2015/1 Fogyasztovedelmi Tukor kulonszam

www.nfh.hu

V. évfolyam I. szám1

I. NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI

KONFERENCIA2014. december 4.

Előadások, tanulmányok

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság hivatalos lapja

VI. évfolyam I. különszám

2015. március

FOGYASZTÓVÉDELMITÜKÖR

Fogyasztóvédelmi Tükör 2

IMPRESSZUM

Fogyasztóvédelmi Tükör — a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság hivatalos lapja

Felelős kiadó: Dr. Szente István mb. főigazgató; Felelős szerkesztő: dr. Kathi Attila kabinetvezető (Stratégiai Kabinet)Szerkesztőség: Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, 1088 Budapest, József krt. 6.;

Telefon: 06 1 459 4996; Fax: 06 1 459 4980; E-mail: [email protected]

Nyomdai munkálatok: Kurrens-Print Kft.

ISSN 2063-9651 (nyomtatott); ISSN 2063-966X (online)

I. NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI KONFERENCIA

ÚJ IRÁNYOK, LEHETŐSÉGEK A FOGYASZTÓVÉDELEM TERÜLETÉN

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság konferenciasorozata A 2014. évi I. konferencia közreműködő partnere a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara

Konferencia időpontja: 2014. december 4. Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatás-tudományi Kar, I. előadó

08.00 – 09.00 Regisztráció

Levezető elnök: Dr. Temesi István tanszékvezető, egyetemi docens09.00 – 09.10 Köszöntő – Dr. Patyi András (NKE - rektor) 09.10 – 09.20 Köszöntő és nyitó előadás – Dr. Seszták Miklós (NFM - miniszter) 09.20 – 09.30 A fogyasztóvédelmi politika hazai célrendszere – Koszorús László (NFM - fogyasztóvédelemért

felelős helyettes államtitkár) 09.30 – 09.55 A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tevékenysége és eredményei – dr. Szente István

(NFH –mb. főigazgató)

10.00 – 10.30 KÁVÉSZÜNET – Sajtótájékoztató

Levezető elnök: Dr. Back András, főiskolai docens10.30 – 11.00 A fogyasztóvédelmi hatósági eljárás jellemzői – Dr. Boros Anita (NKE - egyetemi docens, NFM –

miniszteri főtanácsadó) 11.00 – 11.30 A fogyasztóvédelem a kormányhivatalok szemszögéből – Roxer Egon (felügyelőségvezető –

Veszprém Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség) 11.30 – 12.00 A fogyasztóvédelem a fogyasztók szemszögéből – dr. Baranovszky György (Fogyasztóvédelmi

Egyesületek Országos Szövetsége – ügyvezető elnök)

12.00 – 13.15 EBÉDSZÜNET

Levezető elnök: Dr. Boros Anita, egyetemi docens13.15 ‒ 13.45 Az uniós és a hazai fogyasztóvédelem kapcsolata ‒ Dr. Kriesch Attila (Európai Fogyasztói Központ –

igazgató) 13.45 – 14.15 Nemzetközi példák a fogyasztóvédelem területéről ‒ Dr. Temesi István (NKE - tanszékvezető,

egyetemi docens)14.15 – 15.30 A fogyasztóvédelmi ellenőrzések gyakorlati tapasztalatai (a 2010-2014 közötti legérdekesebb

ellenőrzési eredmények bemutatása) (NFH - dr. Solymossy Péter főosztályvezető, Szabó Péter főosztályvezető)

www.nfh.hu


Miniszteri köszöntő

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1994. február 1-jén, azaz több mint húsz éve lépett hatályba az uniós csatlakozásunkat meg-alapozó Európai Megállapodást kihirdető törvény, amely alapján Magyarország egy tíz éves mo-ratóriumot kapott többek között arra, hogy a fo-gyasztóvédelemmel kapcsolatos magyar jogsza-bályokat az akkor még közösséginek nevezett normákhoz közelítse.

A jogharmonizációs követelményeknek ele-get téve Magyarország alkalmasnak bizonyult az Európai Unióhoz való csatlakozásra és im-máron több mint tíz éve az Európai Unió egyik tagállamának mondhatjuk magunkat. Az uniós elvárások a fogyasztóvédelem területén is meg-mutatkoztak: az addigi, már meglévő fogyasz-tóvédelmi intézményrendszert és szabályozási környezetet olyan módon kellett átalakítani, hogy alkalmas legyen a fogyasztók egészségének és biztonságának, vagyoni érdekeinek védelmére, biztosítsa a hatékony és gyors jogorvoslatot, a megfelelő tájékoztatást és az információhoz ju-tás lehetőségét, valamint kielégítse a fogyasztói oktatással és a fogyasztói érdekek képviseleté-vel szemben támasztott elvárásokat.

A közel 500 millió fogyasztót számláló uniós bel-ső piac 10 millió fogyasztója magyar fogyasz-tó, aki joggal várja el a széles választékot, a jó minőséget, a jogszerű szolgáltatás-nyújtást, a részletes tájékoztatást és biztos szeretne lenni abban, hogy minden esetben érvényre tudja jut-tatni fogyasztói jogait.

A Kormány fogyasztóvédelemért felelős tagja 2014 júniusa óta a nemzeti fejlesztési miniszter. A tárca szoros együttműködést kíván kialakítani a szakterület minden szereplőjével, így az állam-igazgatási és az önkormányzati fogyasztóvéde-lem szervei mellett a fogyasztóvédelmi érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel,

valamint a fogyasz-tóvédelmi oktatás-ban közreműködő intézményekkel és tudományos műhe-lyekkel egyaránt.

Elsődleges célunk a fogyasztói biztonság és bizalom növelé-se, a fogyasztókat érintő, az új típusú kihívásokra való gyors és hatékony válaszadás, a fenntartható és felelős fogyasztás ösztönzőinek kidolgozása és nem utolsó sorban a termékek és szolgáltatások hozzáférhetőségé-nek minél szélesebb körű biztosítása. Az említett komplex feladatcsoport végrehajtá-sa a fogyasztóvédelmi intézményrendszer ösz-szehangolt, aktív és proaktív együttműködését feltételezi. Ennek a szoros együttműködésnek lehet az első mérföldköve a Nemzeti Fejleszté-si Minisztérium és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által életre hívott szakterületi konfe-renciasorozat. Örömömre szolgál, hogy e kon-ferenciasorozat idei állomásán, az I. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Konferencián köszönthetem Önt.

Meggyőződésem, hogy rendezvényünk egy-aránt hasznos lesz a fogyasztók, a fogyasztó-védelem, és nem utolsó sorban a fogyasztóvé-delmi szakigazgatási tudományterület képviselői számára.

Dr. Seszták Miklós

nemzeti fejlesztési miniszter


Tisztelt Résztvevők!

A fogyasztóvédelem egy rendkívül dinamikusan változó szakterület, amely a nemzetgazdaság szinte valamennyi ágazatára és szereplőjére hatással van. Ezt a felismerést tükrözik az elmúlt évek kormányzati intézkedései is, ame-lyek nyomán érzékelhető szemléletváltozás következett be a hazai fogyasztóvédelmi politikában.

A Fogyasztóvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság létrehozásával a kormány egyértelművé tette: kiáll a fo-gyasztók jogaiért. Egyre határozottabban lépünk fel annak érdekében, hogy a vásárlók ne kerülhessenek kiszolgál-tatott helyzetbe, és évről évre többet teszünk a fogyasztói tudatosság megerősödéséért is.

Az új helyettes államtitkárság elsődleges feladata ennek megfelelően, hogy szorosabbra fűzze az állam és a fo-gyasztók közötti kapcsolatot, erősítse a fogyasztóvédelmi hatósági fellépés szerepét és segítse a békéltető testüle-teket.

A magasabb szintű fogyasztóvédelem elérésére irányuló törekvések az elmúlt időszakban eredményesek voltak. A fogyasztók alapvető – termékbiztonsághoz, megfelelő tá-jékoztatáshoz, vagyoni érdekeik védelméhez vagy jogor-voslathoz fűződő – jogai több lényeges ponton erősebbé váltak.

A szemléletváltást jól jellemzi az a célkitűzés, hogy a fo-gyasztók és a vállalkozások átláthatóbb, követhetőbb, egyszerűbben megérthető tájékoztatást kapjanak jogaik-ról és kötelezettségeikről, egyre kevesebb adminisztratív terhet kelljen cipelniük, a bürokrácia-leépítés révén felsza-baduló energiát pedig a társaságok a munkájukra, alapte-vékenységükre fordíthassák, hozzájárulva a további gaz-dasági fejlődéshez és munkahelyteremtéshez.

Fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek jogaik-kal és éljenek is velük. Le-gyenek tájékozottak, kö-rültekintőek, válasszanak kedvük szerint és mégis megfontoltan. Ugyanilyen meghatározó közös ügyünk szempontjából az eladók és a szolgáltatók pozitív hozzá-állása, hiszen a fogyasztói bizalom megteremtése és megtartása elsősorban raj-tuk múlik.

Ez a konferencia részletesen bemutatja a kormány fo-gyasztóvédelmi törekvéseit, megismerteti a területen te-vékenykedő szervezetek munkáját, valamint betekintést ad a fogyasztóvédelem kulisszatitkaiba is. A rendezvény hosszú távú célja, hogy hatékonyan járuljon hozzá a hazai vásárlói kultúra fejlődéséhez, ami meggyőződésem sze-rint nagyban elősegíti majd mindennapi életminőségünk javulását és a hazai gazdasági élet tartós élénkülését egy-aránt.

Koszorús Lászlóhelyettes államtitkár

Nemzeti Fejlesztési MinisztériumFogyasztóvédelemért Felelős

Helyettes Államtitkárság

Helyettes államtitkári köszöntő

www.nfh.hu


Konferencia a fogyasztók védelmében

Fogyasztóvédelmi szempontból mérföldkőnek számít az az esemény, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egye-tem Közigazgatás-tudományi Kara adott otthont 2014. december 4-én, ugyanis Magyarországon először

rendeztek nemzeti fogyasztóvédelmi konferenciát, „Új irányok, lehetőségek a fogyasztóvédelem területén“ címmel. A szak-mai rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, az NKE Közigazgatás-tudományi Kara és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság közösen szervezte. Az eseményen Dr. Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter elismerő oklevelet adott át Prof. Dr. Patyi Andrásnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának a konferencia megszervezéséért.

Az NKE rektora köszöntőjében elmondta, hogy a fogyasztóvé-delmi rendszer egy olyan közigazgatási, államigazgatási szak-ágazat, amelynek a jelentőségét nem szabad lebecsülni. „Egy olyan fejlett ipari társadalomban élünk, ahol a fogyasztók és a fogyasztási cikkeket előállítók között egyre nagyobb a távol-ság. Ez egyre nagyobb felelősséget ró minden olyan állami és nem állami intézményre, amelynek az a feladata, hogy amit fo-gyasztóként kapunk, annak a minősége ne csak állandó, ha-nem egyre jobb legyen, és ne tartalmazzon veszélyes faktort. A fogyasztóvédelem alapvető feladata tehát az, hogy elhárítson bizonyos gazdasági, társadalmi jelenségekben rejlő veszélye-ket.” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a konferenciát Prof. Dr. Patyi András.

Dr. Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter nyitóelőadásá-ban kiemelte, hogy a fogyasztók magas szintű védelme akkor valósulhat meg, ha a jogalkotó, a hatósági szereplők, a tudo-mány, az oktatás képviselői, a civil szervezetek, a fogyasztók és a vállalkozások közösen hoznak létre egy jó gyakorlatot a fogyasztóvédelemben. Seszták Miklós hozzáfűzte, hogy a fo-gyasztóvédelemben gyökeres szemléletváltozás következett be, hiszen az alaptörvény állami feladatként fogalmazza meg fogyasztói jogok védelmét, és a kormány partneri szemlélettel fordul a terület szereplői felé. A nemzeti fejlesztési tárca vezető-je hangsúlyozta, hogy a hatékony panaszkelést biztosító békél-tető testületek szerepének erősítéséhez a 2015. évi költségve-tésben biztosítják az anyagi forrást.

Dr. Seszták Miklós hansúlyozta: a fogyasztói bizalom erősödé-se gazdaságélénkítő tényező, jogszerű keretek között történő vásárlásra ösztönöz, hozzájárul a gazdaság fehérítéséhez. Miniszter úr fontosnak nevezte a kulturált vitarendezéshez, a hatékony panaszkeléshez hozzájáruló békéltető testületek sze-repének erősítését, számukra a 2015. évi költségvetésben biz-tosítják az anyagi forrást - tette hozzá.

Koszorús László, az NFM fogyasztóvédelemért felelős a helyet-tes államtitkára „A fogyasztóvédelmi politika hazai célrendszere” című előadásában a többi között elmondta: a legfőbb felada-tuknak azt tekinti, hogy az állam szorosabbra fűzze a fogyasz-tók és a gazdasági élet szereplői közötti kapcsolatot, erősítse a fogyasztóvédelmi hatósági fellépést, illetve segítse a békéltető testületek munkáját.

A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a fogyasztóvédelem terü-letén munkacsoportokat hoztak létre a közigazgatási szabályok egyszerűsítésére, nagy hangsúlyt fektetnek az árubemutatók szabályozására, az elektronikus kereskedelemre, a belső fo-lyamatok optimalizálására, az informatikai eszközök elterjesz-tésére, és a hatósági jogosultságokat igazoló dokumentumok biztosítására. Koszorús László felhívta a figyelmet a tárca új kezdeményezésére, a Fogyasztóbarát település elismerő címre.


DR. SZENTE ISTVÁN:

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tevékeny-sége és eredményeiA Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szem-

léletében, tevékenységében és gyakorlatában szá-mos változás volt megfigyelhető az elmúlt években, amelyben egyaránt szerepet játszott a jogszabályi

környezet fejlődése, a minisztériumi és főhatósági szakmai irá-nyítás szerepének az átalakulása, valamint a hagyományos ér-telemben vett hatósági szerepfelfogáshoz képes újdonságnak tekinthető ösztönző és tájékoztató eszközök megjelenése.

SZERVEZET ÉS IRÁNYÍTÁS

A 2010. évi kormányváltás óta a szervezeti és irányítási viszo-nyokban jelentős átalakulás zajlott le. Ezek közül a legújabb, hogy az NFH irányítása 2014 nyarán a Nemzetgazdasági Mi-nisztériumtól a Dr. Seszták Miklós miniszter által vezetett Nem-zeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) került. A szaktárcán be-lül megalakult a Infokommunikációért és Fogyasztóvédelemért Felelős Államtitkárság, amelyet Kara Ákos államtitkár vezet, illetve létrejött a Fogyasztóvédelemért Felelős Helyettes Állam-titkárság Koszorús László helyettes államtitkár irányításával.

A fogyasztóvédelmi terület fontosságát jelzi az államtitkári és helyettes államtitkári szint létrehozása: ezáltal a minisztérium a hatósággal a korábbiakban megszokotthoz képest szorosabb együttműködést alakított ki, és komoly szerepet vállalt a minisz-térium, a központi szerv és a megyei (fővárosi) kormányhivata-lok fogyasztóvédelmi felügyelőségei közötti kapcsolat és koor-dináció rendszerének fejlesztésében. A helyettes államtitkárság a tárgyévi feladatok végrehajtásának elemzésébe, valamint a jövőbeli célok és ellenőrzési programok meghatározásába is bevonta a területi fogyasztóvédelmi szakigazgatási szerveket is, biztosítva a folyamatos kommunikáció és visszacsatolás le-hetőségét is.

A korábbi években a szervezeti változásokat elsősorban az összkormányzati átalakítások, valamint a feladat- és forrásraci-onalizálás szempontjai határozták meg.

2010 végén a hatóság új Szervezeti és Működési Szabályzatot fogadott el, amelyben a szakmai főosztályok és az új szerve-zeti egységek a szakmai prioritásoknak megfelelően jöttek lét-re. A hatóság a 2011. évben már az új felállás szerint végezte tevékenységét, azonban napjainkig is folyamatos a szervezet racionalizált működését biztosító intézkedések bevezetése. A központi szervezetben – a hatékonyság növelése és a költség-hatékonyság szempontjait egyaránt figyelembe véve – a vezetői szinteket érintette elsősorban a változás. Ennek legfontosabb elemei a következők voltak:

• a korábbi két főigazgató-helyettes helyett egy segíti a főigaz-gató munkáját;

• a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító jogsza-bályok betartásának koordinálására külön Szolgáltatás-ellen-őrzési, a fogyasztók életét, egészségét, testi épségének a védelmét biztosítandó önálló Piacfelügyeleti Főosztály ala-kult;

• az informatikai feladatokat ellátó, valamint a nemzetközi kap-csolatokért felelős és a szolgáltatás-ellenőrzési tevékenység szakmai irányítását végző szervezeti egységeknél megszün-tetésre kerültek vezetői pozíciók,

• a főigazgató munkáját segítő, a kommunikációt irányító, ko-ordináló szervezeti egységként látja el feladatait a Stratégiai Kabinet, ezen belül a Szóvivői Iroda.

Fontos változás volt, hogy 2011. január 1-től a Nemzetgazdasá-gi Minisztérium a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot jelölte ki az Európai Fogyasztói Központ magyarországi szervezeté-nek működtetésére. Az NFH által elkészített, az Európai Fo-

www.nfh.hu


gyasztói Központ szakmai és pénzügyi függetlenségét biztosító munkatervet és költségvetést az Európai Unió elfogadta. Ennek megfelelően az Európai Fogyasztói Központ 2011. január 1-től az NFH szervezetében működött tovább.

A területi szervek 2011. január 1-jétől a kormányhivatalok szak-igazgatási szerveiként működtek. Az új rendszerben az NFH ha-tározta meg a szakmai feladatokat, míg a feladatok teljesítése, az ellenőrzések lefolytatása a kormányhivatalokon belül, a felü-gyelőségek által történt, az NFH rendszeres szakmai irányítása mellett. Az átalakulás zökkenőmentesen zajlott, az NFH által biz-tosított szakmai irányítás magas színvonala pedig jelentős mér-tékben hozzájárult a megfogalmazott célok megvalósítását. Az NFH kiemelt hangsúlyt fektetett a szakmai és jogi segítségnyúj-tásra a felügyelőségek irányában, ezzel elősegítve az elsőfokú hatóságok helyes és egységes joggyakorlatának kialakítását.

ÚJ SZEMLÉLET ÉS SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET

A fogyasztóvédelemben bekövetkezett szemléletváltás kiinduló-pontja a Nemzeti Együttműködés Programja volt, amely rögzí-tette: „meg kell szüntetni a vállalkozások működését felügyelő állami szervek büntetésben való érdekeltségét.” A dokumentum állást foglalt abban is, hogy „a termékellenőrzés, a termékbizton-ság, a veszélyes termékek figyelemmel kísérése mellett is fontos tényező lenne a fogyasztóvédelmi célok között a magyar gazda-ság fokozottabb figyelemmel kísérése, hiszen a vállalkozók, vál-lalkozások is fogyasztókként élnek az élet más területein.”

A fogyasztóvédelem súlyának és rangjának felértékelődését kétségkívül a fogyasztóvédelem Alaptörvényben való megje-lenítése szimbolizálta a leginkább. Az Alaptörvény deklarálta a következőket: „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasá-gi verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

Az idézett alapvetések nyomán Kormány a 2010 és 2014. közötti időszakra vonatkozó prioritásokat Magyarország IV. Középtávú fogyasztóvédelmi politikájában, valamint a végrehajtására elfo-gadott feladattervben rögzítette. Az elsődleges feladatokat meg-

határozó dokumentum szerint a Kormány a fogyasztóvédelem továbbfejlesztését kiemelten fontos kérdésnek tartva fogyasztó-védelmi politikájában – a hatóságot leginkább érintő állami szfé-ra tekintetében – többek között az alábbi fő célokat, feladatokat jelölte meg:

• a hatósági jogalkalmazás tekintetében, a jogkövető magatar-tást preventív és alternatív eszközökkel is elő kell mozdítani; ki kell dolgozni és be kell vezetni a vállalkozásokra vonatkozó fogyasztóbarát embléma feltételrendszerét és gyakorlatát;

• a vállalkozások jogkövető magatartásának ösztönzése érde-kében tovább kell fejleszteni a pozitív lista rendszerét;

• kiszámítható és átlátható jogalkalmazást, arányos és követ-kezetes szankcionálási gyakorlatot kell bevezetni a fogyasz-tóvédelmi hatóság eljárásai során;

• kiemelt célkitűzés a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme, amelyet korszerű, EU konform pi-acfelügyeleti rendszerben, az állami fogyasztóvédelmi intéz-ményrendszer fenntartásával és fejlesztésével kell biztosítani;

• a tudatos fogyasztóvá válás elősegítése a gyermekkorúak, a tanköteles korúak körében kiemelt feladat, ennek érdekében szükséges a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatása gyakorlati tapasztalatainak megvizsgálása;

• szükséges és fontos a 18. életévüket be nem töltött szemé-lyek védelmét szolgáló jogszabályoknak való megfelelés fo-kozott ellenőrzése, a vállalkozások jogkövető magatartásának az ösztönzése;

• meg kell vizsgálni az időskorúak és fogyatékossággal élők fokozott védelmét szolgáló jogszabályok érvényesülését, to-vábbá ki kell dolgozni az e célkitűzés érdekében szükséges jogszabályi környezetet;

• biztosítani kell a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét a köz-szolgáltatások azon területei (víziközmű szolgáltatás, hulla-dékkezelési közszolgáltatás) körében, ahol nincsenek kellően kidolgozott fogyasztóvédelmi előírások.

A célkitűzések megvalósítása érdekében meghozott jogszabály-módosítások közül kiemelkedik az a törvény, amely leginkább demonstrálta a hatósági hozzáállás és gyakorlat változását. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosításának eredményeképpen a

Dr. SZENTE István mb. főigazgatóNemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság


jogszabályba bekerült az a rendelkezés, mely szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szem-ben az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizs-gálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Az idézett eljárás szerint ha a hatóság az ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette, és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszün-tetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a jog-következményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére.

A jogalkotó tehát törvényerőre emelte azt a hatósági szemléletet, amely

• szakított a különböző „hadjárat” és „kommandó” elnevezéssel ellátott ellenőrzés-sorozatokkal,

• a vállalkozásokat partnernek tekinti, • a szankcionálás során pedig fokozottan érvényesíti a fokoza-

tosság, az arányosság és a méltányosság elveit.

A rendszer hatékonyságát igazolja, hogy a bírsághatározatok számának csökkenése ellenére is folyamatosan javult a kifogá-solási arány, így a felügyelőségek ellenőrzéseik során a hang-súlyt továbbra is a megelőzésre és a tájékoztatásra fordítják.

Az erőteljes hatósági fellépés mindehhez képest elsődlegesen azokra a területekre koncentrálódott, ahol

• a korábbi ellenőrzések, eljárások és szankciók ellenére nem volt tapasztalható számottevő javulás,

• a jogsértés súlya, illetve a jogsértéssel érintett fogyasztói kör nagysága indokolta a magasabb összegű bírságok kiszabá-sát.

HAGYOMÁNYOS ELLENŐRZÉSI TERÜLETEK

A fogyasztóvédelmi hatóság tevékenységének fő kereteit a fo-gyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény határozza meg. A jogszabály értelmében a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi

– a szerződés létrejöttére, érvényességére, joghatásaira és meg-szűnésére vonatkozó rendelkezések kivételével –

• a forgalmazással, szolgáltatásnyújtással,• a gyermek- és fiatalkorúak védelmével,• a fogyasztói csoporttal,• a panaszkezeléssel, ügyfélszolgálattal, fogyasztóvédelmi re-

ferens foglalkoztatásával, valamint• a vállalkozás válaszirat küldésére vonatkozó - békéltető testü-

leti eljárásban fennálló - kötelezettségévelösszefüggő, a törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabá-lyokban foglalt rendelkezések betartását, és eljár azok megsér-tése esetén.

Szintén a törvény rögzíti, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság el-lenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és – ha a fogyasztók-kal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – eljár azok megsértése esetén.

Mindezeken túl a jogszabály szerint – ha külön törvény vagy kor-mányrendelet eltérően nem rendelkezik –, a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi

• az áru fogyasztók számára való értékesítésére,• a fogyasztóknak forgalmazott termék minőségére, összetéte-

lére, csomagolására,• a fogyasztóknak értékesítésre szánt, illetve értékesített áru

mérésére, hatósági árára vagy egyébként kötelezően meg-állapított árára,

• a fogyasztói panaszok intézésére,• a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági

és jótállási igények intézésére,• a termék forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása során az

egyenlő bánásmód követelményére, továbbá• a fogyasztók tájékoztatásáravonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.

Termékbiztonsági ellenőrzések

Az NFH munkájában kiemelt helyen szerepel a piacfelügyeleti tevékenység, amelynek célja a fogyasztók életének, egészségé-nek és biztonságának védelme, amelyet a hatóság – az előző időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi politikában rögzített cél-kitűzéseknek megfelelően – korszerű, EU konform piacfelügye-leti rendszerben, az állami fogyasztóvédelmi intézményrendszer fenntartásával és fejlesztésével biztosít.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság piacfelügyeleti tevé-kenysége az elmúlt években a kormányzati célkitűzésekhez igazodva fejlődött. A piacfelügyeleti területen az NFH által el-ért eredményeket jól reprezentálja az Európai Unió veszélyes termékek adatbázisának, a RAPEX-nek a 2012-es és 2013-as éves jelentése, amelyek szerint Magyarország mindkét évben első helyen végzett a veszélyes termékek felkutatása terén. A magyar fogyasztóvédelmi hatóság 2013-ban 278 értesítésével az összes jelzés 12%-át szolgáltatta. Már a 2011. évi eredmény

– az összes bejelentés 10%-ával, 155 db bejelentéssel a 3. hely megszerzése – is jól mutatta azt az erőfeszítést, amelyet a fo-gyasztóvédelmi hatóság kifejt a fogyasztók életének, egészsé-gének és testi épségének védelme érdekében. A 2012. és 2013. évi eredmény azt igazolja, hogy Magyarország azon tagállamok közé tartozik, amely hatékonyabban ellenőrzi a forgalomba ho-zott termékeket, és ezáltal a legeredményesebb a veszélyes ter-mékek felkutatásában.

A munka hátterét biztosítja a két hatósági laboratórium. Az Élel-miszer és Vegyipari Laboratórium 2013 elején ismételten meg-

www.nfh.hu


szerezte a Nemzeti Akkreditáló Testülettől 4 évre szóló akkredi-tált státuszt, amely által megközelítőleg 350 vizsgálati módszer segítségével közel 500 paraméter akkreditált vizsgálatára nyílik lehetőség a termékcsoportok széles körére irányulóan (úgy-mint: élelmiszerek, kozmetikumok, háztartás-vegyipari termékek, festékek és lakkok, gyermekjátékok és gyermekápolási cikkek, bőrrel érintkező termékek, dohánytermékek). Az Élelmiszer és Vegyipari Laboratórium a hatósági feladatok elvégzése mellett vizsgálóbázisként szolgál a Magyar Termék Nagydíj Pályázat vo-natkozó termékeire irányuló vizsgálatok tekintetében, mely révén évente több száz vizsgálat végzése által kivitelezi a már pályáza-tot nyert termékek utóellenőrzését.

A Mechanikai és Villamos Laboratórium tevékenységi területén 464 szabványos módszerre akkreditált. Vizsgálatainak egy ré-sze a hatóság piacfelügyeleti tevékenységével összefüggésben biztonsági vizsgálat volt, másik része laboratóriumi nyílt napok keretében elvégzett vizsgálatokból, összemérő és kör-vizsgála-tokból, valamint média megjelenések alkalmával és bölcsődék-ben történt felmérések során elvégzett vizsgálatokból áll össze.

A kereskedelem és a szolgáltatások ellenőrzése

A kereskedelmi és szolgáltatás-ellenőrzési tevékenység köré-ben az elmúlt években kiemelt szerepet kaptak azok a területek, amelyek részben magas kifogásolási aránnyal járó vizsgálati ta-pasztalatokat eredményeztek, részben a fogyasztók széles körét érintették.

Az 2010 és 2014 között időszakban a hatóság számos területen kapott hatáskört, amely többek között lehetőséget biztosított az energiaszolgáltatók tevékenységének fokozott ellenőrzésére. A lakossági fogyasztók, illetve felhasználók tekintetében az NFH az alábbi szolgáltatási területeken rendelkezik széles hatásköri jogosítványokkal:

• villamos-energia-,• földgáz-,• távhő-,• vízi-közmű szolgáltatás, illetve • a hulladékgazdálkodás.

E körben a hatóság a jogszabályi előírásoknak való megfele-lést hivatalból lefolytatott országos, átfogó témavizsgálatok és a fogyasztói panaszok alapján is ellenőrzi, vizsgálja a számlá-zást, elszámolást, a számlakép megfelelőségét, a szolgáltatás kikapcsolásának, korlátozásának jogszerűségét, de ezen túl az üzletszabályzatok és az ügyfélszolgálatok működésének megfe-lelőségét, valamint a mérőcserék megtörténtét is.

A kormányzat rezsicsökkentésre irányuló törekvései a 2013-as évtől kezdődően újabb kihívás elé állította a hatóságot, amely az éves témavizsgálatok és a több ezer fogyasztói panasz ki-vizsgálása mellett a beadványok haladéktalan megválaszolásá-val, kivizsgálásával, valamint a jogkövető magatartás hivatalbóli kikényszerítésével elsődleges feladatának tekintette a lakossá-

gi terhek enyhítését célul kitűző rezsicsökkentés maradéktalan végrehajtását.

Miután a földgáz, az áram és a távhő árának csökkentése mellett a jogszabály előírta a víz- és a szemétszállítási díjak tízszázalé-kos csökkentését is, ennek ellenőrzésére szintén a fogyasztó-védelmi hatóság kapott jogosultságot. A fentieken túl megtörtént a rezsicsökkentés kiszélesítése a PB-gáz valamint a kémény-seprőipari-közszolgáltatás vonatkozásában is, melynek hatósági feladatait szintén a fogyasztóvédelmi hatóság látja el.

A kiemelt területek között szintén minden évben megjelent a sza-vatossággal, jótállással kapcsolatos fogyasztói kifogások intézé-sének ellenőrzése, valamint a fogyasztói igények érvényesítésé-re vonatkozó megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok kiszűrése. A fogyasztóvédelmi hatósághoz beérkező megkeresések azt mutatják, hogy a fogyasztók minőségi kifogásaival kapcsolatos kereskedői gyakorlat és a kifogások intézése sokszor a jogsza-bályokkal ellentétes tartalommal zajlik, a vonatkozó törvényi és rendeleti szabályok ismeretének a hiánya pedig fogyasztói és vállakozói oldalról egyaránt megjelenik.

Bár bírósági hatáskörbe tartozik az eladó és a fogyasztó közti egyedi szerződéses jogvitában a szavatossági és jótállási igé-nyek megalapozottságának és jogosságának eldöntése, álta-lánosságban nem igaz az a közhiedelem, miszerint a hatóság

„egyedi ügyekkel nem foglalkozik”. Az NFH számos kérdésben rendelkezik hatáskörrel és eszközökkel is, hiszen számon kér-heti és szankcionálhatja a fogyasztói jogokkal kapcsolatos meg-tévesztő magatartást, a kifogások intézésének jogszerűségét, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy ezen a területen – a ma-gas kifogásolási arány okán – évről évre szükség van a terület ellenőrzésére.

Szintén minden évben ad munkát a hatóságnak az árubemutató-val egybekötött termékértékesítési tevékenység ellenőrzése. Az elmúlt időszakban a fogyasztóvédelmi hatóság a termékbemuta-tókkal kapcsolatban lefolytatott ellenőrzések alkalmával, illetve a beérkezett fogyasztói panaszok kivizsgálásakor nagy számban tapasztalt a vállalkozások részéről olyan jogsértő magatartást, amellyel megtévesztették, megkárosították az előadásokat láto-gató, jellemzően nyugdíjas célközönséget.

Az általános kereskedelmi feltételek, az árfeltüntetés és az árfel-számítás vizsgálata során a hatóság a megvételre kínált termé-kek eladási árának, egységárának, akciós eladási árának, akciós egységárának, illetve a különböző szolgáltatások díjának feltün-tetésére vonatkozó jogszabályi előírások megtartását ellenőrzik. A vizsgálatok magukba foglalják a húsvéti, karácsonyi ünnepek szezonális termékeinek vizsgálatát is, továbbá kiterjed az árfel-tüntetés ellenőrzésén túlmenően az üzletek általános kereske-delmi feltételeinek, valamint a hatósági vizsgálatok által letiltott, már forgalomból kivont termékek felkutatására, ellenőrzésére is.


Így a hatóság ellenőrzi • a nyitvatartási időre vonatkozó szabályok betartását, • a vásárlók könyvének megfelelő kezelését, • a panaszügyintézésről szóló tájékoztatást és annak gyakor-

latát, • a biztonsági szolgálatokra vonatkozó szabályok érvényesülé-

sét, • a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség teljesítését, • a használt mérőeszközök hitelességét, továbbá • a KPIR, illetve RAPEX rendszerben letiltott termékek forgal-

mazását is.

Az elmúlt évek kereskedelmi gyakorlatában jelentős változást jelentett az új dohányértékesítési rendszer bevezetése. A fia-talkorúak védelmében meghatározott előírások teljesülésének biztosítása fokozott hatósági aktivitást igényelt, ezért a 18 éven aluliak alkoholtartalmú italokkal és dohánytermékkel való kiszol-gálását tiltó jogszabályi rendelkezések betartásának ellenőrzése az elmúlt években az éves ellenőrzési és vizsgálati program, va-lamint az idegenforgalmi főszezonban végzett ellenőrzések ki-emelt területe volt. Az évről-évre tapasztalt, folyamatosan magas kifogásolási arány jelentős javulását egy jogalkotói aktus, a fiatal-korúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény elfogadása és hatályba lépése jelentet-te. Az új jogszabály megalkotásá-val, ezen keresztül azzal, hogy megtörtént a dohánytermékek széleskörű kiskereskedelmi beszerezhetőségének, illetve a do-hánytermékek megjelenésének korlátok közé szorítása, Magyar-ország komoly lépéseket tett a dohányzásnak a fiatalkorúak kö-rében törté-nő visszaszorítása, közép- és hosszútávon az egész magyar társadalom közegészségügyi állapotának javulása felé.

Az új értékesítési rendszerben dohánytermék árusítási jogosult-ságot szerző vállalkozások komoly felkészítést, a jogszabályok betartását segítő tájékoztató anyagok birtokába juthattak, ennek, illetőleg a hatályba lépést követően lefolytatott hatósági ellenőr-zések eredményeképpen a korábbi 40 és 70 % közötti kifogáso-lási arány 15 % alá csökkent.

ALTERNATÍV ÖSZTÖNZŐ ESZKÖZÖK ÉS INNOVATÍV KEZDEMÉNYEZÉSEK

A pozitív lista

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2011 márciusában ve-zette be a vállalkozások pozitív listáját. A rendszer bevezetését megelőző években végzett a hatósági ellenőrzések és vizsgála-tok, valamint azok eredményeinek kommunikációja jellemzően a jogsértések arányaira, azok súlyára, a jellemző visszásságokra koncentrált, jóllehet fokozatosan nőtt azon vállalkozások száma, amelyekről az ellenőrzés során kiderült, hogy valamennyi, az ellenőrzésben számon kért jogszabályi előírásnak megfelelnek. Az NFH a vonatkozó törvényi előírások (Fgytv. 51.§) alapján va-lamennyi jogsértést megállapító jogerős határozatát közzétette, míg a jogszabályoknak megfelelően működő vállalkozásokról

nem létezett semmilyen összesítés. Figyelemmel arra, hogy a hatósági kommunikáció egyik alapvető célja a fogyasztók tájé-koztatása, a hatóság indokoltnak tartotta nem csupán azon cé-gek megnevezését, amelyek jogsértést követtek el, hanem azon vállalkozások nyilvántartását is, amelyek – a hatósági ellenőrzé-sek eredményei alapján – szabályosan működnek.

A gyakorlatban a rendszer úgy működik, hogy az ellenőrző fe-lügyelőség jegyzőkönyvet vesz fel, ebben rögzíti az ellenőrzés során tapasztaltakat, jellemzően a jogszabályi rendelkezések-nek nem megfelelő gyakorlatokat, a rögzítettek alapján pedig hatósági határozatot hoz. Ilyen határozat meghozatalára azok-nál a vállalkozásoknál, ahol az ellenőrzés nem tárt fel szabályta-lanságot, korábban nem került sor. Az újítás eredményeképpen 2011 óta a hatóság azt is jegyzőkönyvbe veszi, ha az ellenőrzött egység a jogszabályoknak megfelelően működik, majd ez alap-ján egy olyan tartalmú dokumentumot állít ki, amely ezt a tényt rögzíti. Az igazolás kiállítása olyan ellenőrzések során valósul meg, amelyek során a hatóság nem csupán egy termék(típus) megfelelőségét ellenőrzi, hanem a vizsgálat szélesebb körben, a fogyasztói érdekeket érintő témában zajlik. Ahhoz, hogy valamely cég felkerüljön a listára, a következő vizs-gált területeken kell megfelelnie:

• az árfeltüntetés és árfelszámítás átfogó ellenőrzése,• a szavatossággal és jótállással kapcsolatos fogyasztói kifo-

gások és a vásárlók könyvébe tett bejegyzések intézésének ellenőrzése, valamint

• az idegenforgalmilag frekventált helyeken működő vendéglá-tó egységek és a személy-taxi szolgáltatás ellenőrzése.

www.nfh.hu


Amennyiben a hatóság azt állapítja meg, hogy az adott vállalko-zás a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek maradéktalanul eleget tett, az erről szóló dokumentumot megküldi az NFH köz-pontjának, a központ pedig – egyéb kritériumoknak való megfe-lelés esetén – az igazolást kiadja a vállalkozás részére, amely az üzletben kifüggeszthető. A jogkövető vállalkozásra vonatkozó, a normáknak megfelelő működést igazoló információk mindemel-lett megjelennek a hatóság honlapján is.

A rendszer szabályai szerint az igazolást elnyerő vállalkozás vál-lalja az esetleges utóellenőrzést, ezzel együtt azt, hogy ameny-nyiben egy utó- vagy újbóli ellenőrzés során a hatóság jogsértést tár fel, az üzletben kifüggesztett dokumentumot haladéktalanul el kell távolítani és a hatóság honlapjáról is törlésre kerül a vonat-kozó információ. A vállalkozások mindemellett tudomásul veszik, hogy a pozitív minősítéssel rendelkezőkkel szemben bejelentett panaszokat a hatóság soron kívül kivizsgálja.

A listán jelenleg közel 2500 vállalkozás szerepel, eddig össze-sen nem több, mint 30 vállalkozást kellett eltávolítani a listáról az elmúlt évek alatt, mely vállalkozásoknál utóellenőrzés során szabálytalanságot (pl. az egységben a fiatalkorú személyt a pró-bavásárlás során kiszolgálták szeszesitallal, nem tettek eleget a nyugtaadási kötelezettségüknek) talált a felügyelőség. A listát átlagosan egy év alatt közel 15 000 alkalommal tekintik meg a látogatók.

Az eredmény tehát igencsak pozitívnak tekinthető. A vállalkozá-sok többsége érdemnek tekinti a listára való felkerülést, és büsz-kén jelent meg a pozitív listás igazolásokat átadó fórumokon, melyről számtalanszor az elmúlt évek alatt.

A „Fogyasztóbarát Vállalkozás” Tanúsítási Rendszer

Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikájának megvalósítására irányuló, 2014-ig szóló feladatterv végrehajtá-sához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló 1011/2012. (I. 23.) Korm. határozat követelményként fogalmazta meg, hogy a hatósági jogalkalmazás tekintetében a jogkövető magatartást preventív és alternatív eszközökkel is elő kell mozdítani, ezért elrendelte a vállalkozásokra vonatkozó fogyasztóbarát emblé-ma feltételrendszerének kidolgozását és bevezetését. A feladat megvalósítása érdekében alakította ki az NFH a „Fogyasztóba-rát” Tanúsítási Rendszert, amelynek elnyerésére 2012 márciusá-ban írta ki a pályázatot.

Az alapításkor megfogalmazott célok között szerepel, hogy a ta-núsítvány

• a vállalkozások közül kiemelje és a fogyasztók figyelmébe ajánlja a jogkövető magatartáson túli eszközökkel a fogyasz-tók bizalmát és elégedettségét növelő és fenntartó cégeket,

• a megfogalmazott kritériumok nyilvánosságra hozatalán és az eredmények kihirdetésén keresztül növelje a fogyasztói tuda-tosságot és a fogyasztói kultúrát, valamint

• ösztönözze a vállalkozásokat a fogyasztók bizalmát és elége-dettségét fokozó tevékenység végzésére, innovatív ötletek és megoldások kidolgozására, a fogyasztói kultúra és tájékozott-ság növelésére.

A minősítés odaítélése pályázati rendszerben működik, a sike-resnek minősített vállalkozás jogosultságot szerez a „Fogyasztó-barát” védjegy viselésére.

Az odaítélés minimumfeltétele a jogszabályi kötelezettségek maradéktalan betartása és az, hogy a vállalkozás korábbi tevé-kenysége során sem sértett jogszabályi rendelkezéseket. A pá-lyázatban részt vehet valamennyi kiskereskedelmi és vendéglá-tó tevékenységet végző vállalkozás, amely megfelel a pályázati feltételeknek, és ezeket a pályázati dokumentációban igazolta. Megfelelő érdeklődés esetén a pályázat a későbbiekben más ágazatokra is kiterjeszthető lesz.

Pályázni az alábbi fő témakörökben lehet:• fogyasztóbarát ügyfélszolgálat – ahol a pályázó olyan ügyfél-

szolgálati rendszert működtet, amely alkalmas a fogyasztói reklamációk gyors, hatékony és jogszerű elintézésére;

• fogyasztói tudatosságot ösztönző tájékoztató rendszer – amelyben a pályázó kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a ter-mékek értékesítésével, illetve a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos valamennyi információ a lehető leghatékonyabb és legegyszerűbb módon eljusson a fogyasztókhoz;

• hazai elkötelezettségű vállalkozás – amely esetben a vállalko-zás az átlagostól nagyobb arányban forgalmaz magyar termé-keket, előnyben részesíti a hazai termelőket és beszállítókat, árukínálatában pedig elsősorban az ár-érték arányban is elér-hető, minőségi termékeket helyezi előtérbe;

• a kiemelt figyelmet igénylő fogyasztók védelmét és segítését


szolgáló rendszerek – amelyek a nehezebben tájékozódó, főként idős emberek információhoz való jutását, a fiatalkorú-ak kiszolgálásának korlátaira vonatkozó előírások betartását vagy a mozgáskorlátozottak közlekedését, az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzájutását segítik elő;

• fenntartható fogyasztás, társadalmi felelősségvállalás – ahol a vállalkozás sokat tesz azért, hogy tevékenysége az értéke-sítési szempontokon túlmutató céloknak is megfeleljen.

A tanúsítási rendszer szabályzata szerint a megjelölt pályázati lehetőségek nem jelentenek kizárólagosságot, a vállalkozások egyéb olyan innovatív megoldásokat, folyamatokat és eredmé-nyeket is bemutathatnak, amelyekről úgy vélik, megfelelnek a fo-gyasztóbarát jelző használatára vonatkozó általános kritériumok-nak, azaz az alapvető, a fogyasztói elégedettséget, tudatosságot és/vagy kultúrát növelő célkitűzéseknek.

Pályázni nem csak már hosszabb ideje működtetett rendszerek bemutatásával lehet, hanem a pályázatban való sikeres részvé-tel érdekében bevezetni kívánt új elképzelésekkel is, ez esetben azonban a pályázó vállalja az elbírálás idejére már folyamatba helyezett rendszerek működésének kiemelt és többszöri ható-sági kontrollját.

A tanúsítás odaítélése szakmai bíráló bizottság véleménye alap-ján történik, a sikeresnek minősített vállalkozás jogosultságot szerez a „Fogyasztóbarát Vállalkozás” védjegy viselésére, amely 2 évre szól. Jogszabálysértés, illetőleg a pályázatban megfogal-mazottakkal ellentétes tevékenység esetén természetesen a ta-núsítás visszavonható.

Az első tanúsítványok átadására 2012. október 2-án került sor az NFH épületében, ez idáig országos viszonylatban 12 vállalkozás szerzett jogosultságot a védjegy viselésére.

2013-ban az NFH – a külföldi vásárlók bizalmának erősítése cél-jából – kiterjesztette a már bevezetett fogyasztóbarát vállalkozás védjegyet a határon átnyúló tevékenységet is folytató vállalko-zásokra „Consumer Friendly Trader” néven. Az angol nyelvű ta-núsítványra olyan magyar vállalkozások pályázhatnak, amelyek nemcsak magyar, hanem Magyarországon kívül az Európai Unió másik tagállamában, illetve Izlandon vagy Norvégiában lakóhely-lyel rendelkező fogyasztók felé is rendszeresen nyújtják a szol-gáltatásaikat.

Az angol nyelvű tanúsítvány elnyerésének alapfeltétele a magyar „Fogyasztóbarát Vállalkozás” védjegy megszerzése, továbbá a pályázó vállalkozásnak a határon átnyúló fogyasztóvédelem és az Európai Fogyasztói Központ vonatkozásában – elsősorban a tájékoztatás és a panaszkezelés területén – további vállalásokat, többletszolgáltatásokat kell nyújtania. Az első angol nyelvű tanú-sítvány átadására 2013 júniusában került sor.

Az Okoskosár program

2012 őszén vette kezdetét az óvodás és a kisiskolás korú gyerme-kek tudatos fogyasztóvá válását elősegíteni hivatott „Okoskosár” program. A kezdeményezés leginkább a 3 és 10 év közötti gyermekeket szólította meg. Fogyasztóvédelmi szempontból rendkívül fontos ez a célcsoport, mert a gyermekek ezekben az években a legfogékonyabbak új ismeretekre, ezért meghatározó, milyen pozitív mintákkal találkoznak ebben az időszakban.

A kezdeményezés szoros összhangban állt hazánk IV. közép-távú fogyasztóvédelmi politikájával: a 1011/2012. (I. 23.) Korm. határozat kiemelt feladatként említette a tudatos fogyasztóvá válás elősegítését a gyermekkorúak, illetve a tanköteles korúak körében.

Új kezdeményezéséhez a hatóság igyekezett megtalálni a cél-csoport számára – a mai kor igénye szerint – a leginkább meg-felelő csatornát, ezért egy internetes felület létrehozása mellett született döntés. A portál – amely a www.nfhokoskosar.hu web-oldalon érhető el – kifejezetten az óvodás és az alsó tagozatos gyermekek számára készült.

A kezdeményezés a gyermekeken keresztül a szülőket is meg-szólította, és ösztönözni kívánta a szórakoztató formában tör-ténő „együtt tanulásra”. A program szerves részét képezte az egészségre és a környezettudatos viselkedésre való nevelés, s mindez látens módon, játékos formában történik.

A honlap olyan tartalmi részeket tartalmaz, mint a lapozható, hangos mesekönyv, amelynek meséi a tudatos vásárlás és a környezettudatosság fontosságára irányítják rá a gyermekek fi-gyelmét. Az Okosboltban történő virtuális vásárlás során megis-merkedhetnek az egyes termékeket megjelenítő figurákkal, azok jó és rossz tulajdonságaival. A színezőkben online kifestésre van lehetőség, de kirakójáték, memóriajáték és kifejezetten a gyer-mekek számára összeállított fogyasztóvédelmi kvíz is található az oldalon.

A kezdeményezés széles körben történő ismertté tétele érdeké-ben az NFH a megyei felügyelőségek segítségével országszerte több óvodával, iskolával is felvette a kapcsolatot, és különböző pályázatok - rajzpályázat, meseíró pályázat - meghirdetésére is sor került az Okoskosárhoz kapcsolódóan.

www.nfh.hu


Az online projekt kiegészítéseképpen 2013-ban elkészült az Okosbolt Társasjáték prototípusa, amelyet a gyermekek felé meghirdetendő pályázatokon való eredményes szereplés díja-ként kaphatnak meg az óvodás- és kisiskolás korú gyermekek, illetve óvodák és iskolák.

Az Okosotthon program

A 2013 októberében indult el az NFH újabb saját fejlesztésű kez-deményezése, az Okosotthon program, amely az energiatakaré-kosságra, a háztartásokban keletkező költségek csökkentésére, környezetvédelmi szempontokra, biztonságos termékvásárlásra, tudatos fogyasztásra kívánja felhívni a figyelmet játékos formá-ban.

A honlap két modulból áll. Az első modulban a felnőttek tehetik próbára tudásukat. A játék során az „Otthon” helyiségein végig-haladva kell megválaszolniuk a kvíz formában felugró kérdése-ket úgy, hogy azzal a lehető legmagasabb megtakarítást érjék el. Minden kérdésnél több helyes válasz van, melyeknél a megta-karítás mértékében van eltérés. Így a játékos nem csak arra kap választ, hogy mely módon csökkenthető leginkább a háztartása kiadása, hanem a modul egyfajta tükörként is működik, hiszen az egyéni szokások költséghatékonyságát is mérhetővé teszi.Ezen felül a játék olyan megoldásokat is kínál, melyekkel a kör-nyezet védelmét, az energiahatékonyságot célozhatjuk meg. A játékos minden megtalált lehetőségnél „Okostallért” gyűjt, majd a játék végén a kiértékeléskor az „Okosotthon”-ban elért kiadás-csökkentés mértékéről is tájékozódhat.

A második modul lényege, hogy a gyermekek bejárva az „Okosotthon” helyszíneit, megismerkedjenek azokkal a lehetősé-gekkel, amelyeket később a mindennapi életben alkalmazva ők is hozzájárulhatnak a család havi költségeinek csökkentéséhez. Olyan megoldásokat kereshetnek és találhatnak meg a modul segítségével, melynek hatásai a költségmegtakarításon túl, a környezet védelmét és az energiatakarékosságot is fókuszba helyezik.

ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNÁK

Az NFH kommunikációs tevékenysége az elmúlt két és fél év-ben folyamatos fejlesztésen ment keresztül. A sajtókapcsolatok továbbszervezése mellett új típusú kommunikációs csatornákat is igénybe vett a hatóság.

A kommunikációs csatornák közül kiemelt szerepet kapott az NFH honlapja, amely — EU-s pályázati források felhasználásá-val — új felületet és tartalmat kapott: a letisztult, korszerű megje-lenés mellett az információk célcsoport-orientáltan jelennek meg, segítve ezáltal a könnyebb eligazodást és tájékozódást.

A portálon való jobb tájékozódás elősegítése érdekében a hí-rek, információk tematikus bontásban érhetőek el, attól függően, hogy az érdeklődő fogyasztói, vállalkozói, vagy sajtókapcsolati jellegű témában keres választ a kérdéseire.

A honlap arculati elemeit a letisztultság jellemzi, fókuszba he-lyezve az adekvát információk gyors elérését. Az online felület tartalma folyamatosan frissül, bővül a jövőben is. A hatóság honlapján belül külön aloldalak tartalmazzák az NFH alternatív kezdeményezéseivel összefüggő információkat, így külön adatbázisban jelenik meg egyebek mellett a pozitív lista, a Fogyasztóbarát tanúsítványt elnyert vállalkozások listája, a ve-szélyes termékek, a hatósági határozatok és a rezsicsökkentés-sel kapcsolatos információk köre.

A megújult honlap létrejöttével vált teljessé a mai kor igényei-nek megfelelő hatósági fogyasztóvédelmi online kommunikációs háló.

Szintén pályázati forrásokból készült el a hatóság önálló okostelefon alkalmazása is, amely a mindennapok során leg-gyakrabban felmerülő fogyasztóvédelmi kérdésekre ad választ. Az alkalmazás segít eligazodni az áruvásárlásra, az internetes kereskedelemre, a termékkel kapcsolatos reklamációra, illetőleg az egyes szolgáltatásokra vonatkozó szabályok rendszerében, ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy az érdeklődők meg-


találják azt a legrövidebb utat, amelyen keresztül kérdéseikre választ kaphatnak, illetve panaszaikat benyújthatják.

Az alkalmazás részeként lehetőség van a felhasználó által megvásárolt termékek nyilvántartására és beállítható, hogy a program figyelmeztessen a szavatossági, jótállási idő közelgő lejártára is. Az alkalmazás segítségével a felhasználó fényképet készíthet a nyugtáról, számláról, jótállási jegyről is, így gyorsan visszakereshető, hogy az adott terméket hol és mikor vásárolták.

Az alkalmazás nem csu-pán a fogyasztókat segíti, hanem a kereskedőknek is mankót ad a kezébe egy-egy panasz kezelé-se, elbírálása kapcsán, szavatossági viták rende-zése során, így kiegyen-súlyozottabb vásárlási és vitahelyzet teremtődik, elkerülve az esetleges hatósági eljárás igénybe-vételét.

Az online felületek fej-lesztése mellett továbbra is fontos kommunikációs eszközként működött az NFH hivatalos fórumol-dala, Facebook-felülete és valamennyi olyan csa-torna, ami biztosítja a fo-

gyasztók számára a közvetlen kapcsolatfelvétel lehetőségét.

A fogyasztóvédelmi információk iránt érdeklődő olvasók részé-re napi hírlevél is indult, amelyet a hatóság e-mailen keresztül juttat el a feliratkozó látogatóknak, valamint időszaki, pdf formá-tumban készített hírlevelek is biztosítják a folyamatos informá-cióáramlást.

Elindult továbbá az NFH Facebook oldala, 2011 júliusától pedig új fórumoldalon keresztül kezdeményezhetnek kapcsolatfelvé-telt a fogyasztók a hatóság szakértő munkatársaival.

2013-ban az online kommunikáció kiegészült egy önálló Twitter-oldal létrehozásával, illetve a Magyar Nemzet Online által nyújtott lehetőséggel élve közvetlenebb hangvételben, blogbejegyzések formájában is megosztja a hatóság a legaktuálisabb információit az olvasókkal.

A fogyasztó-kapcsolati rendszer kiszélesítése okán 2011 febru-árjától az NFH hétvégi telefonos ügyfélszolgálatot is működtetett, illetve 2011 novemberétől – kiegészítve és segítve a fővárosi felügyelőség munkáját – a személyes megkereséseket fogadó központi ügyfélszolgálati iroda is nyílt az NFH székhelyén.

Az NFH 2010-ben jelentette meg első, saját kiadású hivatalos lapját, a Fogyasztóvédelmi Tükör című kiadványt. A lap a legfon-tosabb hatósági eredmények mellett beszámol az országos és a helyi eseményekről, valamint hasznos tudnivalókat nyújt az aktu-ális, illetve problematikusnak mondott ellenőrzési eredményekről és időszakokról.

A 2012. évben a lapnak két melléklete jelent meg Fogyasztói Kalauz címmel: az első az idegenforgalmi főszezonban a ma-gyar és külföldi turistáknak szóló legfontosabb tudnivalókról, a második pedig a karácsonyi ünnepek előtt a vásárlókat megillető jogosultságokról, valamint a szavatossági, jótállási szabályokról tartalmazott összefoglalót.

Az EU a 2012-es évet az aktív idősödés és a generációk közöt-ti szolidaritás évének nyilvánította, amely számos programmal és kezdeményezéssel támogatta Európa felkészülését arra, a különböző generációk tagjai egymást támogatva hogyan küzd-hetnek meg az öregedő társadalmak kihívásaival. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság az európai év keretében egy havi tematikus újságot indított útjára „Aktív szépkorú(j)ság” címmel. Az időskorúak minden lapszámban egy-egy téma köré csoporto-sítva olvashatnak cikkeket, találhatnak programajánlókat.

Az NFH 2011 augusztusában Fogyasztóvédelmi Konzultációt in-dított, amelynek célja az volt, hogy a kérdőívben megfogalmazott témakörökben – és akár más fogyasztóvédelmi kérdésekben is – bárki elmondhassa véleményét az intézményrendszerről, a leggyakoribb problémákról, illetve a jövő lehetséges irányairól. A közzétett kérdőíven keresztül a hatóság a fogyasztók vélemé-nyére volt kíváncsi a legkülönbözőbb kérdésekben. A válaszok-ból készített értékelés adalékul szolgált

• a Fogyasztóvédelmi Stratégiában megfogalmazott javaslatok-hoz,

• a szükségesnek vélt jogszabály-módosítási javaslatok kidol-gozásához,

• a hatóság jogalkalmazási politikájának alakításához, valamint • a következő évek ellenőrzési programjainak tartalmához. A kérdések között általános jellegű és egyes kereskedelmi vagy szolgáltatási területre vonatkozó konkrétabb kérdések is megta-lálhatók voltak. A kérdőívben többek között az alábbi témakörök-ben várta a hatóság a válaszadók véleményét:

• a magyar termékek aránya a kereskedelemben, illetve a hazai beszállítók védelme,

• a termékek minősége Magyarországon és külföldön,• a termékbemutatókkal egybekötött kirándulásokkal összefüg-

gő szabályozás irányai,• az ellenőrző hatóság vizsgálatai, az ellenőrzések szigorúsága

és a számon kért szabályok mennyisége,• a vállalkozások pozitív megkülönböztetésének szükségessé-

ge,• szavatosság, jótállás,• a szolgáltatások igénybevételével összefüggő esetleges sza-

bályozási hiányosságok.

www.nfh.hu


Az összesítés alapján egyértelművé vált, hogy a lakosság nyi-tott a vállalkozások pozitív kiemelését ösztönző alternatív esz-közökre. Ugyanakkor fontos tanulsága a kérdőíveknek, hogy a fogyasztók 80%-a véli úgy: ma Magyarországon még nem tart ott a vállalkozói kultúra, hogy csökkenteni lehetne a szabályok mennyiségén, a hatóságoknak azonban az ellenőrzések során azokra a vállalkozásokra kell koncentrálniuk, ahol szándékosan megtévesztik és megkárosítják az embereket.

Tekintettel arra, hogy az EU piacán az elmúlt években és vár-hatóan a jövőben is igen nagy számban jelennek meg a Kíná-ból származó, nem élelmiszer termékek, melyek között jelentős számban fordulnak elő azok, amelyek nem felelnek meg a biz-tonságossági követelményeknek, az NFH – egyedülálló módon

- kínai nyelvű fogyasztóvédelmi ismereteket jelentetett meg a Kí-nai Iránytű című folyóirat hasábjain.

Határon túli kapcsolatok

Az NFH aktívan közreműködik az Európai Uniós kötelezettségek teljesítésében, az EU fogyasztóvédelmi kérdésekkel is foglalko-zó intézményeivel, szervezeti egységeivel intenzív munkakap-csolatot tartott fenn. A napi szintű hivatali ügymenetet elsődle-gesen az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságán (DG SANCO) keresztül bonyolította le. A Bi-zottság részéről sűrűn, sok esetben akár heti több alkalommal is érkeztek az NFH-hoz megkeresések, megválaszolandó kérdő-ívek, felmérések, felkérések tagállami szakmai álláspont ismer-tetésére.

Az NFH alapító tagként 1991 óta vesz részt a Nemzetközi Fo-gyasztóvédelmi Végrehajtó Hálózat (ICPEN) munkájában. A ki-jelölt hálózati koordinátor közreműködik a hálózaton keresztül érkező megkeresések megválaszolásában, a különböző mun-kacsoportok munkájának figyelemmel kísérésében, illetve ese-ti jelleggel nemzetközi szakmai konzultációkon vesz részt. Az ICPEN elnökségét évente rotálódó alapon a tagországok látják el, minden évben az aktuális elnöklő ország hatóságainak fel-adata minimum egy konferencia lebonyolítása.

Az NFH jelentős feladatot lát el a 2006/2004/EK rendelettel lét-rehozott fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködési hálózatban (CPC). A rendszerbe érkező információ, illetve végrehajtás iránti kérések teljesítése, összekötő hivatali (SLO) feladatok ellátása mellett a CPC-vel kapcsolatos adminisztratív feladatok koordinálása, az eseti jelleggel külföldi társhatóságoktól érkező megkeresések megválaszolása is a hatóság feladatát képezi.

A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködési hálózat (CPC) keretén belül az NFH tölti be a nemzeti összekötő hivatali (SLO) és kijelölt ha-tósági (CA) pozíciót. A hálózaton belül határon átnyúló informá-ció és végrehajtás iránti kérelmek teljesítésére kerül sor, továbbá saját kezdeményezésű riasztások közzététele zajlik a rendszer-

ben. A rendszerbe felvitt ügyek számát tekintve Magyarország az élbolyhoz tartozik, cél, hogy a jövőben növekedjen a meg-keresett hatóságok együttműködési készsége és csökkenjen az ügyek elintézési ideje.

A hatóság kijelölt nemzetközi munkatársa látja el a RAPEX rend-szer (Rapid Alert System for Non-Food Dangerous Products) működtetésével és a nemzeti kapcsolattartói minőséggel össze-függő feladatokat.

Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormány-zati részvétel összehangolásáról és az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságról (a továbbiakban: EKTB) szóló 1169/2010. (VIII. 18.) Korm. határozat értelmében a hatóság szakértőket jelölt ki, nevezetesen a 13. EKTB Fogyasztóvédelem Szakértői Csoportba. Az NFH által kijelölt két szakértő működik közre a Szakértői Csoport vezetője által közvetített szakmai kérdések megválaszolásában, angol és magyar nyelven.

2011 novemberében – a közép-kelet-európai országok közül elő-ször – Magyarországon, Budapesten, az NFH-nál tartotta őszi közgyűlését a PROSAFE (Product Safety Enforcement Forum of Europe). Az európai országok piacfelügyeleti hatóságai által 1991-ben alapított non-profit szervezet az idén ünnepelte fennál-lásának 20. évfordulóját. Jelenleg 35 ország mellett nemzetközi szervezetek (ANEC, BUSINESSEUROPE, EUROSAFE, EFTA, ORGALIME) is szerepelnek a hivatalos tagok listáján. Az ülésen a PROSAFE vezetősége és tagállamok képviselői mellett a DG SANCO (Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédel-mi Főigazgatósága) a DG Enterprise and Industry (Európai Bi-zottság Vállalkozási és Ipari Főigazgatósága), valamint további meghívott termékbiztonságért felelős nemzetközi szervezetek küldöttei is részt vettek.

A hatóság kiemelt figyelmet szentelt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének is: a határ menti országok és az EU-tagállamok mellett többek között olyan országokkal alakított ki együttműkö-dést, mint Kína, Egyiptom, Törökország, de fogadott delegációt az NFH Indonéziából és Libanonból is.

A nemzetközi kapcsolatrendszerbőli kiemelkedik a Kínai Nép-köztársaság Állami Ipari és Kereskedelmi Igazgatóságával kö-tött együttműködési megállapodás, amely árom éves szakmai egyeztetést magában foglaló közös munka eredményeként szü-letett meg az az együttműködési megállapodás, amelyet kínai részről Ma Zhengqi, a Kínai Népköztársaság Állami Ipari és Ke-reskedelmi Igazgatóságának (SAIC) miniszterhelyettese írt alá 2014. május 19-én Budapesten. A megállapodás célja, hogy együttműködési partnerséget hoz-zon létre a felek között a fogyasztóvédelem terén folytatandó kétoldalú együttműködés kereteinek felállításával. A SAIC Euró-pában csak a német hatósággal kötött hasonló megállapodást.


DR. BOROS ANITA:

A fogyasztóvédelmi (hatósági) eljárás jellemzőiI. A FOGYASZTÓVÉDELEM JELENTŐSÉGE AZ ÁLLAM IGAZGATÁSA SZEMPONTJÁBÓL

A fogyasztóvédelem joga egy igen sajátos jogterület: az állam az árutermelés kezdeti időszakától kezdve kialakított olyan eljá-rásokat, mechanizmusokat, amelyek a piaci szabálytalanságok, visszaélések felszámolására szolgáltak. Már az ókori államok ellenőrizték a mérőműszerek hitelességét, a termékek minősé-gét, sőt a fejlett római jog az uzsorás szerződések és a szerző-dés hibás teljesítésének jogintézményét is ismerte.6 Az állami szerepvállalás a piaci mechanizmusok kiépülésével párhuza-mosan fejlődött, de a modern értelemben vett fogyasztóvédel-mi intézményrendszer, szervezetrendszer és eljárási rezsimek csak a modern piacgazdaság térnyerésének hozadékai.

Napjainkra mind uniós, mind tagállami szinten kiterjedt fogyasz-tóvédelmi szabályozás, szervezet és eszközrendszer alakult ki. Ennek oka, hogy a fogyasztói társadalomban a fogyasztó nap, mint nap „fogyaszt”: utazik, telefonál, étkezik, vásárol, internete-zik, megnézi a kedvenc sorozatát a televízióban, szórakozik, ki-kapcsolódik, stb. Ebből következően egyáltalán nem közömbös, miként lép fel az állam a fogyasztóvédelem területén.

Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy milyen eszkö-zökkel rendelkezik az állam és egyes esetekben az Európai Unió annak érdekében, hogy a fogyasztót magas szintű véde-lemben részesítse.

A fogyasztás mértéke és a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyisége folyamatosan növekszik. Ha megnézzük a korábbi statisztikai adatokat, jól látható, hogy az 1990-es évek elején minden fontos fogyasztási cikk fogyasztása csökkent, ugyanúgy, mint a szolgáltatások igénybevétele. 1987-1997 között mintegy

6 Bordás Mária: A fogyasztóvédelem. In.: Imre Miklós: Közigazgatás és gazdaság. Budapest, 2007., HvgOrac. 258. o.

20%-os színvonalesés következett be, majd tíz éven keresztül folyamatos, összességében csaknem 60%-os növekedés, majd 2007–2009-ben ismét mérséklődött a háztartások fogyasztása, így annak színvonala 2009-ben kb. 15%-kal volt magasabb a 20 évvel azelőttinél.7

A túloldali ábrán jól látható, hogy a rendszerváltás idején az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra fordították az összes fogyasztási kiadás több mint negyed részét, ami 2008-ig 17,5%-ra mérséklődött. A ruházkodásra fordított kiadások részaránya ugyancsak jelentősen csökkent. Ezzel szemben a háztartási energia és a kommunális szolgáltatások árának nagymértékű emelkedéséből adódóan jelentősen nőtt a lakásfenntartásra, illetve a motorizáció, valamint a vezetékes és mobiltelefonok elterjedésének következtében a közlekedésre, hírközlésre for-dított kiadások aránya. Az élvezeti cikkekre fordított kiadások korábban is magas aránya tovább emelkedett.8

A lakossági jövedelem legnagyobb tételét képviselő kereset bruttó értéke az 1989. évi 10 600 forintról húsz év alatt 19-sze-resére emelkedett. 2013-ban az egy főre jutó fogyasztás havi összege 67 ezer forint volt. 2013-ban nominálértéken az előző évinél többet költöttek a háztartások, az inflációs hatásokat is fi-gyelembe véve a fogyasztás szintje az előző évivel azonos volt.9

Az élelmiszer-fogyasztás összehasonlító áron számítva nem változott, és reálértéken számítva csak az élvezeti cikkekre (szeszes italokra és dohánytermékekre), valamint az egyéb termékekre (testápolásra, személyes használati cikkekre, biz-tosításokra és pénzügyi szolgáltatásokra) költöttek kevesebbet

7 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo1989_2009.pdf - MAGYARORSZÁG 1989–2009 (2014. 10.31.).

8 Ld. 2. sz. lábjegyzetet.

9 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo1989_2009.pdf - Magyarország 1989–2009 (2014.10.31.).

www.nfh.hu


Dr. BOROS Anita Ph.D., LL.M.Vagyongazdálkodásért felelős helyettes államtitkár - Nemzeti Fejlesztési MinisztériumEgyetemi docens - Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatás-tudományi Kar

Fogyasztási főcsoportok

Egy főre jutó fogyasztás, forint

A 2013. évi fogyasztás az előző évi százalékában

2012 2013 folyó áron 2012. évi folyó áron

Élelmiszerek és alkoholmentes italok 16 158 16 581 102,6 99,9

Szeszes italok és dohányáruk 2 176 2 185 100,4 89,3

Ruházat és lábbeli 1 919 2 046 106,6 107,0

Lakásfenntartás és háztartási energia 17 843 17 172 96,2 101,6

Lakberendezés, háztartásvitel 2 214 2 352 106,2 105,3

Egészségügy 2 865 2 995 104,5 101,1

Közlekedés 7 288 7 520 103,2 103,3

Hírközlés 4 325 4 492 103,9 101,8

Kultúra, szórakozás 3 937 4 196 106,6 105,8

Oktatás 374 403 107,8 104,7

Vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás 2 581 2 812 109,0 105,7

Egyéb termékek és szolgáltatások 4 110 4 211 102,4 94,9

Fogyasztási kiadások összesen 65 790 66 965 101,8 100,1

A háztartások egy főre jutó havi fogyasztási kiadása, 2012, 2013

a háztartások a 2012. évinél. 2013-ban tovább erősödött az elő-ző évi tendencia, miszerint reálértéken legnagyobb mértékben (11%-kal) a szeszes italokra, dohányárukra for¬dított kiadások estek vissza, míg a háztartások lakásfenntartási és háztartási energiára fordított kiadásai folyó áron 3,8%-kal csökkentek. A lakásfenntartási kiadások aránya a háztartások fogyasztásában

hosszabb idő óta először csökkent 1,5 százalékponttal, 25,6%-ra, amely a rezsiköltségek csökkenésével magyarázható.

A háztartások kiadásaiknak több mint felét, 50,4%-át lakásfenn-tartásra, háztartási energiára és élelmiszerre költötték. 10

10 In.: Statisztikai Tükör 2014/32. (2014. március 28.) http://www.ksh.hu/


A jellemző fogyasztási értékek az Európai Unióban is hasonló-képp alakulnak: 2012-ben a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP legalább felét tették ki az uniós tagállamok többségé-ben. Ez a részarány a tagállamok közül Görögországban (76,7 %, 2011-es adat), Cipruson (73,9 %), Bulgáriában (70,1 %) és Máltán (69,1 %) volt a legmagasabb. Ezzel szemben a legala-csonyabb Luxemburgban (38,1 %) volt, ahol ennek ellenére a legmagasabb (30 800 EUR) a háztartások egy főre jutó átlagos fogyasztási kiadása.

A háztartások EU-28 területén belüli, 2012. évi teljes fogyasztási kiadásainak szerkezetével kapcsolatos részletesebb adatok azt mutatják, hogy a kiadások közel egynegyedét (24,1 %) lakás-szolgáltatásra, vízre, villanyáramra, gázra és egyéb tüzelőanya-gokra fordították (lásd a 12. ábrát). További fontos kiadástípusok voltak még a szállítási kiadások (13,0 %), valamint az élelmisze-rekre és alkoholmentes italokra fordított kiadások (szintén 13,0 %). A 12. ábrán látható, fennmaradó fogyasztási kiadástípusok együttesen a háztartások teljes fogyasztási kiadásainak közel felét (49,8 %) tették ki. 6

A kínált áruk végtelen tengerében a szolgáltatók, kereskedők legfontosabb célja, hogy a fogyasztót megszerezzék és az álta-luk árult terméket válassza a fogyasztó, néha függetlenül a ter-mék minőségétől, vagy a vásárló céljáról. Sőt, nem egy esetben találkozni olyan kereskedelmi gyakorlattal is, amely a fogyasztó megtévesztésére, tájékozatlanságára hagyatkozik. Ebből követ-kezően napjaink fogyasztói társadalmának egyik jellegzetessé-

6 In.: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_(2014.11.30.).

ge, hogy a fogyasztó többnyire kiszolgáltatott a kínálati oldalon megjelenő professzionális szereplőkkel szemben. Ilyen gazda-sági környezetben kell az államnak megteremtenie azokat az eszközöket, melyek alkalmasak a fogyasztói jogok megfelelő védelmére. Az eszközök palettája meglehetősen széles körű. A gazdaság és a közigazgatás viszonyrendszerét, egymásra hatá-sát alapvetően annak a kérdésnek a jogalkotó általi megválaszo-lása determinálja, hogy az állam meddig hagyja a piac hatását érvényesülni és mikor, milyen érdekek és értékek mentén érzi fontosságát az állami korlátozásnak, az állami beavatkozásnak. 7

Az állam rendelkezésére álló eszközök egy része magánjogi természetű, míg másik része közjogi jellegű. Ebből következően maga a fogyasztóvédelmi vagy fogyasztói jog is több jogágat érin-tő, interdiszciplináris terület, hiszen „a fogyasztóvédelmi szabá-lyok mindegyikének jellemzője, hogy jellegükben többféle érde-ket védenek, de közös ezekben, hogy ezeket az egyes fogyasztó csak kis hatékonysággal tudná érvényesíteni. „Ez a megfontolás magyarázza az állami beavatkozást, amely végső soron bünte-téssel sújtja azokat, akik ezen fogyasztói érdekekre nincsenek tekintettel.” 8 Az interdiszciplináris jellegből következően a fo-gyasztóvédelemnek vannak polgári jogi - különösen kötelmi jogi

– vonatkozásai, közigazgatási jogi - elsősorban államigazgatási jogi –, kereskedelmi jogi, büntetőjogi, illetve szabálysértési jogi kapcsolódásai. Az interdiszciplináris velejárója ugyanakkor az

7 Bencsik András: A fogyasztói jogok tartalmának és érvényesülé-sének közjogi keretei Magyarországon. In.: http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/bencsik-andras/bencsik-andras-muhelyvita-ertekezes.pdf (2014.11.30.) 14. o.

www.nfh.hu


is, hogy a hazai fogyasztóvédelem szabályrendszere több száz jogszabályt foglal magában, amely felveti az átláthatóság, egy-értelműség, hatékony jogalkalmazás kérdését. Mindehhez az is hozzájárul, hogy a fogyasztóvédelem az Európai Unió számára sem közömbös terület. Ennek oka elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy a fogyasztók a belső piaci mechanizmusok egyik kulcsszereplői. Az Unió 500 millió fogyasztót 9 számláló egysé-ges piaca a világ egyik legnagyobb kiskereskedelmi piaca. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 169. cikke értelmében az európai fogyasztóvédelmi po-litika célja a fogyasztók egészségének, biztonságának és érde-keinek védelme. A szakpolitika védi a fogyasztók tájékoztatáshoz és oktatáshoz, valamint az érdekeik védelmében történő önszer-veződéshez való jogát. „A fogyasztóvédelem egyike azoknak a közösségi fellépéseknek, amelyek célja az európai polgárok jobb életminőségének megteremtése.” 10 Ebből következően az Eu-rópai Uniós számára is kiemelten fontos az uniós és egyben tag-állami fogyasztók megfelelő szintű védelme. A tagállami eszkö-zökön túl az Európai Unió további beavatkozási lehetőségekkel rendelkezik. Ez lényegében valamennyi szakpolitikai területen

8 http://www.obh.hu/allam/1998/33.htm. Utolsó letöltés: 2010.10.03.12.37. Idézi: Fekete Orsolya. In.: Fekete Orsolya: A felügyeleti szervek tevékenysége Magyarországon a fogyasz-tóvédelem egyes területein - kitekintéssel a rendszerszintű prob-lémák megoldási lehetőségeire www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=7478 (2014.11.30.)

9 Ld. http://europa.eu/pol/cons/index_hu.htm (2014.11.30.)

10 A Bizottság 24. Éves jelentése A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről. COM(2007) 398 végleges. In.: In.: http://ec.europa.eu/ (2014.11.30.)

így van, azonban a beavatkozás milyenségét, a választott meg-oldási módozatot leginkább az határolja be, hogy az adott szak-politikai terület mennyire kulcsfontosságú a belső piac működése szempontjából. Azokon a területeken ugyanis, amelyek a belső piac működése, diszfunkcióinak kiszorítása és a verseny, a meg-felelő piaci mechanizmusok biztosítása tekintetében kiemelt sze-repet játszanak, ott az Európai Unió is aktívabban beavatkozik a tagállamok közigazgatásába. Az Európai Bizottság egyik közle-ménye szerint „A fogyasztói igényekre hatékonyabban reagáló piacok jobban fognak teljesíteni a versenyképesség és az inno-váció terén, és jobban összhangban lesznek az uniós polgárok életével és céljaival.” 11

Az Uniós és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás alapelvei a fogyasztóvédelem tekintetében is alkalmazandóak: a hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdeké-ben. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruház-tak át az Unióra, a tagállamoknál marad. A szubszidiaritás elve szerint azokon a területeken, amelyek nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagálla-mok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terje-delme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósítha-

11 Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007-2013. A fogyasz-tók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük. (2014.12.11.)


tók. Emellett az arányosság elve is érvényesül a szóban forgó kérdés vonatkozásában: eszerint az Unió intézkedése sem tar-talmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződé-sek célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

A fogyasztóvédelem, mint szakpolitikai terület külön nem kerül nevesítésre az EUMSZ hatáskör-megosztási szabályokat tag-laló részeiben, azonban az EUMSZ 4. cikke alapján az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a kizárólagos vagy a támogató hatáskörök csoportjához tartozó területekhez. A belső piac az Unió és a tag-államok között megosztott hatáskörök csoportjába tartozik. A ha-táskörmegosztás tekintetében tehát létezik olyan jogalap, amely lehetőséget biztosít az Unió számára a beavatkozásra. Az em-lített beavatkozási eszközrendszer három csoportba sorolható eszközöket takar:

Ad a) egyrészt beszélhetünk az Unió jogalkotási eszközeiről, amelyek igénybe vételével normatív úton tudja alakítani az adott szakpolitikai terület szabályait. Ki nem térve az uniós jogforrási hierarchiára, megállapíthatjuk, hogy a belső piac védelmét szol-gáló jogszabályok tekintetében az irányelvi12, illetve a rendeleti 13úton történő szabályozás jellemző. Az uniós beavatkozás inten-zitása a tekintetben is tetten érhető, hogy egyáltalán milyen az uniós jogforrások száma, illetve típusa. Amennyiben ugyanis az adott területen sok az uniós jogi norma és azon belül a rendele-tek száma jelentős, az Unió kihasználva az alapító szerződések adta lehetőséget, intézkedéseket eszközöl, aktusokat bocsát ki;

12 Pl. Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a belső piacon a vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól; az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól; az Európai Parlament és Tanács 98/6/EK irányelve a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsola-tos fogyasztóvédelemről; az Európai Parlament és Tanács 1999/44/EK irányelve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállás-nak egyes vonatkozásairól; Tanács 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről; az Euró-pai Parlament és a Tanács 2008/122/EK irányelve a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távre szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről; a Tanács 90/314/EGK irányelve a szervezett utazási formákról; az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módo-sításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről; az Európai Parlament és Tanács 98/27/EK irányelve a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról

13 Pl. Az Európai Parlament és Tanács 261/2004/EK rendelete a visszau-tasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megál-lapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről; az Európai Parlament és a Tanács 181/2011/EU rendelete az autóbusszal közlekedő utasok jogairól; az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről; az Európai Parlament és a Tanács 1177/2010/EU rendelete ( 2010. november 24. ) a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról.

kiszorítva, néhol ki is zárva a tagállami jogalkotás lehetőségét. Ahogyan említettük, a fogyasztóvédelem területén elsődlegesen az irányelvi és a rendeleti szabályozás jellemző. A két jogforrás közül a tagállamok autonómiájának korlátozhatósága szempont-jából a rendelet „veszélyesebb”, hiszen a rendelet az EUMSZ 288. cikke értelmében általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Ez azt jelenti, hogy a rendelet fő szabály szerint a személyek elvont csoportjára, nem pedig meghatározható célcsoportra vo-natkozik, illetve azt nem lehet hiányosan, szelektíven vagy csak részben alkalmazni. A rendelet közvetlen alkalmazandósága azt jelenti, hogy a tagállamoknak azt nem kell átültetniük a nemzeti jogba, azaz a rendelet a nemzeti végrehajtási intézkedéstől füg-getlenül keletkeztet jogokat és kötelezettségeket.14

A fogyasztóvédelem uniós szabályozásánál elsődleges cél, hogy „a nemzeti jogok mentén töredezetten működő fogyasztói piac helyett egy ténylegesen működő fogyasztói belső piac jöjjön lét-re.”15 Az egységes uniós fogyasztóvédelmi piac megteremtése érdekében az Unió éppen ezért a fogyasztóvédelmi szakpolitikai diszfunkciók kiszűrése érdekében azokon a fogyasztóvédelmi területeken, amelyeket kardinális fontosságúnak tekint, elsődle-gesen rendeletet alkot, csökkentve ezzel a tagállamok mozgás-terét. Nyilván a rendeleti jogalkotásnak is vannak szintjei, hiszen például a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet szervezeti oldalról ír elő bizonyos kötelezettségeket a tagállamok számára, azonban azt pontosan nem határozza meg, hogy milyen felépítésű, típusú legyen az adott fogyasztó-védelmi szervezet, viszont elvárja, hogy az alkalmas legyen a szóban forgó rendelet végrehajtására.

Az irányelv a rendelettel ellentétben célját tekintve kötelező a tagállamokra nézve, vagyis meghatározza a kötelezően eléren-dő eredményt, a tagállamok azonban szabadon választhatják meg az ennek eléréséhez szükséges eszközöket16, vagyis az ilyen jogalkotási aktus még szélesebb mozgásteret biztosít a tag-államoknak;

Ad b) Másfelől igen jellemző az is, hogy az Unió ‒ természetesen valamelyik jogalkotási módszerrel ‒ meghatározza, hogy milyen legyen az adott szakpolitikai terület tagállami szervezetrendsze-re és gyakran az eljárás tekintetében is megfogalmaz konkré-tumokat. A tagállamok szervezetalakítási jogának korlátozása is különböző mértékű lehet: vannak olyan esetek, amikor az Unió csak a megfelelő szervezetrendszer biztosítását követeli meg. Ez érvényesül a fogyasztóvédelem területén is, amikor az elő-ző pontban említett rendelet végrehajtására alkalmas szervezet

14 In.: http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/deci-sionmaking_process/l14522_hu.htm (2014.11.25.)

15 Hajnal Zsolt:.A fogyasztói jogok egységes európai szabályozásának lehetséges irányai. In.: http://jog.unideb.hu/documents/doktori_nyilva-nosvita/hajnal-ertekezes.pdf (2014.12.01.) 37. o.

16 In.: http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/deci-sionmaking_process/l14522_hu.htm (2014.11.25.)

www.nfh.hu


működtetéséről kötelesek a tagállamok gondoskodni, ugyanak-kor például az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Eu-rópai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap-ra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1303/2013/EU rendelet akként rendelkezik, hogy vala-mennyi tagállam minden egyes operatív program számára kijelöl egy nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatási hatóságot vagy szervet, illetve egy magántestületet irányító hatóságként, egyet az igazoló hatóságként, illetve egy olyan szervet, amely funkcio-nálisan független az irányító hatóságtól és az igazoló hatóságtól. A rendelet azt is megjelöli a támogatáspolitikai szervezetrend-szer tekintetében, hogy milyen hatásköröket gyakorolhatnak az előbb említett hatóságok. Vannak olyan területek is, amelyek kapcsán az Unió elvárja, hogy az adott szervezet ne tagozódjon a kormányzati hierarchiába, hanem teljes egészében független legyen;17

Ad c) Az unió harmadik fontos eszköze az uniós jog végrehajtá-sának ellenőrzése. Ahogyan a tagállami jogokban, úgy az uniós jog területén is különböző terjedelmű ellenőrzési mechanizmu-sok érvényesülnek, elsősorban attól függően egyfelől, hogy az adott terület mely hatáskör-megosztási csoportba tartozik, más-felől pedig, hogy mennyire élvez az adott szakterület prioritást az uniós szakpolitikai rendszerben. A fogyasztóvédelmi területen a tagállamoknak igen széles körű ellenőrzési jogosítványai van-nak, azonban kötelesek együttműködni az Európai Bizottsággal, illetve a többi tagállam fogyasztóvédelmi hatóságával. Az azon-ban bizonyos, hogy az uniós fogyasztóvédelmi politika végrehaj-tása elsődlegesen a tagállamok felelőssége. A Bizottság ellen-őrzési tevékenysége a fogyasztóvédelmi irányelvek átültetése tekintetében is megmutatkozik: 2011-ben a legtöbb késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást a közleke-dés (240 eljárás), a belső piac és szolgáltatások (198) mellett az egészségügy és a fogyasztóvédelem (164) területén indított a Bizottság18, míg 2012-ben az egészségügy és fogyasztóvéde-lem területén 108 eljárás19, 2013-ban pedig 58 eljárás indult20.

17 Ld. pl. a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyé-nek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelvet.

18 A Bizottság 29. Éves jelentése A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről. COM(2012) 714 final. In.: http://ec.europa.eu (2014.11.30.).

19 A Bizottság 30. Éves jelentése A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről. COM(2013) 726 final. In.: http://ec.europa.eu/ (2014.11.30.)

20 A Bizottság 31. Éves jelentése A közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről COM(2014) 612 final. In.: http://ec.europa.eu/ (2014.11.30.).

II. A FOGYASZTÓVÉDELMI HATÓSÁGI FÓRUM-RENDSZER

Tagállami szinten a fogyasztóvédelem egy olyan szakigazgatá-si területnek tekintendő, amely számos közigazgatási és egyéb szerv együttműködésén alapszik, hiszen a fogyasztók érdekei-nek védelme érdekében bizonyos hatásköröket gyakorolnak kü-lönösen az államigazgatási, az önkormányzati szervek, a bírósá-gok, ügyészségek, illetve a civil szervezetek.

A fogyasztók védelmét szolgáló jogszabályok betartása, a jogkö-vető magatartás tanúsításának figyelemmel kísérése és szükség esetén szankcionálása fogyasztóvédelmi hatóságok feladata.

A fogyasztóvédelmi hatósági fórumrendszer igen összetetté vált az elmúlt időszakban: az általános fogyasztóvédelmi hatáskör-rel rendelkező fogyasztóvédelmi hatóságon ‒ értve ez alatt a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot, illetve a kormányhiva-talok fogyasztóvédelmi felügyelőségeit ‒ kívül számos különös hatáskörű, fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó szervet találunk a közigazgatás szervezetrendszerében. Így a teljesség igénye nélkül szervezeti szempontból az alábbi főbb fogyasztóvédelmi területek különíthetők el:

• a pénzügyi szolgáltatási tevékenység felügyeletéért felelős Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB),

• a gazdasági verseny szabadsága és tisztasága felett őrködő Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH),

• a népegészségüggyel kapcsolatos állami feladatokat ellátó Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a további-akban: ÁNTSZ),

• a média, az elektronikus hírközlés, valamint a postai és az informatikai szolgáltatások piacának törvényes és zavartalan működésének biztosításáért felelős Nemzeti Média- és Hír-közlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH),

• a munkavédelemmel és a munkaügyi hatósági feladatok el-látásával foglalkozó Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF),

• az élelmiszerbiztonság kulcsszerve, a Magyar Élelmiszer-biz-tonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH), illetve

• az energiaszolgáltató társaságok felügyelete mellett szabályo-zási és fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó Magyar Energeti-kai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: MEKH).

Az említett hatóságokon kívül vannak olyan közigazgatási ható-ságok is, amelyek nem kifejezetten fogyasztóvédelmi hatósági hatásköröket gyakorolnak, azonban tevékenységük közvetetten fogyasztóvédelmi hatású. Ebbe a csoportba sorolhatók például a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságok, az adóható-ság, vagy az újabban létrejött szervek, mint például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, vagy a Nemzeti Elektronikus Információbiztonsági Hatóság.

A továbbiakban kísérletet teszünk arra, hogy felmérjük, milyen szervek vesznek részt a fogyasztóvédelmi hatósági feladatok ellátásában:


Ad 1. Az NFH – NMHH hatásköri megoszlás az elekt-ronikus hírközlési szolgáltatóknál

Az NMHH hatáskörét az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 10-13. §-a rögzíti. Az elektro-nikus hírközléssel kapcsolatosan a fogyasztóvédelmi hatóság

– együttműködési megállapodás keretében – együttműködik az NMHH-val.

A fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre az ügyfélszolgálattal, az előfizetői számlapanaszok elektronikus hírközlési szolgáltató ál-tali intézése rendjével kezelésével, valamint a számla tartalmá-val kapcsolatos felülvizsgálatra terjed ki.

Ad 2. Az NFH – MEKH hatásköri megoszlás a köz-szolgáltatásoknál

1. A villamosenergia-szolgáltatás

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továb-biakban: Vet.) szerint az alapvető elhatárolási szempont a fenti hatóságok hatáskörével összefüggésben, hogy

• lakossági fogyasztói panaszok esetében a fogyasztóvédelmi hatóság,

• nem lakossági fogyasztói panaszok esetében pedig a MEKH jár el.

A szerződés nélküli vételezéssel, illetve szabálytalan vételezés-sel kapcsolatos panaszok a MEKH hatáskörébe tartoznak. A hivatkozott jogszabály 57. § (1) bekezdése szerint az elszá-molásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő, fizetési késedelem miatt vég-rehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó, jogszabályban és az engedélyesek üzletszabályzatában21 foglalt rendelkezések, lakossági fogyasz-tókkal szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a fogyasztóvéde-lemről szóló törvényt kell alkalmazni, azzal, hogy a Vet. szerinti lakossági fogyasztó a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkal-mazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.

Az 57. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően a lakossági fo-gyasztók elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a villamosenergia-ellátásból történő fizetési késedelem

21 Ld. még a Vet. 72. § (3) bekezdését, mely szerint a Vet. 72. § (4a) bekezdésben foglaltak szerinti eltéréssel a felhasználókkal reprezenta-tív érdekképviseleteik útján egyeztetett, az engedélyes által kidolgozott üzletszabályzatot a fogyasztóvédelmi hatóság előzetes véleményének kikérését követően a Hivatal hagyja jóvá. A Hivatal megtagadja az üzlet-szabályzatnak vagy az üzletszabályzat részének a jóváhagyását, ha az jogszabályba, villamosenergia-ellátási szabályzatba ütközik, vagy lénye-ges jogos érdeket sért.

miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén is a MEKH jár el, ha azok szerződés nélküli vételezéssel, szabálytalan vételezéssel vagy ezek jogkövetkezményeivel is kapcsolatosak.

Az engedélyesekkel szemben felmerülő panaszok ügyében szin-tén a MEKH jár el.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továb-biakban: Fgytv.) szerint a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi továbbá a szolgáltatók panaszkezelését, illetve az Fgytv.-ben a közszolgáltatók ügyfélszolgálatára vonatkozó rendelkezések megtartását.

A MEKH hatáskörét a fentieken túl a Vet. 158-159. §-a részlete-sen szabályozza, ebből kiemelendőek az alábbi hatásköri ren-delkezések:A MEKH a felhasználók védelmével kapcsolatos feladatai köré-ben:

• ellenőrzi a csatlakozással, a hálózathoz való hozzáféréssel, illetve a rendszer megfelelő minőségben való rendelkezésre állásával kapcsolatos felhasználói igények hálózati engedé-lyes általi kielégítését, ellenőrzi a felhasználók által a közcélú hálózathoz való csatlakozás érdekében befizetett csatlakozá-si díj felhasználását, bírságot szab ki,

• dönt az engedélyesekkel szemben felmerülő panaszok ‒ ide-értve a szerződés nélküli vételezéssel, a szabálytalan véte-lezéssel, valamint ezek jogkövetkezményeivel kapcsolatos panaszok ‒ ügyében, kivéve az 57. § (1) bekezdése szerinti lakossági fogyasztói panaszokat, és

• dönt a rendszerhasználó által a hálózati engedélyessel szem-ben, továbbá a vételező és a felhasználó által a magánve-zeték üzemeltetőjével szemben a Vet.-ben meghatározott kötelezettségek megsértésével kapcsolatban benyújtott be-adványokról.

A hatáskör-elkülönítési szabályokat az is tovább bonyolítja, hogy a MEKH jár el

• a nem lakossági fogyasztók által benyújtott kérelmek tekin-tetében,

• a kereskedőváltással összefüggő panaszok esetén, amikor a váltási eljárással függ össze a panasz, akkor a MEKH jár el és a panasz számlázásra vonatkozó részét átteszi a fogyasztó-védelmi hatósághoz (együttműködési megállapodás alapján).

• fogyasztóváltozás esetén, amikor nem kötnek az új felhasz-nálóval szerződést (együttműködési megállapodás alapján)

• amennyiben a védendő fogyasztói nyilvántartásba vétellel kapcsolatos a panasz, és az engedélyes nem tartja be a nyil-vántartásba vétellel kapcsolatos szabályokat. Amennyiben vi-szont a védendő fogyasztó kikapcsolás vagy nem megfelelő elszámolás miatt nyújtja be a panaszt, azt a fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja ki együttműködési megállapodás alapján.

www.nfh.hu


2. A földgázszolgáltatás

A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) szerint az alapvető elhatárolási szempont a fenti hatósá-gok hatáskörével összefüggésben, hogy lakossági fogyasztói panaszok esetében a fogyasztóvédelmi hatóság, nem lakossági fogyasztói panaszok esetében pedig a MEKH jár el.

A fogyasztóvédelmi hatóság nem csupán a jogszabályi előírások, hanem az engedélyesek üzletszabályzatában foglalt rendelkezé-seket is jogosult felülvizsgálni.22

A fogyasztóvédelmi hatóság emellett ellenőrzi a szolgáltatók pa-naszkezelését, valamint az Fgytv.-ben a közszolgáltatók ügyfél-szolgálatára vonatkozó rendelkezések megtartását.

A Get. 64. § (1) bekezdése szerint az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a földgázellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikap-csolásra, illetve a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó, jogsza-bályban és az engedélyesek üzletszabályzatában foglalt rendel-kezések, lakossági fogyasztókkal szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására a fogyasztóvédelemről szóló törvényt kell alkalmazni azzal, hogy a Get. szerinti lakossági fogyasztó a fogyasztóvé-delemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.

A 64. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően a lakossági fo-gyasztók elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, valamint a földgázellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott felfüggesztésre vagy kikapcsolásra, illetve a tarto-zás rendezését követően a felhasználó ellátásba történő ismételt bekapcsolására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén is a Hivatal jár el, ha azok szerződés nélküli vételezéssel, szabály-talan vételezéssel vagy ezek jogkövetkezményeivel is kapcso-latosak.

Az engedélyesekkel szemben felmerülő panaszok ügyében fő szabályként a MEKH jár el, illetve szintén a MEKH jár el a szol-gáltatott földgáz minőségével kapcsolatos panaszok tekinteté-ben, a kereskedőváltással összefüggő panaszok esetén, amikor a váltási eljárással függ össze a panasz, akkor a MEKH jár el és a panasz számlázásra vonatkozó részét átteszi a fogyasztóvé-delmi hatósághoz, fogyasztóváltozás esetén, amikor nem kötnek az új felhasználóval szerződést (együttműködési megállapodás alapján), amennyiben a védendő fogyasztói nyilvántartásba vé-tellel kapcsolatos a panasz, és az engedélyes nem tartja be a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályokat. Ez utóbbi kap-csán azonban, amennyiben a védendő fogyasztó kikapcsolás

22 Ld még a Get. 113. § (2) bekezdését, mely szerint az engedélyes által kidolgozott, a felhasználókkal reprezentatív érdekképviseleteik út-ján egyeztetett üzletszabályzatot - a fogyasztóvédelmi hatóság előzetes véleményének kikérését követően - a Hivatal hagyja jóvá.

vagy nem megfelelő elszámolás miatt nyújtja be a panaszt, azt a fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja ki együttműködési megál-lapodás alapján.

3. A víziközmű-szolgáltatás

A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a to-vábbiakban: Vksztv.) szerint az alapvető elhatárolási szempont a fenti hatóságok hatáskörével összefüggésben, hogy lakossági fogyasztói panaszok esetében a fogyasztóvédelmi hatóság, nem lakossági fogyasztói panaszok esetében pedig a MEKH jár el.A Vksztv-ben meghatározott hatósági feladatokat bizonyos kivé-telekkel a hivatkozott törvény szerint a MEKH látja el, azonban az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre vagy mérésre, vala-mint a víziközmű-szolgáltatás korlátozásával vagy felfüggeszté-sével kapcsolatos, jogszabályban és üzletszabályzatban foglalt rendelkezések lakossági felhasználókkal szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el.

Emellett a felhasználók tájékoztatására vonatkozó rendelkezé-sek lakossági felhasználókkal szembeni megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény-ben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jogosult.

A víziközmű-szolgáltatókkal szemben felmerülő panaszok ügyé-ben bizonyos kivételekkel a MEKH jár el.

4. A távhőszolgáltatás

A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a további-akban: Távhőtv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fogyasz-tóvédelmi hatóság jár el a törvény 11. § (2) bekezdésben, 36. §-ában, 40. § (2) bekezdésében, 43. § (1)-(4) bekezdésében, 44. §-ában, 46. §-ában, valamint 53. §-ában foglalt rendelkezések lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szembeni megsértése esetén. Mindezek alapján a fogyasztóvé-delmi hatóság:

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szemben megsérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy általános szerződési feltételeit - kiemelve a távhőszolgáltatás igénybevételének feltételeit, azok változását, a számlázás rendjét és a szolgál-tatás minőségi követelményeit - az ügyfélszolgálatán könnyen hozzáférhető helyen kifüggessze, valamint a felhasználó és a díjfizető kívánságára azt ingyenesen rendelkezésre bocsássa,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználó-val, illetve természetes személy díjfizetővel szemben meg-sérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy távhőt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylő meglevő felhasz-nálási hely tulajdonosának igénybejelentésére 30 napon be-lül az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről előzetes tájékoztatást adjon, és a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában az igénylővel együttműködjön. A távhőszolgáltató a tájékoztatójában a műszaki-gazdasági fel-


tételek mellett köteles tájékoztatást adni annak a költségnek, csatlakozási díjnak az összegéről, amely a felhasználót ter-helheti,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szemben megsérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az előre tervezhető karbantartási, felújítási munkák miatti szüneteltetés időpont-járól és várható időtartamáról az üzletszabályzatban vagy a szerződésben rögzített módon az érintett felhasználókat előre értesítse,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szemben megsérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a felhasznált távhő mennyiségét az önkormányzat képviselő-testületének rende-letében meghatározott helyen, a hőközpontban vagy – ameny-nyiben a hiteles hőmennyiségmérés feltételei rendelkezésre állnak – a hőfogadó állomáson hiteles hőmennyiségmérővel mérje és elszámolja,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szemben megsérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a fűtési célú és a hasz-nálati melegvíz-készítés céljára felhasznált hőt az önkormány-zat képviselő-testülete által meghatározott időponttól kezdő-dően a Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban rögzített módon és feltételekkel külön meghatározza és számlázza,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználóval, illetve természetes személy díjfizetővel szemben megsérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy – a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény rendelkezéseivel összhangban – az önkormányzat képviselő-testületének rendeletében meghatá-rozott helyen és saját költségén felszerelt, a tulajdonában álló, az elszámolás alapjául szolgáló hiteles mérőeszközt karban-tartsa, időszakosan újrahitelesítse, cserélje,

• eljár, amennyiben a távhőszolgáltató lakossági felhasználó-val, illetve természetes személy díjfizetővel szemben meg-sérti az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a felhasználói igénykielégítés és a távhőszolgáltatás részletes szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a felhasználók részére hozzá-férhetővé tegye.

5. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) szerint a Ht.-ben és az egyéb jogszabályokban (pl. hulladék-gazdálkodási közszolgáltatási díjról rendelkező önkormányzati rendeletekben) foglaltakat a fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja, ugyanakkor a díjfelügyeleti tevékenység a MEKH hatáskörébe tartozik.

A Ht. 83. § (1) bekezdése szerint a közszolgáltató által az el-számolással, számlázással, díjfizetéssel kapcsolatban, illetve a díjhátralék esedékességét követően megtett intézkedésekre, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást érintő értesíté-si, tájékoztatási, szolgáltatásnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések természetes személy ingatlanhasználókkal, tár-

sasházakkal, illetve lakásszövetkezetekkel szembeni megsérté-se esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására az Fgytv.-t kell alkalmazni azzal, hogy a tár-sasházakról szóló törvény szerinti társasházi közösség, továb-bá a lakásszövetkezet az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak minősül.

Ugyanakkor a hivatkozott törvény 48. § (1) bekezdése szerint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjra vonatkozó rendelke-zések betartását a Hivatal ellenőrzi.

Ad 3. Hatásköri elhatárolás a fogyasztókkal szembe-ni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellenőr-zése terén

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakor-latok ellenőrzése terén a kijelölt hatóságok közötti hatáskörmeg-osztásról az Fttv. rendelkezik.

Az Fttv. 10. §-a alapján a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt általános jelleggel a fogyasztóvé-delmi hatóság jár el. A törvény két kivételt nevesít a főszabály alól:

• a GVH jár el, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági ver-seny érdemi befolyásolására alkalmas,

• a Magyar Nemzeti Bank jár el, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás olyan tevékenységével függ össze, amelyet az MNB felügyel.

Az Fttv. rendszerében az általános tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi ható-ság. A hatáskör megállapításához elengedhetetlenül szükséges hatáskörvizsgálat folyamán tehát annak a kérdésnek a megvála-szolása szükséges, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlat nem tartozik-e a Fogyasztóvédelmi Hatóság általános hatásköre alól kivett esetek közé.

a) A Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozó esetek

Az Fttv. az MNB hatáskörével kapcsolatosan a fent idézett 10. § (2) bekezdéséhez képest nem tartalmaz bővebb rendelkezése-ket.

A 10. § (2) bekezdés viszont egyértelműen rögzíti, hogy az MNB a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakor-latok kapcsán azokban az esetekben jár el, melyekben a neve-zett kereskedelmi gyakorlat egy vállalkozás olyan tevékenységé-vel függ össze, melyet az MNB felügyel. Az MNB által felügyelt tevékenységek körét külön törvényben, a Magyar Nemzeti Bank-ról szóló 2013. évi CXXXIX. törvényben (a továbbiakban: MNB tv.) szabályozta a jogalkotó. A nevezett jogszabály 39. §-a taxatív felsorolást ad mindazokról a törvényekről, amelyeknek a hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyele-tét az MNB ellátja.

www.nfh.hu


b) A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó esetek

Az Fttv. alapján a GVH jár el minden olyan esetben, amikor a vizsgált kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi be-folyásolására alkalmas. A versenyérintettség kérdése ugyanak-kor egy mérlegelési kérdés, melynek eldöntése a jogalkalmazó hatóságok feladata. Az Fttv. e kérdés megítéléséhez számos támpontot ad.

Egyrészt az Fttv. 11. § (2) bekezdése négy esetkört sorol fel, me-lyekben a gazdasági verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll. A hatáskörvizsgálat során először célszerű megvizsgálni, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlat nem meríti-e ki az itt meghatározott követelményeket.

Fttv. 11. § (2) A gazdasági verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll, ha

• a kereskedelmi gyakorlat országos médiaszolgáltatást végző médiaszolgáltatón keresztül valósul meg

• a kereskedelmi gyakorlat országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján va-lósul meg,

• a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével vég-zett kereskedelmi gyakorlat legalább három megye fogyasztói felé irányul, vagy

• az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző keres-kedelmi gyakorlat legalább három megyében megszervezés-re kerül.

Másrészt amennyiben az Fttv. 11. § (2) bekezdésében felsorolt, kifejezetten versenyérintett esetek köre nem merül fel, a ver-senyérintettség eldöntése a hatóságok mérlegelésére van bízva, melyekkel kapcsolatosan az Fttv. 11. § (1) bekezdése számos támpontot ad. A gazdasági verseny érdemi érintettségének meg-ítélésnél összefoglalóan e bekezdés szerint az alábbi szempon-tok irányadóak:

• az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége, figye-lemmel különösen:

• a kommunikáció eszközének jellegére, • a jogsértéssel érintett földrajzi terület nagyságára, • a jogsértéssel érintett üzletek számára, • a jogsértés időtartamára vagy • a jogsértéssel érintett áru mennyiségére, vagy• a jogsértésért felelős vállalkozás mérete a nettó árbevétel

nagysága alapján.

c) Hatásköri egyeztetés

A hatáskörvizsgálat során természetesen akadhatnak nehezen eldönthető kérdések, illetőleg olyan esetek, melyek a hatáskö-ri szabályok határain mozognak. Erre figyelemmel mondja ki az Fttv. 12. §, hogy a nevezett hatóságok kötelesek együttműködni egymással. A gyakorlati jogalkalmazás terén számos esetben hatásköri egyeztetés előzi meg a hatóságok közötti hatáskör-összeütközés bekövetkezését.

Ad 4. A hatáskörök megoszlása az általános keres-kedelmi feltételek ellenőrzése terén

A kereskedelmi tevékenység ellenőrzése – számos más közigaz-gatási ellenőrzési tevékenységhez hasonlóan – több közigazga-tási hatóság között oszlik meg. Ennek keretében a kereskedelmi ellenőrzésben részt vesz

• a főjegyző és a jegyző (a továbbiakban együtt: jegyző),• a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal,• a fogyasztóvédelmi hatóság,• a Gazdasági Versenyhivatal.

A kereskedelmemre vonatkozó jogi szabályozás szintén több jogforrásban megosztva került rögzítésre. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) törvényi szinten határozza meg a kereskedelemmel kapcsolatos alapvető fogalmakat, rögzíti a kereskedelmi tevékenység folytatásának ál-talános feltételeit, továbbá rendelkezik a kereskedelmet kiszolgá-ló szolgáltató tevékenység folytatásának általános feltételeiről is. Elmondható, hogy a kereskedelmi hatóságok meghatározása és a kereskedelmi részletszabályok eggyel alacsonyabb jogforrási hierarchiai szinten, kormányrendeletek útján kerültek szabályo-zásra, melyek közül kiemelendő a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kereskedelmi rendelet).

A legáltalánosabb kereskedelmi hatósági feladatokra a kereske-delmi rendelet alábbiakban idézett 2. §-a a jegyzőt jelöli ki. En-nek keretében a kereskedelmi tevékenységek megkezdésével kapcsolatos bejelentést a jegyző részére kell megtenni, a jegyző gondoskodik a legtöbb kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges működési engedélyek kiadásáról és annak ellenőrzé-séről, illetőleg a kereskedelmi tevékenységre, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató tevékenységekre, valamint a kereskedel-mi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartását is elsősorban a jegyző ellenőrzi.

A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal szintén lát el ke-reskedelmi hatósági feladatokat, bizonyos speciális esetekben. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a Magyar Kereskedelmi En-gedélyezési Hivatalról és a területi mérésügyi és műszaki biz-tonsági hatóságokról szóló 320/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza, annak alábbiakban idézett 7. §-ában.

„A [Magyar Kereskedelmi Engedélyezési] Hivatal kereskedelmi hatóságként jár el:a) az utazásszervező és -közvetítői tevékenység engedélyezé-

sére, bejelentésére, nyilvántartásba vételére irányuló eljárá-sokban és az azokkal kapcsolatos ellenőrzési feladatokban,

b) az idegenvezetői tevékenység bejelentésére és nyilvántartás-ba vételére irányuló eljárásban,

c) a lovas szolgáltatók bejelentésére és nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban,

d) a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység bejelenté-


sére és nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban,e) a nemesfémből készült ékszer, díszműáru és egyéb tárgy for-

galmazására irányuló kereskedelmi tevékenységgel össze-függő eljárásokban,

f) a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásával kapcsolatos nyil-vántartási, valamint a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásá-val és felhasználásával összefüggő ellenőrzési eljárásokban.

(4) A Hivatal jár el a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: 2007. évi CXXXVI. törvény) 5. § f) pont-ja szerinti felügyeletet ellátó szerv feladatkörében a 2007. évi CXXXVI. törvénya) 1. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott tevékenység,

valamintb) 1. § (1) bekezdés k) pontjában meghatározott tevékenység

tekintetében.”

A fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre a kereskedelmi ellenőr-zés egy szeletére terjed ki, a Kertv. 9. § (2) bekezdésében neve-sített tárgykörökben. Végül szintén kiemelendő, hogy a GVH is rendelkezik egy speci-ális hatáskörrel a kereskedelmi tevékenységek ellenőrzése terén. A GVH látja el ugyanis a Kertv. 9. § (3) bekezdése alapján a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő jelentős piaci erővel való visszaélésével kapcsolatos felügyeletet a tisztességtelen pi-aci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (Tpvt.) foglalt eljárási szabályok alkalmazásával.

Ad 5. A gazdasági reklámok vizsgálatával kapcsolatos hatásköri elhatárolások

A gazdasági reklámok tekintetében irányadó legfontosabb jog-szabályok az alábbiak:

• a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a további-akban: Grt.);

• a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvény;

• az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az in-formációs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.);

• a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gya-korlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiak-ban: Fttv.).

A gazdasági reklámtevékenységre, továbbá a tiltott szponzorá-lásra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság vagy a pénzügyi közvetítő-rendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró MNB által felügyelt tevékenység reklámja és az erre vonatkozó maga-tartási kódex tekintetében az MNB jár el.

Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás és - a be-szédcélú telefonhívás kivételével - elektronikus hírközlés útján megvalósuló reklám tekintetében a Nemzeti Média- és Hírközlé-si Hatóság jár el az Ektv.-ben meghatározottak szerint.

Ad 6. A piacfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatos hatásköri elhatárolások

A piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól szóló 6/2013. (I.18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. §-a sorolja fel a piacfelügyeleti hatóságokat. Ezek az alábbiak:1. az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Or-

szágos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH) és a fővárosi és megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei, valamint a fővárosi és megyei kor-mányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalának járási (fő-városi kerületi) népegészségügyi intézete,

2. az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: EEKH),

3. a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szerve-zetfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI),

4. a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (a továbbiakban: MBFH) és a bányakapitányságok,

5. a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a további-akban: MKEH),

6. az NFH és a fővárosi és megyei kormányhivatalok fogyasz-tóvédelmi felügyelőségei,

7. a Nemzeti Közlekedési Hatóság (a továbbiakban: NKH) és a fővárosi és megyei kormányhivatalok közlekedési felügye-lőségei,

8. a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága (a továbbiakban: NMH) és a fővárosi és me-gyei kormányhivatalok munkavédelmi és munkaügyi szak-igazgatási szervei,

9. az NMHH,10. a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a to-

vábbiakban: BM OKF),11. a Rendőrség szervei (a továbbiakban: Rendőrség).12. a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és területi szervei (a további-

akban: vámhatóság) és

A Rendelet az importtermékek ellenőrzésére vonatkozóan a 10. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy a vámhatóság a nem megfelelő vagy okmányhiányos importtermék esetén, telefaxon vagy elekt-ronikus levélben haladéktalanul értesíti a feladat- és hatáskörrel rendelkező piacfelügyeleti hatóságot.

E körben a Rendelet részletesen felsorolja, hogy az egyes ter-mékeknél melyik a hatáskörrel rendelkező szerv, így például:

• biocid hatóanyagok és termékek, biociddal kezelt termékek, kozmetikai termékek, valamint a vegyi anyagok, készítmé-nyek, keverékek, egyes korlátozással érintett termékek ese-tében az OTH, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalának járási (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézete,

www.nfh.hu


• orvostechnikai eszközök esetében az EEKH,• gyógyszer és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású ké-

szítmény esetében a GYEMSZI,• bányászati alkalmazásra szánt gépek, berendezések, kül-

fejtésben alkalmazott rakodógépek bányamentő és egyéni önmentő készülékek, oxigénpalackok és a bányákba szánt robbanásbiztos berendezések esetében az MBFH,

• gazdasági célfelhasználású gépek és villamossági termékek, egyes nyomástartó edények és rendszerek, egyes szállítha-tó nyomástartó edények, bányáktól eltérő környezetbe szánt robbanásbiztos berendezések, gázfogyasztó készülékek, egyes kötelező hitelesítésű mérőeszközök, egyes környezet-barát tervezéssel és energiafogyasztási címkézéssel kapcso-latos termékek, továbbá a mozgólépcsők, mozgójárdák és felvonók esetében az MKEH,

• fogyasztói forgalomba szánt villamossági termékek, gépek és egyéni védőeszközök, ruházati termékek, lábbelik, játszótéri eszközök, öngyújtók, gyermekjátékok, bútorok, mosó- és tisz-títószerek, építési termékek, festékek és lakkok, valamint min-den egyéb a fogyasztói forgalomba szánt termék esetében az NFH,

• járművek, járműtartozékok és alkatrészek esetében az NKH,• gazdasági célfelhasználású egyéni védőeszközök esetében

az NMH,• rádióberendezések, elektronikus hírközlő végberendezések,

továbbá olyan berendezések esetében, amelyek elektromág-neses zavart okoznak, az NMHH,

• tűzoltó-technikai termékek, továbbá tűz- vagy robbanásve-szélyes készülékek, gépek, berendezések, építési termékek tűzvédelmi, biztonságossági követelményeknek való megfe-lelősége esetében a BM OKF,

• pirotechnikai termékek esetében a Rendőrség.

A fenti felsorolás is mutatja, hogy a piacfelügyeleti eljárás termékspecifikus, az egyes termékek határozzák meg, hogy mely hatóság folytat le egy adott termék vonatkozásában eljárást.

A piacfelügyeleti eljárásokra vonatkozó általános szabályokat a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) határozza meg.Mivel az egyes termékek meghatározzák, hogy mely hatóság rendelkezik hatáskörrel az eljárás lefolytatására, ezért a piacfel-ügyeleti hatóságok közötti kapcsolódási pont leszűkül a kölcsö-nös tájékoztatási kötelezettségre.

Ad 7. Az élelmiszer-jelölésekkel kapcsolatos elhatá-rolások

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalról szóló 22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Kor-mány élelmiszerlánc-felügyeleti szervként a NÉBIH-et jelöli ki.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény 10. § (1)-(4) bekezdése az élelmiszer-jelölési elő-írásokra vonatkozóan állapít meg a követelményeket.

Ugyanennek a törvénynek a 10. § (1) bekezdése szerint az élel-miszer csak akkor hozható forgalomba, ha jelölése magyar nyel-ven, közérthetően, egyértelműen, jól olvashatóan tartalmazza a törvény végrehajtására kiadott jogszabályokban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban megha-tározott információkat az ott meghatározottak szerint.

Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott jelölési módszer, továbbá az élelmiszerek megjelenítése (formája vagy alakja, csomagolá-sa, bemutatásának módja, kellékei) nem tévesztheti meg a vég-ső fogyasztót a hivatkozott törvényben nevesített módon.

A törvény ide vonatkozó rendelkezései az Fgytv. alkalmazásá-ban fogyasztóvédelmi rendelkezések, illetve ezek megsértése esetén az eljárás lefolytatására az Fttv.-ben meghatározott ható-ság jogosult az ott meghatározott szabályok szerint azzal, hogy a végső fogyasztó az Fttv. alkalmazásában fogyasztónak minősül akkor is, ha nem természetes személy.

A törvény 25. § (4) bekezdése előírja, hogy élelmiszerjelölési előírások megsértésének észlelése esetén az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság egymást haladéktalanul értesíti az eljárás megindításáról és az eljárásra vonatkozó további információkról.

III. A fogyasztóvédelmi eljárás(ok) jellemző

Ahogyan a fentiekben már láttuk, a fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörök számos közigazgatási hatóság között oszlanak meg. Figyelemmel arra, hogy valamennyi hatóság hatósági eljárásá-nak összevetése egy önálló monográfiát is megérne, a további-akban csak az általános fogyasztóvédelmi hatósági eljárás sza-bályainak elemzésére hagyatkozunk.

A fogyasztóvédelmi hatósági eljárás egy speciális közigazgatási hatósági eljárás, így a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabá-lyairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) ren-delkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy az Fgytv. 46. § (1) bekez-dése alapján a Fgytv. a Ket. rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat meg. Ez azt is jelenti egyben, hogy az olyan eljárási cselekmények tekintetében, amelyek vonatkozásában az Fgytv. a Ket.-től eltérő speciális rendelkezéseket nem határoz meg, ott a Ket. általános szabályai alkalmazandóak.

A Fgytv. a Ket.-hez képest speciális rendelkezéseket határoz meg az alábbi kérdésköröket illetően:

• a Ket. nem ismeri azt a lehetőséget, hogy a közigazgatási hatósági eljárás csak meghatározott időn belül indulhat meg, azonban számos ágazati jogszabály ‒ például a közbeszerzé-sekről szóló 2011. évi CVIII. törvény, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény, vagy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmoz-dításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ‒ a meghatározott feltétételek fennállta mellett azt is előírja, hogy milyen szub-


jektív és objektív határidőn belül indítható hivatalból vagy kez-deményezhető kérelemre az eljárás. A Fgytv. 46. § (3) bekez-dése alapján a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása a jogsértés bekövetkezését követő három éven túl nem indítható meg. Ha a jogsértő magatartás folyamatos, a határidő a magatar-tás abbahagyásakor kezdődik. Ha a jogsértő magatartás az-zal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.

• a Ket. 35. §-ában szabályozza, hogy melyek a kérelem legfon-tosabb tartalmi elemei, amelyeken túl az Fgytv. továbbiakat is meghatároz [Fgytv. 46/A.§.]:

A fogyasztó fogyasztóvédelmi hatóság részére benyújtott ké-relmének ennek megfelelően tartalmaznia kell a Ket. 35. § (1) bekezdése alapján az ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lak-címét vagy székhelyét, az ügyfélnek a hatóság döntésére való ki-fejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni az elektronikus levélcí-met, a telefax számát vagy a telefonos elérhetőséget, továbbá az Fgytv. 46/A. §-a szerint a kérelemmel érintett vállalkozás nevét, valamint ha a fogyasztó rendelkezésére áll, székhelyének címét, a feltételezett jogsértéssel érintett üzlet címét vagy a kifogásolt magatartás elkövetésének helyét, a beadvány tárgyának rövid leírását a rendelkezésre álló dokumentumokkal alátámasztva, ideértve különösen a vállalkozásnak a fogyasztó megkeresésé-re adott válaszlevelét, a szóbeli panaszról felvett jegyzőkönyvet, vagy postai úton benyújtott panasz esetében a feladás igazolá-sát szolgáló dokumentumot, továbbá a kérelmező aláírását.

• az Fgytv. meghatározza a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények sza-bályait [Fgytv. 47. § (1)-(5) bek.];

• a Ket. kizárólag a kérelemre induló eljárások esetében hatá-rozza meg, melyek azok a dokumentumok, amelyek csatolá-sát nem lehet mellékletként kérni az ügyféltől [Ket. 36. § (1)-(2) bek.], míg az Fgytv. a fogyasztóvédelmi hatósági eljárás valamennyi típusa és a hatósági ellenőrzés vonatkozásában is előírja, hogy a vállalkozás köteles közölni a tevékenysé-gével kapcsolatos - az ellenőrzés lefolytatásához, illetve az érdemi döntéshez szükséges - adatokat a nyilvános vagy va-lamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegy-zői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában szereplő adatok kivételével. Ha a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására a vállalkozás az adatokat nem közli, vagy valót-lan adatot közöl, vele szemben eljárási bírság kiszabásának van helye. Az ügyfélszolgálati ügyintéző élőhangos bejelent-kezésére vonatkozó, a 17/B. § (3) bekezdésében előírt köte-lezettség ellenőrzése érdekében az az elektronikus hírközlési szolgáltató, akinek hálózatából a hívást kezdeményezték, a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására köteles közölni a hívás kezdő időpontjára és időtartamára vonatkozó, általa kezelt adatokat.

• a Ket. nem ismeri a mintavételi eljárást23 [Fgytv. 47. § (10) bek.], a próbavásárlást [Fgytv. 47. § (13) bek.], mint speciális

23 Ezzel összefüggésben Ld. a Kfv.III.37.775/2011. sz., valamint a Kfv.III.37.692/2012. ítéletet.

bizonyítási módszert, illetve a törvényi rendelkezések „meg-sértésének alapos gyanúját”, mint ahogyan a közreműködő személy jogintézményét sem24 [Fgytv. 47./A § (1)-(2) bek.]; A Ket. 153. § 15. pontja szerint eljárási költségnek minősül a jogszabályban meghatározott, a Ket. hivatkozott szakaszá-nak 1-14. Pontja alá nem tartozó eljárási költség. Ez alapján a Fgytv. 47. § (10) bekezdése akként rendelkezik, hogy a minta költségét is tartalmazó mintavételi költség, továbbá a labora-tóriumi vagy az egyéb vizsgálatok költsége eljárási költség. Az ilyen eljárási költséget a jogsértésért felelős vállalkozás viseli, ha a minta az előírt követelményeknek nem felel meg.

• a Ket. 33. § (3) bekezdése meghatározza azokat az eljárá-si cselekményeket, amelyek időtartama nem számít be az ügyintézési határidőbe. Az Fgytv. emellett akként rendelkezik, hogy a laboratóriumi és kockázatértékelési vizsgálatok elvég-zésének időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít be [Fgytv. 47. § (12) bek.];

• a Ket. szabályaihoz képest eltérő eljárási rendelkezésnek szá-mít az is, hogy a hivatalbóli eljárás megindítását megelőzően a fogyasztóvédelmi hatóság előzetesen felhívással él: a Fgytv. 47. § (14) bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi hatóság a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletből ere-dő feladatainak teljesítése során, az Fgytv. 45/A. (1)-(3) be-kezdésében meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének alapos gyanúja esetén jogosult a hatósági eljárás megindítása előtt a jogsértő vállalkozást előzetesen, határidő tűzésével felhívni a hibák, hiányosságok megszünte-tésére. Amennyiben a vállalkozás a felhívásban foglaltakat a fogyasztóvédelmi hatóság felhívásában meghatározott határ-időben nem teljesíti, a fogyasztóvédelmi hatóság lefolytatja az e törvény szerinti fogyasztóvédelmi eljárást;

• az általános jogorvoslati szabályok tekintetében a Ket. 98. § (1a) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az Fgytv. el-tér a Ket. jogcímmentességi általános klauzulájától és akként rendelkezik, hogy fogyasztóvédelmi hatóság döntése ellen fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartal-milag közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva le-het. A fellebbezésben részletesen elő kell adni annak indokait [Fgytv. 48/A. §];

• szintén speciális szabályokat határoz meg az Fgytv. a Ket. 101. § (5) bek. c) pontjában kapott felhatalmazás alapján az azonnali végrehajthatóság esetköreit illetően [Fgytv. 49. §];

• a bírósági felülvizsgálat tekintetében a Polgári Perrendtartás-ról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (2) bek. q) pontja szerint a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja, ha törvény azt megengedi. Épp ilyen törvényi felhatalmazás ta-lálható az Fgytv. 50. §-ában, mely szerint a bíróság a fogyasz-tóvédelmi hatóság határozatát megváltoztathatja;

• speciális szabályokat határoz meg az Fgytv. 51. §-a a Ket. 80/A. § (1) bekezdésének j) pontjában a határozat jogorvos-latra való tekintet nélküli közzététele, továbbá az 51/A. §-a a hatósági szerződésről szóló közlemény vonatkozásában.

24 Ezzel összefüggésben Ld. a Kfv.II.37.092/2008. sz. ítéletet.

www.nfh.hu


A közigazgatási hatósági eljárásban az elmúlt időszakban elmoz-dulás tapasztalható az ügyfélbarát, szolgáltató hatósági jelleg irányába. Ez a fogyasztóvédelmi hatósági eljárásokra is igaz: a korábbi „tipikusan szankcionáló hatósági tevékenység” mellett megjelent a partnerség, a bizalom, illetve az önkéntesség elve. Ahogyan az Európai Bizottság is fogalmaz: „a fogyasztót kiemelt hely illeti meg”25, sőt az európai fogyasztóvédelmi politikát az Unió, a tagállamok és azok állampolgárai között létrejött partner-ségi viszonyként emlegeti.

Ebből következően olyan új eszközök jelentek meg a fogyasz-tóvédelmi hatósági eljárásban is, amelyek a klasszikus államha-talmi érdek-, és jogérvényesítés eszközrendszerén túlmutatnak és az aktív tájékoztatás, a többoldalú kommunikáció, illetve az előzetes vitarendezés irányába hatnak.

Ennek megfelelően speciálisan a fogyasztóvédelmi eljárások sajátossága a panaszeljárás, az ügyfélszolgálatok működteté-sének kötelezettsége, a civil szervezetek törvényben biztosított ügyfélképessége, a békéltető testületek eljárása, illetve a ható-sági szerződéskötés. A továbbiakban ezek hatályos szabályai-nak az áttekintésével foglalkozunk:

Ad a) A közigazgatási hatósági eljárásjogban nem ismeretlen a panasz jogintézménye, hiszen a Ket. maga is ismerte a hatályba lépésekor.26 Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a panasz a kérelem egyik fajtájaként került nevesítésre a Ket.-ben, a kérelemre induló eljárások esetében az eljárás meg-indításának egyik, ügyféltől származó és a hatóságnak címzett nyilatkozataként.

A fogyasztóvédelmi eljárásban a panasz rendeltetése azonban teljesen más természetű: a panasz ebben az esetben is ‒ ható-sági eljárás indulása esetén az ügyféli jogállással bíró ‒ ügyféltől származó nyilatkozat, azonban azt fő szabály szerint nem a ha-tóságnak címzett, hanem az adott vállalkozásnak. A Fgytv. 17/A. § (2) bekezdése szerint a fogyasztó a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fo-gyasztók részére történő forgalmazásával, illetve értékesítésé-vel közvetlen kapcsolatban álló magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó panaszát szóban vagy írásban közölheti a vállalkozással. Ebből következően a Fgytv. a panasz-eljárásnak két típusát különbözteti meg: a szóbeli, illetve az írás-beli panaszeljárást. Mindkét eljárás célja elsődlegesen az lenne, hogy a hatósági vagy bírósági utat megelőzően a fogyasztó és a vállalkozó tisztázni tudja az esetleges, a Fgytv. előbb hivatkozott szakaszában jelzett nézetkülönbségeket.

A szóbeli panaszt azonnal meg kell vizsgálni, és szükség sze-

25 Fogyasztói ügyek: In.: http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/consumer_hu.pdf (2014. 11.29.).

26 Ld. a Ket. eredeti 29. § (1) bekezdését, melyet hatályon kívül helyezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. Törvény 18. § (1) bekezdése.

rint orvosolni kell. Ha a fogyasztó a panasz kezelésével nem ért egyet, vagy a panasz azonnali kivizsgálása nem lehetséges, a vállalkozás a panaszról és az azzal kapcsolatos álláspontjáról haladéktalanul köteles jegyzőkönyvet felvenni. Ezzel kapcsolat-ban érdemes megjegyezni, hogy a jegyzőkönyv tartalmára vo-natkozóan a Fgytv. 17/A. § (5) bekezdése határoz meg rendel-kezéseket.

Az írásbeli panaszt a vállalkozás ‒ ha az Európai Unió közvetle-nül alkalmazandó jogi aktusa eltérően nem rendelkezik ‒ a be-érkezését követően harminc napon belül köteles írásban érdem-ben megválaszolni és intézkedni annak közlése iránt. A panaszt elutasító álláspontját a vállalkozás indokolni köteles.

A panasz elutasítása esetén a vállalkozás köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni arról, hogy panaszával ‒ annak jellege sze-rint ‒ mely hatóság vagy a békéltető testület eljárását kezdemé-nyezheti.27

A Fgytv. 45/A. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a fogyasz-tóvédelmi hatóság ellenőrzi a panaszkezeléssel összefüggő ren-delkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.

A kormányhivatalok szervezeti keretein belül működő területi fo-gyasztóvédelmi felügyelőségek a lokális jellegű fogyasztói pana-szok, valamint helyi szinten előforduló szolgáltatói visszásságok miatt 2013-ban – helyi kezdeményezésű vizsgálatok keretében

– 1815 ellenőrzést folytattak le, itt a kifogásolási arány 46,5 % volt. 28

Ennek azért is van jelentősége, mert a fogyasztói panaszok je-lentős információval bírnak a fogyasztóvédelmi hatóság számára is.

Ad b) Az előbbiekben említett panaszeljárás egy speciális válfaja az az eset, amikor a fogyasztó az Fgytv.-ben meghatározottak szerint az ügyfélszolgálaton terjeszti elő a panaszát. A Fgytv. 17/B. § (1) bekezdése szerint ügyfélszolgálat működtetésére azok a vállalkozások kötelesek, amelyek közszolgáltatási tevé-kenységet folytatnak, illetve külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozások. Az ügyfélszolgálat rendeltetése az, hogy egy olyan helyszínt biztosítson a vállalkozás, amely alkalmas a fogyasztói panaszok intézésére, a fogyasztók tájékoztatására, mégpedig oly módon, hogy az ‒ törvény eltérő rendelkezése hi-ányában ‒ az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben kerüljön kialakításra.

Az ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a vállalko-zás úgy köteles megállapítani, illetve működésének feltételeiről oly módon köteles gondoskodni, hogy az ügyfélszolgálat megkö-zelítése, az ahhoz való hozzáférés ‒ az ellátott fogyasztók szá-

27 Ld. A Kfv. III. 37.704/2011. sz. ítéletet.

28 Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság - ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS 2013.


mára és földrajzi eloszlására figyelemmel ‒ ne járjon aránytalan nehézségekkel a fogyasztókra nézve. Ennek megfelelően az Fgytv. meghatározza azokat a minimum-feltételeket, amelyek-nek a vállalkozás köteles megfelelni az ügyfélszolgálat működ-tetése tekintetében.

Az ügyfélszolgálat minden esetben köteles a vállalkozás panasz-szal kapcsolatos álláspontját és intézkedéseit indokolással el-látva írásba foglalni, és a fogyasztónak a panasz beérkezését követő tizenöt napon belül megküldeni, kivéve, ha a fogyasztó panaszát szóban közli és a vállalkozás az abban foglaltaknak nyomban eleget tesz.29

A Fgytv. 45/A. § (1) bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi ha-tóság ellenőrzi az ügyfélszolgálattal összefüggő rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén. Ad c) A fogyasztóvédelmi civil szervezetek törvényben biztosított ügyfélképessége szintén kiemelendő.

A Ket. 2005-ös hatályba lépésekor a civil szervezeteket érintő ügyfélképességi szabályok akként rendelkeztek, hogy megha-tározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezete-ket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre jut-tatására irányul. Ezt az általános szabályt szűkítette némiképp a Ket. 2012-es módosítása: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények mó-dosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény 2012. február 1-jén hatályba lépett 46. § (4) bekezdése akként módosította a Ket. 15. § (5) bekezdését, hogy meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást biztosíthat azok-nak a civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.

Emellett bevezetésre került egy új bekezdés is a Ket. 15. §-ába, mely kimondja, hogy a hatósági eljárásban azokat a civil szerve-zeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége vala-mely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog. A nyilatkozat az eljáró hatóságot nem köti.

Az Fgytv. az említett általános törvényi felhatalmazással élve ha-tározza meg azt, hogy milyen típusú szervezetek rendelkeznek ügyféli jogállással a fogyasztóvédelmi hatósági eljárásban. Az Fgytv. 46. § (2) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásában az általuk védett fogyasztói érdekek védelme köré-ben az ügyfél jogai illetik meg

• a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületeket, illetve

29 Ezzel összefüggésben Ld. a Kfv.III.37.206/2013. sz. ítéletet.

• a 43/A. § (1) bekezdés a)-c), e) és f), valamint h)-k) pontjá-ban említett irányelveket, továbbá a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabályi rendel-kezések megsértésére hivatkozással az Európai Gazdasági Térség bármely más államának joga alapján létrejött olyan feljogosított egységeket is, amelyek a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken sze-repelnek. Ez utóbbival összefüggésben érdemes utalnunk a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szerveze-teknek a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti jegyzékbe való felkerülése céljából lefolytatandó el-járásról szóló 329/2009. (XII. 29.) Korm. rendeletre, amely szerint a jegyzékbe történő felvételét a Fgytv. 2. § e) pontja szerinti fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szer-vezet kérheti. A jegyzékbe történő felvételre irányuló kérelmet a fogyasztóvédelemért felelős miniszterhez kell benyújtani és természetesen a kérelemben meg kell jelölni, hogy a fo-gyasztóvédelmi szervezet mely tevékenységi köre irányul a fogyasztói érdekek védelmére. A miniszter a nyilvántartásba vételi eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint jár el.

Az Fgytv. 46. § (2a) bekezdése szerint az egyesületek ügyféli jogállása korlátozottabb az általános, fentiekben említett sza-bályhoz képest, amennyiben a más által kezdeményezett eljá-rásban vesznek részt, ugyanis ilyenkor az ügyfél jogai csak akkor illetik meg az egyesületeket, ha az eljárásban vizsgált jogsértés a fogyasztók széles körét érinti.

Emellett érdemes utalnunk arra is, hogy a Grtv. 26. § (2) be-kezdése szerint a dohánytermék reklámjára, valamint a dohány-termékkel összefüggő szponzorálásra vonatkozó rendelkezések megsértése miatti eljárásban a nemdohányzók védelmét ellátó egyesületet az ügyfél jogai illetik meg.

Ad d) A békéltető testületek eljárása szintén olyan speciális fo-gyasztóvédelmi sajátosságnak tekinthető, amely lehetővé teszi, hogy a hosszadalmas és költséges bírósági eljárásokat meg-előzően jussanak megegyezésre a fogyasztóvédelmi jogvitában érintettek. Noha ez az eljárás nem minősül hatósági eljárásnak, a békéltető testületi eljárás szabályai igen részletesen kidolgo-zásra kerültek az Fgytv.-ben.Az Fgytv. 18. § (1) bekezdése szerint a békéltető testület hatás-körébe tartozik a fogyasztó és a vállalkozás közötti, a termék mi-nőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével, továbbá a felek kö-zötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy bírósági eljáráson kívüli rendezése: e célból egyezség lét-rehozásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. Emellett a békéltető testület a fogyasztó vagy a vál-lalkozás kérésére tanácsot ad a fogyasztót megillető jogokkal és a fogyasztót terhelő kötelezettségekkel kapcsolatban.

www.nfh.hu


A békéltető testület a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparka-marák mellett működő független testület. A békéltető testület el-nökből, ‒ szükség szerint ‒ elnökhelyettesből és tagokból áll. A testületi tagoknak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, nem lehetnek képviselői a feleknek, eljárásuk során utasítást nem fo-gadhatnak el. Teljes titoktartásra kötelezettek a békéltető testület működése során tudomásukra jutott tények és adatok tekinteté-ben, az eljárás megszűnése után is. Minderről kijelölésük elfoga-dásakor írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.

A békéltető testület fő szabály szerint háromtagú tanácsban jár el, kivéve, ha a testület elnöke szerint a fogyasztói jogvita egyszerű megítélésű, ugyanis ilyenkor az eljárás lefolytatására egyedül el-járó testületi tagot jelöl ki. Ha azonban mindkét fél azt kéri, a bé-kéltető testület ebben az esetben is háromtagú tanácsban jár el.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a Fgytv. 27. §-a alapján a békél-tető testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését.

A békéltető testület eljárása mindig a fogyasztó kérelmére indul. A kérelmet a békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani. A Fgytv. meghatározza azokat a kellékeket, amelyekkel a kére-lemnek rendelkeznie kell. Emellett a kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tar-talmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a vállalkozás írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, ennek hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizo-nyítékot az Fgytv. 27. §-ában előírt egyeztetés megkísérléséről.

A békéltető testület elnöke az eljárás megindulásától számított nyolc napon belül megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskö-rébe és illetékessége alá tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének hiánya esetén az ügyet ‒ a kérelmező egyidejű értesítésével ‒ a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező szervezetnek haladéktalanul megküldi.

A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása ese-tén az eljárás megindulásától számított hatvan napon belüli meg-hallgatási időpontot tűz ki a felek számára.

Emellett arra is van lehetőség, hogy az elnök a körülmények mérlegelése alapján kezdeményezze az eljárás írásbeli lefolyta-tását, a meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzá-járulását be kell szereznie.

Az egyes eljárási szabályok ismertetését most mellőzve kiemel-jük, hogy az eljárás során a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jog-szabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben, illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja.

Egyezség hiányában a tanács az ügy érdemébena) kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a kérelem megala-

pozott, és a vállalkozás ‒ a békéltető testületnél vagy a kama-ránál nyilvántartott, illetve kereskedelmi kommunikációjában közölt ‒ általános alávetési nyilatkozatában, az eljárás kez-detekor vagy legkésőbb a döntés meghozataláig nyilatkozatá-ban a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte, vagy

b) ajánlást tesz, ha a kérelem megalapozott, azonban a vállal-kozás az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács dön-tésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott.

A tanács a fogyasztó kérelmének elutasításáról akkor dönt, ha a meghallgatást követően a kérelmet megalapozatlannak találja. A tanács határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesít-se: a tanács kötelezést tartalmazó határozata, illetve ajánlása el-len fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése azonban kérhető a bíróságtól. A fél a kötelezést tartalmazó hatá-rozat, illetve az ajánlás részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel annak hatályon kívül helyezését kérheti a békéltető testület székhelye szerint illetékes törvény-széktől, ha a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg az Fgytv. rendelkezéseinek, ha a békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra, vagy ha a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye, illetve ha az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak.

A pert ilyenkor a békéltető testülettel szemben kell megindítani. Kiemelendő, hogy a bíróság eljárására egyebekben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény I-XIV. fejezetének rendelkezései irányadók, vagyis az nem közigazgatási, hanem polgári pernek minősül.

Ad e) A Ket. 76. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha jogszabály lehetővé teszi, az első fokon eljáró hatóság a hatás-körébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet. Ezt a jogszabályi felhatal-mazást használja ki a Fgytv., amikor akként rendelkezik, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a jogsértés megszüntetése érdeké-ben határozathozatal helyett hatósági szerződést köthet azzal az ügyféllel, aki vállalja, hogy felhagy a jogsértő magatartással, és magatartását a fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel a hatósági szerződésben meghatározott módon hozza összhangba. Figye-lemmel arra, hogy a hatósági szerződésre vonatkozó szabályok lényegesen kedvezőbbek, mint a hatóság érdemi döntésében megfogalmazható szankciók, a jogalkotó nem teszi lehetővé a visszaélésszerű joggyakorlást, ezért a Fgytv. 47. § (7) bekez-dése kizárja a hatósági szerződésre vonatkozó szabályok alkal-mazhatóságát, ha adott teljesítési határidőn belül a vállalkozás ismételten megvalósítja az eredeti jogsértést.


Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a hatósági szerződés tekin-tetében a Fgytv. további rendelkezéseket nem állapít meg, a Ket. hatósági szerződésre vonatkozó szabályai lesznek alkalmazan-dók a szerződés módosítása, a szerződésszegés, illetve a Pol-gári Törvénykönyvhöz való viszonyrendszer tekintetében.

Ebből következően • a Ket. 76. § (2) bekezdése szerint hatósági szerződés csak

írásban köthető;• a Ket. 76. § (2a) bekezdésében foglalt tartalmi elemeket a

fogyasztóvédelmi hatósági szerződésnek is tartalmaznia kell, • a Ket. 76. § (5) bekezdése alapján, ha a szerződés harmadik

személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerződés megkö-tése előtt be kell szerezni az érintett írásos hozzájárulását. A hozzájárulás a szerződés érvényességének feltétele,

• a hatósági szerződés módosítására alkalmazni kell a Ket. 77. § (1) bekezdését,

• a hatósági szerződésszegés esetén a Ket. 77. § (2)-(3) bekez-désének szabályai irányadók.

• a hatósági, így a fogyasztóvédelmi hatósági szerződésre vo-natkozó, ám a Ket.-ben, illetve a fentiekben említett felhatal-mazás alapján a Fgytv-ben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerző-désekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően al-kalmazni.

Emellett a Fgytv. 51/A. §-a azt is előírja, hogy a fogyasztóvédel-mi hatóság az általa a 2006/2004/EK európai parlamenti és taná-csi rendelet végrehajtása keretében kötött hatósági szerződésről a Fgytv. 51/A. § (2) bekezdésében meghatározott tartalommal bíró közleményt tesz közzé honlapján, továbbá ‒ amennyiben szükséges ‒, az általa célszerűnek tartott egyéb módon.

www.nfh.hu



ROXER EGON:

A fogyasztóvédelem a kormányhivatalok szemszögéből

I.

A fogyasztóvédelem területén komoly eredményeket értünk el az elmúlt négy és fél évben. Vannak azonban még továbblépé-si lehetőségek. Fontos, hogy értékeljük az eddig elért eredmé-nyeket, és feltérképezzük az új irányokat. Ennek egyik kiváló terepét szolgáltatta az 2014. december 4-én lezajlott I. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Konferencia.

Továbbra is a legfontosabb cél, hogy a fogyasztóvédelem kö-zéppontjában a fogyasztó álljon. A fogyasztóvédelmi politika, jogalkotás és jogalkalmazás minden elemét ennek szem előtt tartásával kell vizsgálnunk. Egy folyamat során mindig szük-séges tudnunk, hogy honnan indultunk, hol állunk jelenleg, és hova tartunk. Ennek ismerete nélkül e távolabbi célok sem fogal-mazhatók meg eredményesen. Ezért szükséges visszatekinteni arra, hogy a területi közigazgatás, és benne a fogyasztóvédelem szervezetrendszere milyen változásokon ment keresztül az el-múlt években.

A magyar területi államigazgatás szervezete és működése 2010-re átláthatatlanná vált. Igen sok területi államigazgatási szerv működött, akár teljesen eltérő szervezeti megoldásokkal. Némelyek regionális, mások megyei szervekkel, illetve egyes területeken önálló kistérségi, körzeti szervek is működtek. A területi államigazgatás szereplői közötti együttműködés megte-remtésére nem volt reális lehetőség.

Mindezek miatt sok kirívó logikátlanság volt a rendszerben. Így például a területi államigazgatási szervek költségvetési műkö-dése átláthatatlan volt, foglalkoztatottaik sok esetben ugyanazt vagy hasonló feladatot végeztek, helyzetükben azonban mégis jelentős különbségek voltak. A közigazgatásnak rendszerként kellett volna működnie, hasonló eljárások és elvek mentén. Ez 2010 előtt egyáltalán nem valósult meg.

A fogyasztóvédelem szervezetrendszere szintén egyike volt a sokféle megoldásnak. Az NFH központi szervből, területi szer-vekből, valamint azok kirendeltségeiből állt. Az NFH területi szervei az igazgatók által vezetett regionális felügyelőségek voltak. A felügyelőségek szervezeti egységeiként működtek a megyeszékhelyeken működő kirendeltségek, melyet a kirendelt-ség-vezető vezetett.

2010-ben az újonnan megválasztott Országgyűlés történelmi feladat és lehetőség előtt állt. A kétharmados többségnek elég ereje és akarata volt ahhoz, hogy lépéseket tegyen az állam megfelelő, ésszerű és hatékony működtetése érdekében. Ehhez a közigazgatást alapjaiban kellett újraszervezni.

A 2010-ben elkezdődött jelentős változások motorja a Nemzeti Együttműködés Programja volt. Ebben egyértelműen megjelö-lésre került a közérdek védelme, egyszerű, hatékony, és átlátha-tó állami szervezetrendszer iránti igény.

Kiemelt cél lett a Jó Állam kialakítása, mely jelenti az állam ész-szerű és hatékony működtetését, ezzel pedig idő és pénz megta-karítását a közigazgatás és az állampolgárok részére egyaránt. Ennek érdekében csökkenteni kellett a bürokráciát és az admi-nisztrációt, egyszerűsíteni kellett a közigazgatási eljárásokat. Az állampolgároknak a leghatékonyabb ügyintézés feltételeit kellett megteremteni, mely az eljárás gyorsasága és a költségek mini-malizálása elősegítésével vált lehetségessé.

Az integráció során egységes struktúra jött létre, melynek fo-gyasztóvédelmi szervezetrendszer is része lett.

Az integráció első lépéseként 2010. szeptember 1-jén létrejöttek a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok. Ezzel megszűnt az az alkotmánysértő állapot, hogy nem működött a helyi önkor-mányzatok törvényességi felügyelete.

www.nfh.hu


ROXER EgonFelügyelőségvezető - Veszprém Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség

2011. január 1-jétől megkezdték működésüket a fővárosi, me-gyei kormányhivatalok. Ezzel sor került a területi államigazga-tás szervezeti integrációjára. Összesen 14, korábban önállóan működő ágazati dekoncentrált szerv, így a fogyasztóvédelem is szakigazgatási szervként került a kormányhivatal szervezetébe.

Jelentős előrelépés volt a járások és járási hivatalok felállítása is, mely 2013. január 1-jével történt meg. A területi közigazgatási reform egyik további célja az egyablakos ügyintézés biztosítása volt. Ezért 2011. január 3-án – ennek első lépéseként – az or-szág 29 pontján megnyíltak a kormányhivatalok integrált ügyfél-szolgálati irodái, a Kormányablakok.

A közigazgatási reform része volt a közigazgatás eljárásrend-jének felülvizsgálata is. A Ket. 2011-ben történt módosításával megvalósult a hatósági ügyintézés gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése mind az ügyfelek, mind a hatóságok oldalá-ról. A Ket. módosítása – többek között – pontosította az eljárási alapelveket, a hatósági ellenőrzés kereteit, az általános ügyinté-zési határidőt 21 napra csökkentette.

Mindezeken túl meg kell említeni az önkormányzati rendszer átalakítását is. Ennek keretében a települési önkormányzatok adósságátvállalásával megszűnt az önkormányzati adósság-csapda, mindemellett megtörtént az önkormányzati rendszer szervezeti átalakítása is.

A kormányhivatalok létrejöttével megvalósult a funkcionális fel-adatok területi szintű integrációja. A szakigazgatási szervek szakmai autonómiája azonban megmaradt. A szakmai irányítást a szakmai feladatért felelős miniszter, a munkáltatói jogokat a szakigazgatási szerv munkatársai felett a szakigazgatási szerv vezetője gyakorolja.

A kormányhivatal a szakigazgatási szervnek nem szakmai irá-nyítója, viszont a funkcionális feladatok ellátásán túl is érdemi hatással van a szakigazgatási szervekre. A hatékony szakmai munkát segíti ugyanis elő a szakigazgatási szervek közötti együttműködés biztosítása. Ennek intézményesült formája a me-gyei államigazgatási kollégium működtetése és a szakigazgatási szervek közös ellenőrzéseinek szervezése.

Az integráció hatásaként a területi államigazgatás ma egysé-gesebb, rendszerben működik, a felesleges párhuzamosságok megszűntek, továbbá a szakmai feladatok elvégzése is hatéko-nyabbá vált, mert az egyes szervek együttműködése szorosabb.

A közigazgatás átalakítása során a fogyasztóvédelem szervezet-rendszere is megváltozott. A hatóság egy központi szervből, va-lamint területi felügyelőségekből áll, amelyek 2011. január 1-jétől a kormányhivatalok részeként működnek. A fogyasztóvédelem immár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infokommunikációs és Fogyasztóvédelmi Államtitkárság irányítása alatt áll. A nemzeti fejlesztési miniszter dolgozza ki a fogyasztóvédelmi politika kon-cepcióját, és tesz javaslatot a megvalósítás szervezeti és intéz-ményi feltételeire. A fogyasztóvédelmi politika kiemelt szerepét jelzi, hogy ennek céljából külön helyettes államtitkárság került létrehozásra.

A területi közigazgatás átszervezése kapcsán leszögezhető, hogy lefektettük a modern és hatékony területi közigazgatás alap-jait. A jövőben a legfontosabb feladat a rendszer hatékony mű-ködtetése, valamint a finomhangolása. Bürokráciamentesebbé, ügyfélközpontúbbá kell tenni a közigazgatást.

Ez jelenti egyrészt azt, hogy az állampolgároknak és a vállalko-zásoknak, ha ügyet szeretnének intézni, ne több helyen kelljen sorban állniuk. Tovább kell gondolni ugyanakkor a kormányhi-vatalok esetében az integráció további elmélyítését is, a járá-sok esetében a szervezet megerősítésének, a feladatkör bőví-tésének lehetőségeit. Ezt a továbbgondolást jelenti az egyes közigazgatási törvények módosításáról szóló T/2329. számú törvényjavaslatban foglalt szabályozás. Az indokolás szerint „a Kormány — szervezetalakítási szabadságával élve — határozati javaslatban döntött az egyes területi államigazgatási szerveknek а fővárosi és megyei kormányhivatalokba történő 2015. március 1-jével történő integrálásáról. Ennek alapján integrálásra kerül-nek а környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, а bányakapitányságok, továbbá átkerülnek а Magyar Államkincs-tárból а családtámogatási eljárások, amelyek а megyeszékhe-lyekről а járási (fővárosi kerületi) hivatalok feladatkörébe kerül-nek, biztosítva az állampolgárok számára а szolgáltatások még könnyebb elérhetőségét. Átvételre kerülnek а kormányhivata-


lokba továbbá а Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy része is.

Ezzel együtt а Kormány területi feladatai ellátása hatékonysá-gának és eredményességének növelése érdekében szükséges а fővárosi és megyei kormányhivatalok belső integrációja is. А kormányhivatalokban а szakigazgatási szervre és törzshivatalra történő felosztása megszűnik. А belső integráció jelentős szerve-zeti módosulást okoz, … az önálló szakigazgatási szervek és а törzshivatali szervezeti egységek integrált funkcionális és szak-mai szervezeti egységekbe olvadnak össze.”

II.

Jogrendszerünk alappillére az Alaptörvény. Hatályba lépésével, 2012-ben a fogyasztóvédelem ügye is alaptörvényi szintre emel-kedett. Az M) cikk (2) bekezdése szerint ugyanis „Magyarország

… védi a fogyasztók jogait.” Jelentős elmozdulás ez a korábbi helyzethez képest. Egyértelműen jelzi, hogy az állam egyik ki-emelt célja az állampolgárok, mint fogyasztók védelme.

Fogyasztóként mindenki nap mint nap találkozik a vállalkozások által nyújtott szolgáltatásokkal, termékekkel. Az állampolgárok, mint fogyasztók azonban eltérő igényekkel rendelkeznek. Ezen igényeket a különféle vállalkozások többféle termékkel és szol-gáltatással kívánják kielégíteni. Egy átlagos élelmiszerboltban például több tucat, egymást helyettesítő élelmiszer választható. A fogyasztó azt veszi, ami igényeinek és pénztárcájának megfe-lel. Ez a fogyasztó szabadsága.

Az állam felelőssége annak biztosítása, hogy a fogyasztó csak biztonságos terméket választhasson, melyről kellő információval rendelkezik. A fogyasztói döntés ugyanis nem csupán a fogyasz-tó igényének kielégítésére, de akár a fogyasztó testi épségére vagy akár az életére is kihatással lehet. Ezért is kiemelkedően fontos, hogy az állam a szerepét megfelelően tudja ellátni. Az állam e céljának megvalósítását a fogyasztóvédelmi szervezet-rendszer útján végzi.

A fogyasztóvédelmi felügyelőségek jelentős tapasztalattal ren-delkeznek, hiszen tevékenységük során közvetlenül lépnek kap-csolatba a fogyasztókkal és a vállalkozásokkal. Ezért az elmúlt évek fogyasztóvédelmi tevékenysége értékelésekor a megyei, illetve a fővárosi fogyasztóvédelmi felügyelőségek tapasztalatai szolgálhatnak támpontul. Ebből szeretnék kiragadni néhány ele-met, kitérve a Veszprém Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelő-ség tevékenységére is.

Először is le kell szögezni, hogy az utóbbi években a fogyasztó-védelmi szervezetrendszer feladatai jelentősen növekedtek. Ez megmutatkozott mind az ellenőrzések, mind az ügyfélforgalom számaiban.

A tavalyi év témavizsgálatai keretében a fogyasztóvédelmi felü-gyelőségek összesen 37 277 ellenőrzést végeztek. Az elvégzett vizsgálatok mintegy 30%-ában észleltek hiányosságokat a fe-lügyelők. Veszprém megyében közel ezer ellenőrzés történt, a kifogásolási arány több mint 40% volt. A megyei és fővárosi fo-gyasztóvédelmi felügyelőségek ügyfélforgalmának száma 2013-ban 62 129 volt. Veszprém megyében ez 4371, amely 16%-kal több az előző évi adatnál.

A kérelmek száma országos szinten 28 311 volt, ami az elmúlt évekhez képest további növekedést mutatott. Veszprém megyé-ben szintén tapasztalható növekedés: több mint 20%-kal nőtt a kérelmek száma az előző évhez képest.

Az elvégzett feladatok alapját Magyarország IV. középtávú Fo-gyasztóvédelmi Politikájáról szóló kormányhatározat nyújtotta. E dokumentum határozta meg a fogyasztóvédelem 2014-ig kitű-zött főbb céljait. Vegyük sorra, hogy a legfontosabbakat!

1. Ezek egyike a vállalkozások jogkövető magatartásának előmoz-dítása. Egyértelmű ugyanis, hogy minél több a jogkövető vállal-kozás, annál kevesebb a fogyasztói panasz és több az elégedett fogyasztó.

A vállalkozások jogkövető magtartás felé történő orientálásának sokféle eszköze lehet. Elsődlegesen azonban nem a bírságolás, hanem a már magvalósított alternatív eszközök lehetnek célra-vezetők.

E kezdeményezések egyrészt azt szolgálják, hogy a vállalkozá-sok tisztában legyenek a rájuk irányadó jogszabályokkal. Többek között ebben is segítenek a 2010 nyarán megalakult Hatósági Tanácsadó Irodák. Ezek a fogyasztók mellett a vállalkozásoknak is segítséget nyújtanak fogyasztóvédelmi kérdésekben.

E kezdeményezések másik célja a vállalkozások motivációjának fenntartása a szabályszerű működésben. Ezt motivációt erősíti a 2011 tavaszán a létrehozásra került a „Pozitív lista” elnevezésű kezdeményezés. Ez a jogszabályi előírásokat maradéktalanul betartó vállalkozások tevékenységének nyilvános elismerését célozta. E listára azok a vállalkozások kerülhetnek fel, amelyek-nél három országos vizsgálati program valamelyikének ellenőr-zése során nem talált semmilyen rendellenességet a hatóság. A megelőző egy évben pedig nem alkalmaztak velük szemben szankciót, illetve nem volt megalapozott panasz ellenük. Az NFH pozitív listáján jelenleg már 2300 vállalkozás található. Vesz-prém megyében összesen 105 vállalkozás kapta már meg ezen elismerést.

2.

A 2012-ben kitűzött kormányzati célok közül szükséges meg-említeni a kiszámítható és átlátható jogalkalmazás, valamint az arányos és következetes szankcionálási gyakorlat iránti igényt.

www.nfh.hu


A korábbi gyakorlat szerint a területi szintű jogalkalmazás je-lentős eltérést mutatott. A vállalkozások azzal szembesülhettek, hogy az egyes felügyelőségek ugyanazt a magatartást eltérő-képpen értékelik, ugyanazért a magatartásért eltérő szankciókat alkalmaznak. Ezért meg kellett változtatni a bírságolási gyakorla-tot. Tapasztalatunk az, hogy a vállalkozások jogkövető magatar-tása elsősorban nem bírságfüggő. Sok esetben elég a kötelezés előírása. A nagy összegű bírságok alkalmazása pedig rontotta a vállalkozások versenyképességét, ami akár az egész gazdaság teljesítményére is kihatással lehetett.

A bírságok „ultima ratio” jellege mellett tekintettel kell lenni a jogsértő magatartással arányos bírság kiszabására. Ehhez a fo-gyasztóvédelmi törvény által biztosított tág bírságolási keretek nem nyújtanak megfelelő támpontot adott ügyekben. Az elmúlt négy és fél évben ebben jelentős előrelépés történt. Az NFH az egyes eljárástípusokban megteremtette a bírságolások egysé-ges szempontrendszerét. Ebben a továbbiakban is kiemelkedő szerepe kell legyen a központi irányításnak. A felügyelőségektől elvárható, hogy amennyiben a jogalkalmazásban hasonló ano-máliák észlelhetők, úgy az a jogalkotó felé jelzésre kerüljön. A visszacsatolás ugyanis elengedhetetlen a közigazgatási szerve-zetrendszer hatékony működéséhez.

3.

Szintén a kiemelt fogyasztóvédelmi célok között szerepel a fo-gyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme, azaz a termékbiztonság.

A termékbiztonság területén a nemzeti kapcsolattartó az NFH, mely a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszerben (RAPEX) a tagállamoktól beérkezett információkat fogadja és továbbítja. Ennek végpontjaként a fővárosi és megyei fogyasztóvédelmi fe-lügyelőségek szűrik ki a termékeket. E munka terén az Európai Unió tagállamai között is előkelő helyen állunk. 2011-ben a har-madik, 2012-ben és 2013-ban az első helyen végzett Magyaror-szág a veszélyes termékek felkutatásában.

Az elmúlt kormányzati ciklus egyik nagy vívmánya a piacfelügye-leti rendszer és eljárás megreformálása volt. Az új piacfelügyeleti törvény legfontosabb célja a fogyasztók életének, egészségé-nek, biztonságának védelme. Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a gazdasági szereplők kizárólag biztonságos és a jogsza-bályi előírásoknak megfelelő terméket hozhatnak forgalomba, illetve forgalmazhatnak tovább. A törvény tartalmazza a legfon-tosabb előírásokat a fogyasztóvédelmi hatóság piacfelügyeleti tevékenységére, ellenőrzéseire, intézkedéseire vonatkozóan is. Ha egy termékről megállapításra kerül, hogy a fogyasztók biz-tonságát veszélyezteti, a termék forgalmazása megtiltható, és a termék visszahívható. 2013-ban országosan 278 termék jutott erre a sorsra. Veszprém megyében összesen 51 termékfajta for-galmazásának megtiltására került sor.

4.

Szintén kiemelkedő szerepe van a fogyasztóvédelemnek a tuda-tos fogyasztóvá válás elősegítésében. Ugyan ennek terepe első-sorban az iskolai nevelés lehet, de a felnőtt lakosság esetében is nagy szükség van erre.

Az NFH által 2012-ben indított projektek egyike az „Okoskosár”. Ez az internetes honlap a kisiskolás korú gyermekek tudatos fo-gyasztóvá válását kívánta elősegíteni. A felnőtt lakosság tudatos fogyasztóvá válását szolgálta a 2010 évben Veszprém megyé-ben is megalakult Hatósági Tanácsadó Iroda, amely a fogyasztók számára is segítséget nyújt tanácsadással. Ezt a célt is szolgál-ják továbbá az idén januárban felállított rezsipontok is. Továb-bi eszköz, a „Nemzeti Fogyasztói Termékkosár”, mely segítség lehet a fogyasztói tudatosság növelésében. 2013-ban továbbá elindult az „Okosotthon” címet viselő honlap is. Ez a háztartások energiagazdálkodásának tudatosabbá tételében kívánt segítség-re lenni a gyermekek a felnőttek számára is interaktív formában.

Mindezeken túl a fogyasztói tudatosságot segíti elő minden olyan eszköz, amely információt nyújt a fogyasztók részére. Az NFH által alkalmazott kommunikációs eszközöknek igazodnak a modern kor követelményeihez. Így megújult az NFH honlapja, a facebook-on és a twitteren történő további jelenlét is. Legújabb eszközként pedig a mobiltelefonos applikáció említhető.

5.

A fogyasztóvédelemnek másik fontos célja kell, hogy legyen a kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportok fokozott vé-delme. Ilyenek egyrészt a 18. életévüket be nem töltött szemé-lyek, valamint az időskorúak és fogyatékossággal élők.

Itt kell felhívni a figyelmet a jelenleg komoly problémaként jelent-kező termékbemutatókra. A termékbemutatók jelentős részén az idősebb korosztály tagjait – elsősorban kommunikációs trükkök-kel – olyan, irreális vételárú termékek megvásárlására beszélik rá, amelyre általában nincs szükségük. A fogyasztó, aki otthon meggondolja magát, és vissza kívánja juttatni a terméket, nem jut el a vállalkozáshoz. Nem található a székhelyén vagy nem veszi vissza a terméket.

A felügyelőink sok esetben próbálkoznak a termékbemutatókra való eljutással. Ellenőrizni szeretnék, hogy az ott elhangzottak nem ütköznek-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilal-mába. Annak érdekében, hogy a felügyelőség tudomást szerez-zen a termékbemutatóról, a tavalyi évtől kezdve azokat be kell jelenteni. A termékbemutató szervezői azonban újabban csak névre szóló meghívóval engedik be a fogyasztókat a bemutató-ra. Így megakadályozzák, hogy a felügyelőség munkatársai in-kognitóban megjelenhessenek. A felügyelők felismerése esetén pedig egészen gyorsan lezárják az aznapi bemutatót. A termék-bemutatók ellenőrzésének jelenleg nem látszik hatékony módja, továbbá a visszaélések valószínűsége igen nagy. Indokolt lenne


ezért ezt a tevékenységet még jobban jogi korlátok közé szoríta-ni, adott esetben megtiltani.

A kiszolgáltatott fogyasztói rétegek helyzetének javítása érdeké-ben hatékonyan lépett fel a Kormány a fogyasztó csoportok ellen is. A fogyasztói csoportot szervező vállalkozások a hirdetéseik-ben azt sugallták, hogy a csatlakozó tagok könnyen és gyorsan juthatnak kölcsönhöz. A fogyasztók csak a belépést követően szembesültek a konstrukció valódi természetével. Készpénzt ugyanis nem, csak vásárlói jogot szerezhettek, és azt is csak évek múltán tudták érvényesíteni. A fogyasztóvédelmi törvény 2014. január 1-ig moratóriumot rendelt el a fogyasztói csopor-tok létrehozására. Ezt követően általános jelleggel tiltotta meg a fogyasztói csoportok létrehozását. A kormányrendeleti szabá-lyozás pedig a már létrehozott fogyasztói csoportot működtető vállalkozások tevékenységét átláthatóvá tette, garanciális sza-bályokat fogalmazott meg továbbá a csatlakozott személyek ér-dekében.

Szintén fontosnak tartom a 18 év alatti személyek érdekében tör-ténő fogyasztóvédelmi ellenőrzéseket. Ez az a korosztály, amely könnyen kapható az egészségtelen életmódot megalapozó fo-gyasztási cikkek korai vásárlására. Ezért a dohánytermékek és az alkoholtartalmú fogyasztási cikkek esetén elengedhetetlen, hogy a vállalkozások betartsák az életkorra vonatkozó előíráso-kat. Ezek szigorú ellenőrzése és jogsértés esetén szankcionálá-sa fokozott állami igény.

6.

A vállalkozás és a fogyasztó között sok esetben elkerülhetetlen a jogvita. Ennek legrosszabb és legköltségesebb elintézése, ha egyből peres ügy lesz belőle.

Ezért fontos az alternatív vitarendezés lehetőségének erősítése, melynek egyik meglévő intézménye a békéltető testület. E tes-tületek természetesen nem tudják átvenni a bíróságok szerepét, azonban jelentős segítséget nyújtanak a fogyasztóvédelmi viták megszüntetésében.

A fogyasztó és a vállalkozás sok esetben nem érti egymást. Fő-leg nagyobb vállalatok esetében érzékelhető ez. Ilyenkor lehet szerepe egy közvetítőnek, aki megérti mindkét fél szempontjait, és ezt kommunikálni tudja a másik fel felé. A problematikus ezen eljárásokban, hogy a vállalkozások gyakran nem adnak választ a békéltető testületnek. 2014. január 1-től azonban fogyasztó-védelmi hatáskör a vállalkozás válaszirat-küldési kötelezettsége elmaradásának vizsgálata is.

Az ügyek számát tekintve elmondható, hogy Veszprém megyé-ben az idei év első felében a békéltető testülethez havonta át-lagosan 23 beadvány érkezett. Ez az átlag 2013-ban 30 volt. A beérkező beadványok száma tehát csökkenő tendenciát mutat. Talán magyarázható ez azzal, hogy a fogyasztói panaszok in-tézése javult. Közrejátszhatott azonban a csökkenésben az is,

hogy a panaszt benyújtók közül többen a Fogyasztóvédelmi Fe-lügyelőséghez fordulnak elsőre. Egyes ügyekben, ha nincs ha-tásköre, a felügyelőség átirányítja a fogyasztót a békéltető tes-tülethez. A fogyasztók egy jó része azonban az ügyét már nem kívánja folytatni a békéltető testület előtt.

7.

Az előző kormányzati ciklusnak a fogyasztókat leginkább érintő intézkedése a rezsicsökkentés bevezetése volt. Érthető okokból ezek az intézkedések a közszolgáltatást nyújtó vállalkozások tet-szését nem nyerték el. Ellenben jelentős megtakarítást eredmé-nyeztek a fogyasztóknál.

Szorosan összefügg a rezsicsökkentéssel a közszolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszony rendezése is. Azokban a hely-zetekben, amikor a fogyasztó a boltban egy terméktípus esetén számtalan termékből választhat, kisebb az állam felelőssége. A termékek közül a fogyasztó saját igényei figyelembe vételével el tudja dönteni, hogy melyiket választja. Nincs azonban ez így a közszolgáltatások esetében. Itt egyértelműen a monopolhelyzet-ben lévő vállalat van erőfölényben. A fogyasztó, például ha gázt, villanyt vagy vizet akar, választási lehetősége valójában minimá-lis, gyakorlatilag nincs. Ebben az esetben felértékelődik az ál-lam szerepe: olyan környezetet kell teremtenie, ahol a fogyasztó méltányos árakon, megfelelő szolgáltatást kap. Olyan helyzetet kell teremtenie, ami kizárja például azt, hogy adott jogvita elbí-rálásáig a szolgáltató kikapcsolja a szolgáltatást. Nincs kisegítve ugyanis a fogyasztó azzal, ha a szolgáltatásból kikapcsolják, ám a jogi eljárásban végül kiderül, hogy neki van igaza.

E helyzetet felismerve az államnak fokozottan védenie kell a fo-gyasztót a közszolgáltatóval szemben. Ebbe az irányba mutat-nak a 2013-ban hatályba lépett jogszabály-módosítások.

Ezek következtében a lakossági fogyasztók, illetve felhasználók tekintetében jelenleg valamennyi közszolgáltatási területen van a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek hatásköre. Felállításra ke-rültek továbbá a rezsipontok, amelyek soron kívül tájékoztatják a rezsikérdéssel hozzájuk forduló fogyasztókat. Természetesen biztosítani kell azt is, hogy a fogyasztó visszaélésszerűen ne gyakorolhassa jogait, de jelenleg – úgy gondolom – nem ez a közszolgáltatások hazai rendszerének sarokpontja.

Az állami akarat mit sem ér, ha nincs, aki végrehajtsa. Ez a kor-mányhivatalok és a fogyasztóvédelmi felügyelőségek elsődle-ges szerepe. A kormányhivatal feladata, hogy a területi szintű fogyasztóvédelem hatékony működésének technikai feltételeit megteremtse. Továbbá, hogy a területi szintű államigazgatási szervek közötti koordinációt elősegítse.

Az állami akarat érvényesítése a fogyasztóvédelmi felügyelősé-gek dolga a közszolgáltatások területén is. Természetesen itt is elsődleges cél a jogkövető magatartás elérése. Nagyobb szerep van azonban a bírságolásnak. A közszolgáltatások előbb említett

www.nfh.hu


monopol jellegére, továbbá a közszolgáltató vállalatok méreteire is tekintettel indokolt, hogy e vállalatok jogsértéseivel szemben arányos bírságösszegek kerüljenek meghatározásra.

A Veszprém Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügye-lősége például 2013-ban összesen 31 millió forint bírságot sza-bott ki. Ebből a közszolgáltatással összefüggésben 10,5 millió forint bírságot.

A fogyasztóvédelem szerepének erősödése a közszolgáltatások területén azt eredményezte, hogy jelentős mértékben nőtt ezen a területen a hatósági megkeresések száma. 2013-ban orszá-gos szinten

• a villamosenergia-szolgáltatást érintően 2602,• a földgázszolgáltatással kapcsolatban 2248, • a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatban 980, • a távhőszolgáltatással összefüggésben összesen 633 beadvány érkezett a felügyelőségekhez. A tavalyi évben mintegy 800 esetben került sor fogyasztóvédelmi bírság kiszabására.

A Veszprém Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2013-ban összesen 763 eljárást folytatott le fogyasztói megkeresésre. En-nek egynegyede közszolgáltatásokkal kapcsolatos.

Jól jelzik tehát ezek a számok, hogy szükség volt ezen a terü-leten is a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelmére.

A Kormány tehát elindított egy jelentős folyamatot a rezsicsök-kentés és a közszolgáltatások területétén. Ennek folytatására szükség van. Ezt felismerve a Kormány augusztusban határo-zatot hozott arról, hogy egyetért olyan állami tulajdonú holding létrehozásával, amely nonprofit alapon, a szolidaritás elvét fi-gyelembe véve, kis ráfordítással, fenntartható módon működik. A holding létrehozása 2015 első felében várható. Remélhetőleg

jelentősen csökkenteni fogja a fogyasztók kiszolgáltatottságát.

Bár jelen dokumentum célja nem a fogyasztóvédelem elkövetke-ző feladatainak összefoglalása, a területi tapasztalatok alapján szükséges megemlíteni egyes területeket, melyek erősítése a területi szervek tapasztalatai alapján fontosnak tűnik.

Egyrészt kiemelten fontosnak tartom a rezsicsökkentés továb-bi lehetséges irányainak vizsgálatát, és a közszolgáltatások területén a hatékony fellépést. Sose feledjük: az állam felelős az állampolgáraiért. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a mo-nopolhelyzetben lévő vállalkozásokkal szemben a fogyasztó ne legyen teljesen kiszolgáltatott.

Úgyszintén szükségesnek tartom a fogyasztói tudatosság növe-lését. Jelenleg ennek egyik legfontosabb eszköze a tisztességte-len kereskedelmi gyakorlatok elleni határozott fellépés. Azonban e területen is jelentősebb szerepet kaphat a fogyasztóvédelem a későbbiekben.

Az állami szerveknek kell ez embereket szolgálniuk és nem fordítva. Keresni kell tehát a fogyasztóvédelem szolgáltató-jel-legének erősítési lehetőségeit. Így meg kell vizsgálni például a fogyasztók és a vállalkozások közötti mediátori szerep kialakí-tásának lehetőségét. Megelőzve ezzel akár a mindegyik félnek negatív következményekkel járó hatósági eljárásokat.Szintén fontosnak tartom a vállalkozások jogkövető magatartá-sának elősegítését. Az eddig indított programok kijelölték helyes irányt, de folyamatosan gondolkodni kell új projektek indításában.Végül kiemelném az időskorúak, a fogyatékossággal élők, va-lamint a 18. életévüket még be nem töltött fogyasztók jogainak hatékonyabb érvényesítését.


DR. KRIESCH ATTILA:

Az EU és a magyar jog viszonya: határon átnyú-ló jog- és igényérvénye-sítési lehetőségek a ma-gyar fogyasztók számára

Magyarország EU-s tagságából eredően a magyar jogrendszer tartalmát részleteiben befolyásolják az uniós Alapszerződések és azok alapján elfogadott másodlagos uniós fogyasztóvédelmi joganyag.

Az uniós rendeletek és irányelvek a fogyasztók életének, egészségének védelmét (pl: termékbiztonsági szabályok), a fo-gyasztók tájékoztatásához fűződő jogának érvényesülését (pl: előzetes tájékoztatási kötelezettségek meghatározása a vállal-kozások számára) erősítik, valamint a fogyasztók vagyoni érde-keinek (pl: szavatossági-jótállási szabályok, bizonyos fogyasztói szerződések esetén elállási jog biztosítása) hatékonyabb védel-mére irányulnak. E szabályok célja, hogy a szakmai, gazdasági tevékenységi körén kívül eljáró fogyasztó és a gazdaság pro-fesszionális szereplője, a vállalkozás közötti egyensúlytalansá-gokat kompenzálják.

Azonban a fogyasztók vagyoni érdekeit védő szabályok és a fogyasztói jogosultságok kizárólag hatékony és gyors (elsősor-ban a bírósági eljáráson kívüli) igényérvényesítési lehetőségek fennállása esetén tudják a jogalkotó akaratának megfelelő cél-jukat elérni, különös tekintettel a határon átnyúló, azaz külföldi (elsősorban más EU-s tagállami és EGT országbeli) vállalkozás-sal megkötött fogyasztói ügyletekből eredő fogyasztói jogviták esetén. A tanulmányban a rövid uniós bevezetőt követően ezért a legfontosabb határon átnyúló fogyasztói igényérvényesítési le-hetőségek bemutatására koncentrálok a teljesség igénye nélkül.Elsődlegesen és részleteiben az Európai Fogyasztói Központok

Hálózatának (ECC-Net) és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Ható-ság égisze alatt működő, az elmúlt 4 évben a magyar és uniós fogyasztók vagyoni igényeit nagyságrendileg 55 millió Ft érték-ben sikeresen érvényesítő hazai Európai Fogyasztói Központ feladatai kerülnek ismertetésre az egyedi fogyasztói szerződés-ből eredő határon átnyúló panaszok érdemi megoldásának elő-segítése során.

Ezt követően pedig az egyéb jogszabályon alapuló jogi lehető-ségeket, továbbá a nem jogszabályon, hanem a vállalkozások önkéntes döntésén alapuló belső panaszkezelési rendszerek közül mutatok be röviden néhány nemzetközi példát. Majd érin-tőlegesen az új uniós szabályozásra térek ki az alternatív és az online vitarendezés területén. Zárásként a bírósági vitarendezés egyes uniós szintű kérdéseit ismertetem a fogyasztói jogviták-hoz kapcsolódóan, különösen tekintettel a „gyorsított” bírósági eljárásfajtákra, valamint a joghatóság és az alkalmazandó jog kérdésköreire.

AZ EU ÉS A MAGYAR JOG VISZONYÁNAK NÉHÁNY ALAP-KÉRDÉSE

Tagállami mozgástér szintje az uniós fogyasztóvédelmi szabá-lyozás átvétele és alkalmazása során

A fogyasztóvédelmi előírásokat rögzítő másodlagos uniós jog legfontosabb szabályozási eszközei, az uniós rendeletek és irányelvek kapcsán szükséges kitérni arra a kérdésre, hogy a

www.nfh.hu


tagállami jogalkotó az egyes jogi eszközöknél milyen szintű moz-gásteret kap.

Az uniós rendeletek közvetlen hatályúak, így külön tagállami át-ültetés nélkül közvetlenül alkalmazandóak a tagállamokban. Ez azt is jelenti, hogy a tagállamoknak nincs mozgásterük megvá-lasztani az alkalmazandó jogszabályi formát, eszközét és a sza-bályozás szintjét. Példaként említhetőek a különböző közlekedé-si eszközökkel utazó fogyasztók jogait rögzítő, így a légiutasok jogairól, a vasúti utasok, a távolsági autóbusszal utazó utasok jogairól szóló rendeletek.

Az uniós irányelvek biztosítanak egy bizonyos szintű mozgáste-ret a tagállami átültetés során a tagállami jogalkotónak, hiszen az irányelvek esetén az elérendő szabályozási cél és tartalom kötelezi a tagállamokat, de annak jogszabályi megvalósításának eszköze, formája tekintetében lényegében széles szabadsággal bírnak. Az irányelveket a harmonizáció szintje, és így a tagállami mozgástér terjedelme alapján több csoportba sorolhatjuk.

Minimumharmonizációs irányelvek esetében a tagállamok fenn-tarthatnak vagy bevezethetnek az irányelvnél a fogyasztóvéde-lem magasabb szintjét megvalósító szigorúbb szabályokat (pl: a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló 1999/44/EK irányelv). A maximumharmonizációs irányelv azt jelenti, hogy a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be szigorúbb vagy ke-vésbé szigorúbb szabályokat az irányelv által szabályozott kér-désekben (pl: 2005/29/EK irányelv – UCP), azaz nincsen moz-gásterük a szabályozás átvétele, nemzeti jogba való átültetése során.

Emellett a maximumharmonizációs irányelveknek létezik egy speciális típusa, amely kifejezett felhatalmazó rendelkezések alapján eltérési lehetőséget enged a tagállamoknak. Ezen „hibrid” maximumharmonizációs irányelv típusnál a tagállamok az irány-elv által szabályozott egyes kérdésekben az irányelv célkitűzé-seinek keretei között saját maguk dönthetnek, kapnak bizonyos mozgásteret (pl: a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irány-elv). Véleményem szerint az uniós irányelvi jogalkotás a jövőben ezt a speciális szabályozási megoldást fogja előnyben részesí-

teni a tagállamok közötti kompromisszum elérésének biztosítása és a speciális tagállami érdekek figyelembevétele érdekében.

Az uniós szabályozás jellemzői a fogyasztók vagyoni érdekeit védő fogyasztóvédelmi jogszabályoknál

Az uniós irányelvek (pl. a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv, a 2008/122/EK irányelv a timeshare-ről, 90/314/EGK irányelv a szervezett utazási formákról, stb) és rendeletek (pl: 261/2004/EK rendelet a légi utasok jogairól) részletes tájékoz-tatási kötelezettséget írnak elő a fogyasztóval szerződő vállal-kozás számára a fogyasztó oldalán fennálló információs hiány ellensúlyozása érdekében. A bizonyítási terhet a tájékoztatás megtörténtéről az európai jogalkotó a vállalkozások telepítette.

A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme és az esetleges elsie-tett, nem átgondolt ügyletkötések következményeinek enyhítése érdekében az uniós jogalkotó több esetben a szerződéstől való indokolás nélküli elállási jogot biztosított a fogyasztók részére (pl. fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv, a 2008/122/EK irányelv a timeshare-ről, 90/314/EGK irányelv a szervezett utazási formákról, 2008/48/EK irányelv a fogyasztói hitel-megál-lapodásokról).

Továbbá szintén a fogyasztók vagyoni érdekeit védi az az irány-elvi rendelkezés, amely rögzíti ellenérték elfogadásának tilalmát a vállalkozás részéről az elállási határidő alatt (pl. a 2008/122/EK irányelv a timeshare-ről, továbbá a korábbi szabályozás fenntar-tása esetén bizonyos tagállamokban a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv alapján).

Emellett gyakori szabályozási megoldás az egyoldalú kógencia, azaz a fogyasztó hátrányára való eltérés tilalmának, valamint a fogyasztói joglemondás tilalmának rögzítése.

Jogértelmezési és jogalkalmazási problémák az uniós fogyasztó-védelmi jogszabályok vonatkozásában

Az uniós irányelvek és rendeletek a jogharmonizációt és a jog-egységesítést célozzák a tagállamokban, azonban látható, hogy

Dr. KRIESCH Attilaigazgató, főosztályvezető,Nemzeti Fogyasztóvédelmi HatóságEurópai Fogyasztói Központ


a fogyasztóvédelmi jogszabályok egységes alkalmazását, vég-rehajtását és értelmezését sok tényező nehezíti.

Az uniós fogyasztóvédelmi szabályokat tagállami szinten elté-rő felépítésű és szerkezetű tagállami intézményrendszer hajtja végre és kényszeríti ki (hatóság-ombudsman-bíróság, stb, vala-mint döntés egyedi ügyekben vagy csak közérdekű bejelentések kezelése, stb), és a végrehajtó szervezetek különböző eljárási szabályok (magánjogi, közigazgatási vagy büntetőeljárási jellegű szabályok) alapján különböző hatósági eszközökkel (pl: informá-lis egyeztetés, ajánlás, bírság vagy hatósági határozat, stb) lép-nek fel a jogsértések megszüntetése érdekében.

A közös és egységes uniós szabályok mégis eltérő tagállami jogértelmezéseket eredményezhetnek, amely a jogalanyok szempontjából kiszámíthatatlansághoz és bizonytalansághoz vezethet. Az uniós szabályozás nem rendezi a szabályozással érintett fogyasztóvédelmi kérdéskör minden egyes részletét, így véleményem szerint hiányos, fontos alapkérdéseket nem szabá-lyozó uniós szabályok vannak hatályban. Az uniós szabályozás hiányosságát a tagállami jogszabályoknak kell tartalommal meg-tölteni, így az uniós fogyasztóvédelmi (jellemzően magánjogi) szabályozás tagállamonként eltérő magánjogi-polgári jogi sza-bályokkal, mint mögöttes joganyaggal egészül ki. Emellett sok esetben a tagállami átültető nemzeti jogszabályok sem egyértel-műek, amely további jogalkalmazási és jogértelmezési bizonyta-lanságokat szülhet.

A fenti bizonytalansági tényezőket, szabályozási hiányosságokat és jogértelmezési nehézségeket az Európai Unió Bíróságának minden tagállami jogalanyra kötelező érvényű jogértelmezést jelentő esetjoga tudja megoldani, azonban a bíróság esetjoga rendkívül lassan alakul, fejlődik. Ettől függetlenül a Bíróság által meghozott fontos ítéletek például a légi utasok jogai, az általá-nos szerződési feltételek vagy a távollévők között kötött szerző-déseket érintő korábbi szabályozás vonatkozásában növelték a jogbiztonságot és hozzájárultak az uniós szabályok egységes értelmezéséhez.

HATÁRON ÁTNYÚLÓ ÜGYLETEK

A határon átnyúló ügyletek fajtái

Az Európai Unió egy különböző jogi hagyományú országokból álló, azonban mára már belső határok nélküli egységes – töb-bek között gazdasági – térség, amely azt jelenti, hogy egy adott tagállamban letelepedett vállalkozás – az uniós jogharmonizáció eredményeképpen lényegében saját országához hasonló fo-gyasztóvédelmi jogi keretek között – bármely másik tagország-ban végezhet kereskedelmi és gazdasági tevékenységet.

Emellett a belső határok megszűnésének és az utazási korláto-zások eltörlésének köszönhetően az európai fogyasztók (így a magyar fogyasztók is) lényegében szintén szabadon utazhatnak, mozoghatnak és vásárolhatnak az Unión belül (személyek és

áruk, szolgáltatások szabad áramlásának elve). A belső határok nélküli Európa lehetővé teszi az európai fogyasztók számára, hogy lakóhelyüktől eltérő más tagállamban nyújtott szolgáltatá-sokat vegyenek igénybe, illetve más tagországban árusított ter-mékeket vásároljanak meg. Emellett az információtechnológia fejlődés (e-kereskedelem, m-kereskedelem) is hozzájárul a ha-táron átnyúló ügyletek számának növekedéséhez, amely során az európai fogyasztók a lakóhelyük országánál sok esetben szé-lesebb választékkal és kedvezőbb árakkal találkozhatnak.

Az ilyen fogyasztói ügyleteket, tehát amikor a fogyasztó a lakó-helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett, eltérő honosságú vállalkozással köt valamilyen szerződést, határon át-nyúló ügyletnek, határon átnyúló vásárlásnak nevezzük.

A határon átnyúló ügyleteket megkülönböztethetjük a fogyasztói tudatosság oldaláról. Szándékolt, tudatos határon átnyúló ügy-let esetében a fogyasztó tudja, hogy a megrendelés, szerződés során egy külföldi vállalkozással kerül jogviszonyba, például, ha egy általa ismert külföldi légitársaság honlapján foglalja le uta-zását. Azonban „szándékolatlan”, nem tudatos határon átnyúló ügylet áll fenn, ha a fogyasztó a megrendelésnél nem, hanem csak később, jellemzően a teljesítésnél szembesül azzal a tény-nyel, hogy külföldi vállalkozással került szerződéses kapcso-latban. A gyakorlatban ilyen történhet például a magyar nyelvű,

.hu domain kiterjesztésű webáruházakból való rendelés esetén, amely e-boltok mögött nem magyar székhelyű, hanem egy kül-földi vállalkozások állnak.

A határon átnyúló ügyletek egy másik csoportosítási szempontja alapján megemlíthetőek az „elkerülhető” és az „elkerülhetetlen” határon átnyúló ügyletek. „Elkerülhető” határon átnyúló ügy-let esetében a fogyasztónak van választási lehetősége belföldi vállalkozást választani a jogügyletnél és a szerződéskötésnél, például, ha a fogyasztó által megvásárolni kívánt termék ma-gyarországi üzletben vagy webshopban is kapható. Azonban

„elkerülhetetlen” a határon átnyúló ügylet, amennyiben a fogyasz-tónak nincs más optimális választási lehetősége, mint a külföldi vállalkozással való ügyletkötés, például ha csak külföldi légitár-saság üzemeltet járatot a kiválasztott célországba, vagy adott termék csak külföldi webáruházban kapható.

Határon átnyúló ügyletekből eredő fogyasztóvédelmi problémák

Amíg a határon átnyúló ügylet, a szerződés teljesítése a fogyasz-tó előzetes elképzelése szerint alakul (például a vételár megfi-zetése után megkapja a terméket, időben megérkezik a rendelt termék, megfelelő minőségű a termék, illetve meghibásodás esetén a kereskedő teljesíti a jogszabály alapján a vásárlót meg-illető szavatossági jogon alapuló igényt, stb.), addig elégedetten tapasztalja a fogyasztó a határon átnyúló vásárlás lehetséges előnyeit, mint például adott esetben az alacsonyabb árat és a hazánkban nehezen beszerezhető termék megvételét. Azonban előfordulhat, hogy a külföldi kereskedő olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amely nem felel meg a szerző-

www.nfh.hu


désben meghatározott feltételeknek, és amely miatt fogyasz-tói panasz, fogyasztói jogvita keletkezik. Rendszerint ilyenkor szembesül a magyar fogyasztó azon nehézségekkel, hogy adott esetben nyelvtudás és jogi ismeretek hiányában hogyan, milyen módon rendezheti a felmerült jogvitát a más tagállamban letele-pedett kereskedővel.

A határon átnyúló ügyletek – magyar fogyasztókat is sújtó – hát-rányai, kockázatai között elsőként a nem „tudatos” határon át-nyúló ügyleteket kell megemlíteni, hiszen sok esetben a termék átvételéig nem is derül ki, hogy külföldi vállalkozás a szerződé-ses partner. Emellett a fogyasztókat információs hiány és félre-értések is sújtják az ügylet tekintetében alkalmazandó jogsza-bályokról. Példaként említhető a hazánkban tartós fogyasztási cikkek vásárlásakor „megszokott” jogszabályi védelem, a kötele-ző jótállás jogintézménye. Tudni kell, hogy egy Magyarországon kötelező jótállás körébe tartozó mobiltelefon egy másik uniós tagállami üzletben történő megvásárlásakor a magyar fogyasztó hiába várja a jótállási jegy átadását az eladótót, hiszen a magyar szabályozással megegyező formában a kötelező jótállás jogin-tézménye más uniós tagállamban nem ismert.

Emellett a külföldi vállalkozásokkal való kapcsolatfelvétel és kommunikáció a nyelvi problémák miatt szintén nehézséget okozhat, amennyiben valamilyen probléma merül fel a teljesítés során. A fogyasztó a panasztételi és jogérvényesítési lehetősé-gekkel, azok idejéről és költségeivel kapcsolatos információs hi-ánnyal is szembesülhet. Kérdéses továbbá, hogy anyanyelvén tud-e a fogyasztó kommunikálni az ügyfélszolgálattal.

A fogyasztói panaszok értéke, a fogyasztói követelések, igé-nyek összege jellemzően kisebb értékűek, és ez a körülmény hatékony és gyors jogérvényesítési lehetőségek hiányában visszatarthatja a fogyasztót a jogszabályokban rögzített jogai gyakorlásától (magasabb a jog- és igényérvényesítés költsége, mint a követelés értéke). Emiatt az egységes uniós piacba vetett fogyasztói bizalom erősítése esetén nem elég a fogyasztói jogok jogszabályban való biztosítása, hanem szükségesek a gyors és hatékony jogérvényesítési fórumok és eszközök.

Lehetséges jogi fórumok

Ha a fogyasztónak egyéni jogsérelme, panasza keletkezik a külföldi vállalkozással szemben, felmerül a kérdés, hogy mely szervezetek, fórumok tudnak részére érdemi segítséget nyújtani.

A fogyasztó közérdekű bejelentést tehet a kompetens tagálla-mi hatóságnál a tagállami fogyasztóvédelmi hatóságok közöt-ti együttműködést (úgynevezett CPC – Consumer Protection Cooperation együtműködés) szabályozó 2006/2004/EK rende-let alapján. Azonban ez a hálózat nem az egyedi szerződésből eredő fogyasztói jogvitákban, hanem a közérdeket sértő határon átnyúló jogsértések esetén, azok megszüntetése érdekében lép-het fel hatósági úton.

A határon átnyúló egyedi fogyasztói szerződésekből eredő jog-viták rendezésére létrejött segítségnyújtó fórumok között elsőd-leges az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának (ECC-Net) szerepét szükséges kiemelni. A hálózat tagjaként a Nemzeti Fo-gyasztóvédelmi Hatóság szervezetében működő hazai Európai Fogyasztói Központ nyújt érdemi jogi segítséget a magyar fo-gyasztók határon átnyúló panaszai megoldásának elősegítése során.

Emellett számos olyan egyéb nemzetközi jogi megoldás és le-hetőség áll a fogyasztók rendelkezésére határon átnyúló jogvi-ták esetén, amelyek részben jogszabályon alapulnak, azonban számos esetben kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül, a vállalkozások önkéntes döntésén alapuló belső panaszkezelési rendszert jelentik.

Továbbá a hamarosan hatályba lépő új uniós szabályozás az al-ternatív és az online vitarendezés területén is szélesítette a fo-gyasztók jogérvényesítési lehetőségeit.

A jogvitákban érintett felekre kötelező érvényű döntés megho-zatalára jogosult fórumokhoz, a polgári bíróságokhoz való for-dulás kérdését, a bíróságok eljárását fogyasztóvédelmi jogviták esetében szintén számos speciális jogszabályi rendelkezés szabályozza a fogyasztó érdekeinek védelme érdekében. A bíró-sági vitarendezés egyes uniós szintű kérdései között fogyasztói jogviták esetén a „gyorsított” bírósági eljárásfajtákat, valamint a joghatóság és az alkalmazandó jog kérdésköreit lehet kiemelni.

AZ EURÓPAI FOGYASZTÓI KÖZPONTOK HÁLÓZATA A HATÁ-RON ÁTNYÚLÓ FOGYASZTÓVÉDELEMBEN

Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata

Az Európai Unió 28 tagállamában, valamint Izlandon és Norvé-giában működnek a határon átnyúló fogyasztói panaszok ren-dezésének elősegítése és a felek közötti megállapodás elérése érdekében a nemzeti európai fogyasztói központok (European Consumer Centres, rövidítve: ECC), amelyek együtt alkotják az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát (ECC-Net, EFK-Hálózat), hozzájárulva ahhoz, hogy az európai uniós fogyasztók-nak az uniós egységes belső piacba és a határon átnyúló vásár-lásokba vetett bizalma növekedjen.

A hazánkban 2006 óta létező az Európai Fogyasztói Központ (EFK) 2011. január 1-től a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szervezetében működik.

Az EFK minden naptári évben az Európai Unió felelős szer-ve, a Pályázati Ügynökség (The Consumers, Health and Food Executive Agency, CHAFEA) által jóváhagyott, a szervezeti ke-reteket biztosító befogadó intézménnyel (host organisation, az NFH) megkötött, a szakmai, jogi és pénzügyi működési feltéte-leket rögzítő támogatási szerződés részét képező részletes és sokrétű feladatot meghatározó munkaprogram és költségvetés


alapján végzi tevékenységét.

Az EFK-Hálózat munkáját uniós szinten az Európai Bizottság kijelölt főigazgatósága koordinálja, amely priorításokat határoz meg, és összefogja a tagállami EFK-k munkáját. Természetesen mivel az EFK-k a saját nemzeti fogyasztóvédelmi rendszerük-ben és környezetükben működnek, a nemzeti fogyasztóvédelmi priorítások, körülmények és az NFH mint befogadó intézmény fogyasztóvédelmi stratégiája is lényegesen kihatnak az EFK munkájára.

Az Európai Unió értékelte az EFK által 2011-ben és 2012-ben végzett szakmai munkát és az elért eredményeket, amely alap-ján a központ munkáját mindkét évben kiváló minősítéssel ismer-ték el. 2013-ban külön értékelésre nem került sor, azonban az NFH 2013-ban benyújtott szakmai és pénzügyi jelentését kifo-gás és észrevétel nélkül elfogadta a Pályázati Ügynökség.

Az Európai Fogyasztói Központ feladatai Az EFK sokrétű tevékenységet folytat a határon átnyúló fogyasz-tóvédelemben.

• Az Európai Fogyasztói Központ elsődleges feladata a hatá-ron átnyúló (amikor a fogyasztó lakóhelye és a kereskedő székhelye különböző országban, az EU valamely tagállamá-ban, Izlandon vagy Norvégiában található) egyedi fogyasztói panaszok és jogviták rendezésében való, hatósági eljáráson kívül történő (az NFH hatósági hatáskörére tekintet nélküli) közreműködés, azaz közvetítés és egyeztetés a fogyasztó és a vállalkozás közötti megállapodás, egyezség létrehozása, és ily módon egy esetleges határon átnyúló bírósági pereskedés elkerülése érdekében.

• Amennyiben az EFK közreműködése nem vezetne eredmény-re, az EFK felvilágosítást nyújt a fogyasztók részére az al-ternatív vitarendezési (békéltető testületi) eljárások esetleges lehetőségéről és az egyedi fogyasztói jogviták rendezésének bírósági eljáráson kívüli egyéb módjairól, valamint adott eset-ben a fogyasztó kérése esetén továbbítja a fogyasztói panaszt a kompetens magyar vagy külföldi alternatív vitarendező (bé-kéltető) testület részére. Ehhez kapcsolódóan együttműkö-dést tart fenn a hazai alternatív vitarendező testületekkel.

• Hasznos tippeket és jó tanácsokat ad a különböző belföldi és határon átnyúló ügyletek, kereskedelmi gyakorlatok tartalmá-ról, jellegéről, továbbá azok előnyeiről és kockázatairól is.

• Az ECC-Net tagjaival közös projektekben és felmérésekben, valamint szakmai tanulmányok elkészítésében vesz részt.

• Tájékoztatást ad a fogyasztók részére a fogyasztói jogokról, valamint a hazai és az európai uniós jogszabályok tartalmáról.

• Szakmai előadások és oktatások szervezése és megtartása útján részt vesz a fogyasztói tudatosság és a vállalkozások jogismeretének növelésében.

• A hazai és európai uniós jogalkotás keretében a jogszabály-tervezetek véleményezése során képviseli a fogyasztóvédel-mi szempontokat.

• Szakmai együttműködést tart fenn más európai uniós, a fo-gyasztók tájékoztatását és érdekeinek védelmét szolgáló hálózatokkal (pld: SOLVIT, Europe Direct, Enterprise Europe Network, stb.), a magyar fogyasztóvédelmi rendszer szerep-lőivel (megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek, békéltető testületek, egyéb hatóságok, civil szervezetek, stb.) és egyéb szervezetekkel (Európai Bizottság Magyarországi Képvisele-te, oktatási intézmények, stb).

A határon átnyúló fogyasztói panaszok rendezésében való köz-reműködés

Az EFK közreműködésének két módját különböztetjük meg at-tól függően, hogy a határon átnyúló panaszt magyarországi lakóhellyel rendelkező) fogyasztó vagy pedig egy másik uniós országbeli fogyasztó nyújtja be. A panaszkezelés egy négysze-replős folyamat keretében zajlik.

Amennyiben egy magyarországi lakos fogyasztónak egy másik uniós tagállamban, illetve Izlandon vagy Norvégiában letelepe-dett vállalkozással szemben keletkezik határon átnyúló, fogyasz-tóvédelmi tárgyú panasza, a fogyasztó a panaszt a felek közötti jogviszonnyal és jogvitával kapcsolatos bizonyítékok csatolásá-val együtt nyújthatja be a magyar EFK-hoz.

Az EFK elvégzi a panasz jogi értékelését, bekéri a fogyasztó igényét alátámasztó dokumentumokat, értékeli és minősíti a fo-gyasztó igényének jogosságát, lefordítja a panaszt és a szüksé-ges mellékleteket angol nyelvre, majd továbbítja azt a kifejezetten erre a célra kifejlesztett, az Európai Bizottság által működtetett elektronikus adatbázis (IT-TOOL) alkalmazása útján a vállalko-zás székhelye szerinti tagállamban működő fogyasztói központ-hoz. Utóbbi központ a panasz megoldása és a jogvita rendezése érdekében közvetlenül felveszi a kapcsolatot a vállalkozással. A magyar és a külföldi fogyasztói központ angol nyelven folya-matosan kapcsolatot tartanak egymással, és a magyar központ rendszeresen tájékoztatja a fogyasztót ügyének állásáról.

Amennyiben az EFK-k közreműködésének köszönhetően a vál-lalkozás a fogyasztó számára is elfogadható módon teljesíti a fogyasztó igényét és rendezi a panaszt, a fogyasztói központok közreműködése sikerrel, azaz a panasz rendezésével zárul.

Ha a vállalkozás nem rendezi a fogyasztó panaszát, nem mű-ködik együtt az EFK-Hálózattal, illetve a fogyasztó továbbra sem elégedett a panasz rendezésének módjával és a külföldi vállalkozás megtett intézkedéseivel, a fogyasztónak – a jogvi-ta megszüntetése érdekében – lehetősége van adott esetben (amennyiben működik abban az országban kompetens alternatív vitarendező fórum) a vállalkozással szemben bírósági eljáráson kívüli alternatív vitarendezési (békéltető testületi) eljárást kezde-ményezni (utóbbihoz a Hálózat érdemi segítséget is tud részére nyújtani) vagy végső esetben bírósághoz fordulni.

Hasonlóképpen működik együtt a 2 fogyasztói központ, ameny-

www.nfh.hu


nyiben nem magyar, hanem másik uniós tagállami, valamint izlandi vagy norvég illetékességű fogyasztó fordul magyar vál-lalkozással szemben keletkezett panasza kapcsán a saját orszá-gában működő EFK-hoz.

A magyar EFK közreműködésének tartalma magyar fogyasztó külföldi céggel szembeni panasza esetén:

• Segítségnyújtás a külföldi vállalkozással való kapcsolatfelvé-telhez (angol és német nyelven);

• Tanácsadás a panasz előzetes rendezéséhez;• Panasz teljes egyedi jogi értékelése, tényállás feltárása, bizo-

nyítékok bekérése és áttanulmányozása;• Panasz és mellékleteinek angol nyelvre történő lefordítása,

összegzése és a vállalkozás székhelye szerinti fogyasztói központhoz való továbbítása;

• Folyamatos tájékoztatás az ügy állásáról és a fogyasztó érde-kének képviselete a panaszkezelésben érintett másik EFK-val szemben (jogi érvelés);

• Sikertelen panaszkezelés esetén tájékoztatás és segítség-nyújtás az egyéb jogi lehetőségekhez (alternatív vitarendezés bármely(!) tagállamban, kis értékű követelések európai eljárá-sa, hatósági eljárási lehetőségek, bíróság, felszámolási eljá-rás részletei, stb);

• Sikertelen panaszkezelés esetén a légiutas jogokkal kapcso-latos ügyekben a más tagállami kompetens hatóság által a 261/2004/EK rendelet alapján hozott döntés „informális vég-rehajtásának” (a határozatban foglaltak teljesítésének) meg-kísérlése más EU-s tagállami, izlandi vagy norvég légitársa-ságokkal szemben.

Az Európai Fogyasztói Központ közreműködésének és segítség-nyújtásának előnyei között az ingyenességet, a szakszerűséget, a gyorsaságot és az egyszerűséget lehet kiemelni. Emellett a magyar fogyasztó nyelvi támogatást is kaphat angol és német nyelven. A segítségnyújtás sok esetben eredményes, ameny-nyiben a fogyasztó igénye, kérése megalapozott. Nincs mini-mum értékhatár meghatározva a fogyasztói panasz/követelés tekintetében, így az EFK bármilyen összegű fogyasztói panasz esetében megkísérli a segítségnyújtást. Az EFK közreműködése permegelőző hatású, mivel a vitában érintett felek közötti komp-romisszumra törekszik, annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon egy esetleges hosszadalmas és költséges határon átnyúló bírósági pereskedés.

Az Európai Fogyasztói Központ panaszkezelési statisztikája

Az EFK-hoz 2011-ben összesen 341 (ebből 143 magyar fogyasz-tó által benyújtott), 2012-ben összesen 320 (ebből 176 magyar fogyasztó által benyújtott), 2013-ban összesen 360 (ebből 210 magyar fogyasztó által benyújtott), míg 2014-ben november vé-géig összesen 399 (ebből 213 magyar fogyasztó által benyújtott) olyan határon átnyúló panasz érkezett, amelynek rendezésében a fogyasztó és a vállalkozás országa szerinti fogyasztói központ is részt vett.

A magyar fogyasztók által benyújtott panaszok számának folya-matos növekedése elsődlegesen a központ aktív sajtótevékeny-ségének és a jól működő együttműködéseknek köszönhető, hi-szen ily módon több magyar fogyasztó szerzett tudomást az EFK létezéséről és működéséről, azaz arról, hogy külföldi vállalkozás-sal szembeni panasz esetén is van számukra segítséget nyújtó fórum. Ezt a tényt az is megerősíti, hogy 2013-ben már több mint kétszer annyi magyar fogyasztó által benyújtott panaszt kezelt az NFH az EFK útján, mint 2010-ben a korábbi befogadó intézmény.

Az EFK-hoz a leggyakrabban az alábbi témákban érkeznek ha-táron átnyúló panaszok magyar fogyasztóktól külföldi vállalko-zásokkal szemben, valamint külföldi társközpontjai útján külföldi fogyasztóktól magyar vállalkozásokkal szemben.

• Internetes vásárlásokból eredő szerződéses panaszok (nemteljesítés, hibás teljesítés, garanciális-jótállási jogok, el-állási jog, szerződési feltételek, stb);

• Internetes szolgáltatásokból (online fizetési megoldások, on-line árverések, internetes játékok stb) eredő szerződéses panaszok (nemteljesítés, hibás teljesítés, garanciális-jótállási jogok, elállási jog, stb);

• Online társkereső szolgáltatások;• A légiközlekedésben résztvevő utasok jogai, a légiközlekedés

feltételei (késés, járattörlés, elveszett poggyászok, speciális szolgáltatások, foglalási feltételek, szerződési feltételek, stb);

• Távolsági autóbusz- és vasúti közlekedést érintő panaszok;• Hagyományos, üzletben történő vásárlások (hibás teljesítés,

garanciális-jótállási jogok, elállási jog, stb);• Mobiltelefonokra letölthető tartalmak (emelt díjas hírközlési

szolgáltatások), elektronikus hírközlési szerződések;• Üdülési jog (timeshare); Utazási szerződések, szállásfoglalás,

a szállás minősége;• Autóbérlés;• Lakásbérlés;• Vállalkozási szerződések;• Egészségügyi (jellemzően fogászati) szolgáltatások.

A panaszok többsége a fogyasztói szerződések hibás vagy ké-sedelmes teljesítése, szerződésszegő nem teljesítése, továbbá a felek közötti jogviszony megszűnését követő vitatott elszámo-lás miatt került benyújtásra. Az EFK a pénzügyi szolgáltatásoktól eltekintve (ezen esetekben a Fin-Net uniós hálózat áll rendelke-zésre) bármilyen határon átnyúló fogyasztói panasz esetén ér-demben közre tud működni és tud ingyenes segítséget nyújtani a fogyasztók részére.

Az EFK külföldi társközpontjaival való együttműködése útján az elmúlt években nagyságrendileg 55 millió Ft (2011-ben nagy-ságrendileg 10.000.000 Ft, 2012-ben 13.500.000 Ft, 2013-ban 15.712.000 Ft, 2014-ben pedig 16.341.000 Ft) összegben érvé-nyesítette sikeresen az európai (magyar és más uniós) fogyasz-tók határon átnyúló ügyletekből eredő vagyoni igényeit. Az EFK közreműködésének köszönhetően a magyar fogyasztók érdemi segítséget kaptak, és elkerülhetővé vált számukra egy külföldi


vállalkozással szembeni hosszadalmas határon átnyúló bírósági eljárás.

Továbbá számos külföldi fogyasztó magyar vállalkozással szem-beni panaszának megoldásában is érdemben közreműködött az EFK. A sikeresen megoldott panaszok kapcsán az érintett fogyasztók elkerülhették az esetleges határon átnyúló pereske-déssel kapcsolatos járulékos (ügyvédi, bírósági és fordítási, stb) költségeket is.

A fentieken túl az EFK minden évben számos olyan magyar fo-gyasztó által benyújtott határon átnyúló panaszt is kezelt, amely különböző okokból nem kerül továbbításra a külföldi vállalkozás országa szerinti fogyasztói központhoz.

Ez esetben a közreműködés jellemzően a fogyasztó tájékozta-tását foglalja magában, így például az ECC-NET közreműködé-sének módjáról, a fogyasztó által a külföldi vállalkozás előzetes megkeresésének szükségességéről, a panasz lehetséges meg-oldási módjaival kapcsolatos tanácsokat tartalmazó, továbbá

a lehetséges jogorvoslati fórumokról, egy külföldi céget érintő felszámolási eljárás során a fogyasztói-hitelezői igények beje-lentések megtételének módjáról vagy a hatósági eljárás kezde-ményezésének lehetőségéről szóló tájékoztatásokat. Szükséges kiemelni, hogy az EFK által adott tájékoztatások és tanácsok alapján a fogyasztó sok esetben közvetlenül rendezni tudta/tudja panaszát az érintett vállalkozással.

AZ EURÓPAI FOGYASZTÓI KÖZPONT TÁJÉKOZTATÓ ÉS MÉ-DIA TEVÉKENYSÉGE

A határon átnyúló panaszok kezelése mellett az EFK további fon-tos feladata az általános fogyasztói tudatosság növelése, továb-bá ehhez kapcsolódóan egyben a vállalkozások jogismeretének fejlesztése is a magasabb szintű fogyasztóvédelem megvalósí-tása és a fogyasztói panaszok megelőzése érdekében. Ezen fel-adata ellátása során az EFK széleskörű tájékoztatási tevékeny-séget folytat.

A fogyasztói tudatosság növelése érdekében különböző témakö-

www.nfh.hu


rű, az internetes honlapján magyar és angol nyelven megjelen-tetett sajtóközlemény és beszámoló közzétételével tájékoztatja a közvéleményt. A lakosság tájékoztatása céljából továbbá az EFK minden évben országjárást, megyei sajtótájékoztatókat tartott/tart annak érdekében, hogy a fogyasztók széles köre szerezzen tudomást az EFK létezéséről és működéséről.

Az EFK a sajtóközlemények és sajtótájékoztatók mellett egy-részt azokhoz kapcsolódóan, másrészt egyéb témákban egye-di újságírói megkeresések, felkérések alapján számos esetben szerepel a rádióban, a televízióban, az online médiában, illetve a nyomtatott sajtóban.

Az EFK az NFH, a megyei felügyelőségek, a megyei kereske-delmi és iparkamarák, az Enterprise Europe Network hálózat, a Europe Direct hálózat és a vállalkozások szakmai szövetségei által szervezett szakmai napokon, konferenciákon számos témá-ban tartott/tart szakmai tárgyú előadást (évente átlagosan 10-15 alkalommal) a fogyasztói tudatosság és a vállalkozások jogisme-retének növelése érdekében.

Emellett az EFK tájékoztatást nyújt a fogyasztók telefonon, pos-tai, valamint elektronikus úton benyújtott egyedi megkereséseire.

Az EFK a www.magyarefk.hu oldalon elérhető, magyar és angol nyelvű honlapján sok hasznos tudnivaló és tanács érhető el a fogyasztók és a vállalkozások tájékoztatása érdekében a külön-böző kereskedelmi és szolgáltatási szektorok fogyasztóvédelmi kérdéseiről.

A honlap kérdés-felelet formájában gyakorlati szemszögből tájékoztatja a látogatókat az internetes vásárlásokkal, az uta-zási szerződésekkel, a légi utasok jogaival, az üdülési joggal (timeshare), a mobiltelefonos barangolással (határon átnyúló telefonálás - roaming), a hibás termékekkel kapcsolatos garanci-ális és szavatossági jogokkal, valamint a külföldön történő autó-bérléssel kapcsolatos fontos tudnivalókról. Az egyes témakörök elsődlegesen a határon átnyúló kérdéseket érintik.

Továbbá kiemelt hangsúlyt kapnak a fogyasztói jogviták rende-zésével kapcsolatos, így az alternatív vitarendezést (békéltető testületek), a közvetítést (mediáció) és a bírósági vitarendezés egyes szempontjait (alkalmazandó jog, joghatóság kérdése, kis értékű követelések európai eljárása) érintő információk is.

Emellett az EFK a fogyasztók tájékoztatása érdekében, hasz-nos információkat és fogyasztóvédelmi jó tanácsokat tartalma-zó kiadványokat készített el magyar (10 különböző témakörben, például bemutatkozó kiadvány az EFK-ról, légiutasok jogai, au-tóbérlés külföldön, üdülési jog vásárlása, határon átnyúló online vásárlások, szavatossági és garanciális jogok határon átnyúló érvényesítése), illetve angol nyelven (6 különböző témakörben). A kiadványok elérhetők az EFK www.magyarefk.hu oldalon elér-hető honlapján.

Az EFK kiemelten fontosnak tartja a szervezet bemutatását és tevékenységének megismertetését a fogyasztók körében, amely érdekében több szakmai rendezvényen és vásáron képviselteti/képviseltette magát (Utazás kiállítás, Európa Nap, Főszezon Ki-állítás, Nyugdíjas Expo, stb és lehetőség szerint vidéki rendezvé-nyek is). A rendezvényeken a fogyasztók hasznos információkat tartalmazó kiadványokat és egyedi tanácsadást kaphatnak, va-lamint fogyasztóvédelmi totót is kitölthetnek. A rendezvények jó alkalmat nyújtnak a turisztikai szolgáltatókkal, szálláshelyekkel és utazás irodákkal való együttműködés kialakítására is.Az EFK 2011 és 2013 között minden évben az Európai Bizottság

„Utasjogi kampánya”-hoz kapcsolódóan egész napos (reggel 9 óra és délután 17 óra között) tájékoztatási kampányt (European Air Passengers’ Day, European Travellers’ Day) tartott a buda-pesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a légiközlekedésben résztvevő utasokat megillető jogokról a fogyasztói tudatosság erősítése érdekében. Az 2A és 2B Terminálok check-in területén elhelyezett EFK-s pultoknál a légiutas jogokról szóló, angol és magyar nyelvű kiadványokat kaptak az érdeklődők.

AZ EURÓPAI FOGYASZTÓI KÖZPONT TOVÁBBI TEVÉKENY-SÉGEI

Az EFK hatékony együttműködést tart fenn a SOLVIT hálózat-tal, az Europe Direct hálózat magyarországi irodáival és a ma-gyar vállalkozások külföldi befektetéseit, tevékenységét segítő Enterprise Europe Network hálózattal is. Az együttműködés kölcsönös tapasztalatcserét, informális egyeztetéseket, az EFK kiadványainak helyi szinten történő terjesztését (így azok szé-lesebb körhöz jutnak el) és szakmai előadások tartását foglalja magában. Ezen együttműködések azért is kiemelten fontosak, mert ezen szervezetek is tovább tudják irányítani a magyar fo-gyasztót a határon átnyúló panaszával az EFK-hoz, így a helyi együttműködő partnerek útján is tudomást szerezhetnek a ma-gyar fogyasztók az EFK létezéséről.

Emellett az EFK együttműködik a magyarországi békéltető tes-tületekkel, több megyei kereskedelmi és iparkamarával is. A bé-kéltető testületekkel való együttműködéseknek köszönhetően a testületek is több esetben az EFK-hoz irányítják a magyar fo-gyasztót a határon átnyúló panasz benyújtása érdekében.

Az EFK rendszeresen véleményt nyilvánít az uniós jogalkotási folyamatok keretében a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ál-láspontjának és a tagállami szakmai álláspont kialakítása során. A központ a hazai jogalkotási folyamatokban az NFH által véle-ményezett jogszabálytervezetekkel kapcsolatban is rendszere-sen kifejtette véleményét.

Az EFK aktívan részt az EFK-Hálózat különböző munkacsoport-jainak munkájában, továbbá a szolgáltatási irányelv 21. cikke alapján kijelölt szervezetként ellátja a vonatkozó tájékoztatási feladatokat a határon átnyúló megkeresések kapcsánre.


Az EFK-Hálózat minden évben közös uniós projekteket folytat le, melyeknek tárgya az egyes kereskedelmi szektorok fogyasztó-védelmi tapasztalatainak európai szintű összehasonlítása (pld: a légiközlekedéssel, az internetes csalásokkal, a fizetési módok-kal, timeshare-rel, az internetes kereskedelemben létező bizalmi jelzésekkel és védjegyekkel, valamint a szolgáltatási irányelv lakóhely és állampolgárság szerinti diszkriminációval kapcsola-tos európai uniós tagállami tapasztalatok összegyűjtése, stb). A projektekben a magyar EFK is aktívan részt vesz.

Az egyik 2014. évi közös projekt során az EFK közreműködött a fogyasztók turisztikával összefüggő jogainak érvényesítéséhez segítséget nyújtó, a német EFK szakmai koordinálásával kifej-lesztésre került mobil applikáció elkészítésében. Az „ECC-Net: Travel” alkalmazás érdemi és hasznos segítséget nyújtani az idegen nyelvet nem beszélő magyar fogyasztók számára a kül-földi tartózkodás során felmerülő fogyasztóvédelmi problémák rendezéséhez, valamint fogyasztói jogaik gyakorlásához. Az alkalmazás ingyenes, továbbá offline módon, azaz internet kap-csolat nélkül is használható a roaming díjak elkerülése érdeké-ben. Olyan mobil eszközökre telepíthető, amelyek iOS, Android, Windows Phone operációs rendszerrel működnek, és letölthető az ismert alkalmazás letöltő oldalakon (App Store, Google Play, Windows Phone Store).

Az NFH 2013-ban az EFK javaslatára kiterjesztette a fogyasz-tóbarát vállalkozás tanúsítási rendszert a határon átnyúló tevé-kenységet is folytató magyar vállalkozásokra. Az angol nyelvű (Consumer Friendly Trader) tanúsítványra olyan magyar vállal-kozások pályázhatnak, amelyek nemcsak magyar, hanem Ma-gyarországon kívül az Európai Unió másik tagállamában, illetve Izlandon vagy Norvégiában lakóhellyel rendelkező fogyasztók felé is rendszeresen nyújtják a szolgáltatásaikat.

Az angol nyelvű tanúsítvány elnyerésének alapfeltétele a magyar „Fogyasztóbarát Vállalkozás” védjegy megszerzése, továbbá a pályázó vállalkozásnak a határon átnyúló fogyasztóvédelem és az Európai Fogyasztói Központ vonatkozásában – elsősorban a tájékoztatás és a panaszkezelés területén – további vállalásokat, többletszolgáltatásokat kell nyújtania. Az angol nyelvű tanúsít-ványt eddig három magyar vállalkozás nyerte el.

EGYÉB JOGSZABÁLYON VAGY SZERZŐDÉSES ALAPULÓ JOGÉRVÉNYESÍTÉSI LEHETŐSÉGEK

A bankkártyás (hitelkártyás) fizetésekhez, mint teljesítésiő mód-hoz is fontos jogszabályi és szerződéses garanciák kapcsolód-nak nemcsak a belföldi, hanem a határon átnyúló (fogyasztói) ügyletek tekintetében. A készpénz-helyettesítési fizetési eszköz-zel való visszaélés esetén a felelősségi és költségviselési szabá-lyokat a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2009. évi LXXXV. törvény szabályozza (uniós háttér a 2007/64/EK irányelv), ame-lyek bizonyos szempontból az ügyfelet (fogyasztót) védő sza-bálynak is tekinthetők.

A skandináv országok jogi szabályozása további extra és speci-ális védelmet nyújt, mivel hitelkártyás fizetés esetén a bank lé-nyegében egyetemlegesen felel az eladóval/szolgáltatóval nem teljesítés vagy egyéb szerződésszegés esetén. Ily módon a fo-gyasztó közvetlenül a banktól kérheti a neki visszajáró összeget az eladó szerződésszegése esetén. Hasonló a jogi szabályozás az Egyesült Királyságban, de a védelem érdekében a hitelkár-tyás vásárlás összegének meg kell haladnia a 100 GBP-t, de az nem haladhatja meg a 30.000,- GBP-t.

Emellett a nemzetközi bankkártya-társaságok szerződéses ala-pú úgynevezett, „chargeback” lehetőséget biztosítanak, ha fo-gyasztó nem kapja meg a terméket/szolgáltatást, a kereskedő csődbe megy. A „chargeback” alapján a fogyasztó a számlave-zető (bankkártya-kibocsátó) pénzügyi intézmény útján kezdemé-nyezheti bizonyos feltételek teljesülése esetén egy már teljesített fizetési művelet visszavonását.

A nem jogszabályon alapuló jogérvényesítési lehetőségek közül ki kell emelni az online szolgáltatók saját vitarendezési mecha-nizmusait a szolgáltatásukkal kapcsolatos jogviták gyors rende-zése érdekében, akkor is, ha csak közreműködők, közvetítők a fogyasztói szerződést kötő felek (az eladó és a vevő) között.

A PayPal „Buyer Protection” mechanizmusa során az elektroni-kus pénzt (e-money) kibocsátó szolgáltató független harmadik félként közreműködik az eladó és a vevő közötti ügylet teljesí-tésében, és probléma (nem-teljesítés és hibás teljesítés) esetén saját vitarendezési mechanizmus vehető igénybe. Az Ebay.de

„Käuferschutz” mechanizmusa alapján a nemzetközi online árve-rési portál üzemeltetője saját vitarendezési mechanizmust bizto-sít a PayPal-lal együttműködve PayPal-os fizetéssel lebonyolított ügyletből eredő teljesítési problémák esetén.

Az Amazon (UK) nemzetközi webshop és online piactér úgyneve-zett „A-to-z Safe Buying Guarantee Protection” védelmet biztosít. A piactéren más online kereskedők is értékesíthetnek, de ennek fejében az oldal üzemeltetője extra jogi védelmet (garanciákat) vár el az online kereskedőktől a fogyasztói elégedettség biztosí-tása érdekében, amennyiben a fogyasztó és az online kereskedő között vita merül fel nem-teljesítés és hibás teljesítés esetén.

HATÁRON ÁTNYÚLÓ ALTERNATÍV VITARENDEZÉS

A határon átnyúló fogyasztói jogviták rendezésénél nagy szere-pük van az alternatív vitarendező fórumoknak (hazánkban bé-kéltető testületek). A bírósági peres eljárás mint az igényérvé-nyesítés végső eszközének elkerülése érdekében az alternatív vitarendezés célja a fogyasztói jogviták gyors (néhány hónap alatt, gyorsabb mint a bíróság), költséghatékony (ingyenes vagy csekély összegű illeték megfizetése ellenében), független (döntést hozók függetlenek a vitában érintettektől), és hatékony (kompromisszumra törekszik, de vállalkozás együttműködésé-nek hiányában nem sikeres) rendezése. Az alternatív vitarende-

www.nfh.hu


zés területének szerteágazó volta miatt a kérdéskör egy teljesen önálló tanulmány tárgya lehetne, de jelen tanulmányban a kér-déskör kizárólag érintőleges és rövid megemlítésre van lehető-ség.

Az Európai Unióban jelenleg még az EU Bizottság 98/257/EK ajánlása irányadó az alternatív vitarendező fórumok szakmai és szervezeti követelményeiről. Az Európai Bizottság felméré-se alapján jelenleg az EU-ban teljesen különböző és széttagolt rendszerű az alternatív vitarendezés, és nincs teljes területi, föld-rajzi és tárgyi lefedettségük, továbbá ismertségük is változó or-szágonként.

A fogyasztók alternatív vitarendező fórumokhoz való hozzáfé-rése érdekében elfogadásra került az alternatív vitarendezésről szóló 2013/11/EU új irányelv, amely alapján 2015. július 9-ig minden tagállamban fel kell állítani az alternatív vitarendező fó-rumokat, amelyeknek az irányelvben meghatározott működési, szakmai és szervezeti követelményeknek is meg kell felelniük. Emellett megszületett a fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló 524/2013/EU rendelet, amely alapján online kapcsolattartó pontok segítik majd 2016. januártól a tagállamokban a vitaren-dező fórumokhoz való hozzáférést online ügyletekből eredő fo-gyasztói jogviták esetén.

HATÁRON ÁTNYÚLÓ BÍRÓSÁGI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS EGYES KÉRDÉSEI

Általános kérdések

A határon átnyúló bírósági vitarendezés mellett szól egyértelmű-en annak kikényszeríthetősége, hiszen a bíróság az egyetlen fórum, amely a felekre nézve jogilag is kötelező és kikénysze-ríthető döntést hozhat. A bírósági vitarendezés általában csak a legvégső megoldás a fogyasztó számára, ha előzetesen vagy más fórumon nem jött létre megállapodás a (külföldi) vállalko-zással.

A bírósági ítélet a felekre nézve kötelező erejű, a pernyertes fél-nek lehetősége van az állam által biztosított eszközöket, állami kényszert igénybe venni a döntés kikényszerítésére, azaz élhet a végrehajtás eszköztárával. Egyik hátránya viszont az eljárás formalizáltsága, esetleges elhúzódása, továbbá, hogy az ügy bonyolultsága miatt előfordulhat, hogy a fogyasztónak az eljá-rásban jogi képviseletet kell igénybe vennie, mely költségekkel jár. Emellett a költségek tekintetében plusz kiadásként jelentkez-hetnek még az egyéb eljárási, és egy kedvező döntés esetén a végrehajtási költségek is.

A fogyasztói jogviták rendezése érdekében uniós szintű eljárás-típusok is rendelkezésre állnak a hagyományos, általános bíró-sági peres eljárások alternatívájaként, amelyek célja az általános bírósági eljárásnál gyorsabb és egyszerűbb eljárások keretében történő vitarendezés. E körben példaként említhető a kisértékű követelések európai eljárása (861/2007/EK rendelet), amely

egységesített, az EU valamennyi hivatalos nyelvén kitölthető forma-nyomtatványok felhasználásával folytatható le (max: 2000 EUR összeghatárig). Emellett a fogyasztó európai fizetési meg-hagyásos eljárást (1896/2006/EK rendelet) is kezdeményezhet (Magyarországon a közjegyzőnél) a határon átnyúló követelések érvényesítésére. Ezen eljárásfajták részletes bemutatására ter-jedelmi okokból nincs lehetőség.

A határon átnyúló ügyletekkel kapcsolatban keletkezett jogviták bírósági úton történő rendezése során fontos kérdés, hogy a ke-reskedő vagy a fogyasztó országa szerinti bírósága jogosult-e el-járni a jogvita eldöntése érdekében (joghatóság), továbbá, hogy az eljáró bíróság melyik szerződő fél (a fogyasztó vagy a keres-kedő) országában hatályos jogszabályok tartalmának figyelem-bevételével (alkalmazandó jog) dönt a jogvitában. E kérdésekre a teljes részletezettség igénye nélkül a következőkben térek ki.

Joghatóság kérdése

A joghatóság kérdését korábban a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet szabályoztza, me-lyet a 2015. január 10-től alkalmazandó 1215/2012/EU rendelet váltott fel. A korábbi és a jelenleg hatályos uniós szabályozás lényegét tekintve azonos módon szabályozta/szabályozza a fo-gyasztói szerződésekre vonatkozó joghatósági szabályokat.

Fogyasztói szerződések esetében a fogyasztó a másik szer-ződő féllel szemben akár azon tagállam bíróságai előtt, ahol a másik fél (vállalkozás) lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár a fogyasztó saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat pe-res eljárást. Ezzel a jogszabály lehetőséget biztosít a fogyasztó számára, hogy több állam bírósága között az általa fontosnak vélt szempontok (így például célszerűségi, kényelmi és nyelvi szempontok) alapján válasszon.

Ezen joghatósági szabályoknak előfeltétele, hogy• a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő érté-

kesítése (részletvétele például egy elektronikai cikknek) le-gyen, vagy

• a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő köl-csön vagy bármely egyéb hitel legyen, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak (ilyen például az áruvásárláshoz kapcsoló fogyasztói hitel)

• vagy minden más esetben, ha a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában keres-kedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevé-kenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.

Ez az utóbbi a leggyakrabban előforduló eset, tipikusan ilyenek a webáruházat működtető vállalkozások, akik több ország fo-gyasztói részére is értékesítenek termékeket.


A fogyasztóval szemben a vele szerződő vállalkozás kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat bírósági eljárást. A jogszabály ezen rendelkezése a fogyasztó érdekét, illetve vé-delmét szolgálja, mivel így a fogyasztó nem kerül kiszolgáltatott helyzetbe egy általa esetlegesen ismeretlen ország bíróság előtt, valamint a költségek, az időfordítás nem jelent majd visszatartó erőt a fogyasztó számára, hogy jogait bíróság előtt gyakorolja.

A rendeletben megfogalmazott joghatósági szabályoktól a szer-ződő felek közös megállapodással eltérhetnek, azonban a meg-állapodásnak az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie:

• a jogvita keletkezését követően jött létre (így a fogyasztónak lehetősége van a kérdést átgondolni); vagy

• lehetővé teszi a fogyasztó számára az e szakaszban meg-jelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást (ezáltal szélesíti a fogyasztó jogi és perindítási lehetőségét, az igénybe vehető fórumok számát); vagy

• a szerződés megkötésének időpontjában azonos tagállam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel ren-delkező fogyasztó és vállalkozás között jött létre, az említett állam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett állam jogával nem ellentétes.

Alkalmazandó jog kérdése

Határon átnyúló jogvitákban felmerül a kérdés, hogy az adott fo-gyasztói ügylettel kapcsolatos fogyasztói jogviszony vonatkozá-sában melyik állam (anyagi) jogát kell alkalmazni. Ezen kérdésre ad választ a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog-ról szóló 593/2008/EK rendelet. A jogszabály az alkalmazandó jog meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy a fogyasztói szerződés teljesítése során a fogyasztó kiszolgáltatottabb hely-zetben van, és védelemre szorul a szerződésben rögzített hátrá-nyos feltételekkel szemben.

A fentiek okán a fogyasztói szerződésre jogválasztás hiányában főszabályként annak az országnak a joga az irányadó, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található, feltéve, hogy a vállalkozás üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az or-szágban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található. Szintén ez a szabály irányadó abban esetben, ha a vál-lalkozás üzleti/szakmai jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányul-nak (tipikus példa erre, amikor egy külföldi vállalkozás online ér-tékesíti termékeit és a webáruházon keresztül magyar fogyasz-tók felé is folytat kereskedelmi kommunikációt, illetve magyar fogyasztók számára is értékesíti termékeit). Mindkét ismertetett esetben további feltétele a fogyasztó szokásos tartózkodási he-lyének országa szerint jog alkalmazásának, hogy a megkötött szerződés a vállalkozás szakmai/üzleti tevékenységével kapcso-latos legyen. A szerződést kötő felek a főszabályban foglaltaktól eltérően is megválaszthatják az általuk kötött fogyasztói szerződésre al-

kalmazandó jogot, a felek jogválasztása azonban nem sértheti azon ország jogának eltérést nem engedő, vagy eltérést csak a fogyasztó előnyére engedő (egyoldalúan kógens) szabályait, amely ország joga a jogválasztás hiányában főszabályként a fe-lek által alkalmazandó lenne, és amely a fogyasztónak védelmet biztosítana (azaz a fogyasztó szokásos tartózkodási helye sze-rinti állam joga). A fogyasztók védelme érdekében indokolt a fenti korlátozás, mert a vállalkozások sok esetben egyoldalú, a fogyasztóra nézve a fenti szabályoktól eltérve hátrányosabb joghatósági kikötéssel élnek az általuk alkalmazott Általános Szerződéses Feltételek-ben (ÁSZF). A fogyasztói szerződésekre a fentiekben ismertetett szerinti sza-bályok nem alkalmazhatók olyan szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések esetében, amikor a szolgáltatást a fogyasztó szá-mára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban nyújtják. Kivételként említhetőek továbbá az ingatlannal kapcsolatos dologi jogra vagy ingatlanbérletre vonat-kozó szerződések, azonban a kivétel nem vonatkozik az ingatlan időben megosztott használati jogára vonatkozó, az ún. timeshare szerződésekre. Az ilyen szerződések esetén a fogyasztói szer-ződésekre vonatkozó szabályok szerint alakul az alkalmazandó jog kérdése.

Kivételt jelentenek a fuvarozási, személyszállítási szerződések (ezekre speciális előírások irányadóak), azonban az utazási csomagok értékesítésére vonatkozóan kötött fogyasztói szerző-dések részét képező személyszállítási (repülő, autóbusz, vasút, stb.) szerződések esetében a fogyasztói szerződésekre vonat-kozó általános szabályok szerint alakul az alkalmazandó jog kér-dése. A rendelet alapján a felek szerződésére alkalmazandó jog irány-adó többek között a szerződés értelmezésére, a szerződéssel létrehozott kötelezettségek teljesítésére, a kötelezettségek meg-szűnésének különböző módjaira, az elévülés és a határidő lejár-tához fűződő jogvesztésre és a szerződés érvénytelenségének következményeire.

ÖSSZEGZÉS

A magyar fogyasztóknak a határon átnyúló kereskedelemben mutatott növekvő aktivitása, valamint általuk más tagállami vál-lalkozásokkal szemben benyújtott panaszok számának folyama-tos növekedése miatt elengedhetetlen, hogy a magyar fogyasz-tók tudjanak a határon átnyúló jogérvényesítési lehetőségekről, azaz arról, hogy külföldi vállalkozással szembeni panasz esetén is rendelkezésre állnak hatékony jogi eszközök és számukra se-gítséget nyújtó fórumok. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetében működő Európai Fogyasztói Központ a jövőben is kiemelt feladatának tekinti a szervezetének és tevékenysége-inek, valamint az egyéb határon átnyúló jogérvényesítési lehető-ségek, eszközök megismertetését a magyar fogyasztók körében.

www.nfh.hu



DR. TEMESI ISTVÁN:

Nemzetközi példák a fogyasztóvédelem területéről: Franciaország

A téma aktualitását igazolja, hogy a Franciaországban a Nemzetgyűlés új fogyasztóvédelmi törvényt foga-dott el 2014. március 17-én. Ezt követően alkotta meg a francia kormány szeptember 17-én a törvény végre-

hajtási rendeletét.

A fogyasztóvédelem rendszerét Franciaországban a mi fogalma-ink szerint egy fogyasztóvédelmi törvény, a LOI n° 2014-344 du 17 mars 2014 relative à la consommation, és ennek végrehajtási rendelete – Décret n° 2014-1061 du 17 septembre 2014 relatif aux obligations d’information précontractuelle et contractuelle des consommateurs et au droit de rétractation – egységes szer-kezetbe rendezve szabályozza. A két jogszabályt együtt nevezik fogyasztóvédelmi kódexnek.

Franciaországban az első fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabály – ezzel a céllal és ezzel a címmel – egy 1905. augusztus 1-n elfogadott törvény volt. A jelenlegi kódex az 1978. évi törvényi szabályozást váltotta fel.

A fogyasztóvédelem francia jogi szabályozásának jellemzője és ebben különbözik a hazai megoldástól, hogy a kódex átfo-góan és mindenre kiterjedően szabályozza a fogyasztóvédelmi jog egyes területeit, a felek jogait, a tisztességtelen szolgáltatói magatartásokat, a szerződéskötésre és a szerződésekre vo-natkozó alapvető szabályokat, a közigazgatási jogérvényesítés szabályait és a fogyasztóvédelem intézményrendszerét. A teljes szabályozási tárgykör részletes ismertetése aligha lehetséges, azonban bepillantást nyerhetünk egy, a hazaitól jogtechnikailag lényegesen eltérő és új szabályozási megoldásba. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy az új jogi szabályozás sok tekintet-ben, elsősorban tartalmilag hasonlít a magyar szabályozáshoz

és számos új törvényi szabály a magyar jogban is ismert.

A luxemburgi fogyasztóvédelmi jogi szabályozás technikáját te-kintve hasonló a franciához, itt is fogyasztóvédelmi kódex ren-dezi a tárgykört. A fogyasztóvédelmi kódex francia mintára a törvényi és a rendeleti szabályozásból áll. A kódexet 2011-ben alkották meg, legutolsó módosítására 2014. április 22-én került sor és április 26-án lépett hatályba. A szintén frankofón Belgium fogyasztóvédelmi kódexét ezzel szemben törvényi szabályok al-kotják.

A francia fogyasztóvédelmi kódex

A francia fogyasztóvédelmi kódex törvényi szabályai és a tör-vény struktúráját követő rendelet egyaránt öt könyvből állnak. Az egyes könyvek azonos számú és című fejezetre tagolódnak a törvényben és a rendeletben. Az alábbiakban tájékoztató jelleg-gel és a teljesség igénye nélkül csak a kódexet alkotó könyveket és címeket soroljuk fel.

I. Könyv: A fogyasztók tájékoztatása és a szerződéskötésI. Cím: A fogyasztók tájékoztatásaII. Cím: Kereskedelmi gyakorlatokIII. Cím: A szerződések általános szabályaiIV. Cím: Hatósági eszközrendszer és jogérvényesítő tevékeny-ség

II. Könyv: A termékek és szolgáltatások megfelelősége és biz-tonságaI. Cím: MegfelelőségII. Cím: Biztonság

FÓKUSZBAN

www.nfh.hu


III. Könyv: EladósodásI. Cím: HitelII. Cím: Közvetítői tevékenységIII. Cím. A túlzott eladósodás kezeléseIV. Cím. Kezesség

IV. Könyv: A fogyasztók által létrehozott egyesületekI. Cím: A fogyasztók által létrehozott egyesületek szövetségeII. Cím: A fogyasztók által létrehozott egyesületek eljárási jogo-sultságai

V. Könyv: A fogyasztóvédelem közigazgatási szervezetrendsze-reI. Cím: Egyeztető fórumokII. Cím: A közigazgatási koordináció szerveiIII. Cím: Országos Fogyasztóvédelmi IntézetIV. Cím: Országos Élelmiszerbiztonsági TanácsV. Cím: Elemzési Módszerek Összevont FőbizottságaVI. Cím: Vizsgálati laboratórium

E tanulmány, miként az ennek alapjául szolgáló előadás sem korlátozódhat jogszabály-ismertetésre, ezért az alábbiakban az új fogyasztóvédelmi kódex lényeges változtatásainak bemutatá-sára vállalkozom tematikus rendszerben. A tematikus rendszer a kódex elfogadásául szolgáló törvényjavaslat struktúráját követi.

I. A SZOLGÁLTATÓ ÉS A FOGYASZTÓ LEHETŐSÉ-GEI KÖZÖTTI EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSE

Akciócsoport létrehozása

Az akciócsoport létrehozásának célja a fogyasztói szerződések, azok megkötése és rendelkezéseinek alkalmazása valamint az ezekből adódó versenyjogi konfliktusok rendezése. A probléma, amellyel szembe kell nézni, hogy számos esetben a fogyasztói szerződésekből adódó jogviták tárgya kis összeg: néhány euró, tíz húsz esetleg több euró, de az összeg a 80-100 eurót nem éri el. Ezért a fogyasztó egyénileg nem is tesz jogi lépéseket az igé-nye érvényesítésére. Következésképp a kára nem fog megtérül-ni. Ugyanakkor az ilyen esetek nagy számából adódóan, vagyis

ha ez már gyakorlattá vált, a potenciálisan érintett fogyasztók száma igen nagy. A fogyasztók így keletkező kényszerű kiadásai különösen bizonyos ágazatokban jelentkeznek úgy, mint a köz-műszolgáltatások, banki és biztosítási szolgáltatások, távközlési szolgáltatások.

Ez a típusú akciócsoport, amelyet Franciaországban az új tör-vény hozott létre, számos európai országban – Egyesült Király-ság, Hollandia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyol-ország, Svédország - már működik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az új szervezeti forma a leginkább alkalmas a tömeg-fogyasztásból adódó jogviták kezelésére. A tömegfogyasztás-ból adódó jogviták jellemzője pedig a homogenitás tekintettel a nagyszámban érintett fogyasztóra az egyik, és ugyanazon szol-gáltatás vagy szolgáltató ágazat valamint az abban alkalmazott jogellenes gyakorlat a másik oldalon.

A szabályozás célja kettős: olyan a fogyasztó védelmét elősegítő eljárás, amely egyensúlyt teremt a fogyasztó és a szolgáltató kö-zött, valamint előmozdítani a szolgáltatók közötti versenyt. Az új megoldás néhány lényeges jellemzője:

• Egyének képviseletében az akciócsoport kizárólag azoknak a fogyasztóknak a képviseletét látja el, akik kifejezetten nyilat-koztak arról, hogy ezt kérik.

• Az akciócsoport bíróság előtti eljárásban kizárólag országos, bejegyzett és reprezentatív fogyasztói érdekvédelmi csoport képviseletében jár el.

• Az akciócsoport eljárása kizárólag az anyagi kár megtérítését célozza: nem érvényesít környezeti károkból, erkölcsi sére-lemből vagy sérülésből eredő igényeket.

Mindennapi eset, hogy a fogyasztó szerződést kötött egy pénz-ügyi szolgáltatásokat közvetítő céggel és a szerződés tartalma-zott egy jogellenes kitételt, amely hátrányos volt a fogyasztó szá-mára, és amely szerint a fogyasztónak meghatározott összeget kell fizetnie a nem teljesített szolgáltatásért is: a szolgáltatás közvetítése sikertelen volt, mert a fogyasztó végül nem kötött hi-telszerződést azzal a pénzintézettel, amelyet a pénzügyi szolgál-tatást közvetítő cég ajánlott. Mivel a fogyasztót ért hátrány nem volt nagy, csekély összeget kellett kifizetnie (Franciaországban

Dr. TEMESI István PhDtanszékvezető egyetemi docens,Nemzeti Közszolgálati egyetem


például 50 euró) a fogyasztó sokszor nem indított pert a kára megtérítés iránt. Ugyanakkor, mivel a szolgáltató a szerződés feltételeit egyoldalúan alakította (általános szerződési feltételek) és az így megkötött szerződések száma nagy, például 500000, a szolgáltató végeredményben a 25 millió euró profitot realizált jogellenes cselekményével. Az ilyen összegű jogellenesen meg-szerzett haszon jelentős kárt okoz a társadalomnak és a közér-dek sérelmével jár.

Az új jogi szabályozás által megteremtett helyzetben, amennyi-ben a bíróság helyt ad egy fogyasztói érdekvédelmi szervezet kereseti kérelmének és jogellenesnek illetve érvénytelennek nyilvánítja egy fogyasztói szerződés rendelkezését, a szolgál-tatást közvetítő köteles értesíteni a fogyasztókat a szerződés rendelkezésének érvénytelenségéről. Kötelesen egyben felhívni a fogyasztó figyelmét arra, hogy csatlakozhat a többi sérelmet szenvedett fogyasztó igényérvényesítéséhez és kérheti a kár megtérítését. A fogyasztó maga dönti el, hogy a bíróság dönté-séről majd a szolgáltató értesíti vagy maga érvényesíti igényét a saját döntése szerint.

Tehát az akciócsoport bármely országos és bejegyzett fogyasztói érdekképviselet nevében eljárást kezdeményez egyazon szol-gáltató által megkárosított fogyasztók csoportja védelmében. Ha a bíróság megállapítja a szolgáltató felelősségét, meghatározza a jóvátétel formáját és meghatározza, hogy milyen intézkedése-ket kell tennie a potenciálisan érintett fogyasztói kör informálása érdekében a szolgáltató költségére. A károsultak jelentkeznek az elmarasztalt szolgáltatónál vagy a fogyasztóvédelmi érdekvédel-mi szervezetnél és kártérítésben részesülnek.Különbség van a francia és az amerikai típusú akciócsoport kö-zött. A francia szabályozás kizárja az amerikai típusú, ún. class-actions gyakorlatot. Franciaországban kizárólag a fogyasztók ál-tal létrehozott érdekképviseletet ellátó egyesületek jogosultak a bírósági eljárásban képviseletet ellátni és akciócsoportként eljár-ni, tekintettel éppen arra, hogy funkciójuk a fogyasztói érdekvé-delem. Ez azt jelenti, hogy az akciócsoportot nem használhatja fel a konkurencia arra, hogy a versenytárs vállalkozás hírnevét pereskedéssel rontsa. Így az akciócsoport nem téríthető el el-sődleges működési céljától, nevezetesen hogy a fogyasztók szá-mára hatékony csoportos jogvédelmet biztosítsanak jogorvoslati eszközök alkalmazásával. Azért, hogy a kárukat megtérítsék, a fogyasztók nyilatkozata a jogellenesen okozott kár megtérítése iránt már abban a pillanatban rendelkezésre áll, hogy a bíróság döntése megállapítja a jogsértést. Az elmarasztalt szolgáltatót terheli a megkárosított és kártérítésre jogosult ügyfelek értesí-tése. A francia típusú akciócsoportok kiegyenlítik a szolgáltatók és a fogyasztók közötti erőviszonyokat anélkül azonban, hogy destabilizálnák a vállalatok működését.

Az egyoldalú szerződéses rendelkezések elleni fel-lépés

Két rendelkezés erősíti az egyoldalú szerződéses rendelkezé-sek elleni fellépést, amelyek igen gyakoriak a fogyasztási szerző-

désekben. Ezeket értelemszerűen a szolgáltató állapítja meg és további jellemzőjük, hogy jelentős egyenlőtlenséget teremtenek a felek között a fogyasztó kárára.

A fogyasztók védelmét biztosító jogi szabályozás, már az új tör-vény elfogadását megelőzően is, meghatározta azokat a szer-ződéses kitételeket, amelyek alkalmazása tilos. Ezeket nevezik feketelistának. Az ún. szürke lista azokból a szerződéses rendel-kezésekből állt, amelyekről vélelmezett, hogy egyoldalú előnyt biztosítanak, azonban ezekről a szolgáltató bebizonyíthatta, hogy mellérendeltséget és egyenlő feltételeket teremtenek. Az állami szervek vagy a fogyasztók egyesületei kérelmezhették a bíróságon, hogy érvénytelenítse ezeket a szerződési ren-delkezéseket a fogyasztói szerződésekben. Az ilyen egyoldalú szerződési rendelkezés érvénytelenségének kimondása vagy megsemmisítése iránti kereset nem jelentette egyidejűleg a sé-relmet szenvedett fogyasztó reparáció iránti kérelmét. Ha egy szerződés egyoldalú rendelkezését a bíróság megsemmisítette, a többi azonos szerződésben ugyanezen a rendelkezések még érvényben maradtak. Vagyis a bíróság ítélete nem volt alkalmas valamennyi fogyasztó védelmét biztosítani.

Az új jogi szabályozás több változtatást is hozott. A szolgálta-tó és a fogyasztó közötti jogvita eldöntésekor újdonság, hogy a bíróság ítélete kiterjed minden a szolgáltató által megkötött, a jogvita tárgyával azonos típusú fogyasztói szerződésre. A be-jegyzett fogyasztóvédelmi egyesületek és a fogyasztóvédelmi főhatóság felhatalmazást kaptak arra, hogy ne csupán a szerző-dési rendelkezés megsemmisítését indítványozhassák a bíróság előtt, hanem azt is, hogy a bíróság ezeket valamennyi, azonos típusú és más fogyasztókkal megkötött szerződések esetében is érvénytelenné nyilvánítsa6.

Egyoldalú szerződési feltételnek minősül például egy szolgálta-tási szerződés, amelynek tárgya internet csatlakozás biztosítása olyan rendelkezést tartalmazott, amely kizárta a szolgáltató fele-lősségét, ha a szolgáltatás kimarad beleértve azokat az esete-ket is, amikor a szolgáltatás kimaradásának oka nem vis maior és nem is a fogyasztó mulasztása vagy hibája. Az ilyen típusú szerződési feltétel Franciaországban gyakori az internet-szol-gáltatási szerződésekben. Az új szabályozásnak köszönhetően, ha a bíróság egy ilyen szerződési feltételt egyoldalúnak minő-sít, megsemmisíti, de nem csak a per tárgyát képező szerződés vonatkozásában, amelyre a kereseti kérelem irányult, hanem a szolgáltató valamennyi ezzel azonos típusú szerződésére ki-terjedő hatállyal. Következésképpen több ezer fogyasztó élvezi ugyanazon előnyt, mégpedig azonnal.

6 Teljes neve: Gazdasági, Ipari és Informatikai Minisztérium Versenyü-gyi, Fogyasztóvédelmi és Visszaélések Elleni Küzdelem Főigazgatósága (Direction Générale de la Concurrence, de la Consommation et de la Répression des Fraudes)

www.nfh.hu


Az éves biztosítási szerződések idő előtti felmondása

Franciaországban a háztartások kiadásaik 5% -át fordítják biz-tosítási díjak kifizetésére. A biztosítási díjak kétszer-háromszor nagyobb ütemben növekednek, mint az infláció mértéke. Az új jogi szabályozás hatályba lépése előtt Franciaországban a ma-gánszemélyek által kötött biztosítási szerződések jelentős részét egy éves időtartamra kötötték és hallgatással meghosszabbítha-tók voltak. A biztosítottak a biztosítási év végén mondhatták fel a szerződést. A biztosítási szerződés felmondására év közben nem volt lehetőség, hacsak nem különleges körülmény nem in-dokolta. Következésképpen a fogyasztó szabad választási lehe-tősége egy olyan rövid időszakra korlátozódott, amely viszonylag ritkán, vagyis évente egy alkalommal következett be. Ebben a helyzetben került a tisztességes verseny a figyelem középpont-jába, mert csupán egy rövid időszakra korlátozódott, hogy a fo-gyasztók össze tudják hasonlítani a piacról érkező ajánlatokat és döntsenek arról, hogy a lejáró biztosításukat kedvezőbbel vált-sák fel. Ezek a korlátozások pedig díjemelkedéshez vezettek. Ez hátrányosan érintette a fogyasztó szolgáltatás-vásárláshoz való jogát és növelte az esélyét és egyben veszélyét annak, hogy egyesek biztosítás nélkül maradnak. Az évközben felmondott biztosítási szerződések száma Franciaországban viszonylag csekély volt: a háztartási biztosításoknak csupán 12%-át mond-ták fel a biztosítási évforduló előtt.

Az új jogi szabályozás következtében a biztosítottak jogosulttá váltak az egyéves időtartamra kötött biztosítások évközi felmon-dására. Bizonyos biztosítási szerződések, elsősorban a nagy tömegben megkötött szerződések, mint például több, különböző esemény által okozott kárt is fedező háztartási biztosítás és köte-lező gépjármű felelősségbiztosítás, esetében lehetővé vált a biz-tosítási évforduló előtt a szerződés felmondása. Mindez kiélezi a versenyhelyzetet, amelyből a fogyasztóknak előnye származik, mert kedvezőbb árajánlatra és ellenszolgáltatásra számíthatnak.

A felmondási idő egy hónap, amit a biztosított felmondást közlő nyilatkozatának a biztosítóhoz történő beérkezésétől számíta-nak. A biztosítottnak csak a biztosítási díjnak a felmondás ha-tályba lépéséig számított időarányos részét kell megfizetnie. Ha a biztosított túlfizetésben van, mert például egy évre előre kifi-zette a biztosítási díjat, a biztosító köteles visszatéríteni az idő-arányosan számított díjrészt a felmondás időpontjától számított egy hónapon belül azzal, hogy a visszatérítés késedelme esetén kamatfizetés kötelezettsége terheli.

A biztosító köteles rendszeresen felhívni a biztosított figyelmét az őt megillető évközi felmondási jogra az éves ajánlattétel al-kalmával. A kötelező gépjármű felelősség biztosítás esetében az évközi felmondás jogát a biztosított csak akkor gyakorolhatja, ha a biztosított tudja igazolni, hogy egy másik, új biztosítást kötött, ami kizárja azt, hogy felelősségbiztosítás nélkül maradjon.

Ez a jogszabályváltozás azzal az előnnyel jár, hogy választási lehetőséget teremt a fogyasztó számára, hogy kedvezőbb díj-

tételekkel járó szerződést kössön, ami jótékony hatással van a piaci versenyre. Ez a jobb piaci működés egyúttal elősegíti a biztosítás nélkül közlekedők elleni küzdelmet. Ennek veszélyét pedig éppen a biztosítási díjak növekedése is okozza.

A fogyasztó védelme a többes biztosítás ellen

A többes biztosítás megjelenése és elterjedése elsősorban a hi-telszerződésekhez kapcsolt, ahhoz szolgáltatásként járó bank-kártyákhoz köthető. A többes biztosítás hordozta veszélyek leg-inkább az úgynevezett kapcsolt szolgáltatások vagy termékek esetében azonosítható. Ezeket a biztosításokat egy termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódóan, annak kiegészítő részeként határozzák meg. Például ilyen egy utazás elmaradásának biz-tosítása, vagy mobil telefonkészülék elvesztésének illetve ello-pásának a biztosítása. A többes biztosítás egyrészt a fogyasztó őt megillető garanciáról szóló téves információkkal való ellátását eredményezi, másrészt a szokásosan elvárhatónál fokozottabb óvatosságot követel a fogyasztótól a szerződés aláírását meg-előzően, ha meg akar győződni a felkínált biztosítás szüksé-gességéről, hiszen arról is tájékozódnia kellene, hogy már van biztosítása arra, amire a szolgáltatáshoz kapcsolódó ajánlat szól. Ezen felül, a fogyasztó a szerződés megkötése után nem mondhatja fel az új biztosítási szerződést, ha mégis rájön arra, hogy ugyanarra a káreseményre már egy korábban megkötött biztosítási szerződés védelmet nyújt.

Az új jogi szabályozás lényege, hogy a fogyasztó, ebben az eset-ben biztosított, jogosulttá vált a biztosítási szerződés felmondá-sára 14 napos határidővel, amennyiben bebizonyosodik, hogy ugyanazon káreseményre több biztosítása is van. Az új szabá-lyozás tájékoztatási kötelezettséget ró a szolgáltatóra egyúttal jo-got biztosít a fogyasztónak a többes biztosítás megszűntetésére, az azt létrehozó szerződés felmondásával. A biztosító köteles a szerződés megkötése előtt írásban értesíteni a biztosítottat ar-ról, hogy jogosult felmondani a biztosítási szerződést abban az estben, ha a biztosított már rendelkezik biztosítási szerződéssel akár csak az egyik olyan káreseményre, amelyet az új biztosítás is fedezni fog a biztosítási szerződés tervezete szerint. Ameny-nyiben a biztosított meggyőződik arról, hogy egy másik, koráb-ban kötött biztosítása kiterjed a káreseményre, díjmenetesen és hátrányos következmények nélkül a szerződés megkötésétől számított 14 napon belül élhet a felmondás jogával, azzal a felté-tellel, hogy a kérdéses időszak alatt nem történt olyan biztosítási káresemény, amely a kártérítést megalapozná. Amennyiben díjfi-zetés történt, a biztosító köteles a fogyasztó által már megfizetett biztosítási díjat a szerződés felmondásától számított 30 napon belül visszatéríteni.

Az új törvényi rendelkezések az úgynevezett kapcsolt biztosítá-sok esetében alkalmazhatók, amelyek a tapasztalatok szerint leginkább magukban hordozzák a többszörös biztosítás veszé-lyét. Az új jogszabályi rendelkezések védelmet nyújtanak a fo-gyasztónak a többes biztosítás ellen és indokolatlan költségektől is megkímélik őket.


II. KÜZDELEM A TÚLZOTT ELADÓSODÁS EL-LEN

Az 1000 eurót meghaladó, megújuló hitelek al-ternatívája és az ellenőrzés hatékonyságának erősítése

Az új jogi szabályozás lényege, hogy azok a szolgáltatók, ke-reskedők, akik lehetővé teszik a hitelre történő vásárlást az üzletekben vagy interneten történő megrendeléssel kötelesek a fogyasztóknak részletekben törleszthető – ún. amortizálódó - hitelt7 ajánlani a megújuló hitelek alternatívájaként akkor, ha a hitelösszeg meghaladja az 1000 eurót. A fogyasztóvédelmi fő-hatóság tisztviselői próbavásárlás útján jogosultak ellenőrizni e jogszabályi rendelkezés hatályosulását.

Franciaországban megújuló hitelszerződés helyett részletekben törleszthető vagy amortizálódó hitelszerződések megkötésére 1000 euró feletti összegre, a 2010. július 1. óta van lehetőség. Ugyanakkor a korábbi szabálymódosításnak nem volt lényeges eredménye, mert a kereskedők, akik számára a megújuló hitel kedvezőbb, nem részesítik előnyben a részletekben törleszthető hitelt, aminek következtében a vásárlók többsége nem ismerte ezt a lehetőséget. A korábbi hatályos szabályozás hiányosságait nehéz meghatározni, de az alábbiakban mégis összefoglalhatók. A kereskedőt korábban semminemű tájékoztatási kötelezettség nem terhelte a másik típusú hitelkonstrukcióról, mint választható alternatíváról. Dokumentáció hiányában nem volt bizonyítható, hogy a vásárláskor a megújuló hitel helyett alternatívaként a má-sik típusú hitelről történő tájékoztatás megtörtént.

Ezzel szemben az új szabályozás proaktív kereskedői magatar-tást követel meg, mert az 1000 eurót meghaladó hitelösszeg fe-lett kötelező javasolni alternatívaként a részletfizetéssel törleszt-hető hitel igénybevételét a megújuló hitellel szemben. Újdonság, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság próbavásárlás formájában ellenőrizheti, hogy a kereskedő felajánlotta-e a vásárlónak a ha-gyományos hitelkonstrukciót anélkül, hogy a fogyasztó kereste volna e pénzügyi terméket.

A magánszemélyek országos hitelnyilvántartásának létrehozása

A Magánszemélyek Országos Hitel-nyilvántartási Rendszere (franciául: Registre National des Crédits aux Particuliers - RNCP) összesíti valamennyi magánszemély adós legfontosabb adatait, beleértve a késedelmes fizetéseket. Utóbbi adatállományt – Ké-

7 Az eddigiek némi magyarázatot igényelnek. Részletekben törleszthető hitel, más néven „amortizálódó” hitel: a magyar nyelv jellemzően egyik jelzőt sem használja ennek a hiteltípusnak a megjelölésére. Jellemző-je: a tőke- és a kamattörlesztés előre megállapított ütem szerint történik. Részletekben törleszthető és a tőkeösszeg visszafizetésével megszűnik. Először a kamatot kell visszafizetni, majd a tőkét. Megújuló hitel: a hitel összegét egy összegben kell visszafizetni. A visszafizetéskor a lehívható, rendelkezésre álló hitel összege megújul és ismét ugyanaz az összeg áll rendelkezésre. Jellemzően a hitelkártyákhoz kapcsolódó hitelek ilyenek.

sedelmesen Fizető Magánszemélyek Országos Nyilvántartása (franciául: Fichier des Incidents de Remboursement des Crédits aux Particuliers - FICP) elnevezéssel külön kezelik. A hitelintéze-tek minden egyes új hitelszerződés megkötése előtt kötelesek a nyilvántartást vezető hatóságtól hozzájárulást kérni.

Azon ügyek száma, amelyek tárgya a hitelfelvétel következté-ben bekövetkezett eladósodás a Banque de France kimutatása szerint évente 200.000 körüli és megközelítőleg 770.000 háztar-tás érintett a hitelező által kezdeményezett – jellemzően végre-hajtási – eljárásban. Évek óta növekszik azon ügyek száma is, amelyek tárgya a túlzott eladósodás. 2011-ben 232.492 eljárás indult. A túlzott eladósodás megakadályozása tehát össztársa-dalmi ügy. A túlzott eladósodottság jelensége összekapcsolható a fogyasztási célú hitelek elterjedésével (az esetek 90%-a ilyen természetű). A túlzott eladósodás sújtotta francia háztartások 52%-ában több mint 10 fogyasztási célú hitelszerződést kötöttek és 78%-ukban több, mint 8-at.

A hitelkiajánlások ezért a túlzott eladósodás elleni küzdelem kulcskérdése és a megoldáshoz vezető út a kölcsönt adók fele-lősségének szigorításán keresztül vezet. Ez azonban nem vár-ható el, ha a kölcsönt nyújtó nincs megfelelő – vagyis teljes körű és megbízható - információval ellátva a máshol már egyébként hitellel rendelkező ügyfele anyagi helyzetéről. Korábban a hitel-kérelem elbírálásakor a hitelező nem kapott teljes körű és hiteles információt a kérelmező körülményeiről. Márpedig a jobb kocká-zatelemzés nagyobb biztonságot nyújt azon fogyasztók számá-ra, akiknek az anyagi helyzete bizonytalanabb. Mindez lehetővé teszi, hogy valós helyzetnek megfelelően ajánlják ki a hitelt, ami valamennyi fogyaszt érdeke, beleértve, hogy csökkenni fog az alaptalanul elutasított hitelkérelmek száma is.

A Magánszemélyek Országos Hitel-nyilvántartási Rendszere új eszköz a túlzott eladósodás elleni küzdelemben, amelynek működése szigorúan szabályozott, különös tekintettel az alap-jogi védelemre. Utóbbi, különösen a magánélet védelme, tekin-tetében minden szükséges garanciával ellátták. Ezt biztosította, hogy a törvényjavaslatot a francia kormány felkérésére az Állam-tanács véleményezte.

Az alapjogok védelmét az alábbiak biztosítják: • Hasonlóan az 1989-ben létrehozott nyilvántartási rendszer-

hez, a FICP-hez, a Magánszemélyek Országos Hitel-nyilván-tartási Rendszere is a Banque de France irányítása alá kerül.

• A hitelintézetek kötelesek minden új hitelszerződés megköté-se előtt kapcsolatba lépni a nyilvántartással.

• Tilos a kereskedelmi célú adatkérés a nyilvántartásból.• Az 1978. január 6-i adatvédelmi törvény szabályozásával

összhangban a magánszemélyek megismerhetik saját adata-ikat és kérhetik azok helyesbítését.

• A nyilvántartott adatokat a hitelszerződés megszűnéskor törlik a rendszerből.

Az új törvény hatályba lépése előtt, egy hitelszerződés megkö-

www.nfh.hu


téskor a hitelezőnek a kérelmező nyilatkozata alapján kellett döntenie. A 3000 euró összeg alatti hitelkérelmek esetében ez önkéntes és ellenőrizetlen információszolgáltatást jelentett. A hitelező ezért hiányos és ellenőrizetlen információk birtokában nyújtott hitelt vagy utasította vissza a hitelkérelmet. A törvény hatályba lépése óta a hitelintézet az új hitel-nyilvántartási rend-szerből kapott információk alapján tud dönteni. Információval rendelkezik arról, hogy az adósnak milyen további hiteltartozásai vannak. Mindez biztosabb kockázatelemzést tesz lehetővé. Ha a túlzott eladósodás gyanúja merül fel, akkor elutasítja a hitelké-relmet. A veszélyes mértékben nem eladósodott ügyfélnek pedig kedvezőbb kamatozású hitelt tud nyújtani.

III. A VÁLLALKOZÁSÁSOK KÖZÖTTI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK KIEGYENSÚLYOZÁSA

A fizetési fegyelem erősítése: a teljesítési határidők betartatása

Az új törvény megerősítette a késedelmes fizetések elleni küz-delemben alkalmazható államigazgatási eszközrendszert. Neve-zetesen a közigazgatási jogi szankciók új rendszerét hozta létre, amelyek a büntetőjogi és polgárjogi szankciókat helyettesítik a gazdálkodó szervezetek között felmerülő késedelmes fizetési kötelezettség-teljesítés esetén.

Az új törvény hatálybalépése előtt jelentős problémát okozott, hogy a vállalkozások fizetési fegyelme meglazult és 2011-ben a francia vállalatok 30%-ánál fordult elő, hogy a fizetési határ-időket nem tartották be. A fizetési késedelem a francia gazda-sági helyzet és a francia vállalatokat sújtó pénzügyi nehézségek egyik tünete. A francia vállalatok egy harmada a jogszabályban előírt 60 napon túl kapja meg az általa kiszámlázott összeget, ami gyengíti a pénzügyi helyzetét. A határidőn túli kifizetések pénzügyi többletterhet rónak a kis és középvállalatokra, ha emi-att rövidlejáratú banki hitelt kell felvenniük.

Ezért az állam köteles ösztönözni a pontos fizetési fegyelmet a gazdaság szereplői között. Hatékonyabb szankciók tételezése vált szükségessé a vállalatok fizetési késedelme esetére. Koráb-ban a késedelmes fizetés esetén a kis vagy középvállalat pol-gári peres vagy büntetőeljárást kezdeményezhetett a nem fizető partnere ellen a fizetési kötelezettség teljesítésének kikénysze-rítése céljából. Ez a megoldás nem volt célravezető, mert a kis és középvállalatok nem éltek ezzel a lehetőséggel azért, mert tartottak attól a következménytől, elveszítik a perbe vont nagy-vállalat partnereiket. Az államnak kellett tehát közbeavatkoznia azért, hogy a fizetési fegyelem javuljon és a törvényben előírt fizetési határidőket betartsák.

A számítások azt mutatják, hogy a Gazdasági Modernizációt Cél-zó Törvény 2009-ben és 2010-ben elérte kitűzött célját, mert két éven belül 2 milliárd euróval csökkentette a gazdasági társasá-gok közötti kölcsönökből eredő terheket: ezek összességében

7 milliárd euró összegre estek vissza. Ugyanakkor 2011-ben a fizetési határidők meg nem tartásából eredő adósságállomány ismét növekedésnek indult és elérte a 11 milliárd eurós összeget.

Az új szabályozás által hozott legfontosabb változtatások, hogy annak érdekében, hogy a megrendelőket a jogsértéstől vissza-tartsák, a büntetőjogi vagy polgári jogi szankciók helyett közigaz-gatási bírságot vezettek be, amely hatékonyabb és gyorsabb. A valóságban a leggyakrabban a károsult vállalat halogatja jogi útra terelni az ügyet és represszív szankciók alkalmazását kez-deményezni kereskedelmi partnere ellen. Az új rendelkezések nem csupán a késedelmes teljesítés szankcionálását teszik le-hetővé, hanem a jogot megkerülő olyan technikák, illetve gya-korlat alkalmazását is, amelynek célja minél későbbre halasztani a fizetési teljesítési határidő kezdőnapjának a számítását (ún. rejtett határidő). Annak érdekében, hogy késedelmes fizetések száma csökkenjen a törvény a könyvvizsgálatra kötelezett vál-lalatok számára előírta, hogy közzétegyék azokat az adatokat, amelyekből megismerhető a fizetési késedelműk.

Eddig, ha egy szállító rendszeres elszenvedője volt az egyik ko-moly ügyfele részéről a fizetési késedelemnek, általában nem tette szóvá, mert attól tartott, hogy elveszíti az egyébként értékes üzleti kapcsolatot, amit egy nagyvállalat jelent. Jogi úton sem kezdeményezett intézkedéseket, amelyre lehetősége lett volna. Ha hatósági ellenőrzés során a hatóság észlelte a jogszabálysér-tést, jegyzőkönyvezte az esetet és az adós ellen eljárást kezde-ményezett. A jegyzőkönyvet megküldte az ügyészségnek, amely egy bizonyos idő elteltével - köszönhetően a bírósági ügyek nagy számának - inkább azt javasolta, hogy a felek kössenek egyez-séget. Ez az eljárás hosszadalmas és nem nyilvános, valamint nem ösztönözte határidőben történő fizetésre a késedelembe esett nagyvállalatot. A fizetési késedelmet a szolgáltató finanszí-rozta, ami feszültséget okozott a cég gazdálkodásában. Az új szabályozás által hozott változtatások lényege, hogy a hatóság számára - új jogosítványai birtokában - a mulasztás észlelésének időpontjától lehetővé vált, hogy a szükséges in-tézkedéseket megtegye közigazgatási kötelezés vagy szankció formájában, mindezt a verseny tisztaságának és a fogyasztók védelme érdekében. Az ellenőrzéseket nagymértékben meg-könnyítette a vállalati adatbázisokhoz, vagyis az éves könyve-léshez való hozzáférés.

További változás, hogy felső határt vezettek be az összesítő számlák esetében. A törvény elfogadása előtt, ha egy vállalat az adott hónapban több alkalommal is szállított, majd a hónap vé-gén összesítő számlát állított ki, a szerződéses partnere még azt is csak március 31-én fizetik ki neki, amit január elején szállított le és január 31-én számlázott le, amennyiben a megállapodásuk úgy szólt, hogy a fizetési határidő a tárgyhó utolsó napjától szá-mított 60 vagy 45 nap. Az új szabályozás által hozott változtatás, hogy ha a vállalat több alkalommal is szállít az adott hónapban és hó végén összesítő számlát állít ki, akkor a január 2-i szállítás,


amit január 31-én számlázott ki, kifizetésének határideje március 17, ha 45 napos fizetésben állapodtak meg.

A forgalmazók és a beszállítók közötti kereskedelmi kapcsolat szabályozásának szigorítása

A nagy forgalmazók és beszállítóik közötti üzleti kapcsolatokat komoly feszültségek terhelik ezért szükségessé vált az állami beavatkozás, amely átláthatóbb és kiegyensúlyozottabb viszo-nyokat igyekezett teremteni. Szabályozták az üzleti célú tárgya-lásokat és az éves szerződések tartalmát, valamint erősítették a szankciórendszert.

A kereskedelmi törvény szerint a forgalmazó és a beszállítói éves szerződést kötnek - vagy üzleti tervet készítenek – legké-sőbb minden év február 28-ig, amelyben írásban meghatározzák tárgyalásaik eredményeit. A 2008-ban elfogadott, a Gazdasági Modernizációt Célzó Törvény nagyobb szerződési szabadságot biztosított a vállalatoknak, aminek ellentételezéseként nagyobb átláthatóságot követelt meg a kereskedelmi szerződéseik te-kintetében. Az éves megállapodásnak tartalmaznia kell a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét, beleértve a termék vagy szolgáltatás megvásárlásának feltételeit, az árengedmé-nyeket és a szolgáltatások tartalmát, ami felek közötti kapcsolat üzleti terve formájában ölt testet.

Még az új törvény elfogadása előtt, a Gazdasági Modernizációt Célzó Törvény olyan jogi kereteket hozott létre, amelyek célja a kereskedelmi célú kapcsolatokban a felek közötti egyensúly fenntartása és a kereskedelemi kapcsolatok átláthatóságának biztosítása. Kötelezővé tette, hogy a forgalmazó és beszállító közötti kapcsolat teljes egészét, annak minden elemét kétolda-lú megállapodás eredményeként állapítsák meg a felek. Ezek a törvényi rendelkezések azonban nem érték el teljes mértékben a kitűzött célt, mert bizonyos trükkökkel, különösen a nagy forgal-mazók esetében, kijátszották a törvényt. A Gazdasági Moderni-zációt Célzó Törvény szabályai betartásának ellenőrzését 2012-ben a fogyasztóvédelmi hatóság 120 fős munkacsoportja látta el és az ellenőrzések 400 vállalatot érintettek. Az ellenőrzések eredményeképpen azt állapították meg, hogy a forgalmazók és beszállítóik kapcsolata nem az egyenlőségen alapul különösen a nagy forgalmazók esetében, amelyek különböző, meg nem en-gedett technikákat alkalmaznak.

Annak ellenére, hogy az üzleti tervben legkésőbb február 28-ig rögzíteni kellett a lezárt tárgyalások eredményeként megszüle-tett megállapodást, az árakat illetően a forgalmazók visszauta-sították a feldolgozóipar áremelést célzó javaslatát, akik maguk is az alapanyagok erőteljes áremelkedésével szembesültek és a korábbi év árszínvonalának alkalmazását vagy még alacso-nyabb árak kikötését követelték. Az üzleti szolgáltatások ellen-tételezését illetően a forgalmazó kényszeríti a szolgáltatót, hogy ne a valós teljesítményt számlázza. Következésképpen, annak ellenére, hogy a termelő használhatja a forgalmazó - például egy

ismert hipermarket – márkajelzését, továbbra is hátrányt szen-ved, mert az esteleges panaszok alapjául szolgáló tények bizo-nyítása nehézségekbe ütközik. Végeredményben, ha a termelő nem fogadja el a forgalmazó igényeit, azt kockáztatja, hogy el-maradnak a megrendelések, vagy a termékein az engedély visz-szavonása miatt nem használhatja a forgalmazó márkajelzését.

A forgalmazók és beszállítóik viszonyát gyakran a kiegyensú-lyozatlan erőviszonyok jellemzik és mindez az utóbbi években fokozódik. Ezért a nagy kereskedelmi márkák a vásárlóerejük-nek köszönhetően képesek nyomást gyakorolni partnereikre és visszautasítják a beszállítóik által igényelt áremelést, amelyet az alapanyagok árának emelkedése indokol. Hátránya a beszállí-tóknak keletkezik, mert pénzügyi helyzetük instabillá válik, így munkahelyek kerülnek veszélybe, beruházások maradnak el.

Az új szabályozás három fő célt tűzött ki, amelyek közül első a kereskedelemi tárgyalások menetének szabályozása. A forgal-mazók és a beszállítók közötti kereskedelmi kapcsolat átlátha-tóbbá tétele mindenekelőtt feltételezi, hogy pótolják a szerződé-ses megállapodások területén beazonosítható hiányosságokat. Az új szabályozás ezért előírta, hogy a feleknek minden olyan szerződésből ki kell zárniuk minden olyan rendelkezést, amelyről gyanítható, hogy a felek között egyenlőtlenséget teremt jogaik és kötelezettségeik tekintetében. Egyrészt a beszállító köteles tájékoztatni a forgalmazót az alapanyagok árának változásáról azért, hogy az árcsökkenés megjelenjen a beszállító eladási ára-iban, másrészt az alapanyagok árainak emelkedése esetén ne kizárólag a beszállítónak kelljen az áremelkedés terheit viselnie. Célkiűzés továbbá, hogy a tárgyalási alapként a beszállító eladá-si árai szolgáljanak, amelyek keretet adnak a különleges eladási feltételeknek, mint amilyen a beszállító által kínált árengedmény nagy tétel megrendelése esetére.

Az üzleti tárgyalások során a beszállító kénytelen elszenved-ni, hogy az átvételi ár emelésére tett ajánlatát nem fogadják el, miközben ő maga is kénytelen az alapanyagok árának emel-kedésével szembesülni, különösen a tejtermelésben vagy a gabonatermesztésben. Ez a helyzet a beszállító pénzügyi hely-zetét veszélybe sodorja különös tekintettel egyes mezőgazda-sági ágazatok instabilitására és így munkahelyek megszűnését is okozhatja. Ezért az új törvény a szerződések több kötelező tartalmi elemeként írta elő többek között a beszállító által alkal-mazott egységárak alkalmazását, és azok - a piaci viszonyok változásának függvényében várható - változásainak tervezését, beleértve az árak csökkentését is. Cél a forgalmazó által realizált haszon átláthatóbbá tétele. A törvény szabályozta a szerződé-sek hatályba lépésének módozatait is: a beszállító által elfoga-dott és a forgalmazó számára anyagilag előnyös rendelkezések nem lépnek hatályba mielőtt az éves megállapodásban a felek meg nem egyeztek a szolgáltatások árában. Kizárt tehát, hogy a szerződés különböző rendelkezései különböző időpontokban lépjenek hatályba, különös tekintettel arra, hogy a forgalmazó a maga számára kedvezőbb árakat vagy a megállapodás vissza-ható hatállyal történő alkalmazását kényszerítette ki.

www.nfh.hu


Végül, a hatékonyabb jogérvényesülés érdekében minden tiltott gyakorlat szankcionálható lett. Mindeddig a tételezett büntetőjo-gi szankciókat ritkán alkalmazták, ami elősegítette a jogellenes gyakorlat állandósulását. A jogsértésektől való visszatartás ér-dekében a büntetőjogi szankciókat közigazgatási jogi szankci-ókkal helyettesítik, amelyebb gyorsabb eredményre vezetnek és hatékonyabbak. A gyakorlatban a károsult vállalkozások tartóz-kodnak a bírósági eljárás kezdeményezésétől, mert tartanak a forgalmazók ellenlépéseitől.

Az élelmiszeripari alapanyagok volatilitásának (válto-zékonyságának) jelentősége

Az új jogi szabályozás kötelezte azokat a vállalkozásokat, ame-lyek élelmiszeripari alapanyagokkal kereskednek, hogy ezeknek a termékeknek az árát újratárgyalják azért, mert ezek a piaci fo-lyamatok függvényében fokozottan árérzékenyek. Az árak újra-tárgyalásáról kötelező szerződésben rendelkezni.

A mezőgazdasági termékek ára nagyon instabil, Franciaország-ban 2007 és 2012 között 79%-os volt a növekedés. Ezek, a gyak-ran évközi változások esetenként rendkívül hátrányosan érintik a mezőgazdasági termelőket és az élelmiszeripari feldolgozókat, akik termékeiket előbb állítják elő, mintsem azt értékesítenék a nagy forgalmazóknak. Korábban semmi sem kötelezte a vállal-kozásokat, hogy a szerződés teljesítésekor kövessék az áraknak, a szerződés megkötésének időpontjához képest bekövetkezett változását. Nagyon ritka volt az árak újratárgyalását lehetővé tevő szerződéses rendelkezés. Az esetek többségében az eladó

– vagyis a termelő vagy a feldolgozó - és a vevő - a feldolgozó vagy a forgalmazó - viszonya kiegyensúlyozatlan, ami a gyen-gébb fél számára nem teszi lehetővé, hogy a szerződésükbe olyan rendelkezéseket építsen be, amelyek a bizonytalan hely-zetekre megoldást nyújtanak. Az erősebb pozícióban lévő vál-lalatnak nem volt érdeke, hogy a szerződés olyan rendelkezést tartalmazzon, amely a gazdasági viszonyok előre nem látható változásának függvényében lehetővé tenné az árak módosítá-sát. Az alapanyagok árának nagymértékű emelkedése veszé-lyes helyzetbe sodorhatja az eladót, akinek költségei évközben megnövekedtek, miközben az árak, amelyeken elad, nem kö-vethették a növekedést. Fordított helyzetben a mezőgazdasági termékek árának csökkenéséből a forgalmazók profitáltak, mert az árkülönbözetet nem érvényesítették és a fogyasztók nem ju-tottak olcsóbban élelmiszerhez.

Az új törvény biztosítja az árak változásából eredő terhek arányos elosztását az élelmiszerellátási lánc valamennyi eleme között. Nem az a célja, hogy továbbgyűrűzzön az árak csökkenésének vagy növekedésének hatása, hanem hogy a szerződések okoz-ta egyenlőtlenségéből adódó káros hatást csökkentse. Minden szerződésnek, amelynek tárgya a piaci viszonyok változására érzékeny áru adásvétele és a teljesítési határideje három hónap vagy annál több, kötelező tartalmi eleme az árak újratárgyalásá-ról szóló rendelkezés. A szerződő felek az árak újratárgyalásá-nak formáját szabadon határozhatják meg (referenciakritériumok

közzététele, amelyek változása esetén újra kell tárgyalni az ára-kat; az árakat befolyásoló változások mértékének és időtartamá-nak meghatározása, stb.). Az árak újratárgyalásának azonban vannak kötelező törvényi feltételei. Ilyen a szimmetria, vagyis az árak csökkenésének vagy növekedésének azonos hatása. A tár-gyalásokat a felek által meghatározott határidőn, de legkésőbb két hónapon belül eredményesen be kell fejezni és a tárgyalásról emlékeztető készül. Amennyiben a szerződés nem tartalmazza az újratárgyalásról szóló rendelkezéseket, a rendelkezésekben nincsenek referenciakritériumok, vagy nem készül emlékeztető a tárgyalásról, a magánszemély 75ezer euróig terjedő pénzbírság-gal, a jogi személy 375ezer euró összegig terjedő pénzbírsággal sújtható.

IV. AZ ÚJ FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK BIZTONSÁ-GÁNAK NÖVELÉSE

Az elektronikus kereskedelem a fogyasztói magatartás integráns részévé vált. Gyors fejlődése az utóbbi években (három év alatt 50%-os forgalomnövekedés) a jogi szabályozás változtatását tette szükségessé, hogy lehetővé váljon a megváltozott körülmé-nyekhez való alkalmazkodás, nevezetesen a fogyasztó hatékony védelme és a bizalom fenntartása eziránt a vásárlási mód iránt, amelyben kivételes növekedési lehetőségek vannak. Franciaországban 2012-ben az interneten keresztül kötött adás-vételek volumene 45 milliárd euró volt, ami 2011-hez képest 19%-os növekedést mutatott, és 50%-os volt a növekedés három év alatt. Az internetes tranzakciók száma 2012-ben 28%-kkal nőtt 2011-hez képest. 2012-ben a fogyasztók átlagosan 1400 eurót költöttek el az interneten keresztül.

Az ellenőrzés eszközrendszerének erősítése az E-kereskedelemben

Az új törvény megerősíti az E-kereskedelem felett gyakorolha-tó ellenőrzés állami eszközrendszerét. A hatóságot feljogosítja arra, hogy bírósági eljárást kezdeményezzen, amelynek célja a tiltott tartalmak eltávolítása. Hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a spameken keresztül megvalósuló piackutatás ellen és meg-erősíti az együttműködést adatvédelmi hatósággal (Commission Nationale Informatiques et Libertés - CNIL).

A törvény hatályba lépése előtt a közigazgatás rendelkezésére álló eszközrendszer nem bizonyult hatékonynak az interneten folytatott tiltott tevékenység ellen. Ilyen volt, amikor a tiltott tarta-lomért felelős – például a tartalomszerkesztő – külföldön van, és nem lehet eltávolíttatni a jogellenes tartalmat csak a tartalomnak helyet adó vagy továbbító műszaki szolgáltató elleni intézke-déssel. Ugyanígy problémát okozott az e-mail formájában érke-ző kereskedelemi célú kéretlen megkeresések terjedése, mert a hatóságok nem tudtak fellépni ellene, a szerzőt nem tudták szankcionálni.


Az új szabályozás szerint a fogyasztóvédelmi hatóság bírósági eljárást kezdeményezhet, amely során a bíróság – annak érde-kében, hogy megelőzze vagy megszűntesse a fogyasztónak a hátrány okozását - végzésben írhatja elő a tiltott tartalmat hor-dozó internetes oldal eltávolítását. Szorosabbá vált a fogyasz-tóvédelmi és az adatvédelmi hatóságok együttműködése, mert a fogyasztóvédelem munkatársai eljárásuk során feltárhatják az adatvédelmi jogszabályok betartásának hiányosságait, amit jeleznek az adatvédelmi hatóságnak, amelyik megteszi a szük-séges intézkedéseket. Ennek eredményeképpen a spamek útján megvalósított kereskedelmi célú megkeresések elleni küzdelem eszközrendszere bővült, mert a jogsértést elkövetők, vagyis akik nem teszik lehetővé a kereskedelemi célú üzenetküldés törlését, szankcionálhatók lettek.

A fogyasztó helyzete a törvényi szabályozás előtt, ha egy USA-beli szolgáltató tiltott tartalmat tett fel a világhálóra, ami nagy-számú fogyasztóhoz jutott el Franciaországban és okozott nekik sérelmet, kevés lehetőség volt a tartalom eltávolíttatására, mert a fogyasztóvédelmi hatóságnak nem volt joghatósága külföl-dön illetve külföldi ellen eljárni. Most, a törvényi szabályozás hatálybalépése után, amennyiben a fogyasztóvédelmi hatóság tudomást szerez a jogellenes tartalomról a beérkezett fogyasz-tói panaszokból, bírósághoz fordul. A bíróság utasítani fogja a franciaországi szolgáltatót, hogy szűntesse meg a jogellenes tartalom továbbítását. A szolgáltató eleget tesz a bíróság dönté-sének és megszűnteti a szolgáltatást, aminek eredménye, hogy a sérelem okozása is megszűnik.

A fogyasztók védelme az on-line vásárlás során

Az új szabályozás erősebb jogosítványokat biztosít az elektroni-kus úton vásárló fogyasztóknak:

• az internetes áruházak a szerződéskötést megelőzően in-formációkat tartalmazó listával kötelesek szolgálni, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztók tudatosan kötelezzék el magukat, különösen a fizetésre vonatkozó kötelezettségeik ismeretében, valamint ismerjék, hogyan történik a megrende-lés és milyen korlátozások érvényesülhetnek a szállítás során

• a fogyasztó számára biztosított lemondási joggal együtt járó szabályok a fogyasztó javára módosultak, amelyek lehetővé teszik, hogy visszalépjen a már megkötött szerződéstől

• a fogyasztó javára változtattak a kiszállításra vonatkozó sza-bályozáson

• a fogyasztó védelmét fokozták azokban az esetekben, amikor az internetes vásárlás során erőszakos eladási módszerek áldozatává vált anélkül, hogy ő kereste volna a szolgáltatást.

Az erőszakos eladási módszerek egyik példája az előre kipipált négyzetek internetes vásárlás esetén. Esetünkben egy fogyasz-tó repülőjegyet vásárol on-line. Az internetes oldalon a repülő-jegy megvásárlásakor nem veszi észre, hogy a „biztosítást nem kérek” négyzet ki van pipálva. Rákattint és így anélkül, hogy ész-revenné, illetve tudott volna róla, két euróval többet fizet, amit a kipipálás törléséért számoltak fel. Az új törvény fokozott vé-

delmet nyújt az ilyen gyakorlat ellen, mert megtiltja, hogy az el-adó az erőszakos eladási módszerek alkalmazásával bármilyen többletköltséget okozzon a fogyasztónak.

A törvény hatályba lépése előtt a fogyasztó védelme nem volt mindig hatékony az elektronikus kereskedelemben. A fogyasztó nem volt olyan mértékben tájékozott a termékekről és a szolgál-tatásokról, mint a hagyományos kereskedelemben. A fogyasztók egyre inkább váltak áldozataivá a kifejezetten az internetes ke-reskedelemre jellemző csalárd módszereknek, mint például a ki-szállítás elmaradása vagy az erőszakos eladási módszerek.

Az új szabályozást az Európai Unió új jogszabályaihoz igazítot-ták:

• a szolgáltató internetes vásárlás esetén köteles a szerződés megkötése előtt bizonyos, előírt információkkal ellátni a vá-sárlót úgy, mint az áru jellemzői, és ára a fizetés módjának függvényében, valamint a kiszállításra vonatkozó megszorí-tások

• a szerződéstől való elállás jogának gyakorlására adott határ-idő hosszabb (7 helyett 14 nap)

• a kiszállítás határideje a szerződéskötéstől számított maxi-mum 30 nap valamint a vásárló felelősségének minimalizá-lása az áru károsodás vagy elvesztése esetére (a felelősség a vásárlót attól a pillanattól terheli, amikor az árut fizikailag átvette, kivéve, ha maga választotta ki a fuvarozót).

Az erőszakos eladási módszerek esetére vonatkozólag a törvény megtiltja, hogy a fogyasztónak bármilyen összeget felszámítsa-nak, aminek az a célja, hogy védelmet nyújtson az olyan választ-ható és nem ingyenes opciók ellen, amelyek előre kipipált négy-zetek formájában jelennek meg az internetes oldalakon.

V. A HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG ÚJ ESZKÖZEI

A főigazgatóság tisztviselőinek rendelkezésére álló eszközrendszer erősítése

Az új jogi szabályozás megerősíti a Gazdasági, Ipari és Infor-matikai Minisztérium Versenyügyi, Fogyasztóvédelmi és Visz-szaélések Elleni Küzdelem Főigazgatóságának jogi eszközeit annak érdekében. hogy hatékonyabbá tegye a fogyasztóvédelmi hatósági tevékenységet. Az új törvény hatályba lépése előtt a Főigazgatóságnak sokrétű eszközrendszer állt a rendelkezésére, de ezek hatékonysága korlátozott volt a szigorú jogi szabályozás miatt. Ez esetenként elszakadt a realitásoktól és elvárás lett vol-na a gyors alkalmazhatóság és a visszatartó erő.

Az új jogi szabályozás modernizálta a Főigazgatóság tisztvise-lői által végzett ellenőrzések és vizsgálatok során alkalmazható eszközök rendszerét. Megteremtette annak lehetőségét, hogy az ellenőr ne fedje fel kilétét az ellenőrzés megkezdésekor, hiszen bizonyos jogsértések másképpen nem tárhatók fel. A próbavá-sárlások, imitált vásárlások és a „beépített ügynök” különösen alkalmas a visszásságok feltárására az internetes vásárlások al-

www.nfh.hu


kalmával, ahol a szabályok betartásáról úgy lehet meggyőződni, hogy ténylegesen leadja valaki a megrendelést.

Az új törvény megújította a Főigazgatóság hatósági tevékeny-ségét, mert új eljárási szabályokat léptettek hatályba, amelyek megkönnyítik a Főigazgatóság munkáját. Lehetővé vált az inter-neten működő kereskedőnek járó vételár kifizetésének a felfüg-gesztése a megrendelt áru teljes leszállítása vagy a szolgáltatás hiánytalan teljesítése előtt. Erre akkor van lehetőség, ha egyér-telműnek tűnik, hogy a kereskedő nem képes teljesíteni határ-időben és előrelátható, hogy ez nagyszámú fogyasztónak okoz sérelmet vagy ennek a gyanúja felmerül.

Az új törvény megerősítette a Főigazgatóság hatósági eszközeit az internetes kereskedelem területén is:

• bírósági eljárást kezdeményezhet és akár kérheti az azonnali végrehajtást, annak érdekében, hogy a károkozást megelőz-ze vagy helyreállítsa a tiltott internetes tartalom által okozott kárt.

• a fogyasztók személyes adatainak fokozottabb védelme érde-kében a Főigazgatóság tisztviselői jelezhetik az adatvédelmi hatóságnak (Commission Nationale Informatiques et Libertés

- CNIL), ha az általuk lefolytatott eljárásban észlelik az 1978. január 6-i adatvédelmi törvény megsértését. Az szükséges in-tézkedéseket az adatvédelmi hatóság teszi meg.

A törvény hatályba lépése előtt, ha egy fogyasztó gyógyszert akart vásárolni és rátalált egy ilyen terméket árusító internetes oldalra, akkor megvette, majd bevette a gyógyszert anélkül, hogy tudta volna, hogy a megvásárolt termék megfelel-e a vonatko-zó szabályoknak és nem is sejtette, hogy veszélynek teszi ki az egészségét. Mielőtt a fogyasztó megkezdte volna a vásárlást a Főigazgatóság egyik ellenőre is megtalálhatta a gyógyszert kíná-ló honlapot. Mivel megállapította, hogy a kínált termék jogsértő megindította az eljárást. Ugyanakkor az eljárás elhúzódott és mire a honlap üzemeltetőjét felelősségre vonták, az már számos fogyasztót megkárosított. A törvény hatályba lépése után ugyan-ebben a helyzetben a Főigazgatóság ellenőre bírósági eljárást kezdeményez és kéri a súlyos jogsértés megszűntetését. A bíró-ság azonnal helyt adhat a kérelemnek és felfüggeszti az illegális gyógyszert árusító honlap működését.

Közigazgatási jogi szankciók bevezetése

Az új törvény közigazgatási jogi szankciókat tételez annak ér-dekében, hogy a Főigazgatóság eljárása hatékonyabb legyen a fogyasztók érdekei védelmében. Cél a hosszadalmas és olykor eredménytelen bírósági eljárás elkerülése. A fogyasztóvédelem színvonalának javítása megköveteli, hogy a szolgáltatók által el-követett és feltárt jogsértések jellegéhez jobban igazodó szank-ciókat lehessen alkalmazni.

A törvény hatályba lépése előtt a fogyasztóvédelmi jog szank-ciórendszere alig fejlődött: az alkalmazható szankciók szinte kizárólag büntetőjogi szankciók voltak. A közigazgatási hatósá-

gok csupán hatósági kötelezést alkalmazhattak szankcióként. A fogyasztóvédelmi szabályok megsértése esetére közigazgatási jogi szankciók alkalmazására nem volt felhatalmazásuk.

Az új törvény alternatív lehetőségként teszi lehetővé bizonyos jogsértések esetén a közigazgatási jogi szankciók alkalmazását büntetőjogi szankciók helyett. Olyan jogsértésekről van szó ne-vezetesen, amelyek megállapítására jellemzően egyszerű tény-megállapítások is elegendőek (objektív szankció), és amelyek orvoslására a bírósági eljárás nem alkalmas. Ilyen jogsértő ma-gatartás a szerződéskötést megelőzően nem teljes körű tájékoz-tatás, az árak közzétételére vonatkozó szabályok megsértése, jogellenes tájékoztatás szabályozott tranzakciókról (pl. leárazás, kiárusítás, bálabontás) és internetes hirdetésekre vonatkozó szabályok megsértése. Ezen kívül közigazgatási jogi szankciók alkalmazhatók akkor, ha a kereskedő nem tartja be a Főigazga-tóság jogsértés megszűntetésére kötelezettséget előíró határo-zatába foglaltakat. A hatóság mozgástere tehát kiszélesedett és hatékonyabb fellépést tett lehetővé a jogsértések megtorlására illetve visszaszorítására.

Ha a kereskedő a törvény elfogadása előtt az árak feltüntetése nélkül árusított termékeket, ami sérti a fogyasztóvédelmi törvényt, és a Főigazgatóság tisztviselője az ellenőrzés során ezt észlelte, jegyzőkönyvet vett fel a jogsértő cselekményről, amit továbbított az ügyészségnek. Mivel az ügyészség túlterhelt, az ügyész nem tett intézkedést arra hivatkozással, hogy a jogsértés csekély sú-lyú. A jogsértés megtorlatlan maradt és a fogyasztók továbbra is sérelmet szenvedtek. A törvény elfogadása után ugyanezen jogsértés esetén, ha a kereskedő továbbra sem tünteti fel az ára-kat, a Főigazgatóság – a jogsértés elkövetőjének meghallgatását követően – közigazgatási jogi szankcióval sújtja őt a jogsértés súlyának függvényében.

VI. A BÜNTETŐJOGI SZANKCIÓK MEGÚJÍTÁSA

Bizonyos jogsértések esetében, amelyek a fogyasztóvédelmi szabályok megsértését jelentik, különösen a gazdasági tevé-kenység során elkövetett csalás különböző formái, megváltoztak a büntetőjogi szankciók. A korábbi szabályozás alapján, ha vala-ki ellopott egy tálca lasagnet a szupermarketben, 45ezer euró és 3 évig terjedő szabadságvesztés volt a kiróható büntetés. Nagy értékre elkövetett csalás, nevezetesen lóhús árusítása marha-hús néven 37500 euró és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető. A büntetési tételek aránytalansága feltűnő tekin-tettel az okozott sérelemre és a bűncselekménnyel megszerez-hető haszonra.

A törvény hatályba lépése előtt a fogyasztóvédelmi törvény sza-bályainak megsértése estére kiszabható bizonyos büntetések hosszú ideje nem változtak. A fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott csalás büntetési tétele 1978 óta változatlan. Ter-mészetes személy számára főbüntetésként 37500 euró és 2 évszabadságvesztés volt kiszabható, mellékbüntetés nem volt kiszabható. Jogi személy számára 87500 euró volt kiszabható


főbüntetésként és több mellékbüntetés is kiszabható volt, ame-lyeket a francia büntetőtörvénykönyv L.131-39 (2° - 9°) cikkei tételeznek. Ezek a büntetési tételek, tekintettel a csalással meg-szerezhető haszon mértékére, nem tartják vissza a potenciális elkövetőket.

Az új szabályozás által hozott változtatások célja, hogy nagyobb visszatartó erőt jelentsenek, mint a korábbi büntetőjogi szankci-ók és koherensek legyenek az új fogyasztóvédelmi kódexszel. Ezért az alábbi változtatások következtek be:

• A pénzbüntetések összegének növelése a csalás és az ahhoz hasonló cselekmények elkövetése esetén. Csalás, hamisítás és megtévesztő kereskedelmi gyakorlat, hamis nyilatkozatté-tel a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során cselekmények esetében a természetes személyekre kiszabható büntetése összege 37500 eurótól 300 ezer euróig terjed, jogi személyek esetén 187500 eurótól 1,2 millió euróig terjed.

• A korábbi szabályozás nem engedte kellő mértékű büntetés-sel sújtani bizonyos cselekmények elkövetőit. A valóságban a vállalkozó által a jogsértő magatartással megszerzett haszon meghaladta a kiszabott pénzbüntetés mértékét. Ezért az új szabályozás lehetővé teszi a bíróságnak, hogy az elkövetett jogsértést megelőzően kimutatható üzleti bevételének 10%-ig terjedő összegben szabjon ki pénzbüntetést.

• Mellékbüntetések kiszabásának a lehetősége természetes és jogi személyek ellen is.

A fogyasztó számára a törvény hatályba lépése előtt, a kereske-dő piacra dobhatott egy terméket és hamis állításokkal hirdethet-te vagy népszerűsíthette az összetevők vonatkozásában. Példá-ul az volt olvasható a termékinformációs matricán, hogy kiváló minőségű alapanyagból készült, holott az áru rossz minőségű alapanyagból készült, ezért gyenge minőségű. Ha ezen az üzle-ten több, mint 2 millió euró haszna volt, miközben a vállalkozá-sának éves bevétele 50 millió euró volt, a kiszabható maximális pénzbüntetés ebben az esetben is csak 187500 euró volt, ami sokkal kevesebb, mint a jogsértő cselekménnyel realizált bevé-tele. A büntetésnek nem volt visszatartó ereje. Az új jogi szabá-lyozás szerint a bíróság figyelembe veszi a megszerzett bevétel összegét és ezért az esetet megelőző éves bevételt veszi ala-pul. A pénzbüntetést ennek 10%-ában is meghatározhatja, ami ugyanebben az esetben 5millió euró lenne.

VII. A TERMÉKEK TARTÓSSÁGÁNAK ÉS A FO-GYASZTÓI FELELŐSSÉG ELŐMOZDÍTÁSA

Több és jobb tájékoztatás a termékgaranciáról

Az új jogi szabályozás lehetővé teszi a fogyasztók jobb tájékozta-tását a jogszabályból és szerződésből eredő jogaik kiterjedéséről a mindennapi életben vásárolt termékekre vonatkozó garanciára vonatkozóan. A törvény hatályba lépése előtt Franciaországban egy termék megvásárlásakor a jogi szabályozás kétféle garanci-át biztosított a fogyasztónak:

• a fogyasztóvédelmi törvény által előírt garancia: az eladó kö-

teles a terméket a szerződésben meghatározottak szerint le-szállítani és felelős az átadáskor már meglévő hibákért

• a polgári törvénykönyv rejtett hibáért való felelősségi szabá-lya: az eladó felelősséggel tartozik az áru olyan rejtett hibájá-ért, amely alkalmatlanná teszi, hogy olyan célra használják, amilyenre szánták.

Ezen felül számos kereskedő további garanciát is kínál díj elle-nében, ami hosszabb időre szól és kiterjedtebb, mint a törvény-ben előírt garancia. Ritka, hogy a kereskedők tájékoztatást nyújt-sanak a fogyasztóknak az általuk kínált többlet garancia mellett a törvényben biztosított garanciáról is és ezzel azt hitetik el, hogy az egyetlen lehetőség számukra a választható, de díj ellenében kikötött garancia. Az új szabályozás előírja, hogy a kereskedők kötelesek teljes körű tájékoztatást adni a fogyasztónak a szavatossági jogairól beleértve a törvényi garanciákat is úgy a vásárlás helyén, mint a fogyasztói szerződésekben az általános szerződési feltételek-ben. A csalárd tájékoztatás elleni küzdelem jegyében a törvény megköveteli, hogy a tájékoztatás világos és érthető legyen.

Ha a törvény hatályba lépése előtt egy fogyasztó háztartási gé-pet vásárolt, azért, hogy ingyen megjavítsák vagy kicseréljék - abban az esetben, ha elromlana – az eladó tanácsára aláírta az opcionális, két évre szóló garanciáról szóló szerződést, amiért fi-zetnie kellett. Nem tudta, mert nem tájékoztatta őt az eladó, hogy szükségtelen volt a kiegészítő garanciát biztosítószerződést alá-írnia. Azok a jogok, amit a külön szerződés számára biztosított, a törvény szerint is megillették ingyen. Ugyanezen esetben most a fogyasztót az eladó tájékoztatja, hogy a – hibás termék és a rejtett hiba esetére szóló - garancia megilleti a törvény erejénél fogva. Ezért a fogyasztó úgy dönthet, hogy nincs szüksége az ellenszolgáltatás ellenében nyújtott többletgaranciára.

Kötelező tájékoztatás és alkatrészellátás

Az új jogi szabályozás lényege, hogy az eladó köteles tájékoztat-ni a fogyasztót arról, hogy a megvásárolt termék megjavításához van és kapható alkatrész. Az eladó köteles a fogyasztó számára biztosítani, vagyis eladni a termék használatához szükséges al-katrészeket a gyártó vagy az importőr által meghatározott azon időtartam alatt, amelyen belül a termék kapható.

Az új törvény hatályba lépése előtt az eladó nem volt köteles tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy a termék megjavításához szükséges alkatrészeket meddig lehet majd kapni. Eddig, ha a termék elromlott, lehet, hogy a fogyasztó azért nem tudta megja-víttatni, mert nem tudta, hogy meddig lehet alkatrészt venni, illet-ve forgalmazzák-e még.

Az új szabályozás által hozott változtatás, hogy a termék gyár-tója vagy az importőre köteles tájékoztatni a forgalmazót, hogy meddig lehet hozzájutni a termék használatához szükséges al-katrészekhez a kereskedelmi forgalomban. Az eladó a gyártó

www.nfh.hu


vagy az importőr tájékoztatása alapján eladáskor írásban közli, hogy meddig lehet beszerezni a használathoz szükséges alkat-részeket. Ez alatt az időszak alatt az eladó köteles a fogyasztót, kérésére ellátni ezekkel az alkatrészekkel.

A termékek közül a választást eddig is számos tényező befo-lyásolta úgy, mint az ár és a technikai adatok. Ezután a jobban tájékozott fogyasztó olyan terméket választhat, ami a fenntartha-tóság követelményének is megfelel.

VIII. A KISZOLGÁLTATOTT FOGYASZTÓK VÉDEL-ME

A kiszolgáltatottsággal való visszaélés elleni küzde-lem

Az új jogi szabályozás lényege, hogy előmozdítsa - a korábbi fo-gyasztóvédelmi szabályozás által is már támogatott - kiszolgálta-tottsággal való visszaélés elleni küzdelmet. A kiszolgáltatottság-gal való visszaélés olyan kereskedelmi gyakorlat, amely során a fogyasztót keresik meg (tehát nem a fogyasztó kezdeményezi az ügyletet) és szerződéskötésre hívják fel. Mindezt gyakran sa-ját lakásán és kihasználják a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetét vagy tudatlanságát. Ennek a kereskedelemi gyakorlatban első-sorban a kiszolgáltatott fogyasztó a célpontja, akinek kiszolgálta-tottsága adódhat idős korából vagy fogyatékosságából eredően.

Az új szabályozás változtatása, hogy lehetővé teszi a kiszolgál-tatottsággal való visszaélés büntetőjogi szankcionálását. A fo-gyasztóvédelmi kódexben meghatározott tényállások megvaló-sulása esetén a büntetés 9 ezer eurótól 375 ezer euróig terjedő összeg azzal, hogy a pénzbüntetés felső határát kiterjesztették a jogellenes cselekményt megelőző év bevételének 10 %-a össze-géig. Ezen kívül a jogi személy elkövetők esetében is kiszabható mellékbüntetés.

Ha az új törvény hatályba lépése előtt egy idős fogyasztót a na-gyon agresszív eladási technikát alkalmazó ügynök rábeszélte, hogy vegyen meg egy terméket annak az árnak a tízszeresé-ért, amennyi valójában a termék értéke, a becsapott fogyasztó panaszt tett. A vizsgálat során bebizonyították, hogy az ügynök kihasználta az idős ember kiszolgáltatott helyzetét. A tényállás-ról és a vonatkozó jogi szabályozásról jegyzőkönyv készült, amit megküldtek az ügyészségnek. A bíróság 9 ezer eurós pénzbün-tetést szabhatott ki a vonatkozó szabályok szerint. Ennek a bün-tetésnek nem volt elegendő visszatartó ereje és nem volt alkal-mas arra, hogy elrettentse az elkövetőt a bűnismétléstől, mivel az összeg jóval az általa a jogellenes tevékenységgel realizált haszon alatt maradt. Az új jogi szabályozás szerint a korábbi 9000 eurónál súlyosabb bírsággal büntetheti az elkövetőt. Ha az eset körülményei és a jogsértés súlya indokolja, a bíróság kiszabhat az elkövetést megelőző év bevétele 10%-ig terjedő összegű pénzbüntetést is. Ez a szankció inkább igazodik a jog-sértés súlyához és megfelelő elrettentő hatása van.

A telemarketing szabályozása

Az új jogi szabályozás lényege, hogy a szolgáltatók kötelesek ké-relmezni az ilyen szolgáltatást letiltók névsorát mielőtt belekez-denek ilyen jellegű tevékenységbe. A Főigazgatóság tisztviselői jogosultak ellenőrizni, megállapítani és közigazgatási jogi úton bírsággal szankcionálni e kötelezettség megszegőit.

A tolakodó telemarketing aktualitása vitathatatlan és szükséges-sé tette az egyre inkább agresszívvé váló kereskedelmi gyakor-lattal szemben a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók fo-kozott védelmét. Már eddig is létezett „megkeresési tilalom”, az úgynevezett narancssárga lista, amely összeállításának alapja az éves telefonkönyv volt, ami azonban nem a valós helyzetet tükrözte, mert a telefonos megkeresések során használt adat-bázisok nem a telefonkönyv alapján készültek. A megkeresések alapjául szolgáló telefonszámokkal a vállalatok által készített adatbázisok szolgáltak. E vállalatok ügyfeleinek tiltakozása hiá-nyában használták fel adataikat a telefonos megkeresések során.

Az új szabályozás alapján létrehoznak egy, a telemarketinget elutasító személyek listáját. A listán szereplő személyt tilos köz-vetlenül telefonon megkeresni. Közigazgatási jogi szankciókat vezettek be az új rendelkezések megszegői ellen.

Ha az új törvény hatályba lépése előtt egy fogyasztó átlagosan napi három direkt marketinges telefonhívást kapott, elhatároz-hatta, hogy felveteti magát a narancssárga listára. Ezt követően és ennek ellenére továbbra is jöhettek megkeresések egy olyan vállalattól, amelyik nem a telefonkönyvet és nem a narancssár-ga listát használta adatbázisként. Az új jogi szabályozás esetén ugyanez a fogyasztó a narancssárga listára történő feliratkozá-sa után feliratkozik a közvetlen megkeresést elutasítók listájára is. Ezért többé nem érkeznek nem kívánt telefonhívások. És ha mégis, akkor bejelentheti a Főigazgatóságnál, amely szankció-val sújthatja a fogyasztót zaklató vállalkozást.

IX. FÖLDRAJZI JELZÉSEK ALKALMAZÁSÁNAK KI-TERJESZTÉSE KÉZMŰVES TERMÉKEKRE

Az új jogi szabályozás kiterjeszti a természeti, a mezőgazdasági és a borászati termékek esetében alkalmazott földrajzi jelzések alkalmazásának lehetőségét a kézműipari termékekre. A földraj-zi jelzés alkalmas arra, hogy igazolja egy termék előállításának földrajzi helyszínét, ami az eredeti termékhez kapcsolódó minő-ség garanciája lehet. A földrajzi jelzés nem csak a fogyasztó tá-jékoztatását szolgálja, hanem a helyi gazdaság fejődését támo-gató fontos eszköz is.

Franciaországban szóba jöhető földrajzi megjelölések például a Limoges-i porcelán, Puy-i csipke, Calais-i csipke, baszk vászon, Thiers-i evőeszközök, bretagne-i gránit. Például Limogesban a porcelánkészítés 1500 embernek ad munkát.


A törvény hatályba lépése előtt Franciaországban kizárólag a természeti, a mezőgazdasági és a borászati termékek élvezték a földrajzi jelzés előnyeit. Ez segíti a helyi gazdaság fejlődését valamint és védelmet nyújt a tisztességtelen versennyel szem-ben. Az új szabályozás által hozott változtatás, hogy a földrajzi jelzések alkalmazását kiterjesztették a kézműipari termékekre.

Az új földrajzi jelzések létesítését a termelőknek kell kezdemé-nyezniük. Nekik kell elkészíteni a termékleírást, amely megha-tározza az érintett földrajzi területet, valamint az előállítás és az ellenőrzés módját. A helyi önkormányzat jogi és anyagi támoga-tást nyújthat. A termékleírást és a regisztrációs kérelmet a szelle-mi tulajdon országos hivatalának (franciául: l’Institut National de la Propriété Intellectuelle - INPI) kell benyújtani. A Hivatal meg-vizsgálja a termékleírást és közvélemény-kutatást végez. Végül megbizonyosodik arról, hogy az előírások megfelelnek az Euró-pai Unió jogának, majd megküldi döntését az Európai Bizottság-nak és a tagállamok társszerveinek. A fogyasztó számára a törvény hatályba lépése után a fogyasztó olyan terméket vásárolhat, amelynek értékét a származás helye adja és azt a minőséget, valamint jellemzőket várja el, amely az adott terület nevezett termékéhez köthető. Eddig előfordulhatott, hogy csak a vásárlást követően vette észre, hogy a földrajzi hely-re utaló megnevezés csupán ügyes üzleti fogás, ami imitálta a termék valódiságára.

KÖVETKEZTETÉSEK

A francia fogyasztóvédelmi jog megismerése, különös tekintet-tel az új kódexre több megállapításra is késztet. A magyar jogi szabályozás és a gyakorlat ismeretében – szerencsére - nem mondhatjuk, hogy Magyarország Európa egyik meghatározó ál-lama után kullogna. A magyar jogi szabályozás már hosszú ideje ismeri például a próbavásárlás intézményét, amit Franciaország-ban csak most tettek lehetővé. Kidolgozott és biztosabb védel-met nyújt a magyar jog a termékgarancia esetében a fogyasztó-nak, amire jó példa a jótállás egyedülállóan magyar megoldása. Nálunk a BAR lista mellett a pozitív adósok listája is régebben ismert. Bizonyos termékek, például a népművészeti, iparművé-szeti termékek esetében a földrajzi jelzésekhez hasonló, az ere-detet és a minőséget biztosító megoldás nálunk már korábban ismert volt.

Bizonyos különbségek a két jogrendszer különbségéből adód-nak. Ilyen a magyar közigazgatási jog kiterjedt és hatékony szankciórendszere. Franciaországban eddig elsősorban bünte-tőjogi szankciókkal igyekeztek elejét venni a közigazgatási jog megsértésének és éppen az új fogyasztóvédelmi kódex szolgál példaként arra, hogy bővül a közigazgatási jog szankciórend-szere is. Szintén rendszerszintű különbség, hogy a francia jog nagyobb figyelmet fordít a közérdek védelmének és tisztán ma-gán jogi jellegű viszonyokba is mélyen beavatkozik a közérdekre történő hivatkozással.

Előremutató ugyanakkor a francia jog néhány új megoldása, amelyek átvétele meggondolandó volna hazánkban is. Ilyen le-het a kéretlen telefonos megkeresések regisztere, amellyel a fo-gyasztó kizárhatná, hogy már-már a zaklatás kategóriájába tar-tozó telefonhívásokat kelljen fogadnia. Ezeket nem csak a direkt kereskedelemi célú megkeresések kizárására lehetne alkalmaz-ni, de a sokszor tisztázatlan hátterű adománygyűjtést célzó tele-fonok letiltását is lehetővé tenné. Így mindenki maga dönthetné el, hogy kezdeményez-e szerződéskötést vagy adományozást.

Figyelemre méltó, hogy a francia fogyasztóvédelmi kódex olyan tárgyköröket is szabályoz, amelyek a mi fogalmaink szerint nem is tartoznak a fogyasztóvédelem körébe. A gazdasági társasá-gok üzleti kapcsolatainak szigorú szabályozása a közérdekre hivatkozással, jelesül a fizetési fegyelem erősítésén keresztül a gazdasági stabilitás és a munkahelyek védelme Magyarorszá-gon is probléma. Ennek francia kezelése, a hatékony állami fellé-pés lehetne követendő példa.

Felhasznált források:

Code de la consommation 2011 Texte Globale - Belgique

Code de la Consommation 2014 – Service Central de Législation Luxembourg

Décret n° 2014-1061 du 17 septembre 2014 relatif aux obligations d’information précontractuelle et contractuelle des consommateurs et au droit de rétractation

LOI n° 2014-344 du 17 mars 2014 relative à la consommation

Projet de Loi Consommation 2013. « Renforcer les droits des consommateurs et donner à tous les moyens d’une réelle citoyenneté économique » - Républiue Française.

www.nfh.hu



DR. SOLYMOSSY PÉTER:

A fogyasztóvédelmi ellenőrzések gyakorlati tapasztalatai

A SZAVATOSSÁGGAL, JÓTÁLLÁSSAL KAPCSO-LATOS FOGYASZTÓI KIFOGÁSOK INTÉZÉSÉ-NEK ELLENŐRZÉSE

A tapasztalatok szerint a magyar kereskedőknek a fogyasztók minőségi kifogásaival kapcsolatos eljárása sokszor nem felel meg a jogszabályban előírtaknak. A fogyasztóvédelmi hatóság-hoz beérkező fogyasztói bejelentések és tájékoztatást kérő le-velek pedig jól szemléltetik, miszerint a fogyasztók maguk sem ismerik a szavatossági és jótállási igényeikre, és összességé-ben a minőségi kifogásaikra vonatkozó jogszabályi hátteret.

A szavatossági és jótállási igények megalapozottságáról és jo-gosságáról való, azaz az eladó és a fogyasztó közötti egyedi szerződéses jogvitában történő döntés bírósági hatáskörbe tartozik, azonban a fogyasztóvédelmi hatóság számos, ezen igényeknek a kereskedők által történő intézésével összefüggő kérdésben rendelkezik hatáskörrel. Ezen túl a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szó-ló 2008. évi XLVII. törvény alapján a fogyasztóvédelmi hatóság szintén széles hatósági jogkörrel rendelkezik a gyakorlatban jellemzően a fogyasztók szavatossági és jótállási jogait érintő, a jótállási jegyben vagy az üzlethelyiségben megjelenő meg-tévesztő tájékoztatások, azaz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában.

A fogyasztói kifogásokról felvett jegyzőkönyvek tar-talmi szempontú ellenőrzése

2010-ben a szavatossággal, jótállással kapcsolatos témavizs-gálat során összesen 433 esetben ellenőrizték a felügyelőségek a jegyzőkönyvek meglétét, illetve tartalmát, amely 255 alkalom-mal zárult valamilyen hiányosság megállapításával (a kifogáso-lási arány 59%-os). A jogsértések több mint fele (142 ügyben) abból adódott, hogy a fogyasztó kifogásáról az adott vállalkozás nem is vett fel jegyzőkönyvet, míg a többi esetben a jegyző-könyv tartalmi hiányossága miatt volt megállapítható jogsértés.

A 2011. évben a vizsgálat ideje alatt a felügyelőségek 388 alka-lommal ellenőrizték a jegyzőkönyvek meglétét, valamint azok tartalmát. 172 esetben került megállapításra valamilyen hiá-nyosság, így a kifogásolási arány 44% volt, ami az előző évhez képest kedvezőbbnek mondható. A jogsértések többsége (133 darab) abból adódott, hogy a vállalkozások a fogyasztói kifogá-sokról elmulasztottak jegyzőkönyvet felvenni. A felügyelők által ellenőrzött 255 darab jegyzőkönyvből 216 darabban hiánytala-nul megtalálhatóak voltak a kötelező tartalmi elemek, a jogsér-tések aránya e tekintetben tehát mindösszesen 15% volt.

2012-ben a témavizsgálat során a felügyelőségek 327 alka-lommal ellenőrizték a jegyzőkönyvek meglétét, valamint azok tartalmi elemeit. Ezzel kapcsolatos hiányosságot 208 esetben tapasztaltak, így a kifogásolási arány 64% volt, amely 20 száza-lékponttal magasabb a 2011-ben lefolytatott témavizsgálat ered-ményéhez képest. Az ellenőrzést végző felügyelők 151 panasz esetében állapították meg, hogy a vállalkozás nem vett fel jegy-zőkönyvet a fogyasztói kifogásról. A vállalkozások által felvett 176 db jegyzőkönyvből 119 db tartalmazta a kötelező tartalmi elemeket, így a kifogásolási arány e tekintetben 32% volt.

2013-ban összesen 501 bejelentéséhez kapcsolódóan ellen-őrizték a felügyelőségek, hogy a vállalkozások vettek-e fel jegy-zőkönyvet, valamint vizsgálták azok tartalmi elemeit, és ebből 221 alkalommal került sor valamilyen hiányosság megállapítá-sára. A kifogásolási arány így 44% volt, amely számottevően alacsonyabb az előző évben lefolytatott témavizsgálat eredmé-nyéhez képest. A jogsértések több mint felénél, azaz 159 pa-nasz esetében állapították meg az ellenőrzést végző felügyelők, hogy nem vett fel jegyzőkönyvet a vállalkozás a fogyasztói ki-fogásról. A vállalkozások által felvett 342 db jegyzőkönyvből 62 db hiányos tartalmú volt a kötelező tartalmi elemek vonatkozá-sában, így a kifogásolási arány e tekintetben 18% lett.

Összességében a jegyzőkönyvek tartalmi szempontú ellenőr-zése vonatkozásában megállapítható, hogy a vizsgált időszak alatt a kifogásolási arányok jelentős eltérést, hullámzást mutat-tak, e tekintetben nem beszélhetünk javuló tendenciáról.

www.nfh.hu


Jótállási jegy

Az ellenőrzések keretében az egy éves kötelező jótállás alá eső termékek vonatkozásában a felügyelőségek azt ellenőrizték, hogy átadják-e a kereskedők a jótállási jegyet, illetve azt, hogy ezen dokumentum tartalma megfelelő-e.

2010-ben összesen 227 esetben ellenőrizték az átadott jótállá-si jegyeket tartalmi szempontból. A felügyelőségek 137 esetben tártak fel hiányosságokat, amely 60%-os kifogásolási arányt jelent. A felügyelőségek tapasztalataiból kitűnt, hogy a vállalko-zások eltérő figyelmet fordítottak a jogszabály által meghatáro-zott tartalmi elemek feltüntetésére. Voltak olyan adatok ugyanis, amelyek a jótállási jegyek nagy részénél feltüntetésre kerültek, míg más kötelező tartalmi elemek hiányosan vagy semmilyen

módon nem kerültek rögzítésre. A 2011. évi témavizsgálat ideje alatt a felügyelőségek összesen 654 esetben vizsgálták a jótál-lási jegy átadásával kapcsolatos kereskedői magatartásokat, és 347 alkalommal tapasztaltak a felügyelőségek szabálytalansá-got, ami 53%-os kifogásolási arányt jelent. A jogsértések nagy része abból származott, hogy a vállalkozások hiányos jótállási jegyet állítottak ki. Sajnálatos módon azonban 2011-ben jelentős volt a jogsértések száma (69 eset) amiatt, hogy a vállalkozások a jótállásköteles termék mellé egyáltalán nem adtak át jótállási jegyet. Az ellenőrzött 585 darab jótállási jegy csaknem fele, 277 darab mutatkozott legalább egy tartalmi elem tekintetében hiá-nyosnak.

A jótállási jegyek átadását, annak tartalmát 2012-ben a felügye-lőségek összesen 692 esetben ellenőrizték, amelyek közül 320

Dr. SOLYMOSSY Péter főosztályvezetőNemzeti Fogyasztóvédelmi HatóságSzolgáltatás-ellenőrzési Főosztály


esetben tártak fel valamilyen szabálytalanságot, ami 46%-os ki-fogásolási arányt jelent. Ezen adat az előző évhez képest javu-lást mutat. Sajnálatos tény azonban, hogy továbbra is magas volt azon esetek száma (99 darab), amelyekben a felügyelőségek amiatt állapítottak meg jogsértést, mert a kereskedő a jogsza-bályi kötelezés ellenére nem adott át jótállási jegyet. A jótállási jegyek tartalmi szempontú vizsgálata során megállapítást nyert, hogy az 593 átadott dokumentum közül 221 darab (37%) egy vagy több – a jogszabály által előírt – tartalmi elem tekintetében hiányosnak bizonyult.

A felügyelőségek a 2013. évi témavizsgálat során összesen 653 esetben ellenőrizték a jótállási jegy szabályszerű kitöltésének és átadásának megvalósulását, amelynek keretében a felügyelősé-gek összesen 344 esetben állapítottak meg jogsértést. Ennek alapján a kifogásolási arány 53% lett, amely az előző év ada-tához képest valamivel nagyobb jogsértési gyakoriságot mutat. Nem tekinthető kedvezőnek, hogy továbbra is jelentős számban (101 esetben) fordult elő, hogy a vállalkozás a termékhez egyál-talán nem adott át jótállási jegyet. A jótállási jegyek tartalmi szempontból történő vizsgálata meg-állapította, hogy az 552 átadott dokumentum közül 243 darab hiányosnak bizonyult a jótállási jegyen kötelezően feltüntetendő egy vagy több tartalmi elem tekintetében (44%).

A jótállási jegyek átadásával kapcsolatos ellenőrzések éves ada-tait összevetve megállapítható, hogy a 2010-től 2013-ig terjedő időszakban egy nagyon enyhe javulás figyelhető meg ezzel kap-csolatban.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat

A szavatossággal, jótállással kapcsolatos témavizsgálatban ki-emelt ellenőrzési szempont volt továbbá az, hogy a kereskedők megvalósítnak-e a fogyasztók tájékoztatása során tisztességte-len kereskedelmi gyakorlatokat.

2010-ben az ellenőrzés során a felügyelőségek 1740 esetben vizsgálták, hogy a fogyasztók jótállásra, illetve szavatosságra vonatkozó jogairól milyen tájékoztatást adnak a vállalkozások. Ennek során 513 alkalommal megállapították, hogy a tájékozta-tás megtévesztő, és ezért tisztességtelen kereskedelmi gyakor-latnak minősül (29%-os kifogásolási arány).

A felügyelőségek a 2011. évi témavizsgálat ideje alatt összesen 1953 esetben vizsgálták, hogy a vállalkozások a jogszabályok-nak megfelelő tájékoztatást adnak-e a szavatossági, illetve jótál-lási jogokról, valamint az ezekhez kapcsolódó igényérvényesítés szabályairól. Ennek során 386 esetben tapasztaltak írásos vagy szóbeli megtévesztést, amely 20%-os kifogásolási arányt jelent. Az előző évi adattal (29%-os kifogásolási arány) összevetve te-hát némi javulás volt érezhető a vállalkozások magatartásával kapcsolatban.A 2012-es témavizsgálat keretében a felügyelőségek összesen 1724 esetben vizsgálták azt, hogy a vállalkozások a szavatos-sági, illetve jótállási jogokkal kapcsolatban a vonatkozó jogsza-bályoknak megfelelően nyújtanak-e tájékoztatást. A vizsgált tá-jékoztatások közül a felügyelőségek 436 esetében állapítottak meg jogsértést, ami 25%-os kifogásolási arányt jelent. Ez az adat 2011-eshez képest valamivel magasabb, az előző évben le-

www.nfh.hu


folytatott témavizsgálat ugyanis 20%-os jogsértési gyakoriságot tárt fel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellenőrzése terén.

A 2013. évi témavizsgálat keretén belül a felügyelőségek össze-sen 2061 esetben ellenőrizték azt, hogy a vállalkozások a sza-vatossági, illetve jótállási jogok tekintetében a hatályos jogsza-bályoknak megfelelő tájékoztatást adtak-e. Az ilyen szempontú ellenőrzések közül 376 alkalommal állapítottak meg jogsértést, amelynek alapján a kifogásolási arány 18% lett. Ez az adat az előző évben megállapítotthoz képest kedvezőbb, tekintve hogy az akkor elvégzett ellenőrzések 25%-os kifogásolási arányt tár-tak fel.

A jótállással és szavatossággal kapcsolatban nyújtott tájékozta-tások évenkénti adatait összevetve megállapítható, hogy alapjá-ban véve javuló tendencia figyelhető meg. A vizsgált időszakban ugyanis a kifogásolási arányok – egy év kivételével – fokozato-san csökkennek, a 2010-es 29%-ról 2013-ra 18%-ra esett ez a mutató.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tehát leggyakrabban a jótállási jegyeken szereplő tájékoztatásokban fordulnak elő. A forgalmazó által nyújtott információ között gyakori továbbá az olyan megtévesztésre alkalmas tájékoztatás, miszerint „akciós terméket nem cserélünk”, illetve amelyek az alsóneműk vonatko-zásában kizárják a szavatossági jogok érvényesítését higiéniai okokra való hivatkozással.

Összegzésképpen elmondható, hogy 2010-2013. között – külön-böző szempontok alapján – lefolytatott témavizsgálatok eredmé-nyei alapján az adatok általában véve enyhe javuló tendenciát mutatnak. Ennek ellenére a fogyasztóvédelmi ellenőrzések so-rán a felügyelőségek munkatársai még mindig nagy számban tártak fel szabálytalanságokat. Mindez azért is sajnálatos, mert az érintett időszakban hatályban levő – jelentős ideje változatlan

– jogszabályi környezet alapján a vállalkozásoknak volt idejük és lehetőségük a vonatkozó rendelkezések megismerésére és a helyes joggyakorlat kialakítására.

Mindemellett a 2014-es év ezen a területen – elsősorban az új Ptk. 2014. március 15. napján történt hatálybalépése követ-keztében – jelentős jogszabályváltozásokat hozott. A jogalkotó elvégezte a kötelező jótállásra vonatkozó, illetve a fogyasztói minőségi kifogások intézésével kapcsolatos rendelkezések felül-vizsgálatát is.

A fentiekre tekintettel megalapozottnak tekinthető a Nemzeti Fo-gyasztóvédelmi Hatóság azon törekvése, hogy különös figyelmet fordítson a szavatosság, illetve jótállás területén a vállalkozások jogkövető magatartásának ellenőrzésére, és a jövőben is indo-koltnak tűnik a terület átfogó ellenőrzése.

Érdekes jogeset

Tényállás: A Felügyelőség egy nagyáruházban akkus sövény-nyírót vásárolt 18.999,- Ft áron. A pénztáros a fizetést követően közölte, hogy a termékre 3 év jótállás vonatkozik, melyet a pénz-


tári blokkal lehet érvényesíteni. A jótállási jegy tehát nem került átadásra külön kérés nélkül. Az üzletben kihelyezett tájékoztatás szerint a forgalmazó az alsóneműk vonatkozásában – higiéniai okokból – kizárta a fogyasztó kicserélésre és elállásra vonatkozó jogát.

Az áruház az ügyben azzal védekezett, hogy az üzletben kihe-lyezett, valamint a blokk hátoldalán lévő tájékoztató informálja a fogyasztókat arról, hogy a jótállási jegyet a vevőszolgálati pultnál kell kérni. A jótállási igény a nyugtával is érvényesíthető. (Továb-bá a termék csomagolása is tájékoztat a 3 éves jótállásról. Az alsóneműk vonatkozásában a cég azt állította, hogy csak méret, szín és hasonló szubjektív okokra hivatkozással nem veszik visz-sza; szavatossági jog keretében azonban igen.

A bíróságnak az ügyben többek között az egyes tartós fogyasz-tási cikkekre vonatkozókötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet azon rendelkezését kellett értelmeznie, amely szerint „A forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni.” A bíróság ítéletében kimondta, hogy nem várható el a fogyasztótól e körben aktív magatartás arra nézve, hogy kérje, illetve kiderítse, hogy a jótállási jegyet hol kérheti. Az átadási kötelezettség objektív jellegű. A fogyasztótól nem várható el, hogy a vásárlás előtt az üzlettérben kihelyezett tájékoztatókat vagy a vásárlás után átadott nyugtát tanulmá-nyozza. A vevőszolgálati rendszer vonatkozásában a bíróság rámutatott, hogy önmagában a tájékoztatók elhelyezésével a vállalkozás nem tett eleget kötelezettségének; szóban is – akár a pénztáros által – tájékoztatni kell a fogyasztót, hogy a jótállási jegyet a vevőszolgálatnál veheti át. A bíróság kimondta továbbá, hogy az átlagfogyasztó nem tudja megállapítani, hogy a vállal-kozás a fehérneműkre vonatkozó tájékoztatást a szavatossági jogok tekintetében nem tekinti irányadónak, mivel a tájékoztató ezt nem tartalmazza.

ÁRFELTÜNTETÉS ÉS ÁRFELSZÁMÍTÁS ÁTFOGÓ ELLENŐRZÉSE

Tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság számára el-sődleges szempont a fogyasztók érdekeinek védelme, ezért évek óta visszatérően végeztünk ellenőrzéseket árfeltüntetés és árfelszámítás vonatkozásában.

A fogyasztókat közvetlenül érintő és az ügyleti döntésüket leg-inkább meghatározó tényező a megvásárolni kívánt termékek eladási ára, egységára, valamint azon szolgáltatások díja, ame-lyeket igénybe kívánnak venni.

Minden évben kiemelten ellenőriztük az áruházláncok akcióinak megvalósulását, mivel ezen kereskedelmi egységek tudják a leg-nagyobb kedvezményeket kínálni és a legszélesebb fogyasztói réteg keresi fel ezen egységeket. Figyelemmel voltunk továbbá arra, hogy a kereskedelem más területei is – hol szezonálisan, hol hosszabb időszakot felölelve – kedvezőbbnél kedvezőbb ak-

ciókkal csalogatják be üzleteikbe a fogyasztókat, ezért az elmúlt években az ellenőrzési területeinket nagymértékben kiszélesí-tettük (a 2010-es 5 terület 2013-ra 40-re nőtt), különösen nagy hangsúlyt fektetve a különböző akciók teljesülésének célzott vizsgálatára.

A vizsgálat során a felügyelőségek ellenőrizték az üzletekben az általános kereskedelmi feltételek teljesülését, nevezetesen a nyitvatartási időről szóló tájékoztatás meglétét, a vásárlók köny-vének megfelelő kezelését, a panaszügyintézés helyéről szóló tájékoztatás meglétét, a kereskedelmi egységekben működő biztonsági szolgálatokra vonatkozó fogyasztóvédelmi előírások érvényesülését, a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség tel-jesítését, a használt mérőeszközök hitelességét. Az árfeltüntetés és árfelszámítás ellenőrzése során a felügyelők azt vizsgálták, hogy a termékek, szolgáltatások eladási -, és egységáraival kapcsolatos tájékoztatások a jogszabályi előírásoknak megfe-lelnek-e, illetve nem valósítanak-e meg tisztességtelen kereske-delmi gyakorlatot oly módon, hogy a vállalkozás valótlan tájé-koztatást nyújt az eladási árról, egységárról, szolgáltatás díjáról, a kedvezmény létéről, mértékéről, a termékek tömegéről, illetve egyidejűleg több eladási árat tüntet fel.

A területi felügyelőségek a jelzett időszakban összesen 18 246 db kereskedelmi egység ellenőrzését végezték el, amelyek 46%-ában, azaz összesen 8 346 db egységben tapasztaltak valami-lyen szabálytalanságot.

A vizsgálatok alkalmával összesen közel 2,8 millió (2 763 590) termék árfeltüntetésének ellenőrzését végezték el, mely során 174 266 féle termékkel (6%) kapcsolatban tártak fel valamilyen szabálytalanságot a területi felügyelőségek.

A kifogások arányának 2012-ben történő növekedésében szere-pet játszhatott, hogy bővültek az ellenőrzési területek számos új, addig nem, vagy kevésbé ellenőrzött üzlettípussal, és az ezen egységekben tapasztalt nagyszámú szabálytalanság okozta a kifogásolási arány ilyen mértékű növekedését. A kereskedelem azon ágazataiban azonban javuló eredményről lehet beszámolni, ahol a hatóság évek óta végzi ellenőrzéseit és tájékoztató/felvi-lágosító tevékenységét.

2013-ban az ellenőrzési területek száma 40-re bővült annak ér-dekében, hogy a kereskedelem minél szélesebb köréről kapjunk információt a vállalkozók jogkövető magatartásáról. Az új terüle-tek bevonása mellett is a kifogásolási mutató az előző év közel azonos ellenőrzési számához viszonyítva 6 százalékpontot ja-vult.

Az ártípusokat tekintve a szóban forgó négy évben az egységár feltüntetésével kapcsolatosan tárták fel a legtöbb szabálytalan-ságot a felügyelők, ami több mint kétszer olyan magas kifogáso-lási arányt eredményezett, mint az eladási árnál tapasztaltak. Az eladási és az egységár tekintetében is megállapítható, hogy a legjellemzőbb szabálytalanság az ár feltüntetésének hiányossá-

www.nfh.hu


gából adódott. Azonban meg kell jegyezni, hogy a kereskedelem és a szolgáltatások területén a fogyasztói eladási ár-, illetve díj-tájékoztatás összességében javuló tendenciát mutat.

2011-től kezdődően a vizsgálatok során több olyan területet is ellenőriztek a felügyelőségek, ahol vagy termékértékesítéshez kapcsolódóan, vagy attól függetlenül valamilyen szolgáltatás nyújtása történt. A szolgáltatási díj feltüntetésének ellenőrzése során hiányosság csökkenését, illetve viszonylagos stagnálását tapasztalták a felügyelők.

Tekintettel arra, hogy a próbavásárlás a tisztességtelen kereske-delmi gyakorlatok felderítésének leghatékonyabb eszköze, ezért az ellenőrzések során a felügyelők lehetőség szerint minden egységben végeztek próbavásárlást, arra törekedve, hogy mi-nél többféle termék kerüljön a bevásárlókosárba. Ennek során a kedvezményes áron értékesített termékekre kiemelt figyelmet fordítottak az ellenőrzést végzők.

A próbavásárlások szükségességét az indokolja, hogy bizonyít-hatóak legyenek a fogyasztók anyagi sérelmével járó jogsérté-sek, hiszen arra bizonyos esetekben csak a fizetés alkalmával derülhet fény.

A többletszámolás leggyakoribb oka a csomagolóanyag termék tömegébe történő belemérése volt, amely leginkább a kis élel-miszerüzletekben, valamint hús-hentesáru üzletekben fordult elő. Ugyanakkor még mindig gyakori a magasabb eladási áron törté-nő értékesítés, és az akció során az akciós árnál magasabb áron való értékesítés is.

Az összes vizsgált terület közül az élelmiszerüzletekben fordult elő a legnagyobb mértékű szabálytalanság mind eladási, mind egységár feltüntetés vonatkozásában. Meg kell azonban jegyez-ni, hogy míg az eladási ár feltüntetés hiányossága élelmiszer-láncoknál, illetve a kis élelmiszerüzleteknél hasonló mértékű volt, addig egységár feltüntetés tekintetében ez a mutató másfélsze-resére nőtt a kis élelmiszerüzletekben, az élelmiszerláncokhoz képest. Mindez a vonatkozó jogszabályi ismeretek hiányából adódott.

A kereskedelem különböző területén az árfeltüntetéssel kapcso-latos több éves vizsgálati tapasztalatok azt mutatják, hogy ma-gas a jogsértések száma azokon a területeken, ahol nem vagy csak ritkán végeznek a felügyelőségek helyszíni ellenőrzést. Ugyanakkor egyértelműen javuló tendencia érzékelhető a már vizsgálat alá vont üzlettípusok vonatkozásában. Erre tekintettel indokolt a jövőben is a hatóság folyamatos jelenléte, az ellen-őrzések végzése, valamint továbbra sem hanyagolható el a ha-tóság tájékoztató, felvilágosító munkája annak érdekében, hogy tovább javuljon a vállalkozások jogkövető magatartása.

Kirívó példák

A) A felügyelők „csirke aprólékkal” megnevezésű terméket pró-bavásároltak, amelynek egységáraként a gyártó 799 Ft/kg jelölt meg. Ezzel szemben a csirke terméken az üzlet által felragasz-tott címkén a következő szerepelt: „Báránycomb csontos” tö-mege 1,730 kg, egységára 3 699 Ft/kg, eladási ára 6 399 Ft. A csirkére vonatkozó 1 382 Ft-os eladási ár helyett a pénztárnál a báránycomb eladási árát számították fel, ez pedig 5 017 Ft-os


többletfizetést eredményezett. Hasonló beárazással további 5 db előhűtött csirkét helyeztek ki eladásra az egységben.

B) A próbavásárolt öblítő csomagon (3 db 750 ml-es, mindenben azonos termék összecsomagolva átlátszó fóliában) az alábbi tá-jékoztatást tüntették fel ”2+1 GRATIS”. Az összecsomagolt ter-mékért 1190 Ft-ot fizettek az ellenőrzést végzők. Továbbá ugyan-csak próbavásároltak egy különálló, ugyanolyan jellemzőkkel bíró 750 ml-es öblítőt is, amelyért 495 Ft-ot fizettek, vagyis az első esetben az akció nem érvényesült.

C) A próbavásárolt „akciós” páramentesítő készülékért a pénz-tárnál 34 990 Ft fizettek a felügyelők. Ugyanakkor a termék ér-tékesítési helyén kihelyezett ártájékoztatáson eladási árként 31 990 Ft szerepelt. A szabálytalan árfelszámítás következtében a fogyasztó hátrányára 3 000 Ft többletköltség keletkezett.

Érdekes jogesetek

A) 9/2014. számú közigazgatási elvi határozat

Tényállás: Az ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy a do-hánytermékek esetében az eladási árról az értékesítés helyén nem volt kihelyezve tájékoztatás, a termék eladási ára csak az adójegyen volt feltüntetve. A dohánytermékek a pénztárak feletti tárolókban kerültek elhelyezésre, az árról a vásárló csak a pénz-tárostól tudott tájékozódni.

Jogszabályi rendelkezés: a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 14. § (1) bekezdése ér-telmében a fogyasztót a külön jogszabályban meghatározottak szerint írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kí-nált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról. Ugyanezen § (3) bekezdése szerint az eladási árat, az egységárat, illetve a szolgáltatás díját egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni.

A Kúria álláspontja: „A tisztán olvashatóság a feltüntetett árra vonatkozik és nem azonos a jól olvashatósággal. A perbeli ese-tekben nem merült fel az adójegy vonatkozásában a tisztán ol-vashatósággal összefüggésben probléma, az adójegyen a kiske-reskedelmi ár tisztán látszott és olvasható volt.”

„Az a jogszabályi előírás (az Ndtv. 5.§ (5) bekezdéséből faka-dóan), hogy a dohánytermékeket csak elkülönített helyen lehet forgalomba hozni, nem zárja el a dohányterméket vásárlót attól, hogy a termék áráról tájékozódjon, a vásárlás előtt tudatos, meg-fontolt döntésre jusson. Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a dohányterméket fogyasztó vásárló – mivel minden üzlet-ben azonos áron juthat a termékhez - kellőképpen tisztában van a termék árával, nagyobb mértékben tájékozott az árakat illetően, mint egy átlagfogyasztó.”

„A dohánytermék árát az adójegyen kell feltüntetni, ezen túlmenő-en további árkiírás nem követelhető meg (1997. évi CLV. tv. 14.

§; 2003. évi CXXVII. tv. 98. §).”

B) 16/2012. számú közigazgatási elvi határozat

Előzmény: több ellentétes ítélet után a Kúria elvi határozatot ho-zott a tekintetben, hogy az ajándékmennyiséggel növelt termék esetében miként kell megadni az egységárat.

Jogszabályi rendelkezés:Fgytv. 14. § (5) A termék eladási áraként és egységáraként, illet-ve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalma-zó árat kell feltüntetni. 2. § n) Egységár: a termék e törvény végrehajtására kiadott jog-szabályban meghatározott mértékegységére vonatkozó ár.

A Kúria álláspontja: „Az Fgytv. 2. § n) pontja szerinti egységár, azaz a termék (kávé, mosogatógép tabletta, tisztasági betét) egy tömegegységére, darabjára vonatkozó ár tehát az Fgytv. 14.§ (5) bekezdése előírásából következően a ténylegesen fizetendő ár alapul vételével számítható ki és tüntethető fel, amelynek során az ingyenesen juttatott termékrész vagy termékmennyiség ala-pul vételével vett teljes termékmennyiségre kell vetíteni a tényle-gesen fizetendő árat és így kell az egységárat kiszámítani.”

A Kúria megállapította továbbá, hogy „az ésszerűen tájékozott, elvárható körültekintéssel eljáró fogyasztóra vonatkozó szabá-lyok a perbeli jogsértés vizsgálatánál nem vehetők figyelem-be, az egységár feltüntetésének módja nem az átlagfogyasztó szempontjából került vizsgálatra, hanem az Fgytv. konkrét jog-szabályi előírásai kapcsán. Az egységár objektív adat, árinformá-ció szolgáltatására vonatkozik, nem vizsgálható, hogy tévesen feltüntetett egységár esetében a fogyasztó kellően tájékozottan tud-e a termékek között választani. Az alperes megtévesztést e körben nem vizsgált, nem is feltételezett.”

„Az egységár az áralapú összehasonlítás eszköze, ajándékmeny-nyiséggel növelt termék esetében az egységárat a termék teljes

– az ajándékrészt is tartalmazó – mennyiségére számítva kell megadni. A nem így számított egységár a megtévesztéstől füg-getlenül jogsértés. Az ésszerűen tájékozott és tudatos fogyasztó magatartása nem vizsgálható.”

C) Kettős árfeltüntetés

Tényállás: Az LCD televízió tekintetében két árat tüntettek fel: az akciós táblán árként 19.188 Ft, míg a polccímkén 191.880 Ft szerepelt (számkarakter elütése).

Jogszabályi rendelkezés:Fgytv. 14. § (4) Az eladási árat és az egységárat, illetve – hatá-ron átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve, a fizető-eszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni.

www.nfh.hu


(7) Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén a vállalkozás köteles a feltüntetett legalacsonyabb eladá-si ár vagy szolgáltatási díj felszámítására.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete értelmében nem releváns, hogy a vállalkozás sosem akarta az alacsonyabb áron értékesíteni a terméket, illetve hogy nem téveszthette meg a fogyasztókat. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes megsértette az Fgytv.-t, mivel a szóban forgó televízió alacso-nyabb áron történő értékesítését megtagadta.

ÁRUBEMUTATÓVAL EGYBEKÖTÖTT TERMÉKÉR-TÉKESÍTÉS ELLENŐRZÉSI TAPASZTALATAI

A fogyasztóvédelmi hatóság éves Ellenőrzési és Vizsgálati Programja 2008 óta minden évben tartalmazza az árubemuta-tóval egybekötött termékértékesítési tevékenység ellenőrzését, amelynek során valamennyi felügyelőség több hónapon át, egy-séges szempontok alapján vizsgálja az árubemutatók szervezé-sével, illetve lebonyolításával foglalkozó vállalkozások tevékeny-ségének jogszerűségét. A terület fogyasztóvédelmi ellenőrzése tehát - amelyet jelenleg több jogszabály együttes alkalmazása tesz lehetővé - folyamatosnak mondható.

2010. és 2013. között 541 árubemutató hatósági ellenőrzésére került sor, amelyből 375 esetben tártak fel valamilyen jogsértést az ellenőrzést végző felügyelők, így a kifogásolási arány az ösz-szes lefolytatott ellenőrzést tekintve 69%-os volt.

A fogyasztóvédelmi hatóság 2012-től megnövelt ellenőrzési számmal vizsgálja az árubemutatókat szervező és lebonyolító vállalkozások tevékenységének vonatkozó jogszabályoknak való megfelelését. Elmondható, hogy az ellenőrzött árubemuta-tók számának növelésével - tehát a fogyasztóvédelmi hatóság fokozott jelenlétével - párhuzamosan csökkent e terület kifogá-solási aránya.

Az utóbbi két év kivételével – ahol a kifogásolási arány nem mu-tatott nagy eltérést – az ellenőrzést lefolytató felügyelők évről évre kevesebb jogsértést tártak fel.

Az árubemutatók során a legjellemzőbb, jogszabályba ütköző kereskedelmi gyakorlatok közé a fogyasztók azonnali döntésho-zatalra késztetése, valamint az üzleten kívül nem forgalmazható termékek – elsősorban gyógyhatású készítmények - értékesí-tése mellett annak valótlan állítása tartozik, hogy a megvételre kínált termék alkalmas betegségek, illetve a szervezet működési zavarainak, rendellenességeinek gyógyítására.

Az árubemutatóval egybekötött termékértékesítési rendezvényt szervező vállalkozások egyre gyakrabban névre szóló meghívó-kat küldenek a résztvevőknek, így korábban ezekről a fogyasz-tóvédelmi hatóság sok esetben csak utólagos fogyasztói bead-ványok révén, vagy egyáltalán nem értesült. 2014-től azonban a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet kötelezi a kereskedőt, hogy az üzleten kívüli kereskedelem keretében a termék forgal-mazása céljából a vásárlónak szervezett utazást vagy rendez-


vényt – az utazás vagy rendezvény helyének és időpontjának megjelölésével – legkésőbb tizenöt nappal megelőzően a jegyző felé bejelentse. A jegyző a bejelentés másolatát soron kívül, de legkésőbb a bejelentés beérkezését követő három napon belül megküldi az utazás vagy a rendezvény helye szerint illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek. Az árubemutató szervezésé-vel, lebonyolításával foglalkozó vállalkozások említett bejelentési kötelezettsége lehetővé teszi a vállalkozások által tartott termék-bemutatók gyakoribb és rendszeres ellenőrzését.

Szintén fontos jogszabályi változás a korábbi évekhez képest, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkvtv.) 2014. január 13-án hatályba lépett módosítása alapján, amennyiben a jogsértésre a személyeknek koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egy-értelműen azonosítható csoportjához tartozó személlyel szem-ben került sor, úgy a fogyasztóvédelmi hatóságnak lehetősége van bírság kiszabására abban az esetben is, ha a vállalkozás kis- vagy középvállalkozásnak minősül. Ezen rendelkezésnek az árbemutatók vonatkozásában azért van kiemelt jelentősége, mert a rendezvényeken jellemzően az említett, kiszolgáltatott fo-gyasztói réteg vesz részt.

Szükséges kiemelni, hogy 2014. június 13-án - uniós irányelv átültetésének eredményeként - hatályba lépett a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet, amely számos, a fogyasztók számára kedvező változást hoz a korábbi szabályozáshoz ké-pest.

Összegzésképpen elmondható, hogy annak ellenére, hogy a kifogásolási arány az elmúlt években csökkenő tendenciát mu-tatott, az árubemutatók során a vállalkozások többsége egy meglehetősen kiszolgáltatott fogyasztói réteg számára - tapasz-talataink szerint - gyakran még mindig nem a jogszabályoknak megfelelően próbálja értékesíteni termékeit, ezért a jövőben is kiemelten fontos a termékbemutatók rendszeres ellenőrzése, valamint a fogyasztók érdekeinek fokozott védelme ezeken a rendezvényeken.

AZ ELEKTRONIKUS KERESKEDELMI TEVÉKENY-SÉG JOGSZERŰSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE

A felügyelőségek 2010-ben összesen 298 webáruházat vontak ellenőrzés alá, melynek keretében 70, a korábbi évek során már vizsgált és kifogásolt webáruház ismételt ellenőrzése is megtör-tént. A 298 vizsgált webáruház közül a felügyelők 266 esetben tártak fel valamilyen szabálytalanságot, amely 89%-os kifogáso-lási arányt jelent. A 2009. évben végzett vizsgálat közel 97%-os kifogásolási arányával összehasonlítva ez javuló tendenciát mu-tat. Ugyanilyen pozitív eredményről számolhatunk be az ismételt vizsgálatokat illetően is, hiszen a megelőző év 98%-os kifogáso-lási aránya a 2010. évben 67%-ra csökkent.

A felügyelőségek összesen 107 esetben végeztek a termék tény-leges átvételével járó próbavásárlást, amely közül 81 végződött jogsértés megállapításával.

A 2011-es évben összesen 316 webáruház ellenőrzésére került sor, melynek keretében 60, a korábbi évek során már vizsgált és kifogásolt webáruház ismételt ellenőrzése is megvalósult. A 316 vizsgált webáruház közül a felügyelők 269 esetben tártak fel valamilyen szabálytalanságot, amely 85%-os kifogásolási arányt jelent. A 2010-es vizsgálat 89%-os kifogásolási arányával ösz-szehasonlítva ez javuló tendenciát mutat. Az ismételt vizsgála-tokat illetően is pozitív eredménnyel zárult az ellenőrzés, hiszen az előző év 67%-os kifogásolási aránya 2011. évben jelentősen csökkent (45%-ra).

A témavizsgálat ideje alatt a felügyelőségek 114 webáruház el-lenőrzése kapcsán végeztek próbavásárlást is, amelynek kereté-ben 96 esetben állapítottak meg jogsértést (84%-os kifogásolási arány), azaz mindössze 18 olyan vállalkozás volt, amely a ki-szállítással kapcsolatban valamennyi jogszabályi rendelkezés-nek eleget tett.

2012-ben az ellenőrzésben résztvevő felügyelőségek összesen 165 webáruházat vontak ellenőrzés alá, melyek közül 65 már a korábbi évek során is vizsgált és kifogásolt webshop volt. Az el-lenőrzött webáruházak közül 116 esetében tártak fel a felügye-lőségek valamilyen jogsértést, amely 70%-os kifogásolási arányt eredményezett. Ez a 2011-es vizsgálat85%-os kifogásolási arányát tekintve nagymértékű javulásként értékelhető. Az ismételt ellenőrzések tekintetében is megállapít-ható ez a pozitív tendencia, miután a megelőző év 45%-os kifo-gásolási aránya ebben az évben 32%-ra csökkent.

A témavizsgálat során 39 webáruház esetében próbavásárlás lefolytatására is sor került, amelyek közül 32 szolgáltató vonat-kozásában állapítottak meg a felügyelőségek jogsértést.

2013-ban a vizsgálat a hagyományos termékeket árusító webáruházak mellett kiterjedt a kuponos online értékesítési tevé-kenységet folytató szolgáltatókra is. A vizsgálat teljes ideje alatt a felügyelőségek összesen 185 webáruházat ellenőriztek, me-lyek közül 85 már a korábbi évek során is vizsgált és kifogásolt webshop volt. Az ellenőrzött webáruházak közül 129 esetében tártak fel a felügyelőségek valamilyen jogsértést, amely 70%-os kifogásolási arányt eredményezett. Ez a megelőző évi vizsgálat szintén 70%-os kifogásolási arányát tekintve stagnálást jelent. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság 2013. évben először ellenőrizte az online piacon az utóbbi időkben egyre nagyobb jelentőségre szert tevő kuponos oldalakat, akkor a kifogásolási arány változatlansága kevésbé fogható fel ked-vezőtlen eredménynek. Az ismételt ellenőrzések tekintetében azonban a megelőző év 32%-os kifogásolási aránya 2013-ban 41%-ra nőtt.

www.nfh.hu


A 2013-as évben lefolytatott témavizsgálat során a felügyelősé-gek összesen 36 webáruházból rendeltek terméket próbavásár-lás keretében. Az így elvégzett ellenőrzések 33 esetben tártak fel jogsértést, ami az előző év adatához (84%-os kifogásolási arány) képest valamivel magasabb kifogásolási arányt eredmé-nyezett (92%-os kifogásolási arány).

Minthogy a kuponos weboldalakat üzemeltető vállalkozások – szinte kivétel nélkül – Pest megyei vagy budapesti székhellyel rendelkeznek, a témavizsgálat hivatalból lefolytatott 10 ellenőr-zésének eredménye az említett két felügyelőség adatai alapján állapítható meg.

A kuponos oldalakkal kapcsolatosan a leggyakrabban felmerülő hiányosság a kötelezően feltüntetendő adatokra vonatkozott. Az oldalt működtető vállalkozást nyilvántartásba vevő cégbíróság megnevezése 5 esetben hiányzott, míg adószámát 3 vállalko-zás mulasztotta el feltüntetni. A szerződéskötés feltételeire vo-natkozó előírásokat 6 esetben nem teljesítette maradéktalanul a szolgáltató, illetve 5 kuponos értékesítést folytató vállalkozás nem megfelelően tájékoztatta a fogyasztókat az elállási jog in-tézményéről.

Összegezve a szóban forgó 4 év tapasztalatait, elmondható, hogy a folyamatos hatósági jelenlétnek köszönhetően a jogsér-tések számában enyhén csökkenő tendencia érzékelhető.

A közeljövő új kihívások elé állítja mind a hatóságot, mind a vállal-kozásokat, mivel 2014. június 13-ától új jogszabály, a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló

45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet szabályi határozzák meg ezt a területet. Az európai uniós irányelvi rendelkezéseket átültető új jogszabály az elmúlt 15 évben lezajlott technikai változásokat is figyelembe véve több helyen pontosítja a korábbi rendelkezése-ket, mely egyaránt szolgálja a fogyasztók és a vállalkozások ér-dekeit. Mindemellett a módosítások többsége – például az elállá-si határidő meghosszabbításával – mégis a fogyasztók számára ad többletjogokat.

Jogeset - 2/2014. számú közigazgatási elvi határozat

Tényállás: a hírközlési szolgáltató által üzemeltetett webshop-on a távollevők között kötött szerződésekre vonatkozó elállási jogról, annak feltételeiről semmilyen módon nem tájékoztatták a fogyasztókat. A készülék vásárlás lépései a weboldal alapján: a készülék kiválasztása, a megrendelés, a megrendelés véglege-sítése, és a megrendelést visszaigazoló e-mail küldése.

A Kúria álláspontja: „A Ptk. 205.§ (1) és (2) bekezdése, a 213.§ (1) bekezdése értelmében a felperes ajánlatának megrendelő általi elfogadásával, az online shop-ban a megrendelés véglege-sítésével, a felperes részére történő elküldésével a megérkezés időpontjában a távollevők között kötött szerződés létrejött. Az al-peres és a bíróság a megrendelést visszaigazoló e-mail küldését tévesen azonosította a megrendelés elfogadásával a szerződés létrejötte mozzanataként.”

„A webshopon történő rendelés leadása a felperes eladásra kí-nált termékeire vonatkozó ajánlat elfogadását jelenti a vásárló részéről - a honlapon közzétett szerződési feltételekkel -, ezért a


szerződés a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205.§ (1)-(2) bekezdése és a 213.§ (1) bekezdése alapján az ajánlattevőhöz történő elfogadó nyilatko-zat megérkezésével jött létre, azaz amikor a vásárló az ajánlatot elfogadó nyilatkozatát a felpereshez megküldte, és nem pedig akkor, amikor a futár a terméket a megrendelőnek kiszállította, és az a szerződést aláírta.”

„A felperesnek ezért az R. 2.§ (1) bekezdés e) pontja szerint az elállás jogáról tájékoztatnia kellett volna a fogyasztókat. Az a kötelezettség, hogy a felperesnek az előfizetői szerződés mó-dosítását írásba foglalt szerződésben kell rögzítenie, nem érinti a távollevők között kötött szerződés megkötésének időpontját, az utólagos írásba foglalás a szerződés létrejöttének időpontját nem változtatja meg, csak a szerződés megkívánt írásbeli formá-jának rögzítésére szolgál.”

„Távollevők között kötött szerződés az ajánlattevőhöz az elfoga-dó nyilatkozat megérkezésekor jön létre azzal, hogy a vevő a megrendelését az online webshopon keresztül az ajánlattevőnek elküldi és az oda megérkezik [1959. évi IV. tv. 205. § (1) bek., 205. § (2) bek.; 17/1999. Korm. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek.].”

AZ IDEGENFORGALMI FŐSZEZONBAN VÉGZETT KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÁSI TEVÉ-KENYSÉGEK ELLENŐRZÉSE

A fogyasztóvédelmi hatóság évek óta kiemelt figyelmet fordít az idegenforgalmi főszezonban a vendéglátó-ipari egységek, va-lamint a személytaxi-szolgáltatók ellenőrzésére, amely során a

különböző jogszabályi előírások megtartását vizsgálja, ezáltal elősegítve a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét és a meg-felelő tájékoztatáshoz fűződő jogaik érvényesülését.

Ennek keretében a fogyasztóvédelmi hatóság elsősorban a sok vendéget vonzó vízparti nyaralóhelyek, strandok, wellness és gyógyturisztikai helyek, városközpontok vendéglátó-ipari egy-ségeinek, valamint a különféle rendezvényekre, vásárokra, to-vábbá a fesztiválokra kitelepült kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek vizsgálatára, továbbá a személyszállító taxik szolgál-tatásának ellenőrzésére koncentrál.

Az ellenőrzések mellett fontos kiemelni a fogyasztóvédelmi ható-ság prevenciós szerepét a különböző fesztiválok, rendezvények helyszínein, amelyek során a felügyelőségek munkatársai hasz-nos tanácsokkal, különböző tájékoztató anyagokkal nyújtottak segítséget az érdeklődők számára.

A 2010. és 2013. közötti időszakban összesen 11 519 ellenőr-zés történt, amelyek alkalmával a területi felügyelőségek 3 027 esetben tártak fel valamilyen szabálytalanságot, amely 26%-os kifogásolási arányt eredményezett.

A vendéglátó-ipari egységek ellenőrzése során a felügyelők különösen nagy hangsúlyt fordítottak a szeszes, illetve alkohol-mentes italok, valamint a tömegre értékesített termékek vissza-mérésére, a mérőeszközök hitelességének ellenőrzésére, az ártájékoztatási szabálytalanságok feltárására, továbbá az általá-nos kereskedelmi feltételek vizsgálatára.

www.nfh.hu


A kifogásolási arány fentebb ismertetett alakulása mindenkép-pen indokolja, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a továbbiakban is végezzen ellenőrzéseket a vendéglátó-ipari egységeknél.

A személytaxi-szolgáltatás vizsgálata egyaránt kiterjedt a taxitársaságokhoz tartozó, illetve az ahhoz nem tartozó vállalko-zások, a nappali és éjszakai, valamint a taxiállomásokon álló és a próbautazással egybekötött ellenőrzésekre.

A felügyelők többnyire pályaudvarokon, szórakozóhelyeken, na-gyobb kórházak környékén, továbbá idegforgalmilag frekventált helyszíneken folytatták le az ellenőrzéseket jellemzően társható-ságok közreműködésével.

A felügyelők személytaxi-szolgáltatók esetében a taxiengedéllyel, a személytaxi-igazolvánnyal, illetve a díjtáblázattal, valamint a hatósági árral kapcsolatos jogszabályi előírások betartását vizs-gálták. A próbautazások során további ellenőrzési szempont volt annak vizsgálata, hogy a szolgáltatók alkalmazzák-e a taxamé-tert, és azt a díjtáblázatnak megfelelően állítják-e be, valamint eleget tesznek-e a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettségük-nek.

Az összesített adatok alapján megállapítható, hogy az idegen-forgalom területén 2010 óta a jogsértések számát – és tenden-ciájában a kifogásolási arányt (2010-ben 22%, 2011-ben 28%, 2012-ben 23%, 2013-ban 17%) – tekintve csökkenés tapasztal-ható, amelyhez nagymértékben hozzájárult a hatóság rendsze-res ellenőrzése, illetve a jogszabályok megismertetését szolgáló folyamatos tájékoztató munkája.

2014-ben a témavizsgálat ideje alatt országosan 1936 ellenőr-zésre került sor, amely 1792 vendéglátó-ipari egységet, valamint 144 személytaxi-szolgáltatót érintett.

A felügyelőségek összesen 575 esetben állapítottak meg vala-milyen jogsértést, amely 30%-os kifogásolási arányt eredménye-zett.

A vizsgálat alkalmával a vendéglátó-ipari egységekben össze-sen 554 esetben tártak fel szabálytalanságot a felügyelőségek, ami 31%-os kifogásolási arányt jelentett, míg a személytaxi-szol-gáltatás ellenőrzése során 21 esetben állapítottak meg valami-lyen mulasztást (15%).

Mindkét ellenőrzési területen 2 százalékponttal javult a kifogá-solási arány a megelőző évi vizsgálati eredményekhez képest, ahol ez a mutató a vendéglátó-ipari egységeknél 33%, míg a személytaxi-szolgáltatóknál 17% volt.

FIATALKORÚAK KISZOLGÁLÁSA ALKOHOLTAR-TALMÚ ITALOKKAL ÉS DOHÁNYTERMÉKEKKEL

A fogyasztóvédelmi hatóság jogszabályban biztosított hatáskö-rében a fiatalkorúak egészségének védelme érdekében minden évben, rendszeresen ellenőrzi az alkoholtartalmú italok és do-hánytermékek fiatalkorú személyek részére történő értékesíté-sére vonatkozó jogszabályi előírások betartását.

A védett korosztály vásárlási szokásaira tekintettel a dohányáruk és az alkoholtartalmú italok értékesítésére vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzésére elsősorban a közoktatási intéz-mények közelében, valamint a vásárlói forgalom szempontjából frekventált helyen üzemelő vendéglátóhelyeken, presszókban, borozókban, sörözőkben, éttermekben, büfékben, valamint egyéb kereskedelmi egységekben, élelmiszerüzletekben, hírlap-árusoknál, hipermarketekben, bevásárlóközpontokban, üzem-anyagtöltő állomásokon, italboltokban, 2013. július 1-jét követő-en pedig nemzeti dohányboltokban kerül sor.

A fogyasztóvédelmi törvény rendelkezése szerint tilos tizennyol-cadik életévét be nem töltött személy részére alkoholtartalmú italt, valamint dohányterméket értékesíteni és kiszolgálni. Az értékesítési és kiszolgálási korlátozás érvényesítése érdekében a vállalkozás vagy annak képviselője kétség esetén felhívja a fogyasztót életkorának hitelt érdemlő igazolására. Az életkor megfelelő igazolásának hiányában a termék értékesítését, ki-szolgálását a vállalkozásnak meg kell tagadnia. A dohánytermék és szeszes ital fiatalkorú részére történő értékesítése, kiszolgá-lása esetén az ellenőrző hatóság a cselekmény szándékosságát, felróhatóságát nem vizsgálhatja.

Az első fokon illetékes megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek a próbavásárlásokhoz törvény rendelkezése alapján közreműkö-dőként fiatalkorúakat vonnak az ellenőrzésekbe. A fiatalkorú sze-mélyek minden esetben rendelkeznek megbízólevéllel, amellyel a hatóság igazolja, hogy a közreműködő személyek a 18. élet-évüket még nem töltötték be. A próbavásárlásokat megelőzően a felügyelőségek a fiatalkorúak figyelmét felhívják arra, hogy az életkorukra vonatkozó kérdésre mindenkor valósághű választ adjanak, továbbá részletesen tájékoztatják őket a próbavásár-lással kapcsolatos feladatokról, tudnivalókról.

A 2010. és 2013. közötti időszakot összefoglalva a hatósági tapasztalatok alapján elmondható, hogy a hatósági jelenlétnek, vagyis a folyamatos ellenőrzéseknek, továbbá a 2013. július 1-jétől üzemelő nemzeti dohányboltoknak pozitív hatásai vannak a kifogásolási arányok csökkenését illetően. 2010-ben a felügyelők 429 kereskedelmi egységben és vendég-látóhelyen folytattak le próbavásárlást, melyek közül 188 egység-ben, az ellenőrzött egységek 44%-ában tapasztaltak jogsértést.

2011-ben a felügyelőségek által megbízott fiatalok összesen 279 esetben kértek dohányterméket és/vagy alkoholtartalmú italt. Az esetek 37%-ában, azaz 104 esetben megtörtént a jogsértő


kiszolgálás. 2012-ben 247 ellenőrzés esetében 126 esetben szolgálták ki a fiatalkorúakat, mely 51 %-os kifogásolási arányt eredményezett. 2013. július 1-jéig, azaz a nemzeti dohányboltok megnyitását megelőző időszakig 216 esetben csak alkoholtartal-mú italt, 10 alkalommal kizárólag dohányárut, további 9 esetben alkoholtartalmú italt és dohányterméket együtt próbált vásárolni a közreműködő fiatalkorú. 2013. július 1-jéig az összes kifogáso-lási arány 40% volt.

2013. július 1. - december 31. között nemzeti dohányboltokban végzett 1140 ellenőrzésből 142 esetben történt meg a fiatalkorú-ak dohánytermékkel történő kiszolgálása, amely mindösszesen 12,4%-os kifogásolási arányt jelentett.

KÖZSZOLGÁLTATÁS

Villamosenergia- és földgázszolgáltatás

A villamosenergia- és földgázszolgáltatás területén a piacnyitás-sal egy időben életbe lépő új szabályozás – mely széles hatás-köri jogosultságokkal ruházta fel a fogyasztóvédelmi hatóságot

– megjelenése óta eltelt idő kellő hosszúságúnak bizonyult ah-hoz, hogy a Hatóság a felügyelőségekhez érkezett számtalan fogyasztói panaszon keresztül megismerhesse és kellő rálátást, tapasztalatot szerezzen az e két szolgáltatási területen elsődle-gesen felmerülő fogyasztói problémák kapcsán.

A piacnyitás eredményeként bekövetkező jogszabályi változások mind a villamosenergia-, mind a földgázszolgáltatás területén le-hetővé tették a fogyasztóvédelmi hatóság számára, hogy ezen széles fogyasztói kört érintő területen kiemelt ellenőrzéseket végezzen, valamint felléphessen az energiafogyasztók jogainak érvényre juttatása érdekében, hiszen ezen keresztül lehetővé válik a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme, a korrekt tájé-koztatáshoz fűződő joguk érvényre juttatása, valamint hosszabb távon a magasabb színvonalú szolgáltatás elérése.

A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi az:• elszámolásra,• számlázásra,• díjfizetésre vagy • mérésre, valamint • az ellátásból történő, fizetési késedelem miatt végrehajtott fel-

függesztésre vagy kikapcsolásra, illetve • a tartozás rendezését követően a felhasználó ellátásba törté-

nő ismételt bekapcsolására

vonatkozó jogszabályban és az engedélyesek üzletszabályza-tában foglalt rendelkezések, lakossági fogyasztókkal szembeni megsértését. Mindezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabá-lyozási Hivatal (MEKH) hatásköreinek tiszteletben tartása mellett folytatja a Hatóság.

A villamosenergia- és földgázszolgáltatás létszükségletekhez kö-tődő jellege miatt meghatározó szereppel bír a fogyasztók életé-

ben; a területen bekövetkező bármilyen változás közvetve vagy közvetlenül a legtöbb magyarországi háztartást érinti.

A villamosenergia- és földgázszolgáltatás területén – annak ér-dekében, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság nyomon követhesse, felismerhesse a fenti szolgáltatási területeken esetlegesen újon-nan vagy továbbra is jelentkező fogyasztói problémákat, illetve jogalkalmazási nehézségeket – 2011. évtől kezdődően a felü-gyelőségek folyamatosan adatokat szolgáltatnak a fogyasztói beadványok számáról.

Ennek eredményeképpen 2011-ben a földgázszolgáltatás terü-letén 2584 db fogyasztói beadvány érkezett, amelyből csupán 1362 db igényelt érdemi intézkedést. A villamosenergia-szolgál-tatás területén 1665 beadvány érkezett a felügyelőségekhez, amelyből 865 beadvány igényelt érdemi intézkedést. Megfigyel-hető tehát, hogy a panaszok nagy része – csaknem fele – tájé-koztató levél kiküldésével vagy egyéb módon, például a hatás-körrel rendelkező hatósághoz történő áttétellel zárult le.

A felügyelőségek részéről 2011-ben érkezett adatok tanúsága szerint nagy számban kellett a kérelmezőket arról tájékoztatni, hogy a hatósági eljárást megelőzően kötelesek panaszukkal igazolható módon a szolgáltatóhoz fordulni. Az ágazati jogsza-bályok 2011-ben hatályba lépő módosítása kedvező változást hozott, mivel az elmúlt évek gyakorlata azt a tendenciát mutatta, hogy a fogyasztó és a szolgáltató közti eredményes kommuniká-ció hatására sokszor a korábban fennálló vita vagy értelmezési ellentét feloldásra került, melynek következtében a későbbiek-ben szükségtelenné vált a hatósági eljárás lefolytatása. Előbbi-eket támasztja alá, hogy a tájékoztatást követően a bejelentők csekély hányada nyújtja be ismételten panaszát.

A fogyasztóvédelmi hatóság 2012-ben lefolytatott vizsgálata a fe-lügyelőségekre beérkezett fogyasztói beadványokból leszűrhető tapasztalatokon keresztül kívánta összegezni a szolgáltatási te-rületeken bekövetkező legjellemzőbb változásokat, a fogyasztók nagy számát érintő gyakorlati problémákat, illetve a felmerülő jogalkalmazási nehézségeket.

A villamosenergia- és a földgázszolgáltatás területi jellemzőinek és szabályozásának hasonlóságából adódóan, és feltehetően a szolgáltatási területek súlyának azonos társadalmi megítélése következtében megfigyelhető volt, hogy e két terület vonatko-zásában a beérkező – fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó – fogyasztói beadványok arányaikban hasonló módon oszlottak meg.

A fogyasztóvédelmi hatósághoz a villamosenergia-szolgáltatást érintően a 2012. évben összesen 1832 fogyasztói beadvány ér-kezett, melyek közül az adatszolgáltatás időpontjában összesen 765 fogyasztói beadvány igényelt érdemi intézkedést a Hatóság részéről, 63 esetben került sor a beadvány érdemi vizsgálat nél-küli elutasítására. 2012-ben a fogyasztóvédelmi hatóság 131 esetben bocsátott ki eljárást megszüntető végzést, illetve 560

www.nfh.hu


esetben küldött eljárásával párhuzamosan, vagy annak hiányá-ban a fogyasztói tudatosság növelése érdekében tájékoztató le-velet.

A fogyasztóvédelmi hatósághoz a földgázszolgáltatást érintően 2012-ben összesen 1916 fogyasztói beadvány érkezett. Az adat-szolgáltatás időpontjában összesen 804 fogyasztói beadvány igényelt érdemi intézkedést a Hatóság részéről, 58 esetben nem került sor érdemi intézkedés megtételére, 110 esetben bocsá-tott ki eljárást megszüntető végzést és 548 alkalommal küldött lakossági fogyasztók számára – esetük megértését elősegítve

– tájékoztató levelet.

A 2012-ben lefolytatott ellenőrzés tapasztalatai alapján elmond-ható, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságnak kiemelkedő jelentő-sége van a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának érvényesí-tése, valamint a fogyasztói tudatosság növelése során, mivel a két szolgáltatási területen észlelt problémák egy része – jellege alapján – korrigálható a tudatos fogyasztói magatartás révén.

A villamosenergia-szolgáltatás területén 2013-ban 36%-kal több beadvány, összesen 2498 érkezett a felügyelőségekhez, mint 2012-ben. A 2013. évben beérkezett beadványok megoszlása alapján növekvő tendencia figyelhető meg a szolgáltatók szám-lázását, elszámolását, továbbá a ki- és visszakapcsolással kap-csolatos gyakorlatát érintő panaszok számánál, de az elosztókat érintő, mérőórával, méréssel, leolvasással összefüggő fogyasz-tói panaszok esetén 38%-os csökkenés mutatkozott a 2012. év-ben beérkezett beadványokhoz képest.

A 2013. évben a földgázszolgáltatás területén összesen 2195 fo-gyasztói beadvány érkezett a fogyasztóvédelmi felügyelőségek-hez, amelyből 1005 beadvány igényelt érdemi intézkedést.

Általános tapasztalatként megállapítható, hogy a beadványok többségében a szolgáltatók számlázási és elszámolási gyakorla-tát, a számlák összegét, illetve jogalapját kifogásolták, tekintettel arra, hogy a magas összegű számlák kifizetése érinti a legérzé-kenyebben a fogyasztókat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a felü-gyelőségekhez beérkezett fogyasztói beadványok száma 2013-ban bár megnőtt, azonban ez a növekedés feltételezhetően a rezsicsökkentés bevezetésének tudható be.

A 2014. harmadik negyedév végéig a villamosenergia-szolgál-tatás területe vonatkozásában összesen 1496 fogyasztói be-advány érkezett, amelyből 662 érdemi intézkedést igényelt. Az érdemi intézkedést igénylő beadványok közül 365 panasz szám-lázással, 92 panasz elszámolással, 99 panasz méréssel, 118 panasz ki- és visszakapcsolással (ebből 83 panasz a szolgáltató, 35 panasz az elosztó tevékenységével kapcsolatos), illetve 13 panasz ügyfélszolgálati tevékenységgel volt kapcsolatos.

A 2014. harmadik negyedév végéig a földgázszolgáltatás terü-lete vonatkozásában összesen 1049 fogyasztói beadvány érke-zett, amelyből 532 érdemi intézkedést igényelt. Az érdemi intéz-kedést igénylő beadványok közül 353 panasz számlázással, 127 panasz elszámolással, 59 panasz méréssel, 82 panasz ki- és visszakapcsolással (ebből 58 panasz a szolgáltató, 24 panasz elosztó tevékenységével kapcsolatos), illetve 89 panasz ügyfél-szolgálati tevékenységgel volt kapcsolatos.


A beérkezett fogyasztói beadványok – mind a villamosenergia-, mind a földgázszolgáltatás területén – számottevő része a szám-lázással, elszámolással voltak kapcsolatosak az elmúlt években. Erre tekintettel megállapítható, hogy fontos ezen hatásköri terü-letek minden évben történő fokozott ellenőrzése illetve az ezekre vonatkozó fogyasztói érdekeket előtérbe helyező, számlázásra és elszámolásra vonatkozó részletszabályok nem üzletszabály-zati, hanem jogszabályi szinten történő szabályozása.

Fontos továbbá, hogy a Hatóság a megszerzett tapasztalatokat a jövőben is folyamatosan összegezze annak érdekében, hogy a mindenkori szolgáltatói gyakorlatot a következő években is meg-ismerhesse, illetve levonhassa az egyes szolgáltatási területeket érintő legfontosabb következtetéseket.

Kiemelt jelentősége van a fogyasztók életét érintő legfontosabb gyakorlati problémák megismerésének, melyek eredményekép-pen biztosítható a hatékony hatósági fellépés, valamint - a fo-gyasztói tudatosság megerősítésén keresztül - a fogyasztói ki-szolgáltatottság jelentős mértékű csökkentése.

VÍZIKÖZMŰ-SZOLGÁLTATÁS

2011. december 30-án elfogadták a víziközmű-szolgáltatás-ról szóló 2011. évi CCIX. törvényt (a továbbiakban: Vksztv.). A Vksztv. hatályba lépése eredményeként a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe került a víziközművekkel kapcsolatos fo-gyasztóvédelmi feladatok jelentős része.

A Vksztv. rendelkezései alapján 2012. július 15-től a fogyasztó-védelmi hatóság jogosult eljárni az elszámolásra, számlázásra, díjfizetésre, mérésre, valamint a víziközmű-szolgáltatás korláto-zásával és felfüggesztésével kapcsolatos, illetve felhasználók tá-jékoztatására vonatkozó rendelkezések lakossági felhasználók-kal szembeni megsértése esetén. Minden más esetben a MEKH jogosult az eljárásra.

2013. március 1-jén hatályba lépett a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehaj-tásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet, amely a szolgálta-tási terület részletszabályait tartalmazza.

A Vksztv. 2014. október 7-én módosított 3. § (2) bekezdése ki-mondja, hogy

• elszámolásra,• számlázásra,• díjfizetésre,• mérésre, valamint a• víziközmű-szolgáltatás korlátozásával vagy felfüggesztésével

kapcsolatos jogszabályban vagy üzletszabályzatban foglalt ren-delkezések lakossági felhasználókkal szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el.

A szolgáltatási terület kiemelt jelentőségét, illetve a fogyasztó-védelmi hatóság víziközmű-szolgáltatási területre vonatkozó széles hatáskörének a létjogosultságát támasztja alá a felü-gyelőségekhez érkezett magas fogyasztói beadványszám. A víziközmű-szolgáltatás területét érintően 2012-ben összesen 627 fogyasztói beadvány, 2013-ban 954 fogyasztói beadvány érkezett a fogyasztóvédelmi hatósághoz, amelyekből 2012-ben 207, 2013-ban pedig 521 beadvány igényelt érdemi intézkedést a felügyelőségek részéről. A 2014. harmadik negyedév végéig a víziközmű-szolgáltatás területe vonatkozásában összesen 709 fogyasztói beadvány érkezett, amelyből 367 érdemi intézkedést igényelt.

A beérkezett beadványok tartalom szerinti megoszlását tekintve kiemelt jelentőséggel bírtak az elszámolással és számlázással kapcsolatos fogyasztói panaszok. Mérőcserével, hibás méréssel és a szolgáltatók ügyfélszolgálatainak működésével kapcsolat-ban csekély számú fogyasztói beadvány érkezett a felügyelősé-gekhez.

A beérkezett fogyasztói beadványok vizsgálata szempontjából kiemelt jelentőséggel bír azon szabály, miszerint a hatósági el-járást megelőzően a felhasználó köteles panaszával igazolható módon a víziközmű-szolgáltatóhoz fordulni. A felügyelőségek visszajelzései alapján a fogyasztó és a szolgáltató közti eredmé-nyes kommunikáció hatására sokszor a korábban fennálló vita vagy értelmezési ellentét feloldásra került, így szükségtelenné vált a hatósági eljárás lefolytatása. Azokban az esetekben pedig, amikor a szolgáltatóval való egyeztetés nem vezetett eredmény-re, a szolgáltató fogyasztó részére megküldött válaszlevele sok-szor megkönnyíti a tényállás felderítését, amely nagyban hoz-zájárulhat a hatósági ügyintézés időtartamának csökkenéséhez.

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KÖZSZOLGÁLTATÁS

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 83. § (1) bekez-dése alapján a közszolgáltató által

• az elszámolással,• számlázással,• díjfizetéssel kapcsolatban, • a díjhátralék esedékességét követően megtett intézkedések-

re, • valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást érintő érte-

sítési, tájékoztatási, szolgáltatásnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések természetes személy ingatlanhaszná-lókkal, társasházakkal, illetve lakásszövetkezetekkel szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el.

Az említett jogszabály 2013. január 1-jén történő hatályba lépé-sével és az új hatáskör telepítésével, a fogyasztóvédelmi ható-sághoz beérkezett hulladékkal kapcsolatos bejelentések száma megnövekedett. 2013-ban a fogyasztóvédelmi hatósághoz ösz-szesen 736 fogyasztói beadvány érkezett. Az összes beadvány-

www.nfh.hu


ból 253 beadvány igényelt érdemi intézkedés a felügyelőségek részéről. Tekintettel arra, hogy az ügyek többségében tájékozta-tó levél kiküldése is elegendő volt, 435 esetben tájékoztató levél kiküldésére került sor az érintett lakossági fogyasztók számára. További 48 beadvány a MEKH részére került áttételre, figyelem-mel arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a hulladékgazdálko-dási közszolgáltatás területén megosztott hatáskörrel rendelke-zik Hivatallal.

Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy fogyasztók leg-gyakrabban a számla összegét és jogalapját kifogásolták, külö-nös tekintettel az üdülőingatlanok esetében, illetve a különböző kedvezmények és szüneteltetések vonatkozásában.

A beérkezett fogyasztói panaszok alapján általános tapasztalat, hogy a beadványok túlnyomó része a számlázással, díjfizetéssel volt kapcsolatos. Gyakran a fogyasztók arra hivatkoztak, hogy a háztartásukban egyáltalán nem, vagy az edénymérethez képest jelentősen kevesebb elszállítandó hulladék keletkezett, ezért az

„el nem végzett szolgáltatás” után kiszámlázott díjat nem tartották jogszerűnek. A felügyelőségek ilyen esetben tájékoztató levél-ben hívták fel a fogyasztók figyelmét a közszolgáltatás kötelező jellegű igénybevételére, továbbá arra, hogy az ingatlantulajdo-nosok és a közszolgáltatók közötti jogviszonyt nem minden eset-ben szerződés, hanem jogszabály hozza létre.

Jellemző volt továbbá az üdülőingatlannal rendelkező tulajdo-nosok részéről, hogy sérelmesnek tartották a törvény azon ren-delkezését, miszerint az üdülőként nyilvántartott ingatlannal ren-delkező tulajdonosok esetében az éves hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj 50%-át kell megállapítani, mivel az ingatlant nem, vagy csak időlegesen használják.A legtöbb önkormányzati rendeletben szabályozásra kerül – töb-bek között – a közszolgáltatás szüneteltetésének lehetősége, va-lamint az, hogy ezt milyen módon kérheti a fogyasztó az ellátást nyújtó szolgáltatónál. E körben arra vonatkozó panaszok érkez-tek a felügyelőségekhez, miszerint a fogyasztó kérte a hulladék-szállítással foglalkozó vállalkozástól a szolgáltatás szünetelte-tését, azonban a következő évben – az előírtakkal ellentétben

– a bejelentést elmulasztotta megtenni, vagy az késve érkezett a szolgáltatóhoz, ezért a szolgáltató díjat számlázott ki részére.

A 2014. harmadik negyedév végéig a hulladékgazdálkodási köz-szolgáltatás területe vonatkozásában összesen 511 fogyasztói beadvány érkezett, amelyből 213 érdemi intézkedést igényelt, 12 fogyasztói panasz egyéb hatáskörrel rendelkező szervhez került áttételre, valamint 205 esetben tájékoztató levél került kiküldésre. A beadványok tárgya szerint a számlázás/díjfizetés, valamint a panaszkezelés kategóriájában érkeztek a legmaga-sabb számban fogyasztói panaszok (számlázás/díjfizetés: 150 beadvány, panaszkezelés: 32 beadvány).

Tekintettel arra, hogy ezen szektor vonatkozásában a fogyasz-tóvédelmi hatóság 2013. január 1-jétől rendelkezik kiterjesztett hatáskörrel, továbbá, hogy ez az egyik olyan szolgáltatási terület,

amely minden háztartást érint, kiemelten fontos a jövőben is a szolgáltatók tevékenységének fokozott ellenőrzése a hatéko-nyabb fogyasztóvédelem megvalósítása érdekében.

TÁVHŐSZOLGÁLTATÁS

Az elmúlt években bekövetkezett jogszabály-módosításoknak köszönhetően a fogyasztóvédelmi hatóság mára a távhőszolgál-tatás területén is kibővült hatáskörrel rendelkezik. Erre tekintet-tel indokolt a hatóság részéről e szolgáltatási terület fogyasztói beadványokon alapuló vizsgálatok keretében történő nyomon követése. A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 8. § (1) bekezdésének b) pontja értel-mében a fogyasztóvédelmi hatóság eljár a Tszt. 11. § (2) bekez-désében, a 36. §-ban, a 40. § (2) bekezdésében, a 43. § (1)-(4) bekezdésében, a 44. §-ban, a 46. §-ban, valamint az 53. §-ban foglalt rendelkezések lakossági felhasználóval, illetve természe-tes személy díjfizetővel szembeni megsértése esetén. Ezen elő-írások jellemzően a szolgáltatók tájékoztatási kötelezettségeinek teljesítéséhez, illetve méréshez, elszámoláshoz, díjfizetéshez kapcsolódnak.

A fogyasztóvédelmi hatósághoz 2011 folyamán összesen 138, 2012 folyamán összesen 365, míg 2013 folyamán összesen 633 távhőszolgáltatást érintő fogyasztói beadvány érkezett, melyből 2011-ben összesen 37, 2012-ben összesen 47, a 2013. évben pedig összesen 167 igényelt érdemi intézkedést.

A fenti diagram a távhőszolgáltatás területét érintő beadványszá-mok alakulását szemlélteti a megjelölt három év viszonylatában. Az ábráról leolvasható, hogy a távhőszolgáltatást érintő bead-ványok száma az évek előrehaladtával folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a beadványok össz-száma és az érdemi intézkedést igénylő be-adványok száma közötti viszonylag nagy különbség oka, hogy a hatóság eljárásával párhuzamosan, vagy annak hiányában a fogyasztói tudatosság növelése érdekében sok esetben tájékoz-tató levelet küldött a fogyasztóknak.

A diagram a következőket szemlélteti: az utóbbi három évben beérkezett fogyasztói beadványok legnagyobb része az elszá-molás kérdéskörét érintette (24, 22 és 118 db), valamint jelentős számú beadvány érkezett a szolgáltatók tájékoztatási kötelezett-sége, panaszkezelése vonatkozásában is (összesen 20, 23 és 21 db). Gyakoriak voltak továbbá a szolgáltatók számlázási gya-korlatának kivizsgálására irányuló megkeresések is.

Az elszámolást érintő fogyasztói beadványok többsége évek óta a költségmegosztók alapján készült elszámolásokra vonatkozó kérdéseket tartalmaz, mely panaszok jellemzően nem a távhő-szolgáltatás, hanem a költségmegosztók leolvasását, az adatok kiértékelését végző vállalkozások ellen irányulnak, illetőleg a társasházi közgyűlés által megállapított elszámolási arányszá-mokat kérdőjelezik meg, valamint az elszámolás értelmezhetet-lenségét sérelmezik. A fogyasztók sok esetben a szolgáltatási


számla összegének költségmegosztók felszerelése utáni drasz-tikus emelkedésének okára, valamint a költségmegosztón leol-vasható egy egység árára is kíváncsiak voltak.

A szolgáltató tájékoztatási kötelezettsége, panaszkezelése vo-natkozásában gyakori kifogásként szerepelt, hogy a szolgáltató a fogyasztó írásbeli vagy szóbeli panaszát késedelmesen vagy egyáltalán nem válaszolta meg, arról nem vett fel jegyzőkönyvet. Az elutasító válaszok vizsgálata sokszor állapította meg, hogy abban a szolgáltató nem tájékoztatott arról, hogy a fogyasztó pa-naszával – annak jellege szerint – mely hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti, így e hatóságok/békéltető testületek levelezési címét sem közölte.

A számlázást érintő beadványokban a fogyasztók főként az el-számoló és részszámlák kibocsátásának gyakoriságát, határ-idejét kifogásolták, valamint az adott szolgáltató által kibocsátott számlatartalom vizsgálatát kezdeményezték.

A 2013. évtől bevezetett rezsicsökkentéssel kapcsolatos beadvá-nyok javarészt a számlák jogszabálynak való megfelelőségének, valamint a rezsicsökkentés megvalósulásának ellenőrzésére irá-nyultak. Jellemző volt az is, hogy a fogyasztók tájékoztatási cél-lal keresték meg a felügyelőségeket, hogy segítséget kérjenek a számla és a csökkentés mértékének megértése érdekében.

A 2014. harmadik negyedév végéig a távhőszolgáltatás terüle-te vonatkozásában összesen 286 fogyasztói beadvány érkezett, amelyből 83 érdemi intézkedést igényelt. Az érdemi intézkedést igénylő beadványok panasz-kategóriák szerinti megoszlása a következő volt: tájékoztatás 7 esetben, elszámolással kapcso-latos panaszok 55 esetben, számlázással kapcsolatos panaszok

7 esetben, méréssel kapcsolatos beadványok 4 esetben, ügy-félszolgálatok működésével kapcsolatos beadványok 1 esetben, továbbá panaszkezeléssel kapcsolatos beadványok 15 esetben.

Az eddigi adatok alapján megállapítható, hogy a fogyasztóvédel-mi hatóság törvényben biztosított hatásköre túl szűk ahhoz, hogy lehetősége legyen az egyedi díjfizetők számlázási problémáinak érdemi kivizsgálására, mivel az gyakran nem a távhőszolgáltató, hanem a költségmegosztókat üzemeltető cég, illetve a társashá-zi közös képviselő tevékenységére vezethető vissza.

Az Európai Unió Bírósága előtt: C-472/10. sz. ügy – NFH vs. Invitel

Előzmény: A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság közérdekű keresetet nyújtott be az Invitel Távközlési Zrt.-vel szemben. Az alperes 2008 januárjától módosította az általa alkalmazott általá-nos szerződési feltételeket (ÁSZF). A módosított ÁSZF alapján a szolgáltató jogosulttá vált postai készpénz-átutalási megbízással járó költségeket – ún. csekkdíj felszámítása útján – a fogyasztók-ra hárítani. Emellett az ÁSZF díjszabást tartalmazó melléklete nem tartalmazta a csekkdíj pontos mértékét. Az NFH tehát vitatta az Invitel azon gyakorlatát, amelynek lényege, hogy a határozott időre szóló, úgynevezett hűségnyilatkozattal kötött szerződések-ben a felek által előzetesen meg nem tárgyalt díjakat érvényesít utólag a fogyasztók terhére. Keresetlevelében az NFH kérte a bíróságtól annak megállapítá-sát, hogy a vonatkozó ÁSZF-kikötés tisztességtelen.

Első kérdés lényege: Nem ellentétes-e az uniós irányelvvel azon nemzeti szabály, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő ÁSZF részét képező tisztességtelen kikötés érvény-

www.nfh.hu


telenségének a nemzeti szabályozásban kijelölt szervezet ál-tal a fogyasztók nevében közérdekből, valamely eladóval vagy szolgáltatóval szemben indított, a szóban forgó irányelv 7. cik-ke szerinti, jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban történő megállapítása a hivatkozott szabályozás értelmében valamennyi, ugyanezen ÁSZF et alkalmazó szerző-dést megkötő fogyasztóval szemben – a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban részt nem vevő fogyasztókat is beleértve – keletkeztet joghatásokat, másfelől pedig a nemzeti bíróságok kötelesek e – a jövőben is – hivatalból alkalmazni valamennyi, a nemzeti jog által előírt következményt?

Válasz az első kérdésre: A 93/13/EGK irányelvvel nem ellentétes az, hogy a fogyasztói szerződésekben szereplő általános felté-telek részét alkotó tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a nemzeti szabályozás által kijelölt szervezet által a fogyasztók ne-vében közérdekből, valamely eladóval vagy szolgáltatóval szem-ben indított, a szóban forgó irányelv 7. cikke szerinti, jogsértő ma-gatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban történő megállapítása a hivatkozott szabályozás értelmében valamennyi, ugyanezen általános feltételeket alkalmazó szerződést megkötő fogyasztóval szemben – a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban részt nem vevő fogyasztókat is beleértve – keletkeztet joghatásokat, ha a fogyasztói szerződé-sekben szereplő általános feltételek részét alkotó kikötés tisztes-ségtelen jellege ilyen eljárásban megállapításra kerül, a nemzeti bíróságok a jövőre nézve is kötelesek hivatalból alkalmazni va-lamennyi, a nemzeti jog által előírt következményt a célból, hogy az említett kikötés ne jelentsen kötelezettséget az ugyanezen általános feltételeket tartalmazó szerződést az érintett eladóval vagy szolgáltatóval megkötő fogyasztóra nézve.

A második kérdésről:A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztesség-telen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv az alábbiak szerint rendelkezik:

„3. cikk (1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhisze-műség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthe-tők.

Melléklet 1. pont j) alpontja: A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és ér-vényes indok nélkül.Melléklet 2. pont d) alpont: A j) pont nem akadályozza árindexá-lási záradékok alkalmazását, amennyiben azok megengedettek, és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelke-zésre.”

A második kérdés lényege, háttere: Ha valamely eladó vagy szolgáltató a fogyasztói szerződésekben szereplő ÁSZF részét alkotó kikötésben a nyújtandó szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását írja elő, anélkül azonban, hogy e költségek kiszámításának módját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné, e kikötés tisztességtelennek minősül?

Válasz a második kérdésre: „A nemzeti szabályozás által kijelölt szervezet által a fogyasztók nevében közérdekből indított, jog-sértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban döntést hozó nemzeti bíróság feladata, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése tekintetében értékelje a fogyasztói szerződések általános feltételei között szereplő olyan kikötés tisztességtelen jellegét, amelyben az eladó vagy szolgáltató a nyújtandó szol-gáltatáshoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását teszi lehe-tővé, anélkül azonban, hogy e költségek kiszámításának mód-ját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné. Ezen értékelés keretében e bíró-ságnak a fogyasztói szerződésekben foglalt általános feltételek között – amelyeknek a vitatott kikötés részét alkotja – szereplő valamennyi kikötés, valamint a szóban forgó általános feltételek-ben előírtakat esetleg meghaladó jogokat és kötelezettségeket előíró nemzeti szabályozás fényében azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásá-nak okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták e meg, illetve – adott esetben – azt, hogy a fogyasztók jogosultak e a szerződés felmondására.”

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tehát nem csak hatósági feladatot lát el. Az NFH ellenőrzi a fogyasztói szerződés megkö-tésénél alkalmazott vagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általános szerződési feltételeket abban a tekintetben, hogy azok nem tartalmaznak-e a jóhiszeműség és tisztesség követel-ményébe ütközően a szerződéses jogokat és kötelezettségeket egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára megállapí-tó feltételt. Az NFH szükség esetén a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerző-dési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat. Közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztes-ségtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal ál-lapítja meg. A közérdekű perekben a Hatóságnak komoly polgári jogi kérdésekben kell tudnia megvédenie valamely jogkérdéssel kapcsolatos álláspontját. A szóban forgó NFH vs. Invitel ügyben hozott C-472/10. számú határozat jelentőségét, joggyakorlatra kifejtett hatását mutatja például, hogy a Kúriának a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott ál-talános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződés-módosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012 (XII. 10.) PK véleményében hivatkozási alapul szolgált.


SZABÓ PÉTER:

Piacfelügyeleti tapasztalatok a termék-biztonsági ellenőrzések tükrében

A PIACFELÜGYELET FOGALMA, CÉLJA

A piacfelügyelet a hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenység és hozott intézkedések, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabá-lyokban megállapított követelményeknek, illetve hogy ne jelent-senek veszélyt az egészség, a biztonság vagy közérdek bármi-lyen más elemének szempontjából.Fentiek alapján a piacfelügyelet célja, hogy a forgalomba szánt vagy forgalmazott termékek megfeleljenek a vonatkozó jogsza-bályi előírásoknak, ne jelentsenek veszélyt a személyek életére, egészségére biztonságára, a környezetre, valamint más közér-dekre, biztosítva ezáltal a jogszabályok követelményeit kielégítő termékek szabad áramlását. Az előírt követelmények érvényesülését a piacfelügyeleti ható-ságok ellenőrzik, amelyek rendelkeznek a tevékenységük ellá-tásához szükséges jogosultságokkal.

A piacfelügyeleti tevékenység célját az alábbi két jogszabály is megfogalmazza.

• A termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. tör-vény 3. § alapján: Csak biztonságos és az általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktu-sokban és a jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelő termék hozható forgalomba, forgalmazható, üze-meltethető, vagy bocsátható a fogyasztók és felhasz-nálók rendelkezésére.

• A 2010. január 1-jétől alkalmazandó, a termékek forgalma-zása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírá-sainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendeletének ( 2008. július 9.) 2. cikk 17. be-kezdése szerint: „piacfelügyelet” a hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenység és hozott in-

tézkedések, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított követelményeknek, illetve hogy ne jelentsenek veszélyt az egészség, a biztonság vagy közérdek bármilyen más elemé-nek szempontjából.

A PIACFELÜGYELETI HATÓSÁGOK

A piacfelügyeleti hatóságok feladat- és hatáskörüket függetlenül, pártatlanul és elfogulatlanul, a jóhiszeműség és a tisztesség elvének figyelembevételével végzik, eljárásuk során együttmű-ködnek a gazdasági szereplőkkel, intézkedéseik hatékonyak, arányosak és kellően visszatartó erejűek.

Magyarországon jelenleg a következő szervezetek látnak el pi-acfelügyeleti feladatokat. A piacfelügyeleti hatóságok hatáskö-rét a termékkör és annak jellege határozza meg.

1. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Orszá-gos Tisztifőorvosi Hivatala (OTH) és a fővárosi és megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szer-vei, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalának járási (fővárosi kerületi) nép-egészségügyi intézete, (biocid hatóanyagok és termékek, biociddal kezelt termékek, kozmetikai termékek, valamint a vegyi anyagok, készítmények, keverékek, egyes korláto-zással érintett termékek),

2. Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) (orvostechnikai eszközök),

3. Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezet-fejlesztési Intézet (GYEMSZI), (gyógyszer és gyógyszer-nek nem minősülő gyógyhatású készítmény),

4. Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) és a bá-nyakapitányságok, (bányászati alkalmazásra szánt gépek,

www.nfh.hu


berendezések, külfejtésben alkalmazott rakodógépek bá-nyamentő és egyéni önmentő készülékek, oxigénpalackok és a bányákba szánt robbanásbiztos berendezések),

5. Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH), (gaz-dasági célfelhasználású gépek és villamossági termékek, egyes nyomástartó edények és rendszerek, egyes szállít-ható nyomástartó edények, bányáktól eltérő környezetbe szánt robbanásbiztos berendezések, gázfogyasztó készülé-kek, egyes kötelező hitelesítésű mérőeszközök, egyes kör-nyezetbarát tervezéssel és energiafogyasztási címkézéssel kapcsolatos termékek, továbbá a mozgólépcsők, mozgójár-dák és felvonók),

6. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) és a fővárosi és megyei kormányhivatalok fogyasztóvédelmi felügyelő-ségei, (fogyasztói forgalomba szánt villamossági termékek, gépek és egyéni védőeszközök, ruházati termékek, lábbe-lik, játszótéri eszközök, öngyújtók, gyermekjátékok, bútorok, mosó- és tisztítószerek, építési termékek, festékek és lak-kok, valamint minden egyéb a fogyasztói forgalomba szánt termék),

7. Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) és a fővárosi és me-gyei kormányhivatalok közlekedési felügyelőségei, (jármű-vek, járműtartozékok és alkatrészek)

8. a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, valamint a fővá-rosi és megyei kormányhivatalok munkavédelmi és munka-ügyi szakigazgatási szervei, (gazdasági célfelhasználású egyéni védőeszközök),

9. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), (rádióberendezések, elektronikus hírközlő végberendezé-sek, továbbá olyan berendezések esetében, amelyek elekt-romágneses zavart okoznak),

10. BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF), (tűzoltó-technikai termékek, továbbá tűz- vagy robbanásve-szélyes készülékek, gépek, berendezések, építési termé-kek),

11. Rendőrség szervei (Rendőrség). (pirotechnikai termékek)12. Nemzeti Adó- és Vámhivatal és területi szervei (a további-

akban: vámhatóság) a részt vesznek az importtermékek el-lenőrzésében.

A „TERMÉK”

Termék alatt minden olyan ingó dolgot értünk, amelyet fogyasz-tóknak és felhasználóknak szántak, és üzleti tevékenység folya-mán ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül, új, használt vagy újra feldolgozott állapotban szállítottak vagy bocsátottak rendel-kezésre.

Ezek alól a következők képeznek kivételt:• élelmiszer, • takarmány, • élő növény vagy állat,• az emberi eredetű készítmény vagy a közvetlenül a növények

vagy állatok reprodukciójához kapcsolódó növényi vagy állati eredetű készítmény,

• a villamos energiáról, a földgázellátásról és a távhőszolgálta-tásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékek és szolgál-tatások

A termékek fogalma alól kivételt képeznek továbbá azon termé-kek, amelyek esetében a forgalmazó a termékek forgalmazá-sakor egyértelműen közli a fogyasztóval vagy a felhasználóval, hogy a termék régiség, vagy a terméket használat előtt meg kell javítani, vagy helyre kell állítani.

AZ EURÓPAI UNIÓS PIACFELÜGYELETI SZABÁ-LYOZÁS RENDSZERE

A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védel-me, az egységes termékbiztonsági horizontális előírások, illet-ve a magasabb színvonalú, hatékonyabb, eredményesebb és az egységes piacfelügyeleti intézmények és mechanizmusok megteremtése érdekében az Európai Parlament és a Tanács megalkotta az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvet (a továbbiakban: 2001/95/EK irányelv) amely 2001. december 3-án került elfogadásra, és 2004. január 15-től ha-tályos. A 2001/95/EK rendelet azon termékekre alkalmazandó, ahol nincs közösségi harmonizációs szabályozás.

SZABÓ Péter főosztályvezetőNemzeti Fogyasztóvédelmi HatóságPiacfelügyeleti Főosztály


A magyar jogrendszerben a 2001/95/EK irányelv rendelkezései két külön jogszabályba, a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvénybe, illetőleg a piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól szóló 6/2013. (I. 18.) Korm. rendeletetbe kerültek átültetésre.

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piac-felügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK ren-delet hatályon kívül helyezéséről szóló 765/2008/EK rendelet (a továbbiakban: 765/2008/EK Rendelet) elfogadásával, amelynek hatálya már kiterjed a nem fogyasztói – professzionális – termé-kekre is, a jogalkotó érvényesíteni kívánta a közösségi harmoni-zációs jogszabályoknak a piacfelügyeletre vonatkozó, már létező rendelkezéseit és azok végrehajtását.

A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezé-séről szóló 768/2008/EK határozat (a továbbiakban: 768/2008/EK határozat) elfogadásával az Európai Parlament által az egy-séges piacfelügyelet megteremtése érdekekében újabb közös elvek és referenciarendelkezések kerültek lefektetésre. Ami ki-emelendő, hogy a határozat – többek között - rendelkezéseket tartalmaz a gazdasági szereplők általános kötelezettségeire. A 768/2008/EK határozat címzettjei a tagállamok, így a határozat-ban meghatározott rendelkezések csupán a tagállamokra nézve kötelezőek.

Fentieken túl léteznek az úgynevezett közösségi harmonizációs jogszabályok, amelyek esetében az adott termékkört egy euró-pai uniós jogi aktus szabályoz. Ilyenek például:

• orvostechnikai eszközök (207/2012/EU Európai Parlament és Tanácsi rendelet)

• építési termékek (305/2011/EU Európai Parlament és Tanácsi rendelet)

• mosó- és tisztítószerek (648/2004/EK Európai Parlament és Tanácsi rendelet)

• játékok (2009/48/EK Európai Parlament és Tanácsi irányelv)• gépek (2006/42/EK Európai Parlament és Tanácsi irányelv)• villamossági termékek (2006/95/EK Európai Parlament és Ta-

nácsi irányelv)

A NEMZETI PIACFELÜGYELETI SZABÁLYOZÁS RENDSZERE

Az Országgyűlés 2012. június 18-án fogadta el a termékek pi-acfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvényt (a további-akban: Pftv.), amely egységes keretet teremtett a piacfelügyelet számára. A törvény - az európai uniós jogi aktusok mellett - a piacfelügyelet legfontosabb jogi alapját képezi Magyarországon.

A törvény egyszerre szolgálja:• a 2001/95/EK irányelvnek való megfelelést;• a 765/2008/EK rendelet végrehajtását segíti elő, valamint• a 768/2008/EK határozattal összhangban álló szabályozást

tartalmaz.

Fontos szempont, hogy a törvény hatálybalépése semmilyen módon nem korlátozta az európai uniós jogi aktusban vagy jog-szabályokban meghatározott előírásokat, mivel a törvény elő-írásait abban az esetben kell alkalmazni, ha európai uniós jogi aktus vagy jogszabály nem tartalmaz a törvénytől eltérő rendel-kezéseket.

A törvény végrehajtására a Kormány elfogadta a piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól szóló 6/2013. (I. 18.) Korm. rendeletet, amelynek rendelkezései 2013. február 2. napjától ha-tályosak.

Ezen túlmenően a piacfelügyelet jogi alapját képezik az európai uniós jogi aktusok végrehajtása vagy átültetése céljából elfo-gadott kormányrendeletek vagy miniszteri rendeletek, illetve az egyes termékköröket nemzeti szinten szabályozó normák. Ezek közül kiemelendőek az alábbiak:

• 79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet az egyes villamossági termé-kek biztonsági követelményeiről és az azoknak való megfele-lőség értékeléséről

• 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illet-ve tevékenységek részletes szabályairól

• 9/2002. (X. 17.) ESZCSM a cumik és cuclik egészségügyi kö-vetelményeiről, valamint a forgalmazás feltételeiről

• 78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet a játszótéri eszközök bizton-ságosságáról

• 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet a mutatványos berendezések biztonságosságáról

• 28/2007. (III. 7.) GKM rendelet az öngyújtók forgalomba hoza-talának egyes követelményeiről

• 16/2008. (VIII.30.) NFGM rendelet a gépek biztonsági követel-ményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

• 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök kö-vetelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról

• 4/2009. (III.17.) EüM rendelet az orvostechnikai eszközökről • 38/2011. (X. 5.) NGM rendelet a gyermekjátékok biztonságá-

ról• 142/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet a háztartási gépek zajkibo-

csátási értékeinek feltüntetési kötelezettségeiről• 155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai

tevékenységek felügyeletéről• 25/2006. (II. 3.) Korm. rendelet az egyes festékek, lakkok és

járművek javító fényezésére termékek szerves oldószer tar-talmának szabályozásáról

• 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet az építési termék épít-ménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek so-rán a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól

Végezetül meg kell említeni az egyes termékekre vonatkozó szabványokat (nemzetközi, harmonizált, honosított harmonizált vagy nemzeti), illetve az Európai Unió Bizottsága által hozott ha-tározatokat, javaslatokat, ajánlásokat és állásfoglalásokat, ame-lyek szintén a piacfelügyeleti joganyag részét képezik.

www.nfh.hu


Összefoglalva a magyar piacfelügyelet jogi rendszere a követke-zőképpen épül fel:

• általános hatályú és közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusok (rendeletek)

• a Pftv. és végrehajtási rendelete• az európai uniós jogi aktusok végrehajtása vagy átültetése

céljából elfogadott kormányrendeletek vagy miniszteri rende-letek

• nemzeti szintű termékspecifikus jogszabályok• a Bizottság határozatai • szabványok• a Bizottság ajánlásai és állásfoglalásai

A BIZTONSÁGOSSÁG ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI

Mivel a forgalmazói lánc elején minden esetben a gyártó áll, így elsősorban a gyártó köteles gondoskodni a termék gyártása és tervezése során arról, hogy biztonságos és a jogszabályi előírá-soknak megfelelő termék kerüljön forgalomba.

Fontos azonban, hogy az importőr és a forgalmazó sem hoz-hat forgalomba, illetve forgalmazhat olyan terméket, amelyről szakmai gondossága körében tudja, vagy a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy nem biztonságos vagy nem megfelelő. Mindezek alapján tehát a teljes forgalmazói lánc felelősséggel tartozik azért, hogy csakis biztonságos és a jogszabályi követelményeknek megfelelő ter-mék kerüljön a fogyasztók vagy a felhasználók birtokába.

Egy termék biztonságosságát elsősorban meghatározhatja jog-szabály, uniós jogi aktus vagy a jogszabállyal összhangban álló szabvány.

Ha azonban a termék biztonságosságának követelményei nin-csenek vagy nem teljeskörűen vannak meghatározva, akkor egy termék biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:

• a termék alapvető ismérvei, különösen összetétele, csomago-lása, valamint összeszerelésére, beszerelésére és karbantar-tására, felhasználására vonatkozó előírások,

• a terméknek más termékre gyakorolt, valamint az egészségre és környezetre gyakorolt – az együttes használat során ész-szerűen várható – hatásai,

• a termék külső megjelenítése, címkézése, használati és keze-lési útmutatója, hulladékkezelési vagy más tájékoztatója,

• a termék használatának hatása a fokozott veszélynek kitett – különösen a gyermek- és az időskorú, valamint a fogyatékkal élő – fogyasztókra.

Ezen túlmenően egy termék biztonságosságának meghatározá-sánál az alábbiakat is figyelembe lehet venni:

• nemzetközi szabványok, harmonizált szabványok, vagy a megfelelő európai szabványokat átvevő, önkéntesen alkal-

mazandó nemzeti szabványok,• az abban a tagállamban megállapított szabványok, amelyben

a terméket forgalomba hozzák,• az Európai Bizottságnak a termékbiztonság értékeléséről szó-

ló iránymutatásokat megállapító ajánlásai,• az érintett ágazatban hatályos szakmai termékbiztonsági kö-

vetelményrendszer,• a tudomány és a technika mindenkori állása szerinti egész-

ségügyi, műszaki-technikai, valamint a biztonságossággal összefüggő ismeretek,

• a biztonságossággal összefüggő ésszerű fogyasztói vagy felhasználói elvárások, valamint a szakmai szervezetek által kidolgozott ajánlások.

Fontos szabály, hogy ha egy termék használatával járó kockázat figyelmeztetés nélkül nem észlelhető azonnal, a gyártó köteles a fogyasztót és a felhasználót írásban figyelmeztetni olyan módon, hogy a fogyasztó és a felhasználó felmérhesse a termék rendel-tetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó veszélyt, illetve megtehesse a veszély elleni óvintézkedéseket.

A termék biztonságosságával kapcsolatosan két megdönthe-tő vélelem is fennáll. Egyrészt, ha jogszabály vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus a termék meghatározott tulajdonságai tekintetében biztonságossági követelményeket ha-tároz meg, az e követelményeknek megfelelő terméket az ilyen tulajdonságok tekintetében biztonságosnak kell tekinteni. Más-részt a honosított harmonizált szabványban meghatározott biz-tonságossági követelményeknek megfelelő termék biztonságos-ságát a szabványban meghatározott tulajdonságok tekintetében vélelmezni kell.

Fentiekkel összefüggésben kiemelendő azonban az a tény, hogy egy termék biztonságosságának megítélését nem befolyásolja önmagában az, ha később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül forgalomba.

A MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELÉS

A 765/2008/EK rendelet 2. cikk 12. pontja értelmében a megfelelőségértékelési eljárás az az értékelési eljárás, amely bizonyítja, hogy egy termékkel, eljárással, szolgáltatással, rend-szerrel, személlyel vagy szervezettel kapcsolatos, meghatáro-zott követelmények teljesültek.

Amennyiben közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus vagy jogszabály előírja, a termék csak megfelelőségértékelési eljárást követően hozható forgalomba, vagy forgalmazható. A megfelelőségértékelési eljárást a gyártó köteles a jogsza-bályban meghatározott módon elvégezni vagy elvégeztet-ni. A módozattól függően – amelyet jogszabály határoz meg

- a megfelelőségértékelési eljárást vagy maga a gyártó végzi el, vagy megbíz egy arra kijelölt szervezetet.


Gyakori hiba, hogy a gyártó nem az adott termék megfelelőségértékelésének elvégzésére jogosult szervezetet bíz meg. A megfelelőségértékelést végző szervezet kiválasztásánál tehát körültekintően kell eljárni, főleg ha az adott szervezet nem az Európai Unió területén végzi tevékenységét.

Azt, hogy a megfelelőségértékelési értékelési eljárás során me-lyik módozatot (modult) kell alkalmazni, meghatározhatja az általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus vagy jogszabály. A megfelelőségértékelési eljárások mo-duljait a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendsze-réről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 768/2008/EK határozat, az építési termékek vonatkozásában az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 305/2011/EU rendelet foglalja össze.

A megfelelőségértékelési eljárás lefolytatását minden esetben valamilyen megfelelősséget igazoló dokumentum igazolja (pl: megfelelőségi tanúsítvány, gyártói megfelelőségi nyilatkozat). Ezt a dokumentumot a forgalmazás során végig biztosítani kell, és a forgalmazó is köteles meggyőződni a dokumentum meglé-téről és megalapozottságáról.

A CE MEGFELELŐSÉGI JELÖLÉS

A közösségi harmonizációs jogszabályok meghatározzák azon termékek körét, amelyek kizárólag CE megfelelőségi jelöléssel ellátva hozhatók forgalomba.

A CE megfelelőségi jelöléssel a gyártó azt jelzi, hogy a termék megfelel azon közösségi harmonizációs jogszabályokban rögzí-tett követelményeknek, amelyek a jelölés alkalmazását előírják. A CE megfelelőségi jelölés tehát egyrészt fontos információval szolgál a piacfelügyeleti hatóságok, másrészt a fogyasztók/fel-használók számára.

A CE megfelelőségi jelölést láthatóan, jól olvashatóan csak a

gyártó, vagy meghatalmazott képviselője tüntetheti fel, nem ta-karhatja el semmilyen egyéb információ vagy felirat. Tilos továb-bá a CE megfelelőségi jelölés feltüntetése azokon a termékeken, amelyeken jogszabály nem írja elő feltüntetését.

Gyakori hiba, hogy a CE megfelelőségi jelölés formai kialakítása nem megfelelő:

• A CE megfelelőségi jelölés kicsinyítésekor vagy nagyításakor a fenti rajzon látható arányokat meg kell tartani.

• CE megfelelőségi jelölés különböző elemeinek alapvetően azonos magasságúakban kell lenniük, amely magasság nem lehet kevesebb mint 5 mm.

MÁR FORGALOMBA HOZOTT TERMÉKEK PIAC-FELÜGYELETE

A piacfelügyeleti hatóságok a felhasználókat és a fogyasztókat védve jogosultak eljárni azon termékek esetében, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, illetve súlyos veszélyt jelen-tenek a fogyasztókra, a felhasználókra, vagy a környezetre és a közérdekre nézve.

A piacfelügyeleti hatóságok ellenőrzéseire és intézkedéseire vo-natkozó alapvető szabályokat a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény és az ágazati jogszabályok mellett a Pftv. 15. § tartalmazza, mely szerint a piacfelügyeleti hatóságok jogosultak bármely termék biztonságosságát, meg-felelőségét, egészségre gyakorolt hatását, illetve a termékhez tartozó dokumentációt ellenőrizni, továbbá laboratóriumi vizsgá-lat, megfelelőségértékelő szervezet általi vizsgálat vagy a ható-ság mérése céljából ingyenes mintát és ellenmintát venni. Ezen túlmenően a súlyos veszélyt jelentő terméket a piacfelügyeleti hatóságok a jogszabályban meghatározottak szerint jogosultak lefoglalni és a jogsértést elkövető gazdasági szereplő költségére megsemmisíteni.

Az eljárás során a gazdasági szereplő köteles a piacfelügyeleti hatósággal együttműködni, a piacfelügyeleti hatóság felhívása esetén köteles adatot szolgáltatni (pl.: megfelelőségi dokumen-táció bemutatása) és hitelt érdemlően igazolni azt, hogy kitől sze-rezte be a terméket, illetve azt kinek értékesítette tovább.

Amennyiben a gazdasági szereplő az eljárás során nem működik együtt, vagy a hatóság felhívásának nem tesz eleget, a hatóság jogosult eljárási bírságot kiszabni.

Természetesen a gazdasági szereplőt megilletik bizonyos ügyféli jogok, így a gazdasági szereplő az eljárás során jogosult bármi-kor nyilatkozatot tenni, bizonyítékot benyújtani, illetve az iratok-ba betekinteni. Ha a gazdasági szereplő a hatóság által hozott döntést sérelmesnek tartja, úgy pedig jogosult igénybe venni a vonatkozó jogorvoslati lehetőségeket (pl: fellebbezés, bírósági felülvizsgálat).

Amennyiben a piacfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy egy

www.nfh.hu


termék nem felel meg a vonatkozó jogszabályi követelmények-nek, úgy jogosult:

• a termék használatából származó veszélyre vonatkozó figyel-meztető tájékoztatás elhelyezését előírni,

• széles körű tájékoztatást elrendelni úgy, hogy a termék hasz-nálatából származó veszélyről időben és megfelelő módon

– szükség esetén a rádiós vagy audiovizuális lineáris média-szolgáltatásban vagy sajtótermékben – a fogyasztók vagy a felhasználók értesüljenek,

• a termék forgalomba hozatalát, reklámozását korlátozni vagy megtiltani, és a tilalom betartásához szükséges kísérő intéz-kedéseket bevezetni,

• a már forgalomba hozott termék forgalomból való kivonását elrendelni, és előírni az erről való tájékoztatást a b) pontban meghatározott módon,

• elrendelni a termék visszahívását, vagy – ha ez indokolt – a gazdasági szereplőkkel együttműködve megszervezni a ter-mék fogyasztóktól vagy felhasználóktól történő visszahívását és környezetvédelmi szempontok figyelembevételével történő megsemmisítését, valamint ellenőrizni ezek végrehajtását,

• határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszünteté-sére kötelezni a gazdasági szereplőt azzal, hogy a gazdasági szereplő a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a piacfelügyeleti hatósá-got,

• a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötni vagy meg-tiltani a termék forgalmazását, értékesítését,

• bírságot kiszabni.

A piacfelügyeleti hatóságok által alkalmazott jogkövetkezmény-nek minden esetben hatékonynak, arányosnak és kellően visz-szatartó erejűnek kell lennie. A szankció mértékénél a hatóság-nak figyelembe kell vennie azt, hogy ugyanazon tényállás esetén az adott gazdasági szereplő 3 éven belül megsértette-e már e törvény, valamint más jogszabályok ugyanazon rendelkezéseit.

A piacfelügyeleti hatóságok 15 ezer forinttól 500 millió forintig terjedő bírsággal sújthatják a gazdasági szereplőt.

Ha a jogsértés a fogyasztók vagy felhasználók életét, testi ép-ségét, egészségét sértette vagy veszélyeztetette, akkor a bírság összege 15 ezer forinttól 2 milliárd forintig terjedhet. A piacfel-ügyeleti hatóságok ez utóbbi esetben minden esetben bírságot szabnak ki, ha a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény (Kkvtv.) eltérően nem rendelkezik.

A Kkvtv. 12/A. § (1)-(2) bekezdései értelmében a hatósági ellen-őrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén - az adó- és vámha-tósági eljárást és a felnőttképzési tevékenységet folytató intéz-mények ellenőrzésére irányuló eljárást kivéve - bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizs-gálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét.

Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, haa. a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget

sért vagy veszélyeztet,b. a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvaló-

sulásával környezetkárosodás következett be,c. a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek védel-

mét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor, vagy

d. a jogsértésre a személyeknek koruk, hiszékenységük, szel-lemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgálta-tott, egyértelműen azonosítható csoportjához tartozó sze-méllyel szemben került sor.

Amennyiben az eljárás során mintavételre kerül sor, és a labora-tóriumi vizsgálat, a megfelelőségértékelő szervezet általi vizsgá-lat vagy a hatóság mérése alapján a termék nem megfelelőnek bizonyul, akkor a vizsgálat költségeit a gyártó, az importőr vagy az a forgalmazó, amelynél a terméket vizsgálat alá vonták, kö-teles megfizetni.

Súlyos veszélyt jelentő termékek esetében a piacfelügyeleti ha-tóságok jogosultak azonnali intézkedést hozni a termék hasz-nálatából eredő veszélyek és károk mértékének csökkentése, valamint elhárítása érdekében. A piacfelügyeleti hatóságok az intézkedések végrehajtása során a gazdasági szereplőkkel szo-rosan együttműködnek.

A gazdasági szereplők jogainak, jogos érdekeinek védelme miatt egy fontos garanciális szabály került beépítésre a Pftv.-ben, hi-szen amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok az Európai Unió más tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államában gyártott termék forgalomból történő kivonásáról döntenek, úgy kötelesek a rendelkezésre álló elérhetőségen az érintett gyártót a döntés meghozatalát követő 3 naptári napon belül írásban tájékoztatni. Mindezek alapján nem-csak a magyarországi, hanem minden érintett gazdasági szerep-lő értesül a termék nem megfelelőségéről, esetleges veszélyéről, valamint az adott intézkedés pontos okáról.

A piacfelügyeleti hatóságok a fogyasztók, felhasználók testi ép-ségének, egészségének védelme érdekében, továbbá a fogyasz-tók, felhasználók széles körét érintő kárral fenyegető veszély elhárítása érdekében az ügydöntő határozatuk meghozataláig terjedő időtartamra fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható végzésben elrendelhetik a termék használatából származó ve-szélyre vonatkozó figyelmeztető tájékoztatás elhelyezését. To-vábbá elrendelhetik széles körű tájékoztatást közzétételét úgy, hogy a termék használatából származó veszélyről időben és megfelelő módon – szükség esetén a médiában – a fogyasz-tók vagy a felhasználók értesüljenek. Ezen végzésben a piac-felügyeleti hatóságok jogosultak továbbá a termék forgalomba hozatalát, reklámozását korlátozni vagy megtiltani, és a tilalom betartásához szükséges kísérő intézkedéseket bevezetni, illetve a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötni vagy megtilta-ni a termék forgalmazását, értékesítését.


A fogyasztók és a felhasználók védelme érdekében a piacfel-ügyeleti hatóságok határozataik, illetve az ideiglenes intézke-désről szóló végzéseik kivonatát – jogorvoslatra tekintet nélkül – közzéteszik honlapjukon, ha eljárásuk során megállapítják, hogy a vizsgált termék nem felel meg a biztonságossági követelmé-nyeknek.

Ezt követően a piacfelügyeleti hatóságok a kivonatot a közzé-tételtől számított hat hónap elteltével, vagy annak okafogyottá válásakor, honlapjukról eltávolítják.

A törvény értelmében a piacfelügyeleti hatóság piacfelügyeleti eljárásában az ügyintézési határidő 90 nap, amit az eljáró ható-ság vezetője annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthat

Végezetül fontos megjegyezni, hogy a törvény eltérő rendelke-zése hiányában a piacfelügyeleti hatóság eljárása során a köz-igazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

IMPORTTERMÉKEK PIACFELÜGYELETI ELLEN-ŐRZÉSE

Ahogy az előzőekben is kifejtésre került, ahhoz, hogy egy ter-mék az Európai Unió, illetve Magyarország területén forgalomba kerülhessen, meg kell felelnie a vonatkozó biztonságossági és megfelelőségi előírásoknak. A piacfelügyet egyik fontos területe az importtermékek ellenőrzése, amely révén elérhető az, hogy a nem megfelelő vagy veszélyes termék ne kerülhessen forga-lomba.

E körben kiemelt feladat hárul a vámhatóságra, hiszen a sza-bad forgalomba bocsátásra irányuló eljárást a vámhatóság fel-függeszti, ha megállapítható, vagy alapos gyanú merül fel arra, hogy az importtermék tulajdonsága, kialakítása alapján üzembe helyezése, karbantartása és használata esetén súlyos veszélyt jelenthet az egészségre, a biztonságra, a környezetre vagy a közérdekre. Felfüggesztésre kerül továbbá az eljárás akkor is, ha megállapítható, hogy az importtermék okmányhiányos, jelö-lése nem szabályos, illetve – a CE megfelelőségi jelölés köteles termékek esetében – a CE megfelelőségi jelölés feltüntetése nem megfelelő, vagy nem megalapozott.

Gyanú esetén a vámhatóság a további vizsgálatok lefolytatása céljából haladéktalanul értesíti – vámriasztás keretében – az ille-tékes piacfelügyeleti hatóságot, amely lefolytatja a termék piac-felügyeleti vizsgálatát.

A felfüggesztést követően az illetékes piacfelügyeleti hatóság állapítja meg azt, hogy a termék megfelel-e a jogszabályi előírá-soknak. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a termék kielégíti a vonatkozó jogszabályi előírásokat, illetőleg egyéb biztonsági követelményeket, úgy a piacfelügyeleti hatóságok döntésükben engedélyezik a termék szabad forgalomba bocsátását.

Tekintettel arra, hogy egy vámeljárás jelentős költségeket jelent, így az eljárás esetleges elhúzódását meggátolva garanciális szabályként jelenik meg a vámkezelést kérőre nézve az, hogy amennyiben a vámhatóság 3 munkanapon belül nem értesül a piacfelügyeleti hatóság által indított eljárásról vagy a termék jogszabályi előírásoknak való megfelelősége tárgyában hozott döntésről, akkor a vámhatóság a felfüggesztést megszünteti, és a vámkezelést lefolytatja és a termék szabad forgalomba történő bocsátását engedélyezi.

Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságtól 3 munkanapon belül érkezik olyan visszajelzés, hogy az adott termék veszélyes, ok-mányhiányos, megtévesztő a CE megfelelőségi jelölés, akkor a vámhatóság a kísérő okmányokon elvégzi a 765/2008/EK Ren-deletben foglalt intézkedéseket. A fokozott védelem érdekében a vámhatóság a súlyos veszélyt jelentő termékeket megsemmisít-heti, vagy elrendelheti a megsemmisítést.

Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok azt állapítják meg, hogy az adott termék nem felel meg a forgalomba hozatal követelmé-nyeinek, úgy megtiltják a termék szabad forgalomba bocsátását. Egyúttal felhívják az illetékes vámhatóságot, hogy a vámárut kí-sérő okmányra a következő záradékokat helyezze el: „nem meg-felelő termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett

– 765/2008/EK rendelet”; vagy „veszélyes termék – szabad for-galomba bocsátás nem engedélyezett – 765/2008/EK rendelet”.

További jogosultság, hogy a súlyos veszélyt jelentő termékeket a piacfelügyeleti hatóságok külön jogszabályban foglaltak sze-rint megsemmisíthetik, elrendelhetik megsemmisítésüket, illető-leg egyéb módon működésképtelenné tehetik azokat. Mindezek mellett a hatékonyabb és eredményesebb intézkedések érdeké-ben a piacfelügyeleti hatóságok azonnal és haladéktalanul meg-küldenek a vámhatóságnak minden olyan információt, amely az importtermék jelentette súlyos veszélyre vagy meg nem felelésre vonatkozhat.

A KÖZPONTI PIACFELÜGYELETI INFORMÁCIÓS RENDSZER (KPIR)

Az információk gyors és kölcsönös áramlása érdekében a piacfel-ügyeleti hatóságok az egyes termékekkel kapcsolatos folyama-tos és naprakész adatokat, intézkedéseket a KPIR-ben rögzítik és tartják nyilván. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról szóló 225/2007 Korm. r. 6. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében a KPIR működtetéséért a Nemzeti Fogyasztóvédelmi hatóság (a továbbiakban: NFH) a felelős.

A KPIR tehát az az információs adatbázis, amelyben a piacfel-ügyeleti hatóságok – figyelembe véve a külön jogszabályban meghatározott információszolgáltatási kötelezettségeket is – egy vizsgált termékkel kapcsolatos tényeket, adatokat, intézkedése-ket rögzítenek, illetve erről a KPIR-en keresztül tájékoztatják az NFH-t.

www.nfh.hu


Ezen adatok nyilvántartásának kiemelt jelentősége van a nem megfelelő, illetve a nem biztonságos termékek esetében, hiszen a KPIR-ben a termékről minden lényeges információ rögzítés-re kerül (a termék pontos megnevezése; azonosításra szolgá-ló adatai, jelölései, csomagolása; származási helye; a gyártás időpontja; az érintett gazdasági szereplők (gyártó, forgalmazó, importőr, stb.) neve, címe; a laboratóriumi vizsgálatok eredmé-nyei, a kockázatértékelés és szakvélemény, fényképfelvételek; a jogerős közigazgatási határozat száma, kelte), amely elősegíti a nem megfelelő termékek hatékony és eredményes kiszűrését mind Magyarország, mind a Közösség területéről.

A veszélyes és forgalomba nem hozható termékek kiszűrése tehát nemcsak Magyarországon történik meg, hiszen ezen ter-mékekről az NFH az Európai Bizottságnak szolgáltat információt.

A piacfelügyeleti hatóságok által letiltott és veszélyesnek mi-nősülő termékekről bárki szabadon tájékozódhat http://www.piacfelugyelet.hu honlapon.

A KÖZÖSSÉGI GYORS TÁJÉKOZTATÁSI REND-SZER (RAPEX)

A piacfelügyeleti feladatok hatékony és eredményes ellátásához az együttműködés nemcsak a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok között valósul meg, hanem az információk kölcsönösen áramla-nak a tagállami piacfelügyeleti hatóságok és az Európai Bizott-ság között is.

Amennyiben egy tagállamban veszélyes termék bukkan fel, ak-kor az adott tagállam a termékről valamennyi fontos információt megküld a többi tagállamnak és az Európai Bizottságnak is.

Az információk gyors továbbítását biztosítja az erre a célra létre-hozott riasztási rendszer, a RAPEX (Rapid Alert System for Non-food Products).

A rendszer célja, hogy a veszélyes termékek felkutatása és forgalomból történő gyors kivonása érdekében a tagállamok il-letékes hatóságai együttműködjenek. Fontos kiemelni, hogy a RAPEX csak a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozik, az élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos riasztásokat a „RASFF” (Rapid Alert System for Food and Feed) elnevezésű adatbázisban kezelik.

Magyarországon az NFH vesz részt a termékbiztonsággal kap-csolatos ügyekben az illetékes piacfelügyeleti hatóságok euró-pai hálózatában, azaz az Európai Termékbiztonsági Hálózatban. Magyarország az NFH-n keresztül kapcsolódik tehát a RAPEX hálózatához.

Ha a piacfelügyeleti hatóság egy termék forgalomba hozatalát til-tó, kivonásukat vagy visszahívásukat elrendelő, illetve korlátozó intézkedéseket hoz, vagy a gyártókkal és a forgalmazókkal álla-podik meg hasonló intézkedésben, akkor erről a piacfelügyeleti

hatóság haladéktalanul tájékoztatja az NFH-t, aki hivatalos érte-sítési formanyomtatvány felhasználásával a RAPEX-en keresz-tül tájékoztatást ad az Európai Bizottságnak, amelyben megadja a termék azonosítását lehetővé tevő információkat, ideértve a termék gyártóját is; a fennálló veszély leírását, a veszély szintjé-nek értékelése szempontjából jelentős vizsgálatok eredményeit és az azokból levont következtetések összefoglalását; a megho-zott vagy elhatározott intézkedések jellegét és időbeni hatályát; a termék értékesítési-forgalmazói láncára vonatkozó informáci-ókat, különös tekintettel a rendeltetési országokra; amennyiben történt ilyen, akkor a gazdasági szereplő által hozott önkéntes intézkedést.

Ezen túlmenően az NFH az intézkedések módosításáról vagy a lépések visszavonásáról is haladéktalanul tájékoztatja az Euró-pai Bizottságot.

Az Európai Bizottság felé nyújtott tájékoztatás formáját és módját a veszély jellege és kiterjedtsége határozza meg. Ha a veszély hatásai Magyarország határain nem terjednek túl, akkor az NFH az intézkedésekről csak annyiban nyújt tájékoztatást, ameny-nyiben azok termékbiztonsági szempontból információkat tartal-maznak, és amennyiben azok olyan új veszéllyel kapcsolatosak, amelyek más értesítésekben addig még nem szerepeltek.

Súlyos veszély esetén az NFH minden esetben értesíti az Eu-rópai Bizottságot, ugyanígy a gyártók és forgalmazók által ho-zott önkéntes intézkedésekről. Amennyiben az NFH az Európai Bizottság útján más tagállamból származó veszélyes termékről kap értesítést, úgy a későbbiekben tájékoztatja az Európai Bi-zottságot a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok által megtett in-tézkedésekről.

Az Európai Unióban letiltott és veszélyesnek minősülő termékek-ről szintén bárki szabadon tájékozódhat a www.ec.europa.eu/consumers/safety/rapex internetes felületen.


2015/1 Fogyasztovedelmi Tukor kulonszam

Documents