Bottyán Katalin: 1956 mint sorsesemény …a sorseseményt nyilvánvalóan egy másik sorsesemény előzi meg, amely a társadalmi és személyes tudattalanban lassan, de biztosan idáig vezetett. Hol lehet megragadni 1956-ot, mint sorseseményt? Nyilvánvalóan saját élettörténetünkben és identitásunkban, itt és most… I. Dolgozatomban 1956-ot mint sorseseményt szeretném bemutatni. Először néhány mondatban ismertetem a narratív identitás elmélet néhány fő elemét, majd a forradalom legfontosabb jelképei és a sorsesemény definíciója közötti analógiára irányítom rá a figyelmet. Végül a sorseseménnyel rokon, ám más árnyalatú pszichológiai fogalmat, a traumát is használni fogom néhány mondat erejéig. A néhány interjúrészlet derecskei beszélgetőtársaimtól származik. A személyes élettörténet a család, a lokális közösség és a nemzet közös narratíváin alapszik, abba szövődik bele. Ezen a közös birtokon, a kollektív
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Bottyán Katalin:
1956 mint sorsesemény
…a sorseseményt nyilvánvalóan egy másik sorsesemény előzi meg, amely a társadalmi és
személyes tudattalanban lassan, de biztosan idáig vezetett. Hol lehet megragadni 1956-ot,
mint sorseseményt? Nyilvánvalóan saját élettörténetünkben és identitásunkban, itt és most…
I.
Dolgozatomban 1956-ot mint sorseseményt szeretném bemutatni.
Először néhány mondatban ismertetem a narratív identitás elmélet néhány fő
elemét, majd a forradalom legfontosabb jelképei és a sorsesemény definíciója
közötti analógiára irányítom rá a figyelmet. Végül a sorseseménnyel rokon, ám
más árnyalatú pszichológiai fogalmat, a traumát is használni fogom néhány
mondat erejéig.
A néhány interjúrészlet derecskei beszélgetőtársaimtól származik.
A személyes élettörténet a család, a lokális közösség és a nemzet közös
narratíváin alapszik, abba szövődik bele. Ezen a közös birtokon, a kollektív
emlékezeten keresztül éri el az ember, vagy az emberek egy csoportja a múlt
eseményeit és tényeit, amelyeket újra- és újra elbeszélnek, mintegy
előszámlálnak, és ha szükséges, az aktuális helyzetnek megfelelően
újraértelmeznek. A közösen forgalmazott narratívák olyan viszonyítási pontok,
amelyek segítségével minden új tapasztalatot el lehet helyezni. Mindezekből
merít az „adatközlő” a számára félig-meddig idegen érdeklődő kérdésére, és
beszéli el az aktuálisan érthetőnek, értékesnek és megengedhetőnek ítélt
változatot, hiszen pontosan szabályozott, hogy ezeknek a történeteknek az egyes
verzióihoz ki férhet hozzá. A megfejtés vagy inkább értelmezés egy részét
elvégzi a közösség maga: a szomszédok, ismerősök, rokonok folytatják,
kiegészítik, pontosítják, saját, és a média által közvetített véleménnyel színezik.
A történetek részének tekinthetők a szándékos vagy véletlen elhallgatások, a
szünetek, kitérők, magyarázatok is, amelyek mögött megfejthető értelem van.
Ezek esetleg csak egy értő kérdésre várnak, hogy történetté lépjenek elő.
De az is lehet, hogy már végleg elbeszélhetetlenek: egy olyan múlt időszak
történetei, amiről hallgatólagosan mindenki elfogadta, hogy soha nem lesz jövő.
Ezeket a potenciális történeteket prenarratív struktúráknak nevezhetjük1.
A narratív identitás elmélet alapfogalmai:
Személyes azonosságunk az élettörténetünk egységében áll2:. Mindez egy
másik megfogalmazásban: Önmagam (idem) maradok akkor is, ha már nem
vagyok ugyanaz (ipse)3 A személyes történet tehát az önazonosság és a másság
összekapcsolódásának története.
A tapasztalat eredménye folyamatos értelmezés, a sors visszamenőleges
elbeszélése, retroaktív konstitúció4. Mindazért, amit az elbeszélő élettörténetébe
beleilleszt, a felelősséget is elvállalja bizonyos értelemben.
Ezzel párhuzamosan folyamatosan képződik a rejtett, aktuálisan félreszorított
értelmezések sokasága is. Ezek a rejtett értelmezések is jelen vannak az
élettörténetben, és befolyásolják az életpályát.
Amint az általam gyűjtött derecskei és a szakirodalomban megjelent
élettörténetek olvasása közben gondolkodtam a használni kívánt fogalmakon,
megrendülten tapasztaltam: a szakszavak eggyé válnak az eseményekkel, a
szemléltetés céljából kiválogatott képekkel, és, mintegy megragadva tudatomat,
ráébresztenek, hogy az első, és végső soron a legfontosabb, amit 1956-ról el kell
mondani, hogy a forradalom sorsesemény.
A sorsesemény Tengelyi által megfogalmazott definíciója nem egyezik meg a
hétköznapi értelemben vett „sorscsapással”, még kevésbé a „történéssel” vagy 1 Tengelyi 1992: 223. 2 Tengelyi 1998: 16. 3 Tengelyi 1998.17. Atlantisz Kiadó 1998.4 Tengelyi 1992.207. Atlantisz Kiadó 1992.
„eseménnyel”. Az identitást alapvetően érintő rendkívüli dologról van szó – és
így számtalan, esetleg tragikus jelenség nem számítható a sorsesemények közé.
A sorsesemény fogalma ugyanis (mind a három, egymással nagyjából azonos,
mégis különböző definíció Tengelyi Lászlótól származik):
olyan tapasztalat, ahol önazonosságunk szövedéke felfeslik, és ennek
folyományaként olyan lehetőség nyílik meg előttünk, amely az
elsajátítás minden igyekezetével a megszüntethetetlen másság és
idegenség erejét szegezi szembe, s amely ennélfogva egyenesen az
önmagunkból való kilépés igényét támasztja velünk szemben5.A
koherens valóság burka felhasad, és ennek következtében az
élettörténetet (identitást) újra kell konstruáln6i
A sorsesemény olyan magától meginduló, uralhatatlan módon
lejátszódó, föld alatti értelemképződésre utal, amely az élettörténetben
5 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.6 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.
új kezdetet teremt7. 1. kép:
Lyukas zászló a Corvin közben8A felhasadt szövedék, ami lehetőséget
nyújt az elsajátíthatatlan mássággal való szembeszegülésre, és egy
magától meginduló, uralhatatlan módon lejátszódó értelemképződésre
utal, fizikailag is megtestesül a forradalom legismertebb jelképében, a
lyukas zászlóban. Az identitás egységét jelentő lobogóba vágott lyuk
olyan, mint egy ajtó, amin keresztül a megszállót, az identitásunkat,
azaz a nemzeti és élettörténetünk egységét elbirtokló idegent ki lehet
dobni, s amin keresztül valami egészen más, de immár nem idegen,
hanem ismerős, hívott és várt dolog bejöhet. A „forradalom
tisztaságának” nevezett érzés, egyfajta magasabb tudati állapotban a
nemzeti egység megtapasztalása, egy magasabbrendű, szinte éteri
7 Tengelyi 1998.199. Atlantisz Kiadó 1998.8 Marossy 2006. 98.
alkotóelem, a levegő beillesztése a zászló anyagába. Szinte valamennyi
személyes beszámoló megemlíti ezt az ünnepélyes hangulatot.
Mindennek derecskei vonatkozásat illusztrálja most egy kép és egy
idézet: 2. kép: A
derecskei tantestület felajánlásai9A második képen látható az a lista, amin a
derecskei iskola nevelőtestülete és dolgozói a forradalom hősei részére
a pénzadományaikat felajánlották. Senki nem mondta, hogy nem
ad. Még a hivatalsegédek is adtak, ha többet nem, tíz forintot. Abba az
időbe! Még két teherautó élelmiszer is összegyűlt, pedig akkoriban
hiány volt mindenből. (Magyary Béla)
9 Pénzfelajánlások jegyzéke, Derecske, 1956. Magyary Béla tulajdona
3. kép: Nyitott, őrizetlen
pénzgyűjtő láda az Írószövetség székháza előtt10A harmadik kép Budapesten
készült. A forradalom szimbólumainak egyike lett, hogy az utcán
elhelyezett őrizetlen ládákba gyűlt a pénz az elesettek családjainak.A
forradalmi tevékenység részeként mindenütt első helyen állt a jelképek
cseréje: a zászlóból kivágott címert a ledöntött szovjet hősi
10 Orbán 2006: 75.
emlékművek is gyorsan követték.
. kép: Sinkovits Imre szaval Petőfi szobránál11Mindezek helyett a nemzeti
hősök, Petőfi, Kossuth és Bem szobrai lettek a forradalom fontos
helyszínei, gyülekezőhelei – szemléletetve azt, hogy . szabadságért
való küzdelemben a hétköznapi emberből lett forradalmárok a múlt
nagy hőseitől veszik át a stafétát.
11 Marossy 2006. 29.
5. kép: Restaurált 56-os zászló12A felhasadt szövedéken keresztül jövő
teljesen mást először nem lehetett felismerni, és nem derült ki azonnal
a résztvevők jövőbeli szerepe sem:
12 Pásztó, Mikszáth Kálmán Gimnázium, Fő u. 58.
6. kép: Szovjet katonákkal
barátkozó magyar fiatalok13A zászló szakadása által jelképezett forradalmi
térben történt meg a szabadságharc, ahol lányok, gyerekek,
egyetemisták, de az egész nemzet is próbált fegyverrel küzdeni a
leküzdhetetlenül beáramló mással (az ÁVÓ sortüzeivel, a szovjet
csapatokkal és az őket behívó Kádárral) szemben. És ugyanez a tér
még, ahol később a forradalmat követő megtorlások is lejátszódnak. És
ennek a térnek a helyén épül fel a „legvidámabb barakk”: kicsi jólét,
kicsi szabadság, kicsi terror, gulyáskommunizmus országa. A
megtorlás, a hallgatás és a történetek mesterséges, nem az
élettapasztalaton alapuló megfogalmazása végül visszafelé is
felszakította a forradalom és a benne részt vevők élettörténetének,
13 Marossy 2006. 44.
identitásának a szövedékét. Eszközei a halálbüntetéstől a börtönön és a
megbélyegzésen át az elemi élettapasztalat és identitás részévé vált
félelemig és szégyenig változtak. Ezért nehéz még ma is 1956-ról