A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ II. RÉSZ

ART L IMES

A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I I . RÉSZ (4–6. FEJEZET)

2004 .4

TATABÁNYA

TARTALOM

P O R T R É G A L É R I A • K I T E K I N T É S E K

117 Blanka Stehliková: Arcképvázlat egy mesterrôl: Adolf Born(Nástin portétu jednoho mistra. Adolf Born)

131 Václav Pajurek: Realitás, líraiság és titokzatosság. Josef KremláΩek talányos képvilága.(Realita, lyriΩnost a tajemno. Tajupln¡ svøt obrazu Josefa KremláΩka)

141 Ruºena Hekrlová: Tókirályok, zöld emberkék és vízimanók. Jan KudláΩek illusztrációinak mesevilága(Vodníci, hastrmani a vosrmoni. Pohádkov¡ svøt ilustrací Jana KudláΩka)

147 Szilágyi Imre: Elefánt a balkonon. (Slon na balkonu)Kép és szöveg egysége Ivan Vitéz illusztrátor könyveiben

155 Jasna Jovanov: Valóság és mesevilág között. Aleksandar Pedoviª és a gyermekkönyv-illusztráció. (Izmedu jave i sveta bajki.)

163 P. Szabó Ernô: Az állatok szabadok. Józef Wilko≤ bestáriuma a budapesti Platán Galériában. (Bestiarium Wilkonia)

173 Tandi Lajos: Rosinante nyergében. Kass János képes üzenetei a gyerekeknek

187 Feledy Balázs: „Egy kis rés.” A magyar könyvillusztrációról, különös figyelemmelLipták György munkásságára

195 Pogány Gábor: Lelket melegítô illusztrációk. Kovács Péter gyermekkönyvei

205 Kiyoko Matsuoka: A borító illusztrációja: Iku Dekune (Cover Illustracion loy)

215 Hollósi Zsolt: A gyermeki képzelet táltos paripái. Beszélgetés Deák Ferenc grafikusmûvésszel, a Mozaik Kiadó mûvészeti tanácsadójával

223 P. Szabó Ernô: „Ki kellene nyílni a világ felé…” Beszélgetés Rényi Krisztina illusztrátorral

P O R T R É G A L É R I A • B E S Z É L G E T É S E K

P O R T R É G A L É R I A • M A G Y A R O K

I N H A L T1 1 6

P O R T R Ä T G A L E R I E • A U S B L I C K

117 Blanka Stehliková: Porträtabriss eines Meisters: Adolf Born

131 Vaclav Pajurek: Realität, Lyrismus und Heimlichkeit. Die rätselhafte Bilderwelt von Josef KremlaΩek

141 Ruºena Hekrlová: Seekönige, grüne Männchen und Wassergeister. Die Märchenwelt der Illustrationen von Jan KudláΩek

147 Imre Szilágyi: Elefant auf dem BalkonDie Einheit von Bild und Text in den Büchern vom Illustrator Ivan Vitez

155 Jasna Jovanov: Zwischen Wirklichkeit und Märchenwelt. Aleksanar Pedoviª und die Kinderbuch-Illustration

163 Ernô P. Szabó: Tiere sind freiDas Bestarium von Józef Wilkon in der Platan Galerie in Budapest

173 Lajos Tandi: Im Sattel von RosinanteDie Bildnachrichten von János Kass an die Jugend

187 Balázs Feledy: „Eine kleine Lücke.” Die ungarische Buchillustration mit besondererAufmerksamkeit auf die Tätigkeit von György Lipták

195 Gábor Pogány: Seelenwärmende Illustrationen. Die Kinderbücher von Péter Kovács

205 Kiyoko Matsuoka: Die Illustration des Schutzumschlags: Iku Dekune

215 Zsolt Hollósi: Die Zauberpferde der Kinderfantasie. Gespräch mit dem Grafiker FerencDeák, dem künstlerischen Berater des Mozaik Verlags

223 Ernô P. Szabó: „Man sollte sich der Welt öffnen…” Gespräch mit der Illustratorin Krisztina Rényi

P O R T R Ä T G A L E R I E • G E S P R Ä C H E

P O R T R Ä T G A L E R I E • U N G A R N

1 1 7

Az 1930. június 30-án született Adolf Bornt a hat-vanas években feltûnt cseh mûvészek nemzedé-kének legmarkánsabb képviselôi közé sorolják.Emellett pedig egyike azon keveseknek, akiknek amûveit az összes korosztály képviselôi megkedvel-ték – a kisiskolások és aggok éppúgy, mint amûvészetrajongók és a közvélemény. A hatvanasévek óta jó néhány díjat nyert a karikatúrák és ahumoros rajzok külhoni tárlatain és a nemzetközifilmfesztiválokon. Mi több, 1974-ben Montrealbana humor királyává koronázták. Ennek ellenére ha-marosan távolodni kezdett a karikatúra mûfajától,amely ugródeszkaként maradt meg számára a hu-mor szélesebb értelmezése felé vezetô úton.

A humor vált Born mun-kásságának dominánsalapelvévé, meghatá-rozta világszemléle-tének az irányultsá-gát, s egymáshozkapcsolta az önállógrafikai alkotásokat, az animációs filmet, a rajzolthumort és az illusztrációt. A mûvész érdeklôdésemindenekelôtt ezekre a területekre összpontosult,s épp a kölcsönhatásuk révén alakult ki sajátságosstílusa. Born humorát az árnyalatok gazdagságaés széles látókör jellemzi. Kezdetben közvetlenüla valóságra reagált, majd egy filozofikusabb szem-léletmód irányába mozdult el – a korai, harcosankiélezett karikatúráktól a békülékenyebb ésmegértôbb mosoly és a groteszk jelleg felé.Born képzômûvészi munkásságának legtöbb terü-letét a humorhoz hasonlóan a rajz kapcsoljaössze – talán csak az art-protisok sora és az álta-la tervezett bábok véglegessé formálása jelent ki-vételt, valamint a legutóbbi idôszak polikrómplasztikái és a pasztellek. Rajztudása tökéletes, sez mutatkozik meg, amikor ceruzával és tollal,szénnel és ecsettel, papíron és kôlapon, fémle-mezt vésve és maratva dolgozik, s mindegy hogyönmaga kedvére, folyóiratokba, könyvekhez vagyegy filmhez készülnek-e a munkák. Rajzmûvésze-te aszerint is változik az évek múlásával, hogy mitakar általa kifejezni, s hogy gyerekekhez vagy fel-nôtt közönséghez kíván-e szólni. Egy-egy grafiká-ja mindig a biztosság, a felkészültség, az alkotóiszuverenitás megtestesítôje, mert ezer más rajzmegalkotása útján jutott el hozzá. Mindenekelôttpedig az ô látásmódját közvetíti: láthatóvá teszi amûvész világát, melyben a tárgyiasság elválaszt-hatatlan a fantáziától, s megjeleníti a cselekményt,

P O R T R É G A L É R I A • K I T E K I N T É S E K

N Á S T I N P O R T R É T U J E D N O H O M I S T R A

Blanka Stehlíková

ARCKÉPVÁZLAT EGY MESTERRÔL : ADOLF BORN

Le pauvre garçon – meunier et le petit chat (A szegény gyermek, a molnár és a kis cica)

Az illusztrációkat a Contes de Grimm címû könyv alapján közöljük. (Páris, Gründ, 2004.) Köszönjül a kiadó hozzájárulását a képek közléséhez.

P O R T R É G A L É R I A • K I T E K I N T É S E K1 1 8

Les trois petits hommes (A három kicsi ember)

B L A N K A S T E H L Í K O V Á 1 1 9

Le Petit Chaperon rouge (Piroska és a farkas / A kis piros kapucnis)

Le Petit Chaperon rouge (Piroska és a farkas/ A kis piros kapucnis)


amely nem korlátozódik a történetreés a humorra, mivelhogy tükröt tartaz ember elé, s ugyanakkor mindighagy neki új esélyt.

Adolf Born a valóságból érkezô ösz-tönzéseket gyakran összekapcsolja a

fantáziával, s ezáltal a pillanathozkötôdô helyzetet egy tágabb idôdi-menzióba emeli át, általánosabb ér-

vénnyel ruházza fel. Nem egyszer azállatmese allegorikus mûvészetéhez folyamodik,hogy az emberi tulajdonságokat zoomorf alakok-ban keltse életre. Más esetekben az idô egyik di-menziójával, a történelmi emlékezettel mélyíti el arealitás terét. Napjaink világát megidézô vallomá-sának hatásosabbá tétele érdekében más korsza-kokkal, más élet- és korstílusokkal konfrontálja ajelent. Eközben nemcsak saját ismereteire és olva-sói élményeire támaszkodik, hanem, mikéntmondja, „barátai tapasztalatait” is felhasználja.Born munkásságának fontos részét képezik az il-lusztrációk, amelyekkel a mûvészeti életbe valóbelépése óta megszakítás nélkül foglalkozik. A ka-rikatúra mellett épp ez a mûfaj volt az a szakirány,amely az Iparmûvészeti Fôiskolán 1950 és 1953,majd a Képzômûvészeti Akadémián 1953–1955között folytatott tanulmányait meghatározta. Ezideig mintegy 250 illusztráció-ciklus fûzôdik a ne-véhez. A Bornt inspiráló szerzôk széles skálán he-lyezkednek el, a világirodalom klasszikusai éppúgymegtalálhatók közöttük, mint a jelenkori cseh iro-dalom képviselôi. A felnôtteknek szánt könyvekesetében szívesen nyúl vissza a társadalmi és po-litikai szatíra mestereihez, mint azt Anatole FranceA pingvinek szigete címû könyvéhez, M. J. Szalti-kov-Scsedrin1 elbeszéléseihez vagy Bengtsson2 Vö-rös sárkányához készített illusztrációi is bizonyítják.Nem kevésbé fogékony azonban olyan, egymástóligencsak különbözô mûvek iránt, mint Karel ¿apek3

Harc a szalamandrákkal címet viselô regénye vagyEdgar Allan Poe novellái. A legutóbbi idôszakban –s Csehországban ekkor már a könyveknek nincskülönösebb sikerük – La Fontaine állatmeséinekgyûjteményes kiadását illusztrálta, s munkája je-lentôs visszhangot váltott ki. A könyv illusztrációi-

nak párizsi kiállításán az összes példányt eladták(40 000 kötetrôl volt szó), a kiadó pedig úgy dön-tött, hogy nem éri be az utánnyomással, s egy má-sik közkedvelt alkotásnak, Dumas A három testôré-nek az illusztrálását is felajánlotta a mûvésznek. Haa kezdetektôl fogva áttekintjük Born illusztrációit,akkor egyúttal a cseh könyv történetének egy csak-nem fél évszázados korszakát is felidézzük – egyolyan fejlôdéstörténetet, amelyet az illusztrációi ér-zékenyen tükröztek, s ugyanakkor maguk is haté-konyan befolyásoltak.Adolf Born illusztrációi számos alkalommal vívtakki elismerést: egyaránt kapott díjakat a könyvkia-dóktól, az Év Legszebb Könyve elnevezésû ver-senyben, a lipcsei nemzetközi könyvkiállításokon(IBA, 1965, 1977), Pozsonyban (BIB, 1979), kitün-tették a rangos Highly Commended H. Ch. Ander-sen-díjjal (1986), és szívesen gondol vissza a Pá-vadíjra, arra a kitüntetésre, amelyet gyermek olva-sóitól kapott 1983-ban.A gyermekek és az ifjúság számára készült illuszt-

Le loup et les sept cabris (A hét kecskegida)


rációk önálló fejezetet alkotnak Born illusztrátorimunkásságában. Már akkor foglalkozott velük, ami-kor még nem kapott megrendeléseket „komoly”könyvekre. S épp a többnyire kortárs szerzôktôlszármazó s gyakran nem hagyományos mûfajokatképviselô gyermekkönyvek voltak azok, amelyek-ben bátor kísérletezésbe fogott az illusztratív kiegé-szítés koncepcióját illetôen. Amit a klasszikus alko-tások iránti tisztelet nem engedett, azt itt megtehet-te: kipróbálhatta az új eljárások és megoldások ki-fejezôerejét, fölfedezhette a gyermekkönyv-illuszt-ráció addig nem is sejtett lehetôségeit. Miután a kaland- és lányregények mûfajában el-végezte a mûvészi illusztráció megalkotására irá-nyuló elsô kísérleteket, a tapasztalatok szaporodá-sával párhuzamosan egyre elmélyültebben dolgo-zott a szöveggel. Mind többre értékelte a textustárgyi oldalát, a cselekményt és a humort, s na-gyobb figyelmet szentelt az egyes mûfajok sajá-tosságainak. Egyúttal pedig – bizonyára saját szü-lôi tapasztalataitól is befolyásolva – fokozatosan

tudatára ébredt, hogy korukkal össze-függésben milyen érdeklôdési terüle-tek, felfogóképességek és igényekmutatkoznak a gyermekol-vasóknál.A kisgyerekeknek szántkönyvek esetében Born nem elégszik megaz irodalmi szöveg képzômûvészeti átiratánakmegalkotásával. A történetet új epizódok révén to-vábbgondolja, új részletekkel gazdagítja, egyidejû-leg több síkban vetíti az olvasó elé, esetenkéntpedig fázisokban, amelyek idônként valóságos il-lusztráció-sorozatot alkotnak. Nem csupán egy újmozzanatokkal gazdagított és továbbgondolt tör-ténet megközelítését teszi lehetôvé a gyerekekszámára, hanem egyúttal a szórakoztatóbb olda-lát tárja fel. A nyugodt folyású történetet is képeshumoros szituációk révén lendületesebbé tenni ,miként ezt Bohumil Δíha4 Vítekrôl szóló könyvei-nek illusztrációi tanúsítják. A szellemes költemé-nyeket humoros rajzokkal teszi még hatásosab-

L`intelligente fille du paysan (Az okos parasztlány)

bakká, amire Ji≈í ¬áΩek5 1978-ból származó, 1983-ban átdolgozott Áprilisi iskolája vagy Pavel ærutAhol a kutyák emelgetik a lábukat címû, 2003-bankiadott verseskötete szolgáltathat példát. A versek-nél gyakrabban illusztrál azonban gyerekszereplôstörténeteket, mindenekelôtt Vojtøch SteklaΩ6 köny-veit. E mûvekben az optimizmussal teli, vidám raj-zok dominálnak, melyekkel Born a Josef Lada7,Josef ¿apek8, Ond≈ej Sekora9 vagy Zdenøk Seydlnevével fémjelzett tradícióhoz kapcsolódik. Lineá-ris jellegük, világos koloritjuk, a tömörítés és hu-

moros túlzás miatt azonban rajzai immár letagad-hatatlan rokonságot mutatnak a rajzfilmmel.A filmmel való párhuzam legmeggyôzôbb bizonyí-tékát talán Milo∫ Macourek10 Mach és æebestovácímû, 1982-ben publikált könyve jelenti, amely atelevízió azonos címû esti meséinek sikere nyo-mán látott napvilágot, s több folytatást is megért.Ugyancsak a film és a rajzban megtestesülô hu-mor iránti vonzalomról tanúskodnak azok a gyere-kek által kedvelt rajzolt sorozatok, amelyeket AdolfBorn éveken át rendszeresen közreadott a gyer-meklapokban. (E sorozatok egyike, a Cour ésCourek 1983-ban könyv alakban is megjelent.)A Born mûhelyében született s gyerekeknek készültillusztráció-ciklusok hosszú sorában meglepô mó-don csak ritkán bukkanunk mesére. E tekintetbenhárom könyv képez kivételt, közülük kettô bizonyosszempontból atipikusnak mondható. A szerzô halá-lának százötvenedik évfordulója alkalmából azAlbatros könyvkiadó 1982-ben bibliofil kiadványkéntmegjelentette J. W. Goethe Mese címû alkotását,melynek az illusztrációit Born a híres író iránti tiszte-letadásként fogta fel. A képeket belengô historizálóhangulat, a tompított színvilág s a színes kônyomattechnikája inkább az önálló grafikai lapokkal rokonít-ja ôket, s nem a gyerekeknek szánt vidám rajzokkal.A következô ciklus Milo∫ Macourek 1985-ben kiadottMeséihez készült, melyek olyannyira távol esnek ahagyományos népmeséktôl, hogy nehéz volna vala-miféle közös vonásokat fellelni. Born természetesenmegértôen viszonyult a könyvben elôforduló szokat-lan hôsökhöz és helyzetekhez, akik s amelyek azttanúsították, hogy a szerzô az abszurd humortólsem fél – gondoljunk csak a számtankönyvben elô-forduló hangyászsünre vagy a pótfejjel rendelkezôkislányra. Csak az egykori Szovjetunió európai nem-zeteinek Andrej, a bátor szívû vadász címmel 1983-ban megjelentetett meséit tartalmazó kötet vezetteel a mûvészt a különbözô környezetbôl származónépek – köztük például az ukránok és az északi tá-jakat benépesítô lappok – képzeletvilágába, s ennekköszönhetôen számos illusztrációval tanúsíthatta asajátosságok és a jellemábrázolás iránti érzékét. A kisgyerekeknek szánt könyvekben a vidám rajzelválaszthatatlanul összekapcsolódik a színnel, az


Návhy loutek pro film Robinson Crusoe (Bábtervek a Robinson Crusoe-filmhez)

Le pauvre garçon-meunier et petit chat(A szegény gyermek, a molnár és a kis cica)


ifjúsági könyvekben viszont – s mindenekelôtt azifjúságról szólóakban – a színes illusztráció háttér-be szorul a tiszta, kivétel nélkül lineáris rajzokkalszemben, amelyek a rajzolt humorhoz közelíte-nek. A legkisebbekhez szóló mûvektôl eltérôenesetükben már kevésbé szükséges az irodalmiszöveg jellegével kialakított összhang, az illusztrá-tor nagyobb élet- és olvasói tapasztalattal számol-hat. Humorának legfôbb forrását a lányregény je-lenti, az a mûfaj, amelyhez az olvasók a gúny éskárhoztatás dacára is konokul ragaszkodtak, samely Csehországban a hetvenes évektôl kezdve– Stanislav Rudolf11, Vøra Adlová12, Iva Hercíková13,Eli∫ka Horelová14, Josef Vina≈ és más szerzôk köny-veinek s fordításban megjelenô külföldi munkák-nak köszönhetôen – a reneszánszát élte. Ezeknélaz illusztrációknál Adolf Born némi távolságtartás-sal élt. A képek érzékeny megfigyelônek, eseten-ként jól szórakozó nézônek és tapintatos nevelô-nek mutatják. Szemléletmódja gyakran konfrontál-ja ôt a szerzôvel vagy a történet fôszereplôjével,

az illusztráció értékelô kommentárrá lesz számára.Nem fél attól, hogy opponáljon s a humor eszkö-zével beavatkozzon a történet kiélezett konfliktu-saiba. Saját látásmódjának érvényesítése, tehátegy harmadik hang megszólaltatása révén az ol-vasó figyelmét a cselekményrôl a történet értelmé-re irányítja. Tollát sokszor a finom irónia vezeti, dekorai idôszakának humoros rajzaitól eltérôen ké-peit olykor nosztalgia hatja át, amely arról tanús-kodik, hogy a lányregények idônként igencsak ha-bókos világában ô már nem szereplô.Visszatérései a kalandregények világába némileg másjellegûek. A mûvész sosem felejtheti el teljesen a cow-boyregényekkel, indiántörténetekkel és Karl May köny-veivel szerzett olvasói tapasztalatait – gyerekkori játé-kait felidézve ezeknek a mûveknek a hatásáról beszél:„Azt játszottuk, hogy kalandorok vagyunk, s gyakoroltukmagunkat a kancsukával, egy rövid nyelû ostorral vívottharcban. Ezzel ütöttük le az ellenség fejérôl a cowboy-kalapot, s elgáncsoltuk vele az idegeneket.” A legelsôévektôl eltérôen olyan szerzôket illusztrálhat, akiktôl

Le Petit- Poucet (Hüvelyk Matyi)


Cendrillon (Hamupipôke)

Les musiciens de la ville de Brême (A brémai muzsikusok)


Madame Hollé (Holle anyó)


évek múltán sem szakadt el. Mindenekelôtt Jack Lon-donról, Daniel Defoe-ról és az ô halhatatlan Robinsonjá-ról van szó, melyhez kétszer, 1975-ben és 1986-ban isvisszatért. Egy alkalommal így vallott róla: „Talán a Robin-son Crusoe-t illusztráltam legszívesebben. Változatlanulvonzó, idôszerû. Álmaiban mindenkivel megtörténik,hogy egy puszta szigeten találja magát, s egyedül kellboldogulnia. Ez a valóságban is bármikor elôfordul…Számomra egy enyhén porlepett irodalom volt ez,mely hasonló érzést keltett, mint a régi metszetek vá-logatása, hajdani divatlapokat nézegetése, vagy Brehmmûvének, az Állatok életének a lapozgatása. Ez agyengéd humor nagyon kegyeletteljes megformálástkíván. Mintha régi fóliánsokról fújnánk le a port a pad-láson, s közben újra ifjúságunk idejét élnénk.” A Robin-sonhoz készített illusztrációkkal tehát kísérletet tett arra,

hogy visszatérjen a gyerekkor világába, miközben kez-dettôl fogva tisztában volt a vállalkozás lehetetlenségé-vel. Életfilozófiájához hûen nem hagyta, hogy elural-kodjék rajta az emlékezés szentimentalizmusa. A hu-mor szikráit sikerült kicsiholnia, amikor a valóságotszembeállította a képzelettel – az utóbbi teremtettemeg valaha a hôs alakját és az elhagyatott sziget ké-pét, mégpedig az akkor elérhetô források s a némilegpontatlan régi természettudományi és földrajzi atla-szok alapján, melyeknek az illusztrátoraira romantikushevületû fantáziájuk is ösztönzô hatást gyakorolt. A Ro-binsonhoz készített s kézírásos részek, a beírt szöve-gek és a betûjelek révén a korabeli metszetek parafrá-zisaként ható színes rajzok azt tanúsították, hogy AdolfBorn egyaránt számot vetett gyerekkori olvasmányél-ményével és az illusztrátorok örökségével, melynek

kapcsán nem hallgathatta el, hogyegyre távolabb kerülünk a Robinsonokkorától. Már a filmváltozatot megelôzôelsô kiadás is jelentôs figyelmet keltett,s nem csupán nálunk, hanem a Lip-csei Nemzetközi Könyvvásáron is, aholaz illusztrációk aranyérmet hoztak azalkotónak. Born a Robinsonban olyan képzômû-vészeti eljárásokat alkalmazott, ame-lyek az önálló grafikai alkotásokkalfüggnek össze. Más könyvekben –jellegüktôl és rendeltetésüktôl füg-gôen – inkább a karikatúra, a rajzolthumor vagy a rajzfilm felé hajlik. Álta-luk is az illusztrációt gazdagítja, anél-kül, hogy tagadná a mûfaj önállósá-gát és sajátságos törvényszerûségeit,amelyeket egy évszázados hagyo-mány alakított ki. Számára a könyvváltozatlanul klasszikus érték, olyanmû, amelyet az olvasó a csend és azelmélyült figyelem pillanataira tartogat.

Fordította és a jegyzeteket írta:G. Kovács László

Le gens Futés (Kedves emberek)


J EGYZETEK

1 Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin (1826–1889), orosz író; hírnevét elsôsorban országa közállapotait bíráló szatirikusmûveinek köszönheti.

2 Frans Gunnar Bengtsson (1894–1954), svéd költô és prózaíró. A szövegben említett, a vikingek korát felevenítô regényemagyarul is megjelent.

3 Karel ¿apek (1890–1938), próza- és drámaíró, publicista, a huszadik századi cseh irodalom egyik legkiemelkedôbb,nemzetközi hírnevû alkotója. Alkotásainak többsége – köztük a Harc a szalamandrákkal címû antifasiszta célzatú utó-pikus regénye – magyarul is megjelent.

4 Bohumil Δíha (1907–1987), regény- és esszéíró, publicista, a 20. századi ifjúsági és gyermekirodalom jelentôs képviselôje.5 Jiºí ¬áΩek (1945–), költô és mûfordító; a gyermekekhez szóló verseit általában a mûfaj sikerült alkotásai közé sorolják,

s az olvasók körében is népszerûek. 6 Vojtøch SteklaΩ (1945–), prózaíró, a jelenkori gyermekirodalom egyik legjelentôsebb reprezentánsa. Humoros hangvéte-

lû mûvei széles körben népszerûvé tették.7 Josef Lada (1887–1957), festô, illusztrátor, meseíró, a huszadik századi cseh mûvészet egyik legkedveltebb alkotója.

Nemzetközi hírnevét azoknak az örökbecsû illusztrációknak köszönheti, amelyeket Jaroslav Ha∫ek ævejk c. regényéhezkészített, s amelyek nélkül a mûvet hiányosnak, megcsonkítottnak érezzük. Meseíróként is kiváló képességekrôl tett ta-núbizonyságot, könyveit napjainkban is újra és újra kiadják.

Les trois petits hommes (A három kicsi ember)


8 Josef ¿apek (1887–1945), festô, illusztrátor, próza- és meseíró, Karel ¿apek bátyja. Kivételes tehetségû mûvész volt,ecsetjével és tollával is maradandót alkotott. Festészetére elsôsorban a kubizmus és az expresszionizmus gyakorolt be-folyást. A német megszállók már 1939-ben letartóztatták, éveket töltött különbözô koncentrációs táborokban, s nemsokkal a világháború vége elôtt, 1945 áprilisában hunyt el Bergen-Belsenben.

9 Ond≈ej Sekora (1899–1967), meseíró, illusztrátor, a cseh gyermekirodalom egyik legkiemelkedôbb alkotója.10 Milo∫ Macourek (1926–), költô, próza- és színmûíró, filmforgatókönyvek szerzôje. A kiskorúak számára írt, humorral át-

hatott, nagyfokú empátiáról tanúskodó könyvei már életében a gyermekirodalom klasszi-kusává tették.

11 Stanislav Rudolf (1932–), regényíró és novellista, több tévéjátékot is fûzôdik a nevéhez. Elis-mertségét elsôsorban az ifjúsági irodalomhoz tartozó mûveinek köszönheti.

12 Vøra Adlová (1919–), írónô, újságíró, szerkesztô; az ifjúság számára írt mûvei leginkább alányregény fogalmával jellemezhetôk.

13 Iva Hercíková (1935–), írónô, több filmforgatókönyv szerzôje, a lányregény mûfajának sike-res képviselôje.

14 Eli∫ka Horelová (1925–), író- és költônô, forgatókönyvíró, rádiójátékok szerzôje. A felnôttek-hez szóló mûveken kívül gyerekeknek és serdülôkorú fiataloknak is írt.

A Grimm-testvérek


Les douze frères (A tizenkét fivér) Rumpelstilzchen (Panci-Manci/ vagy Világcsúfja)

Hansel et Grethel (Jancsi és Juliska)


My, markomani po boji… (Mi, markománok, csata után…)

1 3 1

Hajdan egy király azt kérdezte udvara bölcsétôl, kia leggazdagabb a világon. Rövid töprengés után abölcs így válaszolt: „Az, akinek legnagyobb a kép-zelôereje. A tieid lehetnek királyom a világ leg-nagyszerûbb kincsei, de a kevésnél is kevesebbetfognak érni egy olyan ember ellenében, akinek akeze ugyan üres, de van képzelôereje.”A fantázia kihasználásának tehetsége a legna-gyobb ajándékok egyike, amit az ember kaphat asorstól. Bármilyen feladatot is kell megoldania,képzelôereje eredeti megoldásokhoz vezetheti –márpedig a nyugat-európai kulturális környezet-nek épp az eredetiség a legfôbb axiológiai krité-riuma. Természetesen a fantázia önmagában nem elég:akaraterô is szükségeltetik a képzeletben meglévôdolgok valóra váltásához, mert erôfeszítés nélkül afantázia játékai nem egyebek meddô álmodozás-nál, amely az embert ugyan jelentékenyen gazda-gítja, de nem teremt kapcsolatot a környezettel, avilág nem szerez róla tudomást, olyan tehát, mint-ha nem is létezne. További szükséges elôfeltételegy olyan képesség megléte, melynek birtokábana képzeletvilág belsô modellje adekvát eszközök-kel megvalósítható. E mûvészetszámba menô ké-pesség nélkül a megvalósítás igencsak problema-tikus volna.A fantázia, a mûvészi tehetség és a szorgalomegyformán jelentôs mértékben nyomta rá a bélye-gét Josef KremláΩek akadémiai festô munkásságá-ra, a gyermekkönyvekhez készített illusztrációkraéppúgy, mint a kötetlenebb alkotásokra.Munkásságának sajátos vonása a látott vagyképzelet szülte realitás mûvészi átformálásáhozvaló lírai viszony. Lényegében a költészet és aképzômûvészet eszközeinek szimbiózisáról van

szó: mûveiben a valóság leghétköznapibb jelen-ségeit is költészet hatja át. Josef KremláΩek volta-képp poéta, aki a képzômûvészet eszközeivel fe-jezi ki magát.A kifejezôeszközök sokaságával szembesülveKremláΩek a lineáris és a festôi megoldások válto-gatásának nem könnyû útját választotta. A rendkí-vül precíz körvonalakat a térben jól érvényesülôvalôrök gazdag színskálája egészíti ki. KremláΩekmûveinek jellemzô vonása a passzív képzômûvé-szeti technikák, mindenekelôtt a fontos asszocia-tív szerepet betöltô dekalkománia változatos alkal-mazása. A dekalkománia – vagy más passzívtechnikák – jelentéstartalmának kérdéses voltaösztönzôen hat a nézô fantáziájára. A líraiságon kívül mûveit egyfajta titokzatosságjellemzi, ami érthetô, hiszen a fantázia szorosankapcsolódik a titokhoz. Ez a nyugtalanító titokza-tosság azonban inkább költôi, mint félelmet kel-tô. Noha illusztrációin olykor konfliktusokat kell

J O S E F K R E M L Á C E K T A L Á N Y O S K É P V I L Á G A

Václav Pajurek

REAL I TÁS , L Í RA I SÁG ÉS T I TOKZATOSSÁG

( R E A L I T A , L Y R I C N O S T A T A J E M N O .

T A J U P L N Y S V E T O B R A Z U J O S E F A K R E M L Á C K A . )

Míla Myslíková: Lásko, boºe, lásko (Szerelem, istenem, szerelem), 1998


J. Mejzlík: Vodníci z pohádkové Δeky (Vízimanók a mesebeli folyóból), 2003

V Á C L A V P A J U R E K 1 3 3

Friedl Hofbauer: Die Wassermänner aus dem grünen Fluss (Vízimanók a zöld folyóból), 2003


feloldania, ezeket az összeütközéseket mindiginkább a mosoly jellemzi, mintsem az igazi harc.Ez a sajátosság a tartalommal függ össze: me-séhez illôen már kezdetben világos, hogy a jógyôzni fog. Tekintettel arra, hogy többnyire egzotikus környe-zethez kapcsolódó meséket illusztrált, kénytelenvolt nagyon gondosan tanulmányozni a különbö-zô tájegységek tárgyi környezetét és fiziognómiaitípusait. Igen meggyôzô munkát végzett, amikor

az egyes helyszínek térbeli sajátosságainak éslégkörének érzékeltetése volt a feladat – ezt töb-bek között a koreai, egyiptomi és azték mesékhezkészült képek is tanúsítják. Illusztrációit nem terhelik túl a részletek, mert alko-tójuk a kifejezést szolgáló alapelemekre redukáltaôket, s ezek az elemek egyértelmû meghatáro-

zottságuknak és fogalmi egyszerûségüknek kö-szönhetôen tökéletesen megfelelnek a rajzokatszemlélô gyermek elvárásainak.Az illusztrációnál kötetlenebb mûfajokhoz tartozómunkák esetében a kollázs és a dekalkomániatechnikája dominál, s leggyakrabban a mûvészképzeletvilágában kialakult fantasztikus természetmotívumai bukkannak fel a növényi formákat észoomorf alakzatokat felvonultató tájképeken. A kö-tetlen alkotói munka alapját egyébként épp az ér-

telmezési lehetôségek egész skálájával szolgálódekalkománia jelenti. A mûvész a különbözômegoldások kimunkálásánál ebbôl az alapból in-dul ki. Eredetiségét tanúsítja, hogy a dekalkomániatechnikáját sikerrel párosította a színes litográfiá-val, s így világviszonylatban ô lett az elsô, aki eztaz eljárást a grafikában alkalmazta.

Ji≈í Tomek: Kouzla studánkové víly (A forrás tündérének varázslásai), 1994

Friedl Hofbauer: Die Wassermänner aus dem grünen Fluss(Vízimanók a zöld folyóból), 2003


V. Hulpach: Indiánské pohádky (Indián mesék), 2003

Mindezeken túl más mesterek alkotásainak képzô-mûvészeti parafrázisai is foglalkoztatták, fôleg azitáliai reneszánsz korai korszakának alkotói ihlettékmeg. E munkái egyfelôl bizonyos távolságtartásravallanak, másfelôl a persziflázs egy visszafogottabbváltozatát képviselik. Különös nosztalgikus atmoszféra lengi körül aT≈ebíΩ1 környéki tájat ábrázoló realisztikus képeket,

amelyeken a költôiség meditatív jelleggel párosul. Monumentális képeirôl sem feledkezhetünk meg,s ne maradjon megemlítetlen, hogy egyéb passzívképzômûvészeti technikák, például a vakarás és afröccsentés alkalmazása terén is kitûnt.Munkásságának elmaradhatatlan alkotórészét je-lentik az objektek, amelyek talált tárgyak együtte-seként nyerték el végsô formájukat. Átgondolt


kompozíciójuk meghatványozza költôi kifejezôere-jüket – ilyenek például a Kô-Akció vagy a MágikusTér elnevezésû tárlatok objektjei. KremláΩek egész munkássága arról tanúskodik,hogy az egyes témakörökhöz való viszonyát sajá-tos fantáziájának érvényre jutása határozza meg:ez éppúgy megnyilvánulhat az ábrázolt dolgokpoetizálásában, mint az egymástól független je-lenségek, tárgyak stb. sokkoló kontrasztjánakkialakításában. A mûvek méreteit illetôen az alkotó rendszerint akisebb, sok esetben a miniatûr formátum mellettdönt, ami teljesen megfelel az ábrázolásmódmeghittségének és a témákat átható lírizmusnak.Kifejezésükre a kisebb méretek sokkal alkalma-sabbak a monumentálisaknál, megjegyzendôazonban, hogy KremláΩek a nagy formátumból fa-

kadó s igencsak nehéz feladatokkal is sikeresenmegbirkózott. Különös feszültséget fejeznek ki a mûvész képze-letszülte virágai. Alapjában véve emblematikus ké-pek, s az ôket körülvevô megejtô hangulatú kör-nyezetben különös, lírai atmoszférát teremtenek.(Ilyen például a Rózsavirág.) KremláΩek ebben azesetben egy növényi létformára emlékeztetô hib-rid biomonstrumot alkotott, amely olyan benyo-mást kelt, mintha képzeletbeli virágok herbáriumá-ból került volna elô.Megkapó nosztalgikus atmoszféra jellemzi többekközött az Akureirai üdvözlet Franti∫ek Muzikának2 cí-mû színes litográfiát, amelyen az izlandi természetáltal inspirált totemszerû képzôdmény fölöttébbmeggyôzôen bizonyítja a Fr. Muzika kései alkotóikorszakának mûveivel való szoros kapcsolatot.



KremláΩek munkásságát a képeken megjelenô lé-nyek, tárgyak, képzôdmények stb. talányosságajellemzi: mindegyikük türelmetlenül várja, hogy anézô fantáziája mûködésbe lépjen, mert a mûveke kapcsolat révén járulhatnak hozzá a szabadonszárnyaló képzelet birodalmának kiterjesztéséhez.A mester vonzalmát a fantasztikum iránt az is alá-

támasztja, hogy több paraszürrealista csoport tag-jaként is számon tartják (La Coste, Centre interna-tionale actualité phantastic et magic, a Karel3

Teige Társaság [SpoleΩnost Karla Teiga] ostravaiszervezete, Stir up).

Fordította és a jegyzeteket írta:G. Kovács László





Franz Sales Sklenitzka:Der vergesseneTürke(Az elfelejtett török)

J EGYZETEK

1 A Cseh-Morva dombságon, Brünntôl (Brno) nyugatra fekvô kisváros.2 Franti∫ek Muzikát (1900–1974) a múlt századi cseh festészet kiemelkedô képviselôi között tartják számon; munkássá-

ga sok szállal kötôdik az avantgárd irányzataihoz, elsôsorban a szürrealizmushoz. 3 Karel Teige (1900–1951) a cseh szürrealizmus jól képzett, nagy hatású teoretikusa volt, aki esztétikai írásaival, irodalmi,

képzô- és filmmûvészeti tárgyú kritikáival sokat tett a szinte minden mûvészeti ágat megtermékenyítô irányzat megho-nosításáért, népszerûsítéséért.


Franti∫ek Nepil: Pohádková lampiΩka (Meselámpás), 2003

Vodníci, vosrmoni, ∫osáci a hastrmani(Tókirályok, zöld emberkék és vízimanók)

Vodníci, vosrmoni, ∫osáci a hastrmani(Tókirályok, zöld emberkék és vízimanók)

J. Rákosníková: Hrajeme si u maminky (Anyukánál játszunk), 2002

1 4 1

JAN KUDLÁ¿EK akadémiai festômûvész és grafikus1928. szeptember 3-án született a morvaországiDolní Dubnanyban. Gyermekkorát szülôfalujábanés Moravsk¡ Krumlovban élte le, innen költözött el1939-ben a szüleivel Prágába, azóta a cseh fôvá-ros lakója. Az 1945–1949 közötti években az Ál-lami Grafikai Iskola növendéke volt (professzorai:Petr Dillinger, Karel Müller és Rudolf Bene∫), az1949–1950-es tanévben mûvészettörténetet hall-gatott a prágai Károly Egyetemen, 1950-tôl 1957-ig pedig a szintén Prágában mûködô Képzômûvé-szeti Akadémián folytatta tanulmányait VlastimilRada és Vratislav Nechleba professzoroknál (azutóbbinál diplomázott). Festészettel és grafikávalfoglalkozik, legfôbb tevékenységi területét a gyer-mekkönyvek illusztrálása jelenti. Illusztrátori mun-kásságáért hazájában és külföldön is számos díj-jal tüntették ki; otthon s Csehországon kívül istöbb tucat kiállításon szerepelt.Rendszerint ez történik: kimondjuk a festô nevét, shamarosan eszünkbe jut, mi is az, amit a legjob-ban megkedveltünk benne. Jan KudláΩeket, a fes-tôt és a grafikust azért az érzelmességért és me-legségért szeretjük, amely az általa illusztrált köny-vek lapjairól árad felénk. Azokat a személyes él-ményeket találjuk meg bennük, amelyeket az ál-tala olyannyira szeretett és egyre jobban csodálttermészetben megélt. Tárlataira ellátogatva a vízimanók birodalmábantaláljuk magunkat – a festô valóságos vízimanó-galériát hozott létre. Mindegyikükrôl vannak lebi-lincselô történetei, mindegyiknek megvan a maganeve, eredete, mindegyik hasonlít ahhoz a hely-hez, amely életének és érzelemvilágának részévévált – s amely olyan szép volt és szuggesztív,hogy teremtett hozzá egy vízimanót. Így született

meg például az elhagyatott Mladou∫-malom kiszöld emberkéje: egyszer a fia társaságában vetô-dött el oda, s a malomárok partján egy vízimanónedves kalapját pillantotta meg… Az elsô vízimanóval a mûvész a dubnany-i tanítónéni révén ismerkedett meg. S mivel szereti, hamindennek megvan a maga rendes neve,Tanáreknek nevezte el: ô volt az a manó, aki szü-lôfalujában, Dubnanyban a víz tisztaságát óvta. Afaluban azt tartották, hogy szép lányok látják el fi-nom falatokkal és italokkal, ô pedig hálából meg-tisztítja az összes kutat, forrást és patakot. Arról viszont, hogy a halastóban – mely náluk azÁztató nevet viseli – egy gyöngyházgombokat ké-szítô vízimanó lakik, az édesanyjától szerzett tudo-

J A N K U D L Á C E K I L L U S Z T R Á C I Ó I N A K M E S E V I L Á G A

Ruzena Hekrlová

TÓKIRÁLYOK, ZÖLD EMBERKÉK ÉS V ÍZ IMANÓK

( V O D N Í C I , H A S T R M A N I A V O S R M O N I .

P O H Á D K O V Y S V E T I L U S T R A C Í J A N A K U D L Á C K A . )

Hastrman (Vízimanó)


mást, aki a parasztoknál dolgozott a földeken, sgondot okozott neki, hogy a gyerekek a vízhezmehetnek. Kitalálta hát a Gomboska nevû vízi-manó figuráját, amely a kisfiú számára egyszerrevolt roppant titokzatos és költôi. Nem véletlen,hogy a mûvész mindmáig ôriz néhány gyöngy-házgombot, amelyek édesanyja emlékét idézik. Festônk ezután sokáig nem találkozott a vízi-manókkal, de amikor 1968-ban kibérelt egy kisházat a dél-csehországi Horusicében, akkor ismétolyan helyre került, ahol csak úgy hemzsegtekezek a különös lények, neki pedig alkalma nyílt ar-ra, hogy a halászok és olyan emberek történeteithallgassa, akik sok mindent tudtak a vízimanókról,mivel még emlékeztek rájuk. Egyszer egy kicsi, csodálatosan tiszta vizû halastórabukkant: a környéken mindenütt csend honolt, taláncsak a fûzfák lombjai között megbúvó zöld szöcskékneszezése és a nádas zizegése hallatszott.Egyszercsak – honnan, honnan nem – odaugrálthozzá egy zöld béka, s egyenesen a cipôje orrára te-lepedett. Eleinte csak nézegette a szakállas festôt, samikor belefáradt, elszunnyadt. Az érzékeny mûvészszámára egy ilyen esemény valóságos csoda, bûvö-

let, ne csodálkozzanak tehát, hogy Cseppecske, avízimanó annyira hasonlít a zöld ugróbajnokra. Jan KudláΩek különösképpen fogékony a gyerme-ki fantázia és a mesék világa iránt, s épp az utób-

biakból és a helytörténeti forrásokbóltudta meg, hogy a csehországi vízi-manó az emberek segítôje, s jótettektanúskodnak a jelenlétérôl – ezértszereti ôt olyannyira. Belsô világa – amely az élet nagyajándéka – tele van gyengédséggel,líraisággal, poézissel. Olyan érzésekhatják át, amelyeket emocionális töl-tetû színekkel fejez ki. Színes látás-módja a vízimanók olyannyira ked-velt birodalmához hasonlóan igen-csak közel áll a gyerekekhez – akár-csak ô maga.

•... Az édesanyjából sugárzó fény ra-gyogta be a leendô mûvész világát,amikor fogékony kisfiúként batyubakötötte – s aztán egy életre megôriz-te – nagymamája és édesanyja me-séit, az anya arcát, mely fölé hajolt,

Hastrman (Vízimanó)

J. Rákosníková: Hrajeme si u maminky (Anyukánal játszunk), 2002

R UZ E N A H E K R L O V Á 1 4 3

amikor ô az asztal alatt, a padlón megrajzolta azelsô képeket és bábukat faragott fából. Édes-anyjátót tanulta a természet, a szülôföld ösvényei,ligetei és útjai iránti szeretetet – ezekkel a helyek-kel örökre egybeforrt, s mindig örömmel tér visszahozzájuk. Meglehet, épp a Rokytná folyónál álmodta elsôgyermekkori álmait, itt jelentek meg képzeletébena titokzatos vízimanók – Gomboska, Tanárek ésBorzaska –, akikrôl a szeretett édesanya mindigazt mondta, hogy valóban léteznek; meggyôzôdé-sem, hogy már ekkor megteremtette a maga bel-

sô világát. Érzékenységének, bensôségességének,a gyermeki fantázia és a mesék világa iránti nemmindennapi érzékének kialakulására a fentiekentúl a morva vidékhez kötôdô élmények is hatástgyakoroltak. Szerencsés volt, mert már ifjúkora óta kiemelkedôés lenyûgözô személyiségek közelében lehetett,akik ösztönözték ôt s akiktôl alázattal tanult.Ilyenek voltak a professzorai az Állami Grafikai Is-

kolában (Petr Dillinger, Karel Müller,Rudolf Bene∫) és a prágai Képzô-mûvészeti Akadémián (VlastimilRada és Vratislav Nechleba), sugyanilyen szerepet játszott a ne-ves szobrász, Franti∫ek Bílek1 csa-ládja, melynek körében másodszoris otthonra és nem mindennapi megértésre talált.A mûvész fiatalkori bolyongásainak és útkeresésé-nek hosszú éveken át Ch¡nov és Dél-Csehországvolt a színhelye. El tudom képzelni, mennyiremegindította és lenyûgözte a fiatal férfit az a táj,

ahol megelevenedett képekvonzották a tekintetét, aholéletre keltek Franti∫ek Bílekszavainak a visszhangjai, sahol a szobrász költôbarátai-nak, Julius Zeyernek2, OtokarB≈ezinának és Jakub Demlneka szelleme volt jelen. Vajon hol mindenütt pihentmeg a mûvész tekintete,amikor körülnézett a csehföld e gyönyörû szögletén,melyet azok az emberekszenteltek meg, akik fiatalko-rában elvarázsolták ôt – sakik kivételes értékû mûvésziörökséget hagytak ránk?Mennyire más volna a mû-vészete a költészet nélkül, aszeretett poéták csodálatosvallomásai nélkül… Életénekfontos fejezete játszódott leitt, s ez a hely szülôföldjével,Morvaországgal együtt mély

nyomokat hagyott a lelkében, a szívében és alko-tói munkájában.A természet varázsa már azoktól az elsô lépések-tôl kezdve vonzotta a vidéki fiút, melyeket a száz-szorszépek között tett meg Dolní Dubnany-i udva-rukon, amikor járni tanult; késôbb megtapasztalta,milyen mámorító illata van a szénakaszálásnak,az aratásnak, a fiúk közös szórakozását jelentôburgonyasütésnek, s megismerte az év körforgá-



1 Frantisek Bílek (1872–1941) szobrász és grafikus, a 19–20 századi cseh mûvészet jelentôs alkotója. Mûveinek többsége a szimbolizmus esz-tétikájának jegyében született, de a szecesszió is hatott rá, nem egy munkája pedig az expreszionistákkal rokonítja. Otokar Brezinához és JakubDemlhez hasonlóan ô is a katolicizmus szellemiségét képviselte.

2 Julius Zeyer (1841–1901) cseh költô, próza- és színmûíró. Mûveinek jelentôs része a romantizmushoz kötôdik, más alkotásai azonban a szá-zadvég dekadens irodalmának hatását tükrözik.


sát, amelyhez a falusi életben költészettôl áthatottnépi szokások és hagyományok sokasága járul.Mindebbôl sok minden érvényre jutott a látás-módjában, megelevenedett az illusztrációiban,amelyekben egyaránt felleljük a költôi képzelôerôt,a harmóniát és a gyengédséget, mindenekelôttpedig a nagy szeretetet minden és mindenki iránt– legyen az egy csipkerózsa, egy bogár, almafánhintázó cinke, vagy épp az a bûbájos vízimanócs-ka, melynek csillagok hullanak a bögréjébe, mi-ként azt Franti∫ek Nepil „Meselámpás“ címû köny-vébôl tudjuk. Ha a festôre néha-néha rátör a szomorúság, ke-resgélni kezd az emlékei között, hogy valami kü-

lönösen szépet találjon, vigasztalásul. S mivel Ka-rácsony ideje van, meggyújtja édesanyja virágok-kal ékesített lámpáját, amely csak ünnepnapokonárasztja fényét, elôhúzza a varázskulcsot s meg-nyitja vele az emlékek kapuját, melyen túl megnyí-lik a tér fantáziája számára – s álmodozni kezd… Ráadásnak pedig minden megélt és átérzett szép-séget hozzátesz a batyu kincseihez, amelyekkelédesanyja elindította az életbe.S mi még mindig vehetünk e batyuból…

Fordította és a jegyzeteket írta: G. Kovács László

R UZ E N A H E K R L O V Á 1 4 5

Fr. Nepil: Pohádková lampi_ka (Meselámpás), 2003


Luka Paljetak-Ivan Vitez: Slon na balkonu (Elefánt a balkonon), 1998


1 4 7

Bár a 20. század elején több jelentôs horvát kiadófoglalkozott gyermekkönyvek kiadásával is, a gyer-mekkönyvek illusztrációjának elsô nagy korszaka aharmincas évekre esik. Ebben az idôben jelentekmeg azok a mûvészek, akik mindenekelôtt gyerek-könyveket illusztráltak, közülük is kiemelkedik LjuboBabiª (1894–1974), Vladimir Kirn (1894–1963) ésAndrija Mauroviª (1901–1981). A mûfaj további fej-lôdésében jelentôs szerepet játszott Vilko Gliha-Selan (1912–1979), aki a zágrábi KépzômûvészetiAkadémián Ljubo Babiª osztályában tanult, majdaz Iparmûvészeti Fôiskolán és Pedagógiai Akadé-mián tanított. Ô alapította és szerkesztette a Radostcímû gyermeklapot, amely köré összegyûjtötteazokat a mûvészeket, akik a gyermek- illusztráció-nak szentelték magukat. E körbe tartozott egyebekközött Cvijeta Job, Danica Rusjan, Ivica AntolΩiΩ, va-lamint az a Mladen Veºa, aki 50 éven át illusztrál-ta a Radost címû lapot. Az 1950-es évektôl a hor-vát képzômûvészet különbözô ágainak (festészet,grafika, rajzfilm stb) kiemelkedô képviselôi szintemindannyian részt vettek a gyermekkönyvek il-lusztrálásában.

•Az 1940-ben született Ivan Vitez – akinek egyiknagymamája magyar volt – elsô illusztrációit mégáltalános iskolai diákként jelentette meg egy isko-lai lapban, majd különbözô gyermeklapok, így aRadost is közölték képeit. 1955-tôl az Iparmûvé-szeti Szakközépiskola hallgatója volt. Ebben azidôben találkozott Gliha-Selannal, aki lehetôvé tet-te, hogy a Polet címû középiskolai lapban rend-szeresen megjelenjenek rajzai, illusztrációi, karika-túrái, s így döntô hatással volt késôbbi pályafutá-sára. Érettségi után mûvészeti pedagógiát tanultMladen Veºa osztályában, hozzá írta diploma-

munkáját is. Másik szakja a szcenográfia volt. Kez-detben karikatúrával, grafikával és festészettel isfoglalkozott. Elsô kiállítását 1965-ben rendezte,amit azután számos más követett, mindenekelôtta Képzô- és Iparmûvészeti Múzeumban, innenment nyugdíjba is. 1970-tôl több egyházi intéz-mény számára készített különbözô munkákat.Ezekben az esetekben a 90-es évekig az L. M.Mijana álnevet használta. Látásmódja humoros,szatirikus, sôt szarkasztikus, de képein, minde-nekelôtt festményein, a modern képzômûvészetiirányzatok erôs hatása is érzékelhetô.Elsô illusztrált könyve, Zvonimir Balog 365 testvér(365 braªe) címû mûve 1972-ben jelent meg, s

Szilágyi Imre

ELEFÁNT A BALKONON

K É P É S S Z Ö V E G E G Y S É G E I V A N V I T E Z

I L L U S Z T R Á T O R K Ö N Y V E I B E N 1

( S L O N N A B A L K O N U )



Primar, Zeitschrift für deutsch als Freundsprache im primar schulbereich (Folyóirat alsótagozatban németet tanítók számára) 1992

S Z I L Á G Y I I M R E 1 4 9

Vesna Parun – Ladislav TulaΩ: MaΩak Dºingiskan i Miki Trasi, Dzsingiszkán, a macska és Miki Trasi, 1996

Znovomir Balog:365 braªe (365 testvér), 1997


azóta jónéhány kiadást ért meg, hiszen Vitezéppúgy játszik a vonalakkal, a színekkel és a for-mákkal, mint Balog a szavakkal. A nyolcvanasévektôl kezdve mindenekelôtt illusztrációkat készít,amelyekért több alkalommal részesült díjazásban– négy ízben nyerte el a Grigor Vitez-díjat, két al-kalommal az Ivan Brliª-Maºuraniª-díjat –, s ame-lyekkel számos nemzetközi kiállításon vett részt.Gyakran illusztrált versesköteteket, különösen non-szensz és humoros verseket. Legszívesebben gye-rekkönyveket díszít képeivel. Ezekben korábbi képzômûvészeti tapasztalatait fel-használva kombinált technikát alkalmaz: ceruzával,tussal, rosttollal éppúgy rajzol, mint amilyen szíve-

sen használja az akvarellt, a pasztellt, a kollázst ésa fotográfiát. Mindezek segítségével sajátos egyénistílust alakított ki. A mozgást és a ritmust kifejezôarabeszk jellegû rajzait olykor kollázsokkal vegyíti,máskor az op-arthoz közelítô absztrakt geometriaielemekkel gazdagítja képeit. Illusztrációi Picasso,Matiss és Léger mûvészetének eredményeit épp-úgy hasznosítják, mint a horvát népi hímzésekszíngazdagságát, a szecessziós kerámia világát, azüvegfestészet dekorativitását, a vízfestészet meg-hittségét, s a számítógépek nyújtotta lehetôsége-ket. Képei éppoly komplexek és fantasztikusak,mint azok a szövegek, amelyek ezek alapját képe-zik, látásmódja és az általa alkalmazott perspektí-

Vladimira ætanger VeliΩki – Sanja JakovljeviΩ: PoΩetnica knjiguljica (Kezdôk olvasókönyve), 2001


va gyakran meglehetôsen szokatlan. 1988-banmegjelent Számolókönyv (Brojkalica) címû kötetenem pusztán olyan képeskönyv, amely segít a szá-mok megtanulásában, hanem fogalmak és gondo-latok közvetítôje, újabb és újabb képzettársításo-kon alapuló, egymásra épülô szintézise. Egyik kriti-kusa ebben az idôben úgy vélte, Vitez közvetlen-sége, lebegése, humorérzéke, vidámsága, eleven-sége, kifejezôkészsége, a képalkotásban, a kom-

pozíciókban megjelenô bátorsága e könyvének il-lusztrációiban jut a legteljesebb mértékben kifeje-zésre. Tény, hogy a nyolcvanas évek végétôl stílu-sában és látásmódjában is bizonyos változás álltbe, s a korábbi, gyakran túl komor képi világot1988 után felváltják az elôbb említett alkotói je-gyek. Ez a változás minden jel szerint összefüggöttaz ekkor zajló politikai változásokkal is, hiszen Viteztagja volt annak a – rendszerváltást is szimbolizá-

Grigor Vitez: A za∫ta ne bi… (Miért ne…), 1991

Grigor Vitez: A za∫ta ne bi… (Miért ne…), 1991


ló – bizottságnak, amely a kommunisták által eltá-volított Jela∫iΩ szobor visszaállítását követelte.A Számlókönyvet más tankönyvek követték, majd1992-ben – egy szerzôi közösség résztvevôjeként– nagy vitát és számos elismerést kiváltó ábécés-könyvet (Hrvatska poΩetnica) jelentetett meg,amelynek stílusa (akárcsak a Számolókönyvé) tel-jesen eltért a korábban megszokottól: a szegé-nyes illusztrációk helyére pompás, színekben ésötletekben gazdag képek kerültek. A kötet 2004-igHorvátországban tizenkétszer, Bosznia-Hercegovi-nában hatszor jelent meg. Az ábécéskönyvetazután újabb gazdagon illusztrált tankönyvek kö-vették. Tankönyv-illusztrációi mind a diák, mind atanár fantáziájának ösztönzésével segítik a szöveggazdagabb megértését. Illusztrációin „a képes be-széd a képzelet beszédévé alakul át, ami az íróielbeszélést és üzenetet olyan csábító módon te-szi teljessé, hogy az olvasó érzékelését kitágítja éselmélyíti” – írja egy kritikusa. A tankönyv-illusztrá-ciókban a gyerekek által is jól ismert mértani for-mák (négyzet, kör, háromszög) merevségét rész-

ben színes festékkel készült ábrákkal kombinálja,részben a szabadkézi rajz felszabadultságával el-lensúlyozza, s mindezzel a képen, az illusztrációnbelül absztrakt teret hoz létre.Vitez nem arra törekszik, hogy a szöveg szósze-rinti illusztrációját adja, hiszen véleménye szerintnincs értelme annak, hogy két külön eszközzel (aszöveggel és a képpel) ugyanazt a tartalmat fejez-zék ki. Ez azonban nem mond ellent annak, hogykritikusai szerint képei nem csupán tökéletesösszhangban vannak az adott szöveggel (miköz-ben egyáltalán nem a szöveg egyszerû képbelimegfelelôi), hanem igen gyakran további értelme-zési lehetôségeket tárnak az olvasó elé, a kép ésa szöveg együtt új mûvészi egészet alkot. Enneklegkitûnôbb példájaként a Luka Paljetak Elefánt abalkonon (Slon na balkonu) címû, 1998-bankiadott könyvéhez készített illusztrációit emlegetik.A kötetben Vitez úgy használja föl a karikatúra ele-meit, hogy az ábrázolt állatok nem a megszokottszimbólumok képviselôiként jelennek meg (a ha-talmas elefánt, az erôs oroszlán, az ügyes macs-

MaΩek (Macska)


ka stb.), hanem ügyetlenségük és sebezhetôségükkövetkeztében az emberhez hasonló individuum-ként ábrázolt lények. Maga Luka Paljetak így írta leVitez alkotó módszerét: „Ivan Vitez minden felada-tot a részletek játékaként kezd, amelybôl olyan ki-rakós játék jön létre, vagy még pontosabban,olyan többrétegû puzzle, ami a vele átitatott szö-veget ösztönzôleg nyitja meg a jelentések új teré-be, valamint olyan tartalmak felé, amelyek a ver-balitást felülmúlva, a hétköznapi és az arche-tipikus képek imaginációjának, kombinatorikájá-nak vibráló tereként nyilvánulnak meg.”A macskák iránt erôteljes érdeklôdést tanúsítóVitez ezzel kapcsolatos, máshol is megnyilvánulófantáziáját gazdagon kiélhette, amikor LukoPaljetak Az egerek és az eszetlen macskák (Mi∫evii maΩke naglaviΩke) címû könyvét illusztrálta. Külö-nös módon ezek a gyakran kissé emberfejûmacskák többnyire kevéssé rokoszenvesek, sôt…Amikor népi elbeszélésekhez, legendákhoz készítillusztrációt, mindig gondosan tanulmányozza anépviseletet és a paraszti környzetet. Vitezt a gya-

korlaton túl az illuszráció elmélete és története isérdekli. Számos cikket írt az illusztráció történeté-rôl, a tankönyv-illusztráció módszereirôl, a képi ki-fejezésmód problematikájáról. A legutóbbi idôbena horvát ábécéskönyvek történetét dolgozza fel.Vitez munkásságát külföldön is elismerik. A pozso-nyi BIB 30. évfordulójára 1996-ban készített kata-lógusba (The Best of BIB, Bratislava-Tokio) az1966-tól 1996-ig terjedô idôszak száz neves mû-vészének alkotásait válogatták be, köztük IvanVitez mûveit is. Más horvát mûvészekkel – CvijetaJob, Svjetlan Junakoviª, Andrea Petrlik Huseinoviª –sikeresen reprezentálja a horvát illusztrációt a vi-lágban. 2002-ben a Miért ne… (Za∫to ne bi…) címûképeskönyvét, amelyben Grigor Vitez költeményei-hez készített illusztrációkat, besorolták a Nemzet-közi Gyermek Digitális Könyvtár (InternationalChildren’s Digital Library – ICDL) anyagába, amelymegtekinthetô a http://www.icdlboks.org honla-pon. (Ezt a könyvtárat a washingtoni Kongresszu-si Könyvtár és a san francisco-i Internet Archivehozta létre.)

Pitalice Pjevalice, Dallamos találós kérdések, 1995


1 5 5

A szerb gyermekirodalom elsô ismertebb illuszt-rátorai közé tartozott Jovan Jovanoviª Zmaj(1833–1904) gyermekorvos, a neves költô. A költe-ményeit kísérô rajzok, amelyek versesköteteinek el-sô kiadásaiban jelentek meg a 19. század utolsóévtizedeiben, még napjainkban is idôszerûek ésahhoz a fiatal korosztályhoz szólnak, amelynek aszerzô eredetileg is szánta. Mégis azt mondhat-nánk, kevesebb megbecsülés jutott magának JovanJovanoviª Zmaj képzômûvészeti tehetségének, in-kább azt az érdemét kell kiemelnünk, hogy a gyer-mekkönyv-illusztrátorok elé – igényesség szem-pontjából – igen magas mércét állított. Napjainkbanezek a követelmények jóval összetettebbek és bo-nyolultabbak, mint Zmaj idejében, hiszen a gyere-kek társadalmi státusa más, mint a 19. század má-sodik felében, és nem utolsósorban a mai gyerekekoktatási szükségletei és érdeklôdési köre is megle-hetôsen eltér a korábbi idôbeliekétôl.A nevelés és a játék egyre igényesebb világábana gyermekirodalom ma már mindössze egy szele-tet, egy eszközt képvisel, miközben a gyerekekkörnyezetében, fantázia-világában – a korábbiak-hoz viszonyítva – a jóval gazdagabb kínálatban ésnagyobb számban jelenlévô új játékok, képregé-nyek, animációs és játékfilmek, a számítógép ésszámítógépes játékok jelentik azt a komoly ve-szélyt, amely háttérbe szoríthatja a hagyományosnevelô és szórakoztató kellékeket. Egy dolog vi-szont nem változott: továbbra is a gyerekek élet-kora határozza meg a rajzok iránti viszonyulásukatés a rajzok értelmezését, ezzel pedig az illusztrá-ciók összetettségének fokát és fôbb képzômûvé-szeti jellemvonásait. Ez a fô oka annak, hogy na-gyon sok alkotó ugyan szerencsét próbál ezen apályán, ám közülük nagyon kevesen döntenek

úgy, hogy hosszú távon vagy véglegesen (csak)gyermekkönyv-illusztrációval foglalkoznak. A kitar-tóbbak közül ki kell emelni Vladimir Kirin („Ander-sen meséi”, „Nászreddin Hodzsa”, „Don Quijote”),Ljubomir Ilijiª Sova (aki Miroslav Antiª „Nasmejanisvet” („Mosolygó világ”) címû verseskönyvének1956. évi elsô kiadását illusztrálta), vagy szemé-lyesen Miroslav Antiª nevét, aki a „Plavi Ωuperak”(„Szôke hajtincs”) címû verseskötetéhez maga al-kotta meg a kísérô illusztrációkat. Továbbá,megemlítjük DuΩan Petri∫iΩet is, akinek neve elvá-laszthatatlanul összefonódik Ljubivoje R∫umoviªköltészeti alkotásaival, valamint Radule Bo∫koviªot,aki a már korábban említett Jovan Jovanoviª Zmajgyermekverseihez rajzolt illusztrációkat. Ezeknekaz alkotóknak a rajzai sok éven keresztül sikere-sen ellenálltak annak az óriási mûfajbeli konku-

Jasna Jovanov

VALÓSÁG ÉS MESEV I LÁG KÖZÖTT

( I ZMEDU J AVE I SVETA BA J K I )

A L E K S A N D A R P E D O V I C É S

A G Y E R M E K K Ö N Y V - I L L U S Z T R Á C I Ó


J A S N A J O V A N O V 1 5 7

renciának, amelyet a rajzfilm és a gyermekrajz ko-ronázatlan királyának, az amerikai Walt Disney-nekaz alkotásai fémjeleztek.A gyerekeknek szánt illusztrációk „felavatása” te-rén ezek a szerb képzômûvészek fenntartásoknélkül élvez(het)ték a különbözô korosztályoknakszerkesztett ifjúsági folyóiratok támogatását. Azemlített lapok közé tartozik két közismert újvidékikiadvány, a „Mali neven” („Kis Körömvirág”) és a„Neven” („Körömvirág”). Közel negyed évszázadon

keresztül a szerb ajkú gyerekek, a legkisebbektôl atizenévesekig olvasták és élvezték a két lap írásait,s nagy örömüket lelhették a szebbnél szebb, lát-ványos illusztrációkban is. A szerb gyermekiroda-lom több jeles egyénisége már közölt írásokat azemlített lapok hasábjain, s az illusztrátorok népestábora is színvonalas alkotói munkát végzett. A szakma egyik leghûségesebb és legodaadóbbmûvelôje mindenképpen az 1952-ben születettAleksandar Pedoviª, aki 1980-tól a „Mali neven” és


a „ZorniΩka” („Hajnalcsillagocska”) címû délvidékiszlovák nemzetiségû gyermeklap képzômûvésze-ti-grafikai szerkesztôje, valamint a „Neven” állandómunkatársa. Az említett idôszaki sajtótermékek,valamint számos más gyermekkiadvány arculatátis formálva, Pedoviª maga köré gyûjtötte az illuszt-rátori szakma legjelesebb szerbiai egyéniségeit.Olyan szerzôkrôl van szó, akik alkotói munkájukegy részét a legkisebbeknek szánt irodalmi alkotá-sok és didaktikai segédletek illusztrálásának szen-telték. Az említett alkotók között találjuk a nemzet-közi téren is ismert Gradimir Smudát, BorislavStankoviª Stabor-t, Predrag Jolert, BranimirProsenikot, Du∫an Dimitrovot, Dragan Jeriniªet ésmásokat.Aleksandar Pedoviª közismert festô, aki egyarántalkotott maradandót a plakáttervezés, a belsôépí-tészet, a kerámia, az egyedi bútordarabok tervezé-se, a fali szôttes (tapiszéria) terén. Olyan multi-mediális mûvészrôl van szó, aki fényképeket éstérbeli „berendezéseket” is készített, és aki a „TheIwano Project” nemzetközi projektum aktív részt-vevôje. Ez utóbbi projektum összekötô híd a ha-

gyományos japán – papírból kreált – mûvészetialkotások és a kortárs délkelet-európai képzômû-vészet között. Aleksandar Pedoviª sokoldalú krea-tív érdeklôdését a digitális grafika terén kivívott (éskiérdemelt) elsôbbsége is igazolhatja: ugyanis,1984 végén az akkor még létezô Jugoszláviábanez a szerb képzômûvész készített elsôként digitá-lis eljárással a „Mali neven” gyermeklap részére új-fajta fedôlapot. Ez a széleskörû érdeklôdés tettelehetôvé a mûvész számára, hogy a gyermekfan-tázia világában igazán otthonosan érezze magát,hogy a stilizációknak nagy méretû alkalmazástnyújtson és hogy a motívumok választékát ismegnövelje. Tevékenységét pozitív értelembenminôsítik a Belgrádban és Újvidéken megrende-zett könyvvásárokon, a gyermekillusztrációk kate-góriájában három alkalommal – 1994-ben, 1998-ban és 1999-ben – kiosztott díjak. Ezen kívülPedoviªnak 1985-ben odaítélték a Zmaj-játékokdíját is, valamit 1984-ben, 1985-ben és 1993-bana „Zlatno pero” („Aranytoll”) díjat. Továbbá meg kellemlítenünk azt a nagy volumenû képvásárlást,amelyet 1999-ben a japán Hiriko Mari & StasisMuseum bonyolított le, valamint a Spanyolország-ban, Franciaországban, Szlovákiában és Japánbanmegrendezett nemzetközi kiállításokat is.A Vajdasági Iparmûvészek és Formatervezôk Egye-sületének Galériájában Aleksandar Pedoviª a kö-zelmúltban olyan könyveket mutatott be, amelyekillusztrációi díjazásban részesültek. A kiállításanyagát azok az eredeti rajz-tervezetek képezték,amelyeket tíznél több könyv (drámai alkotás, vala-mint kortárs vers- és mesekötet) részére alkotott.Az említett kiállítás katalógusában Zoroslav Spevaka következô gondolatokat írta: „Pedoviª szépítette,ékesítette, „felépítette” és formát adott nagyszámúgyermekkönyvnek. Ezekbôl mind – a gyerekekhezlegméltóbb módon – varázsolt mûvészalkotáso-kat. A gyerekeknek valóban csak a legjobbat nyúj-totta!” A kiadványok zöme ahhoz a fiatal nemze-dékhez szólt, amely éppen hogy átlépte az olva-sás elsajátítását megelôzô idôszak határát, amikora vizuális benyomás a világ értelmezésének alap-ját jelenti. Éppen ezért az a feladat, amelyetAleksandar Pedoviª magára vállalt, az alkotó szá-

mára egyszerre volt könnyû is, de nehéz is.Könnyû azért, mert nem volt olyan szigorúan vettkötelezettsége, hogy kizárólag csak képek révén„nyújtson elôadást”; nehéz pedig azért, mert aszöveg és a képek együttesében el kellett érnie amegfelelô arányt, egyensúlyt. A gyerekeknek szólórövid történetek – nevezetesen Boºidar Timoti-jeviªnek „a legkisebb gyerekeknek írt legkisebbmeséi” – esetében Pedoviª mindegyik mesét egy-egy fôhôs vagy egy-egy meserészlet illusztrálásarévén helyezi a figyelem középpontjába. A képes-könyv lapjai Pedoviªnál a cselekmények színpa-dai, ahol a történetek lezajlanak. Errôl árulkodik aza keret, illetve az a stilizált színpadi függöny, ame-lyek a kép felsô sarkában láthatóak, és amelyekenvirág, madár vagy valamilyen állatfej szerepel fo-lyamatosan ismétlôdô mintaként. A történetek hô-seinek bemutatásakor Pedoviª egészen szélsôsé-ges stilizációhoz folyamodott – az egyszerû vonal-rajzhoz, amely világosan észlelhetô színes felület,és amelynél a fô jellemzô határozza meg a lénye-get. Megfontoltabb, és már jóval bonyolultabb il-

lusztrációs megközelítéseket a szerb mûvészil-lusztrátor Zoroslav Spevak Jasenskinek „BartolomejKolumbo u Mo∫orinu” („Kolumbusz BertalanMozsorban”) címû könyvében alkalmazta. A to-vábbra is észlelhetô stilizáción kívül a képek ennéla kiadványnál nagyobb mértékben követik az el-beszélés tartalmát, miközben a könyvlapok egészterületére kiterjednek. A mese vizuális része egyképzeletbeli földrajzi térképpel kezdôdik, majd adélvidéki (vajdasági) Mo∫orin, azaz Mozsor nevûhelységhez fûzôdô különleges, kalandos élmé-nyekkel folytatódik, amelyek a végleg gyermekkor-ban ott ragadó Bertalan (Bartolomeo), KolumbuszKristóf világhírû tengeriutazó fivérének meseszerûalakjához kötôdnek. A rajz alapját itt is a vonal ké-pezi, a stilizált mezô pedig kiegyensúlyozott ár-nyalatú színekkel van kitöltve. Pedoviª hasonló el-járást alkalmazott a „Knjiga o deset” („Könyv egy-tôl tízig”) címû kiolvasó mondókákat tartalmazógyermekkiadványban. Itt mindegyik számot az ál-latvilág egy-egy alakja képviseli. A számok rendkí-vül fantáziadús módon, az állatok arcának külön-




bözô részeivel együtt vannak megformázva. Ezál-tal az állatok arca is humánusabb vonást kapott.Az e fajta kreációk mintaképe a „Koza Roza” („Ró-zsa, a kecske”) címû képeskönyv, amelyet 1984-ben nyomtattak és „Zlatno pero” („Aranytoll”) díj-ban részesítettek. A szellemes mesében Rózsa, arózsaszínû kecske egybôl megtanult kerékpározni,miközben számos kellemetlenséget idézett elô.Játékszerét, a kerékpárt csak akkor hagyta el, ami-kor zamatos ízû fûre lelt. A mûvészi ihlettel megál-dott illusztrátor e bájos könyvben a kecskén kívülfelvonultatott még egy egész sor rokonszenves ál-latot: az egeret, az elefántot, madarakat és a med-vét, valamint egy vándor beduint is. Valamennyienújságírókként vettek részt Radovan gazda, a kecs-ke tulajdonosa által összehívott sajtótájékoztatón.Bár könyvenként és folyóiratonként igen eltérôekés egyenként is nagyon jellegzetesek, Pedoviª il-lusztrációs hôsei a felismerhetôség erôs bélyegéthordozzák magukon. A legifjabb korosztály szá-

mára hangsúlyozottan pozitív, rokonszenves és agyermeklélekhez közelálló figurák – amelyek leg-gyakrabban az állatvilág képviselôi – egy idôbenkapnak mesebeli és emberi tulajdonságokat. Ôkegyszerre a mi világunkhoz is tartoznak, ugyanak-kor egy egészen más világban is élnek. Ezek a fi-gurák egyidejûleg képzeletbeliek és egyszerûek,számos lehetôséget adnak az ún. vizuális ráépí-tésre, ezen kívül adják önmagukat, személyeskreativitásukat – a kis olvasók fantáziájától füg-gôen. Az illusztrációbeli hôsök valóban korhûek ésközeliek lesznek a ma már sokkal dinamikusabbrajzfilm-világhoz és videó-játékokhoz szokott gye-rekek számára is – annak köszönhetôen, hogyAleksandar Pedoviª több éves alkotói munkássá-ga során valóban mesteri érzékkel tudta megvaló-sítani a szövegek és a képek közötti igazi, optimá-lis egyensúlyt.

Fordította: Bada Zoltán


Koncert tr≥bonosów (Trombitaorrúak koncertje), 1995

1 6 3

„Hogyan készül az illusztráció?” – kérdezi JózefWilko≤, a világhírû illusztrátor, a gyermekkönyvekmestere annak a budapesti kiállításnak a katalógu-sában, amelyet a Lengyel Intézet Platán Galériájá-ban rendeztek mûveibôl 2004 nyarán. A folytatás:„Ha néhány dolgot ismersz, egyszerû a dolog. Elô-ször is tudnod kell, hogy minden, amit le akarszfesteni, úgy néz ki, mint az ember, a hal, a madár,a falevél vagy egy állat. Azután tudnod kell, hogyhogyan mozog, hogyan ugrik, csúszik vagy mászik,úszik vagy repül. Sokak számára itt az út vége. Má-sok folytatják és meg tudják festeni az idôt, a hol-dat, ahogyan ragyog, a madarat, ahogyan dalol, sôt,a bánatot és az örömöt, a félelmet és a bátorságotis. Néhányan tudnak álmot, csöndet is festeni, sôta gyümölcs illatát és ízét is. Ha mindezeket tudod,akkor talán azt is tudod, hogy hogyan készült egy-mást kiegészítve a szöveg és az illusztráció, hogyúgy növekedjen a könyvben a feszültség, mint aszínházi elôadásban, hogy minden a megfelelôidôben és megfelelô arányban jelenik meg.”Mindehhez a katalógus címlapján egyetlen állat ké-pe látható: egy óriási cápa, amely kitátott szájjalúszik, valahol az óceán mélységes mélyében, egy-szersmind a nézô képzeletében, hogy elfoglalja he-lyét a gyermekkorból megôrzött képek között, acsodálatos állatok és a titokzatos helyszínek világá-ban. A kétféle világ, a mûvészi és a befogadói kép-zelet között pedig ott a kiállítás, amelynek mûveiközött a szó hagyományos értelmében vett illuszt-rációkat éppen úgy találhatunk, mint fából, fémbôlkészült plasztikákat, s olyan fotográfiákat, amelyeka mûvek megszületéséhez mintegy hátteret adnak,fölidézik a családtörténeti elôzményeket, megmu-tatják a helyszínt, ahol Józef Wilko≤ dolgozik.Azok számára azonban, akik a korábbi idôszakbanmegfordultak valamelyik nagyobb rendezvényen,ahol a gyermekkönyv-illusztrációk megjelentek,

sem a mûvek nem voltak isme-retlenek, sem a mûvészpályafutása. Rend-szeresen jelen van-nak mûvei a pozso-nyi Nemzetközi Gyer-mekkönyv Illusztrációs Biennálén, a bolognai Nem-zetközi Gyermek- és Ifjúsági Könyvvásár bemuta-tóin, az utóbbi helyszínen nagyszabású egyénikiállítása is volt abból az alkalomból, hogy 2002-ben ô kapta meg életmûvéért az IBBY (a Gyermek-könyvek Nemzetközi Tanácsa) lengyel szekciójá-nak arany diplomáját.

J Ó Z E F W I L K O N B E S T I Á R I U M A

A B U D A P E S T I P L A T Á N G A L É R I Á B A N

P. Szabó Ernô

AZ Á L LATOK SZABADOK

Koty (Macskák), 1994


D. Walbrecker: Fabelhafte Tiergeschichte (Állattörténetek meseládája), 1993

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 6 5

P. Wilko≥: Arka Noego (Noé bárkája), 1991


Ez azonban valóban csak a be-tetôzése volt a pályafutásnak. Hi-szen az 1930-ban született mû-

vész az ötvenes évek közepénkezdte pályáját. 1954-ben akrakkói Jagelló Egyetemen mû-

vészettörténész diplomát szer-zett, 1957-ben pedig a krakkói

Képzômûvészeti Akadémiát iselvégezte, ahol Adam Mar-czynski volt a mestere.

1957-tôl dolgozott illusztrátor-ként és grafikai tervezôként különbözô lengyelkiadók, például a varsói PIW, a Nasza Ksiegarnie, aRuch, a Czytelnik, a KAW, az Interpress, krakkóiWydawnictwo Literackie kiadóknak.Külföldi könyvkiadók számára 1963 óta dolgozik,megbízói között olyan nagyhírû cégek vannak,mint a párizsi Flammarion vagy a kölni Middel-hauve, több svájci és japán kiadó is rendszeresenfoglalkoztatja. Több mint száz kötetet illusztráltlengyel és több mint hatvanat külföldi kiadók szá-mára. Rajzai rendszeresen megjelennek a külön-bözô magazinokban is, tervez levelezôlapokat,posztereket, kalendáriumokat, nyomatokat, kárpi-tokat, de festôként, szobrászként is dolgozik. Kiál-lításainak sora 1960-ban kezdôdött Lengyelor-szágban, de már 1961-ben kiállított Bécsben is ésa sor negyven éve megszakítatlanul folytatódik.Mintha csak a lélegzetvétel természetességéveltenné, úgy folytatja az alkotótevékenységet s az-zal párhuzamosan a mûvek publikálását a legkü-lönbözôbb formában, helyszíneken. Egyike azok-nak a mûvészeknek, akik nagyban hozzájárultak,hogy a lengyel gyermekkönyv illusztráció sajátosjellege kialakuljon, s azoknak is, akik az utóbbi év-tizedben, amikor a rendszerváltást követô évek-ben Lengyelországban is megváltozott a kiadóistruktúra és ez igen sok nehézséget okozott akiadók, mûvészek, olvasók számára egyaránt,ezek az értékek megôrzôdjenek. Ami a sajátoslengyel iskolát, stílust illeti, stilisztikai sokrétûségemiatt nehéz definiálni, de – ahogyan a 2002-esbolognai Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Könyv-vásár lengyel kiállítása mutatta – a festôi értékek

gazdagsága, atmoszférikus és poetikus értékeimindenképpen megkülönböztetett helyet biztosí-tanak számára a nemzetközi mezônyben. Ami azértékek átmentését illeti: amikor lengyel földön visz-szaesett a kiadványok száma, anyagi okok nehe-zítették a gyermekeknek szóló szép illusztrált kö-tetek megjelenését, akkor Wilko≤, s még néhánymás jeles lengyel alkotó, például Antoni Boratyn-ski, Bohdan Buenko, Janusz Stanny, StasysEidrigvicius számára a külföldi kiadók továbbra isfolyamatosan lehetôvé tették a munkát, s az ígylétrejött mûvek természetesen beépülnek alengyel kortárs mûvészet világába is.Alapigazságok mondatnak ki tehát továbbra is.Például ama igazság, hogy az állatok szabadok.Ezzel a három szóval summázható ugyanis JózefWilko≤ életmûve, amely három szóból természe-tesen következik a többi, amelyek arra vonatkoz-nak, hogy milyen nélkülözhetetlen eme igazságtudatosítása a gyermeki lélek formálódása számá-ra. Józef Wilko≤ lényei egy olyan világ körvonalait,igazságait, szépségeit jelenítik meg, amelynekminden részletével azonosulni lehet, s amelynekharcait, ellentmondásait is úgy élhetjük meg, hogy

Piotr Wilko≥: Leopanther, 1997

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 6 7

a világ jobbá válásának vagyunk a részesei. Il-lusztrációinak hatásmechanizmusát a gyermekiképzeletre, érzelemvilágra természetesen a pszi-chológia magyarázhatja autentikusan, esztétikaiértékük, kvalitásuk azonban független az életkor-tól, arra utal, hogy alkotójuk számára a képi törté-nés és az irodalmi anyag valóban tökéleteseneggyé válik, éppen ezért lehetnek mûvei mindenízükben hitelesek.Honnan az a biztos tudás, amellyel a mûvészaz állatok világához közelít? „Honnan jövök?” –kérdezi magától Wilko≤, s rámutat a térképenarra a helyre, ahonnan mára eltûnt Boguciceneve, s csak a közeli Wieliczka maradt. Ott terült

el a legelô, ahol az elsô tehenet, Pyziát legeltet-te, ahol futballoztak, s ahol a sûrû erdô elkezdô-dött, Wygasia felé. A tájak titkaihoz a történelemtitkai társultak, hiszen mindig is határvidék voltez a táj, de nincs messze Wieliczka Krakkótólsem, ahová minden órában indult vonat, sahonnan hallani lehetett a Zsigmond haranghangját, amikor a második világháború kitört.Ezen a tájon találkozott elôször a kisgyermekWilko≤ az állatokkal, de hasonlóan meghatáro-zó élményt jelentett számára nagyapja Lancut-ban lévô farmjának élôvilága is, Burek, a kutya,Baska, a kanca, s a többi élôlény az öreg folyó,a Wislok partján.

Ave Maria, Zdeptana kotka (Eltaposott macska), 1992

A családi legendárium és a gyermeki emlékezet szí-nes képei mellett fekete-fehér vagy éppen barnárafakult fotók ôrzik a Wilko≤ család különbözô tagjai-nak emlékét, emlékeztetnek a második világháborúéveire, amikor zsidó gyerekeket mentettek a Gesta-pó elôl, korán elhunyt édesapjára, aki az ellenállás-

ban játszott szerepéért megkapta a becsületrendetés a mûvész édesanyjára, aki majdnem száz évetmegélt. Az emberek és a körülöttük lévô állatok vi-lága elválaszthatatlanul eggyé vált Wilko≤ emléke-zete szerint, de eggyé vált számára a jelenben is.Ahogyan a mûtermében, lakásában készült fotográ-fiák mutatják, a kutyák és macskák békés egyetér-tésben vették birtokukba a teret, s gazdáikkal a szószoros értelmében megosztják még álmaikat is.Mintha éppen az álom súlytalanságával, könnyed-ségével röpülnének a madarak, úsznának a halakWilko≤ jó néhány lapján, ugranának át égig érôsziklák közötti mélységeket a kôszáli kecskék, ül-dözné a szitakötôt a Macskakirándulás hôse, vagyüldözné játszótársát Hugó, a bébioroszlán.


P. Wilko≥: Katzenausflug (Macska-kirándulás), 1993

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 6 9

Don Kichot i Sancho Pansa (Don Quijote és Sancho Pansa), 1993

Az álom lírai képeit azután vaskos humor követi,például Noé bárkája utasainak vagy az Ave Mariagyülevész állathadserege bemutatásakor. A Med-vehegy, A jó farkas története vagy a Mesés állat-történet, a Leopanther, a Tapírkoncert, az Esti kon-cert hôsei pedig magukban hordozzák mindazo-kat a tulajdonságokat, amelyek az emberi történe-tek hôseit is jellemzik, csak éppen valahogy sok-kal szeretetre méltóbbak azoknál.Nem csoda hát, hogy Wilko≤ állathôsei mindenholgyorsan népszerûvé válnak, ahol megjelennek, le-

gyen szó gyermekkönyvrôl vagy a budapesti Pla-tán Galéria kiállítótermérôl, amelyben a festett, raj-zolt lapok s a különbözô anyagokból készültplasztikák egyetlen nagy installációt alkottak. Azsem csoda azonban, ha a legjobban maga Wilko≤érzi magát teremtett lényei között. Olyannyira,hogy saját otthonában, kertjében is egyre többplasztika, environement veszi körül, hogy újbólemlékeztessen arra az alapigazságra – ha ez ed-dig nem lett volna nyilvánvaló – hogy az állatokszabadok.


Ge©i Kapitoli≤skie (Capito0liumi ludak), 1993

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 7 1

Blues polski (Lengyel blues), 1995

P O R T R É G A L É R I A • M A G Y A R O K1 7 2

A három kismalac, 1979

Hamupipôke, 1979

1 7 3

Vajon fölmérhetô-e világhírû képzômûvészünktöbb mint öt évtizedes munkássága? Vajon sorbarendezhetô-e pályájának minden értékhordozóvonása, ecsetfoltja, karcüzenete? Vajon kiszakítha-tó-e az életmûbôl – a teljes, egységes ouvre-bôlegy-egy szelet, tematikai, mûfaji, korszakoló éskor-szakoló részlete? Kass János meglehetôsenváltozatos és mégis egyívû pályájának, párhuza-mos feladat-vállalásainak és senkihez nem mér-hetô és hasonlítható munkásságának sokszínûsé-ge értelmezhetô-e külön-külön, a részek paralel-litásának egységében? Azt hiszem, csak és kizáró-lagosan így foghatunk a magunk által fölállítottfeladat megoldásához. Merthogy Kass több mintötvenéves képzômûvészeti mûködésében egy-szerre van jelen a könyv és a szobor, az illusztrá-ció és az egyedi rajz, a rézkarc és lavírozott tus, agyerekeknek szóló simogatás és a felrázó mûvé-szi protestálás. Egyszóval a világ egészének valla-tása és a világmindenség vállalása, az általa felve-tett kérdésekre felelôs és adekvát mûvészi válasz-adás fölvállalt kényszerének tudata. Nem lehet véletlen, hogy pályája kezdetén, a Rá-kosi-éra mûvészetellenes és szocreál szabályaiközött menedéket keresô ifjúnak az illusztráció, akönyvhöz közeli munkálkodás adott esélyt és re-ményt a túlélésre. Az sem lehet véletlen, hogy né-hány megbízást követôen az elsô jelentôs, az éle-tét végigkísérô feladatot Cervantes Don Quijote-történetének emberi és mûvészi feldolgozása je-lenti. Az elsô megbízás 1954-ben érkezett, demeggyôzôdésem, a búsképû lovag európai figurá-ja azóta is foglalkoztatja. Hiszen kevés olyan alak-ja van a kontinens kultúrtörténetének, mint a jel-képpé növekedett Spanyol nemes alakja, az év-századok alatt sokféleképpen értelmezett és sok-féle módon ábrázolt figurája. Ötven éve kísérti aszélmalmokkal csatázó, szerelmetes és ábrándos

lovag alakja, aki hisz – a legreménytelenebb kö-rülmények között is hisz – ideáiban, s ez a re-mény soha nem veszhet el. Segíti ebben a józanész, szamárhátas bajnoka, Sancho Panza; a sze-relem szép ideáját megtestesítô Dulcinea és hûsé-ges lova, Rosinante. Meggyôzôdésem, hogy az aCervantes-adaptáció, az ifjúságnak átírt és szûkí-tett variáció nemzedéket erôsített hitében: érde-mes álmodni, érdemes vágyakat fogalmazni, ér-demes hinni önmagunkban és persze szerel-münkben, barátunkban és lovunkban. Már az el-sô variáció is a grafikus totális technikai-mûvészi

P O R T R É G A L É R I A • M A G Y A R O K

Tandi Lajos

ROS INANTE NYERGÉBEN

K A S S J Á N O S K É P E S Ü Z E N E T E I A G Y E R E K E K N E K

Cervantes: Don Quijote, 1970


Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz (Piac), 1976

Móra Ferenc: A didergô király, 1971Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz (Egyenes meg görbe), 1976

T A N D I L A J O S 1 7 5

Andersen meseillusztráció, 1985

arzenáljáról biztosítja a könyvet lapozót, ez a to-vábbi kiadásoknál még inkább megerôsödött.Mondhatnám: ez az ifjúsági kiadás Kass életprog-ramja lett. Mindig és minden körülmények közöttmegôrizni hitünket, vállalni akár a nevetségességés megaláztatás keserveit is ideáinkért, mert végülis az illúziók egyszer valósággá válnak. Vagy hanem… Akkor is boldogabbak és gazdagabbak va-gyunk a hittel és reménnyel.

•„Kerekecske gombocska…” Meg „Pont pont vesz-szôcske…” – így kezd rajzolgatni a piciny gyermek,így kezdi ábrázolni, tudatosítani a körülötte levô vi-lágot. Mert igaz, hogy a világot a mai civilizáció el-sôsorban verbális eszközökkel térképezi föl, de talána vizualitás a leggazdagabb kincsesbánya. Háthamég tudatosan végigkíséri életét. Akadnak olyanfelnôttek, akik hetyke büszkeséggel kérkednek:

„Még egy egyenes vonalatsem tudok húzni!” Nem issejtve, mekkora ökörségetbeszélnek. Merthogy a vi-zuális kultúra élvezetének,szeretetének és a mûvé-szetek megélésének nemfeltétele, hogy tudjon húz-ni egy egyenes vonalat,képes legyen kottát olvas-ni, vagy nem sorolja a verstani rímképleteket. De nyi-tottsága és befogadóképessége csakis akkor teszi al-kalmassá a teljes emberi életre, ha gyerekkorától, lé-pésrôl-lépésre, szülôi támogatással, pedagógusi se-gítséggel és értô mûvészek egymásra épülô alkotá-sain át hódítja meg a múzsák birodalmát. Nem fel-tétlenül alkotóként – bár egy bizonyos korban szin-te mindenkit megkísért a mûvészi alkotás vágya –


hanem gazdagságra, meg-rendülésre és megtisztu-lásra, szépségre és lelkiépülésre nyitott befogadó-ként. Mert igaz a közhely:mûvészetek nélkül lehetélni – csak nem érdemes. Életem egyik nagy aján-déka, hogy a hatvanas-hetvenes évek forduló-ján, még fôiskoláskéntott bábáskodhattam a

szegedi intézmény akkori fôigazgatója és iroda-lom tanszékének vezetôje, Hegedûs András mel-lett, amikor megalapította a Kincskeresô címûgyermekirodalmi folyóiratot. Amikor a kísérleti szá-mok után – melynek grafikusa a szegedi szárma-zású kiváló mûvész, Szabados Árpád volt – orszá-

gosan terjesztett, mintegy harmincezres példány-számú lap lett, munkatársának hívott. A Kincskere-sônek majd tíz éven át lehettem a mûvészeti ve-zetôje. Feleltem a folyóirat külleméért, az illusztrá-ciókért, a mûvészeti témájú írásokért, a nyomdaikapcsolatokért. S akkor jött a nagy ötlet – mindenegyes számot más-más magyar grafikusmûvész il-lusztráljon. Így egy-egy szám egységes grafikai vi-lágot sugallna, megismerhetünk sok-sok hazaimûvészt, rájöhetünk, hányféle módon közelíthetômeg vers, novella és a gyermekolvasó. Így aztánsorjáztak a régi nagyok; Reich Károly, Réber Lász-ló, Gyulai Líviusz, Gross Arnold, Schéner Mihály,Lenkey Zoltán, Csohány Kálmán, Szántó Piroska,Würtz Ádám. No és a fiatalok: Szyksznian Vanda,Banga Ferenc, Szemethy Imre, Engel Tevan István,Sajdik Ferenc, Tulipán László, Matkó Katalin, PappGyörgy és sorolhatnám hosszan. És természete-

Andersen meseillusztráció, 1985


Világjáró ír királyfi. Ír népmesék, 1970

Világjáró ír királyfi. Ír népmesék, 1970


Magyarnépmesék

Magyarnépmesék


sen ott állt mellettem, mögöttem Kass János, aki-hez bármikor fordulhattam ötletért, segítségért, ta-nácsért. Összehozott pályatársaival, kisegített, hapácban voltam, mentôövet dobott, ha sodródnikezdtem. A mûvészekkel való találkozások – szin-te valamennyi esetben – többek voltak egyszerûmunkakapcsolatnál, megbízó és megbízott hûvösviszonyánál. A feladat nyitottá tette mindkét felet.Emlékezetes beszélgetések, mûhelytitkok, hangu-latok, gesztusok jutnak eszembe évtizedek távolá-ból. A legnagyobb élményt talán az jelentette,hogy valamennyi alkotó milyen igyekezettel ésszeretettel oldotta meg a feladatot. Merthogy ittnem csupán az irodalmi mû kötötte gúzsba fantá-ziájukat, de a rendkívül szûkös határidôkkel is megkellett küzdeni a szerény honorárium tudatában.Sokszor tapasztaltam azt a magamra is érvényesigazságot: a legtermékenyítôbb múzsa a határidô. Jónéhány szakmai kérdés is fölvetôdött a szer-kesztôségben, éppúgy, mint a mûvészekkel valótalálkozásokon is. Vajon hogyan korszakolható a

gyerekkor, a pszicholó-giai korszakoknak meg-felel-e a mûvészeti üze-net, kiszolgálni vagy elô-relendíteni kell-e a kor-csoportokat; hol vannaka befogadás-elfogadáshatárai; melyek a legha-tékonyabb módszerek ésmegoldások egy-egy iro-dalmi alkotás vizuálismetamorfózisában? Sor-jáztak a kérdések, szinte ma is hallom a töprengôgondolatokat. Vajon miként változik és milyen ha-tásokra a gyerekek vizuális igénye? Az ötvenesévek mesekönyv-világa, az akkori gyermek- és if-júsági kötetek fantasztikus illusztrációs igényessé-ge (persze mindannyian jól tudjuk, a szocreál kö-telezô penzumai és elvárásai elôl nem csupán aköltôk-írók menekültek a gyermek- és ifjúsági iro-dalom oltalmába – Weöres Sándortól Nagy Lász-lón át Zelk Zoltánig –, de a képzômûvészek is.Gondoljunk csak Hincz Gyula, Borsos Miklós,Konecsni György, Szántó Piroska vagy éppen KassJános életpályájára.) Gyermekpszichológusok, pe-dagógusok, esztéták, szociológusok vizsgálatairendkívül gazdag tárházát dolgozták fel a gyerme-ki fejlôdés vizuális változásainak. Annak is, ami azontológiai képletben, annak is, ami a személyiség-jegyekben, és annak is, ami a környezeti hatások-ban keresendô. A múlt század közepi könyvilluszt-rációk mellett legfeljebb a diafilmek világa és né-hány játék jelentette a kínálatot; a hatvanas évek-ben a mozi, a hetvenes évektôl a televízió újabbkonkurenciát jelentett, nem is beszélve a nyolcva-nas évektôl kitágult nemzetközi animációs- ésklipp-világ rendkívül erôteljes hatásairól. S akkormég nem is szóltunk arról a pedagógiai választó-vonalról – s ez éppen a Kincskeresô által megcél-zott 10–13 évesek korosztálya –, ami a felhôtlenés felelôtlen gyermekrajz és a tudatos környezet-ábrázolási kényszer között feszül. Ahogy a kisgyer-mek hisz a mesékben és elfogadja kék színûnekaz elefántot, úgy kontrollálja a valóságot és a ké-pi világot az eszmélô kisdiák. Mígnem eljut/hat/ a

Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz (Ez aztán a vásárfia), 1976


mindent meg- és feloldó mûvészeti absztrakciógyönyörûségébe. Lám, mennyi kérdés és élményjut eszembe, s mindegyik kifejtésre, elemzésrevár/na/. Egy szó mint száz: a Kincskeresônél eltöl-tött szûk évtized nemcsak bepillantást engedett agyerek- és ifjúsági irodalom sajátos birodalmába,de ennek képzômûvészeti transzponálási esélyeités lehetôségeit is megtapasztalhattam. A konklú-zió ismert, bár az irodalmárok fogalmazták meg:gyerekeknek ugyanúgy kell írni (rajzolni), mint afelnôtteknek – csak jobban!

•Kass János páratlanul gazdag és sokszínû mûvé-szetében jelentôs helyet foglal el az illusztrálás,ezen belül is a gyermek- és ifjúsági irodalom re-mekeihez készített rajzok sokasága. Felmerül a kér-dés, mi motiválja a képzômûvészt, hogy illusztrál-jon? Vannak persze kimondottan illusztrátor alkatúmûvészek, akiknek az irodalmi mû kiváló startkô,segítség. Számukra az empatikus képességen túl astílus-érzékenység, a kifejezésbeli biztonság az el-sôdleges, míg a sajátosan határozott mûvészegyé-

niségek a versben és prózában is megkeresik ön-maguk vonásait, s az élményt vagy történetet rajz-zá „mûfordítják”. Mindkét alkatnak természetesenvan létjogosultsága, hite és feladata. Kass Jánosnál,bizonyára Isten adománya, hogy egyszerre van je-len irodalmi alkotásokhoz készített mûveiben azegyéniség és a beleérzô-átalakuló képesség. Pon-tosan tudja a befogadó lehetôségeit, elvárásait, demindig tartogat nagyszerû meglepetéseket, vanrajzban-képben megfogalmazott véleménye is.Kass János életmûvében prímszerepet játszik akönyv és az illusztráció. Gál József készítette elKass mûvészetének bibliográfiáját 2001-ben, mely-bôl kiderül, hogy elsô megbízását a Franklin Kiadó-tól kapta a Noszty fiú… Karinthy Ferenc–BenedekAndrás-féle feldolgozására 1950-ben. A könyv azutód, a Mûvelt Nép Kiadó pecsétjével jelent meg1954-ben. Ennél számomra sokkal fontosabb amár említett 1953-as megbízása az Ifjúsági Kiadó-nak Cervantes Don Quijotejá-nak ifjúsági kiadásá-hoz. Ez a munka még két kiadást ért meg – 1977-ben és 1988-ban. S ettôl a sikertôl kezdve Kass

Nemzetközi Gyermekév bélyegtervei, 1979


megállás nélkül dolgozik gyermek- és ifjúságikönyveken. Csak néhány példa: 1953-ban 16 kö-tethez készít rajzokat, többek között beleássa ma-gát Mikszáth és Móricz világába – évtizedeken átrajzolja, illusztrálja. Egyik legnépszerûbb munkájaKarinthy Frigyes: Tanár úr kérem címû írásához ké-szített rajzsorozat, mely kilenc kiadást ért meg. Az1955-ös évben készíti bájos rajzait Móra: Az arany-szôrû bárány, majd a Didergô király (1971) címûkönyvéhez, a Ludas Matyihoz, késôbb az Egri csil-lagokat rajzolja. Olyan könyvek szövegeit jelentetimeg, mint a Pál utcai fiúk, Fáy András állatmeséi(1964), Arany Toldija (1966), Verne: A tizenöt éveskapitány címû regénye (1968), Aiszoposz meséi(1969), Petôfi Sándor: Anyám tyúkja (1972), MarkTwain Huckleberry Finn kalandjai (1975), TomSawyer kalandjai (1975), Zelk Zoltán: Mese a kis-csikóról és sok más barátunkról (1975), Tollászko-dik a tavasz (1976), Tamkó Sirató Károly Szélkiáltó(1977), Defoe: Robinson Crusoe (1978), Fáy András:Lúd és orr (Állatmesék) (1978), Kodály Zoltán: HáryJános kalandozásai Nagyabonytul a Burgvárig

(1982), Csontos Gábor: A táltos kiscsikó (1984), KissBenedek: Fütty úrfi (1986), Tersánszky Józsi Jenô:Misi mókus kalandjai (2000). És az elmúlt évekbenegy nagyszabású pedagógiai program részeként aszegedi Mozaik Kiadónál dolgozott az elsôsök-má-sodikosok komplex ábécéskönyvének és munka-füzeteinek újszerû megvalósításán. Csak a hiteles-ség kedvéért: Kass János 1950 és 2001 között 334könyvet illusztrált, s az elmúlt években sem pihent.Ha végignézzük a fönti – nem teljes – sort meg-gyôzôdhetünk, hogy a legkisebbektôl – 3–4 éve-sek – az alsósok nemzedékén át a kamaszokigmegtalálta a képi hangot, a rajzban való megszó-lalás, az üzenetközvetítés és nevelés esélyét és le-hetôségét. Erre csak a legnagyobbak képesek.

•Ha végiglapozzuk a Kass által illusztrált könyveket,túl az élményeken nagyon sok tapasztalatra is lel-hetünk. A mûvész igen hamar rájött, mennyire máshozzáállást kényszerít ki a próza és a vers, a gye-rekeknek szóló mû és a kamaszirodalom. Termé-szetesen egy irodalmi alkotás illusztrálása megbí-zás alapján történik, s a kiadó jó néhány feltételtszab: milyen méretû lesz a könyv; színes vagy fe-kete-fehér illusztrációkra van szükség; hány darabmû fér a keretbe; szöveg közti rajzot tervezett-e atipográfus vagy egész oldalas képeket vár; kör-beölelje-e a rajz a vers-szöveget vagy kísérôrajz-ként jelenjen meg? Ha színes rajzokra szól megbí-zás, mit várnak: akvarellt vagy pasztellt, színes tustvagy színes ceruzát; ha fekete-fehér, mennyire vanszabad keze, hogy a tus szikár világát alkalmazza,vagy a ceruzarajz finom tónusait; a metszet drámaiellentétére építsen avagy a filc bársonyos futamai-ra? Kassnak természetesen van kedves mûfaja.Szívesen rajzol fekete tussal, mert szereti a vona-lat. A büszke, egyértelmû, játszótársként is fölfog-ható vonalat, amely alkalmanként kemény és ke-gyetlen, máskor finom szálból horgolódik ki a rajz,s lehet vele drámai fekete-fehér foltokat is szem-besíteni, de lehet leheletfinom jelzéseket, lavírozotttónusokat is elôvarázsolni. Egyformán bravúrosanbánik a színes ceruzával és a pasztellel, de gyakor-ta párosítja is a különbözô technikát. Finom feketetusrajzait gyakorta akvarellel színezi ki. S akkor még

Wass Albert illusztráció


nem is szóltunk rézkarcairól, színezett felületeinekszépségeirôl. Úgy hiszem, mindez a technikai sok-színûség mégis határozott rajzi világot képvisel –minden Kass-rajz büszkén és egyértelmûen viselialkotójának személyiségjegyeit és mûvészi arspoetikájának üzeneteit.

•Kass az ötvenes években is készített kisgyerme-keknek rajzokat, s mily fura a világ, hetven fölöttis éveket szánt a kisiskolások vizuális nevelésé-nek gyarapítására. Az elsô osztályosoknak (ké-sôbb a másodikosoknak is) olyan pedagógiaiprogram készült Szegeden a Mozaik Kiadónál,melyben a kisiskolások komplex módon ismerikmeg a betûket, a kottafejeket, a számokat, a kör-nyezet tárgyait. A Kiadó idézi Kass vállalásánakars poeticáját is: „A tankönyv és a gyermekiroda-lom az utolsó mentôöv, amit a gyermekekneknyújtani tudunk, nem vizuális szenny, hazudo-zás, a napi lét ár-apálya, dagálya, amely rövididô alatt ellepi a megújuló generációkat!” Ez apár sor is magyarázza, hogy a nemzetközileg elis-mert kiváló mûvész milyen felelôsséggel vállalta alegifjabb iskolás korosztály vizuális nevelésénekmisszióját. Nem gügyögött a gyerekekhez, ami-kor az integrált tankönyvcsalád illusztrációit ké-szítette. Tudja, hogy a gyerekek mindent tudnak,majdnem olyan sokat, mint a felnôttek. Emlékez-tet bennünket arra, hogy a felnôttek is voltakgyerekek, csak sokan megfeledkeztek róla. Ami-kor Kass János ezeket a rajzokat készítette, akkora gyerekek szépérzékére és fantáziagazdagsá-gára hivatkozott. A lelkükhöz és az ösztöneikhezakart szólni. Kass a szívével lát, s azok a kisdiá-kok, akik ezekbôl a könyvekbôl tanulnak, érzéke-nyek közvetlen környezetükre, melyeknek igenfontos szerepe van értékítéletük kialakulásában.Ebben a világban egyszerre van helye a realitá-son nyugvó fantáziaszárnyalásnak, a lépték, tér-és idôjátékoknak, az asszociatív vizuális megol-dásoknak, a humornak és a szépségnek, az is-meretterjesztésnek és a gondolkodás serkenté-sének. Okos rajzok ezek – többsíkúak, színesek,gazdagok, életszerûek és az álomvilágba röpítôk.Hangulat, képi kommunikáció, realitás és annak

égi mása egyszerre van jelen a könyvek ésmunkafüzetek lapjain.

•A hatalmas anyagból szinte véletlenszerûen válo-gattam három sorozatból. Wass Albert meséihezés Nagy László verseihez készített tusrajzairól, va-lamint a Háry-történethez készített rézkarc-soro-zatról szeretnék szólni néhány mondatban. A tus-toll fantasztikus lehetôségeket rejt. Wass Albert er-dei meséje megidézi a fákat, madarakat, állatokat,erdôjáró embereket. Visszafogott, de szövevényesrajzokat készít melléjük a grafikus, olyat mint a tit-kokat rejtô rengeteg, mint a sejtelmes és meséketosztó négyszögletes-kerek erdô. Minden ember,állat és növény egyértelmû, felismerhetô, de mé-giscsak típus, mégiscsak modell, mégiscsak a ta-pasztalati valóságnak égi mása. Ettôl lesz rend aszövevényben, ettôl öleli körbe szeretettel ésodaadással a szöveget, a betûket a rajz, ettôl leszszoros kézfogása verbális üzenetnek és szárnyalóképi világnak. Bensôséges líra és hittel teli vonal-kultúra jegyzi a lapokat. A szöveget átlényegítô va-rázslat tanúi lehetünk. Szöveg és kép együttes él-ménye raktározódhat el az olvasóban, legyen azkicsiny gyermek vagy okos/kodó/ felnôtt. Mennyire más világ – habár ugyanúgy tustollalkészült – a Nagy László vers-metamorfózis-szim-fónia. Kass és a költô az ötvenes évek elejétôlNagy László haláláig jó barátságban voltak. Kasstervezett Nagy Lászlónak plakátot (nem is egyet),rajzolt verseihez kísérôrajzokat (nem lehetett egy-szerû, hiszen Nagy László is kitûnô képzômûvészvolt), s kötetet is tervezett neki. A most bemutatottrajzokon a Nagy László-i vers-sodrást éri tettenKass. A friss vonal-futamok, a levegôs és szellôskompozíciók, a magyar táj és a hazai atmoszfératalál adekvát kifejezési formára az illusztrátor tol-la nyomán. Minden rezdül, minden pattan, min-den mozdul, minden tavaszodik. Fû harsog sze-münk elôtt, bimbó pattan, napfény küllôzik, ma-dár röppen, szarvas neszez, leány pörren, lovacs-ka szagol a tavaszi légbe… Verssorok izzása ésvonalak izgékonysága, örömünnep és ünnepiöröm minden vonal, minden sor, minden kép,minden vers. Egy nemzedék két autonóm szemé-


Nagy László: Csodafiu-szarvas, 1977


lyiségének páratlan találkozása – minden követ-kezô nemzedék fôhajtása. Háry János, nagyotmondó vitézünk legendájaúgy horgolódik ki Kass rézkarcain, mint ahogy aszavak öltôdnek egymásba, sorjáznak monda-tokká, szöveg-terítôkké. Logikusan és misztiku-san, a fölnagyítás és kiemelés tehetségével, a fi-nom részletek igényességével, a történetmondásfolyamatos textusával és a lírai jegyek szimboli-kájával. A Háry-lapok a Kass-i illusztrációs életmûlegsikeresebb darabjai közé tartoznak. Úgy tudtamegragadni a gyerekek számára is érdekfeszítô,humorral teljes történetet, hogy van mondaniva-lója a felnôttek számára is. Úgy rétegzi a rajziüzenetsort, hogy azt egyaránt a felfedezés örö-

mével élvezi a kisgyerek és a tudás birtokábanlévô nyitott szívû felnôtt. A Háry-történetek meta-morfózisai során megjárták az irodalom terepeit,Kodály jóvoltából a zene birodalmát, és meghó-dította azt a képzômûvész, Kass János is színe-zett rézkarcaival.

•Cseppben a tenger – vigasztaljuk magunkat egyilyen hatalmas életmûvel szembesülve. Még ak-kor is, ha csupán Kass János gyermekeknek ésaz ifjúságnak szánt rajzairól, illusztrációiról ejtet-tünk néhány tétova megjegyzést. Ám a biroda-lom mindenkit tárt karokkal vár. Szó és vonal,vers és kép, szöveg és illusztráció – a mûvésze-tek csodálatos kézfogása.


Cervantes: Don Quijote, 1977

Garay János: Háry János


Vár, 1986

1 8 7

Tán túl éles a megfogalmazás, de az is lehet,hogy igaz: amíg az ötvenes-hatvanas évekbenigen rossz papíron, gyenge nyomdai technológiá-val, sok esetben jó irodalmi alapanyagokhoz pá-rosultak kiváló és máig felejthetetlen illusztrációk,addig manapság akár az elsôrangú irodalmi anya-goknál, rendkívül fejlett nyomdai technológia mel-lett is silány az illusztráció mûvészi minôsége. Sokdilettáns jut ilyen megbízáshoz, de az egyre több-ször alkalmazott számítógépes illusztráció-készítéselnagyolásai, látszólagos látványossága is gyengekvalitást mutat, ám az eszközrendszer lehetôvéteszi, hogy a rajzoláshoz amúgy nem (igazán) ér-tôk is belefogjanak a remélt (és bizony sokszorbeigazolódó) jó üzlet reményében színes, illuszt-rált, elsôsorban gyermekkönyvek készítésébe,kiadásába. Ez a folyamat természetesen le is érté-keli a valódi illusztráló teljesítményét, hiszen piac-ra lehet dobni gyorsan és hatékony technológiá-val elôállított, illusztrált könyveket, ugyanakkor felis értékeli a valódi képi mûalkotásokkal egyesített,hiteles és magas mûvészi színvonalú kiadványo-kat. Csak ember legyen a talpán, aki képes a meg-különböztetésre! Sok esetben ehhez egyfajta sajá-tos igényesség, mûvészetre érzékeny ízlés szük-séges, de Uram bocsá’ az sem baj, ha nem csakaz irodalmi mû szerzôjét, szerzôit nézzük meg aborítón, hanem a kolofonban – jobb esetben fel-tûnôbb helyen, ritkán társszerzôként – arra is fi-gyelünk, hogy ki is illusztrálta az adott kötetet.Nem szégyen ugyanis adott esetben bevallani,hogy mehetünk „nevek után”, illusztrátor után, sérdemes így is válogatni a könyvet, bizonyos, hogya jót meg fogjuk szeretni. Nos, ebben a kavalkádban, melyben persze sokkiadvány (jellemzôen az újonnan alakult kiadókprodukciója) sajnos rontja a közízlést (rontja per-sze más is, a reklámok, a médiumok olcsó vizuá-

lis látványvilága, a televíziók képisége, az animá-ciós filmek többségének igénytelen rajzi megoldá-sai és még sok minden más), mindig üdítô dologfelfedeznünk és kézbe vennünk olyan könyveket,melyekben nem hogy nem színvonaltalan az il-lusztrációk minôsége, de éppen hogy egyenrangú(vagy néhány esetben még jobb) az irodalmianyag színvonalánál.Az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek magyar il-lusztrált könyveinek nagy generációja (csak példa-ként emlegetjük Hincz Gyulát, Reich Károlyt,Raszler Károlyt, Szántó Piroskát, Würtz Ádámot,Kass Jánost) kiöregedvén – és sajnos már sokanelhaláloztak – átadta helyét újabb s újabb évjára-tú mûvészgenerációknak, s mára radikálisan meg-változott az illusztrált könyvek képi világa. A rendszerváltozás utáni elsô években visszaesettaz illusztráció iránti igény (nem tartották szükséges„befektetésnek” a kiadók az így kiadandó könyve-ket), lassan-lassan azonban mintha visszatérne azillusztrált könyvek fontossága,tekintélye, igaz – e sorok író-jának tapasztalata szerint –egyértelmûen csak az ifjúsá-gi és gyermekirodalom terén.Olyan szépirodalmi mûveltovábbra is ritkán találkozni,mely elsôsorban felnôtt olva-sóknak szól és illusztrációk istalálhatók benne. Ilyenfor-mán ma már egészen ritkaaz olyan mûvész, grafikus, il-lusztrátor, akinek kizárólag emûfaj adja megélhetése bá-

A M A G Y A R K Ö N Y V I L L U S Z T R Á C I Ó R Ó L , K Ü L Ö N Ö S

F I G Y E L E M M E L L I P T Á K G Y Ö R G Y M U N K Á S S Á G Á R A

Feledy Balázs

„ EGY K I S RÉS ”


zisait, a jellemzô helyzet az, hogy az illusztrátoremellett sok minden mással is foglalkozik, könyvettervez, typografizál, lapot tervez, tervezôgrafikávalfoglalkozik, mûvészi grafikát vagy más mûvet ké-szít. Ha ilyen szemmel nézzük át a Magyar Illuszt-rátorok Társasága szakmai összetételét, akkor ott isazt tapasztaljuk, hogy a mûvészek többsége – köz-hellyel kifejezve, de érthetôen – „több lábon áll”.Nos, mindenképpen ez a helyzet Lipták Györgygrafikusmûvész esetében is, aki immár a pályántöltött évtizedei után nyugodtan nevezhetô terve-zôgrafikusnak éppúgy, mint képgrafikusnak (sike-res itthoni és külföldi bemutatkozásai is ezt bizo-nyítják), s könyvtervezônek ugyanúgy, mint illuszt-rátornak. Szívósan épített és egyenletes ívelésûpálya az övé, olyan alkatként, személyiségként, akisohasem mozgott reflektorfényben, aki sohasemkereste az olcsó népszerûség sikereit, ám akinekmunkásságára folyamatos állandósággal a szintekivételes szakmai igényesség és a rendkívül ma-gasra helyezett mûvészi mérce volt a jellemzô.

Lipták György 1951-ben született Bocsárlapujtôn,amely ma Karancslapujtôként ismerôs község Sal-gótarján közelében, Nógrád megyében. Salgótarján-ban érettségizett 1970-ben. Pályájának indulásaszempontjából igen fontosnak tartja kedves mû-vésztanára, Orosz István (1941–1999) és IványiÖdön (1920–1998) festômûvész bíztatását, akik ha-mar meglátták benne a tehetséget. A mûvész egyinterjúban így nyilatkozott (Filep Tamás Gusztáv ké-szítette, a késôbbiekben is még ebbôl idézünk).„Gyerekkorom óta nagyon szerettem a könyveket, sóhatatlanul hozzátartoztak a képek – az akkoribanforgatott könyvekhez több, késôbb kevesebb. Egyreinkább foglalkoztatott a könyv felépítése, az elemei.”Így nem is meglepô, hogy érettségi után nyomdász-tanuló lett, két évig volt az Atheneum nyomdábankéziszedô, ahol megismerte a könyvkészítés folya-matát, technológiáját. Ezt követôen két év sorkato-nai szolgálat következett, s ezután nyert felvételt aMagyar Iparmûvészeti Fôiskola typo-grafika, könyvil-lusztrációs szakára, ahol 1980-ban diplomázott.

Benedek Elek: Péter és Pál, 1994

Lipták tehát immár negyedszázada van a pályán,könyvek és kiadványok hosszú sora szerepel ed-digi munkássága argumentumaként, szakmai bib-liográfiája igen terjedelmes, mégis – s ez jellemzôrá is és az ôt körülvevô szakmai közegre – mun-kásságának értékei nem eléggé elismertek, s eh-hez sajnos még hozzátehetjük: nem is eléggéközismertek. Pedig ha csak az általa illusztráltkönyvek során tekintünk végig, mely mintegy húszkönyv, akkor azonnal érezhetjük azt, ami egészmunkásságára jellemzô: a rendkívüli elmélyültsé-get, alaposságot, a technikai kivitelezés tökélyét,az aprólékosságot, felkészültséget, amely mindigpárosul belsô látomásainak gazdagságával, bur-

jánzásával. Il-l u s z t r á c i ó i ,könyv fede le itermészetesenmindig igazod-nak az adott fela-dathoz, ám ugyanak-kor mindig autonóm gra-fikai jellegzetességekkel bírnak, sígy ezért is válik fontossá, amikor ígyfogalmaz: „…mára összefolyt az egyediés illusztrációs munka –, kiderült, hogyez a két világ is oda-visszahat.” Nosez folyamatosan érezhetô Lipták

F E L E D Y B A L Á Z S 1 8 9

Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja voltam, 1996


György munkásságában, ugyanakkor az is igaz,melyrôl pályájára visszatekintve ekképpen nyilat-kozik: „Eddig az egyedi grafikáról beszéltem. Az il-lusztráció látszólag azonos ezzel – technikailagugyanúgy készül el stb., stb. –, de a kettô közöttóriási különbség van… Meghatározzák a méretet, adarabszámot – ezek eleve korlátot szabnak agondolkodásodnak… Na most, amikor az egészmár így összeállt, egy kis rés marad még, amit fel-

tölthetsz az élményanyagoddal, élettapasztalatod-dal, világképeddel, mûveltségeddel. S annak alap-ján, ami ezekbôl a rengeteg megkötöttség dacárabelekerül a képbe, mégiscsak észre fogják venni,hogy ez a te munkád.” Azért volt fontos idéznünka mûvészt, mert azon túl, hogy megfogalmazta azillusztrátor általános feladatát, egyben elmondtasaját – szerény alapállású – ars poeticáját is. Mertamit ô egy kis résnek tart , az saját munkásságá-

Hajó, 1986


ban egy mélyen megnyíló világ, egy szerteágazóés bonyolult gondolatiság, mely igen mély intel-lektusra utal és egyben a személyiség legrejtet-tebb zugaiba vezet. Még egyszer idézzük ôt: „… arajzok maguk egy belsô világ lenyomatai, hiábahatározom el, hogy mit szeretnék elkészíteni, elju-tok egy másik világba, amit én magam sem isme-rek, s csak ott állok a lap elôtt, hogy ez most hogykerült ide…” Valóban együtt van tehát a tudatosságés ösztönösség, mûveltség és lelkiállapot, elmé-lyültség és türelem. S ez az elmélyültség hozzalétre rajzaiban, illusztrációiban azt a befogadói ér-zést, hogy ô az igazodás során teremt, látványt te-remt, mindig szuverén vizualitással. Minderrôlmeggyôz az a látvány, ahogy csak könyvborítóitnézem, Vathy Zsuzsa köteténél éppúgy, mintSzunyogh Szabolcsénál, s Krúdy Gyuláénálugyanúgy, mint Eötvös Károlyénál.Lipták minden illusztrációs feladatot igazi – és bra-vúros – rajzolóként közelít meg. Sokat alkalmazza aceruzát, ezzel is igen tónus-gazdagon dolgozik,fehéreinek, szürkéinek színtartománya oly széles,hogy színélményeink vannak ceruzarajzainak szem-lélésekor. A grafit folthatásaival éppúgy él, mint a ha-tározott vonal-építkezéssel. Ugyanakkor, ha színes il-

lusztrációt készít, gazdag elevenséggel alkalmazzaszínes tintáit, tusokat, adott esetben fedô festéket, saz általa kidolgozott bonyolult vegyes technikákat.Nem az a mûvész, aki helyt adna a véletlennek,munkái mindig igen gondosan kivitelezettek, ámamikor szinte túlcsordulóan sok motívumból építke-zik is a mû, akkor sem érezzük a látványt „túlrajzolt-nak”, „túlfestettnek”, legfeljebb hosszabban idôzik elszemünk a látottakon. Rajzkultúrája valahol mélyenSzalay Lajoséhoz hasonlítható, munkáinak rendkívü-li sûrítettsége „Gyulai Líviuszi magasságokba” emeliôt (s persze még sok asszociációnk lehet).Lipták György természetesen több egyéni kiállítástrendezett (nem sokat, mert ezeknél is igényesség-gel készíti elô a „terepet”!), melyek kollekcióját tel-jessé teszik egyedi munkái, különleges papír alap-anyagokra készült mûvei éppúgy, mint üvegfest-ményei, melyeket egy elemzôje (Albrecht Júlia) ta-lálóan „síküveg grafikáknak” nevezett.A mûvész eddigi munkásságáról a közelmúltbanreprezentatív kiadvány jelent meg, melynek kivite-lezését az alkotó természetesen maga szabtameg, arculatát és szerkezetét egyaránt. Ebbentöbb elemzô szöveg mellett rendkívüli értékû Ju-hász Ferenc írása „Lipták György mûvészetérôl”,

Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja voltam, 1996


melynek fôcíme: „A csipke és a szörny”, valamintigen nagy szeretetrôl és ôszinte nagyrabecsülésrôltanúskodik az idôsebb pályatárs Kass János vere-tes írása, aki egy helyütt így ír: „Kortársai közülkiemelkedve, a maga területén jelentôs mûveket,jellegzetes, egyéni hangú, sajátos liptáki világot alkotott…”Írásunk bevezetôjében igyekeztünk röviden átte-kinteni a magyar könyvillusztráció helyzetét, be-pillantani az elmúlt évtizedek folyamataiba, je-lezni a legfrissebb jelenségeket, melyben arra isutaltunk, hogy mintha a rendszerváltozást köve-tô „illusztrációs bénultságban” mára valamiféle

változás volna tapasztalható, s ismét egyre több-ször kerülhet kezünkbe – persze inkább az ifjú-sági és gyermekirodalomban – ilyen módon ter-vezett, kiadott könyv. Hogy ennek színvonala arégi igényességet éri el, abban Lipták Györgymunkáinak mindenképpen szerepe van, beleért-ve könyvtervezôi és folyóirat-tervezôi tevékeny-ségét is (ô újította meg pl. a Palócföld címû fo-lyóirat arculatát, tipográfiáját).Így tehát a kortárs magyar illusztráció területénbelül érdemes figyelnünk erre a nyilvánosság eléritkábban lépô teljesítményre is. Vegyük kézbe –az emlegetetteken túl – Gárdonyi Géza: Szüleim

Rajz a Fótonfót királyhoz (Vadász), 1984


gyémántja voltam vagy Angela Nanetti: Nagyapóa cseresznyefán címû könyvét, s az irodalmi él-ménnyel együtt megajándékoz bennünket Liptáka teremtô illusztráció egyidejû, szimultán élmé-

nyével, bizonyítva, hogy az a kis rés – adott eset-ben – szuverén mûvészi teljesítmény létrehozá-sát teszi lehetôvé. Ehhez persze Lipták György-nek kell lenni.

Király, 1984


A part alatt. Népköltés, 1975

A part alatt. Népköltés, 1975

1 9 5

Gyermekkönyvekhez készült illusztrációinaklegutóbbi kiállításakor (Újlipótvárosi Klubgaléria,2004. október) Kovács Péter szükségesnek tartotta,hogy a meghívón neve mellett grafikái szignója(Pet`R) is szerepeljen, mert jó néhányan még aszûkebb szakmában sem azonosították, hogy Ko-vács Péter, a festô és grafikus, a Munkácsy-díjas,Kiváló Mûvész azonos Kovács Péter gyermek-könyv-illusztrátorral. Pedig e témában elsô kiállítá-sát még 1978-ban a budapesti Stúdió Galériábanláthatta a közönség, amelyen a kiállító társ,Bodóczky István festômûvész sárkányokat állított ki. Ráadásul – elmondása szerint – azért akart aKépzômûvészeti Fôiskolán tanulni, hogy illusztrá-tor legyen. Azt hiszem, az a folyamat, amely erre az elhatáro-zásra vezette, gyakran lezajlott a sokat olvasó ésélénk képi fantáziájú gyerekek lelkében. Én is márkiskoromban „megteremtettem” a fejemben az ol-vasottakat, képi formában. Kovács Péternek olva-sás közben szinte „képtolulása” volt, lelki szemeielôtt megtörténtek a könyvben leírt események. Azegyik ilyen élmény-sor akár közös is lehetne, hi-szen ugyanazt a kiadást olvastuk: Verne Gyula re-gényeit az Ifjúsági Kiadó adta ki az 50-es évek el-sô felében, az illusztrációkat „Férat és Barbant ere-deti fametszetei nyomán rajzolta Tedesco Anna”.Az eredeti fametszetes, Franklin kiadású Verne-könyv kincs volt akkor, s aki birtokolta, az sem ad-ta kisgyerek kezébe, nehogy összefirkálja, elszakít-sa. Viszont a Tedesco-rajzoknak csak annyi közükvolt az eredetiekhez, mint a városligeti várnak avajdahunyadihoz. Persze hogy a jó vizuális fantá-ziájú ifjú olvasó „megformálta” a maga Vernéjétfejben, s néha rajzban is megkísérelte létrehozni.Kovács Péter is megpróbálta megrajzolni a magaverzióját. Nem a Mûvészeti Gimnáziumba járt, s ennek elô-nyei és hátrányai is voltak a Képzômûvészeti Fô-

iskolára készülésben. Nem vált befolyásolttá a„kisképzô” irányzataitól, a Sebestény Ferenc vagya Viski Balás László nevével fémjelzett rajzi felfo-gástól, de meg kellett küzdenie a felvételi követel-mények teljesítéséért. Közben igyekezett tájéko-zódni a régi mesterek munkásságában, a trecen-to-tól Rouault-ig. Figyelte az illusztrációkat, fôkéntKondor Bélát, akit már a Fôiskola elôtt ismert. Kon-dor azért volt példamutató a számára, mert nemdobta ki a hagyományokat, de mégis megfelelt akorának. Tetten érte a Kondor-mûvekben az eg-zisztencializmust, s ô volt az élô példa (nem csakKovács Péternek, hanem korosztálya jórészének),hogy létezhet korszerû mûvészet neoavantgardpanelek nélkül is. Kondor azért is tanulságos voltKovács Péter számára, mert igen sokat, invenció-zusan és egyben alázattal illusztrált. Az általa il-lusztrált könyvek olyan „valódi Kondor grafikákat”tartalmaznak, amelyek pontosan kapcsolódnak azolvasottakhoz.1971-tôl 74-ig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Ezabban az idôben elég jó szinten biztosította amegélhetést a fiatal mûvészek számára, de mind-annyiukban óhatatlanul fölmerült, hogy mi is lesza hároméves ösztöndíj letelte után? Volt, aki a pe-dagógiai munka felé orientálódott. Ôt is hívták ta-

K O V Á C S P É T E R G Y E R M E K K Ö N Y V E I

Pogány Gábor

LE LKET MELEG Í TÔ I L LUSZTRÁC IÓK

Tótágas, 1976


Korschunow: Töftöf, és a kék óriás, 1981

Karijcsev – Todorov: Gólya Szilján, 1984

P O G Á N Y G Á B O R 1 9 7

nítani; töprengett is rajta, végül úgy gondolta, nemtaníthatja azt, amiben még ô maga is bizonytalan.Kétélû dilemma, hiszen akkor senki sem taníthat-na tiszta lélekkel; ma úgy gondolja, talán mégis jótanár lett volna. Másik menedéknek ott volt akkora Képcsarnok, de az minimálisan is tematikaimegalkuvást követelt volna. Még tartott az ösztöndíj, amikor egy angol nyelv-könyv rajzainak elkészítésére kérték föl. A Derko-vits-ösztöndíj szabályzata szerint azonban máskeresô tevékenységhez engedélyt kellett kérni; ad-digra azonban a munka „elment”. Végül is az elsôillusztrációja 1975-ben jelent meg a Móra Könyv-kiadónál. Lengyel Balázs javasolta azt, hogy „Apart alatt” címû népszerû népköltést rajzolja meg.

Ez a mondóka, amelyet valamennyien ismerünkgyerekkorunkból, mélységesen szürreális. A szer-kesztô itt kiválóan beleérzett Kovács Péter képi lá-tásmódjába. Ezt a munkát a gyermekei kontrolljaalatt végezte; még az óvodás társak is fölmentek„konzultációra”. Ez nem jelentett gondot számára,mert már korábban is rajzolva mesélt fiainak. A kiadó szerkesztôségében is élénk érdeklôdés kí-sérte a rajzokat. (Az egyik szerkesztô hölgy türel-metlenül szólt a másiknak, lapozzon már, mert kí-váncsi arra, hogy „medve várja”.) Már ennél az elsô könyvnél eldöntött valami alap-vetôen karakteres dolgot Kovács Péter, amihez amai napig következetesen tartja magát: az állatokaz ô rajzain nem állatmaszkos emberek, hanem

Pöttöm Frikk, a hegedûs, 1977


Bella István: A zöld pizsamabéka, 1979

valós állatok anatómiai értelemben is. Négy (hat,kettô) lábon járnak, semmi közük Disney-hez vagya Mackó úr utazásaihoz. Tervezés közben rend-szeresen használja az Uránia Állatvilág köteteit,hogy a kiindulási alap valós legyen. A Töftöf és akék óriás akvarelljei láttán egy kolléga kérdeztemeg, hogy ezeket modell után rajzolta? Ennek ellenére nem alakított ki olyan egységesrajzi stílust, mint mondjuk Reich Károly vagy WürtzÁdám. A rajzi kifejezésmódot mindig az adott szö-veghez igazította; ez a technikára is vonatkozik: azirodalmi környezet határozza meg, hogy színesceruzával, akvarellel vagy tollal dolgozik. (No mega kiadók igényei, például ha csak fekete vagy csakkétszínû nyomásra van lehetôség.) Az elsô könyv sikere lényegében biztosítottaszámára a további illusztrációs munkákat; egy-ben a választ is a Derkovits ösztöndíjas dilem-májára, hiszen évi 2–3 könyv illusztrálása lehe-tôvé tette a megélhetést. Elôfordult persze, hogyegy-egy munkát nem vállalt el, mert valamilyenkomoly pályázatra készült. Volt olyan eset is,hogy a kéziratra nem mozdult a fantáziája,visszaadta. Árukapcsolásban is volt része: csi-náld meg ezt, akkor megcsinálhatod azt (hogy e

két kategóriába melyik könyve tartozott, nemmertem megkérdezni). Nem csak állatanatómiákat tanulmányozott. Ami-kor a Gólya Szilján balkáni meséit rajzolta, több-ször elment a Néprajzi Múzeumba a bolgár nép-mûvészetet tanulmányozni. A Pöttöm Frikk illuszt-rációjánál nem csak a hangszerek formájára, de ahangszerek fogására is figyelmet fordított. A Holló-király, amely kötet szinte az egész világirodalmatátfogja, roppant változatosságot követelt az illuszt-rátortól a mesék mûvelôdéstörténeti sokrétûségemiatt is.Igen felelôsségteljes munkának tartja a gyermek-könyvek illusztrálását. Egy ilyen könyv akár 80vagy 100 ezer példányban is megjelenhet. Egy kö-tet minimum két olvasót jelent: egy szülôt és egygyermeket. (Egy képzômûvészeti kiállítást men-nyien is néznek meg?) Ráadásul ez a közönség azalkotó számára nem is látható. Ugyanakkor a sokgyermek (és mûvészetileg alulmûvelt felnôtt) e ké-peken találkozik elôször a mûvészettel. Bálint fiamég nem tudott olvasni, amikor már maga is„könyvrajzot” akart készíteni. Elmesélés után meg-rajzolta a saját verzióját, összekapcsolta, és meg-kérte apját, vigye be a kiadóhoz.


Ugyanezen kérdések foglalkoztatták egyetlenmurális munkája, a Mesemadarak elkészítéseelôtt. Tamásiban, az orvosi rendelô lépcsôházánakfélemeleti fordulójában egy falképet kellett készí-tenie. A munka kezdetén nem jó szemmel néztekrá a rendelôben: „a mentôautó pótkerekére sin-csen pénz, és idehívnak egy idegent falat festeni”;ugyanez az ember a kész munka láttán: „leverema derekát, aki hozzányúl”. Ez a falkép nem illuszt-ráció, hiszen az orvoshoz menve nincs idô éskedv történetet nézni; a mesebeli bozótosbanröppenô, kúszó, kapirgáló madarak, amelyek elô-képeit A zöld pizsamabéka lapjain találjuk meg,pusztán vidám hangulatukkal javítják a kis bete-gek kedvét. Munka közben rá is szólt valaki, hogyilyen madarak nincsenek is. Erre Kovács Pétermegmutatta a tanulmányrajzokat, hogy de hiszenezeket azért készítette, hogy pontosabban fest-hesse föl a madarakat a falra. A kételkedô meg-nyugodva nézte tovább a munkát.

Készített olyan illusztrációkat is, ahol régebbi, jólismert mûvészekkel kellett versenyre kelnie: ilyena Tarka Lepke és a Nagybajúszos a Petôfi-versben,ahol az ô változata karakteresen különbözik azelôdöktôl, a képi megjelenítés azonban maradan-dó erejû. Több esetben azonban tudatosan vett fi-gyelembe mûvészettörténeti elôképeket. Vélemé-nye szerint Wilhelm Hauff legjobb illusztrátoraCaspar David Friedrich lehetett volta. Nyilván ezértjut az olvasónak azonnal az eszébe a tengerpartisziklák képérôl a Krétasziklák Rügen szigetén címûfestmény. Ezen az illusztráción láthatunk egyolyan alakot az elôtérben, amely Kovács Péter táb-laképeivel és grafikáival rokonítható.A mesekönyv-illusztrálás a hosszú évek során Ko-vács Péter számára egyfajta lelki egyensúlybanmaradást is jelentett. Képei már pályája kezdeténis szorongást és ambivalenciát közvetítettek.Munch, Rouault és Kondor lelki habitusával roko-nítható ihletettséggel kezdte festôi tevékenységét;

Mesemadarak, secco (Tamási), 1987


késôbb kétségbeesett, szorongó figurái rémálom-má torzultak (már ambivalenciáról sincsen szó: eza mély kút), bonckés alá, Röntgen-sugarak pásztá-jába kerültek. Munch Sikolya ezekhez képest márcsak egy bölcs mosoly. A mûtermi rémálmok erô-södésével azonban egyidejûleg az illusztrációk vi-lága színesebb, élénkebb, vidámabb és szertele-nebb lesz (miközben hû marad a mindenkori szö-veghez). Néha, ha a halandzsa-szöveg engedi, el-megy az általa sosem mûvelt dadaista-szürrealis-ta formavilágig (Zalán Tibor: Mi kerül a vászonra?).Ahogy a költô kitalál egy lehetetlen meseállatot(Zalán: HI-SZEN a guruló madár), a korábbi állat-a-

natómiai ismereteire bizton támaszkodva KovácsPéter képileg megteremti azt. A képeket lelket me-legítô vidám mellékmotívumok gazdagítják: leve-lek, csillagok, madárfélék; bevallotta, hogy gyakranvégigneveti a rajzolást, a meseszöveget ismétel-getvén magában. Különösen figyelemreméltó pél-dák erre Áni Máni zoknijai, tenger alatti világa,vagy HI-SZEN gonosz macskái.A „mûtermi rémálmok” és az illusztrációk világaegyre távolodik egymástól; talán így tartva egyen-súlyban a mûvész lelkét. Ahogy Janus egyik arcána szájsarkak egyre lejjebb húzódnak, úgy emel-kednek följebb a másikon.

Hauff minden meséje, 1996


Függelék:Mesekönyvek Kovács Péter illusztrációival:

A part alatt. Népköltés (Móra Könyvkiadó, Bp., 1975.)Gazdag Erzsi: Honnan jöttél, Télapó? (Móra Könyvkiadó, Bp., 1976.)Tótágas. Válogatott orosz mesék (Móra Könyvkiadó, Bp., 1976.)Tardos Anna – Kálló Éva: A baba elsô lexikonja I. (Móra Könyvkiadó, Bp., 1977.)Pöttöm Frikk, a hegedûs. Klasszikus és modern mesék (Móra Könyvkiadó, Bp., 1977.)Szerb György: Olgeborge kapitány (Móra Könyvkiadó, Bp., 1978.)Bella István: A zöld pizsamabéka (Móra Könyvkiadó, Bp., 1979.)Bella István: Áni Máni naptára (Móra Könyvkiadó, Bp., 1979.)Macskavári Menyhárt. Válogatott mesék (Móra Könyvkiadó, Bp., 1980.)Tardos Anna – Kálló Éva: A baba elsô lexikonja II. (Móra Könyvkiadó, Bp., 1980.)Tarbay – Marék – Urbán: Centi barátai (Móra Könyvkiadó, Bp., 1980.)Lindgren: Kishúgom született (Móra Könyvkiadó, Bp., 1981.)Korschunow: Töftöf és a kék óriás (Móra Könyvkiadó, Bp., 1981.)A hollókirály és más mesék. Világirodalmi meseválogatás (Móra Könyvkiadó, Bp., 1982.)Szabó Magda: Ki hol lakik? (Minerva Könyvkiadó, Bp., 1982.)Karalijcsev – Todorov: A Gólya Szilján (Móra Könyvkiadó, Bp., 1984.)Petôfi Sándor: Arany Lacinak (Móra Könyvkiadó, Bp., 1986.)Hauff, Wilhelm, minden meséje mûvelt ifjak és leányok részére (Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp. 1996.)Zalán Tibor: Mi kerül a vászonra? (Ister Kiadó, Bp., 2000.)Bella István: Áni Máni, a zoknihalász (BEZA Bt., Bp., 2001.)Zalán Tibor: HI-SZEN a guruló madár (Móra Könyvkiadó, Bp., 2002.)Falfestmény Tamási község orvosi rendelôjének lépcsôházában: Mesemadarak, secco, 4,40 x 5,50 cm., 1987.

Zalán Tibor: Mi kerül a vászonra?, 2000


Bella István: Ani-máni, a zoknivadász, 2001


Petôfi Sándor: Arany Lacinak, 1986

P O R T R É G A L É R I A • B E S Z É L G E T É S E K2 0 4

Kaho Nashiki: Penk-ya (A festô), 2002

2 0 5P O R T R É G A L É R I A • B E S Z É L G E T É S E K

Kiyoko Matsuoka

A BOR Í TÓ I L LUSZTRÁC IÓ J A : I KU DEKUNE

1969 januárjában született Tokióban. A szüleitôlszületésnapjára kapott képeskönyvek és a külföldikönyveket áruló boltok kínálatának böngészéseigen korán felkeltette az érdeklôdését a „könyvcsi-nálás” iránt. 1992-ben végzett a Musashino Mû-vészeti Egyetemen nyomatkészítô szakon. AGrimm mesék alapján készített rézkarcait 1998-ban kiállították a Bologna-i Gyermekkönyv-illuszt-rációs Kiállításon. Ugyanezen munkái 1999-benKassel-ben, majd a Grimm testvérek Múzeumá-ban, a németországi Steinau-ban is kiállításra ke-rültek. 2003-ban, „A Tengeri Nyúl” címû képes-könyve megkapta a pozsonyi Illusztrációs Bienná-lé Nagydíját. 2002 óta Prágában él.

• • •Tokióban, a Ginza negyed közepén létezik egy va-rázslatos kis világ, amely felett mintha megállt vol-na az idô. A helyiség, amelynek a sarkában állunk,egy mûvészeti galéria, amelyet valójában egytöbb mint hetven éve épített társasház egyik laká-

sából alakítottak ki. Az asztalon egy csokor virág,egy doboz csokoládé és néhány aprósütemény.Ez a galéria a helyszíne Dekune Iku legutóbbi kiál-lításának.(Dekune Iku. Fekete garbó és fekete, kontyba fonthaj. Megkapó, nagy, fekete szemeiben mintha né-mi bátortalanság bujkálna. Iku Tokióban születettés nevelkedett, de ma már Prágában él.)Azon a reggelen Tokióban lesett az elsô hó, deGinzában nem maradt más utána csak az áthatóhideg. Iku Dekune-t beválasztották az 1998-as Il-lusztrációs Kiállítás résztvevôi közé. Ez volt a legel-sô alkalom, hogy pályázott. Az öttagú zsûriben ottvolt Dusan Kallay Szlovákiából. A tengernyi pálya-mû közül Dusan Kallay kiemelte Iku munkáit és ki-jelentette: „Kétségtelenül ezek a legjobbak!” Ezvolt az elsô alkalom, hogy a világ megismerhetteIku Dekune mûveit.– „Éppen a Grimm mesék ihlette ilusztrációkondolgoztam, amelyeket egy kiállításra készítettem.

( C O V E R I L L U S T R A C I O N B Y )

„The Chiristmas Carol” (Karácsonyi ének), 2000


Kaho Nashiki: „Penki-ya” (A festô), 2000

K I Y O K O M A T S U O K A 2 0 7



Akkortájt láttam az Itabashi Mûvészeti Múzeum-ban az Illusztrációs Kiállítást, valamikor 1997-ben.Hazavittem egy jelentkezési lapot, gondolván,hogy érdemes lenne pályázni a munkáimmal…Úgyhogy azt hiszem, a részvételem legfôbb oka,hogy ez a kiállítás ugyanakkor volt, amikor én aGrimm meséken dolgoztam.”Ugyanezen év nyarán, az Itabashi Mûvészeti Mú-zeum meghívta Dusan Kallay-t, hogy vezessen

egy illusztrátoroknak szervezett, egyhetes tábort.Ez volt az elsô a Dusan vezette és „Nyári mûte-rem”-nek elnevezett táborok közül, ahol a könyv-kiadás különbözô területeirôl meghívott elôadók(képeskönyv illusztrátorok, írók, tervezôk, kiadók,stb) tartottak elôadásokat. Iku Dekune ott volt alegelsô „Nyári mûterem” résztvevôi között.– „Ez a hét nagyon sokat jelentett nekem. Annakellenére, hogy elôször haboztam, hogy részt ve-

Rising Desire I-II. (Növekvô vágy), 1997


gyek-e, mivel nem igazán az én világom, hogyannyi emberrel együtt, illetve annyi ember közöttrajzoljak. Szégyellem bevallani, de addig fogal-mam sem volt róla, hogy ki is Dusan Kallay. Em-lékszem, hogy szinte sokkoltak Kallay professzormunkái, és az, ahogyan az ecsetet használta.Annyi mindent kaptam attól, hogy láthattam, mi-lyen nagyszerû tanár és egyszersmind mûvész isKallay professzor. Azt hiszem akkor volt, hogymegváltoztak az érzéseim és átéreztem a felelôs-séget. Azelôtt elég homályosak voltak a mûvészet,a mûvészetem iránti érzéseim, amolyan „Tegyünkegy próbát”. Viszont ezután már azt éreztem, hogy„Ez az, amit csinálnom kell”.1996-ban, Iku Dekune kiadta elsô képeskönyvét,amelynek „A Fürdô” címet adta, és amelynek ô ír-ta a szövegét is.– „Már régóta dédelgetett álmom volt, hogy sajátkönyvet készíthessek. Az egyetemen nyomdá-szatot tanultam. Viszont a képeskönyv készítésé-nek, a nyomatkészítésnek megvannak a maga ki-fejezésbeli korlátai, ezért elkezdtem más techni-kákat is használni, mint például az akvarellt. Mi-vel még nem találtam meg a saját stílusomat, kü-lönbözô technikákkal kísérletezem. Most az amódszerem, hogy „feltöltôdöm” a kapott szöveg-gel vagy azzal a szöveggel, amit én magam ké-szítek elô, és azután egyszerûen papírra vetemmindazokat a képeket, amelyek spontán módonaz eszembe jutnak. De emellett szeretnék másmódszereket is kipróbálni arra, hogy miként kö-zelítsek az adott szöveghez.”

A Grimm testvérek ihlette munkái már könyv for-májában is elérhetôk. A „Tengeri Nyúl” 2003-banelnyerte a Pozsonyi Illusztrációs Biennálé (PIB)Nagydíját.– „Mielôtt elkészítettem volna azt a képesköny-vet, a „Grimm meséi” új kiadásának illusztrációindolgoztam. Miután ez elkészül,t a kiadó felvetet-te a gondolatot, hogy talán itt az ideje, hogy el-készítsem a saját képeskönyvemet. Azt mondták,hogy olyan témát választok a kiadandó könyv-sorozatukho,z amilyet akarok, így hát elolvastammind a kétszáz Grimm mesét. A „Tengeri Nyúl”olyannyira megragadta a képzeletemet, hogyszinte azonnal láttam magam elôtt a történetet.Ezen történet hercegnôje nagyon különbözik atöbbitôl. Például olyan dolgokat szeret, amelyekkicsit csúnyák és ez rokonszenvessé teszi. Gôgö-sen viselkedik ugyan, viszont a szépség iránti fo-gékonysága akár egy mûvészé, és ettôl nagyonvonzóvá válik. A történet számos jelenetét láttammagam elôtt, így egyszerûen eldöntöttem: „Ezlesz az!”, és azonnal dolgozni kezdtem rajta.”Mikor Iku Dekune-t elérte a BIB Nagydíjának a hí-re, már egy ideje készült rá, hogy Pozsonyba lá-togasson, igaz egészen más okból. Viszont ígyrészt vehetett a díjátadó ünnepségen, ahol kivív-ta mind a kurátorok, mind a kiadók elismerését.– „Sokan kérdezték tôlem, hogy japán létemremiért rajzolok európai stílusban. Ez nehéz kér-dés, és nem is tudnám néhány szóban megvá-laszolni. Azt is mondták, hogy egy európai nemis tudna így rajzolni, ha a saját stílusát használ-

12 brothers, (12 testvér) 1997


ja, viszont egyáltalán nem úgy tûnik, mintha egyjapán rajzolta volna ezeket a képeket. Számom-ra is világos, hogy a stílusom elég egyéni. Ké-sôbb azt is hallottam, hogy az eredetiségemetértékelték, és azt, hogy a történet ábrázolása éskifejezése igen mélyenszántó volt. Boldoggá tesza tudat, hogy ilyen sok, ráadásul különbözô or-szágban élô ember értékeli és elismeri a mun-káimat.”2002-ben Iku Tokióból Prágába költözött.– „Úgy érzem, jól döntöttem, hogy Prágába jöt-tem, mivel azt hiszem, ez a város pont nekemvaló. Gyakran tûnôdöm azon, hogy milyen lettvolna, ha Angliát vagy Franciaországot választom,de leginkább Prága az a hely, ahol most lennemkell. A város színei, a vizuális világ, ami itt körül-vesz, egyszerûen az én világom. Nem is tudom,hogy tudnám pontosan leírni ezt az érzést, de hamegnézi a munkáimat, amelyeken mostanábandolgozom, talán egy kívülállónak is érezhetô,hogy most mintha békében lennék önmagam-mal. A nap folyamán ugyan a négy fal között dol-gozom, de próbálok annyi idôt a szabadban töl-teni, amennyit csak tudok. A városban tett sétamár a mindennapjaim részévé vált.”Valóban úgy tûnik, hogy Prága jelentôs mérték-ben hozzájárult a mûvészetéhez. A város hangu-latának színei mind ott vannak a munkáin.– „Az, hogy mit akarok rajzolni, mindig változik.Most leginkább a növények, állatok és a tájképekérdekelnek, vagyis olyan témák, amelyekben ko-rábban nem voltam valami jó.”„Mióta Tokióban felnôttem, bármelyik mûfajt néz-zük is, legyen az akár mozi vagy esetleg zene, a vá-ros mintha elmerülne az információ tengerében.Most, hogy ilyen csendes és nyugodt életet élek,úgy érzem nincs többé szükségem arra a forgatag-ra. Ami most igazán fontos a számomra az azok-nak a dolgoknak, érzéseknek a felismerése, ame-lyek a belsômbôl erednek. Korábban számtalanolyan dolog, élmény vett körül, amely rajzolásrakésztetett, de most már inkább önmagammal kellszembesülnöm. Így bizonyos tekintetben egyszerû-södnek a munkáim. Azt hiszem a gondolkodásmó-dom és a stílusom is egyre inkább egyszerûsödik.”

Iku rajong a mûvészetért és a nem túl régi ké-peskönyvekért. Munkája során nem sajnálja azidôt arra, hogy mindent saját kezûleg csináljon.– „Szeretek a kezemmel dolgozni. Hiszek ab-ban, hogy a munkám minden elemének meg-határozó szerepe van az illusztráció felépítésé-ben, az ecsetkezeléstôl a papír textúrájáig. Sze-retném, ha a gyerekek is éreznék ugyanezt,ezért a számítógépes grafika nem felel meg azén igényeimnek. Ha egy eredeti, kézzel készültfestményt látsz, érzed a festô bizonytalanságát,az ecsetvonások erejét, sôt még akár azt a pil-lanatot is, amikor a mûvész kiválasztja és felke-ni a színeket a palettájára. Erôs bennem a kész-tetés, hogy kihangsúlyozzam mindezen részle-tek fontosságát. Szerintem fontosak az olyanmûvek, amelyek képesek a mûvész vagy az íróérzéseit közvetíteni és amelyek teljes egészé-ben kézzel készültek. Mindig is jobban vonzot-tak a sarokban »felejtett«, mint a tökéletesen»megcsinált« dolgok.”Mialatt beszélgetünk, a telefon kitartóan csörög.Habár a csörgés elnyomja Iku hangját, ô megsem próbálja azt túlkiabálni, és hangjának egyen-letessége és folyamatossága sem törik meg.– „Szeretném a saját utamat járni, anélkül, hogyegy adott ország stílusára korlátoznám magam.Történeteket illusztrálnék, amelyekhez én ma-gam írnám a szöveget is. Ha szavakkal dolgo-zom, sokkal lassabban haladok, ezért nem tud-nám megmondani, hogy pontosan mikor, deegyszer majd szeretnék elkészíteni egy másik ké-peskönyvet is. Most még csak eljátszom a gon-dolattal.”Beszélgetésünk során idôrôl idôre rövid szünete-ket tartunk, és csak hagyjuk, hogy múljanak apercek. Miközben mindketten a csend tovatûnôpillanatain lebegünk, az a gondolatom támad,hogy talán pont az idônek ez a csendes höm-pölygése az, amit Iku olyan nagyra becsül ésamit megpróbál kifejezni. Az interjú után, mikor kiléptem a szabadba, elémtárult a Ginza áttetszôen vibráló, tiszta, kék, téliégboltja.

Fordította: Szalma Csaba




„The Sea Hore” (A Tengeri Nyúl), 2001

Képeskönyvek

„Ofuro” (A Fürdô), Gakken, 1996„Amefurashi” (A Tengeri Nyúl) ( => Aplysia depilans, egy tengeri csigafaj – ford ), Paroru-Sha, 2001 [szöveg: Grimm testvérek]„Haru-san ga kita” (Itt jön Haru-san), Suzuki-Shuppan, 2001 [szöveg: Noriko Koshitomo]„Haru-san ga kita” (Itt jön Haru-san), Suzuki-Shuppan, keményfedelû kiadás, 2004„Anton Berry no nagai tabi” (Anton Berry hosszú utazása), Suzuki-Shuppan, 2001, [szöveg: Haruki Amanuma]„Penki-ya” (A Festô), Riron-Sha, 2002 [szöveg: Kaho Nashiki]„Wani” (A Krokodil), Riron-Sha, 2004, [szöveg: Kaho Nashiki]


Dora, 2003

Following the white birds (A fehér madarakat követve), 2003

The Father’s last word (Apa utolsó szava), 2003


Weöres Sándor: A tündér

A Kortárs Magyar Mûvészeti Lexikon elsô köteté-ben a neve alatt többek között a következôket ol-vashatjuk: grafikus, könyvtervezô. (Kökös, 1935. jú-nius 17.) 1952–58: Kolozsvári Ion Andreescu Kép-zômûvészeti Fôiskola. A romániai magyar folyóirat-és könyvgrafika legtöbbet foglalkoztatott és legso-koldalúbb személyisége. Rajztudása és stílusérzé-ke, elméleti és gyakorlati fölkészültsége több százirodalmi mû, tankönyv és idôszaki kiadvány meg-tervezésében és illusztrálásában gyümölcsözött. Deák Ferenc mûvészetét számtalan hazai és kül-földi díjjal ismerték el, 2000-ben megkapta a Mun-kácsy-díjat, 2003-ban könyvgrafikai munkásságaelismeréseként a Román Kulturális Minisztérium aNemzeti Nagydíjjal tüntette ki.

•– Ez a rövid, tömör ismertetés valóban egy gaz-dagon telerajzolt grafikus pályát sejtet. Könyvgrafi-kai termésében milyen arányban szerepelnek agyermekkönyvekhez készített rajzok?– Az igazat megvallva, illusztrált könyveim pontosszámbavételét egyre halogatom, de az már bizo-nyos, hogy a közel ötven év alatt készített rajzaim-nak több mint a felét ifjúsági- és gyermekkönyvek-ben jelentették meg.– A háttérben egy kincsestárat kell feltételezzünk,a gyermekkorból hozott élményvilág forrását,ahonnan munkája során, hosszú évtizedeken átfolyamatosan vételezhetett „üzemanyagot” az egy-mást követô sokszínû feladatok megoldásához.– A kincsestár kifejezést itt igazán találónak érzem,mert a lelkemben ez egyet jelentett a szülôföld fo-galmával: Erdély, Háromszék megye, az ágyúöntôGábor Áronról híres Kökös község. Nem csoda,hogy aki e tájról indul útnak, gondolatvilágábannyomot hagy, alkotói munkásságában törvénysze-rûen követeli jogát a hétköznapi nyelvi fordulatok-ban és a népmesékben egyaránt érvényesülô hu-

mor, székely fondorlatosság, „cifrázás”, a felnagyí-tás. Ebbe a miliôbe ékelôdtek bele gyermekéveink,ahol mi, kicsi bicskás legénykék, apró ezermeste-rek a felfedezés izgalmával vettük birtokunkba aléptékünkhöz igazított kicsi, mesés világot.– Felvillant-e valamilyen aprócska jel már ottKökösben, amibôl utólag eredeztethetnénk a ké-sôbbiekben egyértelmûvé vált könyvillusztrátoriadottságait?– Elevenen él képzeletvilágomban még ma is egynagyon régi, kedves jelenet. Elmondom, mert kérdé-sére a választ ez rejtegeti. A kökösi szülôház kony-hájának közepén kisszéken ül kinyújtott lábakkal egyrövidnadrágos, mezítlábas kicsi legény. Egyik kezé-ben hajtós ostort tart büszkén, mint a kökösi lovasgazdák, a másikkal a lábujjaira erôsített spárga-gyep-lôt tartja. A kisszék mögött pedig ott van az elmarad-hatatlan „csendélet” kosárban egy kevés széna leta-karva. És indul a „fogat”, hol a bal, hol a jobb láb sar-kával koppantva a földet. A történés magasztoscsendjében csak a lábujjra akasztott kicsi bárány

2 1 5

B E S Z É L G E T É S D E Á K F E R E N C G R A F I K U S M Û V É S S Z E L ,

A S Z E G E D I M O Z A I K K I A D Ó M Û V É S Z E T I T A N Á C S A D Ó J Á V A L

Hollósi Zsolt

A GYERMEK I KÉPZELET TÁ LTOS PAR I PÁ I

A kenyér íze. Magyar népmese


csengôje csilingel. Ez így megy hosszú órákon, na-pokon át, olyannyira, hogy a szülôk is már aggódvafigyelik a magányos utast. Hát én voltam ez az egy-kori bakon üldögélô kicsi kocsis, aki ott a kisszékengyermeki képzeletemmel – utazás közben – házrólházra újra felépítettem magam elôtt a „távolban lát-

ható várost”, kiegészítettem kedvem szerint a tájat,végigszekereztem a már jól ismert helyszíneken,kalap-lengetve üdvözölve gyermekkorom ked-ves felnôtt ismerôseit, s közben nagy figyelem-mel irányítottam lovaimat a „meseváros”, Sep-

siszentgyörgy forgatagában. Felnôttkéntmost már tudom, hogy akkor, ott képze-letvilágomat, jelenetet kialakító képessé-gemet fejlesztettem, vizuális memóriá-mat ösztönösen gyakorlatoztattam,aminek választott szakmámban igen-

csak nagy hasznát vettem. Tudom, kér-désére adott válaszom terjedelmesre sikeredett,

mégis kérem, egy példa erejéig térjünk vissza a„kökösi fogat” jelenetéhez. S hogy annak hitelét

egy nem akármilyen példával megerôsíthes-sem. Ruccanjunk át a Hargita megyei Nagy-

Veress Zoltán: Irgum-burgum Benedek

H O L L Ó S I Z S O L T 2 1 7

galambfalvára, nagy barátom, Kányádi Sándor szülô-falujába – akinek pályám során a legtöbb könyvétén illusztráltam – és Három székláb címû versébôlhadd idézhessek itt négy szakaszt! Íme:

Van egy kisszék,Háromlábú,Három lába:Három bábu.

Egyik: Billeg,Másik: Ballag,Harmadik meg:Billegballag.

Jár csak jár ahárom téblábringatózóhárom székláb.

Kedvébeeképpen járnaka kicsi székgazdájának.

– Vallomásos válaszaiból nem csak a szülôföld, avarázslatos gyermekkori környezet rajzolódott ki,de kimondatlanul is éreztette annak az olvasókö-zönségnek a jelenlétét is, akiket évtizedeken átszínes könyvekbe sorakoztatott rajzaival ajándé-kozott meg. A képzelôerôn kívül melyek azok azismérvek, amelyek még elengedhetetlenül szük-ségesek az illusztrátornak ahhoz, hogy szövegkör-nyezetbe illeszkedô, hiteles rajzokat készíthessengyermekkönyvekhez?– A második ismérv a mesterségbeli tudás. A gyermekkönyvek a maguk változatos tematiká-jukkal, mûfaji sokféleségükkel szakmai felkészült-séget, élménygazdagságot kívánnak meg a rajzo-lótól. Az illusztrátornak a kisegértôl az állatok kirá-lyáig mindent le kell tudni rajzolni, lehetôleg em-lékezetbôl. A megalapozott szakmai tudás egybenkönyörtelen mérômûszer is, arról is árulkodik, hogyegy formai torzítás, elrajzolás az alkotó részérôlszándékos-e, vagy csak az alapos szakmai felké-szültség hiányát leplezi modern, újszerû, „gyerme-keknek ez tetszik” érvelésre hivatkozással. A har-madik ismérv a beleélô képesség. Egy könyvet la-pozgatva már az elsô pillanatban kiderül, hogy azillusztrátor otthon érzi-e magát abban a könyvben,az élvezetes szöveget, a mese gazdagságát tud-ja-e fûszerezni egyéni rajzi ötletekkel.– Miután válaszában egy szépmesterség mûve-lésének a felelôsségét is felvillantotta, itt az alka-

Borítólap Veress Zoltán meséihez

Benedek Elek: Hófehérke és Rózsapiroska


lom, hogy rajzai alapján a mûfaj iránt érdeklôdôolvasó bepillanthasson alkotói birodalmának mû-helytitkaiba.– Elsônek álljon itt egy régóta ôrizgetett jegyzetla-pom, amely Veress Zoltán Irgum-Burgum Benedekcímû vidám verses meséjének elsô olvasás utánipillanataiban született. Leolvasható a lapról a bo-hókás-játékos történettel való találkozás boldog-sága. Elhisszük a rajzolónak, hogy nagyon meg-kedvelte Benedekéket a könyv lapjain. Végigkísériôket a jelmezbálba is, mi több, álarcot, testre sza-bott elegáns kosztümöt is tervez nekik. A lap érzé-keny, keresô ceruza-nyomai és a tüzes színfoltokmind-mind a rajzoló eltökélt szándékáról vallanak:lejegyezni mindent, most, amit csak lehet, nehogyelillanjon a varázs. Mielôtt Benedek Elek Kék, pi-ros, arany, ezüst mesekönyveirôl szólnék hangula-ti elemként, a következô könyvajánló sorokat idéz-ném, amelyeket nemrég gyermekeknek fogalmaz-tam a témához. Ki-ki próbálja meg elképzelni ma-gának a kisbaconi kúria árnyas udvarát, ahol kö-rös-körül a sokat látott öreg fenyôk ma is díszôr-

séget állanak, s nagyon óvatosan fektetik le sötét-zöld árnyukat az udvar üdén harmatos gyepszô-nyegére. Itt üldögél karosszékében örökre, ésmost is mesél nektek Benedek Elek, a nagy erdé-lyi mesemondó, minden székely gyerek kedvesElek apója. Kék, piros, arany, ezüst mesekönyvek(A világ legszebb meséi – meséli Benedek Elek) Afeladat különlegességét az jelentette, hogy a raj-zolónak – a mesemondóhoz hasonlóan – itt amásét, más népekét kellett mondania. Ezért dön-töttem olyan képépítési megoldás mellett, amelysegítette minden mese egységes hangulati és

grafikai megjelenítését. Így szándékosan régiesítetthangulatban, a háttér fátyolos tónusai életbentartják az elôtér ropogós, díszítô részleteit és a fe-hérek fénylô tisztaságát.– A közlésre szánt illusztrációkat nézegetve felfigyel-tem a táltos paripa témájának két változatára. A barna ceruzarajz szándékosan került a válogatásba?– Igen, bár a két változat nem ugyanahhoz a me-séhez készült. A világszép nádszálkisasszony szí-

Benedek Elek: Világszép nádszálkisasszony

Tanulmány meseillusztrációhoz


nes illusztrációján a szövegnek megfelelôen – „s ímabban a szempillantásban, honnét, honnét nem ottterem a királyfi táltos paripája” – a rajzon a paripátmonumentálissá építettem, határozott mozdulataelhiteti velünk, hogy most, ebben a szempillantás-ban dobbantott a földre és emberi hanggal biztat-ja bajba jutott gazdáját. A barna ceruzarajz tulaj-donképpen egy színes illusztrációhoz készült tanul-mány. Egy kis kitérôvel született, mert elôször énakartam meggyôzôdni arról, amit a rajzban a gye-rekekkel akartam elhitetni: hogy íme, létezik és ígynéz ki a hatlábú táltos. Fent a magasban, ilyen rit-kán látható nézetbôl egészítettem ki az anatómiá-ját s a magasságos ég felé száguldását a legkisebbkirályfi mozdulatával is hitelesítettem.– Ilyen jellegû rajztanulmány munka közben min-den mesekönyvénél születik?– Nem. Vázlat, vázlatok igen, de ennyire alaposanáttanulmányozott rajzot csak különös helyzetekmegoldása igényel. Ez a rajz már önmagában isutal az én munkamódszeremre. Példát, bizonyíté-kot hordoz arra vonatkozóan is, hogy nevelteté-

sembôl fakadóan milyen erôs a kötôdésem a va-lósághû ábrázoláshoz, és egy ilyen, a realitás és ahiedelemvilág találkozásának fókuszába helyezettjelenetnél is lám vállalom a legnehezebb rajzimegoldással járó buktatókat, amiben kétségtele-nül szerepe van a szakmai önbizalomnak is.– Mi alapján dönti el az illusztrátor, hogy a kapottfeladatot milyen felfogásban, kompozíciós megol-dásban készíti el?– Minden verses vagy mesekönyv más és máshangulatot áraszt. A szöveg alapján kiválasztottrajztémák már felvillantják a megoldás lehetôsé-geit: vagy a cselekmény részletgazdag, folyamatosábrázolását igénylik, vagy a figyelmet elterelô rész-leteket elhagyva, tömörített kompozíciókba kíván-koznak. A világ legszebb meséi illusztrációival el-lentétben Kányádi Sándor Kenyérmadár címûkönyvéhez készített rajzoknál olyan háttér nélküli,tömören ötvözött kompozíció tûnt elônyösnek,ahol a felületen minden kelléknek legalább olyanfontos szerepe van, mint a két figura mozdulatá-nak. (A bíró és az egerek)

Benedek Elek: A varázsló ajándéka Benedek Elek: Porkó király


– Itt a téma – ebben a rajzi megfogalmazásban– a humor megjelenítésére is remek lehetôségetkínált.– Valóban, de ha most rákérdezne arra, hogy azutóbbi idôben melyik könyv megrajzolása adottlehetôséget a határtalan jókedv és humor rajzimegjelenítésére, a válaszom Kovács András Fe-renc Vásárhelyi vásár címû verseskötete lenne.Már az elején felhívom a figyelmét arra, hogy ez avásár marosvásárhelyi cím! A könyv sziporkázóanjátékos verssorain, rímein végighullámzik a Farsan-gi bolondság, a Pürkereci szamárjóslat, s a verebetpatkoló csíki atyafiak Olt-menti szorgoskodása.Amíg a Kányádi-kötet rajzain (A bíró és az egerek)a lappangó humor bujkál a bíró dagadó paplanaés a kisbíró reszketô nadrágja körül, addig a Vá-sárhelyi vásár illusztrációin a széles mosolyt fa-kasztó helyzetek sorozata joggal követeli hango-san a ráadást, a rajzi leleményekbôl és a grafikushumorából. Még egy példa erejéig maradjunk azillusztrátor által kiválasztott rajztémák komponálá-si lehetôségeinél. Álljon itt A kenyér íze címû ma-Kányádi Sándor: Kenyérmadár (A bíró és az egerek)

Kovács András Ferenc: Vásárhelyi vásár


Kovács András Ferenc:Vásárhelyi vásár

gyar népmeséhez készült rajz – tulajdonképpen il-lusztrációnak is nevezhetem – mert egy borítóla-pon a hangsúlyos szövegkörnyezetbe illesztve fe-lelôs beosztásba került. A régi iniciálék komponá-lási módszerével – ahol a betû, a figura, a háttérornamentikája egy miniatûr keretbe zárkózik – si-került egyszólamúvá sûríteni, emblematikus tö-mörségû kompozícióba ágyazni.– Gyermekkönyv-illusztrációs munkássága ismer-tetéséhez miért választott többnyire Kolozsváronmegjelentetett, erdélyi témájú könyveket?– A magyarázat, az indoklás nagyon egyszerû. Amásodik világháborút követôen Erdélyben, a ma-gyar írásmûvészet olyan bôkezûen ontotta a gyer-mekeknek szánt történeteket, meséket, verseket is,

hogy pótolhatta a gyermekkönyvkiadás tapasztalthézagait, lehangolóan mély szakadékait. Nos, ez agazdagon felvirágzó gyermekirodalom is illusztrá-tornemzedéket nevelt maga köré, amely úgyszól-ván együtt nôtt fel a feladatokkal, s évtizedeken átmakacs hivatástudattal szolgálta a magyar könyv-kiadás nemes ügyét. Ott én is csapattag voltam.– Régi emlékek, rengeteg tapasztalat, munkakedv– ma hogy áll ezzel a gyûjteménnyel?– Annak ellenére, hogy megsokszorozódott élet-éveim alatt már óriásokkal és sárkányokkal is ta-lálkoztam, ma is változatlanul képzeletem egykori„mezítlábas fogatát” irányítom, gyermeki kíváncsi-sággal, tele újabb élményekkel, a felnôtt alkotó fe-lelôsségével.


2 2 3

B E S Z É L G E T É S R É N Y I K R I S Z T I N A I L L U S Z T R Á T O R R A L

P. Szabó Ernô

„ K I KE L LENE NY Í LN I A V I LÁG FE LÉ… ”

Rényi Krisztina grafikusmûvész az elmúlt másfél-két évtizedben igen sokat tett az illusztráció, ben-ne a gyermekeknek szánt rajzok színvonalánakemeléséért. Néhány évvel ezelôtt például ô készí-tette el a Nemzetközi Gyermekkönyv Nap plakát-ját és kiadványát. A feladatot az IBBY-tôl, a gyer-mekkönyvek nemzetközi szervezetétôl kapta aMagyar Illusztrátorok Társasága, amely azután amegjelentetés feladatát is végezte, a grafikus ter-vezôvel együttmûködve. A plakát írói üzenetétJanikovszky Éva írta. A közös munka sikerét jelzi,hogy a plakátot külön is bemutatták Columbiábanaz IBBY világkongresszusán, a bolognai és frank-furti könyvvásáron, s a nemzetközi, illetve a ma-gyar változat mellett japán, iráni és görög nyelvenkülön is megjelentették.A könyvekben minden benne van – mondja a pla-káton látható, kihajtott könyvlapon olvasható szö-veg. Harlekin és csillagos ég, játékparipán lovaglóés szárnyas, fölröppenésre kész kisgyerek láthatóegymás mellett a plakáton, hogy együtt feleljenekarra a kérdésre, amelyet az írói üzenetben így fo-galmazott meg Janikovszky Éva: „Mi van a köny-vekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg ve-lem? Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam,mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van.Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok,a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is,örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunk-kal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a ha-mis, a természet, a világmindenség, ez mind,mind elfér a könyvekben.”– Gyermekkorom óta izgatnak a könyv titkai, márakkoriban jobban rajongtam a gyermekkönyvekért,mint bármilyen más játékért. Megismertem a ma-gyar népmesék világát, meghatározó élményt je-lentettek számomra a Benedek Elek-válogatások,amelyek régi kiadásait máig ôrzöm. Akkoriban na-gyon sok népmesei válogatás, irodalmilag jó gyer-

mekkönyv készült, gazdag kép-anyaggal, ezek ma nagyonhiányoznak. Nagyon sze-rettem ôket, bár nyom-datechnikailag sok kí-vánnivalót hagytak ma-guk után. A gyermekekmaguk is „kiszínezik” a lá-tott világot. Az édesapám-mal a Gellért-hegy környékéntett vasárnapi sétákhoz is egy-egykönyv emléke kötôdik, amelyeket egy ottani köny-ves-újságosbódéban vett nekem. Ahogyan ké-sôbb szüleim fölidézték, már akkor rajzolónak ké-szültem, magam iskolás koromig vezetem visszaa rajz és az írás iránti megosztott szeretetemet.Sokszor a szöveg indította el a fantáziámat, decsodáltam azokat a különleges, kihúzható – popup – könyveket is, amelyek a síkból térbe fordul-tak át, mozgatni lehetett a figurákat és mindenrészlet technikailag tökéletesen mûködött, még aHófehérke üvegkoporsója is egészen élethû volt.Az ilyen könyvek ma is népszerûek mindenütt avilágon, de igen drága az elôállításuk, mivel sokkézi munkát igényelnek. Magyarországon nem-csak ilyen különleges könyvek nincsenek, de hiá-nyoznak az úgynevezett képes könyvek is, havannak, többnyire irodalmilag, képileg is gyaláza-tosak. Külföldön ma is élô ez a mûfaj. A nagyklasszikusokat is átírták és csodálatosan megjele-nítették a gyermekek számára, még a nem kifeje-zetten gyermekirodalom témáit is, mint példáulShakespeare és Gogol mûveit. Gyakran maga azillusztrátor találja ki a témát, írja meg a rövid szö-veget, és ô tervezi meg az egész könyvet. A tava-lyi bolognai nemzetközi gyermekkönyv vásárontalálkoztam egy amerikai illusztrátor kollégámmal,Susanne Roth-val, aki megmutatta most elkészültképeskönyvét azokról a munkásokról, akik a felhô-


Feuer Mária: Sárkánymese, 2003

P . S Z A B Ó E R N Ô 2 2 5

karcolók acélszerkezetét szerelik össze, hihetetlenmagasságban. Egy személyes élményét írta át agyerekek számára, a könyvet egy különleges kol-lázs technikával oldotta meg, New York házait be-leapplikálva háttérként. A képeskönyv borítóján azismertetés felett a valóságos szereplôk fotói látha-tók. Egy képileg is izgalmas mûalkotás volt, amiráadásul sikeres is, mert több mint 80 000 pél-dányban kelt el csak Amerikában, s Angliában ésDél-Koreában is megrendelték. Ilyen próbálkozása könyvkiadásban itthon elképzelhetetlen.– A gyermekkori álmodozások hogyan vezettek amûvészi pálya felé?– A képzômûvészet iránt már általános iskolás-ként erôs indíttatásom volt, nagyon nagy hatástgyakoroltak rám a Szépmûvészeti Múzeumbantett magányos látogatások. Nagyon komolyannagy festô szerettem volna lenni. Annak ellenére,hogy a tanáraim irodalmi pályát szántak nekem ésellenezték a felvételimet, egyéves következetesfelkészítés eredményeképpen – Bakonyi Mihály-nál – mégis bejutottam a képzômûvészeti gimná-ziumba. Ott nagyon sok osztálytársam mûvész-családból származott, sokat köszönhettem a ba-rátságuknak, a velük és a családjuk körében eltöl-tött idônek, közös élményeknek a mûtermekben,színházakban, koncerttermekben és természete-sen a kiállításokon. A Képzômû-vészeti Fôiskolára az erôs ver-seny miatt volt nehéz beke-rülni. Elôször – akkor Tölg-Molnár Zoltán javaslatára– festô szakra jelentkez-tem, de nem vettek fel.Rettenetes munkahelyeimvoltak addig, amíg a harma-dik próbálkozásra bekerültem.Iván Szilárd akkor már elég idôsvolt, nem igazán szerettem az ottanimûteremhangulatot. Akkor lett igazán jó,amikor átkerültem a képgrafika szakra. – Mit kapott ettôl az új környezettôl? Nagyon sok tehetséges mûvész volt az év-folyamon és a baráti körben: Böröcz András,Roskó Gábor, Szirtes János, Gaál Jocó, Olajos

Gyuri és még nagyon so-kan. Ott sem a tanárokjelentették a különös él-ményt, kivéve talán Ko-csis Imrét, aki az akkorigazi újdonságnak szá-mító szitanyomást tanítottaúgy, hogy közben maga is kí-sérletezett a lehetôségeivel. Ak-koriban szinte minden mûfajt kipróbáltam, aklasszikus mélynyomásos eljárásoktól kezdve a li-tográfián át a szitanyomásig. A mûvészképzô há-rom éve alatt szinte csak az utóbbival foglalkoz-tam, mert a színes technika, a nagy méret, a fotóhasználata és kombinációja nagy lehetôséget je-lentett, valósággal a táblakép hatás elérését tettelehetôvé a számomra. Ugyanakkor szerettem ahagyományos, rajzos technikát, amit könyvben isszívesen kipróbáltam volna. Derkovits-ösztöndíjas-ként a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójánolyan nagyméretû akvarelleket festettem, ame-lyekben a festészeti, képgrafikai és az illusztrációslehetôségek egyaránt benne voltak.Hosszú éveken át egy olyan, többségében építé-szekbôl álló körbe jártam, ahol Rudolf Steinermunkáival, szellemiségével foglalkoztunk. Említ-hetném még Hamvas Bélát, akit akkoriban csak

kézrôl kézre járó gyûrött fénymásolato-kon lehetett olvasni, és azt a sok

felejthetetlen elôadást, amiértmég vidékre is elutaztunkPap Gábor, V. Molnár Jóskaés a népmesék miatt. Dienes Valéria filozófiai mû-veit tanulmányozva jutottam

el egy olyan szintézishez,amelyben a különös, csak félig

azonosítható elemekbôl fölépülôsziklás táj s a benne megjelenô konkrét

elemek a múlt és a jövô találkozását jelképe-zik, „a ráharapás”, az eggyé válás pillanatát. Akülönbözô minôségek átváltozását, fölcserélô-dését, illetve a folyamat kitüntetett pillanataitdolgozzák föl a Kártya-sorozat darabjai is,amelyek között akvarellel készített nagymére-


tû munkák, szitanyomatok, kisméretû rézkarcok,akvatinták egyaránt vannak. A litográfiában, az iga-zi technikai elmélyülésben késôbb, egy több hóna-pos mûvésztelepi munka alatt a mûfaj egyik utolsómohikánjának számító szakember segített.– A fôiskolai évek alatt még nem illusztrált? – A fôiskola évei alatt nem illusztráltam, bár voltakévfolyamtársaim, akik már akkor dolgoztak kiadók-nak. Én is szerettem volna könyvet készíteni, de ezszinte lehetetlennek látszott. A Móra Kiadó létezettcsak jóformán, ebbôl a munkából éltek a legneve-sebb grafikusok közül is jó néhányan, példáulWürtz Ádám, akinek a mûtermében, nyaralójábangyakran megfordulhattam. Az ô szempontjukból ahelyzet sokkal jobb volt, mint ma, de a fiatalok ne-hezen juthattak feladatokhoz. Nagy hatást gyako-roltak rám a gödöllôi szecessziós mûvésztelepnagy egyéniségei, annak köszönhetôen is, hogycsaládi kapcsolatba kerültem a Remsey családdal.Találkozik az ô munkáikban a múlt, a képzelet, azemlékezés világa és a realisztikus, olykor részlete-zô, sok, különféle elembôl épülô fogalmazásmód.Érdeklôdésemet kezdetben a nagy, klasszikus il-lusztrátorok mesekönyveinek eredeti, századfordu-lós kiadásai formálták, Arthur Rarckham, CarlLarson, Dulac voltak rám nagy hatással agödöllôi mûvésztelep mesterei mellett.Késôbb ismertem meg a félmúlt kima-gasló jelentôségû alkotóit, a mûfajélô klasszikusait, amiben nagy sze-repe van annak, hogy akkoribansokat utaztam Olaszországba, seljutottam a bolognai gyermek-könyv vásárra is. Kiemelkedôfontosságúak lettekszámomra az Ess-lingen Kiadó soro-zataiban megjelent,Olga Dugina és AndrejDugin által rajzolt kötetek,amelyek egyszerre idézikBosch és kora más né-metalföldi mestereinekvizionárius világát, a né-met nazarénusok, az angol

preraffaeliták lírai és gro-teszk elemekben egy-szerre bôvelkedô mû-veit. Még moszkvai alkotó-ként vált világhírûvé a mamár New Yorkban élôGennady Spirin, a többi kö-zött Gogol Az orr címû mûvé-nek és a Gullivernek illusztrátora,de meghatározó jelentôségûnek tartom FredericClement, a lengyel Elizabeta Gaudinszka, s azolasz Roberto Innocenti munkásságát is.– Milyen tanulságokat kínáltak a nagy elôdök ésa kiváló kortársak mûvei, hogyan segítették az il-lusztrátori pályához való közeledést?– Ezek a példák két dologról gyôztek meg, egy-részt arról, hogy az autonóm rajzmûvészet és azillusztráció mesterséges szétválasztása alkalmat-lan arra, hogy a mûveket valódi értékük szerintítéljék meg. Másrészt arról, hogy ez a kapcsolatnem új, a képi és irodalmi, verbális kifejezésmódévezredek óta összekapcsolódik. Ahogyan egyszeregy interjúban elmondtam, lehet egy önálló alko-tásnak készülô mû illusztratív, viszont az idézôjel-

ben alkalmazott illusztráció is emel-kedhet a magas mûvészet szintjé-re. Hozzáteszem, hogy a gyere-kek számára készülô illusztrációkis. Illusztrációnak tekinthetôcsaknem az egész középkori

mûvészet is, például a Giot-to-freskók. Ma mégsem

gondolja senki, hogyezek illusztrációk.

– E tanulsá-gok megfogal-

mazása köny-nyû lehetett, de

a következtetéseklevonása már nem volt

az a nyolcvanas évek fiatalgrafikusa számára, hiszen a

„leosztott” kártyák korszakábannehéz a pályakezdés. Hogyan

indult illusztrátori mûködése?

P . S Z A B Ó E R N Ô 2 2 7

– Évekig csak fekete-fehér illusztrációkat készíthet-tem – szerencsére kitûnô klasszikus mûvekhez. Azelsô feladat spontánul jött, Janikovszky Éva közve-tített, akit a család azért hívott meg, mert szerettékvolna, ha eléri, hogy újra megjelenjen Gaál Mózeskét világháború közötti írása, „A Mildi meséi” ésmellesleg azt is felvetették, nem lehetnék-e éppenén, aki illusztrálom ezt a mûvet. Ezt a feladatotugyan nem én, hanem Kovács Tamás kapta meg,de 1984-ben kaptam egy lányregényt, amelynekaz illusztrációit lelkesen kétszer is megrajzoltam,mert elôször „elfelejtették” megmondani, hogynem ceruza, hanem tollrajzokat kérnek. Az illuszt-ráció sokáig szerelem volt, de a grafika mindenmûfaját mûveltem, sok kiállításom volt itthon éskülföldön, az Artéria Galériában adtam el nyoma-tokat, párhuzamosan végeztem a két munkát, AJátékkártya Nyomdából nekem is sikerült litográfköveket szereznem, egy kiváló szakember gépetkészített nekem, így alakult ki jól fölszerelt otthonimûhelyem. H. G. Burnett több könyvét eredeti litográfiával il-lusztráltam, ami a világ számos országában kurió-zumnak számított volna, itthon azonban a rossznyomdai földolgozás, a papír minôsége miatt csakegyszerû fekete-fehér könyvek születtek, amelyek-nek okkersárgává váltak a lapjai és a borítója meg-fakult. Ma is fontosnak érzem a fekete-fehér mun-kák közül a „Sevillai altatódalt”, a „Tavirózsa kis-asszonyt”, amelynek angol meséit Szász Imre an-gol felesége fordította magyarra, s erre azért is szí-vesen emlékszem, mert érdekes emberekkel talál-koztam náluk, sok izgalmas könyvet kaptam tôlükkölcsön. – Hogyan, mikor „színesedett” meg illusztrátori vi-lága? – Elsô színes sorozatom az 1986-ban megjelent„Tûzparipa és villámkard” címû örmény mese-könyv akvarell-együttese volt, amelyhez sok-sokhónapon keresztül gyûjtöttem az anyagot, mégÖrményországba is el akartam utazni. Ez ugyannem jött létre, de a mai napig fontosnak tartomazt, hogy alaposan, minden részletre kiterjedôentanulmányozzam azt a kultúrát, amelybôl egy-egykötet a témáját meríti. Szép sikert hozott a német

Favorit Verlag számára készítettkarácsonyi könyv, az Engel-bert der Weinachtshase,amely az elsô kiadásután számos nyelvenmegjelent, s eredeti lap-ját késôbb beválasztot-ták a bolognai nemzetkö-zi illusztrációs kiállításra ésaz éves Annual-ba is, ami igennagy megtiszteltetésnek számít. Itt-honi sikerként indult Benedek Elek Táltos Jankó cí-mû népmese válogatásának színes illusztráció so-rozata, amely 1996-ban a Szép Magyar Könyv il-lusztrációs díját, 1998-ban Az év illusztrátora ma-gyar IBBY-díját nyerte el. – 2000-ben pedig alkotója megkapta a nemzetkö-zi elismerés legmagasabb könyvdíját, a Honour List-díjat, amelyet az IBBY 23. Világkongresszusán, Ko-lumbiában vehetett át. Mit jelentett ez az elismerés?– Ez az elismerés, a díjazott könyv világutazása, abolognai vásáron való bemutatása azt ígéri, hogy


a magyar népmesék más nyelveken is napvilágotlátnak, s a folklór, a magyar kultúra szépségén túla kortárs magyar illusztráció értékeit is bemutat-hatják. A nemzetközi jelenlét azért is fontos az il-lusztrátor számára, mert az összehasonlításban issegít. Egyrészt kiderül, hogy külföldön sem sok azolyan kiadó, amely a kommersz, a jól eladhatóhelyett az igazán igényes könyvet részesíti elôny-ben, de kiderül az is, hogy melyek az igazi viszo-nyítási pontok, hiszen például a Nord Sud Verlag,a Michael Neugebauer Verlag, a Grimm Press vagya már említett Esslingen Kiadó tevékenysége azújjáéledô, egyre inkább sokszínûvé váló gyer-mekkönyvkiadás számára is példát jelent.– Az autonóm lapok és a gyermekekhez szólómûvek alkotója számára magától értetôdônek tû-nik, hogy kortársai alkotásaihoz is készít rajzokat.Mely mûveket, mely alkotókat tartja fontosnak amaga számára?– Például a Kiss Benedek, Mezey Katalin, UtassyJózsef gyermekverseit tartalmazó Furcsa világotvagy Békés Pál Félôlény címû könyvének kép-anyagát, de szívesen vállalkoztam fiatal írók mun-káinak illusztrálására is. Sivók Irén Barátfülek, AngaMária Ki vasalja ki a katicabogárkák szárnyát? cí-mû kötetéhez készült rajzokat éppen olyan szíve-sen készítettem el, mint Nyári IstvánnéHétszínvarázs címû, a második osztályosok szá-mára készített irodalmi olvasókönyvét. SzabóMagda Álarcosbál címû regényéhezaz Unikornis Kiadó sorozatábankészítettem illusztrációkat. – Nem volt kisebb a si-kere azoknak az il-lusztrációknak sem,amelyeket Feuer MáriaSárkánymese címûkönyvéhez készített.2003-ban megkaptará a francia IrodalmiIntézet nemzetközigrafikai nagydíját, azOctogon díjat, 2004-ben a Szép Könyv ver-senyen nyert díjat a kö-

tet. A mû, amelynek tervét Bárd Johanna készítet-te, azt mutatja meg, hogy hogyan helyezkedhetbele a 21. század mûvésze a keleti mûvészet ké-pi világába…– Vagy éppen azt, hogy hogyan hozhat létre író, il-lusztrátor és könyvtervezô együttmûködése, ha anyomda is úgy akarja, kiváló alkotást. Ennél afeladatnál is egyszerre volt szükség az archaikus,távoli tájakat idézô képi világok és a legújabb tech-nikai, nyomdatechnikai eljárások ismeretére, de ar-ra a szándékra is, hogy olyan magától értetôdô, la-pozgatni, olvasni, nézni való mûvet hozzunk létre,amelyben „minden benne van”. Olyan mûvet pél-dául, mint amilyen Sebôk Zsigmond A világ leg-szebb meséi címû könyve volt, s amely száz évvelmegszületése után újra megérett a kiadásra. Ennekillusztrálása is szép feladatot jelentett. – Az egyre sokrétûbb feladatok kifejezôeszközeifokozatos gyarapodásával, szemlélete gazdago-dásával járnak. Ahogyan a kortárs magyar illuszt-rációt történeti keretekbe helyezve elemzô D.Udvary Ildikó fogalmaz, Rényi Krisztina képi világá-ról szólva, „illusztrációs nyelvezetében felfedezhe-tôk a Jankovics Marcellnél is elôforduló folkloriszti-kus, misztikus elemek, munkáit a színek intenzitá-sának fontossága, az organikus képépítés egysé-ge jellemzi. Vida Gyôzô alkotásaival összevetveRényi Krisztina aprólékosan kidolgozott, elbeszélôjellegû kompozíciói jóval tágasabbnak tûnnek. Míg

Vidára a formák, motívumok bravúros re-dukciója jellemzô, Rényi képei né-

pesebbek, telítettebbek. A kö-zépkori kódexek varázslatos

színvilágának könnyedsé-gét harmonikusan ötvözia sokszorosító technikákszigorúságával. Kompo-zícióinak sajátos vereteépp ebbôl a társításbóleredeztethetô, mûvészimegnyilvánulásait az ol-vasók iránt érzett fele-lôssége artikulálja. Szá-

mára az illusztráció mûvé-szi értéke nem kétséges,

P . S Z A B Ó E R N Ô 2 2 9

Sebôk Zsigmond: Legszebb mesék, 2003


Sebôk Zsigmond: Legszebb mesék, 2003

P . S Z A B Ó E R N Ô 2 3 1

munkásságát nem terhelik hierarchikus kételyek.Mitôl jó egy illusztráció a grafikus szerint? S mitôligazán szép egy-egy illusztrált kötet?– Elég késôn jöttem rá, de ha valaki valamitigazán tökéletes könyv formájában akar megje-leníteni, akkor ahhoz teljes mûhelymunkára vanszükség. A nyomda, a papír, a tördelés mind-mind külön értéket képvisel, együttesük összha-tása érvényesül azonban. Ilyen teljességre amai kiadói gyakorlat alig ad lehetôséget. Teljesértékû mûvet létrehozni azért is nagyon fontos,mert a gyermekek itt találkoznak elôször a mû-vészettel. Sok helyen fölismerték ezt a világban,

ezért a gyermekkönyv-illusztrációknak is sok he-lyen van becsülete. Los Angelesben mûködikpéldául egy galéria, kétszer akkora alapterület-tel, mint a budapesti Mûcsarnok, s csak ilyen il-lusztrációkat vesz és ad el. Nálunk is vannak jóírók, jó rajzolók, de nincsenek jó menedzserek,a nemzetközi kapcsolatokat erôsítô szakembe-rek. Márpedig ki kellene nyílni a világ felé, ez azitthoni igényességet is erôsítené, a szó jó értel-mében vett versenyszellemet, aminek hiányá-ban csak amatôrizmusról és amatôr színvonal-ról beszélhetünk.– Köszönöm a beszélgetést.

A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ II. RÉSZ

Documents