Top Banner
200

Dan Millman - Szókratész Utazásai

Dec 05, 2015

Download

Documents

Tibor Rákos
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Page 1: Dan Millman - Szókratész Utazásai
Page 2: Dan Millman - Szókratész Utazásai

2

SZÓKRATÉSZ UTAZÁSAI

DAN MILLMAN

Casparus Kiadó

Page 3: Dan Millman - Szókratész Utazásai

3

Borító fülszöveg:„Az értelem nagyszer létra, ha az égre törsz, de a mennyekig sajnos nem ér fel. Csak a szívbölcsessége képes megvilágítani az oda vezet utat. ”„Az igazi harcos, Szókratész, még harc közben is meg rzi az emberségét. Hiába aratszkegyetlen gy zelmet, a lelkedet ugyanúgy elvesztheted. Amikor szembe- szállsz a sárkánnyal,magad is sárkánnyá válhatsz. ”

„Egy élet egy pillanat alatt kifordulhat a sarkaiból, egy szív megnyílhat egyetlen kegyespillanatban. A pillanatra felkészülni azonban egy élet is kevés lehet...”

„Egy gyermek rácsodálkozik minden pillanatra, tervek vagy elvárások nélkül. Ez helyesmondja a harcnak... helyes módja az életnek.”

„Eszébe jutott egy történet, amit Szerafim mesélt neki egy emberr l, aki mindig fáradtnakérezte magát, és mindennap több er ért imádkozott. Imáira soha nem érkezett válasz, mígnemegy nap, kétségbeesésében így kiáltott fel:

- Kérlek, Uram! Töltsd meg testem edényét életer vel!Mire Isten így felelt:

- Mindennap megtöltöm, de valahol ereszt!"

A Szókratész utazásai olvasóitól:

Dan korábbi „harcos-könyveit” is olvastam, de ez messze a legjobb. Lebilincsel ,megvilágosító. Dan íróként egyre csak jobb és jobb lesz.

Judith Onanian

Nevettem és sírtam, és a történet teljesen beszippantott. Megérintett, és nagy hatássalvolt rám... A regény stílusa pedig gyönyör . Tegnap naplementekor felnéztem a türkizkékégre, és némán köszönetét mondtam Szergej Ivanovnak.

Bridget Carter

Én csak most ismerkedem a m veiddel, de ez... a leginkább magával ragadó regény,amit valaha olvastam. A történet örökre belém vés dön.

Deborah Suliivan

Szívet melenget és elgondolkodtató könyv - de a legcsodálatosabb, hogy arra késztet,hogy elgondolkodjak azon, hol vagyok, és hová szeretnék eljutni ebben az életben.

Chris Colé

A karakterek annyira meghatóak... Minden fejezet könnyeket csalt a szemembe, ésmindegyik másért: egyszerre van benne szomorúság, bátorság, céltudatosság, er , öröm ésrejtély.

Laney Wax

Az els oldaltól kezdve megrészegített... Megmutatta, mi az, ami fontos, és milyen útvezetne ma a békéhez a világban. Azoknak is nagyszer olvasmány, akiknek még nem voltszerencséjük a többi „békés harcos-könyvhöz”.

Jason Murray

Page 4: Dan Millman - Szókratész Utazásai

4

Egy ült helyemben kiolvastam, és még valószín leg sokszor fogom újraolvasni.Bármelyik korábbi könyvednél jobb. Megdöbbentett a tehetséged és a bölcsességed.Mindenkinek ajánlani fogom ezt a könyvet: barátoknak, munkatársaknak, ügyfeleknek. Hameg akarjuk változtatni az emberek néz pontját, ez a könyv óriási segítséget nyújthat.

Tom Zinkle

Két napja kezdtem bele, és nem tudtam letenni, még akkor sem, amikor sírtam rajta.Csodálatos történet! Megváltoztatta az életemet.

Chris Williams

Ez eddig a legjobb m ved. Egy másik tudatállapotba kerültem, miközben olvastam. Alátvány, a hangok, az érzelmek, az illatok, a táj és a szerepl k szíve olyan életh en jelentekmeg el ttem, amilyet még soha nem tapasztaltam. Nagyon sokat tanultam bel le!

Trisha B.

A feleségem még a megjelenés el tt kapott egy példányt az új könyvedb l. Két napalatt elolvastam, és nem tudtam letenni. Harcm vészed oktatóként biztosan ajánlani fogom atanítványaimnak és a barátaimnak, és idén ezt fogom ajándékba adni születésnapokra éskarácsonyra is.

Scott Anderson

Kisegít könyvárus vagyok Vermontban, és ez az els m ved, amit olvastam. Két napalatt felfaltam. Bámulatos m , és mindenkinek csak ajánlani tudom. Mint minden jó könyv, ezis megnevettetett, megríkatott és elgondolkodtatott.

Brian Stone

Amikor el ször olvastam, hol sírtam rajta, hol áhítattal szívtam magamba. Másodikolvasásra még közelebb éreztem magamhoz Szergejt/Szókratészt. Amikor a vadonbanbolyong, er s párhuzamot érzek a saját bolyongásaimmal a vadonban”.

Aiden Quinn

Az új könyved megmutatja, hogyan kell az oly fontosnak t , de lényegtelen dolgokratekinteni, és másképp láttatja az emberrel a tragédiákat is. Remélem, a fiam is elolvassamajd; sokat tanulhat bel le. Már most hiányoznak a szerepl k és a föld, ahol élnek.

Renato

Az új könyved nagyon megfogott, egyszer en nem tudtam letenni. A féljem pedigegészen elképesztett! Nem szokott olvasgatni, de most minden szabad percében olvas - még azágyban is, amire még soha nem volt példa! Ennél jobb visszajelzés szerintem nem létezik.

Judith Santchi

Rend rtiszt vagyok, és aktívan gyakorlom a küzd sportokat, ezért az-tán mindenszempontból értékelni tudom ezt a könyvet. A világnak szüksége van erre az egyszer , mégisrendkívüli bölcsességre. Nagy szolgálatot teszel az embereknek. Ez a könyv megváltoztatta azéletemet.

John Darby

Azt hiszem, ez eddig a leger sebb munkád. Ez már igazi szépirodalom, és nagyonlebilincsel olvasmány.

Louis Weltzer

Page 5: Dan Millman - Szókratész Utazásai

5

A Szókratész utazásai az egyik legnagyszer bb regény, amit volt szerencsém olvasni.

David Edwards

Köszönöm, hogy még több fényt adtál a saját utamhoz! Sokat sírtam a könyvön, deminden lapját imádtam, és képtelen voltam letenni. A végén csodálatos béke és der töltött el.A könyveidb l nagyon sokat tanultam: gazdagabbá tették az életem.

David Colella

Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a történetet - pont most, pontosan erre voltszükségem, hogy megértsek néhány fájdalmas dolgot az életemb l.

Christine Sornak Smith

Miközben olvastam a könyvet, én is Oroszországban éltem, lovon nyargaltam asztyeppén, szomorú voltam és vidám, reménykedtem és kétségbe estem, gy löltem és részvéttelteltem meg, és éreztem Isten fényét. Almokat és rémálmokat láttam, a vadonban éltem, voltamgyilkos és megment , sírtam és nevettem, nagy tanítómesterekt l tanultam, a harc mesterévélettem, üresen kongott a szívem, aztán megtaláltam a fényt önmagamban, és békés harcossáváltam.

Oscar Ezpeleta

Ez a könyv egyszer en a legszebb, legszomorúbb és egyben legörömtelibb regény,amit valaha olvastam. Nagyon fontos pillanatban került a kezembe, és segített, hogy újfényben lássam a dolgokat. Megint el fogom olvasni — lassan, hogy minden bölcsességetmagamba szívjak a lapjairól.

Stephanie Watkeys

Képtelen voltam letenni. A székhez szegezett, megríkatott és megnevettetett, és nagyonsokat tanultam bel le. Bámulatos, hogy mindig a kell id ben kapjuk meg azt, amireszükségünk van.

Debbi Fuhrman

Page 6: Dan Millman - Szókratész Utazásai

6

DAN MILLMAN

SZÓKRATÉSZ UTAZÁSAIA fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

The Journeys of Socrates Copyright © 2005 by Dan Millman. All rights reserved.Published by HarpcrCollins Publishers, Inc., 10 East 53rd Street, New York, NY 10022.

www.harpercollins.com

Published by arrangement with HarperOne,an imprint of HarperCollins Publishers, Inc. All rights reserved.

Hungarian translation and edition © Casparus Kiadó Kft., 2012. All rights reserved.

A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.Fordítás és magyar változat © Casparus Kiadó Kft., 2012. Minden jog fenntartva.

Felel s kiadó: a Casparus Kft. ügyvezet je© 2012 Casparus Kft.

1022 Budapest, Bogár u. 18/Awww.casparus.hu

Második kiadásFelel s szerkeszt : Korcsmáros Gábor

Fordítás: Rézm ves LászlóBorítófestmény és -tipográfia: Nagy Gábor

Nyomdai el készítés: Korcsmáros Kft., Vizler TiborISBN: 978-963-89405-1-3

Nyomta: AduPrint Kiadó és Nyomda Kft.

Page 7: Dan Millman - Szókratész Utazásai

7

Ezt a könyvet annak a férfinak ajánlom,akit Szókratésznak neveztem el,

és Neked, kedves Olvasó,aki unszoltál, hogy meséljem el a történetét.

Ha tudtam volna,milyen megpróbáltatásokon ment keresztülöreg mesterem, és milyen kínokat állt ki,

jobban odafigyeltem volna,s még inkább megbecsültem volna az id t, amelyet együtt töltöttünk.

Remélem, jóváteszek valamit a b neimb l,és igazságot szolgáltatok neki azzal,

hogy elmesélem egy melegszív bölcs életútját,és feltárom a békés harcos lelkének mélységeit.

DAN MILLMAN

Minden utazásnak van egy titkos célja, amelyr l az utazó mit sem sejt.

MARTIN BUBER

Page 8: Dan Millman - Szókratész Utazásai

8

EL HANGMEGÖLTEM Dimitrij Zakoljevet.

Egyre csak ez a gondolat, a rideg valóság zakatolt Szergej fejében, ahogy a térdei közészorított, mohával borított fa-rönkön hasalva lapátolt a kezével, olyan gyorsan és halkan,ahogy csak tudott, a Krugloje-tó sötét, fagyos vizén, Moszkvától huszonöt mérföldre északra.A Nyevszkij Katonai Iskolát és a múltját maga mögött hagyhatta, de Zakoljev halálánakkérlelhetetlen ténye el l nem menekülhetett.

Szergej nagyjából párhuzamosan haladt a parttal, a sekély vizet és a távolban a ködb lel bukkanó, majd újra elenyész erd s dombokat kémlelve a sötétben. A tó fekete felszíneminden karcsapásra megcsillant a felh ket halvány sugarakkal átszel hold fényében. A vízcsobbanása és a metsz hideg néhány pillanatra elterelte ugyan Szergej figyelmét, de aztánismét Zakoljev testét látta maga el tt, ahogy élettelenül fekszik a sárban.

Szergej keze-lába átfagyott; már nem is érezte ket. Partra kellett verg dnie, miel tt azátázott rönk elsüllyed vele. Csak még egy kicsit messzebb - ösztökélte magát még egyverszta, aztán irány a part. Vízben menekülni nem a leggyorsabb, és nem is alegbiztonságosabb, de feltétlenül van egy el nye: a víz elmossa a nyomokat.

Végül a part felé vette az irányt, odaérve lecsússzam a farönkr l a derékig ér vízbe, asüpped s iszapon és a pengeéles tóparti nádon átgázolva kimászott a homokos fövenyre, ésbetántorgott a sötét erd be.

Szökevény b nöz lett - tizenöt évesen.

Szergej megborzongott; nem csak a hidegt l, hanem mert mintha életének mindeneseménye ezt a sorsot jelölte volna ki a számára, és vezette volna ahhoz a végzetespillanathoz. Ahogy a feny - és nyírfák s jében botorkált, eszébe jutott, mit mondott neki anagyapja, és hogyan kezd dött az egész...

EZERNYOLCSZÁZHETVENKETT SZÉN metsz nyugati szél söpört végig amoha borította szibériai tundrán, át az Urál hegyláncán, majd fel északra, át a tajgán, avégeláthatatlan nyír- és feny erd kön, zuzmókon és cserjéken, amelyek körbevettékSzentpétervárt, Oroszország Anyácska ékkövét.

A Téli Palota el tt II. Sándor kucsmás test rsége menetelt a Néva partján. A várostnyolcszáz híd és kilencven csatorna szabdalta; a víz apró lakóházak és a pravoszláv egyházhármaskeresztjével ékesített templomtornyok alatt kanyargott. A folyó mentén terpeszkedparkokban Nagy Péter, Katalin és Puskin - a nagy cár, cárn és költ - szobra állt rt,miközben a lemen nap bágyadt fényénél lassan meggyújtották az utcai lámpásokat.

A harapós szél letépte az utolsó elsárgult leveleket a sorvadó ágakról, felkapta aziskolás lányok gyapjúszoknyáját, és összekócolta két fiatal fiú haját, akik az udvaronbirkóztak egy kétszintes ház el tt, a Nyevszkij sugárút közelében. A második emeletihálószoba ablakában egy széllökés lengette meg a függönyt, ahol Natalja Ivanova, SzergejIvanov felesége állt. Az asszony összehúzta vállán a kend t, és elmosolyodott, ahogy lenézetta kis udvarra, ahol a kisfia, Szása, a barátjával, Anatolijjal játszott.

Anatolij megrohamozta Szását, és megpróbálta kibillenteni az egyensúlyából, Szásaazonban az utolsó pillanatban oldalra lépett, és egy csíp dobással földre terítette Anatolijt,éppen úgy, ahogy az apja tanította neki. Szása büszkén és peckesen kukorékolt, mint egykiskakas. „Milyen er s fiú! - gondolta az anyja - Az apjára ütött...” Natalja irigyelte azenergiáját, különösen most, hogy annyira híján volt neki - fárasztotta egyre gömbölyödpocakja, amelyben a második gyermeküket várta. Nem volt csoda, hogy ennyire elhagyta az

Page 9: Dan Millman - Szókratész Utazásai

9

ereje - Jana Vaszlakova, Natalja szomszédja, barátja és bábája korábban figyelmeztette t:„Egy ilyen törékeny n nek nem lenne szabad még egy gyereket vállalnia!” Így hát Nataljaimádkozott, hogy legyen ereje rendben kihordani a gyermekét, dacára az egyre gyakoribbszédüléseknek és a csontig hatoló fáradtságnak.

Natalja megborzongott. Hogy tudnak a fiúk odakinn játszani egy ilyen hideg estén?Lekiáltott az ablakból:

- Szása! Anatolij! Mindjárt esni fog! Gyertek be!

Er tlen hangját elnyelte a szél, és a hatévesek füle amúgy is csak azt hallja meg, amitakar.

Natalja felsóhajtott, visszaballagott a kis kanapéhoz, ahol el tte Janával beszélgetett,halkan nyögve leült, és fésülni kezdte hosszú, fekete haját. Szergej hamarosan hazaér, és alehet legszebbnek akart mutatkozni el tte.

- Te csak pihenj, Natalja - nyugtatta Vaszlakova. - Én majd kimegyek, és beterelem afiúkat.

Miközben a barátn je lebaktatott a lépcs n, Natalja hallotta, ahogy az es kopognikezd az ablakpárkányon, majd más hangokra lett figyelmes, közvetlenül a feje fölött:gyereklábuk dobogását hallotta, és pajkos viháncolást. „Már megint felmásztak a repkényen”- gondolta. Mint minden anyának, akinek a kisfia sebezhetetlennek hiszi magát, düh ésaggodalom keveredett a hangjában, ahogy felcsattant:

- Fiúk, lemászni a tet l, de rögtön! És vigyázni!A nevetgélés és dulakodás folytatódott, ahogy a fiúk birkóztak a tet n.

- Lefelé, Szása, vagy elmondom apádnak!- Jól van, mamuska - kiáltott vissza Szása behízelg hangon csak ne szólj apának!

(Kuncogás.)Ahogy Natalja megfordult, hogy letegye a hajkefét, a gyermeki nevetést émelyít

hirtelenséggel gyorsan távolodó sikolyok váltották fel, aztán csend lett.Natalja az ablakhoz rohant, és elborzadva látta, hogy két kis test fekszik a földön.

Egy pillanat múlva kint találta magát az udvaron, a sárban térdelve. Karjába vette azélettelen fiút, és es - és könnyáztatta arccal ringott el re-hátra, a gyermekét vesztett anyafájdalmának id dén ritmusára.

A méhébe hasító görcsös fajdalom rántotta vissza a feneketlen mélységb l. Nataljahomályosan felismerte Vaszlakovát és mellette egy férfi alakját. Miközben a bába talprasegítette, a férfi megpróbálta átvenni a terhét. Natalja ellökte magától, de k vé dermedt,ahogy egy gyermeki sikoly hasított a leveg be. Rémülten pillantott le az Szásájára - de nem

sikoltott, hanem a másik fiú, Anatolij, aki a lábát törte.

Vaszlakova bekísérte a házba; ekkor jött a következ fájás. Natalja hétrét görnyedt, ésösszerogyott a kapualjban. „Hol lehet Szása? - tépel dött magában lázasan. - Ideje lenne,hogy bejöjjön. Hideg van, olyan hideg!”

Amikor magához tért, az ágyában feküdt, és a bába szaporán tett-vett körülötte.Azonnal tudta, mi a helyzet: „Jön a baba... túl korán... két hónappal id el tt... Vagy elteltvolna a két hónap, csak én nem vettem észre? - cikáztak agyában a gondolatok. - Hol vagyok?Hol van Szergej? majd megmondja, hogy csak álmodom-e. Szergej elmosolyodik,

Page 10: Dan Millman - Szókratész Utazásai

10

megcirógatja a hajam, és megnyugtat, hogy Szása jól van... hogy minden rendben van. jaj!Miért fáj?! Valami baj van? Hol van az én Szásám? Hol van Szergej?”

AMIKOR SZERGEJ IVANOV HAZAÉRT, szomszédok álltak az udvarán az es ben.Az arcukra pillantva rögtön megértette, hogy baj van, és berohant a házba. Vaszlakovaközölte vele a hírt: Szása lezuhant a tet l, és szörnyethalt. Natalja vajúdni kezdett... avérzést nem tudták csillapítani... nincs mit tenni. Mindkett odalett. De a baba él. Egy ilyenkoraszülött fiúcska azonban nemigen fog megmaradni. Vaszlakova sokakat látott megszületniés meghalni. Meghalni könny , vélte: azoknak nehéz, akik itt maradnak. Nemsokára jön apap, hogy feladja az utolsó kenetet Nataljának és a kis Szásának - és jó eséllyel azújszülöttnek.

Vaszlakova Szergej karjába helyezte az aprócska csecsem t, és közölte a zavarodottapával, hogy a fiúcska túl gyenge ahhoz, hogy szopjon, de ha túléli az éjszakát,megpróbálhatnak egy kevés kecsketejet gyolcsból a szájába facsarni, attól er re kaphat.

Szergej lepillantott a szorosan takaróba bugyolált újszülött apró, bölcs arcára. Atakarót még Natalja kötötte. Alig hallotta Vaszlakova asszony szavait:

- Miel tt meghalt, Natalja azt mondta... hogy teljes szívéb l szerette magát... alelkemre kötötte, hogy kérjem meg, a fiát bízza Natalja szüleinek a gondjára... - ezek voltakaz utolsó szavai...

Natalja még haldoklás közben is arra gondolt, hogy mi lesz a legjobb a gyermekének...és a férjének. Tudta, hogy Szergejnek a cár elit test rségében végzett szolgálat mellett nemlesz ideje a csecsem l gondoskodni. Lehet, hogy azt is el re látta, hogy valahányszor agyermekre néz, Szergejben mindannyiszor felötlik majd ennek a végzetes napnak az emléke.

Megérkezett a pap, és nyomban megkeresztelte az újszülöttet - a lelki üdve érdekében,ha meghalna. Amikor a gyermek nevét kérdezte, az apa zavarában a saját nevét értette, és ígyszólt: „Szergej”. Ezzel eldöntetett: a gyermek az apja nevét kapta a keresztségben.

Vaszlakova bábaasszony felajánlotta, hogy vigyáz a kicsire az els éjszakán.Szergej lassan bólintott:

- Ha megéri a reggelt... kérem, vigye el a nagyszüleihez.Megadta neki a címet és a nevet: Hésel és Eszter Rabinowitz. Zsidók. Nem örült

ennek, de k majd szeretettel és biztonságban felnevelik a gyermeket. Úgy tett hát, ahogyNatalja kérte. Szergej soha nem tudott t le megtagadni semmit - ahogy életében, úgy holtábansem. Ezen az szi napon vette kezdetét Szergej Ivanov haldoklása, miközben aprócska fia azéletéért küzdött.

NYOLC ÉVVEL KÉS BB, egy sötét októberi éjszakán, Hésel Rabinowitz egyedülült a Moszkvába tartó vonat harmadik kocsijában. Elgondolkodva bámult ki az ablakon, féligszunyókálva, ahogy az öregek szoktak, miközben észrevétlenül húztak el a szeme el tt azerd k és a falusi kunyhók a pirkadat els fényében. Hésel szunyókált, álmodott és bámultegyszerre. Az emlékek úgy követték egymást a fejében, ahogy a táj változó képei villantak fela vonat szennyes ablakán: Natalja piros ruhában, ragyogó arccal... egy fénykép Szásáról, azunokájáról, akit személyesen soha nem látott... és szeretett Eszterének gyönyör , érett arca.Egyikük sincs már vele.

Hésel szorosan becsukta a szemét, mintha ki akarná zárni a múltat. Aztán a szemeellazult, és a szája mosolyra húzódott, ahogy egy újabb kép jelent meg el tte - egy három évkörüli kisfiú, sovány testéhez képest óriási szemekkel, amint a nagyapja felé nyújtózik...

Page 11: Dan Millman - Szókratész Utazásai

11

A kalauz a közelg állomást kiáltotta, és a hangja felriasztotta Héselt azálmodozásából. Ásított egyet, nyögve feltápászkodott, és kinyújtóztatta a tagjait. Viselteskabátját szorosra húzta, megvakarta hófehér szakállát, majd tekintélyes orrán megigazítottadrótkeretes szemüvegét. Felszálló idegenek lökdösték az öreg zsidót, de ügyet sem vetettrájuk. Mellkasához szorítva vitte tarisznyáját, mintha egy pólyás gyereket tartana, leszállt aperonra, és átcsoszogott a reggeli hidegben gomolygó g zfelh n. Felpillantott az égre.Hamarosan leesik az els hó.

Hésel megigazította sapkáját, és csapongó gondolatait északra terelte. Az lesz alegjobb, ha felkéredzkedik egy paraszt szekerére vagy kordéjára; azzal fél nap alatt feljuthat ahegyekbe.

Nem lesz könny út. Hésel hátát a munkapadnál töltött hosszú órák ívesre görbítették,mint a heged k testét, amiket pácolt juharból, vörösfeny l és ébenfából faragott. Héselmíves órákat is készített. Gyerekkorában tanulta ki mindkét mesterséget - az egyiket azapjától, a másikat a nagyapjától. Képtelen volt eldönteni, melyiknél maradjon végül, ezértel ször egy heged t készített, aztán egy órát, és így tovább, felváltva, a változatosságkedvéért. Még most, hajlott kora és fájó ujjpercei dacára is szorgalmasan dolgozott: úgyfaragott meg minden heged t, mintha az lenne az els , és úgy rakott össze minden órát,mintha az lenne az utolsó darab életében.

Nem sokkal az után, hogy Hésel kitanulta a két mesterséget, apja ráhagyta a m helyt,és keletre utazott, hogy drágakövekkel kereskedjen. Kés bb apja vagyona és nagylelk ségesegítene abban, hogy zsidó létére Szentpéterváron maradhasson, közös lakásban feleségével,Eszterrel.

Héselnek ezek az emlékek jártak a fejében, miközben batyuját magához szorítva lassú,akadozó léptekkel elindult az állomásról, a városból kivezet f út felé.

Néhány órával kés bb hátát egy zsák krumplinak támasztva dülöngélt egy parasztkordéján, amely felfelé kaptatott a keréknyomoktól, lovak és ökrök patáitól szabdalt, keskeny,dagványos úton, aztán gyalog folytatta az útját az iskola felé a Krugloje-tó partjáig, fent, aMoszkvát északról körülölel hegyekben.

Amint a völgybe ereszkedett lefelé, Héselnek eszébe jutott az a rengeteg levél, amit azelmúlt öt évben írt, és az elutasítás, amit kivétel nélkül mindegyikre válaszként kapott. Párhéttel korábban írta az utolsó levelet Vlagyimir Ivanov igazgató úrnak: „Nem láttam Szergejt,amióta elvitték az iskolába. A feleségem meghalt. Senkim sem maradt. Talán ez az utolsólehet ség, hogy lássam az unokámat."

Amikor Ivanov engedélye megérkezett, Hésel azon nyomban útra kelt.Megborzongva a nyakába csapó havas szélt l, felhajtotta gyapjúkabátja gallérját. „Két

nap - gondolta. - Túl rövid id , hogy az egész életemet egy nyolcéves fiúra zúdítsam!” AztánHilél rabbi szavai ötlöttek fel benne: „A gyermek nem edény, amit meg kell tölteni, hanemgyertya, amit meg kell gyújtani.”

- Nem sok t z maradt bennem - mormolta hangosan Hésel, miközben nyír- ésfeny erd k s jén át kanyarogva ereszkedett alá a hideg, sziklás, zúzmarás lejt n. Sajgóízületei emlékeztették a testi valóságra - és az utolsó küldetésére. A szél hangja egyretompábban zúgott a fölében, ahogy az elméje visszacsúszott az emlékek szurdokaiba,felidézve az órát, napra öt esztend vel azel tt, amikor egy fiatal katona zörgetett az ajtajukon,kezében egy levéllel Szergej apjától, azzal az utasítással, hogy a fiát a Nyevszkij KatonaiIskolába vigyék...

Page 12: Dan Millman - Szókratész Utazásai

12

Egy óra múlva Hésel az iskola f bejárata el tt állt, és szemügyre vette a zártépületegyüttest, amelyet er dítmény módjára jó két ember magas fal vett körül. Épülettömbökspártai sorát látta maga el tt. Egyetlen sövény vagy cikornya sem enyhítette a k épületekpuritánságát, amelyekben, úgy vélte, a hatékonyság és célszer ség formálja a fiatal katonákéletét.

Egy kadét kíséretében vágott át a hatalmas udvaron, egyenest a f épületbe, végig egyhosszú folyosón, az ajtóig, amelyen ez a felirat állt: V. I. Ivanov, igazgató.

Levette a sapkáját, hátrafésülte gyérül haját, és belépett.

Page 13: Dan Millman - Szókratész Utazásai

13

Els rész

KESER ÉS ÉDES

Két mesém van: egy szomorú és egy vidám. Végül belátod majd, hogy a kett egy és ugyanaz,mert ideje van a keser nek, és ideje van az édesnek: váltakoznak, mint a nappal és az éj, még

most is, életem alkonyán...SZÓKRATÉSZ NAPLÓJÁBÓL

.1.

SZERGEJ KOMOLYAN AGGÓDOTT azon az októberi napon, amikor a nagybátyjairodájába hívatták. Ha valakit hívattak - ami ritkán esett meg a fiatal kadétokkal az általábanrossz hírt vagy büntetést jelentett. Egyáltalán nem sietett hát megjelenni az igazgató szigorúarca és összevont szemöldöke el tt: határozottan nem katonás léptekkel bandukolt át az iskolaudvarán.

Vlagyimir Ivanovra nem mint a nagybátyjára, hanem mint igazgatóra kelletttekintenie. Nem volt szabad továbbá személyes jelleg kérdéseket feltennie neki, jóllehetszámos ilyen felmerült benne - a szüleivel és a múltjával kapcsolatban. Az igazgató mindkéttémáról sz kszavúan nyilatkozott, egyetlen alkalmat kivéve négy évvel azel tt: azt, amikortudatta Szergejjel apja halálhírét.

A bels udvaron minden k höz, ami mellett elhaladt, tartozott valamilyen emlék: ittült el ször lóra, vadul kapálózva, halálra váltan szorítva a gyepl t... itt verekedett egyszer...meg ott is... Hirtelen természete számtalan ökölharcba keverte - és vézna alkata miatt rendrealulmaradt bennük.

Elhaladt a gyengélked és Galina, a korosodó iskolan vér apró lakrésze el tt, akiel ször vigyázott rá, amikor ide került. Galina megtörölte az orrát, ha beteg volt, és elkísérteaz ebédl be, amíg magától is el nem tudott igazodni. Túl fiatal volt még a laktanyaélethez,ezért ötéves koráig egy kiságyban aludt a gyengélked mellett. Magányos id szak volt: nemvolt saját helye, és nem tudott beilleszkedni sem. A kadétok úgy bánták vele, mint egykabalaállattal vagy egy ölebbel - egyik nap babusgatták, másik nap gyötörték.

A legtöbb fiút szül k várták otthon, Szergejnek azonban csak a nagybátyja volt, ezértmindent megtett, hogy az igazgató kedvében járjon. Igyekezetével azonban csak az id sebbnövendékek haragját vonta magára, akik minden alkalmat megragadtak, hogy elgáncsolják,lökdössék, vagy felpofozzák „Vlagyi bácsi öcsikéjét”. Ha egy pillanatra nem figyelt oda,örülhetett, ha néhány zúzódással megúszta. Az id sebb kadétok rendre zaklatták a kicsiket, atesti fenyítés mindennapos volt. Az oktatók nagyon jól tudták, mi folyik, de úgy tettek, minthanem látnák, hacsak valaki súlyos sérülést nem szenvedett. Szemet hunytak a bunyók felett,mert ez arra ösztönözte a fiúkat, hogy edzzék magukat, és mindig éberek maradjanak - ahogyez egy katonanövendékt l el is várható.

Amikor Szergejt el ször szorította sarokba a f épület falánál egy id sebb kadét, vadulkaszálni kezdett a karjaival, mert érezte, hogy ha megfutamodik, elszabadul a pokol. Anagyfiú rendesen helybenhagyta, de azért Szergejnek is sikerük egy-két ütést bevinnie, és afiú soha nem bántotta többé. Egy másik alkalommal két kadétba botlott, akik éppen egy új fiútütlegeltek. Szergej nekik esett vad dühvel, de a verekedésben járatlanul. A két fiú meghátrált,mókásnak gondolva a dolgot, de az új fiú számára, akit Andrejnek hívtak, mindez halálosankomoly volt, és attól fogva Szergej egyetlen igazi barátja lett.

Page 14: Dan Millman - Szókratész Utazásai

14

Nem sokkal ötödik születésnapja után Szergejt áthelyezték a hét-tízéves fiúkbarakkjába. Az id sebb fiúk egy emelettel feljebb laktak, a tizenhat évnél id sebbek pedigegy másik épületben. Az id sebb fiúk voltak a laktanya urai. Minden kadét rettegett egyemelettel feljebb költözni, ahol megint lett a legkisebb, és ezáltal a legkiszolgáltatottabb.Mindeközben Szergej és Andrej kölcsönösen vigyáztak egymásra.

Szergejnek csak homályos emlékei voltak a laktanya el tti id kr l - mintha burokbanélt volna, miel tt felébredt ebben a másik világban. Máskor, emlékeiben kutatva, röpkepillanatokra felrémlett el tte egy terebélyes asszony képe, karjai puhák, mint a kenyértészta,és egy férfi, ragyogó hófehér hajkoronával. Szergej sokszor t dött rajta, kik lehetnek - sokmindenre szeretett volna választ kapni.

Oroszország Anyácska és távoli országok térképét nézegette az osztályterem falán,ujjával körbesiklott a tanári asztalra tett földgömbön, képzeletbeli vonalat húzva az égszínkéktengereken át, narancs, sárga, lila és zöld szárazföldek szívében. Az azonban, hogy eljussonezekre a helyekre, éppoly valószín tlennek t nt, mint elrepülni a Holdra vagy a csillagokközé.

Életét - egészen 1880 októberének eme sorsfordító napjáig - nagyrészt a k falak, aszikár épületek, a hálókörlet, az osztálytermek, és a Nyevszkij Katonai Iskola gyakorlóteretöltötték ki. Szergej nem önszántából választotta ezt a helyet, de elfogadta, ahogy egygyereknek muszáj, és gyermekévei a tanulás és testedzés katonás rendje szerint teltek:hadtörténetet, stratégiát és földrajzot tanult, lovagolt, futott, úszott és gimnasztikázott.

Amikor a kadétok nem az osztályteremben ültek vagy kisegít munkát végeztek, harcikiképzésen vertek részt. Nyaranta Szergej is a jéghideg Krugloje-tóban gyakorolta a víz alattiúszást, egyetlen nádszálon át lélegezve; a kardvívás alapjait gyakorolta; vagy célba l tt egyakkora íjjal, amit alig tudott felajzani. Kés bb pisztollyal és karabéllyal is megtanult l ni.

Nem volt ez se jó, se rossz élet - mindössze az egyetlen, amit Szergej ismert.

AHOGY A F ÉPÜLET ELÉ ÉRT, Szergej bet rte sötétkék ingét a kék nadrágba, ésvégigmustrálta a csizmáját, hogy elég tiszta-e. Egy pillanatra azon morfondírozott, vajon nemlett volna-e jobb, ha az ünnepi zubbonyát veszi fel, és keszty t is húz, de aztán úgy döntött,jól van így, ahogy van. A magasabb fiúk többnyire csinosan festettek egyenruhában,Szergejen viszont minden lötyögött. Amikor végül kin tt egy méretet, megint egy számmalnagyobb, használt uniformist kapott.

Még mindig álmodozva csoszogott végig a hosszú k folyosón a nagybátyja irodájafelé, és a legutóbbi raportra gondolt, négy évvel azel tt. Most is pontosan maga elé tudtaidézni nagybátyja szikár vonásait és komoly arckifejezését, ahogy az igazgató leültettemagával szemben. Szergej felkapaszkodott a székre - lábai nem érték a padlót, és alig látott azíróasztal lapjától nagybátyja pedig tömören közölte vele azt a pár szót, ami azótakitörölhetetlenül belevés dött Szergej emlékezetébe.

- Az apád, Szergej Boriszovics Ivanov, meghalt. Valamikor Sándor cár elit test revolt, jó ember, igazi kozák. Tanulj, és edzd magad keményen, hogy olyan legyél, mint .

Szergejnek fogalma sem volt, hogy mit érezzen, vagy mit válaszoljon, ezért csakbólintott.

- Van kérdésed? - kérdezte az igazgató.- Hogyan... hogyan halt meg apám?

Csend. Aztán egy sóhaj.

Page 15: Dan Millman - Szókratész Utazásai

15

- Apád halálra itta magát. Kár érte.

A találkozó ezzel véget is én. Szergej szomorú volt apja halála miatt, de egyúttalbüszkeséget is érzett, hogy kozák vér folyik az ereiben. Akkor és ott, életében el ször, Szergejhinni kezdte, hogy egy napon olyan er s lehet majd, mint az apja, akit soha nem látott.

AMIKOR SZERGEJ végül az igazgatói iroda ajtaja elé ért, már éppen kopogásralendült a keze, amikor bentr l meghallotta a nagybátyja fojtott hangját:

- Engedélyezem ezt a találkozót, bár többen ellenzik... Nem kedvelik a zsidókat,Krisztus gyilkosait.

- Én pedig nem tör döm a katonákkal, a zsidók gyilkosaival - válaszolta egy id sebb,Szergej számára ismeretlen hang.

- Nem minden katona gy löli a zsidókat - válaszolta a nagybátyja.- És ön? - kérdezte a másik hang.

- Én csak a gyengeséget gy lölöm.- Én pedig a tudatlanságot.

- Annyira nem vagyok tudatlan, hogy bed ljek a maga zsidó ravaszságának - mondtaaz igazgató.

- Én pedig nem vagyok annyira gyenge, hogy berezeljek a kozák hencegését l - szóltaz id sebb hang.

A szavait követ csendet kihasználva, Szergej összeszedte a bátorságát, és hármatkoppantott a nehéz tölgyfaajtón.

Az ajtó kitárult, és Szergej megpillantotta a nagybátyját, egy id s férfi társaságában.- Ivanov kadét - szólt kurtán a nagybátyja - bemutatom a nagyapádat.

A fehér hajú öregember felállt a székr l. Úgy t nt, boldog, hogy találkozhatSzergejjel. Aztán halkan, szinte suttogva megszólalt, és mintha egy nevet mondott volna:

- Szokrat... Szókratész..2.

Hésel ölelésre tárta a karját, de aztán rájött, hogy az unokája nem ismerte fel, így aztánleengedte, és udvariasan kezet nyújtón a fiúnak:

- Szervusz, Szergej. Örülök, hogy látlak. Már régen meg akartalak látogatni, de...mindegy, nem számít. A lényeg, hogy itt vagyok.

Ivanov igazgató közbevágott:- Szedje össze a holmiját, Ivanov kadét. Két éjszakára kimen t adok.

Aztán Héselhez fordult:- Gondja legyen rá, hogy a fiú vasárnap délig visszatérjen. Kiképzésre készen. Van mit

tanulnia.- Van bizony - mondta Hésel, és megszorította Szergej kezét. - Mint

mindannyiunknak.

Page 16: Dan Millman - Szókratész Utazásai

16

Miután az igazgató egyetlen kézmozdulattal elbocsátotta ket, Szergej visszament akörletbe összeszedni a holmiját. Aztán útnak indult a nagyapjával, végig a laktanya sötétfolyosóin, ki a vaskapun, át a földeken egy dérlepte ösvényig, majd fel egyenest az erdborította hegyekbe.

Hésel, a nyolcvanon is túl már - nem számolta az éveket, mióta Eszter elment - tétovaléptekkel haladt el re. Szergej, a szabadság érzését l megrészegülve, folyton el rerohant,majd megállt, hogy egy faágról leverje a havat, vagy beleszimatoljon a leveg be, amíg anagyapja fel nem zárkózik hozzá. A fiú nem talált szavakat, amikkel kifejezhette volna azörömét vagy ezt az új, ismeretlen érzést. Mintha nem is közönséges katonanövendék lett volnatöbbé, hanem egy igazi kisfiú, akinek van nagyapja. Úgy érezte, családja van, ahová tartozik.

A fák között araszoltak, míg végül egy nagy vándork höz értek egy sziklás meredélyszélén. Ekkor Hésel el vett egy térképet, és a fiúhoz fordult:

- Látod itt az iskolát, meg a tavat? Ez itt a szikla, ahol vagyunk, az pedig az úticélunk -mondta, és ujjával a keresztre mutatott, amit sötét tintával rajzolt a térképre. Szergej csakalapszinten tanult még térképolvasást, de annyit értett hozzá, hogy megértse és megjegyezze.

Miután összehajtotta és öreg gyapjúkabátja zsebébe csúsztatta a térképet, Hésel ahófedte ösvényt kémlelte, majd a zsebórájára pillantott, és összevonta a szemöldökét:

- Oda kell érnünk, miel tt ránk sötétedik - mondta, és elindultak a meredek kaptatón.Szergej hozzászokott, hogy kérdezés nélkül teljesítse a parancsokat, de ahogy egyre

feljebb másztak, egyre jobban furdalta az oldalát a kíváncsiság.- A házadba megyünk? - tudakolta az öregt l.

- Az én házam túl messze van innen - mosolygott Hésel. - A következ két napra éséjszakára Benjámin és Sára Abramovics lát minket vendégül. Sok-sok éve már, hogy ismeremBenjámint.

- Vannak gyerekeik?

Hésel már várta a kérdést.- Igen, kett is. Avrom tizenkett , a kis Leia öt éves.

- Elég... furcsa nevük van.- Zsidó nevek, és ma este Sábeszt ülünk.

- Mi az a Sábesz? - kérdezte a fiú.- A Sábesz az Úr napja, amit pihenésre és emlékezésre rendelt nekünk.

- Akkor olyan, mint a vasárnap?- Igen, a Sábesz péntek este kezd dik, amikor az els három csillag felt nik az égen.

Úgyhogy szedjük a lábunkat, szaporán!Amint felfelé kaptattak, az öreg minden egyes lépést nagy odafigyeléssel tett meg, míg

a fürge nyolcéves fiúcska szikláról sziklára szökkent, mint a k száli kecske. Szergej nagyapjaliheg hangját hallotta maga mögött:

- Légy óvatos, Szókratész, csúszik a k !Megint az a név.

- Miért hívsz Szókratésznek, nagyapa?- Így szólítottunk, kicsi korod óta.

Page 17: Dan Millman - Szókratész Utazásai

17

- Miért?

Hésel szemei a távolba, gondolatai a múltba révedtek.- Amikor édesanyád, Natalja, még kislány volt, sokszor olvastam neki a Talmudból és

a Tórából, meg más bölcs könyvekb l, többek között a filozófusok életér l. Egy görög bölcs,Szókratész volt a kedvence. Nagyon régen élt... és volt az egyik legbölcsebb és legjobbember a föld kerekén.

Hésel elfordította a tekintetét - talán a hegyeket vagy az eget kémlelte -, majd ígyszólt:

- Kis Szókratésznak hívtunk, mert... a név édesanyádra emlékeztetett - a lányunkra.

- Édesanyám azért szerette Szókratészt, mert bölcs volt?- Igen, de még inkább az erényes, er s jelleméért.

- Mit csinált Szókratész?- Szókratész az athéni ifjakat tanította magasabb rend értékekre, erkölcsre, és

békességre. Azt állította, hogy a legbalgább ember, mégis olyan eszes kérdéseket tett fel,amelyekkel egyaránt rá tudott világítani hazugságra és igazságra. Gondolkodó volt, de nemriadt vissza a tettekt l sem. Fiatalkorában birkózott, aztán bátor katonaként harcolt, míg végülmaga mögött hagyta a háborúskodást. Mondhatni, amolyan... békés harcos volt.

A válasszal elégedetten, Szergej hátrapillantott a havas tájra. A délutáni nap szikrázotta hófehér domboldalon, megvilágítva a fákat és a mohát, a zuzmót a talpuk alatt. A harapós,hideg leveg l és a kaland érzését l felfrissülve Szergej el reszaladt, aztán nagy nehezenmegállásra késztette magát, hogy bevárja nagyapját. Várakozás közben a zsidó szóngondolkodott. Többször hallotta már az iskolában, most legutóbb a nagybátyja irodájában.

- Nagyapa - kiáltott le az ösvényen te zsidó vagy?

- Az - lihegte Hésel, lassan kaptatva felfelé. - És te is az vagy... édesanyád zsidó volt,apád pedig... hát, nem ... de zsidó vér is folyik benned.

Szergej hidegt l kivörösödött kezeire pillantott. Akkor hát kozák és zsidó vér vanbenne.

- Nagyapa...- Hívhatsz Nagyapónak, ha akarsz - mondta Hésel, miközben nekitámaszkodott egy

havas sziklának, hogy kifújja magát.- Nagyapó... mesélnél valamit édesanyámról... és édesapámról?

Hésel lassan leült, lesöpörte a havat egy másik szikláról, és intett Szergejnek, hogytelepedjen mellé. Szótlanul ültek egy darabig, aztán Hésel nekifogott, hogy elmeséljeSzergejnek a születése történetét. Mindent elmondott neki úgy, ahogy azt Vaszlakovától, abábaasszonytól hallotta, aki Natalja mellett volt azon a végzetes napon. Amikor történeténekvége szakadt, hozzátette:

- Te voltál az egyeden halovány fénysugár azon a sötét napon, Szókratész. És voltakszüleid, akik szerettek...

Szergej a nagyapjára pillantott, és látta, hogy a könnyeit törölgeti.

- Nagyapó?- Egy percet adj csak, kicsi Szókratész... mindjárt összeszedem magam. Édesanyádra

gondoltam - Nataljára...

Page 18: Dan Millman - Szókratész Utazásai

18

- Milyen volt? - kérdezte Szergej.

Hésel kifejezéstelen arccal bámult maga elé, aztán vágyódó hangon azt mondta:- Minden apa a saját lányát látja a legszebbnek, de kevesen értek anyád nyomába

bölcsességben és kecsességben. Igazi kincs lett volna bármelyik hozzá méltó zsidó férfinak -már ha az illet nem riad vissza egy kis vitától néha-néha.

Egy röpke pillanatra elmosolyodott, de aztán ismét elkomorult.- Nem is tudom, hogyan akadt össze apáddal - talán a piacon -, de egyszer csak

hazahozta bemutatni, és megtudtuk, hogy nem zsidó. S t, ami még ennél is rosszabb: kozák,és Sándor cár test re, márpedig a cár nem nagy barátja a népünknek.

- De szerette anyámat, és jól bánt vele. Azt mondtad...- Igen, igen... de tudod... anyád nem mehetett hozzá apádhoz, csak úgy, hogy

megtagadta a zsidó hitét és... kikeresztelkedett.Hésel elhallgatott; hagyta, hogy Szergej átérezze a súlyát ennek a rettenetes tettnek.

- Azután már nem is szólt hozzátok?- Nem.

Hésel arca újra megrándult, és az öreg elhallgatott.- Nagyapó... jól vagy?

Hésel feltartotta a kezét.- Én nem álltam vele szóba azután. Úgy tekintettem, mintha a lányom halott lenne.

Újra sírva fakadt, de ezúttal elfojthatatlanul kitört bel le a zokogás, miközbenkiöntötte a szívét a Szergejnek:

- Úgysem értenéd, kicsi Szókratész, hogy voltam képes erre - én magam sem értem.Durva szavak hagyták el a számat. Hátat fordítottam neki, mert úgy véltem, is hátat fordította saját népének. Nem láttam más megoldást. Eszter nagyanyádnak sem volt más választása,pedig a szíve szakadt meg belé.

Hésel a könnyeivel küszködve folytatta:- Eszter mindenáron beszélni akart vele - csak egyszer, utoljára, magához ölelni a

lányát. Azt hitte, én nem erre vágyom a világon a legjobban... - dohogott Hésel magában,ahogy újra elmerült az emlékeiben.

Amikor ismét megszólalt, a hangja végtelenül kimerültnek t nt:- Amikor Natalja írt, hogy megszületett a bátyád, Szása - az els unokánk -, Eszterrel

rettenetesen összevesztünk. Könyörgött, hogy engedjem el a lányához, hogy láthassa azunokáját. Nem engedtem... Még azt is megtiltottam a drága Eszternek, hogy válaszoljonNatalja leveleire. Soha nem láthattuk a kis Szását. Csak Natalja szeret leveleib l tudtuk meg,hogyan cseperedik. Én egyet sem bírtam elolvasni... de Eszter nagyanyád elmesélte, mi álltbennük. Soha többé nem beszéltünk édesanyáddal, és nem is találkoztunk vele... amíg élt...

Hésel kifújta az orrát, és kabátja ujjával megtörölte hideg, nedves arcát.

Amikor újra elindultak felfelé a kaptatón, a hó ismét szállingózni kezdett. Héselmegszorította Szergej kezét, és halkan így szólt:

- Van még egy dolog, amit tudnod kell, Szókratész. A bába, aki elhozott hozzánk, aztmesélte... édesanyád még a karjában tartott egy darabig, miel tt meghalt.

Page 19: Dan Millman - Szókratész Utazásai

19

Szergej elgondolkodott ezen, majd így szólt:

- Miért halt meg, Nagyapó?- Miért halunk meg? Ez nem a mi dolgunk.

Hésel megállt egy pillanatra, lassan lehajolt, és egy vérvörös virágot szedett a hóból.- Anyád törékeny asszony volt, mégis er s, mint ez a téli virág. Tiszta és ártatlan,

mégis letéptem a hó alól. Isten ugyanígy vette el Natalja életét. Betelt az ideje. Csak aztkívánom...

Szergej nagyapja újra befelé fordult a külvilágtól, de az arca most békét és nyugalmatsugárzott.

Igen, Eszter - szólt egy Szergej számára láthatatlan szellemhez. - Tudom... mindenrendben lesz.

Hésel a fiú vállára tette a kezét, és szótlanul mentek tovább egymás mellett, miközbenSzergej egyre csak arra gondolt, amit az imént a nagyapjától hallott - hogy miként tartottaölében az édesanyja, miel tt meghalt. Egy rövid id re még a hidegr l is megfeledkezett.

Most már tudta, hogyan született, és hogy kik haltak meg ugyanakkor. Azt is érezte -amennyire csak egy nyolcéves gyerek érezheti, hogy a nagyapja mindig cipelni fogja bánatát,mint egy megrakott hátizsákot, aminek a súlyát csak a halál veszi le a válláról. Az öreghomloka azonban most végre kisimult, és Szergej nagyon örült ennek.

Hésel egyszer csak visszatért az emlékek világából, és ismét megszólalt:

- Hát így állnak a dolgok, kicsi Szókratész: én elvesztettem a lányomat és afeleségemet, te elvesztened az anyádat és az apádat. Egyedül vagyunk mindketten, delegalább itt vagyunk egymásnak. Ez az igazság, ami lehet, hogy fáj - de az igazság teszminket szabaddá...

.3.A HIDEG NAP, ami addig is alig látszott a felh takarón át, lebukott a fiák mögé.

Miközben a távolban egy farkas üvöltése jelezte, hogy hamarosan leszáll az éj, nem messzelük egy tisztás, majd egy faházikó bukkant el a sötétl erd l. Ablakain keresztül

kényelmet és meleget ígér lágy fény sz dött ki, melyben az alkonyatkor szürkébe fordulóhópelyhek egy utolsó dics séges pillanatra fehéren felragyogtak, miel tt földet értek volna.

A fazsindelyes, k l rakott kéményén át vidám füstöt ereget kunyhót láthatóanhozzáért kezek építették. Hésel fellépett a tornácra, levette a kalapját, és lerázta a havat acsizmájáról. Szergej követte a példáját, miközben Hésel határozottan bekopogott a masszívtölgyfaajtón.

A szívélyes üdvözlés és a már régen várt mosakodás után Szergej és Hésel asztalhozültek az els igazi családdal, amelyet Szergej valaha is ismert. Sára, az anya, egy törékenycsontú asszony, akinek barna haját szinte teljesen eltakarta az álla alatt megkötött fehér kend ,étellel kínálta ket. A látogatók ritkaságnak számítottak errefelé, a barátok még inkább.Szergej lopva a gyerekeket figyelte. A tizenkét éves, nyúlánk fiú, Avrom, komolynak, debarátságosnak t nt, míg a bájos arcú, kócos, rézvörös hajú, ötéves Leia szégyenl senpillantgatott vissza rá.

Szergej nem tudott betelni a takaros otthon látványával. Dísztelen ruhájábanágrólszakadtnak érezte magát a zakót és vasalt nadrágot visel Avrom, és a sötét ruhába és azanyjáéhoz hasonló fehér tejkend be öltöztetett Leia mellett.

Page 20: Dan Millman - Szókratész Utazásai

20

- A Sábesz alatt félretesszük mindennapi gondjainkat, és az id nket a könyveknek, averseknek és a zenének szenteljük. Ez a nap emlékeztet minket arra, hogy nem rabszolgákvagyunk. Sábesz idején megszabadulunk a világ terhét l - magyarázta Szergejnek az apa,Benjámin Abramovics.

Sára meggyújtott két gyertyát és áldást mondott, majd Benjámin folytatta az imátborral a kezében, végül Héselen volt a sor, hogy is imádkozzon két fonott kalácscipó felett,amit hálának neveztek. Szergej az eléjük rakott temérdek ételt bámulta. Sára pedig egyenkéntmegmutatta neki, mi micsoda: volt ott s árpaleves, szeletelt keménytojás, csíp scéklasaláta, sós keksz, apróra vágott zöldség a kertb l, krumplis gombóc, almás rizs,desszertnek pedig mézes torta és töltött alma.

- Ilyen id ben elkelt volna a tyúkhúsleves is - szabadkozott Sára szégyenl svállrándítással, ahogy mindenki nekilátott az evésnek, de a tyúknak sajnos más tervei voltak...

„Tehát ilyen egy anya” - gondolta Szergej, és le sem tudta róla venni a szemét.Irigyelte ezeket a gyerekeket, hogy nap mint nap az anyjuk közelében lehetnek, és azon

dött, vajon a saját anyja hasonlított-e Sára Abramovicsra.

Evés közben sokat nevettek, és jókedv en beszélgettek. Szergejnek még soha nemesett ilyen jól a vacsora. A kandalló és a körös-körül ég gyertyák tüze különleges fénybevonta az estét, és Szergej családtagnak érezte magát. Ez az este örökre beleivódott azemlékezetébe.

A KÖVETKEZ NAP gyorsan elszaladt. Avrom dámázni tanította Szergejt.Miközben játszottak, Szergej felfigyelt egy forradásra Avrom homlokán, a jobb szeme felett.Avrom észrevette, ahogy a sebhelyet bámulja:

- Fára másztam, és leestem. Azt hiszem, egy ág volt - magyarázta, a vörös hegremutatva. - Anyácska azt mondja, majdnem kiszúrta a szemem, úgyhogy nem is engedi többé,hogy olyan magasra másszak.

Aznap délután, ahogy kitisztult az ég, a család sétát tett az erd ben, és Benjáminmegmutatta nekik a fákat, amelyekr l ágakat vágott Héselnek, hogy heged ket és órákatkészíthessen bel lük. Miután visszatértek, Hésel éppen beszélt, amikor mondat közbenegyszer csak elszunyókált. Kés bb morogva ébredt, és nem igazán tudta, hol van. Sára hozottneki egy csésze g zölg teát, aztán békén hagyta, hadd térjen magához.

Aznap este, amikor az els három csillag felt nt az égen, és véget én a Sábesz, újrabon töltöttek, és gyertyát gyújtottak, hogy áldást mondjanak. Miközben Benjámin begyújtott akandallóba, Hésel belekotort a zsákjába, ahonnan ajándékok kerültek el - f szerek ésgyertyák a feln tteknek, édességek a gyerekeknek. Aztán Benjámin Hésel kezébe nyomonegy heged t, amit Hésel maga készített, és az öregember játszani kezdett rajta.

Szergej tátott szájjal bámulta. A nagyapjában mintha egy másik, addig ismeretlenember kelt volna életre: nem egyszer halandó volt többé, hanem a Zene Forrása. A hangszeraz egyik pillanatban mély, elfojtott fájdalommal dalolt a kezében, majd a másikban kirobbanójókedvvel, ami rájuk is átragadt. Leia táncra perdült, Avrom és Szergej pedig tapssal adták aláa ritmust.

Amikor a zene elhallgatott, a kunyhó mintha megtelt volna ténnyel. Szergejlekucorodott a kandalló elé, és álomba szenderült - egy család óvó kebelén, csordultig telvezenével.

VASÁRNAP, nem sokkal pirkadat után, búcsút vettek a háziaktól. Szergej igyekezettminden élményt magába zárni, hogy minél jobban felidézhesse ezeket az emlékeket, miután

Page 21: Dan Millman - Szókratész Utazásai

21

visszatért az iskolába: Sára arcát és hangját... Benjámin nevetését... Avromot, ahogy egykönyvet búj... Leiát, ahogy a t z mellett ücsörög...

Eltöprengett, hogy vajon egy nap is olyan lesz-e, mint Benjámin Abramovics. Lesz-eolyan felesége, mint Sára, és lesznek-e neki is gyerekei?

Miel tt elváltak, Sára Abramovics letérdelt, és karjaiba zárta Szergejt. Még a kis Leiais megölelte, Avrom és Benjámin pedig kezet rázott vele.

- Bármikor szívesen látunk - mondta az apa.

- Remélem, még találkozunk - tette hozzá a fiú.Hésel nagyapó felöltötte a télikabátját, és átvetette a zsákját a vállán. Szergej felnézett

rá, és ráébredt, hogy ez a kedves öregember, aki eddig magányosan élt egy ürességt l kongólakásban, és akinek már nem volt kivel megosztania az ételét, hozzá hasonlóan otthonra leltebben a kunyhóban. Aztán búcsút intettek, és nekivágtak az ösvénynek az erd n át.

A test meg tud feledkezni arról, amit érez. Több órányi vagy napnyi fagyoskodás utánelég néhány percet ülni a t z mellett, és a hideg mintha sohasem létezett volna. Az érzelmekazonban olyan nyomokat hagynak az emlékezetben, amelyek az emlékek felidézésével újra ésújra életre kelnek. Szergejben ett l kezdve az Abramovics családról rzött emlékek tartották alelket a nehéz napokban és években: a kandallóban lobogó t z, a kemencében frissen sültkenyér illata, Avrom és Leia, akik nem kadétok voltak, hanem hétköznapi gyerekek, mint .

Bár jó néhány szentmisén vett már részt az iskola kápolnájában, ahol Georgij atya egymennyei királyságról beszélt, Szergej csak most értette meg, milyen lehet a mennyország -olyan, mint ez a két nap, amit a családdal töltött az erdei házikóban.

Szergej és Hésel csendben ereszkedtek le a hegyr l; csak egy-egy faág halk reccsenéseés a súlytól meghajtó ágakról lezúduló hópelyhek susogása hallatszott, és persze a hó ütemesropogása a lábuk alatt. Szavakra nem volt szükség; szívüket betöltötték a gondolatok és azérzések, amelyeket mindketten féltve riztek. Amúgy is minden lépésükre ügyelniük kellett,mert az ösvény lefelé sokkal veszélyesebb volt. Szergej egyszer meg is csúszott, és ahogyelkapta a nagyapja kinyújtott kezét, Hésel csak ennyit mondott neki:

- Jó fiú vagy, Szókratész.- Te pedig jó nagyapa - válaszolta Szergej.

Az iskola túl hamar t nt fel a szemük el tt, legalábbis k úgy érezték. Szergejfelnézett a nagyapjára, akinek az arca most fáradtnak és kimerültnek t nt. Hosszú út várt mégaz öregemberre, vissza az üres lakásba, ahol nem lakott más, csak az emlékek. Szergejthirtelen elfogta a vágy, hogy Hésel nagyapóval tartson Szentpétervárra, de nem tudtaösszeszedni a bátorságát, hogy kimondja, amit érez. Az apja azt akarta, hogy a katonaiiskolában nevelkedjen, és amúgy sem engednék el.

Az iskolához érve odabaktattak a f kapuhoz. Jó darabig szótlanul álltak ott, miközbenaz szi nap lassan elhaladt a fejük felett. Végül Hésel megtörte a csendet:

- Én kis Szókratészem, nem számít, mit hoznak az el tted álló évek. Mindig, alegnehezebb id kben is emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül. A szüleid - és Eszternagyanyád és Hésel nagyapád - szelleme mindig ott lesz melletted...

Szergej képtelen volt felnézni rá; az elválás mázsás súllyal nehezedett a vállára. Tudta,hogy talán soha nem látja viszont a nagyapját.

Page 22: Dan Millman - Szókratész Utazásai

22

Hésel lehajolt, gondosan megigazította unokája ingét-kabátját, majd szorosan magáhozölelte a fiút. Szergej rettegni kezdett, hogy eljött a búcsú pillanata, Hésel azonbanelmosolyodott, és így szólt:

- Tartogatok neked valamit. Egy ajándékot édesanyádtól és édesapádtól.Azzal a kabátja mélyére nyúlt, és el húzott egy ezüstláncot, amelyen egy ovális medál

lógott. A fiúnak egy pillanatra hunyorognia kellett, ahogy a medál ezüstös burkolatamegcsillant a napfényben.

- A bábaasszony adta nekem aznap, amikor a gondjainkra bízott téged - magyaráztaHésel. - Ez a medál az édesanyádé volt. Apádtól kapta ajándékba. A bába szerint anyádnak azvolt a kívánsága, hogy amikor feln sz, a tiéd legyen. Most már feln ttél.

Hésel a lánccal együtt Szergej tenyerébe helyezte a medált, ami az anyja b rénekérintését rizte... és most már az övé volt.

- Nyisd ki!

Szergej értetlenül bámult a nagyapjára.- Nézd, megmutatom, hogyan kell... - Hésel kinyitotta a kapcsot, és a medál belsejében

Szergej egy apró fényképet talált: egy göndör, sötét hajú, tejfehér b asszony és egymarkáns arcél , átható pillantású, sötét szakállú férfi arcképét.

- k... a szüleim?A nagyapja bólintott.

- Azt hiszem, ez volt édesanyád legdrágább kincse. Most már a tiéd. Tudom, hogyvigyázni fogsz rá.

- Úgy lesz, nagyapó - mormolta Szergej. Még mindig megigézve bámulta a medált, ésképtelen volt levenni a szemét a szülei arcmásáról.

- Jól figyelj rám, Szókratész, nincs már sok id nk! Van még valami, de azt nemhozhattam magammal. Egy másik ajándék, elrejtve egy mez n, Szentpétervár közelében.

Azzal ismét benyúlt a kabátjába, el húzott egy összehajtogatott papírt, és kihajtogattaa mellkasán, hogy a fiú lássa. Egy térkép volt, amelyen megjelöltek egy helyet egy háromoldalról erd vel körülvett mez n álló fa mellett, egy folyópart közelében. A térképen mégmás jelek is voltak.

- Emlékszel arra, amit a faház felé vezet úton meséltem neked? A kedvenc helyemreaz erd ben, a tisztásra a Néva folyó partján, ahol úszni tanultam? Ez az, itt, Szentpétervártólkicsit északra - mutatta az öreg, az ujjával követve az utat a térképen ez pedig itt a város... és acsónakházak... meg a Téli Palota. Ha követed a folyót a palotától északra, a városon túlra, beaz erd be, tíz-tizenegy versztányira onnan egy tisztásra érsz...

Megfordította a papírt, és a másik oldalán egy részletesebb rajz tárult Szergej szemeelé, amelyen jól látta a part vonalát és egy fát, mellette egy apró x-szel.

- Itt van eltemetve a ládika, a fa tövében, a folyóra néz oldalon... Ez az egyeden nagycédrus áll magában a tisztás közepén. Még nagyapám ültette, amikor kicsi voltam. A ládikátkét gyökér közé ástam el, meg fogod találni.

Hésel nagyapó összehajtotta a térképet, és a fiú kezébe nyomta.

Page 23: Dan Millman - Szókratész Utazásai

23

- Egy térképet el lehet veszíteni, de el is lophatják, Szókratész. Azt szeretném, hagondosan tanulmányoznád - titokban, hogy senki ne lássa. Véss az agyadba minden vonalat ésjelzést, aztán semmisítsd meg a térképet. Megteszed, Szókratész?

- Persze, nagyapó.Beléptek a kapun.

- Ne feledkezz meg err l az ajándékról. Nagyon... értékes, és várni fog rád. Amikormegtalálod, emlékezz rá, mennyire szeretünk - hogy mindnyájan mennyire szerettünk...

Szergej bólintott, de képtelen volt bármit is kinyögni. Hésel feltekintett az égre, éslassan, mélyen beszippantotta a leveg t - elégedetten, úgy, mint régen, ha elkészült egy új,különösen jól sikerült heged vagy óra.

- Ez jó - sóhajtotta - ez jó.

Aztán ismét lenézett a fiúra.- Azt akarom, hogy tudd, Szókratész: azzal, hogy megoszthattam veled ezt a Sábeszt...

az egyik legnagyobb jutalmat kaptam az élett l.Azzal Hésel Rabinowitz megfordult, és elindult a dombok felé, magában mormolva:

- Igen, Eszter... igen, most már minden rendben lesz...Szergej szótlanul figyelte, ahogy az alakja egyre kisebb és kisebb lesz, majd végül

elt nik a láthatáron. Kilépett Szergej életéb l, de a fiú örökre az emlékeibe zárta..4.

MIUTÁN A TÉRKÉPET GONDOSAN ELREJTETTE, Szergej belépett a kapun.Félt, hogy lekési a misét a kápolnában, ezért rohanvást vágott át az üres folyosókon abarakkjához, a hátizsákját gyorsan behajította a ládájába, és már fordult is volna kifelé azajtón. Ekkor azonban megakadt a szeme egy útitáskán, amit a pár héttel korábbanmegüresedett szomszédos priccsre dobtak. A táska arra utalt, hogy új fiú érkezett.

Gyorsan becsúsztatta a medált és a térképet - biztosabb rejtekhely híján — a matracántátongó egyik lyukba, aztán lesietett a lépcs n, és átvágott az el csarnokon a kápolna felé.Siet s léptei sétává szelídültek, ahogy eszébe jutott a nagyapja, aki most bizonyáragörnyedten baktat felfelé, a f úthoz.

Szergej keresztet vetett, és kérte Istent, hogy vigyázzon a nagyapjára, és adjon nekier t az úthoz. Amennyire emlékezett, ez volt az els eset, hogy teljes szívb l imádkozott, úgy,ahogy Georgij atya tanította. Korábban soha nem volt rá oka, hogy így tegyen.

Remélte, hogy imája meghallgatásra talál, bár Hésel nagyapó zsidó volt.Ahogy lenyomta a kápolna ajtajának kilincsét, egy gondolat suhant át az agyán: Mi

vagyok én? Zsidó? Keresztény? Kozák?Szergej gyorsan végigsétált a padsorok között, és leült. A fiúk közül többen lopva

rápillantottak; volt, aki barátságos mosollyal üdvözölte, de olyanok is, akik kárörvend envigyorogtak, arra számítva, hogy büntetést kap, amiért elkésett. Szergej felnézett Georgijatyára, aki fekete talárban állt a magasított oltár és a szentképek - Krisztus, Sz z Mária akisdeddel, Szent Miklós, Szent Gábriel, valamint Oroszország és egyben az iskolavéd szentje, Szent György ikonja - el tt. A nap szivárványszín fénypászmákat vetettmindenfelé, ahogy áttört a festett üvegablakon.

Page 24: Dan Millman - Szókratész Utazásai

24

Felcsendült egy zsoltár. Szergej rátalált a szólamára és be-kapcsolódott, de az eszemáshol járt. Georgij atya és Hésel nagyapó is egy olyan Istenr l beszéltek, akit nem látott.Szergej számára Isten egy faházikó volt az erd ben, a mennyország pedig egy anya ölelése...

- Nagyapó - tette fél a kérdést a visszaúton az iskola felé a zsidók szerint mi az az út,ami a mennyországhoz vezet?

Hésel elmosolyodott a kérdésre, és azt felelte:- Nem beszélhetek minden zsidó nevében, és nem is vagyok elég bölcs ahhoz, hogy

tudjam a választ, Szókratész, de hiszem, hogy egy nap kitaposod a saját ösvényedet... ésrátalálsz a saját utadra.

AMIKOR AZ ISTENTISZTELET VÉGET ÉRT, Szergej felriadt az ábrándozásból, éscsatlakozott a kápolnából rendezett sorokban távozó katonanövendékek menetéhez. Ekkortalálkozott el ször az új kadéttal - egy magas, komor tekintet , nála három-négy évvelid sebb fiúval. Véletlenül éppen egymás mellé sodródtak, ahogy kifelé vonultak a misér l atemplomhajó sz k folyosóján. Az ajtón egyszerre csak egyvalaki fért ki, és Szergej már éppenfélre akart állni, hogy maga elé engedje az új fiút, amikor az olyan durván taszajtotta t arrébba vállával, hogy Szergej kis híján a padok közé tántorodott.

Ez a fels bbrend ség kifejezésére irányuló els cselekedet örökre meghatározta akapcsolatukat.

Kiderült, hogy a Szergej és Andrej ágya közötti priccsen hever táska valóban a magasúj fiúé, Dimitrij Zakoljevé volt. Ett l a naptól fogva Szergej magában csak Zakoljevnek hívta;azon a néven, amelyt l félt, és amelyet megvetett.

Azt pletykálták, hogy a férfi, aki Zakoljevet a bejáratig kísérte, egy borítékot adott át akaput rz kadétnak azzal, hogy „itt a fizetség”, aztán anélkül, hogy bármi mást mondott vagyakár csak hátrapillantott volna, sarkon fordult, és távozott.

Tizenkét éves lévén, Zakoljevet egy emelettel feljebb, a tizenegy-tizennégy évesekközött kellett volna elszállásolni, de odafent átmeneti ágyhiány lépett fel - állítólag ki kellettszell ztetni a matracokat, hogy megszabaduljanak a tervekt l, így aztán az els héten az újkadétnak - ahogy nevezte - a „kisfiúk kaszárnyájában” kellett aludnia, és az emiatt érzettdühét ki is töltötte a körülötte lev kön - els sorban Szergejen és Andrejen, mivel az ágyukvolt hozzá a legközelebb.

A következ hetekben Zakoljev kétes rangot könyökölt ki magának a növendékekhierarchiájában. A társai kelletlenül bár, de tisztelték - úgy, ahogy az ember kitér egy útjábaakadó kígyó vagy medve el l.

Zakoljev minden vonása eltúlzottnak t nt. Lapátkezének kérges ujjait mintha farönkökvagy kövek dögönyözéséb l származó hegek borították volna, hatalmas füleit pedig szinteteljesen eltakarta szalmasárga haja, amit olyan hosszúra növesztve hagyott, amilyenre csaklehetett anélkül, hogy szóvá tették volna. Zakoljev gy lölte a kötelez hajvágást - mindentgy lölt, ami kötelez volt. Egyébként nem lett volna csúnya, de a vonásai sehogy sem álltakössze egységes egésszé, és az arcb re olyan szín volt, mint a tészta, mintha soha nem jutottvolna bele elég vér.

A legfelt bbek azonban Zakoljev szemei voltak: mélyen ültek a kiugró orr felett,szürkén és hidegen, mint két k - az embert kirázta t lük a hideg. Akkor is mereven néztek,amikor ez a furcsa fiú mosolygott, ijeszt , zord vigyorra húzva a száját, amikor másokdühöngtek vagy sírtak volna, felfedve Zakoljev girbegurba fogsorát. Aki meg merte bámulniezeket a fogakat, a sajátjai elvesztését kockáztatta. Ugyanígy nem merte senki Zakoljev

Page 25: Dan Millman - Szókratész Utazásai

25

anyajegyét bámulni - egy pirosas fehér folt volt a nyakán, közvetlenül a bal füle alatt, amiújabb okot szolgáltatott neki arra, hogy gy lölje a hajvágást.

Nem csoda, hogy egy ilyen iskolában, ahol az er tiszteletet parancsol, Zakoljevgyorsan az uralma alá hajtotta a fiatalabb kadétokat, akárcsak a kortársai többségét.Magabiztossága csodálatot váltott ki egyes növendékekb l, akik versengtek Zakoljevelismeréséért, amit apró adagokban osztogatott, hogy ritka és értékes kincsnek t njön.Szergej undorodott ett l a talpnyaló szolgalelk ségt l, ezért amennyire t le telt, inkábbmesszire kitért Zakoljev útjából, ami persze nem kerülte el az er szakos fiú figyelmét.

Zakoljevt l nem csak durvasága, hanem kiszámíthatatlan természete miatt is féltek. Azegyik percben hallgatag volt, a másikban kegyetlen, és a legkisebb dologra is robbant, akárminden ok nélkül. Egyszer a szárnyai alá vett egy fiatalabb kadétot, és megvédte t egy csapatköteked l, hogy aztán másnap úgy elverje a szerencsétlen fiút, hogy az rosszabbul járt,mintha el nap a többiek páholták volna el.

Úgy t nt, Zakoljev az iskolában mindenkit - diákokat és oktatókat egyaránt - vagyreménybeli követ nek, vagy akadálynak tekintett, és ennek megfelel en viselkedett vele. Jólismerte az emberi természetet, és éles szem megfigyel ként tisztában volt vele, kik azok,akikkel óvatosan kell bánnia, mén a rangsorban felette állnak, id sebbek, er sebbek vagybefolyásosabbak. ket becsapta vagy manipulálta, a többieket er szakkal elnyomta.

Szergej nem tudta biztosan, mivel húzta ki a gyufát Zakoljevnél. Talán azzal, hogyátlátott Zakoljev cselszövésein, és nem hagyta magát megfélemlíteni. Mindenesetre azösszeütközést igyekezett elkerülni, mert tisztában volt vele, micsoda haragra tud gerjedniZakoljev, ha feldühítik. Voltak más köteked alakok is az iskolában - a fels éveseknek talánaz egyharmada -, de egyik sem volt olyan veszélyes, mint Zakoljev.

Andrej lett Zakoljev els számú céltáblája, mivel volt „a legkisebb kutya azalomban”. Andrej úgy kémlelte a mozdulatait, mint a kutya a gazdájáét, hogy kitalálja, ételtkap-e vagy verést, de Szergejnek is kijutott az ütlegekb l és a megaláztatásból. Minden t letelhet t megtett, hogy elhárítsa Zakoljev dühödt csapásait, de soha nem ütött vissza, nehogy avadállat rjöngeni kezdjen.

Szergej megfigyelte, hogy Zakoljev saját szabályokat állít fel, de másokét nemhajlandó követni, hacsak egy tanár nem figyeli t árgus szemekkel. Akkor engedelmességetszínlel, de amint kikerül a tanár látóteréb l, rögtön megy a saját feje után. Ennek aleghátborzongatóbb esetét Zakoljev akkor mutatta be, amikor éppen egy földön heverkadétot rugdosott kíméletlenül, és hirtelen két tanár fordult be a sarkon. Zakoljev abban aszempillantásban letérdelt a fiú mellé, mint egy rangyal, és a tanárok csak azt látták, hogyszelíden simogatja a fiú eltorzult, nyöszörg arcát.

- Azt hiszem, valamilyen rohama lehet - magyarázta nekik aggódó hangon, és asebesült fiú nem merte meghazudtolni. Sem akkor, sem kés bb. Miután az esetnek híre ment,Zakoljev többé-kevésbé átvette a hatalmat.

Még az id sebb kadétok némelyikét is képes volt manipulálni. Szergej megfigyelte,hogyan: el ször csak kisebb szívességeket kért t lük, amíg hozzá nem szoktak, hogy igentmondanak, majd fokozatosan vált egyre követel bbé. Ha valakinek elege lett aköveteléseib l, és nem volt hajlandó elt rni, hogy megfélemlítsék, a harc elkerülhetetlennévált. Mindig Zakoljev nyert, mégpedig két okból kifolyólag: el ször is, fittyet hányt atisztességes küzdelem szabályaira; másodszor, nem izgatta, hogy maga megsérül-e. Mindezfélelmetes ellenféllé tette: úgy küzdött, mint egy sarokba szorított farkas, akinek nincsvesztenivalója.

Page 26: Dan Millman - Szókratész Utazásai

26

A folyosókon és a gyakorlótereken Zakoljev a kadétokat - különösen a fiatalabbakat -folyamatos rettegésben tartotta. Zakoljev megkövetelte, hogy minden „kérését” azonnalteljesítsék, míg a képzelt vagy valós sérelmekért egyaránt kegyetlen és elkerülhetetlenbüntetés járt. Soha nem felejtett, és nem bocsátott meg - el bb-utóbb minden vétkesmeglakolt. Behódolni könnyebb volt, mint szembeszállni vele.

AZ UTOLSÓ ÉJJEL, miel tt Zakoljevet egy emelettel feljebb költöztették volna,Andrej a sarkon befordulva véletlenül nekiütközött id sebb társának, és Zakoljevmegtántorodott. Egyensúlyát visszanyerve éktelen haragra gerjedt, és minden erejét beleadvaa csapásba, gyomorszájon vágta Andrejt. Amikor Andrej nyögve és leveg után kapkodva apadlóra zuhant, Zakoljev átlépett rajta, és mint aki jól végezte dolgát, ledobta magát azágyára, és a kezét a tarkója mögé tette.

Szergej Andrejhez rohant, és miközben felsegítette a barátját az ágyra, a düht l ökölbeszorult a keze. Zakoljevre emelte a szemét, ó pedig visszabámult rá azzal a fagyos mosollyal.Szergej állta a tekintetét - a nyílt dac apró jele.

Aznap éjjel, az ágyában forgolódva, Szergej sóvárogva idézte fel magában az erdeiházikót, Sára Abramovicsot, Benjámint, Avromot és Leiát, és azt kívánta, bárcsak velüklehetne. Amikor végül elaludt, azt álmodta, hogy a kandallójuk mellett ébred Sábesz reggelénAvrommal és Leiával; is családtag, és az iskola álom volt csupán.

Reggel keserves csalódásban volt része.

A ZAKOLJEV KIKÖLTÖZÉSÉT követ napokban és hetekben, 1881 telének végefelé, az iskolai élet visszatért a tanórák, a harci kiképzés, az étkezések, a misék és a takarodómegszokott ritmusához. Egyik nap azonban egy id sebb kadét kora hajnalban felkeltetteSzergejt és a szobatársait, és átvezette a tizenkét álmos fiút - alsónadrágban, a ruháikat és egytörölköz t szorongatva a mellkasuk el tt - az iskola alatti hosszú folyosón.

Hideg, nyirkos félhomály vette körül ket, és vízcsöpögés visszhangzott a falakról,ahogy a tizenkét pár csupasz láb végigslattyogott a nedves k padlón. A hidegt l reszket ifjúkadétok egyszer csak egy jókora vasajtóval találták magukat szemben. Vezet jük benyomtaaz ajtót, és az csikorogva kitárult el ttük Szergej el relépett, és a tó partján találta magát, amimost a felkel nap els sugaraiban sütkérezett. A sekély víz felszínén még mindig vékonyjégtáblák és latyakkupacok úsztak, emlékeztetve arra, hogy a tél éppen csak véget ért. Keletena dombok sötét sziluettje állt rt, és mindenütt csend honolt - de már nem sokáig.

- Le az alsóval! - dörrent rájuk a vezet jük, miközben maga is megszabadult aruháitól, és belegázolt a fagyos vízbe. Valiig, majd állig megmártózott benne, aztán pármásodpercre teljesen alámerült. Amikor felbukkant a víz alól, vörösen izzott az arca, és ahogykimászott a partra, az egész teste rózsaszín és libab rös lett. Felkapta a törölköz jét, ésgyorsan végigdörgölte vele magát, aztán kiadta a parancsot:

- Mindenki a vízbe! - a hangja komoly volt, de Szergej tudta, hogy az id sebb kadétvisszafojtott mosollyal várja az ifjak gyötrelmeit.

A többiekhez hasonlóan Szergej is belegázolt a vízbe, zihálva és sziszegve, majd el -el tör vacogó nevetést hallott a partról. A hideg szinte a húsába vágott, ahogy lebukott a vízalá. Gyorsan kimászott a partra, és szárazra dörzsölte magát. A fiúk egymás fehér foltokkaltarkított vörös arcára, karjára és mellkasára mutogattak, Szergej pedig érezte, ahogy melegségés bódult jókedv önti cl — az élményt azonban nem kívánta egyhamar újra átélni.

Miközben bebújtak a ruháikba, az id sebb kadét ezt a bejelentést tette:

Page 27: Dan Millman - Szókratész Utazásai

27

- Mától fogva minden reggel megmártóztok a vízben. Szeretni soha nem fogjátok,hozzászokni soha nem fogtok - de a testetek és a lelketek meger södik t le. Ilyen gyakorlatokáltal válhattok olyan katonákká, akik képesek megvédeni a cárt és Oroszország Anyácskánkataz idegen betolakodóktól. A legjobbak közületek pedig bekerülnek majd az elit test rségtagjai közé.

- Az elit test rség... Vajon én is apám nyomát fogom követni? - t dött Szergej..5.

NÉHÁNY HÉTTEL KÉS BB Szergej éppen lovaglógyakorlathoz készül dött azalakulatával, amikor Danyilov hadnagy odakiáltott neki:

- Szergej Ivanov, jöjjön velem!Ahogy Szergej sejtette, az igazgató irodájába kísérték. Évekkel korábban, amikor

el ször hívatták oda, az apja halálhírét közölték vele, a második alkalommal viszont anagyapja jött érte, így hát nem tudta, most izgalom vagy szörny ség várja-e.

Nem kellett soká várnia, hogy kiderüljön.- Most kaptam a hírt: a nagyapád elhunyt.

Az igazgató várt néhány másodpercet, amíg Szergej megemészti a hallottakat, majdhozzátette:

- Bizonyára intézkedett, hogy értesülj róla, amikor bekövetkezik. Ha imádkozniszeretnél a lelkéért, most felkeresheted a kápolnát. Ez minden.

Szergej nem a kápolnába ment. Visszatért az üres hálóterembe, és miutánmeggy dött róla, hogy egyedül van, el vette az édesanyja medálját, és hosszasan bámulta afényképet. Most már Hésel nagyapó is csatlakozott a szüleihez és Eszter nagymamához. Ez amedál rzi mindannyiuk emlékét.

A nyakába akasztotta az ezüstláncot, és megfogadta, hogy mindig viselni fogja,amikor csak biztonsággal megteheti.

Aztán Szergej el kotorta a térképet, és minden egyes vonalát újból belevéste azemlékezetébe. Addig nézte, amíg csukott szemmel is képes lett volna követni az útvonalat azujjával a leveg ben. Amikor megbizonyosodott róla, hogy kívülr l tud minden jelet, aprócafatokra tépte a térképet, és kidobta a szemétbe, több különböz tartályba szórva szét apapírfecniket.

EZERNYOLCSZÁZNYOLCVANEGY MÁRCIUSÁNAK egy hétf délutánján olyanhír rázta meg az iskolát, amely mellett a Szergej szívét nyomasztó terhek messze eltörpültek,és emlékeztették a fiút, mennyire kis pont egy nagyobb, viszályokkal teli, z rzavarosvilágban. Szeles nap volt; Szergej tizenötödmagával, fakardokkal gyakorolta a vívást azudvaron, amikor egy szakállas kozák vágtatott be a f kapun. Mindnyájan megtorpantak, hogymegbámulják a büszke lovast, ahogy elhaladt közöttük.

A kadétokat a kápolnába szólították, és amikor mindenki összegy lt, bemutatták nekika kozákot. A neve Alekszej Orlov volt, és egykor Szergej Ivanov bácsikájával szolgált egykozák lovasezredben. Aztán az igazgató bejelentette, hogy a Cáratyuskát, II. Sándort orvulmeggyilkolták.

Aznap este rendkívüli misét tartottak a kápolnában, hogy az oktatók és a növendékekimádkozhassanak a cár lelki üdvéért. A többiekhez hasonlóan Szergej is ünnepi uniformistöltött: sötétkék egyenruhát fényes gombokkal, amelyen az akadémia címere, egy karmai köztrózsát és kardot tartó kétfej sas díszelgett.

Page 28: Dan Millman - Szókratész Utazásai

28

Alekszej Orlov kihúzta magát, és föléjük magasodott, jóvágású arca komor volt agyásztól.

- A kozákok szabad emberek - mondta -, akik h ségesek a Cárhoz és azAnyaszentegyházhoz.

Itt tiszteletteljesen Georgij atya felé biccentett, majd folytatta:

- A cár személyes test rségében szolgáltam. Mindent elkövettünk, hogy megvédjük aCáratyuskát, de egy merényl bombája végzett vele. A Felszabadítót - bár jobbágyok millióittette szabaddá, megújította a jogrendszert, és alatta nagyobb szabadságot élvezhettünk, mintvalaha - gy lölték a sorsukkal elégedetlen forradalmárok. A Cáratyuska tisztában volt vele,hogy az életére törnek, ezért a tanácsunkra hallgatva gyakran változtatott a konvoj útvonalán.Én nem voltam szolgálatban, amikor a szörny ség bekövetkezett, de els kézb l hallottam,hogyan történt.

- Ahogy a cár hintója a város egyik csatornájának végéhez közeledett - folytatta Orlov-, hirtelen el bukkant egy fiatalember, és egy hógolyónak látszó tárgyat hajított a lovak közé.Egy bomba volt, ami felrobbant, de a cár megúszta pár karcolással, felsége ragaszkodotthozzá, hogy kiszálljon segíteni a kozáknak és a kifutófiúnak, akik súlyosan megsérültek.Ahogy Sándor cár visszafordult a hintóhoz, hirtelen felt nt egy másik férfi, és újabb robbanásrázta meg a leveg t. A merényl és a Cáratyuska egy órán belül belehaltak a sérüléseikbe. Az,aki az els bombát dobta a kocsira, feladta a társait, így tudjuk, hogy az összeesküv kanarchisták voltak, és közülük egy biztosan zsidó - egy Gelfman nev fiatal n .

A kápolnából távozván Szergej azon kapta magát, hogy a bácsikája mellett lépdel. Azigazgató lepillantott rá, és a bajusza alatt azt morogta:

- Ha az apád élne, ez nem történhetett volna meg... soha, amíg van rségben.

Szergejt hamarosan elérte a hír, hogy megkoronázták III. Sándor cárt — és abeszélgetések foszlányaiból azt is megtudta, hogy er szakhullám söpör végig Oroszországonés Ukrajnán, mert elterjedt, hogy egy „zsidó anarchista” gyilkolta meg a Cáratyuskát. Aszóbeszéd végül hamisnak bizonyult: az összeesküv k között az egyetlen zsidó a tizenhatéves, gyermeket váró Gelfman lány volt, aki kés bb meghalt a börtönben - nem volt több,mint egy másik forradalmár naiv, idealista szeret je. A zsidóüldözés ennek ellenérefolytatódott.

Nem volt ez másképp az iskolában sem: a forradalmárok és a zsidók kapcsolatát firtatószóbeszéd er sen tartotta magát, különösen Zakoljev köreiben. Amellett, hogy Szergejráébredt, benne is csörgedezik zsidó vér, ahogy teltek-múltak a hetek, egyre jobban aggódottaz Abramovics családért. Ilyen vészterhes id kben elszigetelt otthonuk az erd s dombok köztbiztos menedéket nyújt - de éppoly veszélyes is lehet. Mi történik, ha egy csapat bandita -vagy akár kozák - kószál arra, és egy zsidó családra bukkan a s ben?

Szergej nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy figyelmeztetnie kell ket.

AZNAP ÉJJEL kisurrant az rt álló kadétok mellett, és végiglopakodott az iskolaalatti hosszú alagúton a tóhoz vezet hátsó kapuig. A lába annyiszor tapodta már ezt afolyosót, hogy bekötött szemmel is végig tudott volna menni rajta. Az érzés nem állt messze avalóságtól: éjnek idején, egy alagútban, lámpás nélkül, szinte semmit sem látott.

Az alagút végén Szergej nekifeszült a nehéz vasajtónak, és összerezzent, ahogy azcsikorogva kitárult. Egy apró faággal, amit az ajtó és az ajtófélfa közé dugott, kiékelte akijáratot, majd siet sen megkerülte az iskolát. Körbeérve megkereste a kiszögell sziklát, amiaz ösvény kezdetét jelezte, de onnan már csak az emlékeire és az ösztöneire hagyatkozhatott.

Page 29: Dan Millman - Szókratész Utazásai

29

Az éjjeli égbolt szerencsére tiszta volt, és a növekv Hold elegend fényt adott ahhoz, hogynekivághasson az útnak.

A sötétség ellenére most sokkal gyorsabban kellett szednie a lábát, mint legutóbb.Észrevétlenül ki tudott ugyan surranni, de most más veszélyekkel is számolnia kellett: éhesfarkasokkal, vagy azzal, hogy eltéved. Ha eltévedne, napkelte után visszatalálna az iskolához,de addigra felfedeznék az elt nését. Az engedély nélküli eltávozás súlyos kihágásnakmin sült, ami szigorú büntetést vont maga után.

Szergej tudta, mit kockáztat: két évvel korábban elkaptak néhány id sebb növendéket,akik kilopóztak az éj leple alatt. Végig kellett futniuk a két sorban felállított kadétok között,akik súlyos nádpálcákkal csapkodták ket, majd a sor végén következtek a nevel k és akorbácsolás. A meggyötört, vérz kadétokat aztán magánzárkába zárták, ahol három napignem kaptak sem vizet, sem élelmet.

Az eset után senki nem vetemedett ilyen kihágásra - egészen eddig.

Miközben er ltetett menetben hegynek felfelé baktatott a holdvilágos ösvényen,Szergej mindent jól kitervelt. Ha megtalálja a kunyhót, elmond mindent Benjáminnak amerényletr l, a pogromokról és a nagyapja haláláról. Csak egyeden csésze teát fogad el,amihez Sára bizonyára ragaszkodni fog, és egy ölelést - aztán búcsút int, és még hajnal el ttvisszalopózik az iskolába.

Szergej, zihálva bár, de tartotta a tempót, ahogy felfelé kapaszkodott a meredekemelked n. Az állóképessége sokat fejl dött az utóbbi id ben, és könny csontozata is jószolgálatot tett neki. Ahogy elöntötte az ifjúság merész optimizmusa, hirtelen vakmer ötletetámadt: miért ne hagyhatná maga mögött végleg az iskolát? Végtére is, mi tartja ott? Andrejpersze hiányozna neki, talán még Vlagyimir bácsikája is, és néha nosztalgiával gondolnavissza az iskolára, de a katonaélet mindennapi rutinját szívesen lerázná magáról örökre -akárcsak Dimitrij Zakoljev emlékét.

Szergej nyakában ott lógott a medál, más értéke pedig nem volt, amit érdemes lettvolna megtartani. Bárcsak össze tudni szedni a bátorságát, hogy el álljon a kívánságával!Hívhatni Avromot és Leiát a bátyjának és a kishúgának, Sárát és Benjámint pedig aszüleinek? Lehetne ez a valóság? Eltökélte, hogy igen. Segítene nekik mindenben, és nemlenne a terh kre. Mindent megtenne, hogy büszkék legyenek rá. A kilátástól felvillanyozvaSzergej felgyorsította a lépteit. A Hold már majdnem a feje fölé ért. Nem lehet már messze...

A következ pillanatban s felh k takarták el a Holdat, sötétségbe burkolva az erd t.Szergej az orráig sem látott, de ahogy felpillantott, az égboltot balról-jobbról csillagokpettyezték: csak a Hold sötétült el. El re nyújtott kézzel botorkált tovább, és ahogykitapogatta az utat, érezte, hogy hamarosan célhoz ér.

Villámcsapásként hasított belé a dermeszt felismerés: nem felh k homályosítják el aHoldat, hanem füst. De nem a kandallóból a kéményen át pöfékel füst — valami más.

Szergej azon kapta magát, hogy fejvesztve rohan a kunyhó felé, a vándorköveketkerülgetve. Ahogy leveg én kapkodva ki tántorgott az apró tisztásra, k vé meredt, és szájtárva bámulta a még mindig ég gerendák villódzó fényében elé táruló lidércnyomást. Aholegykor a faház állt, most csak üszkös romokat látott.

A romok között botladozva, mintha részeg lenne, életjelek után kezdett kutatni:Imádkozott, hogy az Abramovics család egyszer csak el bukkanjon az erd l, hogyüdvözölje t. Együtt talán újjáépíthetik...

Page 30: Dan Millman - Szókratész Utazásai

30

Nem, vallotta be magának a keser igazságot: az életük, Szergej álmaival ésreményeivel együtt porrá égett. Köhögve és a füstt l elfeketedett arcát törölgetve feltúrta aparázsló törmelékhalmot, és rábukkant a kérlelhetetlen bizonyítékra, amit l a legjobbanrettegett: egy alkar és egy kéz megfeketedett csontjaira, amelyek felé nyúltak az üszkösfadarabok közül.

Szergej alig látott a h ségt l és az orrfacsaró b zt l, de arrébb lökdöste a füstölgrönköket, amelyek alatt egy férfi csontváza feküdt; a fényl hús még itt-ott a csontjaihoztapadt. A látványtól és a b zt l Szergej öklendezni kezdett, és a hamuval borított földre hányt.A holttest szinte bizonyosan Benjámin Abramovicsé volt. Szergej kényszerítette magát, hogymélyebbre ásson, és rátalált egy kislány cip jének és egy fából faragott babának amaradványaira. Szembe kellett néznie azzal, amit nem akart elhinni: az egész család ott feküdtvalahol a rémálomból kilépett üszkös romok alatt, ami valaha az otthonuk volt.

A csíp s füstt l ég szemmel Szergej kibotorkált a tisztásról, és rohanni kezdett lefeléaz erd s dombokon át. Amikor egy jeges patakhoz ért, ruhástól belevetette magát, hogykimossa a halál b zét a hajából és a ruháiból. Az agyát kínzó gondolatoktól azonban nemtudott megszabadulni: Miért nem jöttem hamarabb? Megmenthettem volna ket! Csak egynappal korábban...

A feje lüktetett, és kapkodnia kellett a leveg ért.Egy órával napfelkelte el tt végül Szergej visszaért az iskolához - nem volt más hely,

ahová mehetett volna -, és belépett a még mindig tárva-nyitva álló vasajtón. Ügyet sem vetverá, hogy meglátja-e valaki, visszabotorkált a hálótermébe, és a végs kig kimerülve zaklatottálomba zuhant. Sivár vidéken járt, amelyet a halál b ze lengett be.

Amikor a sápadt napfény felébresztette, Szergej egy pillanatra azt hitte, rossz álomvolt csupán, de aztán meglátta, hogy a kezei még mindig mocskosak a koromtól.

Senkinek, még Andrejnek sem mondhatta el, mit látott.

Page 31: Dan Millman - Szókratész Utazásai

31

Második rész

A VADON TÖRVÉNYEA fényért érdemes tövig égni.

Viktor Frankl

.6.SZERGEJ TIZEDIK, tizenegyedik és tizenkettedik születésnapja katonás rendben,

kimért, egyhangú léptekkel masírozott tova egymás után — az egyik éppen olyan volt, mint amásik Az iskolában kábult gépiességgel teljesítette a rárótt feladatokat, és er ben, termetben,tudásban egyaránt gyarapodott. Zokszó nélkül végrehajtotta a parancsokat, de értelmet vagycélt nem keresett bennük. Id nként még mindig eszébe jutott a nagyapja és az Abramovicscsalád, de amint felbukkantak el tte, emlékképüket szétszaggatta az üszkös romok kísértszelleme.

A kadétok élete a régi kerékvágásban zajlott. A hatalmi és er viszonyok vajmi kevesetváltoztak. Zakoljev, aki immár betöltötte a tizenhatodik évét és a (els évesek barakkjábanlakott, majdnem halálra vert egy id sebb növendéket. Szergej elcsípte, ahogy két nagyobb fiúarról suttog, hogy Zakoljev úgy viselkedett, mint egy „dühöng rült”, és egy székkel ütötte abarátjukat. A kadét sérüléseir l persze azt mondták az oktatóknak, hogy baleset volt.

Néhány nappal az eset után a megvert kadét hat társa körülfogta Zakoljevet, és jólelagyabugyálták. Zakoljev fontos leckét kapott: megtanulta, hogy egy emberrel elbírhat, de hasokan vannak, húzza a rövidebbet. Attól fogva Zakoljev csendesebb és kevésbézsarnokoskodó lett, de a rákövetkez hónapokban a hat fiú mindegyike fájdalmas „balesetet”szenvedett. Az egyikük megbotlott egy kilazult k lapban; a másiknak a fejére esett valami; aharmadik befordult a sarkon, és nekiment egy közelebbr l meg nem határozott tárgynak; anegyedik legurult a lépcs n. Egyikük sem beszélt a balesetér l, mert féltette az életét.

EZERNYOLCSZÁZNYOLCVANÖT EGY FORRÓ nyári napján, néhány hónappalSzergej tizenharmadik születésnapja el tt, Alekszej Orlov, a kozák, visszatért. Ivanovigazgató alig titkolt elégedettséggel a hangjában bejelentette, hogy hosszas tárgyalás utánsikerült meggy znie a magasabb hatóságokat, hogy Orlovot oktatóként az iskolába irányítsák.

- Hamarosan megtapasztaljátok - folytatta Szergej bácsikája -, hogy nincs él ember,aki felvehetné a versenyt Alekszej Igorovics Orlovval, ha nyomkövetésr l, a vadonbantúlélésr l, lovaglásról vagy harcról van szó. A saját szememmel láttam, ahogy egy vágtató lóhátán áll, átugrik egy faágra, majd könnyedén vissza a ló nyergébe. Alekszej Orlov mégBorogyinov kiképz t is alaposan próbára tenné, ha közelharcra kerülne sor köztük.

Szergej Borogyinov oktatóra pillantott, aki megvakarta kopasz fejét, és bólintott.

Mint kiderült, Orlovot a bácsikája nem alaptalanul magasztalta az egekig. Azelkövetkez hetekben Alekszejnek, a kozáknak - a kadétok csak így hívták maguk között -alkalma nyílt megmutatni kivételes képességeit. Szergej azon kapta magát, hogy úgy néz felúj mesterükre, mint valaha a bácsikájára. Csodálta önbizalmat sugárzó, mégis könnyed járásátés barátságos modorát - semmi felesleges fennhéjázás, pózolás és fenyegetés; elég volt, hogya kozák tudja magáról, halálos er lakik benne.

Szergej úgy érezte, mintha hosszú, mély álomból ébredt volna. Azon kapta magát,hogy nemcsak tanulni akar Alekszej Orlovtól; olyanná akar válni, mint . Katonának lenniegyszeriben férfiasnak és romantikusnak t nt - olyannak, mint az apja.

Page 32: Dan Millman - Szókratész Utazásai

32

Szergej már korábban is hallotta az id sebb kadétokat a n kr l beszélni: azonviccel dtek, hogyan csinál kisbabát egy férfi és egy n . Ez a téma, amelyre régebben ügyetsem vetett, most megigézte. Abban mindenki egyetértett, hogy ahhoz, hogy egy férfi elnyerjeegy n szívét, képesnek kell lennie arra, hogy megvédje t más, alsóbbrend emberekt l: elkell tudnia kergetni a brigantikat, és védelmet kell nyújtania a gyengébbeknek. Egyszóval,olyannak kell lennie, mint Alekszej, a deltás, barna, hullámos hajú, gondosan nyírt szakállúkozák, akinek felderült az arca, amikor mosolygott.

Orlov egyetlen testi hibája - egy kardvágás által hagyott forradás a nyakán - csak mégmegnyer bbé tette a személyiségét. A fiúknak azt mondta, a sebhely mindig emlékezteti rá,milyen fontos a gyakorlás, és a balszerencsés eset óta még állhatatosabban, még nagyobber bedobással edzi magát. Soha többé nem érte vágás.

Alekszej, a kozák, a többi oktatótól eltér en, kedvesen és tisztelettel bánt Szergejjel ésa társaival. Azt mondta, egy nap a leggyengébb növendékek is túltesznek majd rajta, és ezzelelültette a hitet az ifjakban, hogy semmi sem lehetetlen.

- Amikor odakinn vagyunk az erd ben - mondta nekik -, a keresztnevemen hívhattok,mintha bajtársak és barátok lennénk. De keményen meg kell dolgoznotok azért, hogy méltóklegyetek erre a barátságra.

Szergej bármire hajlandó lett volna érte.Kés bb megtudta, hogy Alekszej egy kis faluban n tt fel, a doni kozákok között.

Amikor az apját megölték egy csatában, Alekszej megfogadta, hogy kétszer annyit fog edzeni.Megértette a halál valóságát, és ennek tudatától, valamint a vágytól vezérelve, hogy méltólegyen apja nevéhez, elérte, hogy bekerüljön a cárt test rcég elitalakulatába.

- Oroszhon legkiválóbb katonái lesztek - mondta az ifjaknak, akik itták minden szavát-, és nyomot hagytok a világban.

Senki sem kételkedett a szavában.

- Egy igazi harcos - tette hozzá a kozák - csak akkor mér halálos csapást, ha azelkerülhetetlen, és ha csak teheti, óvja az életet, a sajátját is beleértve. Mi haszna csatábanlegy zni az ellent, ha aztán az emberrel végez az éhség vagy a hideg? Napóleont és a katonáitnem pusztán az orosz sereg, hanem az orosz tél gy zte le. Ezen én nem csak azt mutatom megnektek, hogyan öljetek, hanem azt is, hogyan maradjatok életben, amikor senki másra nemszámíthattok, csak magatokra és a természet sz kös javaira. Viszont tudni valamit ésképesnek lenni arra, hogy megtegyétek, amit kell, nem ugyanaz - erre hamarosan ti is ráfogtok jönni.

AZ ÉVEKKEL KORÁBBAN a nagyapjával tett erdei kirándulás óta most el szörújjáéledt Szergejben a vadon szeretete. Folyton a hegyeket bámulta a távolban, és sóvárgott,hogy útra kelhessen. Minden erejét beleadta a gyakorlásba az osztálytermi órákon, a birkózó-és lovaglóedzéseken, az úszó- és vívóleckéken és a lógyakorlatokon - de a túlél tábor vált aszenvedélyévé.

A kadétok álcázott menedéket építettek maguknak feny -ágakból, és megtanulták,hogyan fogjanak maguknak halat, és hogyan cserkésszenek be vagy ejtsenek csapdábavadakat. Alekszej megmutatta nekik, mir l ismerhetik fel az ehet növényeket - „atermészet patikájának" hívta ket és mir l a mérgez ket, miként kerülhetik el a vadon másveszélyes teremtményeit, medvéket, kígyókat és rovarokat, és megtanította ketalkalmazkodni mindenféle terephez és id járáshoz.

Page 33: Dan Millman - Szókratész Utazásai

33

- Mi, akik a szabad ég alatt élünk, nem keressük a nélkülözést és a megpróbáltatásokat- magyarázta nekik. - Abban sem leljük örömünket, ha a hideg földön kell aludnunk, vagyszükségtelenül nélkülöznünk kell a kényelmet. Ésszel és ügyességgel azonban lágyabbátehetjük a természet szúrós ölét.

Egyik reggel, miel tt folytatták volna a kiképzést a vadonban, Alekszej fel-alá járkáltaz áhítattal figyel kadétok el tt, és széles mozdulatokkal magyarázott nekik:

- Mi, kozákok, jámbor és békés emberek vagyunk, de ha felingerelnek minket,félelmetessé válunk. Amikor felolvasnak a szentírásból, félig kivonjuk a kardunkat, hogymegmutassuk: készen állunk megvédeni a hitünket és a hazát. Számtalan legenda él arról,hogy a kozákok szinte természetfeletti lovasok és harcosok. Képesek vagyunk utánozni akülönféle állatok járását és hangját; a farkas üvöltését, a bagoly huhogását, a vércse vijjogását,hogy jelezzünk a honfitársainknak De ez nem varázslat, hanem a kitartó gyakorláseredménye.

A fiatalabb fiúk kérlelték, hogy tartson bemutatót, pedig ráállt. Olyan életh enutánozta az állatokat, hogy a fiatal kadétok is mind elkezdtek vonyítani, és ki tudja még,milyen állathangokat kiadni. Alekszej, hogy folytatni tudja a mondandóját, mímeltmegrökönyödéssel felkiáltott:

- Állj, állj! Nem halljátok magatokat? Olyanok vagytok, mint egy birkanyáj párzásiid szakban!

Ahogy várható volt, a fiúk erre hisztérikus kacagásban t nek ki, amit egyeden másikoktató sem t n volna el - de Alekszejt éppen ezért szerették. Ám hamar elcsendesedtek - méga fiatalabbak is —, mert vágytak rá, hogy még többet tanuljanak t le.

- A kozákok senkinek nem hajolnak meg, csak a cárnak. Szembesültünk azellenségeivel, de azon túl a magunk törvénye szerint élünk. Nem engedjük meg a katonáknak,hogy letartóztassák azokat a szökött jobbágyokat, akiket befogadtunk magunk közé,miközben kíméletlenül leszámolunk a fosztogatókkal, és a Kínai Nagy Falhoz hasonló élfalat alkotunk, amely; ha kell, gyorsabban mozog bármely ellenségnél, és megvédiOroszország Anyácskánk végtelen határait.

- A katonák nem parancsolhatják mega kozákoknak, hogy kiadják a jobbágyokat? -kérdezte az egyik fiatalabb legény.

- Egy kozáknak semmilyen katona nem „parancsol” - felelte Alekszej. - Bárki másnálhatékonyabb harcosok vagyunk, bármilyen id ben és terepen: befagyott folyón, hóborítottaerd ben, forró sztyeppén; mindenféle támadóval, harcmodorral és fegyverrel szemben. Alegjobbak közületek megtanulhatnak majd t lem néhány fogást.

Szergej elmosolyodott, ahogy észrevette, hogy a kisebbek közül néhányan kihúzzákmagukat ültükben, hogy magasabbnak és fegyelmezettebbnek látszódjanak a társaiknál. AztánAlekszej ismét beterelte ket az erd be. Az ifjabbak közül néhányan játéknak fogták fel azegészet, és bogyókkal dobálták egymást ahelyett, hogy figyeltek volna. Ügy t nt, Alekszejügyet sem vet a bohóckodásukra, amíg hirtelen meg nem állt, és d nem hallgatott. Akkorhalkan ennyit mondott:

- Azok, akik figyelnek, életben maradnak. A kadétok megdermedtek, pedighozzátette:

- Ha túlél kiképzés közben bármelyik tök eltéved vagy megsérül — vagy meghal,ami bizony szintén megeshet -, az az hibája lesz. De az én kudarcom is... úgyhogyvigyázzatok magatokra!

Page 34: Dan Millman - Szókratész Utazásai

34

Többé senki nem bohóckodott.

Alekszej, a kozák miatt Szergej immár büszkén tekintett az apja örökségére ésszármazására. A kozák erényei még Dimitrij Zakoljev kelletlen elismerését is kivívták.Zakoljevr l sok rosszat lehetett mondani, de a legtöbb kadétnál kétségtelenül keményebbenhajtott, még ha önz célok vezérelték is. Ha a kozák egyszer-egyszer elismer en biccentettZakoljev felé, Szergejt elöntötte a féltékenység, és még jobban igyekezett, hogy kivívjaAlekszej tiszteletét.

Ahogy teltek-múltak a hetek és hónapok, Szergej egyre többször nyert birkózásban,még id sebb fiúk ellen is. Ezen felül megtanult puskával és pisztollyal l ni lovaglás közben -miközben az iskola melletti mez n gyakorolt, legy zhetetlen kozáknak képzelte magát. Olyangyorsan n tt, hogy alig kapott nagyobb méret ruhát, máris sz knek érezte. Az egyenruhatöbbé nem lötyögött rajta; karja-lába, mellkasa új er l duzzadt.

MIUTÁN BETÖLTÖTTE A TIZENHÁRMAT, egy hideg reggelen Szergej véletlenülmeghallotta, ahogy Danyilov hadnagy az egyik id sebb kadéttal beszél. A zsidó szórafelkapta a fejét, és fülelni kezdett, így elcsípett még néhány szót: „KonsztantyinPobjegyonoszcev, a cár prokurátora, kihirdette... a zsidók egyharmadát kényszerítették, hogyáttérjen, egyharmadukat szám zték... a többit legyilkolták... pogrom... kozákok” Egyresötétebb id k jártak a zsidókra - a nagyapja megjósolta, hogy így lesz.

Péntek délután, amikor a túlél gyakorlat véget ért, és Szergejnek sikerült egy ritkamagányos pillanatában elcsípnie Orlov oktatót, megkérdezte t le, nem bánná-e, ha veletartana a f kapuhoz vezet visszaúton. Alekszej elmosolyodott, és bólintott, ami er t adottSzergejnek, hogy összeszedje a bátorságát, és feltegye a kérdést, ami a szívét nyomta:

- A kozákok megölik a zsidókat?

Alekszej szótlanul baktatott tovább, és Szergej attól félt, mestere azt fogja firtatni,hogy miért érdekl dik ennyire a zsidók iránt. Ehelyett azt mondta:

- A bácsikád mesélt nekem rólad ezt-azt. Szergej. Megértem az aggodalmadat. Dehogy válaszoljak a kérdésedre... Ha úgy teszed fel, hogy el fordult-e, hogy kozákok zsidókatöltek... azt kell mondjam, hogy igen. A kozákok szorosan köt dnek a cárhoz és azanyaszentegyházhoz. A zsidók szokásait furcsának találjuk, de szabad és toleráns népvagyunk. Azok, akik úgy gyötrik, zaklatják, fosztogatják és zik a zsidókat, mint az állatokat,nem kozákok, hanem nacionalisták, akik gy lölnek minden kívülállót. Egy igazi kozákbanvan tisztesség, Szergej. Oroszhon ellenségei ellen harcolunk - jámbor embereket nemmészárolunk le akkor sem, ha mások, mint mi.

Egy pillanatig habozott, de aztán folytatta:- Ugyanakkor... még a kozákok között is vannak hitvány emberek, akik

meger szakolják a n ket egy csata után, és aljas módon viselkednek. Kétségtelen, hogy azsidókkal szemben egyre többen er szakoskodnak: dühös parasztok, a titkosszolgálat - azOhrana emberei, s t még katonák is, a cár parancsára. Néhány kozák is akadhat, aki zsidókházaira tör rá. Szégyenletes dolog.

NEM SOKKAL az Alekszejjel folytatott beszélgetés után, két óra között, Szergejéppen arcot mosott a latrináknál, amikor elviharzott mellette Zakoljev, és odavetette neki:

- Nocsak. Csak nem Szergej, a Jóságos?Szergej meglep dött. Hát így hívja t Zakoljev? Ezt gondolja róla? Mit feleljen? Ha

úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést, megbánja. Ezért aztán vállat vont, ésazt morogta:

Page 35: Dan Millman - Szókratész Utazásai

35

- Nem mindig olyan jóságos.

Azzal kifordult a mosdóból, amilyen gyorsan csak tudott.Szergej nem kívánt harcba bonyolódni Zakoljevvel - végtére is, négy évvel id sebb

volt nála, és ugyanolyan elszántan edzett, mint -, de arra gondolt: „Alekszej, a kozák, nemhagyná, hogy egy köteked alak uralkodjon felette, ezért én sem fogom.”

Attól fogva figyelni kezdte Zakoljevet a kézitusa-gyakorlatok során, és igyekezettfelfedezni az id sebb fiú gyenge pontjait. Meg sem fordult a fejében, hogy Zakoljev is figyelit.

Néhány nappal kés bb Orlov oktató összehívta a kadétokat, és azt mondta nekik:

- Holnap reggel napkeltekor elindultok egy hétnapos túlél próbára. Párokban vágtokneki: egy fels - és egy alsóéves kadét.

Azzal utasította az id sebb kadétokat, hogy válasszanak maguknak párt az ifjabbakközül.

Zakoljev Szergejt választotta. A „túlél próba” kifejezés ezzel új értelmet nyert aszámára.

.7.Másnap hajnalban Orlov oktató elmagyarázta, mi lesz a feladatuk:

- Most, hogy már ismeritek a túlélés módszereit, a társatokkal együtt nekivágtok azerd nek, és megkeresitek a térképen jelzett eldugott helyet, ahol letáboroztok, távol atöbbiekt l. Minden párnak együtt kell m ködnie, hogy életben maradjon. Most pedig le aruhával!

A kadétok nem voltak biztosak benne, hogy jól hallották. 1887 kés áprilisa volt, ésbár a hó már olvadásnak indult, itt-ott még hófoltok tarkították a tájat, és a csíp s fagymegmaradt, különösen hajnalban.

- Az alsótok maradhat - mondta Alekszej -, de mezítláb kell járnotok, hogymegtanuljátok, milyen fontos a lábbeli. Ebb l mindenki kap egyet-egyet - folytatta, és mindenkadétnak kiosztott egy tokba helyezett vadászkést, valamint páronként egy apró katonai ásót.

- Elvárom, hogy mához egy hétre mindegyik tök visszatérjen ide délig; mégpedigkipihenten, jóllakottan, jó egészségben, a maga által készített lábbeliben és ruhában. Vankérdés?

Miközben levetk zött, Szergej lopva Andrejre pillantott, aki aggódva nézett vissza rá.Szergej tudta, mire gondol: hét nap Zakoljevvel?

Igyekeznie kellett, hogy lépést tartson az id sebb kadéttal, aki már fogta is az ásót és atérképet, és nekivágott az erd s domboknak.

Négy órával kés bb, egy apró csermelyt követve az erd vel s n ben tt dombokközött, elérték a számukra kijelölt helyet - legalábbis Szergej így gondolta, mivel Zakoljevnem vesz dött azzal, hogy megmutassa neki a térképet. Jó helynek t nt. Apró tisztás, úgyhúsz-huszonöt szazseny távolságra a pataktól, márpedig a patak halat, és ami éppoly fontos, avízhez vezet vadcsapásokat jelentett. Egy kiugró sziklafal sz kös barlangot formált felettük,ami szerény menedéket nyújthatott nekik — a többit majd megépítik maguk.

Szergej szemügyre vette a hidegt l elkékült, elgémberedett, máris felhólyagzottlábfejét, és már éppen készül dött volna, hogy nyersanyagot keressen, amib l mindenfélecsapdát készíthetnek, amikor Zakoljev kiadta az els parancsát:

Page 36: Dan Millman - Szókratész Utazásai

36

- Rakj tüzet!

Így aztán Szergej száraz mohát és apró gallyakat gy jtött gyújtósnak, majd a késétkülönféle kövekhez ütögetve meg-próbált szikrát pattintani, kevés sikerrel. Ezért aztán fából

zsodrót készített, dörzsölni kezdte, és gyengéden fújta a súrlódástól felizzó faforgácsokat,amíg tüzet nem sikerült csiholnia. Tovább tartott, mint gondolta, de a fa végül felforrósodott,füstölni kezdett, majd izzó parázzsá alakult. Most már nem csak a lábát, hanem a kezét ishólyagok borították, de Szergejt valami si izgalom járta át, amikor a gallyak lángra kaptak. Agyakorlatokon már gyújtott tüzet így, de ez most valódi volt. Az életük múlott rajta.

Közben, ahogy Szergej észrevette, Zakoljev ágakat és köveket gy jtött, valamintcsomós rostokat, amikb l hurkokat sodorhattak a csapdák számára. Miután rádobott néhányvastagabb ágat a t zre, majd az ásóval nagyobb rönköket hasított le egy kid lt fáról, azokat isa tábort zre helyezte, Szergej odaballagott Zakoljevhez, hogy segítsen neki megépíteni acsapdákat.

- Szerezz magadnak anyagot! - mordult rá Zakoljev. - Ez az én csapdáimhoz lesz!Szóval így állunk. Szergejnek több esze volt annál, mintsem hogy a pattogó t zre

mutatva azzal vágjon vissza, hogy „jó, akkor az meg az én tüzem!”Inkább gyorsan bevetette magát az erd s jébe, hogy nyersanyagot keressen, amib l

saját csapdákat készíthet. Igyekeznie kellett, mén a nap egyre hosszabb árnyékokat vetett, devégül üggyel-bajjal sikerült összeraknia és felállítania hét csapdát néhány alkalmasnak látszóhelyen, feljebb a patak és a vadcsapások mentén, szélirány ellenében a táborhelyükt l. Kétcsapóhálót helyezett ki a halaknak, hurkokat és dorongcsapdákat készített, és ahol hajlékonyfacsemeték n nek a patakparton, két rugós csapdát is felállított, mindegyiket gondosanálcázva.

Mire visszaért a táborhelyre, az alkony fagyos széllökéseket hozott északról.Fogvacogva csapkodni kezdte magát, és ugrándozott, hogy felmelegedjen. Zakoljev közbenelkészült a nyírfaágakból és leveles vessz kb l épített, a t z mellen a domboldalnaktámaszkodó primitív menedékkel. Csak egy ember számára volt benne hely.

A t z már alig pislákolt, ezért Szergej hozott még néhány fahasábot, és rátett egyet arakásra, amit Zakoljev kisajátított, majd további gallyakat és rönköket gy jt n, és tüzet rakottmagának is. A t z fényénél sikerült összesodort feny ágakból hevenyészen hajlékotkészítenie a közelben egy másik gránit-kiszögellés alá. Éppen csak elkészült vele, amikorszitálni kezdett az es . A felh k takaróként borultak a tájra, így az éjszaka fagymentes maradt.

Reszketve, elázva és az alsónadrágjától eltekintve mezítelenül, Szergej befúrta magát afeny ágakból rakott rétegek közé, és addig forgolódott, amíg melegebb testhelyzetet nemsikerült felvennie. Zakoljev összekucorodott alakja, amelyet halványan megvilágított a sajáttüze parazsának fénye, elárulta, hogy is ugyanígy tett.

Szergej álmatlanul feküdt egy darabig; túlságosan fázott ahhoz, hogy elaludjon, jobbhíján az es kopogását hallgatta. A hideg és a gyomrát mardosó éhség ellenére az elégedettséghulláma járta át: csapdákat állított fel, tüzet csiholt, menedéket épített. Nem esett baja, és -legalábbis egyel re - életben volt. Reggel majd megvizsgálja a csapdákat, és kiderül, mit hoza holnap. A gondolatok végül átadták a helyüket a halálos kimerültségnek, és Szergej álombazuhant.

AMIKOR SZERGEJ kinyitotta a szemét, a lehelete látszott a fagyos reggelileveg ben. Kimászott a feny ágakból eszkábált ágyából, abban reménykedve, hogy odakintnapfény várja, de még túl korán volt hozzá. Nem akarta felébreszteni Zakoljevet, így minthatojásokon lépkedne, sebekt l sajgó lábbal a patakhoz tipegett, kortyolt bel le, majd jeges vizet

Page 37: Dan Millman - Szókratész Utazásai

37

loccsantott az arcára, a mellkasára és a vállaira. Kezével lelökdöste magáról a vizet,körbecsapkodta a testét, és helybenfutásba kezdett, amit addig folytatott, amíg a teste át nemmelegedett. Ekkor visszatért a táborba, fogta a kését, és elindult felfelé a patak mentén.

Bár szemmagasságban megjelölte a fákat a csapdái mellen, nem találta az els hurkot.Eszébe jutott, mit mondott nekik Alekszej: „A vadon kemény leckéket ad, és nemigen t ri, hahibáztok."

„Miért is nem figyeltem jobban?" - korholta magát Szergej. Visszafordult azösvényen, és a másodikként kihelyezett csapdára már sikerült rábukkannia. Üres volt, de aközelben, az ösvény mentén elrejtett rugós csapdában egy kimerült menyétre lelt, amely ottfityegett a leveg ben, és egyre er tlenebb l küzdött, óvatosan közelített hozzá, de ahogykinyúlt, hogy megragadja az állatot, a menyét mély hangon morogni kezdett, egy hirtelenmozdulattal megkarmolta a fiú kezét, és megpróbálta megharapni.

Szergejben állati ösztönök szabadultak el: tarkón ragadta a menyétet, és olyan er velnyisszantotta el a torkát, hogy kis híján levágta a fejét - a vágás alig kerülte el a fiú csuklóját.Az állat rúgott még néhányat, ahogy a vér szétspriccelt a nyakából, aztán élettelenülelernyedt.

Bár hevesen vert a szíve, és egész testében remegett, Szergejnek volt annyilélekjelenléte, hogy kibogozza, és ne elvágja a hurkot - kés bb még szüksége lehet rá.Remélte, hogy az ölés id vel könnyebb lesz. „De miért kellene - ébredt rá - hogy az öléskönny legyen? Van jogom elvenni egy él lény életét?” „Nem - döntötte el -, csak hatalmam,hogy megtegyem.” Azt tette, amit ilyen körülmények között tennie kellett. Nem haragudott azállatra, ami csak védeni próbálta magát, is csak azért ölt, hogy életben maradjon. Hálát adotta menyétnek az életéért, amellyel megmentette Szergejét. A fiú megfogadta, hogy nem fogjaelpocsékolni.

Amikor megölte a menyétet, maga mögött hagyta gyermekkora egy részét. Ráébredt,hogy az élete is véget érhet egy szempillantás alatt. Ennek semmi köze nem volt ahhoz,hogy mi igazságos - csak a szerencséhez. Persze, ha körültekint , és használja a tudását ésügyességét, talán javíthatja az esélyeit. Ez volt az els igazi leckéje a vadonban. Miközbennesztelen léptekkel a k vetkez csapda felé tartott, Szergej azon t dött, vajon milyencsapdák várnak majd rá élete során.

A harmadik csapda üresen és érintetlenül állt, akárcsak a negyedik és ötödik. Ahatodik azonban elkapott egy mókust, amellyel Szergej olyan gyorsan és könyörületesen -egyetlen k csapással - végzett, ahogy csak tudott. A többi csapda üres volt, az utolsókivételével, amelyben a fiú egy megtermett nyúlra bukkant. Ez már több napra elegendélelmet jelentett - és egy pár új cip t.

A menyét karma által ejtett vágás lüktetni kezdett a kezén, ezért er teljesen megrázta akarját, hogy ismét eleredjen a vér, és kitisztuljon a seb, majd a patakból vett iszappalátdörzsölte és kiöblítette a nem túl mély vágást. Végül pedig rávizelt - Alekszej, a kozák, úgytartotta, hogy a friss vizelet védelmet nyújt a fert zésekkel szemben.

Miután Szergej néhány indával összekötözte a zsákmányolt állatokat, visszaállította azutolsó csapdát is, és visszafordult a táborhely felé. Nem számított rá, hogy másnap reggeligtovábbi zsákmány akadna horogra, de úgy döntött, hogy kés délután még egyszer megnézi acsapdákat. Sosem lehet tudni.

A vadászat felébresztette az ösztöneit, és kiélesítette minden érzékét. Hallotta, ahogyes víz csöpög a feje felett rügyez ágakról, és madár dalol a messzeségben. Miközben a táborfelé tartott, a szemei magukba itták az erd minden árnyalatát és mintázatát. Amikor visszaért,

Page 38: Dan Millman - Szókratész Utazásai

38

egy mogorva Zakoljevet talált, aki éppen a zsákmányát nyúzta - egyetlen szál mókust, amib lépphogy kitelt egy kurta étkezés és egy fél pár lábbeli.

Szergej tudta, hogy nem sok jóra számíthat, ha Zakoljev meglátja t a három állattal,de nemigen tudta volna elrejteni ket. Ezért inkább hanyagul odasétált Zakoljevhez, ledobtamellé a saját mókusát, majd a menyétet és a nyulat, és diplomatikusan azt mondta:

- Ezeket a többi csapdánk fogta.Zakoljev a fogást bámulta, de csak ennyit f zött hozzá:

- Szergej, a Jóságos megint megcsinálta - azzal folytatta a mókus b rének lenyúzását.Szergej legjobb tudása szerint felaprította a tetemeket. Mocskos munka volt, éstapasztalatlansága sem tette könnyebbé; a gyakorlatok során csupán egyetlen nyulat és egy

zet segített feltrancsírozni.

Kora délutánra kiakasztották a csíkokra vagdalt hússzeleteket a közeli fák közöttkihúzott indákra, és nekiláttak hajlékony vessz kb l ácsolt vázra feszíteni a lenyúzottgereznákat. A menyét irhája nem volt elég nagy ahhoz, hogy befedje Szergej vállát, dekezdetnek megtette. A saját mókusáról lenyúzott b rt Szergej átnyújtotta Zakoljevnek, és ígyszólt:

- Tessék, a másik cip höz.

Az id sebb fiú minden teketória nélkül elvette a b rt, de szóra sem méltatta a gesztust.Amikor végeztek, szeleteket sütöttek a nyúlhúsból - majd' két napja most ettek el ször.

Miután jóllakott, Szergej további vessz ket és feny ágakat hozott magának, hogy meger sítseaz el este sebtében összetákolt menedékét.

Amikor leszállt az éj, Szergej és Zakoljev lekucorodtak a saját tüzük mellé. Egész napegyikük sem szólt többet pár szónál. Szergej a kigyúló csillagokat nézte, ahogy elszórtjégkristályokként csillognak a bársonyos égen. Fehér füst szállt fel, ahogy felizzott a parázs,majd eloszlott az éj sötétjében. Szergej Zakoljevre pillantott, aki a gondolataiba mélyedvebámulta az el tte lobogó lángokat, majd bebújt a takaróként szolgáló védelmez feny ágakközé. Miel tt álomba merült volna, azon t dött: Vajon Zakoljev miért ót választotta?

MÁSNAP REGGEL Szergej egy szétzúzott mókust talált az egyik dorongcsapdájában,a patak melletti hurokban — ugyanabban, amelyik a menyétet is elkapta - pedig egy cobolyt.Most nem próbálkozott azzal, hogy megragadja a sziszeg , morgó állatot, inkább bunkósbottáalakított egy súlyos faágat, és elkábította vele a nyusztot, miel tt kioltotta volna az életét.

Miel tt visszatért volna a táborba, a csapóhálókat is ellen rizte, és két halat találtbennük.

Zakoljev csapdáiba csak egy újabb mókus és egy ágrólszakadt külsej borz akadt -irhabundának se túl jó, enni még kevésbé. Amikor Zakoljev meglátta Szergej zsákmányát,elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit.

Szergej félszegen letette a két halat, a mókust és a cobolyt egy lapos k re.

- Szerencsém volt - mondta. - Jóllakhatunk.Miután az éhségüket elverték, Szergej felfedez útra indult, csak hogy minél messzebb

legyen barátságtalan útitársától. Körülbelül két órát töltött azzal, hogy alaposan körbejárja atábort, halat keressen a vízfolyásokban, és megismerkedjen a környékkel. Már éppen készültvisszatérni, amikor a távolból meghallotta egy z patájának dobogó hangját. Megdermedt,várt, és tovább fülelt. Csend... újabb patadobbanások... majd ismét csend. A szél Szergej felé

Page 39: Dan Millman - Szókratész Utazásai

39

fújt, ezért kevésbé volt valószín , hogy az állat megérzi a szagát. A fiú lekuporodott, éslassan, nesztelenül elindult a hang irányába.

Néhány perccel kés bb meglátta az zet. Hatalmas bak volt: néhány lábnyira t le, afák takarásában majszolta a zsenge f szálakat, és s n fel-felpillantott, miközben pármásodpercenként el re-hátra forgatta a nagy füleit. Szergej mozdulatlanná dermedt, az zpedig még néhány lépést tett felé. A fiú ekkor jött rá, hogy pont az zcsapáson áll, ami apatakhoz vezet.

rült gondolata támadt: el akarta ejteni az zet. Nem volt rá id , hogy visszamenjen,és segítségül hívja Zakoljevet. Cselekednie kellett, különben elszalasztja az esélyt. Ez az állategymaga kielégítheti minden étel- és ruhaszükségletüket si ösztönt l hajtva, Szergej lassanfelkapaszkodott egy fára közvetlenül az zcsapás mellett, és amikor elért egy pontosan acsapás fölé kinyúló vastag ágat, elhelyezkedett, és várt. Már nem látta az zet, de kész voltaddig várakozni, amíg csak kell, remélve, hogy az állat el bb-utóbb elhalad alatta.

Úgy tizenöt perccel kés bb fel is t nt az z, és éppen Szergej rejtekhelye alatt állt megegy újabb f csomó kedvéért. „Most vagy soha” — gondolta a fiú, és visszafojtott lélegzettel,a kését szorosan markolva levetette magát az ágról.

Tompa puffanással landolt, egyenesen az z hátán, az egyik karját szorosan az állatnyaka köré fonva. Ahogy az z vadul rúgkapálni kezdett, Szergej lenyúlt, és két gyorsvágással elmetszette a torkát. Amint a pánikba esett zb l d lni kezdett a vér, az állat végskétségbeesésében újult er vel kezdte dobálni magát. Szergej ráébredt, hogy ha leesik róla, azállat nagy eséllyel felnyársalja t az agancsával, miel tt kivérezne. Nem várta meg, hogy ezbekövetkezzen: a vadász könyörületességével közvetlenül az állat mells lába fölé célzott, ésmélyen az zbak oldalába döfte a kését, a bordáin keresztül egyenesen a szívébe.

Az z összeesett, és nem mozdult többé.Miközben ott állt, er sen zihálva, még mindig kalapáló szívvel, Szergej egyszerre

érzett mámoros büszkeséget, és gyászolta e nagyszer vad halálát. A táborhoz vezetvisszaúton eszébe jutott valami, amit Alekszej, a kozák mondott: „A vadonban magadnak isvaddá kell válnod.”

Vért l csatakosan, leveg után kapkodva kilépett a tisztásra, és elmondta Zakoljevnek,mit tett. Zakoljev hitetlenkedve hallgatta a történetet, de követte Szergejt a csapáson. míg elnem értek oda, ahol a büszke állat élettelen teste feküdt.

Szergej látta, hogy Zakoljev arcán a döbbenet dühvé változik. Az id sebb fiú el húztakését, és nekilátott kibelezni az zet.

- Mire vársz? - ripakodott Szergejre. - Ne csak állj ott. Tedd magad hasznossá!A bels ségeket nagyrészt meghagyták a dögev knek, majd hordágyat készítettek, és a

táborhelyre vonszoltak a tetemet. Lement a nap, mire feldarabolták az állatot. kifeszítették arét, és csíkokra vágták a húsát. Az zbak olyan nagy volt. hogy elegend élelmet biztosított

nekik erdei tartózkodásuk egész hátralev részére, ráadásul a többi - f ként Szergej fogta —állattal együtt immár mindenük megvolt ahhoz, hogy nyúl sz rme bélés lábbelit ésszarvasb r inget-nadrágot varrjanak maguknak. Szergejnek még egy cobolyprém sapka isjutott.

Sötétedés el tt Szergej lemosta a vért a lábáról és csupasz mellkasáról, majdbegyalogolt az erd be, és leszerelte a csapdáit. Nem volt értelme több állatot megölni.

UTOLSÓ KÉT NAPJUK jórészt azzal telt, hogy merev zb r nadrágot és ingetkészítettek maguknak. Az irhát néhány órára ázni hagyták a patakban, miel tt lekaparták

Page 40: Dan Millman - Szókratész Utazásai

40

volna róla a sz rt és a húst, majd átmosták néhányszor, hogy eltávolítsanak róla mindenzsiradékot. Nem tudták rendesen kicserzeni, mivel só vagy mész nem állt rendelkezésre;ehelyett az z agyvelejével, majd hamuval dörzsölték át a b rt, ahogy Alekszej tanítottanekik.

Végül szíjakat - keskeny csíkokat - hasítottak a b rb l, hogy összef zzék velük anadrágok és ingek darabjait, és amikor elkészültek, úgy festettek, mint az igazi prémvadászok.Az utolsó nap gyorsan elrepült. Zakoljev csak akkor szólt Szergejhez, ha feltétlenül szükségétérezte; akkor is kurtán vagy gorombán. Végül az id sebb kadét fújtatva becsörtetett az erd be,és magára hagyta Szergejt.

Egy órával alkonyat el tt Szergejnek úgy t nt, egy állat üvöltését hallja a távolból.Fülelt egy pillanatig, majd vissza-fordult, hogy tüzet rakjon. Aztán ismét meghallotta ahangot. Zakoljev volt az, és az nevét ordította. Futásnak eredt a hang irányába, és immártisztán kivehet en hallotta, ahogy Zakoljev azt üvölti: „Ivanov!”

Egy csúszós, meredek töltés alján talált rá Zakoljevre a patak partján. A meredélyannyira csúszott a mohától, hogy kis híján Szergej is elveszítette az egyensúlyát. Az egyretompább fényben éppen csak ki tudta venni, ahogy Zakoljev küszködik, hogy kiszabadítsa abokáját, ami beszorult két szikla közé.

- Ne csak állj ott, te ostoba! Hozz egy ágat! Gyorsan! - vicsorgott rá rjöngveZakoljev, mintha Szergej miatt került volna ilyen helyzetbe.

A kése ugyan kéznél volt, de Szergejnek nem jutott eszébe, hogy magával hozza akatonai ásót, amit fejszeként is lehetett használni.

- Mindjárt visszajövök! - kiáltotta oda, és amilyen gyorsan csak tudón, visszarohant atáborhelyre az egyre mélyül homályban. A táborból visszatérve kiszúrt egy masszív, egyeneságat, ami alkalmasnak t nt emel nek, és csapásokat mért rá az ásóval, míg végül sikerültleválasztania a törzsr l.

Mire Szergej visszaért, Zakoljev olyannyira rekedtre üvöltözte magát a düht l, hogymár alig jön ki hang a torkán. Ennél nagyobb szégyen nem létezhetett a számára, és Szergejtudta ezt. Nem elég, hogy csapdázásban túltett Zakoljeven, hogy elkapta és megölte ahatalmas zet, Szergej, a Jóságos most még a segítségére is siet - és talán az életét menti meg.

Szergej tisztában volt vele, hogy megjósolhatatlan, mi fog történni, ha sikerülkiszabadítania Zakoljevet, de abban biztos volt. hogy nem számíthat szerény köszönetre vagykézfogásra. Csábítást érzett, hogy otthagyja a fiút, de er t vett magán.

Miután Szergejnek sikerült a súlyos ágat az egyik k alá dugnia, nem tartott sokáig,hogy annyira megmozdítsa a követ, hogy Zakoljev ki tudja húzni a lábát. A bokája csúnyánmegsérült, de nem tört el. Szergej óvakodott attól, hogy további segítséget ajánljon fel neki;ehelyett szótlanul átnyújtotta a vastag ágat, hogy rátámaszkodhasson, és magára hagyta.

Ahogy a táborhely felé ballagott, ijeszt gondolat fészkelte be magát az agyába:érezte, hogy azzal, hogy megmentette Dimitrij Zakoljevet, életre szóló ellenséget szerzettmagának.

AMIKOR ZAKOLJEV visszaért a táborhelyre, Szergej serényen nekilátott, hogyújabb ágakkal er sítse meg a menedékét. Attól félt, hogy elég egyeden szó vagy pillantás, ésZakoljev dühöng rültté változik. Amúgy sem ártott még néhány ág a menedék tetejére, merta s felh k es vel fenyegettek, és Szergej nyugodtan szeretett volna aludni az erd bentöltött utolsó éjszakájukon.

Akkor még nem sejtette, hogy alvásban nemigen lesz része.

Page 41: Dan Millman - Szókratész Utazásai

41

Valamikor az éjszaka közepén, miután álomba szenderült, Szergej villámok távolifényére, majd mennydörgés eget-földet rázó robajára riadt. A szeme hirtelen tágra nyílt, ésbaljós el érzet kerítene a hatalmába. Veszélyt szimatolt. Amikor aztán újra lecsapott a villám,egy ember fels testét és lábait vélte kivenni a menedék bejárata él n. Alig észrevehet en arrafordította a fejét, szinte dermedten a félelemt l. A következ villámlás fényénél egy pillanatrameglátta Zakoljevet, ahogy mellette guggol, és lefelé bámul. Kés volt a kezében. Szergej úgyérezte, eljött éne a halál.

A fény egy szempillantás alatt kihunyt. Szergejnek elakadt a lélegzete, és egy hangsem jött ki a torkán, csak bámult bele a sötétségbe. Aztán újra fény villant, de az alak elt nt.

Lehet, hogy csak álmodra? Képzel dött volna? Nem tudhatta biztosan. Visszad lt afeny ágyra, apró kortyokban nyelve a leveg t, miközben a felh szakadás folytatódon, majdaz égzengés lassan elhalkult a távolban, órákig feküdt éberen, ugrásra készen bármilyenhangra, ami megtöri az es kopogását...

Amikor legközelebb felriadt, már hajnalodon. Túlélte az éjszakát. Gyorsan felült, hogyZakoljev után kémleljen, de az békésen aludt a saját menedéke alatt.

Miközben Szergej lebontotta a menedéket, és szétszórta a t z maradékát, Zakoljev isfelkelt, majd fogta a kését és az ásót, és szó nélkül kisétált a táborból.

Kés bb, amikor magányosan baktaton visszafelé a sziklás, erd borította tájon, Szergejelgondolkodott, mit is tanult az elmúlt hét nap során. Most már tudta, hogy Alekszejhez ésmásokhoz hasonlóan is képes életben maradni a vadonban.

Délre visszaért a találkozóhelyre, ahogy Alekszej Orlov parancsolta. Nem telt bele sokid , és a próbának eredetileg nekivágó harminckét kadét többsége megérkezett. Valamiveltávolabb Szergej felfedezte Zakoljevet, aki egy csapat félig meztelen fiatalabb kadét közöttállt, és amikor észrevette t, felé mutatott, és mondott valamit a fiúknak. Mindnyájanfelnevettek.

Ügyet sem vetve rájuk, Szergej Andrejt kereste a szemével. Kíváncsi volt rá, hogyboldogult, de a barátja még nem tért vissza. Amikor visszafordult Zakoljevhez és acsodáiéihoz, néhányan kacarászni kezdtek. Az egyik merészebb kadét valószín leg azért,hogy bálványa kedvére tegyen - gúnyosan odakiáltott neki:

- Nahát! Csak nem visszataláltál?Szergej visszabámult rá, de csak találgatni tudott, miket mondhatott nekik Zakoljev.

Ahogy a fiúk odébbálltak, az egyikük még visszaszólt:- Még szerencse, hogy Dimitrij neked adott néhány b rdarabot, különben te is olyan

pucér lennél, mint a többi szerencséden!Azzal gyorsított a léptein, hogy utolérje a vezérét.

Végül Szergej észrevette a kimerült, de boldognak t Andrejt, ahogy id sebbtársával felé tart. Kezdetleges, hosszú inget varrtak maguknak, de nadrágot már nem sikerült,és a lábukat is csak vastag indákkal a sarkukhoz szíjazott b rdarabokba bugyolálták. Szergejvégignézett a félig csupasz kadétokon, akik kivétel nélkül szedett-vetett ruhákat aggattakmagukra nyúl, coboly, cickány, borz, róka és mókus b réb l, és újonnan nyert büszkeséggelelmosolyodott.

Szergej ifjú életének ez volt az egyik legkimerít bb élménye, és csak remélni tudta,hogy soha többé nem kell egyedül maradnia Dimitrij Zakoljev társaságában.

.8.

Page 42: Dan Millman - Szókratész Utazásai

42

A TÚLÉL PRÓBA HETÉT követen az iskolai munka visszatért a megszokottkerékvágásba, de Szergej tisztában volt vele, hogy nem csak a lelke, de teste is mélyrehatóváltozásokon megy át. A tükörben immár egy izmos fiatalembert látott, akinek sz r serkent ahóna alatt és a teste más részein. Egyre többször gondolt a n kre - a testükre és titokzatoslényükre, zavart vágyakozással.

Most már észrevette a feln ttek hibáit és képmutatását is. Borogyinov arról prédikált,milyen fontos a kemény edzés és a test megacélozása, míg hónapról hónapra egyre hájasabblett. Kalisnyikov pedig az osztályteremben az asztala fölé hajolva adta el dörgedelmesszónoklatait az igazmondás szentségér l, miközben hazugságokat terjesztett a zsidókról.

Szergej élete kuszábbnak és bonyolultabbnak t nt, mint valaha. Ismét felötlött benne,milyen lenne itthagyni ezt a helyet, és otthonra lelni valahol, hozzá hasonló emberek között.Arra vágyott, hogy szabad legyen, egy olyan világban, ahol kevés szabadság létezett - avadont kivéve. De a tetteknek még a természetben megvoltak a maga szigorú szabályai éskövetkezményei. Kérdések özöne tombolt a fejében. Korábban nemigen gondolt a jöv re, demost alig volt más, ami foglalkoztatta volna.

Mivel az igazgató megengedte, Szergej egyre gyakrabban kereste fel a bácsikájakönyvtárát. Vlagyimir Ivanovnak figyelemre méltó gy jteménye volt, és Szergej mindenfélekönyvet elolvasott a vallásfilozófiai és hadtudományi könyvekt l olyan ókori görögfilozófusok m veiig, mint Platón, aki Szókratész és más bölcsek és államférfiak éterér l éstanításairól mesélt.

Szergej rövidesen meghökkent felfedezést tett: bizonyos szavak olyan gondolatok éskérdések hatalmas tárházát nyitották meg benne, amelyek korábban meg nem fordultak afejében. Mi az élet célja? Mikor élünk Istennek tetsz életet? Az emberek eredend enerényesek vagy önz k? Néha be kellett csuknia a könyvet, amit a kezében tartott, hogybehunyja a szemét, és a kezébe temesse az arcát, úgy zakatolt a szíve az izgatottságról - nempusztán az olvasott szavak, hanem a kapu miatt, amelyet kitártak. Olyan volt, minthaelméjében ismeretlen földeken járna.

Aztán 1887 nyarának végén elérkezett Szergej tizenötödik születésnapja. Azédesanyjára gondolt aznap, mint minden születésnapján és számtalan más alkalommal Azinge alatt megigazította a nyakán a láncot, amelyen a medál lógott, szinte minden nap viselte,vállalva a kockázatot azért a szerény boldogságért, amit adott neki ezen a helyen, ahol olykevés ölömben volt része. Sötétedés után - vagy a napi edzés és a hideg vízben valómegmártózás el tt - aztán újra a matracába rejtette a medált.

AZ ÉV DECEMBERÉBEN Ivanov igazgató egyszer csak megjelent az iskolaudvaron,reggeli torna közben. Ritka alkalom volt: az elmúlt hónapokban Szergej alig látta a bácsikijár, ezt a tartózkodó, zárkózott önben, aki jobban szeretett a színfalak mögött maradni. Azigazgató jelenléte így önmagában jelent séggel ruházta fél a pillanatot, amikor mindenbevezetés vagy magyarázat nélkül annyit mondott:

- Aki hallja a nevét, lépjen el re!

Azzal olvasni kezdte a neveket a kezében tartott listáról: néhány id sebb növendékét,majd Szergejét és pár vele egykorú fiúét - köztük Andrejét - az igyekv bbek közül. Szergej atöbbiekkel együtt el relépett, és azon töprengett, vajon miért választották ki ket. Végül abácsikája felolvasta az utolsó nevet a listáról:

- Dimitrij Zakoljev kadét!

Az igazgató ezután bejelentene:

Page 43: Dan Millman - Szókratész Utazásai

43

- Tizenkett töket különleges kiképzésre és szolgálatra választottunk ki: elitkatonákkánevelünk titeket, akik egy nap felvételt nyerhetnek a cár személyes test rségébe. Gratulálok!

Ennél bátorítóbb szavakat még egyikük sem hallott az igazgatótól.

Szergej a szeme sarkából látta, hogy egyesek szája büszke mosolyra görbül, és örültneki, hogy Andrejt is mosolyogni látja. Neki azonban nem volt oka örömre. Az, hogykiválasztották, csak annyit jelentett, hogy az élete ismét meg fog változni, mások akarataszerint. És ami még rosszabb: gyakrabban fogja látni Zakoljevet.

Miután Ivanov igazgató a kiválasztott tizenkét fiút kivéve mindenkit elbocsátott,lassan fel-alá kezdett járkálni el ttük. A szavait gondosan megválogatva beszélt, mintha olyantitkokat árulna el, amiket csak az fülük hallhat.

- Eddig azt tanultátok meg - mondta -, amit minden katonanövendéknek el kellsajátítania: a birkózás, az ökölvívás, a lovaglás, az úszás, a fegyverhasználat, a haditaktika ésa vadonban való túlélés alapjait. A többiek folytatják az alapkiképzést, hogy finomítsák ezenkészségeiket, az elit test rség azonban elitkiképzést igényel.

Egy pillanatra megállt, és elhallgatott, majd folytatta:

- Hosszú id vel megváltónk, Krisztus születése el tt, görög kalmárok kereskedtek aFekete-tenger partján él törzsekkel.

Ahogy tel teltek-múltak az évszázadok, a szarmatákat lerohanták a germán gótok, akikaztán behódoltak az Ázsiából érkez hunoknak, ket pedig legy zték a török avarok.Ezerkétszáz évvel ezel tt a vikingek örököseit leigázták a keleti szláv népek, és letelepedtek aföldön, amit ma Ukrajnának, a Kijevi Rusz otthonának hívnak. Ezek a népek, akikszáznegyven különböz nyelvet és nyelvjárást beszéltek, és szent eskü és áldozat, vér, verítékés küszködés által emelkedtek fel, teremtették meg a világ legnagyobb országát, amelyet lakóiRogyinának, Oroszország Anyácskának hívnak...

A beszéd élénken megragadt Szergej emlékezetében. Nem csak azért, mert a bácsikájaritkán szólalt meg, hanem azért is, mert észrevette, hogy az igazgató egy pillanatra szünetettart, hogy letörölje a könnyeket, amelyek a szemébe gy ltek, amikor Rogyinát említette - aföldet, amit annyira szeretett. Majd gyorsan összeszedte magát, és folytatta:

- Történelme során Oroszország népeinek - nem csak a kozákoknak és a katonáknak,hanem a földm veseknek, a kalmároknak és mindenkinek, akit hadba hívtak, folytonbetolakodókkal kellett hadakoznia, északról, délr l, keletr l, nyugatról. Harcoltunk kopársztyeppén, befagyott folyókon, süpped s mocsárban és s erd ben. Mindenféle ellenséggelmeg kellett küzdenünk, így rákényszerültünk, hogy változatos harcmodort alakítsunk ki.Elitkatonákként természetesebb és halálosabb módját fogjátok megtanulni a harcnak, mintbármi, amivel eddig találkoztatok.

Az igazgató ezután Alekszej Orlovot szólította, a kozák pedig el lépett. Ekkor Ivanovigazgató ismét a tizenkét fiúhoz fordult, és azt mondta:

- Kérek egy önként jelentkez t!Anatolij Kamarov, az egyik id sebb kadét, mellesleg az iskola birkózóbajnoka,

el relépett.- Kérlek, támadd meg Orlov oktatót! - intett neki Ivanov igazgató jóindulatú

mozdulattal.Kamarov kadét a hátát begörbítve körözni kezdett Alekszej körül, aki csak

mosolygott, és nyugodtan állt egy helyben, még arra sem véve a faradságot, hogy egyenesen a

Page 44: Dan Millman - Szókratész Utazásai

44

kadétra nézzen. Amikor a fiú úgy vélte, kedvez alkalmat lát, egy egyenes rúgássalel relendült.

Alekszej alig észrevehet mozdulatot tett, és a fiú, egyensúlyából hirtelen kibillentve,esetlenül a földre huppant. A kadétok mintha nem is harcost, hanem varázslót figyeltek volna.A mutatványt megismételték még párszor, majd a bácsikája megköszönte Kamarovnak abátorságát, illetve Alekszejnek a bemutatót.

- A cárnak sok h katonája van - fordult ismét a kadétokhoz - de azoknak, akik aszemélyét védelmezik, és különleges feladatokat teljesítenek, képesnek kell lenniük arra, hogyfelülkerekedjenek akár a legjobb katonákon is. Kiképzésetek során ezért testeteket-lelketeketpattanásig feszítjük, s t néha azon is túl. Bárki, aki nem vállalja a megmérettetést,méltósággal távozhat. Aki az alapkiképzést szeretné folytatni, lépjen el re, éshozzájárulásunkkal büszkén állhat be a hivatásos közkatonák bátor sorába.

Az igazgató várt, de senki sem mozdult.

- Közkatonának lenni nem szégyen - ismételte meg. - Bölcs az, aki ismeri a korlátait,és bátor, aki nyíltan bevallja.

Szergej mereven állt, akárcsak a többiek.- Nos, legyen - mondta a bácsikája. - A parancs azonnali hatályú: a közkadétok

Borogyinov oktatóval folytatják a kiképzést; az elitcsapat pedig Alekszej Orlov felügyeletealatt.

MÁSNAP KEZDETÉT VETTE az elitkiképzés. Amint a kadétok két egyenes sorbanfelálltak, Alekszej ismertette velük a kozákok törvényét:

- A barátod élete fontosabb a tiédnél. Az életed kockáztatása árán is köteles vagy abajtársad segítségére sietni, és megvédeni a Cárt és az Anyaszentegyházat.

Szünetet tartott, hogy mindenki megemészthesse a hajlottakat, és Szergej úgy érezte,messze eddigi világa felett, a felh k között lebeg. A hangulat azonban hirtelen megváltozott,amikor Orlov oktató így folytatta:

- Most mindnyájatoknak át kell esnie a beavatáson. Kegyetlennek t nhet, de számoshasznos célt szolgál. Sérülést és fájdalmat fogtok elszenvedni. Mindegyik tök választhat,hogy késsel ejtsünk rajta mély vágást, vagy a karjára mérjünk kalapácsütést olyan er vel,hogy eltörhet a csontja.

- Te leszel az els , Ivanov kadét - közölte Orlov aztán a többiek következnek.

Szergej el relépett, de habozott, miel tt megszólalt volna. Vajon az el tte álló kétfájdalmas lehet ség közül melyik a jobb, és melyik a rosszabb?

- Nos - kérdezte a kozák nyugodt és türelmes, de ellentmondást nem t hangon -,melyik legyen?

Szergej még egy pillanatig töprengett, aztán kibökte:- A pengét választom.

Alekszej egy szempillantás alatt - de minden élvezet vagy rosszakarat nélkül -felhasította a karját. A fiú nem érezte azonnal a fájdalmat, csak döbbenten nézte, ahogy akarján szétnyílik a b r, és felfedi az alatta lev vékony, fehér zsírréteget. Aztán a sebetelöntötte a vér, és mélyen lüktet fájdalom áradt szét a testében, ahogy a vér végigfolyt akarján, és lecsöpögött a földre.

Page 45: Dan Millman - Szókratész Utazásai

45

- Ti ketten - intett Alekszej két id sebb kadétnak - egyik tök összevarrja Ivanov kadétsebét, a másik pedig bekötözi, ahogy a harcmez n tenné. Jó munkát végezzetek - hamarosanrátok is sor kerül.

Azzal a közelben álló asztalra mutatott, amelyen különféle kötszerek, sínek és egyéborvosi eszközök hevertek. Az els segélyt Galina, az öreg n vér felügyelte, aki a fájdalmattompítandó két kupica vodkát itatott meg Szergejjel. Szergej felhajtotta ket, és rögtön kívántvolna egy harmadikkal, de nem volt bátorsága kérni.

A n vér hint port szón a tátongó sebbe, és fogta a karját, amíg vigyázó szemei el tt azegyik id sebb fiú ügyetlenül összeöltötte a b rt egy görbe t vel. Szergej elfordította a fejét, ésa fogait összeszorítva próbált nem felnyögni vagy üvölteni, ahogy a t újra meg újraátlyukasztotta a b rét.

A lüktet fajdalom egyre er sebb lett, és a fiú minden t szúrásra összerezzent, detartotta magár, miközben Jegyevnyij kadét szorosra húzta a vékony fonalat, hogy összezárja aseb széleit. Néhány véget nem ér nek t perc után Szergej sebére kötés került, és az élesfajdalom tompa sajgássá szelídült.

- Bátor fiú vagy - dicsérte meg Galina n vér, de alig hallotta, mert a figyelmét a párlépésre t lük folytatódó próba kötötte le. Szergej azonban már legalább túl volt alegrosszabbon.

Minden kadét borzongva, mégis megigézve bámult, amikor a következ fiú — miutánlátta Szergejt vérezni — a kalapácsot választotta. Felordított, ahogy Alekszej lesújtott rá apöröllyel, majd nyöszörögni kezdett, de nem ájult el. Mindnyájan hallottak egy reccsenést, denem tudták megállapítani, hogy a csont eltört-e. A kadét leveg után kapkodva, nagyfájdalmak közepette az asztalhoz sétált, két társa pedig sínbe rakta a karját, miközben atöbbiek figyeltek.

Így folytatódott a próba: voltak, akik a kés, és voltak, akik a kalapács mellettdöntöttek. Andrej nem bírta a vér látványát, ezért az utóbbi mellett döntött. Felüvöltött, de azütés után összeszedte magát. Zakoljev a kést választotta, és arcizma sem rándult a vágásra.

t, egész id alatt mosolygott.Az egyik kadét nem vállalta a próbát, ezért Alekszej szertartásos udvariassággal

megkérte, hogy térjen vissza Borogyinov csoportjához. Végül csak tizenegy fájdalomtólmeggyötört növendék maradt az orvosi asztal mellett. Többségük felhajtotta a vodkát, ésSzergejhez hasonlóan szívesen kért volna még egyet.

Miután mindenki sorra került, Alekszej összehívta ket, és olyan tisztelettel ésünnepélyességgel szólt hozzájuk, mintha egy tátongó szakadékon ugrottak volna át, amielválasztja ket a többi kadéttól.

- Van, amit a puszta szavak nem képesek megtanítani. Mindnyájan sebet kaptatok,ahogy ez harc közben gyakran megesik. A sebek begyógyulnak majd, de addig is tanuljatok atestetekt l. Ösztökéljétek magatokat gyors gyógyulásra, és végezzétek a feladatotokat, nemtör dve a sérüléseitekkel, ahogy egy csatában is tennetek kellene.

- Ez nem volt der s feladat - folytatta és én nem szeretek fajdalmai okozni, de szükségvolt rá. Most megtapasztaltatok valamit abból a fajdalomból, amit katonákként az ellenségrefogtok mérni, ha szükséges. Ez a harc rút valósága. Jegyezzétek meg jól: jobb tíz harcostmegsebesíteni, mint egyet megölni. Ezt nem csak azért mondom, mert a sebesülteket ápolnikell, és lelassítják az ellenséget - vannak magasztosabb okai is. A sebesült katonameggyógyul, és visszatérhet a családjához, a halál azonban visszavonhatatlan, így az ellenségélete nagyrészt a ti lelkiismereteteken múlik. Ezért csak akkor öljetek, ha nincs mis út. Most

Page 46: Dan Millman - Szókratész Utazásai

46

pedig menjetek vissza a szobáitokba, és a következ óráig gondolkodjatok azon, amit mostmondtam.

Minden kadét kapott egy nadrágot, amelynek a szárán vörös csík futott végig, mint atisztekén. Ahogy a tizenegy fiú visszasétált a hálókörletébe - mindenki a maga-magabarakkjába -, Szergej egyfajta bajtársiasságot kezdett érezni, amit a közösen átélt fájdalmaslecke köteléke formált köztük. Csak Zakoljev ment egyedül, a többiek el tt.

Az egyik id sebb kadét vakmer en elcsent egy üveg vodkát az egyik oktatótól, majdstettével eldicsekedve, a bizalom jeleként megosztotta azt a többiekkel. Körbeadták az

üveget, és Szergej berúgott, rosszul lett, és hányt. Kés bb aztán ismét megkívánta az italt, dea vodka addigra elfogyott. Hirtelen eszébe jutott az apja, aki halálra itta magát, és azon

dött, vajon neki is a vérében van-e az ivás.

A sebe pár hét alatt begyógyult, de forradás maradt utána, örök emlékeztet ül a napra,amikor bekerült a legkiválóbbak közé.

Nem sokkal kés bb különleges egységüknek hét napot kellett étel nélkül kibírnia, úgy,hogy az utolsó két napban vizet sem kaptak. Orlov oktató szerint a gyakorlat egyszerre többcélt szolgált:

- El ször is - magyarázta -, legy zitek az ösztönös félelmet az éhezést l, így ha egycsatában elvágnak titeket a seregt l, nem fog számítani nektek, hogy van-e mit ennetek.Másodszor, az alkalmankénti böjtölés megtisztítja a testet, és er síri a szervezetet.

- Harmadszor - suttogta az egyik kadét -, ha nem kapunk ételt, az iskola pénzt takarítmeg.

Néhányan visszafojtott hangon kuncogtak, de az els nap végére már senki nemnevetett. Mindnyájuk gyomrát mardosta az éhség, és a második napon sem érezték magukatjobban, amikor egy újabb kadét d lt ki, és így tízen maradtak. A próbatétel során még többetés még keményebben kellett edzeniük, mint máskor, és az étel hiánya nem volt mentség alazsálásra.

A hét nap alatt Szergej és a többiek hol halálosan kimerültnek, hol könnyednek éser l duzzadónak érezték magukat. Az utolsó két nap, amikor vizet sem kaptak, volt alegnehezebb. A böjtöt tisztító szertartással fejezték be, ami olyan volt, mintha másodszor ismegkeresztelték volna ket.

- Ahhoz, hogy mindenkinél jobbak legyetek - emlékeztette ket Alekszej -,mindenkinél jobban kell igyekeznetek. Egy nap talán katonából igazi harcos válik bel letek,mint a háromszáz spártai Skiritai, akik három napon át védték a Thermopülai-szorostháromszázezer perzsa betolakodó ellen.

- Mi lett a sorsuk? - kérdezte az egyik fiú.

- Mind meghaltak - felelte a kozák..9.

SZERGEJ ÚGY ÉREZTE, az egész világ felgyorsult - a gondolatai, a vágyai, teste-lelke. Átköltözött a férfiak hálókörletébe, ahol az immár tizenkilenc éves Zakoljev volt azegyik rangid s. Közben Szergej kiképzése folytatódott Alekszej irányítása alatt megtanult

zfegyverekkel bánni, és elsajátította az álcázás, a hadigyógyászat, a téli túlélés és aközelharc fortélyait.

Néhány héttel kés bb az elitkiképz bejelentette:

Page 47: Dan Millman - Szókratész Utazásai

47

- Ma a fojtófogásokat és a bel lük való szabadulást fogjuk gyakorolni. Amikor atársatok megpróbál megfojtani titeket, tegyetek meg minden t letek telhet t, hogykiszabaduljatok, de anélkül, hogy komoly sérülést okoznátok a társatoknak. Próbálkozzatokkülönféle módszerekkel. Derítsétek ki, mi az, ami m ködik, és mi az, ami nem. Amikor agyakorlótársatokat szorongatjátok, nem lesz képes beszélni, ezért a kezével a lábátcsapkodva fog jelezni, ha azt kéri, hogy rögtön oldjátok fél a fojtófogást. Máskülönbenelájulhat - s t, ha túl sokáig szorítjátok, akár meg is ölhetitek. Ezért ha a társatok jelez, semmiszín alatt ne szorítsátok tovább a nyakát!

A nap végéhez közeledve Zakoljev egyszercsak Szergejt választottagyakorlópartnernek. Abban a pillanatban, ahogy Zakoljev karja a nyaka köré kulcsolódott,Szergejb l kiszorult a szusz: se lélegezni, se beszélni nem tudott. Ahogy a fiú fokozta afojtást, Szergej úgy érezte, szétdurran a feje, és csillagokat látott. Páni félelem lett úrrá rajta,ahogy kezdte beszippantani a sötétség örvénye, ezért rácsapott a combjára - egyszer, majdmég egyszer.

Zakoljev végre elengedte a nyakát, és Szergej ül helyzetben, Félig öntudatlanul aföldre rogyott. Felnézve látta, hogy Zakoljev a nyakát bámulja.

- Mi az ott? - tudakolta követel én az id sebb fiú.

- Se-semmi - dadogta Szergej, átkozva magát, amiért megfeledkezett róla, hogy akiképzés el tt levegye a medált. Ezért az óvatlan pillanatért most komoly árat fizethet.

- Mutasd! - vetette oda hanyagul a másik.Zakoljev úgy tudott dolgokat kérni, hogy oktalannak, s t egyenesen esztelennek t nt

nemet mondani neki. Szergej már gépiesen nyúlt is a medálért, amikor felocsúdott:- Nem - mondta. - Ez személyes dolog.

Zakoljev megvonta a vállát, és elsétált, hogy folytassa a gyakorlást egy másik kadéttal.Rövid zárszó után Alekszej véget vetett az órának, és távozott. A kadétok kivonultak

az edz teremb l; csak néhányan maradtak ott gyakorolni. Égve a vágytól, hogy néhány percetegyedül lehessen, Szergej is készült, hogy kövesse távozó társait, amikor közvetlenül a hátamögül meghallotta Zakoljev rideg hangját:

- Most már megmutathatod a kis kincsedet.

Szergej rögtön tudta, hogy Zakoljev nem csak látni szeretné a medált: birtokolniakarta.

- Ahogy mondtam, ez személyes dolog. És azt akarom, hogy így is maradjon.Ahogy Szergej megfordult, hogy távozzon, Zakoljev jobb karja ismét a nyaka köré

fonódott, míg a másikkal megtámasztotta a fejét. A fiú küzdött, hogy legy rje a pánikot, hogylélegzethez jusson, de nem kapott leveg t. Semmit sem érzett, csak a fejét szétrepesztnyomást. A növekv homályon át még látta, hogy a közelben birkózó kadétok kíváncsianfeléjük pillantanak, de azt hitték, k is csak gyakorolnak, így aztán mintha mi sem történtvolna, folytatták a birkózást. Az küzdelmük azonban valódi volt - Zakoljev akár meg isölhette.

Miel tt teljesen ráborult volna a sötétség, Szergej el tt felvillant egy kép: a sajátélettelen testét látta kiterítve a padlón. Aztán minden fekete lett.

MIRE MAGÁHOZ TÉRT, Zakoljev elt nt - akárcsak a medál. Attól a perct l kezdveSzergejnek csak egy gondolat járt az agyában: vissza kell szereznie a medált. Nem hagyhatja,hogy Zakoljev ellopja az egyetlen kézzelfogható tárgyat, ami a szüleihez köti.

Page 48: Dan Millman - Szókratész Utazásai

48

Néhány napig nem volt közös órája Zakoljevvel, ezért maga próbálta felkutatni: afels évesek barakkjában, az udvaron és az osztálytermek mögött, ahol Zakoljev inni ésdohányozni szokott - de sehol nem találta. Megszállottságát a figyelme sínylette meg. Semmimásra nem tudott gondolni, csak arra, hogy visszaszerezze, ami az övé.

Három nappal kés bb végre szemt l szembe került Zakoljevvel és nekirontott:

- Add vissza! - rivallt rá düht l fortyogva.Néhányan szinten korán érkeztek, és látván a kibontakozó drámát, most körülállták

ket.- Mit adjak vissza? - kérdezett vissza Zakoljev teljes nyugalommal. Szemmel láthatóan

szórakoztatta a dolog.- Tudod te azt jól.

Zakoljev arcára kiült az a gy löletes mosoly,- Ó! Arra a kislányoknak való bizsura gondolsz, amit a nyakadban hordasz?

- Add ide.. de rögtön! Vicsorgott rá Szergej.- Mondtam már, hogy nincs nálam!

- Hazudsz!Zakoljev úgy fürkészte, mintha egy érdekes bogár lenne. Ámulatba ejtette, hogy

Szergej, a Jóságos, aki négy évvel fiatalabb nála, elég rült ahhoz, hogy bármit követeljenrajta. Ett l függetlenül, persze, a fiúnak b nh dnie kell.

Szergej rúgása váratlanul érte. A térde megroggyant, de hagyta, hogy engedjen azer nek, és a testet kicsavarva elkapta Szergej lábát, hogy a földre kényszerítse. Atagbaszakadt fiú ráült Szergej mellkasára, és módszeresen püfölni kezdte az arcát.

Szergej védekez en maga elé tartotta a kezet, hogy kivédje a záporozó ütéseket, ésegyszer vissza is ütött. Aztán az ujjait dárdaként használva belenyomta Zakoljev szemébe,amivel alaposan felb szítette az id sebb fiút.

Ekkor felt nt a színen Borogyinov, és amilyen gyorsan csak tudta, szétválasztottaket, de addigra Zakoljev eltörte az orrát, kilazította néhány fogát, és megrepesztette az

arccsontját, ezért Szergejt a gyengélked re vittek.Másnapra Szergej szeme úgy feldagadt, hogy csak résnyire tudta kinyitni. Ahogy

kikukucskált rajta. Andrejt látta térdelni az ágya mellett. Barátja izgatottan suttogva számoltbe neki a fejleményekt l.

- Zakoljevnek monoklija van, és sántikál. Bátor dolog volt, amit tettél, de ostobaság,Szergej. Hallottam, hogy Zakoljev azt mondja néhány öreg kadétnak, hogy ha még egyszerzaklatni merészeled, csúnya baleset érhet. De ez meg nem minden. Azt beszélik, az egyikkadét látta, hogy Zakoljev fojtogat óra után, és elveszi t led a medált. Az oktatók fülébe iseljutott a dolog - tette hozzá Andrej mosolyogva. - Borogyinov megparancsolta Zakoljevnek,hogy adja vissza a medált, de kitartott amellett, hogy nincs nála. Tudják, hogy valószín leghazudik, de semmit sem tudnak rábizonyítani, és egyetlen kadét sem meri nyíltan megvádolni.Mindenesetre, amíg a gyengélked n vagy, Zakoljevnek minden szabadidejét büntetésben kelltöltenie. Ugyanolyan büntetést kap, mint bárki más, és már mindenki tud róla. Egyesek szerintki fogják csapni.

Andrej jókedve elillant, az arca elkomorult.

Page 49: Dan Millman - Szókratész Utazásai

49

- Azt hiszem, csúnya ellenséget szereztél magadnak. Szergej. De majd vigyázok rád.

- Én is rád - nyögte ki Szergej. Nem érzett örömöt Zakoljev büntetése miatt, vagyelégtételt, hogy a fiú megszégyenült. Mindez csak rontott a helyzeten: most már soha nemfogja önszántából visszaadni a medált.

SZERGEJ A NAP HÁTRALEV RÉSZÉT alvással és ábrándozással töltötte. Éjjelazonban mély álomból ébredve Alekszejt, a kozákot találta az ágya mellett, aki az árnyékbanállt, de nem az iskolai uniformisa volt rajta, hanem a kozák öltözet, amelyben Szergej el szörpillantotta meg, amikor évekkel azel tt belovagolt az udvarra, hogy hírt adjon II. Sándor cárhaláláról. Szergej egy pillanatra azt hitte, jelenést lát, de Alekszej megszólalt, és a fiú rájött,hogy ébren van:

- Gyakorold a lélegzeted visszatartását, hogy ne akarj leveg után kapkodni. Nem aleveg hiánya okozza az ájulást, hanem a nyomáscsökkenés, ahogy kiszalad a vér a fejedb l,tehát ha megint fojtogat valaki - suttogta lazulj el teljesen. Így nyersz húsz-harmincmásodpercet.

Alekszej tekintete elkalandozott egy percre, mintha a megfelel szavakat keresné.

- Az élet néha kemény, Szergej, ezért neked még keményebbnek kell lenned. De nefeledd: nem mindig a kemény az er sebb. Csak id kérdése, és a folyó lágy sodrása alegkeményebb követ is szétmállasztja. Nincs másra szükséged, csak még egy kis id re...

- Bátor voltál, hogy szembeszálltál Dimitrij Zakoljevvel - tette hozzá. - Az apád isbátor ember volt... jó ember, ahogy te is az leszel. Mégsem gondolom, hogy az a sorsod, hogykatona légy.

Utolsó szavai szíven ütötték a fiút. Keserves csalódást érzett, de aztán Alekszejrámosolygott - úgy, ahogy az ember egy barátra mosolyog. Miel tt Szergej bármit felelhetettvolna, vagy legalább megköszönhette volna a kozáknak a hasznos tanácsokat, Alekszej Orlovvisszahúzódott az árnyékba, és elt nt.

MÁSNAP REGGEL Andrej friss hírekkel tért vissza Szergej betegágya mellé:- Alekszej, a kozák elment! Parancsot kapott, hogy azonnal térjen vissza a palotába, és

még hajnal el tt távozott, kiképzésünket Borogyinov oktató veszi át. Ivanov igazgatótolmácsolta nekünk Orlov oktató jókívánságait, aztán azt mondta - remélem, jól idézem -,szóval azt mondta: „Ilyen a katonaélet. Emberek jönnek, és ahogy jöttek, ugyanúgy el is

nnek. Láthatjuk bajtársainkat elesni a csatában, de mennünk kell tovább, rendületlenül.”Aztán elbocsátott minket délutánig; így tudtam eljönni hozzád.

Andrej elt dött egy pillanatra.

- Tudod, szerintem az igazgatónak hiányozni fog Orlov oktató.„Nem annyira, mint nekem” - gondolta Szergej.

.10.EZERNYOLCSZÁZNYOLCVANNYOLC JANUÁRJÁNAK egy jéghideg reggelén

Szergejt kiengedték a gyengélked l. Továbbra is eltökélt szándéka volt, hogy visszaszerzi amedált, ezért végiggondolta a lehet ségeket. Tudta, hogy egy újabb verekedés hiábavalólenne: ha rátámad Zakoljevre, több mint valószín , hogy megint csak összevereti magát - deha szerencséje van, és Zakoljev húzza a rövidebbet, azzal sem jár jobban: Zakoljev így se, úgyse fogja elárulni neki, hová rejtette a medált.

Page 50: Dan Millman - Szókratész Utazásai

50

A legbölcsebb, amit tehetett, hogy figyel, és vár. Ahogy Alekszej mondta, bizonyosdolgokhoz id és türelem kell. De megfeledkezni soha nem fog róla. Szergej tisztában voltvele, hogy félelmetes ellenséget szerzett - de Zakoljev is.

Valami azonban megváltozott az éjszaka óta, amikor Alekszej meglátogatta: akozákkal együtt lelkesedése egy része is tovat nt. Egyre szenvtelenebb lett, mintha csakszemlél je, és nem résztvev je lenne a körülötte zajló életnek.

A következ hónapokban több id t töltött egyedül, a bácsikája könyvtáránakcsendjében, és olvasott, vagy az íróasztalon álló földgömböt forgatta, ujjaival kalandozvaészakra, délre, keletre és nyugatra.

Nem sokkal azután, hogy megindult a tavaszi olvadás, Szergej ugyanígy akönyvtárban üldögélt, és Szókratész dialógusait olvasgatta, amikor különös élményben voltrésze. Egy kristálytiszta, eleven kép bukkant fel a semmib l az agyában - egy durva vonású,szakállal és torzonborz göndör hajjal keretezett arc, amelyb l ferde, töröttnek látszó orremelkedett el . És mégis, az arc er t és tartást sugárzott, a szemei pedig mintha villámlottakvolna.

Az arc ekkor mennydörg hangon megszólalt:- Nem athéni vagyok, nem görög, én a világ polgára vagyok...

Szergej egy szempillantás alatt rájött, hogy a látomás nem más, mint maga Szókratész.A jelenés csak négy szót mondott, miel tt elenyészett volna:

- Egy új világ... nyugatra...Aztán minden elcsendesedett, és Szergej ismét ott ült a bácsikája könyvtárában, a

Nyevszkij Katonai Iskolában. Fogalma sem volt, mi történt vele, és miért. Nem hitte, hogytényleg a görög filozófus szelleme látogatta meg, és szólt hozzá. Végtére is, a szavak nemgörögül hangzottak el, hanem Szergej saját nyelvén. Ugyanakkor mégiscsak jöttekvalahonnan... Milyen új világ? Merre nyugatra? Szergejnek hirtelen eszébe jutott valami, amitAndrej mondott neki évekkel korábban, amikor megismerkedtek: „Én nem Oroszországbanszülettem, hanem a tengeren túl, egy nyugatra fekv földön, amit Amerikának hívnak.”

„Talán csak az agyam formálta meg Szókratész arcát, és idézte fel ezeket a szavakat...De miért?”- t dött Szergej. Még egyszer a könyvre pillantott, újabb jelenésbenreménykedve, de hiába. Végül visszatette a polcra a könyvet, és már indulni készült, amikorvalamin megakadt a szeme - egy levél hevert félredobva a bácsikája íróasztalán. Kíváncsianoldalra hajtotta a fejét, és belepillantott:

ÉRTESÍTÉSVlagyimir Boriszovics Ivanov igazgatónak, a Nyevszkij Katonai Iskolába:

Mához egy hétre hely rségi alakulat halad el az ön iskolája mellett. Dél felé, aLakhatási Zónába tartanak zsidóügyben. Minden fels éves és elit katonanövendék kötelescsatlakozni hozzájuk, hogy az elkövetkez három hónapban terepen szerezzenek gyakorlatot,ami felkészíti ket a jöv beli feladataikra. Emlékeztesse ket, hogy a Cár, az Anyaszentegyházés Oroszország Anyánk nevében cselekszenek.

Vaszilij Alekszandrovics Artyemov marsall

Page 51: Dan Millman - Szókratész Utazásai

51

Zsidóügyben. Szergej megborzongott ett l a szótól. Az elitcsapat tagjaként t le iselvárják majd, hogy ártatlan embereket zaklasson - olyanokat, mint nagyapó, mint azAbramovics család. Ismét felrémlettek benne a kunyhó üszkös romjai és a halál b zét lsúlyos leveg ...

Nem fogja megtenni. Sem a bácsikájáért, de még magáért a cár kedvéért sem.

Szergej keresztúthoz érkezett, és tisztán látta maga el tt a helyes utat. Eljött az id ,hogy köddé váljon az éjszakában. Szentpétervárra tart majd, és megkeresi az ajándékot, amit anagyapja hagyott rá. Az eltemetett kincsb l talán vehet egy jegyet egy óriás g zösre, éselhajózhat Amerikába, ahol nem küldenek katonákat embereket ölni, csak azért, mert zsidók.

Ahogy megszületett benne a döntés, végiggondolta, mi fog történni: keresni fogjákmajd, ezért gyorsan és a lehet legmesszebbre kell jutnia. És soha nem térhet vissza. B ntudatkezdte gyötörni, amikor eszébe jutott, hogy az apja kívánta úgy, hogy itt nevelkedjen, abácsikája pedig befogadta, gondoskodott róla, és fedelet tett a feje fölé - pedig hátat fordítnekik. De ezt az életet már nem tudta tovább elviselni. Nem csak az apja fia volt, de az anyjáéis, és most az vére hívta t.

Szergej úgy érezte, mintha megint arra készülne, hogy levesse magát a fáról az zbakhátára. Nem tudta, mit hoz a jöv , de ezt a jöv t legalább választotta magának.

Elhatározásra jutott, és tudta, hamarosan indulnia kell - még aznap éjjel. Nem akartazonban úgy távozni, hogy még egy levelet sem hagy a bácsikájának. Ennyivel tartozott neki.Ezért aztán kivett egy üres papírlapot az asztalfiókból, fogott egy tölt tollat, és írni kezdett:

Kedves Ivanov igazgató!

Bocsássa meg távozásom módját. Elmegyek, hogy új életet kezdjek. Magamhoz vettemegy térképet, egy irányt t és némi ellátmányt útravalóul.

Az ön gondoskodása alatt er sebb lettem, és sokat tanultam. Remélem, egy nap büszkelesz majd rám. Hiszem, hogy ön derék, jószív ember, és sajnálom, hogy nem ismerhettemmeg jobban.

Soha nem felejtem el a jóságát, és az imáimban mindig megemlékezem majd önr l.

Szergej aláírta a levelet, összehajtogatta, és betette a zsebébe. Miel tt távozott volna,siet sen átkutatta az irodát, és meg is találta, amit keresett: egy térképet, aminek még hasznátveheti, és egy iratszekrényben a növendékek mappáit. A mappából, amelyen az neve állt,gyorsan kivette azt a néhány dokumentumot, amit benne talált, és elhagyta az irodát.

AZNAP ÉJJEL SZERGEJ RUHÁSTUL MÁSZOTT BE AZ ÁGYBA. A hátizsákjábabeletömködött minden lényegeset, amit csak össze tudott gy jteni, köztük az iratait, vízhatlanvászonba csomagolva. A konyhából elcsent némi szárított húst, és bedobott mellé egytúlél kést, valamint horgászzsineget, a több célra is használható katonai ásót, a térképet ésegy irányt t.

Vacsora után az ebédl csarnokban, Szergej halkan elbúcsúzott Andrejt l és néhánymásik kadéttársától. Lefekvés el tt még odasétált a hálókörlet ablakához, és kibámult aközponti udvarra, ahol önmagát látta kisfiúként, ahogy kétségbeesetten kapaszkodik a lósörényébe az els lovaglóleckén.

Takarodó után alvást színlelt, amíg meg nem hallotta a többiek ismer s szuszogását.Akkor a párnája alá csúsztatta a bácsikájának szánt levelet. Valaki hamarosan rátalál majd, ésakkor a bácsikája utána küldi a legjobb nyomkövet kadétokat, talán egy oktatót is. De nemfognak Szergej nyomára akadni - ahhoz túl jó kiképzést kapott.

Page 52: Dan Millman - Szókratész Utazásai

52

Még egyszer átismételte a szökési tervet. El ször el kell surrannia az rszemekmellett, ami nem okozhat gondot – Szergej jól ismerte már a menetrendjüket. Az utolsóhidegvizes megmártózás alkalmával pedig látott egy rönköt lebegni a sekélyesben...

SZERGEJ RÉMÜLTEN RIADT FEL. „Mennyi lehet az id ? Elaludtam volna?Lecsusszant az ágyról, és felpillantott a keskeny ablakon az égre: a hold még felfelé járt apályáján; most ért a zenit közelébe. Felemelte a zsákját, és hangtalanul kilopózott a szobából.Mezítláb lépkedett, árnyékként lopakodva a fal mentén, csizmáját a kezében fogva, nehogy alépcs nyikorogni kezdjen a lába alatt. A lépcs alján érve végigment egy hosszú folyosón,ahol fényt látott kisz dni a bácsikája irodájának ajtaja alól. A folyosó végén kinyitotta anehéz tölgyfaajtót, és lesétált a k lépcs kön. Miután felvette a csizmáját, végigsietett amintegy ötven szazseny hosszú alagúton, ami a f épület és az udvarok alatt vezetett ferdénlefelé, az enyhén ereszked talaj görbületét követve.

Az izgalomtól szaporán ver szívvel Szergej végül kilépett a tó holdfényben fürdpartjára, és óvatosan becsukta maga mögött a nagy vasajtót. A tökéletes csend - amit csak egybúvár madár távoli füttyögése tört meg - természetellenesen feler sítette a partot nyaldosóhullámok hangját. Ahogy a fiú ott állt, magányosan az éjszakában, a mélabús madárdaltólelszorult a szíve.

Szergej mély leveg t vett, és elindult arra, ahol korábban felfigyelt a vízen lebegfarönkre. A rönk azonban nem volt sehol. A csizmája tocsogó hangokat adott ki, ahogy afadarabot keresve begázolt a partot borító derékmagas f és nád közé.

A s söd ködben a sekélyesben térdelve kutatott a rönk után, míg végre meglátta -de úgy t nt, már túlságosan átázott ahhoz, hogy fennmaradjon a víz színén.

Ekkor Szergej lépteket hallott a közelben. Még mindig kuporogva mozdulatlannádermedt, és kikukucskált a magas f l. A látványra elöntötte az epe. Zakoljev volt az: aköteked , a zsarnok, a tolvaj. Követte Szergejt? Vagy csak bizarr véletlenr l van szó?

ZAKOLJEV, AKI SZINTÉN HÁTIZSÁKOT CIPELT, egyenesen el re bámult, úgyfürkészve a ködöt, mintha keresne valamit - vagy valakit... Szergejnek egy pillanat alattdöntenie kellett: meglapul, és hagyja, hogy Zakoljev elmenjen mellette, vagy feláll, ésszembenéz vele? Az els választás sokkal bölcsebbnek t nt: így elkerülheti a harcot, ésészrevétlen maradhat, ebben az esetben azonban soha nem tudni meg, mi volt Zakoljev célja.Amíg mérlegre tette kíváncsiságát a veszéllyel szemben, Zakoljev közelebb ért, és Szergejmeglátta, amint a holdfény sápadt fénye megcsillan egy láncon, ami ott lógott a fiú nyakában.Ez mindent eldöntött: felállt, és Dimitrij Zakoljev nevét sziszegte, éppen csak annyirahangosan, hogy az id sebb fiú meghallja.

Zakoljev odakapta a fejét, de nem t nt meglepettnek.

- Nohát-nohát - mondta -, egy kis éjszakai séta?Szergej mereven bámulta a kísérteties arcot, miközben fenyeget en közeledett hozzá.

- Add vissza a medált, aztán menj, ahová akarsz - fel lem akár a pokolba is!Hangosabban beszélt, mint ahogy szerette volna, de a ködben nem volt valószín ,

hogy messzire hallatszik a hangja.Zakoljev megrázta a fejét, mintha csalódott volna:

- A jó Szergej... hát egy verés nem volt elég?Mindketten tudták, hogy egy verekedés felkeltené az rök figyelmét, így hát

patthelyzetbe kerültek. Szergej agyában gondolatok cikáztak: „Mit gondolnak majd a többiek,

Page 53: Dan Millman - Szókratész Utazásai

53

ha két kadét egyszerre t nik el, ugyanazon az éjszakán? Lehet, hogy a bácsikája azt hiszimajd, együtt szöktek el? Nem valószín . De bármi megfordulhat a fejükben...”

Ekkor eszébe jutott a levél, amit a bácsikájának írt. „Igen, legalább az igazgató tudnifogja...”

Mintha olvasna Szergej gondolataiban, Zakoljev el húzott az ingzsebéb l egyösszehajtott papírlapot:

- Szép levelet írtál Ivanov bácsikádnak - mondta önelégülten, és az arcára kiült a jólismén ocsmány vigyor. Szergej halántékán lüktetni kezdtek az erek, ahogy Zakoljev lassúmozdulatokkal cafatokra tépte a levelet, és beleszórta a csizmájukat nyaldosó vízbe.

Szergej arckifejezését látva, Zakoljev diadalittasan folytatta:- Tudhatnád, hogy mindenhol vannak kémeim, Ivanov! Hogy lehetsz ilyen ostoba?

„A medál - emlékeztette magát Szergej csak arra összpontosíts. A többi nem számít.”- Add vissza a medált, és nem riasztom az röket - mondta.

- Csak rajta! - mulatott Zakoljev. - Fel lem visíthatsz, mint a nyársra húzón malac!- Mib l gondolod, hogy nem fogok?

- Mondtam már: csak rajta!Szergej agya kétségbeesetten kutatta a megoldást.

- Akkor tartsd meg a medált. Nekem csak a szüleim fényképe kell, Dimitrij. Addvissza a képet, és békében válunk el.

Zakoljev hallgatott, és Szergej tudta, hogy ez a válasza. Egy rúgással célba vette azid sebb fiú törzsét, és egyenesen gyomorszájon találta Zakoljevet: hallotta, ahogy a leveg ki-présel dik bel le, ahogy a fiú kétrét görnyedt. Ez után megpróbálta térddel fejberúgni, deZakoljevnek sikerült eltérítenie a rúgást, és kibillentenie Szergejt az egyensúlyából. EkkorZakoljev a nyaka köré kulcsolta a karjait, és a fiú minden ösztöne azt súgta, hogy ezúttal megakarja ölni.

Pillanatnyi pánik futott végig rajta, de aztán kitisztult a feje, és hidegvérrel felmérte ahelyzetet. Az els ötlete az volt, hogy az állával leszorítja Zakoljev karját, és derékbólgyorsan el red lve átdobja a fiút - de abból, ahová Zakoljev a súlypontját helyezte, világosvolt, hogy az ellenfele felkészült erre. Ezért a váratlan mellett döntött, és a fejét Zakoljevkönyökhajlata felé fordította. Ez hiba volt, Zakoljev tisztában volt vele, és teljes mértékbenkihasználta. Azt viszont nem tudta, hogy Szergejt már nem zavarja a leveg hiánya: akár kétpercig is vissza tudta tartani lélegzetét. Ha most ellazul, id t nyerhet magának.

Érezte az ismer s nyomást, ahogy fokozódik a mellkasán, és fekete pöttyök kezdtektáncolni a szeme el tt. Néhány másodpercig kétségbeesett rúgkapálást színlelt, addig nyújtva,amíg csak tudta, majd teljesen elernyedt, mintha elvesztette volna az eszméletét. Zakoljevnekdöntenie kellett: vagy elengedi, vagy továbbra is a föld felett tartja a holttestet. Azzal, hogyhalottnak tettette magát, Szergej értékes másodperceket nyert, de csillagokat látott, és haZakoljev nem engedi el hamarosan...

Zakoljev szorítása engedett, és Szergej érezte, ahogy a háta a sáros földre huppan.Mozdulatlanul hevert, csukott szemmel, és érezte, hogy ellenfele ott áll felette, csizmás lábátszétterpesztve a feje két oldalán. Moccanás nélkül számolta a másodperceket: egy... kett ...három. Ekkor Szergej kirobbanó gyorsasággal, hátulról megragadta ellenfele mindkét bokáját,ugyanakkor felhúzta a térdeit a melléig, és az egyik lábával kirúgott, egyenesen Zakoljev

Page 54: Dan Millman - Szókratész Utazásai

54

ágyéka felé. Telibe talált. Zakoljevb l mély hang tört el , valahol a morgás és a nyögésközön, és térdre rogyott, képtelenül, hogy megmozduljon.

Miközben Zakoljev a sáros földre hányt, Szergej talpra ugrott, és megragadott egyrövid, bunkószer , vízt l elnehezült ágat. Teljes er l meglengene, és oldalról lesújtott veleZakoljev koponyájára. A fiú élettelenül eld lt, mint egy zsák, Szergej pedig ismét a feje föléemelte az ágat, készen rá, hogy összezúzza a rohadék fejét. Valami azonban visszatartotta.

Ösztöneivel hadakozva kényszerítene magát, hogy a földre ejtse az ágat, majdtehetetlen dühében fogta Zakoljev zsákját, és behajította a tóba, amilyen messzire csak tudta.A tompa csobbanás nem volt hangosabb, mintha egy kacsa szállt volna le a békés vízre.

„Zakoljev hamarosan felébred" - gondolta Szergej, így hát letérdelt, gyorsan levette aláncot a fiú nyakából, a saját nyakába akasztotta, és fogta a hátizsákját, hogy mihamarabbodébbálljon. Egy utolsó pillantást vetett Zakoljevre, aki az oldalára d lve, mozdulatlanulfeküdt a földön. Szergej nem látta, hogy a mellkasa emelkedne vagy süllyedne. Ekkor hasítottbelé a felismerés: lehet, hogy megölte a fiút?

Kétségkívül nagy ütést mért rá – talán túl nagyot. Még a sápadt, ködbe burkolózóholdfényben is ki tudta venni a sötét, iszapos tócsát Zakoljev fejb rén, és az üvegesen asötétbe mered , félig nyitott szemeket. Szergej lehajolt, és az ujját az id sebb fiú torkárahelyezte. Nem érzett pulzust.

Iszonyodva hátrált a testt l. El innen, el innen, el innen, zakatolta az agya.Visszagázolt a nádasba, és a kétségbeesést l új er re kapva sikerült bevonszolnia a súlyosfarönköt a vízbe. Még mindig úszott a színén. A zsákját szorosan a hátához kötözte, hassal arönkre feküdt lovaglóhelyzetben, és ellökte magát. A karját-lábát dermeszt hideg egy id reminden gondolatot kisöpört az elméjéb l, óvatosan egyensúlyozva lapátolni kezdett, és nemhallott mást, csak a víz lágy csobbanását, ahogy távolodott a parttól, összpontosítania kellett;elég egy pillanatnyi kihagyás, és zsákostul-mindenestül belefordul a vízbe.

Ahogy a kezével evezett, egyre vastagabb ködtakaró vette körül. Most már nem voltrszem, aki kiszúrhatta volna, de sem láthatta a partot. Ha túl messzire merészkedik a tó

belseje felé, örökre eltévedhet a jeges víz végtelenjében. Már ez a kis id a vízben is elég voltahhoz, hogy ne tudja visszatartani a reszketést a hidegt l - és a szörny ségt l, amit tett.

„Megöltem Zakoljevet. Többé nem katonaszökevény vagyok, hanem azigazságszolgáltatás el l menekül gonosztev ” — gondolta Szergej. Bár nem szándékosantette, amit tett, nem hinnének neki. Mindenki tudta, hogy elszámolnivalója van Zakoljevvel amedál miatt.

Megfordult a fejében, hogy visszamegy és megmagyarázza… De mit is? Hogydezertálni készült, akárcsak Zakoljev? A levél megsemmisült. Nem volt bizonyíték, nem voltmentség, amit a bácsikája elfogadott volna. Ami történi, megtörtént. Zakoljev halott volt, ésSzergejnek hátralev életében együtt kellett élnie ezzel.

.11.SZERGEJ KIS HÍJÁN BELECSÚSZOTT A JEGES VÍZBE, és ett l magához tért.

„Hagyd magad mögött a múltat!” - mondta magának. - „Csak a jelenre figyelj!” Egyretávolodott a Nyevszkij Katonai Iskolától, és minden erejét összeszedve evezett, hogy leküzdjea csontig hatoló hideget, ami mostanra teljesen átjárta. Mellkasa zihált az er feszítést l, ahogykétségbeesett helyzete teljes valójában tudatosult benne.

„Még néhány perc, aztán irány a part...”

Page 55: Dan Millman - Szókratész Utazásai

55

Szergej célja egy patak torkolata volt, amely az iskolától mintegy fél mérföldre keletreömlött a Krugloje-tóba. Úgy becsülte, már nagyjából megtette ezt a távolságot, ezért asekélyes felé vette az irányt, majd a parthoz érve lecsúszott a farönkr l a derékig ér vízbe, ésa süpped s iszapon és tóparti nádon átgázolva kimászott a fövenyre. Bár minden ízébenreszketett, és vacogott a foga, örült, hogy ismét szilárd talajt érez a lába alatt, és megfontolt,egyenletes léptekkel keletnek indult a kövecses part mentén, a tó fölé hajló, s fák között.

Mire lépteit szaporázva néhány k hajításnyira távolodott, a teste lassan felmelegedett,de attól tartott, hogy a ködben elhagyta a torkolatot, ezért megállt, és fülelni kezdett.Vízcsobogást hallott maga el tt, így aztán négy kézlábra ereszkedett, és kúszva-mászvaküzdötte magát el re a s aljnövényzetben, amíg rá nem bukkant a patakra.

Belegázolt a vízbe és a sekély mederben elindult felfelé, majd délnek fordulva megteltvagy újabb száz lépést. Amikor elért egy sziklás részt, ahol nem látszódtak a nyomai, abiztonság kedvéért a saját lépteiben visszagyalogolt a patakhoz, hamis ösvényt hagyva magamögött. Ez után folytatta az utat folyásiránnyal szemben, majd végül keletnek fordult.Üldöz inek halvány sejtelme sem lehetett, hová tart.

Ha csak dezert r lenne, hamarosan felhagynának a keresésével, de Zakoljev halálamindent megváltoztatott: azt jelentette, hogy már nem mehet északra, Szentpétervárra, hiszenaz ottani hatóságokat bizonyára értesíteni fogják az esetr l. Egyenl re le kellett tennie arról,hogy felkutatja a nagyapja kincsét, akárcsak arról, hogy felszáll egy Amerikába tartó hajóra.Egy évig vagy kett ig, talán még tovább...

Most nem tehetett mást, mint hogy a messze délre nyúló hegyekben keressenmenedéket, hogy lerázza üldöz it, és maga mögött hagyja Dimitrij Zakoljev szellemét.

Szergej tett egy kört visszafelé, alig egy versztányira az iskolától, miel tt megintkeletnek fordult, majd délnek az erd n és a ligetekkel tarkított dombokon keresztül. Ahogylassan leszállt az éj, farkasüvöltést hallott a távolból, és siet s léptei futásra váltottak, amikora holdfény és a terep megengedte.

Valamikor hallotta, hogy Mongóliában vagy Tibetben élnek olyan emberek, akik többszáz versztányit képesek futni egyhuzamban, egyenetlen terepen, az éj sötétjében, úgy, hogyközben a csillagos eget bámulják. Szergej szemei azonban nem felfelé tekintettek, hanemmindig csak el re, ahogy átvágott a ködön és a sötétségen.

Remélte, hogy amikor felkel a nap, új fényben látja majd az ösvényt az erd n át, ésvele az életét. „Hogyan történhetett mindez?" - kérdezte magától. Hét órával korábban mindena megszokott kerékvágásban folyt, pedig élte az életét: elit kadétként, akit a társai és azoktatói tisztelnek. Most pedig… „Helyest döntést hoztam, vagy életem legnagyobb hibájátkövettem el?" „Egyiket sem” - döntötte el. - Csak azt tettem, amit lennem kellett.

A másik lehet ség - a „zsidóügyi” szolgálat - elképzelhetetlen volt a számira. Csaképpen nem úgy tervezte, hogy egy holttestet hagy maga után.

A hajtóvadászat pár órán belül megindul. Szergej még gyorsabb haladásra ösztökéltemagát, és úgy dönt n, Grúzia távoli hegyei felé veszi az irányt, több hónapnyi járóföldredélre.

Ott biztonságra és menedékre talál majd.

ÍGY KEZD DÖTT Szergej utazása 1888 tavaszán. Útja kezdetben délkeletnekvezetett a Kljazma folyó mentén. Menekülése els napjaiban a fiú gyakran hátrapillantgatott;folyton kísértette az érzés, hogy a nyomában vannak. Minden éjszaka árnyakkal harcoltálmában, reggelente pedig megmártózott a folyóban, hogy lemossa magáról az éjjel

Page 56: Dan Millman - Szókratész Utazásai

56

verítékének utolsó nyomait is. Kés délután tábort vert: menedéket kérésén vagy építettmagának, majd vadászni, horgászni vagy gy jtögetni indult, ahogy a szükség hozta.

Néhány héttel kés bb, amikor Szergej elérte a nagy folyót, a Volgát, egy elhagyatottnyírfacsónakot talált a part menti fik között. Sima alján több apró léket fedezett fel, amelyeketmézgával tölt n ki, és hamarosan lefelé evezett a folyón.

Ahogy telt-múlt az id , Szergej a kötöz evez lapátok ritmusával kezdte mérni anapokat. Az élete egybeolvadt a folyóval és a szüntelen körforgás érzésével. Melegebbnapokon fejest ugrón a hús, mély habokba, hogy megfürödjön; ilyenkor zsineget kötött abokájára, a másik végét pedig a csónakhoz er sítette. Miután a folyó lemosta az izzadságot atestér l, és csillapította az égést felhólyagosodott tenyerén, Szergej visszamászott a csónakba,és csak feküdt a napon, amíg a ladik lefelé csörgött az örökké változó tájon egyre szélesebbenkanyargó folyamon.

A napok egyre hosszabbak lettek, és a fiú válla rézvörösre bámult. Olykor alig vagysemmit sem evett; máskor d zsölt. A folyó mentén növ nádból kezdetleges dárdát farigcsált,majd - hogy a hajítódárdának túl messzi nyulakat is levadászhassa - egy tiszafa hajlékonyágából íjat, vastag nádpálcából pedig nyilakat készített, az egyik végükön fürjtollal, a másikonolyan élesre csiszolt k vel, amely képes volt áthatolni egy állat b rén.

Így utazott Szergej ezer mérföldet a Volgán lefelé, amíg a nyár szbe nem fordult, ésel nem érte a Kaszpi-tengert. Onnan a hatalmas tó partját követte délnek, majd százmérfölddel Mahacskala alá érve fájó szívvel búcsút intett csónakocskájának, és gyalogfolytatta az utat nyugatra, a Kaukázus hegyei felé.

Miközben délnyugatnak tartott a hegyek irányába, id nként megpillantott egy-egysztanyicát, vagyis er döt, ahol kozákok állomásoztak. Szergej er sen kételkedett benne, hogyZakoljev halálának híre ilyen messzire eljutott volna, de nem feledkezhetett meg róla, hogy szökevény b nöz , ezért eltökélte, hogy elkerül minden katonát. Rejt zködni fog ahegyekben, amíg az évszakok körforgása egyszer-kétszer - talán többször is - körbe nem ér, ésbiztonságosan vissza nem térhet Szentpétervárra, ahol megkeresi majd az értékes kincset, amita nagyapja elásott.

Szergej csak egyszer szegte meg az önmagának tett fogadalmat; amikorbeköszöntöttek az szi fagyok. A hulló levelek magánnyal töltötték meg a szívét, ezértbemerészkedett egy faluba, amit szabad kozák parasztok laktak. Vágyakozva nézte akéményekb l felszálló füstöt, amikor meglátott egy fiatal n t, amint éppen visszatér akunyhójába. A n felépillantott, bólintott, majd elmosolyodott, sóvárgást ébresztve Szergejszívében, hogy egy közösséghez tartozzon, és otthonra leljen. Még soha nem volt n vel, demost vágyott rá, és azon t dött, vajon neki is lesz-e egyszer saját családja.

HETEKIG TARTOTT, mire felkapaszkodott a hegyekbe. Tudta, hogy a fennsíkonzord lesz a tél, de a hegyek éppen azt a magányt ígérték, amire szüksége volt.

Olyan helyet keresett, ahol huzamosabban tábort verhet, és menedékre talál azelemekkel szemben. Kés szre járt, mire megtalálta az ideális helyet: egy barlangot egylazaccal és pisztránggal teli zúgó és egy hódgát közelében. Fedelet eszkábált a barlang szájafölé, és nyílást hagyott rajta a t zrakóhely felett, majd a menedéket vastagon befedteagyaggal, hogy kinn tartsa a télen tomboló szeleket és havat. Miel tt a patakok befagytak, és avadak megfogyatkoztak volna, annyi zsákmányt ejtett, amennyit csak tudott, és kiszárította ahúst, hogy elraktározza. A jégbe léket vágva horgászhat is majd, így az élelemnek ki kelletttartania a tavaszi olvadásig.

Page 57: Dan Millman - Szókratész Utazásai

57

A der sebb napokon Szergej felfedezte a környéket, és vadászott vagy csapdázott, detöbbnyire összehúzta magát a barlangjában, mint egy medve, és téli álmot aludt. Amikor kinttombolt a szélvihar, az üregben gubbasztva sz rmebundát varrt magának, valamint egykeszty t, amit sz rpamacsokkal bélelt ki, hogy megóvja a kezét a fagytól. Ugyanígy tettelny tt csizmájával is.

Reggelente általában havat dörzsölt meztelen testére, és tornázott, hogy meg rizze azerejét. Aztán belebújt a prémekbe, és ismét bevackolta magát a barlangba. Hosszú, magányostél volt.

1889 tavasza azonban megérte a várakozást. Az alant elterül mez n egy medvejátszott a bocsaival, egyik este pedig, szürkület el tt, egy árnyékként lopakodó leopárdotlátott, ahogy óvatosan oldalaz a hóborította hegygerincen. Szergej ritkán beszélt hangosan,akkor is csak azért, hogy meggy djön róla, hogy még megvan a hangja, de néha gyakoroltaa madarak hívó füttyögését, és éjszaka együtt üvöltött a farkasokkal.

Így teltek-múltak az évszakok, és elérkezett hegyi remetesége második éve. Ismétbeköszöntött az sz, és egy reggel Szergej hirtelen rádöbbent, mennyire megváltozott mindenkörülötte: nem járt iskolába, nem volt egy közösség tagja, nem volt népe, vallása, de még csakkultúrája sem. Erd lakóvá vált. Amikor megállt inni egy hegyi tavacskánál, és a fodrozódóvízben megpillantotta saját szakállas, napégette arcát, alig ismerte fel magát. Még a szeme ismegváltozott; valahogy mélyebb lett. Tizennyolc éves volt, de az arca egy feln tt férfié - egyhegyi vándoré.

Valaha csak látogató volt a vadonban; most maga is a részévé vált.

EZERNYOLCSZÁZKILENCVENEGY TAVASZÁN, közel három évvel az után,hogy útnak eredt, Szergej éppen egy keskeny szurdokon furakodott át, amelynek függ legesfalai közt alig kétölnyi széles, sz k ösvény vezetett. A felkel nap egyenesen a szemébesütött, ezért hunyorogva, óvatosan lépkedett a még es vízt l csúszós köveken. A szükségélesebbé tette az érzékeit, de nyilvánvalóan mégsem elég élessé: ahogy átpréselte magát egyútjában álló hatalmas sziklán, a túloldalon a legnagyobb medvébe botlott, amit valaha látott.

A medve hátul állt neki, de a fiú jelenlétét megérezve lassan megfordult. Ahogyszemközt találta magát vele. Szergej, amilyen gyorsan csak tudott - hátrálni kezdett, miközbenaz állat beleszimatolt a leveg be, hogy eldöntse, mit tegyen. Most kászálódott ki a télivackából, kipihenten és szörnyen korgó gyomorral, ezért nem az embert látta a fiúban, hanemaz ennivalót.

Szergej azt nem tudta, hogy hím vagy n stény medve fog-e végezni vele, de ahogy azállat két lábra állt, és fölé tornyosult, ez a kérdés jelentéktelennek t nt. Minden egyszempillantás alatt történt: a medve négykézlábra huppant, és Szergej felé rontott, aki lekaptaa hátizsákját, a földre hajította, és felküzdötte magát a legközelebbi sziklafal tetejére. Nem istudta, hogy ilyen gyorsan tud mászni - hogy egyáltalán lehetséges ilyen gyorsan mászni.

A hátizsák elhajításával értékes másodperceket nyert, és fürgesége megmentette azéletét - legalábbis egyel re. A medve mancsaitól éppen csak biztonságos távolságban függött,a puszta sziklafalba kapaszkodva.

A medve felnyúlt, és felé csapott pengeéles karmaival, hajszál híján elérve a fiúreszket csizmáit. Szergej lába annyira remegett, hogy alig bírta tartani magát.

A csalódott medve morogva járkált fel-alá, majd széttépte a hátizsákot. Beleszimatolvaételt keresett, de nem talált, így hát fújtatva elcammogott, és elt nt a keskeny szurdok egyikvégében. Szergej lejjebb mászott egy kicsit, hallgatózott egy darabig, aztán leugrott.Keményen landolt, de gyorsan talpra bukfencezett, ideges pillantást vetve hátrafelé

Page 58: Dan Millman - Szókratész Utazásai

58

megragadta széttépett hátizsákját, benne a késével, ásójával és más létfontosságú értékeivel,és eliszkolt.

Tudta, hogy ha a medve visszatér, könnyedén utoléri. Ez a gondolat olyan lendületetadott neki, hogy rohanvást nekiiramodott a hegyr l levezet küzdelmes ösvénynek, és megsem állt kés délutánig. Akkor leült egy sziklakiszögellés alá, és szemügyre vette szakadthátizsákja és sz rmetakarója maradványait. Két tábortüzet rakott, és leült közéjük, hogyfelmelegedjen. Csak kés bb, amikor újra felidézte a kis híján végzetes találkozást, értette megigazán, milyen közel járt az er szakos halálhoz. Az esemény meger sítette benne - ahogysemmilyen bölcs szó nem lett volna képes -, milyen értékes az élete, és milyen esélyt kínál.

Azon az éjjelen nyugtalanul aludt. Zaklatottan forgolódott. miközben az agyavisszajátszotta szerencsés megmenekülését a medvét l - és két medvét l, majd háromtól, akikálmában emberi ragadozókká változtak, akik a sztyeppét járva falvakat égettek fel, majdmegjelent el tte az Abramovics család kunyhója, és hallotta az ártatlan emberek sikolyát,ahogy a lovasok ostorral és karddal rájuk rontottak...

Ahogy a hajnal dereng fénye megvilágította az Elbrusz hófödte csúcsát, Szergejlement a patakhoz, hogy kitisztítsa a fejét.

Nem sokkal kés bb nekivágott a hosszú útnak északra, le a hegyekb l, át Ukrajnán.Eljött az id , hogy visszatérjen Szentpétervárra, és megkeresse a kincset, ami elvezetheti egyúj világba, ott, a tengeren túl.

Page 59: Dan Millman - Szókratész Utazásai

59

Harmadik rész

MENNY ÉS POKOLKezdett l fogva a szeretet volt a végzetem… és a megváltóm

SZÓKRATÉSZ NAPLÓJÁBÓL.12.

MIKÖZBEN SZERGEJ IVANOV nekivágott a hosszú útnak északra, egy egészenmásfajta ember, lopott lova nyergében ülve, oldalán kozák szablyával, másik utat választott.Gregor Sztakoszt a bölcsek és a megszállottak bizonyossága vezette: eltökélte, hogy vezérlesz bel le. „Egy vezér maga szabja meg a törvényeket” — mondta fennhangon, miközbenképzeletbeli beszédeket gyakorolt, ahogy átlovagolt a délorosz sztyeppén, a doni kozákokhazáján.

A terve egyszer volt: csatlakozik egy kozák csapathoz, majd a vezet jük lesz.Kisfiúként gyakran hallott a zaporozsjei kozákokról - akárcsak a kubáni, tereki és donikozákokról, furfangos harcmodorukról és kivételes képességeikr l, és azt is tudta, hogyszívesen befogadják az idegent, aki bátornak bizonyul a harcban. Megállná a helyét eharcosok között, és végül föléjük emelkedne.

Atamánnak - vezérnek - hívják majd, ahogy a kozákok szólítják a f parancsnokukat.Ezen az ambíción kívül csak egyetlen cél lebegett a szeme el tt: megtisztítani az országot azsidóktól. Gy lölte és megvetette ket, bár maga sem igazán tudja, miért.

Gregor Sztakosz szívében nem volt kétely. Nem félt semmit l, csak a sikolyoktól,amelyek szinte minden éjjel gyötörték. Gy lölt elaludni. Ébren senki nem gy zhette le, amásvilággal szemben azonban védtelen volt. Ott nem tudott félrenézni, és nem tudta kizárni ahalálsikolyokat, az álmában kísért , csapongó, véres képeket. Testi ereje mit sem ért; hiábaharcolt, hogy el zze annak a szörny estének az emlékét, amikor kilencévesen egyszerrevesztette el a szüleit - egy gyilkos szörnyeteg kezét l.

Gregor apja korábban tisztként szolgált a cár hadsere-gében, egy baleset azonbannyomorékká tette, és attól kezdve folyton vodkától b zlött. Az „ezredes" - ahogy Gregor hívta- feleségével és a kis Gregorral egy apró üzlet mögött lakott, a kisinyovi hely rség közelében.

Egy hideg decemberi estén - mint oly sok másikon - Sztakosz ezredes az italtólmogorván dúlt-fúlt a sarokban, és ürügyet keresett, hogy kitölthesse a mérgét, de nem találtsemmit, míg csak Gregor be nem szaladt a havas förgeteg el l, és le nem ült egyenesen a t zmellé, hogy csendben újabb lyukat faragjon a furulyájába. Estéit ez töltötte ki — csendbenfarigcsált a sarokban, hogy ne legyen útban az apjának.

Az ezredes, megriadva az ajtó csapódásától, célpontot talált parázsló dühének. Gregorcsak két dolgot tehetett: kimenekül a hidegbe, és ott vár, amíg az ezredes kid l, vagy marad,és t ri, hogy megint megverjék.

Az ütlegek nem voltak ritkák, és nem is tartottak rövid ideig. Minden alkalommal,amikor az ezredes súlyos öve hurkásra verte Gregor hátát, a fiú anyja rémülten félrenézett, ésmereven maga elé bámulva elmerült a házimunkában, de soha nem fogta le az apja kezét,vagy emelte fel a szavát a fia védelmében.

Az id sebb Sztakosz felállt, és Gregor felé tántorgott, elzárva a menekülés útját.

- Jöjj, a kis f-fattyú! - dadogta akadozó nyelvvel. - Jer csak, ellátom a bajod, te kutyakölke...

- De hát a maga fia vagyok, apám!

Page 60: Dan Millman - Szókratész Utazásai

60

- Aztat csak hiszed! - vicsorított rá részegen az ezredes. Épp ideje, hogy megtudd:akkor vettünk magunkhó', mikó’ apád eladott... kis zsidó kölök... anyád lelépett, vagymeghótt, tudj' isten, melyik...

Az ezredes addig matatott az övcsatjával, amíg sikerült kiszabadítania a nehézrszíjat.

- Most pedig gyüssz, oszt megkapod, ami jár! Kellett a fenének egy átkozott kölök...az asszony aszonta, majd segítesz a házmunkában... koszos zsidó... tudhattam vóna...haszontalan... semmirekell ... tartozó' nekünk, te...

Az ezredes nem tudta befejezni a mondatot. Gregor, amint meghallotta ezeket aszavakat, hogy valójában zsidó, megperdült, meglep könnyedséggel elkapta az övét, éskirántotta az apja kezéb l.

- Hagyjon engem békén! - ordította Gregor, és teljes erejével odacsapott. Aztánmeglátta a vörösen fényl faragókést a kezében, és az apját, ahogy tágra nyílt szemmelhátratántorodik. Az ezredes elesett, és ahogy vaktában megpróbált megkapaszkodni azasztalban, felrúgta a széket, majd feje émelyít , tompa (roppanással nekiver dött az öntöttvaskályhának. A teste elernyedt, és amint ott feküdt mozdulatlanul, a szeme az ürességbe bámult.

Gregor az anyja felé fordult, aki tátott szájjal és elkerekedett szemmel bámult rá:

- Ó, Istenem, Istenem! - jajveszékelte.„Végre rám figyel” - gondolta Gregor, leengedve vörösl kezét, de az asszony ismét

felvisított:- Szörnyeteg! Szörnyeteg! Megölted!

És a szörnyeteg ott volt megint, és Gregor egy pengét látott az asszony hasábamélyedni, és a n felsikoltott, és a hangja pengeként hasított belé, aztán megint villant a kés,és a szörnyeteg addig szurkálta a n t, amíg csak bírta, és a sikolyok nyöszörgéssé nemhalkultak, és az asszony nem mozdult többé.

Gregor egy t zr l álmodott: magasba szök lángokról és füstr l, amint elkeveredik aszállingózó hóval. Szomszédok jöttek, és a romok között rátaláltak a hóban ücsörg fiúra, akiaz egészet álmodta, és magukhoz vették.

.13.

A NYÁR KÖZEPÉRE Szergej kelet fel l megkerülte a Lakhatási Zónát,Oroszországnak azt a Baltikumtól a Fekete-tengerig húzódó területét, amelyet lakhelyüljelöltek ki a zsidók többsége számára. Néhány héten belül Moszkvától nyugatra ért, elhaladvaa város mellett, észak felé tartó útján. Már majdnem betöltötte a tizenkilencet, és hosszúhajával, szakállával nem emlékeztetett többé az ápolt fiatalemberre, aki elmenekült aNyevszkij Katonai Iskolából. Mivel már nem ismerhették fel, kimerészkedett az útra, s tegyszeregyszer még egy paraszt vagy egy kalmár szekerére is felkéredzkedett.

A nyári h ségben bandukolva Szergej megpróbált mindent felidézni, amit a nagyapjamondott neki. Remélte, hogy a Hésel nagyapa térképér l rzött emlékei útbaigazítják, hiszenmár tíz év telt el azóta, hogy a térképet az agyába véste. Tudta, hogy valami értékes vanelásva Szentpétervártól északra... egy tisztáson... a Néva folyó partján... úgy tíz versztáraészakra a Téli Palotától.

1891 kés szeptemberének egy fülledt, nyárias délutánján Szentpétervár végre felt ntSzergej szeme el tt. A városba érve a macskaköves utcákat rótta szarvasb r gúnyában, elny ttcsizmájában - a járókel k közül néhányan nagy ívben kikerülték: el kel , városi népekhez

Page 61: Dan Millman - Szókratész Utazásai

61

voltak szokva, nem vándor erd lakókhoz. Bámuló tekintetük hosszú id óta el ször zavarbahozta Szergejt. Úgy döntött, rendbehozza magát, hogy jobban belesimuljon új környezetébe.

A lovaskocsin utazó embereket és az üzletek el tt szorgoskodó lámpagyújtogatókatlátva a fiú ráébredt, milyen sokáig élt anélkül, hogy fizetnie kellett volna ételért, ruháért vagyszállásért. Egy árva kopejka nem sok, annyi sem volt a zsebében. De ha megtalálja a kincset,talán telik majd egy szobára, forró fürd re és borbélyra - talán többre is.

Nem messze a Teli Palotától lesétált a Névához, és egyre növekv izgalommalészaknak fordult a folyó mentén. Most már tisztán látta maga el tt a térképet: a folyót, ahárom oldalról erd vel körülvett tisztást a part közelében, és az x-szel megjelölt helyet a nagycédrusfa alatt. A fát - jól emlékezett rá - az ükapja ültette, mikor még Hésel nagyapa kisfiúvolt. Ahogy baktatott, Szergej körül lassan besötétedett, ezért megállt, és a város északihatárán, egy erd s ligetben álomra hajtotta a fejét a nyirkos avaron.

Másnap kora reggel Szergej rátalált a mez re, tíz versztára északra a palotától, éskörbenézett. Hiába kutatott a szemével a kincs helyét jelz magányos cédrus után, nem találta- a tisztáson non állt egyetlen fii sem.

Ekkor egy hirtelen fuvallat a nyakán - vagy talán a vadonban szerzett ösztön - arrakésztette, hogy megforduljon. Négy lovast látott a távolban, egy pisztolylövésnyire t le, akikgyorsan közeledtek felé. Lehet, hogy nincs mit l tartani, de amikor lovasok vágtatnak egymagányos ember félé, az ritkán jó jel. Szergejnek nem volt hova menekülnie a nyílt mez n,ezért mély lélegzetet vett, és igyekezett ellazulni. Az agyában azonban keringtek agondolatok: Vajon utána kutatnak? És mi törtem az ösztöneivel? Túlságosan elbizakodottávált?

A lovasok a távolból úgy néztek ki, mint a kozákok: fekete sz rmekucsmát viseltek, aköpenyük verdesett a szélben.

Ahogy közelebb értek, a fiú látta vörös ingüket, buggyos fekete nadrágjukat és feketecsizmájukat. Aztán észrevette az oldalukon lógó szablyát és a vállukon átvetett puskát.

Egy percig azt hitte, rárontanak, de az utolsó pillanatban visszafogták a lovaikat,szétváltak, és körbevették Szergejt, mintha vadásznának, és lenne a préda. A hátán felállt asz r, de er t vett magán, és lassan, egyenletesen lélegzett, nyugalmat er ltetve magára, bár aszíve majd kiugrott a helyéb l. Jól képzett harcos volt, de négy állig felfegyverzett emberellen...

- Adjisten! - mondta, és megpróbált magabiztosnak látszani.- A neved? - szegezte neki a kérdést a lovasok vezet je.

- Szergej… Voronyin - felelte vonakodva a fiú, nem akarván felfedni a vezetéknevét.Ketten a lovasok közül gyanakodva egymásra néztek, de nem firtatták a dolgot.

- A közelben laksz? - kérdezte a vezér.- Nem, uram. Amint láthatod, vándor vagyok, csak azért jöttem, hogy megnézzem

Szentpétervárt - válaszolta Szergej, majd felbátorodva visszakérdezett: - Minden utazótkikérdeztek, aki a városba téved?

- Engedély nélküli zsidókat keresünk, akik erre kószálhatnak - vetette oda foghegyr la vezér, és szúrósan a fiúra nézett, a félelem jelét kutatva. - Nem láttál erre egyet sem, ugye?

- Egy árva lelket sem, uram - húzta ki magát Szergej, ahogy csak tudta, és közben aztlatolgatta, vajon tudnak-e Zakoljev haláláról...

Page 62: Dan Millman - Szókratész Utazásai

62

Némán várta, mi fog történni, amikor a közeli útról kocsizaj ütötte meg a fülüket.Mindnyájan arra fordultak, majd a parancsnok némi hezitálás után úgy döntött, Szergej neméri meg a vesz dséget.

- Gyerünk! - adta ki a parancsot, és a lovasok ehviharzottak.„Kozákok vagy sem, jól lovagolnak és bizonyára a harcban sem ügyetlenek” -

állapította meg magában Szergej. A fegyvereiket elnézve, ha nyakon akarták volna csípni,nem sok esélye lett volna.

AZ INCIDENS nyugtalanítóim Szergejt. Ahogy az a két lovas egymásra nézett...Végül is azonban sikerült kivágnia magát, és most amúgy is sürg sebb dolga volt.

Mivel a mez n nem talált cédrusfát, feljebb bandukolt a Néva partján, majd vissza, háthavéletlenül elment a hely mellett. De nem talált másik tisztást, amire jobban illett volna anagyapja leírása. Biztos volt benne, hogy jól emlékezett a térképre. Ez kellett hogy legyen aza rét, de a fa nélkül hogyan találja meg a kincset?

A szeptemberi délután forró volt, ezért Szergej - remélvén, hogy sikerül kitisztítania azagyát - letette a zsákját, levette a ruháit, és elmerült a h s, tiszta habokban. Néhány percnyifürd zés után kimászott a partra, és leült a sekélyesben, hagyva, hogy a lábait csapkodó enyhehullámverés kimossa a hideg, durva homokszemcséket a lábujjai közül. Ahogy ott ült,elképzelte a nagyapját kisfiúként, ahogy ugyanitt pancsol a folyóban, és úszni tanul...

Kisvártatva felállt, kimosta a ruháit, kiterítette ket száradni, és kifeküdt a naprapihenni. Közben végiggondolta a lehet ségeket. A hely pontosan olyan volt, mint ahogy anagyapja leírta - a hiányzó fától eltekintve. Még mindig hallotta a nagyapja hangját: „...egyapró x a magányos cédrus mellett... ott van eltemetve a ládika, két nagy gyökér között a fatövében, a folyóra néz oldalon..

Miután magára öltötte még nyirkos ruháit, Szergej keresztül-kasul bejárta a tisztást, afa nyomait keresve.

Elsétált mez széléig, ott a rét közepe felé fordult, és letérdelt. Csak ekkor látta meg,hogy a tisztás közepén a talaj enyhén kidudorodik. Visszatért a földhányáshoz, és megtaláltaegy gyökér maradványait - jókora gyökér volt; halottan, elrothadva feküdt közvetlenül azegyenetlen felszín alatt. Szergej szíve gyorsabban kezdett verni.

El vette az ásóját a hátizsákjából, és ásni kezdett, további gyökérmaradványok utánkutatva. Hamarosan megtisztított egy mintegy négy arsin széles kört, és rátalált a szétmállógyökerek mintázatára, amelyek mintha sugárban kifelé tartottak volna egy pontból, kijelölve ahelyet, ahol valaha a fa állt.

A térkép az x-et két gyökér között mutatta, szemben a folyóval. Arra fordult, ésmegállt a fa egykori helyét jelz földkupac folyóra néz oldalán. Ott kijelölt egynégyszögletes területet, és ásni kezdett - el ször sekély, majd egyre mélyebb gödröt vájva,mígnem az ásó egyszer csak valami keménynek ütközött. Ekkor térdre borult, és a kezévelarrébhányta a földet.

Meglátta a ládát, és izgatottan kiszabadította a talaj szoros öleléséb l.

- Nagyapó, megtaláltam! - kiáltotta, mintha Hésel a közelb l figyelné. A láda nagyobbvolt, mint amekkorának elképzelte, és súlyosabb is. A termékeny földön térdelve felfeszítettea láda száját, és egy nagy vászonzsákot talált benne. Vajon a kincs elég lesz ahhoz, hogykifizethesse az utat a tengeren túlra? Vagy talán földet, netán házat is vehet bel le?

Page 63: Dan Millman - Szókratész Utazásai

63

Széthúzta a zsinórt, és a zsák mélyére nyúlva megpróbálta kitalálni, mi lehet benne.Olyan volt a tapintása, mint a fának. Talán egy másik ládika? Kihúzta a tárgyat — és látta,hogy egy órát tart a kezében.

Szergej zsibbadtan meredt az órára, az érzelmek kavarogtak benne. Tulajdonképpenvolt benne logika - Hésel nagyapa heged készít és órásmester volt. A fiú látta rajta, hogykétségkívül szép munka, de igazság szerint valami értékesebbre számított.

Ekkor észrevett még valamit: egy apró erszényt, amit az óra hátához kötöztek.Megérintette, és csilingel hangot hallott - mintha fémdarabok lennének, vagy...

Kinyitotta az erszényt, és öt aranytallért, valamint egy összehajtott papírlapot találtbenne. Izgatottan nyitotta szét, és olvasni kezdte a levelet: „Drága unokámnak, Szókratésznek.Ne feledd, hogy az igazi kincs mindig belül rejt zik." Aláírás is volt alatta: „Szeretnagyapád, Hésel”.

Szergej szeme égni kezdett, és könny csordult ki bel le, ahogy újra elolvasta anagyapja szavait. Talán a hosszú, kimerít úttól - talán mert annyira vágyott rá, hogy ismétlássa a nagyapját. Elképzelte, ahogy Hésel elmosolyodik, amikor az erszénybe rejti az ötcsillogó érmét - egy kisebb vagyont egy fiatalembernek, akinek még soha nem volt egykopejka sem a zsebében.

Szergejnek fogalma sem volt, mi mennyibe kerül, beleértve az utat Amerikába, de úgygondolta, ezek az érmék akár száz rubelt vagy még többet is érhetnek. Miel tt azonbannekivágna az utazásnak, még több pénzt kell gy jtenie. Szergej Ivanov nem fog kolduskéntAmerikába érkezni. Nem: elég pénze lesz, hogy új életet kezdjen. És magával viszi a nagyapjaóráját.

A kabátjába csúsztatta Hésel levelét és az érméket, az órát pedig óvatosan lefektettemaga mellé. Visszatemette a ládát, elegyengette a földet, és ösztönös berögz déssel eltüntettejelenléte minden nyomát. Ez után ismét megcsodálta az órát: a számlapot fed finomüveglapot, a gondosan faragott, simára csiszolt fát. Megfordította, hogy szemügyre vegye akurta ingát és a súlyokat is - és ekkor megakadt a szeme valamin, amit az óra hátlapjábavéstek. Lefújta a fáról a finom porréteget, és bet ket és számokat silabizált ki alatta: egyutcanevet és egy házszámot, minden valószín ség szerint a nagyapja régi m helyét... vagytalán a lakásáét!

Szergej hirtelen vágyat érzett, hogy felkeresse gyerekkori otthonát, de aztán eszébejutott, hogy a megjelenése riadalmat kelthet a háziakban, bárki is lakjon most ott. „Fürd t kellvennem... hajat vágatni... és új ruhát venni az útra...”

A nap nyugaton már kezdett lebukni; a kutatás felemésztette a nap nagyobbik részét.Szergej visszatette az órát a zsákjába, és úgy döntött, még egyszer, utoljára, az erd benéjszakázik.

.14.

A SZEPTEMBERI NAP már er sen t zött, amikor Szergej reggel rubelekre váltottaaz egyik aranytallért, és cip t, sötét pantallót, inget és felölt t vásárolt magának. Új ruháitmagával cipelte a borbélyhoz, majd a fürd házba, és amikor végzett, megállt a tükör el tt,hogy megnézze magát: egy ápolt, jól öltözött, meglep en fiatal férfi simára borotvált arcanézett vissza rá.

Úgy tervezte, valamivel kés bb a délel tt folyamán megérdekl di, mennyibe kerül egyhajóút Amerikába, aztán kivesz egy szobát valahol. El ször azonban meg akarta keresni anagyapja lakását.

Page 64: Dan Millman - Szókratész Utazásai

64

Vállára vette a zsákját, benne pár holmijával, köztük a nagyapja órájával, és mégegyszer megnézte a papírt, amire felírta a címet. Amikor felpillantott, egy jelenést látott, amiegy szempillantás alatt elfeledtette vele, hová is tart: egy fiatal n állt t le alig tíz lépésre azutca túloldalán, egy utcai árussal alkudozva. A mozdulatai olyan élénkek, az arca olyankipirult és bájos volt. hogy úgy t nt, ó az egyetlen színes alak a hirtelen szürkévé fakultvilágban.

Szergej nem igazán foga fél a szavait, csak a hangját hallotta, amit friss kenyér- ésvirágillatként sodort félé a leveg a macskaköves utcán. Az árus hol a homlokát ráncolta, holmosolygott - úgy t nt, a lány kerekedik felül az alkuban. Aztán a lány hát rávetette a fejét, éselnevette magát, és Szergej arra gondolt, még soha nem hallott csodálatosabb zenét ennél ahangnál.

Ahogy meglibbent a kend je alól kikandikáló, az a levelek színét idézgesztenyebarna haja, Szergej egy karcsú, talán vele egykorú fiatal n nagy szemeit, telt ajkátés piros arcát pillantotta meg.

De nem pusztán a külseje vonzotta magához mágnesként a fiú tekintetét. Utazásaisorán látott már szép n ket, de ez más volt: valami zsigeri, szívbe markoló érzés... és valamimás is... a felismerés érzése, mintha már látta volna valahol, mintha ismerte volna korábban,ebben vagy egy másik életében - vagy egy álomban...

Igen! Ez az! Hatalmas er vel tön rá az érzés, hogy már látta ezt a n t és ezt a helyet -álmában. Szergej úgy érezte, a sors vezette ide: találkoznia kellett a lánnyal.

Nem tudta levenni róla a szemét. Amikor a lány befejezte az alkudozást, és tovalibbenta piacon keresztül, Szergej követte. Távolodó alakjától megbabonázva, kis híján elütötte egyarra járó kocsi.

- Ostoba legény! - kiáltott rá az ingerült kocsis, ahogy Szergej félreugrott az útból, aszemét le sem véve a lányról.

A fiú látta, ahogy a lány megáll, megérinti egy rongyos öregember vállát, és egy érmétejt a kezébe. Mondott neki pár szót, aztán továbbment, és átvágott az utca túloldalára. Ahogyszétnézett mindkét irányban, elkapta Szergej tekintetét - a fiú ekkor jött rá, hogy tátott szájjalbámulja.

Vajon szemérmes mosolyt látott az arcán, miel tt elkapta volna a tekintetét? Igen! Ésmegint visszanézett! Talán össze tudja szedni a bátorságát, hogy...

Egy gyermek visítását hallotta a háta mögül, és odakapta a fejét: egy anya vigasztalta akisfiát, aki elesett, és megütötte magát. Az anyja a fejét simogatta, miközben duruzsolt neki,és a fiú fájdalma máris csillapodni kezdett...

Szergej gyorsan visszafordult, a lány után kutatva - de már nem volt sehol.

Rohanni kezdett, és közben jobbra-balra tekintgetett a portékájukat hangosan kínálóárusok kusza forgatagát pásztázva. , aki egy nyulat vagy egy szarvast könnyedénbecserkészett a bozótban, most elveszítette a legcsodálatosabb zsákmányt.

Nyomorúságosan érezte magát, és csak az a remény nyújtott neki vigaszt, hogy a lánymásnap talán visszatér. Tétován álldogált még ott fél órát, hátha a lány újra felbukkan, végülkelletlenül feladta, amikor eszébe jutott, milyen cél is vezette Szentpétervár városába.

Fél órával kés bb felbaktatott egy halványan ismer s ház lépcs jén, és bekopogtatott.Éppen csak annyi ideje maradt, hogy megigazítsa a felölt jét, és hátrasimítsa gondosan nyírthaját, amikor az ajtó kitárult, és egy halottat látott feltámadni poraiból.

Page 65: Dan Millman - Szókratész Utazásai

65

vé dermedve állt, leesett állal. Több mint tíz év telt el, de az asszony mit semváltozott. A n zavart arckifejezéssel meredt vissza rá, és a felismerés halvány árnyéka suhantát rajta... Sára Abramovics állt el tte.

- Én vagyok az - nyögte ki végül a fiú -, Szergej Ivanov. Hésel unok...- Szergej? - kerekedett el az asszony szeme - Tényleg te lennél az?

Összecsapta a kezét, és azonnal berángatta a fiút a lakásba. Szergej félig önkívületben,engedelmesen követte, hiszen az elméje még mindig azt mondta neki, hogy az asszony, azon atíz évvel azel tti éjszakán, elhamvadt a férjével és a gyerekeikkel együtt.

- Abramovics asszony... hogyan tudott...?

- Még most sem hiszem el! - ismételte az asszony. - Amint megérkeztünk ide, üzentemaz iskolának, de azt írták vissza, hogy már nem jársz oda...

- A gyerekek... jól vannak?Az asszony elmosolyodott.

- Kutya bajuk... De ahogy a saját szemeddel is látni fogod, nem gyerekek már. Üljcsak le, Szergej, csinálok egy teát, és mindent elmesélek! - azzal bevezette a reggeli napfényében fürd nappaliba, leültette egy székre az ablak mellé, ami a macskaköves utcáranézett, majd kiment a konyhába.

Szergej megérintette a széket. Valahogy ismer s volt, akárcsak a csiszolt parketta,amelyen - bár nem emlékezett rá - kiskorában játszott. Az asszony kikiáltott neki a konyhábólvékonyka, lágy hangján:

- Ó, Szergej, a nagyapád olyan boldog lenne, ha itt látna!

- És hol van Avrom és Leia? - Szergej igyekezett túlkiabálni a petróleumég n zubogóvíz zaját.

- Már nem használják a régi nevüket... és én sem - válaszolta az asszony, ahogy teávalés aprósüteménnyel a kezében visszatért a konyhából. - Vegyél bel lük! Magam sütöttem

ket tegnap este. El kell mesélned, hogyan találtál...- Abramovics asszony... Sára… kérem - szakította félbe a fiú. - Hogyan... hogyan

lehetséges, hogy ön itt van?- Milyen csinos fiú lettél! - áradozott az asszony, mintha meg sem hallotta volna a

kérdést, aztán a falon függ régi, felhúzós óra felé fordult. - Nézd csak! Már megint megállt!Már sose tudom, mennyi is az id ... Mindenesetre a gyerekek hamarosan hazaérnek. Ó, nemis mondtam még! Avromot most Andreasznak hívják, Leiát Ányának, én pedig... én ValerijaPanova vagyok. Az új nevünket még a nagyapád intézte el, arra az esetre, ha netalán valami...

A hangja elhalkult, és a szeme a távolba révedt.- Sára... Valerija... Mi történt? - kérdezte újra Szergej. - Ön és a gyerekek hogyan

menekültek meg?Valerija Szergej felé fordult, és a szemébe nézett.

- Megmenekülni? - kérdezte. - Honnan tudod, hogy...?Megragadta a fiú kezét, hogy bátorságot öntsön magába.

- És miért kérdezel a gyerekekr l, de Benjáminról nem?Hallva a remegést az asszony hangjában, Szergej óvatosan nekikezdett:

Page 66: Dan Millman - Szókratész Utazásai

66

- 1881 márciusában, majdnem egy évvel az után, hogy nagyapával meglátogattukmagukat - és a cárt meggyilkolták, mindenféle szóbeszéd járta az iskolában a zsidókról.Aggódtam a családjuk miatt, ezért egy éjjel kisurrantam az iskolából, és nekivágtam a hegyiösvénynek.

- Éjnek idején? Hiszen... olyan kicsi voltál!

- Figyelmeztetnem kellett magukat... Ezért megkerestem a kunyhót, de... nem sokkalaz után érkezhettem, hogy... bárcsak gyorsabb lenem volna... annyiszor kívántam... semmisem maradt... csak egy füstölg romhalmaz. De én... én találtam egy testet, amir l úgygondolom - biztos vagyok benne -, hogy a férjéé volt.

Valerija arcából lassan kifutott a vér, és zokogni kezdett.EGY ID UTÁN Valerija összeszedte magát, és elmesélte a saját történetét. Lassan

beszélt, mintha nem tudná, hol kezdje:- Tudod, hogy Benjámin imádta a fákat. Csodálta a hódok ügyességét, ahogy várat

építenek, titkos alagutakkal. Ezért amikor megépítette a kunyhót, is alagutat fúrt alá, apincét l egy rejtett csapóajtóig, vagy húsz szazsenyre az erd ben. Emlékszem, hogykorholtam emiatt az rült terv miatt... Tovább tartott neki kiásni azt az alagutat, mintfelépíteni a házunkat. De az el relátása megmentette az életünket.

Valerija felsóhajtott, és kibámult az ablakon, miel tt folytatta:- A saját életét is megmenthette volna, de visszaszaladt. Sokszor eszembe jut.

Nagyon-nagyon sokszor. Tudhattam volna, hogy visszamegy, és az ajtóban várja ket, nehogymegtalálják az alagutat. Ó, Szergej... olyan gyorsan odaértek - és aztán felgyújtották akunyhót... Nyilván arra számítottak, hogy mindnyájan kirohanunk a házból...

Elfúlt a hangja; az utolsó szavai már alig hallatszottak, aztán egyszerre kibukottbel le:

- Amikor sürgetve beterelt minket a pincébe, és bezárta az ajtót, Benjámin a kezünkbe,vagyis Avrom - Andreasz - kezébe nyomott egy zsákot, benne élelemmel és a papírokkal,amiket a nagyapád szerzett nekünk arra az esetre, ha új néven kellene... Az alagútban le kelletthajolnunk, és vaksötét volt, de gyorsan haladtunk. Benjámin ott jött közvetlenül mögöttem -aztán egyszercsak nem volt sehol. Távolról hallottam a hangját, amit eltompított a föld, ahogyazt kiabálja: „Fussatok! Menjetek Szentpétervárra, amint biztonságos!” Ezek voltak az utolsószavak, amiket a férjem...

Valerija szemei megteltek könnyel, mélyet sóhajtott, majd folytatta:- Egy órát vagy tán többet is vártunk az alagútban. Egyszer lovak patáit éreztem

dobogni felettünk, és az amúgy is fullasztó leveg megtelt szállingózó porral és földdel. Aztáncsend lett. Úgy ültünk ott, mint a vakondok. Éreztük a füstöt, és tudtam, hogy Benjámin nemtér vissza hozzánk.

Fájdalom suhant át az arcán, és már szinte hadart:

- Vissza akartam futni, könyörögni neki, hogy jöjjön velünk. .. Csak a gyerekektartottak vissza. Csak a gyerekek...

Megint elhallgatott, végül hozzátette:- Még napfelkelte el tt kisurrantunk, és nekivágtunk az erd nek. Nappal

meglapultunk, és aludtunk, éjjel útra keltünk, és meg sem álltunk Szentpétervárig.

Page 67: Dan Millman - Szókratész Utazásai

67

Miközben Szergej szemei el tt megjelent Sára, Avrom és Leia, ahogy sok-sokmérföldön át gyalog róják a vadont – el sem tudra képzelni, hogy túlél kiképzés és tapasztalathíján hogyan sikerülhetett nekik -, Valerija folytatta:

- A férjem leleményessége és bátorsága megmentette az életünket, a nagyapád pedigúj életet adott nekünk. Amikor megérkeztünk, össze voltunk törve. Fogalmunk sem volt, hovámehetnénk ezen a lakáson kívül...

- De addigra a nagyapám meghalt...

- Így igaz, de el tte gondoskodott rólunk. Már olyanok voltunk, mint a családja, mireHésel elhozta hozzánk látogatóba a kisunokáját - a kezével végigsimította Szergej haját, ésSzergej egy pillanatra megint kisfiúnak érezte magát.

- A legtöbb zsidót arra kötelezik - folytatta Valerija -, hogy a Lakhatási Zónában éljen,messze délen, ahol mostohák a körülmények, és mindennaposak a pogromok. A férjem nem

rte, hogy mások mondják meg neki, hol éljen, ezért úgy döntött, az erd ben épít nekünkházat. Hésel szerencsésebb volt. A jövedelme lehet vé tette, hogy Szentpéterváron lakjon - asaját lakásában, amit ránk hagyott.

- De miért kellett nevet változtatniuk?Valerija ráébredt, hogy Szergej nem sokat tud a zsidó hagyományokról, ezért

magyarázni kezdett:- A Talmud azt írja, négy dolog változtathatja meg az ember sorsát: a jótétemény, a

szerény imádság, a név megváltoztatása és a tettek megváltoztatása. Miután megtámadtakminket a hegyekben, magunk mögött hagytuk a régi nevünket és a régi életünket. Mostelvegyülünk a többi ember közt. SaemmitéM járunk, ét az Orosz Pravoszláv Egyházattiszteljük. Hésel még keresztleveleket is szerzett nekünk, hogy az álca tökéletes legyen.Andreasz és Ánya is tartja a zsidó hitet, de csak ha magunkban vagyunk. Tisztában vannakvele, micsoda kockázatni vállalt Hésel, és mi pénzbe került... És az apjuk is azt akarta, hogybiztonságban legyenek. A szívünkben maradtunk azok, akik voltunk: Sára, Benjáminfelesége... és Avrom és Leia. De neked az új nevünkön kell hívnod minket, Szergej,mindnyájunk érdekében.

- Szergej bólintott, és megfogadta, hogy így fog tenni, bár eleinte nem lesz könny .

Valerija gondolatai visszatértek a gyerekekhez:- Hésel tanítványa, Mihail, kitanította Andreaszt - most már is heged készít .

Komolyabb, mint az apja volt, de sok mindenben nagyon hasonlít rá. Ánya is jóravaló lánylett, és...

Ekkor kinyílt az ajtó. Szergej felállt, megfordult, és a bejáratban egy kipirult arcú fiatalt pillantott meg, kezében csomagokkal. Szergej lába földbe gyökerezett, és szájtátva

bámulta. Nem hitt a szemének: a lány volt a piacról. volt Ánya, aki sugárzó arccal,szégyenl sen mosolygott rá.

A SZEME zölden ragyogott, mint a smaragd, amit bels t z táplált, és göndör hajaaranylott a napfényben, megkoronázva kedves, nyílt arcát. Abban a pillanatban, ahogy Ányaajka újabb mosolyra húzódott, miközben letette a csomagokat egy asztalkára az el szobában,és kezével félresimított egy kósza hajtincset, Szergej aznap másodszor is szerelembe esett.

Olyan volt, mintha a világból, amelyben élt, hirtelen egy másik, tisztább és boldogabbvilágba repítették volna.

Page 68: Dan Millman - Szókratész Utazásai

68

Az este hátralev része egy álomban telt. Amikor Valerija emlékeztette Ányát, hogySzergej már járt náluk, amikor meg kislány volt, felismerés futott át az arcán, és valami másis megcsillant a szemében: valami titokzatos és megfoghatatlan, ami reménnyel töltötte elSzergej szívét.

Amikor Valerija és a lánya kimentek a konyhába, mintha eltompultak volna a fények,most, hogy a lány nem volt ott. Szergej elszontyolodott, amikor Valerija egyedül tért vissza,és csalódottsága még akkor sem múlt el, amikor az asszony azt mondta neki:

- Remélem, nálunk maradsz egy pár napig, Szergej. A nagyapád így akarta volna, ésén is ezt szeretném. A vendégszobát biztosan kényelmesnek fogod találni...

- Ánya sem bánja, ha itt maradok?Valerija csíp re tette a kezét.

- Legjobb tudomásom szerint nem Ánya parancsol ebben a házban, de biztos vagyokbenne, hogy nem lesz ellene kifogása. A legkevésbé sem.

Amikor Ánya visszatért, mélykék ruhát viselt, ami kiemelte az alakját, így mégbájosabbnak látszott. Szergej tudta, hogy nem illik bámulni, de nem tudta megállni -szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy legalább becsukja a száját. Aztán találkozott aszemük, és néhány percre a világ megsz nt létezni.

Valerija hangja törte meg a varázst:- Szergej, tennél még egy kis fát a t zre, amíg Ányával elkészítjük a vacsorát?

Andreasz bármelyik percben itt lehet, és újra találkozhattok.A n k visszavonultak a konyhába, Szergej pedig vigyázta a tüzet, mígnem nyílt az

ajtó, és belépett Andreasz. Még mindig ugyanaz a sovány, nyurga fiú volt, mintgyerekkorában. Valerija kisietett a konyhából, hogy bemutassa ket egymásnak. Andreaszkomoly arccal, de barátságosan köszöntötte, éppen úgy, ahogy évekkel azel tt.

Vacsoránál apró-csepr dolgokról beszélgettek, de Szergej nemigen tudott figyelni. Atekintete vissza-visszakalandozott Ányára, mohón vágyakozva, hogy újra a szemébenézhessen.

Amikor elmesélte nekik, hogy azt tervezi, kivándorol Amerikába, Szergej minthacsalódást fedezett volna fel a lány arcán. Érzett valamit iránta? Vagy csak udvarias volt?

Aztán Szergejnek eszébe jutott az óra. Elnézést kért, kiment a hátizsákjáért, és azebédl be visszatérve el vette az id mér t. Röviden elmesélte a térkép történetét, amit anagyapja adott neki sok-sok évvel azel tt, és hogy miként lelt rá nemrég a tisztáson elásottórára Szentpétervár mellett.

- Ez volt nagyapám utolsó ajándéka - magyarázta Szergej, átnyújtva az órátValerijának. - Erre véste fel a címet... ide, a hátára. Úgy hiszem, itt a helye, akandallópárkányon...

Valerija elmosolyodott. Továbbadta az órát Andreasznak, aki beállította a mutatóit, asúlyokat és az ingát. Az órainga ütemesen lengeni kezdett. Még az után is, hogy annyi évighevert a földbe temetve, kifogástalanul m ködött, és úgy ketyegett, mint Szergej szíve, ahogya tekintete ismét Ányára tévedt...

- Gyönyör óra - mondta Valerija. - Egyel re jó helye lesz a kandallópárkányon. De atiéd, Szergej. Majd ha magaddal viszed Amerikába, emlékeztetni fog az id re, amit együtttöltöttünk.

Page 69: Dan Millman - Szókratész Utazásai

69

A vendégágyban aznap éjjel alig jött álom Szergej szemére, tudta, hogy Ánya csak párlépésre alszik t le, a folyosó másik végén. Azt kívánta, bárcsak is rá gondolna...

Így is volt.

OTT-TARTÓZKODÁSA ELS NAPJAIBAN Szergej a lakásban szorgoskodott, ésigyekezett hasznossá tenni magát. Ugyanakkor kínosan érezte magát, ahogy látta Andreasztmindennap munkába menni, amíg a ház körül tett-vett. Felajánlotta, hogy fizet az ételért, deezt Valerija nagylelk en visszautasította.

A fiú tudta, hogy minél hamarabb talál munkát, annál hamarabb tud elég pénztfélretenni a négy megmaradt aranytallér mellé ahhoz, hogy végre elutazhasson nyugatra, ésátszelhesse az óceánt. Titkon arról álmodoaott, hogy két jegyet vehet majd - méghozzá nem afedélközre, hanem a drágább másodosztályra.

Így aztán onnantól fogva mindennap járta a várost. Tíz nappal kés bb egy öntödébentalált munkát, a város határán, az Ipari Övezetben. Kovácsoknak segédkezett patkót verni ésjavítani, kocsikerekeket készíteni, vagy díszes vaskapukat és kerítéseket a gazdagok házaihoz.Meger ltet munka volt, de Szergej nem bánta: a vadonban is maga készített mindent, ésmost jólesett neki ismét a kétkezi munka fáradsága.

Esténként, amikor izzadtan és piszkosan hazatért, Valerija vizet melegített neki, ésragaszkodott hozzá, hogy forró fürd t vegyen vacsora el tt. Szergej így is tett, de ahogy régenmegszokta, a végén mindig magára locsolt egy vödör hideg vizet. Most minden korábbináljobban szüksége volt e hideg zuhanyra, mert égette a vágy Ánya után. Mindennapszámtalanszor gondolt rá, és eltökélte, hogy nem utazik el nélküle.

Egy este, vacsora közben, elérkezett élete egyik legfontosabb és legnehezebb pillanata:bejelentette, hogy szíve legh bb vágya, hogy megkérje Ánya kezét, és elfogadja férjéül, úgytervezte, hogy a tisztelet jeleként Valerijához intézi majd a szavait, és Ánya csak néz je lesz abejelentésnek, de amikor eljött a perc, Szergej egyenesen Anyához szólt, miközben az anyjaés a bátyja árgus szemekkel figyelt.

- Semmiben sem vagyok olyan biztos ezen a világon, mint hogy az életemet annakakarom szentelni, hogy boldoggá tegyelek, ha hajtandó vagy hozzám jönni.

Szergejnek fogalma sem volt, honnan jön bel le ez az ékesszólás - és ekkora bátorság.Hiszen vissza is utasíthatják, és akkor bolondot csinált magából. Kétségbeesetten fürkészteÁnya arcát, hogy kitalálja, mire számíthat.

A csendet Valerija törte meg:- Ánya, azt hiszem, dolgod van a konyhában - nem is, inkább a szobádban.

Szergejnek, Andreasznak és nekem fontos dolgokat kell megbeszélnünk.- Édesanyám, biztos vagyok benne, hogy sem a konyhában, sem a szobámban nincs

semmi sürget bb, mint ami itt történik. Maradok - felelte Ánya halkan, de szilárdeltökéltléggel. Azzal Szergej felé fordult, és a fiú látta az arcán a választ, anélkül, hogy a lánybármit mondott volna. Andreasz ugyanakkor nem volt elragadtatva:

- Szergej - kezdte -, azt mondod, meg akarod osztani az életed Ányával. De milyenéletet tudnál biztosítani neki? Milyen kilátásokkal rendelkezel, hogy gondoskodni tudj róla?

Ez volt a legjobb és egyben legrosszabb kérdés, amit csak Andreasz feltehetett.Életében el ször Szergej azt kívánta, bárcsak gazdag ember lenne. Nem tudott azonnal felelnia kérdésre. Azon töprengett, vajon van-e bármi, amit felajánlhat, a szerelmén kívül.

Alaposan megfontolta a válaszát:

Page 70: Dan Millman - Szókratész Utazásai

70

- Megértem az aggodalmaidat, Andreasz. Jelenleg szerény a fizetésem, de kitartóvagyok. Életben tudok maradni egyedül a vadonban. Jó a kézügyességem, gyorsan tanulok, ésnem félek a kemény munkától.

Andreasz úgy válaszolt, mint a ház ura és Ánya bátyja:- Ez mind szép és jó, de még csak néhány hete ismered a húgomat. Több id t kell

együtt töltenetek, hogy jobban megismerjétek egymást.Szergej Andreaszhoz beszélt ugyan, de megint csak Ányát nézte:

- A világon semmi sincs, amire jobban vágynék.Majd Valerijához fordult, és azt mondta:

- Teljes szivemb l szeretem a lányát, és mindent megtennék érte. Az életem árán ismegóvom, ka kell. Erre megesküszöm. Iskolába járok majd, dolgozom reggelt l estig, ésminden lehetséges módon igyekszem fejl dni, hogy Ányának jó életet biztosítsak - fejezte bevégül.

- Akkor is, Szergej...- Andreasz, elég! - vágott közbe Valerija. - Hagyd már enni szegény fiút!

- Anyácska. Szergej már nem kisfiú - szólalt meg Ánya.Szergej ekkor érezte, hogy minden rendben lesz.

Azt azonban nem tudhatta, hogy néhány nappal kés bb talán minden álmaszeneföszlik.

.15.JÓKEDV BESZÉLGETÉSNEK indult vacsora közben, amikor Valerija a jövöre

vonatkozó terveir l kérdezte Szergejt.- Nos - kezdte a fiú mindent megteszek a boldogulásért. Rengeteg lehet ség van

Amerikában...Az ászul körül mindenki mozdulatlanná dermedt.

Andreasz szólalt meg el ször:- Azt mondtad, Amerikában? De én azt hittem...

- Mindnyájan azt hittük - mondta Valerija fagyosan.Szergej Andreaszra bámult, majd Valerijára, és egy szemvillanás alatt megértette. Volt

munkája, kezdett megállapod-ni. Mind azt feltételezték, hogy a terve megváltozón - hogyAnyával továbbra is velük fog lakni, amíg alkalmas helyet nem találnak maguknak aközelben.

Szergej a maga részér l úgy vélte, éppen elégszer beszélt nekik a szándékáról, hogykivándorol, és azt hitte, megértették: Ányával a tengerentúlon kezd majd új életet.

Valerija törte meg a csendet:

- Nem viheted a lányomat a tengeren túlra. Soha nem látnám viszont!- Anyácska - védekezett Szergej -, kérem! Tudom, mennyire szereti Ányát. Tudom,

hogy jobb körülmények között szeretné tudni...- Milyen „jobb körülményekre” gondolsz, odaát, Amerikában? - dohogott az asszony.

Page 71: Dan Millman - Szókratész Utazásai

71

Szergejnek kellett egy perc, hogy összeszedje magát.

- Tudja, hogy itt a zsidóknak sohasem volt könny . A kozákok, a pogromok….- Minket am kell kioktatnod a kozákokról vagy a pogromokról! – csattant fel

Andreasz. - Épp elég bizonyságunk van a zsidógy löletre: apánk üres széke minden napemlékeztet rá! Mi másért játszanánk ezt a színjátékot? Miért látsz „Valeriját", „Ányát”, és„Andreaszt” magad el tt? Ne hivatkozz arra, hogy nehéz id k járnak!

- Bocsáss meg a meggondolatlan szavakért, Andreasz. De be kell látnod, hogy ezek anehézségek csak még inkább okot szolgáltatnak arra, hogy te és Valerija is velünk jöjjetekAmerikába. Vegyétek vissza a neveteket és az örökségeteket! Kezdjetek új életet!Amerikában nyíltan megtarthatjátok a Sábeszt, ott minden család úgy imádkozhat, ahogyakar.

Szergej Valerijához fordult:- Anyácska, én nem akarom Ányát elszakítani magától! Csak jobb életet szeretnék

neki adni! Jöjjenek velünk!Valerija felállt.

- Azt hiszem... most a szobámba megyek gondolkodni. Ánya. kérlek, elmosogatnál...?- azzal sarkon fordult, és kisietett a szobából, de nem tudta elrejteni megkínzott arcát atöbbiek el l.

Ánya ösztönösen követte volna, de megtorpant, tudván, hogy az anyja majd szólítja,ha szüksége lesz rá. Így hát ott maradt Szergejjel és a bátyjával; némán ültek az asztal körül.Szergej meg akart szólalni - hogy áthidalja a köztük nyílt szakadékot, hogy begyógyítsa ezt afrissen ütött sebet de már mindent elmondott, amit elmondhatott.

„Önz vagyok, hogy Ányát kiszakítom az egyetlen családból és otthonból, amit ismer,és elviszem ilyen messzire?” - tépd tt. Ányához fordult, aki lehajtott fejjel a kezeitbámulta, és felemelte a lány állát. Amikor a szemük találkozott, Ánya azt suttogta:

- Szergej... bármi is tönénjen, és bárhová is ménnék veled tartok.Szergej ekkor már tudta, hogy össze fognak házasodni, hogy lesz Ánya férje, és

elmehetnek Amerikába. De hogyan távozhatnának anyai áldás nélkül?Szergej felsóhajtott, és arra gondolt, hogy a szerelem és a család több kihívással jár,

mint a tél a hegyekben. A vadonban a szabályok egyszer ek voltak, az emberi szívhezazonban nem volt térképe.

- Ánya nem fog innen elmenni - figyelmeztette a lányt Andreasz —, ezt te is tudod,Ánya. Halálosan retteg a tengert l. Soha nem fog átkelni az óceánon.

Azután csend szállt le közéjük.Végül Valerija visszatért, és lezárta a további vitát:

- Nem megyek Amerikába - jelentette ki - Orosz földön születtem, és ott is halok meg.Ezen a helyen nyugszik a férjem is, aki...

Elfúlt a hangja, de aztán Ányára nézett, megszorította a kezét, és azt mondta:- Bár nem adom áldásomat erre a frigyre, mert nem adhatom áldásomat arra, hogy

Ánya átkeljen az óceánon... megengedem, hogy így tegyen. Ott a heye, ahol a férje van. Egydolgot azonban kérek mindkett tökt l, ha a szívetekben szeretet van irántam: ne induljatok

Page 72: Dan Millman - Szókratész Utazásai

72

neki azonnal. Adjatok nekem egy kis id t, hogy az immár férjes asszony lányommal lehessek,és jobban megismerjem a v met.

Szergej, megkönnyebbülten, nem utasíthatta vissza Valerija egyetlen kívánságát.Beleegyezett, hogy még maradnak néhány hónapig. Csak ekkor derengett fel egy mosolyValerija arcán. Diadalmas mosoly volt, amit az Ánya lánya boldogságáért érzett vágya csaltaz arcára.

- Hát legyen - mondta Andreasz, és testvérként ölelte meg Szergejt.

Néhány nappal kés bb, ahogy Valerija elmerült az el készületekben, az asszony aztmondta a fiúnak:

- Téged és Anyát Alekszej atyának kell összeadnia a templomban, különben aházasság nem lesz érvényes. Szükség lesz a születési bizonyítványodra, Szergej. Feltételezem,megkereszteltek benneteket abban a katonai iskolában, és még megvannak az iratok. Minélhamarabb meg kell ket keresned...

Az iskola... Szergej agyán sötét emlékek suhantak át, amelyeket annyira szeretettvolna maga mögött hagyni. Mivel az iratait, köztük az anyakönyvi kivonatát is, magáhozvette, amikor elszökött, a bemutatásuk nem ütközött nehézségbe. Valerija kérése azonbanfájdalmasan emlékeztette a fiút, hogy soha nem léphet kapcsolatba az iskolával. Megölte egytársát, és elmenekült - még mindig szökevény b nöz nek számított.

Valerijának sejtése sem volt err l - és nem fogja elmondani neki vagy Andreasznak,de még Ányának sem. Különösen nem Ányának.

EZERNYOLCSZÁZKILENCVENEGY NOVEMBER 6-án, péntek reggel házasodtakössze, egy kis kápolnában, hat héttel azután, hogy Szergej Szentpétervárra érkezett. Havazottazon az szi napon, és minden fehér, gyönyör és csodálatos volt körülöttük. Szergejgyermekkori álma, hogy egy család részévé válik, valóra vált.

A délután folyamán az otthonukban, bens séges keretek között, Valerija, Andreasz ésnéhány közeli zsidó barátjuk jelenlétében, ismét kinyilvánították szerelmüket, és fogadalmattettek a zsidó hagyományok szerint. Nem tarthattak hivatalos ceremóniát, és nem hívhattakrabbit, mert Valerija nem kockáztathatta meg, hogy összehívja a minyan-t - legalább tíz tanút-, amit a Talmund el írt.

Nászajándékként Andreasz és Valerija egy kenyereskocsit adtak nekik, amit Andreaszszépen kifestett, mintha új lenne. A kocsit egy megbízható, kipróbált ló húzta - pazar ajándékkirándulásokhoz.

Amikor a vendégek távoztak, Valerija kiparancsolta az ifjú párt. „Tegyétek meg azels sétátokat férjként és feleségként!” - mondta nekik.

- Ez is valami hagyomány, amir l még nem hallottam? - kérdezte Szergej.

- Úgy bizony! Egy új szokás, amit most vezetünk be! Most pedig kifelé friss leveg tszívni! - parancsolt rájuk az asszony, olyan könnyedén bújva az anyós szerepébe, ahogy a hóhull a felh kb l.

Így hát Szergej és Ánya felkászálódtak, és sétát tettek a zúzmarás hidegben.Szállingózó hópelyhek csillogtak a közeli gázlámpák aranyló fényében, és az éjjeli leveg - azizzó lámpások, a sok-sok kéményb l szállongó füst hóval kevered illata - új világot tártSzergej szeme elé. Mintha el ször látnák Szentpétervárt; Anya, Ánya pedig Szergej szeménkeresztül.

Page 73: Dan Millman - Szókratész Utazásai

73

- Tudod, anyácskának igaza volt - mondta Ánya. - Kizavart minket, hogy friss leveg tszívjunk, és tényleg: észrevetted, mennyire friss ma minden?

Mindketten nevettek. Aztán a lány levette az egyik keszty jét, és arra kérte a fiút,hogy is tegyen így:

- A kezed akarom érezni, Szergej, nem a keszty t. Nem akarom, hogy bármi is közénkálljon...

Szergej ránézett, és azt mondta:

- Menjünk haza. Ideje ágyba bújni.Ánya elmosolyodott és elpirult, de ez a pír nem csak a hidegt l volt.

Felfedezték, hogy amíg kinn sétáltak, Valerija és Andreasz átköltöztették a holmijukatValerija nagyobb hálójába, Valéria dolgait pedig Ánya régi szobájába.

- Ez így helyes - jelentette ki Valerija ellentmondást nem t en, majd jó éjszakátkívánt nekik.

Korábban, a nap folyamán, Andreasz félrevonta Szergejt, és emlékeztette rá, hogy azsidó törvények szerint a férj péntek esténként köteles örömet szerezni a feleségének.

Szergejnek feltett szándékában állt betartani ezt a törvényt az utolsó bet ig - talán mégtovább is.

A NÁSZÉJSZAKÁJUKON Szergej megmutatta Anyának a medált, és elmesélte nekia történetét. Aztán levágott öt tincset a lány gesztenyebarna fürtjeib l, apró fonatba tekerte

ket, és a hajfonatot a szülei fényképe mögé rejtette. „Ez a medál valaha az egyetlen kincsemvolt - mondta Ányának de most már te vagy a kincsem, ezért továbbadom neked." Ez után akarjaiba vette Anyát a hitvesi ágyuk meleg takarója alatt és azt mondta:

- Már akkor férj és feleség lettünk, amikor a szemünk el - sz r találkozott

- Amikor te nyolc éves voltál, én meg öt? - év dött vele Ánya.- Talán már akkor - vagy még ez el tt az élet el tt.

Miután a lány kezded feszültsége feloldódott, teljesen odaadta magát neki. Vágyaiktólelárasztva Szergej és Ánya felfedeztek a szerelem útjait, ahogy együtt háltak minden egyesrákövetkez éjjel, egymás karjaiban kelve-fekve.

Egyik este az ágyban Ánya, a fiú érintését l kacarászva, gyengéden megérintette afehér heget Szergej karján, és azt dorombolta:

- Évek óta nem láttam ilyen boldognak anyácskát.

- Örül, mert hálószobát cseréltünk?- Nem, butuska! Ti, férfiak, olyan együgy ek tudtok lenni! Azért boldog, mert arra

gondol, hogy hamarosan unokája lesz.- Á, értem már... hát akkor mindent meg kell tennünk, hogy még boldogabb legyen... -

mosolygott Szergej, és belecsókolt a lány nyakának hajlatába.Ánya szorosan hozzábújt, és a fülébe lehelte:

- Igen... azt hiszem, most rögtön hozzáláthatnánk...Minden csókkal és öleléssel újra meger sítették a fogadalmukat.

Page 74: Dan Millman - Szókratész Utazásai

74

Az els péntek éjszakát követ en Ánya minden egyes nappal egyre jobban vágyott azölelésére, és ahogy a szerelmesek szokták, maguk között titkos tréfát eszeltek ki, amit csak kértenek: ha Szergej lámpát javított, a nappaliban olvasgatott, vagy borotválkozott, Ánya mögélopózott, és a fülébe susogta:

- Milyen nap van ma, férjecském?

A fiú mindennap ugyanazt mondta:- Szerintem csakis péntek lehet!

A lány pedig felelt neki:- A kedvenc napom... a kedvenc éjszakám!

A következ napokban és éjjeleken, akár a hálószobában voltak, akár a konyhában,akár Szentpétervár utcáin sétáltak a csatornák közön, Szergej a gyerekkoráról meséltÁnyának, és is megosztotta vele addigi életének minden örömét és bánatát. Mindentmegosztonak egymással - majdnem mindent.

A KÖVETKEZ HETEKBEN Szergejt baljós el érzet szállta meg - halvány, akár aköd, de éppen elég ahhoz, hogy árnyékot vessen Szergej boldogságára. Olyan érzés volt, minta csend a vihar el tt. Nyugtalansága leginkább abból eredt, hogy megígérte, hogy egy ideigSzentpéterváron marad. Ha csak rajta múlt volna, Szergej már lefoglalta volna a helyet akövetkez vonatra Hamburgba, és onnan az els hajóra Amerikába. Tiszteletben tartottaValerija kívánságát, de nem halogathatta sokáig az indulást.

Január közepén leült Valerijával, hogy négyszemközt emlékeztesse a szándékára,miszerint indulni akar Amerikába, amint alkalmas az id .

- Hamarosan elég megtakarított pénzem lesz, anyácska. Egy hónap, legfeljebb kett .Készüljön fel rá, hogy hamarosan indulunk.

- Persze, megértem - felelte az asszony -, de minden olyan jól alakul! Mindnyájanolyan boldogok vagyunk, Szergej! Nem kell elhamarkodnod az indulást, a tenger megvár...

A témáról folytatott minden beszélgetésük így ért véget. Valerija mindig talált valamit,amit sürg sen meg kellett javítani, majd megkérte Szergejt, hogy járuljon hozzávalamicskével a költségeikhez, így aztán a megtakarításai egyre lassabban gy ltek. A fiúugyanakkor nem utasíthatta vissza ezeket a kéréseket - végtére is, az asszony fedele alattlakott, és úgy volt helyes, ha kiveszi a részét a költségekb l.

Valerija nehezen tudott megbirkózni a gondolattal, hogy el fognak utazni, és ahogyteltek-múltak a hetek, ez feszültséget keltett a viszonyukban.

Szergej nyugtalansága csak fokozódott, amikor hírek jutottak a fülébe arról, hogydélen kiújultak a zsidók elleni pogromok, és szóbeszéd járta más elszigetelt incidensekr l is.

A lelkét emészt sürget érzés ellenére azonban az élet azonban Szentpéterváronboldog és békés volt. Szergej meggy zte magát, hogy a félelmei eltúlzottak.

.16.

GREGOR SZTAKOSZ minden napnak világos céllal vágott neki; az alantasabbemberek jelentéktelen ügyei és kicsinyes erkölcsi aggályai hidegen hagyták. Szikár volt ésinas, de az értelmeden munkához nem f lt a foga: ha ételre, pénzre vagy jobb lóra voltszüksége, ellopta, sebesülteket vagy halottakat hagyva maga után. Abban a hitben, hogy élet-halál ura, akinek hatalma és jogai vannak a közönséges halandók felett, máris úgy gondolt

Page 75: Dan Millman - Szókratész Utazásai

75

magára, mint atamánra, kozákok vezérére. Hamarosan, gondolta, mások is így tekintenekmajd rá.

Vezettek már népet olyan emberek, mint Gregor Sztakosz ahhoz, hogy az emberb lvezet lehessen, er s és h séges követ kre van szükség, akik szemei, fülei és karjai lehetnek avezérnek. Hamarosan maga köré gy jt majd ilyen embereket. Mindent eltervezett. Azonbanaddig is, Sztakosz figyelt, kérdezett és tanult, de barátokat és jóakarókat nem szerzettmagának.

Egy nap Sztakosz egy kozák településhez érkezett a Don folyó közelében: ez ahely rség rizte a déli határt a martalócokól. Néhány ott töltött nap után összeszólalkozott egyfiúval, aki azt állította, hogy Sztakosz ellopott egy kést. Ezt a rágalmat Sztakosz nemhagyhatta szó nélkül, ezért csúnyán összeverte a fiút, és kis híján kiszúrta az egyik szemét. Akés soha nem került el .

Pár napra rá egy fiatal lány vádolta meg azzal, hogy meger szakolta. Mivel a faluatamánjának lányáról volt szó, Sztakosznak fürgén iszkolnia kellett, hogy alkalmasabb helyettaláljon magának a letelepedésre.

„A jöv ben nagyobb önuralmat kell tanúsítanom" – gondolta, ahogy újonnan szerzettkését tisztogatta.

Amikor Sztakosz elnyargalt, egy nagyjából vele egykorú, hórihorgas férfi követte, akita falubeliek Koroljovnak szólítottak, és akinek hiányzott az egyik karja. Sztakosz márfelfigyelt rá korábban, és kérdez sködött is róla. Mindenki ismerte, de szinte senki sem tudottróla semmit. Koroljov egy fejjel Sztakosz fölé magasodott; tagbaszakadt, de jóvágású fickóvolt - leszámítva a hiányzó bal karját és egy nagy forradást az arca egyik felén, finomarcvonásokkal és apró, közel ül , mélykék szemekkel; hosszú fekete haját hátul összefogvahordta.

„Magának való ember - mondta róla a faluban egy vén kozák. - Már fél éve, hogy ittvan, de nem tudott beilleszkedni." Ez az óriás volt most Sztakosz nyomában. Sztakoszvisszafogta a lovát, és elévágtatott:

- Mit akarsz?- Láttam, hogy megvan a magadhoz való eszed. Méltó útitársak lehetnénk.

- Én senkinek nem vagyok a társa. De nagylelk vezére vagyok azoknak, akik velemtartanak.

- Akkor gy zz le párviadalban, ha tudsz! - mondta Koroljov kihívóan, és leszállt alováról; a hangja különös volt, mint a kígyó sziszegése.

Gregor Sztakosz biccentett, ügyelve rá, hogy növekv izgalmát hideg mosollyalpalástolja:

- Lássuk hát, melyikünk a jobb!Bár ellenfele félelmetesnek t nt, Sztakosz titkos ereje abban rejlett, hogy inkább

elfogadta a fajdalmat vagy a halált, mini a vereséget. Ez a harcias kiállás imponáltKoroljovnak: ahhoz szokott hozzá, hogy ellenfelei harc nélkül nyüszít kutyává változnak,amint föléjük tornyosul ijeszt alakja.

Körözni kezdtek egymás körül, majd egymásnak estek; mindkett igyekezett próbáratenni a másik erejét és kitartását. Koroljov jól harcolt - bámulatosan egy félkarú emberhezképest. S t mi több, gy zött is volna - ahogy mindig -, ha nem követ el egy hatalmas hibát.Alábecsülte Sztakoszt, aki kíméletlenül kihasználta a megingást, földre döntötte Koroljovot,

Page 76: Dan Millman - Szókratész Utazásai

76

és azon nyomban kést rántott. Az óriás gigászi mellkasán térdelve Sztakosz Koroljov arcánakszegezte a kését, és azt mondta:

- Látom, valaki már kidekorálta a csinos arcodat. Szeretnél egy hozzá ill mintát amásik oldalra is? Vagy talán vágjam le a másik karodat is, hogy jobb legyen az egyensúlyod?

- Amit csak akarsz - válaszolta a félkarú óriás -, de én veled fogok tartani, és követlek,amíg a kedvem tartja.

- Helyes. Akkor úgy hagylak, ahogy vagy.

Sztakosz kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a másikat, de Koroljov magától talpraugrott, és felpattant a lova nyergébe. Miközben lovagoltak, beszédbe elegyedtek. Nembizalmas barátokként - eszük ágában sem volt azzá válni -, hanem szövetségesekként.

Ha Sztakosz nyíltan nekiszegezett egy kérdést, Koroljov köntörfalazás nélkülválaszolt: az arcát maga vágta meg még kisfiúként, hogy ne legyen olyan „csinos”, a karjátpedig három éve veszítene el, amikor egyetlen késsel ment neki egy fejszét lóbáló embernek.Miel tt Koroljov végzett vele, a nyavalyás olyan mély vágást ejtett a karján, hogy többésemmi hasznát nem vette volna, nem is beszélve az elfert dés veszélyér l. Így aztán,miután elmetszette ellenfele torkát, fogta a férfi fejszéjét, és befejezte a munkát, aztán acsonkra ráhúzott egy üstöt, hogy lezárja a sebet. Egy ideig lázasan feküdt, de túlélte.

Sztakosz azt is megtudta, hogy Koroljov - hozzá hasonlóan - gyerekfejjel szökött elotthonról. Ennél azonban nem volt hajlandó többet mondani, csak annyit, hogy „gond voltotthon, és utána féltek t lem".

- Kidobtak? - kíváncsiskodott Sztakosz.

Koroljov megrázta a fejét.- Egy reggel felébredtem, és nem voltak sehol...

Megállította a lovát, és mélyen Sztakosz szemébe nézett azokkal a kék szemekkel:- Amit most mondtam neked, azt nem tudhatja meg senki. Hogy világosan értsd: ha

továbbadod, megöllek, hacsak nem végzel velem - de valószín bb, hogy én járok sikerrel.Sztakosz biccentett, majd miután hasonló feltételeket szabott Koroljovnak, is elárult

neki valamit:- Jól bánok azokkal, akik h ségesek hozzám, de nem vagyok gyengéd azokhoz, akik

elárulnak.Egymás szemébe néztek, és amióta csak az eszét tudta, Koroljov most el ször valami

olyasmit érzett, ami hasonlított a félelemhez. Lerázta magáról az érzést, és még egy kikötésttett:

- Ha n kr l van szó, nagyétk vagyok. Úgyhogy ha foglyokat ejtünk...- Nem ejtünk foglyokat.

- Jó, akkor miel tt meghalnak, el bb megkapom a n ket. Áll az alku?Sztakosz készségesen beleegyezett. Koroljové lehetnek a n k. Gregoré lesz a hatalom.

Egyfajta szövetséget kötöttek hát: id vel k ketten új kozák világot teremtenek,amelynek Sztakosz lesz az Atamánja. Az egyívású férfiak pedig úgy gy lnek majd az Atamánés jobbkeze köré, mint legyek a friss trágyára.

.17.

Page 77: Dan Millman - Szókratész Utazásai

77

FEBRUÁR KÖZEPÉN, egy es s reggelen, miel tt kikászálódtak volna az ágyból,Ánya Szergej fülébe súgta:

- Különös hírem van, kedvesem.

- Minden, amit mondasz, különleges nekem.Ánya oldalba bökte a könyökével:

-- De ez még különlegesebb! Figyelsz rám? Tényleg figyelsz?Szergej a lány felé fordult, és közben átsuhant az agyán, hogy a munka után még kell

javítania a konyhai mosogatót:- Mikor nem szoktam?

Ánya a fiú ajkához érintette a mutatóujját:- Új élet növekszik bennem. Érzem, hogy babát várok.

Szergej nem volt benne biztos, hogy jól hallotta. Mintha Ánya épp mos jelentettevolna be, hogy képes szárnyakat növesztem és repülni.

- Babát? - hitetlenkedett. - A mi kisbabánkat?Ánya felnevetett:

- Nem rémlik, hogy mással is csináltam volna kisbabát. Várj csak, haddgondolkozzam...

- Mióta tudod?- Már januárban gyanítottam valamit, de biztos akartam lenni. Bizonyára nem sokkal

az esküv nk után fogantam meg. Talán már az els éjszakán...Még mindig ámulatban, Szergej kinyúlt, hogy megérintse a lány hasát.

- Már érezni, hogy mozog?- Szergej Szergejevics, te olyan okos vagy, és annyira butácska! - nézett az égre Ánya.

- Valószín leg nem nagyobb, mint az öklöd. Még hónapok, mire a fiúcska úgy fog rúgni, mintaz apja!

- A fiúcska...?Ánya tétovázott:

- Igen, azt hiszem, fiú lesz, de...- Akkor pedig az lesz! - jelentette ki Szergej, felvillanyozva a gondolattól, hogy saját

családot alapíthat - Egy szekérderéknyi gyerekünk lesz, és...Hirtelen eszébe jutott Valerija. Gyanakodva tette fel a kérdést:

- Anyácska tudja már?- Hogyisne! Gondolod, hogy bárkinek az orrára kötöm, miel tt neked szóltam volna?

- El kell mondanunk neki! Neki és Andreasznak! A fiúnk Amerikában fogmegszületni!

Anya hozzábújt:- Igen, Amerikában...

Page 78: Dan Millman - Szókratész Utazásai

78

- Minden megtanítok neki, amit csak tudok. Hogy hogyan maradhat életben avadonban...

- Nem korai ez még kicsit? - nevetett fel Ánya. - Még ne tervezzük meg a jöv jét...Hiszen az is lehet, hogy lány lesz!

Szergej szeme tágra nyílt a lehet ségt l:

- Lány? Olyan kecses, mint az anyja? Akkor balett-táncosn lesz bel le!Ánya sóhajtott, és sugárzott a boldogságtól:

- Hát nem csodálatos az élet, Szergej? Négy hónappal ezel tt azt sem tudtad, hogyélek-e, most pedig azt tervezgetjük, hogy a lányunk a Marjinszkij Színház prímabalerinájalesz...

- Ánya - vágott közbe Szergej -, nem a Marjinszkij Színházé. A gyerekünkAmerikában fog feln ni...

- Hogyne, Szergej. Csak nyelvbotlás volt. De van egyáltalán balett Amerikában?

- Gondolom... meg folyó hideg-melegvíz a konyhában, és vécé a házon belül...- Nem kelt többé a sarokra járni a kolonkához vízért? Se leszaladni a lépcs n, ha ránk

jön a szükség? Se a t zön melegíteni a fürd vizet? - kerekedett el Ánya szeme. - Ezönmagában elég, hogy átkeljek a tengeren! Ó, Szergej, ha ez egy álom, soha nem akarokfelébredni!

A fiú olyan óvatosan vette a karjaiba, hogy Ánya felnevetett:

- Jaj, te! Nem fogok eltörni! - azzal hirtelen átölelte, és jól megszorongatta, miel ttkicsússzant volna az ágyból.

Mid n Szergej munkába indult, megegyeztek, hogy nem mondják el Valerijának, csaka vacsoránál, amikor együtt van a család.

Aznap este, amikor Ánya és Valerija behozta az ételt, Szergej csak vigyorgott, mint afakutya, mígnem Andreasz nem bírta tovább, és megkérdezte:

- Mi az? Mire a nagy jókedv?Anya arckifejezését látva Valerija már sejtette, mir l lehet szó, de visszafojtott

lélegzettel várta a meger sítést. Amikor aztán meghallotta a hírt, felpattant a helyéb l, éskiszaladt a konyhába.

Szergej zavarba jön, Ánya pedig gyorsan az anyja után szaladt. Néhány perccel kés bbmosolyogva tért vissza, miközben egy könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkában:

- Nincs semmi baj, csak Anyácska nem akarta, hogy megint sírni lássuk. Mézessüteményt süt, hogy megünnepeljük a hírt.

Amikor beköszöntött a tavasz, Ánya és Szergej esténként sétáltak a friss leveg n,amikor csak Ánya állapota megengedte.

Az els hónapokban gyakoriak voltak a rosszullétek, de az ötödik hónapba érve Ányakivirult, és makkegészségesnek érezte magát. Vasárnaponként hosszabb sétákat tettek, ésközös jöv jüket tervezgették.

Május utolsó vasárnapján, a terhesség hatodik havában, Szergej elvitte Ányát az elskocsikázásukra: a mez t keresték fel, ahol megtalálta a nagyapja óráját. Ahogy körbesétáltáka tisztást a fák árnyékában, Szergej gyakran a lányra pillantott, hogy ellen rizze, jól van-e.

Page 79: Dan Millman - Szókratész Utazásai

79

Szükségtelen volt aggódnia. Ánya a szabadban kelt életre igazán: a madarakra mutogatvaelsorolta a nevüket, és el volt ragadtatva, amikor megpillantott egy zsutát a borjával.

A bokáig éró f hullámzott a lágy nyári szell ben, és elszórva mindenütt vörös, sárgaés lila virágok nyíltak.

- Ez csodaszép! - áradozott Ánya. - Terítsük le itt a pokrócunkat!

A f ben falatoztak, és ritka alkalomként édeskettesben töltötték az egész napot. HaSzergej hirtelen meghalt volna, és a mennyben találja magát, ott sem igazán érezte volnajobban magát, mint Ányával aznap, ott, a tisztáson.

A délutánt csak egy porfelh zavara meg keletr l, ami eszébe juttatta Szergejnek alovasokat, akik kérd re vonták majd egy évvel azel tt. Ezúttal csak a távolban lovagolt el egycsapat; amikor pár perccel kés bb arra pillantott, már nem voltak sehol. A nyugtalanító érzésazonban megmaradt, és Szergej örült, hogy hamarosan maga mögött hagyhatja ezt a földet.

Aznap este, vacsora közben, Szergej bejelentene, hogy elég pénzt gy jtött össze ajegyekre és a kezdeti költségek fedezésére, ezért néhány héten belül útnak indulnak. A sürgetérzésr l, ami hajtotta, nem szólt semmit - nem látta értelmét, hogy az aggodalmait másokraterhelje.

Amikor Ánya kivitte a tányérokat a konyhába, Valerija leült a fiú mellé, megfogta akezét, és halkan így szólt hozzá:

- Szergej, tudod, hogy szeretlek, és mindig jó voltam hozzád.

- Persze, Anyácska, hogyne tudnám!Most, hogy tudta, a fiú sem gondolja másképp, Valerija folytatta:

- Azt is tudod, hogy amilyen a világ, lehet, hogy soha nem látom viszont a lányomat.Megengednéd legalább, hogy lássam az unokámat?

Szergej számított erre a kérésre. „Legközelebb - gondolta - azt fogja kérni, hogymaradjunk a gyerek konfirmálásáig vagy Bar-micvójáig.” Ilyen könnyen nem fogja beadni aderekát.

- Andreasz is megházasodik majd - felelte -, és akkor sok-sok…

- Ki tudhatja azt? - vágott közbe az asszony, túljárva Szergej eszén - Andreasz mégnem is gondol házasságra, pláné nem gyerekekre. Szergej... nem azt kérem, hogy örökremaradjatok - bár megtenném, ha egy cseppnyi esélyt látnék rá, csupán azt, hogy essen megrajtam a szíved, és engedd meg még nekem ezt az egyet. Hadd segítsek az egyetlenlányomnak világra hozni az els gyermekét!

Szergej elfordította a fejet, hogy ne lássa Valerija meggyötört, esdekl arcát, és Ányátpillantotta meg az ajtóban, aki csendben figyelt, és várta, hogy mit válaszol a fiú.

Kétségei ellenére Szergej nem mondhatott mást:

- Jól van, Anyácska. Látni fogja az els unokáját megszületni - De amint Ánya és agyerek állapota engedi, késlekedés nélkül útra kelünk.

Valerija sugárzott a boldogságtól, és megölelte:- Jó ember vagy, Szergej...

- És nagyszer férj... - tette hozzá Ánya..18.

Page 80: Dan Millman - Szókratész Utazásai

80

AMIKOR GREGOR SZTAKOSZ és Koroljov, a félkarú óriás, egy kozák faluba érteka Kaukázus lábánál, mindketten megfontoltan beszéltek és cselekedtek. Lovas harcosokkéntszívesen látták ket egy id re, ha kiveszik a részüket a mindennapi tennivalókból. Így hátmegdolgoztak az ételért és a szállásért, és múlatták az id t az alkalomra várva, hogymegmutathassák képességeiket.

Nem kellett sokáig várniuk. Néhány héttel az érkezésüket követ en kozák harcosoktértek vissza rjáratukról a faluba, és arról számoltak be, hogy abrekek - csecsen útonállók-keltek át a folyón, hogy az orosz oldalon fosztogassanak, és meg is öltek két oroszt. Továbbirajtaütésekre számítva a kozákok óvintézkedésként megkett zték az rséget: minden rrevigyázott egy másik, hogy ha az egyikkel végeznek, a másik riaszthassa a többieket.

Sztakosz meglátta az esélyt, hogy h sként ünnepeljék. A gy zelmeir l szólótörténetekkel már kivívta néhány falubeli fiatal rajongását - ezek egy része igaz volt, a többit aképzeletéb l merítette. A tény, hogy egy félkarú harcos lovagolt az oldalán, csak növelte ahírnevét.

Sztakosz azt mondta ifjú híveinek: Nem hiszem, hogy meg kéne várnunk, amíg ezekaz abrekek átkelnek a Terek folyón. Koroljov és én még ma éjjel rajtaütünk a táborukon.Megkeressük a csecsen nyavalyásokat, és mind egy szálig lekaszaboljuk ket. Szerzünk t lüklovat, fegyvert és csizmákat - no meg némi szuvenírt, talán egy-két fület” - tette hozzá,megrázva el ttük a b rerszényét. Két legény, kalandra és dics ségre éhesen, azonnalajánlkozott, hogy velük megy. Három másik, nem akarván gyávának t nni, követte apéldájukat.

Így történt hát, hogy Gregor Sztakosz és kis csapata csendben megközelítette azellenség táborát az éjszaka leple alatt. Gregor figyelmeztette az embereit, hogy egylövetpisztolyaikból ne pazarolják el a golyót, csak ha feltétlenül szükséges, inkább részesítsékel nyben a kést és a kardot, amivel hatékonyabban lehet némán ölni.

Az abrekek harcedzett férfiak voltak, de álmukban sem gondoltak ilyen vakmermegel csapásra. A hét ifjú harcos álmukban lemészárolta volna ket, ha az egyikük felnem kel pár perccel korábban, hogy könnyítsen magán, és meg nem látja a mozgást abozótban. Épp csak annyi ideje volt, hogy elkurjantsa magát, miel tt figyelmeztet kiáltásátfélbemetszették.

Az abrekek felriadtak, talpra ugrottak, és már nyúltak is a késeik, pisztolyaik éspuskáik után. Látván, hogy a meglepetésszer rajtaütés cs döt mondott, Sztakosz nyílttámadást vezényelt, és kis híján lefejezte az egyik ellenséget a kardjával, miközben a másikkezével pisztolyt rántott, és lövöldözni kezdett. A fiataloknak imponált ez a virtus és Koroljovlátszólagos legy zhetetlensége, és démoni megszállottsággal vetették bele magukat a harcba.

A táborban nyolc férfit találtak, valamint két n t. Sztakosz megölte az egyiket, amikoraz karabélyt fogott az egyik emberére, a másikat azonban Koroljov élve kapta el, és amikorvégzett vele, a n már könyörgött a halálért. Az „Atamán" és szárnysegédje, Koroljov, ígyavatták be a fiatalokat - akiket Gregor ezután „az embereimnek” hívott - az els be a számos újszokás közül, amit meghonosítottak, „az emberei" pedig vakon követték Gregort.

A hét f l álló horda visszatért a faluba a zsákmányolt lovakkal, vért l - többnyire azellenségét l - lucskos zubbonyban. Csak két fiú szenvedett könnyebb sérüléseket; sebeiketbüszkén viselték, mintha kitüntetések lennének.

Gregor Sztakosz ezzel bizonyította bátorságát a harcban, és rátermettségét stratégakéntés vezet ként. Valóban h sként ünnepelték ket - amíg az egyik legény el nem hencegettazzal, hogy mit m veltek a n kkel. Amikor az öregebbek meghallották ezt, és meglátták,

Page 81: Dan Millman - Szókratész Utazásai

81

milyen „szuveníreket” hoztak, a földre köptek - ez keser szájízt hagyott a bátorság ésaljasság eme napja után. Sztakosz elérte hát, hogy az ifjak bálványozzák, az öregek pedigmegvessék, így aztán odébbállt öt fiatal kozákkal - majdani bandája csírájával.

A következ hónapokban a kis csapat az Atamán vezetésével zsidó stételek, kunyhók,tanyák után kezdett kutatni. Egy-két havonta találomra rárontottak valamelyikre, lángokat,hamut és halált hagyva maguk után. Máskor szokványos rjáratot folytattak, mint a többikozák csapat, Oroszország más ellenségeit zve.

Így folytatódott az rjáratok, a táborverés és -bontás, illetve a zsidók véletlenszerlegyilkolásának körforgása. Amikor a kiküldött felderít k visszatértek a táborba, az Atamánkiadta a parancsot: „Tábort bonts! Irány észak!”, azzal felkerekedtek, mint a förgeteg, törve-zúzva, amerre jártak, majd, ahogy minden alkalommal, nyomtalanul felszívódtak.

.19.A JÚNIUS lassan júliusba fordult, és a nyári h ség teljes erejével lecsapott

Szentpétervárra. Szergej meggy zte magát, hogy nyugtalansága természetes egy férjt l ésleend apától. Korábban soha nem ismert még ilyen boldogságot, és nem akarta, hogy bármimegváltozzon. „Hinnem kell benne, hogy minden rendben lesz” - gy zködte magát, és eszébeidézte, amit a nagyapja mondott: „Az élet könyvét nem mi írjuk, hanem az Isten”.

Ezen merengett, miközben a Bibliograficseszkije zapiszki-t olvasta, amely tényeket éspletykákat közölt a déli zsidó településeket ért atrocitásokról. A hírekt l ismét összeszorult agyomra, de emlékeztette magát, hogy már csak néhány hónap, és úton lesz Amerikába acsaládjával. Egy nap talán Valerija és Andreasz is utánuk jön.

Ahogy egyre közeledett a távozásuk napja, a családi összejövetelek szentek éssérthetetlenek lettek. Valerija teljesen kisajátította Ányát; mindig egyedül, kettesben akartlenni vele. Szergej igyekezett a kedvére tenni: Ányával el ttük állt még az egész élet, Valenjaideje a lányával azonban lassan a végéhez közeledett.

Amikor Valerija bejött, és leült mellé, letette az újságot.- Remélem, ízlett a vacsora, Szergej.

- Nagyon finom volt, köszönöm.- Ánya a szobátokban olvasgat. Gondoltam, beszélgethetnénk.

- Örömmel.Az asszony nehezen találta a szavakat, de végül kimondta, mi nyomja a lelkét:

- Az anyaság csodálatos, Szergej, de néha keser is tud lenni... mert minél jobbanszeretünk valakit, annál jobban hiányzik, ha nincs velünk. Amikor Ányával beszélgetek, csakkeresgélem a szavakat, amelyek kifejezhetnék, amit mondani szeretnék neki. Azt szeretném,ha tudná, mennyire szeretem... hogy mennyit jelent nekem... de nem tudhatja, nem értheti meg- amíg az gyereke is fel nem n . Akkor majd megérti... és akkor hiányozni fogok neki.Szörnyen hiányozni, Szergej.

Valerija elsírta magát. Szergej nem tudta, mit tegyen, ezért csak ült mellette némán.Milyen szavak is vigasztalhatnának meg egy anyát, ha eljön a búcsú órája? Az asszonySzergej kezét szorongatva zokogott, majd amikor a könnyei elapadtak, elengedte a fiú kezét,megköszönte neki, hogy meghallgatta, és elindult a szobája felé.

Az utolsó szavakat nem Szergejnek szánta; kimondott gondolat volt csupán:

Page 82: Dan Millman - Szókratész Utazásai

82

- Egy nagymamának az unokája mellett lenne a helye... - suttogta, majd egy sóhajjalelt nt az ajtóban.

Zaklatottsága érthet volt: velük akart tartani, de képtelen volt rá. A gyökereiOroszországhoz kötötték, de tudta, a szíve hamarosan értük kiált a tengeren át.

Bár az unokája érkezését hetekkel kés bbre várták, Valerija napról napra idegesebblett - nem annyira a szülés miatt, hanem mert a gyermek születése azt jelezte, hamarosanbúcsút kell vennie a lányától. Emiatt aztán Szergej és Valerija között némileg enyhült afeszültség: az asszony szerette t, de volt az a férfi, aki messze földre viszi t le a lányát ésaz unokáját.

Az utolsó hetek várakozása azzal telt, hogy Szergej felmondott a munkahelyén,útiterveket készített, b röndöket vásárolt, Ányának pakolni. Közben Valerija igyekezettlefoglalni magát: takarított, és felkészült els unokájasére és távozására.

Hesel nagyapja órája mindedeközben ott ült a kandallópárkányon, és egykedv enjelezte az id múlását.

Július harmadik vasárnapján Ánya megkérte Szergejt, hogy vigye el kirándulni „akedvenc helyükre”, a tisztásra, ahol olyan boldogok voltak, hogy fáradt lábát megáztathassa aNéva h sít habjaiban.

Szergej úgy gondolta, inkább vigyáznia kellene magára, nem ilyen hosszú útra indulniotthonról.

- Nem vagy túl fáradt a zötyköl déshez? - kérdezte.- N még nem volt olyan fáradt, amilyen én vagyok - válaszolta Ánya, de azért

szívesen kocsikáznék egyet a friss leveg n, és eltöltenek egy napot kettesben a férjemmel.Egy órával kés bb Szergej felsegítette Anyát a kocsira. Valerija aggódó arccal adta át

Szergejnek a piknikkosarat.- Még b ven sötétedés el tt visszaérünk - nyugtatta meg Szergej, aztán rántott egyet a

gyepl n, és útnak eredtek.Ahogy a kocsi végighaladt a Nyevszkij sugárút alatt futó csatorna mentén, és északra

fordult, Szergej Anyához fordult:- Anyecska, kedvesem, hiszel a végzetben?

- Én benned hiszek.- Azt tudom - mondta Szergej, és odahajolt a lányhoz, hagy csókot nyomjon a hajára -,

de hiszel-e a sorsban?- Hogyne hinnék, amikor olyan hihetetlen és csodálatos események vezettek hozzám

téged? - nevetett Anya.Egyszer csak megdörgölte a hasát:

- Itt a legújabb csoda.Elvette Szergej egyik kezét a gyepl l, és a tenyerét a kerek pocakjára helyezte:

- Érzed?Szergej el ször semmit nem érzett, de aztán egy tompa rúgás következett, majd még

egy.- Máris edz a kis lurkó - mondta, és határtalanul boldog volt.

Page 83: Dan Millman - Szókratész Utazásai

83

Ahogy elhagyták a város határát, és rátértek az országúrra, elhaladtak egy tanyamellett. Ánya mosolygott, és integetett a gazdának, pedig megemelte a kalapját, hogyüdvözölje ket.

Nem sokkal kés bb megérkeztek a mez höz. Szergej úgy tervezte, hogy a tisztásközepén teríti le a pokrócukat, arra a dombocskára, amelyik alatt rálelt a nagyapja kincsére, dea tikkasztó h ség közelebb zte ket a fákhoz. Ott kipakolták az elemózsiát, majd azárnyékban lustálkodva gyönyörködtek a tájban.

.20.III. SÁNDOR CÁR uralma és az ellenreform id szaka alatt fokozódott a zsidók és a

cigányok elleni er szak. Egyik oldalról a Csernoszotenci, a széls séges nacionalistáksanyargatták ket; a másikról - többek között - Gregor Sztakosz és a bandája.

A nacionalistákkal ellentétben Sztakoszt nem holmi eszmék vezérelték. Az zsidókkal szembeni gy lölete személyes forrásból táplálkozott, tetteinek mozgatórugói pedigrejtve maradtak. A kozákok többségét l eltér en - akik a cár ellenségeivel végeztek ugyan, denem viselkedtek közönséges tolvajként - Sztakosz szenvedélyesen rá akarta tenni a kezétminden érdekes vagy értékes dologra, miel tt rémtettei minden bizonyítékát porig égettevolna.

Nem hagytak tanúkat, akik elárulhatták volna a hollétüket, és megszállottan ügyeltek abiztonságra. Sztakosz és emberei soha nem vágtattak vissza egyenesen a táborukba: körttettek a sziklás terepen, és patakmedrekben gázoltak, így aztán úgy váltak köddé, minthaszellemek lennének. Rajtaütéseikr l mindenfelé ijeszt és zavarbaejt pletykák keringtek.

Néhány év alatt, ahogy a falvakat és városkákat járták, az Atamán nyughatatlan ifjakés harcedzett veteránok seregét vonzotta maga köré. Ilyen-olyan okból számos n iscsatlakozott; néhányan a férjüket, mások a szeret jüket követték. Voltak olyanok is, akikkészségesen kedvére tettek a többi férfinak is, ezért szabályokat kellett felállítani, és betartatnia rendet.

Sztakosz mindeközben felvett egy új szokást: egy-két évente egyszer megkímélte egyzsidó gyermek életét, és a gyermeket átadta az asszonyoknak, hogy jó keresztényt neveljenekbel le. Ezzel aztán, bár gyilkolt és falvakat égetett fel, kivívta magának a „gyermekekmegment je” címet. Végül a horda lassan egy kozák falura kezdett emlékeztetni.

Minden egyes rémtettük újabb, még nagyobb rémtettet szült, míg végül nem volt olyancselekedet, ami elfogadhatatlan lett volna a számukra - elveik szerint a kegyetlenségszükséges, s t erényes volt. A kardok és t zfegyverek mellett fanatikus hittel felfegyverkezve,minden aljas ösztönüknek engedtek.

Átmeneti táboraikban, kunyhóikkal, kemencéikkel, a n kkel és gyerekekkelközönséges falulakóknak t ntek, de a bensejükben barbár, embertelen szív lakozott. Alegy zhetetlenség érzését l egyre inkább megrészegülve, minden törvény és tisztesség föléhelyezték magukat, és ahogy végigviharzottak Oroszországon, a pokol tüzét szabadították azártatlanokra.

Így történt, hogy egy júliusi vasárnap délutánján Gregor Sztakosz az embereivel egybékés tisztásra tévedt.

.21.Szergej Ánya éppen végzett a falatozással, én a lány a fiú vállára hajtotta a fejét a

bágyadt h ségben. A madárcsicsergést hallgatták a nyári szell ben, ami átfújt a fák között,majd át a Néva felett.

Page 84: Dan Millman - Szókratész Utazásai

84

Szergej lepihenni készült Ánya karjaiban, amikor gomolygó porfelh t vett észre atávolban. Felült, és látta, hogy lovasok tartanak feléjük - valószín leg jár röz katonák.

Talán ha azonnal cselekszik, amint megpillantja ket, talán ha engedelmeskedik agyomrot görcsbe rándító baljós érzésnek, elmenekülhettek volna. Csapot-papot otthagyva,feltuszkolhatta volna Anyát a kocsira, és vágtára ostorozhatta volna az öreg lovat. Egy ilyencselekedet azonban feleslegesen megrémítette volna Ányát - hiszen csak néhány lovasról voltszó, akik feléjük ügettek.

A lovasok gyorsan közeledtek, és már túl kés volt menekülni. Ahogy a közelükbeértek, Szergej felismerni vélte az egyik férfit, majd egy másikat is - k voltak azok, akik meg-állították t egy évvel korábban. Félelme n ttön-n tt, amikor a tizennégy lovas közöttmeglátott egy felkarú óriást, aki úgy festett, mint egy mongol harcos.

A vezet jük pár lépésre t lük megállította a lovát. Id sebb volt már, és forradáscsúfította a homlokát, de Szergej rögtön felismerte. Harci ménje nyergében föléjetornyosulva, nem más bámult le Szergejre az emlékezetéb l kitörölhetetlen fagyos mosollyal,mint Dimitrij Zakoljev.

A fiú dermedve állt, szédülten a felismerést l és az egymással hadakozó érzelmekt l:megkönnyebbülést érzett, majd sajnálatot, hogy nem ölte meg Zakóijevet, aztán megszállta afenyeget veszély érzése.

Gyorsan Ányához fordult, aki nem ijedt meg, csak zavartan ült, és kérd n nézett felSzergejre.

- Ismerem - mondta Szergej. - Régi iskolatársak vagyunk.

A szája hirtelen kiszáradt, a hangja üresen kongott. Idegesen nézett vissza Zakoljevre.- Jó, hogy rád találtam, Szergej. Azt hiszem, már találkoztál néhány emberemmel -

mondta Zakoljev a négy lovas felé intve, akikbe belebotlott egy évvel korábban. - Amikor afelderít m jelentést tett egy emberr l - valami Szergej ... Voronyinról, ha jól emlékszem,akire ráillett a személyleírásod, meglehet sen bosszús voltam, hogy nem invitált meg atáborunkba, hogy megünnepeljük a viszontlátás örömét, jól meg akartam büntetni, debiztosított, hogy el kerít téged. Nem okozott csalódást. Éppen ideje volt már, hogy újraösszefussunk, hiszen annyi mesélnivalónk lenne egymásnak, nem igaz, Szergej?

Nem várt választ Szergejt l, hanem folytatta:Sokáig kérdez sködtem utánad, de senki sem hallott Szergejt l, a Jóságosról. Pedig

miután olyan szerencsétlen körülmények között váltunk el, nagyon szerettem volna kett nkközött rendbehozni a dolgokat. De most végre itt vagyunk együtt, te ráadásul a csinosfeleségeddel, aki, úgy látom, gyermeket vár...

Zakoljev hangja olyan barátságos, a modora olyan udvarias volt, hogy egy röpkepillanatra Szergej elhitte, hogy egykori kadéttárs talán megváltozott. De aztán az egyikembere vigyorogni kezdett, majd felröhögött. Szergej karján megfeszültek az izmok, ahogyvisszazuhant a rideg valóságba.

- Nohát. Szergej - korholta Zakoljev -, hová lett a jó modorod? Hát nem mutatsz beminket egymásnak?

Szergej agyában cikáztak a gondolatok, ahogy megpróbálta felmérni a helyzetet. HaZakoljev veszélyes volt, az emberei még inkább - h ebekként égtek a vágytól, hogy vezérükkedvére tegyenek, és feljebb kapaszkodjanak a ranglétrán. A fiúnak nem volt kétsége afel l,hogy jól képzett harcosok. Néhánnyal talán elbánhatna, h sies küzdelemben...

Page 85: Dan Millman - Szókratész Utazásai

85

De ha harcol, Zakoljev mindkett jüket megöli. Talán ha megalázkodik, és bocsánatotkér, csak leköpik, és jól helybenhagyják… De mi lesz Anyával?

Erre gondolni sem mert.

Szergej kétségbeesetten kereste a megfelel szavakat vagy tetteket, amelyek legalább afelesége és a gyermeke életét megmenthetik. Amíg ezen járt az esze, Ánya feltápászkodott.Szergej gyorsan lenyúlt, hogy segítsen neki, a lány pedig mellé állt, és megfogta a kezét. Akeze hideg volt. és remegett. si indulat szálta meg Szergejt. Fékezd a dühödet! - intettemagát Szergej - Használd ki, de ne most... még ne...”

- Azt kérdeztem, hogy bemutatsz-e végre az asszonyodnak - ismételte meg Zakoljevtürelmetlenül.

- Dimitrij - kezdte Szergej, a szerencsében bízva -, em lékszel. amikor a teútmutatásoddal túlél túrán vettünk részt? Hogy miként segítettük egymást...?

- Mindenre emlékszem - szakította fölbe Zakoljev.

Most, hogy élve el került, Szergej tudta, hogy Zakoljev csak erre a napra várt.Bizonyára felkészült mindenre, amit Szergej mondhat vagy tehet, minden kétségbeesettmenekülési kísérletre. A kellemes meglepetést azonban, amit Ánya okozott, nem láthattael re.

- Úgy fordulok hozzád, mint kozákhoz és tisztességes emberhez - szedte össze Szergeja bátorságát. - Engedd elmenni a feleségemet. Szavamat adom, hogy...

Zakoljev unottan felemelte a kezét, hogy csendre intse Szergejt - Aztán, mintha pusztakíváncsiságból - a régi szép id kön merengve tenné, udvariasan megkérdezte:

- Az a régi medálod... megvan még?- Én... én odaadtam valakinek - felelte Szergej. - Ajándékba.

Ánya öntudatlanul a nyakához nyúlt.- Hát persze - d lt hátra elégedetten Zakoljev, aztán a fejével Ánya felé intve

odavakkantott a fekete varkocsú félkarú óriásnak: - Koroljov!Az irdatlan ember leszállt a nyeregb l, és lassan Ánya felé indult. A b ze megcsapta

Szergej orrát: nem csupán izzadság, hanem egy felajzott férfi ocsmány szaga volt.- Vissza! - rikoltotta Szergej a felesége és a gigászi alak közé lépve. - Hívd vissza a

harci kutyád, Zakoljev!Koroljov megtorpant. A vezér fejével intett az embereinek; hatan rögtön lepattantak a

nyeregb l, és körülvették Szergejt, aki védelmez n állt Ánya el tt.- Mit akartok? - kérdezte Szergej.

- Az egyikük meg kell, hogy motozzon - mondta Zakoljev.- És a többiek?

- Arra az esetre, ha ostobaságra ragadtatnád magad.Szergej úgy dönt tt, nem tanúsít ellenállást. Eddig senki sem sérült meg, s t,

fenyeget zésre sem került sor. „Talán még van esély" - gondolta Szergej, de tudta, elég egyszikra, hogy meggyulladjon a kanóc.

Amikor a bomba felrobbant, és mind a hatan rávetették magukat, hogy lefogják, azóriás megragadta Ánya csuklóját, és elrántotta Szergej mell l.

Page 86: Dan Millman - Szókratész Utazásai

86

Szergej hirtelen lendülettel másodpercek alatt harcképtelenné tett két támadót: azegyiket a légcsövére mért ütéssel, a másikat egy térdrúgással. Mindketten hátrazuhantak; azels fulladozott, a másik képleten volt lábra állni. A többiek négyen azonban elkapták a karját,a lábait és a nyakát, teljes tsúlyukkal ránehezedve leteperték, és az arcát a földbe nyomvamegbénították.

Szergej rögtön elernyedt, mintha feladta volna. Ha kivárja, amíg ellankad a figyelmük,meglepheti ket... De túl sokan voltak. Sikerült felemelnie a fejét, és kiköpni a vért és aföldet, hogy tehetetlenül rjöngve nézze, mi következik.

Zakoljev ismét biccentett, Koroljov pedig elengedte Ánya csukló jár, az áldozatáralecsapó kígyó gyorsaságával letépte a medált a lány nyakából, majd ugyanazzal a mozdulattalhátranyújtotta Zakoljevnek. Ányának elakadt a lélegzete, és a nyakához kapott, ahol vöröscsík jelent meg ugyanott, ahová csupán percekkel korábban Szergej csókot nyomott. Mostmár rettegett - a férje életéért, a sajátjáért, de mindenekfelett a gyermekéért.

Nem tudta levenni a szemét Szergejr l. Ha azt képzeli, hogy nincs ott senki más rajtukkívül, talán elt nnek mindahányan. Kétségbeesetten kutatott a férje szemében egy halványreménysugár után, de nem talált egyet sem.

- Köszönöm, Szergej, hogy ennyi évig meg rizted nekem a medálomat - szólalt megZakoljev. - Méghozzá egy ilyen finom nyakon.

Megszimatolta a medált.

- Óó, érzem az illatát... Milyen csodálatos...Néhányan felnevettek. Szergej agyát pedig elöntötte a vörös köd. Megszerezted a

medált - hörögte hason fekve -, most már a tied… És azt teszel velem, amit akarsz.- Így van - felelte Zakoljev halotti mosolyával.

- Akkor engedd el a feleségemet - neki semmi köze az ügyünkhöz. Küzdjünk megegymással, ha azt akarod... de az Isten szerelmére, Dimitrij, valaha bajtársak voltunk...

- Fárasztasz - ásított Zakoljev, mintha unatkozna -, mindig is fárasztottál, jó Szergej.Anyához fordult:

A mi Szergejünk az ágyban is olyan jó? - kérdezte. - Mondja el tte, hogy „kérem", avégén pedig, hogy „köszönöm"?

Zakoljev emberei csaholtak, mint a kutyák, amikor a gazdájuk ételmaradékot tetteléjük. A vezér úgy játszott Szergejjel, mint macska az egérrel.

Koroljov keményen megmarkolta Ánya csuklóját. A lány remegni kezdett, de Szergejmoccanni sem tudott, hogy a segítségére siessen. Érezte, mit l retteg Ánya, hiszen szívét-lelkét jól ismerte. Gyermekként alig menekült meg a kozákoktól, és Szergejnek megszakadt aszíve, ahogy a lány bátor arcán pillantva egyeden könyörgést látott a szemében: „Óvd meg eztaz életet, amit a szivem alatt hordok!”

Szergej azonban tehetetlenül feküdt, jelentéktelen bábuként Zakoljev játékában.

Miközben az egyik bándin átkutatta a zsebeit, a többiek figyelme ellankadt. Csak egypillanatra, de ez elég volt Szergejnek. Könyökét felrántva eltörte a kutakodó állkapcsát, majdsikerült a hátára feldúlnia, és ágyékon rúgnia egy másik gazfickót, mid n a többiek megintrávetették magukat, olyan megsemmisít er vel, hogy kipréselték bel le a szuszt. Ismétlegy rték, és arccal lefelé a földhöz szögezték.

Page 87: Dan Millman - Szókratész Utazásai

87

- Látod, Szergej, nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom - d lt el re a nyergébenZakoljev. - Vezér lettem.

- Látom, mi lett bel led! - köpte ki a vért és port Szergej.

- Te viszont az maradtál, aki mindig is voltál. Puhány kisfiú, aki a szülei kegyét keresi- a szüleiét, akiket sosem látott.

Zakoljev felpattintotta a medált.- Hát itt van a szent emlék anyuci és apuci. Mindig is tetszett ez a családi fénykép.

Olyan megható - merengett hangosan, miközben az apró arcmásokat nézte.A tekintete visszatért Szergejre:

- És te elloptad t lem.Szergejnek felkavarodott a gyomra. Abban a pillanatban tudta, hogy a szerencse

cserbenhagyta ket, az imáikra nem érkezik válasz, és bármit is vár rá itt a Földön, már csakkétségbeesett tettekre futja az erejéb l.

Zakoljev Ánya félé fordult, és méregetni kezdte. Szergej ismét szabadulni próbált aszorításból.

- Ez a csecsebecse már semmit nem jelent nekem - babrált a medállal Zakoljev. - Egycsókért talán vissza is adom a csinos kis nejednek.

Anya szeme, mint egy zgidáé, rémülten tágra nyílt, és ismét Szergejre pillantott. Mégmost is hitt benne, hogy a fiú kieszel valamit, és lesz annyi ereje, hogy megmentse ket.Hiába fogta le Szergejt egy csapat ember, még mindig élt benne egy halvány reménysugár. Deaztán Zakoljev megszólalt:

- Most, hogy jobban belegondolok, ha már ennyit fáradoztam a medálomért, azthiszem, többet is megér egy csóknál.

Hatalmában kéjelegve, és tudván, hogy Ánya Szergej gyenge pontja, Zakoljev alányhoz intézte a szavait, de közben egyenesen Szergej szemébe nézett:

- Drágaságom, olyan meleg van, miért nem dobod le a ruhácskádat, hogy e derékférfiak gyönyörködhessenek benned....

Azzal ismét Koroljov felé bólintott. Az óriás satuként szorító marka elengedte Ányacsuklóját, és hirtelen mozdulattal leltépte a blúzát. A lány a rémülett l k vé dermedten állt,igyekezvén eltakarni magát, és védelmezni a méhében növekv gyermeket.

Szergej emberfeletti er vel kiszabadította magát az öt ember szorításából.

- Fuss, Anya! Fuss! - üvöltötte, miközben eltörte még egy gazfickó bordáit. AztánZakoljev megmaradt csatlósai, vezérük és az óriás kivételével, lavinaként rárontottak, éssúlyukkal ismét maguk alá temették, eltörve az orrát és az arccsontját, ahogy a fejétbelenyomták a kavicsos földbe.

Szergej nem érzett fájdalmat, csak az elsöpr vágyat, hogy megvédje az Ányecskáját, és a szégyent teljes tehetetlensége felett. Minden tudását, ravaszságát és erejétösszeszedte, de hiába.

- Tartsátok! - parancsolta Zakoljev kurtán.

Egy kéz ragadta meg Szergej haját, és felemelte a fejét a földr l, hogy lássa, amintKoroljov durván megmarkolja Ánya melleit. Ánya az arcába köpött, és most már anyaként

rjöngve küzdött: rúgott, harapott - majd a körmeit Koroljov szemébe mélyesztette.

Page 88: Dan Millman - Szókratész Utazásai

88

Az arcát elönt vért l felb szülve Koroljov Ánya nyaka köré fonta a karját,megragadta az állát, és megrántotta. Émelyít hang hallatszott, ahogy a lány nyaka elroppant.Ánya ott halt meg, pár lépésre Szergejt l.

Szergej nem érezte többé a testét. Felette lebegett, és mintha lassított felvételt nézne,úgy bámulta, ahogy Koroljov félrelöki Ányát, mint egy rongybabát, és a lány mozdulatlanulfekszik a földön, üveges szemekkel meredve a sápadt kék égre. Kábult agya képtelen voltelhinni, amit a szeme látott. Ez nem lehet igaz: csak alszik, és ez egy rossz álom.

A rémálom azonban még nem ért véget. Zakoljev összeráncolt szemöldökkel leszállt alováról, és Koroljovhoz sétált. Kivont karddal közeledett az ember leié, aki az imént ölte megSzergej feleségét.

- Koroljov! - mondta neki éles hangon - Most már tényleg meg kéne tanulnod fékeznimagad! Elrontottál egy becses pillanatot, amit szerettem volna sokáig nyújtani!

Az óriás bölcsen hallgatón, elkotródott az útjából, és újra nyeregbe szállva várta azAtamán parancsát.

- Nos, még nincs minden veszve.

Szergej elborzadva nézte, hogy Zakoljev letérdel Ánya teste melle, és a kardjávalszinte gyengéden felnyitja a lány hasát. Ez után benyúlt a méhébe, kihúzta a csecsem t, ésfejjel lefelé lógatva feltartotta. A köldökzsinór, ami még mindig az anyjához kötötte, ottlengedezett alatta.

Zakoljev mogorván megrázta a fejét, amikor meglátta - Szergejjel és a többiekkelegyütt -, hogy a szablya túl mélyet vágott: a gyermek halott volt.

A tönkretett diadal miatt utálkozva, Zakoljev Szergejre nézett, és azt mondta:- Fiú volt.

Azzal a halott gyermeket Ánya teste mellé ejtette.Szergej felüvöltött, hogy elfojtsa a fajdalmat, amit képtelen volt elviselni. Feldagadt

szeme sarkából megpillantott egy pisztolyt, amint a feje felé lendül, aztán minden elsötétült.MIUTÁN MAGÁHOZ VETT EGY EMLÉKTÁRGYAT, ahogy szokta, Zakoljev

ismét nyeregbe pattant. Koroljov ekkor ismét leszállt a lováról, el húzta a kését az oldalánfityeg hüvelyéb l, és odament az eszméletlen Szergej Ivanovhoz.

- Hagyd - parancsolta Zakoljev. - Azt akarom, hogy éljen. Hogy emlékezzen.- Életre szóló ellenséget szereztél - aki most már az én ellenségem is - vetette ellene

Koroljov. - Egy ember, akinek nem maradt vesztenivalója, veszélyes lehet. Bölcsebb lennevégezni vele, miel tt visszaadja a kölcsönt.

- Puhány fickó, és ostoba. Nem jelent veszélyt senkire - felelte Zakoljev élesen,tudatában annak, hogy az emberei figyelemmel kísérik ezt a beszélgetést. - Elég kárt okoztálmára. Hagyd békén!

Ez nem kérés volt, és az Atamán nem szerette ismételni magát. Soha.

Koroljov habozott, de nem túl sokáig. Megvonta a vállát, visszakapaszkodott a lovanyergébe, aztán azt kérdezte:

- Atamán! A fickó miért szólított Dimitríj Zakoljevnek?- Ezt a nevet vettem fel fiatalkoromban - válaszolt a vezér, majd hogy minden embere

hallja, azok is, akik sántikáltak, vagy akiket a lovukra kellett segíteni, hangosan azt kiáltotta:

Page 89: Dan Millman - Szókratész Utazásai

89

- Ett l a naptól fogva Gregor Sztakosz halott! Soha többé nem akarom hallani ezt anevet! Ennek a napnak az emlékére a nevem immár Dimitrij Zakoljev - de nektek továbbra iscsak Atamán! H ségetek jeléül emeljétek fel a kardotokat!

Mindenki kivonta a kardját, és az égre emelte. Pillanatnyi habozás után Koroljov is ígytett.

Zakoljev és az emberei megfordították a ménjeiket, és elvágtattak a tisztásról.Koroljov még egy pillantást veten Szergej Ivanovra, aki mozdulatlanul feküdt arccal a földön,majd is megfordult, és a többiek után eredt.

SZERGEJ IVANOV egy hirtelen leveg vétellel magához tért: mintha egy másikéletben találta volna magát, egy pokoli valóságban, amelyet dögev madarak vijjogása töltöttmeg. Talpra ugrott, és mint aki eszét vesztette, ordítva és hadonászva töltötte ki dühét aszárnyas hárpiákon, akik a felesége és a gyermeke maradványait szaggatták. Véres fejelüktetett, de kényszerítette magát, hogy lenézzen. Az agya azonban képtelen volt felfogni,amit látott: a csontokról lecsüng b rfoszlányokat az apró kézen, amely egy viaszszer alakkeble felé nyúlt, aki felnyitott hasfallal feküdt a napon.

Miután családja maradványait a pokrócba csavarta, Szergej sírt próbált ásni nekik. Akezével kaparta a földet, amíg a körmei le nem törtek, és vérezni nem kezdtek, de a nyárinaptól kiszikkadt talaj nem adta meg magát. Nem tudta megmenteni ket, és most eltemetnisem tudja, öklével tehetetlenül egy k re sújtott, és révületben nézte, ahogy az ujjaifelrepednek.

Örömmel a családja mellé feküdt volna a békés földbe, de még kötelességei voltakezen a világon: fel kell kutatnia Zakoljevet és azt a Koroljov nev állatot, végeznie kell velük,majd - ha még mindig életben van - el kell mondania Ánya bátyjának és édesanyjának, hogymi történt.

A bensejében nem volt más, csak kongó üresség. Nem félt többé: nem ölhetik meg azt,aki a másvilágról jött. Csak egy sötét alagutat látott maga el tt; így botladozott el a folyóhoz,ahol hányt. Amikor a fodrozódó víztükör fsmét kisimult, egy idegen arcát látta benne, akisemmit nem jelentett neki: egy puhány, gyáva, ostoba alakét.

Élete szerelme, Ánya, felolvasztotta múltja jegét, és szerétére melegével szívét áradófolyóvá változtatta. Most azonban ismét csontig fagyott, és reszketve, céltalanul támolygottegy árnyékvilágban.

Újra éles fájdalom hasított a koponyájába, és sápadt fények kezdtek viliódzni a szemeel tt. Szergej térdre bukott, és imádkozott, hogy felejthessen, hogy vége legyen aszenvedésnek, de könyörgése süket fülekre talált. Tudta, hogy a felesége és a gyermeke halott,és mindaz a jóság és tisztaság, ami volt a világban, meghalt velük együtt. Számára többé nemlétezett Isten, nem volt igazság, és nem volt fény.

A fejébe ismét belehasított a fájdalom: a horizont megbillent, és Szergej összerogyott.

SÖTÉTSÉGBEN ÉBREDT, és a lüktet fájdalom visszatért. Puha ágyban találtamagát: ledobta magáról a takarót, hogy felkeljen, de a lába nem engedelmeskedett neki, ésfelborított egy asztalt, ahogy elesett. Egy id sebb asszony sietett el , és visszasegítette azágyba.

- Pihenned kell - mondta. - Kés bb majd beszélgetünk, ha akarod.- A feleségem... a kisfiam... egy pokrócba csavarva...- Csitt, kedves, ne beszélj! A férjem tisztességgel eltemette ket, ahol rájuk talált.

Most pedig aludj!

Page 90: Dan Millman - Szókratész Utazásai

90

Amikor Szergej ismét felébredt, még mindig sötét volt. Horkolást hallott nem messzele, miközben remeg lábakkal megpróbált talpra állni, majd fájdalmasan visszaereszkedett

az ágy szélére. Egy démon suttogott a fülébe:

- Ha te nem lennél, Ánya még mindig élne.Nem tagadhatta meg ezt az igazságot, és nem tudta sem elviselni a fájdalmat, sem

véget vetni neki. Túl könny lett volna. Az volt a büntetése, hogy élete hátralev részébenezzel a tudatul éljen. Sokszor meghal még, mire csatlakozhat a szeretteihez odafenn. Még lekell vadásznia a gonosztev ket, és a szemébe kell néznie egy anyának.

Szergej újra felállt, még mindig remegve, és észrevette, hogy a ruhái tisztán,összehajtva hevernek egy széken az ágya mellett. Az arcizmai összerándultak, és megrázta afejét. Kötést érzett az ujjain; a kezét megmosták, és borogatást tettek rá. Csendesenfelöltözött, reszket kezébe fogta a cip jét, és az ajtóhoz botorkált. A hajnal el tti sötétségbencsak körvonalakat látott, de a bejáratnál kitapogatott egy asztalt, rajta papírral és tollal. Apapírra firkantott néhány szót: „Köszönök mindent. Soha nem felejtem el a kedvességüket.”

Mire felkelt a nap, Szergej visszatért a tisztásra; a sírhant el tt térdelt, amely alatt acsaládja nyugodott. Szeretetr l és fájdalomról beszélt nekik - de amikor a bocsánatukért akartesedezni, a szavak a torkában rekedtek. Megvetette magát, amiért életben maradt, és acsaládja sírjánál megesküdött, hogy megbosszulja a halálukat.

Kezdetben nem volt nehéz követni a nyomokat. Olyan gyorsan ment, ahogy csaktudón, de az els napon - és részben még az els éjjel is - sántikált. Betört orra, kilazult fogaiés feldagadt arca folyamatosan fájtak, de nem bánta, mert ez ébren tartotta. Az erejét azonbanvissza kellett nyernie, ezért keresett egy botot magának, és kihegyezte egy kövön, hogyfelnyársalhasson egy halat valamelyik patakból. Fogott is egyet, és menet közben, nyersenbefalta. Miközben tovább botorkált, a szemével folyamatosan a talajt fürkészte, pata-nyomokután kutatva. Másnap madártojásokra bukkant, és gyümölcsöket szedett. T zet nem rakott,pihenni keveset pihent, étvágyat nem érzett. Kényszerítette magát, hogy egyen, csak azért,hogy tovább tudjon menni.

Nappal és éjszaka összefolyt el tte, mintha csak álombéli árnyjátékot látna. Ahogyegyre csak zte magát el re, a nyo-mokat és a letaposott fold térképét követve, Szergej azapjára gondolt, és végre megértette, mi késztethet valakit arra, hogy halálra igya magát.

Akárcsak az apja, ö is egyetlen napon veszítette el a feleségét és a fiát. Szergejcsaládját azonban nem Isten ragadu el, hanem torz lelk gonosztev k. Azzal, hogy elvették azéletüket, Zakoljev és emberei megszakították Szergej vérvonalát. Mert nem lesz másikasszonya - ebben olyan biztos volt, mint abban, hogy a gyilkosok az kezét l fognakmeghalni Nem érte be azzal, hogy megbüntessék ket, és nem volt, amivel vezekelhettekvolna. Nem b nbánatot követelt, hanem a fejüket. Attól a naptól fogva csak azért élt, hogy khalállal lakoljanak.

A HARMADIK NAP reggelén zuhogni kezdett. Csupán egy hirtelen felh szakadásvolt, de az es elmosta a nyomokat. Talált még néhány letört ágat, de aztán semmit.Nyomukat vesztette. Amikor erre rájött, földre roskadt - nem maradt benne elég er semahhoz, hogy továbbmenjen, sem ahhoz, hogy visszaforduljon.

Aztán eszébe jutott Valerija, és arra gondolt, az asszony talán már bele is rült azaggódásba. Teljesítenie kellett rettegett kötelességét.

Amikor visszatért Szentpétervárra, semmi másra nem tudott gondolni, csak az el tteálló szörny feladatra. Gondolataiba mélyedve észre sem verte a tájat; csak azért nézett fel né-

Page 91: Dan Millman - Szókratész Utazásai

91

ha-néha, hogy tájékozódjon. Amikor megállt, hogy igyon egy tavacskából, a víz tükréb l egyfeldagadt, maszatos arc nézeti vissza rá. De valami mást is látott: a haja teljesen meg szült.

Néhány órával kés bb felt ntek a város tornyai, és Szergej visszatért az él k világába.

SZERGEJ NÉMÁN BÁMULT FEL a lakásuk ablakára, és felidézte a percet, amikormegkérte Ánya kezét. Fájdalmas sóhaj hagyta el az ajkát, aztán ólomléptekkel megindult alépcs n felfelé, és az ajtóhoz érve bekopogott. Szapora lépteket hallott, majd Valerijaegyszerre dühös és megkönnyebbült hangját:

- Jaj, Istenem, hát hol a csudában...Ahogy az asszony meglátta Szergejt egyedül az ajtóban, elakadt a szava. Valerija arca

hamuszürke volt, szül haja zilált, és sótét karikák látszottak kivörösödött szemei alatt, deSzergejt még nála is kevésbé lehetett felismerni. Törött arccsontjával, feldagadt orrával ésszájával, kifejezéstelen szemeivel és hófehér hajával olyan volt, mintha saját öregkori arcánakgroteszk maszkja lenne.

Valerija azonban felismerte, ki van a maszk mögött, és rémülten pillantott át Szergejválla felett, a lépcs t fürkészve:

- Ánya hol van?Szergej némán állt. Képtelen volt megszólalni.

- Szergej, hol van Ánya? - ismételte meg az asszony, és a hangja rekedt suttogásbafúlt. Aztán Szergej szemébe nézett, és a szíve megértette, miel tt eljutott volna az agyáig:Ánya nem jön haza. Már soha nem jön haza.

Szergej elkapta, ahogy ájultan összecsuklott, és gyengéden lefektette a kanapéra.

Amikor kinyitotta a szemét, Valerija egy szempillantás alatt felült:- Mondd el, mi történd - parancsolta vontatott hangon.

Szergej csak ennyit tudott kinyögni:- A tisztáson ránk támadt egy csapat gonosztev . Engem legy rtek, és eszméletlenre

vertek. Anyát megölték. Követtem ket, hogy megbosszuljam a halálát, de elvesztettem anyomukat...

Valerija nem akart hinni neki - inkább hitte volna, hogy a fiú megháborodott, vagykegyetlenségb l mond neki ilyen szörny hazugságokat. Így aztán Szergej némán ült mellette,amíg az igazság az asszony szívéig nem hatolt: olyan volt, mintha látná megöregedni, majdmeghalni.

Valerija végül megszólalt; a hangja olyan fáradt volt, hogy alig hallatszott:- Hat nap... és hat éjszaka... teljes bizonytalanságban. El ször attól féltem, hogy

elszöktetek... kés bb imádkoztam, hogy így legyen... Gy zködtem magam, hogy csakis err llehet szó, de tudtam, hogy Ánya soha...

Nem kellett kimondania. Szergej tudta, hogy arra gondol: könyörgött nekik, hogymaradjanak Szentpéterváron, hogy láthassa az unokáját, önz szeretete miatt egész életébenönmagát fogja vádolni.

Szergej lelki szemei él tt megjelent Ánya bátyja, aki most is keményen dolgozott, amunkájába merülve próbálván elterelni a gondolatait, miközben mindvégig azén imádkozott,hogy a húga épen és egészségesen térjen haza.

Valerija mély leveg t vett, és összeszedte minden erejét, hogy feltehesse a kérdést:

Page 92: Dan Millman - Szókratész Utazásai

92

- Legalább eltemened a lányomat?

Szergej lassan bólintott:- Ánya... a tisztáson...

Kinyúlt, hogy megfogja Valerija kezét, de az asszony elhúzódott, majd kimondtaazokat a szavakat, amelyekt l Szergej a legjobban rettegett - a kérdést, amit is vagy százszorfeltett magának:

- Hogy lehet. hogy élsz, amikor Ánya halott?

Szergej nem tudott erre telelni, ezért Valerija nekiszegezett egy újabb kérdést:- Itt, ebben a szobában esküdtél meg, hogy az életed árán is megvéded. Nem így volt?

Mindketten tudták a választ.- Anyácska, én... - kezdte Szergej, kétségbeesetten kutatva a megbocsátás jelét az

asszony szemében.De Valerija mereven állt, és csak annyit mondott:

- Hagytad, hogy megöljék. Gyáva vagy, és nem vagy a fiam többé. Most pedig hagydel a házam.

Szergej lassan felállt, majd a hálószobájukba ment, hogy elhozza a holmiját. Mégegyszer, utoljára, Ánya párnájára pillantott, és megérintette a hálóingét, amely takarosanösszehajtva várta, hogy Ánya hazatérjen. Az arcához emelte, és belélegezte az illatát. Képekjelentek meg el tte - közös boldogságuk pillanatai. A fájdalom olyan mérhetetlen volt, hogy alábai összecsuklottak, és Szergej a földre roskadt.

Összeszedte magát, feltápászkodott, fogta a hátizsákját, a kését, az ásóját, párruhadarabot, és úgy ment el, ahogy jött: magányos vándorként, akinek nincsen családja.

Miután Szergej becsukta maga mögött az ajtót, Valerija az ajtónak támaszkodott, éskiszáradt szemekkel bámult a semmibe. Szinte nem is lélegzett, amíg rá nem ébredt, hogyAndreasz hamarosan hazaér, és el kell neki mondania, mi történt. Ekkor görcsösleveg vétellel fájdalmas jajszó tört fel bel le, és megállíthatatlanul zokogni kezdett.

Kés bb, mint egy alvajáró, felállt, és járkálni kezdett a nappaliban. Karját maga köréfonta, és egész testében resz-ketett, a lakás pedig ugyanolyan sivárnak és fagyosnak t nt, minta teste. A kandalló felé fordult, és újra fájdalmas zokogás szakadt fel bel le, ahogy végreelfogadta a kérlelhetetlen valóságot, hogy soha többé nem látja a lányát.

Valerija öklével a kandallópárkányt verte tehetetlenségében, és az óra, amely addig ottpihent békésen, az ütések erejét l a földre zuhant. Az asszony látta, ahogy eld l, és ke-resztülbucskázik a párkány szélén - az óra, amelyet Hésel Rabinowitz készített, abból a fából,amit Benjámin keze munkált meg...

Az óra sarka a padlónak csapódott, majd, mintha valaki egy akkordot ütne le egyelhangolt zongorán, az óra egy dördüléssel széttört. Szilánkjai drágakövekként gurultak szét,de Valerija csak hamut és port látott, miel tt ájultan a nappali padlójára rogyott volna.

Most, hogy már nem volt több feladata, Szergej visszatért a tisztásra, ahol a feleségeés a gyermeke feküdt eltemetve, és felkészült a halálra. Végiggondolta, hogy lesz: nemhagyja, hogy a vére beszennyezze a földet, amelyben Ánya nyugszik - csak lefekszik a sírjamellé, az éhség és a szomjúság pedig majd bevégzik a dolgot.

Page 93: Dan Millman - Szókratész Utazásai

93

Eltelt egy nap, majd kett , majd három... aztán abbahagyta a számolást. Az éhségrégen elmúlt. Kiszáradt szája szerény penitencia, halála nyomorúságos ár volt egy olyanadósságért, amelyet soha nem tud megfizetni.

Nem akart többé felkelni.Gondolatok, hangok és érzelmek kavarogtak az agyában, ahogy ott feküdt, álomszer

önkívületben. Rég tovat nt na-pok véletlenszer képei keveredtek azzal, ami lehetett volna:az apja, ahogy magában lerészegedik egy elsötétített szobá-ban... a nagyapja, ahogy elt nik atávolban... Anya, ahogy szoptatja a fiúkat… a gyerekeik, ahogy egy parkban játszanakAmerikában...

Aztán titokzatos képek bukkantak el az agya sötét, ismeretlen tartományaiból.Kharónt látta, a holtak révészét, mogorva öregembert, aki a bánat folyója, az Akherón partjánvárt rá, hogy átvigye a Sztüxhöz, amelyen hajózva tovább merülhet, le az alvilág mélyére.Szergejnél azonban nem volt pénz, amit a révésznek adhatott volna, így arra kárhoztatott,hogy a ködben bolyongjon a holtak folyót között.

Szergej látta maga el tt a folyót, ahonnan nincs visszaút. Ahogy ott állt mezítelenül apartján, a fekete habokba bámulva, és csak a hold és a csillagok tükröz dtek vissza afodrozódó felszínen. Aztán arra gondolt, hogy ez nem is álom, hogy a teste valahogyfeltámadt holtából, és most egy kiszögell sziklán áll a Néva partján. El rehajolt,elrugaszkodott, és zuhanni kezdett a hold és a csillagok felé...

A vizet érés sokkja felriasztotta a szivét, amely most hevesen verni kezdett. Levegután kapott, majd mélyen a vízbe kortyolt, és a víznek különös, gyógyító ereje volt. Minthamegbocsátást nyert volna, az önmarcangolás démona ki zetett bel le, és visszafordult aholtak ösvényér l.

Szergej úgy mászott ki a partra, mint az els teremtmény, amely évmilliókkal azel ttelhagyta a tengert. Ázottan, újjászületve a langymeleg nyári éjben, Alekszej, a kozák hangjáthallotta a fejében: „Egy férfi kétszer mérettetik meg - el ször életében, másodszor halálában."Szergej élete semmivé foszlott, a halála azonban még számíthat valamit. Akkor úgy döntött,hogy nem hajítja el az életét - Ánya bátran küzdött, ezért sem tehet másként.

„Hogy lehet, hogy te élsz?” - kérdezte t le Valerija, és akkor nem tudott felelni, demost már tudta, hogy okkal maradt életben. Ahogy ott állt meztelenül a csillagos ég alatt, mártisztán látta a célt, ami visszavezette ót az alvilágból az él k birodalmába.

Megjelent dötte a nagyapja arca, majd a szüleié, és szeretetük emléke egy pillanatrabékével töltötte el. A pillanat azonban elmúlt - az emlékek önmagukban nem fogják tudniéletben tartani. Csak egyetlen embernek állt ez hatalmában: Dimitríj Zakoljevnek.

Szergej visszagondolt önhitt próbálkozására, amikor azzal áltatta magát, hogylevadássza a gyilkosokat. Hogyan képzelhette, hogy sikerrel jár? Az isteni gondviselésbenbízott, vagy abban, hogy hirtelen emberfeletti er szállja meg? Kiképzése arra felkészítette,hogyan küzdjön meg egy vagy legfeljebb két-három gyakorlatlan támadóval - de nem egyegész csapatnyi tapasztalt harcossal. Meghalni könny volt; de most élni kellett, hogy elérjevégs célját. Úgy megedzi testét-lelkét, mint még senki emberfia, elvisel bármilyenmegpróbáltatást, és olyan er re és ügyességre tesz szert, hogy amikor legközelebbszembeszáll velük, készen fog állni rá.

Egy embert még egy sötét cél is képes életben tartani.Azon az éjszakán, amikor megszállta a harcos szelleme, vált Szergej Szergejevics

Ivanov az apja fiává. Kitisztult fejjel, türelmes eltökéltséggel hitte, hogy id vel elég er s lesz

Page 94: Dan Millman - Szókratész Utazásai

94

ahhoz, hogy véghezvigye a célját. Elhatározta, hogy felkutatja azokat, akik segíthetnek nekifelkészülni. Aztán, ha már készen áll, megkeresi Zakoljevet és Koroljovot - és pokolra küldi

ket.

Page 95: Dan Millman - Szókratész Utazásai

95

Negyedik rész

A HARCOS ÚTJANem mindig hittem,

hogy er fakadhat egy összetört szívból,vagy hogy az isteni ösvény meglátható a tragédiában.

De most már hiszem.MAX CLELAND

.23.

EZERNYOLCSZÁZKILENCVENKETT NYARÁN, huszadik születésnapjáhozközeledve, Szergej Ivanov útnak indult, hogy legy zhetetlen harcossá váljon.

Ahogy dél felé gyalogolt, Alekszej, a kozák alakját látta maga el tt, ahogy fel-alájárkál a minden szaván mohón csüng kadétok el tt, és tisztán hallotta hangját, amint arraemlékezteti ket: „Egy bölcs katona soha nem próbál tompa fejszével kivágni egy fát, és nemrohan felkészületlenül a csatába. Ha le akarod gy zni az ellenfeled, ismerned kell t. Ahhozpedig, hogy kiismerd az ellenfeledet, el ször magadat kell megismerned. Szembe kell nézned adémonaiddal, miel tt megütközhetnél másokkal a harcmez n.”

Az utóbbi id ben Szergej szoros ismeretségbe került a démonaival. Még mindignehezére esett, hogy pár percnél tovább összpontosítson egy feladatra; a közelmúltban átéltszörny ségek újra és újra kísérteni kezdték. Megkínzott elméjének és meggyötört testénekmeg kellett gyógyulnia, miel tt komolyan nekikezdhet a felkészülésnek.

Így hát visszatért a vadonba, ahol rálelt egy csendesen csordogáló patakra, és tábortütött mellette. Aztán csapdákat állított, horgászott és vadászott. A zubogó csermelyek tisztavizét itta, és ismét felvette a szokást, hogy minden reggel hideg zuhanyt vesz. Esténkéntcsendesen merengett, és a tábort z lángjaiba bámult.

Eleinte kiálltak a bordái, de ahogy teltek-múltak a hetek, a nyárutó érettgyümölcsökkel egészítette ki egyszer , tápláló étrendjét. Nyújtani kezdett, visszafogottan, deszigorú rendszerességgel, és er sít gyakorlatokat végzett, hogy megedzze has- és hátizmait,a lábát és a karját. Kezdetben arra támaszkodott, amit az iskolában tanult, de id vel egyreinkább az ösztöneire bízta magát, és új módokat eszelt ki, hogy próbára tegye az izmait. Azélet megteremti, amire szüksége van - emlékeztette nugát, eszébe idézve a kozák szavait.

Az erd és a dombok számtalan lehet séget kínáltak ereje növelésére. Gyalogolt, majdfutott, hegynek felfelé, és árral szemben úszott a derékig ér vízben. A lassú, egyenletesfutással megtett távot fokozatosan növelte, tíz mérföldre, majd még tovább, egyre nehezebb,dombokkal, sziklákkal, csúszós kövekkel tarkitott terepen, és hagyta, hogy lendülete id lid re hirtelen kirobbanó vágtára ösztökélje.

Minden nap azt képzelte, hogy a gigászi Koroljovval küzd, aztán Zakoljevvel, majdkét csatlósukkal... hárommal... majd néggyel. Kísértetekkel harcolt, árnyékokat csépelt,lebukott, arrébb hemperedve kitért az ütéseik el l a végletekig csiszolva a tanultmozdulatokat. Addig küzdött, amíg el nem borította a verejték - tíz percet, húszat, harmincatvagy többet miközben képzeletében ellenségei fák és kövek mögül ugrottak el , mindenféleharci alakzatba fejl dtek, és minden elképzelhet fegyverrel támadtak. Minden alkalommalfelmérte, hogyan vághat vissza - és felülkerekedett mindahányukon.

Képzeletben persze könny volt megtenni. De ha majd eljön az id , nem percek,hanem egy szemvillanás alatt kell véget vetnie minden párharcnak. Ahhoz, hogy legy zze

Page 96: Dan Millman - Szókratész Utazásai

96

ezeket a hitszeg kozákokat, fel kell kutatnia a legjobb kozák harcosokat, és tanulnia kelllük.

Október középén Szergej készen állt, hogy útnak induljon délre.

GYALOG TETTE MEG az utat - konokul menetelt, futott, árnyakkal küzdött. Mindenalkalmat megragadott, hogy növelje az állóképességét és tovább er sítse magát, ahogy délnektartott a Don partját követve.

Amikor feltámadtak a decemberi szelek, és egyre s bben kezdett esni a hó, Szergejráébredt, hogy szüksége lenne egy lóra. Ha valóban kozákoktól szeretne tanulni, nyeregbenkell megérkeznie. Ezen kívül, egy hátassal messzebbre jutna rövidebb id alatt, márpedig nemvesztegethette az idejét.

Hátizsákjában, a többi holmija közt, még ott volt az erszény a három megmaradtaranytallérral és a munkával keresett majdnem kétszáz rubellel. Ebb l nyugodtan vehetettmagának egy er s, kitartó lovat, és még maradt is volna pénze a kés bbi szükségleteire. Ha azember megtanulta, hogyan boldoguljon pénz nélkül - emlékeztette magát -, néhány rubelsokáig kitan. Ami nem is ártott, mert még hosszú út állt el tte. Szergejnek hirtelen eszébejutott, hogy hagynia kellett volna némi pénzt Valerijának - de akkor és ott képtelen volt tisztafejjel gondolkodni, és az asszony amúgy sem fogadta volna el.

Szergej minden tanyánál, ami mellett elhaladt, érdekl dött, hogy van-e eladó lovuk,így néhány nappal kés bb alkut is kötött egy gazdával, aki a három aranytallérért és mégötven rubelért cserébe hajlandó volt megválni egy szívósnak t mént l, pokróccal,nyereggel, gyepl vel-zablával együtt.

Jut eszembe, kissé szeszélyes; ekét-kocsit nem bírja - jegyezte még meg a gazda,amikor egymás tenyerébe csaptak.

Mint kiderült, a lónak nem volt ínyére az sem, hogy lovast cipeljen a hátán, de Szergejfiatal korában eleget megtanult a lovakról ahhoz, hogy megértesse magát az állattal. Némificánkolás és makrancoskodás után a mén lecsendesedett. Szergej Dikarnak, „forrófej nek"nevezte el.

Ahogy teltek-múltak a hetek, szoros kötelék alakult ki és lovasa közt. A lómegérezhette, hogy Szergej tudja, értelmes lénnyel van dolga, nem puszta vagyontárggyal,mint a zsákja, a kardja vagy a ruhái, amelyeket egy közeli városkában vett. Egyezségrejutottak: a ló elt ri a hátán Szergejt, pedig gondoskodik a ló szükségleteir l.

A TÉL elviselhet bb volt a lova nyergében ülve, ahol kozák zubbonyba és burkába -hosszú gyapjúbundába - tekerve igyekezett védeni magát a süvít szélt l, ami néha szintekitépte a nyeregb l. Dikar egykedv en állta a viharos szelet, és ha a ló képes volt rá, akkor alovasa sem tehetett másként.

Az út dél felé több hónapig tartott. Nem sokkal a tavaszi hóolvadás el tt Szergej egyaprócska településhez ért a Don partján, amely ránézésre egyszer falunak t nt ugyan, de csaka legrudatlanabb banditák merészkedtek volna az ott lakó férfiak és n k, a világlegfélelmetesebb harcosai közé.

Kéményfüst keveredett a szállingózó hóval az égen, ahogy Szergej beporoszkált afaluba, és elhaladt a ritkás nyír- és feny liget fái között elszórt nyírfakunyhók sora el tt. Atisztás, amelyen a település állt, úgy háromszáz lépésre terült el a folyótól, elég magasanahhoz, hogy átvészeljen egy áradást, ha a Don kiöntene. A közeli liget zord id benszélfogóként szolgált, de fedezéket nem nyújtott annak, aki ártó szándékkal közelített. A

Page 97: Dan Millman - Szókratész Utazásai

97

házak között fiúcskák kerget ztek, az egyik kunyhó el tt pedig egy subába burkolódzóaggastyán üldögéli a székében, és pipázott.

A háta mögött felhangzó patadübörgés hangjára Szergej megfordult, és egy lovastpillantott meg, aki felzárkózott mellé, amíg a lovaik fej-fej mellett nem lépdeltek. Szergej egypillantással felmérte a férfit, aki hagyományos kozák öltözetet viselt: szattyánb r csizmát,csevjakit, övvel összefogott, hosszú ujjú fekete kabátot, cserkeszkát, és a mellén keresztbeátvetett tölténytárat. Burkája, amely takaróként, sátorként és fejfed ként egyaránt védte a téliszelekt l és az éget nyári naptól, gondosan összehajtva takarta a nyergét. Az oldalán kardlógott, a vállán átvetve karabély.

Újabb lovasok zárkóztak fel szorosan mögéjük, a kunyhók ajtajában pedig tenyeres-talpas asszonyok t ntek fel, hogy köszöntsék ket. Néhány fiatalasszony, kozák szokásszerint, a hátán cipelte a csecsem jét, hogy a keze szabad legyen, ha harcra kerülne sor.

A Szergej mellett üget kozák - a fiúnál talán tíz évvel id sebb, er s testfelépítés ,sz ke, gubancos sörény férfi - üdvözlésképpen felé biccentett. Ahogy Szergej végigmérte,érezte, hogy jó barát és veszélyes ellenség is válhat bel le.

- Átutazóba’, vagy menedéket keres ’ idegen? - kérdezte a kozák, helyi tájszólásszerint elharapva a szavak végét.

- Tanulni jönem.- Tanulni? Mit? - hökkent meg a férfi.

- Harcolni - felelte Szergej.A kozák felnevetett, aztán széles mosollyal a mögöttük lovagló társai felé fordult, akik

elég közel voltak ahhoz, hogy hallják a társalgást.- No, akkor jó helyre jötté’! - mondta vidáman.

- És a legjobb emberh ’! - toldotta hozzá az egyik társa.A kozák bemutatkozott: úgy hívták, Leonyid Anatoljevics Csikalenko. Mivel a

harcosok ki voltak éhezve némi könnyed szórakozásra, még aznap rendeztek egy tusát apajtában. Az összecsapás viszonylag sz k körben zajlott; a néz k baráti fogadásokat kötöttekegymással. Az els mérk zést Szergej elvesztette, a másodikat viszont megnyerte, amivelsikerült meglepnie Leonyidot és a néz ket, és kivívnia a tiszteletüket. Harmadszorra nembírtak egymással: Leonyid fürge volt, gyakorlott és agyafúrt, de Szergej elszánt és kitartótestedzésének meglett a jutalma. Ez az összecsapás - ami az els igazi ellenfél ellen vívottküzdelem volt azóta, hogy Zakoljev emberei csúnyán legy rték - lökést adott azönbizalmának. Rosszabbra számított.

Szergej gratulált ellenfelének, és szintén bevallotta, hogy a kozák volt az egyiklegnehezebb ellenfél, akivel valaha dolga akadt, és nagyon sokat tanult a küzdelemb l.

Amikor elváltak útjaik, és szívélyes búcsút intettek egymásnak, Szergejt szinte szívenütötte a gondolat, hogy vannak még jó emberek a világon. Egy röpke pillanatra másra semvágyott, mint hogy itt maradjon még egy ideig ebben a békés faluban, és ezek között azemberek között éljen. De a pillanat gyorsan elszállt - az útja másfelé vezetett, és bármilyenjó lett volna maradni, nem halogathatta az indulást.

Szergejnek hasonló élményben volt része a következ és az azt követ kozák falubanis. Minden gy zelme fényes bizonyítéka volt annak, hogy micsoda er re, gyorsaságra ésügyességre tett szert azokban a hónapokban, amikor az árnyaival harcolt, de végül rá kellettjönnie: ahhoz, hogy legy zze Zakoljevet és a kozákjait, ennél többre lesz szükség. Egy

Page 98: Dan Millman - Szókratész Utazásai

98

barátságos mérk zést egyetlen ellenfél ellen nem mérhetett ahhoz a halálig tartóküzdelemhez, amelyben többen rontanak majd rá. Szergejnek egy olyan kiképz re voltszüksége, mint Alekszej, aki nem csak a közönséges emberek, hanem a többi kozák közül ismessze kimagaslott.

Eszébe jutott a beszélgetés, amit Leonyid Csikalenkóval és néhány társával folytatottvacsora után, a kályhában pattogó fa mellett. Leonyid azt mondta:

- Hallottam egy kardforgatóró', aki remeteként él egy erd be’, a Dontó’ délkeletre, egyapró falu közelébe’ - pár kunyhó, semmi több -, ami a Kotyelnyikovo környéki dombokközött bújik meg. Azt beszélik, hogy ez az ember ifjúkorába’ keresztül-kasul bejárta avilágot... japán szamurájoktó’ tanult... és bemutatót is tartott az ottani nagy atamánnak, asógunnak, ahol lefegyverezte a sógun egyik szamuráját, még miel tt az kardot ránthatottvolna.

- Hogy hívják ezt az embert? - tudakolta Szergej.

- Azt senki se tudja. De én úgy hallottam, Razinnak nevezi magát..24.

EZERNYOLCSZÁZKILENCVENHÁROM MÁRCIUSÁNAK egy szeles napjánKoroljov éppen vadászatból tért vissza egy elejtett szarvassal a vállán, amikor az ideiglenestáborhelyre betoppanva látta, hogy az egyik új emberük, a nagyivó Sztacsev, a kunyhója felédülöngél, majd arccal el rebukik.

Különös módon, az, ahogy Sztacsev orra bukott, arra a napra emlékeztette Koroljovot,amikor az Atamán ráakadt az emberre, akiért t vé tette az országot — Ivanovra és azasszonyára - letepedett a földre a martalócaival, aztán életben hagyta. Ostobaság volt, de mostmár nem számít - azóta ismét délen portyáznak, a Harkov és a Dnyeper folyó közön elterülmelegebb sztyeppén. Egyébként is, Koroljov szemében Ivanov soha nem volt több egyhangyánál, akire emlékezni sem érdemes.

A félkarú rabló azonban mégis jól emlékezett, mert Sztakosz attól a naptól fogvamegváltozott. Az Atamán nem csak hogy új nevet vett fel, és immár Dimitrij Zakoljevnekhívták, hanem a számla kiegyenlítése után a kedélye is jobb lett - egy pár nappal azután esettincidenst l eltekintve, ami elevenen megmaradt Koroljov emlékezetében...

Zakoljev el vigyázatosságból minden rajtütés után visszaküldte Tomorovot, afelderít t, hogy a maguk mögött hagyott nyomok mentén haladva kémlelje ki, nincs-e jeleannak, hogy valaki követi ket. Az Ivanov-eset után Tomorov visszatérve ezt jelentette:

- Csak egy kordén utazó családot láttam... meg egy magányos fickót, aki botladozvabolyongott az úton.

Amikor Tomorov meglátta Zakoljev arckifejezését, gyorsan hozzátette:

- Nem lehetett ugyanaz a fickó, Atamán. A haja sz volt, és öregnek, betegesnek t nt...Zakoljev ráripakodott a felderít re, hogy menjen vissza és keresse meg az embert,

végezzen vele, aztán hozza el neki a hulláját.Amikor azonban Tomorov üres kézzel állított be. Zakoljev kiadta a parancsot a

csapatnak, hogy haladéktalanul bontsanak tábort.Egy hónappal kés bb messze délnyugaton, a Kárpátok lábánál leltek alkalmas

táborhelyre. Innen kiindulva úgy rjáratoztak a határvidéken, mint a többi kozák, és folytattáka pár havonta végrehajtott módszeres fosztogatást. Minden újra a megszokott kerékvágásbanhaladt - és ezzel Zakoljev rémálmai is visszatértek.

Page 99: Dan Millman - Szókratész Utazásai

99

Koroljov tudott róla, hogy az Atamán zaklatottan alszik - ügyelt rá, hogy mindenr ltudjon. Az a néhány ember, aki Koroljov kegyét kereste, és a n k, akik rettegtek t le, rögtönjelentenék neki, ha megtudtak valami érdekeset. Zakoljev elméjébe azonban nem pillanthattakbele, és Koroljov akár a varkocsát is levágta volna azért, hogy megtudja, mi az, ami ígynyomasztja a vezérét. Igen, ez az információ értékes lehet. Úgy tanulmányozta az Atamánt,mint a zoológus egy állatot a természetes környezetében, de Zakoljev álmainak titka továbbrais rejtély maradt, és Koroljov nem szerette a rejtélyeket: vagy megoldotta ket, vagy ízzé-porrá zúzta.

Kezdetben úgy t nt, Zakoljevnek nincs gyenge pontja. Spártai módon élt, a n k nemizgatták, és az italnak sem volt tabja. Akár az erényesség mintaképének is tarthatták volna, hanem gyilkolta volna el szeretettel a zsidókat. Koroljov gyanúja szerint ez a vérében volt: askorpió csíp, Zakoljev zsidókat öl.

Koroljov csak egyetlen rést talált Zakoljev véd páncélján: az Atamán furcsavonzódását a gyerekekhez. Zakoljev tényleg kedvelte a kis szörnyetegeket, különösen a kiscsecsszopó kölyköket, akiknek fogalmuk sem volt arról, ki , és magának az ördögnek isugyanúgy mosolyogtak és gügyögtek volna. Csak amikor felcseperedtek, és az Atamánmeglátta a félelmet a szemükben, akkor veszítette el az érdekl dését irántuk, és már csakszolgának vagy friss vérnek tekintette ket, akik továbbviszik majd a nemzetséget.

A hordában született vagy oda befogadott gyerekek közül kett höz - egy Konsztantyinnev fiúhoz és egy Pavlina nev lánykához - az Atamán különösen ragaszkodott. A kislányérkezésekor, amikor a sírása felverte az éjszaka csendjét, Zakoljev kijelentette, hogy agyermek az övé. Kihirdette, hogy bár az anyja a Jelena nev n , Sura fog gondoskodni alányáról, mert , id sebb lévén, alkalmasabb az anyai teend kre.

Egy alkalommal, amikor a kislány megragadta az Atamán ujját, apai büszkeséggelmegjegyezte:

- Er s kis lurkó, nem igaz?Sura helyeselt, ahogy mindig. Az Atamán szava szent volt.

A negyvenes éveiben járó Sura volt a közösség legid sebb tagja, és az els n , akihozzájuk csatlakozott. Arcát, nyakát és az egyik mellét gyerekkorában elszenvedett égésekhegei csúfították, és a Nagy jergovics, a horda másik öregje támogatta, aki nem nézte ugyanjó szemmel, hogy a fiatalabbak a szerencsétlen n n élik ki vágyaikat, de bele kellett tör dnie.Sura, szerencséjére, azon kevesek közé tartozott, akik hidegen hagyták Koroljovot.

Sura mocskos szájú n volt, és hangos tirádát zúdított bárkire, aki meghallgatta, deleginkább magában beszélt. Arra ügyelt, hogy ne az Atamán jelenlétében panaszkodjon, deállandóan zsémbelt olyan apróságok miatt, mint az id járás, vagy a csimbókok a kislányokhajában, amiket ki kellett fésülnie. A lányok máris szaladtak az ellenkez irányba, amintmeglátták Surát a fés jével.

Az asszony évekkel korábban megözvegyült, amikor a férjét megölték egy részegcsetepatéban, végül követte fiát, Tomorovot, amikor az felcsapott Zakoljev emberének. AzAtamán nem t rt anyai engedékenységet. „Ha nem bírsz a rád bízott gyermekekkel - mondta -Surának hagyd ket ott!” Sura megértette, mit jelent ez. Azt is tudta, hogy amint a lányok elégid sek lesznek ahhoz, hogy felkeltsék a férfiak érdekl dését, tetszés szerint használhatják éseldobhatják ket.

Mindnyájukat, kivéve Pavlinát.

Page 100: Dan Millman - Szókratész Utazásai

100

Az Atamán másik kis kedvence, Konsztantyin, tudta, hol a helye: játszotta a gazdájáttágra ny t szemekkel csodáló kiskutyát. Kíváncsi fiú volt, nagy, sötét szemekkel és kócoshajjal, így aztán természetes módon bújt ebbe a szerepbe. Zakoljev néha elmosolyodott,amikor a fiúra nézett, máskor azonban búskomorság szállta meg a láttán - hogy miért,Koroljov nem tudta kitalálni.

A maga részér l Koroljov nehezen t rte az Atamán érzelemnyilvánításait - ahogymegpaskolta kis kedvencei fejét, és ahogy ragaszkodott ahhoz, hogy „Dimitrij papának”szólítsák... Koroljov ezt émelyít nek találta. Ett l függetlenül örült, hogy felfedezte ezt agyenge pontot: aki tudja, mi az, ami számít egy férfinak, tudni fogja, hová döfje a t rt.

Koroljovnak az sem tetszett, hogy Zakoljev örömét leli abban, hogy ellopja a halottzsidók holmiját. A gyilkolás ellen nem volt kifogása, de közönséges tolvajként viselkedni márnem volt ínyére. Annak pedig végképp nem látta semmi értelmét, ahogy a táborba visszatérveaz Atamán mohón elmerült ezekben az emléktárgyakban. Pénzt, aranyat és ékszert rabolni –ezt még megértette volna. De azoknak a koszos tárgyai, naplói és fényképei után sóvárogni,akiket legyilkolt? Csecsebecsék és családi emlékek után? Koroljov nem volt babonás, deminden épesz ember tudta, hogy ilyesmit nem lenne szabad a táborba hurcolni.

Bár az Atamán id vel egyre bogarasabb lett, a tekintélyét meg rizte, és a rajtaütésekmenetrendje is változatlan maradt.

A felderít k kilovagoltak legalább kétnapi járásra - északra, délre, keletre vagynyugatra, kétszer egymás után soha nem ugyanabban az irányban megjegyezték a magányosházikók, kalyibák és tanyák helyét, és addig figyelték ket a távolból, amíg meg nem tudtákállapítani, kik laknak ott, és hogy vajon zsidók-e. Néha az egyikük társait és lovát hátrahagyvabekopogtatott az ajtón, hogy útbaigazítást kérjen. Ha n ket is láttak, annál jobban örültek.

Kés bb két másik n - Okszána és Tatjána - is csatlakozott a hordához; unatkozólányok, akiket nem mondhatni, hogy akaratuk ellenére raboltak el a szül falujukból. Ahordában él kilenc gyermekb l négyet Jelena, Okszána vagy Tatjána szült, de senki semtartotta számon, melyik melyiket.

Hétköznapi külsejük ellenére a Zakoljev táborában él férfiak és asszonyokhontalanok és törvényen kívüliek voltak.

A saját fajtájukkal barátságosak voltak, de a civilizáció máza nyomban lefoszlottróluk, amint prédára lestek. Gyilkoltak az Atamán parancsára - kik vonakodva, kik kéjjel -, ésa lelküket Dimitrij Zakoljevnek adták. Mind az kiterjesztett elméje, kinyújtott karjai, akarataszolgai voltak.

.25.SZERGEJ DÉL FELÉ LOVAGOLT a folyó mentén, majd északnak fordult, ahol

számos újabb kozák tábor akadt az útjába. Szívesen részt vett volna még több barátságosküzdelemben, de meggondolta magát: kozákokat csak úgy gy zhet le, ha túllép rajtuk. Megkellett találnia Razint, a vívómestert, akir l Leonyid Csikalenko beszélt. Úgy érezte, nemlehet puszta véletlen, hogy szóba került a neve. Eltökélte, hogy megkeresi, és nem tágítottett l a céltól.

Néhány apró kunyhót megtalálni egy erd rejtekében azonban nem egyszer feladat.Szergej sorra kérdezgette a helyieket, de csak homályos és ellentmondó útbaigazításokatkapott. Három hónap után már kezdett kételkedni a férfi létezésében. Végtére is, hallott márlegendákat számtalan nagy harcosról, de ezek többsége nem volt más, mint tündérmese. Akutatást azonban makacsul folytatta.

Page 101: Dan Millman - Szókratész Utazásai

101

Néhány héttel kés bb Szergejnek kalapálni kezdett a szíve, amikor az erd ben egyolyan kunyhófürtre lelt, ami megfelelt a leírásnak. Az egyik kunyhó tessék-lássék összetákoltajtaján egy öregasszony kukucskált ki, akit l megkérdezte, hogy nem hallott-e egy híreskardforgatóról, aki a közelben él. Az asszony meresztette rá a szemét egy darabig, mintha aszándékait próbálná kifürkészni, aztán egy zsúpfedeles tet re mutatott a távolban, aligkivehet en a fák között. Aztán becsukta az ajtót, miel tt Szergej köszönetet mondhatott volna.

Szergej a zsúpfedeles kunyhóhoz ügetett, leszállt a lóvár l, és halkan bekopogott azajtaján. Semmi válasz. Megint megkopogtatta az ajtót. Hirtelen egy kard hegyének szúrásátérezte a lapockái között.

Szergejnek megfordult a fejében, hogy megperdül, és kirántja a kardot az ismeretlenkezéb l, de meggondolta magát. Ha az ember a karddal meg akarta volna ölni, már megtettevolna.

- Mi dolgod itt? - csattant fel egy reszel s hang a háta mögött.

- Tanulni jöttem Razinhoz, a vívó mesterhez - felelte Szergej.A kard hegye mélyebbre fúródon a b rébe.

- Ki küldött?- Egy... kozák... aki hallott a képességeir l...

- Nem vállalok tanítványokat. Tünés innen! — a férfi leeresztette a kardját, félrelökteSzergejt az útból, és bevágta az ajtót maga mögött.

Szergej megint bekopogott.- Azt mondtam, t nés! - ismételte meg a férfi torokhangon, olyan ijeszt en morogva,

hogy Szergej háta libab rös lett t le. De nem tágított.- Hadd magyarázzam meg... Úgy hiszem, arra rendeltettem, hogy magától tanuljak...

Az ajtó nyikorogva kivágódott.- Ne zaklass többé! - rivallt rá a férfi nyersen, és Szergej egy pillanatra megint

meglátta éles pofacsontját, ádáz szemeit, napbarnította b rét és borotvált fejét, miel tt a férfiismét bevágta az ajtót az orra el tt.

Szergej megtalálta a vívómesterét - azt, akin a vállalkozása sikere múlhatott. Túl sokid t fecsérelt a kutatásra ahhoz, hogy most csak úgy sarkon forduljon. Eszébe jutott valami,amit Alekszej - vagy talán Vlagyimir bácsikája? - mondott: „Egy harcosnak elszántnak kelllennie minden tettében.”

A sorsszer ség érzését l eltelve Szergej úgy döntött, hogy addig ül Razin ajtaja el tt,amíg az el nem fogadja tanítványának, vagy meg nem hal.

Dikar nem jelentkezett önként ilyen megpróbál tatásokra, ezért Szergej kantárszáronodébb vezette vagy harminc lépésnyire, és a fák között csörgedez patak mellett kikötötte egyfeny höz. Hideg volt, de már nem fagyott, és a késó téli hóviharok is elmúltak. Úgy vélte,Dikart téli sz rzete elég melegen fogja tartani. El nap jól belakott szénával egy tanyán, ésha mégis megéhezne, legelhet a patakparton.

Szergej visszasétált, és törökülésben, a hátát egy fának támasztva leült a remetekunyhója elé. Eltelt egy óra, majd kett , majd négy. A teste kih lt és elgémberedten, a tagjailassan kezdtek teljesen elmerevedni. Rohamokban reszketés tört rá, aztán elálmosodott. Azéjszaka folyamán egyszer csak eld lt, és felriadva ül helyzetbe küszködte magát. A mozgásnémileg beindította a vérkeringését, de ett l csak még fájdalmasabban égtek a tagjai.

Page 102: Dan Millman - Szókratész Utazásai

102

Megéhezett, aztán az éhség is elmúlt. Új nap virradt rá, felh tlen és hideg, és emlékekrohanták meg - boldogok és fájdalmasak egyaránt: ahogy Ányával sétált és nevetgélt Szent-pétervár napsütötte utcáin... majd a borzalom, Zakoljev halotti mosolya, és Koroljov, ahogyletépi a lány ruháját...

Szergej kihúzta magát ültében, és elszántsága vasakarattá szilárdult.

Ahogy a nap lassan a feje fölé kúszott, némileg átmelegítve a tagjait, Szergej ráébredt,hogy Razin talán nem is tudja, hogy ott van. A remete el is mehetett valahová. Miközben ezenrágódott, meghallotta, hogy nyílik az ajtó, majd alig kivehet lépések zaját hallotta távolodniaz erd s jében, aztán kés bb vissza térni. Nem. Razin bizonyára észrevette Szergejvirrasztását, de szemmel láthatóan nem tör dött vele.

A második nap estéjére Szergej már nem volt biztos benne, hogy ha akarna, meg tudnamozdulni. Nyelve mint egy kígyóé, úgy nyalogatta kicserepesedett ajkait, víz vagy legalábbegy kósza hópihe után kutatva. Hajnalra az id megsz nt létezni a számára. Csak fény éssötétség volt. Egy újabb éjjel, majd egy harmadik nap. Tiszta pillanataiban, a felvillanóálomképek között, Szergej azon t dött, hogy vajon elveszítette-e az eszét. Hol ér véget azeltökéltség, és hol kezd dik a megszállottság?

Ez a nap is elmúlt, és ismét ráborult a sötétség. Tudata ki-be járt a testében. Aztánmeglátott egy halovány fényt, és nem emlékezett többre.

EGY EMBERI HANG szólította vissza e világba:

- Na végre - a hang mintha nagyon távolról jött volna, majd hirtelen kitisztult. - Nemakarom, hogy a hullád itt b zölögjön a házam el tt. Felkelni!

Szergej megpróbált megmozdulni, de nem tudott. Érezte, hogy er s kezek felsegítik,de képtelen volt megállni a lábán. Így aztán Razin visszaültette, és hozott neki egy vödörvizet. A nagyját Szergej fejére öntötte - mintha felh szakadás lett volna és ett l a fiú tagjaiéletre keltek, bár azt nem tudta volna megmondani, hogy a víz hideg vagy meleg-e. AztánRazin megitatott vele egy korty vizet:

- Ne sokat! - dörrent rá.

Lassacskán visszatért Szergejbe az élet, és már meg tudta mozdítani a tagjait.Er teljesen dörzsölni kezdte a lábfejét, aztán er lködve felállt, bár szédült és gyengénekérezte magát. Razin bekísérte a kunyhóba, és egy darab szárított sárgabarackot adott neki.

- Lassan rágd! - intette, és miközben Szergej rágni kezdett, a fiú kezébe nyomott egycsésze forró teát, meg egy kockacukrot, hogy orosz szokás szerint azon keresztül szürcsölje azitalt.

- Ülj le oda! - mutatott a t z mellé, ami fölön egy hatalmas vaskondér lógott. Akondérban magvakból, téli zöldségekb l és egy kis húsból álló leves g zölgött.

- Kavard meg jól, aztán szedj mindkett nknek egy teli tányérral! - adta ki az utasítástRazin, aztán egy id re magára hagyta Szergejt.

A fiú úgy tett, ahogy Razin kérte.Amikor Razin visszajött, Szergejt a tányérjával a t z mellé parancsolta, míg

letelepedett az asztalkájához, aztán adott még egy kis vizet a fiúnak, hogy igyon.Miután bekanalazták az ételt, Razin utasította Szergejt, hogy mossa el a tányérokat,

majd hozzátette:

Page 103: Dan Millman - Szókratész Utazásai

103

- Esetleg belemegyek, hogy tanítsalak. Majd meglátjuk... Razin a kondérra mutatott az felett:

- Ez a legfontosabb - leves vacsorára.

Aztán megmutatta Szergejnek, hol tartja az árpát, a zabot, a kását - hajdinadarát - és akis konyhakertet a téli zöldségekkel, amit gondozott. Végül kimutatott a pottyantós vécére akunyhó mellett:

- Tartsd tisztán!

Tehát Szergej feladata lesz, hogy f zzön Razinra és kimossa a ruháit, kitakarítson aházban, és kipucolja a budit.

Az öregasszony kunyhója és a közelben álló pajta felé intve Razin még odavetette:- A lovad ott ellehet. Most menj, és gondoskodj róla, aztán gyere vissza, és láss

munkához!Szergej felállt, és távozott. Zabot és árpát vitt Dikarnak, megetette, elporoszkált vele a

kis pajtához, és ott levette róla a nyerget és a takarót. Aztán visszatért Razin kunyhójába.A KÖVETKEZ NÉHÁNY NAPBAN Szergej minden t le telhet t megtett, hogy

kedvére tegyen ennek az inas vén harcosnak, de mindhiába. Razin mindig ingerültnek t nt, éscsak vakkantotta egyik parancsot a másik után. Szergej bármilyen megjegyzés vagy panasznélkül f zte a levest, egy nagy fakanállal kavargatva a zöldségeket és a magvakat, majdlefedte a nehéz vasfed vel, hadd rotyogjon. Razin csak mordult egyet, amikor megkóstolta,aztán amikor végzett a tányérjával, egy újabb mordulással jelezte, hogy Szergej is szedhetmagának.

A házimunkák között Szergej az erd t járta: tojásokat gy jtött és nyulat fogott. Dikartis megjáratta, hogy felfedezze a környéket, és bemelegít testgyakorlatokat végzett.

Aztán eltelt egy hét, kett , majd három, és Szergej már nem csak a Razin általmegkövetelt feladatokat végezte el, hanem kisebb javításokat is: rendbe hozta az ajtót és egyablakot, ami csapkodott a szélben. De hiába söprögetett, takarított, mosott, teregetett és f zöttlátástól vakulásig, Razin egy szóval sem említette, hogy mire jutott a tanításával kapcsolatban.

Újabb négy hét elmúlt, és már május derekán jártak. Szergej nem várhatott tovább.Aznap este, amikor feltálalta az ételt, összeszedte a bátorságát, és így szólt:

- Razin mester, remélem...- Nem „Razin mester" - vágott közbe az öreg. - Csak Razin.

A fiú bólintott, majd folytatta:- Tisztességgel végzek mindent, amit rám rótt... Remélem, elégedett a munkámmal.

Razin megint csak egy mordulással válaszolt.- Tudnom kell, hogy elnyertem-e a jogot arra, hogy a tanítványa lehessek.

Razin szúrós pillantással Szergejre nézett, úgy, hogy a fiú hátán felállt a sz r. Aztánmár fordult is volna el, de Szergej kérdése megválaszolatlan maradt, így a fiú hozzátette:

- Küldetésem van, és már nem késlekedhetek tovább sokáig. Élet-halál kérdése.Razin visszafordult, és Szergej szemébe nézett:

- Nektek, fiataloknak, minden élet-halál kérdése.

Page 104: Dan Millman - Szókratész Utazásai

104

Szergej úgy döntött, felfedi el tte a célját - nem látott más módot arra, hogy rávegyeRazint, hogy segítsen neki.

- Egy csapat bandita, akik kozáknak adják ki magukat, meggyilkolta a családomat.Még sok ártatlan ember eshet áldozatul nekik. Meg kell állítanom ket. Azt ígérte, hogytanít...

- Nem ígértem én semmit - csattant fel Razin, és kiviharzott a szobából.Szergej nem értette. Talán sarlatán az öreg? Bolondnak nézi és csak kihasználja t? A

semmién töltött el in annyi id t?Még aznap este, ahogy Szergej a t z mellett ülve kavargatta a ragut, hirtelen olyan

erej ütést érzett a fején, hogy kis híján elájult. Riadtan ugrott arrébb; azt hitte, egy gerendaszakadt le a mennyezetr l - de Razin állt mögötte, kezében egy bottal.

Az öreg arca kifejezéstelen volt - Szergej haragnak, indulatnak nyomát sem látta rajta.Razin békésen sarkon fordult, odaballagott a székéhez, a botot a falnak támasztotta, letelepe-dett, el vett egy könyvet, és olvasgatni kezdett. Szergej hátul megérintene vérz fejb rét, ott,ahol érezte, hogy egy nagy púp kezd emelkedni.

Tehát Razin rült. És alattomos. Szergej arra gondolt, nyomban otthagy csapot-papot,de valami visszatartotta. Végül is, már leszállt az éj - reggel talán tisztább fejjel tudgondolkodni.

Amint álomba szenderült, puff - újabb ütés csattant rajra. Halálfélelemben pattant tel,karjával a leveg t csépelve, át csak Razin hátát látta, ahogy az öreg visszacsoszogott azágyához.

Feldagadt sípcsontját masszírozva, Szergej végül nyugtalan álomba zuhant, de mégéppen napkelte el tt ugyanilyen ébresztést és egy újabb lila foltot kapott. Egyszerre nyögve ésásítozva sántikált el a patakhoz a szokásos reggeli hidegvizes zuhanyért; a jeges víz legalábbelzsibbasztotta sajgó restét.

Aznap, és a következ hét minden egyes napján, amikor csak Szergej szórakozott volt,vagy belemerült valamibe, Razin lecsapott, némán és szélvészsebesen. Szergej védekezettvolna, ha tud, de Razinnak mindig sikerült meglepnie. A fájdalom olyannyira állandósult,hogy Szergej már nem is emlékezett, milyen volt nélküle élni.

Sokszor felmerült benne, hogy nem t ri tovább ezt a durva bánásmódot, de ilyenkormindig emlékeztette magát, hogy nem rab - bármelyik pillanatban kisétálhat az ajtón,felpattanhat Dikarra, és ellovagolhat. Ez a gondolat tartotta vissza. Még egy nap, még egy óra,még egy perc. Lehet, hogy ez a reménybeli tanítványok beavatása: próba, hogy mennyiregondolják komolyan. Ha átmegy a vizsgán, Szergej biztos volt benne, hogy Razin tanít majdneki valami hasznosat.

Az ütések éjjel-nappal záporoztak rá - tíz, húsz, harminc, amíg már nem is számoltaket, mégis ellátta a feladatait a ház körül. És félig nyitott szemmel aludt.

Két nappal kés bb éjszaka megrándult a teste, és felriadt, bár nem tudta, miért. Nemérezte Razint a közelben, ezért úgy döntött, visszafekszik aludni. Ekkor azonban az a hirtelenötlete támadt, hogy visszaadja a kölcsönt...

A vaksötétben tapogatózva közel húsz percbe telt, mire megtette azt a hét-nyolc lépést,ami a matracát elválasztotta Razin ágyától. Maga elé képzelve, milyen meglepetésben leszrésze az öregnek, Szergej felemelte a szalmával tömött párnát, amit magával hozott, éslesújtott vele...

Page 105: Dan Millman - Szókratész Utazásai

105

Az ütés üres ágyat ért. Hol van Razin?

Szergej hátán megint felállt a sz r, ahogy ráébredt, hogy Razin most is ottsettenkedhet a sötétben - és talán ezúttal nem is bottal, hanem a kardjával. Sarkon perdült... desenki sem volt ott.

Csalódottan visszabotorkált a matracához, amelyen ott találta Razint, aki az igazakálmát aludta - Szergej ágyában.

A fiú azon az éjjelen már le sem merte hunyni a szemét, de nappal sem érzett mást,mint sz nni nem akaró szorongást és feszült éberséget: minden pillanatban várta az újabbcsapást, és mindig a falhoz lapulva somfordált, készen arra, hogy védekez n maga elé emeljea kezét.

A csapás azonban mindig akkor jött, amikor a legkevésbé számított rá. Egyik este,ahogy éppen felemelte a kondér fedelét, hogy megkavarja a ragut, a karja hirtelen a feje fölérántotta a fed t, pontosan akkor, amikor Razin botja lesújtott rá. A vasfed hatalmasat kondultaz ütés erejét l. Szergej riadtan perdült meg, és azt látta, hogy a mester mereven bámul rá.Aztán Razin szája széles mosolyra húzódott.

Szergej felbátorodott, és nekiszegezte a kérdést:- Ez azt jelenti, hogy elkezd tanítani?

- Nem - felelte Razin. - Most fejeztem be.Addig a pillanatig Szergej nem értette meg, micsoda ajándékot adott neki Razin. Azok

a rajtaütések... éjjel-nappal... a vívómester arra tanította meg, hogy ösztönösen cselekedjen.Ez volt hát a rendszer a látszólagos rültségben.

A beavatás megtörtént, Szergej Ivanov készen állt.KÖVETKEZ REGGEL Szergej felnyergelte Dikart, és már éppen fel akart szállni rá,

amikor megérezte, hogy valaki áll mögötte. Villámgyorsan megperdült - Razin volt az.Az öreg mester elismer en mordult egyet:

- Jó, Legalább nem vesztegetted az id met.- Úgy gondolja, készen állok arra, hogy megküzdjek az ellenfeleimmel?

- Nem! De arra talán igen, hogy tanulj...Razin nem volt szószátyár ember, ezért Szergej azt hitte, ezzel be is fejezte. Ahogy

azonban felkapaszkodott Dikar nyergébe, Razin még hozzátette:- Van egy mester... aki sokkal jobb, mint én.

- Vívásban?- Mindenben. Akármiben. Semmiben. Láttam küzdeni száz ellenfél ellen... soha nem

gy zték le. Földre tudott vinni egy embert anélkül, hogy hozzáért volna.Razin egy pillanatra megint elhallgatott.

- Valamikor Valám szigetén élt... a Ladoga-tavon. Talán még most is ott van...Razin elharapta a szót, úgy döntött, eleget beszélt. Biccentett Szergejnek, sarkon

fordult, és elt nt a fák között..26.

Page 106: Dan Millman - Szókratész Utazásai

106

MIKÖZBEN DIKAR nyugatra, a Don felé vitte, Szergej a két hosszú útra gondolt,ami Dél-Oroszországba hozta - el ször, miután megszökött az iskolából, és most, amikormegkezdte a Zakoljev és emberei utáni hajszát. Szergej úgy vélte, valószín leg itt, délenportyáznak, a zsidó Lakhatási Zónában, ami messze elnyúlt nyugat felé. Szergejnek isméteszébe jutott, amit Razin búcsúzóul mondott, de esze ágában sem volt ezer mérföldetlovagolni vissza, északra, hogy megkeressen egy titokzatos harcost, aki sok-sok évvel azel tta Ladoga-tó egyik szigetén élt - egy újabb mestert, aki valószín leg amúgy sem fogadná el atanítványának.

A Ladoga-tó nevének említése azonban gyötr kínnal töltötte meg a szívét: a tó aligszáz versztányira volt a tisztástól, ahol a felesége és a gyermeke feküdt a hideg földben. Nem.Nem halogathatja tovább a hajtóvadászatot. A lovát nyugatnak fordította.

1893 májusában Szergej átkelt a Don folyón, és délre fordult, Ukrajna, a Dnyepermedencéje és a zsidó területek felé.

Két nappal kés bb tudatosult benne, mekkora fába vágta fejszéjét. A térképen csakegy arasznyi volt az egész terület: az ujja könnyedén siklott hegyek-völgyek felett, tavakon-tengereken, sztyeppén, erd n-mez n át, de ahogy az el tte elterül tájat bámulta - folyókat,amelyeken át kellett gázolnia, sziklás kaptatókat és végtelen mez ket -, rájött, milyen kicsi azesélye, hogy ráleljen az üldözött vadra. Semmi másra nem támaszkodhatott, csak apletykákra, ami olyan volt, mintha egy legyet próbálna elkapni, amit valaki három napja látottkeresztülzümmögni a szobán.

A KÖVETKEZ HÓNAPOKBAN Szergej keresztül-kasul bejárta a vidéket –Harkovot, Poltavit, Kijevet és számtalan más települést -, hasztalan. Egy zsidó boltos úgyhallotta, nyugaton dúlnak kozák útonállók, mások bizton állították, hogy legutóbb keletrelátták ket... vagy északra... vagy délre. Egy gazda azt hallotta egy ismer sét l, akinek szinténegy ismer se mondta, hogy szellemek vágtatnak az éjszakában, gyilkolva-gyújtogatva, hogyaztán köddé váljanak, mire feljön a nap.

Eltelt egy újabb év: egy örökkévalóság, amelyben a remény minden órával egyrehaloványabb lett, és minden alkonyatkor meghalt, hogy aztán másnap ismét feltámadjon,minden hajnalban egyre gyengébben pislákolva. 1894 augusztusára Szergejt kitikkasztotta aforró nap, és ahogy a homlokát törölte a szemét csíp verejtékt l, vágyódva gondolt vissza ahavas telekre. Dikar szomjazott, és egyre csökönyösebb lett, rángatta a kantárt, és fejétlehajtva szaglászta a földet a víz bármilyen jele után. A nyár ugyanúgy telt el, mint a tavasz.

Összel Szergejt a nyílt sztyeppén érte huszonkettedik születésnapja; miközben egyiktelepülésr l a másikra lovagolt. Több lerombolt tanyát is látott, de semmi többet. Jelek vagynyomok nem maradtak, mire odaért. Talán annak a gazdának volt igaza: szellemeketüldözött.

Nyáron Szergej a csillagos ég alatt hált; most, hogy beköszöntött az sz, és velemegérkeztek a süvölt szelek, ha tehette, Dikarral együtt egy-egy gazda cs rjében húzta megmagát.

Decemberben, miután Szergej bejelölte a térképen a kiégett tanyákat, és pöttyöt tettazokra a helyekre, ahol állítólag rajtaütésekre került sor, remélte, hogy valamilyen értelmesmintázat bontakozik ki el tte, de a támadásokban semmilyen rendszert nem talált.Elcsüggedve lovagolt tovább. Semmi mást nem tehetett.

Hóförgeteg lepte be Vinyicát a Déli-Búg folyó partján, Kijevt l délkeletre, ahol egygazda elújságolta Szergejnek, hogy III. Sándor cár meghalt, és már II. Miklós ül a trónon. Ahajtóvadászat folytatódott.

Page 107: Dan Millman - Szókratész Utazásai

107

A HOSSZÚ TÉL VÉGÉRE Szergej kétségei egyre n ttek vállalkozása sikerét illet en,és levertség uralkodott el rajta. Megedzette a testét. Harcban edz dött kozákokkal küzdöttmeg. Razin megélezte az ösztöneit. Mindezek ellenére Szergej egy jottányival sem kerültközelebb Zakoljevhez annál, mint amikor három évvel korábban elveszítette a nyomát.Elvesztegette ezeket az éveket? Hány évet fog még ugyanígy elvesztegetni: hármat, hatotvagy tízet?

Még Dikar is búskomoran poroszkált, mint aki elveszítette a gazdáját. A sápadtnapfény er tlen volt ahhoz, hogy felolvassza a folyók jegét, vagy felmelegítse átfagyottcsontjait. A tovat remények, a szürke ég és a szakadó hó ellenére azonban Szergej csakzte magát tovább és tovább. Egy id után úgy érezte, már halott, és az elveszetten

bolyongó lelkek purgatóriumát járja. Aznap éjjel Ányára gondolt, kezébe temette az arcát, észokogott.

De eljön a tavasz, aztán egy újabb nyár, és ha reményt nem is, meleget hoztak. Egyoktóberi délutánon aztán, amikor hideg es vel fenyegetve beborult az ég, és vad lökésekkelfeltámadt a szél, Szergej tábort ven az erd ben egy falu mellen. Kikötötte Dikart legelni, aztánúgy döntött, kinyújtóztatja a tagjait, és tesz egy sétát a faluban, hátha rálel valamilyennyomra, megtud ezt-azt, vagy legalább lát egy-két barátságos arcot.

A falu határában négy durva külsej , részegen l dörg férfiba botlott. Szergej ügyetsem vetve rájuk, egyenesen el re nézett, de az egyik férfi elállta az útját, és pökhendi hangonmegszólította:

- Mit keresel a falunkban, idegen? Étel kell, vodka vagy n k?

- Meglátod, a vodka jobb itt, mint a n k! - tette hozzá a másik, könyökkel oldalbabökve az els t, aki szemmel láthatóan a hangadó volt köztük. Mind a négyen felröhögtek.

Szergej elmosolyodott, de amikor megpróbálta megkerülni ket. a kedélyük gyorsanmegváltozott. Egyikük egyenesen Szergej útjába állt, a hangadó fickó pedig elmagyaráztaneki a helyzetet:

- Vámot kell fizetned, ha ezen az úton akarsz belépni a faluba.

Hogy elkerülje a bajt, Szergej vállat vont, és megfordult, hogy távozzon, de a többiekazt az utat is elállták.

- Ez az út még drágább! - figyelmeztette fenyeget en egyikük, a legtermetesebb.- Nem akarok zavarni - mondta Szergej. - Csak egy csapat...

Udvariasságát gyávaságnak vagy félelemnek gondolva, a vezérük félbeszakította:- Talán nem hallottad, amit mondtunk? Fizetned kell, most!

Világossá vált, hogy ezeknek az útonállóknak félten szándéka kifosztani Szergejt, ésjutalmul még jól el is gyepálni t. Nyugodtan figyelte ket, ahogy végigmérik - egymagányos, sz hajú embert.

- Nem keresem a bajt - ismételte meg Szergej. - Csak engedjetek az utamra, haddmenjek isten hírével.

- Csak ha megfizetted a vámot! - csattant fel az önjelölt vezér, és az övéb l el húzta abicskáját.

A vezér közelebb lépett, a többiek pedig lassan követték. Ahogy a bandita a késselel relendült, Szergej térdkalácson rúgta, ledöntötte a lábáról, majd megragadta a haját, éskicsavarta a kést a kezéb l. Miután lefegyverezte, a földre lökte. A többiek meghökkentek, és

Page 108: Dan Millman - Szókratész Utazásai

108

szemlátomást tétováztak, így Szergejnek volt ideje arra, hogy elbánjon a hozzá közelebb állókett vel. Az egyiket elkábította egy hármas sorozattal - jobb-bal-jobb -, a másikat pedig egyrúgással tartotta távol. A negyedik gazfickónak viszont hátulról sikerült bevinnie egy ütést,ami Szergejt halántékon találta, és egy pillanatra minden elsötétült. A földre kerülve, Szergejegy rúgást érzen az oldalában, majd még egyet.

Ahogy ott feküdt, a fejét védekez en eltakarva, emlékképek villantak fel el tte arról anapról, amikor hasonló ütéseket szenvedett el Zakoljev túler ben lev embereit l. Ett lhirtelen féktelen düh öntötte el; talán ez mentette meg az életét. Gyorsan félregördült, talpraugrott, leütötte az els t, aki nekitámadt, majd ártalmatlanná tette a következ t is a combjárabevitt taposórúgással. A harmadik fickó ér tlen rúgása félrecsúszott, így Szergej könnyedénelkapta és megcsavarta a lábát. Egy roppanás hallatszott, majd a férfi fájdalmas üvöltése.Szergej karja ösztönösen a leveg be lendült, hárított egy ütést, amit nem is látott, éshátrarúgott a sarkával, egyenesen a mögötte álló férfi lágyékába. Az utolsó fickónak, akitalpon maradt, ekkor inába szállt a bátorsága. Megfutamodott, míg a többiek morgolódva,sántikálva követték a példáját.

A kimerültségt l zihálva, Szergej mérleget vont: zúgott a feje, csengett a föle, tudta,hogy másnap kutyául fogja érezni magát, de nem szenvedett komolyabb sérülést.

Mintha mi sem történt volna, bement a szokásos módon körbekérdez sködjön. Mivelne hallott többet annál, amit már amúgy is tudott, visszatért az erd be, hogy újabb csendeséjszakát töltsön el Dikarral, ahogy már oly sokszor tette.

Azon az éjszakán a frissen összeeszkábált es tet alól Szergej a pattogó tábort zlángjait bámulta, és a négy hepciáskodó részegre gondolt, akik kis híján megverték. „Soha nebecsüld alá az ellenfeledet!” - mormolta magában, felidézve, mire figyelmeztette ketAlekszej, a kozák, évekkel azel tt. Aztán egy másik bölcsesség is az eszébe jutott: „Hallom éselfelejtem. Látom és emlékszem. Teszem és megértem.”

Szergej most már megértette, hogy nem számít, mennyit ittak, azok a részeg fickók iskatonák lehettek fiatalkorukban, és megedz dtek a csatákban. Alábecsülte ket, ami majdnemvégzetes hibának bizonyult, és életre szóló leckét adott neki.

Saját harci tapasztalata kimerült a gyerekkori birkózómérk zésekben, párverekedésben, a Zakoljevvel vívott küzdelemben az iskola mellett, a tóparton - de régen isvolt! - és a megsemmisít vereségben, amit Zakoljev haramiái mértek rá.

Ahogy Szergej szeme elnehezült, felvillantak el tte az elmúlt hónapok harcikiképzésének pillanatai: az árnyékbokszolás, Leonyid és Razin. Ismét eszébe jutottak Razinszavai a harc mesterér l, aki a Ladoga-tó egyik szigetén él...

Nyugtalan álomba merült, és álmában megint démonokkal harcolt... öt Zakoljevvel, tízKoroljovval, majd egyre többel és többel...

Aztán mindnyájan elt ntek, és ott találta magát a szalmaágyon Razin kunyhójában.Képtelen volt megmozdulni, csak nézett felfelé a vívómesterre, aki föléje tornyosulva lecsapnikészült - de ezúttal nem bottal, hanem karddal. Szergej bámulta tágra nyílt szemmel, és Razinpengéje lesújtott...

Egy csattanás riasztotta fel, ami úgy hangzott, mint egy puskalövés. Még mindigmindig félálomban, Szergej félregurult, hogy elkerülje Razin csapását - pontosabban egyhatalmas faágat, ami hangos reccsenéssel letört, és halálos csattanással átszakította a ménedéktetejét, ahol másodpercekkel korábban feküdt. A föld beleremegett a becsapódásba. Szergejtalpra ugrott, még mindig zavarodottan, félig-meddig arra számítva, hogy Razint pillantjameg, amíg álom és valóság végre kettévált az agyában.

Page 109: Dan Millman - Szókratész Utazásai

109

Mély leveg t vett, és új elhatározásra jutott. Amikor azonban Dikar felé fordult, ismétálom és valóság szörny elegye tárult a szeme elé. Dikar teste megtörten, összezúzva hevert aroppant faág alatt. Szergej a lovához rohant, de az nem adott életjelet többé.

A kis ásóval fél napig tartott, mire Szergej sírt ásott neki. Mély szomorúságot érzett,amikor belefordította bátor és h társát a sekély gödörbe. Végül befedte a sírt, és elbúcsúzott amént l.

- Messzire vittél, derék barátom, és sosem panaszkodtál.

A veszteség a szívébe mart. Túl sokat veszített már el életében - a szüleit, a nagyapját,a feleségét és a gyermekét, és most ezt az ártatlan állatot is, a társát, aki mindig jó és h ségesvolt hozzá. A szívébe nyilalló éles fájdalom ismét csak eszébe juttatta, miért is indult el erreaz útra - nem mintha valaha is el tudta volna felejteni. Levette verejtékkel átitatott ruháit,megmártózott a jeges patakban, gyorsan felöltözött, és elköltötte azt a kis ennivalót, ami mégmegmaradt. Aztán a nyergével megjelölte a lova sírját, és gyalog nekivágott az útnak. A Dontkövette, ezúttal észak felé.

„Razinnak igaza volt - gondolta Szergej. - Még nem állok rá készen, hogy megküzdjekZakoljevvel vagy bármelyik emberével. Addig nem, amíg meg nem találtam a mestert Valámszigetén. Feltéve, hogy létezik egyáltalán.”

Ahogy átvágott lankás dombokon és széles sztyeppéken, még valamit megértett:ahhoz, hogy legy zze Zakoljevet és a talpnyalóit, nem csupán tanulnia kell egy mestert l.Magának is mesterré kell válnia.

ÚJABB HAT HÓNAPBA TELT, mire Szergej gyalog elért Szentpétervárra. Az ezermérföldes út minden pillanata úgy tette próbára akaraterejét és túlél tudását, mint azel tt mégsoha semmi. A fagyos téli szeleknek nekifeszülve, a végs kig elcsigázva érkézett a városba,ugyanolyan ápolatlanul, mint els alkalommal, szakállasan, hosszú fehér hajjal.

Szóba sem jöhetett, hogy meglátogassa Valeríját és Andreászt. Nem akart régi sebeketfeltépni - akárhogy is békéltek meg a veszteséggel, jobb, ha hagyja ket. Szobát sem vehetettki éjszakára: a kevés megmaradt rubeljéb l hajójegyet kellett vennie, hogy átkeljen a Ladoga-tavon Valám szigetére.

Már alkonyult, mire a Néva partját követve elért a tisztáshoz - a családja sírjához. Asírt mostanra ben tte a f , de egy apró jelzés még látszott. Miel tt lefeküdt volna aludni,Szergej leült a viharvert dombocska tövébe, és beszélt Ányához. Lélekben megújította aházassági fogadalmukat, és újra ígéretet tett, hogy Ánya hálála nem volt hiábavaló, mertnemes célt fog szolgálni. Esküjét is megújította, hogy megszabadítja a világot DimitrijZakoljevt l és a csatlósaitól, hogy ártatlan életeket mentsen meg. Aztán jó éjt kívántÁnyának, ugyanúgy, ahogy akkor, amikor még élt:

-Te vagy a szívem - mondta neki, és megérintette a földet, ahol Ánya nyugodott.Aznap éjjel az álma békés volt és szomorú, tele szeretettel és vágyódással. Úgy érezte.

Ánya ott van mellette, a keze simogatja a haját, és a csókjai enyhet adnak homlokának, mintaz éji szell .

Így történt, hogy 1896 tavaszán Szergej Szentpétervár kiköt jében felszállt az elshajóra Valám, a kolostorsziget felé.

Page 110: Dan Millman - Szókratész Utazásai

110

Ötödik rész

A KOLOSTOR-SZIGETA lágy legy zi a keményet, a gyenge az er set.

A hajlékony felette áll a hajlithatatlannak.Ha uralni vágyod a dolgok rendjét, eggyé kell válnod vele.

Hagyd hogy az Út vezessen, s célod majd rád talál.LAO-CE

.27.

AZ ALATT A TIZENKÉT ÓRA ALATT, amíg a kétárbocos hajó szelte a szélfúttahabokat, Szergej zarándokokkal beszélgetett, akik a kolostorba tartottak. Megtudta, hogyValám a Ladoga-tó sok-sok szigete közül a legnagyobb, de még így is csak hét verszta egyikvégét l a másikig, és partjait sok kis sziget szegélyezi. Partvonalát s erd és meredeksziklák rizték, de ahogy a hajó megkerülte az egyik kiszögellést, egy aprócska öböl tárult aszemük elé, és vele a központi kolostor legmagasabb épülete - egy hatalmas, ragyogó fehérer d, ami egyesek szerint megvolt vagy nyolcszáz éves, csúcsukon arannyal fedett, szikrázókék tornyokkal. Olyan volt, mintha az öböl egy álomból lépett volna ki.

Az egyik zarándoktól idilli bels tavakról hallott, amelyek ott rejt znek az serdmélyén, a sziklák és tisztások között. A közösségi élet középpontja a központi kolostor —mesélte a zarándok - de a szigeten elszórva mindenfelé találni szkitának nevezett kisebb,magányos remetelakokat, amelyekben a mélyebb elszigeteltségre vágyó aszkéta szerzeteseklaknak. De vannak ezeknél is elszigeteltebb helyek, apró kalyibák és barlangok, s t, földbevájt üregek, ahol remeték dolgoznak és imádkoznak tökéletes magányban. A zarándok méghozzátették: „Úgy tartják, senki sem él ott, csak a szerzetes és Isten, míg végül csak Istenmarad.”

Az egyik visszatér barát elmondta Szergejnek, hogy a kolostort a múltbanszámtalanszor leromboltak mert a békeszeret szerzetesek nem voltak hajlandóak harcolni.Egyszer még a svédek is magukhoz csatolták a szigetet, miel tt Nagy Péter végülvisszaszerezte.„Furcsa lesz majd nekik - gondolta Szergej - hogy egy harcost keresek azokközön, akik elutasítják az er szakot." Mindenesetre úgy vélte, egy ilyen ember bizonyárakilóg itt a sorból, és ha a mester valóban a szigeten él, Szergej megtalálja.

Ha a mester úgy akarja.AZON A TAVASZON Szergej átmeneti tábort állított fel a sziget erdejének egy

eldugott, zúzmókkal, páfrányokkal és virágzó gyümölcsfákkal boritott zugában. A következnapokban keresztül-kasul bejárta a szigetet: felfedezte a szerzeteseket tejjel és zöldségekkelellátó kis tanyát, az erd ben magányosan álló szkétákat és remetelakokat, és alaposanmegfigyelte a fekete csuhát hordó szerzeteseket. Megpróbálta kifürkészni a remetéket is,hátha köztük van az az ember, akit keres.

Mivel sok-sok éve volt már annak, hogy Razin találkozott a harcossal, a keresett férfiminden bizonnyal legalább középkorú; a negyvenes-ötvenes éveiben járhat, s t, talán mégid sebb. Akár szerzetes, akár remete, ha a mester még mindig itt él, pusztán a mozgásaelárulhatja t Szergejnek.

Ahogy teltek-múltak a hetek, Szergej kezdte felismerni az arcokat a dolgukra sietbarátok és id sebb atyák között. Az egyikük különösen megragadt az emlékezetében. Szergeja központi kolostorban járt, amikor felfigyelt erre a fekete csuhás papra: egy deres szakállú,

Page 111: Dan Millman - Szókratész Utazásai

111

hosszú sz hajú férfira, aki egy beteg szerzetesnek adta fel éppen az utolsó kenetet azispotályban. Pár perccel kés bb, miközben Szergej visszafelé tanott a folyosón, ismétmegpillantotta az öreg szerzetest, amint csukott szemmel összpontosított, miközben egyikkezét a mellére, a másikat egy beteg homlokára tette. Szergej nem tudta megmondani, hogycsak másodpercek vagy percek teltek-e el, de amikor a szerzetes felpillantott, és egyenesen ránézett, továbbra is csak állt megkövülten.

A varázst egy fiatalabb szerzetes törte meg, aki a szobába belépve elsietett mellette.Látva Szergej arckifejczését, elmosolyodott:

- Ez Szerafim atya, az egyik sztarec.

Kés bb Szergej megtudta, hogy sztarecnek a különösen bölcs és szilárd jellem ,magasabb rangú atyákat hívják. Megjegyezte magának ezt a Szerafim atyát; majd beszélniekell vele, mert talán elég öreg ahhoz, hogy emlékezzen a harcosra, akit Szergej keres.

Közben folytatta a kérdez sködést a többi szerzetesnél is. Nem mondhatta ki nyíltan,hogy egy szigorúan békeszeretó szigeten egy nagy harcost keres, ezért így fogalmazta meg akérdését: „Úgy tudom, élt in egyszer egy ember, aki képzett katona volt, miel tt megtalálta alelki békéjét. Nem hallottatok róla?” Kérdez sködése során azonban csak tanácstalantekintetekkel találkozott. Úgy t nt, senki sem tud semmit, és nyomát sem lelte a harcosnak.

Ahogy a nyár szbe fordult, és fagyos fuvallatok söpörtek végig a tavon, ismétkételkedni kezdett benne, hogy a mester egyáltalán létezik - legalábbis nem itt él, Valámszigetén.

Ahogy Szergej figyelte a barátokat, úgy figyelték azok is t, az sz hajú ifjúzarándokot, aki bebarangolta a szigetet a kérdéseivel. Nem sokkal kés bb az egyikük, akiJevgenyij testvérként mutatkozott be, üzenetet hozott neki:

- Az elöljárók tudnak a jelenlétedr l, de nem ismerik a lelki célodat. Mivel úgy t nik,valamilyen bels hangot követsz, maradhatsz egy ideig, ha hajlandó vagy szolgálni. Hajlandóvagy rá?

- Igen, az vagyok - felelte Szergej.

A válasszal elégedetten, Jevgenyij testvér folytatta:- Mivel odakinn nem élnéd túl a telet, a Szent Avram Rosztov szkétában fogsz lakni és

dolgozni. Ezt a remetelakot öt versztára délre találod. A szigett l egy keskeny csatorna vá-lasztja el, ami...

- Ismerem a helyet - vágott közbe Szergej.- Nagyszer - mosolyodott el a barát, majd hozzátette:

- Csak hét napig maradhatsz ott. Amikor az elöljáróm visszatér, engedélyt kérhetszle, ha szeretnél még maradni és segíteni a remetéknek. Máskülönben rövid id n belül el kell

hagynod a szigetet. Néhány hét múlva már szörny szélviharok fognak tombolni, és ajégtáblák tavaszig lehetetlenné teszik az átkelést a tavon.

Szergejnek csak egy kérdése volt:- Az elöljáró, akit l engedélyt kell kérnem... Mi is a neve?

- Szerafim atya - válaszolta a barát, és egy biccentéssel távozott.Szergej összeszedte a holmiját, eltakarította a táborhelye nyomait, és leereszkedett a

sziklás partra. Lesétált a kiköt höz vezet k lépcs n, és egy egyárbocos hajó átvitte acsatornán. Kés délutánra érkézen meg, amikor már minden szerzetes visszavonult a cellájába

Page 112: Dan Millman - Szókratész Utazásai

112

a több órán át tartó esti ima idejére. Ezalatt Szergej csendben bejárta a szkétát - az aprókonyhát, a sötét folyosókat és az éppen üresen álló refektóriumot. „Alkalmas hely és id agyakorlásra” - gondolta Szergej.

A Szent Avram Rosztov szkétában töltött ötödik reggelén Szergej söprögetés közbenmegkérdezte az egyik barátot, hogy mikor beszélhetne Szerafim atyával.

- Pár napon bdül visszatér - felelte a barát, és már ment is a dolgára. Szergej isfolytatta a sajátját, amíg estefele a barátok vissza nem vonultak, és Szergej nekiláthatottedzeni.

Ahogy az egyre sápadtabb fényben Szergej a refektóriurn felé tartott, elhaladtSzerafim atya üres cellája mellett. Kíváncsian megállt, és bekukucskált a nyitott ajtón azelsötétített szobába. Egy asztalkától és egy székt l eltekintve bútor nem volt benne. Asarokban, ahol más az ágyát tartja, egy nyitott koporsó állt.

Szergej megborzongott, majd fejét csóválva folytatta az útját a folyosón.

A fakó villámok álomszer fénybe vonták a téli estét. A közelg vihart jelz távolimennydörgést leszámítva olyan mély csend honolt a Rosztov szkétában, hogy Szergejlélegzetvétele természetellenesen hangosnak t nt.

Miközben a bemelegítést végezte - rúgásokat és ütéseket gyakorolt a leveg benhirtelen egy magányos, gyertyát tartó alak t nt fel a tompán megvilágított ajtóban. A váratlanjelenés megriasztotta Szergejt, de aztán felismerte Szerafim atya arcát. A fiú szóra nyitotta aszáját, de nem jött ki hang a torkán.

Az öreg szerzetes némasága, és ahogy ott állt t figyelve, egy hópárducra emlékeztetteSzergejt, ahogy mindjárt a zsákmányára ugrik. Aztán egy villámlás bántó, éles fénnyel töltöttebe a szobát, és halálfejjé változtatta a szerzetes arcát - bozontos fehér sörény koponyává,akinek üres szemgödrei a semmibe merednek.

A rátör halálfélelemben Szergej k vé meredten bámult a sötét jelenésre. De aztánSzerafim atya magasabbra emelte a gyertyát, és Szergej csak egy öreg szerzetest látott, akinekbékés arcát pislákoló láng világította meg.

A következ pillanatban már senki nem állt az ajtónyílásban. Az atya nem fordult megés sétált el, és nem is húzódott vissza a homályba - az egyik pillanatban ott volt, a másikbanmár nem. Szergej nem hallott lépteket távolodni a folyosón.

„Bizonyára lehunytam a szemem, vagy egy pillanatra máshová néztem" - mondtamagának, csak éppen nem emlékezett rá, hogy így tett volna.

Két órával kés bb, a gyertyafényes ebédl ben Szergej vacsorát tálalt a remetelakbanlakó hat barátnak. Arra számított, hogy Szerafim atya is csadakozik hozzájuk, de a helye üresmaradt az asztalnál.

Amikor befejezték a vacsorát, Szergej suttogva megszólította Jevgenyij tesvért:- Ma délután láttam Szerafim atyát. Miért nem csatlakozott a...?

- Azt mondod, láttad? - hökkent meg a barát.- Igen. Ott állt az ajtóban.

Jevgenyij testvér a fejét rázta:- Bizonyára valaki mást láttál. Szerafim atya csak holnap érkezik.

Page 113: Dan Millman - Szókratész Utazásai

113

AMIKOR AZ ELÖLJÁRÓ ATYA MÁSNAP MEGÉRKEZETT - ahogy a barátokvárták -, apró cellájába hívta Szergejt, és intett neki a fejével, hogy üljön le a magányosszékre. Az öreg szerzetest mintha fátyolszer glória vette volna körül. Hosszú sz haja és sszakálla valahogy nagyobbnak, tiszteletet parancsolóbbnak mutatta. Szergej áhítattól éstisztelett l áthatva nézett rá; még soha nem találkozón ilyen er s szellemi jelenlétet mutatóemberrel.

- Szerafim atya vagyok - mutatkozott be az öreg szelíden, aztán elmosolyodott. - ó,hiszen mi már találkoztunk... az ispotályban, ugye?

Szergej megköszörülte a torkát, és nagy nehezen megtalálta a hangját:

- Igen... igen, úgy van. Örülök, hogy újból találkozom önnel, atyám. Az engedélyétszeretném kérni, hogy a télre itt maradhassak a remetelakban.

Az atya lehunyta a szemét, lassan, mélyen beszívta a leveg t, és így maradt majdnemegy percig. Végül kinyitotta a szemét, és így szólt:

- Szokatlan, hogy egy világi ember egy szkétában akarjon megszállni... de belédtekintettem, és maradhatsz a télre - talán tovább is...

Észrevette, hogy Szergej lopva a koporsóra pillant, és elmosolyodott:- Az az én ágyam és egyben emlékeztet m, hogy hasznosan töltsem az id t, amit Isten

nekem adott. És ha egy reggel nem ébrednék fel, egy gonddal kevesebb a többieknek.A pillanat valahogy nem t nt alkalmasnak arra, hogy Szergej megkérdezze Szerafim

atyát, nem találkozott-e egy nagy harcossal errefelé..28.

ÍGY VETTE KEZDETÉT Szergej ivanov hivatalos tartózkodása az Avram Rosztovszkétában, n tlenséget fogadott aszketikus remeteként él szerzetesek között. Jobbáranövényekb l készített ételeiket ette, az étkezések során némán falatozott, és kereste a férfit,aki nem volt sehol. Úgy t nt, nem kínálkozik újabb alkalom, hogy beszéljen Szerafim atyával,aki többnyire a kolostorban gyógyított, a rászoruló barátokon segített a remetelakban, vagymagányosan imádkozott. Amikor ettek, senki sem szólalhatott meg, Szergejnek pedig el tteés utána is feladatai voltak, így aztán ritkán akadt össze az atyával alkalmas id ben.

Id nként megbízták ezzel-azzal, ami miatt át kellett mennie a központi kolostorba, ígySzergej ott is folytatta a megfoghatatlan - vagy talán nem is létez - harcos utáni kutatást.

Hat héttel els , sz kre szabott beszélgetésük után egyszercsak belebotlott Szerafimatyába, ahogy az ablakon át a hóborította tájat csodálta. Szergej csendesen közelített hozzá,nehogy megzavarja, és egy percig vele együtt nézte a téli tájat, mintha az öreg szerzetesszemével látná... a smaragdzöld feny ket... a hóval behintett, apró piros bogyókat term bok-rokat...

Mire Szergej felocsúdott, a szerzetes már menni készült.- Atyám! Szerafim atya! - kiáltott utána, és maga is meglep dön a hangja erején.

Az öreg szerzetes megfordult- Igen, Szergej?

- Már régóta meg szerettem volna kérdezni valamit... de most fogalmain sincs,hogyan. Ugye régóta él itt?

Az öreg bólintott.

Page 114: Dan Millman - Szókratész Utazásai

114

-Azalatt, amíg itt élt, évekkel ezel tt... nem ismeri véletlelenül, vagy nem találkozott...valakivel - egy szerzetessel vagy baráttal - aki valaha képzett harcos volt? Valamiféle mester?

Szergej hirtelen tompának és ostobának érezte magát, ahogy az öreg sztáreckifejezéstelen arccal ránézett.

- Azt mondod, egy harcos? Egy katona? - kérdezte az atya.

- Nekem... semmi dolgom az efféle emberekkel.Azzal elnézést kért, és távozott.

Szergejnek fogalma sem volt, ki mást kérdezhetne még meg, és mi egyebet tehetnemég. Mindazonáltal, egész télen kötelességtudóan dolgozott, segített, amiben csak tudott, éscsatlakozón a barátokhoz a szokásos napi két étkezés során. A menüt zabkása, kenyér,krumplipüré és zöldségek - néha hallal - és zöldf szerek alkották, mellé pedig kvaszt,gabonából erjesztett italt ittak, és ünnepnapokon teát. Egyszer , aszkétikus élet volt, amimunkával, elmélkedéssel és - Szergej számára - edzéssel telt.

Egyik elmélkedése közben Szergejt hirtelen elfogta a b ntudat, amiért soha nem vettea fáradságot, hogy írjon Vlagyimir bácsikájának. Még inkább elszégyellte magát mulasztásamiatt, amikor eszébe jutott, hogyan tépte szét a búcsúlevelét Zakoljev. Lehet, hogy a bácsikájahalottnak hiszi t.

Így aztán összeszedte a gondolatait, és papírra vetette ket:Kedves Ivanov igazgató úr!

Azért írom ezt a régóta esedékes levelet, hogy sajnálatomat fejezzem ki amiatt, hogy aziskolából az ön engedélye nélkül távoztam, és az elnézését kérjem azért is, amiért nem írtamönnek hamarabb. Azt tettem, amit tennem keltett, nem menteget zöm miatta. Köszönöm akedvességét és a gondoskodását, amit gyermekként irántam tanúsított. Nem felejtem el. Nemfelejtem el Önt.

A lévélhez mellékeltem egy térképet, amit még az Ön könyvtárából vettem el Mostvisszaküldöm, bár a használat miatt némileg elny ttebben. Jó szolgálatot tett nekem, ésköszönöm, hogy „kölcsönvehettem”. Ami a kést, az ásót, az irányt t és más felszereléseketillett, egy nap azokat is visszajuttatom, vagy kifizetem az árukat.

Huszonhárom éves lettem. Oroszországban tett hosszú utazásaim során a NyevszkijKatonai Iskolában megszerzett tudás tette lehet vé. hogy a vadon zord körülményei között iséletben maradjak. Távozásom módja ellenére azt szeretném, ha tudná, hogy gondoskodása éstanításai egy nap talán valamilyen nemesebb célt fognak szolgálni.

Mindig tiszteltem Önt személyében és igazgatóként is, de els sorban mindig isnagybátyámként és családtagként gondoltam Önre. Az apám helyett apám volt. Soha nemfelejtem el Önt, és mindig megemlékezem Önr l az imáimban.

Unokaöccse,Szergej Szergejevics

Ahogy viasszal lepecsételte a levelet, a bácsikája szigorú arcát látta maga el tt.Szergej ma már nem áhítattal vegyes csodálatot érzett, mint gyerekkorában, hanem mélyszeretetet és tiszteletet ez iránt a jó ember, Vlagyimir Boriszovics Ivanov iránt.

A levéllel lezárta múltja egy részét - de ennél egy jóval nagyobb része mégbevégzetlen maradt.

Page 115: Dan Millman - Szókratész Utazásai

115

A RÖVID, ZORD NAPOK ALATT Szergej élete mindig ugyanabban a rendbenzajlott: munka, elmélkedés, edzés, evés, alvás. Olyan volt, mintha megint a Nyevszkij KatonaiIskolában lenne - mintha nem haladt volna semerre, mintha nem tett volna semmit.Tehetetlensége napról napra n tt.

Több mint három hónap telt el azóta, hogy Szergej a remetelakba költözött.Visszagondolt az iskolában, a katonák között töltött id re, amikor békére vágyott. Most pedig,itt, ezen a békés helyen, egy harcost keresett.

Mindeközben folytatta magányos edzéseit, de a gyakorlatokat gépiesen végezte,anélkül, hogy a legcsekélyebb haladást vagy változást tapasztalta volna. Tél volt odakinn, éstél volt a bensejében. Szergej kezdett szembenézni a ténnyel, hogy hamarosan nem leszértelme tovább maradnia, és egy újabb évet fecsérelt el az életéb l.

Ekkor, mint derült égb l a villámcsapás, Szergej szerencséje megfordult.Ki tudhatja, mi miért történik? Talán tényleg csak az id zítésen vagy a szerencsén

múlt - vagy azon, hogy egy mester meggondolta magát. 1897 márciusának utolsó napján,ahogy Szergej a levezet mozdulatokat tette az edzés végén, és védekez készenléti állásbanmegállt, észrevette, hogy Szerafim atya figyeli.

Az öreg szerzetes széles mellkasán karba tett kézzel nézte t, és a fejét csóválta,mintha azt mondaná, hogy Szergej tudása egy fabatkát sem ér.

- Mégis, mit csinálsz? - kérdezte az öreg megütközve.

- Edzem magam... hogy felkészült legyek - válaszolta Szergej zavartan.- Egy valódi küzdelem során - vetette ellen Szerafim atya - nincs bemelegítés,

nincsenek begyakorolt mozdulatok, és nincsenek szabályok sem.Aztán megint csak a fejét csóválta.

- Nem hiszem, hogy ezek a mozdulatok felkészítenek arra, hogy szembeszáll, azokkal,akiket zöl.

Szergejjel megfordult a világ. Agyában örvényl kérdések cikáztak: Honnan tud azatya az ellenségeir l? Lehetséges, hogy ez az ember…

- Igen - válaszolta meg Szerafim atya a kimondatlan kérdést. - Én vagyok az, akitkeresel, és tudom, miért vagy itt. Te viszont nem tudod.

- Tessék?- Még mindig azt hiszed, hogy Razin küldött ide, pedig nem volt, hanem Isten. És

amikor elmész, nem ugyanaz leszel, mint aki idejött.Olyan bizonyosságal beszélt, ami mintha az örökkévalóságból eredt volna. Szavai

pedig egy egészen másfajta kiképzés és élet kezdetét jelentenék Szergej számára, mint amivelvalaha is találkozott

SZERAFIM ATYA MINDEN TOVÁBBI MAGYARÁZAT NÉLKÜL öltötte magáraa tanító szerepét, mintha az egyszerre lenne temészetes és elkerülhetetlen. Minden délutánmegjelent a refektóriumban, hogy tanítsa és edzze Szergejt. Egyik nap, edzés után Szergejkérdezni akart t le valamit:

- Szerafim atya...Az öreg csendre intette a kesével.

- Ne hívj többé „atyának”, csak a többi szerzetes jelenlétében. Itt elég a „Szerafim”.

Page 116: Dan Millman - Szókratész Utazásai

116

Miel tt Szergej megkérdezhette volna, miért, Szerafim elmagyarázta:

- Annak, hogy kiképezlek arra, hogy legy zd az ellenségedet, semmi köze a szerzetesielhivatottságomhoz. Én megfogadtam, hogy lemondok az er szakról, és el bb halok meg,mint hogy a kezemet egy másik emberi lényre emeljem, elég gyilkolást láttam, és elég haláltosztottam.

Nem is mondott többet err l, csak Szergejre emelte átható tekintetét, és Szergejhirtelen mezítelennek, majd áttetsz nek érezte magát. Szerafim nézte egy ideig, majd aztmondta:

- Látom, neked is van másik neved, jól van. Akkor, amikor kettesben vagyunk, ígyfoglak hívni... Szókratész.

Szergejnek elakadt a lélegzete. Amikor végre sikerült újra megszólalnia, csakdadogott:

- Ho-ho-honnan tudta, hogy...?

- Láttam - mondta Szerafim egyszer en.- Ha... ha ilyen dolgokat lát, és azt is tudta, miért vagyok itt... akkor miért várt eddig,

miel tt felfedte magát?Szerafim egy pillanatig hallgatott, aztán így felelt:

- Meg kellett, hogy figyeljelek, hogy felmérjem a szíved és a jellemed. Addig vártam,amíg kellett.

Szergej most már egészen más fényben látta az öreg szerzetest. Olyan volt, mintha aLadoga-tó fodrozódó tükrébe bámulna: nem látott a felszín alá, de határtalan mélységet érzett.

NEM MINDENNAPI EGYÉNISÉGE és csodálatos ráérz képessége ellenére Szergejnehezen tudta Szerafimot legy zhetetlen harcosként maga elé képzelni. Valaha talán azleheletett - amikor fiatal volt és er s. Most azonban szavai ereje ellenére Szergej inkább láttaöreg nagyapónak, mint a harc mesterének.

Szerafim megérezte Szergej kétségeit. A legközelebbi edzés során azt mondta neki:- Támadj meg, ahogy csak akarsz. De ne fogd vissza magad! Üss meg, ahogy csak

bírsz!Szerafim hangja nem hagyott kétségei afel l, hogy nem nézne jó szemmel egy

lagymatag próbálkozást, ezért Szergej beleadott mindent.Az öreg közelébe sem jutott, s t, azt sem látta, hogy Szerafim mit csinál, csak azt

tudta, hogy képtelen hozzáérni vagy akár megtalálni az öreg szerzetest.Amikor csak megpróbálta megrúgni, megütni, elkaszálni, a lábát átkulcsolni,

megragadni, vagy a vállán átdobni az öreget, Szergej a földön találta magát, újra és újra, ésfogalma sem volt, hogy került oda. Szerafim egy kézzel, s t egyetlen ujjal tartotta lenn aföldön, és Szergej képtelen volt felkelni. Egyszer úgy zuhant el, hogy miközben eld lt, rájött,Szerafim hozzá sem ért.

Razinnak igaza volt. Szergej megtalálta a mestert - és ez volt az egyik leginkábbkétségbeejt találkozás, amiben valaha része volt. Amikor az öreg szerzetes azt a feladatotadta neki, hogy billentse ki az egyensúlyából, számtalanszor próbálkozott, de mindannyiszorsikertelenül. Eszébe jutott, amikor Alekszejt, a kozákot próbálta ledönteni a lábáról: olyanvolt, mintha egy hegyet próbálna elgörgetni. Szerafim viszont azt az érzést keltene benne,mintha egy tollpihét akarna arrébb pöckölni, mégis képtelen volna rá.

Page 117: Dan Millman - Szókratész Utazásai

117

Az öreg kitért Szergej el l, gáncsot vetett neki, kicsavarta a testét, átfordította és aföldhöz vágta, a kezével, a lábával vagy látszólag pusztán az elméje erejével. Szerafimegészen az edzés végéig egyszer sem ütötte meg, akkor azonban az öreg szerzetes könnyedmozdulatot tett, és finoman meglökte a fiút. Szergej kábultan esett össze, és percekig meg semtudott mozdulni. Azon t dött, mit érzett volna akkor, ha Szerafim komoly sérülést akartvolna okozni neki.

Másnap Szerafim megkérte Szergejt, hogy tartson vele egy sétára a hóban, a tanyamelletti kis gyümölcsöskerthez. Séta közben az öreg így szólt hozzá:

- Láttam a helyzetedet... a küldetésedet... - egy pillanatra elhallgatott, majd ígyfolytatta: - Ismered az írást: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek - így szól az Úr".

Szergej óvatosan bólintott.

- Mi jogosít fel arra, hogy bosszúálló angyalt játssz?- Nincs hozzá jogom - felelte Szergej. - És azt sem tudhatom, hogy a feleségem lelke

megnyugszik-e t le. Csak azt tudom, hogy az enyém igen...- Legalábbis azt hiszed...

- Legalábbis azt hiszem...- Amit azok az emberek tettek, nem tudod meg nem történtté tenni...

- De megakadályozhatom, hogy mások életét is tönkretegyék.Szergej azt nem mondta, hogy ha teljesíti az esküjét, és esetleg meg is hal érte, a lelke

talán megváltást nyer, és csatlakozhat a feleségéhez és a gyermekéhez, egy jobb helyen - halétezik olyan.

- Nincs rá mód, hogy lebeszéljelek arról, amit tenni kívánsz? — kérdezte Szerafim.Szergej lassan megrázta a fejét.

Az öreg felsóhajtott:- Nos, legyen. Elviszlek az árnyak közé, és megadom neked, amire vágysz... hogy egy

nap talán arra vágyj... amit én akarok adni neked.- Mit akar ön adni nekem? - kérdezte Szergej meglepetten.

- Békét.- Békét csak egyetlen módon nyerhetek.

- Halálon keresztül.- Az övéken vagy az enyémen, vagy talán mindkett n keresztül, igen - felelte Szergej.

- És már nem várhatok soká.- Meg kell találnom ket minél hamarabb - három hónapon haton... legfeljebb egy

éven belül.Szerafim tekintete megint Szergejre szegez dött.

- Nem mi döntjük el, mi mikor történjen.- Gondolja, hogy több id re lesz szükségem?

Az öreg bólintott.- Mennyivel többre?

Page 118: Dan Millman - Szókratész Utazásai

118

Szerafim habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:

- Egy élet egy pillanat alatt kifordulhat a sarkaiból, egy szív megnyílhat egyetlenkegyes pillanatban. A pillanatra felkészülni azonban egy élet is kevés lehet... - Szerafimjárkálni kezdett fel-alá, és így folytatta: - Tanulni gyorsan lehet. Felejteni, amit megtanultál,tovább tart. Ha tiszta fejjel akarod kezdeni... nos. tíz év talán elég...

- Nekem nincsenek éveim!Szerafim szeme felizzott.

- Ritka fontos ember lehetsz, ha ilyesmit követelsz Istent l, és végtelenül bölcs, hatudod, mi mennyi ideig tart...

Ahogy elhagyták a gyümölcsöst, és visszafordultak a szkéta felé, a leforrázott Szergejtémát próbált váltani:

- Rajtam kívül hány tanítványa volt még?Szerafim felsóhajtott.

- Amit te keresel, arra még senkit sem tanítottam.- Akkor engem miért? Nem kell el bb valamilyen próbát tennem?

- Már próbára tettek... Razin... és az életed.- Mit tud valójában az én életemr l?

- Láttam eleget.Szergej hitetlenkedve rázta a fejét; az öreg szerzetes még mindig zavarba ejtette.

- Vagyis csak úgy tanít engem, és nem vár semmit cserébe?- Balgaság lenne, ha személyes szívességnek tekintenéd, hogy tanítalak, Szókratész.

Nem érted teszem ezt; én csak Isten akaratát teljesítem. Atért segítek neked, mert… lehet,hogy ezzel valami magasztosabb célt szoolgálok – valami olyat, amit még egyikünk sem látel re.

.29.

Zakoljev embereinek többsége, és az úton melléjük csapódott összes n tartósabbtáborhelyre vágyott - olyasmire, mint a falvak, ahonnan jöttek. Vezérük válasza azonbanmindig ugyanaz volt: „Mozgó célpontot nehezebb eltalálni.” Mindenki számára meglep volthát, amikor az Atamán összehívta az embereit a román határ közelében felállított ideiglenestáborukban, és a t z mellett bejelentést tett:

- Készüljetek! Holnap északra lovagolunk, hogy állandó tábort verjünk. Már régebbentaláltam egy helyet a Kijevt l északra elterül erd ben, de ezúttal nem kunyhókat eszkábá-lunk - igazi faházakat! Jól figyeljetek a szavaimra! Megjósolom: hamarosan még többasszony és gyerek lesz közöttünk, és velük új kozák nemzetséget alapítunk. Eljött az id nk!Új titkos helyünkr l kilovagolva lecsapunk a zsidókra, aztán köddé válunk... Nem hagyunkéletben senkit, csak minden évben egyetlen gyermeket, aki túl fiatal ahhoz, hogy emlé-kezzen, és sajátunkként neveljük fel. Id vel mindenki rólunk beszél majd. Harcolni fogunk azEgyházért és a Cárért!

Az utolsó mondatot, amelynek hallatán hangos üdvrivalgás tört ki és kardokemelkedtek a magasba, azok kedvéért mondta, akik még hittek az ilyesmiben. Az embereinekérezniük kellett, hogy valamilyen nemes célért küzdenek. Zakoljev el tt persze csak a sajátcéljai lebegtek; nem szolgált senkit, csak saját magát.

Page 119: Dan Millman - Szókratész Utazásai

119

Így történt hát, hogy egyre gyarapodó nemzetségét, a leend új kozákokat északravezette, az erd mélyén rejt új táborukba. Szerszámaikkal, amelyekhez különfélemódokon jutottak hozzá, emberei nekiálltak fákat kidönteni, és igazi faházakat emelni. Amunka jót tett a hangulatuknak: a n k örültek, a gyerekek játszottak, és egy id re abbamaradta gyilkolás és fosztogatás. Eljött az ideje a megállapodásnak. Még az örökké nyughatatlanKoroljov is megelégedett az egyszer munkával.

Nem sokkal azután, hogy elkészültek a faházakkal, az Atamán bejelentette, hogyPavlina anyja, Jelena, át fog költözni az házába, és vele él majd, hogy gondoskodjon a gyer-mekr l. Ez parancs volt, és Jelena úgy tett, ahogy az Atamán elrendelte.

Zakoljev hirtelen jött döntése, hogy „családot” alapít, nehezen volt összeegyeztetheta jellemével. El ször életében azonban valami szeretetféleséget érzett - nem Jelena, hanem agyermek iránt. Jelena a legjobb esetben is csak gyakorlatias szerepet töltött be aháztartásában: Zakoljev nem osztotta meg vele az ágyát; egy gyékénysz nyeget jelölt ki aszámára alvóhelyként Pavlina szobájában. A szoba mindig „Pavlina szobája” maradt, ahogyZakoljev ragaszkodásának els dleges tárgya is a kislány, és másik kedvence, a kisKonsztantyin volt.

Egy apa meséket szokott mondani a gyerekeinek, így aztán egyik este „Dimitrij papa”is elmesélt valamit Pávlinának a múltjából:

- Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, élt egyszer egy férfi és egy n , férj ésfeleség, és boldogan éltek együtt, így aztán született egy gyönyör kicsi lányuk. Én voltam aza férfi, és te voltál az a kicsi lány.

- Az anyukám pedig Jelena! - kiáltott Pavlina.Zakoljev szomorúan megrázta a fejét. .

- Jelena nem az igazi anyukád, de ezt a titkot soha senkinek nem szabad elárulnod.Pavlina tulajdonképpen nem nagyon lep dött meg ezen, mivel Jelenát soha nem érezte

igazán az anyjának.- Akkor Sura az igazi anyukám?

- Jó, hogy van nekünk az öreg Sura, de nem, sem az igazi anyukád.- Akkor kicsoda az én...

Dimitrij papa nyersen félbeszakította:- Ne szólj közbe, ha apád beszél! - majd szelídebb hangon folytatta: - Csendben kell

maradnod, amíg be nem fejeztein a mesét, Pavlina. Az igazi anyukádat - az én imádottfeleségemet - megölte egy szörnyeteg...

Pavlina szeme tágra nyílt a rémülett l. Az Atamán a legszigorúbban megparancsolta,hogy senki ne merjen er szakról, halálról vagy akár a rajtaütések céljáról említést tenni agyerek el tt, így aztán a kislány csak annyit tudott, hogy az apja annak az embernek aszolgálatában jár rözik a társaival, akit Cárnak neveznek.

- Hogy... hogy néz ki az a szörnyeteg? — kérdezte Pavlina ijedten, mégis leny gözveett l a sötét titoktól.

- Úgy fest, mint bárki más - nagyjából korombeli, de fehér a haja, mint egyvarázslónak. És ez a varázsló képes megb völni a hangjával: édes hazugságokat mond, hogyösszezavarjon, miel n megölne. Csak úgy lehet elpusztítani, ha nagyon gyors vagy, ésmegtámadod, miel n szóra nyithatná a száját, és megbénítana a varázserejével.

Page 120: Dan Millman - Szókratész Utazásai

120

Dimitrij papa nagyon meggy en adta el a meséjét, remeg hangon, mintha maga iselhinné. Minden gyerek álmodik rosszakat: attól a naptól fogva Pavlina rémálmai egy fehérhajú szörnyeteg alakját öltötték magukra, aki úgy nézett ki, mint egy közönséges ember.

Embereit zavarba ejtette az Atamán újonnan felvett apa-szerepe, a n ket pedigelhódította, hogy gyengédséget fedeztek fel egy olyan emberben, akit l rettegtek. Voltakasszonyok, akik azt kérdezgették Jelenától, hogy az Atamán vajon férjjé is lett-e.

Jelena nem volt hajlandó err l beszélni.

AZ UTÁN A NAP UTÁN, hogy Zakoljev atamán családot alapított, viszonylag békésid szak köszöntött a táborra. A férfiak a zsidók hajkurászása helyett az építkezésreösszpontosítottak, de különös módon a kutyák tették teljessé a nyugalmat.

Miel tt állandó tábort keresett volna, Zakoljev a morgó ebeket megölte a gazdáikkalegyütt, de most már megt rte azokat a kutyákat, amelyeknek a h ségét meg lehetett venninémi ételmaradékkal. Egyszer valaki még azt is látta, hogy Zakoljev megvakarja egy állat fületövét. A kutyák tökéletes szolgái voltak az Atamánnak: h en követték, mindig készek voltakmegnyalni a kezét, és feltétlen engedelmességet mutattak iránta. Az okosabb gyermekekszintén így tettek.

Zakoljev engedte, hogy a legkisebbek azt csináljanak, amit akarnak: rohangálhattakössze-vissza, mint a kutyák, és játszhattak egymással. Amint azonban kicsit nagyobbak lettek,alantas munkákat bíztak rájuk, például az árnyékszékek takarítását, a ruhák kimosását afolyóban - bármit, amit a feln ttek undorítónak vagy fárasztónak találtak.

A gyerekekhez hasonlóan a kutyák is megdolgoztak a gondolkodásért: semmilyenidegen nem közelíthetett a táborhoz énievétlenül, de a kutyák terelték karámba az elkódorgottlovakat és a nemrégiben elhalálozott zsidóktól zsákmányolt birkákat is. Az állatok tehátszerves részévé váltak a tábornak, együtt vadásztak a férfiakkal, és feszülten figyelték, ahogya n k az ételt készítik, reménykedve, hogy egy eltévedt kézmozdulat beejt egy húscafatotkitátott állkapcsaik közé.

A kutyák tehát csaholtak, és kergették a botokat, amiket a gyerekek elhajítottak, aférfiak t zhelyet raktak a szilárdan megépített házikókban, a n k pedig megf zték az ételt, ésvigyáztak a gyerekekre, mint bármely más kozák táborban. A t zgyújtást azonban csakéjszaka engedélyezték, amikor a füst eloszlott a sötétségben, vagy es ben, vagy havazáskor,hogy a füst ne árulkodjon a jelenlétükr l.

Sokaknak felt nt, hogy az Atamán egyre jobban ügyel a biztonságra, de még senkinem vette észre a növekv megszállottság csírázó magvait. Zakoljev mindenütt Szergej Iva-novot kezdte látni: ahogy leselkedik egy fa árnyékából, vagy a cs r mögül figyel, vagyéjjelente t nézi mereven az ágya lábánál állva.

Zakoljev rémálmai hamarosan nappal is folytatódtak: a szeme meg-megrándult, a fejéthirtelen fel-felkapta, és motyogni kezdett magában. Id nként teljesen zavarodottnak t nt -abbahagyta, amit csinált, vagy mondat közepén elhallgatott, és csak bámult bele a világba,amit csak látott. Karikák jelentek meg a szeme alatt, és egyre jobban eltávolodott azembereit l. Ugyanakkor az Atamán egyre inkább mitikus alaknak kezdte látni magát, akit aszenvedései keményítettek meg, és aki kiemelkedett a többi ember közül. Egyre kevesebbemberrel érintkezett, és a parancsait már Koroljov tolmácsolta, aki gondoskodott arról, hogy avégrehajtásuk brutális hatékonysággal történjen.

A táborban, eközben, az élet ment tovább. Amikor a férfiak hazatértek a vadászatból -akár állatokat, akár zsidókat ztek - leültek a tábort z mellé, ifjúkori h stetteikr l regéltek, éspohárköszönt ket mondtak. A szavaikat azonban gondosan megválogatták, ha vezérük a

Page 121: Dan Millman - Szókratész Utazásai

121

közelben tartózkodott - és akkor is, ha nem. Zakoljev halállal büntetett mindenkit, aki alámerte ásni a tekintélyét, vagy felfedte mások el tt a tábor rejtekhelyét.

Ugyanakkor, annak a veszélye, hogy felfedezik ket, csekély volt. A faházaikmegbújtak a végtelen erd mélyén, egy aprócska tisztáson, pár k hajításnyira egy folyótól. Azerd ben kicsit távolabb a folyó vízeséssé alakult, és a sziklákon átbukva mennydörg robajjalzuhant egyenesen alá, hogy aztán tíz embernyi mélységben törjön meg lenn a köveken. Avízesés alatt a folyó fehéren habzó áradatként folytatta az útját, hirtelen esésekkel észúgókkal. Mivel hajózni nem lehetett rajta, egy csónak sem haladhatott el mellettük, és a tábortávol esett minden kitaposott ösvényt l. Senki nem bolygathatta ket.

A TÁBORBAN ÉL KILENC GYEREK - négy lány és öt fiú - boldog volt, hogyállandó helyen laknak, egy valódi vízesés közelében, és szívesen játszottak a zuhatag felett asekélyesben, mígnem az egyik fiú egyszer túl közel merészkedett a peremhez, megcsúszott,alábukón az árral, és lenn a köveken kilehelte a lelkét.

Az eset után az Atamán megtiltotta Pavlinának és Konsztantyinnak, hogy a vízesésközelében játsszanak. Kijelentette, hogy a fiúnak, aki meghalt, se esze nem volt, seszerencséje, és nem fog hiányozni sem, legfeljebb Surának.

A vele egykorú fiúkhoz hasonlóan Konsztantyin is szeretett az erd ben barangolni,képzeletbeli kalandokat átélni, vagy lovagolni, ha megengedték neki. Az, hogy egy lánnyaltöltse az idejét, nem tartozott a kedvenc foglalatosságai közé, még úgy sem, hogy a kisPavlina felnézett rá; de attól a naptól kezdve, amikor évekkel korábban el ször pillantottameg a kislányt, gyengédséget érzett iránta, ami egyszerre okozott neki kínt és gyönyör séget.

Még emlékezett rá, hogyan nyúlt félé Pavlina kezecskéje – villámgyorsan, mint egyképzelt harcosé, hogy megragadja gyapjúinge ujját, amikor Sura el ször kérte meg, hogytartsa a csecsem t, amíg egy másikkal foglalkozik. Olyan édesen gügyögött, és ahogyfelnézett rá, belenézett a nagy szemeibe, és a kislány szemével látta a világot: egy titokzatoshelynek, ahol minden ember jó és minden lehetséges.

Azt a csodálatos pillanatot durván félbeszakította az egyik id sebb fiú, aki elmentmellettük, és „szoptatósdajkának" nevezte Konstantyint. A fiú, amint tudta, átadta a kislányt,és elszaladt, hogy segítsen a férfiaknak.

Kés bb, amikor Pavlina megtanult járni, és már beszélt is egy keveset, apró lábacskáintipegve mindenhová követte Konstanyint, igyekezvén lépést tartani vele, és kiabált utána,hogy „Kontyin! Kontyin!” - mivel még nem tudta rendesen kimondani a nevét. Attól a naptólfogva a kislánynak Kontyin lett, és ahogy telt-múlt az id , a fiú egyre inkább felt gonddalóvta a lányt.

Az Atamán szigorúan ráparancsolt Jelenára: Pavlina nem játszhat a többi kislánnyal -csak a fiúkkal. Úgy döntött, a lányának fiúruhában kell majd járnia, és közelharcot kelltanulnia a Nagy Jergovícstól és a legkiválóbb katonáitól. Addig pedig, ha bármi történne akislánnyal, minden felel sség Jelena és Konstantyin vállán nyugszik - ami azt jelentette, hogyha a kislánynak baja esik, jó eséllyel semmi nem fog a vállukon nyugodni.

Bár Dimitrij papának szemmel láthatóan Pavlina volt a kedvence, úgy t nt,Konsztantyin sorsát is a szívén viseli. Id nként azonban az Atamán olyan furcsán nézett rá,hogy a fiú megijedt t le, és nem tudta, mit gondoljon.

Konstantyin örült, hogy Pavlina egy faházban él, olyanok között, akik tör dnek vele,vagy legalábbis gondoskodnak róla. Néha elt dött, hogy vajon az szülei kik lehetnek, deilyen gondolatok nem vezettek sehová, ezért nem firtatta a dolgot. Ugyanakkor mindig

Page 122: Dan Millman - Szókratész Utazásai

122

hegyezte a fülét, ha a férfiak beszélgettek, hátha pár elejtett szóból megtudhat valamit amúltjáról.

Éjjelenként gyakran leült, és rajzolhatott, vagy farigcsált a cs r sarkában, ahol aférfiak ittak és beszélgettek. Egy éles hallású fiú sok mindent meghall, és Konsztantyinugyanolyan láthatatlan volt, mint a kutyák, akik mellé gömbölyödtek.

Amikor Konsztantyin kisebb volt, is szeretett volna jár rözni a feln ttekkel. Amikorazonban meghallotta ket gyilkosságokról suttogni, már nem volt olyan biztos a dolgában.Tudta, hogy egyszer eljön az id , amikor választania kell, hogy olyanná válik, mint k, vagy...vagy...

Gyerekeszével nem talált másik lehet séget. Csak ezt az életet ismerte - minden máscsak álom volt.

.30.NÉHÁNY HÉTTEL KÉS BB, amikor Szergej éppen a következ lecke kezdetére

várt, Szerafim hirtelen az arca felé ütött. A mozdulat teljesen váratlanul érte Szergejt, dekikerülte, ahogy a Rozinnal kapott leckék megtanították rá. Szerafim karja ekkor ismétmeglendült, de Szergej hárította az ütést.

- Mozogj természetesen! - korholta a szerzetes, majd megfogta Szergej vállait, és ide-oda rázta a fiút. - Ne úgy, mint egy katona, inkább úgy, mint egy gyerek! Túlságosan feszültvagy. Amikor mozogsz, akkor is lazíts... mindig lazíts.

- Lazítottam. Kipihent vagyok.- Lazítás és ellazulás közön - emelte fel az ujját Szerafim - nagy különbség van.

- Még életre-halálra szóló küzdelemben is lazuljak el?- F leg akkor! - válaszolta a mester, és folytatta a támadásokat. - Többen halnak meg a

kimerültségt l, mint a tudás hiányától. Csak ha megtanulsz ellazulni nyomasztó helyzetben,ellazulni mozgás közben, akkor leszel képes hosszabb ideig harcolni és hosszabb ideig élni.Bármit is csinálsz, lazíts - a konyhában, a mosodában. Hagyd, hogy a mozdulatok maguktóljöjjenek, ne kényszerttsd ket!

Szerafim rövid szünetet tanon, aztán elmosolyodott, és azt mondta:- Légy türelmes, Szergej! Egy régi beidegz dés nehezen múlik el, egy feszült harcos

viszont fiatalon.A rákövetkez héten Szergej naponta százszor elismételte magában a lazítani szót,

mély leveg t vett, és igyekezett minden feszültségt l megszabadulni, különösen akkor, hafizikai munkát végzett, vagy edzett.

- Az edzés nem csak ütésekr l és rúgásokról szól - emlékeztette Szerafim -, hanemmindenr l, amit csinálsz. Jegyezd meg: itt és most... lélegezz nyugodtan, és lazíts... harcbanés az életben.

Szergej elcsigázottan - feszültebbnek érezve magát, mint valaha - tiltakozott:

- Kérem, Szerafim, nem kell folyton-folyvást emlékeztetnie rá, hogy lazítsak éslélegezzek! Értem, mit akar!

- Ha csinálod, akkor értetted meg - válaszolta Szerafim.A sziget ösvényeit járva Szerafim arra utasította Szergejt, hogy a lépteihez igazítsa a

belégzését és kilégzését, amíg húsz lépésnyire nem tud nyújtani egy lélegzetvételt, és

Page 123: Dan Millman - Szókratész Utazásai

123

ugyanígy húszra a leveg kifujását. Szerafim tíz lépéssel többet tudott megtenni így - olyanvolt a tüdeje, mint egy hatalmas fújtató.

Ahogy a fagyos tél az újévbe fordult, az edzés csak még kétségbeejtöbbé vált Szergejszámára. Szerafim minden alkalommal leszidta:

- Még mindig a szokásaid rabja vagy, Szókratész, azoké a gépies mozdulatoké,amelyeket sok ezerszer elismételtél. De nem készülhetsz fel minden helyzetre. A valóságminden pillanatra tartogat meglepetéseket.

A kiképzésnek ebben a szakaszában Szerafim váratlan támadásokat indított Szergejellen, ahogy Razin is tette korábban. Az öreg szerzetes éjjel-nappal, a legfurcsábbid pontokban csapott le rá: amikor Szergej egyenetlen vagy csúszós talajon dolgozott, a tópartján vagy az erd ben, néha még a remetelak folyosóin is. Egyetlen hely sem voltbiztonságos. Az öreg egyszer még akkor is meglepte, amikor könnyített magán.

Végül Szerafim elmagyarázta neki a lényeget:

- Minden helyzet egyedi, Szókratész. Az ellenfeled tetteit nem tudod el re megjósolni,ezért a védelmednek kiszámíthatatlannak kell lennie. Lehet, hogy mocsarakban, süpped s,csúszós talajon, egyesnsúlyozva, szokatlan módon vagy váratlanul kell harcolnod. Mindenmegtörténhet, és meg is történik. Az ellenfelednek lehet elrejtett fegyvere, vagy társai, akik aközdben leselkednek. T nhet részegnek, hogy aztán egy szempillantás alatt kijózanodjon.Kiderülhet, hogy er sebb vagy gyorsabb nálad. Ne tételezz fel semmit, ne próbálj jósolni, nepróbáld kitalálni, hogy mi lesz vagy mi nem lesz az ellenfeled következ lépese. Cak légynyitott, és reagálj természetesen, bármi is történjen.

- Azt mondja, cselekedjek gondolkodás nélkül?- Harc közben nincs id gondolkodni. Terved és stratégiád lehet el re, de minden terv

bizonytalan, és változtatnod kell rajta, ahogy a pillanat megköveteli. Bármi is történjen,egyvalami biztos: semmi sem pontosan úgy fog történni, ahogy várod. Ezért ne várj el resemmit, de készülj fel mindenre. Lazíts, és bízz a tested bölcsességében. A tested tudni fogja,mit tegyen.

- Azt hiszem, et már megtapasztaltam... Razinnal.- Megtapasztaltad, de most meg kell tanulnod uralni - akkor is, ha sebesült, vagy

meggyötört vagy, akkor is, ha soha nem volt szörny bb napod. Ez azt jelenti, hogy sutba kelldobnod mindent, amit az ellenfeled személyiségér l vagy érzelmeir l hittél. Mindezek nemszámítanak. Legyen szó ökölr l, k l, kardról vagy rohamozó lóról, ugyanúgy egy er sújt lerád – mozogj, lélegezz nyugodtan, és a tested bármely pillanatban megtalálja a megoldást.

- Mondani könnyebb, mint megcsinálni - sóhajtotta Szergej.Szeafim elmosolyodott.

- Azt hiszem, kezded érteni.AZZAL KEZDTÉK, hogy Szerafim felvett egy öklömnyi követ, megállt négy lépésre

Szergejt l, és azt mondta neki:- Tartsd fel a kezed, és kapd el ezt a követ!

Az öreg olyan er vel vágta a követ Szergejhez, hogy kis híján eltörte a kezét.Jegyezd meg a fájdalmat! - mondta Szerafim. - Ezt hívják ellenállásnak. Az életben

akkor leszel feszült, ha ellenállsz. Ugyanez igaz a harcra is. Nem számít, mi tart feléd: hamerev testhelyzetet veszel fel, fájdalomban lesz részed. Soha ne állj ellen er nek er vel!

Page 124: Dan Millman - Szókratész Utazásai

124

Inkább nyeld el, és használd fel. Most már megtanulhatod, hogyan képes a behódolásfelülkerekedni akár egy nagyobb er n is.

Szerafim finoman, alulról adogatva, ökölnyi kavicsokat kezdett hajigálni Szergejmelle felé.

- Lépj el el lük, és kapd el ket könnyedén! - mondta. - Kövesd a kezeddel a kmozgását, hogy hangtalanul simuljon a kezedbe...

Kés bb a szerzetes egy nehéz tölgyfabotot hozott, és oldalról suhintott vele Szergejre.El ször arra utasította a fiút, hogy mereven álljon, mint egy téglafal, hogy megtapasztalja azütközés fájdalmas erejét. Ez után az öreg megkérte Szergejt, hogy lendítse felé a botot, ésmegmutatta neki, hogy ha az utolsó pillanatban megmozdul, és félrehajol a bot el l -ugyanúgy, ahogy Szergej a kavicsokat kapta el a kezével - elnyelheti és a felénél is kisebbrecsökkentheti az ütés erejét.

- Ezt megtehetem, ha valaki bottal támad rám - makacskodott Szergej - de mit kezdekegy karddal? Egy penge vágását nem tudom csak úgy elnyelni!

- Szerafim megvakarta a szakállát, mintha töprengene a kérdésen.

- Ebben az esetben azt javaslom, térj ki az útjából.A rákövetkez héten, Szerafim tovább dobálta Szergej felé a köveket, egyre

gyorsabban és gyorsabban. Szergejnek ki kellett térnie az útjából, és hangtalanul elkapnia akövet, elnyelve az energiáját. A kövekr l id vel áttérhetett a késekre - kezdetben lassanrepültek félé, aztán egyre gyorsabban záporoztak. Kés bb megtanulta hullámzó mozgássalkikerülni és elnyelni a taszítást az ütéseket és a rúgásokat, valamint a bot csapásait.

- Ez mind szép és jó, de csak játék! - tört ki egyszer Szergej, amikor elveszítette atürelmét. - Mikor fogok készen állni a haladó gyakorlatokra? Hogy fegyverekkel harcoljak, ésmegtanuljak különféle állatok modorában küzdeni, mint a kínai szerzetesek?

- El ször is - válaszolta Szerafim nincsenek „haladó gyakorlatok”, csak gyakorlottmozgás. A tigris, a majom vagy a sárkány utánzása vonzó látvány ugyan, de én azt javaslom,válj a legveszélyesebb állattá: emberré, aki nem csak az ösztöneit, de az eszét is használja. Alegfélelmetesebb fegyvered ott ül a nyakadon. Azokat, akik csak az er re összpontosítanak,legy zi az ügyesség, a kiszámíthatatlanság, a rugalmasság és a megtévesztés.

KORA SSZEL, ahogy ismét hideg szelek kezdték ostromolni a szigetet, Szerafimegy meredek gránitszikla pereméhez vetette Szergejt, ami alatt tíz embernyi mélységbencsapkodtak a hullámok.

- Állj háttal a víznek, és a sarkad legyen éppen a peremen! - utasította az öreg. -El fordulhat, hogy egy szakadék szélén kell küzdened, egy hídon vagy egy ilyen színfalon,mint ez. Amikor elfog a félelem, és megfeszülnek az izmaid, pontosan akkor kell ellazulnod,lélegezned, elnyelned és kitérned. Ha merevvé válsz, lezuhansz.

Szergej hátrapillantott, és majdnem elveszítette az egyensúlyát.

- Ha lezuhanok..-Valószín leg nem halsz meg - nyugtatta meg Szerafim - de nagyon... kellemetlen

lesz.Az öreg finoman meglökte, Szergej pedig elfordult, és utat engedeti az er nek.

Szerafim folytatta: meglökte a jobb vállát, majd a balt, a csíp jét, a fels testét. Szergej kitért,engedett, mindvégig meg rizve az egyensúlyát, ahogy az öreg egyre er sebben taszigálta.

Page 125: Dan Millman - Szókratész Utazásai

125

Akkor is így tett, amikor Szerafim egy kés hegyével bökdöste. Végül Szerafimutasította, hogy forduljon meg, így Szergej látta odalenn a sziklafal alján megtör hullámokat.A lökéseket azonban nem - meg kellett éreznie, mikor következnek, és azonnal engedni nekik.Ha csak egy pillanatra is megfeszül, lezuhan a peremr l...

Szerafim lassan, gyengéden kezdte, mindvégig szelíden magyarázva Szergejnek:

- A félelem nagyszer szolga… de szörny úr. A félelem feszültséget szül, ezértlélegezz nyugodtan, és lazíts... Nem kell megszabadulnod a félelemt l... csak hozzá kellszoktatnod magad, hogy másképp reagálj rá.

Ahogy lebámult a mélységbe, Szergejnek emlékeztetnie kellett magát, miért áldozta azéletét ennek a kiképzésnek. Közben Szerafim lökései egyre er sebbek lettek, majd a lö-késeket lassú ütések váltották fel. Ezután követkézett a kés. Szergej érezte a pengét, ahogynyomkodta, bökdöste, szurkálta a b rét, ö pedig hullámzott, mint a víz...

Szerafim hirtelen a lapockájára ütött - az ütés teljesen váratlanul érte Szergejt, éslezuhant.

Egy borzalmas pillanatig forgott vele a világ... majd az ösztönei átvették az irányítást,és kézzel-lábbal hadonászva sikerült függ leges helyzetbe tornásznia magát. A lábai abban apillanatban zárultak össze, amikor egy hangos csobbanással a vízbe csapódott.

A becsapódás ereje végiggy zött a lábán, a csíp jén, a gerincén és a nyakán. Aztáncsend lett, és Szergejt fagyos víz vette körül. A gyomra görcsbe rándult; úgy érezte, minthavalaki ágyékon rúgta volna.

Felküzdötte magát az ég és a fény felé, és a felszínre bukkanva leveg után kapkodott.Hallotta a hullámtörés és a vijjogó sirályok hangját. Felnézett, és a sziklaszirt tetején megláttaSzerafim apró alakját, aki Szergej jobbja felé mutatott. Szergej úszni kezdett a jelzett irányba,és talált egy keskeny partszakaszt, ahol könnyen kievickélhetett a vízb l. Éppen ideje volt,mert már nem érezte kezét-lábát. Miközben visszakapaszkodott a sziklatet re Szerafimhoz,azon gondolkodott, vajon mennyi mindent kell még tanulnia.

EGY HÉTTEL KÉS BB Szergej még csak a bemelegítésnél tartott, amikor Szerafimhirtelen késsel rontott rá. A támadás teljesen váratlan volt: az egyik pillanatban Szerafim mégmosolygott, és nyugodtan, üres kézzel álldogált, a másikban már egy penge tartott Szergejtorkának. Szergej ösztönösen felemelte a kezét, és elhajolt. Nem volt éppen kifinomultvédekezés, de legalább gondolkodás nélkül mozdult, ahogy Razin tanította.

- Mindenki másképp reagál egy támadásra - magyarázta Szerafim. - Vannak harcosok,akik oldalra rántják a testüket, mások el re- vagy hátrahajolnak. El ször a saját ösztönösreakciódat kell megismerned. Fogd, megmutatom, mire gondolok.

Azzal átadta Szergejnek a kést, és azt mondta:

- Szúrj a pengével a torkom felé!Szergej csak tessék-lássék szúrással próbálkozott. Szerafim olyan gyorsasággal

pofozta félre a pengét, hogy az a lendülett l öt lépéssel arrébb beleállt egy gerendába. Aztánaz öreg lekevert egy pofont Szergejnek is.

- Komoly támadást!Amikor Szergej újra támadott - ezúttal komolyan Szerafim ferdén hátrahajolt, és a

kezeit a torka elé kapta.- Ez volt az én ösztönös válaszom, amikor el ször tettek így próbára - mondta. - Most

figyeld meg, hogyan építek rá!

Page 126: Dan Millman - Szókratész Utazásai

126

Szergej újra támadott, és Szerafim ugyanazt a mozdulatot tette, de most a mozdulatvégén finoman elfordította az egyik könyökét, és csapdába ejtette vele Szergej kést tartókezét. Ez után Szerafim könnyedén visszafordította a testét, Szergej keze elernyedt amarkolaton, és a kés hegye immár felé nézett, miközben a csuklója meg sem tudott moccanniaz öreg fájdalmas szorításában.

- Látod? Mindig a természetes válaszból indulunk ki, aztán hagyjuk, hogy a test alegkisebb ellenállás irányába haladjon a probléma megoldásához. Nincsenek rosszmozdulatok. Az egyetlen hiba egyáltalán nem mozogni.

Hacsak nem hívták el, Szerafim minden délután csatlakozott Szergejhez, hogyfigyelje, ahogy edz, és tanácsokat adjon neki. Kijavította a mozdulatait; bemutatta, hogyancsinálja; új feladatokat adott neki, és párban gyakorolt vele, ellen rizve Szergej lassú, deegyenletes fejl dését.

Szerafim ügyes és megtéveszt módszereket mutatott a fiúnak arra, hogyanfegyverezhet és gy zhet le más-más szögb l, pisztollyal vagy karddal támadó ellenfeleket, éskijavította Szergej hibáit - nem szavakkal, hanem lökésekkel, érintésekkel és finom ütésekkel.Némán, közvetlenül, elvont fogalmak nélkül tanította Szergej testét.

Amikor Szerafim mégis megszólalt, nem mulasztotta el, hogy emlékeztesse Szergejt:

- Ha életre-halálra szóló küzdelemre kerül sor, nem számít, milyen ragyogó dolgokattudsz elméletben.

Id vel Szergej számtalan megpróbáltatáson ment keresztül. Akkor is edzett, amikorböjtölt, és akkor is, ha betegnek vagy fáradtnak érezte magát. A kimerülten végzett edzésekmegtanították, hogy még a legrosszabb napokon is képes összeszedni magát. Ha a testi er ésa gyorsaság hiányzott, ellazulási képességét, egyensúlyát, mozdulatai id zítését és eme-

erejét fejlesztette.Majdnem egy év telt el a tanulás kezdete óta. Ha Szergej a kimerültségt l vagy a

csalódottságtól már-már úgy érezte, feladja, Szerafim mindig valami ilyesmit mondott neki:- Amikor hegynek felfelé futsz, nem baj, ha feladod... amíg a lábaid mozgásban

maradnak.Néha az egyetlen dolog, ami mozgásban tartotta a lábait, Ánya emléke volt, és saját

esküje, hogy megbosszulja a halálát.Szergej gyakran gondolt Zakoljevre és az embereire. Minden egyes hónap, amit

késlekedéssel tölt, újabb ártatlan életekbe kerülhet - de ha azel tt támad, hogy készen állna amegmérettetésre, a siker minden esélyét eljátszhatja.

Ahogy egyre telt az értékes id , ez a dilemma egyre jobban kínozta..31.

AMIKOR PAVLINA NYOLC VAGY KILENC ÉVES LETT - senki sem tartottaszámon a születésnapokat Zakoljev táborában -, ugyanúgy szerette és csodálta Konsztantyint,mint korábban, ha nem jobban. Amióta azonban az öreg Jergovics megkezdte a kiképzését,sok minden megváltozott. Most, hogy neki is megvoltak a saját elfoglaltságai, Pavlina márnem lehetett annyit együtt Konsztantyinnal, legfeljebb akkor, ha el tudott illanni egy pihenalatt. Minél kevesebb id t tölthettek egymással, annál inkább megbecsülték.

Konsztantyin élete is megváltozott: éles esze éhes volt a kihívásokra, és kíváncsiságattön-n tt. Felfogott olyan dolgokat, amelyeket a többi fiú nem, amit pedig nem értett, azt

kiokoskodta. Igyekezett megtanulni az id sebbekt l, amit csak lehetett, és a kevesek egyike,

Page 127: Dan Millman - Szókratész Utazásai

127

aki tudott olvasni, és akinek hízelgett a fiú érdekl dése, megmutatta neki a cirill ábécét. Attólfogva Konsztantyin saját magától olvasni tanult - szerencsére a zsidóknak nevezettemberekt l zsákmányolt, félrehajított holmik között egy halom könyv is volt.

Az egyik könyv, amit egy Abram Csudominszkij nev ember írt, egy utazásról szólt azóceánon keresztül egy távoli földre, amit Amerikának hívtak. Szavanként kibet zve,Konsztantyin is végigutazott a könyvön, megint elolvasta, aztán megint. Arra gondolt, egynap is szeretne egy nagy hajóval átkelni a tengeren, hogy lássa azt a földet. Azt kívánta,bárcsak találkozhatna a emberrel, aki ezt a csodálatos történetet írta.

Hogy zavartalanul olvashasson és álmodozhasson, Konsztantyin rejtekhelyét építettmagának - egy kis kuckót, amit a s bozótosból vájt ki a folyó túloldalán, nem messze avízesést l. Kés bb felfedte ezt a titkos helyet Pavlinának, és ott találkoztak, amikor csak akötelességeik megengedték. A világ szeme el l elrejtve suttogtak és nevettek, és Konstan-tyin felolvasott a lánynak a kedvenc könyvéb l, megmutatta neki az ábécét, megtanította,hogyan olvassa ki a szavakat, és írja le a bet ket.

AZTÁN, AZ EZERKILENCSZÁZAS év el estéjén, nyugtalanság és rossz el érzetszállta meg Zakoljev táborát. A férfiak közül néhányan, akiknek gyerekkori vallásos hitegyerekes babonává silányult, félni kezdett az Ítélet Napjától, és aggódni a lelki üdvéért. Hittekbenne, hogy kegyetlen rajtaütéseik igazságosak, de a vér és a sikolyok mást mondtak nekik.Csak Koroljov aludt nyugodtan.

Az Atamán uralma, ahogy addig is, maga volt a csendes udvariasság - és avéletlenszer terror. Aki a kedvére tett, azzal nagylelk tudott lenni. Aki elárulta, az pórul járt.Zakoljev azonban csak szeszélyes volt, lusta nem. Az emberei tiszteletét azáltal rizte meg,hogy keményebben edzette magát, mint a többségük. Igazi hatalmát azonban nem agyorsaságával vagy az erejével tartotta fenn, hanem a kiszámíthatatlanságával. Koroljovkönyörtelenebb volt, de senkinek a tettei nem voltak megjósolhatatlanabbak, mint DimitrijZakoljev atamáné. Se férfi, se n , se gyerek nem tudhatta soha, mit fog tenni legközelebb.

Néhány hónappal korábban történt, hogy Brukovszkij részegen panaszkodni kezdett afurcsa viselkedésre, amit az Atamán az utóbbi néhány évben mutatott, és felvetette, hogymaga is lenne olyan jó vezet - talán jobb is mint az Atamán, talán abban a reményben, hogymeger síti valaki ebben. De senki nem szólt egy szót sem. Konstantyin meghallotta a szavait,akárcsak még néhányan, akik némán, a csizmájukat bámulva úgy tettek, mintha semmit semhallottak volna, nehogy a szavak ket is bemocskolják. Az Atamán el tt azonban nem voltaktitkok, így aztán valahogy ez az eset is a fülébe jutott. Egyesek szerint Zakoljev képes voltolvasni mások gondolataiban, ami az emberei többségét folyamatos rettegésben tartotta.

Nem sokkal kés bb Konsztantyinnak megengedték, hogy csicskaként csatlakozzon azrjáratra induló férfiakhoz - ezt a kiváltságot is Dimitrij papának köszönhette, így aztán a fiú

jelen volt, amikor az Atamán és tizenkét embere egy nagy asztal körül ülve ettek-ittak,mígnem Zakoljev egyszercsak jókedély en megjegyezte:

- Úgy ülünk itt, mint Krisztus és a tanítványai az utolsó vacsorán; csak éppen engemnem fognak egyhamar keresztre feszíteni! - azzal körbenézett, emberei szemét fürkészve.

Miközben felemelték a poharaikat, és hosszú életet kívántak az Atamánnak, Zakoljevkörbesétált az asztal körül, és barátságosan megtapogatta néhány embere vállát. Amikorazonban Brukovszkijhoz ért, aki éppen nagyot húzott a vodkájából, Zakoljev elkapta, éselnyisszantotta a torkát, olyan mély vágással, hogy a vérével együtt a vodka is kifreccsent.

Az Atamán szemügyre vette az elsápadt arcokat, miközben hanyagul a padlóra lökte aholttestet, leült Brukovszkij helyére, és befejezte a vacsoráját.

Page 128: Dan Millman - Szókratész Utazásai

128

Ne pazaroljuk az ételt! - intette az embereit, ahogy egy bölcs vezet höz illik.

Az Atamán viselkedését és elmeállapotát illet növekv aggodalom ellenére atáborban nem esett több szó lázadásról. Az eset után jó ideig minden társalgás kurta és óvatosvolt, és ritkán hangosabb a suttogásnál.

Még Koroljov sem érezhette magát biztonságban az Atamán haragjától. Egy hidegfebruári napon Zakoljev a pajtában találta Koroljovot, aki éppen vadászatból tért haza. AzAtamán körülkémlelt, és még a padlástérbe is bekukkantott hogy meggy djön róla, egyedülvannak, aztán megkérdezte els emberét l:

- Emlékszel arra a fickóra, Szergej Ivanovra, akit otthagytunk a földön összevervenéhány évvel ezel tt? Elroppantottad az asszonya nyakát, ha ez segít felfrissíteni azemlékezetedet.

Annyi jelentéktelen ügy, annyi jelentéktelen arc volt, ami mit sem jelentett a félkarúóriásnak, de Ivanovra emlékezett - és arra is, hogy az Atamán ostobán azt parancsolta neki:hagyja életben…

Koraljovot Zakoljev éles hangja rántotta vissza az emlékeib l:

- Megkérdem ismét, Koroljov: gondolod, hogy a fickó még élt, amikor otthagytuk?- Azt kérted, hagyjam ott - válaszolta Koroljov —, hát úgy tettem. Igen, azt hiszem,

életben volt, de a feje er sen vérzett, és...- Nem kértem, hogy találgass! Azt kérdeztem, mire emlékszel!

Zakoljev egyre idegesebb lett. Az utóbbi id ben álmában és ébren is egyre gyakrabbanhitte, hogy Szergej Ivanovot látja. Most már mélyen megbánta hirtelen döntését, amellyeléletben hagyta Ivanovot. A dolog felemésztette; a feje zúgott, a gyomra görcsbe rándult, hacsak rágondolt. Koroljovnak igaza volt. Ivanov gyásza majd dühbe fordul, és él bb-utóbbeljön, hogy bosszút álljon. Álmaiban a szörnyeteg még most it Zakoljev nyomában járt.

.32.

AMIKOR BEKÖSZÖNTÖTT az új évszázad, békesség és ünnepi hangulat uralkodotta Szent Avram llosztov szkétában, és a barátok emberségért imádkoztak ebben a kegyespillanatban. Aztfo félvirradt az új év els napja, és ugyanolyan volt, mint bármely másik nap:hideg napfelkelte, ima és szolgálat - Szergejnek pedig további edzés.

A tavasszal együtt megérkeztek a vándormadarak, felen-gedtek és csörgedezni kezdteka patakok, virágba borultak a gyümölcsfák, és a sziget újjászületett. A földeken, a mosodábanés a konyhában végzett munka a közösséghez tartozás érzésével töltötte el Szergejt, amiegészséges ellensúlyt adott életének a harci kiképzéssel szemben.

Négy év telt el így Valim id tlen szigetén, ahol a változást évszázadokban mérték. Akolostort elérte a híre a kínai bokszerlázadásnak: a felkel harcosok kitiltották a japánokat ésaz európaiakat a földjükr l, és Oroszország Anyácska katonákat küldött Mandzsúriaelfoglalására. A híreket rövid bólogatással fogadták az Avram Rosztov szkétában, aztán afigyelem visszafordult a magasztosabb dolgok felé.

Közben Szergej tanítása folytatódott. Szerafim megmutatta neki, hogyan mozgassaegymástól függedenül a karját, a lábat, a csíp jét és a vállát.

Engedd, hogy az elméd egyetlen pontra összpontosítson, mégis mindenhol ott legyen!- okította szelíden. - Lazítsd el a tested, és engedd szabadjára az elméd! Ha hajlékony,könnyed és nyitott maradsz, megütheted az el tted álló ellenfelet, miközben a lábad megrúgja

Page 129: Dan Millman - Szókratész Utazásai

129

a mögötted állót, még akkor is, ha a tested mozog vagy fordul. Az ellenfeleid azt fogják hinni,hogy egy polippal harcolnak.

Szerafim arra is felhívta Szergej figyelmét, hogy nem számít, hány ember fogja körbe,egy adott pillanatban soha nem kell egynél többel megküzdenie.

- Még ha tizen vagy húszán támadnak is rád, jobbára csak útban vannak egymásnak.Arra a három-négyre kell figyelned, aki fenyeget, és a legközelebbi felé mozdulni - ne várdmeg, hogy elérjen téged!

Aznap Szerafim azt is megtanította, hogyan zsongl rködjön két, majd három k vel.- Több ellenfél ellen küzdeni egyszerre nagyon hasonlít a zsongl r m vészetéhez -

mondta. - A köveket egyenként dobálod fel a leveg be, de gyors egymásutánban. Ha afigyelmed elkalandozik, elejted az egyik követ - ha ez harc közben lintet elveszíted az életed.Maradj hát ellazult, céltudatos, és mozogj folyamatosan, ahogy szembeszállsz az egyikemberrel... aztán a következ vel... aztán a rákövetkez vel... befogadó elmével és hullámzótesttel... békés szívvel és harcos szellemmel.

BÁR SZERGEJ eredetileg azért jött Valámra, hogy megtanuljon harcolni, neki ésSzerafimnak más kötelezettségeket is teljesíteniük kellett, amelyek elengedhetetlenek voltak aszkéta fennmaradásához. Szerafimnak mindig volt valami dolga: lelki útmutatót nyújtott aszerzeteseknek, gyógyította a betegeket és a szenved ket. A délutánokat azonban többnyire azedzésnek szentelték.

Bármilyen frusztrálóak voltak is ezek az edzések, Szergej alig várta óket, mertsohasem tudhatta, rni következik. Egy nap Szerafim megmutatta neki, hogyan hajítsa el a késtjobb vagy bal kézzel - felülr l, alulról, álló helyzetb l vagy fekve, s t futás vagy gördülésközben. A következ hetekben ezt gyakorolták.

Aztán Szergej megtanulta, milyen végzetes nyomási pontokra kell megfelel er tkifejtenie ahhoz, hogy megbénítsa az ellenfele karját vagy lábát; hogy miként üthet meg kétvagy akár három embert egyszerre, búgócsigaként pörögve; és azt is, hogyan téríthet el egyrúgást vagy ütést, hogy az a támadó társát érje.

A kiképzésnek ebben a szakaszában történt, hogy Szerafim egy félelmetes fejszétemelt a magasba, és észrevette, hogy Szergej le sem tudja venni róla a szemét.

- Ne mereszd a szemed! - feddte meg az öreg. - Ne egyetlen pontra bámulj; ahelyett,hogy az ellenfeled karját, lábát vagy szemét figyelnéd, maradj tudatában mindennek, amikörülvesz. A nyílt tekintet kitágítja az érzékelésed, és hathatós üzenetet küld azellenségednek: azt mondja az elméjének, hogy csak átmeneti probléma, amit te hamarosaneltakarítasz az útból. Nézz rajta át, nézz rajta keresztül, mintha mit sem tör dnél a támadással,miközben tökéletesen tudatában maradsz mindennek.

- Ez lehetséges? - kérdezte Szergej kétkedve.- Hamarosan megtudod - biztosította Szerafim.

Ahogy teltek-múltak a hónapok, Szergej lassan rájött, hogy a remetelakban rábízottteend k - a munka és az elmélkedés egyaránt - nem csupán arra szolgálnak, hogy eltereljékfigyelmét, hanem szerves részei a kiképzésének. A mozgás-gyakorlatok és a hétköznapi életát- meg átsz tték egymást, és egységes létezéssé forrtak össze. Anélkül, hogy észrevettevolna, a harci kiképzés során tanultakat az életben is alkalmazni kezdte.

- Hogyan is lehetne másként? - tárta szét a karját Szerafim - Nem vesztegettem volnaaz id met, hogy pusztán arra tanítsalak meg, hogyan pusztítsd el az ellenségeidet. Az id ,

Page 130: Dan Millman - Szókratész Utazásai

130

amit együtt töltünk, sokkal inkább az életr l szól, mintsem a harcról. És még mindigimádkozom, hogy megtaláld a békéd, és lemondj a vérbosszúról.

Szergej nem szólt semmit. Erre nem tudott mit felelni.

A VALÁMON TÖLTÖTT ÖTÖDIK ÉV KÖZEPÉRE Szergej oktatása szélesebbkör vé és elmélyültebbé vált. Mivel Szerafim mindig arra kényszerítette, hogy elmenjenképességei végs határáig, fokozatosan nem csak az kezdett átalakulni, ahogy harcolt, hanemaz is, ahogy söpörte a padlót, kinyitott egy ajtót, vagy mosogatta a tányérokat és azev eszközöket. Ele- gánsabban, könnyedebben mozgott, és a teste valahogy... olyan másnak

nt. Szergej harci tudása kétségkívül fejl dött, de a szkétának is olyannyira szerves részévévált, mint a szigetnek a facsemeték. A külvilág, elfoglalva saját sürget ügyeivel, mit semtudott róla - és nem is tör dött vele hogy egy Szergej Ivanov nev ifjú végre megtanult úgymozogni, mint egy gyerek.

Néhány héttel korábban Szerafim emlékeztette:

- Egy gyermek rácsodálkozik minden pillanatra, tervek vagy elvárások nélkül. Ezhelyes módja a harcnak... helyes módja az életnek.

Szergej tehát újabb, másféle utazást tett - vissza az ártatlansághoz. Többé már nemtudta felidézni, milyen volt a teste vagy a lelke, amikor megérkezett Valámra a titokzatosmestert keresve. Szergej még nem ért fel mestere tudásához, de már tudta, mit csinál az öregSzerafim - és amit látott, még inkább leny gözte.

Eszébe jutott egy történet, amit Szerafim mesélt neki egy emberr l, aki mindigfáradtnak érezte magát, és mindennap több er ért imádkozott. Imáira soha nem érkezettválasz, mígnem egy nap, kétségbeesésében így kiáltott fel:

- Kérlek, Uram! Töltsd meg testem edényét életer vel!

Mire Isten így felelt:- Én mindennap megtöltöm, de valahol ereszt!

Szergej edénye már nem eresztett - legalábbis nem annyira, és úgy t nt, életerejeminden eltelt nappal egyre n , ahogy felkészül az el tte álló feladatra.

A KÖVETKEZ HETEKBEN Szerafim nyomkodta, bökdöste, szurkálta, csavargattaés ütögette Szergej érzékeny nyomási pontjait, hogy egyre kellemetlenebb érzéseket váltsonki.

- Figyeld meg - magyarázta -, hogy ha itt nyomom meg, félelmet érzel; ha itt, akkorpedig bánatot. Nincs két ember, aki egyformán reagálna erre, de bármilyen érzelem is törneel , engedd, hogy egyszer en áthaladjon rajtad, és közben csak a célodra összpontosíts.

Az öreg hamarosan pofonokat is kezdett osztogatni neki, amelyek egy-egy pillanatralebénították, amíg meg nem tanulta, hogy összpontosítson, és egyszer en átlépjen afájdalmon. Az egyik szerzetes kés bb, konyhai munka közben észre is vette, milyen„egészségesen kipirult” az arca.

- A gyakorlataid igazán pezsdít ek lehetnek! - lelkendezett.Szergej elmosolyodott, és arra gondolt: ha a barát tudná...

Egyik este, nem sokkal ezután, Szerafim atya behívott négy barátot, hogy segítsenekaz egyik gyakorlatban. Elkötelezett pacifistaként a sziget szerzetesei nem nézték jó szemmelaz ilyen harci gyakorlatokat, de megbíztak Szerafim atya bölcscsségében a szolgálatnak eszokatlan formáját illet en, így aztán ráálltak, hogy szorosan lefogják Szergej lábait, karjait és

Page 131: Dan Millman - Szókratész Utazásai

131

a fejét, miközben ó a hátán feküdt a padlón. Szerafim atya utasításira mindegyikükkérlelhetetlenül más-más irányba húzta-csavarta a tagjait, hogy fájdalmat idézzen el .Szergejnek az volt a dolga, hogy ellazult maradjon. A gyakorlatot meglep en nehéznek találta- talán azért, mert eszébe idézte azt, amit azon a rettenetes napon, évekkel azel tt érzett,amikor Zakoljev emberei a földhöz szegezték. Most azonban a lazításnak és a leleményesmozdulatoknak köszönhet en minden alkalommal ki tudott szabadulni.

- Amíg ellazult és mozgékony maradsz - jegyezte meg Szerafim -, soha többé nemtudnak legy rni, bármilyen sok kés is próbálja.

Szergejnek eszébe jutott a nap, amikor bevallotta Szerafimnak, milyen eseményekhajszolták ebbe a küldetésbe. Ahogy a szerzetes bólintott, Szergejnek az a hátborzongatóérzése támadt, hogy a szavai csak meger sítették, amit öreg mestere már amúgy is látott...

Az emlékeib l felocsúdva hallotta, hogy Szerafim folytatja:- ... Ahelyett, hogy azonnal szabadulni próbálnál, tartsd fenn a testi érintkezést, mert

így tudni fogod, hol van az ellenfeled. Ha megragad téged, máris elkaptad, és úgy mozdít-hatod el a tested, hogy a földre zuhanjon.

A gyakorlatok és magyarázatok vég nélkül folytatódtak. Azon a télen Szergej kínzóantudatára ébredt minden gyengeségének, bizonytalanságának és feszültségforrásának. Amikorelpanaszolta Szerafimnak, hogy úgy érzi, mintha egyre rosszabb és ügyetlenebb lenne, az öregelmosolyodott:

- Nem vagy rosszabb. A szokásos hibáid követed el, de egyre kevesebbszer. Az élet afinomításról szól, nem a tökéletességr l. És még b ven van mit finomítani rajtad.

A kiképzésnek voltak mulatságos pillanatai is. Egyik délután, amikor Szerafimostorral edzette a fájdalomt képességét, arra járt az egyik barát, és a fejét csóválva aztmormolta:

- A középkorban sorba álltak volna ezért...

Amint a barát továbbállt, mindketten nevetésben törtek ki. Aztán Szerafimelkomolyodott, és azt mondta Szergejnek:

- Egyetlen egészséges ember sem keresi a fájdalmat, Szókratész - és én sem élvezem,hogy fájdalmat okozzak. De az ilyen edzés, ha megfontoltan végzed, felkészít, hogy afájdalom harc közben kevésbé rázzon meg, bátortalanítson el vagy lassítson le.

Ezt követ en minden alkalommal, amikor Szergej a b rén érezte az ostor éles csípését,Zakoljevre gondolt.

EZERKILENCSZÁZHÁROM TAVASZÁN Szerafim egy kis id re minden edzésenbekötötte Szergej szemét, hogy élesebbé tegye az érzékeit, és segítsen neki kitágítani atudatát. Az öreg szerzetes keresztülvezette Szergejt az erd n, és azt monda neki:

- Ha átmenetileg elvakítanak, akkor is folytatnod kell a harcot, a megmaradtérzékeidre támaszkodva.

Miután elszenvedett néhány zúzódást és horzsolást, Szergej kezdett eligazodni azakadályok között, és a hallása egyre élesebbé vált. S t, néha érezte a körülötte lev dolgokenergiáját. Mindeközben Szerafim elölr l, hátulról, oldalról lökdöste, és Szergejnek azonnalel kellett lazulnia, majd támadnia vagy félregördülnie. Ha egy pillanatra nem tudta, hol van atanítómestere, Szerafim a fejére csapott egy bottal. Amikor visszatértek a szkétába, Szerafimbevezette Szergejt egy szobába, és ki kellett találnia, hány szerzetes van ott.

Page 132: Dan Millman - Szókratész Utazásai

132

Máskor Szerafim váratlanul arra utasította Szergejt, hogy hunyja le a szemét, és írja lea környezetét, amilyen részletesen csak tudja. Ez arra ösztönözte Szergejt, hogy mindigéberen figyelje, mi van körülötte, ahelyett, hogy elmerülne a gondoltaiban.

- Megtanulod - mondta neki Szerafim - hogyan gondolkodj a testeddel: hogyan hagydmagad mögött a tudatos énedet, és támaszkodj helyette az érzékeidre.

Szerafim vékony köteleket kötött Szergej bokájára és könyökére, és folyton kirángattaaz egyensúlyából, miközben képzeletbeli ellenfelekkel küzdött. Aztán Szergej egyik, majdmindkét karját a hátához kötözte, és arra kényszerítette, hogy a vállával, az állával, acsíp jével, a fejével, a lábával, a térdével, a fels testével küzdjön.

- Ha semmi mást nem tudsz használni - unszolta Szerafim - használd az eszed!Meglep dsz majd, mire vagy képes, még hatalmas túler ellen is!

Szergej új módszereket tanult arra is, hogyan szabaduljon ki fogásból, csavarásból - fejfogásból, karfogásból és különféle fojtófogásokból - különböz testrészekre mért, ügyesencélzott ütésekkel. Aztán megtanulta, hogyan gy zhet le egy vagy több ellenfelet állva, hátonvagy oldalt vagy hason fekve, vagy feltápászkodás közben, hogy sebesülten, nehéz terepenvagy kényelmetlen testtartásban is küzdeni tudjon.

AHOGY SZERGEJ AGYA a küldetésén és leend ellenfelein kezdett járni, eszébejutott valami:

- Szerafim, az ellenfeleim között vannak nálam magasabbak és er sebbek is. Azegyikük igazi óriás.

- Nem számít - legyintett az öreg. - A magas emberek jól tudnak messzir l harcolni, dea lágyság, a hajlékonyság és a gyorsaság felülkerekedik a méreten és az er n. Egyalacsonyabb ember belülr l, közelr l támadhat. Mindenfajta tettnek megvan a maga el nye éshátránya, elért azon kell munkálkodnod, hogy minél kevesebb gyenge pontod legyen, és arraösszpontosíts, ami az er sséged. Még a gyorsaságot ia legy zheted, ha azonnal reagálsz, ésnem várod meg, amíg megtámadnak.

Azon a nyáron, amikor Szerafim végül úgy döntött, hogy Szergej „készen áll arra,hogy megtanuljon valamit", az erdei tisztáson találkoztak, és Szerafim mutatott a fiúnaknéhány rendkívül ügyes mozdulatot, amivel kicselezhet és lefegyverezhet egy kardvívót. Akezében tartott borotvaéles pengét finoman végighúzva a földön, majd a leveg be suhintva,Szerafim így szólt:

- Ha megtanulod használni a pengét, az segít, hogy védekezni tudj ellene.Miután Szergej hetekig gyakorolta a különféle támadásokat és csapásokat a japán

szamurájok modorában, Szerafim arra kérte, rántsa ki a kardot a hüvelyéb l, amilyen gyorsancsak tudja, és sújtson le rá.

Az öreg pár lépésre állt t le, ellazulva, de éberen. Szergej már éppen készült kirántania kardot, és egy gyors rohammal lecsapni, ahogy Szerafim kérte, de amint megmozdult, azöreg már ott is állt mellette, szorítófogásban tartva Szergej karját, hogy képtelen legyenkihúzni a kardot. Ez után megmutatta, milyen módszerekkel lehet lefegyverezni valakit.

- Soha ne a fegyvert l félj, csak attól, akinek a kezében van! Összpontosíts azellenfeledre, amíg a késére, a kardjára vagy a pisztolyára figyel. Az erejét ekkor a fegyverbehelyezi, és megfeledkezik a teste többi részér l. Pontosan abban a pillanatban, amikormeghátrálnál egy fegyver el l, akkor kell habozás nélkül lecsapnod! Zárd a távolságot köztedés a támadó kötött, és bénítsd meg az ellenfeled, miel tt használhatná a fegyvert: állítsd meg atámadást, miel tt elkezd dne!

Page 133: Dan Millman - Szókratész Utazásai

133

Még sok-sok heti türelmes gyakorlásba került, hogy Szergej a másodperc töredékealatt képes legyen megtenni a közte és egy ellenfél között lev távolságot.

Aztán egyszeriben úgy t nt, Szergej kiképzése hirtelen új irányt vett. Visszafelésétáltak a szkétához a friss, kés szeptemberi leveg ben, és Szerafim a türelemr l és a harc erkölcs szabályairól kezdett beszélni:

- Szépen fejl dtél az évek során, Szókratész, de a testi képessegeid fejlesztése csak akezdet. A legnagyobb harcosok mozdulatai azért olyan lazák és könnyedek, mert egy náluknagyobb ügyért harcolnak. Csak az lel gy zelemre a harcban, és békességre az életben, akimegadja magát Isten akaratának.

Szerafim megint fel-alá kezdett járkálni, ahogy akkor szokta, amikor ki akarhangsúlyozni valamit.

- Az igazi harcos, Szókratész, még harc közben is meg rzi az emberségét. Hiába aratszkegyetlen gy zelmet, a lelkedet ugyanúgy elvesztheted. Amikor szembeszállsz a sárkánnyal,magad is sárkánnyá válhatsz.

Ezek a szavak, és a bennük rejl bölcsesség, nem csak Szergej elméjéig, hanemegyenesen a szivéig hatoltak. Ránézett erre a békés, öreg harcos-szerzetesre, aki az elmúlt hétévben a tanítómestere lett. Ironikusnak t nt, hogy Szergej soha nem hívhatta „atyámnak”,pedig Szerafim pontosan azzá lett a számára, betöltve azt a szerepet, ami Szergej életéb lgyerekkora óta hiányzott.

Aznap éjjel, miután Szergej elmondta a szeretet és az emlékezés imáját Ányáért és afiáért, hálát adott Szerafim nagylelk ségéért, lelki útmutatásáért és egyszer emberségéért.

Szergej kezdett l fogva tudta, hogy Szerafim nem kívánja, hogy ezt az utat kövesse,mégis, ez a szigeti remete minden áldott nap - hacsak egyházi kötelességei máshová nemszólították - megosztotta vele az életét és a tudását, és semmit nem kapott cserébe, csakSzergej háláját. Szerafimnak, úgy t nt, elég jutalom, hogy szolgálhatja Isten rejtélyes akaratát.

Ett l pedig Szergej még inkább szeretetet érzett iránta..33.

A Jerdovics irányításával végzett reggeli edzés után Pavlina az erd n át a folyóhozrohant, és vidáman kacagott, amikor éppen hogy csak sikerült elillannia Konsztantyintól. Afiú talán el is kaphatta volna, de hagyta, hadd higgye, hogy túljárt az eszén. Ahogy a lánykiképzése haladt, hamarosan akkor sem tudja majd elkapni, ha akarja.

Konstantyin, aki többe nem kisfiú volt már, hanem magas fiatalember, Pavlina barátjaés védelmez je maradt. Nem mintha a lánynak még mindig szüksége lett volna védelemre:egy tizenegy éveshez képest meglep en jól tudott vigyázni magára. Az id sebb fiúk közülamúgy sem akadt senki, aki olyan ostoba lett volna, hogy ujjat húzzon Zakoljev kedvencével.Amikor azonban még kisebb volt, Konsziantyinnak még saját magától is meg kellett védeniea lányt. Pavlina mindenféle veszélyes mutatványt kipróbált, vad nemtör dömséggel;felmászott a legmagasabban lev faágakra, csúszós farönkön egyensúlyozott egy mélycsatorna felett. Mostanra pedig már olyan szívós és fürge volt, mint akármelyik fiú, harcbanpedig ügyesebb bármelyiküknél.

pavlina máris sok id sebb fiút le tudott hagyni vagy földre tudott vinni. Jergovics ahagyományos kozák harcmodorra oktatta, ami inkább alapult a hullámzó mozgáson, azegyensúlyon és a gyorsaságon, mintsem a nyers er n. A táborban mindenki egyetértett abban,hogy tehetséges, bár senki nem merte megkérdezni, hogy Zakoljev atamán miért ragaszkodik

Page 134: Dan Millman - Szókratész Utazásai

134

hozzá, hogy minden férfi megtanítson neki mindent, amit csak tud. Csak Koroljov nem volthajlandó részt venni ebben a „kisded játékban".

Az Atamán jobban bolondult Pavlináért, mint valaha, de érzelg ssége atyai szigorráváltozott, amint a harci kiképzésér l volt szó. Minden áldott nap megkövetelte t le, hogy alehet legjobbat nyújtsa - reggel, délben, este, minden harci gyakorlaton. Pavlina soha egyárva szóval sem panaszkodott. A hajlandóság és az energia egyaránt megvolt benne, és büszkevolt újonnan szerzett tudására. Olyan céltudatosan gyakorolt, hogy mindenkit leny gözött, akifigyelemmel kísérte a fejl dését.

Konstantyin leginkább egyedül szerette tölteni az idejét. Álmodozott, olvasgatott,rajzolgatott a porba, vagy skicceket készített pergamenre a t zrakásból vett faszénnel. Sokatgondolt Pavlinira. Hiányzott neki a lány kedvessége és ártatlansága — azok a tulajdonságok,amelyeket elvesztett valaha útközben. Amikor Pavlina vele volt, úgy érezte, mintha egymocskos kunyhóból a szabadba lépve egy illatos erd ben találta volna magát. Néha azárnyékból figyelte, ahogy a lány harci edzést tart a Nagy Jergoviccsal.

Jergovics termetes ember volt: magasabb bárkinél a táborban, kivéve az óriásKoroljovot. Jelent s körméretével leginkább egy medvére emlékeztette Konstantyint, nembeszélve s barna szakálláról, sz rös hátáról és mellkasáról. Az ereje is olyan volt, mint egymedvének, és bár nem volt olyan fürge, mit néhányan a fiatalabbak közül, mindig el re tudta,mikor fognak támadni.

Sok-sok évvel azel tt k vesként dolgozott. Aztán egy nap kocsmai verekedésbekeveredett Tomorovval, és egy perccel kés bb Tomorov és társai, akik a segítségére siettek,mind ottfeküdtek a földön, pedig a büszkeségükön esett csorbán kívül nem volt komolyabbsérülésük. Amikor felt nt zakoljev, Jergovics azt mondta neki: „én majd megtanítom ezeket akölyköket tisztességesen harcolni!” Így aztán csatlakozott hozzájuk, és nem bánták meg.Senki sem tudta legy zni Jergovicsot, csak Koroljov, aki egyszer kis híján betörte a vénmedve fejét, bár maga is szerzett néhány zúzódást a csetepatéban, és kénytelen-kelletlen elkellett ismernie a nagydarab fickó tiszteletreméltó tudását.

Attól kezdve az öreget Nagy Jergovicsnak hívták. Engedelmes volt és megbízható, ésnem tett fel kérdéseket, ami ideális tanítóvá tette Pavlina számára. Megbecsülte oktatóipozícióját és örömmel figyelte a lány fejl dését. A Nagy Jergovicsnak nem volt saját családja,csak a barátsága Surával, az egyetlen vele egykorú asszonnyal a táborban. Bizonyosértelemben, Jergovics és Sura voltak azok, akik felnevették a kislányt.

Jergovics jól kijött mindenkivel, kivéve Koroljovot. Nem tetszett neki, ahogy az óriásPavlinára néz. Koroljovnak volt annyi annyi sütnivalója, hogy ne nyúljon a lányhoz, deJergovics nem bízott ebben a tigrisben, aki szelídnek mutatkozott, ha az volt az érdeke, deközben izg -mozgó farokkal, ugrásra készen várt.

A medve és a tigris között tehát ingatag fegyverszünet állt fenn.

Jergovics mindennap szigorú rendben okította harci játékokra és gyakorlatokraPavlinát: a lány futott, úszott, mászott, gyakorolt, amilyenekr l a táborbeliek nagy része mégsoha nem is hallott. Jergovics a lánynak tartogatta titkait. Eltökélte, hogy olyan jól megedziPavlinát, hogy ha valaha is úgy adódna, hogy nincs ott, hogy megvédje, legalább esélyelegyen a félkarú ellen.

KONSTANTYIN közben folyton éhezett. Kin tte az ingét és a cip jét, és mezítlábkellett járnia, amíg egy pár elny tt csizmát nem talált egy kupac kidobott ruha között.Kétbalkezesnek érezte magát, és hébe-hóba megbicsaklott a hangja. Sokat gondolt az id sebb

Page 135: Dan Millman - Szókratész Utazásai

135

kre, és arra, amit a férfiakkal csináltak - egy nap talán majd vele is. Ilyenkor aztán eszébejutott Pavlina, és elszégyellte magát - végtére is, Pavlina még mindig kislány volt.

A sok-sok változás közepette a lány maradt a biztos pont az életében - valaki, akitör dik vele, történjék bármi. Konsztantyin immár féltékeny ellenszenvet érzett Dimitrij papairánt, akit Pavlina annyira imádott. A lány csak az egyik oldalát látta az Atamánnak: számára

gondoskodó, oltalmazó apa volt, aki tör dött a lánya fejl désével. Az Atamán soha nemadott rá okot Pavlinának, hogy féljen t le. A lány nem ismerte az igazi Dimitrij Zakoljevet, ésKonsztantyint nem vitte rá a lélek, hogy elmondja neki az igazságot.

Ugyanakkor Konsztantyin titkolta er söd vonzalmát Pavlina iránt. Valaha testvér volta számára, de érzései azóta megváltoztak, mélyebbek lettek. Tudta, hálás lehet a sorsnak,hogy az Atamán nem ellenzi a barátságukat, legalábbis amíg Konsztantyin nem vonja el alány figyelmét a tanulástól.

Konsztantyin helye a bandában - mindig csak szolga, sohasem harcos - évekkel azel tteld lt, amikor az Atamán el ször bízta rá a feladatot, hogy foglalkozzon Pavlinával. Ígyaztán, cseppet sem meglep módon, egyik férfi sem bátorította, hogy tanuljon meg harcolni.

A fiú valójában megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem kell részt vennie afosztogatásban és a gyilkolásban - más érdekelte, és máshoz volt tehetsége. Attól kezdve,hogy a meggyilkolt zsidóktól elorzott javak egyre növekv halmából egyszer kitúrt egyértékes fest készletet, mindig, amikor Pavlina edzett, Konstantyin a saját m vészetétgyakorolta faszénnel és escsettel; a képzeletét papírra vagy bármi másra vetve, ami a kezébeakadt. Észrevételnül repültek az órák, amikor rajzolt vagy festett - fákat, kunyhókat, lovakat,madarakat, néha képeket is az álmaiból.

Csak akkor szállta meg szomorúság, amikor a jöv jére gondolt. Nem tudta elképzelni,hogy még évekig így éljen, hogy várjon a táborban a n kkel és Jergoviccsal. amíg a „valódiférfiak" visszatérnek az rjáratból. A vele egykorúak, akik közül néhányan már a férfiakoldalán lovagoltak, különcnek tanodák Konsztantyint. Csak Pavlina éttette meg.

Ugyanakkor a fiú már semmiben sem volt biztos. Amikor végre kettesben voltak,esetlennek érezte magát, és már nem jöttek a szavak olyan könnyedén a szájára, mintkorábban. Ezért aztán csak a kiképzésr l kérdezte Pavlinát, és olyan lelkesedéssel meséltneki róla, hogy ebb l tudta: barátok maradtak.

Konsztantyin imádta, ahogy a lány kurtára vágott haja, amelynek olyan volt a színe,mint a b ven term földé, futás közben úgy ugrándozik, mint a gumilabda. Bájos volt, mégfiúruhában is. Konsztantyin egyszer megpróbálta lerajzolni az arcát - mindketten kacagtak azels próbálkozáson. Aztán újra meg újra lerajzolta, de soha nem sikerült igazán megragadniaa szépségét. Ha nem lett volna Dimitirj papa védelme, néhányan már bizonyára szemetvetettek volna a lányra.

Dimitrij papa. Ha csak rágondolt, elöntötte a harag az ámítás, a képmutatás, a titkok ésszemenszedett hazugságok miatt. Pavlina még mindig csak azt látta, amit látni akart, és amithagytak neki: az Atamán fegyelmezett életét és az rjárataikat a távoli cár szolgálatában. Aszénné égett testekr l, amiket maguk után hagytak, soha nem beszéltek neki.

Konsztantyin tudta, hogy el kellene mondania neki, de minden egyes nappal, amikornéma maradt, egyre nehezebbé vált kimondani az igazságot. A lány úgysem hinné el, és elveszítené a bizalmát. Pavlina talán még meg is gy lölné t. Ha pedig a lány kérd re vonnáDimitrij papát, az végzetes lenne mindkettejük számára.

Meg kellett várnia, amíg a lány saját magától ébred rá az igazságra.

Page 136: Dan Millman - Szókratész Utazásai

136

MIVEL FÜRGE ÉSZJÁRÁSSAL ÉS JÓ SZÍVVEL áldotta meg a sors, Pavlinaugyanezeket az erényeket feltételezte a körülötte él kr l is. Természetesen is tanúja voltDimitrij papa hangulatváltásainak és dühkitöréseinek, de egy gyerek könnyen elnézi az apjagyarlóságait. Az Atamán parancsára a világtól elszigetelve, és buzgón elmerülve az életben,amit az apja szánt neki, Pavlinának nemigen volt ideje, hogy az élet nagy kérdéseintöprengjen. Természetesnek vette, hogy az Atamán gyermekeként különleges oktatásban kellrészesülnie és kötelezettségei vannak, és nem irigyelte a többi n félénk alázatosságát, ahogytakarítottak, f ztek, vizet hordtak és kiszolgálták a férfiakat.

Néha azonban, a csendesebb pillanatokban, elalvás el tt, eszébe jutott, milyen lennehétköznapi életet élni — olyat, mint bármely más n .

- De legalább in van nekem a vén medve - sóhajtott. - És mindig ott lesz Kontyin."

.34.ELÉRKEZETT EZERKILENCSZÁZÖT TAVASZA. Kilenc év telt el azóta, hogy

Szergej Valimra érkezett. Kilenc év, tele munkával. elmélkedéssel, tanulással harcról és azéletr l. Szergej immár harminckét éves volt. Az ifjonti hév átadta helyét egy megfontoltabblétnek, az érettség, az alázat és a távlatokban gondolkodás józanságának - ezek voltak aSzerafim által megjósolt átalakulás els jelei.

Felesége halála óta Szergej több mint egy évtizedet töltött el azzal, hogy felkészüljönegyetlen tettre: a bosszúra. Néha úgy érezte, ez rültség, néha úgy, hogy jogos és tiszteletre-méltó ügyet szolgál. Ha egy ember meggyilkolja a családodat, megmutatod neki, hol lakik azÚristen — ez ilyen egyszer .

Immár félelmetes harcos volt. Anélkül, hogy tudatában lett volna ennek, túltettAlekszejen, a kozákon, s t, még Razinon is. Testi-lelki ereje n ttön-n tt, a bensejében fölénytés legy zhetetlenséget sugalló hatalmas energia buzgott, amit csak Szerafim rendszeresostorcsapásai zaboláztak meg.

Szergej átalakulásával nyughatatlansága és türelmetlensége is egyre nagyobb lett,ahogy szembekerült a kérdéssel, amit már oly sokszor feltett magának: meddig t ri még, hogyDimitrij Zakoljev élje az életét? Az agya délen járt, a Lakhatási Zónában, ahol Zakoljevemberei talán most is ártatlanok vérét ontják.

Szergej úgy döntött, eljött az ideje a távozásnak. Búcsút inteni azonban nem voltkönny . Csodálta és irigyelte Szerafimot a békéért, amire lelt, azért a kegyelmi állapotért,amiben Szergejnek talán soha nem lesz része, de megcsillant el tte a remény, hogy egy napmegérti, amit a szigeti remete tanítani akart neki.

A következ találkozásuk alkalmával bejelentette a döntését:- Szerafim, ideje, hogy útnak induljak. Szerafim csak vakargatta a szakállát, és azt

mondta:- Nos, lehet, hogy így van... de kíváncsi vagyok, Szókratész, hogyan képzeled, hogy

legy zöl ennyi embert, amikor még egy fáradt, öreg szerzetesen sem tudsz felülkerekedni?- Azt akarja mondani, hogy le kell gy znöm, miel tt elmehetnék?

- Bármikor elmehetsz. Ez remetelak, nem börtön.- Úgy értem, miel tt elmehetnék az áldásával.

- Áldásom rajtad, amióta el ször találkoztunk. S t, már régebb óta...- Tudja, mit akarok mondani, Szerafim.

Page 137: Dan Millman - Szókratész Utazásai

137

Az öreg szerzetes elmosolyodott.

- Mostanra már mindketten értjük egymást. Én pusztán felvetettetem, hogy ha letudnál gy zni egy barátságos viadalban, az jó jele lenne annak, hogy készen állsz.

Természetesen már korábban is sokszor vívtak párharcot, de Szergej érezte, hogy ezmost más lesz. Többé nem gyerek küzd óriás ellen. Szergej most már nem csak gyors volt ésfiatal, hanem tökéletesen edzett is a folytonos gyakorlástól. Még fejben is állandóan gyakorolt- ha evett, ha dolgozott, ha leült pihenni, s t még akkor is, amikor aludt. Igen, készen állt.

Bólintott, Szerafim pedig maga is egy bólintással nyugtázta a döntését.Körözni kezdtek egymás körül. Szergej mély leveg t vett, és egyenesen el retámadott,

de csak megtévesztésként. Szerafim nem d lt be a trükknek; csak állt nyugodtan, amígSzergej körbetáncolta. Aztán az öreg szerzetes el relépett, és meglendítette a karját. Ezzel acsellel majdnem kibillentette Szergejt az egyensúlyából, de a tanítványa összpontosított, ésmeg rizte a lélekjelenlétét. Elkapta Szerafim csuháját, és el re lépett, hogy átdobja a...

A mester elt nt el le, mintha köddé vált volna.Miközben Szergej rúgott, ütött, kaszált és könyökölt, Szerafim olyan finoman hárított

mindent, hogy Szergej sehol semmilyen ellenállást nem érzett. Mintha hozzá sem ért volna azöreghez. Soha nem ott volt, ahol várta, így aztán Szergej letett róla, hogy bármit is várjon.

Abban a pillanatban látni és érezni kezdett mindent: Szerafimot, az eget, a földet.Sikerült átdobnia a mestert, de Szerafim esés közben földre vitte t is, hogy aztán tökéletesenegyszerre ugorjanak talpra. A küzdelem folytatódott, de már nem volt köztük ellentét: nemvolt Szergej, és nem volt Szerafim, csak a köztük áramló energia.

Aztán, ahogy Szergej egyszer el relépett, Szerafim szó szerint elt nt a helyér l, ésmiel tt Szergej lába talajt ért volna, megjelent egy másikon, Szergej vádlija alá beakasztottlábfejjel. A következ pillanatban Szergej azon kapta magát, hogy kezét-lábát széttárvafekszik a hátán, és Szerafim felette térdel, készen a végs csapásra. A viadal eld lt.

Ennél valódibb párharcot még sohasem vívtak. Szerafim nem csak játszott Szergejjel -már nem engedhette meg magának Szergej pedig végre felfogta mestere képességeit, és láttami az, ami bel le még hiányzik. A viadal kimenetele ellenére jelent s áttörést ért el, és abbana pár percben többet tanult, mint hónapok alatt. Mindketten tudták ezt. Ahogy azt is, hogyegyhamar nem megy sehová. Folytatnia kellett a tanulást - ami rövidesen olyan irányt vett,amire Szergej a legkevésbé sem számított.

KÖVETKEZ LECKE KEZDETÉN Szerafim nemes egyszer séggel ennyit mondottSzergejnek:

- Minden, amit eddig tanultál, csak arra készített fel, amit most fogok megmutatni. Ezlesz a te újjászületésed: az a gyakorlat, aminek tulajdonképpen minden szerény képességemetköszönhetem. Már az els napon elkezdhetted volna, de akkor az utad húsz évig tart. Az atudás, amit az elmúlt években átadtam neked, lerövidítette az utat, ahogy annyira vágytál rá.A jelenlegi tudásoddal az, hogy ezt az utolsó gyakorlatot mesteri szintre fejleszd, nem vehetigénybe többet egy évnél. De majd meglátjuk...

Szergej arra számított, hogy ez lesz a leginkább embert próbáló harci gyakorlat,amiben valaha is része volt. Néhány egyszer szóval kezd dött:

- Készülj - mondta neki Szerafim. - Meg foglak támadni.

Page 138: Dan Millman - Szókratész Utazásai

138

Szergej ellazult, és kiterjesztette minden érzékét, ahogy tanulta. Készen állt, és várt.Aztán várt még egy kicsit. És még tovább. Szerafim látszólag nyugodtan állt ott,mozdulatlanul, mint egy szobor.

Szergej mélyen beszívta a leveg t, egyszer, majd még egyszer. Végül türelmetlenülmegkérdezte:

- Nos? Mikor fog támadni?- Hiszen már támadok - felelte Szerafim.

- Nem értem...- Pssszt... Maradj csendben, kérlek. A szavak csak a tudatod alsóbb rétegeibe terelik a

figyelmedet, és nem fogod észrevenni, mi zajlik körülötted.Szergej elnémult, és a beálló csendben végre meglátta: Szerafim karja és egész teste

tényleg mozgott felé, de olyan lassan, hogy úgy t nt, az öreg szerzetes mozdulatlanul áll.Újabb perc telt el.

- Tréfál? - hitetlenkedett Szergej. - Ennek mi értelme?- Végy észre minden pillanatot! - mondta Szerafim lassan és szelíden. - Érezd az egész

tested, tet l talpig, a lábkörmödt l az ujjaid hegyéig, és a tested ugyanolyan ütembenválaszoljon, mint ahogy én mozgok.

Szergej felsóhajtott, és igyekezett végrehajtani a feladatot, amennyire csak t le telt,lassabban és tudatosabban mozogva, mint korábban bármikor. Az egész értelmetlennek ésbosszantónak t nt, mégis követte az öreg mester lassú mozdulatait, amíg Szerafimhorogütése, amit percekkel korábban indított, el nem én hozzá.

Most, hogy ilyen lassan mozgott, Szergej észrevette, hogy a teste itt-ott finomanmegfeszül, és kényszerítette magát, hogy ellazítsa a combjait, a gyomrát, a vállát...

Amikor az els mozdulat befejez dött, Szerafim újba kezdett, bár ezt nehéz voltmegállapítani. Ekkor Szergej nem bírta tovább, és megtörte a csendet:

- Szerafim, értékelem a lassú mozgás gyakorlását, de mi értelme szinte nem ismozogni? Így könnyedén kivédek bármit. Kitakaríthatom a konyhát, és még vissza is érek,mire az ütés ideér!

- Lazíts... lélegezz... szemlél dj... - ismételte szemét lehúnyva Szerafim. - Mozogj úgy,ahogy én...

Így hát folytatták, olyan lassan és némán, mint ahogy a nap vándorol az égen azalkonyat felé.

AZ ID MOZDULATLANNÁ MEREVEDETT, miközben folytatták az edzéseket.Sok-sok hét eltelt, majd Szerafim mozdulatainak sebessége észrevehet en megváltozott. Mégmindig úgy t nt, mintha s melaszon haladnának keresztül, de legalább a mozgás tisztánkivehet vé vált. Szergej egyensúlya olyan hibáit kezdte kijavítani, amelyeket korábban észresem vett, és mozgás közben tökéletesen ellazult. Bármi jött szembe, a teste természetesen,er lködés nélkül válaszolt rá. Kezdte érezni a testrészei közötti kapcsolatokat, s t még a belsszerveit is, és a csontokat, az ízületeket, és a földr l felfelé áramló energiákat a lábaiban és akarjaiban, amelyek mintha ostorszer en terjedtek volna ki a középpontból.

Egyszer-egyszer Szerafim suttogott valami olyasmit, hogy „Mozogj úgy, mint ahínár... lebegj... emelkedj... süllyedj... fordulj… de többnyire némán gyakoroltak - nem volt

Page 139: Dan Millman - Szókratész Utazásai

139

szükség szavakra. A mozgás elmélyült meditálássá, és id nként, amikor az energiamegtöltötte Szergej szívét, egyfajta imádkozássá vált.

A következ hónapokban Szerafim folytatta a lassú, áramló támadásokat: ütés...rúgás... térd... könyök... bal kéz... jobb kéz... horog... egyenes... keresztez... rúg... szorít.Minden lehetséges szögb l. A nap mozgott. Az árnyékok megváltoztak. Az évszakokváltották egymást.

Nyár közepére, ezernyi támadás után, már csak egy percig tartott minden egyes ütés,és az áramlás és a ritmus új értelmet nyert. Szergej már réges-régen megszabadult agondolatoktól, és szabad folyást adott az energiának. Minden reakció magától született -tudattalan mozgásból, er lködés nélküli válasz. Szergej alvás közben is folytathatta volna amozdulatokat, de ez éppen az ellenkez je volt az alvásnak: tiszta tudatosság, én nélkül, másiknélkül, ahogy Szerafim és Szókratész egy testként mozgott, mint az évszakokon végigsöprszél.

szre a mozdulatok ideje tizenöt másodpercre csökkent, aztán tízre, majd ötre, deSzergej alig vette észre a különbséget. A sebesség testetlenné vált. Bármilyen er is közelített,elnyelte és elterelte azt; az elv a csontja velejéig hatolt. Mesteri tudást testesített meg,miközben „ ” nem csinált semmit.

Eljött a tél, és a támadások most már gyors ütemben érkeztek. Szergej minden ütéstkönnyedén, er lködés nélkül semlegesített. Semmit sem csinált, csak megnyitotta a tudatát.

A megvilágosodás egy pillanatában Szergej felfogta, hogyan mozog Szerafim - olyanhatékonysággal és eleganciával, mi leny gözte. Ennél is hihetetlenebb volt azonban, hogyimmár is képes volt rá.

Teste es elméje minden ellenállása megsz nt. Szergej üressé váll - az életer szabadcsatornájává. Már régen megtanulta, hogy bízzon Szerafimban, aztán azt, hogy bízzon atestében - de csak most jutott el oda, hogy bízzon Minden Létez ben.

Beköszöntött a tavasz; az évszakok újra körbeértek. Szerafim most már úgy támadott,mint a villám, a szemnek követhetetlenül - de ez egyáltalán nem számított. A mozdulatokegybemosódtak: olyan gyorsak voltak, hogy egy évvel korábban Szergej meg sem látta volna

ket, nemhogy ideje lett volna válaszolni rájuk. A sebesség és az id azonban nem számítotttöbbé.

És akkor Szerafim váratlanul abbahagyta a mozgást.

Szergej kis híján orra bukott. A teste remegett, és szikrázó energiafátyolt érzettörvényleni maga körül.

- Csak úgy vibrál körülöttünk a leveg , nem? - mosolygott Szerafim.Szergej maga is elmosolyodott, és bólintott. A tavaszi nap nyugaton lassan lebukott a

dombok mögé.- Most mi következik? - kérdezte Szergej kíváncsian.

- Semmi - válaszolta Szerafim. — A közös gyakorlásunk véget ért.Szergej néhány pillanatig csak a fák lombjai közt susogó szelet hallotta. Nem volt

benne biztos, hogy jól értette, ezért meger sítésre volt szüksége:Azt akarja mondani, hogy már nem kell többet tanulnom?

A tanulás sohasem ér véget - felelte Szerafim. - Csak finomodik, átalakul - attólfügg en, hogy mi a célod. Most már érted a mozgás, a kapcsolatok és az élet lényegét. És

Page 140: Dan Millman - Szókratész Utazásai

140

tanultál valamit a harcról is. Elérted, amiért idejöttél. Holnap sétálunk egyet, és helyretesszükezt az ostoba beszédet a gyilkolásról. Talán megfontolsz egy magasztosabb célt.

- Szerafim... tudja, hogy...

- Holnap - szakította félbe az öreg szerzetes. - Holnap beszélünk róla.MÁSNAP, AMINT TALÁLKOZTAK, Szergej belevágott a mondandójába:

- Tudja, hogy esküt tettem, a családom sírjánál...- Azt az esküt magadnak tetted, nem Istennek. Valójában, Szókratész, nincs

ellenséged, csak te magad. Békélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legy zhet. És senki,akit te kívánnál legy zni.

Némán sétáltak tovább, miel tt Szergej válaszolt:- Egyszer volt egy tanítóm, aki azt mondta, hogy az elkötelezettség azt jelenti, hogy

teljesíted, amit vállaltál, de legalábbis megteszel minden t led telhet t, az életed árán is.Szergej Szerafim felé fordult, és úgy szólt hozzá, mint paphoz:

- Elköteleztem magam. Szerafim atya. Szembe kell néznem velük.Az öreg szerzetes arcán elcsigázottság tükröz dött-

- Nem maradsz még itt velünk, köztünk, ha csak néhány évig is?- Miközben azok az emberek odakinn garázdálkodnak?

- Emberek garázdálkodnak szerte a világon, Szókratész. A természet is garázdálkodik:forgószelekkel, földrengésekkel, dögvésszel és sáskajárással. Ebben a pillanatban is tízezrévelhalnak er szakos halált ártatlanok, vagy pusztulnak el az éhezést l, szerte e világon. Kiruházta rád a felel sséget? Ki adott bölcsességet, hogy tudd, kinek kell élnie, és kinek kellmeghalnia, és milyen úton-módon? Ki vagy te, hogy tudd, mi jár Isten fejében?

Szergej erre nem tudott mit felelni, ezért inkább visszakérdezett:

- Milyen Istenre hivatkozik, Szerafim atya? A könyörület és igazság Istenére, aki úgylátta jónak végtelen bölcsességében, hogy elvegye t lem a családomat? Ehhez az Istenhezimádkozik ön?

Szerafim, bozontos sz szemöldökét felvonva, furcsán fürkész tekintettel nézett rá:

- Tehát, Szókratész, végre szembenézel azzal, ami oly sokáig nyomta a lelkedet.Kívánom, bárcsak lenne válaszom a kérdésedre - enyhít szavaim, hogy meggyógyítsam aszíved. Isten azonban nekem is éppoly rejtélyes. Élt egyszer egy Hilél nev bölcs, a nagyzsidó öregek egyike, aki azt mondta: „Három rejtély van ezen a világon: a leveg amadaraknak, a víz a halaknak, és az emberiség önmagának.” Én Istent találom a legnagyobbrejtélynek, mégis olyan bizalmasnak, mint a szívverésünk, olyan közelinek, mint aidegzetünk... körülvesz minket, mint a víz, mint a leveg ... mindig jelen van. Az elmeazonban nem képes felfogni Istent, csak a szívet... Ott találod meg a hitet...

- Én már nem hiszek Istenben.- Isten azokat is a keblére öleli, akik nem hisznek. Hogyan lehetne másként? -

Szerafim mélyen Szergej szemébe nézett. - Merülj el a rejtélyben, Szókratész! Bízz benne!Felejtsd el, amit gondolsz, hogy minek kellene, és minek nem kellene lennie, és ismétmegtalálod a hited.

Szergej csak a fejét rázta.

Page 141: Dan Millman - Szókratész Utazásai

141

- Atyám, az ön szavait mindig igaznak érzem... de valahogy nem igazán tudommegragadni a lényegüket.

- Valamikor a csuhámat sem tudtad megragadni, és nézd, meddig jutottál egy kistürelemmel...

- És rengeteg gyakorlással.

- Igen. És talán ideje, hogy... másképp gyakorolj - az öreg elhallgatott, a megfelelszavakat keresve. - Az edzés megismertette veled az elme határait. Az értelem nagyszerlétra, ha az égre törsz, de a mennyekig sajnos nem ér fel. Csak a szív bölcsessége képesmegvilágítani az oda vezet utat. Az ókori névrokonod, Szókratész, arra emlékeztette azathéni ifjakat, hogy „a bölcsesség töprengéssel kezd dik…”

- De Szerafim, ezek csak fennkölt szavak... Mit az, amit tennem kell?

- Mit kell bárkinek is tennie? Az egyik lábát a másik elé! Te nem vagy más, mint egyszínész egy hatalmas drámában, amit csak Isten képes megírni... olyan hatalmasban, hogynéha abban sem vagyok biztos, hogy Isten érti! - mondta Szerafim nevetve. - Mi csakeljátsszuk a szerepet, ami adatott nékünk. Érted már? Mindenkit, aki felt nik az életünkben -akár segít , akár ártó szándékkal - Isten küld elénk. Ismerd meg mindnyájukat békés szívvel,de egy harcos szellemével. Sokszor hibázol majd, de tanulsz a hibáidból, és amit megtanulsz,abban rálelsz az utadra. Közben pedig fogadd el Isten akaratát, a neked adatott életet,pillanatról pillanatra.

- Honnan tudhatnám Isten akaratát, Szerafim?- A hit nem abból fakad, hogy bármit is biztosan tudsz - felelte az öreg. - Csak

bátorságot kíván, hogy elfogadd: minden, ami történik, hozzon örömet vagy fájdalmat, alegnagyobb jó érdekében történik.

Ezekkel a szavakkal visszaértek a remetelakba..35.

AZ ÉVEK nem voltak kegyesek Dimitrij Zakoljevhez - sem az éjszakák. Valahaszikár és délceg volt, most sovány és nyúzott; beesett arcával úgy festett, mint egy él halott.A szemei vadul csillogtak, ha nem is az rülett l, de a lelkét fogva tartó megszállottságtól.Mintha a valaha nagyszabású látomása egyetlen ponttá zsugorodott volna, és ebben az egypontban Pavlina és az kitanítása állt.

1906 nyarára Pavlina vézna, de szívós lánnyá cseperedett, kirobbanó életer vel,nyiladozó tudattal és egyre érettebb testtel és lélekkel Harci tudása is egyre gyorsabbanfejl dött, és folyamatosan ámulatba ejtette azokat, akik tanúi lettek megdöbbentképességeinek.

Jergovics jó tanítómestere volt, de Zakoljev már nem bízott a „nagy emberben” -valójában már senkiben sem bízott, csak a lányában. Még Koroljov is gyanús lett neki: látta,ahogy az óriás gúnyosan mosolyog és elfordul, amikor az Atamánja közeledik. S t nem csak, de a többiek is. Az Atamán hallotta ket suttogni a háta mögött.

A lánya lett az egyetlen reménysége, majd visszaszerzi a becsületét, a tekintélyét, ésismét tiszteletet vív ki a számára: békességet ad neki. Szinte minden nap nézte, ahogy a lánygyakorol, de amint nem rá figyelt, az elméje magába fordult, és a világ fakó hangfoszlányokraés képekre töredezett – szavakra, morgásokra, sikolyokra és vérre.

Olyankor, amikor eszébe jutott, hol van, és agya hirtelen visszazökkent a valóságba,halálos fáradtságot érzett az izmaiban, és képtelen volt távol tartani az életre kelt rémálmot,

Page 142: Dan Millman - Szókratész Utazásai

142

ahogy a szörnyeteg véres húscafatokra vagdossa az anyját, akinek sikolyaihoz zsidókszellemei csatlakoznak, akik eljönnek érte, kérlelhetetlenül.

Még mindig rendelt el és vezetett minden fékevesztett hajtóvadászatot, egyikmészárlást a másik után. Az esze azonban még ilyenkor is elkalandozott: Pavlinán járt, akibeminden reményét vetette, akire egész sorsát bízta - hogy a lányból n legyen, a n l pedigharcos. Pavlina volt az t re, a megváltója, a kardja. Csak az diadala állírhatta meg asikolyokat.

.36.A következ néhány napban Szergej hosszú órákat töltött elmélkedéssel - sok mindent

végig kellett gondolnia. Sterafimmal sok-sok sétát tettek a szigeten. Néha osztoztak acsendben, máskor beszélgettek. De soha többé nem beszeltek harcról.

Szergej egyre nagyobb kérdéseket tett fel, amelyekre nem Szerafimtól, csakönmagától, belülr l érkezhetett válasz. Tartsa magát az esküjéhez? Elkötelezettség vagymerevség, amit mutat? A háborút vagy a békét válassza? Létezhet magasztosabb út? Végülminden egyetlen kérdéshez vezetett: vajon Ányát boldoggá tenné azoknak az embereknek ahalála - vagy Szergejé, ha a bosszúnak ez lenne az ára?

Szergej már nem tudta biztosan, és b ntudatot érzett kételyei miatt. Talán Zakoljevnekvolt igaza, amikor gyengének és gyávának nevezte. Ha Szergej nem száll szembe az ellensé-geivel, akkor mi értelme volt a sok évnyi edzésnek és tanulásnak? Úgy érezte magát, minthaegy töltött pisztoly lenne, ami várja, hogy végre elsüssék.

Egy pisztolyból azonban ki lehet venni a tárat, egy kardot vissza lehet csúsztatni ahüvelyébe. Legalábbis Szerafim ezt mondaná.

Eszébe jutott egy történet, amit Szerafim néhány hónappal korábban mesélt neki; talánéppen erre a percre szánta. Egy büszke és forrófej ifjú szamurájról szólt, aki gondolkodásnélkül levágott minden parasztot, aki csak a legkisebb mértékben is megsértette. Abban azid ben a szamurájok a saját törvényeik szerint éltek, és az ilyen viselkedés elfogadott volt.

Egyik nap azonban, miután megint megölt valakit, letisztította a vért a pengéjér l, ésvisszadugta a hüvelyébe, az ifjú szamuráj aggódni kezdett, hogy az istenek talán nem nézik jószemmel a cselekedeteit, és pokoli helyre szám zik majd t. Tudásra szomjazva azörökkévalóságról, meglátogatta egy Kanzaki nev Zen-mester szerény hajlékát. A szamurájaz elvárt udvariassággal kivonta borotvaéles katanáját, maga mellé tette, mélyen meghajolt,és így szólt:

- Kérlek, beszélj nekem mennyr l és pokolról!

Kanzaki mester felnézett az ifjú szamurájra, mosolyra húzta a száját, majd a mosolyarekedtes kacagásba fordult. Úgy mutatott ujjával az ifjú harcosra, mintha az valami roppantnevetségeset mondott volna. Az ujját az ifjú félé rázva és még mindig hangosan kacagva,Kanzaki így szólt:

- Te tudatlan rip k! Engem, a bölcs mestert mersz kérdezni mennyr l és pokolról? Nevesztegesd az id met, ostoba! Túl buta vagy ahhoz, hogy felfoghatnád ezeket a dolgokat!

A szamuráj majd felrobbant a méregt l. Bárki mást megölt volna, ha csak így emeli ráaz ujját, de most a sértés ellenére küzdött, hogy legy rje indulatát.

Kanzaki mester azonban még nem fejezte be. Hanyagul odavetette:- Világos számomra, hogy nincs egyetlen ember sem a te faragatlan, ostoba fajtádból,

aki egy szót is értene abból, amit mondok...-

Page 143: Dan Millman - Szókratész Utazásai

143

Most már tényleg gyilkos düh szállta meg az ifjú harcost. Megragadta katanáját, talpraugrott, és félemelte a pengét, hogy leszelje a Zen-mester fejét...

Ebben a pillanatban Kanzaki mester a szamurájra mutatott, és nyugodtan ennyitmondott:

- Íme, a pokol kapuja.

A harcos k vé meredt. Az elméje abban a pillanatban megvilágosodott, és megértette apokol természetét: azt, hogy a birodalma nem az életen túl terül el, hanem benne magában,akkor és ott. Térdre borult, maga mögé fektette pengéjét, és mélyen meghajolt a tanítója el tt:

- Mester, határtalan hálával tartozom ezért a bátor leckéért, amit adtál nekem.Köszönöm! Köszönöm!

Kanzaki Zen-mester elmosolyodott, ismét rámutatott a szamurájra, és azt mondta:

- Íme, a menny kapuja.„Talán én vagyok az a szamuráj’’ - gondolta Szergej, ahogy ásójával megforgatta a

földet a Szent Avram Rosztov szkéta kertjében.MÁSNAP SÉTA KÖZBEN Szergej elmesélte Szerafimnak élete történetét, a

legkorábbi emlékeit l Valimra érkezéséig. Amikor a végére ért, Szerafim azt mondta neki:- A te történeted, Szókratész, csak most kezd dik. Ne feledd: a múltad nem kell, hogy

megszabja a jöv det, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.Szerafim megállt, és egy öreg zarándokra mutatott, aki az egyik közeli kertben

munkálkodott.- Az öregek hátát sokszor nem csak a kor, hanem az emlékeik súlya görbítik meg.

- Azt tanácsolja, hogy felejtsem el a múltamat?- Az emlékek fakó festmények: néhányukat szeretettel dédelgetjük, mások fájdalmat

idéznek fel bennünk. De nincs rá okunk, hogy eldobjuk ket. Csak tedd el biztos helyreazokat, amelyeket meg kívánsz rizni, hogy akkor nézegethesd ket, amikor csak akarod. Amúlt nem szabad, hogy rátelepedjen a jelenre. Engem kevésbé érdekel az, hogy hol jártáleddig, mint az, hogy hová tartasz.

- És hová tartok? - kérdezte Szergej. - látja az utam?Szerafim mélyen a szemébe nézett.

- Láttam valamit... de err l majd máskor beszélünk. Mindenesetre haddemlékeztesselek rá ismét, hogy nincs hová menni. Csak az itt is most létezik. Bárhová ismész, mindig itt leszel.

- De a múltam most is itt van bennem.

- Azok csak képek - ismételte meg az öreg. - Eljött az ideje, hogy megbékélj a múlttal,ugyanúgy, ahogy el kell fogadnod a jelent. Ami tönént, megtörtént. Mind tökéletes részeéleted folyamának...

- Tökéletes? - hüledezett Szergej, és hirtelen elöntötte a harag. - A feleségem és a fiamhalála?

Szerafim védekez n feltartotta a kezét.

Page 144: Dan Millman - Szókratész Utazásai

144

- Higgadj le! Másik síkon hallod és értelmezed a szavaimat, mint ahol kimondattak.Magasabb rend jelentésre gondoltam: tökéletes volt, mert hozzám küldött, ahogy Istenmindig azt küldi eléd, amit éppen meg kell tapasztalnod.

- Honnan tudhatja ezt?- Tudni? - kérdezte Szerafim. - Azt sem tudom, hogy holnap felkel -e a nap, vagy hogy

reggel felébredek-e. Nem tudom, hogy Isten ad-e még nekem egy újabb lélegzetet. Ezeninkább hittel, mintsem tudással élek, és elfogadom, bármi is jöjjön - örömteli vagy sem,keser vagy édes, testestül-lelkestül, mint Isten ajándékát.

- Ezek is csak szavak, Szerafim. Mit kezdjek velük?

- Semmit nem kell kezdened velük. Lépj túl a szavakon, és keresd meg azt a helyetönmagadban, ahol már tudod...

- Mit tudok?- Hogy minden nap egy új élet, hogy minden pillanatban újjászületünk. Ez az isteni

kegyelem egyik jelentése, Szókratész. Néha csak annyit tehetsz, hogy figyelsz, és megteszed,ami t led telik.

- Ahogy ön beszél, az élet mindig olyan egyszer nek t nik.- Mert tényleg egyszer , bár azt nem mondtam, hogy könny is. Azt viszont

megígérhetem, hogy egy nap megérted a maga teljességében, és akkor olyan tisztának ésegyszer nek fog t nni, hogy nevetni fogsz rajta. Addig csak annyit tehetek, hogy elültetem amagokat. A többi már Isten dolga.

SZERGEJ ELT DÖTT Szerafim szavain, és minden erejével igyekezett megérteniket, de ehelyett egy újabb kérdés kezdte foglalkoztatni:

- Szerafim, kezdett l fogva olyan sokat tud rólam... Honnan tud ennyi mindent?

Az öreg szerzetes mintha elgondolkodott volna a kérdésen, miel tt ezt felelte:- Évekkel ezel tt, Szókratész, mid n még felöltöttem volna a szerzetesi csuhát, katona

voltam. Borzalmas csatákban harcoltam, és olyan vérontásnak voltam tanúja, amit egyetlenembernek sem lenne szabad látnia. Aztán történt velem még valami... szomorú... Keletreutaztam, értelmet és békét keresve. Nemigen reménykedtem egyikben sem. Sok földetbejártam, és számtalan Istenhez vezet utat megismertem. Megtanultam, hogy minden út jó,ha magasabb rend élethez vezet. Én a keresztény hitet választottam, de nem hajítottam elazokat az ajándékokat sem, amelyeket akkor kaptam, amikor más utakat tanulmányoztam.Sok ösvény létezik, de mind egyetlen hegyre vezet fel. Felfedeztem magamban bizonyosadottságokat, amelyek mindig is ott voltak bennem, de különféle gyakorlatokkal magasabbszintre fejlesztettem ket. Az egyik ilyen a gyógyítás képessége. Már kisfiúként energiaáramlott a kezeimb l. Azt hiszem, ez az energia szellemi forrásból táplálkozik. A másikadottságom a beleérz képesség... és a jöv be látás. Olyan, mint egy virág, ami kinyílik, hafény éri. Meglátok dolgokat - álmomban és éber látomásokban egyaránt. Így tudok bizonyosdolgokat, de soha nem teljes bizonyossággal.

- Gyakran elt dtem ezen a képességén...

- Ahhoz, hogy megértsd, meg kell tapasztalnod. Amikor megnyílsz Istennek,megismerhetsz mindent, hiszen te vagy a minden. Felfedezed, hogy a múlt, a jelen és a jöv ,mind-mind most történik. Így láthatok és tudhatok meg néha dolgokat.

- Látta, hogy mit tartogat számomra a jöv ?

Page 145: Dan Millman - Szókratész Utazásai

145

- Csak azt látom, ami lehet, nem azt, ami lesz is. Az, amit majd teszel, így vagy úgy,de formálni fogja a jöv det. Ez a választás hatalma.

- Nem tud mondani semmit arról, ami rám vár?

Szerafim megfontolta a szavait, miel tt válaszolt volna.- Minden isteni ajándék felel sséggel jár. A látomásaim azt a célt szolgálják, hogy

tanácsot tudjak adni, nem pedig azt, hogy jövendöljek. Ha elmondanám, amit láttam, azzalsegíthetnék és árthatnék is neked - és én nem vagyok elég bölcs, hogy tudjam, melyikkövetkezik be. De bármelyik is, gátolhatja a szabad akaratodat. Nem azért vagy in a Földön,hogy bennem bízz - azért vagy itt, hogy magadban bízz, és a magad útját kövesd. Mi van, haazt láttam, amikor megérkeztél ide, hogy legy zöd az ellenségeidet? Vetted volna afáradságot, hogy ennyi évig tanulj? És a látomásom biztosíték lett volna arra, hogy mindenúgy tönénik majd, ahogy el re láttam? Mi van, ha holtan láttalak feküdni? Arra készletettvolna, hogy elvesd a terveidet?

Szerafim mély, átható tekintetét ismét Szergejre emelte.- Nem mindig értem, amit látok, Szókratész. Nem állíthatom semmilyen

bizonyossággal, hogy megölöd azokat az embereket, vagy megbocsájtasz nekik.- Megbocsájtok?! Majd ha pokolra küldtem ket!

- Már a pokolban vannak.- Az nem mentség!

- Nem, természetesen nem – felelte az öreg. – Mentség nincs semmire. Én alegtöbbször még magyarázatot sem találok. Egy nap azonban lehet, hogy úgy fogod látniazokat az embereket, mit a te saját nagyobb éned részeit. És abban a pillanatban minden ahelyére kerül. Lehet, hogy valami harcra szólít, de tudni fogod, hogy csak önmagoddalharcolsz.

Szerafim ismét fel alá kezdett járkálni.

- Amit most elmondok neked, azt még soha nem fedtem fel senki el tt – de talánsegíthet neked, hogy megérts. Valamikor házas voltam, fiatal és szerelmes, és született háromgyermekünk. Amikor odavoltam a háborúban megölte ket néhány bandita.

A beálló néma csendben csak egy madár dalolt. Szerafim lassan folytatta:

- Hozzád hasonlóan, Szókratész, én is megesküdtem, hogy felkutatom azokat, akikelkövették ezt a szörny b nt. És ahogy te, én is felkészültem.

- Megtalálta ket? - kérdezte Szergej feszülten, mintha egy jelre várna.- Igen. És levágtam ket. Mind egy szálig.

Szergej mély leveg t vett, megdöbbenve a tragikus kötéléken, ami összekötötte ket.- Szerafim, amikor megtudta, mi történt a családjával, az volt élete legsötétebb perce?

Szerafim megrázta a fejét.- Akkor azt hitte, igen, de a legsötétebb perc a „gy zelem” után érkezett el a számomra

– miután lemészároltam azokat az embereket. Mert így olyanná váltam, mint k…- De nem olyan volt! Ön nem..

- Ha a sárkánnyal harcolsz, magad is sárkánnyá válsz - idézte fel Szerafim. - Mégmindig nyomja a lelkemet. Nem tudom megváltoztatni, amit tettem. Soha. De most már ugye

Page 146: Dan Millman - Szókratész Utazásai

146

érted, miért döntöttem úgy, hogy tanítalak? Azért, mert azt remélem, te nem követed elugyanazt a hibát.

Igazság szerint Szergej most már készen állt rá, hogy életének más irányt szabjon, deaz eskü, amelynek élete majd harmadát szentelte, olyan mélyen a szívébe vés dött, hogy nemtudott csak úgy elszakadni t le.

- Még ha én le is teszek a bosszúról - mondta végül - valakinek meg kell állítania ket,Szerafim. Miért ne én legyek az? Szerafim ismét mélyen, fürkész en a szemébe nézett, és aztfelelte:

- Talán igazad van. Talán tényleg fel kell kutatnod ket, és megölni mindet. Hogy úgyszenvedjenek, ahogy te szenvedtél. De gondolod, hogy itt véget érne a dolog? Jobb, hamegölöd a gyermekeiket is, különben bosszút állnak rajtad. Öld meg ket is, és tapasztalj megegy poklot, ami mélyebb, mint amit valaha is megtapasztaltál. Vagy ne is tör dj vele. Mégakár elégedettséggel is tölthet el a szenvedésük. És az ördög majd mosolyog azon a napon,mert pontosan azzá a gonosszá váltál, amit el akartál pusztítani.

Szerafim hallgatott egy darabig, majd tovább érvelt:

- A szeretteid akkor lelnek békére, amikor te, Szókratész. Tedd fel hát magadnak akérdést: milyen út vezet a békéhez? Háborút kell indítanod, hogy megtaláld? Vagymegteremtheted itt és most? Azok, akik háborúban állnak önmagukkal, minden alkalommallegy zettetnek. Köss hát békét magaddal...

Elcsendesedett, majd hozzátette:- Megértem, milyen mélyen gyökerezik az, amiben hiszel, és amit érzel – a fájdalmas

emlékek és fogadalmak. De nem minden érzelemnek kell tetté válnia. Akár itt maradsz, akártovább állsz, azt kérem t led, szenteld meg az életedet egy magasabb akaratnak. Urald azérzelmeidet úgy, ahogy a vihart vészeled át: építs menedéket hitb l és türelemb l, amíg avihar elvonul. Szabadítsd meg az életedet az indulat, a vágy és a kényszer zsarnokságától.Légy Isten harcosa, Isten szolgája.

- De... honnan tudhatom Isten akaratát? - kérdezte Szergej megtörten.

Szerafim elmosolyodott.- Nálam bölcsebb férfiak és n k is sokszor feltették már ezt a kérdést, Szókratész. Én

csak azt tudom, hogy Isten a szívedb l szól hozzád, és a szíved mutatja meg az utat... ahhoz,hogy igaz emberré válj... egy békés harcossá.

Szerafim szavai nyílvessz ként hatoltak Szergej szívébe. Maradt még azonban egykérdés, amit Szergej nem tudott elhessegetni:

- Mi lesz azokkal a gyilkosokkal?- Felejtsd már el ket! - korholta Szerafim. - Úgy t nik, megszállotjuk lettél. Hát nem

engedted ket éppen elég ideig a lelkedben lakni? Megvan benned a bátorság, hogy irgalmatés részvétet mutass irántuk, amit k megtagadtak t led és a családodtól? Krisztus tanításainakez a lényege, de kevesen fogadják meg. Te meghallod?

Szerafim megint fel-alá járkált, mintha a szavak könnyebben jönnének, ha mozgásbanvan.

- Mindketten tudjuk, hogy félelmetes harcos vagy. De tudsz-e békét kötni? Tudod,hogy kell meghalni, de megtanultad-e hogyan kell élni? Pusztítasz vagy építesz? Gy lölettelvagy szeretettel élsz? Ez az a választás, ami el tted áll.

Page 147: Dan Millman - Szókratész Utazásai

147

- És mi lesz azzal, mit tanultam?

- Soha semmi nem vész kárba - mondta Szerafim. Megismerted a harcos útját - hátharcolj! Háborúzz a gy lölet ellen, csatázz a tudatlanság ellen, harcolj az igazságért! De nefeledd: a sötétséget nem pusztíthatod el még nagyobb sötétséggel. Csak a fény oszlathatja el avilágra boruló árnyékokat.

Szergej hallotta Szerafim rnély lélegzését, ahogy az öreg szerzetes magába mélyedt.Aztán az öreg így szólt:

- Azok az emberek amúgy is meghalnak... a segítséged nélkül.- Ezt... egy látomás mondta? - reménykedett Szergej.

- Nem látomás, nem. Csak annak a tudása, hogyan pusztítják el végül önmagukat azilyen emberek. Az biztos, hogy meghalnak, hiszen minden ember meghal... A kérdés viszontmarad: mit választasz? Fontold meg alaposan. Mit kívánna a te Ányád, milyen életet élj?

Miután elváltak, Szergej Valám ösvényein kóborolt, és hagyta, hogy Szerafim szavaiösszekeveredjenek a saját gondolataival. A sok-sok évnyi tanulás alatt, miközben gonoszemberek vérére vágyott, megismerte az önmagában lakó sötétséget. Szergej végre megértette,miért háborúznak az emberek és a népek egymással - hogy minden bosszúból,kétségbeesésb l és tudatlanságból elkövetett tett újabb tragikus tetteket szül.

Miközben Szergej átvágott az erd n, gy lölete lángja, mint minden t z, végül magátólkialudt. Amikor végre elengedte régóta halogatott küldetését, a helyén zaklatott békét talált.Azzal, hogy elengedte a múltat, a jöv je egy részét is elveszítette. Azel tt tudta, merre tart, ésmiért. A küldetése azonban, hogy végezzen ellenségeivel, és esküje, hogy bosszút áll, mostszertefoszlott. Nem maradt ok, és nem maradt cél.

Szergej menny és pokol között lebegett, egyikhez sem tartozva.

.37.MIUTÁN ANNYI ÉVIG EDZETT minden délután, most hirtelen r keletkezett

Szergej napjaiban, elméjében és életében. Iszonyú energia szabadult fel és lüktetett benne.Gondolatai, megérzései és felfogóképessége felgyorsult, és most, hogy a figyelmét már nemkötötte le régi rögeszméje, és lezárta életének ezt a fejezetét, új lehet ségek nyíltak megel tte.

Szergej fordulóponthoz, keresztúthoz ért: végre megbocsátott magának emberigyengeségeiért, és elfogadta, hogy mindent megtett, amit csak lehetett, azon a napon atisztáson - hogy minden igyekezete ellenére sem tudta megmenteni a családját. Ez az igazságsegített neki békét kötni a múlt árnyaival. A családja halála óta el ször, úgy érezte, lehet,hogy vár még rá egy új élet.

Eljött az id , hogy levelet újon Valerijának. Azon nyomban le is ült a társalgóban,ahol megszámlálhatadanul sok órát töltött edzéssel és tanulással, és papírra vetette azokat aszavakat, amelyek egyenesen a szívéb l jöttek:

Drága Valerija,Tudom, hogy már nincs jogom Anyámnak szólítani, de továbbra is így gondolok önre,

ahogy Ánya is mindig az én szeretett feleségem marad. Remélem, az eltelt id ben begyógyultannyira a szive, hogy ez a levél régi sebek feltépése helyett boldogabb emlékeket idéz fel,szeretetr l és a családról, amelyben összetartoztunk. Boldogságra leltem az Ön otthonában.Összetört Ánya elvesztése, és fájt, hogy Önt és Andreaszt is elveszítettem.

Page 148: Dan Millman - Szókratész Utazásai

148

Nem kérem, hogy bocsásson meg. Csak a szeretetemet és a hálámat szeretnémkifejezni a kedvességéért, amit irántam mutatott azokban a boldog napokban.

Nem múló szeretettel és imádkozva az ön egészségéért,

SzergejMár régen meg kellett volna írnia ezt a levelet, de választ nem várt rá - elég volt

elküldenie. Csak remélni tudta, hogy egy nap Valerija rá tudja venni magát, hogy elolvassa..38.

LEGKÖZELEBBI TALÁLKOZÁSA Szerafimmal teljesen váratlanul érte Szergejt.Ezúttal nem ütést vagy rúgást kapott, de akár az is lehetett volna. Szerafim els szavai ezekvoltak hozzá:

- El kell hagynod a szigetet, Szergej - méghozzá gyorsan.

Szergej csak állt döbbenten, és próbálta összeszedni a gondolatait.- Elmenni? - hökkent meg. - Hová?

- Gyere velem, közben elmondom. Ha végeztem, remélem, összeszeded a holmidat, ésbúcsút veszel mindenkit l.

Szergej teljesen összezavarodott, de úgy döntött, befogja a száját, és ügyel.- Emlékszel még - kezdte az atya -, amikor pár nappal ezel tt megkérdezted t lem,

hogy mit gondolok, merre visz az utad, én pedig azt feleltem, hogy majd máskor beszélünkróla?

- Igen, emlékszem.- Nos, most már tudom. Eljött az id . Éppen az el bb kaptam meg a levelet,

összegy lnek a világ tetején.KORA DÉLUTÁNRA Szergej összepakolta kevéske holmiját, és elbúcsúzott a Szent

Avram Rosztov szkéta barátaitól, akik bólogattak, mosolyogtak, majd visszatértek atennivalóikhoz.

Mid n találkozott volna Szerafimmal a kis szigeti tanyánál, Szergej leült néhánypercre, hogy csendben gondolkodjon. Közelg búcsújuk még inkább megszenteltté tette acsendet, amelyben Szergej felidézte mindazt, amit Szerafim mondott neki:

- A mi együtt töltött id nk és közös tanulásunk befejez dött - kezdett neki az öregszerzetes. - De vannak mások, akik a hasznodra lehetnek... egy összejövetel, amelyenmesterek - mind jó, bizalmas barátaim - vesznek részt. Mindegyikük más-más vallásihagyományt követ... és ugyanúgy szereti a saját útját, mint én az enyémet. A hagyományostanításokon azonban túlléptek, és a beavatottak tudásához, rejtett igazságokhoz és bels lelkigyakorlatokhoz fordultak. A vallásokat összeköt , egymásba fonódó gyökereket keresik, azegyetlen folyót a sok-sok kút alatt. Nem tudom, ki lesz jelen, de valószín leg találkozol majdegy mesterrel, aki a szúfi hagyományokat követi... egy rósival, aki a Zen buddhizmust... egytaoista bölcscsel... egy jógival a hinduk útjáról... egy zsidó hit rabbival... egy kahunaasszonnyal Hawaiiról... egy keresztény misztikus apácával Olaszországból... egy szikhmesterrel...

Szerafim elmosolyodott, majd hozzátette:- És valószín leg megismersz majd egy embert, akit George-nak hívnak, és aki egyik

hagyományt sem követi, mégis az összeset, hívta össze a mestereket.

Page 149: Dan Millman - Szókratész Utazásai

149

- Van egy mondás - folytatta -, amit igen kedvelnek ennek a társaságnak a tagjai: „egyfény, sok lámpás; egy utazás, sok ösvény." Mindegyik mester egy-egy ilyen lámpás, akimagával hozza a saját elveit, néz pontját és gyakorlatait, hogy ajtókat nyisson a szellemilétsíkra - a ráébredés bels útjára...

- Ráébredés? Mire?

- A tapasztaláson túli világra - válaszolta Szerafim. - Ennek a nagyszer célnak aszolgálatában találkoznak és vitatják meg barátsággal a gondolataikat; ütköztetik, teszikpróbára és osztják meg azokat egymással, szabadon és nyíltan. Úgy hiszem, a céljuk az, hogyráleljenek a leginkább központi, lényegi gyakorlatokra, mind a test, mind a szellem, mind alélek számára, hogy új, általános érvény utat mutassanak, ami mentes a kulturális dogmáktólés csapdáktól. Nem terhellek azzal, hogy elmondjam mindegyikük nevét - id vel úgyismegtanulod ket. Csak azt kell tudnod, hogy hamarosan - három hónapon belül -összegy lnek, és ez az oka, amiért nem késlekedhetsz,

- Az utazás kimerít lesz - tette hozzá Szerafim de kimerít utakban már korábban isvolt részed.

- Azt még nem mondta, hová kell mennem - figyelmeztette Szergej.- Á, persze. Nézd... - Szerafim benyúlt a csuhájába, és el vett egy térképet - bejelöltem

az útvonalat: eddig a pontig fogsz lovagolni, északra a Hindukustól, a Pamír-hegységben,amit egyesek a világ tetejének neveznek. Ez az a magasan fekv hely India, Tibet, Kína ésPerzsia határán, ahová magam helyett küldelek: a Ferganai-völgybe, Margilán városába.

Szerafim átadott Szergejnek egy levelet:

- Rövid ajánlás. Menj, szolgáld ket... figyelj, és tanulj. Tekintsd ezt abúcsúajándékomnak.

- Az id zítést túl tökéletesnek találom ahhoz, hogy kételkedjek benne, hogy ez amegfelel alkalom - folytatta. - Pontosan akkor és csak akkor jött el, amikor úgy döntöttél,méghozzá szabad akaratodból, hogy nem keresed többé a bosszút. Ez a döntésed, hogy amagasztosabb utat követed, igazol mindent, amit tanítottam neked az évek során. Ezzel adöntéssel, Szókratész - anélkül, hogy el akarnám ismételni a saját szomorú történetemet -,olyan ajándékot adtál nekem, aminek az értékét kifejezni sem tudom.

SZERAFIMNAK VOLT MÉG EGY AJÁNDÉKA - egy életer s kanca; egyike aValám-szigeten tartott kevés lónak. A sziget atyáinak jóváhagyásával Szerafim útravalót ésszáz rubelt is adott neki, ha úgy adódna a szükség.

- A lovat megtarthatod - mondta amíg hajlandó vinni téged.

Szergej a kancát Pojezdkának, vagyis „utazásnak” nevezte el. Szerafim atya ott állt, ésnézte, ahogy Szergej felteszi a lóra a nyerget, amit az egyik barát kotort el . Az öreg szerzetesszeme ragyogott, és a b re derengett, mintha az öreg nem húsból-vérb l, hanem fényb l lettvolna.

Miel tt Szergej felszállt volna a ló hátára, Szerafimhoz fordult, hogy elbúcsúzzon t le,de az atya felemelte a kezét, hogy elnémítsa:

- Közöttünk, Szókratész, nincs szükség búcsúra.Utoljára még egymás szemébe néztek, aztán Szergej Ivanov a kiköt höz baktatott,

felszállt a hajóra, és elt nt az emberek világából.

Page 150: Dan Millman - Szókratész Utazásai

150

Hatodik rész

KÖZELG VIHARA tehetséget a magány csiszolja jobban,

a jellemet azonban az élet viharai.JOHANN WOLFGANG VON GOETHE

.39.KÉT ÉV TELT EL, ÉS EZERKILENCSZÁZNYOLC egy tökéletes tavaszi napján

Szergej lvanov ismét felbukkant a világban - lován nyugat felé, Szentpétervárra tartott. Bár aneve ugyanaz maradt, maga az ember észrevétlen, mélyreható változáson ment keresztül. Ez abékés harcos mélyebben lélegzett, egyenesebben ült, és könnyebben nevetett, szemei pedigbels fénnyel ragyogtak. A küls jelekt l eltekintve, a felületes szemlél azt hihette, nem sokminden történt vele Margilán városában - de nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Most már tudta mindannyiuk nevét, és ismerte a szívüket: Kanzaki, Csen, Csia,Yeshovitz, ben Muszavir, Pría Szingh, Narádzs, Maria... és George, aki összehívta ket.

A keletre vezet fáradságos út után Szergej segít jük, majd kés bb egyfajtatanítványuk lett. Hallgatta és figyelte, ahogy megvitatják a képekr l és bels hangokról valómeditálás különböz formáit: a kántálást... a lélegzési és összpontosítási technikákat,amelyekkel feler síthet a bels energia... az intuitív látás kapuinak megnyitását... a hipnózistés az alsó és fels elme használatát... a három ént... Tanításokat, a kirtántól a kabbaláig, és amélyebb igazságig, a hétköznapi és a transzcendentális birodalmában egyaránt.

A társaság tagjai különféle harcm vészetekb l vett mozdulatokat is gyakoroltak,például a taj-csi lassú mozgásait, de ezek a gyakorlatok az életer és az egészség érdekébenvégzett hatékony mozgást szolgálták - az újjáépítést, nem a rombolást.

Egyik nap Yeshovitz és Narádzs éppen vitatkoztak valamin, amikor Szergej azonkapta magát, hogy is beszáll a vitába:

- Azt hiszem, Yeshovitz magyarázata a valószer bb - csúszott ki a száján.Azonnal megkérték, hogy aznapra hagyja ket magukra - Szergej úgy vélte, bizonyára

a pimaszságáért -, de amikor másnap visszatért, elmondták neki: úgy döntöttek, kísérletialanyként fogják használni. Szergej végrehajtott minden gyakorlatot, amiben a mesterekmegegyeztek, majd beszámolt nekik a tapasztalatairól. Így aztán egyszerre tapasztala ésértette meg a gyakorlatok eredményét.

Néhány hónap elteltével nem ismert önmagára. Az arca megváltozott - az aggodalomráncait kisimult, ifjonti ragyogás váltotta fel. A karján a régi sebhely szinte teljesen elt nt. Ateste mintha egy gyermeké lett volna; csak meg szült haja emlékeztette a múltra. A múltazonban, és maga az id , alig volt már több, mint egy hasznos egyezmény, egy csalóka idea -figyelme immár a jelenre, a pillanatra irányult, miközben feje a felh k felett, a lába a földönnyugodott.

Ott, Margilán városában, a világ tetején, Szergej beavatottá vált: kilenc próbát állt ki,amelyekkel belépést nyert a társaságba, és immár közéjük tartozott.

Aztán eljött a búcsú ideje. A társaság minden tagja új megvilágosodással telt el, és újreménnyel az emberiség iránt. Azzal a bizonyossággal távoztak, hogy az úgynevezettmisztikus állapotok, bárki számára, aki igazán vágyik a tudásra, szerves részévé válhatnak azemberi tapasztalásnak.

Page 151: Dan Millman - Szókratész Utazásai

151

Szergej der sen vitte magával ezt a felismerést, ahogy Pojezdkával belépettSzentpétervár kapuján, és végiggondolta, mik a legsürget bb teend i: meglátogatja Szerafimatyát, hogy megossza vele mindazt a tudást és isteni áldást, amit kapott, és kifejezze neki aháláját, aztán munkát keres, pénzt gy jt, és nekivág a tengernek, ahogy régóta tervezte.

El ször azonban felkeresi Ánya sírját.

Ahogy ott állt, az oly régen maga mögött hagyott tisztás csendjében, a virágokat nézte,amelyek most elborították a sírhalmot. Az arcát lágy szell simogatta, és némán áldozottélete szerelmének.

Aztán új sugallata támadt: meglátogatja Valeriját és Andreaszt. Tizenhat év telt elazóta, hogy utoljára látta ket. Ha meg tudott békélni a múlttal, talán nekik is sikerült.

Kora este Szergej talált egy istállót Pojezdkának, ahol végre lecsutakolhatta,megetethette, és otthagyhatta pihenni. Ahogy sok-sok évvel korábban, most is elment aborbélyhoz, vett egy kiadós fürd t, és békés nyitottsággal mindenre, ami történhet, ismétbekopogtatott Valerija ajtaján.

Az történt, amire a legkevésbé sem számított: Valerija sírva fonta köré a karjait, és úgylt bel le a szó, hogy alig lehetett érteni.

- Szergej! Szergej! Az imáim meghallgattattak! Azt hittük, sosem látunk viszont!Miután megkaptuk a leveledet - talán két vagy három éve elküldtem Andreaszt Valimra, hogymegkeressen, de már nem voltál ott. Ó, Szergej, annyira gyászoltam Ányát, de aztángyötr dtem miattad is, és amiatt, ahogy elváltunk! Fogalmad sincs, mennyire megbántam aszavakat, amiket neked mondtam! De visszatértél hozzánk! Meg tudsz bocsátani, Szergej?Mennyire szenvedhettél!

Valerija megint zokogásban tört ki. Szergej átkarolta öregecske vállait, vigasztalta, ésa régi sebek begyógyultak.

Aztán Valerija szeme hirtelen tágra nyílt.

Ó! Andreasz nem is tudja, hogy itt vagy! Nagyon meg lesz lepve! És Kátya is... Nemis mondtam neked: Andreasz megn sült és van egy unokám! A kis Avrom… És már jön egymásik!

Valerija kifogyott a szuszból, de ez nem lassította le.

- Istenem, mindjárt hazaérnek! Vacsorát kell készítenem, valami különlegeset! Ó,Szergej, bocsáss meg nekem - hiszen szóhoz sem hagytalak jutni! Mindent el kell mesélned!Hamarosan, amikor mindnyájan együtt vagyunk... Nekem is annyi mindent kell mesélnemneked! - kiáltotta vissza, ahogy kisietett a konyhába.

Amikor Andreasz megérkezett a családjával, és meglátta Szergejt, örömkiáltásthallatott, és testvéri öleléssel fogadta. Az évek során is alaposan megváltozott. Szergejgyanította, hogy az átalakulásban nagy szerepet játszott Kátya, ez a komoly tekintet ,hollóhajú n , akinek kikerekedett hasában már a második gyermekük növekedett.Bemutatkoztak egymásnak, aztán Kátya visszavonult, hogy tisztába tegye a kis Avromot,amíg a nagymama vacsorát f zött, és a férfiak beszélgettek, sok-sok mindenr l.

Andreasz azzal kezdte, hogy mesélt Szergejnek a saját, Perzsiában tett utazásairól éssikeres sz nyegkeresked i vállalkozásáról.

- Mindez nem lett volna lehetséges, ha te nem... de err l beszélhetünk kés bb.VACSORA KÖZBEN Andreasz tovább mesélt Szergejnek:

Page 152: Dan Millman - Szókratész Utazásai

152

- Amióta elmentél, talán nem tudod, de a pogromok folytatódtak Miklós cár alatt is, azutazásaim során pedig rettenetes szegénységet és nyomorúságot láttam. Aranykor ez, Szergej,azoknak, akiknek van aranyuk, de a szegények egyre keser bbek, és egyre többen beszélnekforradalomról. Féltem azokat, akik kényelemben élnek in, Szentpéterváron.

- Annál inkább meg kellene gondolnotok, hogy velem jöjjetek Amerikába.

Valerija megfogta Szergej kezét, és azt mondta: - Ebben nem változtam: túlságosanmegrögzültem a szokásaimban ahhoz, hogy elhagyjam a földet, ahol születtem, ét amelyben aférjem és a lányom van eltemetve.

Csend telepedett a szobára. Szergej úgy érezte, ez a megfelel alkalom, hogy feltegyea kérdést:

- Elvihetem a lánya sírjához?

- Igen, szeretném - felelte sóhajtva Valerija. - Ennyi év után.Amint leszedték az asztalt, Valerija leült, és így szólt:

- Most pedig, Szergej, mesélj nekünk az életedr l! Mondj el mindent, ami a szomorúelválásunk óta történt!

Hogyan mesélhet el valaki egy családi vacsora után, csupán néhány szóval éveket -egy egész életet, és mindazt a feneketlen mélységet és szenvedést, amit átélt? Szergej próbálta

le telhet én szavakba önteni, hogyan fogadott bosszút, és a sok évnyi kutatást ésfelkészülést, ami végül Valám szigetén ért véget, amikor Valerija a homlokára csapvafélbeszakította:

– Ó, én balga! Szergej! Az izgalomtól, hogy újra láthatlak... Van itt neked egy levélValámról. Hat hónapja érkezén, és eltettem neked. Várj egy percet!

Valerija a szobájába sietett, majd kisvártatva visszatért, és átadott neki egy borítékot.Szergej kinyitotta a levelet, és olvasni kezdte:

Szergej Szergejevics,

Imádkozom, hogy ez a levél megtalálja önt azon a címen, amelyet Szerafim atyánakmegadott. Szerafim atya azt akarta volna, hogy ön tudjon róla: múlt decemberben eltávozott evilágból. Békében élt Istennel. Bátorkodom azt mondani: hittem, hogy Szerafim atya szerettisztelettel rizte meg önt az emlékezetében.

Jevgenyij testvér, Szent Avram Rosztov szkétaSzergej tehát nem fog Valámra utazni.

Egy mély lélegzetvétellel néma búcsút vett szellemi atyjától, barátjától éstanítómesterét l. „Áldott légy, Szerafim - gondolta. - Sok lelket megmentettél, és én vagyokaz egyik.”

Kés bb majd több id t szán rá, hogy felidézze az öreg mesterrel együtt töltött napokat,aki most már odafenn van, a többi angyal között. Most azonban, ahogy felnézett a levélb l,csak ennyit mondott:

- Egy jó barát elment.ÉS MIK A TERVEID? - kérdezte Andreasz.

- Maradj itt nálunk! - vetette közbe Valerija. — Helyet csinálhatunk neked...Szergej elmosolyodott.

Page 153: Dan Millman - Szókratész Utazásai

153

- Talán egy kis id re, Anyácska. Amíg útra nem kelek Amerikába. Munkát kellkeresnem, hogy megkeressem a pénzt a hajójegyre...

- Az nem szükséges - mondta Andreasz széles mosollyal.

- Bocsáss meg egy pillanatra...Amikor visszatért, Andreasz három ékkövet helyezett Szergej elé az asztalra, és így

szólt:- Ezek fedezik az utadat, s t annál többet is - nem mintha alig várnánk, hogy elmenj...

Szergej hitetlenkedve pillantott le a tündökl drágakövekre.- Andreasz, ez rengeteget érhet... ezt nem fogadhatom el!

Andreasz felnevetett. Úgy t nt, Kátyát is mulattatja a dolog, Valerija pedig alig bírtatürt ztetni magát: Szergej felé hajolt, és azt mondta:

- Szergej, ezek nem Andreasz ékkövei - ez mind a tiéd!- Tessék? - hökkent meg Szergej. - Nem értem.

- Az óra, Szergej! - Valerija csak ennyit mondott, mintha ez bármit is megmagyarázottvolna. Szergej zavart arckifejezését látva csak még szélesebben mosolygott, aztán a mosolyamegfakult, ahogy magyarázni kezdett:

- Évekkel ezel tt, azon a szörny napon... miután elküldtelek... az óra leesett akandallópárkányról, és összetört. Annyira meg voltam zavarodva, hogy észre sem vettem.

Ekkor Andreasz vette át a történet fonalát:

- Amikor hazaértem, és megláttam a széttört órát, azt hittem, betör k jártak itt. Mint azrült, rohantam, hogy szétnézzek a lakásban. Anyácskát ott találtam a szobájában, és

elmondta, mi történt... Kés bb, amikor kicsit magamhoz tértem, visszamentem a nappalibafeltakarítani. Akkor találtam meg ket, összekeveredve az óra szilánkjaival: mindenféledrágak hevert szétszórva a padlón. Beleöntöttem ket egy pohárba, és betettem a szekrénybe.Az eszem azt súgta, hogy bizonyára értékesek, de akkor egyikünknek sem ez járt az eszében.

Szergej most kezdte felfogni.- Vagyis... nagyapám drágaköveket rejtett... az órába?

Andreasz bólintott.- Huszonnégyet.

Egyikük sem szólalt meg, amíg Szergej megemésztette a hallottakat. A gondolataivisszaszáguldottak az id ben ahhoz a naphoz, amikor megtalálta az órát, és elolvasta anagyapja levelét. Ne feledd, hogy az igazi kincs mindig belül rejt zik - ezt írta Hésel nagyapó,és Szergej elmosolyodott, ahogy elképzelte, mennyire mulathatott az öreg, amikor leírtaezeket a játékosan kétértelm szavakat.

Aztán hallotta, ahogy Andreasz azt mondja neki:

- Ezek a drágakövek a te örökséged, Szergej. És nem tudod elképzelni, mennyireboldogok vagyunk, hogy átadhatjuk neked.

Andreasz az anyjára nézett, majd Kátyára, aztán félszegen azt mondta:- Meg kell mondanom, Szergej... öt évig rizgettük ket, de amikor semmit sem

hallottunk fel led - azt sem tudtuk, hogy életben vagy-e -, a kisebbek közül eladtunk kett t...

Page 154: Dan Millman - Szókratész Utazásai

154

hogy beindíthassam a vállalkozásomat, és hogy fedezhessük a háztartással kapcsolatoskiadásokat. De most már van elég pénzünk, és visszafizethetem...

Szergej felemelte a kezét, hogy leintse Andreaszt:

- Kérlek, err l egy szót se többet!Andreasz már rázta volna a fejét, de Valerija közbevágott:

- Szergej, a fiam túl büszke, hogy kérjen. De ha megtisztelnél minket azzal, hogy mégkett t nekünk ajándékozol - tudod, a gyarapodó családnak...

- Boldoggá tenne - felelte Szergej.Valerija el vett egy apró bársonyerszényt, amit készített, és a drágaköveket a köztük

álló asztalkára öntötte. A délutáni nap visszatükröz dött a kövek csiszolt lapjairól - néhány káttetsz zöld, mások mélyvörös, a színtelen kövek pedig szivárványszínben csillogtak.

Tudván, hogy Andreasz csak a két legkisebb drágakövet venné el, Szergej magaválasztott ki két nagyobbat, és átcsúsztatta ket a táblán Andreasznak - aztán még kett t.

- A családodnak.Andreasz örömmel elfogadta.

Valérija visszatette a megmaradt tizennyolc drágakövet a bársonyerszénybe, és letetteaz erszényt Szergej elé.

- Tudják, hogy mennyit érhetnek? - kérdezte Szergej.- A két követ Jablanovicsnak, az ékszerésznek adtuk el, aki jó barátja volt

nagyapádnak - válaszolta Andreasz. - Ezerhatszáz rubelt adott az egyikért, és kétezret amásikért - és azok voltak a legkisebbek. De felbecsülte az egész kollekciót. Most is tisztánemlékszem rá. Amikor megkérdeztem t le a kövek értékét, Jablanovics kivett egy néz két azinge zsebéb l, és egyenként megvizsgálta a köveket. Megforgatta és lemérte mindegyiket,aztán azt mondta: „Azt nem tudom megmondani. mennyire értékesek - ezt mindenki magadönti el -, de azt igen, hogy mennyi pénzt érnek a piacon. Hadd fogalmazzak így: ma kitebédet költhetsz el egy elegáns étteremben huszonöt kopejkáért; ebb l a k l pedig - és itt alegkisebb rubinira mutatott - naponta háromszor teheted meg ezt, sok-sok évig. Ebb l pedigitt - mondta, miközben a kezébe vett egy smaragdot - még annál is sokkal többet vehetsz. Amiaz alexandritokat illeti, azok értékesebbek a gyémántnál: ha szerényen élsz; itt vagyAmerikában, egész életedben nem fogsz szükséget szenvedni.”

- Gazdag ember vagy, Szergej - foglalta össze Andreasz.

AMIKOR VALERIJA ÉS KÁTYA kivitték a tányérokat a konyhába, Andreaszfélrevonta Szergejt, hogy komorabb dolgokra fordítsa a szót:

- Ez lehet, hogy nem a legalkalmasabb id , Szergej, de... Elmondanád nekem,pontosan mi történt azon a napon... ott, a tisztáson? Ezt mindvégig meg akartam kérdezni

led, de csak most tudom, hogy itt vagy... Kérlek, mondd el... ha nem túl fájdalmas...- Mindig fajdalmas lesz - felelte Szergej -, de jogodban áll, hogy megtudd a teljes

igazságot.Így aztán elmondta Andreasznak, hogyan halt meg a húga, és mit tett utána Zakoljev,

de ahogy látta Andreasz hamuszürkévé vált arcát, Szergej megbánta, hogy ilyen sokatmondott.

Page 155: Dan Millman - Szókratész Utazásai

155

- Köszönöm, hogy elmondtad - mondta Andreasz halkan, és mereven a padlótbámulta. - Nem hagyott volna nyugodni...

Aztán felnézett, és hozzátette:

- Anyácska is tudni akarja majd, és most már elmondhatnám neki az igazságot, de...megkímélem a részletekt l.

Szergej bólintott.Amikor Kátya visszatért, a pár visszavonult, és Szergej kettesben maradt Valerijával.

Éjszakába nyúlóan beszélgettek, bepótolva az éveket, amelyeket elmulasztottak..40.

MÁSNAP DÉLUTÁN Szergej elvitte Valeriját és Andreaszt a sírhoz a tisztáson.Némán leültek mellé, és elmerültek a gondolataikban és imáikban. A felh k lassan kúsztak atavaszi szélben, és az érzések, amelyek döntötték ket, úgy változtak, mint odafenn az égbolt.

Szergej olyan közel érezte magához Ányát, hogy tisztán látta maga el tt lehunytszemhéja alatt. Olyan volt, mint amilyennek akkor ismerte, és amilyen mindig is marad:örökké fiatal. Hallotta a hangját és a nevetése csilingelését. Érezte az érintését, és tudta, amígél, Ánya mindig vele lesz, míg végül találkoznak valahol, túl ezen a világon.

Miközben visszafelé tartottak a városba, ritkán szólaltak meg, de Valerija kinyúlt, ésmegfogta Szergej kezét, majd mormolt valamit, olyan halkan, hogy Szergej alig hallotta:

- Azok a szegény kisbabák...

- Tessék? - döbbent meg Szergej. - Mit mondott, Anyácska?Valerija szomorú, vágyódó hangon válaszolt:

- Ó, csak a kisbabákra gondoltam, akik meghaltak az anyjukkal együtt, miel ttmegszülethettek volna... ahogy most ott pihennek, a tisztáson...

- Kisbabák? - vágott közbe Szergej. - Mir l beszel?- Én... én azt hittem, tudod, Szergej, ó, Istenem... Bocsáss meg, hiszen te nem is...

- Mit kellene tudnom, Valerija?- Ánya nekem elárulta, de... nem akarta, hogy csalódj, ha a bába tévedne. A

bábaasszony biztos volt benne, hogy Ánya ikreket hord a szive alatt. Tudom, hogy el akartaneked mondani. .. Azt hittem, el is mondta.

Szergej kifejezéstelen arccal bámult maga elé. Ikrek. Ánya két életet hordott ahasában. Szergej agya vadul száguldott vissza az id ben, és kétségbeesetten próbáltaösszekapcsolni az emlékeiben él szavakat és képeket. Valerija, ahogy megjegyzi, mekkoráraduzzadt Ánya pocakja. Ánya, ahogy tréfálkozik: Ilyen rugdalózást! Ez egy egész tánccsoportlesz!” Majd a borzalmas kép: a tátongó seb, a véresen összegabalyodott belek és...

Szergej látta egy gyermek halálát - aztán leütötték, és elveszítette az eszméletét. Csakegy volt... Ha még egy gyermek lett volna, látta volna...

Ahogy Dimitrij Zakoljev is.

Szergej egy szemvillanás alatt megértette a csodálatos-rettenetes igazságot: egy másikgyermek, a fia ikertestvére, még mindig életben lehet. Ennyi év után... Zakoljev szeme el tt,karnyújtásnyi távolságban. Nem tudhatta biztosan, de volt rá esély - jó esély -, hogy volt egymásik gyermekük is: egy fiú, aki életben maradt.

Page 156: Dan Millman - Szókratész Utazásai

156

Csak néhány szívdobbanás volt, amíg megvilágosodott. Valerija úgy hitte, mindkétgyermek meghalt az anyjukkal együtt - és ez így is marad, hacsak nem találja meg a fiút, éshaza nem viszi.

- Szergej?... Szergej - térítette magához Valerija hangja.- Elnézést - mondta kábultan Szergej. - Én csak... Ányára gondolram... és a két

kisbabára... nem tudtam. Még most is nehéz megemészteni... tudni, hogy mi lehetett volna.- Igen - sóhajton fel az asszony. - Ami lehetett volna...

NÉHA MI HOZUNK DÖNTÉSEKET, máskor mások hozzák meg helyettünk. Egyéletben egyszer vagy kétszer adódik egy pillanat, amikor megértjük, hogy mindaz, amitörtént, hogyan vezetett minket oda. Szergej el tt most új, sürget cél kezdett lebegni: ha amásik fia él, meg kell találnia. Ehhez pedig fel kell kutatnia Zakoljevet.

De mit mond majd Valériának?Az igazság az volt, hogy Szergejt már nem vezette gy lölet gyagy személyes küldetés,

hogy er szakkal vessen véget a világban tomboló gonoszságnak. Ahogy Szerafimemlékeztette rá, senki nem kérte, és nem is hatalmazta fel rá, hogy Isten orgyilkosát játssza.Hirtelen távozását azonban hihet indoklással kell majd alátámasztania - méghozzá olyannal,ami nem kelt Valerijában hiú reményeket, amelyek kés bb semmivé lehetnek. Tehát Szergejaz igazságot fogja mondani neki: azt, hogy azért megy el, hogy megkeresse Zakoljevet és acinkosait. Ezt a „hivatalos” célt - megállítani a gonosz embereket, hogy másoknak is ártsanak- Valerija támogatni fogja, még ha aggódik is Szergej életéért.

Amikor Szergej elmondta Valerijának, mit tervez, az asszony tiltakozni kezdett, devégül csak szomorúan bólintott, és azt mondta:

- Kérlek, vigyázz magadra, Szergej... Fiam.

Valerija ráébredt, hogy Szergej hónapokig, vagy talán évekig nem tér vissza, és báregyikük sem beszélt róla, mindketten tudták: lehet, hogy soha többé nem látják egymást.

AHOGY POJEZDKA DÉLRE VITTE SZERGEJT a hullámzó dombokon éssztyeppéken keresztül, Szergej összegezte magában a helyztet, felidézve korábbi kutatásaieredményét. Valószín tlen volt, hogy egyetlen lovas megtalálhat egy csapat martalócot, akikvillámgyorsan csapnak le, nem hagynak maguk után tanúkat, és aztán visszabújnak arejtekhelyükre valahol Ukrajna végtelen tájain. Csak a vadonban megélez dött érzékeikre, ameditálással töltött évekre, és az ösztöneire hagyatkozhatott. Délre kellett lovagolnia, éskövetnie a pletykákat, a füst és a könnyek által hagyott nyomokat.

Amikor rájuk talál, lopva kell megközelítenie ket, stratégiát kell kidolgoznia, és atávolból ügyelni, hányan vannak, és mit szoktak csinálni. Ha ott van, megtalálja a fiát, éskivárja az alkalmas pillanatot, amikor négyszemközt beszélhet vele. Nem könnyenkivitelezhet terv, de még mindig sokkal jobb, mintha vakmer en bevágtatna a táborba, ésvérfürd t rendezne, ami veszélybe sodorhatja a fia életét.

Azután... majd meglátja, mit hoz a sors. Csak egy bolond becsüli le az ellenségeit.Ahogy Szerafim mondta volna: „Minden terv bizonytalan.”

.41.AZON A TAVASZON, EZERKILENCSZÁZNYOLCBAN, a tizenöt éves Pavlina

el ször szegült ellen az apja akaratának: elmondta bizalmas barátjának, Konsztantyinnak arégóta rzött titkot. Remélte, hogy azzal, hogy megosztja ezt a terhet a fiúval, eloszlathatja asötétséget, ami az utóbbi id ben rátelepedett.

Page 157: Dan Millman - Szókratész Utazásai

157

Ahogy a reggeli edzésre tartván elment Konsztantyin mellett, a kezébe csúsztatott egylevélkét, amin ez állt a fiútól tanult, gondosan megrajzolt, nyomtatott nagybet kkel:Találkozzunk a rejtekhelyen, a délutáni edzésem el tt.”

Konsztantyin felnézett a levélb l, és felvillanyozta a gondolat, hogy pár percetkettesben tölthet a lánnyal. Megpróbálta elképzelni a jöv t Pavlinával, de ez a jöv nemigazán akart alakot ölteni a fejében. Hogyan is tudott volna? Semmije sem volt, amitfelkínálhatott volna a lánynak: nem rendelkezett más vagyonnal, csak a ruhával, ami rajtavolt, meg meggyilkolt emberekt l elrabolt holmikkal, amiket a táborlakók szemétre vetettek.

A két edzés között, amint Dimitrij papa távozott, hogy tanácskozzon néhányemberével, Pavlina tüstént kiszaladt az erd be, majd át a pallón a vízesésen lebukó folyómásik partjára. Ott, a bozótból kivájt kis barlangban, ahol kisgyermekként sokszor elrejt ztek,Konsztantyin már várt rá.

Csak pár percük volt, miel tt felfedezik a hiányukat, ezért Pavlina megkérteKonsztantyint, hogy hajoljon közelebb — a fiú szívverése felgyorsult, ahogy a lány válláratette a kezét -, és a fülébe suttogta:

- Évekkel ezel tt apám elmondott nekem egy titkot, és azt mondta, soha ne áruljam elsenkinek: Jelena nem az anyukám...

Várt, hogy a fiú megeméssze a hallottakat, nem sejtvén, hogy mindez régóta nem titokel tte, aztán folytatta:

- Az igazi anyukámat megölte egy fehér hajú szörnyeteg, és... azóta a nap ótarémálmaim vannak egy fehér hajú varázslótól, aki képes megbénítani a hangjával, és eljönértem, hogy végezzen velem. Harcolok, hogy megöljem, miel tt megszólalhatna, de a szájamindig szóra nyílik. Amikor felébredek, nem emlékszem a szóra, csak arra, hogy álmombanmeghalok.

A hangja remegett, miközben ezeket suttogta. Valószín tlen volt, hogy bárki iskihallgatja ket. Pavlina mégis közel hajolt, mert élvezte a fiú közelségét - szüksége volt rá.

- Ez biztos csak egy mese, amit az Atamán talált ki – nyugtatta a fiú.

Pavlina megrázta a tejét.- Dimitrij papa váltig állította, hogy a szörny létezik. Valójában ember, és úgy hívják

Szergej Ivanov.Hátrad lt, és fürkész en nézett Konsztantyinra, egy jelre várra, ami igazolja, hogy

érdemes volt ekkora kockázatot vállalnia, és megosztania vele ezt a titkot, legyen az ameglepetés, a kíváncsiság, vagy akár a hitetlenség jele.

A fiú azonban csak ráncolta a homlokát.- Mi a baj, Kontyin?

Az agyában formálódó emlékképt l zavarodottan, a fiú ennyit mondott:- Semmi, csak... Felzaklatott, amit mondtál édesanyád haláláról.. és ahogy történt...

Konsztantyin titkol valamit, ebben Pavlina biztos volt.Már nyitotta a száját, hogy kérd re vonja, amikor, mintha villám csapott volna belé,

ijedten talpra ugrott:- Ó, jaj! Elszaladt az id ! Mennem kell!

Page 158: Dan Millman - Szókratész Utazásai

158

Pavlina gyorsan kikúszott a bokrok közül. Jergovics már várni fogja, és mérges lesz rá.Nem fogja jelenteni a késését, de ha az apja már visszatért...

Pánikba esett a gondolatra, és rohanni kezdett a pallón, vissza a túlpartra, a táborba.

KONSZTANTYIN MÉG MINDIG A NÉVEN gondolkodott, amit Pavlina említett.Szergej Ivanov. Korábban is hallotta már, réges-régen, egy kihallgatott beszélgetés során.Nem véletlenül emlékezett rá. Megjegyezte, mert amit hallott, az arra útaln lehet, hogy ez azember az ó apja. Konsztantyin addig a napig azt hitte, is egy árva azok közül, akiknek aszüleit meggyilkolták, amíg meg nem hallotta, hogy Sura motyog valamit az egyik férfinakerr l a Szergej Ivanovrol Konsztantyin hegyezni kezdte a fülét, és elcsípett néhány szót: „azegyik gyerek meghalt... egy fiú... a másikat magához vette”. Konsztantyinnak az volt azérzése, róla beszélnek, mivel csak egy perccel korábban hagyta ott Surát és Tomorovot, hogyaztán visszasurranjon hallgatózni a fal léceinek résein át. - Az, amit most Pavlinátólmegtudott, nem hagyott neki választást. Meg kell akadályoznia, hogy Pavlina bántsa Szergejinnovot. De hogyan mondja el a lánynak? Ha a lány utána Dimitrij papához szalad, azveszélyes, s t beláthatatlan következménvekkel járhat. Amúgy sem volt biztos benne, hogyIvanov az apja. Egész világa kártyavárként omolhatott volna össze néhány félreértett szómiatt.

Ha nyíltan beszél a dologról, akár csak Pavlinanak, az életével játszik. De hogyantarthatná ezt magában?

AZNAP ÉJJEL, amikor Pavlina éppen álomba merült, Dimitrij papa benyitott aszobájába, leült az ágya szélére, hosszasan nézte a lányt, majd felébresztette:

- Pavlina, jó és engedelmes lányom vagy... büszke vagyok rád. Nem úgy élsz, mintegy közönséges lány, mert nem is vagy közönséges. Ritka adottságaid vannak, és különlegessors vár rád. Akárcsak apádra.

Szünetet tartott, hogy a szavak, amelyeknél kedvesebbek még nem hagyták el a száját,megtegyék a hatásukat, aztán leakasztott a nyakából valamit, amit Pavlina még sohasem látottkorábban. Egy láncon lógó ezüst medál volt a kezében. Átnyújtotta a lánynak, pedig tétovánelvette, nem tudván, mit kezdjen vele.

- Ez egy ajándék - mondta Dimitrij papa. - Hogy megünnepeljük a napot, amikormegszületett az én kicsi lányom.

Egy könnycsepp gördült le Pavlina arcán. Elfordult, hogy letörölje, de Dimitrij papafolytatta:

- Nyisd ki! - mondta a lánynak, és a kis kapocsra mutatott.

A medál belsejében Pavlina egy apró, megfakult fényképet talált - egy sötét szakállúférfi és egy hófehér b asszony arcképét. Miközben a képet bámulta, az apja ismétmegszólalt:

- k az én anyukám és apukám. A te nagyszüleid.

Majd hozzátette:- Emlékszel, mit meséltem a varázslóról, aki megölte édesanyádat? Szergej Ivanovról?

A lány bólintott.- Nos, ez az ember a nagyszüleidet is megölte - ket, akiknek az arcképét látod a

medálban. Méghozzá ugyanazon a napon.

Page 159: Dan Millman - Szókratész Utazásai

159

Mély lélegzetet vett, és Pavlina látta rajta, hogy még most is gyászolja azelvesztésüket. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse az apjáét:

- Ó, papa...

Dimitrij papa elhúzta a kezét, és gyorsan beszélni kezdett:- Mind boldogan éltünk egy apró kozák faluban. Nekem el kellett mennem ügyes-

bajos dolgokat intézni, ezért édesanyáddal és a nagy szüleiddel hagytalak téged, a táborbiztonságában. Még csecsem voltál akkor. Korábban értem vissza a dolgomról, és Surávaltaláltalak, aki azt mondta, édesanyád és a nagyszüleid kirándulni mentek egy folyóparttisztáshoz. Úgy döntöttem, utánuk megyek. Ahogy a lovammal a tisztásra értem, fegyveresekvettek körül, akik megkötöztek..

A haragtól remegve folytatta:

- Miközben küzdöttem, hogy kiszabadítsam magam, Szergej Ivanov meggyalázta ésmegölte édesanyádat, aztán a nagyszüleidhez fordult, és ket is lekaszabolta. Mindezidáignem akartam elmondani neked a teljes igazságot, de meg kellen tudnod, mert... nagy dolgotfogok kérni t led. Akkor megesküdtem, hogy megtalálom és megölöm ezt a szörnyeteget, akielvette t lem édesanyádat, aki elvette ket mind...

Pavlina még sohasem látta sírni Dimitrij papát, és a hatás elsöpr volt.

- Vannak embereim - folytatta Dimitrij papa, nagy nehezen összeszedve magát. —Kemény harcosok, mint Koroljov. De nem az dolguk, hogy megbosszulják a feleségem és aszüleim halálát. Ez az én kötelességem: erre szólít a vér és a becsület.

A lány szemébe nézett:

- Öregszem... és nem fogok örökké élni... ezért ezt a fáklyát, ezt a megtiszteltetést,átadom neked.

Fürkészte egy ideig a lány arckifejezését, majd magyarázatképpen hozzátette:- Szergej Ivanov az én arcomat ismeri...

Zakoljev szünetet tartott, hogy Pavlina felfoghassa szavai értelmét: azt, hogy fiatalként, aki idegen ennek az embernek a szamára, jelent s el nnyel bír majd, ha harcra kerül

sor. A gyermekem, a jöv m - gondolta - majd legy zi a szörnyet, aki ennyi évig kísértett...Így folytatta:

- Ha lenne fiam, ez az küldetése lenne. Van viszont helyette egy tehetséges lányom.Most már tudod, miért tanultál ennyi évig; hogy miért bízom ennyire benned; és miért adomneked ezt a medált: hogy soha ne felejtsd el, ki ölte meg édesanyádat és a nagyszüleider.

- Nem felejtem - felelte Pavlina, és a tekintete hideg volt és kemény - mint az apjáé,Dimitrij Zakoljevé.

MÁSNAP REGGEL Pavlina korán kelt, hogy gyakoroljon. Ahogy a NagyJergovicshoz tartott a cs rbe, ahol az órákat tartották, meglátta Surát kilépni a háza ajtaján,amint vízért indult. Végigfutott rajta a felismerés, hogy Sura bizonyára tudja az igazságot azanyja és a nagyszülei haláláról, ezért az id s asszony után kiáltott.

Sura letette a vödröt, és odament hozzá - mindig örült, hogy látja Pavlinát. Mosolyaazonban hirtelen lefogyott az arcáról. Pavlina hátrapillantott, és azt látta, hogy Dimitrij papa afaház el tt áll, és kettejüket figyeli. Sürget leg intett Pavlinának, hogy siessen az edzésre, ésmire a lány visszafordult Surához, az asszony már fel is kapta a vödröt, és szedte a lábát,vissza se nézett.

Page 160: Dan Millman - Szókratész Utazásai

160

Aznap Pavlinának különösen jól ment az edzés; egyszerre több támadót is le tudottgy rni. A férfiak korábban visszafogták magukat; úgy vigyáztak rá, mint a hímes tojásra.Most azonban ugyanolyan durván párbajoztak vele, mint egymással. A lány szerzett néhányficamot és zúzódást, de nem tör dött velük - hamar elmúlnak majd.

A férfiak karja messzebbre ért, és er ben felülmúlták t, de még a Nagy Jergovics -aki egy kisebb lovat is a vállára tudott venni és felemelni a földr l - sem tudott hozzáérni.Pavlina ruganyosabb és sokkal gyorsabb volt bármelyiküknél. Úgy t nt, belelát a testükbe, ésmegérzi a gyenge pontjukat, hogy aztán újra és újra kibillentse ket az egyensúlyukból. Amiazonban a legjobban meglepte ket, az a lány ereje volt. Pavlina úgy tudott rúgni, mint egy ló.Képtelenségnek t nt, hogy ekkora er törhessen fel egy ilyen kicsi lányból. Olyan volt,mintha az erejét magából a Földb l merítette volna.

A keze, a lába, a könyöke rendre megtalálta azokat a nyomási pontokat, amelyekreütve a leger sebb embert is mozgásképtelenné tudta tenni. Ha valamelyik harcos megpróbáltamegragadni, vagy ütést bevinni neki, a lány ráütött egy idegre a karján; ha valaki a jobblábával felé rúgott, a lány kirúgta alóla a balt.

Pavlina nem vágyott rá, hogy bárkit is megöljön - még a fehér hajú szörnyeteget sem,aki az álmaiban kísértett. Egy- általán nem volt biztos benne, hogy képes lenne megtenni,hogy kitörje a nyakát, összezúzza a légcsövét, vagy kést döfjön a szívébe. Ez a küldetésazonban oly fontos volt az apjának, ezért mindent megtett, hogy felkészítse magát rá.

El leg megkérdezte Dimitrij papát, miért nem lövi le azt az embert egyszer en egypuskával vagy pisztollyal. Ezt a választ kapta:

- A puska csütörtököt mondhat vagy célt téveszthet, akárcsak a pisztoly. Közelharcbana kéz és a kés a legbiztosabb fegyver... és a legkielégít bb.

Kielégít . „Különös szó - gondolta a lány - ...és néha különös ember”. Ez a felismerészavarba ejtette, de végtére is, az apja egy kozák nemzetség feje volt. és értett az ilyesmihez.Ennek ellenére kételyek kezdték gyötörni. Az élete bonyolult kirakósjátékká vált... és kezdteészrevenni a hiányzó darabokat.

Végül Zakoljev megtudta, hogy egyik férfi sem képes legy zni a lányát - kivéve talánKoroljovot, aki továbbra sem volt hajlandó „verekedni egy gyerekkel". Az Atamán nem isbánta: Kotoljovot ha provokálták, ölni is képes lett volna, márpedig Zakoljevnek éppen elégfejtörést jelentett, hogyan tartsa távol a lányától a kék szem óriást, ha nem párviadalról vanszó. Így aztán a tekintélyén esett csorba ellenére Zakoljev atamán nem vett róla tudomást,hogy Koroljov kibújik e kötelezettség alól. Pavlináért tette. Mindent Pavlináért tett.

DIMITRIJ ZAKOLJEV ATAMÁN újabb csatakos rémálomból ébredt. A sikolyokcsak akkor halkultak el, amikor a szeme rémülten tágra nyílt. Lidérces álomkép villant felel tte, aztán köddé vált. Hiábavalóan dörgölte meggyötört homlokát, hogy el zze a kísértetiesképeket: a feléje nyújtózó holtakat... egy régi iskolatárs hangját... a lány arcát, akitmeggyalázott... ahogy mind összesúgnak a háta mögött és elfordulnak... ahogy egy gyermekhátrál el le... a napot a tisztáson... a cikázó villámokat... és mindezt Szergej Ivanov miatt, akimegölte a feleségét.

Hangosan felnyögött, majd riadtan körülnézett, hogy biztos legyen benne, senki semhallotta.

- Álmok, csak álmok... - motyogta magában, miközben felkelt, és idegesen rótta aszobát, körbe-körbe.

Szergej Ivanov hamarosan meghal Pavlina keze által. Már nem tarthat soká.

Page 161: Dan Millman - Szókratész Utazásai

161

PAVLINA MAGÁNYOSAN ÁLLT a sötétben, és a medált szorongatva apja szavainjárt az esze. Felsóhajtott, ahogy felnézett az éjszakai égboltra, és azt kívánta, bár soha nemesélt volna az apja az anyja haláláról, vagy hogy milyen küldetés vár rá. Ártatlanságaelenyészett, és vele együtt a hite egy olyan világban, ahol csak szeretet és kedvesség lakozik.Konsztantyin egyre távolibbnak t nt, és ez a küldetés... a küldetés, ami beárnyékolta ajöv jét...

Attól a naptól fogva ritkán mosolygott, akkor is csak azért, hogy fátyol mögé rejtsebúskomorságát és szörny fogadalmát: elfogadja a neki átadott fáklyát, és beteljesíti apjaküldetését. Hallotta, ahogy az apja szenved, motyog és nyögdécsel éjjel az ágyában, és mostmár Pavlinát is zaklatott állmok gyötörték: egy titokzatos táj, amelyen erd k-mez kváltakoznak. .. egy asszony szomorú arca, akiben mintha a saját öregkori képét látná... Azálombéli asszony szája mozgott, de Pavlina nem értette a szavait. Néha megjelent el tte afehér hajú ember is, de mindig háttal állt neki, így soha nem látta az arcát.

A világ ébren sem volt kevésbé zavarbaejt . Most, hogy a teste gömbölydedebbé vált,a férfiak másképp néztek rá - különösen Koroljov, akit l lúdb s lett a háta. Csak úgy viselteel a jelenlétét, hogy bebeszélte magának: Koroljov csak egy szellem. Persze amíg az apjameg rizte a hatalmát, nem volt mit l tartania - harci tudása pedig inkább a férfiaknak adottvolna okot a félelemre.

Néhány nappal kés bb, Pavlina éppen készült belépni a házuk ajtaján, amikormeghallotta, hogy odabenn Okszána Jelenával sugdolózik. A lány megállt, és fülelni kezdett.Okszána hangját hallotta:

- Igen, az Atamán mostaniban „nyugtalan” és „aggályos”... a legutóbbi rajtaütésbenmég egy emberünk, Leontyev is odalett... Hát ezek a tisztogatások soha nem érnek véget?

Okszána még gyorsan hozzátette:- Ezt persze csakis a Zakoljev atamán iránti szeretet és aggódás mondatja velem.

- Hogyne, tudom én - nyugtatta meg Jelena.Amikor Pavlina belépett, az asszonyok hirtelen témát váltottak, aztán Okszána

kisvártatva el is sietett. A tábor megváltozott az utóbbi id ben, és Pavlina észrevette ezt - azemberek lapítottak, sugdolóztak, és alakoskodtak. Jelena különösen óvatos volt. Pavlina azon

dött: vajon k változtak meg, vagy csak az, aki álomvilágból ébred?Amikor Pavlina fiatalabb volt, egyszer megkérdezte, mit csinálnak a férfiak, amikor

rjáratra mennek. Csak annyit mondtak neki: „ rjáratoznak a Cárért".Szeretett volna többet is megtudni Sutától a dologról, de az asszony mindig talált

valami kibúvót. Tisztelettudóan biccentett, amikor elmentek egymás mellett, de ritkán szólthozzá többet egy-két szónál. így aztán Pavlina igencsak meglep dött, amikor egy napon,miután a férfiak hazatértek, az asszony megállt el tte, és az arca azt sugallta, valamit mondaniakar neki.

- Mi az, Sura? - kérdezte Pavlina.Sura csak állt ott a lány szemeit fürkészve, de nem merte kibökni.

- Sura?Az id s asszony lassan jobbra, majd balra nézett, aztán közelebb hajolt hozzá, és azt

mondta:- Ott voltam... nyomban azután, hogy megszülettél... Én szoptattalak.

Page 162: Dan Millman - Szókratész Utazásai

162

Pavlina némileg zavarba jött, hogy ilyesmir l beszélnek, ezért szégyenl senközbevágott:

- Igen, tudom. Már elmondtad, hogy...

Sura óvatosan körbepillantott, a beszéde felgyorsult,- Pavlina... ugye szeretsz engem?

- Persze, hogy szeretlek, Sura, de nem értem...Sura ismét félbeszakította.

- Ugye nem szeretnéd, hogy bajba kerüljek? Ha elmondok neked valamit, megígéred,hogy titokban tartod?

- Még Dimitrij papa el tt is?- F leg el tte... - Sura idegesen topogott, aztán úgy t nt, elhatározta magát. - Nem

minden az, aminek látszik. A jegy a nyakadon...Pavlina ösztönösen megérintette a nyakát, hogy érezze a kiemelked kis anyajegyet.

- Az anyajegyem? Ami olyan, mint apámé...?- Igen, vagyis nem! — suttogta Sura. — Nem olyan, mint az övé. Egy izzó piszkavas

volt... Még mindig hallom a sikolyokat... ..- Mir l beszélsz, Sura? - hüledezett Pavlina, és jobban felemelte a hangját, mint

szerette volna. Amikor azonban meglátta, hogy Sura rémülten elsápad, halkabban folytatta:- Nem értem, Sura...

Sura csak zavartan gagyogott tovább:- Olyan kicsi voltál... amikor hazahoztak. Drága gyermek... te nem olyan vagy, mint .

Annyi embert megölt...Ekkor Sura meglátott egy férfit közeledni, és szaporán továbbsietett, otthagyva a

megrendült Pavlinát, aki kétségbeesetten próbálta megfejteni, amit az id s asszony mondottneki.

.42.Ezerkilencszázkilenc nyakán Szergej már több mint egy éve kutatott anélkül, hogy

bármilyen megbízható nyoma lett volna Zakoljev hollétét illet en. Több olyan magányosházikó és tanya üszkös romjaira is rábukkant, amelyek akár Zakoljev keze nyomát isviselhették, és mindegyiknek a helyét bejelölte egy térképen, de nem álltak össze megfejthetmintázattá.

Egyik este Szergej azt álmodta, hogy és Pojezdka csak apró pöttyök - nemnagyobbak egy-egy szúnyognál -, amelyek vég nélkül vándorolnak Ukrajna hatalmastérképén, és egy másik pöttyöt keresnek, ami mindig csak távolodik t lük. Amikor felébredt,dühösnek és tehetetlennek érezte magát. Kezdte azt hinni, hogy Zakoljev Szibériába, delegalábbis valahová északra költöztette a táborát.

Nem, gy zködte magát, itt kell lenniük Ukrajnában, ahol továbbra is folyamatosanzaklatják a zsidókat. Ukrajna azonban észak-déli és kelet-nyugati irányban egyaránt több mintezer mérföld hosszan nyúlt el, ami Szergej akaraterejét és kitartását egyaránt próbára tette.Ezzel az er vel akár egy eltemetett pénzérmét is kereshetett volna egy erd ben.

Page 163: Dan Millman - Szókratész Utazásai

163

Szergej cikcakkban haladt nyugatról keletre, de mindig dél és Ukrajna központja,Kijev félé. Úgy követte a pletykákat, mint kutya a szagot, de csak füstfoszlányokat talált,amelyek szétoszlottak a szélben.

A nagyobb váratokat elkerülve, elszigetelt kunyhókat, tanyákat és apró falvakatkereseti, amelyekre Zakoljev nagyobb eséllyel csaphatott le. Az egyik ilyen falu határábanegy öreg zsidó akadt Szergej útjába, aki ló vagy öszvér híján maga húzta apró kordéját. Azöreg kenyérrel kínálta szerény készletéb l.

- Köszönöm, de az ennivalónál nagyobb szükségem lenne információra - hárította elSzergej a szíves kínálást. - Nem hallott mostanában pogromokról a közelben?

- Ki ne hallott volna? — legyintett az öreg. — A Kijev, Minszk, Poltava és másvárosok körüli falvakban gyakran bukkannak fel lovasok a semmib l. Embernek öltözöttfarkasok. De nem is... rosszabbak, mint a farkasok, hiszen a saját fajtájukat ölik: férfi, n ,gyerek, édesmindegy nekik. És mién? Ki tudja...

Szergej kérdésére, hogy merre láttak legutóbb ilyen haramiákat, csak lassan rázta afejét, a cip je orrát bámulva, de nem tudott vagy nem mert mondani semmit.

BEKÖSZÖNTÖTT A TÉL, és Szergej türelme kezdett elfogyni. Fagyott földekenlovagolt keresztül hosszú burkájába burkolózva, és megint szembe fújt vele a metsz , hidegszél. Meggyötörten és elkeseredetten hajszolta Pojezdkát el re, de kétely mardosta a lelkét.

Minden ügyessége és tisztánlátása ellenére Szergej sem tudott senkit pusztán aleveg be szimatolva megtalálni, vagy arcokat megidézni egy körbehajlított vessz ben.Kézzelfogható jelekre és nyomokra, útmutatásra volt szüksége. Amíg nem talál ilyet, csakszóbeszédre támaszkodva bolyonghat a falvak között, tanúk után kutatva. A kérdéseit azonbanmindenütt zavart tekintetek és más-más irányba mutató ujjak fogadták.

Böjtölt és imádkozott, hogy megvilágosodjon el tte az ösvény, ami a fiához vezeti, denem kapott semmilyen égi jelet. Aztán eszébe jutott, hogy talán rosszul teszi fel a kérdést.Lelassította lélegzetét, mély révületbe süllyedt, és megsz nt érezni a testét. Amikor elérte eztaz állapotot, feltette a kérdést: Hol van Dimitrij Zakoljev?

A válasz egéseen más alakban érkezett, mint várta. A semmib l felvillant el tteDimitrij Zakoljev arca: ugyanaz a fakó, pergamenszín b r, ugyanaz a sz ke haj és érzéketlenszemek. Nem képzelte az arcot - valóban látta. És teljes er vel érezte Zakoljev gyötr dését és

rületét, úgy, mintha a sajátja lenne.

.43.UGYANABBAN A PILLANATBAN, Dimitrij Zakoljev felriadt álmából, és Szergej

Ivanov arca derengett fel el tte. Ahogy Szergej, a Szörnyeteg ott állt felette, halálfélelemfogta el: leveg után kapkodott, és a rémülett l tágra nyílt szemmel bámult bele a sötétbe.Ellensége arcán azonban nem haragot látott, hanem inkább... szánalmat. Aztán az arcelenyészett.

Zakoljev felpattant az ágyból, eszét vesztve járkálni kezdett a szobában fel-alá, ésközben öklével verte a fejét. Egy pillanatra megfordult az agyában, hogy elmondja a lányánakaz igazságot. De mi az igazság? Bárcsak emlékezne rá...

KISGYERMEKKORUKBAN KONSZTANTYIN ÉS PAVLINA elválaszthatatlanokvoltak, most azonban a fiúnak meg kellett becsülnie minden alkalmat, amikor találkoztak -például, amikor Pavlinát két harci lecke között a vízesésnél találta, ahogy a lábát áztatta ahideg patakban, nem messze a rejtekhelyükt l. Konsztantyin leült mellé, levette a cip jét, éshagyta, hogy mezítelen lábukat egymáshoz sodorják a h sít habok. Abban a pillanatban kis

Page 164: Dan Millman - Szókratész Utazásai

164

híján megkérte a lányt, hogy szökjön el vele, de a szavak cserbenhagyták - fogalma sem volt,hol kezdje. Így aztán nem szólt semmit, gyávaságból, szerelemb l.

Pavlina most már id nként úgy nézett az Konsztantyinjára, hogy maga is elpirultbelé. A lány látta az egyik férfit Okszánával a cs r mögött: akkor és ott, f leg a hangok miatt,amiket kiadtak, durvának és közönségesnek találta a dolgot, de azóta elbizonytalanodott.Mintha a teste és az esze nem érten volna egyet egymással; ez volt az ártatlanság vége.Pavlina senkivel sem oszthatta meg a benne tomboló z rzavart; még Konsztantyinnal sem.

leg nem Konsztantyinnal.EGYIK REGGEL, miután Jelena elment otthonról, Pavlina kinyitotta a medált. A

nagyszülei képét nézegette, amikor Dimitrij papa benézett a szobájába, és figyelmeztette:- Indulás gyakorolni, Jergovics már vár!

Pavlina felsóhajtott. Jergovics mindig várt rá; képtelen volt el tte érkezni. .Egy nap -gondolta - majd felkelek hamarabb, és ott leszek a cs rben, mire megjön.” De nem ma. Túlfáradt volt - szédülékenynek, bizonytalannak érezte magát, és... volt valami más is, amit nemtudott megnevezni.

Dimitrij papa már menni készült, amikor Pavlina a fényképre mutatón, és így szólt:- Papa! Azon töprengtem, miért van az, hogy... egyáltalán nem hasonlítasz a

nagypapára - a te hajad sz ke, az övé sötét, és...- Ne zargass ilyen ostobaságokkal! - torkolta le dühösen Dimitrij papa. - Csak ne

feledd, ki ölte meg ket, és gyakorolj szorgalmasabban!Azzal bevágta maga mögött a faház ajtaját.

Bosszúsan és megbántódva, hogy az apja ilyen igazságtalanul leteremtette, Pavlinaolyan dühödten edzett aznap reggel, hogy kificamította egy karizmát, miközben egy válldo-bással földre vitte a Nagy Jergovicsot. A lány felszisszent a beléhasító fájdalomtól.

- Mi a baj, kicsikém? - kérdezte aggódva az öreg.

- A, semmi, Medve bátyó - csak egy kis húzódás. Rendbejövök. Ne mondja el apapának... - Pavlina megpróbálta felemelni a karját, és az ajkába harapott a fájdalomtól.

- No, ez annál többnek t nik - ingatta a fejét Jergovics. - Menj, dugd a karod apatakba, amíg már nem is érzed, aztán pihenj egyet!

- Pihenni?! Még mit nem! - toppantott dühösen Pavlina.- Keményebben kell edzenem!

- El ször h tsd le a karod, aztán majd meglátjuk...- Te meg h tsd le a fejed! - vágott vissza a lány, és már futott is, olyan gyorsan, hogy a

Medvének esélye sem lett volna elkapni.De Pavlina nem a patakhoz rohant, hanem haza: bevágta maga mögött az ajtót, leült a

szobájában, és olyan nyomorúságosán érezte magát, mint talán még soha.Miközben a karját masszírozta, belátta, hogy talán mégis le kéne h tenie a hideg

patakban. Legalább valami elterelné a figyelmét az apja haragjáról. El sem tudta képzelni,hogyan bosszanthatta fel ennyire egy ilyen egyszer kérdéssel. Hiszen adta neki a medált, akérdés pedig teljesen természetes volt - bár nyilvánvalóan olyan, amilyet az apja hallani semakart...

Page 165: Dan Millman - Szókratész Utazásai

165

Hirtelen megfordult; érezte, hogy valaki áll az ajtóban: Dimitrij papa volt az. Ziláltnakés zavarodottnak t nt, és Pavlina elszégyellte magát, amiért kijött a sodrából. Szeretett volnabocsánatot kérni, de valami visszatartotta. Miért is kérjen bocsánatot? Mit tett ?

Így aztán csak állt, és a padlót bámulta, amíg az apja b nbánó hangon meg nemszólalt:

- Pavlina, kincsem, sajnálom, hogy olyan gorombán szóltam hozzád. Csak nemakartam a nagyszüleidr l beszélni, mert túl sok szörny emléket idézett volna fel bennem.

Dimitrij papa Pavlina ágyához lepett, és leült a lány mellé. Amikor megszólalt, ahangja rekedt volt a túláradó érzelmekr l:

- Tudom, hogy nem sok hasonlóságot mulatok apámmal, de nem minden gyermekhasonlít a szüleire. Te például szerencsés vagy, hogy nem rám ütöttél, hanem édesanyádra.Mégis, mi ketten ugyanolyan anyajegyen osztozunk...

Összefogta szalmaszín haját, hogy felfedje a vörös foltot a nyakán, ami szakasztottmása volt Pavlina anyajegyének.

- Egy vérb l valók vagyunk, te meg én - simított végig Pavlina haján. - Ezért bíztamrád, hogy... Ezért kell még keményebben edzened magad. Ne feledd, hogy Szergej Ivanovnem csak képzett harcos: hangjának varázsereje megtéveszt és megbabonáz... azt hiszed majd,hogy a föld az ég, és a fekete fehér. Amikor tehát majd szembekerülsz vele. nem adhatsz nekiesélyt, hogy a hazugságaival elhódítson, különben összezavar, aztán elveszi az életed.

Dimitrij papa annyiszor elismételte már ezt, hogy Pavlina betéve tudott minden egyesszót.

Amikor az Atamán magára hagyta, Pavlina megérintene azanyajegyér a nyakán.Gy lölte Szergej Ivanovot, a szörnyeteget, amién az apja így szenved. Egy napon megtalálja.Egy napon megfizet majd a b neién.

NÉHÁNY NAPPAL KÉS BB, a délutáni edzés közben, Pavlina ijedten fedezte fel,hogy véres a nadrágja és a lába. Jergovics szó nélkül elbocsátotta - nyilván is úgy gondolta,hogy komoly a dolog. Pavlina visszaszaladt a cs rb l a házukba, hogy megkeresse a sebet, denem találta. Nem érzett fájdalmat, csak egy kis görcsöt a hasában. Arra gondolt, talán valaminyavalya lehet.

Pár perccel kés bb meglátogatta Sura.- Jergovics szólt... - magyarázta, és mosolygott, ami még jobban összezavarta Pavlinát.

- Ez normális: azt jelenti, nem vagy kislány többé - feln tt n lettél! Ideje is volt már; kés bbjött, mint a legtöbbeknél... Minden hónapban egyszer vérezni fogsz. Most menj, cseréljnadrágot! Egy-két napig valószín leg könnyebben kell edzened.

Sura adott neki néhány gyolcsdarabot, és így szólt:

- Amikor vérzel, tegyél egyet a lábad közé.Azzal megfordult, és távozott, miel tt Pavlina kérdésre nyithatta volna a száját.

„Milyen titkokat nem tudok még? - tépel dött kétségbeesetten. - Mit nem mondtakmég el nekem?” A keze ismét a nyakára tévedt, és eszébe jutott, amit Sura az izzópiszkavasról mondott.

MÁSNAP PAVLINA kutyául érezte magát. Belázasodott, rázta a hideg, és nemmaradt meg benne az étel. A feje kóválygott, és lábra sem tudón állni. Soha életében nem volt

Page 166: Dan Millman - Szókratész Utazásai

166

még ilyen beteg. Jelena kerülte, de az öreg Sura átjön, és hideg borogatást tett a homlokára,megsimogatta az arcát, és borzalmas íz forró italt készített neki.

Pavlina agyán homályos képek suhantak át, miközben a senkiföldjén lebegett álom ésébrenlét közön. Valamit meg szeretett volna kérdezni Surától, de nem jutott eszébe, mit...Aztán olyan kérdések merültek fel benne, amelyek korábban sohasem — önmagáról és avilágról, ami körbevene. Mit tartogat a jöv ? Hány évig kell majd kutatnia az emben, aki talánmár nem is él?

Látnia kellett Kontyint - hogy beszéljen vele, hogy megfogja a kezét, hogy belenézzena sötét szemeibe... volt a lány szeme és füle, a köldökzsinór, ami összekötötte a világot avilággal, ami túl volt a cs rön, a feladatán, a börtönén...

Merengését egy kíméletlen hang szakította félbe:

- Kifelé az ágyból!Dimitrij papa állt az ajtóban, és merev, szigorú tekintettel nézett rá.

- Edzened kell, még ha csak egy kicsit is!Pavlina erejét összeszedve megpróbált feltápászkodni, de visszazuhant, és elájult.

Amikor kinyitotta a szemét, egy nedves kend t érzett láztól lüktet homlokán. Oldalrapillantva látta, hogy Konsztantyin ül az ágya mellett, és a haját simogatja.

- Kontyin! - suttogta a lány. - Mi lesz, ha apám itt talál?- Pssszt... - csitította a fiú. - Elment... rjáratozni.

Így aztán Konsztantyin ott ült Pavlina mellett, és a mosolya - bár szomorkásnak t nt -jobb kedvre derítette a lányt. Pavlina lehunyta a szemét, hogy megjegyezze az arcát,miközben a fiú olyan gyengédséggel beszélt hozzá, amit még soha nem tapasztalt.

- Pavlina... - suttogta Konsztantyin, tovább cirógatva a haját, és olyan közel hajolt,hogy a lány érezte a leheletét a fülében - egyszer elmeséltél nekem egy titkot. Most énmondok el neked egyet, hogy tudd, bízom benned... és hogy fontos vagy nekem.

A fiú mély leveg t vett, és a messzeségbe bámult, miközben folytatta:- Ha bárkinek elárulod, amit most mondok, én halál fia vagyok...

- Te soha nem halsz meg... mindig itt leszel velem... - mormolta Pavlina félig lázasönkívületben.

- Nem, Pavlina! Kérlek, figyelj rám! El kell mondanom, és hinned kell nekem! Annyimindenr l nem beszéltek neked... még én sem tudom a felét sem. De nem ölheted megSzervej Ivanovot...

Konsztantyin Pavlina felé fordult, de a lány már mélyen aludt.

MIKÖZBEN KONSZTANTYIN Pavlina hagymázos álmát vigyázta, Zakoljev és azemberei éppen lecsaptak egy apró, magányos tanyára. Yitzhak gazdát az egyik közelivároskában él barátai már régen unszolták, hogy költözzön közelebb hozzájuk, hogy bajesetén segíthessenek neki, de Yitzhak nem fogadta meg a tanácsukat.

- Ugyan, minek? - rántott egyet a vállán. - A Zóna nagy, és a banditák sose kószáltakmég errefelé. Meg aztán, nagyobb biztonságban lennék egy város mellett?

A barátai csak a fejüket rázták: Yitzhaknak igaza volt - ha jönnek a gyilkosok, seholsem lenne biztonságban.

Page 167: Dan Millman - Szókratész Utazásai

167

Zakoljev bandája azonban lemészárolta Yitzhakot, a feleségével és a gyerekeivelegyütt, Koroljov pedig túl is teljesítette a feladatát, miel tt az asszony meghalt. Zakoljevemberei aztán felgyújtották a tanyát. Komoran és gépiesen végezték a dolgukat - már nemringatták magukat abban a hitben, hogy az Anyaszentegyházat vagy a Cárt szolgálják. Csak azAtamán akaratát.

Amikor néhányan magukkal akanák vinni a gyerekeket, a többiek viszont nem,nézeteltérés támadt. A vitának Zakoljev vetett véget:

- Öljétek meg ket! Most rögtön! És csináljátok gyorsan! Ez volt az elképzelése azirgalomról, és a csatlósai engedelmeskedtek.

Miel tt fáklyát dobtak volna a faházra, Zakoljev emberei felforgatták, és elvittekbel le minden értékeset. Kés bb az Atamán majd módszeresen átkutatja a t zb l kimentettládákat, és szemügyre veszi a fényképeket és más személyes holmikat. Ma azonbankülönleges zsákmányra tett szert: az egyik legszebb lóra, amit valaha látott. Mélygesztenyebarna, vad t sben ég szemek - igazi harci mén volt.

Zakoljev atamán teli szájjal nevetett, miközben mögöttük lángnyelvek nyaldosták atanyát, és bevilágították az éjszakai égboltot. Fékevesztett jókedvében azon nyombanfelszerszámozta a riadt lovat, és bejelentette:

- Vozsgy lesz a neve: „Vezér” a vezérnek!Egy pillanatig minden csodálatosnak t nt, de aztán az ostoba Gamlinovból kibukott:

- Tényleg nagyszer ló, Zakoljev atamán, de bizonyára emlékszel, hogy az én lovamatis Vozsgynak hívják, immár három éve. Világos, hogy nem lehet mindkett nknek ugyanolyannev lova...

Gamlinovnak torkán akadt a szó, amikor meglátta Zakoljev arckifejezését. Az Atamánvészjóslóan nyugodtan, szinte békésen sétált oda Gamlinov lovához, közben tréfálkozvabizalmas emberével:

- No, még jó, hogy téged Gamlinovnak hívnak, és nem Zakoljevnek, különben nemtudnának minket megkülönböztetni!

Ez némileg oldotta a feszültséget, és az emberek - Gamlinovot is beleértve - idegesenhahotázni kezdtek.

Rögtön elnémultak, ahogy Zakoljev kirántotta a kardját, és egyetlen csapással térdb llemetszette Gamlinov lovának lábát. A megrendült állat fájdalmas nyihogással megpróbáltfrfógwkndni, de felbukott; megcsonkított lábából folyamatosan spriccelt a vér. Miközben azállat nyüszít haláltusáját vívta, az elborzadt Gamlinov bukdácsolva hátrált, és a közben ide-oda járt a tekintete a szenved ló és Zakoljev között.

A többiek tátott szájjal, némán bámultak. Az Atamán sok furcsa dolgot m velt már aszemük láttára, de ez - kegyetlenség egy lóval szemben - szentségtörésnek számított, ésfelforrt t le bennük a kozák vér.

Így kezdett végleg összeomlani a Zakoljev agyát összetartó habarcs. Felkapta alevágott lábat, mintha egy darab fa lenne, és zavartalan der vel folytatta:

- Na, így legalább most már meg tudjuk különböztetni a lovainkat.Azzal a válla felett elhajította a lólábat, visszasétált saját vadonatúj paripájához,

megragadta a kantárszárát, és nyeregbe pattant. Indulás él n még nyájasan odaszóltGamlinovnak

Page 168: Dan Millman - Szókratész Utazásai

168

- Jobb, ha új nevet keresel a lovadnak - de még jobb, ha új lovat, amit elnevezhetsz.

Aztán megfordította a lovát, és a többiek követték, otthagyva Gamlinovot, akinek megkellett szabadítania szegény párát a szenvedéseit l. Nem sokkal kés bb a vérbe fagyott lódöglötten feküdi Gamlinov lábánál, harminc lépéssel odébb pedig egy újabb meggyilkoltzsidó család halotti máglyája égett. A karámból kiengedték a lovakat, amelyekre nem voltszükségük, köztük egy öreg kancát. Gamlinov vállára vette a nyergét, és odasétált hozzá.

Tizenöt éve volt a horda h séges tagja, így aztán Gamlinov nem mert volna kezetemelni Dimitrij Zakoljevre: de hálás lett volna a gyilkosának. Úgy döntött, nem követi atöbbieket, akik északabbra terveztek újabb rajtaütést — egy kivénhedt, beesett hátú lovonbiztos nem. Koncolják fel a következ falut nélküle.

- Elég volt a legyilkolt lovakból — mondta a gebének — Elég volt a legyilkoltzsidókból.

AMÍG AZ APJA TÁVOL VOLT, Pavlina eléggé összeszedte magát ahhoz, hogykimásszon az ágyból, és bemelegítse az izmait. A nyújtást mindig is szerette: macskánakérezte magát t le.

Hiányzott neki Konsztantyin. Szerette volna megint érezni, ahogy simogatja a haját...vagy csak képzelte az egészet? „Talán csak álom volt” - gondolta. Valamit azonban mondottneki a fiú; Pavlina még most is érezte a leheletét a fülében. Talán valamit Pavlina apjáról?Emlékezett rá, hogy dühös volt, de nem tudta, miért.

Másnap megkérdezte Jelenát:- Láttad valaha Konsztantyint valamelyik lánnyal?

- Nem is tudom - felelte Jelena. - De nem hiszem.Csak ennyit mondott, nem többet. Pavlina megkönnyebbült, de fenntartással kezelte a

választ, mert nemigen bízott abban, amit Jelena mondott. Az asszony nem volt több az apjaszolgájánál: mindig kimért és tartózkodó, az Atamán lányával pedig különösen körültekint -mintha a gondoskodás Pavlináról ugyanolyan házimunka lett volna, mint a f zés vagy atakarítás. Jelena nem tör dött a lánnyal; ezt Pavlina világosan látta. De akkor mién színlelte?Miért színlelt mindenki?

Pavlina úgy érezte, a titkok házában él, csupa hazugság között.

.44.EZERKILENCSZÁZTÍZ ÁPRILISÁBAN, miközben faluról falura folytatta a

kutatást, Szergej megkerült egy dombot, és a távolból észrevette egy kis tanya még mindigparázsló romjait. A b z még sok-sok év távlatából is felidézte benne Abramovicsék házát.Egy percig rosszullét környékezte, ahogy a törmelék alatt eltemetetteket gyászolta.

Közelebb ügetett, és egy id s férfit vett észre, aki a romok mellett állt, imára hajtottfejjel, a gyásztól meggörnyedve. Szergej leszállt a lóról, és gyalog tette meg az utolsó ötvenlépést, hogy ne ijessze meg a férfit, aki ebben a percben talán nem fogadna örömmel egylovast - különösen olyat nem, aki úgy fest, mint egy kozák. Miközben a férfi felé tartott,Szergej nyomok után kutatott a földön.

Amikor odaért, megállt, és tiszteletteljesen várt, amíg a gyászoló férfi végül ráébredtSzergej jelenlétére, és felnézett.

- Elnézést - szabadkozott Szergej. - Rokonok voltak?- Hát nem vagyunk mindnyájan rokonok?

Page 169: Dan Millman - Szókratész Utazásai

169

- De igen, azt hiszem - ismerte el Szergej. Az öreg valahogy Hésel nagyapóraemlékeztette.

- Valaha a barátaim voltak. Most csak por és hamu.

- Látta, mi történt? Az embereket, akik ezt tették?- Látogatóba jöttem Yitzhakhoz és a drága feleségéhez... és a három gyerekükhöz...

A férfi felsóhajtott, majd hosszú hallgatás után mesélni kezdett:- Ahogy a közeibe értem a szekérrel, füstöt láttam a domb felett. Siettem, hogy

segítsek: azt hittem, talán a cs r ég. De aztán... miel tt megláttam volna a tanyaházat...ordítozó férfiakat hallottam, aztán... egy n sikolyát... és a gyerekeket... ó, istenem, azok aszegény gyerekek!

A kezébe temette az arcát.

- Férfiakat hallott? Hányán lehettek? - kérdezte Szergej, visszazökkentve a férfit ajelenbe.

- Hányán? Nem is tudom... talán tízen. Csak messzir l láttam ket. Úgy lapítottam...mint egy gyáva féreg...

- Bölcsen tette - vélte Szergej. - Látta ket ellovagolni?A férfi megborzongott, majd szomorúan bólintott.

- Igen.- Merre tartottak? Kérem, árulja el! Ez nagyon fontos!

A férfi habozott, majd délnyugatra mutatott.Szergej megfogta Pojezdka kantárszárát, és gyalogolt vele vagy harminc lépést a

mutatott irányban. A szívverése felgyorsult, amikor legalább tíz ló patanyomát vette észre aföldön - a legfrissebb nyomokat, amióta megkezdte a kutatást. Ha Zakoljev bandája követte elezt az újabb rémtettet, talán csak egy, legfeljebb két órányi el nyük lehet.

Mid n nyeregbe szállt volna, még egyszer az öreghez fordult.

- Le tudná írni valamelyiküket?- Oda sem igen mertem nézni, nehogy észrevegyenek... De volt köztük egy, aki

kimagaslott közülük. Egy igazi óriás. Ennyi, amit tudok.- Köszönöm. Részvétem a barátai miatt. Segíthetek valamiben, miel tt elmennék?

- Attól tanok, itt már nincs miben. Hazamegyek, és elmondom a többieknek. k majdeljönnek eltakarítani a romokat. Egy kis faluban lakunk innen húsz versztira délre. Ha arrajárna, keresse Heitziket.

Az öreg Heitzik búcsúzóul biccentett, de ahogy indulni készült, a lábai meginogtak, amelléhez kapott, és összeesett.

Szergej azonnal odarohant hozzá.

- Semmi... semmi baj - hebegte az öreg, és megpróbált feltápászkodni, de láthatóannagy kínok között. - Nem az els . Csak megviselt, amit itt láttam...

- Tehetek valamit önért? — kérdezte Szergej aggódva.- Ha a kocsimhoz segítene, azt megköszönném.

Page 170: Dan Millman - Szókratész Utazásai

170

Az öregnek fájdalmas nyögések közepette lassan sikerült feltápászkodnia, de a lábairogyadoztak, ezért Szergej inkább felnyalábolta, és úgy vitte a szekérhez.

- Köszönöm. Mindjárt rendbejövök. A lovam olyan vén, mint én, már tudja az utat...

Felh k gyülekeztek az égen. Hamarosan eleredhet az es , ezért ha Szergej követniakarja a nyomokat, indulnia kell, de szaporán. Talán még meg is el zheti ket, miel ttbevennék magukat egy erd be. Még soha nem érezte ilyen kézzelfogható közelségben a fiát.

Heitzik arca ismét eltorzult a fajdalomtól.

- Nem lesz semmi baj... - er sködött. - Maga csak menjen...De az öreg alig bírta tartani a gyepl t, és Szergej döntésre jutott.

- Adjon egy percet, és elkísérem a faluba - sóhajtott fel. Heitzik bólintott, és Szergejlátta rajta, hogy megkönnyebbült. Szergej Pojezdka nyergébe pattant, és gyorsankörbelovagolta a romokat. Egy ló tetemére bukkant, ami elvágott torokkal és térdb l lecsapottlábbal hevert a f ben; a dög körül legyek zümmögtek. Szergej megpróbálta megfejteni alátványt, de nem talált ésszer magyarázatot rá.

A nyomok dél felé vezettek, és már alig várta, hogy követhesse ket, amíg ki nemlnek, de aztán visszanézett az öreg Heitzikre, aki összegörnyedve ült a kocsi bakján.

Visszaügetett, Pojezdkát a szekér hátuljához kötötte, felkapaszkodott az öreg mellé, és átvettele a gyepl t.

- Hát akkor, te ló - mondta a vén hátasnak -, vigyél minket haza!

- Tzaddik a neve, „igaz lelk ” - motyogta az öreg, aztán hozzátette: - A nevét csakbarátok el tt szoktam felfedni.

Az öreg ezután csendesen pihent; mire elértek Heitzik falujába, majdnem beesteledett.Szürke felh k vastag takarója borult föléjük, és lassan cseperegni kezdett az es . Egy asszonyszaladt eléjük, és megmutatta az utat Heitzik házához. Mire az ajtajához ének, koromsötét lett,és az es úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna.

A víz elmossa a nyomokat; talán semmi nem marad bel lük.Miközben Heitzik felesége, Debóra, ágyba segítette az urát, úgy beszélt Szergejjel,

mintha családtag lenne:- Sötét van, zuhog az es . Ne ellenkezz, kérlek... kösd meg a lovad a szemben lev

pajtában, és maradj itt éjszakára. Reggel aztán kapsz egy kiadós reggelit. Ha megtöltötted ahasad, mehetsz a dolgodra - vagy maradhatsz nálunk, amíg a kedved tartja.

Szergej a kimondatlan szavakat is hallotta: Köszönjük neked. Isten áldása legyenrajtad. Nem vagy idegen ebben a házban.

Szerafim egyszer azt mondta neki: „Az ember jelleme akkor mutatkozik meg alegtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.” Szergej meghozta a döntését, ésremdte. hogy az helyes volt, de tudta, ezzel lehet, hogy elveszítette az ösvényt, ami agyermekéhez vezethette volna. Éjjel az es ben viszont úgysem lelt volna nyomokra, ezenelfogadta a vendégszeretet ezeknek a zsidó embereknek: Hésel nagyapó népének, azédesanyja népének - a saját népének.

.45.EGY MÁSKÜLÖNBEN KELLEMES kora tavaszi napon vadul csaholni kezdtek a

kutyák: idegen járt a táborban. Szinte meztelen volt, a ruhája cafatokban lógott rajta,hangosan káromkodott, és kardot lóbált a leveg ben. Haja és szakálla hosszú, csimbókos,

Page 171: Dan Millman - Szókratész Utazásai

171

mintha a vadonban élt volna - nem is embernek, hanem valami furcsa erdei teremtményneknt. Az egyik kutya dühödten acsarkodott az idegenre, még éppen kartávolságon kívül, egy

másik rátámadott, vesztére.

Zakoljev az embereivel éppen fosztogatott valahol, és az ifjak - Konsztantyint isbeleértve - szinte mind az erd t járták, r zsét gy jtögetve, így csak a Nagy Jergovics maradtotthon rnek. Az egyik gyerek vette észre a vadembert, és ahogy sikítva elszaladt, fellármáztaa tábort. Pavlina éppen akkor lépett ki a házból, amikor a Nagy Jergovics loholvamegérkezett, hogy kiderítse a riadalom okát.

Jergovics és Pavlina egyszerre látta meg az idegent, de már egyikük sem tudtamegmenteni Surát, aki éppen befordult a sarkon, a patakról cipelt vízhordó edényekkel akezében. Az asszony hátrah költ, de az ismeretlen rögvest megperdült, és lesújtott Surára akarddal, szinte teljesen leválasztva a fejét a nyakáról. A tajtékzó Jergovics rárontott abetolakodóra, hogy végezzen vele, de elkövetett egy végzetes hibát: azt gondolván, hogyelmeháborodottal van dolga, lebecsülte az ellenfelét.

Ahogy vakmer én támadásba lendült, hogy elijessze ezt a szerencsétlen félesz t, azidegen pörögve elhajította a kardját. A kard átdöfte Pavlina öreg Medvéjének a szívét, akihátratántorodott, és meglepett arccal eld lt, majd a szemében kihunyt a fény.

Pavlina k vé meredten állt, és az els gondolata az volt, hogy ez a vad tekintetidegen nem lehet más, csak a szörnyeteg: Szergej Ivanov. Hamar ráébredt azonban, hogy azösszefüggéstelenül üvöltöz szakállas rült nem szörny, hanem egyszer ember, akitdémonok szálltak meg, és törni-zúzni vágyott. Mindjárt megtámadja a többi n t és gyereketis...

Arra nem emlékezett, hogy mi történt ezután, de Okszána, aki rémülten kukucskált kia kunyhója ajtaján, látott mindent.

NÉHÁNY PERCCEL KÉS BB a fiatalok visszatértek, t zifával jócskán telepakoltkarokkal. Amikor meglátták Sura és az öreg Jergovics holttestét, meg az idegent, aki arccalel rebukva feküdt a sárban, elejtették a fát, és nyomban odarohantak. Konsztantyin ért el szörPavlinához, aki egy ház tövébe roskadva, a hátát a fának támasztva zokogott. A fiú leültmellé, átkarolta a vállát, és magához szorította.

Dimitrij Zakoljev, Koroljov és a többi férfi valamivel sötétedés el tt értek haza. Amintaz Atamán meglátta a halott Jergovicsot, Surát, és valamivel odébb az idegen hulláját aföldön, elb dült:

- Itt meg mi a fene történt?! Hol van Pavlina?!

- Én láttam mindent, Atamán - szólalt meg Okszána félénken. - Egy rült tévedt atáborba...

Zakoljev leugrott a lováról, megragadta a n vállát, és megrázta.- Hol van Pavlina?! - ismételte meg, és tajtékzott a düht l.

Okszána hadarni kezdett, mintha féltené az életét:- Miután a fickó megölte Surát, eldobta a kardját, és beleállította az öreg Jergovicsba,

de Pavlina megmentett minket! Odament a vademberhez feltartott kézzel, mintha aztmondaná, „Állj!”, de az kihúzta a kardot szegény Jergovicsból, és szörny üvöltésselrátámadt, ó, istenem, Pavlina annyira gyors volt! Az egyik pillanatban még ott volt a fickóel tt, aztán hipp-hopp mögötte termett, így a fickó nem találta el. Pavlina többször is lesújtottrá, az meg összeesett, és vége volt.

Page 172: Dan Millman - Szókratész Utazásai

172

Zakoljev zihált, ahogy türt ztetni próbálta magát. Amennyire csak tudta, szelíden tettefel a kérdést:

- Okszána, már csak egyszer kérdezem meg: Hol van Pavlina?

A n az Atamán házára mutatott.- Én... én azt hiszem, Konsztantyin... bekísérte a házadba...

Zakoljev elengedte Okszánát, és berontott a házba.Pavlina könyörgött Konsztantyinnak, hogy menjen el, amint meghallották a lovak

patáinak dübörgését, így aztán amikor Dimitrij papa rátalált, egyedül üldögélt a sötétben, mégmindig kábultan, a semmibe bámulva. Megbosszulta Sura halálát, aki anyja helyett anyja volt,és azét a férfiét, aki jobb tanítómestere lett, mint képzelte volna. Pavlinát megdöbbentette,milyen könny volt elvenni egy ember életét. Undorodott magától, mert meg akarta ölni aférfit - és még valami miatt, amit a férfi mondott...

El ször olyan nyelven üvöltözött, amit Pavlina nem értett, de aztán néhány orosz szóis keveredett a handabandázásba. A lány ekkor jött rá, hogy a férfi nem véletlenül tévedt atáborba: kutatott utánuk, és rájuk lelt. Azt kiabálta: „Gyilkosok!... megöltétek a feleségemet...a gyerekeimet... és miért? Mert zsidók vagyunk!". Könnyes volt a szeme. Pavlina a többit márnem értette, de a férfi hangja egy olyan ember szinteségével szólt, aki az igazságot mondja.

A vadember szavai arra kényszerítették a lányt, hogy szembenézzen azzal, amir l nemakart tudomást venni. Most már tudta, honnan vannak a lovak, a birkák, az utazóládák, aszerszámok, a könyvek, és még annyi minden. Megértette, milyen emberek között él...

Ebben a pillanatban rontott be az apja a szobába, halálra váltan.

- Jól vagy, Pavlina?Pavlina lassan, vontatottan válaszolt:

- Nem sebesültem meg, ha erre gondolsz.Felnézett, és olyasmit látott, amit gyermeki szemmel soha nem vett volna észre: az

apja megöregedett, aszott arca, megtört, zavaros tekintete olyan volt, mint a halott rülté,odakint a sárban. Nem sokkal hidegebb.

Zakoljev megkönnyebbülten felsóhajtott:- Hála istennek! Okszána elmondta, milyen ügyes voltál - már nem tart soká, és készen

fogsz állni.Kinyúlt, hogy megsimogassa a lány haját, de Pavlina elhúzódott. Az Atamán úgy tett,

mintha nem vette volna észre.- Pihenj csak - mondta -, holnap keresek neked egy másik oktatót.

Pavlina mereven a padlóra szegezte a tekintetét, és válaszként odavetette:- Szerinted szükségem van még másik oktatóra?

Amikor azonban felnézett, a szoba már üres volt.Dimitrij Zakoljev megmosakodott a folyóban, hogy ledörzsöljön a testér l minden

mocskot, hogy kitisztítsa az agyát. Aztán majd megpróbál aludni. Nem örült neki, hogyelveszítette a Nagy Jergovicsot és Surát - mindketten hasznára voltak -, és dühöngött azemberei hanyagsága miatt, amiért védtelenül hagyták a tábort. A sorsnak ez a különösfordulata azonban életre-halálra szóló küzdelemben tette próbára a lányát - és Pavlina jólvizsgázott. Készen állt.

Page 173: Dan Millman - Szókratész Utazásai

173

„MÁR NEM TART SOKÁ” — GONDOLTA. Az apja azt mondta, már nem tart soká.Pavlina remélte, hogy tényleg így lesz: tenni akarta a dolgát, túl akart végre lenni rajta, hogymegtudja, vajon vár-e rá még valamilyen élet, miután bevégezte a küldetését. Beleborzongott,amikor felfogta a feladat valóságosságát és elkerülhetetlenségét. Azt eddig is tudta, hogyképes harcolni; és most már azt is, hogy képes ölni. De tényleg készen állt arra, hogy megöljeSzergej Ivanovot? Pavlina megérintette a medált, és a tenyerét összezárva gyengéden aszívéhez szorította, mintha a nagyszülei lelke lenne benne. Megpróbálta elképzelni, miregondolhatott az édesanyja, miel n a fehér hajú démon megölte.

Igen, képes megölni, és meg is fogja tenni. Az egész élete ezen állt vagy bukott -hiszen ha kudarcot vall, biztosan meghal, de még ha túl is élné, nem tudna együtt élni aszégyennel. Azt kívánta, bárcsak ne akasztotta volna az apja a nyakába ezt a terhet. Demegtette, és nem hozhat szégyent rá. Tizenhét éves volt, és azon töprengett, vajon mennyiid , mennyi élet adatik meg még neki.

„Mi történt velem? - kérdezte magától. - Valaha álmaim voltak, most viszont csakegyetlen sötét cél éltet. Pavlina felsóhajtott. „Nem, van még egy. Ott van nekem Kontyin...”

MÁSNAP AZ ATAMÁN arról kezdett morogni, hogy ismét átköltözteti a tábort. Úgyjárkált fel-alá fújtatva, mim egy ketrecbe zárt tigris, és a szavait a leveg höz intézte, minthamagában dúlna-fúlna:

- Eltunyult, elkényelmesedett bagázs! Mintha egy koszos zsidó falu lenne! Emlékeztekmég, mit hajtogatok réges-régen? Mozgó célpontot nehezebb eltalálni - úgyhogy mozdulnunkkell!

Újra meg újra elmerült sötét bels világában, amelybe senki sem láthatott bele, aztánegyszercsak minden látható ok nélkül felébredt a révületb l, és világos, érthet parancsokatkezdett osztogatni. Voltak, akik abban reménykedtek, hogy elfelejti, hogy költözni akart -mások arról sugdolóztak, hogy inkább k maguk hagyják ott a tábort.

Zakoljev többé nem tudott különbséget tenni a valóság és az agyát marcangolórémálmok között, és a kett úgy kergette egymást elméjében, mint füst pamacsok az éjszakaiégen. Egyedül az a tudat nyújtott vigaszt a számára, hogy hamarosan eljön az a nap, amikorSzergej Ivanov meghal, és Pavlina arca lett az utolsó dolog, amit az életében láthat. Már haegyáltalán meglátja a lányt. És akkor igazság tétetik.

Koroljov egyre inkább megvetéssel figyelte, ahogy Zakoljav az rületbe süllyed, ésmindig, amikor csak az étvágygerjeszt Pavlina elhaladt el tte, Koroljov hideg kék szemeikövették t.

.46.SZERGEJ csekély reménnyel, de feltöltött készletekkel és egy család jókívánságaival

hagyta maga mögött Heitzik faluját. A fogvacogtató es elállt, és csak friss, hideg levegmaradt utána: tökéletes a nyomkövetésre - már ha még maradtak nyomok.

Szergej visszalovagolt a tanya immár kih lt romjaihoz, és megkereste a helyet, ahol anyomokat látta. Egyetlen patanyomot sem talált a sárdagonyában. Viszont tudta, milyenirányba tartottak. Vagy mégsem? „Gondolkozz!” - korholta magát. Vajon Zakoljev emberei,akiknek az élete múlott azon, hogy titokban tartsák a hollétüket, pontosan arrafelé hagynák elegy mészárlás színhelyét, amerre a táboruk fekszik? Nem valószín . Az el nap látottpatanyomok délnyugati irányba mutattak, Podólia, majd Besszarábia felé - nem alegalkalmasabb hely a rejt zködésre.

Page 174: Dan Millman - Szókratész Utazásai

174

De mi van, ha irányt változtattak, és tettek egy kört - merre is? Az ösztönei azt súgták,északra: a Kijev környéki erd ség felé, ahol korábban egyszer már talált nyomokat, csak aztánazok megszakadtak egy patakmederben. Mostanra már jól ismerte azt a tájat, és Zakoljevhelyében ott bujkált volna.

Térdével lépésre szorította Pojezdkát az el napi nyomok mentén. Talán el rébbtalál valamilyen jelet. Ötven lépés... semmi... száz... semmi... kétszáz... Mintegy ötszázlépésnyire azonban egy csapatnyi lovas halvány nyomaira bukkant.

Követte ket, amíg el nem t ntek, aztán visszafordult, megkereste, hol érnek véget apatanyomok, és nagy ívben jobbra kanyarodott, amíg el nem érte az északnyugati irányt. Nemtalált újabb nyomokat, ezért megint viasszament, és az ívet tágítva egyre nagyobb köröket tett,egész délután. Kora tavasszal még kurták voltak a napok, így a nap hamar kezdett lebukni alátóhatár mögé. Már éppen fél akarta adni a keresést aznapra, amikor valamin megakadt aszeme. Egyetlen patanyom. Tett egy kört, és további patanyomokat talált, amelyekészakkeletre vezettek. Megtalálta a csapást.

Id nként újra elvesztette a nyomokat, de látta a többi jelet, ami a lovasok elhaladásárautalt: a magas f ben, az aljnövényzetben. Letört gallyakat keresett abban a magasságban, ahola lovasok feje, válla vagy az azon átvetett puska lenni szokott; letépett f csomókat, amelyeketa lovak menet közben rágcsáltak; és a patáik körkörös mozgásától elhajlott és lefeküdtcserjéket. Magában hálát mondott Alekszejnek a nyomkeres leckékért.

Abban reménykedett, hogy egyenesen visszatértek a táborukba, de a csapás Nyizsinvároska határához vezetett, ahol a nyomok végleg belevesztek a lóháton vagy kocsin arra járósok-sok utazó pata- és keréknyomainak ingoványába. Nem volt többé csapás, amit követhetettvolna.

Nem volt valószín , hogy a csapat sokáig maradt a városban, de a halvány esély, hogyesetleg megtudhat valamit, arra ösztökélte Szergejt, hogy nézzen körül. Úgy döntött, kiveszegy szobát éjszakára, és legalább elfogyaszt egy tisztességes vacsorát.

Talált egy pajtát Pojezdkának, magának pedig egy kis vendégházat, amelyet egyterebélyes, középkorú asszony vezetett, aki kontyba fésült szes haját hátul t zte össze. Azasszony félkísérte a szobájához, és közölte Szergejjel, hogy a vacsora húsz percen belülkészen lesz.

Szergej úgy döntött, addig átmegy a szemközti kocsmába, és megkérdez néhányhelybélit, nem láttak-e a minap átutazó lovasokat. Rendelt egy üveg vodkát, hogyármelegedjen, és hogy ne lógjon ki a többi vendég közül. Egy ideig csendesen üldögélt, és akörülötte zajló társalgást hallgatta. Éppen a szájához emelte a poharat, amikor meghallotta,hogy a mögötte lev asztalnál ül férfi ezt motyogja magában:

- ...rosszul vagyok ett l ...öldökölni Zakoljev kedvéért ...és ezt kapod ...ez volt azutolsó, soha többé... Szergej ébersége nyomban feléledt. Csendesen letette a poharat, némánült és figyelt, de nem hallott semmi többet, csak azt, ahogy a férfi lélegzik, tölt, aztán kortyol.Felvette az üveget, és hanyagul áttelepedett egy másik asztalhoz, ahonnan megnézhettemagának a magányos, kozák viseletben üldögél férfit. Sok-sok év telt el azóta, de mégmindig felismerte. Egy ilyen embert nem lehet elfelejteni.

A férfi kisvártatva bizonytalanul felállt, és még mindig dohogva magában, kitántorgottaz utcára. Szergej kicsit távolabbról észrevétlenül követte, amíg a részeg férfi be nem mentegy másik vendégházba. Szergej ott várt és figyelt egész éjszaka, vacsoráról, ágyról teljesenmegfeledkezve.

Arra számított, hogy a férfi reggel talán visszatér a táborába.

Page 175: Dan Millman - Szókratész Utazásai

175

.46.

Zakoljev embereinek már a Gamlinov lovával történt eset el tt is voltak kimondatlankétségeik, most azonban minden darabokra hullott: az Atamán úgy viselkedett, mint egymegkergült sakál.

Egy újabb rajtaütésben még két embere meghalt. Az egyiket egy zsidó ölte meg, akivasvillával rontott rá, miközben az ajtóban a felesége karjaival takarta óvón a gyerekeiket. Aférfinak sikerült leszúrnia Csertoszkijt, miel tt egy másik haramia levágta volna. A másikkatonáját egy bátor fiú szúrta hátba, aki a rejtekhelyér l ugrott el . Ez volt az utolsó tette azéletben.

Miközben Zakoljev emberei a lovukon visszafelé tartottak a táborba, azok, akik kívülestek az Atamán fülének hallótávolságán, arról kezdtek sutyorogni, hogy otthagynak csapot-papot, mert hányingerük van attól, amivé lettek. Az egyikük halkan megjegyezte a melletteporoszkáló társának:

- Lehet, hogy beállok szerzetesnek.- Azzal már elkéstél: a mi lelkünk már oda... - felelte a másik.

A DÉLUTÁNI EDZÉS EL TT, amit magányosan és inkább csak megszokásbólvégzett - és még miel tt az apja visszatért volna az rjáratból, ahogy jelezte -, Pavlina t vétette a tábort Konsztantyin után. Végül a vízeséssel szemben bukkant rá, ahogy egysziklakiszögellésen üldögélve az alant elterül köveken dübörg vizet nézte. Pavlina leültmellé, és elmondta neki, hamarosan el kell mennie, hogy végrehajtsa a feladatot, amit az apjarábízott.

- Kevés lányra bíznak ilyen küldetést - bizonygatta, mintha önmagát akarnámeggy zni. - Ezért mentett fel az asszonyok teend i alól... és adott nekem különlegesel jogokat és védelmet...

Pavlina mindvégig Konsztantyin arcát fürkészte, sóvárogva a jóváhagyására, de a fiúarckifejezése semmit sem árult el.

- Azt mondta, erre születtem - folytatta esdekl szemekkel, és megszorította a fiúkarját. - Ó, Kontyin, remélem, készen állok! Apám annyira szomjazik erre a gy zelemre...hogy végre békére leljen.

Ezután benyúlt a blúzába - ett l a mozdulattól Konsztantyinnak elakadt a lélegzete ésel húzta a medált. Megmutatta a fiúnak a megsárgult képet, ami egy olyan múlthoz kötötte,amir l semmilyen emléke nem volt.

- Ezért is csinálom - mondta. - Apám ragaszkodik hozzá, hogy Tomorov kísérjen el, deén azt szeretném, ha inkább te jönnél...

Konsztantyin már majdnem szóra nyitotta a száját, ott volt a nyelve hegyén, hogyelmondjon a lánynak mindent, amit tudott - de mit tudott biztosan? És ha elmondaná, a lányvajon hinne neki? Vagy végzetes lenne mindkettejük számára?

Pavlina azt remélte, Konsztantyin megérti, hogy ez a sorsa, hogy talán örül is neki, dea fiú arcán tükröz kiábrándultság - bár Konsztantyin igyekezett elrejteni - ehelyettkeser séggel töltötte meg a pillanatot.

AZNAP DÉLUTÁN, miután Pavlina elment, hogy edzzen, Konsztantyin elhatározásrajutott: elhagyja a tábort, mindent elmond Pavlinának, és meggy zi, hogy tartson vele. Újra ésújra megrágta a dolgot, de mindig ugyanoda lyukadt ki: együtt kell elszökniük, csak ígylehetnek boldogok. Életük és jöv jük érdekében menekülniük kell - méghozzá még ma éjjel.

Page 176: Dan Millman - Szókratész Utazásai

176

Konsztantyin nem volt ostoba. Tudta, hogy az ismer s hazugságok és a keser igazságközött nem lesz könny választania a lánynak, és alig remélhette, hogy Pavlina szereti tannyira, hogy otthagyjon mindent, amit valaha is ismert.

Ha Pavlinának nem lesz bátorsága, hogy vele tartson, akkor egyedül kell mennie.Magányosan menekül majd, és csak az a remény fogja éltetni, hogy egy nap talán megcsináljaa szerencséjét, és visszajöhet a lányért. De legalább elbúcsúzhat az egyetlen embert l, akiemlékeztette rá, hogy még mindig létezhet szeletet ebben a kietlen, sötét világban.

KONSZTANTYIN A CS RHÖZ ROHANT, ahol Pavlina edzeni szokott, körülnézett,hogy nincs-e más is odabent rajtuk kívül, és hadarni kezdett:

- Pavlina, alkonyaikor találkozzunk a vízesésnél! Ne szólj róla senkinek!Mid n a lány megszólalhatott volna, a fiú már el is rohant. és közben az járt a fejében,

hogy ha éjjel távoznak, reg- gdig senki nem veszi észre a szökésüket.Minden jól alakult volna, ha jelena nem akkor tér vissza a latrináról, és meg nem

hallja, mit mond Konsrtantyin a lánynak. Az asszony megtorpant, az árnyékból figyelte,ahogy a fiú elszalad, aztán folytatta útját vissza a házba.

KÉS DÉLUTÁN, miközben Konsztantyin a szederbokrok között várakozott avízesésnél, volt ideje, hogy végiggondoljon néhány dolgot. Azon t dött, vajon hogy lehet,hogy Dimitrij papa soha nem fedezte fel ezt a rejtekhelyet - aztán aggódni kezdett, hogy talánmégis.

Konsztantyin az imádkozáson is törte a fejét. Hallott már Istenr l, a mennyországról ésa pokolról, de hitoktatása nagyjából ki is merült ebben. Korábban még soha nem imádkozott,bár másokat már látott Istenhez fohászkodni, most azonban is imára kulcsolta a kezét, mégha nem is tudta igazán, kihez szóljon. Ha tényleg létezik egy mindenható lény, akimeghallgatja, azt kérte t le, vigyázzon Pavlinára. A szerelméért nem fohászkodhatott - aztcsak a lány adhatta neki.

Sötét felh k gyülekeztek az égen, homályba burkolva az addig szikrázó napot. Pavlinaegy órán belül megérkezik - már ha jön egyáltalán. Konsztantyin elsuttogott egy újabb buzgóimát: - Kérlek, engedd, hogy velem jöjjön!

Zuhogni kezdett az es . Talán majd elmossa a nyomaikat. „Én leszek a nyúl, aki túljárZakoljev, a róka eszén - gondolta Konsztantyin, aztán emlékeztette magát: - Két nyúl. Kett .”

.48.

UGYANEZEN A NAPON kora délután Szergej messze lemaradt, hogy a távolbanel tte haladó lovas fel ne figyeljen rá. Így már nem látta az üldözött vadat, de a nyoma frissvolt és könnyen követhet , a záporok ellenére is. A nyomok végül egy erd széléhez vezettek.Szergej ügetésre ösztökélte a lovát; most már közelebb férk zhetett anélkül, hogyészrevegyék.

Eltelt egy óra. A patanyomok néha más lovakéval keveredtek, amíg Szergej egy gyorsfolyású folyócskához nem ért, ahol a csapás teljesen megszakadt. „A nyomok nem t nnek elcsak úgy, és a lovak nem tudnak repülni" - gondolta Szergej: a lovas nyilván felfelé haladt afolyóban. Így aztán Szergej is arra vette az irányt, és a két partot kémlelte, miközben a vízPojezdka térdei, majd er s combjai között zubogott. El rébb tehát mélyül a víz és gyorsabb asodrása. Szergej rövidesen köveken megtör fehér habok hangját hallotta. A folyó csónakkalnem volt járható - alkalmas hely egy elrejtett tábornak.

Szergej árulkodó hangok után kezdett fülelni, de csak egy vízesés egyenletesdübörgését hallotta maga el tt.

Page 177: Dan Millman - Szókratész Utazásai

177

Hetedik rész

A MEGBÉKÉLÉS ÚTJAAminek kezdete van, véget is ér egyszer.Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul

BUDDHA

.49.

AMIKOR A FÉRFIAK ESTEFELÉ VISSZATÉRTEK, néhány asszony és gyerekeléjük szaladt köszönteni ket, de csak zord tekinteteket láttak a piszkos, fáradt és mogorvaarcokon. Vért l és koromtól mocskosán, két újabb lovat hoztak haza a lovasaik nélkül. Ahullákat nem csavarták takaróba és kötözték a lovak hátára: egyszer en a lángok közé vetették

ket.- A zsidók megölték Csertoszkijt és Larentyevet - vetette oda az egyik férfi

Okszánának, miel tt a háza felé vette az irányt.Okszána korábban együtt élt Oleg Csertoszkijjal, és megsiratta az elvesztését, de nem

érzett gy löletet azok iránt, akik csak védeni próbálták magukat a fegyveres haramiák ellen.Az Atamán rosszkedv volt. Megölt egy asszonyt, miel tt Koroljov eljátszhadozhatott

volna vele, és emiatt veszekedés tört ki közöttük. Amikor megérkeztek, Zakoljev hátatfordított a félkarúnak, mintha leveg nek nézné. Aztán újonnan szerzett lovát a karámbavezette, levette róla a nyerget, és magával vitte a cs rbe, ahol meg akarta nézni, hogyangyakorol Pavlina.

A lány éppen végzett a szokásos mozdulatsorral, amikor meglátta az apját az ajtóban,de az üres tekintettel bámult rá, mintha nem is igazán látná a lányt. Zakoljev szórakozottanbiccentett felé, aztán távozott.

Amikor fáradtan és zavarodottan belépett a házába, alig vette észre a t z mellett ülJelenát, amíg az asszony fel nem pillantott rá, és arcára ki nem ült a szokásos kényszeredettmosoly.

AZ ATAMÁN már nem volt ura sem az elméjének, sem az embereinek. Koroljov megvolt gy dve err l, miután majdnem ölre mentek a rajtaütés alatt. A félkarú eldöntötte, hogytöbbé senkit l sem fogad el parancsokat. Ideje volt, hogy odébbálljon.

Miel n azonban ellovagolt volna, meg kellett kapnia Pavlinát - méltóbúcsúajándékként a holdkóros vezérnek. Túl sokáig várt, hogy leszakítsa a lány virágát. Demost már csak néhány percet kellett várnia, csendben, észrevédenül, amíg Zakoljev távozik acs rb l, és hazaindul.

Pavlina éppen végzett a nyújtó gyakorlatokkal; a teste még gyöngyözött azizzadságtól. Arra készült, hogy hazaszalad, és rendbehozza magát, miel tt találkoznaKontyinnal. Égett a kíváncsiságtól, vajon mit akar mondani vagy tenni a fiú, amikor Koroljovkivont t rrel belépett a cs rbe.

- Térdre! - parancsolta, és bevágta maga mögött az ajtót.

Pavlina tudta, hogy eljött az id : Koroljov er szakkal rá akar mászni... és az apjaezúttal nem lesz képes megvédeni.

Ahogy közelebb ért, Koroljov meglepetésszer rúgást indított a lány hasa felé. A rúgáscélt tévesztett, de a félkarú tudta, hogy így lesz: visszakézb l azonnal oda ütött, ahová várta,

Page 178: Dan Millman - Szókratész Utazásai

178

hogy a lány mozdul. Az ütés megszédítette a lányt, de Pavlina arrébb gördült, és összeszedtemagát.

Mindketten tudták, hogy így vagy úgy, de a harc másodperceken belül véget ér.Koroljovban rettenetes testi er lakozott, és nem volt benne sem irgalom, sem lelkifurdalás.Pavlina viszont gyors volt, elszánt, és tartogatott néhány meglepetést a tarsolyában.

Amikor Koroljov ismét felé lendült, a lány átugrott a feje felett, és ahogy földet ért, asarkával hátrafelé lágyékon rúgta a férfit. A leveg egyszerre kiszaladt Koroljov tüdejéb l, ésa félkarú térdre zuhant. Amikor azonban Pavlina be akarta vinni a végs ütést, Koroljov atérdét oldalról megrúgva elkaszálta a támaszkodó lábát.

Pavlina rogyasztott, hogy utat engedjen az er nek, és elnyelje a nagy részét, de a rúgástúl er s volt - a lába összecsukjott, és a lány a földre zuhant. Koroljov azonnal rávetettemagát: lábaival lovaglóülésben leszorította a csíp jét, a térdével földhöz szegezte az egyikkarját, és izzadtan, a gy zelem mámorától felgerjedve vigyorgott rá...

Pavlina a szeme sarkából látta a kés villanását: a másodperc töredéke alatt rájött, hogyKoroljov el bb megöli, és aztán er szakolja meg - a sorrend neki édesmindegy volt -, és ett lféktelen düh szállta meg. Mivel Koroljov egyetlen keze éppen a kést tartotta, a férfi egypillanatra védtelen maradt. Ahogy a penge lesújtott, hogy átdöfje a lány mellkasát, Pavlinael relendítette a karját, si gy lölett l hajtva eltérítette a pengét, és ugyanazzal a mozdulattalmélyen belefúrta az ujjait Koroljov légcsövébe.

A lány egy émelyít roppanást hallott, majd Koroljov kiejtette a kezéb l a kést,ösztönösen a torkához kapott, és leveg után kezdett kapkodni. Pavlina megint lágyékonrúgta, olyan er vel, hogy a férfi felemelkedett a földr l, és borzalmas nyögéssel lerepült róla.Ahogy ott fetrengett a földön, horkantó, ziháló, gurgulázó hangok törtek ki bel le - aztán ateste rándult még egy utolsót, és Koroljov bevégezte, éppoly er szakosan, mint ahogy élt.

AMÍG PAVLINA fájdalmasan visszasántikált a házukhoz, eleredt az es . Senkit nemtalált a házban, így aztán lerogyott a kih lt t zhely mellé, és rázkódó zokogásban tört ki.Rettegett, mit fog szólni vagy tenni az apja, amikor megtudja, hogy Pavlina megölte az elsemberét. Aztán a lány hirtelen ráébredt, hogy ez cseppet sem érdekli. Ha volt ember, aki haláltérdemelt...

Ett l függetlenül nagy megrázkódtatás érte, és Pavlina úgy érezte, beszélnie kellKonsztantyinnal...

Abban a szempillantásban bevillant az agyába: hiszen Konsztantyin várja t! Pavlina,abban a reményben, hogy még ott találja a fiút, talpra ugrott - de ahogy rohanni akart volna,felsikoltott a fajdalomtól, és elesett, öklével tehetetlenül verte a t zhely hideg kövét, dühösenaz apjára, a lábára, a világra. Minden erejét összeszedve feltápászkodott, és fogátösszeszorítva, bicegve futni kezdett a vízesés felé, az Kontyinjához.

.50.

AHOGY A DOBOLÓ ES és a zümmög -ciripel rovarokkal teli erd hangjáthallgatta, Konsztantyin legszívesebben csendért üvöltött volna. Egy újabb óra telt el, és csakreménykedett, imádkozott, és fülelt, hátha meghallja a lány lépteit. Ha eljön, együtt lesznek,és minden jóra fordul. Ha nem... Megpróbálta elképzelni, mit kezd majd akkor.

„Tudok írni-olvasni és rajzolni - t dött -, és megvan a magamhoz való eszem.Találok majd munkát, egy távoli városban, talán még Amerikában is. Megtanulok egy újnyelvet, és megcsinálom a szerencsémet. Aztán egy nap visszatérek, belovagolok a táborbaegy délceg paripán, karddal az oldalamon és puskával a vállamon, meg a zsoldosokkal, akiket

Page 179: Dan Millman - Szókratész Utazásai

179

felfogadtam, és így szólok majd Dimitrij Zakoljevhez: Amerikai vagyok, és Pavlináért jöttem!Angolul fogok beszélni, és ha az Atamán nem érti majd a szavaimat, hát úgy kell neki!”

Ekkor Konsztantyin hegyezni kezdte a fülét. Úgy vélte, a szakadó es , a tücskök és azodalenn a köveken megtör víz zaján keresztül közeled lépteket hall. Határtalan izgalom lettúrrá rajta, hogy Pavlina eljött: kimászott a bokrok közül, hogy boldogan mosolyogvaköszöntse a lányt...

De Pavlina helyett, alig pár lépésre t le, Dimitrij Zakoljev atamán állt vele szemben.

EGY PILLANATRA a rémület jeges hullámai csaptak át rajta, aztán az ösztönei aztsúgták: menekülj! Érezte azonban, hogy hiábavaló próbálkozás lenne, így moccanás nélkülvárt, miközben es cseppek áztatták az arcát.

Zakoljev nem jött közelebb, csak állt ott nyugodtan. Konsztantyin idegesenkörbepislantott, az Atamán pedig szelíden beszélni kezdett - és olyan szavak hagyták el aszáját, amelyeket Konsztantyin soha nem hitt volna:

- Már tudom egy ideje, hogy nagyon kedveled Pavlinát. Azt is észrevettem, hogy iskedvel téged. Miért is ne? Eszes fiú vagy, és er s a jellemed. Talán furcsának t nhet, hogymost eljöttem ide hozzád, de mindenkin egyre nagyobb a nyomás, és alaposan megfontoltama dolgot. Tudod, hogy mindig kedveltelek, Konsztantyin...

Dimitrij papa leült egy nagy k re, és intett Konsztantyinnak, hogy csatlakozzon hozzá.- Úgy vélem, Pavlina mihamarabb férjhez szeretne menni. Én senki máshoz nem

vagyok hajlandó hozzáadni, és azt sem t rném, hogy egyik kézr l a másikra adják. Az leszhát a legjobb, ha te veszed el. De neked és nekem egyezséget kell kötnünk...

Konsztantyin nem hitt a fiilének. Természetesen gyanakodott, de amit az Atamánmondott, ésszer nek t nt, és szintének hangzott. Konsztantyin mindenesetre két dolgottudott biztosan: az Atamán vagy igazat mond, és akkor neki pillanatnyilag nincs mit l félnie,

t, az élete sokkal jobban is alakulhat, mint ahogy valaha képzelte volna - vagy az Atamánhazudik, és akkor Konsztantyint halálos veszély fenyegeti. De akár szinte volt az Atamánajánlata, akár nem, ha visszautasítja - ha sarkon fordul és menekül -, a következ órát márnem éri meg.

Óvatosan közelített, ahogy Dimitrij papa a mellette lev nedves k re paskolvainvitálta, hogy üljön le. Konsztantyin számára eljött az igazság pillanata. Ahogy leült, Dimitrijpapa mosolyogni kezdett, könnyeden Konsztantyin vállára tette a kezét, és szintének t ,szeretetteljes hangon így szólt:

- Feln tt férfi lettél, Konsztantyin. Pedig most sem t nsz id sebbnek Pavlinánál.

A zápor elállt, és a kés délutáni napfény áttört a felh kön, jó el jelnek tekintve,Konsztantyin maga is megkockáztatott egy félszeg mosolyt. Annyira hinni akart Dimitrijpapának, hogy a máskor körültekint fiú megfeledkezett három kérdésr l. El ször is, haDimitrij papa tényleg szívén viselte a lánya boldogságát, akkor miért képeztette kiorgyilkossá, aki öl vagy meghal? Másodszor - és ez volt a sürget bb kérdés - honnan tudta azAtamán, hogy itt van, és a lányra vár? És harmadszor: hol van Pavlina?

SZERGEJ ELVESZÍTETTE A LOVAS NYOMÁT, de folytatta az útját felfelé,ösztönösen követve a szilaj folyót, amíg egy meredek vízesés aljában egy kövekkel körülvettapró tavacskához nem ért. A vízesés mellett kanyargós ösvény vezetett fel - embervágtaösvény. Szergej kikötötte Pojezdkát egy fához, hogy legelésszen, félresimította es áztattahaját a szeméb l, és elkezdett felkapaszkodni a meredek, csúszós ösvényen...

Page 180: Dan Millman - Szókratész Utazásai

180

Mire elérte a vízesés tetejét, az es elállt, és Szergej az odalenn tajtékzó víz hangjánáttörve egy emberi hangra lett figyelmes.

PAVLINA OLYAN GYORSAN SÁNTIKÁLT, ahogy csak tudott, de a fájós lábanem bírta, és megint összecsuklott. Konsztantyin sötét szemeit és szomorkás mosolyát láttamaga el tt, ahogy rá vár. Ha együtt lesz vele, minden rendbe jön. Továbbküzdötte magát asárban tapicskolva, és pislogott a s es ben és a felh kbe burkolózó sötétségben, ahogymegpróbált tájékozódni. Már csak harminc lépésre volt a folyótól, amikor az amikor az eshirtelen elállt, a felh k utat engedtek a fénynek, és meglátott két alakot, akik együttüldögéltek a rohanó fólyó túlpartján, nem messze a vízesést l.

A látványtól k vé meredt: Konsztantyin volt az... és az apja. Aztán felálltak ésmegfordultak, meri egy harmadik ember lépett el az erd l.

AMIKOR SZERGEJ KILÉPETT a fák közül, egy pillanatra azt hitte, álomba került.Zakoljev sem egészen hitt a szemének: úgy bámult rá, mintha szellemet látna. Aztánhátrasimította vizes haját, és az arca visszaváláltozott az ismer s halotti maszkká.

Szergej el ször találkozott ezzel az emberrel Ánya halála óta, így nem csoda, hogy ateste megfeszült - de aztán mélyen beszívta a leveg t, ellazult, érzékei pedig feler södtek, ésvégigpásztázták a vízesés környékét.

Egyedül voltak, csak k hárman: Szergej, Zakoljev és egy fiatalember, talán olyankorú, mint...

Szergej figyelme visszafordult Zakoljevre, és nem vesztegette a szavakat:- A fiamért jöttem.

Zakoljev felsóhajtott, mintha beletör dött volna, hogy lesz némi kellemetlenség.Tudta, hogy elérkezett a leszámolás perce.

- Szergej Ivanov - mondta kényszeredett, zord mosollyal -, hát ismét találkozunk... ésmost azt mondod, azért jöttél, hogy elvidd a fiadat? Semmi üdvözlés? Nos, rendben, elnézemneked ezt a bárdolatlan viselkedést. Történetesen szerencséd van. Nézd csak: itt áll el tted afiú. Konsztantyinnak hívják, és elviheted - tiéd.

Mámorosan a dolgok ilyen hihetetlenül szerencsés fordulatától, Konsztantyin szóranyitotta a száját, miközben Dimitrij Zakoljev átkarolta a vállát.

Szergej akkor látta meg a penge villanását, amikor Zakoljev megragadta a fiú fejet, ésvágásra készen a torkához emelte a kést. A következ pillanatban Szergej varázsütésre otttermett, a kést tartó kezet lefelé csapva a fiú melléhez szegezte, aztán eltörte Zakoljev karját,és lefegyverezte. A másik kezével Szergej megragadta Zakoljev haját, és hátrarántotta a fejét,olyan er sen, hogy kis híján kitörte a nyakát. Ezután félrelökte Konsztantyint, hogy ne essenbaja, és egy könyökcsapással földre küldte Zakoljevet, aki kábultan esen össze.

Pavlina ekkor ért oda, és teljesen meg volt zavarodva. Az imént volt tanúja annak -legalábbis úgy vélte látni -, hogy Dimitrij papa megpróbálja elvágni az Kontvinja torkát - az

sz hajú idegen pedig megmentette t.Zakoljev lassan magához tért, és észrevette Pavlinát.

- Öld meg! - ordította, ellentmondást nem t , mennydörg hangon. - Öld meg aszörnyeteget!

- Ne! - kiáltott Konsztantyin. - Pavlina, ne! Nem teheted! az apám!

Page 181: Dan Millman - Szókratész Utazásai

181

A szavainak semmi értelme nem volt. Semminek nem volt semmi énelme. Pavlinateste azonban ösztönösen reagált a hosszú kiképzésre, és követte az akaratát annak azembernek, aki felnevelte t. A lábában lüktet fajdalomról megfeledkezve, Pavlina egyugrással a fehér hajú szörnyetegre vetette magát, aki meggyilkolta az anyját és kísértett azálmaiban, és megsemmisít rúgásra emelte a lábát...

Nagy csobbanással a folyóban találta magát. Azonnal felpattant és megfordult, de afehér hajú ember már nem volt ott. Pavlina mint az örült, pörgött-forgott, és meglátta magamögött a férfit. Megpróbálta a lábával elkaszálni, de valahogy célt tévesztett. Habozás nélkülvillámgyors ütések sorozatát zúdította rá, de Szergej Ivanov minden ütését hárította.

Valami itt nem volt rendben. A sok évnyi harci kiképzés során semmit sem tanult, amifelkészítette volna Pavlinát erre. Az egésznek nem volt semmi értelme: a szörnyeteg egyetlenegyszer sem próbált visszaütni. Tényleg varázsló lenne, aki csak játszik vele?

Pavlina megint támadott, és a férfi hárította, de most sem ütött vissza. A vízesés felettisekélyesben állva, Pavlina zihálva megállt egy percre, hogy összeszedje a gondolatait.

EBBEN A PILLANATBAN szétváltak a felh k, és el ragyogtak mögülük a lemennap utolsó sugarai. Ahogy egy fénysugár megvilágította a lány arcát, Szergej el ször vehetteszemügyre tisztán elszánt támadóján egy fiatal n volt, de nem akármilyen n - Ánya arcanézett szembe vele. A felismerésnek ebben a pillanatában a napfény megcsillant a lánynyakában lógó medálon, és Szergejben nem maradt semmilyen kétség.

Megtalálta, akit keresett.- Öld meg! Ne szalaszd el az esélyt! - ordított fel megint Zakoljev, de a magabiztosság

elt nt a hangjából.Konsztantyin is kiabált:

- Ne, Pavlina, állj! az apám!- Nem - monda Szergej a fiúnak szelíden, anélkül, hogy levette volna a szemét a

lányról, akit Pavlinának szólítottak.- Jó lenne, ha az apád lehetnék, de nekem nincs fiam. Egy lányom van, aki most in áll

el ttem.Pavlina k vé dermedt, és fogalma sem volt, mit tegyen.

Zakoljev törölt karral, mozdulatlanul feküdt a földön, és a szeme azt fürkészte, mi fogtörténni. Aztán még egyszer parancsol adott:

- Öld meg, Pavlina! - rikácsolta kétségbeesetten. - Teljesítsd a küldetésed! anyádgyilkosa!

Pavlina meggörbítette a hátát, és lassan körözni kezdett a fehér hajú férfi körül. azonban csak állt nyugodtan. Az arca békés volt - és könnyek peregtek a szeméb l.

Pavlina teljesen összezavarodott: már nem tudta, mit gondoljon, nem tudta, mitérezzen. Zakoljevre mutatott, és azt mondta a fehér hajúnak:

- De nekem... az apám...- Nem!

Pavlina megfordult, és azt látta, hogy Konsztantyin jön felé; az inge átázott és véresvolt a mellkasán lev vágástól,

Page 182: Dan Millman - Szókratész Utazásai

182

- Nem, Pavlina. Annyira sajnálom, hogy soha nem mondtam el neked... Bár még kisfiúvoltam, jól emlékszem rá, amikor hazahoztak...

- Zakoljev ekkor felpattant, bal kezében egy másik késsel. Eszét vesztve, üvöltverohant feléjük, a lábait az rület hajtotta a folyó sekély vizén keresztül. Aztán lendületet vett,és ugrott...

Szergej Pavlina háta mögött megpillantotta Zakoljevet, ahogy feléjük repül, de nemtudta megállapítani, kit akar megölni. Olyan gyorsan, hogy Pavlina nem is tudta követni amozgását, Szergej félrelökte a lányt az útból. A lány a földre hemperedett, és azonnal arrébbgurult, azt gondolván, hogy megtámadták, de amikor felpillantott, Dimitrij Zakoljev papátlátta, ahogy a bal kezében kést tartva Szergej Ivanovra veti magát.

Szergej úgy figyelte, ahogy Zakoljev- száguld felé, mintha lassított felvételt nézne. Avilág elnémult: egyetlen tolakodó hang sem zavarta meg, ahogy várt ellazultan, egyenletesenlélegezve, a kazait az oldala mellett pihentetve. Ezért a pillanatért tanult mindent.

Ahogy Zakoljev odaért és lesújtott a késsel, Szergej az utolsó pillanatban megmozdult,és miel tt a kés hegye átszúrhatta volna a kabátját és a húsát, mint egy szellem, elt nt ahelyér l. A támadás vonalából ellépve finoman elfordította a testét, és karjai alig érzékelhetmozdulatával fejjel el re a leveg be hajította Zaholjevet, egyenesen bele a folyóba, a vizeséspereménél.

Ahogy azonban a megzavarodott Zakoljev elrepült ellenfele mellett, ösztönösmozdulattal kinyúlt, és elkapta Szergej kabátját. Zakoljev lendülete, az alattomosan csúszósalapzat és az er s sodrás egyesült ereje lerántotta Saergejt a lábáról.

Pavlina és Koosztantyin halálra váltan nézték, ahogy Dimitrij Zakoljev és SzergejIvanov átbuknak a vízesés peremén, és a mélybe zuhanva elt nnek a szemük el l.

.51.SZÜRKÜLET. Tisztuló alkonyi égbolt. Pavlina elkínzottan, Konsztantyinra

támaszkodva, a parton a vízesés pereméhez bicegett, és a fiúval együtt lepillantott a kövekre amélyben, ahol meglátták Dimitrij Zakoljev kicsavarodott, összetört, élettelen testét.

Szergej Ivanov azonban köddé vált.A lány még mindig nem tudta megemészteni az igazságot, vagy felfogni mindent, ami

az imént történt. Zavarodottsága és a világát fenekestül felforgató események felettiszomorúsága ellenére azonban úgy érezte, mintha felszabadult volna egy átok alól. Az élet,amit ismert, és a hazugságok, amelyekben hitt, darabokra törve hevertek a vízesés lábánál. Elsem tudta képzelni, mi várhat még rá, de most el ször felderengett el tte egy másik élet,Konsztantyinnal az oldalán.

A fiúba kapaszkodott, ahogy lassan lemásztak a girbegurba ösvényen a vízesésaljához. Dimitrij Zakoljev atamán, a férfi, akit eddig az apjának nevezett, meghalt. SzergejIvanov testét - az emberét, aki megmentette Kontyint - azonban elsodorta az ár. De ha mégéletben van, talán segíthet a lánynak, hogy a világ újra értelmet nyerjen a számára.

MEGLEP DVE AZ ISTENI CSODÁN, hogy életben maradt, Szergej kikúszott afolyó partjára úgy harminc lépéssel a vízesés alatt, és ott találta Pojezdkát, aki békésen legelt,mit sem tör dve az emberi világ drámáival.

Szergej tele volt kék-zöld foltokkal, és jócskán átfagyott a teste, de nem voltkomolyabb sérülése. Visszabaktatott a vízesés lábához, megtalálta Zakoljevet, és kiráncigáltaa testét a lezúduló víz alól az aljnövényzetbe. Egy percre emlékképek villantak fel el tte: agyermekkor, amit együtt töltöttek, mint bajtársak; a túlél túrák, és a küzdelmek, amelyeket

Page 183: Dan Millman - Szókratész Utazásai

183

egymással vívtak. Aztán a képek elhalványultak, és Szergej el vette a kis ásót anyeregtáskából, végs nyughelyet ásott Dimitrij Zakoljevnek, és betemette a testét nedvesfölddel.

- Nem akartalak megölni - mondta Szergej - de örülök, hogy elmentél...Nem volt nála k , amivel megjelölhette volna a sírt, és több szó sem jött az ajkára, de

ahogy lenézett a sírhantra, Szergej ráébredt, hogy legnagyobb ellensége világra segítette alányát, óvta és taníttatta, és a maga zavart módján apaként nevelte. Lehajtotta a fejét, és hálátmondott azért, hogy a lánya él. Aztán Ányára gondolt, és hogy milyen boldog lenne...

Pavlina és Konsztantyin ekkor látták meg Szergejt; csatlakoztak hozzá, és együttbámulták a sírt, némán búcsúzva, ki-ki a maga módján.

Amíg az emberek Zakoljev táborában ügyes-bajos dolgaikat intézték, mit sem tudvaarról, hogy a világ megváltozott, k hárman újra felkapaszkodtak a kanyargós ösvényen.Szergej Pojezdkát vezette, Pavlina és Konsztantyin pedig egymás kezét szorították.

Amíg kaptattak felfelé, Szergej elmesélte Pavlinának a medál történetét - azt, hogykit l kapta, és hogyan jutott végül a lány kezébe. Nem mondott el minden részletet, éppencsak annyit, hogy a lány lassan érteni kezdje.

Mire felértek a vízesés tetejéhez, Szergej befejezte a történetét. Az ég még halványbíbor fényben fürdött, amikor a táborból riadt kiáltozás hangját sodorta feléjük a csendes estiszél.

- Koroljovot megölték! - kiáltotta valaki.- Nem találjuk az Atamánt! - ordította egy másik. - Megtámadtak minket!

Kisvártatva Tomorov és még öt másik ember jött kardokkal, késekkel és pisztolyokkalfelfegyverkezve, és megpillantották ket, ahogy ott álltak hárman az erd szélén. Azonnalrájuk rontottak, hogy végezzenek az sz hajú betolakodóval.

Szergej nyugodtan állt, nem várva semmit, csak készen bármire, ami történhet.

Ahogy azonban a férfiak a közelükbe értek, Pavlina Szergej elé toppant, ésszembefordult velük.

- Állj! Mindenki, állj! - kiáltotta, vékonyka hangjában meglep tekintéllyel.Felemelte a karját, és a férfiak megtorpantak.

- Vége van! - mondta keményen Pavlina. - Dimitrij Zakoljev atamán halott, lezuhant avízesésen. És higgyétek el, amit most mondok: egyik tök sem nyúlhat ehhez az emberhez -aki megpróbálja, velem gy lik meg a baja!

A vezér nélkül maradt férfiak dörmögni kezdtek, értetlen pillantásokat vetettek rájuk,és tanácstalanul toporogtak. Egy n parancsolgat nekik? Ezt még Pavlinától sem t rhették. Aza férfi azonban valahogy ismer snek t nt...

Tomorovnak, a felderít nek, jó volt a memóriája. Felismerte az sz hajú embert - azt,akit követett, miután k megverték, majd megölték az asszonyát és a gyermekét. Tomorovéppen elégre emlékezett.

- Gyertek - mondta az embereknek. - Nekünk itt már semmi dolgunk.

Visszavonulót fújtak, és mint a világtalan emberek, végigbotorkáltak a táboron, hogyösszeszedjék a cókmókjukat, és felnyergeljék a lovaikat. A hely haláltól b zlött, és egyszer smindenkorra elegük lett bel le.

Page 184: Dan Millman - Szókratész Utazásai

184

Szergej megvizsgálta a sebet Konsztantyin mellén:

- Nem mély a vágás, szépen begyógyul majd - nyugtatta a fiút.- Inkább ez a vágás, mint... köszönöm, hogy megmentette az életemet - felelte

Konsztantyin. - Kár, hogy nem ön az apám nekem is. Bárcsak az lenne...Szergej a lányára nézett, és látva, milyen szorosan bújik Pavlina ehhez a

fiatalemberhez, elmosolyodott.- Talán találunk rá módot, hogy teljesüljön a kívánságod.

Pavlina agyán átfutottak a nap eseményei: Koroljov halála, hogy kis híján elvették t leKontyint, és annak az embernek a végzete, akit az apjaként ismert. Megállt, a mellkasalüktetni kezdett, és szaporán vette a leveg t. Konsztantyin tartotta, amíg megkönnyebbült.

Kicsit kés bb, amikor újra képes volt beszélni, Pavlina felnézett Szergej Ivanovra:

- Megtanultam gy lölni magát... tiszta szívemb l... Hogyan lehetne az apám? Honnantudjam, hogy mindez igaz?

Szergej nem tudott bizonyságot kínálni neki, ezért azt felelte:- Nehéz napod volt, Pavlina. Mindnyájunknak nehéz volt. Szálljunk lóra, menjünk el

innen, és táborozzunk le az erd ben. Reggel mindannyian tisztábban látunk majd.A szavai ésszer nek t ntek. Kezdetnek jó lesz.

SZERGEJ, PAVLINA ÉS KONSZTANTYIN együtt lovagoltak el a táborból. Senkisem próbáira megállítani ket, és nem is t nt úgy, hogy bárki tör dne velük. Valakifelgyújtotta a cs rt. Pavlina visszanézett, aztán Konsztantyinhoz fordult, és elcsigázott hangonazt mondta neki:

- Ma, miel tt a vízeséshez jöttem volna, Koroljov megpróbált... megtámadni.Verekedtünk, és... én megöltem.

Szergej felkapta a fejét.- Azt mondtad, megölted a félkarú óriást, azt a Koroljovot?

A lány az ajkába harapva bólintott.- Ismerted? - kérdezte.

Szergej habozott, aztán úgy döntött, a lánynak tudnia kell a teljes igazságot.- Koroljov volt az, aki megölte édesanyádat.

Pavlina elfordította a fejét, hogy az apja ne lássa a könnyeit. Tehát végül csakteljesítette a küldetését: végzett a szörnyeteggel, aki meggyilkolta az anyját. A sok évnyikiképzés nem veszett kárba.

Aznap éjjel Szergej egy ideig ébren t dött, mivel nyerhetné el a lánya bizalmát.

Másnap reggel már fent volt és éppen fát rákon a t zre, amikor Konsztantyin felébredt,aztán Pavlina is. Eleinte nem szólt egyikük sem, de Szergej tudta, mi jár a lány fejében - abizonyíték, amit keresett. Hajnalban, amikor Szergej felébredt, támadt egy ötlete.Kockáztatnia kell...

Szergej adott kettejüknek a bogyókból, amiket a közelben talált, majd így szóltPavlinához:

- Észrevetted a hasonlóságot köztem és a nagyapád között... a képen a medálban?

Page 185: Dan Millman - Szókratész Utazásai

185

Pavlinának nem kellett el vennie a medált; megjegyezte minden arcvonásukat.

- Igen - válaszolta de sok ember hasonlít egymásra.- Van még valami... - folytatta Szergej - feltéve, hogy még ott van, ahol gondolom.

Tudod, amikor édesanyád és én összeházasodtunk, levágtam öt tincset a hajából - ugyanolyanszín volt, mint a tiéd és apró fonatba tekertem. A hajfonatot betettem a szüleim - anagyszüleid - fényképe mögé.

Pavlina szeme elkerekedett. Soha nem jutott eszébe, hogy a kép mögé kukkantson.Remeg kézzel kinyitotta a medált, óvatosan kipiszkálta a kerekded fotográfiát, és miközbenSzergej visszafojtott lélegzettel figyelte, benézett mögé.

Nem volt hajtfonat. Nem volt ott semmi. Amikor Pavlina felnézett, a tekintete ismétgyanakvóvá vált.

- Várj! - kiáltotta Konsztantyin. - Valami odaragadt a kép hátuljához...Pavlina megfordította a képecskét, és ott, a megsárgult papír hátuljához tapadva, ott

volt az aprócska fonat - öt tincs az édesanyja hajából.Szergej elmosolyodott.

- Ányának hívták, és pont olyan bájos volt, mint te.Kis id elteltével tábort bontottak, és ismét lóra szálltak, Pavlina csak a medált és pár

személyes holmiját hozta magával: Konsztantyin mindent hátrahagyott, kivéve néhány rajzát,amiket összehajtogatott és betett egy könyv lapjai közé.

- A könyved... - kérdezte Szergej, miközben észak felé lovagoltak - mir l szól?- Egy utazásról Amerikába. Egy Abram Csudominszkij nev ember írta.

Szergej bólintott, és megjegyezte magának a könyv címét és szerz jét.- Én éppen Amerikába készülök - mondta. - És remélem. Mindketten velem tartotok...

Pavlina csak ennyit szólt:- Most hová megyünk?

- A nagyanyádhoz és a nagybátyádhoz, akik nagyon szeretnének megismerkedniveled.

EZT KÖVET EN EGY HÉTIG NÉMÁN LOVAGOLTAK - nem azért, mert nemvolt mondanivalójuk, hanem éppen azért, mert túl sok mindent szerettek volna mondaniegymásnak, és fogalmuk sem volt, hol kezdjék. Szergej úgy gondolta, az lesz a legjobb, havár, hogy Pavlina törje meg a jeget.

Dél körül a lány neki is kezdett, és egyik kérdést tette fel a másik után. Szergejmegválaszolta mindegyiket: mesélt Pavlinának az életér l és a lány származásáról, amíg úgy

nt, ki nem elégítette a kíváncsiságát.Már második napja lovagoltak észak felé, amikor Pavlina maga is mesélni kezdett.

El ször lassan, akadozva beszélt, aztán egyre gyorsabban - mintha bizonytalan lenne azemlékeiben, és hangosan ki akarná mondani mindet, hogy Konsztantyin meger sítse.Elmondott mindent Szergej Ivanovnak, amire csak az életéb l emlékezett, Konsztantyinpedig, ahol tudta, kiszínezte a történetet, és hozzáf zte a maga megjegyzéseit.

Szergej magába szívta a szavakat, némán osztozott a lány különös, szomorúgyermekkorának fájdalmában, és gyászolta az éveket, amelyeket elvesztettek.

Page 186: Dan Millman - Szókratész Utazásai

186

Peregtek a napok, és lassan kifogytak a történetekb l. Beszélgetéseiket egyre hosszabbcsendek szakították meg, míg végül Szergej és Pavlina alig szólt valamit. A köztük beálltcsend azonban most már békés és vigasztaló volt, és amikor Pavlina félénk pillantásokatvetett Szergejre, egyfajta elismerés látszott a szemében. Vagy talán csak a hála, amiért az apjailyen hosszú utat tett meg érte.

.52.SZENTPÉTERVÁRRA VALÓ MEGÉRKEZÉSÜK és örömteli fogadtatásuk után,

amikor már mindnyájan bemutatkoztak és üdvözölték egymást, Pavlina és Konsztantyinmegünnepelte els közös Sábeszét és elfogyasztotta els vacsoráját Szergejjel, Valerijával,Andreasszal, Kátyával, és a gyerekeikkel, Avrommal és Leiával. Valerija Panova nagymamakülön hálaimát mondott, és sírt a boldogságtól ezen a rendkívüli estén.

Szergej ismét egy álomban érezte magát, ahogy körülnézett az asztalnál, és magábaitta az arcokat, amelyekre egész életében emlékezni fog. Ráébredt, hogy ez a pillanat nem tartörökké, ezért annál inkább a szívébe zárta. Lopva a lányára pillantott, és ismét ámulatbaejtette Ányával való hasonlatossága: a szemei, a haja, az arca gödröcskéi, az ajkai formája -mind-mind ugyanolyan, és mégis más.

Pavlina csak most kezdte megismerni a tágabb külvilágot. A következ néhány napbanValerija és Andreasz sétákra vitték t és Konsztantyint, hogy megmutassák nekik a várost.Konsztantyin mindenre kíváncsi volt, és kérdések százait tette fel a szokásokkal, azillemszabályokkal, a bankokkal, az üzletekkel és az utazással kapcsolatban. Pavlinakevesebbet beszélt, de szeme és füle élénken figyelt.

Aztán a második Sábeszük estéjén, amikor a társalgás egy id re elcsendesült, Szergejhalkan bejelentette, hogy tartogat egy ajándékot Pavlina számára. Három drágakövet tett eléaz asztalra.

Ezeket az ékköveket - mondta - a dédapád, Hésel Rabinowitz hagyta rám, rá pedig az apja. Most átadom ket neked. Nagyon értékesek, és kell anyagi alapot nyújtanak ahhoz,

hogy együtt új életet kezdhessetek.

Pavlina lenézett a kövekre, amelyek éppen úgy ragyogtak, mint az szemei agyertyafényben, majd Konsztantyinra pillantott, aztán vissza Szergejre.

- Én... köszönöm... Szergej - még mindig nehezére esett, hogy apjának szólítsa a férfit;valahogy furcsán csengett neki a szó.

Az este hátralev részében Pavlina nem szólalt meg, csak ült az asztalnál csendben, agondolataiba mélyedve. Az esze elfogadta, hogy az asztal körül ül k mind a rokonai: az apja,a nagyanyja, a nagybátyja, a nagynénje és a kis unokatestvérei.

Mégis, valahogy idegenek voltak neki - még a bátor és nagylelk Szergej Ivanov is,akit csak néhány röpke hete ismert.

Vacsora után Szergej lelkesen beszélt Amerikáról, ahová Pavlinával ésKonsztantyinnal rövidesen indulni készült. Még tett egy utolsó kísérletet, hogy rábeszéljeValeriját, Andreaszt és Kátyát, hogy csatlakozzanak hozzájuk, de nem járt sikerrel.

Bár Szergej a jöv l beszélt, Pavlina a múltjával kapcsolatban jutott elhatározásra:úgy döntött, maga mögött hagyja, és soha többé nem beszél róla. Még ez az este is a múltjarésze volt. A jöv je még nem kezd dött el.

El este Pavlina és Konsztantyin egy másik nehéz döntést is meghozott...

Page 187: Dan Millman - Szókratész Utazásai

187

A RÁKÖVETKEZ HÉTEN Szergej beszerzett Pavlinának és Konsztantyinnakminden szükséges papin és bizonyítványt.

- Egy kis pénz a megfelel markokba csodát tehet - magyarázta egy mosollyal.

Ezen kívül lefoglalta a másodosztályú kabinokat az S.S. König Friedrich g zösre, amiNémetországból majd Amerikába viszi ket. öt nappal kés bb — miután keserédes búcsútintettek egymásnak, és megígérték, hogy okvetlenül írni fognak.

- Szergej, Pavlina és Konsztantyin elindultak Finnország felé, hogy komppalátkeljenek a Balti-tengeren Hamburgba.

Az utazás els napjaiban a beszélgetéseiket félszegnek és er ltetettnek érezték, és azoknéha szinte rögtön el is haltak, amint belekezdtek. Szergej ráébredt, hogy bár Pavlina eszeelfogadta t apjának, és az Ánya nev n t anyjának, a szívében csak Konsztantyinnak volthely.

A hajóút alatt Pavlina és Konsztantyin többnyire csak maguk között beszélgettek, dekét héttel kés bb, ahogy az óriás g zös Amerika partjaihoz közeleden, Pavlina a vacsoránálegyszercsak váratlan kísérletet tett arra, hogy Szergejt is bevonja a társalgásba. Egyszer úgy

nt, mondani akar valami fontosat neki, de elhallgatott, mintha nem tudná, hogyan folytassa.Az asztal felett Konsztantyinra pillantott, aki bátorítóan visszanézett rá, bólintott, majd ígyszólt:

- Nem lesz jobb alkalom, mint ez.

Pavlina Szergejhez fordult:- Szergej... apa... felmehetnénk a fedélzetre?

A tatfedélzeten, ahol kevésbé fújt a szél, Pavlina félrevonta Szergejt, nagy leveg tvett, és belekezdett a mondandójába:

- Én... el ször is szeretnék köszönetet mondani neked mindenért... azért, hogymegmentetted Konsztantyin életét... és mindazért, amin keresztülmentél, hogy megtaláljengem... minden kedvességedért és nagylelk ségedért...

Szergej válaszolni akart, hogy elmondja neki, megérti, de a lányból most már el törteka szavak:

- Boldog vagyok, hogy egy ilyen jó ember, hogy te vagy az apám... talán bennem isvan valami jóság...

Egy pillanatig habozott, aztán Szergej szemébe nézett, és így folytatta:

Te elérted a célt, amit kit ztél magad elé... most Konsztantyinon és rajtam a sor, hogyelinduljunk a saját utunkon. Csak mi kerten...

A hangjából most már eltökéltség sugárzott:- Meg kell találnunk a saját életünket, és neked is a magadét. Kívánom, hogy boldog

légy, Szergej Ivanov, bármerre vigyen is az utad. Mindig szeretettel gondolok majd rád... desokat kell majd felejtenem is.

Konsztantyin odalépett hozzájuk, és átkarolta Pavlinát, a másik kezével pedig kinyúlt,és megszorította Szergej kezét:

- Ha megtaláltuk a békénket, és vannak híreink, írni fogunk a címre, amit Pavlinanagymamája megadott.

Page 188: Dan Millman - Szókratész Utazásai

188

Azzal elnézést kért, és távozott. Pavlina utána indult, de aztán visszafordultSzergejhez, hogy mondjon neki még valamit:

- Hiszem, hogy édesanyám... büszke lenne arra, amit tettél..."

Ekkor - el ször és utoljára - Pavlina közelebb lépett, lábujjhegyre állt, és arconcsókolta Szergejt - olyan meleg, gyengéd, gyermeki csókkal, hogy Szergej szíve majdmegszakadt belé. Még tiltakozni sem volt ereje, amikor a lány levette a medált a nyakából,Szergej tenyerébe helyezte, és rázárta az ujjait.

Szergej magányosan állt, az óceánt bámulva, és arra gondolt, hogyan tanította megsok-sok évvel azel tt Szerafim arra, hogy ne várjon semmit, de készüljön fel mindenre. El relátta ezt a búcsút - tudta, hogy egyszer bekövetkezik. De nem ilyen hamar...

Annyi érzelem árasztotta el, hogy képtelen volt szétválasztani ket. Az érzéseit és ajöv jét Isten kezébe helyezte. Amikor partra szállnak Amerikában, Pavlina és Konsztantyinelt nik majd az életéb l, mint ahogy felbukkantak.

De mindennel számot vetve, jól alakultak a dolgok. Szergej megtalálta a lányát, épenés egészségesen, és segített neki új életet kezdeni - pedig ugyanezt tette most vele. Azigazságot mondta és az Szergejt szabaddá tette.

AHOGY A TÁVOLBAN FELT NTEK AMERIKA PARTJAI, és a nagy hajó orraszelte az óceán habjait, Szergej leend új otthonát bámulta. A szeme magába ivott mindenrészletet: a nap csillámlását, az ég és a tenger mintázatát, a nyüzsg életet. „Ha egy nap -gondolta - az ember repül hajókon csillagok közé merészkedik, az sem lesz csodálatosabbkaland, mint ez itt a földön.”

A következ pillanatban az óceáni szell elenyészett, és a világ némamozdulatlanságba merevedett, ahogy három arc jelent meg Szergej el tt sorban egymás után,olyan elevenen, mintha tényleg ott lebegnének az orra el tt. El ször az apját látta: nem olyanszigorú volt, mint a képen, hanem meleg szemekkel nézte t, olyan mosollyal, amimegnyitotta Szergej szívét; aztán Szerafim arca t nt fel, és a hála könnyei öntötték el Szergejarcát; majd egy pillanattal kés bb a görög Szókratész durva vonásait és átható szemeit látta,úgy, ahogy kisfiú korában, abban a réges-régi látomásban... És ahogy ez a három kép eggyévált Szergej elméjében és emlékezetében, ezeket a szavakat hallotta, mintha egy si dal lenne:Ahogy egy életb l egy másikba lépünk a halálon át... úgy halunk meg és születünk újjáegyetlen élet alatt... a történet, az utazás pedig csak megy tovább és tovább...

Szergej percekig mozdulatlanul állt, amíg ismét érezni nem kezdte az sz hajátborzoló szelet. A szél el l védettebb helyre húzódott, benyúlt az igzsebébe, és el vette amedált, amit Pavlina visszaadott neki, hogy rizze meg. Óvatosan kinyitotta a kapcsot, ésnézegetni kezdte az anyja és az apja fényképét. Aztán bekukkantott mögé, arra számítva, hogyott találja a tincseket Ánya hajából.

Abban a szent pillanatban Szergej megfeledkezett a világról maga körül, és sóskönnyei elkeveredtek a tenger illatával – a kép mögött ugyanis nem egy, hanem két hajfonatottalált, amit kincsként fog rizni egész életében.

Szergej néma imát mondott a lányáért, miközben feltámadt a hideg északi szél, ésmintha Ánya hangját hallotta volna, ahogy beszél hozzá élete legsötétebb óráiban: „Higgy,kedvesem! A gyermekünk biztonságban van isten kezében.”

„Így igaz - gondolta Szergej. - Mint mi mindannyian.”

Page 189: Dan Millman - Szókratész Utazásai

189

Amikor fiatal voltam, azt hittem, az élet történései katonás rendben bontakoznak ki majdel ttem, reményeim és várakozásaim szerint.

De most már értem, hogy az út kanyarog, mint egy folyó: folyton változik, hömpölyög tovább,Isten vonzását követve a Lét Nagy Tengere felé.

Utazásaim felfedték el ttem, hogy maga az Út hozza létre a harcost; hogy minden ösvénybékéhez vezet, és minden választás bölcsességhez.

És hogy az élet, most és mindörökké, örök rejtély marad

SZÓKRATÉSZ NAPLÓJÁBÓL

FELFEDETT TITKOK

A NAGYSZÜLEIM MIND A NÉGYEN Ukrajnából származnak, de az anyainagyszüleimmel volt különösen szoros a kapcsolatom. Amikor kicsi voltam, Abe nagypapamesélt nekem, miközben diót törtünk, amit a hátsó kertjükben álló fáról szedtünk. Mint olysokan, akik az óhazából jöttek, sem beszélt sokat Ukrajnáról vagy Oroszországról, csakolyan kisebb, személyesebb dolgokról, amelyek bárhol és bárkivel megeshettek volna - egylóról, amire annyira szeretett volna felülni; vagy a kedvenc folyójáról, ahol csónakból a hideg,tiszta vízbe ugrálva megtanult úszni. Népmeséi megmozgatták a képzeletemet - például az,amelyik egy gyurgyalagról szólt, amit senki sem tudott elkapni, csak egy olyan ügyes éstürelmes kisfiú, mint én...

Még csak négy éves voltam, amikor Abe nagypapa meghalt.

Nagymamám, akit Babunak hívtunk, nem mondott meséket, de készítette alegfinomabb mogyoróvajas-lekváros kenyeret, amit valaha ettem, és igazi szakért kénttisztogatta ötéves füleimet. Nagyon szerettem Babut, akire csak úgy fogok emlékezni, mintegy id s, sz hajú asszonyra, aki mindig virágmintás ruhát hordott.

Miután feln ttem és f iskolára mentem, nem sokszor találkoztam vele egészen az1970-es évek elejéig, amikor egy id re visszaköltöztem Dél-Kaliforniába. Akkoriban úgynyolcvan éves lehetett, többnyire ágyhoz kötött; a látása megromlott, ezért én felolvastamneki a könyvekb l, amiket éppen írtam.

Egyik vasárnap úgy döntöttem, teljes egészében felolvasom neki az egyik els vázlatátennek a könyvnek, amit részben annak a naplónak az alapján állítottam össze, amit Szókratészadott nekem, hogy kicsit részletesebben megismerjem az életét. Mivel a történet az óhazában,Oroszországban játszódott, úgy gondoltam, Babunak biztosan tetszene. Az elején neméreztem úgy, hogy különösebben figyelne - amíg el ször ki nem ejtettem Szergej Ivanovnevét. Amikor meghallotta ezt a nevet, Babu el rehajolt, és homályos szemei tágra nyíltak.

- Minden rendben, Babu? - kérdeztem t le.- Persze, persze, olvass csak tovább - felelte mereng tekintettel.

A Szergej Ivanov név az oroszoknál elég gyakori, ezért arra gondoltam, biztos ismertvalakit, akit így hívtak.

Amikor viszont a Konsztantyin nev fiúhoz értem, Babu felemelte a kezét, ésfélbeszakított.

- Most hagyd abba! - parancsolt rám.

Page 190: Dan Millman - Szókratész Utazásai

190

Még soha nem hallottam t ilyen nyomatékosan szólni, de nem csak a hangja ragadtameg a figyelmemet - hanem a könnyek, amelyek elborították öreg szemeit. Miközbengyengéden törölgette ket egy zsebkend vel, Babu mesélni kezdett nekem a fiatalkoráról, azéletér l...

Amit elmesélt, azt többet fedett fel el ttem a családi titkokról és az örökségemr l,mint amit valaha is reméltem vagy el tudtam képzelni.

AZ AMERIKÁBA TARTÓ G ZÖS FEDÉLZETÉN Konsztantyin találkozott egy jólöltözött francia-kanadai emigránssal, Monsieur Goguet-val, aki egy divattervez cégtulajdonosa volt. Miután tanulmányozott néhány vázlatot, amit Konsztantyin rajzolt, Goguetott helyben munkát kínált a fiúnak: felajánlotta, hogy készítsen illusztrációkat a cégkatalógusához, így aztán rögtön az után, hogy megérkeztek New Yorkba, Konsztantyin ésPavlina Torontóba költöztek, ahol kibéreltek egy kis lakást.

Pavlina végül két kislánynak adott életet. 1916-ban a családdal átköltöztek Kanadamásik végébe, a brit-kolumbiai Vancouverbe, onnan pedig az Egyesült Államok nyugatipartjára.

Ami Szergejt illeti, gyalog, lovon és vonaton utazgatott évekig, és alkalmankéntleveleket írt Valerijának és Andreasznak, amelyeken különféle postabélyegek voltak szerteAmerikából. Kés bb felvette a kapcsolatot az egyik mesterrel, akivel a Pamír-hegységbenismerkedett meg, és egy fontos feladat miatt sürg sen visszahívták az Óvilágba. Jó ideig nemjött t le levél.

1918-ban, miután Valerija eltávozott az él k sorából, Andreasznak sikerültkimenekítenie a családját a kommunista Oroszországból, miel tt a vasfüggöny lezárult volna.Aztán – ahogy oly sok bevándorló családdal történt - mindenki elveszítette a kapcsolatotmindenkivel.

Szergej végül visszatért Amerikába, ahol a kaliforniai Oaklandben telepedett le,mindössze ötszáz mérföldre a lányától, bár egyikük sem tudott a másik hollétér l.

Szergej párszor azt hitte, Pavlinát látja egy zsúfolt piacon, és majdnem utána kiabált.Gyakran t dön azon, vajon merre lehet a lánya, és hogyan boldogulnak Konsztantyinnal.Boldog lett volna, ha tudja, hogy Pavlinának és a férjének jól megy a sora, és az életüket acsaládjuknak és a jöv nek szentelik. A lányaik azonban csak nagyon nagy vonalakbanismerhették meg a múltat: Pavlina nem volt hajlandó beszélni róla, Konsztantyin pedigtiszteletben tartotta felesége óhaját.

A történet azonban itt még nem ér véget.

Évekkel korábban, amikor Pavlina és Konsztantyin Amerika földjére léptek,Konsztantyinnak meg kellett adnia a nevét. Mivel vezetékneve sohasem volt, úgy döntött,hogy új hazájához teljesen új nevet választ. Az egyetlen név, ami az eszébe jutott, els éskedvenc könyve szerz jének neve volt: Abram Csudominszkij. Amikor beléptek az országba,a bevándorlási hivatalnál így írták le a nevet: Abraham Chudom. Ez lett hát az a vezetéknév,amit Pavlina is felvett, míg a keresztnevét Pauline-ra változtatta.

Pauline és Abraham a két lányuknak a Vivian és az Edith nevet adták. MindkettenDél-Kaliforniában n ttek fel. Vivian egy Herman Millman nev , rendes emberhez mentfeleségül, akit l két gyereke született: egy Diane nev lány és egy Dániel nev fiú...

Amíg a nagymamám, Babu, akit hivatalosan Pauline Chudomnak hívtak, el nemmesélte nekem a történetét - onnan, hogy miként n tt fel Dimitrij Zakoljev táborában, odáig,

Page 191: Dan Millman - Szókratész Utazásai

191

hogy Amerikában letelepedve született két lánya - fogalmam sem volt, micsodaviszontagságok, szívfájdalmak és végül, micsoda gy zelmek formálták nagyanyám életét.

És akkor tudtam meg, hogy a dédapám, Szergej Ivanov, akit édesanyám soha nemismert, lett az én tanítóm 1967-ben, a kaliforniai Berkeley-ben. Most már értem, miértmosolygott akkor éjjel, amikor ösztönösen úgy döntöttem, hogy Szókratésznek fogom hívni, agörög bölcs után, akit a szépapám, Hésel Rabinowitz, és a gyönyör lánya, Natalja, annyiracsodált.

DÉDAPÁM, Szergej Ivanov, akit én Szókratészként ismertem, leleményes ember volt- sokkal inkább az, mint ahogy valaha is gondoltam volna. Azok, akik olvasták A békés har-cos útját, talán emlékeznek rá, hogy 1968-ban Szókratész azt mondta nekem: „Már évek ótafigyellek." Néhány évvel kés bb, amikor el ször ütöttem fel a naplóját, észrevettem, hogy azels bejegyzés dátuma 1946. február 22. - a születésem pontos dátuma, huszonkét évvelazel ttr l, hogy el ször találkoztunk volna.

Az id alatt, amit együtt töltöttünk, Szókratész soha nem fedte fel el ttem a minketösszeköt családi köteléket - talán ugyanazért, amiért úgy döntött, hogy nem zavarja megPauline (a nagyanyám) vagy a családja életét. Naplójának bejegyzései sem kötötték össze apontokat. Az igazságot magától Bábutól kellett megtudnom, aki elmondta nekem, hogyegyszer, sok évvel korábban, írt Valerijának, hogy tudjon az új nevükr l, a hollétükr l és agyerekeikr l.

Bábu az elválásuk után csak egyedetlegyszer találkozott Szergejjel. Futó találkozásvolt, és csak néhány szót váltottak - a nagyapám, Abraham (Konsztantyin) temetésén.Kés bb, amikor a legkorábbi emlékeimben kutattam, bevillant egy kép: csak négy évesvoltam akkor, az anyám mellett álltam, és sötét öltönyben izegtem-mozogtam. Amikorleeresztették az Abe nagypapa testét rz koporsót, az anyám sírni kezdett. Felnéztem, és azösszegy lt emberek arcát vizsgálgattam, amikor egy sz hajú embert pillantottam megközöttük, aki egyenesen rám nézett. Valahogy kilógott a többiek közül. Engem nézett, ésfelém biccentett, miel tt elt nt volna a többi arc között.

Most már tudom, hogy Szókratész tudott a születésemr l, és naplót kezdett írni azon anapon, hogy egyszer talán megossza velem az emlékeit. Ez a napló, és az, amit Babu mesélt elaz életér l, tette lehet vé, hogy megosszam ezt a történetet, az történetüket, az Olvasóval.

Am hiszem, dédapám. Szergej Ivanov, egész életemben rangyalként vigyázott rám, amegfelel pillanatra várva. Szókratésznek végtelen türelme volt: sok-sok évvel korábbanmegtanult türelmesnek lenni, számtalan Odüsszeiája, a fényhez vezet hosszú útja során.

Kés éjjel, a hajnal el tti órákban, egy kortalan, fehér hajú férfi üldögél csendben egy régibenzinkút el tt, székét háttal a falnak támasztva.

a benzinkút tulajdonosa, és éppen éjszakai m szakban dolgozik.A neve Szergej Ivanov.

Dan Millman, egy fiatalf iskolás tornász, hazafelé sétált, amikor hirtelen ötlett l vezérelvemegáll, és a benzinkút felé veszi az irányt.

Nem igazán tudja, miért teszi - talán hogy vegyen egy üdít t, vagy hogy bekapjon valamit...Szókratész mosolyog magában, ahogy felig nyitott szemhéjai mögül figyeli.

Hát itt van. Elkezd dött. Az utolsó fejezet.

Ahol a fáklya új kézbe kerül: A békés harcos útja

Page 192: Dan Millman - Szókratész Utazásai

192

KöszönetnyilvánításEGYIKÜNK SEM OKOSABB, MINT MI MINDANNYIAN. Sokak segítsége kellett

ahhoz - él ké és már eltávozottaké -, hogy ez a könyv megszülethessen: írók, filozófusok éstanítómesterek - mindegyikük munkája egy-egy állomás az Odüsszeiám során.

Candice Fuhrman, az ügynököm volt az els , aki azt mondta: „írd meg a könyvetSzókratészról”, hogy aztán a kezdetekt l végig irányítsa a munkát.

A könyv megalkotásának korai szakaszában Sierra Prasada Millman, Joy Millman ésNancy Grimley Carleton mind felbecsülhetetlen érték szerkeszt i tanácsokkal láttak el, azels l az utolsó vázlatig. Hála lányomnak, aki az els vázlatot szedte ízekre szerkeszt iszemmel, ismét rácsodálkozhattam a történetre, hogy aztán tanácsai alapján átdolgozzam azelbeszélés módját, és magasabb irodalmi szintre emeljem a könyvet.

Stephen Hanselman, a kiadóm, látatlanban csapott le a könyvre, hitére,nagylelk ségére, merészségére és páratlan ízlésére támaszkodva. Gideon Weil, kiválószerkeszt m támogatása és szakértelme a könyv elkészítésének minden szakaszában elkísért.A HarperSanFrancisco nagyszer csapatával — Jeff Hobbs, Sam Barry, Linda Wollenberger,Claudia Boutote, Margery Buchanan, Terri Leonard, Priscilla Stuckey, Mickey Maudlin,Mark Tauber, Jim Warner, Anne Connolly és julieRae Mitchell - Gideon volt az, aki akéziratot végleges formába öntötte, és eljuttatta a nagyközönséghez.

Külön köszönettel tartozom Terry Lambnek az eredeti kiadás csodálatos borítójáért.John Giduck, a Colorado állambeli Goidenben m köd Russian Marttal Ara Training

Center (Orosz harcm vészeti oktatóközpont) alapítója, volt olyan kedves, hogyrendelkezésemre bocsátotta idejét és szakértelmét, és részletei háttérin formációkkal, valaminténékes tanácsokkal szolgált mind az orosz kultúrát, mind az orosz harcm vészetet illet en.

A The Russian System Guidebook, Vladimír Vasiliev, az orosz harcm vészetek egyiklegelismertebb oktatója tollából, gazdag forrásra ként szolgált. Külön köszönet jár ValerieVasilievnek, aki - miközben családjáról gondoskodott, és még számtalan más teend jét isellátta - sok-sok kérdésemet megválaszolta, hogy az orosz hagyományokkal kapcsolatosleírásaim minél hitelesebbek legyenek.

Más területek szakért i is segítenek, hogy ne rugaszkodjak el túlságosan a tényékt l.Ezért külön köszönetét érdemel, többek közön, dr. Elissa Bemporad és Rowan Beach; DávidE. Fishman, a zsidó történelem professzora a Jewish Theological Seminary of Amerkáról;Lawrence H. Officer közgazdász-professzor a chicagói University of Illinois-rói; HarlanStelmach és Mary K. Lespier bölcsészprofesszorok a Dominician University of Califomiáról;Four Arrows („Négy Nyíl”) vagyis Don Trent Jacobs, a Northern Arizona University él aFielding Graduate Institute professzora; Dr. William Harrisés Dr. Dávid Galland orvosok;Vladimír atya a kanadai Torontóból, a Holy Trínity orosz, orthodox egyházból; és JoeCochrane a North Bay Cooperative Library System t i. Ha a könyvem itt-ott mégis tárgyitévedéseket tartalmazna, az az én hibám, nem az övék.

Köszönet jár még Douglas Childersnek, Linda és Hal Kramernek, valamint Sharon ésCharles Romnak a hasznot meglátásokért, szinteségért és bátorításért - k a korai vázlatokatolvasták át tüzetesen.

Lányaim - születési sorrendben: Holly, Sierra és China - ugyancsak kivétel nélkülhozzájárultak alkotói törekvéseim sikeréhez, mind gyakorlati, mind megfoghatatlan módon,és minduntalan emlékeztettek arra, hogy mi az, ami fontos.

Page 193: Dan Millman - Szókratész Utazásai

193

Feleségem és rangyalom, Joy, három évtizede újítja meg és gazdagítja életemetminden áldott nap, szeret támogatásával és hatalmas életbölcsességével. Els és utolsóolvasóm mindig , akinek bölcs tanácsai írásaimat és életemet egyaránt jobbá teszik.

Végül, hálás vagyok néhai szüleim, Herman és Vivian Millman szeretönfeláldozásáért és nagylelk ségéért, ami nélkül semmit sem érhettem volna el;nagyszüleimnek, Pauline és Abraham Chudomnak, illetve Rose és Harry Millmannak,valamint minden ukrán bevándorlónak, akiknek a bátorságára és támogatására a nagyszüleimcsaládjai mindig számíthattak, és akik fáradságos munkájukkal megteremtették mostaniéletünk alapját.

Végül, de nem utolsósorban, szeretném kifejezni legmélyebb elismerésemet éstiszteletemet egy békés harcosnak, Michail Ryabkónak, a hagyományos harcm vészetrendszer mesterének, az orosz igazságügyminisztérium tanácsadójának, az orosz különlegeser k (Spetsnaz) nyugalmazott ezredesének, szeret tanítómesteremnek.

Dan Millman m veir l itt találhatók további információk: www.danmillman.com

Page 194: Dan Millman - Szókratész Utazásai

194

Útmutató a Szókratész utazásai olvasásához

1. Miért adta a szerz a Szókratész utazásai címet a regénynek?Milyen utakravállalkozik Szókratész (Szergej}? Milyen tájakat jár be, és ezek hogyan tükrözik belsutazását? Ha más cimet kellene választanod a regénynek, mi lenne az?

2. Van Szergejnek otthona? Milyen hely(ek) szolgál (nak) az otthonaként?Milyen otthonokat (talál és) vészit el? Vajon az Abramovicsék házában tett gyerekkorilátogatása befolyásolja azt, hogy mit tekint otthonnak? Hogyan változik az otthonról és acsaládról alkotott képe a regény folyamán? A regény végén otthonra talál? Ha nem, szerintedmikor lelhet otthonra? Lehetséges, hogy már a vérében van, hogy ismét útra keljen?

3. Milyen szerepet játszik Isten a regényben? És a szervezett vallás? Amennyország és a pokol? A regény elején Szergej arról kérdezi Hésel nagyapót, hogy mi az azút, ami a mennyországhoz vezet”, és Hésel azt válaszolja neki, hogy .hiszem, hogy egy napkitaposod a saját ösvényedet... és rátalálsz a saját utadra". Megtapasztalja Szergej a poklot?Megtalálja a mennyországot?

4. Mit tudtál meg az orosz zsidókról és a kozákokról a Szókratész utazásaiolvasása során? Milyen szerepet játszanak Szergej életében? A zsidók és a kozákokszületésükt l fogva ellenségek? Szergej zsidó, kozák, mindkett vagy egyik sem? Hogyanegyezteti össze magában Szergej a különböz identitásokat? Milyen hatással van rá az egyikvagy a másik kultúra?

5. Milyen szerepet játszik a túlél -kiképzés Szergej fejl désében? Mit tanítanak meg avadonban töltött napok Szergejnek önmagáról? Mit tanul meg a természetr l? Mit tud megDimitrij Zakoljevr l? Vajon miért választja Zakoljev Szergejt a társának? Milyenmódszereket kell Szergejnek bevetnie, hogy fenntartsa Zakoljewel a békét? Hatásosak ezek amódszerek? Miután Szergej segített Zakoljevnek kiszabadulni a k alól. A szerz azt írja:„...érezte, hogy azzal, hogy megmentette Dimitrij Zakoljevet, életre szóló ellenséget szerzettmagának.” Miért válik Dimitrij az ellenségévé? Dönthetett volna másként Szergej? Miért?Hogyan készíti fel a túlél próba Szergejt a kés bbi megpróbáltatásaira?

6. Miért adják Szergej nagyszülei Szókratész becenevet neki? Hésel így írja le a görögSzókratészt: „ volt az egyik legbölcsebb és legjobb ember a föld kerekén". Mit tud meg azolvasó a görög Szókratészról a Szókratész utazásai olvasása közben? Illik a név Szergejre?Milyen hasonlóságok fedezhet k fel Szergej és a görög Szókratész között a regény folyamán?Mit tudsz még az ókori bölcsr l?

7. Szergej gyerekkorában elveszíti a szüleit és a nagyszüleit, de Sára Abramovicsbananyára lel. Útja alatt több apafigurával is találkozik: Ivanov igazgatóval, Hésellel,Benjáminnal, Alekszej Orlowal, Razinnal és Szerafimmal. Közülük sokan (ha nemmindnyájan) tanítómesterei is Szergejnek az élete során. Mik a legfontosabb leckék, amiketegyikt l vagy másiktól kap? Hogyan alakítják tanítómesterei azt, amiben Szergej hisz és amittesz? A regény végére kit l tanulja a legtöbbet?

8. Dimitrij Zakoljev a f st így szólítja: Szergej, a Jóságos. Szergejnek ellenérevaneza név? Miért vagy miért nem? Milyen szerepet játszik a jó és a gonosz a regényben?Szergej mindig „jó”? Zakoljev mindig „gonosz"? Hogyan változtatja meg Szergej fogalmaitjóról, gonoszról és igazságról, amikor megfogadja, hogy bosszút áll? Hogyan változnak anézetei a Szerafímmal töltött évek alatt?

9. Milyen hatással vannak a Szerafimtól tanultak Szergej esküjére és küldetésére?Szerafim ezt mondja Szergejnek: „Ha a sárkánnyal harcolsz, magad is sárkánnyá válsz.”Egyetértesz ezzel? Harcolhat bárki a gonoszság ellen anélkül, hogy gonosszá válna? Hogyan

Page 195: Dan Millman - Szókratész Utazásai

195

választja szét Szerafim ember és Isten felel sségét? Mit mond Szerafim, hogyan találhatjameg Szergej a békéjét?

10. Mennyiben hasonlít Dimitrij Zakoljev az olyan diktátorokra, mint JoszipSztálin vagy Mao Ce-Tung? Miért követik az emberei? Miért fáradnak bele végül mégis avezérségébe? Zakoljev jellemét mi formálja: személyes életútja, vagy annál valami több?Mennyiben hasonlít egymásra Szergej és Zakoljev? Zakoljev is békét keres? Lelhetnemegváltásra? Szergej is választhatta volna Zakoljev útját, vagy eredend különbség vanköztük?

11. Miben és hogyan mutatnak er t és bátorságot a n i szerepl k (Natalja, Eszter,Valerija, Anya, Sura és Pavlina)? Milyen hatással vannak az életükben felt férfiakra? Mivonzza Anyát Szergejhez? Miben különbözik Valerija Panova Sára Abramovicstól? Hogyanalakítják ezek a n k a történetet? (Ha nem lennének, mennyiben lenne más a történet?)

12. A történet vége felé a fiatal pár elhagyja Szergejt, hogy saját életet kezdjen.Miért kell elválniuk t le? Megérti Szergej a döntésüket? Hogyan teszik lehet vé utazásai ésküzdelmei, hogy megbékéljen az emlékeivel, megbirkózzon a jelen fájdalmával, és elfogadjaa jöv bizonytalanságát?

13. Mit jelent harcosnak lenni? Kik a harcosok a Szókratész utazásaiban? Milyentulajdonságaik teszik ket harcossá? A regényben mikor válik Szergej harcossá? (Amikorátesik az elit test rség beavatási szertartásán? Amikor elszökik a Nyevszkij KatonaiIskolából? Amikor befejezi a tanulást Szerafimnál? Amikor legy zi Dimitrij Zakoljevet?)Pavlina harcos? Amikor úgy dönt, hogy nem harcol többé, megsz nik harcosnak lenni?

14. Mi tesz valakit „békés harcossá”? Miért hívja Hésel a görög Szókratészt békésharcosnak? Miben különbözik egy békés harcos egy közönséges harcostól? Mikor válikSzergej békés harcossá?

15. Milyen változáson megy át Szergej Ivanov (Szókratész) a regény folyamán? Kilesz bel le a regény végére? Szerafim azt mondja, az igazi harcosok „egy náluk nagyobbügyért harcolnak". Felfedezi Szergej, mi ez a nagyobb ügy? A csatái más színtérenfolytatódnak, vagy békére lel? Szókratészra új utazás vár a regény végén. Vajon merre vihetaz útja?

Page 196: Dan Millman - Szókratész Utazásai

196

Beszélgetés Dan Millmannal a Szókratész utazásai és A békés harcos útja címkönyvekr l

Mi késztette a Szókratész utazásai megírására?Minden könyvem más okból és célból születik. Annak, hogy végül nekifogtam a

Szókratész utazásai megírásának, számos mozgatórugója volt:

El ször is. az évek során, azok közül, akik olvasták A békés harcos útját, sokanszerettek volna többet is megtudni öreg tanítómesterem életér l.

Szergej életútját azért osztottam meg az olvasókkal, hogy új megvilágításbahelyezzem a saját életünket.

Amikor az id járás, egy elromlott háztartási gép. anyagi veszteségek, változások vagycsalódások miatt panaszkodunk, elfelejtjük, milyen valódi megpróbáltatásokon mentekkeresztül a szüléink, a nagyszüleink és az szüleik, hogy nekünk jobb életünk legyen egy újvilágban. Ez a könyv el ttiik - mindnyájuk el tt - tiszteleg.

Azzal pedig, hogy leírtam, hogyan vált egy ember harcossá, majd. ami még fontosabb,hogyan talált ez a harcos békére - felülemelkedve még a legjogosabbnak tekinthet bosszú ésmegtorlás vágyán is azt remélem, az élete sok.ikn.ik szolgálhat ösztönzéssel és tanulságokkala mai világban.

Miért várt huszonöt évet A békét harcot álfa megjelenése után?Vannak könyvek, amelyek sokáig érlel dnek, mire készen állnak arra, hogy

megszülessenek. Az én Írói pályafutásom mindig is kacskaringós volt; inkább ösztönös,mintsem eltervezett. Miután A békés harcos útja megjelent, tíz évig nem írtam újabb könyvet.Aztán új hatások értek az életben, amelyeket szerettem volna megosztani másokkal is, így két,intenzív írással teli évtized következett - egyik könyv jött a másik után. Minden alkalommalegy bels hang ösztökélt, hogy a helyére tegyem a kirakósjáték egy- egy újabb darabját,minden könyvem új tartalommal és céllal íródott, új oldalról mutatta be a békés harcos útját,míg végül eljött az id , hogy az olvasók elé tárjam Szókratész történetét.

az agyamat, miközben felkészülök az írásra és utat török a történet szive felé.

Általában öt vagy hat szakaszon megyek keresztül. Az els az „el - késleltetés”, majda valódi késleltetés id szaka - ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a múzsám eltöprengjen,megrágja a dolgokat, és felkészüljön arra, hogy a fejembe csepegtesse a szavakat. Ez azid szak kiválóan alkalmas arra, hogy kertészkedjek, rendet rakjak az irodában, összeszedjemmagam, és lezárjam a befejezetlen ügyeket.

Végül aztán leülök, és megkezdem a belegabalyodást, amikor már ténylegesen írok.Ez aztán átalakul érdekl állapottá, amikor szívesebben is írok, mint, mondjuk, ceruzáthegyezek. Majd jön az elmélyültebb, belemerül szakasz, amikor valódi remetévé válók, vagylegalábbis megpróbálok azzá válni.

Amikor aztán a célszalag már látótávolságban van, és közeledik a határid , gyorsegymásutánban követi egymást a megszállottság és a kétségbeesés, míg végül a könyvelkészül.

A Szókratész utazásai megírásakor azt a célt t ztem ki magam elé, hogy olyantörténetet vessek papírra, ami talán túlél engem - valódi irodalmi értéket képvisel m vet, delegalábbis jó iparosmunkát. Majdnem öt évet áldoztam rá az életemb l. A könyv négy f bbvázlaton és számtalan átdolgozáson ment keresztül, amíg a 900 oldalas kéziratot a mostaniterjedelmére csökkentettem, és a könyvet végs formájába öntöttem.

Page 197: Dan Millman - Szókratész Utazásai

197

A Szókratész utazásai a képzelet szüleménye, vagy valóban megtörténteseményeket beszél el?

Huszonöt éven keresztül, amikor ugyanezt a kérdést tették fel nekem A békés harcosútjával kapcsolatban, nagyon ügyeltem rá, hogy mindig egyértelm választ adjak. Eztkötelességemnek éreztem, mert abban az id ben nagyon sok tévhit élt a New Age-dzsel és aspirituális irodalommal kapcsolatban. Ezért aztán részletekbe men en elmondtam, hogy azels könyvem mely részei vagy eseményei tényszer ek, és melyek kitaláltak.

A Szókratész utazásai esetében viszont azt széretném, ha a történet önmagáértbeszélne.

Majdnem minden szépirodalmi m merít valamilyen szinten a szerz életéb l - ésszinte minden tényirodalmi alkotás tartalmaz olyan elbeszél elemeket, amelyek újraalkotjáka valóságot.

Ahogy a mondás tartja: „A m vészet olyan hazugság, ami segít meglátni azigazságot." Remélem, az olvasóknak tetszik majd a Szókratész utazásai, mint egy olyantörténet, amely nagy igazságokra világít rá mindannyiunk életében. Ezen

lül. CMk arra Umn u olvasókat, hogy bátran merüljenek el a rejtelmeiben.

Melyiket tartja fontosabbnak: hogy történeteket meséljen el, vagy hogy tanítson?Én nem tudom könnyen szétválasztani a kett t. Eredetileg inkább a tanítás szándéka

vezérelt. Amikor fiatal tornász voltam, rájöttem, hogy nem számit, mennyit fejl dök, csakegyetlen ember profitál bel le. De ha másokra is jótékony hatással tudnék lenni, akkor azéletem többet érne az én puszta létezésemnél. Ezért elkezdtem tanítani azt, amihez értettem:tornát, atlétikát, a tanulás törvényeit. Az els könyvem az atlétika biro-dalmát célozta meg,hogy aztán kés bb ebb l szülessen meg a Bady Mind Mastery.

Id vel kit zött célom és az érdekl désem is kitágult: már nem csak a sporthoz, hanemaz élethez való tehetség kifejlesztése kezdett foglalkoztatni. Rájöttem, hogy bizonyosáltalános elvek nem csak a testedzésben, hanem a mindennapi élet tágabb terepén isalkalmazhatók. Pár évig nem szép- irodalmat írtam, hanem útmutatókat, amelyekben azéletben hasznosítható elveket, gyakorlatokat és néz pontokat mutattam be.

A Szókratész utazásaival visszatértem a történetmeséléshez, és még csak most kezdekbelejönni. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl hanyagolni fogom az útmutatókat, de egy ideiglehet, hogy elbeszéléseket, történeteket fogok írni. Majd meglátjuk.

A jöv továbbra is rejtély, még nekem is.

A könyvek közül, amiket irt, van kedvence?Néha szül k is felteszik nekem ezt a kérdést. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy

melyik gyerekük a kedvencük. Akkor megértik: a könyvek sok szempontból olyanok aszerz nek, mint a gyerekei - ugyanúgy egy magból hajtanak ki, és mi, írók, ugyanolyanszülési fájdalmakon megyünk keresztül, hogy életet adjunk nekik. Minden könyv egyszeri ésmegismételhetetlen, és aztán önálló életre kel. Hogyan választhatnám bármelyiket is atöbbivel szemben?

A Szókratész utazásai jelent s betekintést nyújt a harcosok kiképzésébe. Ön tanultvalamilyen harcm vészetet?

Már azóta mélyen érdekl döm a harcm vészetek iránt, hogy kilenc évesen láttam egydzsúdóbemutatót. Nem sokkal kés bb be is iratkoztam egy dodzsóba. Fiatal koromban

Page 198: Dan Millman - Szókratész Utazásai

198

többféle harcm vészeü ágat is felfedeztem magamnak, például a különböz karate- stílusokat,aztán a középiskolában, majd a f iskolán áttértem a tornára.

Amikor az 1970-es évek elején edz ként gimnasztikát tanítottam a Stanfordegyetemen, tanulmányozni kezdtem az aikidót, ét végül el is jutottam a feketeöves szintig.Aztán jött a taj-csi. majd a káli bizonyos elemei. Aztán, amikor a Szókratész utazásaimegírására készültem, megismerkedtem a szisztéma - „rendszer" - nev hagyományos oroszharcm vészettel.

Annak érdekében, hogy belülr l is át tudjam érezni a történetet, elutaztam Moszkvábaés Szentpétervárra, és felhajóztam a Néván a Ladoga-tóhoz, hogy felkeressem a Valám-szigetikolostort. Miközben seim földjével ismerkedtem, találkoztam néhány leny göz emberrel,akik mesteri fokon zték a harcm vészetet, és magamba szívtam az orosz föld hangulatát. Mivoltunk az els külföldiek, akiket beengedtek a különleges er k (a Spetsnaz) egyik bázisára,ahol teljesítettük az „Égzengés" nev , igencsak kimerít akadálypályát, miközben AK-47-esgéppisztoly volt a váltunkon vagy a kezünkben, és együtt edzettünk a harcm vészetek néhányegészen rendkívüli képvisel jével. Ez a beavatás jelentette a személyes alapot ahhoz, hogySzókratész életér l olyan fokú hitelességgel tudjak írni, amilyenre másképp nem tehettemvolna szert.

Hogyan határozná meg. mit ért „békét harcos" alatt?El ször talán hadd magyarázzam el azt, hogy a m veimben miért használom a harcos

kifejezést.Már egészen kicsi korom óta különlegesnek találom a harcm vészeteket.

Az atlétáktól eltér en az ókori harcosokat nem egy mérk zés megnyerésefoglalkoztatta, hanem az élet vagy a halál. A kiképzésük ezért ezt is tükrözte: céltudatos ésintenzív volt. Ezenkívül a régi korok harcosai tudták, hogy a túlélésük nem pusztán a testiképességeiken, hanem az összpontosításon és az érzelmi egyensúlyon is múlik. A harcosokkiképzése ezért holisztikus volt: egyszerre irányult a testre, a szellemre és a lélekre - egyfajtateljes életszemléletet tanultak.

A dzsúdó, az aikidó, a kendó, a kjúdó nevében egyaránt ott van a -dó végz dés,aminek a jelentése „út”, „szemlélet”.

A kiképzés nem öncélú edzés volt, hanem egy életmód, ami a szellemi-lelkigyarapodás és fejl dés eszköze - a megvilágosodás egy útja, ami messze túlmutatott a pusztaharci fogásokon.

Amikor tehát az els könyvemet írtam, amelyben az élet nagy kérdései kerültek el , ésamely többek között arra tanított, hogy a jelenben éljünk, vagy hogy miként meditáljunk,milyen étrendet kövessünk, hogyan edzzük magunkat tudatosan.

ét így tovább, én ezt az egészet egy harcot tanulási folyamatának tekintettem.A legfontosabb küzdelmeket azonban magunkban vívjuk meg. így ízületeit meg a

békét harcot képe, aki békét szívvel, de harcos lélekkel él.Akár zünk valamilyen harcm vészetet. akár nem. a mindennapi életben mindannyian

megvívjuk a magunk csatáit, amelyek megkövetelik t lünk, hogy mindent beleadjunk. Énolyan valódi békés harcosok képét rzöm az elmémben és a szivemben, mint MahatmaGandhi, az ifjabb Martin Luther King, Harriet Tubman és még sokan mások.

Szókratész volt az egyetlen tanítómestere, vagy voltak mások is? Esetleg hasonlítottakSzergej tanítóira? Életemben sokaktól kaptam útmutatást. Voltak köztük írók, akikkel sohanem találkoztam, például Alán Watts vagy Ram Dass, voltak rajztanárok, és így tovább.

Page 199: Dan Millman - Szókratész Utazásai

199

Aközött pedig, hogy találkoztam a Szókratész nev emberrel, és megírtam A békés harcosútját, tizenhárom évnyi élet telt el. Ezekben az években - illetve kés bb - négy másikmesterrel ismerkedtem meg, akikt l szintén tanultam. Mindannyian rendkívüli mértékbenkülönböztek egymástól, és mindegyikük más-más szakaszát jelentette a fejl désemnek.

Tehát, amikor megírtam A békés harcos útját, illetve kés bb a Szókratész utazásait,mis tanítók - mindnyájan a teremtés középpontjában álló egyetlen Fény részei - szinténhatással voltak az életszemléletemre, illetve arra, hogyan fejezem ki magam a könyveimben.Lehet, hogy egy nap majd meg is írom a „történet mögötti történetet" - a saját lelki utamat.

Látta el re vagy számított rá, hogy az els könyve - és most a Szókratész utazásai- ilyen népszer lesz?

Az els könyvet részben a spirituális irodalommal - az idealista és ezoterikusnézetekkel, az elvont fogalmakkal és ennek a kultúrának a zsargonjával - valóelégedetlenségem szülte. Egyszercsak felmerült bennem, hogy egy közérthet bb könyvetkellene írnom, ami úgy közvetít általános érvény ideákat, hogy a hozzám hasonlók isképesek legyenek egy ült helyükben végigolvasni.

Nem terveztem el, hogy író leszek, de megtetszett a dolog: az írás és újraírás, amíg azelbeszélés gördülékeny, valószer és világos - és alkalmanként talán felemel - nem lesz.Kezdetben arról írtam, amit ismertem, például cikkeket egy országos tornászmagazinba, olyantémákról, mint a „Gimnasztika, mint m vészet" vagy „A tanulás természetes elvei”. Éppenegy cikksorozaton dolgoztam, amikor egy nap ránéztem a vastag papírkupacra, amit teleirtam,H ráébredtem, hogy úgy néz ki, mint egy könyv kézirata. Addig a percig meg sem fordult afejemben, hogy könyvet Írjak.

A papírhalom aztán a következ tíz évben folyamatosan formálódott: újra meg újraátírtam, belesz ttem az élettapasztalataimat - amíg meg nem született bel le az els könyvem.

Azt hittem, lesz pár f iskolai hallgató, akinek talán tetszik majd. Arról azonbanálmodni sem mertem volna, hogy A békés harcos útja negyedszázaddal kés bb is olvasókújabb és újabb nemzedékét fogja megérinteni - és még film is készül a történetemb l.

A Szókratész utazásaira már tapasztaltabb szemmel tekintek, de így sem tudhatom,hogy id tállónak bizonyul-e. Ez csak az olvasóktól és a sorstól függ. Eddig nagyon jólfogadták. Én mindenesetre megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. Talán egy nap ebb lis film készül - majd meglátjuk.

Page 200: Dan Millman - Szókratész Utazásai

200

AZ UT ELKEZD DIK

DAN MlLLMAN (A békés harcos útja, Erre születtél) nagy siker kalandregényeolvasók ezreit ragadta magával, és három hónap után megérte a második magyar kiadást. ASzókratész utazásai életünk legprovokatívabb kérdéseit feszegeti.

Nyerhet-e újra értelmet egy összeomlott élet? Mi célja van a szenvedéseinknek? Lehetesélye egy békés szívnek a gátlástalan gonoszsággal és a féktelen er szakkal szemben? Hol érvéget a sod-ródás, és kezd dik el az igazi Élet?

„Bekélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legy zhet.És senki, akit te kívánnál legy zni. "

Szergej három éves volt, amikor a katonák közé került. Tizenöt évesen a vadonbaszökött, és semmi másba nem kapaszkodhatott, csak egy nagyapa emlékébe, akiSzókratésznak nevezte t. így kezd dik a viszontagságokkal teli, kalandos élet, amely olvasókmillióinak az életét változtatta meg világszerte. Bátorságnak és hit-nek, szerelemnek ésfájdalomnak a regénye ez, amely feltárja el t-tünk a harc m vészetének legmagasabbformáját, a béke ösvényét.

„Meger sített és az élet iránti csodálattal töltött el ez a könyv. *(Egy olvasó leveléb l)

„Millman élvezetes, gördülékeny stílusának köszönhet en ezt a könyvet képtelenségletenni “

(Publishcrs Wcckly)