1. tétel: A mondat fogalma. A mondat fajai a kifejezett ... · PDF file1. tétel: A mondat fogalma. A mondat fajai a kifejezett tartalom és a beszélő...

1. tétel: A mondat fogalma. A mondat fajai a kifejezett tartalom és a

beszélő szándéka szerint. A modalitás. A grammatikai forma és a

funkció ellentmondása

Mondat: a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközből

álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, mely a beszédfolyamatot, illetve a beszélő és a

hallgató közötti kommunikációs kapcsolatot egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy felhívó

mozzanattal építi tovább. /Deme/

A beszélő szándékát figyelembe véve lehet:

Kifejező: felkiáltó, óhajtó

Közlő: kijelentő, felszólító

Érdeklődő: kérdő

A mondatok közti különbségek a modalitásban jelentkeznek.

A modalitás: a beszélő ember valósághoz való szubjektív viszonyának nyelvi kifejezése, főleg

az igemódok és módosítószók használata és az intonáció (hangsúly, hanglejtés) által.

Kijelentő mondat:

Elsősorban gondolati tartalmú, általában ábrázoló funkciójú. A beszélő ismereteit,

tapasztalatait közli.

Formai szempontból: kijelentő módú állítmány jellemzi. Ha az állítmány hiányzik, kijelentő

módú ige vagy névszó helyettesíti. pl: Megvettétek a cipőt? Meg(vettük).

Feltételes kijelentés: főleg a feltételes összetett mondatok jellemzője. Azok a mondatok is

kijelentők, melyek az alany kívánságát, óhaját feltételes módú állítmánnyal jelzi, de nem a

vágy, hanem a közlés a lényeg. pl: Péter szeretne olvasni.

Jellemző még a közepes hangfekvés, hangerő, nyugodt hanglejtésforma. Írásbeli jele a pont.

Felkiáltó mondat:

Az ember érzelmeinek kifejezője, elsősorban érzelmi telítettségű. Közel áll a kijelentő

mondathoz, mert sokszor logikai ítéletet fejez ki, állítmánya kijelentő módú, de megjelenik a

beszélő érzelmi állásfoglalása is. pl. Jött a nyár!

Formai szempontból: erősebb nyomaték, magasabb vagy mélyebb hangfekvés. Sokszor

indulatszót is tartalmaz. pl. Ejnye, de ügyetlen vagy! Gyakori a mit, és a hogy névmást, illetve

határozót tartalmazó mondatok. pl. Hogy nézel ki! A mondat végén ! van.

Óhajtó mondat:

Akaratot, kívánságot, vágyat fejez ki. Célja, hogy a hallgató tudomásul vegye a mondat

tartalmát. Kétféle lehet: megvalósulható és megvalósulhatatlan. A megvalósulható a jelenre

vagy a jövőre vonatkozik. pl. Bárcsak 5re felelnék! A múltra vonatkozó csak akkor lehet jó, ha

a kívánság sorsa már eldőlt pl. Bárcsak 5 lenne a tegnapi dolgozatom! A megvalósulhatatlan

általában múltra vagy a jelenre vonatkozik.

Formai szempontból: állítmánya feltételes módú, általában benne van a feltételes

módosítószó. Mondatvégi írásjele a !.

Felszólító mondat:

A beszélő akaratának felhívó eszköze, célja, hogy a hallgató ennek megfelelően járjon el.

Lehet parancs (Sorakozz!), kérés (Idefigyelj!), buzdítás (Vegyen csak belőle!), ráhagyás,

megengedés (Had fusson egy kicsit!).

Formai szempontból: felszólító módú állítmány. Lehet hiányos mondat is felszólító (Pincébe!)

Az ige 1. vagy 2. személyű, ritkán 3. Nagyobb hangerővel mondjuk. Írásban !-t használunk.

Kérdő mondat:

A tudás bizonytalansága, vágya hozza létre. Elsődleges az ábrázoló, tájékoztató funkció.

Lehet eldöntendő vagy kiegészítendő kérdő mondat.

Eldöntendő: Ezeknél a mondatoknál a hallgató valamilyen bizonytalanságra várja a

megerősítést. . A mondat fő része az a rész, ahol a bizonytalanság kifejeződik. Ez lehet alany,

állítmány, tárgy, határozó vagy jelző. A hallgatót válaszadásra hívja fel. Az állítás és a tagadás

közt van. Állító, tagadó vagy bizonytalan válasz adható rá. Idesoroljuk a választó kérdéseket

is (Sajtos vagy vajas kenyeret kérsz?). Kétféleképp kérdezzük: -e, ugye kérdőszóval.

Kiegészítendő: A beszélő arról tájékoztat, hogy ismerete valamilyen téren hiányos, erről

szeretne információt kapni. Jellemzője a kérdő névmás (ki?, mi?), kérdő határozószó (hol?,

meddig?, mikor?). Általában a kiegészítendő mondatrésszel válaszolunk rá. Idesorolható a

nyitott kérdés is, amire a válasz hosszabb (Hogy képzeled a jövődet?). Gyakran használják

szépirodalmi művekben, ezek a költői kérdések (Minek nevezzelek?). Végére ?-t teszünk.

A grammatikai forma és a funkció ellentmondása: A mondatok nem mindig azt a funkciót szolgálják, mint amire gondolunk. Főleg a kérdő

mondatot használjuk más modalitásúak helyett. Ahhoz a mondatfajtához tartozik így a

mondat, ami helyett használjuk. Először a formát és csak aztán a funkciót állapítjuk meg. A

kérdő mondattal kifejezhető: felkiáltás (Kell ez nekem?), óhajtás (Miért nem később

jöttünk?), felszólítás. Beszélhetünk olyan mondatról is, amiben kérdőszó van, mégis felkiáltó

(Milyen szép ez a virág!). A kérdő mondat feltételes módú igével óhajtást is kifejezhet

(Elmennél a gyerekért?) A felkiáltó mondat is lehet óhajtó (Ha egyszer elmehetnék oda!),

felszólító (Ezt a következő órán felmondod!). A felszólító mondat lehet óhajtó (Ott vedd el

feleségül, ahol először megcsókoltad!).

2. tétel: A mondatok osztályozása logikai minőség és szerkezet szerint

Egyszerű mondat:

Egyetlen alany- állítmányi szerkezetet vagy egy tagolatlan egységet tartalmazó szerkezet.

Szerkezetileg lehet tagolt vagy tagolatlan. Ha van benne állítmány, akkor tagolt (A tó szélén

áll a ház.), ha nincs tagolatlan (Ejnye!).

A csak predikatív szerkezetet (alany- állítmány) tartalmazó mondatot tőmondatnak nevezzük

(A kutya áll.). Beszélhetünk halmozott tőmondatról is (Almát, krumplit vettem.). Ha az

állítmányhoz vagy az alanyhoz alárendelt bővítmények tartoznak, akkor bővített mondatról

beszélünk. Hiányos a mondat, ha az azt szervesen alkotó elem valamelyike kimarad belőle,

de úgy, hogy a többi elem kifejezi a kimaradt elemet. A mondatnak van egy minimális

szerkezete, ez a predikatív szerkezet, amihez hozzátartozik a tárgy és a vonzathatározó is

(Kati köti a pulcsiját.). Ezek az elemi mondatok. Ha hiányzik valamelyik rész, akkor hiányos a

mondat.

A vonzatszerű mondatfunkciós részek osztályozása:

Kötelező: az, ami az állítmány mellől semmiképp sem hiányozhat (ért vmihez).

Reprezentálható: a minimális mondatrészhez tartozik, de elhagyható bizonyos körülmények

közt (hozzáfog).

Fakultatív: az a mondatrész, ami nem tartozik a minimális szerkezethez, így simán

elhagyható ((Kedvesen) mosolyog).

Hiányok esetei:

Állítmány hiányának esetei:

Összetett állítmány igei részének hiánya. Akkor lesz hiányos, ha múlt vagy jövő idejű, 3.

személyű, de nem kijelentő módú.

A létigével kifejezett állítmány hiánya. Hiányos az a mondat is, melyben határozószó a

személyes névmás határozós személyragos formája vagy határozói igenév a határozó,

ami mellől elmaradhat a létige. (Rajta a szeme.)

Elmarad az állítmány, mert azonos az előző mondatrész alanyával.

Természetszerűleg hiányzik az állítmány, mivel megegyezik a főmondat állítmányával.

Alany hiányának esetei:

Csak akkor hiányos, ha az állítmány 3. személyű, az alanyt pedig csak hozzáértjük.

(Hazafelé mindig betér hozzá (öcsi).).

Hiányos akkor is, ha alanyi mellékmondat pótolja a hiányt (Érdekes, hogy nem hív.)

Tárgy hiányának esetei:

az ige grammatikai és jelentéstani jegyei arra mutatnak, hogy a tárgy a mondathoz

tartozna: ige tárgyas ragozása, az ige tranzitívvá válása (bámul- megbámul), az ige

jelentése (kap, kér, lát…).

a tárgy számára és személyére nem következtethetünk az állítmányból.

A tárgyi mellékmondat főmondata nem tartalmaz utalószót. (Nem látja, hogy mi folyik

itt.)

Határozó hiányának esetei:

Ha hiányzik a birtoklást kifejező, létigéhez kapcsolódó nak/nek ragos, 3. személyre utaló

részeshatározó (Olyan gondolatai is voltak (Gábornak)).

Ha hiányzik a kell, lehet, szabad + főnévi igenév 3. személyű cselekvést kifejező

részeshatározó (Ahhoz kell tartania magát.)

Ha elmarad a középfokú melléknévhez hasonlító határozó (Az egyik nagyobb (a

másiknál)).

Birtokos jelző hiánya:

A birtokos személyjel mindig jelzi a birtokos jelző szükségességét. Elmaradásakor a

személyjel bármely névszóval pótolható. A személyjel pontosan kifejezi a birtokos személyét

és számát.

Összetett mondat:

Két vagy több mondategység összekapcsolásával keletkezik. Beszélhetünk szerves és

szervetlen összetételekről. A szerves összetételek tagmondatai alá vagy mellérendelő

kapcsolatban lehetnek egymással. A szerves mondatrész lehet mondatrészkifejtő és nem

mondatrészkifejtő is és mindkettő lehet sajátos jelentéstartalmú is.

Tagolatlan mondat:

Nem tartalmaz predikatív szerkezetet, de kommunikációs funkciói ugyanúgy vannak. Ilyenek

a kifejezés (Oh!), befolyásolás (Hess!), tájékoztatás (Rokonok). Lehet szerkesztett és

szerkesztetlen. Szerkesztett, ha szintagmákra bontható, de a szerkezet főtagja nem alany

vagy állítmány. Szerkesztetlen, ha egyetlen szóból áll. Mindig szerkesztetlen: indulatszók,

felelő szók (talán, igen, nem). Lehet ez is az is: vezényszavak, felkiáltások egy része, címek,

megszólítások.

Átmeneti típusok:

Halmozott mondatrészes mondatok, mondathoz lazán kapcsolódó részeket tartalmazó

mondatok, módosító értékű mondatrészeket tartalmazó mondatok, „mint”-es szerkezeteket

tartalmazó mondatok.

Halmozott mondatrészes mondatok:

Egymással mellérendelő szószerkezetet vagy szószerkezetcsoportot alkotnak. Lehet

állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző.

Halmozott állítmányú mondatok: Főzött, mosott, takarított rá évekig.

Halmozott alanyú, tárgyú, határozójú mondatok: Mindig egyszerű a mondat, kivéve, ha az

állítmány közbeékelődik, mert akkor összetett lesz.

Mondathoz lazán kapcsolódó értelmezőszerű tárgy és határozók: ha az állítmányhoz tudjuk

kapcsolni és nem a mondategységhez, akkor egyszerű.

Módosító értékű mondatrészeket tartalmazó mondatok: Formailag összetett. A

leglényegesebb elemet a mellékmondat tartalmazza, a főmondat a beszélő viszonyát fejezi

ki. (Kati, úgy vélem, meggyógyult.)

„mint”-es szerkezeteket tartalmazó mondatok: Összekapcsolhat alárendelt mondatot.

Bevezethet álhasonlító mondatot (A nyelvtan, mint köztudott alapvető tárgy.) Állhat

mondatrész szerepében is.

3. tétel: A szintagma fogalma és fajtái. A szószerkezetcsoportok.

Szintagma: legalább 2 nem viszonyszói értékű szónak nyelvtanilag megformált, bizonyos

általános viszonyt is kifejező, a szónál rendszeresen alkalmibb egysége.

Nyelvtani megformáltság: a szószerkezet tagjai szabályos szófaji- alaktani egyezések szerint

kapcsolódnak (ragokkal, jelekkel, névutóval, kötőszóval). pl: ezt a könyvet, ma és holnap.

Általános viszonyt is kifejező, a szónál alkalmibb egységek. Nem csak fogalmat jelöl, hanem 2

fogalom viszonyát. általában a fogalmak alkalmibb viszonyait fejezi ki. pl: kenyeret vesz, DE a

részt vesz, figyelembe vesz is!!

Szintagmákra pl:

igei: Lola ír.

főnévi: Feri olvas.

tárgyas: könyvet olvas

számnévi: sok hiba

melléknévi: zöld póló

névmási: ő vette meg

igenevek: főnévi: szeret aludni, melléknévi: alvó ember, határozói: futva beszél

Szintagmát alkotnak: ige, főnév, melléknév, számnév, névmás, igenevek, határozószók.

Nem alkotnak szintagmát: viszonyszók: segédige, névutó, névelő, igekötő, kötőszó,

módosítószó, mondatszók: indulatszó, felelő-, kérdőszók, hangutánzó szók.

Szószerkezetek fajtái: A tagok közt fennálló viszony alapján: hozzárendelő, mellérendelő,

alárendelő.

Hozzárendelő: A-Á szintagma (predikatív) pl: Én olvasok.

Alárendelő: alaptag

bővítmény (determináns)

Fajtái: alanyos: bíró vezette, tárgyas: levelet ír, határozós: szépen olvas, jelzős: piros alma.

Mellérendelő: a mellérendelő szintagmák általában kéttagúak, de lehetnek többtagúak

is. A szintagmatagok mondatrészi szerepe azonos, tehát egymással általában

felcserélhetőek, akármelyikük elhagyható a mondat szerkezetének felbomlása nélkül.

pl: érdekes és tanulságos könyvet olvastam tanulságos és érdekes könyvet olvastam

tanulságos könyvet olvastam könyvet olvastam.

Fajtái:

kapcsolatos: fiú és lány

ellentétes: fontos, de rossz hír

választó: gyorsan vagy lassan gyere

következtető: győzelmet, tehát sikert

magyarázó: használhatatlan, ugyanis törött

Szószerkezetcsoportok: a szószerkezetek egymás mellé és egymás alá rendeződhetnek, ily

módon szószerkezetcsoportokat hozhatnak létre. Az elrendeződés módja szerint 3 csoportot

különböztetünk meg:

szószerkezetlánc: függőleges, azaz alárendeltségi viszonyt jelent. pl: Nagyon hosszú

könyvet akart írni.

A

T

T

Jmi

Jmi

Szószerkezetbokor: itt az alaptaghoz külön- külön kapcsolódnak különböző bővítmények,

melyek közt nincs nyelvtani kapcsolat. pl: A szobában, csendben könyvet olvas.

Á

T Hm Hh

Szószerkezetsor: mellérendelő szószerkezetek kapcsolásából jön létre. A sor minden

egyes tagja kapcsolódik az alaptaghoz, ugyanakkor egymáshoz is. A bővítmények közti

viszonyt a mellérendelés valamely fajtája jelenti. pl: Fagyit, kávét, sütit és üdítőt kérek.

Á

T T T T

4. tétel: Az állítmány fogalma és fajtái.

Állítmány: a mondatnak az a része, mellyel az alanyról megállapítunk valamit (cselekvést,

történést, létezést, minőséget, mennyiséget). Ez történhet igével, névszóval vagy

együttesen. Az alannyal számban és személyben is egyezik .

Kérdése: mit állítunk?

Elemzéskor 2 vonallal húzzuk alá.

Fajtái:

Igei állítmány: olyan jelentést fejez ki, melyet az ige, mint szófaji kategória hordozhat,

tehát: cselekvést, történést, létezést, állapotba jutást.

Cselekvés: Kati olvas.

Történés: Kati főzött.

Létezés: Kati van.

Állapot: Kati alszik.

Különleges fajtája a kettős állítmány, melyben 2 igealak van. Ezekben a mondatokban a kell,

lehet, szabad stb. személytelen állítmány mellett az eredeti főnévi igenévi alany helyett

ragozott állítmány áll: kell mennemkell menjek

Ábrázolása: (van)

Névszói állítmány: az alannyal minősítő vagy azonosító viszonyban áll. Főnévi, melléknévi

vagy számnévi jelentéstartalmat vonatkoztat alanyra.

főnév: apa autószerelő

melléknév: a gyerek ügyes

számnév: sok a leves

névmás: ilyen a hangulatom.

A névszói állítmány alaktanilag kötött: jelen idejú, kijelentő módú, 3. személyű.

pl: A fiú okos. A fiúk okosak.

Ha valamelyik kritérium közül az egyik megváltozik, akkor névszói- igei állítmány lesz.

Névszói- igei állítmány: minden olyan esetben használjuk, amikor a névszói rész által

kifejezhető jelen idő, kijelentő mód megváltozik, vagy ha az alany nem 3. személyű.

pl: Pisti okos volt. Pisti okos lenne. Te okos vagy.

Összetett állítmány: Egy főnévi igenév és a szokott, talál, tetszik segédigék kapcsolata. A

szokott a cselekvés gyakoriságára utal. pl: Kati gyakran szokott olvasni. A talál a cselekvés

véletlen voltára utal, modális jelentése van. pl: És ha le talál ugrani? A tetszik a

magázódás egyik kifejezésének változata. pl: Holnap tetszik jönni?

5. Az alany fogalma, szófaja, fajtái. Az állítmány egyeztetése az alannyal

Alany: A mondatnak azon része, melyről az állítmánnyal megállapítunk valamit.

Kérdőszava: ki, mi, kik, mik

Szófaja: leggyakrabban főnév vagy főnévi jellegű szófaj.

Főnév: Leállt a szél.

Főnévi névmás: Ki kopog?

Főnévi igenév: ha a mondatban a kell, lehet, illik, muszáj, van, nincs, szabad igei állítmányok

vagy a jó, rossz, tilos, hasznos stb. névszói állítmányok vannak, akkor betöltheti a főnévi

igenév az alany szerepét. pl: Tilos dohányozni!

Alakja: Nincs viszonyragja, de jeleket felvehet.

k többesjel: A könyvek érdekesek.

birtokos személyjel: A könyvem érdekes.

birtoktöbbesítőjel: A könyveim érdekesek.

birtokjel: Az íróé érdekes.

Ragok közül csak főnévi személyrag szerepelhet az alanyon: Mennem kell.

Fajtái:

Határozott alany: Az 1. és 2. személyű személyrag esetében az alany személye olyan

értelmű, hogy kitétele felesleges. Csak akkor tesszük ki a mondatban, ha külön értelmi

hangsúly van rajta. pl: Most én beszélek (nem pedig te).

határozatlan alany: ha az állítmányban mondottak hordozóját nem tudjuk vagy nem

akarjuk határozottan megjelölni.

Kifejezhetjük: határozatlan névmással pl: Valaki jött. Az állítmány T/3as alakjával. pl: Futnak.

általános alany: az állítmányban mondottak hordozóját azért nem tudjuk pontosan

megnevezni, mert bárki vagy bármi lehet.

Kifejezheti: főnév: ember, világ. Általános névmás: minden, mindenki, akárki, bárki, semmi

Alanyos szerkezetek fajtái:

halmozott alany: a mondatban több alany van, ezek mellérendelő viszonyban vannak

egymással.

Kapcsolatos: fiú és lány. Ellentétes: nem a fiú, hanem lány. Választó: a fiú vagy a lány.

Következtető: a fiúk tehát Zoli is. Magyarázó: A fiú, azaz Péter.

fiú lány sétálnak

Kettős alany: az ilyen mondatban elsősorban a tetszik, látszik, hallatszik állítmány mellett

két alany van, az egyik főnévi igenév. A kettős alany transzformációval két predikatív

szerkezetté alakítható. pl: Az autó közeledni látszik Az autó közeledikAz autó látszik.

Összetett alany: egy névszóból és egy igenévből áll. Nem transzformálható predikatív

szerkezetté, viszont névszói- igei állítmányból keletkezik.

Tapadásos és lappangó alany: vannak olyan mondatok, melyeknek alanyát nem szoktuk,

vagy nem tudjuk kitenni. pl: Terítve van. Éjfélt ütött.

Alanytalan mondat: pl: Esik. Támad.

Állítmány egyeztetése az alannyal:

az igei állítmány számban és személyben, a névszói-igei állítmány igei részét számban és

személyben, névszói részt számban, a névszói állítmányt számban egyeztetjük.

Számbeli egyeztetés: egyes számú alany egyes számú állítmány Pl: Te alszol. Egyes számú

alany ritkán többes számú állítmány. pl: Elküldtük takarítani a testvéreddel.

A mind alany mellett ingadozás tapasztalható. pl: Mind itt van?

Több egyes számú alany egyes számú állítmány. pl: Nincs kedvem és erőm.

Ha az alany számnév, az állítmány lehet többes szám. pl: Vörösmarty,Ady, Radnóti mind

költők voltak.

Ha az alanyok kölcsönös cselekvést végeznek, alkalmazhatunk többes számot.

Értelme szerint egyes számú, de alakilag többes számú alannyal egyes számú állítmányt

egyeztetünk. pl: A Szép Versek hamar elfogyott.

Az egyes számú alany többes számú értelmező követi, az állítmány többes számú lesz.

Ingadozó az állítmány egyeztetése, ha több, vegyesen egyes és többes számú alany van a

mondatban. Ilyenkor a szórend meghatározó lehet, az állítmány számát a hozzá legközelebb

eső alannyal egyeztetjük. pl: Bejött a tanár meg a gyerekek.

Személybeli egyeztetés:

Az általános egyeztetési szabályt akkor változtatjuk meg, ha a mondat különféle személyű

alanyaihoz közös állítmány tartozik. Ha az alanyok egyszerű kapcsolatos viszonyban vannak,

az állítmány többes számú és a legkisebb sorszámú alanyhoz tartozik. pl: Anya meg én

elmentünk vásárolni.

Mellérendelő alanyok: az állítmányhoz legközelebb eső alany személy az egyeztetés alapja.

pl: Nem te, hanem Pisti segített.

6. tétel: A tárgy fogalma, szófaja, alakja és fajtái. A tárgy és az igei alaptag

ragozása

Tárgy: valamely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítménye, azt nevezi mg, amire a

cselekvés irányul, illetőleg azt, ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.

Kérdései: kit, mit, kiket, miket

Szófaja:

Főnév: sütit süt.

Főnévi névmás: azt akarom

Főnévi igenév: (akart, tud, szeret, kíván, bír, mer, kezd igék mellett): szeret enni.

Alakja:

Jelölt: kirakjuk a –t tárgyragot. pl: láttam az iskolát.

Jelöletlen: nem rakjuk ki. pl: Szeret enni.

Fajtái:

egyszerű: könyvet olvas.

Összetett: egy ragtalan névszóból és egy főnévi igenévből áll. pl: Szeretnék tanító lenni.

Halmozott: mellérendelő szószerkezetsor van benne.

pl: főzött

előételt főételt desszertet

Többszörös: lépcsőzetes szerkezetű, alárendelő szószerkezetláncot alkotnak.

pl: szeret

enni

finomat

Iránytárgy: a cselekvést megelőzve már megvolt a tárgy . pl: Eszik a kenyeret.

Eredménytárgy: olyan dolgot vagy személyt nevez meg, mely az alaptagban kifejezett

cselekvés előtt nem létezett, annak eredményeképp jött létre. pl: sütit süt.

Határozói értékű tárgy: gyakran találkozunk olyan bővítménnyel, melynek formai ismérve

tárgyi bővítményre utal, jelentése azonban a határozók közé sorolná. pl: Járja a

várostJár a városban. Ötöt füttyent. Ötször füttyent.

7. tétel: A határozó fogalma, a határozók rendszere (szófaji, alaktani

sajátosságokkal)

Határozó: gyakoribb típusában valamely cselekvés, történés, létezés fogalmat kifejező szó

bővítménye, azzal alkot szószerkezetet, mint determináns.

pl: iskolába—jár

gyorsan

Valamely tulajdonságot, mennyiséget vagy egyéb körülmény fogalmat kifejező szó

bővítménye.

pl: nagyon okos közel az iskolához

Szófaja:

főnév: házban van

főnévi igenév: elmegyek vásárolni

névmás: azzal ment haza

határozószó: délelőtt meglátogatlak

határozói igenév: futva énekel

melléknév: nyugodtan alszik

melléknévi igenév: odaadóan ápol

számnév: százszor megpróbálom

Alakja:

határozós ragos alak. pl: iskolába megy

névutós névszó alak: könyvek közt található

ragtalan névszóként: az első nap meglátogatott

+ HATÁROZÓS LAP!!

8. tétel: A jelző fogalma, fajtái (szófaji és alaktani sajátosságokkal)

Jelző: többnyire névszói jellegű mondatrész bővítménye, azzal alkot szószerkezetet, mint

determináns. Megjelöli az alaptagjában kifejezett fogalomnak minőségét, mennyiségét,

birtokosát, illetve értelmezheti vagy azonosíthatja az alaptagot. Bővítményi alaptagja

tipikusan főnév, de lehet más névszó, ritkán határozószó. A jelzős szerkezet alaptagja

minden mondatrész szerepét betöltheti:

alany: A szorgalmas fiú dicséretet érdemel.

névszói állítmány: Bence szorgalmas fiú.

névszói igei állítmány névszói része: Bence szorgalmas fiú marad.

tárgy: A jó fiút megjutalmazták.

Határozó: A szorgalmas fiúnak jutalmat adtak.

jelző: A szorgalmas fiúnak a jutalma egy szép könyv.

Értelmező jelző: Bence, a szorgalmas fiú okos.

A jelző mindig a jelzett szó előtt áll.

Jelzős szerkezetek fajtái:

halmozott és többszörös: alkothatnak mellérendelő halmozott szószerkezetet. pl: fehér

és tarka virágok.

virágok

fehér tarka

A jelzőnek is lehet jelzője. pl: fekete kalapos férfi.

férfi

kalapos

fekete

Összetett jelző: igenévi birtokos jelzőből alakul ki. pl: ideje indulni az indulásnak az

ideje

Jelző a frazémaszerű szerkezetekben: ide tartoznak a jelzős szerkezetet tartalmazó

terminusok. pl: nagyra tart, véget ér.

Kapcsolódó szerepű igenévi jelző: ilyen a való, lévő melléknévi igenév. pl: fertőzéstől való

félelem. Mivel nem kapcsolódhat határozó főnévhez, ezek azt teszik lehetővé.

Alanyi bővítménnyel ellátott ige-igenév, mint jelző: hasonlóak a képzős melléknévi

alaptagokhoz, önmagukban nem teljes jelentésűek. pl: bíró vezette mérkőzés.

mérkőzés

vezette

bíró

Határozói értékű jelző: átmeneti mondatrész.

Fajtái:

Minőségjelző: a jelzett szónak külső, belső tulajdonságát, különféle tulajdonságszerű

körülményét határozza meg.

Fajtái:

Minősítő jelző: bővíti, gazdagítja alaptagjának jelentéstartalmát.

Kérdése: milyen, miféle, mekkora?

A bővítés történhet úgy, hogy valamilyen tartalmas jegy hozzáadásával a jelzett szó

jelentésköre szűkül. Ez a megkülönböztető jelző. pl: idős ember

Ha olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy majdnem mindig együtt használjuk

őket, akkor állandó jelzőről beszélünk. pl: gyorslábú Akhilleusz

A jelző jelentése kiterjedhet a jelzett szó teljes fogalomkörére is. Funkciója a fogalom

bizonyos tulajdonságának kiemelése. Ez a kiemelő jelző. pl: Anyánkat, ezt az édes, jó anyát.

A kiemelő jelzők közé tartozik, jellemzésre, hangulatkeltésre vonatkozik a díszítő jelző. pl:

kanyargó Tisza.

Kijelölő jelző: jelzett szava jelentéskörének csupán egyetlen egyedére vonatkozik.

Kérdése: melyik, hányadik?

Történhet tartalmas jegy hozzáadásával. pl: egyik lábad itt, másik ott. Vagy rámutatással: őt

választom.

Minőségjelző szófaja:

Általában melléknév (kék a szeme), melléknévi igenév (az álló lány), melléknévi névmás

(ilyen cipőt szeretnék), névutó mellékneves szerkezet (ember utáni csend). Lehet főnév vagy

főnévi értékű szófaj is, ez köznév vagy tulajdonnév. Ha köznév, akkor valamilyen anyagnév

vagy meghatározhat nemet, életkort, állapotot, foglalkozást, helyzetet (férfi vendég,

szomszéd asszony). Tulajdonnévi általában kijelölő jelző (Géza bácsi).

A minőségjelző nem veszi fel jelzett szavának toldalékait. Közte és a jelzett szó közt általában

más szó nem áll.

Mennyiségjelző: az alaptagban megnevezett dolog mennyiségét jelöli meg.

Kérdése: hány, mennyi?

Szófaja:

általában számnév, számnévi névmás (valahány, annyi), mértéket, mennyiséget

megjelölő főnevek (csapat, kanál, üveg), számtalan, számos, összes melléknevek, -nyi

képzős melléknevek.

Alaki kérdések: nem veszi fel jelzett szava toldalékát. A jelzett szó mindig egyes számban

áll. Mindig a jelzett szó előtt áll.

Birtokos jelző: az alaptagban megnevezett dolog vagy személy birtokosát jelöli meg.

Birtokos jelzős szerkezet (birtokos szerkezet)= jelző (birtokosszó)+alaptag (birtokszó).

Kérdése: kinek a, minek a valamije/kije. mindig bele kell foglalni a birtokszót, ami mindig

főnév, így lehet megkülönböztetni a részes határozótól!!!

Jellemzői: Nem csak jogilag fennálló tulajdont fejez ki (szülők háza), hanem jelölhet

családi, társadalmi viszonyt is (anyja lánya).

Ha a birtokszó cselekvést, történést fejez ki, a birtokos jelző megnevezheti a cselekvés,

történés hordozóját (jég verése), de megjelölheti így a cselekvés tárgyát is (Tűz élesztése a

tüzet élesztik).

Szófajai: mindig főnév vagy főnévi jellegű szó, főnévi névmás.

Alaki kérdések: felépítése: birtokos: a lány/ a lánynak a birtok: könyve/könyve. A rag

neve: birtokos személyjel. Ha a jelző az alaptag előtt áll nem kell kitenni a ragot, de ha

utána áll igen. (domb pereme, peremén egy dombnak).

Nak/ nek ragot kap, ha: birtokszón van a hangsúly, hangsúlyos minőség vagy mennyiség

jelzője van, a birtokszónak névelője van vagy tagadószó áll előtte (A fiúnak se apja, se anyja

nem él).

A birtokolás egyéb kifejezési lehetőségei:

az –é birtokjel a birtokoson van, és azt fejezi ki, hogy valami tartozik hozzá. Birtokos: a

lány/a lányé Birtok: könyve/-.

A birtokos névmás helyettesítheti az egész birtokos szerkezetet: birtokos: a lány Birtok:

könyve övé.

A birtokjeles főnév és a birtokos névmás is állítmány a mondatban: Ez a könyv a lányé.

Értelmező jelző: mindig az alaptag után áll, ezért utójelzőnek hívjuk. Értelmezi a jelzett

szóban megnevezett dolgot minőségi, mennyiségi jegyének, birtokosának vagy a vele

azonosított dolognak a megnevezésével. Mivel az alaptaggal egyeztetünk ugyanazokat a

jeleket, ragokat veszi fel. Írásban vesszővel választjuk el.

Két fő típusa:

A minőség, mennyiség, birtokos jelzőnek felel meg, azzá alakítható: vettem csizmát,

pirosat piros csizmát vettem.

Az értelmező főnév, az azonosítás viszonyában van értelmezett szavával, ez az azonosító

jelző: Kati, a barátnőm meglátogatott. Kati a barátnőm. Meglátogatott.

Fajtái:

A minőség, mennyiség, birtokos jelzőnek megfelelő szófaj. A birtokos jelzőnek megfelelő

értelmezőn az –é birtok jel fejez ki szintagmatikus viszonyt: Elvittem a barátom könyvét

Elvittem a könyvet, a barátomét.

Alaki kérdései: Néha más bővítmény is állhat az jelző és a jelzett szó közé. Kapcsolódhat

hozzá az is kötőszó is: Kati a húgom is eljött. Eljött a húgom is, Kati.

Ha az alaptag tárgy: a szerkezettagok bármelyike ragtalan: Elkérném a tollad, a pirosat.

Ha az alaptag határozó: a ragok és a névutók különbözhetnek: Elment Szolnokra, a városba.

Ha az alaptag birtokos jelző: a szerkezet mindkét tagja nak/nek ragos: Vett egy pulcsit a

lányának, Katinak.

9. tétel: Az összetett mondat fogalma. A mellérendelő összetett mondat

fajtái

Összetett mondat: funkcionálisan éppen olyan kommunikációs egység, mint az egyszerű

mondat, mert a beszédfolyamatot egy teljes, lezárt mozzanattal viszi tovább. Ha a

mondatrész 2 tagegységből áll, akkor összetett, ha többől, akkor többszörösen összetett.

Tagmondat: az összetett mondaton belüli, önálló szerkezetű mondategység.

Mellérendelő mondat: csak tartalmi- logikai viszonyú tagmondatok.

Alárendelő mondat: azok a tagmondatok, melyekben a szemantikai összefüggéseken kívül

grammatikai összefüggések is vannak.

Mellérendelő összetett mondat: a tagmondatok azonos értékűek, könnyen szétbonthatóak

egyszerű mondatokká.

Lehet:

Tipikus: kölcsönös viszony jellemzi. Ez a kapcsolatos, választó, kizáró ellentétes.

Nem tipikus: nem fordítható meg. Ez a következtető, magyarázó.

Kötőszóval ellátottak: ez az általános. Beszélhetünk egyes, páros és hármas kötőszókról.

Kötőszó nélküli: oda kell gondolni a kötőszót.

Zárt szerkezetű: ilyenkor mindig kéttagú.

Nyílt szerkezetű: korlátlan számú mellékmondat kapcsolódhat egymáshoz.

Fajtái:

Kapcsolatos mellékmondat: a tagmondatok tartalma közt tartalmi- logikai összefüggés

van. A 2. tagmondat továbbfűzi az előzőt.

Altípusait kötőszavaik alapján különböztetjük meg:

o Egyszerű kapcsolatos: a tagmondatok tartalma közt tér és időbeli összefüggés

van. Kötőszavai: és, s, meg.

o Hozzátoldó kapcsolatos: a már befejezett főmondathoz kiegészítést fűz.

Kötőszavai: is, se, sem, szintén, valamint.

o Ellentétesen hozzátoldó: nem valódi ellentétet fejez ki. Kötőszava: nemcsak-

hanem-is.

o Összefoglaló:A tagmondatokban kifejezett tény egyszerre áll fenn. Ha a kötőszó

hangsúlytalan, mindig a kiemelt mondatrész után következik, ha hangsúlyos, a

mondat élén áll. Kötőszavai: is-is, se(m)-se(m)

o Megosztó: a tagmondatokban kifejezett tény nem egyszerre áll fenn. Kötőszavai:

hol-hol, egyszer-egyszer, egyrészt- másrészt

o Fokozó: A 2. tagmondat az 1. fokozását jelenti. Kötőszava: sőt. Hozzákapcsolódhat

az „is” és a „még” is.

Ellentétes mellékmondat: a tagmondatok tartalma közt valamilyen ellentét van. Eszerint

lehet:

o Egyszerű vagy szembeállító: mindkét mondat tartalma igaz, de ezek szemben

állnak egymással, de nem zárják ki egymást. Kötőszavai: azonban, ellenben, pedig,

viszont, meg, ritkán a de is.

o Kizáró vagy ellentmondó: az egyik tagmondat állító, a másik tagadó, tiltó, ezért

csak az egyik lehet igaz. Kötőszava: ne(m)- hanem.

o Megszorító: mindkét tagmondat tartalma igaz, de a 2. tartalma ellenkezik azzal,

amit az 1.ből következtetni lehetne, azaz a 2. korlátozza az 1. érvényességét.

Kötőszavai: de, ám, ámde, mégis, mégse(m), csakhogy

Választó mellékmondat: a tagmondatok különféle lehetőségeket ábrázolnak, melyekből

dönthetünk.

o Kizáró: csak annyi lehetőség van, amennyit a tagmondatok tartalmaznak, ebből

kell választani. Kötőszavai: vagy, vagy- vagy.

o Megengedő: a lehetőségek nem zárják ki egymást, a beszélő számára mindegy,

melyiket választjuk. Kötőszavai: akár, akár-akár.

Következtető mellékmondat: a tagmondatok közt nincs kölcsönösségi viszony. Csak a 2.

tagmondat tartalmazza a következményt. A két tagmondat közt ok-okozati kapcsolat van,

az első az okot a második az okozatot tartalmazza. Kötőszavai: ezért, tehát, hát, így,

ennélfogva, következésképpen, úgyhogy.

Magyarázó mellékmondat: a tagmondatok közt nincs kölcsönösségi viszony. Csak a 2.

tagmondat tartalmazza a magyarázatot. A következtető mellékmondat ellentéte. Az 1.

tagmondat az okozatot, a 2. az okot tartalmazza

o Okadó: A nyílván való okokra a hisz, hiszen, úgyis, úgyse(m) kötőszók utalnak, a

még nem ismert magyarázatot az ugyanis, tudniillik kötőszók fejezik ki.

o Kifejtő vagy helyreigazító magyarázó: nincs ok-okozati viszony. Más szavakkal

fejezi csak ki az első tagmondatot, vagy helyesbíti. Kötőszavai: azaz, azazhogy,

vagyis, illetőleg, illetve, mégpedig.

10. tétel

Az alárendelő összetett mondat fogalma, fajtái, sajátos jelentéstartalom

Az alárendelő összetett mondat

Tagmondatai között nemcsak tartalmi kapcsolat van, hanem szoros nyelvtani, szerkezeti

összefüggés is. A tagmondatok kétfélék lehetnek:

- főmondat

- mellékmondat (=alárendelt mondat)

Ezek grammatikai szempontból nem azonos értékűek: a mellékmondat mindig a főmondat

egyik mondatrészét fejti ki egy teljes tagmondat formájában. Ezért ezeket mondatrész kifejtő

mellékmondatnak is hívjuk.

Pl: Azt kérem, hogy pontos légy.

A főmondat és mellékmondat elnevezés nem a bennük kifejezett tartalmak

értékkülönbségére utal, hanem a köztük lévő grammatikai viszonyt jelöli.

A mellékmondatnak annyi fajtája van, ahány mondatrész van.

Nyelvtani kapcsolat

Főmondat + mellékmondat

utalószó kötőszó (alárendelő)

Távolra mutató névmás pl. az, olyan, annyi,.. Pl: hogy, mert, …

Névmási határozószó pl. ott, oda, arra, …

1.) Alanyi mellékmondat

Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki.

Utalószava a főmondatban alanyként szereplő, alanyesetben állófőnévi mutató névmás (az,

azok, azé), vagy főnévi értelemben használt melléknévi és számnévi névmás (olyan, akkora,

annyi). Az utalószó nincs mindig kitéve.

Elemzési kérdése: a főmondat állítmányához kapcsolt ki?, mi?, kik?, mik?, kié? + az állítmány

harmadik személyű alakja.

Kötőszavai szerint 2 típust különböztetünk meg:

1. A hogy kötőszós (ill. kötőszó nélküli) alanyi mellékmondatok.

2. A vonatkozó alanyi mellékmondat. Általában főnévi (aki, ami), néha melléknévi

(amilyen) vagy számnévi (amennyi) vonatkozó névmás vezeti be. A vonatkozó

névmás lehet ragos és rag nélküli, asszerint, hogy milyen mondatrész szerepét tölti

be a mellékmondatban.

Pl. Az futott, aki bírt.

Olyan főzött, aki tudott.

Annyi érkezett, amennyit vártam.

2.) Állítmányi mellékmondat

A főmondat névszói állítmányát, illetőleg a névszói-igei állítmány névszói részét fejti ki egész

mondat formájában. Az igei állítmányt nem lehet mellékmondattal kifejezni., mert ez annyira

tartalmas mondatrész, hogy önmagában is felér egy bővített mondattal. Csak olyan esetben

szerkesztünk állítmányi mellékmondatot, amikor a főmondatban névmási állítmány van, s ez

egyben utalószóként is szerepel.

1. Az azonosító állítmányi mellékmondat utalószava a főmondatban állítmányként

szereplő főnévi névmás (az, azok). Kötőszava a főnévi vonatkozó névmás.

pl. Ő az, akiről beszéltem neked.

A főnévi névmás (az, azok) személyes névmással vagy tulajdonnévvel kifejezett alany

mellezz szokott állítmányként előfordulni.

2. A minősítő állítmányi mellékmondat utalószava a főmondatban állítmányként

szereplő melléknévi igenévi vagy számnévi névmás (olyan, akkora, annyi, olyané, stb.)

vagy melléknévi értelmű, többnyire -é birtokjeles névmás (azé, azoké, stb.) Kötőszava

a vonatkozó névmás vagy a hogy.

pl. Annyi lesz a fizetésem, hogy el sem tudom költeni.

Az állítmányi mellékmondatra a főmondat alanyához névszói állítmányként kapcsolt ki?, mi?,

milyen?, mekkora?, kié?, mennyi?, milyené? stb. kérdő névmással kérdezünk.

3.) Tárgyi mellékmondat

A főmondat valamely mondatrészében megnevezett cselekvés tárgyát fejti ki. Utalószava a

főmondatban tárgyként szereplő tárgyragos főnévi mutató névmás: azt, azokat, azé, stb. de

lehet főnévi értelemben használt melléknévi vagy számnévi mutató névmás is: olya(n)t,

olyanokat, akkorát, annyit, stb.

A tárgyi mellékmondat elemzésekor a föléje rendelt főmondatbeli mondatrészhez kapcsolt

kit?, mit?, kiket?, miket?, kié?, esetleg a milye(n)t?, mekkorát?, mennyit? stb. kérdő

névmással kérdezünk.

Kötőszava a hogy (amely el is maradhat) és a vonatkozó névmások.

Pl. Olyat szeret Kati, amit nem kap meg.

4.) Helyhatározó mellékmondat

A helyhatározói mellékmondat a főmondat helyhatározói bővítményét fejti ki.

Utalószavai:ott, abban, az előtt, onnan, abból, oda stb.

Elemzési kérdései: hol?, honnan?, hová?, merre?, meddig? + a szerkezeti alaptag

Kötőszava rendszerint vonatkozó határozószó: (a)hol, (a)honnan, (a)hová, (a)merre,

(a)meddig stb.

Pl. Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni.

A képes helyhatározói mellékmondat

Gyakran előfordul az is, hogy a mellékmondat nem valóságos, hanem képes (átvitt

értelmű) helyet fejez ki. A képes helyhatározói mellékmondat kifejezőeszközei

általában megegyeznek a helyhatározói mellékmondatban szokásos utalószókkal és

kötőszókkal.

Pl. Oda jutott már, hogy senki sem hitelez neki.

5.) Időhatározói mellékmondat

Az időhatározói mellékmondat a főmondatbeli időhatározót fejti ki.

Utalószavai a főmondatban lévő időhatározó-szó vagy határozóragos, esetleg névutós

névmás: akkor, azóta, attól kezdve, addig stb.

Kötőszava rendszerint vonatkozó határozószó: (a)mikor, amit, miután, (a)mióta, amíg stb.

Elemzéskor a mikor?, mióta?, meddig? határozószóval + a szerkezeti alaptaggal kérdezünk

rá.

Fő és mellékmondat viszonya alapján lehet:

egyidejű

előidejű

utóidejű

Pl. Akkor megyek, amikor csak akarok.

6.) Módhatározói mellékmondat

A főmondat valamely igével, igenévvel, ritkábban melléknévvel kifejezett mondatrészéhez

kapcsolódó alárendelt módhatározót fejt ki.

Utalószava: úgy, akképpen, akként, aszerint, anélkül.

Az utalószó nem szokott elmaradni, mert rendszerint erős hangsúlyt kap.

Kérdései: hogyan?, mi módon? + a szerkezeti alaptag.

Kötőszava: hogy, valamint az ahogy, (a)mint vonatkozó határozószó.

Pl. Úgy csináltam, ahogy kérted.

7.) Társhatározói mellékmondat

Megnevezi azt a személyt vagy dolgot, akinek vagy minek a társaságában van a főmondat

alanyában, ill. tárgyában megjelölt személy vagy dolog.

Utalószava: azzal, olyannal stb.

Elemzésekor a kivel?, mivel?, kivel együtt?, mivel együtt? + a szerkezeti alaptag kérdéssel

kérdezünk rá.

Kötőszava rendszerint vonatkozó névmás.

Pl. Azzal mentem el, aki hívott.

Azzal mentem, amelyiken volt fék.

8.) Eredethatározói mellékmondat

Azt nevezi meg, honnan, miből ered, származik a főmondat alanyában, ill. tárgyában

megjelölt személy vagy dolog.

Utalószava: abból, attól, onnan

Elemzésekor kiből?, miből?, kitől?, mitől?,honnan? + a szerkezeti alaptag kérdéssel

kérdezünk rá.

Kötőszavai a főnévi vonatkozó névmások és a hogy.

Pl. Abból csinálta, ami volt otthon.

9.) Eredményhatározói mellékmondat

Azt fejezi ki, hogy mivé, vagy milyené válik a főmondat alanyában vagy tárgyában megjelölt

személy vagy dolog.

Utalószava: azzá, olyanná, annak, olyannak, olyanra stb.

Elemzésekor a kivé?, mivé?, milyenné?, minek? + a szerkezeti alaptag kérdéssel kérdezünk

rá.

Kötőszava rendszerint vonatkozó névmás.

Pl. Azzá lett, amit a szülei akartak.

10.) Minőségjelzői mellékmondat

Utalószava: az, olyan, akkora stb.

Kérdései: melyik?, milyen?, mekkora? + a szerkezeti alaptag.

Kötőszava rendszerint vonatkozó névmás, néha vonatkozó határozó, illetőleg a hogy.

Az utalószók és a kötőszók gyakran szerkezetet alkotnak: olyan...amilyen, akkora...amekkora.

pl. Olyan férjet szeretnénk, aki házias.

11.) Mennyiségjelzői mellékmondat

Utalószava: annyi

Kérdései: hány?, mennyi? + a szerkezeti alaptag.

Kötőszavai: ahány, (a)mennyi.

pl. Annyi srác rajongta körül, hogy alig tudott választani.

12.) Birtokos jelzői mellékmondat

Utalószava: annak, olyannak, azoknak stb.

Jelzett szava a főmondatban mindig birtokos személyjeles névszó.

Elemzéskor az ehhez kapcsolt kinek a?, minek a?, kiknek a?, miknek a? Kérdéssel kérdezünk.

Kötőszava a hogy vagy a főnévi vonatkozó névmás.

pl. Annak a könyvét kértem kölcsön, aki mellettem ült.

Sajátos jelentéstartalom

Az alárendelő összetett mondat mellékmondatának egy részében a főmondat valamely

mondatrészének kifejtése mellett még egyéb tartalmi vonatkozások is

megfogalmazódhatnak.

(Nem mindegyik mondatban található meg!)

Feltételes:

pl. Legjobb lesz, ha időben váltok jegyet. (alanyi feltételes)

Hasonlító:

pl. Olyat szeretne, mint az apjáé. (tárgyas hasonlítói)

Következményes:

pl. Akkora volt a sár, hogy alig lehetett járni. (állítmányi köv.)

Megengedő sajátos jelentéstartalmú:

pl. Bár súlyos beteg volt, felkelt az ágyból.

(tipikus kötőszavak: bár, ámbár, jóllehet)

11. tétel: A többszörösen összetett mondat fogalma, alaptípusai, a körmondat, a

mondatátszövődés

Többszörösen összetett mondat: a kettőnél több tagmondatból álló mondatösszetétel.

Elemzéskor a következőket határozzuk meg:

mondategységek egybeszerkesztése

a mondaton belüli szinteződés, tömbösödés.

Az azonos tagok közt tartalmi-logikai viszonyt vagy közömbös viszonyt találunk, a

szomszédos szintek közt pedig grammatikait vagy semmilyet.

Többféleképp ábrázolható:

Deme-féle: F= főmondat, m= mellékmondat, m₁=a beszéd szintje alatti mélységfokozat,

mellé és alárendelő viszony jele.

pl:

Vártalak, de nem jöttél. F- F

Mások is látták, hogy vártalak, de nem jöttél. F/m₁ m₁

Azért haragszom, mert mások is látták, hogy vártalak, de nem jöttél. F/ m₁/m₂ m₂

Még mindig akadhat, aki azt hiszi: azért haragszom, mert mások is látták, hogy vártalak, de

nem jöttél. F/ m₁/m₂/m₃/m₄ m₄

Rácz Endre- féle: az, ahogy mi is tanultuk (karika, négyzet, vonalak).

Körmondat: művészien megszerkesztett többszörösen összetett mondat. A klasszikus

körmondat szerkezetileg 2 nagy részre oszlik: előszakra és utószakra, ezeket „;”-al

választjuk el egymástól. Az előszak előkészíti az utószak mondanivalóját. Akkor

alegszebb, ha a két rész kb. ugyanakkora. Ha formailag eltolódott az arány az előszak

felé, akkor az utószaknak rövidnek, csattanósnak kell lennie. Szerkezetileg az előszak alá

van rendelve az utószaknak.

pl:

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán! /Petőfi XIX. sz. költői/

Mondatátszövődés: a mindennapi beszédtevékenységben fordul elő, de lehet írott

szövegben is. A beszélő gondolatai nem mindig logikai sorrendben követik egymást.

A közbeékelődés és az átszövődés közti különbségek: a közbeékelődésnél a beszédben a fő

és a mellékmondat közt szünetet tartunk, mondatátszövésnél viszont nincs szünet.

Mondatátszövés 2 típusa:

a főmondat teljesen beleszövődik a mellékmondatba: általában akkor fordul elő, mikor a

főmondatban a kell az állítmány, a mellékmondat pedig kötőszós. pl: Kell, hogy elmenjek

hozzá.

Részleges átszövődés: az összetett mondatot a főmondattal kezdjük, ezután jön a

mellékmondat egy része, majd ezután jön hogy kötőszóval a mellékmondat további

része. pl: Nem baj egy kicsit, ha erős. Én nem emlékszem éjszaka, hogy jég esett volna.