: Koltai Tamásold.szinhaz.net/pdf/1992_11.pdf · 2016-03-28 · HOLTOMIGLAN-HOLTODIGLAN Kazincbarcika '92 (14. oldal) Clavigo a Radnótiban (38. oldal) La Mancha lovagja az Arany

Szabó István: FŐVÁROSI SZÍNHÁZ 2000-IG 1

Sándor L. István: ALTERNATÍV MODELL(Interjúk Kazincbarcikáról)Ascher Tamással 14Geltz Péterrel 17Rolf Dennemann-nal 18Várszegi Tiborral 20Virág Csabával 22László Zsolttal 24Jordán Tamással 25Fodor Tamással 26Kaposi Lászlóval 29Kate Willarddal 30Somogyi Istvánnal 31

Nánay István: SZÍNÉSZKAMARA: MÚLTÉS Jövő(Beszélgetés Törő csik Marival és Jordán

Tamással) 34

Szántó Judit: ÁRNYJÁTÉK(Goethe: Clavigo) 38Stuber Andrea: A BÚS KÉPŰ FOGOLY(Wasserman-Leigh-Darion: La Manchalovagja) 40Tegyi Enikő: SZÁLL A KAKUKK NAGYÍVBEN(Dale Wasserman: Kakukkfészek) 42Gerold László: OSVALD Ml VAGYUNK?(Henrik Ibsen: Kísértetek) 43

Szigethy Gábor: EGY SEGÉDSZÍNÉSZOLVASÓNAPLÓJA 45

Upor László: FORDULATOK?(Tanulmánykötet) 47

DRÁMAMELLÉKLET:

Németh Ákos: JÚLIA ÉS A HADNAGY AVAGYHOLTOMIGLAN-HOLTODIGLAN

Kazincbarcika '92 (14. oldal)

Clavigo a Radnótiban (38. oldal)

La Mancha lovagja az Arany János Színház-ban (40. oldal)

XXV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM1992. NOVEMBER

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)

Móricz Gyula (tördelőszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)

Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H - 1 0 5 4Telefon: 131-6308, 111-6650

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a MagyarPosta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítőpostahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és aHírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)Budapest XIII., Lehel út 10/A 1900, közvetlenülvagy postautalványon, valamint átutalással aHELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetési díj egy évre 680 Ft, fél évre 340 Ft.Egy példány ára: 68 Ft.Külföldön terjeszti a Kultúra KülkereskedelmiVállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.

Szedte a Diamant Kft.Felelős vezető: Bede István ügyvezető igazgatóA nyomtatási és kötészeti munkálatokat azAkadémiai Nyomda végezte (92.21484) Felelősvezető: Freier László igazgatóHU ISSN 0039-8136

A folyóirata Művelődési és Közoktatási Miniszté-rium, a József Attila Alapítvány, a Soros Alapít-vány, a Pro Renovanda Alapítvány és BudapestFőváros Fő polgármesteri Hivatala színházi alap-jának támogatásával készül

Megjelenik havonta

A címlapon: László Zsolt a kazincbarcikaifesztivál (A)HA... című produkciójában(Szathmáry-Király Ádámné felvétele)A hátlapon: Jelenet a Clavigóból (Radnóti

Színház) (Koncz Zsuzsa felvétele)Kemény György tervei

SZABÓ ISTVÁN

FŐVÁROSI SZÍNHÁZ 2000-IGTÉNYEK É S REMÉNYEK

A helyzetről tényszerűen - aműsorról számszerűen

Induljunk ki a legegyszerűbb kérdésből: hányszínház van Budapesten? Nem is olyan egysze-rű a feltett kérdésre választ adni, mivel a fővárosiszínházak, színházi közösségek irányítás, hova-tartozás, szerveződés szempontjából különbö-zőek, számba vételük némi „kutatómunkát" kí-ván.

A főváros 1992. évi költségvetése tizenkétszínházi intézményt ismer el: Állami Bábszínház,Szabad Tér Színház, Fővárosi Operett Színház,József Attila Színház, Madách Színház, Mikrosz-kóp Színpad, Radnóti Miklós Színház, ArizonaSzínház, Vidám Színpad, Vígszínház, Arany Já-nos Színház, Katona József Színház. 1992 nya-rán a Bábszínház kettéválásával az önkormány-zati intézmények száma tizenhárom lett. Valójá-ban azonban annyi színház van, ahány helyreegy időben a közönség jegyet válthat. Ilyen érte-lemben a Madách Színház tulajdonképpen há-rom színház, a kamaraszínházzal vagy stúdióvalrendelkező nagyszínházak pedig két színháznakszámítanak. Ezt figyelembe véve a tizenháromköltségvetési intézmény valójában huszonnégyszínház. Ha ebből leszámítjuk az idényszínháza-kat, amelyek csak nyáron játszanak, és a Kör-színházat, akkor húsz színház fogadja folyama-tosan, egész évadban a közönséget.

Az állam által támogatott, fenntartott színhá-zak másik csoportja a Művelődési és KözoktatásiMinisztérium hatáskörébe tartozik. Itt négy intéz-ményt találunk (Nemzeti Színház, Budapesti Ka-maraszínház, Játékszín, Rock Színház), ame-lyek összesen hét helyen tartanak rendszeresenelőadásokat. Mivel közülük a Rock Színház társ-bérletben működik a volt Thália Színház épületé-ben, ezt a helyet leszámítva összesen hat szín-házat jegyezhetünk fel.

Összehasonlíthatatlanul nehezebb, de talánérdemes a fővárosi színházi élet másik szféráját isszámba venni. A műfaji, szervezeti, értékbelisokféleség mögött egy közös jegyet találunk: azún. független színházakat, művészeti közössé-geket, vállalkozásokat nem az állam hozta létreés működteti. Ez természetesen nem jelenti azt,hogy nem kapnak, kaphatnak közvetlen vagyközvetett állami támogatást. Ebben a körben

éppen induló, már stabilan működő és éppenmegszűnő intézmények, csoportok egyarántmegtalálhatók. Mivel műsorukat, előadásaikatpropagálniuk kell, célszerű először azt megvizs-gálni, mit tudnak róluk a programújságok, propa-gandakiadványok. (Komoly hiányosság, hogynincs külön műsorfüzetük.) A hetente megjelenőPesti Műsor, valamint a Központi Jegyiroda Nézőcímű havi kiadványa - a néhány évvel ezelőtti el-zárkózással szemben - már közli programjaikegy részét. 1992 áprilisában a két műsorismerte-tő kiadvány „félhivatalosan" elismer tizenhatszínházat (BM Duna Palota, Dominó Színpad,Független Színpad, Globe Labdatér Teátrum,Karinthy Színház, Komédium, Korona Pódium,Lézerszínház, Merlin Színház, Napsugár Gyer-mekszínház; Ódry Színpad, Pinceszínház, R. S.9. Stúdiószínház, Szkéné, Térszínház, ÚjpestSzínház). Sajnos ez azonnal kevesebb lesz, ha aműsor „mögé" nézünk. Újsághírekből, nyilatko-zatokból tudjuk, hogy a vizsgált időszakbancsődbe ment a Dominó Színpad, szakadék szé-lén táncol a Karinthy Színház, teljesen bizonyta-lan jövő elé néz a Globe Labdatér Teátrum és aKomédium. Bár szerepel a műsorokban, de nemtart színházi előadásokat, csak nóta- és operett-esteket a BM Duna Palota, előadóestek helyszí-ne a Korona Pódium, technikai látványosságé aLézerszínház. Ha a működő színház kritériumá-nak az előadások rendszerességét tekintjük, ak-kor kérdéses a Napsugár Gyermekszínpad, azÚjpest Színház és a Térszínház besorolhatósá-ga, amelyek csak néhány előadást tartottak ápri-lisban. Mindezek után marad három helyszín: aSzkéné (benne elsősorban az Arvisura Színház-zal), a Merlin Színház és az Ódry Színpad, vala-mint három együttes: a Független Színpad, az R.S. 9. Stúdiószínház és a Pinceszínház gárdája.Mivel az előadások száma többnyire az anyagifeltételektől függ, valószínű, hogy komolyabb tá-mogatás esetén az említett társulatok szintemindegyike többet játszana. A műsorújságokalapján tehát azt mondhatjuk, hogy ebben aszférában minimum hat, maximum egy tucatszínház működik.

Mivel a független színházak elsősorban a fő-városi önkormányzat színházi alapjától várhat-nak támogatást, érdemes megvizsgálni, hogy amájusban elbírált pályázatok között hogyan je-lentek meg és milyen eredménnyel szerepeltek.

Mint az első táblázatból látható, közülük pályá-zott a Független Színpad, a Karinthy Színház, aKomédium, a Korona Pódium, a Pinceszínház, azR. S. 9. Stúdiószínház, a Szkéné, a Térszín-ház,az Újpest Színház, valamint az Arvisura SzínháziTársulás. A kuratórium javaslata alapján csak aKarinthy Színház, a Korona Pódium és aPinceszínház nem kapott támogatást. Több-kevesebb támogatást kaptak viszont a húszassorszámig felsorolt pályázók, amelyek közül azújra induló Egyetemi Színpad és a külkapcsolatairévén sok külföldi mozgásszínháznak helyet adóPetőfi Csarnok külön is említésre méltó. Negy-venegy pályázat közül tizenhetet bíráltak el ked-vezően, de meg kell jegyezni, hogy a kiesettekközött is találunk négy-öt olyan együttest, amelyaz elmúlt két-három évben már ismertté vált. Apályázatok többsége egyértelműen profi kö-rülmények és profi minőség megteremtését

1. számú táblázat

1. Független Színpad2. Karinthy Színház3. Komédium4. Korona Pódium5. Pinceszínház6. R. S. 9. Stúdiószínház7. Szkéné8. Térszínház9. Újpest Színház10. Artus Színház11. Arvisura Színházi Társulás12. Dream Team13. Egyetemi Színpad14. G. Produceri Iroda15. Komedi Franc ez?16. Kortárs Művészeti Stúdió Ház17. Petőfi Csarnok18. Sarbó Együttes19. Székely B. Miklós-Monori Lili20. Természetes Vészek Kollektíva21. Alphabet City22. Andaxinház23. Berger Táncegyüttes24. Cilinder Színház25. Dörögdy Miklós Együttese26. Hold Színház27. Illúzió Együttes28. Lehár Zenés Színház29. Még Színház30. Nevesincs Színház31. Olescher Tamás & Multimédia32. Páholy Színházi Alapítvány33. Sofa Trió34. Sziámi Zenei Társaság35. Tranz Danz36. Utolsó Vonal Színházi Érdektársulás37. Vég Színház38. Vizafogó Táncszínház39. Vízi Színház40. Vízi István Társulata41. Zug Pantomim Színház

Az alábbi tanulmány a fővárosi önkormányzat felkérésére készült. Megírása során igyekeztem

függetleníteni magamat attól a közhangulattól, várakozástól, amely minden ilyen jellegűpróbálkozáson a végső és tökéletes megoldást kéri számon. Biztosan tudtam, tudom: csodáthiába várunk, nincs egyetlen üdvözítő megoldás, a sok lehetséges út között legfeljebb alegjobbat kereshetjük. Önmagában azonban ez kevés, a lényeg ezen is túl van: ha megakarunk változtatni valamit, akkor előbb-utóbb valamit meg kell változtatnunk.

TÉNYEK ÉS REMÉNYEK

Mrožek: Sztriptíz (Komédium). Eperjes Károlyés Gáspár Sándor (Koncz Zsuzsa felvétele)

tűzi ki célul, művészi alapállásukat általában ahagyományos polgári színjátszás tagadása,meghaladásának igénye jellemzi. A tizenhét tá-mogatott pályázatra harminckilencmillió forintotszavazott meg a kuratórium. Ugyanezen alka-lommal a fővárosi önkormányzat színházai har-michétmillió forintos produkciós támogatástkaptak.

Célszerű módosítani a kiinduló kérdést: hányhelyen találhat az érdeklődő rendszeresen szín-házi előadást Budapesten? „Kutatásaim" ered-ményeként megállapítható, hogy körülbelülnegyven helyszínen negyvenöt-ötven különbözőtársulat, alkalmi társulás, félprofi alternatívegyüttes tart rendszeresen előadásokat. A hiva-tásos színházak társulataira jut a játszási helyektöbbsége, míg a nagyobb mozgásban levő füg-getlen színházak, színházi vállalkozások vi-szonylag kevés színházi körülményeket biztosítójátszási helyen zsúfolódnak össze. Igen fontoslenne, hogy a közeljövőben minél több ilyenegyüttes otthont találjon magának. Leginkább aközművelődési intézményrendszer fogadókész-ségében bízhatunk, hiszen ott teremtődött olyanfeltételrendszer, amelyet viszonylag olcsón al-kalmassá lehet tenni színházi előadásra. Ez atúlélésért küzdő közművelődési intézmények-nek is alapvető érdeke. Jó lenne, ha a kerületi ön-kormányzatok anyagilag is támogatnák intézmé-nyeik profilbővítését.

Hányan járnak színházba Budapesten? Mitmondanak a statisztikák a nézőszám alakulásá-ról? Viszonylag pontos adataink csak az önkor-


mdspÁzm1

tdm1

százalékos, s ezt jól jelzi a nagyszínházak láto-gatottsági mutatóinak változása is (a látogatott-ság 98 százalékról 1990-re 87 százalékra csök-kent). A nézőszám fogyásának mértéke nem tra-gikus, a változás inkább mint kiegyenlítődési fo-lyamat értékelhető, amelynek eredményekéntegyensúlyba került a kereslet és a kínálat. A het-venes évek túlkeresletéhez viszonyítva mostegyre inkább a túlkínálat veszélyével néznekszembe a színházak (hiszen férőhelyük sokkaltöbb néző számára lenne). Az elmúlt két évtizedéletmódban, kulturális szokásokban, fizetőké-pes keresletben bekövetkezett változásaira ittmég utalásszerűen sem térhetünk ki. Mindene-setre a színházaknak nehéz helyzetük ellenére isválaszolniuk kell a nézőszámcsökkenés intő je-lére. Izgalmasabb és mozgalmasabb, a réteg-igényekre jobban figyelő, az új közönséget idő-ben megtaláló színházi életre és színházakralesz igény, s a struktúra átalakításának is vég-eredményben ezt a célt kell szolgálnia.

Nézzük ezután, milyen a színházi kínálat 1992áprilisában Budapesten. Az áttekintésben szintekizárólag az állami és önkormányzati színházakműsora szerepel, hiszen a nézők túlnyomó több-sége ma még ide vált jegyet, de ami még ennél isfontosabb: az itt adódó - a műsorpolitikából le-vonható - következtetéseket ebben a szférábankell majd érvényesíteni. Vizsgálódásunkbólértelemszerűen kimarad a Szabad Tér Színházés - műfaji sajátosságai, mássága miatt - aBábszínház műsora.

Ha valaki áprilisban valamelyik budapestinagyszínház, kamaraszínház vagy stúdiószín-ház előadását meg akarta tekinteni, akkor száz-

ányzati és minisztériumi színházakról vannak,e becslések szerint ezek adják a teljes néző-zám 9 0 - 9 5 százalékát. Leszámítva a Buda-esti Kamaraszínház (a volt Népszínház) és azllami Bábszínház vidéki nézőit (ezek a színhá-ak sok előadást tartottak vidéken), a globálisutatók szerint 1980-ban körülbelül 2,5 millió,990-ben megközelítőleg 2,1 millió néző volt.A nyolcvanas évek trendje - hasonlóan a kul-

urális fogyasztás más területeihez - némi inga-ozással a nézőszám jelentős csökkenésétutatja. A visszaesés 1980-hoz képest mintegy6

1. T. S. E l io t -A. Lloyd Webber: Macskák 676Madách Színház R: Szirtes Tamás Bemutató: 1983

2. Csíksomlyói passió 384Várszínház R: Kerényi Imre Bemutató: 1983

3. Hofi Géza: Az élelem bére 380Madách Kamara R: Pethes György Bemutató: 1987

4. Ray Cooney: Páratlan páros 367Madách Kamara R: Pethes György Bemutató: 1985

5. Zágon-Nót i -E isemann: Hyppolit, a lakáj 262Játékszín R: Verebes István Bemutató: 1984

6. Woody Allen: Játszd újra, Sam! 242Vígszínház R: Valló Péter Bemutató: 1983

7. Sütő András: Advent a Hargitán 217Nemzeti Színház R: Sík Ferenc Bemutató: 1986

8. Mül le r -To lcsvay-Bródy: Doctor Herz 216Madách Színház R: Nagy Viktor Bemutató: 1988

9. Csehov: Három nővér 214Katona J. Színház R: Zsámbéki Gábor Bemutató: 1985

10. Plautus: A hetvenkedő katona 205Radnóti Színház R: Taub János Bemutató: 1988

11. Munkácsy Miklós: Mindhalálig Beatles 202Arizona Színház R: Koltay Gábor Bemutató: 1988

12. Boublil-Kretzmer-Schönberg: Nyomorultak 202Rock Színház R: Szinetár Miklós Bemutató: 1987


hetven műsoron levő darab közül válogathatott.(Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy áp-rilis második hetében a budapesti mozik műso-rán összesen száznegyvenegy film szerepelt.)Az előadások egyharmada magyar szerző mű-ve, és ezek újabb egyharmada kortárs magyarszerző darabja. Az előadott darabok kétharma-da prózai mű, a hónap ötszázötvenhat előadásátilletően az arányok hasonlóak. Az utóbbi kétszámadat cáfolni látszik azt a gyakran hangozta-tott állítást, hogy Budapesten szinte már csak ze-nés darabokat lehet látni. Az „optikai csalódás"talán azzal magyarázható, hogy a prózai előadá-sok között a fajsúlyos darabok, tragédiák arányavalóban alacsony.

A futó darabok közel felét az 1991-92-esévadban mutatták be. A frissen bemutatott mű-vek nagy számát az is indokolja, hogy néhányszínház teljesen „átépítette" a repertoárját(Nemzeti Színház, Arizona Színház, Kamra, Bu-dapesti Kamaraszínház), de a jelenség még va-lamire utal: a színházak sikertelenségére. Egyfiktív mutatóval szeretném megvilágítani, miről isvan szó. Ha színházanként felsoroljuk, hogy me-lyik műsoron lévő darabot hányszor játszották,aztán erről a listáról kihúzzuk a legutóbbi bemu-tató és a legnagyobb siker előadásszámát, majda maradéknak kiszámítjuk az átlagát, akkor egysúlyozott átlag-előadásszámot kapunk. A fővá-rosi nagyszínházaknál ez a számítás a következőeredményt adta:

Ötven előadás alatt van az átlag a NemzetiSzínház, a Játékszín, a Pesti Színház, az Arizo-na, a József Attila és a Fővárosi Operett Színházesetén; ötven-hetvenöt között találjuk a RockSzínházat, Vígszínházat, a Radnóti és az AranyJános Színházat, valamint a Vidám Színpadot;hetvenöt-száz között a Katona József Színhá-zat; száz fölött a Madách Színházat.

Érdemes megnézni a százhetven előadásmegoszlását abból a szempotból is, hogy hány-

Jelenet a Csíksomlyói passióból (Várszínház)(Ikládi László felvétele)

szor voltak eddig műsoron. Még ötvenszer semment a játszott darabok 64 százaléka és csak 14százalékuk ért el száznál nagyobb sikerszériát.(Ebben az összesítésben természetesen astúdióelőadások is szerepelnek.) A legnagyobbsikerek toplistáját (lásd a kettes számú táblázatot)a Macskák vezeti és utána még tizenegy előadásvan a kétszázas széria fölött. A stúdióelőadásoksikerlistáját a hármas számú táblázat mutatja.

Fontos adalék lehet az is, hogy melyik szín-ház hány darabot tart repertoáron. Ebből a szem-pontból listavezető a Madách Kamara tizenkettő,a Játékszín és a Vígszínház tizenegy-tizenegy,valamint a Katona József és a Radnóti Színház

tíz-tíz darabbal. Még többet mond a repertoárszerkezetéről az, hogy milyen a darabok játszásá-nak havi gyakorisága. A futó előadások 42százaléka havonta egyszer vagy kétszer megy(ennek pénzügyi és művészi „árát", egyébkonzekvenciáit nem kell részletezni), további 37százaléka is csak háromszor vagy négyszer. Anégyes számú táblázatban színházankéntfelsoroltuk, hogy mely előadások voltak alegkeresettebbek a hónapban, mely előadásokatjátszották a legtöbbször.

A számadatok alapján megállapítható, hogymennyiségi szempontból Budapesten imponálószínházi kínálat van. Ez egyértelműen a reperto-árjátszás miatt lehetséges, a repertoárt pedig azállandó társulati rendszer teszi lehetővé. A re-pertoárszerű játszás azonban hordoz néhány el-lentmondást. Az elemzések a gazdag kínálatmögött pazarlást, a biztos üzemmenet mögöttsok sikertelenséget, a sokszínűség mögött pediggyakran arctalanságot mutatnak ki. A repertoáralkalmat ad a közönségszervezésnek az ügyes-kedésre, az árukapcsolásra. A nagy repertoár el-fedi a foglalkoztatási gondokat, konzerválja a vi-

szonylag nagylétszámú társulatokat. Ezzel meg-


Nemzeti Színház Kőműves Kelemen 7

Várszínház A mi kis várusunk 6Rock Színház Légy jó mindhalálig 6Katona-Kamra A kínai 6Vígszínház Óz, a csodák csodája 9Pesti Színház Dühöngő Ifjúság 6Madách Színház Cabaret 8Madách Kamara Páratlan páros 6József Attila Színház Az úrhatnám polgár 6Arizona Színház Mindhalálig Beatles 7Fővárosi OperettSzínház Őrült nők ketrece 9


1. Shakespeare: Romeo és JúliaFüggetlen Színpad R: Ruszt József Bemutató: 1989

112

2. Siposhegyi Péter: A semmi ágánJózsef Attila Színház R: Valló Péter Bemutató: 1986

75

3. Mrožek: SztriptízKomédium R: Taub János Bemutató: 1991

51

4. Büchner: Leonce és LénaBudapesti Kamaraszínház R: Eszenyi Enikő Bemutató: 1991

49

5. Koestler: Sötétség délbenVígszínház R: Mészáros Tamás Bemutató: 1989

49

6. Malevszka: Vihar a Gogo SzínházbanArany János Színház R: Vas Zoltán Iván Bemutató: 1991

37

7. Test-vér-harcArany János Színház R: Valló Péter Bemutató: 1991

35

8. Hernádi Gyula: CsillagszóróArizona Színház R: Pintér Gábor Bemutató: 1991

29

9. Göncz Árpád: Kő a kövönNemzeti Színház R: Loósz Mária Bemutató: 1991

26

10. Halász Péter: A kínaiKatona József, Kamra R: Halász Péter Bemutató: 1992

22


Paudits Béla, Varga Klára és Vertig Tímea a Ca-baret-ban (Madách Színház) (Koncz Zsuzsafelvétele)

nehezíti a színészek más színházakban valóvendégszereplését (egyeztetési problémák mi-att olykor szinte lehetetlen műsort csinálni aJátékszínben).

Végül a műsor elemzéséhez kapcsolódóanmég egy, a művészeti munkát közvetlenül jel-lemző összefüggés. A jelenlegi rendezőínségközepette érdemes áttekinteni, kik rendezték a

műsoron lévő darabokat, ki hány színházbandolgozik, kinek hány előadása megy Budapes-ten. Háromnál több rendezéssel büszkélkedhettizenhat rendező. Közülük Valló Péter teljesítmé-nye emelkedik ki, aki hat színházban tizenegyelőadást rendezett. Utána következik Iglódi Ist-ván hat rendezéssel három színházban, majdTaub János és Szinetár Miklós négy-négy ren-dezéssel négy-négy színházban. Zsámbéki Gá-bornak öt előadása megy a Katona József Szín-házban, Marton Lászlónak négy a Vígszínház-ban, Szírtes Tamásnak négy a Madáchban és

Sas Józsefnek négy a Mikroszkóp Színpadon.Három darab rendezője volt: Ács János, BerényiGábor, Bodrogi Gyula, Kolos István, Nagy Viktor,Pethes György, Ruszt József, Sík Ferenc. Végülválogatás azok közül, akiknek egy vagy két elő-adását tekintheti meg az érdeklődő: AscherTamás, Árkosi Árpád, Balikó Tamás, CsiszárImre, Csizmadia Tibor, Horvai István, KapásDezső, Kerényi Imre, Léner Péter, SzikoraJános, Vámos László, Verebes István. Egyetlenrendezése sem látható Budapesten SzékelyGábornak.

A két világháború közötti Budapest színháziéletét elsősorban a magánszínházak, színházivállalkozások állandóan átalakuló, viszonylagszűk köre határozta meg. Érdemes egy pillantástvetni az utolsó békeév, 1938 áprilisának színházikínálatára. Igazi repertoárt csak a Nemzeti Szín-házban találunk. Itt és kamaraszínházában ti-zenhat darabot játszanak, de ebből tízet áprilishó folyamán csak egyszer vagy kétszer adnakelő. Kis repertoárral játszik a Belvárosi Színház(három darab) és a Magyar Színház (két darab).A Vígszínházban, a Művész Színházban, azAndrássy Színházban, a Pesti Színházban ensuite játszanak egy-egy darabot, a műsorrendetcsak egyszer-egyszer színesíti egy-egy vasár-napi matiné. Természetesen minden esteugyanaz a műsora az akkor működő három ka-barénak. Az 1937-ben alakult Független Szín-pad is játszik, sőt bemutatót is tart 1938 áprilisá-ban. Azonban, lévén „alternatív színház", műso-rát nem közli forrásunk, az akkori színházi mű-sorlap, a Magyar Színpad.

A struktúra csapdája

A főváros színházi élete alapvető meghatározójas ezért mindenkori tükre is a magyar színházhelyzetének. Ez a megállapítás azonban termé-szetesen nem jelenti azt, hogy egyenlőségjelettehetnénk a főváros színházi élete és a magyarszínház egésze közé. Éppen az elmúlt évtize-dekben láthattunk példákat arra, hogy a magyarszínházművészet igen jelentős vonulatai vidékiszínházi műhelyekben bontakoztak ki, a kísérle-tezést, az innovációt vidéki színházak vállalták, sennek eredményeit aztán a fővárosi színházi életáltalában jó érzékkel integrálta. Úgy gondolomazonban, hogy megváltozott a helyzet, s ma mára megújulás bázisát, lehetőségét csak a főváros-ban lehet megteremteni. A struktúra alakításátugyanis itt lehet megkezdeni, és itt látunk lehető-séget arra is, hogy a hagyományos struktúrán kí-vül jelentkező kezdeményezések - megfelelőtámogatás mellett - a megújulás hajtóerejévéváljanak. A félreértések elkerülése végett: nemgondolom, hogy a fővárosban létrejövő változá-sok másolandó modellt, példát jelentenek majd avidéki színházak, önkormányzatok számára.


Rögzíteni kell egy alapvető különbséget: míg egyvidéki városnak több-kevesebb művészi ered-ményességgel működő, megszűnéssel, meg-szüntetéssel fenyegetett egyetlen színháza van,addig Budapesten színházi élet van, azaz a szín-házak változatos, széles köre, a kínálat gazdag-sága és a színházi műhelyek egymásra hatásá-nak lehetősége jellemzi a jelenlegi viszonyokat.Ez a helyzet alapvetően nem fog megváltozni,ezért a fővárosi modell közvetlen példaértékeigen csekély.

Többször használtam - jobb híján - a modellkifejezést. Hangsúlyozni kell azonban, nem cé-lom megkonstruálni egy tetszetős ideáltípust,hogy aztán a fennállót abba kényszerítsük bele.A jelenlegi struktúrát egyfajta színházi formációtúlsúlyos, szinte kizárólagos jelenléte jellemzi:az állandó társulatokra épülő repertoárszínházé.Igaz az is, hogy ez a színházi hálózat messze föl-dön ismert és elismert színházi ellátottságot biz-tosít, s ezzel együtt - vagy éppen ezért - a mű-vészi alkotómunka sokak által irigyelt feltételeitteremti meg. A Katona József Színháznak a ma-gyar színház történetében példátlan nemzetközisikere ennek legfényesebb bizonyítéka.

A kialakult állapotot történelmi távlatból vég-eredményben az minősíti majd, hogy ez a struk-túra képes volt-e továbbfejlődni, megújulni vagypedig zsákutcának bizonyult. Ma mindenkinek,aki nem az utóbbi lehetőségre szavaz, ezzel afelelősséggel kell részt vállalnia a változtatásból.Az előző fejezetben röviden utaltam rá: nincs ho-vá visszahátrálni az időben. A feladat ilyen érte-lemben leegyszerűsödik: egy szervetlen módonlétrejött monolitikus rendszert kell átalakítaniszerves, magából a rendszerből következő lépé-sek révén olyan új struktúrává, amely biztosítja aformációk, a művészi szándékok, a stílusok sok-féleségét, egymás mellett élését, egymásra ha-tását. A struktúraváltás nem köthető egy törté-nelmi pillanathoz. Az átalakulás így szükségsze-rűen lassúbb lesz, mint amilyet a szűkebb szak-mai vagy tágabb társadalmi türelmetlenségmegkívánna. Azonban csak a monolitikus szem-lélet sajátja a „vagy-vagy"-ban való gondolko-dás: vagy minden megváltozik (összeomlik),vagy minden marad a régiben. Az új struktúraformagazdagsága csírájában már ma is létezik.Nem kell mást tennünk, mint ezeket a kezdemé-nyezéseket bátorítani, s ezzel együtt azokat azáltalános pénzügyi-gazdasági, jogi-szervezetikereteket megteremteni, amelyekben a sokféleformáció egyenjogúsága megvalósulhat. A kul-turális „irányítás" így elveszti majd rosszízű, poli-tikai felhangját.

Elöljáróban még egy kérdést meg kell vála-szolni: mennyire érdekelt a színházi szakma aváltozásokban, vagy másképp fogalmazva, mi-ért lesz végül kiélezett helyzetekben a szakmaihozzáállás inkább apologetikus, semmint kriti-

Bencze Ilona és Haumann Péter a Macskákban(Madách Színház)

kus. Hosszan lehetne értekezni arról, kit milyenérdek ösztönöz a status quo fenntartására, delényegében arról van szó, hogy a létezőbizonyossága minden ellentmondása ellenére iselfogad-hatóbb, mint a beláthatatlanbizonytalansága. Érdemes talán a kérdéstinkább így feltenni: mi a szakma kompetenciájaa szándékolt változások megítélésében.Számos alkalom bizonyította, hogy teljesmértékben nem lehet a „színházcsinálókra"bíznia „hogyan tovább?" kérdését. Ter-mészetesen igen súlyos következményekkel jár-na, ha a döntéselőkészítés folyamán nemfogalmazódhatna meg a szakma véleménye.Mivel

minden koncepció számos konkrét döntés soránvalósul meg, a konkrét döntésekben pedig sohanincs teljes egyetértés, a döntéshozó könnyenelbizonytalanodik, a bizonytalanság pedig rosszkompromisszumok megkötéséhez vezethet. Amegalapozott szándék határozott képviselete, aszakmával történő nyílt, lehetőleg többfrontos éstöbbfordulós, de alapvetően rugalmasvéleményütköztetés és végül formailag kifogás-talan döntés - ez lehet a döntés „folyamatábrá-ja". Mivel az átalakulásnak pénzügyi-gazdasági-szervezeti, valamint személyi oldalaiis vannak, minden vezetőváltást célszerűszervezeti-szerkezeti változtatásokkalösszekötni. Minderre természetesen csak azönkormányzati színházak esetében vanlehetőség.


Molnár Piroska, Kovács Nóra, Szacsvay Lászlóés Benedek Miklós a Hyppolit, a lakájban (Já-tékszín)

1992-ben Budapesten a színházak működé-se körülbelül két és fél milliárd forintba kerülmajd. Ha ezt az összeget a várható két és fél mil-liós nézőszámra vetítjük, azt látjuk, hogy ezer fo-rintos átlaghelyár mellett a fővárosi színházakönfenntartóvá válnának, ami persze nyilvánvalóképtelenség. A színház támogatás nélkül nemképes működni. A nem támogatott színházzal a

Funtek Frigyes és Kubik Anna az Advent a Har-gitán nemzeti színházi előadásában

továbbiakban nem is foglalkozunk. Egyrészt,mert meggyőződésünk, hogy ilyen a mi viszo-nyaink között nem létezhet. Másrészt, ha mégislétrejönne, állításunkat igazolná, s nem kellenefoglalkozni vele. A régi szisztéma alapvetően li-neáris volt: a költségvetési intézményköltségvetési támogatást kapott, amelynekösszegét minden évadban a költségvetéspozíciója határozta meg. Ez egyben aztjelentette, hogy a színházak fennmaradásáértegyszerű volt küzdeni: a költségvetési vitáksorán több pénzt követelt a szín-házi szakma.Bár e követeléseket az állam soha-semteljesítette maradéktalanul (sőt az állami tá-mogatás reálértéke jelentősen csökkent az utób-bi évtizedben), mégis a kialkudott összegből vi-szonylag biztonságosan tartotta életben mindenvezető a színházát. Az állami támogatásvédőer-

nyője alatt még a legrosszabb színházak sembukhattak meg. A hiányt pótolta, a sikertelensé-get elnézte a „bőkezű" állam, miközben igazi tét,kockázat híján a színházakból egyre inkább„elszivárgott az élet". Hiába volt a kritikafanyalgása, a részt vevő művészekbizonytalansága, zavara, a közönségsikermindent igazolt. A közönség szórakozni akar,ami szórakoztató, az sikeres, ami sikeres, azhozza a hőn óhajtott bevételt - ezen a logikán„épült le", vagy fogalmazzunk finomabban,váltott profilt a fővárosi színházak jelentősrésze.

Társulat, profil, kamaraszínház

A jelenlegi struktúrát érő vehemens bírálatoknem kímélik a társulatot sem, mintha a társulatcsak a teljes foglalkoztatás praktikus formájalenne. Ez a beállítás éppúgy hamis, mint ahogytúlzás a társulati rendszert mindenhatónak kiki-áltani. Egy természetellenesen homogénnak el-gondolt - és nagyjából így is megvalósított -színházi struktúrában a végletesen ellentétesmegfogalmazások a rendszer ellentmondásos-ságát fejezik ki. Jelen esetben arról van szó,hogy az állandó társulattal dolgozó repertoár-színház jól szolgál bizonyos művészi célokat, vi-szont teljesen felesleges, hogy minden műfajminden megnyilvánulását ehhez a formáhozkössük. Ebből az következik, ha mindenhol tár-sulat van, ott is, ahol nem feltétlenül kellene, ak-kor előbb-utóbb ott sem lesz igazán, ahol pediglennie kéne. A társulatépítéshez kell először isegy meghatározó, nagy formátumú személyi-ség, és az, hogy a vele kölcsönös választásalapján szövetségre lépő tehetséges művészekközött viszonylag homogén erkölcsi ésesztétikai értékrend alakuljon ki. Így talánérthető, hogy az esetek többségében miért islesz a társulat csupán foglalkoztatási kérdés.

Csak igazán erős társulat képes műhelykéntfunkcionálni. Bár ilyen minden időszakban na-gyon kevés van, egy-egy színházi műhely kisu-gárzása, hatása sokkal nagyobb, semhogy lététaz adott színház, város belügyének tekinthet-nénk. Miért van mégis az, hogy sokan - még aKatona József Színház tagjai közül is néhányan -a társulati lét ellen szavazva a szabadúszástválasztják? Ez alkati kérdés is lehet: vannak,akik nem bírják elviselni azokat a kötöttségeket,amelyeket mint társulati tagnak vállalniuk kelle-ne. Fontosabb azonban, hogy kilépésük, függet-lenségük nem kérdőjelezi meg a rendszer egé-szét, hiszen szerepeiket továbbra is nagyrésztállandó társulattal rendelkező színházakbanjátsszák - vendégként. Példájuk ezért inkábbcsak jelzésértékű. Elgondolkoztató viszont az aragaszkodás, amellyel a többség a társulati lét


által biztosított - egzisztenciális biztonságot ésművészi „megmaradást" kínáló, ám olykor mél-tatlan, megalázó - helyzetet elfogadja. Ennekellenére a társulatok felbomlása szervezeti útonis megindult, a pénzügyileg kedvezőbb konst-rukciók bevezetése azt eredményezi, hogy aszínházhoz való tartozás inkább csak jelképeslesz. Ki lehet-e mondani ezek után, hogy a társu-latok fölött eljártaz idő? Természetesen nem, hi-szen a társulati rendszer radikális megszünteté-sével összeomlana a magyar színházi élet, vagyami még valószínűbb, jobb lehetőség hiányá-ban, újra szerveződne a társulatok nagy része.

Talán ez a kiélezett kérdésfelvetés feleslegesis, hiszen a válasz nem a részbeni vagy teljesmegszűnés, hanem a belső átalakulás. Nem kella szórakoztató színházban sem megszűnnie atársulatnak, csak az új feltételek között el kell tar-tania önmagát: a társulat vállalkozássá alakul át.Hogy megtartja-e repertoárját, mekkora lét-számmal, hány helyen játszik, esetleg utaztat-eprodukciókat - ezek mind-mind később megvá-laszolandó kérdések. Az utóbbi hónapokban fél-reértelmezések sorozatán keresztül kultúrbot-ránnyá terebélyesedett a Fővárosi Operett Szín-ház társulat nélküli működésének bátortalan (ésvégiggondolatlan) felvetése. Az átalakulás egyikalanya éppen az Operettszínház lehetne. A„szerkezetváltást" azonban meggyőződésünkszerint nem lehet folyamatos pénzügyi beavat-kozással (a támogatás csökkentésével) kikény-szeríteni. A színház ilyen vonatkozásban élőszervezetként viselkedik: mielőtt megszokná akoplalást, éhen hal. Mindezt természetesen azOperettszínház védelmében, s nem a jelenlegivezetés tehetetlenségének mentségéül kellmegállapítani.

A jelzett változások szükségszerűen együttjárnak majd néhány színház profilváltásával. Re-mélem, ez nem jelenti azt, hogy az Arizona Szín-házba visszaköltözik a Télikert mulató vagy azOperettszínházba a Somossy orfeum. A profil át-alakulásáról - az önkormányzati színházakesetében - nem az egyes színházakon belül kelldönteni. Az önkormányzat joga, hogy bármelyikszínházépületében az eddigihez viszonyítvaegészen más színházat működtessen (ilyen le-hetne az Arany János Színház művészszínház-zá változtatása), vagy határozhat úgy, hogy tör-vényerőre emeli egyik színházának fokozatosanés látványosan végbement profilváltását (és pél-dául zenés színházként kívánja működtetni akörúti Madách Színházat). Elképzelhető az is,hogy bizonytalan valamelyik színházának jövőjétilletően, s ezért olyan pályázatot ír ki, amelyben apályázók a színház profilját is maguk határozhat-ják meg (erre lehet példa az Arizona Színház).Ugyancsak önkormányzati hatáskör annak el-döntése, hogy melyik színházhoz tartozzék ka-maraszínház. A kamaraszínházak leválasztását

Kern András a Játszd újra, Samben (Vígszín-ház)

évek óta követelők új színházak, új lehetőségekmegteremtése mellett érvelnek. A kamaraszín-házak azonban nem véletlenül jöttek létre anagyszínházak mellett. A nagyszínház nagytársulata nagy művészi potenciál, s eztkihasználatlanul hagyni vétek, szólt a szakmaiellenérv, a pénzügyesek pedig azzal riogattak,hogy a leválasztás után létrejövő több színháztöbbe kerül-ne, s az állam mára meglévőket isalig tudja eltartani. Lehetséges azonban, hogy -- a struktúra átalakítása során - akamaraszínház önállósítása és példáulbefogadószínházzá való átalakítása sokkal többeredménnyel járna foglalkoztatási, de talánművészi szempontból is, mint vala-melynagyszínházzal fennálló eltorzult „érdekhá-

zassága". A színházak szakmai lehetőségeit bő-víteni meggyőződésem szerint másképpen kell:kívánatos - s szerencsére egyre több helyenmegvalósul - a nagyszínház mellett stúdióte-rem építése, stúdiószínház működtetése. Ezekművészi hozadéka - a lehetőség jó kihasználá-sa esetén - feltétlenül megéri a plusz anyagi rá-fordítást, különösen ha olyan nyitottságot, vállal-kozó kedvet érzékelünk, minta Kamra, az AranyJános Színház stúdiója vagy az Asbóth utcai stú-dió esetében. Az eddigi tapasztalatok azt mutat-ják, hogy ezeken a helyeken megszűnhet ahivatásos és az alternatív színházakszembenállása is. Igaz, hogy az alternatívszínházak szeretnék függetlenségüket,másságukat megőrizni. Ezért igazán komolyelőrelépést az jelentene, ha az önkormányzatsegítségével végre létrejöhetne a függetlenszínházak szervező, információs és


Hűvösvölgyi Ildikó, Dunai Tamás, Koltai János,Psota Irén és Szerednyey Béla a Doctor Herz-ben (Madách Színház) (Ikládi László felvételei)

bemutatóközpontja. Számukra megfelelőbbhely lenne egy-egy kiürülő gyári üzemcsarnok,egy-egy lepusztult bérház vagy leépülő közmű-velődési intézmény, mint valamelyik hivatásosszínház mégoly nyitott „részlege".

Közönség és utánpótlás

Korábban utaltam rá, és a számadatok is bizo-nyították, hogy a közönség nem hagyta cserbena budapesti színházakat. Ez még akkor is tény,ha a repertoárjátszás lehetővé tesz egy kisügyeskedést a közönségszervezéssel. Nefeledjük azonban, hogy árukapcsolás csakakkor lehetséges, ha van eladható, kurrensáru, amit „kapcsoltan" is megfizetnek. Aközönség túlnyomó többsége a színházbanszórakozni akar, s a szórakozás számáraelsősorban könnyű vígjátékot, zenés darabotjelent. Tisztelve ezt a tömeg-igényt, meg kelljegyezni, hogy nívós színházon felnőtt, értőközönség számára minden jó elő-

adás szórakoztató, függetlenül műfajától, „ko-molyságától". A fővárosi színházi élet minőségétennek az értő közönségrétegnek léte, „felké-szültsége" alapvetően befolyásolja. Itt most nemaz egyes színházak rajongó törzsközönségéregondolok, hanem azokra, akik kedvenc színhá-zuk produkciói mellett kíváncsiak a „konkuren-cia" teljesítményére is. Nyilvánvaló, hogy az évikétmillió színházlátogatás tekintélyes részét az akörülbelül százezer néző realizálja, akirendszeresen jár színházba, de ennek alétszámnak csak igen kis hányada (talán tíz-húszezer ember) tartozik az említettkategóriába. Persze nem szabad lebecsülni azalkalmi színházlátogatókat sem, mert ők hozzáka bevétel nagyobb részét.

Rendszeres színházbajáróvá fiatal korábanválik az ember, bár nyilvánvaló, hogy sokan méga jó indulás ellenére is felnőttként elvesznek aszínház számára. Döntő kérdés, lesz-e utánpót-lása a mai közönségnek, vagyis: milyen lehető-sége van az ifjúságnak a színházzal való él-ményszerű találkozásra? A legkisebbeket abábszínház fogadja. Ha az eddigi vidéki tájoláshelyett a budapesti agglomerációban és a külvá-rosokban tartja előadásait a két bábszínház, azmindenképp javít valamelyest a helyzeten. Való-színűsíthető azonban, hogy a következő évek-ben újabb bábszínház létesül a fővárosban (vár-

hatóan valamelyik közművelődési intézmény-ben), különösen akkor, ha a támogatási rendsze-ren belül a célirányos támogatás lehetősége ismegjelenik.

Bonyolultabb feladat az ifjúság színházbacsábítása. A középiskolások viszonylag köny-nyen találnak a műsorban kedvükre való darabo-kat (klasszikusokat, zenés műveket egyaránt).Az igazán nehéz probléma az, hogy a 8 - 1 4 évesgyermekkorosztálynak szóló előadásokat holjátsszák? Az egyik variáns szerint a gyermekelő-adásokat külön erre a célra szervezett intéz-ménynek, az úgynevezett gyermekszínháznakkell bemutatnia. Budapesten ez a gyakorlat ala-kult ki. Sok-sok előnye és érdeme mellett ennek aformának két igen lényeges hibája van. Egyrésztaz a látszat keletkezik, hogy az önálló intézmény-nyel a probléma - mennyiségi és minőségi vo-natkozásban is - egyszer s mindenkorra megvan oldva. Bizonyosan nagyobb választékot éstöbb nézőt eredményezne, ha gyermekeknekszóló előadásokat más önkormányzati színházakvagy független színházi vállalkozások is be-mutatnának. Másrészt színházművészeti non-szensz, hogy egy társulat állandóan csak gyer-mekeknek játsszék, miközben színészei igé-nyelnék, hogy művészetük teljes tárházát meg-mutathassák, továbbfejlesszék. Az Arany JánosSzínház jelenlegi vezetése a rekonstrukció befe-jezése óta számos jelét adta emancipációs tö-rekvéseinek: művészileg erős, ifjúsági (gyermek)hangsúlyú „felnőttszínházat" szeretnénekcsinálni a legjobb rendezők-tervezők-zenészekbevonásával. Ez a tendencia hosszú távon min-denképp az intézmény régi, eredeti profiljánakmegszűnését készíti elő. Véleményem szerint ajelenlegi körülmények között még indokolt egyilyen speciális színház fenntartása, hiszen hirte-len megszűnésével (profilváltásával) jelentősmértékben romlana a gyermekek színházba já-rási lehetősége.

Változtathatóak azonban a tágabb feltételekúgy is, hogy a „gyermekszínház" valóban fe-leslegessé váljék. Olyan kínálatbővítésre kellenetörekedni, amely a hagyományos színházakatarra ösztönzi, hogy gyermekeknek szóló dara-bokat mutassanak be, s ez új játszóhelyek be-kapcsolását segíti elő, s lehetővé teszi, hogy al-kalmi társulatok vagy független vállalkozások ismegjelenjenek produkcióikkal. Ennek egyikkonkrét formája lehetne egy Gyermek és IfjúságiSzínházi Alap létrehozása. Az alap hangsúlyo-zott színházi és közművelődési indíttatása révénfeltétlenül élő kapcsolatban lenne az amatőrszínjátszó mozgalommal. Semmi sem nevel jobbközönséget, mint az aktív színjátszás. Elképzel-hető például, hogy a Gyermek és Ifjúsági SzínháziAlapból az önkormányzat intézményei normatívmódon (a vállalt nézőszám szerint) kapjanaktámogatást, míg a színházi vállalkozások gyer-


mekprodukciók létrehozásához, indokolt eset-ben műsoron tartásához igényelhetnének anya-gi segítséget. Tegyük fel, hogy az Arany JánosSzínház normál üzemmenetében körülbelül 140ezer nézőt képes fogadni évente. A jelenlegimű-sorpolitika szerint ennek körülbelül a felelehet gyerek. Nem kell nagy bátorság annakkimondásához, hogy kétszer-háromszor ennyigyermeket be lehetne, be kellene vinni aszínházba. S ha a reális igény ennyivel nagyobb,akkor függetlenül az Arany János Színházpillanatnyi helyzetétől, mindenképpen lépni kell!

A költségvetési intézménytőla vállalkozásig

A következő néhány évben, az átmenet idősza-kában elképzelésem szerint minden létező szín-házi intézmény és minden megszülető színházivállalkozás számíthat valamilyen közvetlen vagyközvetett támogatásra. Ez természetesen nemjelenti azt, hogy mindenki automatikusan jut tá-mogatáshoz, illetve azt sem, hogy aki egyszervalamilyen támogatásban részesült, az már min-dig építhet erre. A közvetlen anyagi segítség, le-het rendszeres (intézményfinanszírozás vagymás, speciális szerződés által szabályozott jut-tatás) vagy alkalmi (pályázati úton elnyert pro-dukciós támogatás, esetleg meghatározott célegyszeri finanszírozása). Az előbbi feltételezi,hogy a központi és önkormányzati költségvetés-ben továbbra is szerepelni fog a színházi intéz-mények támogatása, az utóbbi pedig azt, hogyállami vagy független (magán) alapok és alapít-ványok jönnek létre úgy, hogy forrásukat rész-ben az állami költségvetés biztosítja. A közvetetttámogatások köre igen változatos lehet, de kö-zös jellemzőjük, hogy a támogatott intézményvagy tevékenység valamilyen kedvezménybenrészesül, valamilyen előnyt élvez, ami kifejezhetőugyan pénzben, de a valóságban mégsem je-lentkezik összegszerű költségvetési tételként.

Színházi előadást létrehozni csak arra alkal-mas színházi térben lehet. Alkalmanként elvilegbárhol tartható egy-egy előadás (amennyiben atechnikai feltételek megteremthetőek), azonbanrendszeres játszásra csak speciális adottságok-kal, felszereltséggel rendelkező épület vagyépületrész alkalmas. Színházépületeink egy ré-sze mulatóból, moziból lett színházzá átalakítva,másik része eleve színháznak épült. Különösenaz utóbbiaknál az épület kialakítása szinteteljesen kizárja, hogy más célra használják őket.Stúdiószínház kialakítása elsősorban technikaifel-szerelés kérdése, ezért elképzelhető másfel-használásuk. Mivel azonban stúdiószínházamúgy is kevés van, a jövőben újabb játszóhe-lyek létesítésével, nem pedig megszüntetésévelszámolhatunk.

Olasz Ági, Kaszás Géza és Kolti Helga a Tar-tuffe-ben (Független Színpad) (Koncz Zsuzsafelvétele)

A tulajdonos szempontjából a következőévekben jelentős változás nem lesz: a színház-épületek, színháztermek az állam, illetve az ön-kormányzatok tulajdonában maradnak. Ez aztjelenti, hogy fenntartásuk, felújításuk, rekonst-rukciójuk a tulajdonos feladata lesz, aki ennekanyagi terhét - a költségvetésen kívül - másraáthárítani nem tudja. Olyan színház, amely a tu-lajdonosnak, az államnak, adó, bérleti díj vagyegyéb formában hasznot hoz, csak a televízió ésa show business domináns jelenléte mellett

képzelhető el. Amennyire nem tartomvalószínű-nek a színházépületek privatizálását,ugyanúgy nem valószínű, hogy a közeljövőbenmagántőkéből színház épülne. Kivéve azt aesetet, ami-kor például egy szálloda építésénéla telektulajdonos (a város) feltételként szabja,hogy az épületben színháztermet létesítsenek.Ebben az esetben az idegenforgalomhozszervesen kapcsolódhatna a show business.Valószínűsíthető, hogy kis befogadóképességűstúdiószínházak építésére, pontosabbanvalamely létező épület-be való beépítésére, jónéhány esetben sor kerül majd. Mivel ezeknél azépítési és a működési költségek viszonylagalacsonyak, elképzelhető, hogy gazdálkodóegységek vagy magánszemélyek is fantáziátlátnak a befektetésben, támoga-


Egri Kati és Eperjes Károly A hetvenkedőkatonában (Radnóti Miklós Színház)

tásban. A magántőke, a magánvállalkozói szféramegjelenésére lehetőség van még mobil színhá-zi fény- és hangtechnika bérbeadásában, dísz-let-, jelmezkészítésben és -kölcsönzésben,színházi bemutató propagandakampányánakmegszervezésében stb.

1. A színház mint költségvetési intézmény

Költségvetési intézményt az állam vagy az ön-kormányzat alapíthat és tarthat fenn. Költségve-tési intézményi keretek között várhatóan egyrekevesebb tevékenység, szolgáltatás realizálódikmajd, egyre bővül az a kör, ami a hagyományosköltségvetési szférát más, az államnak közvetle-nül alá nem rendelt intézményi formákkal (egye-sületek, alapítványok stb.) helyettesíti. A jelzetttendencia teljes mértékben megegyezik az államérdekeivel, amely közvetlen költségvetési kiadá-sait visszafogni, csökkenteni igyekszik. A szín-ház mint költségvetési intézmény ki van téveennek a veszélynek. Szinte teljesbizonyossággal állítható, hogy a jelenlegiintézményi kör nem védhető meg teljesegészében. Az új helyzetre fel kell készülni, aszakmai szervezetek bevonásával,támogatásával javaslatokat kell kidolgoz-ni.Elsőrendű feladat kijelölni azon intézményeket,amelyeknek fönntartása egyértelműen azállamra hárul. Evidens, hogy ilyennek kell tekin-teni a Nemzeti Színházat (mint ahogy az isegyértelmű, hogy nem kell ilyennek tekinteni ajelenlegi minisztériumi színházak teljes körét).El-

képzelhető, hogy a Nemzeti Színház mellett költ-ségvetési intézmények maradhatnak a vidéki ésfővárosi többtagozatú színházak, valamint a fő-város „nemzeti színháza", a városi színház. Ezutóbbi a városi polgárság reprezentatív színházalehetne (ilyen például a Vígszínház a Pesti Szín-házzal). Mérlegelés kérdése, hogy ezen kívül afővárosi önkormányzat milyen módon gondos-kodik speciális funkciójú színházairól, amelyek-nek folyamatos működésében és viszonylag ol-csó helyáraiban egyértelmű közösségi érdek fe-jeződik ki (bábszínház, gyermekszínház, mű-vészszínház). Úgy gondolom, hosszú távonnem, de az átmenet ideje alatt feltétlenül na-gyobb garanciát jelent a biztonságos fennmara-dásra a költségvetési szférához való tartozás.

A színházakat költségvetési intézménykéntaddig érdemes működtetni, amíg ez a státuselőnyös számukra. Ezért egyáltalán nem mind-egy, hogy a közszolgálati törvényhez kapcsoló-dó ágazati szabályozás milyen kereteket biztosítmajd (gazdasági, pénzügyi, bérkötöttségek, bü-rokratikus felügyelet és ügyintézés stb. szem-pontjából) a működésükhöz.

2. A színház mint költségvetésiintézményben működő vállalkozás

A színházépületek, színháztermek állami és ön-kormányzati tulajdonban vannak, így a tulajdo-nos kötelessége gondoskodni az épület karban-tartásáról, működtetéséről. Ha kivételes esetbena színházépületet (illetve azt az ingatlant, amely-ben a színházterem van) visszaadják eredetitulajdonosának, akkor ott a színházitevékenység valószínűleg megszűnik (mint azEgyetemi

Színpad esetében történt). Jelenleg az a gyakor-lat, hogy ahol az állam vagy az önkormányzat atulajdonos, ott az épületben működő színház azállam vagy az önkormányzat költségvetési intéz-ménye. Ezért keletkezik az a látszat, hogy a szín-ház nem más, mint az épület és a benne dolgozótársulat (azaz költségvetési intézmény) elvá-laszthatatlan összetartozása. Pedig ez egyálta-lán nem természettörvény. Elgondolható az egy-ség megbontása úgy, hogy az épületet a tulajdo-nos költségvetési intézményként működteti, s azabban dolgozó, alkotó művészek mint függetlenvállalkozók jelennek meg. A költségvetési intéz-mény üzemelteti az épületet, színházi előadá-sokra alkalmas állapotban tartja. Ezen kiadásokugyanis egyáltalán nem függenek attól, ki és mi-lyen színházat csinál az épületben. A költségve-tési intézmény állja az épület tágan értelmezettrezsiköltségeit a közműköltségektől, a bérleti dí-jaktól a technikai és adminisztratív személyzetbérköltségéig, valamint gondoskodik az épületállagának megóvásáról, technikai felszerelésé-nek fejlesztéséről. Ezek a költségek - olykorsajnos az utóbbi kettő kivételével - ma iselsőbbséget élveznek: arra még nem volt példa,hogy a színház ne fizette volna ki a villany-számlát - még akkor sem, ha az a tervezettnélnagyobb lett az áremelés miatt -, viszont szintemindenki tud példát arra, hogy anyagi nehézsé-gek miatt elmaradtak bemutatók, csökkentettéka tervezett előadásszámot, nem fizettek jutalmatstb.

A színházak működtetésének fix költségei vi-szonylag pontosan, jól tervezhetők, ezért a tulaj-donos pontosan tudja, milyen terhek elviselésé-vel kell minimálisan számolnia. Ez a körülményaz újra erősödő bázisszemléletű pénzügyi gon-dolkodásnak bizonyára kedvére való. A színházdolgozói - a közszolgálati törvénynek megfele-lően - kedvező anyagi megbecsülést élveznek,az üzemigazgató pontosan tudja, mire van fede-zete, és a maradványérdekeltség elve alapjánigyekszik jól gazdálkodni. Az önkormányzat ez-zel a konstrukcióval tiszta helyzetet teremt azépületbe „belépő" művészek számára: pályázatvagy „versenytárgyalás" után szerződést köt egyvállalkozó művésszel (művészcsoporttal) vagyszínházi menedzserrel. A tulajdonos a szerző-désben meghatározott időre, meghatározott fel-tételek mellett a színházat a vállalkozó rendelke-zésére bocsátja. A szerződés pontosan rögzíti,milyen karakterű színházat akar létrehozni a vál-lalkozó, valamint azt, hogy a tulajdonos hány elő-adást kíván évadonként. A feltételek között na-gyon pontosan tisztázandó: mit, mennyi szolgál-tatást kap a vállalkozó ingyen, hiszen mindenezen túl jelentkező igénye (plusz előadások, pró-bák) pénzbe fognak kerülni, s ezt - amennyirelehetséges - terveznie kell.


Az önkormányzata szerződésben kinyilvánít-ja, hogy a terv megvalósításához

további támogatást biztosít (s erre évibontásban garanciát vállal),

lehetővé teszi pályázat benyújtását az ön-kormányzati színházi alapból produkcióstámogatás elnyerésére, illetve

további támogatást nincs szándékábanadni.

A szerződött színházi vállalkozásnak ezekutána bemutatók és a játszás költségeit (beleért-ve az összes járulékos költséget) a jegybevéte-lekből, valamint az egyéb támogatásokból, köl-csönökből, szponzorálásból stb. kell fedeznie.Az előzetes számítások szerint a művészi mun-kára „lecsupaszított" költségek és a jelzett bevé-telek beállíthatók nullszaldós egyenlegre. Ha avárakozással ellentétben mégis létrejönne üzletiszínház, akkor az önkormányzat megszünteti aköltségvetési intézményt, s az épület fenntartá-sát, üzemeltetését is a vállalkozóra bízza, eset-leg tulajdona után haszonrészesedést kér.

A vázolt modell bármilyen színházi vállalko-zás esetén alkalmazható az állandó társulattaldolgozó művészszínháztól az „en suite" játszószórakoztató színházig. Több példa is igazolja,hogy ez a konstrukció működőképes. Lényegé-ben ilyen formában kapta meg a Merlin Színház afővárosi önkormányzat klubját, de tulajdonkép-pen így működnek az egyetemeken létrehozottszínházak is (Szkéné, Egyetemi Színpad). Lé-nyeges szempont, hogy ez a forma nem kíván ki-zárólagosságot, kipróbálása kézenfekvő mindenolyan esetben, amikor az épület és a társulat„egysége" már megszűnt (például az ArizonaSzínházban), vagy amikor a társulatra épülő in-tézményi forma még nem jött létre (új játszási he-lyek esetén). A modell sajátossága, hogy a vál-lalkozás kudarcba is fulladhat: több bukást egy-más után biztosan nem tud elviselni, hiszen mi-közben a tervezett bevételektől elesik, kiadásaijelentős mértékben nőnek. Amennyire elfogad-ható - kívülről szemlélve a dolgot - a bukás le-hetősége, ugyanannyira érthető az is, hogy avállalkozó - ezt megelőzendő - korrekt feltéte-leket és lehetőleg minél több garanciát akar. Mi-vel mögötte, a költségvetési intézménnyel ellen-tétben, nem áll stabil támaszként az állam, biz-tosra kell mennie: tudnia kell például már az évelején, hogy a szeptemberi évadkezdésnek van-e fedezete. Ígéretekre, reményekre nem lehettervezőt felkérni, díszletet csináltatni, színésztszerződtetni. Ennek átlátása komoly fele-lősséget ró a közpénzekkel gazdálkodó állami ésönkormányzati hivatalokra, a jelenlegi viszonyokközött majdnem megoldhatatlan helyzetet te-remtve. Tud-e az önkormányzata folyó pénzügyiéven túl is kötelezettséget vállalni, köthet-eszerződést több évre szóló program finanszíro-

Lengyel Kati és Györgyi Anna a Test-vér-harc-ban (Arany János Színház) (Sárközi Mariannafelvételei)

zására? Lehet-e vállalkozást és költségvetésiintézményeket egyszerre pályáztatni? Aköltség-vetési intézményeknekalulfinanszírozásukat enyhítő „talált pénz" azelnyert összeg, szinte függetlenül attól, mikorkapják. A vállalkozás számára ugyanez élet-halál kérdése; a vállalkozó ugyanis ideig-óráigmozgósíthatja ugyan szerény tartalékait,kölcsönöket vehet fel, de pontosan, időben kelltudnia, mire számíthat. Ezért nem történhetmeg az, hogy a januárban esedékes szerződéstáprilisban írják alá, hogy a pályázatmeghirdetése, elbírálása hónapokat csússzon,késsen stb.

A strukturális változás során elsősorban a tá-mogatási összeg újrafelosztásával (nem jelen-tős támogatásnövekedéssel és végképp nem ta-karékoskodással) kell számolni, ezért az önkor-mányzatnak szabad kezet kell kapnia a rendel-kezésére álló pénz elosztásában. A fővárosbana költségvetési és önkormányzati támogatás ré-szesedési aránya legegyszerűbben az előbbi-nek az intézmények finanszírozására, az utóbbi-nak a színházi alap növelésére való fordításáttenné lehetővé. Ez a felvetés (ami nem célkitű-zés, hanem az elosztás egyik lehetséges módja)egyben választ ad arra a kérdésre is, hogyan il-leszthető egy ilyen szerkezet a finanszírozás je-lenlegi általános rendszeréhez.

Az államnak, és az önkormányzatnak még kétfeltételt kell garantálnia. Biztosítania kell a ver-senysemleges helyzetet: minden vállalkozónaklehetőséget kell adni, hogy valamilyen támoga

tás elnyeréséért versenyre keljen. Célszerű lesza költségvetési intézményeket külön pályáztatni,ha az új helyzetben egyáltalán kell pályázniuk.Garanciális elem a pályázat volumenének érték-álló stabilitása. A folyamatos munkát nyilvánva-lóan lehetetlenné teszi az elnyerhető összegszélsőséges ingadozása. Természetesen eznem mond ellent annak, hogy folyamatosanelemezni kell az elosztás módját és eredmé-nyességét, és a változó igényeknek, körülmé-nyeknek megfelelően változtatni kell a kialakultgyakorlaton. Törekedni kell a párhuzamos pá-lyáztatás elkerülésére, bár ennek lehetőségét ki-zárni teljes mértékben nem lehet és nem is kell.Igen csekély a valószínűsége annak, hogy a vál-lalkozó az ellenőrzés, az egyeztetés hiányávalvisszaélve, pályázati pénzből fog meggazda-godni.

3. A színház mint vállalkozás

Ezt a formációt egy adott összefüggésben márérintettük az előző pontban. A leszűkítő fogalma-zásokkal ellentétben a vállalkozást tágabban ér-telmezem az üzleti vállalkozásnál. A színházivállalkozás az államtól és az önkormányzattólfüggetlen kezdeményezés, s ebből a szempont-ból közömbös, hogy a jogszabályok kínálta lehe-tőségek közül milyen formát választ. A színház -működjék akár költségvetési intézményben,vagy valamilyen gazdasági egység adja át időle-gesen termét színjátszás céljára - lényegébennonprofit vállalkozás. Átfogó szabályozás hiá-nyában pontosabb talán úgy fogalmazni: jellegé-ben és számos vonatkozásában nonprofit. Anonprofit szektorban azonban éppen a kultúraszempontjából legfontosabb, közhasznúszolgál-


Prókay Annamária és Kaszás Attila a Leonce ésLénában (Budapesti Kamaraszínház) (KonczZsuzsa felvétele)

tatást nyújtó szervezetek szabályozása hiány-zik. Ezért is keresik jobb híján a színházivállalkozások is az alapítványi formával akapcsolatot. Ha közhasznú társaságokformájában jöhetné-nek létre színházivállalkozások, s az adórend-szer ezeketcéljaiknak, értéküknek megfelelően ismerné el,ez jelentős mértékben fokozná a vál-lalkozókedvet. A társulatok egy részének fel-bomlásával, egyáltalán a státusban foglalkozta-tottak létszámának csökkenésével, egyre többművész kerül „vállalkozói" helyzetbe. Valódi al-ternatívát a jelenlegi, „részben feketén" működőhakni helyett a színházi vállalkozási lehetőségekgazdag kínálata jelenthet. Igen komoly problémaviszont a művészek tájékozatlansága a meglévőlehetőségekről. A színházi szakma érdekvédelmiszervezetei - különösen a Színházi DolgozókSzakszervezete - még mindig sokkal inkább tö-rődnek a viszonylag jó helyzetben, szerződés-ben lévők bérharcaival, mint a munkanélküliektájékoztatásával, segítésével. Tájékoztató kiad-ványok, előadások, vállalkozási jogsegélyirodakellene, hogy mindenki segítséget kaphassongondjai megoldásához, illetve ahhoz, hogy fel-készülhessen az új helyzetre.

Tájékozatlanság és félreértések okozzák azüzleti színházzal kapcsolatos túlzott, teljesíthe-tetlen elvárásokat is. Sokan az üzleti színházzalazonosítják az állami támogatás biztos hátteré-vel „vállalkozók" ügyeskedését. Magyarorszá-gon a szó igazi értelmében vett színházi vállalko-zás önmagában nem lehet üzlet. Az üzleti vállal-kozáshoz sok pénz kell, s aki a pénzt adja, azha-

szon reményében befektet, s ebben a pillanat-ban máris bérleti díjért lesz a színházépület, azállami támogatás megszűnik, a szponzorok el-tűnnek - hiszen nem szívesen dugnak pénztbárki zsebébe minden erkölcsi vagy anyagi ha-szon nélkül -, marad a kiadás és bevétel egyen-lege, s ha ez deficites, a vállalkozás megbukik.

Kivételt talán csak az az eset jelentene,amelyben a színházi vállalkozás csak része egyvele szorosan összekapcsolódó vállalkozás-rendszernek, és így egy-egy produkció veszte-ségét megéri vállalni, a vállalkozás egyéb része-inek hasznából kipótolni, mert ez hosszú távonaz egész vállalkozás sikerességéhez járul hoz-zá, esetleg a produkció megfelelően nagy szériaután, maga is rentábilis lesz. Ehhez akérdéskörhöz kapcsolódik a többször, többhelyen vitatott és sok félreértésre okot adóPesti Broadway-koncepció is.

Ha nem éreznénk ironikus felhangot az elne-vezésben, nagyképűnek tűnne a jelzős szerke-zet, hiszen New Yorkban a Broadway mentén,olyan távolságon, mint amilyen az Andrássy út-nak az Operától az Oktogonig terjedő része, kö-rülbelül nyolcvan színház van. Az Operaháztól akörútig terjedő városrészt valóban a színházakjelenléte értékeli fel elsősorban. Ezt ajánlatosfigyelembe venni, amikor erre a területreváros-rendezési, rekonstrukciós, rehabilitációstervek készülnek. Nem szerencsés azonban aszórakoztatónegyed elnevezés, mert inkábbijesztő, mint vonzó tartalmakat foglal magába.Maradjunk a színháznál: első lépésként fel kelle-ne mérni, hogy az adott területen, elsősorban aNagymező utca környékén hány olyan üres te-lek, belső udvar, pince stb. van, amelyben ké-sőbb színházat lehetne kialakítani. Ezután min-

den tervkészítéskor, tenderkiíráskor figyelemmelkellene lenni erre a lehetőségre, s feltétel-kéntlehetne szabni a szállodaépítőnek, hogy építsenszínháztermet, fel lehetne hívni a befektetőkfigyelmét egy-egy udvar vagy pince kapcsolódóbeépítésére stb. Pontosan a szórakoz-tatónegyed kialakulásának velejárója, hogy astúdiószínháznak alkalmas pincében egyszer-csak kocsma vagy más műintézet nyílik. Termé-szetesen a már meglévő színházaknak sem kellölbe tett kézzel ülniük. A második pontban vázoltstrukturális átalakulás lehetősége, éppen azérintett színházak „előélete" miatt, talán itta leg-jobb. Ehhez, a tulajdonviszonyok tisztázásaután, további jelentős támogatást adhat az ön-kormányzat (például a Moulin Rouge visszake-rülése az Operettszínházhoz vagy más vendég-látóipari egység összekapcsolása valamelyikszínházzal). Amit viszont a színházak helyettnem tehet meg senki: szervezeti átalakulással(vagy anélkül) el kell indulniuk egy profi, piaciműködés felé. Ehhez tehetséges és fantáziadúsfiatal szakemberekből új managementeket kellszervezni. Amíg ilyen kevés színházról van szó,addig különböző profiljuk lévén, nem jelentenekigazán konkurenciát egymásnak, tehát azegyüttműködés minden művészi, technikai lehe-tőségét meg kell ragadniuk. Igen fontos lenne,hogy a szórakoztatónegyed hangsúlyozásábólne keletkezzék újabb félreértés, a Radnóti Szín-háznak nem kell profilt váltania, sőt amennyibena Tinódi moziból valóban színház lesz, annaksem kell feltétlenül szórakoztató profilt kialakíta-nia. Ma még talán bátortalannak tűnik az üzletiszféra válasza a hívó szóra, de bátortalanságát akörülményekben rejlő rengeteg bizonytalanságmotiválja. Amikor a tulajdonviszonyok végreegyértelműen átláthatók lesznek, az érintett ön-kormányzatok egyezségre lépnek, tisztázva azazonos szándékokon nyugvófeladat-és munka-megosztást, az itt működő színházak felébred-nek Csipkerózsika-álmukból, akkor elmúlik a tő-ke bizonytalansága, és belép az átalakításba, ta-lán még olyan pontokon is, amelyekre nem isgondolunk. A tőkemozgások előbb-utóbb elérika színházakat is, s amit nem tudunk megvédeni,azt felfalja a show business.

A centrum, a periféria és a jövő

A színházról is elmondható, mint annyi minden

másról, hogy az üzleti siker és a művészi érték

ritkán találkozik. Mindenesetre az, hogy valamiüzleti siker vagy művészi érték szempontjábólmilyen minőséget képvisel, este héttől tízig eldől,ha nem is egyszer és mindenkorra. A távol ma-radt közönség többet nem jön el (és nem is fizet),a nem látott előadásnak csak a legendája a mi-énk: a nosztalgikus „óh, milyen lehetett" sóhaja.Az üzleti siker nézőszámban, előadásszámban,


bevételben számol, bár esztétikai minőségévelez nem biztos, hogy szinkronban van. Ha egydarab tíz éve van műsoron, ha már az ezredikelő-adása is megvolt, a számok lefegyvereznek:valami plusznak csak kell benne lenni, ha ilyensok embert behoz a színházba. Persze a sikert„csinálják", a siker hangos, hiszen az üzlet mindigarrogáns. Eladni akar, s ezért mindent megtesz,például mindent megvesz, ami növeli az eladha-tóságot. A siker sikert, a pénz pénzt fiai - ez akövetkezetes logika működik mindenkor. Az üz-let a centrumba tart: ott hivalkodik a fényes bul-váron, a szuperpalotában, ha lehet, akár a stadi-onban. Ez a természetes. Ezért résztvevőkéntörülni kell neki, mert hasznot hoz, dicsőséget.Nézőként kívánatos mielőbb látni: ami sikeres,az sokba kerül, de a magas helyárral megve-szem magamnak azt az érzést is, hogy ami ilyendrága, az csak jó lehet. Viszont kulturális hivatal-nokként nem biztatni és segíteni kell ezt a jelen-séget, hanem rezignáltan tudomásul venni.

A művészet másként viselkedik, bár a szín-házban - ha nem is üzleti szempontból - mégisazt keresi, van-e közönsége? Értékét azonbannem az a pár ezer néző adja, aki elmegy, beté-ved, beszerveződik az előadásra. Hanem mi?Örök kérdés, örökös kétely: van-e rá érvényesválasz? A művészet kevés fogódzót talál, hogysaját értékét lemérje - nem a közönség rajongá-sa vagy elutasítása a mérce. Bizonytalanságáttetézi azzal, hogy mindig új utakra indul, mindig alehetetlent kísérti. Rengeteg közösen elszenve-dett kudarc vezet az igazán maradandó érték-hez. Ha ilyen színházat nézünk, megrendülé-sünkben számos színházi és színházon túli él-mény keveredik. Nem tudjuk, de érezzük, hogyott van mögötte sok-sok olyan színházi este, ala-kítás, látvány stb. esszenciája, amit már csakéletkorunknál fogva sem láthattunk. A művészetnem bírja hangerővel, nem képes túlharsogni eharsány kor megnövekedett alapzaját. Fontos-ságának tudatában is csendes, ezért segítségreszorul. A hivatal, az állam kötelessége megadniazt a támogatást, amellyel már esélye lesz, hogytalálkozzék közönségével. A találkozás - vékonypénztárcájú diákokkal, egzaltált, zavarodottértelmiségiekkel - a periférián, de legalábbiskiszorított helyzetben jön létre. Ne akarjuk hát acentrumba kényszeríteni, ne akarjuk kötelezővétenni: ne legyen mindenkié.

Végül néhány szót arról, mi következik az álta-lam felvázolt irányból, mi lesz 2000-ig. A leg-fontosabb, hogy lesz körülbelül tizenöt új hely,ahol új színházak játszanak: egy-két hagyomá-nyos nagyszínház (az egyik talán az új NemzetiSzínház), három-négy kamaraszínház méretűkisszínház és nyolc-tíz új stúdiószínház. Az ál-landó társulatok száma nem változiklényegesen, bár egészen más neveken, másprofillal mű-ködnek majd, minta maiak. Lesz öt-hat színházi

Udvaros Dorottya és Végvári Tamás a Háromnővérben (Katona József Színház) (Ikládi Lászlófelvétele)

műhely, többségük független státusú stúdiószín-házban. Az új színházépületben nagyrészt aszínházművészet nyer új teret, a régi épületektöbbségét szórakoztató színházak foglalják el,talán csak annak a két-három művészszínház-nak a kivételével, amelyek továbbra is hagyomá-nyos színházi térben dolgoznak majd. A művé-szeti műhelyeket bátran támogatja az állam, aszínházak többsége azonban nonprofit jelleggeldolgozik. A szórakoztató színházak között éleslesz a verseny, s anyagilag mindenképp megérisikeresnek lenni.

Lesz néhány rekonstrukció, a Vígszínház utánátépítik a Madách Színházat, felújítják a NemzetiSzínházat, és teljes rekonstrukciót végeznek azOperettszínház épületén. A független, alternatívszínházaknak két - egymással rivalizáló - köz-pontja szerveződik, mert lesznek, akik az„alternatívát" is elutasítják.

A színházi kínálat gazdagodik, anagyszínházak ugyan kevesebbfélét játszanak,viszont nagy választékkal lesznek jelen astúdiószínházak, kisszínházak. Minden színházműsorát közli, színes hírekkel, kritikákkal jelenikmeg minden héten a Budapesti Színlap. ABudapesti Színházi Központ (ami egyháromszemélyes menedzseriroda) mindenévben kiadja a főváros színházi év-könyvét,dokumentálva valamennyi eseményt, atársulatok, a bemutatók, a vendégjátékokadatait, valamint a legfontosabb statisztikákat.Lesz a fővárosban négy-öt színitanoda, semellett a színházi műhelyek többségébenképzés is folyik.

A Pesti Broadway fényesen ragyog. A jelzetttizenöt új színháznak több mint fele itt létesül,bizonyítván, hogy az üzlet eltűri a másságot,ha nincs belőle kára. És azt is, hogyfüggetlen, a maga periferikus helyzetét még acentrumban is meg tudja őrizni (esetlegaprópénzre tudja válta-ni).

Így lesz vagy másképp? Ki tudja... Hogyjövő-képem 1992-ben pesszimista vagyoptimista volt-e, majd eldöntik a tények.

Kzfev

ais

E

SÁNDOR L. ISTVÁN

ALTERNATÍV MODELLKAZINCBARCIKA '92

azincbarcika több mint húsz éve ad otthont a kétévenként megrende-ett amatőr színházi fesztiváloknak. Ahogy változott a világ, úgy változott asztivál is; módosult az amatőrség tartalma, kiegészült a fesztivál elne-

ezése az alternatív jelzővel is. Az utóbbi években az ilyen jellegű elő-dásokra került a hangsúly, sőt megjelentek a találkozón olyan produkciók, amelyek a hivatásos és az alternatív színjátszás határterületeit kép-

viselik. Ezért szólhatnak többről a most következő beszélgetések, nem-csak az amatőr és alternatív színjátszásról. Ezért érinthetik a magyarszínház Kazincbarcikán messze túl mutató problémáit is. A párbeszédlehetőségét is ígéri ez a forma. Egyenként készültek a beszélgetések,

mégis egymásnak felelnek. Polifon polémiává, többszólamú párbeszéd-dé álltak össze.

Ascher Tamás (született 1949-ben) 1973-tól akaposvári Csiky Gergely Színház rendezője,1981-től főrendezője. Rövid ideig a NemzetiSzínházban dolgozott, jelenleg a Katona Jó-zsef Színháznak is tagja. A párizsi EurópaSzínház egyik alapító tagja. Egyike azon kevésmagyar rendezőknek, aki minden iránybannyitott, a hivatásos és az amatőr, illetve az al-ternatív színházi jelenségeket egyaránt figye-lemmel kíséri. Nemcsak munkásságára jel-lemző a szintetizálásra való hajlam, hanem eszínházi területek közötti viszony alakításá-ban játszott szerepére is.

- Mi vonz téged Kazincbarcikára?- Ruszt József egyik visszaemlékezésében

államosított demonstrációknak nevezte a ka-zincbarcikai amatőr színházi fesztiválokat. Sze-rinte a hatóság - miközben ellenőrzése alá vontaaz alternatív színjátszást - úgy tett, minthavalóban érdeklődne művészi eredményeik iránt,és valóban érdeke volna az, hogy ezek a társula-tok kommunikáljanak egymással. Valamifélekarámnak készült Kazincbarcika, megóvta anagy-közönségtől az amatőr színjátszást;maradjanak csak meg a zárt szubkultúra kereteiközött. Nyilván ott voltak a fesztiválon a spiclik ésa besúgók is. Mert miközben ezek az„államosított demonstrációk" létrejöttek,aközben (a hetvenes évek közepére) a legtöbbalternatív színházat igyekeztek agyonütni.Teljesen a perifériára szorították FodorTamásék társulatát- állandó politikaimacerálásnak voltak kitéve. Szétverték PaálIstván színházát Szegeden, Lengyel Pálé-kétMiskolcon. Külföldre kényszerítették HalászPéteréket. Egészében lehetetlen életfeltételekközé szorították az alternatív színjátszást. Éseközben a hivatalosság úgynevezett amatőrfesztiválokat rendezett Kazincbarcikán azokszámára, akik mindezek után is képesek voltakéletben maradni. Ebben tényleg annak a bizo-nyos puha diktatúrának a démoni, groteszk két-arcúsága mutatkozott meg.

Értem Ruszt szarkazmusát, ahogy Kazinc-

barcikáról beszél; nekem azonban - aki évekkel

később kerültem kapcsolatba vele - mást jelent

ez a fesztivál. 1976-ban hívtak először zsűritag-

nak, és attól kezdve rendszeresen ott voltam.

Ezekben az években fokozatosan gyengült az a

hivatalos figyelem, amely miatt rébuszokban

vagy allegóriákban kellett beszélgetnünk a

más-nap délelőtti értékelő megbeszéléseken,

ahol elemeztük az előadásokat, vitázva az

alkotókkal és a közönséggel. Ezek a

beszélgetések az évek során valóságos politikai

és művészeti diskurzusokká alakultak át,

mindenféle félelem és óvatosság nélküli

eszmecserékké.Számomra a kazincbarcikai fesztivál mindig is

alkalmas volt arra, hogy a teatralitásnak ésegyáltalán a színházcsinálásnak egy másféle at-moszférájába kerüljek, mint amilyet a hivatásosszínházakban megszoktam. Lehetőséget jelen-tett, hogy kapcsolatba kerüljek másfajta életstra-tégiákkal és magatartásokkal. Számomra min-dig ellenszenves volt minden, az abszolút hivata-losság világához tartozó intézmény. A kaposváriszínház tagjaként is konfliktusos és skrupulózusvolta viszonyom azzal a ténnyel, hogy hivatásosszínházban működöm. Lelkifurdalásom nem voltpolitikai természetű. Azok a vidéki színházak,amelyek közé a kaposvári is tartozott, szembenálltak a hivatalos színházi világgal. Undorodtunkattól a politikai és társadalmi struktúrától, amelykörülvett bennünket. Színházat csinálva próbál-tunk meg ellentmondani ennek a közegnek.Igyekeztünk másfajta értékrendet felmutatni,mint amit a hivatalosság ránk kényszerített, vagyegyszerűen csak gondossággal és minőséggeligyekeztünk a munkánkat végezni; így szegül-tünk szembe azzal a vacak, lélektelen ésslendrián világgal.

Amikor a skrupulusaimról beszélek, nem arragondolok, hogy megfelelni kényszerültem volnabármiféle politikai kívánalomnak, vagy hazud-nom kellett volna a színpadon. Inkább arról vanszó, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hiva-tásos színházban dolgozni - még ha ez egyolyan típusú színház volt is, mint a kaposvári,

majd később a Katona - rengeteg művészikompromisszumot igényelt. Ez az üzemszerűenműködő, állami keretek között létező repertoár-színház természetéből fakadt. Soha nem való-sulhatott meg az a fajta töprengő, elmélyülő,szinte mindent kockáztató alkotómunka, amiteszményinek vélek. Hogy egy-egy előadássalmindent kockára tehessünk, hogy szinte teljesenelölről kezdhessük a színházról való gondolko-dást. Talán meglepő, hogy ezt mondom, de sze-rintem az előadásaimban nem lelhető fel a koc-káztatásnak és a kísérletezésnek ez az attitűdje.Nagyon hiszek abban a színházi munkában, ab-ban a szintetizáló színházban, amit megvalósítaniigyekszünk, de valamiféle nosztalgia, valami-lyen erős vonzás mindig is húzott az avantgárdés kísérletező színházak felé. Meghatározó szín-házi élményeim közé tartozik Grotowski és Kan-tor munkássága. Az a mélységesen erős indivi-dualitás, ami ezeknek a mestereknek a munkái-ból árad. Éppen ez hiányzik a magyar színház-ból. Ilyen típusú mesterek nincsenek közöttünk.Vonz engem az alternatív színjátszás felé az is,hogy - mint számos kortársam, akik a hatvanasévekben nőttünk fel - én is a dadaizmus, a szür-realizmus, az underground és az avantgárd kü-lönféle zenei, képzőművészeti és irodalmi irány-zatainak vonzásában éltem. A Nagyvilágon, lo-nescón, Becketten, Kafkán nevelkedtem. A Bu-dapest Kamaraegyüttes és az Új Zenei Stúdiókoncertjeire jártam, Perneczky Géza képzőmű-vészeti előadásait hallgattam az Egyetemi Szín-padon. De ennek a klasszikus avantgardizmus-nak, mindannak, ami a huszadik századi életér-zést kifejezi, nem volt Magyarországon igaziszínházi megfelelője. Illetve valamelyest mégislétezett a hetvenes évek közepéig Halász Péte-rék színházában, a hetvenes-nyolcvanas évekfordulóján Fodor Tamásék színházában és né-hány más, sokkal rövidebb életű együttes mun-káiban. (Olyan társulatokra gondolok, minta He-gedüs Tibor vezette Utcaszínház vagy Gaál Er-zsi különböző csoportjai a nyolcvanas években.)Ilyen típusú törekvések nagyon hiányoztak (éshiányoznak ma is) a magyar hivatalos színház-ból. Nemcsak a hetvenes évek unalmas és kelle-mes pesti színházából, hanem azokból a prog-resszív vidéki csapatokból is, amelyeknek egyi-kében én is dolgoztam. Talán az egyetlen kivételÁcs János és Eörsi István minden tekintetben ki-magasló Marat-előadása, amelynek irgalmatla-nul erős politikai töltésén túl legnagyobb erénye,

ASCHER TAMÁS

GYMÁSIKLEHETŐSÉG

▲ KAZINCBARCIKA '92 ▲

hogy integrálni tudta az előző évtized amatőrszínházi eredményeit - már azért is, mert Ácsebből a miliőből érkezett.

Abban az évben kerültél a Nemzeti Szín-házhoz is, amikor először jártál Kazincbarcikán.

- Kétségtelen, hogy azok a problémáim,amelyek a hivatalos színházban való működés-ből következtek, fokozódtak azáltal, hogy '78-ban - valamiféle állami intencióra - a NemzetiSzínházba került a kaposvári színház társulatá-nak egy része. A Nemzetiben való létezés szá-momra is - természetesen még fokozottabbmértékben Zsámbékinak és Székelynek - ál-landó küzdelmet jelentett. Szüntelen harcot apárttal, a belüggyel, a fölöttes kulturális hatósá-gokkal, a színészek ízlésével, a Nemzeti Színházmélységesen kommunista, illetve ostobán bü-rokratikus és hierarchikus struktúrájával. Annálfontosabb volt tehát számomra, hogy Kazincbar-cikán beleszippanthattam a szabadabb levegő-be.

- A kísérletező színház iránti vonzalmad el-lenpontot jelent számodra a hivatásos színházkötöttségeivel, formai lehetőségeivel szemben?

Nem érzem ezt ellentétnek, mert azt afajta színházat, amit én is művelek, szintetikusszín-háznak tartom, amiben benne vannakennek a másfajta színházcsinálásnak az elemeiis. Hozzátenném még, hogy ami az emberszámára fontos, amit mint néző mohón befogad,nem azonos azzal, amit megcsinálni képes. Asaját színházi fejlődésemet meglehetősen lassúfolyamatnak tartom. Rendkívül apró léptekkelhaladva próbálom tágítani az általam használtszínházi nyelvet. Noha elméletben szeretnékvalamiféle életmű-vet építeni, szerencsére nemvagyok olyan gőgös, hogy amikor szembekerülökegy színdarab-bal, akkor is ezzel foglalkozzam.Egyszerűen megragadnak az adott darabproblémái, azokat próbálom megoldani.

Nem okozott feszültséget Kazincbarcikán,hogy hivatásos rendezőként mondtál véleménytalternatív előadásokról?

- Bennem semmiképpen sem. Olyan em-bernek ismerem magam, aki szinte mindentakar, mindenben ki akarja próbálni magát, egyi-dejűleg akar végigjárni ellentétes életutakat. Haaz alternatív színház világába kerülök, ha ott te-vékenykedtem volna, akkor valószínűleg nagyonsok estémet a kaposvári vagy a szolnoki színháznézőterén töltöttem volna, hogy megfigyeljemazt a művészi és politikai magatartást, amelymunkáikból sugárzott. Gondolom, másokbansem okozott feszültséget, hogy hivatásos rende-zőként voltam jelen a fesztiválon. Kazincbarcikamindig is normális hely volt, ahol arról beszél-tünk, amit láttunk. Többféle jó színház létezik, éselsősorban a minőség az, amit számon kell kérni,nem pedig stílusokról vitázni. Mindig is azért vol-tak jók a délelőtti beszélgetések, mert szakmaiviták voltak, mert egy adott feladat lehető legjobb

Szabados Mihály és Dombóvári Vanda a Hom-burg hercegében (Színház hó alatt)

megoldásának lehetőségéről szóltak, vagy arról,hogy a kitűzött célt miért nem érte el az adotttársulat. Tehát egyszerűen fel sem merült akérdés, hogy honnan jövök, mit képviselekmáskor, ami-kor nem itt vagyok. Egyébként,ahogy teltek az évek, egyre inkább csökkent atávolság az alternatív és a hivatásos színházközött, hiszen nagyon sok alternatív rendezővállalt szerepet hivatásos színházakban: PaálIstván, Fodor Tamás, Ács János, Árkosi Árpád,Keleti István... Úgy tűnik, hogy az alternatív és aprofi szemlélet, a két-

fajta színházi gondolkodás és munkamódszerközeledése személyes életutakban demonstrá-lódik. Mégis sokan beszélnek arról, hogy to-

vábbra is létezik ez a megosztottság. A hetvenes, nyolcvanas években elsősor-

ban politikai akadályai voltak annak, hogy a leg-jobb alternatív színházak bekerüljenek ahivatásos színház vérkeringésébe.Kiszorították, kirekesztették őket. Többszörelőfordult a kazincbarcikai fesztiválokon is, hogyegy-egy alternatív színház, például azUtcaszínház, a Stúdió K. vagy az Arvisuraolyan nívójú előadással jelentkezett, hogyértelmetlenné vált a kérdés: ez profi

vsjskmsvlmggncsséMcdedttfllzmlkmmnant

a

malfmcvs

ssvRsktssfft


agy amatőr? Ennek ellenére sem váltak széle-ebb körben láthatóvá ezek a társulatok. Előbbátszhattak külföldön - az alternatív színházizövetségek segítségével -, mint hogy meg-apták volna a lehetőséget, hogy itthon is megis-erhesse őket a nagyközönség. A hivatásos

zínház világában dolgozók döntő többsége semolt hajlandó megnézni őket. Riválist és ellenfeletáttak bennük. Ez az előítéletekkel súlyosan

egterhelt elutasítása hatvanas évekből fakadt, aenerációs ellentét része volt. A farmernadrá-osok, a szakállasok, a tarisznyások ne jöjjenek,e renitenskedjenek, ne akarjanak itt színházatsinálni - ez olvasható ki az akkori hivatásoszínház hangadóival készült interjúkból. E merevzembenállás idején az alternatív színház irántirdeklődésem valóban kivételesnek számított.ára mindez alapvetően megváltozott. Nem-

sak a politikai gát, hanem a generációs szaka-ék is megszűnt. A mai színházakat középkorúmberek vezetik, akik nem kezelik hiúsági kér-ésként az alternatív színházzal való kapcsola-

ukat. Azt gondolom, hogy az egymás iránti előí-életek, ha még vannak, hamarosan végleg megognak szűnni. Most már semmi akadálya nemehet annak, hogy együttműködjenek, egy térbenélegezzenek az alternatív és a hivatásos színhá-ak. Lassan már a megkülönböztetés is értel-etlen lesz, hiszen a hivatásos színházakban is

étrejönnek olyan csoportok, amelyek kísérletez-niezdenek, hónapokig próbálnak egy előadást,elyet végül esetleg a repertoár keretein kívülutatnak be. Másrészt a különböző alapítvá-

yok és pályázatok útján - remélhetőleg - azlternatívok is olyan anyagi forrásokhoz juthat-ak, melyek segítségével együtt tudják tartani

ársulatukat. Milyennek láttad Kazincbarcikán a magyar

lternatív színjátszást? Ezt nem egyetlen fesztivál alapján kell

egítélni. Minden találkozón van néhány jó elő-dás, s akad néhány gyengébb is. Nem mindig

áthatunk igazán kiemelkedő produkciót. Az ideiesztiválon sem volt olyan horderejű bemutató,

int amilyen annak idején a Fodor-féle Woy-zek, a Somogyi rendezte Szentivánéji álom,agy akár Gaál Erzsi Felütése volt; de a fesztiválzellemisége változatlanul üdítő és friss volt.

Mára ismét jellemzővé vált, hogy az alternatívzínházak másképp fogalmaznak, mint a nagy-zínházak. Nem irodalmi anyaghoz nyúlnak,agy ha mégis, akkor az nem drámai szöveg.itmussal, mozgással, archetipikus figurákzöveg nélküli szituációival teremtenekompozíciókat. Túlsúlyban voltak a képben ésestben fogalmazó, a szót és a dialógust háttérbezorító előadások. Atmoszferikusan azürrealitás és az abszurditás jegyében zajlott aesztivál. Nem vala-miféle társadalmi, politikaieszültség megfogalmazása volt a cél, aársulatok nem az ilyenfajta

problémákkal való szembesülésre törekedtek;inkább magának a színháznak az alapproblé-máival igyekeztek szembenézni, a teatralitásújraértelmezésére törekedtek. A színház fogal-mának újbóli tisztázása a legfőbb törekvésük.Fontos probléma ez, mert kétségtelenül olyanidőket élünk, amikor háttérbe szorult a színházmint a politikai tett színhelye, mint az összees-küvés központja vagy a nézőtér és a színpadközötti titokzatos egyetértés demonstrálója. Azigazi teatralitás most a politika színterein zajlik, aparlamentben és a sajtóban. A színház megint újhelyzetbe került, megint új feladatok előtt áll. Akazincbarcikai fesztivál áttételes módon annaka lenyomata, arra reagál, ami az elmúlt három-négy évben történt. Az alternatív színházak maújból azt a kísérletező kedvet képviselik, ami amagyar színház egészéből hiányzik. Anyolcvanas évek elején, amikor a legnagyobbvolt a súlya a kaposvári és a szolnoki társulat-nak, majd a Katona József Színháznak, az al-ternatívok egy része is irodalmi alapanyaghoz,valódi színdarabokhoz fordult. Ebben az emlí-tett színházak hatását látom. Olyan politikaihelytállást sugalltak az előadásaik, amely az al-ternatív társulatokban tevékenykedő fiatalokszámára is példaadó volt. Ennek hatására pró-bálkoztak meg drámai művek színpadra állítá-sával - természetesen kevésbé sikeresen,minta nagyszínházak, hiszen ebben a színészikultúrában nem mozogtak annyira otthonosan.Most, amikor átalakulóban a színház funkciója,újból nagyon fontossá váltak a formabontásgesztusai. Újból szükség van „élcsapatokra",avantgárd törekvésekre.

Egyébként egy-két év múlva talán ismét leszpolitikai funkciója a színháznak. Hiszen látjuk, a

Szabálytalanul szaggatott ritmusban világosodik ki.

sötétedik el a színpad. Üres még a szűk tér. Ha

nézőként átvesszek ezt a ritmust, ha szemhéjunk

egyszerre csukódik-nyitódik a fanyváltások

ütemével, nekünk is jelenéseink támadnak. Alló ala-

kokból formálódik képek derengenek elő váratlanul

a sötétből. Egy férfi térdel áhítattal kiismerhetetlen

szerelme előtt; a lány pillantásában egyszerre

sejteni rejtőzködő odaadást és próbára tevő

tartózkodást.

Ugyanez a férfi hálókba gabalyodva fekszik

kicsavarodó testtel. mozdulni képtelenül a földhöz

szegezi öl Iábán guggolo démona, sértetten büntető

uralkodója. Megállított pillanatok ezek az állóképek,

melyeknek mozdulásából bomlik ki az dómindenen túl. minden előtt.Ez a sűrítettség a Színház hó alatt társulat

előadásának dramaturgiai kiindulópontja is. TóthMiklós rendezése egyetlen monológgá vonta összeKleist Homburg hercege című művét. Homburg

közép-kelet-európai társadalmaknak a kommu-nizmus csupán szerzett betegsége volt. Most,hogy sikerült leküzdeni, előjönnek a genetikaibajok. Ráismerünk mindazokra a problémákra,amelyekkel több száz éve viaskodnak e térségszellemi életének nagyjai. Mindazt, ami AdyEndrét izgalomba hozta, máris tálcán kínáljákelénk, hogy dühöngjünk rajta. Izgalmas lenne, haegészen más úton kellene elindulnia a magyarszínháznak, de tartok tőle, hogy ismét erőteljeskritikai felhangokat hordoznak majd a bemuta-tók, hogy ismét csak sok gyúanyag lesz majd aklasszikus darabokban, ismét politikai feszültsé-gekkel telítődnek a színházi előadások. Az átlagos magyar közönségízlés képes

lesz elfogadni, tolerálni a Kazincbarcikán szere-

pelt kísérletező színházakat? Nem, de szerencsére ma már nem a ma-

gyar közönség átlagízlése az a politikai mérce,amely élni engedi ezeket a másfajta társulatokat.Egyébként az elmúlt két-három évben megindultmagának a közönségnek az átstrukturálódásais. Ennek anyagi okai is vannak, de a társadalomátrendeződése is indokolja a folyamatot. Újrameg kell majd ismernünk a közönségünket, és eza közönség talán nem lesz azonos az öt, tíz évvelezelőttivel. Azt gondolom, hogy az alternatívszínházak mögött valamiféle szubkultúrának kellállnia. Egy szűk társaságnak, amely esetleg sa-játos értékrenddel rendelkezik. Ha létezik ilyenszubkultúra, akkor az alternatív színháznak márvan létjogosultsága. Sőt azt hiszem, hogy az al-ternatív színház annál életképesebb lesz, minélinkább valamiféle szubkultúra áll majd mögötte- a maga sajátos színeivel, sajátos ízlésével,amely esetleg szemben is áll az általánosan elfo-gadott értékekkel

(Szabados Mihály) már mindent megcselekedett,

de a következmények még előtte vannak.

Börtönének álló idejében a teljes időt éli at.

Mindazt ami megtörténk és ami történni fog.

Szembenéz szenvedélyeivel, találkozik

démonaival. A benne tomboló démonokkal, a világ

démonaival. Es minden érthetővé válik számára:

mi vezette őt magát, milyen szenvedélyek

irányítottak más embereket.

Az előadás alapszenvedélyek (szerelem, virtus,

rajongás, bosszú) elemzéséhez a színház

alapelemeit társította. A színpadi változat

nemcsak az emberben működő elemi erők

teltarásat kísérti meg. hanem a színpad elemi

működésének tanulmányozására is eredményes

kísérletet tesz. A feny és árnyék, a színpadi kép

kérdései. a színészi jelenlét érzékiségének es

metaforikusságának problémái adnak az előadás

középpontjában. Amit látunk. jóval több puszta

kérdezésnél.

SZÍNHÁZ HÓ ALATT - HOMBURG HERCEGE


Az Andaxínház 1990-ben alakult Geltz Péter ésZsalakovits Anikó vezetésével. (A társulatnagy része korábban az Artus tagja volt.) Elsőelőadásuk, A fanatikus zenekar Ernst Jandlversei alapján készült. A költeményekhez ké-peket, zenét és mozdulatokat társítottak. Azelőadásban felismerhetők a mozgás- és atáncszínház elemei, de a felhasznált formákatszéttörve, szétszedve építették be a produkci-ójukba. Ők maguk gesztusszínháznak neve-zik ezt a kanonikus formákon túllépő színházinyelvet. Második előadásukat Mindig ugyanaza... címmel októberben mutatták be.

- Hogyan jellemeznétek törekvéseiteket?GELTZ PETER Nem akartunk hagyományosértelemben vett mozgásszínházi előadást létre-hozni, hiszen szöveg, zene és mozgás komplexegységében gondolkodunk. Az is gesztusérté-kűvé válhat, hogy, mondjuk, egy vers milyen ér-zeteket vált ki az emberből. Nem biztos, hogy ezmozdulatban vagy táncban nyilvánul meg. Le-het, hogy csak elvontabb síkon jelentkezik, pél-dául abban, hogy megszólal egy ének, vagy el-hangzik egy verssor. Első bemutatónk etűdökláncolatából, érzetekből létrejött akciók és kon-taktusok sorozatából áll. Első része versekrekomponált gesztusok és mozdulatok füzére, amásodik pedig egyetlen versnek kórusműszerűelőadása. Ascher Tamás értékelésében a sze-münkre vetette, hogy nincs fejlődés az elő-adásban. Pedig a produkció kísérleti jellege ép-pen abban áll, hogy nem úgy építkezik, mint egyhagyományos értelemben vett színdarab,amelynek van eleje meg vége, eljut valahonnanvalahová, valami kilátás vagy kilátástalanságszületik meg a végére. Itt nincsenek figurák, nin-csenek karakterek. Nem is lehet tehát hagyomá-nyos értelemben vett jellemfejlődésről beszélni.Szerintünk azonban tartalmi fejlődés érzékelhe-tő az előadásban. És az is érezhető, hogy van va-lami jelentése a produkciónak. Értelmezhetőgondolatilag, sőt politikailag is. Ez mit jelent? Kazincbarcikai fellépésünk után beszél-

tünk egy Boszniából érkezett, mostari illetőségűférfival. Azt mondta, hogy az előadásrettenetesen aktuális volt számára. Ha egyembernek, aki onnan jön, ahol iszonyatosdolgok történnek, fontos a darabunk, akkoregyértelmű az időszerűsége. Pedig mi nem errőlakartunk beszélni, és jóval korábban is csináltukaz előadást. Valószí-

nűleg azonban megéreztük, hogy a világbanbenne van a szörnyűségeknek, a háborúnak ésaz erőszaknak a lehetősége.

- Milyen feltételek között működnek ma azalternatív és amatőr színházak?

NÉMETH ISTVÁN Szerintem nincs is amatőrszínház. Ez a fogalom megszűnt létezni. Lehe-tetlen, hogy valaki értékes előadásokban vegyenrészt úgy, hogy közben mással is foglalkozik. Ez

a fajta színházcsinálás egyszerűen elévült. Ígynem lehet elsajátítani, illetve megfelelő szintenművelni a ma leginkább érvényesnek tetszőkomplex színházi nyelvet, a szöveget, zenét,mozgást egyesítő színházi formát. Nincs is iga-zából igény az amatőr színházra. Arra van igény,hogy színvonalas műsorok szülessenek, hogy acsoportok olyanfajta színházi produkciókat hoz-zanak létre, amelyek mást fejeznek ki - ésmásképpen, mint ami az állami színházakbanlátható. Az a kérdés, hogy tud-e egytársulatformában és tartalomban mást nyújtani.Ha tud, akkor alternatív színházrólbeszélhetünk, ha nem tud, akkor antiszínházrólvan szó. Szerintem más megfogalmazás nemlétezik.

Jelenet A fanatikus zenekarból (Andaxínház)(Szathmáry-Király Ádámné felvételei)

G E L T Z P É T E R

KILÁTÁS VAGY KILÁTÁSTALANSÁG

Zksmsnnsm

sumpa

Ndithezaleíaé

Ghtshsvfgcmnk

s

NbnniiriesvöZnKja


SALAKOVITS ANIKÓ Ezt a darabunkat gya-orlatilag a saját pénzünkből csináltuk meg. Ké-őbb azonban elnyertük vele a fővárosi önkor-ányzat nívódíját. A mostani pályázatunkra vi-

zont újból elutasító választ kaptunk. Újból aulláról indulunk. Ez elég furcsa. Az egyik évbenívódíjjal jutalmaznak, a következő évben megemmit nem adnak. Ez kizárja a folyamatosunka lehetőségét.

Tapasztaltuk már, hogy a kuratóriumi tagokokszor nem is tudnak rólunk. Többnyire mindiggyanazok döntenek - azoknak a javára, akiketár hét-nyolc éve ismernek. Az új társulatokat

edig meg sem akarják ismerni. Hiába küldjük elmeghívókat, nem jönnek el az előadásainkra.

ÉMETH ISTVÁN Általában olyan embereköntenek a kuratóriumokban, akik nem járnak

lyen helyekre. Akkor milyen jogon ítélnek megársulatokat? Szerintem csak úgy születnénekiteles döntések, ha minden évben a pályázatoklbírálásakor rendeznének egy bemutatósoro-atot, valamiféle fesztivált - mindegy hogy hol -,hol minden támogatást igénylő csoport fel-

épne. Ott ülnének a kuratóriumi tagok is - mintgy zsűri-, végignéznék az összes előadást, ésgy valóságos benyomások, hiteles információklapján dönthetnének, hogy kinek adnak pénzts kinek nem.

ELTZ PÉTER Tavaly történt meg először,ogy jelentős mértékben támogatták az alterna-

ív színházakat. Azt ígérték, hogy ez folyamatos-á válik, hogy jobban odafigyelnek majd a szín-áznak erre a rétegére is. Ebben bizonyára voltzakmai megfontolás is, hiszen innen várhatóalami új, ami az egész magyar színházi életetelfrissíthetné. A támogatások kiszámíthatósá-a, rendszeressége magabiztosabbá tenné asoportokat. Ha viszont megszakad vagy kiszá-íthatatlanná válik a támogatás, akkor nagyon

ehéz érdemi munkát végezni, mert pénzek utánell kajtatni a társulatoknak.

- Van-e fogékony közönsége annak a fajtazínháznak, amit ti is képviseltek?

ÉMETH ISTVÁN Ha abból indulok ki, hogyizonyos alternatív és táncszínházi előadások-ak milyen nagy nézettsége van a Petőfi Csar-okban, akkor azt mondhatom, hogy van erre

gény. Az már más kérdés, hogy a különbözőnformációhordozók segítségével, a tévén,ádión, sajtón keresztül (és itt a szakmai lapokras gondolok) eljut-e a közönséghez ezeknek azlő-adásoknak a híre. Ezekről a bemutatókrólzinte sehol sem esik szó. Akkor hogyanálhatna értékmérővé az, hogy, mondjuk, csaktven ember jön el az előadásunkra?SALAKOVITS ANIKÓ Tíz előadás után márincs közönsége a darabnak. A Lágymányosiözösségi Házban meg a Szkénében lehet csak

átszani. Elég szűk az a réteg, amelyik érdeklődikkísérletező színházak iránt. Gyarapszik ugyan,

de nem látványosan. Meg aztán biztosan nem isolyan izgalmasak ma az ilyen jellegű bemutatók.Nagyon sokan elmentek külföldre azok közül,akik jó előadásokat csináltak. Alig maradtunkné-hányan.GELTZ PÉTER Ugyanazokat az arcokat látjukévek óta. Új társulatok nem nagyon alakulnak. Misem vagyunk újak, mert korábban már más cso-portokban dolgoztunk. Nincsenek igazán jó

Költészet és mozgás. Ernst Jandl nonszenszhezközeli versei és főleg a kontakt tánc elemeiből épít-kező mozgássor. Dzsesszalapú kitűnő zene ésRené Magritte szürrealista vízióinak színpadi le-nyomata. Beskatulyázhatatlan produkció. Nemegységes. Az első fele Jandl költészetének ihleté-sére készült szellemes etűdök füzére, a másodikaz emberiség pusztulását, az ember megalázásátexpresszíven bemutató egyetlen hatalmas költe-mény szavalókórus-szerű előadása. Ami az elsőrészben a mozgásokat jellemzi, az hatja át a máso-dikban a szövegmondást: a zeneiség. Ívek, motí-

Rolf Dennemann a gelsenkircheni Theater Fu-sion vezetője. Színi tanulmányokat folytatott,rendez, játszik, színdarabokat és kritikákat ír.A csoport tagjai között vannak képzett színé-szek és amatőrök is. A társulat magját alkotóöt-hat ember régóta együtt dolgozik, de a kü-lönféle produkciókhoz külső embereket ismeghívnak. Működésükhöz különböző városiintézményektől kapnak támogatást, általábanegy-egy meghatározott előadásra. Ez több-nyire csak a díszlet és a jelmez finanszírozásá-ra elegendő. A városban és környékén, vala-mint külföldi fesztiválokon lépnek felrendszeresen. Jelenleg öt előadást tartanakrepertoáron. Rolf most járt negyedszerKazincbarcikán.

- Hogyan jellemeznéd a Theater Fusion elő-adásait, ha olyan embereknek kellene beszél-ned róluk, akik nem látták azokat?

- Ez szinte lehetetlen feladat. Meg aztándarabról darabra változik is az előadásokstílusa. Általánosságban azt mondhatom, hogyengem a hitelesség érdekel. Az irodalmi,kulturális hagyományok színpadra állításánálsokkal fontosabb, hogy az a világ jelenjen megaz előadásokban, amelyet mi magunk is napmint nap átélünk. Pél-

kurzusok, nem megfelelő a képzés, nincsen hátigazán utánpótlás. Egymástól kell mindent el-lesni, de ez sem igazán működik. Máshol a vi-lágban már megvalósultak azok az iskolák,amelyekben félelmetes erők, nemzetközi szin-

ten dolgozók, nagyszerű színházi emberek tö-mörültek. Reméljük, hogy most tényleg az át-alakulás korát éljük. Talán ezen a téren is leszváltozás.

vumismétlések, szaggatottság, dinamikaváltás,ellenpontozottság. Gesztus, látvány. szó, hangkomplexitása. Nincs történet, nincsenek jellemek.nincs lineáris dramaturgia. Képek és hangulatokvannak, amelyek sajátos színpadi feszültséget su-gallnak. S van profi eltökéltség, amely többnyireprofi kidolgozottsággal párosul.

Az Andaxínház tag ja i szám o s csoporttal dol-goztak már, de így együtt új együttest alkotnak. El-ső produkciójukkal berobbantak az alternatív szín-házi világba, gesztusszínházinak nevezett stílusukazonban még csak alakulóban van. N. I.

dául a 111. Richárd olyan kulturális, történelmiközegben játszódik, amelyről nem lehetnekszemélyes benyomásaink. Inkább sajátvilágunk közvetlen tapasztalatait kellfeldolgozni a szín-padon. Az általam készítettelőadások saját élményeimet próbálják megképi formában vissza-adni. A látványnakbizonyos gondolatokat kell a nézőbenelindítania. Azonban mindaz, ami a nézőnekelőadás közben eszébe jut, nem feltétlenülazonos azokkal a gondolatokkal, amelyekből azelőadás készítése közben én kiindultam. Abbana pillanatban, amikor a kettő egybeesik, ami-kora színpadon történteket mindenki ugyanúgyérti, amikor az előadás mindenki számára érthe-tővé válik, abbahagyom a színházcsinálást. Hi-szen ez azt jelenti, hogy amit mondok, azt márúgyis tudja mindenki. Magyarán: nincs szükségrá, hogy színpadi előadásokat készítsek. Szerin-tem ugyanis a színház nem más, mint vélemé-nyek, nézetek, nézőpontok (vagy éppen víziók)ütköztetése.

- Három előadásotokat láttam eddig. A fel-használt köznapi elemek összeillesztését és al-kalmazását mindegyikben egy teljesen irracio-nális logika határozta meg. Ez az abszurd humor,ez a szemtelen játékosság elüt a professzionálisszínház szemléletétől.

ROLF DENNEMANN

MOZGÁS, VIZUALITÁS, LÁTVÁNY

A FANATIKUS ZENEKAR


Valóban olyan előadásokat igyekszünklétrehozni, amelyek elütnek a professzionálisszín-ház szemléletétől. A professzionálisszínházban dolgozók a színház falain belülgondolkodnak, én pedig a világban járva-kelveegy szélesebb horizontot szemlélek. Avilágmegváltás, a világ meg-változtatásánakszándéka - amely nagyon sok professzionálisszínházban munkál - tőlem teljesen idegen. Bárnagyon komolyan veszem a munkát, azelőadásnak nem kell komolynak lennie, hiszen ahumor és a játék nagyon fontos eleme aszínháznak. Németországban milyen fogalmat hasz-

nálnak az ilyenfajta színházcsinálási gyakorlat-ra? Olyan ellentét nincs a professzionális és

a nem hivatásos színházak között, mintamilyenről Magyarországon hallottam. Egyrésztműködnek államilag erősen szubvencionált vagya város által fenntartott hivatásos színházak,másrészt léteznek úgynevezett szabadprofesszionális színházak, mint amilyen amitársulatunk is, ahol a tagok elsősorbanművészetből szeretnének megélni. (Az alternatívszínház elnevezés nálunk nem létezik.)Harmadrészt vannak az amatőr színházak is(bár ezt az elnevezést nem szívesen használják),ahol a tagoknak „civil" foglalkozásuk van, tehátnem a művészetből akarnak meg-élni.

Az a véleményem, hogy ha valaki oppozíció-ból vagy alternatíva felmutatásának szándéká-val akar színházat csinálni, akkor viszonylagkönnyű dolga van. Az olyan színházak, mint ami-lyen a miénk is, amelyek ilyen célokat nem tűz-nek ki, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Egyilyen korszakban, amelyben mérhetetlen infor-mációmennyiség zúdul a közönségre, nagyonnehéz olyan témát találni, amelyről csak a szín-ház eszközeivel lehet beszélni, és amely a nézőkszámára is érdekes. A kelet-berlini színházakpéldául, amelyek mindeddig politikai alapállás-ból működtek, most azzal küszködnek, hogymegtalálják a helyüket, feladatukat. Az útkere-sés jellemző azokra a színházakra is, amelyeknem oppozícióból működnek, hanemegyszerűen csak azt a közeget próbáljákleképezni, amely körülveszi őket.

Olyan időszakot élünk - nemcsak Keleten,hanem Nyugaton is -, amikor a színjátszás szí-vesen bújik az esztétizálás álarca mögé. A szín-játszás válsága leginkább azzal függ össze,hogy a bennünket körülvevő realitást, nem lehetrealista eszközökkel visszaadni. Ezért kell új for-mákat, letisztult eszközöket találni. Nem látok ráesélyt, hogy a nyelv önmagában képes legyen ki-fejezni azokat az érzéseket, gondolatokat, ame-lyeket a színháznak most közvetíteni kellene. Anyelv ugyanis fogalmakban gondolkodik, és

Kovács István a Térszínház Arisztophanész-előadásában (Nyúlászi András felvétele)

ezek kiüresedtek, nem lehet velük mondanisem-mit. Ezért kerül a színjátszásban előtérbe amozgás, a vizualitás, a látvány. Milyen benyomásokat szereztél Kazinc-

barcikán? Amikor először jártunk itt, egyedül mi

kép-viseltük azt a fajta színházi szemléletet,amelyről beszéltem. Azóta jelentős fejlődésttapasztalok,

a magyar társulatok is elmozdultak ebbe azirányba. A mostani fesztiválon már a legtöbbelőadás a látványra, a vizuális elemre helyeztea hangsúlyt, és kevésbé a dialógusokra. A szö-vegközpontúság, az egységes lefutású történetelmesélése szinte teljesen hiányzott a találko-zóról. A mostani produkciók a táncszínház, amozgásszínház, a performance felé mozdultakel. De nem mindegyik előadás győzött meg ar-ról, hogy a társulatok már teljes egészében bir-tokolják ezt a formát. Több gyenge produkciót isláttam.

VkEtcntFsB

-

sdkcnmvav

mhAmk


Szólhatna A Béke rólunk is: egy háborúk szaggatta

világ istenei ellen ágálókról, a pusztulás által

körülölelt szigeten nyugalmat, jólétet kajtatókról.

Mégis mintha Arisztophanész (Arany János

fordításában is) más nyelven beszélne, mint mi.

Úgy tetszik. A színjátszás inai eszközkészletével

szinte lehetet-len megközeliteni a görög

komédiaszerző színpadi világát. A profanizált

szertartásokból es napi érdekességű viccekből,

kiszólásokból állószíndarabokból mintha egyaránt kikopna a gesztus

és a humor. Nagy feladatot vállaI

tehát maciara az. aki mégsem színi történelemként.

hanem eleven színházként közelít

Arisztophanészhez.

Ezt a lehetetlent kísérli meg a Térszínház. Bucz

Hunor rendezése - mivel az eredeti

rekonstruálhatatlan - sajátos színházi nyelvet kreál,

melyben stilizáció és játékosság keveredik. A

darabból kikopott humort a színpadi szellemesség

igyekszik pótolni. A legszellemesebbek és

legelevenebbek az előadásban a maszkok.

Sokszor valóban karaktert

árszegi Tibor (1959) egyetemistaként kerültözelebbi kapcsolatba a színházzal a Szegedigyetemi Színpad társulatában. Gimnáziumi

anárként Törökszentmiklóson szervezettsoportot. Az ártatlan vállalkozást azonbanéhány próba után betiltotta az iskolaigazga-

ó. Jelenleg Jászberényben él, a Tanítóképzőőiskolán tanít irodalmat. Főiskolásokbólzervezte a Pont Színházat. Első előadásukatoszorkányszombat címmel mutatták be.

Hogyan jött létre a csoportotok?- Legalább három évig tartott, míg végre rá-

zántam magam, hogy társulat kialakítását kez-eményezzem. Jászberénybe költöztem, tájé-ozódnom kellett, ki kellett hevernem korábbisalódásokat. Aztán nagyon óvatosan szóltaméhány főiskolásnak, javasoltam nekik a közösunkát. Evidens volt ugyanis számomra, hogy

elük fogok dolgozni, hiszen úgy vélem, csakzokkal lehet igazán színházat csinálni, akikkelalamilyen formában együtt is él az ember.Korábban már készítettem akciókat, perfor-ance-okat. Ezek is - mostani előadásunkhoz

asonlóan - a testre mint alapanyagra épültek.zonban mindig úgy éreztem, hogy ezekben sokindent nem tudok megoldani, más problémá-

at pedig egyszerűen megkerültem. Teljesen

kölcsönöznek a figuráknak. A maszk miatta színészi

játék súlypontja természetszerűleg a testtártasra es

a gesztusokra helyeződik át. A túlhangsúlyozott

pózokból és groteszk mózgásokból érdekes - de

nem minden részletében megoldott - kommunikáció

születik. Igazán akkor működnek az ötletek, amikor

a színpadon megtörténik az átváltozás Arakor a

színen lévő tárgyak és eszkök hirtelen új funkciót

kapnak. Ilyenpéldául a ganajtúró bogár

megjelenítése (az etetésére szolgáló teknőből

alakul ki a háta, a kerítés deszkáiból a szárnyai)

vagy a kő elgörgetésének színpadi megoldása.

(Sajnos az előadás jóval hosszabb, mint amennyi

színpadi ötlet van benne.)

Értjük a rendezői szándékot, mégsem hal a

felismerés (a magunkra ismerés) erejével az ötlet: a

Beke csak láthatatlanul jelenik meg, a Szürettel

kötött esküvő is légiessé omlik: az üresen mosolygó

álarc alatt csak üres fátyol van. Erre a testetlen

örömünnepre kimerevedő kép zárja az előadást

ösztönösen és technika nélkül csináltam min-dent. Nem jöttem rá például arra, hogyan lehetkönnyen, szinte izommunka nélkül felemelni amásik embert. Akkor még nem tudtam, hogy haígy teszek, a mozdulat jelentéstartalma is bő-vebb lesz. Szüntelenül azt éreztem, hogy valahola közelben kell lennie annak, amit keresek, még-sem találom. Mintha jó helyen járnék, de még-sem tudok továbblépni. Úgy gondolkodtam, kon-centráltabb és kitartóbb munkával, mint amilyet aszínházi műhelymunka követel, talán fölfedez-hetek valami mást.

Közben Kremsben láttam a Jel Színház Co-média Tempio-előadását, és beszélgettem atársulat vezetőjével, Nagy Józseffel. (Ez az inter-jú megjelent a Fordulatok című kötetben.) Olyangondolatokat sikerült ekkor megfogalmazni -egyetlen óra alatt -, amelyekkel korábban éve-kig vesződtem.

A következő lépésként eljött hozzánk a JelSzínház egyik színésze, Sárvári József - akivelannak idején együtt játszottam Szegeden -,hogy technikai kurzust tartson nekünk. Hallatlantürelemmel tanította végig a nyolc napot, majd atechnikailag legtehetségesebbnek bizonyult fiúvezetésével ősztől folytattuk a munkát. Úgyéreztük, most már eljutottunk egy olyan fázishoz,amikor meg kell mutatni másoknak is, hogy mi-

lyenekké váltunk. A Boszorkányszombat „isko-ladarab". A megtanult formai elemeket egy dra-maturgiai szálra fűztük fel, így jött létre az elő-adás. Nem tekintjük többnek, minta legelső állo-másnak. Összhatásában azonban autentikusszínházi előadásként kell működnie, azazugyanazt kell rajta számon kérni, mint bármelyikelőadáson. Csakis ránk tartozik, hogy milyen utatjárunk végig, és hogy ezen most éppen hol tar-tunk. Ez nem érdekli a nézőt, és nem lehet ment-ség az előadás hibáira. Előadásotok nagy sikert aratott

Kazincbarcikán. Egyesek viszont azt mondtákróla, hogy közelebb álla mutatványhoz, mintavalódi szín-házhoz. Igen, mert vannak - főleg a színészi

munkaterén - mesterségbeli hiányosságaink.Az első évet a test alapú technikaifelkészülésnek szenteltük. Ha úgy tetszik,ennek a vizsgaelőadását készítettük el. Tudjuk,hogy a technika csak eszköz, és nem cél, amitbe kell mutatni. Csakhogy nem tudunk mindentegy év alatt, pláne amatőr körülmények között,megtanulni. A technikai képzés egyrészt aszínpadi nyelv meg-alapozásához szükséges;másrészt a tréningek valójában arra kínálnakalkalmat, hogy a gyakorlatok segítségével aszínészi létezéshez próbáljunk lehetségeskezdőlépéseket találni. Hogy keressük,kutassuk természetes létünket, hogy felfedezzükmagunkban a létezés legősibb, legmélyebbrétegeit. Hogy elérkezzünk ahhoz a ponthoz,amely minden létező számára közös. Hogymegtaláljuk a természetes lényt magunkban.Az ezt célzó gyakorlatok valójában az emberilétezés gyakorlatai. A színészi jelenlét más út,más munka. Az ennek kimunkálására irányulókurzust idén augusztusban tartjuk. Te most nem a megszokott értelemben

használod a „színész" szót. Valóban nem. Személyes tapasztalatok

alapján tudom - amikor Szegeden játszottam,ezt vettem észre magamon -, hogy színészkéntvalahogy másként tekintek a világra. Azt gondo-lom, hogy mindenütt, ahol léteznek még termé-szetes emberi minőségek, mindenkiben bennerejlik a „színész"-létnek, ennek a másfajta szem-léletnek a lehetősége; csak elő kell hívni. Kicsiteltúlozva azt is mondhatnám, hogy mindenki te-hetséges. A művészet ugyanis alapvető, teháteredeti természetében nem különbözik az életmás dolgaitól. Ma mára valláson kívül talán csaka művészet őrzi a hajdani egységet, amit nemérint ember és természet meghasadtsága. Aművészet a természettel alkotott egység állapo-ta. A természetes létezés egyúttal művészi lét is.Vagyis úgy vélem, értelmetlen a kettő megkülön-böztetése, mert a művészet ebben az állapotbannem különül el a létezés más szfériától. Ma,ami-kor - éppen e kettéhasadtság miatt -mesterségesen kell létrehozni a művészetet,elfeledke-

VÁRSZEGI TIBOR

ISKOLADARAB

TÉRSZÍNHÁZ - A BÉKE


Várszegi Tibor és Podpácz Beáta a Boszor-kányszombatban (Pont Színház) (Szathmáry-Király Ádámné felvétele)

zünk arról, hogy az ember természetes lénykéntművész. (Ugyanezt mondja Herder is: az embe-riség természetes nyelve a költészet.) Ezt a ter-mészetes létet kellene megtalálnia az ember-nek.A műalkotás létrehozása nem más, mint egy bárholés bármikor lehetséges világ megteremtése. Aminem történik meg, de bárhol megtörténhetne, azlétrejöhet a színpadon; de csak akkor, ha abennünk rejlő életenergiákat jól használjuk fel. Miazért kezdtünk el technikát tanulni, hogy odatudjunk figyelni a saját testünkre. Bárki alkalmaslehet rá, hogy az említett belső energiákatmozgósítsa. A színházművészet az elevenanyaggal, az élő testtel dolgozik. A fontos az, hogyvalóban éljen a test.

- Miért olyan fontos számodra a színházban atest?

- A színháznak ez az alapanyaga. A szín-házbana test válik nyelvvé, úgy, mint a szobrászatban amárvány. Amit el lehet olvasni, fel lehet mondani, lelehet vetíteni, le lehet festeni, ki lehet faragni, aznem tartozik a színházra. A színházra az tartozik,amiről nem tudunk másképp beszél-ni, csak azemberi test érzéki jelenléte által. Még ha drámaimű vagy irodalmi anyag is a színház kiindulópontja,az a fontos, hogy az adott szöveg az emberi testállapotaként jelenjék meg a szín-padon. Ideértemtermészetesen az ember pszichikai állapotát is. Minem azért nem beszélünk a színpadon, mert nemtekintjük autentikus kifejezési módnak a nyelvet,hanem azért, mert nem érkeztünk el oda, hogyéreznénk: van jogunk megszólalni. Ugyanakkor aszótlanság, a zene, a tiszta mozdulatok együttolyan nyelvet hozhat-nak létre, amely eddig talánismeretlen kifejezés-tartalmat is képesmegközelíteni. Amikor másfél évvel ezelőttelkezdtünk dolgozni, azt mondtuk, valóban nincsszükségünk többre, csak egy üres térre. Mindencsak rajtunk múlik, minden a mi felelősségünk.Nem lehet külső kifogásokat keresni. Ha van együres tér, ahová szabadon be-mehetünk, az bármireelég lehet. De nagyon nehéz úgy dolgozni, haolyan terem áll rendelkezésünkre, amely csak néhaüres. Nehéz létezni így, hogy nincs sajáthelyiségünk, különösen most, hogy már sokkaltöbb dolgot kellene csinálnunk. Bővülünk újabbelsősökkel, gyerekekkel is szeretnénk foglalkozni.Tovább törjük a fejünket azon is, hogy aműhelymunkát hogyan lehet be-építeni azoktatásba. Ha a főiskola hozzájuthat-na aszomszédságában álló üres buszgarázs-hoz, akkorott talán rendszeresen próbálhatnánk. Ám azépület sorsa az Állami Vagyonkeze-lőRészvénytársaság kezében van már két éve, ésfélő, hogy annak fogja ítélni, aki többet fizet. Azokpedig valószínűleg nem mi leszünk.

Kétoldalt egy-egy zenész: egy bőgős, egy szaxo-fonos. Elöl egy férfi ül székhez kötözve. Szájábanrongy. Mozdulatlan. Monoton, végtelen zúgás. Aférfi arcán veríték csorog. Ez történik. Egyébkéntzárt, befejezett helyzet. Valaminek a vége, amirőllekéstünk. Valaminek a kezdete, ami talánmeg-esik, míg jelen vagyunk. A hátul körbefutófekete függönyön ásító hasíték ígér valamit.

Megjelenik benne egy fekete ruhás alak. Majdtöbb is. Mind nők. A szaxofonból hang még nemszakad ki, de a billentyűk már halkan kopognak. Aférfi feje lassan mozdul, a nők felé fordul. Valami el-kezdődik. Nevezhetjük történetnek is, mert az időadott szakasza, ez az alig egy óra irányt ad a moz-gásnak. Megmutatja, honnan hová. Lesz majd egybefejező kép, oda jutunk: két zenész, egy üresszék, rajta kötelek. Újabb állókép. Valaminek a vé-ge. Vagy a kezdete: a zárt tér rése, a hasítékmegint titkokat tárhat fel. De mi, nézők mostelmegyünk.

A jászberényi Pont Színház előadásának címe:Boszorkányszombat, alcíme: Aiszkhülosz Eume

niszek című darabjából... - és a fantáziánk szám-talan interpretációt kínál. Maradhatunk Oresztész-nél, ki tehetetlenül vergődik az Erinnüszekhálójában - bár itt az aiszkhüloszi deus exmachina nem lép közbe, az ErinnüszekEumeniszekké (jószívűvé) válása nem történikmeg, ezek a nők nem változnak, a férfi (igaz, ezmár egy másik, sorrendben a negyedik) magaszabadul béklyóitól - és kigondolhatunk másféleverziót is, férfi és nő története mind más és mindugyanaz.

Nevezhetjük ezt kontakttáncnak vagy csakszínháznak - igáz dolog történik a színpadon.Egymásra figyelő, koncentrált jelenlét, öntörvé-nyű, egyszersmind másokból kiinduló akció és re-akció. Egymás felé és egymástól mozdulnak a sze-replők. A mozdulatok olykor suták, ügyetlenek -elsősorban a Iányokéi, akik ráadásul (vagy éppenezért) bátortalanok is -, de irányuk jó: az élő szín-ház felé tartanak.

Most véget nem érő gyakorlás, kemény munkakövetkezik.

B.L.

PONT SZÍNHÁZ - BOSZORKÁNYSZOMBAT


Virág Csaba tanár, népművelő, táncos, moz-gásművész. 1957-ben született. 1980 óta dol-gozik különböző amatőr és profi együttesek-kel, illetve készít önálló műsorokat. Sokirányúszakmai képzettséget szerzett. Főbb munkái:Utazása föld körül nyolcvan nap alatt (RadnótiMiklós Színház) - mozgásrendezés; Sétálóangyal (Artus Mozgásszínház) - rendező, szí-nész; Vaktükör - szóló pantomim műsor;Kékvalcer - táncjelenet; (A) HA... - kétsze-mélyes mozgássor - rendező, színész.

- Hallgattam a hozzászólásaidat a szakmaimegbeszéléseken, és úgy tűnt nekem, minthafolyton ugyanazt mondtad volna, csendes indu-lattal: micsoda fesztivál ez?! Úgy hirdetik, mintvalamiféle alternatív találkozót, de semmiféle al-ternatíva nem fedezhető fel itt. Hisz szerintedtöbbnyire átlagos és semleges előadások látha-tók.

- Az indulat személyes hiba, de ha valaminagyon mélyen érint, akkor nem tudok higgadtanfogalmazni. Ma már azt hallom mindenről, hogyalternatív. Alternatív színháznak nevezik azt is,ami lefúrt lábú, ami be van cementeződve.Ugyanolyan, mint a hagyományos színház, deegyszer csak ráfogják, hogy alternatív. Pusztánazért, mert nem az úgynevezett hivatásos vagytámogatott (vagy hivatalos) keretek között mű-ködik. Ettől már alternatív? Szerintem itt teljesenkipróbált, régóta létező, sokszor már le is járt stí-lusok láthatók. Nem is tudom, minek nevezhetőkakkor azok az előadások - szuperalternatívnakvagy neoalternatívnak? -, amelyek valóban vál-lalják a kísérletezést, valóban arra törekednek,hogy olyan dolgokkal próbálkozzanak, amelyekeddig nem jelentek meg a színpadokon, vagymásképpen voltak jelen. Ezért mondom azt,hogy ez nem alternatív fesztivál.

Ez a jó értelemben vett hagyományos amatőrszínházak fesztiválja. Nálunk az amatőr jelzőt ál-talában pejoratív árnyalat kíséri. Én nem ígyhasználom. Az amatőr nem tévesztendő össze adilettánssal. Az amatőr az, aki nagy hitteldolgozik. A hite és a lelkesedése erősebb, mintamű-vészi eszközkészlete, technikai tudása. Aprofizmus az a választóvonal, amelyen túl ez ahit át-változik jól és tudatosan használteszköztárrá, mesterségbeli tudássá. Én ugyannagyon tisztelem az amatőrök hitét, nagyontisztelem azt a fantasztikus tisztalelkűséget, amiőket jellemzi. De ezt nem lehet színházként,művészi ered-

ményként értékelni. Amikor az ember valamilyenhivatást művel, akkor a hit mindig alapvetőenfontos. Hit nélkül nem lehet színpadra lépni. A ci-nizmus, a kiégettség előbb-utóbb lehetetlenné isteszi a színpadi létezést. A profinak ugyanúgyvan hite, mint az amatőrnek, csak ő tisztában vanazzal, hogy a hit nem tartozik senkire, különösennem a közönségre. A nézőkre az tartozik, hogy aszínésznek olyan legyen a színpadi jelenléte,úgy oldja meg a szerepét, olyan tökéletesenjátsszon, hogy a közönségnek élményben legyenrésze, ami esetleg segít tudatosítani valamit,meg-változtat valamit a nézőben. Itt megsokszor azt láttam, hogy a nagy lélek elsodorja amondanivalót, elsodorja a színészi eszközöket. Én úgy gondolom, az alternatív szó min-

denképpen valamiféle viszonyítást fejez ki. Al-ternatíva valamihez képest jöhet létre. Szerintemezek a társulatok - valóban a szakmaiság kü-lönböző szintjén - igenis alternatívát igyekez-nek képviselni a magyar színház átlagához ké-pest. Értem, hogy mire gondolsz. Teljesen nyil-

vánvaló, hogy használható így is ez a kifejezés.Csak az a baj, hogy itt mindig összekeverednek afogalmak. Miért nem gondolunk egyet, ha ugyan-azt a szót használjuk? Valóban mondhatjuk,hogy az összes itt jelenlévő együttes egyfajta al-ternatíva a begyöpösödött és bebetonozódottkőszínházi stílusokkal szemben. Ehhez viszo-nyítva valóban egészen másfajta utat képvisel-nek. Ebből a szempontból valóban alternatívok.Abból a szempontból viszont, hogy ők is ugyan-azokat a dolgokat csinálják, mint tizenöt évvelezelőtt - érted, tizenöt éve ugyanazt -, rájuk isnyugodtan mondhatjuk, hogy begyepesedtek.En sok helyen játszottam, sok csoportot végig-jártam. Kazinbarcikán is voltam az egyik társu-lattal, fődíjat is nyertünk. De ugyanezekkel amódszerekkel dolgoztunk, ugyanezt a kritikátkaptuk, a dicséretek is pontosan ugyanúgyhangzottak el, mondjuk, hét évvel ezelőtt, mintma. He valaki akkor magnóra vette volna, ami el-hangzott, most lejátszhatta volna, és a zsűrinekmeg sem kellett volna szólalnia. Mert pontosanugyanazt mondták el majdnem ugyanarról azelőadásról hét éve is. Mintha mi sem történt volnaközben. Az egyik hozzászólásodban erősen bírál-

tad az egyik előadást, amely a technikai képzésegyik állomásaként jött létre. Nagyon fontos az iskolázottság. Ezt

egész

egyszerűen nem lehet kikerülni. Alapokat kellgyűjteni, technikai képzettséget kell szerezni.Aztán el kell felejteni, ha úgy tetszik, meg kell ta-gadni az egészet. Attól a pillanattól kezdve leszelönmagad, amikor van már annyi erőd és tudá-sod, hogy megtagadd a mesteredet. De csak ak-kor tedd meg, ha tudod, hogy miért tagadod meg.Addig a pillanatig, amíg ez nem történik meg,végrehajtó vagy. Dolgozz bár egyedül vagy tár-sulj bárkivel, végrehajtasz egy programot, amitbeléd tápláltak, anélkül, hogy tudatosították vol-na benned, mi az, ami a kezedben van, vagy miaz, amit használsz. Indulatosnak tűnik, amitmondok, de zavar, ha a csoportvezetők, tanárok,mindazok, akik kurzusokat tartanak, nem tudják,milyen borzasztó, hogy kész téglákat adnak át.Kész egységeket, kész kliséket kapnak a tanít-ványok. Zavar, ha mondjuk, pici kis kecskés and-rások tömege jön létre. Ne legyenek pici regőspalik, pici somogyi istvánok, akik egy az egybenhasználják a kapott kliséket, elveszítve ezzel sa-ját egyéniségüket, és becsapva a nézőket. A te-hetséges emberben kell, hogy legyen annyi fele-lősség, hogy ne egy az egyben használja az át-vett, megtanult eszközöket. Elengedhetetlenülfontos, hogy a létező kliséket átalakítsák, magu-kévá formálják, s így mutassák meg önmagukat.Ez az, ami nem történik meg. Egyszerűen nemegyéni a gondolat, nem egyéni az érzés, a meg-közelítés. Nem érdekes számomra az előadás,ha nem adja azt az élményt, amit minden ember-től megkapok, ha igazán megnyílik, és eljut ön-magához.

Nézem ezeket a csapatokat, mind ugyanab-ban a stílusban játszanak, és egyikük sem érsemmit. Egész egyszerűen lejárt bennük a do-log. Túl kéne rajta lépniük. El kellene kezdeniükhasználni a technikát, a módszert. Szerintempolitikában, gazdaságban ugyanez a probléma.Kész sémákkal nem megyünk semmire. Mintha mindezzel azt is elmondtad volna,

miért vagy ,,színházi magánzó", miért nem tartozolegyetlen társulathoz sem.

Ez valóban furcsa. Az alatt a tizenkét évalatt, amióta színházzal foglalkozom, rengetegtársulatban fordultam meg, sokféle mestert jár-tam végig, rengeteg stílust próbáltam ki. Mégis,ha belegondolok, tényleg azt kell mondanom:egymagam vagyok. De mindig találok időlege-,sen, hosszabb vagy rövidebb időre olyan mun-katársakat, akikkel közös alkotásra vagyunk ké-pesek, szellemi találkozásra kerülhet sor köz-tünk, megtörténik az eszközök, gondolatok cse-réje. Rengeteg élmény ért, sokféle tapasztalatotszereztem ez alatt a hosszú idő alatt. Igazábólelégedett vagyok ezzel az életmóddal. Nem vá-lasztottam ezt, csak így alakult. Egyetlen kelle-metlen élményem ezzel kapcsolatban, hogyegyszerűen eltűnik a nevem, megszűnök léteznia kritikusok számára, beleolvad a munkám má-

V I R Á G C S A B A

A MŰVÉSZ HITE ÉS HALÁLA


sok tevékenységébe: Artus-produkcióként em-legetik, pedig én rendeztem, vagy egy kőszínháznevéhez kapcsolják, mégha én is csináltam megaz előadást. Mi az az alternatíva, amelyet a te

előadásaid képviselnek? Én nem várom a művésztől, hogy beszél-

jen az alkotásáról. Megnézem az előadást, éspontosan látom, hogy mit csinál. Ha elkezd rólabeszélni, mindig úgy érzem - visszaemlékezve alátottakra -, hogy itt egészen másról volt szó.Annak az élménynek, amit az előadástól kaptam,köze nincs ahhoz, amiről az alkotó beszélhet. Mi-ért is lenne köze? Hiszen gondolati, fogalmi sí-kon végigvinni valamit, az gyökeresen más, mintamikor az alkotó teljes lényével és valójával lét-rehoz valamiféle művészeti objektumot.

Magamról beszélve csak azt tudom elmonda-ni, hogy mi foglalkoztat most. Az (A)HA...-ban aszínészi koncentráció kérdése a legfontosabbprobléma. Kísérleti ebben az előadásban a dra-maturgia is. Félelmetes olyan dolgokat sorba ál-lítani, amelyek nem működhetnek tudatosan.Ugyanez mondható el a színészi magatartásrólis. Arra kell tudatosan koncentrálni, hogy tudat-talanul cselekedj. Gondold tovább! Ez maga azőrület! Tudatos ember vagy, és azt kell elérned,hogy tudattalanul vigyél végig egy nagyon is tu-datosan meghatározott cselekvéssort. Hihetet-lenül szenvedünk, de nagyon izgalmas kísérletez - játszónak, nézőnek is. Hiszen olyan közvet-lenül hat, mint semmi más. Arról beszél, ami min-denkiben működik belül - tudattalanul.

És hogyan lehet megteremteni azilyenfajta előadások szellemi közegét,közönségét?

Nem kell itt semmit megteremteni. Egysze-rűen a figyelemnek kellene megváltoznia. Megennek a görcsös túlmagyarázásnak kellenemegszűnnie. Láthattuk, hogy a barcikai zsűri ismicsoda kínok között próbált olyan dolgokról be-szélni, amelyek fogalmilag pontosan nem meg-magyarázhatók, nem azonnal megfoghatók.Egyszerűen zavarba esünk, és nem tudjuk elvá-lasztani az ocsút a valódi értéktől. Mert nemszoktuk meg azt, hogy kreatívan viszonyuljunk adolgokhoz. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy téglákatkapjunk: ezt így és így kell értelmezni, emez megerről és erről szól. Ez vérlázítóan hibásszemlélet, tudniillik gátolja a befogadást. Egyesszínházak is így gondolkodnak: meg kell terem-teni a közeget, elő kell készíteni a közönséget.Ilyen megfontolásokból nem jutunk hozzá az ígértfellépési lehetőségekhez. Hidd el, az ég világonsemmi nem kell! Ezeket a más formát kép-viselőelőadásokat egyszerűen rá kell ereszteni anézőre, és a néző gondoljon, amit akar, érezzeazt, ami eszébe jut. Nem kell megmagyarázni,hogy mit kell gondolnia. A közönség majd el tudjadönteni, hogy kell-e neki ez vagy sem.

László Zsolt és Virág Csaba, (A)HA... (KonczZsuzsa felvétele)

Eszerint téged nem zavar, hogy jelenlegnincsen valódi közönsége annak a színháznak,amit csinálsz? Dehogynem! Borzasztó így játszani - ha-

vonta vagy kéthavonta, rosszabb esetben fél-évente egyszer. Ez döbbenetes! Nincs meg amásik oldal, nincs meg az ellenőrzés, nem ka-pom meg a visszajelzést arról, hogy mit végzek.A legeslegfontosabb információkat a közönség-

Üres tér. Benne két riadt arcú, öltönyös férfi. Egy-szerre mozdulnak, táncolnak. Mozdulataikszögletesek, egyszersmind csiszoltak. Hirtelenvalami zavar következik be a közösmozgássorban, de az-tán máris helyreáll azösszhang. Kimennek. A mozgásetűd a műsorfolyamán többször ismétlődik. mintegy az egészkeretét adva, de a beékelődő zavar egyrenyilvánvalóbb. Az etűdök közben a szereplőklegtöbbször külön lépnek a térbe. Néha széketcipelnek magukkal. Egyedüllétűk a nagy ürestérben csaknem elviselhetetlen. Kapcsolatuk afalakkal, a talajjal, a székkel a külvilágnak kiszol-gáltatott emberekére jellemző. Bizonytalanság,tétovaság, rettegés, bizalmatlanság.Mechanikus mozdulatok. Százszor elismételtek,s mégis úgy

től kapom előadás közben. Pontosan tudom,hogy mi zajlik le, pontosan tudom, hogy hol hibá-zom, mikor nem találom el a hangot, hol nem ta-lálunk egymásra - játszók és nézők. Igen, saj-nos, ez van, a másik oldal hiányzik. Szenvedünktőle, nagyon szenvedünk. Ahogy Rókás Laci fo-galmazta: egyszerűen nem hajlandó egy évetiszonyú munkával eltölteni azért, hogy aztán há-rom-négy előadásnyi ember lássa az ered-ményt. Ez a művész halála. Lehet, hogy innenszármazik a türelmetlenségem, hogy még min-dig nem találjuk a helyünket.

hatnak, mintha általuk újra meg újra kapaszkodniszeretnének valamibe, tehát egyediek. Keresnekegy biztos pontot, támaszt, aminek a hátukatvet-hetik, egy tenyérnyi helyet, aholbiztonságosan le-fekhetnek. De nincs biztospont, nincs támasz, nincs tenyérnyi hely. Segyszer csak fülsiketítően megszólal a városmindennapi zaja. A két kisember totálisan bevan kerítve.

Virág Csaba és László Zsolt kétszemélyes pro-dukciója pontos kidolgozású lírai mozgásszínház.Az előadás stílusában számos technika elemeifel-fedezhetők, az összkép mégis egy autonómmozgásnyelv. A mozdulatok, a karakterekmulatságosak, az egész végtelenül szomorú.Igazi clowniáda. N. I.

(A)HA...


L Á S Z L Ó Z S O L T

KONCENTRÁCIÓ ÉS FEGYELEMLászló Zsolt színész, 1965-ben született.

1979-től Miskolcon amatőr színjátszó volt.

1989-ben végezte el a Színház- és

Filmművészeti Főiskolát, azóta a Radnóti

Miklós Szín-ház tagja. Számos tévé- és

filmszerepet játszott, s több színházban

vendégszerepelt. 1990-ben, az Utazása föld

körül nyolcvan nap alatt című produkció próbái

során ismerkedett meg Virág Csaba

mozgásművésszel, akivel színházi munkája

mellett azóta is együtt dolgozik. Így

egyszerre hivatásos és alternatív színházi

kötődésű művész.

- Profi színész létedre egy amatőr és alternatív

fesztiválon léptél fel Kazincbarcikán.- Az (A)HA... első előadásai idején - éppen

egy éve, '91 tavaszán - én magam is megkér-

deztem, most akkor hogy van ez? Alternatív

vagyok a Szkénében, aztán meg majd szidott

profi leszek a Radnóti Színházban? Sajnos ma

Magyarországon valóban mély és

áthidalhatatlan-nak tűnő szakadék választja el

egymástól az úgynevezett alternatív

színjátszást és a profi színházat. Egyiket nem

érdekli a másik, az utóbbi meg egyszerűen

lenézi az előbbit. Rendkívül nagy az

érdektelenség. Nemcsak arra gondolok, hogy a

profi színházak nem kísérik figyelemmel az

alternatív színházak munkáját, a mozgásszín-

házak előadásait, hanem arra: valójában a profi

színház önmaga iránt sem érdeklődik. Nem néz-

zük meg egymás előadásait. Csak bizonyos

körök kommunikálnak egymással. Egyfajta

közömbösség uralkodik a szakmában. Talán

valóban meglepő, hogy most alternatív

előadásban lépek fel (bár korántsem újkeletű ez,

Ráckevei Anna is szerepel az Arvisura egyik

előadásában, Dóczy Péter is játszik egy

alternatív csoportban). Ezzel azonban semmit

nem akarok demonstrálni. (Annak persze

örülök, ha valaki úgy gondolja, hogy ez fontos

eredmény.) Engem egyszerűen csak érdekelt a

másfajta kifejezési mód, az eltérő színházi

forma. Ezért is kértem meg Csabát, hogy

kezdjünk el együtt dolgozni. Eleinte csak

tréningekről volt szó, de hamarosan előadásban

kezdtünk gondolkodni. Nagyon izgalmas volt ez

a közös munka. Mindazonáltal borzalmas érzés,

ha az ember olyasmit kezd el csinálni, amiben

járatlan, ügyetlen, amiben nincs kellő

tapasztalata. Hallatlan gyötrelem és hatalmas

felüdülés is volt ez a munka. Rengeteget

tanultam belőle.

valy májusi előadásunkon úgy éreztem magam,

mintha egyszerűen kihúzták volna a lábam alól a

talajt. Az (A)HA... még a mozgásszínházak kö-

zött is nagyon puritán előadásnak számít, hiszen

az üres téren, a fényen és a színészeken kívül

semmi nem szerepel benne. Ott vagyok magam

a színpadon, és nincs mihez nyúlni. Nem lehet

belekapaszkodni a szavakba, nem lehet segély-

kérően a kellékekhez fordulni. Egész

egyszerűen más eszközökkel kell dolgozni.

Borzalmas érzés volt, hogy mindaz, amit tíz évig

tanultam, alkalmaztam, gyakoroltam a

színpadon, mindazok a tapasztalatok, amiket

addig szereztem, egy-szerűen érvényüket

vesztették. Itt nem szólalhattam meg, nem

játszhattam át a zavaromat, izgalmamat egy

mondattal, egy megszokott gesz-tussal.

Magamban kellett léteznem. Maradt te-hát a

koncentráció és a fegyelem. (Ezek persze egy

beszélő előadásban is nagyon fontosak.)

A prózai előadáson nagyon fontos az a fo-

gódzó, amit a szöveg ad a színésznek. A szavak-

kal együtt rögzülnek a próbák alatta mozgások,

a hangulatok is. Amikor az előadáson felidézem

az adott szövegrészt, akkor emlékszem arra is,

hogy hova jutottam el a próbafolyamat eredmé-

nyeként, milyen lelkiállapotban voltam, esetleg

milyen mozdulatokat tettem. A kimondott szavak

gerjesztik fel a hozzájuk kapcsolódó lelkiállapo-

tot, illetve gesztusokat. Ezeket próbálom fölidéz-

ni és reprodukálni magamban az előadáson. Az

(A)HA...-ban viszont nincs szöveg, nem létezik

tehát ez a támpont sem. A lelkiállapotok máskép-

pen rögzíthetők és idézhetők fel. Közös ugyanis a

prózai színházban és a mozgásszínházban az,

hogy nem gondolatok születnek, hanem lelkiálla-

potok váltják egymást.

Az előadásunkban két réteg választható kü-

lön. Egyrészt vannak benne technikai alapú ko-

reografikus részek, amelyekhez különféle lélek-

állapotok társulnak. Az előadás készítése köz-

ben ezeknek a jeleneteknek munkacímeket ad-

tunk, amelyek mindig lelkiállapotot fejeztek ki, és

nem mozgásra utaltak. Ilyen belső tartalmakkal

kell megtölteni az előadást, mert az önmagában

kevés, ha az ember csak kiáll és táncol vagy ko-

reografált mozgást végez. Az előadás másik ré-

tegében bizonyos történetek zajlanak, s ezeket

szintén a mozgás fejezi ki. Ezekben a részletek-

ben is engem mint színészt a lelkiállapotok visz-

nek tovább egyik helyről a másikra, egyik hely-

zetből a következőbe.

Nagyon fontos az előadásunkban a váratlan-

ság is. Ennek felkeltése, színészi megvalósítása

újabb nehézséget okozott. Bár én mint játszó

előre tudom, hogy észre fogok venni valamit,

hogy valami majd izgatni kezd a tér egy másik

pontján, ennek a történésnek mégis váratlannak

kell lennie. Nemcsak a nézőt kell meglepnem,

hanem nekem is meg kell lepődnöm. Engem is -

mint színészt - váratlanul kell érnie annak,

- A színészek többségére azért nem jellemzőaz, amit a szavaid hátterében sejtek, tudniillikhogy tudatosan törekednének eszközeik tágítá-sára.

- Sajnos ebben az a szörnyű, hogy ezáltal

profi színészeink többsége magát a színészetet

nézi le. Ezt a komplex és ezerszínű kifejezési for-

mát, létezési módot, játékot - magát a színésze-

tet - nem lehet egyetlen változatára, a realista

színjátszásra, a szószínházra leszűkíteni, amely

ma Magyarországon tulajdonképpen egyedül

honos. Valójában szüntelenül ennek különböző

változataival találkozhatunk. Sajnos azt tapasz-

talom: nagyon sokan megelégednek azzal, hogy

megszerezték a színészi diplomájukat. Ezáltal

jogosultnak és képesnek érzik magukat arra,

hogy a színpadra álljanak. Pedig ez egyáltalán

nem így van. Az egyik színészmesterség-taná-

rom mindig azt mondta, hogy a tehetség nem ál-

landó dolog. Az el is tud veszni. Persze ő nem-

csak az alapvető fontosságú színészi önképzés-

re gondolt. Ezáltal sok mindent tudatosítani, illet-

ve konzerválni képes az ember magában.

Kollegáim, tanultabb rendezőismerőseim

rengeteget beszélnek arról, hogy Nyugaton

mennyire más a helyzet. Amerikában a színé-

szek megtehetik azt, hogy elvonulnak feltöltődni

egy évre, vagy hogy pályájuk egy bizonyos sza-

kaszán, amikor azt érzik, hogy most valami nem

működik, elmehetnek tanulni egy színészstúdió-

ba, ahol hosszú ideig egyetlen szereppel foglal-

koznak. Angliában - meglepetten hallottam - a

Royal Shakespeare Company társulata három

év alatt teljesen kicserélődik; előbb-utóbb min-

denkit elküldenek. És ez a színészeknek is jó,

mert hiszen más társulatokban más emberekkel

találkoznak, másfajta előadásokban vesznek

részt. Lehet, hogy két év múlva megint

visszakerülnek a Royal Shakespeare tagjai

közé, de maga a Shakespeare Színház ezáltal

egészséges cserefolyamatot tart életben.

Nálunk viszont mindenki igyekszik megka-

paszkodni elért pozíciójában. Persze ez is érthe-

tő, hiszen az is borzalmas, ha az ember elveszti

az éveken át biztosnak hitt fogódzókat. De azt hi-

szem, az alkotó tevékenységben nincs más mód

a megújulásra: az embernek többféle dologgal

kell megismerkednie, sokfajta impulzussal kell

találkoznia.

Mennyiben kívánt tőled újfajta színészi

technikát, a korábbiaktól eltérő játékmódot ez azelőadás? Nagyon fontosnak tartom, hogy prózai szí-

nészek részt vegyenek ilyen előadásokban. Ata-

aarv

hj

JzmEtpózv

-

ttbag

ödtjföébamsasfamssTtav

ms


mi lezajlik. Furcsa, skizofrén állapotot kíván ez,tudattalannak és tudatosságnak furcsa keve-

edését. Nagyon nehéz ezt létrehozni, de meg-alósítható. És az nem jelent skizofrén állapotot,

ogy kétfajta színházban párhuzamosanátszol?

ordán Tamás színész, előadóművész, rende-ő. 1943-ban született. Eredeti foglalkozása:érnök. 1961-től 1970-ig az Universitasgyüttes, 1971-től 1976-ig a 25. Színház, 1977-ől 1979-ig a Várszínház, 1980-tól 1991-ig a ka-osvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1991ta a Merlin Színház igazgatója s színészkép-őjének vezetője. Jászai-díjas, Érdemes mű-ész.

Mi hozott téged Kazincbarcikára? Szeretnék a Merlin számára előadásokat

alálni. Ugyanakkor nagy örömömre visszatalál-am valami rég elveszetthez. Amióta a kazinc-arcikai találkozó létezik, én nem tudok semmitz amatőr színházakról. De az, hogy most itt va-yok, borzasztóan erős élmény számomra. Miért? Nem voltam még itt, tehát nem tudom

sszevetni a látottakat a régebbi fesztiválokkal,e úgy látom, hogy a mostani jó színvonalúalálkozó. Az igazi élményt a fesztivál hangulataelenti számomra. Visszaidéz sok mindent, ami aiatalságomra volt jellemző. Megsszehasonlításra is késztet. Valami olyasmitrzékelek - lehet, hogy csak én látom bele, nemiztos hogy így van -, hogy ezek a gyerekek,kik itt játszanak, sokkal felszabadultabbak,int amilyenek mi voltunk annak idején. Sokkal

zabadabban léteznek eb-ben a furcsa világban,miben élünk. Jóval kevesebb dolog köti őketzínházi értelemben is - mind tartamilag, mindormailag. Jelét látom annak is, hogy ezek azmatőr társulatok több örömöt és többéltóságot találnak a játékban, mint a profi

zínházak. És ez nagyon fontos, mert a hivatásoszínjátszásnak megújulásra van szüksége.alán most is fontos lesz ezeknek a csapa-

oknak az a szerepe, hogy megmutassák azokattitkokat, amelyeket - helyzeti hátrányból kö-

etkezően - a profi színház nem tudhat.Alapvető kérdés, hogy a színháznak van-eondanivalója, és ha igen, akkor mi az. Az a ve-

zély fenyegeti a színjátszást, hogy nem tud mi

Nem, semmikképpen sem. Egyfajta tuda-tosságra, a testem tudatosabb használatára ta-nít meg a Csabával való munka. Nem játszommásként a Radnóti Színházban, mint eddig. A já-ték, a színészi munka belülről, „ízeiben" kezd elváltozni - észrevétlenül, alig elmondhatóan.

hez hozzászólni. Nagyon furcsa, változó idősza-kot élünk, és a színház is csak keresgéli a helyét.Nem találja sem a közönségét, sem a sajáthang-ját. Identitászavarba kerültek akőszínházak. Mintha az itt látható csoportokraez nem lenne ilyen mértékben jellemző. Úgytűnik, hogy tudják, mi foglalkoztatja őket,megtalálták az önálló hangjukat és sajátközönségüket. A legtöbben azonban a fennmaradásukért

küszködnek... Valóban, az is fontos probléma, hogy az

anyagi eszközök kevéssé állnak rendelkezé-sükre. De ez ebben a helyzetben talán inkábbelőny. Ezt hogy érted? Rákényszerülnek a leleményes fogalma-

zásra, a formák újragondolására. Ez megmutat-kozhat akár az eszközök és tárgyak alkalmazá-sában, akár a saját testük használatában is. Alegjobb társulatok előnnyé változtatják a hát-rányt. Az ismertebb példák közül utalhatok akár aRuszt-féle szegény színházra, akár az Arvisuraleleményes színpadi trükkjeire. Ezek a megoldá-sok nagyon erős mozgásba hozzák a fantáziát -a társulatokét is meg a közönségét is.

De azért valóban fontos probléma az anyagi-ak hiánya. Egész egyszerűen rosszul vannak el-osztva a pénzek. Nem alakult ki még az az újstruktúra, amely megpróbálna igazságosabb el-osztást kialakítani. Miközben egyre kevesebb apénz, egyre nagyobb szélsőségek alakulnak ki.Lehet, hogy ez nem is ellentmondás. Egy köz-gazdász biztosan tudná, hogy miért van így. Aművészek anyagi elismerés szempontjábólnagyon széles skálán helyezkednek el. Egy ki-váló magyar színész például a Merlinben tizenötelőadást és egy tévéfelvételt - a próbákkalegyü t t - kétmillió forintért vállalt volna el. Ugyan-akkor az Egy csepp mézszereplői jó esetben há-romezret kapnak egy-egy előadásért - ha teltház van. Ha kevesebb a néző, akkor kisebb agázsijuk. Úgy tűnik, hogy teljesen elszakadtunk arealitásoktól. Van, aki egy esti fellépésért tizen-ötezret, húszezret, huszonötezret kér. A nyugatigázsikhoz képest a hazaiak valóban alacsonyak.De mi még nem érkeztünk el odáig, hogy megtudjuk fizetni a művészeket. Tán nemis ér annyitaz egész művészet. Természetesen én is sze-retném, hogy mindenki jó fizetést kapjon. Mégisazt hiszem, most, hogy változik a világ, és egyreinkább a pénzről szól minden, nem szülne jó vért,ha a művészek túlságosan jól élnének. Nemmondom persze, hogy nélkülözzenek, meg

JORDÁN TAMÁS

AHOGY VÁLTOZIK A VILÁG

Jelenet A Békéből (Térszínház)

skBretaakdmhtg

ac

éambzsa

n

pdmimtzgöNmikmnSdemvtg

tdlvkklc


zegények legyenek, de az sem jó, ami a felsőöröket jellemzi, hogy elszabadultak a gázsik.ár talán kicsit farizeusnak tűnő szöveg, de sze-

intem az amatőr mozgalomnak egyik lendítőreje épp az anyagiak hiánya. Az, hogy szerze-esi attitűd, sok odaadás és lemondás szükségeshhoz, hogy színház szülessen. Ilyenfajtalázatot nem lehet megkövetelni egy befutott,arriere csúcsán lévő művésztől. Benne - gon-olom - egészen más erők működnek belsőotivációként. De nincs okom kétségbe vonni,ogy művészileg ne akarná a maximumot nyúj-ani. Mégis szkeptikus vagyok ezeket a jelensé-eket tapasztalva. Az anyagiak mellett a színjátszás másik

lapvető problémája a közönséggel való kap-solat átalakulása. Nincs kinek játszani. Nincs olyan polgári,

rtelmiségi közönségréteg, amely el tudná tartaniz ilyenfajta színházakat. Ennek más hagyo-ánya van Lengyelországban, Csehszlovákiá-

an. Azt hiszem, ez a fő baj. Az egyetemisták kö-ött sincsenek olyan sokan azok, akik igényelik azínházat. Ez a vékony réteg jár a Szkénébe meghasonló alternatív előadásokra.

- A hatvanas években más volt egyetemistá-ak lenni? A hatvanas években sokkal erősebb volt a

rogresszió. Az emberek vágytak aki nem mon-ott, sorok között elbújt szavakra. A saját véle-ényükként szerették volna hallani őket. Ezt az

gényt teljesítette a színház. A rendszerváltástegelőző években is fontos volta színház. Az ér-

elmiségi közönség körében nagyon erős kohé-iós erő működött. Mindenki érezte a lehetősé-et, hogy történhet valami az országban. Ezsszetartotta az embereket, falkába terelte őket.em csak a színházért, nem csak a művészetértentek az emberek a színházba. Már csak azért

s elmentek sokan, hogy együtt legyenek mások-al. Hogy lássák egymást, hogy érezzenek vala-it, ami közös. A színháznak sem volt már olyanehéz politizálnia, mint a megelőző húsz évben.okan a színháztól is azt várták, hogy lökjön, len-ítsen azon a folyamaton, amelyről éreztük, hogylkezdődött, de nem tudtuk, hova tart. Ter-észetesen a jó társulat - mondjuk, a Katona

agy a kaposvári színház - összhangot tudotteremteni a kétféle igény, a politikai fórumok vá-ya meg egymás közelségének keresése között. És mára ez a kohézió megszűnt? Az értelmiség megosztott. Elég csak a pár-

okra, pártharcokra gondolni. Akik vállvetve küz-öttek a rendszerváltást megelőzően, most a

egnagyobb ellenségek. Azokban pedig, akik nemesznek részt a politikai életben, hatalmasözöny alakult ki. Egymással sem akarnak talál-ozni. A színháztól sem várnak semmit. Nagyoneegyszerűsítve arról van szó, hogy egy csomósalódás, rengeteg kudarcélmény után megtört

Zöld vászonba öltözött, mosolygós lányok kötik bea szemem, és egy szót súgnak a fülembe. Csak ak-kor vehetem le a kendőt, ha meghallom ezt a szót.A távolban altsípok donganak. A magasfekvésűsípok elnyúló hangja, mint egy zuhanó sikolya. Ezkíváncsivá tesz. Nem bánom, ha odavezetnek.

A sípok már egészen közel szólnak - fület sér-tőn, vészjóslóan. Egyszerre úgy tűnik, már órákhosszat várok. Vajon mit várnak tőlem? Lehet,hogy mára fülembe súgták a szót, csak nem vet-tem észre? Aztán hirtelen elhallgatnak a sípok.Egy férfihang tagoltan szavalni kezdi a Théba-le-gendát. Mikor ahhoz a szóhoz ér, amit a fülembesúgtak, leveszem a kötést a szememről. Emberekcsoportjában állok. Egyesek szeme még bekötve,mások ugyanolyan hunyorgó izgatottsággal tekin-getnek körül, mint én. A széles, de nem túl mély te-remben csak két UV-lámpa ég. A dübörgődobszó-ra vakítóan fehér ruhájú alakokrobbannak be, arcuk foszforeszkáló festékkel,rikító színekkel be-mázolva. Peregnek alegendajelenetei. A sárkányt felaprítják, az egyik„sárkányfog" mellém zuhan - a fehér ruhás nőalaknyög, sikong: most születik belőle a hérosz.Aztán kavargó körtáncok, iszo-

az a lendület, amely átsegített bennünket a válto-zás évein. Most nagy űr van. Megszűnt az a ko-hézió, amelyben olyan fontos szerepet játszott aszínházba járás. De politikai fórumként sincstöbbé szükség a színházra. Ezért kell művészetté válnia... Ez sokkal nehezebb. Meg tán igény sincs

Fodor Tamás színész, rendező, 1 942-ben szü-letett. Eredeti végzettsége tanár. Az Universi-tas Együttes egyik alapítója. 1966-tól többszínházban dolgozott, majd szinkronrendezőlett. 1971-től az Orfeo, majd az ebből alakultStúdió K. vezetője. 1986 óta rendező a szolno-ki Szigligeti Színházban, ahol egy ideig a fő-rendezői posztot töltötte be. Jászai-díjas.Főbb rendezései: Etoile; Vurstli; Büchner:Woyzeck; Genet: A Balkon (Orfeo-Stúdió K.).Csáth Géza: Janika; Shakespeare: Ahogy tet-szik; Szilágyi Andor: A rettenetes anya; Ibsen:Vadkacsa (Szolnok).

- Hogy érzed magad Kazincbarcikán? Nézőként vagyok jelen, tájékozódni, ta-

nyatos erők. Nem kimunkáltak a mozdulatok:nyersek, reflexszerűen őszinték, a végsőkigfeszítettek. De a szertartás csak a játszókszámára zajlik világos liturgia szerint; igazábólnem következik semmiből és nem tart sehová. Aszemlélő csak zavaros, drámaiatlan, féktelenkavargást lát, nem történik meg a beavatás, és alátottak nem oszlatják el a gyanút, hogy talánnincs is mibe beavatód-ni.

A Dionüszosz-szertartást kileső Perszeuszt abacchánsnők leleplezik, és darabokra tépik. MintBakkhosz Perszeuszt, bennünket is bekötöttszemmel vezettek a szent helyre, ahol a bac-chánsnők fékevesztetten tombolnak. Mindnyájanleskelődni jöttünk a színházba, csak szemlélni azt,amit nem lenne bátorságunk végigélni. VégülBakkhosz leül az egyik nézővel szemben, éstöbbször elismétli az utolsó mondatot: „És mirevárunk, az sose jő el". A gesztus egyértelmű: azelőadás azon pontjához érkezett, amikor amainaszoknak szét kellene tépniük bennünket.Lassan kiürül a terem. Lebotorkálok a lépcsőn,órával a csuklómon, fényesre suvickolt cipőben,ki nem élt feszültségekkel a testemben -darabokban. T. I.

rá. Ha csak művészeti szempontból nézzük, ak-kor nagyon kedvezőtlen az összkép. Hisz épp akorábbi évtizedek nem késztették a színházakatarra, hogy meztelenül, csak a művészet oldalárólnézzék a világot, hogy újat hozzanak akár a for-ma, akár a tartalom terén. Ezért van elmaradva amagyar színjátszás.

pasztalatot szerezni jöttem. Egyébként nem na-gyon szeretem a fesztiválokat. Sem azt, amiSzolnokon volt, sem azt, ami Kazincbarcikánvan. A fesztivál sosem életszerű dolog. Az emberél, családja van, kapcsolatokat keres, dolgozik, smellesleg adódik egy-egy ünnepnapja, amikormásfajta találkozást keres. Mondjuk, a színhá-zat. De ha a színháznézés annyira üzemszerűvélesz, mint egy fesztiválon, akkor képtelenség fel-dolgozni a látottakat. A néző nem közönségkéntviselkedik, hanem kritikusként, tájékozódó em-berként, összehasonlítgat, összefüggéseket ke-res. Nem maga az előadás érdekli.

Az is zavar, hogy a közönség és a színház ta-lálkozására - ami a színjátszás lényege - nemmegfelelő alkalom egy fesztivál. Alig hiszem,

F O D O R T A M Á S

EZ CSAK ÁRUMINTAVÁSÁR

CSOKONAI SZÍNKÖR (KAPOSVÁR) - BACCHÁNSNŐK


hogy a kazincbarcikaiak közül bárkit is érdekel eza fesztivál. (Szolnokon inkább volt helyi közön-sége az előadásoknak.) Fesztiválközegben bi-zonyosan mások a nézői reakciók, állandó vizs-gakényszer van. Hamis, laboratóriumi szituációjön létre. Pedig az amatőr színházak legtöbbjé-nek az a legnagyobb gondja, hogy nincs sajáthelye, saját közönsége, nem rendszeres anézők-kel való találkozása. A fesztiválközönséginkább csak alkuszokból áll. Szóval olyan ez,mint egy nagybani kereskedés.

Ezt nem értem. Olyan, mintha a közönség nem vevőkből,

hanem viszonteladókból állna. Már ismerem azarcokat. Mindig ugyanazokkal találkozom. Vagy acsoportokhoz tartoznak, vagy szakmabeliek. Okviszik majd tovább az előadások hírét. Persze egyfesztiválnak nyilván ez is a célja: egy időben, egyhelyre összehozni a színházi kínálatot. Ilyenmegmérettetésekre szükség van, hogy a kultu-rális piac valóságos értékrendet tükrözzön. Demég egyszer mondom: ez csak árumintavásár.Olyan, mint egy szakmai nap a BNV-n.

Ez talán összefügghet azzal is, hogy mos-tanában nincs igazán közönsége a színháznak.

Ez talán inkább következmény, és nemok. Annak következménye, hogy nem érzemúgy, hogy az előadások valamilyen új kalandracsábítanak, hogy a színházat a felfedezésszándéka irányítaná. Már nagyon régen nemérzek izgalmat a színházakban - egy-két esetetvagy né-hány pillanatot leszámítva. Nem érzemazt, hogy ismeretlen tájra induló felfedezőkörútrészese lennék. Ennek legfőbb eleme talán azirónia lehetne. És most nem az egyes előadásokiróniájáról beszélek. Furcsa mód ép az UtolsóVonal elő-adása után beszélgetünk, amelynektartalma az irónia, irónia a színházról, ha úgytetszik, a szín-házcsinálásról. De én nem a témaszintjén keresem az iróniát. Grotowskiszínházáról mondták azt, hogy a gúny ésapoteózis dialektikájára épül. Itt állandóan csakaz apoteózist látom. Túlságosan lelkesek atársulatok, túlzottan közölni akar-nak valamit.Mintha már rendelkeznének valamilyen tudássalaz életről, a történetekről, az emberekről, azemberi kapcsolatokról, és azt mindenáron átakarnák adni. Ugyanakkor nem érzékelem aszellemi kaland hangulatát, hogy úgykezdenének előadásokat csinálni, mintha ez ki-vételes alkalom lenne arra, hogy együttesen fel-fedezzenek valamit, és az előadásban kitárják azablakot erre az intim pillanatra. Az esendőségetkeresem a színházban, amelynek a színházcsi-nálókat és az aktust körülvevő tanúkat el kellenefognia, ha olyasvalaminek birtokába jutnak, amitaddig nem ismertek. Újra meg újra megismételtkísérleteket szeretnék látni az emberi természet-ről. Ehhez szükséges az irónia, amire utaltam.Ez nem az előadások tartalmát jelenti, hanem aviszonyok valóságos megközelítését. Mondok

Felhőfi Kis László és Nagy Bea, Három Sirálybácsi a kertben (Utolsó Vonal)

egy példát. A Dorst-előadáson - amelyik na-gyon lényeges kérdésekről szólhatott volna -körülbelül egy és negyedórát kellett várnom, míghirtelen odafigyelhettem valamire, amiszámom-ra érdekes volt. Hirtelen kialakult egyszituáció, kíváncsi lettem, hogy mi történikakkor, amikor három fiú rajtakapja az anyját egyidegen férfival. Akkor történt valami izgalmas,addig csak szenvelegtek a színészek a történetszépségétől le-nyűgözve. Ezek a szépségekengem nem érdekelnek. Engem az érdekelne,ha a szépséget föl-fedezném valami olyanban,ami rettenetes. Ami irtózatos, amimegdöbbentő. Csupa olyan kifogást említesz, amelyek a

hivatásos színházak előadásaival kapcsolatban iselmondhatók. Azonosak volnának a bajok azalternatív és a profi színjátszásban? Pontosan ugyanazok a bajok. És ez a leg-

szörnyűbb. Az ember azt gondolja: arra még vanmentség, ahogy a kőszínházak dolgoznak, mertüzemszerű a működésük, és népművelési megszórakoztató funkciót is el kell látniuk. Miért kellvalami hasonlót gyengébb színvonalon újramegcsinálni. Miért nem lehetne lazábban ésfel-szabadultan bevallani, hogy nem tudunksemmit az emberről, a világról. Azt várnám, hogyaz itt jelenlévő társulatoknak minden egyesszituáció kérdés legyen. Azt várnám, hogy újraés újra fel-tegyék az alapvető kérdéseket. De eznem történik meg. Megoldott ügyekről van szó.Azt látom ezekben az előadásokban, hogy olyankönnyen átjárhatók a kapcsolatok. Holott milyenrettenetesen nehéz két embernek egymásratalálnia. Azért említettem példaként a Dorst-darabot,

mert abban csupa misztérium van, az ismeret-lenség és a szerelem misztériuma. És ez itt szen-velgésbe csap át. Engem az érdekelne, hogy mi-csoda szörnyű küzdelmet kell az embernek ön-magával és a másikkal vívnia ahhoz, hogy egykapcsolat megszülessen. A szerelem a legnehe-zebb és a legkegyetlenebb dolog a világon. Nemlehet olyan szép, mint ahogy itt láttam. Nincse-nek ilyen szép szerelmek. Ezek hazugságok.Nincsenek ilyen szép szenvedélyek. A szenve-dély nem szép. Ocsmány. Ocsmány és rossz, ésaz ember szenved tőle. Én pedig itt szenvedőszínészeket láttam, és nem szenvedő embere-ket. Vagy azt, ahogy valaki titkolja ezt a szenve-délyt. Itt alig láttam valamit eltitkolva.

A szereplők beszédéből úgy tűrt, mintha len-ne valamilyen kész tudás a birtokukban. Általá-ban gyorsan és indulatosan beszé lnek a színját-szók. Nem néznek a másikra. Nem akarják meg-fejteni, amit a másik mondott. Tudják a válaszo-kat. Nem sorscsapásként éri őket, ha egy másikszínész megszólal, vagy egy mozdulatot tesz fe-léjük. Pedig órákig lehetne foglalkozni azzal,hogy valaki felém lépett. Ehhez lenne szükség amár említett iróniára. Valamilyen távolságtartáskell ahhoz, hogy a színészek újra és újra kérdéstárgyává tegyenek egy kézmozdulatot, egyszempillantást. Ez azt jelenti, hogy minden hely-zetet dilemmának kell felfogni. Minden pillanat-ban újra kell teremteni azt az élményt, hogyegy-egy szituációban válaszolhatnékmásképpen is, de mégiscsak így válaszolok.Tehát valóságos mérkőzésről, küzdelemrőlkellene szólnia a szín-háznak.

A profi színházban helyenként érzékelhető aza folyamat, hogy a színész rákérdez bizonyosdolgokra. De az előadások rutinja gyakran elfedi


magát a folyamatot, és már csak az eredménytmutatja meg. A kazincbarcikai fesztivál általamlátott előadásaiban azonban még a felfedezéstényét sem érzékeltem. Pedig a színház kutatás.Szintén szoktam idézni Grotowskitól, hogy aszínház az önfelfedezés vagy az önfeltárulkozásszertartásos aktusa. Ha nincs meg a kutatás, haelmarad az önfelfedezés, ha valaki nem mezte-leníti le magát - nem feltétlenül a szó szoros ér-telmében -, ha nem élve boncolja saját magát, haa rendező nem teremt olyan helyzetet, hogy azemberek a legféltettebb titkaikat vallják meg, sutána elszégyelljék magukat, amiért megleshet-ték őket, akkor nem érdekel a játék. Akkor önma-gam sem kényszerítem arra, hogy magambankezdjek keresni, kutatni.

Csupán a hiányérzeteidet sorolod... Futhatnék tiszteletköröket: milyen jó, hogy

van ez a fesztivál, és mennyi gond és műgondvan egy-egy előadásban. Kétségtelenül van.Hadd említsem Bucz Hunorék előadását, amelyformai szempontból nagyon igényes volt. Izgal-masak voltak a maszkok. Örültem, hogy így kö-zelítettek Arisztophanészhoz. Tudni kéne azon-ban, hogy ez a fajta színház képről képre halad.Tehát vágásokra lenne szükség, nem kellenelátnunk a teljes folyamatot, mert ez csak álló-képig tart. A darab elején van egy jelenet, amely-ben az egyik színésznő étket ad a ganajtúró bo-gárnak. Kezével és felsőtestével kitűnő mozgástvégzett, de amikor beszélt, testével illusztrálta aszöveget. Pedig a stilizált mozgás egészen más-fajta szövegmondási technikát igényelne.

A Pont Színháznál egységes formanyelvetláttam - és azt a hatalmas munkát is, ami emö-gött van. Más kérdés, hogy számomra nem je-lentett revelációt az előadás egésze, viszont arészletei igen. Rengeteg mozgás megmarad azemlékezetemben. Nagyon jó ökonómiával dol-goztak. Tudták, hogy le kell mondaniuk a be-szédről, mert nehezen menne együtt beszéd ésmozgás. Meg tudták viszont teremteni az össz-hangot a kitűnő zene és a mozgás között. Sokatmegtudtam az emberi kapcsolatokról is az elő-adásból. De ezt nem tudnám szóban megfogal-mazni.

Nincsenek saját élményeim a klasszikusamatőr mozgalomról, amelynek a Stúdió K. isrésztvevője volt. Olvasmányok és emlékezésekalapján azonban úgy képzelem, hogy két dolog-ból táplálkozott. Egyrészt abból a társadalmi ki-hívásból, amelyre válaszként alakult ki az a ma-gatartás, ami azt demonstrálta, hogy lehetmásképpen is gondolkodni, lehet másképpen isélni. Másrészt pedig abból a színházikihívásból, hogy a magyarországi halottszínjátszással el-lentétben lehet izgalmasszínházat is csinálni. A mostani alternatívok vagyamatőrök mintha azért volnának nehezebbhelyzetben, mert egyrészt ugyanúgy létezikegyfajta színházi kihívás,

amely a válságba jutott professzionális színházigyakorlat megújítását kívánná meg; másrésztazonban sokkal bizonytalanabb, sokkal képlé-kenyebb az a társadalmi közeg, amelybenlétezniük kell. Így jóval nehezebb egyértelműmaga-tartást kialakítani... Szerintem ez spekuláció. A közönségnek

rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy a valóságosdolgokat felfedezze. Ha egy szempár rápillantegy másik emberre, és hirtelen kontaktus alakul kikettejük között, ez az az elemi erő, amely úgyhat, mintha hirtelen villámlás keletkezne. A fe-szültség fontos abban, ahogy két ember egy-másra néz. Ez minden korban egyforma. Hogymi teremti meg ezt a feszültséget, ez koronkéntváltozhat. Mindig azt kell megkeresni, hogy miokozza a legnagyobb feszültséget, melyik az akét legtávolabbi pont, amely között ez a villámláslétrejön. Minden más csak eszköz. Tudom bor-zasztóan kemény megfogalmazás: de ki az ör-dögöt érdekli az, hogy Moliére-t vagy Shakes-peare-t megértse. Az érdekes csak, hogymennyiben szolgáltatnak anyagot a szerdai vagycsütörtöki naphoz. Hogy csütörtökön végre sokszáz év után újból létrejöjjön az a pillanat, amikorkét ember egymásra nézve találkozik. Semmimás nem érdekes. A jó darabok attól jók, hogysűrítetten tartalmaznak ilyen helyzeteket, aholmegtörténhet emberek villámcsapásszerű talál-kozása. Ha egy előadásban sok az ilyen pillanat,akkor az az előadás jó. Ha egy mű elősegíti ezt afolyamatot, akkor alkalmas rá, hogy a színházalapanyaga legyen. Kicsit az az érzésem, hogy átstilizálod

színházi tapasztalataidat. Húsz évvel ezelőtt isugyanígy gondolkodtál minderről?

- Ha valami nem világos, kérdezzetek bátran.Szóljatok, és visszaállunk a jelenetre - biztatbennünket a bizarrul gesztikuláló prológ. Közbenbe-mutatja a szereplőket is, akik vitára készközömbösséggel vesznek körül egy rozsdásállványból, horpadt hordóból, félkerekűtatigából és egyéb hasznavehetetlentárgyakból összeálló tákolmányt. Íme, a játéktétje, a konfliktus forrása: mozdítani, helybenhagyni, felemelni vagy épp elforgatni kell-e aképtelen szerkezetet?

A Három Sirály bácsi a kertben című„előadás" a nagy Csehov-drámákat vonja összeegyetlen órába, a klasszikus tragikomédiákatvilágvégi kabaré-tréfává zanzásítva; és ezzel azt aszínházi hagyományt is ironizálja, amely aklasszikus szövegek-ben akarja megmutatni azaktuális életérzéseket. Az összemontírozottCsehov-szövegekben, a ki-fordítotthelyzetekben most is ráismerni Csehovvéglegesnek látszó ítéletére életünkről, az egymásmellett beszélés süketségéről, az érzelmi üres-séggel keveredő sóvárgásról, a szüntelen tett-

Te azt a bizonyos Stúdió K.-korszakot em-líted, de amögött munka volt. Nem feltétlenülszakmai munka, hanem az emberek egymás kö-zötti munkája. Ez azt jelenti, hogy életek, emberikapcsolatok mentek tönkre azért, hogy az azegyetlen pillanat megszülethessen a színház-ban. Abban a gettószituációban, amelyben él-tünk - nevezheted ezt társadalmi kihívásnak is -,nem volt más, csak két ember kapcsolata, mert akülvilág egymáshoz kényszerítette az embereket.Tehát nem volt útja a menekülésnek, nemlehetett dobbantani és kilépni ebből a helyzetből.Ez a megoldási kényszer eredményezte, hogy asaját konfliktusainkat bevittük a darabba, vagyhogy a darab konfliktusain keresztül a sajátkonfliktusainkat éreztük meg. Ez bármilyen for-mához kötődhet, de a lényeg az, hogy akkor ésott élet-halál harc van.

Spekulációnak minősítetted, amit a tár-sadalmi kihívásról mondtam, de a válaszodbanmégiscsak hasonló szempontokat említettél.

Ha most nincs társadalmi kihívás, akkorsosem volt. Most a legkaotikusabbak a viszo-nyok. Most kell alapvető kérdéseket tisztázni.Hát miért ne volna most politikai szituáció? Mostis az van. Keményebb, mint bármikor máskor.Mert a Stúdió K.-korszakban, abban a politikaihelyzetben egyetlenegy dolog volt kétséges,hogy túléljük-e azt az időt? Van-e lehetőség ar-ra, hogy megismerjük egymást? Most más hely-zet van. Most még pozitív szerepe is lehet a szín-háznak. Rákérdezhet a valóságos folyamatokra,hiszen most a folyamatok is olyan kaotikusak,hogy a mozgásirányokat is meg kell bennük ha-tározni.

vágyba burkolt tehetetlenségről. A produkcióbanminden végtelenül komor és mégsem lehet bennesemmit komolyan venni.

Az Utolsó Vonal mindig ironikusan közelít aszín-házhoz, holott rendkívül komolyan veszi ateatralitást. Színháziatlan eszközöket és nemszínházi helyzeteket avatnak színházzá atársulat tagjai. Most is igyekeznek eltüntetni ameghasadtságot élet és színjátszás között. Denem a játékot iparkodnak élelszerűvé tenni,hanem az életet akarják játékká alakítani. Hiszmintha a szereplők szüntelenül civilkéntszólalnának meg a színpadon, s mintha civil Iétükis állandó szerep volna. (És mivel ők maguk aprodukció, nézőiket sem az előadások minőségeszelektálja, hanem az, hogy hajlandók-eszínháziatlan magamutogatásukat gesztuskéntelfogadni.)

Az Utolsó Vonal bemutatója más, mint amireáltalában azt mondjuk: színház Kevesebb, mintegy kerekded előadás. De több, mint a pusztagesztus.

UTOLSÓ VONAL -- HÁROM SIRÁLY BÁCSI A KERTBEN


KTDajésNrtzlenag-k

tshrbm

rmpAsmscvtjk

mcsm

miacbEj

aposi László a gödöllői Kerekasztal Színháziársulás vezetője. Az együttes a Gödöllőiiákszínpad és a 88-as Műhely jogutódjakéntlakult 1991-ben. A lovagsereg énekével fődí-

at nyertek a csurgói diákszín játszó találkozóns megosztott fődíjat Kazincbarcikán. A tár-ulat tagjaiból alakult a Kerekasztal Színházievelési Központ, amely az angol TIE-(Theat-

e in Education) módszer hazai adaptálásáraörekszik. Ennek keretében a diákokat színhá-i napokra, félnapokra látja vendégül a társu-at. Nemcsak játszanak a gyerekeknek, hanemgyütt is játszanak velük, s az iskolai formák-ál kötetlenebb hangulatban lehetőség nyílik

személyes életproblémák feltárására, át-ondolására.

Mit jelentett számodra az idén Kazincbarci-a?- Személy szerint természetesen a megosz-

ott fődíj a legfontosabb. Mint nyeretlen kétéve-ek érkeztünk a fesztiválra, és hirtelen kiderült,ogy az élvonalban vagyunk. Ez egy picit meg isettent. Ugyanis a mi váratlan díjunkban az isenne van, hogy mások elakadtak a fejlődésben,egtorpantak a maguk útján.Fontos, hogy az idei találkozó tanulsága sze-

int mégiscsak létezik az oly sokszor elsiratottagyar színjátszás. A legutóbbi fesztiválon fellé-ő öt magyar csoportból három diákszínpad volt.kkor úgy éreztük, hogy nincs felnőtt színját-zás, és a diákokban kell reménykednünk. Mosteg úgy tűnt, hogy mégis létezik az a felnőtt

zínjátszás, amelynek képviseletében kilencsoport itt lehetett Kazincbarcikán. És az a szín-onal, amit hoztak - bár nem értékelem túlzot-an magasra -, nem volt rosszabb, mint, mond-uk, a '84-es fesztiválé, amit még a jobb idősza-okhoz szoktak sorolni.Fontos tanulság az is, hogy ellenőrizhetetlenódon megint olyan iszonyatosan rossz külföldi

soportokat hívtak meg a fesztiválra, amelyekem tanulságot, sem kihívást nem jelenthettek aagyar társulatok számára.Fontos volt Kazincbarcikán, hogy a szakmaiegbeszéléseken ismét előkerült az unos-untig

smert lemez, miszerint, ha valaki nem szereti aztz irányzatot, amit az adott társulat képvisel, azsak begyöpösödött és betokosodott szakbar-ár lehet, aki már képtelen az új befogadására.zzel az érvvel már nem is tudom, mióta próbál-

ák megúszni a kritikát a „mást-akarók", akik va-

lójában nem csinálják meg igazán az előadásu-kat. Ezt a demagógiát a szakmai pongyolaságokelfedésére használják. Aztán megjelent a kizáró-lagosságra törekvő diktátori szemlélet is, amelyaz alternatív színháznak csak egyetlen változa-tát képes elfogadni, és ami ennek nem felel meg,az lejárt és kiátkozandó. Eredményeitek ellenére kevesen ismernek

titeket. Keresnetek kellene azt a helyet, aholrendszeresebben megmutatkozhatnátok, aholközönségre találhatnátok. Igen, meg kéne találni a helyünket. Azon-

ban lehet, hogy pár nap múlva már nincsen pró-batermünk, és egyáltalán nem tudunk dolgozni.Lejárt a szerződésünk a Gödöllői MűvelődésiHázzal, és az önkormányzat csak lassan mozdulebben az ügyben. Talán csak hónapok múlvaderül ki, hogy vagyunk vagy nem vagyunk. Min-den szakmai elismerés ellenére kirúghatók va-gyunk. Meg kellene találni a helyünk, de fogal-mam sincs róla, ez hogyan lehetséges. Pesten

Szathmáry Zita, Schilling Árpád és SeregleiAndrás a Merlinben (Kerekasztal Színházi Tár-sulás) (Nyúlászi András felvételei)

sem nagyon találunk lehetőségeket. Úgy tűnik,viszonylag szűk kört alkotnak azok a társulatok,amelyek körbejátsszák a főváros kisszínházait.Nagyon nehéz bejutni közéjük. Talán nem is ké-ne... Miért nem? Jobb nem függeni azoktól az emberektől,

akik ma irányítják a színházakat. Jó ebből a vá-rosból kivonulni. Kicsit belterjes, ami itt történik.Ugyanazokat az előadásokat láthatom ma aKamrában, a Szkénében, a Petőfi Csarnokbanés még nem tudom, hol. És van egy kör, amelyikkörberajongja, körbecsodálja ezeket a teljesít-ményeket. Az egész kulturális életben ezt a bel-terjességet érzem.

- Miért fontos neked a színház? Én tulajdonképpen pedagógus vagyok. És

azt gondolom, hogy aki jó színházat csinál, azbiztosan pedagógus is. Színházzal is pedagógiaiindíttatásból kezdtem foglalkozni. Gyerekekkelszerettem volna dolgozni. Nemcsak szervezniakartam az életüket - amire korábban népmű-velőként lehetőségem volt -, hanem együtt isakartam lenni velük. Közben felnőttek, de együttmaradtunk. Nem mentek el a gyerekek, miutánelvégezték az általános iskolát, majd a középis-kolát. Ahhoz azonban, hogy együtt tudjunk ma-radni, meg kellett tanulnunk a színházat, mert ezvolt a közösen választott feladatunk. Úgy hi-szem, a színház a legjobb lehetőség arra, hogyemberek együtt legyenek. A személyiségneksokkal több oldala mutatkozhat meg ebben amunkában mint, mondjuk, a táncban vagy a ze-

KAPOSI LÁSZLÓ

KÖZÖSSÉG ÉS SZÍNHÁZ

nne

v

mHnk

mvljcsamzmémttfavsImhrmlsjr

tm

zagldearktttkmkscl


élésben. Eleinte igazi színjáték volt, amit csi-áltunk, aztán egyre több lett benne a színházilem. Mi a fontosabb számotokra, a közösség

agy a színház? Mindkettő. Ahhoz, hogy a közösség meg-aradjon, nagyon jó előadásokat kell csinálni.a egymás után két produkciónkkal megbuk-ánk, azt éreznénk, semmi értelme nincs a mun-ának.

A gyerekek elmondták, hogy amikor a szak-ai megbeszélésen valaki azt mondta, hogy kí-

ánja nekünk, hogy ötszáz jelentkező közül vá-aszthassuk ki a színészeinket, ez úgy hatott rá-uk, mint egy kiátkozás. Ez nem egy válogatottsapat. Nálunk soha nem volt felvételi, én sohaenkit nem küldtem el. Csakis a munka szelektáltaz embereket. Tehát mindig voltak, akik el-entek, és mindig jöttek mások. A színészkép-

ésnek nagyon sokfajta útja létezik. Az egyik aesterségbeli tudásra épít, technikai képzést ad,s ha valaki nem tud megfelelni a követel-énynek, akkor kihullik a csapatból. A másik vál-

ozat megpróbálja az adott csoportot felfejlesz-eni. Az első változatnál tanfolyamszerű képzésolyik, és a legjobbak belekerülhetnek egy elő-dásba. A második változatnál - amit mi is kép-iselünk - adott emberekre épül a munka, s szóincs arról, hogy a gyengébbek kihullhatnának.tt alanyi joga mindenkinek, hogy részt vegyen aunkában, mert úgy szerveződött a csoport,

ogy vállalják egymást. Ezzel a módszerrel is lét-ejöhet minőségi munka. A Stúdió K. és a Tanul-ány Színház bizonyítja, hogy igenis fel lehet fej-

eszteni egy adott összetételű csoportot magaszintre. Ma még nagyon sokan a másik utat jár-ák: valamilyen alapon kiválasztódnak az embe-ek, összeállnak egy adott feladatra. Az egyik meghatározás szerint az alterna-

ív színházat az különbözteti meg a profitól, hogyindig egy adott közösségre épít. Mi nem élünk együtt. Nem vagyunk össze-

árva, mondjuk, Pilisborosjenőn, és nem hisszükzt, hogy a színjátszás segítségével kell feldol-oznunk mindent. Nem hisszük azt, hogy a konf-

iktusainkat a színházon keresztül tudjuk megol-ani. Ez mentesíti a munkát egy csomó károslemtől. Nem terheljük egymást az életünknekzon problémáival, amelyek nem tartoznak szo-osan a munkánkhoz. Persze ez bizonyos fokigikerülhetetlen. Jelen vannak az előadás készí-ése közben a viszonyaink, az emberi kapcsola-aink a házasságtól a haragig. De van a társulat-ól független életünk is, olyan területek, ahol másapcsolatok között élünk. Nincs bennünk sem-ifajta hittérítő szándék. Nincs előre eltervezett

ommunikációs szándékunk egyetlen darabbalem, és azt sem tudjuk, hogy melyik a színház-sinálás egyedül üdvözítő útja. Máshogyan szü-etik minden előadásunk. Beleszeretünk egy

anyagba, mert valamiért, személyes okokból fon-tos nekünk, és miközben megpróbáljuk tisztes-séggel megcsinálni az előadást, felfedezzük ma-gunkat is a darabban, meg azt is, hogy mit mond-hatunk ezzel a művel az emberről meg a világról. Nyilván a pedagógiai ambícióiddal függ

össze, hogy létrehoztátok a Kerekasztal SzínháziNevelési Központot, és az angol TIE-(Theatre inEducation) módszer hazai adaptálására töre-kedtek. Szerintem jelentős szellemi tőke halmozó-

dott fel az amatőr és alternatív csoportokban, azott dolgozó emberekben az elmúlt évek során.Ennek nincs meg az intézményes kiaknázása. Ahasznosítás egyik útja lehetne, ha színházi térenvalamilyen tudást szerzett emberek a gyerekne-velésben kamatoztatnák ismereteiket. Nyilván-való, hogy ehhez a színházi tapasztalatoknakpedagógiai képzettséggel kell kiegészülnie. Deannak is megvan a kialakult metodikája, hogymiképpen kell a TIE-színészt (aki egyszemélyben

Fekete háttér előtt fekete gyakorlóruhás,mezitlábas fiúk és lányok tömege. Egyballadaéneklő lány szavára kiválnak közülük aszereplők: Artus király, Ginevra királyné, Galahed,Mordred, Lancelot s a többiek. Aztán ismét atömeg lesz a főszereplő.

Tankred Dorst előadhatatlanul hosszú dráma-folyamából szigorú és következetes dramaturgiaitömörítéssel kibomlik egy mitikus szerelem s egyhatalmi háborúskodás története.

A színészek mindent a testükkel, hangjukkal,gesztusaikkal fejeznek ki, hol névvel jelzett figu-rákként, hol a tömeg részeiként. A tömegé, amely

Kate Willard művészeti konzulensként dolgo-zik Angliában. A liverpooli BROUHAHA feszti-vál igazgatója és fő szervezője. A rendezvényeredetileg a szocialista országokból érkezettegyüttesek és az angol társulatok találkozójavolt. Jelenleg művészeti és ifjúsági fesztivál-ként működik. Kate több mint négy éve rend-szeresen jár Magyarországra, tiszteletbelimagyarnak tekinti magát.

- Nemzetközi összehasonlítás alapján tudszvéleményt alkotni a kazincbarcikai fesztiválról?- Ez a fesztivál nagyon nagy mértékbenkülönbözik a BROUHAHÁ-tól. Kazincbarcikán

drámapedagógus és színjátszó) kiképezni. Amagyar pedagógia nincs olyan helyzetben, hogyvisszautasíthatná, ha színházi oldalról kínálnakvalamilyen segítséget. A másik oldalról a magyarszínjátszók sincsenek olyan helyzetben, hogy ki-használatlanul hagyhatnák azt a lehetőséget,hogy gyerekekkel foglalkozhatnak, nekik és velükjátszhatnak.

Úgy tűnik, hogy mindenfajta létbizonytalansá-gunk ellenére a színházi nevelési központ követ-kező féléve biztosított, dolgozhatunk. Viszont, hanem gyerekeknek játszunk, arra nem kapunkanyagi támogatást. Egy évad alatt bebizonyo-sodhatna, hogy fontos-e az, amit a gyerekekkelcsinálunk, szükség van-e Magyarországon is er-re? Az általunk felkeltett igény nemcsak nekünk,hanem mások számára is kínálna feladatot.Alapvető érdekünk, hogy több ilyen csoport le-gyen, mint a miénk. Ennek érdekében képzésekettartunk, igyekszünk minél többet átadni amódszereinkből.

pillanatonként változtatja funkcióit: a királyudvar-tartása, élő díszlet (barlang, fal), a

főszereplők lelkiállapotának kivetülése.megjelenítője (a szerelem kör alakzata, Ginevraes Izolda levélváltása). A :színészi jelenlétintenzitása elsöprő erejű. Közösségi színház ez,amely most ismerkedik azzal. amit kegyetlen

színháznak neveznek Vagy szer tartás-színháznak. S ebből következik, hogy a produkciómindennél erősebb hajtóereje a közös feladatbavetett hit. Ugyanakkor előadásuknak humora is

van. Ahol a keltő egyensúlyba kerül, ott igazan

jóaz előadás. N. I.

főleg az előadások minőségén van a hangsúly,míg nálunk inkább az a fontos, hogy a társulatok-nak lehetőségük legyen játszani. Azt gondolom,az is nagyon lényeges, hogy egyensúly legyen azelőadások és a workshopok között, hogy a fiatalokkurzusokon vehessenek részt, hogy meg-beszélhessék a problémáikat, új tapasztalatokatszerezhessenek.

Kazincbarcikán nincsenek workshopok,csak zsűrimegbeszélések.

A délelőtti viták is az előadások minőségé-ről szólnak. Szeretem ezeket a megbeszélése-ket, főleg azért, mert a zsűri tagjai kitűnő szak-emberek. Megalapozott véleményt mondanak

K A T E W I L L A R D

ELEMI SZÜKSÉGLETÜNK

KEREKASZTAL SZÍNHÁZI TÁRSULÁS - MERLIN


az előadásokról, és biztos, hogy a lehető legob-jektívebben ítélik oda a díjakat. De filozófiájábanmégsem tudom elfogadni a zsűrizés rendszerét,a csoportok egymás fölé helyezését. Szerintemnem fér meg a színház szellemével, hogy vetél-kedésre szólítják fel a különböző társulatokat. Aművészet ugyanis mindig szubjektív megítélésdolga. Mi értelme díjakat osztani? Egy fesztivá-lon az a legfontosabb, hogy kapcsolatok jöhes-senek létre. Hogy a rendezők megismerkedje-nek egymással, új színészeket fedezzenek fel, akülönféle társulatok tagjai is találkozzanak egy-mással. Korábban azt mondtad, hogy itt az

előadások minőségére került a hangsúly.Milyennek ítéled a Kazincbarcikán láthatóelőadások minőségét? Apró eltérésekkel körülbelül azonos szín-

vonalúak voltak. De sokkal jobban örültem volna- nem szívesen használom ezeket a szavakat -,ha rosszabb és jobb előadásokat láttam volna.Olyanokat, amelyek jobban próbára teszik anézőt, tehát különlegesebbek, merészebbek,„őrültebbek".

Magyarországon egyébként is azt tapaszta-lom, hogy az emberek valamiféle tisztelettel for-dulnak a színház felé. Megpróbálnak hozzáértőkézzel, sok gonddal és gondoskodással előadá-sokat létrehozni. Angliában viszont azt tapaszta-lom, hogy a színjátszást sok mindenre felhasz-nálják. Gyakran fordulnak ehhez a formához ak-kor is, amikor talán nem erre lenne szükség. Ná-lunk jóval több lehetőség adódik arra, hogy em-berek színházat csináljanak. Sokkal több helyenés többször játszanak. De ez a színház valamifé-le megerőszakolását is jelenti.

Hogy értsem ezt? Játszanak a templomban, az iskolában, s

a különböző közösségeknek is vanszíntársulata. Bár Angliában rengeteg színházielőadást tartanak, ez nem jelenti azt, hogy aminőségük is jó. Az emberek nagyon gyakrannem azért csinál-nak színházat, mert ez az akifejezési, önmegvalósítási forma, amelyrerátaláltak. Színházat csinálnak, mert pénztkaptak rá, vagy mert épp nincs mit csinálniuk.Vagy azért választják a drámát az iskolában,mert könnyebb, mint a matematika. Túlságosanis gyakran élnek ezzel a formával, de nem tudjákigazán az okát, hogy miért is használják. Megérdeklődő nézők se nagyon akadnak. Annakellenére, hogy rengeteg színházi előadásttartanak, mégis üresek a színházak.

Angliában mind a politikai életben, mind azanyagi lehetőségek, az életszínvonal tekinteté-ben jelenleg bizonyos visszaesés tapasztalható.Az ember ilyenkor azt várná, hogy rendkívül ér-dekes előadások születnek, amelyek megpró-bálják feldolgozni ezeket a jelenségeket. Ilyes-miről azonban nincs szó. Visszaesés tapasztal-ható a színházban is.

Azt hiszem, nem csak a színház van válság-ban. Az emberek többsége nem tartja fontosnaka művészeteket. Nem érzik, hogy elemi joguk ésszükségletük a színház (is), akár a levegővétel

Somogyi István (1953) az Arvisura SzínháziTársaság vezetője és rendezője. Az együttesTanulmány Színház néven alakult 1979-ben.Alaptörekvésük, hogy a magyar kultúra és akeleti színház hagyományai alapján alakítsákki színpadi nyelvüket. Legfontosabb előadá-saik: A Mester és Margarita (1985, 1989),Szentivánéji álom (1986), Az Ezeréves Biroda-lom (1987-88), Magyar Electra (1988), A cso-daszarvas népe (1991). Több alkalommal nyer-tek díjat Kazincbarcikán. Idén megosztott fő-díjat kaptak a Suryakanta király története címűelőadásukért.- Nagyon tanulságos vita után vagyunk. Aztgondolom, nagyon hiányzik a magyar színháziéletből a párbeszéd, a beszélgetés az előadá-sokról, a szín játszás problémáiról, ugyanakkor amostani délelőtt is mintha arra figyelmeztetettvolna, hogy milyen végtelen nehézségekbe üt-közik mindez.

- Úgy érzem, ezek a normális emberi kom-munikáció nehézségei. Nem szívesen hivatko-zom a saját előadásunkra, de a Suryakantábanmondja az egyik szereplő, hogy az emberekmesszebb vannak egymástól, mint az istenek.Beszélgetés közben időnként olyan akadályok-ba ütközünk, amelyeket nagyon nehézleküzdeni. Legtöbbször hirtelen, váratlanul alakulki a félreértés. Ezen aztán azért nehéz túllépni,mert a fogalmi nehézségek pillanatok alattérzelmi tartalmakkal töltődnek meg, tehát kváziérzelmi szembenállások alakulnak ki.

Pedig égetően szükség volna arra, hogy be-szélgetni tudjunk a színházról, szót tudjunk vál-tani arról, hogy mit gondolunk egymásról, ma-gunkról. Csak így születhetne meg egy vala-mennyire is egységes színházkultúra. Enélkülcsak amolyan civil színházkultúra létezhet. Aztgondolom tehát, hogy a nehézségek ellenére ismindenképpen szükség van hasonló konzultáci-ós alkalmakra. Úgy érzem, a mostani feszültségis ösztönző lehet mindkét oldal számára. Olyanfeladvány ez, amely nem maradhat megoldatla-nul. Ez remélhetőleg mindkét oldalon jó gondola-tokat fog szülni.

vagy a folyószámla gondozása. Nem tudják,hogy ugyanúgy szükségük van a színházra, mintaz életfenntartó szükségletek kielégítésére.Eszünk, iszunk, alszunk - színházba járunk.

- Nemcsak a zsűri és a színházcsinálók kö-zött alakult ki ellentét, hanem mintha a csoportokközött is feszültség volna. Nincsenek emögöttérdekkülönbségek? Nem kell a csoportoknakegymással is megküzdeniük azért, hogy léteznitudjanak?

- Nem hiszem, hogy a csoportok konkuren-ciát jelentenének egymás számára. Nem nagyonismerek olyan eseteket, hogy a társulatok egy-mást szorítanák ki egy-egy próbahelyről, vagyhogy egymás elől szívnák el a pénzügyi támoga-tást. Ugyanazok a gondok és hasonló körülmé-nyek szorítanak mindannyiunkat. Magyarorszá-gon ugyanis nagyon kevés pénzt fordítanak arra,hogy az amatőr vagy alternatív csoportok léteznitudjanak. Egyszerűen nem ismerik fel, hogymennyire fontosak ezek a csoportok. Angliábanpéldául azt tapasztaltam, hogy a színjáték be-épült a nevelésbe, eleve helye van az iskolábanis. Ugyanakkor azt is láttam, hogy a magyaror-szágiaknál jóval gyengébb csoportok is jelentőstámogatást kapnak. Ennek az az oka, hogy ottfelismerték a színjátszás fontosságát. Felismer-ték például, hogy ha emberek összeállnak azért,hogy amatőr színházat csináljanak, ezáltal egy-szersmind közösséget is létrehoznak. A közös-ségek hiánya a mai Magyarország nagyon fon-tos szociológiai problémája. A mi társadalmunknem közösségi sejtekből épül fel, nem közösségiértékek alapján szerveződik. Pedig csak így ala-kulhatna ki alulról építkező, valóban demokrati-kus rendszer. A társadalom egészén megmutat-kozik az a minőség, hogy közösségi sejtekbőlépül-e fel vagy sem. Az egyik csoportnak azt kívántad, hogy

tudjanak rendszeresen, naponta dolgozni. Számunkra hála istennek tizenhárom év

után nagyjából adva van a mindennapi munka le-hetősége. De a tizenháromból legalább tíz évignem így volt. Egyértelmű, hogy messzebbre tar-tanánk, ha már korábban rendelkeztünk volnahasonló feltételekkel. Ugyanis mindenfajta mű-vészi munkánál alapvető a rendszeresség. Habármilyen tevékenység esetleges és alkalom-szerű, abból nehéz minőséget létrehozni.

SOMOGYI ISTVÁN

SZELLEMI ÁTJÁRÁST TEREMTENI


Horgas Ádám és Zboray Antónia a Suryakantakirály történetében (Arvisura) (Szathmáry-Ki-rály Ádámné felvétele)

- Miből fakad az emberek egy részénekszínház iránti vonzódása?

- Ez a fajta belső töltés szerintem karmikusdolog. Tehát adottság, valamifajta vezetettség,ami szinte kényszeríti az embert arra, hogy -sokszor valóban a körülmények ellenére is -színházzal foglalkozzon. Komolyan mondom,hogy sorsbéli elrendeltetettség, ha valaki szín-házzal foglalkozik, ha ezt az útját találja meg azönmegvalósításnak. Az elhivatottság nem szok-tatás vagy nevelés kérdése, hanem olyan belsővezetettség, ami az embernek nem ebből az éle-téből fakad, hanem az élete fölötti tendenciáibóladódik. Természetesen legegyértelműbben alegmagasabb szintű elhivatottságra, a tehetség-re, a zsenialitásra is érvényes mindez. Az embe-rek többségükben rendeltettek valamire, amit hamegtalálnak, az olyan, mintha belegázolnánakegy folyóba, és hirtelen rátalálnának egy erősáramlásra, ami viszi őket. Azt érzik: igen, ez azenyém, ennek átadhatom magam, vitethetemmagam a sodrással. Úgy éli meg az ember ezt,mint belső kényszert, amelyre bátran rábízhatjamagát. Nagyon sok ember azért boldogtalan,mert ezt a belső áramlást nem találta meg, és va-lójában nem tudja, hogy mi a célja. Óriási dolog,ha az ember érez magában akkora erőt, ami egymeghatározott irányba viszi. Van valami közös a fesztiválon jelenlévő

csoportok között? Kifejez valamit ez az elneve-zés: alternatív színház? Van egy valóságos jelenségvilág, amire

használhatjuk ezt az elnevezést. Azaz vannak

csoportok és átmeneti érdekszövetségek, ame-lyek színházat csinálnak a profi színházi rend-szeren kívül. Ez azonban ma már rendkívül sok-féle módon történik. Van, amikor profi színészekis összeállnak egy-egy produkcióra, máskoregyütt dolgoznak amatőrök és hivatásosok, ésvannak rendszeresen működő társulatok is.Azaz teljesen változatosak lehetnek a formák.Lényegében azonban közös bennük - az itt lát-ható előadásokban is -, hogy önálló kezdemé-nyezésként születtek, s nem egy hivatalos szín-ház műsortervének részeként. A hivatásos szín-

„Hűtlen a hűség, de az állandót nem kell követ-

ni." Erre az enigmára épül Balázs Bála keleti

meséje. Ez a rejtélyes szentencia áll a történetből

készült színházi előadás középpontjában is. Su-

ryakanta király története attól igaz. hogy nem ad

egyértelmű választ semmire. és mégis mindent

sejthetővé tesz. Mert nem állítja a történet azt.

hogy íme, az út, melyen mindenkinek végig kell

haladni, de sejteti. hasonló próbatételek vára-

kozhatnak mindannyiunkra. Hisz kétségbeejtöen

valósaltos az a vándorlás. amelyen végighalad a

történet főszereplője bolyongva hamis utakon,

félreértett felismerések csapdájában is kerengve.

Íme hát, hányféle stációja van az önismeretnek.

hányféle árváltozás kínja és mennyi hűség

próbája, míg az utas hazaérkezhet. visszatalálhat

ónmaga visszanyert birodalmába. És arról is

beszél a keleti mese, hogy hány tévedése van a

szerelemnek, míg találkozássá válhat az

egymásra találás. boldog várakozássá tisztulhat a

világi hontalanság.„Hűtlen a hűség, de az állandót nem kell követni

- hallgatag jelmondata is lehetne ez az ArvisuraSzínházi Társaság immár évtizedes. következe

házi rendszeren kívül, belső erőktől hajtva állnakössze emberek, és kezdenek bele a munkába,létrehoznak valamit, ami nagyon sok szempont-ból valóban alternatívája mindannak, ami a profiszínházban történik - akár a működés, akár aművészi szándékok, a megvalósítás folyamata,sokszor még az anyagi keretek tekintetében is.És ezt rendkívül egészségesnek tartom.

Szerinted létezik átjárás profi és alternatívszínház között? A profi szakmában létezik a nézet, hogy

az alternatív színház mindenképpenalacsonyabb rendű, mint az, amit ők csinálnak.De ez inkább csak önvédelem. Ugyanis megvédiőket attól, hogy tanulni legyenek kénytelenekmindabból, ami érdekességet, értéket azalternatív színház esetleg létrehoz. Ehhez azkellene, hogy érezzék és elfogadják: az alternatívszínjátszásban is történnek figyelemre méltódolgok. Én személy szerint soha nem lépnék áta profik világába, mert érzésem szerint ahivatásos színház nem tud közösségiszínházként működni. De az átjár-hatóságnaknemis így kell működnie; nem egyesszemélyeknek kell átmenni egyik oldalról a má-sikra. Bár egyes esetekben, főleg a személyes,baráti kapcsolatok révén, ez is rendkívül gyümöl-csöző lehet. Az átjárhatóságnak szellemileg kellmegtörténnie. Ez azt jelenti: vegyük észre, holmitörténik. Lássuk be, hogy mind az alternatív,mind a hivatásos oldalon születnek értékes, ér-dekes dolgok, s ezek színházi és főleg művészi,filozófiai tapasztalatai átvihetők egyik oldalról amásikra. Ebben a szellemi átjárhatóságban na-gyon bízom. Mindenkinek hasznára válna.

tes útjának. Mindig ugyanarra tartanak, de folyton

más-más útkereszteződésekben találkozni velük.

Következetesen ugyanannak a

színházeszménynek a megvalósítását kutatják.

de ennek mindig más és más változatát próbálják

ki. A színházcsinálás az ő felfogásukban út a

szellemi erőkhöz. Az előadás szándékaik szerint

szertartás, melyben a világ tágassága és az ember

mélységei válnak fel-ismerhetővé. De sokféle

lehet az a forma, amely ezt a feladatot teljesíteni

tudja. Mivel nem létezik nálunk az a végsőkig

kidolgozott színházi kultúra, mely az évezredekbe

eresztené gyökereit, ezért újra kell építeni azokat

a formákat. melyen az élet egyetemessége

szólalhat meg mindenki számára e vényes

közlésként. Ezért kutatja az Arvisura a magyar

kultúra mindmáig ható ősi rétegeit, ezért kísérlik

meg megszólaltatni a személyiség mélységeit.

Ezért fordultak a Suryakanta király története címé

előadásukban egy keleti történethez, hogy saját

kifejezési lehetőségükként fedezzék fel -

számukra is érvényes megoldásként - a keleti

színház közlési módját: szó és mozgás egységét,

az előadást átszövő zenei formát, aj elképes

értelmű stilizácIót.

ARVISURA SZÍNHÁZ - SURYAKANTA KIRÁLY TÖRTÉNETE


N Á N A Y I S T V Á N

SZÍNÉSZKAMARA: MÚLT ÉS JÖVŐMagyar Színész Kamara szeptember 6-

án tisztújító közgyűlést tartott, amelyenTörőcsik Mari elnök, Balázsovits Lajos,Benedek Miklós, Hirtling István ésTrokán Péter ügyvezetők lemondtak

választott tisztségükről, s a résztvevők újelnöküknek Jordán Tamást, ügyvezetőknekMargitai Ágit, Rudolf Pétert és Spindler Bélátválasztották. A kamara múltjáról és jövőjéről aleköszönő és a hivatalba lépő elnökkelbeszélgettem.

Beszélgetés Törőcsik Marival

Két és fél évvel ezelőtt, amikor aszínészkamara alakuló közgyűlését tartotta,nyilván olyan elnököt kerestek, akit emberi ésművészi kvalitásai alapján a szakma is, atársadalom is, a különböző politikai és irányítótestületek is nagyra tartanak, elfogadnak, akinektekintélye, rangja van. Érthető tehát, hogyTörőcsik Mari neve az elsők között merült fel.Temérdek munkája mellett mi-ért vállalta el ezta funkciót?

Nézze, hogy mennyire az ismertségem-nek, elismertségemnek, s mennyire a szakmánbelül köztudott munkabírásomnak, „bátorsá-gomnak" szólt a felkérés, azt nem tudom. Perszehogy örül az ember, ha érzi: a többiek bíznakbenne. Ugyanakkor szorongtam is, képes le-szek-e egy szervezetet létrehozni, működtetni.No, nem egyedül, hanem a barátaim, a társaimsegítségével. Először kitértem a válasz elől, az-tán beadtam a derekamat, talán azért, mert méga látszatát is kerülni szerettem volna annak, hogykéretem magam. S különben is, erős szociálisérzékenység van bennem, úgy éreztem, nemmondhatok nemet.

S most - éppen most - miért mondott le? Tisztázzunk valamit: én eleve egy évre

vállaltam az elnöki megbízatást. Aztán egy évután addig győzködtek, amíg újabb esztendőreigent mondtam. De azzal a feltétellel, hogy ezután a ciklus után végleg leköszönök.

Miért? Elsősorban azért, mert elvem: a vezetői

poszt nem hitbizomány, egy testület élén nemszabad túl sokáig állni, cserélni kell a vezetőket,nehogy megmerevedjenek a testületen belüli vi-szonyok. Másodsorban azért mondtam le, mertez a megbízatás rettentő sok munkával jár, nagyteher és nagy felelősség. S elfáradtam.

Döntésében nem játszott szerepet némicsalódottság is, hogy nem minden úgy sikerült,ahogy azt kezdetben elképzelték?

- Egyáltalán nem vagyok csalódott. Igaz,kaptunk jogos és jogtalan kritikát, s a legutóbbiközgyűlésen is többen szemünkre vetették, hogynincs meghatározva a kamara lényege, arcula-ta, mégsem mondható sikertelennek a munkánk.

Nem hagyta magára a tagság a vezetősé

get? Kívülről úgy tűnt, mintha a kamarát néhánymegszállott ember, főleg maga tartaná életben. Ez csak a látszat. Néhányan valóban töb-

bet szerepeltünk a kamara nevében, s ezért min-ket jobban ismertek, de mellettünk részben vál-tozó összetételben, húsz-harminc fős ta-nácsadó testületek is működtek. Hét-nyolcszázember közül - körülbelül ennyien lehetünk a ka-marában - vannak, akik passzívak, vannak,akik egy-egy terv hallatán fellelkesednek, de az-tán a fellángolásuk gyorsan elmúlik, s voltak -nem is kevesen -, akik állandó és hasznos segí-tőtársak lettek. Bizonyos tekintetben úttörők voltak, hi-

szen amikor megalakultak, a kamarai társuláskorántsem volt olyan elterjedt, mint ma. A nulláról kellett indulnunk. Nem volt

kamarai törvény - ma sincs, s ki tudja, mikorlesz -, mindent magunknak kellett kitalálnunk,megcsinálnunk. Nemigen találtunk másolható,követhető példákat. Még a múltból sem, pedig akét világ-háború között jól működő kamaralétezett. Most ne az átpolitizált kamaráragondoljon? Akkor más volt a színészektársadalmi és anyagi helyzete. Akkor a kamaraa Bajza utcában palotát tartott fenn, asztároknak kiemelkedő jövedelmük volt, tudtáktámogatni a rászoruló pályatársaikat. Maegészen más a státusa a színészeknek. Mindentekintetben. Így a mi kamaránknak is egészenmáshonnan kellett elindulnia.

Nem tudja elképzelni, milyen hosszadalmasmunkával sikerült megteremtenünk működé-sünk legalapvetőbb feltételeit is. Én bizony ered-ménynek tartom, hogy van állandó hivatali helyi-ségünk, ahol mindenki eligazítást kaphat a kér-déseire, ahova mindenki minden gondjával for-dulhat, hogy szerződtethettünk egy adminisztra-tív ügyintézőt, hogy van csekkszámlaszámunk selőre nyomott csekkünk, s ezáltal könnyebbé válta tagdíjbefizetés, követhető lett a befizetések re-gisztrálása. Kicsi dolgok ezek, de nélkülözhetet-lenek. Ezek a kicsi dolgok teszik működőképes-sé a kamarát, de ezek az apró elintéznivalók el-vitték időnk jelentős részét. Nagyon fontos a működőképesség megte-

remtése és fenntartása, de ennél - gondolom -a kamara többet akart és tett is. Ne vegye szerénytelenségnek, de állítha-

tom: nem keveset tettünk azért, hogy a színháziszakma talpon maradjon. Nem egyedül tettük,hanem a szövetséggel és a szakszervezettelközösen. Úgy tudom, a szövetség és a kamara kö-

zött gyakori volta súrlódás. Működésem egyik legnagyobb eredmé-

nyének tartom, hogy minden fontos kérdésbenegyetértést sikerült kialakítanunk a szövetség-gel. Ez nem jelenti azt, hogy számos kisebbhorderejű kérdésben ne lett volna s ne lenne köz

tünk ellentét, illetve hogy lényegi kérdésekbenhozott döntéseink viták nélkül születtek volna. Avita természetes és szükséges állapot, de min-denféle vitában döntő a tolerancia. Az egymásvéleményének elfogultságok nélküli meghallga-tása, a kulturált véleményütköztetés, a kompro-misszumkészség. A szövetség vezetőivel példáulsokat vitáztam arról, hogy lehet-e kamarai tag aszövetség vezetőségében. Kezdetben merevenképviseltem azt az álláspontot, hogy a mitagjaink ne legyenek ott is tagok, ugyanis a ka-mara az egész színésztársadalmat tömöríti ésképviseli, a szövetség pedig a többi színháziszakma gyűjtőszervezete legyen. Aztán oldódotta merevségem, s elfogadtam a kialakult helyze-tet, de csak azzal a feltétellel, hogy a szövetségszínésztagjai ne képviseljenek más álláspontot,mint a kamara, a szövetség csak velünk egyez-kedjen.

S milyen a kapcsolatuk, a szakszervezet-tel? Különös tekintettel arra, hogy az érdekvéde-lem - más-más súllyal és értelmezésben - minda három szervezet céljai között szerepel. Mindegyik szervezetnek meg kell találnia

a maga feladatát. S tulajdonképpen szép lassanmeg is találja. A szakszervezet nagyon fontos éshasznos, mert minden olyan kérdésben, amely-hez jogi és gazdasági ismeretek kellenek, ők tud-nak a legjobban intézkedni. Mi ezekhez nem ér-tettünk, s ma sem értünk eléggé, de nem is az adolgunk, hogy a hivatali, adminisztratív ügyinté-zés fogásait elsajátítsuk. Egymást segítve kellennek a két szervezetnek is együttműködnie, smi is sok dologban tudunk nekik segíteni - aszínház érdekében. Például nagy vívmány, amita szakszervezet elért: a televízió a műsorokutánjátszásáért a résztvevőknek fizetni köteles,bár csak az 1985 után készült művek esetében.Ha előzetesen konzultáltak volna velünk, akkortalán ki lehetett volna küszöbölni ezt a megkö-tést, mert érvelni tudtunk volna amellett, hogy aszínészek nagyon értékes rétege - amelyikheztalán magam is tartozom -, '85 előtt hozta létreaz életművét a tévében is, s ezt a réteget nem le-het ezzel az intézkedéssel ily módon diszkrimi-nálni. Talán megint a szemérmességem akadá-lyozott meg abban, hogy erélyesebben lépjek felez ellen a hátrányos megkülönböztetés ellen.

Visszagondolva az elmúlt két évre, mit si-került megvalósítani abból, amit maguk elé tűz-tek, és mit nem? Nem volt pontokba szedett kívánságlista.

De azt hiszem, sok mindent elértünk. A legfonto-sabbnak azt tartom, hogy fennmaradtak a szín-házak, a munkahelyeink. (Még akkor is, ha nőtt amunka nélküli színészek száma.) Ezzel függössze, hogy sikeresek voltak a kulturális éspénz-ügyi kormányzattal folytatott tárgyalásaink,ez-által egy időre biztosított a színházakdotációja.

A

• SZÍNÉSZKAMARA •

Mert még sokáig az államnak kell fenntartania aszínházakat. Mecénások ugyanis nincsenek,szponzorok is alig, s ha vannak is, mindig fennálla veszély, hogy támogatásukért cserében vala-milyen ellenszolgáltatást várnak, vagy bele akar-nak szólni a színházak dolgaiba. Az állam komolyfelelőssége, hogy fenntartsa a színházakat, súgy tapasztaltam, hogy eddig a kormányzat be-tartotta, amit ígért.

De a kormányzatnak másban is segítőtársnakkellene lennie. Mindenekelőtt a közalkalmazottitörvény felülvizsgálatában. Sürgősen ki kell dol-goznunk azokat a követelményeket, amelyeket aszínházi munkában lehet és szükséges érvénye-síteni, hiszen a színházban dolgozók, a színé-szek nem közalkalmazottak.

Nagyon fontosnak tartom még, hogy nem aszínészi fizetések emeléséért harcoltunk, ha-nem a színházak jobb működési feltételeiért, scsak ezen belül, közvetve a színészi jövedelmeknöveléséért.

Tud-e a kamara a rászorulószínészeknek, például az átmenetileg vagyhosszabb ideje munka nélkül maradottaknak,anyagi támogatást adni? Egyáltalán: milyenanyagi alapja van a kamarának?

Létrehoztunk egy alapítványt - ez semvolt könnyű -, illetve a tagdíjakból befolyó jöve-delmünkkel gazdálkodhatunk. Ebből még na-gyon kevésre futja, kevés segítséget tudunknyújtani.

Mi az, amit mint leköszönő elnök akétéves munka tapasztalatai alapján az újvezetők figyelmébe ajánl?

Először is mindent el kell követni, hogy nelegyen széthúzás. Ha nincs összhang, ennekezekben a nehéz időkben súlyos következmé-nyei lehetnek. Mindenkinek meg kell éreznie ésértenie, hogy a kamara értük van, az övék, s hogyegységünkben hatalmas erő rejtőzik. Az egységpersze nem uniformizáltság, az egység nem zár-ja ki, sőt feltételezi a vitákat, de azt is, hogy a kol-légák ne a büfében hőbörögjenek, hanem segít-senek. Ki-ki ahol és ahogy tud. Többek között ab-ban, hogy miként Kaposvárott, másutt is határo-zott és felkészült partnerei legyenek színházukvezetésének a kollektív szerződések megköté-sekor.

S nem győzöm eléggé hangsúlyozni: ahogyeddig is minden eredményünket - a legkisebbe-ket is - a szövetséggel és a szakszervezettelegyüttműködve tudtuk elérni, így ezután is ez azegyetlen megoldás.

És még valami: tolerancia, tolerancia, tole-rancia. Ebben az intoleráns világban ez a fenn-maradás egyetlen esélye. Hogy a kamarán belüls azon kívül egyaránt tudjunk egymással be-szélni.

Beszélgetés Jordán Tamással

- Elnöki villáminterjúid egyikében úgy fogal-maztál, hogy sokkal inkább a szívedre, mint azeszedre hallgattál, amikor igent mondtál a felké-résre. A közgyűlés óta eltelt egy hét talán elégvolt arra, hogy alaposabban tájékozódj és végig-gondold: miért és mire vállalkoztál. Lehetek nagyon személyes? Elég régóta ismerjük egymást ahhoz,

hogy tudd a válaszom. Én nem tudok közösség nélkül élni és

dolgozni. Már annyiszor elmondtam, s most semtudom megkerülni, hogy én, amióta megszűntaz Egyetemi Színpad, mindig olyanközösségeket kerestem, amelyekben újbólmegtalálhatom és kialakíthatom azokat azértékeket, amelyeket az UniversitasEgyüttesnél megtapasztaltam. Ezt kerestem a25. Színházban és Kaposváron, s ezt próbálomformálni a Merlinben. Ilyen nagyobb közösséglehetne a kamara is. Hogy nem ilyen, eztfájlaltam, s a közgyűlés vitáját hallgatva sokötlet jutott eszembe, miként is lehetne az általamideálisnak vélt szervezet felé terelgetni ezt azalig létező kamarát. Amikor - váratlanul - ne-kem szegezték a kérdést, hogy vállalom-e az el-nöki funkciót, akkora közösségteremtő vágy és aközgyűlés rám gyakorolt emocionális hatásaegyüttesen mondatta ki velem az igent.

S nem tartottad meggondolandónak azt,hogy te már nem elsősorban színész vagy, hi-szen rendezel, színházat vezetsz, tehát - ha úgytetszik - a másik oldalon állsz. Nem. Ez fel sem merült bennem. Valószí-

nűleg azért, mert nem tartom magam igazán semrendezőnek, sem igazgatónak. Legalábbis a ha-gyományos értelemben egyik sem vagyok. Szá-momra a rendezés olyan konzultáció, amelybenéri csak a közös munka feltételeit szabom meg.A Merlint pedig nem lehet úgy igazgatni, mint atöbbi színházat, mert ez egész másképpen mű-ködik. Alig van pénzünk, tehát aki nálunk dol-gozni akar, az tudja ezt, számol ezzel. Nincsállandó társulatunk, tehát a színészt a fixstátusából eredő kiszolgáltatottság nemfenyegeti. Nem tőlem függ a jövője. Úgyhogynem érzem magam elkötelezettnek sem azegyik, sem a másik oldalhoz. Gondolatmeneted elfogadhatónak tűnik,

mégis úgy érzem: skizofrén helyzetben kezdeszmunkához. Melyek az első benyomásaid most,amikor ismerkedsz a kamara ügyeivel?

- Valóban csak most kezdtem munkához,még semmilyen testületi állásfoglalás nem szü-letett, ezért amit mondok, csak a magam nevé-ben mondom. Azt tudtam, hogy a kamara létezé-se nem problémamentes, de arra számítottam,hogy van egy szervezet, amelynek a működésétkell csak racionalizálni. Nincs szervezet. Nincsműködő kamara, néhány ember van, aki dolgo-zott, s mindent megpróbált, hogy legyen kamara.Nem lehet pontosan tudni, hány tagunk van,

Törőcsik Mari

• SZÍN ÉSZKAMARA •

a tagdíjakat - ami önkéntesen ötven és három-száz forint között van havonta - hol fizették, holnem...

Ez nem azt mutatja, hogy aszínésztársadalom nem tartja sajátjának, érdekeikifejezőjének a kamarát? Kell-e egyáltalán ez aszervezet?

Igen, ez az első kérdés, amit tisztáznunkkell. Hiszen ahány színésszel beszélek, annyifélekamaraképet kapok, ezekből kellene összeállniaegy igazi, élő, ütőképes szervezetnek. Holottabban sincs egyetértés, hogy kell-e egy ilyenszervezet. Az emberek túlságosan el vannakfoglalva a maguk napi problémáival, sokan nemhisznek abban, hogy közösen lehet tenni valamitezek megoldásáért. Nincsenek hozzászokva,hogy szakmai gondjaikról megkérdezik őket,hogy beleszólhatnak a munkafeltételeik kialakí-tásába. Egymás között sem igen beszélünk aszakmáról. Sokaknak nincs is erről mondaniva-lójuk, igaz, más, a napi problémákon túlmutatótémákról sem; mások úgy vélik, nem illikilyenek-ről beszélni, mert a többiekokoskodónak, strébernek titulálnák őket. Csak apanaszkodásban vagyunk otthon.

- A csip-csup bajok, egyéni sérelmek miattipanaszok mögött azért súlyosabb gondok hú-zódnak.

Persze. Melyek ezek? Egyetlen szóval azt mondanám: a létbi-

zonytalanság. Bővebben: borulóban van a szín-házi struktúra, ebből következően egyre na-gyobb a színész-munkanélküliség, anyagi éspresztízs okokból nő a keresztbejátszás...

S ez miért baj? Azért, mert felerősíti az amúgy is súlyos

társulati gondokat. Ha egyre több színész nemott játszik, ahova a szerződése köti, akkor valaminem stimmel a szerződtetési rendszerrel, a tár-sulatformálással. Akkor ez is oka annak, hogynincsenek igazi színházi műhelyek, hogy ve-szélybe kerül a minőségi munka, hogy csupán aszereposztások által vannak egymás mellé ren-delve a színészek, hogy minimálisra csökken azesélye annak: jól érezzék magukat az emberek atársulatokban. Márpedig enélkül nem lehet jóldolgozni.

Tehet-e valamit a kamara azért, hogyezek a jórészt nem a hatáskörébe tartozóproblémák megoldódjanak?

Sokat. Nagyon sokat. Először a sorainkatkell rendezni. Meg kellene szüntetnünk mindazt,ami a szakmán belül széthúzást okoz. Vissza kellállítanunk a szakma önbecsülését. Belső meg-tisztuláson kell keresztülmennünk, ki kell tud-nunk mondani, hogy a regisztrált színészek egy-harmada művészi vagy etikai szempontból nemtekinthető színésznek. Le kell ülnünk a szakmamindenki által elismert jelentős művészeivel, smeg kell őket nyernünk a kamara céljainak, mert

majó néhányan közülük távol tartják magukatettől a szervezettől. Márpedig nélkülük nem lehethatékony a kamara, nem lehet a szó legneme-sebb értelmében céh. A kamara akkor lesz iga-zán az, aminek lennie kell, ha a céhjellege meg-erősödik, ha rang lesz a tagjának lenni. Ahogy ré-gen a kovácsok, kádárok meg a többi mesterségközössége is jól megnézte, kit fogad tagjai közé,úgy nálunk is be kell ennek a helyzetnek követ-keznie, mert különben nem tudunk megfelelni ér-ték- és érdekvédelmi feladatainknak, amelyeketa csupa nemes célt megfogalmazó alapszabá-lyunk is rögzít. Céhjelleg... alapszabály... érték- és ér-

dekvédelem... Egymással szorosan összefüggőkulcsfogalmak. De mindez kiválasztódást felté-telez. Elit- vagy tömegszervezet-e eszerint a ka-mara? Ketté kell választani a jelent a maga

realitásaival és a majdan elérendő célt. A cél -úgy gondolom - egy szakmai elit tömörülése, deennek öntörvényűen, minden külsőbeavatkozás nélkül kell kialakulnia.Erjedésszerűen. Belső igényből. Jelenleg tehát(jobb híján) tömegszer-vezet a kamara.Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogytagja lehessen, s megtalálja. benne a helyét, amaga konkrét feladatát. Azt tapasztalom, hogy alegközömbösebbek - de még a destruktívaknakmondottak is - egyszeri-ben megváltoznak, hafeladatot kapnak. Márpedig kapnak. Mert semmitsem tudunk megoldani, ha nem leszneksegítőtársaink, akik felismerik, hogy közük vanvalamihez, egy ügyhöz. S ha már közük vanvalamihez, s ezért tesznek is valamit, nemcsaka szakma önbecsülése és külső meg-becsültsége növekszik, de a színészek egymásiránti megbecsülése is. Ekkor olyan belső mércétlehet felállítani, amely alapján létrejöhet a termé-szetes szelekció.

- Ki dönti el, hogy mi az etalon, s hogy ki ho-gyan teljesíti az eléréséhez szükséges követel-ményeket? Művészi, etikai vagy egyéb jellegűeklesznek ezek a követelmények? Ez nem az a terület, ahol egy bizottság

döntheti el az alkalmasságot. Ez képtelenséglenne. A munka során, a társulatokon belül kellmindenkinek kivívnia azt az etikai és művészirangot, amit a többiek is elismernek. Tapaszta-latból tudom, nincs becsülete annak, aki folytonelkésik a próbáról, aki szövegtudás nélkül, a töb-bieket zavarva dolgozik, aki csak hőzöng. Amipersze nem jelenti azt, hogy a szürke hivatalnokiviselkedés lenne a mintaszerű. A természetesrangsor kialakulása egyben azt is kizárhatná,hogy a középszerűek vagy a maguk pozíciójáttársadalmi megbízatással erősíteni akarók le-gyenek a kamara szószólói. A szakma jelenlegi morális állapotát ismer-

ve, nem illúzió mindez?

Lehet, hogy az. De eddig még csakkísérlet

sem történt arra, hogy a színészek megosztott-ságukból, kiszolgáltatottságukból fakadó maga-tartását, többiekhez való viszonyát megváltoz-tassuk. Hogy feloldjuk azokat a görcsöket,amelyek azt eredményezik, hogy a szakmán kí-vül alig beszélnek egymással, hogy létezik vala-miféle hierarchia abból következően, ki hol ját-szik és így tovább. Ezek az anomáliák persze egyközös produkcióban, filmnél, tévében, rádióban,tehát munka közben fel sem merülnek, s ezt azállapotot kellene kiterjeszteni. Szeretném, ha aMerlin olyan hely lenne, ahol este tíz után magá-tól értetődően találkozhatna minden színész.Mert igazából most nincs olyan hely, ahol együttlehetnének. Pedig van rá igény. Elhatároztuk,hogy születésnapi bulikat tartunk a Merlinben:minden hónapban egyet, két olyan színésznek,akik egy napon születtek. Októberben KörmendiJánost és Szacsvay Lászlót köszöntjük. Mind-ketten elhívhatják a barátaikat, s ez az alkalomhetven-nyolcvan olyan embert hozhat össze, akimáskülönben nemigen találkozna. Az ötletnekfantasztikusan nagy a sikere, az emberek egy-szerre kinyílnak, örülnek a gesztusnak is, az al-kalomnak is. Ez mindszép, de nem hiszem, hogy elég. A

„birthday partyk" nem helyettesíthetik az akutgondok megoldását.

Nem hát. De hidd el, nagyon fontosak azokaz emberi gesztusok, amelyekkel közeledhetünkegymáshoz. A problémák megoldásának is ez azegyik legfontosabb feltétele. Térjünk rá a konkrét elintéznivalókra... Végeláthatatlan a lista. Nem fontossági

sorrendben mondom őket, csak ahogy eszembejutnak. Etikai kódexet kell összeállítani, ehhezmár megalakult egy munkabizottság. Fel kelldolgoznunk a közalkalmazotti törvényt, és sür-gősen tenni kell valamit azért, hogy bevezetése-kor figyelembe vegyék a színház speciális jelle-gét (a színházban bérezési szempontból mástjelent a munkában eltöltött idő, mint egy közhiva-talban, a szerződések jellege is eltérő, hogy csakkét lényeges vitapontot említsek); tisztázni kell akülönféle szerződések körüli jogi és egyéb (tb,szerzői jog stb.) ellentmondásokat, zavarokat; kikell alakítani egy információs bázist és hálózatot;kis dolognak tűnik, de „formatervezni" kell a ka-marát (levélpapírtól az információs bulletinig);lehetőséget kell keresni a színészek szociálisgondjainak enyhítésére; módot kell találni arra,hogy színészeket - főleg a fiatalokat - tanulmány-útra küldhessünk, ösztöndíjakat adhassunk, alegjobb művészi teljesítményekért mi is díjakatadományozhassunk; meg kell szerveznünk aszínészi engedélyek kiadását, ami mosta mi fel-adatunk, de ehhez ki kell dolgozni valamiféle fel-tételrendszert; szigorú szankciókat kellene ki-harcolni színészeinknek a külföldi vendégművé-szekkel szembeni anyagi és erkölcsi érdekvé-

• SZÍNÉSZKAMARA •

delme érdekében (film, tv); el kell érni, hogy aszínházak legkésőbb márciusra elkészítsék akövetkező évad műsortervét, s ennek alapjánkonkrét feladatokra szerződtessék a színésze-ket, mert ez nagymértékben csökkentené a ki-szolgáltatottságukat, s azt sem tartom elképzel-hetetlennek, hogy a színházak vezetői meg a he-lyi kamara minden évben a kamara színe előttszámoljanak be a munkájukról...

Ez még felsorolásnak is rengeteg, hát mégtennivalónak. Mindezek töredéke is csak akkorlehet álomból valósággá, ha a kamara a Szin-házművészeti Szövetséggel és a szakszervezet-tel közösen lép fel, illetve ha önálló pénzalapjavan. Azaz eddigiekből is kiderült, hogy pénzeteknemigen van, az meg köztudott, hogy a háromszervezet viszonya nem éppen testvéri.

Valamennyi pénzünk van, de az semmiresem elegendő. Szeretném elérni, hogy mindenki abruttó jövedelmének legalább az egy százalékátfizesse be tagdíjnak. Ezenkívül számos forrásbóltudunk pénzt szerezni: jótékonysági estekettarthatunk, szponzorokat kereshetünk (ez aszínészeknek talán könnyebben megy, mint másszakmáknak) stb.

Ami a szövetséget és a szakszervezetet, illet-ve a velük kialakítandó kapcsolatot illeti, alapel-vem: nem szabad harcolnunk egymással, min-den látszat ellenére közösek az érdekeink. Eztkell mindenkinek felismernie és elfogadnia. Egy-más ellenében semmit sem tudunk elérni, sem aszakmán belül, sem azon kívül. Ehhez pontosankörül kell határolni, melyik szervezetnek mik azalapfeladatai, s valószínűleg a szövetségnek isújra kell gondolnia célját, lehetőségeit a megvál-tozott körülmények között. Úgy tudom, hogy atervezők és a dramaturgok is kamarába tömörül-tek, el tudom képzelni, hogy a rendezők, a szín-házvezetők s mások is ezt teszik, s akkor a szö-vetség koordináló szervvé válnék. Mert tudomá-sul kell venni, hogy a színházon belüli szakmák-nak eltérő lehet az érdekük akkor is, ha mindugyanazért a célért élnek, dolgoznak. S logikuslenne, ha ennek figyelembevételével valóban jólkörülhatárolt részfeladatok szerinti érdektömö-rülések születnének. Ehhez persze a kamaraitörvénynek mihamarább meg kellene születnie,mert addig a kamaráknak nincs érdemi hatáskö-rük, működésük jórészt formális.

A szövetség és a kamara szembenállásáthosszú távon azért sem tartom elképzelhetőnek,mert egy jól működő kamara segítene a rende-zőknek és a színházvezetőknek is. Számos jog-kört adhatnának le a helyi kamaráknak: a mun-kafegyelmi problémák megoldását, a bér- és ju-talomkeretek elosztását, a szerződtetések véle-ményezését stb. - ahogy ez Kaposváron márgyakorlat.

- Olyan gyakorlat, amelynek volt azért előz-ménye...

Jordán Tamás (Koncz Zsuzsa felvételei)

- Igen, volt, de most kodifikálva is van az eddi-gi hallgatólagosan kialakult gyakorlat, s ezt a helyikamara harcolta ki. De visszatérve az együttmű-ködésre, fontosnak, a megegyezés elengedhe-tetlen feltételének tartom, hogy legyen egy jogi éspénzügyekben jártas, a szervezéshez értő közösügyvezető. Nem művész, hanem „civil", aki szere-ti és ismeri a színházat. Enélkül semmiféle garan-ciát nem látok sem az együttműködésre, sem akamara önálló működtetésére.

- Lenyűgözve hallgatom a terveidet-tervei-teket, de ezek megvalósításához főfoglalkozásúmegszállottakra és szakemberekre lenne szük-ség. Te pedig tanítasz, rendezel, játszol, igaz-

Rendkívüli közgyűlést tart november 23-án az

Arany János Színházban a SzínházművészetiSzövetség. Két rendes közgyűlés között, „felezőidőben" történő megrendezéséről a választ-mány döntött. A közgyűlés célja, hogy az elmúltkét év során bekövetkezett változások tükrébenfölmérje a szakma helyzetét, és kijelölje alegfontosabb feladatokat. Minthogy az elteltidőben a színházak jogi személyként tagjailettek a szövetségnek, az egyes társulatokatküldöttségek képviselik. Magától értetődően aszövetség minden tagjának joga van részt venniés felszólalni a közgyűlésen.

Lapunk, mint fönnállása óta mindig, köteles

gatsz. Vezetőtársaid is igencsak elfoglalt művé-szek. Hogy lesz még a kamarára is időtök?

- Csak a magam nevében szólhatok: ez alegnagyobb dilemmám. Naponta egy órát, ezenfelül hetente szigorú időbeosztással még hármattudok a kamara ügyeire kiszakítani a munkám-ból. Ha ez az idő elég, akkor el tudom látni az el-nöki funkciót, ha nem, le kell mondanom. S ah-hoz, hogy a rendelkezésemre álló heti nyolc óraelég legyen, össze kell fognunk. Nemcsak azügyvezetőkkel, hanem minden taggal. En egye-dül akkor sem érnék el semmit, ha éjjel-nappalezzel foglalkoznék, de ha kialakítjuk a jól műkö-dő, a tagságot átfogó és mozgósító szervezetet,akkor esélyünk lehet a sikerre.

- Úgy legyem.

ségének tekinti, hogy fóruma legyen a színház-művészet eredményeinek és gondjainak, s hogysegítse a szakmai kérdések nyílt vitákban valófeltárását. Az elmúlt időszakban színházművé-szetünknek szembe kellett néznie a strukturálisés gazdasági változások művészi tevékenysé-get befolyásoló hatásával. Várható, hogy a jövő-ben a működési feltételek még keményebbeklesznek. A magunk részéről mindent meg kívá-nunk tenni, hogy lehetőségeinkhez képest hoz-zájáruljunk a szakma egységéhez és a problé-mák megoldásához.

E számunk három első összeállítását ennekjegyében vitaanyagként ajánljuk föl a közgyűlésnek.

SZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉS

SZÁNTÓ J U D I T

ÁRNYJÁTÉKGOETHE: CLAVIGO

mikor megkezdődik az előadás, és egyvetítővásznon kirajzolódik egy mozartosravett férfi és egy egykorú leányka árny-képe, lant-, illetve fuvolajátékot mímelve,amit a háttérből megfelelő lágy muzsika

kísér, a kritikusban felágaskodnak a beidegzetthátsó gondolatok: most vagy hasonló tónusú sti-lizált rokokó játék következik, vagy - modern íz-lésű rendezőről lévén szó - épp ellenkezőleg: afelkészítésre rácáfoló vad, expresszív, izgatottórákra van kilátás. Aztán hamarosan kiderül,hogy egyikről sincs szó, az előadásnak nincs stí-lusvilága, csak approximatív szövegtolmácsolásfolyik. És csak utólag, az 1978-as (általam nemlátott) miskolci előadás kritikáiba bepillantva le-het rádöbbenni, hogy a zenés árnyjáték ötlete -horribile dictu - pusztán Szűcs János akkori,hasonló megoldásának ihletésére is születhe-tett.

Pedig mennyi izgalmas és épp egy jó formá-ban lévő Valló Péter érdeklődésére számot tartókoncepcionális és stiláris probléma feszül ebbena darabban, melyet írója, joggal, modern anek-dotának nevezett, s mégsem átallt megfejelniegy inkább Victor Hugót megelőlegező, semmintShakespeare-t folytató befejezéssel! (Ez voltegyébként az ifjú Goethe legfőbb önálló hozzájá-rulása, minthogy a valóságban csak Marie haltbele a bánatos esetbe, Clavigo - azaz Don JoséClavijoy Fajardo - negyvenkét évvel élte túl azt, sennek során még a királyi színházat is igazgatta,színre vive, fenséges arcátlansággal, a meg-

Nagy-Kálózy Eszter (Marie), Takács Katalin(Sophie) és Széles László (Beaumarchais)

szinte azonos. Ha Pierre otthon marad, ahelyett,hogy drámaírói hajlamát Madridba exportálná,nemcsak Clavigo csinál békés karriert Carlos kispajtásaként, hanem Marie lassú felgyógyulásifolyamata is tovább halad, mígnem végül bizo-nyára kezét nyújtja a derék Buencónak. Igyazonban hősünk kétszeresen is kívülállóként -messzi földről, jóval a történtek után furakodik bemások intimszférájába - tör-zúz a porcelánbolt-ban, és a megtörtént kárnál sokkal nagyobbat állítelő.

Különös továbbá, hogy a három férfi főhős kö-zül Beaumarchais és Carlos egyszer sem talál-kozik az intrikafolyamán, sőt, az előbbi még csaknem is tud az utóbbiról, a családi drámában ját-szott végzetes szerepéről. Erénye ez a drámá-nak vagy hibája? A kamaradrámákban minden-esetre ritkaság, hogy a főszereplők még csak neis tudjanak egymásról. De ha hiba, ha feledé-kenység - erényt lehet kovácsolni belőle. Mertpéldául igencsak jellemző Beaumarchais-ra,hogy csak az ügy takaros és konvencionális ren-dezése érdekli, s eszébe sem jut elgondolkodniClavigo motivációin, netán bepillantani életébe.Rábízná hőn szeretett húgát arra az emberre,akiről semmit sem tud; így azt sem, hogy az csakbáb egy sokkal hatalmasabb ellenfél kezében,aki ráadásul őt magát is kis híján elveszejti - megis érdemelné.

A befejezésnél - és ebben már szinte biztosaklehetünk - Goethében is fel kellett merülnie aHamlet temetői jelenetének: alig hihető, hogy negondolt volna a sírba beleugró Hamletre - egykorábbi nagy habozóra-, a felháborodottantiltakozó testvérre, Laertesre, vagy akár még arésztvevőn s naivul sopánkodó Gertrudra is (akit ittSophie helyettesít); s közel van Claudius is,Carlos képében. Nehéz elképzelni olyan mairendezőt, akit ez a motívumismétlés ne csábíta-na egy kis ironikus pastiche-ra - de Valló Péterennek a kísértésnek is ellenállt.

Mint ahogy nem mozgatta meg fantáziáját abemutató egyik lehetséges indoka sem: a két el-lentétes eszményvilág között ingázó címszerep-lő dilemmájának valamiféle modernmeghosszabbítása. Miképp éli meg és dolgozzafel Saulus/Paulus a maga pál(saul)fordulásait -egy modern Clavigo erről is szólhatna.

Ha mindez megfordult Valló Péter fejében - snehezen hihető, hogyne így történt volna -, akkorrosszul választott színészeket, és/vagy gyengekézzel instruálta őket, és/vagy hagyta, hogy akánikula kihűtse az időben már túl távolielőbemutatót.

László Zsolttal például furcsa a helyzet. Ő szí-nészi alkatra látszólag pontosan fedi Clavigót -az a baj, hogy látszatra, és hogy túl pontosan. Azelmosódottságig puhány, akár a felszínen Goe-the hőse; de kit érdekel a puhány Clavigo, hacsak lagymatag, ha nem látjuk benne az erős,

Acsúfolt majdnem-sógor A sevillai borbély címűművét is.)

Csak felsorolásszerűen néhány ígéretesnektetsző aspektus; elsősorban a három, nagyjábólegykorú, fiatal, bár már nem sihederkorú férfi fő-szereplő köréből. Clavigo az első alkalommalnem karrierizmusból hagyta el Marie-t; egysze-rűen ráunt a túl hosszúra nyúlt kapcsolatra. Ami-kor tehát visszatér hozzá, ebben aligha lehetszerepe a feltámadó szerelemnek, mert az nema rátelepült érdekek alatt parázslott tovább, ha-nem végleg kihamvadt. Félelem, önvád, részvét,fellobbanó tisztességérzet, prebiedermeier há-zitűzhelyábrándok befolyásolhatják döntését,csak épp szerelemről nem lehet szó; sokkal in-kább szerepjátszásról, amely időnként - első-sorban a Marie-val való nagyjelenetben - át-csap a szerep önszuggesztiós átélésébe.

Itt van aztán Carlos. Vajon mi motiválja? Jó-zan, majdnem érdekmentes rezonőri bölcses-ség? Empatikus beilleszkedés barátja lelkivilá-gába? A megszokott agglegényéletmód, közöskalandok és ivászatok féltése? Mindehhez túlnagy a vehemencia. Ki tudja, mi járhatott Jo-hann Wolfgang fejében, de mai szemmel óha-tatlanul felmerül a homoszexuális vonzalomgyanúja, és az sem vitás, ki a „férfi" és ki a „nő"ebben a relációban. Annyi még Goethe betűihezragaszkodva is bizonyos, hogy Carlos abefolyását félti a puha, nőies, manipulálhatóbarát fölött; ez a Jágó önmagának akarjaOthellót, és indirekt eszközökkel taszítja a sírbaszegény Desdemonát.

Hasonlóan talányos figura Beaumarchais, anemes és lobbanékony igazságtevő. Ismét csaknem tudni, mi motoszkálhatott Goethe fejében -Gregers Werle bizonyosan nem, holott a funkció

KRITIKAI TÜKÖR

csak épp ellentétes irányú, s így egymást kioltószándékokat és motivációkat? Clavigo puhasá-ga csak akkor érdekes, ha benne - mint afehérben - erős színek közömbösítik egymást.Faust előképe ő, akiért Mefisztó és Margitharcol - vagyis a fausti ember első, tétovavázlata. László Zsolt Clavigója azonbanegyszerűen jellegtelen és unalmas; se Carloslázas igyekezetét, se Marie odaadó szerelmétnem érdemli meg. A fiatal színésznek különbenalapállása ez a képlékeny bizonytalanság, és beis skatulyázzák ebbe a fel-adatkörbe - mégis,láthattuk már olyan alakításait is, aholvívódásának, vergődésének, vagy akár épperőtlenségének drámai tétje volt. Ezúttal nemsikerült kimozdítani az alappozícióból.

Hasonlóan egyhangú a másik végleten, a di-namikus harsányságban Széles László Beau-marchais-ja, akivel Valló csak az alak cselek-ményszálát játszatja el. A színész olyan üresenhandabandázva adja a romantikus igazságtevőt,mintha nem is értené, mit keres ez a figura egymodern színpadon.

Mint ahogy Nagy-Kálózy Eszter meg éppenvergődik Marie alakjának sápatag ürességétől.Ezt a figurát Goethe valóban nem tudta megírni;egy Blanche ő A király mulatból (lásd még Gilda,Rigoletto), egy Szép Ilonka, kinek hervadásaköztudottan liliomhullás, ártatlanság képe, s bá-naté. Mit kezdjen egy csupa ideg és érzékenységfiatal színésznő ezzel a szereppel? Csak a ren-dező segíthetett volna, valamilyen, akár önké-nyesnek tetsző leleménnyel is, amivel Marie-túgy teszi számunkra érdekessé, hogy attól Cla-vigo számára érdektelen maradhasson.

Kulka János persze most is érdekes, mert ne-ki már puszta színpadi jelenléte is feszültségetgerjeszt. De nála is látszik: a rendező nem súgtameg neki, hogy most éppen konkrétan mitől le-gyen érdekes. Szerencsére játszta Jágót, em-lékszik a mozdulatokra, a mimikára, a hangütés-re. Így aztán legalábbis nézhető, mindvégig.

Takács Katalin most először nem hősnő, mostelőször középkorú (már legalábbis a goetheiszázad fogalmai szerint), most először szerényepizodista. Azt kell hinnem: maga rendezte ma-gát - nehéz ugyanis elképzelni, hogy Valló alegtöbb gondot és invenciót Sophie Beaumar-chais epizódfigurájába invesztálta volna. Töké-letes és élvezetes jellemportrét ad egy derék kis-polgárasszonyról, aki mélységes együttérzésselés még nagyobb ügyetlenséggel lábatlankodikegy tragédiában, holott lelki-szellemi kapacitá-sából legföljebb egy könnyező vígjátékra (=co-médie larmoyante) futná. Rövid felvillanásaibanmintát ad egy lehetséges Beaumarchais-(mármint darabbeli Beaumarchais) ábrázolásbólis.

Ahogy lankatagon vonult tova az előadás, máregyre kevesebb izgalommal töltött el, miképpen

oldja majd meg a rendező a merőben disszonánszáróképet. De izgalomra nem is lett volna ok: szószerint oldotta meg. Dekoratíven, már-már ope-railag. Amiben az a külön baj, hogy bármilyenszcenikai csodákra képes is újabban a Radnótiszűk, szegényes kis színpada, operafinálét még-sem lehet megrendezni rajta; mint ahogy aClavi-

go lakásán játszódó képeket is zsúfolttá, s ezáltalszegényszagúvá teszi az enteriőrre rátelepítettgaléria.

A kelleténél talán szigorúbb voltam ezzel avégeredményben „csak" jelentéktelen előadás-sal, de a csalódás morgolódott belőlem: a darabsok szempontból - akár a pszichológia, akár adramaturgia, akár a stílusjáték lehetősége vagynetán a jelenvalóság felől nézzük - érdekes,épp elvarratlanságai okán továbbgondolásra

Takács Katalin és Nagy-Kálózy Eszter

KRITIKAI TÜKÖR

Jelenet a Clavigóból (Koncz Zsuzsa felvételei)

késztető, és nagyon is a helyén lett volna a Rad-nóti Színházban, épp ezzel a rendezővel ésezekkel a színészekkel (is). Önmagán túlmutatómódon fájdalmas, hogy még ilyen kedvező csil-lagállás esetén is ennyire esetleges az ered-

Legutóbb 1990-ben söpört végig azországon a La Mancha-láz. Akkor egy évadonbelül három városban, Debrecenben,Egerben és Miskolcon tűzték műsorraWassermann-Leigh-Darion musicaljét.S nem mondhatni, hogy hiányt pótoltak volna epremierek, hiszen a La Mancha lovagja máraddig is tetemes mennyiségű színrevitelt értmegszínpadainkon: 1971-es operettszínházidebütálása óta tizennégy bemutatót tartottakbelőle.Elsőként Darvas Iván bújt bele Cervantes és DonQuijote egy és oszthatatlan bőrébe, s azótasokan követték őt e szerepben. A La Manchalovag-

mény. Mit várjunk akkor mindattól, amibalcsillagú feltételek között vár még ránk?

Goethe: Clavigo (Radnóti Miklós Színház)Fordította: Petra-Szabó Gizella Díszlet: Szlávik István.Jelmez: Szakács Györgyi. Zene: Melis László. Rende-ző: Valló Péter.Szereplők: László Zsolt, Kulka János m.v., SzélesLászló, Nagy-Kálózy Eszter, Takács Katalin, Kiss Je-nő, Csankó Zoltán, Menszátor Attila, Csala József.

ját kiosztották már minden olyan színészünkre,akinek el kellett játszania, sőt még néhány olyan-ra is, akinek nem. Fellépett Don Quijoteként töb-bek között Koltai János, Nagy Zoltán, AndoraiPéter, Helyey László, Hollai Kálmán, a Blaskó-família - Péter és Balázs -, Szakácsi Sándor,Méhes László. Egy, csak egy potenciális man-chai lovag kóborolt musicaltelenül a vidéken, demert a színházak 1990 óta sem szűntek meg LaMancha lovagját játszani, bízni lehetett benne,hogy előbb-utóbb rá kerül a sor Ivánka Csabárais. (Potenciális Don Quijoténak azt nevezem, akiadottságai alapján megfelel a szerep kívánal-

mainak. Úgy mint: 1. magas, szikár és a meg-szállottság jeleként extázisképes 2. tud musicalténekelni.)

1992 őszén az Arany János Színházban -mintegy színésztársadalmi munkában - színre isvitték Ivánka Csabával a La Mancha lovagját. Hajól számolom - lehet, hogy plusz, mínusz egyettévedek -, ez már a huszadik magyarországibemutató, s lesz még idén huszonegyedik is! Deezt igazán nem panaszképpen mondom,minthogy nagy kedvelője vagyok a műnek. Tánmég diafilmváltozatban, hang(jegy)alámondás-sal is élvezném. Nem csodálkozom fényes karri-erjén sem. Egy La Mancha-előadás nem lehetannyira rossz, hogy kicsit jó ne legyen. Értenivélem a darab szinte példátlan népszerűségét,meg is magyarázhatom az Arany János Színházbemutatója kapcsán, noha ez a markáns pro-dukció nem teljes szerethetőségében állítjaelénk Wassermanék alkotását.

Az ma már nyilvánvaló, hogy Mitch Leigh ka-rakterisztikus muzsikája győzedelmeskedett: abetétdalok többsége slágerré vált. Ámde ezek aszámok nem csupán slágerek - hiszen akkorgálaestet kellene rendezni belőlük, nem zenésszínházat -, hanem helyenként drámai építő-elemek is. Javarészt alkalmasak arra, hogy már azenéjükkel is erősítsék az adott színpadi szitu-ációt. Például a Dulcinea-dal lírát, Aldonza „pro-test songja" konfliktust fejez ki. Silló István zeneivezető jó kézzel nyúlt a matériához: az új hang-szerelés gazdagabb hangzásúvá, lendületeseb-bé, dinamikusabbá tette a muzsikát. A La Man-cha lovagjának tehát jó a zenéje, s emellett a tör-ténete is szokatlanul épkézláb, sőt leleményes.(Ami viszonylag kevés musicalről mondható el.)Ha Wasserman magát a regényt, a Don Quijotétszolgáltatta volna ki a megzenésítésnek, bizo-nyára minden nézőnek lenne számonkérnivaló-ja. De ő inkább Cervantest vitte színre, s furcsamódon így sikerült a legtöbbet elmondania - aDon Quijotéről is. Ahogy egy amerikai kritikus az1965-ös - 2348 előadást megért! - ősbemutatóután megfogalmazta: „Don Quijote minden al-kalommal, amikor a csillagok felé nyúl, elcsúszikegy banánhéjon. És mindig a héja valódi, sose acsillag." S ebben a darabban a „héj" a lehetőlegdurvább és legridegebb valóság: azinkvizíció börtöne. Az óriási kontraszt, amely DonQuijote nemes eszméi, poézise, idealizmusa és akihallgatásra, kínzásra, netán kivégzésre váróCervantes helyzete között éktelenkedik, drámaierővel bír. Az élet szépségének illúziója és azélet pocsékságának realitása küzd itt megegymással. S nincs az a néző, aki az előadásvégére ne érezné úgy, hogy mégiscsak az illúziógyőzedelmeskedett. A La Manche lovagjahitpasztillákat adogat, s a katarzisig gyógyít felbennünket.

Mármost az biztos, hogy az Arany János Szín-ház előadása nem a hitről és az illúzióról szól.

S T U B E R A N D R E A

A BÚS KÉPŰ FOGOLYWASSERMAN-LEIGH-DARION: LA MANCHA LOVAGJA

KRITIKAI TÜKÖR

(Hogy miről szól, abban bizonytalanabb vagyok.)Húzások és dramaturgiai változtatások tör-téntek, amelyek Don Quijote kalandjait a reali-táshoz: Cervantes börtönkalandjához közelítet-ték. Kanda Pál rendező és Vörös Róbert drama-turg úgy gondolhatta, hogy a cellaviszonyok afontosak. Bekerül két új ember: a költő-színész-adószedő és a szolgája. Félnek. Nemcsak azinkvizítoroktól, a rabtársaktól is. Ha a kihallgatás-ra való várakozás akár egy életen át is eltarthat,akkor a rabtársaknak éppúgy ki vannak szolgál-tatva, mint a rabtartóknak. Felmérik a helyzetet.Van „kápó" (Kormányzó) és van privilegizált nője(Aldonza). Az újoncok az ő kegyüket keresik. Időthúznak. Elterelő hadműveletet folytatnak. Cer-vantes remegve komédiázik, szeme a legszebbhitnóta alatt is ide-oda cikázik: vajon elnyeri-ebörtönközönsége magas tetszését? Mambrinoaranysipkája itt nem játékból habverő tál, hanemvalóban az. A börtön borbélyától - ki a halálraítélteket borotválja - rekvirálja az életéért szín-játszó Cervantes. A szélmalom ezúttal egy ke-rékre feszített fogoly árnyéka a falon. Helyére ke-rül a mindig oly teátrális Tükörlovag is: egyetlentükröcskét sem csillant meg. Nem Don Quijotét(vagyis Alonso Quijanát) akarja szembesíteniDon Quijotéval, hanem a saját, véresre vert arcátés testét mutatja meg Cervantesnek. Ő a mind-végig szkeptikus Herceg, aki az első perctőlkezdve ellenszenvvel figyelte a poétát. A költőpersze győzedelmeskedik. Meghódítja a kínzók-tól rettegő Kormányzót, aki pótlólag - vagyis ajelenetet későbbre helyezve, Finálé I. gyanánt -lovaggá üti őt. S ekkorra Don Quijoténak sikerültvalamiféle közösséget kovácsolnia a rabok ré-misztő társaságából. A végén egy emberkéntdalolnak a hitről (Finálé II.) a smasszer képébe.Mindazonáltal Cervantes némi megkönnyebbü-léssel masírozik ki a rabtársak karéjából. S havalamivel az előadás talán adós maradt, az az,hogy mi várja odakint. Merthogy ami a cellán kí-vül, de a börtönfalon belül van, az alkalmasintmég riasztóbb. Ám ezt sem a játéktér - HaásVander Péter terve -, sem a játék nem érzékel-teti eléggé. (E tekintetben tizenharmadik LaManchánk, Nagy Viktor vizsgarendezése jóvalhatározottabban teremtett atmoszférát.)

A musical legfőbb erényét a végére hagytam.Nevezetesen, hogy igen jó szerepeket kínál.Nyilván nem véletlenül sokak szerepálma DonQuijote, Aldonza, Sancho. Ivánka Csabát mindigideális Don Quijoténak néztem, bár kár, hogyhosszú haját levágatván, éppen most öltött kon-szolidált külsőt. A szerep eléneklése természe-tesen nem okoz gondot számára, csak az éneklőpózokban nem jut egyről kettőre. (A magas han-goknál felsőtestét kissé hátradönti, két karját elő-renyújtja, ritmusra rázogatja. Az István, a király-ban szerettem ilyennek.) A legbiztonságosab-ban Papadimitriu Athina mozog az előadásban

Ivánka Csaba (Cervantes) Papadimitriu Athina(Aldonza)

és a műfajban. Aldonzája kemény, de nemhiányzik belőle az ellágyulás képessége, sőt ahumor sem. Énektudása lenyűgöző, mindháromdalát briliáns technikával és erős drámaisággal

adja elő. (Noha drámaiságban nem vetekedhettizennegyedik La Manchánk Aldonzájával, Mol-nár Piroskával.) Egyébként Aldonza áldozat jel-legét - tehát tragikumát - csökkenti az AranyJános színházi változat. A dramaturgiai újítás ki-vételezett helyzetbe hozza a lányt: a Kormányzókizárólagos „tulajdonává" teszi. Arról itt szó semlehet, hogy „mezei" börtöntöltelékek(öszvérhajcsárok) lerohanják és magukévátegyék. Ez vi-

KRITIKAI TÜKÖR

szont helyenként ellentmond Aldonzadalszövegeinek, s Dulcineaként rontja apozícióját.

Sanchót Ács János játssza - talán abból amegfontolásból, hogy ne csak a színészek ren-dezzenek már, hanem a rendezők is játsszanak.Jelenlétét mindenesetre indokolttá teszi a ren-

dezői fogás, miszerint Sancho ezúttal nemannyira szolga (pláne nem fegyverhordozó),mint inkább segédrendező a színjátékotvezénylő Cervantes mellett. Olykor át is veszitőle az irányítást. Ő nem a szokásos jámbor,csetlő-botló, bugyuta csatlós, hanem józan,taktikus partner,

Czvetkó Sándor (Herceg), Ivánka Csaba (Cer-vantes) és Ács János (Sancho) (Ilovszky bétafelvételei)

aki igyekszik kormányozni az eseményeket; atúlélésükre játszik. Szóval Ács az előadásbanúgy színész, hogy rendező. Haás Vander Péter akülsejét sikeresen maszkírozza tekintélyes, erősakaratú, a komédiázástól elzárkózó Kormányzó-vá, de belülről kevéssé sikerül megtámogatnia afigurát. Czvetkó Sándor kifogástalan Herceg,Szegesdi Róbert pedig igen figyelemreméltó ka-rakter Papként, bár a második énekes megszó-lalása kétessé teszi a jó benyomást. És tengőd-nek még ott egyszerű, rémes, szerencsétlen, kö-zönséges, hétköznapi figurák. Őket kell fogé-konnyá tenni a színház iránt.

Dale Wasserman-Mitch Leigh-Joe Darion: La Man-cha lovagja (Arany János Színház)Fordította: Blum Tamás. Dramaturg: Vörös Róbert.Zenei vezető: Silló István m. v. Jelmeztervező: VeressGabi. Ruhák: Valent Rozália. Koreográfus: BakóGábor m. v. Rendezőasszisztens: Szabó Edit.Rendező: Kanda PálSzereplők: Ivánka Csaba m. v., Papadimitriu Athina m.v., Ács János, Haás Vander Péter, Szegesdi Róbert m.v., Czvetkó Sándor, Földesi Judit-Kisfalvy Krisztina,Tarján Péter, Varga Károly-Csuja Imre, Bor Zoltán,Puskás Tivadar.

A Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey 1962-ben megjelent regénye közismert. Még aPszichológiai Szemle is reagált a regénymagyar kiadását és a Forman rendezte filmetkövető vígszínházbeli ősbemutatóra1977-ben. Élénk vita kerekedett ugyanis:hogyan bánnak az ápoltakkal a magyarideggyógyintézetekben, ki nevezhető őrültnek, segyáltalán, mi az elmebaj. A mű - és a színpadiadaptáció - társadalmi jelentése perszemeghaladta akórintézetek rendjére korlátozódó értelmezést,az akkori írások szinte mindegyike a diktatórikustársadalmakban kialakuló hatalmimechanizmusokra fordította át a Száll akakukk... Főnénijevezényelte lélektani terrort. A főnővér „Sztálinbiztonságával uralkodik" a bolondokházában -

írta még a londoni Times cikkírója is annak ide-jén.

A Száll a kakukkot tehát legalább hírből min-denki ismeri. Köztudomású, hogy mára regényterőteljes drámaiság jellemzi, szenvedélyesmondandója az emberi szabadságról és méltó-ságról általánosságban véve ma is érvényes, azideggyógyintézeti ápoltak eleve színpadi hatás-ként könyvelhetők el - nagy háta kísértés.Játsszák is a magyar színházak DaleWasserman magyarban Kakukkfészek címetviselő átiratát, nem ritkán. Mosta debreceniCsokonai Színház társulata rugaszkodott neki,Pinczés István rendezésében, Langmár Andrástetszetős, „design"-osan amerikai stílusúkórtermében.

Az átdolgozónak e legfrissebb felújításkor is

szemére hányható, hogy iskolás módszerrel,szolgai módon dolgozott, s az eredmény inkábbpárbeszédesített cselekménykivonat, semmintpedig önálló drámai alkotás. Először is: nemmerte kidobni a színpadidegen elemeket. Mivel akönyvben minden esemény az indián tudatánhullámzik át - és nyer mitikus értelmet -, Was-serman lírai monológfoszlányokat szuszakoltbele az átiratba. Meghagyta továbbá az ápoltakepikusan népes táborát, drámai szerepet viszontnem mindenkinek juttatott. A prózai szöveg szín-padra nehezen átvihető árnyalatgazdagságánés többrétűségén pedig úgy „segített", hogyegyértelmű, direkt akcióvá, legalább egy rövidke,redukált jelentésű sorra igyekezett átdolgoznimindazt, ami csak a regényben tematikusan elő-fordul - legyen az akár csupán az indián elmé-jén átsuhanó megérzés, gondolat, rebbenésnyihangulat.

Pinczés István tisztes hűséggel, lendülettelszínpadra állította Wasserman - Bátki Mihályfordította - átiratát. Ragaszkodott az átiratgyengéihez, viszont ő is leginkább a cselekményívére figyelt.

Ami az „örökölt" sallangokat illeti, Bromdenfőnök sötét színpadon, delejes kék derengésbenmegvalósított monológjai - vízesésről, ködgép-

T E G Y I ENIKŐ

SZÁLL A KAKUKK NAGY ÍVBENDALE WASSERMAN: KAKUKKFÉSZEK

KRITIKAI TÜKÖR

Diószeghy Iván, Basa István, Horányi László,Dánielfy Zsolt a Kakukkfészekben (Máthé And-rás felvétele)

ről, lelassuló időről, a papáról - például Debre-cenben is megtörik az előadás ritmusát, és in-kább nosztalgikusan mélák, mint drámaiak vagyköltőiek. S amint várható, egy rizsporos Krisztus-frizurával, kereszt alakban a fal mellé állított be-teg, vagy egy, pusztán a bozontját és kezét rázó,fel-felüvöltő ápolt emberi reakció, tartalom híjánhatásvadász kellék csupán.

A lélektani aprómunka hiányának következté-ben a figurák még az adaptációhoz képest isszegényednek, illetve torzulnak. Horányi Lászlórenitens McMurphyjében nincsen lefegyverzőemberség és kőkemény tartás, mely aztán a f ő-nővérrel folytatott küzdelem végére felmorzso-lódhatna. Szimpla szemtelen vagány, afféle jó-pofi „laza csávó". Az a McMurphy, aki emelvény-re állva fehér bálnás alsónadrágjában élvezettel acsípőjét riszálja, leginkább bohóc, semmiképpnem az emberi méltóság zászlóvivője. Varga Évarájött, hogy a főnővér titka a rendíthetetlenülmosolygó maszk mögül elő-előszikrázó erő, sőterőszak. Ebből a mesterkélt mosoly és az undo-kul affektált hanghordozás sikerült, a mögötteskeménység neki sem - kettejük párharcának le-fojtott feszültségei elnagyoltak és szétszivárog-nak. Miske László Bromden főnökként rezzenés-telen arccal, nagyon néz, jól megrágott megjegy-zéseivel bumfordi bájt áraszt - de jaj, miért kellMcMurphynek fölkapnia a kétméteres indiánt,hogy ország-világ lássa a nadrágja alól kivillanóemeletes talpú cipőt?

Vannak, akiknek sikerül felskiccelni és végigtartani egy figurát: Sárközy Zoltánnak a jámbor,legfeljebb csendes ellenállásra hajlandó doktort,Kóti Árpádnak az izgága, hősködő Cheswicket,Jantyik Csabának az infantilisan dadogó, meg-félemlített Billy Bibbitet. Vannak, akik mindvégignem árulják el, ki bújik meg a játszott figura bőré-ben, legfeltűnőbben Dánielfy Zsolt, aki Harding-ként még angolos kimértségét is leginkább kosz-tümjének köszönheti.

A nagy vonalakban, erőteljes csapásokkaldolgozó rendezés hatásos ott, ahol már a nyerszsigeri indulatok robbannak. Hiányoznak viszontaz elhallgatások, a ki nem mondott gondolatok,belső váltások, amikor a finomabb, áttételes belsőtörténéseket kellene megformálni. Felpörög acsúcsjelenet, amikor a szerencsétlen Billy ön-gyilkosságának hírére McMurphy visszafordul azablakból, és egész megnyomorítottságukértbosszút állva ráront a főnővérre. A záróképbenviszont, amikor az indián, viharos zenére, GojkoMitić pátoszával áttöri az ablakot, és kirobban aszabadságba, nem azt a keserű, kételyekkel teliéletigenlést sikerül megfogalmazni, ami az elő-adásból is következnék.

Mindenesetre úgy tűnik, a Kakukkfészek be-vonult a hálás sikerdarabok közé: vonzerőnek otta téma, ott a cím.

Dale Wasserman: Kakukkfészek (debreceni CsokonaiSzínház)

Fordította: Bátki Mihály. Dramaturg: Dobák Lívia.Hang-fény: Dombrády Csaba. Díszlet-jelmez: Lang-

„A napot. A napot!" - nyögi a dráma végénOsvald, miközben összeroskad, izmaiellankadnak, arca kifejezéstelenné válik,mozdulatlanul ül. Ez a néhányszor ismételtszóegyszerre jelenti számára azt,amiben igazából sohasem volt, s azt, amibensohasem lesz része: az életet. Azt a létet,amelybennincs hazugság, vagy ha van, nem olyanmértékű, hogy tönkretehetné az emberekboldogságát. Osvald fohászában,könyörgésébena nap az élettel egyenlő, a nap a fény, amelymindenhomályos zúgba bevilágít, minden kételyteloszlat, az igazság, amely eltünteti ahazugságot.Azt, amiből az életben olyan rengeteg van,

már András. Rendezőasszisztens: Bálint Mária. Ren-dező: Pinczés István.Szereplők: Horányi László, Miske László, DánielfyZsolt, Jantyik Csaba, Kóti Árpád, Basa István, PorcsinLászló, Katona Zoltán, Diószeghy Iván, Sz. KovácsGyula, Trón Árpád, Varga Éva, Sárközy Zoltán, CzifraNoémi, Kernya Izabella, Kövér Judit, Pikrócz Enikő,Várday Zoltán, Tóth Zoltán, Matkó Sándor, Zakariás

Éva, Urszuly Edit, Juhász Réka.

ahogy ezt Henrik Ibsen „családi drámája" elénktárja.

Ibsen Kísértetekje a hazugság drámája.Mindenekelőtt és legtöbbet Alvingné hazudik.

Hazudta a világnak, hogy a férje felhagyott a ki-csapongó, tivornyázó élettel. Hazudta fiának,Osvaldnak, hogy apja erkölcsös, makulátlan fér-fiú volt. És nem mondta meg Reginának, a szol-gálólánynak, hogy féltestvére Osvaldnak, hiszen őis Alving gyermeke, akit a ház egykori szolgá-lólánya szült. Hazugságra épül Alvingné ki-egyensúlyozottnak tudott házassága, hazugsá-got rejt fia iránti túlzott figyelme, gondoskodása -már kisgyermek korában külföldre küldi, most

GEROLD LÁSZLÓ

OSVALD MI VAGYUNK?HENRIK IBSEN: KÍSÉRTETEK

KRITIKAI TÜKÖR

Romhányi Ibi és Bakota Árpád a Kísértetekben

pedig, hogy visszatért, majomszeretettel rajong-ja körül.

Alvingné kétségtelenül bűnös, és ugyanakkoráldozat is. Saját sorsáért felelős, de sorsánakalakulását mások befolyásolták. ElsősorbanManders tiszteletes, aki Alvingnét, miután azfel-ismerte, hogy házassága tévedés, arrakényszerítette - nem vállalva kettejükkapcsolatát, szere lmét- , hogy egész életétebben a tévedésben élje le. Alvingné ezt vállalja,s úgy próbálja életét elfogadhatóvá tenni, hogykiépít egy látszatvilágot, hazugságbólhazugságba menekül. Ennek a hazugságsornakazonban egyszer meg kell szakadnia. Így istörténik. A menhely, amely Alving kamarásemberi nagyságát, erkölcsi tisztaságát lett volnahivatott példázni, még a hivatalos átadás előttleég. S nem más gyújtja fel, mint az a Manderstiszteletes, aki Alvingnét egykor vissza-kényszerítette tarthatatlan házasságába. Ki ő?Sors, gondviselés, végzet? Semmiképpen sem.Csak ember, aki elsősorban gyáva, de ezt min-denáron leplezni szeretné. Ezért - úgy, ahogyAlvingné hazugságból hazugságba menekül -Manders bűnre bűnt halmoz, amit még súlyosbít,hogy pap, akinek segítséget, vigaszt kellenenyújtania a rászorulók számára.

Két ember sorsa, története - mégha ilyen os-tobán rontják is el az életüket, mint Alvingné ésManders teszi - csak akkor csomósodik drámá-

vá, ha meggondolatlan tetteikkel mások életét ismegkeserítik, tragédiába fordítják. Mint ahogy aKísértetek ben Osvalddal történik. Ő, aki „örököséletöröm" igézetében szeretne élni, mások bűneés hazugsága miatt arra kényszerül, hogy örö-kös mozdulatlanságban, bénán tengesse lát-szatéletét.

Ha Ibsen drámája most jugoszláviai (szer-biai?) magyar színpadon mondhat valamit a kö-zönségnek, akkor ezt Osvald mások hazugságaiés bűnei által előidézett kiszolgáltatottságának,tragédiájának ábrázolásával, felmutatásával te-heti.

Mi vagyunk Osvald. Mi mindannyian - ésnem csak magyarok -, akik úgy szeretnénk élni,ahogy Alvingné festőnek készülő, a színek, afény bűvöletére vágyó fia szeretett volna.

Nekem erről szól a Kijevben tanult VidnyászkiAttila rendezte Kísértetek az Újvidéki Színház-ban.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az elő-adás az Ibsen-dráma aktualizálására törekszik.A színészek csupán pontosan azt játsszák el,amit a dráma előír, és mégis minden szerep na-gyon is ismerős magatartást idéz.

Romhányi Ibi tartással, gesztussal, hanggalállítja elénk az Alvingné igazi énjét elrejtő merev-séget, kimértséget, a páncélt, amely alatta féltvetitkolt hazugság tenyész immár évtizedek óta.Hűvössége maszk, amelyet bőrként vesz magá-ra és visel. Annyira életformájává lett a látszat, akülsőség, hogy a legtragikusabb pillanatban,

amikor Osvald azt kéri, hogy szenvedéseinekenyhítésére a megengedettnél nagyobb dózismorfiumot adjon be neki, akkor sem felejt el „vi-selkedni". Olyan, mint egy tökéletes szerkezet,amely pontosan működik, de lelke nincs.

Manders tiszteletesben Albert János aprógesztusokkal, ujj- és szemjátékkal mutatja mega gyáva, de számító ember kisszerűségét, az él-vezetekre vágyó, de önmagát, tetteit vállalnigyáva férfit. Szilágyi Rövid Eleonóra afféle „nemén főztem, nem is én fogom megenni" magatar-tást fejez ki; Reginája a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül száll ki a számára cseppet semvonzó, cseppet sem kellemes világból. PásthyMátyás Engstrand asztalosa egyszerre zavart éselégedett. Zavart, mert érzi, tudja, hogy kinézik,hogy utolsó a sorban, de mégis elégedett, mertaz erkölcsi győzelem, még ha megszerzése ra-vaszságának is köszönhetően, lényegében azövé.

Közöttük Osvald valóban nem találhatja he-lyét, csak reménykedhet a segítségben, de gyor-san megbizonyosodik felőle, hogy tévedett; sema szülői házban nem lelhet otthonra, és Reginasem lehet segítséget nyújtó társa. Nem csakazért nem, mert féltestvére, sokkal inkább, mertez a lány, aki Osvaldhoz hasonlóan az élet sze-relmese, őt betegségével együtt nem tudja vál-lalni, nem vállalhatja. Bakota Árpád Osvaldjapontosan rajzolja elénk a remény és elveszett-ség szorításában vergődő szerencsétlen fiatal-embert, aki sohasem kapta meg az élettől azt,amit szeretett volna, s akinek az élet helyett csakaz élet utáni mérhetetlen vágyakozás jutott osz-tályrészül. Bakota olyan, mint az ember árnyéka,aki mellől hiányzik az eleven test. Küzdelme azéletért, sóhaja az elérhetetlen után, könyörgése anapért - megrázó, tragikus, nagy színházi pil-lanat.

Ismerős emberi magatartásformák és sorsokteszik jelen idejűvé a Kísérteteket Újvidéken. Aszínház érdeme, hogy jó, pontos előadást nyújt,azt teszi, ami a dolga, a pillanat viszont, amely-ben élünk, a befogadást, az előadáshoz való vi-szonyunk szögét határozza meg, azt, ahogy Ib-sen egy évszázadnál idősebb drámáját magunk-ra vonatkoztathatjuk.

1992. szeptember elseje és tizedike között rendeztékmeg Kairóban a Nemzetközi Kísérleti Színházi Feszti-vált, amelyen Magyarországot az Arvisura SzínháziTársulás képviselte. A harminckét országból érkezettegyüttesek között jelentős sikert aratott az ArvisuraShakespeare-produkciója: a Szentivánéji álom a kriti-kusok zsűrijétől a legjobb rendezés díját kapta.

SZIGETHY GÁBOR

EGY SEGÉDSZÍNÉSZ OLVASÓNAPLÓJA1956nyár derekán, július utolsó napjaiban

személyvonat másod osztályonmegérkezett Debrecenbe egy ifjúépítészmérnök. Első munkahelyéreigyekszik, a Csokonai Színházba; ahováleszerződött havi ezer forint gázsiért se-gédszínésznek. Huszonöt éves. Az egyetemenkitűnő diák volt, itt a színházban zöldfülű kezdő,ráadásul építészmérnöki diplomájával kirí a re-ménykedő zsenijelöltek s a sikertelenségbe fá-sult cinikusok statisztacsapatából.

S alighogy elkezdődik a színházi évad, lángbaborul az ország. Október elsején bevonul katoná-nak, de november 12-én a laktanyából szélnekeresztik a honvédeket.

Már nem lángol, csak füstöl az ország.Az ifjú színész - mint akkoriban a legtöbb

magyar értelmiségi, aki az összeomláspillanatában sem akart elszakadni hazájától,szülőföldjétől - üldögél, töprengés olvas. Azirodalom: menekülés. És az életben maradásszellemi lehetősége.

Olvas, keze ügyébe került papírfecnikre jegy-zetelget. 1956. november 23-án Molnár FerencAz ördög című darabját olvassa. Néhány monda-tot jegyez föl magának: „Nem történt semmirossz és mégis baj van. Tudják, mi ez? Ez a lát-szat. Gazságból kivágja magát az ember, de alátszat az ragad, mint az enyv. Akármit mondasz,rossz. Akármerre mozdulsz, jobban belera-gadsz."

Az 1956-ban ifjú színész egész életében ha-mis látszatokkal verekedett, mert az őt szoronga-tó gazságból még csak-csak kivágta magát, de ahazugságok és rágalmak látszata gyakran le-moshatatlanul ráfeketedett. Talán nem véletlen,hogy haláláig megőrizte ezt a ceruzával teleírtpapírlapot: Molnár Ferenc 1956 novemberébenfontosnak érzett gondolata - többször idézteszóban, írásban - egész életében elkísérte.

1956. december 10-én Tolsztojt olvas, aRajta-ütéscímű elbeszélést: „Bátor az, aki úgyviselkedik, amint kell. Platón definíciója: abátorság annak ismerete, hogy mitől kell és mitőlnem kell fél-ni. Tehát az előbbi helyes változata:Bátor az, aki csak attól fél, amitől kell félnie, ésnem attól, amitől nem kell félni."

Vajon a fiatal magyar segédszínész tudta 1956decemberében, hogy Magyarországon mitől kellés mitől nem kell félni?

Jött-ment a néma színházban, barangolt ahallgatástól félelemtől kongó hortobágyimetropoliszban, böngészte a képeslapokat,amelyek a túlsó partról, a boldogabb világbólérkeztek, el-hajózott barátoktól, voltszínészkollégáktól - és próbálta eldönteni: mitőlkell és mitől nem szabad félni 1956. december10-én a Kárpát-medencében.

Tolsztojt olvas, Tolsztojról ír: saját helyzetétakarja világosan látni: „Tolsztoj részt vesz egytatár-orosz csetepatéban, csakhogy írhasson ró-la. Realizmus - írói hivatástudat."

Két apró szerep van a háta mögött: Hajóska-pitány a Leányvásárban, Francisco a Hamletben.S mert más feladat még nem jut számára az ép-penhogy csak éledező debreceni színházban,önszántából, lelkesen énekel a Bohémélet kó-rusában. Színpadon van.

És olvas. Márai Sándor Szegények iskolája cí-mű írását - ne felejtsük: akkor hozzáférhetetlen,tiltott könyv szocializmust építő hazánkban -, ésföljegyez egy mondatot: „Sajnálatos, de igaz, aszegény megszokta a fenséges természetet, el-fásult és közönyös iránta. Csak él benne, mint aszínpadi díszletmunkás a káprázatos díszletekközött s pillantása sincsen számára... azesztétikai érzék fejlettsége vagy fejletlenségeelsősorban pénzkérdés."

Napi negyven forintból él. Ezer forint a fizeté-se. A kezdő díszletmunkások bére is pontosanennyi akkoriban. Egy féldeci rum a kocsmában, ajobb fajta, négy forint. 1956 októberében és 1957nyarán, amikor újra megjelenik, tizenkét forint adebreceni színész által rendszeresen megvásá-rolt, s alkalmilag kijegyzetelt világirodalmi folyói-rat, a Nagyvilág. Menü az Andrássy (Sztálin, Ma-gyar Ifjúság, Népköztársasság) úton az Ádám ét-teremben: tizenegy ötven. A Pilinszky Jánosszerkesztette Mai francia költők antológia áraharminckilenc forint. Egy liter tej: három forint.1957 januárjában Kosztolányi Dezső Esti Kornélcímű novelláskötete, természetesen csak antik-váriumban, hisz a fordulat éve óta nem adták ki aMagyar Dolgozók Pártja vezetői által nem kellőenhaladónak ítélt magyar írót, huszonnégy forint.Egy üveg Kinizsi sör vendéglőben, kerthelyiség-ben, pincérrel még 1965 nyarán is öt forintnyolc-van fillér. Szabó Lőrinc Örök barátainkcímű fordításkötete 1958 nyarán:száznegyvenkét forint.

... az esztétikai érzék fejlettsége vagy fejlet-lensége elsősorban pénzkérdés.

Igazság, de féligazság.Napi negyven forintból él Debrecenben 1957

tavaszán egy magyar segédszínész; Kosztolá-nyit olvas: „Esti Kornél: Kosztolányi »rossz» énje.Az élni vágyó, bohém, tréfás vidám énje. Élet-rajzszerű novellakötetnek indul. azután novellákmaradnak, nagy kultúrájú, nagy pszichológiai tu-dású ember életiről írt esszéi, melyekben EstiKornél mindig szerepel. Gyöngyszemek. Elsőnapja az elemiben; érettségi után olasz üt és azidegbajos, visszamaradt leány; BECSÜLETESVÁROS; stiklik Karinthyékkal; bolgár kalauz, aki-nek nyelvét nem érti; Wüstenfeld báró, aki azirodalmi felolvasások elnöki székében mindigalszik és mikor nem elnököl, majdnem meghalaz álmatlanságtól."

Néhány idézet után elragadtatott felkiáltás:„Summa: Sokat kell olvasni Kosztolányit! Újra ésújra."

Alapvetően s elsősorban a színház izgatja,

életének mindennapi színtere a teátrum, de nemcsupán színész akar lenni. Már ekkor - barátok-nak, ismerősöknek írott levelek tanúsítják - fog-lalkoztatja a gondolat: színész, rendező, esetlegdíszlettervezés, írás - színházi ember szeretnelenni, s jövőbeli önmagát nemcsak a színházban,a mindennapi munkában építgeti, de otthon, éj-szaka, könyvek között is, olvasmányokba merül-ten. A műveltség, a társaságban előkelősködvefitogtatható ismeretanyag nem izgatja; az iroda-lom, az olvasás számára szellemi foglalatosko-dás, személyiséggyarapodás.

És mindig és újra a színház.Maugham Színház című regényét olvasva egy

fontos kérdést tart szükségesnek a maga szá-mára megfogalmazni: „Júlia, színésznő élete ésszínpadi játéka. Illúzió és valóság. Férje: Mi-chael, igazgató, színész. Tomy, a szeretője. Azöregedő nő problémája és a színház furcsa, bó-dító levegője. Kérdés valóban ilyen-e a színház,vagy lehet sokkal több annál?"

Az utolsó szó bizonytalanul olvasható. Inkábbannál, de lehet ennél is, vagyis a színház többfurcsa, bódító levegőnél, amilyennek Maughamregényében feltűnik. De ha annál több, akkorminél több? Mindennél? S ha több, mint aMaugham regényében ábrázolt színházi világ,mi lehet még a színház? 1957 tavaszán Debre-cenben egy ifjú segédszínész egy kellemes írókellemes regényét olvassa, s lehet, már arra gon-dol: a színház nem csupán szórakoztató, gon-dolkodtató játék, de közösségformáló, embertnevelő templom? Szeretet színház?- amelyneklelkükből sarjadt álompalotáját majd Mezei Mári-ával építgetik jó tíz év múlva az Egyetemi Színpa-don: Az Izgága Jézusok. S az is lehet, 1957 tava-szán Maugham regénye s írói egyénisége azértfoglalkoztatja őt, mert az író életútjának kacska-ringói izgatják: „Maugham: papnak szánják, festőakar lenni, de rájön, hogy nem lehet élvonalbelifestő. Sebészorvos lett. És írni kezdett"Őt építészmérnöknek szánták, az egyetemen

kiváló hallgató volt, sikeres építész pályafutás-ban reménykedhetett, s ő, ahelyett, hogy vala-melyik fővárosi tervezőirodában, fehér köpeny-ben, tervezőasztal fölé hajolva épületeket álmod-na, debreceni hónapos szobák mélyén, aprószerepekben készül a világot jelentő deszkák ésa világ meghódítására. Debrecenben várja a pil-lanatot, hogy élvonalbeli színész lehessen. S ta-lán majd elkezd írni is!

Kultúrházak színpadán, iskolák dísztermei-ben verset mond, a helyi lapban filmkritikát ír,színházi lapot szerkeszt, ír, rajzol! MensárosLászló rendez, az ifjú színházi ember némán vé-gigüli a próbákat: tanul. 1957 tavaszán Lengyel-országban szerepel a színház, egy megkopottfotó őrzi emlékét a társulat külhoni kirándulásá-nak. A kezdő színész a kép szélén áll: még nemőt fényképezik, Éjszaka lengyel színészekkel

társalognak, fecserésznek hajnalig, pohár italmellett próbálják megfejteni, megérteni a meg-fejthetetlen, megérthetetlen világot.

Magyarország 1957. Minden áttekinthetetlen.És bizonytalan. Menekülés, kapaszkodó az iro-dalom. Egy ifjú ember olvas, jegyzetel: erőt gyűjtaz életre.

„Albert Camus: Közöny (L'étranger) GyergyaiAlbert fordítása. Utóbbi olvasmányaim legszug-gesztívebb élménye, lenyűgöző, elgondolkozta-tó, emlékeket ébresztő és életstílus váltását elér-ni akaró (vagy elérő) regény. Stílusa valahol ki-csit szürrealista, de a realitáson belül. Rövidmondatokban fogalmaz, az egész írásmű fan-tasztikus műgonddal közönyösen hat, mint a »fő-hős«, az idegen Meursault lelkivilága, hozzáállá-sa az élethez, embertársaihoz. Minden mindegynihilizmusa, leng élete felett, él, sodortatja magátaz esetlegességek zavaros vízén, él, de nemgondolkodik, megfárad (?) a logikába, különös,torz, de mégis mindannyiunkban meglévő tehe-tetlen közönyt érez mindennel és mindenkivelszemben. Nincs cél, nincs illúzió, ő a XX. századátlagembere, a gépember, aki szubjektivitásá-ban is mindenkor objektív és érzéketlen tud ma-radni mindennel szemben.

Valahol rokon az én '56 tavaszi állapotomhoz(hasonló Anatole France Crainquerole apójá-hoz, de), tipikusan a mi századunk, a mi ideges,enervált, elfáradt korunk - tipikusan XX.századi, és mégis általánosan emberi. Elsőszemély-ben beszél végig, és az emberijellemek egy-két vonással remekül definiáltak aző szemszűrőjén keresztül. Salemano apó, aki azótvaros kutyájá-

hoz idomul. Reymond, a barát, - a menhely, -anyja temetése; Marie, a szeretője. Semmirőlnincs biztos véleménye, számára az eseményekmindig esetlegesek. Apját nem ismerte és elhaltanyja mottója: mindenki lehet szerencsétle-nebb; vannak, akiknek sokkal rosszabb az élet-ben, - vágyai csak az iskolában voltak, de bele-törődött mindenbe és sivár, érdektelen életétmegfelelőnek találja, irtózik a helyváltoztatástól,új benyomások megzavarják.

Csak halálraítélése után ébred magára azéletre, elmélkedik eddigi életén; Istenben nemhisz és semmiben.

Algerban játszódik mindez, forró égöv alatt,hőségben, tengerparton, ahol az emberek tom-pábbak az európainál. Élmény és tanulság voltez a könyv. Meg kell fogni életünk alkotó szaka-szát és keservesen kell dolgozni, illúziókat te-remteni, hogy tovább tudjunk élni, élményt gyűj-teni és summázni benyomásainkat, keresni azigazi emberi arcot, a szívet és gondolatokat."

...hogy tovább tudjunk élni...1957 tavaszán az építészmérnökből lett se-

gédszínész huszonhat éves. Eljátszott néhánykisebb szerepet a Csokonai Színházban Debre-cenben, sikere volt mint Lipitylottynak a Karnyó-néban, megszerették a debreceni lányok, amikora Játék a kastélyban ifjú szerelmeseként lépettszínpadra, de Magyarországon él 1957 füstös-ködös tavaszán. Camus regényét olvassa éspontosan tudja: keservesen kell dolgozni, illúzió-kat kell teremteni, hogy tovább tudjunk élni.

...keservesen kell dolgozni...

...illúziókat teremteni...

...hogy tovább tudjunk élni...Egy fiatal vidéki segédszínész életprogramja

Magyarországon 1957 tavaszán. Camus Kö-zönycímű regényét olvassa: megtanulja gyűlölni aközönyt.

Még nem tudja: milyen nehéz sorsa lesz Ma-gyarországon az 1956 napfordulóját követő évti-zedekben.

Éjszakánként falja a könyveket.Latinovits Zoltán 1957 tavaszán remény-

kedik.

Decemberi számunktartalmából

200 ÉVES A KOLOZSVÁRI

MAGYAR NYELVŰ SZÍNJÁTSZÁS

Beszélgetés Tompa Miklóssal

Arany János mint színész

Emlékezés Székely Jánosra

Rendezte: Harag György

Hamletek Erdélyben

Ács Alajos-portréKolozsvári színházi dokumentumok

UPOR L Á S Z L Ó

FORDULATOK?TANULMÁNYOK AZ ALTERNATÍV SZÍNHÁZRÓL

Fordulatok címmel vaskos, kétkötetescikkgyűjtemény jelent meg, amolyanévkönyvféle(azzá válhat, ha lesz folytatása, mintahogy maga is a két évvel ezelőtti Felütéskiegészítő testvérpárja), amely a tágan ér-telmezett magyar színházi kultúra bizonyos irá-nyait, irányzatait hivatott számba venni. Jelesülazokat, amelyek a szerkesztők (Várszegi Tiborés Sándor L. István) szerint a legprogresszíveb-beknek tekinthetők.

Nem vehetjük biztosra, hogy jogos ma fordu-latokról beszélni, hogy színházi életünkben márvalóban komoly, lényegi változások indultak meg(dacára annak, hogy ezek szükségességét azérintettek döntő többsége alig-alig vitatja), s aztsem, hogy egyáltalán várhatók-e jelentős elmoz-dulások a színházművészet felé. Abban azon-ban valószínűleg igaza van a kötet szerkesztői-nek, hogy amennyiben évek múlva igazi fejlődéstörülhetünk regisztrálni, úgy annak csíráit (lega-lábbis részben) az itt feltérképezett jelenségek-ben-törekvésekben-eredményekben érhetjüktetten. Ez igazolhatja a kötet címét, ez teszi azírások jelentős részét fontos dokumentummá.

A cikkek kisebb hányada a Felütéssel meg-kezdett munkát folytatja-fejezi be: egyrészt a ha-tárokon túli magyar nyelvű színjátszás, másrésztaz itthoni amatőr és alternatív színházi mozga-lom közelmúltját tekinti át, dolgozza föl,rendszerezi. A többi írás - s ez a kötet egyiklegnagyobb erénye, legfőbb vonzereje -többnyire nem általános(ítható) tendenciákatkutat, nem „szintetizál", hanem konkrétan ésbehatóan megvizsgál egy-egy jelenséget, illetve(főleg) alkotót, alkotást. (Említsünk itt meg kétkirívó ellenpéldát. Gyenge Zoltán DanseSerpentine című cikkében a színház céljának -teloszának - meghatározására tesz kísérletet, sehhez mindenféle filozófiai cserepeket igyekszikkissé „tanáros" és végső soron nem túl hitelesrendszerbe illeszteni. Írásában semmielsődleges és semmi színház-közeli nem látszikmegjelenni. Bécsy Tamás színház-ontológiaivázlata pedig túlontúl triviális - néhány jólmegválasztott magyar mondatban kifejthető -igazságokat fogalmaz meg, egy-részt rendkívülbőbeszédűen és filozófiai műszavakkalfölöslegesen föltupírozott stílusban, más-részteleve egy olyan leszűkítő dráma- és szín-házértelmezést alapul véve, amelynek épp e kö-tet fő tárgyához, az alternatív - és mozgás-színházi! - produkciókhoz nem tud semmiféleköze lenni.

Jól szolgálja a kötet dokumentum- (tan-könyv-) funkcióját a függelékben, illetve a Társu-latok A - Z című fejezetben összegyűjtött szá-mos információ, valamint a fent már említett né-hány áttekintő jellegű cikk. Gerold László a vaj

dasági, Hizsnyan Géza a felvidéki magyar szín-játszásról ír (hasonló erdélyi összefoglalást nemolvashatunk, viszont remek egyéb cikkeket azerdélyi alkotókról igen). Nánay István az elmúlthúsz (de inkább huszonöt) év alternatív kezde-ményezéseit veszi sorra - a „mozgalom" eltökéltkrónikásához illő tömörséggel. Fuchs Lívia amozgás- és táncszínházi műhelyekről ad alaposáttekintést megfelelő utalással a megszakadthagyományokra, s kellőképp részletezve akonkrét megvalósulásokon innen és túl azokataz alapvető technikákat és stílusokat, amelyekreegy-egy alkotó, illetve csoport épít. Ez az írásjól vezeti be és foglalja össze a kötet leghang-súlyosabb részét kitevő egységet, amely ezeketa műhelyeket és alkotókat külön-külön veszisorra.

Szemlátomást az ilyen típusú színház áll aszerkesztőkhöz a legközelebb, s - talán ennekmegfelelően - itt érvényesül leginkább a több-szempontúság azon kritikai igénye, amelyet má-sutt Várszegi Tibor szerkesztő fejt ki DemcsákKatalinnal közösen fogalmazott cikkében. Ebbena fejezetben tehát szó esik előadásokról és alko-tókról, általában sok konkrétummal és a tárgyhozillően szuggesztív képekben; hol tényszerűbben(mint a Berger-csoportról szóló írásban), holnagy empátiával, megkapóan szellemes,ko(z)mikus pátosszal (Méhes Csabáról). A Fran-ciaországban működő Jel Színházról, Európaegyik legkülönlegesebb „mozgásszínházáról"

külön fejezet szól. Interjúkból és egy alapos (he-lyenként talán fölöslegesen absztrakt, de min-denképpen számos revelatív megállapítást tar-talmazó) elemzésből tudunk meg egyre többetaz alapító táncos-koreográfus-rendező, NagyJózsef gyökereiről, elgondolásairól, munkamód-szereiről - és egyedi előadásairól. Az igazi uni-kum azonban ebben a fejezetben SzabadosGyörgy írása, aki mint a Jel Színház egyik pro-dukciójának zeneszerzője sokszoros újraolva-sásra csábító, különlegesen emelkedett cikket írta Színház és az Univerzum (kívánatos, de sohameg nem valósuló) együttlélegzéséről. Ismétlát-hatjuk: az egyéniség hitelesíti (hisz az hozzalét-re) a művet, az egyedit.

Számos érdekes cikk alapján fogalmazódhatmeg bennünk az egyszerű igazság: érdekes in-terjúhoz, esszéhez a jelentős, érdekes, szug-gesztív „alanyon" kívül hasonlóan jeles beszél-getőtárs - kérdező-interpretátor is szükségelte-tik. Mert az sem mindegy, hogyan „jegyzi le" vala-ki a másik gondolatait: kérdéseivel, majd a vála-szok írásba. fogalmazásával hogyan tudja meg-ragadni, visszaadni, felidézni, plasztikussá tenni- vagyis közvetíteni - az illetőnek nem csupán agondolatait, de gondolkodás- és beszédstílusát:

mindazt, aminek révén valakinek a személyisé-ge legalább részben a puszta verbalitásban ismegjelenik. Visky András és Demény Attila be-szélgetése két egymáshoz közel álló színházi al-kotó találkozásának élményét adja - előtérbenpersze utóbbival, az interjú alanyával -, amely-nek révén nekünk is alkalmunk nyílik találkozni azongorista-zeneszerző-operarendező magvasgondolataival. Mindenestül odaillenék ez a be-szélgetés a mellé a négy mellé, amely mintegyelkezdi a kötetet.

Még ha be is szerkesztettek közéjük más írá-sokat, a Székely Gáborral, Jordán Tamással, Fo-dor Tamással és Somogyi Istvánnal készültinterjúk egységes egészet alkotnak: négy remeknyilatkozat, amelynek szavait, megállapításaitnégy különböző típusú pálya, négy - nagyon iseltérő személyiség ereje hitelesíti. A témák, akifejtett gondolatok össze-összerímelnek, vagyépp el-ágaznak egymástól; de nem is csupánazok a nagyon lényeges és alapvetőelgondolások az érdekesek, amelyeket a négynyilatkozó társulatról, alkotó egyéniségről,próbáról és színésznevelésről megfogalmaz,hanem az is, ahogyan azokat kifejti. (Érdekespéldául: Székely Gábor úgy marad mindvégigszemélyes, hogy közben finoman, szinteszemérmesen kerüli, hogy ön-magárólbeszéljen; ugyanakkor Fodor Tamás - akilényegében ugyanazokról a színházi alapkér-désekről szól, ugyanilyen konkrétan - épp azál-tal „jön át" az interjú szövegén, hogy minduntalanönmagával, saját tapasztalataival, saját társula-tával példálózik.) Jellemző, hogy mind a négy in-terjúalany a próbáról, a kipróbálás folyamatárólbeszél elsősorban mint alapvető színházi tevé-kenységről, nem pedig a kész előadásról (amite-hát következmény, nem pedig önmagában állójó vagy rossz termék - olyan hétköznapi igazságez, amely azonban nem minden színházi emberszámára magától értetődő tétel).

Beszámolóm végére hagytam azt az esszét,amely a szívemhez legközelebb áll, ez nem más,mint A Filosz és a Táncos című „posztmodern la-koma", amelynek szerzője a „titokzatos" Pseu-do-Valerianus Arbiter. A Természetes VészekKollektíva Álomlét című produkciójának kapcsánés ürügyén nagyon konkrétan, majd egyre elvon-tabb síkon vitatkozik, fejtegeti nézeteit a „lakoma"két szereplője a TÁNC, a mozgás, a mozdulat, amozgó emberi test, az alkotó EMBER lehetségesmegközelítéseiről. Nemcsak a pontos elemzés, snemis csak az, hogy a lehetséges ellenérveket isszámba véve - komolyan véve - fejti ki elkép-zeléseit a szerző, nemcsak ez teszi rokonszen-vessé, hanem az irónia, az önirónia (e kötet kuri-ózumnak számító) megjelenése is: az, hogypontosan látja és érzékelteti annak buktatóit, ha

SUMMARY

túlzottan komolyan vesszük önmagunkat. A cikk

végén ugyanakkor megejtő melankóliával ismeri

be mindenféle verbális-filozófiai megközelítés

eleve nagyon is kétséges sikerét, behatárolt le-

hetőségeit az érzéki érzékeléssel szemben. „Ar-

biter" - miként Csipkerózsika is, az írásban

elemzett táncában - lebont egy koherens, de

már nem érvényes rendszert (művészet- és vi-

lágképet) és szomorúan tapasztalja, hogy ilyentöbbé már nem rakható össze.

(P. S. - a kritika kritikájának kritikája) A kötetben -

mint már említettem - van egy írás, amely azt

taglalja, milyennek nem szabad és milyennek

kell lennie a színházi kritikának. Nos, abban na-

gyon is egyetértünk (gondolom, jó néhányan),

hogy a kritika lehetőleg leíró-kibontó-megmutató

jellegű kísérlet legyen, semmint egyszerű ítélet-

hirdetés (vagyis: a befogadáshoz is szükségel-

tetik invenció és intuíció, nem csupán az alkotás-

Comedia Tempio (Jel Színház) (Szabó BenkeRóbert felvétele)

hoz), de talán fölöslegesen vagdalkoznak a szer-

zők, amikor a korábbi kritikusi munkát egyene-

sen és egységesen valamiféle cenzori tevékeny-

séggel azonosítják. A cikket ráadásul egy arány-

talanul hosszú (az összterjedelem majd egyhe-

tedét kitevő) kritikai szemelvénygyűjtemény kö-

veti, amelynek célja nem teljesen világos. Majd-

nem minden előadásról szerepel benne néhány

mondat, a válogatás tehát túl bő ahhoz, hogy

valamilyen szempontnak megfeleljen,

ugyanakkor nem minden produkcióról esik szó,

tehát az el-múlt (két) évad reprezentálására nem

alkalmas. A részletek hol kiváló, hol egészen

gyenge kritikákból valók, hol jellemzik az

előadást, hol nem, tehát innen sem fejthető meg

a szándék. Röviden: nemigen tudok mit kezdeni

az egésszel. Talán jobb lenne, ha ez a fontos és jó

könyv kevésbé volna a kritika kritikája, s még

sokkal inkább az, ami jórészt így is: a színházi

kutatás-keresés - s mert nincs egyetlen út, a

kutató-kereső egyén: a magányosan vagy

(többnyire) másokkal együtt dolgozó művész -

állomásainak krónikája, példatára.

Magánkiadás, 1992

Three contributions tend to show a general pa-

norama of Hungarian theatre in the present and

the near future. István Szabó, former head of the

theatre department at the Ministry of Culture ex-

poses a far-reaching project for restructuring

Hungarian theatre life according to new require-

ments until 2000. Ina long string of conversations

István L. Sándor offers a general view of the festi-

val of alternative (fringe) theatre which, true to its

traditions, took place this summer too in the town

Kazincbarcika; he spoke with actors and direc-

tori from the country and from abroad, partici-

pants, spectators or critics of the manifestation.

Finally we publish two interviews by István

Nánay, made with actress Mari Törőcsik, former

president of the Actors Chamber who recently

resigned her post and with actor Tamás Jordán,

newly elected president of the same organiza-

tion.Three critics review the first productions of the

new season: Judit Szántó saw Goethe's Clavigoat the Radnóti Theatre, Andrea Stuber writes of

the musical The Man of La Mancha (Arany JánosTheatre), while Enikő Tegyi went to Debrecen to

give an account of Ken Kesey' One Flew Over the

Cuckoo s Nest, as adapted by Dale Wasserman.

Critic László Gerold of Újvidék /Novi Sad,Yugos-lavia/ shares with the reader his impressions of

Ibsen's play The Ghosts, as performed by thelocal Hungarian-speaking company.

In his series Gábor Szigethy reveals anotherinteresting episode of recent Hungarian theatre

history and László Upor reviews Turning Points, avolume of collected essays on alternativetheatre forms in Hungary.

As this month's playtext we publish Juha andthe Lieutenant or Till Death Do Us Part by ÁkosNémeth.

Katkó Tamás: A Mester és Margarita

Katkó Tamás, a Magyar Színházi Intézetfotósa 1984 óta foglalkozik színházi fény-képezéssel. Ettől az időtől kezdve szoroskapcsolatot alakított ki az Arvisura Szín-háziTársulással. Minden előadásukatmegörökítette. Színházi fotóiból 1992.november 13-án a Bajor Gizi Színészmú-

zeumban kiállítás nyílik Álom a színházrólcímmel, amelyen zömmel az Arvisura elő-adásairól készült képek láthatók. A kiállítás1993. március 31-ig lesz nyitva.

: Koltai Tamásold.szinhaz.net/pdf/1992_11.pdf · 2016-03-28 · HOLTOMIGLAN-HOLTODIGLAN Kazincbarcika '92 (14. oldal) Clavigo a Radnótiban (38. oldal) La Mancha lovagja az Arany

Documents