„ és meg kell látnod Erdélyt – - egy késő délután – s a szürkület után !

„ és meg kell látnod Erdélyt – - egy késő délután –s a szürkület után !mély erdőt, mely növesztia roppant kopjafát.

És meg kell látnod Erdélyt.Hol Istvánunk ótatöbb őrtüzet látott,mint békés, napvilágota vén Európa….”

Bágyi Bence Jakab: Fiamnak

• Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán legszebb faluja. Az

egykori bányászfalu ma a Világörökség részét képezi. Az Erdélyi-középhegység

keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő

sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik Bizonyos

időszakokban a Nap úgy kel fel, hogy a faluból nézve aztán még visszabújik a

Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon

mögülük.

A Tordai-hasadék Erdély egyik látványos kirándulóhelye. A

"kettészakadt" hegy már nagy távolságokból látható. A

tudományos magyarázat szerint a hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének

beomlásával keletkezett. A hasadékhoz számos Szent László legenda fűződik, az egyik szerint

mögötte ketté vált a hegy, s a kunok nem tudták tovább üldözni. Lova patkójának nyoma a Patkós-kő. A hasadék kb. 2 km hosszú, az

ösvény néhol 200 m magas mészkősziklák között vezet a

Hesdát patak hol egyik, hol másik oldalán. A két oldalt kis

gyaloghidak kötik össze. A hasadékban 32 feltárt barlang is

van.

• Parajd • Sóvidék Európában az első olyan település amely nevét az

ásványkincséről kapta. Ennek a nagy "közösségnek" a középpontja Parajd, a Székelyföld só hazája. Parajd az Erdélyi medence keleti pereme és a Görgényi havasok

találkozásánál húzódik, a sótól fehéren ragyogó sziklák ölelésében. Parajd az utolsó település Hargita megyében,

közvetlen szomszédja a Maros megyéhez tartozó, természetes sóstaváról híres Szovátának (Medve tó). A Parajdi medence a Sóhát körül helyezkedik el . Parajd

messze földön hires ásványi kincsét a "Sóháttya" őrzi, az előbb említett sóhát helyi elnevezése. Ugyanakkor a

település nagyon gazdag vízhálózattal rendelkezik. Itt folyik át a Kisküküllő amely a Kis és Nagy ágával nyújtott ihletet a

falu legnagyobb szülöttjének Áprily Lajos költőnek. A Kisküköllő Parajdon, a Haromnak nevezett hegy lábánál

egyesül a Korondi patakkal mely a sósziklák között tört utat magának.

A település megnevezése PARAJD először 1567-ből való. A vidék már a Rómaiak idejében ismert volt mint sólelőhely. A

székelyek az 1500-as évekig rendelkeztek szabad sójoggal.1562-ban azonban János Zsigmond megfosztotta a Székelyeket a szabad sójogtól, lefoglalta az állami kincstár számára a parajdi sóbányát. A földalatti kitermelés a 18.sz-ban kezdődött, addig a külszíni sófejtés volt a jellemző. A

mai sóbányát 1787-ben nyitották meg. •

A Szent Anna-tó Délkelet-Európa egyetlen épségben megmaradt vulkáni krátertava. A

Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki, 950 méter tengerszint feletti magasságban.

A szabályos kör alakú tó átlagban 4 méter mélységű. Forrása nincs, vizének utánpótlásáról

a környező hegyek tavaszi hóolvadása gondoskodik. Nyári időszakban fürdőzők lepik

el. A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút

rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el. A búcsút a Causescu időkben

is megtartották a securitate fokozott ellenőrzése ellenére is. A közelben lévő Mohos-

tőzegláp területén számos nyílt vízfelület (tószem) és különböző növényritkaságok

találhatók.

• Gyilkos-tó legendája• Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja koromfekete volt, szeme szürkészöld,

alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi

vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és

aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is.

Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték

katonának. A lány hűségesen várta kedvesét.Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett,

agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a

közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.

•

• Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú

sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni,

csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor

is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért.

Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó

villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az

iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő

hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket.

A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt

patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.

• A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-

tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából az élet vize.Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei

tekintenek szelíden vissza.

"Nagyobbszerü tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek

a havasok keblökben."

(Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. 1869. 111)