Transcript
• Newcomb modellje
• Az orientáció szimmetriája
• A koorientáció dinamikája
• Csoporttulajdonságok
• A modellre épülő további
modellek
• 1903. július 24. született Rock Creek-ben.
• Úttörő volt a társadalmi pszichológiában.
• Három széles körben használt tankönyvnek a szerzője és társszerzője is volt, ami szisztematikus leírást adott a két alábbi létrejövő területről:
Egyéni bánásmódokat az emberi motivációban és a tanulásban.
Michigan egyetemen 26 évig irányította az ezt befolyásoló doktori programot a szociálpszichológiai karon.
• Élete során érdekelt volt a dinamikus oktatási feladatokban.
• A „megismerési folyamatot”tanulmányozta. Vizsgálatai kimutatták, hogy az attitűdök hasonlósága a személyes kapcsolatok fejlődésének lényeges tényezője.
. 1953-ban Társadalmi kommunikációs
modellt alkotott. Ennek segítségével
tanulmányozta a kommunikációnak a
társadalmi kapcsolatok alakításában
betöltött szerepét.
• Newcomb kiinduló feltevése az, hogy az interakciót, melyet addig szociális viselkedésnek tartottak, jobban le tudjuk írni, ha kommunikatív aktusnak tekintjük, és hogy "az emberek között folyó kommunikáció lényeges funkciója lehetővé tenné két vagy több egyén számára, hogy fenntartsák az egyidejű orientációt egymásra mint kommunikátorokra.
• Azaz a kommunikátorok már az egész külső környezetet befogják, nem csak átadják az információt, hanem kapják is.
A B
X
•A newcomb-i modell a
legegyszerűbb kommunikatív
aktust veszi alapul, melyben
egy (A) személy információt
ad át (B) személynek (X)-ről,
ez az A-B-X rendszer.
• Egy ilyen rendszerben a felek
kölcsönösen orientálódnak
egymásra, és a tárgyra is. Sőt
a tárgyról alkotott ismeretük
ennek folyamán nem csak a
tárgy észlelésétől, és nem
csak (A) beszámolójától,
hanem egyszerre
mindkettőtől függ
• Az A-B-X rendszerben az orientáció kölcsönös és szimmetrikus. Vagyis bármelyik rendszeren belüli orientáció megváltozik, változik az összes többi is.
• Az ilyen kommunikációs rendszerek az egyensúlyi állapotra törekednek, mely - az orientáció hasonlósága miatt - kiszámíthatóbbá teszi a másik viselkedését, és növeli a megértés hatásfokát.
• Az egyidejű orientáció (koorientáció) lehetővé teszi a kölcsönös jutalmazást is, azaz mivel koorientációs viszonyban van a két fél, a megértés növekedése mindkettőjük számára kölcsönösen hozzáférhető.
• Az a cél, ami felé a kommunikatív aktus halad - X minél jobb megértése, olyan eredményként jelenik meg, melyet közös akciókkal (koorientációs aktusokkal) lehet a legkisebb költség árán elérni.
Olyan körülmények között, amikor
akár B-re, akár X-re való orientáció
egyaránt megköveteli a másikra való
orientációt, akkor annál nagyobb erő
keletkezik, minél nagyobb B vagy X
„vegyértéke” annál nagyobb a
valószínűsége annak, hogy fellép a
szimmetria irányába ható késztetés és,
hogy ez létre is jön.
• Festinger és Thibaut, Schachter és Back
kísérleti eredményei arra vallanak, hogy az
ember mennyire próbálja elfogadtatni
valaki mással saját álláspontját, az illető
iránti vonzódástól függ.
• A második tanulmány kimutatja,hogy a
csoporton belül a kommunikáció a csoport
deviánsként észlelt tagja felé irányul, addig
amíg el nem utasítják. Ezen a ponton túl a
feléjük irányuló kommunikáció megritkul.
• A tanulmány azt is kimutatja, hogy a
befolyást célzó kommunikáció gyakorisága
függ a csoport vitatémája iránti érdeklődés
fokától. Néhány más tanulmány olyan
adatokat közöl, amelyeknek tanúsága
szerint a szimmetria a kommunikáció
eredménye.
• Festinger és Thibaut Az „egyöntetűség
irányába ható nyomást” és a „homogén
csoportösszetétel észlelését” változtatva,
azt találta, hogy ilyen viták után a változás
mindkét változótól függött.
Back megállapította, hogy olyan kísérleti személyek, akik eredetileg eltérően értelmezték ugyanazt a dolgot, majd lehetőséget kaptak, hogy megvitassák a problémát egymás között,oly módon befolyásolták egymást, hogy ez közvetlenül függött kölcsönös vonzódásaiktól.
Közösségkutatások: csupán azt a feltevést igazolták, hogy a kommunikáció gyakorisága a vonzódástól függ.
• Festinger,Schachter és Back: lakótelepi vizsgálat alkalmával megállapította, hogy a vonzódás mértéke és az attitűdkonformitás mértéke között +0,72 a kooreláció.
• Heider az egyensúlyi állapotokkal kapcsolatos elvét, amely szerint ha ilyen állapot nem áll fenn, a részviszonylatok akció vagy kognitív átszervezés útján megváltoznak.
• Horowitz és mások az egyensúlyhiány következő lehetséges megoldását rögzítik: a) az egyén módosítja az aktus jel „vegyértékét”, hogy egyet értsen az aktorral; b) ennek a fordítottja; c) az egyén az aktust kognitíve elválasztja az aktortól; és elviselhetővé válik a diszharmónia.
A
BXA
B
A kommunikátor
lehetőségei
koorientáció
elérésére:
1. elérheti, illetve
megpróbálhatja
elérni a szimmetriát X
vonatkozásában.2. változásokat idézhet
elő a rendszer más
részeiben
3. eltűrheti változtatás
nélkül az aszimmetriát.
• Valamely csoport bizonyos tulajdonságai
és a csoporton belüli kommunikatív
viselkedéssel kapcsolatos változók között
megjósolható viszonylatoknak kell
lenniük. Így pl.: egy csoport strukturális
tulajdonságai kommunikációs
problémákat teremhetnek vagy
megoldást nyújthatnak.
1. Homogén orientáció bizonyos
fajta tárgyra
2. Észlelt konszenzus homogenitása
3. A csoport tagjai közötti vonzódás
Westley és MacLean modellje(1957)
• A newcomb-i modell továbbfejlesztése
• Az információ iránti társadalmi igény gondolatának továbbfejlesztése tömegmédiára vonatkoztatva
• Változtatás a newcomb-i modellen: C bevezetése (aki szerkesztői kommunikációs funkciót lát el)
A modell visszatér az eredetei lineáris formához
C tartalmazza a szerkesztési és műsorszórási folyamatot
Megszűnik a kapcsolat A és B között
Tipikus tömegkommunikációs modell. Modern társadalmakban a befogadó igénye megnövekedett az információra, de a tájékoztatás eszközei korlátozottak.
A befogadó(B) teljesen a tömegmédiától függ = függőségi modell
A modell nem veszi számba a társadalmi
környezet más tájékozódási lehetőségei
közti kapcsolatot pl. családok, iskolák,
egyházak, más informális
kapcsolathálózatok, melyeken keresztül
beilleszkedünk a társadalomba.
X
X
X
X
A C B
A kommunikatív aktusok annyiban sajátosak, hogy olyan változások következményei és okai lehetnek, amelyek két vagy több kommunikátor és ezek kommunikációjának tárgyai között fennálló viszonyok rendszerében bármely ponton bekövetkeznek.
Felhasznált irodalom: Dr. Kollár Csaba: Bevezetés a
társadalmi kommunikáció rendszerébe
top related