Ára: 150 Ft 2007. október A Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola diákjainak lapja jokaiiskola.uw.hu E lapszámunk készítői: 5.a: Bosits Miklós, Édes Dániel, Gergely Károly, Moldoványi András, Péntek Marcell; 5.c: Bokodi Imre, Blunck Réka, Farkas Zsófia, Forrai Anna, Huszár Sebestyén, Kosik András, Kőmíves Örs, Palkovics Attila, Ribári Krisztina, Ryan Anna, Tőkés Zita, Tűű Zsófia ; 6.b: Dömsödi Balázs; 6.c: Sűrű Gábor; 7.c: Farkas Petra, Moldoványi Eszter; 8.c: Horváth Vilma Laura, Lipták Beáta, Szabó Gréta Felelős szerkesztő: Vukovári Nóra Felelős kiadó: Hellnerné Nádor Ildikó igazgató E számunk tartalmából: 150 éves az iskola! Ami minket érdekel Melyik az év legnépszerűbb időszaka? Október 4. – az állatok világnapja Süssünk olasz gyümölcskenyeret! Ajánlók: könyv, cd, film! Ismered A gyűrűk urát? Fejtörők kicsiknek és nagyoknak Viccek minden mennyiségben
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Ára: 150 Ft
2007.
október
A Jókai Mór
Általános és Német
Nemzetiségi Iskola
diákjainak lapja
jokaiiskola.uw.hu
E lapszámunk készítői: 5.a: Bosits Miklós, Édes Dániel, Gergely Károly, Moldoványi András, Péntek Marcell; 5.c: Bokodi Imre, Blunck Réka, Farkas Zsófia, Forrai Anna, Huszár Sebestyén, Kosik András, Kőmíves Örs, Palkovics Attila, Ribári Krisztina, Ryan Anna, Tőkés Zita, Tűű Zsófia; 6.b: Dömsödi Balázs; 6.c: Sűrű Gábor; 7.c: Farkas Petra, Moldoványi Eszter; 8.c: Horváth Vilma Laura, Lipták Beáta, Szabó Gréta
Felelős szerkesztő: Vukovári Nóra
Felelős kiadó: Hellnerné Nádor Ildikó igazgató
E számunk tartalmából:
150 éves az iskola!
Ami minket érdekel
Melyik az év legnépszerűbb
időszaka?
Október 4. – az állatok
világnapja
Süssünk olasz
gyümölcskenyeret!
Ajánlók: könyv, cd, film!
Ismered A gyűrűk urát?
Fejtörők kicsiknek és
nagyoknak
Viccek minden mennyiségben
2
Petrőcz Mária
Ősz van
Beérett a termés
Gyönyörű ősz van!
Fénylik az október délután.
Beérett a termés,
nincs már gyümölcs a fán.
Ökörnyálból ezüst fonódik,
zizegnek a sárga levelek.
Gyönyörű ősz van!
Minden csendes, megelégedett.
A fák, a föld, a virágok
megadták, amit csak lehetett.
És mi megadjuk-e egymásnak?
Erre feleljünk, emberek!
3
Ünnepi hangulatban
Élénken emlékszem még a tizenötödik születésnapom reggelére. Sem nem hideg, sem
nem meleg, sápadt, tavaszi napnak indult- épp, mint az összes többi. A héven sietve
sorra vettem magamban az aznapi órarendet- a fizikánál kicsit összeszorult a torkom-,
majd beletemetkeztem a legszükségesebb tanulnivalókba. De amikor a kétes tisztaságú
ablaküvegen át kipillantottam a sokszor látott tájra, mégis úgy éreztem, hogy minden
kicsit más, szebb és ünnepi, mert azért mégis aznap volt a születésnapom! Kívánom,
hogy iskolánk alapításának jubileumi évében ez az ünnepi öröm adjon színt és fényt a mi
mindennapjainknak is!
A 150. évforduló megünneplésének első állomásaként az alsós napközisek 150 darab
tulipánhagymát ültettek el az iskola előtti kertben. A számokat formáló, friss virágágyások
már most magukra vonják a látogatók figyelmét, s tavaszra még pompásabb látványt
nyújtanak majd. Ha kíváncsiak vagytok az évfordulóhoz kapcsolódó további pályázatokra,
rendezvényekre, látogassatok el az iskola honlapjára, vagy figyeljétek az első emeleti
faliújságot!
Természetesen a már jól megszokott programjaink sem maradhatnak el. A nyári táborok
idén is nagy népszerűségnek örvendtek, belföldi és külföldi barangolásainkról bőségesen
találtok képet és beszámolót a következő oldalakon!
A felsősök többsége erdei iskolában vezethette le az első hét izgalmait. Az ötödikesek és a
hatodikosok Szandán töltötték ezt a négy napot, felkapaszkodtak a romvárhoz, jártak
Hollókőn, íjászkodtak, lovagoltak, és reméljük, nagyon jól érezték magukat. A hetedikesek
egy Vértesben fekvő pici faluba, Gántra utaztak. Ez az évfolyam szeptembertől egy
osztályként működik tovább, de a közös programok során talán alaposabban is
megismerhették egymást.
Október 5-én közösen emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. A színvonalas műsor az
ötödikesek rátermettségét dicsérte, akik sokan vannak és lelkesek- nézzétek csak meg a
borítón a lap készítőinek listáját!
S hogy mire számíthatunk még az ősz során? A honlap Tanévnaptár menüpontjában ízelítőt
kaphattok az előttünk álló programokból. Egy biztos: unatkozni továbbra sem fogunk!
4
Velünk történt
Nyári táborok
Ez a nyár is felejthetetlen volt sok jókais számára. Az eddigieknél is változatosabb táborok
vártak minden kalandra éhes diákot. Íme néhány kép a széles kínálatból. De szép is volt!
A nagy csapat Rudi bohóc legyőzi a gravitációt!
Minden új táborozót felavattunk! Két keréken Ausztrián át
Vajon az égig visz a vasút? A salzburgi vár alatt vonul egy kis csapat…
5
Őszi események
Ebben az évben is érdekes helyekre látogattak el a felső tagozatos diákok. Az 5-6. évfolyam
Szanda várának környéket és állatvilágát ismerhette meg. A 7. évfolyam Gánton töltött
néhány remek napot. Az ott készült felvételekből csemegéztünk.
A hegytetőre is felkapaszkodtunk! Azt meg ott ki lőhette?
Anyóka is örült nekünk Székesfehérváron. Bányavidék, ameddig a szem ellát.
Az aradi tizenháromra emlékeztünk. Köszönjük az 5. évfolyamnak!
6
Sprachlager in Österreich
Unsere schönste Tage im Sommer waren im Sprachlager in Österreich. Am
1. Juli haben wir uns vor der Schule getroffen und sind wir mit einem
Bus nach Österreich gefahren. Die Fahrt war lang, endlich sind wir am
Abend angekommen. Wir haben in Bad Goisern in einer
Jugendherberge gewohnt. Am ersten Tag sind wir nach Bad Ischl
gefahren, dort haben wir das Schloss von Franz Joseph und Sissi besucht. Nachmittags hatten
wir immer drei Stunden Unterricht. Wir waren in zwei Gruppen geteilt. Die Lehrer haben nur
Deutsch verstanden, also wir mussten auf Deutsch sprechen. Unser Lehrer hat Gitarre
gespielt, wir haben Lieder gesungen.
Am zweiten Tag sind wir nach Hallstatt gefahren. Dort waren wir im Salzberkwerk. Wir
sind mit Sielbahn gefahren und auf der Rutsche gerutscht. Das war interessant! Ein Gerät hat
unsere Geschwindigkeit gemessen. Hallstatt ist eine schöne Stadt, wir machten einen
Spaziergang und kauften Geschenke. Das Wetter war oft windig und regnerisch, deshalb
konnten wir manchmal nicht weggehen. Dann spielten wir zusammen oder bastelten wir.
Einmal waren wir im Kino. Am letzten Tag hatten wir keinen Unterricht. Wir machten einen
Ausflug nach Salzburg. Über Salzburg haben wir schon gelernt, deshalb war der Ausflug
besonders interessant. Wir waren in der Festung im Festungsmuseum und in der Kirche. Wir
sahen auch Mozarts Geburtshaus.
Endlich sind wir nach Hause gefahren. Unsere Eltern warteten auf uns vor der Schule und
wir haben stundenlang über unseren Erlebnisse erzählt.
Waldschule in Szanda
Die 5. und 6. Jahrgangsstufen sind am 9. September, am Sonntag nach Sanda gefahren. Die
Fahrt hat 1,5 Stunden gedauert, dann haben wir ausgepackt. Das Mittagessen war sehr fein.
Am Nachmittag sind wir zur Burg Szanda gegangen. Herr János hat viel Interessantes erzählt.
Die Aussicht war wunderschön. Am Montag sind wir nach Hollókő gefahren. Dort haben wir
die Burg und Museums besucht. Dann mussten wir eine Stunde warten, weil der Bus kaputt
wurde. Am Dienstag waren wir in einem Magnetophon-Museum, und auf einem Bauernhof.
Dort durften wir Haustiere streicheln. Außerdem gab es verschiedene Programme, wir
spielten Fußball, Tischtennis, und ritten… Es gab auch Wettbewerbe. Endlich sind wir nach
Budapest gefahren. Das Lager hat uns gut gefallen.
Klasse 6.c
7
A vár elfoglalása
Mint minden felsős, hatodikosként mi is mentünk erdei iskolába. A négy nap alatt sok
érdekeset láttunk, de nekem leginkább a kirándulás tetszett.
Azon a napon a szandai várba indultunk kora reggel. Nem számítottunk ekkora túrára, ezért
egy kicsit felkészületlennek tűnhettünk János bácsinak, aki a kirándulást vezette. Persze
ennek nagyon egyszerű a magyarázata, hiszen mindannyian láttuk a várat a házunk ablakából.
Olyan közelinek tűnt! Tulajdonképpen igazunk is volt ebben, de egy útlezárás, amit mi nem
láthattunk, meghosszabbította az utat. Alig hogy elhagytuk a házakat, a csodálatos természet
tárult elénk. Mellettünk a fű nagyobbra nőt, mint némelyikünk, így könnyedén elbújhattunk.
A kukoricásból pedig még János bácsi is alig látszott ki. Azonban hiába nézhettük a gyönyörű
tájat, a nap egyre jobban tűzött ránk. Egyre elviselhetetlenebb volt a forróság, így egyre
szomjasabbak és éhesebbek lettünk. Jobb híján a mellettünk levő csipkebogyóbokorról
csillapítottunk az éhségünket. Azért kitartóan gyalogoltunk tovább, aminek meg is lett az
eredménye, mert a szél, ahogy magasabbra értünk, hűsített minket. A fák alá érve már
kellemes hűvös lett a levegő. Egy tisztásra érve megpihentünk, és János bácsi mesélt nekünk
az állatokról. Megmutatta, hogyan etetik a vaddisznókat. Elmondta, hogy Korzikáról
telepítették ide a muflonokat. A pihenő után egy kis gyaloglás végén megkönnyebbülten
pillantottuk meg a várat. Most következett még csak a java! Innentől meredeken emelkedett
tovább az út, és mellette függőleges bazaltoszlopok sorakoztak. Fárasztó szakasz után értünk
fel a várba. A vár közelről nem is tűnt olyan nagynak, tulajdonképpen a romokon kívül más
nem maradt meg belőle.
Mégis megérte a sok fáradozást, mert a kilátás kárpótolt minket mindenért. Sajnos nem
maradhattuk sokáig, mert az orkánszerű szél majd’ lefújt minket. Mondanom sem kell, hogy
lefele hamar leértünk és este nem kellett minket ringatni!
Sűrű Gábor, 6.c
8
Kirándulás a Vértesben
Hétfőn indultunk az erdei iskolába. Egy és fél óra út után
értünk a szállásra, ahol lepakoltunk, és rögtön utána indultunk
túrázni. Az út elég hosszú volt. Egy nagy emelkedővel
kezdődött, s mikor felértünk, már biztos voltam benne, hogy
megérte megmászni a hegyet. Az osztály csoportokban ment.
Elöl a lányok, akik azt hitték, hogy rövid lesz a túra, mögöttük
a fiúk, leghátul pedig három lány, akik nem tudtak olyan
gyorsan gyalogolni. Az utunk először egy kisebb fennsíkon,
azután tölgyerdőn vitt keresztül. Szép idő volt. A nap
bearanyozta a tájat, és vidáman nevetett az osztályra. Útközben láttunk somot, kökényt és
kétféle gombát is. Én mindegyiket lefényképeztem, hogy otthon meg tudjam mutatni.
Többször megálltunk pihenni. Ilyenkor ettünk, vagy a fájó lábunkat tapogattuk.
Talán tíz kilométer gyaloglás után egy faluba értünk. Gyönyörű volt! Csupa fehérre meszelt
kis ház és ősöreg fenyőfák szegélyezték utunkat. A faluban kutat is találtunk. Itt megtöltöttük
a kulacsainkat, de volt, aki még azon kívül is ivott. Kiértünk a faluból, s nemsokára
erdőhatárhoz érkeztünk, ahol a tölgyerdőt bükk váltotta fel. Itt olyan hangulata volt a tájnak,
mint a Mátrában. Hamarosan újra megálltunk pihenni. Egy hegytetőn álltunk meg. Csodálatos
kilátás tárult elénk, és Attila bácsi megmutatta, mennyit kell még mennünk. Nagyon soknak
tűnt! Ehhez képest viszonylag gyorsan visszaértünk Gántra. Már mindenki nagyon fáradt volt,
a legtöbb embernek feltörte a lábát a cipő.
Vacsorára meleg ételt kaptunk. Nagyon jól esett, mert reggel óta csak két zsemlét és egy
almát ettem. Mindenki kimerült estére, de ennek ellenére szép volt ez a nap!
Moldoványi Eszter, 7.c
9
150 éves az iskola
Mese az iskoláról
A levéltári források szerint: egyszer volt, hol nem volt, hogy közel 150 évvel ezelőtt egy
nemes lelkületű, adakozó úrnak szép gondolata támadt.
Az urat Verheim Fülöpnek hívták, s foglalkozását tekintve pesti vaskereskedő volt. Ami
pedig szép gondolatát illeti, az nem volt más, mint az iskolaalapítás ötlete. Felszólította hát a
hegyen élő állandó lakosokat, hogy ha támogatják a terveit, akkor a templom mellé
hamarosan felépítteti az iskolát is.
Akkortájt a hegyet bérkocsisok, és a majorságban tehenészettel, szőlőtermesztéssel,
fakitermeléssel foglalkozó emberek lakták. Verheim úr legnagyobb meglepetésére a
helybéliek apraja-nagyja üdvözölte tervét, és vállalta a munkát, s hamarosan összehordták az
építkezéshez szükséges köveket a kijelölt helyre.
Így épült fel iskolánk őse 1858-ban, mely egy tágas tanteremből és egy kis tanítói szobából
állt. Akkor nem iskolának, hanem tanháznak nevezték.
Vajon hány gyermek járhatott ide, milyen tárgyakat tanulhattak, milyen könyveik lehettek
akkor? Hogy öltözködhettek, mennyi házi feladatot kaptak? El sem tudjuk mindezeket
képzelni, hiszen minden, ami mai iskolai környezetünkhöz, iskolás hétköznapjainkhoz
kapcsolódik, ez így természetes nekünk. Ezt a tanévet annak szenteljük, hogy ismerkedjünk a
régmúlttal, tanulva emlékezzünk, választ keressünk az előbb feltett kérdésekre, mert az eltelt
150 év igazi történelmi idő.
Az előttetek álló jubileumi évben számos olyan feladatban, sportjátékban, vetélkedőben,
pályázatokon vehettek részt, mely iskolánk történelméről, diákéletéről szól. Ebben sok-sok
segítséget kaptok majd szaktanáraitoktól is. Évfordulós faliújságunkon minden hónapban
olvashattok programjainkról, terveinkről.
Szeretnénk ezt az évet a Ti szép munkáitokkal büszkén gazdagítva,
méltóképpen megörökíteni az utánatok következő, itt tanuló diákoknak.
Gondoljátok csak el, hogy ötven év múlva, ha az iskola már a 200.
születésnapját fogja ünnepelni, már Ti fogtok öregdiákként emlékezni a
Jókaiban eltöltött gondtalan, vidám és tartalmas évekre!
A vámpír ........................................................................................................................................... 16