2011 - HUN - Péczeli - Külügyi Szemle - Az Átfogó atomcsendegyezmény és az amerikai ratiﬁ káció kérdőjelei

2011. ősz 87

Az Átfogó atomcsendegyezményés az amerikai ratifi káció kérdőjeleiPéczeli Anna

A Trinity névre keresztelt nukleáris kísérleti robbantással az Egyesült Államok 1945. július 16-án egy olyan folyamatot indított be, melynek keretében 2009-ig több mint kétezer hasonló robbantást hajtott ak végre a világon. Azt ugyanak-

kor egyelőre semmi sem garantálja, hogy e robbantások valóban véget is értek, és nem folytatódnak a jövőben. Napjainkig a nukleáris robbantást lehetővé tevő technikával rendelkező nyolc állam, együttesen 2054 sikeres kísérleti robbantást hajtott végre. A mezőnyt az USA vezeti, a maga 1032 robbantásával. Az Egyesült Államokat követi a Szovjetunió 715,1 Franciaország 210, az Egyesült Királyság 45, Kína 45, India három, Pakisztán kett ő és Észak-Korea szintén két kísérleti robbantással.2

A nukleáris hatalmak érvelése szerint ezekre a kísérleti robbantásokra elsősorban azért volt szükség, hogy felmérjék a nukleáris fegyverek működésének biztonságát és hatékonyságát, illetve azok ható- és robbanóerejét.3 A tesztek során az atomhatalmak megbizonyosodhatt ak afelől, hogy ezek a fegyverek miként működnek különböző kö-rülmények között , továbbá a fegyvereknek milyen hatása van a robbantás helyszínére és a környezetre. Ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a sikeres kísérleti robbantá-sok egyfajta presztízst jelentenek, hiszen demonstrálják az adott ország katonai erejét és tudományos előrehaladását. Ennek köszönhetően napjaink nukleáris fegyverekkel rendelkező kilenc államából nyolc kísérleti robbantással deklarálta nukleáris státusát – egyedül Izrael nem hajtott végre ez idáig nukleáris kísérleti robbantást.4

Mindezek ellenére, az 1990-es évek óta a nukleáris kísérleti robbantások tekintetében egyfajta elmozdulást láthatunk az atomsorompó-szerződés által nukleáris hatalomként azonosított öt állam esetében. Elsőként, 1991 januárjától a Szovjetunió moratóriumot hirdetett a nukleáris kísérleti robbantásokra (majd ezt Oroszország is megerősített e). Ezt követően, 1992 októberében az Egyesült Államok is hasonló deklarációt tett , és 1992 óta a britek sem hajtott ak végre kísérleti robbantást. A franciák ugyan 1992 áprilisában szintén moratóriumot hirdett ek, 1995 szeptemberében viszont felrúgták azt, és hat

Külügyi Szemle 2011_3_főrész.192.indd 87Külügyi Szemle 2011_3_főrész.192.indd 87 2012.03.05. 10:14:162012.03.05. 10:14:16

88 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

kísérleti robbantást követően, 1996 tavaszán tértek végül vissza a moratóriumhoz. 1996 ősze pedig egyútt al a kínai moratórium kezdetét is jelzi.5

Ami a kísérleti robbantások jogi korlátozásának történetét illeti, az Átfogó atom-csendegyezményt (Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty, CTBT) megelőzően három nemzetközi megállapodást érdemes megemlíteni: az 1963-as Részleges atomcsend-egyezményt, az 1974-es Küszöbszerződést és az 1976-os, Békés célú nukleáris robbantá-sokat szabályozó egyezményt.

A Részleges atomcsendegyezményt (Partial Nuclear Test Ban Treaty, PTBT) megelő-zően, több nukleáris baleset következményeképpen egy olyan mozgalom indult, mely moratóriumot akart hirdetni minden nukleáris kísérleti robbantásra. Ennek a kezde-ményezésnek később India állt az élére. A nagyhatalmak megindított ák ugyan a tár-gyalásokat, mégsem jutott ak előre. Végül az 1962-es kubai rakétaválság eredményezett olyasfajta enyhülést és közeledést a két blokk között , hogy lehetővé vált a nukleáris fegyverzetkorlátozás alapjainak kidolgozása. Ennek egyik első elemeként 1963 augusz-tusában aláírásra megnyitott ák a PTBT-t, mely már októberben életbe is lépett . A PTBT megtiltja a nukleáris kísérleti robbantásokat a légkörben, a víz alatt és a világűrben, így a részes államok számára csak a föld alatt i robbantások opciója maradt.6 A nukle-áris kísérleti robbantásokra vonatkozóan a következő korlátozást az 1974-es amerikai–orosz bilaterális Küszöbszerződés (Threshold Test Ban Treaty, TTBT) jelentett e, mely 150 kilotonnában maximalizálta a földalatt i kísérleti robbantások hatóerejét.7 Végül pedig az 1976-os Békés célú nukleáris robbantásokat szabályozó egyezmény (Peaceful Nuclear Explosion Treaty, PNET) szintén bilaterális szinten szabályozza, hogy a békés célú kísér-leti robbantásokra is a 150 kilotonnás határ vonatkozik; illetve a két nagyhatalom elkö-telezte magát amellett is, hogy minimálisra csökkentik a kísérleti robbantások számát.8

Miután az 1990-es évek elején Kína kivételével az összes atomhatalom moratóriumot hirdetett , az 1994-ben indult genfi leszerelési értekezlet keretében megkezdődtek a tár-gyalások egy olyan átfogó egyezményről (CTBT), mely tovább korlátozná a nukleáris kísérleti robbantásokat. Habár kezdetben nem volt szó abszolút nulla szintről, menet közben az államok mégis a teljes tilalom mellett döntött ek. Mivel a szerződés legfőbb célja az univerzalitás volt, annak hatálybalépéséről olyan megállapodás született , hogy akkor történik meg, ha a leszerelési értekezlet résztvevői és azon államok, melyek 1996-ban nukleáris reaktorral rendelkeztek, mind aláírják és ratifi kálják azt. Ez akkor 44 államot jelentett , melyek közül napjainkban még mindig hiányzik kilenc ratifi káció, ezért a szerződés jelenleg sincs életben. India, Pakisztán és Észak-Korea sosem írta alá a szerződést, míg az Egyesült Államok, Egyiptom, Indonézia, Irán, Izrael és Kína aláírta, de nem ratifi kálta.9

1996-ban, amikor a szerződést aláírásra megnyitott ák, az Egyesült Államok volt az első aláíró, három évvel később viszont a Szenátus leszavazta a ratifi kációt, ezzel sú-lyos csapást mérve a Clinton-adminisztráció egyik legfőbb külpolitikai célkitűzésére.


2011. ősz 89

Az Átfogó atomcsendegyezmény

A Bush-kormányzat alapvetően nem támogatt a a szerződést, így az elmúlt évtizedben a CTBT rendkívül hátt érbe szorult az amerikai agendán. 2009-ben azonban újra a legfőbb prioritások közé emelkedett . Barack Obama ugyanis már választási kampánya során ígéretet tett arra, hogy átvezeti a CTBT-t a szenátusi ratifi káció rögös útján. Jelen tanul-mány alapvetően azt vizsgálja, hogy az 1999-es szenátusi szavazás folyamán milyen érvek szóltak a ratifi káció ellenében, és ezek napjainkra mennyit változtak; továbbá a jelenlegi belpolitikai viszonyokat tekintve, mennyi esélye van most a CTBT amerikai ratifi kációjának.

A CTBT és a Clinton-adminisztráció

Akárcsak Obamánál, a CTBT kérdése már Bill Clintonnál is fontos részét képezte az elnökválasztási kampánynak. Clinton ugyanis már 1992-ben ígéretet tett arra, hogy Amerika mindent meg fog tenni a CTBT kidolgozásáért és elfogadásáért. Ennek meg-felelően, 1993-ban bilaterális megállapodás született Moszkvával a tárgyalások meg-kezdéséről, 1994 januárjában pedig kezdetét vett e a genfi leszerelési értekezlet, mely elvezetett az ENSZ Közgyűlés 1996. szeptemberi szavazásához, ahol 158 igen szavazat-tal jóváhagyták, majd aláírásra megnyitott ák a CTBT-t. A szerződést Clinton elsőként, szimbolikusan azzal a tollal írta alá, amelyet Kennedy használt a PTBT aláírásakor.10 A CTBT igazi megmérett etésére azonban csak ezt követően került sor.

A belpolitikai vita alapvetően három témakör mentén rajzolódott ki, melyek egy-mással is szoros összefüggésben voltak: a CTBT haszna az Egyesült Államokra nézve; a szavazás időzítése és az eljárási kérdések megvitatása; végül pedig a hihetetlenül éles pártosság problémája – a Kongresszusban többségbe került republikánusok ugyanis mindent megtett ek, hogy a Clinton elleni bizalmatlansági indítványt megelőzően ne sikerüljön az elnöknek tető alá hoznia egy ilyen fontos külpolitikai sikert. Ráadásul a Szenátus Külügyi Bizott ságának republikánus vezetője, Jesse Helms nyíltan kĳ elentet-te, hogy a CTBT-t addig nem engedi a bizott ság napirendjére, amíg a számára prioritást élvező kiotói jegyzőkönyv és a rakétavédelmi rendszereket korlátozó ABM-szerződés nem kerülnek megvitatásra.11

Ennek köszönhetően a CTBT gyakorlatilag több mint két éven át Helms politikai foglyává vált, és Clinton minden igyekezete ellenére – többszöri felszólítás az „Unió helyzetéről” szóló beszédeiben –, sem a külügyi, sem a fegyveres erők bizott ságának szintjén nem kerülhetett sor meghallgatásokra, ezek hiányában pedig szavazásra sem. E két év alatt a CTBT kérdése mindössze három alkalommal került a Szenátus egyik albizott ságának napirendjére. 1998–1999 fordulóján viszont a bizalmatlansági eljárás és a NATO-bővítés tükrében nem volt túl sok kilátás a továbblépésre. 1999 tavaszán azonban Joe Biden szenátor vezetésével a demokraták komoly kampányt indított ak –


90 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

India és Pakisztán 1998-as kísérleti robbantásaira hivatkozva ugyanis létfontosságúnak ítélték, hogy kimozdítsák a CTBT-t a holtpontról. Kampányuknak nagy lökést adott , hogy a Fehér Ház és számos civilszervezet is csatlakozott hozzá, ráadásul a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az amerikai lakosság 80 százaléka szintén támogatt a a szerződés ratifi kációját. A demokrata lobbinak köszönhetően, a szenátusi többség republikánus vezetője, Trent Lott szeptember végén ajánlatot tett a demokratáknak, s meghallgatásokat tűzött ki október 3-a és 8-a közé, majd pedig egy szavazást október 12-re.12

Amivel azonban a demokraták nem számoltak, az az volt, hogy miközben ők a meg-hallgatások kiírásáért küzdött ek, a hátt érben Jon Kyl vezetésével a republikánusok egy nagyon komoly ellenkampányt folytatt ak a szerződés ellen: a meghallgatások kezdeté-re 41 szavazatot gyűjtött ek össze saját táborukban – a szükséges 67 jóváhagyó szavazat ellenében már 34 is elég lett volna a CTBT megbuktatásához. Ráadásul a szoros időkor-látokkal elérték, hogy se a Külügyi Bizott ságban, sem pedig a Fegyveres Erők Bizott sá-gában ne kerüljön sor érdemi vitára. Az elsőben ugyanis csupán egyetlen nap zajlott ak a meghallgatások, az utóbbiban pedig mindössze három napig;13 továbbá mindkét he-lyen csak politikusokat hallgatt ak meg, egyiken sem szólaltak fel olyan tudósok, akik érdemben tudtak volna nyilatkozni a szerződés verifi kációs rendszeréről vagy az ame-rikai nukleáris arzenál megbízhatóságáról, a kísérleti robbantások esetleges feladásá-nak tükrében. Az ellenzők táborát ráadásul olyan befolyásos korábbi miniszterek, poli-tikusok erősített ék, mint Brent Scowcroft , Henry Kissinger, James Schlesinger, Richard Cheney, Frank Carlucci, Caspar Weinberger, Donald Rumsfeld vagy Melvin Laird.14

Ez a hatalmas ellentábor alapvetően három érvre épített : egyrészt, hogy a szerző-dés verifi kációs rendszere még gyerekcipőben jár, ezért nem tudja garantálni, hogy ne legyenek kihágások; másrészt – állításuk szerint – csorbulna az amerikai arzenál biztonsága és hitele, hiszen a tesztrobbantások beszüntetésével az Egyesült Államok nem lenne képes fenntartani a nukleáris elrett entés komolyságát; végül pedig a CTBT megakadályozná a további nukleáris fejlesztéseket.15

Velük szemben a demokraták arra alapozták érveiket, hogy a CTBT megakadályozná az új nukleáris fegyverek fejlesztését, ezáltal bebetonozná az Egyesült Államok nukleá-ris elsőbbségét. A Clinton által 1995-ben indított Fegyverkészleteket Felügyelő Program (Stockpile Stewardship Program, SSP) képes gondoskodni az amerikai arzenál megbízha-tóságáról, így az elrett entés hitele nem csorbulna. A CTBT verifi kációs rendszere pedig, a helyszíni ellenőrzésekkel kiegészülve, képes lenne észlelni a kihágásokat. Végül, a Clinton által csatolt biztonsági garanciák gondoskodnának a kilépés lehetőségéről az Egyesült Államok számára.16 Az elnök ugyanis olyan kiegészítést fűzött a szerződés-hez, melyben hat biztonsági garanciával kívánt gondoskodni arról, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdekei ne sérüljenek.17


2011. ősz 91


Mindezek ellenére, az október 13-ra kiírt szavazáson végül a republikánus blokk 51:48 arányban leszavazta a szerződést – a demokraták így 19 szavazatt al maradtak el a sikeres ratifi kációtól. A szerződés ellenében 50 republikánus szenátor és egy független szavazott , míg mellett e mind a 44 demokrata, s mindössze négy republikánus. Mind-ez hatalmas politikai kudarcot jelentett mind Clinton elnök, mind pedig a nemzetkö-zi nonproliferációs rezsim számára. A szavazást követően az elnök úgy nyilatkozott , hogy ez a közjáték puszta politika volt, nem technológiailag megalapozott érvek, ha-nem pártalapok mentén meghúzódó érdekek döntött ek.18 Kyl szenátor erős hátt érlobbĳ a ellenére sokan úgy gondolták, hogy Clinton is hibázott , és nem fektetett elég energiát a szerződés ratifi kációjába, a demokraták nem voltak rendesen felkészülve a szenátu-si meghallgatásokra és több éve elavult dokumentumokra alapozták az ügyüket. Ez bizonyos szempontból igaz is volt, éppen ezért a szavazást követően, még 1999-ben, Clinton elnök a CTBT-tárgyalások főtanácsadóját, John M. Shalikasvili tábornokot bízta meg egy akciócsoport felállításával, mely 2001-ben egy olyan jelentést tett le az asztal-ra, amely a politikai érveken túl a technológiai kérdésekkel is átfogóan foglalkozik, és amely még napjainkban is az egyik alapműnek számít a CTBT vizsgálatakor.19

A Clinton-adminisztrációt követően azonban, az ifj abb Bush elnöksége idején, a CTBT kérdése igencsak hátt érbe szorult. A 2001-es Bush-féle nukleáris katonai doktrí-nában az elnök új nukleáris fegyverek fejlesztését irányozta elő, ráadásul még ugyanab-ban az évben felrúgta az AMB-szerződést is. Éppen ezért, a nagy nemzetközi nyomás ellenére, a kísérleti robbantásokat betiltó és az esetleges jövőbeli fejlesztéseket korlátozó CTBT újratárgyalását a Fehér Ház mereven elutasított a.20

Ráadásul Bush idején az Egyesült Államok még vissza is tartott bizonyos összegeket a CTBT felügyeletével megbízott CTBTO szervezet Előkészítő Bizott ságától. Annak elle-nére ugyanis, hogy a szerződés nincs életben, előkészítő jelleggel napjainkban is zajlik a verifi kációs mechanizmusok kiépítése, amelynek költségeiből az Egyesült Államok is részt vállalt – hiszen más államok kísérleti robbantásainak észlelése amerikai érdeke-ket is szolgál. 2005-ben azonban a Bush-adminisztráció 7,5 millió dollárral csökkentett e a szervezetnek fi zetett hozzájárulást,21 és a második ciklus végére ez az elmaradás ösz-szesen 40 millió dollárra duzzadt.22 Annak pedig, hogy az új washingtoni vezetés nem támogatt a a CTBT-t, az ENSZ-ben is hangot adott : Bush elnök ugyanis minden alkalom-mal a szerződés ellenében szavazott – utoljára 2008 szeptemberében.


92 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

A CTBT jelene és jövője

Obama elnök és a CTBT – Az új kampány alapjai

Obama elnök hivatalba lépésekor a nemzetközi nonproliferációs rezsim romokban he-vert. Az Egyesült Államok és Oroszország elhidegült egymástól az ABM felrúgása, majd pedig az európai rakétavédelmi tervek miatt . Észak-Korea 2003-ban kilépett az atomsorompóból és 2006-ban, valamint 2009-ben sikeres nukleáris kísérleti robbantá-sokat hajtott végre. Az iráni atomprogramra 2002 óta nem sikerült megoldást találni, eközben azonban az ország rendkívül komoly katonai fejlesztéseket hajtott végre. Rá-adásul mind a Bush-adminisztrációban, mind pedig az Obama-kormányban a legna-gyobb külső fenyegetésként tartott ák számon a terrorista csoportok esetleges tömeg-pusztító fegyverekhez jutását. Éppen ezért, a rendszer újjáélesztése nem is jöhetett volna jobbkor. Obama már a választási kampányában napirendre tűzte az atomfegyve-rektől mentes világ tervét, melynek megvalósításához a CTBT ratifi kációját tekintett e az egyik legszükségesebb lépésnek.23

Ennek szellemében, már 2009-ben megindult a CTBT-kampány előkészítése. A Clinton-adminisztráció hibáiból tanulva ugyanis az elnök még 2009 folyamán elren-delte a CTBT technológiai képességeit igazolni hivatott jelentések frissítését. Ez lénye-gében a National Academy of Scientists (NAS) 2002-es jelentésének a felfrissítését és egy új hírszerzési jelentés (National Intelligence Estimate, NIE) kidolgozását jelentett e.24 Ezek mellé 2009-ben a JASON nevű, független tudósokból álló szervezet is elkészített egy je-lentést a nukleáris fegyverkészletek élett artamának meghosszabbítására indított prog-ram (Lifetime Extension Program, LEP) helyzetéről.25 Obama CTBT-kampánystábjából alapvetően három főt érdemes kiemelni, akik felelősek az elnök terveinek a gyakorlatba való átültetéséért: először is Joe Biden alelnököt, másodszor Ellen O. Tauscher fegyver-korlátozási és nemzetközi biztonsági ügyekért felelős külügyminiszter-helyett est, vala-mint Rose Gott emoellert, a CTBT jelenlegi főtárgyalóját.

Erőfeszítéseik mögé pedig tényleges tett eket sorakoztat az elnök. Első lépésként fon-tos volt, hogy a 2010. áprilisi, új nukleáris katonai doktrínában – melynek élett artama öt-tíz év szokott lenni – Amerika deklarálta, hogy nem fog új atomfegyvereket fejlesz-teni (melyeket tesztelni kellene), hanem a már meglévő arzenál biztonságának fenntar-tására törekszik, azáltal, hogy olyan nukleáris fejlesztési programokat támogat (SSP, LEP), melyek kísérleti robbantások nélkül képesek mindennek a megvalósítására.26 Ennek szellemében 2010 őszén bejelentett e, hogy a 2012-es pénzügyi évben 7,6 milliárd dollárral növelik meg a nukleáris fejlesztésekre fordítandó összegeket (ez 19 százalékos növekedést jelentett 2010-hez képest), továbbá a következő tíz évben összesen 88 milli-árd dollárt fognak erre a célra áldozni.27


2011. ősz 93


Mindezt tovább erősíti, hogy rendkívül erős hazai és nemzetközi nyomás bontako-zott ki a CTBT mellett . Először is, talán a legfontosabb előrelépés, hogy 1999-hez ké-pest 51-ről 182-re nőtt a CTBT aláíróinak a száma (és 153-ra a ratifi kálóké). Másrészt, napjainkra számos visszavonult katonai és politikai vezető csatlakozott a Consensus for American Security nevű kezdeményezéshez, mely szintén lándzsát tört a CTBT mel-lett .28 Arról nem is beszélve, hogy több, korábbi ellenzője is csapatot váltott : a nukleáris nonproliferáció újdonsült négy éllovasa (Henry Kissinger, Sam Nunn, George Shultz és William Perry) mellett Frank Carlucci és Melvin Laird is csatlakozott a támogatók táborához.29 Ami pedig a nemzetközi porondot illeti, 2009 szeptemberében, az ENSZ éves közgyűlésén 175 ország szavazott a CTBT-t támogató határozat mellett – Clinton óta először, az Egyesült Államok is –, és mindössze egyetlen állam ellene: Észak-Korea.30 Ráadásul az Egyesült Államok tíz kulcsfontosságú szövetségese (valamennyi-en az USA által nyújtott nukleáris védőernyő alá tartoznak) ahelyett , hogy az amerikai arzenál hitelének a csorbulásától tartana, 2011 áprilisában minden, a CTBT-n kívüli ál-lamot felszólított arra, hogy csatlakozzanak a szerződéshez, hogy az végre életbe lépjen és kötelező érvényű legyen.31

A CTBT mellett és az ellene szóló érvek változatlanok, de a technológia sokat fejlődött

A CTBT elleni kampányt, úgy tűnik, ismételten Kyl szenátor fogja vezetni, aki a 2009-ben megjelentetett , Miért van szükségünk a nukleáris fegyverek tesztelésére? című cikkében hat érvet sorakoztatott fel a CTBT ellenében: tesztelés nélkül az amerikai arzenál nem megbízható; a rendszer nem ellenőrizhető hatékonyan; a helyszíni ellenőrzéseket Ame-rika ellenfelei meg fogják vétózni; a rendszer nem képes garantálni az abszolút nulla szintet; nem tudja megakadályozni a proliferációt; és kétséges, hogy ha Amerika ratifi -kálja a szerződést, a többi kint lévő is csatlakozik-e.32

Ugyanakkor 2011 májusában az Arms Control Association éves ülésén Ellen O. Tauscher ismét megerősített e, hogy az Obama-adminisztráció még 2012 előtt megindít egy nagyszabású kampányt a CTBT ratifi kációjáért, melynek keretében jól dokumentált és bizonyítható érvekkel fogják meggyőzni a Szenátus tagjait arról, hogy vizsgálják felül és hagyják jóvá a szerződést. Tauscher nyilatkozata szerint az adminisztráció alap-vetően három érvre építi kampányát. Először is, az Egyesült Államoknak egyszerűen már nincs többé szüksége a nukleáris kísérleti robbantásokra. Másodszor, ha életbe lép a CTBT, akkor a többi állam sem hajthat végre nukleáris kísérleti robbantásokat. Harmadszor pedig, ha valaki mégis megpróbál csalni, azt ma már minden bizonnyal észlelnék a verifi kációs rendszerek.33

Ami a kísérleti robbantások szükségtelenségét és az amerikai arzenál megbízható-ságát illeti, azt mindenképp alátámasztja, hogy az 1992-es önkéntes moratórium óta egyszer sem merült fel komolyan, hogy az új fegyvereket robbantással kellene tesztelni,


94 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

és meg kellene szegni a moratóriumot. Éppen ezért, a kísérleti robbantásokhoz való visszatérésnek jelenleg nincs politikai támogatott sága: akik a CTBT ellen vannak, azok az esetleges jövőbeli robbantásos tesztelések és magának az opciónak a tilalma miatt aggódnak.34

Ráadásul már a 2002-es NAS-jelentés is tartalmazta, hogy az USA 47 évnyi kísérle-tezés alatt elegendő tapasztalatot és információt gyűjtött ahhoz, hogy további teszte-lés nélkül garantálja arzenálja biztonságát. E tesztelések során sok hibát felfedeztek, s azokat rendre ki is javított ák. Azt ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Amerika három nukleáris fegyverlaboratóriumának35 igazgatója szerint az atomfegyverek korá-nak előrehaladtával a problémák elsősorban a fegyverek nem nukleáris összetevőiben jelentkeztek. Ezeket viszont a CTBT keretében is lehet tesztelni és cserélni, a kísérleti robbantásokra tehát jelenleg nincs és valószínűleg a jövőben sem lesz szükség az ilyen problémák kiszűréséhez.36 A jelentés azt is tartalmazza, hogy a laboratóriumigazgatók szerint az Egyesült Államok napjainkra már rendelkezik azokkal a technológiai kapa-citásokkal, amelyek képesek fenntartani a meglévő nukleáris arzenál biztonságát és hi-telét – feltéve, hogy a jövőben is megfelelő erőforrásokat kapnak ezekre a programokra. Márpedig Obama költségvetési tervei mindenképp ebbe az irányba mutatnak.37 Az SSP program jelenleg évi 6,6 milliárd dollárból gazdálkodik, és a JASON intézett el közösen végzett kutatásai szerint képes a jelenlegi nukleáris töltetek megbízhatóságát garan-tálni legalább százéves élett artamig – ehhez pedig nem szükséges további robbantás, elegendők a szimulációk és egyéb tesztek.38

Kyl szenátor további érveinek megcáfolása végett ugyanakkor fontos megismerked-ni a CTBT verifi kációs mechanizmusaival. A CTBT ellenőrző rendszere három alap-pillérre épül: nemzetközi megfi gyelő rendszer (International Monitoring System, IMS), a Nemzetközi Adatközpont (International Data Centre, IDC) és a helyszíni ellenőrzések rendszere (On-Site Inspections, OSI).39 Ez a rendszer az 1999-es – gyakorlatilag nulla kö-zeli – szinthez képest napjainkra hatalmas fejlődésen ment keresztül. A rendszer célja, hogy teljes lefedett séggel képes legyen észlelni a nukleáris kísérleti robbantásokat, és a kihágásokról értesítse a részes államokat.

Az IMS rendszerében 1999-ben még egyetlen megfi gyelő állomást vagy laboratóriu-mot sem hitelesített ek. Mára viszont már a tervezett 321 állomásból és 16 laboratórium-ból40 256 létesítményt hitelesített ek, ami több mint 80 százalékos működési rátát jelent, és jóval a tervezett szint felett áll. Ez lényegében azt jelenti, hogy az IMS-létesítmények napjainkban a föld bármely pontján képesek bemérni egy nukleáris kísérleti robban-tást, melynek hatóereje egy kilotonna felett van (ha annak robbantásakor nem fogana-tosított ak semmilyen intézkedést azért, hogy elrejtsék a kísérletet).41

A második pillér az IDC rendszere, melynek központja Bécsben található. Ennek elsődlegesen az a feladata, hogy az IMS által összegyűjtött adatokat azonnal feldolgoz-za – érzékeljen, bemérjen és azonosítson minden természeti vagy emberi jelenséget,


2011. ősz 95


amely potenciális nukleáris kísérleti robbantásra utalhat –, továbbá erről majdnem azo-nos időben értesítse a szervezet részes államait.42

Az utolsó pillér a helyszíni ellenőrzések (OSI) lehetősége. A szervezet legfőbb szerve a Végrehajtó Tanács, melynek 51 tagját a Részes Államok Konferenciája választja meg. Ha az IDC által kapott adatok arra utalnak, hogy kihágás történt, akkor a Végrehajtó Tanács (a szervezet 30 államának jóváhagyásával) helyszíni ellenőrzést végezhet a gya-núba került országban. A rendszer azért alakult így ki, mert a tárgyalások folyamán az Egyesült Államok és Izrael is aggodalmát fejezte ki egy egyöntetű döntéssel szemben, amit a velük ellenséges országok könnyedén megvétózhatnának, és így politikai okok-ból maradnának el esetleg kulcsfontosságú ellenőrzések. Másrészt viszont a szervezet el akarta kerülni, hogy indokolatlan és megkérdőjelezhető érdekekre alapozott ellen-őrzések tömegére kerüljön sor. Éppen ezért, a csaknem hatvanszázalékos jóváhagyást jelentő harminc szavazat jelentett e a két oldal között i kompromisszumot.43 Az OSI kap-csán annyit érdemes még elmondani, hogy a rendszer többi elemével szemben, ez még nincs tesztelve, hiszen a szervezet állandó és végleges struktúráját csak a szerződés életbe lépését követően lehet felállítani, ennek hiányában pedig nem születhet döntés a helyszíni ellenőrzésekről. Mindezek ellenére, a szervezet a legnagyobb volt szovjet kísérleti terepen, a kazahsztáni Szemipalatyinszkban már 2008 óta végez terepgyakor-latokat, és a tudósok felkészítése mellett megkezdte a helyszíni ellenőrzések levezény-léséhez szükséges iránymutatók kidolgozását is.44

Ezek tükrében tehát a rendszer mellett i egyik legfőbb érv, hogy napjainkban már valóban hatékonyan ellenőrizhető. Az ellenzők ugyanakkor gyakran kifogásolják, hogy a rendszer nem képes minden nukleáris esemény bemérésére, annak hatóerejé-től függetlenül. Ennek kapcsán viszont Paul Nitze defi nícióját érdemes alapul venni: egy fegyverzetkorlátozási rendszer akkor hatékonyan ellenőrizhető, hogyha abban az esetben, ha valamely állam olyan mértékben szegné meg a szerződés rendelkezéseit, melynek már katonai jelentősége van, a rendszer képes ezt a kihágást észlelni, erre azonnal reagálni, és megakadályozni, hogy a kihágásból tényleges haszna legyen az adott államnak. Márpedig egy 1 kilotonnás vagy annál kisebb nukleáris robbantás el-rejtésére technológiailag csak az öt atomhatalom lehet képes, nekik viszont már olyan tapasztalataik vannak a nukleáris robbantások terén, hogy egy ilyen kis hatóerejű rob-bantás nem járna számukra semmilyen haszonnal, nem is beszélve a bemérés kockáza-táról. Ami pedig a többi államot illeti, nekik viszont nincs meg a megfelelő technológiai előképzett ségük egy ilyen precíz művelet végrehajtásához, éppen ezért, őket minden bizonnyal bemérnék. Nitze defi níciója szerint a rendszer tehát a katonailag jelentős ki-hágásokat észlelné, hiszen a nagyoknak katonai előnyök szerzéséhez ennél nagyobb hatóerejű robbantásra van szükségük; a kicsik pedig erre technológiailag nem képesek, és ha a jövőben a szerződés megfosztja őket a kísérleti tapasztalatok szerzésétől, akkor erre nem is lesznek képesek.45


96 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

A csalások kapcsán viszont Kyl szenátor gyakran hangoztatja, hogy mivel a szerző-dés nem defi niálja, mi tartozik bele a kísérleti nukleáris robbantás fogalmába, Orosz-ország esetleg az alacsony hatóerejű hidronukleáris teszteket a szerződés mellett is megengedett nek vélné, s azzal fejlesztené arzenálját. Ez egyrészt azzal cáfolható, hogy a szerződés I. cikkelye egyértelműen kĳ elenti, hogy bármilyen nukleáris fegyver teszt-robbantása vagy bármilyen más nukleáris robbantás beletartozik a tilalomba, ami ki-zárja a hidronukleáris teszteket is.46 Másodszor pedig, Oroszország többször is úgy nyilatkozott , hogy tisztában van vele, hogy a CTBT a kísérleti robbantások terén abszo-lút nulla korlátot szab, és ennek megfelelően, Moszkva minden kísérleti robbantásról lemondott .47

Az ilyen félelmek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy tovább erősíti a rendszer ellenőrző kapacitásait, hogy a szerződés megengedi a részes államoknak saját észlelő rendszereik használatát is, és azok, az általuk gyűjtött információkra alapozva, szintén felvethetik a Végrehajtó Tanácsban egy helyszíni ellenőrzés szükségességét. Márpedig mindez rendkívül megemeli az ellenőrzés színvonalát, hiszen a világon jelenleg 16 ezer szeizmikus állomás működik, azok adatainak birtokában, a műholdas és hírszerzési információkkal kiegészítve, Washington biztos lehet afelől, hogy a katonailag jelentős kihágásokat észlelni fogja a rendszer, és azok nem maradnak büntetlenül.48

Ráadásul fontos azt is megjegyezni, hogy a CTBT rendszere már kétszer élesben is bizonyíthatt a működőképességét. Észak-Korea 2006-os és 2009-es kísérleti robbantása-it ugyanis kisebb kiépített ség mellett is tökéletesen észlelték. A 2006-os robbantást 22 szeizmikus állomás érzékelte; köztük egy kanadai is, több mint 7000 kilométeres távol-ságból, annak ellenére, hogy annak hatóereje csak 0,6 kilotonna volt. A 2009-es tesztet pedig már 61 állomás észlelte, pontosan lokalizálva a robbantás helyét.49

Végül pedig érdemes azt is megnézni, hogy a CTBT milyen előnyökkel járna az Egyesült Államok számára, és mi az összefüggés a szerződés és a nonproliferáció kér-dése között . Először is fontos látni, hogy jelenleg a legátfogóbb nonproliferációs rend-szer az atomsorompó-szerződés. Ez ugyanakkor nem univerzális, hiszen Izrael, India, Pakisztán és 2003 óta Észak-Korea sem részese. A CTBT életbe lépésével viszont ezeket a kívülálló államokat is be lehetne vonni a nonproliferáció folyamatába, egyrészt fel-ügyelve, másrészt pedig korlátozva is azok további nukleáris fejlesztéseit. Másodszor, a sokat kritizált Bush-adminisztrációt követően, a CTBT ratifi kációjával az Egyesült Államok bizonyíthatná, hogy elkötelezett az atomsorompóban foglalt leszerelési kö-telezett ségeinek teljesítése iránt, és ez fontos bizalomépítő intézkedést jelenthetne az Obama által meghirdetett teljes nukleáris leszerelés megvalósításához is. Harmadszor, rendkívül jelentős, hogy az atomsorompó rendszerével szemben a CTBT nem diszkri-minatív, mindenki számára egyaránt nulla szintet ír elő a nukleáris kísérleti robbantá-sok tekintetében. Életbe lépésével tehát befagyasztanák az új fegyverek tesztelésének lehetőségét, a meglévő fegyverek tekintetében pedig megmaradna az Egyesült Államok


2011. ősz 97


nukleáris elsőbbsége. Végül, a horizontális proliferáció szempontjából is fontos aka-dályt jelentene a CTBT, hiszen ha az újonnan jött nukleáris hatalmak nem tudják teszt-robbantással deklarálni képességeiket, arzenáljuk hitele és elrett entő ereje erősen meg-kérdőjelezhető lesz.50

Ami pedig a többi kint lévőt illeti, valóban nincs garancia arra, hogy az Egyesült Államok ratifi kációját azonnal követnék; ezen államok viszont azt is deklarálták, hogy amíg az USA nem lép, addig ők sem fognak. Az Egyesült Államoknak tehát vezetnie kell ezt a folyamatot, nem pedig kivárnia. Indonézia ugyanis már ígéretet tett arra, hogy ha Amerika ratifi kál, akkor ők is megteszik ezt. Ráadásul már Kínával is zajlott ak előzetes egyeztetések arról, hogy Peking is követne egy esetleges amerikai ratifi kációt. Ha pedig Kína is belép, akkor Indiát – és vele együtt Pakisztánt – is könnyebb lenne meggyőzni. A Közel-Kelet tekintetében szintén regionálisan kell nézni az államokat, hiszen valószínűleg csak együtt esen lehet rábírni a kint lévőket a ratifi kációra. Ennek kapcsán az Obama-adminisztráció optimista a 2012-re összehívott , a közel-keleti tö-megpusztítófegyver-mentes övezetről szóló konferencia miatt , ahol szintén egy fontos bizalomépítő lépés lehetne a CTBT közös ratifi kációja.51 Végül pedig, Észak-Korea esetét nézve, valóban komoly kétségek vannak Phenjan szándékait illetően, és a Fehér Ház a koreai rezsim ratifi kációját látja legborúsabban. Erre viszont az Arms Control Association igazgatója, Daryl Kimball vetett e fel azt a javaslatot, hogy ha már csak egy vagy két kimaradó miatt nem lép életbe a szerződés, akkor átmeneti jelleggel már működésbe lehetne hozni mechanizmusait, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is. Hosszú távon ugyanakkor ő is egyetértett azzal, hogy a rendszer csakis teljesen univerzális módon lehet működőképes.52

A politikai hasznok mellett röviden érdemes említést tenni a CTBT civil hasznairól is. Az IMS rendszere ugyanis az elmúlt tíz év folyamán több mint 250 ezer földrengést észlelt. Az Indiai-óceánon történt 2004-es földrengést és szökőárat követően pedig a CTBTO tagállamai megállapodtak arról, hogy az IDC az Indiai- és a Csendes-óceánon kiépített cunamiközpontok számára szeizmikus adatokat fog átadni, hogy időben érte-süljenek a közelgő szökőárról. Emellett a hidroakusztikus rendszerek a hajózás bizton-ságának növelését és a bálnapopulációk kutatását segíthetik elő. Az infrahangállások pedig a vulkánkitörések észlelésében és a civil légi közlekedés biztonságának javításá-ban játszhatnak szerepet.53

A civil hasznok sorába tartozik az is, hogy a kísérleti robbantások tilalma humán szempontból is fontos előrelépést jelentene. Egy 2003-as kutatás szerint ugyanis a több mint 2000 – köztük 500 légköri – kísérleti robbantás következtében olyan mértékű su-gárzás fertőzte a földet, amely az Amerikai Rákkutató Intézet szerint 11 ezer halálos megbetegedésért közvetlenül felelős. Más kutatások pedig még ennél is magasabb ada-tokat mutatt ak ki.54


98 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

A CTBT ratifi kációja tehát 1999-hez képest nem járna különösebb kockázatt al vagy le-mondással az Egyesült Államok számára, hasznai viszont komolyan megmutatkoznának, politikai, technológiai és környezeti szempontból is. Az ügyet tehát most már tudományo-san megalapozott dokumentumokkal és a technológiai előrelépésekre hivatkozva lehetne a Szenátus elé tárni, hogy ezútt al egy érdemi vitát követően szülessen meg a döntés.

Szavazatszámlálás – időbeli jóslatok

Az 1999-es szavazáshoz képest napjainkra mindössze 41 szenátor maradt a helyén, ami azt jelenti, hogy 59-en még semmilyen meghallgatáson sem vett ek részt a CTBT-vel kapcsolatban. Éppen ezért, ahogy Rose Gott emoeller is elmondta, nem lehet pusztán pártvonalak mentén gondolkodni és biztosra venni a demokrata szavazatokat, hanem mindkét párt tagjait egyaránt meg kell győzni arról, hogy a CTBT ratifi kációja előnyös lenne az ország számára.55

A Fehér Ház mégis azzal számol, hogy a jelenlegi 51 demokrata és egy független sze-nátor a szerződés mellett szavazna.56 Ezt alapvetően arra alapozzák, hogy a szenátusi demokrata többség vezetője, Harry Reid és a Külügyi Bizott ság demokrata vezetője, John Kerry is komoly támogatója a szerződésnek, és az új START-szerződés kapcsán már bizonyított ak – decemberben ugyanis sikerült 71:26 arányban átvinni a ratifi kációt, 13 republikánus szenátort átcsábítva a táborukba. Az 52 szavazat mellé viszont ezútt al is szükség lesz minimum 15 republikánus szenátor támogatására. Ráadásul, a START-szavazásra még az új Kongresszus felállása előtt került sor, amikor még jobban álltak a demokraták is (akkor 59 szenátoruk volt). Decemberben kulcsfontosságúnak bizonyult az is, hogy Richard Lugar szenátor támogatt a őket. Lugar a Külügyi Bizott ság rangidős republikánus tagja, és sokak szerint nélküle nem ment volna át az új START. Habár az időközi választásokat követően a demokraták fontos helyeket vesztett ek, Lugar most is a támogatók között van, ezért ez optimizmusra adhat okot. Fontos továbbá, hogy a Fegyveres Erők Bizott ságának rangidős republikánus szenátora, John McCain is jelezte már, hogy ezútt al nem zárkózik el a CTBT ratifi kációjától – 1999-ben ugyanis ellene szavazott . Mellett ük pedig olyan mérsékelt konzervatívokkal számol még a Fehér Ház, mint Olympia Snowe, Susan Collins, Orrin Hatch vagy Lindsey Graham.57 Habár a többieket elég nehéz lesz meggyőzni, az mégis reményre adhat okot, hogy az 59 „új” szenátorból, akik nem voltak jelen 1999-ben, 32 republikánus, így őket talán könnyebb lesz meggyőzni, mint azokat, akik már egyszer a szerződés ellen szavaztak.

Az időzítést illetően a Fehér Ház azt szeretné, ha még a 2012-es választások előtt sor kerülne a szavazásra; a Külügyi Bizott ság több szenátora szerint ugyanakkor kétsé-ges, hogy ez kivitelezhető-e. Ráadásul Gott emoeller elmondta, hogy most nem fogják ugyanazt a hibát elkövetni, mint 1999-ben, és addig nem kérik a szavazást, amíg nincs meg a kellő támogató a szerződéshez.58 Ezért ha a Fehér Ház még valóban ebben a


2011. ősz 99


ciklusban szavazást akar, minél hamarabb robusztus kampányt kell indítania a Szená-tus tagjai között . Ennek azonban megvan az a kockázata, hogy a választások előestéjén megint pusztán politikai játszmák áldozatává válhat a szerződés. Éppen ezért, az elő-zetes szavazatgyűjtés mindenképpen kulcsfontosságú ezútt al is.

Összegzés

1999-hez képest tehát a két tábor érvei nem nagyon változtak, a mögött ük álló tech-nológia ugyanakkor hatalmasat fejlődött . A CTBT-szerződés legnagyobb paradoxonja ugyanis az, hogy annak ellenére, hogy nincs életben, mégis az egyik legjobban működő fegyverzetkorlátozási rendszer. Míg az IMS-nek 1999-ben nem volt egyetlen hitelesített állomása sem, addig napjainkban már 80 százalékos ráta fölött működik. Ezek az állo-mások pedig már élesben is bizonyított ák képességeiket, hiszen 2006-ban és 2009-ben is egyértelműen jelezték Észak-Korea földalatt i kísérleti robbantásait, noha a 2006-os robbantás hatóereje jóval az 1 kilotonnás határ alatt volt. Éppen ezért, Nitze defi níciója szerint, a CTBT verifi kációs mechanizmusai ma már hatékonyan működnek, és képe-sek minden katonailag jelentős kihágást észlelni.

Ami az Egyesült Államok arzenálját illeti, a nukleáris fegyverlaboratóriumok igaz-gatói azt állítják, hogy a több mint ezer amerikai nukleáris kísérleti robbantás folyamán elég adatot sikerült összegyűjteni ahhoz, hogy az SSP program keretében a jövőben robbantásos tesztelés nélkül is garantálni tudják arzenáljuk biztonságát és a nukleáris elrett entés hitelét. Ráadásul ez idő alatt alkalmuk nyílt számos hiba kĳ avítására, és mi-vel azok többsége a nem nukleáris összetevőkben jelentkezett , a CTBT sem akadályoz-ná meg ezen összetevők további tesztelését és javítását. A LEP program keretében pedig a tudósok a nukleáris összetevők élett artamát tudják garantálni, minimum száz évig.

Mindehhez hozzávéve Obama elnök 2010-es nukleáris katonai doktrínáját – melyben Washington deklarálta, hogy Amerika a következő öt-tíz évben nem fog új atomfegy-vereket fejleszteni –, kĳ elenthető, hogy a kísérleti robbantások opciójára az Egyesült Államoknak jelenleg sem technológiailag, sem pedig politikailag nincs szüksége.

A technológiai érveken túl a szerződés mellett szól az is, hogy a CTBT életbe lépésé-vel olyan államokat lehetne bevonni a nemzetközi nonproliferációs rezsimbe, amelyek eddig kívül álltak, ezentúl azonban komoly korlátok szűkítenék mozgásterüket a nuk-leáris fejlesztések terén. Arról nem is beszélve, hogy mivel a szerződés nem diszkrimi-natív, ezek a korlátok egyaránt vonatkoznának az öt atomhatalomra, ezzel bebetonozva az Egyesült Államok nukleáris elsőbbségét – mindenekelőtt Oroszországgal és Kínával szemben. Ráadásul a szerződés azt is megakadályozná, hogy az újonnan jövő államok kísérleti robbantással deklarálják nukleáris státusukat, ez pedig arzenáljuk hitelét és a további fejlesztést is erősen korlátozná.


100 Külügyi Szemle

Péczeli Anna

A nonproliferáció tekintetében továbbá fontos bizalomépítő lépést jelenthetne olyan regionális kérdésekben, mint a közel-keleti tömegpusztítófegyver-mentes övezet meg-teremtése, illetve globális szinten fontos mérföldkő lehetne az atomfegyverektől mentes világ felé vezető úton. Az Obama-adminisztráció ráadásul azzal számol, hogy az Egye-sült Államok ratifi kációja egy lavinát indítana el: az USA-t követően a többi kint lévő állam is csatlakozna a CTBT rendszeréhez.

Kyl szenátor érveivel szemben tehát felhozható, hogy napjainkban a CTBT hatéko-nyan ellenőrizhető, az amerikai arzenál pedig biztonságos, és a nukleáris elrett entés hitele garantált. Ráadásul a CTBT a globális nonproliferáció tekintetében is fontos elő-relépést jelentene, nem is beszélve annak civil hasznairól.

Obama elnök és stábja éppen ezért már 2009 óta gondosan építi a CTBT újratárgya-lásának ügyét. Ennek fontos eleme volt a korábbi CTBT-jelentések felülvizsgálata, to-vábbá az új nukleáris katonai doktrína és az új költségvetési tervek. Ráadásul az is fontos tanulsága volt a múltnak, hogy addig nem szabad újra szavazásra bocsátani a kérdést, amíg nincs mögött e kellő támogató. Mindezek tükrében, 1999-hez képest, a CTBT-kampány jelenleg stabil lábakon áll. Esélyeit pedig tovább erősíti, hogy most a Szenátus a demokraták kezén van, és a szerződésnek több befolyásos republikánus tá-mogatója is van – köztük olyanok, akik 1999-ben még ellene voltak. Habár mindezek el-lenére nagyon nehéz lesz összegyűjteni a ratifi kációhoz szükséges 67 szavazatot, mégis arra számíthatunk, hogy ezútt al a demokratáknak megfelelő időpontban és a kérdés megvitatásának kellő időt szentelve kerül majd a Szenátus napirendjére a CTBT, hogy aztán egy érdemi vitát követően szülessen döntés a jövőjéről. Ha ugyanis még ebben az adminisztrációban, ilyen körülmények között is leszavazná a Szenátus, a CTBT olyan kudarccá és kockázati tényezővé válna, hogy a közeljövőben valószínűleg egyetlen amerikai elnöknek sem jutna eszébe újra előterjeszteni azt. Éppen ezért Obamának és csapatának minél hamarabb komoly kampányba kell kezdenie a szenátorok között . Az újakat meg kell győzni a CTBT előnyeiről, a régieknél pedig technológiailag megala-pozott érvekkel kell eloszlatni minden korábbi kétséget a szerződéssel kapcsolatban. Amerika ugyanis fi zeti a CTBT költségeit és részt vesz a verifi kációs rendszer kiépítésé-ben, a szerződés életbe lépéséig azonban nem tud belőle maximálisan profi tálni.

George Shultz szavaival zárva az elemzést: Amerika nemzeti érdekeit és biztonságát nézve, azok, akik 1999-ben a szerződés ellen szavaztak, nyugodtan mondhatják, hogy igazuk volt; napjainkban ugyanakkor éppen az Egyesült Államok nemzeti érdekei és a technológia előrehaladása igazolja a CTBT ratifi kációjának szükségességét.59


2011. ősz 101


Jegyzetek1 Mind a 715 nukleáris kísérleti robbantást a Szovjetunió fennállása idején hajtott ák végre,

a rendszer felbomlását követően Oroszország már nem robbantott kísérleti jelleggel.2 Itt ugyanakkor megjegyzendő, hogy a hivatalos deklarációk szerint India 1998. május 11-én három

nukleáris fegyvert robbantott fel, míg május 13-án kett őt. A pakisztániak pedig, saját bevallásuk szerint, május 28-án öt nukleáris fegyvert, május 30-án pedig további egyet robbantott ak fel. Nuclear Arms Control and Non-Proliferation. Stockholm: Stockholm International Peace Research Institute, 2006. Elektronikus változat. htt p://www.ctbto.org/fi leadmin/user_upload/pdf/Sipri_table12b.pdf, 2011. augusztus 10. A nukleáris kísérleti robbantások történetéről egy japán művész, Isao Hashimoto 2003-ban egy rövidfi lmet is készített . Isao Hashimoto: 1945–1998. CTBTO Media Source, 2003. Elektronikus változat. htt p://www.ctbto.org/specials/1945-1998-by-isao-hashimoto/, 2011. augusztus 10.

3 A nemzetközi szakirodalomban általában a „safety, security and reliability” hármas érvrendszerrel magyarázzák a robbantások szükségszerűségét.

4 Az ugyanakkor megjegyzendő, hogy volt egy tizedik nukleáris fegyverekkel rendelkező állam is, a Dél-Afrikai Köztársaság, mely 1990–1991 folyamán szerelte le nukleáris fegyvereit. 1979 szeptemberében a Prince Edward-szigeteknél ismeretlen eredetű, vélhetően nukleáris robbantás nyomait észlelték, melyet minden bizonnyal a Dél-Afrikai Köztársaság hajtott végre – egyes elméletek szerint Izraellel együtt működve.

5 Nuclear Arms Control and Non-Proliferation, i. m.6 „Treaty Banning Nuclear Weapon Tests in the Atmosphere, in Outer Space and under Water

(Partial Nuclear Test Ban Treaty – PTBT)”. Nuclear Threat Initiative, htt p://www.nti.org/e_research/offi cial_docs/inventory/pdfs/atosuw.pdf, 2008. február 1.

7 „Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on the Limitation of Underground Nuclear Weapon Tests”. Nuclear Threat Initiative, htt p://www.nti.org/db/china/engdocs/tt bt.htm. Letöltés ideje: 2011. augusztus 11.

8 „Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on Underground Nuclear Explosions for Peaceful Purposes”. Nuclear Threat Initiative, htt p://www.nti.org/db/china/engdocs/pnet.htm. Letöltés ideje: 2011. augusztus 11.

9 „Summary of the Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty (CTBT). Nuclear Threat Initiative, http://www.nti.org/e_research/official_docs/inventory/pdfs/aptctbt.pdf. Letöltés ideje: 2011. augusztus 11.

10 Christopher M. Jones: „Rejection of the Comprehensive Test Ban Treaty: The Politics of Ratifi cation”. In: Contemporary Cases in U.S. Foreign Policy: from Terrorism to Trade (szerk. Ralph G. Carter). Washington: CQ Press, 2005. 181–211. o.

11 Sean Dunlop – Jean du Preez: „The United States and the CTBT: Renewed Hope or Politics as Usual?”. Nuclear Threat Initiative, htt p://www.nti.org/e_research/e3_ctbt_united_states.html, 2009. február.

12 Jones: i. m.13 Csak összehasonlításképpen: a START I-et 24 napig tárgyalta a Szenátus, az INF-szerződést pedig

32-ig.14 Dunlop–Preez: i. m.15 Meri Lugo: „Gott emoeller Makes Case for the CTBT”. Project for the CTBT, htt p://www.projectforthectbt.

org/projectnews/Gott emoellerSpeech, 2010. augusztus 13.16 Jones: i. m.17 1. Az SSP támogatása, hogy az amerikai arzenál biztonsága és hitele ne csorbuljon. 2. A nukleáris

laboratóriumok fenntartása, a robbantásos tesztek nélküli fejlesztések kutatásának érdekében. 3. Egy olyan alapképesség fenntartása, mellyel Amerika bármikor képes lenne visszatérni a kísérleti robbantásokhoz. 4. További kutatás és fejlesztés a verifikáció hatékonyabbá tételéért.



Péczeli Anna

5. Hírszerzési kapacitások fejlesztése. 6. Ha az Egyesült Államok nemzeti érdekei sérülnek, az elnök a legfőbb katonai, tudományos és politikai vezetéssel való konzultációt követően dönthet a CTBT-ből való kivonulásról. Dragan Stojanovski: „The Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty: New Technology, New Prospects?”. EastWest Institute, http://www.ewi.info/ctbt-report, 2010. január 14.

18 Jones: i. m.19 John M. Shalikasvili: „Findings and Recommendations Concerning the Comprehensive Nuclear

Test Ban Treaty”. Department of State, United States, htt p://www.state.gov/www/global/arms/ctbtpage/ctbt_report.html, 2001. január 4.

20 David Hafemeister: „The Comprehensive Test Ban Treaty: Eff ectively Verifi able”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/print/3391, 2008. október.

21 Tóth Tibor: „Interview with Tibor Tóth, Executive Secretary of the Preparatory Commission for the Comprehensive Test Ban Treaty Organization”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/print/2846, 2005. szeptember 30.

22 Josi Joseph: „Renew the Drive for CTBT Ratifi cation”. Washington Quarterly, Vol. 32. No. 2. (2009). 79–90. o.

23 „Arms Control Today 2008 Presidential Q&A: President-elect Barack Obama”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/2008election, 2008. december.

24 Az új NAS-jelentés ugyan elkészült már, de jelenleg még a titkosítási eljárás fázisában van, és washingtoni források szerint lehet, hogy csak hetekig, de az is lehet, hogy évekig is eltart, mire hozzáférhető lesz. A NIE-jelentés már 2010 folyamán elkészült, ez viszont teljes egészében titkosított maradt. Chris Schneidmiller: „Senate Decision Key to Future of Test Ban Treaty”. Nuclear Threat Initiative, htt p://gsn.nti.org/gsn/nw_20110714_9351.php, 2011. jűlius 18.

25 „Lifetime Extension Program (LEP). Executive Summary”. Federation of American Scientists, htt p://www.fas.org/irp/agency/dod/jason/lep.pdf, 2009. szeptember 9.

26 Meri Lugo: „The NPR and the CTBT”. Project for the CTBT, htt p://www.projectforthectbt.org/NPRCTBT, 2010. április 15.

27 Daryl Kimball: „Sorting CTBT Fact From Fiction”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/issuebriefs/Sorting_CTBT_Fact_From_Fiction, 2011. június 20.

28 Meri Lugo: „More Military Leaders Voice Support for CTBT”. Project for the CTBT, htt p://www.projectforthectbt.org/projectnews/ConsensusforAmericanSecurity, 2010. július 20.

29 Dunlop–Preez: i. m.30 „Near Universal Support for the CTBT at First Committ ee”. Comprehensive Test-Ban Treaty

Organization, htt p://www.ctbto.org/press-centre/highlights/2009/near-universal-support-for-the-ctbt-at-fi rst-committ ee/04-november-2009-page-1/. Letöltés ideje: 2011. augusztus 22.

31 Kimball: „Sorting CTBT Fact From Fiction”, i. m.32 Jon Kyl: „Why We Need to Test Nuclear Weapons?”. The Wall Street Journal, htt p://online.wsj.com/

article/SB10001424052748704500604574483224117732120.html, 2009. október 20.33 Daryl Kimball: „Obama Administration to Begin Eff ort to Engage Senate on CTBT”. Project for the

CTBT, htt p://www.projectforthectbt.org/TauscherCaseforCTBT, 2011. május 18.34 Dunlop–Preez: i. m.35 Az Egyesült Államokban jelenleg összesen három olyan nukleáris fegyverlaboratórium van,

amelyek felelősek az atomfegyverek karbantartásáért és a fejlesztések kivitelezéséért. Ez a három intézmény: a Los Alamos, a Lawrence Livermore és a Sandia központok. Ezen intézmények felügyelik az SSP és LEP programokat is.

36 Kimball: „Sorting CTBT Fact From Fiction”, i. m.37 Yousaf Butt : „Nuclear Exchange: RRW for CTBT”. The Bulletin of the Atomic Scientists, htt p://www.

thebulletin.org/web-edition/op-eds/nuclear-exchange-rrw-ctbt, 2010. április 9.38 Dunlop–Preez: i. m.


2011. ősz 103


39 Tóth Tibor: „Building up the Regime for Verifying the CTBT”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/print/3813, 2009. szeptember.

40 A végső tervek szerint a rendszer 100%-os működési rátán 170 szeizmikus, 11 hidroakusztikus, 60 infrahang- és 80 radionuklid-állomásból, illetve 16 radionuklid laboratóriumból fog állni. „Az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezete”. Országos Atomenergia Hivatal, htt p://www.haea.gov.hu/web/v2/portal.nsf/att _fi les/sajtoanyagok/$File/CTBTt%C3%A1j.pdf?OpenElement. Letöltés ideje: 2011. augusztus 22.

41 Elméletben ugyanis megvan annak az esélye, hogy egy jelentős kísérleti tapasztalatokkal bíró állam (ebbe a kategóriába lényegében csak az öt atomhatalom tartozik) képes legyen egy alacsony hatóerejű kísérleti robbantás „elrejtésére”. Ez az úgynevezett „decoupling” eljárás, melynek során egy olyan föld alatt i barlangban vagy üregben robbantanak, mely képes felfogni a robbantásból származó szeizmikus hullámokat. Stojanovski: i. m.

42 Tóth: „Building up the Regime”, i. m.43 Daryl G. Kimball: „Why We Don’t Need to Resume Nuclear Testing: A Reply to Senator Jon Kyl’s

»Why We Need to Test Nuclear Weapons«”. Carnegie Endowment for International Peace, htt p://www.carnegieendowment.org/2009/11/03/why-we-don-t-need-to-resume-nuclear-testing-reply-to-senator-jon-kyl-s-why-we-need-to-test-nuclear-weapons/6a3, 2009. november 3.

44 Tóth: „Interview with Tibor Tóth, i. m.45 Dunlop–Preez: i. m.46 Ráadásul az ilyen jellegű kihágásokat a 11 hidroakusztikus állomás egyike minden bizonnyal

észlelné. Kimball: „Sorting CTBT Fact From Fiction”, i. m.47 Meri Lugo: „U.S. CTBT Ratifi cation: What Russia Can Do to Help”. Project for the CTBT, htt p://www.

projectforthectbt.org/projectnews/SlipchenkoOP, 2010. augusztus 2.48 Chris Schneidmiller: „As Obama Prepares to Push Nuclear Test Ban, Technological Basis Still

Debated”. Nuclear Threat Initiative, htt p://www.globalsecuritynewswire.org/gsn/nw_20110713_3038.php, 2011. július 15.

49 Daryl G. Kímball: „Time for the Nuclear Test Ban”. Carnegie Endowment for International Peace, htt p://www.carnegieendowment.org/2010/08/24/time-for-nuclear-test-ban/5qd, 2010. augusztus 24.

50 Dunlop–Preez: i. m.51 Deepti Choubey: „The CTBT’s Importance for U.S. National Security”. Carnegie Endowment for

International Peace, htt p://www.carnegieendowment.org/2009/10/14/ctbt-s-importance-for-u.s.-national-security/5b8, 2009. október 14.

52 Schneidmiller: : „Senate Decision…”, i. m.53 Tóth: „Building up the Regime”, i. m.54 Schneidmiller: „As Obama Prepares…”, i. m.55 Schneidmiller: : „Senate Decision…”, i. m.56 A Szenátusban két független szenátor van: Bernie Sanders és Joe Lieberman. Ugyanakkor csak

Sanders támogatására számíthat a Fehér Ház, hiszen Lieberman erősen ellenezte az új START-ot, és nem támogatja a CTBT-t sem.

57 John Isaacs: „A Strategy for Achieving Senate Approval of the CTBT”. The Bulletin of the Atomic Scientists, htt p://www.thebulletin.org/web-edition/features/strategy-achieving-senate-approval-of-the-ctbt, 2009. április 15.

58 Daryl G. Kimball: „Administration Gearing Up for CTBT Push”. Arms Control Association, htt p://www.armscontrol.org/act/2011_06/brief_1, 2011. június.

59 Kimball: „Obama Administration…”, i. m.



Péczeli Anna

Résumé

The Comprehensive-Test-Ban-Treaty and Questions Regarding U.S. Ratifi cation

In 1996 the United States was the fi rst country to sign the Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty but aft er a long political debate in 1999 the U.S. Senate fi nally voted against ratifi cation, 19 votes short of the 67 needed. Aft er this devastating defeat, the question of banning all nuclear tests was taken off the American agenda for almost a decade. However, the inauguration of President Obama changed this approach again. In 2008, during the presidential campaign Barack Obama has already stated that if he was elected, he would immediately start working with the Senate to secure the ratifi cation of the treaty at the earliest date possible. Therefore, the case of the CTBT ratifi cation emerged again and it became one of the most important cornerstones of the president’s nuclear policy.

Although the arguments for and against the treaty did not change much in the past 15 years, the status of the implementation of verifi cation mechanisms and development of the American nuclear industry have made the treaty eff ectively verifi able and made the American arsenal safely sustainable without further nuclear tests. Therefore, the Obama administration now has a much stronger case for the CTBT than President Clinton had. However, securing the 67 votes needed for the ratifi cation of the treaty aft er the 2010 midterm elections still seems to be a huge challenge, not to mention that in light of the present economic crisis it is quite unlikely that the CTBT would be put on the Senate agenda before the 2012 presidential elections.


2011 - HUN - Péczeli - Külügyi Szemle - Az Átfogó atomcsendegyezmény és az amerikai ratiﬁ káció kérdőjelei

Documents