Ű ÉS - szinhaz.netold.szinhaz.net/pdf/1977_10.pdf · 2016-03-28 · Károly, Csurka István, Páskándi Géza - a névsor nem teljes - műveiben a népi komédia, a groteszk, a

SZÍNHÁZMŰVÉSZETI E L M É L E T I ÉS

K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T

X. É V F O L Y A M 1 0 . S Z Á M 1 9

7 7. O K T Ó B E R

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES:

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:

1054 Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII . , Lenin körút 9 - 1 1 .

Levél cím: 1906 , pos taf i ók 223.

A k iadásér t fe l e l :

S i k l ósi Norber t i gazgató

Ter jeszt i a Magyar Posta

Elő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesí tőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l ap I rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 21 5 - 9 6 1 62

pénzfo rgalmi je lzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144, - Ft , fél évre 72 , - Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - Ft

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kul túra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat ,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

77.2122 - Athenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomásFelelős vezető : Soproni Béla vezér i gazgató

A c í m l a p o n :

Bá s t i La jos és S i n k o v i t s I mr eN é m e t h László : VI I . Ge rg e l y című t ra gé d iá já ba n( Ne mz e t i Sz ínház) ( Ik l ády László f e l v é t e l e )A hátsó b o r í t ó n :

A l o n d o n i Ne mz e t i Sz ínház Ol i v i e r t e r me

T A R TA LO M

SZILÁDI J ÁNOS

Történelmi drámák - mai vígjátékok (1 )

játékszín

SZÁNT Ó JUDIT

Hős, aki többet ér egy alkalomnál (7)

SZÉKELY GYÖRGY

Mítosz - játék (9)

SZÁNT Ó ERIKA

Szegedi Lear (12)

RÓNA KAT ALIN

Mindenki kikapós (15)

SAÁD KAT ALIN

Nyári közönség? (17)

PÓR ANNA

Eldorádó (20)

RÉVY ESZT ER

Operai esték a Margitszigeten (23)

SZŰCS MIKLÓS

Készülődés Győrött (24)

arcok és maszkok

HEGEDÜS GÉZA

Básti Lajos példaadása (27 )

négyszemközt

GERVAI ANDRÁS

Beszélgetés Örkény Istvánnal (33)

műhely

R O M H Á N Y I LÁSZLÓ

Szép magyar komédiák (36)

világszínház

UNGVÁRI T AMÁS

Jegyzetek az amerikai színházról (39)

HÁMORI ANDRÁS

Csodaszínház színházi csodák nélkül (44)

SZILÁDI JÁNOS

Történelmi drámák - mai vígjátékok

Álarcos vígjátékok

Míg az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején dráma-irodalmunk gondolati, művészi szinkronitást tudott teremteniművészet és társadalmi valóság között, s a korszak nagy tár-sadalmi, emberi kérdései adekvát módon tükröződtek a művek-ben, a hatvanas évek második felétől ez a szinkronitás fokoza-tosan csökken. E csökkenés mögött, okként, eredőként nem azalkotói energiák kifáradása, nem művészi nemzedékváltáshúzódik meg. Elsődleges kiváltóként semmi esetre sem. A meg-határozó a társadalmi valóság átrendeződése. Ezekben az évek-ben a nagy, nyílt társadalmi átalakulások korszaka a végéhezközeledik, a mozgás lassúbbodik is, rejtettebbé is válik. A kon-szolidáció oldja és akadályozza az ellentétek nyílt megütközését,és a nyomában kialakuló társadalmi légkör - pozitív indulatitöltettel - maga is természetesíti az ellentétek, az ellentmondásoknyílt megjelenésének, megütközésének elfedését.

A társadalmi valóság, a társadalmi mozgás átformálódása adrámairodalom valóságérzékelő rendszerének újjáalakításátköveteli meg. Az átrendeződés pedig - átmenetileg szinte kike-rülhetetlen jelenség - a jelenkort a maga közvetlenségében vál-laló drámák vonulatának érezhető leszűkülésével jár.

Egy nemzeti drámairodalom egésze azonban még ilyen kö-rülmények között sem mondhat le a kor valóságának esztétikaibirtokbavételéről; legfeljebb arról lehet szó, hogy ez a birtokba-vétel - művészi elemzés -- nem közvetlen, hanem közvetett úton(utakon) jön létre. Drámairodalmunk utóbbi évtizedénektörténete is ezt, a közvetett utak, módok felerősödését mutatja: atörténelmi dráma és tematika megnövekedett népszerűségét, és avígjátékirodalom belső szerkezetének átrendeződését.

Meglehet, első pillantásra úgy tűnhet, szentségtörés a törté-nelmi drámát és a vígjátékot egyszerre említeni. A történelmidráma, a történelmi tematika már önmagában valami magaszto-sat, valami rendkívülit jelez - nekünk, magyaroknak., még fo-kozottabban is. A vígjátékhoz viszont egészen más hangulatok,nézői, olvasói „elvárások" társulnak -- s a „még fokozottabban"

kitétel ez esetben is érvényes. Gyakorlat és hagyomány alakítottaki ezeket a reflexeket a színháznézőkben. A színházvezetés pedig- olykor maga a kultúrpolitikai gyakorlat is - épített erre a nézőireflexrendszerre és ezzel, akaratlanul, tovább erősítette akülönállást, a más minőség elméletileg ugyan soha meg nemfogalmazott, de gyakorlati tényként felhasznált állapotánakkonzerválását. Az elmúlt évtized nem jelent elsöprő áttörést, agátak még aligha omlottak le, de kezdeményezések - művek ésbemutatók - sorozata mutatja, hogy megindult az átrendeződésfolyamata, hogy elégséges tapasztalati anyag halmozódott fel azelmélet számára egy új elemzés elvégzéséhez.

A vígjátékirodalom belső szerkezetének módosulása szorosanösszefügg a jelenkort a maga közvetlenségében vállaló drámákmegfogyatkozásával. Még pontosabban azzal, hogy a mű-vészileg fedezetlenül maradt funkciót részben a vígjáték vállaltamagára. A Molnár Ferenc-i hagyományú vígjátékirodalom ezt amegnövekedett társadalmi felelősséget már nem volt képesérvényesíteni. Azok az írók, akik e hagyomány korszerűsített

változatát képviselték - ne feledjük, hosszú éveken át az ő mű-veik jelentették a magyar vígjátékirodalom folytonosságát -jórészt visszavonultak. (Gyárfás Miklós például kísérletet tett avígjáték ilyen értelmű megújítására - Egérút -, de a sikereskísérletet nem a folytatás, hanem, sajnálatos módon, az elhallga-tás követte: hosszú évek óta sem ő, sem Tabi László nem jelent-kezett új művel.)

A vígjátékhoz fordulók immár nem a Molnár Ferenc-i ha-gyományok útján járnak. Illyés Gyula, Örkény István, SzakonyiKároly, Csurka István, Páskándi Géza - a névsor nem teljes -műveiben a népi komédia, a groteszk, a szatíra, az abszurdjellemzői mutatkoznak meg. Kacagtató játékok sora születettmeg az elmúlt évtizedben. Nevetünk a Bölcsek a fan acsarkodóhősein, a Kulcskeresők temetőkapunál landoló pilótáján, azAdáshiba legnagyobb csodára is érzéketlen, beszűkült tudatúszereplőin, az Eredeti h e l y s z í n tehetségtelen filmrendezőjén, devan ebben a nevetésben valami visszafojtottság is, valami indu-lat, valami keserv is. Nem ok nélkül, nem alaptalanul. Vígjátéka felsoroltak mindegyike, de úgy vígjáték, hogy egyetlen vál-toztatással tragédia lehetne bármelyik. Tévedés ne essék, nemvalami soha nem volt jelenik itt meg az újabb magyar vígjáté-kokban: a sírás és nevetés kettőssége, tragédia és komédia át-válthatósága Shakespeare vígjátékaiban is kísért. Ami ezekbenaz említett - és nem említett - művekben elemzést érdemlő, az ahatárhelyzet állandósulása: a „keserves vígjáték" vonulattászerveződése.

Szinte akármelyik alkotást tekintjük, azt látjuk, hogy drámaialapszituációból bomlik ki a történet, s hogy ez a drámai alap-helyzet oly mértékben duzzad, nagyítódik fel, hogy túllép adrámán - vígjátékká válik. A Bölcsek a fán nevetségessé transz-ponált története m é l y é n a „népiesek és urbánusok" történelmitényű, de történelmietlen értékű, felesleges és pusztító tragé-diájának komor lehetősége húzódik meg. A Kulcskeresők ne-vetségessége mögött az önsorsrontás tágabb tragédiája sejlik. A z

Adáshiba a z elértéktelenedett életek keserves nevetsége. A z

Eredeti helyszín a tehetség és tehetségtelenség, a kontraszelekciódrámája.

Drámák tehát - vígjátéknak álcázva.Ez igaz. De vajon megfordítva is az? Úgy is, akkor is, hogy ha

lehántjuk róluk az álcázást - a vígjátéki túlmozgatást, túlpör-getést-, akkor drámák lesznek?

Fölösleges lenne elvégezni a kísérletet: nem lesznek azok.A túlmozgatás, a drámai alaphelyzet túlmozgatásának meg-

szüntetése a lényegtől fosztaná meg az alkotásokat. A túlmoz-gatás ugyanis nem azért keletkezik, mert az író meg akarjakerülni a drámát. (Egyes esetekben szerepet játszhat ez a meg-fontolás is, ezt fölösleges lenne elvitatni, de hogy az egész vo-nulat megszületésében nem ez lehet a meghatározó, az egészenbiztos.) Az ok más. A vígjátéki fölfokozás, a szituációk meg-emelése, a figurák már-már karikatúraszerű eltúlzása itt a mű-vészi kiemelést jelenti. A vígjáték behatol az áthatolhatatlannávált világba, földuzzasztja a jelenségeket, fölnagyítja a jellem-vonásokat, s ezáltal az alkotó számára megteremti a dramatizál-hatóság - az esztétikai birtokbavétel - lehetőségét. A vissza-fordítás esélye ezért nem adott: a túlzás lefosztása a műről azesztétikai birtokbavétel lehetőségét szüntetné meg.

Csak egy példa. Szakonyi Károly Adáshiba című darabjábanmár a bemutatókor is kifogásolta a kritika Krisztus szerepelte-tését, Csakhogy a földöntúli hatalmasság bevonása a játékba aza kiemelés, az a túlzás, amely révén ez az egész elembertelene-dett, beszűkült világ, lét- és életforma művészileg megjelenít-

hetővé válik. Ha ezt a kiemelést - túlzást - elvesszük a műtől,akkor az Adáshiba emberi világa elemezhetetlenné torzul.

Lukács György A modern dráma fejlődésének története címűművében azt mondja, hogy a még fejlődő ember, aki még csakútban van valami felé, nem lehet drámai, mert számára mindencsak epizód, s hogy „A tragikus ember az egyetlen emberfajta,aki életének egy kalandja által symbolizálható."

Újabb vígjátékaink, élve a műfaj biztosította lehetőségekkel,épp ezt a korunkban kivételes lehetőséget teremtik meg: az egykalandja által szimbolizálható embert.

Fóris, Örkény Kulcskeresők című darabjának hőse is ilyenegyetlen kalandja által szimbólummá terebélyesedő figura. Ki-tűnő pilóta ez a Fóris, csak egy hajszállal mindig mindent jobbanszeretne megcsinálni, mint azt szabad és lehet. Olyan légi-felvételt akar készíteni a vasúti hídról, amilyet talán már nem islehet - és átrepül Ausztriába. Nem hajlandó tudomásul venni alipcsei repülőtér riasztó jelzéseit - és leszáll a mezőgazdaságirepülőtéren, a tehenek közé. Most, harmadszor - ez az utolsólehetősége, hogy gépet vezessen - minden simán megy: a gépkifogástalanul működik, az idő ragyogó. És akkor Fórist ismételfogja a kísértés: úgy leszállni, ahogy a legjobbak se tudnak.Már majdnem sikerül a mutatvány, amikor a gép egy „pöfföt"kap a hátába, és a tervezett gyönyörű landolás helyett a futball-pályán ér földet - és a temető kapujánál áll meg. Riadalom, pá-nik, vereség. Szégyen, felháborodás, gyalázat. Igen, egy ideigmindez. De aztán fordul a kocka. A Fóris lakásában összegyűl-tek, miközben a történtek szinte valamennyiüket hátrányosanérintik, csakhamar nem csupán megbékélnek a vereséggel, degyőzelemmé kiáltják ki. Győzelemmé a kicsinyes, az értetlen ésszűkkeblű világgal szemben, amelyik nem hajlandó megérteni ésértékelni Fóris különleges teljesítményét.

Fejtetőre állított világ ez, fölforgatott értékrendű. ,De épp ez a fölforgatás, az értékrend illogikus alkalmazása

nyit teret az esztétikai elemzés számára, teszi alkalmassá a figu-rát arra, hogy szimbólummá váljon. Itt van ez a Fóris. Itt élnegyven-egynéhány éve Budapesten, ezer-egynéhány éve a Kár-pát-medencében. Tehetséges, jóravaló ember, akinek szép álmaivannak, aki gyönyörűen akarja csinálnia dolgát, csak egy „pöff" -- a történelem? - mindig beleront a terveibe. Tehetne mást annyikudarc után, mint azt, hogy az álmaira ügyeljen, és győzelemmékiáltsa ki a rossz megvalósulást?

Nem tehet mást - mondják Fóris barátai, mindazok, akik itt,vele együtt élnek.

Csakhogy ez a „nem tehet mást" egy fölforgatott értékrendetjelent. Meghamisított világot. Zsákutcát. Hazugságot.

Ezt viszont már nem ők mondják, hanem velük, az ő életük-kel, sorsukkal mondatja Örkény.

A nézőtéren ülőknek. Azoknak, akik ma élnek itt a Kárpát-medencében.

Örkény megpörgette a világot: a talpáról a fejére állította.Ezzel nevetségessé tette. De mert erről a fején álló világról azt

is kideríti, hogy számunkra ez a legszebb, a legjobb - veszélyesséis.

De itt már nagyon ingoványos talajra érünk. A vígjátéki túl-zás, kiemelés ugyanis azon túl, hogy megteremti a dramatizál-hatóság - a szimbólummá emelés - lehetőségét, torzít is. A drá-mai szituációk megemelése, a figurák már-már karikatúraszerűeltúlzása szétroncsolja a valóság természetes kapcsolatrend-szerét, és mesterséges képződményeket hoz létre. A meghatá-rozó, épp e mesterséges jelleg következtében, a leszűkítés, avalóság sokszínű gazdagságának részbeni elvesztése. Ezért

„kárpótlást" a jellemző vonások mély művészi elemzése adhat,de ha ez nem realizálódik, akkor a történet kiüresedik, elszegé-nyül.

Száraz György A z élet vize című műve ez utóbbira lehet példa.Az örök életet adó csodaszer körüli hercehurcát a komédia és atragédia kettősében kibontó történetbe nem épülnek be azok azemberi tartalmak, amelyek valóban fontossá és jelen-tőssétehetnék számunkra a küzdelmet. Az ötlet van és marad,elegánsan ugyan, de egyre érdektelenebbül, egyre közönyöseb-ben, egyszerűen azért, mert fényében semmi nem válik látha-tóvá, megélhetővé.

A komédia és tragédia átválthatósága, a határhelyzet állan-dósulása - s ahogy az előzőekben fogalmaztuk -: a „keservesvígjáték" vonulattá szerveződése drámairodalmunkban nem azegyhangúságot jelenti. Ellenkezőleg. A magyar vígjátékirodalomMolnár Ferenc-i hagyományával történő szakítás, amialapfeltétele volt az új törekvés kibontakozásának, épp a több-színűséget eredményezte. Úgy is, hogy a más hagyományokhozkapcsolódás, a továbbfolytatás és kiteljesítés lett a vállalt művé-szi feladat, és úgyis, hogy új kezdeményezések születtek. A népikomédia világának újraélesztése Illyés Gyula műveiben dráma-irodalmunk nyeresége. A művészi formanyelv gazdagítása - amimindig új területek esztétikai meghódítását is jelenti - Örkényszínpadi játékainak egyik jellemző erénye. Azoknak a műveknek- Tóték, Macskajáték, Vérrokonok, Kulcskeresők -, amelyekkelnálunk a groteszk polgárjogot nyert, s amelyek a fel-szabadulásutáni magyar dráma jelentős nemzetközi sikerei is. SzakonyiKároly hagyományosabb építkezésű alkotásai - Adás-hiba,Hongkongi paróka - egy másfajta lehetőség jó írói példái.

Elemzési szempontunkból külön figyelmet érdemlő CsurkaIstván drámaírói munkássága: az ő művei - A z idő vasfoga,Szájhős, Döglött aknák, Ki lesz a bálanya?, Eredeti helyszín, Ver-senynap - jelentik talán a „keserves vígjáték" legkövetkezetesebbképviseletét. Nem csupán azért, mert egy belső szervezettséggelépülő drámaírói munkásság művekben megtestesülő bizonyságaia darabok, hanem azért is, mert érzékletesen reprezentálják az újvígjátéktípus kialakulását.

E folyamat, belső változás következtében - érdemes lennenyomon követni, ahogy az első darabok ( A z idő vasfoga, Szájhős)szatirikus felhangú vígjátéki világa, épp a határhelyzet állan-dósulása miatt, nem vígjátéki tartalmakkal töltődik fel az újabbművekben - a vígjáték átfordíthatósága a drámába Csurkaalkotásaiban kísért leginkább. Ha össze kellene foglalnunkpéldául az Eredeti helyszín gondolati cselekménytartalmát, alig-havígjátéki szüzsét rögzítenének a szavak.

A vígjátékirodalom belső átrendeződése új helyzetet teremt atársadalmi fogadtatás és értékelés terén is. A vígjáték hiány-cikka színházak táján. Á nézők szeretik, követelik a vígjátékot.

Önmagában azonban ez nem jelenti azt, hogy a nézők értik,érzékelik a magyar vígjátékirodalom funkciómódosulását. Ahagyományok, a beidegződések, valljuk meg, nem túl ked-vezőek. A vígjáték a nézői tudatban jórészt a könnyed, a felhőt-len szórakozással azonos. Nem a magyar színháznézők szellemikultúrájának lekicsinyléseként, nem elmarasztalóan írjuk lemindezt. A színháznéző olyan, amilyenné a színház neveli. Anézők színházkultúrája a színházban alakul ki. Nem az el-képzelt, a vágyálomban meglevő, hanem a valóságosan működőszínházban. A nézők számára az a színház létezik, amelyikbejegyet lehet váltani.

A színháznézők mai színházi kulturáltsága, hagyománya, be-idegződése nem egyértelműen kedvez az új törekvésű vígjáték-

nak. És nem is az a probléma, hogy a néző szórakozást vár aszínházban - de sok fölösleges vita folyt már erről! -, hisz ez azigénye a legkomorabb tragédia esetében is jogos, hanem hogy avígság mögött képes-e megélni a nemes emberi, társa-dalmitartalmakat, azok teljes totalitásában. S ez az, amit alá-húzottankell hangsúlyozni. Vígjátéki hagyományaink ugyanis épp arrabiztatják a befogadót, hogy a szellemes, de könnyű-súlyú poénok,a „bátor" bemondások romlékony ízével reagálja le a vígjátékbanmegtestesülő nem vígjátéki tartalmakat.

És itt már a döntő feladat a színházra hárul. A másfajta tar-talmú vígjátékkultúra kialakítása ugyanis azon túl, hogy ehhezmegfelelő művekre van szükség - a színház kötelessége. Úgy is,hogy a színházvezetés a maga műsorpolitikájában meg-felelőhelyet biztosítson az új típusú vígjátékoknak, és úgy is, hogy amegvalósításban - rendezésben, színészi játékban - az eredetiművészi feladatvállalás célja és értelme ne menjen veszendőbe.Egy bevált vígjátéki sablonokra alapozó rendezés ugyanis - hogycsak egy veszélylehetőséget említsünk - úgy lúgozhatja ki aművet (akár egyetlen szó megváltoztatása nélkül), hogy alegkulturáltabb néző sem ismeri fel annak igazi arculatát.

A tét nem akármilyen: egy tartalmasabb, összetettebb víg-játékkultúra megteremtése a lehetőség.

A tegnap és a ma határán

A hazai és a külföldi drámairodalomban - az epikát is nyugodtanemlíthetnénk - évek óta tapasztaljuk a történelmi tematikanövekvő népszerűségét. A hangsúlyt a növekvésre, az erősödésrekell tennünk, a történelmi tematika ugyanis mindenkor aszínházművészet szerves része. Több ok miatt is. A drámairo-dalom klasszikus műveit kötelessége a színháznak műsorra tűzni,természetesen a történelmi témájú klasszikusat is. A művészeti ágbelső élete nemegyszer alakul úgy, hogy a rendezők egy részeépp valamely klasszikus alkotásban érzi a legteljesebbenmegfogalmazhatónak saját művészi törekvéseit. (Néhány éve amagyar színházművészetben Csehov Sirály című drámája töltöttbe ilyen szerepet.) De a történelmi tematika jelen van a kortársalkotók művei révén is.

E hármas összetevő okán a történelmi tematika a színház-.

kultúra állandó elemének minősíthető. Hogy mégis évek óta,cikkek, tanácskozások elemzik a történelmi dráma kérdéskörét,az azért van, mert a hagyományosan szokott arányok megváltoz-tak. Drámairodalmunkban és színházkultúránkban egyarántmegnőtt a történelmi témát tárgyaló művek száma, és ez azaránymódosulás minőségi változást jelent.

Nem önmagában kizárólag, és nem csupán a számszerűségmiatt.

Igaz, a történelmi drámák számszerű megnövekedése is alapotadhatna az elemzéshez, de most nem egyszerűen erről van szó. Avígjátékkal kapcsolatos - nagyon vázlatos - fejtegetésünkbenutaltunk arra, hogy az utóbbi években a jelenkort a magaközvetlen valóságában vállaló drámák vonulata leszűkült, s hogya művészileg fedezetlenül maradt funkció egy részét a vígjátékvállalta át. E gondolatsort folytatva azt mondhatjuk, hogy atörténelmi tematika megnövekedett népszerűsége mögött is ez ajelenség húzódik meg: az ellátatlanul maradt művészi feladatrészbeni átvállalása. És ebből következik a történelmi drámákelemzésének szüksége is, az, hogy évek óta a színiévadokgondolati hangsúlyait a történelmi művek képviselik.

Hogy a történelmi dráma nem pusztán a nézők feltételezett --vagy épp a valóságban meglévő - romantikus igényeit kívánja

kielégíteni, hanem a tegnap történetével a ma gondjaira isfigyelmeztet, nem új jelenség. Igaz, a történelmi tematika a mű-vészet történetében másfajta szerepet is betöltött már: az elfor-dulást, a menekülést a mától. Történelmi drámáink újabb vonu-latát azonban mai problémáinkra való válaszadás keresése jel-lemzi.

Ez viszont, mondtuk magunk is, a történelmi dráma, a tör-ténelmi tematika természetes sajátja. Ha pedig ez igaz, akkornyugodtan föltehető a kérdés: miért van szükség a történelmidrámák ilyen kiemelt tárgyalására.

A válasz ismét az arányokban keresendő.Mert igaz, a történelmi dráma a történelmi esemény, a törté-

nelmi személyiség olyan szubjektivizált művészi újrateremtése,hogy sorsában, küzdelmében, győzelmében és bukásában maiemberi, társadalmi tartalmak testesülnek meg, de ha ez azegyébként természetes forma egy korszak művészetében hang-súlyozottá válik, akkor annak különleges okai vannak.

És a történelmi dráma - a funkcióátvállalás azonosságán túl -itt kapcsolódik ismét a vígjátékhoz. A történelem mint mű-vészipéldatár ugyanis a drámaíró számára ugyanazt biztosítja, mint avígjátékírónak a kiemelés, a túlzás: a ma esztétikai bir-tokbavételének lehetőségét.

Nem a mai történet saját életünkkel is rímelő közvetlenségé-vel, hanem a történelmi példa közvetettségével.

A történelmi dráma, a történelmi tematika, utaltunk már erre,önmagában valami magasztosat, valami rendkívülit jelez. Aszínháznézők szerte a világon hasonló élményeket táplálnakmagukban a történelmi drámák iránt; mi. magyarok, csak annyi-ban különbözünk tőlük, hogy bennünk ez az előzetes várakozásmég egyértelműbb, még felfokozottabb. Kevés vígságú törté-nelmünk, ahonnan a legtöbb író témáját meríti, szinte önmagá-ban jogerőre emeli a nézői beidegzettséget, s ezt csak továbberősíti a nemzeti múltnak az a művészi szemlélete is, amelyik jó-részt csak hősöket és árulókat, mártírokat és áldozatokat ismer amúlt századok történetében. Vagyis kevés történelmi vígjátéktermett a magyar drámairodalomban. Az a fajta történelmivígjáték pedig, amelyik a humoros szituáció emberi léptékűhelyzetében merné megmutatni múltunk nagyjait - és itt mostnem is csak politikai személyiségekre kell gondolni -, és a nem-zeti történelem egy-egy eseményét, bízvást ismeretlennek ne-vezhető. A Gyulai Várszínház, mely egyre inkább rangos szín-házi műhellyé növi ki magát, s a magyar történelmi dráma je-lentős alkotói műhelye színházkultúránkban, e téren is változástígér. 1975-ben mutatták be Gyulán Görgey Gábor Törökötfogtunk című tragikus komédiáját. A tizenhatodik században ját-szódó történet egy Gyapjas nevű végvár katonaságának nagyüzletét meséli el. A katonák, akik hiába várják a zsoldot, mert acsászári biztos csak levágott török fejekért fizet - a török pedigéppen nem támad -, egyezséget kötnek a hatalomért, címértversengő ellenfeleikkel, akik kényelmetlenné vált riválisaikat avár alá küldik .. .

Az üzlet kiválóan működik, Gyapjas várának népére a bőségkorszaka köszönt. Nem sokáig. A nagy jólétben feltámadó vitézivirtus ugyanis levágatja velük a pompás üzletmenetet ünnepelniakaró török küldötteket, és a bosszú nem késik. Hetekig állja azostromot a vár, majd amikor elfogy az élelem, a puskapor, azéletben maradt védők kitörnek a várból .. .

Görgey Gábor nem tudta, nem akarta következetesen végig-vinni saját vállalását, és az első rész groteszk, nem kevés ab-szurditással fűszerezett vígjátékiságát a második részben a nem-zeti tragédiák magasztos hősiességével igyekezett feledtetni.

A Törököt fogtunk azonban így is új hang. S ezt az epikában márotthonosabb hangütést az 1977-es gyulai bemutatók közöttHernádi Gyula és Páskándi Géza művei (Szép magyar tragédia,

illetve Távollévők) képviseli.Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy bárki is olyan

műveket igényelne, amelyek a humor álarcában megkérdőjeleziknemzeti múltunk nagy értékeit, a nevetségesség jegyébenkigúnyolják történelmünk kiemelkedő egyéniségeit. Nem, errenincs és nem is lesz soha szükség. De szükség van nevetésre,szükség van a tragikus történelem leszűkült értelmezésének atágítására. Azok, akikről a közterek szobrait mintázták, emberekvoltak. Küzdöttek, harcoltak, éltek, szerettek, bíztak és csalódtak,lakomát ültek, gyermeket nemzettek - éltek ember-módra: ezttudni és bemutatni is kötelesség.

De térjünk vissza eredeti kiindulópontunkhoz. Azt, hogy atörténelmi dráma, a történelmi tematika magasztossága márönmagában alkalmas arra, hogy a benne megfogalmazódó gon-dolatot a rendkívüli fontosság kiemeltségével ruházza fel, magukaz írók is érzékelik. 1976-ban Gyulán tanácskozást rendeztek atörténelmi drámáról, és Szabó Magda felszólalásábanegyértelműen fogalmazta meg az alkotó felelősségét, mondván,csak akkor szabad történelmi tematikához fordulni, ha valóbankülönlegesen fontos gondolatot akar az író megfogalmazni.Szabó Magda intése jogos, hisz nem csupán a történelmi tema-tika lejáratása a veszély, hanem magának a történelemnek azelsilányítása.

A történelmi dráma legtöbbször a kiemelkedő személyiségtragédiáját ábrázolja. S ez megint csak olyan lehetőség, melyjelenkori történetben, a maga drámai tisztaságában alig élhetőmeg. Lukács György már idézett, 1911-ben megjelent könyvé-ben a modern dráma egyik fő problémájának a tett és a cselekvőviszonyát minősítette. Azt, hogy a cselekvőnek mennyire sajátjaa tett. A modern kor, az elidegenedés megszünteti a cselekvő és atett közvetlen kapcsolatát. Ezért, mondja Lukács György, „Az újdráma hősei - a régiekhez képest - inkább passivek, mint activek;inkább történik velük valami, mintsem ők tennének valamit,inkább védekeznek, mintsem támadná-nak; heroizmusuklegtöbbször a kétségbeesés, a kényszer heroizmusa, nem a bátornekilendülésé." És mindez azért van, mert „ ... az ember csakütköző pontja a nagy erőknek és az sem az övé, amit tett".

A történelmi dráma, a kiemelkedő személyiség épp ezeknek abonyolultságoknak a feloldását kínálja fel az írónak, s olyanszituációt ad a múltból, amelyben a cselekvő, a tett és követ-kezmény művészi konkrétságában képes formába önteni meg-érzett konfliktusait.

Sütő András Csillaga máglyán című drámája a reformáció ko-rában, a tizenhatodik században játszódik. Történelmet tár elénkhát a dráma, a hitújító Kálvin János történetét, aki harc,küzdelem, győzelem és vereség útján európai hatalommá fej-leszti a reformációt. Annak a Kálvin Jánosnak a történetét, akiimádkozik és hadjáratot vezet, aki pap, aki bibliát és kormányzóipálcát tart egyszerre a kezében. És mellette a jóbarát SzervétMihály történetét rajzolja a mű. Szervét Mihályét, aki nemhatalom, hanem a szabad emberi gondolkodás hirdetője. Orvos,gondolkodó és író egyszerre.

Naiv ember Szervét Mihály. Őszinte és gyanútlan. Azt hiszi, ajobbító szándék azonossága elmossa a másféle megítélés el-lentétét. Téved. A reformáció útján halad ő is, mint Kálvin, demert túl mer lépni a Kálvin szabta határokon - ellenfele lesz. Ésez az, amit Szervét nem tud, amit nem akar elhinni. Úgy

gondolja, vitában, az észérvek erejével kell meggyőzniük egy-mást. Ismét téved. Kálvin, s amit teremtett, a kálvinizmus, akkormár hatalommá, dogmává merevedett. Olyan dogmává, amelyszámára integrálhatatlanná, tehát legyőzendő, eltiprandóellenséggé vált a más gondolat. Így is történik. Szervét hiábahivatkozik Kálvin egykori szavaira, mert Kálvin nem az egy-kormondottak igazságára apellál, hanem a Rész és Egészdialektikáját állítja Szervét ellenébe, s az Egész nevében haláltmond a Részre.

Ez a drámaiság forrása. Kálvin az Egész képviseletét han-goztatja, és csak a Rész fölmutatását hagyja meg Szervét jogául.Pedig a fordítottja az igaz. Kálvin a maga gondolati telje-sítményét az ügy, a reformáció teljes megteremtésével azono-sítja. A hatalmas építmény kész: építeni rajta nincs többé mit.Már csak vállalni és támadni lehet, védelmezni vagy rombolni. Afolyamat lezárult, a mozgás helyett a statikusság lett az uralkodó.Szervét épp ezt tagadja. A folyamat, a történelmi folyamat -állítja - állandó: a reformáció nem változtathatatlan maga sem,hanem további építést, gazdagítást követelő.

Századokkal előbbi történelem a Csillag a máglyán cselek-ménytörténete, de a drámát nem lehet bezárni a történelembe:gondolatisága túlnő az adott történelmi szituáción, és a mát hívjavitára, a mi életünkkel, a mi sorsunkkal perel. Nem közvetlenül.A dráma konkrét helyzetei, alakjai lefordíthatatlanok és nemhelyettesíthetők be mai konkrét szituációkkal, mai személyekkel.A mű gondolati maiságát nem a részletek, nem az alakokbehelyettesíthetősége adja, hanem az alkotás egésze. Az amegélt, megkínlódott sors, amit Kálvin János és Szervét Mihálytörténete testesít meg a drámában. Összetartozók, barátok éssorstársak. Elítélni egyik a másikat csak úgy tudja, ha önmagátítéli el. Szervét nem tudná megtenni, Kálvin megteszi: elítéli azEgész nevében a Részt, a reformáció történelmi ügye nevében areformációt tovább gazdagítani akarót.

Szervét tragikus halála nem csupán azt jelenti, hogy a refor-máció, amelyik az értékmentés, a szebb, a gazdagabb emberi életnevében fordult szembe a bigott katolicizmussal, maga isértékpusztítóvá válik, hanem azt is, hogy két, történelmilegegymáshoz szövetségesként rendelt erő küzdelmében a közösügy kerül veszedelembe, annak ereje, igazsága csorbul, rom-lik.

A történelmi dráma maisága áttételes, közvetett maiság. Erejea példaszerűségben és nem a konkrét azonosságban rejlik, abban,hogy a maga tiszta drámaiságában tudja felépíteni akonfliktushelyzetet.

Szabó Magda Az a szép, fényes nap című műve például azesztergomi fejedelmi udvarba vezérli nézőit, ahol 994-ben Vajkkeresztelési szertartására készülődnek. Egy korszak, a pogány-ság, a kalandozások korszaka zárult le, és egy másik, az állam-alapítás, a kereszténység kora kezdődik. A magyarság sorsdöntőfordulója ez, olyan történelmi változás, amely a maga jel-képiségében alkalmas annak a hatalmas változásnak az érzékel-tetésére, ami a felszabadulás éveiben játszódott le hazánkban.

S hogy ez, a választott történelmi téma mai gondolatisággaltörténő felruházása nem az elemzés feltételezése csupán, azt azírói nyilatkozat is megerősíti. „Ugyan hogy írtam volna meg énezt a darabot, ha nem élem át a második világháborút, s nemleszek szemtanúja annak, milyen egy robbanásszerű ideológiaiváltozás anatómiája ?"

Hasonló érvényű nyilatkozat idézhető Illés Endrétől, aki egyinterjúban a Spanyol Izabella című drámájáról szólva azt mondta,hogy hősei a fiatalok, akik „ . . . egy világbirodalomra

szövetkeznek, és életük elkövetkező húsz évében egy kiskirály-ságot valóban világbirodalommá emeltek. Hogy milyen áron ?Ez a dráma,"

Érdekes és tanulságos nyilatkozat Illés Endréé: érzékletesenmutatja a történelmi dráma és a konkrét történelmi téma, ese-mény kapcsolatát. A spanyol világbirodalom születése az a tör-ténelmi eseménysor, melyben a drámai történet lejátszódik, de ahódításnak ez a káprázatos látványa, mely a kis játékkirály-ságokból világbirodalmat teremt, alig érdekli Illés Endrét. Amiőt foglalkoztatja, az nem a hódítások összeszámlálása, ha-nemannak művészi elemzése, hogy „milyen áron" született meg abirodalom. Ezt elemzi, ezt kutatja a dráma. A cél és esz-köz, astratégia és taktika viszonyát. Azt, ahogy a stratégia áldozatulesik a taktikának, ahogy a nemes szándékot megcsúfolja önnöngyakorlata.

Példáinkkal s számuk gyarapítható lenne - a történelmi drámagondolati jelenidejűségének erősödését akartuk igazolni. Atörténelmi tematika e mindenkor jellemző sajátosságánakhangsúlyozottabbá válása változásokat hozott magával aműformában is, de ezek a változások nem jelentik azt, hogy atörténelmi dráma azonossá válna a kulcsdrámával. Fontos ezthangsúlyozni, mert minden olyan kísérlet, amely a kulcsdrámabehelyettesítő feloldásával akarja megfejteni a művek belsővilágát, gondolati rendszerét, torzít és hamisít. E művek maiérvényességét nem a hősök „leleplezése" (behelyettesítése) ésnem a helyzetek azonosítása adja, hanem a megharcolt sorsoktükrében megmutatkozó példaszerűség. És ezt szolgálják a vál-tozások is. Az, hogy bizonyos - tudatos - elnagyoltság tapasz-talható a művekben, a történelmi miliő részbeni kidolgozatlan-sága, a részletek hitelességének elhanyagolása - mindezt aszínpadra állítások a legtöbbször még tovább hangsúlyozzák , deleginkább az, hogy a drámák a történetileg hiteles cselekményt isháttérbe szorítón mennyire gondolati drámák.

Ebből a szempontból érdemes lenne részletezőn összevetniIllyés Gyula Dózsa-feldolgozásait. Illyés művészetét végigkíséria Dózsa-motívum. Már a harmincas években versbe álmodjaDózsa alakját, majd 1956-ban drámát ír róla. A Dózsa György

nagyszabású történelmi dráma, kísérlet a nemzeti hős újbólimegmintázására, a jó értelmű nemzeti tudat erősítésére. Atörténelem kavargó színpompáját idézi színpadra a dráma:látványigénye a legnagyobb színházak lehetőségeit követeli, segyes jelenetei csak a szegedi szabadtéri színpadon bonthatók kiteljességükben.

Az 1972-ben keletkezett Testvérek, mint lllyés maga mondta.. kamaradarabnak is szűkre szabott". Valóban az. De csak a

formában. A tartalom, a mű gondolati vállalása nem kisebbamannál.

A Testvérek - ellentétben a Dózsa György hatalmas epikaitablóival - egyetlen, nagy lélegzetű, három felvonást átívelő vita.A két testvér, Dózsa György és Dózsa Gergely össze-csapó-kibékülő, újra összecsapó és újra kibékülő párbeszéde. Kétazonos szándék és két különböző, a végsőkben mégis együtt-tartó elhatározás rajzolja ki a mű gondolati summázatát.

1514-ben vagyunk, a török ellen meghirdetett „szent háború"

esztendejében. Dózsa György a keresztes hadak vezére lesz,Gergely pedig, aki Krakkóba indulna egyetemre, hogymérsékletre intse indulatos testvérét, állandóan halogatja azindulás napját.

Vitatkoznak. Arról vitatkoznak, hogy mi a teendő. György atörök elleni hadjáratot akadályozó urak ellen akarja fordítani

a sereget, Gergely pedig ellenzi. Elbukott parasztfelkeléseketidéz, mondván, nem ért meg az idő a harcra, mert a paraszt-mozgalmaknak nincs történelmileg reális programjuk. Csakrombolni tudnak, építeni nem. Ezért van az, hogy bár nem együtközetet megnyernek, a háborút elveszítik.

Filozófiai vita ? Az is. De nemcsak az. A filozófiai igazság azéletigazsággal szembesül. Mert igaz, nincs történelmi programjaa zászló alá gyűlteknek, de van életük, megnyomorított,elviselhetetlen. Olyan, amellyel szemben a harcbani halál isértelmes, felemelő megoldás.

Ez a két testvér vitájának tárgya, de ebben a vitában Illyés aGondolat és Tett kapcsolatát is próbáztatja. A forradalmigondolat és a forradalmi tett viszonyát. Hisz György és Gergelypolémiájában nem kisebb kérdés merül fel, mint az, hogyvállalható-e a forradalmi tett akkor, amikor a forradalmi moz-galom még nem képes kitermelni magából a reális történelmiprogramot biztosító ideológiai alapot.

Ezen vitáznak a testvérek, nem egyikük diadaláért, hanem aközös ügy győzelméért. „Harcolni tudtunk egymással úgy, hogynem elpusztítani, elgáncsolni akartuk egymást, hanem fölemelni.Mint a kerekes kút páros vödre, az is segítette a másikat, aki épplefelé haladt." György mondja e szavakat, de a tanulság - kell-ehangsúlyozni - nem csupán övék.

A történelmi tematika „felfedezése"

A történelmi dráma - mondjuk így - „divatja" a magyar szín-házkultúrában nem a drámairodalom, hanem a színház kezde-ményezése nyomán született meg. Hogy a hagyományápolásvagy az akkor épp kevés számú új magyar dráma miatt támadtműsortervi szorítás, vagy a történelmi tematikában rejlő gon-dolati aktualizálás fontosnak érzett lehetősége vezette-e a szín-házakat, arra ma nehéz válaszolni. A korabeli kritika - beleértvee sorok írójának jó tíz évvel ezelőtti véleményét is -- a ha-gyományápolást érezte a meghatározónak, s a Mózes veszprémifelfedezése után (1966) valóban országos méretűvé váló búvár-kodásban nemzeti drámairodalmunk gazdagítását minősítette aszorgoskodás legfőbb értelmének és céljának.

Az akkori és a későbbi, a már a következmények tapasztalataitis hasznosító megítéléseken lehetne - nem is haszontalanul --meditálni. De számunkra most nem ez a lényeg. A lényeg mostcsak az, hogy a történelmi tematika iránti megkülönböztetettérdeklődés a színházból indult ki, s hogy a drámairoda-lomfigyelmét a Mózes messzecsengő kritikai és nézőtéri sikereirányította a történelmi tematikában rejlő lehetőségekre.Mondtuk már, és mondjuk újra, nem új lehetőségek ezek: agondolati aktualitás mindenkor a történelmi dráma sajátja volt.De akkor ez a mindenkori lehetőség a drámairodalom belsőgondjainak feloldását segítette: az egyre bonyolultabbá válótársadalmi valóság újraalkotását a múlt idejű történet tisz-taságában, áttekinthetőségében.

A lehetőség megragadása gazdag és színes történelmi dráma-vonulat kialakulását eredményezte, A centrális magot a klasszi-kus történelmi drámák hagyományait követő, és azt megtartvakorszerűsítő művek jelentik. Azok az alkotások, melyek a tör-ténelmi események hiteles keretei közt rajzolják hőseik küzdel-mét. Ide sorolhatók Illyés Gyula Tiszták, Testvérek című drámái.(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy drámaformai újításaitIllyés nem a történelmi drámákban, hanem a vígjátékokbanalkalmazta.) Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag amáglyán című művei. Illés Endre Spanyol Izabella című alkotása.Szabó Magda Kiálts, város!, A z a szép, fényes nap című

darabjai. Páskándi Géza Vendégség című műve - és a sor mégfolytatható.

A történelmi tematika másik vonulatát azok a művek jelen-tik,amelyekben a történelem már nem a maga szuverenitásábanmutatkozik meg, hanem vagy úgy, mint egy aktuális problémaadekvát megjelenítési közege (Fekete Sándor Hőség hava), vagyvalóság és képzelet olyan szervesítésében, mely sajátos modell-helyzet kialakulását eredményezi (Gyurkó László, HernádiGyula, Maróti Lajos művei).

A történelmi dráma vonulatának e típusa ironikusabb hang-vételével, a történelmi tények szabadabb kezelésével különbözika klasszikus hagyományokra építkező másik törekvéstől. Adrámai történés alapját képező konfliktushelyzet a legtöbbszörtörténelmileg is hiteles tény, de a kibontásban, a feldolgozásbanaz író már nem köti magát a történetiséghez, hanem sajátművészi fantáziája és a modellhelyzet törvényszerűségei szerintépíti fel a drámát.

A konkrétum és elvonatkoztatás, az abszolutizálás kettőssége -a történelem modellhelyzetté transzponálása - jellemzi HernádiGyula 1976-ban bemutatott A tolmács című drámáját. A műalapja, mint Hernádi darabjainak esetében annyiszor, történetitény. Münzer Tamás élete egy korszakában megpróbálkozottazzal, hogy a hatalom elleni harcot a hatalom szabta tör-vényeken belül folytassa. 1513-ban elvállalta egy inkvizíciósperben a védelmet. A vád az volt, hogy egy jobbágycsalád disz-nai felfaltak egy csecsemőt. Münzer azt akarta igazolni, hogy adémonok a disznókat szállták meg. Már-már megnyerte a pert,amikor mégis minden a visszájára fordult, és a disznók helyettgazdáikat ítélik el és akasztják föl.

Az igazság a hatalmon belül érvényesíthetetlenné vált, és ez ahelyzet szükségszerűen a forradalmiság vállalására késztetteMünzert.

A mű e jelzett belső problematikája erős rokonságot mutatSütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájával. Adrámai alaphelyzet, az igazságot az adott hatalom törvényeseszközeivel érvényesíteni akaró hős kikerülhetetlen bukása,illetve szükségszerű eljutása a nyílt lázadáshoz, mindkét műbenazonos. Ennek ellenére a két dráma két külön világ.

Sütő András egy valódi élethelyzet kibontásából indítja el atörténetet, és a realizmus gazdag eszköztárát vonultatja fel hőseéletútjának megjelenítéséhez. Hernádi egy történelmileg konkrétszituációt emel ki - a disznópört -, ami a mai ember számára azabszurditást jelenti, és a drámai történet ennek az abszurditásnaka lebontása, a konkretizálása - modellizálása. Nem egyszerűenazzal, hogy a perbe fogott négylábúakat emberek alakítják,hanem hogy a jelzésként használt disznófejek csak álarcok.Olyan álarcok, amelyek bárki fejére rákerülhetnek, és rá iskerülnek. Abban a jelenetben, amikor a pert vezető Sprengermintegy víziószerűen újragondolja a per történetét, és maga iseljut Münzer taktikájának felismeréséhez, csupa disznó-fejesember jelenik meg. A tolmács különös drámaiságát az ab-szurditásban megjelenő elvontság és az azt feloldani kívánó, atörténet folyamán egyre hangsúlyosabbá váló konkrét mozza-natok belső dinamikája adja.

A modellteremtés egy másfajta lehetőségét mutatják GyurkóLászló színpadi művei. A Szerelmem, Elektra és A búsképű lovag ...nem a történelemből merítik témájukat, hanem a világ-irodalomnagy alkotásait aktualizálják - a modellteremtés tör-vényszerűségei szerint,

Szigorúan véve tehát nemis lenne szabad a történelmi drámákközé sorolni őket, de a történelmi művek e vonulata olyan ha-tárhelyzeteket teremt, amely ezt mégis lehetővé teszi. Annál isinkább, mert az alkotások belső világa - épp a modellteremtésazonossága jegyében - alapvető egyezéseket mutat. A Szerelmem,Elektra a konszolidáció, a bűn és bűnhődés kérdéskomplexumátkutatva az ellenforradalom utáni Magyarország, a szövetségipolitika megszületésének olyan modelljét teremti meg, amelyművészi törekvésében a történelmi drámák vonulatával (éstörekvésével) azonos fogantatású. A búsképű lovag. . . - CervantesDon Ouijote című művének színpadi változata - pedig avereségekből, kudarcokból mindig újraépülő mai hős-típusmegteremtésének modelldrámája.

A történelmi drámák harmadik válfajának az úgynevezettalkalmi drámák minősíthetők. Történelmi évfordulók, egy-egytájegység nevezetes ünnepei mindenkor alkalmas eseményekvoltak drámaírók megbízatására. Maga a szó - alkalmi - ma márnem túl veretes tartalommal társul. Pedig él a szónak még ma isegy másik jelentése is, amelyik ünnepit, kivételest jelent. Igaz, alegtöbbször tematikában is kötött megrendelések nem feltétlenüla remekművek melegágyai, de nem kizáró okai sem. SzabóMagda Kiálts, város! című drámája ilyen alkalmi alkotás - ahatszáz éves Debrecen megünneplésére íródott, de szuverénértékű dráma, a történelmi drámák vonulatának egyik rangosalkotása. S ha tágabb értelemben is, de sok alkalmi mű kerültszínpadra Gyulán is.

A történelmi drámák negyedik vonulata - erről már esett szó - atörténelmi vígjátékok.

Egy élő, még mozgásban, változásban lévő művészi folyamat„kategorizálása" meglehetősen hálátlan kritikai vállalkozás - ésjórészt reménytelen is, hisz a változás, a formálódás következ-tében a menet közben készült kritikai „skatulyák" szűknek,túlhaladottnak minősülnek. Ezzel együtt - s ezt vállalva - szük-ségesek a kritikai behatárolások, összegzések, az összefüggésekfelfedezése miatt is, meg azért is, mert alkalmasak a tudatosí-tásra. (Mostani elemzésünkben a történelmi dráma harmadik ésnegyedik vonulatának ilyen kiemelése például csakis az ak-tualitással indokolható : a keletkezési formáció egy - elméletileglegalábbis - elhanyagolt változat lehetőségének a hangsúlyozá-sával, valamint a történelmi vígjátékban rejlő történelemszem-lélet gazdagításának kiemelésével.)

A kritikai elkülönítés szükségszerűen az eltérő vonások ki-emelésével jár. Ugyanakkor azonban azt is jelezni kell, hogy atörténelmi dráma különböző alakváltozatai közt erős, megtartóazonosságok is vannak. Nem egy esetben például egy szerzőkülönböző művei jelentik a típuscsaládokat. De azonos az asajátosság is, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban tapasz-talható a nem kiemelkedő történelmi személyiség drámai hősséemelése.

Másrészt azonos az is, hogy amikor a történelmi tematikamegnövekedett népszerűségéről beszélünk, akkor nemcsak arrakell gondolnunk, hogy a színházak szívesen fogadják atörténelmi drámát, de arra is, hogy a nézők is örömmel váltanakjegyet ezekhez a művekhez. És ebben a mozzanatban a tör-ténelmi téma színpadi újrateremtésének egy másik fontos sajá-tosságára szükséges felfigyelni. Arra, hogy a történelmi drámák,miközben elgondolkodtatnak a máról, megismertetnek a múlttalis. A világtörténelem, nemzeti történelmünk nézői ismereténekhasznos forrásai a történelmi drámák: tanítanak történelemben,népben, nemzetben gondolkodni.

játékszínSZÁNT Ó JUDIT

Hős, aki többet éregy alkalomnál

Hegedüs GézaLackner Kristóf című drámájaa Soproni Ünnepi Heteken

Az iskolában nem tanítják LacknerKristófot. A Sopront járt műemlékbará-toknak egy szép középkori eredetű lakó-házat jelent, egy domborművet, egy ut-catáblát ... A magyar állampolgárokkilencvenkilenc százalékának a név sem-mit sem mond.

Keveset tudunk történelmünkről. A nagyfordulatok, az egész országot érintőtragikus vagy hősi események ben-neélnek a köztudatban, pedig ezek a nagyáramlatok kisebb közösségeket érintő,egyes embereket magasba emelő ésmélybe rántó drámákat sodortak ma-gukkal, amelyek mind közfigyelmet ér-demelnének. Nemcsak azért, mert hozzánktartoznak, történeti közünk van hozzájuk,hanem mert egyaránt kínálnak izgalmasélményt és mai tanulságokat. Érdekesösszefüggésrendszerük mind egy-egysajátos, külön világ, amely bonyolulthajszálcsövességgel illeszkedik bele anagy egészbe: a magyar és az egyetemestörténelem mozgó folyamatosságába.

A korszerű történelmi dráma miben-létéről e helyütt nem elmélkedhetünkhosszasan, de annyi bizonyos: a nagyéletrajzi freskók ideje lejárt. A mai kö-zönség fogékonyságához, analitikus ko-runk szelleméhez azok a művek jutnak cl,amelyek a hőst nem stációdráma módjánkísérik végig élete látványos fordulatain,hanem egy példaszerű szituációvalkonfrontálják. Ha néhány sikerült éssikeres új történeti drámánk felől faggattukvolna a bemutatásra készülő színházakat, apontos válasz nem úgy hangzott volna,hogy eljátszunk egy drámát Gézafejedelemről és István királyról, ZrínyiMiklósról vagy Bajcsy-ZsilinszkyEndréről. A dramaturg azt mondta volna:Látunk majd egy drámát két államférfiról,apáról és fiúról, akik egy ország sorsátmegfordító esemény küszöbén döbbennekrá, hogy szögesen ellentétes célokérdekében készítették elő a fordulatot; egymásikról, aki ráeszmél, hogy a szét-tagoltországban minden orientációs lehetőség,minden kiút - zsákutca; egy harmadikról,aki korábbi énjeit megtagadva és egybensaját legnemesebb lehe-

tőségeit kiteljesítve az adott helyzetbennem választhat eredményesebb gesztust amártírhalálnál. És milyen fájdalmasangazdag a magyar történelem az efféletragikus és drámai helyzetekben, mennyikiaknázatlan lehetőséget kínálnak a sú-lyos századok .. .

Hegedüs Géza, az értelmezett tényekszerelmeseként, regényeiben, hangjáté-kaiban, színműveiben számos ilyen zugbavilágított már be. Legújabb drámája, aLackner Kristóf mint vállalkozás SzabóMagda kiváló és méltatlanul elsüllyedt

művére, a Kiálts, város!-ra emlékeztetett,már azelőtt is, hogy a szöveg konkrétan isutalt volna Debrecennek Sopronhozhasonló különleges helyzetére. SzabóMagda drámájában fiktív hősök itták ki azutolsó csöppig a keserű poharat, melyet,történeti sorsukat vállalva, elfogadnikényszerültek. Sopronban valóban élt egyember, a város legnagyobb polgár-mestere, Lackner Kristóf, akit sorsa alkal-massá tesz rá, hogy a város egyszerre or-szágosan tipikus és mégis sajátosan egye-di helyzetéből fakadó drámaiságot műal-

Győ ry Emi l Lackner Kris tóf szerepében

kotásban is vállaira vegye. És ha adottesetben a művet színpadra állító PécsiNemzeti Színháztól kérdik meg, miféledrámára készülnek, a pontos válasz nemaz lett volna, hogy egy XVII. századipolgármestert akarnak népszerűsíteni(ámbár maga ez a hős : német származású,magyar érzelmű polgár, kiváló jogász,költő, filozófus, áldott kezű ötvös, jelesállamférfiúi-politikusi erényekkel ren-delkező közéleti ember, önmagában isfigyelmet érdemelhet). A drámailag iga-

zán fontos azonban a helyzet, amellyel ahős birkózik: megóvni az osztrák ha-táron elterülő iparos-kereskedőváros vi-szonylagos függetlenségét, lakóinak bé-kéjét és jólétét a küszöbön lesben állócsászári és a távolabbról fenyegető erdé-lyi seregektől, egyben megőrizve mind-kettővel a város fennmaradásához elen-gedhetetlen jóviszonyt.

Hegedüs Géza a tudós és művész biz-tos érzékével látta meg Lackner életútjá-ban azt, ami a mai közönség számára iga-

zán érdekes lehet. Művét Sopron várostanácsa rendelte, a város hétszáz éves ju-bileumára. Ebben a formájában alkalmidráma született, amely elsősorban a ha-gyományaikat példaszerű, irigylésre méltószenvedéllyel kutató-ápoló soproniak-hozszól (véleményem szerint sokkaltöbbükhöz, mint amennyien két esténmegnézhették). Az író a mű első részébenerőteljesen emelte ki Lackner pályájánakvörös fonalát: az állandó egyen-súlyozásta várost fenyegető erők között. Kettősmissziója Ferdinánd császár-királyhoz,illetve Bethlen Gáborhoz, amikor isegyiket a másik ellen kijátszva biztosítja avacogva nevető harmadik: Sopron érdekeit- kellően kiterjesztve-kiélezvealapszituációja lehetne egy olyandrámának, amely immár nem értékes helyiesemény, a szó nemes értelmében vettalkalmi játék, hanem közfigyelmet keltő,eredeti magyar bemutató. Mind azanyagban, mind Hegedüs anyagkezelésé-ben megvan rá a lehetőség, hogy egy ké-sőbbi, végérvényes megfogalmazás sza-badabban törjön ki az életrajzi tényekből,és az egész mű fókuszává valóban a pél-daszerű szituációt avassa.

Lackner Kristóf magánélete szeren-csétlen volt. Apja érdekházasságot terveltki számára, egy nála idősebb, gazdag öz-vegyasszony oldalán, akihez Lacknernemcsak ifjan és szegényen, hanem ma-gyar nemesként, birodalmi grófként éspolgármesterként is tiszteletteljes és lojálisvolt. Tapintatosan titkolta előtte, amihezszerelemre, gyermekre vágyó, teljesemberként joga volt: kapcsolatát a há-zuknál szolgáló fiatal parasztlánnyal. Esmikor Orsolya asszony halála után hat-vanéves fővel immár törvényesen is ma-gához köthette szerelmesét, az értetlen,korlátolt közvélemény, az örökségre lesőrokonok elválasztották őket egymástól. Ez- már csak a városi közösség aktív szerepe,valamint Lackner választásánakmeghökkentően bátor, felvilágosult gesz-tusa miatt is - sokkal több lehetne szűkmagánügynél. A dráma jelen formájábanazonban mégis az marad, és így a két részelválik egymástól: a polémikus szen-vedélyű, közérdekű problémákat feszegetőelső részt egy helyenként melodramatikusNaplemente előtt-változat követi, amelybeaz első részben felvetett kérdések, mintidőközben megoldottak-lezártak, mégáttételesen sem szivárognak át. Egy újabbváltozatban, amely az egész anyagot, akára tények sokkal merészebb kezelésével,Lackner közéleti küldetésének, a Sopron-szituáció példa érté-

Hegedüs Géza Lackner Kristóf című drámája a soproni Petőfi Színházban (Győry Emil és Vári Éva )(Lobenwein Tamás felvételei)

kű felnagyításának rendelné alá, ez amagánéleti konfliktus éppenséggel aproblémakomplexus egyik pillérévé ala-kulhatna.

Egy ilyen végleges érvényű átfogal-mazás minden bizonnyal gondolati el-mélyüléssel is járna, ismét csak a tényekmerészebb kezelése következtében. Sop-ron helyzete speciális helyzet, és LacknerKristóf Sopron polgármestere. Feltéte-lezhető, hogy a valóságban nem is járteszében más, csak ami megbízatása éshévvel vállalt küldetése volt: a város ér-dekeinek védelme. Egy igazán drámai hősformátumú személyiségnek azonbanszembe kell néznie konfliktusa mélyebbvonulataival is. Sopron - Magyarországonvan. Sopron polgármestere - a háromrészre szakadt, magát mégis egy hazánakvalló Magyarország egyik vezetőfunkcionáriusa. A drámai Lackner Kris-tófnak - aki ráadásul amúgy is nemcsakközéleti ember, hanem tudós és politikusis -- el kell gondolkodnia a soproni és azösszmagyar érdekek viszonyáról, a „ci-vitas sempruniensis" és Magyarországmajdani közös jövőjéről, még akkor is, haezeket a gondolatokat napi cselekvésébennem vagy csak töredékesen tudjaképviselni. (Hegedüs egyébként tisztábanvan ezzel. Finom eszközökkel jelzipéldául, hogy bár II. Ferdinánd és BethlenGábor Sopron szemszögéből pilla-natnyilag egyforma veszélyt jelent, a kétszemély, illetve az általuk reprezentált po-litikai és eszmei tendencia között alap-vető különbség van. Az író meri és tudjaezt ábrázolni, noha az adott helyzetben ezLackner számára úgyszólván közömbös.Íme a mag, amelynek kibontásával azegész dráma gondolati súlya megnö-vekedhetnék.)

Ebben a formában tehát alkalmi drámaHegedüs Géza műve, de az indulat és azelkötelezettség, amellyel papírra vetette,jóval több lehetőséget hordoz. Alkalmimegbízatást vállalt a Pécsi NemzetiSzínház is, amikor előkészítette a pro-dukciót, amely székhelyétől távol, inkábbcsak szűk, helyi érdeklődésre számítva,mindössze két estén került színre. Annáldicséretesebb az a példaszerű gond ésodaadás, amellyel az adott szöveget életrekeltették. Nógrádi Róbert rendezésehibátlan stílusérzéket mutat: az el-ütőrészeket egyenletes, finoman lefojtott,tompa hangvétellel teszi egységessé. Azelső szakaszban a mű legértékesebbelemeinek: az általános érdekű politikaiszituációnak, a helyenként szellemesenpoentírozott dialektikának érvényesítésé-

re törekedett, kerülve minden festői his-torizmust, nagyhangú pátoszt, a törté-nelmi jellemábrázolás közhelyeit; a kétlegjobban megoldott jelenet, a kettősmisszió Bécsben és Besztercebányánszínpadilag is emlékezetes marad. A má-sodik részben hasonló eszközöket alkal-mazva tereli a privát dráma látványosfordulatait a csendes bensőség felé.

Ugyanez az alkotó módon kikovácsoltstílusegység jelentkezik mai színjátszá-sunk egyik legérdekesebb egyéniségűszínészének, Győry Emilnek játékában is:olyan Lackner-figurát teremtett, amelynagy vonalaiban, egy kiérlelt változatbanis megállná helyét. Megvan benne ennekaz úgyszólván reneszánsz sokoldalúságúférfinak valamennyi vonása, deelsősorban mégis: humanista. Humanistaa politikában, humanista az író-asztalmellett, humanista a házasságban éshumanista a szerelemben; humanista,XVII. századi és XX. századi értelembenegyaránt. Mellette Dávid Kiss FerencFerdinándja emelkedik ki; pályakezdéseóta nem láttam ilyen sokszínűen fénylenihajlékony intellektualitását, dinamikáját, aszínészi lényében bujkáló titokzatos,fenyegető vibrálásokat, mint itt, egyetlenjelenetében. A többiek inkább csak kor-rekt játékot nyújtottak, jelezve a figurákmarkáns körvonalait.

Alkalmi dráma, alkalmi előadás - tisz-telet és dicséret érte kezdeményezőinek ésmegalkotóinak. Lackner Kristóf azonban,csakúgy, mint a róla írott színjáték -többet megérnének ennél. A sopronipolgármester drámájának egy hűtlenebbülhívebb változatával szívesen találkoznánkmég, több helyen, hosszabb szériákban.

SZÉKELY GYÖRGY

Mítosz - játék

Magyar Passió Gyulán

Azon az estén a gyulai Gróza-parkbanhideg volt. A fél tizenegyes kezdés semígért sok jót, s még az is késett a tévé-felvétel körüli technikai nehézségek miatt.Igaz, ezalatt az idő alatt jól szem-ügyrelehetett venni a játék helyszínét: a szerbtemplom sárgásbarna oldalfala előtt emeltnyers deszkaemelvényt, rajta a háromkétágú létrával (á középső magasabb amellette kétoldalt állóknál); mögötte, atemplom oldalbejárója körül azodakészített, odatámasztott kellékeket,feliratos táblákat. És magukat a kezdésreváró színészeket, egyszerű nyersvászonöltözékekben, amint a hátsó takarás mögülki-kinézve, egy s más kelléket meg-emelve, odébb rakva készülődnek azelőadásra. Ezalatt, több-kevesebb zajjal,nyugtalansággal, elhelyezkedett a kö-zönség is az emelvény előtti teret háromoldalról körülvevő, sorról sorra emelkedőplatókon. Néhányan már csak a földönkaptak helyet. Végül is megkezdőd-betetta játék. Lassan jelentek meg az előadásösszes szereplői, még nem szerepükben,inkább csak színészként, fürkészve néztekkörül, mintha ismerősöket keresnének,komoly, kimért mozgásuk bizonyosalapritmust teremtett. Azután felhangzottegy unisono dallam, érdekes tagolásbanmondott-énekelt szöveggel - nem utoljáraaz este folyamán - a nagy-világállhatatlanságáról.

Ha valaki beleolvas azokba a passió-szövegekbe, amelyeket Csiksomlyói nagy-pénteki misztériumok címen 1897-ben FülöpÁrpád publikált, nagyon hamarkiderítheti, hogy a gyulai Magyar Passió,amelyet Katona Imre állított össze ésRuszt József rendezett, egyikkel semazonos, és mindegyikre hasonlít. Devalószínűleg így járna akkor is, ha azt anegyvennyolc passiót lapozná át, amelyet1774-re gyűjtött össze Kézdi Gratianusferencesrendi tanár. A Magyar Passióugyanis, legalábbis ami a dramaturgiaiszerkezetét illeti, mai mű. Az „összeállítás"válogatást, szerkesztést, minősítést,arányítást jelent ebben az esetben és nemegyszerű rekonstrukciót, színpadra állítást.Tehát mindenképpen: passió - maiszemmel. És jó lélekkel ír-

hÉmkj

élpdaúhkesA

zblmembnmshvkekapktgndse

molysága és viháncoló, mégis pórázontartott jókedve, Szakácsi Sándor töré-kenysége és egyben erőteljesen megrázótragikuma, Lukács József, Kézdy György,Hetényi Pál nagyon is emberiapostolfigurái, Hidvéghy Miklós ésSzegváry Menyhért markáns jellemrajzai.Es mindvégig: a játékban való összetar-tozásuk, egymásra hangoltságuk, él-ményszerző igényük. Az előadás ily mó-don karmester nélküli kamarazenekarteljesítményére hasonlított; néhány - úgylátszik, elkerülhetetlen - zökkenőtől el-tekintve, felgyorsulás és lelassulás, har-sányság és szelíd csend természetesnek,belülről szabályozottnak tűnt. Pedig hogyazért volt karmester, az - a már említett

L

atjuk le: dramaturgiai mestermunka.rtékes mozaikokból rakott műalkotás. Aozaikdarabkák eredetiek, de a kiala-

ított kép ebben a formában csak mostelenhetett meg a szemünk előtt.Az eredeti szövegrészletek, az előadás

pítőkövei, sajátos szövegmondási prob-émát is jelentettek. Már nem először ta-asztalhatjuk, hogy a régi magyar mon-atok megszólaltatása külön örömöt okozszínészeknek. Teste lesz a szavak-nak,

jra feltámadnak a már-már elfelejtettangértékek, ritmusok, pezsgő életöltözik a mondatokba. Ismerős-idegenz a régi szöveg, el kell fogadni, és ját-zani is lehet vele, új lehetőségeket kínál.

Magyar Passió szereplői - minden bi-onnyal Ruszt József rendezői késztetése,átorítása nyomán - élnek is ezekkel aehetőségekkel. Az előadás stílusának - aár említett alapritmuson kívül - éppen

z a szépen lebegő, gördülő, néhaulatságos szinkópáiban továbbszínező

eszédmodor az egyik fő alkotóeleme. Ésyilvánvaló, hogy ugyanilyen problémákerülhettek fel a játékstílus kialakítása

orán is. Már most hadd jegyezzük meg,ogy az előadás (a rendelkezésre állóiszonylag rövid próbaidő s az ennekövetkeztében néha felbukkanó kisebbgyenetlenségek ellenére) határozott ésiegyensúlyozott stílust képviselt. Eznnál is inkább figyelemre méltó, mert aassió, középkori eredetére utaló módon,ülönböző hangulati és játék-elemeketartalmaz. Ezt már az első szövegkiadásondozója is észrevette, és talán mégémi megrovás is bujkált a gon-olataiban, amikor ezt írta: „ ... a fön-égessel az aljas, a tragikussal a komikuslem gyakran összekeveredik. A legko-

molyabb jelenetekbe is, melyeknek szem-lélete közben a prológusok intelme sze-rint, sóhajtozni, könnyezni illik, gyakranékelődik komikai intermezzo . . .". Min-denképpen fennáll tehát a veszély, hogy akét hangulati réteg a játékban is elválikegymástól: a tragikus jelenetek pátoszbaés érzelgősségbe, a komikus mozzanatokkomédiázásba, bohóckodásba csapnak. Agyulai előadás ezt a stilisztikai Scylla ésCharibdist sikerrel kerülte el, s a két rétegegy alapvetően egységes stílus szélsőlehetőségeit, de nem szélsőségeitfelmutatva jelent meg. Az egységet pediga játék komolysága, a komoly játékosságbiztosította. Talán furcsán hangzik ittilyesmiről beszélni, de első-sorban a játékmagasrendű színészi etikája ragadottmeg. Sajnálatos gyakorlatból tudjuk,milyen könnyű átlépni a stílusfegyelemhatárait, hogyan siklik át szinteészrevétlenül üres szavalásba a lel-kesedés, marháskodásba a derű, bohóc-kodásba a vígjáték. Ez elsősorban művé-szi etika kérdése, és a gyulai „válogatott"

együttes - hiszen különböző színházaktagjai vettek részt a produkcióban - ez-úttal etikából vizsgázott jól. Az előadásszínlapja csak felsorolja a résztvevők ne-vét. Részben valószínűleg azért, mertegy-egy színész több alakot is formál a já-ték során. De talán azért is, mert az elő-adás azonos igénnyel és igényességgel lépfel velük szemben. S ezért, az egységesstíluson belüli rugalmasságukat dicsérve,mégis inkább csak egy-egy villanás hitelemarad a néző emlékezetében: Jordán Ta-más nyugalma és szenvedélye, Sára Ber-nadette anyai ujjongása és halálos bánata,Trokán Péter hideg gyűlölete és vad két-ségbeesése, Lázár Kati elmélyült ko-

stílusegységen kívül - néhány érdekesrészletből is kiderült.

Itt volt például a hegedű. Szakácsi ke-zébe került, talán még „kisördög" korá-ban. Egész sor jeleneten át meg-megszó-lalt. Sem ismerős, sem ismeretlen dalla-mot nem játszott. Gyámoltalan hangokszólaltak meg a húrokon, és rá kellettdöbbenni, hogy semmi sem törte volnameg jobban a játék rafinált-primitív jel-legét, mintha valóságos hegedűjáték zen-gett volna fel. Mindössze akusztikai han-gulatértéke volt annak a néhány hangnak:annyi és olyan, ami jelértékét éppenmegadta, meghatározott művészi infor-maciót közvetített.

Vagy a „gyermek-Pieta". Az a furcsaelőrevetítés, amely egyszerre utalt a tra-gikus jövőre, és asszociáltatta falusitemplomok ügyetlenül faragott, tompaszínekkel festett szobrait. Együgyű, dehiteles áhítatát, megrendültségét. Gro-teszkségében is megható voltát. Ha valakilátta a lengyelek nagyszerű József-

legendáját, annak önkéntelenül is össze-hasonlítást kellett tennie. És az egymásmellé helyezett képek sugározták azalapvető különbséget is: a lengyelek hal-latlanul ízléses teatralitásával ellentétben agyulai gyökeres puritánság; az ottani derűsirónia helyett az emberi értéket őrző derű.A bravúros színi produkció helyettletisztult emberközelség.

És ehhez tartozott az utolsó vacsoraalkalmával a nézők között körülhordozott,kiosztott pohár bor. A csendes kínálásszinte sokkszerű hatása: mibe keveredek,ha elfogadom? A játék vállalása, azáldozatkészség gondolatának átvétele?Emberi kapcsolat a történettel éselőadóival? A karmester a közönség feléfordul. A mítosz humanizálódik. Hidegvan, még jól is esik a vörösbor. A szerep-lők a sorok közé keverednek. Néhol ki-

ázár Kati és Szakácsi Sándor a Magyar Passióban

loccsan egy pár korty, Nem biztos, hogymindenkinek jut pohár. Meg azután foly-tatni is kell a játékot.

Óhatatlanul felmerül az előadássalkapcsolatban - és nem csak ebben a pil-lanatban - a mítoszok mai használható-ságának kérdése. Sokkal gyanútlanabbulmegyünk bele a görög mitológiát meg-jelenítő játékok hangulatába, mint azt akeresztény mítosz esetében tesszük.Amazon túlestünk volna? Erre még érzé-kenyek vagyunk? Kétségtelen, hogy a játékhelyszíne is befolyásolja a nézőt.Másképpen hat egy Shakespeare-előadásStratfordban, mint Bécsben; másként egygörög tragédia Epidauroszban vagyDelphiben, mint egy budapesti színházproszcéniumszínpadán. És azt sem lehetszámításon kívül hagyni, hogy a gyulaiszerb templomba a főbejáraton, nappal,ünnepnapokon nem színielőadást néznimegy be a gyülekezet, hanem a játék át-tétele nélkül kíván részt venni az újjáéltmítosz gyakorlatában, De gondolni kellarra a rítus- illetve mítosznosztalgiára is,amely nem idegen a mai színjátszástól.Rousseau a természetbe kívánta vissza-csalogatni a civilizációtól megrontotttársadalmat; a mai művészek egy részeszázadokkal, ezredévekkel ezelőtti rítusokközösségéhez menekítené művészeit ésközönségét a hétköznapok hajszája,idegensége, magánya elől, Persze a nosz-talgiában mindig van valami reményte-lenség: az idő irreverzibilis, és az a rítus,amely egy ősi közösség számára élete ter-mészetes folyamatának szükségszerű részevolt, a mai közönségnek néhány órás„sziget", a művészet hatalmával felidézettillúzió, nem létező boldogság ígérete ésigézete. És lehetséges, hogy a mítosz-nosztalgia alkalmassá tesz a mítoszrezo-nanciára is. Az „érzelmi emlékezet" nyil-vánvaló módon nemcsak a színészre ér-vényes. A résztvevő nézőben is felébred-nek az emlékek. Anélkül, hogy misztifi-kálnánk a nézői élményt - hiszen nemfeltétlenül saját személyes múltunk szol-gáltat emlékanyagot -, mégis megrezdül,rezonál egy-egy húr: kiben a szenvedésre,kiben a megaláztatásra, kiben afeloldódásra. S ha nem a személyesmúltból, akkor más színházi, irodalmi,képzőművészeti élményeket megújítva.Nemhiába zsúfolódott össze képes al-bumba, múzeumokba, híres templomokbaannyi megragadó ábrázolás. A mítosz séppen a keresztény mítosz előadása nemüres lelkeket érint, évszázadok asszociációsanyaga aktivizálódik benne. Mint a

Krisztus keresztrefeszítése a Gyulai Várjátékok Magyar Passió-előadásában(Hidvéghy Miklós, Jordán Tamás, Szakácsi Sándor) (MTI fotó)

Júdás felakasztja magát. Mire azonban ajáték véget ér, s a kép összeáll, a Golgo-tán Júdás és a két lator marad - Krisztushiányzik a keresztről. Szinte észrevétlenülolyan éles és döntő váltás állott be, amelyjoggal késztetheti felhördülésre akeresztény dogma szigorú híveit. És hovákerül a Megváltó figurája? Már néhányjelenettel előbb, a megkorbácsoltatáskoregy építőbakot vonszoltak a szín elejére, smostanra, a játék végén Jézus, a világszenvedését magára vállaló „bűnbak" errea bakra feszítve marad (a közönséghez azösszes szereplők közül a legközelebb),mintegy maga is a Golgotára tekintve,Júdás furcsa földi tükörképeként. Ez ittmár semmi más, csak „az ember fia", azigaz ügyért, a másokért szenvedő. Amítosz kétségtelenül - színi eszközökkel -humanizálódott.

Lehet talán ezt a záró képet másképpenis magyarázni. Talán a rendező ismásképpen töltötte meg képzeletében ajelenetet. De a hagyománynak egy ilyendöntő, talán a legdöntőbb ponton való„megcsavarása" semmiképpen sem lehetvéletlen, mindenképpen tudatos művészimegfontolásra, döntésre vall. Minden-esetre: így is lehet érteni, értelmezni. Ésily módon talán például szolgálhat arra,hogy milyen módszerekkel lehet (sőt ta-lán kell) hozzányúlni az olyan kényestradicionális anyagokhoz, mint amilyen akeresztény mítosz világa. Hűtlennek len-ni a hűségben.

Elérni, hogy az isteni színjátékból -emberi színjáték legyen.

„pieta"-helyzetekben, mint a létrás Golgota-imitációban.

A leglényegesebb kérdés azonban min-den valószínűség szerint az, hogy milyencéllal mutatnak be egy mai passiót. Hogy azaz évszázadok alatt dúsított alapanyag egykorszerű és ízléses színi megfogalmazásbanmilyen célkitűzést hordoz. Nyilvánvaló,hogy nem csak egy produkció a többiközött. Ha van eset, amikor nem lehet aszínház üzemszerűségéről beszélni, akkoréppen egy ilyen vállalkozás az. És az isbiztos, hogy nem azért készült az előadás,amiért valaha Csiksomlyó papjailétrehozták, hogy tudni-illik azodazarándokolt nép „megilletődvebűnbánatra gerjedjen s vétkeitőlmegtisztuljon", hogy hatékony vallásosgyakorlat legyen. Es ahogy a dramaturgiaimunka túllépett az eredeti szöveg-könyvekkusza bőbeszédűségén, ügyet-lenjelenetsorain, ahogy sikerült a rendezőnek aszínészekkel megtalálni a ma is elfogadhatóés mégis autentikusnak ható szövegmondástés játékstílust, úgy kel-lett egy mozzanatnaklennie, amely az eredeti képszerűségével s eképszerűség meggyőző erejével lép túl amítosz hagyományos vallásos világán, ésébreszt új gondolatokat a játék nézőiben.Ezt a funkciót vállalja magára a játéknéhány utolsó percében a létra és a bak.

Az emelvény mélyén emelkedő háromlétra, min sok más elem, különböző fel-adatokat lát el a játék során: kezdetbenmaga a Mennyország, s a cselekmény végefelé egyre egyértelműbben a Golgota.Többértelműsége teszi lehetővé, hogy ezlegyen az az olajfa is, amelyre a kétségbe-esett bűnbánó, de örök kárhozatra jutó

SZÁNTÓ ERIKA

Szegedi Lear

Az előadás sorsaA Szegedi Szabadtéri Játékokon idénbemutatott Lear királynak a harmadikelőadását láttam. Az utolsót. Az előadássorsa ennyi volt mindössze: út az elsőelőadástól a harmadikig. Mindennek azértvan jelentősége, mert - feltételezésemszerint - a Lear király szegedi elő-adásánakbelső mozgását, sorsa alakulásátfelgyorsította ez a szűkre szabott idő. ASzabadtéri Játékok rendhagyó körül-ményei nem teszik lehetővé a kritikusszámára, hogy több előadás összevetésé-ből alakítsa ki véleményét. (Ami egyéb-ként szakmai kötelessége, hacsak nem be-vallottan impresszionista recenzióvalakarja olvasóit tudósítani!) Így csak azelső előadás után megjelent kritikák alap-ján érzem úgy: az előadás a harmadik„bemutatóig" igen sokat ért, változott.

Előrebocsátva: a harmadik este néző-jeként jobb, felkavaróbb, érdekesebb Learkirály-előadásban volt részem, mintamilyenről egyes csüggedt kritikák szól-nak. Egy egyenetlen színvonalon meg-valósult, nagyvonalú elképzelés látható

ezen a gigantikus, nyári színpadon. Egynem „nyári", nem megalkuvásokat keresőrendezői koncepció hoz nagy értékűrészeredményeket.

Vámos László hosszú évek óta birkózikazzal a különleges színházi térrel éstagadhatatlanul különleges színházi klí-mával, amivel Szeged körülveszi egy vagynéhány estére készülő produkcióit. Kétfélemegoldású A ember tragédiája-rendezése,Hamletje, a Trójai nők, a Romeo) és Júlia,majd a Bánk bán színre vitele bizonyította,hogy a Szegedi Játékok nyújtotta színházialkalmat éppúgy a magyarszínházművészet előzményekre épülő ésfolytatásra szánt műhelyének tekinti, mintbármely más színpadot, ahol igazi művekigazi megszólaltatására nyílik lehetőség.

Vámos Lear-rendezése nem előzményeknélkül való, s meggyőződésem szerint, aszegedi előadás tapasztalatai egy-szer méga mű újramegszólaltatásában issegítségére lesznek. Egy nyilatkozatábanarról beszélt, hogy 196o óta készül a drá-ma színpadra állítására, de az igazi „fő-próba" az 1962-es rádióbemutató volt -úgyszintén Bessenyei Ferenccel.

1977 nyarán a szegedi Dóm téren azon-ban csak a jelen idő érzékelhető - a színházörök törvénye szerint csak annyi a va-rázslat, amennyit az itt és most megvaló-sítani tud.

Birkózás a térrelSzegeden kettős értelemben is birkóznikell a térrel. Először is a Dóm tér lát-ványadottságával, magával a Dómmal.Évek óta, különböző művek, különbözőstílusú díszletei, formái és térelemei pró-bálnak meg összeférni a Dóm kolosszu-sával. Évről évre majdnem létrejön a jólfunkcionáló, esztétikailag is meggyőző,hatásos színpadi látvány. Sosem egészen.Idén Vilt Tibor szobrászművész robusztustérplasztikái nemcsak viszonylag jólmodulálható játékteret eredményezhet-nének, hanem magukban hordozzák a műhangulati lényegének szuggesztív ki-fejezhetőségét is. Formáik és méreteiklehetővé teszik, hogy a fényviszonyokváltozásával ezek az egyszerű formákváltozatos sokarcúságot adjanak a szín-padnak.

Így lenne, ha ... ha a Dóm merőbenmásnemű formáival, más tartalmával nemtenné kikerülhetetlenül eklektikussá aszínpadi látványt. Véleményem szerintVilt díszletszobrai megközelítik a Learkirály számára nyújtható optimális szín-padi környezetet. Innen már csak két lépésvan: ha a Dóm téren egyetlen hát-térmarad, jelentés nélkül, figyelmen kívülhagyva, de valami másneművel, másstílusúval legalább nem zavarossá téve - aDóm. Vagy: tudomásul vesszük, hogySzegeden a legjobb díszlet sem hat igazánjól, a legtisztább forma is valamiképpkusza, áttekinthetetlen látványt ered-ményez.

Az igazi „térprobléma" azonban nem ez.Sokkal nehezebb feladatot ró rendezőre,színészre annak a hatezer főt befogadóhatástérnek a „besugárzása", amely fölécsillagos vagy borús nyári ég borul.Hogyan lehet hatásos, de nem üres, nembombasztikus színházat csinálni ekkora,többnyire színházi élményekhez nem túl-ságosan hozzáedződött közönség számá-ra? Hogyan lehet megoldani, hogy nelegyen harsogó és teátrális a másodiksorban az, ami még kifejező valahol hátul,a nézőtéren helyet foglaló tömeg sű-rűjében? Hogyan szervezhetők intimpillanatok ? Hogyan őrizhető meg a lát-vány és a szöveg értelmes szintézise?

Töméntelen kérdés, még mielőtt akonkrét mű konkrét értelmezésének ésmegszólaltatásának gondjaiig eljutunk.Mielőtt még Vilt Tibor formái közt,Schäffer Judit szürke-barna tónusú, ősi,barbár világot idéző ruháiban megjelen-nének a színészek. Ezeknek a „hogya-noknak" a megválaszolásában Vámosnakláthatóan nagy segítségére voltak

A Bolond: Gábor Miklós

korábbi, szegedi tapasztalatai. Biztosarányérzékkel mozgatja a színpadi töme-get, s találja meg a főbb szereplők helyét.A néző mindig pontosan tudja, hova kellfigyelnie, hol a színpadi helyzet kulcsa.

Ez az egyébként elemi követelmény aDóm téren egyáltalán nem valósítható megkönnyen. A hatalmas színpad, a statisztákszokatlanul nagy száma s a legtöbb nézőt aszínpadtól elválasztó óriási távolságmegköveteli, hogy a rendezőnyilvánvalóvá tegye, jól elhatárolja a fő-szereplőket a színpadi tömegtől. Egy-szerűbben: a beszélő személyt el kell vá-lasztani a tömegtől.

Vámos azonban nemcsak jól áttekint-hető színpadot teremt Lear-rendezésé-ben,hanem sokat kifejező színpadi moz-gásokkal segíti elő, hogy a néző „ráérez-zen" a mű világára. Lear kíséretének „át-zúdulásai" a színpadon, segítenek a ha-talmáról legbelül lemondani nem tudó,zabolátlan egyéniség megértésében. Enneka kíséretnek későbbi szánalmas gyérüléseszavak nélkül is előkészíti Lear tragédiáját.

Vámos érdeme az is, hogy tömegfunkciótlanul, csak az úgynevezett „lát-ványosság" kedvéért sosincs a színpadon.Nincsenek felesleges ki- és bevonulások,rossz „operai" pillanatok. Nyilvánvaló,hogy a rendező nem „görög-tüzes"

eszközökkel kívánta -- a dráma helyett -elámítani a közönségét. Nem „nyári",„könnyített" Lear királyt lát-hatunk a Dómtéren. Fénylő és homályosabb pillanataiegyaránt azt bizonyítják, hogy senki semkímélte magát.

Színházi csodaMicsoda erőpróba megszólalni ebben azirdatlan térben! Ki követelheti a színésztől,hogy ne a legjobban bevált eszközeithasználja? S mégis - évek óta tapasztalom- Szegeden mindig történik csoda, amikoregy jelentős, nagy színész évek küzdelmeután épp itt, ezen a rendhagyó színpadonújítja meg ínagát, amikor itt dobja elelőször sikerrel a fáradságtól rákérgesült smár hosszú ideje használt, kiüresedettmanírt. Sosem fogom elfelejteni Psota Irénszegedi Aase-alakítását, amely mintha sokév fáradságát hajította volna messzire, de apéldák minden év minden előadásábólidézhetők volnának.

Az idei Lear-előadás sem marad cso-dával adós. Mindenekelőtt Gábor MiklósBolondja és Mensáros László Gloster-alakítása jelent maradandó élményt,

egy sok vonatkozásban félúton megállóelőadásban művészileg tökéletes vég-eredményt.

Miért? Gábor Miklós a figura színpadiívét legalább annyira a néma jelenlétekre,a beszédes hallgatás pillanataira építi,mint a jelenetekre. Figyelme, aggodalma,iróniája, indulatai ki tudnak fejeződnifeszült, mozdulatlan testtartásában, meg-moccanásaiban, fejének elfordításában.

A rendezővel való eredményesegyüttműködést jelzi, hogy a hatalmasszínpadon nem vesznek el ezek azértékes pil

lanatok, s ezért amikor megszólal, azsosem előzményei: nélkül való. Helye,szerepe a műben ezzel megnő - magatar-tása azért olyan megrendítő, mert televan ellentmondással. Szánja Leart és át-lát rajta, félti és leleplezi, megveti és veleszenved. Egy olyan bonyolult emberi vi-szony tárul fel előttünk, amelyben meg-férnek a szeretet és a gyűlölet szélsőségei.Gábor személyisége olyan fedezetet je-lent színészi eszközeinek, hogy könnye-dén sugározza be az irdatlan teret. Halk,intim megszólalásaiban olyan belső erő

G ábo r Mi k ló s (Bolo nd) é s Be ss e nye i F e re nc (L ea r ) a s ze ge d i Le ar k i r á l y ba n ( M T I f o t ó )

van, hogy a „négyszemköztiség" élményéttudja adni nézőinek. Fehérre mázolt arccals mégis minden „bolondklisét" félretéveújonnan felfedezett sorsot mutat fel acselekvési lehetőségektől helyzeténélfogva megfosztott, de tisztán látó emberbelső szenvedésében. Cselekvésilehetőségektől megfosztva - ez a felisme-rés tölti meg alakítását megrendítő erővel,a nézőre átsugárzó feszültséggel. Mindentlátni, tudni és mégsem mozdulni - innentáplálkozik Gábor Bolondjának mélyiróniája. Ezért tűnnek el a köz-helyek,ezért válhat olyan felzaklatóvá. Azöncélúvá lett bölcsesség, a segíteniképtelen gondolat, a semmibe pörgő in-tellektus drámájával szembesít minket.Ezen múlna hát? Ettől a gondolattól - egymagatartás lényegének felismerésétől jönlétre a csoda? Nem tudom, nem hiszem.Talán a gesztusok rendszerétől, a hanglejtésétől, tán attól a furcsa fanyar énektől,amely halkan és mégis tisztán tölti be adöbbenten figyelő hatezres nézőteret?

Véglegesek ezek a gesztusok? Ilyenvolt-e a hangja színe az első előadáson ahárom közül? Ilyen lenne-e az ötvenedi-ken, amelyre nem kerül sor? Nincsenekválaszok: végül is csak a nehezen elemei-re szedhető élményt tudom regisztrálni.Mégis, ha Gábor Miklós Bolondja melléodaállítom Mensáros László Glosterjét, aközös bennük mindenekelőtt az értelmezés

tisztasága és mélysége.Mensáros egy emberi méltóság meg-

roppanásának történetét teszi láthatóváGloster-alakításában. Az egyszerűbb kép-let kínálkozna: mint válik Gloster a nehézpillanatokban gyávává, majd hogyandöbben rá döntéseinek tévedésére. A teljesemberi sors, amelyet Mensáros megkeres,ennél gazdagabb. Elfér benne a félelem,de nem ez a vezérmotívum. Glostertéletszeretete viszi a kompromisszumokoldalára. Olyan ember, aki ereje teljében agyőzteseket, a „sikereseket" szereti, hiszenazok az ő oldalára tartoznak. Fattyához iselsősorban ez köti olyan erős szeretettel,annak talpraesett ravaszsága, sima szavúügyessége az erőt jelzi, amelyet mindennéltöbbre tart. Úgy vonzódik az erőhöz, asikerhez, olyan mélységes belsőarisztokratizmussal, hogy ez védi meg akegyetlenségtől, a kíméletlenségtől is.Érzi, hogy az erővel egy ponton túl nemlehet, nem szabad élni. De a határt - úgyhiszi - önkényesen és szabadonhatározhatja meg. Ezért - a sajátméltóságát féltve és mindenek fölé emelve- próbálja az űzött Leart

megmenteni, s nem a szánalom paran-csára.

Mensárost is mély gondolkodni tudása sa figura belső igazságának szenvedélyeskeresése tartja vissza a közhelyektől, ezértnem nyúl az elgyávulás, majd a hirtelenfeltámadó szánalom motívuma után. Haígy tenne, Glosterje kettéhasadna: akiindulópont jellemképe alig tar-tanakapcsolatot a későbbivel. Akkor amegvakított, mindentől megfosztottGloster csak sajnálatra méltó lenne és nemmegrendítő.

Mensáros egy olyan embert állít elénk,aki valami esztétikus világban hisz, és aztszeretné maga köré: a mértéktartó és ele-gánsan cselekvő győzők világát, amely-ben ridegség, kíméletlenség ugyan létezik- hiszen elkerülhetetlen -, de kegyet-lenség nem. A szenvedésnek nincs helyeebben a világban, a szenvedés pusztalátványa is ellentmond ennek az arányos-ságra törekvő ideálnak. Egy ilyen alkathullása a legsötétebb pokolba, a megva-kíttatás és kiűzetés sötétségébe - ezGloster tragédiája, amely a megtisztu-láshoz a katarzishoz elvezetheti. Mensárosfelismerte, hogy a szenvedés ehhez kevéslenne, a szenvedésben önmagában nincsez a megtisztító erő. A felismerés alapjátkell a jellemben megkeresni, mert csakebben van katartikus elem.

Mensáros éppúgy egy magatartás leg-lényegét keresi meg, mint Gábor Miklós.Alakításában is hasonló módon egy egészszínészpálya tapasztalata, tudása, erejeakkumulálódik. Ha azt próbáljuk fel-idézni, hogy mit is csinál a színpadon, aztis épp olyan nehéz megragadni. Teste,tartása, keze rebbenése, hangjának fe-gyelmezett, nem szépelgő, mégis szépsé-ges zengése, mély, belső eleganciájaeggyé érve hat ránk. Sehol nemhivalkodik semmi, mint az egységbepárlódott zamatok, külön-külön már aligkiszűrhetők, alig felismerhetők.

Lear Bessenyei

Talán ennyiből is kiderül, hogy az igazibeteljesülést a szegedi előadás nem a cím-szereplőnek, Bessenyei Ferencnek hozta.Vigasztalódhatnánk Peter Brookkal, akiígy ír: „Próbáljunk megszabadulni attól azelképzeléstől, hogy csak azért, mert adarab címe Lear király, a dráma egyetlenszemélyiség története." Brook megálla-pítása rávilágít arra a kapcsolatrendszer-re, amelyben minden figurának sorshoz

van jussa (ezt bizonyítja a Bolond ésGloster szegedi megvalósulása is!). A műszínre vitele nem lehet teljes egy magá-

nyosan megvalósított Learrel - ez Vámoselőtt nyilvánvaló. Bessenyei Learjénekmegoldatlansága - úgy tűnik - mégis:összefügg ezzel a „magányos címszerep'elképzeléssel. Bessenyei alakítása túl fen-ségesre hangolt ahhoz, hogy igazi emberibonyolultságokba nyújtana bepillantást..Túlságosan függetlenedik attól a kap-csolatrendszertől, amelybe sorsa ágya-zódik. Haragja, szenvedése, indulatai, ki-törései túl monumentálisak ahhoz, hogykövetni kényszerüljünk. Minden színésziereje, alkatának, eszközeinek hatásossága.ellenére Learje nem tud megrendíteni..Bessenyei, a színész küzdelme a megren-dítő, e hatalmas feladatot végül csak lát-ványosan megoldani tudó. Miért, hogycsak a hangja viharzik végig a nézőtéren,,miért érezzük sokszor külsődlegesnek„miért marad adósunk? Talán mert tiszta,ellentmondásoktól mentes állapotokat látLear alakjában. Talán a tér, a hatalmasnézőtér győzte le, amelyet minden-áronhatalmába akart keríteni. Talán a rendezőiértelmezésben volt a hiátus, talánintellektuálisan ő is, Vámos is rátalált azember-Learre, csak megvalósítani,,kipróbálni, elvetni, s újrakezdeni nem volta próbák alatt, a három előadásnyi lét alatterő. Lehet-e, szabad-e ekkora. arénábankockáztatni, várható-e épp a„címszereplőtől" ? A kérdés olyan erővel'

bukkan elő, s olyan nehéz megválaszolni,,hogy magyarázatként is kínálkozik,, miértLear volt a legkevésbé újat kereső aszegedi Lear-előadásban. Nem a min-denáron való újítást hiányolom - az emberfelfedezését a szerep-szobor kérge alatt.Hiányzik az állapotok átfedése, annakmegvalósítása a színpadon, hogy ahatalomból kicsöppent ember még sokáigmegőrzi a hatalomban begyakoroltgesztusokat, sőt, a valamikori erő, zabo-látlanság, indulatos önkényeskedés em-léknyomai átszínezik még a szenvedést is.Hiányoznak Lear önbecsapásai, a meg-aláztatások lehazudására tett szánalmas ésszomorú kísérletei, a nem áttetsző, sokjelentésű pillanatok, amikor zűrzavaruralkodik testben-lélekben. Amimegvalósul: Bessenyei eddigi, hatalmaspályájának máshol már látott, kipróbált,felhasznált eszközrendszere. Zömébenérték, nemes anyag - de a Learhez csakalap, kiindulópont volna szabad, hogy le-gyen.

A csapat

Szembetűnően erős csapat szövetkezetterre az előadásra. A teljesítmények szín-vonala azonban közel sem kiegyensúlyo-

zott. Feltehetően ez a színvonal erősenhullámzott a háromszoros premieren - azén benyomásaim az utolsó előadásravonatkoznak. Kállai Ferenc Edmundbannem fél helyenként megejtően vonzónak ésszínesnek mutatni a bűnt. Érezhetően ez azelképzelés szoros kapcsolatot tartMensáros Gloster-felfogásával, függ tőle.Ebben a színes-szertelen gazemberségbenvan Gloster fattyújához való ra-gaszkodásának magyarázata. Ehhez kap-csolódik Horesnyi László groteszk szí-nekkel is bátran dolgozó alakítása. Az őEdgarja nem a magasztos szerencsétlenek,a szomorú-szánalmasak közé való. Drámaivétsége a szinte nevetséges és groteszkéletképtelenség - néha már undorítóannaiv. Csupa merész, harsány és mégsemüresen harsogó szín ez az alakítás, amely aszínész eddigi pályájának szinte legjobb,legérdekesebb teljesítménye. Így leszteljessé Gloster világa: hogyan isszerethetné ezt a méltóságot nem ismerő,élni nem tudó fiút, aki csak az egyszerűtisztességet ismeri, s majd társa lesz akitaszítottságban. Szeretheti-e valaha is ?Itt a jól megértett, le nem egyszerűsítettShakespeare nem kínál meg-nyugtatóválaszt.

Az előadás ezzel a „hármassal" óriásieredményt mutatott fel, valóban kapcso-latrendszert, s nem egymástól külön épülőalakításokat.

Lear lányai közül a hálátlan szerepkéntszámon tartott Cordélia figurája jelenikmeg legteljesebben. Vass Éva szépelgés ésérzelmeskedés nélküli Cordéliája nincshíján a dacnak, az erőnek és a szertelenindulatnak. Apja és az ő összecsapása kétkemény lélek ütközése: ezért igazándrámai. Vass Éva meg tudja éreztetni apaés lánya mély, karakterük rokon-vonásaiban rejlő összetartozását.

S ezzel túllendíti az előadást a szokásosnépmesemotívum, a legjobban szeretett, slegjobb legkisebb lány általánosságán.Vass Éva Learhez oly mélyen rokonCordéliája így már nem a mindent felednitudó emberi jóság jegyében válik apjavégső támaszává - az őt ért sérelmekellenére is - hanem két, sorsában életre-halálra összeláncolt ember egymásratalálása teljesedik be.

Psota Irén Gonerilje és Olsavszky ÉvaReganja leginkább a két egyéniség egyé-niség-voltával marad adós. A magatar-tásséma hasonlóságánál, s adódó alkatikülönbségeiknél megállnak - így igazikülönbözőségük feltáratlan marad. Ezazonban már csak következmény. A va-

lódi hiányt itt is a figurák ellentmondás-mentessége okozza. Hiányzik belőlük agonoszság, a tisztességtelenség fedettsége,a jellem rejtettsége, amely még saját magukelőtt sem jelenik meg pőrén. Hiányoznakaz önmagyarázatokhoz a kapaszkodók, azürügyek, mentségek keresése - az egyénösztönös törekvése, hogy maga és a világelőtt jobbnak, különbnek látsszon avalóságosnál. Goneril és Regan túlságosankiszolgáltatja magát ítéletünknek - ezértcsak illusztrálják, s nem valósítják megdrámai ön-magukat.

Szabó Gyula Kent grófja nem mélysé-gekkel marad adós: hamis, természet-ellenes hangon szólal meg, nem találjahelyét az előadás stílusában. Kudarca egyszínész, egy játékmodor mély válságát,kiüresedését jelzi, amelyért a felelősségnem ezt a három előadásnyi sorsraszövetkezett szegedi közösséget terheli, samely nem is oldható meg a Dóm téri Lear

létrehozása közben - mellékesen.

Petrovics Emil zenéje nem aláfest, nem„jól szolgálja az előadást". Több,önállóbb ereje van, mint ahogy az egy-mondatos kritikai közhelyek kifejezik.Igazi felkavaró, megrendítő eszköze, részeegy előadásnak - amelyet idén a szegedijátékszínre álmodtak. S a zene hiánytalanul

valósult meg.

Shakespeare: Lear király (Szegedi SzabadtériJátékok)

Vörösmarty Mihály fordítása, MészölyDezső átdolgozásában.

Rendezte: Vámos László. Díszlet: ViltTibor. Jelmez: Schäffer Judit. Zeneszerző:Petrovics Emil.

Szereplők: Bessenyei Ferenc, ifj. ÚjlakiLászló, Benedek Miklós, Hollai Kálmán,Kovács János, Szabó Gyula, MensárosLászló, Horesnyi László, Kállai Ferenc,Gábor Miklós, Székhelyi József, MáriássJózsef, Psota Irén, Olsavszky Éva, Vass Éva,Bagó László, Mentes József, valamint EmődGyörgy, Kolozsi Gábor, KorcsmárosGyörgy, Medgyessy Pál, Patai József, Sár-vári György, Spindler Béla, Szirmai Péter,Timár Zoltán, Vizi György és ZsolnayAndrás, a Színház- és Filmművészeti Fő-iskola hallgatói.

RÓNA KATALIN

Mindenki kikapós

A kikapós patikáriusa Városmajori Színpadon

Fourageot, a csapodár, nagyvilági életetélő - talán kikapós ? - párizsi patikáriuskénytelen férjhez adni vidéki intézetbennevelt leányát, Paulette-et. S mert ő magacsélcsap életével egykor sok bánatotokozott szerető hitvesének, most leányánakolyan férjet keres, aki nem rajong a nőkért,nem éli a szabad fiatalemberek vidáméletét, s csak leendő családjának akarjaszentelni magát. Az ideális férj-jelöltFourageot mulya titkára, Ferdinand. Ám alátszat, mint afféle bohózati helyzet,sokszor csal, s a vidéki városkában, acsöndes Beaugency-ban még Ferdinand iskelendő párizsi férfi lesz. Bolondul utána ahelyi - az adottságok szerint itt is csakkikapós! - patikárius forró vérű felesége,de őt szemeli ki fölemelkedése segítőjéül,párizsi szeretőjéül a kis szobalány, Brigitteis. A látszat tehát: Ferdinand egy csapásraéppoly - kikapós! - patikárius lehet, mint atöbbiek, s a szerencse forgandósága, a sorsiróniája szerint természetesen övé leszPaulette is.

Szórakoztatás

Ennyi a történet. Könnyed szórakoztatás afrancia bohózat szabályai, pontos receptjeszerint. Szerelmi intrikákkal, sikamlósmotívumokkal, átöltözésekkel,bujkálásokkal, rejtegetésekkel, véletlenösszetalálkozásokkal, mulatságos félre-értésekkel teli habkönnyű bohózat, amelynézőhívogató természetességgel tárul elénka Városmajori Színpadon. Nyáresti móka,amely egy pillanatig sem kíván akomolyság, a magvas mondani-akaráslátszatában tetszelegni, nem akar többetmutatni-nyújtani annál, ami. Kellemesszórakozás.

Léon Gandillon fergeteges komédiájátmég Heltai Jenő szellemes-bohókás for-dításával költötte magyar színpadra, s mostFényes Szabolcs melodikus, fülbe-mászózenéje, Szenes Iván szellemes, ki-válódramaturgiai érzékről tanúskodó verseiteszik zenés bohózattá, megadva azelőadás alaphangját, alapritmusát.

Rendezői felfogás dolga, hogy mit hozelénk Léon Gandillon patikáriusainaktörténetéből. A derék polgári erkölcsötveszi célba? Könnyed kézzel, ironikusan

mutatja meg a föllazult általános morált?A történet paródiáját játszatja el, vagyegész egyszerűen hagyja, hogy öntörvényűéletüket élve kitombolják magukat amulatságosan elrajzolt figurák ? SeregiLászló ez utóbbi megoldást választotta.Nem akart mélyrétegeket keresni-kibon-tani ott, ahol nincs; nem akarta ötleteiveldúsítani az amúgy is ötletgazdag törté-netet; nem vette el színészei kedvét a játékörömétől; nem próbálta meg korlátozni avíg mókázó tempót; s nem fosztotta meg aszínészeket attól a bizonyosan jó érzéstől,hogy végre felszabadultan ko-médiázhatnak. Gyors ritmusú, pergő elő-adást teremtett, amelyben mindenki ahelyén van, s amelyben a színészek azegyüttjátszás örömében mégsem egy-másnak, hanem a közönségnek játszanak.

Színészkavalkád

A bohózat nagyszerű színészi pillanatokatígér, és ezúttal a nyári estékre válogatottegyüttes minden tagja kihasználja azalkalmat, megmutatja, komédiában is lehetsűrű figurát teremteni, a komédia islehetőséget ad az emberábrázolásra, a jel-lemrajzra. Nemcsak a helyzetkomikum-mai, a jellemkomikummal is élni lehet aszórakoztatás kedvéért.

Az igazi kikapós patikáriust, Fourageot-t Szabó Sándor játssza. Fölényes színészibiztonsággal, elegáns, könnyed

szerepformálással, s néhol még a halványiróniát is megengedve bonyolítja magakörül a színpadi életet.

Pathó István a kezdetben megalázkodó-meghunyászkodó, majd egyre férfiasabb,már-már a gátlástalan nőcsábász alakjábantetszelgő titkár és férjjelölt szerepétmélyről fakadó belső humorral, ár-tatlanságot színlelő találékonysággal fo-galmazza meg. Eljátssza a jámbor-ügyet-len fiatalembert s a nagyvilági urat, a fél-szeg szerelmest és a párizsi szívtiprót.

Galambos Erzsi ezúttal kivételes ko-mikai adottságából formálja meg, építi föla vidéki patikáriusné bővérű, csapongóalakját. Inkább prózai színésznő-ként él aszínpadon - a jellemformálás most jobbansikerült, mint az énekszámok előadása.Eleven humor árad gesz-tusaiból,mozdulataiból, hangsúlyaiból. Ahogyepekedőn várja titkos imádottját, ahogyszinte hisztérikusan követeli a szerelmet, aboldogság és a kétségbeesés, az ijedtségés a megkönnyebbülés, a női kedvesség ésbáj, az asszonyi vadság - mindezGalambos Erzsi patikáriusnéja.

Paulette szerepében Kovács Zsuzsa akamaszos, nyers sutaságot, a nagyvilágiélet vágyát jeleníti meg.

Bánsági Ildikó izgatott kacérsággal,elragadó bájjal alakítja a párizsi szép-lányt. S miközben könnyeden érzékitáncot lejt a korosodó patikáriussal, egy-

szerre teszi hitelessé a rafinált szépelgéstés a naiv mosolyt, a követelőzést és azönzetlen szerelmet.

Makai Sándor hideg eleganciával meg-formált inasa olyan megvető távolságbólfigyeli az eseményeket, mintha ő magalenne a ház ura, mintha mindenki az őinasa lenne itt.

Békés Itala és Horváth Gyula mulattatókarikatúrát villant a szigorú erkölcsű,álszent Paturin házaspárról.

Várhegyi Teréz a „szerelmi pályát" vá-lasztó szolgálólány, Brigitte szerepébenkamaszos kedvességgel, sutácska, ügyet-len ártatlansággal keresi helyét az általaelképzelt-megálmodott nagyvilágban.

Haumann

A Városmajori Színpad előadásánakmegteremtett vidám hangulata stílusegy-sége, nagyszerű színészkavalkádja egyalakításban teljesedik ki.

Bertinet-ét, a vidéki patikáriust Hau-mann Péter játssza.

Bertinet-ét, aki a kisvárosi ember világracsodálkozásával figyeli az ő szemé-ben,az ő számára nagyviláginak tűnő életet,életformákat, embereket.

Haumann már megjelenésével jellemez:ahogyan komikus külsejű patikáriusamegérkezik, az első „jó napot, kedvesbarát"-ban benne van a tisztelet, a csodálata másik, a rajongott párizsi férfi iránt. Smáris folytatja, hozzáteszi: „rögtönfélbehagytam a dominót". Haumann úgytudja ezt a lényegtelen mondatot ki-mondani, hogy máris érezzük, ez a leg-több, amit mondhat, amit tehet. Az őkisvárosi életformájában ez hallatlanulnagy dolog.

Ellenállhatatlanul komikus és groteszk,amint nadrágtartójával egyensúlyozva,félszeg mosollyal, erősen gesztikulálvamagyaráz. Érzékeltetni képes Bertinethumoros ügyetlenségét, kisvárosifilozófiáját. Minden hangsúlyával Párizsután vágyik. S számára Párizs egy a vidámpezsgő élettel, hisz nem más ő, mintaszerelmi kalandokról, légyottokrólálmodozó papucsférj, aki egyszer csakveszi a bátorságot, és „fölruccan" szívevárosába, Párizsba.

Amint a második felvonásban kivasalva,fölcicomázva váratlanul megjelenikFerdinand párizsi lakásán, olyanmagatartással, külsővel, hogy mindenkiláthassa: nem akárki ő, s most végre anagyvárosban megmutatja majd, ő is férfi,a javából. Csak egyetlen görbe

Léon Gandillon-Fényes Szabolcs: A kikapós patikárius. Pathó István és Haumann Péter jelenete(MTI fotó)

napra vágyik, hogy aztán ennek büszketudatában ismét visszasüllyedjen a vidékipatikáriusi létbe.

Haumann tunya kisvárosi patikáriusateljesen megváltozott. Sürög-forog, szer-vezkedik, még azt is vállalja, hogy a fali-szekrénybe rejtőzködjék el. S miután vé-letlenül a széplány is mellébújik, frissen éselégedetten kerül elő a szekrényből, arcána diadal: igen, ez Párizs, ez a nagy-világ,itt még a szekrényben is nő van! Most márazt sem bánja, ami máskor nyilvánvalóansértené, hogy a cselédlép-csőn kellelhagynia a házat. Haumann úgy játssza ela kielégült férfiú büszkeségét, akigyámoltalansága, félszegsége ellenéremost már világfinak képzelheti magát,hogy a közönséget nemcsak frenetikusnevetésre, de együttérzésre, szinteszánalomra is ingerli.

Magánszámát, dalát a szerelemről vér-beli komédiázó kedvvel, pergő ritmusban,ellenállhatatlan humorral és bájjal adjaelő. Mint egy kötéltáncos, pontosanegyensúlyoz a burleszk tréfái és a harsánytúljátszás között. Egy pillanatra sem billenmeg, színpadi arányérzéke nem engedimellélépni. Egy villanással új színt, újhangulatot hoz, s ezzel nemcsak azelőadás, de az évad egyik legemléke-zetesebb alakításává emeli teljesítményét,

A csodálkozás, a kételkedés, a családiperpatvar még hátra van, amikor a pati-kárius váratlanul feleségével találja szem-ben magát a párizsi szalonban. Haumannnagyszerű komikusi érzékkel mutatja meg,hogy alakul vissza a már-már ön-magátnagyviláginak képzelő férfi az ijedtmagyarázkodás közben újra azzá a csetlő-botló vidéki patikáriussá, aki volt a játékelején. Ezzel az önmagába forduló körrel aszínész megteremti alakítása teljességét;nem kívülről ábrázolja, hanem önmagábólbontja ki a komikus alak történetét-sorsátis.

Léon Gandillon-Fényes Szabolcs: A kikapóspatikárius (Városmajori Színpad)

Fordította: Heltai Jenő. Mai színpadraalkalmazta és a verseket írta: Szenes Iván.Rendezte: Seregi László. Díszlet: CsinádyIstván. Jelmez: Kemenes Fanny. Koreográfus:Geszler György.

Szereplők: Szabó Sándor, Kovács Zsuzsa,Bánsági Ildikó, Pathó István, Buss Gyula,Makai Sándor, Börzsönyi Mihály, HaumannPéter, Galambos Erzsi, Vogt Károly, Vár-hegyi Teréz, Békés Itala, Horváth Gyula.

SAÁD KATALIN

Nyári közönség?

Az agriai játék két félidejéről

Nyáron általában a „nyári közönségnek"

játszanak a színházak. Sokan úgy gon-dolják ugyanis, hogy van külön nyáriközönség - amiként azt is hangoztatniszokás, hogy a közönség megoszlik, bizo-nyos rétege ilyen színházat keres fel, másrétege viszont amolyan Ám miképpenmagyarázzuk az olyan jelenséget, mely-nek ezen a nyáron Egerben szem- és fül-tanúi lel-ettünk? Létrejön egy kétrészesprodukció, egyazon nyáron, egyazonművészeti vezetés égisze alatt, és színrekerül egyazon estén, egyazon közönségelőtt. A gyönyörű, a jó értelmű szakmaiprofizmus majd minden igényét kielégítő,szemet-szellemet gyönyörködtető komolyjáték (Balassi Bálint: Szé p mag ya r komédia),s a szatírjáték funkcióját betöltőszörnyszülött, az írott anyagában éselőadásmódjában egyaránt több szálraszét-hulló kabaré (Fazekas Mihály-BalogIstván-Fekete Sándor: Lúdas Matyi). A „jót,jól"-nak s a „rosszat, rosszul"-nak egyaránttapsol a nézőtér, mindkettőért hálás,mindkettőt ünnepli. Akkor most mikéntvélekedjünk? Melyik a valódimegnyilvánulása? Melyik az igaziközönség?

Balassi: Szép magyar komédia

Az egri vár gótikus palotaépülete előtt, acsillagos ég alatt kel életre a majd négy-száz esztendeje írott pásztorjáték. A Mát-ra erdeje: lehántolt fatörzsek, a lombjuk:hosszú deszkatüskékből, a dimbes-dom-bos vidék: deszkaácsolat. (Díszlet: RajkaiGyörgy.) A kiváló játékteret, melyet ahelyszín ihletett, s mely abba beleillő,betölti a zene, a fiúk és lányok udvaritáncot lejtenek (koreográfia: SzékyJózsef), ruhájuk a magyar reneszánszelegáns viselete (jelmez: Borsi Zsuzsa). ATolcsvay-zene elhallgat, s most ahangszóróból korzenét hallunk: rene-szánsz kori udvari zenét. Majd újra aTolcsvay-együttes szólal meg: saját szer-zeményeit játssza, s ez a kis utalás arravaló volt, hogy mintegy megidézze a koreredeti zenéjét, mely, miként az eredetihelyszín a díszletet, e színpadi zenét élet-re ihlette. Az egri vár ezerszemélyes né-zőtere bensőséges közeggé zárul, s mint

gyereket a mese, úgy ejt meg varázsávalez a reneszánsz játék.

Nemeskürty István és a rendezőRomhányi László dramaturgiai beavat-kozásai indokoltak, a mű szellemébenfogantak és segítik a játékot. igen jó apásztorjáték expozíciója: Bánffy Györgymint Prológus előadja a mű Balassi általírt summáját, s közben a komédia sze-replői megjelenítik az előtörténetet. Azelőjátékban tehát szerencsésen fonódnakössze az epikai és drámai elemek. Balla-disztikusan súlypontozza a játékot, hogya szereplők bizonyos dramaturgiailagindokolt helyeken Balassi-verseket éne-kelnek. Harangszót hallunk az Angelicahalálát felidéző játékban, a lányok virág-gal, a fiúk levett föveggel búcsúszertar-tást celebrálnak. Ugyancsak balladiszti-kus Angelica (illetve Júlia: Bencze Ilona)bújdosó dala. A kórus dicsőítő-udvarlódalai és táncai az előadás folyamatábanreneszánsz kori ünnepi szertartásokatidéznek meg. Helyénvaló változtatás afinálé bókoló gesztusa is: Credulus(Koncz Gábor) Balassi Bálintként eresz-kedik fél térdre, és a híres udvarló sorokatmondja Júliának: „Júliámra hogy találék,Örömömben így köszönék, / Térdet, fejetnéki hajték, / kin ő csak elmosolyodék."A kórus fáklyákkal jelenik meg s ünneplia szerelmeseket. A fáklya-fény - mely aszabadtéri játékok elengedhetetlenkelléke -, ezúttal valóban az ünnep fényelesz: ünnepeljük a négyszáz évesbujdosásból életre kelő S z é p magyarkomédiát. Balassi költői nyelve táplálék;nem avult cl, sőt régiessége érzéki gyö-nyörűséget okoz. Dicséretére váljék aszínészeknek, hogy ily hűséggel tolmá-csolták. Örömünkre szolgált az is, ami-ként a színészek és a rendező a Balassi-mű humorát felszínre hozták. A halálosankomolyan vett szerelmi őrület a nagyreneszánsz mesternél, Shakespeare-nél alegfőbb humorforrás. Láthatóan tanultaktőle a magyar reneszánsz mű szín-padraálmodói. Remek ötlet, hogy KonczGábor nem késsel próbálja önnönboldogtalan életét kioltani, ahogy pedigBalassi kívánta volna, hanem hurkotcsomóz egy kötélre, s avval ólálkodik afák közt; jó, hogy a barátját, Sylvanustjátszó Szacsvay László a szerelmi őrületmásik végletében tébolyog: a vágytólfélholtra vált Koncz Gábornak kiválóellenpólusa a pojácává bolondult Szacs-vay. Újabb és újabb virágcseréppel indulJúliát-hódítani. Nem könnyű feladat azövé: pontos mértéket tartani a pojáca-szerepben, el nem csúszni a ripacsériába.

Ami a ripacsériát illeti, egy pillanatramégis győzelmet arat; Dienes, a kecske-pásztor elnyerte ügyességével a Galatea(Voith Ági) által ígért inget, s most akerítőnő-Brisszeida szerepében egyéb-ként tündöklő Pécsi Ildikó a feleségeksablonos rosszmájúságával elkárogja ma-gát, bemond egy teljesen civil szót:„kicsi". Itt jegyezzük meg, hogy aBrisszeida-Dienes közt szövődő szerelmiszál a darabban eredetileg nem szerepel,amiként Dienes előző flörtje a két leány-zóval sem, de mindkét motívum szerve-

sen beleillik e szerelemtől túlfűtött rene-szánsz idillbe. Bánffy György, a kecske-pásztor szerepében, örömünkre, nemenged a kísértésnek, nem „népieskedik", sa Prológusban rábízott játékmesterifunkcióját dinamizmusával mind-végighíven betölti. Talán csak egyetlen szereplőnem fakaszt mosolyt, s ez így is vanrendjén, hiszen az egész játék néki szól:Bencze Ilonát áthatotta a magas-rendűfeladat, hogy Balassi Júliáját meg-elevenítheti.

Fazekas-Balog : Lúdas Matyi

Az egri Lúdas Matyi-előadás nyilvánjóindulatú tévedés áldozata. A FazekasMihály által feldolgozott népmese elsőjelentősebb színpadra került változataBalog Istvántól való, s magán hordozza areformkor politikai törekvéseit. A MóriczZsigmond-féle feldolgozás is a mon-danivalót és a politikumot érintette, s nem anyelvet. Móricz is, miként Balog István,igyekezett Fazekas nyelvét megőrizni.Nem úgy az egri színpadi változat létre-hozói. A színlapon ugyan Fazekas ésBalog neve szerepel, de az eredeti műnyelvén csak nagy ritkán szólalnak meg aszínészek. Fekete Sándort, az előadásbandramaturgként közreműködő írót,Romhányi, a rendező, „szakavatott át-igazítónak" tekinti. Hogyan akkor, hogynem vette észre, miként törik szilánkokra amű a napi politikai zsargon szóvicc-kalapácsai között?

A népmese mindig alaptörténet. S mintminden alaptörténet, ez is alkalmas rá,hogy egy-egy kor magára vonatkoztassa.Helyénvalónak tekinthető tehát, hogy akórus keretjátékul politikai songokaténekel; a Tolcsvay-zenére Bródy Jánosdalszövegeit halljuk. A kórus,narrátorként, tudomásunkra hozza, hogy arégi történet a mának is szól: „Bár atörténet nem új / Ma is él még néhány úr, /Aki éppen úgy tesz, mintha / Ma is állnaDöbrög vára, / S abban ő lenne az úr."

Vagy: „Száll az idő, forog a kerék ..., /Hej, ha Lúdas Matyi ma is élne még, /lenne mit tennie épp elég." A zenés-táncos„keret" azonban üresen tátong: az eredetinépies játék nem kerül belé. Helyetteaszfalttréfákat hallunk. Csak hellyel-közzel hangzik el egy-egy eredeti mondat,ilyenkor egészen megkönnyebbülünk. Úgytűnik, a színészeket is ez sarkallja: létrejönegy-egy színházi pillanat. (Ilyen a két álruhásjelenet.) Nyilvánvaló, hogy nem éppenszínházterem-tő szöveg az „egészségedre -egész seggedre" közhelytréfa, vagy a „mertNyugat az Nyugat. - Hát ebben nyugattlehet a tekintetes úr". Előforul azértszellemes vicc is: „Villa de Borghese. - A,a bor gőze!" Ez utóbbi véletlenül a népifarce-ok szellemében fogant. Minden vala-mirevaló farce épít ugyanis a szójátékok-ra, az idegen szavakkal űzött tréfákra. Azolasz ácsmester-ruhában megjelenő LúdasMatyi ledigózása azonban már ízetlen, smég inkább gusztustalan az ispán sóhaja,amiért az „olasz" nem akarja a lírájátátváltani: „A Szűz Máriáját, ennek se kella magyar pénz!"

Balassi Bálint: Szép magyar komédia (Agriai Játékszín). Bencze Ilona és Koncz Gábor

Néhány jó színpadi ötlet felbukkanazért az előadásban; ilyen a Döbrögietetése vagy a vásár. Jól funkcionál aszínpadkép (Rajkai György), többnyirealkalmasak a ruhák (Borsi Zsuzsa). A szí-nészi játékban azonban már kevesebbörömünket leljük. Bodrogi Gyula ésAgárdi Gábor népies színű ripacsériátfolytatnak. Hanghordozásuk azt példázza,mit értenek „népies nyelven" a pestiaszfalton és a szilveszteri kabaréban; kár,hogy Fazekas eredeti népi nyelvét he-lyettesíti. Iluska szerepében Széles Annanemigen tud szabadulni az operett-tündértulipiros sallangjaitól. Igaz, a ruhája isebbe az irányba tereli. A falu árvája, de akuláklányoknak se igen lehetett csinosabbköznapi viseletük. Korrekt alakítás PatakiErzsébeté, Kanalas László kiváló karakter.Maros Gábor a körülmények és alehetőségek határai között igyekezett jóleljátszani Lúdas Matyit.

S most szóljunk az előadás legnagyobbbakijáról, mely mindenekelőtt drama-turgiai természetű. Már az is indokolatlan,miért jelenti be Lúdas Matyi anyjaDöbröginek, hogy a fia meghalt, ha Matyimindjárt ezután beöltözteti Iluskát a sajátrégi gúnyájába, s meghagyja neki, csalja eljó messzire Döbrögi egész háza-népét. Azigazi Lúdas Matyi így harmadszor ismegbüntetheti Döbrögit. De miért kellettehhez halottat jelentenie? A hazugság ésaz álruha két egymást ki-oltó ötletnekbizonyult; az egyik is elég lett volna. Hogymiért énekli ezek után éppen Döbrögi afináléban a „politikai akusztikájú"

dalocskát: „Mindenféle Mátyástól mentsmeg uram engem" - tökéletesenérthetetlen. Az előadás elején ugyanis atömeg Döbrögit azonosította valamiféleMátyással, amikor a személyi kultuszhibáira célozgatva dalolja: „Él-jenDöbrögi, éljen Döbrögi I" Vonatkoztatásirendszerünket ez teljesen megzavarja;végtére is ki, mire céloz?

Magától értetődő, hogy nem a drama-turgiai logikát kérem számon. Annakhiánya egyszerű ügyetlenség. Az ilyen-féle„aktualizálás" azonban művészet-ellenesbaklövés. A Lúdas Matyi nép-mese, és mintilyen, örökérvényű igazságokat hordoz. Azegri színpadra állítók közhellyésematizálták, devalválták a meseigazságtartalmát. A közönség, a szegénynyári közönség nem látott át a

töm

KenvDetkgpdlbhhva

P

aktikán. Azt vélte, igazságokat hall ésrült. Hagyta, hogy becsapják. Ilyenkori a teendő ?

ényelmes dolog nyári közönségetmlegetni. Szórakozni, lazítani akarnak ayáriak - hajtogatják azok, akik kevésséeszik komolyan a színház felelősségét.ivatos dolog a kispolgári ízlést is

mlegetni s eközben kellően kiszolgálni,ehát konzerválni azt. Természetesen aiapadhatatlan színházi készáru-yártással. Árasszuk csak el a felvevő-iacot, a mindenkori közönséget a min-enható sablonnal. Fullasszuk bele íz-

éstelen közhelyeinkbe, mérgezzük csakátran szellemét, dehogyis fog szemre-ányást tenni, amiért színházélményelyett a hónapját csiklandoztuk s a talpátakargattuk. Brecht pontosan tudta, hogyközönséget nem lehet leváltani.

Fel kellene hát ismernünk a felelősségün-ket. Az írástudók és a színházcsinálók fe-lelősségét.

Balassi Bálint: Szép magyar komédiaBalog István: Lúdas Matyi (Fazekas Mihálynyomán) (Agriai Játékszín)

Rendezte: Romhányi László. Díszlet:Rajkai György. jelmez: Borsi Zsuzsa. Zené-jét szerezte: Tolcsvay László és TolcsvayBéla. Koreográfus: Széky József. Közreműkö-dik: a Tolcslvay-együttes.

A Szép magyar komédia szaktanácsadója:Nemeskürty István, a Lúdas Matyi drama-turgja: Fekete Sándor volt.

Szereplők: Bencze Ilona, Koncz Gábor,Pécsi Ildikó, Bánffy György, Voith Ági,Szacsvay László, Maros Gábor, Széles Anna,Bodrogi Gyula, Agárdi Gábor, KanalasLászló, Ittes József, valamint Gáspár Sán-dor, Szür Mari, Földi László, Kovács Krisz-tina, Görbe Nóra, Papp Vera, LeviczkiKlára, Jakab Csaba, Bán János, Kováts Béla,Dörner György, Pataki Erzsébet, FrautEdit és Tomanek Gábor, a Színház- és Film-művészeti Főiskola hallgatói.

écsi Ildikó és Szacsvay László a Szép magyar komédiában (MTI fotó )

PÓR ANNA

Eldorádó

Folklór vendégjárás Budán

Zsúfolt nézőtér, jeges szélben esernyők-kel, moccanás nélkül kitartó közönség aFeneketlen tó melletti Parkszínpadon.Ezreket vonz naponta az Atlanti-óceántóla Fekete-tengerig ívelő dalok, táncok,népszokások varázsa. Sámándobok „forróhabzását, száraz kopogását, sámán-csengettyűk aranyszáraz ciripelését"... régiudvari, polgári társastáncok, ländlerek,polkácskák önfeledt báját miért keressükilyen szomjúhozó várakozással? Mitkérdezünk a folklórtól itt, 1977-ben avárosi betonrengeteg ezen fűzfákkalövezett, kis mese-erdővé álmodottszínpadán? Fekete Afrikának Latin-Amerikában konzervált eksztatikus rítusaiés keresztény szertartással, ibériai folk-lórral ötvözött dúsan viruló hagyományaiaz egyik póluson (Kuba, Kolumbia) és arégen polgárosodott, folklórból ki-vetkőzött Nyugat-Európa hajdani vilá-gának muzeális műgonddal, őskutatószenvedéllyel való megidézése a másikpóluson (Belgium); közötte pedig keleti ésnyugati közelebbi és távolabbi szom-

szédaink: lengyelek, németek, románok,csehek évszázadosan velünk érintkezőkultúrája, és kelet-európai szomszédaink :a viruló és virulens balkáni folklór(bolgárok, jugoszlávok). A hatalmas né-zőtéren farmeres fiatalok áradata, magya-rok és idegenek, de sok a deresedő fejűlegkülönfélébb pesti polgár is. Vajon mivonzotta őket ide? Kuriózum, látvá-nyosság, egzotikum, egészséges kíván-csiság a világ dolgai iránt? Biztosan, detalán ennél több is. Azt hiszem, ahányanvagyunk, annyiféle várakozás. Másképpenis regálunk: hallgatom a repkedőmegjegyzések zsongását ... és időnkéntmeglepetten nyugtázom, hogy talán va-lahol a legmélyén mégis találkozunk.Egyszer a hűvös udvarias taps, máskormeg a hirtelen felforrósodó légkör jelzi,hogy egyik-másik számomra mit semmondó, szépen csiszolt, de belül üresprodukció másokat sem ragadott meg,miközben a mélyről fakadó emberi meg-nyilatkozás legprimitívebb formája isvisszhangra lelt.

Évszázadok kultúrhistóriája olvasható kia megelevenedő hagyományokból.Kolumbia folklórjában a földrész véresviharainak nyomait a most együtt élőnépek: félig kiirtott indián őslakók, aspanyol származású hódítók, és a behur-colt afrikai néger rabszolgák szinte elvá-laszthatatlan hatások szövedékéből öt-

vöződött hagyomány kincsében immár„békévé oldja az emlékezés".

A ködbe vesző múlt, az Amerika fel-fedezését megelőző idők indián őslakói-nak az aranyat, smaragdot elsőkéntmegmunkáló csibcsa indiánok legendákkalátszőtt hajdani Eldorádójának arany-ünnepéről mesélve vezetnek végig ben-nünket a mai Kolumbiáig; az aranylónarancsait, banánjait, napsütötte tropikusvásárban hívogatóan felénk nyújtó áru-sokvidám forgatagáig.

Szeretném, ha magával ragadna ez apáratlan színességgel keveredő hagyo-mány, ez a dús, lüktető ritmusú világ. Demindhiába, jobbára mégiscsak kívülmaradok. Amikor az Eldorádó mesevi-lágában az aranyporral befestett meztelenindiánok ősi áldozó rítusában megjelenik aszabályos balett „developpé" és a „rondede jambe fouettée", hirtelen megtörik atávoli világ varázsa. Már azt sem hiszemel, ami csakugyan igaz. Ami-kor anégerekből, félvérekből, fehérekből alakultkatolikus vallási körmenet primitív áhítataközben virágot szóró Mária-lány aközönségre mosolyog, mint aki nem hiszaz egészben, akkor már csak furcsadivatrevüvé vált számomra ez a különösszertartás. Úgy érzem, nem eléggé az övékmár az a hagyomány, már nemazonosulnak vele, és még nem tudjáktudatosan ismét meghódítani a belsőmeggyőződés vagy a művészet szintjén.Pedig vezetőjük óriási, megbecsülendőmunkával gyűjtötte egybe ezerarcúfolklórjuk káprázatos kincseit, és kitűnőenfelkészült, szép táncosokkal, szín-pompáskosztümökkel, remek zenével, szakmaitudással vezetett rangos színpadiprodukcióval tárja elénk hazája páratlanulgazdag hagyományait. A kincsekben rejlővarázserő néha megragadóan fel-fel-csillan, amikor saját örömükre önfeledtenjárják állatőrző pásztortáncaikat, vagyamikor primitív vadásztáncukbankrokodilust, majmot utánoznak a közönségnyíltszíni tapsa közepette. A szín-padiművészetté fogalmazott hagyományfelejthetetlen pillanatát teremti meg aBullerengue tánc, a fehér leplekbe burkoltszüzek suhanása a tengerparton, és alegszebb lány hatalmas fodros szok-nyájának vad ibériai stílusú lábdobogássalkísért, sebesen lobogó lengetése. Aközönség spontán reagál ezekre a pil-lanatokra. A recenzens pedig azon kapjamagát, hogy szándéka ellenére folkloristadetektívvé válva feszülten keresi, a sokszínpadi hatással operáló szokványoskommersz burok mögül mikor bukik elő

Jelenet a kolumbiai Táncegyüttes előadásából

ennek a távoli Eldorádónak valódi izzásúkincse. Mert hiába: a távoli világrészhagyományokban őrzött hiteles kultúrájamégiscsak százszorta izgalmasabb, mint azügyes koreográfus interkontinentálisrutinfogásai.

Ezért szerettem jobban a kubaiakat.Kevésbé színpadra csiszolt produkció-jukban a kevésbé válogatottan szép alakútáncosok hús-vér embereket, népből jötttípusokat jelenítettek meg. Elhittem ne-kik,hogy még ma is élik az afrikai ős-hazábólhozott különös rítusaikat, legendáikat.Félelmetes volt a villám istené-nek, a harcistenének kígyóbűvöléssel őrjöngésigfokozódó eksztázisa: igaz volt naivangyermeteg humoruk, és tiszta volterotikusan eksztatikus szerelmi párostáncuk. Napsugaras trópusi derű, naivéletkedv sodra áradt a mai Kuba karne-váljából. Eredetében láttatta a néger ésspanyol kultúra kereszteződéséből ott,Kubában született, világszerte elterjedttársastáncukat, a rumbát, kongát. Úgyhallom, volt aki látott már Kubában ennélőrjöngőbb, önkívületig eksztatikusvillámistent, és más már csiszoltabb, gaz-dagabb koreográfiájú karnevált is. Annáljobb, ha sok közül válogathatnak a szi-getországban. Mert ez, így, ahogy volt,pantomimikus játékával, érthetetlen szö-vegeivel is érthető párbeszédeivel, révültintenzitású ének recitálásával, frenetikusritmusú tamtamjaival, táncaival, titkosférfitársaságok bizarr avató rítusaivalegyütt, egy még elevenen élő, évszázadoskülönös hagyomány kulturált színpadiformában bemutatott, meggyőző üzenetevolt.

Szerettük volna, ha a műsorok rendezéseis jobban hozzásegít bennünket azelsüllyedt kultúrák, távoli világrészekprimitív törzsi társadalmak, szektákszertartásaiknak, hitvilágának mélyebbmegismeréséhez, némi okos magyarázattalis olyan hidat teremtve, amelyen átközelebb kerülhetünk a bennük meg-nyilvánuló emberi mondanivalóhoz. Ezzelis elősegítve, hogy ne maradjon a nézőszámára pusztán kuriózum és produkció az,ami legmélyebb ősi emberimegnyilvánulás. Az évszázados reagálás azélet és a halál örök körforgásának tör-ténéseire, a termékenység rítusai, az em-beriség és a közösségek ősi küzdelmei,félelme, rettegései és könyörgései a ter-mészet, a külvilág kiszámíthatatlan erői-nek megbűvöléséért, jóakaratuk meg-nyeréséért, ha meggondoljuk, talán nem isoly távoli tőlünk, mint hinnénk; hiszenvajon nem ez munkál a huszadik

„síppal, dobbal, nádi hegedűvel" együtthullámzanak végig a fejét ide-oda kap-kodó, a játék örömében feloldódott né-zősereg közepette. Mikor a színeszsibongás eltűnik a színpad fái mögött,már megteremtődött a várakozás, mártudjuk, izgalmasan távoli és közeli, demindenképpen a miénk az, ami jönnifog.

Aztán sorra bemutatkoznak az együt-tesek a táncok, dalok, viseletek kifogy-hatatlan változatai a közösség teremtettehagyományok különbözőségükben isösszecsengő diadalmas élethimnuszában.A Folklór nem viseli el a hazugságot, hahiteles, akkor őszintén vall. Vall a népmúltjáról, vérmérsékletéről, de vall maimagatartásáról is. Az itt ma színpadralépő együttes áttételesen vall az országtársadalmi fejlődésének mai fokáról, és anépnek saját történelméhez, hagyomá-nyaihoz való viszonyáról, a folklórkuta-tás és a koreográfiai felfogás mai állásá-ról ... és még sok minden másról is.

Itt vannak mindjárt a belgák. A polgárifejlődés, a korai iparosodás már régeneltüntette a népviseletet és a táncokat.Szinte muzeológusi műgonddal, szak-tudással és mélységes szeretettel, áhítat-tal vonultatják fel eltemetett és most újrakibányászott kincseiket: régi tekerő-lantjaikat, fúvós hangszereiket, és a ha-talmas, lassan mozgó parasztbábuk alattBreughel nyüzsgő világa elevenedik mega barna tónusú ruhákban járt primitív

A Kubai Állami Népi Együttes a Budai Parkszínpadon

századi ember kozmikus félelmeinek,vágyainak legmélyén? A neutronbombaszorongásos lidércnyomásai közepette, anagyvárosok, a betonrengetegek sivár„elidegenedett" magányában, az emberi-ség végső kipusztulásának rémével szem-ben szinte elemi erővel tör fel világszertea közösségi rítusok, az önfeledt ünnepek,az emberi összetartozás utáni vágy. Vajonnem a rítus, a szertartás, a közösségiélmény sugárzásának elveszett para-dicsomát keresi-e a század eleje óta világ-szerte az avantgarde színház isReinhardttól Peter Brookig, Vilaravignoni fesztiváljától Béjart-on át JancsóMiklósig, a Taganka Színházig? A távoliföldrészekről, az emberiséggyermekkoraiból ránk maradt hagyománynem mutatvány, hanem hozzánk is szólóhiteles üzenet, csak úgy kell aztszámunkra közvetíteni, hogy meg isértsük.

Novák Ferenc, a Népek barátsága nem-zetközi est rendezője, csakugyan megta-lálta azt a hullámhosszt, amivel az indításelső pillanatától kezdve a közösségi ünneprészeseivé tett bennünket. Már abejáratnál muzsikaszó, a saját kedvükreszórakozó együttesek zenéje, dalolásafogadott, majd pedig a padsorok közöttvonulnak be ki-ki saját zenekarával, el-bűvölő bábeli hangzavar közepette. Acsehek hatalmas mackókkal, lovacs-kákkal, a belgák óriás paraszt maszkái, anémetek viráglugasai és a balkániak

mta

egaBdstmkmhnmáiédkmutfthéééktz

külsőségekkel, csiszolt táncosokkal mu-tatta be a Német Demokratikus Köztár-saság nagy igényű táncszvitje.

Merőben más, szinte minden színpadifeldolgozástól mentes, eredeti folklórtmutattak be a portugál földművesek.Felelgetős, népi hangvételű, sajátos ibériaikarakterű táncuk és viseletük a magaegyszerűségében is érdeklődést tudottkelteni, atmoszférát tudott teremteni.Nehezebben ragadott meg a természeteslendületességében is kissé túlságosan ti-pizáltnak ható lengyel krakoviak és ma-zurka bemutatása. Megint csak másfajta,ezúttal sokkal mívesebb tipizálás lehetettaz, amely úgy tűnt, kissé megmerevedettsémákba szürkítette a szépséges üzbégtáncok varázsát, mert ugyanaz a folklór amaga improvizatív frisseségében egyvirtuóz dobszóló-művész tolmácsolásábanlázba tudta hozni a hallgatóságot.

Nyilvánvalóan tudomásul kell vennünk,hogy a néptánc-koreográfia olyan különös

A

otivikájú, kissé nehézkes stílusukbanudatosan kristályosra csiszolt, megindítótmoszférájú táncaikban.És itt vannak a másik póluson kelet-

urópai szomszédaink, azok a boldogazdagok, románok, bolgárok, jugoszlávok,kiknél még elevenen él a Kárpátok és aalkán kirobbanó erejű folklórja: vadinamikájukkal, káprázatos presztóikkal,zinkópás bonyolult ritmusaik vadobzódásával mindent elsöpörnek,indenkit „letáncolnak". Be-vallom,

issé szorongva vártam meg-jelenésüket,ert a korábbi évtizedekben itt járt

ivatásos együttesek nem egy tapasztalatayomán attól tartottam, hogy talán mégost is tart náluk a „mű-vészi színpadra

llítás", „korszerűsítés" nagygyekezetéből fakadó giccses élet-képeks más vértelenítő mesterkéltség korábbiivatja. De örömömre robbanó erejűólóikban, sortáncaikban most majdnemindig az élettől duzzadó természetesség

ralkodott. Lehetséges, hogy náluk is utatört a modern „új hullám", a „vissza aorráshoz", amely a magyaráncmozgalom friss erejű újjá-születésétozta ? Vagy egyszerűen rá-döbbentek azvek során, hogy ahány folklór, annyiféle,s az övék történetesen különböző kultúravszázadosan egymásba fonódottomplex ötvözetéből kristályosodott ilyenökéletes szépségre, hogy ehhez az esetekömében

legjobb nem is hozzányúlni, csak (apárólfiúra szálló és egy életen át tanult) kellőhozzáértéssel, tudatos művészi váloga-tással, sűrítéssel nagy technikai virtuozi-tással és főként töretlen szenvedélyű azo-nosulással kell feltárni dús gazdagságát.

Nekünk itt, kelet és nyugat mezsgyéjénnehezebb a dolgunk. A rohamosan tűnő,de talán még megmenthető hagyományértvívott harcban a Bartók-Kodály-iskolamódszerein nevelkedett népzene-ésnéptánckutatás felmérhetetlen becsűtapasztalataira támaszkodva vívja elszánthivatástudattal a harcot a „zenei anya-nyelvért", a „tánc anyanyelvért" folklo-risták, pedagógusok egész sora. Azért,ami kelet-európai szomszédainknál java-részt önmagában is adva van, még eleve-nen él.

Más a helyzet cseh szomszédainknál.Egy sok szeretettel és kultúrával ápolt,már régen városiasodott folklór hagyo-mánya mosolygott ránk a cseh bábjáték-ból és színházból ismert sajátosan bölcsöniróniával bemutatott kisvárosi Keres-kedők táncából. Komikusan szertartásoskis polkácskákból, jellegzetes embertí-pusok mosolyogtató találkozásaiból acseh kisváros atmoszférája kelt életre. Eza szelíd humor éltette naivan derűskarneváli játszadozásukat is. A németnyelvterület rokon jellegű táncait a márjórészt elsüllyedt ländlerek és polkák vi-lágát más megközelítésben, mutatósabb

művészet, amely az évek során, divatokmúlásával ugyancsak romlandómatériának bizonyul (talán olyasformán,mint a filmművészet, vagy még inkább aversfordítás és a klasszikusok modernátiratai), míg az eredeti folklórtánc soha-sem avul el, az évek multával is megtartjahamvas báját. Nemhiába született az év-százados tapasztalatot rejtő szép franciamondás: „Rien n'est plus jeune qu'unevielle danse." (Semmi sem fiatalabb, mintegy régi tánc.) Koreográfusok jönnek,koreográfusok mennek ... a néptáncmarad.

Persze, a kivétel itt is erősíti a szabályt.Az elmúlt harminc esztendőben születettvalóban néhány időálló mű is, amely atávolodással nem esett ki az idő rostáján,hanem ma már az egyszeri alkotásklasszikus tisztaságával fényesedve éltovább az együttesek műsorán. Ritka az azihletett pillanat, amikor a néptánccaltökéletesen azonosuló művész nem állközénk és a népi vallomás közé, hanem akincs felmutatásának alázatával önmagátis hozzáadva tárja fel annak legrejtettebbszépségét.

Lehet, hogy ezt a csodát, az elveszetthajdani Eldorádót, a bábeli hangzavarfölött is mindig újra találkozó spontánemberi hangot keressük a folklórban? Azemberi közösségek egymást váltónemzedékeiben igazgyönggyé csiszolódottművészetben? Talán a „bízva bízzál"

igének ilyen gyermeki biztonsággal,lebírhatatlan életerővel való megfogal-mazását szomjúhozzuk ?

Fülöp-szigetek Állami Népi Táncegyüttesének előadása

RÉVY ESZTER

Operai estéka Margitszigeten

Idén - az utóbbi évek szokásához híven -egy bemutató és egy tavalyi előadás fel-újítása szerepelt a Margitszigeti Szabad-téri Színpad műsorán, négy-négy elő-adásban. (Vajon nem kevés ez amindössze nyolc előadás?) Bizet CarmenjeMikó András rendezésében részben másvendégénekesekkel tavaly került színre,Leoncavallo Bajazzókja és MascagniParasztbecsület című egyfelvonásosa BélésAndrás rendezésében az idei nyár újbemutatói közé tartozott.

Mindkét rendező az operai, sőt a sza-badtéri operai rendezés avatott mestere. Eműveket is több ízben, több helyüttrendezték már. Ezért az alábbiakban semaz ő munkájukat, sem a zenei résztvevő-két nem kívánjuk részleteiben elemezni.Csupán annak kiderítéséhez kívánunknéhány észrevétellel hozzájárulni: vajonmi az oka annak, hogy a tömeges érdek-lődés ellenére, az előadott művek nemarattak igazi sikert.

T öm e g h at á s és töm eghangzás

Kezdjük a Carmen előadásával. A szigetiadottságokat remekül kihasználó hangu-latos, célszerű díszletkonstrukció - ForrayGábor munkája - hatalmas tömegszerepeltetését tette lehetővé. Mikó And-rás élt is az alkalommal, valódi csacsi-fogatokon, gyönyörű paripán kívül anépség-katonaság imponáló tömegeitmozgatta. Néha kissé felesleges mérték-ben, de ezt a hibát szinte minden szabad-téren rendező művészünk elköveti. Addignincs is semmi baj, míg ez a színpadinéptömeg éli a maga életét, fel-alá hul-lámzik tereken, utcákon, hidakon. A bajakkor következik be, ha a tömeg meg-szólal, vagyis énekelni kezd; illetve, haolyasvalami történik a drámában, amihez apuszta jelenlét nem elegendő. Az elsőesetben az történik - mint a Carmen elsőfelvonásának hatalmas tömegjeleneteiben-, hogy impozáns, jól elrendezett cso-portokban mintegy 2 0 0 - 2 4 0 embert lát-hatunk a szinpadon, de amikor ez a tömegénekelni kezd, úgy érezzük, hogy valamikülönös hallucináció áldozatai vagyunk.Pedig - ezt feltétlenül le kell szögeznünk -a Sapszon Ferenc betanította MRT

énekkar és a Magyar NéphadseregMűvészegyüttesének férfikara igenkulturáltan, magas szinten oldotta megfeladatát. A kórusok szépen,kiegyenlítetten szóltak, csak - 100 énekestorkának megfelelő hangerővel. Aszínpadon viszont több mint 20o embertátogott - a statisztéria ugyanis „play-back"-ben vett részt a kórusokban. Mindezazt a hatást keltette, mintha egy jólmegtermett oroszlán szájából szép hangúénekesrigó dalolna. Először- rossz, bárnem megalapozatlan szokás szerint - ahangosításra gyanakodtunk. Ez a gyanúazonban hamarosan el-oszlott, abban apillanatban, amikor a szó-listák is énekelnikezdtek. Az ő hangjuk nagyjából a kívánthangerővel szélt. Ez-úttal tehát nem ahangosítás volt a hibás, hanem a jelenettömeghatása és tömeg-hangzása közöttierőteljes disszonancia. Így vesztette e1egy valóban impozánsan megrendezetttömegjelenet éppen azt a le-nyűgözőerejét, mely tömeghatásában rejlik.Sajnálatos módon Békés AndrásParasztbecsület-rendezése sem volt men-tes ettől a visszásságtól. Csakhogy ő másmegoldást választott: nyilván a koncent-ráltabb, tömörebb hangzás kedvéért akórust általában egy blokkban szólaltattameg. Itt viszont - éppen ezért - a szinténtekintélyes számú néma statisztéria meg-jelenése és mozgatása vált felesleges, üresdekorációvá, hiszen a darabon belülsemmiféle életképes funkciót nem voltképes betölteni. Sőt, az izzó hőfokú drá-mai történések közben jelenléte kifejezet-ten zavaróvá vált.

A másodsorban említett problémát atömeg részvétlensége okozta. Az, hogytényleges jelenléte csak számszerűségé-ben volt észlelhető, de reagálásokkal nemkapcsolódott be a drámai történésbe akkorsem, amikor annak funkciója lett volna.Valószínű, hogy a rendezők a zeneiélmény tisztaságának megóvása ér-dekében_ nem éltek a tömegreagálásnakcsak gesztusokban megnyilvánuló kifeje-zésén kivül mással. De elképzelhetetlen ésirreális, hogy sokakat érintő drámaitörténés legalább egy pisszenést, egy fel-kiáltást vagy akár tompa morajlást neváltson ki az érintettekből Miután azon-ban ez a forrpontokon sem következett be,a gesztikulálások üresek, érthetetlenekvoltak., egyes esetekben kifejezettennevetségesekké váltak, nem lévén igazimögöttes tartalom, mely valóban kivált-hatta azokat. Az igazság kedvéért viszontmeg kell említenünk, hogy mindez nemvonatkozott a kiválóan szereplő gyer

mekkórusra, mely a Carmennek egyamúgy is népszerű jelenetét valósággalremekbe formálta.

Je lm ez és m aszk

Márk Tivadar és Tordai Hajnaljelmeztervei formavilágukban ésszínskálájukban nagyszerűen szolgáltákaz előadások hangulatvilágát, az adottkorokról alkotott elképzeléseinket. Deszót kell ejtenünk egy olyan jelenségről is,mely távolról sem egyedülálló ugyanszínpadainkon, visszás hatása azonbanmost a szabadtér méreteiben mégélesebben fel-tűnt. A maszkírozásproblémájáról van szó. Réghozzászoktunk, hogy a múlt nagymaszkjai korunkban, részint az ízlés-világmegváltozása miatt, elavultnak hatnak.Ezért lassan átalakultak a maszkírozásiszokások, ami a kor változásával ter-mészetesnek vehető. Egy dolog azonbanbiztos: egy múlt századbeli parasztlányvagy munkáslány biztosan nem úgy fes-tette magát, mint manapság egy KamaraVarietében fellépő show-girl vagy aMoulin Rouge táncosnői. Minden korruháihoz hozzátartozik az a hozzájuk illő -nem találok jobb szót - arcviselet, melyáltalában az adott kor női szépség-ideáljának megfelelő festést kíván. AnnáLis inkább, mivel a hajviseletek, noha ter-mészetesen azok is átestek némi moderni-zálódáson, stílusukban általában mégismegközelítik a kor kívánalmait, illetveismérveit. És amennyire egy-egy kosz-tümöt lehet' és kell „korhűen" viselni,ugyanez vonatkozik az arckikészítésre, haúgy tetszik, maszkírozásra is.

S z ínész -énekesek , énekes -sz ínészek

Sajnos, az idei nyár operaelőadásai nembővelkedtet: varázslatos erejű személyi-ségekben. Így még erősebben kitűnt az azegy, akinek személyében az eszményioperaénekesnői alkat megtestesült. WilmaVernocchi nem csupán kitűnő énekes-teljesítményével tűnt ki, hanem valóbanritka szinészi képességeivel is. Már aCarmen Micaelájaként bebizonyította,hogy e meglehetősen egysíkú paraszti-naiva szerepből is izgalmas, egyéni figuráttud teremteni. Remek apró színésziötletekkel, igazi, szenvedő-érző éscselekvő, bátor lénnyé formálta Micaelát.De az igazi, a testére szabott szerep mégisa Bajazzók Neddája volt. Nem csupánazért, mert itt szépsége is kitűnőenérvényesülhetett, hanem mert mindenmozdulatával, sóhajával, rezdülésévelazonosulni tudom a szép színésznőtragédiájával. Szerelmes ariettája olyanmélysége-

sen őszinte és perzselően forró volt já-tékban-hangban egyaránt, hogy a hatal-mas közönség lélegzet-visszafojtva figyel-te minden pillanatát.

Hozzá hasonló színész-énekes szemé-lyiség nem akadt több. Alekszandra Mil-cseva Carmenj e hangban általában szépenmegoldottnak nevezhető, színészi meg-valósítás terén azonban megragadt azagyonjáratott sablonoknál. Kár, hogy erreMikó András nem figyelt föl, mert alegkülönfélébb helyzetekben mindigugyanazt a „cigányos" mozdulatot nézninem túl igényes szórakozás. Igaz, Mil-cseva még mindig jó színésznek mond-ható az olasz Jone Jori mellett, aki a Pa-rasztbecsület Santuzzájaként lépett elénk.Az, hogy a rendező - Békés András -szemmel láthatóan nem fektetett külö-nösebb súlyt a színészi munkára, az majdminden énekesnél nyilvánvaló volt. Deamit ez a különben szép, bár nem mindenregiszterben egyaránt kiegyenlített hangúfiatal énekesnő színpadi alakításkéntprodukált a legrosszabb fajta énekesiteátralitásban, az minden képzeletet fe-lülmúlt. Ennyi rég elavult, tehetségtelen„operista" gesztust igen ritkán lehet látni.De ilyen ízléstelen színpadi maszkot is.Ehhez hasonló elfelejteni való alakítástcsak David Ohanesiannak sikerültnyújtania a Carmen Escamillójaként, me-lyet azonban mint a Bajazzók, Toniója,illetve a Parasztbecsület Turidduja némi-képp helyrehozott. Kár, hogy eléggékevés az a szerep, melyet alkatilag leg-alább távolról elhihetővé tud tenni.

Mindent összevetve meg kell állapíta-nunk, hogy a rendezők sajnálatosan ke-veset foglalkoztak az énekesek színészimunkájával, alakításaival. Szemmel lát-hatóan mindegyikük „hozta" a zenei

megfogalmazáson kívül bevált alakításátis. Ennek következtében aztán nem szü-lethetett igazán összehangolt játék, mintahogy egységes játékstílus sem. Ha vi-szont erre nem fektetnek kellő súlyt ren-dezőink, akkor erre a néhány szigeti es-tére olyan énekeseket, illetve színész-énekes vagy énekes-színész egyénisége-ket kellene meghívni, akik az egyes sze-repkörök minden szempontból avatott éselismert interpretálói. Ebben az eset-benkülön érdekesség, hogy szerepfelfogásuk,alakításuk miben nyújt valami újat azeddig látottakhoz képest.

Mascagni: Parasztbecsület. Szövegét G. Verganovellájából G. Targioni Tozetti és G. Menasciírta. (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Rendezte: Békés András. Karigazgató:Sapszon Ferenc. Díszlet: Csányi Árpád.Jelmez: Tordai Hajnal. Vezényel: SándorJános.

Szereplők: Jone Jori, Benito Maresca,Jablonkay Éva, David Ohanesian, SzámadóGabriella.

Leoncavallo: Bajazzók. (MargitszigetiSzabdtéri Színpad)

Rendezte: Békés András. Karigazgató:Sapszon Ferenc. Díszlet: Csányi Árpád. Jel-mez: Tordai Hajnal. Vezényel: Sándor János.

Szereplők: Benito Maresca, Wilma Ver-nocchi, David Ohanesian, Kishegyi Árpád,Póka Balázs, Orbán László, Moldvay József.

Bizet: Carmen. Szövegét Prosper Mérimée elbe-szélése nyomán írta: Henri Meilhac és LudovicHalévy. (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Rendezte: Mikó András. Díszlet: ForrayGábor. Jelmez: Márk Tivadar. Koreográfus:Péter László. A gyermekkórust betanította:Botka Valéria. Vezényel: Oberfrank Géza.

Szereplők: Michele Molese. David Ohane-sian, Kishegyi Árpád, Németh Gábor, Begá-nyi Ferenc, Nagy János, AlekszandraMilcseva, Wilma Vernocchi, ZempléniMária, Budai Lívia. .Szólót táncol: PártayLilla.

SZÜCS MIKLÓS

Készülődés Győrött

A Győri Kisfaludy Színház mindmáig alegmostohább körülmények között dol-gozó vidéki társulat. Az elavult színház-épület méltatlan körülményei csaknemlehetetlenné tették a koncepciózus tár-sulatfejlesztést, műsortervezést és mű-helymunkát. Nem voltak adottak a szín-vonalas színház személyi feltételei sem,mivel a színészek sem szívesen szerződtekGyőrbe, s a kritikusok sem figyeltekkellőképpen a bemutatókra.

Két éve új igazgatója és vezető rende-zője van a színháznak Cserhalmi Imre ésMeczner János személyében, akiket meg-bíztak az egy év múlva, 1978 őszén meg-nyíló új színházépülethez méltó társulatszervezésével. Hatvanöt év után a győrilesz az első új színházépület hazánkban,az ország legkorszerűbb színháza. A fo-kozott figyelmet egyrészt ezért, más-résztaz elmúlt két évad kezdeti lépései miatt ismegérdemli a társulat. Ezt a fokozottfigyelmet bizonyítja, hogy Ben Jonson: Ahallgatag hölgy, Galgóczi Erzsébet: Kinek atörvénye?, Tennessee Williams :Üvegfigurák és Jean-Paul Sartre: Temetetlenholtak című drámáinak előadásairól aSZÍNHÁZ 1977. februári, májusi, júniusiés júliusi száma is elemző kritikákatközölt.

Az új színház összehasonlíthatatlanulnagyobb, több szempontból eddig isme-retlen feladat elé állítja a színház művé-szeit; többszörösére nő a színpad, nagyobblesz a nézőtér, a műszaki személyzet és atársulat létszáma.

Hol tart ma a győri színház? Elegendő-e az elmúlt időszakban tapasztalt fejlődés?Vajon minden szempontból fel-készültenvárja-e a társulat az új színház birtokbavételét? Ezekre a kérdésekre próbálok azelmúlt évad tapasztalatai alapjánválaszolni.

A feltételekA társulatfejlesztés terén határozott elő-relépés tapasztalható, hiszen hosszú évekután ebben az időszakban több főiskolásszerződött a színházhoz. Ennek ellenéremég mindig betöltetlen néhány szerep-kör, hiányzik a 3o-4o év közötti női ésférfi vezető színész a társulatból. Kevés

Jone Jori és Benito Maresca a margitszigeti Parasztbecsületben (MTI fotó)

a színháznál a rendező is, hiszen a ven-dégrendezők ellenére (Nagy AndrásLászló, Egri István) Meczner János vezetőrendező például a szezonban nemkevesebb, mint négy darabot állítottszínpadra. ( A hallgatag hölgy, A körnégyszögesítése, Kinek a törvénye?, Temetetlenholtak.) Hasonló a helyzet a díszlet- és ajelmeztervezés terén is. Ilyen megterhelésmellett felkészült, elmélyült, egyenletesenjó munkát, legalábbis hosszú távon, nemlehet végezni. Mielőbb szüksége lenne aszínháznak egy tapasztalt dramaturgra.Jelenleg ugyanis a rendező-színész Vas-Zoltán Iván a színház dramaturgja is. Azév végén átadásra kerülő harmincösszkomfortos garzonlakással jelentősenjavulnak majd a színészek élet-körülményei.

A műsorAz 1976/77-es színházi szezonban alap-vetően megváltozott a műsor szerkezete.Eggyel csökkent a bemutatók száma, ésígy az egyes előadások kidolgozására, afelkészülésre több idő jutott. Ugyanakkoraz egy előadásra jutó nézőszám nemcsökkent, hanem 478-ról 508-ra emelke-dett. Módosult a prózai és zenés művekaránya, az előbbi javára. Ugyanakkorújdonság volt, hogy újból láthatott ope-raelőadásokat a győri közönség. A szín-ház ugyanis nem eléggé dicsérhető módonmegállapodást kötött az ÁllamiOperaházzal, amelynek értelmében a fő-városi művészek Győrött évente rend-szeresen kamaraoperákat mutatnak be.Ebben az évadban három Budapestenelőkészített egyfelvonásos kisoperát,Schenk: A falusi borbély, Pergolesi : Azúrhatnám szolgáló és Menotti: A telefon címűdarabját adták elő nagy sikerrel MikóAndrás és Boschán Daisy kidolgozott,színvonalas rendezésében.

Az évad bemutatói vegyes képet mu-tatnak. Több dráma igényes, színvonalasszínre vitele mellett néhány alig bemutat-ható darab gyenge előadását is láthattuk.Az igényes szórakozást, a humort Molière,Katajev, Ben jonson művei szolgáltatták.A kortársi drámairodalmat Galgóczi,Krasinski, Williams, Sartre drámáiképviselték. Az évad kiemelkedő sikerűprózai előadásai a Kinek a törvénye? (43előadásban), a Halál részletre és a Temetetlenholtak voltak. A két utóbbi előadássalmájus végén sikerrel vendég-szerepelt atársulat a Budapesti Gyermek-színházban.Érdekes módon két zenés darab,Szigligeti- Tabi-Vincze: Párizsi

vendég és Száraz-Romhányi-Aldobolyi:Pincebuli című műve a kevésbé sikereselőadások közé tartozik.

Az előadásokA sikeres előadások közül a Halálrészletre, a kevésbé sikeresek közül aPincebuli érdemesebb alaposabbelemzésre, annál is inkább, mivel a kételőadás kritikájával még adósak vagyunk.A siker és a sikertelenség mindkétesetben első-sorban az előadásokra ésnem a darabok-ra vonatkozik.

A lengyel dráma bemutatójának tulaj-donképpen csak örülnünk kellett volna,hiszen színpadjainkon sajnos ritkán ta-lálkozunk lengyel írók műveivel. Örö-münk azonban nem lehetett teljes, mert aszerző és a darabválasztás sikerültebb islehetett volna. Janusz Krasinski ugyan-isnem tartozik a lengyel drámairodalom

élvonalába, de a Halál részletre című mű-vénél, amellyel a Kisfaludy Színház ka-maraszínházát nyitotta meg, jobb drá-mákat is írt már. Nem az a baj, hogy ná-lunk nincs kellő hagyománya a feketehumornak, hanem az, hogy a Halálrészletre mondanivalója, irodalmi értékenagyon csekély. A darab „hőseit",Kuzmát és Olest, gyilkosságért halálraítélték, és egy siralomházban várják azítélet végre-hajtását. Nincs esélyük azéletben maradásra, de ők mindenáronéletben akarnak maradni. Erre ahelyzetre, az élet és a halál közöttivergődésre épül a néha ön-célú játék. Akét gazember, hogy életétmeghosszabbítsa, apránként mindigújabb és újabb véres tettét vallja be. Ami-kor már nincs mit beismerniük, gyilkos-ságokat találnak ki, vállalnak magukra.Minden egyes kitalált gyilkossággal leg-alább ötven nappal meghosszabbítják éle-

Rupn i k Károl y és Jászai Lászl ó a Halál részl et re c ímű Krasinski -d rámában( G yő r i K i s fa l u d y Szí nhá z)

tüket, amíg ugyanis az egyik ügy vizsgá-lata és tárgyalása tart, addig nem kerülhetsor az előző ítélet végrehajtására.Röviden ennyi a dráma cselekménye. Kétmindenre elszánt, teljesen lezüllött,elállatiasodott, értéktelen ember börtön-életét látjuk. Vagyis az író nem emberisorsokat mutat be. Kuzma és Oles meg-ölik a foglárt, tervbe veszik a börtön or-vosának, egy öreg, ártatlanul elítélt rab-társuknak meggyilkolását, de ha már máslehetőség nincs, egymásra is kezet emel-nek.

Azt hiszem, különösebb bizonyításrasem szorul, hogy ezekért az emberekért -bár a halál állandóan ott leselkedik rájuk- nem tudunk izgulni, sorsuk rész-vétet,szánalmat nem kelt bennünk, nemszeretnénk, ha végül is sikerülne meg-menekülniök. A darab végén a halál jel-képes akasztásával az élet, az életösztöngyőzelmét sugallja az író, de ez kevés adrámához nélkülözhetetlen katarzishoz.

A felsorolt kifogások ellenére az elő-adás mégis sikeres. Miért? Mert a lazaszövetű, sokszor közhelyszerű párbeszé-dekből álló mű kitűnően rendezhető, éskét nehéz, de nagyszerűen megoldhatószerepet kínál. Vas-Zoltán Iván jól meg-választott kitűnő ritmusú előadást ren-dezett. A szereplők mozgatásához, aszínpadtér kihasználásához jelentős se-gítséget nyújtott a remek játéktér, Meller

András funkcionális, stilizált díszlete éskifejező jelmezei, bábfigurái.

A rendező jól eltalálta a darab stílusátés előadásmódját. Ígyekezett a darabhiányosságait, buktatóit elkerülni. Ezazonban nem mindig sikerült. Szemmelláthatóan ő is, színészei is mindvégigharcot folytattak a darabbal, hogy neengedjenek az egyébként erős csábítás-nak, és az előadás ne a jópofaságok, apoénok felé tolódjék el. Néhány esetbena csábítást nem tudták legyőzni. A kül-sődleges elemek néhány esetben elsődle-gessé váltak, túlzott szerephez jutottak akellékek. Szerencsére Vas-Zoltán Iván-nak minden mélypont után sikerült szí-nészeit visszavezetnie a helyes útra. Ezkitűnő színészvezetésének, hangulat- ésatmoszférateremtő képességének kö-szönhető. Különösen szépen megoldottjelenete volt az előadásnak a külső világbeszűrődése, érzékeltetése a rácsos bör-tönablakokon keresztül. A fiatal rendezőtdicséri, hogy az előadás minden te-kintetben az írott dráma színvonala föléemelkedett.

A két főszerep színészileg és fizikailagis igen komoly feladat elé állította amindvégig színpadon levő Jászai Lászlótés Rupnik Károlyt. Jászai László a rend-kívüli koncentrációt igénylő feladatotszinte hibátlanul, nagy rutinnal, sok szín-nel oldotta meg. Tökéletesen azonosulnitudott a durva, elvetemült, gonosz, rafi-

nált és kegyetlen „nehéz fiúval",Kuzmával; hangulatváltásait bravúrosan,természetes könnyedséggel játszotta el.Sikerült a figurát hitelessé és kellőenellenszenvessé formálnia.

A pályája kezdetén álló Rupnik Károlyderekasan helytállt, mindvégig partneretudott lenni Jászai Lászlónak, ha színészieszközei még nem is olyan gazdagok.Játékában elsősorban az idősebb társattisztelő, félszeg, tőle sokszor félő, csen-des, akaratgyenge, önállótlan, de márteljesen megrontott fiatal bűnöző figurájátrajzolta meg. Testtartására, mozgásáraazonban több figyelmet kell fordítania.Mozgása néha darabos, amelyvalószínűleg az óriási feladatból ésmegterhelésből is következett.

Csengery Aladár az idős, naiv tudósszerepében nagyszerű karakteralakítástnyújtott.

Száraz György, Romhányi József ésAldobolyi Nagy György Pincebuli címűmusicalje magán viseli az utóbbi évekbenszületett valamennyi sikertelen mai ma-gyar zenés játék (musical!?) összes hibá-ját. A Piros karavánt kivéve egyetlenvalódi, időálló zenés mű sem született azelmúlt időszakban. A zenés műfajgondjainak boncolgatása ezúttal nemfeladatom. A sorozatos kudarcok okaivalazonban ideje lenne már alaposabbanfoglalkozni.

A Pincebuli egy könyvraktárban játszódik,ahol egyhangúan, unalmasan tel-nekegymás után a hétköznapok. Az új fiúmegérkezése után, a megszokott rend, alátszólagos felszíni nyugalom felbomlik.A fiú ugyanis színes, rejtélyes világból, acirkuszból került a raktár dolgozói közé. Avágyaiktól, álmaiktól messze el-maradtemberek, akik önmagukat és egy-mást isáltatják, legendát szőnek a fiú köré,felruházzák azokkal a tulajdonságokkal ésképességekkel, amelyekkel ők nemrendelkeznek, és a fiú belemegy a játékba.Pincebulit rendeznek, ahol mindenki, harövid időre is, az lehet, ami lenni szeret-ne. A mulatság azonban balul üt ki, min-denki lelepleződik: ki a múltját, ki a je-lenét szépítette, a fiúról kiderül, hogy csakvilágosító volt a cirkuszban, nemlégtornász, az ökölvívóról, hogy mégkesztyű sem volt a kezén, a boldog családiéletet élő anyáról, hogy évek óta egyedülneveli három gyermekét, és így tovább ...A fiú helyére egy kaszkadőr kerül, és újrakezdődik az önámítás, a színjátszás.Száraz György az életet hazudozássalmegszépíteni próbálókat sze-

Bende Ildikó és Almássy Gizi a Pincebuliban (Győri Kisfaludy Színház) (Kaszás János felvételei )

arcok és maszkok

líd iróniával gúnyolja ki, de sajnos ennéltöbbre nem vállalkozik. Az ilyen maga-tartás mögött húzódó tragédiákból márcsak megsejthetünk valamit, olyasmit,hogy környezetünk, körülményeink mel-lett elsősorban saját magunk vagyunkfelelősek a tévutakért, a szürke, tartal-matlan, üres életért. Az elején groteszk,ironikus, társadalomkritikát ígérőmusicalből a végén csupán szelíd, megbo-csátó, langyos operett lett. Ehhez a telje-sen jellegtelen, dallamtalan, agresszívzene, Romhányi József közhelyektőlhemzsegő dalszövegei, és HortobágyiMargit helyenként a jóízlés határát át-lépő,a közönséget mindenáron szórakoztatniakaró, látványosságra törekvő rendezése ishozzájárult.

A színház művészi munkája szempont-jából talán elsődlegesen fontos és tanul-ságos, hogy nincs egységes színészi játék-stílus, ennek megfelelően az előadásnaksem egységes a stílusa. A színészek közülmessze kiemelkedett Bende Ildikó, akimusicalt játszott, a többség azonbanoperettet, egy részük pedig harsány bohó-zatot. Egyben azonban egységesek:mindenáron nevettetni akarják a közön-séget, és ez az erőlködés színészi és ren-dezői túlzásokhoz, felesleges jópofásko-dáshoz, ízléstelen világítási effektusokhozvezet.

Mindent összegezve, az elmúlt szezonbanlátott előadások színvonala a korábbiévekhez viszonyítva sokat emelkedett. Aszínészi játékban és a rendezői munkábanhatározott előrelépés tapasztalható. Afejlődés ellenére a társulatnak ahhoz, hogyzökkenőmentesen költözhessen át az újszínházba, további tehetséges, fiatal ésközépkorú színészekre, rendezőkre,tervezőkre, dramaturgra, műszakiszemélyzetre van szüksége. Hasznoslenne, ha néhány jelentős fővárosi ésvidéki rendező, a hiányzó szerep-körpótlására színész - esetleg vendég-ként -Győrött dolgozna. Bevált, nagy-szerűkezdeményezésnek bizonyult azOperaházzal kötött megállapodás.

Az új győri színház kitűnő technikaiadottságokkal rendelkezik majd, de ezekönmagukban még nem biztosítják aszínvonalat. A színház, a város, a megyevezetőinek a következő évben az eddigi-nél gyorsabbá, intenzívebbé kell tenni afelkészülést, az ország legkorszerűbbszínházának zavartalan megnyitása érde-kében.

HEGEDÜS GÉZA

Básti Lajos példaadása

Nem lexikoncikket és nem színháztörté-neti fejezetet akarok írni róla. Á nélkü-lözhetetlen adatok eddig is olvashatókvoltak, és mostantól kezdve nyilván mégbőségesebben olvashatók lesznek mindenhazai színészeti lexikonban; művésziéletútja, alakítóerejének jellege, művészinagyságának mifélesége pedig mindenbizonnyal megtalálja a szakszerű elemzőt,aki megírja azt a magyar színháztörténetifejezetet, amelynek vagy kizárólagostárgya vagy fő alakja Básti Lajos lesz. Énmindehhez eleve a baráti szemtanúévtizedek alatt kibontakozott képzetét, aszemélyes emlékek alakította összképetszeretném hozzátenni, s egyben-másbanelőlegezni is azok számára, akik idők

múltán, talán már személyes emlékeknélkül, a tudomány egzaktságával vagy aművészet látomásával fogják felidézniszínháztörténelmünkben immáron hal-hatatlanná személytelenedett alakját, akioda sorakozott a mi századunk emléke-zetükkel is szüntelenül ható, példaadószínjátszó klasszikusaink - Jászai Mari,Beregi Oszkár, Ódry Árpád, HegedüsGyula, Pethes Imre, Somlay Artúr, BajorGizi, Rátkai Márton, Timár József, UrayTivadar - sorába, akik méltó ranggal jöt-tek, voltak és mentek az előző évszázadeurópai magyar színjátszást teremtő leg-nagyobbjainak - Megyerinek, Kántor-nénak, Dérynének, Egressynek, a kétLendvaynak, Vízvárinak, Prielle Korné-liának - megürült, de nem nyomtalanhelyére. Őket, ama legrégebbieket is újrameg újra kell idéznünk; egyedi egyénisé-güket és közvetlenül vagy áttételesen hatópéldaadásukat mindújra megfogalmaznitudományos és művészi szükség-szerűség.És hogy a magam példájára hivatkozzam:amikor egy ízben az idősebb LendvayMártonról, más alkalom-

Básti Lajos a Karenina Annában Bajor Gizivel (Magyar Színház. 1949)

mal Dérynéről igyekeztem történelmilegviszonylag hiteles, de értékelésben máhozszóló arcképet rajzolni, akkor nem is te-hettem mást, mint hogy elővettem azok-nak a hajdani íróknak, költőknek, színi-bírálóknak az írásait, akik személyesenismerték őket, esetleg jóbarátai is voltak,más-más szerepekben látták őket a szín-padon, de beszélgetve is ültek velük asztalmellett, így alakítva ki azt az alanyi képet,amelyet az utókor tárgyi forrás-kénthasználhat felidézésükhöz. Ilyen alanyi -mondhatom latinul is: szubjektív - képetpróbálok most rajzolni Básti Lajosról,azok számára is, akik ugyanígy, vagy mégjobban ismerték, mint én, haddhasonlítsák össze a bennem tükröződőemléket a magukéval, s egészítsék ki,vagy akár vitázzanak velem a jellemzéstárgyias - objektív - helytállóságáról,mivel ezzel is bővül, árnyaltabbá válik azösszkép; de azok számára is, akiknek aBásti név már csupán történelmi emléklesz, és szükségük van a kortársi tanú-vallomásokra, hogy a színművészet tör-ténészeinek igényével építhessék belealakját és ható erejű példaadásátszínháztörténetünk egészébe. Mindenszubjektív baráti elfogultságom ellenéreazért tartom alkalmasnak magamathozzátenni valamit a kortársiforrásművekhez, mert művészi indulásátólúgyszólván halála hetéig közvetlen tanújavoltam művész-egyéniségekibontakozásának, felnövekedésének,kiteljesedésének, de ami en-

nél is fontosabb: szakadatlan munkatársakis voltunk egy bőséges emberöltőnkeresztül: teméntelen szöveget, amit ír-tam, ő keltett életre; nem egy szöveget,amelyre szüksége volt, én fogalmaztammeg a számára - főleg az összefonódottíró- és színjátszóművészet egyik, mind-kettőnk számára fontos területén: a rá-dióban, ahol jó harminc esztendőnk tör-ténete úgyszólván elválaszthatatlan egy-mástól, s aligha van nélkülözhetetlenebbtanú, mint író számára a színész és színészszámára az író, minthogy közösen for-málták ki a nagyközönség számára végreelhangzó emberi szót. De túl ezen: évekigvoltunk tanárkollégák ugyanazon aművészeti főiskolán, és - sajátos vélet-lenként - magánéletének, érzelmi köré-nek és légkörének fő alakjait tanítottam,vagy éppen most is tanítom, vagyis egyegész kevéskével (amennyit a tanítvá-nyaival valamennyire jó áramkört te-remteni képes pedagógus hozzájárulhat atudat és az ismeretekhez való viszony jófejlődéséhez) jelen voltam családi éle-tének otthoni műveltségvilágában is,hiszen magán- és művészéletének lététkiegészítő partnere, felesége, ZolnayZsuzsa is a tanítványom volt valaha, és aszülők hivatását folytatni induló leány,Básti Júlia (akire bizonnyal úgy vár amagyar színpad, mint hajdan Vízvári ésVízváriné nyomán a Vízvári leszármazot-takra) most is a tanítványom. És azzal azigénnyel ülhetek szembe vele a kol-

lokviumok negyedóráiban, hogy szüleikszellemi színvonalát és igényességétkérhetem és kérem számon tőle. Nekiknem kell elmondanom, milyen volt BástiLajos, mert jobban tudják nálam. Derészben mégis nekik is szól, mert tudják,hogy már akkortól fogva figyelhettem azírói-színészi kapcsolat közelségből alaku-lását, amikor ők még meg sem születtek.

Ismétlem: nem lexikális adatokat és nemszínháztörténeti fejezetet írok, ha-nem aszemtanú baráti összképét, amelyszórványos elemekből a vártan is váratlanhalál hírére egyszeriben összefüggő,egységes és legalábbis felvázolható port-révá állt össze.

*

Egyszer - még életében - azt írtam egy rólaszóló jellemzésben, hogy nem tudom,mióta ismerjük egymást. Néhány nappalkésőbb a Rádió Pagodának nevezett büfé-előcsarnokában leültünk egy asztal mellé,hogy visszakövetkeztessünk, hol és mikoris találkozhattunk először, mert ő is úgyemlékezett, mintha mindig is tudtunkvolna egymásról, sőt már valahol akamaszkor felső határán színházról ésdrámákról beszélgettünk volna egymással.A közös nyomozás azután visszavezetettGellért Bandiig, aki nekem iskolatársamvolt, neki ifjúkori jó-barátja. Gellért Endreugyan két évvel alattam járt agimnáziumban, de az ön-képzőkörben őszavalta korai verseimet; Básti Lala pedigugyan körülbelül egy évvel volt idősebbnálam, de családi ellenzések folytán csakkésőn dönthetett a színészi pálya mellett,és így a Színiakadémián évfolyamtársavolt Gellértnek. Annyi bizonyos, hogyamikor Básti Lajos még akadémista volt(akkor nem főiskolásoknak, hanemakadémistáknak hívták a színészjelölteket),én még egyetemista voltam, amikorművészifjak és bölcsészhallgatókösszeverődött jóbaráti körében (én magamugyan jogász voltam, de életem nagyobbikrésze telt a bölcsészkaron meg a színházakvidékén) elhatároztuk egy még szerintünksosem-volt színház megteremtését, aholelfelejtett magyar klasszikus drámákatavantgardista szellemben újítunk fel,illetve beleerőszakoljuk a hazaiköztudatba. A társaság ösztönző lelkeHalmos Ilonka bölcsészhallgató volt(sokkal később Csillag Ilona néven ismertszínháztörténész és a Főiskolának sokáigszínház-történet-tanára), aki az egyetemmellett színházi rendezést tanult NémethAntal-nál. A körünkbe tartozott az akkormég

Balázs Samu, Ladomerszky Margit és Básti Lajos Shaw Pygmalionjában(Katona József Színház, 1953)

úgyszintén színészjelölt Gáti Jóska, éshadd említsek itt két ifjan elpusztult ígé-retet: az egyik Valér Erik, fiatal építész-mérnök, kiről az oly biztos ítéletű NémethAntalnak az volt a véleménye, hogy ajövendő nagy díszlet- és jelmeztervezőjelehet ... de a háború áldozata lett. EsSzente László, aki vegyészhallgató volt,de színházi rendező szeretett volna lenni ...az is lett volna, ha nem pusztítja el afasizmus. Gellért Endrének akkor mégeszébe se jutott, hogy rendez-zen. Gellértés Básti volt a két adott, versenytársnélküli főszereplő a műsor-terv előadnikívánt darabjaiban. Az együttes elneveztemagát Magyar játék-színnek. Én voltam adramaturgja, Hal-mos Ilonka a rendezője;és a Zeneakadémia Kistermébenmutatkoztunk be.

Úgy terveztük, hogy az első produkcióBessenyei Filozófusa lesz, a másodikVörösmarty: Az áldozat című tragédiája.Az elsőben a főszerep: Parménió - GellértEndre. A másodikban a főszerep: Szabolcsvezér - Básti Lajos ... azaz: Beregi Lajos,mert akkor még ezen a néven akart színészlenni. Méghozzá nem véletlenül: akkoriszövegmondó stíluseszménye az aklasszikus vagy inkább klasszicizáló,hagyományos, nemzeti színházbeli zengő-szavaló módszer volt, amelyszínháztörténetünkben jászai Marival ésBeregi Oszkárral tetőződött.Hanganyagának már eleve széles skálája,tenortól baritonig mélyülő fér-fiaszeneisége nagyon is alkalmassá tette erreaz akkor már konzervatívnak ható,szüntelenül patetikus stílusra. Es Vörös-marty zeneien zengő jambusai túlságosanis kínálták a szavaló megoldást. Jól em-lékszem, mennyit vitáztam Lalával egy-egy sor értelmezésén. Több mint negyvenév távlatából nyilvánvaló, hogyegyikünknek sem volt igaza: ő úgy akartromantikus lenni, ahogy Vörösmartykorában igényelte a romantikát a közön-ség, én meg afféle Moissi-szerű prózára-tördeltséget képzeltem el a modern szín-padon (akkoriban járt nálunk Moissi, ésmeghökkentő naturalizmussal játszottaOsvaldot lbsen Kís é r t e t ek j é b e n , majd egyelőadóesten mai rémtörténetként mondottael Goethe Erlkönigjét; igaz, a valóbanmodern Verhaerent romantikus pátosszalszavalta). Talán nem érdektelen, hogy énakkor nem tartottam elég műveltnek Lalát:az igényes színésztől filozopter-műveltséget igényeltem. Sokkal, de sokkalkésőbb - már tanártársak voltunk, és ő aszakma legképzettebb, írásban is jó stílusúművészei közé tar-

tozott - egy eszpresszóban nevetve mon-dotta:

- Neked akkor tökéletesen igazad volt.Nem a stílus kérdésében, hanem abban,hogy nem voltam eléggé művelt. Amikormár Bárdos mellett dolgoztam aBelvárosiban, akkor jöttem rá, hogy elkell olvasni mindazokat a drámákat éselméleti műveket, amelyeket te prédikál-tál nekünk, amikor te éppen jogász voltál.

Básti soha sem értette és mindig ko-mikusnak tartotta, hogy egy írónak,történésznek, irodalmi szakembernek ké-szülő népnevelőfélének miért kell doctoriurisnak lennie (ezt egyébként magam isnehezen tudnám megmagyarázni ... dehát Goethe, Balzac és Jókai is jogász voltszakműveltsége szerint; én sem láttamkárát jurátus-patvarista régmúltamnak).

De az már nem derült ki, hogyan isalakítaná Lala Szabolcs vezért, mivel aBessenyei-bemutatónak olyan visszhang-ja támadt, hogy Horthy rendőrségénekazonnal nem tetszett az egész. Fiatal em-berek elfelejtett magyar klasszikusokatújítanak fel, vagyis másféle nemzeti ha-gyományokat keresnek, mint amilyet aziskola tanít. Ennek a harmincas évekbenhivatali optikában "kommunista színe-zete" volt. Ezt nem is értheti az, aki nemélte át az éppen bontakozó itthoni fasiz-mus időszakát. Egy akkori rendőrtiszt

egyszerűen nem tudta megkülönböztetni,mi a különbség a hivatalos szabványtóleltérő, a rejtelmes értelmű „avantgarde",a haladó, a nem is mindig haladó „népiromantikus", a freudista műszavakkaldobálózó pszichológus vagyálpszichológus, a dekadens franciaköltőkért lelkesedő széplélek és a kom-munista között. A legegyszerűbbnek lát-szott az újfajta próbálkozásokat külö-nösen, ha fiatalok csinálták - betiltani. AMagyar játékszínt is egy rendőri vég-zéssel egyszerűen betiltották. Bessenyeiután Vörösmartyra már nem kerülhetettsor. De Básti évtizedekkel később is,visszaemlékezve ezekre a hajdani évekre,szinte ízlelve a Vörösmarty-jambusokat,idézgette Az áldozat befejező két sorát:

Szabo l cs vezér megölte ellenét,De számot róla csak Hadurnak ád.

Akkor már nem szavalta Beregi stí-lusban, de nem is törte prózává a natura-lizmus stílustévedése szerint, hanemazzal a már kikristályosodott Básti-lej-téssel mondotta, ahogy az egészet elját-szotta volna, ha egyszer eljátszhatta vol-na. És már csak Básti léte miatt is fel kel-lett volna újítani ezt az ábrándosan vad-romantikus Vörösmartyt. Azt hiszem,hogy a Vörösmarty-jambusoknak azegész magyar színháztörténetben Bástihanganyaga és szövegkidolgozása feleltmeg a legteljesebb egyenértékűségben.

Básti Lajos és Lehoczky Zsuzsa a My fair Ladyben (Fővárosi Operettszínház, 1972 )

A művészegyéniség azonban csak va-lamivel a Játékszín után kezdett sajátútjára térni. Kezdetben - vagyis akadé-mista korában - még csak a pompáshanganyag, a nagyszerű megjelenés és alehetőségek különböző útjai voltak. Sze-rencséje is volt, hogy diplomája után aBelvárosi Színházba került, és BárdosArtúr volt a rendezője. Bárdos nem voltnagy rendező, de nagyon jó rendező:színpadképei igen szemléletesek, színesenképzőművészeti jellegűek voltak,amelyekben hatásosan tudta a személyeketmozgatni. Volt a stílusában nem is kevésromantikus örökség, de eleget tanult azolyan igazi nagyoktól, mint Hevesi ésReinhardt, és üdvösen idegenkedett anaturalizmustól. Nem volt olyan eredeti,mint Horváth Árpád vagy Németh Antal,nem volt olyan intellektuálisan modern,mint Pünkösti Andor, de több eredetiképalkotó ötlete volt, mint a biztos rutinratámaszkodó és az olajo

zottan gördülő előadás megszervezéséretörekvő Jób Dánielnek a Vígben vagyCsathó Kálmánnak a Nemzetiben. Ésmegkövetelte a közérthető szövegmon-dást, a plasztikus színpadi mozdulatokat,és kellő műveltség birtokában jószínészpedagógus volt. Ő beszélte le fiatalszínészét a Beregi névről és a Beregi-stílusról. Kitűnően értett aszereposztáshoz. Egyik legkitűnőbbensikerült rendezésében, Shaw SzentJohannájában nemcsak Bulla Elmábantalálta meg az akkor legeslegmegfelelőbbJohannát, hanem az egész fiatal Bástiban atökéletes Dunois-t.

Az első előadások egyikén láttam.Néhány nappal később egészen véletlenültalálkoztam vele a Belvárosi Kávé-házban. Igazán véletlen volt, én sem jár-tam, ő sem járt abba a kávéházba, demindkettőnknek éppen ott volt valakiveltalálkozója. Persze gratuláltam neki, éstöbbek közt ezt mondtam - erre is jólemlékezett évek múltán is:

- A legjobb volt, hogy el tudtad kerül-niSchillert, Shaw Johannáját játszottad ésnem Schiller Orleansi szűzét.

Úgy nevetett fel, mint akinek telibetalálták a saját gondolatát:

- Nyertél. Próbák közben kétszer iselolvastam Schillert, nehogy olyan legyek.De kétszer elolvastam Shaw elő-szavát isa Johannához, hogy tudjam, milyen legyek.

Azt is tőle tudom, hogy a Szent Johanna

előkészítése idején kezdett azzá az örökkéés életformaszerűen olvasó emberré válni,ami lett belőle úgy 28-30 éves korátólfogva.

Dunois szerepében kezdett el közelednisaját stílusához. De ettől fogva tudatosanis kereste a kimondott szó hatását. Egyízben - ez is még a harmincas évekbenvolt - elolvasta egy novellámat, amely egynapilapban jelent meg. Ami-kor alegközelebb találkoztam vele, ezt mondta:

- Érdekes a téma, jó a figura, de nincsjól megírva. Nem lehet hangosan elmon-dani. Pedig az olvasó némán is a fülévelolvas.

Hazamentem, és hangosan felolvastammagamnak a novellát, amelyet akkor igenjónak tartottam. Lalának volt igaza:süketen hangzott. Azóta sem tettem beleegyik kötetembe sem. De megjegyeztem atanulságot, amelyet már Flaubert is tudott,de én Bástitól tanultam meg: a leírtszöveget fel kell olvasnunk magunknak,csak akkor érezzük, hitelesen hangzik-e amondat. Pedig én azelőtt is szinteskandálva olvastam, nemcsak verset, ha-nem prózát is, csak éppen a magam szö-vegeit nem ellenőriztem fülemmel is.Sokkal később, amikor Básti a rádióbanoly gyakran játszotta hangjátékaim szere-peit, az ő felolvasásából jobban hallottama szöveg jó vagy rossz lejtését, mint-hamagam mondtam volna magamnak. Egyikismertebb regényem, a Szent Szilveszterszakája eredetileg hangjáték volt, és Bástijátszotta benne Szilveszter pápát. Apróbák közben számos helyenátstilizáltam a szöveget, hogy lejtésemeggyőzőbb legyen. Néhány helyenegyenest ő kérte, hogy ezt vagy azt amondatot rendezzem át. Amikor azután atémából regényt írtam, a pápa mindenmondatát Básti hangjával és hanglejtésé-vel képzeltem el (igaz: a császárét isKálmán György és a női hős hangjátVáradi Hédi lejtésében - minthogy az őrádióbeli játékuk folyamán alakult kibennem a regény).

Básti Lajos és Sinkovits Imre a Lear királyban (Nemzeti Színház, 1974)

A háború fél évtizedében nem talál-koztunk, a világtörténelem szétzilálta azismerősöket, és a felszabadulás után min-den újratalálkozás nemcsak újrakezdetetjelentett, hanem örömet is, hogy lám: ő iséletben maradt, míg a többséget halálosáldozatul követelte a világnyelőszörnyeteg.

Ettől kezdve azonban többet voltunkegyütt, mint valaha is. Hiszen ugyanazon afőiskolán tanítottunk, és mindkettőnkéletének nem is kis részét töltötte be arádió. És volt még egy közös otthon-félénk: évtizedeken át ugyanaz volt akönyvesboltunk: az az AKV-fiók a Rá-kóczi úton, alig néhány lépésnyire a főis-kolától. Jó könyvvásárló pedig törzs-könyvesboltjában nemcsak vásárol, ha-nem nézdegél, böngészkedik... és be-szélget. Á fiókvezető és a törzsvevő szük-ségszerűen jóbarát. A fiókot évtizedekigvezető Gömöri Jancsival én ugyanúgytegeződtem, mint Lala; a nyugalombavonulása óta következő vezető-fiatalasszonyok- előbb Évi, majd most Ica- engem ugyanúgy Géza bácsinakneveznek, mint ahogy őt Lala bácsinakszólították. Ez a könyvesbolt mégalkalmasabb hely is a szellemieszmecserére, mint az iskola tanáriszobája. Igazán itt jöttem rá, hogy Básti,függetlenül vagy nem is függetlenülművészi nagyra emelkedésétől, milyenigazán nagy műveltségű - méghozzánemcsak szakmájában, hanem a humánismeretek egészében - milyen igazán mű-velt, és műveltségének milyen nagy táv-latú összefüggéseit értő emberré vált. Voltegy visszatérő, örökös közös témánk: Azember t ragédiája. Tudjuk, milyen kitűnőkönyvet írt Ádám alakjának filozófiai,lélektani, társadalmi távlatairól.Ugyanebben az időben kísértett engemnem kisebb izgalommal Éva alakja. BástiÁdám-szerepelemzése (amelyet ismerniekellene minden színésznek, rendezőnek ésszínikritikusnak) és az én Kettesben atragédiával című regényem mögött közösélményanyagként lappanganak azok abeszélgetések a Tragédiáról, amelyet holabban a könyvesboltban, hol a főiskolamelletti eszpresszóban heteken át újra megújra kezdtünk. És visszaidézve ezt azemléket, képtelen vagyok arra emlékezni,hogy először én mondtam-e neki, vagy őmondta-e nekem, hogy Az ember t ragédiájaolyan mű, amely minden valamirevalóolvasóját önmagával, a saját életútjávalszembesíti. Annyi bizonyos, hogy mártanárkollégák voltunk, amikor meg kellettállapítanom, milyen példás tudatossággalért

el egy olyan műveltségi színvonalat, ame-lyet ifjúkorunkban hiányoltam nála, ésmilyen szívósan rendezkedett be lelkilega szakadatlan magaművelésre. Emlegetteis Jászai Mari nagyszerű példáját a maga-magát magas kulturális szintre kénysze-rítő, majd a műveltségben már szinte testigyönyörűséget is találó tudatosművészről. Nem hitt a műveletlen, apusztán „ösztönös" művészben, de tudta,hogy a legnagyobb műveltség sem érsemmit, ha nem bújik meg mögötte azábrázolandó valóságra ráérző „művésziösztön". Az ösztönös ráérzés és a kulturáltmegértés benső vitájából kell kialakulniaa művészi megvalósításnak. Eztnemegyszer, különböző szavakkal, val-lotta beszélgetések folyamán. Es beszél-getéseink úgyszólván mindig a művészetés az ismeretek témavilágában forogtak.Emberöltős jóbarátságunknak egy pilla-natra sem volt személy szerint magunkra

vonatkozó jellege: író és színművész, aszínházi dolgok elméleti és gyakorlatitanárának, esztétikai és morális kérdése-ken tűnődő, könyvek közt élő emberek-nek szakmai jóbarátsága volt, amely leg-följebb odáig terjedt a szubjektum felé,hogy ő olykor arról beszélt, milyen sze-repre készül, és ez miféle gondokat adneki, én meg néha említettem, hogyéppen mit írok, vagy mit akarok írni, sehhez mi mindent kell még elolvasnomvagy végiggondolnom. Magánéleténekolykori bánatairól, később a megtaláltcsaládi boldog harmóniáról csak sejtel-meim lehettek, legföljebb másoktól, kö-zös barátoktól hallhattam, és csakis azérttudtam az intellektuális lény mögött állómagánéletet is - helyesen vagy tévesen,de szemléletesen - elképzelni, mert enneka magánéletnek jó néhány fő alakjakorábban vagy későbben tanítványomvolt. De persze mint tanár, ezeknek is

Básti Lajos a Play Strindbergben (Katona József Színház, 1973) (MTI fotók)

jórészt intellektuális arculatát ismerhettem.A „homo intellectualis", vagyis azösztöneit tudomásul vevő, de kellő mű-veltséggel kritikusan néző művészt - amakevesek egyikét, akik magukban valóbanösszhangot tudtak teremteni Szta-nyiszlavszkij átélő és Brecht kívülrőlbíráló módszere, vagy ha hátrább lépünk:Arisztotelész és Diderot dramaturgiájaközt - olyan művészi példának láttam márhosszú évek óta, aki egyben példaképlehet művészek egymásra következőnemzedékei számára.

Tanártársként vettem tudomásul, ami-ről azelőtt csak híreket, olykor anekdotá-kat hallottam, hogy mennyire indulatosember. Á magunk személyes, de a beszél-getések tárgyában mindig személytelenkapcsolatában ezt sohasem tapasztaltam.Én mindig a kedves, komolyságában isderűs, derűjében is komoly, tiszteletre-méltóan önkiművelt, magánéletében isszabatosan fogalmazó, a kultúrát és bennea maga hivatását érzelmesen szeretőemberrel találkoztam. De azután megkellett ismernem - kartársként - a magát iskészségesen bajba sodró embert, aki agorombaságig nem ismer tréfát sem íz-lésbeli, sem erkölcsi kérdésekben. Haddmondjak el erre két példát.

Az ötvenes évek elején volt, a „szemé-lyi kultusz" korának legszorongásosabbidején. Felvételi vizsga volt, az egyik nagylétszámú csoportot Básti vizsgáztatta.Nehéz vizsgáztató volt: aki az ő szűrőjénátment, az bizakodva léphetett a következővizsgáztatók elé (három fórumon kellsikeresen átküzdenie magát, aki eléri afelvételt; legnehezebb dolga az elsővizsgáztatónak van, ő kapja a legtöbbjelentkezőt, neki kell elvégeznie azelőrostálást). Nos, egy alkalommal elébeül egy fiatalember, és mielőtt megkapná azelső kérdést, elébe tesz egy lezárt borítékotBásti Lajosnak címezve, a borítékonolvasható, nyomtatott feladó jelzi, hogy alegeslegmagasabb pártfórumtól származik.A levélben pedig az állt, hogy a Pártfőtitkárának titkársága melegen ajánlja afiatalember felvételét. Nem tagadom, haakkor ezt a levelet én kapom, aki egyszomszédos szobában rostáltam egy másikcsoportot, a levél olvastán kérdezősködésnélkül továbbengedem a fiatalembert,gondolván, legyen a második és harmadikfelvételi bizottságainak a gondja, milegyen a döntés. Nem így Básti. Elolvasvaa levelet, felugrott, be-rohant az irodába,és telefonon azonnal felhívta aPártközpontot, belekiabálta, hogy „IttBásti Lajos, Kossuth-díjas szí

nész!" És magát Rákosi Mátyás elvtársatkérte. Á hangja - és nyilván személyestekintélye is - olyan volt, hogy azonnalkapcsolták a főtitkári titkárságot, ahol,úgy látszik, annyira meglepte a telefonnálülőt a nagy hírű színész indulatos hangja,hogy tovább kapcsolt. Ő pedig a telefononbemutatkozott és megkérdezte, van-etudomása Rákosi elvtársnak, hogy tit-kársága egy ilyen ajánlólevelet írt. Mertha igen, akkor ő azonnal rendelkezésrebocsátja professzori állását, de még csakkérdést sem intéz ehhez a jelentkezőhöz.És amikor a legmagasabb hely azt vála-szolta, hogy azt sem tudja, miről van szó,Básti csak ennyit mondott: Köszönöm. Meg voltam győződve.

Elnézést a zavarásért.Letette a kagylót, visszarohant a vizs-

gáztatóhelyiségbe, és rákiáltott a prote-zsáltra: Takarodjék innét! És ne is merjen

még egyszer jelentkezni, mert akkor máraz öklömmel válaszolok.

Egy másik esetben pedig - egy vagy kétévvel ezután - úgy fogta el az ízlésdiktálta indulat, hogy valóban az öklévelválaszolt. Ennek véletlenül magam is atanúja voltam. Végezve a saját felvételizőcsoportommal, beültem Básti szobájába,hogy összehasonlítsam az ő kérdezőmódszerét az enyémmel. Ő mindig azzalkezdte, hogy megkérdezte, milyen verse-ket tud a jelentkező, és azután kiválasztottezekből egyet, hogy álljon fel, és úgymondja. A legtöbb esetben már az elsőversmondás után beírta, hogy „nem" azaz, hogy a jelentkező nem alkalmasszínésznek. De ha az első versmondástetszett neki, akkor arca felderült,hosszasan kérdezgette a fiút vagy leányt,és ha nagy ritkán azt írta, hogy „igen" -látszott, mennyire örül, hogy tehetségettalált. Már néhányat elutasított, egy-kettőttovábbengedett, amikor elébe ül egyfiatalember. Básti megkérdi: „Milyenverseket tud?" - Á jelentkező pedig eztválaszolja: Saját verseim vannak. Van egy

Marxról, van egy Leninről, és van egySztálinról.

Básti sárgás arcbőre tűzpiros lett erre.De azután gúnyos hangon ezt kérdezte: Engelsről nincs ? Róla nincs - mondta szinte szégyen-

kezve a jelölt.- És mégis ide merte dugni a pofáját?

kiáltott rá Básti. De azután, minthamegnyugodott volna, mégis tovább kér-dezte:

- Valami igazi költőtől nem tud sem-mit?Tudom Petőfitől az Egy gondolat bánt

engemet .. .- Álljon fel, és mondja.

Az pedig felállt, és nemcsak dilettánsrészéről is rossz hanglejtéssel, de fül-bántó kihagyásokkal, szövegelvétések-kel,a ritmika teljes meghamisításával va-

lahogy végigdöcögte a klasszikus szöve-get. De a végső sort - „Kik érted haltak,szent világszabadság" - így mondta: „Kikérted haltak szent világ . . ." És ekkorfelemelte ökölbe zárt jobb kezét, és azakkor szokásos pártköszönés hang-lejtésével, mintha üdvözölné a vizsgáz-tatót, elkiáltotta magát:

- Szabadság!Én alig tudtam megállni, hogy hangosan

el ne nevessem magamat erre a sok-emeletes ízléstelenségre. Básti azonbanfelugrott, a vizsgázó elé lépett, és öklévelaz arcába ütött. Szégyellje magát! Pusztuljon innét! -

kiáltotta. - És öklét már emelte a kö-vetkező ütésre. A jelölt rémülten futott ki,Básti utána . . . Amikor visszajött, ki-merülten, lihegve hullt a székbe. Nem isértette, miért tartom oly komikusnak ajelenetet. Úgy felizgatta magát, hogy az-nap nem is tudott tovább vizsgáztatni.

A knockoutolt vizsgázó pedig Bástitfeljelentette a rendőrségen, a miniszté-riumban és a pártközpontban.

Bár tulajdonképpen mindenki neki adottigazat, de azért a módszert mégsemlehetett helyeselni: a vizsgázót nem sza-bad leütni. Árra már nem emlékszem,hogy végül is ezért, vagy valami hasonlóindulatosságáért kellett elhagynia a főis-kolát, ahol oly kitűnő tanár volt. Mindenegykori tanítványa úgy emlékszik rá, hogynagyon szigorúan ítélt, de nagyon sokatlehetett tanulni tőle. Olyan igényekkelnézett tanítványaira, mint maga-magára.Csak túlságos indulatossága lép-te túl apedagógusszabványt.

Tudom, hogy a színházakban is sok bajavolt indulataival. Művészi erkölcs,esztétikai ízlés, emberi öntudat kérdésé-ben képtelen volt a legkisebb megalku-vásra. Inkább bajba sodorta magát, csakhogy soha morális ellentétbe ne kerüljönönmagával. Ez a lénye szerint kedves,derűt szerető, ízig-vérig művész olyankemény férfi volt, mint a végvári vitézek.És abból is le lehet mérni, milyen nagyművész volt, hogy bármennyi bajt okozottmagának, mindig előtérben maradt, hiszenminden író, minden rendező örült, ha nekiadhatott szerepet.

A felszabadulástól kezdve már teljesenmegérett nagy művész alakító életművé-ben nem volt selejt. Az eleve adott hang-anyag és daliás megjelenéshez kiépítette azemberábrázolás úgyszólván korlátlanskáláját. Ádámnak ugyanolyan tökéletesenkövetkezetes egyéniséget adott, mintShakespeare hőseinek; antik hérosznakugyanolyan hiteles volt, mint fasizmusüldözte zsidó kisembernek. Mindenné áttudott lényegülni.

És kialakított egy olyan stílust, amelyúgy volt modern, hogy magába olvasztottaa Jászai Mari-Beregi Oszkár-kor-szakméltóságosan patetikus örökségét. Művésziléte szerint átmenet és összekötő volt ahazai és világszínházbeli hagyományokmeg a modern ábrázoló mód-szerek között.És kevés színművészünk van, aki olyanmindig érthetően, oly szépen magyaroshanglejtéssel tudott beszélni, mint ő.

Ez a példás beszédkultúrája érvénye-sültolyan kitűnően a rádióban. Szerette is arádiót, ahol kizárólag akusztikus úton kellszemléletesen embert ábrázol-ni. És itt volta legtöbb személyes kapcsolatunk. Afelszabadulástól kezdve igen sokhangjátékom főszereplője volt. Az utóbbihárom évben pedig munkánk szinte összeis kapcsolódott. A olvasás gyönyörűsége címűdialógussorozatomban, amelyben hónaprólhónapra három személy - a tudós, amérnök és az olvasni szerető leány -beszélget az irodalom kérdéseiről, állandószereposztásként tért vissza Básti mintValló Bonifác professzor, Sinkovits mintTamási mérnök és Béres Ilona mintFruzsina, az olvasó leány. Básti nagyonszerette ezt a tanárosan magyarázószerepet, amelyben némiképpen énönmagamat, saját magyarázószenvedélyemet ábrázolom. Néha játé-kosan, igen finoman még utánozta is az énhanglejtésemet. Élete végső hónapjaiban -amikor betegsége távol tartotta a színháztólez a szerep volt a legfőbb emberábrázolóteljesítménye. Az ismeretterjesztőszövegből kialakított egy emberiegyéniséget. Tulajdonképpen ebbőlértettem meg, hogy ő miféle ember-nek islát engem. Maga is mondta, hogymegpróbál engemet ábrázolni ... És néhafőiskolai órákon azon kaptam magamat,hogy igyekszem olyan lenni, ahogy Bástiengem ábrázol.

Tudtuk már, milyen beteg. Mégis hittünka csodában. Hiszen egyszerre mint-hajobban lett volna. Végig fel tudtuk venni Azolvasás művészete már megírt darabjait.Ebben az évben még ő mondja

azt, amit én közlök saját véleménykéntkönyvekről, írókról. Két hét se telt el avégső felvétel és a halála közt. Utolsó be-szélgetésünket pedig sohasem felejthetemel.

Befejeztük az irodalmi beszélgetések25. részének felvételét; nemrég együttkaptuk erre a műsorra a Rádió nívódíját,én Sopronba készültem, ahol a PécsiNemzeti Színház készült Lackner Kristófcímű drámám bemutatójára. Bástinakmár azelőtt is beszéltem erről a darabról.Még azt is elmondtam neki, hogy el-képzelésem szerint, ha egyszer a főváros-ban is bemutatják, Bessenyeit képzelnémaz eszményi Lackner Kristófnak. Vala-hogy őt képzeltem akkor is, amikor írtama drámát.

Lala e legutolsó beszélgetéskor moso-lyogva ezt mondta:

- Igazán nem irigylem Feritől a szere-pet, ha te őt képzeled el benne, de azértén is szívesen eljátszanám. Izgat az azindulat okozta halál a végén. Szívesen el-játszanám. Én nagyon jól tudok meg-halni.

És nagyon kevés nap múlva, Sopronbaigyekezve a Lackner-dráma próbáira,Győrött megvéve a reggeli lapot, olvas-hattam, hogy Básti Lajos meghalt.

„Én nagyon jól tudok meghalni" - ezvolt a legvégső mondatok egyike,amellyel búcsúztunk egymástól. Nem isaz volt a legelső gondolatom, hogy Lalameghalt, hanem az, hogy Valló Bonifácmeghalt. Valló Bonifác, aki egy kicsit énmagam vagyok.

Sohasem beszéltünk egymással ma-gunkról, mindig az irodalom, a színház, aszemélytelen kultúra volt a közös té-mánk. De több mint egy emberöltőnkeresztül. Mintha belőlem is meghaltvolna valami vele.

Miközben tudom, hogy nem halt megmindenestül: művészi példaadása olyanhagyomány, amely nélkül hiányos lenneszínháztörténetünk. Egyik főszereplője amúltakból jövőbe tartó magyarszínjátékművészetnek.

GERVAI ANDRÁS

BeszélgetésÖrkény Istvánnal

Tíz esztendeje éppen, hogy Örkény IstvánTótékját bemutatta a Thália SzínházKazimir Károly rendezésében. Nem ezvolt Örkény első drámája, még a másodikvilágháború alatt, hadifogoly korában írtaa Voronyezst, amely színpadra nem került,csupán tévéjáték készült belőle. 1947-ben aMadách Színház mutatta be MolièreFösvényének általa átdolgozott változatát,1949-ben pedig az Ifjúsági Színház ját-szotta Gyárfás Miklóssal közösen írtszínművét, a Zichy palotát. 1957-ben szü-letett a Sötét galamb, de előadására csak197o-ben került sor.

A Tóték 1967-es premierje így ÖrkényIstván drámaírói pályájának igazi kezde-tét, fordulópontját jelenti, de kimagaslóeseménye, értéke lett mai magyar dráma-irodalmunknak, színházi életünknek is. ATóték, majd később a Macskajáték átütősikert aratott határainkon túl, Európábanés Amerikában is, ami magyar darabbal afelszabadulás óta nem történt meg.

Örkény Istvánt drámaírói munkássá-gáról, színházi tapasztalatairól, s arrólfaggattuk, hogy milyennek látja a magyardráma helyzetét, problémáit, színházhozfűződő kapcsolatait. Könnyebbséget jelentett-e, hogy néhány

drámájának - így a Tótéknak, a

Macskajátéknak s részben A holtakhallgatásának

próbai e l ő z mé n y e i voltak ? A dráma szuverén műfaj. Hogy

tárgya honnan származik, egy előzőlegmegírt regényből, egy történelmi tanul-mányból vagy pedig saját képzeletemből,azt hiszem, mindegy. Csak tudjon azember lehetőleg sokat arról, amiről ír,hogy azt a keveset ki tudja belőleválasztani, ami drámai. A Pisti avérzivatarban, majd a Vérrokonok, aK u l c s k e r e s ők című darabjaim stulajdonképpen A holtak hallgatása isönálló színpadi művek. Ezeknek -Nemeskürty könyvét kivéve - nincs prózaihátterük. Már a saját lábukon próbáltakmegállni. Drámában gondolkoztam.

- M i t j e l e n t e z ?

Ez csak az írói alapállás néhányfokban való elfordulása. A prózaíró

intim, de visszhang nélküli, személytelen,absztrakt kapcsolatra van beállítva, amibőlhiányzik a közvetlen megszólításimperativusa. Elég sok színdarabot írtamát prózából, s lassanként észre-vettem,hogy a színdarab hatása sok-szorosanfelülmúlja a próza által kivált-hatót. Egyírónak az a célja, hogy gondolatait közölje,és ezt a közlést elfogadtassa a nézővelvagy olvasóval. A színházban olyanközlési módot fedeztem fel, melyhatásosabb a prózainál. Ez olyan, mintha akörzeti orvos az egyik fájdalom-csillapítóról a másikra tér át, mert úgyérzi, az gyógyítóbb erejű. Számomra aváltás csak ennyit jelent. Még ma semvagyok igazi drámaíró, ha magamatdrámaíró barátaimmal hasonlítom össze.Az ő számukra a színházi bemutatómámor, beteljesülés, boldogság, nekempont annyi izgalom és öröm, mint egyprózai mű. Előnye csak annyi, hogy ahatásfoka jobb.

Nem adódtak konfliktusai abból, hogy aszínházban sokan beleszólnak a darabjába,sokan bábáskodnak a színrevitel körül?

- Alapvetően közösségi lény vagyok,így az nekem soha nem okozott problémát.Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lettvolna néhány vitánk, összekoccanásunk,összeveszésünk, amelyeket kizárólag amunka idegessége szült. De hogy adramaturg, rendező, színész, világosító,súgó, díszletező egyaránt kiveszi részét amunkából, az számomra nagyontermészetes és egészséges állapot.

Általában részt vesz a próbákon? Azt hiszem, az írónak nem kell

okvetlenül részt vennie. Persze, mihelytvalami zökken, meg kell jelennie. Deaddig nincs rá különösebb szükség. Látta-e többször is valamelyik szín-

darabját ugyanabban a hazai színházban?Előnyére vagy hátrányára változott-e aprodukció?

- Ez nagyon különböző. Van olyanszínház, ahol a bemutató színvonalavégleges. A rendező állandóan rajta tartjaa szemét vagy legalábbis a fél szemét azelőadásokon, és minden kisiklást,időzavart vagy rögtönzést azonnal leállít.Van, ahol szabadjára engedi. Ennek vanegy egészséges és egy egészségtelenkövetkezménye. Egészséges az, amikor azelőadások folyamán világosabbanalakulnak ki a hatás kihasználásánaklehetőségei, amit a színész nem tud még abemutatón. Beteges szimptóma, amikoregyrészt elszürkül az előadás, vagy éppenpoénvadászat folyik, rájátszás. Különbenis a visszafogott

csattanókat szeretem, fellőtt rakétákhelyett a lassan sistergő bengáli tüzeket,és erre rá lehet játszani. A Macskajátékotévek óta műsoron tartják, de a többszörösszínészcserék ellenére nem romlott azelőadás. A Tóték és a Macskajáték hatalmas

nemzetközi sikersorozatot futott be. önneklehetősége nyílt számos produkciót meg-tekinteni, s a teljesítmények színvonalátösszehasonlítva értékes tapasztalatokra tehe-tett szert. Kezdjük talán a Tótékkal: milyenlényeges művészi, értelmezésbeli különbségeketlát az egyes külföldi előadások között? A Tótékat körülbelül húsz országban

és isten tudja hány városban játszották. Énezeknek csak kis részét láttam.Lényegében kétféle értelmezés lehetséges.Az egyik megoldás, hogy milyen voltMagyarország elnyomott korszakában, asok közül valamelyikben, és hogyanreagáltunk az elnyomottság vagy kiszol-gáltatottság szituációjára. Tehát kuriózum,egy földrajzi-történelmi szituációbahelyezve. Vagy pedig az elnyomás éskiszolgáltatottság drámájaként értelmez-ték, ami már nem magyar specialitás,hiszen a világon mindenütt megélték.Vagyis a darabot nem mint történelmi,nemzeti produktumot, hanem mint ka-tarzist kiváltó drámai alkotást nézték. Akétféle befogadás közül az író számára aza jó, amikor lehetőleg az általános emberijelentést is kibogozzák ebből a magyarkuriozitásból, ahogy ezt Kelet-Európábans a Szovjetunióban tették. PéldáulTovsztonogov, zseniális leningrádielőadásán az Őrnagyot fekete ruhábaöltöztette. Szerinte a fekete ruha már nemaz SS, hanem a zsarnokság, a jogtiprás, azembertelenség szimbóluma. SzámomraKözép-Európa volt a közös hullámhossz.Nyugat-Európa és Amerika, amennyire kitudtam venni, az egzotikumot kereste.Például a párizsi előadáson a Tótékban egytávoli nép távoli problémájátérzékeltették, mintha náluk nem lett volnanémet megszállás, nem lettek volnakollaboránsaik. Washingtonban egészenkiváló volt az előadás, kiváló dolgokattaláltak ki, de ott sem arra asszociáltak -legalábbis a nézők és a kritikusok -, hogynekik volt egy Vietnamjuk nem is olyanrégen, és hogy ennek a Vietnamnak isvoltak Őrnagyai. Melyik előadásra emlékszik vissza szí-

vesen? Nagyszerű előadás volt a maros-

vásárhelyi, Kovács György rendezte,

sőt játszott is benne. Nagyon tetszettVarsóban a Polski Teatré, Leningrádban aGorkij színházé és Moszkvában aSzovremennyik színház előadása, OlegTabakov főszereplésével. A stockholmielőadás nagyon szép volt, egészen más,mint a többi.

- S elrontott előadás?- A Tóték ugyan elment Párizsban

százszor, de ez nem igazán a mű sikerevolt. Az Őrnagy szerepére kiválasztottkitűnő színész az utolsó percben filmreszerződött, s helyette be kellett valaki-nekugrani. Ráadásul Tótot Fernandel után alegnépszerűbb francia komikus, MichelGalabru játszotta. Ő monodrámáváalakította át a Tótékat. Zseniális színészimunkával végigröhögtette a közönséget,de a darab közben úton-út-félen elsikkadt.

- Es a Macskajáték megvalósításával elé-gedett?

- A Macskajáték kevésbé korhoz éshelyhez kötött, ezért a művészi általáno-sítás - a katartikus hatás bázisa - jobbanérvényesült, mint a Tóték esetében. Melyik értelmezést tartja igazán erede-

tinek, sikerültnek ? Felejthetetlenül szép volt a brüsszeli

előadás.- Mennyiben tért el a mű eredeti

bemutatójától, a szolnoki Macskajátéktól? Líraibb, lágyabb, kifinomítottabb volt.

Kevésbé az édes-keserű kontúrokatmutatta, és inkább az öregkor groteszkköltészetét hangsúlyozta, különben afordítás is, mely Vercors remeklése.

- És bukás?- Ez sajnos szintén Párizshoz fűződik.

Vercors kétségbeesett leveleket küldöttnekem, hogy a rendező elhagyta a „macs-kajátékot" a darab végéről. A darabot aGymnase színházban játszották, és a ren-dező azzal érvelt, hogy az ő közönségé-nek ez a jelenet riasztóan sértő, bántó -nem játssza el. Írtam neki egy hosszú,négyoldalas levelet, amiben kielemeztem,hogy miért nem lehet másképpen befejeznia darabot, mi a macskajáték drámaifunkciója, eszmei mondanivalója. Nemlehetett vele beszélni, erre aztán kiutaztama bemutatóra. Borzasztó előadás volt, sefüle, se farka. Elhagyták az egészbefejezést, csak a happy end kedvéért be-gurult a tolószékén a Nyugat-Németor-szágban élő nővér, és megcsókoltákegymást. Az egészet nem lehetett érteni.

Volt-e olyan darabja, amelyen a premierután lényeges változtatásokat hajtott vég-re?

A Kulcskeresők első felvonását a szol-

noki premier után teljesen átírtam anemzeti színházi előadás részére. A kritikaazt kifogásolta, majdnem egybe-hangzóan,hogy tulajdonképpen nem egy, hanem kétdarabból, az első felvonásból és amásodikból áll a Kulcskeresők. Magam iséreztem valami ilyesmit. Nincs eléggészervesen felépítve, és az első fel-vonásezért egy kicsit hosszúra is, unalmasra issikerült.

- A z átdolgozott első felvonás mennyibentér el a regitől?Az alapszituációt változtattam meg.

Eredetileg itt egy pilótafeleség szerepel,aki aggódik a férjéért. De ez az aggodalomnem bizonyult elég drámai töltésűnekahhoz, hogy két felvonást összetartson.Most viszont úgy megy fel a függöny,hogy a feleség már elhatározta, elhagyja aférjét. Megírta a búcsúlevelet, rendbehozza a lakást, már be is csomagolta akofferét, csak el kell mennie. Így alakul adarab, és így derül ki lassan-ként, hogy őtulajdonképpen nem is akar elmenni,szereti a férjét, szereti a férjeviszontagságait, szerelmes a férje kudar-caiba is. A második részben csak annyitmódosítottam, amennyi az első felvonás-ból következett. Szerkezetében, lényegé-ben nem, csak szavaiban változott.

- A Kulcskeresők átírására ezek szerintrészben a kritika ösztönözte ?

- Igen. A magam rossz lelkiismeretétfogalmazták meg.

Általában milyennek érzi a kritikáhozfűződő kapcsolatát, darabjai fogadtatását?

- A kritikusokkal való kapcsolataimmindvégig harmonikusan alakultak. Nemvoltak botrányaim, veszekedéseim. Amagyar kritika színvonala egyébként nemtúlságosan magas, a hang távolról semolyan éles, mint Nyugaton. Nálunkellangyosítják a bírálatot - de, ámbár, no-ha, jóllehet -, Nyugaton hozzá vagyokszokva az erős kifejezésekhez, a drasztikusfejbevágásokhoz és az elemző dicsé-retekhez is. Ez nálunk nincs. A kapcsolat akritikával tulajdonképpen kettős. Egyrésztmesterségbeli balfogásokra figyelmeztetikaz embert, amire mindenképpen oda kellfigyelni. A kritikának sokkal fontosabb aszerepe, amikor valami új kezdődik. Hogyegy példát mondjak - ez ma már egy kicsitfurcsán hangzik -: a Tótékat valóságos kiskritikai riadalom fogadta.

- Miért ? Egyszerűen nem tudták hová tenni.

Azt hiszem, az első magyar groteszk darabvolt magyar színpadon. A groteszk nálunktulajdonképpen új műfaj volt.

Ez az újfajta ábrázolási mód ráadásul afasizmus témaköréhez tapasztva jelentmeg. A Tóték történelemszemlélete szo-katlan volt a fülnek, másfelől jelenhezszóló ítéletét nem lehetett hozsannázásnaktekinteni.

- Talán a hagyományhiány volt a legfőbboka, hogy a groteszk nálunk hosszú ideig nemgyökerezett meg .. .

- A mi egész kulturális életünk a kétvilágháború között, ahogy mondani szo-kás, megúszta az izmusokat. Déry Tibor,Füst Milán, Kassák és még pár nevet em-líthetnék: ennyi volta magyar avantgarde.Kassák nem írt darabot. Déry izgalmaskísérletei közül pedig csak A z óriáscsecse-mőt játszották el, azt is szegedi amatőrök.Füst Milán darabjainak előadására csak aMadách vállalkozott. A szemlélet-változásokat, az újfajta írói magatartásokatnem ismerték nálunk. Á két háború közötta Molnár-féle dramaturgia volt azirányadó. Színészeink, színigazgatóink,rendezőink, nagyrabecsült közönségünkmind a mai napig Molnár Ferencbe sze-relmesek. Molnár valóban nagyszerűenismerte a színpadot, a környezetet, azelhangzott szó értékét, kitűnően tudott egyszituációt végigvezetni, elcsattintani. Demegmaradt zseniális mesterembernek. Jólmegcsinált darabjai nem szóltak semmiről,nem volt mondanivalójuk. A magyardráma Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért,Lakatos László nevéhez fűződő vonalakomoly exportcikket, valutaforrástjelentett a Horthy-korszakban. Ettől ahagyománytól nagyon nehézmegszabadulni. Tulajdonképpen afelszabadulás után is ezen az úton indult ela dráma. Például Háy Gyula darabjai istalán az Isten, császár, parasztot kivéve -Molnár dramaturgiáját követték. MolnárFerencet mint színpadi örökséget egykicsit el kellett felejteni, hogy újat tudjunkteremteni. S ez az új meg is született. A minemzedékünk után jó néhány tehetségesdrámaíró sorakozik. Drámairodalmunkpezsgésben van, bár elmondhatnánkugyanezt a színházainkról is!

- Ha már itt tartunk, milyennek, látja íróink

és a színházak közötti kapcsolatot?- Színházaink alapvető tendenciájának a

magyar dráma iránti őszinte és becsületesaggódást, féltést és segítő szándékotérzem, ami egészséges, jó állapot. Ezazonban nyomban megszűnik, mihelytvalami új jelentkezik. Színházi struktúránkgalvánelektromos idegességgel fogadmindent, ami más, mint a megszokott. Ittvannak például Pilinszky drá

mái. Senki még azt a fáradságot sem vette,hogy megpróbálja színpadon el-képzelni.Persze nehéz. A járt úton mindenesetrenem lehet Pilinszkyhez eljutni. Azértmégiscsak akadtak új hangok a magyarszínpadokon. Csurka is valami újatpróbált. Vergődések, megaláztatások árán- és azon az áron, hogy a két legjobbdarabja még nem került igazi szín-padra -,de mégiscsak befutott. Hernádi Gyula ismás, nagyon más, de Pécsett felfigyeltekrá, végre zöld utat kapott. Annak is csakEörsi István a megmondhatója, hogy őmilyen viszontagságok árán jutottszínpadra. A nehézségek ellenére azonbanvégre valóra vált, hogy az én nemzedékemjól ismert drámaírói mellé felzárkózott egyfiatal nemzedék, olyan tehetségekkelgazdagodva, mint Sütő András, PáskándiGéza, Szakonyi Károly, Kertész Ákos,Fejes Endre, Gyurkovics Tibor, ésfelzárkózóban vannak már a mégfiatalabbak is, ami azt jelenti, hogy a hazaidrámairodalom, története folyamánelőször, felvirágzott és önállósult.Eközben mindenki kapott sebeket, énpéldául nagyon sajnálom, hogy Pisti avérzivatarban című, kötetben megjelentdarabom még mindig nem került szín-padra. Szerencsére egyikünk sem hajlikarra, hogy a kapott sebet nyalogassa; én isazt tartom fontosnak, hogy ma már nemüvegházban, mesterségesen tenyésztjük adrámaírót, hanem az már „nascitur",beleszületik egy organikus színházikultúrába. Igaz, ha nem a kéz-iratokat,hanem a bemutatott darabokat ismerjükcsak, messze vagyunk még a be-teljesüléstől.

műhelyROMHÁNYI LÁSZLÓ

Szép magyar komédiák

A magyar népnek, ki ezt olvassa című, ra-gyogó felkészültséggel megírt olvasó-könyvében Nemeskürty István a maiszínház számára fontos üzenetet fogalmazmeg.

Nemeskürty a hazai könyvnyomtatóműhelyekből kikerült legelső munkákategybevetve rámutat: a reneszánsz idején adrámai műfaj korábban erősödött meg,mint a költészet. Előbb adtak ki magyarszínművet, mint világi, lírai verset vagymint prózai elbeszélést ... Bátrabbanfogalmazva: a reneszánsz a hazai dráma-irodalom első, több figyelmet érdemlővirágkora!

Nemeskürty tényekkel bizonyít.15 5o-ben egy színdarab jelenik meg

Kolozsvárott, amelyet egy török hódolt-sági területen élő lelkész, Sztárai Mihályírt híveinek. Sztárai rövidesen újabbdrámával, Az igaz papságnak tiköréveljelentkezik. Ugyanebben az évtizedbennem kisebb remekmű, mint BornemiszaPéter Magyar Elektrája születik meg Bécs-ben, és azonnal meg is jelenik. 1569-ben

Karádi Pál nyomdájában lát napvilágot aXVI. század legnagyobb hatású politikaiszatírája, a Comoedia Balassa Menyhártárultatásáról, mellyel elszakada azmagyarországi második választott Jánoskirálytul. 1575-ben Szegedi Lőrincz írjameg a Theophaniát, az ótestamentumi témaszellemes, anakronisztikus feldolgozását.1587-ben a költő-óriás, Balassi Bálintdrámai műfajjal jelentkezik, Szép magyarkomédiája a magyar reneszánsz dráma-irodalom legszebb ékköve.

A felsorolás nem teljes. A nagy formá-tumú drámák mellett rövidebb lélegzetű,izgalmas, a napi politikai aktualitás je-gyében fogant színháztörténeti érdekes-ségek sora jelenik meg: Heltai GáspárDialógusa, a Nagyváradi Disputa, a Salamonés Markalf, a Debreceni Disputa stb.. .

Nem lehet véletlen, ha egy korszakművészi kifejezésmódja ennyire dráma-centrikus. Sőt, a teátralitás igénye másműfajokban is szinte alapkövetelmény.Tinódi Lantos Sebestyén mint előadó-művész vált ismertté, Sylvester János elsőmagyar nyomtatott olvasókönyve dia-lógusokkal tanít, Heltai Gáspár Ponciánus

históriája főúri esküvőn előadott ünnepieseményre készült... Remekmívű szép-históriák reprezentálják a XVI. századteátrális igényét Ilosvai Selymes PétertőlGergei Albertig.

Ezeket bizony előadták! A műélvezőközönség túlnyomó része ugyanis nemtudott olvasni. A reformáció azonbansürgeti a könyvnyomtatást, kötelezőenelőírja híveinek a könyvek használatát,illetve ismeretét. Hogy a méregdrágakönyv széles körben elterjedjen, a betűismerője nevezetes eseményeken szemé-lyesen előadja.

Előadni valamit csak fordulatos, érde-kes, izgalmas mesébe csomagoltan, sokpárbeszéddel és kevés leíró résszel lehet-séges. Nem véletlen, hogy a reneszánszkor ideális eszménye a hős vitéz, a bátorlovag és mellettük a hallgatóságot lenyű-göző elbeszélő.

A tényanyag figyelmeztet: újra kell ér-tékelnünk a magyar reneszánsz dráma-irodalom múltjára vonatkozó hiányosismereteinket.

Igen ám, de az élő színház számára csaka korszerű előadás jelenthet bizonyítékot.Mindenféle adalék, ősnyomtatványbarejtett drámaszöveg halott, haelőadhatatlan.

A kérdés tehát az: létezik-e számunkra amagyar reneszánsz színháza? Ha igen :értékadó művekről van-e szó, vagy elő-deink iránti poros tiszteletadásról?

A választ az utóbbi évek sikeres elő-adásai megadták. Babarczy László Theo-phaniája a képernyőn, Major Tamás által aHubay-féle átiratban megszóltatottComoedia Balassa Menyhárt árultatásáról, dekülönösen a remekmívű Magyar Elektrarendezése és az Agriai Játékszín múlt éviHeltai Gáspár bemutatója (MagyarDekameron címmel a Ponciánus históriája)élő színházzá formálták az elődökdarabjait. Szegedi Lőrincz, BornemiszaPéter, Heltai Gáspár neve fémjelzi a kor-szerű színház múltat idéző törekvéseit.

Idén Egerben a magyar reneszánszdrámairodalom egyik újabb erőteljes író-egyéniségét szólaltattuk meg színpadun-kon: Balassi Bálintot.

Balassi rendhagyó egyéniség a XVI.század drámaírói között, hiszen a Szépmagyarkomédia az egyetlen olyan mű, ame-lyik nem a három részre szakadt Magyar-ország súlyos gazdasági, politikai, nemzetikonfliktusairól ad helyzetjelentést.

Balassi Bálint színháza

Babits Mihály keserűen fakad ki Balassiürügyén: „a magyar lélek . . . példátlan

közönnyel ejti el múltjának értékeit . . . alegnagyobb, erőtadó szavak kiesnek me-móriánkból ..."

A keserű önvád jogos, hiszen Balassieurópai rangú költészetéről mindössze1874 óta tudunk, amikor a Magyar Tör-téneti Társulat egyik vidéki kirándulásaalkalmából rátalált a Balassi-kódexre, a„maga kezével írott könyv" példányára, abáró Radvánszky-család radványi levél-tárában. Újrafelfedezésével a költő

elfoglalhatta méltó helyét a magyarirodalomban, a drámaíró Balassi megis-meréséhez szinte a napjainkig kellett vár-ni.

1958-ban Ján Misianik cseh irodalom-tudós régi szlovák irodalmi emlékek utánkutatva a bécsi könyvtárban rátalált a

Fanchali Jób-kódexre. Ebben magyar és

szlovák versek között előkerült az Eurialus

és Lucretia című széphistória mellettBalassi egyetlen drámája, a Szép magyarkomédia.

Jób János de Fancsali a liptói Porszék-bevaló nemes (Liptó megye Balassi Bálintszűkebb hazája). Jób János a Thurzókszolgálatában állott, a dúsgazdag főnemesicsalád hatalmas könyvtárában dolgozott,ott találhatott rá a Balassi-komédiakéziratára is.

A darabot valószínűleg Thurzó Bor-bálaés Erdődy Kristóf 1607-ben megtartottfényes főúri esküvőjén előadták. Jób Jánosa Komédiát saját kedvtelésére és örömérekódexébe másolta - megmentve e művet isa feledéstől .. .

A Szép magyar komédia nevezetes drámaiemlékünk. A darab dramaturgiai gyengéit(különösen az indításnál) az erő-teljesköltői nyelv megsegíti.

Balassi Castelli: Amarilli című pásztor-játékát veszi alapul, de belőle eredetiművet alkot. Amadeo Di Francesco olaszirodalomtudós egybevetve Castelli ésBalassi drámáját, megállapítja, hogyBalassié az európai pásztorjáték műfajánakTasso Amintájához mérhető reprezentánsa,Castellié pedig mesterien meg-írttucatdarab.

Mitől igazi színház Balassi Komédiája?Hiszen banálisan egyszerű az alaptör-

ténete: egy szerelmespár félreértések foly-tán elszakad egymástól, majd tízévi tá-vollét után újra találkoznak.

Igen ám, csakhogy Balassi nimfák,faunok, pásztoridillek szenvelgése helyetthiteles reneszánsz portrékat, hús-vérembereket teremt. Antikizált játéktérhelyett a Mátra vadakban gazdag erdejébeigéz bennünket. Minden egyes ki-mondottszava átélt, megszenvedett szó.

Életrajza erről pontosabban eligazít.1579-ben Balassi ötven lóra való had-

nagyságot vállal az egri várban, de nem-csak virtusból. Vagyoni helyzete kataszt-rofális, a gyors meggazdagodást reméli avégvári élettől. Beleszeret egy gazdagnőbe, Ungnád egri várkapitány feleségébe:Losonczy Annába (Júlia).

A Bálintnál idősebb Anna anyagilag issegíti szeretőjét, aki a kapott pénzt ahírhedt egri bordélyokban szórja szét.Balassi szélsőséges indulatú „fenegyerek",legendás duhajkodó és verekedő, nagyivóés rettenetes erejű vitéz, a fenn-maradt versszerint:

„Tizenegy bajt egy nap vitt erősfegyverben

Annyiszor részesül a győzelmekbenEs annyi kópia vitéz törésekben"

Huszonhét évvel Dobóék világraszólógyőzelme után Balassi az egri végvár újnemzedékének legendás vitéze, akit ért-hetően irigyelnek vitézi és szerelmi sike-reiért Annához fűződő szerelme is bot-ránykő --, és 1583-ban menesztík Egerből.

Bár Júliával a kapcsolata nem szakadmeg, az imádott nő egyre kapja a Bálintrólszóló híreket: egy selmeci özvegy-asszonytmegtámad, tisztes polgárokat ver meg,pereskedik, főnemes létére ló-kupec,zsákmányszerző portyákkal teszi hírhedttéa nevét . . . Júlia még ezeket ismegbocsátaná, de Balassi váratlanul szakítvele: feleségül veszi unokatestvérét, DobóKrisztinát (az egri hős huszonnégy éves,megözvegyült, gazdag leányát),hozományként erőszakkal elfoglaljaSárospatak várát.

Dobó Krisztina elhagyja. A „vérfertőző"

házasságot az egyház semmisneknyilvánítja. Balassi a felségsértés ellenivádak elől Lengyelországba menekül.

1587-ben hallja a hírt: Losonczy Annamegözvegyült. Visszatér az imádott nőhöz,bűnbánóan - gyönyörű versekkel és a Szépmagvar komédiával „magyarázkodik".

Credulusban saját magát írja meg.Credulus-Balassit az irigység és ármány-kodás elszakította Júliájától, és bár tíz évignem találkoztak, ő mindig csak az imádottnő után sóhajtozott. Igaz, meg-csalta Júliát,de minden nőben őt keres-te...

A Komédia Júliája elfogadja a férfi töre-delmes bűnbánatát, megtérését, újonnanfelkínált szerelmét; Balassi reménykedik,

hogy Losonczy Anna is ugyanezt teszi.Mindez indokolta a mű műfaji meghatá-rozásának átértékelését is. Balassipásztorjátéknak nevezi Komédiáját. Demivel a Komédia önéletrajzi szándéka:bocsánatot kérni a tízéves hűtlenségértLosonczy Annától, azaz Júliától, ezértCredulusban Balassi bonyolult,ellentmondásos, gazdag egyéniségétkellett rekonstruálnunk, Júliában pedig azeszményi-tett Losonczy Annáét.Credulus-Balassi nyers, vad, erőszakos,hirtelen haragú, szenvedélyes férfijellem.Barbár és poéta egyszemélyben. Aszerelem művésze, az érzelgősségegyetlen szikrája nélkül.

A személyes indíték mögött a dráma-

írói öntudat legelső hazai megszólalásateszi egyetemessé a Komédiát:

Prológus: ........... én is azért az magyarnyelvet ezzel akartam meggazdagítani,hogy megesmerjék mindenek, hogymagyar nyelven is meg lehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet . . . Mert azmi a szerelmet illeti, azt Magyaror-szágban immár régen annyira felvették,úgy eltanulták, hogy sem az Olaszoknagyobb okossággal, sem Spanyoloknagyobb buzgósággal nem követhetik."

Balassi darabindítása ügyetlen: Credu-

„Hogy Juliára talála" - Szász Endre Balassi-illusztrációja

lus expozícióként barátjának Licidánakmeséli el tíz évvel ezelőtti tragédiáját,amikor is egy Monthán nevű álnok barátmegmérgezte kedvesét, Angelicát.

Credulus: „Azulta penig, miólta Angelicaez világbul kimúlt, azólta immár tízszerrekesztette be erős faggyal az szépforrásokot az erős tél, s az jó nyár ismegannyiszor szabadította meg fo-lyásokot, de mindennyi ideig ... csak ittbujdostam széllel az erdőken .. . Seméhség, sem szomjúság, sem hó, semhideg, sem eső nem felejtette el velemaz én szerelmes egyetlenegy lelkemet."

Licida ekkor dramaturgiailag fölöslegesszereplő. Kettejük beszélgetése hoszszú,unalmas, részletező. Elhagyni nem lehet.Kézenfekvő megoldást maga Balassi kínál„Ez Comedia miről vagyon, annak azsummája" című írásával. Ezt a „summát" aPrológus elmondja, mialatt játékkalmegeleveníthető a tíz évvel ezelőttitörténet.

A Licida-Credulus jelenet fontos drá-mai expozíciója: Credulus bevallja barát-jának új szerelmét: (ekkor Licida szövegéta Galatheát játszó színész mondta el).

Credulus: „Csak azon járok vala, hogy azAngelicához valamennyire hasomlókegyest találhatnék . . . Egykor . . .

lá-ték egy vízparton egy igen szép asszont,kinek kegyes személlye annyirahasomlónak tetszék az szegén Angeli-cához, hogy ha bizonnyal nem tudtamvolna szegénnek az átkozott méregmiatt való szörnyű halálát, százszormeg mertem volna esküdni, hogyugyanaz az Angelica ..."

Megtudjuk: a nő- Júlia nevezetű - hal-lani sem akar Credulus szerelméről.

Credulus: „nemhogy ő én rajtam könye-rülne ... de még inkább keményülellenem, s kegyetlenkedik rajtam. Ezoka az én bánattimnak és siralmimnak..."

A jól pergő jelenetsorok között fontostörténések hiányoznak. Sylvanus talál-kozása Júliával, vagy Galathea meglesiSylvanus és Júlia félreérthető együttlétét.Credulus és Sylvanus barátsága is szóbe-széd tárgya, Balassi csak a megromlottkapcsolatukat jeleníti meg. Pedig a barát-ság legalább olyan szent dolog a végvári

vitézek közösségformáló életét élő drá-maköltő számára, mint a szerelem .. .

Á hiányzó, meg nem írt, de dramaturgiaiszempontból fontos jelenet-láncszemekmegelevenítése ezért fontos rendezőifeladat volt, s ezt eredeti Balassi-versek-kel oldottuk meg. Balassi maga is beépí-tett verseket a szövegébe. Sőt! WeöresSándor rámutat, hogy a Szép magyar ko-média eredendően verses dráma, amely-ben költemények és novellisztikus prózaváltja egymást, néhol a vers és prózaegymásba játszik:

Sylvanus: „Nappal vagyon az félékennyulaknak az agarak, vizslák miatt bántá-sok, s az halaknak is nappal vetik meg

az hálókat s horgot,s az szántó barom isakkor viseli az igát.De éjjelre kelvemidőn az fényes holdfelterjeszti világát,mint nyulak, halak, barmok békévelnyugosznak. Csak egyedül nekem, hogysem éjjel, se nappal nincs semminyugodalmom ..."

Á felhasznált Balassi versek énekelhe-tőek, hiszen Balassinál a líra még zeneifogantatású és igényű; ő maga is mindiglejegyzi, minek a dallamára írta a költe-ményeit.

Amennyire bizonytalan és nehézkes aKomedia indítása, a továbbiakban ma-gabiztosan csillog. Monológokból egyrerövidülő dialógok, majd gyors mondat-vágások szerveződnek. Barokkos mon-dathegyek kristálytiszta, a népköltészet-telrokon szépségű lírává bomlanak. Aszenvedéllyel fölizzó szerelmi vallo-másokat durva szövetű harsány komé-diázás hálózza be.

Nyelvi és szókincsbeli árnyalatok gaz-dagítják, ugyanakkor elkülönítik egy-mástól a figurákat. A paraszt Dienes szá-jából mindig jóízű, gyakran vaskos népibeszédet hallunk, de haragjukban még azelőkelőbb szereplők is durvább hang-nemben szólalnak meg: cifra végvári ka-tonás káromkodásban .. .

Dienes furfangos, felvidéki ízű parasztivilága, vagy Briszeida érett kerítőnőmagatartása, vagy Sylvanus udvaronc-rátartisága, vagy Galathea polgárlányúrihölgy-szajha jellemvilága - csupa íróitelitalálat!

Honnan tanult meg Balassi drámát írni?Talán nevelőjétől, Bornemisza Pétertől?Honnan tudta a játék hátteréül szolgálóvarázslatos erdő hangulatát

olyan bravúrosan hősei lelkiállapotáhozigazítani?

A szerelemről, a férfi-nő kapcsolatárólkevesen tudtak olyan gazdagon, őszinténés úgy írni, mint Balassi. Hűség és hűt-lenség, gyűlölet és megbocsátás, hit éshitetlenség, esendőség és halhatatlanság,barátság, álnokság, testi és lelki szerelem -mennyi minden fér bele egyetlen „pász-torjátékba" !... A Komédia is igazolja aköltő-barát Rimay korán jött jósló szavait:Balassi Bálint olyan, „mint a sas az többapró madarak előtt ..."

Viszontlátta-e drámaköltőnk Komédiájáta színpadon? Bizonyítékunk nincs, de azárójelenet helyszínt jelölő utalása oly-annyira pontos, hogy hinnünk kell: adarab konkrét játszóhelyre íródott.

Dienes: „Halljátok, jó Uraim, örömestvocsorára hínálak titeket is, ha az va-csoráló ház igen kicsin nem volna. Denem fértek be, mert igen szoros. Ti ispenig, szép Asszonok, itt bár a bokrokközt ne várakozzatok az vocsorára, mertegyütt estvére kelve megragadbenneteket valami kétlábu farkas, vagymedve!"

Az Agriai Játékszín színpadát ezért azegri vár kicsiny méretű gótikus háza előttállítottuk fel, nézőterét pedig az udvarbokrai, fái közé .. .

Lúdas Matyi színháza

A Lúdas Matyi alaptörténetét, a Nippuriszegényember mesét, több ezer éve, pon-tosabban i. e. 7o4-ben jegyezték felAsszíriában. Megvan az Ezeregyéjszakaegyes változataiban is. A keresztes-hadjáratok idején - éppúgy mint a Pon-ciánus históriája esetében - arab közvetí-téssel Spanyolországon, Szicílián át ter-jedt el az egész nyugat-európai folklórban,északkeleten a grúz, orosz, ukrán, román,csángó népköltészetben.

A témát a hazai folklór nem ismerte, ígybizonyos, hogy Fazekas MihályMoldvából hozta a történetet, ahol öt évigkatonáskodott. Fazekas már 1804-benmegírta a földesurat verő paraszt-suhanctörténetét, kiadására nem is gondolhatott,ezért névtelenül, kéziratban terjesztette.Egy Bécsben tanuló diák, Kerekes Ferenc,a mű stílusában pompás verses előszót írthozzá és 1815-ben ki-adatta. Fazekasnekibátorkodván „híre nélkül" valónakvette művét, átdolgozta és 1817-benMárton Józseffel újra ki-nyomtattatta.

világszínház

A hallatlanul népszerű és bátor hang-vételű Régi magyar rege felkeltette a koregyik legtehetségesebb színigazgatójának,Balog Istvánnak érdeklődését. Balogszíntársulata létszámban a legnagyobbvolt; országos eseménynek számítottminden bemutatójuk, vendégszerep-lésük.(Legnevesebb színésznője Kántor-néEngelhardt Anna.) Balog hosszú évekvándorlásai során kitűnően megismerte azország állapotát, közhangulatát, érzékeltea reformkori eszmék iránti fokozódószimpátiát. (A Habsburgok ellen-támadásalátszatperekhez vezetett, KossuthOrszággyűlési Naplóját betiltották.) Balogebben a politikai légkörben írta színpadraFazekas művét és Szerdahelyi zenéjével1838-ban nagy sikerrel be is mutatta.Balog szellemében és nyelvezetébenmegőrzi Fazekas Lúdas Matyi ját. Kerüli ameseszerű történés mindenfajta csábítótúlkapásait, inkább a földesúr-jobbágy ősiellentéteket mélyíti el. Katona Tiborcánakszenvedélyes, gyűlölettel teli hangja szólalmeg az ő Lúdas Matyijában is.

Matyi lusta, haszontalan kölyök, sem-mirekellő suhanc, amikor a legendásdöbrögi vásárban megszégyenítik : Döb-rögi földesúr parancsára deresre húzzák.Matyi véresen, félájultan bosszút eskü-szik. Igen ám, de Balog Döbrögije keményellenfél. Okos, ravasz, kegyetlen.Zabálógép, de nem tunya. Igazi kiskirály:birtokán élet és halál ura. Nehéz őtMatyinak elérni. Döbrögi modellje azországban akkor élő és dőzsölő száz ésszáz földesúrnak. Azonban egy igazi népihős állja adott szavát. MatyiOlaszországba és Németországba megy,hosszú évek során kitanulja azorvostudományt és az építészetet, keménymunkával meg-tanul latinul, olaszul,németül. A lusta, iskolakerülő suhancMatyiból okos, ki-művelt Mátyás lesz.

Balog forradalmian bátor gondolatai akiművelt Magyarország megvalósulásánakhitével záródnak. Színész írta a darabotszínésztársainak egy exponált politikaihelyzetben, merészen bátor hang-vételben.Igazi színházi tett volt Balog Istvántól ésneves társulatától. Ezért is mutattuk be azAgriai játékszín színpadán - Fekete Sándorszakavatott átigazításában - ezen a nyáron.

UNGVÁRI TAMÁS

Jegyzetek az amerikaiszínházról

Cikkemnek már a címe is merő absztrak-ció. Amerikai színház, ez körülbelül olyanáltalánosítás, mintha valaki az európaiszínházról akarna néhány gépelt

oldalon beszámolni. Amerika, ezt európaitávcsövünk mellett szívesen feledjük,politikailag számot tart bizonyosegységre. Földrajzilag, kulturálisan azon-ban korántsem egységes. Színházi életepedig végképp a különbözőség meg-annyijegyét mutatja fel. Beszélhetnénk előszörarról, mennyire különbözik a keleti part,vagyis New York színház-művészete anyugati partétól, mondjuk LosAngelesétől, San Franciscóétól. De akülönbség nemcsak felfogásban,gondolkodásmódban, a szerzők kivá-

Moliére Don Juanja a Yale Repertory Theatre előadásában. Barbara Damashek (Ragotina),Alvin Epstein (Don Juan) és Meral Taygun (Violetta )

J i l l Eikenberry (Dona Elvi ra )

lasztásában jelentkezik, hanem abban is,hogy a nyugati part színházi törekvései,minden jelentős erőfeszítés ellenére, aligszámottevőek. Elhanyagolható, legalább-isígy gondolják New Yorkban, amikor a SanFranciscó-i társulatok gondjairól, bajairólvagy éppen eredményeiről hallanak. Nema vetélkedés a jellemző itt, hanem inkább atagadás : ha az amerikai irodalmi életbőljószerivel hiányzik a féltékenység vagy azirigység, a színházi élet bőségesenkárpótolja azt.

Vagyis ne beszéljünk az „amerikaiszínházról". Inkább arról, hogy egyvállalkozó kedvű utazó, csaknem egyesztendő alatt mit láthatott és mit ismer-hetett ebből a fikcióból: amerikai színház.

ÍrókAmerikában színpadi írónak lenni nemkönnyű. New Yorkban a Broadwaynlegjobb esetben egy-két „hazai" darabotjátszanak, már ami a prózai műveket illeti.A musicaleket csapatmunka hozza létre;„írói" inkább színházi szakemberek,semmint közönséges tollforgatók. Adrámának az a nagyszerű generációja,melyet számunkra Arthur Miller vagyTennessee Williams fémjelzett, már hát-térbe szorult. Kudarcuk objektív ésszubjektív okait egyaránt kutatja a kritika.Miller és Williams egy társadalmi ésszellemi nyugtalanság hullámhegyénérkezett el a kortársi halhatatlansághoz.Miller a társadalmi dráma, a modern

tragédia költőjévé emelkedett, míg Ten-nessee Williamst a pszichológia ihlette. Abomlás lélektana, melyet Délen, NewOrleansban élhetett át költője. Egyikcikkemben már utaltam rá, de kifejtenimég nem volt alkalmam, milyen meg-rendülést jelentett megismernem A vágyvillamosának hátterét. Mások a fények ésmások az árnyak New Orleansban. Ottgyökerezik és ott él tovább a dzsessz. A„Megőrzés házában" (Preservation Hall)hetven-nyolcvan éves kiszőkült és csaknemkifehéredett néger matuzsálemek verik adobot, ütik a cintányért, nyúzzák azongorát. És az egész várost, ezt a franciás,furcsa, Amerika testéből szinte elkerítettvárost átlengi az enyészet. Minthagyökerükből kitépett fákat látnánk aturizmus nemzetközien közönyös háttereelőtt. Mi ez? Az ipari civilizációrombolása? A váratlanul gyors átalakulás ategnapból a mába? Vagy egy kicsiny,franciás kultúra képtelensége arra, hogybeleilleszkedjék a jenki rohanásba? AkiNew Orleans francia negyedében sétál, éskeresi az azóta már különben leállított„vágy villamosát", megértheti, mitőlbúcsúzik a színpadi szimbólumok költője,Tennessee Williams. Művét eddig csakpszichologistának és szimbolistánakéreztem. Most tudom, hogy apszichologizmus nem-csak egyszerűenFreud vagy Karen Horney hatása. Merősegédeszköz meg-érteni a pusztulást. Nemakarom realistává kinevezni, mert nem az.De érdemes felfigyelni költészeténekmögöttes valóságára.

Eugene Toobnick (Sganarel le)

Williams és Miller sorsa különbentipikus. Amerika a jelenben él. Védeke-zésképpen ezt a jelent nagyon gyorsanakarja összekötni az örökkévalósággal. Abicentennium, a kétszáz éves évfordulóbizonyos mesterséges eszközökkeligyekszik felébreszteni a történelmi tuda-tot, de ez nem járja át a kommunikációminden csatornáját. A tegnapi szenzációkönnyen unt ócskaság már. Miller ésWilliams a disszertációk hőse, az egye-temi taposómalmok diplomagyáraibankészül róluk az ügyeletes monográfia - demint színpadi szerzőkkel nemigenszámolnak velük. Az ő rangjukon ezpersze úgy jelentkezik, hogy ők nemszámolnak a „közönségszínházzal", a„pénzszínházzal", hanem azokat a mostfelvirágzó helyeket keresik fel, ahol azamerikai drámának frissen szerzett ott-hona épül - a kollégiumokban, dráma-iskolákban. Erről majd később. Most csakannyit, hogy hírük teljében: igazábólnincsenek színpadon. Millernek A salemiboszorkányokját vette elő abicentenniumra az öt színházat igazgató,dinamikus Joe Papp. De éppen Joe Pappesete mutatja, hogy a küzdelem még e g yjó szándékú (az ő esetében éppenséggellángeszű) színházi menedzsernél isreménytelen, ha az amerikai drámapártolására adja a fejét. Öt új darabotígért Amerika 200. évfordulójára JoePapp. Egyet bemutatott, azzal ismegbukott. Négy friss drámaígéret váratmagára. Erre húzta elő a New Yorkállambeli Stratfordban A salemiboszorkányokat. Felújította. A darab tisz

tes sikert ért el, csak éppen a kritikafanyalgott róla a szokásosnál is epésebbhangon. Miller becsületét - emlékszem aNew York Times cikkére - nem vonjakétségbe senki. Hogy amikor A salemiboszorkányokat írta, az Amerika-ellenestevékenységet bíráló bizottság előttitanúságtevése és bátor kiállása után, akkorvolt ennek a darabnak sugallata,mondanivalója, értelme. De Miller alakjainem hús-vérből valók, tételt testesítenekmeg, emberi arculatukat pedig el-viselhetetlen szentimentalitás öleli körül -írták róla.

Williams felújításai jobban jártak aBroadwayn. Sikert ért el A vágy villamosa,mert nagyszerű színésznő játszotta, és aligmúlik el esztendő, hogy ne tűznék ki egy-egy régi művét. Új darabjait csupán akísérleti színházak adják elő, vagy SanFranciscóban az ACT, vagyis a nevébenis: „amerikai konzerváló színház".

De hát nemcsak a régi generációk te-vékenységét illik figyelembe venni. Holvannak az újabbak? Például Albee?

Csodagyerekként robbant be az ame-rikai irodalomba; Magyarországra hírétJohn Steinbeck hozta 1963-ban. De akkormár az Állatkerti történet meg-járta furcsaútját. Az Olaszországba küldött kézirattóladdig a különös eseményig, hogy berliniszínház avatott új amerikai írót. Errekövetkezett a Nem félünk a farkastólkirobbanó sikere. Aztán a Kényes egyensúlyszerényebb, de biztos győzelme. Es vége.Nem biztos, hogy Albee lett rosszabb; de afagyos fogadtatásban, az idegenkedésbennem is bontakozhat tovább egy drámaíróioeuvre. Telefonon kerestem Albee-t,hiszen magyarországi látogatásakor meg-ismerkedtünk, levelezésben álltunk. To-kióban volt. Elszegődött drámát tanítanihárom hónapra. Amikor visszajött, márnem volt kedvem nyomozni utána.Megláttam egy újságban a fényképét. Énegy fiatal, lángoló tekintetű férfiraemlékeztem. A konya bajusz, a csapzotthaj most egy korán elaggott arcot kere-tezett.

A színházi vagy irodalmi kritikus nemmadárjós: e nekrológ hangú beszámolókWilliamsről, Millerről, Albeeról, lehet,hogy ódává formálandók át egy-kétesztendő múlva. A helyzetjelentésbenegyelőre csüggesztő szintre zuhantak le - adrámaiskolák tananyagaivá hanyatlott írók.

Ki van a színen? Bennem csaknemelapadt a fordítói kíváncsiság, amikor

hiába szegeztem a kérdést annyi, de annyiszínidirektornak, rendezőnek. Mi vanexportálható darab ? A zavart néma-ságból, a csendből megértettem, hogy bára helyi sikert szériában gyártják, exportranemigen ajánlhatnak művet. A Brodwaynváltozatlanul Neil Simon az úr, sminthogy erről már a Magyar Nemzetbenírtam, nem akarok róla többet szólni.Molnár Ferenc óta nem volt olyanismerője a színpadnak, legyen elég ennyi.Simon ragyogó zsurnaliszta a szín-padon,a vícceit az aktualitás élteti. Műveiolyanok, mint egy szombat esti szuper-rádiókabaré, s körülbelül annyi bennük azaktualitás is. Éppoly szőrmentén bánik akapitalizmussal, ahogyan a mirádiókabarénk a szocializmussal. Csip-kedi, de hisz benne. Ettől még perszeNeil Simon a szórakoztató iparnak épp-oly lángelméje, ahogy a robbantásiparnakNobel Alfréd volt - minden mondatatelitalálat. Kérdés, milyen fegyverrelharcol. Neil Simon fegyvere a viszkető-porba mártott nyílvessző. Ha nagyon ra-vasz akar lenni, akkor a nyílvesszőt kéj-gázba mártott vattával cseréli fel - és rö-hög az egész nézőtér. Legújabb darabját,a California Suitet közvetlenül a bemutatóután láttam Los Angelesben, majd későbbNew Yorkban.

Csaknem azonos szereposztásban ját-szották, ugyanazzal a rendezővel, mintKaliforniában. A hatás, a darab, az elő-adás egészen más volt. A New York-iakmáshol röhögnek, mint a kaliforniaiak. Adarab - egy mondatban igyekszemismertetni - éppen arról szól, hogy mi a

különbség Kalifornia és New Yorkközött. Nos, a kaliforniaiak a New York-iak rovására, a New York-iak természe-tesen a kaliforniaiak rovására nevettek.Ez más ritmust adott a darabnak. Simonmunkamódszere különben is az, hogymenet közben állandóan javít; nem tűri azüresjáratot, nem tűri, hogy legyen hosszúperc, melyben nem nevetnek. Ezért aNew York-i bemutatóhoz néhány újabbviccet írt hozzá, csaknem anélkül, hogyodamalterozta volna őket a dialógushoz.Megtehette, megteheti, sikerrel. Nagyonsajnálnám persze, ha amerikaibeszámolóimból az derülne ki, hogy énNeil Simont nem szeretem. Nagyon sze-retem - de az értékén. Vagy az értékte-lenségében. Ha csakugyan nem akar töb-bet, mint három felvonásos Hacsek ésSajót, s ezt nem titkolja. Mert nem gyárt aszemélye vagy a darabjai köré mítoszt.Sohasem nevezte magát többnek, mintiparosnak. Á művészetkedvelőket átküld-te egy másik házba, vagy éppen bizonyoskedéllyel arra mutatott rá, hogy a művé-szetkedvelők nagy pezsgőzések szüneté-ben időnként felhajthatnak egy pohármálnaszörpöt.

Hagyományok

Az amerikai drámairodalom különösgonddal viaskodik. Amíg a prózában a„modernizmus" egyetlen cseppje sem„fertőzött", s ezért az amerikai regénytovábbra is cselekményközpontú, realistaihletésű, addig már az olyan nagy, deformátlan tehetségnél is, mint O'Neill,történt valami különös fordulat, válto-

Alvin Epstein és Carmen de Lavallade a Don Juanban

zás. O'Neill darabjai persze még a natu-ralizmus örökségét feldolgozó, a szimbo-lizmusból tanuló drámák: de ott rejtezikbennük az a mag, amely később Tennes-see Williamsnél hajtott ki: a pszichologi-zálás. Lehet erről bármi véleményünk,szerethetjük vagy nem, de annyi bizonyos,hogy a pszichologizálás bizonyosértelemben cselekményellenes. EdwardAlbeenál már végképp elsorvadt mindencselekmény. A Nem félünk a farkastólbanmegáll az idő - saját szavaiktól be-rúgva,ötleteiktől megmámorosodva veszekedneka szereplők; míg a történés a jelképekmögött, a háttérben folyik. Ahol pedig adráma fővonala, tendenciája acselekményt mellőzi, ott óhatatlanulmeghasad a fogyasztói világ. A folyamatota színház, a gazdaság mechanizmusatámogatja, s megszületik a hamisalternatíva; egyik oldalon a művészet,ravasz fortélyaival, előkelő jelképeivel,megfejtésre váró dialógusaival - s a másikoldalon Simon, a szórakoztatóipar, akönnyű, az egyszerű, a vidám, a cse-lekményes, a szomorú, a melodramatikus;a felkészültség nélkül élvezhetőkommersz.

A BroadwaySikere ma már, legalábbis a „közönség-színházban" annak lehet, aki legalábbmegpróbál közvetíteni a két szélsőségközött. Az elmúlt esztendőben s máig isegyetlen darab akadt a Brodwayn, amelyezt csakugyan elérte: Bernard Slade: SameTime Next Year (Jövőre ugyan-akkor) címűdarabja. Bernard Slade fiatal ember - akaliforniai televíziózás műhelyeiben nőttfel, és három kísérlet után ez az elsőkirobbanó sikere. Az alap-ötlet MolnárFerenc-ien egyszerű. Egy kis vidékimotelban egy férfi és egy nő találegymásra. Az egyiknek férje van, amásiknak felesége. A szerelmi négy-szög?Különös „kétszög". A férfi és a nő csupánegyszer találkozik minden esztendőben,nem is leveleznek, nem is beszélnektelefonon. És az évnek az a néhány napjavoltaképpen arra szolgál, hogybeszámoljanak sorsuk fordulóiról. S ezeka sorsfordulók - gondolhatni - nem éppenegy ritmusra járnak. Amikor az asszonyváratlanul „a modern viselkedés" rabjalesz, a férfi, aki eddig lázadó volt, hirtelenkonzervatívvá: vagyis Bernard Sladetechnikai trükkre épült komédiájának vanegy emberi igazság-magva és egy érzelmifelhangja. Az emberek, úgy látszik, csakegyütt fejlődnek párhuzamosan éshasonlóan, külön, még

ha egy furcsa, szerelemnek nem is nevez-hető kapcsolat köti őket össze: a szinkópalesz az úr, az ütemek interferenciája. Nemakarom elmondani az egész darabot,hiszen értéke éppen cselekmény-formálásának titkaiban van. Mi történiktehát akkor, amikor az asszony váratlanulmegszabadul a férjétől, s talán meg-nyílhatnék az út, hogy a húsz esztendőntitkos szerelmesek végre egymásra talál-janak? .. .

A darab „jól megcsinált mű". Annak apolgári (Brecht szavával kulináris)színháznak a terméke, melyben az ilyentechnikai mesterművek, úgy látszik, min-dig megszületnek. De hogy ebben a ki-válóságban milyen ritkán, azt jól mutatja,hogy a Broadwayn inkább az angol újhullám kissé ezoterikus képviselőiuralkodnak. A nagy premier mindig TomStoppardé vagy Peter Shafferé - ez utóbbiolyan parádés szereposztást kap, Equuscímű darabjához, hogy felváltva játszottafőszerepét Anthony Perkins és RichardBurton.

Egy kissé ironikusan úgy is fogalmaz-hatnám: a Broadway-színháznak nem az abaja, hogy rossz, nem az a baja, hogydobogóin mesterművek ritkán szület-hetnek. Hanem az, hogy csak egy ritkanézőpont, csak egy váratlan technikaitalálmány, csak egy hihetetlen trouvaillesegíthet olyan alkotást színpadára, mely aközönség, a kritika, az irodalomértők ésszínházszeretők tetszését egyszerre nyerimeg. Ezért olyan kevés a darab, amelyik„utazhat" is Amerikából Európába. Jelenpillanatban inkább Európa utazikAmerikába, főként az angliai darabokkal.

Az alternatíva: a kollégiumi színházMagyarországon jártában Arthur Millerarról beszélt a Pen Club összegyűlt tagjaielőtt, hogy legújabb darabjait márkollégiumi színházaknak írja. Volt ismosolygás a megjelentek tekintetében ésszája szögletében. Ez a vég - gondoltáksokan, akik kőszínházi premierrőlnemcsak álmodnak, hanem magukénak ismondhatják. A kollégiumi színház, azeldugott drámatanszakok visszhangot semverő dobogója száműzetésnek rém-lett amagyar írók képzeletének vásznán. Hogyez nem így van, arról magam is csupánAmerikában győződhettem meg. Akollégiumi színház alapja az, hogyAmerikában nem külön főiskolákon ta-nítják a drámát és a színpad művészetét.Ez része, méghozzá integráns része azáltalános humán oktatásnak. Az európai

és az amerikai szerkezet között az a kü-lönbség, hogy a drámatanszakok, bárdiplomát adnak, nem feltétlenül a gya-korlati színházi munkára készítik felnövendékeiket. Mintha a hét szabadművészet tanulásának egykori hagyo-mánya éledne fel ebben a közoktatásirendszerben. Gyakorlat és elmélet együttkerül oktatásra, de nem mindig azzal acélzattal, hogy a diplomás egyszersmindszínházban fog dolgozni.

A szerkezet sok mindent lehetővé tesz.Egyfelől azt, hogy különböző ado-mányokból és alapítványokból a kollé-giumoknak néha olyan színházuk legyen,mellyel még a Broadway sem rendelkezik.A kollégiumi színház nemcsak a színész-mesterségre vagy dramaturgiára készü-lőknek, a drámatörténetbe szorult értelmi-ségnek ad gyakorlási lehetőséget, hanem aszínházépítészeknek is. New Havenbenpéldául a drámaiskola egy hajdani temp-lomot alakított át káprázatos színházzá.Dallasban, ahol nagyon sok a pénz, azegyetem együtt dolgozik az úgynevezettDallasi Színházi Központtal - tervezésé-ben a legnagyobb építészek vettek részt.Es folytathatnám a sort. Az építészet, az újtechnikai lehetőségek kipróbálása, akollégiumi színjátszásnak csak egyikcsábereje. A másik: hogy a kollégiumbanbemutatott darabok országos nyil-vánosságot is nyerhetnek. RövidítésbenACTF-nek hívják a szervezetet, amelyjelenleg háromszázötven kollégiumi szín-ház java termését összeválogatva Wa-shingtonban, a Kennedy Centerben mu-tatja be az év kiemelkedő műveit. Ez afesztivál, melynek egyik szervezője aKennedy Center igazgatója, Roger Stevensa múlt esztendőben negyvenhét újamerikai darab között válogathatott. Éselőfordul, hogy éppen ezekről a szín-padokról kerül fel mű a Broadwayra.Számos szervezet - többek között könyv-kiadó - ajánlott fel díjakat friss, első-drámás amerikai szerzőknek a kollégiu-mok fesztiváljára. 1973-tól a tehetség-kutató ügynökség, a William Morris isdíjat tűzött ki a legjobb kollégiumi da-rabra. A nyilvánosságtól tehát koránt sincselzárva a kollégiumi sínház, rá-adásulakad egy-kettő, mely országos hírre,jelentőségre tett szert. Hadd szóljakazokról, melyeket alkalmam volt meg-látogatni.

A Yale Rep. a New Haven-i egyetemkebelén belül működik. A neve is mutatja(Rep. a repertoár rövidítése), hogyszemben a sorozatban játszó

Broadway-műhelyekkel, ez olyan típusúszínház, mint a mienk: esténként más-másdarabot tűz műsorára. A Yale Rep.színészeinek törzsgárdáját nemcsak azegyetemen tanuló diákokból válogatják,hanem a tanárokéból. Egyik legkiválóbbszínésze: Alvin Epstein, a színészmes-terség professzora. A drámaiskola feje,Robert Brustein pedig a legtekintélyesebbamerikai drámatörténész, de maga isjátszik, rendez. A modern színházról szólókönyvét klasszikusként idézik; legutóbbikritikagyűjteményében pedig éppenséggelaz amerikai színház dekadenciájáról tettközzé cikksorozatot. Brustein negyveneséveinek derekán járó alkotó, aki rendez,játszik és legfőképpen tanít. A Yale Rep.tíz esztendeje alatt négyszer jutott felprodukciója a Broadwayra. De ne mérjükcsupán Broadway-sikerekkel ennek amunkacsoportosulásnak a jelentőségét.Alig van jelen-tős színházi rendező, akimeg ne fordult volna a Yale padsoraiban.Alig van szín-igazgató, akit ne kötne Yale-hez valamilyen korábbi emlék.

A Yale színház szerkezete rendkívülegyszerű és mégis bonyolult. Felolvasó-színházon alapszik. A diákok és a tanárokelőbb egy-két hetes alkalomra kipróbáljákazt a művet, melyet később siker esetén anagy színház műsorra tűz. Meg se tanuljáka szöveget, csak éppen egy válogatott ésérdeklődő közönség előtt bemutatják. Ígykerül sor (ajánlásomra) 1977-ben egyÖrkény-mű fel-olvasására, majd reméljük,bemutatására is.

Az egyetemi színháznak persze elsőfeladata a klasszikusok ápolása. Az a kételőadás, amelyet New Havenben én isláthattam, az országos sajtóban is rend-kívüli visszhangot vert.

A legnagyobb kihívásuk a Szentivánéjiálom volt, Carmen de Lavalladedel Titániaszerepében. Carmen indián és néger ke-verék - kivételes szépség, aki ráadásulnagyszerű koreográfus is. A rendező AlvinEpsteinnek az volt az ötlete, hogy azeneszerző Purcellnek 1692-es, Atündérkirálynő című zeneművét társítja aSzentivánéji álomhoz. És éppenséggel atündérkirálynő részeg tánca volt az, amelymegkülönböztette ezt az előadást mindeneddigitől. Mintha a régi Shakespeare-színpad könnyűségét, derűjét idéztékvolna vissza: jól mutatva ezzel is a Yaletörekvését. Autentikus, a színház múltjátkutatóan tudós, mégis hatásos színházatápolnak. Akárcsak a másik előadás,melyet láthattam. Molière: Don

Juan ját Robert Brustein rendezte. A fő-szereplő itt Alvin Epstein volt; a kísérletpedig abból állt, hogy az egész dara-botegy sevillai inkvizíció tárgyalásánakkeretébe helyezték (Kazimiros ötlettel).Nagyszerűen hatott abban az átalakítotttemplomban, mely a Yale Rep. otthona.

A regionális színház

Egy másik világ - Amerika keleti part-jától igencsak különböző - a dallasi szín-házi központ. Igazgatója, Paul Baker jóvalidősebb Brusteinnél, kísérletező kedveazonban vetekszik az övével. Bakerugyancsak drámaprofesszor, tanít a texasiSan Antonióban s persze Dallasban is.Saját színházában így mindössze heti há-rom napot tölthet, holott három színpadánmindig van előadás. Az egyik:gyerekszínház. Pantomimmal és árnyjá-tékkal is foglalkoznak műhelymunkában.Azután kamaraszínház és egy nagyszínház, ahol jószerivel texasi drámaírókatadnak elő. Ez ismét „provinciális-nak"

hangzik. Nem az. Jelen pillanatban awashingtoni színpadok és a Broadwaykedvenc mestere, talán az egyetlen ame-rikai drámaíró, aki az elmúlt fél évtized-ben kiemelkedő jelentőségre tett szert,éppen Paul Baker műhelyéből jutott aKennedy Centerig s utóbb a Broadway-ra.Preston Jones texasi trilógiája egy újrealizmus ihletében született. Jones úgygondolja, hogy Amerika déli része - ahogymég az elnökválasztás előtt célzott rá -nemcsak politikust, hanem talán írót isadhat a nemzetnek. A trilógia színhelyehasonlít Faulkner képzeletbeli dél-vidékéhez. Preston Jonesnál Bradleyville-nek hívják. A szereplők: helyi üz-letemberek, gyári munkások s végül, hanem is cowboyok, de legalábbis szarvas-marhatenyésztéssel foglalkozó kisbirto-kosok. Az ő konfliktusaik húzódnak át anegyvenéves Preston Jones darabján, akibüszkén vallja magát - s ez is új jelenség -regionális írónak. Preston Jones szerint azamerikai irodalom tehetségeit a különböző„régiók" nevelték fel. Ezt a prózában -mondja Preston Jones - azirodalomtörténet minden további nélkülelfogadta. A drámaírás XX. századábanegyetlen számon tartott regionális mű-vész élt és alkotott: Tennessee Williams.Ha azonban az amerikai drámairodalmatebből a regionális szempontból térképez-zük fel, tüstént kiderül, hogy példáulThornton Wilder A mi kis városunkbanvoltaképp Új Anglia költője; és az Euró-pába kevesebb sikerrel áthajózó WilliamInge pedig az úgynevezett közép-nyu-

gati országrész drámaköltőjeként indult.Valószínű azonban, hogy ez már csakutólagos irodalomtörténeti térképrajzolás;valójában Preston Jones fellépése,feltűnése és sikere véste az amerikai drá-matörténet tudatába a regionalitás lehe-tőségét.

Ugyanígy regionális színháznak nevezimagát a washingtoni Arena Stage. AzArena Stage attól regionális színház, hogybár kap némi szubvenciót, nemprofitszerző vállalkozás. A színházkülönböző baráti köröket alakított ki. Aszínház baráti körének tagsága, tizenöt-huszonöt dollárral váltható meg. Apatrónusság ötventől kilencvenkilencig.Neve szerepel az ingyen osztogatottműsorfüzeten. A patrónus után akövetkező lépcsőfok a fenntartó. Ezszáztól kétszáznegyvenkilenc dollár; adonor ötszáz dollár, végül az ezer vagyháromezer dolláros a jótevő, illetvetámogató címet kapja meg. A szín-házbaráti köre, mint a színház igazgatóságánmondják, Washingtont nemcsakkultúrafogyasztó, hanem kultúrateremtővárossá próbálja fejleszteni.

Az Arena Stage vezetője: Zelda Fich-handler. Mielőtt valamennyi érdemét fel-sorolom, elsőnek hadd említsem azt, amiszemélyét számunkra jelentőssé teszi.Mire ezek a sorok megjelennek, mára má-sodik Örkény-darabot próbálják a wa-shingtoni Arena Stage színpadán.

Zelda az elmúlt évben a színház számá-ra nyerte el az Oscar-díjat. Az övé az elsőamerikai társulat, mely másfél esztendejeMoszkvában járt. Az első, amelyik kelet-európai darabot nem csupán kísérletiszínpadon mutatott be. A „kelet-európai"

darab éppenséggel Örkény István Tótékjavolt.

Zeldának tízesztendei munkájába került,amíg az Arena Stage köré gyülekezőtizenhatezer állandó bérlőt megnyerte.195o-ben alakította Zelda, a fiatal ren-dező, férjével, az igazgatóval ezt a szín-házat.

A színházalapítás története nagyon ro-mantikus. 1948 telén egy rendőr, együgyvéd, egy rendező, egy köztisztviselő,egy hivatásos teniszbajnok, egy egyetemitanár és egy ékszerész összeszövetkezett,hogy egy lebontásra ítélt régi mozi épü-letét és telkét színháznak mentse meg.195 o-ben már meg is nyílhatott az ArenaSzínház, és öt esztendő alatt ötvenöt újbemutatót tartott. 1968-ban már kamara-színházat sikerült hozzáépíteni, ennek aneve Kreeger; de ez a kamaraszínház nemkísérleti műhely, hiszen a harmadikszínház valahol a padláson olyan félig-

kész munkákat mutat be, melyhez a kö-zönség írásban és szóban hozzászólhat.

Az Arena Színház történetéhez hozzá-tartozik, hogy azt a merészséget is magáravállalta Zelda, hogy Ajtmatov Fent aFudzsijamán című darabját 1973-banamerikai szereposztásban, amerikai színé-szekkel a moszkvai Szovremennyik Szín-házban játszotta el.

Mi volt az Arena eddigi műsorterve?A klasszikusok közül Shakespeare,

Gogol. A kortársakból Arthur Miller ésTennessee Williams. Eljátszotta az ArenaSzínház Preston Jones darabjait is, ésjelenleg, mint látható, szovjet és magyarszerzőkkel kísérletezik.

Örkény Tótékjának premierjére a szín-ház épp ebből a tizenhatezres támogatótömegből zsúfolásig megtelt. S mert énvoltam az egyetlen hazulról érkezett ma-gyar kritikus, Zelda Fichhandler a Macs-kajáték néhány, a magyar társadalom fej-lődésével összefüggő problémájáról máriskifaggatott a Tóték premierje után alignéhány perccel.

Az amerikai színház tehát aligha csupána Brodwayn él. Elevenebb a kollé-giumokban, a drámatanszékeken és aregionális társulatok munkásságában.

Amerikában persze a kísérleti műhelyannyit jelent, hogy a színház nem profit-szerző vállalkozás. Európai átültetésébentermészetesen ennek a jelentésnek változ-nia kell. De annyi még a távcső és a mik-roszkóp vizsgálati eszközeinek változta-tásával is kiderülhet, hogy ez úgy rémlik:világjelenség. A vállalkozó kedvűszínházaké a jelen. Azt pedig, hogy a jövőmit tartogat, azt sem a szerző, sem a szín-igazgató, sem a kritikus meg nem mond-hatja előre.

HÁMORI ANDRÁS

Csodaszín házszínházi csodák nélkül

A londoni Nemzeti Színházról

„Vajon megvalósulhat valaha is a leg-merészebb álmom? Megállapodni életemhátralevő részére, és egy nagy házatirányítani, egy igazi színházat, ahol végreteljes függetlenséget élvezhetnék. Egyegyszerű épület lenne csupán, egy gya-korlott és nemes társulattal. A darabokataz egyetértésemmel választanók ki, a tár-sulat, a játszók az ítélőképességemtőlfüggenének, és teljes mértékben utasítá-som alatt állanának. Ekkor - mondta azálmodozó, és szkeptikusan legyintett -,ekkor valósulna meg legnagyobb nappaliálmom!"

A helyszín természetesen London,pontosabban a Déli Part, a South Bank,szemben a sajtónegyeddel, a Fleet Street-tel, alig kicsit keletre a Waterloo Bridge-től. Jobbra a folyó másik oldalán a St.Paul's kupolái, balra a Parlament csipké-zett épülettömbje. Az idő 187o egyik késődélutánja. A sétáló úriember gúnyosanelmosolyodik saját optimizmusán, legyint,kiköp a Temzébe, majd komótosan elsétálkedvenc korcsmájába, ahol már folyik amegszokott kora esti lassú csevegés: asörről, a színházakról és a dologházakról,a kiadók aljasságáról. A kockás zakósgentleman már meg is feledkezett nappaliálmáról, a kockás zakós urat rövid időnbelül könny és virágeső-ben temetik elbarátai: Charles Dickens talán utolsófellángolása volt ez az álom, utolsó vágyaösszehozni valamit, ami esetleg továbbéltethette volna.

A londoni Nemzeti Színház megnyitá-sára 1976. március 8-án került sor. Es ak-kor is csak a Nemzeti-kolosszus egyiktermét tárták fel a nézők előtt, október-benés 1977 márciusában a másik kétszínházat.

Kezdjük a közepén

Az elején ugyanis már Koltai Tamás el-kezdte. (Palota a Temze-parton,SZÍNHÁZ, 1976. szeptember.) A középsőszínházterem megnyitásakor vázlatosanfelsorolta azokat a lépéseket, amelyekEffingam William Wilson 1848-as pamf-letjétől a megnyitóig a Nemzeti Szín-házcsatát jellemezték. Folytassuk tehátmost a kész épülettel. A SZÍNHÁZ-ban

egy évvel ezelőtt közölt fényképen még jóllátható a tábla az épület előtt: McAlpine. ASir Robert McAlpine és Fiai Ltd. névrehallgató építőipari vállalkozók azótaeltűntek a színről, és a mai fotókon márcsak sétálókat, utcán született színi-csoportocskákat, fényképezgető külföl-dieket láthatunk. És annak ellenére, hogy a„Temze parti palota" méretes beton-oszlopaival, izgága betonfalaival és be-tonteraszaival nem igazán szívderítőlátvány, fel kell idéznünk az épületet ter-vező Denys Lasdun tévényilatkozatát, azt apár mondatot, amit az építkezésmegkezdésekor kiéhezett kamerák és ri-porterek előtt mondott: „Én nem csupánfalakat látok a tervasztalon, hanem már aszínház jövendő nézőit, látogatóit, sőt máraz előadásokat is a nemlétezőszínpadokon. Maguk most csak ocsmány-szürke betonfalakat látnak, mi belekép-zeljük ezekbe a színházat, maguk ürespapírlapokat látnak, mi Shakespeare szo-nettjeit képzeljük rá, és higgyenek nekem,így már nem is olyan szörnyű az egész."Másfél év elteltével, a teljes üzemmel mű-ködő londoni Nemzetiben sétálva igazatkell adnunk a tervezőnek. A kolosszusmegtelt élettel, mozog és lélegzik. Az elő-csarnokok kora délután sem üresek, a bá-rokban olcsó sört mérnek, a színházkönyvesboltja előtt böngésző, uzsonnázónézők vagy nézőjelöltek, az önkiszolgálóéttermek zsúfolva korán érkező,színházban vacsoráló (!) nézőkkel. A te-raszokon napozók és olvasgatók, mímelekés bábosok, egyszóval a Nemzeti Színházéli az életét.

A legnagyobb élet a középsőszínházterem, a Lyttelton előcsarnokábanfolyik. Itt található a már említett nemzetiszínházi könyvesbolt egyik része, és ebbena legnagyobb előcsarnokban tartják azelőadások előtti rövidke koncerteket. Nemkell frakkba húzott zenészek-regondolnunk a koncert szó említésekor,ájtatosan ejtőző közönségre és monstrezeneművekre. Fiatal zenészek - fő-iskolások, állástalanok - adnak tízhúszperces műsort a padokon teázgató, sö-rözgető, földre telepedett vagy ácsorgó,műsorfüzetet olvasgató nézőknek. Avendégjátszó Nuria Espert társulat elő-adása előtt spanyol zenét játszottak, aMadras House bemutatójakor századelejifinom szalonzenét, és bécsi keringőt Ödönvon Horváth darabjának apropóján.Előfordult, hogy, miután az aznapielőadásra nem szerződtettek zenészt, egynéző ült le a középre húzott zongorához, ésjazz-rögtönzéseivel szórakoztatta a

többieket az első csöngetésig. Azt hiszem,érezhető: több ez, mint az agyon-idézettSztanyiszlavszkij-jelszó egyszerűgyakorlatiasítása, és több egyszerű idő-töltő szórakoztatásnál is.

A Lyttelton-auditórium másik „kü-lönjuttatása" már a színháztörténetből isismert. Régebben főként egy tragédiafeloldásául helyeztek el a szünetben egy-egy könnyebb hangvételű egyfelvonásost,talán éppen olyant, amelyik szemtelenülpofon legyintette a komolykodókat, itt azelőadások előtt (külön jeggyel!) játszanakegyfelvonásosokat, egy-egy elsődrámásszerző 40- 50 perces darabját, vagyjeleneteket olyan drámákból, amelyeksorsáról - fölveszik-é a Nemzeti műsorábavagy sem - még nem döntött a NemzetiSzínház Tanácsa.

A Lyttelton és a CottesloeAz elsőként megnyíló középső termetOlivier Lytteltonról, a későbbi LordChandosról nevezték el, aki a Nemzeti elsőelnöke volt 1962-től 71-ig, Ez a terem,hasonlóan a legkisebb Cottesloehoz, nemkizárólag a National Theatre produkcióinakad helyet. Peter Hall véleménye szerintsehol egyetlen színház sem tud féltucatelőadásnál többet mű-során tartani egyidőben, ebben különbözik színháza aComédie Française-től, a varsói StaryTeatrtól vagy a Berliner Ensemble-tól.Ezek az európai színházak kétszer annyiprodukciót tartanak műsorukon, mint alondoni Nemzeti Színház. Nagyobb viszonta repertoár, mivel a két kisebb termet gyak-ran adják ki albérletbe külföldi és bel-földitársulatok részére. Ottjártamkor aLyttelton-teremben a hét öt napján aDivinas Palabras című fesztiválokat ésvilágot járt produkció szerepelt, júliuselején a Glyndebourne-i Festival OperaDon Giovanni-produkcióját látták vendégül(igaz, az operaelőadás a Nemzetiigazgatójának, Peter Hallnak rendezése), aCottesloe-ban pedig Chris Harris egy-személyes show-ja és a London TheatreGroup vendégszerepelt egy Kafka-adap-tációval. Ez a két színház az otthona az újangol drámának. „Egyetlen színház semlétezhet új írások nélkül - véli Peter Hall -,az azonban véleményem szerint nem lennehelyes, hogy Harold Pinter vagy JohnOsborne darabjait játsszuk egyik este,másnap pedig a Leart. Az új drámatermészetesen lehet csodálatos ésgyönyörűséges, mégis csak az idő döntheticl, mennyire állóképes. Mind-két terembennagy számban mutatunk be

mai drámákat, és ezek nem zavarják aklasszikusok előadásait, amelyeket azOlivier-teremben tartunk." Az szintetermészetes, hogy Peter Hall okfejtése„kézből kontrázható", az azonban márlogikusabb és gyakorlatiasabb magya-rázat, hogy miután a modern drámák nemvonzanak annyi nézőt, mint a klassziku-sok, ezeket kell a kisebb termekbe tele-píteni.

A Lyttelton hagyományos proszcé-niumszínház, 890 férőhellyel; a Cottesloeegyszerű fekete doboz, egyszerű üres tér,a terem berendezésétől függően 200-tól40o férőhelyig. Valóban egy doboz hatá-sát kelti a terem, ahol a nézőket háromszinten lehet elhelyezni: a hagyományos

földszinti részen és két emeleti páholy-sorban, hasonlóan a György- és Erzsébet-korabeli színházakhoz. Az alsó szint akárteljes egészében játszó térnek rendezhetőbe, ilyenkor a nézősereg (természetesencsökkentett számban) a fölső két szintreszorul. (Talán gonoszkodásnak hat, demeg kell jegyeznem, hogy a Nemzeti ellenintézett rohamom öt hete alatt mindenelőadás alkalmával hagyományosproszcéniumszínpadnak volt berendezve aterem. De még így is hatásos, mattfeketérefestett falaival, ahol az egyetlen díszítést alámpák szürrealisztikus összevisszaságajelenti.) Megszüntette a Cottesloe Színháza sokat átkozott „negyedik falat" is,legalábbis mozgat-

Az Olivier-terem nyitott színpada az építés időszakában

hatóvá tette. Lehetőséget ad ez a megol-dás arra is, hogy a termet egész kicsi szo-bává szűkítsék, vagy hogy a színpadtűzfala előrekússzon a nézők elé. Atervező Denys Lasdun véleménye azvolt, hogy olyan termeket kell kialakítani,melyben a legkisebb rész sincs véglege-

sen rögzítve. A színházi divatok állan-dóan változnak, arra kellett tehát töre-kedni, hogy a legésszerűbb színházi mo-bilt alakítsák ki, ahol minden mozgat-ható. Ebből a szempontból a legkisebb éslegszerényebb terem tűnik a legkorsze-rűbbnek a Nemzeti épülettömbjén belül.

Amfiteátrum betonbólAmikor évekkel ezelőtt, jóval a NationalTheatre megnyitása előtt, a már akkor isegyütt dolgozó Peter Hall és a tervezőDenys Lasdun egyórás tévéműsorbanszámolt be az angol tévénézőknek az újépületről, a forgatócsoport az epidaurosziamfiteátrumban vette föl a beszélgetést. Ésma, amikor belépünk a Nemzeti valóbanlegimpozánsabb termébe, az OlivierTheatre-be, ugyanezt a játékteret lát-hatjuk- betonból, bársonyborítású ülésekkel. Az1160 férőhelyes nézőtér arénaszerűenveszi körül a színpad cikkelyét. Nincsfüggöny, vasfüggöny helyett biztonságikorlátot építettek be a színpad és a nézőtérközé, amely gombnyomásra kiemelkedik aföldből. A nézőtér két szélső széksora alattkét színészkijárat található, így nem csak aszínpad mélyéről, hanem a nézők alól iskinyomulhatnak a színészek. Az OlivierSzínház nyitott színpad megoldású, amelyminden oldalról beépíthető, nincs ugyanisnézők dől rejtett része. A kör alakúszínpad alatt egy másik színpadhelyezkedik el, így az átdíszletezés a teljesszínpadon folyhat az előző jelenet közben.Ezt az alsó szintről egy lift emeli a másikszínpad helyére. A műhelyeket és araktárakat is itt helyezték el, így mindenközel van az eset-leges gyorsváltoztatásokhoz.

Az Olivier a klasszikus drámák szín-pada. A társulattól azóta megvált AlbertFinney Hamlet jén és a színházat nyitóMarlowe-darabon kívül többek között ittkerült színre a Ju l ius Caesar, a Mesél abécsi erdő, a Volpone és a születésének szá-zadik évfordulóját idén ünneplő HarleyGranville Barker darabja a Madrasház.

Hogy él a Nemzeti?Már több mint egy hete voltam London-ban, amikor a színház (egyik) sajtótitká-rával, William Allannel sikerült leülnömbeszélgetni az egyik teraszon. Nem fon-toskodó álelfoglaltság húzta el, nem ha-zugságokkal próbálta ő és munkatársa,Mrs. Suzette Hoart eltolni a beszélgetést,ez kiderült, mikor elém tárták a tényeket.A színház életében június elején akövetkező események történtek: a teljesszínház (kb. 500 személyt foglalkoztat)leállt egy napokig tartó sztrájk alkalmával,ami mellékesen 30 000 fontjába került aNemzetinek; három bemutatót tartottak; aspanyol társulaton kívül két belföldiszínházat láttak vendégül, és lovaggáütötték a színház igazgatóját, Peter Hallt.

Bill Allan (a becézett keresztnév nem

Koncert a Lyttelton-terem előcsarnokában

bennfenteskedő személyeskedés, ezen anéven írnak róla az újságokban és a Nem-zetiről szóló ismertetőkben is) Huszonötév körüli fiatalember:

- A színház publicityjét hárman csináljuk,illetve hárman vezettük ezt a részleget, ahol kb.egy tucat munkatársunkkal az a feladatunk,hogy hidat építsünk, a színház és a közönségközé. A munkánk három részből áll:kapcsolatot tartani a sajtóval, a Nemzeti összeskiadványát kézben tartani és hirdetésekethelyezni el az újságokban, a rádióban és atévében. De a munka mégis produkciók szerintoszlik meg. Minden egyes produkció-ért felelvalamelyikünk, függetlenül attól, hogy melyikszínházunkban tartjuk az elő-

adást. Én például mosta Madras Housepublicityjét csinálom: az a feladatom, hogylevegőt varázsoljak a produkció köré:meghívjuk az újságírókat egyes próbákra,plakátokat és ismertető füzeteket szerkesztünkstb. A Madras House bemutatójára például180 újságírót, kritikust hívtunk meg. Auto-matikusan elküldjük a meghívónkat mindenpremierre, két jeggyel és azzal az udvariaskéréssel, hogy ha nem óhajtják felhasználnimindkettőt, vagy egyáltalán nem érnének rá,telefonáljanak be, a sajtóirodába, hogy kiad-hassuk másnak ugyanazt a helyet.

- Hogy terjesztik a jegyeket? Van-ebérletrendszer a színházban?

Peter Hall-lal együtt mindannyiunknak az

a véleménye, hogy a színház nem azért üzemel,hogy a jegyek elkeljenek, hanem azért, hogyakik megveszik a jegyeket, lássák is az elő-adást. Ha csak fél ház van, az is jó, az is je-lent valamit. Talán azt, hogy változtatnunk kellaz előadáson, talán azt, hogy nincs meg-felelőnyilvánossága, talán valami mást. De a színházhatását csak úgy tudjuk lemérni, ha hagyjukautomatikusan folyni a jegyvásárlást,mindenfajta bebiztosítás nélkül.

- Van ezzel szemben egy igen hasznosnaktűnő intézményünk, az úgynevezett levelezőtagság. Ez minden pártoló tag részére évi egyfont tagsági díjat jelent, ezért mi mindenhónapban megküldjük a műsorunkat és egy rövidismertető füzetet a bemutatókról és a vendégek-

A Cottesloe-terem

ről. Ők tehát hamarabb értesülnek, mint aközvélemény, és a pénztárak is előbb nyitnakszámukra, mint a közönséges nézők számára.Így ők biztosabban hozzájuthatnak a jegyekhez,mint más, aki csak az utcáról jön be jegyetvenni. Jelenleg 30 000 ilyen tagunk van, deköztük jócskán akad intézmény is, egy iskolavagy egy hivatal, ami természetesen azt jelenti,hogy jóval több embert érint ez az akciónk.

Térjünk vissza magára a színházra. Hogyszerződtetik a színészeket?

Minden színészt nyolc hónapra szerződ-tetünk, függetlenül attól, hogy világhírű szí-nészről van szó vagy ismeretlenről. A z a véle-ményünk, hogy olyan rendszert kell kialakíta-nunk, ami könnyen változtatható, és nem me-revedik meg a társulat. Akadnak olyan szí-nészek, akik szerepre szerződnek, velük meg-egyezünk, hogy abban az egy produkcióbanhány előadáson játszanak, és mennyi szünetlehet két előadás között. Mivel a Nemzetineklehetősége van sok színészt alkalmazni (je-lenleg több mint 130 szerződtetett tagunk van)azok, akik éppen nem szerepelnek és nem ispróbálnak, erre az időszakra vállalhatnakmáshol szerepeket, filmen és tévében is. Erre atársulat igazgatója ad engedélyt, ő egyeztet afilmmel és a tévével.

A rendezők a fizetésükön kívül különmeghatározott összeget kapnak egy-egy pro-dukcióért, kivéve Peter Hallt, aki csak azigazgatói fizetését kaphatja. Vendégrendezőknemigen dolgoznak a színházban, hiszen éppenelég rendező van nálunk státusban. Ter-mészetesen, ha egy olyan rendező, mint példáulPeter Brook nálunk akarna rendezni, örömmeladnánk oda bármelyik színpadunkat.

Külföldi vendégrendezők, vendég-játékok ? Kevés, mert sokba kerül. Ennek ellenére

Peter Hall véleménye az, hagy a világ színháziélmezőnyéből feltétlenül meg kell hívnunk alegjobbakat. Így már járt a színházbanPlanchon színháza, a TNP, két produkcióval,

Peter Stein a Nyaralókkal, most van itt aNuria Espert társulat, és őszre várjuk Eduardode Filippo színházát. Meg kell vallanom : nemis nagyon kifizetődő vendégül látnunk egykülföldi társulatot, mivel az angol közönségnem rajong a külföldi színháza-kért.Túlságosan betáplálták a kritikusok, hogy azangol színház milyen magasan áll avilágszínvonal fölött. Pedig ráférne az egészangol színházra egy kis vérfrissítés.

- Ki állítja össze a Nemzeti Színházműsorát?

- A z t hiszem, a színházban is veszélyesdolog az egyszemélyes vezetés, könnyen alakul-

hat ki diktatúra, csakúgy, mint a színházonkívül. Másrészről kell valaki, akié a végsődöntés joga. A végső döntésről beszélek, aBizottság meghallgatása után. Ahogy egy fo-lyóiratot sem lehet bizottságilag szerkeszteni,ugyanúgy, a színházi döntéseket sem lehet kizá-rólag bizottsági üléseken meghozni. Mindendarabot, amit be akarunk mutatni, elolvasminden tanácstag, és véleményt mond róla. El-képzelhető, hogy Peter Hall a tagok meghall-gatása után a bizottság véleményével ellentétesdöntést hoz, ez azonban ritka. A TervezőBizottság havonta ülésezik, és igen komolygyakorlati munkát végez. Soha nem tartanakformális üléseket, ha nincs munka, inkább el-marad az egész összejövetel. A bizottságbanvannak zenei szakértők, tervezők is, hogyminden oldalról megfontolhassanak egy-egybemutatót. A bizottság tagja például HaroldPinter és John Schlesinger is - ők az egyedülifélállású tagok, rajtuk kívül mindenki belsőmunkatársa a színháznak. Gondolkoztunkkritikusok bevonásán, de aztán úgy döntöttünk,hogy ők lássák inkább a kész előadást.

Hogy kerülnek az új drámák a Nem-zetihez ?

Egészen normális kapcsolatunk van adrámaírókkal. Sokan dolgoznak dramaturgkéntnálunk a színházban, az írók másik részeezeknek a barátja. Tapasztalatlan fiatalokat isfelvettünk a dramaturgiára, hogymegtanuljanak színházban gondolkodni, írni.A z ő feladatuk egyelőre az, hogy mindentelolvassanak, ami megjelenik, és ha lehet, aztis, amit egy kiadó sem vállalt, hiszen lehet,hogy bennünket pont az érdekel. Más kérdés,hogy ha a művet felvesszük a repertoárunkba,akkor azt is elintézzük, hogy ki-nyomtassák. Abaj mindössze az, hogy nem tudunk elegetfizetni. A tévé például sokkal jobban meg tudjafizetni a kezdőket is. Ezzel szemben - hála atöbbi színház által átkozott államitámogatásnak - a Nemzeti Színházkockáztathat is. A kis színházak például nemengedhetnék meg maguknak, hogy egyprodukciót bukás esetén levegyenek a mű-sorról egy-két előadás után. Mi még azt ismegtehetjük, hogy nagy stábot felvonultatódarabbal kísérletezzünk. Peter Hallnak és azegész Nemzeti Színház vezérkarának az avéleménye, hogy ez soha nem lehet kidobottpénz. Ha egy jó Nemzeti Színházat akarunkmegalapozni, a drámairodalmat mindenképpentámogatnunk kell.

Minden együtt van tehát az új londoniNemzeti Színházban ahhoz, hogy egy

valóban jó színháza legyen a világ színházi

fővárosának. Miért mégis a szkeptikus cím,

és miért kívánkozik a be-számoló elsőrészének végére a csakhogy?

Következő számaink tartalmából:

Peterdi Nagy László:

A forradalom színháza

Földes Anna: Befejezetlen

tanulmány

Siklós Olga:

Megkésett dolgozat A különcről

Máriássy Judit: Panurge

kalandjai

Pór Anna:

A gorsiumi játékokról

Lux Alfréd:

Bemutatók a Radnóti Színpadon

Gábor István:

Négy operaelőadás vidéken

Pályi András: Jeszenyin

színháza

E számunk szerzői:

GERVAI ANDRÁS a Magyar SzínháziIntézet munkatársa

HÁMORI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

HEGEDÜS GÉZA író PÓR

ANNA táncesztéta RÉVY

ESZTER dramaturg

ROMHÁNYI LÁSZLÓ a Thália Színházrendezője

RÓNA KATALIN újságíró, a HungarianForeign Trade munkatársa

SAÁD KATALIN a kaposvári CsikyGergely Színház rendezőasszisztense

SZÁNTÓ ERIKA a Magyar Televíziódramaturgja

SZÁNTÓ JUDIT dramaturgSZÉKELY GYÖRGY a Magyar SzínháziIntézet igazgatóhelyettese

SZILÁDI JÁNOS újságíró,a Magyar Nemzet munkatársa

SZŰCS MIKLÓS újságíró,a Színházművészeti Szövetség munkatársa

UNGVÁRI TAMÁS a SzépirodalmiKönyvkiadó szerkesztője