétszórtan éltek a városban, demivel erős helyi kapcsolatihálóvalrendelkeztek,adminisztrálásukésfelügyeletüknagykihívástjelentettahatóságoknak.Amásodikfejezetéppenazerreaproblémáraadottválaszok-kalfoglalkozik,vagyisavelenceibürokráciávalvalóegyezkedéseketésazintegrációútjaitkutatja,vagyisegészenpontosanazt,hogyahelyitanácsokésvezetőkhogyanállapítottákmeg,mértékfelakereskedelmiigényeket,ésmilymódon jelentkeztek,mint a kultúrák közti kommunikáció, érintkezésszínterei.Akötetezenrészekiemeli,hogyazoszmáncsoportok,közösségeka’CinqueSavidellaMercanzia’kereskedelmiszervezetenkeresztülfolytat-tak párbeszédet a velencei állammal.A következő, harmadik fejezetben isfolytatódikadialóguskérdése,deavizsgálódásszíntereVelencevárosárólakétállamhatáramentiterületretevődikát,aholaszerzőahelyiesetekenéskonfliktusokonkeresztülvizsgáljaa társadalmielhelyezkedésésakulturá-lisközvetítésproblematikáját.Ebbenafejezetbenkülönöshangsúlytkapazáttéréskérdése,melyegybenbizonyoskapcsolatotésugyanakkorakadálytis jelentett az államhatalommal és a közemberekkel való érintkezés során.Szintén ebben a részben elemzi Ortega az oszmán hatalom Velencébenmegjelenőkülönbözőformáit.Ezekmáranegyedikfejezetbenszereplőtémaelőfutáraként szolgálnakannakakérdésnekamegválaszolásához,hogyazegyesegyénekmilymódonfolyamodtakazoszmánkormányzathozésvontákbeakonfliktusokmegoldásábaavelenceieket.Levelek,rendeletek,egyénija-vaslatokegészsoratanúskodikarról,hogymiképpenzajlottakétállamköztikommunikáció, melynek társadalmi szereplői erősen befolyásolták a dön-téshozásfolyamatát.Ezazonbannemcsupánegykétoldalúpárbeszédvolt,hanemazegészföldközi-tengeriésazon túlivilágkülönbözőszereplőinekszélesskálájúfelvonultatásátisjelentiegyben.

Mivel a szerző a velencei–oszmán kapcsolatokat mind mikro-, mindmakroszintenvizsgálja,mindkétoldalonfelszínrejönnekahelyiésabiro-dalmakközti,magasszintűkapcsolatokköztikölcsönhatásokis.Azutolsó

53

fejezetbenpedigaztvizsgáljaaszerző,hogyaFöldközi-tengertérségébentalálható különféle csoportosulások mily módon hoztak létre egységek-be rendezett politikai színtereket szövetségek kötésével, a kultúrák köztiegyüttműködéssel, illetve stratégiai okokból kialakult szembenállással,komplex háromszöget alkotva a velencei–spanyol–oszmán kapcsolatokterén.Demivelaspanyolokszámáraa„hitetlenek”ellenvívottharchosszúidőnkeresztülerősretorikaieszközmaradt,a törökökésavelenceiekafennállóhatalmiviszonyokmiatt kénytelenekvoltak részt venni ebbenafajtahatalmikapcsolatrendszerben,úgy,hogymégis lehetőségetbiztosít-sanak a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére és fenntartására. Ez komoly feladateléállítottaameglévőtörvényhozásiésigazságszolgáltatásihatal-mat, valamint kihívást jelentett a földrajzi ellenőrzés és ellenőrizhetőségszempontjábólis.

MivelOrtegaaVelencei,azIsztambuliésaSimancasiÁllamiLevéltár-banvégzettkutatásokat,szintézisétolasz,oszmánliésspanyolnyelvűfor-rásokalapjánállítottaössze.Túlnyomótöbbségbenvannakavelenceiforrá-sok,mivelazoszmánoknemírtakolyanútibeszámolókat,amiránkmaradtvolna, sőt a legtöbbjük valószínűleg az oszmán kormányzat tudta nélkültartózkodottavárosban.Ígyamiatöröklevelezésnyománránkmaradt,azáltalábanmármindolyanügy,amimárdiplomáciaiszintűbeavatkozástigé-nyelt.AzoszmánközösségekVelencében töltöttmindennapjairól ilymó-doncsakavelenceiforrásokbólszerezhetünktudomást,példáulabüntetőeljárásokból,vagyazinkvizíciósiratokból.Ezekaforrástípusokugyan-isnemcsakavezetőrétegek,hanemaközemberekvilágábaisbetekintéstengednekésolyanfontosérintkezésiformákathoznaknapvilágra,melyekamúgynagyonnehezenkövethetőknyomon.

Ortegameggyőzőenérvelamellett,hogyakoraújkorbanakeresztényekésamuszlimokakapcsolattartásraapolitikai,gazdasági,társadalmiéskul-turálislehetőségekigenszélesspalettájátvonultattákfel,bemutatva,hogyakételtérőközösség,vagyisamuszlimoszmánokésakeresztényvelenceiekalattvalói:akülönbözőkereskedőkéskereskedőházak,diplomaták,infor-mátorok(besúgók,kémek),azáttértekésakormányzatotszolgálóhivatal-nokok,nagyonhasonlógyakorlatokatés tárgyalási technikákatalkalmaz-tak,amikorügyeiketintézték.Érdekestanulság,hogymígazembereksajátidentitásának meghatározásánál a vallási különbözőség nagy mértékbenmeghatározta a kapcsolatok jellegét; addig a jogi döntéshozó hatalom, anemekköztikapcsolatokésazegyesemberektársadalmistátuszahasonlómegítélés alá esett és hasonló kulturális érzékenységetmutatottmindkétemlítettcivilizációban.

54

A könyv témája szorosan kapcsolódik továbbá olyan, az érdeklődésfókuszában álló témákhoz, mint a határok kérdése („borderlands”:átjárhatóságuk,azott élőkmobilitásaacentrumbanélőkhözképest stb.),illetve az identitáskutatás problematikája. Az identitás kérdése ugyanisnemcsupánarravilágítrá,hogyhogyanláttákmagukatazegyesemberek,közösségek,hanem–hanemállandóentitáskénttekintünkrá,hanemegykultúrák közti kölcsönhatás hozományként kialakuló folyamat részekéntvizsgáljuk–arrais,hogymitéshogyanadtakátegymásnak.

Mivelaszerzőnagyhozzáértésselésegységbenszemlélvevonjabeamakro-ésmikrotörténetielemeketegyaránt,akönyvnagyértéke,hogyújforrástípusok felhasználásávalújszerű szempontokathoz fel ebbenamá-sokáltalmár többoldalrólkutatott ésvizsgált témában, és így fontos ésgondolatébresztőújadatokkaléskövetkeztetésekkelszolgálakétkultúraköztikapcsolatrendszerkutatásában.Emellettakötetmásikerőssége,hogybeemeli a vizsgálódás körébe Spanyolországot,mint amediterrán térségszerves részét.

StephenOrtega:NegotiatingTransculturalRelationsintheEarlyModernMediterranean:Ot-toman–Venetianencounters.(Kultúrákközöttikapcsolatokakoraújkoriföldközi-tengeritérségben:oszmán–velenceitalálkozások)Farnham,Surrey,UK;Burlington,VT:Ashgate,2014.(Transculturalism1400–1700),212.

F. Molnár Mónika

55

Egy új Luther-életrajz csomópontjai

Ahogyközeleg a reformáció kezdeténekötszázadik évfordulója,mindin-kább ráirányul a figyelem a vallásimegújhodást elindító LutherMártonszemélyiségére.Olaszországbanis.AzUrbinóiEgyetemenújkoritörténel-mettanítóGuido Dall’Olioszerinterrehazájábankülönösennagyszükségvan:oktatóitapasztalataiisarrólgyőztékmeg,hogy„azolaszokijesztőentudatlanokavallásikérdésekben”(11–12.,135.o.).Amagátmárkönyvelegelejénagnosztikusnaknevezőszerzőszerint(11.o.)„ezjórésztegyetlenvallásifelekezet”,akatolicizmus„ésazaztmegtestesítőintézményabszo-lúttúlsúlyánakeredménye,melyhezfoghatónincsseholEurópában,méganagyonkatolikusSpanyolországbansem”(12.o.).Luther Márton (Martin Lutero)címűmonográfiájátbevallottan„oktatásieszköznekszántaazolaszegyetemekhallgatóiszámára”(12.o.).

Atudományosságésazismeretterjesztéskritériumainakegyidejűérvé-nyesítése,minttudjuk,nemkockázatmentes.Azegyik„legszuggesztívabb”„Luther-legenda”hívőitalánmegütköznekazon,hogyahíreskilencvenöttézis kiszögezését „szögekkel és kalapáccsal” awittenbergiMindenszen-tektemplomkapujára,1517.október31-én(areformáció„születésnapján”)Dall’Oliocsak„valószínűnek”minősíti,aztírván,hogy„bizonyítékoknin-csenek rá” (67. o.).A „szakértők” viszont úgy találhatják, az életrajz túlsokújdonságotnemtartalmazazeddigi,Lutheréletét„végtelenülsokszorelbeszélőésmindenlehetségeséselképzelhetőmódonértelmező”(35.o.)szakirodalomhoz képest (amagyar nyelven hozzáférhetőművek közül,mint legismertebbeket, említsük meg Richard Friedenthalét és Graham Tomlinét).Ámszámukraisérdekeslehet,hováhelyeziahangsúlyokatazéletpályánakezazújbemutatása.

Dall’Olio–egyetértveafranciaLucien Febvre„úttörő”jelentőségű,aLuther-kutatásokbanújfejezetetnyitó,mertLuthert,a„felekezetivitákon”túllépve, „hivatásos történészhez” illően, „koraembereként”bemutatóésértelmező, 1928-asmonográfiájával (190–191. o.) – „leegyszerűsítőnek”tartjaazta,Hegeláltalisszentesített(171.o.),felfogást,miszerintalutheri

56

reformációdöntőkiváltóoka„azegyházésképviselőiromlottságában”ke-resendő:szerinteezamegközelítés„alábecsüliLutherésatöbbireformátortevékenységénekmélyenvallásosindíttatását”(25–26.o.).Igaz,amikorki-jelöliLutherhelyét„akéseiközépkornyugatikereszténységének”kontex-tusában,magaisazelsőfejezetszerkezetimegoldásávalnyomatékosítjaapápák,püspökök,papok,„aszekulárisésregulárisklérus”morálisválságát(15–33.o.).

Hasonlóokokból–minttúlmodernéstúlságosanreduktívelgondolást– bírálja az olaszmonográfusLuther szorongásainak ésmelankóliájánakvisszavezetéséttisztánvagytúlnyomóanszexuálisokokra(45–47.o.).

A„politikusLuther”-képkritikájakorántsemzárjakiannakatényező-nekazaláhúzását,hogyLuther ésmozgalmasikereibennélkülözhetetlenszerepet játszott a politikai hatalom – legkonkrétabban és legfőképpenBölcsFrigyes szászválasztófejedelem– támogatása: anagyúripártfogásnélkül Luthert bizonyára ugyanúgy megégették volna, mint öntudatosanvállalt „elődjét”,Husz Jánost vagy holland reformátor-harcostársait (71.,75.,94–103.,109.,142.o.).

A történész részbenmegvédiLuthert attól a vádtól, hogykövetkezet-len vagy áruló lett volna, amikor hevesen szembefordult aMüntzer-féle(Dall’Oliomindigígyírja,nemMünzernek)parasztháborúval:Lutherel-ítéltea„forradalmi”erőszakot,azaztletörővérengzéstmárnem,sőt,„túlheves kifejezésekkel” bíztatott rá, amit túl későn ismert fel és bántmeg(111–114. o.). Ugyanakkor – épp a történelmi szemléletmód jegyében,egyetértveahollandevangélikusHeikoA.Obermannal–vitatja,hogyafelvilágosult liberalizmus, a liberális gondolatszabadság előfutárának te-kinthetnénkLuthert:ahitek,világnézetekpluralizmusának,vagyakáraval-lásitürelemnekelismerésétőlmégigencsakmesszemaradt,jóllehetsosemjutottelazeretnekégetésig,mint„utódja”(?),aSzervétMihálytteológiaigondolatvétségekértmáglyáraküldőKálvinJános(93–94.,134–135.,161.,198.o.).

AtoleranciaésaszabadságeszméjéhezLuthernélsokkalközelebbállottazészakihumanizmusbüszkesége,RotterdamiErasmus:velevalókapcso-latát, iránta érzett kezdeti nagyrabecsülését, majd szakításukat (egyesekszerintegyenesen„ahumanizmusésareformációközöttivéglegestörést”)a„lutherológus”árnyaltan, tárgyilagosanelemzi,nemkismértékben–új-fent–teológiai-filozófiainézetkülönbözőségekkelindokolja,kiváltasza-badakaratrólfolytatottdisputában(114–122.o.).

Luther, a „Hercules germanicus” (162. o.) utóéletéről a könyv végéntaláljuk,tömörségükbenisalegérdekesebbkitekintéseket:hogyanlettval-

57

lásfelekezeticsatározásokmagasztaltikonjábólésrágalmazottáldozatábólnemzetihős, egyfelől tudományosvizsgálódások,másfelőlpolitikai átér-telmezések tárgya (Dall’Oliovisszautasítja az „államimádásával” és „an-tiszemitizmusával”,úgymond,anácizmustelőlegezőLuthertorzképét)ésmikéntmaradtlényegébenkívülItáliakora-újkoriszellemihorizontjánés,mindmáig,aszélesolasznéprétegekköztudatán(161–206.o.).Azantika-tolikusbírálatokban-polémiákbannemszűkölködőolaszLuther-életrajza„szász vallásreformeréhez”hasonló bibliafordítások ellenreformációs itá-liaibetiltásakövetkezményénektartjaaSzentírásésáltalábanavalláshiá-nyosismeretétazolaszokkörében(154–156.o.).

GuidoDall’Olio:MartinLutero(LutherMárton),Caroccieditore,Roma,2013,246o.

Madarász Imre

58

II. Katalin és II. József. Az orosz–osztrák szövetség formálódása 1780­–1790­

Általánosságban elmondható, hogy a XVIII. századbéli HabsburgMonar-chia,deazonbelülaMagyarKirályságtörténeteisafejlődésévszázada.BárKözép-ésKelet-Európábannemvoltbékésebbidőszakezazévszázadsemakorábbiakhozképest, aHabsburg-államokranézvemindenképpen fontostényező,hogyavizsgáltszázadbanazOszmánBirodalomeurópaibefolyásajelentősencsökkent.Közép-EurópáttekintvetovábbgyengültaLengyel–Lit-vánNemesiKöztársaság,amelyigaz,inkábbcsakközvetettmódonjátszottszerepetaHabsburgMonarchiaéletébenazzal,hogyelválasztottaaztmásikkét,dinamikusanfejlődőállamtól:aPoroszKirályságtólésazOroszBiro-dalomtól.�MielőttazonbanaNemesiKöztársaságotaszázadvégén(1795)teljesen felosztották volna, ezáltal az említett államokkal határossá vált aHabsburgMonarchia,márjelentősdiplomáciaieseményektörténtekakez-detbenmégnemszomszédosháromállamközött.Azosztrák–oroszviszonyttekintvea„legbarátságosabb”időszakII.Józsefegyeduralkodásánakidejére(1780–1790)tehető.EztazidőszakotvizsgáltaésdolgoztafelM. A. Petrova II. Katalin és II. József. Az orosz–osztrák szövetség formálódása 1780–1790 című,2011-benmegjelenőkönyvében.Amunkaazorosztörténésznőháromévvelkorábban,azOroszTudományosAkadémiánmegvédettdisszertációjá-nakakiadottkönyvváltozata.Amonográfiamegjelenéseótamárötévteltel,deakorszakkalfoglalkozópublikáltmagyarmunkákbantudomásunkszerintmégcsaknemishivatkoztakrá.Ezvalószínűlegleginkábbannaktudhatóbe,hogyazoroszésamagyarkönyvtárakközötthiányosa„termékcsere”,ígyamagyarkutatókhozegyáltalánnemjutel.

Acímugyannagyonkonkrétanegyszűkidőmetszetetjelöl,demagaamunkaszerencséretágabbidőkeretteldolgozik.Aviszonylaghosszúbeve- 1 A Poroszország 1701-től tényleges királyság, míg Oroszország 1721-től birodalom

(РоссийскаяИмперия).I.Péterazoroszszenátusjóvoltábólvettefelazimperátorcímet.Amagyarszakirodalombannemmegszokott,hogycsászárkéntemlegessükapéteriidőszakutánioroszuralkodókat,holottindokoltlenne.AzáltalunkmostbemutatottkönyvbenJó-zsefet is imperatornak, Katalint is imperatricának nevezi Petrova.

59

zetőbőlazolvasónakkiderül,hogyebbenamunkábanténylegamegjelöltkétszemélyleszafőszereplő:kétfelvilágosulturalkodórólvanszó,akiknekkül-ésbelpolitikainézeteikössze-összetalálkoztak,őkmagukszemélyesenviszontcsakkétalkalommal.Haazősöketnézzük,nememlíthetőegylapona két uralkodó. József családja középkori eredetű, roppant befolyásos éstekintélyescsalád,deamagyarolvasóközönségszámáraalighakellbemu-tatniaHabsburg-dinasztiát,amelyazosztrákörökösödésiháborúegyrövidepizódjátóleltekintve,1438-tól1806-ig, tehátmegszűnéséigviselteané-met-rómaicsászárikoronát.Katalinkevésbéjelentőscsaládbólszármazik,férjerévénkerültazorosztrónra.

AHabsburgésoroszérdekeknemkereszteztékegymástegészenaXVIII.századig.Anemzetközidiplomáciaszínterénegyfontosösszefüggésnektu-lajdonít fontos szerepet a történész: azorosz–osztrákütköző, illetvekör-nyezőállamok(különösenaRzeczpospolita)egybenafranciakülpolitikameghosszabbítottkarjaiisvoltak,amelyekaHabsburg–Bourbonévszáza-dosdinasztikusversengésbennemegyszerjelentettekelőnytafranciáknak.MindezeketkellelhelyezniazegyelőremégcsakEurópa-centrikus,denemcsakEurópárakiterjedővilágpolitikában,melybenmérföldkőnektekinthetőaz1648-asvesztfáliai,majdaz1815-ösbécsirendszer.Ezekalattéskövet-keztébenjöttlétre,éstulajdonképpenazI.világháborúigegyreerősödöttazún.pentarchia.2

Petrovahosszasanismertetiakutatómunkájasoránfelkeresettlevéltára-kat3,aprimerforrásoktípusait,majdrátéraszakirodalomra,kezdveegészenaXIX. század közepénmegjelentművekkel, amelyek a tárgyalt korszakállamiszintűorosz–osztrákkapcsolataitvizsgálta.Mintmondja,azoknakamegírásátszintemindenesetbenazaktuálpolitikaiesemények„szorgalmaz-ták”,mintpéldáulakrímiháborúvagyaz1877–78-asorosz–törökháború.Véleményünkszerintakönyvezenrészeönmagábanismegálljaahelyétegyönállóhistoriográfiaitanulmányként.Szóesikkorabelihipotézisekrőlés nézőpontokról a keleti kérdéssel4 kapcsolatban. Sorba veszi az orosz,osztrák,németésangoltörténetíráseredményeit,az1917-etkövetőoroszparadigmaváltáskövetkezményeit, aXX. századinyugati felfogásokat ésnapjainklegfrissebbnézőpontjait.

Aközel40oldalasbevezetőtkövetőenazelsőfejezeta„Természetes” szövetségesek vagy ellenségek? címetkapta, amelykét részbőláll.Az 2 Értendő ezalatt: Nagy-Britannia, Franciaország,Ausztria, Poroszország és Oroszország

„közöseurópaiuralkodása”. 3 Moszkva,Bécs,Párizs,Stuttgart. 4 KeletikérdésalatttulajdonképpenKelet-Európaegésztörténetétérthetjük,dekülönösena

korbanEurópabetegénektartottLengyel-LitvánNemesiKöztársaságsorsát.

60

elsőalfejezetcíme:1726–1746 közötti orosz–osztrák szövetséges szer-ződések.Asorokazonbanegykorábbieseményt tárgyalnak:1687-benazoroszokbekapcsolódtakazoszmánellenesharcokbasezáltalelsőíz-benkerültekegytáborbaaHabsburgokésaRomanovok.MajdaXVIII.századelejénkétjelentősebbháborúisfolyikEurópában,szinteegyidő-ben,ésbárhatássalvoltakegymásra,atörténészekgyakrankülönlaponemlítik.Ezaspanyolörökösödésiháborúilletveazészakiháború.Előb-biszinteegészNyugat-,mígutóbbiegészKelet-Európárakiterjedt.Báraháborúkkezdésiésbefejezésidátumainemegyeznek,aténylegesésjelentőshadicselekményekközelazonosidőszakbantörténtek.Amunkatárgyátképezőkétállamtulajdonképpen„barátságosan”viszonyultegy-máshozaháborúban,aRákóczivalkapcsolatoseseményeket leszámít-vaérdekeikkülönösebbennemsértettékegymást.Akésőbbtöbbszörisfellángoló„közösügy”:azoszmánokelleniegységesfellépésaszázadelejénmégnemvoltolyanfajsúlyos.Akétországviszonyábanfontoseseménynektekinthető,hogyNagyPéterelőlamerénylettelvádoltfiaabécsiudvarbankeresettmenedéket.VI.Károlynémet-rómaicsászárvélhetőenmárcsakazértistámogattaAlekszejtrónigényétféltestvéré-velszemben,hiszenrokoniszálakfűztékhozzá.Acárevicshalálautáninkábbkívántákazőfiátazorosz trónra,mintakésőbb trónra lépőI.Katalint.Talán ez is oka lehet annak, hogy aHabsburgok egészen azosztrákörökösödésiháborúignem ismertékel azoroszuralkodók im-perátori címét.

I.Péterhalálautánafiatalbirodalomahelyétkeresteazeurópaiszö-vetségirendszerben.Az1720-asévekközepénaHabsburgMonarchiaésaSpanyolKirályságálltazegyik,mígNagy-BritanniaésFranciaországálltamásikoldalon.1726-banlétrejöttazelsőorosz–osztrákszövetség,amitjóegyévtizeddelkésőbbegyközösháború(1735–1739)követettazosz-mánokellen.Aháborúsikeresnekegyáltalánnemnevezhető.Sőt,mígazosztrákokszámáraabelgrádibéketerületiveszteségekethozott,addigazoroszokmegtarthattákaháborúbanvisszaszerzettAzovot; folytatódhatottaküzdelemaFekete-tengeruralmáért.Petrovaisosztjaaztatörténészivé-lekedéstmiszerint az oroszok bécsi ajánlólevéllel kerültek be az európainagyhatalmakkiváltságoskörébe.Eztlátszikalátámasztani,hogyBécsésLondonközeledéseszinteautomatikusaneredményezteazangolokésoro-szokegyüttműködésihajlandóságát:1734-benmegisköttetettegyszövet-ségiéskereskedelmiegyezmény,illetveaháttérbenszerveződöttmáregyhármasegyezménylehetőségeisa„háromfeketesas”közöttaLengyel–LitvánNemesiKöztársaságkárára.

6�

Újfordulatazeurópaikülpolitikában,amikora„legkisebbfeketesas”,tehát aPoroszKirályság trónjára II.Frigyes személyébenegyenergikus,céltudatoskirálylépett1740-ben,továbbáaz,hogyebbenazévbenmeghaltVI.Károlynémet-rómaicsászár.Azekkorkirobbanóosztrákörökösödésiháborúbanazoroszokszerepemégközelsemvoltolyan jelentős,mintaSziléziavisszaszerzéséért folyóhétévesháborúban,aminekakimeneteléttulajdonképpenazdöntötte el, hogy az akkorhatalomrakerülő III.Péterelárulvaazegyébkéntmárgyőztesnekmondhatóosztrákszövetségesét,aporoszokmelléállt.EnnekkövetkeztébenkellettMáriaTeréziánakvégleglemondaniaSziléziáról,amelyetII.Frigyesmégazosztrákörökösödésihá-borúbanfoglaltel.

Az1762-esfordulatotésazaztkövetőeseményeketPetrovaakövetke-zőalfejezetben–amelyazEllenállás (1762–1774) címetviseli–részle-tesentárgyalja,természetesennagyobbhangsúlytfektetveazoroszérde-kekreéscélokra.III.PétertaII.Katalincárnőkéntismertnémetfelesége(SophieAuguste Friederike vonAnhalt-Zerbst) buktattameg.Bár férjenyilvánvalóporosz-barátpolitikájátnemfolytatta,denem is tértvisszaa III. Péter előtti osztrák szövetséghez. Katalin kivárása (és vélhetőenhatalomra jutásánakmódszere) aggodalommal töltötte elMáriaTerézi-át.Kapcsolatukegyébkéntéletükvégéignemnevezhetőfelhőtlennek,ígynemmeglepőmódonacárnőinkábbII.JózsefhezésKaunitzkancellárhozközeledett.AfejezethátralévőrészeaNemesiKöztársaság1772-esfel-osztásánakelőzményeiveléseseményeivelfoglalkozik.

Amásodikfejezet A közeledéshez vezető utak: az 1770-es évek második fele címetviseli.Azéppenzajlóorosz-törökháborúban(1768–1774)II.Ka-talinszövetségeseknélkülértelsikereket,amivégérvényesenmegszilárdí-tottaazoroszhatalomlegitimációjátEurópában.II.Józsefanyjarosszallásaellenéreigyekezettegyreszorosabbrafűzniakapcsolatotacárnővel.Ebbena törekvésébenKaunitzkancellár támogatásáraszámíthatott.1780elején,tehátMáriaTerézia halálának évében, II. Józsefmár határozottan jelezteédesanyjának,hogyszándékébanálltalálkozniazoroszcárnővel.Eztanyjanemtámogatta.Ennekszemélyesokaisvolt,detartottanemzetközimeg-ítéléstőlis,hogyanreagálmajdegyilyenúthozPárizsésBerlin?Akirálynőaggodalmanemvoltalaptalan:II.Frigyespl.akonstantinápolyiéspárizsiudvarbanaztsugallta,hogyazorosz–osztrákközeledésegyBourbon-elle-nesligátésazOszmánBirodalomfelosztásátfogjaeredményezni.EnnekellenéreII.Józsefutasítástadottatalálkozóelőkészítésére.

A harmadik fejezet – Inkognitóban Bécsből, avagy Falkenstein gróf Oroszországban (1780)–Józseforoszországiútjárólszól.Akorbanmeg-

62

történt anonimuralkodóiutazásokgyakorlatát követve II. JózsefFalken-steingrófnévenindultútnak,hogyezzeliselkerüljékaceremoniálisnehéz-ségeketéskörülményességeket.Április26-ánacsászárelindultBécsből,majdmájus21-reértazoroszhatárhoz.Kezdetétvetteegynagyobbkörút:azuralkodómegfordultKijevben,MoszkvábanésSzentpétervárott is.Azbiztos,hogyesetenkéntavendéglátóktudták,hogynempusztánegyfőúrérkezettmeg,hanemmagaanémet-rómaicsászár.Katalinnalelőszörjúnius4-éntalálkozottMahiljovban.Azelsőtalálkozásnéhánypercrekorlátozó-dott,azuralkodókonkívülmégPatyomkinvoltjelen.Ajelentőseseményelőkészítésébenésegyébkéntazorosz–osztrákkapcsolatalakulásábanfon-tosszerepetjátszottarégótaállásábanlévőoroszbécsikövetGolicin5 és a nemrégibenkinevezettpéterváriosztrákkövetCobenzl6.Petrovaagyakoriidézetekkel,akövetekésazuralkodóklevelezésévelaz„ismerkedés”fo-lyamatábasegítbepillantani.Többekközttudomástnyerünkazuralkodókegymásrólalkotottvéleményéről,azutazásokrészleteirőlésazútnemzet-közimegítéléséről.

Akövetkezőfejezet–„Levelezés útján történő megállapodás” az 1781-es év és közvetlen eredményei –JózsefBécsbevisszaérkezésénélveszifelafonalat(augusztus19.).Acsászárapéterváriköveténekírtlevelébőlmeg-tudhatjuk,hogynagyoneredményesnektekintetteazutatéskiválóanéreztemagát.Ajóbenyomásazonbanmégnemvoltelégegyszövetségtetőaláhozásához.PetrovaszerintaszövetségalakulásábanmeghatározótényezőaporoszokviselkedéseésMáriaTeréziahalála(november29.)volt.II.József-nekezutánmárazegészbirodalomrafigyelniekellett.Egyeduralkodókéntelsőkülpolitikailépéseazvolt,hogykölcsönösvédelmiszerződéstkötöttOroszországgal.Avéglegesverziómegtalálásanemvoltegyszerűfeladat.Mindkétféligyekezettalehetőlegtöbbetkihozniaszerződésből,miközbennemkívántaelveszteniamárkorábbanszerzettelőnyöket,diplomáciaikap-csolatokat(ezutóbbiPoroszországkapcsánmerültfeltöbbalkalommalis).Deeltértaszerződőfelekvéleményeazidőtartamésagarantálthadseregmértékében is.Petrovavégsőkövetkeztetése:Ausztriánaknagyobbszük-ségevoltazoroszokkalvalószövetségre,mintfordítva.Aszerződéskötésegyébkézzelfoghatóeredményeketishozottazegymásköztiésamásálla-mokkalvalókapcsolatában(pl.házasságiszerződések,azorosztrónörökösbécsilátogatása).

Azötödikfejezet–Működésben a szövetség: a béke diplomáciája – há-romalfejezetetfoglalmagában:A keleti kérdés és a „görög terv” II. Kata- 5 DimitrijMihajlovicsGolicin(ДмитрийМихайловичГолицын,1721–1792). 6 JohannLudwigJosephGrafvonCobenzl(1753–1809).

63

linnál; II. József Európa tervei és Oroszország szerepe azokban; Az 1785-ös orosz–osztrák kereskedelmi szerződés.

Azelsőben az orosz cárok által régóta dédelgetett terve került szóba:a Bizánci Birodalom restaurálása, természetesen orosz fennhatósággal.Konstantinápolyelestévelakeletiegyházközpontjánakhelyemegkérdője-lezhetővévált.Pályázottvolnaerreacímre,történelmijogairahivatkozvapéldáulKijevis,deagyakorlataztmutatta,hogyMoszkvaténylegesenisképesbetöltenia„harmadikRóma”funkcióját.

APortánálkövetiszolgálatotellátóosztrákinternuncius7 és orosz követ8 a bajor örökösödési háborút lezáró kongresszus alkalmával ismerkedtekmeg,aholmindkettenmeghatalmazottkéntvoltak jelen.Ezaközöselőz-mény a későbbiekben hasznosnak bizonyult: sikeresen tudtak együttmű-ködniazoroszésosztrákközösérdekképviselésébenKonstantinápolyban.II.Katalin1782.szeptember10-énküldtemegII.Józsefneklevelétagörögtervről, amibenazOszmánBirodalom felosztását kezdeményezte.Terveiszerint az osztrákoknak jutott volna legalábbBosznia és a dunai fejede-lemségek.Petrovarészletesenelemziafelosztásravonatkozónéhányévvelkorábbi,már felmerült terveket illetve annak fogadtatását.Néhány évvelkorábban,amikorMáriaTeréziaéletébenfelmerültazOszmánBirodalomfeldarabolása,akirálynőakaratábólaHabsburgMonarchiaelzárkózott.Ezakoncepció II. József idejénmegváltozott.Petrova remekmódon jelenítmeg több szereplőt ebben a kérdésben, így az uralkodókat és követeket,depéldáulLipótnagyhercegetis,acsászártestvérét.Atestvéreklevélvál-tásautánazOroszországnakszántválasztKaunitzírtameg.Azéppenbe-tegeskedőcsászáráltaljóváhagyottválasztvégülnovember13-ánküldtékacáriudvarba.Afőkérdésazosztrákokszámáraazvolt,hogyazOszmánBirodalmonvalóosztozkodásmilyenhatástválthatkiaszomszédosálla-mokból.Aporoszok támadást indíthatnánakCsehországellen, a franciákOsztrák-Németalföldellen,aNápolyiésSzardíniaiKirályságMilánóellen,sőtatörökökmagukisMagyarországésaBánátellen?Természetesenazoroszokpróbáltakmegoldásilehetőségeketkínálni,példáulFranciaországotEgyiptommal,PoroszországotaNemesiKöztársaságrovásárakárpótolni.VeszélythordozottmagábanaKrímiKánságis,hogyazesetlegesfelosztásalkalmávalhogyanfognaklakosaiazoroszokhozviszonyulni.

Közbenanemzetközihelyzetismódosult,aPortaésaHabsburgMo-narchia között a franciák közvetítői szerepet játszottak.A poroszok és afranciákaRzeczpospolita,illetveaLevanteterületeibőlkértekvolnakár- 7 PeterPhilippGerbert(?–?). 8 JakovIvanovicsBulgakov(ЯковИвановичБулгаков,1743–1809).

64

pótlástegytörökellenesfellépéstámogatásához.Azárakmagasakvoltak,agaranciákalacsonyak,amelyeketsemazosztrákok,semazoroszoknemvállalhattak.Afelosztástervévelazoroszcárnőegyreinkábbegyedülma-radt.AmígII.Katalina„görögtervvel”hozakodottelő,addigII.Józsefa„bajortervet”dédelgette.

Petrovaamásodikalfejezetbentaglaljaacsászárelképzeléseitaterületiváltozásokról,majdvissza-visszatekintatervelőzményeire,amelyeketmáraXVII.századótalebegtettek.PetrovavéleményeszerintJózsefrészérőla„bajorterv”szorgalmazásaegyfajtareakció,vagyválaszlehetettKatalin„gö-rögtervére”.AhogyanJózsefhezitáltazOszmánBirodalomfelosztásán,úgyKatalin is vonakodott a német-római császár támogatásától.Azzal viszontmindkettentisztábanvoltak,hogyegymásnélkülcéljaikkivitelezhetetlenek.Franciaország és Poroszország számára eleve nem volt kívánatos, hogy aHabsburgokmegerősödjenekkeleten,dehogyKözép-Kelet-Európábanmégjobbanmegerősítsékpozíciójukat,azmégveszedelmesebblehetettszámukra.Amizavarólehetazolvasónak,azaz,hogyafejezetektagolásamiattsokszorkellvisszatérnikorábbieseményekhez.Jelenfejezetekesetébenezkülönösenigaz,hiszenazoroszésosztráktervpárhuzamosanfutott.Haazegyesfejeze-teketminttanulmánytnézzük,akkorkiválóanmegálljákahelyüket,viszonthaakönyvetmintegészettekintjük,akkortalánérdemesebblettvolnaegyfejezetbentárgyalni,párhuzamosanvizsgálva.

Aharmadikalfejezetbőlkiderül,hogyavizsgáltkétdoktrínaközelsemmerítette ki az államok együttműködését. Egy kereskedelmi egyezménymegkötésemárII.József1781-eslátogatásakormegfogalmazódott,deazaláírásáigméghosszúútvezetett.EztveszisorraPetrovaarájellemzőala-possággal, elemezvemáseurópaimegállapodásokat,vámtarifákatelnyertésbiztosítottprivilégiumokat.Szóesikméglétrehozottéslétrehozandóke-reskedőházakról,azoknakköltségeirőlésfelszereléseiről.Akereskedelmimegállapodásthosszaselőkészítőmunkautáncsak1785.november12-énírtákalá.Ezhivatottvoltvédeniazoroszésosztrákkereskedőket,szemé-lyes szabadságot garantált nekik, joguk voltmegmaradni saját hitükben,megoldási útmutatót adott az esetlegesen felmerülő konfliktusokra államéskereskedőközött.Maga a szerződés azonban ezeknél sokkal távolabbmutatott:egytöbbévtizedenkeresztülhúzódószövetségikapcsolathatár-jelzőjevolt.

Azutolsó,azazhatodikfejezet–Működésben a szövetség: a szövetsé-gi jog érvényesülése –aszövetséghatálybalépésétésagyakorlatbanvalóműködésétmutatjabe.Akétalfejezetretagoltrészegy-egyjelentőstémátölelfel,amelyekezúttalkronologikusankövetikegymást.ElőszörFalken-

65

steingrófújbólioroszországilátogatásáról–Falkenstein gróf krími utazása (1787-ben) –olvashatunk,azaktuálisnemzetközidiplomáciaeseményeivelindítva. Ez a rész sem tehát csak az útról és annak előkészítéséről szól,hanemanagyhatalmakárgustekintetérőlis,mellyelacsászártéscsászár-nőtkísérték.Eztazonbanmárnemtehettemegmindenki,ugyanisanagyrivális–vagyhaahelyzetúgyhozta,akkornagyszövetséges,vagyinkábbcsakcinkos–NagyFrigyes1786.augusztus17-énmeghalt.Mivelazutód,II.FrigyesVilmoslegfőbbtanácsadója9korábbanbécsikövetisvolt,Ka-unitzmegvolt rólagyőződve,hogya trónutódlásután sem leszváltozásaporosz–osztrákviszonyban.A levélváltásokettől függetlenülmárNagyFrigyes utolsó heteiben elkezdődtek a trónörökössel, legfőképpen azérthogykipuhatolják,mikéntviseltetneka törökökkelkapcsolatban (II.Fri-gyesmindigazegyensúlyratörekedvevédteatörökintegritást).EközbenII.Józsefetmástípusúügyekisfoglalkoztatták:márkorábbanközelibbkap-csolatbakerültazorosztrónörökössel,II.Katalinfiával,akésőbbiI.Pállalésfeleségével,awürttembergihercegnővel.Azérdekeskapcsolatot,amelyvélhetőenII.Katalinkedveellenérevolt–hiszenfiátigyekezettkizárniazörökségéből–hosszabbantárgyaljaPetrova.Azorosznemzetközikereske-delmi szerződések elemzéseutánolvashatunkmagáról a krímiutazásról,melynekacéljaegyközösfellépésvoltazOszmánBirodalomellen.

Amásodik alfejezet –Kalaposok a turbánosok ellen: Oroszország és Ausztria 1787–1791-es háborúja Törökországgal –kimondottanaháború-valfoglalkozik.Ahangulategyébkéntisfeszültvoltazoroszokéstörökökközött,deegykövetiincidensutánmárazokismegvoltaháborúra.Ezút-tal isa törököküzentekhadat,amitvélhetőenKatalinörömmelfogadott,hiszenmagamelletttudhattaII.Józseftámogatásátis.Akétállamkészenálltaháborúra.Aháborúeseménytörténete–közbenII.Józsefhalála–aszisztovói és jászvásáribékékés aközbenkitörőpárizsi forradalommárismertebbfejezetekamagyar történetírásbanis.Mindezeketakiváló tör-ténész levélrészletekkel és a háború nemzetközi hátterének figyelemmelkövetéséveltesziméginformatívabbá.

Akönyvvégénabefejezésben rövidenösszefoglaljaazorosz–osztrákszövetség főbbeseményeit, előnyeitéshátrányait.Azösszegzés lényege,hogysemII.Józsefnek,semII.Katalinnaknemvoltlehetőségeatárgyaltkorszakbanmásszövetségestkeresniük.Ezenkéthatalomkivételével,min-denmásjelentőseurópaiállamazOszmánBirodalomra,mintazegyensúlyegyik alapkövéregondolt.Tulajdonképpen ígyválhatott természetes szö-vetségesévéazoroszésazosztrákállamegymásnak. 9 EwaldFriedrichvonHertzberg(1725–1795).

66

Akönyv tudományoshasznosíthatósága szempontjábólnagyon fontosa 16 oldalas forrás- és szakirodalom-jegyzék, és a tízoldalas névmutató.Ezekbőlmegtudhatjuk,hogyazorosztörténésznagyszámbanhasználtfeleredeti és újrapublikált forrásokat.A felhasznált szakirodalom fele orosznyelvű,másikfelepedigangolésnémetnyelvűmunkákat tartalmaz.Kisszámban felfedezhetünkmagyar, holland, spanyol és lengyel történésze-ketis,természetesenangolvagynémetnyelvűfordításban.Eztkövetiegynagyon rövid illusztráció-jegyzék, német nyelvű rezümémajd a kétnyel-vű(oroszésnémet)tartalomjegyzékzárjaatudományosmunkát.Akönyvhasználhatóságátnagybansegíthettevolnabővebbillusztrációstartalom,desajnosezkimerültnéhányportréképbenésegészenkevéstérképben.AmígpéldáulakorabeliHabsburgMonarchiateljesterületérőlegykétoldalastér-képsegíteligazodni,addigOroszországrólilyennincs,nohanyilvánvalóanhasznoslettvolna.Amiamagyarkutatószempontjábóltovábbiértéketje-lentettvolna,haPetrovakitértvolnaarra,hogyakülpolitikaicélokrólmen-nyirevolttudomásamás,államalkotónemzetekvezetőinek,illetvehogyanviszonyultakazokhoz.Ezalattelsősorbanamagyarvagycsehvezetőelitetértem.Összességébenakönyvvelamagyarhistoriográfiaisgazdagodhat,hiszenrészletesképetadaHabsburgMonarchiakeletiésazOroszBiroda-lomnyugatipolitikájáról,aXVIII.századmásodikfelében.

М.А.Петрова:ЕкатеринаII.иИосифII.Формированиероссийско–австрийскогосоюза1780–1790.(II.KatalinésII.József.Azorosz–osztrákszövetségformálódása1780–1790)Mосква,Наука.2011.421pp.

Dinnyés Patrik

67

ÚjKOR

A parlamentarizmus a XX. század eleji oroszországi konzervatívok ideológiájában

I. V. Omeljancsuktanulmányabevezetőjébenrámutat,hogyaparlamentariz-musnakazoroszjobboldalipolitikaiideológiábanésgyakorlatbanelfoglalthelyénekvizsgálatamaisaktuális.Szerinteaztisfigyelembekellvenni,hogyezatematikajóvalaz1905.augusztus6-iésoktóber17-icárimanifesztumokelőttmegjelentazoroszországiideológiaiharcban.1896-banK.P.Pobedo-noszcevaSzentSzinódusfőügyészekifejtette,hogyanéphatalomeszméjeazegyikleghamisabbpolitikaitétel,mivelahatalomténylegesennemleheta népé.A későbbiekben az orosz jobboldali ideológiában azt hangsúlyoz-ták,hogyaparlamentidemokráciákbanazegésznéphelyettapártokrévéncsakalakosságleggazdagabbrészénekérdekeiérvényesülnek.Aparlamentitöbbséggelhozottdöntéseketazerőpozíciójából történő lépéseknek tartot-ták,amelyekkelszembenakisebbségugyanúgyvédtelen,minthaazokategyszemélyhozta volna.A jobboldaliakM.P.Pogogyin és a szlavofilok esz-méire támaszkodvamegkísérelték bebizonyítani, hogy a parlamentarizmusa nyugati államok sajátosságaiból ered.M.V.Lebegyev, azOroszGyűlésodesszaiképviselője szerintazeurópaiparlamentarizmus távolállaz igaziszabadságtólésnemabékésfejlődést,hanemazádázharcottestesítimeg,illetve annak folyománya. Lebegyev úgy gondolta, hogy Oroszországbana parlamentarizmus bevezetésének első következménye a főhatalommeg-gyengülése lenne.Akonzervatívok rámutattak, hogy az orosz nemzeti ha-gyományoktóléspolitikaikultúrátóleltérőparlamentárisintézményekcsakbajtokoznánakazországnak.Amonarchistákkifejtették,hogyaparlamentirendszerolyanállamokbannemműködhetjól,amelyeknagyterületenfek-szenek,ésnagyonkülönbözőkultúrák,szokások,hagyományokésnyelvekléteznek.V.A.GringmutazOsztrák–MagyarMonarchiakapcsánrámutatott,hogyazilyen„összetákoltállamokat”,amelyekbenkülönbözőnépekélnek,aparlamentarizmussalmilyenveszélyekfenyegetik.GringmutszerintOrosz-országbanaparlamentárisrendszerbevezetésegyorskatasztrófáhozvezetne.

68

Akonzervatívoktöbbségeelvileghibásnaktartottaanépnekazállam-igazgatásba való bevonását. Ugyanakkor a parlamentarizmust bírálva, amonarchisták nem tagadták, hogy szükség van a cár és a nép „egységé-re”,deeztnemparlamentitípusúintézményekkelkívántákmegteremteni.1902–1905-tőlajobboldal,abelügyminiszterektámogatásáraisszámítva,azelőbbicélraazOrszágosGyűlést(Zemszkijszobor)tartottaalegalkalma-sabbnak.Ígyvélekedettpéldául1905januárjábanazOroszGyűlés(Russzkojeszobranyije)harkoviösszejövetelénG.A.Secskov.SzerinteazújOrszágosGyűléslehetneazoroszállamiságlényegielemeitösszekapcsolóintézmé-nyiforma,amelynemkorlátoznáazegyeduralmikormányzást,hanemhar-monikusanegyüttműködnevele.1905februárjábanazismerttörténész,D.I. Ilovajszkij azOroszEmberekSzövetségéből (Szojuz russzkih ljugyej)kidolgoztaalegfelsőállamiintézményekátalakításánaktervezetét.EszerintazújNagyZemsztvoDumábacsakazoroszkormányzóságoklakóiközüléskizárólagpravoszlávvallásúakkerülhetnénekbe.

Omeljancsukhangsúlyozza,hogyazOrszágosGyűlésvisszaállításáta„földésahatalom”egységeeléréseérdekébennemcsakaszlavofilszelle-miségűhagyományőrzőkszorgalmazták,hanemaprogresszistákis,akikatársadalmierőknekazállamigazgatásbavalóbevonásahatékonyeszköze-kéntazoroszországiparlamentarizmushozvezetőelsőlépéskéntértékelték.Akonzervatívoktöbbségeellenezte,hogybármilyenképviseletiintézményjöjjönlétre,attóltartva,hogytörvényhozószervleszbelőle.AjobboldalipublicistaN.A.Pavlovattóltartott,hogyazOrszágosGyűléssegítségévelSz. Ju.Witte alkotmányos rendszert vezet be.Nem tartotta jónak azOr-szágosGyűlésösszehívásátCsernyajev,TyihomirovésGringmutsem.Azutóbbiprófétikusanarrólírt,hogyvagylázadáslesz,vagyazegyeduralmatdemokratikus, szocialista forradalom dönti meg.Az Országos GyűlésselszembenfoglaltállástA.Sz.Vjaziginis.SzerinteaMoszkvaiOroszországidőszakátóleltérőenaXX.századelejéreazorosztársadalomszéttagoló-dottésazegységesítéstazOrszágosGyűlésnemsegítielő,sőtéppfordítva,mégnagyobbelégedetlenségrevezet.

Az oroszországi konzervatívok nem lelkesedtek a tanácsadói jogkörű„buliginiduma”összehívásárólszólómanifesztumértsem.A.Sz.VjaziginszerintBuligintervezeteaparlamentarizmusfeletettlépéstésakorlátlanmonarchiátólvalómeghátrálástjelentett.Atörvényhozóijogúdumalétre-hozásárólszóló1905.október17-icárikiáltványváratlanulérteazoroszjobboldalt.Igaz,Omeljancsukaztishangsúlyozza,hogyegyesmonarchis-tákadumábanahivatalibürokráciaönkényévelszembeniújharcieszköztisláttak,amivellelehetrombolniacárésanépközöttiválaszfalakat.Az

69

oroszközvéleményazoktóber17-ikiáltványtazalkotmányosmonarchiairányába tett első lépésként fogta fel, amiellenakonzervatívok tiltakoz-tak,szerintükugyanisacáriegyeduralomazutánseváltozott.Értelmezésükalapján a főhatalomnema cáré, de nem is a népé, hanem IstenéOrosz-országban.Acárok legfőbbhatalmátnem lehetmegváltoztatni, csökken-teni: ez törvénytelen és jogilag lehetetlen.AzOroszNép Szövetségénekjövendőelnöke,A.I.Dubrovinúgyvélte,hogyamanifesztumnemtaktikaisiker,hanemahatalomhibája.Nohaaparlamentarizmustakonzervatívokelvetették,adumárólszólócárimanifesztumellen,minthűalattvalók,nemléphettek fel.Ezt akettősséget fejezteki azOroszMonarchikusPárt(Russzkaja Monarhicseszkaja Partyija) vezetője Gringmut kijelentvén,hogysemaválasztásokat,semadumátnemismeriel,deazállamfőtörvé-nyénekengedelmeskedniükkell.

Amonarchisták előtt álló dilemma úgy oldódhatottmeg, ha az oroszparlament tanácsadói jogkörű intézménnyéalakul,amitaszélsőjobboldalegészen a februári forradalomig megpróbált elérni. Az Orosz EmberekSzövetségénekprogramjábankifejtették,hogyadumatörvényhozóijogaitnematörténelmiszükségszerűséginspirálta,ésnemfelelmegazorosznépsajátosságainak. 1906. október elején a szövetségkijevi kongresszusán a1905-ösmanifesztummalkapcsolatbanaziselhangzott,hogyazéletmagasemmisítimegaszükségtelenállamiaktusokat.Miutánahatalomnemsi-etettkövetniajobboldaliaktanácsait,kikellettbékülniükalegfelsőakaratáltallétrehozottnépképviselettel.Aváltoztatásravalóképtelenségüketúgypróbáltáktompítani,hogyatörvényhozódumahelyettkülönfélemegszépí-tettkifejezésekethasználtak.Ajobboldalkényeshelyzetébőlúgyigyekezettkiutat találni, hogy nemvitatta a duma létezésének törvényszerűségét éskompetenciáját,ehelyettazthangoztatta,hogyadumaidelegáltaknemazorosznépigaziképviselői.AzI.ÁllamiDumafeloszlatásautánajobbol-dalonaztállították,hogyaduma tagjaielárultákazoroszérdekeketésakülsőésabelsőellenségszolgálatábaálltak.Egyébkéntmagaahatalomiselismerte,hogy„rosszadumaszemélyiösszetétele”,aminazújminiszter-elnök,Sztolipinpróbáltjavítani.

AII.ÁllamiDumaazelőzőnélmégradikálisabblett.ErreröviddeladumamegnyitásautánazOroszNépSzövetségénekfőtanácsakörleveletküldöttahelyiszerveknek,hogykérjékacártólésaminiszterelnöktőladumagyorsfeloszlatásátésaválasztásitörvénymegváltoztatását.Omeljancsukrámutat,hogyajobboldalonkibontakozótiltakozótáviratokhatásátnemszabadleér-tékelni.Ezekelősegítettékahatalmilépésektársadalmitámogatottságátésahamarosanbekövetkezőjúniusharmadikifordulatlegitimációját.Anépképvi-

70

selettelkapcsolatosintézkedésekfelülvizsgálatátlegkövetkezetesebbenL.A.Tyihomirovképviselte.Azoroszpolitikairendszerúj,dumaielemepozitívu-maimellettaztemelteki,hogyugyanakkormegrendültazintézményrendszerkétfontospillérének,acáriegyeduralomnakésazegyháznakapozíciója.Eb-benahelyzetbenegyedülikiútnak„aképviseletiintézményekmonarchikusszellembentörténőgyorsátalakítását”tartotta.Tyihomirovtervezeteszerinta legfelsőképviseleti szerv aTörvényhozóTanács lenne, amelynek tagjaitegyrésztacárjelölnéki,másfelőlmagasműveltségiéstársadalmi-szolgálaticenzusalapjánválasztanákőket.Atanácsotegymásiktestületegészítenéki:aNépiDuma.Omeljancsukrámutat,hogyTyihomirovhatározottanelvetetteaparlamentarizmusegyiksarokkövénekszámítóképviselői sérthetetlenségelvét.Atervszerintpolitikaijogokkalcsakazoroszokrendelkeznének.Tyi-homirovtervezetenemrészesültszéleskörűtársadalmitámogatottságban,ésmégajobboldalonbelülisvoltakellenzői.K.N.Paszhalovatyihomirovita-náccsalkapcsolatbankifejtette,hogyazegyeduralmirendszerbenatörvény-hozóhatalomteljesegészébenacártilletimeg,mellettenemlétezhetsemmi-lyenmástörvényhozószerv.Paszhalovúgyvélte,hogyaműveltségicenzusnembiztos,hogygarantálnáazállamitevékenységrevalóalkalmasságot.

Azelsőkétduma tapasztalatameggyőzteakormányzatot,hogyazújduma lojalitásának biztosítására változtatni kell a törvényhozáson, amitazonbannemkardinálisreformmal,hanemcsakaválasztásitörvényátala-kításávalakartelérni,amelyrőlamonarchistákaztgondolták,hogyakor-mánymegálltfélúton.Ajobboldalazújválasztásitörvényalapjánmegvá-lasztottharmadik,„leghűségesebbalattvalói”dumátisnegatívanértékelte.Sokmonarchistaúgyvélte,hogyazújdumaazoroszországiparlamenta-rizmusmegerősödésétsegítielő,aminemfelelmegajobboldalstratégiaicéljainak.A III.ÁllamiDumaműködési idejének végén a népképviseletmegreformálására irányuló követelések a jobboldalon tovább erősödtek,amibenaMoszkvaiHírnök(Moszkovszkijevedomosztyi)szerkesztőjekéntfőszerepetjátszottL.A.Tyihomirov.Szerinteadumaelnökétnemválaszta-nikellene,hanemkinevezni.Emellettszükségesaképviselőisérthetetlen-ségkorlátozásaésanépképviseletvégrehajtóhatalomfelettikontrolljánakerősítése.Azügyektárgyalásakoradumánakajogilagkorlátlanfőhatalomiránymutatásaszerintkelleljárnia.Tyihomirovanépképviseletreformjábankulcskérdésnektartottaaválasztásirendszert.Úgyvélte,hogyazemsztvo-,avárosiésmásintézményekbőlésrétegekbőlolyanszemélyekkerüljenekadumába,akikvalóbanazorosznépérdekeitképviselik.

1910-benújravisszatértaképviseleti intézményekreformjáraPaszha-lovis,akiaz1905-ösmanifesztumutániállapotokat„azállamizűrzavar”

7�

időszakának nevezte. Szerinte a járási zemsztvo-gyűléseken a dumábaválasztottküldötteknekcsaktanácskozóijogkörtkellenebiztosítaniésjá-randóságukat nem a kincstár, hanem a választók fedeznék. 1912-ben fo-galmazta meg a népképviseletről szóló tervezetétA. G. Scserbatov, akiszerint válságos időszakban össze kell hívni azOrszágosGyűlést.Ez azintézménybiztosítanáazuralkodóésanépközöttiszorosabbkapcsolatot,mivelakorabeliparasztlázadásokraazértkerültsor,mertacárnemértesültaparasztsághelyzetéről.Scserbatovtervébőlkitűnik,hogybízottazoroszparasztságmonarchikusbeállítottságában.Miutána jobboldalnaknemsi-kerültreformterveitelfogadtatniaahatalommal,atörvényhozódumaellenifellépéseikmérséklődtek.Mostmár nemaduma létét és jogkörét vettékcélba,hanemcsakadelegátusokválasztásimódját.AkorábbanadumárólrendkívülélesenfogalmazóPaszhaloviskorrigáltaálláspontját.Szerinteajárási zemsztvo-gyűlésekenkellmegválasztania legméltóbbszemélyeketküldöttnek,akikközötttermészetesennemlehetnekműveletlenésfelforga-tóelemek.Aszerzőhangsúlyozza,hogycsakaszélsőjobboldalnemadtafelreménykedésétadumatanácsadóijogkörűintézménnyévalóátalakítására.AIV.ÁllamiDumaválasztásaiutánatematikairántiérdeklődésalábbha-gyott,majdavilágháborúkezdetévelaproblémakörlekerültnapirendről.

Omeljancsukösszegzéskénthangsúlyozza,hogyaXX.századelejénakonzervatívokparlamentarizmusrólszólónézeteikomolyfejlődésenmen-tekát.Előszörteljesenelvetettékaparlamentarizmust,mintanyugaticivi-lizációhozkapcsolódó jelenséget, ami idegenazoroszhagyományoknak.Ajobboldalnakaképviseletiszervekhezvalóviszonyaazonbannemvoltannyiraegyértelmű,mivela„népiesség”(acárésanépegysége)azoroszmonarchisták ideológiájánaksarokkövemaradt.A jobboldaliakegy részeazegységhelyreállításáravisszaakart térniazOrszágosGyűléshez,ami-vel a társadalmi erőknekaz államigazgatásbavalóbevonásával ellenzékikezdeményezőként igyekezett feltűnni. A monarchisták másik (nagyobbésbefolyásosabb)részeazOrszágosGyűlésújraélesztéseellenlépettfel,egyfelőlattóltartva,hogyteljesértékűparlamentlesz,másfelőlrámutatva,hogyagyűléstkorábbiformájábanamegváltozotttársadalmi-gazdaságikö-rülményekmiattnemlehetvisszaállítani.Valószínű,hogyazelőbbiekmiattnemtámogattaajobboldalaBuliginidumatervét.Másrésztamonarchistákfelismerték,hogyanépképviseletilyenformájátegyikpolitikaierősetá-mogatná,mertvagykevésnek,vagytúldemokratikusnaktartaná.

Az1905.október17-ikiáltványtajobboldaltöbbségenegatívanfogad-ta,mertanyugat-európaitípusúalkotmányosmonarchiafelétettlépésnektekintette.Ugyanakkor,minthűségesmonarchisták,nemvitathattákacári

72

manifesztumot.Ezértadumáhozvalóviszonyukkétértelmű:egyrésztnemismertékelazegyeduralomkorlátozását,másrésztacáriparancsszemszö-gükből legitimáltaazoroszországiparlamentet.A jobboldalnemadta felszándékát,hogyvagymegszüntetiadumát,vagytanácsadóijogkörűszerv-véalakítja.AzutóbbiraazújkörülményekhezátformáltOrszágosGyűléstláttaalegalkalmasabbnak.Ezazintézményazonbancsak„véleményeket”közvetítettvolnaacár felé.Aközvéleménybalratolódásaésa főhatalomelmozdulása a konstitucionalizmus egyes elemeinek a gyakorlatba valóátültetése irányába szükségessé tette a konzervatívok nézeteinek fokoza-toskorrekcióját.Így–bizonyoskikötésekkel–elismertékatörvényhozóijogkörrel rendelkeződumát és erőfeszítéseiket a választási törvénymeg-változtatásával az egyeduralomhoz lojális dumai képviselők biztosításáraösszpontosították.Csakaszélsőjobboldalimonarchistákvitattákegészenafebruáriforradalomigadumatörvényhozóijogkörét.

I.V.Omeljancsuk:ParlamentarizmvideologiirosszijszkihkonszervatorovnacsalaXXv.(AparlamentarizmusaXX.századelejioroszországikonzervatívokideológiájában).VoprosziIsztorii.2015.2.13–35.o.

Kurunczi Jenő

73

Bernhard von Bülow és a világpolitikai álmok

ANémetCsászárságkancellárjainaksorábanBernhardvonBülowelőkelőhe-lyetbiztosítottmagának.BárazOttovonBismarck(1815–1898)utánkövet-kezőkancellároknakfelvoltadvaalecke,magaLeovonCaprivi(1831–1899)kancellárissokatmondóanúgynyilatkozottróla,miszerinthivataliidejealattegyóriásárnyékábankellettállnia.AzidősésszenilisChlodwigzuHohenlo-he-Schillingsfürst(1819–1901)pedignemistörekedettarra,hogygigászima-gasságokbatörjön.EgyestörténészimegközelítésekszerintHohenlohesokkalinkábbelőkészítetteatalajtBülowszámára,mertmárláttaatehetségetbenne,hiszen1897-tőlalkalmaztaőtakülügyminisztériumban.AzaggHohenlohevis-szalépéseutánII.Vilmoscsászár(1859–1941)asikereskülügyiállamtitkárátneveztekikancellárnak.Bülowotadiplomatahabitusánakköszönhetőenkiválótárgyalóéskompromisszumkészségjellemezte,ugyanakkoravilmosivilágha-talmiideávalisamesszemenőkigazonosulnitudott.

A kancellárok tudományos igényű biográfiáira szükség vanNémetor-szágbanéskülföldönegyaránt.PéldánakokáértOttovonBismarckrólszá-moséletrajzlátottmárnapvilágot.Leo von Caprivi életrajzanémetnyelvenmégváratmagára,viszontangolnyelvenmárközzétettekegyet.� Hohenlo-he-rőlaközelmúltbanpublikáltVolker Stalmanntudományoséletrajzot.2

Ugyanakkor Bülow életéről, illetve politikai tevékenységéről – Bis-marckhozhasonlatosan–készültekmodern szemléletű ésújszerű feldol-gozások.ÍgyateljességigényenélkülmegkellemlítenünkPeter Winzen, Gerd Fesser és Katharine Anne Lermanegy-egymunkáját.3 Bülow életé-

1 Nichols, JohnAlden:GermanyafterBismarck.TheCapriviera1890–1894.CambridgeMassachusetts,HarvardUniversityPress,1958.

2 Stalmann,Volker:FürstChlodwigzuHohenlohe-Schillingsfürst1819–1901.EindeutscherReichskanzler.Paderborn,SchöninghVerlag,2009.

3 Winzen,Peter:ReichskanzlerBernhardFürstvonBülow.WeltmachtstrategeohneFortune–Wegbe-reiterdergroßenKatastrophe.Göttingen,Muster-SchmidtVerlag,2003.;Fesser,Gerd:Reichskanz-lerBernhardFürstvonBülow.EineBiographie.Berlin,DeutscherVerlagderWissenschaften,1991.;Lerman, Katharine Anne: The chancellor as courtier. Bernhard von Bülow and the Governance of Germany1900–1909.Cambridge,CambridgeUniversityPress,1990.;Winzen,Peter:BülowsWelt-machtkonzept.UntersuchungenzurFrühphaseseinerAußenpolitik1897–1901.SchriftendesBun-desarchivs[Band22],BoppardamRhein,HaraldBoldtVerlag,1977.

74

nekéspályájánakbemutatásátnagybanmegkönnyíti,hogynégykötetbentöbbmint2000oldalterjedelembenhagytaazutókorravisszaemlékezéseit(Denkwürdigkeiten).Ezenkötetekbizonyosállításainakhitelességétegyeshistorikusokmegkérdőjelezik.MégisaBülowhalálautánközreadottköte-tekmeghatározójelentőségűek.

KiváltképpenfontosnaktartjukPeterWinzenkorábbitudományosered-ményeitaBülow-kutatássalkapcsolatban,ígyrövidenfelvázoljukaszerzőpályáját.

PeterWinzen1943-ban azoberpfalziParsbergben született.EgyetemitanulmányaitHeidelbergben,Münchenbenvégezte,azállamvizsgátaKölniEgyetemenszereztemeg.Adoktoridisszertációját1973-banvédtemeg,eztkövetőenaz1974–1975-östanévbenaUniversityofEastAngliaösztöndí-jasavolt.Winzen1976és1998közöttaBergischgladbach-iDietrichBon-hoefferGimnáziumbandolgozott. 1989 és 2002között aBajorTudomá-nyos Akadémia (Die Bayerische Akademie der Wissenschaften) Történeti Bizottságánakmunkatársavolt.2003-tólaKölniEgyetemtörténetiszemi-náriumánakelőadója.MáraWinzenBülowpályájánakegyiklegjobbisme-rője,fókuszábanaz1897és1909közöttiéletpályaállt,amelynekábrázolá-sáhozközel30levéltárállományáthasználtafel.Ígynemvéletlen,hogyateljespolitikaiéletrajzotmintaBülowvalkapcsolatbanfolytatottkutatásokmegkoronázásakéntPeterWinzenkészítetteelésadtaközre2013-banare-gensburgiPustetVerlaggondozásában.Mindemellettmegkelljegyeznünk,hogyaII.VilmoskörészerveződőPhilippzuEulenburg(1847–1921)általvezetettkamarilla,valamintEulenburghomoszexuálisbotrányánakbemu-tatásaisWinzennevéhezfűződik.4

Winzenvaskosbiográfiájátaklasszikuséletrajzokstruktúrájáhozhason-lóanépítettefel.VagyisértelemszerűenidőrendbendolgoztafelBülowéle-ténekegyesrészleteit,settőlcsakakancelláriműködésénekbemutatásakortekintettel.Akötetetaszerzőháromjólelkülöníthetőrészretagolta.AzelsőegységbenmutatjabeBülowfiatalkorátegészenakülügyminisztériumbaneltöltöttévekig.AmásodikblokkbanábrázoljaBülowkancellárságát,kü-lönreflektálvaakül-illetveabelpolitikájára.EbbenaszakaszbantörimegWinzenakronologikuselvetéselemzikülön-különazéletpályafőszaka-szát.AharmadikésegybenutolsófejezetpedigBülowRómábaneltöltöttnagyköveti,illetvehalálaelőttiéveitvizsgálja.

Winzen biográfiájának első fejezetében – amelynek Felemelkedés(Auf-stieg)címetadta–mutatjabeBülowszármazását,ifjúkorát,illetve 4 Winzen,Peter:DasEndederKaiserherrlichkeit.DieSkandalprozesseumdiehomosexuel-

lenBeraterWilhelmsII.1907–1909.Köln,BöhlauVerlag,2010.

75

pályájátakancellárikinevezéséig.BernhardvonBülowHamburgegyko-rabelikülvárosábanKleinFlottbekbenláttameganapvilágot1849-ben.ÉdesapjaBernhardErnstvonBülow(1815–1879)akiszinténnagykarri-ertfutottbe,hiszendiplomatavolt,majdBismarckalattkülügyiállamtit-kár,édesanyjapedigegygazdaghamburgipolgárleánya,LouiseVictori-naRücker(1821–1894).

Az ifjúBülowgimnáziumi tanulmányaitFrankfurt amMainban,va-lamintNeusterlizbenkezdtemeg,későbbazötéveshalleipolgáriiskolá-banfolytatta,ahol1867-benszereztemegazérettségibizonyítványt.Azegyetemet1867és1870közöttvégezteLausanne-ban,eztkövetőenLip-csébenésBerlinbenfilozófiát, történelmet, jogotésállamtudományokathallgatott.Később tanulmányaitmegszakította, és 1870 júliusától 1872júniusáigkatonaiszolgálatotteljesített,ígyrésztvettaz1870.évifranciákellenvívottháborúban.A fiatalBülow-t1871.március8-ánhadnaggyáléptettékelő,smintkatona1872.március25-énsikeresenabszolváltaazügyvédivizsgáit.

WinzenbiográfiájábannagyhangsúlytfektetettBülowdiplomatapályá-jánakbemutatására,ugyanisBülowHohenlohe-Schillingsfürsthözhasonla-tosankancellárikinevezéseelőttkülügyiszolgálatotlátottel.

Bülowédesapjának1873.októberikülügyiállamtitkárikinevezésétkö-vetőennovembervégén lépettszolgálatbaaminisztériummásodikosztá-lyán,aholakereskedelemésajogvoltareferenciája.Eztkövetőenrövid,közelegyévesrómaikiküldetéskövetkezett,majd1875-bensikeresdiplo-matavizsgáttett,ésmégebbenazévbenSzentpétervárrakerült.1876-bannéhányhónaponkeresztül teljesített szolgálatot a bécsi követségen,mintmásodiktitkár,aholmegismerteleendőnejét.AzévvégénAthénbameg-bízottvezetőnekneveztékki.Winzen szólt arról is, hogyapja jóvoltábólBülowrésztvettaz1878.éviberlinikongresszusonminttitkár,aholköze-lebbrőltanulmányozhattaakorEurópájavezetőpolitikusainaktevékenysé-gét.1878-tól1884-igaNémetBirodalompárizsikövetségéndolgozotttöbbbeosztásban.Ekkoregyébkéntanémetnagykövetitisztetabajorszármazá-súHohenlohe-Schillingsfürst(1874–1885)töltöttebe.

WinzenkönyvébenbetekintéstengedettBülowmagánéletébeis.BülowpárizsiműködésealattegyférjesasszonybaMariaBeccadellidiBolognába(1848–1929) szeretett bele, aki társadalmi ragban éppenmegfelelt volnaszámára.AzasszonyegyébkéntaszinténdiplomataKarlvonDönhoffgróf(1833–1906)feleségevoltésmárkétgyermekükisszületett.Apárcsönd-benelvált,majd1886-banMariaésBülowösszeházasodtak.1884-tőlnégyévigSzentpétervárottszolgált,mintelsőtitkár.InnenaRománKirályságba

76

vezetettazút,ittBülow-nakalkalmanyílttehetségétisbemutatnia,ugyan-is 1888-tól a bukaresti főkonzulátus élére nevezte ki a rövid uralkodásúIII.Frigyescsászár(1831–1888),ésegészen1893évvégéigműködöttitt.Ekkorkötöttbarátságot többekközöttAgenorGołuchowski (1849–1921)osztrák–magyar diplomatával, aMonarchia későbbi külügyminiszterével(1895–1906).AntonvonMontsgróf(1852–1930),aNémetBirodalombu-dapestikonzuljaszolgálatiidejealatt(1890–1894)jóbarátságotápoltBü-low-val.Montsvisszaemlékezéseibenmegjegyezte,hogyaszámolásikész-ségésagazdaságikérdéseknagyon távolálltakBülow-tól.5Legnagyobbhibájaazonbanazvolt,hogymindigaztjelentette,amitBerlinbenhallaniakartak.EzzelahozzáállásávalazosztrákellenességérőlismertHerbertBis-marck (1849–1904) külügyi államtitkárnak kedvezett. Monts véleményeellenére Bülow karrierje tovább ívelt felfelé, ugyanis elérkezett számáradiplomataműködésénekcsúcspontja,hiszenII.Vilmos1893decemberébenrómainagykövetténevezteki.

WinzenmonográfiájábanjólláttatjaBülowkapcsolatainakalakulását,pél-dánakokáértszemélyesviszonyátatrónörökössel,akésőbbiII.Vilmossal,saszerzőábrázoljaaBülow-Eulenburg-tengelykialakulásátis,akikekkormégjóbarátságotápoltakegymással,smindkettenacsászárbizalmasaivoltak.

Bülow1897-benvisszatértBerlinbe,ésaköztudottanátmenetikancellár-naktartottChlodwigzuHohenlohe-Schillingsfürstkülügyiállamtitkáráváne-vezteki.ÍgyBülowegyreközelebbkerültálmához,akancelláripozícióhoz.Államtitkáriminőségébenpályájátsikerjellemezte,Winzenügyesenmutatráarra,hogyvilághatalmitörekvéseiekkorerősödtekfel.ANémetCsászárságexpanzívgyarmatpolitikájáttekintve,ésII.VilmosezenigényeitBülowkész-séggelszolgáltaki.Törekvéseitacsászárgrófiranggalhonorálta.Kína-poli-tika,bagdadivasút,gyűjtőpolitikaésflottaépítés,néhányszó,amelyBülowtevékenységétjellemeztekülügyiállamtitkáriidőszakában.

AkötetmásodikrészébenWinzenelőbbakancellárkül-majdbelpoliti-kájátelemezte.EgyébkéntafejezetAbirodalomélén(AnderSpitzedesReiches)címetkapta.HohenlohevisszalépéseutánII.Vilmos1900.októ-ber17-énBülow-tneveztekikancellárrá.Azuralkodóhatalmasreménye-ketfűzöttazújonnankinevezettkancellárszemélyéhez.Bülowvonakodvaállt hozzá az angol–német szövetségi tárgyalásokhoz, amelyeketmég ál-lamtitkárihivataliidejealattkezdettmeg,ígyelszalasztottaabritszövetséglehetőségét.AlfredTirpitz(1849–1930)tengernaggyalanémetflottabőví-tésébekezdett,amarokkóikrízisviszontvisszavetetteanémetekpozícióját 5 ErinnerungenundGedankendesBotschaftersAntonGrafMonts.Hrsg.v.KarlFriedrich

NowakundFriedrichThimme.Berlin,VerlagfürKulturpolitikG.M.B.H.,1932.152.

77

a térségben.Lemondásánakhátterében II.Vilmos aTheDailyTelegraphszámáraadott1908.éviválságotokozóinterjújaállt,amelyszétfeszítettekettejükszorosviszonyát.

Diplomáciai tapasztalatainak köszönhetően kancellárként is meglehe-tősen jól értett a külpolitikához, ez azonbannemvolt elmondható a bel-politikáról. Ebben volt segítségéreArthur von Posadowsky-Wehner gróf(1845–1932)mint kancellárhelyettes és belügyi államtitkár.A császárságCaprivi-korivám-éskereskedelmiszerződéseilejáratiidejükhözközeled-tek,ígyazokatabirodalomismétmegkívántaújítani.Akormány1900és1902közöttavámtételekfelemeléséttervezte,ígyaBernhardvonBülowvezette kabinet a gabonavámot a korábbi 3,5-ről 7,5márkára emelte fel.Végül1902decemberébenanémetReichstagelfogadtaazújvámtételeket,amelyeknyománmegindultakatárgyalásokaszövetségesekkel1904-benavám-éskereskedelmiszerződésmegkötésére.Bülowhivataliidejealattapénzügyistabilitásismegbomlottésazállamadósságismagasraszököttrészbenaflottaépítésnekköszönhetően.AbevételeketBülowadóemelésselpróbáltapótolni,deazokataReichstagleszavazta,ígyközvetlenmódonezishozzájárult1909.júliusibukásához.

Bülowotautoritervezetésistílusjellemezte,személyesakarataérvénye-sültkormányzásasorán.PeterWinzenhelyénkezeliakancellárfelelősségétaNémetországotavilágháborúbasodróvilágpolitikaicélokhajszolásában.

Konrad Canisnyugalmazottprofesszor„trilógiája”6(BismarcksAußen-politik1870bis1890.AufstiegundGefährdung;VonBismarckzurWelt-politik.DeutscheAußenpolitik1890bis1902.;DerWegindenAbgrund.DeutscheAußenpolitik1902–1914.)remekérzékkelmutatjabeabismarckistabilitástólazösszeomlásigabirodalomkülpolitikáját,valamintmutatráavilágpolitikakudarcára.CanisköteteihezhasonlatosanWinzenisigyekszikbemutatniBülowexpanzívkülpolitikaitörekvéseit,ugyanakkorelismerveazok érdemeit és kudarcait.

AzutolsófejezetbenBülowéleténekvégsőszakaszátmutatjabeaszer-ző,amelynekRómaiszáműzetésben(ImrömischenExil)címetadta.Pályájavégén–elsősorbanfeleségeszoroskapcsolataimiatt–II.Vilmosrendkívü-linagykövetténeveztekiRómába.Feladataazolaszkormánymeggyőzé-se volt arról, hogy a központi hatalmak oldalán lépjenek be a háborúba,azonbanBülowezenmissziójaeredménytelenmaradt.AzOlaszKirályság

6 Canis,Konrad:BismarcksAußenpolitik1870bis1890.AufstiegundGefährdung.Pader-born,SchöninghVerlag,2004.;VonBismarckzurWeltpolitik.DeutscheAußenpolitik1890bis1902.Berlin,AkademieVerlag,1999.;DerWegindenAbgrund.DeutscheAußenpolitik1902–1914.Paderborn,SchöninghVerlag,2011.

78

hadbalépéseutánadiplomáciaikapcsolatokismegszakadtakaNémetBi-rodalommal,ígyBülowhivatalosmegbízatása1915.május25-énsikertele-nülzárult.TheobaldvonBethmannHollweg(1856–1921)lemondásaután,1917-benBülowneveisfelmerült,hogyvisszatérhetabirodalomkormá-nyánakélére,azonbanazuralkodóeztelutasította.ÉletevégénRómábanélt és azUllstein kiadómegbízásából politikai testamentumándolgozott,amelynekmegjelenésétszigorúancsakhalálautánengedélyezte.1929-benhunytelazolaszfővárosban.

Akötetterjedelméttekintvevaskos,összesen573oldal.Aszövegvég-jegyzetekkelvanellátva,ajegyzetekazegyesfejezetekvégéntalálhatók.Winzen biográfiájának elkészítéséhez széles körű feltáró és kutatómun-kátvégzett,ugyanishuszonhét levéltár, illetveközgyűjteményBülow-valkapcsolatosanyagáttekintetteát.Anémetközgyűjteményekentúlkülföldilevéltárakanyagát is felhasználtaaszerző,úgymintangol,belgaésoszt-rákarchívumokállagait.Akötetválogatottirodalmaóriásimennyiségű,Winzenremekérzékkelhasználjaakorabelipublikációkat,csakúgymintarég-,illetveaközelmúltbanmegjelentirodalmat.AműakorábbinémetnyelvűszakirodalomhozképestjóvalszélesebbanyagbanvizsgáljaBülowpolitikaitevékenységétésaDenkwürdigkeitenhezképestmélyebbbetekin-téstengedakancellármagánéletébe.

Azillusztrációkapcsánelmondhatjuk,hogyakötetbenszámosfotó,le-vélkapotthelyet,összesen39darab.Ezeknekegy részét aDenkwürdig-keitenhasábjainmárpublikálták,azonbanelőfordulnakkevésbé ismertekés ismeretlenek egyaránt, amelyek színesítik a monográfiát. Így egyeslevéltárakból előkerült képek –mint példáulKarlMax vonLichnowsky(1860–1928) hagyatékából, aki Bülow beosztottja volt bukaresti konzuliidejealatt–kuriózumnakszámítanak.Akötetlegvégénpedignyolcoldalasnévmutatókapotthelyet.

Azismertetettkötetetajánlommindenolyanolvasószámára,akiérdek-lődéstmutataNémetCsászárság,anémetkülpolitika,illetveakancellárokműködéseiránt.Ugyanakkorhaszonnal,sizgalommalforgathatjaakötetetabiográfiákértrajongókutató,érdeklődő,hiszenegyrendkívüliéletpályátismerhetmegBernhardvonBülowéleténésmunkásságánkeresztül.

Peter Winzen: Reichskanzler Bernhard von Bülow. Mit Weltmachtphantasien in den Ersten Weltkrieg.EinepolitischeBiographie. (BernhardvonBülowbirodalmikancellár.Világ-hatalmifantazmagóriákazelsővilágháborúban.Politikaiéletrajz.),PustetVerlag,Regens-burg,2013.573o.

Kárbin Ákos

79

Délszláv menekültek Egyiptomban a II. világháború idején

Azírásbevezetőjébenaszerző, Kornelija Ajlecrövidenkitérarra,hogyaz1933(anácikrasszistapolitikájánakkezdete)és1947(azUNRRA–UnitedNationsReliefandRehabilitationAdministration–európaitevékenységé-nekmegszűnése)közöttiidőszakbanEurópábanmintegy30millióemberszámítottmenekültnek. 1944 januárja és 1946márciusaközött az egyip-tomimenekülttáborokban29ezerjugoszláviaimenekültvolt,akiknekleg-nagyobbrészeDalmáciából,adalmátszigetekről,kisebbrészükHorvátor-szág,illetveJugoszláviamásrészeibőlérkezett.

Olaszország 1943-ban bekövetkezett kapitulációja (1943. szeptember8.) lehetőséget adott arra, hogy (az ún. Római Egyezmény következmé-nyeképpen1941májusaótaolaszmegszállásalatti) jugoszlávtengerpartiszakaszonkomolyabbellenálláskezdődjön.Említésreméltó,hogyazún.FüggetlenHorvát Állam az olasz katonai támogatásért cserébe a RómaiEgyezménybenrögzítettekentúltovábbiterületeketisátadottOlaszország-nak:Pag,Brač,Hvarszigetét,asplitikikötőt,Šibeniket,TrogirtésŠušakot.Azolaszmegszállás,számosokból,rendkívülkomolyegzisztenciálisnehéz-ségetokozottahelyilakosságnak(egyebekközöttahalászatotismegtiltot-ták).Nemcsoda,hogyalakosságegyrészeaJugoszlávNépiFelszabadítóHadsereg(NOVJ)általbirtokoltterületekremenekült.AzolaszkapitulációutánaNOVJ jelentős tengerparti területeketvettbirtokba.Mivelvárhatóvoltanémetekellentámadása,aNOVJkétegymássalösszefüggőmódonisigyekezetterrefelkészülni.Egyfelőlfelvettékakapcsolatotazolaszországiszövetségesekkel,másfelőligyekeztekmegfelelőhelyetbiztosítanianémettámadáselőlmenekülőcivilekszámára.Annálisinkább,mertanagyszámúpolgárimenekült nehezítette aNOVJkatonai tevékenységét.Azolaszor-szágiszervezéseredményeképpenAlgériábanfelvettékakapcsolatotLouisHouttal,azOSS(OfficeofStrategicServices)kairóiszékhelyű,jugoszlávügyekbenilletékesőrnagyával.

Az1943.szeptembervégénmegkezdettszervezőitevékenységeredmé-nyeképpen december végén 2600 embertmenekítettek átOlaszországba.

80

Azelsőmenekülthullám1944.januárvégéiglezajlott,addig16850embertszállítottakát.Azevakuálásegészen1944.szeptember18-igfolytatódott.A legutolsó csoportbólnemmindenkiutazott átEgyiptomba, s így akétországbanösszességében39674emberleltmenedékre.Amenekülteketát-menetilegazolasztengerpartonfelállítotttáborokbanszállásoltákel.Ellá-tásukrólaszövetségesekésapartizánokközösengondoskodtak.Atáborok-banegyidejűleg5-7ezerembertartózkodott,deazatény,hogyösszetételükfolyamatosanváltozott,némilegmegnehezítetteaszervezőkdolgát.

Aszerzőa feldolgozottanyagokalapjánháromokotnevezmeg,ami-értamenekülteketOlaszországbólÉszak-AfrikábailletveaKözelKeletreakartákszállítani:hogynelegyenekkitéveakatonaitámadásoknak,hogyneakadályozzákakatonaiműveleteket,illetve,hogymegoldjákazOlaszor-szágbannehézkeselszállásolásukat.Atárgyalásokkezdeténszóvoltarról,hogyAlgériábaszállítjákőket,devégülaSinaifélszigetmellettdöntöttek.Adöntésnemvoltteljesenmentesabelsővitáktól.MiközbenaNOVJkai-róimissziójamegállapodottaszövetségesekkel,aNOVJolaszországiszer-vezeteellenezteazt.Kifogásolták,hogyamenekültektúlmesszirekerül-nekhazájuktól,súgyvélték,nemjóaz,hogyszámukraszokatlanéghajlativiszonyokközékerülnek.AzutolsószótperszeaNOVJlegfelsőbbstábjamondtaki.A szövetségesekeredetileg20 ezermenekültre számítottak, avégsőszámazonban,mintláttuk,eztjóvalmeghaladta.Amenekültekleg-nagyobbrészét(26872embert)ElShattbanszállásoltákel,atöbbiekelőbbkettő,majdvégülötmásiktáborbakerültek.

Aszervezésbenalapvetőszerepevoltamégodahazalétrehozottmene-kültügyiközpontnak(COB),amelyikamenekültekkelegyüttutazottOlasz-országba,majd az egyiptomimenekülttáborokba.ACOB-nakmindegyiktáborbansajátszervezetevolt,salegfőbbfeladataaszövetségesekkelvalókapcsolattartás volt. A kapcsolattartás, főleg kezdetben, nemvolt éppenmentesanehézségektőlésafeszültségektől,végülazonbanigenhatékony-nakbizonyult.Aszervezetakatonaihierarchiáhozhasonlóanépült fel.ACOBtáboriszervezeteibenmintegy500kommunistapárttagtevékenyke-dett, formálisanszigorú illegalitásban,a szövetségesekazonban tisztábanvoltakamenekültektöbbségénekésvezetőiknekpolitikaihovatartozásával.Aszövetségesekettőlfüggetlenüligyekeztekmegfelelőkörülményekette-remteniamenekültekszámára,őkpedigarratörekedtek,hogyigényeik,kö-veteléseikviszonylagszerényekmaradjanak,ésaztiselfogadták,haezekrenegatívválaszérkezett.

AmáremlítettkezdetivitáknemcsupánaCOBésaszövetségesekkö-zöttvoltaktapasztalhatók,deaCOBésajugoszlávemigránskormány,va-

8�

lamintannaktámogatóiközöttis.ACOBugyannemtörekedettarra,hogyapolitikaiellenfeleketkizárjákatáborokból,dearramár1944februárjátóligen,hogyamenekülteketapartizánmozgalomtámogatóikénttüntessefel,akiketcsupánfizikai,vagyegyébokokakadályoznakmegabban,hogyak-tívanrésztvegyenekaharcokban.Aszerzősajnosellentmondásosaníraztilletően,hogyamenekültekközöttmennyienvoltakazemigránskormányhívei.Azegyikmondatbanaztállítja,hogyannakellenére,hogyközülük180-anmégOlaszországbanakirálytámogatóiközéálltak,meglehetősensokan eljutottakEl Shattba.Rögtön utána viszont azt állítja, hogy néhá-nyaneljutottakEgyiptomba.„ElShattbanállítólagakirályioldalmellettagitáltak,későbbpedigállítólagaztkértékaszövetségesvezetőktől,hogyhelyezzékátőketmástáborokba.Ezakérésapartizánmenekültekközöttfelháborodást,megszégyenítést,sőtfizikaitámadásokatváltottki.Akirályikormánytámogatóiezértelőszöraztkövetelték,hogyhelyezzékőketáta»csetnik« táborokba, a többimenekült nyomása alatt azután »semleges«táborról kezdtekbeszélni. (…)ACOBkövetkezetesen azt az álláspontotképviselte,hogyamenekülteknemoszthatókszét,mertakikkiakarnakte-lepülniatáborból,azokiskötelesekaNOB-ot(aFelszabadítóHáborút)tá-mogatni,mivelamenekültcsoportrészekéntközvetlenülhozzátartoznak.”Végülazonbanlegalább112embertmégiscsakáthelyeztekaTolumbatbanlévőtáborba.1944.májuselején(abban?)atáborban648menekültvolt,közülük388-at„csetnikként”,139-et„semlegesként”jelöltekmeg.

Aszerzőezutánviszonylagrészletesenírazokrólatárgyalásokról,viták-rólésvádaskodásokról,amelyekegyfelőlaszövetségesekilletékese(Lang-manőrnagy),illetveatábortelhagynikívánók,valamintaCOBilletékeseiközött folytak.A vitákat nincs értelme részletezni, azt azonban érdemesmegemlíteni,hogyaCOBvezetőjearrahivatkozott,hogyajugoszlávve-zetőségmégazEgyiptombautazáselőttabbanállapodottmegabritekkel,hogyamenekültekképviselőiteljesautonómiátélveznekatáboronbelül,abritekpedigcsakamenekültekellátásárólgondoskodnak.Ezenazalaponkifogásolták,hogyabritek lehetővé teszik,sőtmeg isszervezikamene-kültekésaszövetségesekközöttikapcsolatokat,illetveazt,hogyaszövet-ségesekatáboronbelülaCOBengedélyenélkül80embertelválasztottakatöbbitáborlakótólésőketfegyveresangolkatonákvédelmezték.ACOBszerintugyanisatábortelhagynikívánókcsakaháborúkellemetlenkövet-kezményeialólkívánjákkihúznimagukat,hiszena táborbacsakolyanokkerültek,akikmégjugoszlávterületenaNOBésapartizánhadsereghívei-nekmondtákmagukat.Azemlített80embertezutánLangmanjelenlétébenegyenkéntkihallgatták.AkihallgatáseredményétLangmannyolcpontban

82

foglaltaösszes,segyebekközöttmegállapította,hogyakihallgatottakva-lamennyienakirályhívei,hogysokakaterőszakkalevakuáltákJugoszlávi-ábóléserőszakkaljuttattakatáborba.Langmanszerintezazérttörténtígy,mertapartizánokattólféltek,hogyaroyalistákesetlegkiadhatjákazellen-ségnekahelyipartizánvezetőkneveit.„Ezértsajátbiztonságukérdekébenerőszakkalevakuáltákmindazokat,akikbennembíztakmeg.”

Ezarészazonbanugyancsaknemmentesazellentmondástól.Aharma-dikpontbanLangmanaztírja(mivelnincsidézőjel,valószínűlegaszerzőösszefoglalója szerint):„a többségszámáranemaza tényvoltújdonság,hogymintakirálytámogatóinemlehetnekegyúttalpartizánokis,hanemaz,hogymintilyenek,egyúttalapartizánokellenségeinekisszámítanak”.Másszavakkal,apartizánokdöntéseléállítottákakirályhíveit:vagyaki-rályellenségeilesznek,vagyapartizánoké.Azokpedigelehetetlendöntéselékerülveaztmondták,hogyhaakirályapartizánokellensége,akkorőkisazok.EhhezaponthozLangmanmégaztfűztehozzá,hogyakihallgatottakszerintJugoszláviábancsakazvoltafontos,hogyvalakiharcol-eameg-szállókésazusztasákellen,és„mindazok,akikanémetekésazusztasákellenfeleivoltak,önkéntsegítettékapartizánokat,haerrelehetőségükvolt”.Ittmegkelljegyeznem,hogyatörténettudományeztennélbonyolultabbnaklátja.�Avitalényegenyilvánvalóanaz,hogyaCOBabbólindultki,hogy„akinincsvelünkazellenünkvan”,mígaroyalistákésLangmanszámáraez nem volt evidencia.

MivelLangman,afentemlítettellentmondástólfüggetlenülarratöreke-dett,hogyalehetőlegteljesebbmértékbentisztázzaapartizánokésakirályhívei közötti viszonyokat (ami a partizánok számára nem volt feltétlenül kedvező)apartizánkörökben,majdkésőbba jugoszláv történetírásbanakommunistaideológiaellenségénekésakirályhívénekszámított.ALang-manelleniszámosvádközülkiemelem,hogyapartizánokszerintazőrnagyszigorúankorlátoztaatáborokbatörténőkiésbejárást,holotteztazegyip-tomikormányrendelteel,saszerzőszerinteztapartizánoknakistudniuk 1 JuhászJózsefmegírja,hogyamíg1941-benegyideigmégvoltakpróbálkozásokapar-

tizánokésacsetnikekközöttiegyüttműködésmegteremtésére,addig1941végéremártöbbé-kevésbéfolyamatosvoltaköztüklévőháborúskodás.JuhászJózsef:VoltegyszeregyJugoszlávia.Budapest,Aula,1999,95-97.o.SokcsevitsDénesviszontarróltudósít,hogy„1941-ben,derészbenmég1942-benisegyesvidékekenapartizánokésacsetnikekközöttmeglehetősennagyvoltaz„átjárás”,éselőfordult,hogyegyesalakulatokegyiknap-rólamásikrasapkájukonavöröscsillagotszerbkokárdáracserélték(ilyesmire,bárcsakelvétve,demég1944májusábanissorkerült..Ezekavalójábancsetnikérzelműpartizánegységekgyilkosságokkalegybekötöttetnikaitisztogatóakciókatfolytattakműveletiterü-letükhorvátlakosságaellen.”SokcsevitsDénes:Horvátország.A7.századtólnapjainkig.Budapest, Mundus, 20��, 552. o.

83

kellett.Ezavádazértkeletkezett,mertaki-bejárásitilalommegnehezítetteazotthonipartizán-parancsoksággalvalókapcsolattartást.

AzegyüttműködéskényszeremiattazonbanaszövetségesekésaCOBképviselői hosszas tárgyalások után megállapodtak abban, hogy vegyesbizottság tisztázza amenekültek politikai hovatartozását, hogy a táboronbelülirendet(ideértveamáspolitikaimeggyőződésűekvédelmét)aCOBbiztosítja,szükségeseténazonbanabrithatóságokközbeavatkozhatnak.Amegállapodás létrejöttét és kivitelezésének viszonylagos sikerét nem kisrészbenannak tulajdoníthatjuk,hogyaNOVJkairóimegbízottjaivissza-fogtákaCOBradikalizmusát.Attóltartottakugyanis,hogyaCOBmagatar-tásaveszélyeztetnéaszövetségesekáltalfelkínálttámogatást.Apartizánokvezetőségénekálláspontjaegyfelőlazvolt,hogytekintettelarra,hogyapar-tizánokhatározottanszembeszegültekanémetekkel,aszövetségesekáltalnyújtott „segítség nem tekinthető valamiféle könyöradománynak, hanemolyanvalaminek,amit tisztességesenmegszolgáltunk.”Másfelőlazonbanfelhívtákafigyelmetarra,hogy„Ezazonbansemmilyenesetbensemadhatokotarra,hogyaszövetségesisegítségnyújtássalszembenarrogánsanvagymegalázómódonviselkedjünk”.

ANOVJkairóimegbízottjamagaisúgyvélte,hogyamenekültekközöttnemcsupánkitűnőemberekvannak,dedogmatikus, szűklátókörűembe-rekis,akiknincsenekatudatábanannak,„hogyegyüttkellműködniükaszövetségesekkel, hiszen (ott) nem állmögöttük a partizán hadsereg”.ACOBvezetőicserébeaztkérték,hogyajövőbenamenekültekkelegyüttneküldjenekolyanokat,akikpotenciálisellenségek.Eztazonbanalegfelsőbbpartizán-vezetőségnevébenEdvardKardelj,mintjogosulatlanigényt,írás-banvisszautasította.„Azakötelességünk,hogygondoskodjunkamenekültcsoportrólésmentsükmegazokkupátorvadállatimagatartásátólazösszeshonfitársunkat.(…)Önöknemegymozgalmat,hanem(egész)Jugoszláviátképviselik.Éppenezértsenkinekajogaitsemsérthetikmeg.”

ACOBtovábbraisúgyvélte,hogyahelyiszövetségeserőkaroyalis-tákattámogatták,ésnemláttákbe,hogyapartizánokésaroyalistákelkü-lönítéséneklegfőbbcéljaakülönféleösszecsapásokmegakadályozásavolt.Ennélapontnálderülki,hogyamígaroyalistákaztállították,hogyők2000menekültetképviselnek,addigapartizánokszerintezeklegfeljebb400-anlehetnek.Amikor apartizánokmárhazatértek, a royalistákatpedigazElArish-banlévőtáborbagyűjtöttékössze,akkorazutóbbiaklétszámavala-mivelkevesebb,mint800volt.

MiközbenazOlaszországbanmaradtmenekültekrepatriálása1944no-vemberébenmegkezdődöttés1945.március6-ánbefejeződött,azEgyip-

84

tombaszállítottakhazatérésebonyolultabbvolt.Azelsőcsoport1945.áp-rilis11-énindulthaza,azutolsópedigcsak1946.március20-án.Aszerzőennekokátabbanlátja,hogyebbenazidőbenjelentőscsapatokatdobtakátEurópábólaTávol-Keletre, sezmindenféle logisztikaiproblémákkal jártegyütt.

Időközbenkiújultakapartizánokésaroyalistákközöttiösszecsapásokis,sezúttalazutóbbiakvoltakagresszívabbak:apartizántemetőbenhétsír-kőrőleltávolítottákavöröscsillagot.Amígaszövetségesekvirágothelyez-tekelasírokra,mintegy15royalistakövekkel támadtamegahelyszínreérkezőpartizánokat, felgyújtották az autójukat, egyikük fényképezőgépétösszetörték.Atámadókatazokozottkármegtérítésérekötelezték,deegyéb-kéntnemtörténtbántódásuk.

AzUNRRAa royalistákatazUSA-ba,Ausztráliába,Új-Zélandraésadél-amerikaiállamokbaszállította,azElShattbanlévőmenekülttábortpe-dig1947.június31-énhivatalosanbezárták.

KornelijaAjlec: Jugoslovanski begunci v Egiptu in njihova politična opredeljenost 1943–1946. (Jugoszláv menekültek Egyiptomban és politikai elkötelezettségük, 1943–1946),Zgodovinskičasopis,2013/3–4,428–448.o.

Szilágyi Imre

85

A kétszínű és a sokszínű amerikai kivételesség

1630-banazAmerikába tartóArbellahajónamaroknyipuritánközösségelőttJohnWinthropkinyilatkozatta,miisleszacéljukazÚjvilágban:„Vá-rosvagyunkahegyen;azegészvilágránktekint”.�Azótaazamerikaikivé-telesség(Americanexceptionalism)fogalmasokszempontbólmeghatározókarakterjegye lettazelőszörangol telepesként,majdaszabadságukkiví-vásautánaamerikainemzetkéntélőembereknek.Arövididőalattroppantsikereketelérőnemzetsokszorbizonyítékotvélt találnikivételességében,ésazelsőévektőlmeghatározóküldetéstudatcsaknőtt,delegalábbisnemhagyott alább.Ez a fajta különlegesség érzet, az Istentől kapott felhatal-mazás,akiválasztottságésavágy,hogyterjesszékazamerikaielveketésértékeket egyrenagyobb fizikai erővel és avilágragyakoroltbefolyássalpárosult.Ahuszadik századderekára egyértelműenazEgyesültÁllamoklettalegerősebbéslegsikeresebbnemzet,ésahidegháborúlezártávalgya-korlatilag egyeduralkodó, a történelemben szinte példátlan befolyássalbírvamásnemzetekéletére.Nohaazutóbbiévekbenezafajtasikerszériamegrendülnilátszik,segyretöbbenkérdőjelezikmegmagánakazelvnekisajogosságát,azamerikaikivételességkérdésemindigisjelenvolt,sazutóbbi évtizedek egyik népszerű történelmi-kulturális témája.Az elmúltháromévtizedben tucatjával születtekcikkekéskönyvekazamerikaiki-vételességről,többféleszempontbólmegvilágítvaakérdést.Mígnéhányukinkábbleírójelleggelközelítettatémáhozésatörténelmi,illetvekulturálisgyökereketvizsgálta,addigazújabbkorosztályinkábbkritikaihangnem-melközelítettatárgyhoz.

A jelen kötet is ebbe az utóbbi sorba tartozik, amely egyKanadábana témában tartott előadáshalmazból alakult át könyvformátummá. Ebbenszámos szerző vizsgálja az amerikai kivételesség bizonyos vetületeit azamerikaikultúrakülönbözőmegnyilvánulási formáira: történelem,politi-ka,irodaloméskisebbségekkerülnekavizsgálódásközpontjába.Azegyik

1 JohnWinthrop,„Akeresztényemberszeretetmintaképe”,1630.In:CollectionsoftheMas-sachusetsHistoricalSociety,Boston,1838,3rdseriesvol.7,47.

86

szerzőarrólír,hogyanyugat-európaiismeretekÁzsiárólmiképpenbefo-lyásoltákazAmerikáhozvalóviszonyukat.EgymásiktanulmánylényegeazEgyesültÁllamokészak-keletiarisztokráciájánaktudatosmonopóliumaaszületendőnyugatikulturálisértékekfelettatizenkilencedikszázadvégefelé.Ennek a „mozgalomnak” a klub-rendszer volt a fő életadója, hatal-masbefolyásukkalazirodalmiéspolitikaiéletre.Deolvashatunkpéldáulegyahalálbüntetéstellenzőaktivistaduálisnyelvezetéről,amelyetugyanaz amerikai kivételességhat át, demégis a kritikahangján illeti hazáját,különösenazegyénéleténekahatóságáltaltörténőmegfosztásakapcsán.Egymásikszerzőfeketeirodalmipéldákkalillusztráljaazafro-amerikaiakkirekesztettségét az ikonikus amerikai kivételes képből. Szintén irodalmitémájúazazesszé,amelyikH. P. Lovecraftírásaibanvizsgáljaannakambi-valensérzéseitazamerikaikivételességiránt,amelylegtöbbesetbenkritikaihangvételbennyilvánulmeg:azamerikaikultúrábanfelnövő,demégissokszempontbólkívülálló,amáshitűésmásgondolkodásúemberLovecraftáltalmegformázott irodalmi alakjai is tükrözik ezt a hozzáállást.Kifeje-zettennapjainktémájárareflektálazOprah Winfreygyermekmolesztálás-ellenes internet-kampányátkritizáló írás,melyetazamerikaikivételességtipikus, bárnémilegbujtatott, sőt valószínűleg tudatalatti formájának lát.Természetesen nem lehet célmindegyik tanulmány részletes bemutatása,sokkaltanulságosabblehetinkábbegyik-másikszerzőnézeteésvéleményeazamerikaikivételességről.

Deborah L. Madsen,akimárönállókönyvetisírtatémában2, a tizen-hetedik század végi salemi boszorkányüldözést veszi kiindulópontjának,amelyetazamerikai,illetveabbanazidőbenazangolpuritánközösségki-vételességénekmetaforájaként értelmez. (16–29)Úgy érzi, a kezdetektőlnapjainkig az amerikai kivételesség óhatatlanul kirekesztő, nemcsak ide-genekkel szemben (indiánok, rabszolgák, bevándorlók, míg a legutóbbiidőkben terroristák),deegybenazamerikaiakkörében fellehető„mások-kal”szembenis(boszorkányokvagy–főlegkésőbb–politikailagmásképpgondolkodók). Fontos állítása, hogymígWinthrop pozitív kivételességethirdetett,addigatizenhetedikszázadvégénCotton Mather már harcias, a gonosszalszembeszállóküldetésbentaláltamegazegyrenövekvőközösségfeladatát.(20)ÉsezatrendMadsenszerintátnyúlikazelsőésamásodikvilágháborúutána„vörösriadalmakon”ésaMcCarthy-féleboszorkányül-dözésenátegészena„harcaterrorizmusellen”-szlogenig.Tanulmányánaklényegimegállapítása,hogyaz„amerikaikivételességszinténkirekesztőés2 DeborahL.Madsen, American Exceptionalism. (Edinburgh&London:EdinburghUni-

versityPress;Jackson,MS:UniversityofMississippiPress,1998).

87

démonizálóbüntetőideológia.Fontossátesziabefogadást,deakirekesztéserősretorikájaisegyben”.(28)Akötetzárótanulmánya,amelyapuritánkoriboszorkányüldözésekésszigorúvallásidogmákáltaluraltéletelleniírásokkalfoglalkozik,mintegyvisszhangozzákMadsenelsőfejezetébenol-vasottesszéjét.(223-242).

Emily García írása érdekes pontra világít rá történelmi vizsgálódásasorán:amennyireegyoldalúnak tűnikazamerikaikivételességgondolata,ugyanannyira része az amerikai univerzalizmus elmélete is. (51-69)Másszavakkal,azamerikaikülönlegességvagyegyediségösszefonódikéserő-sítiisazegyetemesrendet:annakrésze,deegybenelősegítőjeis.Aszerzőnégy történelmi szöveg segítségével értelmezi éshatározzamegaz ame-rikaikivételességésaz(amerikai)univerzalizmusköztikapcsolatot.JohnWinthropbeszéde(„AModelofChristianCharity”,1630),ThomasPainefüggetlenségrevalófelhívása(Common Sense,1776),azEgyesültÁllamokmásodikésazótaisélőalkotmánya(1787)ésSt.JeandeCrèvecoeurköny-ve (Letters from an American Farmer, 1783) bizonyos olvasata azt a konk-lúziót kelti Garcíában, hogy az amerikaiak, már akkor a saját maguk kivé-telességét egy mindent átölelő, univerzális gondolatnak tekintették, amikor még nem is voltak azok. Ahogy a függetlenség közelébe értek, Paine-nek is köszönhetően, ez a kivételes-univerzális rész kezdett egyre jobban kidombo-rodni. Míg Winthtrop esetében a két fogalom nem mond ellent egymásnak, addig Paine „az univerzalizmust a patriotizmus szolgálatábaállítja,ésnemannakkiterjesztésekéntgondolrá”.(55,kiemelésazeredetiszövegben)Ígytehát,érvelGarcía,azuniverzalizmuskorábbi jelenségazamerikai törté-nelemben,mintsema tradicionálisolvasat,amelyaXIX.ésXX.század-ratesziannakmegjelenését.ViszontaszokásosértelmezésmellettGarcíaarraisfelhívjaafigyelmet,hogypéldáulCrèvecoeurnemcsupánazame-rikaikivételességetünnepli,annakesetlegesuniverzáliskihatásaitnegatívperspektívábanlátja.Mintmegállapítja,„Crèvecoeuremlékeztetminketazamerikai kivételesség-univerzalizmus reakciós potenciáljára, amennyibeniscsaksajátügyéttekintiegyetemesnek”.(65)

Matthey Brophymásszempontokalapjánközelítimegazamerikaiki-vételességmártizenkilencedikszázadbanfellelhetőbírálatát.(71–91)Wa-shington Irving ésHermanMelville egy-egy „burleszk” írásán keresztülmutatbeazamerikai irodalomban fellelhető számos,azamerikaikivéte-lességreirányulókritikákbólkettőt.Irving(aliasDiedrichKnickerbocker)New York történelmecíműkönyve(1809)próbáljamegvilágítaniazame-rikaikivételességfonákjait,segyértelműennevetségessétenniazamerikaiteremtés-mítoszt,azabbólgyökerezőnagyravágyássalésisteniküldetéssel

88

együtt.Kétféleolvasatraalkalmasírása,állítjaBrophy,mélyenlapulótörté-nelmibűnökrehívjafelafigyelmet,amelyetabrittelepesek,majdkésőbbiamerikainemzetelkövetett:földrablás,népirtáséserőszakoskulturálisas-szimiláció.Mintaszerzőírja,szinténnémifeketehumorralfűszerezve,„Asorsszerűségsorsszerű,legalábbisazamerikaimetafizikaiolvasatban.Éshaennekmegvalósításáhoznépirtáskell,hátlegyen!”(84)MelvilleThe Con-fidence Mancíműkönyve(1857)valójábanRalphWaldoEmersont,illetveazőtanításaithelyezitámadásakereszttűzébe;aztazEmersont,akiugyannohaalkalmankénterőskritikávalillettekoraAmerikáját,mégisalapjábanannakakultúránakfővédnökevolt.Aburleszkittlegsötétebbgroteszkol-dalátmutatja,shatekintetbevesszük,hogyazemlítettkönyvekmegjelené-siidejemintegykeretbefoglaljaazamerikaiterjeszkedéslegerőszakosabbidőszakát,atizenkilencedikszázadelsőfelének„sorsszerűelrendeltetését”(manifestdestiny),akkoramár-márabszurdelkeseredettségbeburkoltkri-tikamég jobbanérthető:milyencivilizációugyanisaz,amelyiknépirtás-sal elkövetett területszerzését isteni küldetéssel próbálja palástolni? Errenem lehet pozitív választ adni, ezt nem lehet morálisan védeni. Persze ezen könyvek sikerének, illetvenépszerűtlenségénekvalószínűlegnemcsupánnyelvezetükazoka,hanemkeletkezésükidejeis.MígIrvingművemegelő-zi,Melville-égyakorlatilaglezárjaazamerikaierőszakosterjeszkedésnagyívűtörténetétazészak-amerikaikontinensen.Alényeginkábbazirodalom-banrejlőéskiaknázhatólehetőség,akritikánakebbenazesetbenaszinteburleszkésabszurdszövegbevalóültetéstechnikája,illetveatörténelmilegéskulturálisanindoktrináltolvasóközönségrészérőlezekgyakorlatilagtel-jesmegnemértése.Mindkétírómunkájáraigaz,hogyazzal,hogy„aláássaazamerikaiküldetésmítoszát,IrvingésMelvilleolyanAmerikátmutatbe,amelyik nem szent,hanemsokkalinkábbalapvetően,ésszentségtörőenerő-szakos”.(88,kiemelésazeredetiszövegben)

Nathaniel Cadle JosiahStrongOur Country(1885)címűkönyvétvizs-gáljameg,illetveannakrövidtávúhatásait.(125–145)Ajólismertkönyvazamerikaikivételesség,pontosabbana tizenkilencedikszázadvége feléegyreerősebbenjelentkezőszociál-darwinizmusegyikfontosállomása.AnagysikerűkönyvazEgyesültÁllamokvezetőszerepétkívánjaavilágban,sezzelegyütt,mintegyannakvelejárójaként,azamerikaivallási-kulturálishatástkiszélesíteni.EhhezAmerikánaksajátházatájánisvantennivalója:anagyszámúbevándorlót„amerikaivá”kelltenni,azazelkellvelükfogad-tatniazamerikaiértékeket,hogyőkisigaziamerikaiváválhassanak,éshoz-zátehessenekaglobálisAmerikaerejéhez.Ezazerőháromegymásterősítőpillérennyugszik:kereszténység,civilizációésanyagi-gazdaságihaladás.

89

Strong szerint csakisAmerika, „angolszász és keresztényörökségével éshatalmas gazdasági erőforrásaival képes ezt a háromerőtmegtestesíteni,ésidővelazegészvilágnaktovábbadniazt”.(133)Másokmunkásságátismegemlíti(AlfredThayerMahan,FrederickJacksonTurner,ésWoodrowWilson),ésjogosanállapítjamegróluk,hogy„hittekazangolnyelvűnépekcivilizációjának felsőbbrendűségében és azon kötelességükben,miszerintezt a civilizációt úgykell védelmezni, hogy faji hierarchiát állítanak fel,amely amásfajta embereket kordában tartja, otthon vagymás országok-ban”.(138)Cadletanulmányánakérdekességeigazábólmégisannakzáróoldalaintalálható,amikorisegymásfajtaértelmezéstmutatbeW.E.B.DuBoismunkájaalapján.Azelőbbiszerzőkkelegyenrangúintellektussalren-delkezőpolitikaiíró,azelsőfekete-amerikai,akiPhD-fokozatotértel1895-ben,azEgyesültÁllamokintézményesítettpolitikairasszizmusátésavilágimperializmusábanbetöltöttszerepétbíráltaszámosírásában.SzámáratalánérthetőmódonAfrikaadjamegazt,amitWilsonelnökgenerációjánakazEgyesültÁllamokjelentett.DuBoisgyakorlatilag„Strongérvelésétvissz-hangozzaazamerikainyugatlátszólagkifogyhatatlanerőforrásairól,hogyaztánföldrajziésfajiszempontbólfejetetejéreállítsaazt.SzerinteazembericivilizációvalódiközpontjaAfrika,nemcsupán,mertazembericivilizációottkezdődött,hanemmertAfrikaképesaglobálisgazdaságotvégtelenhos-szanellátni”. (141)DuBoismegoldása így tulajdonképpenegyfajtapán-afrikanizmuslenne,amelybenavezetőszerepazEgyesültÁllamokbanélőfeketeközösségrehárul.Konklúziójábanaszerzőmegisállapítja,hogyDuBoisisegyfajtakivételességbenhitt,mégpedigazafro-amerikaikivételes-ségben.(144)Atöbbiemlítettpolitikai-vallásigondolkodóhozhasonlóanaglobalizációtőiskoránfelismerte,denézőpontjaértelemszerűenmásvolt. Carl J. Bon Tempoazamerikaikivételességetésabevándorlásújkoritör-ténetének két fontos pillanatát elemzi. (147–165) Megvizsgálja 1965 és2006bevándorlásitörvényeit.3Akérdéstkörnyezővitákismás-másszíntöltöttek:míg1965-benatradicionálisnakmondhatódemokratikusértékekkerültek inkább előtérbe, addig 2006-ban a gazdasági szempontok körülcsatároztak a liberális és konzervatív oldal hívei. (148–149)Természete-senezigazaz1924-eshírhedtkvóta-törvénytmegelőzőidőszakrais.4Míg 3 Az1965-östörvénymegszüntetteaz1924ótafennállónemzetikvótát,ígysokkaltöbben

vándorolhattakbeazEgyesültÁllamokba.2006-baninkábbbevándorlásireformrólbeszél-hetünk,amivégülinkábbhatárellenőrzésimegszigorítástjelentett,savalódiliberálisabbintézkedésekvégülazObama-kormányzatramaradtak.

4 Az1924-es,kongresszusibenyújtóikrólJohnson-Reed-törvénynekisnevezettintézkedésazadottévesbevándorlásikvótátnemzetenkéntaz1890-esnépszámlálásiadatok2%-banhatároztameg.

90

az1924-estörvényesetébenazelsővilágháborúelőtti,alattiésközvetlenutánieseményekbefolyásoltákavéleményeket,addigaz1960-asévekkö-zepéreahidegháborúésazamerikaihazai frontonzajlópolgárjogimoz-galom adtákmeg a hátteret a politikai vitáknak.Érdekesmódonmind akét oldal az amerikai kivételesség oltárán védte saját nézőpontját, ezzelisigazolvaafogalomtöbbrétűértelmezésilehetőségétésakötetcímébenrejlő többes számot.2006-banaz illegálisbevándorlásvolt agyújtópont.A konzervatív oldal ennek visszaszorításáért, ideológiai ellenfeleik pe-dig ennek liberalizásáért szálltak síkra, megint csak az amerikai kivéte-lesség eltérő értelmezésének retorikájába öltözetve mondanivalójukat. AkötetetlezáróutószóbanTerri Bakerrövidzáróesszéjeegyérdekesin-tellektuálisutazás.(243–253)Egyrésztnyelvezetenemszigorúértelembenvett akadémiai szöveg, telis-tele tűzdelve kollokviális szóhasználattal ésstilisztikaimegoldással.Másrészt érvelése az amerikai kivételességmel-lettegybenannakszégyenteljestörténelménekkritikájais.Ademokrácia,alehetőségekéstörvényekhazája,amelyolykivételessétesziazEgyesültÁllamokat,érvela tanulmányszerzője, túlsokáigcsaka fehérembernekadatottmeg, s azokközül semmindenkinek.Akissebségeknek ez szóbasemjöhetett:őkanomáliák,esetlegérdekességeklehettek,denemaz„ame-rikai”életformahordozói.Mostanraviszontahelyzetváltozni látszik,ésettőlazoptimistafelhangacikkben.AzEgyesültÁllamokvalóbankivé-teles,merthanemisazonnal,nemisteljesmértékben,deelérteaszabadvéleménynyilvánítást,aszabadgondolkodást,ademokráciaszabadgyakor-lását.Ahogyaszerzőfogalmaz,„mivelazEgyesültÁllamoknaktörvényeiésalkotmányavan,mivelfennállatanuláséstanultközösséglehetősége,ezértigen,azamerikaikivételességlétezik”.(252)

Az Amerikai kivételességek igenhasznostanulmány-gyűjtemény.Egy-részrőlbemutató jelleggel isbír,hiszenóhatatlanul történelmi tükrönke-resztülkellértelmezniavizsgált jelenséget.Ugyanakkorhasznosésvéd-hetőkritikákatfogalmazmegazamerikaikivételességgelszemben,amivelnemcsak a különlegesAmerikát kérdőjelezi meg, hanem egyben annaksokszínűségére is utal. Elsősorban azoknak élvezetes, akik valamennyiretisztábanvannakazEgyesültÁllamoktörténelmével,deazoknakisérdekeslehet,akikilyenismeretekkelaligrendelkeznek.

Sylvia So ̈derlind and James Taylor Carson, eds., American Exceptionalisms: from Winth-rop to Winfrey,(AmerikaikivételességWinthroptólWinfreyig)Albany:StateUniversityofNewYorkPress,2011.X+264o.

91

Almássy László és a SALAM (had)művelet

AmerikábanésfőlegazEgyesültÁllamokbanmaisalegnépszerűbb,leg-is-mertebbmagyarKossuthLajos (lásdVárdy Béla könyvét: Az amerikai ma-gyarság élete és az óhaza,2005).AnagyvilágbanperszePuskásÖcsinevemégKossuthLajosénál is ismertebb.Sokhelyütt tudnakBenyovszkyról is,valósvagyinkábbcsakvéltmadagaszkárikirályságafolytán.Kigondolná,hogyaz„angolbeteg”lassankéntcsatlakozhathozzájuk.Méghaavilágháborúbanvittszerepe(RommelseregévelLíbiában),illetvefeltételezett„melegsége”vélhe-tően többekben bizonytalan érzéseket is támaszt személyével kapcsolatban.Hiszenazinternetenarólaolvasható(angol,francia,olasz,spanyol,lengyel,orosz,sőt,arabstb.nyelvű)cikkek,információk,blogokhovatovábbalegnép-szerűbb(magyar)témákközéemelikrészbenigaz,nagyobbrésztazonbanfiktívélettörténetimozzanataitazOndaatje-regényésabelőlekészültfilmnyomán(MichaelOndaatje:Az angol beteg,1997,eredetiangolkiadás:TheEnglishPatient,1992.Afilm:1996,rendezte:AnthonyMinghella).

E szinte spontán reagálás-áradat láttán azonban hangsúlyozottan állít-juk,atudománytörténet,atörténelemkutatásmásutakatkell,hogybejárjon.Hiszenaztis látnunkkell,hogyfolyamatosanmazsolázvaazinformáció-rengetegbenelőbbvagyutóbbmégiscsakelőbukkannakazokakísérletek,amelyekalátszatnál,alegendáknál,afikciónálmélyebbreakarnakásniatényszerűvalóságkeresésecéljából.

BárAlmásykiegyensúlyozottmegítélésevélhetőenmégjóideigváratnifog magára, életének mozaikdarabjai, tevékenységének fennmaradt nyo-mai-eredményeimindgazdagabbanjutnaknapvilágra.

Tegyükhozzá,Almásyvégüliseléggérövidreszabottéletesoránsempanaszkodhatottarra,hogynemvoltsajtója,hiszenmiközbenahazaiúj-ságokcikkeztekútjairól,háromkönyveisnépszerűségethozottaszámára,Arnold Höllriegel (alias Arnold Richard Bermann),abécsizsidóújságíróegyikútjáraeliskísérte,scikkekmellettkönyvetírtróla.Deahideghábo-rúbólvaló lassúébredezés idején iselőkerültaneve.Mégpedigazegyiklegkényesebbkérdéskapcsán.Ugyanisamagyarkollégákáltalmindmáig

92

folyamatosanbecsméreltLeoFrobeniusviselkedésénekkérdésére(anémetetnológuseltulajdonítottavolnaAlmásytólaBirBidi,GilfKebirésJebelUweinat,illetveazotttalálhatósziklarajzokfelfedezésénekelsőbbségét?)már1952-benpontkerültHans Rothert (Libische Felsbilder) könyvének megjelenésével. A német szakember ezúttal mestere helyett írta meg aXI.DIAFE(Frobeniuskutatóexpedíciója)történetét,aterületentalálhatósziklarajzokrészleges,bártöbbszázasnagyságrendűfelvételét,mégpedigbőségesenmegemlékezveAlmásy tevékenységéről,elismervefelfedezésetényét is.

Kétségtelen,hogyaKádár-korszaknemkedvezettazAlmásy-sztorinak,aRommel-könyvbevolttiltva,deegyébkéntsemvoltkülönösebbenaján-latosfoglalkoznianáci-gyanússivatagkutatóval.Azonbanarendszerváltástkövetőenrövidesenmegkezdődöttahazairoham:szintemindenkiAlmásyvédelmére akart kelni, amelynek részben ismert adatok tömeges ismétel-getése, számos tévesztés, és legyünkőszinték, erőteljes elfogultság lett akövetkezménye.

Mindemellettebbenazírásunkbannemkívánunkalapkérdésekreválasztadni,semszemélyeséletútja,semtevékenységénekértékelésekapcsán.In-kábbegyolyannagyhorderejűtudományosfeltárásraszeretnénkráirányí-taniafigyelmet,amelysajnosnemitthon,hanemegymünchenikiadómű-helyébenformálódottigenigényeskiadvánnyá,ésráadásulnemmagyarul,hanemangolnyelveníródott.

Atesteskötetnekháromszerzőjevan.AsvájciKuno Gross,akiLíbiábanvállalvamunkátmindjobbanasivatagésannakmúltjaszerelmesévévált.A német Michael Rolke, aki viszont a tanári pálya mentén lett a Szahara ismerője,éskezdtekutatniavonatkozóutazókésfelfedezőktörténetét.AmagyarZboray AndrásviszontazAlmásy-féleegyiptomi-líbiaibarlangokprehisztorikusanyagának(sziklafestményekésvésetek)talánvilágmérték-benislegszorgalmasabbkutatójávávált:akilencvenesévekelejeótaéven-tetöbbalkalommalisexpedíciótvezetett(ésvezetmais)azAlmásyáltal„megérintett”vidékre,seddigezernél többhelyszíntdokumentált.DVD-kiadványa,amelynekmostkészülharmadik,mégújabbanbővítettkiadása(Rock Art of the Libyan Desert,Second,expandededition,2009,Newbury,Fliegel JezerniczkyExpeditions,DVD-ROM), többmint tízezer felvételttartalmaz rendkívüli rendszerezési feladatvégzésről árulkodó, gazdagonmagyarázottösszeállításban.

A 2013-ban megjelent Operation SALAM (SALAM (had)művelet)azonban nem a sivatagkutató, térképező, sziklarajzokat felfedezőAlmá-syt,hanematörténelemrészesévéválófigurátállítjaelénk.Akötethősünk

93

világháborústevékenységévelfoglalkozik.Nemateljestörténetet,hanemekorszakábólcsakasajátmagaáltal ismegírtésazAfrikábabetelepülőAbwehrrel,illetveanémethadigépezetkétségkívültalánlegtehetségesebbtábornokával,Rommellelvalóegyüttműködéseidőszakáttárjafel,mégpe-digazeddigieknéljóvalteljesebben,újlapokatnyitvahősünkéleténekéstetteinekmegismeréseterén.

Akötetkülönértékénektekinthető,hogyazAlmásy-sztorihozmegadjaa kellő történeti keretet.Ennek jegyébenvisszanyúlik egészen a sivatagiháborúkezdetéig,amely1940.szeptember13-ánkezdődött,amikorazola-szokátdobtáka200ezerfős10.hadseregetLíbiába.Miutándecemberbenaz angol és a szövetséges erőkmegállították az olaszokat, és ellentáma-dásbamentekát, színre léptekanémetek,mégpedigazErwinRommelgeneralleutnant (altábornagy) vezette nevezetes Afrikakorps működésbehozásával,jóllehetanémetkatonaihírszerzés,azAbwehrmárjóvalkoráb-banjelenvoltLíbiában.

Almásyott lépbe a képbe, amikor a világháborúkitörése után (tehátmég1939-ben)azAbwehrmegbízottja,NikolausRitterezredesBudapestenfelkeresiAlmásyt,ésegypillanatalattráébredAlmásyfelhasználhatóságáraterepismeretéveléskapcsolataivalösszefüggésben.Ésinnenegyenesútve-zet Almásy számára a Ritter-féle Sonderkommandoba(amelyTaorminánát1941májusábanjutbeazafrikaiországba),majdválikaSalam hadművelet megvalósítójává.

Aköteteztkövetőenaprólékosalapossággaladjaközreaháromszerzőicsatornánösszegyűltsokféle,eddigfeltáratlananyagot,illetveugyanilyenaprólékossággalrajzoljameganémetekésezenbelülAlmásyműködését.

BemutatjaaSalamműveletelőttisikertelen,Ritterezredesáltalirányí-tott Kondor műveletet,amelynekcéljaazangoluralomelleninemzetiérzel-mekvezetteésanémetekhezátállniszándékozóegyiptomivezérkarifőnök,al-MasriPasha„kimentése”Kairóból,amelyvégülsúlyosveszteséggeljárt(magátatábornokotembereivelegyüttazangolok,mégidőben,börtönbevetették).Almásyparancsnoka,Ritterezredesiscsaküggyel-bajjalmene-kült meg egy éjszakai tengeri kényszerleszállás és félnapi mentőtutajonvalótengerihajókázásután.

AkönyvérintiaRommel-féleafrikaikatonaitevékenységszámosrész-letét,deelsősorbanazAbwehr (katonaihírszerzés)akcióiraösszpontosít,vagyisakésőbbiAlmásy-akció (1942)előzményeire.Kitér arra,hogyazelőzőévbenakatonáváavanzsáltsivatagkutatómegbetegedésemiattvisz-szatérEurópábaTripoliból.Athénbenszanatórium,majdBudapest,végülBerlin,éscsakakövetkezőévelejéntérvisszaalíbiaifővárosba.

94

Akötetkülönöstörténészipontossággal,gazdagadatbázisalapján,rend-kívülgazdagképésábraanyagbirtokábanmutatjabeahatFordgépkocsi-bólállókaravánt,arésztvevőket(12személyindulútnak),felszereltségüket(Almásytiltakozásaellenérefegyverekis,éstöbbekközöttegykülönlege-senpontos iránytű), felkészülésüket (aberliniAbwehr-központ irányítása mellett),amelynekacéljakétkém(Hans-WilliEpplerésHans-GerdSand-stede)eljuttatásaazegyiptomi fővárosba.Sbáranémethadvezetés többtagjaellenezveajavasoltmegoldástarepülőketvagyatengeralattjárókatrészesítettevolnaelőnyben,Almásy,asivatagisportautósaterveknekmeg-felelőengépkocsikkaljuttatjaelacélszemélyeketaközép-egyiptomiAssiutvárosba,vagyisaNílushoz,éstérvisszaonnanTripoliba(1942.április29.ésjúnius6.között,Assiutelérésénekidőpontja:május23.).

Ahogyanaszerzőkfogalmaznak,aSALAMművelethaszontalansikerthozott,hiszenbárazAlmásyvezérelteoda-visszaautózásakörnyezetivagyatechnikainehézségekellenére,mindenholkikerülveazellenségfigyelmétésfegyverhasználatnélkül,lényegébenhibátlanulmegvalósult,azeljutta-tottkémekrövidesenlebuktak,azangolokbebörtönöztékőket…ésatörté-nelemjellemzőfintorakéntmégavilágháborúidején,vagyis1943-tólmárazangolhírszerzésnekdolgoztak.

DeAlmásynakazidejeezzellejárt.Egykatonaikirendelésidején,aRom-mel-hadseregegyoszlopánakátvonulásakorátéltegybritrepülőséstüzérségitámadást,amelyneksoránsúlyosveszélybekerült,majdRommelútjárabo-csátotta(azutolsóbeszélgetéskétegymásnakellentmondóváltozataismeg-ismerhetőakötetből).Almásyvélhetőenúgyérezte,hogyhaszontalannávált.ElhagytaÉszak-Afrikát,hátralévőéletébenmárasivatagbasohatöbbénemtudottvisszatérni,bártegyükhozzá,ezazutolsókatonaicélúsivatagiútjaisátvezetettGilfKebiren,azAlmásylátogattavagyfelfedezteterületeken.

AkötetkitérmégnéhányoldalonAlmásytovábbiháborúspályafutásá-ra.Jelzi,hogyaz1943-asévrőlalig tudnivalamit.VélhetőentovábbraistitkosmegbízásokatkaphatottazAbwehrtől,több,azangolokáltalelfogotttáviratiüzenetarrólvall,hogyazegyikküldetéseazévnovemberébenIsz-tambulbavezetett…

Atörténelemnéhakülönlegesvéletleneksorozatáthozzamagával:Al-másy visszatérése után utolsó katonaimegbízásai során találkozottHansRotherttel, Frobenius egykori munkatársával, akit még az 1933–1934-esexpedíciósorán ismertmeg(ésakikésőbbahivatkozottkötetetelkészítimajd).DemeglátogatjaazegyikfogolytáborbanfelfedezettPeterClaytontis,egykoriexpedícióstársát,akitazolaszokfogtakel,ésakineksikerültabörtönkörülményeinnémilegenyhítenie.

95

A könyv illusztrációs anyaga szerényen szólva is lenyűgöző: a világszámospontjáról,archívumokbólésgyűjtőktőlelőásottháborúsfotóanyag,térképek,egykülönösen fontos részletes,újonnanösszeállított térkép-párAlmásysivatagikatonaiútjárólésállomásairól,továbbácsodálatosfelvé-telekatájakról,avárosokrólésoázisokról.Deláthatjukazakcióhozhasz-náltgépkocsikatisleírással,sőt,egyZborayáltalmegtalált,beazonosíthatónémetcsokoládésdoboztvagyazelhagyottbenzinkannákatis,mintaSA-LAMműveletreliktumait– lévénZborayelőttazótaezekenavidékekensenkisemjárt.

A kötetnek a legkülönlegesebb dokumentációs újdonságait viszont afüggelékben találhatjuk. Egyrészt a résztvevők életrajzát követően a ko-rábbrólmármásváltozatban(angolul)ismerttöredékesAlmásy-útinaplót,amelyaSalamműveletmájus15.és29.közöttiidőszakátírjale.Másrésztrészleteketkapunkazegyiklebukottkém,Hans-GerdSandstedeemlékira-taiból.Svégülteljesegészébenközlésrekerülnekazangolokáltalelfogottésmegfejtett,mamárhozzáférhető(eredetilegnémetvagymagyarnyelvű),aSALAMműveletet,illetveAlmásytérintőtáviratiüzenetek.

A kötet kétségkívül elég drága (mintegy 15000 forint),mindemelletthungarikumrólvanszó,kétokbólis.Egyrésztmertegyitthonisnagyfi-gyelmetkeltőmagyarszemélyiségállaközéppontjában,akinekatetteirőlezaműszámtalanújdonsággal szolgál,másrésztpediga szerzőihármasegyiktagjamagyar.

KunoGross –MichaelRolke –AndrásZboray,:Operation SALAM. László Almásy’s most daring Mission in the Desert War(AlmásyLászlólegmerészebbmissziójaasivatagihábo-rúban),2013,München,BellevilleVerlagMichaelFarin,410o.

Biernaczky Szilárd

96

A szovjet légierő a koreai háborúban

Akoreaiháborúlégiharcainaktörténetévelkapcsolatosnemzetköziszak-irodalomanyolcvanasévekvégéignagyonegyoldalúvolt,mertazENSZ-erőkkelszembenbevetettkommunistalégierőkrőlmegbízhatóadatokszin-teelérhetetlenekvoltak.Azelmúltkétésfélévtizedbenazoroszlevéltárakmegnyílásávalezahelyzetmegváltozott,akommunistaoldalonlegjelen-tősebberőtképviselőszovjet64.vadászrepülő-hadtestalárendeltalakula-tainakiratanyagakutathatóváváltPodolszkban(bárakínaiakrólrészben,mígazészak-koreaiakrólmégmindigszinteteljesenhiányoznakahasonlómegbízhatórészletadatokazokhozzáférhetetlenségemiatt).Ezzelatémávalfoglalkozikazittbemutatottműis,melyaszovjetvadászrepülőalakulatokkoreairészvételétmutatjabe1950-53között.

ArecenzáltkötetszerzőjeegyMajkopbanélőmérnök,Igor Szeidov, aki aszovjetrepülőalakulatokkoreaiháborúbantörténőalkalmazásátkutatja,atémábanőalegtöbbetpublikálószerző.Akötetszöveganyagajelentősrész-benazOroszFöderációVédelmiMinisztériumánakKözpontiLevéltárából(CAMO)származóelsődlegesforrásokonalapul,bárakutatástezesetben–mintabevezetőbenmagaismegjegyzi–nemaszerzővégezte.�

Emellett az anyag nagyon sok visszaemlékezést, interjút tartalmaz arészt vevő orosz pilótákkal is,melyet a szerző és néhány társa készített.Esetenkéntarésztvevőpilótákszemélyesrepülésidokumentációjátisfel-használtákakiadványhoz.Ezekavisszaemlékezések–bártermészetesenszubjektívek–sokesetbennemcsakszínesítikésolvasmányosabbáteszikaszöveganyagot,deérdekesésértékestovábbiadalékokatistartalmaznakaszűkreszabotthivatalosjelentésekbenleírtakhozképest.

Fontosmegjegyezni,hogyakönyvcímekisséfélrevezető,ugyanisnemtaglalmindenszovjetlégihadműveletetakoreaiháborúban,azéjjelivadá-szokrólnagyonritkán,akkoriscsakegy-egymondatbanesikszó,pedigőkisa64.vadászrepülő-hadtestalárendeltségébenvoltak.Enneknyilvánvaló 1 Egymoszkvai,aCAMO-basűrűnjáró,repülőtémábanaktív,általamrégótaismertorosz

kutatót is kérdeztemSzeidovról és tőle is azt a választ kaptam, hogySzeidov nemigenszokott ott személyesen kutatni.

97

oka–báraszerzőeztnemközliolvasóival–,hogySzeidovegyközel200oldalaskönyvbenkülönírtazéjjelivadászokról(melyoroszulmármegje-lent,angolulmégnem).2

Akötet a koreai háború kitörésével kezdi az események bemutatását,röviden tárgyalja az amerikai repülőerők észak-koreaiakkal vívott össze-csapásait,mielőtt rátérne a szovjet repülőcsapatok felkészítésére,majd aJalufolyótólészakraelterülő,kínairepülőterekrőltörténőbeavatkozásáraakonfliktusba.Aszovjetrepülőkelső,Jalutóldélrevégrehajtottbevetésére1950.november1-jénkerültsor,eztkövetőenaszovjetnappalivadászerőkbevetéseitaszerzőrendkívülirészletességgel,szükségesetén–havoltakjelentősebb összecsapások – napi szinten taglalja 1953. július 27-éig, afegyverszünetnapjáig.

Akötetbenszereplőinformációkközülazegyiklegérdekesebbegy1951tavaszi rövidkiküldetésemlítése,melynek soránMoszkvábólnagyon ta-pasztaltrepülőgép-vezetők,részbenberepülőpilótákegycsoportjátküldtékharcba,akiknekazvoltafeladata,hogyépenkényszerítsenekaföldreegyamerikaiF–86Sabrevadászgépet,hogyagépteljesítményadataitésbizo-nyosrendszereit–különöstekintettelazEgyesültÁllamokáltalmárhasz-nálttúlnyomásosruhátműködtetőrendszerekre–kielemezhessék.Szeidov-ra asajátoldalkritikájakevésbéjellemző–errőlmégszólesz–,deebbenazesetbenőishangsúlyozza,hogyanagymellényésafelkészületlenségacsoport–amúgysemreális–terveitkudarcraítélte(afelkészületlen,azellenfeleket látatlanbanalaposan lebecsülőcsoportelsőharcbavetésekor,1951.május31-énazonnalelvesztetteparancsnokát, lelőttékazamerikaivadászok,eztkövetőenhamarfelisoszlattákazalakulatot).

Sajnosarendkívüladatgazdagkiadványbólnemkönnyűkihámozniazilyen,korábbanrészleteibenismeretleninformációkat,mivelakötetmaganemtúljólvanmegszerkesztve.Afőszövegugyanisegybefolyik,egy530oldal hosszú egybefüggő narratív elbeszélése az eseményeknek, a végénegyrövidmelléklettel.Ezutóbbibanaszovjet64.vadászrepülő-hadtesthar-ciésnemharcipilótaveszteségeiszerepelnek,valamintalakulat-,személy-éshelynév,továbbárepülőgéptípus-mutatótalálható.Akötetbőlhiányoznak arészleteselemzések,alignéhánykistáblázatottartalmaz,pedigegyilyenműben nagyon fontosak lennének a statisztikai és teljesítményadatokatrészletezőtáblázatok.Nemkerültakönyvbeegyetlentérképsem,pedigezsegíthetnéazolvasókeligazodásátaszovjetekáltalhasználtkínairepterek-kel,illetveazáltalukoltalmazottterülettelkapcsolatban. 2 Igor Szeidov:Nocsnije szrazsényijá v korejszkomnyébe.Moszkva,RusszkijeVityjázi,

2013.197o.

98

A kötettel kapcsolatban sajnos komoly hiányosságként hozható fel ajegyzetapparátusésamegadottforrásokhiányais.Akönyvbenegyáltalánnincsforrásjegyzék,ésamintegy600oldalaskötetbenmindössze30vég-jegyzettalálható,zömükazonbanmagyarázójegyzet,nemhivatkozás,ahi-vatkozásokpedigmásodlagosforrásokratörténnek.Aszövegbenmagábanmindösszeegyetlenszövegközti,pontoshivatkozásvanaCAMO-bólszár-mazóiratanyagra–a309.oldalon–,melyreakötetépül.RáadásulsajnosSzeidovatémanemzetköziszakirodalmátsemismerikellőképpen,emiattiskerültekazanyagbatévesadatok.A250.oldalonpéldáulaztállítja,hogyaJalutóldélre,Uijurepterére1951novemberébenegykínairepülőszázadtelepült,melyet1951.november18-ánkétF–86-osalacsonytámadásaért(melyek4MiG–15megsemmisítésétjelentették).Szerinteeztkövetőenakínai századmaradványait,mivel gépeinek „nagy részemegsemmisült aföldön”,aJalutólészakravontákvissza.ValójábanaJalutóldélre,UijuratelepülőMiG–15-ösökészak-koreaiakvoltak,az1.repülőhadosztályuk2.repülőezrede(asajátterületrőltörténőalkalmazáspropagandisztikusokok-bólnekikvoltkülönösenfontos).Errőlrészleteseníratémábanközismert-nekszámító,számoskiadástmegéltkönyvébenKum Suk No,az1953-bandezertálóészak-koreaipilóta,akimagaisottvoltakitelepülőkközött(ígyazamerikailégitámadásról,avalósveszteségekrőlisszemtanúkéntszámolbe,visszaemlékezéseszerintegyMiG–15semmisültmeg,kettőmegrongá-lódottésegypilótaiséletétvesztetteaföldön–azértezmégmesszenem„nagyrészbenmegsemmisülést”takar).3

Sajnosazegészművönátsütaszerzőrendkívülimértékűelfogultságais(ezfeltehetőenrészbenannaktudhatóbe,hogyaszerzőneknincsszakirányúvégzettsége,ígyazobjektivitásravalótörekvéstsem„neveltékbele”,mintahogyakorábbanemlítettmásikfőproblémamegoldását,aforrásokfeltün-tetésénekfontosságátésigényétsem).Akommunistaoldalonküzdőpilótáklégiharcokban rendkívülimértékű túligénylési rátátprodukáltak,azazazáltaluklelőttnekjelentettésavalójábanlezuhantrepülőgépekszámaközöttnagyonnagyvoltakülönbség.Aszerzőazonbanezzelkapcsolatbannemapilótáktúlzólégigyőzelmijelentéseibenkeresiahibát–melyvalamilyenmértékbenmindenhadviselőnél jelenvolt–,nem is a saját, kommunistaoldaligazolásirendszerében.Pedigalégiharcokszintekizárólagazészaki,kommunistakézben lévő területek felett folytak,emiatta lezuhantgépekroncsainakmegtalálása,beazonosításanemjelenthetettvolnaszámukraát-hidalhatatlanproblémát(ráadásularoncsokatazoktechnológiájánakelem- 3 NoKumSokwith J. RogerOsterholm:AMiG–15 to Freedom. Jefferson,McFarland,

1996.95–104.o.

99

zésemiatt is gyűjtötték).Szeidov ehelyett folyton azt írja, hogy azUSAszándékosanrejtetteelaveszteségeit,ésalezuhantgépeinekcsaktöredékétismertebe(amitermészetesenmindenalapotnélkülözőállítás,ahivatalosamerikaiveszteségiadatokmindhaditechnikai,mindpedigszemélyivonal-ról ismertek,megbízhatóakésrégótaelérhetőek).Aszerzőnyilvánvalóaninkábbbüszkeségikérdéstcsinálazügyből,nempedigavalóságotpróbáljakideríteni,ezpedignemkifejezettentudományosésegészségesmegköze-lítés.AnnáliskevésbéasohavégetnemérőszovjetMiG–15versusame-rikaiF–86Sabre típusokteljesítményérőlszólóvitaelfogult,nacionalista„érvekkel”történőinterpretálása.Némimalíciávalnekilehetneszegezniakérdést Szeidovnak: ha ő ennyire nem bízikmeg az amerikai elsődlegesforrásokbólszármazóadatokbanés–azokközvetlenismeretenélkül–ilyennyíltankritizáljaőket,hogyvárjaelaztazolvasóitól,hogyazáltalahivat-kozásoknélkülprezentáltszovjetelsődlegesforrásokonalapulóadatokbanbárkiismegbízzon?Báraz1960-asszületésűszerzőaSzovjetunióbannőttfelésszocializálódott,deazottimmárkétésfélévtizedelezajlottdemok-ratikusátalakulástkövetőenszámomraegészenelképesztőaz1950-esévekelejénekesetenkéntfelbukkanósztálinistaretorikájaaműben.Csakkétpél-dátemelnékkiezzelkapcsolatban.SzeidovszerintKoreábanazAmerikaiEgyesültÁllamokvoltazagresszor(77.o.),illetveaztismegjegyzi,hogyaszovjetpilóták„dicsőséggel teljesítették internacionalista kötelezettsége-iket”(100.o.).Érthetetlennektartom,hogyakötetfordításátésszerkeszté-sétvégző,komolykatonaiszakfordítónakszámítóStuart Britton–aszerző-velésakiadóvalegyeztetve–miértnemtompította,illetveesetenkéntmiértnemírtaátalegproblémásabbkifejezéseket.

Kétségtelentény,hogyaszovjetvadászrepülő-alakulatokkoreaihábo-rúbantörténtalkalmazásávalkapcsolatbanezavalahamegjelentlegrészle-tesebbkiadvány,ígyabenneszereplőrészletadatokmiattakötetatémábanalaposan elmélyülni szándékozók számára megkerülhetetlen. SzámomraazonbanSzeidovműveafentebbjelzettproblémákéshiányosságokmiattmégis csalódást okozott (ezért is kritizáltamolyan sokat).Kár, hogy lát-ványoselfogultságaésakötethiányosságaimiattaszerzőelmulasztottaalehetőségétannak,hogyolyanformátumú,korszerűművettegyenleazasz-talraakoreailégiháborúvalkapcsolatban,mintakétezresévekkétkorábbiklasszikusa: Xiaoming Zhangkönyveakínailégierőkoreaiszerepvállalá-sáról,4vagyKenneth P. Werrellműve,akiazF–86Sabretípuskifejlesztését

4 XiaomingZhang:RedWingsovertheYalu:China,theSovietUnion,andtheAirWarinKorea.Texas,TexasA&MUniversityPress,2002.300o.

�00

és annak koreai alkalmazását5vettegórcsőalá,rendkívüligényesésalaposkötetében.Reményeimszerintnemezakönyvavégsőszóatémában,ha-nemmajdegyolyankötetleszaz,amelynekszerzőjeelfogulatlan,forrásaitmegjelölő,részleteselemzéseketistartalmazómunkátfogletenniazasztal-raaKoreafelettküzdőszovjetpilótákról.

IgorSeidov:RedDevilsOvertheYalu.AChronicleofSovietAerialOperationsintheKoreanWar.1950–53.(VörösördögökaJalufelett.Akoreaiháborúszovjetlégihadműveleteinekkrónikája1950–53)Solihull,Helion,2014.598o.

B. Stenge Csaba

5 KennethP.Werrell:SabresovermígAlley.TheF–86andtheBattleforAirSuperiorityinKorea. Annapolis, Naval Institute Press, 2005. 3�8 o.

�0�

TÖRTÉNETÍRÁS

Hazugságok, szenvedélyek és illúziók – A demokra-tikus elképzelések illúziói a XX. században

François Furet(1927–1997)történész,filozófusapárizsiÉcoledesHautesÉtudesenSciencesSocialesésaChicagóiEgyetemCommitteeonSocialThoughtprofesszoravolt.Számosmunkájaközülkiemelkednek:Interpre-ting the French Revolution, The Passing of an Illusion: The Idea of Com-munism in the Twentieth Century1 és In the Workshop of History. Ez a könyv a Furet és Christophe Prochasson között, illetve Furet és Paul Ricoeur kö-zöttlezajlottvitákattartalmazza.AszövegeketProchassonírtalehangsza-lagról,ésabevezetéstisőkészítette.AkönyvatörténészFuretintellektuá-listestamentumának,politikaivégrendeleténektekinthető.

Bevezetés.Furet1949-tőlaFranciaKommunistaPárthívevolt,deaz1956-osmagyarfelkelésleveréseutáneltávolodottapárttól.Afranciafor-radalom tanulmányozása után kiterjesztette vizsgálódását a „kommunis-ta illúzió” történetére.Az foglalkoztatta, hogy a kommunizmus bűvöletehogyan homályosíthatta el az emberek tisztánlátását a Szovjetuniót és akommunizmustilletően.Történetíróifordulópontjaegyhosszúcikkből(Le Débat,1989),majdegytanulmánybóllettnyilvánvaló(Notes de la Fonda-tion Saint-Simon.1990).Ezekbőlszületettmeg1995-benaLe passé d’une illusioncíműkönyv.AzEgy illúziómúltjahatalmassiker lett:másfélévalatt100ezretadtakelbelőle,ésrövididőnbelül18nyelvrefordítottákle.Azolvasóksokaságaegyetértettakönyvmondanivalóival,aszélsőbalér-telmiségellenbenhevesenbírálta.Furet-tokolta,hogyanagyeszme,amelyösszekovácsoltaabaloldalt,mostegyszerreelbukott.Furetvalóbanőszin-ténleírtaahátborzongatószovjetrendszert,ámhangnemenemvoltvádas-kodó.Az volt a célja, hogymegértse a kommunizmus iránt érzett forra-dalmiszenvedélyt.HúszévvelkorábbanSzolzsenyicin Gulág szigetvilágát 1 Magyarul:Egy illúziómúltja–Esszé aXX. századkommunista ideológiájáról címmel

jelentmeg.EurópaKiadó,Budapest,2000.873o.FordítottaMihancsikZsófia.AHazugsá-gok,szenvedélyekésillúziókbanFuretismétliazEgyillúziómúltjábanleírtgondolatait,deezalkalommalteljesfigyelmétannakszenteli,hogymagyarázatottaláljonakommunizmuseszméjehatására,térbeliésidőbelielterjedésére.

�02

fogadtahasonlóanaközönség.Furetakommunizmushosszúhaldoklásátvizsgálta.Könyvehalottszemleéshalottibizonyítványegyben.AnácizmusésakommunizmusösszehasonlításaFuretlegprovokatívabbteljesítménye.Sokan szemérehányták, hogyvitábabocsátkozottErnst Nolte jobboldalinémet történésszel. Nolte részt vett a nácizmust, fasizmust és kommuniz-mustösszehasonlítótörténészvitában(a„Historikerstreit”-ben).Fure-tnemérdekelte,hogyezatématabu,ésintellektuáliskonformizmussalvádoltaabaloldalt.

Furet Paul Ricoeurrel is vitába bonyolódott. Mindketten a ChicagóiEgyetemen tanítottak,deszellemiéspolitikaiérdeklődésüknagyon távolálltegymástól.Készcsodavolt,hogyegyfelkérésremégisvállaltákavitátakommunizmusról.Ez1996.május27-énés1997.március19-énzajlottle.AvitánakFuretváratlanhalálavetettvéget.

Furetelőszöraz„illúzió”ésa„hazugság”fogalmairólbeszélt.Ahazug-ságszándékosbecsapás,azillúziópedigtévedés,amelyetaképzelettelját-szószenvedélyhozlétre.Akommunizmusszisztematikushazugságvolt,deajobbéletígéretébevetetthitrabulejtetteaXX.századiemberekpolitikaiképzeletét.Különös,hogyezahitelismertebírájánakavalóságot,ésmégistúlélte avalóságtólkapott látványoscáfolatot.Akommunista eszmeere-detilegakapitalistatársadalombanvalócsalódásbólésapénzuraltavilágiránti gyűlöletből született, de szüksége volt egy posztkapitalista univer-zumreményére.ASzovjetunióeztakommunistareményttestesítettemegmilliókszámára.Demiérthittekebbenazeszmébenazemberek,atényekellenére?Mitmondhatatörténészegyreményről,amitragédiábatorkollott?–kérdeziFuret.

Furet már az Egy illúzió múltjábanmegállapította,hogycsakaszovjetrendszerértvéget,azillúziónem.Amoderndemokráciáhozhozzátartozikaz az illúzió, amelyet az autonómia és az egyenlőség iránti igény táplál,holottmagaMarxleírta,hogyapolgárokegyenlőségecsupán„apolitikaillúziója”.Meglepő,hogyamikorazthirdették,ezazeszmemegvalósult,mit sem ártott neki, hogy nem teljesítette a várakozásokat.Az illúziót amegalapozatlanhit tartottaéletben.Akommunizmushazugságvolt,deavalódikommunistáknemhazudtak;őkteljesenazonosultakazzal,aminekpropagálásáraelköteleztékmagukat.Úgyannyira,hogymégabörtönben,vagyagulágonishangoztattákahűségüketakommunizmushoz.Politikaihitükatényekkelszembenisrendíthetetlenvolt.Akommunizmushatalmanemanyagivagykatonaierejébőlszármazott–bárezekfontos tényezők–,hanemabból,hogybefolyásratettszertaXX.századiemberekpolitikaiképzeletefölött–mondtaFuret.

�03

Aszovjetvezetőkazthirdették,felszámoljákakapitalizmust,azemberatermelőerőkuralesz,ésközösenleigázzákatermészetet.ASzovjetuniónakezanagyívűelképzelésemáraz1930-asévekelejénelterjedtNyugaton.Milyenbizonyítékvanarra–teszifelakérdéstFuret–,hogyaszovjetveze-tőknemhittekebben?Szerinteőkmagukisebbenazillúzióbanéltek.Sohanemismertékbe,hogyhazudtak.Afranciaforradalombanazindulatokésazideológiairányítottákacselekedeteket.AXX.századbanezeketaforra-dalmiérzelmeketegyzsarnokirendszerérdekébenvetettékbe.

A világ vége?ATörökBirodalom jónéhányévszázadonáthaldoklott.Napóleon birodalmát katonailag győzték le. A szovjet birodalmat nemgyőzték lekatonailag,mégisolyanhirtelen eltűnt,mint anapóleoni,mi-közbenállandóanszenvedetta„civilizáció”hiányától,mintaXIX.századiTörökország.Bukásamegmutatta,aszocializmusnemvoltmagasabbren-dű,mintakapitalizmus.Amintegyrésnyíltaszabadságfelé,a„valóságos”szocializmus kártyavárként omlott össze, képtelen lévén versenyezni a ka-pitalistacivilizációval.Degyorseltűnéseannakazillúziónakisvégetvetett,hogyvalaha isfeltámadhatmég.Az„emberarcúszocializmus”gondolatacsupán hatástalan kiigazítás volt; a rendszer összeegyeztethetetlen volt aszabadsággal.

A nemzetről. Michelet szerintafranciaforradalommagavoltavallás.Furet úgy vélte, a vallások ideje akkorra elmúlt,már nem lehetett segít-ségülhívni apolitikai elképzelésekhez.AXX. századbana történelembevalópszichológiaibeavatkozásszinténüdvözülést ígértazemberiségnek.Ezvoltakommunistamisztériumlényege.Amisztériumottjöttlétre,aholadolgokrosszulmentek,azazazI.világháborúidejénOroszországban.Anemzetköziszocialistamozgalomazegészemberiségérdekétkívántakép-viselni,anemzetiérzelemazonbansokkalinkábbmotiváltaazemberiséget,mintanemzetköziség.Európatömegeianemzetnevébenestekegymásnak.Anemzetmajdnema saját sírásója lett.Ezvolt 1914drámája.Aháborúszélsőségesmegoldásvolt,ésaközvéleménytaszélsőségekfelésodorta.Ígytörtént,hogyEurópanagyháborúja,melyeteszmékésérzelmekfűtöt-tek,egyfelőlakommunizmushoz,egyújfajtanemzetköziséghez,másfelőlafasizmushoz,anacionalistaindulatokhisztérikusformájáhozvezetett.Ademokráciahajnalán,amikoratömegekbeléptekapolitikába,létrejöttakétpólus,OroszországazinternacionalizmusésNémetországanacionalizmusországa.Aburzsoáziarettegettatömegektől,sanacionalizmusélesztéséhezfolyamodott.MamárérthetetlenaXX.századelején tapasztalhatóbehó-dolásanacionalistaőrületnek,anemzetifelsőbbrendűségarroganciájának.Anacionalistasodródás,aháborúirántilelkesedésvoltakonfliktuskitöré-

104

sénekalapvetőoka.Alelkiállapotkészítetteelőaháborút–mondjaFuret.Ezalelkiállapotaztángyorsanelpárolgott,amikorazemberekszenvedtekésmeghaltak.Feltűnőlehetszámunkra,hogyFuretnememlítiagazdaságiokot,anagyhatalmaktülekedésétterületekértésvilágpiacokért.Amagyará-zatot az Egy illúzió múltjábantaláljukmeg,amelybentöbbszörkifejti,hogya szocialistákkal szembenőapolitikaiváltozásokokátnema társadalmivagygazdaságiérdekekütközésébenlátja,hanemagondolatokban, ideo-lógiákban.

1815-benazeurópaimonarchiákmindenversengésétbelehetettterelniahatalmiegyensúlykeretébe,aBécsiSzerződésbe.AzI.világháborúidejénmásvoltahelyzet.Apolitika„demokratikus”lett,atömegekügyévévált,ésimmárkivolttéveademagógiának,annakisnacionalistaváltozatának.Afasizmusbetegeseltúlzásavoltanemzetiérzelemnek.Sztálinirányításávala bolsevik univerzalizmus orosz nacionalizmussá változott.Végzetesnekbizonyult,hogyazeurópaipolgáritársadalmaktehetetlenekvoltakanacio-nalizmussalszemben.

Aszocialistákalábecsültékanemzetiérzelmekhatalmát,amelyinkábbmegosztjaazemberiséget,mintegyesíti.1914-benazértelmiséggyanúvalnézteKantotFranciaországban,mertnémetfilozófus;Voltaire-tBerlinben,mert francia író.Anacionalizmusmérhető rombolástvégzettazemberekelméjében.Ahősiességésönfeláldozásmellettezfűtötteaháborúbaindulótömegeket.AXIX.ésXX.századpolitikaiakcióitazérdekekértésazér-zelmekértfolytatták.Ademokratikusuniverzalizmusvereségetszenvedett,mertamodernegyénekelsődlegescéljaasajátmeggazdagodásukésma-gánboldogságukmegteremtése.

A forradalom múltja és jövője.Azorosztársadalomösszetört1921-re.Lenin kétségbeesetten halt meg, de nézeteltéréseik ellenére ő készítetteelő az utat Sztálin számára.A jakobinizmust a szovjetek saját forradal-mukelőzményénektekintették.Kisajátítottákeztahagyományt,miközbenradikálisanújakvoltak.Furet úgyvélte, a nyugatiak sosemértettékmegOroszországot.Titokzatosnak látták,akommunizmusbukásaután liberá-lisországnakgondolták.Ezabszurdum.MégaSorbonneakadémikusaiis,például Georges Lefebvre,évtizedekenátfoglalkoztakafranciaésazoroszforradalomösszehasonlításával.Holottafranciaforradalomutánmeggaz-dagodtakaparasztokés aburzsoázia, és anemzet szilárd társadalmibá-zissávált;azoroszforradalomviszontszétzúztaatársadalmat,tönkretettea parasztságot, és bevezette az egypártrendszert.Mégis, amikor aVörösHadsereglegyőzteanácizmust,ezegyetemesdicsfénybevontaabolsevikforradalmi eszmét.

�05

Furetfelveti,hogykülönbségvoltazangolésafranciaforradalomkö-zöttis.Afranciákheroizáljákaforradalmukat,ésösszekapcsoljákademok-ráciagondolatával.Azangolokrestauráltákalegitimdinasztiauralmát,ésinkább kiradírozták a forradalom emlékét, semhogy ünnepelték volna.Akülönbségoka,hogyazangolforradalomátvoltitatvaavallással,abibliaikultúrával.Azangolokőriztékahagyományaikat,atörténelmüket,avallá-sukatpedigállamiprotestantizmusformájábanmegújították.Forradalmukszerencsésenvégződött,megszűntapolgárháború,ésanemzetújmonar-chiábanegyesült.

A történész törekvése.Furetúgylátta,atragédiákbanmindigvanvala-mi titokzatos.MagyarázhatjákHitler fellépését a versailles-i békeszerző-désselésaz1929-esgazdaságiválsággal,deezeknemindokoljákmegaztaborzalmat, amelyetanácizmusésazsidók lemészárlásaokozott.FuretnemtartjaszilárdnakBraudeltényekrealapozógondolkodásmódját.AXX.századitörténészekelvarázsoltságátnemleheta„faktuálissal”szembena„strukturális”gondolatmenettelmagyarázni,semHeideggerazonérvelésé-vel,hogyezeknekazújrendszereknekmárfejletttechnológiaikényszerítőeszközök álltak rendelkezésére.A magyarázat sokkal inkább a kommu-nizmusésanácizmusújvonásábanrejlett:aleigázottnakkötelességevoltnaponta kinyilvánítani szeretetét a zsarnok iránt. George Orwellvilágosanleírtaezt.Aztarögeszmét,hogyazeszmébenvalóosztozástállandóanhan-goztatnikell, örökölte amodern liberalizmus.A liberális társadalmakbannincsközjó,nincskollektíverkölcsiség.Azállampolgáritevékenységnemfontos. Hobbesótafel-felmerül:haautonómindividuumokvagyunk,akkormialkotjaatársadalmat?

Az1930-asévekbenazUSA-bancsupánegykiskommunistaértelmiségicsoportműködött.Aspanyolpolgárháborúbankétszázamerikaiharcolt.Afranciaintelligenciátanémet-szovjetpaktumidegenítetteelakommunistaeszmétől.Nagy-Britanniábaniskevéshatásavoltatömegekre,ámszámosértelmiségi,atapasztalatokellenéreis,megmaradtkommunistának.Furetnemszándékozottazértelmiséggelfoglalkozni,semSartrepéldájával,deazt megállapította, hogy a kommunista misztérium nem az értelmiségetérintettemegaleginkább.

A bolsevizmus csábítása.Azelcsábítottakháromtípusa:BorisSouvari-neeseteegyszerű,őjakobinusafranciatradícióértelmében;PierrePascalanti-marxistakeresztény,imádtaOroszországotésazEgyesültÁllamokat,őtmárnehezebbmegérteni;LukácsGyörgyesetealegbizarrabb:Nietzsche-től,Kierkegaardtóltanult;esztétavolt,egyzsidóbankárfia,egyosztrák–ma-gyardendi,akitjólismertekBudapestésBécskávéházaiban.Ezahárom

�06

értelmiségitípusannyirakülönbözikegymástól,amennyirecsaklehetséges.Hogytudottabolsevikeszme–kérdeziFuret–annyifélekulturálistradíciótmagakörégyűjteni:aszürrealistákat,nietzsche-iánusokat,franciajakobi-nusokat,britfábiánusokat?Csupánaszociáldemokratákmutattaknémiel-lenállást.UgyanakkorakommunizmustNyugatonsokanazoroszésukránparasztságkiirtása,milliókmeggyilkolása, deportálása, agulág ésKatynalapjánítélikmeg.Akommunistákhazudtakaszovjetrendszerről,ésFuretszerint súlyosabbabűnükabban,amitmondtak,mintabban,amit tettek.–Ezugyancsakvitatható.

A totalitarizmus bírálata.A totalitarizmus szó az1920-as évek elejénbukkantfel–valószínűlegMussolinitaláltaki–annakarendszernekmeg-nevezésére,amelybena„totális”államazegyénéleténekmindenrészletétellenőrzi. Claude Lefortszerintatotalitarizmusban„azegyéntbekebelezikegykollektívába,ésasokaságotegyreredukálják”.Aszótaz1930-asévek-tőlmáregyarántalkalmaztákakommunizmusraésafasizmusra.Akom-munisták–hogyőketnecsupánantifasisztáknaktekintsék–megkíséreltékbeágyaznirendszerüketagazdaságtanba,afasizmusrapedigapénzkapita-lizmusvégsőszakaszánaktermékeszerepétosztották.Ettőlfogvaavalódiantifasisztaszükségképpenkommunistavolt.Ezatéziselterjedt,pedigab-szurdum.

Akét totalitárius rendszerösszehasonlításávalmára30-asévekben isfoglalkoztak.Waldemar Gurian1934-benleírta,hogytechnológiaifölényükrévénanémetekvalósítottákmegabolsevizmuslegtökéletesebbformáját.Thomas MannJournaljábanaztolvashatjuk,hogyazoroszkommunizmusa német nácizmus primitív változata. Simone Weil, Élie Halévy, André Gide írtatémáról.Jacques Bainville A diktátorokcíműkönyvébenegymásmelléhelyezteMussolinit,HitlertésSztálint.Ezutánatabuidőszakakövetkezett,aháborúutánVaszilij Grosszman és Hannah Arendtfedeztefelazanalógi-átakéttáborközött.Furetnemérti,hogyaXX.századbandemokratikusgondolkodásúemberekethogyanvettráaburzsoáziairántigyűlölet,hogybefogadják a fasiszta vagy a kommunista eszmét.Ma próbáljuk elkerül-niakérdést,mertbűneimiattlehetetlenmegértenünk,mitettevonzóváafasizmust, a szovjet rezsimbűneit pedig az antifasizmussalmentegetjük.Az„normális”,hogyanépgyűlöliaburzsoáziátavagyonamiatt,deezagyűlöletlettamodernvilágtragédiája:kollektívőrülethez,milliókhalálá-hozvezetett.EurópaXX.századicivilizációjánakszínvonalaésatörténel-métjellemzővadőrületköztiellentétrőlmaisvisszapattannakaracionálismagyarázatok.Anémetekuniformisbanelkövetettkollektívszadizmusáranincsmagyarázat.FuretnemtartjanagyraHannahArendttörténetimunkás-

�07

ságát,deelismeri,hogyőésGrosszmann–egyikükaszovjethadseregbenszolgált,másikukamerikaiszáműzetésbenélt–egymástólfüggetlenül,el-sőként ismertékfel,hogyvoltvalamiazokbanaborzalmasintézmények-ben,amitnemlehetmegmagyaráznisemArisztotelészvagyMontesquieu, semMaxWeber segítségével.Arendt a fasizmust és a kommunizmust amoderndemokrácia,azegyénektársadalma,ademokratikusatomizációéstechnológiaszemszögébőlírtale.Meglévőelemekbőlújjáalkottaa„totali-tarizmus”fogalmát.EzzelaszóvalrálehetmutatniasztáliniSzovjetunióésahitleriNémetországösszehasonlíthatóelemeire.Mindkétrendszertegyharmadikfélirántérzettgyűlölethoztalétre,éskronológiaiösszefüggésekrévénegymástsegítettékfelemelkedni.Ezakétvízióegyfelőlazegyete-mesemberiségről,másfelőlanemzetrőlszól.Furet filozófiai inspirációjaTocqueville-tőlered.Eszerintademokráciaelvezethetaszabadsághoz,deadespotizmuspéldátlanformáihozis.Aszabadsággyakorlásátagonoszságvezette,eztörténelmünktitka,amelyAuschwitzbantetőzött.Nolteaztírta,anácizmusésafasizmusabolsevizmusnakakövetkezménye.Furetszerintanácizmusnaknémetgyökereiisvoltak.

Renzo de Felice pozitivista történész az itáliai fasizmus politikai és szel-lemigyökereitaRisorgimentoésaszocialistaszélsőbalhagyományaibantaláltameg.FuretszerintafasisztaOlaszországracsakrészbenillikatotali-tarizmusszó,mertamonarchiaésaKatolikusEgyházhatalmamegmaradt.Arezsimcsak1938-tól,Hitlerhatásáraváltantiszemitává.Addigafasisztapárttagjaiközöttzsidókisvoltak.Aháborúutánsokolaszfasisztacsatlako-zott az Olasz Kommunista Párthoz.

Akommunistákaztakarták,őkettekintsékanácizmuslegfőbbáldozata-inak,ezértazsidómártíriumrólmélyenhallgattak.Hitler,hatalomrajutva,minden ellenfelét likvidálta. 1934–35 közöttminden politikai ellenkezéslehetetlennéváltNémetországban.EztneveziFuretnáciforradalomnak,atotalitarizmus kezdetének.A társadalmat hallgatásra kényszerítették, csu-pánakötelezőhűségnyilatkozatoktörtékmegacsendet.EzavonáshozzaHitlerNémetországátalegközelebbSztálinOroszországához:egyideológi-aiállampártönkényuralma,amelymégamagánéletreiskiterjedt.Furetnemtudjaelképzelni,mitkezdenénkatotalitarizmusszónélkül.Azönkényura-lom(tyranny)tipikusanaklasszikusantikvitáskifejezése,atotalitarizmusmás:szerepelbenneegyideológiaatömegekszámára.Atotalitáriusmonar-chiaHannahArendtszerintademokráciánakaterméke,mivelatömegekekkor részt vettek a történelemben.A tocqueville-i demokrácia-gondolatszerintazegyénekegyenlőségenemcsakaszabadságfelényitutat,hanema despotizmus felé is.

�08

A múlt tanulságai. Furet úgyvélte, soha nem tudjukmegszüntetni azemberiségmegosztottságát.Eztelkellfogadnunk.Nemisértette,miértke-ressükállandóanazegyetértést.A földiüdvözüléskeresésekatasztrofáliskövetkezményekkeljárt.Ismernünkkellazt,amitörtént.Hamarosansen-kisemfogjatudni,mivoltakommunizmus.Amodernpolgárokerkölcsiés lelki egyensúlya amúltjukon nyugszik.Nem szabad az egyéneket el-vágnunk a hagyományaiktól és történelmüktől,mert a technológia és azéletstílus rabjaivá lesznek.Egyedül apedagógia segít azzal,hogyamúlttanulságaitátadjaazállampolgároknak.Ennekapolitikaipedagógiánakazegyüttélésgondolatátkellhirdetnie.Afasizmusszégyenthozottanemzetre,az együttéléskeretemégis anemzetmarad.Úgyvéli, helyikonfliktusokmindiglesznek.Erősödnifogazindividualizmus,emelletthanyatlikmajdapolitikaigondolkodás,mertaztafasizmusésakommunizmusmeggyalázta.Rögeszménkmaradatermészetleigázása,atulajdon-éspénzszerzésszen-vedélye.Apénználunkmegosztószerepettöltbe.AzEgyesültÁllamokbanazegyéntársadalmistátuszanemafelmenőitőlfügg,hanemattól,mennyipénztkeres.Ezértnagyobbamobilitásis.Tocquevillevilágítottrá,hogyademokrácia– az egyenlőség irántivágyraépítve– az egyének integrálá-sáraéshomogénnétételére törekszik.Ezazelőrehaladófolyamatmélyítia frusztrációérzését.Amai társadaloma„kirekesztéssel”vanelfoglalva,holottatörténelemsohanemvolt„befogadó”.Maakirekesztésgondolatamindenüttjelenvan,mintakissérituáliseszme,azemberijogokeszméje.

Furetezutóbbimondatainemderűlátók.Úgytűnik,nemhiszademok-ráciamegvalósulásában,nemvársokatazemberijogokérvényesülésétől.Viszontmérlegre tette a két totalitárius rendszer tetteit, jellemzőit.Talánmégisabbanbízott,hogytanulbelőleazemberiség?Éleslátássalmegírt,sokkérdéstfelvető,elgondolkoztatókönyvétnemcsaktörténészeknekajánljuk.

FrançoisFuret:Lies,PassionsandIllusions–TheDemocraticImaginationintheTwentiethCentury(Hazugságok,szenvedélyekésillúziók–DemokratikuselképzelésaXX.század-ban)BevezetteChristopheProchasson,angolrafordítottaDeborahFuret.TheUniversityofChicagoPress,ChicagoandLondon,2014.89old.

Fodor Mihályné

109

Az „alulról felfelé szemlélt” történelem művelése és „alakítása” – egy Egyesült Államok-beli példa�

Azamerikaitörténetírásújbaloldali(New Left) irányzatáhozkötődőStaugh-ton Lynd (1929–)ismertetendőkönyvénekközéppontjábanaz„alulrólfel-felészemlélt”történelemszerepel.Akifejezéskétforrásbóleredeztethető,egyfelőlafranciaAnnalesfolyóiratalapítóiközülMarch Bloch és Lucien Febvre nevét érdemes kiemelni, akiket a mentalitástörténettel kapcsolatos kutatásaikvittekazalsóbbtársadalmicsoportokvizsgálatafelé.Amásikfor-rásabritmarxistatörténészek(Christopher Hill, Eric Hobsbawm, Edward Palmer Thompson, George Rudé)köre,illetvefolyóiratuk,aPast and Pre-sentfelfogása.2Lyndtörténetíróiszemléletéreleginkábbazutóbbiirányzathatott,sezatörténelemfeladatárólvallotthasonlóelméletifelfogásmellett,azaktívközéletiéspolitikaiszerepvállalásbanismegmutatkozik.

StaughtonLyndpályájánakkezdeténaSpelmanCollege,majdaYaleEgyetemtanáravolt.3Résztvettapolgárjogiésbékemozgalmakban,vala-mintaz1964-benmegrendezett„Szabadságnyara”kampányban,melynek

� Lynd,Staughton:Doing History from the Bottom Up–On E.P. Thompson, Howard Zinn, and the Labor Movement from Below. Chichago,HaymarketBooks,2014.

2 Azemlítettszerzők többműveolvashatómagyar fordításban,néhányezekközül:Hill, Christopher: Az angol forradalom évszázada: 1603–1714. ford. LitvánGyörgy,Kossuth,Budapest,1968;Hobsbawm, Eric: Mozgalmas évek: egy huszadik századi életút. ford. Ba-ráthKatalin,L’Harmattan,Budapest,2008;Uő., A történelemről, a történetírásról. ford. GöbölyösMagdolna–PálvölgyiLídia,Napvilág,Budapest,2006;Thompson, Edward Palmer: Az angol munkásosztály születése. ford. AndorMihály,Osiris,Budapest,2009;RudéGeorge:Forradalmárok, zendülők. ford. ZinnerJudit,Kossuth,Budapest,1986.

3 1929.november22-énszületettPhiladelphiában.ÉdesanyjaHelenMerrelLynd,édesapjaRobertS.Lyndismertszociológusokvoltak,akikazamerikaiszociológiaklasszikusaiközétartozóMiddletown–Tanulmányakortársamerikaikultúráról(Middletown–AStudyinContemporaryAmericanCulture1929.)címűmunkaszerzői.AzAtlantavárosábantalál-hatóSpelmanamainapig„feketeiskolának”számítafelsőoktatásiintézményekközött.AtanáriállásraHowardZinn(1922–2010)segítségéveltettszert1961-ben,kiakkoribanaSpelmanTörténelmiIntézeténekvezetőjevolt,ám1963-banegydiáklázadásösztönzé-sénekgyanúja okán elbocsátották, amireLynd tiltakozásul felmondott és egy felajánlásjóvoltábólaYale-enhelyezkedetteladjunktusként.

��0

keretébena„SzabadságIskolák”megszervezésénekfeladatátláttael.4 A kö-vetkezőévbenaDiákokegyDemokratikusTársadalomért(Students for a Democratic Society, SDS)mozgalomháborúellenestüntetésénekszervező-jekénttevékenykedettazEgyesültÁllamokfővárosában.5Amegmozdulásután az SDS egyikalapítójaTomHayden,ésazamerikaimarxistatörténészHerbertAptheker(1915–2003)társaságábanegytényfeltáróutazásttettekHanoiba, hogy tapasztalatokat szerezzenek arról, hogy a háború hogyanérinti az észak-vietnami felet.6

Radikalizmusaésháborúellenességemegmutatkozottazamerikaitör-ténészek legidősebb és legnagyobb közössége, az Amerikai TörténelmiTársulat (American Historical Associaton, AHA)előttis,amikoratársaságtörténetébenelőszörellenzékipozícióbólindultazelnökségért.7Program-jábanazt javasolta,hogyazAHAháborúellenesálláspontotfoglaljonel.(Lyndaszavazatok28százalékátszereztemeg,aminagyonjóeredmény-nek számított.)

Avietnami utazás eredményeként nemhivatalosan „feketelistára” ke-rült,amiaztjelentette,hogyegyetlenegyesültállamokbelifelsőoktatásiin-tézetbensemkaphatotttanáriállást.Egyetemikarrierjénekbefejeztévelkö-zösségszervezőmunkábólélt,valamintjogidiplomátszerzettChicagóban.Ezenévekalattfeleségévelegyoral history-programotindítottak,amely-nek alanyai a munkásosztály, valamint annak aktivistái, a katonai sorozást visszautasítókvoltak.Akutatáseredményeit1973-banpublikáltákaRank and File: Personal Histories by Working-Class Organizers(Közemberek:Személyestörténetekmunkásosztálybeliszervezőktől)címen.

Ügyvédipályafutása1976-banazOhioállambeliYoungstown-bankez-dődött. Főként munkajogi kérdésekkel foglalkozott. A város klasszikusrozsdaövi (rust belt) településnekszámít,aholahelyimunkásokjogiképvi-selőjekénttevékenykedettazacélművekbezárásánakidején. 8

A biográfiai adatok szervesen hozzátartoznak ahhoz, amit StaughtonLyndakönyvecímében„alakítás”(making) alatt ért, hiszen már a Spelman 4 FreedomSummer,MississippiSummerProject. 5 Az SDS diákaktivistamozgalom,akorszakbanaNew Left egyikfőbázisaésmegjelenítőjevolt. 6 Azutazásukkalnagyfeltűnéstkeltettekazamerikaiközéletben,mivelazEgyesültÁllamok

hadbanálltaVietnamiDemokratikusKöztársasággal. 7 Előszörtörténtmeg,hogyahivataloselnökjelöltnekkihívójaakadt. 8 Aterminusazerőseniparosított,főlegészaki,észak-keletiállamokazonrészérehasználatos,

amelyekbenazegykorvirágzónehéziparitermeléshanyatlásnakindult.Aterületrégebbenacél öv (steel belt), gyáröv(factory belt) elnevezéstviselte,szembenaközépnyugati,túl-nyomórésztmezőgazdasággalfoglalkozóállamokkukoricaövként(corn belt) ismert terü-leteivel. Vö. ProbáldFerenc:AmerikaiEgyesültÁllamok.InAmerikaregionálisföldrajza.ProbáldFerenc(Szerk.).TrefortKiadó,Budapest,2004.24–137,különösen:109–113.

���

College-baneltöltöttévekalatterősödöttbennetörténetíróigyakorlatánakkulcsfontosságúszemlélete,miszerinttörténészkéntnemkizárólagatörté-nelemtanításávaléskutatásávalszükségesfoglalkoznia,hanemalakításá-valis:„Atörténésznekatörténelemfőszereplőjénekislenniekell”.9 Továb-báegy1968-banírttanulmányában,amelyHistorical Past and Existential Present(Atörténelmimúltésazegzisztenciálisjelen) címmeljelentmeg,kifejtette a szakmával kapcsolatos vélekedését,miszerint az nem csupánegydolog,amitszimplánművelvalaki,hinniiskellaz„alakításában”.�0

A New Left – ahidegháborúélményeibőltáplálkozóújkonszenzusné-zeteivelszemben–akonfliktusra tetteahangsúlyt, rákérdezveazameri-kaitársadalmonbelüliproblémákforrásairaésjellegzetességeire,amelyettöbbekközöttabelföldipolgárjogimozgalmak,illetveazállamokonkívülzajló vietnami háború indokolt az 1960-as évek közepén.A konszenzusképviselőitörténetírásukkalnemtudtákkielégíteniazokat,akikazamerikaiéletproblémáinak,konfliktusosságánakmagyarázatátkeresték.Visszatértatudományosvitákbaaprogresszívgondolat,miszerintatörténelemhasznoslehetatársadalmiváltozásokelőidézésében.��

Az irányzatot Ian Tyrrel két főágrabontja.AzegyiketaWisconsiniEgyetem1959-benalapítottStudies on the Left (Baloldali Tanulmányok) folyóiratánakmarxista,marxizmusból eredeztethetőkontextusa szolgál-tatja, kiegészülve az intézményben oktató William Appleman Willams (1921–1990)körészerveződőiskolával,melyazamerikaikülpolitikavizs-gálatának gazdasági megközelítésével foglalkozott.A másik irányzatotTyrrelanézeteltérésekésakonfliktusokhangsúlyozóinak,szószólóinak(vocal critic) nevezi.Ezeniránysemtekinthetővegytisztának,deStaugh-tonLyndleginkábbidesorolható.Lyndazáltalánosigazságokkeresésétirrelevánsnaktartottaazaktuálistársadalmiproblémákmegoldására,ésazobjektívmegismeréshelyettakétvilágháborúközöttiidőszakprogresszi-vistahagyományánnyugvórelativizmusköszöntvisszaszemléletében.�2 Az iskolaarculatánakkoherenciáját aképviselők társadalomkritikájaésforradalmicéljaiadták. 9 „The professor of history should also be a historical protagonist” – Kraus,Michael;

D.Joyce,Davis:Conflict:AmericanHistoricalWriting in the1960s. In:The Writing of American History. UniversityofOklahomaPress,1990.359.

�0 „[...] ’’profession’’: ’’The word itself suggest that a profession is not just something a person does but something he believes in doing.’’ [...]’’ In: Kraus,Michael;D.Joyce, Davis 1990,359.

�� Tyrrel, Ian:HistoricalWriting inTheUnited States. In:Oxford History of Historical Writing, Vol.5: Historical Writing since 1945. Schneider Axel, Woolf Daniel (Szerk.). OxfordUniversityPress,2011.473–495.

�2 Tyrrel 20��.

��2

StaughtonLyndéleteígyháromnagyobbegységetalkot.Történészipá-lyájánakkoraiszakaszábanhivatalos,intézményeskeretekközöttművelteatörténelmet.Ebbenhozottváltozástavietnamiháborúidejéntörtént„ki-zárása”,eltávolodásaazegyetemiszférától,amitamainapigtartóchicagóiésyoungstowniidőszakkövetett,amelybenügyvédkéntéstörténészkéntisazamerikaimunkásságállérdeklődéseközéppontjában.

AkétévepublikáltDoing History from the Bottom Up(Azalulrólszemlélttörténelemalakítására)címűkötetfeladatánakLynd,az„alulrólszemlélt”törté-nelemmegvilágításátszánta.Arövid,mindössze167oldalasműtíztanulmányttartalmaz,amelyekközülegyetkorábbanmégnempublikáltak.Akönyvbeve-zetőfejezetébenaszemléletképviselőihezfordult,súgyvélte,hogyegymáshatékonytámogatásaérdekébenszükségesannaktisztázása,hogy„mitiscsi-nálnak”végsősoron.Ennekszellemébenháromperspektívátjavasol:

1.Az alulrólmegközelített történetírásnak nem kellenemegelégednieazzal,hogycsupánmegírjaazeddigláthatatlanszegényéselnyomottem-berektörténetét.Kihívástkelleneintéznieamúltelbeszélésének„mainst-ream”változataivalszemben.

2.AzAmerikai EgyesültÁllamokmegalapítására az őslakosok és azafroamerikai rabszolgákkal szemben, azaz az emberiség ellen elkövetettbűnökneknevezhetőbűncselekményekközepettekerültsor.

3.A történelemrésztvevőinempusztána források,a tényekhordozó-iként jelennekmega történészekszámára,hanemolyankollégáknakkellőkettekinteni,akikatörténelemértelmezésébenissegítségükrelehetnek.

AtovábbiakbankommentárokatfűzHoward Zinn és E.P. Thompson éle-téhez,munkásságához.Miértistekintiőketmentornak,példaképnek?Azo-katazamerikaitörténészeket,akikaz1960-asévekbena„bottom-up” tör-ténetírássalkezdtekelfoglalkozni,olyanbrittörténészekinspirálták,mintazemlítettThompsonvagyaXVII.századiangoltörténelemmelfoglalkozóChristopherHill.Thompson legfontosabbmunkájának az angolmunkás-osztálylétrejöttérőlírtottművéttartja,amelybőlkiemeli„Thompsonked-venckifejezését”,azágenciát(agency), amelyenabrittörténészaztértet-te,hogyakutatásánakcélkeresztjébenállómunkásokésszegényekvalódicselekvőképességgel rendelkeznek az életük során eléjük gördülő akadá-lyokkalésnehézségekkelszemben.�3Afogalomvisszaköszönegykésőbbialfejezetben(Academic Blindness, Akadémiaivakság), amikor Thompson intézményes„vakságára”utalaszerző.Ezenaztérti,hogypéldaképesohanemszerzettPhD-fokozatotéséletenagyrészébennemvoltegyetemitanár.Úgyvéli,hogyThompson-nálaz„egyetemikosztüm”sokesetbenszembe-�3 Lynd2014,1.

��3

mentazokkalazértékekkel,amelyeka legtöbbet jelentettekneki.Ezenapontonvetifelazemberiágencia(human agency) fogalmát,szembeállítvaadeterminizmusformáival.Atörténetíráshivatalosintézményeibenzajlóélet–szerinte–inkábbelkülönítiazoktatókatagyakorlattól,meggyőziőket,hogynagyobbértéketképviselnek,mintegyátlagosember,valamint„er-kölcstelen”és„steril”elméletekgyártásáhozvezet.LyndvéleményeszerintThompson1978-banpublikáltpolemikusírása,The Poverty of Theory (Az elméletszegénysége)azoknakakutatóknakakritikájátadja,akikazintel-lektuálisésgyakorlatiastapasztalatokköztiszakadástermékei.

AHowardZinn-nelfoglalkozófejezetek,Zinnháborússzerepvállalásá-rólésarasszizmuslegyőzésévelkapcsolatosgondolatainakfelelevenítésé-rőlszólnak,továbbábemutatjaalegismertebbmunkája,A People’s History of the United States(AzEgyesültÁllamoknépénektörténete,1980)körülivitákegyszegmensét,valaminthelyetkapottamunkásosztállyalkapcsola-tosöntevékenységénekrövidleírása.

Lynd nemzetközi kontextusban az említett példaképeket, illetve sajátmagátazAntonioGramsci-tól (1891–1937)kölcsönzöttorganikusértelmi-ségi(organic intellectual) jelzővelírjale,azért,mertműködésüksoránolymódonötvöztékazelméletetésagyakorlatot,amiegyáltalánnemjellemzőazintézményeskeretekközött,ateljesmunkaidőbenfoglalkoztatottkutatók-ra.Thompson1963-bankiadottmunkájánakírásaközbenÉszak-Angliábantevékenykedett vándor előadóként, amikor ismunkások oktatását végezte.KésőbbaWarwickiEgyetemenszerettevolnatörténetíróielképzeléseitmeg-gyökereztetni,dekísérletenemsikerült,ésvisszavonultazegyetemiélettől.Howard Zinn esetében az intézményes kereten kívül ápolt kapcsolatai ésmunkásosztálybelihátteretettelehetővé,hogyteljesmunkaidőbenfolytatottfőiskolaitanáripályamellettaktivistakénttüntetéseketkoordináljon.

Apéldaképeknekszántfejezetekbenavelükkapcsolatosszemélyesem-lékeibeisbetekintéstenged.

A kötetmásodik részében az amerikaimunkásmozgalom történetévelkapcsolatos,kronológiailageltérő időszakokatvizsgáló tanulmányoksze-repelnek.Lyndperspektívájából a szakszervezetimozgalmakhanyatlásá-nakkérdésekulcsfontosságú,minttörténészésügyvédarrakeresiaválaszt,hogyvan-e„remény”visszafordítaniefolyamatot?

A munkásság történetének feltárásával kapcsolatban háromdimenziósgyakorlatotfolytatott(folytat),amelyetazoral history, a forráskutatásés„adolgokelőmozdításaérdekébentörténőaktívrészvétel”kölcsönhatásakéntjellemez.14 14 Lynd2014,xvi.

114

AmásodikrésztanulmányaitLyndnekamunkásságképviseletérevonatko-zókritikájakapcsoljaössze.Elítéliaz„üzletialapú”érdekképviseletet(business union) annakvertikálisanszerveződőstruktúrájamiatt,aholaz„erő”fentről-lefelehat.Egyalternatívstruktúrát javasol,miközbenelméletikeretébende-konstruáljaaHoratioAlger(1832–1899)népszerűregényeibőlismeretesnar-ratívát,miszerintazegyénsajáterőfeszítéseinekköszönhetőenki tudlábalniazéletviszontagságosállapotaiból.�5Amegfelelőalternatívérdekképviseletetszolidaritásonalapulónaktartja,amelynemazutasításokbürokratikusláncairaésacsatlakozottembereklétszámáratámaszkodik,hanem(főlegközösválság-helyzetben)szolidaritásonalapul,amelynekműködésétazIpariMunkásokVi-lágszervezeténekmottójávaljellemez:„egyembersérülése,mindenkisérülése”(an injury to one is an injury to all).�6 Bernard S. Cohnalapjánmegjegyezhető,hogy,anyugatitársadalmakban1955–1980-igvégbemenőváltozásokésaje-len lévőpolitikai instabilitás (franciadiákmozgalom,amerikaiháborúelleneséspolgárjogimozgalmak),érdeklődéstváltottakkiaszolidaritásésahatalomtermészeteiránt.„Apolgárjogimozgalmakpedigazamerikaielnyomottak,ki-zsákmányoltakés»etnikumok«felfedezéséhezvezettek.”�7

Aműutószavábana„history from the bottom-up” szemléletetegyolyankívánatoskapcsolati formánaknevezi, amely létrejöhet szegény, dolgozóemberekésolyanprofesszionálistudássalrendelkezőértelmiségiekközött,akiksegíteniszeretnénekrajtuk.Könyvéneksoraitaszerzőalehetőlegna-gyobboptimizmussalzárja,miszerintatörténelem„alulrólfelfelészemlélt”történelem„alakítása”mégaligkezdődöttel.

VéleményemszerintStaughtonLyndhasznosadalékokatadazáltalakép-viseltéssajátosmódonművelt,„alulrólfelfelészemlélt”történelemcéljainakés„alakításának”megértéséhez.Amunkájahistoriográfiaiszempontbólhor-dozzamagábana legtöbbértéket.Betekintéstnyújt egy radikális történészvalamint aktivista életébe ésmunkájába, akinek a szemüvegénkeresztül atörténetírásegyolyanirányvonalábaláthatbeleazolvasó,amelynemrendel-kezik szorosankörülhatárolt ismeretelméleti ésmódszertanieszköztárral, sebbőlkifolyólagegyelőreérdemesebbszemléletmódnaknevezni.

Lynd,Staughton:Doing History from the Bottom Up–On E.P. Thompson, Howard Zinn, and the Labor Movement from Below. Chichago,HaymarketBooks,2014.

Magyarosi Ádám

15 Algerműveiakorabeli„self-made man” valamint az „amerikai álomként” ismeretessé vált„mítosz”alaptörténeteivéváltak.

�6 Lynd2014,109.�7 S.Cohn,Bernard:Történelemésantropológia:hogyállameccs?In:Történeti antropológia

- Módszertani írások és esettanulmányok. SebőkMarcell(Szerk.).ReplikaKör,2000.39.