Ataturk es a Torok Koztrsasag megalapitasa

UNIVERSITATEA „BABEȘ-BOLYAI” CLUJ-NAPOCA

FACULTATEA DE ISTORIE ȘI FILOZOFIE

DEPARTAMENTUL DE ISTORIE ÎN LIMBA MAGHIARĂ

Lucrare de Licență

Coordonator științific

Lect. Dr. Hunyadi Attila Gábor

Absolvent

Radó Endre

Cluj-Napoca

2013

UNIVERSITATEA „BABEȘ-BOLYAI” CLUJ-NAPOCA

FACULTATEA DE ISTORIE ȘI FILOZOFIE

DEPARTAMENTUL DE ISTORIE ÎN LIMBA MAGHIARĂ

Mustafa Kemal Atatürk și Nașterea

Republicii Turcești

Coordonator științific

Lect. Dr. Hunyadi Attila Gábor

Absolvent

Radó Endre

Cluj-Napoca

2013

„BABEȘ-BOLYAI” TUDOMÁNYEGYETEM KOLOZSVÁR

TÖRTÉNELEM ÉS FILOZÓFIA KAR

MAGYAR TÖRTÉNETI INTÉZET

Musztafa Kemál Atatürk és a Török

Köztársaság Születése

Irányító tanár

Dr. Hunyadi Attila Gábor

Egyetemi adjunktus

Végzős hallgató

Radó Endre

Kolozsvár

2013

Tartalomjegyzék

Bevezető ........................................................................................................ 2

I.Musztafa Kemál élete és tevékenysége a forradalom előtt ...................... 4

Az Oszmán Birodalom Kemál előtt ................................................................................4

Musztafa Kemál tanulóévei ............................................................................................6

Tevékenykedése az ifjútörökök köreiben ........................................................................8

II.A török nemzeti forradalom győzelme .................................................. 11

Demokratikus próbálkozások 1919-1920 ...................................................................... 11

A brit beavatkozástól a sévres-i szerződésig ................................................................. 16

Harc a görögökkel : a görög-török háború .................................................................... 17

A szovjet szövetség ................................................................................................... 18

A hadsereg és a Nemzetgyűlés szervezése ................................................................. 19

Az új görög király régi politikája............................................................................... 20

A Sévres-i békeszerződés módosítási kísérlete .......................................................... 22

A döntő összecsapás a Sakarya-folyó mellet : „a Gázi győző” .................................. 22

A szabadságharc végső győzelme ............................................................................. 24

A Lausanne-i békeszerződés ......................................................................................... 26

III.A kemalizmus reformjai ....................................................................... 29

Politikai Reformok ....................................................................................................... 30

A szultánság és a kalifátus eltörlése .......................................................................... 31

Szekularizáció ........................................................................................................... 32

Jogi Reformok .............................................................................................................. 33

Oktatási és kulturális reformok ..................................................................................... 34

Gazdasági reformok ..................................................................................................... 35

Következtetés .............................................................................................. 38

Felhasznált irodalom, források .................................................................. 40

1.Könyvek és tanulmányok ........................................................................................... 41

2.Internetes források ..................................................................................................... 42

2

Bevezető

Példa nélküli jelenségnek tartom az újkori és jelenkori történelemben, hogy egy

államszervezetileg, gazdaságilag, valamint társadalmilag is csaknem a középkorhoz kötődő

birodalom másfél évtized alatt egy parlamentárisan kormányzott demokratikus országgá

fejlődjön. Musztafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalom, mint „Európa beteg embere”

romjain teremtette meg a modern Török Köztársaságot. Ő volt az ország egyetlen politikai

pártjának, a Köztársasági Néppártnak az elnöke. Továbbá ő volt a parlament első

házelnöke, az első köztársasági elnök és az első miniszterelnök is. Az általa vezetett és

alapított „Köztársasági Néppárt" képviselői előtt, 1927 októberében tartott beszédében,

miután a régi Törökország reménytelen helyzetét ismertette, így szólt: „Uraim!

Körülményeink között csak egyféleképpen dönthetünk, mégpedig úgy, hogy új török

államot hozunk létre, amely a nemzeti szuverenitáson alapul, és amelynek függetlensége

fenntartás és korlátozás nélküli."1 Hipotézisem szerint Atatürk színrelépése nélkül nem

következhetett volna be a Párizs-környéki békeszerződésekkel, vesztes hatalomként való

szembeszállás győzelme, és a későbbi pozitív változás előidézése a társadalomban,

gazdaságban és a politikai életben. Arra keresek választ, hogy lénygében milyen szerepe

volt Atatürknek a modernizálási folyamatban, és mi az, ami még befolyásolta a török

társadalmat ebben az időszakban.

Musztafa Kemal sorsa, csakúgy, mint a török népé, bővelkedik fordulatokban. Volt

a török szultánhoz hű alattvaló, lázadt a hatalom ellen, volt forradalmár, győztes hadvezér

és tejhatalmú diktátor. A Kemali diktatúra természete azonban alapjaiban különbözik az

újkori diktatúrákétól: ő azért vette kézbe a kizárólagos hatalmat, hogy megteremtse a

parlamentárisan kormányzott, demokratikus Törökországot.2 Kemal elsődleges célja a

török nép civilizálása volt úgy, hogy megtartsák saját hagyományaikat, szokásaikat, a török

kultúrát miközben közelednek a modern nyugati társadalmak felé: „(...) a civilizáció az

európai civilizációt jelenti, ezt kell bevezetni - rózsáival és töviseivel." Emellett

szétválasztotta az iszlámot a kormányzástól. Méltán övezi nevét máig hódolat, hiszen

végső soron Atatürk („a Törökök Atyja") munkájának köszönhető Törökország 1952 óta

folyamatos NATO- tagsága és 1999 decembere óta fennálló európai uniós tagjelöltsége,

1 Walter Johannes Stein : Az új Törökország és megalapiítója: Kemál Atatürk, In: Szabad Gondolat,

Budapest, 2005. Június, 31. o.

2 Napi Gazdaság, XI. évfolyam, 28. szám, 2001. február 2., 24. o.

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1gi_N%C3%A9pp%C3%A1rt

3

azaz megkérdőjelezhetetlen jelenléte a korszerű világpolitikai és gazdasági térképén. Az I.

világháborúban elért katonai sikerei teremtették meg a lehetőséget, hogy megszerzett erejét

felhasználva eltörölje a megelőző államformát, és kikiáltsa a köztársaságot. Országát soha

nem látott reformokon vezette keresztül. Politikájának alapelvei a következők voltak:

republikanizmus, popularizmus, nacionalizmus, etatizmus, szekularizáció és forradalmiság.

Ezek a Kemalizmus alappillérei, „a hat nyíl” melyek mutatják a helyes utat.

Hadügyminiszterből lett egy csapásra államfő, és azonnal megkezdte a köztársaság

kiépítését. A nőknek egyenjogúságot adott, visszaszorította a vallást az államirányításból,

rendbe tette az oktatást, a gazdaságot, a nyelvet. Az egyház hatáskörét vallási kérdésekre

korlátozta (az iszlám háttérbe szorítása). Megszüntette a kalifátust és a vallásos

bíróságokat, feloszlatta a dervisrendeket, az alkotmányból minden vallásos formulát

eltávolíttatott. Törekszik a török identitás megteremtésére erős patriotizmus és

nacionalizmus propagálásával. A török kultúrpolitika lényeges elemét képezte a „török

kultúra felfedezése" és a török nyelv megtisztítása. („Napnyelv" elmélete: a nyelvet egy

Közép-Ázsiában beszélt ősnyelvből lehet levezetni. Ehhez az ősnyelvhez a török nyelv áll

a legközelebb, és a többi nyelv a törökön keresztül alakult ki.) Atatürk Törökországnak

saját fejlődési utat mutat, amely mintaképül szolgált a Közel- és Közép-Kelet országainak.

Törökországban valóságos kultusza bontakozott ki már életében, amely a mai napig tart.3

Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is

gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben

(iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is. Arcképe díszíti az

összes pénzérmét és bankjegyet. A törökök „atyjukként” tekintenek Atatürkre, gyakran

említik a következőképpen: Ata, azaz „apa”, illetve Ata'mız, vagyis „apánk”. Emlékének

megsértését a törvény bünteti.4

3 Flesch István: A Török Köztársaság Története, Corvina Kiadó, Budapest, 2007, 17. o.

4 Turkish academic convicted of insulting Ataturk, in: Reuters Magazin, 2008. Január 28.

http://uk.reuters.com/article/2008/01/28/uk-turkey-ataturk-conviction-idUKL2870693820080128(2013-06-

16).

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6k_l%C3%ADra

http://uk.reuters.com/article/2008/01/28/uk-turkey-ataturk-conviction-idUKL2870693820080128

4

I.Musztafa Kemál élete és tevékenysége a forradalom előtt

Musztafa Kemál Atatürk 1881-ben született Szaloniki török negyedében, Ali Riza

házában, születésének pontos dátumát a tudósok még máig sem tudták kideríteni. Musztafa

beszédeit a televízióban és rádióban a mai középkorúak még hallhatták, hiszen egy olyan

világba született bele, amely a középkor századaiból változatlanul öröklődött át Európa

délkeleti részébe.

Az Oszmán Birodalom Kemál előtt

Musztafa születésének idejében Szaloniki az emberek számára egy idegen világ

kapuja volt: „a színes es mesés Kelete, de a szegény és elmaradott Kelete is. Oszmán

utódainak, a mindenható szultán-kalifáknak birodalma, a népek, nyelvek, kultúrák és

vállasok e hatalmas, tarka vegyüléke megállt ugyan, de már végórait élte. A halálos kór

feltartóztathatatlanul bomlasztotta az elöregedett, megújulásra és normális működésre már

képtelen szervezetet”5. Ebben az időben Szaloniki súlyos válságokon és

megrázkódtatásokon ment keresztül: az Oszmán-birodalmat a katonai vereségek, az

államcsőd és elbukott forradalom után már csak a nagyhatalmak érdekellentétei tartották

„életben”, épp ezért nevezték „Európa Beteg Emberének”. Ekkor már több mint két éve

haldokló és hanyatló birodalom volt, mind katonailag, mind belső szerkezetileg

meggyengült. Egykor meghódított területeit sorra veszítette el. Előbb Magyarországról,

majd Olaszországból is ki kellett vonuljanak az oszmán csapatok. Később észak afrikai

területeit is elveszítette, csupán Líbia marad a szultán uralma alatt.6

A 19. század folyamán a Balkán leigázott keresztény népeinek – délszlávok,

görögök és románok – kezdtek kibontakozni a nemzeti felszabadító mozgalmai, habár még

mindig hűbéres adófizetői maradtak a szultánnak. Ezért az Oszmán Birodalom európai

tartománya egyre kisebbé kezdett válni. 7

5 Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar Történelmi társulat,

Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 2. o.

6 Uo., 3. o.

7 Flesch István: Atatürk és kora., Corvina Kiadó, Budapest, 2004, 177. o.

5

1875-76-ban felkelések törtek ki Bosznia-Hercegovinában és Bulgáriában, a szultán

harcosai ugyan visszafojtották ezeket, az európai nagyhatalmak mégis be kellett

avatkozzanak a teljes győzelem elérésébe. A diplomáciai tárgyalások nem jártak sikerrel,

ezért Oroszország fegyveres fellépésre kényszerült, és 1877-ben seregeik átkeltek a Dunán

és bevonultak a török terültekre. Sok véres harc után 1878-ban Konstantinápolyig jutottak

el.

Az 1878-as Stefano-i béke, majd a berlini kongresszus átrendezte a Balkán politikai

viszonyait. Ekkor Törökország addigi hódításainak jelentős részét elveszítette, Macedóbiát

és Trákiát tarthatta meg, Bulgária és Szerbia, Romániával pedig megszakadt minden hűbéri

kapcsolata. 1881-ben a szultán Tesszáliát kénytelen volt átengedni Görögországnak.8

Mindezek csak következményei voltak az Oszmán birodalom belső összeomlásának. A 16-

17. században virágzó birodalom volt államszervezetének, katonai rendszerének, illetve

haditechnikájának köszönhetően, viszont a 18-19 században nyilvánvalónak tűnt, hogy ez a

soknyelvű és sokszínű feudális államalakulás képtelen bármilyen változásra és fejlődésre.

A politikai és társadalmi szervezet működését az iszlám vallási jogszabályai és előírásai

tartották életben. A 19. század folyamán gazdaságilag a nyugati tőkés hatalmak

félgyarmatává alakult.

Az eredménytelenség fő oka az volt, hogy a reformoknak nem volt belső széles

társadalmi bázisuk, 1860-ban kialakult viszont az ifjú-oszmán irányzat, amelynek tagjai az

alkotmányos monarchia kiharcolását tűztek ki céljukul, titkos társaságokban

szervezkedtek, és liberális szellemű újságokat adtak ki. Szervezkedésüket leleplezték,

vezetőik száműzetésbe kényszerültek. Szellemi örökségük azonban tovább élt az oszmán

értelmiség ifjú nemzedékeiben. Ők teremtették meg a modern török irodalmat és

publicisztikát, és legkiemelkedőbb képviselőjük, Namik Kemal, jelentős hatást gyakorolt a

XX. század ifjútorok forradalmáraira.9

A liberális reform eszméi egyre terjedtek a birodalomban, az elégedetlenség nyíltan

tört a felszínre, és 1875-76-ban súlyos belső válság alakult ki, és az 1876-ban

tömegtüntetés tört ki Isztambulban, amely rendszerváltozást kényszerített ki és a

kormányban helyet kapott Midhat pasa is, akinek köszönhetően először tartottak

parlamenti választásokat. Ezzel nem mindenki értett egyet, ezért 1877 februárjában

8 Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar Történelmi társulat,

Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 3. o.


6

száműzték és egy évvel később feloszlatták a parlamentet is. Ezzel végleg lezárult a

Tanzimat, a reformok korszaka, és kezdetét vette a „véres szultán”, Abdulhamid három

évtizedes, minden korábbinál súlyosabb önkényuralma.10

.

Musztafa Kemál tanulóévei

A Musztafa korabeli oszmán társadalom nagy ellenmondásaiba, régi és új,

hagyomány és haladás ellentéteibe ütközött családjában és városában: Szaloniki, a közel 3

millió km területű és több mint 20 millió lakost számláló Oszmán Birodalom

legértékesebb, leggazdagabb tartományának kikötővárosa, a Kelet és Nyugat

találkozópontja volt. Külön negyedekben, zárt vallási-közösségekben éltek az emberek, a

török és görög lakosság, és a spanyolul beszélő zsidóság. A városnak emellett volt európai

negyede is, ahol francia gimnázium, olasz operaház, nyugati stílű szórakozóhelyek, a

Nyugati hajózási és kereskedelmi vállalatok irodái, a külhatalmak konzuli hivatalai egymás

mellett működtek.

A kis Musztafa anyja, Zübeyde, igen buzgó mohamedán volt, ezért fiát

hagyományos vallási nevelésben részesítette és mindenáron klerikális pályára szánta. Apja,

Ali Riza viszont „az alsó török középosztály liberális gondolkodású, felvilágosult,

antiklerikális rétegéhez tartozott, aki modern, nyugati típusú nevelést akart adni egyetlen

életben maradt fiának. Musztafa apja ifjabb korában különböző alsóbb fokú állami

hivatalok tisztviselője volt. Később azonban hivatali pályafutását feladva, a nagyobb

anyagi lehetőségeket kínáló fakereskedelemre tért át”11

. A családi vita végül

kompromisszumkötéssel ért véget: Musztafát először vallási iskolába íratták, ahol

törökülésben memorizálták a Koránt, és a hivatalos arab írást tanították. Ezt követően,

eleget téve az iszlám vallás előírásainak, Musztafa Şemşi Efendihez került, aki

megalapította az első, korszerű, nyugati típusú török iskoláját. Itt az európai műveltség

alapelemeit tanulta meg. Ez nem sokig tartott, mivel Macedóniában egyre nagyobb

hangsúlyt kapott a keresztény lakosság nemzeti mozgalma, ezért Szaloniki a

szabadságharcosok ellenőrzése alá került, a környező erdőkben pedig tilos volt a

10 Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar Történelmi

társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 5. o.

11 Uo., 6. o.

7

fakitermelés és tönkrement Ali Riza vállalata is. Ezt követően sókereskedéssel

próbálkozott, de az sem volt jövedelmező, majd inni kezdett, és Kemál 7 éves korában apja

halálával szembesült. Anyja, Kemállal és testvérével Macedónia közepébe költözött,

fivére, Husszein gazdaságába. Musztafa itt nem tanult, hanem állatokat legeltetett, ami

azonban nem elégítette ki vágyait, végül anyja visszaküldte Szalonikibe, nagynénjéhez. Itt

maga vette kézbe sorsa irányítását, és anyja tudta nélkül beiratkozott a szaloniki katonai

középiskolába, ami későbbi pályafutásra nézve döntő lépés volt.12

Musztafa, 1893-ban, 12

évesen ebbe a környezetbe került bele: könnyen és gyorsan tanult, különösen a

matematikában tűnt ki, amelynek oktatásába nemsokára ő is bekapcsolódott. Matematika

tanára nagyon szerette őt, és tőle kapta második nevét a Kemált-t is, ami tökéletest, kiválót

jelent.

1895-től a monastiri katonai iskolában folytatta tanulmányait: franciául tanult, és a

nagy francia írók felvilágosodásról vallott eszméi nagy befolyást gyakoroltak politikai

nézeteinek kialakulására is. Itt nyert először bepillantást a korabeli Oszmán Birodalom

politikájába, politikai ellentéteibe, és barátságot kötött több, későbbi fegyvertársával is. A

vakációkat Szalonikiben töltötte, ahová második házasságát követően anyja is

visszaköltözött. Itt ismerkedett meg az európai stílusú nagyvilági élettel: kávézókba,

szórakozóhelyekre járt, európai táncokat tanult.13

Kréta szigetén 1897-ben kitört a török-görög háború, amelyben a görögök

alulbecsülték ellenfeleik erejét, és a modernizált török hadsereg egy hónap alatt leigázta

őket. A monastiri kadétokat is magával ragadta a hősködés, és többen megszöktek az

iskolából önkéntesnek állva. Köztük volt Musztafa is, de mivel nekik még tanulni és nem

harcolni kellett, visszavitték őket az iskolába. 1899-ben Kemál sikeresen letette a

középiskolai vizsgáit és felvételt nyert a konstantinápolyi katonai akadémia gyalogsági

osztályára.14

A fővárosba érkezve, a 18 éves Musztafa szembesül a kettős civilizációval és

életformával. 1902-ben az elsők között végez az akadémia Gyalogsági Osztályában,

hadnagy válik belőle, aki ekkor a Vezérkari Iskolába kerül, ahol kialakult az ifjútörök

mozgalom fővárosi központja, amelynek Kemál volt egyik legaktívabb tagja és nagyrészt ő

írta a forradalmi bizottság kéziratos újságját is, amelyben bírálta az önkényuralom

rendszerét.


14 Uo., 176. o.

8

Musztafa Kemál 1905-ben fejezte be iskolai tanulmányait, és a 24 éves vezérkari

kapitány a fővárosban maradt. „Barátaival lakást bérelt, és ott tartották titkos politikai

összejöveteleiket. A titkosrendőrség azonban hamarosan gyanút fogott, s az ifjú tiszteket

letartóztatták. A Katonai Akadémia parancsnokának közbenjárására ezúttal sikerült enyhe

büntetéssel megúszniuk a dolgot: vidéki helyőrségekhez helyezték ki őket. A legtöbben

Macedóniába kerültek, a 3. hadtesthez. Kemal az 5. hadtesthez ment Szíriába, mint

instruktor, aki a csapattisztek továbbképzését irányította”15

.

Tevékenykedése az ifjútörökök köreiben

Az ifjútörök mozgalom a birodalom modernizálásának addigi eredményeivel

elégedetlenkedők mozgalma volt, már 1865-ben elkezdődött Konstantinápolyban.

Programjukban szerepelt az alkotmányos parlament megteremtése, a polgári kultúra

fejlesztése, valamint a török tőke megerősítése. A mozgalom főként a Török Birodalom

elmaradottsága miatt jött létre. 1876-ban lezajlott egy alkotmányos kísérlet, a hívei főleg a

hadseregből kerültek ki. Főleg külföldön, Párizsban és Genfben szervezkedtek a hazai

megtorlások miatt. 1890-ben létrehozták az Egység és Haladás nevű bizottságot, amely

később két irányzatra szakadt. Volt egy liberális irányzat, amely a nemzetiségi területek

föderációját, a régiók autonómiáját hirdette. A másik irányzat egy egységes, centralizált

török állam megteremtésére törekedett, a többség ezt az irányzatot követte. A mozgalom

székhelye Párizsban volt, majd 1905-ben Szalonikibe tették át. Macedóniában és

Albániában ifjútörök komiték jöttek létre.16

1905-6-ban Macedóniában egyre nagyobb teret kapott az ifjútörök szervezkedés.

1907-ben Kemál titokban Szalonikibe ment, és barátai közreműködésével megszervezte a

„Haza és Haladás” csoportját, szeptemberben pedig hivatalosan is áthelyezték ide, a

harmadik hadtest vezérkarába. 1908 nyarán Macedóniában kirobbant a fegyveres felkelés,

amelynek megfékezésébe az európai nagyhatalmak is beavatkoztak: július elején Ahmed

Nijazi és Enver bej forradalmi osztagokat szervezett, és kitűzte a felkelés zászlóját is.

Ehhez hamarosan csatlakozott a harmadik hadtest is. Július 23-án bevonultak Szalonikibe



16 Ormos Mária, Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás (1814-1945),

Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 198-199. o.

9

is, 24-én pedig Abdulhamid meghátrált és elfogadta a felkelők kérését: visszaállította az

1876-os alkotmányt, kiírta a parlamenti választásokat, és új kormányt nevezett ki. Az öröm

azonban nem tartott sokáig, ugyanis a szultán 1909. április 13-án a konstantinápolyi

helyőrség segítségével ellenforradalmi puccsot hajtott végre. Április 24-en

Konstantinápolyba bevonulva könnyedén leverték az ellenforradalmat. Az ifjútörökök

ekkor vették át igazán a hatalmat. A szultánt megfosztották trónjától, öccsét ültették, V.

Mehmed néven”17

.

Az ifjútörökök viszont nem tudtak egy szilárd, jól működő alkotmányos rendszert

létrehozni: folyamatos harcaikkal belső válságba sodorták a birodalmat, 1908 és 1918

között 24 kormány váltotta egymást, napirenden voltak az összeesküvések, puccsok,

politikai gyilkosságok. Nem a népre, hanem a hadseregre és a tisztikarra támaszkodtak. A

forradalmi események tevékeny résztvevőjeként 1907 és 1909 között még nem tartozott a

forradalmi eszmék vezető alakjai közé. Külpolitikai küldetést vállalt Tripoliszba, ahol

sikerült az ifjútörökök nevében diplomatikusan fellépnie és megszilárdítani helyzetüket. A

későbbiekben ellentétbe került az Egység és Haladás bizottsági vezetőivel, mivel többször

is hangot adott ellentétes véleményének.18

Kemál a kiábrándultak közé tartozott, hiszen az

ifjútörök mozgalom megdöntötte az önkényuralmat, alkotmányos, parlamentáris rendszert

vezetett be, és szabadabb politikai légkört teremtett, viszont nem volt ideológiája, sem

határozottan körvonalazott programja. A változások csupán a politikai felépítmény

körvonalát érintették, kicserélték a vezetőket, amely végül szabályszerű katonai

diktatúrához vezetett. Érintetlenül hagyták az Oszmán Birodalom gazdasági, társadalmi és

politikai szerkezetét, fennmaradtak a félfeudális és feudális viszonyok, tovább élt az iszlám

jogszabályzású rendszer a szultanátussal és kalifátussal.

Az ifjútörök mozgalom nem hozott gyökeres polgári átalakulást: a soknemzetiségű

Oszmán Birodalom fenntartása, konzerválása volt igazi fő célja. Az Egység és Haladás

Bizottsága az oszmán imperializmus korszerűsített változatát képviselte, az első lelkesedés

után hamar kiderült, hogy nem lehetséges a nemzeti és vallási egyenjogúság és autonómia

létrehozása, sőt felújult az őket elnyomó politikai mozgalom. Kemál elsősorban a vezető

politikai párt és a hadsereg teljes egybeolvadását remélte, hogy legyen egy erős és jól

szervezett politikai párt, ami nem a hadseregre támaszkodik, hanem a népre, a társadalom



18 Uo., 10. o.

10

sokrétűségére. Nem akarta, hogy a tisztek politizáljanak, épp ezért vonult vissza a hivatalos

politikai tevékenységektől, és minden erejét a katonai feladatokra szentelte. Mivel

ellentétben állt a vezetőkkel, sokáig nem is léptették elő, 1914-ben még mindig csak

őrnagy szerepet töltött be.

1911-ben az olaszok megtámadták Líbiát, és elfoglalták a fontosabb

kikötővárosokat. Ekkor Kemál a hadszíntérre siet, mert válságos helyzetben van a török

sereg, teveháton Kyrenaikába megy és megfékezi a szárazföld elfoglalását. 1912 őszén a

balkáni államok szövetsége megtámadja az Oszmán Birodalmat, hogy felszabadítsák a

török uralom alatt álló területeket. A török kormány békét kötött az olaszokkal, kiürítette

Líbiát és erőit a Balkánon összepontosította. Mire Kemál hazatért a háború véget ért,

Törökország elvesztette az összes európai területeit, beleértve Szalonikit is, így anyja és

nővére kénytelen volt elmenekülni onnan. Néhány hónap múlva kirobbant a második

Balkán-háború, és Kemál is részt vett benne: Törökország visszafoglalta Kelet-Thrákiát és

Adrianopolist. A háború után katonai attasénak nevezték ki Szófiában, ahol több mint egy

évet töltött európai környezetben, és állandó érintkezésben volt az európai diplomatákkal.

Az itt eltöltött idő alatt még inkább megerősödött benne eddigi hite, hogy a török

társadalom fejlődésének egyetlen útja a polgárosodás lenne, vagyis alkalmazkodnia kellene

az európai életformához és civilizációhoz.19

Politikai nézetei és tervei ekkor már jól körvonalazódtak: körülötte kialakult egy kis

létszámú ellenzéki csoport, amely az Egység és Haladás Bizottságát bírálta. Elégedetlenek

voltak az ifjútörök politikával, igazi polgári forradalomban látták a török nép

fennmaradásának és jövőjének biztosítékát. Ehhez a csoporthoz tartoztak a későbbi kemáli

forradalom katonai és politikai vezetői is, akik európai tisztek voltak.

19 Ormos Mária, Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás (1814-1945),


11

II.A török nemzeti forradalom győzelme

A török lakta területek a háború előtt is a birodalom legszegényebb részei közé

tartoztak, a lakosság 90%-a földművelő volt, viszont a művelhető földeknek csak a 20-

25%-a volt a parasztok kezében. Az ipari munkásság száma körülbelül 100 ezer főre

tehető, de ennek nagyobb része Isztambulban összpontosult. Isztambulban több mint 70

ezer ipari munkás dolgozott. 20

A háború következményeképpen Törökország nem csak területei nagy részét

vesztette el, hanem teljes gazdasági csődbe ment. A háborús adósságok 1918-ra

Törökország éves költségvetésének a hússzorosára emelkedtek. Elpusztul a szántóterületek

majdnem fele és a haszonállatok száma 45 millióról 19 millióra csökkent. A szultán

egyetlen törekvése az volt, hogy trónját mentse, és ezt úgy vélte elérhetőnek, ha mindenben

készségesen kiszolgálja a győzteseket. Ebből a háborús vereségből és a vereség gazdasági

következményeiből született meg a török nemzeti forradalom, majd később a nemzeti

Törökország. Ezt a spontánul kibontakozó országos mozgalmat kívánták összefogni és

központilag irányítani Kemál és társai.21

Demokratikus próbálkozások 1919-1920

Kemál úgy látta, hogy „a pártvezetők szubjektív szándékaitól függetlenül a

parlamenti tömörülések igen könnyen a „reakció”, valamint a szeparatizmus terjesztésének

melegágyává, a reform ellenzőinek védőbástyájává válnak. Így később, önkényes

eszközökkel, egypártrendszerben volt kénytelen irányítani az országot.22

Mindezek előtt Isztambulban a kormány úgy határozott, hogy az országot

valamelyik nagyhatalom védelme alá helyezi, és kész volt elfogadni a győztesek által

diktált békefeltételeket. Ugyanakkor Amasyában, az oszmánok ősi – Isztambul előtti –

fővárosában Kemál és társai megfogalmazták a török nemzet függetlenségi nyilatkozatát.

20 Balogh András: A gyarmatosítás és a nemzeti felszabadító mozgalom története Ázsiában és Afrikában

1914-1939, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988, 151.old



22 Flesch István: A Török Köztársaság Története, Corvina Kiadó, 2007 Budapest, 46.old

12

A keleti tartományok nemzeti szervezeteinek kongresszusa 1919. július 23. és augusztus 6.

között ülésezett Erzurumban. Elnökké Kemált választották, aki felvázolta a nemzeti

önvédelmi harc programját. Kijelentette, hogy ezentúl csak a nép nevében lehet

Törökországot kormányozni, mert minden hatalom forrása a nép akarata és szuverenitása.

Javasolta, hogy alakítsanak nemzeti tanácsot a nemzeti akarat végrehajtására. A

kongresszus határozatai leszögezték a török nemzeti felszabadító mozgalom programjának

alapelveit:

1. Az ország, a nemzeti határokon belül, oszthatatlan egészet képez.

2. Az egész nép ellenáll minden külföldi megszállási és beavatkozási kísérletnek.

3. Ha a központi kormány nem képes megvédeni a nemzet függetlenségét és az

ország integritását, e feladat ellátására ideiglenes kormányt kell alakítani. Ezt a kormányt a

nemzeti kongresszus fogja megválasztani.

4. A fő feladat a nemzeti erők mozgósítása és a szuverén nemzeti akarat

érvényesítése.

5. A keresztény lakosságnak nem lehet olyan privilégiumokat biztosítani, amelyek

ellentétben állnak a politikai szuverenitással és a társadalmi egyensúllyal.

6. Sem mandátumot, sem protektorátust nem szabad elfogadni.

7. Mindent el kell követni, hogy a Nemzetgyűlés mielőbb összeülhessen és

ellenőrzést gyakorolhasson a kormányzati ügyek felet. 23

Az isztambuli kormány törvénytelennek nyilvánította a kongresszust, és a kurd

törzseket mozgósította Kemálék ellen. Az anatóliai csapatok azonban Kemál mellet álltak,

és leverték az ellenforradalmi akciót.

A szövetségesek utasították a török kormányt, hogy csendesítse le az anatóliai

ellenállási mozgalmakat, oszlassa fel a nacionalista szervezeteket, fegyverezze le a török

egységeket, valamint intézkedjék a rend és közbiztonság helyreállítása érdekében. A

nacionalistáknak a kormány tagjai között voltak barátaik, és az ő javaslatukra Kemált

bízták meg ezzel a feladattal. Barátai révén sikerült igen széles hatáskört biztosítania a



13

magának. Az anatóliai 3. hadsereg inspektoraként öt keleti tartományban (Sivas, Van,

Trabzon, Erzurum és Samsun) közvetlen parancsadási jogot nyert a katonaság felett, és a

polgári hatóságok is utasítást kaptak, hogy hajtsák végre rendelkezéseit. A

hadügyminiszter először nem akarta aláírni ezt a széles hatáskört megállapító kinevezést,

de végül, ha aláírását nem is adta, legalább a pecsétet ráütötte az okmányra.24

Kemál

összeállította a törzskarát 20 fiatal tisztből és a megmaradt három hadtest irányítását

barátaira bízta. Kiazim Karabekir Erzurum parancsnoka lett, az Ankarában állomásozó 20.

hadtest parancsnoka Ali Fuad, a samsuni 3. hadtest parancsnoka pedig Refet ezredes.

A polgári és demokratikus törekvések eddig nem jártak sikerrel Törökországban, az

ifjútörök mozgalom nem tudott tartós sikereket elérni. A mudroszi25

fegyverszüneti

egyezmény hírére különböző jogvédő társaságok kezdtek szervezkedni és programjukban

szerepelt a függetlenség megőrzése mellett a polgári demokratikus vívmányok elérése is. A

belőlük alakult jogvédő bizottságok csúcsszerveként hozta létre Musztafa Kemál a

Képviseleti Bizottságot, amely a szultáni kormánytól független forradalmi szervként

működött. Eleinte a fővárosban működtek, mert azt remélték, hogy a kormány vagy a

szultán a nemzeti ellenállás élére áll, vagy sikerül megnyerniük valamelyik győztes

nagyhatalom támogatását a török nemzeti ügy számára. Az Isztambulban ülésező

demokratikus szellemű parlamentet az antant csapatok szétkergették, a szultáni kormány

pedig Kemált lázadónak nyilvánította. A Képviseleti Bizottság székhelyét átette Ankarába,

ahová Kemál 1919. december 27-én vonult be kíséretével, több ezer lelkes tömeg

ünneplése közben. Ankara mintegy 20 000 lakosú, poros, sáros kisváros volt akkoriban. De

kezdettől fogva egyik fő fészke volt a nemzeti ellenállásnak, és központi fekvése és vasúti

összeköttetése is alkalmassá tette arra, hogy itt alakítsák ki az új Törökország fővárosát. Az

Isztambulból elkergetett képviselők egy hónappal később Ankarában üléseztek és

létrehozták a Nagy Nemzetgyűlést, valamint megválasztották a Musztafa Kemál vezetése

alatt álló kormányt.26

24 Uo., 19. o.

25 A mudroszi fegyverletétel az Első Világhéború közel-keleti hadszinterén vetett véget az antanthatalmak és

az oszmán birodalom közötti harcoknak. Az Antant részéről Somerset Arthur Gough-Cathorpe admirális, az

oszmán fél részéről Hüsszein Rauf hadügyminiszter írta alá a HMS Agamemnon hadihajó fedélzetén.

26 Flesch István: A Török Köztársaság Története, Corvina Kiadó, Budapest, 2007, 31.o.

14

A szultáni hadsereg nemsokára összecsapott az újonnan alakult kormány seregével.

A kemalista hadsereg győzelmével új korszak kezdődött Törökország történelmében.27

A szultánnal és a kalifátussal a nemzeti elv jegyében történő szembefordulás sikere

mutatja, hogy igen rövid idő alatt a török lakosság körében hatalmas tudati változások

következtek be. Eddig az önálló török nemzet gondolatát csupán néhány értelmiségi

képviselte, míg az anatóliai területek lakóit inkább az iszlámhoz tartozás kötötte össze.28

Kemal megpróbált a nemzetnek egy új, egységes identitást adni. Ez a nemzeti egységállam

koncepcióján alapult, mégpedig oly módon, hogy az ország területén élő kisebbségeket,

függetlenül attól, hogy milyen vallási vagy etnikai kisebbséghez is tartoznak, egységesen,

csak és kizárólag török származásúaknak ismerte el. Ennek a folyamatnak egyenes

következménye lett a kulturális homogenizáció, illetve egy felsőbb kultúra kialakulása a

meglévő társadalmi különbségek ellenére, rovására.29

A török társadalomban ezzel nem az

iszlám vallás, hanem a török nemzethez való tartozás vált a fő összetartó kapoccsá. Ennek

az új nemzetállami felfogásnak az lett a következménye, hogy a kisebbségek kollektív

jogait nem ismerték el, magát azt a tényt is megkérdőjelezték, hogy vannak kisebbségek

Törökországban. Úgy gondolták, hogy ezzel Törökország létét kérdőjelezték volna meg.30

Az ankarai kormány nemzetközi helyzete igen kedvezőtlen volt, mivel az antant

hatalmak birtokolták az ország stratégiailag fontos pontjait. Nem mellesleg 1919 májusától

megindult a görög támadás. Ebben a szituációban kezdődtek meg a közeledési kísérletek

Törökország és a Szovjet-Oroszország között. A szovjet kormány népszerűségnek örvendet

Ankarában, miután nyilvánosságra hozta és semmissé nyilvánította a törökökre sérelmes

cári szerződéseket. A görög támadás híre a végsőkig elkeserítette a török közvéleményt, és

még jobban felszította az ellenállás tüzét. Kemál nem leszerelni, elfojtani akarta ezt a

mozgalmat – mint isztambuli megbízói tervezték –, hanem az élére állni, megszervezni és

győzelemre vezetni. Kemál Anatóliába utazott és utána hamarosan érkezet Rauf és a két

hadtestparancsnok, Ali Fuad és Refet is. 1919. Június 21-én körtáviratot intéztek Anatólia

valamennyi polgári és katonai hatóságához és nemzeti szervezetéhez:


1914-1939, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988, 151. o.

28 Uo., 152. o.

29 Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, Lövér Print Kft., Sopron, 2009, 44. o.

30 Bosznay Csaba: EU bővítési feltételek és kisebbségvédelem: gondolatok Törökország nem muszlim

kisebbségeiről., In: Kisebbség-kutatás: Szemle a hazai és külföldi irodalomból, Lucidius Kiadó, Budapest,

2007, 364. o.

15

,,Az ország integritása és a nemzet függetlensége veszélyben van. A központi

kormány a fővárosban idegen ellenőrzés alatt áll, és nem képes eleget tenni

kötelességeinek. A nemzet függetlenségét csak a saját akarata és elhatározása képes

megvédeni. Létre kell hozni egy minden idegen befolyástól és ellenőrzéstől szabad nemzeti

bizottmányt, amelynek feladata, hogy megítélje a nemzet helyzetét, és hangot adjon

jogainak és kívánságainak. Ezért elhatároztuk, hogy sürgősen üljön össze egy nemzeti

kongresszus Sivasban, Anatólia legbiztonságosabb helyén. Minden tartományi körzetből

azonnal induljon útnak 3-3 megbízott, aki a nemzet bizalmát bírja.”31

A sivasi kongresszus 1919. szeptember 4. és 11. között zajlott, és formálisan is

egyesítette az addig létrejött jogvédelmi bizottságokat (lényegében helyi ellenállási

szervezetek) egy közös "parancsnokság", az Anatólia és Rumélia Jogvédelmi Bizottság

(Anadolu ve Rumeli Müdafaa-ı Hukuk Cemiyeti) alatt, melynek elnöke természetesen

Atatürk lett. A kongresszus az egész országra kiterjeszti az erzurumi nagygyűlés

határozatait és kemény kritikákat fogalmaz meg a nagyvezérrel és az oszmán vezetéssel

szemben, de még többé-kevésbé kompromisszumra hajló hangot üt meg a szultánnal, aki

már egyre jobban tartott a nacionalisták lázadásától.32

Kemál táviratozott a szultánhoz és a kormány tagjaihoz, közölte velük a

határozatokat és követelte a kormány lemondását. Miután a kormány nem engedett, Kemál

minden kapcsolatot megszakított Isztambullal. A kormánynak rá kellett jönnie, hogy

minden befolyása megszűnt Anatóliára nézve. A posta és a távíróközpontok nem

továbbították a szultán rendeleteit, Isztambul meghátrált az Anatóliai mozgalom előtt.

1919. október 2-án Damat Ferit lemondott, és az új nagyvezér, Ali Riza pasa hajlandónak

mutatkozott teljesíteni Kemálék legfontosabb követeléseit. Elismerte a nemzeti

szervezeteket, elfogadta a sivasi határozatokat, és kiírta a nemzetgyűlési választásokat.

Természetesen Kemál hívei nagy többséget szereztek a választásokon. Őt magát Erzurum

városának képviselőjévé választották. Ankarában gyűltek össze a nacionalista képviselők,

hogy a Nagy Nemzetgyűlés megnyitása előtt átbeszéljék a tennivalókat. Ekkor még nem

alkottak egységes pártot. A legkülönbözőbb helyi érdekeket, társadalmi osztályokat és

rétegeket képviselték. A társadalmi és politikai átalakulás nagy kérdéseiben a legtöbben

konzervatív beállítottságúak voltak. A Nemzetgyűlés 1920. január 20-án nyílt meg



32 A. Baran Dural: His Story: Mustafa Kemal and Turkish Revolution, Bloomington, Indiana, 2007, 51. o.

16

Isztambulban. Nagy többséggel elfogadták a Nemzeti Paktumot, amelyet a sivasi és

erzurumi határozatok alapján fogalmaztak meg. A folyamatban lévő béketárgyalásokkal

kapcsolatban leszögezték azokat az alapelveket, amelyek az állam függetlenségét és a

török nemzet jövőjét biztosíthatják. A területi kérdéseket népszavazás útján lehet rendezni

valamint meghatározták, hogy Törökországnak teljesen szabadnak és függetlennek kell

lennie, hogy biztosítani tudja az állam gazdasági, valamint társadalmi fejlődését. Ezért

visszautasítottak mindenféle korlátozást, amely gátolhatja a török nép fejlődését.33

A brit beavatkozástól a sévres-i szerződésig

A törökországi fejleményeket a győztes hatalmak nem nézték jó szemmel, ezért

elhatározták Isztambul teljes katonai megszállását. 1920. március 16-án brit csapatok

szálltak partra Isztambulban és elfoglalták a város legfontosabb csomópontjait. Több

képviselőt letartóztattak és deportáltak, valamint bevezették a cenzúrát. A nemzeti

mozgalom vezetői közül Ziya Gökalpot, Fethit és Raufot Málta szigetére vitték. A

kormány lemondott, és ismét Damat Ferit került hatalomra, aki feloszlatta a

Nemzetgyűlést, és harcot indított a nemzeti mozgalom ellen. Kemált és vezéreit a hit és a

dinasztia ellenségének nyilvánították és halálra ítélték. Minden igaz hívőnek kötelessége

volt őket megölni, ha csak meglátták valahol. A kormány megszervezte a „Kalifa

hadseregét” és országszerte ellenforradalomra készült.34

Amikor a nemzeti ellenállás már

számottevő sikereket ért el, kivonták a brit csapatok egy részét Anatóliából és a franciákat

a kilikiai tartományból fokozatosan kiszorították, akkor kitört a polgárháború. Az

erőszakos angol beavatkozás persze általános felháborodást szított népi körökben, és ezt

Kemál megfelelően ki is használta. Táviratokat küldött szerte az országba: kijelentette,

hogy az újabb fejleményeknek köszönhetően végleg megsemmisült az Oszmán Birodalom

léte és szuverenitása, és szent háborút hirdetett a török haza szabadságáért.35

Anatólia

minden kapcsolatot megszakított a fővárossal. A Nemzetgyűlés tagjait arra ösztönözte,

hogy Ankarában folytassák a szervezkedést. A Nemzetgyűlés tagjai és más hazafiak

tömegesen indultak Ankarába a török nemzeti újjászületés megvalósításának érdekében.


társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 22-24. o.

34 Flesch István: Atatürk és kora., Corvina Kiadó, Budapest, 2004, 178-179. o.



17

1923. április 23-án megnyílt Ankarában a Nagy Nemzetgyűlés. Kemál az események

felvázolása után közölte, hogy minden legitim hatalom a nép kezében van és a Nagy

Nemzetgyűlés gyakorolja a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. Kemál célja egy

demokratikus új török állam kiépítése volt. Kemált megválasztották mind a Nagy

Nemzetgyűlés, mind a héttagú végrehajtó bizottmány elnökévé. A kormány elnökségét

azonban később átadta Fevzi pasának, aki hadügyminiszter is volt. Kemál főhadiszállását

az Ankarától kapott villában ütötte fel, Çankayába. 1920 nyarán Kemál ügyes taktikai

húzásokkal sorra felszámolta a kisebb ellenforradalmi csoportokat. Közben 1920.

augusztus 10-én a szultáni kormány Sèvres-ben aláírta a győztesek által kidolgozott

békediktátumot. A szerződés értelmében egész Trákiát, az Égei-tenger szigeteit és Izmir

környékét a görögök kapták meg. Anatólia déli és délnyugati részén széles francia és olasz

befolyási zóna létesült. A tengerszorosok és Isztambul nemzetközi ellenőrzés alatt

maradtak.36

A kedvezőtlen béke hírére a nemzeti kormányhoz egyre nagyobb tömegek

csatlakoztak, és Kemál csapatai már a fővárosra is kezdtek veszélyt jelenteni. A megszálló

csapatok már nem tudták megvédeni Isztambult és a tengerszorosokat. Ekkor Elefhériosz

Venizelosz37

felajánlotta, hogy a görög csapatokat Kemál serege ellen küldi. Az angol

kormány örömmel fogadta a segítséget.

Harc a görögökkel : a görög-török háború

A Legfelső Tanács engedélyt adott a görög csapatok Anatóliába való bevonulására.

Tehát a hivatalos békeidőszakban kitört egy olyan konfliktus, amely már egy valódi háború

jegyeit hordozta magában, a görög-török háborút. Ezt a háborút a törököknek nem csupán

a görögök ellen kellett vívniuk, hanem a Sévres-i békeszerződés valamennyi szövetséges

aláírója ellen is.38

A görög csapatok 1920. június 22-én megkezdték az előrenyomulást az

izmiri hídfőtől a belső anatóliai területek felé. A török nemzeti erők túlnyomórészt

irreguláris jellegűek, főképp partizán hadviselésre voltak alkalmasak. Ezzel szemben a

görög hadosztályok erős számbeli és technikai fölényben voltak. Kemál kénytelen volt

visszavonni csapatait, a görögök elfoglalták Brusat városát és Edirnét. Brusat városa volt a

36 Uo., 25. o.

37 1910-1933 között többször is Görögország miniszterelnöke volt, a modern Görögország megteremtőjeként

tartják számon és a 20. század legnagyobb görög politikusa, ill. államférfija.

38 Ormos Mária, Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás(1814-1945),

Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 279. o.

18

„szent város” és az elvesztése vallásos körökben nagy elkeseredést váltott ki, de Kemál

puszta presztízs okok miatt nem volt hajlandó kilátástalan helyzetbe küldeni csapatait.

Azzal, hogy visszavonult, a görögök frontja kiszélesedett és utánpótlásvonalaik

megnyúltak. A nemzeti erők számára az anatóliai fennsík fontosabb stratégiai pont volt,

mint Brusat városa. Ezért a fennsík nyugati szélére állította fel Kemál a csapatait, az

Eskysehir-Afyon vasútvonal mentén. A franciák és olaszok tiltakoztak a görög

előrenyomulás ellen. A szövetségesek közti belső ellentétek csak a nemzeti csapatoknak

kedveztek, mivel a Legfelső Tanács megállította a görögök előrenyomulását és így kis időt

nyerhettek. Ez alatt Kemál újraszervezte a csapatait és külső szövetségesek után nézett.39

A szovjet szövetség

1920 márciusában Kemál Lenintől kért segítséget. Lenin válaszjegyzéke „a török

nép hősies harcáról” szólt, és anyagi, valamint erkölcsi segítséget ajánlott fel. 1921.

március 16.-án megkötötték a szovjet-török „barátsági és testvériségi szerződést”.40

Ez volt

az első diplomáciai okmány, amely meghatározta egy szocialista állam és a nemzeti

felszabadító mozgalom közötti együttműködést. A szerződést rendezte a vitás

határkérdéseket és egyenjogúságon alapuló további együttműködést írt elő. A jó szovjet-

török kapcsolatok hozzájárultak a szovjethatalom konszolidációjához a Fekete-tenger

mentén és a Kaukázusban. Nem mellékes, hogy ez a „szövetség” jelentette az egyetlen

nemzetközi támaszt az ankarai kormány számára.41

Már az év első felében kisebb

fegyverszállítmányokat kaptak a Fekete-tengeren keresztül. 1920 nyarán a török

Nemzetgyűlés küldöttsége, Bekir Sami külügyminiszter vezetésével Moszkvába érkezett.

Útjuk hosszú és kalandos volt, mivel a Kaukázus vidéke a mensevikek és az örmény

dasnakok ellenőrzése alatt állott, és innen indult ki Wrangel ellenforradalmi támadása a

szovjethatalom ellen. Épp emiatt egyelőre a tárgyalások nem jártak sikerrel.42

Amikor a

39 Pergel Antal: A török függetlenségi háború, In: Rubicon, 2010/09, 60-61.o.



41 Flesch István: A Török Köztársaság Története, Corvina Kiadó, Budapest, 2007, 32. o.

42 Az erzurumi török hadtest – amelyet az angolok sürgetése ellenére sem fegyvereztek le – már 1920 nyarán

készen állt a támadásra a dasnak Örményország ellen, hogy visszaszerezze az 1918-as fegyverszünetben

elvesztet északkeleti területeket. Kemál egyelőre leállí tota a támadást, de végül is 1920 őszén Kiazim

Karabekir csapatai benyomultak Örményországba, s elfoglalták Ardahan és Kars körzetét. Ugyanakkor 1920

novemberében az örmény munkások felkeltek, s szovjet segítséggel elűzték az ellenforradalmár dasnakokat

és a mensevikeket. Örményországban és a Kaukázus többi országaiban megszilárdult a szovjethatalom.

19

szovjethatalom megszilárdult a Kaukázus államaiban, eltűnt minden akadály a két eltérő

jellegű, de közös ellenség ellen harcoló és egymásra utalt forradalmi mozgalom szoros

útjából. Kemál és Lenin is az együttműködésre törekedett. 1921 tavaszán újabb török

delegáció ment Moszkvába, amelynek eredménye, ahogyan már említettem, a szovjet-

török barátsági szerződés lett. Később Törökország hasonló szerződést kötött a

Kaukázuson túli szovjetköztársaságokkal és az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársasággal

is. Szovjet-Oroszország ezekben az években támogatta a török nemzeti küzdelmet: 10

millió aranyrubelt és nagy mennyiségű fegyvert, illetve lőszert bocsátott Kemálék

rendelkezésére.43

A hadsereg és a Nemzetgyűlés szervezése

A következő és egyik legfontosabb lépés a hadsereg átszervezése volt. A partizán

hadviselés és az irreguláris csapatok igen jelentős sikereket értek el a szabadságharc első

szakaszában, de Kemál rájött, hogy a görög, technikailag fejlettebb és létszámfölényben

lévő hadsereg ellen a „gerilla hadviseléssel” nem tud eredményesen föllépni. A görögöket

csak egy jól szervezett és korszerűen felszerelt reguláris hadsereggel verheti vissza. Kemál

az átszervezés miatt még a legközelebbi barátaival, tábornokaival is összetűzésbe

keveredett. Az átszervezés nem ment könnyen, de ügyes taktikával, és ha kellett erőszakkal

végül elérte a célját. Aki ellenezte a tervét, hogy reguláris hadsereget szervezzen, azokat

félre állította az útból. A partizán harcmodorhoz ragaszkodó Ali Fraudot elküldte

Moszkvába követnek. Ethem volt az egyik legnagyobb gerilla vezér, Dél-nyugat-

Anatóliában csaknem feudális fejedelemként uralkodott. Amikor szembefordult az ankarai

kormánnyal, Kemál fegyveres akciókkal törte meg.

A heterogenitása miatt nehezen kezelhető Nemzetgyűlésben erősödni kezdett

Kemál ellenzéke. Amikor sor került az alkotmány kidolgozására egyre többen másképp

látták a helyzetet és felszólaltak Kemál ellen. A Nagy Nemzetgyűlést egy új államhatalom

kiindulópontjának tekintette, amely majd felváltja a régi kormányformát, viszont a

képviselők jelentős része ragaszkodott a régi szultáni hivatalhoz és a kalifátus

43Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar Történelmi

társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 26. o..

20

intézményéhez. Ezek a képviselők a Nagy Nemzetgyűlést és kormányát ideiglenes hatalmi

szervnek tekintették, amelynek csak addig van létjogosultsága, amíg az ellenség

fogságában levő szultán akadályozva van a kormányzásban. Éppen ennek okán Kemál a

szultánság kérdését függőben hagyta, ideiglenesen elkerülve a belső vitákat. Megértette,

hogy csak lassú lépésekben lehet haladni a politikai átalakulás útján, amikor a népet ilyen

mély, vallásos, érzelmi kötődés befolyásolja a régi rendszerhez való viszonyában. A Nagy

Nemzetgyűlés hatáskörének a megállapítása volt egyelőre a legfontosabb. Ez tűnik ki az

1921. január. 20-án elfogadott alkotmánytörvényből, amelyben nem volt pontosan

meghatározva az államforma, nem is beszélt az államforma kérdéséről. Leszögezte viszont,

hogy a szuverenitás minden feltétel és megszorítás nélkül a népet illeti meg. „A végrehajtó

- és a törvényhozó hatalom a Nagy Nemzetgyűlés kezében összpontosul, amely a nemzet

egyetlen és igazi képviselője. A török államot a Nagy Nemzetgyűlés kormánya igazgatja,

amelynek minden tagját és elnökét a gyűlés választja.”44

Az 1920-as év tehát főként a szervezkedés és problémakezelés éve volt. Kemál

céltudatos határozottsággal és ügyes taktikázással meg tudta oldani a nehézségeket. A

nemzeti mozgalom megerősödve lépett át az 1921-es évbe.

Az új görög király régi politikája

Az 1920-as görög választásokon megbukott Elefhériosz Venizelosz és az előzőleg

száműzött Konstantin király került hatalomra, aki szimpatizált a németekkel. Konstantin

király politikája nagyban hasonlított Venizelosz hódító politikájához, még ha ezt a

Legfelső Tanács ellenezte is. 1921 januárjában támadást indított az anatóliai vasútvonal két

fontos csomópontja, Eskişehir és Afyon Karahisar ellen. Kemál csapatai Ismet vezetésével

megállították a háromszoros túlerőben lévő görög csapatokat még mielőtt elérték volna az

Eskişehiri csomópontot. A görögöknek vissza kellett vonulniuk a Bursa–Uşak vonalra.

1921 tavaszán újabb támadások kezdődtek. Délen elfoglalták Afyon Karahisart. Újabb

nagy összecsapásra készültek Eskişehir előtt, Inönünél. Áttörték a török védelmi vonalat,

viszont Ismet török ellentámadása visszavonulásra és Afyon kiürítésére kényszerítette őket.


társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 29. o..

21

Ernest Hemmingway amerikai író ekkor haditudósítóként jelen volt az inönüi csatában és a

következőképpen írta le a látottakat:

„… aztán odaértek, ahol a támadás megindult, az újonnan érkezett Konstantin-

tisztekkel, akik frászt se tudtak, a tüzérség belelőtt a csapatokba, s az angol megfigyelő úgy

sírt, mint egy gyerek.”45

Az új görög király, Konstantin július 10-én offenzívát indított 11 hadosztállyal és

egyetlen céljuk a nemzeti kormány teljes megsemmisítése volt. Afyon Karahisar és

Kütahya irányában támadott, és bekerítéssel akarta elfoglalni Eskişehirt. A nép követelte

Eskişehir védelmét, de Kemál a helyszínre érkezve elrendelte az általános visszavonulást.

Visszavonultak a Sakarya-folyó keleti partjára. Itt jóval kedvezőbb feltételek között

vehették fel a harcot, így nyerhettek néhány hetet a védelem megszervezésére. A görögök

már Anatólia szívében voltak és ez nagy felháborodást váltott ki mind a nemzetközi

közvéleményben, mind pedig a Nemzetgyűlésben. A Nemzetgyűlés követelte Kemáltól,

hogy álljon a hadsereg élére és vállalja a felelősséget tetteiért. Kemál válaszul kérte, hogy a

Nemzetgyűlés ruházza fel minden hatalmával, hogy hatékonyan és gyorsan

intézkedhessen. Augusztus 5-én megkapta a diktátori tejhatalmat, ami azt jelentette, hogy

minden utasítása, rendelete törvényerővel bírt.46

Teljes mozgósításba kezdett, drasztikus módszerekkel új hadosztályokat állított elő

és felfegyverezte őket. Az ország területén fellelhető mindenféle anyagi készlet –

élelmiszer, ruházat, üzemanyag – 40 százalékát lefoglalta a hadsereg számára, az állatok

20 százalékát, a fogatok 10 százalékát. A kézműves műhelyek kizárólag a hadsereg

számára kellett előállítsák termékeiket. Kötelező volt minden háztartásnak egy készlet

fehérneműt, harisnyát és cipőt előállítani. Akik nem voltak besorozva, főként az

asszonyok, a hátukon vagy szekéren szállították a fegyvereket a fekete-tengeri kikötőkből a

hadsereg számára. Kemál augusztus 12-én Polatliban elkészítette a csapatok felállásának

tervét. Terepszemlén leesett a lóról és bordatörést szenvedett, miután részesítették

elsősegélyben, betegen tért vissza a seregéhez. Az elkövetkező 22 napos csatát bekötözve,

egy vasúti kocsiból kiemelt ülésről irányította.47

45 Flesch, István: Atatürk és kora., Corvina Kiadó, Budapest, 2004, 229. o.

46 Flesch István: A Török Köztársaság Története., Corvina Kiadó, Budapest, 2007, 42-43. o.



22

A Sévres-i békeszerződés módosítási kísérlete

A szövetségesek rájöttek, hogy a Sévres-i béke követelményeinek a

megvalósítására már nem sok esély maradt. Az érdekelt országok képviselőit 1921

februárjában békeszerződés módosításra hívták össze Londonba. Kérték, hogy a török

delegációban képviseltesse magát az ankarai kormány is. Ez jelentette az ankarai kormány

első nemzetközi elismerését a nyugati hatalmak részéről. Az ankarai Nagy Nemzetgyűlés

kijelentette, hogy az isztambuli kormányt nem ismeri el, tehát külön delegációt küldd az

ankarai kormány részéről Bakir Semi külügyminiszter vezetésével. Az isztanbuli kormány

delegáltja Tevfik pasa volt, viszont a tárgyaláson háttérbe vonult és átengedte az ankarai

delegációnak Törökország képviseletét. Izmir kiürítése mellett a törökök követelték a

nyugati hatalmak csapatainak a teljes kivonását az ország területéről. Ezt támogatta a

francia és az olasz delegáció is. A görög és az angol delegáció lényeges változást nem volt

hajlandó elfogadni, ezért a konferencia eredménytelenül ért véget. Az ankarai kormány

külügyminisztere megállapodásokat próbált kötni a törökországi gazdasági

érdekszférákról, de ezt már a Nagy Nemzetgyűlés utasította el.48

A döntő összecsapás a Sakarya-folyó mellet : „a Gázi győző”

A görög csapatok augusztus 13-án megindultak Ankara irányába Anastasios

Papoulas tábornok vezetésével. Egy tíznapos menetelés következett a török csapatok által

teljesen megtisztított anatóliai pusztában. Az éhség és szomjúság mellett a görög sereget

malária járvány tizedelte. Az egyre gyengülő görög csapatokat a Sakarya keleti partján, jól

kiépített állásokban várták a török nemzeti csapatok. Az utánpótlásra vasúti összeköttetést

építettek ki Ankarával.

Tíz napos menetelés után a kimerült görögök augusztus 23-án érték el Sakarza

folyót. Mintegy 100 kilométeres fronton bontakozott ki a csata és 22 napig tartott. A

törökök nem védelmi vonalat alakítottak ki, hanem egy széles védelmi sávot védtek. A

görögök többször áttörtek a front különböző pontjain, de a mélyen benyúló védelmi sávban

48 Oya B. Köymen: Anglo-Turkish Relations 1919-1922,.

http://www.politics.ankara.edu.tr/dergi/tybook/8/Oya_B_Koymen.pdf(2013-06-19).

http://www.politics.ankara.edu.tr/dergi/tybook/8/Oya_B_Koymen.pdf

23

mindig elakadtak. Északon és középen a törökök tudták tartani állásaikat, de a front déli

részén a görögöknek sikerült előrenyomulniuk, így az észak-dél irányú frontvonal lassan

kezdett elfordulni kelet-nyugati irányba. A görögöknek négy nap alatt sikerült áttörniük

Haymana városa felé, és 50 kilométerre közelítették meg Ankarát, de kimerültségük miatt

nem voltak képesek tovább folytatni az offenzívát. Így a görögöket sikerült megállítani a

balszárnyon. Ezt követően Kemál összpontosította erőit középen és az északi szárnyon, és

heves ellentámadást indított. A görögök lassan visszaszorultak, és szeptember 12-én

feladták a Sakarya keleti partját. Papoulas elrendelte az általános visszavonulást. A

visszavonulás véget vetett minden görög reménykedésnek, a görögök többé nem

gondolhattak újabb támadásra, Anatólia meghódítására. A görög hadsereg vezérkara

lemondott, új tábornokot neveztek ki Georgios Hatzianestis személyében.49

A harcokban

3700 török és 4000 görög katona esett el, 15 ezer görög katona eltűnt vagy fogságba esett.

A győzelem megszilárdította a nemzeti kormány belső- és nemzetközi helyzetét is. Kemál

visszatért Ankarába, ahol a nép diadalmasan fogadta. 1921. szeptember 19-én a Nagy

Nemzetgyűlés kinevezte a hadsereg tábornagyává (marsall)50

és megkapta a „Gázi Győző”

kitüntetést. A török nemzet megmentőjének tartották.51

Közben Anatólia többi része is

felszabadult a szövetséges megszállás alól. Októberben egyezményt írtak alá a franciákkal,

akik kivonultak Kilikiából. A franciák elsősorban azért igyekeztek megegyezni a

törökökkel, mert a sakaryai csata meggyőzte őket arról, hogy a Sèvres-i

békeszerződést már nem lehet rákényszeríteni az országra. Fogolycsere egyezményt írtak

alá az angolokkal, amely révén a korábban deportált török hazafiak visszatérhettek Málta

szigetéről. A sakaryai csata nyomán az ankarai vezetés több oldalról is támogatást kapott,

anélkül, hogy kérte volna. A legnagyobb anyagi segítség India muszlimjaitól érkezett, a

125 ezer dollárnyi adományból a hadsereget támogatták. A kemalisták ügye több keleti

országban is lángra lobbantotta a nemzeti érzelmeket. A szovjetek is üdvözölték a

kemalista győzelmet, és 1 millió aranyrubel értékben anyagi támogatást is kaptak tőlük, ám

Kemál sokkal inkább kereste a nyugati hatalmak, például Olaszország segítségét, amelyet

egy, a franciákéhoz hasonló szerződés aláírásával meg is kapott.52

Az angolok hatalmak

hajlandóak voltak új kompromisszumokat kötni, de Kemál a nemzetek önrendelkezési

jogára hivatkozva addig nem volt hajlandó tárgyalni, amíg az utolsó görög katona is el nem

49 Christopher Chant: "Warfare of the 20th. Century – Armed Conflicts Outside the Two World Wars",

Chartwell Books Inc., New Jersey 1988, 23. o.

50 Field Marshall, törökül Maresal, a legnagyobb rang a török hadseregben.

51 Shaw, Stanford Jay: "History of the Ottoman Empire and Modern Turkey", Cambridge University Press,

1976, 357. o.

52 Flesch, István: Atatürk és kora. Budapest, 2004, 231. o.

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A8vres-i_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A8vres-i_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s

http://hu.wikipedia.org/wiki/India

http://hu.wikipedia.org/wiki/Muszlim

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjetuni%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszorsz%C3%A1g

24

hagyja Törökország területét. A görögök viszont még Nyugat-Anatóliában voltak, ezért a

nemzeti erők készültek a végső összecsapásra. Közben Kemál tejhatalmát még

meghosszabbították újabb 3-3 hónappal, de mivel ezt sokan nem nézték jó szemmel a

Nemzetgyűlésben, Kemál 1922 júliusában lemondott a tejhatalomról. A Nagy

Nemzetgyűlés reakciója az volt, hogy rendkívüli hatalmat szavaztak meg időkorlátozás

nélkül. Elkerülendő a vitákat, Kemál a Máltáról visszatért Raufot javasolta a kormány

elnökévé és minden erejét a döntő hadműveletbe összpontosította.53

A szabadságharc végső győzelme

Kemál új haditervet készített miszerint a front egy bizonyos pontján

összpontosítja erőit, és a döntő túlerővel meglepetésszerűen lerohanja a görögöket. A

görögök főerői északon Eskişehir körül, délen pedig Afyon–Karahisar és Dumlupinar

térségében helyezkedtek el. Kemál északra vonta össze csapatait a megtévesztés végett,

majd éjszaka titokban átcsoportosította őket a déli frontra. Az ellenség megtévesztése

sikerült, titokban elhagyta Ankarát és az első vonalba tette át főhadiszállását. Augusztus

26-án kiadta a parancsot a támadásra: „Katonák! A cél a Földközi-tenger „54

. Négy nap

alatt a görög hadsereg felét megsemmisítették, még a hadseregparancsnok, Trikupisz

tábornok is fogságba esett. A maradék görög csapatok a tengerpartra menekültek mindent

hátrahagyva. A flotta innen egy részüket hazaszállította. A görög csapatok szeptember 9-én

elérték Szmirna városát, de szeptember 10-én Kemál is bevonult a hadseregével. A

görögök szeptember első napjaiban erősítést küldtek Szmirnába, viszont a katonák lázadni

kezdtek, nem akarták folytatni az értelmetlen háborút, és amire Kemál bevonult a városba,

átadták a várost a törököknek. A görögök átadták fegyvereiket a török katonáknak, viszont

az örmény kisebbség erre nem volt hajlandó. Az ellenkező örmény lakosság ellen

fegyverrel léptek fel, vagy a tengerbe kergették őket. Szeptember 13-án Szmirnában

hatalmas tűz ütött ki, Kemál szerint az örmények gyújtották fel szándékosan. Más források

szerint a török katonák ki akarták füstölni a lázadókat otthonaikból, mire válaszul az

örmények, a katonák figyelmének elterelése érdekében, tüzeket gyújtottak és a szélnek

53Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar Történelmi


54 Uo. 31.o.

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C4%B0zmir

25

köszönhetően felgyúlt az egész város és porig égett.55

Egy amerikai megfigyelő szerint

viszont a török katonák szándékosan és előre eltervezetten, szervezetten gyújtották fel a

várost. A győzelem már majdnem teljes volt. Az ellenséges katonákat kiűzték egész

Anatóliából. A Nemzeti Paktumban megállapított határok közül most már csak Isztambul

kör nyéke és Kelet-Trákia hiányzott. Kemál Kelet-Trákia felé vette az irányt, hogy kiűzze

onnan a görög csapatokat. Ehhez azonban keresztül kellet vonulni a Boszporuszt körülvevő

zónán, amely meg volt szállva az angol csapatok által. Lloyd George elfogadhatatlannak

tartotta, hogy a törökök átkeljenek a semleges zónává nyilvánított szorosokon, miközben

Kemal katonái rendületlenül meneteltek felfelé a Dardanellák ázsiai oldalán. A brit

főmegbízott arra figyelmeztette Kemált, hogy az angolok nem fognak visszavonulni,

készek szembeszállni a szoros védelme érdekében. A franciák és olaszok azonban

visszavonták csapataikat. Az angol és török csapatok hetekig néztek egymással

farkasszemet a zónahatáron. Fennállt a veszélye egy háború kirobbanásának Anglia és

Törökország között. Winston Churchill kijelentette, hogy a török nemzeti sereg nem

szállhat partra európai földön, meg kell őket állítani. A török vezérkar sürgette az

előrenyomulást a korábbi győzelmeken fellelkesedve. Azt kívánták, hogy ne csak Kelet-

Trákiát, hanem egész Macedóniát és az egykori Rumili nagy részét foglalják vissza. Kemál

azonban ezt ellenezte, csak a Nemzeti Paktumban megjelölt török lakta területeket akarta

visszafoglalni. Úgy gondolta, hogy harc nélkül is elérheti már a célját, és felvonultatta

hadseregét az angolok elrémisztésében reménykedve. Mintegy negyvenezer katonája

tartott Çanakkale felé, ötvenezer vonult İzmit irányába, negyvenezer

állomásozott Konstantinápoly közelében, újabb húszezer Trákiában. A kölcsönös

erődemonstráció után, 1922. október 11-én elismerték a teljes török győzelmet és a

görögök lerakták a fegyvert Mudánya mellett.56

A három napig tartó tárgyalásokat a török

oldalról İsmet, a szövetséges oldalról Harington vezette. Ismet tábornok megkötötte a

fegyverszünetet a szövetségesek megbízottaival, amelynek értelmében a görögök

kiürítették Kelet-Trákiát és a tengerszorosok körül semleges zónát jelöltek ki. Az angolok

a rend fenntartása érdekében még egy hónapot maradhattak a szerződés szerint. A

tárgyalások végeztével a törökök megkapták, amit akartak: Kelet-Trákiát. 1922. november

25-én a török csapatok bevonultak Edirnébe, Kelet-Trákia legfontosabb városába. A

55 Kinross Patrick: Atatürk: The Rebirth of a Nation, Phoenix, London, 2001, 320. o.



http://hu.wikipedia.org/wiki/Lloyd_George

http://hu.wikipedia.org/wiki/Dardanell%C3%A1k

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C4%B0zmit

http://hu.wikipedia.org/wiki/Konstantin%C3%A1poly

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C4%B0smet_%C4%B0n%C3%B6n%C3%BC

26

Nemzeti Paktumban lefektetett nemzeti követelések és határok megvalósulni látszottak, a

nagyhatalmaknak is tudomásul kellett venniük ezt a tényt.57

Október 29-én kikiáltották a Török Köztársaságot, majd lemondatták IV. Mehmed

szultánt és kalifát. A köztársaság kiterjedt valamennyi nagyobb, török lakta területre

kivéve az alexandrettai szandzsákot. A kisázsiai partvidék görög lakosainak nagy része a

menekülő görög csapatokkal távozott. A török győzelmet a Lausenne-i Konferencia 1922.

november 20-án elismerte.58

A Lausanne-i békeszerződés

Főként a Törökországgal való békerendezés ügyében 1922. november 20-án ült

össze a Lausanne-i konferencia. Emellett tárgyaltak Boszporusz felügyeletéről, valamint a

nyugati hatalmaknak az oszmánok által biztosított kivételező gazdasági szerződések, az

úgynevezett kapitulációk helyzetéről. A török delegációt Kemál leghívebb munkatársa,

Ismet pasa vezette, akit most külügyminiszterré választottak. Anglia, Franciaország és

Olaszország rendezte meg a konferenciát és a meghívottak között szerepelt Törökország,

Görögország, Jugoszlávia, Románia és Japán. Továbbá jelen volt az Amerikai Egyesült

Államok, mint megfigyelő. A tengerjogokkal való kérdésekbe beavatták Ukrajnát, Grúziát

és Oroszországot, de ők már közös képviseletet küldtek Lausanneba. A konferencia 8

hónapig tartott, 1923. február 4-én félbeszakadt. Április 23-án folytatták a tárgyalásokat,

amelyek végül is eredményre vezettek. 1923. július 24-én aláírták a Lausanne-i

egyezményt, amely a központi hatalmak által kötött békék közül messze a legkedvezőbb

feltételeket szabta meg. 59

Az egyezmény eltörölte az 1920-as Sévres-i szerződésben előírt kapitulációkat,

amelyek a nyugati hatalmak számára gazdasági előjogokat biztosítottak, és megállapította

az új határvonalakat az erőviszonyoknak megfelelően. A béke nagyrészt Törökország mai

57 Kinross Patrick: Atatürk: The Rebirth of a Nation, Phoenix, London, 2001, 329-331. o.



59 Magyar Távirati Iroda: „Béke szárazon - vízen”, http://www.mult-kor.hu/20021120_beke_szarazonvizen

és Tarján M. Tamás: Az I. világháború utolsó békeszerződése, in: Rubicon,

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1923_julius_24_az_i_vilaghaboru_utolso_bekeszerzodese/(2013-06-

21).

http://www.mult-kor.hu/20021120_beke_szarazonvizen

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1923_julius_24_az_i_vilaghaboru_utolso_bekeszerzodese/

27

határait rögzítette, megkapta Anatólia egészét, Isztambult és az egykori Rumélia területét,

egészen a Marica folyóig. A kurd és örmény kisebbségek lakta területeket is megkapta. A

kisebbségek kérdésében Lord Curzon azt javasolta, hogy Törökország lépjen be a

Népszövetségbe és a kisebbségi kérdéseket e szövetség előírásainak megfelelően kezelje.

A török delegált, Ismet elfogadta a javaslatot. A brit külügyminiszter emellett megjegyezte,

hogy „a Lausanne-i szerződés keresztbe-kasul rossz megoldás, amely miatt a világnak a

következő száz évben még súlyos jóvátételt kell fizetnie.”60

Moszul és Hatay61

kérdését

további tárgyalások elé utalták, mivel az Irakban és Szíriában mandátummal rendelkező

britek és franciák mindkét területet le akarták választani az új országról. A törökök azzal

érveltek, hogy határaik védelme szempontjából fontos kikötőállomásnak számít.

Törökország végleg lemondott az anyaországon kívüli területeiről, így Arábiáról,

Egyiptomról, Szudánról, Tripolitániáról, Mezopotámiáról, Szíriáról, Palesztináról. Ezen

országok között felosztották Törökország államadósságát a kapott területekért cserébe.62

Egyezményt írtak alá Görögországgal a lakosságcseréről, amelynek következtében pár

hónap alatt majdnem a teljes görög lakosság elhagyta Anatóliát. Törökország lemondott

Görögországgal szemben támasztott jóvátételi követeléseiről, azonban lényegében

megszabadult a nagyhatalmak gazdasági és pénzügyi ellenőrzése alól.63

A

tengerszorosokról új egyezmény jött létre, amely demilitarizált övezetet hozott létre a

szoros két partján és nemzetközi bizottság ellenőrzése alatt biztosította a szabad hajózást.64

A tengerszorosok jogi helyzetére vonatkozó egyezmény kimondta, hogy a

tengerszorosokon való átkelés és hajózás békében és háborúban is valamennyi

kereskedelmi és hadihajó részére szabad. Emellett elrendelte a Boszporusz és a

Dardanellák környékének teljes demilitarizálását, valamint egy nemzetközi-tengerszoros

bizottság felállítását Isztambulban. Viszont kikötötték, hogy békeidőben egy nem parti

államnak nem állomásozhat a Fekete-tengeren nagyobb hajóraja, mint a legerősebb parti

60 „Lausanne Treaty”, in: Time, Time Inc , 1924,

http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,718168-2,00.html(2013-06-21).

61 Moszul végül Irakhoz került, Hatay pedig független köztársaságként létezett 1939-ig, amikor egy

referendum révén csatlakozott Törökországhoz.

62 Tarján M. Tamás: Az I. világháború utolsó békeszerződése, in: Rubicon :

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1923_julius_24_az_i_vilaghaboru_utolso_bekeszerzodese/(2013-06-

21).





https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g

http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,718168-2,00.html


28

állam ott tartózkodó hadiflottája, illetve nem végezhetnek ott hadműveletet, csak az

átvonulás ideje alatt tartózkodhatnak ott.65

A szerződést Törökország mellett aláírta Anglia, Franciaország, Olaszország,

Görögország, Jugoszlávia, Románia és Japán 1923. július 24-én. A szovjetek augusztus 14-

én írták alá Rómában, de Moszkva később ezt nem ratifikálta. A szerződés aláírása után a

maradék szövetséges csapatok kivonultak Isztanbulból és az ország többi területéről is. A

függetlenségi háborúban elérték, majd végül a Lausanne-i szerződésben érvényesítették,

hogy a nyugati hatalmak komolyan vegyék a születő Török Köztársaságot, és az ország

elindulhasson a gazdasági fejlődés útján, felzárkózva a nyugati hatalmak mellé. A nemzeti

felszabadító háború győzelmesen befejeződött, de az igazi nemzeti és társadalmi

újjászületés azonban még hátra volt.66

65 A lausanne-i tengerjogi megállapodásokat részben módosította, részben továbbfejlesztette az 1936. július

20-i montreux-i egyezmény.

66 Ormos Mária, Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és Hanyatlás(1814-1945),


29

III.A kemalizmus reformjai

A Lausanne-i békeszerződést követő években Musztafa Kemál a Republikánus

Néppárt67

kikezdhetetlen vezetőjeként mélyreható reformokat hajtott végre, amelyek

szakítást jelentettek az iszlám egyetemességgel. A kemalizmus alapelveit az 1924

áprilisában jóváhagyott alkotmány rögzítette, és ezek napjainkig meghatározó keretet adtak

a török politikának: demokrácia, közelítés a néphez és állami irányítás, nacionalizmus, az

egyház és az állam szétválasztása, valamint a tudomány, a gazdaság és a technika

korszerűsítése. A reformok alapvető fordulatot, pozitív változást hoztak az ország életébe,

és ezért kezdeményezőjük megkapta az Atatürk (a törökök atyja) nevet.68

A legszembetűnőbb az a kísérlet volt, hogy Törökország szakítson a múlttal, váljon

szét a vallási és a politikai rend egysége. Kemál lépésről lépésre világiasította az államot,

hiszen az iszlám szellemiség amúgy is egyre kevésbé gyakorolt befolyást a társadalomra.

A kalifátust felszámolták, feloszlatták a vallási rendeket és kolostorokat. Eltörölték az

iszlám öltözködési szokásokat, a fez hordását és a nők arcának elfátyolozását. A svájci,

olasz és német jog mintájára új törvénykezést vezettek be, amely felváltotta az iszlám

jogot. 1926-ban meghonosították a nemzetközi időszámítást és a naptárat, és 1928-ban már

az iszlámot eltörölték, mint államvallást.

A próféta utóda, a kalifa az iszlám nemzetek fölötti hagyományát jelképezte, de ez

nem állt összhangban a kemáli nemzetfelfogással. Atatürk az etnikumra, a török nemzetre

helyezte a hangsúlyt. A kemalizmus mindenekelőtt arra törekedett, hogy felkeltse a

büszkeséget és az érdeklődést a törökökben saját népük és történelmük iránt. A

nacionalista irányzat következményeként a kurd felkeléseket kíméletlenül elfojtotta, és

felhasználta a gyenge ellenzékek teljes kiiktatására. 69

A művelődés mindinkább világi jelleget öltött. Létrehozták a fontos tanügyi

szerveket és a népoktatás intézményét. Az európai kultúra felé hajlásra utal az 1928-ban

bevezetett latin betűs írást, és betiltották az arab betűvel írt újságok megjelentetését. A

kemalista program egy másik fontos pontját képezte a nők társadalmi felszabadítása,

67 1946-ig ez volt az egyetlen párt.

68 Krónika Kézikönyv: Európa, München, 1998., ford. Papp Krisztina, Toronyi Attila, Tóth László,

Döbrente Katalin., Magyar Könyvklub, Budapest, 2001, 351. o.

69 Flesch, István: Atatürk és kora. Corvina Kiadó, Budapest, 2004, 238-239. o.

30

miszerint választójogot kaptak és munkát vállalhattak. Az átalakítási program alapelveit

Kemál a már említett hat pontban foglalt össze: nacionalizmus, republikanizmus,

popularizmus, laicizmus, etatizmus és reformizmus. Ezek a Republikánus Néppárt

programjába bele voltak foglalva, majd később az alkotmány szövegében is szerepeltek.

Gazdaságilag a fiatal köztársaság az iparosításra összpontosított, és a gazdaság

szerkezetének a kiépítésére törekedett. 1923. március 3-án gazdasági megállapodás jött

létre, amely meghatározta az iparosítási politika kiindulási pozícióját. Az 1929-es

gazdasági válság főként az ország agráriumát érintette. Kemál a válságból önellátási

irányvétellel próbált kilábalni. A Török Köztársaság tudatosan elzárkózott a Nyugat

közvetlen befolyásával szemben, és államkapitalista rendszert épített ki. 1934-ben az első

ötéves tervvel megkezdődött a tervgazdálkodás korszaka.70

.

Politikai Reformok

A szabadságharc végső győzelme után elérkezett a politikai forradalom ideje is.

Kemál politikai reformjainak célja egyértelműen a régi rendszer, a szultanátus teljes

eltörlésére irányultak, valamint egy demokratikus népképviselet megszavazására és egy

teljesen új, polgári és világi török nemzeti állam felépítésére. Mivel az eddigi reformok

csak az államélet legfelső köreit érintették, itt volt az ideje a középkori teoretikus

államrend alapjainak megváltoztatására. A leglényegesebb politikai reform a Török

Köztársaság kikiáltása volt. A szultán intézményének eltörlésével és a Lausanne-i

békeszerződés feltételeivel lehetővé vált, hogy a török nép a reprezentatív demokrácia

elvének megfelelően szavazással kormányt válasszon.

Külpolitikai téren a kemalizmusnak sikerült feledtetni a régi birodalom

összeomlását, és ez megszilárdította Törökországot, mint nemzetállam. Kezdetben szoros

együttműködés volt a Török Köztársaság és a Szovjetunió között, amikor azonban

Törökországot a Montreux-i tengerszorosokról szóló megállapodás feljogosította arra,

hogy katonailag megerősítse a Boszporuszt és a Dardanellákot, a nyugati hatalmak

politikai súlya megnőtt, főleg Nagy-Britanniáé. Atatürk célja végig a külpolitikai



http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia

31

függetlenség megőrzése volt.71

A két háború között fontos szerepet játszott Dél- kelet-

Európa és a Közel-Kelet békéjében. Külpolitikai tevékenységeit befolyásolták azon

alapelvei, melyek szerint lemondott Törökország mindenféle területi terjeszkedésről és

békés viszony kialakítását szorgalmazta valamennyi szomszédos országgal, valamint

együttműködést az utódállamokkal. Atatürk 1938‐ban bekövetkezett halála után barátja és

bajtársa, Iszmet Inönü72

lett a köztársasági elnök, aki folytatta a kemalista eszmék

terjesztését.73

A szultánság és a kalifátus eltörlése

A legmeghatározóbb okot, illetve lehetőséget a szultánság eltörlésére a

szövetségesek azon hibája szolgáltatta, hogy még a békekonferencia előtt külön meghívót

küldtek az ankarai kormánynak és külön meghívót a szultánnak. Ez lehetőséget adott

Kemálnak, hogy végleg megszabaduljon a szultántól. Az angorai kormány ekkor hevesen

tiltakozott az ellen, hogy két képviseletet küldjön Törökországba, arra hivatkozva, hogy ez

megosztaná az országot és megszegné a Mudrosz-i egyezményben előírtakat.74

1922.

november l-én határozati javaslatot terjesztett a Nemzetgyűlés elé a világi és a vallási

hatalom, a szultánság és a kalifátus szétválasztásáról és a szultánság eltörléséről. 75

Az

ellenzék meggyőzésére Kemal muszlim hodzsák, vallásjogi tudósok segítségét is igénybe

vette, kijelentve, hogy volt már példa az iszlám történelmében a szultanátus és a kalifátus

szétválasztására. Kemál legközelebbi munkatársai is óva intették az iszlám vallás és a

hierarchia elleni nyílt fellépéstől. De nem volt más választása, mivel mindennemű

ellenzéki tömörülés alapját a kiváltságos vallási rendek és intézmények adták. Két

rendeletet is megfogalmaztak, amelyből a legfontosabb kimondja, hogy a szultanátus

megszűnt már 1920. március 16-án, amikor az angol csapatok megszállták Isztambult. A

másik rendelet szerint a Nemzetgyűlés a későbbiekben a hithű muszlimok lelki vezetésére

alkalmas kalifát fog választani alkotmányos keretek között. Az isztambuli kormány

feloszlott, az utolsó szultán pedig november 17-én egy angol hadihajó fedélzetén elhagyta



72 Inönünél kétszer visszaverte a görög túlerőt, ezért kapta meg az Inönü nevet

73 Flesch, István: Atatürk és kora. Corvina Kiadó, Budapest, 2004, 239. o.

74 Kinross Patrick: Atatürk: The Rebirth of a Nation, London: Phoenix, 2001, 343. o.



http://hu.wikipedia.org/wiki/Iszl%C3%A1m

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalifa

32

az országot. A szultánt a hívei teljes titokban, a HMS Malayán menekítették ki az

országból Málta szigetére. A következő lépésben a Nemzetgyűlés megválasztotta a kalifát,

II. Abdul-Medzsidet76

, de többé már nem tartozott a jogkörébe a világi, politikai ügyekbe

való avatkozás. Beiktatása már nem arabul, hanem törökül történt. Az új kalifa nem kapott

szultáni címet és ezzel végleg eltörölték a szultanátust 1922. november 1-én.77

1924 márciusában Kemál törvényjavaslatot nyújtott be a kalifátus eltörlésének

kérdéséről. A Nagy Nemzetgyűlés heves vita után megszavazta a törvényjavaslatot. Az

előzőleg a Nemzetgyűlés által megszavazott kalifát száműzték az országból az Oszmán-

ház valamennyi tagjával együtt. Ezzel megszüntették a kalifa tisztét is, államosították az

egyházi alapítványokat és birtokokat. A bíráskodást és az iskolák vezetését kivették az

ulemák kezéből, a Korán-iskolákat bezárták, a család és az örökösödés ügyeiben addig

illetékes saría-bíróságokat megszüntették.78

Szekularizáció

Az új nacionalista irányzat megszüntette a szultánságot és a kalifátust, az iszlám

államok történetében ez volt az első példa arra, hogy a vallást szét tudták választani a

politikai kormányzástól. A szekularizáció volt Atatürk féle „hat nyílból” az egyik, és talán

a legfontosabb, amely megadta egy republikánus köztársaság létrejöttének az alapjait.

Nevezzük ezt kemalizmusnak, vagy atatürkizmusnak. Ahogyan az iszlám formálta az

Oszmán Birodalom identitását, kultúráját, úgy rombolta ezt le Kemál szekularizmusa és

hozott létre egy új nemzeti öntudattal rendelkező török társadalmat. Míg az Oszmán

Birodalom alatt az élet minden területét befolyásolta a vallás, és a vallási szervezetek nem

létezhettek anélkül, hogy szorosan össze ne lettek volna forrva az államirányítással, addig a

kemalizmus alatt ezt teljesen eltörölték. Megszüntették a vallási hierarchiát, teljesen

eltörölték a kolostorokat és vallási rendeket, de emellett törvényen kívülinek nyilvánították

ezeknek a rendeknek a vallási rituáléit. Találkozóik létrehozása csak kormányzati

felügyelet mellett volt lehetséges. Az iszlamista törvénykezést teljesen kicserélték európai

mintára. A szekularizációhoz tartozik még az iszlám kultúra egyes elemeinek eltörlése,

mint a ruházkodási szokások. A nacionalista rezsim kísérelte meg először, hogy az iszlám

76 A szultán rokona, az Oszmán-ház tagja




http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1lta

33

vallás egy modernebb, „nemzetiesebb” formáját gyakorlatba iktassa. Először vezették be,

hogy az arab helyett törökül imádkozzanak, és az Allah szó helyett a török Tanri szót

használják. De végül az imádság arab nyelven maradt, csupán két évig volt török nyelven

(1932,1934), köszönhetően az ellenzéknek.79

Jogi Reformok

Az ország jogrendje még az iszlám ősi vallási jogán, a Şeriat-on alapult, a bíráskodás és az

oktatás az ulemák kezében volt. A korábbi politikai reformoknak köszönhetően, főleg a

vallási intézmények eltörlésével megnyílt az út az iszlámhoz kapcsolódó régi jogrendszer

felszámolására. A muszlim bíróságokat bezárták, a saría jogot eltörölték. Az új török

alkotmány alapjául szolgát az 1924 áprilisában elfogadott nemzeti szuverenitás elve, ez az

új rendelet most már jogi keretet kapott. Az elfogadott alkotmány általános választójogot

biztosított minden 18 éven felüli férfinek. Az új polgári törvénykönyvet a svájci

törvénykönyv alapján hozták létre, ez adta a legális bázisát a házasságkötésnek,

családjogoknak és tulajdonjogoknak. A büntetőjogi törvénykönyvet az olasz büntetőjog

alapján készítették el 1926. március 1-én. Az 1930-as új önkormányzati adminisztráció

törvénye előírta a nők szavazati jogát a helyhatósági választásokon, valamint jelöltethették

magukat, mint helyhatósági képviselők. 1934-ben a nők megkapták az általános szavazati

jogot, és 1936-ban már 17 női képviselője volt a Nemzetgyűlésnek.80

Az európai polgári

jog és a kötelező polgári házasság bevezetésével a nők jogi státusa alapvetően

megváltozott, de a gazdasági és társadalmi emancipáció lassan és nehezen ment, különösen

a vidéki településeken. 1937. február 5.-én alkotmányba foglalták az állam és az egyház

elválasztását. 81

A jogi reformok az addigi iszlám vallás alapjain nyugvó jogi rendszer

nyugatival való helyettesítését eredményezték.

79

Rostoványi Zsolt: A Közel-Kelet története 1918-1991., A rövid XX. század sorozat, Kossuth Kiadó,

Budapest 2011, 80-80. o. 80 Artun Ünsal: Atatürks Reforms : Realization of an utopia by a realist. Isztambul, 1979, 31. o.


34

Oktatási és kulturális reformok

Kemál kezdettől fogva nagy súlyt helyezet a kulturális forradalom kérdéseire.82

Az

arab írás nehezen alkalmazkodott a török nyelv hangrendszeréhez és ennek következtében

megtanulása komoly és hosszú munkát igényelt. Ez a körülmény a török nép nagy részét

kizárta az írásbeli kultúra köréből. Tehát egyszerre két különböző nyelv volt jelent: egy

írott, hivatalos és irodalmi nyelv, amelyet nem beszéltek, és a népnyelv, amelyen nem

írtak. E probléma megoldására egy állami bizottságot szervezet Kemál, és azzal a

feladatkörrel ruházta fel, hogy dolgozza ki a latin íráson alapuló új török ábécét. A

bizottság öt évre becsülte a munka lefolyását és a teljes áttérést, ezen öt év alatt mindkét

nyelvet tanítani kellett volna az iskolákban. Ekkor Kemál elrendelte, hogy három hónap

alatt fejezzék be a munkát, vagy soha nem lesz latin ábécé Törökországban.83

1928-ban az

elnök első rádióbeszédében bejelentette az új írás bevezetését. Az átmeneti időszak három

hónap volt, ahogy előzőleg kijelentette. Ennek elteltével minden iskolában az új írást

tanították, és minden 40 év fölötti állampolgárnak államvizsgát kellett letennie ennek

ismeretéből. Minden könyv és újság latin betűvel jelent meg. Minden állampolgárnak meg

kellett tanulnia az új ábécét, egy éven belül már több mint egymillió diplomát bocsátottak

ki. Kemál felkérte a közvéleményt, hogy ezen túl a török személy- illetve helyneveket

mindenhol latin betűvel tüntessék fel. A következőkben az irodalmi nyelvet formálta át,

megtisztította perzsa és arab szavaktól, valamint a strukturális elemektől. Megalapította a

Nyelvtudományi Társaságot, és a Történelmi Társaságot, amelyeknek ülésein többször is

részt vett.84

Az iszlám és az Oszmán Birodalom történelmét háttérbe szorították és a török

nemzet történelmét helyezték előtérbe. Nagy nehézségekbe ütköztek, mivel a török nép

történelmével eddig senki sem foglalkozott. Országos mozgalmat szervezett a nemzeti

történelem felkutatásának érdekében. 1932-ben egy nagy történeti kongresszust rendezett

meg Ankarában. Egészében véve, Kemál törekvése és érdeklődése a történelem iránt

nagymértékben hozzájárult a modern török nemzet kialakulásának és öntudatosodásának

folyamatához. Törvénybe vezette az addig nem használatos családnevek bevezetését.

Kemál ekkor vette fel az Atatürk nevet, amely annyit jelentett, hogy „ a törökök atyja”.

82 Amikor elkészült az új török ábécém Kemál felcsapott tanítónak. Az elnöki palotájában kirakott egy

fekete táblát, és személyesen mutatta be az új írást minden vendégének, valamint a meghívott politikai

vezetőknek, tisztviselőknek és pedagógusoknak. A népet Isztambul parkjaiban tanította.



84 Artun Ünsal: Atatürks Reforms : Realization of an utopia by a realist., Isztambul, 1979, 32. o.

35

1934-től nem Kemál pasa, vagy „a Gázi” nevet használta, hanem Musztafa Kemál Atatürk

lett a hivatalos neve. Mindemellett támogatta a művészeteket, szépművészeti múzeumokat

alapított és anyagi támogatásban részesített őket.

Megkezdték az egységes és korszerű világi oktatási rendszer kiépítését. Létrehozták

az Oktatásügyi Minisztériumot, bevezették a Nemzeti Oktatási Rendszert. Az egyetemi

oktatási rendszert is teljesen átformálta. Az isztambuli egyetemet újjászervezték,

Ankarában pedig új egyetemet állítottak fel. A kormány jelentős összegeket költött az

iskolázásra. Az oktatásügyi kiadások 1910-ben az állami költségvetés 5%-át, 1930-ban

pedig már 22%-át tették ki.85

Az oktatási reformok célja, az eddigi iszlám oktatási

irányvonal teljes mértékben való eltörlése, és helyettesítés egy új nemzeti irányultsággal. A

társadalomban kialakult egy olyan elit csoport, amely teljes mértékben meg volt győződve

Atatürk társadalmi és politikai reformjainak szükségességéről. Ez az elit réteg készen állt

arra, hogy segítse e reformok lebonyolítását. Tagjai azok voltak, akik szultáni reformok

következtében korszerű európai oktatásban vehettek részt és ez által közvetlen kapcsolatba

kerültek a nyugati civilizációval, kultúrával. Ilyenek voltak a katonatisztek, állami

tisztviselők, jogászok, újságírók és más szabad értelmiségiek86

1925 novemberében hivatalosan is bevezették a nyugati fejfedők használatát és

eltörölték a fezz viselését. Országszerte nagy megdöbbenést keltett azonban, midőn 1925

augusztusában az egyik elmaradott és fanatikusan vallásos vidék központjában,

Kastamonuban, a hagyományos fez vagy kalap helyet panamakalapban jelent meg, és nagy

beszédet mondott a fez, mint az iszlám ortodoxia és a maradiság szimbóluma ellen.

Emellett eltörölték a nők arcának fátyollal való eltakarását is.87

Gazdasági reformok

A gazdasági reformok célja a hazai ipar és agrárgazdaság fejlesztése volt. Kemal

csökkentette a külföldi befektetéseket az országban, tehát kevesebb külföldi vállalkozót

engedett be az országba és helyette a belföldi vállalkozásokba, iparba, mezőgazdaságba

fektetett. Ez az Oszmán Birodalomban az ország számára nem túl előnyös befektetéseknek


86 Uo., 320. o.

87 Artun Ünsal: Atatürks Reforms : Realization of an utopia by a realist., Isztambul, 1979, 33. o.

36

volt köszönhető. Az új köztársaság főleg az iparosításra összpontosított, és a gazdaság

belföldi szerkezetének a kiépítésére törekedett. Az iparosítási politika kiindulási pontját az

1923. március 3-án létrejött gazdasági megállapodás adta. Az 1929-es gazdasági válság

főként az ország agráriumát érintette. Kemál a válságból önellátási irányvétellel próbált

kilábalni.88

A nagy gazdasági válság felkeltette a figyelmet az új Török Köztársaság egyik

legalapvetőbb ellentmondására. A gazdasági fejlődés, valamint a gazdasági-társadalmi

struktúra és a termelési viszonyok átalakulása nem volt jelen a teljes politikai változás, a

közéleti szokások és az életforma modernizálódása mellett. A fő problémát az jelentette,

hogy az új polgári típusú köztársaság alapját nem képezte egy fejlődő kapitalista gazdaság

vagy akár polgári társadalom, hanem egy az Oszmán Birodalomtól „örökölt” hagyományos

jellegű gazdasági-társadalmi struktúra. Mivel a nyugati kapitalista modernizáció egy

fejlett, vagy fejlődő gazdaságra épülhet, ez az ellentmondás már a köztársaság további létét

is veszélyeztette. Ezt a gazdasági visszamaradottságot fel kellett számolni, ezért próbálta

meg Kemál és pártja az országon belüli termelést erősíteni és az önállóságra törekedni. A

görögök kitelepülésével a társadalom gazdaságilag legfejlettebb, legtermelőképesebb

rétege tűnt el. Ehhez még hozzájárult az egy évtizedig tartó háborúskodás, ami igencsak

pusztította a gazdaságot. Nem voltak adottak a modern gazdasági növekedés előfeltételei a

gazdasági életben és társadalomban. A termelőerők fejletségi szintje alacsony volt, a

tőkéket, a szakembereket vállalkozók és a korszerű technikai ismeretek hiánya jellemezte.

Megnehezítette a gazdasági fejlődést a külföldi tőke elutasítása, de Kemál kész volt

elfogadni minden tudományos, technikai és gazdasági segítséget, amely nem veszélyezteti

az ország függetlenségét. Elkezdődött az állam irányítás tervszerű és folyamatos

közreműködése az iparosításban és a gazdasági növekedés megindításában. Törökország

volt az első a „harmadik világ” országai közül, aki erre az útra lépett.89

1931-re már

kidolgozták a kormány új gazdaságpolitikai irányelveit. Az új gazdasági rendszer

kidolgozása része volt a kemalizmus irányelveinek, ez volt az etatizmus. Az etatizmus

sajátos török gazdasági rendszer volt, amely mind a nyugati liberális kapitalizmustól, mind

a szocializmustól különbözik. Lényegében egyfajta kapitalista gazdasági rendszer volt,

fennmaradtak a magánvállalkozások, azonban a gazdaság fő húzóereje az állami

szektorban rejlett. Az állam jelentős összegeket fektetett a gazdaságba, államosították a

kikötőket és a hajózást. A bányák is állami irányítás alá kerültek. Állami bakokat és ipari,



89 Kinross Patrick: Atatürk: The Rebirth of a Nation, Phoenix, London, 2001, 344-345. o.

37

valamint kereskedelmi vállalatokat alapítottak. A hangsúlyt viszont az iparosításra, az

urbanizációra és az infrastruktúra fejlesztésére fektették. 1934-re kifejlesztettek egy 5 éves

állami gazdaságélénkítő tervet, megkezdték a tervgazdálkodást. 1934 és 1939 között több

mint 100 millió fontot fektettek az iparosításba, új üzemek alapításába. 1937-re újabb 5

éves tervvel rukkoltak elő, amelyben már 112 millió fontos ipari beruházás szerepelt.90

A

tervgazdálkodás a gyakorlati végrehajtásáért Atatürk gazdasági szakminisztere, Celal

Bayar volt felelős. A Szovjetuniótól kaptak jelentős, külső anyagi támogatást, 8 millió

dolláros kamatmentes hitel formájában. Emellett a szovjet technológiát is felhasználhatták,

elsősorban az ipari gépeket vették át. Az ipari fejlődés jelentős előrelépést jelentett, de

elhanyagolták a mezőgazdaságot. Kemál hamar rájött, hogy megfelelő mezőgazdasági

háttér nélkül nem lehet kiépíteni egy korszerű ipari gazdaságot, ezért a második gazdasági

tervben már szerepelt a mezőgazdaság fellendítése is. A török társadalomban lassan

kialakultak a kapitalista társadalom alapvető osztályai: a burzsoázia és az ipari

proletariátus, és egyre jobban kibontakozott e két osztály közötti ellentét.91

Az 1930-as

években ennek megfelelően egyre inkább kibontakozott a török rendszer alapvetően

burzsoá jellege.


társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970, 45-46. o.


38

Következtetés

Kutatásomban azokra a tényezőkre kerestem választ, amelyek befolyásolták a török

társadalmat abban, hogy pár év alatt teljesen változáson essen át. Az életformaváltás és a

török nemzeti identitás kialakulása olyan gyorsan bekövetkezett, hogy történelmi

távlatokban mérve még nem volt ilyen szintű és erejű változás, amely kihatott volna egy

teljes népre, nemzetre. Álláspontom szerint Atatürk színrelépése nélkül nem következhetett

volna be a pozitív változás elérésére a társadalomban, gazdaságban és a politikai életben.

Ezen kívül még más olyan tényező is volt, ami hozzájárult a végső győzelemhez, de Kemál

katonai-, valamint politikai-vezetői képességei nélkül mindezen tényezők elenyészőek

lettek volna. Mindez fordítva is igaz: Atatürknek szüksége volt az iszlám formálta török

társadalom kiábrándultságára, a nyugati hatalmak előrenyomulására. Ha kellett feladott

egy-egy várost annak érdekében, hogy minimális veszteséggel tudja megvívni csatáit mind

a csatamezőn, mind a politikai életben. Ha kellett szembeszállt vezérkarával vagy akár a

többség véleményével is, mert biztos volt döntése helyességében. A bátor fellépésének

köszönhetően megteremtette annak a lehetőségég, hogy a későbbiekben sikereket érhessen

el és visszaszerezhesse hatalmát. A kellő időben józan és racionális döntéseket tudott

hozni, ez a tulajdonság a legfontosabb egy politikai vezető képességei közül. De persze ott

voltak még Atatürk barátai, társai, akikkel együtt vívták meg a legnagyobb csatákat, és

akik vakul bíztak benne, még ha nem is értettek egyet vele. Ez tette Musztafa Kemált a

török nép atyjává, akire ma minden török nemzeti öntudattal rendelkező ember tisztel.

Valóságos kultusz alakult ki körülötte, amely minden társadalmi közegben áthatja a török

nemzet életét. Számos képzőművészeti tárgy készült Atatürkről: festmények, szobrok,

melyek nem csak török nemzetiségű művészeket ihlettek. Jelentős külföldi diplomaták is

elismerik munkásságát. 1934-ben Eleftheriosz Venizelosz görög miniszterelnök Nobel-

békedíjra jelölte Atatürköt. 1931-ben Douglas McArthur amerikai tábornok

Törökországban tett látogatása után azt nyilatkozta, hogy „büszke vagyok arra, hogy

Atatürk lojális barátainak egyike lehetek.” Nagyszerű művével népének korábban nem

létező, új öntudatot adott, a valódi haladásnak és az igazi szellemi hagyománynak

megfelelő öntudatot.

Kemal megpróbált a nemzetnek egy új, egységes identitást adni. A patriotizmus és

nacionalizmus felhasználásával törekedett egy erős török identitás megteremtésére Ez a

39

nemzeti egységállam koncepcióján alapult, vagyis az ország területén élő kisebbségeket,

függetlenül attól, hogy milyen vallási vagy etnikai kisebbséghez is tartoztak, egységesen,

csak és kizárólag török származásúaknak ismerte el. Ennek a folyamatnak egyenes

következménye lett, hogy a meglévő társadalmi különbségek ellenére kulturális

homogenizáció, felsőbb kultúra alakult ki. A török társadalomban a fő összetartó kapoccsá

így nem az iszlám vallás, hanem a török nemzethez való tartozás vált. Ennek az új

nemzetállami felfogásnak az lett a következménye, hogy a kisebbségek kollektív jogait

nem ismerték el, magát azt a tényt is megkérdőjelezték, hogy vannak kisebbségek

Törökországban. A társadalom szélesebb tömegei nem segítették a nemzeti forradalom

győzelmét, nemhogy támogatás vagy közreműködés nem nyújtottak, hanem ellenállást

tanúsítottak, melyet Kemálnak ugyancsak le kellett küzdenie. Ezek a körülmények

teremtették meg az erős központosított hatalom, tekintélyi uralom szükségességét. A török

társadalom a mindenek feletti tekintélyi uralomhoz volt szokva, nem tehette azt meg

Kemál, hogy egyből átvált egy európai értelemben vett teljesen demokratikus kormányzási

formára, viszont a társadalomnak szüksége volt egy erőskezű vezetőre, aki megmutatta a

helyes irányt. A török népnek nem volt semmi tapasztalata az európai politikai formákkal

kapcsolatban. Fokozatosan, viszont rövid idő alatt kellett az új török identitást

„belenevelni” a török népbe, ennek köszönhető a kezdeti tejhatalmi rendszer, a diktatúra és

az egypártrendszer. Azonban a Kemali diktatúra egyetlen célja a demokratikus,

parlamentárisan kormányzott Török Köztársaság megteremtése. Kormányzása alatt

Törökország a liberalizálódás és demokratizálódás útján haladt valamint előkészítette a

társadalmat egy korszerűbb politikai életformára.

Atatürk magasztos célt tűzött ki maga elé, nem mást, mint a török társadalom

nemzetté szervezését, az új modern nemzeti öntudattal rendelkező célcsoportra pedig egy

népi demokratikus állam felállítását. Végső soron ez sikerült is neki, Atatürk fektette le a

mai modern török társadalom és modern Törökország alapjait. Törökországot történelmi

gyökerei Közép-Ázsiához kapcsolják, kontextustól függően lehet európai, Közel-keleti,

balkáni, mediterrán és fekete-tengeri állam is. Viszont Muszafa Kemál Atatürk nyugat felé

orientálódó politikájának köszönhetően, ma Ankara európai államként definiálja a modern

Törökországot, amely napjainkban képviseli mindazt, amit nyugati civilizációnak

nevezünk és azt is, amit orientálisnak.

40

Rezumat

Tema lucrării prezintă viaţa şi activitatea lui Mustafa Kemal Atatürk, primul

preşedinte al Republicii Turciei. După Primul Război Mondial Atatürk şi-a încurajat

poporul să lupte împotriva forţelor invadatoare greceşti care voiau să impună turcilor sleiţi

de război ordinea Aliaţilor şi a respins agresiunea trupelor britanice, franceze şi italiene. În

urma acestor eforturi, a făcut din Turcia o republică modernă pentru care este şi astăzi

venerat de poporul turc. A reuşit să redea conaţionalilor săi mândria de a fi turci, împletită

cu un nou sens al împlinirii naţionale în contextul lumii modeme. După ce a stabilit ferm

frontierele naţionale ale Turciei şi a aşezat ţara pe drumul modernizării, Ataturk şi-a propus

să dezvolte politica externă.

Perioada caracterizată de reformele lui Atatürk au fost reprezentate de o serie de

măsuri politice, juridice, culturale, sociale și economice care au avut ca scop modernizarea

noi Republici Turce și transformarea ei într-un stat național, democrat și secular. Ataturk

este omniprezent în Turcia.

http://ro.wikipedia.org/wiki/Turcia

http://ro.wikipedia.org/wiki/Democra%C8%9Bie

http://ro.wikipedia.org/wiki/Secularism

41

Felhasznált irodalom, források

1.Könyvek és tanulmányok

A. Baran Dural: His Story: Mustafa Kemal and Turkish Revolution, Bloomington, Indiana,

2007.

Artun Ünsal: Atatürks Reforms : Realization of an utopia by a realist. Isztambul, 1979.

Balázs Judit: Törökország Kelet és Nyugat között, Lövér Print Kft., Sopron, 2009.

Balogh András: A gyarmatosítás és a nemzeti felszabadító mozgalom története Ázsiában és

Afrikában 1914-1939, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.

Bosznay Csaba: EU bővítési feltételek és kisebbségvédelem: gondolatok Törökország nem

muszlim kisebbségeiről., In: Kisebbség-kutatás: Szemle a hazai és külföldi irodalomból,

Lucidius Kiadó, Budapest, 2007.

Christopher Chant: "Warfare of the 20th. Century – Armed Conflicts Outside the Two

World Wars", Chartwell Books Inc., New Jersey 1988.

Flesch István: A Török Köztársaság Története, Corvina Kiadó, Budapest, 2007.

Flesch István: Atatürk és kora., Corvina Kiadó, Budapest, 2004.

Katus László: Musztafa Kemál Atatürk. Életek és korok, Szerk. H. Balázsi Éva, Magyar

Történelmi társulat, Akadémia Kiadó, Budapest, 1970.

Kinross Patrick: Atatürk: The Rebirth of a Nation, Phoenix, London, 2001.

Krónika Kézikönyv: Európa, München, 1998., ford. Papp Krisztina, Toronyi Attila, Tóth

László, Döbrente Katalin., Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.

Napi Gazdaság, XI. évfolyam, 28. szám, 2001. február 2.

Ormos Mária, Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Felemelkedés és

Hanyatlás (1814-1945), Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

Pergel Antal: A török függetlenségi háború, In: Rubicon, 2010/09.

42

Rostoványi Zsolt: A Közel-Kelet története 1918-1991., A rövid XX. század sorozat,

Kossuth Kiadó, Budapest 2011.

Shaw, Stanford Jay: "History of the Ottoman Empire and Modern Turkey", Cambridge

University Press, 1976.

Walter Johannes Stein : Az új Törökország és megalapiítója: Kemál Atatürk, In: Szabad

Gondolat, Budapest, 2005. Június.

2.Internetes források

Turkish academic convicted of insulting Ataturk, in: Reuters Magazin, 2008. Január 28.

http://uk.reuters.com/article/2008/01/28/uk-turkey-ataturk-conviction-

idUKL2870693820080128

Oya B. Köymen: Anglo-Turkish Relations 1919-1922,.


Magyar Távirati Iroda: „Béke szárazon - vízen”, http://www.mult-

kor.hu/20021120_beke_szarazonvizen

Tarján M. Tamás: Az I. világháború utolsó békeszerződése, in: Rubicon,

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1923_julius_24_az_i_vilaghaboru_utolso_bekeszer

zodese/

„Lausanne Treaty”, in: Time, Time Inc , 1924,


Hungarian Human Rights Foundation, http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/

Chronology of Ataturks reforms, http://www.allaboutturkey.com/reform.htm

Republic of Turkey Ministry of Culture and Tourism: Atatürk Declares!,

http://www.kultur.gov.tr/EN,31610/ataturk-declares.html









http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/

http://www.allaboutturkey.com/reform.htm

http://www.kultur.gov.tr/EN,31610/ataturk-declares.html

Ataturk es a Torok Koztrsasag megalapitasa

Documents